KELET! A hazai orientalisztikás diák folyóirat!

 

KELET! "

A hazai orientalisztikás diák folyóirat! "

1. Évfolyam, 1. Szám

Impresszum

"

Kelet, 1. évfolyam, 1. szám." SZERKESZTŐ: Dóber Ágnes" ELÉRHETŐSÉGEK: " "

http://keletafolyoirat.wordpress.com"

"

[email protected]"

"

Dóber Ágnes - 06 30 705 1015"

JOGI NYILATKOZAT:" A Kelet folyóirat a diákság számára alapult, a tudományos kutatáshoz gyakorlási lehetőséget nyújtó online folyóirat, amely profitot nem termel, a hozzájárulói esetleges - tapasztalat hiányából adódó - hivatkozási hibáért felelősséget nem vállal. " A Kelet folyóirat teljes anyaga a weboldalon ingyenesen elérhető (Open Acess Journal), a szerző ehhez az anyag beküldésével hozzájárulását adja. Minden szerzői jog az anyag beküldőjénél, fordítás esetén eredeti írójánál marad; a folyóirat csupán fórumot teremt közlésükre." Fordítás esetén publikálás előtt a forrásszöveg szerzői jogait birtokló jogi személytől engedély kérése szükséges; ezt megteheti a fordító, vagy megkérheti a kapcsolatfelvételre a szerkesztőséget. A folyóiratban csak olyan fordítások jelenhetnek meg, melyek eredeti szerzője beleegyezését adta."

"

Tartalomjegyzék

A Folyóiratról"

3"

Kína motivációja az iráni nukleáris egyezmény támogatásának hátterében"

4"

A japán nők munkavállalásának alakulása a modernizációtól kezdve"

13"

Mai vallási irányzatok Japánban - Tenrikyō"

31"

A Hongaku, vagyis eredendő megvilágosodás"

40"

"

2

A Folyóiratról!

Kedves Olvasó!" A folyóirat, melyet most olvas, azért jött létre, hogy segítsen. " Segítsen jelenlegi diákoknak, akiknek szükségük lenne tanácsokra, legyenek azok akár praktikusak vagy elméletiek, akiknek szükségük lenne térre, hogy kipróbálják fordítási vagy kutatási képességeiket, vagy akiknek gondot jelent egy francia, német vagy olasz nyelvű szakirodalom. Alkalmat kíván adni idősebb vagy már végzett diákoknak képességeik polírozására, legyen az kutatás vagy fordítás, és hogy közösséget teremtsen a vélhetően jövőbeli orientalisztikás szakemberek számára." Vagyis: az elképzelés egy tudományosságra törekvő de tanulók által írt (és szerkesztett) online folyóirat, amely fórumként szolgál és megteremti a párbeszéd lehetőségét. Célünk, hogy a távol-keleti tanulmányok minden területe képviselje magát a folyóiratunkban." A jövőben négy szekciót szeretne magában foglalni eme kezdeményezés, a fenn említettek alapján: egy műfordításokat közlőt, egy tudományos munkák fordítását közlőt - mindkét esetben az eredetikkel együtt, a tanulás érdekében -, valamint saját kutatási anyagokat, illetve beszámolókat ösztöndíjakról, lehetőségekről, vagy a tanulmányokat más módon érintő dolgokról." Mivel a párbeszéd megteremtése az egyik legfőbb szándékunk, különös örömünkre szolgálna a fent említett kategóriákon kivül a cikkekhez kapcsolodó hozzászólásokban, reakcióban való részesülés és azok közzététele is. " Írjon nekünk bátran a [email protected] címre!"

"

3

Kelet, 1/1: 4-13" 2014" PIHAJ Luca Dorottya"

Kína motivációja az iráni nukleáris egyezmény támogatásának hátterében! Genfben ideiglenes megállapodás született az Iráni Iszlám Köztársaság (ezentúl Iránként utalunk rá) és a „P5+1” csoport (Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Egyesült Királyság, Franciaország, Kínai Népköztársaság és Németország) között, az iráni nukleáris programmal kapcsolatban, november 24-én. A megállapodásról bővebben itt: http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-25080217 Az elemzés azt vizsgálja, hogy a Kínai Népköztársaságnak (ezentúl Kínaként utalunk rá) milyen érdeke fűződött a megállapodás megkötéséhez. Mindezt alapvetően vizsgáljuk a nemzetközi rendszer szemszögéből, abban elfoglalt helye és érdekei alapján. Alapvetően három pontra osztható az elemzés: a kínai külpolitikában megjelenő hatalom-egyensúlyozási aspektus, új nukleáris hatalmak elterjedésének ellenzése és az ENSZ Biztonsági Tanácsában betöltött szerepe és ezek hatása az Irán felé irányuló politikájára."

Kulcsszavak: Kínai Népköztársaság - Amerikai Egyesült Államok - Iráni Köztársaság - nukleáris megegyezés - külpolitika - neorealizmus" Pihaj Luca Dorottya jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nemzetközi Tanulmányok mesterképzésén vesz részt."

"

Kína motivációja az iráni nukleáris egyezmény támogatásának hátterében

Az elmúlt években növekvő gazdasági, katonai súlyához képest érdekeinek képviseletében egyfajta fék szerepet töltött be az Amerikai Egyesült Államok (ezentúl Egyesült Államokként utalunk rá). Hatalmi ellensúlyozás jellemzi a két állam szemléletét, amellett, hogy fontos gazdasági partnerek. Kína számára pedig pontosan ennek a hatalmi ellensúlynak a csatornája Irán a Közel-Keleten. Tehát egyik oldalról érdeke fenntartani a hűvös viszonyt Irán és az Egyesült Államok között, másfelől viszont, saját viszonylatban törekednie kell az elszigetelődés megakadályozására. Kína nemzetközi politikájában a nukleáris non-proliferáció támogatása figyelhető meg, továbbá a be nem avatkozás és az abszolút szuverenitás tiszteletben tartása a jellemző rá. Így az ideiglenes megállapodás fenntartja Irán felé azt a látszatot, hogy kiállt mellette, ugyanakkor az Egyesült Államok törekvéseit is úgy tűnik, hogy támogatja. Valószínűsíthetően folytatódik ez a kettős hintapolitika, hacsak Kína nem kerül elkerülhetetlen döntési helyzetbe, azaz ha egy vagy-vagy döntésbe kényszerülne: ebben az esetben nem valószínű, hogy kitartana az Iránhoz fűződő szövetségi viszony mellett.1"

Hatalom-ellensúlyozás! Első szempontként a nemzetközi viszonylatban fellépő hatalom-ellensúlyozás kérdéskörét elemezzük, egyrészt Irán lehetséges kulcspozíciójából és a kínai közelkeleti célok elérésének szempontjából, másrész az iráni események kihatásából Kína bi- és multilaterális kapcsolataira." Kína számára előnytelen az Egyesült Államok fókuszának eltolódása az Ázsiai- Csendes-óceáni régió felé.2 Éppen ezért érdeke, hogy máshol legyenek

1

WEITZ 2013

2

Egyesült Államok Ázsia politikája bővebben: HILLARY 2011

5


lekötve az amerikai erőforrások, ehhez pedig jó színtér a Közel-Kelet. A Perzsaöbölben ezért is stratégiai fontosságú partner Irán. Míg Izrael és Szaúd-Arábia alapvetően jó viszonyt ápol az Egyesült Államokkal, addig Irán viszont több évtizede konfliktusos kapcsolatban áll vele. Ezért kifejezetten jó csatornája a hatalmi ellensúlyozásnak és a figyelem re-fókuszálásának." Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy bár hatalmi versengés van kialakulóban Kína és az Egyesült Államok között, mégis kiemelten fontosak a bilaterális kapcsolatok. Ezért ugyan Iránt stratégiai fontosságú partnernek tekinti a Közel-Keleten, elismeri a BT-ben az Egyesült Államok irányadó szerepét, ahogyan hallgatólagosan a másik fél is elismeri Kína irányadó szerepét az Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal (ezentúl Észak-Koreaként utalunk rá) szemben felmerült nukleáris kérdéskörben. Ezért nyíltan nem helyezkedik szembe az Egyesült Államok álláspontjával: megszavazta az Irán elleni szankciók bevezetéséről szóló BT határozatokat, azonban a szankciók tényleges bevezetésére, nem került sor. Látszólagosan egységes frontot alkot a többi BT taggal, azonban kihasználja a szankciók nyújtotta lehetőséget egy szorosabb és előnyösebb bilaterális kapcsolat kialakítására Iránnal. Többszöri bírálat is érte ezért Kínát, főleg az Egyesült Államok részéről, amiért magatartásával aláássa a szankciók eredményességét. Itt meg kell jegyeznünk, hogy egyes elemzők felhívták arra a figyelmet, hogy bár a kínai cégek kötöttek megállapodásokat iráni érdekeltségekkel, de azok teljesítését halogatták. Ezért pedig Irán kritizálta a kínai vezetést, és többször is kifejezésre jutatta, hogy milyen magatartást várna el." Azt is figyelembe kell venni, hogy az iráni-kínai államközi viszony nem közös kulturális, történelmi alapokra épülő erős partnerségi viszony, ezért a nemzetközi helyzet nagyban befolyásolni fogja. Amíg Kína számára különösebb 6


következményekkel nem jár nemzetközi viszonylatban az Iránnal szemben tanúsított közeledő politikája, addig ezt fenntartja. Amennyiben hátráltatja nemzetközi érdekeinek érvényesítésben ez a kapcsolat, nem fog hosszútávon ragaszkodni hozzá. Viszont másik aspektusa Kína motivációjának, hogy a Pakisztáni Iszlám Köztársaság (ezentúl Pakisztánként utalunk rá) és Észak-Korea is figyelemmel kíséri a fejleményeket. Kína magatartása befolyásolhatja a másik két állam bizalmát, mivel következtetéseket fognak levonni arra vonatkozólag, hogy hasonló helyzetben Kína mennyire lenne megbízható partner. Mind a két állam rendelkezik nukleáris fegyverrel és nem tagja az „atomsorompó” egyezménynek, emiatt pedig hasonló kritika merült fel velük szemben is, mint Iránnal szemben. " Ezért Kína számára szükséges, hogy olyan magatartást tanúsítson, amellyel figyelembe veszi mind a négy állam lehetséges reakcióit. Egyelőre az állapítható meg, hogy az ideiglenes megegyezés bele illik ebbe az óvatos magatartásba, mely látszólagosan így mindegyik fél érdekeit képviseli. Ugyanakkor megvan annak a veszélye is, hogy egy esetleges enyhülés az iráni-amerikai kapcsolatrendszerben végül is negatív hatással lesz a kínai érdekekre, továbbá ez a fajta óvatoskodás újabb éles kritizáláshoz vezethet."

