MINDENKORSEGITÖ S Z Ű Z MÁRIA, V E D D A N Y A I PÁRTFOGÁSODBA A S Z E N T UNIÓT!
KELETI EGYHÁZ
TUDOMÁNYOS
ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I
FOLYÓIRAT
SZERKESZTI
SZANTAY-SZÉMAN ISTVÁN dr. MEGJELENIK
HAVONTA,
JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL CIKKEK. Új esztendő, új feladatok. Szántay-Szémán István dr.: Katho, licizmus és Unió. Th. Kokkinakés — Kozma J.: Az egyházak egyesülésének előfeltételei. KRÓNIKA. IRODALOM. Az 1935. évi Győri Egyházmegyei Zsinat határozmányai. Ismerteti: Szántay-Szémáín István dr. Claudel-Semjén: A selyemcipó'. Ismerteti: Vucskits Jenő. FacMnetti-Zadravecz: X. Pius pápa lelke. Ismerteti: Szántay-Szémán István dr. FIGYELŐ. Kozma János: Keleti pátriárkák a conclavéban ? ADATTÁR. F. Joannicius Basilovits OSBM.: Fundatio Koriathovits-ana. I. Cím és előszó. KELETI LEXIKON. Ciprián. — Gallikánizmus. — Jozefinizmus. — Krisztus Urunk főpapi imája. — Pátriárkák.
SZER KESZTÖSÉG: MISKOLC, HUNYADI-U. 3. K I A D Ó H I V A T A L : MISKOLC, MELINDA-U. 11. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZAMA: 45595
III. ÉVF. 1. (21.) S Z Á M 1936 J A N U Á R H Ó
Ecclesia Orientális
Annus III. Nr. 1. (21.) Januarius 1936.
Organum menstruum scientificum Gi'aeei ritus Catholicorum. Moderator Dr. Stephanus Szántay-Szémán Suae Sanct. Praelatus. Pretium anrnram 8 pengő aurea, — Redactio: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administratio: Miskolc, Melinda-utca 11. Hungaria. Proposita nova pro anno novo. — Dr. Szántay-Szémán: Catholicismus et s. Unio. — Kokinakes — Kozma: Oonditiones fundamentales unionis ecclesiasticae. — Chronica. — Litteratura. /— Observantia. Kozma: Patriarchae orientales in electione Pontificum? — Lexicón Orientale. — Documenta (histórica.
Eglise Orientale
lll-e Année. Nr. 1. (21.) Janvier 1936.
Orga.ii mensuel scientifique Grec-Catholique. Redacteur: Mgr. le prélat Dr. Étienne Szántay-Szémán. — Prix p a r an 8 pengô d ' or. — Rédaction: Miskolc, Hunyadi-u. 3. Administration: Miskolc, Melinda-u. 11. Hongrie. Intentions neufs pour nouvelle année. — Dr. Saántay-ISzámán : Catholicisme et l'union sainte. — Kokkinakes — Kozma: Conditions antécédents! auprès de l'union des Églises. — Chronique. — Littérature. — Observateur. Kozma: Patriarches orientales en conclavé? »— Lexique orientale. — Documents.
Orientalische Kirche
III. Jahrgang Nr. 1. (21,) Jänner 1936.
Wissenschaftliche Monatsschrift der Griechisch-katholischen Kirche. Schriftleiter Praelat Dr. Stephanus Szántay-Szémán. -— Jahrabonnement 8 gold. Pengő .— Redaction Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administration Miskolc, Melinda-utca 11. Ungarn. Neues Programm für das neue Jahr. — Dr. Szántay-Szémán: Katholizismus und die hl. Union. — Kokkinakes — Kozma: Vorbedingungen der Wiedervereinigung des Christenthums. — Chronik. Literatur. —- Beobachter. Kozma: Orientalische Patriarchen im Konklave? •— Orientalisches Lexikon. — Dokumenten.
Oríenta Eklezio
lll-a jaro. Nro 1. (21.) Januaro. 1936.
Őiumonata scienca organo de la grekrita jkatolikaro. Redaktoro Msro prelato Dro Stefano Szántay-Szémán. — Jarabono 8 o r a j pengő. — Redakte.io: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administracio: Miskolc, Melinda-utca 11. Hungarujo. Nova jaro, novaj taskoj. — Dr. Szántay-Szémátn: Katolikismo kaj la s. unuig'o. — Kokkinakes — Kozma: Antaúkondicoj de la reunuig'o de 1' eklezioj. »— Kroniko. — Literaituro. — Observejo. Kozma: Orientaj patriarkoj en la konklavo? — Orienta leksikono. — Dokumentaro. v
KELETI EGYHÁZ
T U D O M Á U V A C
ért*
4
SZERKESZTI:
SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr
IL É V F O L Y A M
MISKOLC, 1935.
TARTALOM Oldal IDŐSZERŰSÉGEK, IRÁNYCIKKEK. Juhász Dénes OSBM: Az Unió és a Kelet Luttor Ferenc dr.: Az Unió problémája Szántay-Szémán István dr.: Egri benyomások. Mindnyájunknak vállalnunk kell az uniós m u n k á t ! Uniós visszhang 1 . . . . . . . Unió vagy unifikáeió ? Vágyódás az egység után
266 97 163 1 194 102 33
TANULMÁNYOK, ÉRTEKEZÉSEK ISMERTETÉSEK. A keleti egyház kánonjogának kodifikációja. (Luttor Ferenc dr. nyilatkozata a K. E. számára. ) H. V.: Volhynia Kovács Gyula: A kfeleiti liturgiák kialakulása . ._ . . • • Kozma János: Az átlényegiilés időpontja a szent liturgiában 5, 78, 111, 276, Petrásovszky Emmánueí: A bizánci Athénben • Rohály Ferenc dr.: Megrövidítette-e Ar. Sz. János Nagy Sz. Bazil liturgiáját? ^. . 105, 165, Szántay-Szémán István dr.: Egy püspök vértanúsága . . . . — — H a r c az unióért . . . . . . . . . . Közös kincsünk Ritus és ritusválltoztatás . 242, 271, Szemerszky János: A gör. kath. egyház böjtjei (Az I. évfolyamban megkezdett cikk folytatása.) 11, —- — Fiivök és világok megáldása . . . . . . Zapotoczky Igor Konstantin: A görög ¡egyház liturgikus énekeinek szerzői A jezsuiták és a keleti szertartás A körösi egyházmegye.
207 15 131 306 236 197 218 63 233 302 48 176 43 297 73
FORDÍTÁSOK. Borgia Nilo OSBM. — D. Az Egyház egysége a liturgiában . . . . Buccola Cosma dr. M. S. — Petrásovszky Leó: Emléksorok a gro(tta-fertfa- _ tai hírneves görög apátságban t e t t látogatókról . . . 279, Gagarin János hg. — Szantay-Szémán István dSi: Katholicizmus vagy forradalom? . . . . . . . . . De Meester Piacidus — Kardos István: Szentelések és áldások a görög szertartásban 137, Petrani Antcnio — Zapotoczky Igor Konstantin: Keletiek latin fönhatóság alatt Sincero Lajos bíboros — Petrásovszky 1 Leó: Latin és keleti egyházjogi kapcsolatok Theologus Új Sz. Simon — Zombory Iván: írna a Szentlélek segítségül hívására
117 317 124 Z4ö 141 36 161
Oldal KRÓNIKA. Actio Catholica propaganda-nap Homrogdon A XXIV. országos kath. nagygyűlés A katholikus nagygyűlés elé. Kovács Sándor dr A prágai kath. nagygyűlés. H. V. A római Sz. J o z a f á t papnevelő' intézet . . • •, , Az Apostoli Szentszéknek a görögkatholikusokra vonatkozó ú j a b b kedései. — ia — s. . Az egység jegyében. (Római lenyomások.) Szántay-Szémán István Az V. pinszki nniós konferencia . . . . . . . Dr. Luttor Ferenc felhívása a Keleti Egyház érdekében . Isten hozta őket! Dudás Miklós OSBM. Keleti nap az egri szemináriumban Mihályfi Ákos dr. K. J Szent Bazil rendjének gyarapodása. Kozma János Ú j keleti missziós kollégium, Sz. Sz. I. Uniós nap Veszprémben és Győrben
* • intézdr. . .
. .
285 284 221 224 255 145 179 287 223 322 183 52 253 82 323
FIGYELŐ. — a — s: A görögkeletieikről. Biró Bertalan dr.: Eugenika és papi nőtleniség (Kozma J á n o s visizonválaszávaL) Eeughten, Vim van: Németalföld az uniós munkában . . . . k j . Az amerikai gör. kath. egyház válsága Lengyel Ferenc: Az u k r á n nemzet és az unió . . . . . . Magyar Sión: A Szentföld helyzete Mi.jsionar: A sztaniszlaui gör. kath. egyházmegye ötven éves jubiluma . Az északi népek megtérése . . . . . . . . Ssántay-Szémán István dr.: Esetek At ú j jugoszláv Ikonkordátum . . . . . . . — y — s: A magyar görögk&tholikuisök a statisztika megvilágításában . Aláírás nélkül. Az ú j a b b konkordátumok. . . . . . . . Kelet lelke Kelet imájában
26 57 191 27 89 92 153 154 324 260 90 229 290
IRODALOM. Bangha Béla: Dél keresztje a l a t t B a u r : l m christlichen Orient. Ism. I f j . Gyulay Jenő Berg: Ex őrien te lux. Ism. I f j . Gyulay Jenő Budapesti Novendékpapság: Az 1900 éves szentmise. Ism. Rohály Ferenc dr. S í i n e k : Szabadságot, munkát, kenyeret! Ford. Gálos B. Ism. Vucskits Jenő H c k a Imre dr.: Ünnepi harangszó. K a l m á r : Négy világrész f ö l d j e és népei. Ism. K. G. Karovecz: A Sz. Bazil-rend nagy r e f o r m j a 1882-ben. II. rész. Ism. Ziapotoezky I. Konstantin Karmeliták: Miriám. Ism. Szántay-Szémán István d r Kiss Andor dr.: Legszentebb Imakönyv. Ism. Kozma J Oberhammer: Példáik az életből. Ford. Kertész Kálmán Spisák Pál: Szveti Metód. Ism. Szántay-Szémán István Idr. . . . Szalay Jeromos dr.: A kath. gondolat ú t j a az újkori Franciaországban. Ism. Vucskits Jenő . . . . . . . . . .
Abesszínia Aethiopismus Agenzia Fides Benjámin Breszti unió
62 326 292 291 155 31 157 187 156 263 30 262 60
KELETI LEXIKON. Oldal Oldal 158 Congregatio de propaganda, fide . 295 158 Dusnikok. (Torozók.) . . . . 32 158 Etióp (abesszin) liturgia) . . . 328 ., . 328 Fídes hírszolgálati iroda . . . 158 295 Gal likán iliturg^a 328
Gavriel Severij Hálromágú orthodox Hodegetria . Kabaisilas Kánongyűjtemények Kormcsaja Kniga Lechudijev Szofrón Melkiták Mohilevi zsinat Nomokánon . . Orosz-ukrán vallási
. . . . kereszt . . . .
.
. . . . kérdés
Oldal 328 94 264 231 231 328 295 328 232 63
örmény sz. katholikusok . . . Panágia Pászka Propaganda-kongregáció . . Ritus Skolasztikus János Szabadkőművesség . . . . Szokolov Tichon Torozók v. dusnikok . . . . Zadonszkij Tichon
Oldal 296 159 159 295 264 232 328 328 32 32
ADATTÁR. Kálmán király rendeleteiből. (Péterfy: S. Coneilia Eccleisiae R. Cath. in regno Hungáriáé celebrata.) 64 Az 1111 .évi esztergomi zsinat. Ugyanazon műb)ől 95, 160 KÜLÖN MELLÉKLET. Dr. Szántay-Szémán István: XI. Pius pápa és az Unió. (Az Egerben tartotít uniós előadás szövege. Különlenyomat az Egri Egyházmegyei Közr löny 1935. évi 5. szántálból.)
ÜJ ESZTENDŐ - ÜJ
FELADATOK
Az elmúlt esztendő uniós irodalmában böngészve egy harbin\ — mandzsúriai folyóirat újévi beköszöntője mar leolt a szivembe. Néhány sort idézek belőle, hogy a mi szívünkben dédelgetett óhajainkat ráépíthessem. Azt mondja a harbini szerkesztő: „Oly nehéz most boldog újévet kívánni... hisz' a múlt kevés boldogsága elröppent — s vájjon lehet-e ma új boldogságról óhnwhni. A depressziók, válságok és a diadalmasnak látszó forradalmi tömegek fenyegetése ijesztgetik a világot... De vájjon szabad-e nekünk keresztényeknek kétségbe esnünk Mintha helyén való volna és lehetne is párhuzamot vonni koriunk és Szent Ágoston kora között. Akkor is egész keresztény civilizált világot fenyegetett a barbárság. Megkezdődött a hatalmas római birodalom erkölcsi széthullása s az V. század, elején) a vandálok elfoglalták Afrikát. Szent Ágoston, a 70 éves öreg főpap is részt vett városának, Hippónak védelmében, de amikor egész hazája barbár és eretnek járomba került, a szent a toll fegyveréhez nyúlt és harcolt Istennek valóságos, csodás^ végtelen, & mégis mindnyájunkhoz oly közel levő „Istenországáért." A Civitas Dei valóban épülni is kezdett, mert Sz. Ágostonnak 1U éven át a világra szórt lelki kincsei, a lelki újjászületés hatalmas organizáló áramlatát nyitották meg. A legtávokibbról sem mérnők lelkileg széjjeltépett s szinte legázolt korunkban az Egyház egységéért végzett munkánkat a nagy szentekéhez hasonlítani, de ha helyette sokan, egyre többen fognánk össze a pápa által kitűzött nagy cél, a Krisztus Urunk végrendeletével reánk hagyott \szent örökség: az egység ápolására, — mégis csak egyre szélesebb hullámokat verne hazánkban is a lelkek megtérő összefogásának szüksége és melegebb lenne a mereven elzárkózó keresztény testvérek kölcsönös megértésének és megbecsülésének vágya. Első számunk cikkeiben ezzel a meggyőződéssel kívánjuk bizonyítani, hogy az unióért dolgozni és áldozni valóban katholikus munka és korunk szükségletéhez mért méltó feladat, amelynek tudata az egész világon él már, csakhogy a szívek rejtekében senyvedő nagy gondolat nem tudja áttörni a. körülvevő századod ridegség, félreértés és szeretetlenség burkát, mert a szívek kulcsát: a megértő szeretetet szinte tragikusan süly esztette el a gyülület tengerében a világ felfordulás. Mégis mindenütt történik már valami Keleti és Nyugat, a „két duzzogó testvér" közeledése érdekében. Mi is úgy véljük, hogy harma1
dik évfolyamunk első soraiban is hangot kell adnunk annak a gondolatiunknak, hogy a rendszeres uniós munkának is eljött az ideje. Ifjúságunk élénk érdeklődése, valósággal az uniós gondolat szeretetével fordúlt az unionizmus felé s érdeklődése valóban megérdemeIné annak rendszeres kielégítését. Véleményeket, hozzászólásokat szeretnénk hallani, hogy egy magyar uniós egyesület, amelynek, legalább is egyelőre, más célja nem lehetne, mint Kelet és Nyugat kölcsönös megismertetése, — időszerű-e? Szerintünk igen, mertha egy országos egyesület tűzné ki feladatául az unió szolgálatát, a közös megállapodás uHán pompás részletmunkát végzehetne pl. minden theológiai főiskolánk és sok egyesületünk. Könnyebben el lehetne érni, hogy tudományos és hitbuzgalma folyóiratainkban gyakrabban jelentjeinek meg uniós cikkek és hírek, hogy papi, hitoktatói és más vallásos konferenciáinkon is megszólaljon az uniósgondólat. Ma Kelet részéről gyakran hangzik el a panasz, hogy a római pápáik letagadhatatlan nagy jóindulatai, megbecsülése a gyakorlatban is dokumentálható volna.. Bennünket, akiket az uniós eszme szinte lenyűgöz, a legteljesebb tárgyilagosság is vezérel: szívesen látunk mindenhit, aki a pápa szándéka szerimi velünk akar dolgozni, de mi magunk is szívesem megyünk olyan vezér utáaki hivatott kézzel emeli fel az általunk kibontott zászlót, ha látjuk, hogy ez az Anyaszentegyház érdeke és akarata. Sok és alapos munka vár az unió munkásaira, mert az unió szolgálatával is úgy fagyunk, mint az egyetemes egyház általános szolgálatával. Fel kell ugyanis készülnünk arra, hogy azok, akik az Egyházat támadják, mielőtt megtámadnák, valamely tanítását ferdítik el, vagy új tant tulajdonítanak neki, vagy pedig a történelmi tényeket állítját be egyoldalúkig, hogy aztán harcolhassanak ellene. Ha sokszor bizonyos oldalról támasztott küzdelem úgy is hat ránk, mint Don Quichote szélmalom-hcurca, amelyet tulajdonképen nem az Egyház, hanem saját fantáziájuk szülöttei ellen folytatnak, mégis a tudós alaposságával s a tévedő testvér iránt nyilvánuló szeretettel kell minden kérdéshez nyúlnunk. Ehhez a munkához sok megértő lélek, sok szív, sok áldozatos lelkesedés kell, s nem restellünk kopogtatni, kérni a közreműködést, mert Isten ügyéért nem lehet szégyen még az alamizsnakérés sem. Ha némi visszhangja lesz kérésünknek s legalább néhány téglát hordunk ez évben is a Civitas Dei, Isten országának e földön való felépítéséhez, \anynyival könnyebben fogjuk hordani azt a felelősséget, amely lelkileg széttépett korunkban szinte a kétségbeesés szélére kergeti azokat, akik nem tudják felfogni, hogy a keresztény egység megteremtésével az emberiség boldogabb korszaka nyílik meg.
