.R873
ENT
Err
QL 461 R873 ENT
m m m
XIV.
kötet. 1907.
^rh
Január— Február
1-2.
füzet.
tíá
m
ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIKAT
<*.<>,
különös tekintette! a hasznos és kártékony rovarokra.
D«-
BEDÖ ALBERT DR
$9
-
D R CHYZER KORNÉL
BÍRÓ LAJOS
'
MOCSARY SÁNDOR
ENTZ GÉZA
KÖZREMKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK
A.
AIQNER LAJOS
és
ERN.
CSÍKI
Siti
i&S&fe
BUDAPEST, 1907 A
ROVARTANI LAPOK SZERKESZTSÉGE IX.,
ERKEL-UTCZA
és
KIADÓHIVATALA
12.
Megjelenik minden hónap els napján, július és augusztus havak kivételével Elfizetési ára egész évre 8 kor
1
Tartalom. Standfuss Af.
Enin
Csiki
A
:
fajok keletkezése és átalakulása.
Magyarország
:
Wachsmamn Ferencz:
...
...
I
...
....
7
környékének bogárfaunája....
._.
11
...
23
szú-féléi VII.
Pajta
...
...
... ... Dr. Zilahi Kiss Endre: A ménekrl. Magyarország pillangói. XVIII. A. Aigner Lajos
...
...
3
:
különfélék.
Emomologiai eladások.
...
...
...
...
...
...
...
...
40
A
hernyó tápláléka.
...
...
...
...
...
...
...
...
41
A
Phylloxeráról
Ferencz-.
V.
vy
A
D. E.
...
Mérges hernyók...
...
...
...
...
...
..
...
...
— — — — — — —
Oicindela campestrisröl
...
...
...
...
42
...
...
43 48
...
...
43
Irodalom.
Ern: Magyarország
Csiki
Miiller
K.,
•Petri
kir.
magy.
szakosztálya Utcza
ülést
16.)
bogárfaunája. Ismertetés.
Formánek
& Weise mveit
Reitter
A
J.,
Meyer
...
...
Társulat
hónap els péntekén
Vendégeket szívesen
Heyden.
I\,
Ern.
ismerteti Csiki
Természettudományi
minden
tart.
R.,
(VIII.
48
állattani Eszterházy-
lát.
A budapesti entomologusok minden pénteken este a Kaszásféle
(Muhr utóda) vendéglben (Rákóczi út 44
)
találkoznak.
Kedvezmény; Az 1897., 1898..
1899
,
1905-iki teljes évfolyammal
áron Ára 6
1901.,
1902.,
szolgálhatunk.
kaphatják. Az elbbi kötetekbl csak
kor.
Az
I.
és
III.
czimzendök.
Új
a
1904
1903,
elfizetk II.
kötet
és
relé
kapható,
kötetet készpénzen visszaváltjuk.
Az elfizetési összegek 12.)
1900.,
még
kiadóhivatalunkhoz
(IX.,
Erkel utcza
A
fajok keletkezése és átalakulása. Dr. Standfuss M. nyomán.
A dr.
svájczi természettudományi társulat 1905. évi
közgylésén eladást tartott, melyben 30 év óta folykísérleteinek eredményét összefoglalta 1 ). Kivonatban közöl-
Stand fuss
tatott
fontabb
jük fejtegetéseinek
részleteit.
Arra a kérdésre, vájjon egymáshoz közel
vagy állatalak önálló fajok-e vagy sem
küls formájából
és
következtetéseket logiai
természet
morphologiai
levonni. ;
nem
álló
két növény-
lehet
amaz alakok
különbségeibl
A dönt
attól függ,
?
alapelv
vájjon az illet
végérvényes
inkább ivarérett
physoállat-
vagy növényalakok, ha egymással párosodnak, képesek-e állandó, phylogenetikusan fennmaradható utódokat nemzeni vagy sem.
Igenl esetben egy fajnak keretébe tartoznak, ellenkez esetben pedig nem. Morphologiai bélyegei közt van bizonyára minden fajnak specifikus érték is, azaz olyan, melynek alapján a legrokon fajoktól biztosan megkülönböztethet. Ámde az organismusok összvilágában nem ismerünk olyan testi bélyeget,
közelebb
álló
melynek specifikus értéke lenne. Ugyanazok a morphologiai sajátságok, melyek bizonyos szervezeteknél a rokon fajok megkülönhasználhatók és megbízhatók, más szerveugyanarra a czélra nem állják meg helyüket, st zetekre nézve teljesen értékteleneknek bizonyulnak. Említenek ugyan mind az állatvilágból (bizonyos Salmonidák és Leporidák), mind a növényböztetésére teljesen
országból (néhány Composita, Graminea stb.) kivételeket amaz alaptörvény alul, midn állítólag kétségtelenül különálló fajok
korcsnemzedéket hoznak létre. De feltéve, hogy eme korcsoknál csakugyan fennmaradhatási képességgel bíró egyénesoportokról van szó, akkor is az ily nagyon egymással
szaporítóképes
szórványos kivételek principiális fajra,
nem
ingathatják
meg ama physiologai bélyeg nem egy vagy más
értékét a „fajra" nézve, mert az
hanem a
„fajra"
egyáltalában vonatkozik.
Resultáte dreissigjahriger Experimente mit Bezúg anf Artenbildiwg und Umgestaltung in der Tierwelt. i)
Die
A.
J
s
erre a
hasznait
nevezett tudós vizs-
nagy
czélra a mesterséges keresztezést
amire,
tékben végezte,
vonta
megbízhatóságát
Ezen tételek gálat alá
Aigner La
megjegyezve,
mellesleg
mér-
55,600
lepkét
fel.
Hogyha különböz családokhoz az annak következtében letojt
tartozó
fajokat
peték mindenkor
párosított.
teljesen
meddk-
nek bizonyultak.
De még sikertilt
elpusztultak.
Csak
imago állapotig
nstény
ata
legújabban
felnevelni,
legjobb
t.
a
i.
vénre
CSUpa hím
is
Ugyanazon nemhez tartozó
jól
különböz
két
DiMna Tüiae hím
esetben
akkor pedig
származó
ivadékát. 500 példány Után 20
eredmény, de az
volt az
mert
sikerült
párosodásából
sem
keresztezése
fajok
második vedlésig felnevelni,
a
fajnak
tartozó
nemekbeli
véve utódokat,
egészben
hernyókat
a
nemhez
különböz
a
eredményezett
ivadékot
az
és Smerinthus
kifejldött korcs
volt.
fajok párosítása,
nagyban
foly-
többnyire eredményezett utódokat, de
tatott kísérletezés mellett,
sok esetheti csak hímek fejldtek ki vagy ha nstények is, akkor ezek satnya torzpéldányok voltak, vagy a nstény petefészke nem tartalmazott petecsírákát vagy csak csenevész petéket;
egyes esetekben azonban,
midn
bályos arányban létrehozta
s a nstények a rendes petemennyikeresk párosodása ís végbe ment. 11%-ból egészséges petéknek csákó
séggel
voltak
el
mégis
a
hernyó,
melynek
sikerült: nyilván
nem
volt
meg
a
egy
egyetlen
felnevelése
energia. Szóval, az egyazon genushoz
sébl egyáltalán nem
sza-
—
látszólag teljesen
a
kelt ki a
sem
látva,
nemet
az ivadék mindkét
hernyóban
a
tartozó fajok
esetben
kell
élet-
keresztezé-
tennmaradhatasi képességgel
lehetett
bíró
keverék alakot felnevelni. Hol van tehát az
nj
fajok kialakulásához
szükséges diver-
három különböz alakcsoportot kell a kísérleti ellenrzésnél szemmel tartani. 1. A faj közt mutatkozó kisebbszer, ingadozó és látszólag spontán fellép új képzdések s egyénenkint fluctuáló ismeretlen eredet változások. 2. Állandóan fellép, többnyire jellemz új képzdések, melyek általában megegyeznek a D e V r i e s, gentiának
C orré
M
e n
(1
a
n e
1
s,
kezdete?
L a n g
latszik,
H
A.,
a
t
ebben
e s o n,
a
tekintetben
D
a v e n p o
vizsgálódásai folytán a „nmtatio"
tesekké vált alakokkal.
Az
Úgy
,,.
eddigi vizsgálatok
A
helyi
név
alatt
r
t
és
ismere-
fajták, az éghajlati varietasok.
kiderítették,
hogy az
1.
kategóriába
A
fajok
keletkezése és átalakulása.
3
formáknak alighanem csak abban az esetben leh«t jelentsége, mint fajképz tényezknek, hogyha spontán jellegük' csak látszólagos, azaz, hogy tényleg a külvilágnak ismétld befolyása tartozó
állandókká
folytán létrejutván, az által
fokozódtak,
hogy
vagyis,
egyeznek a
okozat
A
kategóriával.
3.
-2.
váltak és
és hatás
különválása
határozott
elejétl fogva
itt
különböz
a
alakoknak,
mutatio és törzsalak, vagy mutatio és mutatio között
feltn
eltérés arra vezette
ezeket
a
mutatiókat
mondhatnók
még
kezd,
:
De V r
i
nem
el
hogy a
mutatják,
t.
mutatiók az
Ámde éppen
átöröklésnek
holott a faj közt való párosodás
átmeneti
tényleg
nem
ritkán
elemi
fajokkal
hogy
alakok
iránt,
van-e dolgunk.
összefüggésben a
állhat
igen valószíntlen,
az a körül-
más
egészen
teljes
képét
hiányát,
nemz párok közötti megjelenésükben ingadozó
alakok jelentkeznek, kétely támadott az
ban
is
mindig a
morphologiai
sorozatok,
hogy
máskép
készült fajoknak tekintsék,
es, átmeneti
közben
a
i.
a
állandóan
követit,
és
t
vagy miként
vagyis annak, amit a szerz keresett.
mény,
e s
fajoknak
elemi
meg-
csoportot, a „mutatiókat", 187G
óta ellenrzik és tanulmányozzák a búvárok. Az
mutatkozó
lassan lassan
tekintetében
hogy a mutatiókA fajképzdésnél
mutatiók
viszont a mutatiók
kialakulása,
fajokká
de
kialakulnak.
Ennélfogva számos fajnak ugyanazon helyen elforduló, csak az egyik ivarnál fellép alakokat is mutatióknak kellene tekintenünk.
íj hímje vagy nstényének dimorphismusának szokták nevezni. Ez a jelenség különösen a PapilioEzt a jelenséget az illet
és Colias-nemben igen gyakori. Ily esetekben a rokon fajokuá
találkoznak igen gyakran
teljesen azonos mutatiók
A
mutatiók egész sorozatai.
sem
sikerült a
mutatio
divergentiáját megfigyelni az ivadék pedig typus.
nem
tenyésztési kísérleteknél
vagy
volt
törzsalaknak
1
is
vagy azonos
bármi
még
soha-
physiologiai
a peték mindig egészségesek voltak, kevésbbé szaporítóképes, mint a nemz:
Hogyha efféle physiologiai divergentiákat meg lehetne más színben látnók az illet mutatiókat.
állapítani,
A
vizsgálandó
3.
kategória
a helyi
fajták
csoportja.
Itt
szerz els sorban a helyi fajtákat oly példányokkal párosította, amelyek bár csekély, de tisztán észrevehet morphologiai különbségeket tüntettek
fel
ingadozó átmeneti divergentia
nem
:
a létesült keverék ivadék rendesen egyénileg
alakok
sorozatát
volna: a korcsnemzedék
mutatta.
Oly physiologiai
amely a nemzésnél érvényesült nem volt kevésbbé szapora, mint az
volt észlelhet,
4
Atg ner Lajos.
.1.
Ha
alak.
eredeti
efféle
divergentia csakugyan fennforgott, úgy az
nagyon csekély lehetett. Másként mutatkozott az eredmény és var. mendica
nev
Cl. 1 )
korcsnemzedék a küls megjelenésben tatott a két szüli fajta között.
A
párosításánál.
hasonló
párosodása után
és mendica
rustica 6
Spilosoma rustica Hb.
a
fajtájának
helyi
Itt
a
ingadozást mukikelt az összes
ellenkez párosodásná] (mendica & és rustica $) ellenben a letojt petéknek egyénenkint ingadozó részébl nem kelt ki a hernyó s a két párosodásból Utóbb felnevelt ivadék számra nézve csekélyebb és kevésbbé szapora volt, mint a két eredeti alak. pete.
az
Hasonló jelenség
volt
tapasztalható a Callimorpha dominula
és var. persona Hb. párosításánál s
kimutatható
hogy a
volt,
bzben szembetn Ezeket
a
helyi
is
L.
ebben az esetben még az fajták nstényénél az ivari s
divergentia mutatkozik.
jelenségeket alighanem helyesen akként foghatják
hogy eme Spilosomáknál és Callimorpháknál az új fajokhoz vezet kialakulási folyamatnak bizonyos fokát észlelhetjük, vagyis hogy a Spüosoma mendica Cl. és Callimorpha persona Hb. nevezet alakokat kepzdöfélben lev, de még nem kész fajoknak fel,
tekinthetjük.
Ennélfogva immár teljes joggal feltételezhetjük, 111 helyi fajták azon a legfbb, st alighanem egyedüli úton hakninak, melyet a termeszét új fajok keletkezésére
kijelölt.
Vájjon ezek után lehetséges-e nemi bepillantást a szervezetek
indokába,
alakításainak
új
esetleg
nyernünk azoknak az
melyek az új fajok képzdésével összekérdésbl kiindulva, mint sok más, szerz is már a 70- es években etetési kísérletekre gondolt, de csakhamar meggyzdött afell, hogy a hernyó táplálékának minemsége átalakulásokéba
függnek
Ebbl
V
egyáltalában
E in
de
rázatánál
n is
is.
a
nem grófn
bír
és
dönt P
i
c
befolyással e
t
Szín- és alakbeli
eltorzulást
lepke
a
köntösére.
legújabb kísérleteinek magya-
igen sok tévedéa történt, melyek
vizsgált fajoknak elégtelen
a
t
csaknem mindig a
beható ismeretére
visszavezethetk.
lehet a táplálék
folytán elérni, de
rajzolatnak lényeges átidomításat nem. Ennek- folytán
mintegy 70 i)
fajnak
szerz 48,500
a
hfokokkal példányával.
Eddig az utóbbit tekintették
a
kísérletezett,
Ezen
törzsalaknak.
az
még
úton,
pedig t.
i
a
A fajok
5
keletkezése és átalakulása.
bábra ható különböz hfokokkal must, mind helyi fajtákat és
sikerült
eltéréseket
mind
horodimorphis-
létrehoznia
azáltal
s
ezeknek a szabad természetben is elforduló, eddigelé egyáltalában talányszer alakok keletkezésének okait az evidentiáig továbbá a mes-
kiderítenie. Tenyésztési kísérletek útján sikerült
terségesen megváltozott köntöst az ivadék egyik részére átruházni,
mi
által
a szerzett
kérdéséhez
tulajdonságok
átöröklesének
fontos adattal járult a szerz.
is
sokat
A hfoknak
vitatott
befolyása
útján nemkülönben sikerült a nemi néhány esetben megszüntetni vagy legalább is minimumra alászállítani. Végül pedig számos faj ruházatát is annyira megváltoztatta, hogy más, rokon fajokéhoz feltnen közeledett. Szóval, szerznek sikerült az, hogy a természetben ezidszerint megállapított fajkülönbséget megszüntesse s alatt
kísérletek
folytatott
színbeli
dimorphismust
a manapság
specifikusan
elkülönített
typusokat
mesterségesen
elállított alakok útján áthidalja.
A szerz
végül a kísérletileg
hfok
megvizgált
fajokat a petétl
Az akként nevelt állatok a fajok szerint különbözen viselkedtek. Az állatok túlnyomó többségénél a fokozott hmérséklet által tetemesen mega lepkéig fokozott
alatt is tenyésztette.
rövidült a hernyó
táplálkozásának és növekedésének ideje s ennek folytán amaz alakok mérete lényegesen alább szállt s azok egyébként is megváltoztak. A fajok kisebb része a fokozott
hfok
alatt is folytatta táplálkozosát a szabályos ideig, a
lepkék
azonban a rendesnél jóval nagyobbak lettek és szintén egyébként is változtak. Ismét más fajok egyénei részben az els, részben a második csoport irányában fejldtek és a két egyénsorozatban ellentétes átidomítást
is
tanúsítottak.
Ez utóbbi kísérletek eredménye annyiban figyelemreméltó, a természetben van szépszámú rokon faj, mely biológiai tekintetben határozott irányban ugyanoly viszonyban áll egy-
mert
máshoz, mint a
megvizsgált
lassan fejldik a
nagyméret
fajok a kísérleti
úton átidomított eltér alakjaikhoz. Példa rá a Gastropacha populifolia Esp., mely a hvös idszakban, sszel és tavaszkor mintegy 25 hét alatt
Epicnaptera
idszakban 11 hét
méret
lepkévé
lefolyása
alakul
typussá. Ellenben közel rokona, az
hernyó
Hb.
tremuli fólia
át.
alatt
Ha
az
mesterségesen az utóbbi kisebbnek
alakban
a
fejldik ki és
elbbi
legmelegebb sokkal kisebb
nagy lepke
életfeltételei
ivadékát
közé helyezzük,
8
f\.
abban
\\z
tetben
megközelíti a kisebb
Aigner La
esetben azonnal oly lepkét nyerünk, mely
Eme
eredményei eszerint
kisérletek
több tekin-
fajt.
alkalmasak arra, hogy
nyos rokon fajok és alakoknak a természetben való differentiáíódására és kialakulására s azok okára fényt derítsenek. Ezek az okok alighanem a hmérsékleti viszonyok változásában kere-
sendk, amelyek
Ámde
hség
a
hanem
zatban,
zások. A
eldei jutottak.
alá az illet rovártypusok
befolyása alatt kísérletileg nemcsak a ruhá-
körülményeken
a physologiai
állottak be válto-
is
keresztezés! kísérleteknél például arról
kellett
gondos-
mely különben nem egyidejleg szokott fellépni, egyidben váljék ivaréretté. Ehhez képest mindig oly hmérsékleti viszonyok közt kell fejldniök. melyek az illet fajokra nézve megközelítik a rendes viszonyokat, mert különben mind a hímek, mind a nstények teljesen részben vagy Szamos fajnak párosodása a elvesztik szaporító képességüket. kodni, hogy az illet
két
faj,
szabad természetben egészen meghatározott, történik.