Atomhatalmak ellenzése - és támogatása! A következő pontban Kína nukleáris non-poliferációt támogató magatartásából kiindulva reflektálunk az egyezmény mögöttes jelentésére." Kína az úgynevezett öt legitim atomhatalmak tagja és az atomsorompó egyezmény aláírója. Mint ilyen nem támogatja újabb atomhatalmak létrejöttét, elméletileg. Ez viszont nem akadályozza meg, hogy civil célú atomenergia fejlesztésben segítsen más államokat. Ez a helyzet Iránnal is. Irán atomenergia

7


programját nagyban támogatta Kína egészen az uránbányászattól az atomenergia tényleges előalításáig; és a technikai eszközöktől a tudás transzferig. Habár az egyezménynek megfelelően Kína szigorúan a civil aspektusú atomprogramban támogatta Iránt, az átadott eszközök és tudás képezik a katonai nukleáris program alapjait is, például az uránium dúsítás módja.3 Ezért is érte kritika a kínai oldalt,

hogy elősegítette Irán nukleáris programjának katonai aspektusát. " Kínának alapvetően nem célja, hogy a nukleáris hatalmak száma növekedjen, azonban fő érdekeltségi köre még is csak Ázsia. Számára Irán messze van ahhoz, hogy biztonságpolitikai kérdést jelentsen, az a tény, hogy van e nukleáris fegyvere vagy sem. Ezek után jogos a kérdés, hogy akkor mégis miért óvatos ennyire a kínai vezetés, ha Iránról van szó, főleg hogy Észak-Korea mellett erőteljesen fellép a nukleáris kérdéskörben és Pakisztánhoz is alapvetően jó kapcsolat fűzi. Egyes elemzők ennek okát abban látják, hogy Kína attól tart, ha az iráni atomprogram folytatódik, az okot szolgáltat más államoknak is az atomprogram katonai szintű fejlesztésére. Itt kiemelik a Koreai Köztársaságot (ezentúl Dél-Koreaként utalunk rá) és Japánt, ez a két állam már ázsiai, ráadásul potenciális ellensúlyai a kínai befolyásnak a térségben, tehát ez már jobban érintené. Amennyiben elfogadjuk ezt az érvelést, ily módon az iráni atomprogram közvetetten kihat Kína érdekeire. " Személyes véleményünk az, hogy ez kevésbé valószínűsíthető ok, mivel főleg Japánban igen csekély annak az esélye, hogy katonai célú atomprogram alakuljon ki, tekintve a történelmi előzményeket4

és azt a tendenciát, hogy a civil

atomprogramot is leépítik. Dél-Korea szemszögéből már indokoltabb lépés lenne, de egyelőre ennek nem látjuk relevanciáját." 3

HAROLD - NADER 2012

4

Hirosima, Nagaszaki és Fukusima

8


Az már valószínűsíthetőbb, hogy sokkal inkább tartanak egy közel-keleti konfliktus kialakulásától Irán és Izrael Állam (ezentúl Izraelként utalunk rá) között. Izrael is egyike a nem legitim atomhatalmaknak, ráadásul erős támogatottsággal bír az Egyesült Államok részéről. Kína számára olyan Irán az ideális, amely elég erős, hogy szembe helyezkedjen az Egyesült Államok érdekszférájával, de nem túl erős ahhoz, hogy az ide tartozó államokban védelmi dilemmát váltson ki, ami egy esetleges katonai konfliktusban eszkalálódna. " Kína tehát több ponton alátámasztja az atomprogram visszafogásának szükségességét, ám ezt az előbbi pontban tárgyaltakból következően nem nyíltan, kritizáló magatartással teszi. Ezért ebből a szempontból is megfelelő számára az egyezmény, amit ha a felek betartanak, megakadályozza, hogy Irán atomfegyvert tudjon fejleszteni, ugyanakkor Kína továbbra sem tűnik ellenségesnek iráni szemszögből nézve."

A Biztonsági Tanács! Végül az utolsó pontban a BT-ben betöltött szerepének hatását vizsgáljuk az iráni egyezmény megszületésének támogatásában, illetve a szerepből fakadó érvek egyéb aspektusait." Az Oroszországi Föderációval (ezentúl Oroszországként utalunk rá) együtt úgynevezett „konzervatív legitimista”5

szerepet tölt be a BT-n belül. Jelen

helyzetben ez azt jelenti, hogy nem támogatja az intervenció intézményét, illetve az abszolút szuverenitás híve. Oroszországgal együtt többször is megakadályozták az Egyesült Államok intervencióra irányuló törekvéseit, egyfajta ellensúly szerepet töltenek be." 5

MARONT 2013, 20. o."

9


Így elvi szinten is ragaszkodik a katonai intervenció kizárásához, amit továbbá alátámasztanak gazdasági megfontolások is. Irán a harmadik legnagyobb kőolajimportőre Kínának, amelynek nagy energiaszükséglete miatt fontos a zavartalan ellátás, így az iráni kőolaj is. Az esetleges katonai intervenció során kialakuló háborús helyzet nem kedvezne ennek, és egy energia biztonsági kérdéssé válhatna.

Nem is említve a térségben jelenlévő kínai érdekeltségű vállalatok és

cégek jelenlétét." Itt meg kell említenünk, hogy egyes kínai elemzők felhívták a figyelmet arra, hogy a kínai érdekek szempontjából előnyös lehet egy olyan szcenárió is, amely során katonai konfliktus alakul ki Irán és az Egyesült Államok, illetve annak érdekszférájában. Ezen elmélet képviselő azzal indokolják ezt, hogy így az Egyesült Államok le lenne kötve a Közel-Keleten, mind katonailag, mind politikailag. Ebben az esetben nem maradna elegendő erőforrása, hogy továbbra is ellensúlya legyen Kínának a kelet-ázsiai térségben, ami végső soron célja az egész Irán felé irányuló kínai politikának." Ezt a szélsőséges nézőpontot - egyelőre úgy tűnik - a kínai vezetés nem osztja, és ragaszkodott a konfliktus diplomáciai mederben való tartásához. Jogos lenne azonban a kérdés, hogy ha a be nem avatkozás és az abszolút szuverenitás híve, akkor mégis hogyan kapcsolódik ide a szankciók megszavazása, és az egyezmény támogatása. " Az előbbiekben kifejtettekkel lehet erre válaszolni, vagyis, hogy a nemzetközi helyzet befolyásolja, ezért kénytelen engedni bizonyos mértében a szerepéből és valamilyenfajta megoldásra törekednie. Úgy teszi ezt, hogy sem az Egyesült Államokkal sem Iránnal nem romlik meg a kapcsolata. Mindeközben nem szolgáltat legitimálási alapot az újabb atomhatalmak kialakulására. Miközben igyekszik 10


elkerülni egy esetleges katonai intervenciót, amit már végképp nem támogatna szerepéből és érdekeiből fakadóan. Ezen szempontok alapján is logikus lépésnek tűnik az egyezmény támogatása."

Megjegyzés! A kérdéskör vizsgálatakor nem volt célunk a döntések értékelése, csupán a háttérben meghúzódó ok-okozati összefüggések feltárása, néhány pont estén meghaladva ezt, reflektálunk az esetleges jövőbeli eseményekre és következményekre. Meggyőződésünk, hogy a szigorúan kétoldali kapcsolatokra irányuló elemzés nem lett volna elégséges a kérdés megválaszolásához. Ezért annak érdekében, hogy ezt minél pontosabban véghezvigyük, az elemzés során a nemzetközi rendszerben helyeztük el az iráni ideiglenes nukleáris megállapodás hátterében meghúzódó kínai motivációkat. Igyekeztünk szorítkozni a nemzetközi viszonyok befolyásának tettenérésére a kínai döntés hátterében, miszerint támogatják az ideiglenes egyezmény létrejöttét. Célunk az volt, hogy egy globális képet adjunk kínai nézőpontból a döntés megindokolása során. Ezért tartottuk fontosnak az Egyesült Államok többszöri említését és a nemzetközi rendszerben tetten érhető összefüggések hangsúlyozását, ugyanezért tértünk ki röviden más államok esetleges hatásaira is. Mindvégig szem előtt tartottuk a koherenciát és a kérdésre adandó választ."

"

11

BIBLIOGRÁFIA"

HAROLD, Scott - NADER, Alizer" 2012" “China and Iran: Economic, Political and Military Relations.” RAND Corporation, http://www.rand.org/content/dam/rand/pubs/occasional_papers/ 2012/RAND_OP351.pdf Letöltés ideje: 2013. november 30. HILLARY, Clinton" 2011" „America’s Pacific Centruy.” Foreign Policy,

http://www.foreignpolicy.com/

articles/2011/10/11/americas_pacific_century Letöltés ideje: 2013. november 26." LIANGXIANG, Jin" 2013" „China’s Role in the Middle East: Towards More Engagement.” China US Focus, http://www.chinausfocus.com/peace-security/chinas-role-in-themiddle-east-towards-more-engagement/ Letöltés ideje: 2013. november 26. " 2013" „New type of relations between two great reactive powers in the Middle East.” Shanghai Institutes for International Studies, http://en.siis.org.cn/ index.php?m=content&c=index&a=show&catid=22&id=292 Letöltés ideje: 2013. november 26." MARONT, Péter" 2013" A külpolitika elemzés: Fogalmak és módszerek a külpolitika forrásainak feltárására. Budapest: Antal József Tudásközpont." NEWMEYER DEAL, Jacqueline - SINGH, Michael" 2011" „China’s Iranian Gambit.” Foreign Policy, http://www.foreignpolicy.com/ a r t i c l e s / 2 0 11 / 1 0 / 3 1 / c h i n a _ i r a n _ n u c l e a r _ r e l a t i o n s h i p ? page=0,0&wp_login_redirect=0 Letöltés ideje: 2013. november 28. " WEITZ, Richard " 2013" „Parsing China’s Iran Policy.” China US Focus, http:// www.chinausfocus.com/peace-security/parsing-chinas-iran-policy/ Letöltés

"

ideje: 2013. november 26."

Kelet, 1/1: 14-31" 2014" SASVÁRI Tünde"

A japán nők munkavállalásának alakulása a modernizációtól kezdve! Hogyan kapcsolható össze a modernizáló Japán gazdasági fejlődésének gerincét adó gyári hajadon munkáslány a jelenkori háztartásbeli feleség ideáljával? Eme cikk rövid összefoglalót kíván adni a japán nők munkavállalásának jogi lehetőségeiről, valamint a hozzá kapcsolódó társadalmi elvárásokról a Meiji kortól napjainkig. Ezen kívül kitekint a nők saját hozzáállására is ebben a témában.!

Kulcsszavak: nők - munkavállalás - társadalmi szerep - modernizáció - jogszabályok - Japán! Sasvári Tünde jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Japanológia mesterképzésén vesz részt."

"

A japán nők munkavállalásának alakulása a modernizációtól kezdve

A japán nők helyzetének megítélése roppantul ellentmondásos. Egyrészről a japán nők úgy vannak lefestve, mint akik extrém példái a nemi diszkriminációnak, a társadalomban elfoglalt hely vagy pl. a munka tekintetében, elvárják tőlük az engedelmességet, a nőiességet, és meg vannak fosztva az önmegvalósítás lehetőségeitől, másrészről ha kicsit a felszín alá nézünk, azt is észre lehet venni, hogy valójában a nők irányítják a férfiakat, nem fordítva. A japán feleség diktatórikus hatalommal bír a háztartásban, a férfi odaadja neki a keresett pénzt, ami felett ő rendelkezik, és azt is mondják, hogy a japán férfinek nincs szava a saját házában, sőt fél a feleségétől. Ezért sokan azzal érvelnek, hogy a japán társadalom igenis megengedi a nőknek, hogy átlépjék a nemi sztereotípiákat, és pl. szerepet vállaljanak a férfiak által dominált munkaszektorban, de a nők választják azt, hogy inkább otthon maradnak.1"

Maga a japán történelem is megdöbbentő példákkal szolgál a nők helyzetének változását illetően. Az ősi Japánban a nők még jelentős vallási és politikai befolyással bírtak, majd a konfuciánus és buddhista nézetek elterjedésével változott meg a helyzet a nők alárendelődése és a patriarchális társadalom irányába. Ennek ellenére a felsőbb osztályba tartozó nők igen műveltek voltak, és egészen a háborúorientált feudalizmus kezdetéig (12. század) rendelkeztek örökösödési jogokkal is. Az Edo-kor szigorú társadalmi szabályai meghatározták a nők alárendeltségét, azonban a nők munkája mindig elengedhetetlen volt, nemcsak a mezőgazdaságban, de a fejlődő városi kereskedelemben is. A japán nők általánosságban véve nem voltak annyira elszigetelve és elnyomva, mint bizonyos más társadalmakban, és a kínaiaknál bevett lábelkötözés sem vert gyökeret náluk.2"

1

Sugiyama Lebra 1984, Preface ix–xi. o.

