HÍRLEVÉL 4. szám / 2011. október A Ferences Világi Rend Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele
Kedves Testvérek az Úr Jézusban! Október negyedike, Assisi Szent Ferenc ünnepe alkalom és meghívás arra, hogy ferences hivatásunkról, küldetésünkről elmélkedjünk. A történelemben újra és újra felbukkan Assisi Szent Ferenc, mint lenyűgöző erő, amelyből az Egyház megújulásainak sora fakad. Elég csak arra gondolnunk, hogy mekkora hatást gyakorolt Árpád-házi Szent Erzsébeten keresztül az Egyházra és a világra, de gondolhatunk XXIII. János pápára, a ferences III. rend tagjára, aki azt vallotta, hogy isteni indíttatásra hívta össze a korszakalkotó jelentőségű II. Vatikáni Zsinatot – előtte elzarándokolt Assisibe, Ferenc sírjához –, vagy éppen Kalkuttai Teréz anyára, aki igen nagy lelki rokonságot érzett Ferenccel. Kalazanci Szent József, aki a piarista rendet alapította a szegény gyermekek iskoláztatására, belépett egy ferences testvérületbe – amiben haláláig kitartott – és életrajzírói feljegyezték közlését, mely szerint Assisibeli zarándoklatán kétszer is megjelent neki Szent Ferenc. II. János Pál, az ezredforduló pápája pedig Assisibe, Ferenc sírjához hívta össze a világ vallásainak vezetőit, hogy együtt imádkozzanak a békéért, s ezt a hagyományt XVI. Benedek is folytatja. Rendalapítónk megkerülhetetlen mérföldkő, igazi élő kő az Egyházban! Fontoljuk meg: ahogyan Ferenc megújította az Egyházat, nekünk is ez a feladatunk a saját lehetőségeink szerint. A világi ferencesek Krisztus követőiként „Szent Ferenctől indíttatva és vele együtt az Egyház újjáépítésére kaptak meghívást”. Elengedhetetlen, hogy ehhez leginkább magától Ferenctől, életének, írásainak és imádságainak tüzéből merítsünk. „A pillantásoknak mindig rá kell terelődnie a történelmi fejleményeket megelőző eredeti lángfolyamra, csak ebből indulhat ki a vallási újjászületés ereje. Visszanyúlás a forráshoz még képes lehet újra mozgásba hozni a keresztény forradalmat, ami szent Ferenc fiainak legelőkelőbb feladata, mert egyedül neki van meg a képessége arra, hogy úrrá legyen minden kínos problémán, amelyek fojtóan fenyegetik a jelenkor emberét." (Walter Nigg) Szolgátok: Szabolcs testvér 1
A tartalomból Ferences képzés, mint hivatásunk megvalósulása Hírek a régióból A ferencesek élete Jászberényben és a Jászságban
J. Schwarz
Egy darab ferences egyházról álmodom, amelyben vigaszt találok és útravaló kenyeret, amelyben testvérek ülnek mellettem akkor is, ha másféle vagyok, máshogy beszélek, máshogy gondolkodom, más szokásaim vannak, más az illatom, s egyáltalán más ember vagyok. (Részlet) (in: A. Rotzetter–W. Van Dijk–T. Matura: Assisi Szent Ferenc, 1995, Vigília)
Ferences képzés, mint hivatásunk megvalósulása Minden ember Istentől kapott hivatása, hogy szent legyen! „Legyetek szentek, mint a ti Mennyei Atyátok” - mondja Jézus. Ez a elszólítás nemcsak a szentek kiváltsága, mindannyiunknak szól. A szentek csak Isten ajándékai, „útjelzők életünk országútján”, segítség számunkra. Szent Ferenc atyánk megtérése után ezt ismerte fel. A Szentlélekkel való teljes együttműködése következtében ő is fokozatosan jut el odáig, hogy valóban szentté váljon, élete nem más mint Krisztushoz való hasonlóságra törekvés, így válik Krisztus ikonná, Krisztus másává. Vagy ahogy mondani szokták második Krisztussá. Isten a mi Atyánk, Krisztus pedig a mi testvérünk, akit követnünk kell, hasonlóvá kell válnunk hozzá. Nekünk ferenceseknek is ez az életfeladatunk a Szentlélek segítségével, erre tettünk fogadalmat és felelősek is vagyunk saját képzésünkért egyénileg és közösségileg egyaránt, valamint emberi gyarlóságunk folytán a mindennapos újrakezdésért is. Erre szólítja fel a világi ferenceseket 2002-ben II. János Pál pápa: felszólítalak benneteket arra: úgy gondoljatok a családotokra, mint arra a helyre, ahol keresztény elkötelezettségeteket és ferences hivatásotokat elsődlegesen megélitek, amelyben helye van az imádságnak, Isten Igéjének 2