A Düina
repül, a
Smerinthus
12
—3
Tiliae
L.
hímje
V2II
ocelláta-é
óra között. Ez az
id
esti
— /z2
óra,
1
hanem
ama
befolyásai
önálló új fajok
bírtak, többnyire és
sokat tekintették
rleti
logiai
dönt
úton
l
a
s
/ú0
óra közt
Suturain Pyrié áll
az
melyek a phylonemcsak küls átido-
közül,
Jcialah
is
jelentsi
bizonyára teljed joggal az éghajlati befolyá-
Az éghajlat hmérséklet tekintend az él világ
komplikait
a legfontosabbaknak.
egészében pedig a lódásának
7á9
hmérsékleti optimummal.
genetikai folyamatban az organismusoknak
mítására,
vágó idben
p irczre
kétségtelenül összefüggésben
illet faj repülésére alkalmas
Eddigelé a külvilág
o.
p.
tényezjének.
Vele
s
messzemen morpholo 'iai
átidomulásokat
is
elidézni.
általa
differ&i
képesek
vagyunk
és kimutathatólag physio-
Magyarország sz-féléi. Ern.
Csiki
Irta
VII.
4.
A csápostor
1)
nem: Hylesinus Fabricius. hét ízbl
nem
az ostor felé
ízei
áll,
szélesbe-
dk, a csápbunkö hosszal)!), mint a csápostor, kissé összenyomott hegyesed, ízei elkülönítettek. A szemek bels széle nem öblös. Az eltör hátán elül néhány reszelszeren kiemelked szemese van.
A szárnyfedk közepüktl
a csúcsig fokozatosan lehajlók, a
ersen- befelé hajló és ott szélesen megszakított. Az elüls és középs csípk egymástól rövid távol fekvk. Az elüls lábszár bels oldalának vegén fogacskázott téliik a páizsocska
kampó
van, a harmadik lábfejíz szélesebb, mint a második
has tövétl a csúcs felé
Az pikkely
— 2.
—
íz.
A
emelked.
ide tartozó fajok
felül
testét
többféle
többnyire
szín
fedi.
A 1.
felé
f
a
j
ok
meghatározó kulcsa:
A szárnyfedk majdnem csupaszok,
a közterek harántul rán-
czoltak, egy sorban elhelyezett szemcsével.
1.
crenatus.
A szárnyfedk szrösek Alul finom, felül félig
vagy pikkelyekkel fedettek sötét vagy némely kor ezek között
felemelked szrökkel
Felül és alul pikkelyekkel
fedett,
srn
.
2.
fedett.
._.
—
2
sárga
oleiperda. 3.
fraxini.
A fajok- leírása: 1.
Hylesinus crenatus Fabricius.
Fekete, alig
ersen fényl,
teste hosszúkás tojásforma,
szrös, a csápok és lábfejízek
a csápostort széles,
i)
elül
hosszú
szrök
mint amilyen .hosszú, Lásd a „Rovartani Lapok"'
155, 170. 187 és 208. lapján.
barnás-sárgák.
elrefelé múlt
Az eltör keskenyed,
fedik.
domború,
A csáptt háta
és
olyan
oldalai kere-
évi XIII. (1906) kötetének
47. 76,
Ern.
Csiki
töve a paizsocska
kitettek,
szögletesen
felé
hatni
1.
láthatóan
jól
erteljesen ránczoltak,
lev
egyikük rövid sörtét hord. Hossza 4 Elfordul tölgyön
krisfa
a
inni.
(Fraxinus),
Termhelyei:
található.
is
szemcsék
— 6*5
közterei
hegyesek, mind-
Európában, de a ritkább fajok közé tartó
egész
Gazdanövénye
zik.
szárnyfedk
A
pontozott.
rajtuk
a
közepén
kihúzott,
eltt gyenge hemélye-
beszúrt ponttal és kétoldalt a paizsocska
ritkábban
Budapest,
azonban
a
Zala-Tapolcza,
Szeben-hegység, Oravicza, Herkulesfürd; Szlavonország: Vinkó vce,
Cérna; Bosznia: Sarajevo, Praca; Herczegovina
:
Cajnica, Konjica
(Igbar-völgy).
sokszor már ket
a
is
lárvái
repül,
áttelelnek, de
eltt kifejldnek az állatok. Lehetséges, hogy
tél
nemzedéke
melybl
hónapokban
május
Április es
Az anyamenet
van.
derekszögben
lépnek
vízszintes irányban halad.
hosszú és keskeny
a
ki
lárva-
menetek, melyek azonban nemsokara elhajlanak a legkülönbözbb irányok
felé.
oleiperda .Fabricius
Hylesinus
2.
(scaber
Esau
Marsh..
Gredler).
barnás- sárgák,
és lábfejizek szeríi.
A
szrökkel
sárgás
Szurokfekete, fénytelen,
tojásfórma,
teste
csáptöt es a csápostort
elül
nem
fedett, a
csápok
majdnem gömb-
fedik
hosszú szrök.
eltör háta kúpforma, tövén kétszer oly szeles, mint hosszú, tövének közepe a paizsocska felé kihúzott, felülete ránczoltan A/,
szemecskézett.
pontozott, elül kétoldalt
tan barázdások, a közterek
ránczoltak.
tul
szrök
varraton a
sárgás-barnák,
Elfordul Közép:
szemcsések szrökkel
pontozót-
es elül
sárga
hosszabbak és
harán-
fedettek,
srbben
a
elhe-
mm.
)-
lyezettek. Hossza l
részében
szelesek,
közben
és
sötét
A szárnyfedk
és Dél-Európában,
nálunk az ország
deli
Jeselnicza, Herkulesfürd, Növi. Júliusban repül, lárvái
Gazdanövénye az olajfa, de elfordul az orgonabokor bükk fájában is. Dél-Európa olajfaerdeiben sokszor tetemes
áttelelnek. és
károkai okoz.
Rágványa vízszintesen
4—6
cm.
bábüregek dulnak ki.
a
a
11.
fraxini-éhoz
halad,
ezek
hosszúak
és
hasonló,
hossznsaga 2
srn
lárvamenetekbl
1
ketts anyamenete cm., a lárvamenetek
egymásmelleit
derékszögben
elhelyezettek, a
vagy rézsútosan
in-
:
Magyarország
Hylesinus
3.
Panzer
fraxini
9
százféléi.
(varins
HenscheU
F^abr.,
Knotek.)
Tojásforma, szurokbarna, fénytelen,
csápok és a lábfejízek
fedett, a
srn
szürke szrökkel
Az
barnás-sárgák.
eltör háta
kétszer oly széles, mint hosszú, tövén egyenesen lemetszett, felül
finoman ránczolva-pontozott és szemecskézett, szürkés-sárga pikkelyekkel fedett, a paizsocska eltt kétoldalt barna folttal, ja
szárnyfedk domborúak, finoman pontozottan barázdások, a közsimák, elül szemeeskezettek, hátul egy sor szemesével,
terek
A
has
emelked. Hossza 2o- 3 mm. Európában és a Kaukázusban, nálunk
kö-
felületük barnás-sárga és sötétbarna
domború, Elfordul
a csúcs felé
zönséges
:
egész
pikkelyekkel
fedett.
Budapest, Makó, Szeged, Trencsén, Szászrégen Brassó,
Nagyszeben
;
Szlavonország
Nevesinje (Bisina)
Vinkovce,
:
novei; Horvátország: Sljeme
;
Dalmáczia
;
Nemei,
Ótok, St.-Mika-
Bosznia: Sarajevo; Herczegovina :
Gravosa.
Gazdanövénye a krisfa, de más fákon is észlelték (orgona, Evenként két nemzedéke van, elször áprilisban repül, els nemzedéke júliusban kifejldött, úgy hogy a nstények a petéket azonnal lerakják és már szeptember és október hónapokban a második nemzedék is kész. A kifejldött állatok 2—3 cm. mély menetekben telelnek át. Rágványa kétkörte, ákácz, olajfa, tölgy).
két egymással szemközt álló vízszintes
bl
—3
anyamenetbl
áll,
mely-
melyek kissé rézsútos bábüreggel végzdnek. A fák megtámadott ágainak felületét az állatok testátmérjének megfelel nagyságú nyílások rövid
lepik
(2
cm.) lárvamenetek
indulnak
ki,
el.
5.
A csápbunkó
nem
:
Pteleobius Bedel. a
tojásforma,
szem
harántos,
bels
szélén
dudorka nélkül. Az eltör hátán emelkedik ki. A szárnyfedk hosz-
kimetszés nélkül, az ormányon elül
néhány hegyes
szemcse
szúak és keskenyek, tövükön felhajló fogazott elüls szegélylyel, mely a paizsocska felé ersen befelé hajlik és a paizsocskánál szélesen
vég
megszakított, a csúcson
elüls
oldallemeze
A
mell-
keskeny. Alul világos,
felül
lejtsen
hosszú és
domborodó.
tarkán pikkelyezett.
A fajok 1.
meghatározó kulcsa:
A szárnyfedk második
közterecskéje a
a közterecskék sortéi alig láthatók.
csúcsig 1.
terjed.
vittatus.
10
—
E>
fki
(
hü.
A szárnyfedk második közterecskéje közterecskéK sortéi
a
A 1.
jól
láthatók.
j
k
f a
lei
csúcs eltt végzdik,
a
Kraatzi.
2.
r
á s a
:
PteIeoi>ius vittatus Fabricius.
Tojásforma, fénytelen szurokbarna, barnás, sárgás és fehéres
srn
pikkelyekkel
mint hosszú, hosszanti
Az eltör
fedett.
háta
szemesei szétszórtan állanak. A szárnyfedkön
szög tan
domborúan
Közép-
Elfordul
lejts. Hossza 2
Dél-Európában,
és
Azsiában és Palesztinában, nálunk Budapest,
Csepel.
Szeben-hegység,
begyes
pikkelyek négy-
a
elhelyezettek, a felületük pontozot-
foltokban és sorokban
barázdás, hátul
szélesebb,
kissé
középvonala gyenge, kiemelked
nem
Kis-
közönséges. Termhelyei:
Ungvár,
Pozsony,
Bosznia: Sarajevo,
Szászrégen;
Segesvár,
mm.
Kaukázusban,
Szeged,
Kalocsa
Péezel,
a
— 2'5
Ig-
man-planina.
A
(Ulmus campestre, montana) támadja meg, azokvagy májusban repül, júliusban kifejldött az els nemzedék, mint lárva vagy báb telel át. szil-Iákat
ban fejldik,
2.
április
Pteleobius Kraatzi Eichhoff (Putoni Eichhoff).
Hosszúkás
hamuszín
sörtékkel, a csápok és a lesebb,
kissé
A szárnyfedk
hátul
ban elhelyezett
éri
a
ritka.
Közép-
felálló
keskenyed, tövén domborúak, pontozott i
.
lejtsen
az
els
második
harmadik
és
köztér
és
Dél Európában
Termhelyei: Budapest,
köztér
keskeny és
hanem mar elbb végzdik. Hossza
Elfordul nálunk
sörtékkel,
kiemelked, el.
fekel
közbe
mélyek, a közterek keskenyek, sorok-
barázdáik különösen hátul
élszeren
szurokbarna,
sárgák. Az eltör háta alig szé-
lábak
mint hosszai, elre
lemetszett.
nem
fénytelen
tojásforma,
pikkelyekkel szabálytalanul tarkázott,
és
Peszér,
L'5 a
2
a
hatul
csúcsot
mm.
Kaukázusban,
Mezkovácsháza,
Boglár, Diakovár, Zengg.
Az elbbi
tájhoz hasonlóan a szilfákban {Ulmus campestré)
fejldik, rágványa ketts vízszintes
haránt menet,
melybl
m
>g-
- cm. közökben lépnek ki a lárvamenetek, ezek 1 az kész zúak. Április vagy májusiján repül és júliusra els nemzedék, a második nemzedék mint lárva, vag\ báb
lehets nag^
telel
at.
Pápa
és vidékének bogárfaunája. Wachsmann
Irta
vármegye
Veszprém
állatvilágának
sorokkal gyarapítani, annál
is
monográfiájában adataimat
fel
kén
magam
de
is,
Ferencz.
kívánom
ismeretét
e
inkább, mert a vármegye készül
kívánják használni.
öcsém
különösen
Pápa környérészemre
gyjtött
János
mindenféle rovart, kiválókig pedig bogarakat.
A Bakony
vidékérl még alig közöltek valamit, gyjtéseink néhány adat a faunakatalogusba 1 ) és Papa
révén került csak
város monográfiájába 2 ).
mely gyjtéseink színterét képezte, els sorban a Pápa városának tszomszédságában lev „Tokerteket" kell említenem. Ez a nagy kiterjedés
Röviden
Tapolcza
terület a
melynek
akarván a vidéket,
jellemezni
vizet a
szabályozása
beleöml Bakony
hatalmas
eltt ere
is
mocsár
A
gyarapította.
volt,
teker-
tek mocsárjellegüket számos helyen napjainkig megrizték.
Pápa város területén és közvetlen környékén kívül a közeli Bakony nyújtott jó gyjthelyeket. Ugod, Koppány, Pápa-Teszer, Fenyf és az utóbbi fölött kiemelked Kékbegy (650 m.) és a Bakony legmagasabb csúcsa, a Krishegy (713 ni.), mind szerepelnek a gyakrabban meglátogatott helyek között. Ritkábban a Bakony északi vonulatában fekv Zircz és a világ ell Bakonybél képezték a gyüjtkirándnlások
elrejtett
a síkság
a
felé,
gyönyör
szabályos
czélját.
bazalt kúpjáról
Délre
nevezetes
Somlyóhegy '435 m.) képezte a kirándulások végpontját. A terület gyjtéseink mellett is még alig átkutatott és megérdemelné, hogy mar szépsége és eredeti vadonsága révén 1 )
A Magyar Birodalom
állatvilága
—
Fauna Regni
Hungáriáé
Arthropoda. Budapest, 1900. 2 )
K
a p o
s s
y L uc z
i
á n, Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905.
Ebben a munkában (p. sök és madarak Wachsmann
30—35.) „Pápa város állatvilága" fejezetben az
János,
a „pillék
és Coleoptera"
Mohácsi Pál
tanár neve alatt közöltettek, pedig utóbbiakat
mann
össze.
kellett
állította !
(Szerk.)
De
hát
a
természetrajz
tanárát
is
is
III
—
emlpedig
Wachs-
szerepeltetni
Wachsmann Feiencz
12
Az
képezné.
rendszeres kutatás tárgyat
is.
esetre
megfelel volna, hiszen eddig
is
nem
eredmény
minden-
egy, hazánk
fauná-
Linn. és
jodina
keiült innen el.
jára új állat
Cicindelidae.
Cicindela
hybrida
ab.
Csiki.
Calosoma
Carabidae.
inqnisitor L.,
sycophanta
L.
C arabus
coriaceus L, violaceus L. var. obliquus Thoms., granulatus L. cancellatus 111.. UUrichi Germ. var. Sokolari Boni, N o t iop b ilus Scbeidleri Panz. L ei stus férrugineus L. Elaphrus nliginosus F., ripalustri8 Duf't.. rnfipes Curt. Loroeer a pilicornis F. parius L. D y s c h ir i u s politus Clivina Dej„ aeneus Dej. globosus Hbst., ruíipes Dej. Broscus eephalotes L. Asafossor L, coliaris Hbst. -
•
—
—
—
—
—
;
—
—
—
(Tachypus) flavipes L. Bembidium lampros varium 01., adustum Schm., Hrbst. es var. properans Steph., ephippium Marsh., Andreáé F., ustulatuin L., uitidulum Marsh.. Tachys quadrimaculatum L.. tenellum Fr., biguttatum F. Trechus quadbistriatus Duft. — Tachyta nana Gyllh.
phidion
—
bchrnk. atrorufus Ström.
ristriatus
L.,
—
Pogonus
riparius
Platynus
assiroilis
Mullen Hbst., lugens Duft., viduus micans Nic, dorsalis Pont.
Duft.,
—
D
—
—
—
Dej.
Patrobus
Payk., sexpunctatus Panz. és var. moestus
— Olisthopus —
Sturmi
o i e h u s halensis Sehall. C al atbu s melanoeepbalus L.. mollis Marsh. leucophthalmua L. P a t y d e r u 8 rufus Duft. L a g a r u s vernalis Panz. Poeeilus lepidus Leske, cupreus L Btriatopunctatus Duft. P terostichus anthracinus 111., streuuus Panz..- diligens Sturm,
Duft.
1
—
1
Sphodrus
— — —
—
,
—
o o ps piceus Panz Stomis famelica Zimm., eurynota Panz.. familiáris Duft. Zabrus blapoides Creutz rufibarbis F., maculicornis Duft es var. complanatua Dej., pubescens Mull griseus Panz., hospea Sturm, calceatus Duft Harpalus aeneus F. és var. confusus Dej., psittaceus Fourer., Sturm. tardus luteicornis Duft., autumnalis Duft., fuscipalpis Panz. servus Duft. Aniso.dactylus binotatus F. var. spureatioornis Dej. Diaehromus germanus L. Bradycellus harpalinus Dej, coliaris Payk. Sten olo ph us teutonus Schrnk. és var. abdominalis Géné, discophorus Fisch., mixtus Herbst. Acupalpus elegáns Dej. es var ephippium Dej., dorsalis F., luteatus Duft., exiguus Dej meridianus I... consputus Duft, Badister bipustulatus F.. peltatus Panz. Chlaenius tristis Sehall., nigricornis F.. nitidulus Schrnk., sulcicollis Payk. Panagaeus crux major \... bipustulatus F. Masoreus Wetterhali Gyllh. Lebia cyanocephala Fourer. L., crux minor L., marginata Lionychus quadrillum Duft. Metabletus obseuroguttatus Duft., pallipes Dej., truncatellus L. Bleehrus glabratus Duft.. plagiatus
fasciatopunctatus Creutz Annira pumieatus Panz.
