accccccc
„Csak Okosan Minden Órán!”
A Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium Eötvös József Szakképző Iskolájának és Kollégiumának diákújságja 2016. március-április
A Föld órája a WWF által életre hívott, minden év márciusának utolsó szombatján megrendezésre kerülő nemzetközi esemény, melyben arra kérik a háztartásokat és a vállalkozásokat, hogy egy óra erejéig kapcsolják le nélkülözhető lámpáikat és elektromos berendezéseiket, ezzel is felhívva a figyelmet a klímaváltozás elleni cselekvés szükségességére. A kezdeményezés 2007-ben indult Ausztráliából, és 2008-ban vált nemzetközivé. Ma már a világ sok száz nagyvárosában alszanak ki a lámpák a WWFkezdeményezéssel való szolidaritás jeleként. Az idei akcióra – a húsvéti ünnepek miatt – március 19-én került sor.
Mit is olvassunk? Jó szívvel ajánlok figyelmetekbe két kortárs irodalmi művet, mely időben, hangnemben mindenképpen közelebb áll hozzátok, mint azok az olvasmányok, amelyek kötelezően kapcsolódnak a középiskolai irodalom tananyaghoz. A két alkotás közös vonása, hogy mindegyik a gyermeki nézőpontot alkalmazza, bemutatva a felnőtté válás, a kiábrándulás, az ártatlanság, a tisztaság elvesztésének folyamatát. Mindkét mű hasonló szerkesztésmódot alkalmaz: epizodikus felépítésű, az egyes fejezetek akár önálló elbeszélésként is megállnák helyüket, de a főszereplő személye és történelmi, társadalmi háttér miatt regényként kell értelmeznünk őket.
HÁY JÁNOS: A bogyósgyümölcskertész fia A kortárs irodalom témakörébe azokat a szerzőket sorolhatjuk, akik a rendszerváltás után még írtak, alkottak. Most egy olyan, viszonylag fiatal vagy inkább „fiatalos” szerzőről lesz szó, akinek a rendszerváltás idejére tehető a pályakezdése. Bár Háy János 1982-től írt verseket, drámákat és prózai műveket egyaránt, első kötetét csak 1989-ben publikálta. Jellemző módon, modern alkotóként, internetes oldalán (hay.irolap.hu) folyamatosan nyomon követhető munkássága, elolvashatók, sőt, előadásában meghallgathatók legfrissebb művei, megismerhetők a vele készült interjúk vagy éppen a róla szóló kritikák. Ezáltal, ha nem is teljes, de mindenképpen árnyalt és naprakész képet kaphatunk róla. Sokszínű, termékeny szerző, eddig tizenkilenc könyve jelent meg. Sokoldalú tehetségét mutatja, hogy köteteit gyakran maga illusztrálja. A bogyósgyümölcskertész fia című kötete 2003-ban az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg. Tulajdonképpen egy életrajzi ihletésű elbeszélésfüzérről beszélhetünk. A történet a hetvenes évek elején indul, s a nyolcvanas években ér véget. Egy vidéki fiú, afféle mesehősként, elhatározza, hogy felmegy a fővárosba, rockzenész lesz. A történetekből megtudhatjuk, milyen események alakítják ennek a fiúnak az életét. Közben kirajzolódik előttünk egy kamaszregény, s egyben egy kor összegzése is. Humor könnyíti és tragédia súlyosítja. A kamaszkor világának tipikus történéseit fogja csokorba, arról beszél, milyen is volt a hetvenes évek sajátos magyar viszonyai közt gyereknek lenni. Hogy egy tizenéves gyereknek volt valami biztonságot adó az alföldi papucs, a zsiguli, a Balaton-part, az ott nyaraló endékás csajok, meg az úttörő- és KISZ-táborok világában. A lelkesítő rock and roll, az első komolyabb erősítő vagy a csillogó bakelitlemez, és persze a frusztráló, provinciális és otromba bürokrácia, a vasfüggöny és a szovjet technika uralma mind-mind hozzátartozik ehhez a közeghez. Háy tehát ehhez a világhoz fordul vissza, ugyanakkor nem politizál, nem fogalmaz meg tanulságokat, nem manipulál érzelmileg. Csupán bemutatja, az óvodáskortól a katonaévekig nyomon kíséri a kertész vidékről városba került fiának egyáltalán nem rendkívüli életét. Stílusa a mindennapok nyelvét idézi, kamaszos szófordulatok jellemzik, az ifjúság, az utca, a hétköznapok nyelvét használja, olykor még trágárságot is fellelhetünk benne. Ám ezek a fordulatok csak a szereplők indulatainak jellemzésére szolgálnak, bár talán éppen ezek keltik fel a fiatalabb generáció érdeklődését a mű iránt. (Részlet a 12. osztály kortárs irodalmi érettségi tételéből. – VKJ)