2

Andrew 1983, 257. o.

14


A Japán egészén végigsöprő 1860 és 1940 közötti modernizáció a nők életét is jelentősen befolyásolta, mind általános módon, mind pedig az oktatás és a munka tekintetében. Azonban az 1898-as polgári törvénykönyv még mindig a hagyományos családtörvényt és ideológiát követte. Ahogy a nyugaton is, a nőknek csak korlátozott jogok jutottak (pl. váláshoz vagy magántulajdonhoz való jog), de sok jogi lépéshez még mindig a férj beleegyezése szükségeltetett. Bár a nőkről való tradicionális ideál: a „jó feleség és bölcs anya” ryōsaikenbo 良妻賢母 továbbra is erősen élt a társadalomban, voltak, akik a nyugati liberális eszményeket követve pl. a nők szavazati jogáért és egyéb jogaiért kampányoltak. Ez az indítvány az 1930-as évekre, tehát a militarista állam elveit követő időszakra meglehetősen visszaszorult." Az azonban bizonyos, hogy a nők munkája jelentősen hozzájárult a japán „ipari forradalom” sikeréhez és sebességéhez. A nők munkában vállalt szerepe már a Meiji előtt, a hagyományos társadalomban is jelentős volt (főleg ami a mezőgazdaságot illeti), de az iparosodás kezdetével a Meiji-időszak (1868-1912) gazdaságát a női munkások valóságos „áradata” jellemezte. Az 1890-es években jóval több nő dolgozott a gyárakban, mint férfi, és ez egészen az 1930-as évekig így is maradt. A gazdaság átalakulásában ugyanis a textilipar igen nagy szerepet játszott, egyrészt tradicionális eredete, másrészt a külkereskedelemben való szerepe folytán. A főleg fiatal, hajadon nők kevés fizetésért, sok munkaórában dolgoztak. " Az 1904-05-ös orosz-japán háború, valamint az első világháború kezdett utat nyitni másfajta munkalehetőségeknek, de ez még mindig elsősorban a gyárakat jelentette. Az 1910-es években a nők elkezdtek szénbányákban dolgozni: 1919-ben közel hatvannyolcezer nő dolgozott szénbányában. Nehéz és veszélyes munka volt, de még egy nőnek is fizetett annyit, hogy el tudta belőle tartani a családját, ráadásul 15


egy nő, Sumiko beszámolója szerint az ott végzett aktuális munka csupán kb. hat óra volt.3 A nők föld alatti munkáját már 1916-ban be akarták tiltani, azzal indokolva,

hogy 1. az effajta munka más országokban tilos, 2. veszélyezteti az anyák egészségét, 3. egy házas nő feladata a gyermeknevelés. Erre az ipar a következőképpen válaszolt: 1. más országokban más feltételek vannak, 2. az anyák egészségének veszélyeztetésének vádja megalapozatlan, 3. a korlátozás munkaerőhiánnyal fog járni.4 Végül 1933-ban tiltották be végleg a nők föld alatt

végzett munkáját (ami a munkásoknak egyébként nem feltétlenül volt optimális, mert számukra létkérdés volt, hogy el tudják-e tartani a családjukat5). Amikor

Sumiko emiatt halászhálógyárba került, nem örült, mert ügyetlen volt ehhez a munkához, itt ténylegesen kilenc-tíz órát kellett dolgoznia, és a fizetést is kevesellte.6"

Az 1920-as évektől, a fejlődő oktatási lehetőségek miatt viszont egyre több munkalehetőség kínálkozott a nőknek a modernizáció terjedésével – különösen a nagyvárosokban: sokan áruházakban, telefonközpontokban kezdtek dolgozni, mások az ún. „tejbárokban”, sörözőkben, illetve szórakozóhelyeken (pl. kabaré). Megjelentek a titkárnők és újságírónők, egyre több lett a tanítónő, és megjelentek a női orvosok – a két úttörő Ogino Ginko és Yoshioka Yayoi volt. Az 1930-as években egyre több szerepet vállaltak a nők a nehéziparban is, különösen a vegyiparban foglalkoztatták őket."

3

Iwaya 1999, 424. o., 434. o.

4

Iwaya 1999, 427. o.

5

Iwaya 1999, 413-414. o.

6

Iwaya 1999, 434. o.

16


A rossz munkakörnyezet és a túlzsúfolt munkásszállók híre már a 19. század vége felé nyilvánosságra került (Yokoyama Gennosuke: 日本の下層社会 Nihon no kasou shakai - ’Japán alsó osztályai’ és a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Minisztérium kutatása, a 職工事情 Shokkou jijou – A gyári munkások körülményei), és a mozgalom a nők helyzetének javítására is kísérletet tett. Hogy milyen nehéz körülmények között dolgozhattak, az az 1911-ben bevezetett gyártörvényből is kiderül, amely 12 órára korlátozta a nők napi munkaidejét, az éjszakai munkát este tíz és reggel négy óra között betiltotta, havonta minimum két szabadnapot, és naponta legalább egy pihenőórát tett kötelezővé. Egészségügyi és biztonsági rendeleteket is hozott, valamint meghatározta a minimális elvárást a munkásszállók kényelmére vonatkozóan: fejenként egy ágy, illetve másfél tatami méretű hely a hálószobákban, továbbá lepedő az ágyakra. Ez a törvény azonban csak azokra a gyárakra vonatkozott, ahol több mint tizenöt munkás dolgozott, így sok nőt még mindig nem védett a törvény. Az 1930-as évek militarizmusa sem használt a helyzetüknek.7"

Japán gazdasági fejlődésének kevésbé publikált jellegzetessége a nők családi vállalkozásokban vállalt szerepe, ami gyakorlatilag fizetés nélküli munka volt, így ki volt hagyva a gazdasági statisztikákból, noha a mezőgazdaságban végzett munkájuk alapvető fontossággal bírt a vidéki termelés fenntartásában. A nők a kisés középvállalkozásokban gyakran könyvelői szerepkört töltöttek be.8 Erről Takie

Sugiyama Lebra számol be bővebben a Japanese Women című munkájában, tanúsítva, hogy ez még az 1950-es és 60-as években is így volt. (És bizonyára manapság sem ritka.) Ha egy nő tehát férjhez ment, és beházasodott egy családi 7

Mouer 1983, 264. o.

8

Lebra 1983, 260. o.

17


vállalkozásba, akkor elvárták, hogy vegyen részt annak munkájában. Ez az ún. kagyō 家業, amiből akár kettő is lehet egy háztartásban (pl. a férj asztalosműhelye, és a megözvegyült anyós mosodája). Természetesen emellett a házimunkát is el kellett végezni – ebben gyakran az anyós segített. Tehát az olyan kagyō esetében, ami tevékeny és rendszeres munkát igényel, a férfi – amikor feleséget keres – elsősorban megbízható munkapartnert szeretne találni. Az sem szokatlan Japánban, hogy ha egy nő megözvegyül, mielőtt a fia elég idős lenne ahhoz, hogy átvegye a családi vállalkozást, akkor ő viszi tovább. A családi vállalkozásokban a férfi hozza a „komolyabb” döntéseket, a nő meg fogadja a klienseket, telefonál, igazgatja az alkalmazottakat, könyvel. Ez nem jelentette azt, hogy a férfi végzi a nehezebb, a nő pedig a könnyebb munkát. Például amíg nem volt gáz, még a kliensek számára a teát megfőzni is nehéz, komoly munka volt egy nőnek, közben a gyermeke is a hátán lógott, és az ebédet is el kellett készítenie. Halászati vállalkozásoknál a nő vette el a segédhalászoktól a halat, osztályozta fajta-méret stb. szerint, és ő vitte a piacra, illetve sok nő az új munkaerő keresését és felvételét is intézte, ami a háború alatt elég nehéz feladat volt. Sugiyama Lebra leírása szerint az is gyakran előfordult, hogy a férjé az üzlet, de gyakorlatilag semmilyen munkát nem végez, mindent a feleségére hagy.9 1970-ben a dolgozó nők 30.9%-a dolgozott

családi vállalkozásban – ez 1980-ra 23%-ra csökkent, tehát a tendencia azért erősen lefelé tart." A háború alatt továbbra is a fiatal, férjezetlen nőket alkalmazták a gyárakban, ellentétben a házas nőkkel. A kormány fő elve velük kapcsolatban az volt, hogy otthon tartsa őket azon célból, hogy potenciális katonákat és állampolgárokat adjanak a hazának. Ezért a 19. század végével ellentétben, amikor rengeteg nőt 9

Sugiyama Lebra 1984, 217-253. o.

18


alkalmaztak, a gyárakban dolgozó munkások háromnegyede – még a háborús műveletek tetőpontja idején is – férfi volt. 1943 végén bevezettek egy munkaregisztrációs rendszert, amely szerint a tizenhat és huszonöt év közötti férjezetlen nőket „besorozták” mint potenciális munkaerőt. 1944-ben ezt már harminckilenc évre tolták ki, köszönhetően a háborús viszonyok súlyosbodásának. A házas nők nagy többsége a háború alatt a földeken és a családi vállalkozásokban dolgozott, gyakran a férjük nélkül, és bármilyen létfontosságú volt is az általuk végzett munka – különösen a mezőgazdaságban – továbbra is fizetés nélküli családi munkaként voltak számon – vagy számon sem tartva.10 "

A háború után szükségszerűen sok volt az egyedülálló nő, így továbbra is elég nagy részt vállaltak a munkából. Az 1947-es új alkotmány betiltotta a „faj, hit, nem, társadalmi helyzet vagy származás alapján való diszkriminációt”. Az ez évi oktatásügyi rendelet lerakta a nők oktatásban való egyenlő részvételének alapjait, a munkaügyi rendelet pedig a női munkásokkal való igazságos bánásmódot alapozta meg, továbbá meghatározott egy minimálbért, és egyéb jóléti rendeleteket is hozott. A japán nőkre vonatkozó törvények amerikai mintára jöttek létre, ezért elméletileg elég sok országot megelőztek az egyenlőséget alkotmányosan garantáló rendeletek tekintetében – gyakorlatilag azonban nem feltétlenül voltak hatásosak. Ennek ellenére – Japán peres ügyekkel kapcsolatos attitűdjét tekintve meglepő módon – több olyan bírósági ügy is volt ebben az időszakban (1980-ig), melynek során nők bepereltek cégeket, hogy nem biztosítják az egyenlőséget számukra – pl. házasság vagy gyermekszülés miatt elbocsátják őket. Az esetek nagy százalékában a nők nyerték meg a pert."

10

Lebra 1983, 261. o.

19


1975-ben Japán összes dolgozójának 37 százaléka volt nő, vagyis a munkaképes korban levő nők közel fele valóban része volt a munkaerőnek. Az ezt követő években a dolgozó emberek aránya a gazdasági növekedésnek köszönhetően lecsökkent, ez ugyanis egyre inkább lehetővé tette a fiatal nőknek és férfiaknak is a felsőoktatásban való részvételt, ezzel kitolva a munkába állás kezdetét. A huszonöt és huszonkilenc év közötti dolgozó nők száma is csökkent, részben a gyermekvállalási időszak, részben pedig a már említett gazdasági virágzás miatt, amely megengedte, hogy a nők otthon maradhassanak a kisgyermekeikkel. Észrevehetővé vált azonban az a tendencia, hogy a házas nők a negyvenes-ötvenes éveikben újra munkába álltak. Az azonban továbbra is jellemző volt, hogy a nők főleg nonprofesszionális és szinte szolgai munkákat végeztek. 1975-ben a női dolgozók hetvenhárom százaléka irodai, felszolgálói vagy mechanikus gyári munkát végzett, és csak 5.2 százalékuk volt vezetői vagy tisztviselői pozícióban. A „presztízsfoglalkozások”, vagyis női bírók, ügyészek és ügyvédek aránya ugyan megduplázódott 1960 és 1975 között, de még így is 3% alatt maradt. Az orvosok aránya 9.6% volt 1960-ban, de tizenöt évvel később is ugyanennyi maradt. " Az 1975. évben vezették be a gyermekgondozási szabadság rendeletét (ezt főleg ápolónők és tanítónők számára tervezték), amely lehetővé tette, hogy a nők gyermekük megszületése után tizenkét hónap fizetetlen szabadságra menjenek, ugyanakkor biztosítják őket arról, hogy ez után az időszak után visszatérhetnek a korábbi pozíciójukba. (Az 1947-es munkatörvény még csak hat hét szülés előtti és szülés utáni szabadságot biztosított a nőknek, továbbá megengedte, hogy a nők munkaidő alatt szoptathassák a gyermekeiket.)"