és a keresztény hittanulásnak, és amely minden élet tiszteletének a kiindulópontja, annak fogantatásától kezdve, minden állapotában, egészen a halálig. Ezt úgy kell tenni, hogy családjaitok „meggyőző példáját adják az olyan házasságnak, melyet tökéletesen Isten tervei és az emberi személy – a házastársak és főként a törékeny gyermekek – valódi igényei szerint élnek.” Ebben az összefüggésben arra buzdítalak benneteket, hogy tartsátok kezetekben a Szent rózsafüzért, amely „ősi hagyomány alapján különösen is olyan imádság, amelyben a család magára talál. Egyes tagjai éppen akkor, amikor Jézusra tekintenek, visszanyerik a képességet, hogy újra meg újra egymás szemébe nézzenek, hogy közösségben, egymás iránti szolidaritással, kölcsönös megbocsátással tudjanak élni az Isten Lelkétől megújított szeretet szövetségében”. /részlet: a Ferences Világi Rend számára írt legfontosabb Pápai Dokumentumokból/ Ezt várja el tőlünk XVI. Benedek pápa is, de a Regulánk is erre hív bennünket. Konstitúcióink 9. cikkelye szerint: „A világi ferences lelkisége inkább Krisztus személyére és az ő követésére összpontosító életterv, semmint gyakorlatba átültetendő részletes program.” Ferenc atyánk az evangéliumokat szinte kívülről tudta, de nemcsak tudta, szívébe zárta és cselekedeteiben is tükröződött. Ez bizony a teljes élet és gondolkodásmód megváltoztatását jelentette, úgy ahogy szt. Pálnál is történt, „pálfordulás”– ahogy mi magyarok mondjuk. Egyházunk és a világ ma is a keresztényeknek erre a „pálfordulására” vár. XVI. Benedek pápa igen sokszor fordul a ferencesekhez és felhívja, várja tőlünk ezt az elkötelezett életet a világban, ezt a „pálfordulást”. Azt a karizmát amelyet megtanultunk, úgy kell megélnünk a mindennapokban, hogy kovásszá váljunk, ahol élünk: a világban és a családunkban. Jézus feltámadása után felszólítja tanítványait: „menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek..” /Márk.16.15. / Szt. Ferenc ennek szellemében kettesével küldte el tanítványait, hogy elvigyék az evangélium jó hírét. A „jó hírt” azonban csak akkor tudjuk átadni másoknak is, ha azt kívülről tudjuk és alkalmazzuk is életünkben, sőt átsugárzik rajtunk. egyébként csak szó lesz, amely elszáll és nem követendő példa. A Konstitúciók 12. cikkelye: „Tegyenek tanúságot e hitükről mindenek előtt a családi életben: a munkában: az örömben és a szenvedésben: az emberekkel való találkozásban, akik mind testvérek ugyanazon Atyában: a társadalmi életben való jelenlét és részvét által: a minden teremtménnyel való testvéri kapcsolatban. Isten akaratából – nem mintha méltók lennénk rá – minket is küld Jézus ennek a feladatnak a teljesítésére. Ehhez azonban mindennapi megtérésre van szükség, újra és újra kezdeni minden sikertelenség után, erőt merítve a szentségi Jézusból, valamint állandó képzésre, tanulásra, úgy hogy valóban példák lehessünk és ne botránykövek mások számára. Állandó hálaadásban és Isten dicséretében kell, hogy éljünk, ahogy Ferenc atyánk is ezt