—
M
1
—
—
Ophonua
—
,
—
—
—
—
— —
—
—
—
,
—
—
Pápa
Duft.
—
Dr órai us
—
—
13
vidékének bogárfaunája,
longiceps Dej., lineáris
Oli.,
quadrisignatus
— Demetrias — Drypta dentata F.
Thoms., sigraa Rossi.
Dej., nigriventris
capillus L. Rossi.
és
Plocionus
pallens
atri-
d a e a n t h a melanura L. - Brac h y n u s crepitans explodens Duft. var. glabratus Dej. Haliplidae Haliplus flavicollis Sturm. laminatus Schall., lineatocollis Marsh. Cnemidotus caesus Duft. Dytiscidae. Hyphydrus ovatus L. Hygrotus inaequalis F., decoratus Gyllh. Coelambus impressopunctatus Schall., parallelegrammus Ahr. Bidessus unistriatus Iliig., gerainus F. Hy d roporus. pictus F., lineatus F., halensis F., palustris L. Noterus elavieornis Deg., sparsus Marsh. Laecophilus interruptus Panz. Agabus chalconotus Panz., paludosus F., uliginosus L., congener Payk., maculatus L. Ilybius fuliginosus F., obscurus Marsh. L.,
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
Liopterus
—
ruíicollis
Rhantus
Schall.
conspersus
- Colymbetes
Gyllh,
bistriatus Er.,
Gyllh.
Grapii
adspersus
F.,
— Cymatopterus fuscus L. — Hydaticus — A c u sulcatus L. — D y c u s
exoletus Forst. transversalis Pontopp.
margin alis L. Gyrinidae.
Gyrinus
i 1
s
i
hungaricus
Orectochilus
mergus Ahr.
t
Seidl.,
villosus F.
i
s
colymbus
Er.,
—
Hydrophilidae. Hydrous piceus L. Hydrophilus caraboides L., flavipes Stev. Hydrobius fuscipes L. var. Rottenbergi Gerh. Helochares lividus Forst., dilutus Er. Philydrus testaceus F., raelanoeephalus Oliv., affinis Thunbg. C y b i o d y t a marginella F. Anacaena bipustulata Marsh., ovata Reiche, limbata F. var. ochracea Steph. Laccobius nigriceps Thoms., scu teliaris Motsch., bipuncta-
—
—
—
—
—
m
—
— Limnebius papposus Muls., nitidus Seidl. — Acanthoberosus spinosus Stev. — Berosus signaticollis
tus F.
—
Cercyon obsoletus Gyllh flavipes Payk., quaticus Lap., Charp. unipunctatus L quisquilius L., centrimaculatus Strm, pygmaeus ül., analis Payk., lugubris Payk. Megasternum obscurum Marsh. Cryptopleurum crenatum Panz., atomariura Oliv. Spercheus emarginatus Schall. Helophorus nubilus F raicans Fald., griseus Herbst., aquaticus L., nanus Sturm., Hydrochus carinatus Germ., brevis Herbst., granularis L. flavipennis Kiist. — Ochtebius riparius 111., marinus Payk. Hy d r a e n a testacea Curt., riparia Kug. Georyssidae. Georyssus crenulatus Rossi. Dryops substriatus Parnidae. Riolus nitens Mull. Mii 11. Parnus auriculatus Panz. Heteroceridae. Heterocerus fusculus Kiesw., laevigatus Panz. IschnogStaphylinidae. Ilyobates forticornis Lac. A 1 eThiasophila angulata Er. 1 o s s a corticina Er. ochara crassicornis Lac, bipunctata Oliv., laevigata Gyll., ,
o
—
,
—
—
,
—
—
—
—
—
—
—
Wachsmann
14
Feiettcz
— Zyras Payk. — Myrmedonía — Drusilla canaliculata F. — Dinaraea — Liogluta granigera Kiesw. Atheta — F a a g r a sulcatula Grav., obscura Grav. — exigua Heer, — Oligota pusillima Grav. —
Grav. Grav. aequata Er. gicornis Grav. nitida
lugena
Brachida íhinua
coliaris
lon-
1
i
Deg., subterraneus L, solutus Ér., hypnorum P.
rufipes
Tachy pórus
fimetarius Grav.
—
Conurus pubescena Payk. — Bolitobius lunulatus L. — Mycet oporus nanus Er. — Heterothóp s dissimilis Grav. — Quedius
— Creophilua maxilloaua — LeiatotroL. — Staphylinua chloropterus Panz,. caesa— Ocypua olens nitens Schrank., picipennis
fulgidua F.
L.
phua
murinus reua Cederh
.
Mull.,
edentulus Block. — Philonthus larainatua Creutz., ebeninus Grav., venialia Grav, mieana Grav. Othius fulvipennis F. Xantholinus gláber Nordm, lineáris Oliv. Lathrobium elongatum L., rufipenne Gyll, eaataneipenne Kol. quadratum Payk.-- Medon brunneua Gr., fusculus Manh., bicolor Oliv., melanocephalua F. - Scopaeua cognatua Reg., aulcicolJia Steph. Stilicus orbiculatua Payk., rufipea Gerna. Aatenua filiformis Latr., bimaeulatua Er., anguatatua Payk. -Pae Baudii Fairm Stenua fuseipes Curt. biguttatus L., purailio Er., humilia Er., providus Er, Juno l-\, - Éuaesthetus morio Grav. Oxybipunctatus Ljungh. porus rufus L. Pl aty sthetus cornutus Grav., capito Heer. Oxytelus rugosua F, insecatua Grav., pieeu8 L, seulpturatus Grav. B l e d i u a tricornis Herbst -Trogophoeu sripariuaLac — Anth o p h a gu s caraboides L 01 op h1 u in puncticolle Epp. — Latbrimaeum atrocephalura Gyll., F..
—
—
—
—
— —
ders
,
—
—
—
—
,
rmelanocephalum 111. maliura rivulare I'ay:^., caesum Grav., melanocephalura F, florale Payk., atriatura Grav. A t h o b u 'ii sorbi Gyll Pro ti n us brachypterus V.. mrcrop-
—
ii
i
—
Siagonium quadricorné Kby. Micropeplidae. Micropeplus porcatus Payk Pselaphidae. E u p lec tua piceua Motscra., Karsteni Reichb., ambiguua Reichb. Bryaxis fossulata Ryichb. éa var. rufescens Reitt haematica Reichb. Rybaxis sanguinea L Bythinua buíbifer Reichb., acutangulus Reitt.. securiger Reichb.. speciális Saulcy distinctus Chaud., Burelli Denny.j nigripennis. Aub. Tychu8 niger v. dichroua Schnudr terua Gyll.
—
,
—
Pselaphus palpalia
Heisei
Herbst., dreadenaia
ea angulatua
Miill
.
scydmaenoides
elongatuluS
Godarti Latr, scutellaris Miill. denticornia Miill Wetterhali Gyll ,
Miill..
Herbat
—
Ctenistes
Reichb.
Scydmaenidae. Euthia r a |)h
—
.
íutus Mull.
Silphidae. Choleva Kini Spence., aniaotomoidea
Miill.
—
Euconnus
Neuoscyd m u a
Steph.
Cy
rt
claviger
-
Miill.,
— Scydmaenu8 tarsatus cisteloidea Fröhl. — Nargua WilSpence. — Sciodrepa Watsoni
Pápa
—
Spence. nicus L.,
Catops
humator
és vidékének
Steph.
afflnis
Goeze
bogárfaunája
—
Necrophorus Herbst.,
vespilloides
Asbolus littoralis L. — PseudopeHa pea undata Mull. S.lpha obscura L. — Agyrtes castaneus Pröhlieh. Anisotomidae.
dium
Er.,
Sericoderus
—
—
Peltis
Sturm.
badium
laterális
cassidoides Marsh.
germa-
vespillo
sinuata F.
Colenis immunda
nigripenne Kiig., laevigatum
Corylophidae.
phus
,
15
—
—
L.
Ady-
atrata L.
Agathi-
Er.
Corylo-
Gyll.,
—
Trichopterygidae. P t e n d i u ni pusillüm Gyll. T r í c h o pDeg. Scaphidüdae. S c a p h o s o m a agaricinum L., assimile b öleti Panz. Phalacridae. Phalacrus fimetarius F. és var. Huniberti i
teryx atom ária
'
Er.,
—
Rye., substriatus Gyll. Olibrus millefolii Payk., bieolor F., Stilbus testaaenescens Küst., liquidus Er., affinis Sturm. ceus Panz., atomarius L. Erotylidae. E n g i s bipustulata Thuiib. glaber Sehall. Triplax aenea Lehall., russica L. -- Cyrtotriplax bipustulata F. és var. dimidiata Redtb. Endomychidae. y c e t a e a hirta Marsh. Oliv. caricis a to p h i1u s Cryptophagidae. Te lycoperdi Herbst., pilosus Gyll., eellaris Scop., badius Sturm., dentatus acutangulus Gyll., fumatus Marsh., Herbst., Thomsoni Reitt., seanicus L. és var. hirtulus Kr. ari a lineáris Steph., alpina Heer., fuscicollis Mannh., unifasciata Er., gutta Steph., grávidala Er., fuscata Schönh., atrieapilla Steph., peltata Kr., pusilla Schönh., turgida Er., apicalis Er.. ruficollis Marsh., testacea Steph. és var. íormosa Reitt. Ephistemus globulu^ Payk. és var. dimidiatus Sturm. LathriLathridiidae. Dasycerus sulcatus Brougn. minutus dius augusticollis Gyll., nodifer Westw. Corticaria pubescens Gyll., lineáris L., transversus Oliv. Me la no p th alma Payk., serrata Payk., elongata Gyll. transversalis Gyll., distinguenda Comolli., gibbosa Herbst., fus-
— —
—
Combocerus
M
1
—
m
Cryptophagus
—
Atom
—
— —
—
cula
—
Enicmus
Hmmel.
— — bipustulatus Payk. Nitidulidae. Cercus pedicularius — Heterhelus solani Heer. — Brachypterus urticae Fa — Omosiphor a limbata F. — Epuraea aestiva obsolet. carnaria oblonga Herbst., florea Er. — Nitidula rufipes — Omosita colon discoidea F. — So rónia Sehall. grisea L. — Pria dulcamarae Seop. — M eligethes bi'assicae
Tri torna Tritomidae. Lit árgus connexus Fourer. Typhaea fumata L. decempunctata F., atomaria F. L.,
L.,
L.,
F.,
L.,
— —
G 1ischro e h viridescens F., symphyti Heer. Rhizophagus quadriguttatus F., quadripustulatus L. rugineus Payk., dispar Payk., bipustulatus F. Trogositidae. Tenebroides mauritanicus L. Scop.,
i
1
u
s
fer-
Wachsmann Ferencz
16
— Pycnomerua
Colydiidae. Orthocerua rauticus L. tenebrans Oliv. Ciconea variegatua Hellw. Di torna crenata F. marginatus Latr. roides F.. ferrugineum Steph.
—
— Colobicua Cerylon hiate-
—
Rhysodea sulcatua F. Cueujus cinnábarinua Scop
Rhysodidae. Cucujidae.
loeus Kr.
—
—
monilis F., teataceua Hyliota planata L.
Monotoma
ferrugineus
F.,
—
--
Laemophaltemana
Steph.,
Silvanus
unidentatus
Oliv.
brevicollia Aub.
Trixagua
Trixagidae.
fumatU8 F,
tomentoaus Deg. és
flaveacena Marsh.
var.
Dermestidae.
Derm estes
Frischi
Kugel.,
iardáriua L
Attagenus pellio L. — Megatoma undata L. — Trogoderraa versicolor Creutz., giabrum Herbat. — Anth-
—
renus
pimpinellae
scrophulariae
F.,
verbasci
L.,
L..
fu8cua
Latr.
s y n c aCistelidae. X o s o d e d d r o n faseicularo )liv spinosa Rossi. Sémin olus pilula L., faaciatua v. arietinua Steph., puatulatua Porater. Ciatela sericea ForsPediloph oru s nitena Panz. ter. Simplocaria maculosa Er., aemistriata F. Peloehares ver8ieolor Waltl. Histeridae. Hololepta plana Füssly. Pl a ty som a frontale Payk., compres8um Herbat; Hister 4-maculatua fimetariua Herbat., L., purpuraaeen8 Herbat., bimaculatu8 L. (
—
lypta
—
—
—
—
—
—
—
Epierua comptua 111. Dendrophilua punctatua — Carcinopa 14-striata Steph.. - Paromalua flavicornia Herb8t. Saprinua nitidulus Payk., aeneua F. — Onthophilus globosus Oliv. — Abraeus globulua Creutz., Herbst.
globosus Hoffm.
—
lepipedu8
Herbst.
Dorcua
cervua L.
L.
Scarabaeidae. u s pilulariua L. fracticornis Preyssl., ii
A eritus minutus
Lucanus
Lucanidae.
r
Schreberi
L.
erraticus
L.,
-
Searabaeua
—
Copris
sacer L.
lunaris L.
semicomis I...
Gymnople-
— Onthophagus
l'anz.. furcatus F., ovatua L., Aphodiua fulvus Goeze. foetens K., timetarius L., granarius
—
Oniticellua
aubterraneus
—
paralle-
immundua Creutz., merdariua Sehmdt., pietua Sturm., prodromus Uralmi. -- Heptaulacus sus Herbst., testudinariua F. sylveatris Scop. Pleuröphorus caesua l'anz. Trox acaber L. Rhyaaemus germanus L. Geptrupea atercorariua Bolboceras unicorne Schrank. Lethrus cephalotea Pali. L., imitátor Marsh., vernalia L. L..
lugens Creutz.,
F.,
iiKjiiinatus F.,
—
Oxyomus
nitidulua F.,
melanostietus
— — —
—
Pen tódon Rhizotrogus phylla
— — Oryctes naaicornia — — Anoxia pilosa — Polyvulgáris Melolontha hippoeaataui Kellner. — S a holosericea Scop. — Hoidióta
1
1
i
Herbst.
L.
F.
Bolstitialia L.
fullo L. és var nigra a ruricola F., ni a o p F.
—
F.,
e r
i
c
spiraeae Pali.
—
A no mai a
vitis
F.,
Pápa
vidékének bogárfaunája
és
17
aenea Degeer., var. virescens Schiisky és var..marginata Schiisky. horticola L. Anisoplia segetum Herbst.,
—
Phyllopertha
—
cyathigera Scop., lata Er. és var. nigra Sehiisky. Hoplia philantus Füssl. Epicometis hirta Poda. Leuc o ce1 s funesta Poda. Cetonia aurata L. Potosia marmorata P., speciosissima Scop. és var. aureocuprea Muls., metallica F., V a 1 g u s hemipterus L. hungarica Herbst Trich us
— —
—
—
i
—
—
i
fasciatns L.
Buprestidae. Poecilonota rutilans F. .— E u r y t h y r e austriaca L Anthaxia Croesus VilJ. salicis F., semieuprea Küst., fulgurans Schrank., jiitidula L v. cyanipennis Lap. és v. signaticpllis Kryn., quadrimaculata L. degener Scop., flavofasciata Pill. Chry sobothry s affinis F. Coroebus undatus F., elatus F Agrílus biguttatus F., sinuatus Oliv pratensis Ratzb., elongatus Herbst., angustulus Iliig graminis Lap., derasofasciatus Lac, aurichalceus Redtb., hyperici Crtz. Cy lindrom orph us filum Gyllh. Tra chy s rüinuta L.
—
;
,
—
—
—
Acmaeodera
—
(
,
—
,
—
Eucnemidae.
Drapetes
—
Throscus
dermestoides
L.,
ucnemis
E
biguttatus Pillér.
—
obtusus Cürt. capucina Ahr.
Elateridae. Archontas inunnus L. Drasterius bimaculatus Rossi és v. binotatus Rossi. -- Elater sanguineu-. L., crocatus Lac., elegantulus Schönh. H yp n oidus minutissimus Germ. Cardiophorus gramineus Scop,, rufipes Goeze, rubripes Germ. M elán o tus niger F. — Athous haemorrhoidalis F., vittatus F., longicollis Oliv. Agriotes ustulatus. Schall., sputator L lineatus L., obscurus L., sobrinus Kiesw. A d r a s t u s limbatus F., Sy nap tus filiíormis F.
—
—
—
—
—
pallens F.,
lacertosus Er.,
,
—
nanus
Herbst.
lineáris L.
Dascillidae.
L.
He
1
o d e s
— Cyp hon variábilis
kulli
minuta L.
Thunb., padi
— L.,
—
Denticollis
Mi c r o c a r a testacea coarctatus Payk., Pay-
Goeze.
Cant haris rustica Fali., obscura L., pulinigricans Mull., hospes Rosh., livida L., assimilis Payk.,
Cantharidae.
F
eariii
,
L.
laterális
Rago
—
Metacantharis
eh a
haemorrhoidalis
F.
—
fúlva Scop., testacea L., limbata Thoms., pilipes Kiesw., elongata Fali. F., rorida Malthinus punctatus Fourcr Malthodes trifurcatus Kiesw., cephalotes Baudi, pulicarius Redtb., flavoguttatus Kiesw. Troglops albicans L., concolor F. H y p e b a e u s flavipes F. Ebaeus flavicornis Er. Axinotarsus pulicarius F., marginalis Lap. Aiithocomus equestris F., fasciatus L. Malachius rubidus Er., aeneus L., marginellus Oliv., bipustulatus L., elegáns Geoffr., geniculatus Germ. Henicopus pilosus Scop. Dasytes coeruleus Deg., flavipes Muls., plumbeus Miill., subaeneus Schönh. lineare Rossi. Trichoceble floralis Oliv. D a n a c a e a hypoleuca Kiesw. .
