OLTALMAD ALÁ S I E T Ü N K MARIAPOCSI SZÜZANYANKI
KELETI EGYHÁZ
TUDOMÁNYOS
ÉS EGYHÁZPOLITIKAI
FOLYÓIRAT
A „ S Z E N T M I K L Ó S M A G Y A R O R S Z Á G I U N I Ó S S Z Ö V E T S É G " (SZEMISZ) T U D O M Á N Y O S É S I R O D A L M I O S Z T Á L Y Á N A K HAVI F O L Y Ó I R A T A = = = = = ALAPÍTOTTA: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. = = = = =
Szerkesztő-bizottság: ELNÖK: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. TAGOK: BOKSAY EMIL, LIKI JÁNOS, LIPPAY LAJOS DR., PAPP GYÖRGY DR., PFEIFFER MIKLÓS DR., ROHÁLY FERENC DR.
Szerkesztő:
KOZMA J Á N O S
CHABITATIS
VIII. évfolyam.
1. (73.) szám.
1941. január.
VIII. évfolyam.
1. (73.) szám.
1941. január.
Keleti Egyház
A „SZEMISZ" tagilletménye. Megjelenik havonta, július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. SZ. Telefon (csak hétköznap délután 14—17 órák között): 57—98. Előfizetési ára pártoló tagoknak évi 4 pengő, nem tagok részére: évi 6 pengő. Külföldön évi 8 pengő. A SZEMISZ alapító és rendes tagjai tagsági díj fejében kapják.
TARTALOM! CIKKEK. Szántay-Szémán István dr.: Uniós gondolatok >az úji esztendőre. Lippay Lajos dr.: Egy patmoszi görög kolostor érintkezése Rómával. Kovács Géza: Szír Sz. Efrém a „Szentlélek h á r f á j a " . KRÓNIKA. Keleti nap a budapesti központi papnevelőben.
IRODALOM. P. Ernő: Nagy Sz. Terézia minden művének I. kötete. A kötelessé útja. Ismerteti: Kj. FIGYELŐ. A milánói ¡kath. egyetem „Keleti hete" 1940-ben. (Olaszból: Országh József.) Az olasz-görögkatholikusok egyházmegyeközi zsinata.
E|>aIdCÍ(I f l e i n i l t l l l i c Periodicum Confoederationis S. Nicolai pra E b t f l C b l U U r i e i l t U I S S . SanctaUnione. Redactio et Administratío: Miskolc, Hungaria, Melinda-utca 11. — Redactor et moderátor: Joannes Kozma. Pretium annuum extra Hungáriám : 8 Pengő aurea.
Summarium. Cogitationes unionistieae pro anno novo. Utrum temporis nostris crisibus plenis detur idea aliqua cardinalis, quae agitationesi nostras unionisticas inflammare possit? D,icit Scriptura: „Omne regnum in seipsum divisum desolabitur" (Luc. 11, 17.). Ita nec Regnum Dei in terra efficiatur, nisi prius homines a malo discordiarum et dilaceritionis spiritualis liberati sint. Ad tollendum schisma theologi utriusque ritus unionistici et litteris scientificis et usu in diebus sic dictis, Orientalibus' iam labore viarum muniendarum et notitiae mutuae rituum sunt. Attamen valde optandum, imo necesse
est, ut fideles laici quoque dignitatem et gravitatem S. Unionis agnoscentes quam plures laborent. Sit desiderium magnum et maius gaudium huius anni novi: praeter clericos numerosus grex laicorum pro S. Unione et sic pro regno Christi ardens et vita charitate fraterna plena ac ortionibus m ultis operans! Scripta Patrum Orientalium not a facienda essen t media opportuna. Etenim fides divinitatis Christi, dogma Eucharistiae, cultus B. M. Virginis ,et Sanctorum sunt thesaurus noster communis, et Oriens hoc depositunr fideliteir custodivit. In hoc inveniri potest fundamentum, quo unitatis ecclesiae Occidentalis et Orientális aedificetur et fratres nostri
OLTALMAD ALÁ S I E T Ü N K MÁRIAPOCSI SZŰZANYANK!
TUDOMÁNYOS
ÉS
EGYHÁZPOLITIKAI
FOLYÓIRAT
A „ S Z E N T M I K L Ó S M A G Y A R O R S Z Á G I U N I Ó S S Z Ö V E T S É G " (SZEMISZ) TUDOMÁNYOS ÉS IRODALMI OSZTÁLYÁNAK HAVI FOLYÓIRATA = = = = = ALAPÍTOTTA: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN D R . = = = = =
VIII. évfolyam. Szerkesztő-bizottság: E L N Ö K : S Z Á N T A Y - S Z É M Á N I S T V Á N DR. T A G O K : B O K S A Y E M I L , LIKI J Á N O S , L I P P A Y L A J O S DR., P A P P GYÖRGY DR., P F E I F F E R M I K L Ö S DR., ROHÁLY FERENC
DR.
Szerkesztő:
KOZMA J Á N O S
Miskolc, 1941. — A „SZENT MIKLÓS MAGYARORSZÁGI UNIÓS SZÖVETSÉG" KIADÁSA —
TARTALOM Oldal Tisszerant Jenő bíboros körlevele: A Keleti Szent Kongregáció utasítása az Oltáriszentség gondos őrzéséről. FordítottarGulovics Andor dr.
153
IDÖSZSERÜSÉGEK, IRÁNYCIKKEK. Dudás Miklós dr. püspök: Magyarország nemcsak a múltban volt
177 i 129
TANULMÁNYOK, ÉRTEKEZÉSEK, ELŐADÁSOK. fiobák János dr.: Miben kötelezi a Codex J u r i s Canonici a keleti szertartású katholikus óikat? 231 Dudás Miklós dr.: A Jézustársaság az egyház történelmében . . 49 Holló Ferenc: Az ószláv liturgikus hangjegyek primitív hangjegyzése 01 Kiss Andor: A misézés kötelezettsége az egyházban . . . . 201 Kovács Géza: Szir Szent E f r é m a „Szentlélek liárfája" . . 8, 28 Lengyel Zoltán: Örmény liturgia magyar földön 131 Lippay Lajos dr.: Egy patmoszi görög kolostor érintkezése Rómával 4 Miklósvölgyi József: Hátráltatják-e a korszerű reformok az uniót? . 34 P. Murai Frigyes O. F. M.: Az orosz vaJlásbölcselet történelemszemlélete 105 Németh József S. J.: A Jézustársaság uniós tevékenysége . . . 73 Papp György dr.: Adalékok De Camillis József munkácsi püspök működéséhez 110 — —: A liajdiidorogi egyházmegye területváltozásai . . . . 217 — —: Az ugvári unió időpontja I. II. . . . . . . 162, 184 Papp János dr.: A szeplőtelen fogantatás hittétele a bizánci liturgia énekeiben 227 Szántay-Szémán István dr.: Az egyház ú t j a a keleti szakadásig 156, 179 — —: Egy nagy unionista bíboros emlékének. (Cuso Miklós 1401-1464.) 25 Timkó Rémig O. S. B.: Pimen Maximovics Szofronov ikonjai éti a raszkolnvik művészete . . . . . . . . . 189 FORDÍTÁSOK, IRODALMI ISMERTETÉSEK * Erdős Tivadar: Részletek orthodox egyházi folyóiratokból . . Blabovisztnik: Sztálin vörös országában imádkoznak. Fordította Szántay-Szémán István dr. . . . . . . • • * Massalszky Miklós dr. herceg.: Az orthodox egyház a mostani háború idején. Ford. Szántay-Szémán István dr
212 174 64
* A csillaggal jelzett cikkek egyenesen a Keleti Egyház számára Írattak.
Oldal —
—: Gondolatok a háborúról, a kereszténység egységéről és az unióról. Fordította: Gulovics Andor dr. 99 Or&zúgh József: A milánói katholikus egyetem keleti hete 1940-ben 18, 45 W o n d e r t e György: A keleti egyházi tanulmányok vallásos jelentősége I — I I — I I I , Fordította: Vucskits Jenő . . . . . 55,88,135 UNIÓS SZEMLE. A kalocsai szeminárium keleti napja . . . . . . A római katekizmus uniós kiegészítése A Szent Miklós Uniós Szövetség díszközgyűlése . . . . Az egri papnevelő intézet keleti napja . • • • • Keleti nap a budapesti Központi Szemináriumban . . . . Keleti nap a ferenceseknél Sztojka Sándor püspök uniós körlevele Uniós nap Makón
.
•
153 195 146 13 ^0 39
KRÓNIKA. A magyar ét! rutén görögkeletiek Az egri érsek 90 éves . . . . . . . • • Az esztergomi nyári egyetem Az örmény görögkiatholikusok Bácska * Mgs. Giuseppe Cesarini . . . . . . • • • Győr ú j püspöke . . . . . . . • • • • Jézustársaság fennállásának 400 éves jubileuma . . . . . Kárpátaljai Tudományos Társaság megalakulása . . . . Olasz görögkatholikusok egyházmegyeközi zsinata . . . . Oszlávnyelvű hivatalos liturgikus könyvek Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás Máriapócson . . . . Szántay-Szémán István dr. a Magyar Érdemrend középkeresztese -f Szabó Vendel Űj Keleti Kollégium Rómában Apróbb közlemények minden számban.
12° 124 1'™ 125 í04
.
96 39 67 40 23 238 238 66 237
1*
FIGYELŐ. A szertartásváltozt itás Erdélyben • • Csoba József: Uniós munkaterv Gulovics Andor dr.: A Budapesti Katolikus Nagygyűlés uniós feladata Egység és a keleti egyházak Szántay-Szémán István dr.: A Keleti Kongregáció hatásköre . . 208, Szántay-Szémán István dr.: Egy könyv margójára. (Prof. Lyubó Vlacsics: Egyedül Jézus Krisztus az ő egyházának feje) . . . Zombori Iván: Huszonötéves a naptáregyesítés
I50 242 241 42 168
Oldal IRODALOM. Az Unió Cleri 1940. évkönyve. Ism. Kozma János . . . . 12» Bárd Ferenc: Gyümölcsoltótól Nagyboldogasszonyig. Ism. Kozma János 128 Bobák Joannes dr.: De coelibatu ecclesiastico deque impedimento Ordinis sacri apud Orientales. Ism.: Angeli Ottó dr 198Erdős Mátyás dr.: Pázmánys Hodoegeus. Ism.: Komán Andor . . 1-5 líolvey Bruñó O. S. B.: Az uniós munka és a theologia. Ism.: Kozma János . 2 2 1 Kausz József: Legyen egy akol és egy pásztor. Ism.: Szántav-Szémán István dr. 71 Kozma János: Kivonatos Typikon 44 Lenzen-Sebregondi Mária: Kő kövön nem marad. Ism.: Szántay-Szémán István dr. 71 Mihalovics Zsigmond dr.: Igehirdetés és liturgia. Ism.: Gyulai János dr. 245 Mosolygó József: A ikeleti egyház Magyarországon . . . . 101 Papi lelkiség Ism.: Szántay-Szémán István dr 244 P. Ágoston: Keresztes Szent J á n o s aramymondásai. Ism.: Gulovics Andor dr. 101 P. Ernő: Nagy Szent Terézia minden művének I. kötete: A kötelesség ú t j a . Ism.: Kozma J á n o s 17 ]'. Spacil: Doctrina theologiae orientális seperatae de SS. Eucharistia. Ism.: Juhász János Dénes 149 Uo.jkovich István: Az emberi történés a próféták szemáben. Ism.: Kozm a János 175 Schneider Frigyes dr.: Katholikus családi nevelés. Ism.: Kozma Jáno« 72 Simon Árkád: Krisztus a te példaképed. Ism.: Kozma János . . 43 Tornyai János dr.: Gyere kicsim, gyere 98 Zakár András: Tihamér püspök élete. Ism.: Schirilla László dr. . . 148 Ziegler Adolf: Az Eucharisztia az egyház egységének szentsége. Ism.: Szántay-Szémán István dr 147 ADATTÁR. A bácskai görögkatholikus ruthének Magyarországi Szent Bazil Rend Ferencesek a keleti Unióért . . . . . . . Mihályi Ernő: A koronázó palást pannonhalmi elömintája
. .
. .
.
127 1"5, 145 96 86
KELETI LEXIKON. Oldal Dicsőség. Most és Ekténia Grattaferrata Lungrói egyházmegye
.
.
.
248 248 102 103
Oldal Pianai egyházmegye Szokásos kezdet Trisagion
. . . .
102 215 215
•
UNIÓS GONDOLATOK AZ L'JJ ESZTENDŐRE
Irta: SZÁNTAT-SZÉMÁN ISTVÁN dr.