tette. *** A Nemzetközi Tanács által kiadott képzési anyag fordítása folyamatosan zajlik, amikor egyegy anyag kész az a Forma Minorum mellékleteként minden régió és közösség meg is kapja. Ezt az anyagot azonban úgy érezzük, át kell dolgozni, hogy mindenki számára könnyen érthető és egyszerű legyen. Várok arra, hogy az orsz. képzési felelős Komáromi János vezetésével megoldódjék ez a probléma is, és a testvérek az átdolgozott anyagot is mielőbb kézhez kaphassák, addig is a régi képzési könyvből tudunk dolgozni és a ferences forrásokból. 3
Kérem, hogy a képzési felelősök vegyék meg „A Világi Rend számára írt legfontosabb Pápai dokumentumok”-at, hogy jobban megerősödjünk hívatásunkban és küldetésünkben. Nem drága és az Országos Tanácson keresztül beszerezhető, kis füzet, olyan alakú, mint a Regula. „És ha valaki megtartja ezeket, a mennyben teljék be a magasságbeli Atya áldásával, a földön pedig teljék be az ő szeretett Fiának áldásával, a vigasztaló Szentlélekkel, az ég minden erejével és az összes szentekkel.” /Szt. Ferenc áldása a Végrendeletből/ Hammerné Kati reg.képz.felelős
Világi ferences hivatásunk a Regula tükrében „...felismerik magukban a Krisztus követésére szóló hivatást Assisi Szent Ferenc nyomdokain.” (Regula 1) *** „...megtestesíteni ma a közös Szeráfi Atya karizmáját az Egyház életében és küldetésében.” (Regula 1) *** „...testvérei és nővérei a Szentlélektől indíttatva saját világi állapotukban akarják megvalósítani a szeretet tökéletességét, és fogadalommal kötelezik el magukat, hogy az Evangélium szerint éljenek Szent Ferenc példájára és az Egyház által elismert Regula segítségével.” (Regula 2) *** „Szent Ferenctől indíttatva és vele együtt az Egyház újjáépítésére kaptak meghívást.” (Regula 6) „Hivatásuk arra szólítja fel őket, hogy minden jóakaratú emberrel együttműködve egy még inkább testvéri és evangéliumi világot építsenek, hogy eljöjjön Isten országa.” (Regula 14) *** „Mint a béke hordozói, érezzék kötelességüknek azt újra és újra megteremteni.” (Regula 19) *** „Mint a tökéletes boldogság hírnökei, minden körülmények közt azon fáradozzanak, hogy másoknak örömet és reménységet adjanak.” (Regula 19)
4
HÍREK A RÉGIÓBÓL avagy cselekedetekkel minden testvér prédikáljon „A tökéletesség titka nem abban rejlik, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, hanem hogy az apró dolgokat is lelkiismeretesen elvégezzük; a tökéletesség eléréséhez nem hosszú imákra és súlyos önmegtagadásra van szükség, hanem arra, hogy Isten akaratát pontosan teljesítsük.” (Szt. Maximilian Kolbe) Arló, Páduai Szent Antal Közösség Az arlói közösség augusztus 22.-én hétfőn fr. Bogdan atya vezetésével lelkigyakorlatot tartott. Lelki asszisztensük Ágnes nővér /TORG/ és az újonnan odahelyezett Sipos Zoltán plébános atya is részt vett a lelki napon és segített gyóntatással. Szeptember 19-én délután szentmise keretében 11 testvérünk tett fogadalmat Borsodszentgyörgyön az arlói közösség keretén belül. Ezek között 4 testvérünk idős /beteg/ kora miatt örök fogadalmat tett, egy testvérünk pedig befogadást nyert. A szentmisét Papp Tihamér atya celebrálta a plébános atyával. Asszisztensük, Ágnes nővér is ott volt nővéreivel, valamint a fogadalmat tévők családtagjai. A szertartás közös agapéval zárult. A befogadáson Lantosné Marika és Hammerné Kati volt jelen a régió tanácsa részéről, Kövérné Pannika pedig a jászberényi közösség részéről. Imádkozzatok ti is értük, hogy eljussanak mindnyájan az örök fogadalomig.