,
—
—
—
—
—
— —
—
—
—
—
Dolichosoma
—
—
Wachsiitaun Ferencz
18
Tillus unifasciatus F. - Opilo paliidus Oliv. Trichodea apiariua L., favariua mutillarius F.
Cleridae.
Cl ci
—
Iliig.
L.
iis
—
C orynetes
— Opetiopalpus
—
Deg.
eoeruleus
scutellaria
Necrobia
violacea
Panz.
Ptinidae. Ptinua rufipea F.. í'ur. L., latro F., brunneua aubpíloaua Strm., aexpunctatua Panz., perplexua Muls., variegatU8 Roaai. striatum Oliv.. fulvicorne Sturm, Anobiidae. Duft.,
paniceum fa
ium
Oligomerus
carpini
és var. Herbst.
—
senex
Cis
Ciidae. boletí
regali8
Kr.,
Paoa
Herbst.,
nitidua
— X esteHe dohi a impeTrypopitya
Sturm.
—
Duft.
pectinicomis L. viennenaia Herbat.
—
Jaquemarti
hispidua
aetiger Mell.,
F.,
Iliig.
Ptilinua
Bostrychidae. capucinua L. Mell.,
brunneua
plumbeum
rufovillosum I>cg. L.
rialis
Anobium
—
L.
Boatryehua glabratue
Ibell.,
quadriden8
Gyil.,
—
Mell.,
Rhopabidentatus Oliv., reflexicollia Ablle., oblongu8 Mell. Enne art hron affine Mell. lo cl on tus perforatU8 Hyll. Octatemnua glabriculua Gyll.
—
Tenebrionidae. mortisaga
L.,
similis
Gnaptor
Pedinua femoralis L. cephalum pusillum
Bolitophagua H 1".
o p
1
o c e p h a
1
a
—
Latr.
— F.
spinimanua
— —
Pallaa.
Crypticu8
Blaps
tibiale
— Diaper is e m haemorrhoidalis P. — S c a p h
F.
boleti L.
L.
i cl
a metallica
Palorus depre88ua Triboliuni ferrugineum F. Cortic eua bícolor Oliv. — Eehocerua cornutua F. -
Uloma
quisquiliua
—
F.
—
—
Alphitobius chryaomeliua Herbat. obseuru8 P., molítorL., picipea Herbat. Helopa l-\. earaboidea Panz., incurvus Kiist.
culinaris L.
Tenebrio
— — —
quiaquiliua L. sabulosum L. Gono-
Opatrum — Microzoum
reticulatua
—
Alleculidae.
—
Allééul
a
inorio
aterrima
F.,
Kiist
Gonodera Luperua Herbst. es var. eastanea Marsh. — Myeetochara axillaris var. murina Muls. — Podonta nigi'ta F. — Cteniopua sulphuripea Germ — Omophlua Amerinae var. picipe8 Rdtb., betulae
Hymenalia
rufipes F.
-
Herbst rugosieollis Brüll. Lagriidae Lagria hirta L Mordellidae. Mord el la faaciata ,
— Mordelliate n aabdominalia
Em. A n a
s
p
i
s
frontális
pulicaria lahris Gyll.
collia
F..
F..
P.,
L. és var. laterális
Costa.,
flava
L.,
aculeata éa
v.
veatita
Neuwaldeggiana Panz. F..
thoracica L., Costa,
melanostoma
rutiruti-
Meloid?e. Meloe proscarabaeus L., violaceus Marsh., variegatu8 Donov., acabriu8culua Brdt. Lytta vesicatoria L. Pyrochroidae Pyrochroa coccinea L. Anthicidae. Euglenea pruino8ua Kaw., populneua Panz. Notoxua monoceroa U. trifaaciatus Rosai, — Formico-? ni us pedestria Roasi. Anthicua humilia Germ., floralia V.,
—
—
Pápa
formic.irius
Goeze,
és
19
vidékének bogárfauuájti
hiápiduá
L,
antheruius
R)ssi,
Schmidt.
Oedemeridae. coerulea L. C h ry s an t h
— i
Nacerdes ustulata e mer a podagrariae
ed
a viridissima
A
s c
1
er
virescens L.
L.,
-
L
Rhinosimus
Pythidae.
—
F.
axillaris
viridipennis
Latr.,
plani-
F.
rostris
tiorrhy nchus mastix Oliv., laevigatus Curculionidae. raucus F., rugosostriatus Goeze. curvipes Stierl., corvus Boh,, ligustici L., orbicularis Herbst., fullo Sehrnk., ovatus JL. Stomode's gyrosicollis Boh. Peritelus hirticornis Mylacus leucogrammus Grm.. familiáris Boh. Hrbst., Phyllobius gibbulus Boh., rotundatus F., semiimlum F. oblongus L., glaucus Scop., piri L.. incanus Gyll., betulae F F.,
—
—
— —
—
,
Polydrusus pictus Steph., virideaeris Laich., sirmatus F sericeus Schall., tereticollis Deg., picus F., coruscus Germ.
— echihatus Seidl. —
Sciaphilüs asperatus Bousd. — Brachysomus Bonsd. — Barypithes Chevrolati Boh., styriacus Brachy deres incanus L. — Sitona crinitus Herbst,
his-
Marsh., inops Gyll., flavescens pidulus F. és var. tibiellus Schönh., lineatus L., sutularis Steph., sulcifrons Thunberg. maxilloPsa1 d u T r a c h y p h 1 o e u s spinimanus Germ. L i o p h 1 o e u s tesselatus Müller. Thylacites sum F. C h 1 o r o p h a n u s fallax Sahlb. pilosus F.
—
paliiatus
—
—
— F. —
Brachy cerus
i
foveicollis
i
m
— — Tanymecus Gyll. — Cleonus
punctiventris Germ., nigrosuturatus Goeze, glaucus v. turbatus fasciatus Mull., Fahrs., alternans Herbst., cinereus Schrank, piger Scop.. tigrinus Panz Lixus parappedestris Poda. lecticus L., iridis Oliv., subtilis Boh.. amoenus Faust, myagri Oliv. és var. punctirostris Boh., cardui Oliv., elongatus Goeze. Larinus brevis Herbet, sturnus Schall., planus F., jaceae Rhinocyllus conicus Fröhlich. F. Minyops carinatus v. variolosus F. Plinthus Stunni Germ.. tigratus Rossi. Hypera punctata F., rumicis L., arator L, pedestris Payk., murina F, variábilis Herbst, plantaginis Deg., trilineata Marsh., nigrirostris F., viciae Gyll. Limobius borealis Payk. E r i r r h i n u s t'estucae Herbst, Nereis Payk. Notaris acridulus L. longimanus Forst. és var. macropus Recltb., Schönherri Faust validírostris Gyil taeniatus F., melanophthalmus v. clitellarius Boh., villosulus Gyll. pineti Payk. cylindrus Payk.. lutulosus Gyll. alismatis March. Cossonus planatus Bedel. cylindricus Sahlb. Eremotes planirostris Panz. R h y n c o 1 u s culinaris Germ. A c a 1 1 e s lemur Germ. echinatus Germ., hypocrita Boh. Coeliodes ruber Marsiig cardui Herbst., quadrimaculatus 1. Rhinoncus castor F., bruchoides Herbst, inconspectus Herbst, pericarpius L., perpendicularis Reich. Phytobins leucogaster Marsh
—
,
—
—
—
—
—
—
—
Dorytomus
,
;
Brachonyx
—
—
Hydronomus
—
;
—
Bagous
—
—
— —
—
—
Wachsmann Fertncz
20
—
Ceutorrhy nchidius Herbst. baemorrhous terminatua Fabr., troglodytes Herbst, floralia borridus Panz., Ceutorrhynchus Bymphyti Gyllh. Payk., pulvinatus Bedel, abbreviatulus F., geographicus Goeze, quadridena Panz,, macula-alba Herbst, tuarginatus Payk., pilosellus Gyllh.. phaeculentus Gyllh., pleurostigma Maisb., napi Gyllh., chalybaeua Germ,, erysimi F., contractus Morsh., albovittatua Germ., assisisymbrii F. milis Pavk., dimidiatua Friv. Bar is lepidii Germ., picicornis Tapinotus sellatua F. Marsh., coerulescens Scop. és var. eblori8 F. Limnobaris A mai us
—
'
—
—
—
—
Poophagua
—
—
Balaninus elephas granaria L. Balanobius Gyll., venosua Grav., nucum L., turbatus Gyll. Anthonomua rabi Herbst, crux F., salicivorus Payk. cinctus Kollár, pomorum L. es var. piri Kollár, humeralis Panz., Klleschus scariicu8 Payk. Lignyodes rectiroatria L. enucleator Panz. T y c h u a quinquepunctatua I.., flavicollis Stev., aureolua Kiesw. juuceus Keich., meliloti Stev., tonientosus Herbst.. Panz. Sibinia primita F., cuprifer picirostris pellucens Scop.. viscariae L. Herbst és var. phalerata Stev
T-all)iim L.
Calandra
—
—
—
-
—
i
—
—
.
Orchestes
—
Herbst.
Gymnetron
labile Herbst,
linariae
Germ.,
Germ.
Pirazzolii
Stierl
,
—
Rhamphus
populi F. icteiicum Gyllh.,
pilosus F.,
pulicariua villosulum Gyllh.,
netum Germ.,
stimülosum Germ.,
Panz., tetrum F,, var. plagiellum Gyll. éa var. antirrhimi Mi árus graminis Gyllh., nücros Herbst. aoctis Cionus tuberculosus Scop., Olivieri Rossch., alaüda
—
—
—
Nanophyea
Herbst., fraxini Deg. ós var. almi Germ., nitidulua
Magdalia
Gyll.,
hemisphaericus Qliv., Goeze.
marmoratua
barbiconiÍ8 Lati-., raficornia L., cerasi L., quercicola Weiae.
—
nitidipennia
—
Boh.,
Ap.on Pomonae aterrima L., craccae L.. subulatum Kirb., penetráns Germ., holosericeum Gyll., urticarium Herbst, aeneum F. pubescens Kirby, Herbst, seniculus Kirby, longirostre Oliv., apricans trifolii v. Germ., tilirostre Kirby. laevigatum Payk., miniatum raficras Auletes basilaris Germ., frumentarium L., violaceum Kirby. Gyllh. Rhynchites betulae L., nanus Payk., pauxillus Germ., purpureua L., coeruleus Deg., auratus Scop., Bacchus R h n o a e e r betulae L. — Cy p h u s nitens Scop. L. Anthribidae. A n t h r b u s fasciatua l'orst., variegatus Urodon auturalia F. Fourcr. brachialis Lariidae. Laria piaorum L., Fahrs, rufipes Herbst, riiriinana atomaria L. Boh.. Spermop hagU8 cardui Boh. Se oly tus Scolytidae Hyleainus fraxini Panz. scolytus Fahr pruni Ratzb. és var. castaneus Ratz., rugulosus Ratz., niiiltistnatus var. ulnii Redtb. Xylocleptes bispinus F.
—
—
—
—
i
m
i
—
—
—
,
Duít. X v le
Taphrorychus borús
eurygraphus
Cerambycidae.
bicolor
Ratzb.
Prionus
— Herbst., villifrons Dutr. — — Platypus cylindrus F.
coriarius L.
—
Aegosoma
Papa
scabricorne Scop. livida F.,
—
Allosterna
cornis F.
—
L.,
vidékének bogárfaunája
Toxotus
—
L.
nigra
Lep túra attenuata L.
L..
— Gramm optera
fla vicornis
Scopolii
21
meridianus
bifasciata Mull., tabacicolor Deg. L.,
Caen optera
Stenopterus cerdo
—
méláimra
cs
—
Füssl.
minor
rufi-
Kiesenwe.tteri Muls. Küst. rufus L Criocephalus rusticus L. L.,
—
,
Te tr ópium fuscum F. — Pyrr Irídium Callidium aeneum Deg., violaceum L.
—
—
Cerambyx
sanguineum
—
L.
— —
Hylotrupes
Rhopalopus maeropus Germ. Rosa1i bajulus L. Aromi a moschata L. -Purpuricenus bualpina L. Goeze. Plagionotus detritus L. ; arcuatus L., densis Xvlotrechus rusticus L., arvicola Oliv. floralis Pali. Clytanthus varius F. A n aC y tus tropicus Panz Agapanthia villosoviridescens Deg. e s t h e t i s testacea L. Saperda caícharias L., 8-punctata Scop. és violacea F. Phytoecia pustulata Schrank., Tetrops praeusta L. ephippium F., eoerulescens Scop b e r e a erythrocephala Schrank.
—
—
— — —
1
—
Chrysomelidae.
—
—
—
—
Orsó dac ne
cerasi
var.
melanura
F.,
var. cantharoides F glabrata Panz Panz. var. Duftschm cli Ws., lineola Donacia dentata thalassina Germ., var Ho]>pe, limbata Panz., porphyrogenita semicuprea Panz., Westh., impressa Payk., antiqua Kiuize Plateumaris sericea L. és vulgáris Zschach., simplex F. var. festucae F., var. armata Payk., consimilis Schrank., abdominalis ab. micans Panz. Zeugophora flavicollis Marsh. a cyanelbi L., lichenis Voet. es var. obscura Steph., melanopus L. Crioceris merdigera L., 12-punctata L., 14-punctata Scop., 5-punctata Scop., asparagi L. Labidostomis longimana L. Clytra appendicina Lac, laeviuscula Ratzeb. Gy n a n dr op h t h al a salicina Scop., aííinis Hellw. Cryptocephalus coryli L., bipunctatus L. és v. sanguinolentus Scop., biguttatus Soop., Schaefferi Schrank., sericeus L., janthinus Germ.. parvulus Mull., íiavipes F., chrysopus Gmel., labiatus L., Moraei F, és v. bivittatus Gyllh., 6-pustulatus Rossi, belineatus v. armeniacus Fald., connexus Oliv., í'ulvus Goeze. hieroglyphicus Laich. Pachnephorus pilosus Rossi, villosus Duft. A d o x u s obscurus v. vitis F. Gastroidea polygoni L. Colaphus sophiae Schall. Timarch a violaceonigra Entomoscelis adonidis Pali.
var. limbata
Oliv.,
var.
,
—
—
—
Lem
—
—
—
—
m
—
Pachybrachys
—
—
Deg.
—
—
Chrysomela
— —
crassimargo
vitellinae L.
—
Hydrotliassa
Prasocuris pyritosus Laich.
—
tica
phellandrii
junci
—
v.
L,
—
;
Phyllodecta
glabra
Brahm. P1agi o d
L.
orichalcia Mull.,
Herbst.
—
— Phaedon
e r a versicolora cochleariae F. PhyUobropopuli L., tremulae F. Luperus nigrofasciatus Goeze, Creutz.
Rossi,
Melasoma
adusta
L.,
aucta
haemoptera
Germ.,
göttingensis L, sanguinolenta L., marginata hyperici Forst., fastuosa Scop., polita L
—
—
Wachsmaun Ferencz
22
xanthopus Schrank. flavipes
— —
L.
— Lochmaea
crataegi
Forst,
Galcru cella nymphaeae lineola F., ealmariensis Galeruca tanaceti F, pomonae Scop., melanocephala Podagrica malvae íllig., fuscicornis v. meridionalis Ponza Deröcrepis rufipes L. Ws. Crepido dera transversa Marsh, ferruginea Seop — Ochrosis ventralis PJig. — I,.,
I,.
Epitrix pubescens Koch atropae v nigritula Ws. — Chalcoides splendens Ws., helxines L., aurata Marsh., chloris Fondr. — Hippuriphila Modeeri L. — Hypnophila obesa ,
Waltl.
—
Chaetocnema
Marsh,
concinna
tibialis
llliii'.,
Fourcr. Psylliodes chrysoIliig., napi F., thlaspi cyanoptera Foudr., af'finis Payk. Haltica quercetorum Foudr., fruticola Ws., carduorum Guér., oleracea L Phyllotreta armoraciae Koch, ochripes Curt., undulata Kutsch, vittula Redtb., nemorum L., atra F., cruciferae Goeze, aerea Ali., nodicornis Marsh., procera Redtb. Aphthona cyparissiae Koch , flaviceps Ali., lutescens Gylh, pygniaea Kutsch. cyanella Redtb., euphorboiae Schrank. Longitarsus echi Koch., anchusae Payk., nígei" Koch..
Mannerheimi cephala F.
hortensis
öyll.,
—
—
—
parvulus Payk., holsaticus L., luridus Scop., apicslis Bech ciiiius suturalis Marsh., súturellus Duft. és v. paludosus Ali, melanocephalus Deg,ljcopi Foudr.! prateusis Fan/., ballotae ,
Ws
,
Marsh., junc cola Foudr, rubiginosus Foudr, pellucidus Foudr. D i b oli a Schillingi Letzn. M ni o ph a muscorum Xoch.
—
Sphaeroderma
testaCeum
—
—
i
F.
-HispaatraL
1
-
Cassida
í'astuosa Schall., vibex L. inquinata Brull., stigmatica Surtr. oebulosa L.. subfenuginea Schrank, atrata F. nobilis L. Coccinellidae. Subcoccinella 24-puuctata L. és v. saponariae v. F.. haemoiThoidalis F. Heer., v. 4. notata Cynegetis impunctata v. jialust is Redtb. Adonia v;inegata (ioeze és v. constellata Fourcr. Laich., v. carpini Anisosticta 19. punctata L. a dalia obliterata L. és v livjda Deg., lipunctara L. ós v. perforata Marsh., v. annulata L, v semirubra Ws, v. (i pustulata L.. v. 4. maculata Scop. Coccínella 7-punctata L. és v. 9 -punctata L, decempunctata L. ós v tutea K'o.-si, v. 6-punctata L., v. 8.-punctata Miül., v. humeralis Schall.. v. 1U pustulata L., v. guttatopunctata L, v. himacula Font., 4 punctata Font. v. sordida Ws., conglobata F v. gemella Herbst., v. pineti Ws.. 14 pustulata. L. Micr áspis sedecimpunctala v. 12. punctata L. M y s a oblongoguttata L A n atis océllata L. H a Lyz asedecimguttata F L2-guttata Pod., lö-guttata F 14-guttata L vigintiguttata F. ós v. tigrina L octodeciraguttata L., yigintiduopunct;tta L.. 24-punctata L. és v. conglomerata F., v. fimbriata Sub. C h i 1 o e o r u s siiuilis Rossi, bipustulatus L. E x o c h oin u s 4-pustulatu8 L., flavipes Thunb. Pia t y n a s j> s H y p e r a s p s repensis Herbst, camluteorubra Goeze. scutellata Herbst, pestris v. concolor Sulff. -
—
—
—
—
.