2
K ATHOLICIZMUS ÉS UNIÓ Irta: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr. „Az őskeresztény élet felújítására irányuló munka egyben uniós munka Kriszusért és a jövőért." (Hans Eibel)
Feletetet kérteik tőlem sokfelé az unionizmus terén végzendő munka szükségességéről és céljáról. Nem nehéz a kérdésre felelnem. Az Egyház kétezeréves isteni jegye: az egység. Szent Cilprián, a vértanú püspök szavaival felelhetnék, aki ezt mondja: „Hanc unitatem qui non tenet, Dei legem non temet, non tenet Patris et Fiilii flidem, vitám non tenet et salutem," — vagyis1 aki az Egyház egységét nem. őrzi, Isten törvényét, az Atya és Fiú hitét, életét és üdvösségét sem őrizi (De unitate Ecclesiae, c. 6.), de inkább Szent Ágostonnal felelek, aki azt mondja, hogy „non habent Dei caritabem, qui Eccfesiae non diligunt unitatem" (contra Donát.) Isten sem szereti azt, aki az Egyház egységét nem szereti. Széttépett korunkban az Egyház egységének helyreállításáért küzdeni a legméltóbb feladat, amelyet ember magára vállalhat. XI. Pius pápánk életprogrammjává tette az Egyház egységéért való küzdelmet, s az ő providenciális nagy történelmi egyéniségére csak a szentek nagyságának lenyűgöző áhitatával tekintünk, ő nyiltan vallotta1 magáról, hogy „azért — az Egyház egységének munkálásáért — választott engem pápává a Gondviselés. Lelkem legmélyén érzem ezt." — S Ő munkatársakat keres. I.
A legtágabb értelemben vett unionizmus, vagyis az összes keresztény egyházak egyesítésére való törekvés emberi számítás szerint bármennyire lehetetlennek látszó vágyakozás, — ma mégis a keresztény kultúra és a civilizáció legaktuálisabb problémája. A keresztény egyházak egyesítésének megvalósítása, mint világmentő eszköz magaslik ki a lelki káoszból. Miután azonban dogmatikai alapon való egyesülés belátható időn belül lehetetlennek látszik, — sűrűn történtek és történnek kísérletek legalább az egyházak kooperációjának, vagy ahol ez remélhető, kompromisszumos alapon való együttműködésnek megvalósítására. Az eddigi kísérletek sikertelensége világosan megmutatta azonban, hogy az egyházak egyesülésének egyedüli biztos alapja a hittani alap: a Szent Péter megingathatatlan sziklájához való visszatérés, vagyis Krisztus Urunk akaratának, — az „egy akol és egy pásztor" — programnak beteljesítése, s hogy annak munkálása immár halaszthatatlan emberi és katholikus feladat. Járhatóbb és közelebbi útnak mutatkozik a jelenben a szűkebb értelemben vett unionizmus, vagyis a szakadások által széjjeltépett hitegység helyreállítása a római Pápa primátusa alatt. Ennek is sok akadálya van még, de mivel tudjuk, hogy isteni akarat kívánja, hinnünk is kell Isten erejében, hogy mikor az emberiség javára elérkezik az a történelmi pillanat, meg is valósul a szent unió, ha mi is dolgoztunk érte s előkészítettük, s megrövidítettük biztos el3
jöveteiének idejét. Nem utópia ez az egység? Nem lelhet utópia, mert Krisztus Urunk világos akarata. Maga az a tény, hogy az egyházak egyesítését célzó munka valójában soha sem szünetelt, s hogy különböző oldalról s különböző utakon mindig történnek kísérletek a széjjeltépett egység helyreállítására, azt mutatja, hogy az emberiség java világosan látta és látja, hogy csak az egység útján juthat el az örök nyugtalanságból a békéhez, s a gyűlöletből a szeretethez. Ezért talál Krisztus Urunk főpapi imája állandóan visszhangra a nemesebb lelkekben, akik átérzik, hogy az egyházak egyesülésének élő vágya nem plátói érzelem, vagy mint egy protestáns püspök vitázott velem, „a másvilágra vonatkozó prófécia", - hanepn a kereszténység lényegéből és egyetemességéből folyó oly követelmény, amely mindenkire kötelességet ró. Ez a kötelesség is egyetemes, mert az evangélium terjedésének is legnagyobb akadálya a keresztény széttépettség, mert a gondolkodó pogányoknak is botrányul szolgál és távol tartja őket az egy igaz Egyháztól, de komoly akadálya annak is, hogy a kereszténység egyetemes vallássá legyen.1) Minden nagy bajniak természetéhez tartozik azonban, hogy szabadulásért kiált. így van ez a vallási széttépettséggel is ; az is, mint korunk legégetőbb problémája, kiált bele a népek élő lelkiismeretébe. Már a XI. században a nagy egyházszakadás után is mindjárt belátták az Egyház legjobb fiai, hogy a szakadás teremtette helyzet sehogy sem felel meg az isteni Alapító tanításának, s hogy Krisztus misztikus testének széjjeltépése súlyos bűnként fog nehezedni az egész kereszténységre, sőt az egész emberiségre, amelytől az csak az egység helyreállításával szabadulhat. Történetek is uniók, amelyek azonban csak rövid pillanatokra állították helyre az egyház egységét. Közben rászakadt az emberiségre a reformáció, amelyben már Krisztus Egyházának isteni attribútumai is elsikkadtak s az Egyház egységének helyreállítása elé egy! új és jelentős akadály emelkedett. Rögtön megérezte ezt az Anyaszentegyház is, s már a tridenti szent zsinat szinte megkapóan világos uniós határozatot hozott (Sessio 13. Decretum propagationis). „Mint egy gyöngéd és gondos anya — mondja a dekrétum — érzi és arra törekszik is ez a szent zsinat, hogy Krisztus nevének viselői között semmi szakadás ne legyen . . . Egyben Isten irgalmában bízva reméli is, hogy azok (a protestánsok) is visszatérnek a szent és üdvözítő egy hit, egy remény és egy szeretet közösségébe." Ha a zsinat nyomán fel-felmerült is ez a vágy, s ha az ellenreformáció a lelkek ezreit hozta is vissza az édesanya kebelére, erőteljesebben mégis csak legújabban az ú. n. harcos atheizmus durva kihívása folytán kelt életre a keresztény élet megmentésének szükségessége. Most, amikor a föld 1/6-od részén 1
) Hogy egyes nemzeteknél mit jelent a vallási széttagoltság, épen napjainkban látjuk legvilágosabban. Meggyőzően, s szinte meghatóan vázolja ezt a német népre vonatkozóan Max Pribilla „Um die Wiedervereinigung im Glauben" c. művében (Freiburg, 1926.). Azóta megindult a német vallási egység keresése, de nem az Egyházzal, s ezért nem lehet történelmi átütő ereje. Nálunk is nemzetmentő gondolat lenne a vallási egység megvalósítása, amint azt Hercegprímásunk kifejtette.
4
(Oroszországban) az egész emberiség szeme előtt egy sötét tragédia játszódik le, amelyben a mániákus agyak őrülete még a legnyersebb marxizmus ideológiáját is túllicitálja, s az ú. n. lelkiismereti és vallási szabadság prófétáit is a legdurvábban meghazudtolják a tények, — még a kath. Egyházzal szemben ellenséges, menekült orosz kiválóságok is egységesen hirdetik Európa különböző városaiban szétszórva, hogy „eljött az idő, amikor a megszervezett és harci kedvtől hangos atheizmussal az egy alapon álló egyesült egyházakat kell szembeállítani. Rafael Ivanitsky IngiUo, a georgiai ortihodox egyház képviselője, aki hányattatásai közben „Európa és Ázsia népeinek telki áramlásaival ütközött össze" nemrégen az egyházi körökhöz fordult s ezeket írta: „A keresztény egyházak egysége érdekéiben erőteljes propagandát kell indítani minden országban és minden eszközzel: a pap prédikáljon róla, a tudós theológus mélyedjen el benne, az újságíró fáradhatatlanul írjon róla, a tanító tanítsa . . . A polémiákra hangolt az a lélek azonban, amely a másik felet mindenáron te akarja leplezni, semmiképen sem lesz alkalmas ezen óhajtott cél elérésére." Végül hozzátehetjük azt is, hogy a Keleti és Nyugati Egyház egyesülése az üdvözítő főpapi imájának teljesülésén kívül a keresztény élet erősödését és gazdagodását jelentené, amelyben, — mint Hans Eibel mondja, — mind a két fél ad is, kap is. Nyugat megnyerné az őskeresztény örökségnek és az őskeresztény közösség átélésének Keleten még elég üdén megmaradt kincsét, Kelet ellenben aktivitást, új lendületet nyerne, s Nyugat fájdalmas történelmi tapasztallataiból is gazdagodhatnék. II. Az uniós munka további tárgyalása előtt feltétlen szükségesnek látszik, hagy az unió és katholicizmus viszonyát pontosan körvonalazzuk, mert még a tudományos irodalomban is valóságos zavar van e két kongruens fogalom körül. Egy történetíró Skarga Péter jezsuita atya működéséről írva azt kérdi művében, vájjon ő az unióra, vagy a katholicizmusra térítette-e az orthodoxokat? Az orthodox írók viszont jobbára azt mondják, hogy az unió csak út vagy híd a katolicizmushoz, amelyen a „latin katholicizmust" értik. A publicisztikában pedig épenséggel nagy a fogalomzavar, állandóan úgy látjuk, hogy különbséget tesznek unió és katholicizmus, katholikus és unitus egyház között. Sokszor latin unióról is esik szó, amelyhez a uniálás hídja vezet, sőt a közéletben is gyakran hallunk római és görög katholicizmusról s gyakran úgy beszélnek róluk, mintha két vallás volna, amelyek közül a görögkatholicizmus talán nem is teljes katholicizmus. Az uniós munkában lelkünkben mindenek előtt le kell számolnunk az elválasztó jelzőkből származó és sokszor igazságtalan és testvérietilen megkülönböztetéssel, amely egyeseket talán a liturgia révén emel a jobb a teljesebb katholikusok sorába. Ez a megkülönböztetés nemcsak téves, de a katholicizmus — az egyetemesség fogalmát is szűkíti s magát a fenséges jelzőt szegényíti. Ennek a megkülönböztetésnek eredete messze s nagy keleti schizmáig nyúlik vissza, amikor Szent Péter kathedrája körül úgyszólván csak nyugati, s latin liturgiáju népek maradtak, míg a különböző liturgiájú 5
keleti népek elszakadtak tőle. De még akkor sem volt teljesen jogosult ez a megkülönböztetés, mert a nagy szakadás után is maradtak még Itáliában, sőt magában Rómában is (Grotta Ferraita) görög ritusú szigetek, amelyek egyesülésbein éltek Rómával. Rómától távolabb csakugyan voltak azonban területek, amelyeken a „katholikus" és „latin" egyet jelentett. A schizma előtt Nyugat és Kelet kereszténysége, — kisebb eretnek csoportokat leszámítva, — mindig egy Egyházat alkotott a zsinatokon, amelyben ép úgy otthon volt Aranyszájú Sz. János, Nagy Sz. Vazul bizánci liturgiája, mint Sz. Ambrusé, vagy Sz. Gergely római pápáé. Akkor a katholikus (egyetemes) jelző hangsúlyozása kizárólag az ereitnek szektáktól való megkülönböztetés miatt volt szükséges, mert Kelét és Nyugat hitét egyformán a „orthodox" szó (fides orthdoxa) fejezte M, amely akkor még sem nyelvi (pláne nemzetiségi), sem liturgikus vonatkozást nem takart. Ha tehát ma egy keleti schizmatikus egyén vagy csoport visszatér a katholikus Egyház egységébe: katholi kussá lett a szó iteTjes értelmében. Az unitus jelző csak azt jelenti, hogy újra visszatértek az Egyház egységébe, ami által olyan katholikusokká lettek, akár Sz. Bazil, vagy Sz. Ambrus. Nem is lehet máskép, mert az unionálás csak a teljes dogmatikai alapon, s a pápai primátus teljes elismerésével történhetik meg. A katholicizmus teljesebb, tisztább volna tehát nem valakinek latin, vagy unitus voltától, nem egyházi vagy földrajzi területtől, vagy kortól függ, hanem az egyházi értelemben vett katholikus igazság és kaltholikus lélek egyéni tartalmától. Amint nem volt teljes katholikus a bizánci hívő, aki a caezaropapizmus elismerésévél a schizmát készítette elő, úgy nem volt az a nyugati hívő sem, aki a gallikanizmus, vagy jozefinizmus pártjára állott. Amint nem jó katholikus az az unitus, aki az egyházi egyesülésben csak két egyház perszonál-utnióját ¡látja s a pápát is csak minit a maga. egyházának fejét tekinjti, — ép úgy nem jó katholikus az a nyugati hívő sem, aki bármely katholikus mozgalomban, legyen az Actio Catholica, vagy akár az unionizmus, — a maga felfogását a pápáé fölé helyezi s az ő célkitüzézéseit sem tartja parancs számba menő megnyilatkozásnak. A hit ós kegyelem s a pápa fősége alatt álló szervezet az Egyház lelke, — amint Urbán keleti szertartású jezsuita mondja — a szertartás pedig csak ruha, amelybe Krisztus jegyese öltözik. A szertartások különfélesége a katholikus Egyház történelmi igazolása és gazdagságának jele: „Királynői öltözék amelyben a jegyes, az Egyház, isteni Jegyese előtt megjelenik", de nem elválasztó fal, amelyek mögött idegen s talán ellenséges seregek táboroznak. A szétválasztó értelemmel szemben szükséges e két fogalomnak, — a katholicizmusnak és az uniónak világos összekapcsolása, mert a keresztény egyházak egyesülése emberi közreműködést kívánó isteni mű s ha az emberi felfogás szerint a közeljövőben meg nem valósítható, az csak azért van, mert mindig valamelyes túlzás csúszik bele az emberi munkába: vagy a szeretet vaigy az igazság kerül homályba benne. Épen ezért tette az uniós munka alaptételévé XI. Pius pápánk ezen jelszót: „Egymást megismerni és egymást megszeretni". EnéJkül a közeledés nem lehetséges. Épen ezért elsősorban az elszakadt egyházak történeté6
nék, életének rendszeres tanulmányozását ajánlotta az előtte megjelent egyetemi szövetségnek. A szeretetet illetőleg pedig oly nézőpontot ajánlott, amelyből elszakadt testvéreinket kell látnunk a schizmában élőkben. Ludvig Berg professzor szinte ezt a gondolatot folytatva írja egyik művében, hogyha az elszakadt testvérek sokszor félreértéssel balgaságokat is mondanak a katholikus Egyházról, — az elfogultság a másik oldalon is megvan, mert sokszor ott is hiányzik a szükséges megismerés és a köteles testvéri szeretet. Egymás megismerése és a szeretett tehát az a két szabály, amely az unióért végzett munkákat egyetemes vonatkozásban vezérli és meghatározza. — Hazánkban azonban a speciális okok is köteleznek az uniós munkára. A történelmi Magyarországon szép számmal éltek és élnek unitus és sehizmatikus keletiek, akiknek közelebbi megismerése szinte kézen fekvő kötelességünk volt mindenkor. Csonka hazánkban is vannak még, ha megfogyatkozott számban is, de talán megnövekedett jelentőségben egyesült katholikusok. Nagymagyarország elszakított területein a sohizma. politikai okokból napjainkban is újra ezreket szakított le az Egyház anyai kebléről s így hazánk lett most az a katholikus zóna, amelynek példaadóan kell dolgoznia az egység fenntartásáért, mert a sehizmatikus agitáció is állandó figyelemmel fordul felénk és latolgatja, vájjon egy új államfordulat és unió esetén milyen viszonyba kerülnének a magyar katholikus egyházzal. A magyar katholicizmus latin és unitus keleti részének testvéri vagy — ne adj' Isten — meg nem értő élete egy nagy eszme, nagy területen leendő érvényesülésének lendítőereje vagy akadálya lehet. Nekünk kell itt,, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben nemzetiségi kérdés mellékhajtásaként kezelt nagy egyházi ügyet a katholikum átütő erejével ismét egyetemes kérdéssé tenni, amel'ynek kedvező fejlődése nemcsak a katholicizmus erejét és súlyát növelné, hanem közvetve a nemzeti életre is jótékony befolyást gyakorolna. Ausztriában már régebben eljutottak az unió fontosságának felismeréséhez. Már 1889-ben, amikor b. e. nagy pápánk, XIII. Leó uniós törekvései nyilvánvalókká lettek, —dr. A. Erhard bécsi professzor egyházi jóváhagyással adott ki egy könyvet e címen: „Die orientalisehe Kirchenfrage und Oesterreiehs Beruf in ihrer Lősung." Ez, a könyv cseh nyelvre is le lett fordítva 1912-ben s mozgatója lett annak, hogy Olmützben ma is nemcsák egyetemes értelemben folyik erőteljes uniós munka, hanem a külföldön élő cseh-morva alattvalók intenzív lelki gondozásában megnyilvánuló munka is, nehogy az Egyház egységétől elszakadjanak. Kétségtelen, hogy a nemzeti kérdés is hozzákapcsolódik ehhez az egyébként dicséretes munkához, amelynek szüksége nálunk talán még fokozottabb volna s ma részben a Szent László Társulat működésében keres megoldást. Erhard meg volt győződve arról, hogy Ausztriát nemzetiségi és vallási összetétele miatt, de szomszédait tekintve is, — az isteni Gondviselés jelölte ki az egyházi unió sikeres munkálására. Átérezte ennek a keleti kérdésnek, mint egyházi és kultúrális kérdésnek egész súlyát, amely ma Ázsia előtörésében — s az orosiz bolsevizmus ázsiai ábrázatában egyre félelmetesebben nyomul felénk — s a „sárga vesze7
delem" közeledtét ma már az európai erkölcsi lecsúszás is előkészíti és sietteti. Egyetlen mentség ¡lehet számunkra az, ha sikerül Európának s nekünk isi a katholikus egyház univerzalizmusával összhangba hozni az új kor nemzeti szellőmének követelményeit. Egyik napilapunk nem katholikus cikkírója arról emlékezett a napokban, hogy a katholicizmus mily vonzóerő lett újabban Középeurópában, egyenesein azt állítja cikkében, hogy Csonkamagyarországon is föl kellene már ismerni a kathoiicizmusnak a lelkeket összekapcsoló s összevonzó nagy erejét. Ezt az öszszevonó erőt elszakított testvéreinkre és a körülöttünk élő szláv világra is vonatkoztatja. Egyik kath. folyóiratunk (Emericana) „Katholicizmus és Középeurópa újjáalakítása" címen indított cikksorozatában világosan megfogalmazza a Itételt, hogy a szlávság nyugateurópai bekapcsolódása magyar és európai érdek s hogy a szlávság nyugati orientálódása egyre erősbödő valóság. Ugyanez a cikk idézi dr. Schwabe kiváló keleti szakértőnek az unió lehetőségeire vonatkozó nyilatkozatát. Szerinte nem is antnyira dogmatikai, mint inkább néplélektani momentumok választanak el bennükeft a görögkeletiektől. A keleti lélek inkább érzelmi és passzív, a nyugati kereszténységben jelentékenyen több az aktivitás. Lengyelországnak fontos missziója — mondja tovább Schwabe — hogy a volt orosz területrészeket visszanyerje a görög szertartású kaJtholicizmusnak; hivatkozik arra, hogy az apostoli Szentszék mindent megtesz e cél érdekében.2) ő is megállapítja, hogy az uniótól eltekintve is, — igen sürgős érdeke a katholicizmusnak és a hívő orthodoxoknak egyaránt a tömörülés és összefogás a hitetlenséggel és bolsevizmussal szemben. Kologrivov Iván párisi jezsuita egykori cári tiszt, a salzburgi egyetemen ¡tartott előarásában kifejtette, hogy Oroszország erősen orientálódik Nyugat felé. A céltudatos uniós munka feladata most már az, hogy ez a komoly orientálódás testvéri megértésre találjon. Nem lehet ma eléggé hangsúlyoznunk Nikolaj Berdijajev híres orosz írónak az unió barátjának azon megállapítását sem, hogy épen a keleti népek nagy előretörése miatt van szükség Nyugaton a lelki egységre és újjászületésre, mert a nyugati kultúrát fenyegető nagy veszély csak pozitív és aktíV kereszténységgel győzhető le. Említett folyóiratunk úgy véli, hogy kétségtelenül messze van az idő, amikor a szlávság a maga egészében kapcsolódik bele a katholikus Közép- és Nyugateurópa kulturés politikai életébe, de anak feltételeit munkálni már most aktuális feladat. örömmel kell azonban fogadnunk a közeledés kétségtelen jeleit, mert amint megállapítja, a szlávság nagy vitalitású erőket jelenthet a sok tekintetben gyengülő nyugati kereszténység számára. Csak újra 2
) Lengyelország katholicizmusa vállalta és példaadóan teljesíti is ezt a feladatot, bár Lengyelországban az ellengyelesítési politika igen komoly akadálya annak az uniónak, amely a liturgiában is tiszteli a keleti ritus nyelvi hagyományait is. A kormány politikája az ukránoknak is a latin rítusra való átvezetésével jobban l á t j a biztosítottnak az ellengyelestíést. A keleti ritusu jezsuiták és más keleti ágat bocsátó nyugati szerzetes rendek, alapos folyóiratok, uniós kongreszszusok (Pinskzibein pl. m á r 5 volt idáig) erősen készítik a t a l a j t a pápa szándékának megvalósulásához.