20


A második világháború után további változások is bekövetkeztek a japán nők helyzetében. Míg a háború előtt főleg a fiatal, férjezetlen nők dolgoztak, a háború után fokozatosan egyre magasabb lett a huszon- és harmincéves női dolgozók aránya, a tizenkilenc év alatti pedig csökkent, hiszen egyre több lány ment felsőközépiskolába. Az otthoni mezőgazdaságban dolgozó nők közül többen nem mezőgazdasági munkát kerestek.11

Érdekesség, hogy míg 1975-re a japán

dolgozók mindössze tizenhárom százaléka foglalkozott mezőgazdasággal, ennek a tizenhárom százaléknak ötvenkét százaléka nő volt.12 További különös mozzanat,

hogy míg más fejlett országokban a gazdasági fejlődés a nők munkában való aktívabb részvételét vonta magával, addig ez Japánban pont fordítva történt: egy régebben viszonylag sok nőt foglalkoztató társadalom a robbanásszerű gazdasági fejlődés idején már egyre kevesebb nőt foglalkoztatott.13"

A háztartásbeli feleségek házimunkáját illetően: egy 1970-es évek végén végzett kutatás szerint a feleségek átlagosan közel hét órát töltenek naponta házimunkával, míg a férjek mindössze hat percet. A feleség alapvetően nem is várja el a férjétől a segítséget, mert úgy érzi, akkor tölti be a szerepét, ha jól „menedzseli” a „szféráját” – vagyis teljes felelősséget vállal a család pénzügyei, a gyermekekre vonatkozó fontos döntések és a házimunka felett.14 Ez a tradicionális látásmód,

miszerint a nőknek házasság után a férjének és a családjának kell szentelnie magát, igen mélyen gyökerezik.15 (Erről érdekes viták is folytak az 50-es években,

11

Fujii 1983, 265. o

12

Pharr 1983, 261-262. o.

13

Uma 2006, 4369-4377. o.

14

Uma 2006, 262. o.

15

Fujii 1983, 265. o.

21


amikor a közgazdász Tsuru Shigeto feltette a kérdést, miszerint „A háziasszony házimunkáját miért nem fizetik meg, amikor ugyanazért a cseléd fizetést kap?”16)"

A háziasszonyok azonban anyagi okok miatt egyre inkább próbáltak valamilyen munkát keresni, főleg ha a férj keresete bizonytalan volt, orvosi költségekre, a gyermek iskolázására, ajándékozási kötelezettségekre kellett a pénz, esetleg a feleség családjának támogatására – ilyenkor a feleség a kétféle munka között maradt: nem családi vállalkozásban dolgozik, de független karriert sem vállal. Ilyenkor lehetősége volt otthoni, privát munkát taishoku 内職 végezni, ilyen pl. a varrás (különösen a kimonókészítés), vagy részmunkát (pl. bolti eladó, étterem konyháján dolgozik) vállalni. 1983-ra a házas nők több mint fele vállalt részmunkát.17

Tehát míg a hatvanas évek dolgozó női nagyrészt fiatalok és

férjezetlenek voltak, addig a nyolcvanas évekre főként középkorúak és férjezettek.18

Bár munkájukat részmunkának nevezik, sokszor bőven dolgoztak annyit, ha nem többet, mint egy normál alkalmazott. Sugiyama Lebra ír egy Mutsuko nevű nőről, aki egy stadion pénztárában dolgozott, illetve mellette egy szállodában szobalány is volt, ezenkívül a beteg lányát is ápolnia kellett. Ha egy nő részmunkában dolgozik, és nem háztartásbeli, gyakran érik kritikák a gyermekeik tanárai részéről, gyakran hibáztatják őket a gyermekek elhanyagolásáért, és a kagikko

っ子 ’kulcsos

gyerek’ jelenségéért. Erre úgy szoktak reagálni, hogy kihangsúlyozzák a pénzügyi szükségszerűséget, és tagadják, hogy élveznék a munkájukat.19"

16

Ueno 1999, 541. o.

17

Ueno 1999, 539. o.

18

Omori 1993, 79-102. o.

19


22


Omori Maki ír arról, hogy sok nő ellenben igenis szeretne a házasság és a gyermekvállalás után dolgozni, de a hosszú munkaórák és emellett a háztartás és a gyermekek ellátása annyira kimeríti, hogy kénytelen feladni a munkát. Van, hogy a férj áthelyezése miatt kell kilépnie. Később pedig, ha a gyermek felnőtt, hiába is szeretne teljes állást vállalni, ezek a harminc fölötti nők számára általában már nem elérhetőek.20"

Azoknak a nőknek sem könnyű, akik karriert akarnak csinálni: egyrészt törtetéssel vádolják őket, másrészt meg kell küzdeniük a diszkriminációval. A „női” munkaszférában dolgozó nőknek ezzel nincs olyan sok problémájuk, ellenben a férfiak által dominált szakmákban dolgozóknak annál inkább. Sok nőnek hiába van meg rá a megfelelő képesítése, nem kaphat felsővezetői állást. Sugiyama Lebra számol be Chitose Naokóról, aki az adott év egyetlen női hallgatójaként elvégezte a Tōdai Egyetemen a jogot, letette a közszolgálati vizsgát, és eredményének megfelelően több elit munkahelyre is jelentkezett, de sehová nem vették fel. Az Egészségügyi Minisztériumban közölték vele, hogy ide legfeljebb gondnoknak vagy takarítónak vesznek fel nőt. Ugyanakkor azt is mondják, hogy ha egyszer sikerül bejutni egy ilyen helyre, akkor a nő a férfiakkal egyenlő bánásmódban részesül, és elméletileg idővel ugyanúgy megkaphatja az előléptetéseket, mint férfi kollégái. A magas pozíciókban levő személyekre használt megszólítások ugyanúgy vonatkozhatnak nőkre és férfiakra (tehát nem Mrs., Ms., illetve Mr. van, hanem kachō 課長, illetve buchō 部長), ezért talán pont lehetővé teszik az egyenlőséget. Jó, ha van egy befolyásos egyetemi senpai vagy tanár, aki felelősséget vállal az olyan nőért, aki karrierre vágyik. (Egy sikeres női karrier (Gotō Tomoe

20

Omori 1993, 79-102. o.

23


orvosprofesszor karrierje) is sokban az egyetemi tanárának köszönhető.)21 Pártfogó

nélkül még egy diplomás nő is nehezen talál a képességének megfelelő állást." Sok nő akkor vállal karriert, ha nincs fiútestvére, és az apja szeretné, ha a lánya lépne a nyomdokaiba. Japán egyik első ügyvédnőjével (Aoi Kyōko) is ez történt: apja nyomására és édesanyja kezdeti ellenzése ellenére vállalt karriert. Sugiyama Lebra egy óvónőről is ír, aki férjhezmenetele után háztartásbelinek készült, de a helyi önkormányzat ráparancsolt, hogy vállaljon el egy megüresedett óvónői állást. Mások akaratuk ellenére hagynak fel karrierjükkel. Az angol szakos Harumi férjhez ment egy ruhaüzlet-tulajdonoshoz (vagyis a családi vállalkozásba állt be), és bár azt mondta, nem volt karrierorientált, és szeret üzletelni, mégis úgy érzi, más élete lehetett volna, ha nem a legidősebb fiúhoz megy férjhez, és sajnálja, hogy kárba veszett az egyetemi diplomája, holott a szülei sok pénzt invesztáltak a neveltetésébe.22"

A nők fizetése hagyományosan jelentősen alacsonyabb (bár a megkülönböztetést elméletileg tiltja a törvény): a férfiak fizetésének kb. hatvan százaléka volt 1980-ban. Bár ez más fejlett országokra (USA, nyugat-európai országok) is jellemző, mégis Japánban van a legnagyobb különbség. Ez sokban köszönhető Japán rangidősségen alapuló bérrendszerének, melyben alapvető tényező az ugyanannál a cégnél megszakítás nélkül eltöltött idő, az életkor, illetve az iskolázottság szintje. Ezek a nőknél jellemzően alacsonyabbak, így már csak ezért sem kaphatnak magasabb fizetést. Ezt Kawashima Yōko is megerősíti a The Labor Market c. munkájában. Kimondatlan szabály, hogy a nők házasság utáni visszavonulása megengedi a cégeknek, hogy rendszeresen cseréljék a női

21


22


24


munkaerőt az alacsonyabb képzettséget igénylő pozíciókban, és ezzel jelentős mennyiségű bérköltséget takarítsanak meg.23 Ezt az 1984-ben bevezetett törvény is

elősegítette, mely kimondta, hogy azt a munkát, amit egy részmunkaidős dolgozó el tud végezni, azt csak részmunkaidős dolgozónak szabad adni. Ezzel a nagyvárosok elit bankjaiban dolgozó nők negyven százaléka vált részmunkaidős dolgozóvá, egyfajta perifériára kényszerülve.24 Az 1992-es gyermekgondozási szabadságra

vonatkozó törvény elméletileg nem-semleges, hiszen bármelyik szülő számára lehetővé teszi az egyéves gyermekgondozási szabadságot. Azonban a vállalati kultúra és a társadalmi szokások mégis megkövetelik, hogy a nő menjen szabadságra, hiszen a szabadság nem jár fizetéssel, a férfiak fizetése pedig magasabb, így gazdaságilag így az előnyösebb.25"

Kawashima azonban arról is beszámol, hogy pl. a bankokban az 1960-as években még csak középiskolát végzett nők dolgoztak, akiket monoton, adminisztratív munkákkal bíztak meg, de az 1970-es évek közepére már több lett az egyetemet végzett nő, így a bankok is változtattak az elveiken, és engedték, hogy a nők is részt vegyenek a kisebb pénzmennyiséggel rendelkező, egyéni ügyfelekkel való tárgyalásokban, megbeszélésekben (míg a férfiak a vagyonosabb ügyfelekkel és cégekkel foglalkoztak). Az 1980-es évekre a nők „érzékenysége” az új termékek és a marketing iránt pozitív tényezőnek bizonyult – az új rendszerszoftverek bevezetése pedig női mérnökök alkalmazását is eredményezte. Összefoglalva tehát azt lehet mondani, hogy a komputerizáció olyan területeket is megnyitott, amelyben nők is dolgozhattak, illetve bizonyos munkákat már gép végzett a részmunkaidős és

23

Kawashima 1999, 511 o.

24

Kawashima 1999, 518. o.

