Kedves Hatalom! Nyaljátok hegyesre!

A TARTALOMBÓL: Kékcédula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Vezéráldozat az euro oltárán. . . . . . . . . . . 3 Nevén nevezni a dolgokat . . . . . . . . . . . . 5 Csatlakozásunk ára. . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Tények fala – bajban az MSZP . . . . . . . . . 8 De jó is lesz az EU-ban!? . . . . . . . . . . . . . . 9 Szex és új világrend 2 . . . . . . . . . . . . . . . 10

Egy III/III-as módszerrõl . . . . . . . . . . . . . 13 Kovács, a rendszerellenes lakberendezõ . 16 A méregkeverõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Hegyesre nyalt piramisok . . . . . . . . . . . . 19 Létbiztonság és harmónia . . . . . . . . . . . . 20 Egy jiddis Medina 2. . . . . . . . . . . . . . . . . 22 A nómenklatúra hosszú árnyéka . . . . . . 24

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

Kedves Hatalom! Nyaljátok hegyesre! Szóval megint az ellenzék a hunyó. Már megint elõállt az a siralmas helyzet, hogy a hatalmat leginkább az zavarja, aki nem birtokolja azt. Hagyjuk most a brosúrát, amelyben száztizenhét százalék kétszer akkora, mint a száz, csak annyit jegyezzünk meg, hogy ilyen primitív hazugságokkal próbálnak ezek megetetni. Legyen ez mostantól a kormányzati kommuikáció logója. Nem, baj, egy ilyen saláta kézhezvételekor úgysem gondol másra a megszólított társadalom (ki? én? ne már, a múlt héten feleltem!), mint hogy „na, mit hazudtok már megint?” Majd jön persze a magyarázkodás, hogy ezt a világon mindenütt így csinálják, ami azért is jó, mert hiszen a világon mindenütt lopnak, és akkor azért már nem kell majd külön szórólapot nyomni, hogy elmagyarázódjon, hogy valakinek mindenhol magára kell vállalnia a tõkefelhalmozást. Ebben a mostaniban ugyanis korrupcióilag az elhallgatásra szavazott az elnöki tanács. Az Orbán-kormány teljesítette legfontosabb, maga választotta feladatát: bebizonyította, hogy Magyarországon az erõszakos politikai agitációval, az egész pályás letámadással, a nevetséges pártérdekek gyerekszobába és házastársi ágyba csempészésével lehet igazán választást veszíteni, függetlenül attól, merre szárnyal a gazdaság. Nem azért, mert mi, magyarok olyan érinthetetlenül szubtilis, éteri lények lennénk, hanem azért, mert ez egy feudális ország – soha nem volt más –, és az urainkól elvárjuk, hogy úrként viselkedjenek. Amibe a vérvicsorgás és a piramisnyi bunkóskodás nem fér bele.

De az Orbánék koronás-karikásostorosjézusos-butykos prospektusai legalább nem úgy néztek ki, mint a sarki videótéka közleménye arról, hogy szombat este féláron adják a pornót. 2

Ezenfelül a magyarázkodás mindig gyanús. Ha olyan fene jól keresünk, alig adózunk belõle, gyerekeinket ingyen tanítja és még le is viszi a homokozóba a (lejárt) jóléti állam, akkor dekadens orgiáink között úgysincs idõnk kormánypropagandát olvasgatni. Ha mégis van, akkor kétfelé ágazik a folyamatábra. Vagy saját bõrünkön érezzük, hogy az ott leírtak nem igazak, vagy elgondolkodunk azon, ugyan miért is dörgölõdik az orrunk alá mindez. Az öngól jól kivehetõen ível a hálóba; az MSZP-t ilyen-olyan okokból gyûlölõ tömegeket úgysem gyõzik meg a makrogazdasági adatok – és minden makrogazdaság, ami a családon kívül történik! –, õk addig nem békélnek, amíg nem lobog millenniumi zászló Krasznahorka büszke várán. Azokat, akik konkrétan rosszabbul élnek, mint a polgári hejehuja idején, pláne nem. S ha mégse lenne semmi bajunk, az innen-onnan összeszedett sikerpropaganda puszta létébõl rájöhetünk, hogy valami gebasz van, netán Nixon is eszünkbe jut, aki tudvalevõleg azzal borította végleg magára a Watergate-et, hogy azt hazudta: õ nem hazudós. Vagy emlékezhetünk a Harmadik Birodalom végnapjaira, amikor is a legalkalmatlanabbakat, az öregeket és a gyerekeket küldték az utcára a szovjet tankok ellen. Ezúttal még csak a gyerekek csatolták fel a panzerfaustot, az MSZP legellenszenvesebbjei, az ifjú szocialisták. (Ifjú szocialistának lenni – amúgy – a fényes szelek idején volt menõ, csapolni a mocsarat meg õrizni a békét. Aki ma tizen-huszonévesen belép egy politikai szervezetbe, az azért teszi, mert tart a vizsgáktól és attól, talán mégsem

lenne belõle sztárügyvéd. Így lesz belõle dísztányérképû ludasmatyi, aki akárhányszor veri el Döbrögit, mégis büdöslábú paraszt marad.) A szeptemberi Volkssturm tehát azt jelenti, az elvtársak gatyája tele van. A kutya ugat, és most az az igazi kérdés, fog-e harapni, ha sarokba szorítják. Él-e a demokrácia korlátozásának oly bejáratott eszközeivel? Hány heti ülésezés lesz célszerû, ha minden napirend elé jut majd egy-két ellenzéki felszólalás el-ellopkodott milliárdokról? Lesze április negyedikei díszszemle, miniszterelnöki beszéddel az összes tévében? Mennyit tetszenek majd kormányzati kommunikációs központilag elsikkasztani, hogy aztán a saját kertünkbõl lopott rózsákkal ejtsenek minket zavarba? És legfõképpen: elõkerül-e az ellenzék szokásos meghatározása, a hazaáruló szakkifejezés? És nem fog még hülyébben hangzani? Semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek. Sorra, menetrendszerûen követik el azokat a hibákat, amelyek az Orbán-kormány bukásához vezettek – és pusztán ezzel hiteltelenné teszik az ellenzéki kritikát is, hiszen nekik sincs erkölcsi alapjuk szót emelni. Kialakulóban van – régóta – egy új konszenzus, amely szerint mindent meg lehet tenni, amit az eggyel elõzõ urak megtettek – így idézi meg a demokrácia azt a mennyeien felelõtlen pillanatot, amikor a virslibõl felpillantva, egy könnyed mozdulattal átkapcsolunk egyik valóságshow-ról a másikra. Akár össze is csomagolhatnánk ezt a demokráciát, és megkérhetnénk egy talpraesett busmant, vigye vissza az isteneknek. Tíz év alatt elfogyott az erkölcsi muníció. Én azt mondom, szóljunk Schwarzeneggernek, jöjjön inkább hozzánk. És termináljon. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

jó ha figyelünk

– avagy Anna Lindh az életével fizetett a közös pénzért – Belehalt sérüléseibe Anna Lindh svéd külügyminiszter csütörtök (Jó Ha Figyelünk a dátumra: 2003. szeptember 11.) délelõtt. A svéd diplomácia vezetõjét szerdán Stockholm egyik áruházában egy ismeretlen tettes hasba szúrta. Csütörtök délelõtt belehalt sérüléseibe Anna Lindh svéd külügyminiszter. Lindh asszonyt szerdán Stockholm egyik áruházában egy ismeretlen férfi több helyen megszúrta, így a hasán is. Mint a kórház csütörtök reggeli közlésébõl kiderült, ez a döfés okozta a legsúlyosabb problémát, ugyanis emiatt megsérült a miniszter asszony mája is, és súlyos belsõ vérzés állt elõ. A több mint tíz órán át tartó mûtét eredményeként Lindh állapota reggelre még egy hajszálnyit javult. Halálhírét nem sokkal kilenc óra után jelentették be. Mint a Reuters emlékeztetett rá, a 46 éves Lindh asszony, akit sokan az ország jövendõbeli miniszterelnökének tekintettek, élénk kampányt folytatott annak érdekében, hogy a svédek a vasárnap esedékes referendumon fogadják el az euróra való áttérést. A merénylet után azonban a kampányban addig részt vevõ összes fél azonnal felfüggesztette propagandatevékenységét. A Karolinska kórház bejáratához virágokat visznek az emberek. Eddig a hír. Megint egy olyan eseménye ennek a felbolydult és õrült világnak, amely után nehéz szavakat találni. Csak egy valami látszik biztosnak, az, hogy ebben az Európában valami nagyon nincs rendjén. Az Unió – akárcsak nagy nevû elõdje – kezd rájönni a régi magyar közmondásban rejlõ bölcsességre: „Közös lónak turós a háta!” Okoskodhatunk persze, hogy a svéd kormány nagy népszerûségnek örvendõ tagját vajon az euró pártolása miatt ölték-e meg, vagy egész egyszerûen arról van-e csak szó, hogy egy késsel hadonászó elmebetegnek akkor és ott éppen kedve támadt egy kis bökdösõdésre? Mindenesetre most, amikor ezt a cikket írom, a svéd rendõrség az ipari kamerák felvételeinek köszönhetõen – mert az eukonform Big Brother azért ebben az új Unióban is szemmel tart minket – már beazonosította a feltételezett gyilkos személyét, akirõl már azt is tudjuk, hogy szúró vágó eszköz helytelen használatából kifolyólag, magyarul késelésért már többször is élvezte a svéd büntetés-végrehajtási intézmények vendégszeretetét. ÁLDÁS VAGY NYÛG AZ EURÓ? Maradjunk még néhány mondat erejéig az eurónál! Anna Lindh svéd külügyminiszter meggyilkolásának indítékairól ma még vajmi keveset tudunk. Az is lehet, hogy a tetjó ha figyelünk

tes mindössze rá akart ijeszteni az eurót oly lelkesen támogató politikus asszonyra, csak hát az apró kis döfés helyett véletlenül rossz helyre szaladt a penge. Nem tudjuk, de nyilván a késõbbiekben erre is fény derül majd. Ha mégis kapcsolat áll fenn az euró bevezetésének esetleges lehetõsége és Anna Lindh meggyilkolása között, felmerül a kérdés, hogy a merénylõ számolt-e tettének következményeivel, felmérte-e azt, hogy mit okoz, mit okozhat ezzel, hogy milyen hatást vált majd ki az emberekben a cselekedete? Elkeseredettség, dac vagy düh volt az, ami ennek az ördögi tervnek a megszületését motiválta? Ki tudja? Talán még maga a tettes sem. Mindenesetre egy biztos, ez nem megoldás. Az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen. Azt nem lehet visszacsinálni. Azonban ha praktikussági szempontból viszonyulunk a kérdéshez, akkor sem jutunk kielégítõ eredményre, hiszen a dolog könnyen a visszájára fordulhatott volna, ellenkezõ hatást váltva ki az emberekbõl, egyfajta szimpátiaszavazássá alakítva az euróreferendumot. Gondoljunk csak a szintén gyilkosság áldozatául esõ Pym Fortün holland politikusra, akinek halála után pártja rendkívül jól szerepelt a holland parlamenti választásokon, megkerülhetetlen kormánytényezõvé válva. Igaz, Anna Lindh esetében nem ez történt, a svédek mégis le-

szavazták a közös pénzt, bár az utóbbi híradásokban a svéd népszavazásról szóló hír végéhez már azt is hozzáfûzik, hogy kis idõ elteltével ismét meg lehetne szavaztatni a svédeket, ám ennek valószínûsége gyakorlatilag a nullával egyenlõ. Errõl nekem rögtön Írország és az EU „addig szavaztatunk, amíg a nekünk tetszõ eredmény jön ki” mentalitása jutott eszembe. Bár a svéd népszavazáshoz kapcsolódó gyilkosság a maga brutálisan oda nem illõ mozaikdarabjával legalább annyira kilóg a mûvelt Európát sugalló összképbõl, mint az a képzeletbeli brüsszeli lóláb, melyet akkor látnánk, ha tényleg még egyszer megszavaztatnák a svédeket. De különbözõ összeesküvés-elméletek és teóriák fabrikálása helyett, talán érdemesebb lenne körülnézni egy kicsit Európában, milyen is ez a mi leendõ Uniónk, mely a nagy nevû elõdtõl eltérõen, a szövetségbe forrt szabad köztársaságok helyett a tõke szabad áramlását tartja a legfõbb célnak. A köztudatba Gorbacsov által bevezetett Európa-ház eresztékei meglehetõsen nagy zajjal recsegnek-ropognak, s ha a ház még nem is dõlt össze, minden jel arra mutat, ha ez az állapot tartósan így marad, a volt szocialista országoknak – s köztük természetesen hazánknak is – tanácsos lesz valahol másutt fedelet keresni a feje fölé. Nézzük, hol is tartunk ma Európa-ügyben! Az éppen most tárgyalt svédeknél 500.000 aláírás gyûlt össze az ügyben, hogy írjanak ki népszavazást az Európai Unióból való kilépésrõl. Sógoréknál Ausztriában, ugyanebben a témakörben még csak 300.000-nél tartanak, de szépen gyarapszik. A friss hírek között pedig döbbenten olvasom, hogy az annyira istenített, támogatásokon alapuló eu-s mezõgazdaság is megszedte elsõ áldozatát, kilátástalan helyzetében öngyilkos lett egy finn farmer. Ezek ám a perspektívák! És ha már az eurónál tartunk! Az angoloknak nem kell a közös pénz, a németek pedig legszívesebben visszahoznák a régi jó, megbízható márkát, mert bánják már az eurózóna tagságot, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett. Azon azért nem árt elgondolkodnunk, hogy mind Svédország, mind Ausztria, mind pedig Németország sokkal erõsebb nemzetgazdasággal rendelkezik, mint mi és ennyire kikívánkoznak az Unióból. Ha ilyen erõs gazdaságú országokat ennyire megterhel az uniós tagság és az euró mint pénz, akkor mi lesz az import igényes, rendkívül nyitott és liberalizált gazdasággal rendelkezõ kis Magyarországgal, amely 3

GDP, vagyis a bruttó nemzeti össztermék tekintetében nyomába se ér az elõbb említett országoknak? Annál is inkább jogos a kérdésfeltevés, mert az uniós csatlakozásra készülõdve, ahelyett, hogy erõsítenénk a hazai cégeket, vállalkozásokat ezerrel, derék jó posztkommunistáink „áldásos” tevékenységének köszönhetõen a nemzetgazdaság lement megalázóba. És ha már az eurónál tartunk! A közös pénz bevezetését mindenütt jelentõs áremelkedések kísérték, s ha a hagyomány állításának hinni szabad, az eurót hazájukban bevezetõ kormányok egyike sem élte túl a soron következõ parlamenti választást, mindegyik elbukott. Lehet, hogy ezért nem kellett a svédeknek az euró? Vagy a németeknél tapasztalható gazdasági visszaesés, életszínvonal-csökkenés volt az, ami elkedvetlenítette a derék északiakat? Könnyen elképzelhetõ, hiszen Svédország neve sokáig a jóléti állam szinonimájaként csengett a nyugatot csak a Szabad Európa és a távolba szakadt hazánk fiainak elbeszéléseibõl ismerõ magyarok számára. Csakhogy azóta új szelek fújnak a Lajta felõl. Ha nem is olyan fényesek, mint egykoron, de azért újak, és ami a lényeg, EUkonformak. Nem is értem, hogy nem veszik észre õket nyugaton? Valószínûleg azért, mert Keletrõl fújnak és eddig õk – mármint

a svédek – ahhoz voltak hozzászokva, hogy a jólét, gazdagság ígéretének szellõje tõlük, azaz Nyugatról Keletre fúj. Igaz, ezek a Keletrõl fújó új szelek pénzt nem, csak egy bölcseletet fújtak át Nyugatra, egészen a gazdag, jó módban élõ polgári demokráciákig, amely így hangzik: „A jóléti államok kora lejárt!” KIFORDÍTOM, BEFORDÍTOM, MÉGIS EU AZ EU? Úgy tûnik a svéd euróreferendummal egy idõben lezajlott baltikumi uniós népszavazás valamelyest megmentette az Európai Unió tekintélyét. Brüsszelben hálálkodhatnak egy sort az éppen ügyeletes jó tanuló szerepét betöltõ észteknek. A kívülálló csendes szemlélõ pedig ismét elkeseredetten állapítja meg, hogy a pénz és a média ördögi kettõssége által manipulált volt kommunista országokban élõ embermilliók által hatalomba visszasegített régi-új pártelit a szolgálati bejárón és a mosókonyhán keresztül – egymás sarkát taposva – igyekszik befelé abba a bizonyos sokat emlegetett Európa-házba. Abba az Európa-házba, ahol a régebben beköltözött jó módú lakók már a Vészkijárat feliratú ajtóba próbálgatják a gondnoktól kapott kulcsot, nehogy problémák adódjanak, ha gyorsan le kell majd lépni.

A svédekrõl nem sokat tud az átlag-magyar. Legfeljebb annyit, hogy északon élnek, szõkék, Larsnak, Johannssonnak, vagy valami efféléknek hívják õket és azt, hogy a hollywoodi eksönmúvikban az unalmas amerikai kertvárosi házak unalmas autófeljáróin álló unalmas családi autók szerepét betöltõ szürke Volvók is ott készülnek. Ja és még valamit! Olykor-olykor, úgy tíz-húsz évenként felbukkan náluk egy õrült és megöli az éppen akkor legnépszerûbb svéd politikust. Olof Palme, Anna Lindh. Vajon ki lesz a következõ, és mikor? A szocialista nagyváros öntudatos polgára

A svédek nemet mondtak az euróra: a vasárnapi népszavazáson a résztvevõk 56 százaléka a közös európai valuta bevezetése ellen szavazott, míg 42 százalék támogatta azt. Göran Persson miniszterelnök már elismerte, hogy vereséget szenvedett, a kormány ugyanis az eurót támogatta. Az Európai Unió közös valutáját 2006. január 1-én vezették volna be. A szavazásra súlyos árnyékot vetett Anna Lindh tragikus halála: a külügyminiszter asszony ellen, aki az euró bevezetésének határozott híve volt, szerdán egy stockholmi áruházban merényletet követtek el, s sérüléseibe csütörtök hajnalban belehalt. A BBC helyi tudósítójának jeletése szerint Svédországban elvben van még lehetõség újabb népszavazásra, de valószínû, hogy körülbelül egy évtizedre kimaradnak a svédek az eurózónából.

