K.E.Bliss: Gréta és a Tavirózsák birodalma
A tavaszi nap játékos sugarai örömtelire festették az égboltot, a bárányfelhők vidáman kergették egymást az égen. A futó zápor gyönyörű szivárványt festett a horizontra, hidat emelve a Tündérbirodalomba. Gréta szomorkásan nézte az ablakból a záport, de amilyen hamar érkezett, olyan hamar távozott is, így újra a szikrázó napsütés hívogatta a gyerekeket játszani kertekbe, játszótérre, erdőbe, rétekre. Gréta szeme felcsillant, mégsem mossa el az eső a kirándulást! A család össze is csomagolt és indultak Szentendrére. Szentendre a Dunakanyar ölében ringatózott, az óvárosban álló házak régi történeteket meséltek. A macskaköves úton még most is megdobban a lovak patája, még körbe lehet járni Szentendrét lovaskocsin. Gréta és szülei a Bükkös patak partjához vették az irányt, azt tervezték, hogy onnan sétálnak fel a Fenyvesbe. Induláskor magukhoz vettek egy zacskót, hogy abba gyűjtsék a szemetet, amíg kirándulnak. Egy hatalmas kőhíd alatt vezetett át az útjuk, a hídon négysávos autóforgalom süvített. Már ezalatt a rövid szakasz alatt sok szemetet szedtek öszsze, Gréta elszomorodott, amiért az emberek nem törődtek a környezetükkel. De ahogy egyre feljebb haladtak a patak partján, egyre szebb és vadregényesebb lett az útjuk. Gréta élvezni kezdte a kirándulást, elhaladtak egy játszótér mellett, ahol hintázott egy keveset. 1
Hangosan kacagott, amint a lágy szellő simogatta az arcát, miközben szélsebesen szelte ketté a levegőt a hintával. Továbbindultak, s egyszer csak egy kutya csaholására lettek figyelmesek. A patakban állt, és ugatott.
Sziasztok! Hát megint itt vagytok! Örülök, hogy látlak titeket! – csaholta a kutya.
Gréta hiába nyújtogatta a nyakát, nem látta, hogy a kutya kihez beszél. Gréta megfogta édesanyja kezét, közelebb akart menni a kutyához. A patak útját egy fa gyökere kettészelte, és több kő pedig útját állta a sodrásnak, így a patak mentén kialakult egy apró tó. S ebben a piciny tóban egy gyönyörű tavirózsa pihent.
Szia Gréta! – üdvözölte a kutya, amikor észrevette őt – Láttál már vízi hercegnőt és vízi herceget?
Gréta tágra nyílt szemmel ingatta a fejét, ő még sosem látott igazi hercegnőt és herceget.
Na, gyertek elő! - kérlelte a kutya a vízi hercegnőt és herceget. 2
A tavirózsa szirmai közül elődugta parányi fejét Zsófia vízi hercegnő és Tamás vízi herceg. Ijedten nézték Grétát.
Ne aggódj, mindjárt előbújnak, csak nagyon meg vannak ijedve. Én Kisfiú János vagyok – mondta a kutya. – Ők pedig Zsófi és Tamás. Mindennap meglátogatom őket, s várunk valakire, aki tud nekik segíteni. Mi történt velük? – kérdezte Gréta. A fenyves környékén van egy tó, a tóban pedig nagyon sok tavirózsa van, az a Tavirózsák birodalma. A Tavirózsákban pedig vízi tündérek laknak. A nagy vihar szele pedig felkapta Zsófi és Tamás tavirózsáját, a sok eső pedig apró patakokat formált, hátára kapta a tavirózsát, és egészen idáig hozta. Nagyon megrémültek, és kétségbeestek, hogy hogyan tudnának hazajutni. Gréta, ti a Fenyveshez tartotok, ugye? Igen, mi odamegyünk! – mondta Gréta lelkesen – majd mi hazavisszük Zsófit és Tamást! Halljátok ezt? Végre hazamehettek! Gréta, tényleg el tudsz vinni minket a Tavirózsák birodalmába? – kérdezte Zsófi hüppögve. 3
Hát persze! Mindjárt szólok a szüleimnek, hogy induljunk!
Gréta szülei lejjebb ültek a patak partján, élvezték a napsütést és elmélyülten beszélgettek. Zsófi indulás előtt ellátta Grétát jótanácsokkal, hogy a tavirózsában legyen víz, amíg felérnek a Fenyvesbe, mert ők vízi tündérek, és szükségük van vízre. Egyre bátrabbak lettek, ahogy látták Gréta jóságát. Már Tamás is előbújt a szirmok közül, annyit imádkoztak, hogy hazajussanak valahogy! És most valóra válik az álmuk!
Kisfiú János! Gyere indulunk! – a kutya búcsúzóul megnyalta Gréta arcát, hideg orrpárnáját odatolta Zsófihoz és Tamáshoz, hiányozni fognak neki a vízi tündérek, akiket mindig meglátogatott, amióta felfedezte, hogy itt rekedtek, de örült is, hogy végre hazatérhetnek.
Csaholva, vidáman futott fel a patak partján, a gazdáját kereste. Boldog volt, hogy a barátai ismét tudnak örülni és nevetni.
Gréta, mit találtál? – kérdezte az édesapja. Egy tavirózsát. Szeretném visszavinni a tóba, ahova való!