—
—
i
i
,
,
,
,
—
—
i
Coccidula
—
i
A
23
wéhekröl
—
Rhizobíus
rufa Herbst. - litura F. S c y m n u s haemorrhoidalis Herbst, minimus Rossi, Subvillosus Goeze v. juniperi Motscli, Suturalis Thunb., punctilluiii Ws rnbromaculatus Goeze, frontális v. 4 pustulatus Herbst., interruptus Goeze, pulchellus Herbst, Redtenhacheri Muls. ,
A méhekrl Irta
Dr. Zilahi Kiss Endre.
Magyarország egész Európában a legtöbb niéhfajjal
dicse-
ezek száma folyton gyarapszik, úgy hogy bár hazánk eléggé kikutatott, mégis igen hálás tetet nyújt ezek gyjtése, kivált kedhetik
s
egyes genusok, mint
pl.
And>ena, Halictus, Prosopis, Sphecodes és jár nagy nehézséggel s nem kell értök
Nomada. Gyjtésük sem rostálni,
futtatni s többféle
mesterséges fortélyhoz fordulni, hogy
megtalálhassuk ket, egyedül a hálókezelésben tételez
kissé
fel
nagyobb gyakorlottságot, mert bizony különben egyes igen gyorsan repül fajokat nem fogunk meg. A szem s kéz lassankint megszerzi a kell gyakorlatot s az ember már úgyszolva reptébl, mozgásából felismeri Igen fontos, a fajt. hogy a házi méhet reptében is bizton felismerjük s ne fogjuk meg, egyfell, mivel kárt okozunk vele a méhes tulajdonosoknak, másfell meg, mivel igen sok van s ezzel a gyjtre felesleges állattal
meg
fogó üvegünket. Fontos továbbá megismernünk a fajok kedvencz növényét és repülési idejét, mivel különben csak kis számú példányt fogunk gyüjthetni egy-egy fajból. Legjobb az illet növényfajnál töltjük
megállani vagy ha csoportban van, lassan hol egyik, csoporthoz menve, bevárni mig
a
méh
reá
száll
azt
s
másik
hol
rögtön
mert különösen az Eucera fajok hímjei csak egy pillanatra ereszkednek le a virágra s aztán rögtön tova lebbennek. elkapni,
Az Andrenák kora s is,
tavaszszal a
fz
s
nyár barkáin, a Tussilagón
a lánczf virágján találhatók; ilyenkor találunk Halictus- faj okát
de csak legnagyobbrészt
gyjt
ideje az
sz.
A
áttelelt
nstényeket. Ezeknek az igazi
szép nagy Bombus-f&j okból a
tényeket úgyszólván csak tavaszszal találjuk, mivel
dolgozókat és hímeket fogunk.
A Xomadák-imk
az
nagy
ns
késbb csak igazi
gyjt
Zilahi
Kiss Endre
május és június hónap. Ilyenkor találjuk eket különösen, míg nem nagy a t'ü, alacsonyan a tavaszi virágokon az április,
ideje
s
az
Andrmák
lakasaul szolgáló lyukak körül repkedni.
Az Osmia-fajok a legk óraibb méhek közé tartoznak, az rufa, Andrena praecoxs a,z'Anthophora piUpes úgyszólván a legels tavaszi virágok megtermékenyíti; egye3 fajokat csakis nyáron, st szszel foghatunk. '
A
nyár különösen az Euceráh, Megachilék, Anthophorák
ezek fészkében
él
parasita
méhek
gyjt
s
az
Ezekben Ma-
ideje.
gyarország talán Európa leggazdagabb országa. Míg országban alig-alig fog az ember egy-egy Nomadát,
pl.
Német-
nálunk
ha
megfelel helyen kezdjük ket gyjteni, 100 számra foghatjuk. Ilyen az Epeolus genus. .Mindenütt ritka. Alkalmas helyen és idben azonban 25— o0 példány is kerül a hálóba, Igaz, hogy ezt csak úgy érhetjük el, ha már ismerjük ket s ha egyet fogva rögtön lesbe állunk az illet növénynél.
Az eddigiekbl is látható, hogy mily fontos azt ismernünk, hogy melyik faj milyen növényen tartózkodik. Igen jól teszszük, ha ezt magunknak feljegyezzük, úgyszintén az együtt repül hímeket és nstényeket is, mivel ezzel lényegesen megkönnyítjük meghatározást. Hogy az idt és helyet feljegyeznünk BZÜkséges, Nemcsak az elterjedés megállapításához szükséges, de ezen adatok nélkül az állat úgyszólván mita
az magától értetdik.
aem
ej'.
A
l.
rajz.
sugársejt;
/,
2v
1.
=
harant-ér.
/.
Méh szárnya (Friese nyomán).
Z.
—
=
k 1—3. harántos szárnyjegy; 1, 2,3 =~ ::. 1. J. és könyöksejt; A, B. //, /// és 2. visszafutó-ér a hátsó ér; ///, fi2
középharántér Ív,
—
/
;
y
—
=
;
=
=
közép-ér;
könyökér; 2.
1.
h s
= =
négyszög-sejt; és 2. alközép
Á
méhekrl
25
Gyjtésükre legjobb a cyankaliumog vagy a benzines üveg. Az elbbiben nem szabad sokáig hagynunk, különben a sárga szín vörösre változik. Azután nem vastag tkre kell felszúrnunk ragasztani még a legapróbb fajokat sem szokás, hanem inkább minutia tkre tzzük.
2.
culus)
5
;
— Méh (Priese nyomán). = = gyüjtkószülók (scopa)
;
—
=
gyüj topámat p lábfejt (metatarsns).
lába
rajz.
It
(floc-
Meghatározásukra a legfontosabb jegyeket a szárny-sejtek a középkor és a potrohszelvények,
és erek, a lábak, csápok s
Ezekrl a következket kell megjevannak a könyök- sejtek, a sugársejt, a gyeznünk. A szárnyakon négyszög sejtek, könyök erek, a visszafutó erek. Ezeknek viszonylagos nagysága s egymáshoz való helyzete a genusok lényeges jegyei. A lábakon kivált a hátsó lábakon fontos a gyjt-készülékek jelenléte vagy hiánya s azok alkata. A hímek természetesen ezekkel nincsennek ellátva. A hímeken feltn, hogy a legtöbb genusnál a csáp sokkal hosszabb, mint a nstékivált az utolsó, nyújtanak..
nyeké.
Alábbiakban Friese nyomán közlöm a magyarországi félék
—
A A
szárnyak három
2.
A
sugársejt a végén harántosan elvágott
1.
— 3.
A
A
szárnyak két
A
teljes könyöksejttel
teljes
könyöksejttel
...
___
_..
...
2
.__
...
...
...
23
_.
...
...
sugársejt a végén kihegyezett vagy lekerekített
csáp rövid, bunkós
szrökkel,
—
mé h
nemeinek meghatározó kulcsát.
;
a test fekete, hosszú, sárgás barna
12—14 mm.
hosszú
csáp a cf-nél igen hosszú.
A
20. fej
Melitturga Latr.
és tor zöld, sárgásán
3
4
ZÜi ki
26
foltos,
Endre
A'ísv
potroh sárga szalagokkal 4
a
3a. 4.
A hátsó
(2.)
sarkantyú
lábszárakon
sejt igen hosszú,
majdnem
—5
mm.
Nomioides Schenck.
30.
—
A hátsó lábszáron sarkantyúk vannak,
A A
—
ér.
Apis
a sugársejt
L.
nem
hanoin jóval eltte végzdik
ér a szárny csúcsáig, ö.
sugár-
nincsen, a
szárny esucsáig
a
...
5
._.
6
—
8
...
...
7
mellékszemek
há-
könyöksejtek egyforma nagyságúak
...
...
...
könyöksejtek nagysága különböz ... ... ._. Az els könyöksejt egy halvány keresztérrel kétfelé osztott. A mellékszemek majdnem egy vonalban állanak.
6.
A
—
fejpaizs mindig fekete
Az els könyöksejt nem
A
7.
romszögben állanak
;
sárga.
i'l
í-ek és ?
szélén szervei
...
fejpaizs
a
Megilla
hátsó lábszára
hosszúszr
kiviil
kosárkával
szarunemúok
._.
a
osztott,
és hosszú
...
(
többe-kevesbbé
R
(Anthophora Latr.)
')
lelapított
csak a
és
A
ellátott.
nemi
him
barna nyelesek, 29.
—
...
Bombus
Lati.
?-ek hátsó lábszára domború, miudenütt egyformán rövid
szr,
nemz
-ok
a kosárka, hiányzik, a
részei
bör-
nemek halvány fogóval. Csak hímek és nstények vannak. Élsködk. 31. Psithyrus Lep. 8
(ö.)
A harmadik könyöksejt a legnagyobb; a potroh les és
félgömb alakú,
a
18.
—
A harmadik kisebb
.
könyöksejt ...
_-.
...
sze-
szárny sötétkék.
akkora,
mint
...
...
...
Xylocopa az ...
els
vagy
...
...
Lati
...
A harmadik könyöksejt majdnem akkora, mint az els a második feltnen kisebb ... ... ... ... ... ... A harmadik könyöksejt sokkal kisebb mint az els ... olyan széles mint alul 10. A harmadik könyöksejt felül
9
9.
—
vagy szelesebb. oldalfoltokkal
11.
A
10 16
potroh rendesen sötét szrös, fehér ...
...
...
11
...
A harmadik könyöksejt felül keskenyebb mint A jiaizs domború, kéthegy, rendesen hosszú
alul
és
...
sren
szrös, mi miatt a két hegy nehezen látható. 39.
Melecta
Latr.
12
A
—
A
méhektl
27
paizs lapos és kopasz, a hátsó szélén kikanyarított, a
közepén fehér szrpamattal. 12.
A
(10)
A
40 Crocita Latr.
szárnypikkely (tegula) igen nagy, gyakran fehér.
c"-ek
feltn
— 13.
A A
szárnypikkely (tegula)
nincsen
gyjt 14.
nem
nagy...
15.
feltn
A
szrözete.
A A
A
potroh
nincsenek
a
o^
17.
18.
—
(9.)
A
vagy világos
43.
Az
5.
alapharántér ._.
...
?
tomporán
cf-ek csápjai
A
Latr. ___
17
éri ...
22
...
...
nem
Nomada
...
18
...
19
Latr.
potroh szrös, sötéten színezett, gyakran világos szr-
...
?
tomporán
gyjt
...
...
...
4.
parnat nincsen, a
A
...
...
20
térdes
...
...
21
(flocculus)
Andrena c?
;
a
Latr.
csomós csáp-
végzdik; a
sugársejt a szárny szélén
?
potrohszelvényen egy csupasz, hosszárok van.
lábakon
haj-
\__
14. Melitta K.
ízekkel. 21. (19)
gyengén
...
majdnem szrpamat van
nem csomósak.
gyjt
Colletes Latr.
(Medialquerader)
...
Az alapharántér ersen hajlott,
A
hosz-
egyforma nagy a harmadiknál
potroh kopasz, élénken színezett.
lott
—
szrszalagokkal
hegyesed
sugársejt elkeskenyedik s
A második és harmadik könyöksejt A második könyöksejt sokkal kisebb
19. (17)
20.
15
?-
s
majdnem test 19a. Macrocera
szalagokkal.
—
'
csápja igen hosszú,
sugársejt kerülékes, vége a szárny szélét
A A
...
világos
Ceratina Latr.
17.
hosszú szrös
Latr.
...
a csáp rövid, a o
egyforma hosszú.
;
14
7
;
szúságú.
—
Latr.
Systropha
nem éri eí a szárny szélét... majdnem csupasz, rendesen érczszín,
potroh
A
13
feltn
Sphecodes
2.
sugársejt vége
ellátott
16.
...
A potroh fekete vagy fémszín rendesen szrös ._. ... A sugársejt vége a szárny szélét (nem a hegyét) eléri. A cf csápja hosszú, a végén felcsavart.
nél
—
potLatr.
...
?-nek nincs
készüléke.
szelvény-szalagok
—
...
...
15.
—
Nomia
6.
potroh sima és kopasz, rendesen többé-kevésbbé vö-
rös,
—
A
hátsó czombbal és lábszárral.
roh halvány végszéllel.
gyjt
hegyén sárga
készülék
fejpaízszsal.
van
;
a
ötödik
A
hátsó
o"
elnyomuló, a
3.
Halictus Latr.
2-
—
Kiss
Zilahi
Endre
A sugársejt végé nem fekszik a dik potrohszelvényen
szárakon nincsen
hosszárok
gyjt
nem elnyúló
zött,
szárriyszéíéri
ötö-
r
;
nincsen, a hátsó láb-
készülék, a
fejpaízszsal.
fehéren szrö-
"
Sphecodes
2.
Latr.
A második és harmadik könyöksejt majdnem egyenl nagy, a potroh fekete, fehér szrfoltokkal. 41. Epeolus Latr.
22. (16.)
A második könyöksejt
kisebb mint a harmadik; a
roh fényl, vörös fekete foltokkal szrfoltokkal.
23
— 24.
;
pot-
egyes
a ?
fehér
Epebloides
42.
Gir.
A BUgársejt hegye a szárny szélén fekszik ... 24 éri a ... ... hegye nem szárnyszélét ... A sugársejt A potroh majdnen félgömbös, fényl fekete, az utolsó potrohszelvények széle fehérszrös a hátsó láb má(1.)
28
;
els
sodik lábfejíze az
íz
alsó szegletén ízül.
Macropis
16.
—
A
25.
A
A
test
Az
közepén
...
...
potroh
a ...
...
...
...
...
szürkén szrös, ...
...
..
alapharántér az alsó
után ered.
A
csápostor alul
—
ízül
szrös,
...
sren
gokkal 26.
a
alig
test
nélkül
—
második
potroh megnyúlt; a hátsó láb
elsnek
..,
...
a
tor,
a
sren
cspostor
alól
A
a
d"
27
csápja
csomós. Halictoides Nyl.
szrös, világos vagy legalább potrohszelvény szélekkel
hosszúak; a nyelv egyenes,
állkapocs.
—
...
— —
._.
alsó keresztérbl ered;
világosan szrözött részek
26
(Submedialquerader)
í).
potroh
...
szala-
csápja nem hosszabb mint a tor, a nem csomós. 8. Dufourea Lep.
hosszabb mint a
A
...
fehér
...
25
szalagok
fekete,
potroh
...
..
c?
Az alapharántér az
27. (25.)
...
...
...
keresztéi-
az
lábfejíze ...
fényl
Pz.
potroh csak a szelvény
:
is
a szaj-
hosszabb mint az
Rhophites Spin.
10.
széleken vörösesen
rojtos.
A
Bzájrészek rövidek (mint az Andrenanál); a nyelv széles és
nem hosszabb mint
az állkapocs. 4a.
'aS.
A sugársejt a végén elvágott, hegye nem fogazott ... ... ... ...
(23.)
a
Biareolina Duf. fels állkapocs ...
— — —
29
méhekrl
.1
—
A
sugársejt fogazott
A
29.
—
nélkül...
A
...
...
fekete ...
...
...
...
vagy szalagokkal
mm.
A
hosszú.
fejjel
a.
;
...
...
...
...
...
szrözött
...
...
30 31
els íze szrös
sren
?
;
...
szrös
fejpaizs és a lábak feketék.
A
hosszú;
Panurgus
Latr.
lábfejének els íze ell csaknem kopasz a fejpaizs és alábak részben sárgák. 7/ Panurginus Nyl.
szrös
rövid
31. (29;
A
a
;
? lábszára és
? feje
;
csáp a cf-nél 13, a
12 ízülék,
?-nél
todik potrohszelvénye mint égy
2-hegy
A
a ?
ha-
villa látható.
Ammobates
35.
—
...
...
...
32
._.
színezés
feketés,
12.
4—7 mm.
...
világos
? lábszára és lábfejének
sren
igen hoszzúan és
—
._.
minden
potroh veres vagy sötétbarna, egész
8 — 12
felsállkapocs
a
lekerített, ...
...
egyszín
potroh
foltokkal 30.
hegyesed vagy
___
29
csáp mindkét nemnél 12 ízülék; a
Latr.
5 hatodik potroh-
szelvénye mint egy keskeny, a hegyén lecsapott füg-
gelék
37. Passites Jur.
látható.
32 (28) Az els könyöksejt sokkal kisebb mint a második; a o csápja a test hosszát majdnem eléri 71
20.
—
Az els
könyöksejt oly
második; a 38.
—
A
cT
nagy
csápja rövid
vagy ...
háfcsólábak lábszárai és a lábfej
mint a test hosszúan szrözött.
A
hátsó lábak lábszárai sek
...
...
___
és
...
lábfej
...
...
Eucera
nagyobb
...
els 13. ízei ...
...
íze
Latr.
mint
...
...
a ...
Dasypoda
Latr.
röviden
szrö-
...
...
...
..
Az els könyöksejt sokkal nagyobb mint a második ... ... Az els könyöksejt körülbelül akkora mint a második 35. A test kicsiny, 5 — 8 mm. hosszú, sima és kopasz, a szájrészek rövidek, a fej elüt oldala sárgás foltokkal. 2. Prosopis F. 34.
—
—
A
test
10—12 mm.
szúak, a 36.