8
és nyomatékkal ismételni tudjuk, hogy a magyar katolicizmusnak szinte vezető szerepe lehetne e tekintetben. Földrajzi fekvésünk, évezredes történelmi kapcsdaltaink csonkaságunkban is erőteljes uniós munkára predesztinálnak, amely munka egy kedvezőbb területi változásnál a lelki kiegyenlítődésnek megbecsülhetetlen szolgálatára lehet. Az uniós mozgalom jelen vigasztalanságának bizonyításánál sokan hivatkoznak dr. Chr. Baurnak, akinek eddigi irodalmi munkássága igen tiszteleltre méltó, „Die Unionsaussichten im Osten" (München, 1933.) c. dolgozatára, amelyben az általa is felsorakoztatott biztató körülmények ellenére sem hisz a közeli nagy eredményékben. Hivatkozik M. Pribilla S. J. kiváló unionista íróra (akit azonban művei után nem tartok annyira pesszimistának), aki egyik könyvében* ezeket írja: „Valamint Németorsjzágjban voltak protestánsok, akik ifcikább Versaillesibe mentek ahelyett, hogy a pápa kezéből egy elviselhető békét fogadtak volna el, űgy sok orthodox is akad, akik inkább akarnak bolsevista vagy török módon elpusztulni, mint római módon megmenekülni. De még ő sem meri lemondó akkorddal fejezni be elmefuttatását. Dolgozata végén szóról szóra ezeket mondja: „Mindez azonban nem alap a kétségbeesésre, s legkevésbbé sem alap a tétlenségre. A pogány miszsziókban is már évszázadok óta dolgoznak misszionáriusok anélkül, hogy jelentős tömegeredményeket érnének el (nézzük csak Abesszínia hiüíerjesztésének utolsó 100 évét) anélkül, hogy emiatt az elkeseredésnek engednének. Miért esnénk tehát kétségbe Kelet miaitt? Az egység, — tehát az újraegyesülés is kétségtelenül Krisztus akarata. Az unió szellemében és szolgálatában dolgozni tehált kétségtelenül annyit jelent, mint Krisztus szellemében és szolgálatában dolgozni, — az eredményről majd Isten, — minden szívek mozgatója fog határozni." Ez a helyes katholikus álláspont, s az Egyház mindenkör eszerint cselekedett is. Tény az is, hogy úgy a nyugati; mint a keleti Egyház a szentmiséiben és más ájtatosságaiban naponként könyörög Istenhez az egységért s ő váratlanul és újra megajándékozhatja a kereszténységet a hit egységével. A pápák sem csüggednek sohasem az unió' munkáálsában. Egy rövid előadás keretében alig férnének el azok a kísérletek, amelyek a nagy egyházszakadás után a lyoni (1274), majd a florencferrarari zsinat (1439.) nyomán keletkeztek s így csak legújabb pápáink intézkedéseire próbálok rámutatni oly célból, hogy lássuk, hogy az unió munkálása mindenkor az Egyház szívéhez nőtt egyetemes feladat volt. IX. Pius pápa 1874. vízkereszt ünnepén intézte a keletiekhez „In summa Petri" kezdetű apostoli levelét, amelyben nagy elismeréssel szólt Keletről, ahol a vértanúk tömege, a tudós püspökök és a legrégibb zsinatok tettek bizonyságot az igaz hit mellett — felszólította az orthodoxókat, hogy térjenek vissza az Egyház egységébe. A keleti patriarohák és püspökök válasza bár elutasító volt, de kijelentette, hogy az orthodox egyház is állandóan imádkozik az egyházak egyesüléséért. — Elismerte azt is, hogy az egész keresztény Európa kívánja az egyesülésit, de csak úgy, hogy annak alapja az evangélium és az egyetemes zsinatok legyenek. Ezzel újra felelevenítették azokat a vádakat, amelyeket a schizma óta igen sokszor hangoztattak a kath. Egyházzal szem9
ben. Ez a szinte kétségbeejtő eredmény sem keserítette el a pápát, mert ennek ellenére is a vatikáni zsinat előkészítése során 1868-ban új körlevelet (Arcano Divinae Providentiae) küldött az apostoli Szentszékkel közösségben nem lévő keleti ritusú püspökökhöz. Erre a konstantinápolyi patriarcha felelt s azt firtatta válaszában, vájjon a római Pápa, mint uralkodó, vagy mint egyenrangú fél írta-e levelét, mert abban az esetben érdemben is döntő eredménye volna. — A többi orthodox püspökök közül azonban egyik-másik bevallotta azt is, hogy udvariasságból követi a patriarcha példáját, sőt a szir-jakobita patriarcha kijelentette, hogy nagyon hajlik az unió felé, de Anglia akadályozza elhatározásának megvalósításában. XIII. Leó „Praeclara gratulationis" kezdetű apostola levelével, amelyet a népek fejedelmeihez intézett, hívta egységbe az elszakadtakat s kijelentette, hogy jogaikat., privilégumaikat, rítusukat nem vesztik el, csak az fog beteljesedni az unióval, amiért liturgiájukban ők is könyörögnek. Vt. Antimos konstantinápolyi patriarcha válasza erre is elutasító volt s hosszadalmasan felsorolta vádjait a nyugati Egyház, illetve a pápa ellen. Ez a visszhang majdnem az egész eleten végigvonult. Görögországban öngyilkos lépésinek tartatták volna, ha a kath. Egyházzal egyesülne. Az orosz hivatalos hang is hasonló volt. Az orosz közvéleményben azonban meg volt a hangulat az unió iránt. Ennek adott kifejezést Csajadejev Péter, a jeles orosz költő és bölcselő, aki szószerínt ezeket írta: „A keresztény vallások' uniójának napja akkor jön el, amikor az elszakadt keleti egyházak teljes jámborságban és megalázíkodással elismerik, hogy az Anyaegyháztól való elszakadásuk az isteni Megváltó ezen imájától való elszakadás: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, hogy egyek legyenek miként mi." Ezéi*t I. Miklós cár elmebetegség címén bezáratta Csajadajevet, mert — szerinte — elpártolt apái és hazája hitétől. Tehát úgy Görögországban, mint Oroszországban a politikai vonalvezetés nem engedte az uniós gondolat számybontását. Csakis a politika tehette ezt, mert épen Oroszország volt az, amely a szakadás után még jó ideig unióban maradt az apostoli Szentszékkel. IV. Iván cár, a „Magnus Imperátor Totius Russiae", még III. Gyula pápától kért fejedefmi címet, I. Pál cár is igen nagy hajlandóságot mutatott a, katholikus Egyház iránt, sőt az I. Miklós cár és IX. Pius pápa alatt létrejött konkordátumban is bizonyos megértő szellem nyilatkozott meg. X. Pius, XV. Benedek és dicsőségesen uralkodó XI. Pius egy percre sem hagyták abba az egyházak egyesüléséért folytatott hősi küzdelmet. XI. Pius a gyakorlati munka terére lépett s 1928-ban a „Rerum Orientailium" kezdetű enciklikájában elsorolja mindazt, amit a pápák a keresztény Keletért tettek, majd az összes püspököket felszólítja, hogy növendékeket küldjenek a római Keleti Intézetbe, végül azon kívánságát fejezi ki, hogy az egyetemeken és szemináriumokban külön tárgyként tanítsák a keleti nyelveket, dogmatikát, liturgiát, történelmet stb. 3 ) V. ö. Dr. Szántay-Szémán I s t v á n : „Volt-e katholikus az orosz n é p ? " Keleti Egyház 1934. I. évf. 11., 62. lap.
10
Őszentsége uniós működése az Anyaszentegyház örökké eleven és az idők magaslatán álló energiájának és történelmi meglátásának élkes bizonyítéka.3) XV. Benedek pápánk az ima fegyveréhez nyúlt s lángoló lelkének ihlete diktálta ezt a megiható uniós imát: „Urunk, Istenünk, ki a te neved megvallásában egyesítetted a nemzeteket, — esedezünk Hozzád Kelet keresztény népeiért. Emlékezzél meg az. egykori egységről, amely besnnünket összekötött. Könyörgünk Hozzád, ébreszd fel bennük a vágyat hogy visszatérjenek abba s hogy legyen akkor egy nyáj és egy pásztor. Hassa őket át egyházuk velünk közös szentatyáinak tanítása. Ments meg Uram bennünket mindattól, ami őket tőlünk eltávolítaná. A béke és szeretet szelleme, amely a hívők között a Te jelentlétednek bizonysága, — siettesse ama napok elkövetkezését, amikor imáink újra egybekapcsolódnak, s amikor minden nép és minden nyelv megismer Téged és dicsőíteni fogja a Te Fiadat, Jézus Krisztust. Ámen." A Keleti Egyház napi imaszolgálata' során hasonlóképen könyörög „az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és „mindnyájunk egyesítéséért." Nagy Szent Baizil miséjében még kifejezettebben esdekel: „Szüntesd meg az egyházak szakadásait." Ezt az imát azonban egyforma értelemmel és alázatos érzelemmel kell mondanunk. Jobban el kell terjedniök az unióért váló ima-novénáknak, amelyeket már XIII. Leó pápa a „Provida Matris", majd a „Divinum illud" kezdetű apostoli leveleivel ajánlott és' jóváhagyott: ad taiaturandum christianae unitatis bonum. III. Most lássuk, hogy kik és hogyan járnak az uniós pápa ínyomán. Az olmützi szent Cyrill és sízent Methód apostalatus, Londonban az Aranyszájú Szent Jánosról, Párisban a Szent Cyrillről és Szent Methódról nevezett, Bécsben a Szent Jozafátról nevezett, Svájcban az uniós egyesület kiépített egyházmegyei szervezeteivel, s egy csomó uniós egyesület és orgánum folytatja már azt az irodalmi és gyakorlati munkát, ameüyet XI. Pius pápa így határozott meg: Az Egyház egységét nem vita által vagy hasonló módon kell előmozdítani, hanem a szent élet példájával és mindenek előtt a szeretet műveinek gyakorlásával. — Helyesen mondja Max Pribilla, hogy az isteni kegyelem az unió kérdésének megoldásánál annál inkább is szükséges, mert ahhoz a lelkekben sokkal több vallási gerj edelem és gyakorlati akaratelhatározás kell, mánt elvont ismeret. Gróf Septiczky Andrási lembergi egyesült metropolita, aki a háború és a forradalom alatt sokat szenvedett az, orosz fogságban, finom érzékkel így fejezi ki ezt a napi élet és a gyakorlat számára: „Arról van szó, hogy megmutassuk, milyen megoldást talál a katholikus Egyház egyrészt az egyéni konvertitákkal szemben (amelyek száma és súlya igen szépen növekedik), másrészt pedig világosan meg kell mutatnunk 4
) Uniós működéséről a múlt év május havában az egri központi papság és theológusok előtt tartottam előadást, amely nyomtatásban s megjelent és tárgya miatt az 'érdeklődők figyelmeibe ajánlom.
11
az edsazkadtaknak, hogy az unió esetén egyházuknak milyen volna a helyzete a kath. Anyaszentegyházban." Ez az a pont, amelyet már az előbb is említettünk, de újra szívesen megismétlünk, — ahol a magyar katholicizmusnak óriási szerepe van az uniós mozgalomban. Ezer év óta él itt a két ritus, végbementek itt történelmi unióik, a katholikus közélet terein együtt dolgoznak a különböző riitusu katholikus testvérek s a haladás is nagy, de mégis sok idegenkedés s főképen a vegyes ritusu vidékeken még a ritusváltoztatásból eredő torzsalkodás is. Nincs azonban uniós egyesületünk, theológiai karaink még nem tudták a pápa kívánta studiumokat beleilleszteni tudományos munkájukba, amelyben legalább is a missziológiával kapcsolatban, vagy aiz egyetemi studiumok szemináriumi gyakorlataiban mielőbb helyet kell nyemiök, ha a pápa akaratát komolyan mérlegeljük. Itt elismerem azonban, hogy az elszakadt testvérek irodalma és mozgalmai a nyelv, a ritus ismeretlensége miatt is nehezebben hozzáférhetők, de erre is gondolnia kell és ki kell terjednie magyar kath. theológiai tudományosságunk munkájának, mert az a tisztán tudományos anyag is igen nagy érték, amely ma érdeklődési körünkből így teljesen kiesik.5) Az osztrák uniós mozgalom történelmi, földrajzi és a múlt élő tradícióinak szempontjából ma is csak Bécset tudja elképzelni az uniós munka központjának, ,de még szerinte is, amint dr. I. I. Holnsteiner mondja:: (Die Union mit den Ostkirchen, 90. old.) az 1926. évi bécsi uniós hétről írott könyvében: „Nyugat katiholikusainak első feladata, hogy a keleti szertartású egyesült katholikusokkal élénk összeköttetésben legyenek, mert ez által a Kelet és Nyugat közötti elengedhetetlen megértés lényegében elő lesz készítve." Nagy pápáink szerint a theológiai tudományos előkészítésen túlmenőleg „a Keleti Egyház kérdéseit előadások, lapok, s könyvek útján is tárgyalni kell, mert csak úgy oszolhatnak el a pravoszlávia felől alkotott téves felfogások." Ezért támogatta őszentsége a vélehrádi kongresszusok (eddig 6 volt már) a bécsi, párisi, velencei, laibachi, pinszki, lillei, stb. uniós heteket, amelyek mind a megértő «testvériség jegyében készítették elő az unió talaját és vissza-visszatérő tárgyalásaikkal követik a pápa programmját. Feltétlenül szükséges ez iaz egyetemes katholikus munka, mert az unió egyik legnagyobb akadályával, — a nemzeti túlzó sovinizmussal szemben csak az Egyház egyetemessége nyújthat biztosítékot, amely egyszersmind ápolja az egészséges, áldozatos keresztény patriotizmust is. Ezt a tiszta katholikus felfogást hirdette b. e. Mercier belga bíboros is, akinek a testvéri szereteten alapuló uniós munkája oly nagy hatást váltott ki, hogy halála' után az összes pravoszláv templomokban 5 ) Folyóiratom tavalyi évfolyamában épen ezért próbáltam meg pl. az orosz pravoszláv theológiai irodalom rövid keresztmetszetét megrajzolni. (V. ö. Keleti Egyház I. évf. 1934. é. 249., 281., 313. old.