Uniós vezérgondolatot kerestem a reánk virradt új esztendőre. Vájjon ebben a nehéz, szinte válságos időben akad-e megkapó és átfogó gondolat, amely a magyar uniós mozgalom munkáját keresztül járhatja? Vájjon a mai lelki széttépettség láttára nem férkőzik-e a kétség az unionizmus táborához is, amelyet Ludwig Berg kiváló unionista író így aposztrofált: „Ha valakit a kegyes isteni Gondviselés a magukat keresztényeknek nevező egyházak zűrzavarából Krisztus egy igaz egyházának útjára állított, — a külvilágban nem találja meg a Jó Pásztor örömét, szinte sebzetten és elkeseredetten tolul ajkára a: miért? A megbántott gőg? A mértéktelen szenvedés, vagy életunalom? Az életösztönökkel való túlságos jóllakottság csömöre, vagy világfájdalom? Anyagi előnyök? . . . Avagy más valami okozza az igaz úttól való eltévelyedést? Egy kis elmélyedéssel mindenütt megtaláljuk egyik vagy másik okot. Az írás bizonyítja azonban, hogy egy ország sem állhat fenn, amely önmagában nem egy (Luk. 11. 1.), tehát Isten országa is csak úgy valósulhat meg a földön, ha eggyé tesszük, vagyis a lelkeket a széttépettség átkától megszabadítjuk és szinte biologikus tervszerűséggel Krisztus országába ültetjük át." Épen ezért vannak unionisták, akik vallják, hogy bár az unionizmus fejlődését minden eszközzel elő kell mozdítani, de az alapvetés csak az őskeresztény élet megújítására irányuló munka lehet, mert ez a kereszténység uniójának közös útja minden keresztény szám á r a a jövőben. Az Ágoston-rendi német tudomány keleti egyházi munkaközösségének kiválósága, Dr. Georg .Wunderle würzburgi professzor Kelet képtiszteletének mélységes értelméről írva megállapította, hogy a keleti egyház az ő szentélyei ellen elkövetett első véres támadást főképen a szervezettség segítségével tudta diadalmasan visszaverni,... a második győzelemhez azonban a művészethez értő és a hitben is erős laikusok kiváló segítsége k e l l e t t . . . Ezt a megállapítást szeretném a mi uniós munkánkra is alkalmazni az új esztendőben. Az egyház lelkének szépségeiért lelkesedő, hitben erős világi sereg!
1
Vájjon nem álom-e ez? Az úttörő munka első fáradságos eredményeit már elérte a két szertartású katholikus uniós theologusok lelkes összefogása, amely nemcsak a tudományos elmélyülésben, de már a ritus-ismeret gyakorlati munkájában is értékes teljesítményekre mutathat. Hiányzik, vagy még csak szórványként jelentkezik azonban a bitben erős világi híveknek az uniós gondolattal való széleskörű megismerkedése és a munkába való kapcsolódása. Az említett jeles professzor valahogy hiányosnak találja azt a katholikus életet, amely a maga dogmatikus és hitéleti biztonságának tudatos és boldog birtoklásában csak azokat a különbségeket szemléli, amelyek őt mástól elválasztják. Ennek a boldog, biztos tudatnak ugyanis utat-módot kellene keresnie, hogy másokat is boldogítson és a krisztusi egység valóságába vezéreljen. Kelet és Nyugat látszólag két külön lelkének és kifejezésmódjának az egyetemes egyház kebelén kell találkoznia, hogy mint ellenállhatatlan kisugárzó erő vonja magához az egyház közösségén kívül élő lelkeket, mert csak az egyetlen igaz úton menetelő kereszténység viheti m a j d széjjel diadallal Krisztus országának evangéliumát minden népnek. Népszerűsítenünk kell tehát az unionizmust. De hogyan? Sok útja és módja van. Még azok is megtehetik, akik Kelet lelkétől eddig húzódoztak. L. Berg mondja, hogy ha ezek pl. Suso, Kempis Tamás, Tauler, vagy Sz. Hildegárd, 'Gertrúd, Mechtild, vagy akár thüringiai Erzsébet életében és irataiban elmélyednek s amikor a mindennapi élet szük kereteiből földön túli szférába emelkedve lelkük végtelen szépségeket lát és soha nem képzelt boldogság-tengerbe merül, ott találják a keleti psyché misztikus szépségét is. Nem is lehet máskép, mert ezeknek a kiváló lelkeknek, sőt Nagy Sz. Gergelynek, Sz. Ambrusnak és Ágostonnak is nagy Sz. Bazil, Nazianzi Sz. Gergely, Nisszai Sz. Gergely és Aranyszájú Sz. János, a keleti egyház igazi és tudományos misztikájának más kiválóságai voltak elődeik és mestereik. Az unionizmus tehát kibírja a történelmi teherpróbát, mert men-> nél mélyebben nyomulnak bele az egyház múltjába, annál biztosabban megtaláljuk azt az egy közös alapot és vonalat, vagyis az azonoshitbeli kincseket, amelyek a Szentírásban vannak s amelyeket az egybehangzó hagyomány is megőrzött. „Krisztus istenségének hite, az Eucharisztiáról szóló tanítás, Szűz Mária és a szentek tisztelete az a színpompás és értékes diadém, amely a két testvéregyházat ma is'
2
ékesíti" — mondja L. Berg. A közös kincsek kiemelése s a nagy katholikus tömegek előtt uniós keretbe való beállítása különösebb keleti studiumok nélkül is nagy szolgálatot tehet az unió szent ügyének Ez a módszer talán kötelező is, mert a testvéri megismerés, jóakarat és elsősorban a szeretet parancsa támasztja alá, mely alól senki sem vonhatja ki magát. B. e. XI. Pius pápa 1923 február 24-én kelt apostoli levelében, amelyben a Wienfriedbund törekvéseit megáldotta, a következő megszívlelésre méltó figyelmeztetést hangsúlyozta: „Nem szabad oktalan hévtől vezéreltetve olyasvalamit kezdeményezni, ami az akatholikusok kedvetlenségét a vonzalom kárára növelné, ahelyett, hogy csökkentené." A szeretet azonban megadja nekünk a kellő mértéket, amellyel uniós munkánk népszerűsítésével az egyetemes egyház földi kereteinek egyre szélesebb kiépítéséhez akarjuk hordani a téglát valamennyien. Higyjük az ú j esztendőben, amit Trubeckoj herceg oly lelkesen hirdetett, hogy amíg egy nép, — Kelet szenvedő népei — hisznek a lelki szépségek megváltó hatalmában, amíg azok a szenvedésben vigasztalást nyújtanak nekik, — addig azok a népek nem pusztulnak el, s nem veszhetnek el az egyetemes Egyház számára sem! Tegyük hozzá, hogy Kelet lelki kincseinek őrzéséért is méltók és érdemesek testvéri megbecsülésünkre s megérdemlik, hogy testvéri szeretettel menjünk elébök.
Ha Pál, az igazság hirdetője, a Szentlélek harsonája a nagy Péterhez fut, hogy mindazoknak, akik a Törvény szerint való intézményekről vitatkoztak, tőle hozzon döntést, mi, akik távolra esünk és gyöngék vagyunk, még sokkal inkább odafutunk a ti apostoli széketekhez, hogy egyházunk sebeire tőletek kapjunk gyógyírt, mert az elsőség mindenek fölött téged illet. (Vafida Philaret. História, p. 300.) 3
EGY PATMOSZI GÖRÖG KOLOSTOR ÉRINTKEZÉSE RÖMÁVAL A GÖRÖG ÉS LATIN EGYETÉRTÉS SZÉP PÉLDÁJA
Irta: LIPPAY LAJOS d r .
A Szentföldről visszatérőben a görög szigetek ¡között hajókáztam. Samos, Lesbos. Délos. Milos, Lem nos mitológiai szigetek élő valóságként emelkedtek a (tenger kékségéből. Nagyot dobbant a szívem, amikor a történelmi Patmos (most Palmoza) szigetének körvonalai rajzolódtak le előttem. Itt hatolt be az Úr kedves tanítványa a mélységes titkokba, amelyeket az utókorra hagyotll: „Én János, a ti atyátokfia és részese a háborúságnak, az országnak és béketűrésnek a Jézus Krisztusban, a m a szigeten valék, amely Patmosnaik neveziteték, az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételééin. Itt lélekben eliragadtatám az Úr napján és hallék hátam mögött nagy szózatot, minő a harsonaszó, mely szöia: amit látsz, írd könyvbe iés küldd eü a hét egyháznak, amelyek Ázsiában vannak: Efezusba és Szmirnába, Pergamusba és Tiatirába, Szárdisba, Füadelfiába és Laodiceába." Ezen a most terméketlen szigeten a második ezredév elején görög kolostor épült János apostol tiszteletére. „Hagios Theólogos" néven, aki sastekintetével az istenség legfenségesebb misztériumait fürkészte. Ez a kolostor még ma is hirdeti császári alapítójának, a Comnenok dinasztiája legkiválóbb tagjának, I. Alexiusnaik királyi bőkezűségét, aki mint a birodalom (megmentője 1081-ben jelenik meg. A kolostor lelki alapítója Christodulos, akit a görög egyház oltáraira emelt, aki szerzetesi szabályaival ezt a közösséget aszkéta életre nevelte és a kietlen szigdLen kolostori szellemet teremtett. Csakhamar számos görög család csoportosult ide, a kolostor-hegy lábánál város keletkezett és annnak lakosai is Chrislíodulos szerzetesi szellemével töltékeztek. A sziget határairól a jámbor alapítónak szelleme messze élterjedt és az idők folyamán Pattmos szigete Sz. János apostol emlékét őrizve, a keresztény görög civilizáltság tűzhelye lett. A kolostor 1088-ból származik, tehát amikor a görög Kelét m á r szakított Rómával (1054-ben); a középkor századain keresztül a görög császárság megszűnéséig — 1453-ig — Patmos szigete élénk érintkezésit tartott fenn Bizánccal és következőleg nyiüifc szakadásban volt Rómával. Sőt a latinok bizánci uralma idején (1204—1261), továbbá a latinokkal a II. lyoni (1274) és a firenzei zsinat (1438—39) következtében létesített unió idején nem találunk semmi nyomot, hogy Patmos unióra gondolt volna. A görög hatalom megszűntével a Boszporuszon a patmosi szerzetesek más érzelmeket kezdtek táplálni Róma iránt. Nagy szorongattatá•saikban a pápákhoz fordultak és leveleket küldöttek II. Pius, II. Gyula, X. Leo, XIII. Gergely, VIII. Orbán, Vll. Sándor, XI. Ince, XM. Benedek,
4
XII. Kelemen és XIV. Kelemen pápákhoz, számos kérelmet a Propaganda Kongregációhoz és a máltai Szent János lovagrendhez. A Vaiiikán, a Propaganda és Patmos kolostori levéltárai bizonyítják Róma apostoli szellemét, amikor a legnagyobb szükség idején szeretettel karolta fel a patmosi szerezetesek ügyét. II. Pius 1641. márc. 23-án Patmos-sziget kolostori javainak bitorlóira kimondotta az exkomimundkációt és cenzúrával fenyegette meg mindazokat, akik a görög kolostor kárára vannak. Mennyire meghatotta az akkor lélő 60 szerzetest, amikor a pápa gyengéd szeretettel „kedves gyermekei"-nek szólította őket. VIII. Kelemen pápasága idején 1597. jön. 27-én Dániel patmosd szerzetest nagy szívólyességgel fogadták a római pápai görög kollégiumban, aki itt is halt meg és nagy temetést rendeztek neki a szentAthanáz templomban a görög kollégium mellett. V. Pál pápa 1614. okit1. 23-án meleg ajánlást küldött a Málta szigetén székelő Szent János lovagrend nagymesterének, Alofio de Vdgnacourtnak és ¡figyelmébe ajánlotta Patmos szigetét. VIII. Orbán pápa 1621. dec. 5-én megújította a II. Gyula pápától adott menedéklevelet, majd 1633. szept. 30-án újabb levéllel, amelyet az akkor Rómában tartózkodó Pancalo és Vita'le szerzetesekre bízott, felhatalmazta őket, hogy egy Messinában nekik ajándékozott házat eladhatnak. Sőt ugyanazon szerzeteseknek a pápa unokaöccse, Barberirui Ferenc bíboros is néhány nappal később a maga részéről is ajánló levelet adott Messinába. Történelmi jelentőségű volt a sziget számára XI. Ince pápasága: 1680-ban érkezett Rómába Melezosios Pangalos két szigetnek: íParos és Nassosnak érseke, Nicephoros, Patmos kolostorának feje és Callinicos pap. A sziget lakóinak nevében Ince pápához kérésit terjesztettek elő: „Szentatya, légy védelmünk Nyugat rablói ellen! Küldj levelet a fejedelmekhez, akiknek zászlói láthatók a kalózok hajóinak árbocain." A pápa kegyesen fogadta a kérést, 1681. márc. 28-án fontos dekrétumot adott ki, amellyel oltalmába fogadta Patmos szigetét és kiátkozással fenyegette meg, akik a kolostorok kárára lennének. Ezekhez a pápai iratokhoz járulnak a Propaganda Kongregáció levelei, amelyhez ismételten segélykéréseket intéztek Rómába küldött követeik által: 1710. és 1735. között érkeztek ily levelek a Kongregációhoz a patmosi szerzetesek aláírásával. A Kongregáció valóban apostoli szeretetet mutatott, amelyet az iratok bizonyítanak. Ugyanily védelemben részesítették a patmosi szerzeteseket a Rodos, majd Mála szigetén székélő Szent János lovagok is. Sőt Nyugat katholikus fejedelmei ds utánozták a pápák példáját: a savoyai herceg, a toscanai ¡nagyherceg, a velencei dogé, a sponyol királyok érdemelnek említést mint a patmosi kolostor jótevői. VI. Károly icsászár 1727. márc. 8-án ímenedéklevelet küldött nekik. A római Egyház nem elégedett meg csupán a brévékkel, a távoli sziget számára megnyitotta ldlki kincsei tárházát ds: X. Leo 1513. szept. 24-én a kolostor jótevőinek részleges búcsúkalt, XIII. Gergely 1575. május 25-én teljes búcsúkat engedélyezett. A patmosi görög szerzetesek a maguk részéről a pápáknak jóindulatát igyekeztek hűségükkel meghálálni. Amikor ¡a máír említett pápák jóakaratuknak jeleit adták, a patmosi szerzeteseket „kedvelt fiadnk"-