25


25


ideiglenesen felvett nők helyett, így a 80-es évektől a nők már egyre inkább beléphettek a hagyományosan férfiak által dominált munkaterületekre.26"

A buborékgazdaság 1992-es összeomlása után azonban az egyetemet végzett nők egyre nehezebben találtak munkát. A munkaadók az egyetemet végzett férfiakat és a középiskolát végzett nőket preferálták a felvételkor.27 Ráadásul

elsődlegesen nőként szemlélték őket, nem munkaerőként, és vonzónak kellett lenniük ahhoz, hogy felvegyék őket. Egy 1993-as Asahi Shinbun-cikk arról is beszámol, hogy egyetemista lányok azért estek át plasztikai műtéteken, hogy könnyebben találjanak munkát. Ugyanakkor a nyílt női szexualitás megzavarja a munkahely rendjét, ezért a smink használata, a rúzs és a köröm színe sok helyen meg van határozva. Az egyenruha is azt a célt szolgálja, hogy a női dolgozó csak a vállalati keretek által meghatározottnak megfelelően legyen vonzó. Hozzá kell tenni, hogy vannak nők, akik támogatják az egyenruha viseletét, mert ezzel időt és pénzt spórolnak, továbbá erősödik a céghez való tartozás érzése, azonban az, hogy a férfiak (illetve a magasabb pozícióban levő nők) számára nem teszik kötelezővé ugyanezt, egyfajta kisebbrendűségi érzést támaszthat a nőkben. (Más kérdés, hogy a férfiak öltönye sem különbözik olyan mértékben, hogy ne lehessen akár azt is egyenruhának nevezni.) " Azokat a nőket, akiknek sikerült megmászni a ranglétrát, és magasabb pozíciót töltenek be egy cégnél, azokat Kawashima „alien”-eknek nevezi. Ritkák, ezért értékesek, de mivel számuk kevés, és még így is a középvezetőségben vannak, nem elég erősek ahhoz, hogy szembeszálljanak a fennálló renddel. Gyakran szerepmodellként szolgálnak a fiatalabb nők számára. Sokszor azonban

26

Kawashima 1999, 514-515. o.

27

Omori 1993, 79-102. o.

26


ők is szenvednek a sztereotípiáktól. Főnökeik gyakran szkeptikusak a képességeiket és a munka iránti attitűdjüket tekintve, és nem hajlandóak olyan feladatokat adni nekik, melyekben kihívás van. Mivel így kevesebb a lehetőségük és a tapasztalatuk, mint férfi kollégáiknak, nem is tudnak dacolni a sztereotípiákkal. Ez az egyik oka annak, ha kilépnek, gyakran mondják, hogy „nem kaptak értelmes feladatokat” vagy „hívatlan vendégnek, fekete báránynak érezték magukat a cégnél”. Ha családosak, sokszor túl sok, túl nehéz nekik a munka. Egy kutatás kimutatta, hogy a 25 és 28 év közötti, sōgōshoku-t 総合職, azaz ’előléptetést lehetővé tevő reguláris munkát’ végző nők átlagosan 11 órát és 42 percet töltenek a munkahelyükön, és 1 óra 55 percet ingáznak.28 Kathy Ferguson vetette fel azt a –

kissé talán túlságosan is feminista és erősen vitatható – álláspontot, hogy a nőknek nem asszimilálódniuk kellene a férfiak által meghatározott munkahelyekre, hanem létrehozniuk a saját szervezeteiket, mert csak az hozhatna változást a társadalom gondolkodásmódjába.29"

Bizonyos munkákat egyébként a nők törvényileg nem végezhetnek. Ilyen pl. a nehéz gépezet, mérgező anyagok, magasfeszültség közelében, illetve extrém hőmérsékleti körülmények végzett munka. Nem dolgozhatnak a föld alatt sem (erről már esett szó).30 "

A fenti információk és adatok szinte mind Japán sajátos, nőkkel szembeni összetett attitűdjére világítanak rá. Látható, hogy a nők magasabb iskolázottságának és a munkapiacon való részvételének összefüggése sokkal gyengébb, sőt talán fordítottja a más iparosodott országokban (pl. USA)

28

Omori 1993, 525-530. o.

29


30

Hargadine 1983, 269. o.

27


megfigyelhető tendenciához képest. Az utóbbi években a születési ráta csökkenésével a laikus szemlélő a nők teljes állásban való munkavállalásának növekedését várná, ez azonban még a gazdasági visszaesés mellett sem válik tendenciává.31 Tehát valóban lehet azt mondani, hogy a mai japán társadalomban a

nő választhat, és általában az otthon maradást, illetve a részmunkát választja."

"

31

Uma 2006, 4369-4377. o.

28

BIBLIOGRÁFIA!

ANDREW, Nancy" 1983" Women in Japan, history of. In Kodansha Encyclopaedia of Japan, 257-260. Kodansha." FUJII Toshiko" 1983" Women Workers Today. In Kodansha Encyclopaedia of Japan, (8. kötet) 265-266. Kodansha." HARGADINE, Eileen" 1983" Women Workers, Protective Legislation for. In Kodansha Encyclopaedia of Japan, (8. kötet) 269. Kodansha." IWAYA Saori" 1999" Work and Life at a Coal Mine. In Gender and Japanese History. Osaka: Osaka University Press." KAWASHIMA Yōko" 1999" The Labor Market. In Gender and Japanese History. Osaka: Osaka University Press." LEBRA, Joyce C." 1983 " Women and Modernization. In Kodansha Encyclopaedia, (8. kötet) 260-261. Kodansha." MOUER, Ross" 1983" Women in the Labor Force. In Kodansha Encyclopaedia of Japan, (8. kötet) 264-265. Kodansha." OMORI Maki" 1993" “Gender and the Labor Market.” Journal of Japanese Studies, Vol. 19, No. 1 (Winter): 79-102. Stable URL: http://www.jstor.org/stable/132865" PHARR, Susan J." 1983" Women in Contemporary Japan. In Kodansha Encyclopaedia of Japan, (8. kötet) 261-264. Kodansha."


SUGIYAMA LEBRA, Takie" 1984" Occupational Careers. In Japanese Women. Honolulu: University of Hawaii Press." UENO Chizuko" 1999" Gendering the Concept of „Labor”. In Gender and Japanese History. Osaka: Osaka University Press." UMA Rani" 2006" “Economic Growth, Labour Markets and Gender in Japan.” Economic and Political Weekly, Vol. 41, No. 41 (Oct. 14-20): 4369-4377. Stable URL: http://

"

www.jstor.org/stable/4418813"

Kelet, 1/1: 32-40" 2014" CZIMBALMOS Mercédesz Viktória"

Mai vallási irányzatok Japánban - Tenrikyō! Bár mai globalizálodó világunk előtt is különböző és sokrétű transzkulturális eseményeket figyelhetünk meg, a vallástudomány terén a modern korra jellemző, Japánban “új vallási irányzatok” néven ismert jelenségek példaértékűek a vallási eszmék terjedésének, feldolgozásának megismerésében. Eme cikk az egyik új vallási irányzatot mutatja be, kitérve alapítójára, tanaira és jelenlegi helyzetére is.!

Kulcsszavak: modernkori vallási jelenségek - Tenrikyō - Japán - kereszténység buddhizmus"

Czimbalmos Mercédesz Viktória jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Keleti nyelvek és kultúrák japán szakirányú illetve hebraisztika szakirányú képzésén vesz részt."

"


Úgy vélem dolgozatom fő témájának bemutatásához először a Japánba érkező kereszténységről, illetve annak terjedéséről kell néhány szót ejtenem, hiszen a nyugati eszmék beáramlása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a napjainkban is létező új vallási irányzatok teret hódíthassanak a szigetországban. " Bár az első keresztények már a 16. században megjelentek Japánban, a vallás igazi, nagy volumenű terjedése csak a 19. században következett be. Közülük a legismertebb Francis Xavier1

volt, aki 1549-ben érkezett meg és

Nagasakiban olyan közösséget alapított, mely sokáig a helyi kereszténység központja volt annak ellenére, hogy a hívők nem nyíltan gyakorolták vallásukat. 1859-ben az első protestáns térítő, a presbiteriánus James Hebpurn2

is a

szigetországba látogatott, ezen időponttól kezdve igazán jelentős a helyi kereszténység fejlődése. Az élet minden területén jelenlevő egyre gyorsuló modernizációnak és a misszionáriusoknak köszönhetően a 19. században a japán vallási illetve kulturális életben is jelentős változások következtek be – a népesség körülbelül 1%-a vált kereszténnyé. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a japán megkeresztelkedések száma bár igen nagy, korántsem öltött akkora méreteket, mint a koreai félszigeten." Természetesen a történelmi egyházak mellett idővel megjelentek a kisebb, mai értelemben vett szekták is, így a mormonok illetve Jehova tanúinak követői is.3"

Már az Edo-kor (1600-1867) végétől jelen vannak Japánban az úgynevezett „új vallási irányzatok”,4

jp. 新宗教 shinshūkyō: szinkretista jellegű világnézeti

1 Francisco de Jasso y Azpilicueta (1506 – 1552) jezsuita misszionárius 2 James Curtis Hepburn (1815 – 1911) amerikai orvos, misszionárius, nevéhez köthető a Hepburn-féle átírás, azaz a japán karakterek latin karakterekben való lejegyzése 3 SHIMAZANO 1993, 221 o. 4. GÁL “New Age”

32


mozgalmak a 20. század utolsó negyedében és a 21. század kezdetén. A „new age”-eszmék terjesztői olyan új világszemléleti modellt és valláspótló gyakorlatokat akarnak elterjeszteni, melyekkel az európai civilizációt - azon belül a kereszténységet - és a természettudományos gondolkodást alapjaiban támadják és kívánják lecserélni." Míg a nyugati társadalom az új irányzatokhoz hasonló jelenségeket a „new age” – kategóriába sorolja, keleten sokkal inkább spirituális mozgalmakként tartják őket számon. Ezen irányzatok alapítói lehetnek egyaránt férfiak és nők, olyan személyek, akiknek nem túl magas a szociális státusza. Azt gondolom számos európai mozgalom esetében is megfigyelhető, hogy az alapító rossz társadalmi háttere miatt, illetve az őt ért atrocitások miatt a vallásba menekülve próbál valamiféle kiutat találni, a vallás középpontjába is a bizonyos problémák megoldására irányuló célkitűzést helyezi, így az sem meglepő, hogy sok új vallási irányzat fókuszál a személyes válság megoldására, a már említett szociális problémákra, vagy épp a halottakra.5"

Az efféle új, alapított irányzatok gyakran szinkretikus jellegűek, számtalan területről merítik dogmatikájukat, ötvözik az egészen új gondolatokat és a hagyományos illetve népvallásokat is." Tenrikyō - 天理教 ! Mielőtt még rátérnék a tenrikyō történetére illetve tanításaira azt gondolom szükséges az elnevezés magyarázata." A szó három írásjegyből tevődik össze:" 1. ten - 天: ég, menny " 5 SHIMAZANO 1993, 223. o."

