Katherine Stone: Illúziók
Saint Jean-Cap-Ferrat, Franciaország 1959. november 11. Itt a második is, ikrek... Ezek voltak az utolsó szavak, amelyeket Claudia Green hallott, mielõtt elvesztette a z eszméletét és ezek jutottak eszébe legelõször, amikor magához tért. A villa hálószobájában találta magát, ugyanott, ahol a szülését levezették. A helyiséget eg aranysárga fénye világította be lágyan. Ahogy Claudia végigjártatta világoskék szemét az á lózó zugokon, látta, hogy mialatt az éteres vattának köszönhetõen aludt, gondos kezek a ter nemrégiben lezajlott csodálatos drámájának minden nyomát eltüntették. A hálószobában semmi lt a történteknek; õt magát is megmosdatták, és átöltöztették egy tiszta pamuthálóingbe. Vajon mennyi idõt töltött mély kábulatban? Amikor kipillantott az ablakon, rájött, hogy alig néhány óra telhetett el. Az elsõ kisbaba, egy egészséges kisfiú, aki erõteljes sírással jelentette be érkezését, nem sokkal éjfél utá . A holdtalan téli égbolt még most is tintafekete volt, de amikor kelet felé, a horizont ra esett Claudia pillantása, látta, hogy közeledik a hajnal, aranyszínû ujjai már végigsimí az éjszaka köntösének szegélyét. Claudia szívbõl remélte, hogy ragyogóan szép nap fogadja majd mosolygó köszöntéssel újszülö Az álmodozást hirtelen prózai hang zavarta meg: a hálószoba ajtaja kinyílt, és valaki kopog nélkül belépett. Persze miért is kopogna Victor Kincaid? Az élet legmeghittebb pillanatait úgyis megosz totta már ezzel a sötét hajú férfival, aki azonban minden más tekintetben gyakorlatilag vad degen a számára. Õ és Victor Kincaid két új életet teremtettek; a férfi jelen volt a szülés - Nemsokára indulunk - mondta Victor a megszokott udvarias és hûvös hangján. Csak ezután ju ott eszébe, hogy megkérdezze: - Hogy érzed magad? - Nagyon jól, köszönöm. A kicsik elég erõsek az utazáshoz? - A kicsik? - visszhangozta Victor meglepetten. - Csak egy kisbaba van, Claudia. - Dehogyis - tiltakozott határozottan Claudia, egyenesen a szigorú szemekbe nézve. - E gészen biztos vagyok benne, hogy ikrek voltak! A férfi egy pillanatra megenyhült, és egy sóhajjal beismerte: - Igen, született egy második baba is, szintén fiú. Az orvos elõre megmondta, hogy nem fog életben maradni. Azért is alt attak el, reméltük, hogy nem fogsz emlékezni rá. - Értem - mondta halkan Claudia. - Hol van most? - Õt is magunkkal visszük - hazudta Victor szemrebbenés nélkül. Aztán megnyugtatta Claudiát Rachel és én nagyon szép és békés helyen fogjuk eltemetni. - Köszönöm - suttogta Claudia. A szomorúság, ami hirtelen elárasztotta a halott kisbaba mia t, sokkal mélyebb volt, mint amit azért érzett, hogy az egészségeset sem láthatja soha. Tud a, hogy a kisfiának nagyon boldog élete lesz, de arra vágyott, bárcsak mindkettõnek része l hetett volna benne. - Nem felejted el, miben állapodtunk meg? - emlékeztette Victor Claudiát, a szomorúságtól e felhõzött kék szemekbe nézve. A hangja jéghideg volt, és a mondat nem is kérdésnek, hanem p snak hangzott. Nem felejted el, miben állapodtunk meg! - Nem - felelte Claudia, felocsúdva az éles hangra -, nem felejtem el. Soha nem fogo m elmondani senkinek, és nem próbálom megkeresni a fiamat. - Helyes. - A halkan kiejtett egyetlen szóban fenyegetés csengett, mintha valami ki nem mondott, sõt kimondhatatlan következménnyel járna, ha megszegné a megegyezést. Amikor ictor meggyõzõdött róla, hogy Claudia pontosan megértette, mirõl van szó, kifogástalan sza belsõ zsebébõl elõhúzott egy hosszúkás, fehér borítékot. - Itt a repülõjegyed, készpénz az utazásra, és egy bostoni bankba szóló csekk-könyv. Claudia átvette a borítékot, de nem nyitotta ki. Tudta, hogy biztosan benne van a bost oni repülõjegy - magától értetõdõen elsõ osztályra szóló -, és annyi pénz, amennyit még soh Az összeg, amit elhelyeztek a nevére a bankszámlán, bizonyára egy kisebb vagyon, ahogy Vic tor megígérte. Claudia mereven nézte a makulátlan fehér borítékot, és hirtelen erõs késztet ogy visszaadja. Nem akarta felrúgni az egyezséget. Azzal, hogy lemond a fiáról, akkora ajándékot ad Victorn k és Rachelnek, amekkorát csak lehetséges. De az ajánlatát azért tette, mert segíteni akart kik, és nem a pénzért; teljes önzetlenséggel csak arra vágyott, hogy enyhítsen a szomorúság t Rachel Kincaid szemében látott. Victor soha nem értette meg, hogy a pénz a számára nem je ent semmit - vagy talán csak nem akarta megérteni, hogy ne keveredjen érzelmi adósságba ve
le szemben. A pénzösszeget Victor jelölte meg. Ha most visszaadná neki ezt a vagyont, hiába próbálná elmagyarázni, hogy nem az ígéretét ak sszavonni, pusztán csak a fizetségre nem tart igényt. Victor nem értené, és Rachellel egész et abban a félelemben élnék le, hogy õ egy nap felbukkanhat, és visszakövetelheti a fiát. A boríték tehát Claudia kezében maradt, végül felemelte róla a tekintetét, és a férfi sötét - Felvettem egy ápolónõt, aki itt marad melletted, amíg lábadozol - folytatta Vitor. - Fra ncescának hívják. ó úgy tudja, azért viszem a gyereket Amerikába, mert sürgõs orvosi beavat an szükség, és amint megerõsödsz, te is utánunk jössz. Claudia egy komoly bólintással vette tudomásul a közlést. Aztán, mivel megérezte, hogy Vict ak már nagyon mehetnékje van, és mert maga is zavarban volt az idegen férfi jelenlétében, h lkan annyit mondott: - Hát akkor, isten veled. - Isten veled, Claudia. Claudia némán nézett a férfi után, és csak a szívében suttogta: Szeressétek õt, Victor. Sze yeztessétek, éreztessétek vele, hogy fontos és drága nektek Az érzelmek áradata, mely az ajkain nem talált utat, könnyekben tört elõ. Könnyes szemét e otta az ajtóról, ahol Victor Kincaid örökre eltûnt, és ismét kinézett az ablakon. Az égbolt tálytisztán ragyogott, a Földközi-tenger kékje szikrázott, és az egész arany-kék képet az a virágzó mályvaszínû bougainvillea fogta keretbe. Verõfényes nap köszöntötte a kisfiát, ahogy remélte. A könnyei lassan elapadtak, kitisztult a világ, és békesség töltötte el a szívét. A kisfiát szeretni fogják, és nagyon jó dolga lesz. Efelõl nem volt semmi kétsége. Igaz, Vi r vele mindig nagyon hûvös és távolságtartó volt; csak pénzt adott neki, érzelmeket soha. D az elsõ pillanattól kezdve látta sötét szemében, hogy nagyon akarja ezt a kisbabát. Az elsõ pillanat... alig tizenegy hónapja, egy Los Angeles-i kórházban, karácsony másnapján
Claudia önkéntes kisegítõként dolgozott a kórházban, ahol nála odaadóbb és megbízhatóbb ápo ha. Amikor a fõnõvér nem akart belegyezni, hogy a karácsonyi ünnepek alatt mindennap bent legyen, Claudia meggyõzte róla, hogy õ nagyon szeret ott lenni, és a családja szívvel-lélek támogatja azt a törekvését, hogy orvos legyen, és megértik, ha távol lesz az ünnepek alatt Az igaz is volt, hogy nagyon szeretett a kórházban lenni. Valójában ez volt az egyetlen hely, ahol Claudia Green valaha is otthon érezte magát. Itt biztonságban volt, és áthatott a az a tudat, hogy szükség van rá. Középiskolás kisegítõként persze csak a legegyszerûbb fe bízták rá: tolókocsis betegeknek segített, vizeskancsókat cserélgetett ki az éjjeliszekrén az ágyhoz vitte a betegeknek küldött virágcsokrokat. De igazán amiatt érezte, hogy szükség amit nem megbízásból, hanem ösztönösen csinált: vigasztaló mosolyokat osztogatott, bölcs s , amelyek meghazudtolták fiatal korát, és meleg öleléseket, amikor már nem volt mit mondani Igaz volt, hogy szeretett a kórházban lenni. És az is igaz volt, hogy arról álmodozott, eg yszer belõle is orvos lesz. Az azonban már nagyon is távol állt az igazságtól, hogy szeretõ alád állt volna mögötte. Claudiának nem volt családja - vagy legalábbis nem tartottak igény zülöttként egy árvaház lépcsõjén hagyták. A nevét az árvaházban kapta, ahol a keresztnevek sak-csak fordítottak némi figyelmet, de a vezetéknévre már egyáltalán nem. Hiszen a kereszt gy életre szól, a vezetéknév azonbán azonnal megváltozik, ha valaki örökbe fogadja az árva t. Ezért aztán a LosAngeles-i árvaház minden kis lakója színekrõl kapta a vezetéknevét. Ha orábban vagy késõbb teszik le a lépcsõre, Claudia Green helyett lehetett volna akár Claudia Black, Gold, White vagy Brown is a neve. Nem számítottak rá, hogy rajta fog ragadni a Green név, de végül így történt, mert soha nem senki, aki örökbe fogadta volna. Amikor Claudia megszületett, épp dúlt a háború, az emberek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy örökbefogadással bajlódjanak. Amikor pedig véget t a háború, sokaknak saját gyerekük született. Azok, akik nagy ritkán ellátogattak az árvah e fogadandó gyereket keresve, mindig kritikus szemmel végigmérték, aztán mást választottak intha nem lenne érdemes a szeretetre. A szülei is ezért hagyták el, mi másért? És ezért utasította el mindenki. Eleinte vonzónak anyszõke haját, amely dicsfényként ölelte körbe a fejét, de amikor jobban szemügyre vették, kedõ mosoly lehervadt az arcukról, és gyorsan továbbléptek egy másik gyerekhez. Talán a zár a ûzte el õket, a hatalmas kék szemek, amelyekben már hároméves korában is szomorúság sötét máris túl sokat látott ahhoz, hogy vidám és gondtalan legyen. Claudia az iskolában talált menedéket. Nagyon okos volt, és az élet kegyetlen igazságai elõ tudás csodájához menekült. A kórház volt a második otthona. Úgy került oda, hogy meghallot kor az osztálytársai beszélgettek errõl a lehetõségrõl, és hogy ez jól mutathat a felvételi . Claudia soha nem gondolkozott a továbbtanulásról, mindig egyik napról a másikra élt, és n
is azért találta vonzónak az önkéntes kórházi munkát, mert késõbb hasznára lehet, hanem egy azért, mert vágyott rá, hogy másokon segíthessen. A kórházban a félénkségét azonnal legyõzte a túláradó együttérzés. A szomorúság súlyos függ elé ereszkedett, most fellebbent. A múlt kísérteteit elûzte a belülrõl áradó melegség. Cla volt gyõzõdve róla, hogy õt soha senki nem fogja szeretni, de tett egy csodálatos felfedezé t: a szeretet ott él õbenne, és ajándékként át lehet nyújtani. Most még nem tudott mást adn edõknek, mint érzelmi támaszt; de magában megfogadta, hogy egy nap a tehetségével, az eszév a tudásával is segíteni fog az embereken. Claudia karácsony másnapján ismerkedett meg Rachel Kincaiddel, két órával azután, hogy Rach elvetélte az ötödik magzatát. Egy kancsó vízzel lépett be a szobájába, de amikor meglátta a kvõ fiatal nõt, azt kívánta, bárcsak egy csokor virágot hozott volna. Rachel egyedül volt, arcán mélységes szomorúság ült, látszott rajta, hogy már sírni sem tud. Claudiát azonnal e hullámai, ahogy mindig, ha szenvedést látott. De most sokkal erõsebb volt ez az érzés, min valaha, talán azért, mert a szomorú fiatal nõ annyira hasonlított rá. Feltûnõen kék szeme elymes haja aranyszínben csillogott, és a vonásai is ugyanolyan finomak voltak. Mintha rátalált volna rég elvesztett nõvérére, aki után mindig is vágyott. Claudia az ágya szélén ülve hallgatta végig, amíg Rachel megosztotta vele a bánatát: finom e valójában beteges gyengeség, és az orvosa azt mondta, többé semmiképpen nem lehet gyereke ert a saját életét kockáztatná vele - a férjével épp ezekben a percekben közlik a szomorú i e hogy is mondhatnának le a gyermekáldásról, amikor mind a ketten annyira vágynak egy kisb abára? Claudia épp tapintatosan fel akarta vetni, hogy talán valahol egy árvaházban egy magányos kisgyerek épp arra a szeretetre vágyakozik, amit Racheltõl kaphatna, de mielõtt megszólalh atott volna, nyílt az ajtó, és belépett Victor Kincaid. Claudia nem tudott kiolvasni sem mit a férfi sötét tekintetébõl, de Rachel arcán tisztán látta a fájdalmas mentegetõzést, am a gyermekkel megajándékozni a férjét, örökössel, aki továbbéltetné a terebélyes Kincaid csa Claudia kiment, röviddel azután, hogy Victor megérkezett, de sokáig nem hagyta nyugodni a félelem, amit Rachel arcán látott. És valamikor ezen az éber hánykolódással töltött karác Claudia agyában különös és merész ötlet született, melyet a szíve is jóváhagyott. Akarácsony utáni elsõ nap péntek volt, Victor Kincaid már dolgozott. A munkahelyén, a Tripl Crown filmstúdió impozáns irodájában kereste fel Claudia, hogy elmondja neki a nem minden napi ötletet. Õ és Victor tulajdonképpen nem beszéltek egymással elõzõ nap, úgyhogy most bemutatkozott. M homas Green néven, és azt állította, hogy özvegy, a férje egy éve baleset áldozata lett. So nem lesz szerelmes, jelentette ki halk magabiztossággal, soha többé nem lesz olyan férfi , akivel meg akarná osztani az életét, vagy családot akarna alapítani. A férje halála óta s más nem érdekli, csak az, hogy egy napon orvos lehessen. Claudia elmondta Victornak, hogy nagyon megérintette Rachel szomorúsága, és hogy szeretn e segíteni neki - mindkettõjüknek - azzal, hogy megszüli nekik a kisbabát. Victor Kincaid a Triple Crown stúdió egyik alelnökeként hozzá volt szokva a fantasztikus tö ténetekhez és ötletekhez. Ideje nagy részét azzal töltötte, hogy a forgatókönyvírók és rend hallgatta, akik reménykedtek benne, sikerül meggyõzniük, és megkapják az anyagi támogatást, az elképzeléseik valóra is válhassanak a filmvásznon. Victorban megvolt az az igen értékes ottság, hogy azonnal megérezte, melyik ötlet vihetõ sikerre, és melyik lenne biztos bukás. e azért mindig mindent kifürkészhetetlen nyugalommal hallgatott végig. Akár csapnivaló, aká zenzációs volt az ötlet, amit elõadtak neki, jóképû arcán mindig ugyanaz a szenvtelenség ül Most, miközben ez a fiatal nõ halkan elõadta a hajmeresztõ tervét, Victor arca ugyanolyan szenvtelen maradt, mint mindig. A gondolatai azonban csak úgy száguldoztak, és a szíve h evesen vert. A helyzet úgy állt, hogy valamikor az elkövetkezõ két éven belül õ és Rachel mindenképpen m t hogy ajándékozzák Rachel apját, Bradford Barrington Chase-t egy unokával, akirõl Bradford elhiszi, hogy a saját kék vérébõl származik. Bradford Barrington Chase pusztán elõkelõ születése folytán elvárhatta volna, hogy a sors m ent ezüsttálcán nyújtson át neki - de egyáltalán nem így történt. Ezért aztán Bradford, aki zsgett a kezdeményezõkészség, maga vette a kezébe a'sorsát. Gyerekkorától kezdve két szenvedélye volt: a versenylovak és a mozi. A Kentucky legszebb ré zén fekvõ Barrington Farm örököse megesküdött, hogy harmincéves korára lesz egy versenylova elnyeri a Triple Crown-díjat. Közel is járt hozzá, hogy elérje a célkitûzését két alkalomma lett egy-egy lova, de gyõznie soha nem sikerült. A harmincadik születésnapja elszállt, és n m tudta beváltani a fogadalmát.
Bradford nem ismerte be a vereséget, csak egy kicsit módosított a fogadalmán: egyszer ma jd lesz egy gyõztes lova. Addig is a másik nagy szenvedélyének szenteli magát: filmeket fog csinálni. Bradford Barrington Chase Kentuckyból Hollywoodba költözött, ahol megalapította a Triple C rown stúdiót. Alig néhány év alatt az élre tört, egyik kasszasiker a másik után került ki a ete egyenesbe jött, sikereket aratott, díjakkal halmozták el. Az egyetlen kudarc akkor érte, amikor a felesége életet adott gyermekeiknek: egypetéjû ikrek voltak, és mind a kett y, pedig Bradford fiúra vágyott. Azzal próbálta kárpótolni magát, hogy úgy nevelte Rachelt és Rebeccát, mintha fiúk lennének , hogy rá hasonlítsanak mindenben, legyen meg bennük a rá jellemzõ versenyszellem, kimeríth tetlen energia és lelkesedés. A kislányok külsõleg teljesen egyformák voltak ugyan, de mind n másban szögesen különböztek. Rebecca maga volt a megtestesült magabiztosság, bátorság és viszont bizonytalan volt és törékeny, a saját árnyékától is félt. Minden versengésbõl, ame követelõ apjuk kényszerítette õket, folyton Rebecca került ki gyõztesen, és végül elnyerte at: az apjuk szeretetét, aki még azt is megbocsátotta neki, hogy nem fiúnak született. Bradford Chase a lányai huszonegyedik születésnapján bejelentette az utolsó nagy versenyt, amely elõttük állt, és aminek a célja nem más, mint a Triple Crown stúdió birtoklása. Brad e a fényes születésnapi ünnepségre összegyûlt elegáns vendégsereggel, hogy azt tervezi, tíz isszavonul, és élete hátralévõ részét annak a még mindig nem teljesült vágyának szenteli, h yik versenylova megnyerje a derby-i, a preaknessi és a belmonti lóversenyt. Nyugalom ba vonulása után üzleti birodalma megoszlik a két lánya között - feltéve, ha addig mind a k férjhez mennek, és megajándékozzák unokával. Ha csak egyiküknek sikerül teljesíteni a felt kor õ lesz a kizárólagos tulajdonosa egész Hollywood leghatalmasabb filmstúdiójának. Látszólag úgy tûnt, Bradford Chase most elõször állította a lányait olyan verseny elé, amel elnek is van legalább valami halvány esélye a gyõzelemre. Kettejük közül kétségtelenül belõ anya. Sõt egyenesen csodálatos anya lenne. De mekkora esélye van a félénk és törékeny Rachel Chase-nek, hogy olyan férfi érdeklõdését akit az apja is elfogadna? Bár nem mondta ki, a versenynek ez is feltétele volt. To longanak majd a hozományvadászok, akik készséggel vallanak szerelmet a gazdag örökösnõnek, Bradford azonnal el fogja utasítani. Csak olyan férfit lesz hajlandó elfogadni vejének, aki olyan, amilyen a fia lett volna: dinamikus és tehetséges; aki jól ismeri Hollywoo dot, és képes továbbvinni a Triple Crown stúdió hagyományait. És ha valamelyik lánya olyan választ, aki nem nyeri el a tetszését? Akkor azonnal kitagadja, és a versengésnek vége. Úgy tûnt, Rachel veszíteni fog, sõt el sem tud indulni a versenyben, mert teljesen elképze lhetetlennek látszott, hogy valaha is olyan férfi kérje meg a kezét, aki az apjának is tet szik. Victor Kincaid ekkoriban nyakig elmerült a Paramount stúdió Húshagyó kedd címû filmjének mu iban, úgyhogy nem is hallott Bradford Barrington Chase megdöbbentõ bejelentésérõl. Rebecca kkor már eljegyezte magát Michael Lancasterrel, aki az apja jobbkeze volt, és akivel e gy éve együtt jártak. Így aztán Victor számára nem maradt más lehetõség, mint Rachel - aki n elragadó szépség volt ugyan, mint a nõvére, de törékenysége és visszafogottsága miatt ez olyan szembetûnõ. Rachel halálosan beleszeretett a fekete hajú, sötét szemû, elbûvölõ modorú Victor Kincaidbe mindenki tudta - a lelke mélyén maga Rachel is -, hogy Victort csak az örökség érdekli, a P ramountnál elért sikerei olyan fényesek voltak, hogy Bradford Chase tárt karokkal fogadt a. Szinte már elõre látta, milyen lesz az unokája, aki örökölni fogja az õ pénzügyi zsenial r Kincaid alkotótehetségét. Rachel a nászéjszakájukon meg is fogant, de a harmadik hónap vége elõtt elvesztette a magza ot, éppúgy, mint az utána következõket. Ha Bradford Chase-t meg is indította a lánya helyze nem mutatta. Semmi nem érdekelte, csak hogy megszülessen a Chase-Kincaid unoka. Rebecca ugyanilyen érzéketlenül fogadta a testvére szenvedését, aki iránt mindig is csak me téssel viseltetett. Rebecca és Michael nem is próbálkoztak gyermekkel egészen addig, amiko r már csak két év volt hátra Bradford visszavonulásáig. De szorgalmasan gyakorolunk! - mond gatta tréfásan Rebecca, és kék szemében ott csillogott a rendíthetetlen magabiztosság, ami helben soha nem volt meg. Semmi kétsége nem volt afelõl, hogy neki és Michaelnek nem les znek problémáik ezen a téren, és úgy vélte, amíg nem feltétlenül szükséges, semmi értelme k sú alakját, vagy feláldozni partikkal és utazásokkal zsúfolt, viharos életvitelüket. Rebecc is bejelentette, hogy igényt tart az apja nevére. Akár fiú lesz a kicsi, akár lány, Bradfo d Barrington Lancasternek fogják hívni. Victor Kincaid egész életében csak a konkrét dolgokat szerette - a hatalmat, a gazdagságot
, a hírnevet, a szabadságot -, embereket soha. De törékeny felesége iránt valami furcsa véd ezõ hajlamot érzett. Tudta jól, hogy az orvos figyelmeztetése ellenére Rachel tovább fog pr ozni, hogy megadja a férjének, amire az annyira vágyik, és ami nélkül talán el is hagyja. V or hiába gyötörte máskor oly kreatív agyát, nem talált kielégítõ megoldást a helyzetre. Még titokban elintézett örökbefogadás is számtalan problémát vetne fel. Sok pénzzel talán sike izni a titkot, de a világ minden pénzével sem lehet megoldani, hogy a gyermek a Chase vagy a Kincaid család vonásait viselje magán. Victor nem talált megoldást a dilemmára; és most itt ül az orra elõtt egy fiatal nõ - akár is lehetne Rachelnek és Rebeccának -, aki hajlandó lenne megoldani élete legfontosabb pr oblémáját. Victor szinte azonnal elfogadta az ötletet. Szélsebesen dolgozó agya már a terv lebonyolítá járt. Amint biztossá válik a terhesség, Claudiát elküldi Dél-Franciaországba, valamelyik f isvárosba a Földközi-tenger partjára, egy eldugott villába. Õ és Rachel késõbb utána utazna os évi hathetes európai vakációra, aminek a végén õ egyedül fog hazajönni, és bejelenti az a nyaralás alatt felfedezték, hogy Rachel terhes - már az ötödik hónapban van, jóval túlhal azt az idõpontot, amikor a többi magzatot elvesztette. Az apósának és Rebeccának majd azt m ndja, az tûnt a legbiztosabbnak, ha ottmarad Franciaországban. A Cote d'Azur békés nyuga lma jót fog tenni neki, õ pedig majd visszautazik hozzá, ha közeledik a szülés idõpontja. A lla személyzetének azt mondják, hogy Rachel és Claudia testvérek, és Claudia a felesége, és gen, sikerülnie kell! Sikerülni fog, és senki nem fog sejteni semmit. Victor Kincaid sok filmsztorit hallott már életében, és az értelmi szerzõk általában szinte esett meggyõzõ erõvel adták elõ õket, remélve, hogy a lelkesedésük Victorra is átragad. De reennek, aki a leghajmeresztõbb és a legtöbbet érõ történetet adta elõ, amit valaha is hall csak halk és megnyugtató magabiztosság csengett a hangjában. - És mennyi pénzre gondolt, Mrs.Green? - kérdezte végül Victor rezzenéstelen nyugalommal. Semennyire, gondolta Claudia. Itt nem a pénzrõl van szó. Úgy érezte, neki magának legalább yi haszna származna a tervbõl, mint Rachelnek és Victornak. A legnagyobb ajándékot adhatná nnak a gyermeknek: boldog és szeretettel teli életet. A saját magányos és szeretet nélküli kétségtelen bizonyossággal belévéste a meggyõzõdést, hogy õt soha senki nem fogja szeretni egyetlen módja, hogy gyermeke legyen, aki boldog családban nõhet fel. Claudia nem akart pénzt, de ahogy Victor Kincaid arcába nézett, rögtön látta rajta, hogy ne az az ember, aki hajlandó lenne érzelmi tartozást vállalni bárkivel szemben, és Claudia ne is akarta, hogy akár õ, akár Rachel lekötelezve érezzék magukat. Valami kézzelfogható mege kell kötni. Claudia Green megszabadítja Rachel és Victor Kincaidet életük legsúlyosabb gon jától. Talán õk is segíthetnének rajta. Nem volt szüksége sok pénzre, csak annyira, hogy ne n visszamennie az intézetbe. Kivehetne valahol egy kis szobát, saját otthona lehetne, és dolgozna, amíg összegyûlik annyi pénze, hogy elkezdhesse az orvosi tanulmányait. Claudiának csak erre a kis pénzösszegre lett volna szüksége, hogy szabad lehessen. Míg ezt ogalmazgatta magában, Victor Kincaid megelõzte, és magától felajánlott egy összeget. Claudia feküdt az ágyban, nézte a gyönyörû téli hajnalt, és közben ez az elsõ találkozás já or irodájában, meg az azt követõ napok és éjszakák. Nem volt, nehéz elhitetnie Victorral, hogy elég idõs ahhoz, hogy már özvegy lehessen - a s zemében bújkáló szomorúság és érettség megtette a hatását. A félelmeit pedig elrejtette elõ mekre gondolt, akinek boldogságban és szeretetben lesz része. Egy borzongató pillanatra eszébe jutott a hûvös precizitással kiszámított aktus, aminek ere eképp létrejött az új élet. Aztán felidézte a boldogabb emlékeket a Rachellel töltött ragyo a villában, a meghitt barátságot, ami kialakult köztük, és Rachel meghatott ígéreteit, hogy szívébõl szeretni fogja a kisbabát. A baba most megszületett. Vajon milyen lehet? - tûnõdött Claudia. A haja biztosan hollófek ete, mint Victoré. És a szeme? Claudia szeme nefelejcskék volt, Victoré olyan sötétkék, hogy feketének hatott, meg szürkésnek. Milyen lesz vajon a kisfia, akit soha nem fog látni? Biztosan nagyon o kos, hiszen õ és Victor is az. És ha örökölte az õ jó szívét és Victor tehetségét, Rachel p a maga gyöngédségét... Claudiát valami zaj zökkentette ki az álmodozásból: a behajtóút kavicsai megcsikordultak eg utó kerekei alatt. Most indulnak, ahogy Victor mondta, és Rachel be sem jött elbúcsúzni. T alán attól félt, hogy elbizonytalanodást és kétséget fog látni a szemében, amely annyira ha övére... Nem láttál volna semmi kételyt, Rachel - gondolta Claudia. Csak boldogságot a kisfiú miatt
, aki életben maradt, és szomorúságot a másik miatt, aki meghalt. Amikor elhajtottak mellette, Victor Kincaid egyetlen pillantást sem vetett a kis t emplomra, ahol alig néhány órája, a hideg, sötét éjszakában otthagyta az egyik fiát. Nem volt más választása, így kellett döntenie. Bradford Chase hálásan elfogadja majd a csod ogy unokája született - de azt már túl nehéz lenne elhitetni, hogy a törékeny Rachel ikrekn adott életet. Még ha Bradford elvakultságában el is hinné, Rebecca biztosan nem hagyná szó Mintha valami hatodik érzék irányította volna, szinte ugyanakkor esett teherbe, mint Cl audia. Victor sejtette, hogy mire õ és Rachel hazaérkeznek Los Angelesbe, Rebecca kisb abája már biztosan megszületik. Titokban reménykedett, hogy Bradford Barrington Lancaste r kislány lesz; de tudta, hogy ha Rebeccának fia született, az öreg pátriárka akkor is örül g a másik unokájának, Victor Chase Kincaidnek. Nemigen tehetett mást, az egyik csecsemõt ott kellett hagynia. Victor gyors és érzelemmentes hatékonysággal hajtotta végre a feladatot. Szerencsére Rachel nem volt jelen a szülésnél, Victor tanácsára altatót vett be, és lefeküdt aludni, hogy után kipihenten vehesse gondjaiba a kisbabát, aki, ha minden a várakozások szerint folyik, valamikor az éjszaka fog megszületni. Éjjel kettõre az orvos és a nõvér távoztak is, miután Victor bõkezûen megfizette õket. Külö ott az egyik nõvérnek, aki olyan óvatosan mosdatta meg Claudiát, hogy magához sem tért közb És még nagyobbat az orvosnak, aki beleegyezett, hogy egyszerûen csak aláírja a kitöltetlen születési bizonyítványokat, melyeket Victor majd az Egyesült Államokban fog benyújtani a ke elyre. A két kisfiút megfürdették, és puha takaróba bugyolálták; éjjel kettõkor, amikor Victor meg zorosan egymáshoz simulva, békésen aludtak. Olyan egyformák, mint két tojás - gondolta Victor. De ha nem lettek volna egyformák, akk or sem habozott volna túl sokat, hogy melyiküket tartsa meg. Gyorsan és határozottan kel lett cselekednie, mielõtt Rachel vagy Claudia felébred. Victor Kincaidnek teljesen mindegy volt, melyik kisfiút viszi magával, és melyiket hag yja ott. Bármelyikük alkalmas rá, hogy a Triple Crown stúdió örököse legyen. Victornak nem számított, hogy melyiküket választja. Nagyon is sokat számított azonban az aprócska csecsemõnek, akit Saint-Jean-Cap-Ferrat ki s templomában, az oltár lépcsõjén hagytak ezen a hideg és szuroksötét novemberi éjszakán.
ELSÕ FEJEZET San Francisco 1994. május 14. ASea Witch lágyan ringatózott a hullámokon az elõkelõ Marina Jachtklub kikötõjében. A karcs itorlás kabinjában Chase Carlton épp estélyi ingének gyöngyházgombjaival babrált, amit a fe selyem szmokinggal együtt a kölcsönzõbõl vett ki. Tudatában volt, hogy elõbb-utóbb nem ártana beszerezni egy saját szmokingot. A barátnõi töb e a San Franciscó-i felsõ tízezer legbelsõbb köreibõl kerültek ki. Tetszett nekik a lezser exis farmer, amiben szinte mindig járt, az, hogy nyilvánvalóan nem törõdik a tradíciókkal, nyilvánvalóbban nem hajlandó hagyni, hogy betörjék. De azért szívesen látták szmokingban is Chase Cariton olyan lélegzetelállítóan festett a komoly estélyi öltözetben, mint egy lopako kete párduc; maga a megtestesült elegancia és visszafogott erõ, kecses, vad és megszelidíth tetlen. Ma este az operába készült, az Otello premierjére. Chase örült az elõtte álló estének. Tudt ellemes dolgok várnak rá: a zene varázslata, és utána a szenvedélyes éjszaka Vanessával. Vá indkétféle mámorra, de leginkább arra, hogy végre megszabadulhasson a szörnyûséges látomáso k immár három hónapja könyörtelenül gyötörték. Halál és gonoszság tombolt a látomásaiban; e noszsága, aki a puszta gyönyörûségért gyilkolt. Chase különös pszichikus adottsággal volt megáldva. Bele tudta élni magát az olyan emberek bensõbb gondolataiba, akik beteges gonoszságukban újra és újra öltek, és elõre meg tudta mo , mikor készülnek újra lesújtani. Ezt az adottságát arra használta, hogy a rendõrségnek seg veszélyes sorozatgyilkosok elfogásában. A nõk mindig is akarták Chase Carltont - érzékien vonzó testét, a szürke szemek mélyén pará délyt, a veszélyt, amely a szívének sötét zugaiban rejlett; és a furcsa beleérzõ adottság c zóbbá tette a szemükben. Chase soha nem beszélt a barátnõinek arról az ügyrõl, amin épp dol tólag sem, amikor a gyilkost már elfogták. Még a rendõrséggel és az FBI embereivel is mindig csak annyit közölt, amennyi feltétlenül szükséges volt a nyomozás sike .
A legtöbb dolog, amit megtudott ezekbõl a szörnyûséges lelki utazásokból, elmondhatatlan vo elfelejthetetlen. A soha nem szûnõ belsõ gyötrelem egyre kínozta, és még magányosabbá és e tebbé tette az árván felnõtt Chase Carltont, aki egyedül élte az életét azóta, hogy újszülö g téli éjszakán egy dél-franciaországi kis templom oltárának lépcsõjén hagyták. Chase minden sikeresen megoldott ügy után megfogadta, hogy soha többé nem teszi ki magát a gonosszal való szembesülésnek. Az ígéretét mindig azzal pecsételte meg, hogy pihenésképpen erre szállt, amelynek békés nyugalma gyógyírt jelentett a sebeire; megnyugtatták a hullámok susogó szél és a gitárjának hangjai. Ilyenkor arra gondolt, hogy legszívesebben örökre a t en maradna, csak hajózna és hajózna, míg bele nem vész a tenger végtelenségébe. De aztán a an erõ, amely az életét irányította, mindig visszatérésre kényszerítette - és amikor hazaté már ott várta az újabb gyilkossági ügy. Az áldozatok hozzátartozói mindig olyan kétségbees tak, várták a reménysugarat, hogy végre valaki igazságot szolgáltat... És habár Chase-nek e pokolra szállást jelentett, végül mindig beleegyezett, hogy segít a nyomozásban. Nem várt mit cserébe a segítségért. Egyszer azonban mégis elfogadott egy csodálatos ajándékot: a Sea het, a karcsú, feketére festett, tizenöt méter hosszú vitorlás hajót. Denverben dolgozott egy ügyön; a városban sorozatosan fiatal nõket gyilkolt egy brutális õr , és a rendõrség semmire sem jutott a nyomozásban. Amikor Chase végignézte a szétmarcangolt zatok fényképeit, valami megmozdult benne, és elvállalta, hogy segít. Végül majdnem az életébe került a denveri ügy. Emlékei nem maradtak a halállal való találko anás után sokáig emlékezetkiesésben szenvedett; csak a rendõrök elbeszélésébõl tudta, milye t le a magasban. Chase egy ötödik emeleti teraszon birkózott a gyilkossal, hogy távoltar tsa a kését, melyet a szívébe akart döfni, és eközben mind a ketten lezuhantak. A gyilkos ö letet zuhant, a járdára, de Chase két emelettel lejjebb fennakadt egy kiszögellõ párkányon. koponyája betört, egy hétig nem is tért magához, és csak hosszú hónapok múlva kezdtek lassa n elõbukkanni az emlékek a homályból. Amikor az egyik áldozat édesapja, egy ingatlanokkal foglalkozó, dúsgazdag üzletember megajá dékozta egy ötmillió dolláros csekkel, Chase elõször nem akarta elfogadni. De a lány szülei szkodtak hozzá, és amikor Chase megértette, milyen sokat jelent nekik, hogy tehetnek v alamit, amivel kimutathatják a hálájukat az iránt, aki megtalálta a lányuk gyilkosát, végül fogadta a drága ajándékot. Ebbõl a pénzbõl vásárolta a hajót, a megmaradt összeget pedig megfontoltan biztonságos papí ektette. Aztán, mivel a denveri ügy nemcsak majdnem az életébe került, de lelkét-szellemét elgyötörte, világkörüli hajóútra indult. Már Ausztrália partjainak közelében járt, amikor a atlan erõ újból visszaszólította San Franciscóba, hogy tovább járja a gonosz és a halál útj folytatódjék a rejtélyes várakozás, amely ott élt benne, amióta csak tíz évvel ezelõtt megé e a városba. Maga sem tudta volna megmondani, mire vár. Talán egyszerûen csak az újabb bûnesetekre. Talá erre szánta a sors, ezért élte túl a kegyetlen gyermekkort, hogy hasznossá tegye a tehetsé , a gonosz mûködése iránti hatodik érzékét, még akkor is, ha minden egyes alkalommal, amiko használta ezt a baljós adottságot, mintha maga is meghalt volna egy kicsit. Talán soha nem is lesz más tartalma az életének, mint ez az érzelmileg teljesen kimerítõ bi a gonosszal. Chase azért titokban remélte, hogy több is megadatik neki - nem mintha bárm i oka is lett volna a reményre a szeretetlenül töltött gyerekkor után. De amikor tizenhárom es korában megszökött a nizzai árvaházból, úgy érezte, valami többrõl van szó, nem pusztán ha egy cél felé sietne, mely kárpótolni fogja a korai magányért és szenvedésekért. Az árvaházban Charles-Philippe-nek nevezték el, a két pap után, akik rátaláltak a kis templ an, Saintjean-Cap-Ferratban, és elvitték Nizzába. Amikor azonban Angliába érkezett, angolo sította a nevét Charles Philipre, amit késõbb Chase-re egyszerûsített - mindig tetszett nek ez a név -, és választott hozzá egy jól hangzó vezetéknevet: Carlton, az elegáns cannes-i zálloda után, ahol a filmfesztivál idején a hírességek laknak. Azok a tavaszi hetek mindig varázslatosak voltak a számára, megmagyarázhatatlanul varázsla tosak, mert a filmeket soha nem látta. De valami - a láthatatlan, ellenállhatatlan erõ, amit már olyan jól ismert - odavonzotta, rávette, hogy a büntetést is megkockáztatva kiszök z árvaházból, és autóstoppal megtegye a 40 kilométeres utat Nizzától Cannes-ig. Ácsorgott a ard de la Croisette-en, és lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy ki-be özönlenek a szálloda kapuin a producerek, rendezõk és filmcsillagok, akiknek hús-vér jelenléte sokkal izgatóbba hatott rá, mint amikor a filmvásznon látta õket. Abban a pillanatban, hogy Charles Philip Carlton angol földre tette a lábát, elfogta v alami titokzatos érzés, hogy inkább idetartozik, mint Franciaországba. Mintha megsejtett e volna, hogy a szülei angolul beszéltek, és nem franciául. Gyorsan ráragadt az angol nyel
v, rövid idõn belül a francia akcentus utolsó nyomai is eltûntek a beszédébõl. Rengeteget o tt, mindent, ami csak a kezébe került, mûvelte saját magát, készülve még ismeretlen, de val en már eldõlt jövõjére. Chase tizenöt éves korában szállt elõször tengerre, és tizenkilenc évesen jutott el Ameriká még jobban elfogta az a különös, álomszerû érzés, hogy közeledik az otthonához. Közeledik indig nem talált rá... Aztán huszonnégy éves korában megérkezett San Franciscóba, és egy cs szállt belõle a nyugtalanság, ami addig szüntelenül ûzte. A láthatatlan erõ, amely kormányo st mintha azt parancsolta volna, hogy ne bolyongjon tovább, hanem telepedjen le eb ben a csodálatos öbölparti városban - és várjon. Chase tehát várt. De nem történt semmi, csak a gonosz gyilkosságok látomásai gyötörték. Meg amiért valaha is hinni mert benne, hogy bármit remélhet az élettõl a Saint-jean-Cap-Ferrat -i árvaház egykori lakója, akire soha senkinek nem volt szüksége... Tegnap végre sikerült elfogni a Nob Hill-i késes gyilkost. Ma este beleveti magát Verdi muzsikájába és a szenvedélyes érzéki örömökbe, aztán amilyen gyorsan csak lehet, nekivág eg ak, a Csendes-óceán déli tájai felé. Talán békességet találhat az akvamarinkék, langyos hul elyek a Bora Bora-sziget paradicsomi partjait mossák - egészen addig, míg a láthatatlan erõ megint vissza nem szólítja San Franciscóba. Chase hosszú, mozgékony ujjaival, melyeknek köszönhetõen olyan jó gitárjátékos volt - és ol etõ -, az utolsó gyöngyházgombot készült begombolni, amikor valami arra késztette, hogy a t nyõjére emelje a tekintetét. Épp híreket mondtak. - Hivatalosan is befejezettnek nyilvánították a kutatást a neves filmproducer, Victor C. Kincaid holtteste után. Elhagyott vitorlását két nappal ezelõtt találták meg a Catalina-sz ttõl nyugatra, a fedélzeten gyanús vérnyomokkal. A rendõrség feltételezése szerint Victor K det fejbe ütötte a vitorlarúd, és a vízbe zuhant. Amennyiben a holttest nem kerül elõ, nem et megállapítani, hogy az ütés okozta-e a halálát, vagy eszméletét vesztve a vízbe zuhant, ladt. Kincaid stúdiójának legutóbbi sikerfilmje, a Szerenád alig hat hete több Oscar-díjat nyert. Egy héttel ezelõtt pedig a kentuckyi derbin vehette át az elsõ díjat Nebuló nevû hár kancája gyõzelméért. A Triple Crown stúdió, Hollywood leghatalmasabb filmgyártó cége, melye r Kincaid az unokatestvérével, Bradford Lancasterrel együtt irányított, holnap megemlékezés endez az elhunyt emlékére. A filmvilág legnagyobb csillagai fognak összegyûlni, hogy elbúcs anak kitûnõ kollégájuktól, Victor Kincaidtõl, akit a tragikus baleset nagyon fiatalon, harm ncnégy évesen szólított el az élõk sorából. Miközben a bemondó a hírt olvasta, fényképek jelentek meg a képernyõn. Az elsõn Victor C. K d Sea Goddess nevû vitorlása volt látható, mely szinte hajszálpontos mása volt Chase hajójá csak amíg az övé baljósan fekete, emez hófehér volt. A többi fénykép magát a stúdiótulajdon arca elõkelõ származásról tanúskodott - erõteljes volt, jóképû és arisztokratikus. Aztán b tek arról, ahogy átveszi a legjobb filmért járó Oscar-díjat, majd a derbin a lova által eln t trófeát. Chase döbbenten meredt a képernyõre: a képeken Victor C. Kigcaid volt látható yanakkor õ maga is. Õ is pontosan így festene, ha rövidre vágatná vállig érõ, fekete sörény válná az arcát, amit évek óta sötét szakáll keretezett. Chase nyughatatlan keresésben töltötte élete harmincnégy esztendejét - és most elõször vala alom szállta meg. Megvan, amit keresett. Nem álom, nem puszta illúzió, hanem valóság. A lát atlan erõ, mely ellenállhatatlanul irányította az útját Nizzától San Franciscóig, és aztán ette, hogy várjon, erre a pillanatra készítette elõ, amikor megláthatja az ikertestvére kép kinek a létezésérõl soha nem tudott, de akit mégis egész életében keresett. A mélységes nyugalom azonban hamar elszállt, éppúgy, mint a felcsillanó remény, hogy talán megtalálja a választ a kérdésekre, melyek azóta nyugtalanítják, mióta megtudta, hogy a szül úgy magára hagyták. Mindent szétzúzott benne a felismerés, hogy a hosszú utazás végén megi a más, mint a halál. A testvére, akihez ki tudja, milyen csodálatos kötelékek fûzhették volna, halott. Chase soha életében nem szeretett senkit; de az áldozatok hozzátartozóinak arcán, akiktõl e gadta szerettüket egy gyilkos brutális szeszélye, látta, milyen szörnyû elveszíteni valakit most, habár még soha nem érzett szeretetet, mégis beléhasított a veszteség fájdalma. A fájd rtelen betöltött mindent a bensejében, ahol addig nem lakozott semmi, csak üresség. Csak üresség. A hideg, sötét ûr, amely egész magányos életében egyetlen hû társa volt. Most olna, ha csak ezt érzi, és nem a mindent átható, éles fájdalmat. Chase hosszú ideig képtelen volt megmozdulni, hogy engedelmeskedjen a meglepõen határozo tt belsõ parancsnak. Végül aztán kikapcsolta a televíziót, és feltárcsázta Frank Russel ott . Az elmúlt három hónapban még szombat este is automatikusan a kapitányságon kereste volna lõször a gyilkossági csoport felügyelõjét, de most, hogy a Nob Hill-i ügyet megoldották, Fr
iztosan otthon tölti az estét a családjával. - Itt Chase, Frank. - Á, Chase! - Frank azonnal izgatott lett. Ha Chase Carlton telefonál, az csak gyilk osságot jelenthet. Chase hangja nyugodtan csengett ugyan, dehát mindig nyugodt volt, még akkor is, ha valami baljós és sürgetõ dolgot akart közölni. Valamire készül, Frank Érz te megint ölni fog. De a Nob Hill-i gyilkos rémtetteinek vége. Elkapták az emberüket. Vajo n miért telefonál akkor Chase, a hangjában a halál komorságával? Frank aggódva kérdezte: alami? - Épp most hallottam a hírekben, hogy valaki eltûnt a tengeren, Los Angeles közelében. - E ltûnt... Chase azt hitte, tud majd uralkodni az érzésein, de amit érzett, annyira új és ism retlen volt a számára, hogy túlbecsülte az erejét, és most úgy elszorult a torka, hogy nem ta folytatni. - Kincaid? - kérdezte Frank a hirtelen beállt csendben. - Az a filmes? - Igen - nyögte ki Chase. Aztán megint elhallgatott, viharosan hánykolódó érzéseivel küszkö azért is, hogy megvárja Frank reakcióját. Feltûnt-e neki a hasonlóság Chase Carlton és Vic incaid között? Nem, gondolta Chase, teljesen valószínûtlen. Senkinek nem tûnne fel. A hossz aj és a szakáll elrejti az arisztokratikus vonásokat. Amikor Frank nem mondott semmit , folytatta: - Szeretnék beszélni valakivel a Los Angeles-i rendõrségtõl, aki ismeri az ügy részleteit. Ha jól sejtem, a gyilkosságiak kezdtek nyomozni, mielõtt balesetnek nyilvánítot volna. Gondoltam, talán tudnál ajánlani valakit, és elejthetnél egy-két szót az érdekemben - Hát persze, de szerintem téged igazán nem kell bemutatni. Mindenki ismeri a nevedet. Valami megérzésed van Kincaid halálával kapcsolatban? Megérzés. Chase utálta ezt a szót. Egy cirkuszi jósnõhöz illett volna. De maga sem tudott j kifejezést. Nem akadt olyan szó a szótárban, amely pontosan leírta volna, mi történik, ami lelke egy titkos ajtaján át belép a pokolba. - Egyelõre nevezzük csak kíváncsiságnak, Frank. - JóI van. Majd felhívom Jack Shannont. Nem biztos, hogy õ vezette a nyomozást, de azért m indent tudni fog az ügyrõl. A gazdagok és a hírességek köreiben elkövetett gyilkosságokra s lizálódik. Neki ugyan nincsenek olyan megérzései, mint neked, de azért nagyon jól mûködnek ei, rögtön felismeri, ki a gyilkos, ha a szemébe néz. Ami ugyebár elég hasznos adottság egy yan városban, ahol majdnem mindenki színész. - Megpróbálod még ma este felhívni? - Persze, most rögtön. Biztos, hogy el fogom érni, mert õ is épp egy sorozatgyilkossági ügy lgozik, ami rettegésben tartja Los Angelest. Valaki fiatal nõket fojtogat gitárhúrral. J ack tudni fogja, hogy ki vagy, Chase, és szerintem hasznát venné a közremûködésednek. Õ nag tere az olyan gyilkosságok megoldásának, ahol van valami indíték - pénz, szerelem, bosszú a gyilkos meg az áldozat ismerte egymást. De a sorozatgyilkosság, amikor valaki idegen eket gyilkol, válogatás nélkül, ez nem igazán az õ asztala. - Nem tudom, hogy elvállalom-e, Frank, pihennem kell egy kicsit, mielõtt újabb ügybe kez dek. - Jól van, ezt is meg fogom mondani neki. Míg Chase Jack Shannon hadnagy telefonját várta, azon gondolkozott, amit Frank a különbözõ lkosokról mondott - mintha a sorozatgyilkosok által elkövetett tettek motíváció nélküliek l , mintha a pszichopata gyilkosok semmi kontrollal nem rendelkeznének a saját tetteik fölött. Chase Carlton nagyon is jól ismerte azokat, akik újra meg újra ölnek, semmi más okból, csak mert ellenállhatatlanul vonzza õket a gyilkosság gyönyöre. Ez volt az indítékuk. Ami pedig iszámítottságot és az önkontrollt illeti: jéghidegen számítóak voltak, és hûvös önuralom je m az a tüzes indulat, ami a szenvedélyes felindulásból elkövetett gyilkosságokat szüli. És képtelenek lennének rá, hogy fékezzék magukat, a sors rendelése, hogy öljenek? A gyilkosok kiknek a lelkébe úgy belelátott, nagyon is jól tudták, mennyire szörnyû, amit tesznek, mégi tették, egyszerûen mert ezt akarták tenni. A sorozatgyilkosok mentegetõi sokszor azt állítják, õk maguk is áldozatok, azért követik el teiket, mert hiányzik belõlük egy alapvetõ emberi vonás: a lelkiismeret. Egykor talán megvo t bennük az az apró mag, amely ha gondosan táplálják, meggyökerezhetett volna a szívükben. m így történt, mert életük legkritkusabb, korai szakaszában szeretetlen, brutalitással teli jutott nekik osztályrészül. Chase nagyon is jól, elsõ kézbõl ismerte a kegyetlen borzalmakat, amiket egy gyermek els zenvedhet. És tudta, milyen dühöt érezhet az ember a világgal szemben. De azt is tudta, ho gy csak tõle függ a döntés, hogy megfékezi vagy szabadjára engedi-e ezt a dühöt.