Az eredmény azt jelenti, hogy az euró 2002 január elsejei bevezetése óta megtartott elsõ igazán nagy megmérettetésen elbukott a közös pénz. Persson miniszterelnök nyilatkozatában azt mondta, hogy teljesen egyértelmû az eredmény, a magas részvétel és a jól látható különbség egyértelmûvé teszi a svédek döntését. Ugyanakkor szerencsétlennek nevezte, hogy egyes eurózóna tagállamok éppen most küzdenek olyan költségvetési gondokkal, amelyek miatt nem tudják betartani a kritériumokat. Forrás:origo alapján 4

jó ha figyelünk

És azt is mondja meg végre valaki: mi a nagyobb veszély? A sok rothadt konszenzus, vagy az, ha valaki nevén nevezi a dolgokat? Mert ennyi ma a radikalizmus: néven nevezni. 1. A SZERZÕ MINDJÁRT AZ ELEJÉN NEHÉZ HELYZETBE HOZZA A SZERKESZTÕSÉGET. Van egy vicc. Így szól: A menõ strici magához kéreti legjobb, legszebb kurváját, és közli vele, hogy estére megvette õt egy lord, egy kifogástalan úriember, a legelegánsabb étterembe viszi majd vacsorázni, ezért némileg változtatni kell a szokásos viselkedési normákon. „Figyelj – kezdi a strici –, biztos, hogy francia pezsgõt fog rendelni az ipse. Mikor kihozzák, beszélj arról, hogy milyen csodálatos látvány, ahogy az aranyló buborékok szállnak felfelé a kristálykehelyben, olyan az egész, mint egy költemény...” Eljön az este, s valóban: a lord a város legelegánsabb éttermébe viszi az utcalányt, s mindjárt rendel is egy palack méregdrága pezsgõt. A nõ melankolikusan beleréved a pohárba, s így szól: „Nézze, ahogy az aranyló buborékok szállnak felfelé a kehelyben, olyan az egész, mint egy költemény...” A lord meglepõdik, és így szól: „Nahát, kisasszony, ez gyönyörû! Bevallom önnek, magam jobban kedvelem a sört. Ön szereti?...” A kurva ránéz a lordra, és kissé méltatlankodva így felel: „A sört? Ááá, isten õrizzen, attól fingok...” Na ugye! Most itt van ez a szöveg, csúnya szavak vannak benne, mi ilyenkor a teendõ? Fogas kérdés, ugyanis a vicc jó, de csak így jó. Ha a „prostituált” és a „szellentek” szavakkal helyettesítenénk a kérdéses vaskos kifejezéseket, nyomban szalonképessé tennénk a textust, viszont elrontanánk a viccet, méghozzá helyrehozhatatlanul. Ha megengedi az olvasó, megpróbálom ebbõl a nézõpontból hozzátenni a magamét a hetek óta zajló „radikális” vagy „mérsékelt” vitához. Álvitához... 2. SÚLYOSAN BETEG TÁRSADALOM, SÚLYOSAN BETEG NYELVI KÖZEG. Annak idején, még a velejéig rothadt és erkölcstelen Kádár-rendszerben betörtek a Szépmûvészeti Múzeumba. Kiszállt a televízió – Istenem!, hol volt még akkor a televízió hatalma a maihoz képest! –, és többek között megkérdezték az éjjeliõrt, hogy mi is történt. Ott állt az éjjeliõr, az igazi homo kádárikusz, és elbeszélésének egy pontján így szólt: „És akkor hallottam, hogy a kutya hangjelzéssel rohan a helyszínre...” Nos, ez „a kutya hangjelzéssel rohan a helyszínre” – ez volt a Kádár-rendszer. Emlékszem, a mi éjjeliõrünk fenti mondata jó ha figyelünk

És most? Most itt az összes régi nyûg, s egy rakás új is. Ahogy Mózsi bátyám mondja Parajdon: „Sok a baj, fiam, s még gyûl hozza...” Kétségtelen tény viszont, hogy Mózsi bátyám nem része az új konszenzusnak...

mellett még Hofi Géza sem ment el szó nélkül. (Mellékszál: Hofi Géza zseni volt, s egyben a Kádár-rendszer apoteózisa. Róla is szól Szabó István Mephistója. Ezért viselem nehezen a személye körül kibontakozott, ájult tiszteletet...) Kádár azóta meghalt, s éppen a megfelelõ helyen tartózkodik. Ez ügyben Dante mester kiváló eligazítást nyújt, így bízvást kijelenthetjük, hogy „Az Öreg” jelenleg a pokol legalsó bugyrában található, elevenen jégbe fagyasztva, az árulók között. Ám a beteg társadalom, amit hátrahagyott, csak betegebb lett azóta, s a nyelvi közeg állapota is csak romlott. Évezreden át hittük valamirõl, hogy azt jelenti, amit, s mára kiderült, hogy nem. De a mindenségit neki! A nyelv mégiscsak konszenzus! Éppen olyan, mint a KRESZ-ben a bizalmi elv: csak akkor mûködik, ha feltétel nélkül elhiszem, hogy a másik is betartja a szabályokat. Szabályok most is vannak, de ezeket menet közben írták, s a bûntudat tartatja be azokkal, akik betartják. S ma már szinte nosztalgiával emlékszünk vissza Kádár János nyelvi közegére, a sok szenvedõ szerkezetre; az országra, ahol minden „eltömõdött”, „elfogyódott”, „elfelejtõdött” – ahol a kutyák mindig hangjelzéssel rohantak a helyszínre, s ezalatt mindenünk, a környezetünk, a házunk, a hazánk, a tudatunk és a lelkünk is elb...ódott. (Én kiírnám, de feloldhatatlan konfliktus elé állítanám a szerkesztõt.)

3. A KONSZENZUSOK. Hallgatólagos megállapodás „kötõdött” közöttünk, hogy ha elviselhetetlen, immorális hülyeséget s a minden ilyesmihez hozzárendelhetõ elviselhetetlen, immorális hülyét látunk, akkor illedelmesen félrenézünk. Vagy tessék mondani, megrohamozták már vérszemet kapott értelmiségi hordák a kereskedelmi televíziókat, a valóságshow-k szerkesztõségeit, és kiverték már bottal a nyilvánosságból ezt a fertõzést, Stohl Bucival az élen? Egy frászt! Hiszen konszenzus van... Hogy mindez természetes velejárója az életünknek... Kiszórtuk már az utcára, s megtapostuk azokat a krémeket, amelyeknek „liposzómái mélyen behatolnak bõrünk legalsó rétegeibe”, s megakadályozzák, hogy öregek legyünk? Ménkût! Hiszen konszenzus van, hogy nemcsak szabad bennünket hülyének nézni, de mi tényleg hülyék vagyunk. Végigdúltuk már tombolva a fogyasztás templomait, s csatornába szórtuk azokat a mosóporokat, amelyeknek „aktív részecskéi behatolva ruhánk szöveteibe megkülönböztetik egymástól a szennyezõdéseket”, imigyen varázsolva tisztává mindenünket? Fityfenét! Hiszen... hiszen lásd, mint fent... Bojkottáljuk a Lay"s csipszet, amiért volt pofájuk meglepni bennünket az évszázad legocsmányabb, legembertelenebb reklámjával? Túrót! Zabáljuk most is, boldogan. Kikérte már magának valaki, hogy az új évezredben a „Tchibo a legtöbb, mi adható”? Nem kérte ki senki magának... S amikor majd ezer esztendõ múlva kiássák a homokból a mi civilizációnkat, és megtalálják a „Tchibo a legtöbb, mi adható” feliratot, akkor könyvtárnyi irodalma lészen annak az elméletnek, hogy a XX-XXI. századi kultúrában egy Tchibo nevû istenséget imádtak a népek, s tudni vágyó ifjak fogják kutatni ezen istenség tárgyi nyomait... Tessék mondani, fennakadt már valaki azon a tituluson, hogy „managerasszisztens”? Dehogyis akadt... Pedig hát, mi az, hogy managerasszisztens? Az a kávé- és virslifõzõ titkárnõ. Õ Iboly, Tímár Péter zseniális szatírájából, az Egészséges erotikából: – Iboly! Innék egy dögös kávét! 5

– Má" fõ! Na, manapság Iboly gégemikrofonos mobiltelefont használ a munkahelyén, és managerasszisztensnek hívják. Öt éven belül a segédmunkást, a culágert, a trógert „trozsõrnek” fogjuk titulálni, amúgy franciásan, esetleg „átviteltechnikus” lesz a neve, s ha átnyújtja névjegyét, végtelenül komoly arckifejezéssel fogjuk elolvasni, s úgy teszünk majd, mintha ez lenne a természetes... Ez az immorális hülyeség konszenzusa – s szorul, aki felrúgja! Ennél persze van rémesebb konszenzus is. Például az, amelyik abban a tárgykörben „kötõdött”, hogy mostantól kezdve nincsenek gazemberek. Egy árulásban és gyilkosságban fogant diktatúra fenntartója voltál? Miniszterelnök-helyettese, az állampárt legszûkebb döntéshozó testületének tagja, a pártállam ügynöke, külügyminisztere, a hazaárulók pufajkása, ilyen-olyan funkcija – nem, nem vagy gazember. Realista vagy, reálpolitikus, sõt! Te vagy a rendszerváltó... Nincsenek morális cövekek, határok: minden viszonylagos. Leginkább az erkölcs. Már 2003-ban sem lehet „számon kérni az 1993-as erkölcsöket”. Hát persze! Az erkölcs ugyanis egy szaros gatya... S amennyiben franciásan kötöd a nyakkendõdet, megejtõ ostobaságokat makogsz, életedben nem tudtad egyeztetni az alanyt az állítmánnyal, ordít rólad, hogy hazudozol, ámbár soha nem használod nyilvános megnyilatkozásaid során a „szar” hangsort, akkor bármekkora gazember is vagy (voltál), européer leszel, és védeni fog a konszenzus... Apropó! Hazudik, hazudni... Ilyen sincs ma már. Ma ugyanis „csúsztat”, aki nem mond igazat. Jómagam azonnali hatállyal eltávolítanám állásából azt az újságírót és azt a „közéleti embert”, aki akár egyszer is ki merészeli ejteni a száján azt, hogy „csúsztat”. A „csúsztat” ugyanis a hangjelzéssel helyszínre rohanó kutya reinkarnációja. A homo kádárikusz feltámadása. A nadrág-

6

szíjparcellára Ikarus buszroncsot rakó, használt autógumit félig földbe ásó és sárga-pirosra festõ szívszorongató nyomorúság és elviselhetetlenség nyelvi közege. Amikor elõször meri majd egy emberként azt ordítani egy sajtótájékoztató újságírógárdája, hogy „hazudsz, b... meg!” – akkor elmondhatjuk, hogy helyrebillentettük a kizökkent idõt... Mert figyeljék csak meg: aki „csúsztat”, az a következõ mondatában mindjárt „meg akarja a szólítani a társadalmat”. Azt is szeretem... Látom magam elõtt, ahogy ül a társadalom, és bekopogtat hozzá a HIVATALOS EMBER. – Jó napot kívánok! – köszön illedelmesen a társadalom. – Mi járatban, mi járatban? – Jó napot kívánok! Azért jöttem, hogy megszólítsam önt... Gagyi. Põre ostobaság. Arcpirító hazugság. Kádár-kor. Fel kellene végre rúgni néhány konszenzust. Legalább a legrohadtabbját, legaljasabbját. Úgy áradna azonnal agyunkba a friss oxigén, mintha bevettünk volna egy winterfresh rágógumit... 4. KI KÖZÖLNE MA ADYT? 1900-at írunk. Romániából zsidókat üldöznek el, a menekülõket szállító vonat megáll Nagyváradon. Ady nézi a rongyosok menetét, majd cikket ír a Naplóba. Többek között ezt: „(...) Ezeket a derék, munkás embereket kirúgott kutyákként kergetik ki szülõhazájukból. Kikergeti egy olyan nép, mely õrült hazudozásaival az emberi jogokról belármázza az egész mûvelt világot. Mely siránkozik magyarországi testvéreinek rabszolga helyzetén. Mely perfid viselkedésével megérdemelné a mûvelt, liberális államok leszámoló fellépését. Az európai kormányok pedig hallgatnak. A huszadik század elején kirugdalt emberek bolyongják végig családjaikkal együtt hontalanul a világot, s vesznek el nyomorultul az ismeretlen messzeségben.

A vonaton pediglen mások is utaztak. Hosszú hajú, tüszõs oláhok. Valahonnan Alsó-Biharból. Itt élnek közöttünk évszázadok óta, de a mi nyelvünkbõl egy szót sem tanultak meg. Az egyik oláhul inti társát, ki be akar szállani: – Ne ülj oda. Ott zsidók vannak. Ezekért a mártírokért hisz bennünket az egész világ barbár zsarnokoknak. Ezekkel szemben kell védelmezni magunkat milliónyi áldozattal!... S ezek az oláhul lármázó tüszõs alakok bámulva néznek a szomszéd kupék ablakaira, ahonnan jó messzirõl is hangzik a kiáltás: – Éljen Ferencz József magyar király! Éljen Magyarország!" (1900. július 4. ) No, fiúk, ki merné lehozni ma ezeket a sorokat? Mekkora pánik lenne a redakciókban, felebarátaim? Hallom, látom, még a szagát is érzem a kétségbeesésnek: „Hát ezt nem lehet... Ez túl radikális.” Aztán miért? Megjavultak volna a románok? Minden rendben van Erdélyben? Egy vadászat lezsírozta Trianon minden égbekiáltó igazságtalanságát, és mindazt a felháborító magyarellenes pusztítást, ami azóta végbement? Vagy most attól félünk, hogy Verheugen összeráncolja a szemöldökét? Aztán kicsoda hívná fel Adyt, fiúk, hogy ez most nem megy, ez most túl radikális... És azt is mondja meg végre valaki: mi a nagyobb veszély? A sok rothadt konszenzus, vagy az, ha valaki nevén nevezi a dolgokat? Mert ennyi ma a radikalizmus: néven nevezni. Gazember, hazugság, Iboly. A kutya meg – ugat. Mert ugatni lehet, hogy korszerûtlen, de legalább érthetõ. Aki pedig azért ír publicisztikát, hogy szavazatokat szerezzen, sürgõsen hagyja abba! Publicisztikát ugyanis azért ír az ember, mert szenvedélyesen hisz a maga igazában. Minden más: „csúsztatás”. Höhö... Forrás: Bayer Zsolt

jó ha figyelünk

Dr. Gidai Erzsébet elõadása Csatlakozásunkkal kapcsolatban végre fel kell tenni az igazi kérdéseket. Mi lesz az elcsatolt területeinkkel? Hiszen ez magyarságunk egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kérdése! Tehát adott egy óriási nagyhatalom mellettünk, melyet gyakorlatilag az 1957-es Római Szerzõdéssel hoztak létre. Eredetileg csak hat országról beszélhettünk, a folyamatos bõvítések révén pedig létrejött a legújabb európai birodalom. A 15 ország által 1993-ban aláirt maastrict-i egyezmény leszögezi: kemény pénzügyi megszorításokat kell végrehajtani, mert a közös költségvetésnek hatalmas hiányai vannak. Ezen a ponton azért érdemes megjegyezni, hogy ahol közös kasszáról beszélünk, ahol köztisztviselõk, közalkalmazottak vannak, emellett politikai szálak is vezetnek oda, ott a közpénzek idõnként szõrén-szálán eltûnnek. Az EU apparátusa egyáltalán nem mentes ezektõl a korrupciós ügyektõl. Képviselõként négy évig dolgoztam az integrációs bizottságban. Fontos eltérés az eddigi bõvítésektõl az a tény, hogy az EU nem biztosít forrásokat az új tagországok felzárkóztatására, mint ahogy a jogharmonizációs dokumentumok kimondják. 90 %-ban arra a pénzre alapoznak, amit mi fizetünk be. Egyértelmûen a befizetések visszaosztása történik meg, tehát ha befizetünk 100 milliárdot, lehet, hogy visszakapunk 110-et, lehet, hogy nem, de a 100 milliárdunk biztosan ott van! Tehát arra gondolni, hogy majd komoly fejlesztési forrásokhoz jutunk, hamis illúzió. Az aljas propagandától függetlenül már hallhatunk olyan hangokat is, hogy az elsõ években senki ne várjon komoly életszínvonal-emelkedést. Viszont kiszámolták azt is, hogy mennyi ideig tarthat (legjobb esetben) a felzárkózás! A KSH adatai szerint 42 és fél év, ha a mai folyamatokat vesszük alapul! De ennyi idõ alatt olyan sok változással kell számolni, hogy a felzárkózás valószínûleg leépüléssé változik. Kinek perspektíva ez a 42 és fél év? Még a csecsemõknek sem… Ráadásul a tárgyalások során vita nélkül írtak alá mindent. Olyan kérdéseken vitatkoztak csak, hogy a cigaretták maximális kátránytartalma ne 12, hanem 14 ezrelék legyen, nehogy a nagy dohánygyárak fellázadjanak. Minden olyan kérdésben, mely az erõforrásaink felhasználását vagy rendelkezésre bocsátását illeti, egyszerûen behódoltak. Valójában tálcán adták oda a hazát annak a birodalomnak, melynek a hátterében az a pénzügyi hatalom áll, jó ha figyelünk

Dr. Gidai Erzsébet amely ma valójában a világot irányítja. Tehát itt nem Európáról van szó, naivitás lenne azt hinni, hogy egy egyesült Európa lenne a fõ kérdés. Ez egy világhatalom intézményi megjelenése. Miért érdekük bekebelezni a térségünket? Érdekük katonailag, hiszen itt nagyon komoly haditámaszpontok építhetõk ki, ezért fognak tovább terjeszkedni Bulgária és talán Románia felé is. Tessék csak végiggondolni a földrajzi elhelyezkedésüket! Emellett nyilvánvaló a profit- és piacszerzési érdek is. Amellett, hogy bõvíteni lehet a piacot, tudni kell, hogy tranzitterületként még fontosabbak vagyunk a számukra. Hiszen a multik már szedik a sátorfájukat, mennek tovább, olyan országokba, ahol az eddigi kedvezményeket élvezik. A harmadik cél pedig a népesség átrendezése. Helyet kell szerezni, betelepítésre alkalmas földrajzi helyet. Ez egy új honfoglalás, csak most a mi hazánkat foglalják el. Ezt irányítja az Egyesült Államok központi bankjához tartozó szervezetek csoportja, mely egyfajta világkormány kialakításán fáradozik. Ugyanolyan parancsuralomról van szó, mint az EU esetében. Ez gyakorlatilag a modern KGST. Itt is kvótákat írnak elõ, parancsokat kell végrehajtani, aki nem teljesíti, azt szankcionálják, ha a költségvetési befizetést nem teljesíti valaki, kemény pénzbüntetésekre számíthat. Emellett minden ország a teljes erõforráskészletét átadta

Brüsszel kezébe, a vízfejnek, ahol több tízezer ember dolgozik ezek újraelosztásán. Ezt támogatja a Nemzetközi Valutaalap is. A Valutaalap pedig nem európai szervezet, hanem az USA központi bankjának meghoszszabbított karja! Ezért nem aggódnak, hogy csökken a népesség, hiszen a betelepítésekre egyre több lehetõség nyílik. Nem az emberi életet támogatják, hanem kifejtik, ha csökken a népesség, betelepítésre van szükség! A kórháztörvénnyel belépett az egészségügy privatizációja, mely egy elõirt program részét képezi. 1996-ban megjelentettem a Nemzetközi Valutaalap eredetileg titkos szándéknyilatkozatát, amit annak idején Medgyessy és Surányi írtak alá! Ott leszögezték, hogy az egészségügy privatizációja halaszthatatlan feladat. Már akkor eldöntötték! Ezt súlyosbitja, hogy a brüsszeli bürökrácia tavasszal olyan döntést hozott, melynek értelmében minden egyes jelenlegi tag- és csatlakozó ország át kell, hogy nézze, hogy a közösségi szolgáltatásaiból mit tud még privatizálni! Ennek oka az, hogy az eddig a költségvetésbõl finanszírozott területeket a lakosság által akarják megfizettetni, mely pénzek nagy hányada így a közös kasszába vándorolhat! Ide tartoznak a vasutak, a posta, az egészségügy és az oktatás. Mi indult el Magyarországon? A posták felszámolása, a vasutak csonkolása és privatizációja, az említett egészségügyi helyzet, emellett pedig a felsõoktatásba is be akarják léptetni a tõkét, privatizáció folytán. Csakhogy ezeket a forrásokat a költségvetésben 66%-ban mi fizetjük be, magyar állampolgárok! Hiszen a multinacionális társaságok csak a magyarországi adóbevételek 8%-át fizetik, a pénzintézetek pedig 0,3-0,5%-át! A programot tehát elkezdték megvalósítani, az EU által. Már csak a lakosság magánvagyonát kell lekaszálni. Ez pedig a hiteleken keresztül lehetséges, fõleg a jelzálog-konstrukciókon keresztül. Az utóbbi években eladósították a magyar lakosságot, a jelzálogok száma meredeken nõtt. Úgy szólnak ezek a szerzõdések, hogy változó kamat adja a hitel alapját. Ha ezeket egyszerûen növelik, pillanatok alatt tönkre lehet tenni a magyar családokat. Ezzel fõleg a fiatal generációk életterét pusztítják el. A magyar államadósság nagysága pedig már most meghaladja a 15 ezer milliárd forintot! Csak ennek kamatai a költségvetés 40%-át viszi el. 7