33


2. ri - 理: ok, igazság, princípium " 3. kyō 教: tanítás" Ennek megfelelően, azt gondolom „az isteni princípium tanítása” lehetne a legkifejezőbb fordítása az elnevezésnek – amennyiben szükséges bármiféle fordítást is hozzárendelni egy vallási jelenséghez." Az alapító! Nakayama Miki (szül.: Maegawa Miki,1798-1887) akit a vallás hívei csak Oyasamaként ismernek, Yamato tartományban született, földműves családból származott. 1810-ben feleségül ment Zenbei Nakayamához és a leírások szerint hagyományos japán háztartást fenntartva tevékenykedett otthon, háziasszonyként. Amint a dátumokból is látszik, Nakayama Miki az Edo-kor (1600–1867) és a Meijikor (1868-1912) azon periódusában élt, amelyre jellemző volt a változás szele – hisz a feudális rendszerű Japán ekkoriban kezdett a modernizáció talajára lépni. " 1837-ben legidősebb fia lábfájásra panaszkodott, így a nő orvosi segítséget kért. A kezelés nem használt, így a család egy buddhista gyógyítóhoz – Nakano Ichibeihez fordult segítségért. A többszörös varázsigékkel történő „kezelés” hatásosnak bizonyult – egy év alatt kilencszer ismételték meg. Az efféle kezelésekre rendszerint rituális körülmények között került sor, az egész család meghívatott rájuk.6 "

Egy évvel később Miki hátfájdalommal férje pedig szemfájdalommal kereste fel az épp a faluban tartózkodó gyógyítót. A nő elmondásai szerint revelációja volt, egy isteni lélek jelent meg neki, aki elmondta neki a fájdalom okát. A kinyilatkoztatásban az is elhangzott, hogy ez a bizonyos isteni lélek Tenri-o-no-mikoto (天理王命) –

6 Fukaya 2009,. 11–12. o.

34


másik elnevezésén Oyagamisama (親神様 azaz az „isteni szülő”) Nakayama Mikin keresztül jött el, hogy felszabadítsa az emberiséget.7 A kinyilatkoztatást kövezően

Oyasama (azaz Nakayama Miki) körülbelül három éven keresztül egy raktárhelységben tartózkodott és elmondása szerint családi teendőit elhanyagolva különféle diskurzusokat folytatott az „isteni szülővel” – valamint elajándékozta a család tulajdonait, mivel ezt a kinyilatkoztatást kapta elsőként a felső princípiumtól. Ennek hatására – mivel az örökölt tulajdont elajándékozni különös tiszteletlenség volt a felmenőkre nézve – kívülállóként kezelték mind a falubeliek, mind saját rokonaik." A vallás tanításai! A mára már teljesen kiforrott dogmatika szerint az emberiség egy boldog élet leélésére lett megteremtve, így a létezés célja a boldogság elérése, valamint az, hogy felismerjük mindannyian testvérek vagyunk. A tanítások szerves részét képezi az elmélet, miszerint az emberi testek a felső princípium tulajdonai és a bennük lakozó lelkek gyakorlatilag „kölcsönzik őket” az „isteni szülőtől” – akivel egyfajta szülő-gyermek viszonyt tartanak fenn. A tenrikyō világnézete szerint létezik újraszületés: az emberi lélekkel a test halála után a vallás istene rendelkezik, aki akkor engedi ismét szabadon, ha az már készen áll az újraszületésre – így természetesen ha egy tenrikyō családban újszülött születik, rendszerint erős találgatások zajlanak afelől, hogy kinek az újraszületett lelke is lehet a babában. Oyasamán kívül mindenki újraszületik, mivel az ő esete speciális – tudniillik örökké él. A további tanítások szerint az emberek először a jibában (ぢば) jelentek meg. A szó szószerinti jelentése „hely”, valójában azonban egy olyan területről van szó, 7

Terebess Ázsia Lexikon: Tenrikyō."

35


amelyet egy hatoldalú fa oszlop – a kandorai (かんどらい)- jelöl. A kezdeti tanítások szerint ugyan csak ezt a kis területet nevezték jibának, mára az értelmezés kibővült, minden területre, amely valamely módon a tenrikyōhoz tartozik ezt használják.8 Mint

a többi új vallási irányzat, a tenrikyō is szolgál válaszokkal az életben bekövetkező negatív jelenségek kapcsán: mivel az emberek, akik még nem fogadták el a tanításokat úgy vélik, hogy saját erejükből tartják fenn magukat önző lényekké válnak. Lelkük arra manifesztálja őket, hogy szerencsétlenségek érjék őket. Természetesen ezek a jelek arra hivatottak, hogy figyelmeztessék őket arra, hogy rossz úton járnak és más életmódot kell folytatniuk. A tenrikyō felső princípiumának segítségével az életük nyugodttá és boldoggá válhat. Amint sikerült elérniük a boldog létállapotot, hinokishin (ひのきしん), azaz

„napi szolgálat” segítségével

kifejezhetik örömünket és mások megmentésén is munkálkodhatnak.9 Ezek a

cselekedetek gyakorlatilag bármiben kimerülhetnek, lehetnek igazán kicsik, hétköznapiak is – pl. közterek takarítása, vagy akár bármilyen olyan munka elvégzése, amelyet mások nem akarnak megcsinálni. A napi szolgálatok elvégzésén kívül a vallás fontos elemét alkotja a gyógyító imádságok elmondása, illetve a rendszeres szolgálatként minden nap két alkalommal eltáncolandó teodori (手踊り, kéztánc) bemutatása, mely a lélekre leülepedett port hivatott elsöpörni.10 A tenrikyō

kánonának három központi szövege van: az Ofudesaki (御筆先), a Mikagura-uta (神樂歌) , illetve az Osashizu (おさしづ). A vallás követői úgy hiszik, hogy ezen könyvek a felső princípium direkt kinyilatkoztatásának termékei. Mivel mára már

8

Tenrikyō website, Jiba.

9

Tenrikyō website, other.

10

Tenrikyō Resource Wiki, Tenrikyō

36


komplex dogmatikával rendelkező vallássá vált, olyan szövegeket is meg kell említenünk, mint a Tenrikyō kyōten (天理教経典, A tenrikyō doktrinája) Kohon Tenrikyō Oyasama-den (天理教教祖伝, Oyasama élete), illetve léteznek különféle anekdoták is, melyeket Nakayama Mikitől eredeztetnek.11"

A vallás Oyasama halála után! Miután Nakayama Miki „teste eltávozott a fizikai világból” a közösség vezetése Izo Iburira (1833–1907) szállt, aki a nő egyik legjelentősebb követője volt életében. Állításai szerint Oyasama lelkének örök létéből adódóan halála után is képes lesz felügyelni a közösséget – ugyanakkor a világi adminisztratív tevékenységek Izo Iburira hárultak. Vezetése alatt a vallás egy hierarchikus rendszerré vált, mely a tagok számának exponenciális növekedését eredményezte. 1891 és 1896 között a tenrikyō templomok száma 32-ről 1292-re növekedett, Japán összes prefektúrájában elterjedté vált a hit. 1896-ban több mint 3 millió hívőtől szedtek be tagdíjat – ami az akkori populáció 8%-át tette ki.12 Hivatalos besorolását tekintve

eleinte a shintoizmus yoshida13 szektájának egyik ágaként tartották számon. A

Yoshida-iskola doktrínáit nagyrészt Yoshida Kanetomo (1435-1511) dolgozta ki. Nála az alapvető kami a Nagy Magasztos, Taigen Sonjin, minden élő és élettelen dolog forrása. Tanítása szerint ha valaki teljesen megtisztul, lelke a kami lakhelyévé válik. Az ideális belső megtisztulás olyan misztikus tudatállapot, amelyben a hívő a lelkében lakozó kamit imádja. Az Isei és a Yoshida-sintó minden buddhista

11

FUKAYA 2009, 22-23. o.

12 Tenrikyō Resource Wiki, Tenrikyō 13. Terebess Ázsia Lexikon, Sintó.

37


befolyástól mentes volt, a taoizmus hatása azonban megfigyelhető bennük 1908 óta azonban a kyōha shintōt14 alkotó 13 csoport egyikének tekintik.15"

Azt gondolom, a tenrikyō egy meglehetősen jó példa arra, hogy a mai Japán vallásos színterein hogy vegyülhet el a nyugati illetve a hagyományos gondolkodásmód – hiszen egyértelmű, hogy a dogmatika bizonyos pontjain a monoteista, keresztény hit tükröződik – melyet jól bizonyít az, hogy a vallás magában hordozza a buddhista jellemzőket, illetve a japán tradíciókkal átitatott hagyományrendszert is: a szentélyekhez hasonló épületek, a tenrikyō híveinek öltözete, vagy akár az egyes buddhista irányzatok tanításainak, illetve a kereszténység világnézetéhez hasonló egyistenhitről való elképzelés ötvözése egyértelművé teszi, hogy a vallás lényegében szinkretikus jellegű. Az egyház intézményesedéséről kezdve a hívek száma folyamatosan nő, a tagok egy egész „komplexumot” hoztak létre a Narához közeli Tenriben, ahol egyetemet, könyvtárat valamint számtalan szociális intézményt üzemeltetnek. "

"

14 Az ún. „szekta shintō” melyet 1882-ben különválasztottak az állami shintotól, 1903-ban ugyanakkor az ebbe a kategóriába tartozó vallások közül szekták közül 13 államilag elismertté vált.   Encyclopædia Britannica Online, Kyōha Shintō 15

Terebess Ázsia Lexikon: Tenrikyō."

38

BIBLIOGRÁFIA"

Encyclopædia Britannica Online " "Kyōha Shintō.” http://www.britannica.com/EBchecked/topic/325986/KyohaShinto Letöltés ideje: 2013. május 30." FUKAYA Yoshikazu." 2009" Words of the Path: A Guide to Tenrikyō Terms and Expressions. Tenri: Tenrikyō Overseas Department." GÁL Péter" “New Age.” Magyar Katolikus Lexicon. http://lexikon.katolikus.hu/N/New %20Age.html Letöltés ideje: 2013. május 30." SHIMAZONO Susumu." 1993" New Religious Movements. In Religion and Society in Modern Japan: Selected Readings, ed. with Paul SWANSON and Mark MULLINS. Berkeley: Asian Humanities Press." Tenrikyō Resource Wiki" “Tenrikyō.” http://en.tenrikyo-resource.com/wiki/Tenrikyo Letöltés ideje: 2013. május 21." Tenrikyō Website" “Jiba, the Residence, the Home of the Parent.” http://www.tenrikyo.or.jp/en/ newsletter/html/tt5/Jiba.html Letöltés ideje: 2013. május 30." Other. http://www.tenrikyo.or.jp/jpn/?page_id=165 Letöltés ideje: 2013. május 30." Terebess Ázsia Lexikon" “Tenrikyō.” http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tenrikyo.html Letöltés ideje: 2013. május 30." “Sintō.” http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/sinto.html Letöltés ideje: 2013.

"

május 21."

Kelet, 1/1: 41-52" 2014" DÓBER Ágnes"

A Hongaku, vagyis eredendő megvilágosodás! A japán buddhista Tendai iskola egyik meghatározó tanát vizsgálja ez a cikk, kitérve a jelenlegi szakirodalomban található sokféle értelmezésmódra, kialakulásának történeti körülményeire. Említést tesz az Új Kamakura Buddhizmusról Is, annak a hongakuhoz és a Tendaihoz fűződő viszonyára.!

Kulcsszavak: premodern vallási jelenségek - hongaku - Japán - Tendai iskola buddhizmus"

Dóber Ágnes az Eötvös Loránd Tudományegyetem Keleti nyelvek és kultúrák japán szakirányú képzésén vett részt."

"


A hongaku definiálása! Jacqueline Stone több, a hongakuval 本覚 (jp., eredendő megvilágosodás) foglalkozó írásában rámutat arra, hogy az eredendő megvilágosodás tanát nem lehet egyértelműen definiálni; nagyfokú heterogenitás jellemző rá ugyanis mind a tér, mind az idő, mind a hordozó médium szempontjából. Térben nemcsak Kína és Korea Japánhoz viszonyított különbségéről, a Hua-yen és a Tendai iskola másságáról, de a Hiei hegyen belül, a különböző tanítói leszármazások földrajzi elkülönését is érthetjük. Időben a 12. századtól a 18. század elejéig terjed a vizsgálandó spektrum - hatása még annál is tovább -; a hordozók pedig több műfajúak, így kommentárok, vitairatok, rituális kézikönyvek vagy szóban átadott tanítások jegyzete, és nagyrészt feldolgozatlanok. (Ezen iratok értelmezését nehezíti, hogy Oda Nobunaga pusztítása után sok elveszett szöveget a Kantō-i tanítói központokból pótoltak, amelyek viszont nem egyeznek feltétel nélkül az Enryakuji szövegeivel.) Egyértelmű hogy ilyen nagy formátumú vizsgálandó anyag nem illeszthető be egyetlen definicióba." Bizonyos tanulmányok és kötetek úgy festik le a hongakut mint a felfogható világ teljes igenlésének, a tökéletlen lét tökéletessé avanzsálásának, a vallási gyakorlat elvetésének és a korrupciónak a doktrinája; azonban kérdéses hogy egy ennyire bomlasztó elképzelés hogy maradhatott fenn ennyi időn és iskolán keresztül. Van, aki egészen az etnocentrizmussal, a kultúrális sovinizmussal hozza összefüggésbe1, különösen a kritikai buddhizmus, köztük Hakayama Noriyaki."