2 Jack Shannon vagyok. - A mély zengésû férfihang húsz perccel azután jelentkezett, hogy Fran letette a telefont. - Úgy hallom, Victor Kincaid halálának körülményei érdekelnék. Gondolj gy meggyilkolták? A kertelés nélküli kérdés váratlanul érte Chase-t. De érthetõ volt, hogy a hadnagy rögtön e képp miért is érdekelõdne Chase Cariton az ügy iránt? És valószínûleg így is volt, ezért ér tlan késztetést, hogy felhívja Franket. Ha egyszerûen csak az ikertestvére életérõl szerete lna megtudni egyet-mást - az életérõl és nem a haláláról -, akkor most útban lenne Los Ange hogy részt vegyen a megemlékezésen. A megjelenése nyilván óriási megdöbbenést okozna a ven en. A tömeg szétnyílna, és utat engednének neki. Õ pedig odaléphetne a szüleihez, akik szer el és biztonsággal teli életet is nyújthattak volna neki, de ehelyett eltaszították, és a l egyetlenebb gyerekkorra kárhoztatták. Chase eddig a pillanatig soha nem gondolkozott el rajta, hogyan is játszódna le ez a drámai jelenet, amely elhomályosítaná a Hollywood legjobb forgatókönyvírói által kitalálta tudatalattija vajon azonnal elutasította az ötletet, még mielõtt tudatos elhatározássá for tott volna? Valahol a váratlanul felkavarodott, eddig soha nem ismert érzések mélyén ott r ejlett a halál jól ismert suttogása, a megmagyarázhatatlan, de biztos tudata annak, hogy gyilkosság történt? Chase nem tudta eldönteni. Csak azt tudta, hogy valami arra kényszerít , tudjon meg mindent a testvére haláláról, még mielõtt megjelenne Los Angelesben. - Ön mit gondol, hadnagy úr, gyilkosság volt? - Igen - felelte komolyan Jack. - Én így gondolom és így érzem, de egyelõre tényekkel nem t m alátámasztani. Akár gyilkosság történt, akár nem, a holttest valószínûleg soha nem fog el vizsgálatot már lezárták, hivatalosan is balesetnek nyilvánították a történteket. - Lezárták a vizsgálatot? - Igen. Hacsak nem tudok elõállni valami egészen új bizonyítékkal, nem folytathatom a nyomo t. Victor Kincaidet mindenki szerette és tisztelte. A legtöbben nem örülnének, ha fölöslege otrány övezné a halálát. De ha ön, akinek ekkora a szakmai hírneve, azt mondaná, hogy az az gyilkosság történt, akkor talán meg tudnám gyõzni a fõkapitányt, hogy engedélyezze a nyomoz tását. Elmondjam, hogy mit tudunk eddig, és mi az, ami engem zavar az ügyben? - Persze - felelte Chase, aki életében már annyiszor hallgatta meg egy-egy ügy leírását a n ozóktól. Kényszerítette magát, hogy odafigyeljen élete legfontosabb esetének szomorú részle megacélozta a szívét, hogy végig tudja hallgatni azt, amit egyáltalán nem akart hallani. - Tehát: Victor kedden este hagyta el Marina del Reyt. Senki nem látta kihajózni, de v annak szemtanúk, akik határozottan állítják, hogy a hajója fél tízkor még a kikötõben volt, nem. A hajót csütörtökön délben vették észre, Catalinától nyugatra sodródott a tengeren. A oltak húzva, az üzemanyagtartály kiürült, és a robotpilóta egy olyan útvonalra volt beállít kikötõbõl egyenesen a nyílt óceánra vitt, semmiféle szárazföld nem esett útközbe. - Jack e , aztán komoran folytatta: - Valószínûleg a vitorlarúd fejbe ütötte, és vagy ebbe a sérülés e, vagy eszméletlenül a vízbe zuhant, és megfulladt. A fedélzeten talált bizonyítékok elég tan arra vallanak, hogy a fejsérülés okozta a halálát, ha nem is azonnal. Rengeteg vért tal unk a fedélzeten, úgyhogy valószínûleg ide-oda támolygott, mielõtt lezuhant volna. - Jack m nt elhallgatott, aztán megkérdezte: - Maga is hajózik, ugye? Frank azt mondta, a hajóján t alálhatom meg. - Igen - felelte Chase. Hajózom. Ahogyan õ is. - Nos, én nem nagyon értek hozzá, de valami nem tetszik nekem. Kincaid tapasztalt teng erész volt. Még az Amerikai Kupán is versenyzett. Múlt kedden este igen sûrû köd ereszkedet e, az óceán teljesen nyugodt volt, és meg sem rezzent a szél. - A megszállott hajósok szeretnek a tengeren lenni - szólt közbe Chase -, akár van szél, ak nincs. - Értem én, de attól eltekintve, hogy esetleg a ködben összeütközhetett volna egy másik haj nnél biztonságosabb körülményeket el sem lehetne képzelni. Egyáltalán nem arról van szó, ho harban hánykolódó hajón birkózott volna a vitorlákkal. Hogy lehetséges, hogy ilyen erõvel e a a vitorlarúd? És ha, amint a vérnyomok mutatják, utána még egy darabig a fedélzeten tánto , miért nem feküdt egyszerûen le? Nem ezt tenné ösztönösen egy tapasztalt hajós? - Igen, de... - Chase-ben a józan ész birkózott az érzelmekkel, miközben Jacket hallgatta. Nem akarta elfogadni, hogy a testvére meghalt, még kevésbé, hogy gyilkosság áldozata lett; a hadnagy aggodalmai nem is mutattak egyértelmûen gyilkosságra. Igaz, valóban meglepõ, ho gy egy tapasztalt tengerészt ilyen baleset érjen. És még ha esetleg el is kábította az ütés olyan valaki, aki életében annyi idõt töltött a tengeren, mint Victor Kincaid, tudta voln
a, hogy mit kell tennie. De talán annyira elmélyedt a gondolataiba, vagy úgy elbûvölte a kö óceán misztikus szépsége, hogy megfeledkezett róla, milyen veszélyes a tenger akkor is, ha látszólag teljesen nyugodt. Még amikor mély és békés álomban szenderegni látszik, a szunnya n akkor is hatalmas erõ rejlik, melynek leggyengébb rezzenése is elég, hogy elmozdítsa a v itorlarudat, és a sötét mélységbe lökje a figyelmetlen tengerészt. Tehát könnyen lehet, hogy a testvére halálát baleset okozta, és Chase teljes szívébõl azt k ak így lenne; józan esze azonban, amely annyi hidegvérrel kiszámított gyilkosságot látott m z ellenkezõjét súgta. - És maga szerint hogyan távozott a gyilkos a hajóról? - Egyszerûen a partra úszott. A halottkém a vérnyomok alapján azt állapította meg, hogy ked éjféltájban történhetett a dolog. Ha a gyilkosságot nem sokkal azután követték el, hogy a tott a kikötõbõl, akkor még nem járhattak túl messze. A hajón bõven volt búvárruha. Senki n megmondani, hogy hiányzik-e valami, de ugyanannyi búváröltözéket és ólomövet találtunk. Fen eshetõség, hogy a gyilkos felvette az egyik búvárruhát, az övet a súllyal pedig az áldozatr tte, és úgy lökte a vízbe. Chase lehúnyta a szemét: megjelent elõtte a testvére holtteste, ahogy süllyed lefelé a hull ba, de gyorsan kinyitotta szemét, mert a szörnyûséges kép nagyon nyomasztó volt. - És van még más is - folytatta halkan Jack. - Még rázósabb, mint az eddigi közvetett bizon . - Igen? - Szerintem a felesége nyakig benne van a dologban. Frank Russel azt mondta, Shannon hadnagynak legalább olyan jó érzéke van az olyan esetek hez, amikor a gyilkos és az áldozat jól ismerték egymást, mint nekem a sorozatgyilkosságokh z - futott át Chase fején. - A felesége? - visszhangozta Chase. - Ezt mibõl gondolja? - Azonkívül, hogy egyértelmûen titkol valami fontosat arról, hogy mi történt kedden este, f n furcsa volt a viselkedése a férje eltûnését követõ harminchat órában. Jillian Kincaid tan orlatilag még egyszer sem fordult elõ vele, hogy ne ment volna be az iskolába, de szer dán és csütörtökön beteget jelentett. Ez alatt a két nap alatt senkivel nem beszélt, a rend em értesítette. - Nem jelentette be, hogy a férje eltûnt? És mivel indokolta ezt? - Azt mondta, eszébe sem jutott, hogy tényleg eltûnt. Azt állítja, egyáltalán nem volt szok an, hogy a férje egy rövid kis vitorlázásra indult, aztán csak pár nap múlva keveredett haz Milyen gyakran megtörtént ez Chase-szel is, hogy egyszerûen belefeledkezett a tenger bék ességébe, a varázslatos magányba, mialatt a szívében élõ fájdalmat elcsitította a szél sutt ok lágy moraja. Chase menekülésbõl szállt tengerre, a kínzó lelki sebek miatt. Talán a test e is sebzett volt? Õ is megnyugvást és menedéket keresett a tengeren? - Na és a stúdióban? Ott sem hiányolta senki? - Pénteken feltûnt volna a hiánya, de addig nem. Hacsak nem tartottak valami fontos érte kezletet, vagy épp nem egy filmforgatást ellenõrzött, akkor többnyire otthon dolgozott. Chase elõtt ismét megjelent egy kép: a testvére, ahogy ott áll a fedélzeten, elbûvölve a kö attól, mely körülöleli. Néma nyugalom honol mindenütt - egészen addig, míg az álmos óceán h em ásít, és a vitolrarúd meglendül. Aztán a kétségbeesett fuldoklás, és a magányos halál a . Victor Kincaid kedden éjjel halt meg, és utána napokig nem hiányzott senkinek. Olyan m agányos, észrevétlen halál volt ez, amilyennek Chase a saját halálát képzelte. Nem kellett volna megéreznie a testvére utolsó segélykiáltását? De kedden éjjel még annyira alta a San Franciscó-i gyilkosságsorozat, hogy a legkétségbeesettebb kiáltás sem juthatott olna el hozzá. Azért hiányzott neki a testvére - kedden éjjel is, ahogy egész magányos életében mindig. Mo ez a hiány csak valami megmagyarázhatatlan fájdalom volt a szíve legmélyén. De most már tu , mi ez a hiányérzet, ami immár mindörökre vele marad. Gyászolta a testvére halálát, és min t vele együtt elvesztett; és Chase pontosan megértette, hogy mint az áldozatok hozzátartozó általában, õ is makacsul nem akarja elhinni, hogy gyilkosság történt. Ha már meg kellett h ia a testvérének, hadd legyen baleset, a tenger egy hanyag sóhaja, a tengeré, melyet min d a ketten annyira szerettek, és ne egy nõ gonosz keze legyen benne. Chase kisöpörte a fejébõl a testvére és a tenger képét, és a hadnagy szavait kezdte fontolg ki olyan jól értett a kapzsiságból vagy szenvedélybõl elkövetett gyilkosságokhoz, és elég v nie valakinek a szemébe, és tudta, hogy õ a gyilkos. Nyugodt és határozott hangjából áradt gyõzõdés, hogy Victor Kincaidet meggyilkolták. - Azt mondja, a felesége eltitkol valami fontosat arról az estérõl? - Igen. Azt állítja, nagyon kellemesen elköltötték a vacsorát otthon, Bel Air-i házukban, é
je úgy fél kilenc körül ment el vitorlázni. Nekem valami azt súgja, hogy az a vacsora egyál nem volt olyan kellemes, és az idõpontról sem vagyok meggyõzõdve. Igy estefelé körülbelül az út autóval a kikötõbe, és azt tudjuk, hogy fél tíz elõtt nem érhetett oda. Biztos vagyo , hogy Jillian Kincaid hazudik arról az estérõl, és nem lepne meg, ha a többi sem stimmeln e, amit olyan határozottan állít. - Mint például? - Például, hogy a házasságuk hat éve olyan felhõtlenül boldog volt. - Arról nyilván mások is tudnának, ha problémák lettek volna a házasságukban. - Ha tudják is, senki nem beszél róla. Jilliant foggal, körömmel védelmezi a családja. Az a , Edward Montgomery, köztiszteletnek örvendõ ügyvéd. Amíg folyt a vizsgálat, addig is alig t hajlandó válaszolni a kérdéseimre. Most, hogy hivatalosan lezárták az ügyet, jogi eszközö nyúlni, ha tovább nyomozgatok az elméleteim után. - Õ tudja, hogy maga szerint a lánya ölte meg Kincaidet? - Naná, hogy tudja. Miért is ne tudná? Sõt Jillian is. Mondjuk ki nyíltan: remek indítéka v rá. Mivel gyermekeik nincsenek, a férje halála után hatalmas vagyont örököl - többek közöt od legnagyobb hasznot hajtó filmstúdiójának a felét. - És hogy reagál a vádakra? - Némán és méltósággal. A mostohaanyja plasztikai sebész, ugyanolyan köztiszteletben áll or en, mint a férje az ügyvédek között. Dr. Claudia Montgomery szerint a mostohalányát egyszer okkolták a történtek. - Talán így is van. Lehet, hogy tényleg boldog volt a házasságuk - mormolta Chase, és arra ondolt, hogy kettejük közül legalább a testvérének szép élete lehetett, boldogságot és szer t. - Lehetséges - felelte Jack halkan. - Õszintén szólva, én örülnék a legjobban, ha tévednéne m. Az is épp elég tragikus, hogy valaki harmincnégy évesen meghaljon. Nagyon örülnék, ha le b ez a rövid élet boldog lett volna Chase számára. - Chase? - Igen, ugyanúgy hívták, mint magát. Ez volt a második keresztneve - az anyja vezetékneve u kapta -, és ezt szerette jobban. A nyilvánosság elõtt Victor néven szerepelt, de a családj és a barátai Chase-nek szólították. Ez volt a második keresztneve, és ezt szerette jobban. Egy szédítõ pillanat után Chase reme hangon megkérdezte: - Maga ismerte? - Együtt jártunk középiskolába. Én szegény kis utcagyerek voltam, de nagyon jól tanultam, é töndíjjal bejutottam a Duncanbe, ez egy nagyon elõkelõ gimnázium Beverly Hillsen. Eléggé ki m a többiek közül, és borzasztóan éreztem volna magam, ha nincs Chase Kincaid. Neki köszönh hogy megtaláltam a helyem. - Jack egy pillanatig habozott, aztán hozzátette: - Nem is tudom, miért barátkozott velem, de mindig úgy éreztem, hogy rokonlelkek vagyunk. Habár Ch ase és az unokatestvére, Brad a leggazdagabbak és legkiváltságosabbak közé tartoztak, valah az volt az érzésem, hogy a lelke mélyén Chase is kilógónak érzi magát.. mint én. És ahogyan én is - gondolta Chase. Egész életét kívülállóként élte, elszigetelték a többi e nai, és a láthatatlan erõ, mely ellenállhatatlanul lökte a jövõje felé. Talán a testvére is maga démonaival? Õt is hajtotta valami megmagyarázhatatlan erõ egy álom után? - Bármi volt is az oka, Chase nagyon kedves volt hozzám. Igazi jóbarát volt. - Kis szünet után Jack visszafojtott dühvel tette hozzá: - És ha meggyilkolták, mindenképpen tudni akaro , ki tette. - Ezzel én is így vagyok. - Ezt úgy értsem, magának is az az érzése, hogy gyilkosság volt? - Igen, valamit érzek - felelte Chase, a valósághoz hûen. De bármit érzett is, az teljesen volt: érzelmi vihar, melyet nem lehet lecsöndesíteni, és amely elsöpörte a közömbös nyugalm zavarta éles elméjét, amivel mások szeretteinek a halálát olyan kristálytisztán tudta vizsg e most nem mások szeretteirõl van szó, hanem a saját ikertestvérérõl. Amenynyire Chase meg ta állapítani, ez az érzelmi vihar nem más, mint a szeretet. - De egyelõre nem vagyok benn e egészen biztos, mit súgnak a megérzéseim. Több információra lenne szükségem, minden rendõ és az összes személyes adatra, amit meg tud szerezni róla. - Mire gondol? Mindenre, vágta rá magában azonnal Chase, aki a legapróbb részleteket is mohón tudni akarta a testvérérõl. Ahhoz, hogy megállapítsa, gyilkosság történt-e, nem volt szüksége másra, csak a felvételekr et a rendõrség a hajó fedélzetén készített. A pszichikus kapcsolat mindig a gyilkossal alak
ki, nem az áldozattal. De ezt Jack Shannon nem tudhatta. Senki nem tudta. Chase m indig mindent átvett, amit a rendõrség összegyûjtött, és a családtagok által felajánlott le személyes tárgyakat is, amelyekrõl úgy gondolták, talán segíthetnek a nyomozásban. És habár soha nem segített, Chase mindig alaposan áttanulmányozta a mosolygós családi fényk a hajtincseket, a kislánykori naplókat, és amikor az ügy végén visszaadta õket, mindig úgy , mintha nagy segítségére lettek volna. Chase tudta, hogy most nem várhat ilyesmit a néma nyugalomba burkolózó nõtõl, akinek Jack S annon szerint vér szárad a kezén. A hadnagy azonban, aki Chase barátja volt, nyilván minde nre kész, hogy megoldja Victor Chase Kincaid megrázóan korai halálának rejtélyét. - Szükségem lenne fényképekre, orvosi feljegyzésekre, interjúkra, videofelvételekre. Gondol a helyi tévéállomások és szerkesztõségek sok anyagot tárolnak róla. - Hogyne - felelte Jack. - Még valami? - Elmondana nekem mindent, amit tudott róla? - Persze, nagyon szívesen. - Jack pár pillanatig hallgatott, míg összeszedte a gondolata it. Amikor végül megszólalt, a hangja még mindig komoly volt, de csodálat és tisztelet is c engett benne. - Nagyon figyelemreméltó egyéniség volt. Mindössze huszonegy évesen vette át riple Crown stúdió mûvészeti irányítását. A stúdiót az anyai nagyapja alapította, Bradford Chase. A Triple Crown akkoriban csak egy volt a legnagyobb stúdiók között, de az utóbbi ti zenhárom év alatt a legnagyobbá nõtte ki magát, ami nagyrészt annak köszönhetõ, hogy kizáró nddel végzõdõ, optimista filmeket csinálnak, amikkel óriási közönségsikert értek el. - Szóval ez a Triple Crown specialitása? - Most már igen, de csak mióta Chase átvette az irányítást. A kezdet kezdetén meghozta azt elég kockázatosnak látszó döntést, hogy nem tûri a filmjeiben az erõszakot. Többek között atnak forgatókönyvét is felajánlották neki annak idején, de visszautasította. - Jack kis s tán elgondolkozva tette hozzá: - Azt hiszem, Chase legnagyobb adottsága az volt, hogy mert álmodni. Hogy mert álmodni. Jack Shannon szavai egy ideig még visszhangoztak Chase gondolatai között. Harmincnégy esztendõvel ezelõtt elválasztottak egymástól két ikertestvért. Az egyi odozáshoz volt érzéke, a másiknak a gyilkosságokhoz. Az egyik azzal töltötte az életét, hog osok lelkivilágába élte bele magát, a másik még arra sem volt hajlandó, hogy olyan filmet c jon, amiben gyilkosságról van szó. - Határozott elvei lehettek. - Igen. És aranyat érõ megérzései. Híres volt arról, hogy nem egyszer elutasított olyan fo veket, amelyeket mindenki más szenzációsnak tartott, de késõbb bukás lett belõlük, ugyanakk talanszor elõfordult, hogy sikerfilmet csinált olyan forgatókönyvbõl, ami senkinek nem kel lett. És nemcsak szakmai téren volt ilyen tehetséges. Kiváló muzsikus is volt, nagyon jól g tározott. Még középiskolás korunkban reklámdalokat írt, csak úgy szórakozásból, egyik-másik lett, talán ismeri is õket. Chase hallgatta a hadnagy szavait, és tekintete közben a saját gitárjára kalandozott. Õ is zenész volt, habár neki korántsem szórakozás volt a muzsika, hanem létfeltétel, a lágy dall a éppolyan szüksége volt, mint a tenger idõtlen mormolására. - És a lova - folytatta Jack -, amelyik most nyerte meg a kentuckyi derbit, senki másnak nem kellett. Chasenek elõtte soha nem volt versenylova, és mégis favorit lett belõl e. - Jack kis keserûséggel a hangjában tette hozzá: - A feleségének vásárolta ajándékba. - Maga ismerte Jilliant régebbrõl? - Nem. Miután leérettségiztünk, elváltak az útjaink, többet nem találkoztam Chase-szel. Õ é Stanford egyetemre mentek, és meg Bostonban tanultam jogot. Pár évig ott dolgoztam ügyvédké t, mielõtt a rendõrségi munka mellett döntöttem. Az elmúlt négy évben, mióta itt élek Los A , párszor összefutottam Braddel, de Chase-szel soha. - Na és Brad? Õ és Chase közel álltak egymáshoz? - Mintha csak testvérek lettek volna. Egyébként Brad is osztja az aggodalmaimat, hogy Chase esetleg gyilkosság áldozata lett, de éppolyan határozottan állítja, mint Jillian szül hogy neki nem lehetett hozzá semmi köze. Chase ezt fontolgatta néhány pillanatig, aztán megkérdezte: - Szóval olyanok voltak, mint a testvérek? - Mint egy ikerpár. Ugyanabban az órában jöttek a világra, alig pár perc különbséggel. Ráad nyja, Rebecca, és Chase anyja, Rachel ikrek voltak. És mivel a két apa is hasonló alkatú v olt, a fiúk meglepõen hasonlítottak egymásra. Mind a ketten egykék voltak, úgyhogy sok idõt tek együtt. - És jól kijöttek?
- Nagyon jól, bár elég különbözõ volt az egyéniségük. Chase-ben a tehetsége ellenére mindig bizonytalanság. Bradbõl viszont csak úgy sugárzott a határozottság és a rendíthetetlen önbi Mindenesetre nagyon lesújtotta Chase halála. - És mi a helyzet a család többi tagjával? Chase szülei? Õket is lesújtotta, hogy elvesztették az imádott fiukat? Megfordult-e a fejükben valaha is , hogy vajon mi lehet a másik gyermekükkel? Vagy már elsõ pillantásra tudták, ahogy ránézte csecsemõre, hogy az egyiknek az álmokhoz, a másiknak a gonoszhoz és a sötétséghez lesz érz t taszítottak el? - Chase-nek nem él már más rokona, csak Brad. Mindkettõjük szülei, és a nagyapjuk, Bradford ase is egy tûzesetben haltak meg, tizenhárom évvel ezelõtt. - Tûzeset? - visszhangozta Chase, és végigfutott a hátán a hideg. - Hogyan történt? - Együtt töltötték a hálaadásnapot a Tahoe-tónál, a nyaralójukban. Faház volt, azonnal elte lángok. Valószínûleg a kandallóból kipattanó szikra okozta a tüzet. Brad és Chase épp a ka ték az estét, de a szüleik és a nagyapjuk a házban aludt. - Jack egy pillanatig tétovázott, tán nagyon halkan folytatta. - Ahogy már mondtam, nem találkoztam Chaseszel a középiskolás éveink óta, de azért hallotta e. Három héttel a szülei halála után én is elveszítettem a szüleimet. Épp a karácsonyi bevá közben beültek egy étterembe ebédelni, amikor besétált egy férfi, és minden ok nélkül tüzet vendégekre. Tizenhárom embert megölt, végül agyonlõtte saját magát. Én akkor még Bostonban temre, és nem is hallottam Chase szüleinek haláláról, csak akkor értesültem róla, amikor õ egy nagyon kedves és részvétteli levelet, ami nagyon jólesett. Utána egy darabig még level ztünk, de végül megszakadt a kapcsolat. - Nagyon sajnálom, ami a szüleivel történt - szólt közbe Chase. - Gondolom, ez is befolyáso a döntését, hogy rendõr legyen. - Igen, bár errõl senki nem tud. - Jack senkinek nem beszélt a szülei haláláról. Megtartott agának ezt a tragédiát, pedig a sajtó kapva kapott volna a sztorin. Végre megoldódott volna a rejtély, hogy a tehetséges ügyvédbõl lett gyilkossági nyomozó miért végzi olyan makacs el a munkáját. Jack maga sem tudta igazán, miért osztja meg most a titkát Chase Carltonnal, de az ösztönei azt súgták, megbízhat benne. - Azt hiszem, a szülei halála is közrejátszott hogy Chase úgy elzárkózott attól, hogy bármiféle erõszak szerepeljen a filmjeiben. - Igen, biztosan - mondta Chase, és Jack szavai kavarogtak a fejében: a szüleinek halála ... a szüleim halála. Attól a pillanattól kezdve, hogy a tévében meglátta Victor Kincaid ké entül meg volt gyõzõdve róla, hogy az ikertestvére, és ahogy hallgatta Jack Shannont, egyre erõsödött ez a meggyõzõdés. De hogyan szerezhetne bizonyítékot? A hasonló arcvonások, a zen , a tenger szeretete és az egymást kiegészító érzék a jó és a gonosz iránt még nem volt elé tudni. - Chase szülei nem franciák voltak véletlenül? - Ejha, magának aztán tényleg jók a megérzései! Bár ez talán nem is a legjobb szó. - Szóval franciák voltak? - Nem, de Chase Franciaországban született. - Sokat segítene, ha meg tudná mondani a születése helyét és idejét - mondta Chase, és igye t nyugalmat erõltetni a hangjába. - Máris. Pont itt van a kezem ügyében az aktája. Lássuk csak... Saint-Jean-Cap-Ferratban s zületett, 1959. november 11-én. - November 11-én? - ismételte meg Chase, és remélte, a hangján nem érzõdik a remegés, ami e a. Az esze ugyan örült a bizonyítéknak, de a szívében felszakadtak a régi sebek.
Miután megígérte Jacknek, hogy amint megérkezik az anyag, részletesen át fog tanulmányozni dent, Chase sietõsen véget vetett a beszélgetésnek. Letette a kagylót, amelyet úgy szorítot hogy egész elfehéredett tõle a keze, és leroskadt az ágy szélére. A gondolatai szerteszét s tak, nem is tudta, hogy a Sea Witch luxus kapitányi kabinjában ül, és jó idõbe beletelt, mí smét összpontosítani tudott a fejében örvénylõ gondolatokra. Teljes erõvel rárontott az iga n hasogatva át- meg átjárta egész lényét, feltépve az összes sebet, amelyekrõl már azt hitt hegedtek. Victor Chase Kincaid tehát november 11-én jött a világra, ugyanazon a napon, amikor õt meg találták a templomban, az oltár elõtt. Chase mindig is úgy gondolta, õ maga 10-én születhet vagy talán 9-én. Úgy képzelte, azt remélte, hogy a szülei legalább vívódtak egy kicsit, mie ték volna, hogy lemondanak róla. De most már tudta az igazságot. Néhány órás újszülött lehetett csupán, amikor otthagyták. S s kellett semennyi idõ a szüleinek, hogy elhatározzák, nem érdemes rá, hogy megtartsák... é y szeressék.
3 Te senkiházi gazember...! Chase felkapta a fejét Vanessa halk sziszegésére, belenézett a dühtõl szikrázó, gyönyörû sz gadtan fontolóra vette a szavait. Igen, Vanessának részben igaza van: egész életét úgy élte hogy senkiházinak tartotta magát. Kiskorában, mint minden árva gyerek, sokat fantáziált a szüleirõl. Cap Ferrat elegáns villá többnyire gazdag, jó nevû arisztokrata családok töltötték a nyarakat. Chase soha, egyetlen lanatig sem feltételezte, hogy közéjük tartozna. Úgy döntött, valószínûleg sokkal szerényeb t egyáltalán nem is bánta. A szülei fiatal szerelmesek lehettek, Saint Jeanban laktak, a nyüzsgõ kis halászfaluban, amely a sziklás félsziget egy öblében húzódik meg. Az anyja tal olt vagy virágáruslány, az apja meg halász... Szerették egymást, nagyon szerették, és össze k házasodni... de erre végül nem kerülhetett sor. Egy nap az apja kis halászcsónakja nem té vissza a tengerrõl. Az anyja fiatal volt és szegény, lesújtotta a tragédia, és félt. Ki vád ná, amiért otthagyta újszülött gyermekét a kis templomban? Tudta, hogy ott biztosan rátalál valaki majd a gondjaiba veszi. Aztán még tovább színezte a képzeletbeli történetet: az apja nem is veszett oda a tengeren, ak eltûnt egy idõre. Amint visszatér Saint-Jeanba, újból megkeresi a nõt, akit annyira szer t, és aztán együtt sietnek az árvaházba, hogy magukhoz vegyék elveszett fiukat. Chase-nek ez a képzelõdés segített, hogy elviselje szörnyû gyerekkorát. Elszántan megfogadt gy várni fogja a szüleit, és sokszor csak ebbe a fogadalomba tudott kapaszkodni. De ah ogy teltek-múltak az évek, a valóság mind gyötrelmesebb lett, és a reményei egyre halványul Tizenhárom éves korában úgy érezte, képtelen tovább várni, neki magának kell tennie valamit lszökött az árvaházból, és örökre hátrahagyott minden reményt. Sok nõ sziszegte már dühösen Chase Carlton arcába: Te senkiházi!". Mostanáig mindig úgy go teljesen igazuk is van. De most már tudta, hogy nem egészen. Igenis tartozik valaki hez, gazdag és elõkelõ szülõk gyermeke, akik meg is tarthatták volna, de valamiért nem tett A bensejében dúló viharnak nem volt semmi nyoma szürke szemében. Jéghideg tekintettel mérte g Vanessát, aki kihívó, csillogó aranylamé ruhát viselt. Nem ment el az Operaházba a találk ahogy megígérte. Teljesen megfeledkezett a találkáról, nem is tudta, mennyi idõ szállt el a hogy Jack Shannonnal beszélt. Úgy érezte, mintha egy örökkévalóság telt volna el közben. - Hány óra van? - Majdnem tizenegy. A második szünetig reménykedtem, hogy talán mégiscsak eljössz. Chase felállt az ágyról, ruganyos párduclépteivel Vanessa felé indult, és rámutatott a szmo nadrágjára meg a félig begombolt selyemingre: - Láthatod, megvolt bennem a jószándék - mond lágy, behízelgõ hangon, de minden mentegetõzés nélkül. Szürke szeme egyszerre volt jéghideg - Gyûlöllek - suttogta Vanessa a férfi szemébe nézve, mely egyszerre gúnyolódott és hívogat smét emlékeztette rá, hogy Chase-t soha nem fogja tudni megszelidíteni. Már érezte a simoga , és elöntötte a vágy, még mielõtt a hosszú, vékony ujjak megérintették volna az arcát. Rem lig hallhatóan suttogta: - Gyûlöllek. - Tudom... - felelte Chase, és az ajka megtalálta Vanessa ajkát. Közben gyötrelmesen csak arra gondolt, hogy megérdemli a gyûlöletet, de elhessegette a gondolatot. Nem akart go ndolni semmire. Ma este beleveti magát a gyönyörökbe. És mi lesz holnap? Holnap megkezdõdik az izgatott várakozás, hogy mit fog küldeni Jack Shannon. És ha megérkez k az anyag, akkor végre-valahára megtudhat minden apró részletet a testvérérõl. Azután pedi hét múlva a helyébe lép mint Victor Chase Kincaid... és megpróbálja így kiszedni az igazság a nõbõl, aki talán a gyilkosa volt. Miközben érezte, hogy Vanessa dühe lassan megolvad a szakavatott simogatások alatt, Jill ian Kincaidre gondolt, akit majd ugyanígy a karjában fog tartani. A férjének adja ki magát , aki visszatért a hullámsírból, úgy tesz, mintha csak halvány emlékei lennének a múltjáról emmi arról az estérõl, amikor eltûnt. A karjában fogja tartani a testvére feleségét, és kutató tekintetét a szemébe mélyesztve me mára jutni az igazságnak. Állja-e majd átható, szürke tekintetét annak a férfinak, akirõl a e, hogy sikerült eltennie láb alól? Megborzong-e a bõre, amikor a kísértet szenvedélyes sim tását érzi? Szeretkezni fog a testvére feleségével, a testvére gyilkosával, aki reszketni fog a karjába a félelemtõl meg a vágyakozástól, és végül be fogja vallani, hogy mit tett. Képes lesz-e r en tartsa a dühét, amíg ki nem csalogatja belõle a vallomást? Igen, képes lesz rá. Hiszen egész életében mást sem csinált, mint a dühét fojtotta vissza.
ott, hogy szürke szeme olyan opálos és kifürkészhetetlen legyen, mint a borongós köd az óce amelyben a testvére a halálát lelte. Visszafogja a dühét, és mesterien elcsábítja Jillian Kincaidet, aki félelemtõl és vágytól r fogja vallani neki legsötétebb titkát...