Ezt pedig egy olyan országgal csinálják, melynek kétharmadát már lecsonkolták, a kétharmadot már betelepítették idegenekkel, a maradék ország vagyonát pedig elvették. Most pedig fizessünk klubtagsági díjat az EU-ban! Nekünk kártérítési perek sokaságát kellene indítanunk! De még nem volt egy olyan kormányzati képviselõ sem, aki fel merte volna vállalni, hogy az EU-s alkuban jelenjen meg területi- és kárrendezésünk! Ez a hozzáállás a hatalom bitorlása, a hazaárulás egyértelmû esete! A bevándorlás hatásaival azok a magyar fiatalok is szembesülni fognak, akik az EU országaiban próbálnak meg majd dolgozni. Ugyanis ott nem lesz rájuk szükség: a ’60-as években betelepültek mára annyian vannak Nyugat-Európában, hogy a munkanélküliség már több, mint 8%-os az EU-ban. A Magyarországra való bevándorlás viszont folyamatos. Gondoljuk el, milyen társadalmi feszültségeket okoz majd, ha a betelepült külföldi nyugdíjas itt költi el havi

500-700 ezer forintos juttatását, a tisztességes munkában megöregedett magyar pedig kénytelen eladni a házát is! Ide kapcsolódik a cigányság kérdése is. A jogharmonizációs tárgyalások során elsõdleges teendõként a cigányok felzárkóztatását jelölték ki. Ez viszont a mai módon lehetetlen. Más kulturális szinten vannak, ezt nem lehet pénzzel megoldani, más utakat kell keresni. Elõírás, hogy minden intézkedés során a cigány lakosságot kell preferálni. Az viszont irritáló, hogy mi megtermeljük a pénzt, aki pedig közülük nem dolgozik, megkapja. A környezethez való alkalmazkodás teljesen jogos igényünk, mint ahogy az is, hogy ne lopjon senki, de dolgozzon, és gyermekeit járassa iskolába! Aki erre nem képes, annak itt nincs helye, származástól függetlenül. Nem hagyhatjuk ki a schengeni határ kiépítésének kérdését, melynek minden fillérét nekünk kell finanszírozni, miközben egy vasfüggönyt húzunk le magyar és magyar közé. Lehet erre mondani, hogy ha Romá-

niát felveszik, nagyobb lesz az erdélyiek mozgástere. De mi lesz Kárpátaljával, Délvidékkel? Ilyen egyezménybe nem szabad belenyugodni. Mik tehát a kilátásaink? Azt használták ki, hogy a magyarság egyszer sem volt elég bátor ahhoz, hogy a barikádokra menjen. Mégis: ki kell emelni az árulókat magunk közül, és eltávolítani õket. Nem szabad többet gyávának lennünk. A lengyelek a parlamentbe is bejuttattak egy olyan csoportot, mely az EU döntéshozatala ellen küzd. Mi mit tudunk felmutatni? Optimizmusom onnan ered, hogy az emberiség történelme birodalmak története. Az EU is meg fog bukni. Ezt én 2010. és 2015. közé teszem. Szó van elõrehozott választásokról is. Ott a mostaniak nem kaphatnak újabb négy évet. Ha mégis, akkor Rácz Sándor mellé kell csatlakoznom, aki azt mondta: forradalom nélkül nincs rendszerváltás! Forrás: Karpatia

Árokásók fedezékében

Zúg Március (1968)

Megdöbbenve néztem kedden Az este címû televíziós mûsort az MTV 1-en. Újhelyi István, az MSZP elnökségi tagja, a párt ifjúsági szervezetének vezetõje arcátlannak s még ilyenebbnek-olyanabbnak nevezte az MSZMP utódpártjának kemény ellenzéki – egészen pontosan fideszes – bírálatát. Úgy viselkedett, mint egy kocsmatöltelék: erõszakosan, diadalittasan – a készülõ nagy vereség küszöbén –, lényeges dramaturgiai pillanatokban szót nem engedve a sápadozó mûsorvezetõnek. Mert a mikrofon s a kamera az övé. Az övék! Egykori MSZMP PB, KB s KISZ KB vezérek, tagok, külügyérek, fõcenzorok képében, utódaikként. Háromszor verjük vissza az arcátlan hazugságokat, mint Lúdas Matyi – harsogta Újhelyi. Döbrögi neve már nem rémlett fel túlképzett intellektusában. Nagy bajban lehet az MSZP, ha már az egyértelmû népszerûségvesztést mutató közvélemény-kutatási adatok ismeretében, a K&H brókerügy elkenegetése idején, a nomenklatúrázás torkon ragadásakor, a legfõbb ügyészt ismét tetemre híva, ... – ha Újhelyi Istvánt veszi elõ Ron Werber, éppen Mádl Ferenc elnök úr intelmei után. Harsogó árokásók fedezékében viszik utcára a politizálást, amely ellen jó egy éve – Kossuth tér, Dísz tér, Szabadság tér – éppen õk lázadoztak a leghevesebben, mondhatnám: legarcátlanabbul... Most jönnek a mutatványos, felgyûrt ingujjú ifjúkommunista legények, lapos kiadványaikkal, sápadt szórólapjaikkal – és elárasztják sikertörténeteikkel a derék, csalódott, vékonyodó pénztárcájú választóikat – akiket bankárjaik s jómaguk már többszörösen kizsákmányoltak. Az ellenzéket sárba tiporják, háromszor megbosszulják, mint a jó öreg Dörbrögit. Elõre menekülnek. Elõremenekültükben nem tûnik fel sem nekik, sem médiavazallusaiknak: a fal, a tények könnyezõ emberfala – hová jutottunk, emberek?! – egy tapodtat sem hátrál. Pedig egyre többen tiltakoznak, fordulnak el félrehajolva a vöröslõ múlt ellen, émelygõ gyomorral...

Én szemfedõlapom lerántom kelj föl és járj, Petõfi Sándor! Zúg március, záporos fény ver, suhog a zászlós tûz a vérben Hüvelyét veszti, brrrong a kardlap: úgy kelj föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bõség kosarából, a jognak asztaláról lopnak, népnek nevében!S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra Petõfi! Sírod rázom: szólj még egyszer a Szabadságról! Utassy József

Forrás: M. Szabó Imre – Dominium

8

jó ha figyelünk

– Hogy is van ez, Bársony elvtárs? – A ….-i számunkban „párbeszéltünk” a „Párbeszéddel”. Igaz, csak az iraki háború kapcsán. Emellett azt is leírtuk, hogy Bársony külügyi államtitkár elvtársnak az EU-val kapcsolatban tett kijelentéseinek az igazságtartalmát csak egy év elteltével fogjuk megvizsgálni. Azonban, hála a „gyorsuló idõnek”, már láthatóvá vált néhány, a jövõnk szempontjából ígéretes változás. Nézem a Deutsche Welle német televízió hírmûsorát. A „baloldali” („balfék”?), szociáldemokrata Schröder (elnök?, miniszterelnök?, kancellár ?, becsszóra nem tudom, mi a hivatalos rangja, pedig mindig bemondják. Te biztos tudod!) két ököllel veri az asztalt a képernyõn, és harcol szenvedélyesen a „dolgozók érdekében”: „A német társadalomnak meg kell hoznia ezt a bátor és történelmi döntést, ha meg akarja õrizni a német gazdaság versenyképességét.” És mit gondolnak, mi a „bátor és történelmi” döntés? Elárulom: 67 évre kell fölemelni a nyugdíj korhatárt, le kell csökkenteni a nyugdíj összegét, csökkenteni kell a munkanélküli segély összegét és idõtartamát, és emelni kell az egészségügyi szolgáltatások költségeit, mert azok szintje meghaladja a német gazdaság „teherviselõ képességét”. Ezeket a juttatásokat biztosítani korábban, amikor a GDP töredéke volt a jelenleginek, nem volt gond. De ma, a magasabb GDP, a nagyobb termelékenység és versenyképesség korában (vagy miatt?), erre már nincs lehetõség. Ennyit sikerült eddig megtudnom a hírekbõl. Egy következõ mûsorban pedig a Kereszténydemokrata Párt elnöke (ez egy hölgy, de nem tudom a nevét, mert öreg füleim nem értenek mindent tisztán, de Te biztosan tudod) Schröder elvtársnál kevésbé vehemensen, de hasonló határozottsággal követeli, hogy a heti munkaidõt 5-6 órával emelni kell. Tudják, mi az érdekes ebben: mindezeket a munkavállaló ellenes, a munkakeresõk számát növelõ intézkedéseket akkor vezetik be, amikor a németországi munkanélküliség évek óta csúcsokat döntöget, amikor a választások elõtt beharangozott munkahely teremtõ programok mind eredménytelenek maradtak. A keserû pirulát aztán mindketten „megédesítik” egy kis cukormázzal: természetesen nincs szükség a „sokkterápiára”. Nem kell ezeket a változásokat azonnal érvénybe léptetni, hanem nagylelkûen idõt adnak arra, hogy a társadalom „akklimatizálódjék”, szokjon hozzá az „új kihívásokhoz”, és azt „helyezik kilátásba”, hogy a „kilátásba helyezett” változásokat csak 2030ra vezetik be teljes egészében. (Csak zárójó ha figyelünk

jelben: hasonló intézkedésekre került sor tudomásom szerint Olaszországban és Franciaországban, tehát valamennyi „vezetõ” EU hatalomnál, de ezek részleteit nem ismerem.) Megvallom, hogy ismerve a „gyorsuló idõ” korszerû jelenségét, biztos vagyok abban, hogy a németeknek a „kitûzött célokat sikerül korábban elérni”, mert õk, a „Blitzkrieg” (villámháború) tapasztalt tudósai, a 30-as évekre az elõirányzottnál bizonyosan jobb eredményeket fognak „felmutatni”. Mint annakidején a mi szocialista vállalataink tették a november 7-ei (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jutalomosztással egybekötött évfordulójára tett) termelési fölajánlások esetében. (Biztos vagyok benne, hogy sem Schröder, sem a mi „mélymagyar” (dégyé, kétes, ipszilon, nem úgy, mint egy hozzám hasonló pór esetében) elvtársaink nem maradnak ki a jutalomosztásból. Lelki szemeimmel látom, hogy e sorok olvastán sok régi, jó, mára esetleg már nagytõkéssé vált elvtársnak– nem mondok neveket, nehogy megsértsem a személyiségi jogaikat – a szemében a nosztalgia könnyei csillognak. De ne aggódjatok elvtársak, az EU-ban ugyanolyan jó lesz, mint a Béketáborban. Szolgálataitok meg fogják kapni a méltó, a magyar horgásznyelven „busásnak” mondott, jutalmukat.) Mindazok, akik értik a mai világpolitika mozgató rugóit (akik írásai alig kapnak helyet a magyar sajtóban, legyen az jobb-, vagy baloldali) ezt évekkel, évtizedekkel ezelõtt megjósolták. Õk a sajtóban mindig huhogók, fasiszták, szocializmus és rendszerellenesek, Amerika ellenesek, nacionalisták, maradik, retrográdok, trogloditák, antiszemiták stb. voltak. (A „címkézés” nem új ta-

lálmány. Szakirodalmi adatok szerint már Luther Mártont is megcímkézték: bigottnak és – kapaszkodjanak meg – antiszemitának bélyegezték, mert korának egy komoly tudósa lévén, héberül is tudott. Ez nagy bûn! Nagyon nagy! Napjainkban Hering József is ennek a bûnnek egy elkövetõje. Hiába zsidó származású, nem számít semmit, mert a legrosszabb antiszemiták mind zsidó származásúak! Ha valaki azt gondolná, hogy evangélikus propagandát folytatok, azzal közlöm, hogy a családomban nem tudok evangélikusokról. Ez egyszerûen: TÉNY.) Õk világosan látták, hogy miért kellett megöletni Martin Luther Kinget, miért kellett a középkori gyakorlatnak megfelelõen nyilvánosan, nagy tömeg szemeláttára kivégeztetni a két Kennedyt és alattomosan megölni Olaf Palmét. Nyilván még sok egyéb halálos áldozata is volt ennek a folyamatnak, de azok kisebb, kevésbé közismert emberek voltak és gyilkosaiknak sikerült a feledés jótékony homályába burkolni nevüket. Nem kívánom szentté avatni õket, de Olaf Palme sosem tette volna meg azt, amit Schröder és Medgyessy, a Kennedyk sem azt, amit Bush. De miért foglalkozom ezzel? Csak azért, mert Bársony államtitkár elvtárs azt nyilatkozta Miakich polgármester elvtárs lapjában, a „Párbeszédben”, hogy az EU-ban a nyugdíjasok ugyan rosszul járnak, de a fiataloknak „nagyon jó lesz”. Remélem, nem sértõdnek meg a kedves olvasók, ha bátorkodom róluk feltételezni, hogy nem annyira csökött agyúak, hogy elhinnék, hogy amire a német gazdaság nem képes, arra a Medgyessy által elõidézendõ „magyar csoda” képessé fogja tenni a csatlakozási szerzõdés diszkriminatív büntetõ intézkedéseinek a terhét is viselõ, „fejlett és erõs”, továbbá „világpiacilag egyedülállóan versenyképes” magyar gazdaságot. Tehát rövidesen szembe kell néznünk azzal, hogy „eurokonform” módon nemsokára nálunk is szóba kerül a nyugdíjkorhatár emelése. Ezt Medgyessy úgy adja be Szentendre szegény, jóhiszemû, de emeszempés múltú, baloldali polgárainak, hogy bármi is volt a kormányprogram, alkalmazkodni kell a „realitásokhoz”. (Ugye, milyen ügyes! Nem mi hazudtunk, hanem a „realitások” változtak meg – a „gyorsuló idõ természetének” megfelelõen – egyik napról a másikra.) A népegészségügy végleges felszámolását már bejelentették „kórházprivatizáció” fedõnév alatt. Ami a munkanélküli segély intézményét illeti, nem tudom, hogy létezik-e még Magyarországon. Ha létezik, akkor is biztos 9

vagyok abban, hogy a jelenlegi némettel összehasonlítva nyugodtan minõsíthetjük nemlétezõnek. Hasonló mondható a nyugdíjak mértékérõl. Mi tehát elmondhatjuk, hogy a világtendenciák alapján ítélkezve már megelõztük Németországot (ez a legújabb magyar csoda!), de még nem minden területen: ez a pedig a nyugdíj korhatár. Elhiszik, hogy lemaradunk? Én nem, mert az nem volna „eurokonform”. Ma már biztosan számíthatunk arra, hogy emelni fogják a nyugdíj korhatárt, ezzel is növelve a munkanélküliek és a nyugdíjban, sõt egészségügyi ellátásban egyáltalán nem részesülõk számát. És kinek rossz ez, elvtársak? Nekem, aki már nyugdíjas vagyok? Igen, bizonyos mértékig nekem is, mert ha a takarítatlan, jeges, téli utcán elcsúszom és eltöröm a lábam, lehet, hogy nem lesz pénzem a privatizált, tehát profitcentrummá átalakított egészségügyi intézményeknél a gipszbe tétel árát kifizetni. Úgy leszek, mint a középkorban: ha összenõ magától, akkor összenõ, ha nem, beledöglök a lábtörésbe, vagy a foggyökérgyulladásba. (Szerencsére a fogaim többsége már mûanyagból van, ezért én is vigasztalhatom magamat, mint a székely a lábát vesztett hadirokkantat.* De kit érdekel ez az egész, ha megtakarítást jelent a nyugdíjalapnak!) De a nyugdíj korhatár emelése engem már nem fog érinteni. Az csak azokat fogja érinteni, akik még dolgoznak, vagy most kezdenek dolgozni. A „fiatalokat”, akiknek Bársony elvtárs szerint, Miakich elvtárs egyetértésével, „nagyon jó lesz az EU-ban”. Nyugdíjas sorstáraim: irigyeljük õket kórusban. Õk már 67 éves korukig dolgozhatnak, nem úgy, mint

*

mi, ha … ha negyvenéves koruk után nem válnak munkanélkülivé és emiatt nyugdíj nélkülivé. (Tessék megnézni az álláshirdetéseket!) Ugye, ez „marhajó”! „A franc ezekbe a 30-40 éves taknyosokba, akiket mi iskoláztattunk ingyen!” Ezt a tárgyilagos kinyilatkoztatást egy baloldali „õsszentendreitõl”, lehet, hogy Komár elvtárs egyik mértékadó információforrásától hallottam. Olyantól, aki mélyen elítéli ezt a lapot – mert elfogult. Természetesen nem õ, hanem a lap. Azonban, mint minden rossznak, ennek is van jó oldala: Nekem a modern ember egyik fõ problémája, a halál, nem fog lelki gondot okozni. Örömmel fogok meghalni, mert utána nem fogom többé látni ezt a „szép, új, globalizált, Eurúniós világot”. Nem fogom veszteségnek érezni, hogy örökre itt kell hagyni. Hát nem egy nagyszerû ajándéka ez a golobalizációnak az emberiség számára? Boldogan fogunk meghalni, mert vége lesz a nyomorúságnak. Ugye, hogy egyetértünk? És ha még kivívjuk a kórházi költségek oroszlánrészét kitevõ, ún. „szállodaköltségek” csökkentése érdekében az otthon végzett, ingyenes euthanázia jogát is! (Azt már olvastam az újságban, hogy tervezik az otthoni, orvos nélküli szülés bevezetését (gondolom, mert a szülészorvos csak abortuszt fog végezni), mit is mondhatnánk: „Elõre a globalizácó teljes és maradéktalan felépítéséért! Medgyessyvel elõre! [a 19. századba, vagy még visszább!]”) Az lesz a jó világ, amelyben a végre teljesen öntudatra ébredt, autonóm Ember felszabadul még a közösségnek az életét védõ, egészségügyi és törvényi gyámsága alól is!