A A
hosszú, szrös,
fekete
második visszafutó eltt
37.
fej
jól látható
ér
a
második
távolságban ered...
Phiarus Gerst. könyökér ...
...
minden oldalán egy foggal fegyverzett, a gyjt szrök ... ... nincsenek hasán paizs
34 35 36
hosz-
a szájrészek 36.
33
éppen úgy
vége ...
46
?-ek _.
38
Zilahi Kiss
30
— 38.
Endre
A paizs fog nélkül, ritkán fogacskás A Bzemek szrösek, az utópaizs foguk határozottan kúpalakú, a
—7
'-éknél
A szemek nem szrösek,
az
a
A
potroh sima,
tokkal, a
majdnem
szabályosan
34.
Dioxys Lep.
kopasz, sárgás
A
Camptopoeum
potroh tübbr-kevésbbé szrös, sohasem latokkal díszített
40.
A
...
...
...
szrözött, a
többé-kevésbé
test
gyüjtkefével
A
lábfej
zötti
—
A
kis
A fels alatt
...
körmök' iz)
hosszú
szrös,
...
.__
A
Biastes Pz.
...
...
körmök
kö-
...
...
...
nélkül
._.
(a
...
...
pulvillummal, ...
...
...
...
...
...
..
állkapocs keskeny, a végén kétfogú, a
egy elálló kereszt
ráncs, a
felül
—
többé-kevésbé
...
...
Latr.
rendesen négy-
s
...
...
akkora, mint a második-, lapított.
44
csápjai
í
Lithurgus
24.
könyöksejt
42
aralaku végtest-
'
fels állkapocs ersen elszélesedett
Az els
41
inkább
pothroh
a
fogú (ritkán három fogú) heggyel 43.
40
nstény hasa
a
...
...
pulvillum
szelvénynyel.
—
...
potroh
a poiroh felül inkább lapos
körmök
lábfej
hengeres 42.
rajzo...
...
gyakran csupasz: fekete vagy fekete és vörös színezet; a ? hasán nincs gyüjtkészülék, a & nemezszerü bevonattal. test igen ritkásan
A
41.
Spin.
sárgis
...
...
38.
—
rajzola-
?-ek hasán nincs gyüjtkészülék. 11.
—
Latr.
meg-
hegyén
elcsapott 39. (37.)
tüskével fegy-
áralakúlag
utópaizö
hengeralakú,
nyúlt, a potroh
potroh
Coelioxys
33.
verzett.
—
39
...
nélkül, a
26.
Megachile
Az els könyöksejt valamivel nagyobb, mint
a
43
potroh
a
Latr.
második,
a potroh felül többe-kevésbé boltozatos. 25.
44. (41.)
A
körme hegyén egy
?
jól
látható fog. a
arczczal.
— 45.
27.
A körmök hegye Az állkapocs
fogatlan, a
tapogató
'
kefével.
arcza fekete
a
f
sárga
...
Pz. ...
szeles,
ers hasi Osmia Latr.
vastag 23.
'
Lep.
Trachusa
négy ízülékü, a potroh
gyakran érczszní vagy vörös,
gyjt
Chalicodoma
45
Magyarország
-
-
Az állkapocs tapogató három ízülék, egészen hengeres, fekete
gyjt 46. (36.)
mindig
fekete,
test
A
gyjt
hasi
látható,
sárga foltokkal, a <\ hasa kefével,
sárga
test fekete, ritkán
mök a
Eriades Nyl
22.
fogakkal és tüskékkel fegyverzett.
—
a potroh keskeny.
a 9* hasán gyengébben fejlett
;
kefe.
A
jól
31
pillangói
pulvillummal
a
;
a
71
végszelvénye
o
28.
Anthidium
foltos (Protostelis).
%
gyjt
hasa
kefe
A
F.
kör-
nélkül.
végszelvénye fogak és tüskék nélkül, vagy csak
c?
egyes vékony tüskével van
ellátva.
Magyarország
32.
Stelis Latr.
pillangói.
A. Aigner Lajos.
Irta
XVIII. 29.
N
i
c k e r
F
r e
fig.
Synopsis
1,
y
2.
e
Melitaea Aurelia Nick. 2 ) Lepid.-Fauna Böhmens
cl.
Neuere
r,
Parthenie
3.
HerbstX.
system
aller Insecten,
Athalia
Hübner, Samml.
p.
p.
(1850)
12.
Schmetterlingskunde
Beitr. z.
tab. t>41.
Jablonsky,
238, tab. 283,
fig.
europ. Schmetterl. fig
1—4
Natur(1801);
19.20.(1793).
A szárnyak feketék, a szegély felé 3 sor vöröses-barna folt azokon belül 3 4 hasonló szin folt áll; alsó szárnya ugyanoly rajzolatú. Alul az alsó szárnya vöröses-sárga, rajzolata olyan,
—
B
mint a M. Athalia-é, de kisebb és
nem
oly tisztán
látható vilá-
gos foltokkal.
Hazánkban országszerte
található máj. elejétl jul. közepéig,
többnyire gyakori, helyenkint ritka, erdei réteken szálldogál. Hazai
példányaink nagysága
A
28—33 mm.
Branyiszkón akad átmenet az ab.
britomartis Assm.-hoz 1 ),
melynek felülete az Aiirelia-ra, emlékeztet, alul pedig olyan, mint a Dktynna, a szalag azonban, melyben a fekete pontok állanak x
2
)
Aurelia:
)
Art
e
m
i
s
római nöi név. mellékneve.
A. Aigner Laj
csak
pettyet mutat,
7
barna
jelenkezik,
holott
typikus példányait csak
A
dictynnoides
var.
csak egy sor barnás
bels
a többi
folt
britomartis-nk\
a
harántsávjai
9
ily
petty
fajváltozat
Mehádián és Josipdolon figyelték meg. ), melynek alsó szárnyán többnyire áll a szegélyen, vagy ha több jelenkezik,
Horm
1
foltsor elmosódott,
vagy
inkább az Athalia-
8
Ezen
sötétebbek.
is
szabálytalan alakú;
Parthenie-éhez
hasonlít,
alsó
lapja
mint a törzs-
Élpatakon
fajéhoz. Teljesen idevágó példányokat eddigelé csak
meg. de igen hasonlókat találtak Szaaron is. Hernyója fekete, apró fehér pontokkal és fekete áltüskékkel
figyeltek
borított,
30 mm. hosszú,
következ
májusig a
Stachys recta (hunyász),
Melampyrum
tago lanceolata (útif),
Veronica
pratensis (sikkantyú),
növényeken
él:
pratense (csormolya), Plán-
ehamaedrys
Succisa
(szigoráll),
(gyszvirág), Chrysanthemum
Digitális lutea
corymbosum (aranyvirág) és IAnaria vulgáris (gyujtovány). Bábja fehér, rozsdaszín szemölcsökkel díszített. Elfordul az összes szomszéd országokban: A. -Ausztriában Sziléziában VI VI., VII, Galicziában, Bukovinában VII.,
—
V—
Romániában VII— VIII. Finnországtól Fiúméig 01
Elterjedési köre:
az
Amurig
30. Melitaea
B
o r k h a u
F
fig.
Parthenie Bkh.-)
Xaturgesch.
s e n.
(1789); 295.
— 46° és Svájcztól
25-"- 150°
r e
y e
d.
europ. Schmetterl.
Neuere
r,
Beitr.
z.
p.
1J4.
Insectenkunde
tab.
II.
1.
A szárnyak
vöröses-sárgák,
a
szegélyen 2 csipkés vonal
mely két sornyi alapszín holdat alkot: a fels szárnyon az alsó szárny s azon belül néhány fekete folt van
fut le,
fekete csík
;
töve többnyire
szélesen
csaknem
középsávja
fekete kehintés.
fehér, a
szegélyen
alsó szárny
Alul az
csipkés
fekete
vonal
fut végig.
Hazánkban s
szeles körben, de igen szórványosan
aránylag kevés helyrl
jegyezték
fel.
Nagysága
26
fordul
— 32
el mm.
A var. varia M.-D.-t 3 ), mely sötétebb színezés, az alsó szárnyon alul fehér középsávval, csak
Tavarnokon
')
A M. Dictynnához hasonló.
'\
Parthenios:
i
V
;i
r
i
ii
s
:
és Szaáron figyelték
szzies, Artemis mellékneve.
különböz-
meg.
Magyarország
Hernyója fekete, apró kékkel borított. Május
kékesfehér
—júniusban
Centaurea jaceán (csüküll)
él.
33
pittaitgöi
pontokkal és rt
áltiis-
Plantaqo lanceolatan (útif) és
Bábja szürkés, fehér szemölcsök-
kel borított.
Elfordul a következ
szomszédországokban
F. -Ausztria,
:
Salzburg VII— IX., Karinthia, Tirol, Morvaorsz., Szilézia
VII— VIII..
Galiczia VI., Románia, Bukovina VII. Elterjedési
köre
Kamcsatkától
:
Spanyolországtól az Altaiig 10
57
Kis-Azsiáig
— 37°
és
— 110°.
31 Melitaea Dictynna Esp. 1 )
E
s
p e
r,
fig.
Die europ. Schmetterl. 2
a,
in
Abbild.
II.
p.
382.
tab. 48.
(1779).
b.
Felülete fekete
a szegélyen 3 vöröses-sárga
;
foltsor fut le
a két szárnyon végig, az alsó szárnyon azonban a két bels sor
gyakran igen homályos vagy egészen elenyészik a fels szárny középterén s az alsó szárny tövén néhány vöröses-sárga folt áll. Az alsó szárnyon alul a küls vöröses-sárga sáv kormosbarna ;
behintésü és sárgán feltekint pettyek
sorát foglalja
magában
a ketts szegélyvonal eltt sárga vagy sárgásfehér holdak
;
álla-
nak; a középsáv sárga és sárgásfehér foltokból áll. Hazánkban országszerte, de aránylag igen kevés helyen és
hegyvidékeken
leginkább
azonban
meglehets
található,
gyakori,
többnyire ritka,
erdszéleken
helyenkint
és nedves
réteken
(32— 06 mm.) Példányaink általában igen sötétek, szétfolyó rajzokkal,
rit-
olykor
az
szokott szállingózni.
kán
erteljes,
határozottan vöröses-sárga
sávokkal,
alsó szárny szegélybeli holdjai fehéresek. Helyenkint akad olyan fell csaknem, az alsó példány is, melynek fels szárnya szárny pedig egészen fekete, csupán a szegély eltt áll egy sor
t
apró
vöröses- sárga
erycinides Stgr.-hez.
Hernyója
petty.
Ez
az alak
átmenet a szibéria var.
2 )
feketésszürke, világoskék
pontokkal
borított,
há-
áltüskék állanak:
rozsdaszín a következ növényeken Melanvpyrum nemorosum (fintor), Spiraea arunca és ulmifolia él (bajnócza), Valeriána officinalis (gyökönke), Veronica chamaedrys
tán
fekete
30—30 mm.
sáv
és
sárga
nagy
hosszú, május-júniusban
:
1 )
2 )
Dictynna: Az
altai var.
Artemis mellékneve.
Ervcina LdAiez hasonló.
A. Aigtter Lajos
''>A
(szigoráll) és
kal
Plán tago
(utifú).
Bábja ezüstös szürke, fekete pontok-
borított.
szomszédországokban
az összes
Elfordul
A. -Ausztriában
:
Karinthiában V-VJ, Salzburgban VI, IX, Szilézia-, (ialiczia-
Vl-YII,
Bukovinában VI, Romániában VII. 60
Elterjedési köre: Norvégiától Turinig
— 4ö«
és Paristól az
Amurig 20—150°. Melitaea Asteria Frr.
32.
Beitráge
[•'ri'vrr, 1
15,
36 (1825); Neuere
fig.
Herrich-ÍScbáíTer,
Asterie p.
z.
Geseh. Beitr.
Syst.
1
stb.
)
Schmetterlinge
europ.
Tab.
181.
Bearbeitung
d.
íig.
2,
I.
p.
3 (1831),
Schmetterl.
3,
4
568.
Alapszíne
barna; a szegélyen 3 sor halvány vörö-
feketés
a két szárnyon végig; a fels néhánv vöröses-sárga folt áll az alsó szárnyon többnyire csak az elüls szegély felé világosabb petty latható, olykor ez is hiányzik. Az alsó szárnyon alul a szegély, középsáv és néhány folt a tövön sárgás fehér. (-">— 32mm).
ses-sárga
apró
húzódik
petty
középterén
szárny
;
csupán a Magas-Tátrában
Magyarországon
Hernyója fekete, fekete áltüskékkel
meg.
figyelték
borított; a
gyrk
széle
sárga.
Elfordul
Salzburg-, Tirol- és a
Karinthiában.
Stiriában,
:
Svájczban.
nem. Argynnis
S.
A szárnyak kevéssé
F..
1
)
fogazottak, vöröses-sárgák, fekete
fol-
tokkal, alul többnyire
e/üst foltokkal vagy csíkokkal díszítettek.
A
zárt.
középsejt
finoman
rövid, vékony,
igen 1
hirtelen
karcsúak,
—4.
íze
1
a
—1
A szem csupasz. A csaj) meglehets bunkóvá megvastagodott. Az els láhak finoman
híméi
rövid
tüskepárral
szrzöttek, a fegyverzettek.
?-éu
a
tarsus
A középs
és
hátsó lábak köröskörül szrzöttek.
A
hernyó hengeres,
báb a tor mögött
háta számos szrös tüskével borított.
ersen
lelapított.
A 39 palearktikus
Magyarországom lö honos. lillagok ')
Istennje.
Argynnis, az ezüsttös: Venus
mellékneve.
faj
A
közül
Magyarország pillangót
1.
szárnyon
az alsó
Alul
vannak
...
...
számos ezüst
...
...
...
...
A
3.
Alul sárgás-barna és világos-sárga
semmi
8
...
ezüst folt van
2
...
3
Ezüst
...
...
5
1
nélkül
folt
...
—
ezüst
l
;
...
Alul 1
rt
—2
Alul
...
;
folt
folt áll...
...
...
van
Selene
ezüst folt mutatkozik
Schiff.
a tövön
s
...
..
...
Euphrosyne L.
...
...
...
...
...
szín
sárga; a középsszalagban
és
__.
...
középs szalagban, tövön
a
néhány ezüst
...
az elüls
s
...
...
szegélyen
Pales Schiff.
...
___
4
...
ibolyaszín és világos-sárga; a középsávban, a tövön
mells szegélyen néhány
és
...
a világos-sárga középsszalagban
Alul rt, vagy ibolyás
Alul a szegélytéren ibolyaszín rajzolat van
Alul zöldes-sárga,
ibolyaszín
t
...
fell ...
rt
...
Dia
ezüst folt jelenkezik
Alul a szegély téren fekete pettyek vannak 6.
...
...
és elüls szegélyben
5.
...
szegélybeli holdakon kívül kevés ezüst folt van
Alul téglaszín
4.
vagy ezüst csíkok
folt, ___
Alul az alsó szárnyon kevés vagy 2.
35
L.
_..
...
...
6
...
...
...
7
az egész szegélytér elmosódott
;
...
...
Daphne
...
...
Schiff.
Alul halvány sárga, a középtér elmosódott barna, a szegélytér
keskenyen elmosódott ibolyaszín
tbeli foltok valamivel világosabbak 7.
Alul világos-sárga
és
fahéj szín
;
;
középs
a
...
...
...
a szegélytéren
szalag
s
a
Ino Rótt.
ékalakú
fe-
Amathusia Esp. Alul világos-sárga, a középs szalag világosabb, a ttér elmosódott barna; a szegélytéren pontszer fekete pettyek Hecate Esp. sorakoznak... ___ ... ... ... ... kete pettyek sorakoznak
8.
9.
10.
___
...
...
...
Alul az alsó szárnyon számos ezüst folt van
...
...
...
9
Alul az alsó szányon ezüst csíkok vannak
...
...
...
12
fels szárny küls szegélye hajlított A fels szárny küls szegélye egyenes
...
...
...
10
..
...
...
11
A
világos-sárga
Alul
petty áll
;
:
a fels
szárny
ersen
szegélye sárga,
... ...
néhány
csúcsán hajlított
_
_
ezüst
Latonia
L.
halvány okker-sárga; az alsó szárny középterén lev ezüst foltok sort alkotnak a szegélyen ezüst pupillás sze-
Alul
;
mek
vannak.
A fels
szárny
szegélye
kevéssé
hajlított
Adippe 11.
Alul az alsó szárny sárga,
t
fell zöldes, a középtéren
ezüst foltok sort alkotnak, a szegélyen
A
nem
L.
lev
állnak szemek.
fels szárny szegélye csaknem egyenes lefolyású Aglaja
L.
36
Aigner Lajos
-1.
Alul az alsó szárny sárga, tö felöl hintéssel
lev
a közepén
;
gélytéren ezüst pupilláé
rt
kevéssé zöldes,
be.
ezüst foltok sort alkotnak, a sze-
szemek
rozsdás-barria
sorakoznak
Niobe Alul az alsó szárny
11.
küls
fele'
ibolyás
keny ezüst csíkok mutatkoznak
piros, ...
...
...
Alul az alsó szárny zöld. ezüst sávokkal
L.
közepén
kes-
Laodice
Pali.
...
...
13
...
Alul a fels szárny okker-sárga, az alsó szárny fényes zöld,
13.
közepén 3 széles ezüst sáv fut be Alul a fels
bels
szárny a
alsó szárny fényes zöld,
ezüst csík jelentkezik 34.
(Schiífermiller ner Gegend terl.
p.
A szárnyak fekete
;
bíborszín,
felé
...
_.
_
Paphia
...
és szegélyén
2,
Argynnis Selene
Pan
...
Schifr'.
1
)
der Wie-
Schmet-
;
(1793).
rt színek,
a szegély fekete,
áll
;
az
lóra Sehirr'.
tövük
eltte
az
kivált
szárnyon
alsó
húzódik,
fekete vonal
csipkés
mely alapszín holdak sorát alkotja; ez eltt egy sornyi pont
L.
keskeny
1
& Denis) Syst. Verz. d. Schmetterl. H ü bner, Samml. europ.