A Bel Air-i villa elegáns nappalijában halkan tizenegyet ütött a Tiffany óra, megtörve a cs et, mely már csaknem félórája rátelepedett a szobára. Csütörtök dél óta virrasztottak itt V idért; közben szombat éjjel lett, és most már szinte biztos volt, hogy végleg eltûnt. A fel azonban továbbra is virrasztott és várt. Jillian Kincaid nem volt egyedül a nappaliban, de a fájdalom láthatatlan fala, mely körülv ette, áthatolhatatlannak látszott. Még azoknak a szeretete sem volt képes áttörni, akik ném llette ültek: Brad, aki mindig inkább testvérének, mint unokatestvérének érezte Chase-t; Ed d, Jillian édesapja, akit soha nem ismert igazán, mígnem egy régi tragédia közel nem hozta t egymáshoz; és Claudia, a mostohaanyja, aki megmentette attól, hogy örökre magával kelljen hordoznia annak a tragédiának az emlékét. Most, hogy egy újabb tragédia sújtotta, Jillian bezárkózott a gyötrelmes hallgatásba. Habár lmúlt két napban Brad, Edward és Claudia felváltva próbálták gyöngéd szavakkal vigasztalni, m tudhatták, hogy Jillian egyáltalán meghallja-e õket. De amikor az óra utolsót ütött, Jill elemelte a fejét, és ahogy hátrahullott a vörösesbarna hajzuhatag, amely addig elrejtette az arcát és smaragdzöld szemét, látták, hogy higgadt és nyugodt. Amikor megszólalt, a hangj szavai is meglepõen nyugodtak voltak. - Késõ van, haza kellene mennetek. - Igen, drágám, ideje lenne lefeküdni - mondta gyöngéden Claudia. - Mi lenne, ha Edward és itt maradnánk nálad ma éjszakára? - Nem fontos - felelte Jillian. - Köszönöm, megleszek. - Jillian... - Jól vagyok, apa - ismételte meg Jillian határozottan. Aztán amikor meglátta a fáradtságot z aggodalmat az apja arcán, akit annyira szeretett, hozzátette: - Rádfér egy jó nagy alvás, a saját ágyadban. - Az bizony mindnyájunkra ránkfér - mondta Claudia, és a tekintetével gyöngéden végigsimíto a férjét, aztán a mostohalányát. Rövid habozás után megkérdezte: - Ugye, nem felejtetted e holnap lesz a megemlékezés a stúdióban? - Persze, tudom. Négykor. - Nem kell eljönnöd, Jillian, ha nem akarsz. - De, elmegyek, apa. - És mi lenne, ha én maradnék itt veled? - kérdezte Brad. - Épp elégszer aludtam már nálato thon érzem magam a vendégszobában. Brad hangjában szomorúság csendült, mert eszébe jutottak a régi szép idõk, amelyek nem térn za már soha. Gyakran átjött, hogy együtt nézzék a Triple Crown legújabb filmjét, aztán pezs eltek, és ilyenkor Chase és Jillian mindig ragaszkodott hozzá, hogy Brad náluk aludjon, és ne kelljen végighajtania a hegy tetején álló villától levezetõ kacskaringós és veszélyes ú Jillian hálásan Bradre pillantott, és arra gondolt, mekkora szerencse, hogy tulajdonképp en nem is hasonlít annyira Chase-re, különben túl nagy fájdalmat okozott volna ránéznie. Mi nki mondogatta, hogy mennyire hasonlítanak egymásra, és messzirõl nézve így is volt: mind a ketten magasak voltak, sötét hajúak, jóképûek, erõsek. De közelebbrõl a különbségek sokkal ltak, mint a hasonlóság: Brad szeme sötétkék volt, majdnem fekete, és nem szürke, mint Chas az ajka mindig kicsit gúnyosan félrehúzódott, soha nem volt komoly; lezserebb és magabizto sabb volt, mint Chase, és nem olyan nyughatatlan. Mivel Jillian nem látott köztük hasonlóságot, fájdalom nélkül tudott Brad szemébe nézni, és solygott, mert tudta, hogy az együtt töltött idõkre gondol. Amikor látta Brad tekintetében, hogy megértette a néma köszönetet, Jillian arca megint elkomorodott és határozott lett. - Nem, Brad, nagyon köszönöm, de ideje, hogy egyedül legyek egy kicsit. Különben sem leszek teljesen egymagam, itt van Annie. - A neve hallatára a vizsla, amely összegömbölyödve feküd Jillian lábánál, felkapta a fejét. Jillian lágyan megsimogatta aranybarna szõrét, aztán bá ollyal körbenézett szeretteinek arcán, akik körülvették, és annyit mondott: - JóI leszek. Miután mindnyájan elmentek, Jillian kisétált Annieval a kertbe, és megállt az illatozó rózs ok között, a csillagos égbolt alatt. A távolban ott sötétlett az óceán, hatalmasan, feketén en. Gondolatait betöltötték a kedd este emlékei. Kristálytisztán látta maga elõtt Chase arcát, akkora megdöbbenés tükrözõdött a szavai hallatán. Elõször mintha el sem hitte volna, amit
ztán harag lobbant a szürke szemekben, amikor megértette, hogy õ mennyire elszánt; majd elö tötte az oly ismerõs nyugtalanság, ami arra késztette, hogy otthagyja ebben a pillanatba n, amikor végre talán megoszthatták volna a szívük legrejtettebb és legfájdalmasabb titkait elyekrõl addig soha nem beszéltek. - Adj nekem még egy esélyt, Jill - mondta Chase. - Hogy tehetném? - kérdezte Jillian, azt remélve, hogy talán Chase tudja rá a választ. De Chase csak kérte: - Gondold meg még egyszer, kérlek, csak még egy kicsit gondolkozz r ajta. - Aztán mielõtt még válaszolhatott volna, a nyughatatlanság, amit annyira ismert a fé jében, és annyira gyûlölt, megint közéjük állt, és megint elszakítota tõle - mindörökre. Ji erõ jelenlétét, még mielõtt meglátta volna Chase szemében, és meghallotta volna a hangjába kell mennem. - Hová mész? - kérdezte Jillian, bár nagyon jól tudta, mi lesz a válasz. Chase természetese hajójához megy, és szokásához híven elszökik a tengerre. - El kell mennem - ismételte meg Chase, és a szemében vihar tombolt. - De ugye megvársz? Kérlek... Megvárod, amíg visszajövök? Akkor majd mindent megbeszélünk. Tényleg beszélgetün Jó lesz így, Jill? Jillian csak hallgatással válaszolt a könyörgésre, hallgatással, mellyel a fájdalmát és düh . Végül Chase, amikor nem kapott más választ, csak némaságot, fogta magát és elment. Jillian állt a kertben a csillagfényes éjszakában, a szeme könnybe lábadt, és azt suttogta a elé: - Én vártalak, Chase, annyira vártalak. Remélem, hogy érezted... és úgy haltál meg, dtad, mennyire szeretlek, bármi történt is köztünk.
- Aggódom Jillian miatt - vallotta be Edward halkan a feleségének. Már ágyban voltak, bren twoodi házukban, és a karjában tartotta Claudiát. - Én azt hiszem, õ sokkal erõsebb, mint gondoljuk. - Na persze, Chase miatt. - Edward nem is titkolta, milyen keserûséget érez a veje iránt . - Erõsnek kellett lennie, hogy elviselje mellette ezt a hat évet. Gondolod, hiba l enne, ha a szemébe mondanám, hogy szerintem sokkal jobb lesz neki nélküle? - Nagy hiba - mondta Claudia halkan, és közben hullámokban söpört végig rajta a fájdalom, a y a fiára gondolt, mindarra, ami lehetett volna, de most már soha nem fog megtörténni. Claudia tudta, hogy el kell titkolnia a bánatát a férfi elõl, aki gyöngéden a karjában tart Sok mindent elmondott Edwardnak a ragyogóan okos, szeretetlen árva kislányról, aki vala ha volt, de soha nem beszélt neki az ikrekrõl, akiket Rachel és Victor Kincaidnek szült, még akkor sem, amikor a sors különös játékaként Jillian megismerkedett Victorral, és beles ett. Claudia feküdt a férfi karjában, akit annyira szeretett, és érezte, hogy egész teste megfes , amikor arra gondol, mennyi szomorúságot okozott a lányának az õ fia. Emlékek villantak fe elõtte - az a réges-régi nap, amikor a ragyogó novemberi hajnal köszöntötte az újszülöttet gság és a szeretet ígéretével. Azon a napon Claudia ünnepélyesen megfogadta Victor Kincaidn hogy soha meg sem fogja próbálni, hogy kapcsolatba lépjen a fiával. Meg is tartotta az ígé etét, még akkor is, amikor Edwarddal kötött házassága révén Los Angelesbe került, nagyon kö z. Mindent elolvasott az újságokban a tehetséges fiatal producerrõl. Ezerszer is megnézte a fé yképeken az arcát, amely éppolyan sötéten volt jóképû, mint az apjáé; és büszkén csodálta a annyi örömet szereztek a mozilátogatóknak. A legkevésbé sem akarta szétzúzni az illúziókat a fia élete alapult, sem megkeseríteni az emlékeit a szüleirõl, akiket olyan tragikus körül k között veszített el. Claudia megfogadta, hogy soha nem tárja fel az igazságot a fia elõtt, de azért a lelke mél yén abban reménykedett, hogy egy nap találkozhat vele. Ami nem is volt puszta vágyálom. Ne m egy alkalom elképzelhetõ volt, amikor a filmstúdió tulajdonos és a jó nevû plasztikai seb zetalálkozhat. Claudia ugyan nem a filmcsillagok megszépítésén fáradozott, hanem leginkább rekekkel foglalkozott, akiknek az arca születési rendellenesség vagy valamilyen balese t miatt eltorzult, de egyáltalán nem tûnt lehetetlennek, hogy egy szép napon Hollywood v alamelyik elegáns jótékonysági vacsoráján Claudia Green Montgomery és Victor Chase Kincaid találkoznak. Azt azonban álmában sem gondolta volna, hogy a visszahúzódó, csöndes fiatal lány, a mostoha , aki egész életét tanári karrierjének akarta szentelni, valaha is össze fog találkozni az Dél-Kalifornia legvonzóbb partijának számító fiatalemberrel - ráadásul a felesége lesz. Egy szikrázóan kék júniusi napon azonban, hat évvel ezelõtt, Jillian felhívta õket, és csak mondott, hogy szeretne valakit bemutatni nekik. Claudia és Edward reménykedve várták, m
ert a hangjában olyan boldogságot hallottak, amilyent még soha. Amikor belépett a nappaliba Victor Chase Kincaid, Claudiának még a szívverése is elállt. De a meglepetése nem is igazán annak szólt, hogy végre találkozhat a fiával, inkább annak, hog z ártatlan és félénk huszonhárom éves tanárnõ és a kápráztatóan sikeres filmstúdiótulajdono t. Jillian és Chase csak egy hete ismerték egymást, de már tudták, hogy amint lehet, össze ognak házasodni. A tiszta öröm, mely Jillian smaragdzöld szemében csillogott, visszatükrözõdött az érzéki sz ben; és Claudia is nagy boldogságot érzett - könnyekkel küszködve ölelte át elõször Jillian indig is saját lányaként szeretett, aztán a fiát, akit még soha nem zárhatott a karjába. Chase és Jillian házassága a legnagyobb boldogságban kezdõdött, és úgy tûnt, ez a boldogság tani. De nem így történt, és ennek Chase volt az oka: szeszélyes hangulatváltásai, melankol s hallgatása. Chase örökölte az apja remek külsejét és alkotótehetségét. De Claudia néha szomorúan és agg vajon nem örökölte-e a magány kísérteteit is, amelyek õt gyötörték, amikor a szíve alatt h dia tudta, hogy a kísérteteket el lehet ûzni. Õt is megváltotta tõlük Edward szerelme. Bárc hase hagyná, hogy Jillian mérhetetlen szerelme is megváltsa õt... De õ ehelyett pazarolta ezt a kincset, néha mintha szándékosan rombolni akart volna, mintha mindenáron be akarná b izonyítani Jilliannek, hogy nem érdemli meg õt. Voltak idõszakok, amikor nagyon boldogok voltak együtt. Minden csupa kápráztató ragyogás vo t ilyenkor, mint amikor a nap áttöri a fekete fellegeket; de aztán ugyanolyan váratlanul megint elkomorodott minden. És most Chase eltûnt, mindörökre. Claudia csak remélni tudta, hogy Jillian találni fog idõv valaki mást, egy boldogabb szerelmet. De Victor Chase Kincaidnek már nem lesz több esély e, nem vár rá újabb szerelem és boldogság, csak a sötétség. - Claudia... - törte meg Edward halkan a hosszú csöndet. Vajon megbántotta Claudiát kegyet len és szívtelen szavaival, azzal, hogy majdnem kimondta, hogy a vejük tragikus halálát sz erencsének tartja? De amikor a felesége szemébe nézett, látta, hogy nem errõl van szó. Csak omorúságot látott benne, és furcsa módon félelmet. - Mi a baj, drágám? Claudia eltûnõdött, vajon mit szólna Edward, ha elmondaná a kérdésre a teljes igazságot: ho a férfi, aki annyi bánatot okozott Jilliannek, az õ fia. Az egész dolog még nagyobb szenv edést hozott neki, mert felidézett benne egy régi tragédiát, aminek köszönhetõen õ és Edwar rkedtek egymással. Claudia még ennyi év után sem tudott szabadulni a kínzó kételytõl, hogy d iránta érzett szerelme tulajdonképpen csak hála, amiért annak idején segített Jillianen. Claudia, aki egész életét azzal az érzéssel élte le, hogy õ nem érdemes a szeretetre, egészen addig, amíg meg nem ismerkedett Edwarddal, nem merte próbára tenni a szerelmét. Ha elmondaná neki az igazságot, képes lenne-e rá, hogy ne agot érezzen Chase-szel szemben, hanem együtt gyászolja vele a fiát? Vagy a szerelmük végét lentené, ha felfedné ezt a különös titkot? Claudia nem tudta eldönteni. Csak azt tudta, hogy nem meri vállalni a kockázatot. - Szoríts magadhoz - mondta végül. Edward még közelebb vonta magához, és védelmezõen a karjába szorította. De Claudia még a me en is érezte baljós jelenlétét a titoknak, amely elválasztja õket, azzal fenyegetve, hogy m ndent tönkretesz.
4 Jack Shannon hadnagy úr keresi, Miss Windsor - szólt fel a biztonsági õr a kaputelefonon . Habár a ház márványborítású elõcsarnokát harminckét emelet választotta el Stephanie luxusla llotta az õr hangjában az izgatottságot. A jóképû rendõrhadnagyot mindenki ismerte Los Ange ben. Az egyszerû kis utcagyerek, aki a bostoni egyetem jogi fakultásán évfolyamelsõként vég t, legendává vált a városban. Az elõkelõ Beacon Hill-i ügyvédi praxisát rejtélyes okokból n cserélõ hadnagy ügyei közül nem egy izgalmasabb volt, mint a legtöbb hollywoodi film. Mindenki azt mondta róla, hogy Jack Shannonnak csalhatatlan hatodik érzéke van a gyilk ossági ügyekhez, könyörtelenül és megvesztegethetetlenül üldözi a bûnözõket. És ugyanilyen misszumokra képtelen volt a nõügyeiben is. A vonzó hadnagyot nagyon is érdekelték a nõk; ez g azonban gazdag és híres barátnõinek egyike sem tudta véglegesen megszerezni magának. Fára tatlan és szenvedélyes volt a szerelemben, de még annál is fáradhatatlanabb és szenvedélyes a munkájában. Nyomozás közben megszállott türelemmel keresgélte a legapróbb nyomokat is; a eri kapcsolataihoz azonban egyáltalán nem volt türelme. Jack Shannon hadnagy legfõbb életcélja az volt, hogy kézre kaparintsa a gyilkosokat, és eb
ben felülmúlhatatlan volt. De ahhoz a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatta, hogy õt is m gkaparintsa valaki. Tehát most ez a férfi keresi, aki egyformán jeges nyugalommal old meg gyilkossági ügyeket, és töri össze a nõi szíveket. Stephanie tudta is, hogy miért akar beszélni vele, de azért ankodott, amiért elõzetes bejelentés nélkül tör rá, különösen most, amikor minden figyelmér e, hogy még egyszer elpróbálja magában, mit fog mondani Jilliannek. - Akkor felmehet, Miss Windsor? kérdezte az õr. - Igen, persze. Küldje fel, kérem. Amíg várta, hogy Jack Shannon betoppanjon, Stephanie igyekezett kisöpörni a fejébõl a gondo atokat Jillianrõl, aki valamikor a barátnõje volt - az egyetlen igazi barátja egész életébe , és felidézte magában a gondosan elõkészített szöveget, amit majd a hadnagynak fog mondani gyszer már elmondott ugyan mindent a rendõrnek, aki kihallgatta, nem sokkal azután, ho gy betelefonált a kapitányságra. A rendõr áhitatos tisztelettel a hangjában meg is jegyezte hogy valószínûleg a hadnagy úr is beszélni akar majd vele. Így hát Stephanie gondosan megf lmazta elõre, mit fog neki mondani. És most itt is van a hadnagy úr", aki még ahhoz sem vette a fáradtságot, hogy elõbb idetel náljon, és megkérdezze, alkalmas-e az idõpont. Stephanie legszívesebben közölte volna vele, gy sajnos most nem ér rá, jöjjön vissza máskor, lehetõleg egy elõre megbeszélt idõpontban, újból bejelentés nélkül állít be, akkor esetleg megint kénytelen lesz elküldeni. De tudta, hogy úgysem mer ilyen pimaszul viselkedni. Így hát, amikor megszólalt a csengõ, Stephanie hûvösen, mégis udvariasan üdvözölte a hadnagyot, és csak beszédes, égszínkék szem . Jól végigmérte a hadnagyot, és remélte, hogy kellõképpen sugárzik a tekintetébõl a megvet - Shannon hadnagy úr... A megvetés mindenesetre csak a hadnagy udvariatlan tolakodásának szólt, a külsejének semmi setre sem. Jack Shannon olyan jóképû volt, mint bármelyik hollywoodi filmsztár, sõt szálfat ete miatt még vonzóbb, és szinte az életnagyságnál is nagyobbnak hatott. A haja sötétbarna az arcát mintha szobrász vésõje faragta volna, erõ, büszkeség és intelligencia sugárzott r szeme pedig könyörtelen és fürkészõ volt. Kifogástalan eleganciával öltözködött, mindig di színekben, amit még ügyvéd korában szokott meg. - Miss Windsor... - felelte Jack ugyanolyan udvariasan. Jeges kék szemében és halvány mosolyában nem utalt rá semmi, hogy rajongója lenne Stephanie ndsornak, a színésznõnek. Pedig az volt. Kivétel nélkül mindig megnézte a nagy népszerûségn rpus Delicti címû sorozat minden epizódját; ha tudta, hogy nem fog hazaérni este tízig, akk r soha nem felejtette el beprogramozni a videomagnóját csütörtök estére. Stephanie egy Cass ndra Ballinger nevû gyilkossági nyomozót játszott a sorozatban, aki akár Jack Shannon nõi m gfelelõje is lehetett volna: szép volt, kemény, csak a hivatásának élõ, intelligens - és na emberi. Stephanie Emmy-díjat nyert az alakításával. Jack számára azonban ez a munka a nyers valóság volt. Amikor elkezdte nézni a sorozatot, arra számított, a szokásos ostobácska holl odi krimi lesz, aminek csak az a rendeltetése, hogy látványos szerepet biztosítson egy hír es színésznõnek. De rövid idõn belül megkedvelte Cassandra Ballinger hadnagyot, ami nagy meglepetésként érte Jack nem számított hasonló meglepetésre, amikor a hadnagyot alakító színésznõvel való talá Stephanie Samantha Windsor végül is csak egy ugyanolyan gazdag nõ, mint a többiek, akik Jack nem jelentéktelen mennyiségû tapasztalata szerint csupa tettetésbõl állnak. Ráadásul anie Windsor még színésznõ is, akinek mestersége a színjáték és a látszatkeltés. Elhatározt g játszadozni vele, de hinni egy pillanatig sem fog neki. Stephanie Windsor most itt állt elõtte, kecses eleganciával. Élõben még gyönyörûbb volt, mi rnyõn. A haja ugyanolyan sötétbarna, mint az övé, de ahogy ráesett a fény, itt-ott bronzosa egcsillant. Az arcán intelligencia és büszkeség ült, és dac, amit Jack eleinte gõgnek gondo a szeme is az övéhez hasonlóan kék volt, de világoskék, mint a nyári égbolt. Amikor a gõgös és megvetõ tekintet összetalálkozott az övével, valami futó árnyékot fedezet , sebezhetõséget - kis felhõt a ragyogó kék égbolton. Jack néha látta ezt a meglepõ elbizon dást Cassandra Ballinger tekintetében is. A filmbéli hadnagy figurájához illett is, emberi vé és árnyaltabbá tette; a színésznõben viszont bosszantónak, hamisnak találta. Mintha le a yverezni azzal, hogy sebezhetõnek tetteti magát. Jack Shannont azonban nem lehetett lefegyverezni, inkább csak felingerelte a dolog . Leplezte azonban az ingerültségét, és barátságosan azt mondta: - Elnézést kérek, amiért n náltam ide elõbb, de épp erre jártam, és gondoltam, felugrom. Nagyon hálás vagyok, amiért f tt. - Semmiség - mormolta automatikusan Stephanie. A gondolkodás nélkül kiejtett közhely lehetõ
et adott rá, hogy közben elõkészítse a következõ mondatot. - Már elmondtam a kollégájának m t tudok. - Igen - felelte Jack, és újból elöntötte az ingerültség a nõ gõgös merevsége és kimért, sz a miatt. Engedte, hogy egy egész kicsit felszínre is törjön ez a bosszúság, majd elmosolyod tt. - Csak gondoltam, zokon venné, ha személyesen nem hallgatnám ki. Jack arra számított, Stephanie-t dühíteni fogja az évõdõ hang, de õ nem sértõdött meg. A ra megcsillant, és a gyönyörû ajkakon mosoly futott át, ami akarata ellenére mégiscsak lefegyv zte Jacket. Azon kapta magát, hogy alig várja, hogy Stephanie szóban is elmondja, mit jelentett a váratlan mosoly. De amikor a szemébe pillantott, a szikrák már eltûntek, és megint csak seb zhetõséget látott benne, és hirtelen ugyanolyan zavartnak meg bizonytalannak érezte magát, milyennek Stephanie is tûnt. Lehetséges lenne, hogy mégsem színjáték ez a sebezhetõség? Jack érezte, hogy Stephanie zavarba jött fürkészõ tekintetétõl, úgyhogy inkább végigpillant szabású, fekete-fehér kosztümjén, amely ugyanolyan ünnepélyes volt, mint az õ öltözéke. - Rosszkor jöttem? - kérdezte, ismét Stephanie szemébe nézve. - Készül valahova? A kérdésre igazán nem volt nehéz válaszolni, és tolakodó sem volt, Stephanie mégis habozott két pillanatig, mielõtt felelt volna. - Úgy fél óra múlva kell indulnom - mondta kimérten. - Addig beszélgethetünk. - Nagyszerû. - Jack elmosolyodott, kedvesen, és egyáltalán nem gúnyosan. Maga is meglepõdöt ajta, hogy miért érez ilyen erõs késztetést, hogy kedves legyen ehhez a nõhöz. - Köszönöm. - Kérem - felelte Stephanie. Aztán elfordult, és átvezette a hadnagyot a nappaliba, mely barackrózsaszín és krémszínû ká és függönyökkel, otthonos melegséggel volt berendezve. Gyönyörû kilátás nyílt nyugat felé, és az óceánra. Jack megvárta, amíg Stephanie leül, aztán elõvett a zakója zsebébõl egy kis elybe fel volt jegyezve minden lényeges dolog a vallomásból, amit Stephanie csütörtök délut tt a kapitányságon, tizennyolc órával azután, hogy felfedezték a Gitárhúros Fojtogató legúj ak, Janine Raleighnak a holttestét, és negyven órával a brutális gyilkosság után, amely a h ttkém szerint kedd este kilenc és tíz óra között történhetett. Amikor Stephanie csütörtökön kapitányságra, hogy bejelentse, kedden este együtt vacsorázott Janine-nel, Jack egyik kollégájával beszélt; a hadnagy néhány perccel azelõtt i el Marina del Reybe, hogy Victor Chase Kincaid eltûnésének ügyében nyomozzon. - Akkor lássuk - kezdte Jack, és a jegyzeteibe pillantott, bár betéve tudta, mi áll bennük. - Tehát ön és Miss Raleigh együtt vacsoráztak a Chart House nevû étteremben, Malibuban. - F ett a noteszbõl, Stephanie kissé aggódó arcába. - Megkérdezhetem, hogy miért? - Hogy miért? - visszhangozta Stephanie. Ez is jó módszer volt arra, hogy idõt nyerjen, és felkészülhessen a válaszára. Tulajdonképpen gyorsan tolult az ajkára a bõbeszédû válasz t mentek oda, a sirályok miatt, amelyek vidám szabadsággal szárnyalnak a magasban, a hul lámok moraja és a fodrozódó fekete víztükrön csillogó ezüstös holdfény kedvéért... De Steph glalta hosszú és ékesszóló mondanivalóját egy tömör és könnyen elmondható mondatba: - Mert ra. Jack elmosolyodott. Õ is ezért szerette a Chart House éttermet. Aztán pontosította a kérdés Úgy értettem, miért vacsoráztak együtt aznap este? Közeli barátok voltak? - Barátok? - visszhangozta megint Stephanie. Amikor elkészült a válasszal, azt felelte: - Nem. Inkább kollégák voltunk, mint barátok. - Miért vacsoráztak együtt kedden? - Fontos ez? - Egy gyilkossági ügyben minden fontos lehet - felelte halkan Jack, aztán még halkabban hozzátette: - Ezt Ballinger hadnagynak igazán tudnia kell. Stephanie gyönyörû kék szemében meglepetés látszott a gyöngéd hang hallatán, aztán elgondol ekintete, ahogy fontolgatta a választ. Végül azt mondta: - Janine egy szereprõl akart be szélni velem, amit felajánlottak neki. - Milyen szereprõl? - Egy gyilkossági ügyben minden fontos ugyan, de Jack kíváncsiságát leg b az piszkálta, miért tétovázik annyit Stephanie, és miért fogalmazgatja a válaszait olyan tûnõ gondossággal. Játszik vele? Csak úgy tesz, mintha tudna valami fontosat, amit nem aka r elmondani? Jack elkomolyodott, és már korántsem gyöngéd hangon megismételte: - Egy gyilko sági ügyben minden fontos lehet. - Aztán célzatosan hozzátette: - És ön volt az utolsó, aki ta Janine Raleight. Az éles hangra viharfelhõk gyülekeztek a kék szemekben: düh, bosszúság és bizonytalanság. J a választ, amely remélhetõleg ugyanolyan õszinte lesz, mint ezek az érzések. A viharfelhõk ott sötétlettek ugyan a szemében, de Stephanie lecsendesítette a dühét, mielõ
szolt volna, és halkan kiigazította a hadnagyot: - Én voltam az utolsó elõtti, aki élve lát hadnagy úr. Jacknek tetszett a válasz. A megjegyzése szándékosan provokatív volt - és sikerült is provo a -, de Stephanie nem engedte, hogy a meggondolatalan szavak áradata utat törjön gyönyörû a kain. A hadnagy provokáló megjegyzésének csak az volt a célja, hogy kicsalogassa a részlete et Stephanie-ból, egyáltalán nem arról volt szó, hogy bármivel is gyanúsítaná. Bár szexuáli mi nem mutatott, meg volt róla gyõzõdve, hogy mint gyakorlatilag minden sorozatgyilkos , a Gitárhúros Fojtogató is férfi. Ezenkívül Jack azt is pontosan tudta, hogy Stephanie Win sornak megdönthetetlen alibije van, legalábbis az öt kedd este közül az egyikre, amikor a gyilkos lesújtott - ugyanis egész éjjel a Corpus Delicti forgatásán volt. Mosolyogva figyelte Stephanie-t, akit ugyan provokált a kérdés, mégsem vesztette el az önu ralmát, és engedékenyen felelte: - JóI van, legyen az utolsó elõtti. Tehát, milyen szereprõ t szó? - A szív útjainak fõszerepérõl. Jack szeme összeszûkült. A szív útjai forgatását csak jövõ tavasszal akarták elkezdeni, de írtak róla az újságok, a jólértesültek egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy ez lesz a legnag film, amely a Triple Crown stúdióban valaha is készült. Akik olvasták A. K. Smith forgatókö , akinek ez volt az elsõ munkája, azt mondták, rendkívül megragadó történet, amely végre ig nõ érzéseirõl szól. Így tehát A szív útjainak nõalakja pillanatnyilag a legkívánatosabb sz egész Hollywoodban. - És miért akart Janine beszélni magával? - Mert én ajánlottam õt a szerepre. - Kinek ajánlotta? - Brad Lancasternek és Chase Kincaidnek. Ami csak azt jelentheti, hogy elõtte Stephanie-nak ajánlották fel a szerepet, õ azonban visszautasította. Hollywoodban állandóan keringenek a különféle rejtélyes pletykák, amelyek nyire a színészek ügynökei kreálnak, csak hogy az érdeklõdés középpontjában tartsák a sztár igazán talányos rejtély azonban az volt, hogy Stephanie Windsor miért nem játszott még soha mozifilmben. Tévés produkciókban óriási sikereket aratott, és semmi kétség nem volt afelõl, filmvásznon is hódítani tudna, ha akarna. De olyan okokból, amelyeket csak a zárkózott szí tudott, mindig nemet mondott a filmszerepekre - köztük az évtized legígéretesebb szerepére s. Vajon miért? - tûnõdött Jack. Gondolta, hogy hiába kérdezné, Stephanie úgysem árulná el. A l kapcsolatos dolgoknak végképp semmi köze Janine Raleigh meggyilkolásához; és még az üggye csolatos kérdésekre is harapófogóval kell kihúúni belõle a válaszokat. Jack azért remélte, rül feleletet kapnia legalább egy kérdésre, ami nem a gitárhúros üggyel függ össze, hanem a ilkossággal, amely ugyanazon a kedd estén történt. - Jól ismerte Chase Kincaidet? A kérdés nyugtalanná tette Stephanie-t, és szomorúság ült ki az arcára. - Nem - felelte halkan. - Csak egyszer találkoztam vele, úgy két hónappal ezelõtt. - Amikor õ és Brad felajánlották magának A szív útjai fõszerepét? Stephanie bólintott. Egy pillanatnyi hallgatás után megkérdezte: - Óhajt még valamit kérdez a vacsoráról? - Igen - felelte Jack, aki nagyon szerette volna tudni, miért szomorította el ennyir e Stephanie-t egy olyan férfi halála, akit alig ismert. - A feljegyzéseim szerint ön és Ja nine együtt távoztak az étterembõl, fél kilenc körül. - Úgy van - felelte Stephanie azonnal és megkönnyebbülten. Ez legalább olyan kérdés, amire van a gondosan elõre elkészített válasza. - Alig volt forgalom az országúton, úgyhogy még k óra sem volt, amikor Janine-t kiraktam a Santa Monica-i háza elõtt. - És ugye megvárta, amíg bement? - Igen, figyeltem, amíg be nem csukódott mögötte a kapu. - A vallomása szerint nem látott senkit az épület elõcsarnokában és a kapu közelében. Egész os benne? Stephanie kicsit habozott, most nem azért, hogy gondosan megfogalmazza a választ, ha nem hogy újból felidézze maga elõtt a jelenetet, nem feledkezett-e meg valamirõl. Már vagy zázszor megtette ezt az elmúlt néhány napban, de az emlékkép mindig ugyanaz volt: nézte Jan -t, míg be nem csukódott az épület üvegajtaja. Janine visszafordult, és vidáman integetett, egyszer megköszönve, hogy õt ajánlotta élete legnagyobb szerepére, és amiért bátorította, h ja el, és végül, de nem utolsósorban azért is, amiért ilyen kedves, és megvárja, amíg bemeg re semmi szükség a kivilágított és biztonságosan zárt épületben... ahol alig pár perccel ké
meggyilkolták. - Igen, egészen biztos vagyok benne. - Stephanie elgondolkodva félrebillentette a fe jét, amitõl megcsillant a fény a haján, és feltett egy kérdést, amit már a másik rendõrtõl t kérdezni. - Ez ugye azt jelenti, hogy a gyilkos vagy ugyanabban a házban lakik, va gy olyan valaki, akit Janine ismert, és õ engedte be? - Igen, azt hiszem. Bizonyos okokból az az érzésem, az utóbbiról van szó. Nem említette ese g Janine, hogy konfliktusai vannak valakivel? Egy régebbi barátjával, haragos kollégával? - Nem, nem voltak haragosai, se férfiak, se nõk. Az egyetlen férfi, akirõl beszélt, a võleg e volt. Jack komolyan bólintott. Janine võlegénye talált rá a holttestre, amikor szerdán este hazaé New Yorkból. A gyilkosság idején Amerika túlsó felén járt, és a színpadon töltötte az estét is látta rajta, mennyire lesújtotta a dolog, és nem volt semmi kétsége afelõl, hogy nincsen köze a nõ halálához, akit szeretett. Janine Raleigh a Gitárhúros Fojtogató áldozata lett, ehhez nem fért semmi kétség. Nem a võl volt a tettes, és nem is egy idegen, aki lemásolta a Gitárhúros módszereit. A mély, iszonya os nyomok, ahol a gitárhúr a nyakába mélyedt, egyértelmûen ugyanattól a kéztõl származtak, jesen hasonló nyomot hagyott a négy másik áldozaton is. És voltak meg egyéb borzalmas részl k is, amelyekrõl csak a rendõrség tudott. Minden áldozat viselt fülbevalót, és a fojtogató gyiktõl elvitt egy kis emléktárgyat - a bal fülbevalójukat, és a helyükbe egy félkarátos ki evaiót rakott. A gyémánt, amit a Valentin-nap másnapján meggyilkolt elsõ áldozat fülében ta ibátlan példány volt. A következõ négy áldozatnál is nagyon drága és szép ékkövet hagyott o e nem ilyen tökéleteset. Egyébként nem volt semmi különös a fülbevalókban, ami nyomra vezet volna. Los Angelesben bõven akad gyémánt - és persze ékszertolvajok is. A fojtogató gúnyos gyémántnévjegye tehát nem vezetett nyomra a kilétét illetõen. Janine Ral ggyilkolása azonban mégis különleges volt. Azzal, hogy az áldozatot a saját lakásán ölte me jtogató eltért a szokásától. Eddig látszólag találomra kiválasztott nõket gyilkolt meg, az távol - a University of California parkjában, a Santa Monica-i strand mólója közelében, eg sikátorban a westwoodi Mann színház mögött, vagy a Bel Airbe vezetõ West Gate árnyékában. A fojtogató mindig nagyon merész volt, olyan helyeken csapott le, ahol könnyen rajtaka phatták volna; de egyébként ez idáig úgy viselkedett, mint a klasszikus" sorozatgyilkosok, akik többnyire vadidegen áldozatokat szemelnek ki. De most azzal, hogy az áldozatot a lakásán gyilkolta meg, ahová erõszak nélkül jutott be, még vakmerõbben cselekedett, mint ed Persze fennáll a lehetõség, hogy õ és Janine Raleigh nem ismerték egymást, hanem valami cse l hatolt be a lakásába. De ha esetleg mégis ismerte, ez az elsõ nyom, aminek a segítségével lán megszakítható a borzalmas gyilkosságok sorozata, melyek hátborzongató pontossággal ismé február 15. óta minden harmadik kedden, este 9 és 10 óra között. - Nem említett más férfit a võlegényén kívül? Stephanie ragyogó mosollyal próbált idõt nyerni. Ez is jól bevált módszere volt. Többbnyire iak, akikre rávillantotta csábító mosolyát, már nem is igen törõdtek vele, hogy mit fog mon utána. Most viszont a figyelmes kék szemek nagyon is várták a választ. - Tudja, hadnagy úr, két nõ képes eltölteni egy estét anélkül is, hogy egyfolytában férfiak . - Értem - mosolyodott el Jack, ugyanolyan kihívóan, mint az elõbb Stephanie. Ez a mosoly is olyan volt, hogy a nõk utána már nem igazán arra gondoltak, mit fog mondani, hanem a z járt a fejükben, vajon mit tudnak még ezek az érzéki ajkak. - Ha több kérdése nincs, hadnagy úr, akkor most már tényleg indulnom kellene. - Csak még egy utolsó kérdés. Emlékszik, milyen ruhát viselt Janine? Igen - gondolta Stephanie -, persze, hogy emlékszem. És a másik rendõr le is jegyezte a vallomásomban. Mondta is, hogy ugyanabban a ruhában találtak rá. Szükségtelen volt tehát, hogy megint elmondja, de úgy érezte, ez még mindig egyszerûbb, min ni a hadnaggyal, hogy inkább olvassa át a vallomását - Türkizkék ruha volt rajta, a derekán szivárványszínû övvel.
- Fülbevalót viselt? - kérdezte könnyedén Jack, aki tudta, hogy ezt nem kérdezték meg Steph e-tól a vallomás felvételekor. A kihallgatást vezetõ rendõr nem akarta kiadni a fülbevalókk pcsolatos fontos információt. Különben is, az áldozat bal fülében ott volt az eredeti fülbe bból úgyis tudják, hogy milyen volt a másik. Csakhogy Jack Shannon épp azért volt a legsike esebb nyomozó egész Los Angelesben, mert mindig mindent kétszer ellenõrzött, a legjelentékt lenebb részletet is. - Fülbevalót? - ismételte meg Stephanie. Pár másodpercbe telt, míg felidézte maga elõtt Jan
, és még néhányba, amíg megfogalmazta, amit látott. Lassan és gondosan azt mondta: - Egy ar csillagocska volt az egyik fülében, a másikban egy ezüst félhold. Jack bólintott, mintha ez csak megerõsítené, amit addig is tudott. Valójában most egy olyan információhoz jutott, amit rajta és Stephanie-n kívül csak a gyilkos tudhat. Apróság volt, kritikus fontosságú lehet, ha esetleg egy szélhámos jelentkezik, és magára vállalja a gyilk okat a hírnév érdekében, vagy mert szórakozni akar az amúgy is agyonterhelt rendõrséggel. M többi fülbevalóról szóló információk ki is szivárognának a sajtón keresztül, azt csak az i tudhatja, hogy Janine Raleigh felemás fülbevalót viselt. - Elvihetem esetleg? - Tessék? - Ha jól sejtem az öltözékébõl, maga is a Chase Kincaid tiszteletére rendezett megemlékezés - Jack rögtön látta a meglepett kék szemekben és a halvány pirulásból, hogy eltalálta. És a , hogy Stephanie várja, hogy valami megjegyzést fog tenni rá, hogy alig ismerte Chase Kincaidet. Jack azonban csak azt kérdezte: - És miért megy el? - Maga miért megy el? - Chase és én ismertük egymást, még iskolás korunkból. Régen volt, igaz, de nagyon jó barát k. - Szóval, maga miért megy el? Brad miatt? - kérdezte Jack. Amikor látta Stephanie arcán, hogy a válasz nem", újbólkérdezett: - Jillian miatt? - Igen. - Stephanie nagy levegõt vett, és magyarázkodni kezdett: - Ahogy maga és Chase, valamikor régen Jillian és én is barátnõk voltunk. - Valamikor régen - ismételte Jack, és a tekintete kérdõn szegezõdött Stephanie-ra. Kis habozás után Stephanie halkan bevallotta: - Tizenöt éve nem találkoztam vele. - De ma elmegy a megemlékezésre az õ kedvéért. Miért? - Mert tudom, milyen fájdalmat okozhatott neki Chase halála. - Annak ellenére, hogy tizenöt éve nem találkoztak és nem beszéltek egymással? - Igen. - Stephanie magabiztosan nézett a szkeptikus sötétkék szemekbe. - Igen. - Értem. Nos, akkor indulhatunk? - Szívesebben mennék egyedül. - Akkor ott találkozunk. - Jack könnyedén és lezseren ennyit felelt, de a fejében egészen m járt - Samantha Windsor, szemmel foglak tartani, mert biztos vagyok benne, hogy akár csak Jillian Kincaid, te is titkolsz valamit.
Stephanie tehát nem Jack Shannon hadnaggyal indult a Triple Crown stúdióba, és nem is ma ga vezetett: egy fekete limuzinban hajtott át a városon, a külvilágtól füstszínû üveg védte rejtõzve nyugodtan átadhatta magát a gondolatainak. Kifogástalan, királynõi testtartással ült, egyenes háttal, felszegett állal, fehér kesztyûs lledelmesen az ölében hevert. Pontosan ugyanígy ült húsz évvel ezelõtt Jillian Montgomeryék alijában, amikor elõször találkoztak... - Szia. - Stephanie nem hallotta a közeledõ lépteket, de a hangra felkapta a fejét. Egy nagyjából vele egyidõs, kilencévesforma kislánnyal találta szemben magát - de ezzel véget i hasonlóság. Stephanie születése pillanatától gyönyörû volt, ez a kislány viszont hatalmas, világító zöld szeme, és hullámos, vörösesbarna haja ellenére határozottan csúnyácskának tûn ygott, és amikor megszólalt, akkor derült ki a legnagyobb különbség: Stephanie-val ellentét csak úgy ömlött belõle a szó. - Engem Jilliannek hívnak - mondta, és lehuppant Stephanie mellé a kanapéra. - A mamámhoz jöttél? A szüleid bent vannak nála? Stephanie válaszolt, ahogy tõle telt: egy komoly bólintással. Ahogy Jillian ránézett a gyönyörû, ám hallgatag és szomorú kislányra, természetes félénkség a vágy, hogy segítsen rajta. - Kitalálom, mi a bajod, jó? - kezdte kedvesen és aggódó teki ttel. - A mamám beszédhibákat gyógyít. Úgy látom, a szádnak nincs semmi baja, nem volt mûté ilyesmi. Biztosan dadogsz, igaz? Stephanie megint egy bólintással válaszolt, még komolyabban, mint az elõbb, némán bevallva itkot, amit annyira szégyellt, és ami akkora bánatot okozott a szüleinek. Egyszem, imádott gyermekük volt, és azt akarták, hogy mindenben tökéletes legyen. A külseje valóban tökélet olt - éppolyan ritka adomány, mint a gazdagság és elõkelõ társadalmi pozíció, amibe beleszü tephanie Samanatha Windsor, a Windsor szállodalánc jövendõ örököse kifogástalan szépség vol a megtestesült jólneveltség. Beszélni viszont alig tudott, egyetlen szót sem volt képes dad gás nélkül kiejteni, még szép, de kicsit hosszú nevét sem; és minél inkább próbálkozott, an rba jött, és annál kevésbé járt sikerrel, tovább fokozva a szülei csalódottságát.