Mentes lesz a kötöttségektõl! Még a ruhától is! Mert ha nincs pénz, nem kell pénztárca. Ha nincs pénztárca, nem kell zseb. Ha nem kell zseb, minek a nadrág? Éljen a naturizmus! Meg az önmegvalósítás. Tehát lelkesen és hangosan kiáltsuk együtt a „fényes szellõkbe”, elvtársak: Éljen és erõsödjék az EU és az EU-ban egyesült népek örökké tartó testvéri barátsága! Sokáig éljen és virágozzék az elvtársi Bársony elvtárs, Miakich elvtárssal való elvtársi összhang elvtársiasságában**! Éljen az eurokapitalizmust építõ, áldozatoktól és megszorító intézkedésektõl vissza nem riadó, hõs, magyar nép, és vesszenek a nép aljas ellenségei, a „nyálas, kispolgári (Lenin), EU-fanyalgó, pacifista terroristák! Lesújtunk rájuk (célzott rakétákkal), mint Izrael a Hamaszra! (Ez „hóttziher!”, mert: „EUököl vasököl, oda sújt, ahova köll!”) Biztos, hogy már kevesen emlékeznek a hajdani „jereváni rádiós” viccekre. Nos, az egyik szerint megkérdezték a jereváni rádiót, hogy igaz-e, hogy Majakovszkij elvtárs öngyilkos lett, és mik voltak az utolsó szavai? (Csak a fiatalok kedvéért, mert Miakich és Bársony elvtársak ezt még nálam is jobban tudják, hiszen õk akkor is „fejlettebbek” voltak, mint én: Majakovszkij a mai álbaloldaliak által feledésre ítélt igazán baloldali, szovjet költõ volt, a Vörös Útlevél c. vers szerzõje.) A válasz: „Igen, Majakovszkij elvtárs sajnos öngyilkos lett. Utolsó szavai pedig úgy hangzottak, hogy: Ne lõjetek, elvtársak!” Ha az idézett elvtársakat hallom, mindig ez jut az eszembe. Röcsöge

Tamási Áron valamelyik írásában olvastam: két székely megy a vonaton és beszélgetnek: „Szóval az akna elvitte a lábát? – Hát igen. Sajnos! – És most mibül van a lába? – Hát mibül volna? Fábul. – És milyen fábul? – Hát körtefábul. – No, az jó. – És miért jó? – Mert nem zsibbad.” Így leszünk mi is az EU-ban: nyomorogni fogunk, de nem fog a fejünk a fejtöréstõl fájni. Legfeljebb a fejbetöréstõl (korszerûen „base ball” ütõvel, nem pedig az idejétmúlt „bunkócska, te drágával”) – ha merészeljük a fejünket törni.

** Az ötvenes évek egyik „szövege” volt: A párttitkár szónokol: „Elvtársak! A legfõbb az éberség, elvtársak. Mégpedig azért elvtársak, mert vannak köztünk olyan elvtársak, elvtársak, akik nem elvtársak, elvtársak.” Ezen ma már túl vagyunk. A 90-es tisztogatás eredményeképp „A PÁRT” soraiban ma már csak olyan elvtársi elvtársak vannak, akik „testvéri egységbe forrva” (ez egy baloldali, szovjet induló volt), elvtársiasan imádják és halmozzák a pénzt, egyesülve a mammonizmus elvtársiasságában.. Még csak annyit: egy távoli ismerõsöm valahogyan elkeveredett a Köztársaság téri épületbe és döbbenten mesélte, hogy ott az urak elvtársnak szólítják egymást.

Hölgyeim! A rúd az Önök biztonságát szolgálja. Táncolni tilos! 10

jó ha figyelünk

EUTANÁZIA ÉS A KÖNYÖRÜLETI HALÁLBA-SEGÍTÉS Mindenkinek csak addig lesz joga élni, amíg hasznos az élete. Az öregember már terhet jelent. Ezért arra kell nevelni az idõseket, hogy fogadják el a halált. Megfelelõ idõpontban korlátozzák az emberi életet. Amikor már valaki nem munkaképes, és nem járul hozzá a társadalom fenntartásához, akkor félre kell állnia, és át kell adnia a helyét a következõ nemzedéknek. A feleslegessé vált öregektõl úgyis meg lehet válni, ha bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat nem vehetnek igénybe. E célból szükséges az egészségügyi ellátás költségeinek a nagyarányú megemelése. Az orvosi szolgáltatásokat munkaviszonyhoz kell kapcsolni, és jelenõsen meg kell drágítani, hogy bizonyos kor után az emberek ne engedhessék meg maguknak, kivéve, ha jómódúak, vagy kifejezetten gazdagok. El kell ültetni a fiatalok fejében, hogy az öreg emberek eltartása méltánytalan teher rájuk nézve. Így el lehet fogadtatni velük szüleik humánus és méltóságteljes halálba-segítését. Például el lehet terjeszteni az ünnepélyes „búcsú parti” megrendezését. Ünnepelni lehet az idõs anyukát és apukát, akik nagyszerû munkát végeztek, s akik a parti végén engedelmesen beveszik az altatópirulát és távoznak az élõk sorából. ELLENÕRZÉS ALÁ KELL VENNI AZ EGÉSZSÉGÜGYET ÉS A GYÓGYSZERELLÁTÁST Dr. Day a leghatározottabban állította, hogy az amerikai törvényhozás – a washingtoni Kongresszus – nem fogja bevezetni az általános egészségügyi biztosítást. Erre nincs szükség, mert vannak jobb módszerek az egészségügy kézbentartására. Fokozatosan valamennyi egészségügyi ellátás szoros ellenõrzés alá kerül. Ha valaki nem dolgozik, vagy nem képes munkát vállalni, akkor nem juthat hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Eljárt a felett az idõ, hogy a kórházak ingyen ellátásban részesítsenek bárkit is. Az egészségügyi költségeket úgy fel kell emelni, hogy az átlagember ne legyen képes kifizetni a biztosító intézetek közremûködése nélkül.

Ha pedig valaki nem képes fizetni a saját egészségügyi ellátásáért, akkor rászorul arra, hogy mások fizessenek helyette. Így lehet kikényszeríteni az emberektõl, hogy térdet-fejet hajtva hálásan megköszönjék, mint egy különleges kegyet, ha orvosi ellátásban részesülhetnek. Többé nem lesz lehetséges, hogy valaki a maga anyagi lehetõségeire támaszkodva önállóan dönthessen saját egészségügyi ellátásáról. A magas kórházi és egyéb egészségügyi számlákat csak a biztosítók lesznek képesek kifizetni. Ily módon minden egyes ember kényszerítve lesz, hogy egész életén keresztül fizessen a biztosítóknak. Dr. Day azt is elmondotta, hogy megszigorítják a kórházakba való bejutást. Aki belép, annak igazolnia kell személyazonosságát. Azért, hogy ezeket a megszigorító intézkedéseket bevezessék, bizonyos lopásokat még bátorítani is fognak, mert ezzel igazolni lehet a szigorú ellenõrzés bevezetését. Ily módon is hozzá lehet szoktatni az embereket ahhoz, hogy mindenhová magukkal vigyék személyazonosságuk igazolására a megfelelõ dokumentumokat. Megváltozik az orvosok szerepe is. Többé nem egyéni professzionális vállalkozók lesznek, hanem magasan képzett, bérbõl és fizetésbõl élõ alkalmazottak. Diplomás szakmunkások. Az orvosi tevékenység részévé kell tenni, hogy adott esetben a halálba-segítõ injekciót is beadják. Az orvost, mint független, nagytekintélyû személyt ki kell iktatni. Dr. Day szerint az orvosok túl sokat keresnek, ezért rá kell szorítani õket, hogy ugyanúgy reklámozzák szolgáltatásaikat, ahogy más termékeket és szolgáltatásokat is reklámoznak. A magánpraxis fokozatosan el fog tûnni. Helyüket a csoportpraxis, továbbá az egészségügyi korporációk foglalják el. ISMERETLEN BETEGSÉGEK LÉPNEK FEL Dr. Day szerint olyan új betegségek jelennek meg, amelyeket korábban nem ismertek. Igen nehéz lesz ezeket diagnosztizálni, és még nehezebb kezelni, legalábbis egy bizonyos ideig. Itt Dr. Dunegan az AIDS-t említi, de mi a magunk részérõl hozzátehetjük az ebolát, és ki tudja, esetleg azt a vírust is (Severe Acute Respiratory Syndrome, azaz SARS), amely a közelmúltban járványosan terjedt elsõsorban Kínában, Tajvanon, Kanadában és oly sok áldozatot szedett. Dr. Day azt is kijelentette, hogy „mindenféle rákbetegséget gyógyítani tudunk. Az erre vonatkozó tudományos ismeretanyag a Rockefeller Intézetnél van elzárva, és ha valaha döntés születik errõl, akkor nyilvánosságra fogják hozni. De vegyék csak figyelembe, ha az emberek nem halnak meg többé rákban, akkor milyen gyors ütemben válik a Föld túlnépesedetté. Az ember éppen úgy meghalhat rákban, mint bármi másban.” Ebbõl a megfontolásból a rák kezelését elsõsorban olyan irányban fejlesztik, hogy csökkentsék a betegek szenvedéseit. Az a kommentár is elhangzott, hogy esetleg a rák gyógyítására vonatkozó dokumentációt mégis csak nyilvánosságra kell hozni, mert elõfordulhat, hogy független kutatók is hozzájutnak ezekhez az ismeretekhez. (Mindenesetre napjaink valósága Magyarországon is az, hogy egyelõre csak korlátozottan lehet eredményesen gyógyítani különbözõ rákbetegségeket.) MESTERSÉGESEN ELÕIDÉZETT SZÍVINFARKTUS Dr. Day elmondta orvos hallgatóságának, hogy ma már megoldható a szívinfarktus mesterséges kiváltása, amely minden fontos orvosi tünet szempontjából hûségesen szimulálja a valódi szívinfarktust. Ezt álcázott – halálos kimenetelû – merényletek végrehajtására is fel lehet használni. Csak a rendkívül képzett patológus szakorvosok, akik pontosan tudják, hogy a halál okát keresõ boncolás során mit kell megnézniük, képesek arra, hogy megkülönböztessék a valódi szívinfarktust a mesterségesen elõidézett szívelégtelenségtõl.

jó ha figyelünk

11

Dr. Day ezután rátért a táplálkozás, az egészséges életmód és a megfelelõ testmozgás összefüggéseire. Részletesen ecsetelte, hogy mit kellene enniük az embereknek, és hogyan kellene megtartaniuk megfelelõ testgyakorlással fizikai erõnlétüket. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az iparilag gyártott élelmiszerek nem felelnek meg az egészséges táplálkozás követelményeinek, mert a túlságosan sós és zsíros ételek magas vérnyomáshoz és korai szívbetegségekhez vezetnek. Azok az emberek, akik azonban nem elég képzettek ahhoz, hogy ezt megértsék, vagy túlságosan lusták ahhoz, hogy megfelelõ testgyakorlást végezzenek, fokozottan kiteszik magukat ezeknek a kockázatoknak. A megfelelõ táplálkozási ismeretek rendelkezésre fognak állni, de a korlátolt emberek ezt nem veszik figyelembe, és ezért tulajdonképpen helyes, ha rövidebb ideig élnek. Tervszerûen növelni kívánják az ipari jellegû étkeztetéssel foglalkozó üzlethálózatokat. A Hamburger, a McDonalds, a Kentucky Fried Chicken és ehhez hasonló üzlethálózatok lehetõvé teszik, hogy egyre több ember a saját otthonán kívül étkezzen, és ez csökkenti az étkezés szempontjából a családi együttlét fontosságát. Az emberek egyre kevésbé függnek saját otthoni konyhájuktól. A fogyasztott élelem többsége félkész, vagy teljesen kész árú lesz, amit a legkülönfélébb modern technikai eszközökkel, mint például a mikrohullámú készülékekkel, gyorsan el lehet készíteni. Aki azonban rászokik az ilyen elõre elkészített konfekció étkekre, annak még inkább mozognia kell, mert ezek az ételek („junk food”) egyben egészségtelenek is. Mindazok, akik elég kényelmesek ahhoz, hogy ilyen ipari készítményeket fogyasszanak és ahhoz is lusták, hogy megfelelõen mozogjanak, nem érdemlik meg, hogy hosszabb ideig éljenek. Ami a testgyakorlást illeti sokan fognak futni, kocogni. Ehhez nincs szükség különösebb sportfelszerelésre és képességre. De megfelelõ reklámmal és divatba-hozással rá lehet õket kényszeríteni szinte észrevétlenül, hogy milyen ruhában és cipõben tegyék ezt. Ezzel is lehet növelni a keresletet és fokozni az üzleti forgalmat. A PUBERTÁS FELGYORSÍTÁSA Szükség van a nemi érés felgyorsítására, és ehhez az egyik leghatékonyabb eszköz a nevelés. Az egyén fejlõdését és az egész emberi faj átalakítását is fel kell gyorsítani. Ezzel kapcsolatban az elõadó kitért a vallások szerepére, amelyeket noha meggyõzõdéses ateista

Kedves Hallgatóink, Ezúton szeretnénk Önöket tájékoztatni arról, hogy a mai napon visszaállitottuk a Világrádió téritésmentes szolgáltatását. Nem egészen egy hónap telt el az elõfizetéses rendszer bevezetése óta és meg kell állapitanunk, hogy ez egy sikertelen kisérlet volt finaszirozási gondjaink megoldására. Az elõfizetéses rendszer leállitásának oka a következõ: az elõfizetéses rendszer bevezetése elõtt a Világrádiónak körülbelül 6 – 10 ezer aktiv hallgatója volt világszerte. Ez a szám a duplájára becsülhetõ, ha azokat a hallgatókat is beleszámitjuk, akik nem rendszeresen hallgatták a Világrádió adásait. Az elõfizetéses rendszer bevezetése után, augusztus 18-tól szeptember 11-ig 6.950-en töltötték le a Világrádió új verzióját, ebbõl 3.570-en regisztráltak, és mindössze 262en fizettek elõ. A befolyt összeg csak a havi 12

volt, hasznosnak minõsített. Sok embernek van szüksége vallásra, a hittel járó misztériumokra és rituálékra. Ezért a vallást megtarthatják. De a mai vallásokat alapvetõen meg kell változtatni, mert nem egyeztethetõek össze a bekövetkezõ nagyarányú változásokkal. Bizonyos régi vallásoknak el kell tûnniük. Különösen a kereszténységnek kell átalakulnia. Ha sikerül a kereszténység legerõsebb egyházát, a római katolikust megtörni, akkor a kereszténység többi része már könnyen átalakítható. Olyan új vallásra van szükség, amelyet a világ valamennyi részén el lehet fogadtatni az emberekkel. Éppen ezért az új vallás meg fog õrizni bizonyos tanításokat, szokásokat a régiekbõl, hogy könnyebben elfogadják az emberek, és otthonosabban érezzék magukat az új vallás keretei között. Sok olyan ember is van, akinek nem lesz szükséges vallásra, így ez a változás õket nem érinti. Az ilyen szinkretikus és eklektikus világvallás létrehozásához a bibliát is meg kell változtatni. Óvatos technikával át kell írni, hogy megfeleljen ezen új eklektikus világvallás igényeinek. Bizonyos kulcsszavakat ki kell cserélni, amelyeknek az árnyalati értelme már más. Az új szó rokon-értelmû a régivel és ezért eleinte nem okoz nagy ellenállást. Az idõ múlásával azonban az eredeti szó valódi jelentése elhalványul, és az új szó csak kisárnyalattal eltérõ jelentése pedig hangsúlyozásra kerül. Így fokozatosan megváltoztatható a bibliai szövegek értelme. Az elgondolás tehát az, hogy nincs szükség a biblia teljes átírására, csupán bizonyos kulcsszavakat kell másokra kicserélni. És mivel minden szónak számos értelmi árnyalata van, ezért az új szavak segítségével a bibliai szövegek egészének az értelmét úgy lehet átalakítani, hogy az elfogadható legyen az új eklektikus világvallás számára. A legtöbb ember nem is fogja észlelni ezt a változtatást. Ekkor Dr. Day megismételte azt a mondatot, amely elõadása során többször is elhangzott: „The few who do notice the difference, won’t be enough to matter. – Az a néhány, aki észreveszi a különbséget, kevés lesz ahhoz, hogy számítson.” Az elõadó ezután utalt rá: hallgatói közül néhányan valószínûleg azt gondolják, hogy az egyházak ellent fognak állni ennek a törekvésnek. Valójában azonban az egyházak segíteni fognak minket – mondotta Dr. Day. Dr. Dunegan két évtized múltán visszaemlékezve megerõsíti, hogy e változások bekövetkezését valóban elõsegítették sokan a különbözõ egyházakban. Forrás: Röcsögétõl érkezett villanypostán

(a tanulmány közlését következõ számunkban folytatjuk)

minimális üzemeltetési költségek kb. egyötödét fedezné. Ennél is nagyobb probléma számunkra, hogy igy hallgatóink ezreit veszitenénk el világszerte, és a Világrádió nem tudná betölteni azt a hivatását, amiért létrehoztuk. Az elõfizetések alacsony száma ellenére, a korábbi hallgatottsági adatok mellett a mellékelt hallgatói levelekbõl vett szemelvény is mutatja, hogy milyen fontos és milyen sokat jelent a Világrádió honfitársainknak. Ezért cégünk úgy döntött, hogy visszaállitjuk a Világrádió téritésmentes szolgáltatását. Reméljük, hogy ha nem is elõfizetés, de adományok formájában továbbra is számithatunk majd hallgatóink egy részének támogatására. Ennek módjáról a közeljövõben a honlapunkon adunk majd tájékoztatást. Nem adjuk fel, cégünk további áldozatvállalásával, számitva hallgatóink támogatására is megpróbáljuk meg-

oldani, hogy a VilágRádió és a VilágTV továbbra is szolgálhassa honfitársaink ezreit itthon és világszerte. Minden hallgatónknak köszönjük, hogy igénybe veszi szolgáltatásunkat. További kellemes rádiózást kivánunk. Üdvözlettel: A Világrádió és VilágTV munkatársai – Mavip Kft.