5
nak nevezve, V. Páli pápa brévéjében talál (befejezést: „Mivel ők (Patmos szerzetesei) hűek, Isten kegyelméből az Apostoli Szék jóindulatában és egységében élnek," mind azt bizonyítják, hogy Patmos és Róma között a legteljesebb egyházi egység állt fenn. Niceforos, a kolostor feje 1681. tavaszán Callinicos szerzetessel az egész Szent János kolostor nevében hitvallást tesznek Rómában, amikor is XI. Ince pápa 1681. ápr. 26-án e szavakkal fordült a patmosi szerzetesekhez: „Maradjatok szilárdan és megingatha'tatlanul a katholikus hitben, amelyen ¡kívül nincs üdvösség. Soha se engedjétek meg, hogy ezen földi élét megpróbáltatásai, bármely kemények is legyenek, elválasszanak titeket a hittől és a Szentszéktől." 1724 vízkeresztjét megelőző napon a római Szent Officium palettájában Calogeros Methodius és Casira Niceforos patmosi szerzetesek hűségesküt tettek a katolikus hitre. Ezt a hitvallást egy évvel később Patmos szerzetesi kézírásukkal megerősítve alküldötték Rómába. Ez a görög nyelvű írás a monostor pecsétjével ellátva 45 személy: 28 szerzetes, 6 pap és 11 laikus kézírását hordja. 1728. január 10-én Ignác, a szerzetesek feje azt írja egyik levelében a Propaganda Kongregációnak: „Méltóztassanak Eminenciás Uraim Öszentségének a mi nyomorult helyzetünket feltárni. Meg vagyunk győződve, hogy a mi Urunk, lakineik Ö a földi helytartója, nem utasítja vissza kérésünket . . ." Utána két hónappal ismét írnak a Kongregációnak és csiak a római Egyháztól, Imint igaz anyától várják a védelmet és kérésük teljesítését. Patmos sziget lakóinak lelki helyzete — papságé és népé egyaránt — igen kedvező volt a római egyházra. Ezért nem is meglepő, ha 1680ban a sziget lakói latin ritusú szerzeteseket akarnak meghonosítani. Ebben az évben Pangalos érsek Rómában tartózkodva, a sziget lakóinak érzelmeit tolmácsolva, a Kongregációtól két vagy több kapucinust kért a lakosok lelki javának előmozdítására. A kapucinusok m á r hosszabb idő óta buzgólkodtak a szomszédos Chios, Nasos, Páros, Sira, lAndros, Milos és Créta szigeteken és a görögök nagyrabecsülését is megszerezték, akik épültek evangéliumi szegénységükön, amelyet épületes viselkedésükkel párosítottak. A Propaganda Kongregáció akkor visszautasította a kérelmet, de az érsek ismételt kérésére 1684-ben elnyerték a kívánt eredményt: a párisii kapucinus tartományra bízták ezt az apostoli munkát. Konstantinápolyban a perai kapucinusok főnöke, Orbán atya erre az ú j misszióra két tekintélyes, erényekben gazdag, tapasztalt atyát rendelt: Basilius du Noyon, Nassos sziget kapucinusainak fejét és Vincenzio di Vigny krétai atyát, alkik 1684. ápr. 24-én érkeztek meg Patmos kikötőjébe. A nép nagy ¡ünnepélyességgel, a görög szerzetesek tárt karokkal fogadták őket és lakásul az elöljárójuk otthonát ajánlották fel. Másnap a polgári hatóságok jelerilétében olvasták fel a ¡Rómából küldött .megbízó levelüket és Basilius atya, beszédet mondott küldetésük céljáról; valahányszor a Szentatya nevét említette, a nép és a szerzetesek örömujjongása közepett hallani lehetett: „Isten éltesse Őt sokáig" felkiáltásokat.
6
Egy kaüholikus iskola alapítását a görögök csakhamar jóváhagyták. A kapucinusok tartózkodási helyéül a város falától «mintegy 150 lépésnyire fekvő Santa Marina házat és kis kápolnát jelölték ki, de annak elkészültéig a görögök S-zenit János kolostorában maradtak. Ezen idő alatt a legteljesebb egyetértés uralkodott a latin és görög szerzetesek között, akiknek feje a vendégeket testvéri szeretettel és előzékenységgel kezelte. Az Úr mennybemenetelének ünnepén r— 1648. május 11-én — foglalták el a kapucinusok ú j házukat, de kevéssel utóbb oly esemény történt, amely bizonyítékát adja a teljes egyetértésnek a két rend között, de amely esemény ¡a. kapucinus atyák patmosi munkáját is megszakította. Ez az esemény ugyanezen év május 25-re virradó éjszaka történt: tíz «török a kapucinusok zárdájára itört, a kikötőbe hurcolták a szerzeteseket kapitányuk elé, ahol hiába ¡hangoztatták ártatlanságukat és francia nemzetiségüket, hiába hivatkoztak ia konstantinápolyi francia követtől nekik átadott okmányokra, spanyol kémeknek mondották őket és megláncolva a hajó fenekére vetették. Az esetről csakhamar értesültek a görög szerzetesek, akik a hívekkel együtt a törökök kapitányától 100 piaszter váltságdíjért kieszközölték a foglyok szabadonhocsátását, akiket nagy diadalai vezettek vissza a görög kolostorba, ahol ezután is tartózkodtak és csak vasárnap mentek a Santa Marinába szentmisét mondani; a monostor falain belül építették fel ezután iskolájukat. P. Vincentius június 2-án visszatért (Kréta szigetére, P. Basilius pedig október 13-án visszahívatott régi állomására, Nassos szigetére. Hiába érve&t elöljáróinál Patmos érdekében, P. Orbán a kapucinus misszionáriusok hiányára ihivatkozva visszarendelte őt annál is inkább, mivel a Propaganda Kongregáció nem adott határozott rendeletet Patmos szigetén létesítendő állandó állomás felállítására, hanem csak tapasztalati próbahely létesítésére. P. Basilius levelei 1684. július 6. és július 21. között, P. Germanus a görög előljáró 1684. május 30-án és szept. végén írt levelei semmi kétséget sem hagynak aziránt, hogy Patmos szigetén hő vágyuk volt megtartani a kapucinusokat. Sőt P. Basilius távozása után a kolostor feje P. Orbánhoz a következő kéréssel fordult: „Nagyon kérünk, parancsold meg P. Basiliusnak, jöjjön vissza Patmosra, jöjjenek vele mások is, vagy legalább egy." A valóságban ez év őszén vége szakadt a. latin szerzetesek patmosi apostolságának, amely éppen csak megcsillant e sziget görög lakosai előtt. Mindenesetre az ő érdemük, hogy e szigeten a katholikus kultuszt megismertették, de távozásukkal felállították a dilemmát, — ha eltekintünk az 1724—5—6-os ¡hűségnyilatkozatoktól —: vájjon Patmos szigete hú vagy nem hű Rómához? Ma már nincs többé érintkezés Róma és Patmos között, bár XIV. Benedek, elődeinek érzelmeire utalva, 1741. április 8-án brévót küldött ¡a patmosi szerzeteseknek és abban kiemeli, hogy „A Szentszék hosszú idő óta atyai jóindulatának nem közönséges bizonyítékait adja a baziliánus görög kolostor és Patmos szigetének katholikus lakói iránt." És a testvéri egység pecsétjeiként óhajtja a Szentatya, hogy ezt ,a védnökségéről szóló hrévéjét Patmos szigetén min-
7
deix évben ismertessék és terjesszék. Hogy ez vájjon megtörtént, nem tudjuk, de bár ismét felragyogna a katholikus igazság és szeretet Patmos szigetén. Irodalom: P. Roeco Cesinale, Storia déllé Missioni dei Capucini (Roma, 1873.); — P. Clemente da Terzorio, Le Missioni dei Minori Cappucini, vol. IV. (Roma, 1918.); — P. Georg Hoffmann, Patmos und Rom, Orientalia Christima vol XI., 2. (1928. fefor.) —
^
SZÍR SZ. EFRÉM „A SZENTLÉLEK H Á R F Á J A ' ( Irta: KOVÁCS GÉZÁ
Kelet nagy egyházatyái között egyike a legnagyobbaknak Szír Szent Efrém. Nagyságának titka nemcsak nagy tudományában keresendő, hanem csodálatosan vonzó egyéniségében is. Tudománya és szent élete váltotta ki kortársainak tiszteletét, úgy, hogy már Nisszai Szent Gergely az Egyház „Eufrátesz folyójának" nevezi őt, mert szent életével nemcsak hazájának, hanem az egész világnak javára válva, isteni kegyelemmel termékenyítette meg a lelkeket. Már kortársai is úgy tekintettek rá, mint a „Magister Orbis"-ra, ékesszólásáért pedig a „Szentlélek h á r f á j á n a k " nevezték őt. Munkáit féltő szeretettel őrizték Kelet és Nyugat kolostoraiban egyaránt; szent élete példaképül állt a tökéletességre törekvő lelkek előtt; müvei minden idők egyházi irodalmának egyik legbecsesebb termékei; költeményei pedig nemcsak a népszerűsített dogmatikus igazságok voltak, hanem az Egyház ritustörténetének örökértékü gyöngyei is. Szent Efrém imádságával tér nyugovóra a görög szertartású áldozópap napi munkája után és az „Ecclesia Orans"-szal együtt rebegi Szent Efrém fohászát: „Életem Ura és Uralkodója! Ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét! Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság és szeretet lelkét! Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökön örökké. Amen." Nyugatnak papja is Szent Efrémmel együtt dicsőíti az Istenszülőt karácsony éjjelén, amikor a legszentebb titkot szemlélve, a matutinum egyik responzóriumában így kiált fel: „Szent és szeplőtelen szüzesség, milyen dicséretekkel halmozzalak el, nem tudom; mert, akit az egek befogadni nem voltak képesek, azt te öledben hordozod!" A legújabb időkben pedig, amikor fokozottabb figyelem mutatkozik az elszakadt Kelettel szemben, egészen természetes, hogy a keleti szentatyák iránt is nagyobb érdeklődés tapasztalható, hiszen az ő tanításuk az Egyház állandó és csorbítatlan tanítása és az ő tudományuk az elszakadt keletiek előtt ma is tekintély. így lépett ki az évszázadok homályából Szent Efrém is, aki ma ú j r a „Magister Orbis", hiszen XV. Benedek pápa 1920-ban a „Doctor Ecclesiae" címével dicsőítette meg,
8
erényeinek és életének példáját az egész keresztény világ elé követendő példaképül állította az által, hogy ünnepét az egész világra kiterjesztette. 1 ) Saját szülőföldjén pedig szelleme és példája ú j követőkre talált napjainkban, mert az ő égi pártfogása alatt alakult meg a szír szertartású papságnak Szent Efrém-Társasága, akik az ő szellemében dolgoznak Kelet misszióiban. Segítségükre vannak ebben a missziós munkában a Szent Efrém-Nővérek. Mivel Szent Efrém életéről és nagy munkásságáról egy tanulmány szük keretei között kimerítő képet adni nem lehet, azért csak néhány gondolattal, főleg saját szavaival, legyen szabad, egyéniségét megrajzolnom. *
A „szír Egyház napja" Mezopotámiának Nizibisz nevű városában született, legtöbb életrajzírója szerint 306-ban. Ez a város a római és a perzsa birodalom határán feküdt. Egyes írók, pl. Theodoretus püspök, Antiochiának is nevezik. Úgy látszik, eléggé korán megismerkedett a kereszténységgel, mert Szent Efrém idejében már virágzó hitéletet találunk, amit föltételez az a tény is, hogy Nizibisz több szentnek és vértanúnak volt a hazája. Itt remetéskedett Szent Dometius, aki Szent Efrémnek volt a kortársa, továbbá Sz. Jakab, akivel Sz. Efrém életében találkozunk. A város apácakolostorában élt Febrónia, aki 304-ben szenvedett vértanúságot több társával együtt. Nem tudjuk, hogy mi volt szüleinek neve, foglalkozása, vagy társadalmi állása. Saját szavai szerint a város prefektusával szülei igen j ó barátságban éltek; ez arra enged következtetni, hogy a tekintélyesebb polgárokhoz tartozhattak. Fiatalságáról nagyon keveset tudunk. Szerette a kedélyes életet, a mélyebb és komolyabb vallásosság azonban hiányzott belőle. Az a kép, melyet Szent Efrém életének erről a szakaszáról festett, bizonyára túlságosan komor és sötét és nagyon szigorúan ítélte meg önmagát, hiszen még akkor is „nagy bűnösnek" nevezte magát, amikor pedig Isten a csodatevés ajándékával tüntette ki őt. Nemsokára azonban elérkezett az idő, hogy Isten Efrémet a magasabb tökéletességre hívta ,de előbb még a kegyelem akadályát kellett az útból eltávolítani. Az isteni Gondviselés épen alaptermészetének hibáját használta fel erre. Természetébőr kifolyólag hiányzott belőle a megfontoltság szóban és tettben, s olyankor, ha ennek hiányát keservesen tapasztalta, könnyen a másik végletbe esett át és bizalmatlanná lett az isteni Gondviseléssel szemben. Egy ilyen esemény volt nála a kegyelem működésének a kezdete. Történt egy alkalommal, amikor nagyobb kirándulást tett, hogy éjtszakára egy pásztorkunyhóban húzódott meg. Ő mit sem sejtve tette ezt. A pásztorok gondatlanságuk folytán nem zárták el éjtszakára a nyájat, így történt, hogy vadállatok szétkergették és elpusztították azt. A pásztorok a felelősséget Efrémre hárították és ráfogták, hogy ő zavarta szét a nyájat. Efrém hiába védekezett, a nyáj gazdája *) A keletieknél január 28., a nyugati egyházban június 18.