Megfordult már a legjobb logopédusoknál, de semmit nem javult, leginkább azért, mért görcsö ettegett, hogy még nagyobb csalódást fog okozni a szüleinek, és még kevésbé fogják szeretni addig. Az utóbbi másfél évet teljes némaságba burkolózva töltötte otthon, Holmby Hills-i há a bentlakásos iskolában is, ahová büntetésbõl küldték, mert a szülei meg voltak gyõzõdve ró , szándékosan nem hajlandó javítani a beszédhibáján. Most, hogy eljöttek ehhez az újabb logopédushoz, Stephanie csak félelmet érzett, és nem rem t. Meddig fogják még kínozni? Szerethetik-e még ennél is kevésbé? Hányszor kell még meghall mikor a szülei arról beszélgetnek, milyen kár, hogy nem lehet több gyerekük, akik igazán tö ek lennének? Meredith Montgomery volt a szülei utolsó reménye. Valaki már régen ajánlotta nekik, az volt a híre, hogy csodákat tud tenni olyan esetekben is, amikor mások tehetetlenek. Mostanáig mégsem hozták el hozzá Stephanie-t. Meredith iskolákban dolgozott, olyan gyerekeket kez elt, akiknek a szüleik nem engedhették meg maguknak, hogy drága pénzért logopédushoz járass gyereküket. Jillian születése óta otthon volt a rendelõje, brentwoodi házukban. Nagyon szép volt, elegáns környéken, mert Edward Montgomery egy jó nevû ügyvédi iroda egyik vezetõje vo olyan helyen laktak tehát, ahol Windsorék is otthonosan érezhették magukat, amikor lemerés zkedtek a hegyekben álló villájukból. Meredith Montgomery jelentette az utolsó esélyt Stephanie számára, aki eddig ugyan csak félelmet érzett, de most a szívében mégis pislákolni kezdett a remény, amikor a zöld szemû nézett, akinek a lelkesedése ragadós volt. - Verset tudsz mondani dadogás nélkül? - kérdezte Jillian. - Vagy énekelni? Könyvbõl felolv i? Írott szöveget Stephanie aránylag könnyen fel tudott olvasni. A logopédusok arra biztatták, hogy mielõtt megszólalna, próbálja meg leírva elképzelni a mondandóját, és tegyen úgy, mint asná. Stephanie próbálkozott is: mindhiába. Az érzelmek - a görcsös félelem és a görcsös re indig közbeszóltak, és hullámként elsöpörték az elképzelt szavakat, kitörölve a fejébõl a g lmazott szöveget, és végül mindig szinte belefulladt abba az érzésbe, hogy õ mennyire haszn hetetlen. Stephanie ugyan tudta, hogy nem képes teljesen dadogás nélkül felolvasni elõre leírt szöveg sem, de a reménykedõ zöld szemek hatására bólintott. - Akkor minden rendben lesz - jelentette ki Jillian teljes magabiztossággal, és ragy ogó mosollyal tette hozzá: - A mamám segíteni fog neked. Rendbe fogsz jönni, majd meglátod! Stephanie válaszul csak sírva fakadt. Nagyon rég nem sírt már. Tudta, hogy a könnyek nem se enek, de ezek most egészen másfajta, reményteli és hálás könnyek voltak, és szemének csillo zatükrözõdött a másik kislány szemében, aki csúnyácska volt ugyan, mégis valahogy gyönyörû. Jillian átkarolta Stephanie-t, akit olyan rég nem ölelt meg senki, és gyöngéden annyit mond tt: - A mamám majd segíteni fog, és én is.
Jillian valóban állta az ígéretét, és az édesanyja is. Csodát tettek Stephanie beszédével; gyobb csodát is köszönhetett nekik: barátot talált. Sõt Stephanie nagylelkûen megosztotta v az édesanyja szeretetét is, úgyhogy szeretõ pótmamát is kapott, és életében elõször tudta az, ha szeretik az embert. Milyen jó lett volna elmondani Meredithnek és Jilliannek, hogy mennyire szereti õket! Most már elég szépen tudott beszélni azzal a módszerrel, hogy elõbb gondolatban leírta, ami ondani akart. Egészen jól belejött, különösen Meredith és Jillian társaságában, és sokszor gzetvételnyi szünetet tartott, mielõtt válaszolt volna a kérdésekre. Idegenekkel kicsit hos zabbra nyúlt a hallgatás, de Stephanie megtanulta, hogyan töltse ki mechanikus kifejezés ekkel a kínos szüneteket, sokszor meg csak megismételte a beszélgetõpartnere utolsó szavait Most már tudott ugyan beszélni, de nem tudta kifejezni az érzelmeit. A szívében érezte a sz retet szavait, és gondosan leírva látta is õket maga elõtt, mégis, amikor megpróbálta kimon ezeket a mindennél fontosabb szavakat, az érzelmei láthatatlan könnyekkel elhomályosították lmosták a szavakat. Tudta, hogy ha megpróbálná kimondani õket, megint dadogni kezdene - am itõl mindennél jobban rettegett; attól, hogy újból rázáródik a némaság szégyenletes és magá a. A barátságuk Jilliannel azt is túlélte, hogy más-más iskolába jártak - Jillian állami iskol phanie egy elõkelõ westlake-i magániskolába -, sõt azt is, hogy ami kor nagylánnyá csepered , Stephanie szépsége még jobban kivirágzott, Jillian csúnyasága pedig még szembetûnõbb lett ephanie soha nem látta csúnyának a legjobb barátnõjét. Pusztán a külsõségeket nézve, Jillia zeme, vöröses hajzuhataga és ragyogó mosolya valóban szépnek is volt mondható; de az igazi - a szeretet, kedvesség és nagylelkûség - belülrõl jön, és ebben a tekintetben Jillian egy
n gyönyörû volt. A korukbeli fiúknak, sõt minden férfinak igencsak megakadt a szeme Stephanie-n, neki a zonban ez egyáltalán nem számított. Stephanie-nak és Jilliannek fontosabb dolguk is volt, mint hogy a fiúkkal törõdjenek - nagyratörõ álmokat dédelgettek. Stephanie színésznõ akart dta, hogy arra soha életében nem lesz képes, hogy kifejezze a saját érzéseit, vagy szavakba tse a gondolatokat, amelyek a fejében tolongtak. De az iskolai színjátszókörben felfedezte , hogy ha betanult szöveget mond, és eljátssza, hogy valaki más, akkor egy-egy pillanatr a szabadjára engedheti erõteljes érzelmeit és egész eleven egyéniségét, amelyet még mindig rtek a régi félelmek. Stephanie tehát színésznõnek készült, Jillian pedig tanárnõ akart lenni. Nyelvtant és iroda g tanítani, a nyári szünetekben meg talán regényeket ír majd... vagy forgatókönyveket a bar a. Nyolcadikosok voltak, tizennégy évesek, amikor megesett a tragédia, amely véget vetett a csodálatos barátságnak. Egy viharos januári szerda estén történt. Az esõ és a heves szélvi apja dühöngött Los Angelesben. Meredith valamivel sötétedés után érkezett meg Stephanie-ék Holmby Hills-i házába, hogy haz e a lányát. Mielõtt elbúcsúztak volna, a barátnõk megbeszélték, hogy vacsora után még felhí edith megölelte fogadott lányát, és megígérte neki, hogy feltétlenül ott lesz az iskolai sz ygmalion-elõadásán, amiben Stephanie Elizát játszotta. Aztán Meredith és Jillian elhajtotta szakadó esõben; az autó reflektorainak aranyszínû fénye táncolva verõdött vissza az esõcse Stephanie csak azért vette észre az aranylóan csillámló fényeket, mert Jillian megtanítatta hogy mindenben meglássa a szépséget, még az ilyen ítéletidõben is, és mosolyogva figyelte a . De azóta egész életében csak haragot és rettegést ébresztette benne az esõ - mert azon az a meredek és kanyargós úton Meredith Montgomery elvesztette uralmát az autó felett. A rendõrségi vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a fék hibájából történt a baleset. B s az oka, a ragyogó arany fénysugár egyre gyorsabban és gyorsabban táncolt az esõcseppeken, a tánc tragikus végbe torkollott. A kényelmes és szép autó, a család és a biztonság szimbóluma, fémkoporsóvá préselõdött össz h beszorultak, és Jilliannek tehetetlen kétségbeeséssel kellett végignéznie, ahogy az anyja haldoklik; és ekkor benne is meghalt valami: a remény és az ártatlanság. Jilliant végül kiszabadították a kocsi roncsai közül, és mivel súlyos sérüléseket szenvedet kórházába szállították. A medencecsontja több helyen eltört, az arca is összezúzódott, a bõ fúródtak. Míg az orvosok Jillian életéért küzdöttek, Stephanie és Edward Montgomery ott virrasztottak ablaktalan kis várószobában. A hat év alatt, mióta Jillian és Stephanie barátnõk voltak, S nie mindössze egyetlenegyszer találkozott Edward Montgomeryvel. Gyakorlatilag fantom figura volt a lánya életében; a kiváló ügyvéd, akinek felfelé ívelõben volt a karrierje, en nagyobb részét a munkájának szentelte, a feleségére és a lányára már nem jutott ideje. Ez v a hatalmas sikernek; de a sikert, amiért olyan keményen dolgozott, a családja kedvéért aka rta elérni, hogy Jillian és Meredith semmiben ne szenvedjen hiányt. Jillian nagyon sze rette az apját, akit alig ismert, de a jelenlétében a félelem és a szégyenlõsség keveréke a bõbeszédû kislány szavát is elakasztotta. A tragédia miatt Stephanie és Edward rákényszerültek, hogy sok idõt töltsenek együtt kínos Stephanie képtelen volt beszélni, mert az érzelmi felindultság összezavarta a szavait. Az ékesszóló ügyvéd pedig éppúgy képtelen volt kifejezni az érzelmeit, és most nagyon szenved nem mondta elégszer a feleségének, hogy szereti, és amiért a lányának is képtelen ezt megm i. Az orvosok rendbehozták a törött medencecsontot, amennyire tudták. Jillian mindig bicegn i fog egy kicsit, mondták, és ha megerõlteti magát, fájdalmai is lehetnek. Az arcát fehér k jtette, melyet körbelibegett a haja, és a ridegségét csak még jobban kiemelte szemének üres kintete. Jillian magánál volt, ahogy az egész szörnyûség alatt, de nem szólt senkihez, sem apjához, sem az ápolónõkhöz, de a legjobb barátnõjéhez sem. Stephanie kétségbeesetten vágyott rá, hogy segíthessen rajta, hogy elmondhassa, mennyire s zereti, és hogy neki is mennyire hiányzik az édesanyja, akinek a szeretetét olyan nagyle lkûen megosztotta vele. Úgy próbálta Jillian tudtára adni mindezt, ahogy mindig: kifejezõ k szemeivel, melyeken át a szívébe pillanthatott az, akinek megengedte. De még ez a kristály tiszta ékesszólás sem volt elég, hogy kizökkentse Jilliant a gyötrelmes és makacs némaságbó Igy hát Stephanie összeszedte a bátorságát, és megpróbálta szavakban kifejezni, amit érez. k azonban összegubancolódtak és egymásra torlódtak a nyelvén, és egyáltalán nem segítettek k, õt viszont egyre mélyebbre taszították a szégyenteljes emlékekbe. Megint gyûlölni kezdte
éppúgy - sõt még jobban -, mint kislánykorában. Nem, tudott segíteni Jilliannek, és minden rcot vallott szóval csak önmagát kínozta; mégis nap mint nap ott ült magába zárkózott barát és töredékes szavakat suttogott. A második hét végén Jillian ápolónõje közölte Stephanie-val, hogy a beteget három nap múlva San Franciscó-i kórházba, egy Dr. Claudia Green nevû plasztikai sebészhez, aki a súlyos ar sérülésekre specializálódott. Három nap... három napig kell még elviselni a saját önutálatá illian ágyánál. De Stephanie többször nem ment vissza, és azzal, hogy a saját gyötrelmei miatt cserbenhagy ta a barátnõjét, kétségtelenül bebizonyította önmaga elõtt, amit mindig is tudott: hogy õ r denkinek csak csalódást okoz, nem érdemes a szeretetre és a barátságra, és nincs joga álmod Mire Jillian visszatért Los Angelesbe, csúnyácska és összezúzódott arca helyén olyan gyögyö viselt, amelyek tökéletesen illettek ahhoz a lelki szépséghez, ami mindig is sugárzott a lé yébõl. És nemcsak új arcot, de új anyát is kapott a tehetséges plasztikai sebész személyébe mcsak Jillian arcát mentette meg, de attól a traumától is megmentette apát és lányát, amit elszenvedett. Stephanie nem volt Los Angelesben, amikor Jillian hazatért Egy ideig egy svájci intéze tben tanult, ahová szinte büntetésbõl számûzte saját magát. Tizennyolc éves korában mûvelt odorú ifjú hölgyként érkezett haza. A következõ évben bekerült a társaságba, és az év végér y nála tíz évvel idõsebb férfival, akinek a családi háttere éppolyan kifogástalan volt, min etes bábu lett a szülei kezében. Már a beszéde is hibátlan volt: kifinomult és érzelemmente szavak kimért eleganciával folytak az ajkáról. Most, hogy már nem kellett szégyenkezniük és rban lenniük miatta, a szülei látszólag szerették is. Egy hónappal a tervezett esküvõ elõtt azonban Stephanie-ban ellenállhatatlanul felidézõdött ember emléke, akiket a legjobban szeretett - és akik szerették, akkor is, ha nem érdemel te meg, és mindig arra bátorították, hogy ne adja fel az álmát, hogy színésznõ legyen, amir bezzeg csak lesújtó megvetéssel nyilatkoztak. Meredith és Jillian örökre eltûntek az életébõl, de szeretetük vele maradt. Stephanie megírt két levelet. Az egyiket a szüleinek, akiknek a szeretete mindig feltéte lekhez kötõdött. A másodikat a férfinak, aki egyáltalán nem ismerte, és nem is nagyon akart ismerni belõle, mint a tökéletes szépséget, a testét, ami az övé lehet, amikor csak akarja it erõszakosan hódított meg, gyöngédség nélkül. Stephanie fontolgatta, hogy személyesen adj veleket a szüleinek és a võlegényének. De tudta, hogy az érzelmi felindultság miatt úgyis d a, és nem akart emiatt szégyenkezni elõttük. Majdnem írt egy harmadik levelet is, a barátnõjének, akivel nem beszélt azóta, hogy hat évv azelõtt utoljára ott ült a kórházi ágy szélén. De attól félt, hogy a mindig nagylelkû Jilli a bocsátani a megbocsáthatatlan árulást, és habár rettenetesen magányos volt, és nagyon hiá neki Jillian, úgy érezte, egyszerûen nem érdemli meg ezt a megbocsátást. Stephanie elmenekült a fojtogató házasság elõl, és nekifogott, hogy valóra váltsa az álmát, em tudott élni, és ami az egyetlen esélye volt rá, hogy kifejezze az érzelmeket, amelyek b ensejében rekedtek. Színésznõ akart lenni, de nem a hírnév miatt, arra csöppet sem vágyott. Ha híres színésznõ kerülhetetlenül feltûnne valakinek, hogy milyen akadozva jönnek a válaszai az interjúkban, valamelyik szemfüles riporter biztosan kiszagolná a titkát. A televíziós színésznõknek viszont sokkal kevesebb figyelmet szentelnek, mint a mozisztárok ak, ezt Stephanie tudta. Ha esetleg egy délelõtti vagy délutáni szappanoperában kaphatna v alami kis szerepet... Nemsokára sikerült is szerephez jutnia, egy csinos, de jelentéktelen fiatal lányt játszott néhány epizódban. A figurának nem volt túl érdekes egyénisége, humora még kevésbé, de Step kirobbanó vitalitással töltötte meg a butácska szöveget, hogy a forgatókönyvírókat egész m egyre jobb és hosszabb szövegeket írtak neki. A nézõk leveleibõl az derült ki, hogy nagy tetszést aratott, és szívesen látnák a folytatás Stephanie elnyerte a legjobb nõi mellékszereplõ Emmy-díját az alakításáért, és késõbb, amik zereplõvé nõtte ki magát a sorozatban, a legjobb nõi fõszereplõ díját is neki ítélték. A si magára vonta a figyelmet, de a kollégái nagyon szerették, és megvédelmezték a sajtó kíváncs . Persze nem sejtettek semmit Stephanie Samantha Windsor titkairól, és csak annyit m ondtak róla, amit tudtak: hogy mennyire tehetséges. És nemcsak a tehetségét tartották tiszt letben, hanem a zárkózottságát is. Mire hírnevet szerzett magának Hollywoodban, a sajtó elfogadta a visszavonultságát is. Per sze mindenki szívesen csinált volna vele interjút, de tisztelték a magánélethez való jogát, hogy úgy, ahogy Jacgeline Kennedy Onassist is mindig tiszteletben tartotta a sajtó.
Olyannyira békén hagyták, hogy tulajdonképpen nyugodtan elfogadhatta volna bármelyiket a f elajánlott számtalan filmfõszerep közül, annak ellenére, hogy köztudomású volt róla, hogy c evízióban szeret dolgozni. De egészen addig, amíg a kezébe nem került A szív útjainak forga soha nem találkozott olyan szereppel, amit érdemes lett volna elfogadni, még akkor is , ha nagy hírveréssel jár. A szív útjai fõszerepe egészen kitûnõ volt; a forgatókönyvíró, egy bizonyos A. K. Smith min rászabta volna. Olyan szerep, amelyben kiélhette volna a benne rejlõ érzelmek teljes skáláj Ha bármely más stúdió ajánlja fel, és nem a Triple Crown, azonnal elfogadta volna. Amikor hase-szel beszélt, semmilyen személyes célzást nem tett, nem derült ki, a férfi hallott-e r , õ és Jillian valamikor milyen jó barátnõk voltak, és az sem került szóba, Jillian tud-e a ogy neki ajánlották fel a szerepet. Persze Jilliannek nem is volt rá semmi oka, hogy a múltjáról beszéljen Chase-nek, és megemlítse a barátnõjét, aki végül nem állta ki a baráts Stephanie visszautasította a nagyszerû szerepet - Jillian miatt. Nem mintha attól félt v olna, hogy Jillian megpróbálja befolyásolni Chase döntését. Ehhez túl nagylelkû és megbocsá ephanie egyszerûen csak úgy érezte, nem lenne tisztességes, ha Jilliant abba a kellemetl en helyzetbe hozná, hogy úgy kelljen tennie, mintha örülne annak, hogy õ kapta meg a remek szerepet. Õ, aki oly nyilvánvalóan nem érdemes rá. Stephanie csak õszinte boldogságot kívánt a barátnõjének. Két hónappal ezelõtt, amikor az e arcába nézett, akihez Jillian feleségül ment, a szívében néma könyörgés szólt: tedd õt nagy ase, hogy az élete csupa öröm és szeretet legyen, mindörökké. És most Chase Kincaid halott. Jillian életét ismét romba döntötte egy tragikus baleset. Ste hanie segíteni akart neki, vagy legalábbis felajánlani a segítségét. Tudta, hogy Jillian es tleg nem bízik majd benne, és visszautasítja, és el volt szánva rá, hogy érezteti vele, men re jogosnak tartja az elutasítást. Miközben a limuzin közeledett a Triple Crown stúdióhoz, Stephanie szívében ismét néma kérés lian, engedd, hogy segítsek. Hidd el, hogy most nem foglak cserbenhagyni... Még akko r sem, ha csak dadogva jönnek a szavak, és ha az egész világ meghallja is. Mire Jack megérkezett a Triple Crown stúdióba az elegáns, csupa tükör és márvány elõcsarnok volt Hollywood galaxisának kisebb-nagyobb csillagaival, és a háttérbõl irányító gazdagokka ik összegyûltek, hogy szomorú búcsút vegyenek egyik legtehetségesebb társuktól, és szívbõl vánítsák a gyönyörû özvegynek. Jack már nagyon várta, hogy újból beszélhessen JiIlian Kincaiddel, és megbizonyosodjon róla ajon most is olyan óvatosnak és bûntudatosnak látja-e a szépséges smaragdzöld szemeket, min legutóbb. Jó lett volna valami nyugodt helyen, négyszemközt beszélni vele, de amikor meg pillantotta a virágokkal feldíszített elõcsarnok legtávolabbi sarkában, rögtön látta, hogy tetlen lesz. A szülei és Brad egy pillanatra sem tágíottak mellõle. Jack szép kényelmesen elindult Jillian és az õt hûségesen és védelmezõn körülvevõ embergyûr vendégseregen - a séta maga legalább olyan fontos volt, mint a cél. A halkan duruzsoló bes zélgetésekbõl talán véletlenül kihall valami érdekes pletykát Chase és Jillian Kincaid háza A kényelmes séta azonban nem fedett fel semmit, nem ütötte meg a fülét semmilyen elsuttogot botrány vagy finom célzás, ami arra utalt volna, hogy sötét titkok rejlenek a háttérben. M odaért Jillianhez, már többen is körbevették, akik részvétüket akarták nyilvánítani, úgyho sen várakozott néhány lépésnyire, és arra gondolt, olyan az egész, mint egy groteszk esküvõ épp a menyasszony itt özvegy. De legalább a szülei mellette vannak. A võlegény oldalán sok nagyobb a veszteség. Az õ családjából már nem él senki, csak Brad, aki annak idején a võfé A szülõk és a nagyapa odavesztek a szörnyû tûzvészben, a võlegény pedig az óceán mélyén pih Végül Jackre került a sor, és amikor odalépett Jillianhez, rögtön látta, hogy megdermed, eg s merev teste még jobban megfeszül, a tekintete ideges lesz és kérdõ. - Á, Shannon hadnagy úr. Találtak valamit? - Nem, Mrs. Kincaid. A válasz hallatára valami megvillant a ragyogó zöld szemek mélyén. Vajon mi volt ez? - tûnõ ck. Végül úgy döntött, megkönnyebbülés. Megkönnyebbülés, amiért a férje holtteste nem kerül onyíték a bûntettre. - Ez esetben minek köszönhetjük a látogatását, hadnagy úr? - kérdezte Edward Montgomery. Jack röviden viszonozta a kihívó pillantást, aztán visszafordult Jillianhez, úgy válaszolt. st félelmet látott a szemében - nyilván attól fél, rá fogja kényszeríteni, hogy felfedje go zött titkát. De a következõ pillanatban már elpárolgott a félelem, és csak büszke dac marad yén. Jillian Kincaid nagyon jól tudta, hogy a hadnagy nem kényszerítheti semmire, mert az a pja úgysem hagyná. Jackben felmerült a gondolat, hogy talán életében elõször olyan gyilkoss
szemben, akinek sikerült elkövetnie a tökéletes bûntényt. Elfojtotta a bosszúságát, és csöndes higgadtsággal annyit mondott: - Azért jöttem, hogy rés nyilvánítsam. - Ez igazán figyelmes tõled, Jack - szólalt meg Brad udvarias és kellemes hangja. Közelebb lépett Jillianhez, mintha magára akarná vonni az esetleges támadást. Brad hangja barátságos volt, de sötétlõ tekintete már kevésbé. A nyomozás során figyelmesen atta Jack elméleteit arról, hogy Chase gyilkosság áldozata lett, és hosszú órákon át türelm neki Chase riválisairól, akik közül tudomása szerint egy sem volt esküdt ellensége. De a t e azonnal elpárolgott, amikor Jack Jilliant kezdte gyanúsítani. Jack látta Brad arcán, hogy most is fel van háborodva, és félreérthetetlen figyelmeztetés s a hangjából, hogy hagyja békén az unokatestvére özvegyét. A hadnagy ismét Jillianre pillant akit úgy óvott a családja, mintha legalábbis finom porcelánbaba lenne, amely egy érintéstõl arabokra törhet. Jillian rendíthetetlen büszkeséggel viszonozta a tekintetét, és Jack arra ondolt, hogy ez a nõ sokkal erõsebb, mint ahogy a családja gondolja. Valamiképp elhitett e velük, hogy gyönge és ártatlan, és mindenki ezért szereti. Vajon a férj is túl késõn jött rõ és gonoszság rejlik az álarc mögött...? - Csak azt szerettem volna megkérdezni, Mrs. Kincaid, hogy nem jutott-e eszébe esetl eg valami arról az estérõl, amikor a férje eltûnt. - Miért kérdezi, hadnagy úr? - vágott közbe nyersen Edward Montgomery. - Ha jól tudom, az ü t hivatalosan lezárták. - Úgy van - felelte nyugodtan Jack, aki nagyon jól látta az ügyvéd arckifejezésén, hogy vel og meggyûlni a baja, ha ok nélkül tovább zaklatja az imádott lányát. Ez Hollywood, Colombo hadnagy vadászterülete, csakhogy az õ eseteit a képzelet szülte, a v alóságban viszont úgy áll a dolog, hogy hacsak újból meg nem indítják a nyomozást, Jack Sha dnagynak az égadta világon semmi jogcíme nincs arra, hogy még egyszer kikérdezze Jillian K incaidet. Ez hatósági zaklatásnak minõsülne. Jack ezt nagyon jól tudta, éppúgy, mint Edward gomery. Mindenesetre mielõtt elbúcsúzott volna a porcelánbabától, aki talán elkövetett egy gyilkosságot, Jack halkan megjegyezte: - Chase halálát hivatalosan balesetnek nyilvánítot ták. De amint ön is tudja, Mrs. Kincaid, nekem megvannak a kételyeim. És nem adom fel õket , míg ki nem derítem az igazságot. Jack árgus szemekkel figyelte, hogy milyen hatást fog tenni ez az utolsó megjegyzés Jill ianre, még mielõtt a családja megint közbeszólna; és egy villanásra látott is valamit az ar i sokkal inkább fájdalomnak tûnt, mint dühnek. A következõ pillanatban azonban megzavarta õ egy könnyes szemû színésznõcske, aki odarontott Jillianhez, és sodró szóáradatot zúdított milyen kedves volt hozzá Chase, aki hitt a tehetségében, és akinek élete elsõ nagy szerepét hette. Jack elfordult a zöld szemektõl, de alig tett pár lépést, szembe találta magát egy ragyogó mpárral. Stephanie elég messze állt, és nem hallhatott minden szót, amit Jilliannek mondot t, de a reakcióját nyilván látta, és nagyon feldühítette Jack viselkedése. - Miss Windsor, örülök, hogy újra találkozunk. Mit mondott neki? - kérdezték a kifejezõ kék szemek kristálytiszta ékesszólással. Hogy meré megbántani? Felháborító a viselkedése, Shannon hadnagy. Felháborító és arcátlan! Jack a tüzelõ szemekbe nézett, elbûvölte a ragyogó kékség, de felingerelte, amit kiolvasott Stephanie tizenöt éve nem találkozott a barátnõjével, de teljesen nyilvánvaló volt, hogy h z ártatlanságában - ellenben õt, az arcátlan hadnagyot nagyon is bûnösnek tekinti, amiért z ni merészeli a barátnõjét. - Egy gyilkossági ügyben minden fontos lehet - felelte Jack éles hangon. Aztán hûvösen, és anolyan megvetõ pillantással, mint ahogy Stephanie nézett rá, hozzátette: - Ezt ön is nagyo jól tudja, nem igaz, Ballinger hadnagy? Azzal sarkon fordult, és kényelmes léptekkel távozott, bár csak úgy forrongott benne a düh. at lépésnyire járt, amikor beléhasított, hogy Stephanie semmit nem felelt. De ellenállhatat an szemei úgy tükrözték a gondolatait, mint a leghibátlanabb ékkõ. Egy gyilkossági ügyben minden fontos lehet. A szavak kavarogtak Stephanie egyébként is s zédelgõ fejében, ahogy Jack Shannon után nézett. Vajon mit akart ezzel mondani? Utána mehetne, és kérdõre vonhatná. A magabiztos, szemtelen és bõbeszédû Ballinger hadnagy n ezt tenné... ahogyan õ is, ha valóban a barátja lenne Jillian Kincaidnek. De Stephanie nagyon jól tudta, hogy úgysem lenne rá képes. Nem képes rá, hogy magabiztos, szemtelen és bõbeszédû legyen, ahogyan arra sem, hogy igaz b rát legyen. - Stephanie?
A hang a háta mögött szólalt meg; lágy volt, ismerõs, és örvendezõ. Stephanie szemét azonna ták a könnyek, még mielõtt megfordult volna. Aztán megfordult, és ott állt szemtõl szemben a nõvel, aki kislánykorában a legjobb barátnõje volt. A finom és gyönyörû arc meglepõen má t a kislányé, akit egykor ismert, de a hatalmas zöld szemek és a telt, szépen ívelt ajkak u yanazok voltak; a szomorú smaragdzöld szemekben melegség villant, és az ajkakon mosoly s uhant át. - Jillian - suttogta Stephanie, és a szíve megtelt hálával és szeretettel. Az érzelmek felt lultak benne, már-már azzal fenyegettek, kitörlik a fejébõl a gondosan elkészített és annyi elpróbált szavakat. Végül csak annyit mondott: - Szeretnék segíteni neked. - Szükségem is van rá - vallotta be Jillian halkan. - És annyira hálás vagyok, hogy felaján a segítségedet, annak ellenére, hogy a legutóbb megbocsáthatatlan módon elutasítottam. Men re hiányoztál... Mennyire hiányzott a legjobb barátnõm! De hangosan csak annyit mondott: Köszönöm, hogy eljöttél. - Nem is tudtam, hogy ti ismeritek egymást - lépett melléjük Brad. - Helló, Stephanie. - Helló, Brad. - Régen volt - magyarázkodott Jillian. Aztán, amikor Edward és Claudia is közelebb léptek, ozzátette: - Apa, ugye emlékszel Stephanie Windsorra? - Hogyne. - Edward csak ennyit felelt; Stephanie-ra mosolygott, és biccentett. De mosolyának gyöngédsége többet mondott: arra gondolt, hogy annak idején mindkettõjüket várat e a tragédia, és nem tudtak segíteni Jilliannek, ezúttal talán másképpen lesz. - Õ pedig Claudia - mondta Jillian. Azt már nem tette hozzá, hogy a mostohaanyja. Túl ri degnek tûnt volna ez az elnevezés. Az asszonyt, aki megmentette õt és az apját a szörnyû cs tõl, már az anyjának tekintette. Stephanie kihallotta a szeretetet a hangszínébõl, és egy csodálatos pillanatra még valamit: mintha Jillian azt mondta volna, hogy Claudiát is szeretné megosztani vele, ahogy an nak idején az édesanyját. - Stephanie, eljönnél a héten valamelyik este vacsorára? - kérdezte hirtelen ötlettõl indít Jillian, mert közben észrevette, hogy már egész kis csoport gyûlt össze, akik arra vártak, gy részvétüket nyilváníthassá k. - Persze, a legnagyobb örömmel. Nekem bármelyik este megfelel. - Mit szólnál a szerdához? Kedd esténként felnõtt írástudatlanokat tanítok, holnap meg el l oglalva, hogy bepótoljam az elmaradásaimat az iskolában. - Az iskolában? - Brad, Edward és Claudia szinte egyszerre kiáltottak fel, a hangjukba n meglepetés és aggodalom vegyült. - Holnap reggel bemegyek dolgozni - jelentette ki Jillian csöndes elszántsággal. Meg k ell tennem, hát nem értitek? Különben megõrjít a némaság és a bánat.
7 Miután berakták a vacsorát a sütõbe, Stephanie és Jillian a nappaliban üldögéltek. A társal leginkább Annie körül forgott - hogy milyen szép, milyen virgonc, milyen barátságos és ked ; azután Jillian tanári munkájáról és Stephanie szerepérõl beszélgettek a Corpus Delicti cí an. Semmitmondó, tapogatózó szavak voltak, szükségszerû bevezetés, mielõtt a sokkal lényege a térnének. Mind a ketten többet akartak mondani, de bizonytalanok voltak és féltek. Végül Jillian, aki mindig is a szókimondóbb volt kettejük közül, összeszedte a bátorságát, abb és veszélyesebb területekre terelje a beszélgetést: a múltra. - Milyennek találod az új arcomat? - kérdezte halkan, ugyanazzal a félénk egyenességgel, am kislánykorában is jellemezte. Jillian tudta, hogy Stephanie már tapintatosan megvizsgálta az arcát a stúdióban, és most, ogy nem volt kifestve, és természetes fény árasztotta el a nappalit, még alaposabban szemüg re vette. Festék nélkül, világosban minden meglátszott az arcán. A hegek nagyon vékonyak vo k, gyöngyházszínû, pókhálófinom vonalak, épp csak egy lehelettel fehérebbek, mint áttetszõ - Nagyon szép vagy - felelte Stephanie habozás nélkül, ahogy csak Jilliannel tudott beszél ni. Jillian gyönyörû volt, ezt senki nem vitathatta, az apró, leheletvékony hegek inkább cs k érdekesebbé tették az arcát. De Stephanie hirtelen olyan bizonytalanságot látott a szeméb hogy gyöngéden megkérdezte: - Miért, te milyennek találod? - Azt hiszem, Claudia nagyszerû munkát végzett... Talán túlzottan is. - Ezt meg hogy érted? - Úgy, hogy ha nem lett volna ez az új arcom, Chase soha észre sem vesz - Jillian összerán colta a homlokát, kifejezõ szeme megtelt tûnõdõ szomorúsággal. - Szerelem volt elsõ látásra zrõl. De Chase abba szeretett bele, amit látott, a szép külsõmbe, nem igazán belém.
- Chase Kincaid igazán jóképû volt, de te mégsem csak ezért szerettél bele, ebben biztos va k - mondta Stephanie nyomatékosan, mert tudta, hogy Jillian soha életében nem törõdött a kü kkel. Stephanie meg volt gyõzõdve róla, hogy az igazi Chase Kincaidbe szeretett bele, abba, ami a szíve mélyén rejlett - de nyilvánvaló volt, hogy Jillian nem tudja elhinni, ho gy ez fordítva is igaz lehet. - Mibõl gondolod, hogy Chase nem ugyanígy volt vele? - Annyi minden volt, amit soha nem mondtunk el egymásnak. De ez az én bûnöm is, 1egalább a nnyira, mint az övé. Azt hiszem, attól féltem, hogy ha igazán megismerne... - Jillian halk an felsóhajtott. - Barátoknak is kellett volna lennünk, nemcsak szeretõknek, de ha Chase -nek valami baja volt, soha nem hozzám jött vele. - Miért, mi baja volt? - Nem tudom. - És kihez fordult? Bradhez? - Nem. Legalábbis nem hiszem. Olyankor egyszerûen magába zárkózott. Ha valami nyugtalanítot a, elment egyedül vitorlázni, vagy egész éjjel fönt volt, és a gitárját pengette. És ha meg eledni hozzá, csak még inkább magába fordult. Mintha õ is éppúgy félt volna felfedni elõtte azi érzéseit, mint én õelõtte. - Nagyon sajnálom, Jillian. - Köszönöm. - Hálás mosoly villant Jillian ajkán, aztán megnyugtatta aggódó barátnõjét. - C k boldog órát töltöttünk együtt. Minden, amibe belefogott az életben, olyan jól sikerült ne -egy boldog pillanatra még a házassága is. - Nagyon szeretted, igaz? - Igen, nagyon szerettem - vallotta be halkan Jillian. Aztán még halkabban hozzátette: - Azért is fáj annyira, hogy a nyomozást vezetõ rendõrtiszt, Jack Shannon hadnagy azzal g yanúsít, hogy én öltem meg. - Micsoda? - Stephanie élénken emlékezett a hadnagy hangjára, ahogy élesen megjegyezte, ho gy egy gyilkossági ügyben minden fontos lehet. De soha nem gondolt arra, hogy Jillia nt gyanúsítja. - Dehát hogy juthat ilyesmi az eszébe? - Megvan rá az oka, méghozzá elég nyomós ok. Érthetõ módon gyanús neki az a tény, hogy Chas pasztalt hajós volt, olyan figyelmetlen lehessen, hogy egyszerûen leüti a vitorlarúd. És a zt is sejti, hogy nem mondtam el neki a teljes igazságot arról az estérõl. - Jillian nyílt tekintettel nézett Stephanie szemébe, aki fel volt háborodva Jack Shannon viselkedése m iatt. - És igaza is van, Steph. Azt mondtam neki, hogy Chase és én együtt vacsoráztunk aznap est e, és utána õ elment vitorlázni. Az igazság az, hogy szörnyen összevesztünk. Az én hibám vo tem. Valami nyugtalanította Chase-t, valami sokkal mélyebb és sötétebb, mint addig bármikor és ez már majdnem három hónapja így ment. Teljesen elzárkózott elõlem, mintha ott sem lenn yira kétségbeesettnek és tehetetlennek éreztem magam... Olyan fölöslegesnek. - Jillian hirt len elhallgatott. Pontosan úgy, ahogy te is érezhetted magad annak idején, amikor segíte ni akartál nekem, és én úgy tettem, mintha nem is hallanálak, csak hagytam, hogy kínlódj a ogással... - Jill...? - Szóval veszekedtünk akkor este. Chase nagyon feldúlt volt, amikor elrohant a kikötõbe, és .. Shannon hadnagynak igaza van. Én vagyok az oka Chase halálának. Nem elég, hogy egyébként is bántotta valami, ráadásul még ez a veszekedés is annyira felzaklathatta, hogy azért nem ette észre, hogy elmozdul a vitorlarúd és... - Jaj, Jillian - suttogta Stephanie. - Ne vádold magad. Tudom, mennyire kínozhatnak az utolsó szavak, amiket mondtál neki... és mindaz, amit soha nem mondtál ki. - Ahogy en gem is kínoztak hosszú évek óta a szavak, amiket nem tudtam elmondani neked. Stephanie e zt már nem volt képes kimondani, egyelõre legalábbis nem, de azért igyekezett megnyugtatni Jilliant. - Biztos vagyok benne, hogy Chase tudta, mennyire szereted. - Remélem. - A remény csak egy pillanatra suhant át Jillian szomorú arcán, aztán nyomban el llant, és csak a tehetetlen bánat maradt a helyén. - Nem tudom, Stephanie, talán mindent el kellene mondanom Shannon hadnagynak. Az ügyet ugyan már lezárták, és az apám félreérthe nül a tudtára adta, hogy nem tûri, hogy tovább zaklasson a kérdéseivel, de engem nem hagy n ugodni, hogy azt hiszi, Chase-t meggyilkolták. - És hogy esetleg te ölted meg. - Nem azért, csak Chase miatt. Õ és Jack Shannon valamikor nagyon jó barátok voltak. Szere tném, ha a hadnagy tudná, hogy Chase nem egy olyan nõt vett feleségül, aki képes gyilkosság - Mi lenne, ha én beszélnék Jackkel? - javasolta Stephanie. - Ismered?
- Egyszer találkoztunk. - Jillian ezek szerint nem volt tanúja annak, amikor a stúdióban összekapott a hadnaggyal. Úgyhogy Stephanie csak elmosolyodott, mintha kizárólag kellem es emlékei lennének Jack Shannonról. - Nekem sokkal könnyebb lenne elmondani az egészet, m int neked. Könnyû? Azért ez nem egészen igaz. Stephanie tudta, hogy egyáltalán nem lesz könnyû. De lát ian felcsillanó szemében, hogy neki milyen fontos lenne, és hogy még mindig megbízik benne , és hajlandó egy újabb lehetõséget adni neki, hogy bebizonyítsa, érdemes a barátságára. Ne eg, Jillian mégis megadja neki az esélyt. Meg kell tennem. Segíteni fogok neki. valaho gyan. Stephanie már azt is tudta, hogyan. Soha nem próbálkozott még ilyesmivel, de sikerülni fog . Stephanie Windsor nem tudna folyékonyan és határozottan beszélni a veséjébe látó, mélykék elõtt. De a magabiztos és tûzrõlpattant Cassandra Ballinger képes rá. Úgy fog beszélni Jac nnonnal, mintha Ballinger szerepét játszaná - két hadnagy egymás közt... - Bízd ezt rám, Jill. - Jól van - egyezett bele Jillian szemmel látható hálával. - Nagyon köszönöm. - Semmiség - felelte Stephanie, aki szintén hálát érzett. Köszönöm, hogy megbízol bennem, J Most nem foglak cserbenhagyni. Ekkor megcsörrent a telefon. Stephanie látta, hogy Jillian szemébe hirtelen rémület költözi megértette, hogy amíg Chase holtteste nem kerül elõ, Jillian kapaszkodni fog a reménybe, az utolsó szalmaszálba, hogy Chase talán mégis életben, van, és bármelyik pillanatban besét z ajtón. Brad telefonált, nem a rendõrség. Amikor Stephanie az elsõ néhány pillanat után látta a meg bülést Jillian arcán, felállt, és kiment a konyhába, hogy megnézze a vacsorát, és megtöltse ncsót limonádéval. Mire visszatért, Jillian már befejezte a telefonálást, és lehajtott fejjel, mozdulatlanul ü t a kanapén. - Mi az, Jill? - Brad most mondta, hogy Janine Raleight megölték kedden este. - Nem tudtad? - Nem. Miután Chase elment akkor este, én csak itt ültem, és vártam, hogy hazajöjjön. Abban két napban, amíg a rendõrség be nem állított azzal, hogy megtalálták a hajóját, nem hallgat em olvastam újságot, nem néztem tévét. - Csak vártam, mert Chase arra kért, hogy várjak rá. én vártunk, teljes némaságban, hallgatóztunk, hogy mikor csikordulnak meg odakinn az úton kavicsok a kocsija kerekei alatt... - Nem is hallottam róla, hogy a Gitárhúros Fojtog ató megint gyilkolt. - Dehát miért mondta el Brad pont most? - kérdezte Stephanie nem is leplezett bosszúsággal . Miért kellett Bradnek egy újabb tragédiával felzaklatni Jilliant, ami ráadásul alig pár ó zelõtt történt, hogy Chase elindult a végzetes vitorlázásra? - Azért, mert amikor mondtam neki, hogy itt vagy nálam, megkért, hogy kérdezzelek meg, n em fontolnád-e meg újból A szív útjai fõszerepét. - Tudtad, hogy nekem ajánlották fel elõször? - Persze - felelte csodálkozva Jillian. - Az én ötletem volt. - A te ötleted? - ismételte Stephanie, hogy egy kisidõt nyerjen. - Brad és Chase ezt egy szóval sem mondták. - Talán mert egyikük sem tudott a barátságunkról. A barátságunkról. Jillian megborzongott a szótól, mert arra gondolt, hogy õ elárulta ezt a ságot. Hallotta Stephanie kétségbeesett suttogását. Hallotta a dadogó szavakat, látta a fáj t, amit Stephanie-nek okoz, de hagyta, hogy szenvedjen. Nem, még rosszabb - akarta , hogy szenvedjen, ahogyan õ maga is szenved. . Tizenöt évvel ezelõtt, amikor megszakadt a barátságuk, Stephanie volt az, akinek akadozv a jöttek az ajkára a szavak. De most, amikor talán adhatnak egy újabb esélyt a barátságukna Jilliannak esett nehezére kimondani, amit gondol. - Én... én csak... az én ötletem volt. Illett a szerep a falrengetõ tehetségedhez. - Falrengetõ... - mormolta Stephanie elérzékenyülve. Gyerekkorukban ez volt a kedvenc je lzõjük, mindenre ezt használták. Jillian nagy levegõt vett, aztán bevallotta: - Stephanie, A. K. Smith az én írói álnevem. E izabeth szerepét egyenesen neked írtam. Nekem? Még akkor is, ha elárultalak? Ha elhagytalak, amikor a leginkább szükséged lett vol na rám? Volt idõ, amikor Stephanie és Jillian tökéletesen tudtak olvasni egymás gondolataiban. Ezér
is volt mindig olyan egyszerû és könnyû Stephanie számára, hogy Jilliannel beszélgessen, m a barátnõje szinte azonnal leolvasta a szavakat, amiket õ gondolatban leírt. Most csak nézték egymást, és mindkettõjük szeme könnyes lett, ahogy elolvasták a ki nem mon eneteket, amelyek szóról szóra megegyeztek. Bárcsak lenne bátorságom, hogy bocsánatot kérjek azért, amit tettem. Nincs hozzá erõm, de s van a barátságodra, és nem szeretném még egyszer elveszíteni. De egy nap majd kimondom. Sze etném, ha újból barátnõk lennénk, és megígérem, hogy soha többé nem hagylak cserben...