jó ha figyelünk

– avagy kiket sugároztatnak harácsoló vezetõink, mint egy lopott autót? – Mûszaki elõzmények vázlatosan: 1. évek óta autólopás ellen (is) alkalmaznak megjelöléses nyomorkövetési módszert, melynél mûholdról bemérhetõ hogy hol van a megjelölt jármû. Egy, az autóban felejtett mobiltelefon kikapcsolt állapotban is lehetõvé teszi a mûholdas megtalálást — a mobilban lévõ chipek tehát eleve fel vannak készítve erre a válaszjeles üzemmódra. 2. a mûholdas nyomon követés ezen (GPS revü; rendszere mára már polgári alkalmazásokban is terjed, pl. japánok szoftverrel együtt laptophoz kínálnak olyan kiegészitõ vevõegységet, mellyel az idegen városban bolyongó laptop tulajdonos monitorán térképen rajzolható ki, hogy hol áll éppen. 3. a módszer egyik õse, mikor – évtizedek óta – halak és madarak vándorlását úgy követik nyomon, hogy rádióadót rögzítenek a figyelt állatra. Ma már egy morzsányi chip elég a visszavert vagy modulált jelhez. 4. sok évtizede alkalmazzák .orvosok a CT – komputertomográf – eljárást, e módszer lényege azonos az általam megfigyeltével. 5. a katonai és titkosszolgálati módszerek sok éves (évtizedes) késéssel mennek csak át polgári alkalmazásokba, tehát az általunk olvashatóaknál sokkal elõrébb tart a technika. Páran még emlékezünk a magyar telefon-lehallgatási botrányra, Ön pl. a HVG 1990. jan. 20.-i számában olvashatta, hogy több száz ember fõállásban foglalkozik telefon-lehallgatással. Azóta sok év telt el, évekig hintették a port a szemünkbe, hogy pl. a mobil telefont nem is lehet lehallgatni – valójában a hálózat-kiépítéseket nem engedélyezték volna, ha a lehallgatás nem lenne megoldott. Ráadásul külföldrõl átvett technikáról van szó – volt idõ a részletek kidolgozására. A 90-es évek végén a Magyar Közlönyben olvashattuk a törvényt, hogy a mobil társaságok a saját költségükön kötelesek biztosítani a lehallgathatóságot (tehát mégis lehallgatható). Hála a TV népbutító adásainak, mára ismét sokan gondolják azt, hogy telefonlehallgatás lényegében nincs. Aki figyeli az érdekeltségi viszonyok és az ország helyze-

jó ha figyelünk

tének alakulását, az rájön, hogy a lehallgatás sokkal valószínûbb, és kiterjedtebb lehet mint a Kádár korszakban volt. Újabban persze az ilyesmit „nemzetbiztonsági” hivatkozás mögé rejtik a harácsoló urak – lényeg, hogy ezt is mi fizetjük. Itt azonban egy súlyosabb veszélyre hívom fel az Ön figyelmét. A módszer szerintem a mobil-telefon fejlesztések kutatási mellékterméke, és szintén külföldrõl (FBI?, KGB?,...) érkezett hazánkba 92 körül. Az új megfigyelési módszer olyan, mint egy kontraszt anyagot használó orvosi vizsgálat és egy mikrohullámú (radar) GPS-megfigyelés csatolása. Van olyan orvosi vizsgálat, mely elõtt a beteg megiszik vagy injekcióba kap igen kis koncentrációban kontraszt anyagot. Ez az agyban felhalmozódva rövid idõre bizonyos (pl. röntgen) sugárzás elnyelését és visszaverõdését megváltoztatva segíti egyes részek leképezését. A kontraszt anyag gyakorta radioaktív, de 1-2 órán belül lebomlik. Egy 1969-es magyar nyelvû agykutatási könyvben olvashatunk gamma kamerás agytérképezésrõl pl. folyadékban elnyeletett radioaktív gáz bejuttatása után. Ismert 1 óra alatt, és persze ismert száz év alatt lebomló radioaktív anyag is. Tegyük fel, hogy valakivel észrevétlenül megitatnak igen kis koncentrációban egy speciális kontraszt anyagot. Ez agyában felhalmozódik, és attól kezdve õ egy adott frekvenciájú sugárzást visszaver. e tulajdonsága alapján kiválasztható. A nyugati módszerek beáramlásával szerintem III/III-asék – ill. BM-es, NBH-s utódaik – is kaptak olyan anyagot, mely emberbe juttatva hónapokig visszaver bizonyos rádióhullámokat a mobil-telefon frekvenciák környékén. Ha ezt sikerül a kiszemelt emberrel pl. munkahelyi étkezdéjében megitatni (pénz a konyhafõnöknek), akkor az illetõt kisrepülõgép radarjával vagy megfigyelõ autóból kézi adó-vevõvel lehet keresni és a visszavert jel alapján figyelni – épületfalon át is, tömegben is stb. Csupán pár (a sikkasztó urak leleplezésében szerepelt) nehéz embert megjelölve más-más frekvencia avagy jelmodulálás használható. Ismert leleplezõ emberek pl. Bokor Imre (Cinege

dolgairól), Végvári József (III/III-asékról), stb. – sok sötét alak vezetõállásába került önfeláldozó és közérdekû tevékenységük. A Harácsoló Vezetõk Kitakarítása c. ötven oldalas (1996-os) könyvem ill. a Népirtó Farácsolók Veszte c. szamizdatom (99-ben kétezer példányban fogyott el) címekbõl is sejtheti, hogy mivel érdemeltem ki az egyik kísérleti nyúl szerepét a módszer hazai bevezetése során: pl. már 3 kötetes szamizdatomat (Kiskirályok Budaörsön, 1993) több százan elolvasták! A helyi élõsködókön kívül kábel TV-s vezetõkrõl, a posta vezérigazgatóságán dolgozókról, a Magyar TV-nél dolgozókról is írtam, neveket is nyilvánosságra hozva. Néhány napilapban megjelent cikk is tartalmazott leleplezõ adatokat és neveket sok évi munkámnak és bizonyítékaimnak köszönhetõen. 1994-ben oly sikeres leleplezõ akciósorozatot folytattam, hogy hat fõs verõcsapat támadott meg Budaörsön utcán (egy lábtöréssel megúsztam). A verõcsapatot vezetõ kocsmárosné bíróságon is el lett ítélve önbíráskodásért és garázdaságért. Nem tudok róla, hogy rajtam kívül más is készített volna fényképes leleplezõ anyagokat helyi kiskirályokról (buszon mutogatná), ill. alkalmizott volna egész napos nyomon követést – engem és pár nincstelen barátomat egyszer pl. utcán futva próbált lerázni egy ötven év körvili vezetõállású kártevõ. Voltak napok, hogy két motorral mentünk autója mögött Budapesten kitartóan. Mivel a 80-as évek elején nagy értékû videós találmányokat loptak el tõlem az illetékesek, az átlagosnál kevésbé szeretem az öltönyös harácsolókat, talán ezért is fontos számukra, hogy merre sétálok és kivel. Saját megfigyelések. 1992 nyarán észleltem munkahelyem étkezdéjében, hogy kollegáim után sorra kerülve mindig odahívják a konyhafõnököt ha én következek, és nekem-mindig õ mer ételt, ráadásul másik helyrõl (szintén pult alól). Pár hét után az étterem helyett mindig a büfében étkeztem, ahol szintén úgy tûnt, hogy elõre kikészített kefirt, poharas tejet, stb.-t adnak sorozatosan – ha másikat kértem, volt hogy nem szolgáltak ki. Késõbb megtudtam, hogy a büféseknek is a konyhafõnök a fõnöke. Ugyan ezen idõben észleltem meglepve, hogy ahányszor egy kisrepülõ mégy el felettem. éles „fájdalmat” érzek fejemben (nálunk 2 reptér is van a közelben, de a lakótelepûnk felett addig igen ritkán repkedtek – most se lenne rá okuk! Gyakran fordult elõ, hogy a buszok zajától nem hallottam repü13

lõt, de az ismert „fájdalomra” felnézve ott volt! Hétvégeken távoli erdõkben kirándultam. és meglepve láttam és éreztem ugyanazt a kétféle repülõt, melyeket Budaörsön a fejemben szoktam észlelni. Kísérleteket is végeztem (mûszaki diplomám van) pl. fák alá állva és fejem fölé árnyékoló fémlemezeket tartva a 10 percenként jövõ gép lejjebb jött és körözni kezdett, mintha keresne! Érdekes nem véletlen, hogy mûveimben, ahol közpénzekkel kapcsolatos visszaélésekrõl írtam, egy pilóta (és MTV-s) is szerepelt. Még manapság is, ha autóból nem figyelhetõ helyen járok, megjelenik felettem egy kisrepülõ – rossz idõ és felszállási problémák esetén helikopter. 1993-ban sokszor elõfordult, hogy zajt nem hallottam, de a szokásos (lebomlás +hozzászokás miatt egyre gyengébb) „fájdalomra” felnézve, egy alacsonyan felettem elhúzó vitorlázó-repülõt láttam – több nem volt a környéken, szélcsendes idõ volt – mint késõbb megláttam, egy motoros repülõ vontatta oda zajtalan és olcsó megfigyelésre! Immár több mint 8 éves tapasztalatom az is, hogy este lakásunkban villanyt oltva 10 perc múlva jön a kisrepülõ a lakótelep közepén lévõ házunk felett, alacsonyan. Ha egy vagy két órával a szokásos idõpont után lesz sötét a lakásunkban, akkor is 10 perccel késõbb jön a repülõ és a fájdalom: elmentem-e a lakásból? A házon belül lakó (gondnok, közös képviselõ, házmester stb.), a gyalogos- és az autós megfigyelõ bérenceken kívül tehát immár légi megfigyelésre is számíthatunk, amit egyre halkabb kisgépekkel végeznek. Emlékeztetem Önt, hogy Budapesten egyre több titkosszolgálat van jelen, melyek egyre nagyobb költségvetéssel dolgoznak. Vajon a bûnözõket vagy a szabad rablás és környezetpusztítás rendszerének ellenségeit (az õket leleplezni ráérõket) figyelgetik lelkesebben? Megjelölésünkhöz elég lehet egy fogorvosi érzéstelenítõ injekció (kiegészítve a spec. anyaggal készpénzért), avagy elég, ha egyszer egy évben étteremben eszünk családunkkal – bõven van idõ beavatkozásra! Sajnos 8 év tapasztalatairól írok, nem lehet véletlen, amit manapság is naponta 8-10 alkalommal érzek! Barátaim kérdésére elmondtam, hogy az adott frekvencián feltevésem szerint csak a megjelöltek verik vissza (vagy modulálják) a néhány száz méterrõl jövõ mérõjelet, más anyag nem. Nem felnézésre, vagy zajra jón a „fájdalom”, hanem bármilyen helyzetben, de mindig akkor, amikor taktikailag fontos lehet, hogy hol vagyok – pl. egy szobámban feltételezett lehallgató kevés, mert egy jó ideje más zaj (pl. porszívó) nyomja el életzajaimat, avagy újgazdagék villái környékén sétálgatok, avagy barátaimmal autóval nem figyelhetõ helyen sétálok csöndben. 14

Reptereknél amúgy is a levegõben van általában egy kisgép – ez a mérés csak az egyik kiegészítõ feladatuk lehet. Már 50 éve is radaroztak repülõikrõl (ködben is repültek), mostanság is hirdetnek légi fényképezést, hõtérkép-készítést stb. A repülök után fél évvel más helyeken is éreztem hogy mérnek: fix közlekedési csomópontokon átutazva buszon (pl. elhagytam-e Budaörsöt?), BRV irányítótorony elõtt gyalogosan elmenve, elhaladó kisfurgon mellett, adott szomszéd lakása elõtt a 10. emeleti folyosón elhaladva, (újdonságok voltak idõrendben). Tehát azt állítom, hogy mostanra a kézi mérõkészüléket is kifejlesztették – egyszer láttam is „fájdalomra” odanézve, amint egy napszemüveges III/III-as kinézetû alak rám mutogat egy mobiltelefon szerû eszközzel, társaihoz beszélve (olcsó helyi spiclik betanítása). Ha ködös idõben Budaörsön sétálok, sokkal gyakrabban és nagyobb energiával mérnek. Amikor próbaképpen párszor hajnali egy órakor autóból nem figyelhetõ helyre bicikliztem, hallottam és láttam. hogy a távoli autóút legközelebbi pontján halkan megáll egy autó, majd pontosan 10 percenként éreztem, hogy mérnek! Amikor óvatosan és takarva (szõlõsben) elindultam az autó felé, csikorgó fékekkel elhúzott, mielõtt 100 méternél közelebb értem volna (infra távcsõ ill. sugarazás nélkül észre se vehette volna mozgásomat). Eddig legalább tízezerszer „fájt” így a fejem: kb. 1/3-ad másodpercig tartó éles érzés (idegentest érzés) az agyban, mindig igen pontosan ugyanott. Szerintem egy adott frekvencián ad, és egy enyhén eltérõn vesz a spicli-eszköz (a különbségük okoz fájdalmat) és más-más jelmodulációt mutató chip felel 1-1 megjelölt ember fejében. Az érzet mérete alapján a hullámhossz durván behatárolható (400 MHz-40 GHz közötti sávra tippelek), a mobilok és a mikrohullámú sütök (amúgy is fejlesztett készülékek) is ebben a frekvencia tartományban üzemelnek. A mûszeres bizonyítás nehéz, akárcsak a telefon-lehallgatás esetében, persze próbálkozom. Ha rádióamatõr ismerõse van, kérem segítsenek a bizonyításban. Egy ismerõsöm felvetette, hogy õ is érez hasonlót, ha feje egy mellette lévõ bekapcsolt mobiltelefon és a megfelelõ adó közé kerül, mikor az adó épp azt a készüléket keresi. Elmondtam, hogy én is éreztem már azt, de a fentiekben leírt, keresésemkor fellépõ érzetem sokkal lokalizáltabb, egy pontból jövõ „fájdalom”, idõtartamra és méretre is

másfajta érzet, mely éveken át minden készüléktõl távol, erdõkben sétálva is rendszeresen fellépett (amint repülõrõl sugároztak). Ha bolondnak tart, jusson eszébe. hogy aki annak idején rendszeres zörejek miatt telefon-lehallgatásra gyanakodott, azt fülészhez és elmeorvoshoz küldték – évtizedeken keresztül! Persze aki nem tiltakozik kifosztása miatt (jámboran eltartja az élõsködõket) és nincs ideje milliomos villák környékén sétálgatni, azt nem érdemes megjelölve figyelni. Mindenki választhat. hogy a harácsoló urak olcsó bérence akar-e lenni, vagy ki akarja takarítani õket a következõ generációk érdekében. Visszatérve az általam észlelt módszerre, fõ a változatos étrend, aki mindig ugyan azt veszi, azt könnyebb megjelölni. Noha sok ezer ellenõrzött megfigyelésemrõl írtam Önnek, tudományos módszerekkel még csak a magam számára (+ valószínûség számítási megfontolásokkal) tudtam bebizonyítani. Bárcsak tévednék az itt leírtakban, sajnos. azonban annak aki megkeres, sok itt nem részletezett igazoló megfigyelésrõl is be tudok számolni. Ha választhatok, inkább tartsanak bolondnak, akinek üldözési mániája van, semmint hogy egymást pénzért figyelgetõ spicli-néppé tegyenek minket a tolvaj urak – a tõlünk lopott pénzen. A telefonunkat is könnyebb lehallgatni, ha szégyenlünk beszélni róla! Szerintem jogunk van tudni e sötét módszerekrõl akkor is, ha nem mindegyik rövidíti meg az életünket. Az alkalmazóknak egyrészt bõven van rá pénzük, másrészt fontos tudniuk, hogy mikor fogják leleplezni százmilliós szélhámosságaikat – senki sem akar a következõ „Tocsik botrány” fõszereplõje lenni. Én pedig nem akarom, hogy gyerekeinket is kísérleti nyúlnak használják a címben említett kártevõk! Leleplezésben, olcsó fénymásolásban, harácsolók elleni akciókban segítek, de elérésemet 10 éve akadályozzák! Esténkén! 8-fél 9 között szívesen látok bárkit budaörsi címemen: Budaörs, Patkó u. 7.X.93. ajtóig kell jönni, mert néha még a kaputelefon is máshol szól + hamis információkkal próbálják lerázni az engem keresõket! Tel.: (1) 316-99-85, E-mail: [email protected] is próbálható, de személyesen a legjobb. Schuler László PFL (pártfüggetlen, fõmunkaidõben is harcoló leleplezõember)

jó ha figyelünk

Felhívás kirekesztettekhez, nincstelenekhez, becsapottakhoz, lapáton lévõkhöz, hajléktalanokhoz, állástalanokhoz és elszegényedõkhöz. Sikeresen nyomul elõre a pénzhatalom: bankárok, fegyvergyárosok, kábítószer-kereskedõk, olajmaffiózók és más pénzemberek próbálják magántulajdonná formálni és bezsebelni a Föld természeti kincseit, növényeket és állatokat kipusztítva, emberek tömegeit megnyomorítva. A globalizációról Korten amerikai professzor 1995-ös leleplezõ könyvét érdemes elolvasni (A tõkés társaságok világuralma) mely világsiker azóta is. Biztosan hallottad már a Rockefeller, Ford, Rotschild, Bill Gates, stb. neveket. Ha nem állítjuk meg a globalizátorokat és az általuk irányított politikusokat, akkor az emberiséget végveszély, de legalábbis atomháború veszélye fenyegeti. Ennek egyik oka, hogy a fegyvereket el kell használni, már tervezik és gyártják az újabbakat. A globalizátorok helyi bérenceirõl naponta olvashatunk az újságokban. Az „elit” gondolkodás nélkül mérgezi levegõnket, vizünket és ételeinket, ha üzleti érdeke úgy kívánja. A fõ ellentét az õsközösség felbomlása óta a szegény és a gazdag között van! A pártok, a konkurens cégek, az USA és az EU látszat-ellentétei csak a figyelem elterelését szolgálják – közben folyik az ország gyarmatosítása, nemzetünk pusztítása. Az elit tagjait felismerhetjük jólétet sugárzó arcukról (öntelt, kapzsi és buta), villájukról, terepjárójukról, öltözetükrõl; de fõleg becstelenségükrõl, sötétségükrõl (név, arc, lakhely, adatok, kapcsolatok rejtése stb.) és félelmükrõl (védi a harácsolt javakat ráccsal, fegyverrel; kamerával, riasztóval, vérebbel, õrzõ-védõ bérenccel...). A holdudvarukba tartozókat is felismerhetjük életmódjukról (mobil, bevásárló központba járás, fogyasztott termékek, TV-zés, videózás, majomdivat szerinti öltözködés, pénzvezérelt gondolkodás, agresszív és felelõsséget áthárító stílus stb.). Sajnos sorstársaink gyakorta feladják és önpusztításba menekülnek: ivás, kábítószer, öngyilkosság, stb. A megmenekülést és a rendszerváltást pedig