DRAGOMÁN GYÖRGY: A fehér király
Szinte minden, a kortárs magyar irodalom után érdeklődő hallott már Dragomán Györgyről, és vélhetőleg fő műve, A fehér király címe sem cseng ismeretlenül számukra. Ritkán látott siker az övé. Magyarországon élő és alkotó írónak csak nagyon kivételes esetekben adatik meg a nemzetközi elismerés, ám Dragomán azon kevesek közé tartozik, akiknek műveit nemcsak hogy lelkesen fogyasztja a külföldi közönség, hanem valódi hatással is rendelkezik, országhatáron belül és kívül egyaránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jelenleg is zajlik az említett regénye alapján készülő nemzetközi produkció forgatása. A film művészi értéke és az alapanyaghoz való hűsége ide vagy oda, egy kortárs magyar szépirodalmi mű felkeltette a külföldi filmesek érdeklődését, és ez csodaszámba megy manapság. Gyakran elhangzó vélemény, hogy egy magyar írónak, ha világhírnévre akar szert tenni, univerzális témákban kell alkotnia, olyan irodalmi terméket kell létrehoznia, amely túllépi saját miliőjének szűkös kereteit, és ha a neveket, helyi jellegzetességeket elhagyjuk, lényegében bárhol játszódhat. A fehér király pont ilyen regény. A helyszín ennél már nem is lehetne kevésbé fontosabb, csupán a karakterek nevei és a Duna-delta említése nyújt támpontot az olvasónak a romániai környezethez. A történet veleje, a diktatúrák súlyos közönye, a méltóság és a remény megőrzése még a legnehezebb körülmények között sem függ helytől vagy az elnyomó hatalom ideológiájától, sőt még a kor is csak korlátozott mértékben szabja meg a menetét. A könyv egyes szám első személyben íródott, elbeszélője Dzsátá egy tizenegyéves kiskamasz. Az író nem véletlenül választotta a gyermeki nézőpontot, egyrészt ő maga is gyermekként tapasztalta meg a Ceausescu-diktatúra kíméletlen valóságát, másrészt így a rendszer mindennapjai sallang és felesleges mellébeszélés nélkül jeleníthetőek meg. Ott ahol a felnőtt elbeszélő magyarázkodásba, mérlegelésbe vagy éppen politikai szónoklatba kezdene, a gyermek mindössze megörökíti a valóságot pártállás és a személyes eszmék torzító hatása nélkül. És bár egy kisiskolás számára nem minden egyértelmű, amit egy érettebb szemlélő annak tarthat, az ártatlan megjegyzések és őszinte megállapítások mögött rejtőző fájdalmas igazság sokkal súlyosabbnak hat, mint a szörnyűségek világos és tiszta leírása. Ugyanakkor a regény hangulata közel sem olyan borús, mint amire egyesek számítanának. Bár az önkényuralom nyomasztó, az ember torkát vaskézzel szorongató atmoszférája végig érezhető a művön, rengeteg humoros, könnyed pillanattal találkozhatunk a történetet olvasva. Dragomán nem kísérli meg a hatásvadász túlzásokkal való operálást, az orwelli lélektelen társadalomnak itt nyomát sem leljük. A diktatúra mindennapjainak lefestésekor a szerző nem folyamodott a nyugaton oly divatos „embertelen rendszer = embertelen emberek” toposzához. A viszontagságok ellenére az élet nem szűnik meg, a legtöbben csak megpróbálnak az eltérő körülményekhez igazodva boldogulni, hol sírva, hol nevetve, de tovább evickélve az élet rögös útján. A sokrétű és gyakran váltakozó hangulat tökéletesen megfelel az alkotás epizodikus felépítésének, hisz a kötet nem klasszikus értelemben vett regény, az egyes fejezetek akár önálló elbeszélésekként is felfoghatóak, csupán lazán kapcsolja őket össze a fő- és mellékszereplő(k) személye és a közeg. Ám a történetnek van íve, a fejezetek időrendben követik egymást, ezért mégiscsak regénynek szokás tartani a művet. Az epizódok viszonylagos szétdaraboltsága és olykor egymástól markánsan eltérő jellege fontos célt szolgál: megfesteni a diktatúra alatti hétköznapok (hiánytalan) tablóját az áruhiánytól az iskolák közötti versenyen történt csaláson át a gyermekcsínyekig. (Részlet Varsányi Márton írásából. A teljes szöveg a kortalanirodalom.blog.hu oldalon olvasható.)