12
pannichidát (gyász istenszolgálatot) végeztek érte, s a 104. zsoltár szavaival világosságnak nevezték őt, amelyet az Ur adott, hogy éjjel is világítson nekik, az e g y e t e m e s igazságnak még hosszú, de biztos útján. Ennek az egyetemes igazságnak fáklyáit próbáljuk meggyújtani hazánkban mi is, hogy elsősorban átvilágítson az ideiglenes határokon túl élő keleti ritusú testéreinkhez, akiknek körébe a forradalmakkal és államfordu 1 altokkal a schizma is beférkőzött, s már is komoly rombolást végzett a lelkekben,6) hogy azután pedig rajtuk keresztül és velük együtt erőteljesen részévé váljék az uniós világmozgalomnak. Nemrégiben ugyanis egy Brünniben megjelenő orgánum csodálkozva állapította meg rólunk, hogy Magyarország minden uniós adottságai mellett is hiányzik még abból aiz európai gyűrűből, amely a pápa szándékai szerint a pápa egységes jelszavával indult a szerető felvilágosítás és megértés harcára az Egyház egységéért. Ennek a harcnak a haditervét a nagy Mercier így fogalmazta meg a brüsszeli kongresszus papi résztvevőihez intézett szózatában: „Kedves testvéreim, menjetek elszakadt testvéreitekhez megbecsüléssel s ne akarjátok erőszakkal áttörni lelkiismeretük kerítéseit, várjátok meg, amíg annak ajtai maguktól nyílnák meg előttetek. A ti föladatotok kényszerítés nélkül hangolni e lelkeket a kegyelem befogadására, merít a kegyelem a Szentlélektől jön. A keleti keresztényeknek okuk van megbecsülést kívánni tőlünk. Kétségtelen azonban az is, hogy nekünk sem szabad eltitkolnunk előttük a teljes igazságot, főképen Nyugat patriarchájának, a római pápának Istenitől rendelt egyetemes primátusát. Nem szabad elfelednünk továbbá, hogy a keletieknek ugyanazon szentségeik vannak, hogy ők is tisztelik a Bold. Szűz Máriát és a szenteket. El kell oszlatnunk a félreértéseket és előítéleteket s vissza kell állítanunk az unió akadályait, maga az unió az isteni kegyelem műve lesz, s az isiteni Gondviselés által kitűzött; |dőben meg is fog történni. Ennek a gyönyörű haditervnek szinte tételes felbontása a londoni Aranyszájú Szent Jánosról nevezett uniós társaság (amelynek első díszelnökségét Bourne bíboros (töltötte be) feladatát körvonalazó négy gondolat, amely, a hitem szerint, — hamarosan meginduló és megszervezett magyar uniós munkának is alapszabálya lesz: 1. dolgozni és imádkozni azért, hogy a vallási meg nem értés eltűnjék azok szívéből, akik őszintén hisznek az Ur Jézus tanításában, 2. a Szentséges Atya utasítása szerint fejleszteni a katholikusok között a keresztény Kelet megismerését, 3. különösen ,tanulmányozni iá keleti liturgiák történeti és dogmatikai jelentőségét, 4. soha nem feledkezni meg arról a veszedelemről, amely az izlám (most már hozzá tehetjük, hogy a bolsevizmus részéről is) részéről a keleti kereszténységet, sőt az egész világot fenyegeti. ! (Folytatjuk.)
6
) Az olmützi Apostolatus szerint közel 180 ezer. (L. a folyóirat 1935. évi 10. számát), egy magyar folyóirat szerint 120 ezer az újra elszakadtak száma a Kárpátalján.
13
A z egyházak egyesülésének előfeltételei Irta: Theodorétos Kokkinakés Görögből: Kozma János A Keleti Egyház múlt évi utolsó számában regisztráltuk azt az előkelő helyről megnyilatkozott óhajtást, hogy az orthodox egyházat az orthodox szellemi kiválóságok írásain á t ismertessük. Bár az ehhez isizükséges anyagi föltételekkel ma sem rendelkezünk abbajn a mértékben, mely ilyen ismertetések rendszeresítéséhez szükséges volna, mégis elindulunk ebben az irányban is. Alkalmul szolgál erre a Pantaiiios-nalk, az alexandriai görög orthodox patriarchátus hivatalos lapjának múlt évi október 10-i ( X X V I I . évf. 41.) számában megjelent cikke, mely egy orthodox görög f ő p a p uniós gondolatait tükrözi. A katholikus gondolattól messze áll még', de határozott jóindulattal keresi az egyesülés ú t j á t . Gondolkozása sok tekintetben protestáns ízű, die a katholikus és orthodox dogmatikát jóhiszemű tévedéssel az általánofe keresztény dogmák védelmében áldozza föl, az igazság végső győzelmének nem minden reménye nélkül. Ami benne a mi szempontunkból is nagy é r t é k : az elszakadtság kárának belátása s a vágyakozásl legalább „barátságos l é g k ö r " u t á n a kath. egyházhoz való viszonylatban. Maga a cikk a következő.
Az egyházaik egyesülése kétségkívül olyan eszme, melynek megvalósulását minden keresztény lélek sóvárogja. Valami nosztalgia ez, mely oly sok száz év óta táplálja az óhajtás; valóra válásának reményével a keresztény szíveket. Egy imádság, mely Isten egyházainak szentélyéből mindennap fölhangzik. ' Sok egyesítési kísérlet történt már azóta, hogy a hitágazatbeli eltérések, az elsőség fölött való versengés és a megoszthatatlannak elemezgetése az úr varratlan köntösét szétszaggatták. Azonban, ha az eddigi egyesítési kísérletek történetét vizsgáljuk, kétség fiog el bennünket. Minden ilyen célzattal összehívott zsinat sikertelen maradt. Minden tanácskozás, melyet ilyen szándékkal hívtak egybe, meghiusult. Csak himnuszok és díszszónoklatok sorakoztak föl, nyilatkozatok hangzottak el az unió lehetőségeiről, azonban minden gyakorlati eredmény nélkül. De lélektanilag is lehetetlen, hogy olyan értekezlet, melyben az öszszes egyházak hittudósai különleges fölkészültséggel törekszenek saját egyházuk hitágazatbeli tanításait megvédeni, gyakorlati eredménnyel járjon. Minden pártnak van egy alkalmas tervezete. Minden párt theo>logusai az iratok özönével igyekszenek saját egyházuk hittani tételeit megvédeni s egyszersmind a többi egyházak dogmatikus tanításainak téves és hitelt nem érdemlő voltát kimutatni. Egész könyvtának bizonyítják ezt a törekvést. És az eredmény? Kell-e egyéb is, hogy az idegenkedés állandósuljon, a szakadék mélyebbé váljon, a távolság megnövekedjék? Kell-e több, hogy Krisztus egyházai állandóan megmaradjanak az elkülönzésben s hogy az elszakadtak soha többé ne egyesülhessenek a kölcsönös szeretet közösségiében? Korunk nem az a kor többé, mikor a nép a Szentlélek származásán vitatkozott. Az a kor ez, melyben sok keresztény Isten létezésében kételkedik, a lélek létét és az örök életet támadják, sokan pedig Jézus Krisztus Istenségét akarják elvitatni. 14
Kell-e más is, mint a dogmatikus különbségek, hogy az egyház helyét a hitetlenség foglalja el vagy orthologikus bölcselkedők ragadják magukhoz a hívek bizalmát, ragadják magukkal a keresztény társadalmat és profanizálják a keresztény erkölcsök szentségét? Az ilyenek ellen való küzdelmet az összes egyházaknak közösen kell fölvenniük. A keresztény igazságnak mindenképen győznie kell, hiszen Krisztus maga a legyőzhetetlen erő, és ami ebből az erőből fakad, alkalmas arra, hogy minden emberi bölcselkedést legyőzzön és nyomot hagyjon minden emberi lélekben. De mégis sokan esnek el e küzdelemben minden oldalon. Ezeknek az új elesetteknek, e „lapsi"-nak száma igen csekély maradna, ha a küzdelemben segítségül szolgálna1 az egyházak egyesülése. Egyesülésben az erő! Az egyházak egyesülése megelőzné az üdvösség megrontásának veszélyét. Az ellenfelek semmire sem haladnának, ha nem találnák szentségtelen tanaikkal szemben az egyházak szétszakadt voltát, a felekezetek tömegét és a dogmatikus vitákat. De hogy jöhetne létre az egyesitlés? íme a nagy probléma, mely évszázadok óta foglalkoztatja a keresztény világot. A kevéssel ezelőtt elhunyt Agathangelos efezusi metropolita, kinek emlékét e sorokban megörökítjük, valami csodáilatos buzgalommal foglalkozott ezzel az üggyel. Irataiban sokat foglalkozott azokkal a korokkal, melyek a szakadásokat hozták és azokkal a törekvésekkel, melyek az egyesülést célozták. Az uniós törekvések sikertelensége szerinte arra mutat, hogy más út vezet az egyesüléshez, mint amit eddig követtünk. A dogmatikus különbségek kiegyenlítése helyébe az egyházak együttműködésének eszméjét állítja, a barátságot jdlöli meg és, meleg viszony teremtését s minden oldalon ennek óhajtanaik propagandát csinálni, ö maga levelezésbe bocsátkozott e kérdés felőli katholikus theologusokkal azzal a célzattal, hogy barátságos légkört teremtsen az, iorthodox és a katholikus egyház között, mélynek ilyen tevékenységét — mint mmdnyájan — igen nagyrabecsülte és csodálta. „A barátságos viszony — írja — lehetővé tenné, hogy a kereszténység jelesebb közös ünnepein váltott látogatások és üdvözlő levelek a kétséges dolgokat tisztázzák." (Orthodoxia I. k. 464. lap.1) úgy, mint az a legtöbb esetben a mii orthocbx egyházaink és a protestánsok között is megvan; ezeknek eredménye az a szilárd viszony is, mely ma egyrészt az ókathodikusok, másrészt az anglikánok között fennáll. Csak a katholikus egyházzal nincs ilyen közösségünk és összeköttetésünk. Ezt az űrt be kéül' töltenünk! Barátságos viszonyt kell teremtenünk a katholikus okkal is, hogy létrejöhessen a közösség azzal az egyházzal, melynek pásztorkodása alatt a kereszténység legnagyobb része él. Ennek eszközéül a b. e. efezusi metropolita a katholikus és orthodox klérus, megismerkedését jelöli meg, meghatározott alkalmakkor teendő látogatásokkal, levélváltásokkal!, melyek által lassacskán tágabb és tágabb út nyílnék a kölcsönös megértés felé. 1 ) Az orthodox pátriárkák, metropoliták és területileg egymással szomszédos, vagy legalább is közieli püspökök minden jelesebb ünnep alkalmával fölkeresik .egymást ilyen „syncharitérión grammá " - v a l s ezeket hivatalos lapjaik és hitbuz•galmi s a j t ó j u k ú t j á n nyilvánosságra is hozzák. Többnyire igen szépen fogalmazott hitvalló levelek ezek s a hitbeli egység hangsúlyozói. (Fordító.)
A tételek, melyeknek védelmére az összes egyházak egyesülnének a következők volnának: 1. az Istenről szóló tan, 2. a halhatatlan emberi lélek léte, 3. Jézus Krisztus Istensége, 4. az ember erkölcsi felsőbbsége és ennek következményei .E tárnok alapján kapcsolat jöhetne létre az összes egyházak között a Krisztusért és az emberiségért való munkában. Nincs felőle kétség, hogy minden egyház készt arra, hogy a maga híveit Isten létére, Jézus Krisztus istenségére és megváltói lényére, az emberi lélek halhatatlanságára és a jövendő életre vonatkozólag a többi egyházakkal egybehangzóan tanítsa," (Orthodoxia, I. k. 503. lap.) Való, hogy valamennyi egyház a fentemlített tanokat vallja a kereszténység alaptanainak. Ezen az alapon szinte azt mondhatjuk, hogy már egyesültek is az egyházak. Árnak meggondolása, hogy ezek az igazságok valamennyi egyháznak közös tanai, egy nagy együttműködésnek lehet magva, mely az egyházat hatalmas erővé teszi és megszüntet minden elhidegülést és (nagy lépéssel viheti előre az egyházak teljes egyesülésének dolgát! Ilyenképen gondolta el a b. e. agg efezusi metropolita, hogy valami gyakorlati eredményit érhetünk el- Ilyen gyakorlati úton óhajtotta volna érvényesíteni törekvéseit, hogy a barátság és szeretet útjain járva megteremtsük az egyházak egyesülésének alapföltételeit. Csak a külön utakon haladó egyházak hittudósainak barátságos viszonya s a kereszténység közös céljaiért közösen folytatott munka az, ami az egyházak egyesülésének boldog idejét meghozhatja. Csak a sok egyház által ma is használt propagandisztikus módszer megszüntetése, a prozelitizmus kiküszöbölése teremtheti meg azt a barátságos érzületet s hozhatja egy kötelékbe a szeretet által az egyházakat és ez az egyesülésnek legfőbb előfeltétele, mert mint nyilvánvaló, a propagandisztikus módszer heve csak bizalmatlanságot szül és csak élesíti az ellentéteket s mélyíti a szakadékokat a különböző egyházak között.
AMIT MÉG LENIN IS ELISMERT. Nemrég halt meg Lenin testvére, akinek a bolsevista világsajtó oldalakat szentelt. Ez a halálhír egy érdekes' beszélgetést elevenít fel, melyet Lenin folytatott egy katholikus pappal, aki az ő fiatalkori barátja volt. Erről a beszélgetésről Lenin testvére számolt be. Lenin \egyik napon így szólt a katholikus paphoz: ,,Látod, hogy az emberiség naprólnapra közeledik a szovjet felé. Hogy a mi életformánk uralkodjon mindenütt, ez már csak idő kérdése. Száz év múlva valamennyi kultúrállamban egyáltalában nem lesz már másfajta kormányforma* Azt hiszem azonban, hogy a jelenleg működő intézmények közül csak a katholikus egyház fog akkor is megmaradni. A katholikus egyházból származnak azok, akik mások vezetői akarnak leríni. A püspök és a pápa nem hercegnek, királynak, vagy cárnak születnek, hanem aki a katholikus egyházban (vezető lesz, annak hivatása van hozzá. A katholicizmus rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, amelyek kétezer évem keresztül ellentálbiak minden viharnak és a jövőben sem győzheti le semmiféle hantolom." 16
KRÓNIKA '
A Keleti szent Kongregáció
újabb nagy segítséget nyújtott szerkesztőségünknek azzal, hogy a görögnyelvű szertartási könyvek teljes gyűjteményével ajándékozta meg a liturgikus munka megkönnyítése céljából. Az ószláv nyelvű liturgikus könyvek római kiadása még nem készült el, cüe mihelyt meglesz, azokra is biztosan számáthatunk. I Amidőn ezt a hírt, mint a Római Szentsizék szerény munkánkat honoráló beszédes tényét őszinte örömmel regisztráljuk, — egyben f i ú i hódolattal ígérjük, hogy uniós munkánkban mindenkor odaadással fogunk alkalmazkodni — amint eddig is tettük, — a Pápa ¡őszentsége szándékaihoz.
—- Az új keleti kódex szerkesztésével kapcsolatban a Keleti Egyházak Szent Kongregációja a miskolci apostoli adroinisztratúra kódex-bizottságának nagy körültekintéssel végzett eddigi m u n k á j á é r t elismerését fejezte ki. — Biborosi kinevezések. Mint a lapokból már ismeretes, Őszentsége december 16-án biborosi consistoriumot t a r t o t t s több évi szünetelés után egyszerre húsz ú j bíborost kreált. Az ú j bíborosok között 14 olasz, 6 pedig más állambeli főpap. Benünket közelebbről is érint az a tény, hogy az ú j bíborosok sorában egy keleti f ő p a p is v a n : Tappouni antiochiai szír pátriarka, kinek — egyik előkelő kath. folyóirat szerint — „egyénisége és munkássága már eddis: is nagrv sikereket hozott a keleti és nyugati egyházak újjáegyesülése körüli mozgalomnak." Mint az unió szerény munkásai, magunk is nagy várakozással tekintünk az ú j bíboros további működése elé. Az ú j bíborosok jelvényeiket a 19-én t a r t o t t titkos konszisztóriumon vették át. — Sincero bíboros, a keleti sz.' kongregáció titkára, aki annyi megértéssel és jóindulattal foglalkozik ügyeinkkel, amint római tudósításunk mondja — gyengélkedik. .Szeretetitel imádkozunk érte, hogy a jó Isten az ő f á r a d h a t a t lan és magát soha nem tekintő agilitásált még igen sokáig t a r t s a meg Egyházunk javára.
— II. Photios konstantinápolyi görög orthodox patriarcha, mint lapunk nyomása közben értesülünk, december 27én elhunyt. — Minthogy az alexandriai trón még nincs betöltve, jelenleg két történelmi patriarchátus van üresedésben. — A VII. velehrádi uniós kongreszszus 1936 n y a r á n fog összeülni. Előmunkálatai m á r serényen folynak. A Laibachbaii és Olmützben t a r t o t t előkészítő tárgyalások m á r a kongresszus programmjával is foglalkoztak, hogy azt mielőbb bemutassák a Szentséges Atyának és az ő jóváhagyását kérjék. — Román vélemény az ú j keleti kódexről. A román gör. kath. püspöki kaiőszi konferenciája megvitatta az ú j kódex legújabban megfogalmazott kánonjainak tervezetét. A konferenciáról szóló híradás kapcsán az unitus román lapok megállapítják, hogy a készülő kódex minden tekintetben tökéletes és gyakorlatias irányú s az érvényben levi'í jognak uundt-nben m e g f ; el. — Ázsiai adatok. Ázsiában az 1934. évben 25.000 hívővel gyarapodott az unitus keleti egyház. Legtöbbet nyertek ebből a malabár jakobiták (10.000) és a bizánci ószláv rítus (9125). A többi rítusok közül a nem jakobita malabár 2219, a kopt 2147, a szír 850, a melchita 523 és az etióp 400 hívővel gyarapodott.
17
Támogatóink. — Folyóiratunk szükségességét a sok elismerő nyilatkozatno kívül egyesek anyagi támogatásukkal is dokumentálni voltak kegyesek. Nem diesiekvésből í r j u k ide ezt a tényt, csak hálás köszönetünket a k a r j u k kifejezni azon áldozatos megértésért, ho
18
missziós előadásokat. A papság részére rendezett missziós napokat Serédi Jusztinián hercegprímás nyitotta meg, a piarista gimnázium félemeleti előadótermében. A hercegprímás megnyitó beszédében érdekes összefoglalását adta azoknak az egyházkormányzati intézkedéseknek, amelyek az apostolok kora óta a missziós munka érdekében történtek. A missziók ügye nem lehet közömbös a katholikus ember számára, aki ismeri a lélek mérhetetlen értékét. — A „Russicum"-nak nevezett pápai intézet, mely X. Pius pápa bölcseségéből fontos uniós munkát végez „Zamjetki Ruszkoj Duchovnoj Akademii v R i m e " (a római orosz theol. akadémia értesítője) címen kézi sokszorosítású közlönyt bocsátott ki, amely érdekes adatokkal bizonyítja az intézet nagy hivatását. Latin eredetiben és orosz fordításban közli XI. Pius papénak 1932. évben kiadott „Nostra anim a r u m " kezdetű motu proprioját, melyben az Esquiünus dombon templomot ad az intézetnek, illetve az unitus oroszoknak. A motu propriónak két alapgondolata van. 1. A bizánci ószláv ritus teljes megbecsülése és sértetlen f e n n t a r t á sának biztosítása; 2. az a határozott kívánsága a pápának, hogy az elszakadtaknak a katholikus hit kincseit a saj á t rítusukon keresztül juttathassa. — Az intézetnek jelenleg 23 növendéke van (7 orosz, 6 szlovák, 3 holland, 2 francia, 2 lengyel, 1 osztrák, 1 olasz és 1 német.) A kollégium az intézetből kikerülő missziós papok közül egy Namurba, egy Los Angelesba, kettő Mandzsúriába, Harbinba ment, hogy a pápa akaratából hirdessék a pápa szeretetét Kelet i r á n t és szántsák az ugart az orosz menekültek uniója számára. Az értesítőben olvassuk P. J á v o r k a Vendelin, nálunk is ismert (jelenleg már keleti ritusu) jezsuita atya levelét, aki Sanghaiban működik az oroszok között. Valósággal missziós munkát végez a legsiralmasabb nehézségekkel küzdve is sok lelket visszahozott az egyház egységéve.