Édesapja elámult a kislányán, el nem tudta képzelni, hogy Gréta honnan tudhatja, hogy a tavirózsa a tóban a legboldogabb? 4
Természetesen magunkkal visszük és megkeressük az otthonát! – felelte büszkén az édesapa.
Gréta megörült és Zsófira és Tamásra kacsintott, akik kiültek a tavirózsa szélére, hogy lássák az utat, s a Fenyvest. Egészen pici koruk óta ott nevelkedtek a Tavirózsák Birodalmában, most, hogy elillant a félelem, mert tudták, hogy biztonságban hazaérkeznek, kíváncsiak lettek a nagyvilágra. Útközben elmesélték Grétának, hogy milyen sok vízi tündér létezik, és, hogy milyen boldogan élnek a Fenyvesben. Egész nap táncolnak és kergetőznek, lubickolnak a vízben. Gréta csodálattal hallgatta, hogy a vízi tündéreknek milyen csodálatos életük van és, hogy mennyire szeretik a vizet! Ő is mennyire szeretett volna egy tavirózsában lakni! Ahogy a Fenyves felé haladtak, a határában egy fa hajolt eléjük.
Fenyves Marika vagyok, az erdő Jótündére. Gréta rámosolygott Marika jóságos arcára. – Csak akkor láthatod a Tavirózsák Birodalmát, ha megmártózol a tündércseppekben. – mondta a fenyves.
Gréta bólogatni kezdett, miközben édesapja azt vizsgálta, hogyan kerülhetnék ki a fenyvest. 5
Azt hitte, hogy az elmúlt hetek viharos időjárása miatt hajlott meg a fa. Fenyves Marika megrázta gyönyörű zöld ágait, s harmatcseppek hullottak Grétára, minden cseppben szivárvány táncolt az erdő szellemével. Örömmel hullottak Grétára és varázsoltak rá egy különleges erdei köpenyt.
Most már könnyen megtalálod a Tavirózsák Birodalmát, az erdő majd vezet téged. – mondta Marika. – Nagyon örülünk a látogatásodnak, és annak, hogy segítesz Zsófinak és Tamásnak hazatalálni.
Azzal Fenyves Marika kiegyenesedett, s engedte a családot továbbhaladni az útjukon. Gréta szülei örültek az eléjük táruló ösvénynek, biztosak voltak benne, hogy az eső súlya alatt hajlott meg a fenyves, és miután apró záporként elengedte a cseppeket, újra büszkén állhatott az erdő szélén. A Fenyvesben könnyedén és hamar megtalálták a tavat, ahol Zsófi és Tamás laktak. Nagy volt az öröm, az erdő hírül adta a vízi tündéreknek, hogy a vízi hercegnő és a vízi herceg hazaérkeznek, és hogy emberek hozzák őket! Gréta csodálattal nézte a tavat, amit fák szegélyeztek, tavirózsák úsztak a felszínén, a parton virágok és moha díszítették a Tavirózsák birodalmát. Gyönyörű és varázslatos hely volt. 6
Gréta átnyújtotta édesanyjának a tavirózsát, búcsúzóul beleszagolt a virágba, hogy Zsófi és Tamás megérinthessék az arcát. Köszönjük Gréta, hogy hazahoztál minket! – mondta Tamás vízi herceg, aki olyan boldog volt, hogy nemsokára láthatja családját. Igen, köszönjük Gréta! Gyertek el legközelebb is hozzánk, kérlek! – mondta Zsófi vízi hercegnő, akinek könnyes lett a szeme a búcsútól. Gréta édesanyja a tó felé indult, Gréta pedig integetett a tündéreknek. Óvatosan a tó vízére helyezte a tavirózsát, s a víz fodrozódni kezdett, s a tavirózsák megindultak egymás felé. A vízi tündérek játékos örömtáncba kezdtek, s boldogan üdvözölték a két elkóborolt vízi tündért. Gréta boldogan figyelte a Tavirózsák Birodalmát.
Én is szeretnék egy tavirózsát, de én akkorát, hogy beleférjek! – mondta Gréta a szüleinek.
Az erdőben tett kirándulás után Gréta elfáradt, a délutáni alváshoz mese sem kellett, lehunyta a szemét, és újra Zsófival és Tamással játszott.
7
Mikor felébredt, a legnagyobb meglepetésére a szoba közepén egy kartonból kivágott tavirózsa állt. A szülei csináltak neki egy igazi tavirózsát! Gréta felkacagott örömében. És két baba ült a tavirózsán.
Zsófi és Tamás! – ölelte a babákat Gréta magához, és beült a tavirózsa közepébe.
A szülei könnyes szemmel figyelték, hogy milyen boldog lett kislányuk egy kartonpapírból kivágott rózsától! Gréta örömében körbetáncolta a rózsát, pörgött, és közben ezt kiáltotta:
A Tavirózsák Birodalmában lakunk mi is!
Aztán odaszaladt a szüleihez és átölelte őket. Nagyon boldog volt, hogy részese lehet ennek a varázslatos világnak minden nap, és, hogy neki is van saját vízi hercegnője és vízi hercege! Egymás kezét fogva körbetáncolták a vízirózsát és nagyokat nevettek, mert a kirándulás varázslatot hozott a nappaliba.
VÉGE