NE DOBD KI! Tudtad, hogy a világ élelmiszer-termelésének harmada szemétbe kerül, holott kétmilliárd embertársunk jóllakhatna belőle. Ennivalót pocsékolni a világon mindenütt helytelen, elítélendő cselekedet. Ez így van rendjén, hisz közel 800 millió embertársunk éhezik. Mégis évről évre 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy veszendőbe világszerte, derül ki az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) felméréséből. Ennek a fele is bőven elég lenne ahhoz, hogy minden szűkölködő jóllakhasson belőle. De vajon hogy vész el mindez – a világ élelmiszer-termelésének nagyjából harmada? A fejlődő országokban a termés jó része azért megy veszendőbe, mert kevés a megfelelő raktárhelyiség, nincs korszerű úthálózat, és a hűtőkapacitás sem elegendő. A fejlett országokban más a gond: az üzletek túl sok árut rendelnek, az éttermek túlméretezett adagokat szolgálnak föl, az átlagember pedig hűtője mélyén felejti az előző napról maradt ételt, és túlzott óvatosságból idő előtt kidobja a romlandó élelmiszert. Az Egyesült Államokban évente két és fél millió tonna szépséghibás (túl kicsi, nem elég gömbölyded, szabálytalan formájú) zöldséget, gyümölcsöt hagynak kint a földeken, dobnak szemétbe a boltokban, mert egyszerűen nincsen rá kereslet, minden vásárló a legszebb, legkívánatosabb árut keresi.
Pazarlásunkkal a környezetet is terheljük: ha pocsékba megy az élelmiszer, az előállítása során fölhasznált víz, trágya, rovarirtó, vetőmag és termőföld is kárba vész. Nagy számokról beszélünk: a világban évről évre élelmiszer-pocsékolással elfecsérelt víz mennyisége a Volga folyó éves vízhozamával vetekszik. Az Egyesült Államokban évente kukába dobott 60 millió tonna élelmiszer megtermelésekor az ipar hetvenszer annyi olajat éget el, mint amennyi a Deep-water Horizon fúrótorony megsemmisülésekor a Mexikói-öbölbe ömlött. Döbbenetes ez a szám, ráadásul a gazdaságokban, halászhajókon, vágóhidakon hulladéknak ítélt és kidobott élelmiszer-alapanyagok mennyisége benne sem foglaltatik. Ha azt nézzük, hogy a világban indokolatlanul szemétre vetett élelmiszer-alapanyagok megtermelésekor mennyi üvegházhatású gázt juttatunk a levegőbe, olyan értéket kapunk, amely Kína és az Egyesült Államok kibocsátását leszámítva a Föld összes országának kibocsátását lepipálja. Fölfoghatatlan, elfogadhatatlan ez a világméretű tékozlás, hiszen az erőforrások végesek, az emberiség lélekszáma viszont 2050-re legalább kétmilliárddal nő. Az elmúlt években az élelmiszer-takarékosság kérdése már sok helyütt kiemelt figyelmet kapott. Az Egyesült Államok megannyi iskolájában, ahol valaha az ebéd kétötöde a szemétben végezte, ma a nebulók csak annyit szedhetnek a tányérjukra, amennyit biztosan megesznek. Emellett hosszabb lett az ebédidő, előtte pedig a gyerekek futkározhatnak egy nagyot az udvaron, hogy jobb étvággyal üljenek asztalhoz. Sok üzlet, étterem, büfé már kimutatást vezet arról, hogy fogyasztható élelmiszerből mennyi marad rendszeresen a polcon, és ennek alapján ésszerűsíti rendeléseit. A nagyáruházakban ugyanis rengeteg
élelmiszer megy kárba anélkül, hogy ez bárki illetékesnek szemet szúrna. Ami így is megmarad, azt most már nem dobják a szemétbe, hanem jótékonykodnak vele. Mivel a világ zöldség- és gyümölcstermelésének 53% megy pocsékba, Tristam Stuart, brit környezetvédelmi aktivista világszerte akciókat szervez, melynek során összegyűjtik a boltokban kidobott élelmiszert, önkéntesek felszedik a földben maradt, túl apró szemű krumplit, répát, felhasználják a túl egyenes vagy túl görbe banánt, és több ezer rászoruló számára készítenek ételt belőle, gyakran sztárséfek közreműködésével. Tristam könyvet is írt erről a témáról, és kezdeményezése, a Feeding the 5000 az elmúlt hat esztendőben világméretűvé nőtte ki magát. Bejárta Kenyát, Perut, Indiát, de Londonban és Párizsban is szerveztek már hasonló jótékonysági akciót.