9
börtönbe záratta. Az eset igen bántotta őt s főleg az őt ért igazságtalanságba nem tudott belenyugodni. Börtönében azonban eszébe jutott egy régi bűne, amikor csupán csinytevésből egy szegény ember tehenét elhajtotta és addig kergette, míg csak el nem pusztult. Kezdte sejteni, hogy ez az igazságtalanság büntetés előző vétkéért. A börtön szomorúságát egy látomása enyhítette. Egy ifjú megjelent neki és azt mondta: „Élj jámborul és magadban fogod tapasztalni az isteni gondviselést!" — Végre 70 nap múlva ütött a szabadulás órája: ártatlansága kiderült. Előbb azonban megjelent neki az előző látomás és azt mondotta: „Most m á r hazamehetsz, de bűneidért tarts bűnbánatot és tudd meg, hogy van egy szem, mely állandóan őrködik mindenki felett!" A fogság E f r é m számára a kegyelem ideje volt. A börtön szenvedései komolyabbá tették őt. Kigyógyult előző bizalmatlanságából is, mert belátta, hogy „Istentől származik minden dolog és ő rendez el mindent." Önmagán tapasztalta, hogy Isten irgalmas ugyan, de igazságos is. A fogságból kiszabadulva visszatért a szülői házba. A görög Ménologion szerint 18 éves korában keresztelkedett meg, ami valószínű,, hogy fogsága után volt. A kegyelem most már teljes erővel dolgozott lelkében, míg végre egy napon egészen érthetően hallván Isten hívó szavát, örökre Istennek akarta szentelni életét és elvonult a város körül elterülő remete-telepre. Ő maga írja, elment „a nagyhírű és tiszteletreméltó öreg remetéhez, lábai elé borulva kérte fölvételét a remeték közé." Ez a nagyhírű és tiszteletreméltó remete Szent Jakab volt, a későbbi nizibiszi püspök, akiről életrajzírói megemlítik, hogy hosszú ideig remete életet élt és Szent E f r é m tanítója volt. így érthető meg az a bensőséges kapcsolat, mely Szent Jakabot és Efrémet egész életükön át egybefűzte. A szent és tudós Jakab szentet és tudóst nevelt Efrémből, aki nemsokára élére került a nizibiszi iskolának, melyet Szent Jakab alapított. Később nagy hírnévre tett szert, amelyet Szent Efrémnek köszönhetett. A remeteségben Szent Efrém így nyilatkozott életprogrammjárói: „Habár annyi vétekkel vagyok terhelve, mégis a szentség dicsőségére törekszem." Eszközül a szerzetesi élet szolgált céljának elérésében. Hivatásával tisztában volt. Ő tudta és vallotta, hogy „a szerzetesek talentumot kaptak Istentől," — amelyről nagy lesz a számadás. A szerzetesi ruhát örök figyelmeztetésnek tartotta, hogy a szerzetesnek az apostoli intés szerint kell élnie: „Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent a ti testetekben." (1. Kor. 6, 20.) A szent ruhát öntudattal hordta, mert az „különbözik attól, amit a világiak hordanak. Ez a ruha ugyanis a szerzetesek szerénységét és hivatását jelzi. Ha valaki azonban mást cselekedne, mint amit fogadott, idegen lesz számára a szerzetesi ruha és az elítéli őt." A hivatás biztos tudata mélységesen alázatossá tette őt. A szerzetesi életet olyan kincsnek tekintette, amelyre önmagát teljesen méltatlannak tartotta. Amikor m á r nagy híre volt és tanítványai szent csodálattal vették körül, önmagáról csak így nyilatkozott: „Vegyétek le rólam ezt a ruhát is és meglátjátok,, hogy csak féreg vagyok." Az alázatosság azután ébren tartotta lelké-
10
ben a bűnbánat szellemét. Legszebb müvei közé tartoznak azok, amelyekben a bünbánatról és a lélek töredelmességéről írt. írásai pedig az ő nagy lelkének csak külső vetületei voltak, hiszen, amit írt, azt előbb mind átélte. A kemény, önmegtagadó élet, a szegénység, az igénytelenség, az önkéntes vezeklésnek, a szinte állandó imádság s még hozzá komoly tanulás — eredményezték azt, hogy alkalmas eszközévé lett a Szentléleknek és imádsága teljesedésbe ment, mert „szíve és ajka az isteni kegyelemnek tiszta és szeplőtelen temploma" lett s így nem csoda, ha „felszökkenő forrás módjára tört elő a kegyelem szívében és ajkán." Szent E f r é m a nizibiszi remeteségben több mint 20 esztendőt töltött. Életének ezt a szakaszát általában a lelki elmélyülés jellemzi. Remeteségét csak ritkán hagyta el, inkább csak szemlélődő életet élt a tanulás és tanítás mellett. Mint a remeték atyja és tanítója legfőbb g o n d j á n a k tekintette, hogy fölszítsa tanítványainak és remetetársain a k szívében a hivatás szeretetét. Ezért szólt több könyve a szerzetesi életről és ekkor jelentek meg gyönyörűszép utasításai a lelkiélet egyes kérdéseit illetőleg. Szívén viselte, hogy a remeték pontosan tartsák meg a remeteélet szabályait. „A szabályok megtartása kedves az Űr előtt" — és „a regulát egész jámborsággal és Isten-félelemmel tartsd meg" — írja egyik szerzetesének. Mivel pedig szerzetesi élet a szent szegénység megtartása nélkül teljesen lehetetlen, azért kívánta, hogy ezt az erényt féltékenyen tartsák meg mert „a szerzetesek első és legnagyobb, Isten szerint való szabálya: a szegénység." Ez szerez dicsőséget minden szerzetesnek, hiszen „a szent szegénységben élő szerzetes az egek polgára." — „Ha talán — í r j a a remetéknek — silány és szegényes az, amit elétek tesznek és lelketek emiatt zúgolódni kezdene, gondoljatok a dicsőség Urára, aki emberré lett és az árpakenyeret nem vetette meg!" Az eredményes szerzetesi élet másik kelléke a szent tisztaság, ez „a szerzetes legnagyobb lelki ékessége." Ezért a j á n l j a egyik szerzetes-társának: „Szerezd meg magadnak a tisztaság erényét, hogy benned lakjék a Szentlélek!" — „Őrizd meg, testvérem, testednek tisztaságát, amelyet ha Krisztus szeretetében megőrizesz, minden erényt tökéletesen fogsz gyakorolni és könnyen elérhetsz!" A szent tisztasággal együtt szól a szerzetesi élet h a r m a d i k föltételéről, az engedelmességről. Legtöbbször az alázatosságról szólva erről is beszél, hiszen „az alázatos szerzetes egyúttal engedelmes is." — „Őrizkedj attól, hogy engedetlen légy!" — inti egyik szerzetes társát. A szerzetesi élet h á r m a s alappillérén kívül még a közös életre vonatkozólag is ad utasításokat. A szerzetesi élet legfőbb támasza a szeretet. „Ügy védd a szeretetet — írja — mint a szemed világát." — „Fény és élet van benne, őrizd meg tehát! öröme mindazoknak, akik azt megtartják. Isteni ajándék és angyali méltóság: őrizd meg tehát! Ha szereted azt, Istennek kegyelme lakik majd benned..." A testvéri szeretetnek pedig az a jele, ha tudnak örvendezni egymás sikereinek, hiszen „nagy tökéletesség örvendezni mások előhaladásán." — Mind ezt pedig azért tanította, mert a szerzetesnek egyedüli célja a szent-
11
ségre való törekvés intenzívebb módon, mint a világiaknál. „Azért hagytad el a világot — így szól egyik noviciusához, — hogy minden erőddel a szentségre törekedj!" Ezért „ápold magadban az életszentséget és légy türelmes a szenvedésekben!" A szerzetesekért való nagy aggódás és részvétteljes szeretet csendül ki szavaiból, h a valamelyik remeténél b a j t fedezett fel. Ő volt az első, aki a bajbajutott testvérnek azonnal segítségére sietett. így tett egy János nevü remetével is, akiről észrevette, hogy az áriánusok felé kezd hajolni, azonnal tollat fogott és a legvilágosabban kifejtette előtte a kath. hit tanítását. Tette ezt azzal a lelkülettel, amint ő maga í r j a : „Azonnal föl kell vennünk a küzdelmet a mi Urunk Jézus Krisztus igaz vallásáért" és „minden fáradságot félre kell tennünk az Úr Jézus igaz vallásának érdekében!" Szent E f r é m életének hatása — gondolhatjuk — m e k k o r a lehetett. Valóságos otthona lett az ő szegényes kis cellája nemcsak a tudománynak, hanem még inkább a szentségnek! A remeteségnek magányát azonban nem élvezhette zavartalanul. Mivel Nizibisz határváros volt, állandóan ki volt téve a perzsák betöréseinek. Növelte Nizibisz nyugtalanságát az is, hogy Perzsiában II. Szápur üldözést kezdett a keresztények ellen. E k k o r ontották vérüket: Szent Simon püspök, a keleti egyház egyik legnagyobb egyénisége. Szent Izsák püspök, Szent Tárbula, Szent Jónás és Barakiás testvérek. A félelem nem volt alaptalan, mert 338-ban a perzsák tényleg megtámadták Nizibiszt. Szent E f r é m lelki nagysága ekkor a maga teljességében bontakozott ki. Ő, aki azelőtt az isteni gondviseléssel szemben bizalmatlan volt, — miként Teodoretus püspök í r j a róla — most maga kérte a város szentéletü püspökét, Jakabot, hogy imádságával űzze el az ellenséget. Szent Jakabot meglepte ez a kérés és fölment Szent Efrémmel a város falaira és ott imádkozni kezdett és nem hagyta abba mindaddig, amíg csak az ellenség végleg el nem vonult a város falai alól. Még kétszer ismétlődött meg a perzsák támadása 346-ban és 350-ben. Habár Sz. Jakab ekkor m á r halott volt, Szent E f r é m tanácsára a város lakói ú j r a Szent Jakabhoz fordultak. Az eredmény n e m m a r a d t el, mindkét alkalommal csodálatosan megmenekült a város. Az ostrom alatt Szent E f r é m mint Isten prófétája járt a nép között. Vigasztalta, bátorította a népet és egyben felhasznála a szenvedés idejét, hogy a lelkeket közelebb juttassa az Istenhez. E k k o r írta meg gyönyörű beszédét Jónás prófétáról, amelyben többek között épen Szent Jakab püspök közbenjárásában bízva, így vigasztalta meg népét: „Vigasztalódjatok és hagyjátok abba a sírást, városotok nem fog elpusztulni, hanem elmúlik majd az Űr haragja..." Nem is h a r c által került a perzsák kezére Nizibisz, hanem Jovinián császár II. Száp u r perzsa királlyal 363-ban békét kötött és így jutott Nizibisz perzsa uralom alá. Szent E f r é m ekkor m á r 57 éves volt; élete legnagyobb részét Nizibiszben töltötte s így érthető, hogy a város sorsa mélyen elszomorította őt. (Folytatjuk.)