csak úgy érhetjük el, ha megõrizzük emberi tartásunkat és harcképessé válunk! ! ! Én 15 éve harcolok a magyar harácsolók ellen (1983-ban lopták el komoly videós találmányaimat) és 8 éve, 1995-ben választottam a nincstelenséget (SZÁMALK szoftverfejlesztõi állásból kilépve). Utolsó Iökésként ellenségem tett harcképessé: egy országgyûlési képviselõ leleplezésére indított akcióm miatt verõcsapat kapott el nappal, lakótelep közepén. Hogy ezt megtehették (4 évvel késõbb is csak garázdaságért és önbíráskodásért lett elitélve a verõcsapatot vezetõ rokon, noha két hónapig mankóval jártam lábtörés miatt) az végleg felnyitotta a szemem: mi mindent megengedhet magának a hatalmon lévõ harácsoló söpredék! A harcképesség felé tett lépéseimet tanulságos lehet megismerni: nincs káros szenvedélyem, 8 éve nem TV-zek, nem használok telefont és postát, állástalan vagyok (így volt idõm pl. harácsokat. lefényképezni és Internetre tenni leleplezõ anyagukat), nem járok bevásárló központba, védekezek a népbutítás és a reklámok ellen, ha lehet magyar terméket fogyasztok (minimál bér alatt éldegélõ vegetáriánus vagyok). 5 évig motoroztam és ha szabadnapom volt, reggeltõl estig követtem 1-1 harácsolót Budapesten barátaimmal. Olcsó kiadványok terjesztésével ébresztgetem barátaimat, pl. 1999-ben kétezer példányban fogyott el utcán a „Népirtó harácsolók veszte” címû szamizdat füzetem. Idén 15 éves harcomat bemutató „NO-HARÁCS, NO-GLOBÁL" számítógépes CD készült (az érdeklõdõk 500 Ft adománnyal támogatták munkámat). Tehát szorgalmasan ûzöm a magyar harácsolókat, amirõl 2 rádióriport készült és újságcikkek is megjelentek. Sok rendõrségi és bírósági ügyem volt és van (pl. szupervillás utcában autóból a lábamba lõttek Flóbert pisztollyal). Az igazi harc persze sok-sok társsal együtt kezdõdne, eddigi harcostársaim ált. 8 órás rabszolgák, így csak alkalmilag tudnak segíteni. A honi tiltakozásokon és pénzhatalom elleni akciókon kívül ismert sok külhoni esemény is, pl. a pénzemberek nemzetközi találkozói körül tízezrek szoktak tüntetni. Az összefogás nélkülözhetetlen, a pénzhatalmi diktatúra megfékezéséhez bolygó méretû forradalomra lesz szükség! A nincstelenek szerepe kulcsfontosságú: akinek állása vagy jelentõs vagyontárgya van, az azon keresztül leállítható (megfélemlítés, felvásárlás stb.) Honi tanítómestereim közül kiemelkedik Síklaky István, akivel már a NATO csatlakozás ellen együtt harcoltam. Összefoglalva: ha nem akarunk a gyáva rabszolgákból álló birka nép egyik elemévé zülleni, akkor fel kell vennünk a harcot. Utcán is fel kell ismernünk a harácsolót és amikor lehet, azonnal megleckéztetni – lehet persze helyette siránkozni, inni, eleve feladni, mást hibáztatni, mosolyogva éhen halni. A megoldás azonban a harcképessé válás: a történelem arról szól, hogy az emberek romló viszonyait emberek változtatják meg. A rendszerváltás (forradalom) pedig véráldozat nélkül sajnos nem lehetséges: a hatalmon lévõ nem szokta lelkiismereti okokból, fenyegetésre, átokra stb. feladni kiváltságos helyzetét. Ha pedig harcképessé váltunk és felismerjük harácsoló ellenségeinket (akkor is ha embernek álcázva jelennek meg), akkor nincs más dolgunk, mint lecserélni a pénzvezérelt döntéshozókat emberközpontú vezetõkre! Leleplezésben, olcsó fénymásolásban, harácsolók elleni akciókban segítek, de elérésemet 10 éve akadályozzák! Esténkén! 8-fél 9 között szívesen látok bárkit budaörsi címemen: Budaörs, Patkó u. 7.X.93. ajtóig kell jönni, mert néha még a kaputelefon is máshol szól + hamis információkkal próbálják lerázni az engem keresõket! Tel.: (1) 316-99-85, E-mail: [email protected] is próbálható, de személyesen a legjobb. Schuler László PFL (pártfüggetlen, fõmunkaidõben is harcoló leleplezõember)

jó ha figyelünk

15

Egyre gyakrabban mesél kommunista-ellenálló múltjáról Kovács László külügyminiszter. A baloldali liberális Magyar Hírlapnak április 19-én adott interjújában így nyilatkozik: „Még 1986-ban kaptam egy brüsszeli delegációtól egy kis kék zászlót, az arany csillagokkal, amit kitettem a külügyminisztériumi íróasztalomra. Egy látogatóm gúnyosan megjegyezte: vigyázz, nehogy végül az NSZK egyik tartománya legyünk. Mire indulatosan vágtam vissza: az még mindig jobb volna, mint ha a Szovjetunió egyik tagállama lennénk.” Így Kovács. A Mladá Fronta Dnes címû cseh napilapnak május 26-án adott interjújában egy lépéssel tovább haladva, komiszul még tovább fûszerezi az említett történetet: „Akkor még nem reméltem, hogy Magyarország belátható idõn belül az EU tagja lesz. De hittem, hogy jövõnk szempontjából hasznos volna, ha hirtelen meg tudnánk változtatni külpolitikai orientációnkat. Akkoriban néhányaknak nem tetszett, hogy európai zászló volt az asztalomon. Azonban, ha szobámban körülnéztek, másoktól eltérõen, én nem tartottam a falon Lenin-portrét.” Magával ragadó hangulat: a magyar külügyminiszter-helyettes dolgozószobája 1986ban EU-zászlóval – Lenin-kép nélkül. Hogy Kovács ripõk hencegését ellensúlyozzuk, és hogy tovább gazdagítsuk a róla kialakult amúgy is rokonszenves képet, az alábbiakban az MSZP elnöke „oktatói” tevékenységének egyik gyümölcsébõl, A nemzetközi politika kérdései (MSZMP-tanfolyam 1984/ 85.) címû tankönyv elsõ és ötödik fejezetébõl közlünk részleteket. Szerzõ: Kovács László. Téma: a „szocialista világrendszer” „E fogalmon olyan országok összességét értették, amelyekben a termelés módja szocialista, azaz társadalmi tulajdonban vannak az alapvetõ termelési eszközök, s erre az alapra ugyancsak szocialista felépítmény támaszkodik: érvényesül a munkásosztálynak szövetségesei bevonásával gyakorolt hatalma, a marxista-leninista élcsapat párt vezetõ szerepe, az ideológiai életben a marxizmus-leninizmus eszmerendszere az uralkodó, a külpolitikát a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés elvei határozzák meg.(...) A szocialista orientációjú államok mind szorosabbra fûzik kapcsolataikat a szocialista országokkal. A gazdasági együttmûködés bõvítése hozzájárul ahhoz, hogy lazuljon függõségük a tõkés világgazdaságtól.(...) Az együttmûködésnek különösen lényeges területe a gazdaság, az 1949-ben megalakult KGST keretében folyó szocialista gazdasági integráció, amely valósággal megsokszorozza a tagországok erejét, lehetõségeit... A szocialista közösség országai szorosan együttmûködnek a nemzetközi politika fontosabb kérdéseiben is. Ennek a munkának az 1955-ben létrehozott Varsói Szerzõdés ad szervezeti kereteket.(...) 16

A marxizmus-leninizmus nem dogmák gyûjteménye, hanem élõ, fejlõdõ elméleti rendszer, amely a munkásmozgalom kollektív tapasztalataival, az ezekre alapozott elméleti tevékenységgel állandóan gazdagodik. A marxizmus-leninizmus az egyetlen tudományos elmélet, amely a társadalom fejlõdéstörvényeinek felismerésével képes a folyamatos megújulásra és arra, hogy választ adjon korunk kérdéseire.” Micsoda szellemi mélységek, micsoda tudomány. S mindez a múlt homályába vész? Ó, átokverte sors... Forrás: Kaszás Péter DNP – Pécs

jó ha figyelünk

– avagy az „új ávós nemzedék” – Ron Werber fõzetét fogyasztja tegnap óta megint a magyar társadalom. Az elmúlt esztendõben új vonással is gyarapodott az MSZP-kép. Ez az új vonás azonban nagyon is ismerõs – megint egy egymásrautaltságában összetartó csapatot hoztak össze, és megint titokban. A brosúra az MSZP-bõl származó információnk szerint Ron Werber szellemi útmutatásával készült. A szándékoltan harsány oldalképek, a hatalmas példányszám és a mindenütt jelenlét azt célozza, amit Goebbels is alapvetõnek nevezett: a primitíven sulykolást. Ron Werber egyébként 10 000 amerikai dollárt kapott közpénzbõl a Medgyessy- kormány megalakulása után, a hivatalos magyarázat szerint egy tanulmányért, amelyrõl azóta (egy éve!) sem derült ki, hogy miért ért meg az adófizetõknek kb. 2,5 millió forintot. Az izraeli szakértõ másképpen is részt vesz a magyar politikai élet további alakításában. Azt a több, mint félezer fiatalt is bevonják az MSZP közeljövõben induló kampányába, akiket Ron Werber irányításával képeztet ki az MSZP – tudta meg az Index. A „csapatjáték" névre keresztelt szocialista projekt a nyilvánosság teljes kizárásával zajlik. A tisztázatlan pénzekbõl finanszírozott, mondhatni titkos kiképzésben 580 olyan fiatalember vett-vesz részt, aki elõzõleg „felvételi vizsgán” bizonyította helyismeretét a 176 egyéni választási körzet valamelyikébõl. A fiatalok nem fizetnek a kurzusért, amelyen egyebek között pszichológiai, logisztikai és koordinációs képzésben részesülnek, és amely az Index szerint több millió forintot kóstál harcosonként. A párt népszerûségének zuhanása arra késztette a vezetést, hogy a kurzus teljes befejezése elõtt „vesse be” az ifjú utcai harcosokat. Információnk szerint ezt afféle „hadgyakorlatnak” szánják az „éles hadmûveletek” elõtt. Magát a sulykolást, amelyhez nincs szükség milliókért kiképzett utcai harcosokra, a szokásos módon intézik el a szocialisták. Az országot beterítik a szórólapterítõ napszámosok. Az õ munkájukat (hogy valóban el-

jó ha figyelünk

juttatták-e mindenhová a szóróanyagot) már az utcai harcosok ellenõrzik majd. Az utcai harcosok közterületen fogják majd megszólítani az embereket, és „személytõl személyig” (lásd: direkt marketing) módszerrel fogják „osztani az észt”. Információink szerint a „kiképzés” része az is, hogyan kell provokációt levezényelni, azaz (esetleg központi utasításra, a la Pócspetri) balhét kirobbantnai. Erre mindenki számíthat, aki nem magányos utcai harcossal találkozik majd. Persze annak is jó lesz vigyáznia, aki magányos harcosba botlik, nem tudhatja ugyanis, hogy nem rögzítik-e valahonnan az eseményeket, és ha sikerül ürügyet kreálni, akkor megkezdõdhet az uszítás újabb fázisa. Az MSZP persze nem holmi karitatív szervezet, semmit sem ad ingyen. Az Index úgy tudja, hogy a résztvevõkkel titoktartási nyilatkozatot írattak alá, melynek megszegése esetén akár több tízmillió forintot is kérhetnek a képzésen résztvevõktõl. Ugyancsak jelentõs kártérítést köteles fizetni az a „növendék”, aki az MSZP képzésén szerzett tapasztalatait más pártnál próbálja kamatoztatni. Elvégre az ifjaknak meg kell tanulniuk a demokrácia határait is... SZÁMÍT-E A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK? – AZ MSZP-BROSÚRÁRÓL Mádl Ferenc szeptember 4-én arra is figyelmeztetett: a nemegyszer felesleges vagy harsány viták elterelik a figyelmet a valódi, az ország sorsát alapvetõen érintõ kérdésekrõl. Pontosan egy héttel azelõtt, hogy kirajzottak az MSZP „utcai harcosai”, megbeszélésen jártak a parlamenti pártok vezetõi a Sándor-palotában. Mádl Ferenc azért hívta meg õket, hogy afféle jószolgálati szerepet vállaljon, és elejét vegye a helyzet további romlásának. Az alábbiakban csorbítatlanul hozzuk a találkozó után kiadott köztársasági elnöki közleményt. Mádl Ferenc államfõ fogadta az Országgyûlés elnökét, valamint a parlamenti pártok elnökeit és frakcióvezetõit Mádl Ferenc köztársasági elnök ma hivatalában fogadta

az Országgyûlés elnökét, a parlamenti pártok elnökeit és frakcióvezetõit. Az államfõ az Országgyûlés õszi ülésszakának törvényalkotási menetrendjérõl, illetve a közéleti viták hangnemérõl konzultált vendégeivel. A köztársasági elnök jelezte a pártok képviselõinek: a választók részérõl is egyértelmûen érzékelhetõ az az igény, hogy a politika szereplõinek az egymást célzó, sokszor durva támadások helyett az ország jövõjét érintõ kérdésekre kellene koncentrálniuk. Mádl Ferenc hangsúlyozta: a politikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a politika nem elsõsorban a pártokról, hanem az általuk megjelenített különbözõ elképzelésekrõl, programokról, az emberek, a közjó jövõjérõl szól. Ezért is különösen káros, hogy a politika szereplõi nem egyszer kriminalizálják a közéletet, gyakran tudatosan valótlant állítanak, az így felállított virtuális világban árnyékbokszolást folytatnak. Az Országgyûlés következõ ülésszakával kapcsolatban Mádl Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy a parlamenti pártoknak az alapvetõ kérdésekben kompromisszumra kell jutniuk egymással. A köztársasági elnök szerint ez a felelõsség kiterjed mind a nemzet nagy közös céljainak érdekében történõ összefogásra, mind a közéleti vitakultúra területére. Mádl Ferenc természetesnek, a demokrácia egyik legfontosabb bizonyítékának tartja a politika szereplõi közötti vitákat. Az is természetes, hogy a különbözõ politikai elitek, politikai pártok ideológiai alapállásuknak megfelelõen mást-mást gondolnak egy-egy adott kérdésrõl, de ezeket helyükön, értékükön és arányosan kell kezelni a jövõben. A megbeszélésen elhangzott, hogy a politikai elit felelõssége ebben az értelemben közös. A nemegyszer felesleges vagy harsány polémiák elterelik a figyelmet a valódi, az ország sorsát alapvetõen érintõ kérdésekrõl. A közelgõ európai parlamenti választásokra tekintettel arra kérte a pártok képviselõit, hogy a politikai viták témája a kampány során is Magyarország uniós szerepe legyen, s ne a belpolitikai csatározások határozzák meg ezt az idõszakot. Forrás: gondola

17

A tejbepapiként adagolt demagógia tehát rágóssá is válhat, ha a tévénézõ nem akarja egybõl „benyelni” a politikai kábítószert. Alapvetõen nem mennek rosszul a dolgok Magyarországon – mondta Horn Gyula egy állami csatornán sugárzott kereskedelmi televízióban vasárnap. Tiszaújváros börtönépítésrõl dönt – szólt a másik, aznapi hír. És ez a második honi történés sajnos kérdésessé tette az elsõ kijelentés valódiságát. Pedig szeretünk jó híreket is hallani, ezért örülhetnénk is, hogy a volt miniszterelnök kedvezõnek látja az ország helyzetét. Mégis, már Horn Gyula szavai is kétségeket keltenek. A baloldali veterán ugyanis azt hozta fel bizonyítékként: Brüsszelben elégedettek az országgal. Azaz már megint az fontos, mit gondolnak rólunk külföldön. Húsz esztendeje még Moszkva elégedettsége volt elsõrangú a valaha a Szovjetunióban közgazdásszá képzett Horn Gyulának. Most Brüsszelre tekint „föl” az egykor magyar forradalmárok ellen harcoló, késõbb Nagy Imre lányával együtt koszorúzó aktivista. Azaz nem az a kérdés, idehaza mit gondolnak a polgárok, hanem a brüsszeli bürokrácia véleménye a döntõ. Igen, az egykoron szovjet tankokkal hatalomra vergõdõ, késõbb Ron Werbert behívó szocialista csoport gondolkodását a külföld határozza meg. Nem honfitársaiknak akarnak megfelelni, hanem idegeneknek. Ezt érzékelteti Horn magyarázata is: azért áramlik be kevesebb tõke Magyarországra, mert nálunk már megtörtént a privatizáció. Önmagában ez is szegénységi bizonyítványt jelez: külföldi tõkét csak akkor tud bevonni a nómenklatúra, ha közvagyont kótyavetyél el. Ámde még ennél is nyomasztóbb a valóság: Hornék nemcsak privatizáltak, hanem állami tulajdont idegen állam tulajdonába is átjátszottak, és ezt „privatizációnak” füllentették. A villamos és gázipar egy részét ugyanis a francia állam vette meg a magyar államtól – Párizs tudniillik nem vallja azt a kunczegábori együgyûséget, miszerint „bebizonyosodott, hogy az állam rossz tulajdonos.” A tejbepapiként adagolt demagógia tehát rágóssá is válhat, ha a tévénézõ nem akarja egybõl „benyelni” a politikai kábítószert. Különösen bajossá teszi a szokásos horni népbutítást, ha a napi valóság közvetlenül is ellentmond a „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve” propagandának. A tiszaújvárosi – egykor tiszaszederkényi, majd „leninvárosi” – börtönberuházás terve ugyanis ijesztõen „bal”-jós. Mert miért is kell hosszú évtizedek után börtönöket emelni, s errõl helyi népszavazást rendezni Magyarországon? Miért is nem elegendõek a büntetés-végrehajtás létesítményei, amelyek a pártállam évtizedeinek nagy részében eleget tettek az állam igényeinek? Azért, mert a trendek drámaiak, sõt talán tragikusak is. Egyre több a bûnözõ, és nemcsak a megélhetési, hanem a fehérgalléros is. Pénzemberek is feladatot adnak a bûnüldözõknek – még akkor is, ha a bécsi rendõrség átvállalja a terhek egy részét... A külkereskedelmi deficit, az államkassza hiánya lényegesen nagyobb az amúgy is nagyra tervezettnél. A népesség pedig fogy. A négyévesnél kisebb emberpalánták száma négyszázezer körüli, és körülük csak 250 ezer gyerek nevelõdik az európai kultúra szerint, a többiek nomád életmódban tengõdnek, s alighanem a segélyezettek tömegét duzzasztják majd. Itt, Esztergomban még sorolhatnánk a gondokat. De a fõvárosban, ahol Horn a budai úszómedencés házából az udvari televízióba érkezik – nem látszanak a bajok. És igen. Alighanem nézõpont kérdése csupán, hogy alapvetõen rosszul vagy nem rosszul mennek a dolgok idehaza. Ház a budai hegyen, medencével; iroda a kancellárián, titkársággal; szék a kommerszcsatorna stúdiójában, alákérdezõvel. Így alapvetõen tényleg nem mennek rosszul a dolgok... Sõt! Forrás: Tallér Krisztina -gondola

18

jó ha figyelünk

Büdös volt ez a nyár, azonkívül hogy meleg, kapkodhatta is a fejét ezernyi naiv Mézga Család ebben a nagy globálisan globalizált feltüzelõdésben. A sok kis gályázó hazai átlagkeresõ nem gyõzte számolgatni az ujján a milliárdokat, amik hónapok óta halmozódtak a Lottón, nem is beszélve azokról a büdösekrõl, amiket szimpatikus arab pénzváltók hordtak ki bizonyos jól õrzött bankszéfek hátsó kijáratain. Ja kérem, a szociáldemokrata kapitalizmusban is meg kell élni valahogyan, hogy kapott volna hõgutát minden közmunkás szociszavazó, kutyapiszok takarító a nyolckerben. A Tv2 Naplója röpke közvélemény-kutatást prezentált a politika stílusáról a parlamentben. Be is játszottak néhány büdöset mindkét oldalról, és kiderült, hogy az emberek 94 százaléka nem ért egyet a csúnya beszéddel a „tiszteletlen” Házban. Az ellenzék tehát beszéljen szépen és tisztelettudóan, a kormánypártok meg simogassák egymás buksiját továbbra is, hiszen ez a nép akarata, hiszen azért kapják a fizetésüket, hogy minden rendben menjen. Figyelem, õrizzük meg az árokbetemetés méltóságát! A Blikk ezért gyorsan közölte, hogy Szász Károly a legjobban keresõ közhivatalnok az országban. Pallagiék tán azt akarták ezzel mondani, hogy biztosan futná neki is egy plázsközeli ingatlanra a pesti Duna, akarom mondani a francia tengerparton, mint Medgyessynek, akinek csak azért írom nagybetûvel a nevét, mert szegény nemecsek ernõre nézve bizonyosan dehonesztáló lenne ez az -ebben az esetben- igenis jogos kitétel.