A „Modus vivendi"-ről többször megemlékeztünk már, most annak küszöbön álló végrehajtása kapcsán közölhetjük az alábbi híreket: — Dr. Jantausch, a nagyszombati püspök külön pápai iratban kapta meg a pozsonyi theológia f a k u l t á s r a vonatkozó jóváhagyást. A csehszlovák állam is elintézte a maga részéről a 'nagyfontosságú ügyet, ugy, hogy a f a k u l t á s t megnyithatták. — A fölállítandó szlovák érsekség székhelyét három felvidéki ősi város igyekszik megszerezni. Elsősorban Nyitra, mint a felvidék legrégibb keresztény városa, azután Nagyszombat, mint az apostoli adminisztratura eddigi székhelye és az ősrégi Pozsony. Pozsony városának tudományos intézményéi emlékiratot dolgoztak ki, amelyben kellőkép k i f e j t i k mindazokat az okokat, amelyek az érsekség pozsonyi székhelye mellett szólnak. Maga a város az érsekség rendelkezésére bocsátaná az eddigi városház palotáját. Ezt a palotát tudvalevőleg 1781-ben Batthyányi, az akkori magyar prímás a mindenkori magyar hercegprímások számára épitette. , — Megállapítják a felvidéki püspökségek új határait Krcsmar cseh közoktatásügyi miniszter a prágai képviselőház közoktatásügyi bizottságának nov. 13-i ülésén bejelentette, hogv a cseh kormány megkezdi a Vatikannal kötött modus vivendi végrehajtását és ú j határokat állapít meg a püspökségek számára. Az esztergomi érsekség felvidéki részét ^ ú j püspökséggé alakítják. A nagyváradi (szatmári) püspökség felvidéki területeit pedig a kassai püspökséghez csatolják. Az északkeleti felvidéken görögkatholikus püspökséget állítanak fel. A miniszter a bizottság előtt t a r t o t t beszédében azt is megemlítette, hogy a kormány törvényjavaslatot készít elő a Felvidék és K á r p á t a l j a kulturális autonómiájának kiterjesztéséről. A Felvidéken és K á r p á t a l j á n tartományi iskolatanácsot állítanak fel, amelv autononi joggal intézkedik a közoktatási kérdésekben. — Az örök város keleti szemináriumainak száma ismét szaporodott eggyel: a román kollégiummal. A román papnövendékek eddig a Sz. Atanáz görög kollégiumban nevelkedtek, ez évben nyilt meg az u j román kollégium a -Janiculunion az ukrán kollégium mellett. 15 keleti szertartású román növendéke van s rektora Msg. deli Acqua.
— A magyarpárti pápa. A román kath. lapok az orthodoxok ú j a b b támadásairól számolnak be. Cél: a volt erdélyi kath. státus vagyonának .elkobzása és a görög szert, katholikusok háttérbe szorítása. Szeptemberben a „Fór u l " karánsebesi kongresszusán jelentették be a konkordátum ellen való harcot, október 15-én a román antirevizionista liga elnöke, Stefan Popescu rohant ki a konkordátum ellen. Argumentumait Ghibu ismert röpiratából vette és azt mondotta, hogy a román kormány nem adhat jogokat a katholikusoknak, mert a pápa a magyar revizionista mozgalomhoz s z í t : ilyen értelemben nyilatkozott a Sz. Imre-ünnepségek alkalmából s a „ K r i s z t u s - k i r á l y s á g a " ünnepét is tisztán a magyarok kedvéért rendelte e l . . . — A keleti redemptoristák. Mint Lengyelországban, úgy Ruszinszkóban is működnek a keleti szertartású Redemptorista atyák. Kolostoruk van Nagymihályban is, hol a rendház mellé most templomot is építettek, délorosz stílusban. A templom felszentelését Sztojka Sándor munkácsi püspök végezte, a lengyelországi apostoli vizitátor, Csarneckij M. püspök részvétele mellett. Résztvett azon 50 p a p és az ungvári szeminárium növendekei s vagy 15.000 hívő. — Magyarország orthodox metropolitát kap. Az alexandriai „ P a n t a i n o s " okt. 2á-i száma í r j a : „Konstantinápolyi értesítés szerint synodusi határozattal az osztrák metropolia m i n t á j á r a Magyarországon is metropolia állíttatott föl. A magyarországi metropolitát az egyetemes pátriarkátus synodusa f o g j a választani, a püspököket ( p e d i g az egyetemes patriarkátus püspökeihez hasonlóan választják, melynek a magyar metropolita alá lesz rendelve. A p á t r i á r k á i synodus határozatát közölték a szerb és román egyházakkal, mert eddig a magyarországi orthodoxok ezek alá voltak rendelve: a szerbek a karlovici szerb metropolisának .a románok a Csernovicban székelő bukovinai p ü s p ö k n e k . " — Az egyházak egységéért November 25-én a nubiai kopt egyházmegye székesegyházában istentiszteletet tartottak az egyházak egyesüléséért. Az istentiszteletet egy egyesület rendezte, mely a különböző keresztény egyházakat törekszik közös nevezőre hozni. Az istentiszteletet bankett követte, melyen a ^ különféle keresztény felekezetek 90 képviselője volt jelen.
19
— Orthodox püspökválasztás Aradon. Az a r a d i görögkeleti püspöki szék betöltése végre megtörtént. Az első választás ugyanis október 14-én eredménytelen maradt, amennyiben Simendrea Titusz bukaresti és Krizsán András nagyváradi lelkészek egyenlő szavazatszámot kaptak A regátbeliek s következésképen a hivatalos Románia a bukaresti .jelölt mellett foglaltak állást annális inkább, mert az »királyságbeli választások alkalmával eddig még majdnem mindenütt erdélyi papok győztek. Természetes magyarázata ennek az, hogy a román görögkeleti egyházban az erdélyi papság képviseli a magasabb theologiai képzettséget. Mindent elkövettek tehát, hogy iSimendreát behozzák. A terv azonban nem sikerült. Inter dúos litigantes tertius gaudet. A napilapok közlése szerint a december 10-én megejtett ú j választáson egy harmadik j ö t t be győztesen: Mager Romulus nagyváradi püspöki helyilök, ki a szavazatok túlnyomó többségét (120) nyerte el. Vele szemben Skriban Gyula kapott 12 szavazatot, a többi jelöltre ennyi sem esett. — A román gör. kath. kongresszus. A román uralom alatt élő görögkatholikusoknak szintén van a mi MAGOSzunkhoz hasonló szervezetük, mely úgy a hitélet fejlesztés e,mint a társadalmi élet és kultura terén is igen élénk működést f e j t ki határainkon túl. Az Agru (Asotiatiunea Grecilor Uniti == Egyesült görögök társulata) folyó évi kongresszusát október 25—27. napjain t a r t o t t a Nagykárolyban. A megnyitó gyűlésen (okt. 25.) Egri dr. alelnök elnöklete alatt az évi jelentéseket tárgyalták le. Október 26-án, Sz. Demeter ünnepén Popa J a k a b balázsfalvi nagyprépost 12 kanonok koncelebrálásával ünnepélyes sz. liturgiát végzett, utána külön csoportokban t a r t o t t á k gyűléseiket a központi bizottság, a Mária-kongregációk, a nőegyesületek és a hitterjesztő szervezetek. D. u. adminisztratívügyekkel foglalkoztak. E s t e a nagykárolyi román kultúrpalotát áldották meg F r e n t i u nagyváradi és Hosszú Gyula kolozsvári püspökök. Október 27-én, Krisztus királysága ünnepén húszezer főnyi tömeg részvételével a szabadban volt főpapi mise Hosszú Gyula kolozsvári püspök Bzentbeszédével. Délután ünnepélyes díszgyűlés volt, melyen P a p p Valér dr. igazságüg.yminiszter is beszélt. A díszgyűlós erelyes hangú tiltakozó nyilatkozatot fogadott el a p á p á t és Apostoli Szentszéket a román
20
nacionalisták részéről ért támadásokkal szemben, melyek alattomban a konkordátum érvénytelenítését célozzák, teljes eréllyal tiltatkozott minden olyértelmű gyanúsítás és rágalom ellen, mintha Őszentségét más szempontok is vezetnék, mint az Anyaszentegyház érdeke és bármily tekintetben részrehajló is volna. Köszönetet mondott a kongresszus I I . Károly román királynak is, ki a lugosi ünnepségek alkalmával a gör. kath. szertartásokon való részvétele által is kimutatta egyházunk'iránt való jóakaratát. Visszautasította a kongreszus a román gör kath. főpásztor-1 ért sajtótámadásokat és állást foglalt az .erdélyi (volt) kath. státus ügyének a katholikusság érdekei szempontjából is igazságos elintézése mellett. Erélyes hangon tiltakozott a kongreszszus az ellen is, hogy az állam részéről még mindig nem történt kellő gondoskodás ama sérelmek megszüntetésére nézve, melyek a gör. kath. egyháznak a nemzeti ünnepek alkalmával való háttérbe szorításával, az iskolák támogatásában, az állami tanítói kinevezéseknél, a vallásoktatás terén, a gör. kath. katonák lelki gondozásának hiányosságaiban stb. érték a görögkatholikusságot. (0. A.) — Az amerikai orhodox egyház klérikolaikon synedriona (vegyes kongresszusa) Bostonban t a r t o t t VI. évi gyűlésén kimondotta, hogy Athenagoras érsek mellé négy s u f f r a g á n püspököt rendel, hogy az amerikai orthodoxok kormányzása intenzívebbé lehessen. A négy püspök megválasztását a konstantinápolyi p a t r i a r k á r a kívánják bízni. — Az antiochiai pátriarchaválasztás előkészítése befejezést nyert. A szent szinodus november 19-i ülése megáliaptíotta azok névjegyzékét, akik a választásban résztvenni jogosultak. Számuk összesen 127. K ö z t ü k van a patriarchátusnak alárendelt 9 metropolita, az alexandriai központi papság 19^ tagja,, a kairói papság 13 t a g j a s még 14 más papi személy. A többi világi. A metropoliták szavazata külön-külön egynek számít. A klérus és a laikus választók szavazatait úgy csoportosítják, hogy 5 papi vagy 8 laikus személy, esetleg 2 papi és 3 laikus személy^ szavazata alkot egy érvényesen beszámítható szavazatot. Választható bármely püspök. A patriarchatus kötelékébe nem tartozó püspököknél azonban külön föltételként szerepel, hogy hellén-orthodox theologiai kiképzéssel kell bírnia, legalább 40 éves korúnak s tíz éves p; ,)nak kell lennie.
— Házasságjogi rendelkezések a ciprusi egyházban. Leontiosz páfoszi metropolita, a cipruszi orthodox egyházak főpapja encyklikában szabályozta a j&zentségek kiszolgáltatásánál, "főkép a házasság szentségénél figyelembeveendő eljárást. Az encyklika/mely a ciprusi sz. szinodus határozmányait önti formába négy részben összesen" 32 pontból áll. Első része 10 pontban az eljegyzésre vonatkozó szabályokat foglalja magában. A szerkönyvben előírt eljegyzési szertartást nem a j á n l j a külön végezni, hanem csak közvetlenül a megkoszorúzás (stephanoma, esketés) előtt. Az eljegyzés megkötésére vonatkozó alsó korhatár mindkét nemnél a 16-ik év, felső korhatár a f é r f i a k n á l a 70-ik, nőknél a 60. év. Nyolc éven fe1 til i korkülönbség a f é r f i és nő között tiltó akadály. 9—12 évig terjedő korkülönbségnél a püspök, 13 éven felüli korkülönbség esetén a szinódus adhat fölmentést. Rokonok fölmentés nélkül eljegyzést sem köthetnek, az érvényes eljegyzést azonban csak az egyházi bíróságok oldhatják föl. — Házasságkötés —• igen fontos szükség esetén kívül — 'csak templomban történhetik. Szerzetesek és apácák tesiiplomaiban nem! Az eskető papnak bizonyítványt kell követelni az idegenből jövő házasulok szabad állapotáról. Vegyesvallású párok házasságot csak püspöki engedelylyel, reverzális mellett köthetnek ugyanazon feltételek mellett, mint a CIC előírja. Nem orthodox szertartás szerint kötött házasság érvénytelen. Nyolc pont a többi szentségekről, hét, pont egyéb szertartásokról rendelkezik. — A katholicizmus a szovjet lexikonban. Az „Apostolatus" érdekes adatokat közöl a szovjet által kiadott Encyklopediá-ból, amelyek szomorúan világítanak rá annak elfogultságára. — Lélek címszó alatt (XXIII. köt. 646. old.) röviden ennyit mond: „A lélek a theológusok t a l á l m á n y a . " A „Nyugat i p a p s á g " címszónál ezt mondja: „A papság az államhatalmak ¡ágense." stb. — A legerőszakosabb küzdelem ellenére is erősödik Oroszországban a vallásos érzület. Legutóbb a „Bezbozsn i k " (Istentelen) c. propaganda folyóiratban megjelent Olescsuk elvtárs szigorú instrukciója a vallás elleni küzdelem erélyesebb munkájáról, mert szerinte is egyre növekszik a hívők aktivitása. Egyben beismeri, hogy aj tíz év óta tartó vallásellenes propaganda nagyon csekély eredménnyel járt — A román és szerb orthdox egyház között az utóbbi időben a viszony nem volt valami barátságos A szerbek
ugyanis a Bánátban teljesen el akarták nyomni egyházi téren a románokat, amit a Bánát román részében természetesen nem hagytak megtorlás nélkül. A versengésből kifolyólag egyes helyeken már a másik nemzethez tartozó papokat misézni sem engedték. Most végre mégis helyreállott a béke. Az orthodox egyházak elöljárói mindkét területen visszaálltíották jogaikba a másik egyházat, sőt iskoláikat is kölcsönösen visszaadták. A román Bánát területén az egyezmény folytán 53 templomban állították vissza az ószláv szertartási nyelvet. — Protestáns uniós hang. Az 1931. évben Upsalában meghalt Söderblon Náthán neves protestáns theológus (érsek), aki nagy szeretettel élesztgette a protestánsok között az uniós törek : vésőket. Nagy része volt a stockholmi és lausannei konferenciák megszervezésében, melyeken az egyetemes kereszténység programjának unionizmusát igyekezett megállapítani. Söderblom igyekezett kapcsolatot keresni az orosz pravoszláviával is, de kezdeményezésére azt a választ kapta, hogy a keresztény vallás pozitív igazságait nem lehet bizonyos ködös kereszteny egységért feláldozni, mert abban Krisztus tanításából csak a név maradna meg. Söderblom annak idején nevelője volt Astrid svéd kir. hercegnőnek, a tragikus véget ért belga királynénak ,aki a katholicizmusra visszatérve, egész lélekkel ragaszkodott hozzá. A királyné halála után Söderblom özvegye nyilvánosságra hozta naplóját, amelyben bizonyítja, hogy a királyné katholizálásához Söderblom mutatta meg az utat. —- A bjelostoki kerületben levő Faszti község lakói még 1925-ben unióra tértek és egyházközségük ma a vilnai egyházmegyének egyik igen számottevő paróchiája. Lelkésze Hapanovics rnitrás pap, aki azelőtt vilnai pravoszláv paróchia főpapja volt. A templom ünnepe szept. 14-én, a sz. Kereszt felmagasztalásakor van, melyre nemcsak unitusok, de sok pravoszláv is összejön. A múlt ősszel ez az ünnep fényes külsőségek között folyt le és sok mindkét szertartású pap jött el. Résztvett az ünnepen a bjelosztoki latin dékán, Chodika A. is, aki a lengyel szentbeszédet tartotta, más két pap oroszul beszélt. A templomi ünnep körmenettel zárult, melyen négy evangéliumot olvastak.
21
— A clevelandi VII. nemzetközi eucharisztikus kongresszusról, mely szeptember 23—26. napjain 300 ezer amerikai katholikust gyűjtött össze az ú j világ legtávolabbi részeiből is, remek képes album érkezett szerkesztőségünkhöz. Amerika sokszáz felekezete kénytelen volt felfigyelni a nagy és impazáns kath. hitvallástételre. Az amerikai görögkatholikusok az ottani zavaros helyzet dacára is impozáns módon kapcsolódtak bele az ünnepségekbe s juttatták kifejezésre hódolatukat a szentségi Jézus iránt. Az ünnepségek egyik legszebb pontjaként emlegetik az amerikai lapok a gör. szert. kath. főpapi misét, melyen igen nagy tömeg vett részt. — Lemkók. A przemisli egyházmegyéből a lemkók részére kiszakított Apostoli Adminisztratura nem rendelkezik önálló szemináriummal. E tanévre az Apostoli Administrator felvett 6 papnövendéket és ezeket a csensztochovai egyházmegye szemináriumába helyezte el ,az előadásokat pedig a Jagelló-egyetemen hallgatják. Saját szertartású isteni szolgálatokon, míg házi kápolnájukat be nem rendezik, a Sz. Norbert templomban vesznek részt. Az ukrán körök az Apostoli Administrator ezen intézkedését rossz néven vették, mert a lemkók leendő papjait a lengyelesítéstől és latinizációtól féltik. Figyelembe kell venni azonban, hogy a przemisli és más szemináriumok ukrán irányzatúak és épen ezért vált szükségessé az ú j Apóst. Administratura létesítése, miután a lemkók nem ukránok. — Keleti szert, konvertiták. Rómában nagyon érdekes statisztikai kimutatás jelent meg az elmúlt 1934. esztendő azon konvertitáiról, akik a Rómával egyestíett keleti egyházakhoz tértek meg. Eszerint az 1934. évben 25.000 hívő csatlakozott a katholikus keleti egyházakhoz. E téren Előindia Malabár partvidéke vezet 10.000 jakobitával. Ennek magyarázata az, hogy 1930-ban két jakobita püspök tért meg, akik azóta is fáradhatatlanul végzik missziós hivatásukat. A szláv keleti egyházakból közel tízezer megtérésről számol be a statisztika, amely a Malabár-partvidéken ldyül felsorolja az egyiptomi koptok, szíriaiak, melchiták és ethiopiaiak megtérésének számadatait is. (Korunk Szava.)