12
KRÓNIKA -„Keleti Nap" a budapesti központi papnevelőben 1941. január 6*án Külsőségeiben színes és lelkiekben gazdag tartalommal rendezte meg a Budapesti Központi Papnevelő vízkereszt ünnepén a folyó tanévi Keleti Napot. Előkészítőben Erdey Ferenc dr. egyetemi c. rendes tanár, lelkiigazgató két elmélkedést tartott, hogy felhívja a növendékek figyelmét ennek a napnak jelentőségére. Vázolta azokat a teendőket, melyeket az ő számukra jelölt ki a Keleti Napokat elrendelő pápai szózat. Az ünnepség január 6-án reggel fél 7 órakor kezdődött, amikor Papp György dr. püspöki tanácsos, hajdudorogi e. m. püspöki titkár a szeminárium kápolnájában görög szertartású szentmisét mondott. Ezen mindkét szertartású növendékek a szentáldozáshoz is járultak. Délelőtt 10 ó n k o r Dudás Miklós dr. hajdúdorogi püspök úr főpapi szentmisét mutatott be Krajnyák Gábor dr. tb. kanonok pesti és Sztankay Andor budai gör. kath. parochus koncelebrálása mellett. Az asszisztenciában a görög és latin szertartású növendékek között otl volt Ijjas József dr. szemináriumi prefektus, Tótin Pál hitoktató és Hudáky Aladár végzett papnövendék. A szentbeszédet P a p p György dr. püspöki titkár mondotta. Az Anyaszentegyház ritusbeli gazdagságáról megemlékezve az Egyházai énekkarhoz, virágoskerthez hasonlította, mert a különböző árnyalatok és színek összecsendülő egysége biztosítja az egésznek szépségét. Majd a győzelemre készülő hadseregről vett példát, ahol a különböző fegyvernemek egyöntetű összeműködése záloga a sikernek. A görögkatholikusoknak ai Küzdő Egyház hadseregében az utászok szerepét kell betölteniök. Fel kell építeniök 'j Keletet Nyugattal összekötő hidat. Ennek a hídnak innenső pillérét azonban az egész katholikus Egyháznak kell munkába vennie és a megértő szeretet erejével meg kell építenie. A liturgia fényét nagy mértékben emelte és teljessé tette a görög szertartású növendékek énekkara, melyet ez alkalommal több latin szertartású növendékekkel is kiegészítettek. A kezdet nehézségein és a tűzpróbán átjutott énekkar igyekezett az emberi hangon keresztül mindazt kifejezni, ami a színpompás liturgia láttára a szívet és lelket betölti. Hogy az énekkar meg tudott felelni a nagy feladatnak; abban jelentős érdeme van lelkes és fáradságot nem ismerő vezetőjének, Bubnó Lászlónak, a miskolci ap. kormányzóság papnövendékének. Délután háromnegyed 5 órakor kezdődött a díszteremben az ünnepi előadás, amelyet a Magyar Egyházirodalmi Iskola rendezett. Megjelentek a szentmisében segédkezőkön kívül Hamvas Endre dr. érseki általános helytartó, Aistleitner József dr hittudomány-kari dékán, egyet, tanár, Patak y Arnold dr., Iványi János dr., Marczell Mihály dr. szemináriumi rektor, egyetemi tanárok, Krvwald Ottó dr. pápai prelátus, dorogi F a r k a s Ákos dr. székesfőv. tanácsnok, Sztreda Rezső dr. hitoktatási felügyelő, a szemináriumi elöljárók telj,ös számban s még többen az egyháziak és a világi hívek közül. Bevezetőként Zakar András, a M. E. I. elnöke köszöntötte a megjelent előkelőségeket és a növendékeket. Isten áldását kérte >az egyesítésért folyó m u n kára, mely Aranyszájú Szent János és Szent Ágoston őszinte istenszeretetének szellemében az Egyház dicsőséges jövőjét készíti elő. Az énekkar Bubnó László átdolgozásában Werbiczkyj „Triszágdon" c. egyházi énekét adta elő. Majd Dudás Miklós dr. püspök úr mondotta -el igen mély hatást keltő lelkesítő beszédét „Titokzatos Kelet" címmel.
13
Felelevenítette a dicső ősök, Aranyszájú Szent János, Szent Bazil, Nazianzi és Nysszai Szent Gergely stb. emlékét s fáidalommal állapított! meg, hogy ezek egykori virágzó székhelyén ma tékozló fiak ülnek és a hitetlenség ostromában sokat kell szenvedniök. — Nyugaton — most sok nélkülözés és megpróbáltatás közben megbénult a szépen fejlődött egyesítési munka. De mindezekben a szomorú eseményekben feltalálta a püspök úr a mindent jól elrendező Gondviselés ujját, mely a szenvedések útján nagy dicsőség fele akar irányítani bennünket. Épen ezek a szomorú körülmények, amelyek a nagy európai uniós központokat elnémították, nekUnk, magyarországi görögkatholikusoknak és általában Szent István birodalmának minden katholikusának nagy ébresztői régi keresztény missziós hivatásunk egyidőre elszunnyadt lángjainak. Nekünk két kézzel kell dolgoznunk — mondotta; — egyikkel kelet felé nyúlni, a másikkal a keresztény békességet sóvárgókat átadni Rómának. Elsősorban nekünk itt bent kell jól megismernünk egymást, és h l itt az alapvetés m u n k á j á t elvégeztük, be t u d j u k m a j d tölteni azt a szerepet és hivatást, amit az unió terén Róma tőlünk elvár, — fejezte be nagy érdeklődéssel kísért és igen sok tapssal megköszönt beszédét a főpásztor. Ismét az énekkar következett: az „Akik Krisztusbin keresztelkedtetek" k. liturgikus éneket adta elő ószláv, görög és magyar nyelven. Cselényi István „Áthoszi ballada" költeményét szavalta el ezután, mély átérzéssel Lengyel Ferenc papnövendék. Majd szemináriumi zenekar Hegyi László vezénylésével Haydn Teremtés c. oratóriumából adott elő részleteket igen nagy sikerrel. Az ünnepi ülés a pápai himnusz hangjaival zárult. Megemlítjük még, hogy a Keleti Nap ünnepségeire a rendezőség meghívta a pesti és budai görög-keleti szerb és a pesti görög-orthodox papokat is. Meghatottan köszönték meg a meghívást, de ünnepi liturgiájuk miatt kimentésüket kérték. Megígérték azonban, hogy amint a rendezőség kérte, aznapi szentmiséjükben imádkozni fognak „mindnyájunk egyesítéséért." •
— MIHALOVICH SÁNDOR dr. nyíregyházi gör. kath. parochus, szabolcsi főesperes, a hajdudorogi egyházegye k a n o n o k j a s az uniós mozgalmak tevékeny munkása és támogatója november 24-én ünnepelte áldozópapságának 25 éves jubileumát. Ezüstmiséjének bemutatása után egyházközségi diszgyűlést tartottak, melyen Rajtik Miklós városi tanácsnok, az e. község világi elnöke méltatta a jubiláns érdemeit és nyújtotta át a hitközség híveinek ajándékát: egy finom művű, dús aranyozású ezüst kelyhet. Michalovich Sándor dr. kanonok uniós munkaszellemét jellemzi, hogy az ő hitközsége az első és egyetlen, hol Sz. Jozafát pártfogása alatt elevenen él és működik a Szent Miklós Szövetség ifjúsági szervezete. — ŰJ KELETI KOLLÉGIUM létesült Rómában azoknak a papoknak elhelyezésére, kik a római egyetemeken, főleg a Pápai Keleti Intézetben magukat továbbképezni akarják. Az
14
ú j intézmény felállításának kezdeményezője Tisserant bíboros, a Keleti Kongregáció titkára volt, ki Őszentsége hozzájárulásával a kollégium védőszentjévé a nagy keleti egyházatyát és hitvédőt Damaszkuszi Sz. Jánost választotta. Az ú j kollégium vezetését a Jézus-társaságra bízták. A S. Maria Miggiore közelében levő ú j intézet fölszentelése december 4-én történt. A fölszentelést Tisserant bíboros Cesiarini kongr. asszesszor és Rosso substitutus segédkezésével végezte. — ŰJ KANONOK A HAJDUDOROGI KÁPTALANBAN. A bíjdudorogi püspök Antalóczy Kornél nyirlugosi lelkészt a hajdudorogi e. m. kancellár-kanonokjává s egyben egyházmegyei főtanfelügyelővé nevezte ki. Antalóczy Kornél személyében, ki noszszabb időn át volt b. e. Miklósy István püspök udvari papja, a káptalan k i váló képességekkel rendelkező ú j t i g gal gyarapodott.
— A MAGYARORSZÁGI SZENT BAZIL REND helyzetének rendezéséü l az Apostoli Szentszék megindította i Kelet-Magyarország és Erdély visszacsatolásával adódott egyházi helyzet rendezését. A Keleti Kongregáció október hó 19-én kelt s ö Szentsége XII. Pius pápa által november 23-án jóváhagyott határozatával a Magyarország területén levő összes bazilita kolostorokat Szent Jozafátnak, az unió vértanújának égi pártfogása alatt egy rendtartományban egyesítette Máriapócs székhellyel. A rendtartomány é l é T e P. Dolhy József Leontin atyát állította. A rendtartomány magyar, ruthén és román csoportra tagozódik. A magyar csoport regionális főnöke P. Dudás Bertalan (eddig az ungvári Sz. Bazil-nyomda igazgatója), kinek hatásköre alá a máriapócsi, hajdudorogi és baregdédai monostorok tartoznak. A román régió főnöke P. Maxim Athanáz (eddigi regionális főnök), kinek hatásköre a bikszádi, nikulai és mojszini kolostorokra terjed ki. A kárpátaljai és az ungvári monostorok élére mint regionális főnök P. Hám Antal került. — A MAGYARORSZÁGI GÖR. KATH. SAJTÓBAN — mint a Gör. kath. Élet mult évi utolsó száma jelzi — örvendetes fejlődést hoz az újév. A Budapesten megjelenő Görögkatholikus Szemlét és a Szegeden megjelenő Görögkatholikus Élet-et január 1-étől a hajdudorog egyházmegyei Actio Gatholica veszi tulajdonába s mindkét lap az e. m. főhatóság közvetlen irányítása alá kerül. A változásra nagy szükség volt, mert a magas színvonalú, de az e. m. központtól távol megjelenő hitbuzgalmi folyóiratot, a Görögkatholikus Élet-et az •anyagi elsorvadás veszélye fenyegette, míg a polemikus lapot, a Görögkatholikus Szemlét, mely jóakaratú, de avatatlan kezetkiben lévén, nem mindig tudta a kellő hangnemet eltalálni a gör. kath. problémák tárgyalásánál, a szellemi elsorvadás környékezte. Érdeklődéssel és meleg szeretettel várjuk az ú j kezekbe került lapok első számait.