32l (177G)
27.
26.
fig.
szegély
közepén
...
..
ezek
a
s
közt
tö
több
egybefolyó
fekete
folt
van,
melyek azonban nem alkotnak határozott sávokat. Alul az alsó szárny rtszín, középsávjában néhány ezüst folt van, melyek közül rendszerint az egyik az elüls, a másik a bels szegélyen, tövén 2 b ezüst folt áll a legnagyobb pedig a középen áll a szegély mentén fekete keretben háromszög alakú ezüst foltok
—
;
sorakoznak.
Hazánkban mm.), (33
—
holyenkint
közepétl
(május
elseje
gyakori
június
két
ivadékban,
melyek
nagyobb
(35—40
közepéig)
másodika (jul. végétl auguszt. közepéig) pedig kisebb 38 mm.) szokott lenni. Az alsó szárnyon alul a középs szalag (melyben az ersen
kiálló ezüstös petty áll) és
még
egy, 4 ezüst
elüls,
1
valamint
pettybl
a fekete pettyek sora közt többnyire álló
pedig a bels szegélyen a
toter
középs
foltja
jelenkezik.
sor áll.
Az emiitett fekete pettyek,
gyakran
fejldnek ki. Nagy- Léváidról került melanotikus ]
)
Selene
—
Diana.
ezekbl 3 az
valóságos
í
szemfoltokká
felülete egészen
kor-
Magyarország
mos fekete, úgy hogy az és bels szegélyén néhány ban ab.
pedig
pillangói
37
alapszín csupán a fels szárny küls-
igen homályos, az alsószárny discusá-
kivehet barna petty alakjában bukkan el:
tisztán
Thalia Hb.
Petéje világos zöld, alul lapos, felül hegyes. Hernyója fekevagy barna, hátán világos sáv fut le, sárga tüskékkel borított, 30 mm. hosszú. Kitelelve május elejéig és júliusban Viola canina és tricoloron (ibolya) él. Bábja sárgás-barna, fekete foltokkal. tés
Elfordul
az
ban V.
V— VI,
szomszédországokban,
F.-Ausztria,
Sziléziában
VIII.
vinában
össses
Y — VIII,
A.- Ausztriában
V—VI,
VIII, Galicziában
V— VI,
VII— VIII, Romániában
Elterjedési köre: Lapphontól Kalabriáig
az
Amurig 15
Die fig.
i
n n
é,
Argynnis Euphrosyne
3.
Systema Naturae. Ed. X.
Schmetterl.
europ.
pedig:
V— VII,
Buko-
VII— IX.
68-40°
és Angliától
— 150°. 35.
L
még
Karinthia és Morvaország-
in
Abbild.
I.
L. 1 )
p.
481 (1758);
tab.
18. fig.
E
s
p
e'r,
3; tab. 72.
(1777).
Felülete
egészen
hasonló az A. Selene-éhez, csak
inkább
szegély csipkés vonalát
szárny tégla-szín,
Alul az alsó
alakú ezüst fél keretben
ékalakú
folt,
tövén
1
ezüst
ezüst pettyek sora
Hazánkban
sárgás petty,
pettyek
sora
hogy a alkotja.
középsávjában egy ék-
szegélyén
pedig
barnás
áll.
fleg hegyvidékeken, helyenkint ivadékban (május közepétl jun. közepéig és jul. -augusztusban) 2 található. Budapesti példányaink ritkán haladják meg a 41—43 országszerte,
mm.-t.
f fell lefutó sávok és pettyek egybe folytak egy í pedig egészen kormos és csak a szegélysávban tnik fel a rt alapszín. Ellenben akadnak ugyanott példányok, fleg ??, melyek világos-sárga színezések, fels szárnyuk elüls szegélye s a küls szegélynek egész fels fele csaknem fehéres. Végül találkoznak a Branyiszkón sötét szín kis példányok, melyek a var. Fingal Hbst. -hez 1 ) Eperjesi
példányoknál a
olykor igen nagyok
s
átmenetet képeznek. i) !)
Skót hs. A Gráeziák egyike.
;
.1
A igner
Lajos
Hernyója barnás-fekete, fehé-
Petéje kúpalakú, zöldes-sárga.
mm.
oldalsávval és fekete tüskékkel. 32- 35
res
májusban Viola caninán
(ibolya)
Bábja
él.
hosszú, Április-
barnás-szürke, fémes
pontokkal ékítve.
Elfordul az összes szomszédságokban, meg' thiában
ziában
ban
V-VL, VII— IX. Laphontól Kalábriáig 08—40° és Angliáról
Elterjedési köre:
Amurig
az
pedig: Karin-
V— VI., A.- és F. -Ausztria. Salzburg, Morvaország. SziléV— VIII. Galicziában és Bukovinában V— VII., Romániá15
—
15u".
3V).
(S e h
i
m
f f e r
i
der Wiener
Argynnis Pales Schiff
& D
e r
1 1
Gegend
e n
europ. Schmetterl fig
34.35.
Die europ. Schmetterl.
in
).
Verz.
Syst
s).
i
177.
p.
1
Hü
(1776); (
II.
p.
tab.
o5.
Samml.
r,
E
Arsilache
(I7 d;!);
Abbild,
Schmetterl.
d.
b n e
p e
S
56.
fig.
r^
4.
(1780).
A szárnyak rtszínek, tövükön szegel\'
feketés-barna
is
foltok sorakoznak,
eltt
Alul a
vonalszerek fels szárny
és
élénkebb; valamint
bels szegélyen lev fehéres ezüst a
eltt
bels
ékalakú
;
csíkot
homályos
halvány-rtszín,
a szegélyen,
folt
szegély
a
az alsó szárnyon csipkés
s
alsó szárny alapszíne jóval
sáv
és az alsó szárnyon a ;
melyek alapszín holdacskákat alkotnak; az a fels szárny közepén lev fekete áll
viiy sor fekete pont
foltok
behintésü
a
világos-sárgás
középsávban,
a
alkotnak.
rajzokkal
foltok körvonala
.
az
közép-
elüls
és
elmosódott;
szegélybeli ezüst pettyek aprók.
Magyarországban hegységben, valamint
eddig a
csakis a
Magas Tátrán
Bihar-
figyelték
és
Branyiszkó-
meg tzeges
ré-
ab. napaea Hb. 2 )
Elfordul azonkívül a zöldes felület (Magas Tátrán); a var Arsdache Esp. 3), mely élénkebb szín s ersebb, olykor egybefolyó rajzolatú (Magas Tatra. Kperjes, Rozsnyó, július végén), valamint a vai. Isis Hb ') (Banoka. Árva teken.
megye
és
Magas
Tatra., július
közepén).
Hernyója barnás-fekete, hátán barnás vonal fut
pásztorok Istennje,
')
Pales
-)
oapaeus
')
l
)
:
völgybeli.
Sorsot intéz istenn.
Egyiptomi istenn.
le
és
sár-
Magyarország pillangói
gás tüskékkel
raontanán (ibolya)
mm.
30
borított,
:!!l
hosszú. Április és júniusban Viola
Babja szürke vagy rtszín, apró sötétebb
él.
pontokkal.
Elfordul a következ szomszéd országokban: Ausztriában
Elterjedési köre
Argynnis Dia L.
Systema Naturae.
Die europ. Schmetterl. fig.
±
— S7o
és Pyrené-
20—65.
37.
61.
F.-
— VIII
Bukovinában.
Lapphontól az Alpesekig 70
:
usoktól a Kaukázusig
Linné,
— VII.
VII
Karinthiában
Salzburgban,
VII -VIII.
Szilézia és Galicziában VI
és
A.-
Ed. in
XII.
1
)
785.
Abbild.
E
(1767);
tab.
I.
16. fig.
s
p e
r,
tab.
4.;
(1777).
A s/árnyak rtszínüek, tövük
csipkés
a szegélyen
fekete;
mely
alapszín holdacskák sorát alkotja, szárnyak közepén a eltte egy sor meglehets nagy pont áll számos fekete folt van, melyek közül a szegély felé állók gyakran csipkés sávvá egyesülnek. Alul az alsó szárnyon ezüstös a középközépfolt és egy sor ezüstös szegélyfolt jelenkezik
fekete vonal fut
le,
;
;
sáv 3 ezüstös és 3 sárga foltból
áll
;
közte
a szegély közt fehér
s
pupillás apró fekete pettyek sorakoznak.
Hazánkban
vez
gyakori
erdei
és ked-
helyenkint
réteken,
meglehets nagy példáközepétl április május végéig, június nyokban (32—38 mm.) közepétl iulius közepéig és augusztus els felében. Gyakoriak az oly példányok, melyeknél a fekete lajz rendkívül ers, fleg az által, hogy a fels szárny középsávja, szegély foltjai vagy tidjárás
mellett
Egyik
megszélesédnek.
foltjai
szegélye
kissé
ivadekban
3
is,
vinkovczei
sötétebb a rendesnél,
az
szegélytere pedig barnás fekete színezés,
szegélyholdak válnak
mells
szegélytl a bels
középfolt
tnik
elé.
Ugyanott igen világos
elég
élesen
;
-nél
a fels szárny
melybl csak ellenben
a
egész
a barna
középtér a
szegélyig tiszta barna, csak a fekete
Hasonló hím példányt fogtak Eperjesen
szín
példányt
is,
is.
melynek összes fekete
igen aprók.
foltjai
tott,
ki
l
alsó szárnynak
Hernyója feketés vagy kékes-szürke, sárgás tüskékkel bonhátán fehéres sáv, oldalt rt ketts sáv fut le, 30 mm J )
Dia vagy Hebe, az istenek szolgálója.
A. Aigner Lajos
40
hosszú; tápláló növényei ris
(békaváz),
:
Viola odorata (ibolya), Prnnella vulgá-
Rubus (málnát. Bábja barna,
hátán
fekete tüskék
emelkednek.
Elfordul az öeszes Ausztriában VI VIII,
— VIII.
Morvaországban
ziában IV
— VIII,
szomszédországokban, még pedig: A.IV V, Karinthiában V
V—
Galicziában IV
— VII,
Romániában V— VI. \'II — mindenütt másként jelzik.
Elterjedési köre: Grondlandtól tól
az Altájig 20—110".
—
VIII. ('sebországban V, YI1. IX. Szilé-
MII— IX, nését
—
F. -Ausztriában
V— VI,
Bukovinában feltn, hogy
megjele-
— 40°
és Párizs-
IX,
Toskanáig
liö
YIL.
Különfélék. Entomologiai
eladások. A
k.
m.
Természettudományi
Társulat állattani szakosztályának 1906. október 5-iki ülésén G é z a „A házi poloska és fajrokonai" czím eladásában kifejti, hogy Európában az agyi poloskán (Cimex I ca tulüria) kívül még négy fajta poloska ismeretes, neveze'esen Cimex hirundinis (fecskéken), C. pipistrelli (denevéreken), C. columbarius (galambokon) és C. improvisus, melynek gazdája ismeretlen. Hazánk területérl eddig csak az agyi és a fecskepoloska ismeretes. Cimex ciliatus néven leirt oroszországi faj a fecske-poloskával azonos. Az agyi poloska hazája nem Kelet-India, hanem Európa Ezt az eladó abból következteti, hogy az agyi poloska legközelebbi rokonai mind európaiak. Végül arra kéri a szakosztály tagjait, hogy a hazánk területérl mindeddig ismeretlen denevér- és galambpoloskára legyenek alkalomadtán figyelemmel, mert ezek mindenesetre a mi denevéreinken és galambjainkon is megvannak. A poloska névre megemlíti, hogy az szláv eredet, a piakilincs pedig a kaukázusi (georgiai) baglindso-tó\
Horváth
:
ered. Id.
E
n
t
z
Géza
az
eladás kapcsán
fölemlíti,
hogy a
denevér-poloska nálunk elfordul tudomása szerint az egyetemi botanikai kert növénytani épületének padlásán lev denevéreken fölemlíti, hogy a igen gyakori ez a poloskafaj. C s i k i ;
Ern
már
a közép-ázsiai nomádokhoz is elhozta az agyi poloskát, mely a mongolok sátra farészeinek repedéseiben húzódik meg. Eladó megjegyzi még, hogy a tatárok ismerik a poloskát, mely házaikban nem éppen ritka és azt faltetnek nevezik. Ezután „Néhány érdekes bogárfaj bemutaC s i k i czivilizáczió
Ern
tása" czímen magyarországi iVe&na-fajokat, továbbá Bosznia és Herczegovina területén újabban fölfedezett barlangi vak Silphidákat mutatott be. Antal „A Precis octavia Cram. i d t Sch Eladja, hogy a nyugot- afrikai Prekelet-afrikai lepke alapköre." cis octavia Cram. és a var. amestris Dm., továbbá a kelet-afrikai
—
m
Pr. octavia var. natalensis Stand, és a dél-afrikai var. sesamus Trim. nemcsak színezetükben, hanem egyéb jellemz sajátságaikban (alak, szárnyszegés, életmód, szokás) is oly lényegesen különböznek egymástól, hogy külön fajoknak tartották. M a r azonban tenyésztési kísérleteivel bebizonyította, hogy s h a 1 1
ezen fajok mind egyazon faj földrajzi és idszaki változatai. Nevezetesen a var. amestris a nyugot-afrikai törzsfajnak (Pr. oc-
Különfélék
42
via)
téli,
a
var.
sesamus pedig
wa
téli
a
délkelet-afrikai 7V. octavia
(száraz idszaki alakja.
var.
— .ájapánZep&e-
Aigner Lajos a deczemberi ülésben. japán alapján és Mat/uniura 8. fauna-jegyzéke Dr. szerint munka eme hogy eladja, mellett bemutatása lepkék Japánorszáeban csak 2009 faji ('577 Macro- és 432 Microlepidoptera) fordul el, holott pl. Magyarországon 1Ö7 .> Macroés 1752 Microlepidoptera, összesen 3331 fajt találtak eddig s ennélfogva kétséget sem szenved, hogy a japán lepke-fauna, kivált a molypillékre i ézve. egyáltalán nincsen még kellen fel(
említ több oly fajt. melyet Japánörszágban találhogy szerz felsorolná. A japán lepke-fauna alkotó elemei: 1. európai" 2. ázsiai, 3. endemikus japán, 4. formozai európai 3 tropikus fajok. A 206 japán nappali lepke közt van 55 nippoui ázsiai palaearktikus faj (28.64%), faj (14.56%), ö (26.70%) es 62 formozai faj (30.10%), Japártország északi nipponi
kutatva. Fel tak,
a
is
nélkül,
i
:
(
.)
részének lepke-faunája tehát nem oly keverek jelleg, mint azt általában hitték s ennélfogva á palaearktikus zónahoz vonandó, míg a déli része (Formoza) a tropikus faunához tartozik, melynek északi halálául eladó a 30 fokot jelöli ki. Végül összehasonlítja az európai es japán Rhopalocera-fajok számarányát éfi nemeket is. melyek Japánban es viszont felsorolja azokat a 'melyek Európában nincsenek képviselve. azokat,
A hernyó tápláléka Pictet A. a
befolyással van a lepke színezésére. zoológusok utolsó nemzetközi kongEzt resszusán. Vizsgálódásainak végeredményei a következk. Nehezen emészthet táplálék általában akadályozza a pigmeiitationak teljes kifejldését s ennélfogva albinotikus elteréseknek okozója. táplálék a pigmentnek Ellenben a táplálóanyagban gazdag és ersebb színezéseit okozza es melanotikus eltéréseket e edményez. Bizonyos fajok (Vanessa póly chlpros, Urticae esJo, Lymantria monacha es Arctia caja) kivételek, meit náluk az elégtelen táplálék vezet a melanosishoz. A táplálék ersebben befolyásolja a hím lepke színezését, mint a nstényét. A hernyó színezés" a nyújtott táplálék szerint módosul és olykor a lepke színezésére másodlais kihat. Nehezen emészthet növények némely fajnál gos hím bélyegekre, viszont a bö tápláló anyagnál másodlagos nstény bélyegekre vezetnek. vitatta
h
Mérges hernyók. Közelebbrl a „Rovartani Lapok 1898-ik1 évfolyamában lapozgatva, a „Különfélék" rovatában a hernyó" méregrl olvastam Ezen a helyen a társaságban él szrös herfertzött nyókról van szó. mint a melyeknek saját saruk által szre, az emberi finomabb bor részleteit súrolva, ott gyuladást is, azt okoz. De megemlíti az illet ezikk szervezetre karos anyagokat esupasz hernyóknál találunk. Ennek az utóbbi állításnak igazolasara kívánom fölis a káposzta hozni a következ adatot A múlt évek egyikében
és tartós viszketést
hogy más
állati
43
Különfélék.
lepke (Pieris Brassicae) hernyói nagy pusztítást tettek a már fejkáposztában, a minek nem igen lehetett elejét venni. Idközben azonban észrevettem, hogy a kertbl kikerült káposztalevelekrl a ruczák jó étvágygyal szedik le a hernyókat, még mieltt a leveleket fogyasztanák. Megfigyelésem hatása alatt a ruczákat a káposztásba szabadítottam ahol csakhamar jól megtömtek begyüket a kövér hernyókkal. Az eredmény kielégítnek látszott, de alig pár óra múlva az ellenkezje bizonyult be, a mennyiben a fiatalabb ruczák szédülés tünetei között kezdettek egymás után elhullani. Ez az eset. amint késbb értesültem, a községben ismétldött minden olyan helyen, ahol a ruczák ilyen nagyobb számú hernyóhoz jutottak, különösen a fiatalabbaknál, mert bár az öregeknek is megártott, mégsem pusztultak el. csupán elvétve. A leírt pusztulást valószínleg a- káposztalepke hernyóinak valamelyes mérges váladéka okozhatta, mert bár állítólag a káposztalevelek maguk is bódító hatásúak a rüczákra, pusztulást mégsem okoznak s különösen nem ebben az esetben, mert ruezáink fiók koruktól kezdve gyakran kaptak káposztaleveleket s így megszokván, késbb semmi hatással nem voltak reájuk.
ld
;
-
Pávay
V.