22
— A dubnói pápai keleti szeminárium 1935—36. évi kis kalendáriuma közli a szeminárium tanárainak és növendékeinek számát. E szerint az intézet élén Dambrovszki Antal rektor és Dr. Buracsevszki József vicerektor állanak, mindketten tanárai is az intézetnek. Mint tanárok működnek még: Morillo Jakab, Nyemancevics Antal, Rosemann Félix, Warsavszki József, Wiszokinski Marcel és Dr. Lescsinszki Miciszláv. Az intézetben működik nyolc áldozár, kikből hat jezsuita és kettő világi pap. A növendékek száma az V. éven 4, IV. éven 9, III. éven 10, II. éven 7 és az I . éven 10. — Az Athosz-hegyi szerzetes köztársaság feloszlatásáról szállongó híreket a nemrég lemondott görög kormány erélyesen megcáfolta. Az áthoszi orthodox szerzetesek jogi helyzete még 1926-ban rendezést nyert. A kolostorok önkormányzata fölött egyedül a „szent közösség t a n á c s a " áll. Az épületek és telepek számát pontosan meghatározták. Nem görög alattvalók is fölvehetők a kolostorokba. Ezek a fölvétel ténye á'tal görög polgárjogot nyernek. Jelenleg 14 kolostorban 3451 szerzetes él az Athoszon, helyzetük azonban nehéz, mert a hatalmas orthodox kormányok támogatása elmaradt. — Az orosz egyház egységét a bolsevizmus uralomrajutása alaposan megbontotta. Nemcsak a szovjetállamok területén szakadt négyfelé az orthodox egyház, hanem egészen különvált a „menekülő oroszok" egyháza is. Az oroszországi menekültek egy igen jelentékeny része a rokon délszláv államokban próbált elhelyezkedni. Ezeknek főpapjaik (egytői-egyik a cárizmus hívei) Jugoszláviában találtak menedéket^ s egyházi fejüknek a jelenlek Karlócán élő Antonius metropolitát tekintik. -V nyugati államokba menekültek viszont a Párisban élő Eulogius hívei. A két_főpap bizonyos féltékenységgel nézte egymás tevékenységét, sőt egymást egyházi fenyítékekkel is sújtották. Antonius az otthoni orosz egyházat schizmatikusnak nyilvánította, mert behódolt a kommunistáknak. Eulogius ellenben elismerte az ottmaradottak hősies viselkedését, mely tízezreket a vértanúság koronájával ékesített föl. A szerbek és görögök közbenjárására most a két főpap kibékült. A békekötés Karlócán történt. A két főpap találkozott, megegyezésig ugyan még nem jutott a dolog, de a személyes jóviszonyt és érintkezést már helyreállították.
— A hellénorthodox theológiai tudomány gyászol. Az athéni theológiai főiskola dogmatika és morális tanára, Andrutsos Christos hunyt el a múlt hó folyamán. Andrutsos kisázsiai eredetű volt, Kolchisban és Lipcsében tanult. Hosszabb időn át h i t t a n á r k é n t működött különböző iskolákban, m a j d a kolchisi theológiai főiskola tanára lett. 1912-ben került az athéni egyetem hittani k a r á r a . Több tudományos művet írt, melyek közül nevezetesebbek ..Az orthodox keleti egyház d o g m a t i k á j a " , „Az erkölcstan rendszere", „Szimbolik a " , Bölcsészeti lexikon", „Psychologia és L o g i k a " s' az „Egyház és á l l a m " címűek. — Újból kiadják a görög liturgikus könyveket. A konstantinápolyi orthodox p a t r i a r k a szeptember hóban Megalé Patriarchiké Epistémoniké címen bizottságot alkotott a bizánci szertartásban használatos templomi könyvek szövegkritikai átvizsgálására, megtisztísására és sajtó alá rendezésére. A bizottság részletes tanulmányokba bocsátkozik s ennek eredményeit is nyilvánosságra hozza: Az első "kötet "előtanulv mány m á r meg is jelent „Hai treis Leiturgiai k a t a tús en Athénais kódik a s t " (A három liturgia az athéni kódexek szerint.) A kiadvány Athénben jelent meg. A munkába most a ciprusi egyházak is bekapcsolódtak, ami azért bír nagy jelentőséggel, mert a ciprush egyházak birtokában igen sok régi liturgikus kódex van. _— Maglavit. A román orthodoxok E r dély és Órománia h a t á r á n ú j Lourdest a k a r n a k teremteni a Balkán számára. Állítólag egy román pásztor látott jelenéseket a hegyek között. Az égi jelenés többrendbeli utasítást adott neki, többek között olyat is, hogy térjenek vissza az ó-naptárra és ne ünnepeljenek együtt a katholikusokkal. A román nacionalista újságok tele vannak az ú j búcsújáró hely reklámozásával s azt hirlelik, hogy már több, mint egymillió látogatója volt a „kegyhelynek''. í r n a k vérbajosok, hiszterikák csodás gyógyulásáról, de az orvosi vizsgálatok eddig semmi pozitívumot nem igazoltak. Ellenben gyakran keresik föl a helyet papi ruhába öltözött bolsevista ügynökök, kik alattomos céljaiknak megfelelően a k a r j á k Maglavit környékét megszervezni. — A lettországi orthodox egyház János érseknek a múlt évben történt halála óta egyházi f ő nélkül állott. Az érseki méltóságra való személy megválasztásában a lett egyház ' különböző
csoportjai nem tudtak megegyezni. A konstantinápolyi orthodox j>átriarka most megbízta Germán thyatdri érsek, középeurópai exarchát, hogy_ az éiisekválasztás ügyét j u t t a s s a dűlőre. A z e x archa személyesen utazott Rigába s öszszehívta a lettországi szent szinódust, mely végre is, az exarchával egyetértésben Szialfekef Miklós főesperest emelte az érseki trónra. — A legrégibb orthodox misszió Kínában. Nemrégiben ünnepelte fennállásáak 250-ik évfordulóját a legrégibb kínai orosz orthodox hierapostoleia, Albazinában, Az orthodox templomokban fényes hálaadó istentiszteleteket t a r t o t t a k a jubileum alkalmából s magasztaló beszédekben emlékeztek meg az első misszionáriusokról. A beszédekben mindenütt kiemelték, mily sokat tett az orthodoxia a n é p művelése, sőt a kínai nyelv kiművelése érdekében is. A P a n t a i n o s megemlékezik róla, hogy egyes liturgikus könyveket is lefordítottak kínai nyelvre. A bolsevista uralom és az azóta bekövetkezett politikai változások a missziók m u n k á j á t is megbénították s azóta kénytelenek kizárólag csak a pasztorális teendőkre szorítkozni. (Pantainos.) — Internálásra és börtönül szolgáló zárdák Oroszországban. A Duchovna Sztrázsa í r j a : Még a monarchista Oroszországban voltak zárdák, melyek internálásra használtattak. Ezeket a bolsevista uralom is erre használja fel. A legtöbbet emlegetett ilyen hely a szoloveki zárda, mely a X V I . századtól kezdve politikai foglyok internálására használtatott. De m á r a X V I I I . századtól kezdve börtönül használták a vladimiri kormányzóságban a Szuzdal melletti zárdát is. Ebben 1766-tól 1902-ig több mint 400 fogoly volt, részben papok, részben világiak, akik vagy tévtanok hirdetése ,vagy pedi^ a felettes hatóság iránti engedetlenseg miatt kerültek oda. A közvetlen felügyeletet a zárda. arehimandritája gyakorolta, akinek joga volt a szükséghez képest rendőrséget és katonaságot is igénybe venni. A nagy bűnösök részére voltak rendelve a zárda földalatti pincéi. Az említett két zárdán kívül még sok más zárda volt ilyen célra felhasználva, ami nem vált a vallásos erkölcs j a v á r a s az azokban gyakorolt nagy szigor a szerzetes rend erkölcsi kárával j á r t .
30
IRODALOM
„Az 1935. évi Győri Egyházmegyeizsinat Határozatai" Győr, 1935. 299 oldal. (Győregyházmegyei alap nyomdája-) A folyó évi augusztus hó 27—29. napjain t a r t o t t győregyházmegyei zsinatról krónika rovatunkban, annak idején jelentőségére való tekintettel (megemlékeztünk. Alig mult el néhány hét és már a zsinat határozatait magában foglaló testes kötet fekszik előttünk. A legújabb egyházi törvénykönyv az egyházi életre vonatkozólag sok újítást, a hívek mindennapi életére nézve sok könnyítést, az ájtatosságokra, szentségek használatára vonatkozólag sok üdvösségszerző ú t m u t a t á s t foglal magában. Az egyházmegyei zsinatnak f e l a d a t a tehát, — amint egyik jeles t a g j a meghatározta — az volt, hogy ami a lelki életben könnyítést, az üdvösség megszerzésében gyakorlati ú t m u t a t á s t hozott a törvénykönyv, azt pontokba foglalva a hívekkel is megismertesse a lelkipásztorok ú t j á n és így magát a törvénykönyvet a gyakorlati életbe belevigye, a híveket az egyházi törvények bővebb ismeretére vezesse: hogy azok a lelkipásztorokkal együtt közösen tudjanak a maguk és mások üdvösségén munkálkodni. A testes kötetnek a püspök ú r írt előszót, mely után a Szent István alapította egyházmegye rövid története és egyházközigazgatási beosztása következik. A C. J . Canonici anyaga : személyek, szenthelyek, az istentisztelet, a szentségek és szentelmények címek alatt igen világosan és szemléltetően van közölve a zsinat kánonjaiban. Ahol annak szüksége mutatkozott £pl. a végrendelet,, vallásváltoztatás, áttérés, anyakönyvvezetés stb.) a megfelelő helyen a magyar államjogi vonatkozásokat is felöleli a mű. Megismertet bennünket továbbá az egyházmegye intézményeivel. Az Actio Catholica egyházközségi feladataival, a papi nyugdíjintézet szervezetével. Az egyházi vagyon kezelése, a plébánia javadalomra és a plébániahivatal működésére (irodavezetés stb.), valamint az anyakönyvek
24
vezetésére vonatkozó része az egyházi ügykezelés megkönnyítésén kívül egységesítő munkát f o g végezni az egész egyházmegyében. Aki meg t u d j a szerezni e művet, igen hasznos kézikönyvet nyer benne a Codexben való eligazodás és a lelkipásztori gyakorlat kérdéseire nézve. Dr. Sz. * A selyemcipő. P a u l Claudel. Fordít o t t a Semjén Gyula. H a valaki nagyon sokat elmélkedett és vitázott már a katholikus művészet lényegéről és zöldágra verődni nem bírt, azt a Selyemcipő bizonyosan meggyóg y í t j a elméleti andalgásaiból. Az élet teljességének ismerete ,ember és világ csudálatos egymásmelléállítása, végtelen gazdagságú képek, melyek szimbolikus életet élnek, suhogó életigazságok, melyek a kegyelem világosságánál énekelnek, bátorság a formavetésben, biztonság a vonalvezetésben: ime, a szó dantei értelmében a katholikus művészet. Nem könnyű, nem szórakoztató, nem erkölcsi tanulságokat csörgető olvasmány. I t t ég, föld, tenger igazságai összeöjlelkezaiek: a dráma ,nem olyan igazságokat robbant elénk, mint Schakespeare világában. A drámai kifejlet nem is emberszerü: istenszerü, melyben az Isten keze m u n k á j a szépen, lassan gördül, olyan párbeszédben, amelynek e vonalvezetése Isten kezéből lesodött el. A szereplők nem pattognak, nem r o b b a n n a k : beszélnek, sokat és érdekesen beszélnek; de beszédjük nem azért sok, m i n t h a szószátyárkodni akarn á n a k A költő gyönyörűen m o n d j a : aki már nem tud beszélni, az csak énekeljen. Nos, hát ezek a párbeszédek mind gyönyörű éneklések azok szájából, akik hitbeli életüknél fogva t u d j á k , hogy beszédük hatalmas, hömölygő líráj a azért hömpölyög, hogy beszélésük alatt tenyésszék a lelkükben a kegyelem csudálatos törvény-őserdeje. Ezek az őserdős, gazdag törvények egészen mások, mint a f i z i k a i a k : a lélek nem a cgs.-rendszerben él, nem benne gondolkodik, nem benne teregeti ki misztériumait. Éppen azért, mert életsíkja egészen más, mint a fizikai világ történésének a síkja, a formanyelve is más.
Nem lehet a törvényeit sem katkizmusból, sem a legszentebb legizmákból elsajátítani: \Jsteni, kaoszba állította azt, aki gondolkodik, a káosz misztériumának egy-egy fölséges nyitját fedi föl. aki szenved , engedelmeskedik és hisz. Ó Claudel, micsoda gazdag a Te világod! Micsoda mindent átölelő a világszemléleted! Micsoda rendületlen a te Istenszereteted! Fenséges szép olvasmány a Selvemcipő. Rodrigo és Pronhéze gyötrelmes szerelme, amelyből a „ m o d e r n " drámaíró nagv házasságtörést, vagy permanens lázadást faragott volna, micsoda fönséges ösztökéje lesz a kegyelemnek. Átszúrt szív, vérző sebek, melyekből a kegyelem világából egészen kiesett modern ember olyan könnyen megfabrik á l j a a boldogtalanság teóriáját, hogyan válnak égő áldozattá azok lelkében, akik minden erejükkel keresik és szeretik az U r a t ! Aztán csak a conquistadorok milyen szent komolysággal érzik, hogy az Isten földi országáért kell dolgozniuk: nem merő „idealizmus" — be bitang ez a név! — h a j t j a őket, hanem Isten szerelmével átivakodott hús és vér. Hogy cseng a hódító, a csetlő-bot' ló férfiember szívéből fakadó vérbeli imádság: Jőjjöin, jöjjön el karom, izmaim, csontjaim megfeszülése áran a Te édes, szent országod. És hogy egyesülnek hosszú, hosszú bolyongás után a megsebzett erő, a szívenszúrt szépség, a megbánt bün, ez isteni harmónia, a megszentelt fájdalom a világok végtelenségében, az Istenben, akinek nyelve f ű . fa, virág, csillagok, tengerek alá, mellé és fölé ágyazott fölséges lelkiélet: emberé, asszonyé egyaránt, akit minden erejükkel és egész boldogtalanul boldog bajvívásukkal együtt olvadnak be csöndben, elnyugodva az Alkotó ősnyugalmába. Vaióban: Isten képe egy mélységesen mély, mindent átfogó költői alkotás után egész másnak bontakozik ki előttünk, mert a kegyelem titokzatos világának Ő a princípiuma, Ő a hordozója. Semjén Gyulának, a fordítónak nem volt könnyű munkája. A francia stílus végtelen gazdag variációi között is egészen egyéni a Claudel stílusa: annyi filozófia, annyi lirizmus, annyi sajátos zenei ritmikusság ég benne, hogy ezt más nyelvbe átültetni — igen nagy nehézség. Sajátos gondolatritmus teszi a párbeszédek mély költőiséget s ez alighanem a f r a n c i a nyelv legmélyebb népi sajátosságaival van összefüggésben. Annál nagyobb becsülete a fordítónak, hogy erőltetettség nélkül megtalálta ennek a végtelen színes, formák-
ban szinte tobzódó hatalmas szentenciákat görgető beszéd-folyamnak — alig merjük más stílus-nak nevezni — magyar egyértékesét. Nem onnan veszsziik észre, hogy nem Magyarországban járunk, hogy zökkenők vannak a fordításban, hanem onnan, hogy a metafizikai élet-nek ebbe a misztikus világába — éppen történelmi életünk tradíciói következtében — nem tudtuk magunkat belédolgozni. Ezért a Selyemcipó mindig nehéz olvasmánya marad a sűrűvérű magyar olvasóközönségnek. De aki elolvassa, harmadszori olvasásban már szinte nemzeti örömeit érzi a magasabb értelemben vett irodalomnak, művészetnek és a mennyországból örökkévaló izeneteket adó élő kegyelembeszédnek. Vucskits Jenő. * Facchinetti — Uzdóczy Zadravecz: X. Pius pápa lelke. Június 2-án múlt 100 esztendeje, hogy az olaszországi Rieseben Giuseppe Sarto, az 1909 aug. 4-én X. Pius néven a papai trónra lepett bíboros patriárcha megszületett. Vittorio Facchinetti ferences egyetemi tanár ez alkalomból oly megkapó és szemléletes lélek-fotographiát rajzolt róla, hogy Uzdóczy Zadravecz István püspök úr valóban hálás feladatra vállalkozott s a magyar katholikus közönség igaz köszönetét érdemli, amikor magyar nyelven is megszólaltatta azt a nagy lelket, akinek a szentség glóriája felé vivő ú t j á n egyre szaporodnak azon csodás események, amelyekkel a beléje vetett bizalmat jutalmazza. A testes (354 old.) kötet elejétől végig kedves élmény, amely egy nagy, vilóban szent pápa varázskörébe vonja az olvasót. A szerző szerencsésen választotta meg a formát, mert a krónikás életrajz helyett így egy állandó cselekvésben, szinte filmszerű változatossággal lepergő élet, egy kiválasztott egyéniség átütő erejű^ példájának szemléletes megjelenítését kaptuk tőle. X. Pius pápa tisztelete már régen túllépte Olaszország határait. Aki szerencsés volt, hogy az apostolfejedelem sírjához közel álló fehérmárvány szarkofágja előtt térdelhetett és kiönthette előtte lelkét, éreznie^ kellett, hogy a még egyre sötétedő világhorizont egyre fenyesebben fog tündökölni X. Pius neve, aki mint káplán, plébános, püspök patriarcha és pápa egyaránt követendő emberi ideál volt. Benne az isteni nagyságokban kifinomult lelkiség csodálatosan olvadt egybe a mindennapi élet legapróbb bajaival is törődő gyakorlati lelkipásztor realitásával. Mi, az unióért küzdők különösen is vonzódunk hozzá, meri amint
25
Mercier, bíboros írt róla: „felébresztette az egyetemesség erejének mélységes v i t a l i t á s á t . " Kelet s közelebbről a magyar unitus keletiek iránt való szeretete abban is megnyilvánult, hogy 1912bea, a „Christifideles G r a e c i " kezdetű bullájával megalapította a hajdudorogi egyházmegyét. Ezt a könyvet el kell olvasni mindenkinek, aki ma a lelki kaoszában egy szent egyéniség fényénél akar eligazodni. Aki elolvasta: tisztelője is íesz X. Piusnak, mert lelki varázsa megfogja és Isten közelségébe emeli. (Ára 3 pengő.) Dr. Sz. * I. Kr.: Az orosz Titok. Európa egyik legnagyobb problémája a titok, amely Szovjetoroszországot f e n n t a r t j a és á t h a t j a , — területe, a szovjetállamok kolosszusa, a Balti Tengertől a Sárga tengerig hever végig két kontinens testén. A csak kezdőbetűkkel jelzett szerzőben, aki elektromérnök és beutazta egész Oroszországot, jó elemzője akad ennek a titoknak. Szakember, akit ugyan mindenekelőtt szakmája érdekel, de ismeri az embereket is és helyzeteket tud megítélni, különösen a gépekkel való viszonyukban. Szenzáció, hogy mikor leleplezi a szovjetélet hétköznapjait, meglátja a hétköznapi f o r m á k alatt az ú j mithológiát, a Gépet, mint a mithoszt s az Elektromosságot, mint az ú j bálványt. A szakértő viszont leleplezi az Ötéves Terv organikus hibáit. Ez az a pont, amelyért mindenkinek érdemes elolvasnia a könyvet: a nagy kohók és gyárvárosok könyörtelen, tiszta és. éles r a j z á é r t . Foglalkozik még a faluval is és a termelési szakértő
termeléstechnikai és pszichológiai balfogásaiban itt is bebizonyítja, hog\ a módszer elhibázott és organikus átváltoztatásra szorul. A könyvet a Pázmány P é t e r Irodalmi Társaság adta ki nagyon ízlésesen egvik ismert könyvsorozatában (Mslgyar Kultuila K ö n y v t á r ) és ára csak 1 P. Megrendelési cím: Magyar Kultura, Budapest, VIII., Horánszkvutca 20. * „Smericana" (havi folyóirat, felelős szerkesztő: d t Tóth József) folyó évi 1. száma komoly, nívós tartalommal szolgálja az emericánás i f j ú s á g és társadalom egység/es világnézetének és reális tájékoztatásának fontos feladatát. A mi munkánk szempontjából cikkei közül különösen dr. Dsida Elemérnek „Katholicizmus és Középeurópa ú j j á a l a k í t á s a " c. világos meglátásu cikke kapott meg. Uniós munkánk szükségességének igazolása is lehet ez a cikk, amely a szlávság nyugateurópai^ bekapcsolódását, mint magyar és európai érdeket taglalja. A magyar katholieizmusnak Kelet felé irányuló szerepe és sul.ya óriásit növekedett volna, ha egy félszázaddal előbb indult volna valami a cikk szellemében. A boldog szemlélődés korában azonban katholikus szempontból nem foglalkoztunk a kérdéssel, amely végre is nem épen jól kezelt nemzetiségi kérdés napi problémái közé devalválódott. Ausztriában megindult bizonyos egyházi kezdeményezés, amely Ausztría szerepét kívánta kidomborítani a keleti egyházi kérdés m e g o l d á s ban, de ott is felszívta a politika. Kíváncsian v á r j u k a megindult cikksorozat folytatását.