— DIVIDE EY IMPFRA! Romániában — ki t u d j a hányadszor — ú j ból rendezik az egyházi állapotokat. Hogy a veszedelmesen túlzó nacionalizmus az ú j rendezésben is megnyilvánul és a „román egyházakat"' — értve a görögkeletit és a románul miséző görögkatholikust egészen különlegesen a többi vallás, illetve egyház föl-é helyezi — azon m á r nem igen csodálkozunk. De azon m á r lehetne csodálkoznunk, hogy a román egyházakon kívül bevett vallásfelekezetek közé sorolja katholikusok négy szertartását: a latint, görögöt, rutént és örményt. A görög, ruthén és r o mán szertartásnak három különféle szertartásként való feltüntetése teljesen önikényes, sőt rosszakaratú. Mindenki tudja, hogy a román és ruthén „szertartások" csak nyelvi változatai a görögnek, melynek alapelve a liturgiát olyan nyelven végezni, melyet a hívek legalább megközelítő mértékben ismernek, mivel ezt a szertartások szerkezete követeli. Nagyon jó hatalmi módszer ez a görögkatholikusság egy részét könnyen sakkbantartható ,.kisebbségi egyházzá" sülyeszteni, hogy a politika aztán kedve szerint dobálhassa. A vallás és a nemzetiség erőszakolt egybekapcsolásának szomorú következményeit épen a most visszacsatolt területeiken tapasztaljuk, hol a román politikai nyomás alól fölszabadult magyar görögkatholikusok, hogy a románsághoz való tartozásnak még gyanújától is meneküljenek, tömegesen hagyják oda a gör. kath. egyházat és lesznek legnagyobbrészt protestánsokká, hogy soha többé a román nyelvet és népiséget r á j u k ne hényszeríthessék. Félünk, hogy a történelem és főleg Isten ítélőszéke előtt nehéz dolguk lesz azoknak, kik a vallást odaát politikai eszközzé degradálták s még — mint az egyik „ r o m á n " egyházmegye tette —- a gör. kath. elnevezést is a „diecezu romána unita" (egyesült r o m á n egymázmegye) névvel cserélték föl. — A „négy" kitholikus szertartáson kívül a lu'íiexánus, református és
15
mohamedán val ; st ismeri el az ú j ro mán rezsim s mint vallás fennmaraú közöttük a zsidó is, kiket megkeresztelni nem szabad. — A kolost jrok a jövőben csak tanítással és betegápolással foglalkozhatnak. (A görögkeletiek is!) — A görögkeleti papképzésben a jövőben a vasgárda szellemének kell érvényesülnie. — A PETSAMÓI KOLOSTOR, a finn görögkeletiek egyik legnevezetesebb hitéleti központja karácsony éjszakáján leégett. Temploma csodálatosan épségben maradt. Ugyanez a kolostor 35 évvel ezelőtt szintén karácsony éjszakáján m á r egyszer a tűz martaléka lett. — A HELLÉN ORTHODOX EGYHÁZ GYÁSZA. December 13-án Athénben meghalt Alivizátosz Spiridon marontiai érsek, az oríhodox püspöki kar tudós tagja. Alizivatosz 1883-ban született s 22 éves korában az athoszi Szent Pál kolostorba lépett, hol diákonussá szentelték. Később Athénbe került, hol Germanosz spár-
tai metropolita pártfogása mellett theológiai főiskolát, m a j d az athéni egyetem bü'< seszetkari előadásait hallgatta 1Í12.S ban áldozópaj.pá szentelték s a sz. synodus jegyzője, m a j d főjegyzője lett. 1938-ban Marontia és Thászon érsekévé választották. Jelentékeny irodalmi tevékenységet fejti ki. — Ugyancsak decemberben hunyt el Kallinikosz Konstantinosz, a konstantinápolyi főtemplom főgondnoki. Kisázsiai származású görög volt s 1870-ben született. Előbb mint hitszónok szerzett neveit magának, m a j d megnősülvén és pappá szenteltetvén, Konstantinápolyban hittanár lett. 1904-ben az angliai Manchester görög egyházközségének lelkészéül hívták meg s e hivatalában holtáig megmaradt. Ezen az állomáshelyén emelkedett előbb az archipresbyteri méltóságra, m a j d a konstantinápolyi főtemplom főgondnoki címével tüntették ki. Nagyarányú irodalmi működésével szerzett magának ismert nevet.
IRODALOM * Az 1941. cvi gör. kath. naptárak közvetlenül karácsony előtt kerültek forgalomba. A Máriapócsi Magosz Naptár 13-ik évfolyama ezidén ismét vékonyabb s tartalmilag is szegényebb lett. A hajdudorogi egyházmegyének az előző naptárakban is közölt rövid, történeti ismertetésén kívül egyetlen kifejezetten görögkatholikus vonatkozású cikke „Erdély ősi hitéről,, szól s Krajnyák Gábor dr. írta. Gyula erdélyi vajda és leányának, Saroltának kereszténnyé létét m o n d j a el legendás színezéssel. Gebri János tanító „Apostolkodjunk" címen ír buzdító cikket. Elbeszélések, ismeretterjesztő cikkek töltik ki a naptár többi részét.
16
„Máriapócs" Zarándok Naptár címen ezidén egy másik gör. ¡kath. naptár is megjelent P. Dudás Bertalannak, a Sz. Bazil-rend magyar nyelvcsoportja főnökének szerkesztésében. „A máriapócsi hegyhelynek e szerény hírnöke — m o n d j a az előszó — a könnyező Szűz áldását és üzenetét viszi minden őt tisztelő gyermekéhez." Szerény és szép célkitűzés, aminek az ú j naptár valóban meg is felel. Bár terjedelme mindössze 88 oldal, kis nyolcadrétben, egész sereg olyan cikket hoz, mely a görögkatholikusság érdeklődésére iszámot tarthat. Csak a címeket idézzük: Miért tiszteljük Máriát? A miskolci apostoli kormányzóság. Egy év a hajdudorogi egyházme-
gye történetéből. (Egyházlátogatások, Actio Catholica, JKalot, Kalász.) Az 1940. év a munkácsi gör. kath. egyházmegyében. Erdélyi görögkatholikusök. Magyarországi görögkatholikusok Amerikában. Máriapócs 1946-ra készül. (Az első kegykép könnyezélsének 250-ik évfordulójára.) Nagy Sz. Bazil rendje Magyarországon. (A: összes rendházak képeivel.) Sz. Bazil-rendi nővérek stb. — A n a p t á r ára 50 fillér. Megrendelhető Ungvárott a Sz. Bazil-rend nyomdájában. Rákócziu. 54. * P. Ernő: Nagy Sz. Terézia minden művének I. kötete: A kötelesség útja. VI. kiadás. A győri kármelita rendház kiadása. 1940. Kis 8° 244 o. Jézusról nevezett Nagy Sz. Terézia tökéletességre kiváló sikerrel törekvő alázatos, imádságos lelkének legszebb virágait n y ú j t j a s könyv a tökéletesség után vágyódó lelkek számára biztató kezdetként. A fordító — mint a könyv előszava is jelzi — nagy feladatra vállalkozott, mert nemcsak spanyolból magyarra, han,em a XVI. század nyelvéről a mai kor nyelvére is kellett fordítania a művet. Elég néhány lapot elolvasni s m á r is meggyőződünk, hogy nemcsak a legjobb aszketikus könyvek egyikével, hanem fordítási mesterművel is állunk szemben. Istenhez vágyódó lelkek számára a kis Jézus aligha hozhatott szebb olvasni valót. Megrendelhető a győri kármelita zárdában. Ára 2 P. Kj. * Évkönyvünk megjelenése a pártoló-taggyűjtő ívek igen lassú beérkezése miatt késik, mivel a nyomtatandó példányszámról még megközelítőleg sem tudunk tájékozódni.
* Keleti Fény címen most jelent meg a nyíregyházai ifjúsági csoport kis kőnyomatos folyóiratának 2. száma, Simon Tamás VIII. gimn. o. tanuló, ifj. elnök szerkesztésében. Komoly, kedves és változatos tartalmú. A szerkesztő célkitüző cikke után Hollós János „Van-e létjogosultságunk?" c. cikkében a gör. katholikusí.ág nemzetfenntartó ereje mellett kiemeli az uniós célt főleg erdélyi vonatkozásban. Simon Tamás: „A magyar görögkatholikusság hivatása" címen rövid történelmi visszapillantás kapcsán megállapítja, hogy a magyar görögkatholikusságnak a történelemben a hid szerepe van szá.iva ugy nemzeti, mint vallásos vonatkozásban. A szertartás egysége által könnyebben vonhatjuk az elszakadtakat az Egyház kebelére, mint a szertartásilag a keletiekre nézve idegen latin egyház. A protestánsak felé az istentisztelet népnyelvisége gyakorol vonzó erőt. Érdekes adatokat közöl Rajtik Jenő (bár netn teljesen pontosak az adatai) a gör. kath. diákság megosztásáról. Dévényi Jenő a hajdudorogi egyházmegyét, Ruttkay Arnold Sz. Bazil rendjét, Puskás Miklós a máriapócsi kegyhelyet, Mikita Sándor gör. kath. magyar nagyságainkat ismerteti. A folyóiratot teljesen ingyen megküldik minden érdeklődő diáknak, fenntartására azonban >az unió barátaitól adományokat kérnek. A szerkesztőség címe1: Kovács Gyula hittanár, a Szemisz elnöki titkára Nyíregyháza Bethlen-u. 5. szám. * Beérkezett művek. Pehm Józsefr Az édesanya. I. kötet. — Simon Á r kád: Krisztus a te példaképed! — Jánosi József: Bölcselet és valóság. — Schneider—Dormuth: Kath. családi nevelés. — Ismertetésük jönni fog.
17
FIGYELŐ A MILANÓI KATHOLIKUS EGYETEM „KELETI HETE" 1940-BEN Az .,11 Bolletino" után olaszból: ORSZÁGH JÓZSEF Az olaszországi uniós mozgalomnak legjelentősebb eseménye a múlt év folyamán is a milánói katholikus egyetem „keleti hete" volt, melyről röviden annak idején mi is beszámoltunk. Most abban a helyzetben vagyunk, hogv részletes beszámolót, teljes képet n y u j t h a t u n k erről az uniós eseményről, melv amellett, hogy példaszerű, egyben az elhangzott előadások tartalmánál fogva is érdeklődésre tarthat számot. *
Az 1940. évi milánói keleti hét megnyitása április 11-én délután folyí le az egyetem nagytermében. Jelen voltak a bergamói herceg, Lavitrano és Schuster bíborosok, több érsek és püspök, Cettaneo eritreai apostoli delegátus, Mele lungrói püspök, Perniciaro, Lavitrano bíborosnak, a pianai gör. szert, kath egyházmegye ap. kormányzó jának segédpüspöke, Croce Izidor grottaferratai archimandrita és sok latin és görög szert. kath. áldozópap, egyben számos görögkeleti egyházi férfiú is. Képviselve voltak a polgári hatóságok is. Az ünnepségeket a grottaferratai liturgikus énekiskola keleti polykronionéneke nyitotta meg. Majd P. Gemelli, az egyetem rector-magnificus-a üdvözölte a megjelent előkelőségeket. A megnyitó előadást Mimmi Marcell, az olasz uniós egyesület elnöke tartotta. Marcello MimmiA keleti egyházak számára — kezdte — ugyanaz az állapot közeleg, amely a missziók tekintetében m á r bekövetkezett, mikor t. i. a missziós tevékenység oly a r á m b a n terjedt el, hogy szinte m á r a mozgalom egyetemességéről lehet beszélnünk. A keleti kereszténységgel való foglalkozás is annyira általános már, hogy nincs oly nemzet és ország, ahol széles rétegeket ne foglalkoztatna Részletesen ismertette ezután az olasz uniós egyesületek, az olaszországi bazilita rend, a calabriai, lungrói és a pianai egyházmegyék tevékenységét. Az olasz uniós egyesület eddig m á r hat imahetet rendezett s 14 működési körzetben 124 egyházmegyei szervezetet létesített, sok száz előadást tartottak úgy a papság, mint a hívek számára. Fölemlítette az uniós irodalom nevezetesebb termékeit s beszámolt az Északamerikai Egyesült Államok, Hollandia, Franciaország, Németország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Magyarország és Svájc uniós tevékenységéről. Majd a Szentszék uniós tevékenységét méltatta. Szólott a keleti papnevelő intézetekről, a keleti jog kodifikációs munkálatairól, a liturgikus könyvek ú j kiadásairól, a szerzetesrendek keleti ágairól és a keleti tudományoknak a papnevelő intézetekben való rendszeres előadásairól. Végül XII. Pius pápa ö Szentségének a „Summi Pontificatus" c. enciklikájában foglalt szavait idézte, melyekben ö Szentsége megállapítja, hogy mennyire ó h a j t j a a világ minden tekintetben azt a krisztusi egységet, melyet az egy akol és egy pásztor gondolata fejez ki.