Máshol is bûzlik azért, legalábbis egy angol diák szerint, aki 12 napon át görgetett egy szem földimogyorót London utcáin, hogy ezzel törlessze diákhitelét az államnak. Tele van szarva és köpködve a fõváros, nyilatkozta laza fordításban a merész fõiskolás, s akkor még nem is beszélt a hírneves fegyverszakértõ, dr. David Kelly meglepõ, és közel sem mulatságos öngyilkosságáról. Nem úgy, mint a Népszava, ami arról cikkezett, hogyan esett egymásnak két kiváló BBC kolléga, s hogy az angol kormány valóban meghamisította-e az Irakról szóló titkosszolgálati jelentést. Tehát van egy újságíró (Andrew Gilligen), aki az azóta halott Kelly segítségével feltárja a susmusolást, és van egy (Susan Watts), aki a feltárót tárja fel. (Kísérteties a hasonlóság a Frei Tamás féle ukrán bolti bérgyilkoshoz, csak az még él...) Szóval a szociáldemokrata Népszava így kommentál, bocsánat, de annyira árulkodó, hogy muszáj szó szerint idéznem: „A klasszikus BBC-stílus, amelynek megtestesítõje adott esetben Susan Watts. Neki minden mondata pontos, megállapításait lelkiismeretes kutatómunkára alapozza, tiszteletben tartja az újságírás írott és íratlan szabályait. A másik oldalon a stílusában, szóhasználatában, munkamódszerében szenzációra törekvõ Andrew Gilligen, aki BBC bulvárvonulatát látszik képviselni...” Azaz a feltáró szépen le lett anyázva, sõt, a fegyverszakértõ Kelly haláláért is õ felel. Szerencsétlen Gilligen Szász Károly alteregójává vált, tehát kussolj, munkád helyébe baseballütõ, vagy az új verzió szerint már csak seprûnyél dukál. Az ügy egyébként produkált még egy szociáldemokrata alteregót. A Blair-i kormányzat sajtófelelõse azóta lemondott (kedves Népszava, biztosan nem Gilligen szemenszedett bulvár riposztjai miatt!), annál inkább a rossz hivatali kommunikációra hivatkozva. A rossz kommunikációt viszont jól kommunikálták, akárcsak idehaza, gondoljunk csak a pénzügyminisztérium új Bányász „Lezsõ”jére, aki ment is, meg maradt is, mint egy „jó” program rossz kommunikátora. A Blikk ha pénzmosásban nem is, de szerecsen mosdatásban azért kiveszi a részét: „Pénzmosással vádolják a pápa utódját” – adja hírül magas hátoldali felárral a szombati számban. Az egyik lehetséges pápa utód, egy mexikói bíboros ügyeit már a bankfelügyelet vizsgálja, no nem Szász Károly, de azért nyugodjunk meg, lopás, csalás, sikkasztás mindenhol elõfordul, még a katolikus egyházban is, mint annyi más szenny és mocsok, már-már természetes velejárója a mindennapoknak, mint a Napnak a Föld, férfinek a nõ. Akkor meg minek ez a nagy hajcihõ, fiúk és polgártársak, mind a két tábor a feje tetejéig sáros, megírta Tamás Gazsi, a nagy mosdató a Népszabiban, ezek csak elterelõ hadmûveletek: „Ha van (és üldöztetik) csalárd vagyonszerzés, akkor – állítják a polgári közvélemény irányítói – az összes többi vagyonra formált jogcím elismerhetõ. Ha a meggazdagodás bizonyos alakzatai elítélendõk, akkor a többiek bizonyára dicséretesek vagy kifogástalanok.” Csakúgy, mint a balatonöszödi lottóötös. De ez már csak afféle polgári rosszmájúság, hogy nyalnám hegyesre. Hasonló csúsztatás a Metro újságból: „A tiszta kezek mozgalma nálunk egyszerûen nevetséges elképzelés. A “Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” – a szintén kimúlt Borsodi Liga színvonalán muzsikál.” Talán váltani kellene Soproni Ászokra, az legalább közelebb van a sógorékhoz. Forrás: Márió DNPI – Budapest

jó ha figyelünk

19

A pénzuralmi rendszer alternatívája – Éghajlat Kiadó, 2003. A KÖNYV CÉLJA: A kamatra (kizsákmányolásra) épülõ, globalizálódó kapitalizmus az emberiség túlnyomó többségét egyre nagyobb nyomorba és kiszolgáltatottságba taszítja, és pusztítja az étet természeti feltételeit. Belsõ ellentmondásai folytán összeomlóban van. Történelmi szükségszerûség, hogy valamilyen módon átadja helyét egy természetes társadalmi rendnek. A természetes társadalom mentes a pénz- és párturalomtól, önigazgató, emberközpontú, harmóniában van a természeti környezettel, és mindenkinek létbiztonságot nyújtó szociális igazságosságot valósít meg. Erkölcsi (természetjogi) alapja a felebaráti szeretet. A természetjog része a társadalmi élet természetjogi alaptételei, amelyeknek általunk megfogalmazott formáját az olvasó az 1.6. alfejezetben találja meg. A természetjogról való mintegy kétezer-ötszáz éves gondolkodás közös kiindulópontja, hogy a természetjog minden emberrel veleszületett jogok és kötelességek összessége, amely a tételes jog fölött áll. A természetjog a világegyetem rendjének (törvényszerûségeinek) az emberek közötti kapcsolatokban érvényes része. A természetjog tételei erkölcsi-világnézeti, és egyben axióma vagy posztulátum jellegûek, azaz olyan állítások, ill. követelmények, amelyek esetében sem a bizonyítás, sem a cáfolás nincs értelmezve. Annak tehát nincs értelme, hogy a természetjog tételeirõl vita induljon. (A tételek megfogalmazását illetõen persze helye lehet vitának.) Régi tapasztalat, hogy az erkölcs, a világnézet alapkérdéseirõl senkit nem lehet meggyõzni. Ezekre az alapkérdésekre vonatkozó ilyen vagy olyan válaszok valamilyen módon beleíródnak az emberek tudatába, és belsõ törvényként meghatározzák, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy az adott személynek mi a dolga a világban. (Voltaképpen ez a természetjog forrása.) Ez nem jelenti azt, hogy valakinek ilyen beállítódása nem változhat meg, de ilyen változást nem érvelés, vitában való meggyõzés, hanem csak élmény – egy „damaszkuszi út” – idézhet elõ. Következésképpen azok számára van értelme együttes közérdekû cselekvésre szövetkezni, akiknél a beléjük írt törvények nem különböznek lényegesen. Ez a könyv azok együttes közérdekû cselekvését kívánja elõsegíteni, akik alapjában az 1.6. alfejezetben körvonalazott világnézetet hordozzák. Eljöhet egy történelmi pillanat, amikor az elkeseredett tömegek – úgy érezvén, hogy már nincs vesztenivalójuk – felkelnek elnyomóik, kizsákmányolóik ellen, szerencsés esetben az erõszak nélküli nyomás eszközeivel, rosszabb esetben erõszakkal. A humanista értelmiségnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy 20

erre a pillanatra felkészüljön, és hogy idõben kidolgozza, és széles körben megismertesse olyan társadalmi berendezkedés tervét, amelynek megvalósítása ... – a tömegerõket rombolás helyett – rosszabb esetben a rombolás után építésre szervezi, – és természetes társadalmi formációt hoz létre, amelyben jó esély van a nagy tömegek emberhez méltó életére, és az élet ökológiai feltételeinek biztosítására.

Ez a humanista értelmiség számára a cselekvés órája lesz. Könyvünk e pillanatra való felkészüléshez is hozzá kíván járulni.

A KÖNYV TÖRTÉNETE A hetvenes évek végén tette közzé a Római Klub nagyhatású tanulmányát „A növekedés korlátai” címmel. Ez sokadmagammal – engem is meggyõzött arról, hogy a jelenlegi világrend, az egyre inkább globalizálódó kapitalizmus fenntarthatatlan, összeomlása szükségszerû. Minthogy akkorra már bizonyossá vált, hogy a „létezõ szocializmus” sem fenntartható alternatívája a kapitalizmusnak, azt a feladatot tûztem magam elé, hogy – az irodalom és a tapasztalatok alapján – megpróbálom kialakítani egy fenntartható társadalmi-gazdasági rendtervét, hogy célképet és cselekvési vezérfonalat ajánlhassak azoknak, akik szervezetten cselekedni akarnak emberhez méltóbb életfeltételekért, és egyben a természeti környezettel való harmóniáért. Annak elemzése folytán, hogy mely tényezõk okozzák a kapitalizmus fenntarthatatlanságát, a kutatás elsõ szakaszában kirajzolódott, hogy milyen irányban kell keresni egy fenntartható társadalmi rend alapelveit. Ezt ismerteti az 1992-ben megjelent „Ajánlás a túléléshez” c. könyvem. A következõ döntõ lépés Silvio Gesell alternatív gazdaságtanának megismerése volt. Ez a kitûnõ gondolkodó (Lásd a függeléket) elõször 1916-ban tette közzé fõmûvét „Természetes gazdasági rend szabad föld és szabad pénz révén” címmel. Ebben egy olyan piacgazdaság elméleti alapjait és mûködési módját adja meg, amelybõl hiányoznak a kapitalizmus fenntarthatatlanságát okozó elemek, mindenekelõtt a kamaton alapuló pénzrendszer, és a föld áruként, és így az ember alkotta tõkejószágokkal azonos módon való kezelése. Ezt a tant megszületése óta a fõáramú gazdaságtan és politika – jó okkal – igyekszik agyonhallgatni, de – hála a Gesell szellemi hagyatékát gondozó németországi Gesell Archívumnak – mégis sikerült megszereznem a fõmûvet. Lefordítottam, és alapvetõ tételeit hozzáillesztettem a fenntartható társadalmi-gazdasági rend már kialakult elemeihez. Így állt össze 1999 õszére egy – az elméleti megfontolásokból levezethetõen –

fenntarthatónak tekinthetõ társadalmi-gazdasági rend terve, amelyet – Gesell fõmûve címét követve – természetes társadalmi rendnek nevezek. (Az elnevezést az is igazolja, hogy ez a rend a természetjogi gondolkodás alapelveire épül.) Egy fenntartható társadalom tervének program formájában való elkészültérõl hírt véve civil aktivisták lelkes csoportja egy ilyen társadalom magyarországi megvalósulásának elõsegítésére megalakította az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalmat, és összeadta a pénzt a kézirat könyv alakban való közzétételéhez. Így került a nyilvánosság elé 2000 tavaszán, az Éliás Kiadó gondozásában „A fennmaradás társadalmi programja” c. könyv 2000 példányban. E példányok idõközben elfogytak, a téma iránti érdeklõdés azonban – a világválság mélyülése folytán – hónapról-hónapra nõ. Ezért határozta el az Éghajlat Kiadó a könyv újabb kutatási eredményekkel kibõvített szövegének kiadását „Létbiztonság és harmónia” címmel. Váralja, Polgári Körök 2. Országos Találkozója

A KÖNYV TARTALOMJEGYZÉKE: BEVEZETÉS A könyv célja A könyv története 1. ALAPOZÁS 1.1. A jelenlegi világrend fenntarthatatlan, gyökeres fordulatra van szükség 1.2. Munkamegosztás és tõkés termelés 1.3. Globalizmus és lokalizmus 1.4. Piacgazdasági alapfogalmak a természetjog alapú gazdaságtan szellemében (értelmezõ szótár helyett) 1.5. Politikai alapfogalmak a természetjog szellemében (értelmezõ szótár helyett) 1.6. A társadalmi élet természetjogi alaptételei, és e tételek idõszerû magyar vonatkozásai 2. EGY TERMÉ TÁRSADALOM TERVRAJZA 2.1. A társadalom hármas tagozódása (R.Steiner nyomán) 2.2. Jogi-politikai szféra: a részvételi demokrácia intézményrendszere 2.3. Gazdasági szféra: szociális (tõke nélküli) piacgazdaság 2.4. Kulturális szféra 3. A MAGYARORSZÁGI MEGVALÓSÍTÁS EGY LEHETSÉGES ÚTJA 3.1. A fordulat kulcsa: patrióta közhatalom 3.2. A fordulat geopolitikai lehetõsége 3.3. Az önrendelkezés visszaszerzése 3.4. Védekezés és tulajdonszerkezet-átalakítás 3.4.1. Földvédelmi törvény 3.4.2. Munkahelyvédelmi törvény 3.5. A gazdasági reform elsõ lépése: a fehér program 3.6. Az adósságcsapda felszámolása 3.7. Az infláció megállítása 3.8. „Bársonyos forradalom” – tiszta lap a közéletben 3.9. Tovább „a csillagos égig”! 4. AZ INTEGRÁCIÓ HELYES IRÁNYA ÉS MÓDJA: KELET-KÖZÉP- EURÓPAI KONFÖDERÁCIÓ 4.1. Mit jelent az EU-csatlakozás Közép-Kelet-Európa népei számára? 4.2. Integráció másképp – a cél és az alapvetõ feltételek 4.3 Javasolt lépések a közép-kelet európai konföderáció felé Síklaky István közgazdász

jó ha figyelünk

Hát megtörtént feleim, aminek megtörténnie kellett. Lássátok szümtükkel! Köszönhetõen az egyébként is rendkívül alacsony vízállásnak, zátonyra futott a hajó. Elõször csak kis léket kapott – folyt is be a lé bõven – azután csend. Idekint meg elfogyott a kerítésbõl a kolbász, eltûnt a bûvészcilinderbõl a nyúl, a tortáról a hab. És elmúltak a festett egek, s maradtak a kancsal szemek. Nem lett viszont ingyen szívgyógyszer, ingyen tankönyv, ingyenebéd. Csak ingyen nyelvbotlások. Pedig valóban több pénz jutott az embereknek. Már álmatlanul forgolódik az ágyában valahol a második, reménybeli lottómilliárdos, jelentõsen emelkedett a kormánytagok fizetése, többet kap hamarost a gázszámlás is, és a két szír állampolgárnak sem lehet panaszra oka. De még nem elég, mondja az ellenzék a derék Váci Mihály költõ szavával, és ahelyett, hogy a maradék récékre lövöldözne lent a délibábos Hortobágyon, a kormányt kívánná egyenként levadászni.

jó ha figyelünk

Engedhetjük-e, hogy ez megtörténjék? Bizony nem. Mert olyan lenne az ország hajója kormány nélkül, mint lopott Audi a tréleren: ki tudja hol áll meg? Mivel arra ugye hiábavaló lenne várni, hogy végigcsörömpölnek – legkésõbb november negyedikén – a felmentõ tankok az Üllõi úton, felkérte hát a Párt Ron Werbert a Mágust, hogy alkotna már valamit. És lõn. Már csak egy csapat kellett, mint Minariknak a mosodásnak. Egy fiatal, kemény arcélû csapat, amely a sötétben sem riadna meg a maga árnyékától, ha lelne ilyenre. Akik meg tudják különböztetni az allegóriát a filagóriától. És akik hajlandóak teljesen ingyen küzdeni is. Mert – ne feledjük – ez a szocialista embertípus imázsának legszembetûnõbb ismérve. Emiatt képtelenek példának okáért megkülönböztetni a nómenklatúrát a klientúrától. Mindenki tesz hevületbõl. Leesik persze olykor egy-egy szovjet államadósság kivásárlás, tocsikolás, haveri tender, eladó kormányüdülõ, vagy ilyesmi.

Dehát a gravitáció már csak ilyen. Olykor leesik valami, és csak arra kell vigyázni, hogy az ember jó helyen álljon. És akkor az ötlet. Lett egy kis programfüzet „Hamis vádak és tények“ felirattal, a legutolsó oldalon a kampánylogóval, amely – nem fogtok hinni a szemeteknek – szinte pontosan megegyezik az ACCOR- Hotels nevû nemzetközi szállodacég logójával. Azért ehhez – nézzük bárhonnan a dolgot – bizony pofa kell! Igaz, a multinacionális cég a logójából kivett néhány éve pár kanadai vadlibát, amelyek a „csapatmunkát“ szimbolizálják, de nekik nem kellett helyet szorítani a teljes nõtagozatnak. Az is eltérés, hogy itt a vezérlúd bölcsen hátramaradt.. Talán nem golyóálló. Vagy volt még valami elintéznivaló idelent az átutalással, és a többi meg úgyis tartja a helyes irányt. Hegyeshalom? Shalom! Forrás: villanypostán érkezett

21

Írta: Israel Shamir (Ezt akkor írtam, amikor Bush elnök meghirdette bosszúálló keresztes hadjáratát a harmadik világ ellen.) IV. Noha az USA egy judeokeresztény álammá vált, a kérdés, hogy ki ki felett uralkodik a zsidók, Izrael és az USA ménage á trois-jában (hármasfogat, „magyarul”: trojka), nem egyszerû. A három dramatis personae (drámai szereplõ) olyan háromszöget alkot, amely legalább annyira titokzatos, mint a Bermuda háromszög, és bizonyára nem kevésbé veszedelmes. Fél évvel ezelõtt nem tisztázott források arról számoltak be, hogy Ariel Sharon azt mondta egy kormányülésen, hogy: „Nem kell aggódni Amerika miatt, mert mi irányítjuk.” Az állítást tagadták, de ahogy a palesztin felkelés egy Józsué féle kiirtási mûveletté változik, (miközben az USA „támogatja a terrorizmus elleni harcot), a kétségek erõsödnek. Egy olyan összetartozó egységnek, amelyet „zsidó népnek” (vagy zsidóságnak, vagy zsidóknak) ismerünk, gyakran még a létezését is tagadják. Valami kétszáz évvel ezelõtt a zsidóság olyan kétségtelenül létezett, mint Franciaország, vagy az Egyház. Az õseink ennek a területen kívüli államnak voltak a tagjai, egy tekintélyelvû, félbûnözõ rendnek, amelyet a gazdagok és a rabbik kormányoztak. A Kahalnak (héber: zsidók a közösségért) nevezett vezetõség hozta a fontos döntéseket, a közönséges zsidók pedig követték az utasításokat. A vezetõség rendelkezett a zsidók életével és vagyonával, akár egy feudális uralkodó. A gettó falai között nem volt véleményszabadság. Egy lázadó zsidó halállal volt büntethetõ. Jött az emancipáció, és a Kahal uralma bentrõl és kintrõl is megroppant. A zsidók szabadok lettek és ki-ki a saját államának a polgárává vált. Napjainkban a zsidóknak egy új nemzedéke jelent meg, amely nem tud Józsefrõl. Az önigazoló agymosás évei elfeledtették velük, hogy a nagyapáink miért akarták áttörni a zsidó közösség acél falait. A zsidóság kérdése vita tárgyává vált. Mi, a zsidók leszármazottai, a saját országunk polgárai vagyunk-e, vagy a zsidó népé? Létezik-e zsidóság olyan értelemben, ahogyan bármely állam létezik, vagy ez csak egy szóhasználat? A paradoxon a következõ: a zsidó vezetõk azt akarják, hogy a zsidóság valamiféle lopakodó rakéta legyen, amely egyszer látszik, egyszer nem. Ha nincs támadás, nincs zárótûz. Azt mondják: „Ezt Hitler mondta”, vagy „Ezt a Cion Bölcsei c. hamisítvány írói találták ki”, miközben elfelejtik megemlíteni, hogy ez ugyanúgy benne van Izrael Függetlenségi Nyilatkozatában. Izraelt ténylege22