8 Valami Ballinger hadnagy keres az egyes vonalon, Jack. - Kösz, kapcsold az irodámba. Jack elmosolyodott, és elindult golyóbiztos üvegfalú, hangszigetelt irodája felé. A Chase K ncaid tiszteletére tartott megemlékezés óta eltelt négy napban sokat gondolt Stephanie-ra. Nagyon is sokat. Vonzotta a tûz és jég különös keveréke: a szenvedélyes égszínkék szempár dor, a hidegen elegáns beszédmód. Jack sokat gondolt Stephani-ra, és kicsit aggódott miatta. Végül is, ha úgy vesszük, majdne a Gitárhúros Fojtogató karjába szaladt. Lehetséges, hogy azon az estén, amikor hazavitte J nine-t, a gyilkos figyelte, és talán õt szemelte ki következõ áldozatául. Az eddigi öt áldo d feltûnõen szép, sötét hajú nõ volt - hullámos, hosszú gesztenyebarna, sötétbarna vagy fek olt, nem a kaliforniai nõk többségére jellemzõ aranyszõke. Stephanie hosszú barna haja kéts vonzó lenne a gyilkos számára. Bár itt-ott holdsugárként aranyos-bronzos hajszálak csillan benne, gondolta Jack. Elriasztják-e vajon a fojtogatót az aranyszálak, vagy csak annál inkább csalogatják? - tûnõdött. Jack sokat gondolt Stephanie-ra, aggódott miatta, és nagyon szerette volna újra látni. D e tudta jól, hogy nem hívhatja fel elfogadható indok nélkül, amíg Chase Kincaid eltûnésének agy úgy el nem dõl. Chase Carlton kedden kaphatta meg az anyagokat, amit küldött neki, és azt ígérte, hogy szombaton, a preaknessi lóverseny után jelentkezik. Jacknek az ösztönei nagyon határozottan azt súgták, hogy Chase Kincaidet meggyilkolták, és polyan könyörtelen pontossággal vizsgált meg minden részletet, mint Chase Carlton; mindazo náltal azon kapta magát, hogy abban reménykedik, ez alkalommal tévednek az ösztönei. Remélt ictor Chase Kincaid emléke miatt, gyönyörû fiatal özvegye miatt, és Jillian hûséges és vonz edvéért is, akit nagyon szeretett volna közelebbrõl megismerni. Most õ keresi telefonon, és kétségtelenül valami hátsó indítékból. Az, hogy Ballinger hadna takozott be, arra utalt, játszani akar. Hát csak tessék. Jack igazán mestere volt a szép nõ kel való játszadozásnak. Lenyomta a villogó gombot a telefonon, és barátságosan beleszólt: - Üdvözlöm, Ballinger had - Jó napot, Shannon hadnagy - felete Stephanie gyorsan és szintén barátságosan. Nagyon gon dosan megfogalmazta és begyakorolta az összes lehetséges szöveget, amit mondania kell, és ú y érezte, jól játssza a szerepét. A mindig magabiztos és kihívó, Cassandra Ballinger hangjá lt meg: - Szeretnék beszélni magával egy ügyrõl, ha lehetséges. - Hogyne. Várjon, kitalálom: Chase Kincaid tragikus halálról. Szóval gúnyolódik. Jól van, gondolta Stephanie, végül is én is játszom vele. Jack Shannonna den oka megvan rá, hogy bosszankodjon, amiért szerepet játszik vele szemben, de ez az egyetlen módja, hogy akadozás nélkül el tudja mondani, amit akar. Márpedig meg kell tennie , Jillian kedvéért. - Igen - felelte egyszerûen. - Chase Kincaid tragikus haláláról. Úgy tudom, azt feltételezi hogy gyilkosság történt, és hogy az özvegyét tekinti az egyik gyanúsítottnak. - A legfõbb gyanúsítottnak - pontosította Jack. Érdekesnek találta a játékot. Nyilván az tö Jillian Kincaid elmesélte a barátnõjének, hogy õ rá gyanakszik, és egyértelmû, hogy a hall egyet nagyon aggaszthatja a dolog, ha rávette Stephanie-t, hogy hívja fel õt. De vajon mi célból? Hogy kiderítse, még mindig folytatja-e a nyomozást? Hogy meggyõzze az ártatlans legokosabb az lett volna Jillian Kincaid részérõl, ha nem tesz semmit. De épp ezért olya n ritka a tökéletes bûntény - a bûnözõk mindig elvesztik a fejüket, és elkövetnek valami vé Jack érezte, hogy a szívverése izgatottan és türelmetlenül felgyorsul, de azért nyugalmat etett a hangjába. - Csak nem bevallotta magának a tettét, Ballinger hadnagy? - Jillian ártatlan, Shannon hadnagy úr. - Értem. Nos, nekem nem ez a benyomásom. De gyõzzön meg róla, hogy tévedek. - Helyes. Ráér most? - Sajnos, nem nagyon. Egyébként is azt hiszem, jobb lenne személyesen megbeszélni, nem g ondolja?
Stephanie nagy levegõt vett. Balga remény volt, hogy telefonon el lehet intézni a dolg ot. Szigorúan emlékeztette magát, hogy õ most az okos és hatékony Cassandra Ballinger hadna y, akinek minden lehetséges és minden könnyû, és azt felelte: - Hát persze. Mi lenne, ha ho nap találkoznánk? Bemehetnék a kapitányságra, amikor magának megfelel. - Nekem például egy vacsora felelne meg ma este. Stephanie szinte a telefonon keresztül is érezte az intenzív kék szempár erejét. Jack Shann n nagyon jól tudja, milyen fontos neki ez a beszélgetés, és így õ diktálhatja a feltételeke jlandó belemenni a játékba, meghallgatni Jillian üzenetét, de akkor az õ szabályai szerint l folyni a játéknak. Vacsora ma este egy veszélyesen vonzó férfival, aki nemcsak a gyilkosok leleplezésének, de a nõi szívek öszszetörésének is mestere? Ugyan, Cassandra Ballingernek ez igazán semmiség. ak négy óra, bõven lesz ideje, hogy elszaladjon a stúdióba, és a jelmeztárból kölcsönvegye n használt egyik csábos koktélruhát. - Remek, akkor vacsorázzunk együtt ma este - felelte végül, Cassandra könnyedségével. - Nagyszerû. Mi lenne, ha a Chart House-ba mennénk? Foglalok egy asztalt nyolcra, és n egyed nyolckor magáért megyek. - Azt hiszem, jobb lenne, ha ott találkoznánk - mondta Stephanie még mindig könnyedén, Cas sandra modorában. Tovább akarta játszani az elfoglalt rendõrnõ szerepét, aki egész nap a sa yilkossági ügyével van elfoglalva, mielõtt találkozna a kollégájával. Jack arra számított, bele fog egyezni, hogy együtt menjenek, de azért a hangján nem érzõdöt salódottság, barátságosan annyit mondott: - Jól van, akkor találkozunk a Chart House-ban, n olckor.
Jack azonnal megismerte az aranyszínû flitterekkel díszített, elegáns koktélruhát, amit Ste nie a Corpus DeIicti legutóbbi epizódjában viselt. És arra is rögtön rájött, hogy most is B ger hadnagy szerepét játssza. Cassandra Ballingerre ugyanolyan fegyelmezett testtartás volt jellemzõ, mint Stephan ie Windsorra, de kevésbé merev - inkább egy macska kecses eleganciája, mintsem egy herce gnõé. Cassandrának a frizurája is lezserebb volt, kibontva viselte a dús hajzuhatagot, ami t Stephanie többnyire szoros kontyba fogott. És a ragyogó kék szemek? Valahová a távolba fi yeltek, nem lehetett kiolvasni belõlük semmit; Stephanie egyenesen Jackre nézett ugyan , de valahogy mégis mögé, mintha a szerepét olvasná a súgógéprõl. - Jillian tudja, hogy maga azt hiszi, valamit eltitkol - kezdte Stephanie, miután rendeltek. - Az igazság az, hogy õ és Chase veszekedtek a baleset estéjén. - Min veszekedtek? - A részleteket nem tudom, de nem is számítanak. Még a legboldogabb házasságban is elõfordu a egy-egy veszekedés, nem? - Én igazán nem tudhatom - felelte Jack. Tekintetét mereven rászegezve kényszerítette Steph nie-t, hogy nézzen a szemébe, aztán halkan megkérdezte: - Maga honnan tudja? Stephanie összevonta a szemöldökét a bizalmaskodásra. Aztán ismét a férfi háta mögé kalando l, nyugodtan azt felelte: - Azt tudnia kell, hogy minden kapcsolatban vannak pro blémák. - Persze, tudom, és azt is tudom, hogy az ilyen problémák néha végzetesek lehetnek. - Jillian nem ölte meg Chase-t. - Viszont eltitkolta elõlem, hogy veszekedtek. Ön szerint mi oka volt erre, Ballinge r hadnagy? - Õ nagyon zárkózott egyéniség... és Chase-t is meg akarta óvni. - Talán inkább a házasságát akarta megóvni, ami súlyos válságban volt. Az ilyesmi, különöse leség kétszer annyit nyer a férje halálából, mintha elválnának, a legremekebb indíték egy g . Ezt bizonyára maga is tudja. Stephanie összerezzent a gúnyolódó hangra, de azért Cassandra meggyõzõ határozottságával fe illian nem ölte meg Chase-t. Senkinek nem tudna ártani. - Olyan biztosnak látszik ebben, Stephanie - mondta Jack gyöngéden, most egyenesen hoz zá szólva, és nem Cassandrához. - Számomra Jillian nyugalma, amivel elfogadja Chase halálát agyon is gyanús. De gyõzzön meg az ellenkezõjérõl. Stephanie nagyot sóhajtott. Oldalakat és oldalakat elképzelt elõre, hogy mit fog mondani , mert számított rá, hogy a hadnagyot nem lesz könnyû meggyõzni; és habár nagyon jól emléke szemek átható tekintetére, nem készült fel eléggé a belõlük sugárzó erõre, és arra, hogy me tenni rá. A hadnagy nagyon jól tudja, hogy õ Cassandra szerepét játssza, és egyelõre eltûri t, mert szórakoztatja.
Jack Shannon még így is nagyon veszélyesnek látszik, amikor szórakoztatja valami. Stephani e egész beleborzongott a gondolatba, hogy milyen lehet, ha dühös, vagy ha már nem találja szórakoztatónak a szemtelen játékot. Most Cassandra Ballinger vagy! - figyelmeztette magát Stephanie felgyorsult szívveréss el. Erõs, kemény és magabiztos. A szíved nem dobog a félelemtõl, akkor sem, ha rád szegezõd gúnyos, de valahogy mégis barátságos kék szemek. Tökéletesen tudod a szövegedet Gyerünk, m ! - Jillian tizennégy éves korában elvesztette az édesanyját egy autóbalesetben. Az autó telj n összeroncsolódott, és õk bennragadtak. Mire kimentették õket, az édesanyja meghalt. Jilli még mindig biceg egy kicsit, talán észrevette. - Igen. - A baleset miatt van. És ez magyarázza a nyugalmát is, amit maga olyan gyanúsnak talál. - Hogyhogy? - Annak ellenére, hogy õ maga is majdnem halálos sérüléseket szenvedett, nem vesztette el a eszméletét. Egész idõ alatt magánál volt, tehetetlenül végig kellett néznie az anyja haldo teljesen magába zárkózott. Megnémult, ami egy kívülálló számára gondolom, nyugalomnak tûnh alójában mély sokk volt. - A mostohaanyja is így magyarázza a mostani viselkedését. - Márpedig Claudia igazán tudja. Õ vette rá annak idején, hogy megszólaljon. - Nem maga? - kérdezte Jack. A szavak szinte szemmel láthatóan szilánkokra törték Stephanie látszólagos nyugalmát. - Ha jól tudom, maga is ott volt mellette? Igen, ott voltam, de nem tudtam segíteni neki. De most megadatott egy újabb esély, hog y segíthessek a legjobb barátnõmön; de maga nem engedi, személyes síkra tereli a dolgot, és m hagyja, hogy Cassandra legyek. És ami még rosszabb, olyan gyöngédséggel a hangjában, mint a tényleg törõdne velem. - Igen, ott voltam, de nem hiszem, hogy ez fontos lenne a mos tani ügy szempontjából. Jack látta, hogy Stephanie-nak nagyon is fontos, és szerette volna tudni, miért. De me rt azt is látta, hogy nagyon felzaklatja a dolog, csak annyit mondott: - Egyáltalán ne m fontos. Tehát, Jillian Kincaid reakciója a mostani tragédiára ugyanaz, mint a tizenöt évv l ezelõtti balesetre: sokk. - Igen - mondta Stephanie megkönnyebbülve, hogy visszatérhet az elképzelt forgatókönyvhöz. - És azért nem beszélt nekem a veszekedésrõl, mert úgy gondolta, ez az õ magánügye. - És Chase magánügye. - Értem. És miért döntött úgy, hogy megkéri magát, hogy mindezt elmondja nekem? - Tudja, hogy maga és Chase barátok voltak. Nem akarja, hogy azt higgye, egy olyan nõt vett feleségül, aki képes volt meggyilkolni. Chase kedvéért, nem a saját érdekében. - Ez igazán szép tõle - jegyezte meg Jack. Tulajdonképpen az is volt, és Jack csak remélni udta, hogy igaz. - Jillian nagyon szerette Chase-t. Teljesen lesújtotta a halála. Jack hallgatta a szenvedélyes szavakat, amelyek egyvalamirõl meggyõzték: Stephanie valóban hisz benne,hogy a barátnõje teljesen ártatlan, és tiszta szívébõl szerette a férjét. - Akkor? - kérdezte Stephanie, amikor meglátta az ellágyulást a férfi szemében. - Befejezi nyomozást? Elhiszi, hogy baleset volt? Stephanie kizökkent a szerepébõl, a szemében csillogó érzés teljesen õszinte volt. Hûségrõl végigjátszotta a bonyolult színjátékot Jillian kedvéért, és nagyon remélte, hogy sikert ar Jack legszívesebben igennel felelt volna, de nem tehette. Nagyon erõsen az volt a be nyomása, hogy Chase-t meggyilkolták, és ezt csak megerõsítette a telefonhívás, amit a csalh tlan hatodik érzékkel megáldott Chase Carltontól kapott. - Megmondom magának az igazat, Stephanie - felelte végül Jack. - Van még egy utolsó nyom, aminek szeretnék a végére járni. Tudom, hogy ezt elmondja Jilliannek, õ pedig az apjának, a i majd felhívja a rendõrkapitányt, hogy állítson le, de addigra megkapom a választ, amire m várok. - És ha az sem erõsíti meg a gyanúját? - Akkor hinni fogok a barátnõje ártatlanságában. - És mikor fogja megtudni ezt a választ? - Szombaton délután. Hosszú, elgondolkozó szünet után Stephanie halkan azt mondta: - Nem fogok beszélni róla Jil iannek. De megígéri, hogy értesít róla, hogy mire jutott? - Hát persze - egyezett bele Jack. - Például együtt vacsorázhatnánk szombat este, és akkor ondom.
Stephanie elbizonytalanodott. Még bele sem kezdtek a vacsorába, csak az italokat kor tyolgatták - õ Diet Pepsit, Jack whiskyt -, és a hivatalos megbeszélnivalón túl vannak. Itt l elõtte az egész este, amit elõre elképzelt forgatókönyv nélkül kell végigcsinálni... És s még egyszer ugyanezt. De meg kell tennie, Jillianért, hogy megmondhassa neki, Shann on hadnagy egyszer s mindenkorra felhagyott a gyanakvással. - Ó, hát persze - mormolta végül. - Nagyszerû. - Jack kinézett az ablakon, és Stephanie követte a tekintetét. - Mit szól a n plementéhez.. Ha Cassandra Ballinger aranyflitteres ruhájának volt is valami mágikus, magabiztosságot sugárzó hatása addig, amíg Chase Kincaid haláláról beszélgettek, a hatás abban a pillanatba ant, amint Jack Shannon személyesebb dolgokra terelte a társalgást, amihez Stephanie-n ak már nem volt elõre megírt forgatókönyve. Jacket ez a terület sokkal jobban érdekelte, sz an kérdést tett fel, amelyekre a ragyogó kék szemek ékesszóló és bonyolult válaszokat adtak de a szavak csak akadozva csordogáltak. Pedig mennyire szeretett volna beszélni Ste phanie! Eleinte, amikor a tavaszi naplementével eltûnt Cassandra Ballinger, és az aran yló teliholddal a helyébe lépett Stephanie Windsor, olyan gyengédség és annyi érdeklõdés vo tekintetében, hogy Stephanie-n valami új varázslat ömlött el, hinni kezdett benne, hogy t alán mégiscsak képes lesz szavakba önteni az eleven és õszinte gondolatokat, melyek felmerü k benne, és Jack örömmel fogadná õket. Nevetne tiszteletlen, szellemes humorán, és az arca yulna az érzelmes vallomásokra. De hiába, nem tudott beszélni, és ahogy elõrehaladt az este, fokozódó félelme és zavara egy bban akadályozta a beszédben. A fürkészõ, sötétkék szempárban mindinkább csak türelmetlensé t látott. Stephanie autója a Chart House tengerparti parkolójának legtávolabbi sarkában állt. A sötét an lágyan világított a telihold. Miközben a kocsihoz sétáltak, feltûnõ hallgatásukat némiké zta a hullámok ritmikus suttogása. Sajnálom, sajnálom, sajnálom - gopdolta gyötrõdve Stephanie. Mennyire örült volna, ha legal zt ki tudja mondani! De tudta, hogy lehetetlen. Jack nyilván további magyarázatot követe lne, és az érzelmeirõl kellene beszélnie, amire nem lenne képes. Amikor odaértek a kocsihoz, és felnézett a férfira, hogy elköszönjön, a szavak ott fénylett tekintetében: szomorú és ékesszóló bocsánatkérés a holdfényben. A mentegetõzésre Jack gyöngéden válaszolt, a lehetõ leggyöngédebben: a két keze közé fogta lágyan és sietség nélkül csókolgatni kezdte. Stephanie-t soha senki nem csókolta meg így, mert Jack csak az arcát csókolgatta, nem az ajkát. Csókokat lehelt a halántékára, a szemhéjára, az orrára, az orcáira. Mintha szeretné a ismerni akarná minden ízét... Mintha ezzel a gyöngéd felfedezõúttal a szívéhez vezetõ uta gtalálni. Eddig még minden férfi az életében, a volt võlegényét is beleértve, csak a gyönyörû szájáva birtokolni akarták, durván és határozottan. Aztán ugyanolyan határozottan még többet akarta Soha senki nem simogatta ilyen gyöngéden az arcát, ahogy soha egyetlen férfi sem törõdött v , hogy mi okoz neki örömet, és mi okoz fájdalmat. De most csak örömet érzett és vágyat. Jack pedig mintha pontosan érezte volna, hogy most má s akarja, végre megtalálta az ajka az ajkát. És ebben nem volt sem hódítás-, sem birtoklásv ak mindent elöntõ melegség, mohó vágy és tiszta öröm. - Tudod, mit szeretnék? - kérdezte Jack halkan. Hát persze, hogy tudom... Soha egy férfi sem kérdezte még, hogy én akarom-e, csak követelõz . De most én is akarom. - Mit szeretnél? - visszhangozta Stephanie ugyanolyan halkan. A kék szemekben félreérthetetlen hivogatás csillogott; csakhogy Jack sokkal többet akart tõ e, mint a gyönyörû testét. A szívét akarta, amit Jack Shannon még soha egy nõtõl sem akart, senkinek nem akart adni, de amiért most mindenre hajlandó lett volna. - Azt szeretném, Stephanie, ha elmondanád, amit gondolsz, az igazi gondolataidat, ne mcsak az óvatosan megfogalmazott változatot. - Jack meglepetést látott Stephanie szemében: csodálkozást, amiért egyáltalán észrevette, hogy elõbb mindig gondosan megfogalmazza, amit mond. A meglepetést egy csodálatos pillanatra öröm váltotta fel, amit azonban rögtön szétzú félelem. - Ne félj, Stephanie, engem nem fog elriasztani, bármit gondolsz is. Megígérem. De igen, elriasztana, ha megpróbálnám kimondani õket. Egyetlen férfi érintésétõl sem reszketett még így; és egyikük sem törõdött még a ki nem mon val. Sõt nem is gondolkodtak el rajta, rejlik-e valami a hibátlan szépsége mögött, amit érd s lenne megismerni.
Stephanie szívesen eltöltött volna Jackkel egy éjszakát, ami épp elég kockázatos lett volna os szívének, amely még soha senkit nem szeretett. Egy éjszakára, egyetlen éjszakára azonban gkockáztatta volna. De Jacknek ez nem lett volna elég. Õ többet akart, sokkal többet. Túlságosan is sokat... - Mi a baj, Stephanie? - Jack látta, hogy vihar dúl az égszínkék szemekben, látta a hirtele fájdalmat, és legszívesebben magához szorította volna Sephanie-t, hogy a szerelmével elûzz viharokat, kerüljön bármibe. Olyan türelmet érzett magában, amit addig még soha, és amíg v y Stephanie mondjon valamit, a leggyöngédebb mosolyával bátorította, és a leglágyabb hangjá lt meg. - Mondd el, Stephanie. N-e-n-em tudom. Stephanie már gondolatban is dadogott. Jéghideg hullámokban tört rá a félel m, a szégyenkezés lehûtötte, és szinte megfullasztotta. Nem bírt megszólalni. De tudott felelni a tekintetével és a fejével. Mereven megrázta a fej így válaszolt a gyengéd biztatásra. A jeges félelem a tekintetébe is kiült, az addig oly g égszínkék szemeket gõgössé és távolivá változtatta. Jack nagyon jól látta a félelmet is, és a gõgöt is. Dehát mitõl fél? - tûnõdött. Az érzéseit kockára tenni? Neki is éppolyan rémisztõen új tapa mint nekem? Jack nagyon szerette volna tudni a választ, de látta, hogy ez nem a legmegfelelõbb pil lanat, hogy faggassa Stephanie-t. Elmosolyodott, megérintette kipirult arcát, és lágyan csak annyit mondott: - A preaknessi lóverseny után felhívlak, és megbeszéljük a vacsorát, j
9 Marina jachtklub, San Francisco 1994. május 21. Chase Carlton a Sea Witch fényúzó kabinjában ûlt, és tekintetét a televízió képernyõjére sz néhány pillanattal ezelõtt a preaknessi versenyen Nebuló lett a gyõztes, és most Brad Lanca ter ott állt, kezében a trófeával, és nyilatkozatot adott. A hangjában megindultság csenget - Szeretném ezt a díjat Jillian Kincaidnek ajánlani, valamint szeretett unokatestvérem, Victor Chase Kincaid emlékének. Remélem, tudom, hogy lát most minket. A közvetítés véget ért, az utolsó képsorokon a gyõztes paripa volt látható. Chase nem vette mét a képernyõrõl, csak amikor a lóversenypályáról a következõ helyszínre kapcsoltak, egy b ellõ dél-karolinai golfpályára. Akkor kikapcsolta a tévét, és benyomta a videomagnón a viss ombot. Chase kis csalódást érzett, amiért Jillian Kincaid nem volt jelen a versenyen. A riporte r emlegette ugyan a bevezetõjében, beszélt a tragédiáról, ami a favorit gazdáját érte, és a orságáról is. Annak ellenére, hogy elvesztette szeretett férjét, az elhivatott tanárnõ már is tért tanítani munkahelyére, a Los Angeles egyik legszegényebb negyedében lévõ állami isk Visszautasított minden interjút, és a riporterek kénytelenek voltak tiszteletben tartani a kívánságát. Chase semmi újat nem tudott meg Jillian Kincaidrõl ahhoz képest, ami a Jack Shannon álta l küldött anyagban is benne volt. Többször is végignézett egy videofelvételt, mely a két hé elõtti kentucky-i derbin készült: Jillian ott állt a férje oldalán, vöröses haja kisimítva dús lófarokban hátrafogva, amibe egy selyemkendõt kötött, amely ugyanolyan pávakék és söté pompázott, mint a Nebulót lovagoló zsoké meze. Nyugodt volt, elegáns és arisztokratikus, u yanolyan királynõinek és gyõzelemre születettnek tûnt, mint a vöröses szõrû telivér. Még a árulta el más az örömét, mint egy halvány mosoly, és még halványabb csillogás a smaragdzöl Chase azt remélte, a preaknessi verseny közvetítésén többet láthat majd a testvére feleségé így történt, hiába várt. Most pedig itt az ideje, hogy nekifogjon a tervei megvalósításána inden a tervek szerint halad, akkor mához három hétre, nemsokkal azután, hogy Nebuló valósz g megnyeri a Triple Crowndíjat is, megtörténik a csoda: a halott férj visszatér a hullámsír Semmi nem áll az útjában, hogy megvalósítsa a tervét, ezt most már pontosan tudta. Hevesen t a szíve, amikor felnyitotta a csomagot, amit Jack Shannon küldött, sietõsen átnézte a pap kat, és kikereste a testvére orvosi kartonjait. Nagyon fontos volt, hogy semmi különbség n e legyen köztük testileg. És nem is volt. Egyikük sem esett át nagyobb mûtéten. Victornak nem tört el egyetlen csontja sem, Chase-ne k pedig csak a Denverben szerzett koponyasérülése volt. De ez akár még hasznos is lehet, a zt mondhatja, hogy a vitorlarúdtól származik, és ez bizonyíthatja, hogy valóban akkora ütés ami akár amnéziát is okozhatott. Chase tudta, hogy a testén - éppúgy, mint a szívén - valós heg és sérülésnyom van, mint elkényeztetett testvéréén, de ezt megmagyarázhatja azzal, hogy ek négy hete alatt szerezte be õket.
A harmincnégy évvel ezelõtt, Saint Jean-Cap-Ferratban világra jött két fiú külsõleg teljese rma volt. Az ujjlenyomatok, amelyeket a Sea Goddess vérfoltos fedélzetén találtak, azono sak voltak az övével, és a videofelvételeket tanulmányozva Chase megfigyelte, hogy a testvé e szintén jobbkezes volt, és a beszédmódjuk is nagyon hasonló. Chase brit akcentusa már rég kopott, és elegáns kiejtése alig különbözött attól, amit a testvére az elõkelõ magániskolák Arra szánta a sors, hogy a testvére helyébe lépjen, akit soha nem ismert, mégis mindig hián zott neki, és megbosszulja a halálát. Élete addig véletlenszerûnek látszó eseményei hirtele s képpé álltak össze, és értelmet nyertek - még a fejsérülése is. Ha ez nem lett volna, akk dná utánozni az amnézia tüneteit, de így, hogy átesett rajta, pontosan tudja, mit kell tenn e. Amikor annak idején magához tért a kómából, semmire nem emlékezett, csak homályosan lebe erengtek elõtte életének eseményei. Habár a saját élettörténetét homály borította, az õt kö azodott, tudott beszélni, olvasni, autót vezetni, hajót kormányozni, anélkül, hogy újra kel t volna tanulnia. Az ilyen szelektív amnézia elég valószínûtlennek látszó és ritka betegség, de néha elõfordu nem igazán tudják, hogy a fizikai vagy az érzelmi trauma váltja-e ki az emlékek elfojtását mikor végül visszatértek a kegyetlen emlékek, és újra át kellett élnie a borzalmakat, Chase ette, hogy csakis a fizikai sérülések okozhatták az emlékezetkiesést. Másképp az agya bizto indörökre a kegyes sötétségbe számûzte volna a szörnyû emlékképeket. Victor Chase Kincaid tehát úgy fog visszatérni, hogy szelektív amnéziában szenved, úgyanúgy t Chase évekkel ezelõtt - meggyõzõ lesz, és orvosilag teljesen hiteles, jól el tudja majd j zani, hiszen átélte. Az a sors rendelése, hogy a testvér helyébe lépjen; és a láthatatlan erõ, mely olyan könyör szüntelenül hajszolta az ismeretlen cél felé, most mintha elégedetten elnyugodott volna. N incs többé szüksége a láthatatlan irányításra. Innentõl már nyílegyenes az útja. Chase közölte a kikötõ biztonsági õrével, hogy a déli tengerekre készül, Bora Bora-szigetér n úgy négy-hat hónap múlva fog hazatérni. És ha mégsem térne vissza? Ezt az õrnek nem mondt , de tudta, hogy ha nyolc hónap múlva nem kerül elõ, amikor be kell fizetni a tagsági díjat a jachtklubban, akkor biztosan keresni kezdik majd. Pillanatokon belül ki fogják derít eni, hogy a Sea Witch egyáltalán nem érkezett meg Francia Polinéziába, és elõbb-utóbb majd eszébe jut valakinek, hogy átvizsgálják a kikötõben hagyott kocsiját, amelynek kulcsát az õ ta. A csomagtartóban Chase elhelyezett egy dobozt az anyagi javaira vonatkozó iratokkal, és egy levelet Jack Shannonnak. Ebben részletesen leírta, hogy mit tervez, és tudtára adt a a hadnagynak, hogy ha a csodás módon újból felbukkant Chase Kincaid - vagyis Chase Car lton - ne adj' isten meghalna, biztos, hogy gyilkosság áldozata lett, éppúgy, mint az ik ertestvére. A levélben lévõ információk csak a halála esetén kerülhetnek Jack Shannonhoz. Most egyelõre mást akart közölni vele. Ahogy megbeszélték még kedden délután, felhívta a hadnagyot a kapi - Nagyon alaposan átnéztem mindent, amit küldött - kezdte Chase az igazsághoz híven. - És mire jutott? Akkor most kezdõdhet a színjáték. - Az az érzésem, Chase Kincaid még mindig életben van. - Micsoda?! - valószínûleg ezért éreztem olyan erõs késztetést, hogy megkeressem magát. Sejtettem, hogy nem stimmel ezzel az üggyel kapcsolatban, amikor láttam a híreket, de most már tudom, h ogy nem azt éreztem meg, hogy gyilkosság történt, hanem azt, hogy Chase Kincaid egyáltalán em is halt meg. - Akkor hol a pokolban van? - Valami sötét helyen... a tengeren... - felelte lassan Chase, mintha valóban megjelen ne elõtte a látomás. Persze nem volt ilyen pszichikus képessége, de a hadnagy ezt nem tudt a. - Talán egy hajón. - Lehet, hogy valaki megmentette, aki valamilyen okból nem akarja rögtön elengedni a l egközelebbi kikötõben - jegyezte meg Jack, de nem is folytatta, mert nagyon jól tudta, h ogy Chase-nek nem kell az ilyesmit magyarázni. Akinek az a foglalkozása, hogy soroza tgyilkosok elfogásában segít a rendõrségnek, nyilván tisztában van vele, hogy a világban ne jó szamaritánusok szaladgálnak. Lehetséges, hogy kábítószercsempészek találtak rá, vagy va rájött, hogy gazdag ember, és esetleg nagy pénzeket lehet kizsarolni a családjától. - Igen, könnyen lehet - felelte komoran Chase. - Az az érzésem, hogy valamiképpen nincs tisztában a saját helyzetével. Talán azt sem tudja, kicsoda, és így az sem tudhatja, aki me mentette. - Most Chase nem folytatta. Tudta, hogy Jack Shannon is bizonyára emlékszi k, hogy Victor tárcáját és iratait megtalálták a Sea Goddess hajókonyhájának asztalán.
- Életben fog maradni? - Nem tudom. A jövõbe nem látok bele. De azt hiszem, a feleségét egyelõre még nem kellene r ekkel kecsegtetni. - Ha jól értem, semmi olyat nem érez, hogy õ próbálta volna megölni. - Nem, egyáltalán. Chase azt akarta, hogy Jack Shannon ezt higgye. Azt akarta, hogy hagyja békén Jillia n Kincaidet, engedje, hogy abban a hitben éljen - már ha tényleg õ a gyilkos -, hogy sik erült megúsznia a dolgot. Valójában Chase a világon semmit nem érzett a testvére feleségéve olatban. Kényszerítette magát, hogy hosszú ideig mereven bámulja a fényképeket a vitorlás h fedélzetérõl, remélve, hogy legalább azt megérzi, hogy a hajó baleset vagy gyilkosság színhelye volt-e. A gondolatait azonban reménytelenül összezavarták az érzései, és semmit nem látott tisztán tlen keserû igazságon kívül: az ikertestvére halott. Chase ezt tudta, tökéletes és fájdalma yossággal. Az elmúlt egy hétben rájött, hogy egész magányos életében valamiképpen érezte hi atatlan jelenlétét, és vigaszt talált benne. A vigasztaló jelenlét azonban most megszûnt, é lszigeteltebbnek és üresebbnek érezte magát, mint valaha. Az ikertestvére halott. Ez bizonyos, bármilyen fájdalmas is. Chase gyötrelmes órákat töltöt al, hogy bámulta a fényképeket, a fényesre lakkozott deszkapadlót a vérfoltokkal, és kétség en próbálkozott. Végül valami nagyon halvány érzés megmoccant benne, az az érzés, hogy erõs lekmény történt. De vajon tényleg a gyilkos hagyta ott ezeket a lelki nyomokat? Vagy pus ztán csak a saját dühe, amit azért érez, mert a közönyösen szunnyadó óceán egyetlen szeszél olta tõle a testvérét? Chase-nek fogalma sem volt róla, hogy Jillian Kincaid kezéhez tapad-e vér vagy sem. Cs ak azt tudta, a sors arra szánta, hogy a testvére helyébe lépjen, belenézzen a ragyogó smar gdzöld szempárba, és kiolvassa belõle az igazságot. - Szóval maga szerint Chase Kincaid életben van, és Jillian Kincaid teljesen ártatlan. Törte meg Jack a csendet, tömören összefoglalva Chase meglepõ közlését. - Teljesen bizonyo en? - Amilyen bizonyos csak lehetek. Soha senki nem tudott még magyarázatot adni erre a képességemre, én magam a legkevésbé - vallotta be Chase, majd hozzátette: - De eddig még mi g meglehetõsen megbízhatóak voltak a megérzéseim. - És most is olyan biztos ebben az érzésben, mint a megelõzõekben, melyek helyesnek bizony ultak? - Biztosabb vagyok benne, mint eddig bármiben. - Értem. Hát akkor, köszönöm a segítséget. Hálás vagyok, hogy ennyi idõt szánt rá. Én örüln ase Kincaid tényleg elõkerülne. Hát még én mennyire örülnék - gondolta Chase. De tudom, hogy nem fog megtörténni - legalább valóságosan. Öt perccel azután, hogy befejezte a beszélgetést Chase Carltonnal, Jack feltárcsázta Stepha ie otthoni számát. - Gyönyörû lesz ma a naplemente. Ne menjünk megint a Chart House-ba? - Ó, te vagy az? - Stephanie alig tudta kinyögni a néhány szót, úgy kellett kapkodnia leveg tán. A lóverseny közvetítését nézte a tévében; közben izgatottan várta Jack hívását, és pró it, a szívét, a reményeit. - Jillian is ott van? - Nem, nincs. - Jillian hívta ugyan, hogy nézze vele, Edwarddal és Claudiával a versenyt - ami nekik nem szórakozás volt, hanem szomorú megemlékezés -, de Stephanie visszautasítot a, mert otthon kellett várnia Jack telefonját. - Megvan a válasz arra kérdésre, amit még me akartál tudni? - Igen. - Jack már nem akart játszani, mert sokkal komolyabbak voltak a szándékai Stepha nie-val, így csak annyit mondott: - Azt hiszem, tévedtem. - Tényleg? - Tényleg. Úgyhogy mivel az ügyet lezártuk, ma este akár pezsgõt is ihatnál a Diet Pepsi he tt. Nem. Stephanie egyszer megpróbálkozott a pezsgõvel, egyedül, hogy kipróbálja, biztonságos-e a mások társaságában iszik. Jólesõ volt a meleg, lebegõ érzés, mely olyan varázslatosan elh a rossz emlékeket, és enyhített a fájdalmakon. De tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy ilyen állapotba kerüljön, ha társaságban beszélnie kell, és azt is érezte, hogy még ve b lenne, ha egyedül inna. Ezért soha nem ivott, egyetlen kortyot sem. Pezsgõzni Jack Shannon hadnagy társaságában, akinek gyöngédségétõl még a gondolatai is resz
ez lehetetlen, túl veszélyes lenne... Már vele lenni is túl veszélyes. Sokkal többet akar t , mint amit õ adni tud, és óriásit csalódna, ha megtudná az igazat. - Stephanie, ott vagy? - Nem vacsorázhatom veled ma este - mondta Stephanie lassan és hûvösen. - Holnap este? - kérdezte vidáman Jack, habár lüktetni kezdett benne a düh. - Akkor sem. - Soha? - kérdezte Jack, és a hangja hideg lett és gúnyos. Többet akart, mint játszadozást, félelem ellenére - vagy épp azért -, amit Stephanie szemében látott, azt hitte, õ is többe r. Dehát Stephanie Samantha Windsor nagyon tehetséges színésznõ. Tökéletesen alakította a s , a lehetõ legtökéletesebben, játszott az érzéseivel, hogy biztos legyen a siker. És most t es a gyõzelem, a barátnõje tisztázódott a gyanú alól, és itt az ideje, hogy legördüljön a f elvégezted a feladatodat, már nincs szükség rám? - Én... - Nem, ne gondold ezt! Nagyon szeretnék találkozni veled, de n-n-n-em... - Folytasd - sürgette Jack, és a hangja hirtelen ellágyult, mert az elsuttogott szóban két ségbeesést vélt hallani. Mennyire szerette volna látni az érzéssel teli kék szemeket, amely kiolvashatta volna az egyetlen szótag folytatását! Mennyire szerette volna megérinteni Stephanie arcát, és biztosítani róla, hogy nyugodtan elmondhat neki minden titkot, melye k a kék árnyékok mögött rejlenek... - Folytasd, Stephanie. - Nem, semmi... - suttogta Stephanie olyan lágyan, amilyenek a férfi csókjai voltak. S emmi. Én is semmi vagyok, nem tudok mit adni, nincs mit szeretni rajtam. - Most me nnem kell. Ég veled, Jack.
Húsz perccel a Jack Shannonnal folytatott beszélgetés után Chase hajója kifutott a kikötõbõ Golden Gate híd felé indult, nekivágva a hosszú útnak. Ezen az úton Chase Carlton eltûnik majd. Ahogy kiért a nyílt tengerre, leborotválja a szaká lát, lenyírja a haját, és az elkövetkezõ három hétben igyekszik minél kevesebbet enni, hogy n sovány és elgyötört legyen, amikor elõkerül mint Chase Kincaid. Eközben a legapróbb részl a fejébe vés mindent az anyagból, amit Jack küldött neki. Szüksége lesz rá, ha hitelesen el ja játszani, hogy odaveszett emlékezetébõl idõnként felmerül egy-egy kínzó, apró emlék.