Ferencz.
A
Phylloxeráról s annak fellépésérl Hassziában (a Rajna menten), tanulmányt közölt Schüsters W., a ki hivatalos adatok nyomán kiszámította, hogy ezen a területen 1878-tól 1901-ig 331,754 egészséges szltke közül 14,4<>4-<'t a Phylloxera elpuszv tított és hogy ez az állat 1901-ig Nemetországnak 10 millió markánál több kiadást okozott, Egyúttal megemlíti, hogy Németországban kezdenek növénykórtani állomásokat berendezni, de a szeivezésnél a szakavatott entomologusok belevonását feltn
módon
kerülik.
A
Cicindela campestrisrl. A Cicindela campestris tudvalevleg sok változatában ismeretes, jellemz tulajdonsága, bogy
felsajka és rágói fehérek, a ragok
legvégének
kivételével
;
to-
vábbá fedszárnyai zöldek, körülbelül a középen egy-egy fehér Cicindela folttal, mely sötéten van szegélyezve. Találtam olyan cámpestrist, melynek egyik fedjén a folt mint a rendes alakoknál fehér, a másik fedje felsrészén zö d, de a fehér folt nincs
meg hanem
feketés, alul felül helyette rozsdavörös folt van, rozsdás szegéllyel. A rozsdás folttól lefelé a szárnyfed égszínkék. A szárnyfed alsó szélén a holdfolt sötét és rövid. Az állatt a D. E. rendesnél valamivel karcsúbb. ;
Irodalom.
Csiki
Magyarország- Bogárfaunája.
Ern,
Vezérfonal
a
ma-
gyar szent korona országainak területén elforduló bogarak megismerésére. I kötet, 3. füzet. (161—240. 1., <í szövegközötti rajzzal.)
Kzen munka
Budapest 1906. XI. 15. régen megjelent 3. füzete folytatólagosan
nem
a Carabidae család egyes nemeit és fajait tárgyalja. így befejezést nyer a Carabus
A
nem
és a Cychrvbs-ssH a Carabini nemzetség.
többi nemzetségek közül a
(Leistus,
következk kerültek
Not iophilini
Nebria),
Nebriini
sorra:
(Xotiophilas),
Omophronini
(Omophron), Elaphrini {Blethisa, Elaphrus), Lorocerini (Lorocera),
Scaritini
(Scarites,
rius),
továbbá
2.
a
tározó kulcsán kívül a
(Broscus) és
zetben
is
Clivina, Reicheia, Spelaeodytes, Dyschi-
megha-
alcsalád Harpalinea nemzetségeinek
következk
Bembidiini
:
Nomiini
(Xomias), Broscini
(Asaphidion, Bembidwri). Ebben a
fü-
találunk egynéhány új alakot, melyek latin diagnózisa
jegyzet alakjában
mendax, var.
vétetett
ilyenek
fel,
spectabilis, var.
:
Hampei
Carabus
fraternus és ab.
Zawadszkyi var. dissimilis és var. JRónayi, ('. Rothi nov. nom. {Rothi Thoms. non Dej.) és ab. ignoscus, ab. paroecus és ab. sejunctus és
var.
elegantissimus,
C.
ab.
vitiosus
C.
Kollárt
Nébria transsylvanica ab.
álpig-
rada. *
Kari, Malthodes Serbotae n. sp., ein neuer Malthodes des Subgenus Podistrella Seidl. aus den
Petri, Dr.
transsilvanischen Alpen. (Wiener Entom. 1906,
A
p.
Fogarasi havasok Serbota
nev
csúcsának nyugati olda-
k
szerz egy alatt egy új Malthodes-i gyjtött melyet termhelye után .1/. Serbotae elnevezés alatt
lán
XXV,
Zeitg.
224— 225). péld..
(1
)
le.
ir
Csiki K.
Miiller,
Dr. Josef,
Entom.
Coleopterologische Notizen.
Zeitg.
XXVI., 1907,
p.
7
11).
VII.
(Wiener
4S
irodalom
Többnyire dalmácziai bogarakra vonatkozó szinonimikamegjegyzéseken kívül a Zonabris bosnica Reitt egy új változatának
decipiens) leírását tartalmazó jegyzetek.
(ab.
Az
változat Horvátországból (Lika) származik.
Formánek,
faj-
új
Csíki E.
Eine neue Art der Rüssler-Gattung BrachyZeitg. XXVI,
R.,
somus aus Siebenb ürgén. (Wiener Entom.
23—24). A Brachysmous Zellichi nevií új faj leírása, melyet Zellich József százados Gyulafehérvár környékén fedezett fel. 1907,
p.
Csiki E.
neue Rüssler aus Turkestan und China und eine neue Crepidodera aus Siebenbür-
Petri, Dr.
Vier
Kari,
gen. Wiener Entom. Zeitg. XXVI, 1907,
Négy
közép-ázsiai
[Crepidodera picéd)
is
ír
új
le
ormányoson szerz,
kívül,
melyet
a
p.
57—61.)
egy levélbolhát Kerczih egységben
a Bulea-tó környékén és a Vurfu vunetare-n gyjtött. Csiki E.
Heyden, Reitter
&
Caucasi
Cataiogus Coleopterorum Europae Armeniae rossicae. Editio secunda. Pas-
Weise,
et
f
kau, 1908. 15 év eltt jelent
annyi új alakot írtak
le,
meg
ezen katalógus els kiadása,
azóta
hogy már rég nélkülöztük az újabb
adást, végre elfogyott az 1891-iki kiadás és így hozzáfogtak
ki-
az
újabbik kiadáshoz. Az új kiadás hatalmas nagy nyolczadrét alak és 774 oldalas kötetté ntt meg. Kiemelend változások a régi
kiadáshoz képest, a következk deti leírás
soroltattak
Az összes nevek után az ereés csak másodsorban, ha maradt hely újabb leírások Ganglfel. Még változott a rendszer is, a családok
bauer rendszere
:
szerint következnek, így a kötet a Scarabaeidae
családdal végzdik.
A
munkatársak
összeállította a Cicindelidae és
er
ma
csoportokat,
Ganglbauer
is
mások.
Csiki
C-íra&iffríe^családokat,
Ern
Bern h
a u-
a Staphylinidákat, Weise a Kii és Chrystomelidae és Curculionidae, Schilsky a Lariidae és Apionini
CoccineUidaei
a Malthodes nemet,
Heyden
és
4ü
IradalQpt
Reitter a
többi családot,
a
kéthasábos kiadásé
12,
A munka ára
az egyhasábosé
azaz
maradt,
régi
a
korona.
18
Csih
•
/<;.
*
Meyer, Paul,
g
e r
C ol eo p t erolog e r U m g e
i
i
)i
(1
s c
h e
b u n
s
g
Ergebnis F
i
u
m
e
v o
e 8
i
n
i-
g e(Deutsche r
m m e n e r Siebe-Exkursione n. Entom. Zeitschr. 1907, p. 185-188.) Szerz Fiume környékén többször rostalt és konstatálja, hogy nevezett terület, mint karsztvidék nagyon is szegény, rosmellékvölgyekben és dolinákban érdemes tálni csak a bentt Felsorolja azután elször a Fiume vidékén rostált fajokat, melyek között faunánkra újakra is találunk: Colodéra Bonnairei n o
Bernh.. var.
Medon
lunigerum
tacens Kol
,
pirceus Kr., Sphae r osoma la&vicolle Reitt. és püosutn Reitt.,
La&mophloeus Krüperi Pólydrusus picus var. dalmatinus
Reitt., Stierl.,
Eyglenes
tes-
Acalles
Ca-
piomonti Bris. és viuarivs Dan.. Miarus distinctus Bon., Hylotrupes bajulus ab. lividus Muls. és Psyüiodes algirica Ali. Felsorolja
továbbá
a
Lic,
Fuzine és Lökve körülötti erdségekben es végre
a Monté Maggioren (Isztria) rostált fajokat.
Elbbi helyrl való a
Rhytidosoma fallax Ottó, mely
szinten
faunánkra
új.
Csiki
E.
„ROVARTANI LAPOK' XIV. Bánd
S.
1.
7.
in E.
Januar-Februar
Heft.
Dr. M. Standfuss:
staltung S.
2
1
1907.
Artenbildungund Umge-
der Tierwelt. Auszug. Csíki:
Die Borkenkáfer Ungarns
Die Gattungen Híjlesiims
und
Pteleobhis.
Diagnosis
VII.
derselben,
sowie Beschreibung die einzelnen Arten. S. 11. F. Wachsmann DieKáferfauna von Pápa und L'mgebung. Aus diesem Teil des Komitats Veszprém sind :
áusserst wenig Daten bekannt. Verfasser und
besonders
dessen
Brúder Johann sammelte bei Pápa namentlich auf dem Gebiete eines vormaligen Sumpfes, sowie in dem nahe gelegenen BakonyGebirg bei Ugod, Koppány. Pápa-Teszér. Fenyf, auf den Anhöhen des Kékhegy (650 m.) und Krishegy (713 m.), ferner bei Zircz und Bakonybél, sowie auf dem isoliert stehenden Somlyóhegy.
Kiss de Zilah: Über die Bienen. In Ungarn am reichsten an Bienenarten. Verfasser gibt eine kurze Anleitung zu:n Sammeln derselben und bietet sodann (nach Friese) die Bestimmungstabelle der ungarischen S.
23.
Dr.
ganz Európa
E
ist
Gattungen. S.
31.
L, v.
Aigner Abafi
XVIII. Melitaea Aurelia
Branyiszkó-Gebirge
in
:
Die Tagfalter Ungarns
ganz Ungarn
kommen Übergánge
fást überall
vor zur
háufig;
im
ab. britomartis
;
wurde blos bei Élpatak und Szaár beovaria nur bachtet. J\I. Parthenie in Ungarn sehr lokál, die var. Dictynna überall, zubei Tavarnok und Szaár beobachtet. mal in Berggegenden háufig, darunter Übergánge zur var. erycinides. M. Asteria bisher blos in dei Hohen Tátra beobachtet. Hierauf folgt die Bestimmungstabelle der Argynnis-Arten, sodann die Beschreibung der einzelnen Arten. Argynnis Selene in zwei Generationen meist háufig, bei Nagy-Lévárd wurde auch die ganz schwarze ab. Thalia gefunden. A. Euphrosyne kommt in ganz Ungarn vor, stellenweise in zwei Generationen, im Branyiszkósowie Pales, " .4. Gebirge auch Übergánge zur var. Fingni. var. die Tátra, nur in der Hohen wurde bisher die ab. napaea var. die und Rozsnyó, Arsüache in der Hohen Tátra, bei Eperjes Hohen Tátra. Isis im Komitat Árva auf der Banoka und in der A. Dia in 2— 3 Generationen überall gémein. die var. dictynnoides
M
—
—
Kleinere Mittheilungen.
Entomologische Vortráge
40.
S.
Am
lichen Gesellschaft.
Vortrag
einen In
Európa
trelli
die Naturwissenschaft-
in
G.
Horváth
ihre
Verwandten.
Okt. 1906 hielt Dr.
und
Bettwanze
die
sind ausser der Bettwanze
Arten bekannt,
visíts,
über
5
u.
z.
(Cimex hctularia) noch vier Cimex himmdinis (an Schwalben), C. pipis-
(an Fledermáusen),
derén
Witttier
schriebene russische
C.columbarius (anJTauben)jund C. improunbekannt ist. Die als Cimex cilialus beArt
ist
mit
C.
hirundinis
Die
identisch.
Heimat der Bettwanze ist nicht Ost-Indien, sondern Európa, nach dem ihre náchsten Verwandten europáisch sind. Hierauf legte E. „interessante Kafer" vor,
Csíki einige
u.
ungarische
z.
Arten, sowie einige blinde Silphiden, die jüngst
in
Bosnien und der Herzegovina entdeckt worden
Xebria-
den Höhlen von
sind. a.
Schmidt
und derén Yarietáten u. z. amestris, sesarnus und natálensis. ín' der Dezember-Sitzung las L. v. Aigner Abafi einer Abhandlung über die LepidopterenFaima von Japán, die er mit der europaischen und sibirischen Fauna vergleicht. dissentierte über Precis octaviasram
S.
44.
Einfluss der
Nahrung auf
Fárbung
der
Raupe
nach Pictet.
Pávay: Giftige Raupen. In cinem Krautfelde von Pieris Brassicae arg gehaustí ura der Raupen hatten die Schádigung ein Ende xu machen, wurden Érten in das Féld getrieben, welche die Raupen .gierig verschlangen, nach Verlauf von einigen Stunden aber zeigten Bich bei denselben Symptome von Sehwindel, worauf sie der Reihe nach allé eingegangen sind. vorgekommen In der betreffenden Gemeinde ist díes wiederholt S. 44. Cieindela E. D.: Asymmetrisches Exemplar von S.
44.
campestris
:
F. V.
auf der einen Plügeldecke
ist
der weisse Fleck
mál, auf der andern rostrot, oben schwarzlich, eingefasst, von diesem Fleck
ist
untén
abwarta
die Flügeldecke
nor-
rostlmiun
him-
melblau. Literatur. S.
Müller,
46. /.'.
Besprechung der Werke von Formánele, Heyden, Reuter
&
E.
Csíki,
Weise,
/'.
K.
Pctri,
Mcyer.
J.
mvek.
Entomologiai
(Fauna Regni HungTársulat. Terméazettudományi riae). Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás állaÁra 35 kr., társulati tagoknak 20 kor. korona rok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 Birodalom Általános. .4 Magyar kötet. Arthropoda. Kiadja a k.
III.
40
fill,
Állatvilága
m.
—
—
A
Bein K.
kis
rovargyjt.
megism
rovarok
Utasítás a kiválóbb
—
Szekeres F. Ö. A rovargyjt 1 kor. 60 fill.— Lejtéuyi S Rovargyjt. Segédkönyv a középiskolai ifjúság számára, kf.tve Kirándulók Kriesch J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. l jj 0r>
tésére é g.yüjtésére 2 kor.
—
—
Dr. Lendl A. Rövid útmutatás kötve 3 kor. 50 fill. Dr. Daday J. Rovara természetrajz^ gyjtemények konzerválásához 80 fill. Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — tani mszótár 1 kor. 60 fill.
zsebkönyve. 70
rajzzal,
—
—
Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 2 táblával
A magyar fauna másnejü darazsai
szág fürkész darazsainak ismeretéhez magánrajza 40 kor.
I.
1
1
kor. ü0
kor. 20
fill.
fill.
40
fill.
Adatok Magyaroi-
Földünk iémdarazsainak
Lepidoptera. Bem K. A kis lepkegyjtö. A lepkék ismertetése és Magyarországon L. A lepkészet története A. Áigm gyjtése 2 kor. Aigner-Pável-ZJhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. 3 kor. Bei
—
>
—
—
—
Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. Diptera. Tömöaváry Ö. Egy tömegesen tenyész légyfaj az Alsó-Duna Kertész K. Gatalogus Tabanidauim orbistenn60 fill. 8 "5U mellékein 1!K!0
rum
—
1
1
universi 6 kor.
Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 bogárgyüjt. A bogarak ismertetése' és gyjtése 2 kor.
—
fill.
—
Bein K. A
kis
Calwer, Káferbuch
—
Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. 48 color. Tafeln 24 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpek ismeretéhez magánrajza40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok
5.
Aufl. mit
2 tábl. 60
fill.
Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neupoptera. Pungitr Gy. A magyaror Rohant R. Magyarország szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor.
—
Myri poda. Dr. Daday 4 táblával
/.
A
magyarországi
Myriopodák magánrajza
4 kor.
Arachnoidea. Dr. hyzer 3 kötet
fill.
24 kor.
—
Hennán
2—3. kötet kapható 16 kor.
— Dr.
pókok természetes osztályozása
K.
és
Kniczynski L.
M agy aro/ szag
O.,
1
Araneae
pókfaunája
3
Hungária
kötet,
csak a
Lendl A. A pókok, különösen a kerekhálóKarpeles L. Adalék Magyarország kor.
—
atkafaunájához. 8 táblával 2 kor.
Crustacea: Dr. Daday J. é! evezlábú rákok magánrajza. tajok
átnézete.
1
kor.
A
Magyarországban
4 tábl. 3
A magyarországi
kor.
eddig
talált
szabadon
A magyarországi Branchipus
Diaptomus-fajok
átnézete
1
koi.
.
t | Magyarország ^ magyar ^ Vezérfonal
& g
£=>
szent korona országainak
a
léten elforduló
<^
§ bogárfaunája. § ter^ Q
bogarak megismerésére.
#
ERN
1HTA
CSÍKI
£^ •^
Nemzeti A Magvar '-
Múzeum
á=§
segéiJ<>re.
^*
<§^
^ ^ ^ ^
£=> *
A
három
munka els
kötetes
részen
morphologíai
Staphylinoideákat,
ig
dik
•s^
Lamellicornia
^ ^
A
pedig
kötet
munka
egy-egy
a
kívül
második
a
Diversicorniákat
kát,
kötete
és a
kötet
füznt
elfizetési
Ü
Palpicorniás
Rhynehophora f'ouja
füzetekben
íves
á
és
2
ára
2 kor. 40
és
tartalmazni-
jelenik
korona,
meg
^ ^ ^ ^
ára
bolti
3.
fill.
^
•^ Megjelent az
m
^ ^ Q ^
Heteromerákat. a hármá-
családsorozatokat
5
bevezet
Caraboideákat
Phytophaga;
a
a
1.
kötet
i
—
3.
füzete.
-
Eljegyzések
és elfizetések a
pest, VIII.,
szerz czímére (Buda-
Nemzeti Múzeum) küldendk.
Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest,
VI., Uj-utcza
3.
1 ^
SMITHEONIAN INSTITUTION LIBRAR1ES
3 9088 01427 0748