sen úgy határozták meg, mint „a zsidó nép államát”, és emitt kelt aránytalanul nagy figyelmet és befolyást, mint a zsidóságnak látható (és területileg behatárolt) része. És emiatt van, hogy egy követségi beosztást Tel Avivban úgy tekintenek, mint a legmagasabbat és legkívánatosabbat egy karrierdiplomata számára. A „zsidó nép” fogalma különös elismerést szerzett a nemzetközi jogban, amikor 1950-ben és 1991-ben a modern Németország kijelentette, hogy a zsidó nép a végrendelet nélkül elhalt zsidók végsõ örököse. (Így van ez a magyarok és mások esetében is? Hát nem!) Az izraeli büntetõtörvénykönyv megengedi Izrael államnak, hogy az egész földön elítéljen és kivégezzen bárkit, aki egy zsidó személye, egészsége, élete, vagyona vagy méltósága ellen cselekszik, még akkor is, ha ez a zsidó semmiféle kapcsolatban sincs Izrael állammal. Mi, emancipált zsidó szülõk gyermekei, ettõl ugyanúgy meg vagyunk hökkenve, mint bárki más. Senki sem készített fel bennünket a zsidóság csodaszerû újjászületésére. Nemrég még a távozás útján volt, valóban halottnak nyilvánítva, mi pedig szabad embereknek tekintettük magunkat. Életünk során a dolgok durván megváltoztak, nekünk most hûségnyilatkozatot kell tennünk ennek a testületnek, vagy elszenvedni a kiközösítést és megaláztatást, valószínûleg a megélhetésünk elvesztését, vagy rosszabbat. A zsidóság (kérem, ne tévesszék össze ezt a fogalmat a középkori zsidók leszármazottainak a millióival) visszanyerte helyét a világpolitikában és elvette az egyetlen szuperhatalomnak, az Egyesült Államoknak a józan eszét. Isaac Deutscher, egy zsidó marxista, Trockij életrajz írója, az elsõ volt azok között a zsidók között, akik ezt észrevették. Õ javasolta a „Ki a zsidó” c. esszéjében (Jewish Quarterly, London, 1966.) a különbségtételt „zsidók” és „zsidóság” között. Amíg a zsidók különbözõképp vélekedõ és életvite-

lû egyének, a zsidóság egy nemzetszerû közösség, saját vezetõséggel és programmal. Véleménye szerint a zsidóság az eltûnés útján volt, de a második világháború hamujából „a zsidóság fõnixe feltámadt”. „Én nem bántam volna, ha a zsidók megmaradtak, a zsidóság pedig eltûnt volna”, írja, de „a zsidók kiirtása új életre támasztotta a zsidóságot”. Az újraéledt zsidóság önjelölt vezetõsége a hatalom csúcsát a szupergazdag mammonimádókkal szoros kötelékben érte el. Megmámorosították õket a sikereik és az ellenállás hiánya. Támogatják a háborús bûnös Sharont, de túl gyengének tekintik. A zsidó-amerikai szuperhéját, Paul Wolfowitz-ot kifütyülték. Minden izraeli politikus tudja, és tekintettel van rá: Amerikában és másutt is vannak nagyhatalmú zsidók, akik véget nem érõ háborút akarnak Palesztinában. Az amerikai és orosz hadsereg által hozott megváltást õk úgy fogják föl, mint az õ személyes gyõzelmüket a nemzsidó világ felett, mint a kabbala és a talmud tanítása által megígért világméretû zsidó felsõbbség új korszakának egy jelét. Isaac Deutscher az izraeli változásokat az õ befolyásuknak tulajdonítja: „Egy gazdag amerikai zsidó, aki nemzsidó üzlettársai és barátai között New Yorkban, Philadelphiában vagy Detroitbn „egy világias üzletember”, a szívében arra büszke, hogy a választott nép közé tartozik, és a befolyását Izraelben a vallásos népbutítás és reakció érdekében fejti ki. Élõn tartja a rasszista-talmudista kizárólagosságot és felsõbbrendûséget. Táplálja és gyújtogatja az arabellenességet.” Nagyon sajátos volna, ha ez a „gazdag zsidó” csak a távoli Izraelt befolyásolná. Befolyása a saját hazájában, az USA-ban, még erõsebb, ahol õ a rasszista-talmudista kizárólagosságnak és felsõbbrendûségnek ugyanazokat az eszméit terjeszti, tökéletes összhangban Amerika „zsidó” szellemével. Ezeknek a gazdag embereknek nincs szükségük a palesztin földre. Õk nem mennek Izraelbe, hogy ott a szõlõkben dolgozzanak. Õk úgy használják Izraelt és a népét, mint a világnagy játszma eldobható eszközét. Õk a gyengeség jeleként értelmezik a nemzsidókban meglévõ együttérzést. A barátságosságukat önalávetésként értelmezik. Mint a macska az egérrel, úgy játszottak a Születés Templomával, hogy ellenõrizzék, hogy a kereszténység mikor halott végleg, mikorra szûnik meg válaszolni. Ugyanakkor fenyegetik Jeruzsálem mecsetjeit és Amerijó ha figyelünk

kai cirkáló rakétákat szegeznek Bagdadra. Kereszténység és júdaizmus helyett egy új hitet hoznak be: A keresztre feszítést a holocausttal szorítják ki, a feltámadást Izrael állam megalkotásával. Számukra a zsidó uralom a kereszténység és a iszlám szent helyein az õ felsõbbrendûségük látható bizonyítéka. A lerombolásuk a teljes gyõzelem jele volna. Bizonyos módon igazuk is van: a szakrális értékeitõl megfosztott társadalom pusztulásra van ítélve. Sok zsidó és zsidó leszármazott érzi úgy, hogy a zsidóság, mint eszme, fenyegetés a számára. Õk rendszerint tiltakoznak az „általánosságok”, az „egész nép vád alá helyezése” vagy „gyûlöletkeltés” ellen. Elõször meghökkentett a válaszuk. Késõbb arra gondoltam, hogy az érvelésük olyan jó, hogy mások is használhatják. Kár a jó dolgokat elherdálni. Példaként: – Hogy mered azt mondani, hogy az amerikaiak „megatomozták” Hiroshimát? Én amerikai vagyok és nem atomoztam Hiroshimát. – Azt mondod, „az angolok uralkodtak Indiában”? Micsoda ostobaság! Én százával ismerek szegény angol munkásokat, akik sohasem uralkodtak Indiában. – Te felhívsz Algéria felszabadítására? Ez franciaellenesség! Az igazi különbség nem a franciák és a bennszülött algériaiak között van, hanem a kultúremberek és a moszlim fanatikusok között. – Orosz nagyhatalmi politika? Ez egy rasszista kitétel, hogy gyûlöletet keltsen az oroszok ellen. Valószínûleg mindenki egyetért azzal, hogy ez ostobaság. A politikát az elitek eszelik ki, a többé-kevésbé készséges többség végrehajtja, a kívülállók meg elszenvedik a következményeit. A zsidóság sem különbözik más államoktól és transznacionális társaságoktól. A zsidó vezetõségnek van politikája és képes azt módosítani. Természetesen a közönséges zsidók alávethetik magukat, vagy visszautasíthatják. V. Ez nem titkosított információ, de azért nem jó hangosan kimondani. A zsidó közösség megmondhatja Bushnak, hogy „bácsit” mondjon, és õ azt fog. Ez egy „Polichinelle” titok (nyílt titok), ahogy a francia mondja. A világ többi része, Távol-Kelettõl ÉszakEurópáig, tisztában van ezzel és idõrõl-idõre egy-egy meggondolatlan miniszterelnök, vagy egy parlamenti felszólaló, fecseg is valamit róla. Ilyenkor az USA Kongresszusa rögtön visszavág a kihívásra, és elküldi erélyes tiltakozását a fecsegõ tettesnek, mint egy papucsférj, aki sosem ismeri be az ivó cimborák elõtt a félelmét a felesége haragjától. jó ha figyelünk

Az ember mondhatja, hogy az USA-t az afrikaiak, a WASP-ok (White, Anglosaxon, Protestant: fehérbõrû angolszász protestánsok), a szabadkõmûvesek vagy a szürke idegenek uralják, és nem tapasztal semmiféle reakciót. Az ember mondhatja, hogy az országot a tõkés társaságok, a Standard Oil és a Boeing szabályozza, és senki sem fog tiltakozni. De mondja csak valaki azt, hogy „a zsidók irányítják az USA –t”, azonnal komoly bajban találja magát. Nos, milyen is a valóságban a zsidók helyzete az USA-ban? Sokféleképp lehet leírni. Õk képviselik az új judeo-amerikai hit egyházát (az ideológiai apparátust). Õk Amerika brahmin kasztja. Nevezhetjük õket egy nagyon kiemelkedõ, vagy akár uralkodó etnikai kisebbségnek is. Az eseményeknek ez a fordulata különös, de nem egyedülálló. A legutóbbi idõkig Angliát az Etonban végzettek szûk kasztja vezette, amely legalább annyira kirekesztõ volt, mint a zsidók; éppúgy a saját csoportjukon belül házasodtak. Ezért van, hogy Bush és Powell nem tudnak és nem fognak Sharonnak parancsolni. Van valami szabadságuk a játékban mindaddig, amíg a zsidó népnek kétféle nézete van, – azaz mielõtt ez a sajátos létezõ nem dönti el, hogy mit akar. Most a zsidóság (szemben a szidókkal) láthatóan egyesült a közös akarat, egyetlen cél és a hatalom érzete révén. A hatalom és az egység okozta részegség arra késztette ezt az óvatos népet, hogy levegye az álarcát, hogy abbahagyja a képmutatást. Ez az új nyíltság soha nem tapasztalt betekintést ad a zsidók és az õ mammonita támogatóik lelkébe. Egy hiteles hang, a Chicago Tribune Ron Grossman-ja írja: „Mint aki humanistának kiáltja ki magát, iszonyodva kéne visszaborzadnom a gondolattól, hogy tankok dübörögnek városokon, bárki városán keresztül. A fejem lecsügg a fájdalomtól a betlehemi és ramallahi utcai harcokról (inkább tömegmészárlásról – I. Sh.) közvetített képektõl. De figyelmeztetlek: ne oktassatok vagy prédikáljatok nekünk. Ne jusson eszetekbe, hogy a jobbik énünkhöz forduljatok.” Igen, ne jusson eszünkbe, hogy a jobbik énjükhöz forduljunk, mert nincs nekik. „Az õ jobbik énjük” csak egy eszköz volt, és most föltámadt az igazi énjük a maga brutális hatalmával. VI. Alakítsuk át ezt az írást egy film szövegkönyvévé és villantsunk föl a BBC néhány képét a helyszínrõl. Peter Hansen az UNRWA-tól mondta: „Amirõl beszámolnak, az maga az iszony. Helikopterek lövik a polgári lakónegyedeket; a tankok módszeres ágyútüze százakat sebesített meg; bull-

dózerek gyalulják le a menekültek otthonait, miközben az élelem és a gyógyszer hamarosan elfogy. Holtestek tucatjai hevernek a jenini menekülttábor utcáin. A Születés Temploma tûz alatt van, mint 614-ben. Ezenközben a zsidók tízezrei jelennek meg New Yorkban, hogy Izraelnek kimutassák támogatásukat a palesztinok tömeges mészárlásához. 150 ezer zsidó foglalja el Párizs utcáit, hogy kifejezzék az együttérzésüket Izraellel. Izraeli zászlókat lengetve és nemzeti zászlójuk kék-fehér színeibe burkolva (a francia trikolor ejtve és elfeledve) a tiltakozók a Köztársasági Palotától a Bastille térig menetelnek, franciául és héberül énekelve és táblákat cipelve a következõ szöveggel: „Tegnap New York, ma Jeruzsálem, holnap Párizs”. Izraelben „senki sem tudja úgy kifejezni a legtöbb izraeli várakozását, mint a miniszterelnök. Ez nem olyan háború, amelyet Sharon, a háborús gyújtogató kezdett, hanem mindnyájunk háborúja” – írja Gideon Lewy, a szív és lelkiismeret embere. „Nagyon nehéz lesz Sharont hibáztatni a háború következményeiért annak az elsodró támogatásnak a fényében, amelyet az izraeliek többségétõl kapott. Közel 30 ezer embert mozgósítottak, akik egy emberként jelentkeztek szolgálatra, amivel semlegesítették a szolgálat megtagadási mozgalmat, amelybõl 21-en kerültek börtönbe. „Mi nem kérdeztük, miért. Mi csak jöttünk” – mondták a tartalékosok a miniszterelnöknek, kifejezve az „összetartás” kórjelenséget, amely Izraelt az ilyen idõkben jellemzi. Férfiak tízezrei hagyják el otthonukat, teszik félre a mindennapi életüket és elindulnak ölni és megöletni – és azt sem kérdik, hogy miért. Ez a csorda viselkedése” – zárja le Lewy. Lewy téved: A zsidóság igazi ereje, ami ezen óriási összetartásban és szégyentelen etnocentrizmusban megjelenik. Például Mark Steyn (így!) írja a a National Postban: „Minden civilizált ember tudja, hogy a zsidókat ölni bûn.” (Nem „ölni” bûn, mert akkor palesztinokat is bûn volna ölni. Csak „zsidókat ölni” bûn.: „Ne ölj zsidót!”, a keresztény „Ne ölj!” helyett. David D. Perlmutter professzor irja a Los Angeles Timesban: „Álmodozom – ha úgy történt volna! Ha 1948-ban, 1956-ban, 1967-ben vagy 1973-ban Izrael a Harmadik Birodalomhoz csak egy kicsit is hasonlóan viselkedett volna, akkor a mai izraeliek zavartalanul vásárolhatnának, pizzázhatnának, házasodhatnának és ülhetnék meg az ünnepeiket. És természetesen zsidók, nem pedig sejkek kezében volna az Öböl olaja.” Az efféle „álmodozókat” gondosan el kellene távolítani az oktatási rendszerbõl, mert hamisítatlan nácik. De semmi gond! A judeonácizmus a nyerõ ideológia az USA-ban. Taki a Spectator c. brit hetilapnál írta meg a következõ, az új, zsidó indulatosság 23

és egyoldalúság anekdotaszerû megnyilvánulását, szellemesen, bár kicsit sznob módon: „Húsvét vasárnap, ebéd közben, Irit Lando, Izrael leggazdagabb asszonya betör a házamba és nagy hangon szónokolni kezd a barátaimnak és a családomnak Adam Sapiro-ról. Annak ellenére, hogy õ a feleségem legrégibb barátnõje és meghívtuk, hogy ebéd után nézzen be hozzánk, rendkívül fölbosszantott. Figyelmeztettem õt, hogy a házam nem megszállt izraeli terület, hogy húsvét van, továbbá ismerve a a pa-

lesztinok nyomorúsága iránti érzelmeimet, keressen más témát. Amit õ meg is tett, mert helyette a sajtónak támadt, hogy miért adnak nyilvánosságot annak az istenverte árulónak, Adam Sapiro-nak.” Mivel az Adam Spiro-hoz hasonló néhány zsidó származású szakadár egyre inkább háttérbe szorul, a zsidók tömegesen gyülekeznek Sharon és Izrael támogatására. Az amerikai hivatalnokoknak nincs más választásuk, mint tudomásul venni a figyelmeztetést. Az amerikai nemzsidók már ré-

gen rájöttek, hogyha a politikában vagy a médiában elõre akarnak jutni, teljes szívvel támogatniuk kell a zsidókat. Különben a kutyák elé vetve találják magukat. Ha valaki utat talált az amerikai hatalom magasabb lépcsõfokaihoz, akkor megismerte a mozgató zsinórokat és tudja a hatalma korlátjait. Forrás: Röcsögétõl érkezett villanypostán

(a tanulmány közlését következõ számunkban folytatjuk)

Ismét utolérte a szocialistákat a múltjuk. A nómenklatúra hosszú árnyéka címmel közölt cikket az osztrák Die Presse tegnap a magyar szocialisták erkölcsi helyzetérõl.

A nómenklatúra hosszú árnyéka címmel közölt cikket az osztrák Die Presse tegnap a magyar szocialisták erkölcsi helyzetérõl. A cikk elsõsorban Gyurcsány Ferencre koncentrál, és taglalja annak az informális és érdekhálózatot, amely segítségével a magyar gazdasági elitbe kerültek az egykori KISZ-funkcionáriusok. Ameddig a szocialisták nem szabadulnak meg a nómenklatúrától, a társadalom erkölcsi szempontból rosszul ítéli meg õket. Ezzel az egyenes beszéddel élt Szili Katalin, Magyar Országgyûlés elnöke és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökhelyettese a HírTV-nek adott interjújában. Szili a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium vezetõjére, Gyurcsány Ferencre 24

utalt, akirõl az utóbbi idõben negatív hírek terjedhettek el. A magyar média kiderítette, hogy Gyurcsány, aki egykor a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja volt, 1994 óta egy balatoni állami üdülõt lízingel. Az ingatlant a lízingszerzõdés létrejöttekor 18,5 millió forintra értékelték, és évi 2,5 millió forintos részletfizetésben egyeztek meg. Gyurcsány nemrég maga ismerte el, hogy az ingatlan mai értéke 70 és 80 millió forint közé esik (kereken 300 000 euró). A sportminiszter privatizációs üzletben elért magas profitja mellett az eset két más aspektusa váltott ki széles körû felháborodást. Az egyik az a tény, hogy Gyurcsánytól az üdülõt a magyar állam bérelte vissza, mégpedig pontosan annyiért – 2,5 millió forintért

–, amennyit neki kellett fizetnie az ingatlanért. A másik ok az, hogy az üzletet a magyar állam részérõl Gyurcsánnyal Szilvásy György bonyolította le, aki 1994-ben a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára volt, majd szintén az üdülõ tulajdonosa lett. Ugyanúgy mint Gyurcsány, korábban Szilvásy is KISZ-funkcionárius volt. Az állami üdülõ Gyurcsány által történt megszerzése egyenesen mintapéldája a 90es évek elején történt magyarországi privatizációknak. A sportminiszter – aki ma az ország 50 leggazdagabb embere közé tartozik – az ügylet miatt annak az egykori szocialista nómenklatúrának szimbólumává vált, amely az 1989-es demokratikus rendszerváltás után régi kapcsolatai kihasználásával nagyon meggazdagodott. A kommunista rendszer sok káderének és funkcionáriusának sikerült a rendszerváltás után a kapitalista gazdaság befolyásos pozíciójába „átmentenie” magát. Változatos kapcsolatrendszerük és „exkluzív” információik segítségével lassan a az ország gazdasági elitjévé nõtték ki magukat. Az egykori elvtársak informális hálózata a magyar gazdaság sok területén máig érintetlen. Mindenekelõtt az egykori KISZ-funkcionáriusok kapcsolati hálózata tûnik fel, amely tulajdonképpen egy hatalmas érdekközösség. Ennek példája a két ex-elvtárs, Gyurcsány és Szilvásy összjátéka. Az ingatlanügylet felfedése nem csak az MSZP vezetésére törõ sportminiszter Gyurcsány politikai hírén ejtett csorbát – általa a párt is hitelét vesztette. Annak ellenére, hogy megállapították: az állami üdülõ megszerzése jogilag rendben van, a szocialistáknak okozott kár tetemes. Forrás: Peter Bognár Die Presse

jó ha figyelünk