A végtelennek tûnõ napok és éjszakák alatt, míg várta, hogy megérkezzen a Jack által küldöt , Chase minden elérhetõ szakirodalmat elolvasott az ikrekrõl, amihez csak hozzájutott. A laposan áttanulmányozta a furcsa rejtélyeket, mítoszokat és legendákat, sokat olvasott a kü szichikai összeköttetésrõl, ami állítólag az ikertestvérek között fennáll, és arról, hogy m tudják csapni gyanútlan környezetüket. Ha õ és a testvére együtt nõnek fel, talán - nem, biztosan! - a legjobb barátok lettek voln Megosztották volna egymással az álmaikat, a reményeiket és a titkaikat, és rengeteget nevet ek volna együtt. Iskoláskorukban tréfából sokszor megtévesztették volna a szüleiket és a ta késõbb talán a lányokat is, akikkel randevúzgattak. Csakhogy most az ikertestvére feleségét készül megtéveszteni, nem egy kamaszlányt egy rande ez most egyáltalán nem játék, hanem véresen komoly dolog. De azért mégiscsak valamiféle randevú. Életveszélyes találkozó egy smaragdzöld szemû gyilk
10 Puerto Vallarta, Mexikó, 1994. iúnius 9. Itt az idõ, június második csütörtökje, éjfél. A trópusi éjszaka meleg volt, de már csak langyos emléke a perzselõ nappali hõségnek. Az ég ikrázott a rengeteg csillag, ragyogásukat nem nyomta el a hold, és kikötõ fényei sem világí k a közelben. Ideje búcsút mondani a Sea Witchnek. Milyen egyszerû is a saját kezünkkel elpusztítani egy megvalósult álmot - gondolta Chase, m közben a fenékszivattyú szívónyílásába illesztette a csövet. A szívének oly kedves hajó pár d megtelni vízzel, és további néhány perc után elnyeli az óceán fekete torka. Chase pontosa jegyezte magának a helyszínt, tudta, milyen mély itt a víz, és hogy odalenn lágy, homokos a tengerfenék. Egy szép napon, miután leleplezte a testvére gyilkosát, talán majd visszatér, menti az elsüllyesztett vitorlást. De most mindenképpen el kell tûnnie a hajónak, ahogyan Chase Carlton is eltûnt a föld színé z elmúlt három hét alatt. Mostantól az ikertestvére szerepét játssza: jóképû arcát borosták karcsú teste lesoványodott az éhezéstõl és a szomjazástól, a téli égbolt szürkeségére emlé vedés nyomai sötétlenek, a tekintete zavaros - mintha kétségbeesetten keresné-kutatná az em
et a mindent elborító, áthatolhatatlan ködben. Chase úgy döntött, az éj leple alatt süllyeszti el a hajót, habár nyugodt lélekkel megtehet lna fényes nappal is, akkor sem lettek volna szemtanúk itt az elhagyatott tengeren, Puerto Vallartától északra. A környezõ kis szigetek mind lakatlanok voltak, és a partvonal s, ahol két napi gyaloglás áll elõtte. Valamikor szombaton éri el az elsõ lakott helyet. Ta egy csoport napfürdõzõ turistával találkozik legelõször, elcsigázottan és kiéhezetten, nap bõrrel fog feléjük botladozni. Bizonyára azonnal a legközelebbi kórházba akarják majd vinni ragaszkodni fog hozzá, hogy nincs szüksége másra, csak egy repülõjegyre Los Angelesbe, ahol várja egy szépséges, smaragdzöld szempár, amiért túlélte ezt az egész rémálmot...
Chase gyûrött pamutinget és kopott farmert viselt. Azt mondja majd, hogy azoktól kapta, akik rátaláltak, és eddig fogva tartották, és akik valószínûleg ellophatták a karikagyûrûjé ol fehér sávnak kellene látszania, lebarnította a trópusi napsütés, azokban a napokban - va hetekben? -, amiket egy lakatlan szigeten töltött. Gyümölcsökön élt, és nap mint nap vágyak e a szárazföldet, ahová majd ki fog úszni, amint eléggé megerõsödik; a távoli partot, amely eg a haza vezetõ út elsõ állomása lesz. Valójában úgy két kilométert kellett úsznia a partig, amit könnyedén meg lehet tenni a lang artmenti vizekben. Legalábbis Chase így gondolta. Csakhogy alig egy-két perccel azután, hogy beugrott a vízbe a süllyedõ vitorlásról, érezni kezdte, hogy lassan csontig átjárja a . A jeges borzongás egyértelmûen jelezte, mennyire le van gyengülve, izmos testérõl a vékon védelmezõ zsírréteg is lefogyott. Az elmúlt három hétben szigorúan csak annyi élelmet és vi yezett magának, amennyit egy lakatlan szigeten talált volna. Túlságosan is jól sikerült kiéheztetni magam - gondolta, miközben már-már pánikba esve igye minél távolabb úszni attól a helytõl, ahol a Sea Witch süllyedni kezdett, nehogy magával rá az örvény. Amint biztos távolba ért, taposni kezdte a vizet, és visszanézett. Az ösztönei a ugyan, hogy ne pazarolja erre az energiáját, hanem kezdjen szép lassan és egyenletesen a part felé úszni, de a legyengültség a józan ítélõképességét is befolyásolta. Nem tudta me nézze végig, ahogy elsüllyed a hajó, melyet annyira szeretett. Így hát csak taposta a vize , bár egyre fogyott az ereje; a testén borzongások futottak végig, és komor ünnepe1yességge te, ahogy a Sea Witch méltóságteljes eleganciával megadja magát a hajótestbe beáradó víz tú Egy ideig még küzdött, büszkén ellenállt, az árboca egyenesen meredt fölfelé a csillagos ég e elõtt, de végül megdöbbentõ, néma csöndben, egyetlen loccsanás nélkül eltûnt a sötét vízb Vissza fogok jönni érted - ígérte Chase gondolatban -, és feltámasztalak... Ahogyan most a testvéremet is feltámasztom. Végül megfordult, tekintetével megkereste a távolban a partvonal árnyait, és kinézte magána egközelebbi pontot, egy sziklás kiszögellést, amely csontujjként nyúlt ki a fehér homokos p ból. Amikor még nappal szemügyre vette a partvonalat, kényelmesen a Sea Witch korlátjának t szkodva, úgy tervezte, a homokos sávra fog kiúszni; de ez most túlontúl távolinak tûnt. Job esz a sziklákat célba venni. Ott majd megpihen egy kicsit, és hajnalra elég erõt gyûjt, hog nekivágjon a kétnapos gyaloglásnak a pálmákkal szegélyezett part mentén. A víz hideg volt, és mintha keményen ellenállt volna gyenge és didergõ teste erõfeszítésein kellett küzdenie minden egyes mozdulatért, amely közelebb vitte a parthoz. Haladni ha ladt ugyan, de a sziklák sötétlõ körvonala még mindig nagyon messze volt, és minden karcsap yre inkább nehezére esett. Az óceán mélyen és nyugodtan lélegzett álmában, éppúgy, mint azo mikor a testvére a halálát lelte benne. De a ritmus nem volt egyenletes, az apály miatt a belégzés mélyebb volt, mint a kilégzés. A víz visszafelé húzódott a partról, lágy áramlat ez méginkább akadályozta a küzdelmet. Chase világéletében kitûnõ úszó volt, és a tengert mindig a szövetségesének érezte, akár ús torlázott rajta. De most az ellensége volt, azzal fenyegette, hogy elnyeli, ahogyan a testvérét is. Nem! - tiltakozott gondolatban, és dacosan, a puszta akaraterejével megacélozta gyengülõ t agjait. Nem érhet itt véget az életem! Még annyi mindent kell megtudnom... és bosszút kell nom. Dehát nem akarsz végre találkozni elvesztett testvéreddel? - suttogta csábítóan a mélység. együtt lebegtetek anyátok méhében, és azóta egész életedben csak arra vágytál, hogy megint zt a védelmezõ békességet... A testvéred itt van, odalenn, vár rád, hogy együtt legyetek e. Gyere, vár rád... Menj hozzá, menj hozzá... Chase kétségbeesetten küzdött a tenger csábító suttogása ellen. Vonzotta a mélység ígérete, találhat, és nem kell tovább szenvednie a rémlátomásoktól, amelyek az elmúlt hetekben annyi
ták. Látta maga elõtt a hitetlenkedõ döbbenetet a testvére arcán, amikor megértette, hogy a sége, akit szeretett, elárulta... Látta a vérpatakot, mely a sebébõl folyt, hallotta rémült kiáltásait, látta, amint fuldokolva, zihálva elnyeli a víz, és nincs mellette senki, aki se ene rajta... És a halálát gonosz elégedettséggel végignézte a nõ, akiben bízott, és akit sz Chase ekkor maga is zihálni és fuldokolni kezdett - de most nem volt szemtanú, ahogyan nem volt soha senki, akiben megbízott, vagy akit szeretett volna. Azt azonban nag yon is tudta, milyen érzés, ha az embert elárulja és cserbenhagyja valaki, akinek szeret nie kellene, hiszen a szülei ezt tették vele, abban a pillanatban, hogy megszületett. Nem, az lehetetlen, hogy ez legyen a vég! - parancsolt magára. Meg fogom tudni az ig azságot a testvérem haláláról, és azt is meg fogom tudni, hogy miért tették ezt velem a szü nyi évvel ezelõtt. Elõfordult már életében nem egyszer, hogy közel járt a halálhoz - gyerekkorában, amikor ann zenvedett az árvaházban, kamaszként, amikor éhezve-fázva megszökött, és Denverben is, amiko kellett küzdenie egy gyilkossal, aki puszta gyönyörûségbõl ölt. Chase mindig nyugalommal f dta a saját halálának gondolatát, soha nem fogta el félelem vagy szomorúság. De most, amiko smét megcsapta a halál lehelete, nem érzett sem nyugalmat, sem pedig megkönnyebbülést. Nem érhet véget itt az életem! Még annyi tennivalóm van... Annyi kérdésre kell megtalálnom zt, mielõtt meghalok. Végre-valahára közeledni látszott a sziklák sötéten derengõ árnyéka, mintha üdvözlõ és hivo na felé a sziklakéz. A szirtek örömmel fogadták, biztos kikötõként; de ahogy a közelükbe ér nt az õsi és soha nem szûnõ csata kellõs közepébe, melyet a víz és a szárazföld vív egymáss dacosan benyúlt a tengerbe, az pedig megveszekedett dühvel rontott neki, tajtékozva és kavarogva próbálta kiszorítani a betolakodót a saját birodalmából. Chase ártatlan áldozatké t a sziklákhoz. A tenger visszarántotta, mielõtt megkapaszkodhatott volna, aztán újból és ú szikláknak lökte. Bár furcsa módon zsibbadt volt mindene, és egyáltalán nem érzett fájdalmat, mintha nem is l e teste, hallotta a halk roppanást a bordái tájékán, és valami melegséget érzett maga körül t, hogy nem a hideg tenger melegedett fel hirtelen: a melegség a saját vére volt, bíbors zínû és szagos hívogatás a cápáknak. Ezen a vidéken csak úgy nyüzsögnek a trópusi vizekben, las testük kéjes gyönyörûséggel siklik a vérszag irányába, ahogy a sorozatgyilkosok lopakod dozatuk felé... Váratlanul egy vigasztaló gondolat töltötte el, amely úgy lebegett a kavargó rémképek fölöt is fehér bárányfelhõ a fekete viharfellegek között. Ha életben marad, a most szerzett sebes is hasznára lesznek: drámai bizonyítékául szolgálhatnak, hogy milyen megpróbáltatásokat sze el Victor Chase Kincaid. Ha életben marad...
11 Bel Air, Kalifornia 1994. június 14 Fél órával azután, hogy Nebuló befutott a célba, Brad Lancester pedig átvette a díjat Jilli vében és Chase Victor Kincaid emlékének ajánlva, megszólalt az ajtócsengõ. Annie maradt a h Jillian lábához simulva, de egész teste megfeszült, és az izgatottságtól remegni kezdett. J ian és Stephanie éppolyan izgatott lett. - Tévések - mondta Stephanie. - Igen, biztosan - bólintott Jillian. Felállt a kanapéról, és a biztonsági kamerához lépett y megnézze a monitoron, kiáll az ajtó elõtt. Pár pillanattal késõbb halkan megszólalt: - Sh hadnagy az. Jillian rettegve tette meg a néhány lépést a nappaliból a bejárati ajtóig. Öt hét reményked tán most talán minden eldõl. Chase holttestét biztosan megtalálták. Hirtelen beléhasított, ire csak a reménykedés és a csodavárás éltette eddig, és hogy letagadta maga elõl az igazsá most itt van Shannon hadnagy - a reménykedésnek és az öncsalásnak vége. - Nagy újság van, Mrs. Kincaid - mondta Jack Shannon azonnal, amint kinyílt az ajtó. Az egyik kezét Annie felé nyújtotta, aki azonnal tudta, hogy baráttal van dolga, és nem ellen séggel. A hadnagy eközben egy pillanatra sem vette le a szemét Jillian arcáról. Chase Carl ton határozottan azt állította, hogy érzései szerint Chase Kincaid életben van, és Jillian caid egyáltalán nem bûnös. A megdöbbentõ kijelentés immár bebizonyosodott, és Jack el is hi it Chase Carlton mondott, de azért látni akarta Jillian arcán, hogyan fogadja a hírt. - Ép p most kaptam egy telefonhívást Mexikóból, a Puerto Vallarta-i rendõrségtõl. Állítólag Chas szik egy kórházban. A gyönyörû zöld szempárban hitetlenkedés csillant a hadnagy szavainak hallatán. De nem egy
lkos szkeptikus kételkedése, aki határozottan tudja, hogy ez nem lehetséges - gondolta J ack. Hanem a szeretõ feleségé, aki kétségbeesetten szeretné, ha a hír igaz lenne, de fél is y esetleg mégsem az. A hadnagy hirtelen ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy megnyugta ssa Jilliant, de ebben a pillanatban elvonta valami a figyelmét: megjelent Stephan ie. Olyan öröm csillogott a szemében, mintha jobban örülne a barátnõje boldogságának, mint bárm . Az örömteli kék szemek egy pillanatra összetalálkoztak Jack figyelmes tekintetével, amitõ utó pír lepte el Stephanie arcát, de aztán Jillianre nézett, és egy másodperc múlva Jack is ordult. - Chase-re tegnap este találtak rá Puerto Vallartától északra, a tengerparton - magyarázta még mindig kételkedõ, de azért reményteli Jilliannek. - Csak félig-meddig volt eszméleténé te a tengeren töltött idõ, a szomjúság és valami fertõzõ betegség. Folyton csak a maga nevé tta. - Az én nevemet? - kérdezte halkan Jillian. - Igen. Persze csak a keresztnevét. A turisták, akik rátaláltak, ettõl nem lettek okosabba k, de ma reggel egy bizonyos Dr. Carl Peters, egy neurológus az UCLA kórházából, aki épp ot nyaral, meghallotta, hogy mi történt, és eszébe jutott, hogy olvasott az újságban Chase Ki caid eltûnésérõl. Arra is emlékezett, hogy a maga neve Jillian, úgyhogy gyanút fogott, és b a kórházba, hogy felajánlja a segítségét és a szaktudását. Mire megérkezett, Chase már nag saját nevét is meg tudta mondani. Az orvosok értesítették a mexikói rendõrséget, õk pedig - Azonnal oda kell utaznom! - kiáltott fel izgatottan Jillian. Ha gyalogosan odame hetett volna, gondolkodás nélkül faképnél hagyja a hadnagyot, és elrohan. De Mexikóba mégse hatott el csak úgy. Igyekezett összeszedni a gondolatait, és azt mormolta: - Brad New Yorkba ment a magángépünkkel, de esetleg bérelhetünk egy... - Már mindent elintéztem - vágott közbe Jack. - A gép vár ránk a Santa Monica-i repülõtéren - Ránk? - Stephanie most elõször szólalt meg, haragosan szikrázó szemmel, készen rá, hogy m mezze a barátnõjét. - Chase felbukkanása azt jelenti, hogy újra indítjuk a nyomozást - magyarázta Jack szelíden remélve, hogy sikerül meggyõznie õket: nem arról van szó, hogy továbbra is azt hiszi, val gyilkosságot kísérelt meg Chase ellen. Ennek ellenére egyszer s mindenkorra tisztázni kel l, hogy mi is történt valójában, csak így lehet pecsétet tenni az ügyre. A hadnagy szelídsége nem csillapította Stephanie haragját, de Jillian, akinek a szemében m ost már egyértelmûen remény csillogott, gyorsan megszólalt: - Minden rendben van, Stephani e. Nagyon köszönöm, hogy elintézte a repülõt, hadnagy úr. Gyorsan megbeszéltek még egy-két tennivalót. Stephanie egy bólintással azonnal beleegyezett hogy nagyon szívesen vigyáz Annie-ra. Jillian arra is megkérte, hogy meséljen el minden t Edwardnak és Claudiának, akik épp Seattle-ben vannak egy orvosi konferencián. És Bradnek is mondja el a jó hírt, akkor is, ha még aközben telefonálna, amíg õ összekapokodja a legs bb holmikat magának és Chase-nek. Jillian felment az emeletre csomagolni, Jack és Stephanie pedig némán átsétáltak a nappalib . Amikor nem sokkal ezután megcsörrent a telefon, Stephanie olyan ijedten pillantott rá, hogy Jack megkérdezte: - Vegyem fel én? - Igen, légy szíves - felelte Stephanie. Aggodalmas arckifejezésébõl ki lehetett olvasni a z igazságot: biztos benne, hogy a telefonáló csak Brad lehet, és jobban örülne, ha egy kívü az örömteli üzenetet. Valóban Brad volt az. Jack közölte vele a meglepõ hírt, majd töprengõ csendben hallgatta a zát, aztán azt mondta: - Igen, biztos vagyok benne, már amennyire így a távolból meg lehet i. - Brad óvatos szkepticizmusa nem lepte meg Jacket; és ha Chase Carltontól nem azt h allotta volna, hogy Chase Kincaid szerinte is életben van, akkor maga is több fennta rtással fogadta volna a hírt. - Nem abban a ruhában találták meg, amit Jillian szerint az eltûnése estéjén viselt, és a jegygyûrûje sincs meg, de a drasztikus fogyástól eltekintve a eírás tökéletesen ráillik. A röntgenfelvételen, amit a koponyájáról csináltak, súlyos fejsé amirõl elképzelhetõ, hogy a vitorlarúd okozta. Nem vagyok száz százalékig meggyõzõdve róla, se az, de azt hiszem, minden okunk megvan a reménykedésre. A beszélgetés pár perc múlva véget ért, Brad megígérte, hogy amint visszaindította Nebulót ton Farmra, azonnal nekivág a Triple Crown stúdió magángépével, és maga is Puerto Vallartáb . - Köszönöm - mondta Stephanie, miután Jack lerakta a kagylót. - Kérsz egy kis limonádét? - Nem, köszönöm - felelte Jack, és a kis asztalkára pillantott, amin egy kancsó és poharak k. Szóval Stephanie és Jillian limonádét iszogattak, nem pezsgõvel ünnepelték, hogy Nebuló
erte a versenyt. - Akkor ülj le - mormolta Stephanie, és a kanapéra mutatott. Látta, hogy Jack nem fog leülni, amíg õ nem foglal helyet. Így elõször õ maga telepedett le anapéval szemben álló plüssfotelbe, mely puha volt ugyan, Stephanie mégis merev testtartáss l ült, egyenes háttal, lehajtott fejjel, lesütött szemmel, a kezeit jólnevelten és szorosan szekulcsolva az ölében. - Nagyon örülök a jó hírnek - szólalt meg végül Jack halkan és kedvesen, remélve, hogy végr ak az égszínkék szemek, amelyeket elrejtett a sötéten csillogó hajsátor. - Nagyszerû, hogy életben van. A hangja éppolyan lágy volt és gyöngéd, mint a simogatásai, amiket Stephanie nem tudott elf lejteni. De volt benne valami parancsoló és követelõzõ is. Stephanie felemelte a fejét, és bátran a szemébe nézett. - És örülsz, hogy Jillian és Chase mindent újrakezdhetnek? - kérdezte halkan. - Igen. Én hiszek az újrakezdésben - felelte Jack ugyanolyan halkan. - Te nem? De igen - felelte azonnal az égszínkék szempár, ragyogó tisztasággal, habozás nélkül. Hisze lehetséges az újrakezdés Chase és Jillian számára... és talán a barátságunk is újjászületh De neked és nekem n-n-n-em... Jack látta, hogy félelem jelenik meg a szemében, és lágyan simogató könyörgéssel válaszolt te. Ne félj, Stephanie, miattunk, vagy tõlem. Soha nem tudnék ártani neked. Hát nem érted? A félelem elszállt, de nem remény ült a helyére. Jack csak szomorúságot látott Stephanie-n, nazt az eltûnõdõ szomorúságot, mint amit a Chart House parkolójában, a holdfényben. - Mi a baj, Stephanie? Ne haragudj, Jack, ne haragudj. De mielõtt Jack megtalálta volna a szavakat, hogy kicsalogassa Stephanie-ból a szomorúságán k okát, hirtelen belépett Jillian. Ideje volt indulni. Jack nem köszönt el Stephanie-tól, csak rámosolygott. De a mosolya csupa ígéret volt, amire az égszínkék szempár bizakodással felelt, egyetlen pillanatig, mielõtt újra csordultig tölt lna a szomorúság.
12 Puerto Vallarta 1994. július 13. Olyan volt az egész, mint egy álom. A lágyan csengõ, dallamos nõi hang becézõ szavakat sutt tt, és Chase érezte a szeretetet a lázas homlokát simogató, reszketõ ujjakban is, melyek mi tha puha csókokat leheltek volna rá. - Meg fogsz gyógyulni, Chase - suttogta a gyöngéd hang. - Minden rendbe jön, majd meglátod . A szavakban és az érintésben csodálatos ígéretek rejlettek, balzsamos gyógyírként enyhítve lmat, mely minden lélegzetvételnél belényilallt, és elhessegették a rémlátomásokat vérrõl, dásról, amelyek annyit gyötörték. Megint úgy érezte, mintha fuldokolna, de most nem a hideg ngerben, hanem valami forró, homályos lebegésben. Küszködött, hogy a felszínen maradjon, ho kinyithassa a szemét, és megnézze, kié a lágy hang, de hiába... - Annyira hiányoztál... Chase, ébredj fel, kérlek... A kétségbeesett könyörgésnek nem tudott ellenállni, nagy nehezen felnyitotta ólomnehéz szem elé táruló látvány is olyan volt, mintha álmában látná: szeretetteljes smaragdzöld szemek, oló hangnál is lágyabb mosoly, és selymes, vöröses hajzuhatag, amely kócos volt az álmatlan , amit Jillian az ágya mellett töltött. Chase gondosan kidolgozott terve az volt, hogy soványan, elgyötörten betoppan Jillian küszöbére, azt remélte, hogy elkaphatja a szemében a rémületet, amikor elõször megpillantja fogja hinni, kísértetet lát. A ravasz terv azonban dugába dõlt, abban a pillanatban, amiko r a hullámok a szikláknak taszították, és összezúzták a testét. Jillian Kincaidnek így bõven volt ideje, hogy túltegye magát az elsõ meglepetésen, és Chase st nem látott semmi mást csillogó, smaragdzöld szemében, csak sugárzó reményt és örömteli ü Chase Carltonra még soha életében senki nem vetett ilyen örömteli pillantást. Egy szívmelen másodpercig átérezte, milyen mérhetetlen boldogság lehet, ha szeretik az embert. De a csodá atos - és önámító - pillanat gyorsan elszállt; józan esze máris figyelmeztette: vigyázz! Ez zélyes, elcsábít és a hálójába gabalyít. Milyen elbûvölõen álcázza magát. Nézz rá: maga a m ménykedés. - Jillian...
- Szervusz, drágám... - felelte halkan Jillian, még mindig mosolyogva, bár a szíve majd me gszakadt. A legelsõ pillanatban, amikor Chase felnyitotta a szemét, olyan boldogságot látott a tekintetében mint még soha. Szárnyaló, magával ragadó boldogságot, amitõl az õ szí lni kezdett. De aztán a szürke szemekben sötéten gomolygó viharfelhõk gyülekeztek, és a rem zárnyaszegetten zuhantak vissza a földre. Talán a szerelmük kezdeti boldogságára gondolt Ch se abban az elsõ pillanatban? Aztán azonnal eszébe jutott ennek az érzésnek lassú és fájdal aldoklása? - Szervusz... - visszhangozta Chase. Látta, hogy Jillian arcán megfakult a sugárzó ragyo gás, és habár tudta, hogy az egész csak ravasz tettetés, a szíve mélyén nagyon szerette vol vább látni a boldog mosolyt. - Hogy érzed magad? - Mindenem fáj. Mintha tüzes piszkavassal bökdösnék a mellkasomat. - Eltört néhány bordád, és súlyos zúzódásaid vannak. Most, hogy magadhoz tértél, kapsz majd lapítót. Eddig azért nem adtak, mert ideglázad volt. - Ideglázam? - kérdezte Chase, habár nagyon is jól emlékezett a gyötrelmes látomásokra, mel ozták. De vajon nem beszélt-e a lázas hánykolódás közben, nem csúszott-e ki a száján az iga beszéltem? - Nagyon kínzott valami - felelte gyöngéden Jillian. - De a legtöbb dolog, amit mondtál, ér hetetlen volt. A legtöbb? - Semmit nem értettem, csak azt, amikor a nevedet és a nevemet hajtogattad - mondta Jillian, és egy pillanatra összeráncolta a homlokát. Chase valóban újra meg újra a nevüket gta, de furcsa módon a teljes nevüket, mintha idegenek lennének: Jillian Montgomery Ki ncaid, Victor Chase Kincaid. - Csak ennyit mondtam? - kérdezte Chase könynyedséget tettetve, és közben le nem vette a s zemét Jillianrõl. Nem csúszott-e ki a száján valami gyanús - ikrek, Carlton, gyilkosság? - Csak ennyit értettem. Jillian tekintete tiszta volt, rezzenéstelen, és annyira varázslatos, hogy Chase megin t érezni kezdte a csábító vonzerõt. Gyorsan elfordította a szemét, hogy megtörje a varázst, tt a szobában. Nyilvánvalóan kórházban volt, de az ablakból szokatlanul gyönyörû kilátás ny lila bougenvilleák tömege virágzott az ablak elõtt, mögöttük pedig ott ragyogott a vakítóa enger. - Hol vagyok? - Egy kórházban, Puerto Vallartában. Három nappal ezelõtt egy csoport turista fedezett fel , a tengerparton hevertél, úgy 25 kilométerrel északra innen. Emlékszel rá, hogy hoztak ide - Csak arra emlékszem, hogy úsztam a part felé, egy sziklás kiszögelléshez. Arra is tisztán lékszem, hogy a hullámok odacsaptak a sziklákhoz, de arra már nem, hogy jutottam ki a pa rtra. - És azelõtt? Arra vissza tudsz emlékezni, hogy honnan úsztál a partra? - Egy szigetrõl. Sok idõt töltöttem ott, próbáltam erõt gyûjteni, hogy ki tudjak úszni a pa zelõtt meg egy hajón voltam egy halászhajón azt hiszem Nagyon beteg voltam, és valahogy az az érzés fogott el, hogy nem vagyok biztonságban. Gyanúsnak találtam azokat az embereket. Egyik éjszaka, amikor a távolban megláttam valami szárazföldet - a szigetet -, sikerült és vétlenül a vízbe ugranom, és kiúsztam. Ezután elvesztettem az idõérzékemet, de gondolom, tö is a szigeten tölthettem, amíg elég erõsnek éreztem magam, hogy kiússzak a partra. Chase elhallgatott, és várta, hogy Jillian feltegye a logikusan következõ kérdést. Közben f elte a szemét és a hangját: aggodalmat és félelmet érzett sugározni belõle. - És a halászhajó elõtt? Mire emlékszel? Chase hosszú pillanatokig csak nézte Jilliant, mielõtt válaszolt volna. Aztán nagyon halka n annyit felelt: - Semmire. Nem emlékszem semmire. - De arra biztosan emlékszel, hogy kihajóztál a Sea Goddess-szel, és baleset ért, fejbe ütö a vitorlarúd? - Sea Goddess... ismerõsen hangzik, de... - Chase összeszûkült szemmel figyelte az értetle nséget Jillian tekintetében. Még nem tudja, hogy milyen mértékben vesztette el az emlékezet Látta rajta, hogy nagyon fél attól, hogy õ vissza fog emlékezni arra az éjszakára; és már agosan gondolt arra, milyen megkönnyebbülés fog majd tükrözõdni Jillian arcán, amikor rájön nem emlékszik semmire. Chase küszködve elfojtotta magában a dühét, és nyugodt hangon megkér : - Azt mondod, fejbe ütött a vitorlarúd? Ez nagyon furcsa. Hogy lehettem ilyen figyel metlen? Biztos, hogy ez történt, Jillian? - Igen, azt hiszem.
- De nem tudod biztosan? Te nem voltál ott? - Nem. - Nem voltam ott, de könnyen lehet, hogy épp rám gondoltál, a szörnyûségekre, amiket ndtam, és ez volt az oka, hogy majdnem meghaltál... - Mire emlékszel arról az estérõl, Chas ? A félelem még mindig ott csillogott a smaragdzöld szemekben, de Chase olyan mély szomorúság t is látott bennük, hogy hirtelen ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megvigasztalja Jill iant. Vigasztalni akarsz egy gyilkost? - szólalt meg benne egy gúnyos hang. Ne aggódj, nem f og sokáig tartani ez a vágy. Ahogy meglátod az arcán az elsöprõ megkönynyebbülést, amiért n l semmire, arra, hogy megpróbált megölni, akkor bezzeg majd nem akarod vigasztalni. Gy erünk, mondd meg neki, hogy nem emlékszel egyáltalán semmire. És közben figyeld a szemét! - Egyáltalán semmire nem emlékszem, hogy mi történt azon az estén. Tessék: megkönnyebbülés. De csak egy futó villanás volt, és utána egyáltalán nem diadalmas sság ült ki Jillian arcára, amiért semmi nem fenyegeti a tökéletes bûntényt, hanem aggodalo eretet - iránta. Jillian Kincaid valami nagyon fontosat titkol arról az estérõl, amikor az ikertestvére m eghalt. Shannon hadnagy errõl meg volt gyõzõdve - és most már Chase is. De vajon sötét és végzetes-e ez a titok? - kérdezte magában Chase. Egész életében egy álmot és kergetett. Ez az álom most mintha csak testet öltött volna, és nagyon vonzotta. Ahogy a testvéredet is - figyelmeztette a hang. Ez lehetett a legfõbb gyengesége, nem tudott ellenállni a szerelemnek, a szerelem látszatának a csillogó zöld szemekben. - El kell mesélned mindent, ami azon az estén történt, Jillian. Sõt nagyon sok mindent kel l elmesélned. Az az igazság, hogy arra emlékszem, hogy nagyon betegen feküdtem azon a ha lászhajón, de ezenkívül az égadta világon semmire. - De rám emlékeztél. - Igen, a nevedre és az arcodra. - A gyengeség és az érzelgõsség hirtelen elszállt, és Chas lényét elöntötte a hideg, személytelen erõ, amit olyan jól ismert. - Tudom, hogy mindkettõ Kincaidnek hívnak de fogalmam sincs, ki vagy. A húgom? Kegyetlen vagy, Chase Carlton. Gyakran hangzott el ez a vád a szeretõi szájából. Persze ne m fizikai kegyetlenséggel vádolták, épp ellenkezõleg; de az ágyon kívül hidegen nemtörõdöm közönye dühöt keltett a nõkben, nem fájdalmat, az ösztöneikkel megérezték, mennyire veszél legszenvedélyesebb vágyaikat rábízták, a szívüket soha. Most azonban látnia kellett, hogy kegyetlen szavai nem dühöt keltettek Jillianben, ha nem fájdalmat okoztak neki. Megint elöntötte az oly szokatlan gyengédség, és nagyon szerett volna megvigasztalni. Ne hagyd becsapni magad! - figyelmeztette szigorúan az esze lázadozó szívét. Ne dõlj be nek ! - Mondd, Jillian, tulajdonképpen ki vagy? Jillian lehajtotta a fejét a fájdalmas szavak súlya alatt. Chase követte a tekintetét a ba l kezére: apró gyémántokkal és smaragdokkal kirakott, arany karikagyûrû csillogott rajta. Jillian csupasz jobb kezével önkéntelenül eltakarta a balt, lassan felemelte a fejét, és ha kan, szinte bocsánatkérõen azt mondta: - A feleséged vagyok, Chase. A feleséged.
13 Claudia, Edward, Brad éss Jack mind találkoztak a folyosón, amikor Jillian kilépett. - Magához tért - jelentette be halkan. - Teljesen magához tért? Tiszta a feje? - Igen, teljesen. De... - De? Jillian mélyen felsóhajtott. - Megismert, és tudta a nevemet is, de arra már nem emlékszik, hogy ki vagyok. - Micsoda? - Ez még nem minden, Brad - folytatta Jillian. - Egyáltalán semmire nem emlékszik, azonkívü , hogy egy ideig egy halászhajón volt, aztán egy szigetre menekült. Nem emlékszik a balese tre, és semmire, ami azt megelõzte. - Jillian a mostohaanyjához fordult és megkérdezte: Claudia, ugye vissza fogja nyerni az emlékezetét? - Drágám, még csak most tért magához - felelte megnyugatóan Claudia. - Tudjuk, hogy súlyos sérülés érte, és most ráadásul a gyógyszerek, a láz, a fájdalom együttes hatása alatt áll e bármit jósolni. Az ilyen súlyos fejsérülés után gyakori a retrográd amnézia: a beteg nem magára a balesetre, és az azt megelõzõ percekre, órákra vagy akár napokra sem. - De nem felejtheti el az egész addigi életét.
- Az nagyon szokatlan lenne. - És nagyón ijesztõ - tette hozzá Jillian Shannon hadnagyra emelve a tekintetét. - Kérem, n zaklassa fel azzal, hogy az elméleteirõl beszél neki, hadnagy úr. - Pedig azt terveztem. - Jack remélte, hogy Chase Kincaid saját szájából hallhatja majd, m i is történt azon a ködös estén a Sea Godess fedélzetén; de volt már dolga hasonló esetekke merte a retrográd amnézia jelenségét, és tudta, hogy Claudiának kétségtelenül igaza van. Ch lószínûleg soha nem fogja tudni felidézni azt az estét. - Ijedtnek látszik? - Nem, még nem, de... - Idõre van szüksége, hogy összeszedje magát - szólt közbe Claudia. - Az elmúlt hetekben mi erejét felemésztette, hogy egyáltalán életben maradjon. Idõre van szüksége, nyugalomra, bék dre, hogy lassan visszatérhessenek az emlékek. Ha tényleg magához tért, mi lenne, ha szólná Carlnak, hogy nézze meg? Neki mint neurológusnak, igazán szakterülete az amnézia. - Helló - üdvözölte Jack Chase Kincaidet, aki pontosan úgy festett, mint tizenöt évvel ezel amikor utoljára látta, csak egy kicsit öregebb és megtépázottabb volt. - A nevem Jack... Chase határozott mozdulattal felemelte lesoványodott kezét, és félbeszakította. A látogató ruganyos mozgása, intelligens, ravasz tekintete alapján már sejtette, hogy csak a had nagy lehet, akivel telefonon többször is beszélt, de személyesen még nem találkoztak. Tûnõd tt rá, aztán lehunyta a szemét, mintha az emlékei között kutatna. Amikor úgy érezte, elég s dolkozott, hogy meggyõzõ legyen, kinyitotta a szemét, és azt mondta: - Jack... Shannon. - Igen. - Valamikor nagyon régen ismertük egymást - folytatta Chase. - Gyerekkorunkban... nem, a középiskolában! - Pontosan - mondta Jack. - Nagyszerû, kezd visszatérni az emlékezeted. - Nem igazán. Nem elég gyorsan. Arra emlékszem, hogy együtt jártunk iskolába, és barátok vo ... de ezenkívül semmire. - Nincs is olyan sok minden ezenkívül - mondta Jack, aki úgy döntött, a levelekrõl, amiket szüleik halála után váltottak, egyelõre nem beszél. - Az érettségi után elváltak az útjain - De most itt vagy. - Igen, mint a barátod, de hivatalos minõségben is, mint nyomozó. A Los Angeles-i rendõrség dolgozom. Én nyomoztam az eltûnésed ügyében. Jillian azt mondja, semmire nem emlékszel arr az éjszakáról. - Nem, semmire - erõsítette meg Chase, akinek nagyon rokonszenves volt Jack higgadtága . Megértette, hogy a hadnagy nem akarja azzal terhelni, hogy célzásokat tesz arra, hog y szerinte esetleg a felesége akarta meggyilkolni. Jack Shannon igazi barátja lehete tt Chase Kincaidnek - és még mindig az. - Nem emlékszem túl sokra, és azt sem tudom, hogy amire emlékszem, valóság-e, vagy csak képzelem. Fel-felvillannak képek, de mintha álomképek nnének. - Milyen képek? - Például tûz és hó... - Chase összeráncolta a homlokát, és hozzátette: - És valami nagy sz - A szüleid, a nagynénéd, a nagybátyád és a nagyapád egy tûzvészben vesztették az életüket, ovemberben történt, hálaadás napján, úgyhogy gondolom, nagy hó lehetett. - Én is ott volam? - Igen, de amikor a tûzeset történt, te épp a kaszinóban játszottál. - Shannon, te meg mi a fenét keresel itt? - csattant fel dühösen Brad, aki ebben a pil lanatban lépett be az ajtón. - Megmondtuk, hogy csak azután találkozhatsz Chase-szel, ha mi már beszéltünk vele. Azt mondtad, telefonálni mész a kapitányságra, erre itt talállak. - Már telefonáltam - felelte nyugodtan Jack. - Az orvosok épp kijöttek Chase szobájából, am r itt mentem el a folyosón, és gondoltam... - Hé, Brad, nyugi! - vágott közbe Chase barátságos és évõdõ hangon. Remélte, hogy a tesvére dorban beszélhetett az unokatestvérével - az unokatestvérükkel. Némi meghatottságot érzett, or belenézett a sötét szemébe ennek a férfinak, aki szinte testvére volt az õ testvérének, már az egyetlen élõ rokona. A hangja kicsit megremegett, amikor megszólalt. - Helló, Brad. - Helló, Chase - felelte Brad, és az õ hangja is meghatott volt. - Örülök, hogy visszatérté - Azért az még elég messze van. - De megismertél. - Igen, a testvérem vagy... nem, az unokatestvérem! - Helyes. És? - És jó barátok vagyunk. - Ez is helyes. És együtt vezetjük a világ legnagyobb filmstúdióját.
Chase gondosan begyakorolt csodálkozással csóválta meg a fejét. Nem állt szándékában, hogy is a testvére helyére lépjen. A munkájával kapcsolatban teljes emlékezetvesztést fog tette . Az a dolga, hogy a saját munkájával törõdjön, és elkapjon egy gyilkost. Amint elég erõs lesz az utazáshoz, ragaszkodni fog hozzá, hogy haza akar menni. Ott, a t estvére otthonában talán megtalálja majd a nyomokat, amiket keres. Állandóan Jillian mellet lesz, hosszú, sötét árnyékként követi, még a perzselõ déli napon is; és könyörtelen pillan alán majd megtörik, és nem tudja leplezni többé sötét titkát. - Azt akarod mondani, hogy semmire nem emlékszel a Triple Crownnal kapcsolatban? - Triple Crown? - ismételte meg Chase. - Az valami lóversenydíj, nem? - Bejöhetünk? - Jillian arcán ugyanolyan bizonytalanság tükrözõdött, mint ami a hangjában c . - Hát persze - felelte Brad, bátorítóan rámosolyog. va. - Chase emlékszik rám, és arra is, unokatest vérek vagyunk. - Ó, nagyszerû - suttogta Jillian. - Nagyon örülök, hogy emlékszik rád, Brad, de azt szeret ha rám is emlékezne. Chase-re mosolygott, és azt mondta: - Ezek itt a szüleim, Chase. Ed ward és Claudia Montgomery. Chase udvariasan üdvözölte õket, de a felismerés leghalványabb jelét sem adta. Jack már elm , hogy mit kell tudni róluk - Edward jó nevû ügyvéd, Claudia pedig ugyanolyan híres plaszti ai sebész -, de fényképek nem voltak az információs csomagban, amit küldött. Edward Montgomery elég tartózkodóan üdvözölte, inkább egy ügyvéd szkeptikus óvatosságával, gy após megkönnyebbülésével, aki meggyászolta szeretett veje elvesztését. Jillian mostohaan tekintetébõl azonban gyöngéd üdvözlés és simogató melegség áradt. - Szervusz, Chase - mondta halkan Claudia a fiának Amikor kipillantott az ablakon a trópusi tájra, azonnal az jutott eszébe, mennyire hasonló volt a kilátás abból a villából Chase a világra jött. Chase, aki most szinte másodszor is megszületett, újabb esélyt kapott a boldogságra és a szerelemre... És én mindent megteszek, hogy segítsek neki - fogadta meg magában ünnepélyesen Claudia. Dr. Carl Peters megerõsítette, amit Claudia mondott Chase emlékezetkiesésérõl. Mivel a már yógyult koponyasérülés jól mutatja, milyen erõs ütés érhette, nagyon valószínû, hogy magára ha nem fog visszaemlékezni, és az azt megelõzõ órák vagy akár napok eseményeire sem. És ami a többi emlékét illeti? Hogy mennyi fog visszatérni belõlük, az elõre megjósolhatatl lehetséges, hogy idõvel mindenre emlékezni fog - nyugtatta meg õket Dr. Peters. Egyelõre v alószínûleg rendszertelenül, töredékesen, álomszerû felvillanásban fognak visszatérni az em t megannyi mozaikdarabkája egy nagy összerakós játéknak: az elfelejtett életének. Az emléke villanását elõsegítheti egy-egy érzet is: látványok, hangok, ízek, illatok és érintések. Chase-nek nagy szüksége lesz egy kalauzra. Valakire, aki jól ismeri múltjának egykor számár s otthonos, de most idegennek tûnõ tájait, aki segít értelmezni és megmagyarázni a felbukka lékképeket, míg az apró, értelmetlennek látszó darabkák lassan össze nem illeszkednek tiszt gõ képpé. Chase-nek türelmes és odaadó kalauz kell, aki átvezetgeti az árnyakkal teli utazáson. Dr. P ters úgy vélte, az lenne a legjobb, ha olyan helyen történne mindez, ahol biztonságban érzi magát, és ami ismerõs a számára. Ezután még felajánlotta, hogy Los Angelesben is szívesen f mel kíséri Chase állapotának alakulását, azzal távozott, és vele együtt Jack is. Most, hogy ották a diagnózist, mely szerint a balesettel kapcsolatban végleges az amnézia, nem mara dt több dolga, mint hogy elintézze a visszautazását Los Angelesbe. - Alig várom, hogy hazavihessem Chase-t - mondta Jillian a szüleinek és Bradnek, amiko r egyedül maradtak. - Nem lenne jobb, ha nálam lakna? - javasolta óvatosan Brad. - Miért? - kérdezte Jillian meglepett és fájdalmas hangon. Igaz, Chase arra emlékezik, mil yen viszony fûzte Bradhez, rá, a feleségére pedig nem, de azért... - Hallottad, mit mondot t Dr. Peters. Chase-nek ismerõs környezetre van szüksége. Vagyis az otthonára. - Akkor én is odaköltözöm egy idõre. - Köszönöm, Brad, de ez fölösleges. Chase-nek természetesen szüksége lesz a segítségedre. A ri emlékeit csak te ismered. De neked ott van a stúdió irányítása, nekem viszont nincs más gom, mint hogy Chase-szel foglakozzam, az iskolának már vége. - Azért neked is van egy kis dolgod - emlékeztette Brad. - Elfeledkeztél A szív útjairól? M st, hogy Stephanie elvállalta a fõszerepet, és Peter Dalton a rendezést, bele kell kezde nünk az elõmunkálatokba. - Brad elhallgatott, az arca elkomolyodott, aztán hozzátette: - Én y gondoltam, Jillian, hogy odaköltöznék hozzátok, te viszont elmennél egy idõre. Lakhatnál ig Claudiáéknál vagy az én lakásomban, vagy bárhol.