Maga a hongaku terminus egy hatodik századi kínai apokrif szútrából származik, a Daijō kishin ron-ból (大乗起心論, Awakening of faith in the Mahayana, 1

Például Habito Tendai Hongaku Doctrine and Japan’s Ethnocentric Turn c. tanulmányában. Számomra nem hozott markáns érveket, amelyek a hongakut valóban összekötnék ezzel az érdekes fordulattal.

41


kín. Ta-sheng ch’i-hsin lun). Ebben a szövegkörnyezetben egy potenciált jelent; minden tudattal rendelkező lény már eleve birtokol egy megvilágosodott, tiszta tudatot, melyet a tudattalanság fed el, s így a gyakorlat célja az eltemetett tiszta tudat előhozása lesz. Indiai elődjének a tár-tudatot (store consciousness) sorolhatjuk, a tiszta és romlott magvakkal, ahol utóbbi kigyomlálása vezet el a megvilágosodáshoz - azonban ez a folyamat életeken át tarthat, s úgy tűnik, KeletÁzsiában már nem voltak ilyen nagy türelemmel2."

Japánban az elképzelés a Kamakura korban, a 12.-14. században kap életre, de pontos datálását nehezíti a szövegek utólagos hagyományozása nagyobb mestereknek, és a szövegek attributálásának elfogadásával és elvetésével együtt változik a megjelenés kora is. Első szövegbeli előfordulása Kūkai írásaiban található3, aki ezoterikus tanként foglalkozik vele, illetve a Tendai hagyomány úgy

tartja, hogy Saichō Kínában szerzett róla ismereteket; ennek egyik első írásos emléke a Kankō ruijū4 ."

Hogy pontosan mi is volt a hongaku, azt a tanítói leszármazások, kor és földrajzi elhelyezkedés szabta meg az adott szerzetes, esetleg világi hívő számára. Véleményem szerint Jacqueline Stone-nak van igaza, amikor az eredendő megvilágosodást olyan gondolati rendszer részeként kezeli, amely lehetővé tette az újabb és újabb párbeszédet és átértelmezést, egyfajta paradigmaként működve. Amit feltétlenül jelentett, az a pillanatra lecsupaszított megvilágosodás teológiai

2

STONE 2003, 5. o.

3

STONE 1995

4

GRONER 2002, 384 o. 37 jegyzet. Sajnos japán írásmódját nem találtam meg.

42


alapja volt; az az elképzelés - talán hit - hogy egy eredendő tisztaság lehetővé teszi a megszabadulást, még az egyre fogyó lehetőségeket kínáló mappō5 korában is."

A hongaku angolra fordított terminusában még nincs konszenzus, előfordul az original, originary és az inherent enlightenment is; sokak szerint egy se fedi le igazán valós jelentéstartalmát. Itt magyarul az eredendőt választottam eredeti helyett, mert úgy találom az ‘eredeti’ feltételezne egy ‘másolatot’." Az eredendő megvilágosodás nem csak exoterikus, elméleti tanítás volt, hanem minden bizonnyal részét képezte a rítusoknak is; a potenciál feltételezése nem negálta a vallási gyakorlatok igényét, csupán nem kellett feltétel nélkül kiemelődnie térben vagy időben, mint azelőtt - és amellett - sok más ilyen aktusnak. A Shinnyokan6

című szöveg például határozottan állítja, hogy a tudatlanság

megszűntetése hosszú és fáradságos munka amely csak a rendszeres gyakorlással érhető el; ugyanez a szöveg egyébként említi a nembutsu 念仏 alkalmazásának lehetőségét is, feltéve hogy közben a hívő a lét kettőségtelenségére összpontosít. " A rossz karmájú cselekedetek, ha az egyén végzetéhez tartoztak, elengedhetetlenek voltak és nem zárták ki megvilágosodását; máspedig a megvilágosodottat, mint aki kioltotta magában az összes rossz szenvedélyt, nem tartották ilyen tettek végrehajtóinak."

A környezet: a Tendai iskola és a Kamakura kor! A japán Tendai iskola alapítója, Saichō 最澄 (767-822), miután Narában felszentelték, a Hiei hegyre vonult vissza, politikai előrejutás helyett az aszketikus-

5

末法, jp., ‘A dharma hanyatlásának kora’ Az utolsó a három buddhista korból, amelyben a

megvilágosodás egyre nehezebb, az emberek képtelenek követni Buddha tanításait. 6

A Shinnyokan-t és a Shuzenji-ketsu-t elemzi STONE ezen érvek megcáfolására STONE 1995

43


filológiai életmódot választva. Ekkor terelődik figyelme Zhiyi, a Tiantai mester szövegeire, amiket eddig még nem tanulmányoztak előtte.7 Érdeklődését mutatja,

hogy a Yakushinak szentelt épületet átnevezi az Egy Kocsi Nyugtató és Elmélkedő Helyre.8 "

Mivel Kanmu tennō 桓武天皇 (uralkodott i. sz. 781-806) székhelyét Heijōkyōból Heiankyō-ba helyezi át, a kor geomanciájá szerint Saichō hirtelen kedvező pozícióba kerül; bebocsájtást nyer az udvarba, majd 804-ben kínai tanulmányútra küldik. A nehézkes kezdet után 804 májusától 805 szeptemberéig főleg a Tiantai hegyen tanul társával Gishinnel, későbbi utódjával, mind exoterikus mind ezoterikus anyagokat, rengeteg szöveget másoltatva és magával hozva útjáról9."

A kínai Tientai, melyet Zhiyi 智顗 (538-597) alapított, az északi és déli hagyományokat kívánta egyesíteni, ugyanannyi figyelmet szentelve a gyakorlatnak mint az elméletnek. Fő szentirata a Lótusz szútra, három fontos szövege pedig a Lótusz szavai és kifejezései (jp. Hokke monku 法華文句), a Lótusz mély jelentése (jp. Hokke gengi 法華玄義), és a Nagy megszűnés és elmélkedés (jp. Maka shikan 摩訶止観), melyeket az alapítónak tulajdonítanak. Egyik fontos tanítása a Háromrétű igazság, miszerint minden üres, minden ideiglenesen létező és minden egyszerre üres és ideiglenesen létező (ez utóbbi az értelem). A kínai iskola nem volt olyan rendszerezett és központosított, mint a későbbi hagyományok azt beállítani kívánták, és már korai szakszában megjelentek ezoterikus elemek is. A buddhista

7

BOWRING 2005, 116 o.

8

BOWRING 2005. One-Vehicle Calming and Contemplation Hall, Ichijō shikanʻin, 一乗止觀院

9

BOWRING 2005. 118 old.

44


üldözések után megszűnik valódi referenciának lenni, és a japán Tendai a maga útján fejlődik tovább10."

Visszatérve Japánba, Saichō konfliktusba keveredik mind a Nara-i iskolákkal, mind Kūkai-al, politikai, gazdasági és vallási okokból. Van egy doktrinálisan nagy vitája a Hossō szektával 817-822-ig a megvilágosodás lehetőségeiről; a régebbi iskola Három Kocsis (vagyis öt különböző képességbe soroló, melyből egy kategória nem képes a nirvana elérésére) tanával szemben a Tendai Egy Kocsis, vagyis a mindenki számára elérhető megvilágosodásról érvelt. Természetesen ez a mindenkire kiterjesztett potencialitás előfeltétele volt a hongaku létezésének." A kiépülő Tendai, bár Saichō egy lazább, a Fanwang jing-en alapuló felavatási előírások bevezetésére nyújt be petíciót, komoly filológiai képzésre rendezkedik be; tizenkét éves tanulás alatt ezoterikus és exoterikus tanulmányokat is kell folytatniuk a noviciusoknak, s később nagy jelentősége lesz a vizsgáknak, vitáknak - mely során megengedett technika lesz egy szövegrészlet kontextusból kiemelt értelmezése, kétségtelenül hozzájárulva a hongaku folyamatos újrainterpretálásához is. Emellett, mivel a szekta eme komoly képzése a századok során rendületlenül termelt ki nagy gondolkodókat, értelmetlennek tűnik az a feltételezés, hogy a hongaku hanyagságra buzdította volna őket. Ahogy Kuroda Toshio is értelmezte: a domináns intézmények - a Nara, a Tendai és a Shingon mivel nagy vallási és politikai hatalommal bírtak, olyan jellemzőkkel is bírtak amelyeket az utókor korruptnak titulál. Az említett utókor ezen értékítélete azonban félő, hogy már egy másik vallási eszményen alapszik, mint ami a koré volt." Az iskola és az állam kezdetektől való összefonódását mutatja az is, hogy szerzetesei az államnak képződnek, három kategóriába sorolódva: kokuho-k, a 10

DE BARY 2006, 1. kötet, 132 o.

45


beszédben és tettben remekek, akik vezetőkké válnak, a kokushi-k, a beszédben remekek, akik a nemzet tanáraivá lesznek, és a kokuyō-k, a tettben remekek, akik a nemzet szolgálatába állnak, karitatív tevékenységet végezve11. Utóbbi típus volt

Kūya 空也 (903-972) is, a Tiszta Föld Iskola egy előfutára." Saichō korai halálával egy időre meggyengül a Tendai, de a Fujiwarák hatalomra jutásával ismét megerősödik. Az ezoterikus, a hosszú életet és egézséget biztosító ritusaikért becsült szerzetesek magas pozicíókba jutnak, a nemesség bizonyos tagjai szerzetesnek állnak, földeket adományoznak -

ezek

fölött később megtartják az uralmat, így az iskolán belüli vezető poziciók is egy adott származási körre szűkülnek -, és a nemesi támogatók mentén egyre erősödik a széttagolódás, a különböző titkos tanításokat átadó tanítói származási vonalak rendszere12. Amikor a hatalom már nem csak a nemesség és a szerzetesség

kezében van Heiankyōban, hanem egy harmadik fél is megteremti székhelyét Kamakurában, a Tendai iskola tanítói központokat hoz létre Kantō-ban." Kuroda Toshio 黒田俊雄 kenmon és kenmitsu taisei (jp. 権門体制 és 顕密体制, ‘az uralkodó elitek rendszere’ és az ‘exo- és ezoterikus rendszer’) paradigmájával dolgozva, vagyis hogy a középkor meghatározó intézményei továbbra is az exoterikus-esoterikus Nara, Tendai és Shingon iskolák voltak, és hogy a hatalom megoszlott a nemesség, a harcos osztály és a buddhista iskolák között, jobban érhető a hongaku nagy hatása. Hiszen politikailag ekkor virágozhatott a Tendai, s ha ekkor jelenik meg, a 12.-14. között, a hongaku, befolyása és részben összetettsége és töredezettsége is jobban érthető."

11

DE BARY 2006, 1. kötet, 130 o.

12

GRONER 2002, első fejezet.