Salgótarján A csoportot Tihamér atya szervezte meg és oktatta januártól. A közösség létszáma egyelőre alakulóban van, 10-15 fő. Kérjük ehhez is testvéreink imáit és lelki áldozatainak felajánlását hogy új hivatások is legyenek Isten kegyelméből.
Eger A minorita szerzetes testvérek szervezésében szeptember 23-25 között került sor a Ferences Család találkozójára Egerben, a Szent Hedvig Kollégiumban. Régiónk közösségei szép számmal 5
képviseltették magukat a jeles eseményen. Nagy öröm volt találkoznunk egymással, a minorita testvérekkel, Szent Ferenc Kisnővéreivel, a kapucinusokkal és a Szegénygondozó Nővérekkel. A három nap programja a Család éve alkalmából a szerzetesség és a család kérdéseit tekintette át. Az Egri TV riportot készített a találkozóról, amely megtekinthető a következő webhelyen: http://www.tveger.hu/hirekreszlet.php?hir=3804
Gyöngyös, Temesvári Pelbárt Közösség A közösségben júniusban egy testvér örökfogadalmat tett, egy ideiglenes fogadalmat, ketten pedig befogadást nyertek, szentmise keretében.
Nagykáta, Árpád-házi Szent Erzsébet Közösség A közösség tovább folytatja a Család éve alkalmából a nagycsaládok részére küldött adományok gyűjtését és szállítását.
A ferencesek élete Jászberényben és a Jászságban A jászok a 13. század közepétől IV. Béla idején települtek be Magyarországra, a mongolok elől menekülve. A magyarországi letelepedés helyszíne a mai Jászság területe. Meg kellett változtatni ősi életmódjukat, letelepedtek, megtanulták a földművelést és felvették a kereszténységet. Ezt a nagy munkát a ferences szerzetesek vitték végbe. A rend alapítója Assisi Szent Ferenc /1182-1226/ volt. Korának legnagyobb egyénisége. A keresztény lemondást és az önkéntes szegénységet hirdette. III. Miklós pápának 1278-ban kiadott bullájában már említést tesz a jászok közt működő ferences szerzetesekről, akik ezután még nagyobb erővel kapcsolódtak be a jászok térítésébe, civilizálásába. A missziós munka eredménye, hogy Károly Róbert 1323-ban kelt oklevele említi először külön a jászokat, akik közül akkor már a jász nemesek nagy részének keresztény neve volt. Valószínű, hogy 6
ekkor már nem csak az előkelő, de az egyszerű emberek is keresztények voltak. Mátyás koráig megőrizték nyelvüket és népiségüket. A jászok összeolvadtak a környező falvak magyar lakosságával és elveszítették nyelvüket. A ferencesek egyedül a Jászság szívében Berénszálláson a mai Jászberényben telepedtek le. A Zarnaszti Geregely vezetésével érkező barátoknak aránylag rövid idő alatt sikerült a makacs pogányokat megnyerni a keresztény hit számára. Berény lakossága megszerette a köztük működő ferenceseket és elhatározták, hogy a franciskánusok számára templomot és rendházat építenek. Valószínű, hogy az 1460-as évek második felében kezdődött az építkezés. A jászok a királytól kértek engedélyt az építkezésre. A Vatikáni Levéltárban őrzött hiteles levélnek a másolatából tudjuk, hogy Mátyás király és Igali Fábián