-
Micsoda? Nem tartozol Chase-nek semmivel. Dehát a férjem. Nem mondhatnám, hogy túl jó férj lett volna. - Brad egy pillantra Jillian szüleire nézett Látta Edward tekintetében, hogy egyetért vele, Claudia szemében viszont meglepõ dac villa nt; ennek ellenére gyöngéden, de nyomatékosan folytatta: - Ezt mindnyájan nagyon jól tudjuk - Bradnek igaza van, drágám - tette hozzá Edward. - Mit akarsz ezzel mondani, apa? - Csak az igazságot, Jillian. Chase boldogtalanná tett. A baleset óta eltelt hetekben hozzászokhattál a gondolathoz, hogy életed hátralévõ részét n eltöltened. Talán az lenne a legjobb, ha egyszerûen... - Nem - vágott közbe Jillian halkan. Egyáltalán nem szoktam hozzá a gondolathoz, hogy nélkü jek Azokat a heteket azzal töltöttem, hogy vártam rá, mert arra kért, hogy várjak, és vissz s tért hozzám, ahogy megígérte... És most beszélgetni fogunk, végre igazán beszélgetni, megosztunk mindent, amit eddig eltit koltunk, és ami fájdalmat okozott, és a szerelmünk olyan lesz, amilyennek mindig is lenn ie kellett volna. - Jillian, gondolkozz egy kicsit - szólt rá Brad. - Igen, Dr. Peters azt mondta, hog y ha egyszer elkezdenek visszatérni az emlékképek, utána már áradni fognak. De azt is beism rte, hogy teljesen megjósolhatatlan, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Akár évekbe is bele telhet, míg Chase teljesen visszanyeri az emlékezetét... Ha egyáltalán visszanyeri valaha. - Én hajlandó vagyok kivárni azokat az éveket, és segíteni neki. A férjem. - Jóban-rosszban...? - Igen. - Jaj, istenem - sóhajtott fel Brad. - Szóval azt hiszed, ez most egy második lehetõség, i gaz? Mindig is szörnyen romantikus voltál. - És ez olyan borzasztó? Nem emiatt tetszett neked annyira A szív útjai forgatókönyve? - Dehogynem. És téged is azért kedvellek annyira. De térj észre, Jillian. Emlékek ide vagy da, Chase maga nem változott meg. Nem gondolod, hogy végül minden megint ugyanúgy fog le játszódni? Csak megismétli magát az elmúlt hat év, és ugyanolyan boldogtalanság lesz a vége - Nem tudom, Brad - vallotta be Jillian. Vajon tényleg elkerülhetetlen, hogy õ és Chase ugyanarra a pontra jussanak el megint, ahová a baleset estéjén, akármilyen bátran és becsül sen próbálkoznak feléleszteni a szerelmüket? Ezt a kérdést csak az idõ válaszolhatja meg; d landó vállalni a kockázatot, az apja és Brad nyilvánvaló rosszallása ellenére. Odafordult a etlen jelenlevõhöz, aki eddig nem nyilvánított véleményt, és megkérdezte Claudiától: - Te m sz? Claudia hol reménykedõ mostohalányára, hol a férjére pillantott. Jaj, Edward, annyira szere lek, és tudom, hogy csak a lányod javát akarod, ahogyan én is. Az én lányom is, de Chase a iam, és... Claudia Jillianhez fordult, és visszafogott, de elszánt hangon azt mondta: - Én azt hi szem, hogy a második lehetõségekben éppúgy hinni kell, mint az álmokban.
- Szia - mondta Jillian halkan, amikor ismét belépett Chase szobájába. Chase ébren volt, a nap aranyló tûzgömbjét figyelte, mely lassan, de megállíthatatlanul sül a tenger felé. Jillianre gondolt, azon töprengett, hogyan viselkedjen vele, és hogyan tartsa féken az érzelmeit: az elbûvöltségét és a dühét. Egy emlékezetét vesztett férfi visszatér szeretõ feleségéhez - nyilván maga is gyöngéd, hál ll hogy legyen. De tegyük fel, hogy valahol az emlékei mélyén ott lappang egy halvány és ba jós sejtés arról, hogy a felesége megpróbálta meggyilkolni, és ez a sejtés idõnként fel-fel ekbõl. Akkor valószínûleg kiszámíthatatlanul és szeszélyesen fog viselkedni: néha gyöngéd l deg, hol kedves, hol meg kegyetlen. Mielõtt megpillantotta volna a smaragdzöld szemeket, Chase szilárdan meg volt gyõzõdve róla hogy nagyon nehezére fog esni, hogy gyöngédséget tettessen. De most, amikor tekintetét el fordította a lenyugvó napról, és megint szembe találta magát a félénken mosolygó Jilliannel ogy csöppet sem lesz nehéz. - Szia. - Dr. Peters mondott valamit az amnéziádról? - Igen. - Dr. Peters szinte szóról-szóra ugyanazt mondta, mint amit annak idején a denve ri kezelõorvosa. - Roppant költõien fejezte ki magát, mindenféle álomképekrõl és mozaikdara árnyékos tájakon való utazásról beszélt.
- Amihez szükséged lesz egy álomfejtõre és egy kalauzra. - mondta Jillian. - Brad ajánlkozo t a feladatra, és mert tudom, hogy rá jobban emlékszel, mint rám, és ismerted egész életedb ezért nyilván õt választod, de... - De...? - De szeretném, ha tudnád, hogy én akarok segíteni neked. Tanárnõ vagyok. Nem tudom, hogy e re emlékszel-e. Igazán van gyakorlatom abban, hogy kell elmagyarázni dolgokat. - És kimeríthetetlen a türelmed is? Annyira félénken, annyira szerényen ajánlkozott fel Jillian - a tanárnõi tapasztalataira és m feleségi jogaira hivatkozva -, hogy Chase nem tudta eldönteni, valójában mit is akar. Ha tényleg bûnös, akkor most biztonságban érezheti magát. Dr. Peters nyilván elmondta neki, gy magáról a balesetrõl" soha nem lesznek tiszta emlékei. De bármilyen biztos is a dolgába nyilván szeretné a többi emlékét is manipulálni, befolyásolni. Vajon, ha Jillian mégsem bûn egy szeretõ feleség, akkor is megtenne mindent, hogy segítsen a férjének, és újraélessze a lmüket?
Chase nem tudta eldönteni, mi vezérli Jilliant. Vajon tudja-e, mennyire elbûvölõen hat rá e a gyöngéd félénkséggel felajánlott segítség? Hát persze, hogy tudja - felelte egy józan hang. Nagyon is jól tudja. A fekete özvegy, a ki elcsábította és a cselszövés selyemhálójába gabalyította a testvérét, pontosan tudja, mi a szívéiez. Igen, õt is elvarázsolta ez a félénk és gyönyörû nõ, ahogyan a testvérét is. És habár furcs ogy bárcsak ártatlan lenne, és nagyon szeretett volna hinni benne, hogy igaz a szerete t, amit a szemében lát, szívének jeges keménységét még nem veszélyeztette olvadás. Mindenes on hasznos látni és megtapasztalni, hogyan bûvölte el Jillian Kincaid a testvérét. Végül megszólalt, olyan gyöngéden, ahogy Chase Kincaid tette volna. - Én is nagyon szeretné ha te segítenél nekem, Jillian. És haza szeretnék menni, amilyen hamar csak lehet.
14 Bel Air, Kalifornia 1994. június 19. Mivel Jillian ragaszkodott hozzá, Edward, Claudia és Brad visszatértek Los Angelesbe, két nappal azután, hogy Chase magához tért. - Minden rendben lesz - nyugtatta meg õket Jillian, és így is érezte, szíve csordultig tel t reménységgel. Chase vele akar lenni. Ez csak azt jelentheti, hogy valahol az árnyékok mélyén mégiscsak boldog emlékek szunnyadnak a szerelmükrõl, és õ is reméli, hogy lehetsége a az újrakezdés. Akár mindnyájan együtt is visszaindulhattak volna Los Angelesbe, Chase-t pedig átszállíthat volna a kis Puerto Vallarta-i kórházból az UCLA modern orvosi központjába. De Claudia és C ri Peters egybehangzóan kijelentették, hogy itt is kitûnõ ellátásban részesül, noha a kis k többnyire csak póruljárt turistákat gyógyítgattak; napszúrásnál, hasmenésnél, bokaficamnál t nemigen fordult elõ. Hosszú ideje Chase volt a legsúlyosabb betegük, de repedt bordái és lfertõzõdött sebei a lehetõ legjobb kezelést kapták. A szállítás fölösleges megpróbáltatás lett volna a számára, és Chase maga is meglepõ határo ndta, hogy egy darabig még itt akar maradni. Szinte egyfolytában alszik a fájdalomcsil lapítók miatt, és a szervezete csak pihenésre vágyik; mi lehetne nyugalmasabb és idillikusa b, mint ez a szép táj, amire az ablakából pont rálát? Az orvosok - Claudia és Dr. Peters is - azt jósolták, legalább két hétbe fog telni, míg Cha eléggé megerõsödik az utazáshoz. Vasárnap délutánra azonban, mindössze nyolc nappal azután, kezett a hír Los Angelesbe csodálatos elõkerülésérõl, a sebei szembetûnõen rendbe jöttek, é t szüksége infúzióra sem. Továbbra is elég gyönge volt ugyan, és minden egyes lélegzetvétel szúró fájdalmat okozott n amikor kivették az infúziót, kijelentette, hogy most már szeretne hazamenni. Az orvosok megadták magukat az elszántságának. Jillian intézkedett a hazautazásról, Chase pedig belee zett, hogy adjanak neki egy Demerol-injekciót a repülõútra. Tudta, hogy ez lesz a legutolsó adag fájdalomcsillapító. A Demerol enyhíti ugyan a fájdalma at, és segít, hogy pihenni tudjon, ami feltétlenül szükséges a felépüléséhez, csakhogy a go is eltompítja. A kórházban került minden komolyabb témát Jilliannel, csak felületes beszél et folytattak. De most, hogy kettesben marad vele, az eszének a lehetõ legélesebben ke ll vágnia, és szünet nélkül résen kell majd lennie.
Jillian azt szerette volna, ha kettesben iehetnwk, mifatan azaértek, és így is történt - Ó, addigra már rég nem leszek itt! - jelentette ki azonnal Stephanie, amikor Jillian fe lhívta telefonon Puerto Vallartából, és elmondta, hogy õ és Chase este kilenc körül érkezne Jillian a szüleinek és Bradnek nem is telefonált, csak azt intézte még el, hogy a Triple Crown egyik limuzinja várja õket a repülõtéren. Jilliant elöntötte az öröm, amikor megértette, hogy Chase is alig várja, hogy végre csak ke n legyenek. Miután megálltak a házuk fehér kaviccsal felszórt behajtóútján, Chase azonnal k e a kis bõröndöt a sofõr kezébõl, és inkább õ vitte be. A limuzin elhajtott, és õk megállta Vajon megindítja-e az emlékképek áradását a házunk látványa? - tûnõdött Jillian, miközben b kulcsot a zárba. És ha igen, milyen emlékek jutnak elõször Chase eszébe, boldogok vagy kese k? Nagyon remélte, hogy boldogok. Chase-nek végigfutott a hátán a hideg, miközben figyegyelte, ahogy Jillian kinyitja az a jtót. A borzongásnak részben fizikai oka volt: még mindig nem teljesen gyógyult teste tilt akozott, amiért idõ elõtt kirángatták a betegágyból, de érzelmi oka is volt: a várakozás. V fog érezni, ha belép a testvére házába? Megcsapják-e a titokzatos sejtések? A szerelem bold sugallatai, vagy az erõszak és árulás sötét emlékei? Az ajtó kitárult. Chase néhány pillanatra megállt a fehér márvány elõcsarnokban, aztán köve t a tágas, kék és krémszínû nappaliba. Tekintetét gyönyörködve végigjártatta az ablakból ny hatalmas pázsit tárult elé, virágok, az óceán és az ég. Chase nem érzékelt semmilyen láthatatlan üzenetet, amit a testvére hagyott hátra, de valami mégis megérzett a félhomályos nyugalomban, valami egészen váratlant és különöset: békét. A onra talált. Mintha ez a hely végre valóban az otthona lenne. Ez a békés hely... Jillian o ldalán. Chase épp el akarta nyomni magában ezt a mámorító érzést, és erõnek erejével kényszerítette kább haldokló testvérére gondoljon, amikor a csendet hirtelen megzavarta valami: halk, tür elmetlen vakkangatás, és körmök kaparászása. - Van egy kutyánk? - Igen, Annie a neve. Kint van a konyhában. Behívjam? - Persze. Miközben várt, arra gondolt, a kutya reakciójából most majd megtudja, az állatszeretetük is volt-e a testvérével. Nagyon remélte, hogy így van. Chase az állatokat is árvának tekintett polyan gyámoltalannak és ártatlannak érezte õket, mint amilyen õ volt egykor, elhagyott kis yerekként. Chase számára elképzelhetetlen volt, hogy valaki kegyetlen lehessen ilyen ártal matlan és kedves lényekkel, de a tapasztalatai megtanították, hogy mégis elõfordul: a soroz tgyilkosok gyakran állatkínzással kezdték. Gondolatait félbeszakította a közeledõ mancsok kopogása. Chase épp ki akarta nyújtani a kez e Annie érzékeny orra már messzirõl megérezte a szagát, és megismerte a hangját. Boldogan f t rá, és nyalogatni kezdte az arcát. Majdnem feldöntötte, és amikor a mellkasának ugrott, égetõ fájdalmat okozott, de Chase azér simogatta. Nagyon meglepte az örömteli üdvözlés. Annie lelkesedése persze a testvérének szó t ezek szerint nagyon szerethetett, de azért Chase kicsit megengedte magának, hogy e lringatózzon abban az érzésben, hogy neki örül ennyire. - Nagyon hiányoztál neki - mondta Jillian halkan. - Ülj le a kanapéra, és paskold meg maga d mellett, akkor odabújik. Chase leült, Annie pedig azonnal mellé kuporodott, egész testében remegve az örömteli izgat ttságtól, és az ölébe fektette a fejét. Chase simogatta a hûséges jószágot, akinek a létezé s tudott. Közben arra gondolt, hogy ha Chase és Jillian Kincaidnek lett volna gyerekük , egy kisfiú vagy kislány, aki apátlanul maradt a tragédia után, akkor talált volna valami módot, hogy megoldja a rejtélyt. Eljátszani a csodával határos módon viszszatért férj szer elég nagy kegyetlenség, ha a feleségrõl kiderül, hogy ártatlan; de hogy egy gyermek eltûnt ak adja ki magát, erre Chase soha nem lett volna képes, még azért sem, hogy leleplezzen egy gyilkost. Chase nem tudott Annie-rõl, és azon a néhány meglegyzésen kívül, amit a kórházban tett, edd san nem beszélt semmiféle felvillanó emlékrõl. Várni akart, amíg elgyötört szervezete ismét amíg a gondolatait nem homályosítják el a gyógyszerek, és tökéletesen uralkodni tud szívén gyengesége fölött, mely túlságosan is könnyen megadta magát a bizonytalan, de mégis sugárz nak, amely Jillian szemében felcsillant, ahányszor csak rápillantott. Már az utolsó adag Demerol hatása is elszállt, és habár tudta, hogy a tüzelõ fájdalom rövid kényszeríti, hogy lepihenjen, azért Jillian felé fordult, és megkérte: - Mesélj valamit An
-rõl. - Ha minden igaz, fajtiszta vizsla. Te, Annie és én egy és ugyanazon a napon ismertük me g egymást. Elõször te és õ találkoztatok. Épp egy esküvõi fogadásra igyekeztél a Beverly Wi amikor észrevetted, hogy az autók között botladozik az úttesten. Egészen kis kölyök volt m azt hitted, talán elgázolta egy autó. Attól tartottál, el fog szaladni, ha megpróbálod meg ni, de azonnal odament hozzád. Rögtön láttad, hogy nem gázolták el, de nagyon rossz állapot volt, csupa csont és bõr. Szombat délután történt, és elég sok idõbe került, míg találtál aki rendelt. Nem emlékszel semmire? - Nem. - Nem, nem emlékszem rá, hogy megmentettem volna ezt az elárvult jószágot; de nagyo n jól tudom, mit érezhetett. Chase néhány elgondolkozó pillanat után megismételte: - Nem, s om, de nem emlékszem. - Az állatorvos azt mondta, egy-két órára megfigyelés alatt kell tartani, mielõtt eldöntené a teendõ. Azalatt te elmentél az esküvõi fogadásra. - És ott ismerkedtem meg veled? - Igen. Múlt szombaton volt pontosan hat éve. -JJillian kicsit megborzongott a furcs a véletlentõl. Õ és Chase 1988. június 11-én ismerkedtek meg, és szerettek egymásba; és Cha . június 11-én került elõ. - Akkoriban Westwoodban laktam, három barátnõmmel béreltünk közö . Az egyikük modell volt, és Braddel járt. Úgy volt, hogy együtt mennek erre a fogadásra, d aztán a lány Palm Springsbe ment egy fotózásra, és nem tudott idõben visszajönni. Bradet n sikerült elérnie telefonon, úgyhogy engem hívott fel, és megkért, hogy adjam át neki az üze . Brad viszont ragaszkodott hozzá, hogy menjek el vele én. - Szóval te és Brad már jól ismertétek egymást, amikor mi találkoztunk? Jillian kicsit habozott, mielõtt válaszolt volna. Az ismeretségük kezdetétõl fogva mindig i yekezett úgy feltüntetni magát Chase elõtt, mintha sokkal magabiztosabb egyéniség lenne, mi t amilyen valójában volt - olyan önbizalmat, tapasztaltságot és nagyvilágiságot próbált tet ami illett a szépségéhez. De valójában nagyon is bizonytalan, tapasztalatlan és ártatlan vo És hogy miért nem vallotta be mindezt Chase-nek, akit szeretett? Mert attól félt, Holly wood egyik legvonzóbb férfija kevésbé találja majd érdekesnek, ha megtudja, hogy a gyönyörû mögött valójában egy félénk és egyszerû nõ rejtõzik. Részben ez volt az oka, de Jillian tudta, hogy valami más is rejlik mögötte: nem akarta megterhelni Chase-t a múltjának fájdalmas részleteivel. Már a legelsõ napon, amikor meglátt szemében az együttérzést a kölyökkutya iránt, azonnal megértette, milyen érzékeny Chase, é zi a világ minden fájdalmát. Jillian elrejtette a saját sérüléseit, és Chase is sok mindent eltitkolt elõle. Ez a hallga , ezek a titkok voltak azok, amik végül eltávolították õket egymástól. De most mindent újrakezdhetnek. Átírhatják a forgatókönyvet, újabb esélyt adva a szerelmükn - Brad olyan volt, mintha a bátyám lenne - felelte végül Jillian. - Szerette a kishúgát, de mindig ugratott. Azt mondta, vénlány tanítókisasszony lesz belõlem. Nagyon kedvesen mondta ugyan, és én egyáltalán nem sértõdtem meg, mert mindig is az volt a legnagyobb álmom, hogy níthassak. - Szóval nem jártál senkivel akkoriban? - Nem. - Épp valami nagy csalódást hevertél ki? - Nem. Soha nem jártam elõtted~senkivel komolyan. - Jillian felemelte a fejét, és belenéze tt az érdeklõdõ és csodálkozó szemekbe. - Ezt még soha nem mondtam el, Chase. Megegyeztünk, semmi értelme a múlton rágódni, és én hagytam, hogy azt hidd, voltak mások is. Hirtelen nagyon fiatalnak és ártatlannak látszott, olyannak, amilyen azon a júniusi napo n lehetett, amikor Chase Kincaid beleszeretett. - Nem tudtam, hogy szûz vagy? - Nem - felelte Jillian határozottan, de kicsit elpirulva. Vajon miért? - tûnõdött Chase. Miért nem volt senkivel komolyabb kapcsolata? És miért titko ezt el Chase Kincaid elõl? Látván a hirtelen aggodalmat Chase tekintetében, Jillian gyorsan megnyugtatta. - Igazán nagyon tapintatos voltál. - Látta Chase arcán, hogy ettõl kicsit megkönynyebbül; de annak s mmi jele nem volt, hogy felvillanna benne annak az éjszakának csodálatos emléke. Fájdalmas an nyilvánvaló volt, hogy egyáltalán nem emlékszik az elsõ együtt töltött éjszakájukra. A l bb dolgokról beszélget egy férfival, aki teljesen idegen... Gyorsan más, kevésbé kényes tém tt. - Szóval, Brad ragaszkodott hozzá, hogy kísérjem el arra a bizonyos káprázatos hollywoo i fogadásra. - És tényleg káprázatos volt?
Az igazat mondd! - figyelmeztette magát Jillian. Most mindenrõl csak az igazat fogod mondani. A halvány pirulás bíborvörössé vált, és halkan azt felelte: - Csak miattad. - Te is elkápráztattál engem - felelte Chase; ez nem kérdés volt, hanem kijelentés, mert bi onyos volt benne, hogy a testvérét valóban elbûvölhette a smaragdzöld szempár, a vöröses ha g, és a sugárzó ártatlanság, amely annyira kiríhatott a fényes hollywoodi környezetbõl. - Hát... - Jillian elmosolyodott. - Igen, azt hiszem. Késõbb legalábbis azt mondtad. A l egelején csak annyit éreztem, hogy hálás vagy, amiért nem ugratlak Annie miatt. A szmoking od csupa kutyaszõr lett. - Miért, Brad ugratott? - Õ is, meg mások is. Persze csak szeretetbõl. - De te nem. - Nem, én csodálatosnak találtam, amit tettél, és hogy nem szégyelled beismerni. Késõbb azt tad az állatorvost, aki azt mondta, hazaviheted Annie-t, és akkor megkérdezted, nem ak arok-e veled menni, hogy legyen valaki, aki a kocsiban az ölében tartja a kutyát, hogy ne zavarjon a vezetésben. - Jillian szeme felcsillant, és hozzátette:- Tizenhét nappal ezután összeházasodtunk. - És a Beverly Wilshire-ben volt a vacsora? - Nem, itt a rózsakertben, ami nem sokkal azelõtt lett ültetve. Ez a telek a szüleidé volt . A haláluk után évekig a hajódon laktál, a kikötõben. De végül úgy érezted, szükséged van kellett egy házi vetítõ is. Te magad tervezted a házat, és három nappal a megismerkedésünk költöztél be. Az utolsó simítások csak akkor lettek készen, amikor visszajöttünk a nászutun - Hová mentünk? - Bora-Bora szigetére. Jillian hangjában remény csendült. Talán a nászutukra emlékezni fog. A szíve hevesen verni kezdett, amikor meglátta Chase arcán, hogy a Bora Bora név mintha tényleg mondana neki valamit. Bora Bora. Chase egész beleszédült az újabb véletlen egybeesésbe. A világ minden tája közül ncaid pont Bora Borát választotta ki, hogy elttöltse a nászútját ifjú feleségével. Ugyanazt i szigetet, ahol most õ is lenne, hogy megpróbáljon elfeledkezni a legutóbbi gyilkossági üg szörnyû emlékeirõl, ha nem értesült volna a hírekbõl a testvére eltûnésérõl... De most itt van Bora Bora helyett egy otthonos nappaliban, a lábához kuporodva egy k utya, és egy gyönyörû nõ néz rá reménykedõ zöld szemekkel... ami szinte maga a paradicsom. De lehet belõle pokol is! - szólt közbe a bensõ hang, mely feltûnõen néma volt az elmúlt pe en. A romantikus visszaemlékezést hallgatva Chase megengedte magának, hogy megint átélje a bûvöletet, milyen érzés is lehetett beleszeretni Jillianbe. De most ideje, hogy átvegye a vezetõ szerepet a józan ész. Könnyen lehet; hogy ez itt a pokol, és egyáltalán nem a parad om, lehet, hogy ez a nõ számító, hidegvérû gyilkos... - Nagyon fáradt vagyok - szólalt meg hirtelen Chase. - Azt hiszem, jobb lesz, ha lef ekszem. - Persze - mondta Jillian, és igyekezett palástolni a csalódottságát. Annyira remélte, hogy Bora Bora említésére felszikráznak a szerelem emlékei, és pár pillanatig úgy tûnt, így is t tán ugyanolyan hirtelen a szürke szemek hûvösre és ridegre változtak. - Megmutatom a hálósz - Talán... - Igen? - A repedt bordám miatt még mindig nagyon yugtalanul alszom. Talán jobb lenne, ha a ve ndégszbában feküdnék le. - Egy ideje én alszom ott - vallotta be halkan Jillian - Már berendezkedtem. Az összes holmid a hálószobában van. Jillian tudta, hogy Chase bizonyára azt hiszi, az eltûnés óta alszik a vendégszobában, mert túl fájalmas lett volna a közös hálószobájukban maradnia. Valójában már március eleje óta k A döntés kölcsönös megállapodáson alapult, és Chase ugyanazzal indokolta, amivel most: azt a, olyan nyugtalanul alszik, hogy csak zavarná Jilliant. Chase-t mindig is lidérces álmok kínozták. De amik úgy február közepe táján törtek rá, sokk voltak, mint addig bármikor. Ziháló rémülettel riadt fel és utána sokszor inkább felkelt, é ját pengette néha hajnalig, vagy elment vitorlázni. Jillian próbálta r áenni, hogy ossza me vele, mi kínozza sokszor még napközben is. De Chase csak még jobban begubózott rosszkedvû allgatásba, és végül bejelentette, hogy átköltözik a vendégszobába. Jillian gyorsan felajánlotta, hogy maradjon csak a hálószobában. Majd õ megy a vendégszobáb yis mindig azt használta dolgozószobának is. Nyugtalan, rémálmoktól kínzott éjszakák... Chase: ezzel indokolta az elhatározását akkor is is. De a valódi ok sokkal fájdalmasabb volt. Teljesen idegenek lettek egymásnak.
Jillian felállt. Chase követte a példáját, elõször óvatosan megsimogatva Annie-t, aki kecse dulattal leugrott a kanapéról, és mellette ballagott. A lépcsõ alján a kutya megtorpant, és t. - Neki csak eddig szabad jönni, itt a helye - magyarázta Jillian; megsimogatta Annie fejét, és a sarokban heverõ párnára mutatott. - Már az elején eldöntöttük, hogy egyszerûbb lünk alszik. - Úgy látom, nincs is ellenére - jegyezte meg Chase. Annie valóban nyugodtnak látszott. Ch ase viszont annál csalódottabb volt, hogy a kutya nem alhat a lábánál összegömbölyödve. - Gondolom, mert soha nem volt része másban. Egyszer sem engedtük meg, hogy feljöjjön. - J obb is így, gondolta Jillian; milyen érthetetlen lett volna neki, amikor egyszer csa k elkezdtek külön szobában aludni. A Chase eltûnése óta eltelt hetekben sokszor fontolgatta hogy mégis felengedi Annie-t, hogy vele aludjon, mert annyira vágyott társaságra. De végül nem tette. Mert tudta, hogy Chase úgyis vissza fog térni. Amikor felértek az emeletre, Jillian egy jobb felõl nyíló ajtóra mutatott. - Én itt alszom - mondta, aztán balra indult a süppedõs szõnyeggel borított folyosón, a vég kétszárnyú ajtóig. Az ajtó egy tágas hálószobába nyílt. Ugyanolyan fényûzõ volt a berendezése, mint a nappalié az óceánra és a naplementére nyílt kilátás. A nappaliból a zöldellõ pázsitra és a rózsákra , de innen az erkély miatt csak az óceánra, mely nagyon közelinek látszott, azt az illúziót ltve, mintha a vízen ringatóznának. - Ismerõs? - kérdezte Jillian, amikor meglátta a halvány mosolyt Chase arcán. - Talán. - Ez igaz is volt. Talán ismerõs: egy régi, elfeledett álomból, amit eddig elnyomo t az élet kegyetlen valósága. - Minden pontosan úgy van, ahogy hagytad - mondta Jillian. - A pizsamád a legfelsõ fiókb an van. Chase Carlton soha nem vette magának a fáradságot, hogy pizsamában aludjon. De most kényte len lesz. A fiókos szekrényre pillantott, és bólintott. - Jó. - Nem akarsz valamit enni vagy inni, mielõtt lefekszel? - Nem, köszönöm, csak aludni szeretnék. - Hát akkor, jó éjszakát. Aludj jól, Chase. Isten hozott itthon. - Köszönöm. Jó éjszakát, Jillian. Chase visszakísérte Jilliant az ajtóig. Ahogy utánanézett, most elõször tûnt fel neki, hogy it biceg. Eddig csupán a szûk kórházi szobácskában látta, ahol épp csak pár lépést tehetett mindig olyan közel maradt mellette, hogy nem volt alkalma megfigyelni a járását. Nézte, amíg el nem tûnt a lépcsõn, és még utána is várt egy kicsit, hallgatózott, hogy fogvalamit Annie-nek, ha leért a lépcsõ aljába. Nemsokára meg is hallotta a halk szavakat, a melyek szíven ütötték, érthetetlen vágyódást és meghatottságot ébresztve benne. - Annie... - szólalt meg a halk hang. - Ugye te is örülsz, hogy hazajött? Ugye örülsz?
15 Chase hajnaltájban ébredt. Meglepõen nyugodtan töltötte az éjszakát, mélyen és álomtalanul ikor körülnézett, tekintete legelõször az éjjeliszekrényre esett, ahová az éjszaka folyamán gy kancsó vizet, egy poharat és néhány tablettát helyezett el. Jillian tehát itt járt, megállt az ágya mellett, és lenézett rá a holdfényben. Chase hátán a hideg, amikor arra gondolt, milyen sebezhetõ lehetett mély álmában. Fogalma sem volt róla, hogy Jillian ott van, semmi nem figyelmeztette a jelenlétére, nem szólalt meg a be lsõ vészcsengõ. Talán mert nem is volt mitõl félnie? Vagy mert máris reménytelenül belegabalyodott a selyem szõtt hálóba, ahogyan a testvére is? Vajon milyen kifejezés ült azon a gyönyörû arcon, ami t? Az a szinte félénk öröm, ami olyankor tükrözõdik rajta, amikor tudja, hogy õ figyeli? Va ideg düh töltötte el a pompás zöld szemeket, amiért visszatért a tenger fenekérõl, ahová õ Az éjjeliszekrényen egy cédula is fehérlett. Chase, az este elfeledkeztem a tablettáidról. Beszéltem Claudiával, azt mondta, ezért ne k eltselek fel, de ha fölébredtél, kérlek, vedd be õket. Jillian
Chase összeráncolt homlokkal olvasta végig a levélkét. Kerek betûs, egyszerû volt a kézírás y iskoláslányé. Megakadt a szeme az elfeledkeztem" szón - mintha az õ kötelessége lenne a
ttáiról gondoskodni... Chase az antibiotikumot bevette, de a Demerolt nem. A gondolatai kitisztultak, f elfrissítette az alvás, és nem akarta semmivel elhomályosítani ezt a várva várt tisztaságot kkor sem, ha így nem enyhíti semmi a tüzelõ fájdalmat a mellkasában. A fájdalom még mindig arázslott, és azonnal fellobbant, ha óvatlanul túl mélyet lélegzett, vagy valami hirtelen m zdulatot tett. Sokáig állt a forró zuhany alatt, aztán szenvtelen közönyösséggel szemügyre vette magát a f . Vékony, erõs teste sovány volt, sebekkel teli. Persze ez elõfordult már máskor is életébe arcára emelte a tekintetét, és lajstromba vette az elszenvedett megpróbáltatások nyomait. borostás szakáll nemigen emlékeztetett az egészségesre, amit még az útja elején leborotvál is meg kell szabadulnia tõle. A sajtó nemsokára fényképeket akar majd róla. Nem kockáztatha meg, hogy valaki felismerje benne Chase Carltont. És a haja? Azt sem ártana levágatni, de nem sürgõs. Az éjfekete, göndörödõ fürtök, amelyek fülére hullottak, jóval hosszabbak voltak, mint ahogy a testvére viselte a haját bármelyik yképen, amit látott róla, de még mindig rövidebb annál, mint ahogy õ hordta éveken át. Miután végzett a borotválkozással, kiválasztott egy világoskék inget a testvére szépen rend tott szekrényébõl. És ekkor teljesen váratlanul rátört egy érzés: a halál baljós, láthatatl t már olyan jól ismert. Mint mindig, most is figyelmeztetés nélkül rohanta le, olyan erõsza osan, hogy a lélegzete is elakadt, és egész testét elöntötte a jeges hidegség. Chase a saját adottságának szenvedõ áldozata volt. Nem tudta uralma alatt tartani vagy leg yûrni ezt a titokzatos erõt. Akkor tört rá, amikor kedve tartotta, és könyörtelenül arra ké tte, hogy meghallgassa a halálos üzeneteket. Mit akar mondani most? Chase nem tudta eldönteni. A feje tiszta volt ugyan, a Deme rol már nem befolyásolta, ennek ellenére az üzenet reménytelenül homályos maradt. És vajon zármazik? A zöld szemû gyilkostól? A testvére kísértetétõl? Chase ezt sem tudta megmondani. Aztán elszállt az érzés, ugyanolyan gyorsan és rejtélyesen, mint ahogy jött. Amikor ereszte a jeges szorítás, Chase zihálni kezett, ami pokoli fájdalmat okozott a mellkasában. A fájda om ellenére villámgyorsan felöltözött, és Jillian szobája felé indult. Úgy döntött, megáll , és talán ott megérzi, hogy a gonosz jeges fuvallata odabentrõl süvít-e. De nem volt rá szükség, hogy megálljon a szoba elõtt. Az ajtó hivogatóan tárva-nyitva volt, se egy percig sem habozott, mielõtt belépett. Olyan közel kellett kerülnie Jillianhez, a mennyire csak lehet, hátha ott terjeng még a levegõben a gonosz jéghideg suttogása. És ha felébred, és ott találja? Nincs abban semmi különös, ha egy emlékezetét vesztett férf szeretett, alvó felesége arcát nézve próbálja elõcsalogatni emlékeit - gondolta Chase. A lé inte teljesen elnyelte a puha szõnyeg, ahogy közeledett Jillian ágyához. Ha esetleg felébredne, könnyûszerrel meg tudja magyarázni, mit keres a szobájában. De vajon felébred-e? Mindig éber ösztönei figyelmeztetik-e, hogy álmában halálos üzenetek sugárzanak hogy most itt áll mellette, és lenéz rá egy sápadt, sovány, elgyötört kísértet? De Jillian meg sem moccant álmában, és a levegõben egyáltalán nem jeges hidegség terjengett miközben Chase körülnézett, inkább valami melegség fogta el. Az aranyló melegség a hajnalb ott, a nap lágy, sárgás fénygömbjébõl, melynek sugaraiban fürdött a szoba. És honnan ez a b a függönyök és a szõnyegek megnyugtató halványlila színe teszi, vagy a falakat díszítõ, kéz avaszi virágok. Vagy Jillianbõl árad ez a béke, lágyan és láthatatlanul.. Milyen gyönyörû - gondolta Chase, amikor ismét visszatért a tekintete Jillian arcára: az ár lanság angyali képmása a vöröses hajzuhatag dicsfényének keretében. A ragyogó smaragdzöld s t elrejtõztek a hosszú szempillák mögött, amelyek finom legyezõként simultak az arcára. Ami en volt, a zöld ragyogás magára vont minden figyelmet, de most Chase jól szemügyre vehette , milyen finomak a vonásai: a keskeny orr, a telt és formás ajkak, melyek álmában is mosol yra húzódtak kissé - és most elõször tûntek fel neki az alig látható hegek. Ha Jillian ébre zinte észrevehetetlenné simultak, belevesztek a kifejezõ arc mozgékonyságába. De az alvás m ulatlanságában kirajzolódtak a pókhálófinom vonalak - ezek csak valamilyen mûtét hegei lehe Miért volt szüksége Jillian Kincaidnek bármiféle mûtétre a gyönyörû arcán? Még csak huszonk yira a fiatalság és a szépség megszállottja lenne, hogy már az öregedés legelsõ, apró nyoma ikai mûtéttel tüntette el? Chase hirtelen azon kapta magát, hogy nagyon reméli, Jillian ne m ilyen hiú; aztán gyorsan emlékeztette magát, hogy miért is áll az ágya mellett. Végül kiment a szobából. Amikor maga mögött hagyta az aranyló melegséget és a lágy békét, ú hirtelen vastag hótakarón kellene átgázolnia. Rádöbbent, hogy még a fájdalomcsillapítók n zére fog esni, hogy tisztán tartsa a fejét. Jillian Kincaid mindent összezavart benne. A hogy talán a testvére józan eszét is megzavarta, õt is rávette, hogy valóságnak higgye ezt slatot.
Amikor Chase leért a lépcsõ aljára, Annie kitörõ örömmel üdvözölte - még soha életében nem egsimogatta, aztán Annie vezetésével kiment a konyhába. A kutya azonnal várakozóan leült a kertbe vezetõ ajtó elé, habár alul volt vágva egy kis ny lván az õ számára. Chase kinyitotta neki az ajtót, Annie pedig kirontott, anélkül, hogy egy llantást is vetett volna hátra. Úgy tûnt, egyáltalán nem várja el, hogy õ is vele menjen. D visszajön, biztosan követelni fogja a reggelijét. Anélkül, hogy elgondolkozott volna rajta, hol lehet a kutyaeledel - talán valahol a ka mrában? -, ösztönösen kinyitotta a mosogató melletti konyhaszekrényt, és rögtön meg is talá keresett. Vajon honnan tudta azonnal? Nem, nem tudtam - csillapította a szíve dobogását; és nem is a testvére kísértetének keze irányította. Ebben a háztartásban Annie olyan nyilvánvalóan elõ oglal el, hogy magától értetõdõ volt, hogy az eledele is a gazdája keze ügyében van. Mire Annie visszajött, Chase már áttanulmányozta az egyik konzervdoboz feliratát, és úgy dö hogy ha az egészet odaadja neki, az nagyjából megfelõ adag lesz. Valószínûleg Annie is így lhatta, mert teljes helyesléssel és minden csodálkozás nélkül trappolt oda a tányérjához. - Jó reggelt... - Jó reggelt - visszhangozta Chase, és hátrafordult a tûzhelytõl a lágy hang irányába. - Jól aludtál? - Meglepõen jól. Adtam Annie-nek egy konzervet, és zabpelyhet csinálok. Kérsz? - Igen, köszönöm. Szóval emlékeztél rá. - Mire? - Vajon mire emlékeztem? Hogy mennyi ennivalót adjak Annie-nek? Vagy a testvér em is szerette a zabpelyhet, éppúgy, mint én? - Hogy a hátsó gázrózsát gyújtsd meg. Mindig azt használtuk Annie miatt. Soha nem ágaskodot ugyan a tûzhelyre, de mindig aggódtunk, hogy egyszer mégis megteszi, és megégetheti a man csát. Chase persze ösztönösen cselekedett, nem mert emlékezett bármire is. A Sea Witch konyhájába indig az elülsõ gázrózsát használta. De most, hogy ott ült a lábánál a kutya, önkéntelenül meg, ahová nem érhetnek el a kíváncsi mancsok. - Nem vagyok biztos benne, hogy emlékeztem bármire is, inkább ösztönös volt - mondta menteg tõzve. - Például arra sem emlékszem, hogy miért nem használja a saját kijáróját. - Nem tudjuk. Amikor megcsináltattuk neki, és megpróbáltuk megtanítani, hogy kell használni nagyon félt. Úgy gondoltuk, valami rossz kölyökkori emlék miatt. Soha nem használta, mi me nem erõltettük. - Jillian rámosolygott a kutyára, aki szemmel láthatóan pontosan tudta, ho y róla van szó. Jillian félrebillentette a fejét, és játékosan mondta: - Különben is, sokka masabb, ha a gazdi nyitogatja az ajtót, nem igaz? - Chase-re emelte mosolygó tekinte tét, és felnevetett. - Annie tökéletesen beidomított minket. Chase egy mosollyal válaszolt, ami azonban rögtön elhalványult, amikor látta, hogy Jillian arca elkomolyodik. - Mi az? - kérdezte. - Megborotválkoztál... - Igen. - Chase nagyon figyelte, hogy Jillian úgy nézi-e az arcát, mintha annak bizonyítéká keresné, hogy mégsem kísértet. De csak szeretetteli aggodalmat látott elgondolkozó teintet n. - Nagyon lefogytál. Ahogy te is - gondolta magában Chase. Csak most tûnt fel neki, hogy Jillian sokkal vék onyabb, mint az a karcsún elegáns nõ, akit a videofelvételeken látott. Sovány volt és sápad , mint õ, mintha az elmúlt néhány hét neki is olyan szörnyû megpróbáltatás lett volna, amit . - Majd visszahízom. A hajamat is le kellene vágatni. - Jaj... - Mi az, nem akarod? - Ahogy te jónak látod - vont vállat Jillian. - De nekem tetszik ilyen hosszan. - Akkor így marad. Jillian finoman elpirult, látszott, hogy nagyon örül, de félénken, és nem diadalittasan. Ch se a szíve mélyén eltûnõdött, hogy vajon még hosszabban is tetszene-e neki? Talán pontosan ogy Chase Carlton mindig is hordta...?