18
Azért — mondta befejező szavaiban — mert egy közelebbi vagy távolabbi múltban az emberek súlyos hibákat követtek el, még sem az igazság joga, sem az Egyház igazsága, sem az egység szükségessége nem szűnt meg. A szavakban rejlő ellentéteken túl rá kell találnunk a gondolat egységére, azonosságára, mint azt a firenzei zsinat tette. Sz. Ágoston ismert mondása szerint ki kell szélesíteni a szeretet térségét, főleg pedig imádkoznunk kell, mert minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről jön. És dolgoznunk. Egyetemekről, rádióállomásokról terjedjen tova az Egyház fejének, sőt maga Krisztus Urunknak kiáltása: Legyen egy akol és egy pásztor!
A tanok kérdése. Jugie Márton asiszumpcionista atya az unió theologiai lehetőségeiről és akadályairól értekezett francia nyelven. Van-e valóban olyan korlát — tette föl a kérdést — mely az elszakadt 'keletiek, elsősorban a bizánci szertartású, görög-orosz egyház unióját akadályozza? Az előadó megállapítása szerint a katholikus egyház részéről van, amennyiben a katholikus egyház tanítói hivatala m á r a szakadás óta érvényes döntéseket hozott vitás kérdésekben és döntéseit hittételekként, mint többé nem vitatható igazságokat adta gyermekei elé. Görög-orosz részről azonban nincs ilyen alkadály. Az autokephal görög-orosz egyházak minden tanításukat a hét első egyetemes zsinatra vezetik vissza. Ezek a zsinati megállapodások azonban egyáltalán nem érintik az azóta fölmerült vitás kérdéseket s azok a keletiekre nézve még ma is szabad vita-anyagot képezneik. A szakadár theologia történelme különben is azt bizonyítja, hogy a szakadás után a vitás hittani kérdésekre vonatkozólag a legkülönbözőbb felfogások találtak helyet körükben és a katholikus tanoknak is volt közöttük minden időben számos kiváló művelője. A vitás kérdések viszonylatában tehát a görög-orosz egyháznak ez a helyzete uniós szempontból nagyon is kedvező, mert egész egyszerűen csatlakozhatnak a katholikus egyházhoz anélkül, hogy a hét első egyetemes szinat megállapításairól lemondaniok kellene, a továbbiakban pedig átvehetik a katholikus egyház megállapításait, mert azok igazságáról nemcsak sok görög és latin atya és régi pátriarka tesz tanúságot, kiknek ünnepeit a görög egyház is megüli, hanem a szakadár theologusoknak nagv többsége is, kik e kérdésekről a szétválás óta értekeztek. Ez az az út, melyen oly kiváló egyéniségek, mint Calabriai Barlám, C. Demeter a XIV. században, Szolovjiev Vladimír pedig a XIX. században formaságok nélkül jöttek át a katholikus egyházba. Vagyis a görög-oroszok számára mindig nyitva áll az ajtó, melyen át Péter h a j ó j á b a léphetnek. A katholikusoknak határozott kötelességük az elszakadtakat egyházuk valódi tanításainak világos megismerésére, a tanhelyzet tisztázására ösztönözni és segíteni, kimutatni egyes orahodox és laikus theologusoik tévedéseit. Castiglione Károly gróf előadása következett. Címe volt: Az orosz vallásos felfogás és a katholicizmus. A konstantinápolyi nagy egyház külhatalmának fokozatos hanyatlásával az önállóvá lett moszkovitizmus előbb csak nagy autonomia, utóbb azonban m á r a hegemónia felé törekedett. A közös bizánci alanyba az idők folyamán
19
külső befolyások oltódtak, főleg a kievi egyházban. E befolyásokat vakmer» dolog volna egyszerűen katholikusoknak nevezni, ai lengyel és m a gyar katholicizmussal szemben fennállott viszonyra való tekintettel azonban bátran nevezhetjük, s ebben nem is fogunk tévedni, e befolyásokat skolasztikusnak. Ugyanezen földrajzi helyzetnél fogva a szláv orthodoxia a későbbi időkben a refomáció befolyását is erősen megérzi. A XIX. században az orosz vallási felfogás visszatér a tiszta hagyományos irányzathoz, amit Protaszov Miklósnak, Bulgakov M i k á r n a k és Gumilevszkij Filaretnek köszönhet. Ezek tevékenysége azonban még nem elegendő arra, hogy Kant, Fichte és Schelling; befolyását is ellensúlyozza, akik bár távolról, de ihletői voltak a jelenlegi szlavofil iskolának és nagy képviselőinek, Kirieviske Jánosnak és Chomjakov Eleknek. Komolyan számba kell vennünk azonban a raszkolnak és a különféle szektáknak befolyását is egész a legújabb sztarecizmusig, még akkor is, h a ez veszedelmesnek látszik. Tolsztoj és Dosztojevszkij szintén az orosz vallásos lélek kalandos megnyilatkozásai. A ikatholikus befolyás, illetve vallási felfogás tekintetében a vélemények nagyon szétágazók. A kérdés történeti áttekintés© után megállapítható, hogy amennyiben a különvált orosz és latin testvérek hivatalosan a Photios és Kerularios vádpontjai mellett maradnak, az egész ellentét egyetlen főkérdés köré tömörül: az egyház természetének és hierarchiájának kérdése köré. Az orosz theologusok felfogása ezekre nézve — néhány közös vonástól eltekintve — nagyon különböző, a liberális Chomjakovtól és konzervatív irányú iskolájától a szlovofilekig, Arszenyev, Bardajef és mások modern és haladó irányú felfogásától a szintétikusokig, kiknek legjellegzetesebb képviselője Szolovjev Vladimír. : í Hasonló ingadozást mutat az orosz vallási felfogás minden más olyan, kérdésben is, mely az orthodox theologiát a latintól elválasztja. Ez pedig haszszú századok meg-nem-értésének, ósdi előítéleteknek következménye, melyek úgyszólván egy külön keleti lelkületet alakítottak ki. Ezeknek az elemeknek elbírálásánál tekintetbe kell venni, hogy a szláv egyház egy nagyon is olvadékony és érzékeny szintetikus theologiai hagyomány örököse, a trinitarius és christologikus dogmák nagy b a r á t j a s lelki ralkatánál fogva inkább az élet belső realitásait akarja, mint a külső jogi viszonylatokat s épen ezért nagyon is hajlamos arra, hogy az Egyházat csak lényegében s mint Krisztus életének titkát tekintse. Az ősi egység visszaállítása érdekében körültekintő m u n k á r a és kölcsönös kezdeményezésre van szükség. Az első nap előadásait P. Fichta György ferences atya, az Olasz Akadémia, tagjának előadása fejezte be, melynek tárgya: A ferencesek tevékenysége az unió érdekében. A keleti és nyugati egyház első közeledését a nagy szakadás után rencrendi szerzetesatya alapozta meg Niceában, II. János császár, (az Vatacius) és II. Germán pátriárka idejében, ki Gergely pápához levelet tézett. A kísérletek nem sikerültek s nem vezetett eredményre Boldog követsége sem Vataciosz császárnál.
öt feú. n. is i n János
Mikor VIII. Paleolog Mihály császár Konstantinápolyt visszafoglalta, ismét előtérbe került az unió kérdése. A tárgyalások XV. Kelemen pápával meg-
20
indultak. Az előadó részletesen méltatta Pereastron János görög minorita, a császári követek és pápai nunciusok működését. Külön megemlékezik D'Asti J á n o s szerzetesről, a későbbi IV. Miklós pápáról, Mugellói Bonaventuráról, Berengariói Rajmundról és Persicetói Buonagraciáról. Ezeken át jutott el az egyesülés ügye a lyoni zsinatig (1274). Az eredmény a ferenceseknek tulajdonítható. Az előadó megemlékezett Savoyai Johanna és V. Paleolog János tevékenységéről, majd pedig érdekes képben mutatta be Savoyai Amadeus keleten végzett nagy munkásságát. Beszélt a Nilus pátriarka és VI. Orbán pápa között folyt eszmecseréről, Antonio de Massa szerzetes munkásságáról, m a j d részletesen ismertette az 1439-i firenzei zsinat lefolyását, okmányokkal is igazolva a ferencesek eredményes tevékenységét, melyet m a is folytatnak, különösen Albániában. Még ugyanazon >a napon, este 9 órai kezdettel P. Gordillo Móric S. J. tartott előadást ugyancsak az egyetem nagytermében a keleti egyházi kérdés jelen állapotáról. A kiengesztelődés nagy problémájának alapvető kérdése a válaszfalak lebontása mellett a (keleti egyház fenntartása. A nesztorián és monofizita kelet képét rajzolja meg, hol számos keleti szertartású egyház van, valamint Abessziniában is, bár hanyatlófélben. Mindazonáltal mélyen gyökerező életképesség nyilvánul bennük, mint aminő pl. a IX. században a kopt egyház újjászületését eredményezte. Majd a nemzeti élet szerint igen különböző, de az Athosz-hegy csendes nyugodt monostoraiban egységbe forradó bizánci egyházat ismertette. 170 millió kereszténynek csatlakozását jelentené az ezekkel létrehozandó unió. Keleti testvéreink, miután a hosszú időn át egészen mereven tartott hajthatatlanság elvét föladták, előbb az egyetemes egyház fogalma mögé menekültek, m a j d a protestánsok modern elméleteit kezdték magukévá tenni. A panchristianismus alapjára helyezkedtek s Krisztus egyházának öt ágát föderatív alapon szeretnék egybekapcsolni. Végül az ú. n. ökumenikus mozgalmat indították meg, mely több katholikus írónál is talált enyhe visszhangra. Katholikus részről valóiságos megoldásnak azt látjuk, amit XI. Pius „Morlalium animos" enciklikája körvonaloz, melyet protestánsok és keletiek egyaránt ellenkezéssel fogadtak, holott az enciklika komoly tanulmányozása révén meggyőződhetnének róla, mennyi szeretetről tesz az tanúságot Kelet iránt s mennyire biztosítani a k a r j a Kelet számára is a krisztusi élet teljességét. Bizánci liturgikus énekeket adott elő ezután a grottaferratai énekiskoia, melynek chorusát erre az alkalomra főiskolai hallgatókkal egészítették ki. Az énekek mind a theotokionokból, az Istenszülő tiszteletére írt görög himnuszokból voltak összeválogatva. Az első napot az egyetemi kápolnában adott szentségi áldás és uniós ájtatosság fejezte be. Április 12-én az erre a célra különlegesen berendezett egyetemi kápolnában az olaszországi gör. kath. egyházfők közös főpapi liturgiát végeztek. Dél. előtt Schuster bíborosnál tisztelegtek. Délután tovább folytak az érdekes előadások. A szakadás történelmi okairól szólott P. Hermán Emil S. J. nagyértékű előadása. A római Keleti Intézet tudós igazgatója a legújabb történelmi kutatások eredményeinek fölhasználásával ismertette a szakadás történetét. A Photios-
21
féle első szakadós történeti kutatását s ezzel az egyháztörténetem e nevezetes; szakaszának revideálását P. Lapötre kezdte meg a múlt században. A m a u n tanár, m a j d Dvornik tanár és P. Grumel folytatták. Ezzel majdnem egyidejűleg kezdtek a XI. századbeli schizma történetével is foglalkozni Michel profelsszor és Jugie atya. Valamennyien katholikus papok s ez & legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy a kath. egyház nem fél az igazság kiderítésétől, sőt ó h a j t j a és elősegíti. A nemzeti, kultúrális, politikai és vallási ellentétek Kelet és Nyugat között egyre nőnek, bár a IX. században még elég élénken él emlékezetükben a közös eredet, hit és hagyomány. A szakadást a bizánci egyház belső viszálya idézte ">lö. Ignác pátriarka, ki egyeneslelkű, aszkéta életű, de szűklátókörű és makacsságtól sem egészen mentes ember volt, összeütközésbe került a kormánynyal, mely végül is hazaárulással vádolta és száműzte. Utódjává a magas állami hivatalt viselő, de laikus Photiust választották. Lemondott-e a görög pátriárka? A történészek általában tagadják, de állásfoglalásukban Ignác p á r t h í veinek tulajdonított írásokra támaszkodnak. A legújabb kutatások — bár még mindig sok e kérdésben a sötét pont — kimutatják, hogy Ignác lemondott méltóságáról. Rövid ideig béke volt, de felbomlott, valószínűleg azért, mert Photios Asbestes Gergely szirakuzai érsekkel szenteltette föl magát, kit Ignácmegfosztott méltóságától, a Szentszék pedig felfüggesztett. Ez a dolog csaknem lehetetlenné tette a Szentszékkel való érintkezést, kivált miután I. Miklóspápát, ki a primátussal járó előjogoknak rendíthetetlen védelmezője volt, Ignác párthívei az üldözés előzményeiről értesítették. A pápa vizsgálatot indított, hogy Photiost letegye. Közbejött ugyanekkor a konstantinápolyi misszionáriusok Bulgáriából való kiűzése, ami Photiost annyira felingerelte, hogy nem átallotta a római egyházat a hit és egyházfegyelem elleni bűnökkel megvádolni s enciklikájában I. Miklós pápát letettnek nyilvánítani. A további események ismeretesek. Basilios császár Photiost leteszi, de utóbb ismét kegyeibe fogadja és Ignác halála u t á n másodszor is pátriárkává teszi. PhotiosVIII. János pápával kibéküL Tartós volt-e a béke, vagy VIII. János halála előtt ismét kiközösítette-e Photiost? Az újabb kutatások megállapítják, hogy a kiközösítés mellett szóló vélemény egy szövegrészlet félreértésén alapul és sem VIII. János, sem a későbbi pápák meg nem újították a kiátkozást. Talán Formosus a kivétel, de az ő működésére nézve az újabb szerzők sincsenek egyforma véleménnyel. A XI. századbeli szakadásra térve azt mondja, hogy a legújabb időkig azt tartották, hogy Róma és Bizánc kapcsolata, b á r valamelyes megszakításokkal, 1054-ig még fennállott, mikor is Kerularios Mihály hibájából bekövetkezett a nagy schizma. Michel professzor azonban kimutatta, hogy ez a kapcsolat m á r a X. század második felében megszakadt, főleg a német császárok miatt, kik a pápák és bizánci császárok között viszályt igyekeztek támasztani. Kerulariosz előtt egy emberöltővel m á r nem volt Róma és Bizánc között érintkezés és a harcias pátriarka csak véglegesíteni akarta a szakítást. Ám bűnösök voltak ebben a részben a pápai követek is, főleg Umberto bíboros oktalanul heves viselkedése, kinek viszont másrészt nagy érdemei vannak a katholikus egyház: belső r e f o r m j a körül.