46


Az eredendő megvilágosodás értelmezése! Középkori szövegekben a hongaku, a hongaku mon (jp., eredendő megvilágosodás tana 本覚門) és a hongaku hōmon (jp. eredendő megvilágosodás doktrinája 本覚法門) kifejezésekkel találkozni; ezzel szemben a tudományos diskurzusban a hongaku shisō (jp., eredendő megvilágosodás gondolata 本覚思想) kifejezés van jelen.13 Először Shimaji Daitō 島地大等 használja, felhívva a figyelmet

egy fontos, de addig tanulmányozatlan jelenségre. Az ő szemében a hongaku a buddhista filozófia csúcspontja, egy olyan mátrix amiből a későbbi iskolák kinőnek, ugyanakkor egyben a tapasztalati világ helyeslője is." Kuroda Toshio a hongakuban látta azt az átfogó ideológiát, amely segített fentartani a középkori hatalmi egyensúlyt; nagy hatása, rítuális alkalmazása révén pedig a kenmitsu taisei nagy része is lehetett. Mások az archaikus japán mentalitás egyfajta továbbélését látják benne, míg a kritikai buddhizmus képviselői ostorozzák egy olyan metafizikai szint beépítéséért amely eredetileg nem volt jelen a buddhizmusban és teljesen ellentmond az én-nélküliség doktrinájának, legitimizálva a fenálló társadalmi rendet. Ruben Habito eszközként értelmezi, amely segített a világ nondualitására, ürességére történő ráébredésben.14"

A hongaku és az Új Kamakura Buddhizmus kapcsolatának értelmezése mentén a tudományos világ több táborra szakad. Az egyik, főleg Shimaji Daitō által képviselt oldal folytonosságot vél felfedezni a Tendai hongaku és a Kamakura korban újonnan alakuló iskolák között, az eredendő megvilágosodás olyan mátrixot alkotva amelyből a későbbi szekták kifejlődhettek. A szakítást valló frakció főleg a

13

STONE 1995.

14

HABITO 1996.

47


Nichirenshū és a Sōtō zen irányokhoz közel álló tudósokból áll; a különbségek keresése nyomán alkotják meg azon felfogásuk, hogy míg a Tendai hongaku elméleti, addig a Nichiren hongaku inkább gyakorlatias volt, eljutva egészen addig a pontig, hogy Nichiren elutasította a Tendai hongaku elképzeléseit. Talán érthető az a kritika, hogy saját iskolájuk és iskolaalapítójuk presztizsének emelésére szolgál inkább ez efféle vélekedés. A szintetizmus tábora leginkább Tamura Yoshirō 田村芳朗 nevéhez fűződik, aki a hagyományos tézis-antitézis-szintézis modellt látja megvalósulni az eseményekben, figyelembe véve a különböző iskolák alapítóinak más történelmi hátterét is.15"

A már korábban említett Jacqueline Stone egy új megközelítést terjeszt elő: mind a Tendai hongaku, mind az Új Kamakura Buddhizmus tanaiból egy új paradigma rajzolódik ki, ahogy közös vonásaikat elemzi. Eszerint tehát a hongaku egy olyan gondolati rendszer része, amely a középkori vallási diskurzust uralta, lehetővé téve az áthallásokat, átvevéseket különböző iskolák között16. Ez a hongaku

heterogenitásával, óriási időbeli és földrajzi kiterjedésével jobban összhangban álló értelmezési mód." A kiemelt közös vonások a következők: a pillanat megváltó erejének súlyossága, az első lépés elégségessége, a megvilágosodás mint ami egy tényezőn múlik, a rossz karma gátló erejének tagadása és a magábanfoglaltság. Ebben a rendszerben a hirtelen megvilágosodás volt az ideális, amely az eredendő tiszta tudat aktualizálását, a tudatlanság megszűntetését jelentette. Ami pedig eddig az első lépésnek számított az most az egésszé válik; a hit, egy egyszerű gyakorlat, egy

15 A megoszló vélemények összefoglalása található mind Stone könyvében, mind Reconsideration cikkében. 16

Többek között lásd STONE 1995.

48


kimondott fázis alkotja a leröviditett utat a megvilágosodáshoz. Az elem amin múlik vagy az ítélőképesség - a Tendai esetében -, vagy a hit lesz - általában az új iskoláknál -, s ez jelenti a szociális és politikai választóvonalat. A hit-rendszerek ugyanis elvetik az uralkodó osztályok rituális gyakorlatát, így természetes módon ellenállásba ütköznek. Ez a tényező és a pillanat mindkettője magában foglalta a megvilágosodást, amelyet az eddigiekkel ellentétben nem gátol már a rossz karma, talán a Heian korra jellemző mappō és pokol félelmének hatására." Fontos érv, hogy a hongaku és az új iskolák is ugyanazokra a társadalmi, politikai, kultúrális viszonyokra reagáltak ami a Kamakura kor környékét jellemezte. A genetikus séma, amellett hogy az új iskolák érdekeit szolgálja, leegyszerűsítő és túlontúl a modern kor szemszögéből, visszatekintve kíván értelmezni, felállítva egy lineáris származási vonalat amelynek csúcspontján maga áll." Minemellett a hongaku táptalaját képezhette a kor másik fontos rendszerének, a honji suijaku-nak 本地垂跡 (‘eredeti talaj - nyom’ mely szerint a japán kamik a buddhák megnyilvánulásai), amely integrálta az őshonos kami-kultuszokat a kenmitsu taisei rendszerébe. Bizonyos vélemények szerint ugyanis az eredendőideiglenes kettőség egy tendai gondolati kategória, de ennek ellentmond a kamik régebb óta folyó, a buddhista panteonba való beemelése, valamint a más kulturákban, például indiában végbement hasonló folyamatok léte. A rítusok szintjén persze az ilyen összekötettések jelen lehettek, hiszen maga a Hiei hegy Sannō kultusza is egy igen erős ilyen típusú megfeleltés volt. További kérdéseket vet fel a tükör hongakuhoz kapcsolt kultikus használata is, amely tárgyat a kamikultuszokban is nagy tisztelet övez." Ami biztos a honji suijakuval és rítusok kérdésével kapcsolatban, az az, hogy a hongaku nem egy eszmerendszeri vákuumban létezett, és szükségszerűen 49


kapcsolatba került olyan elképzelésekkel, elemekkel, amelyek saját logikai rendszerén kivülre estek, ezek hatására módosult, velük kiegészült, különösen a ritualizáció során." Egy másik érdekes kérdéskör a hongaku és a nők kapcsolata; hiszen minden eredendőség ellenére a nők a Hiei hegyről ki voltak tiltva (nyonin kekkai/kinsei 女人結界／禁制), amely egyben - bizonyos értelmezésekben - a megvilágosodásból való kirekesztettséget is jelentette. Bár az igaz, hogy a specifikusan ezt kimondó tan, a Goshū, vagyis az Öt Torlasz tana fokozatosan jelentőségét veszti a középkorban, míg olyan iskolaalapítók mint Nichiren és Dōgen határozottan ellenzik a női tisztátlanságról alkotott elképzeléseket, az efféle rituális térből történő kitiltások pont a Kamakura kortól erősödnek meg; attól a kortól, amikor a hongaku gondolati rendszere éppen kialakulóban van, majd virágkorát éli, és attól a kortól, amikor a Vér Tál szútra ( jp. ketsubonkyō 血盆経) népszerűsége felemelkedőben van." Kétségtelen, hogy az eredendő megvilágosodás, annak sokféle interpretációja, alkalmazott módja rengeteg ellentmondást rejt magában, már csupán a felölelt idő és tér alapján is. Nagyfokú heterogenitása, az Új Kamakura Buddhizmussal közös doktrinális vonások viszont arra engednek következtetni, hogy itt több mint egy jól meghatározható tanról van szó; Stone paradigma-elmélete ad egy olyan átfogó, értelmezési lehetőséget, ami a korábbi ellentmondásokat orvosolni látszik. 

50

BIBLIOGRÁFIA"

BOWRING, Richard." 2005" The Religious Traditions of Japan 500-1600. Cambridge: Cambridge University Press." DE BARY, Willaim Theodore, szerk." 2006"

Sources of Japanese Tradition. New York: Columbia University Press."

DEAL, William E." 2001" “Original Enlightenment and the Transformation of Medieval Japanese Buddhism by Jacqueline I. Stone, Review”. Journal of Japanese Studies vol. 27, No. 1 (Winter), 232-237. o." DOBBINS, James C." 2002" “Original Enlightenment and the Transformation of Medieval Japanese Buddhism by Jacqueline I. Stone, Review”. Harvard Journal of Asiatic Studies vol. 62, No. 1 (June), 195-200. o." GRONER, Paul." 2002"

Ryōgen and Mount Hiei, Japanese Tendai in the Tenth Century. Honolulu: University of Hawaii Press."

HABITO, Ruben." 1996" Originary Enlightenment: Tendai Hongaku Doctrine and Japanese Buddhism. Tokyo: The International Institute for Buddhist Studies. " 1997" Tendai Hongaku Doctrine and Japan’s Ethnocentric Turn. In Pruning the Bodhi Tree: The Storm Over Critical Buddhism, szerk. Jamie HUBBARD and Paul L. SWANSON, 374-387. o. Honolulu: University of Hawaii Press. " SHIRATO Waka." 1987" “Inherent Enlightenment (hongaku shisō) and Saichōʻs Acceptance of the Bodhisattva Precepts”. JJRS 14/2-3."


STONE, Jacqueline." 1995" “Medieval Tendai Hongaku Thought and the New Kamakura Buddhism, a Reconsideration”. JJRS 22/1-2." 1997" “Originary Enlightenment: Tendai Hongaku Doctrine and Japanese Buddhism by Ruben L. F. Habito, Review”. Monumenta Nipponica, Vol. 52, No. 4 (Winter), 563-566. o." 2003" Original Enlightenment and the Transformation of Medieval Japanese Buddhism. Honolulu: University of Hawaii Press."

"

52

Kelet - egy folyóirat nekünk! A CÉL! Egy netes elérhetőségű orientalisztikás folyóirat létrehozása a hazai diákság számára. Ez egy olyan fórumot teremtene, ahol gyakorolhatják fordítási, kutatási képességeiket, illetve hasznos információkat, tippeket kaphatnának régi és jelenlegi diáktársaiktól."

KI?! Bárki, aki keleti tanulmányokat (kínai, koreai, japán, mongol illetve tibeti szakterületek) folytat/folytatott jelentkezhet magyar nyelvű anyagával. A benyújtott szöveget nem muszáj külön erre a célra írnia/fordítania."

HOVA: A folyóirat minden hónap 25.-én jelenne meg letölthető pdf-ként a keletafolyoirat.wordpress.com weboldalon, publikált tudományos folyóiratok mintájára szerkesztve."

Ha érdekel, látogasd meg a keletafolyoirat.wordpress.com weboldalt, vagy írj az [email protected] címre!!

"

A következő szekciókba lehet anyagot benyújtani az alábbi kritériumokkal:" ‣ Műfordítás: " •･ bármilyen keleti nyelven írott irodalmi igényű szöveg illetve szövegrészlet fordítása, min. 1 oldal terjedelemben (magyarul)" •･ a beküldött fordítás mellé kérjük az erdeti szöveg csatolását is (jó minőségű fotó, szken, illetve netes elérhetőség is elfogadott), annak bibliográfiai információjával együtt" ‣ Tudományos tanulmány/cikk fordítása:" •･ bármilyen nyelvű tudományos szöveg illetve szövegrészlet, min. 1 oldal terjedelemben (magyarul)" •･ a beküldött fordítás mellett szerepeljen az erdeti szöveg bibliográfiai információja" ‣ Saját kutatási anyag:" •･ magyarul írodott saját, tudományos törekvésű munka min. 5 oldal terjedelemben, bibliográfiával, lábjegyzetekkel ellátva" •･ öt darab kulcsszó megjelölése" •･ max. 150 szavas rövid összefoglaló csatolása" ‣ Beszámoló:" •･ 1-2 oldalas magyar nyelvű esszé" •･ tematika: " - cserediák/külföldi tanulmányi tapasztalat, " - ‘bárcsak elsőben tudtam volna’, " - tanulási tippek és trükkök, " - itthoni élmények az orientalisztikával kapcsolatban" - ismertető egy kevésbé ismert témáról, amely a saját kutatási anyag szekcióba azonban nem illik bele" A jelentkezéshez emellett szükséges a beküldő volt illetve jelenlegi egyetemének és szakának megjelölése.

54

KELET! A hazai orientalisztikás diák folyóirat!

Recommend Documents