a magyar ferencesek tartományfőnöke 1472-ben IV. Sixtus pápához írt kérvényt ebben az ügyben. Az építkezés körülményeiről semmi biztosat nem tudunk, de a művészettörténeti kutatás megállapította, hogy működött hazánkban egy, a visegrádi udvartól is támogatott ferences építőműhely, mely országszerte több csúcsíves templomot és kolostort emelt. Valószínű, hogy a berényi templom építésében tervező és irányító mesterként valamelyik, ehhez az iskolához tartozó ferences építész is közreműködhetett. A franciskánusok, kolduló rend lévén, a gótikus stílusnak a rendi szellemhez illő változatát alakították ki. Nem hatalmas katedrálisokat, hanem szerényebbe díszített és mindenben a legfőbb istentiszteleti céloknak megfelelő templomot emeltek. A barátok temploma nemcsak településföldrajzilag, hanem építészetileg is igen számottevő létesítmény volt, mert az Alföldön kevés ilyen gótikus templom épült. Ha már a középkorban is az alföldi építészet egyik gyöngyszemének számított a templom, mennyivel inkább az manapság, mivel kevés középkori műemlék maradt az Alföldön. 1472. május 28-án kelt IV. Sixtus pápának a jászberényi templom birtokbavételét engedélyező oklevele. Jászberényben a helyi és a tanyai lakosság lelkipásztori ellátása volt a barátok elsőrendű feladata. Ők végezték a hitoktatást is, plébániát vezettek. A berényi zárda adott helyet a rendtartomány kisszemináriumának. A ferencrendiek sokoldalúságára a város életében betöltött szerepükre jellemző, hogy kultúrház , filmszinház is működött a vezetésük alatt. A szerzetes közösség szervezte vezette a világi harmadik rendet, missziókat tartottak, szentbeszédeket mondtak, gyóntattak búcsúkon, de voltak olyanok is, akik irodalmi és tudományos tevékenységet folytattak. A szerzetesség felvirágzásának másik jele a szerzetesi szellem és fegyelem megszilárdulása, a szerzetesek aktivitásának rendkívüli fokozása. 1537-ben az a megtiszteltetés érte a klastromot, hogy a hatalmas szalvatóriánus rendtartomány tisztújító általános káptalanját itt rendezték meg. Ezen a káptalanon választották meg harmadszorra is P. Nágócsi Mártont főelőjárónak, provinciálisnak. Az a tény, hogy kétszer is Jászberényt választották a tisztújító káptalan helyéül, azt bizonyítja, hogy a kolostor tágas, jól berendezett lehetett, alkalmas ilyen népes káptalan megrendezésére, amelyen az ország minden részéből 50 elöljáró jelent meg. 1546-ban külön jámbor egyesületet is alapítottak „deák-céh” néven a ferencesek templomában Szűz Mária tiszteletére. A céh tagjai ájtatosságaikat a Mária oltárnál végezték, vallási oktatásban, továbbképzésben részesültek. Az egyesület alapításából arra is lehet következtetni, hogy Berényben és környékén a lelkipásztorkodás egyre inkább a ferencesek vállára nehezedett. A szerzetesek igehirdetéssel, gyóntatással, beteglátogatással, hitoktatással, tanítással és egyesület vezetéssel is foglalkoztak. Több értékes könyvvel is rendelkeztek. Könyveiket, amikor a török kiűzte őket a rendházból, valószínűleg a központi kolostorba a gyöngyösibe menekítették. 1566-ban 7