22
Bizánci és ambrózián szertartás. Dotta Cézár rövid, de igen érdekes előadásban a bizánci és az ambrózián szertartás rokonságát mutatta ki. Az Ambrózián szertartásban — mondotta — sokkal több a keleti, mint a nyugati vonás. Ezt a szertartás imáinak összehasonlításával igazolta. Végül .megállapította, hogy az ambrózián ritus fennállása legnagyobb biztosítéka annak, hogy Kelet visszatérése esetén is minden keleti ritus épségben maradhat. Az ambrózián liturgia Sz. Ambrus hívó szava a keletiek felé, kik szentjeiknek sorában őt is tisztelik liturgiájukban. (Folytatjuk.)
A z olasz^görögkafolikusok egyházmegyeközi zsinata Decemberi számunk 277. oldalán említést tettünk az október havában tartott nagyjelentőségű ita'.¡-görög egyházmegyék-közi zsinatra. Most ¿a grottaferratai baziliták lapjának tudósításai alapján részletesen is besbámolnunk a nemmindennapi eseményről. *
A zvnat előkészítő bizottsága első ülését 1940 január 4-én a pianai (Szicília) gör. kath. püspökség aulájában tartotta. Az elkészített határozati javaslatokat a három italo-görög egyházmegye papsága a tavasz és a nyár folyamán kerületi gyűlésekben tárgyalta. Szeptember 1-én aztán az ordináriusok és segédpüspökeik gyűltek össze a grottaferratai »apátsági monostorban, hogy a hozzászólásokat és észrevételeket megvizsgálják. Aztán ismét az intereparchiális előkészítő bizottsághoz került az anyag, mely az előterjesztendő határozati javaslatokat végleges formába öntötte. A zsinat négy napig tartott. A zsinat négy n a p j a alatt délutánonként külön bizottságok foglalkoztak az ilyetén módon nagy gonddal előkészített javaslatokkal, melyeket végül a zsinat plénuma határozatokká emelt. *
A zsinat ünnepélyes megnyitása október 13-án, a VII. egyetemes zsinal atyáinak emlékére rendelt vasárnapon volt. A zsinat jogosult tagjait és
a zsinat alkalmából odaérkezett számos görög szertartású papot az apátsági kolostor látta vendégül. Sokuk kedves otthonába tért oda vissza, mert Grottaferrata neveltjei voltak. A püspökök — élükön Lavitrano bíboros pármai érsekkel, a pianai gör. kath. egyházmegye apostoli adminisztrátorával, már szombaton délután megérkeztek. Ott volt Giovanni Mele lungrói gör. kath. püspök, Giuiseppe Perniciaro pianai segédpüspök és általános helynök, Croce Szidor (a ház apátja) grottaferratai ordinarius •— archimandrita, Odilo Golenvaux archimandrita, a pápai görög kollégium rektora. A megnyitó ünnepség az apátsági templomban 13-án reggel volt. Külön trónust állítottak Bazil katániai érseknek és díszhelyeket a megjelent görögkeleti egyházi előkelőségek számára. Képviselve voltak az albániai orthodox egyházak is. Az egyháziakból és világiakból álló vegyes küldötséget Camse Agathangelos berati püspök vezette. A zsinat résztvevői choralis díszben vonultak a templomba, a püspökök mantiában, miközben az előírt zsoltárokat énekelték. A menetben részt vettek a XV. Benedek pápa alapította italo-görög szeminárium növendékei, a római u k r á n kollégium, az egész világi és szerzetes papság. Az evangéliumos könyvet a görög kollégium rektora vitte. Lavitrano bíboros
23
„cappa magna"-ban vonult be Rosso kongr. substitutus és Terzariol offiealis kíséretében. Az ajtónál Serapion IV. századbeli Euchologionjának belépő imáját végezték és felolvasták a napi evangéliumot, („Ti vagytok a világ világossága" Máté 11. szk.) mely nagyszerűen illett az alkalomhoz.
Lavitrino bíboros — a templomba való bevonulás után — megnyitó beszédet mondott: Ez a zsinat — mondotta — bizonysága annak a nagy szeretetnek, melyet az Apostoli Szék a keleti szertartások és szokások fenntartására fordít. Eszköze egyúttal annak, hogy a keletről egykor idemenekült testvérek egymásra találjanak, egymást megismerjék. — Visszatekintett az italo-görög és a szintén görög szertartású italo-iailbán egyház történetére. Ismételten rámutatott a pápák gondoskodására, mely lelki gyerme keinek összes lelki szükségeire kiterjed. Végül a Tusculanumi Máriakegykép előtt imát mondott a zsinat sikeréért. A bíboros főpap beszéde után a promotorok kérelmére felolvasták az egybehívó decretumot, igazolták a zsinat tagjait és ünnepélyes hitvallást tettek. Majd az Istenszülőnek, Sz. Miklósnak a lungrói, Sz. Demeternek a pianai és Sz. Nílusnak a grottaferratai .egyházmegye pártfogójának tropárjait énekelték, végül a kar polykroniont (éltetést) énekelt Ő Szentsége, a bíboros elnök és a püspökök tiszteletére. A zsinat minden egyes n a p j á n főpapi liturgia előzte meg a délelőtti nyilvános plenáris ülést. A keddi sz.
liturgiát XIII. Leó, XV. Beniedek é s XI. Pius pápákért ajánlották föl. Befejezésül a grottaferratai énekiskola liturgikus énekbemutatót rendezett és szerenáddal tisztelte meg az előkelőségeket. A hálaiadó szent liturgiát a Bold.. Szűz tiszteletére ajánlották s a püspökök társasán végezték. A papság liturgiái díszben vett részt a szent szolgálaton. A nagy doxologia után Lavitrano bíboros imát mondott az Egyház egységéért. Évszázadok óta — írjai az II Bolletino — ez volt az első zsinat olaszgörög-albán vonatkozásban, melyet a görög katholikusok s a j á t püspökeik vezetése alatt egyedül tartottak s még régibb idők óta ez volt az első zsinat, melyein legalább figyelői minőségben r iz elszakadt keletiek is részt vettek. Vajha megihletné lelküket az Isten, kegyelme! A zsinat befejezése után őszentsége fogadta a zsinat tagjait, kikkel együtt az orthodox-ailbán bizottság is részi vett a kihallgatáson, őszentsége kitüntető szeretettel fogadta őket. — AZ ITöLOGÖRÖGÖK ZSINATJÁN, melyről lapunk más helyén közlünk beszámolót az albán-görögkeleti egyház képviseletében a következők jelentek meg, mint hivatalos küldöttek: Com^e Agatangel bereiti püspök, Sztavrofor Josifi, az üresedésben levő koricai püspökség adminisztrátora, Ikonom Erázmiusz Durazzóból, Doei Péter kisi püspök főesperese, Kristag Zugurielha nemzeti tanácsos, Shani Mihály és Diló Timót szerkesztők. Az albán delegációt két tolmács is /kisérte.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Telefon: 57-98. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. sz.
24
Orientates a d h u c errantes digni sunt, ut omnes, clerici et l a i d , magna cum charitate eis obviam properemus! Connexus monasterii cuinsdam Graeci in Patmo insula et Romáéin insula Patmo, ubi S. Joannes Evangélista librum propheticum: Apocalypsim scripsit, a n n o IO88-0 in honorem S. Joannis Apostoli monasterium Basilianum nomine „Hagios Theologos" aedificatum est. Quod monasterium, — licet schisma dam o r t u m sit, — Sanctae Sedi Apostolicae necessdtudindbus frequentdbus adstrdctum f u e r a t . V. g.: Anno 1597-o Daniel, m o n a c h u s Graecus Patmosien sis valde benigne excipitur Romae et post .noiiem ibidem fulgenti pompa funebri sepeliebatur. Summi Pontifices R o m i n i annis 1614. et 1631. et 1634. iura monasterii constanter defcndebanl et anno 1634-o monasterium Patmosiense iniuria afficientes a papa escommunicantur. Annis 1710— 1735. monachi Graeci subsddium Congregatdonds Propagandae implorabant et se ei defendendos tradebant. Ecclesia dona spirituali quoque momasterio huic annis 1513. et 1575. benefactoribus ei indulgentias concedens largitur. Monachi vicissim propter benignitatem et patrocinium pluries Sanctae Sedi fidem praestabant et in eius fide permanebant. Anno 1684-o duo O. M. Capucini Peraenses deducuntur in insulam, attamen breviter post salubrem cooperationem re-
vocabantur. Incidium vel testimonium huius in praeterito frequentis conn e x u s dam ah a n n o 1741-o invenitur nullum et, quod magis dolendum est, n u n c temporis quoque omnis coniunctio et necessitudo inter insulam Patmes et R o m a m intermissa est. Sanctns Ephraem Syrus u n u s est e patribus maximis Orientis. Orientones et hymnd elus in officiis Eccleciae t u m Orientális, tum Occidentalis pariter inveniuntur. Anno 306-O n a t u s eist; aetate iuvenild in solitudinem se recepit et exemplar eremitarum atque m o n a c h o r u m factus est, quos etiam en scriptis suis saepe admonitionibus instruit. In urbe Nisibis 20 annos et verbis et re* perfectionem ac virtutes vitae christianae praedicabat. Persecutdonibus regis Sapur Edessam petivit, ubi cum haereticis fortiter certavit. Miles ardens fuit unitatis Ecclesiae, cultus vividi Eucharistiae et B. M. Virginis. Ssipsum dndignum habull ordind presbyteratus et ideo S. M. Basilius t a n t u m diaconum ordinäre potuit. Post vitam sanctam exemplaremque die 1-a Februarii anni 373. mortuus est. Benedictus XV. p a p a b. m. titulo „Doctoris Ecclesiae" decoravdt. Aliae publicationes. „Dies Orientális" in Centrali Seminario Budapest. — „Hebdomada Orientalis" Universitatds Catholicae Mediolanensis a. 1940. — Intereparchialis Synodus ItaloGraecorum, 13—16. Octobris 1940.
A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMISZ) postatakarékpénztári csekkszáma: 7775. — Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében minden pénzküldeményt erre kérünk beküldeni, az értesítő lapon jelezve a küldemény rendeltetését