FIGYELŐ Keleti pátriárkák a conclavéban? Irta: KOZMA J Á N O S Az utóbbi hónapok a l a t t többször is b e j á r t a a sajtót egy olyan hír, hogy Őszentsége a területi joghatósággal bíró keleti p á t r i á r k á k n a k is hieíyet kíván biztosítani a pápaválasztó conclavéban. Az Egyházi Lapok novemberi számának egyik krónika-cikke hosszasabban foglalkozik a kérdéssel. A közlés szerint a K I P Á u t á n a j á r t a „kissé kaosaszerű alakban m e g f o g a l m a z o t t " — „kalandos és kissé zavaros s z ö v e g ű " hír valódiságának s ennek eredményeként ¡megállapítja, hogy Rómában „ilyen ú j í t á s t most sem nem tanulmányoznak, sem nem mérlegelnek." Egyébként — f ű z i tovább gondolat a i t a közlemény írója — a Szentatya bármikor kinevezhet bíborosokká keleti szer-
26
t a r t á s ú főpapokat, amire az utóbbi 75 évben volt néhány^ példa: Lewicky és Sembratowicz görög-ruthén, Hassum örmény szertartású bíborosok. ^ Kétségtelen, hogy a bíborosi testületnek nagy kiváltságai és nyomban a p á p a után következő méltósága: egyházjogi fejlődés eredménye. A „ k e l e t i e k " fezzel szemben mindig a p á t r i á r k á k méltóságát szerették hangoztatni, mint m á r az őskeresztény korba visszanyúló jogállapotot, bár a ¡konstantinápolyi p á t r i a r k á t u s n a k másqdik helyre való felmagasztalása i t t is osiak egyházjogi fejlődés eredménye. A konstantinápolyi p á t r i á r k á i méltóság különben egyre veszít súlyából, mert az egyes nemzeti egyházak, mihelyt kissé megeilősödnek függetlenítik magukat tőle s „ a u t o k e p h a l " egyházakká ¡Jasznek. Elméletileg megvan annak a lehetősiége is, hog a.^ görögök Törökországból mind egy szálig kiköltöznek s alkkor a p á t r i á r k á i méltóság egyszerű címmé zsugorodik össze. Ennek ellenére „bármiként alakul is a jövő, nagyon örvendetes lenne, ha a keleti szertartású egyházak iís belekapcsolódnának a ípápaválaszitJálsba; m e r t ezzel a m á r egyesültek megerősödnének a kath. egységben, a szakadárok pedig nem tehetnének többé szemrehányásokat) a „Nyugat " nak és ők is vonzódni kezdenének az egység f e l é . ' ' A közlemény szerint azonban bizonyos nehézségekbe ütközik, hogy a p á t r i á r k á k mint ilyenek legyenek t a g j a i a conclavénak, mert pl. az antiochiai p á t r i a k a i címet ezidőszerint öt keleti f ő p a p viseli: egy egyesült s egy nemegyesült görög, egy egyesült, egy nemegyesült és egy miaronita szír. Az alexandriai p á t r i a r k a címét hárman viselik: egy orthodox görög főpap, (a nyáron hunyt el, mostanában lesíV az ú j pátriarka-választás,) egy ¡kopt katholikus, (mosit ez a trón is üresedésben van) és egy szakadár kopt főpap. Jeruzsálemnek egy latin sz. kath. és egy göírög-orthodox p á t r i a r k á j a van. Nehéa volna eldönteni, hogy melyik p á t r i á r k á t illetné meg a conclavéban való részvétel joga. „Egészen biztos, hogy a kedvezőtlen döntésben részesült p á r t keserű szemrehányásokat tenne lés esetleg ú j r a szakadárságba menne. Ezért legjobb a vitát eldöntetlenül h a g y n i . " Végkövetkeztetésként a közlemény azt vonja le, hogy jobb, h a a keletieket „mint b í b o r o s o k a t " kapcsolják be a tpápaválasztásba, nehogy7 a régi viták még jobban elmérgesedjenek vagy a hallgatólagos tudomásulvétel f o l y t á n félig behegedt sebek ú j r a fölszakadjanak. A közlemény írója első tekintetre a szent unió vedlőjeként tűnik föl, ki féltő aggodalommal tekint a bekövetkezhető bonyodalmak elé s ¡hogy azokat kikerülhesse, a quieta non movere kényelmes álláspontjára helyezkedik azzal a naiv hittel, hogy a keletiek kitörő örömmel fogadják, h a néha közöttük, — az utolsó 75 év átlagában negyedszázadonként egy-egy — elnyerheti a bíbornoki méltóságot Megjegyzésünkben nincs szarkazmus: egyszerűen r á m u t a t u n k az E. L. cikkírójának föltevésének naivitására, ki bizonyára nagyon jól t u d j a , hogy amikor 60—65 latin szertartású bíboros között egy keleti (jelenleg egy szíriai) i o p a p is részt vehet a conclavéban, az éppenséggel nem jelenti azt, hogy most m á r a keleti egyház „képv i s e l v e " van a pápaválasztáson s arra befolyást gyakorolhat. Bizonyára azt is t u d j a az E. L. cikkírója, hogy a bíborosok számát, h a tételes intézkedés nem is, de bizonyos jogszokások kontingentálják s a keleti szertartású bíborosok számának az óhajtandó mértékig való szaporítása nem történhetnék meg szerzett jogok sérelme nélkül, amivel az Apostoli Szentszék föltétlenül számol. A bíborosok száma ugyanis nem lehet több hetvennél, ennek körülbelül fele olasz főpapokból kell, hogy kikerüljön, a többi bizonyos meghatározott kulcs szerint a többi kath. országok között oszlik meg. Keleti bíborosokat tehát csak valamely m á s ország bíbornokai létszámának rovására nevezhet ki Őszentsége. Az az unionisztikus szempontból igen fontos probléma tehát, hogy a keletiek a pápaválasztásban is résztvéve, közvetve az egyetemes egyház kormányzatában is számbeli súlyuknak és történelmi múltjuknak megfelelő befolyást nyerjenek, keleti bíborosok kreálásálval intézményesen megoldva nem volna. A bíborosok kinevezése a pápának legszemélyesebb joga. Nehezen lehetne a keletiekkel elhitetni, hogy ezzel a joggal mindig s minden egyes pápa az őket kielégítő mértékben f o g élni a keletiek javára. Ez a megoldás tehát egyetlen keletit sem vonzana az Apostoli Szentszékkel való egységre, sőt egyenesen akadályul szolgálna az uniós gondolat terjeszkedése számára. Gyökeresebb s megalapozottabb megoldásra van szükség. A K I P A cáfolata talán annyiban lehet helytálló, hogy az Apostoli Szentszék nem foglalkozik egyenesen a pápaválasztásra vonatkozó szabályzat megváltoztatásának tervével: amire nincs is szükség. A keleti p á t r i á r k á k n a k a bíborosi kollégiumhoz való viszonyával a keleti törvénykönyv kodifikációjával kapcsolatban azonb a n leihetetlen nem foglalkoznia, hiszen pl. a 106. vagy a 232., úgyszintén a 271—
27
280. s még egynéhány más kánon megszövegezése el sem képzelhető a p á t r i á r k á k jogi helyzetének, rangsorozásának és egyházkormányzati jogkörének pontos körülhatárolása nélkül. A kodifikáló bizottság s ennek sűrű időszakonként megtett jelentései a l a p j á n t u d j u k , hogy valóban foglalkoznak is a p á t r i á r k á k ősi jogainak és privilégiumainak kodifikálásával s a keleti páltriaAák jogi helyzetének tisztázásával. Teszik ezt annál is inkább, mert a kiszivárgott hírek szerint ennek szükségességét a kodifikálással kapcsolatban több keleti f ő p a p erőteljesen . szorgalmazta. A keleti szakadást nem dogmatikai vagy litrugikus okok idézték elő, hanem elsősorban jogi összeütközések. Uniós szempontból minden más kérdést könnyebb megoldani, mint a jogi problémákat, mert a keletiek s a j á t jogi felfogásukhoz majdnem merevebben ragaszkodnak, mint a dogmákhoz. Főleg semmi körülmények között nem a k a r n a k háttérben maradni jogi tekintetben nyugat mögött. Ha. unióra lépnek, nem a k a r n a k az egyesült katholikus egyház másodrendű t a g j a i lenni: kegyelemből visszafogadott tékozló fiak. Ragaszkodni fognak mindazokhoz a jogokhoz, melyeket számukra az ősi kánonok biztosítanak. Ezek az ősi kánonok pedig — melyeket a IV. lateráni (XII. egyetemes, 1215) zsinat is magáévá Dett —- a. pápa után következő első négy helyre a konstantinápolyi, alexandriai, antiochiaí és jeruzsálemi p á t r i á r k á k a t helyezik és semmi szín a l a t t bele nem ¡nyugodnának abba, hogy a k á r jogi tekintetben, ak'áir méltóság vagy privilégiumok szempontjából őket bárki is megeHőzze. A régi és az ú j jogi állapot, vagy mondjuk a régi keleti és a mai nyugati jog között egyetlen alkalmas áthidalásnak az látszanék, hogy a négy történelmi pátr i a r k a ipso jure bíboros' legyen s mint ilyen, azt a helyet foglalja el a szent, kollégiumban, melyet számára még a bíborosi kollégium létesítése előtt a IV. lateráni zsinat (cap. 5.) biztosított. Ezenkívül nagyon i s óhajtandó volna, hogy a bíborosi kollégiumban megüresedő a m a helyeket, melyekre nézve tradíció vagv más figyelembeveendő jogcím a l a p j á n m'áis számot nem t a r t h a t , arra éndemes keleti főpapoknak biztosítsák, hogy ekként a keletiek meggyőződhessenek róla, mikép ők az Anyaszentegyháznak a nyugatiakkal minden tekintetben egyenjogú gyermekei. Milliók és milliók üdvösségéről van itt szó. És az E. L., stőt- a K I P A megállapításai ellenére is hisszük, hogy miután a kodifikáló bizottságban s a keleti szent kongregációban nem j u t h a t o t t érvényre az a szeretetlen álláspont, hogy i t t az idő a keletiekkel végleg leszámolni, (melyet Sincero bíboros Ő eminentiája s a j n á l a tosnak^ jelzett.) — teljes érvényre f o g j u t n i az unió nagy apostolának, XI. Pius pápa Őszentségének ama „valami isteni ösztönzésre" fogamzott álláspontja, hogy a keletieket „semmiféle nehézségektől vissiza nem r e t t e n t v e " vissza kell hívni, vissza kell édesgetni a szent egységbe, hogy aztán „mindnyáján, kik az egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk eggyé legyünk az egy Szentlélek közöltetésében.'' Nem hátrafelé tekintgető, hanem b á t r a n előretörő uniós munkásokra van szükség. Nem a már katholikus egységben élők schizmára való visszatérésétől kell félni, hanem Kelet ősi jogainaik biztosítása mellett garanciát n y ú j t a n i arra, hegy a kilenc évszázados távollét u t á n az atyai házhoz visszatért testvérnek a testvére nem f o g j a szemére hányni távozáisát s nem f o g j a annak ürügye alatt elvitatni osztályrészét, í g y kívánja ezt az igazságosság, az egy Krisztus, aki nem engedte, hogy az apostolok tüzet imádkozzanak le a városra, mely velüsk méltatlanul b á n t !
28
ADATTAR
Fundafi© Koriafhoviis^ana A kivonatban ismertetendő mű teljes címe:
Brevis notitia FUNDATIONTS Koriiathovics Tivadar egykori munTHEODORI KORIATHOVITS olim kácsi herceg a munkács-osernekhegyi ducis de Munkács pro religiosis RuméR z e n t Bazil-rendi rutén szerzetesek janis Ordirns Sancti Basiln Magm, m á 1360 é v b e n t e t t aiapítváiiyáMonte Csernek ad Munkács, anno , .. .-, . , ... m _«.„{, „„„ „ MCCCLX. f a c t a e . Exhibens seriem nak rovid ismertetese. Tartalmazza a episcoporum Graeco-Catholicorum Munmunkácsi gorogkatholikus püspököknek kaesiensium, eum praecipuis eorundem különféle oklevelek, királyi rendeletek alioromque illustrium virorum gestis, és egyéb hiteles okiratok a l a p j á n szers vari is diplomatibus, decretisque rekesztett névsorát ezeknek s más jeles giis, a c aliis documentis authenticis f é r f i a k n a k viselt dolgaival együtt. — potissimum coneinnatam. — P a r s priE l g » r é s z __ s z e r z ő j e Tdő P . Bazilovits ma. — A u t h o r e R. P . J o a n n i c i o Basilojoannik 0 a B . m . protohegumen lu
29
A munkács-csernekhegyi Sz. Miklós zárda, melyet Koriathovits Tivadar ruthén herceg építtetett s az általa a Sz. Bazil ren(9 számára 1360-ban tjett alapítvány sok viszontagságon ment keresztül. Majd a kolostort pusztították el, m a j d a hozzátartozó javak kerültek jogtalanul idegen kezekbe. Apostoli királyainkban azonban a rend mindig védelmezőkre talált. í g y Mátyás király 1488-ban Benedek munkácsi parochussal szemben megvédi az ivánhegyi szőlődézsma-jogot, Miksa 1569-b,en több jogsértő ellenében vieszí oltalmába a Rendet. Hasonlóan tesz 1601ben Rudolf királyunk, I I I . F e r d i n á n d 1641-ben I. Rákóczi Györggyel szemben oltalmába veszi Taraszovics Bazil munkácsi püspököt és a rend javait. 1660-ban I. Lipót Báthory Zsófiával szemben megvédi P a r t h é n Pétert és a kolostor jogait. Ugyanez ismétlődik 1692-ben is. Később De Gamellis püspököt teljes jogaiba ikt a t j a , Kollonics közbenjárására ugyanő — 1751-ben Mária Terézia királyunk erősíti meg a Rend jogait. 1785-ben Battyány Ignác gróf erdélyi püspök próbálja elvitatni a Rend jogait Leges Eccliesiasticae Regní Hungáriáé című munkájában, ki azt állította, hogy a Koriathovios^alapítvány csak valami föltételezett dolog, melynek semmi más alapja nincs egy hamisítványon kívül, mellyel Corvin János 1493-ban Dénes munkácsi papot a k a r t a jutalmazni. Megállapítja az előszó, hogy Koriathovits munkácsi herceg a római egyházzal való közösségben élt, vagvis gör ö g - k a t h o l i k u s volt. Fölemlíti, hogy Mátyás király 1458-ban megvédi Lukacs áldozópapot, Munkács plébánosát, kinek utóda, János, 1488-ban [már a munkácsi püspök címét viseli. Szembeszáll Battyátny g r ó f f a l , ki azt állítja, hogy ez a J á nos püspök s utódai egész Parthenius Péterig nem voltak munkácsi püspökök, sem katholikusok, hanem egyszerűen schizmatikus rutének. Vele szemben levezeti a munkácsi püspökök sorát. Hogy a maga igazát kimutassa, Túróczi László 1729-ben Nagyszombatban megjelent m u n k á j a nyomán megírja Koriathovits betelepülésének történetét, a munkácsi hercegség, vár és a csernekhegyi szerzetház alapítását és további történetét. Megjegyzi, hogy Koriathovios herceg őseinek neve régi irotokban Keriatovioh, Queriatovits, Kiriatovits istb. alakban is előfordul, végül előadja a mű mindazon munkácsi püspökök történetét, kik akálr királyi, a k á r erdélyi fejedelmi kinevezés folytán e méltóságra emelkedtek s akik a r á j u k bízott ruténeket és oláhokat a Photius-féle hitelvektől megőrizték s mikor a kath. hittől erőszakkal térítették el, azonnal visszatértek oda, mihelyt a presszió alól szabadulhattak. Fölhívja olvasóinak figyelmét Ols&vszky püspök uniós beszédére, mely a műben bennfoglaltatik, végül a d a t o k a t s z o l g á l t a t j a gör. kath.. egyház későbbi történetéhez, felsorolja sok jeles ember közrehatását egyházunk érdekében, elmondja több kolostornak s közöttük a máriapóesinak is, alakulását s végül a. munkácsi püspökségnek Ungvárra való helyezését Is az ungváti /hittudományi főiskola alapítását. * (Folytatjuk.)