Tristam Stuart kampányt hirdetett a pazarlással szemben.
* A 11.ik osztály tanulóit Kókai Beáta tanárnő benevezte „A 7,5 milliárdos kérdés” című országos vetélkedőbe, melyhez kapcsolódóan a részt vevő fiatalok megismerték napjaink környezeti, társadalmi és gazdasági problémáit, azok globális összefüggéseit, saját felelősségüket és azt, hogy egyéni szinten mit tehetnek ezen problémák mérséklésére. Jelenleg bolygónkon 7 és fél milliárd ember osztozik, akiket érintenek globalizálódó világunk válságtünetei: a szélsőségessé váló időjárás, vízhiány, társadalmi egyenlőtlenségek... A vetélkedő során az osztályok változatos, kreatív feladatokon keresztül jártak a fenntarthatósági dilemmák és kérdések nyomában.
*
Smoothie Ma már szinte minden szupermarketben kapható a különleges nevű, egészséges, és jó drága izé, a smoothie. Azért különleges nevű, mert nem fordították le az angol elnevezést. Hogy miért ennyire drága, az már nem világos, hiszen házilag pillanatok alatt, és kevés pénzből is elkészíthető. A smoothie csak nálunk számít viszonylag újnak, tőlünk nyugatabbra már évtizedek óta népszerű. Valahol a turmix és a tiszta gyümölcslé közt helyezhetjük el. Nem turmix, mert általában nincs benne tej (bár léteznek tejes és joghurtos smoothie verziók is) és nem gyümölcslé, mert annál jóval sűrűbb, és mert nem gyümölcscentrifugával, hanem turmixgéppel készítik. Szedres smoothie Összetevők 1/2 érett körte, 70g szeder, 2 teáskanál méz, 300ml (kókusz)tej, 1 cm-es friss gyömbér Elkészítés 1. Hámozzuk meg, és magozzuk ki a körtét! 2. Hámozzuk meg, és reszeljük le a gyömbért! 3. Öntsük a hozzávalókat a turmixgépbe! Keverjük simára! 4. Öntsük a kész italt egy üvegbe vagy termoszba! Fogyasszuk egészséggel! Zöld smoothie Összetevők 200 ml joghurt, 40 g kivi, 40 g spenót, 55 g uborka, 1,6 g bazsalikom Elkészítés 1. Hámozzuk meg a kivit és az uborkát! 2. Mossuk meg a spenótleveleket és a bazsalikomot! 3. Tegyük a hozzávalókat egy turmixgépbe, majd adjunk hozzá a natúr joghurtot! 4. Mixeljük össze alaposan, és öntsük egy pohárba!
Virág Balázs Márkó, 9.H osztályos tanuló rajza
AKTUALITÁSOK *tavaszi szünet
március 24 - 29.
*a magyar költészet napja
április 11.
*a Föld napja
április 22.
*ballagás
április 29.
Iskolánk 11.ik osztálya Varsányiné Kozma Judit tanárnő vezetésével készítette el idén az ünnepi műsort a ’48-as megemlékezésre. S mivel tavaly is pont nekik jutott ez a feladat, most egy teljesen új megközelítésből mutatták be a forradalom eseményeit. Eljátszottak a gondolattal, hogyan is sugározta volna a televízió hírfolyama a történéseket, ha már akkor is létezik. Az időjárásjelentéssel, a 19. század derekát idéző reklámokkal tűzdelt rendkívüli adás nem nélkülözte a mai televíziózás technikai megoldásait sem. A műsort március 11-én tekinthették meg iskolánk tanulói a seregélyesi művelődési házban.
Elérhetőségünk: 8111 Seregélyes, Fő u. 278. Telefon/fax: 22 575-002, 575-003 E-mail:
[email protected] Honlap: www.seregszaksuli.hu Felelős kiadó: Butola Zoltán tagintézmény-vezető Szerkesztő: Varsányiné Kozma Judit Megjelenik havonta. Az adó 1%-a felajánlható az intézmény támogatására: Seregélyesi Mezőgazdasági Gépész Szakképző Iskola Tanulóiért Alapítvány Számlaszám: 10970007-00000008-26700001 Adószám: 18487576-1-07
CSOMÓ A Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium Eötvös József Szakképző Iskolájának és Kollégiumának diákújságja