a török katonaság végérvényesen megszállta Jászberényt. Ezután gyökeres változás következett be mind a város, mind a ferencesek életébe. A barátok elhagyták Jászberényt, Gyöngyösre menekültek, csak időnként jártak vissza mint igehirdetők. 1675-1690 között csak időnként tértek vissza a városba vándorapostoli utjaik során, hogy híveiket meglátogassák. 1690-ben szabadult fel Jászberény a török uralom alól, ami döntő jelentőségű volt a ferencesek életére is. A barátok visszatértek ősi otthonukba és a romok eltakarítása után hozzáfogtak a templom újjáépítéséhez. Az 1745-ben végbement redempció szabadság visszaváltása után Jászberény gazdasági élete fellendült. A fejlődés a barátok munkakörét is kibővítette. Ekkor kezdődött a templom barokkosítása, ami 1802-vel fejeződött be. A templom belső átalakítása P. Kanyó Jakab házfőnök idejében történt. Újra fellendült a ferencesek oktató, nevelő munkája. A környező falvakból is sokan jártak a búcsúkra, nagy tömegeket vonzott a Porcinkula búcsú. Az 1920-30-as években Jászberényben már 300-350 örökfogadalmas ferences harmadrendi volt. Érdekességként említem meg, hogy néhány éve a kezembe akadt örökség rendezgetése közben a férjem nagymamájának örökfogadalmas kiskönyve. 1929. december 8-án tett örökfogadalmat, és nevet is kellett választani ami szintén szerepel a könyvecskében és benne van Szent Ferenc regulája is, és az asszisztens ferences atya aláírása. Nagyon örülök ennek a „kincsnek”, mert ebből is megállapítható, hogy a ferences szerzetesek milyen lelki életet éltek, hogyan vonták be az embereket a keresztény életbe. 1949-ben egy felmérés szerint Jászberényben és körzetében 726 tagja volt a ferences harmadrendnek. A szerzetesek száma 20-25 fő volt. 1948 és 50 között az iskolák, kórházak és szociális intézmények államosítása következtében a szerzetesek nagy része elvesztette működési területét, majd 1950. szeptember 7-én az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét. Ezzel a szerzetes életet hosszú időre kioltották. A rendek felszámolása után, Jászberénybe szállították a szerzeteseket, hozzávetőleg 2500 főt helyeztek el hónapokra rossz körülmények között. A város lakossága ahol tudott segített, de sajnos megmenteni nem tudta az atyákat. A ferencesek utáni vágyakozás és a szeretet azonban továbbra is élt a hívekben, és mindig epekedve várták visszatérésüket. Lantos Tiborné
Kelemen Didák
atya, a Felső-Tiszavidék szentéletű apostola számunkra különösen jelentős történelmi alak, hiszen működése Északkelet-Magyarországhoz kötődik. Ismerjük meg egyre jobban életét és gondolatait! A Hírlevél e számában Búzafejek c. szentbeszédgyűjteményéből olvashatunk részleteket Konecsni Tamásné nővérünk jóvoltából. Bár Didák atya régies nyelvezete nem teszi könnyű olvasmánnyá írásait, nagyon fontos lelki kincseket ad át a mai olvasónak is .