KELETI LEXIKON Ciprián, szent. Teljes nevén Caecilius Cyprianus Thascius karthágói püspök, vértanú és egyházatya. (200—258.) Előbb rhétor voít. 246-ban lett kereszténnyé s nemsokára pappá, m a j d szülővárosa püspökévé lett. A Decius-féle üldözések idején elrejtőzött s a híveket levelek által buzdította állhatatosságra. Az üldözések megszűntével az elesettekről (De lapsis) írt munkájávai igyekezett a szerencsétlen megtévedte-
30
ket az Egyházba visszavonzani. Alatta t a r t o t t á k a karthágói zsinatot. 253ban, a Valérián-féle üldözések alatt szenvedett vértanúságot. í r á s a i n a k szónokias szerkezete és heve miatt keresztény Cicerónak nevezték el. Híres műve: De Catholieae Ecclesiae Unitate, melynek alapgondolata e szavaiban nyer kifejezést: Nem lehet annak a t y j a az Isten, kinek nem a n y j a az Egyház.
Gallikanizmus. A cezaropapizmus nyugati vállfaja, mely az egyház közfelfogását ,az egyetemes egyház által elfogadott kánonokat, av. egyetemes zsinatot a pápa fölé helyezi, a világi uralkodókat a pápa hatalma alól kiveszi, sőt, bizonyos mértékig az egyházi ügyekben is intézkedési fogot biztosít az uralkodók számára. VIII. Bonifác p á p a (1294—1303) idejében ütötte föl először a f e j é t , ki Szép Fülöppel szemben volt kénytelen a pápai hatalom teljességét védeni. Határozottabban az 1438. évi bourges-i zsinaton jelent meg, melynek ilyen tárgyú, 38 pontból álló határozatait VII. Károly törvényerőre emelte. 1516-ban I. Ferenc alatt" megszüntették ugyan, de a valóságban tovább élt s 1610-ben a párisi parlament Bellarminnal szemben a gallikanizmus esz.néi mellett nyilatkozik. 1682-ben újból törvénybe iktatták. A vatikáni zsinat a pápai infallibilitás kimondása által a gallikánizmussal végleg leszámolt. Magyarországon az 1682. évi nagyszombati zsinat foglalkozott vele s Bo-.-uet-nek a f r a n c i á k ' által terjesztett gallikán tételeit elvetette. Jozefinizmus. A gallikánizmussal rokon felfogás, mely nevét legfőbb képviselőjéről, II. József császárról, a mi „kalapos k i r á l y u n k t ó l " vette. Az egyházat az államhatalomnak rendeli alá A papságot állami funkcionáriusoknak tekinti, akik mindig és mindenben az államkormányzat a k a r a t á t tartoznak végrehajtani. (Bürokratengeistlicher!) " A jozefinizmusra nézve jellemzésül elég annyit mondani, hogy még a szentbeszédek anyagát is az állami kormányzat joga volt meghatározni. Cenzúrázta az fegyház szertartásait is. A jozefinista szellemben nevelt hivatalnok-papságnak tulajdonítható, hogy ez a szellem — b á r valamivel enyhébb f o r m á b a n — egész a XIX. század ötvenes éveiig fenntart o t t a magát. Krisztus Urunk főpapi imája. Az utolsó vacsora alkalmaral adott tanítás befejezése :Sz. János evangéliumának 17. fejezetében. Az a mondata, melyre unionisztikus vonatkozásokban hivatkozni szoktunk, így hangzik: „Nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, kik az ő igéjük által hinni fognak bennem, h o g y m i n d n y á j a n e g g y é l e g y e n e k , amint te Atyám énbennem és én tebenned, úgy ők is m i b e nn ü n k e g g y é l e g y e n e k . " (Ján. 17. 20—21.) Az inra t a r t a l m a egyúttal biztosíték is arra nézve, hogy a teljes hitbeli ^ egységnek be kell következnie, nem képzelhető el ugyanis, hogy Krisztus valamiért hiába imádkozott volna.
Páoriarka, gör. patriaroha = atyai uralkodó, családfő. 1. A törzsszerkezetben élt népeknél a közös vérségi eredetű törzs vagy nemzetség mindenkitől független fejé, uralkodója. Ilyenek voltak a zsidóknál Ábrahám, Izsák, Jákob. — 2. A zsidó királyság korában, főleg Dávid és Salamon után, az osztályokba sorozott papok és leviták főnöke. Jézus idejében papifejedelmeknek hívták őket. — 3. Olyan püspök, kinek joghatósága vagy Legalább tiszteletbeli, tekintélybeli elsőbbsége egy egész országra, sőt esetleg több országra is kiterjed. Ezidőszerint az egész egyházban 14 p á t r i a r k a van, de számos orthodox és más keleti f ő p a p is használja a P. címet. A P cím az Egyházban az V. században jött általános használatba. P-i jogkörrel egyes püspökök már az apostolok k o m óta bírtak, de kezdetben ezeket csak főpüspököknek, érsekeknek, metropolitáknak hívták s csak egyéni kiválóságuk vagy trónjuk különleges tekintélye folytán gyakoroltak befolyást a vidék vagy tartomány metropolitáira és püspökeire. A P. címet hivatalosan legelsőbben a kalcedoni zsinat (451) használta I. Sz. Leó római pápával szemben, kit „egyetemes főpüspöknek és a nagy Róma p á t r i á r k á j á n a k " nevez. Az Apostoli Kánonok X X X I V . cikke a római püspök elsőségének hangoztatása mellett a Sz. Péter alapította alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi főpiispökségeket ruházza föl p á t r i á r k á i címmel. A patriarchátusok rangsorában kezdetben, a mindent megelőző római Szék után ,az alexandriai következik, mert Alexandria Róma u t á n a birodalom legnagyobb és legműveltebb városa volt. Joghatósága Egyiptomra, Lybiára, a Pentapolisra ós Thebaira t e r j e d t ki. Utána Antiochia következett, hol hét évig maga az apostolfejedelem püspökösködött. Joghatósága Szíriára és a keletrómai birodalom legkeletibb részeire terjedt ki. H a r m a d i k helyre a jeruzsálemi jutott, Sz. J a k a b trónusa, Palesztinára és a tőle délre fekvő területekre terjedő joghatósággal. (I. egyet, zs. 7. kánon.) A konstantinápolyi püspökséget a hagyomány szerint Sz. András alapította s ezen a. címen bizonyos elsőbbségre mindig számot t a r t o t t , minthogy Sz. András volt az első, kit Jézus apostolául választott. A birodalmi kormányszékhelynek Konstantinápolyba történt áthelyezése u t á n visszásnak tetszett, hogy a császári székhely f ő p a p j a a többinél rangsorban lentebb álljon s ezért
81
az I. konstantinápolyi (II. egyetemes zsinat 3. k á n o n j a kimondta, hogy a római püspök u t á n következő első hely a konstantinápolyit illeti, mert ez az Ú j Róma püspöke! Ettó'l kezdve a konstantinápolyi p á t r i a r k a tekintélyben egyre gyarapodott elannyira, hogy a VI. században már teljesen föléje emelkedett a többi patriarchátusoknak s Böjtölő Szent J á n o s (mint p á t r i a r k a a IV. J á nos nevet viselte, ( f 582) már fölvefte az oikomenikosi (egyetemes) pátriarka címet, melyet a konstantinápolyi p á t r i á r k á k ma is használnak. Nyugat egyetlen p a t r i a r c h á t u s t képezett, Nyugat p á t r i a r c h á j a a római püspök volt, vagyis maga az Anyaszentegyház látható feje. A római (nyugati), továbbá , a konstantinápolyi, alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi patriarchátusokat történelmi patriarchátuoknak nevezzük. Ezeknek rangsorát az egyházi zsinatok többször is, de mindig egyezően állapították meg. Legújabban "a X I I . egyetemes zsinat (IV. lateráni, 1215-ben) intézkedett felőle a következőképen: ,,Antiqua Patriarchalium Sedium privilegia renovantes, sancta universali Synodo approbante sancimus, ut post Romanam Ecelesiam, quae disponente Domino super omnes alias orqdinariae potestatis habét principatum, utpote Mater universorum christifidelium et magistra, Constantinopolitana primum, Alexandrina secundum, Antiochena tertium, Hierosolymitana quartum locum o b t i n e a t . " (Danzinger: Ench. Wiroeburgii, 1865 pag. 362.) Vagyis a római egyház után, mely isteni intézkedés folytán az összes többi egyházak anyj a s rendes hatalmi elsőbbséggel bír valamennyi más egyház fölött, a többi pátriarkális egyházak a föntebbi sorrendben következnek. A keleti szakadás bekövetkezése után, főleg a török uralom alá j u t o t t területeken nemzeti egyházakra tagozódott az orthodoxia s a történelmi patriarchátusok betöltésébe politikai szempontok is belevegyültek. Ennek folytán egyszerre több, különféle szertartású
vagy nemzetiségű f ő p a p is viselte a történelmi patriarchátusok címet s ez a helyzet ma is fennáll. Konstantinápolyi pátriarcha csak egy van, ki most a volt török főváros P h a n a r nevű városrészében székel, miértis phanariota p á t r i á r k á n a k is nevezik. Joghatósága névlegesen úgyszólván az egész világra kiterjed, ténylegesen azonban alig gyakorolj a a török birodalom határain kívül, mert a különféle nemzeti egyházak fokozatosan „ a u t o k e p h a l " — saját fővel bíró egyházakká alakultak s legfeljebb a tiszteletbeli elsőséget a d j á k meg a konstantinápolyi „egyetemes'' p á t r i á r kának.. A konstantinápolyi latin p a t r i archátus megszűnt, illetve csak mint cím áll fönn. Alexandriában ezidőszer i n t három patriarchátus v a n : görögkeleti, szakadár és egyesült kopt szertartású. Az első és utolsó jelenleg üresedésben van. A görög p á t r i a r k a egyideig Kairóban rezideált, ú j a b b a n már rendes székhelyén lakik. A kopt szakadár p á t r i a r k a most is Kairóban lakik. — Az antiochiai p á t r i a r k a címét öten viselik: van egyesült görög, egyesült szír, nemegyesüít görög, nemegyesült szír és szírmaronita pátriarcha. Székhelyüket Damaszkuszba vagy más alkalmas helyre tették át. — Jeruzsálemben fennáll az orthodox görög pátriarchátus. 1847 óta latin patriarchátus is van Jeruzsálemben, mint Sz. J a k a b egykori t r ó n j á n a k jogutóda, A századok folyamán úgy keleten, mint nyugaton úgynevezett kisebb patriarchátusok létesültek. Keleten az autokephal egyházak fejei vették föl a p á t r h a r k a i címet s részben az egyesülés után is megtartották (melchita, káld, örmény P.), nyugaton' egyes jelesebb egyházak püspökei mintegy kitüntetésként kapták. A katholikus p á t r i á r k á k száma ezidőszerint 14. A kisebb patriarchátusok közül ismertebbek a velencei, milánói, lisszaboni stb. A p á t r i á r k á i cím a latin egyházban ma semmiféle joghatósággal nem jár, csak tiszteletbeli elsőbbséget biztosít s viselője méltóságában egy fokkal előzi meg a prímásokat. K. J .
Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség: Miskolc, Hunyadi-u. 3. Kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.
32
— A pánchristián egyetemes tanács táviratban kérte a pápa öszentségét: hívja föl a katholikusokat, hogy a béke fenmaradásáért imádkozzanak. A táviratot a tanács nevében egy orthodox metropolita, két anglikán püspök és két más protestáns egyházi férfiú írta alá. — A magyar népzene bizánci gyökerei. Wellesz Egon, a bécsi egyetem zenei professzora ötvenéves születésnapja alkalmából érdekes nyilatkozatot adott a magyar népzene bizánci gyökereiről. „A bizánci zenei emlékek feldolgozásával foglalkozom már vagy huszonkét esztendeje — mondotta többek között. — A ránkmaradt zenei emlékeket eddig még elolvasni sem tudtuk, mert egészen ismeretlen volt előttünk a kulcs ; amely a rejtélyest bizánci hangjegyírás megfejtéséül szolgálhatott volna. Ahány kódex, annyiféle variációban maradtak fönn ezek a kottafeljegyzések. Sokévi fáradságos munka után sikerült ezeket áttennem a mai hangjeg^yírásunkra. A fennmaradt emlékek egészen Szíriáig, a kereszténység első századáig nyúlnak vissza. A bizánci z,ene egyszólamú, melodikus muzsika, nagyrészt egyházi énekekből áll, de szép számmal találhatók a császárok ünnepélyes fogadtatására szerzett akklamációk is. A magyar népzenének feltétlenül vannak bizánci zenébe nyúló gyökerei, sőt Bartók muzsikája is nem egyszer egészen váratlanul bizánci emléket tükröz. Ez nem is csoda, mert a bizánci kultúra és zene aranykora is történetileg abba az időbe esik, amikor a magyarokkal való érintkezés a legszorosabb volt. A bizánci császárceremóniák között is nem egy akad, amit a magyar királyok átvettek és amelyek ezen az úton "később az osztrák császári ház ceremóniáivá lettek Számtalan szál fűzi a bizánci zenét a nyugateurópai gregoriánus korálhoz, habár az orientális elem, amely a bizánci muzsika alapja, a gregoriánus énekekben későbbi időpontban, nagyrészt a török korban kezd csak szerepelni. A bizánci zenének egyenes folytatása a keleteurópai és közelkeleti egyházi muzsika, főleg az oroszok zenéje. Musszorgszky „Borisz Godunov"-ja, szinte tisizta tükörképe az általam most megfejtett bizánci melódiáknak. Nagymagyarország orthodox egyházainak ősi muzsikája is egyenesen átmenet a bizánci zenéből. Elválaszthatatlanul kapcsolódik össze éppen Magyarországon a bizánci zene és tősgyökeres magyar motívum." (U. M.) * „Duchovna Sztrázsa" (Lelkió'r). A jugoszláv orthodox szerzetesi és egyházi élet nívós folyóirata. Szerkeszti es kiadja István archimandrita. A VIII. év-
folyam III. negyedévi számát vettük kézhez, amelyben a szorosabban vett helyi egyházi élettel foglalkozó közleményeken kívül szomorú képet fest az orosz kolostorok és szerzetesek mai helyzetéről. Az egyházi életet tárgyaló összefoglaló ismertetése a jugoszláviai adatokon kivül kiterjeszkedik az orthodox pravoszláv egyház minden területére, sőt a katholikus egyház eseményeiről is mindig tárgyilagosan és eredeti forrásokból (Osservatore Romano) ír. Irodalmi rovata a jugoszláv egyházi irodalmon kivül figyelemmel kiseri az unitus keletiek irodalmát (legutóbbi számában pl. ismerteti Martinvuk galíciai bazilitának a coelibatus érdekében írott művét) s az Orientalia Christiana kiadványait is állandóan ismerteti. Az ungvári gör. rit. theol. Akadémia évnyitásával kapcsolatban megerősítették azon közleményünket, hogy a római Szentszék nem engedélyezte az Ungvárra tervezett lat. szert, theológia felállítását, mivel ott egy ősi gör. szert, kath. theológiai akadémia működik, a melyen a lat. szert, papnövendékek is kiképzést nyerhetnek. A „Negyilya" közlése szerint ugyanis az ungvári gör. kath. theológiai akadémiának jelenleg 13 lat. szert, katholikus hallgatója van, akik saját szemináriumukban laknak. A munkácsi egyházmegyének jelenleg 75 papnövendéke van, akik közül 2 Rómában, 6 pedig Olmützben végzi tanulmányait. — Prohászka a románoknál. A román gör. kath. papság Trianon óta szakítani kényszerült a magyar egyházi irodalommal is, melyet pedig szinte ugyanannyira ismert és sajátjává tett, akárcsak mi magunk. Ebbe a szellemi veszteségbe nem tud s nem akar beletörődni, ezért mind többen fáradoznak azon, hogy a magyarországi egyházi irodalom kincseit magukévá tegyék, köztük természetesen legelsőbben is Prohászka műveit. Egyes művek, mint pl. a „Dominus Jesus" c. konferencia-beszéd gyűjtemény már jóval a világháború előtt is megjelentek román fordításban (Daianu, 1906.). Most nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a román sajtó s főleg a gör. kath. papság Rinea János meggyesi főesperes munkáját, ki a „Diadalmas Világnézet "-et adta ki szépstílü román fordításban. A román lapok kritikái Prohászkát új Aranyszájú Sz. Jánosnak mondják. Elismeréssel adózik a könyv írója és fordítója iránt az orthodox Revista Theologica is.