8
AZ DICSŐÜLT SZENTEK TISZTELETÉRÜL ÉS SEGÉLTSÉGÜL HÍVÁSÁRUL VALÓ BESZÉLGETÉS A szentek Istennél való becsülete Szent Dávid próféta vallást tévén, megjövendőlé, valami dolgok következhettek Urunk Jézusra. Nem különben a szenteknek Istennél becsületüket is nemcsak el nem hallgatta, hanem a 115. zsoltárban felőlük így szóla: ”Drágalátos Isten előtt az ő szentjeinek halála.” Okát is adja miért mondja Istennél drágalátosnak lenni a szenteknek halálát. Mert amint a Bölcsesség könyvének harmadik részében olvassuk: „A szentek lelkei Istennek markában vannak, és a halálnak keménysége hozzájuk nem férkezik. Úgy vagyon, úgymond, hogy láttatnak a bolondok szeme előtt meghalni, de ők békességben vannak, nemzeteket ítélnek, népeken országolnak és az ő Uruk örökké uralkodik. Erről maga Krisztus Urunk azt mondotta (Mt, 13,43): ”Fényeskedni fognak (úgy mond) az igazak, mint a nap, az ő Atyjuk országában.” Isten és a szentek tisztelete nem egyenlő Nincs senki olyan esztelen közöttünk, hogy az Istennek tiszteletét mellyel őneki tartozna, azt a szenteknek vagy képeknek tulajdonítsa. Mert aminémű különbséget ismerünk az Úr és szolga között, császár és udvarnép között, sokkal nagyobb közbevetést tartunk a mi Urunk, Istenünk tisztelete között és a szenteknek avagy képeknek becsülete között. Tehát nem egyenlő tisztelettel tiszteljük őket. Tudjuk, a szentekről is, hogy nem Istenek, hanem emberek. Azért amikor kérjük őket, hogy a mi Urunknál imádjanak érettünk, úgy kérjük, mint Urunknak barátit és kedves szolgáit. De soha nem volt, most sincs olyan értetlen közöttünk, hogy az Istennek tiszteletét, mellyel őneki tartozunk, azt vagy a szenteknek vagy a képeknek tulajdonítá. A szentek Isten barátai Krisztus azt mondja apostolainak (Jn.15,15), hogy őket nem szolgáinak, hanem barátainak tartja, mert mindeneket megjelentett nékik, melyeket az Atyától halott. Mivel azért a szentek Isten barátai, és sokkal inkább egyesülnek véle, hogysem e földön életükben, az igaz barátság törvénye kívánja, hogy Isten nékik megjelentse azokat a kéréseket, melyeket őhozzájuk bocsátanak. A szentek mennyországban színről-színre látván az Istent, kiben mint tükörben fénylenek. Sz. Jakab apostol Szűz Mária tiszteletéről Első száz esztendőben a mi Urunk Jézus Krisztus mennybe felmenetele után, aki erről tanított, Sz. Jakab apostol volt, Krisztus Urunknak atyjafia és jeruzsálemi püspök, ki így írt a szenteknek érettünk való könyörgéséről, segítségéről (in Liturgia sua): Méltó (úgymond Asszonyunk Szűz Máriának imádságában Sz.Jakab apostol), hogy tégedet, Isten szülőjét, mindnyájan boldognak nevezzünk szüntelen, és mindenekben feddhetetlennek, mint Urunknak Anyját; tiszteletesebbnek tartsunk a cherubimnál, dicsőségesebbnek a Seraphinnál, mert minden sérelem nélkül az Isten Igéjét szüléd. Bizonyára Istennek szülőjét magasztaljuk. Tenéked, ó magasztal teljes, minden teremtmény örvendez, azaz angyaloknak seregi és az emberek, mert szenteltetett Templom vagy, Lélek szerint való paradicsom, szüzeknek dicsősége, melyből Isten testet vévén gyermekké lőn; ki kezdettől fogva volt, méhedet királyi székké változtatta, és méhednek rejtekét bőségesebben szélessé tette az egeknél. Tenéked azért, ó, malaszttal teljes, minden teremtett lény örvendez. Utána veti Sz. Jakab apostol más imádságban: Emlékezetet teszünk (úgy mond) a szentséges, tisztaságos és áldott Asszonyunkról, az Isten Anyjáról, a Szűz Máriáról, mind a szentekről és igazakról, hogy könyörgésük és esedezésük által irgalmasságot nyerjünk. (in.: Búzaszemek Kelemen Didák műveiből /A szemelvényeket P. Dr. Rákos Raymund válogatta/ Róma, 1985, 256. old.-266.old.) 9
A Ferences Világi Rend Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele 4. szám / 2011. október Felelős szerkesztő: Váradi Szabolcs
10