Mihez lenne kedved ma? - kérdezte Jillian, miután befejezték a reggelit, és a második csész kávénál tartottak. Úgy viselkedik, mint egy gondos házigazda - gondolta Chase -, mintha egy más városból érkez tt látogató lennék, akit alig ismer, csak egy barátjának barátja, akit el kell szórakoztatn
megmutogatni neki a város látnivalóit. Chase valóban látni szeretett volna jó néhány dolgot, de ezek egy kivételével mind itt volt ebben a figyelemre méltó házban, amit a testvére maga tervezett. Miután megetette Annie-t , már tett egy rövid felfedezõ sétát. A Bel Air-i átlaghoz képest aránylag kisméretû volt a as villa. A kecses körvonalak, a gazdaságos és leleményes helykihasználás, és a kifogástala termunkával készített faburkolatok olyan érzést keltettek az emberben, mintha egy gyönyörû megépített jacht belsejében lenne. Pontosan olyan volt, mint amilyen házat õ is tervezett volna magának; egy olyan hely a szárazföldön, ahol az ember érezheti a tenger nyugalmát. - Kicsit már körbenéztem a házban, de azt hiszem, nem ártana alaposabban is - felelte Jill ian kérdésére. - Arra is gondoltam, ha vannak fényképalbumok, talán segítene, ha megnézeget És... - Igen? - Nem írtam véletlenül naplót? - Nem tudok róla. Nem hiszem. De ha mégis, a dolgozószobádban kell lennie. A fényképalbumok t is ott tartjuk. - Jól van. Akkor ott kezdem. - Chase egyébként is úgy tervezte, hogy a barátságos, faburkol tú szobában tölti a délelõttöt, ahonnan a tengerre nyílt kilátás. A falakat könyvespolcok ajtuk ott álltak a különbözõ díjak is, a testvére sikereinek jelképei - csillogó Oscar-szob az Amerikai Kupa jachtverseny elsõ díja. - És te, Jillian? Te mit szeretnél ma csinálni? - Van némi dolgom, leginkább bevásárlás meg mosás. - Jillian elhallgatott, és összevonta a . - Mi az? - Mielõtt eljöttünk Puerto Vallartából, a nõvérek ideadták a farmert, amiben megtaláltak. E adt ing is volt, de azt eldobták. A farmer sem a tiéd, de... - Mi lenne, ha azért megtartanánk? - javasolta Chase, akit hirtelen elöntött a szentimen tális ragaszkodás ütöttkopott, kedvenc farmere iránt. - Jó, akkor kimosom, ha úgy gondolod. - Persze, mosd csak - mondta Chase, és emlékez tette magát a szerepére: úgy kell viselkedn ie, mint aki megszokta, hogy a felesége megcsinál helyette dolgokat - odakészíti a gyógysz ereit, bevásárol, kimossa a holmiját. - Köszönöm. - Szívesen. - Jillian arcán meglepetés villant. - A vásárláson és mosáson kívül mást nem te ak azt, hogy próbálok segíteni neked... ha tudok. - Sokat tudsz a gyerekkoromról? - Nem, sajnos, nem különösebben. - Jillian hangjában bocsánatkérés csengett, amiért már a l sem tudja teljesíteni. - Brad persze nagyon sokat tud, és szeretne is a segítségedre len ni. Tegnap este felhívtam, szóltam neki, hogy megjöttünk. Nem számított rá, hogy ilyen hama azajövünk, úgyhogy mára és holnapra már be van táblázva minden ideje, de szerintem szívesen ja a megbeszéléseit a kedvedért. - Erre igazán nincs szükség. Természetesen szeretnék beszélgetni Braddel, de azt hiszem, az lesz a leghasznosabb, ha elõször szépen egyedül végignézegetem az albumokat. - Kis hallgatá tán Chase hozzátette: - És szívesen beszélnék majd Jack Shannonnal is. - A balesetrõl? - Ugyan, az a legkevésbé fontos emlék azok közül, amiket nem tudok felidézni. Nem - gondolta Chase, ahogy Jillian hirtelen aggodalmassá vált szemébe nézett. A balesetrõ " majd te fogsz mesélni nekem. - Igen, azt hiszem, igazad van. Azért akarsz találkozni Jackkel, mert valamikor a ba rátod volt? - És mert szinte azonnal megismertem. Talán ha újból láthatnám, eszembe juttatna egyet-mást - Mi lenne, ha meghívnám valamelyik este vacsorára a héten? Ha nem bánod, meghívnám Stephan Windsort is. - Stephanie Windsor? Ismerõs a neve. - Színésznõ. Csak egyszer találkoztál vele, idén márciusban. Kislánykorunkban barátnõk volt a a kérdést a szürke szemekben, Jillian folytatta a magyarázatot: - Aztán hosszú ideig nem alálkoztunk, de az eltûnésed óta sokat voltunk együtt. Õ maradt itt vigyázni Annie-re, amíg rto Vallartában yoltam. Ismeri Jacket, úgyhogy gondoltam... - Nagyszerû lesz.
Tíz órára drámaian megváltozott az idõjárás. A nyári nap melegsége még érezhetõ volt ugyan, borították a sodródó fellegek, amelyek sûrû esõt hoztak, és semmi jele nem mutatkozott anna
gy belátható idõn belül kiderülne. - Helló - Jillian megállt a dolgozószoba ajtajában. - Nem zavarlak? - Dehogy, épp egy kis szünetet akartam tartani. - Semmi? - kérdezte halkan Jillian, látva a szomorúságot és elveszettséget Chase szemében. - Semmi - felelte Chase, de ez nem volt egészen igaz. Éles fájdalmat okoztak neki a fény képek: látnia kellett, hogy mennyire hasonlít az apjára, és hogy milyen csinos és törékeny az édesanyja. Milyen szörnyû, hogy a testvére huszonegyedik születésnapjáról - a születésn készült képek nincsenek meg; a film valószínûleg még benne volt a fényképezõgépben, amit ma ek a Tahoe-tóhoz, és ott égett. A szülei és a nagyapja fényképei nagy fájdalmat okoztak neki; de a legnagyobb fájdalmat és art az ikertestvére képei keltették benne. A számtalan gyerekkori fényképen Victor C. Kinca d mindig szélesen mosolygott. De Chase úgy látta, mintha valahová a fényképezõgép lencséje intha keresne valamit. Egészen az esküvõi képekig. Azokból már csak úgy sugárzott a hamisítatlan boldogság. Chase testvére szemében, mintha véget ért volna a nyugtalan keresés, és megtalálta volna, amit ha olt - az álmot, amely addig mindig csak a távolból hívogatta. Az esküvõi képekrõl - melyeken a vizslakölyök is szerepelt - áradt a sugárzó boldogság, a n otókról még inkább, és a rákövetkezõ hat évbõl is sok boldog pillanatot ábrázoló fénykép ma kevesebb készült - vagy csak kevesebbet ragasztottak be az albumba. Chase felemelte a tekintetét a nõre, akiben a testvére megtalálta az álmait, és megkérdezte Indulsz vásárolni? Jillian bólintott, aztán kipillantott az ablakon a zuhogó esõre. Chase szinte rettegést lát tt a tekintetében. - Igen, de... - Szeretném a kedvencedet fõzni ebédre, hátha az illatok és az ízek felkeltik az emlékeket... a kezdetekrõl, amikor mindig együtt vacsoráztunk, akármilyen késõn jöttél i Miközben Jillian elõkereste a régi recepteket, és összeírta, miket kell vásárolni, elkezde ni az esõ. Szinte hihetetlen volt, hogy júniusban úgy zuhogjon, mintha dézsából öntenék. De tározta, hogy az esõ ellenére nekivág a vásárlásnak. Nem hagyja, hogy a réges-régi félelmei húzzák a terveit. - Kell vennem egy-két dolgot az ebédhez. - Mi lenne, ha veled mennék? - kérdezte Chase. A nyilvánvaló meglepetés láttán hozzátette: jól látom, régebben nem volt szokásom, hogy elkísérjelek bevásárolni. - Nemigen - válaszolt halvány mosollyal Jillian. Aztán, mivel megfogadta, hogy most so kkal õszintébb lesz, mint régen, és mindent kimond, hozzátette: - Eleinte igen. A kezdeti idõkben igyekeztünk annyit együtt lenni, amennyit csak lehetett. - Nem baj, ha most veled megyek? - Dehogy baj. - Jól van, akkor hozom a tárcámat. - Te fogsz vezetni? Chase látta a felvillanó reményt a szemében, és nagyon szeretett volna igennel válaszolni, e egyelõre túl veszélyes lett volna, hogy volánhoz üljön, különösen ezen a meredek, kanyarg ismeretlen úton, a szakadó esõben. - Azt hiszem, inkább nem. Amíg a bordáim meg nem gyógyultak, és a reflexeim nem jöttek töké en rendbe, talán jobb lenne, ha nem vezetnék. A garázsban két kocsi állt, egy sötétkék Legend és egy tûzpiros Ferrari. Chase olvasott a F iról az egyik újságcikkben, amit Jack küldött: 1965-ös évjáratú 250 Le Mans volt, amibõl ös inc darab létezik a világon. Az értékét több mint kétmillió dollárra becsülték. Ennek ellen gyakran használta. Chase tudott róla, de azért megkérdezte: - Az egyik az enyém, a másik a tiéd? - A tiéd és a mienk - mondta Jillian. - A Ferrari az apádé volt, a gyûjteményének büszkeség szonegyedik születésnapodon neked ajándékozta. - És használható állapotban van? - Ó, persze. Mindig ezzel szoktál járni, ha egyedül mész valahová. - És ha együtt megyünk? - Akkor a Legenddel. - Te nem használod a Ferrarit? - Nem. - Jillian összeráncolta a homlokát. Vajon miért nem? - tûnõdött Chase. Csak nem megtiltotta Chase Kincaid a feleségének, hogy a drága kocsiját használja? Az effajta bizalmatlanság inkább illett volna Chase Carlton jell eméhez, mint a testvéréhez. - Akarod, hogy azzal menjünk?
- Nem - felelte Jillian halkan. - Nem.
Alig néhány perccel azután, hogy kigördültek a ház elõtti fehér kavicsos behajtóútról, Chas égetõ fájdalmai ellenére legszívesebben átvette volna a kormányt. Nem mintha Jillian rossz vezetett volna. Nagyon is jól és óvatosan vezetett, de lerítt róla, hogy valamiért nagyon f Nem, ennek semmi köze a testvéremhez - gondolta Chase egy idõ után. Jilliannek nem amiat t vannak gátlásai, mert a férje folyton kritizálta vezetés közben. Nem, biztosan más rejlik háttérben, valami sokkal komolyabb. Jillian mintha Chase jelenlétérõl is megfeledkezett volna; keskeny keze olyan szorosan markolta a kormányt, hogy az ujjai egészen elfehéredtek, a lilás erek átütöttek megfeszült z arca is feszes volt és halálsápadt, éppolyan fehér, mint a pókhálófinom hegek. A tekintet lt az eleven csillogás, a szeme jegesen zöld volt, és csupa félelem. Hunyorogva igyekeze tt kilátni a szakadó esõben, és óvatosan kormányozta a kocsit lefelé a kanyargós, meredek ú Jillian feszültsége és a félelme enyhült kissé, amikor elértek az elsõ kanyarsorozat végére y darabig egyenesen vitt, de teljes erõvel rátört megint, amikor a második meredek eresz kedõ következett. Végül csak lejutottak az egyenes úthoz, amely Bel Air határáig vezetett. A szín kissé visszatért Jillian arcára, és megkönnyebbülés váltotta fel a szemében a retteg csak ekkor szólalt meg: - Nem állunk meg valahol egy kávéra?
KATHERINE STONE i 9 6 I L L Ú Z I 0 K A westvoodi Old Word étteremben magas elválasztófalakkal szeparált, kényelmes bokszok sora koztak, az asztalokat gyertya világította meg - ideális hely a bizalmas beszélgetésre. - Nagyon féltél lefelé vezetni a dombról - mondta halkan Chase. - Mondd el, miért. - Nem féltem... - Jillian megingott. Soha nem tudott hazudni, és megfogadta, hogy mo st õszinte lesz, mindenrõl csak az igazat mondja Chase-nek. - De igen, féltél - ellenkezett Chase szelíden. - Olyasmirõl van szó, amit régebben elmondt vagy egészen új? - Mind a kettõ. Azt tudod, hogy egyszer autóbaleset ért, de azt nem tudtad, mennyire fél ek, ha lefelé kell vezetnem azon az úton. Nem mindig, csak az esõs napokon. Az elmúlt ha t évben nemigen volt ilyen. Csak épp ma, az elsõ közös napunkon itthon, amikor mindent újrakezdünk. - Mesélj valamit arról a balesetrõl. - Tizennégy éves koromban történt. Stephanie és én akkoriban nagyon jó barátnõk voltunk, il z anyám, Stephanie és én. Stephanie-ék Holmby Hillsen laktak, egy olyasféle domb tetején, m nt mi most. Egy este, nagy esõben, az anyám értem jött, hogy hazavigyen. Útközben elromlott a fék, az út nagyon csúszós volt és meredek, és... felborultunk. - Jillian nagy levegõt vet - Az édesanyám nem élte túl. A zöld szemek valahol a távolban kalandoztak. Chase megértette, hogy gondolatban ott jár , újra maga elõtt lát mindent, átéli az egész iszonyatot. Kis hallgatás után megkérdezte: mindig pontosan emlékszel a baleset minden részletére? - Igen. Elég súlyosan megsérültem, de az eszméletemet egy pillanatra sem vesztettem el. - Az édesanyád mondott valamit, mielõtt meghalt? Jillian alig észrevehetõen bólintott, ami szinte csak abból látszott, hogy a gyertya fénye colni kezdett a haján. - Csak azt, hogy nagyon szeret. Ezt ismételgette újra meg újra. - Jaj, Jillian... - Chase nem bírta tovább, mindenáron meg akarta vigasztalni. Átnyúlt az asztal felett, hogy megérintse a szép és szomorú arcot. Az érintésére Jillian konnyei zápor kezdtek, mint langyos esõcseppek, úgy hullottak Chase kezére. - Annyira sajnálom. - Chase legszívesebben örökkön-örökké a keze között tartotta volna Jill míg el nem sírja minden könnyét, de pár pillanat múlva Jillian elhúzódott. Vajon az okozta a hirtelen borzongást, mert arra gondolt, hogy aki megérinti, kísértet? Chase azonban nem rettegést látott Jillian szemében, csak zavart, amiért ilyen bizalmasa n beszél egy férfival, aki egyáltalán nem emlékszik arra, hogy valaha szerették egymást. - Köszönöm - suttogta. Chase figyelte a gyertyafény csillogását Jillian haján, ahogy elgondolkozva félrehajtotta a fejét, nyilván azon vívódva, hogy hangosan is kimondja-e, amit gondol. Chase nagyon sz erette volna tudni, mit akar mondani, úgyhogy biztatta: - Van még valami, ugye? - Igen.
- Mondd el. Jillian lesütötte hosszu szempilláit, és Chase arra számított, mire újra a szemébe nézhet, nyoma sem lesz benne a nyíltságnak és a közlésvágynak. De tévedett. Amikor Jillian ráemelt ekintetét, bátor õszinteség sugárzott belõle. - Magamat okolom az anyám haláláért. - Micsoda? - kérdezte döbbenten Chase. - Dehát miért? - Mert ha én nem vagyok olyan önzõ, és nem kérem meg, hogy vigyen el Stephanie-hoz, aztán m g jöjjön értem, bárhogy szakad is az esõ, akkor... - Tiltakozott, amikor megkérted? - Nem - vallotta be Jillian. - Soha nem tiltakozott, ha bármivel a kedvemre tehete tt. - Mert szeretett. Gondolod, hogy õ téged okolna azért, ami történt? - Nem, dehogy. - Jillian hangja megtelt emlékezéssel és szeretettel. - De nem lepõdne me g rajta, hogy magamat hibáztatom. Mindig ugratott, hogy milyen komoly vagyok, mert már kislánykoromban is az egész világ terhét a vállamon akartam viselni, és jobbá tenni a kat. - És mindenkin segíteni. - Igen, azt hiszem... - Nem hibáztathatod magadat az esõért, vagy a fék hibájáért, a sors tragikus szeszélyéért. - Most már tudom. De akkor tényleg meg voltam gyõzõdve róla, hogy én vagyok az oka. Aminek ztán nagyon komoly következményei lettek. - Milyen következményei? - Tönkretette a barátságomat Stephanie-val. A baleset után mindennap órákat töltött az ágya tt a kórházban, próbált rávenni, hogy beszéljek vele. De én nem voltam képes rá. - Jillian atott, aztán halkan beismerte: - Nem, az igazság az, hogy nem is akartam beszélni vele . Azt hiszem, túlságosan súlyos volt a bûntudat, hogy egyedül elviseljem, és részben áthárí ephanie-ra, azt akartam, hogy õ is szenvedjen, mintha az õ hibája lenne, hogy egy domb on lakik, vagy mert nem az õ anyja vitt haza aznap este. - Stephanie-nak ezt elmondtad? - Nem, egy árva szót se szóltam hozzá. Nagyon megbántottam, hagytam, hogy szenvedjen. Õ is eg az apám is. Kegyetlen voltam, szörnyen kegyetlen. Ugyan, dehogy - gondolta Chase. Õ aztán igazán mestere volt a kegyetlenségnek, és tudta, h ogy amit Jillian tizennégy éves korában elkövetett, egyáltalán nem volt kegyetlenség. Sõt t onképpen nagyon is érthetõ egy kislány részérõl, akinek összeomlott az egész élete. - De végül csak szóba álltál mindkettõjükkel - jegyezte meg halkan Chase. - Igen, amit Claudiának köszönhetek. - A gyertyafény megint táncolni kezdett. - Nem is tud om, mi lett volna, ha õ nincs. Súlyos töréseket szenvedtem a medencecsontomon, biztos észr evetted, hogy kicsit bicegek? - Alig látszik. - A töréseken kívül az arcom is csúnyán összeroncsolódott. Az UCLA orvosai ajánlották Claud ban San Franciscóban dolgozott, és fõleg gyerekekkel foglalkozott, születési rendellenessé eket és baleseti sérüléseket gyógyított. Ez lett a speciális szakterülete azután, hogy viss etnamból. - Vietnamból? - Igen, önkéntes orvosként részt vett a háborúban. Jelentkezett, mert tudta, mekkora szüksé jól képzett traumatológusokra. - Nagyszerû nõ lehet - mondta Chase, és felidézte magában a világoskék szemeket, amelyek ol meleg üdvözléssel fogadták Puerto Vallartában. - És õ vett rá, hogy megszólalj? Hogyan? - Rávett, hogy beszéljek az anyámról. - Az anyádról? - Claudia árva volt. Egyáltalán nem ismerte a'szüleit, egy árvaház lépcsõjén hagyták. Elõsz hogy neki soha nem adatott meg az a kiváltság hogy édesanyja legyen. Aztán elmesélte, hog y az apámtól hallotta, milyen nagyszerû asszony volt az édesanyám, és hogy milyen jó barátn oltunk, és azt mondta, szeretne többet hallani róla. Gondolom, ez egyszerû gyermeklélektan i fogás volt, de nemcsak az. Claudia gyerekkora olyan szomorúan telt, magányosan, szer etet nélkül. Azt hiszem, tényleg szerette volna, ha mesélek az anyámról. Igen, ezt meg tudom érteni - gondolta Chase. Minden árvának ez az álma: hogy létezik a vilá ban szeretet és biztonság, boldog gyerekkor és szeretõ édesanya. Milyen furcsa, hogy neki é Jillian mostohaanyjának ilyen hasonló élményeik vannak... - Szóval meséltél Claudiának az édesanyádról. Azt is elmondtad, hogy magadat okolod a halál
- Nem. Ezt még soha nem mondtam el senkinek. - Nekem sem? - Nem. - És most miért mondtad el? - kérdezte Chase. Miért bízol meg épp bennem ennyire? - Mert azt remélem, hogy most majd elmondunk egymásnak olyan dolgokat, amiket már korább an is el kellett volna... de nem tettük. - Én mit nem mondtam el neked? Jillian lágy mosollyal válaszolt. - Azt nem tudhatom. Soha nem beszéltél róla. Gyakran elõf rdult, hogy valami nyugtalanított, de ahelyett, hogy megosztottad volna velem, te csak hallgattál, és gyötrõdtél. - És elmentem hajózni? - Igen... vagy gitároztál. Chase nagyon is jól ismerte a kínzó nyughatatlanságot, és a testvére gyerekkori képein is o látta. De Chase Kincaid számára mintha véget ért volna a nyughatatlan ûzöttség, amikor ráta ianre. Mi ûzte el ettõl a megmentõ szerelemtõl? A lelke legmélyén rejlõ, baljós sejtelem, h em bízhat meg benne igazán? Vagy egyszerûen csak arról van szó, hogy az álmok iránti érzék ul együtt jár a másik oldal, a sötétség és a gonosz súlyos jelenlétével? - Attól tartok, nem mondhatom el, mi nyugtalanított, amíg nem tér vissza az emlékezetem. - Nem, persze. De én elmondhatok dolgokat, amiket már korábban is el kellett volna. Go ndolom, abban nem fog sokat segíteni, hogy felelevenítse az emlékeidet; de... - Azt szeretném, ha mindent elmondanál, Jillian. Csak szólj, ha olyasmit mondasz, amit régebben nem tudtam. - JóI van - egyezett bele Jillian. Aztán Chase gyöngédségétõl felbátorodva azt mondta: - Va alami, amit nem tudsz a balesettel kapcsolatban. Azt láttad, milyen jóképû férfi az apám. A anyám is gyönyörû volt, én viszont elég csúnya kislány voltam. Engem ez soha nem zavart. Ú m, ez a külsõ pontosan illik ahhoz, aki vagyok, ami lenni akarok. De mivel annyira öss zeroncsolódott az arcom, Claudia nem tudta helyrehozni a régi vonásaimat. Új arcot kelle tt alkotnia. - Azért nem találtam rólad kislánykori képet az albumokban? - Igen. - De valahol csak megvannak. Edwardéknál? - A bólintásra Chase folytatta: - Ma hétfõ van, u ye? Gondolom, mind a ketten dolgoznak. - Meg szeretnéd nézni a kislánykori képeimet? - Te akarod? - Igen. - felelte Jillian halkan. Halasztgathatta volna, de megígérte magának - és most már Chase-nek is -, hogy semmit nem fog eltitkolni. - Ha gondolod, most is beugorh atunk hozzájuk. Van kulcsom, de azért felhívom Claudiát, szólok neki, hogy odamegyünk. Nekik is van kulcsuk a mi házukhoz? - kérdezte Chase húsz perccel késõbb, amikor közeledtek az impozáns, oszlopos tornácú brentwoodi épülethez. - Igen, és Bradnek is. Hát persze, a családtagoknak szokott lenni kulcsuk egymás lakásához, gondolta Chase. Õ bezz g soha életében senkire nem bízta rá a lakása kulcsát. A kocsikulcsait odaadta ugyan a jach klub biztonsági õrének, de ezt csak elõvigyázatosságból tette, hogy könnyen hozzáférhetõ le agtartó és benne a Jack Shannonnak címzett levél, ha vele esetleg történne valami - ha az é ny és finom lelkû nõrõl, akirõl annyi mindent megtudott az elmúlt egy-két órában, mégis kid y hidegvérû gyilkos. A fényképalbum az emeleti, faburkolatú könyvtárszobában volt. Csak úgy nézegethették egysze szorosan egymás mellett ültek a kanapén. Amikor Jillian túl gyorsan lapozott, Chase min dig megérintette a kezét Lassan, nagyon lassan végignézegették a csecsemõrõl, a totyogó kisbabáról, majd a nagyobbac islányról készült képeket. A mai reggelig, amikor a testvére dolgozószobájában nézegette az Chase soha életében nem lapozott végig egyetlen családi fotóalbumot sem. Mostanáig úgy gon ta, a testvérérõl feltûnõen sok kép készült gyerekkorában, de szinte jelentéktelen volt a s képest, amennyit Edward és Meredith Montgomery csináltak csúnya, de kedves kislányukról. A testvérétõl eltérõen, akinek szürke szeme mindig kutatóan a fényképezõgép mögé kalandozott, as, ragyogó zöld szemével mindig egyenesen belemosolygott a lencsébe. Persze nem hiúságból y kacérságból, hanem õszinte és mesterkéletlen életszeretetbõl - és az is sugárzott róla, h szerethette azt is, aki a fényképet készítette. Nézd csak, ez Stephanie - törte meg Jillian a hosszúra nyúlt csendet, amikor az elsõ oldal ra értek, ahol a barátságuk krónikája kezdõdött. - Csak kilencévesek voltunk, de õ már akko
n gyönyörû volt. - Szerintem mind a ketten gyönyörûek voltatok - mondta Chase halkan. - Nekem tetszel. Az étteremben a gyertyák fényébõl áradt a ragyogás, de most Jillian tekintetében lobbant a mely pirosra festette az arcát. - Ó, köszönöm. Engem nem zavart a külsõm. Ilyen voltam, és em gondoltam volna, hogy arra szán a sors, hogy egy filmcézár elegáns és nagyvilági feleség egyek. - Olyan nehéz volt ehhez hozzászokni? - Nem - felelte Jillian, és a szemében ragyogott a folytatás: - Egyáltalán nem volt nehéz.. miattad. Ez bizony merész és leplezetlen szerelmi vallomás volt; Chase csak nézte Jilliant, és elönt e a tiszta varázslat. De aztán rájött, mi történik. Ez a nõ elkábítja és elcsábítja... Chas zámára ismeretlen terepre tévedt - Jillian valami olyasmivel akarja behálózni, amivel még s ha életében nem találkozott: szerelemmel. Chase nem ismerte a szerelmet, de a csábításnak nagy szakértõje volt. Belenézett Jillian cs llogó szemébe, az õ érzéki szürke tekintete is megtelt vággyal, és csábítás áradt belõle. E tervére: szerelmet és vágyakozást kell keltenie ebben a nõben, míg a legsebezhetõbb pillan an reszketve be nem vallja neki gonosz tettét. Jillian most nagyon is sebezhetõ volt, és valóban reszketett. Megosztotta vele gyerekk orának titkait, és a szeme most olyan reménykedõ volt, hogy Chase nagyon szerette volna megcsókolni, enyhíteni a régi fájdalmakat, még akkor is, ha Jillian csak hideg számításból a az egészet. A testvérem is ezt érezhette - gondolta Chase. Ha ránézek, mintha megszûnt volna bennem mi nden nyughatatlanság. Véget ért az álmok és illúziók kétségbeesett hajszolása, megtaláltam, tem: õ maga a testet öltött álom. Vagy lidércnyomás...? Bármennyire szerette volna, nem csókolta meg Jilliant. Füstszürke szemében parázslott a sze vedély ígérete, de a gondolatai jéghidegek voltak: halott testvérére gondolt, és a gonosz l letére, mely ma reggel olyan erõsen megcsapta. Amikor látta Jillianen, hogy rá is hat a varázs, és reménykedve várja a csókját, Chase kegy lágy hangon megszólalt: - Látni szeretném a hajómat. - Ó. - A rózsaszín pirulás bíborvörösre váltott Jillian arcán, a tekintete meglepetté válto tetlenség, zavar és fájdalom csillant benne. De hamar összeszedte magát, és megint az a fel lõsségteljes kislány lett aki mindig annyira szeretett volna segíteni másoknak. - Hát persz . Ma? - Most rögtön. Úgy látom, csendesedett az esõ. De ha akarod, én vezetek. - Nem, majd én. - Jillian becsukta az albumot, és felállt. - Akkor jobb is lesz induln i, ha el akarjuk kerülni a délutáni csúcsforgalmat. - Megvárjalak itt? - kérdezte Jillian, miután leállította az autót Marina del Rey kikötõjéb em, szeretném, ha velem jönnél. Lassan KozeledteK a Sea Goddesshez, az azóta a tenger mélyén pihenõ Sea Witch méltóságtelje oz. Chase minden erejét összeszedte, hogy képes legyen majd szemügyre venni a kiontott vér bíborvörös nyomait, amelyeket még a rendõrségi fényképeken is szörnyû volt látnia. De a vérnyomok már eltûntek. A vitorlarudat újra festették, a tikfa fedélzetet homokkal fel olták, beolajozták és kifényesítették. Vajon ki gondoskodott róla hogy eltûntessék a tragéd gató nyomait? Jillian, Brad? Vagy talán Jack Shannon? A nyomok eltûntek ugyan, de Chase pontosan emlékezett, hol voltak, hol állt a testvére, amikor a rúd betörte a koponyáját. Jillian felé fordult, hogy odahívta maga mellé, erre a b helyre. És ekkor megint megtörtént. Elöntötte a gonosz mindent átható érzete, sokkal erõsebben, min l, sõt mint életében valaha. Az erõszak, veszély és halál láthatatlan üzenete félelmetesen lt. A vegytiszta gonoszság jelenléte betöltötte szívét és lelkét. Egész lényét elöntötte ez az érzés, és már-már azon tûnõdött, vajon el bírja-e viselni egyá szíve a jeges marok szorításától... - Chase! Ugyanaz a lágy hang volt, amire Puerto Vallartában is magához tért. Most is kétségbeesetten szeretett volna magához térni, de nem tudott. - Chase, mi történt? - Jillian ott állt mellette, ujjaival elõször csak finoman megérintett az arcát, aztán egész karcsú testével hozzásimult és átkarolta a derekát, mintha a saját t gségével próbálná felmelegíteni. A törékenységét ajánlotta fel védelmül, bármi legyen is az t. Nem tudsz megvédeni, Jillian - gondolta Chase. Bennem van a gonosz, és el fog pus ztítani. Semmi és senki nem védhet meg tõle, és senki nem ûzheti el ezt az érzést...
Senki - csak Jillian Kincaid. Chase csodálatos módon érezni kezdte, hogy a jeges szorítás enyhül. A gonosz lassan és vona va vonult vissza, mély sebeket ejtve közben, de mégiscsak meghátrált. Vajon miért? - tûnõdött Chase. Mert ez a gonosz erõ, amely rátámadt, Jillianbõl sugárzik ki csol neki és uralkodik felette? Vagy mert a jósága és a kedvessége még a leghatalmasabb gon szságot is képes legyõzni? - Hála istennek - suttogta Jillian, amikor megérezte, hogy Chase testébe visszatér a mel egség, és megint rendesen lélegzik. Lazított a szoros ölelésen, és felnézett rá: - Chase, s g, kérlek! De Chase még mindig nem jutott szóhoz, csak lenézett Jillian rémült szemébe és reszketõ ajk - Mi történt? - kérdezte Jillian. - Eszedbe jutott valami? Olyan volt, mintha... - Milyen? - Chase csak ennyit bírt mondani. - Mintha valami megrémisztett volna. Mintha valami elmondhatatlan iszonyatot látnál ma gad elõtt. Chase, még a szívdobogásod is elállt egy pillanatra! Jillian hiába kérdezte, mi volt az az iszonyat, amitõl szinte a szívverése is elállt, Chase nem tudta megmondani. Most más volt ez az érzés, mint eddig bármikor, erõsebb, hatalmasabb és gonoszabb. Talán itt és most érte utol az ikertestvére kétségbeesett segélykiáltása? Va halál akarta mohón megkaparintani a szívét és lelkét, éppúgy, mint a testvéréét, akit elny mas, éjfekete óceán? Chase nem tudta a választ. Végleg elfogta a meggyõzõdés, hogy a testvére halálát valami más , nemcsak a szunnyadó tenger lusta, ám halálos ásítása. És bármi volt is az, még mindig ele at és mûködik, gonosz és veszélyes. Kire nézve veszélyes? - tûnõdött. Rám? Jillianre? Mindkettõnkre? Vagy ez a gyönyörû nõ, aki ntén aggódni látszik miattam, maga lenne a megtestesült gonosz? - Menjünk el Bora Borára, mit szólsz hozzá? - Micsoda? - Azt mondtad, a megismerkedésünk után tizenhét nappal esküdtünk meg. Ezek szerint 28-án le a házassági évfordulónk, holnaphoz egy hétre. Utazzunk el akkor, ahogy hat évvel ezelõtt a tunkra. Vagy nem akarod? - Dehogynem, nagyon szeretném. De elég erõsnek érzed magad egy ilyen nagy utazáshoz? - Persze. - Jillian tekintetébõl csak nem tûnt el az aggodalom. - Mi a baj? - Elmondod, hogy mi volt az az emlék, ami ennyire megrémisztett? - Nem jutott eszembe semmiféle emlék, Jillian. Csak elfogott egy furcsa érzés. Régebben is történt velem ilyesmi? - Nem, nem tudok róla. Mit éreztél, Chase? - Gonoszságot... és veszélyt. - Gonoszságot? Veszélyt? Ezt hogy érted? - Nem tudom, Jillian. Komolyan nem tudom. És ezért akarok elmenni veled Bora Borára, hogy lássam, magam mögött tudom-e hagyni a gonos suttogásait... Vagy nem tágítanak, és oda is velünk - veled - utaznak?
17 Óvatosan vezess, Chase. Jillian szavai egyre ott zsongtak a gondolatai között, miközben a Bel Air Hunt club felé tartott. Szerda volt, és Braddel készült együtt ebédelni. Még soha nki nem mondta neki, hogy vezessen óvatosan, vagy vigyázzon, ha tengerre száll. Persze , idõnként ugratták a barátnõi, akik csak a testét féltették, amelyben annyi örömöt találta ta önzés volt a részükrõl, a saját vágyaikat féltették, nem õt. Jillian azonban miatta aggó ta biztonságban tudni, még akkor is, ha egyáltalán nem emlékszik se rá, se a szerelmükre. A Sea Goddess fedélzetén tett látogatás óta eltelt két napot otthon töltötték. Senki nem za t, nem jöttek látogatók, és a gonosz jeges világából sem érkeztek üzenetek. Chase soha nem még együtt egy nõvel sem, nem osztott meg a szeretõivel semmi mást, csak a szenvedély perce t; és amikor a szenvedély parazsa kihúnyt, azonnal egyedüllétre vágyott. De a Jilliannel tö két nap alatt csak békét érzett - és teljes tanácstalanságot. Chase Carlton soha életében nem volt szerelmes. De ha szerelmes lett volna valakibe, minden erejével ragaszkodik ehhez a ritka és drága kincshez; és ha a kincs valaha is el vész, ha valami trauma a sötét zugokba taszítja a szerelem emlékeit, mindent megtett volna , hogy elõcsalogassa õket rejtekhelyükrõl. Ha vele történik meg, hogy a szerelme visszatér ottaiból, és nem emlékszik semmire, szorosan magához ölelte volna, úgy könyörög neki: emlék lékezz ránk, emlékezz a szerelmünkre! De Jillian Kincaidben nem volt meg ez a merészség, a követelõzõ magabiztosság. Igaz, ahánys
meglátta, sugárzó örömmel mosolygott rá, és úgy tûnt, mintha tényleg minden erejével küzde en neki elõhívni az emlékeit. Nagy igyekezettel fõzött neki, kétségtelenül a testvére kedve remélve, hogy talán az ízek és az illatok felszikráztatják az emlékeket. De soha nem érinte eg, egyetlen egyszer sem azóta, hogy a Sea Goddessen olyan bátran, a saját testével védelm ezte a láthatatlan erõ ellen. Jillian teljesen ura lehetett volna a helyzetnek, megtehette volna, hogy csak a neki tetszõ emlékeket segíti elõcsalogatni, átszínezhette volna az egész múltjukat. De õ eg m úgy viselkedett, mint aki kezében tartja az irányítást. Sokkal inkább úgy, mintha nem len biztos benne, hogy ha visszatér az emlékezete, akkor is vele akar-e maradni... De azér t féltette, és vigyázni akart rá, akár újjászületik a szerelmük, akár nem. Amikor Chase megérkezett a Bel Air Hunt Club bejárata elé, Brad már odakint várta. - Azt hittem, a Ferrarival jössz. - Nem akartam megkockáztatni, még mindig fájnak a bordáim. Némán sétáltak be az elegáns étterembe, ahonnan vörös téglákkal kirakott terasz nyílt a pom rózsákkal teli kert felé. Amikor leültek a legjobb asztalhoz, egy üvegfallal elválasztott a kóvban, Brad végül megszólalt. - Az apád és az apám hagyta ránk ezt az asztalt. Rengetegszer ettünk itt. Emlékszel? - Sajnálom, de nem. - Mondd, Chase, emlékszel egyáltalán bármire is? Chase figyelmét nem kerülte el az ingerült és türelmetlen él az unokatestvére hangjában. Te n érthetõ, gondolta, és néma mentegetõzéssel nézett Brad bosszankodó arcába. Természetes, h zokon veszi, hogy szinte teljesen elfelejtette, hiszen majdhogynem testvérek volta k. Jilliannek ugyanezt kellene éreznie, de õ mintha egyáltalán nem lenne meglepve, hogy a férje emlékei nem elég erõteljesek róla ahhoz, hogy elõtörjenek az árnyak mögül.
KATHERINE STONE 2 1 2 I L L Ú Z 16 K Bradford Barrington Lancaster azonban kétségkívül egy vélekedett, hogy õt nem lehet elfelej eni. Egy futó pillanatig Chase fején átvillant az ötlet, hogy mindent elmond az unokatestvérének Ám Chase Carlton úgy élte le az egész életét, hogy soha nem bízott meg senkiben, csupán ön yhogy végül csak békítõen rámosolygott Bradre, akivel úgy remélte, sikerül majd baráti visz akítania, ha véget ért ez a színjáték. Halkan azt mondta: - Sajnálom, Brad, de tényleg nem em semmire, ami azelõtt történt, hogy magamhoz tértem Puerto Vallartában. - Dehát valamit csak elõ tudsz ásni - folytatta Brad, érezhetõ szkepticizmussal. - Én próbálkozom, Brad, de nem kényszeríthetem az emlékezetemet. Csak annyit tehetek, hogy gyekszem kitenni magam olyan találkozásoknak és helyeknek, amelyek talán elindíthatnak ben nem valamit. Ugye, megérted? - Hát persze - vont vállat Brad. - Mondd meg, mit tehetek, hogy segítsek. - Sokat nézegettem a családi fényképalbumokat. A neveket és az arcokat ismerem ugyan, de s okat segítene, ha mesélnél nekem róluk. - Szívesen. Lássuk csak... A nagyapánk Kentuckyból származott, és lótenyésztéssel foglalkoz e elsõ felét arra áldozta, hogy kitenyésszen egy olyan versenylovat, amelyik elnyeri a T riple Crown trófeát. Amikor ez nem járt sikerrel, ide költözött Hollywoodba, és alapított e iót. A filmkészítéssel már sokkal nagyobb szerencséje volt, mint a lovakkal, de azért soha adta fel azt az álmát, hogy megnyerje a Triple Crownt. - Brad fanyarul elmosolyodot t. - Bárcsak megérhette volna, amikor Nebuló befutott a célba a belmonti versenyen! A mosolyának fanyarsága és hangjának enyhe gúnyossága arra vallott, hogy ez nem igazán egy retõ unoka õszinte kívánsága. - Ezt mintha nem gondolnád egészen komolyan. - Dehogynem. Belehalt volna, hogy az unokájának, akit soha nem érdekeltek a lovak, sik erült egy olyan versenylovat vásárolnia, amelyik elnyerte azt a díjat, amire õ egész életéb a áhítozott. - Brad elhallgatott. - Ne nézz olyan csodálkozva. Te is tudtad, ahogy minde nki, hogy nem rajongtam a nagyapánkért, amivel mellesleg nem állok egyedül Hollywoodban. - És miért nem szeretted? - Azonkívül, hogy egy zsarnok volt? Nos, ahhoz például mit szólsz, hogy én és te csak azért a világra, hogy az õ kívánsága teljesüljön? - Hogyhogy? - Úgy, hogy a lányai huszonegyedik születésnapján egész Hollywood színe elõtt bejelentette, hatvanéves korában visszavonul, és felosztja köztük a stúdiót, feltéve, ha addigra mindegy neki egy unokát.
- Egy unokát? - kérdezte Chase halkan. Vajon azért hagyták el a szülei, mert csak egy gyer eket akartak? A nagyapja zsarnoki akaratának engedelmeskedtek? Vagy õk döntöttek így? Mive l csak egy gyermekre volt szükségük, aki az örökös lehet, nem akartak fáradozni a másikkal - Legalább egyet - mondta Brad. - Bár én biztos vagyok benne, hogy örült volna, ha több uno a is van, akik felett zsarnokoskodhat. - De mind a ketten egykék vagyunk. - Én egyedüli gyerek vagyok, mert az anyámnak, aki szörnyen hiú volt, már egy gyerek vállal s túl nagy áldozat volt. Azt hiszem, a te szüleid, legalábbis az édesanyád, szerettek volna több gyereket is, de valamilyen okból nem lett nekik. - Közel álltam a szüleimhez? - Ezt nem mondanám, de azt sem, hogy rossz viszonyban voltál akár velük, akár a nagyapánkka . Érzelmileg mindig távol tartottad magad a családban dúló pszichológiai csatározásoktól. - Miféle pszichológiai csatározásoktól? - A nagyapánk mindenkit versenylónak tekintett. Ha volt két ember, például a szüleink, vagy mi, csak az egyik lehetett a gyõztes. Mindenkit állandóan versengésre késztetett a családba . De te túljártál az eszén. Egyszerûen nem voltál hajlandó versengeni. És amikor már nagyon etlen lett a helyzet, egyszerûen elmentél hajózni. Chase nem tudott olvasni az unokatestvére sötét tekintetében. Vajon dicséretesnek vagy meg vetendõnek tartja, hogy Chase Kincaid nem volt hajlandó a versenyre, érett önuralomnak, vagy gyerekes menekülésnek tekinti-e a részérõl? Bántja-e Bradet - ahogyan Jilliant -, hogy Chase azonnal a tengerre menekült, ha valami baja volt? - Te és én nem rivalizáltunk egymással? - Nem, egyáltalán, bár a nagyapánk mindent elkövetett, hogy összeugrasszon minket. - Szóval barátok voltunk. Brad kesernyésen elmosolyodott. - Igen, nagyon jó barátok voltunk. Megérkezett a két Caesar-saláta, és néhány másodpercig szótlanul kóstolgatták az elsõ falat hase lerakta a villát, és megkérdezte: - Elmesélnéd, mi történt a Tahoe-tónál? Nem számított rá, hogy ilyen szomorúságot fog látni az unokatestvére szemében, de mindenese esett neki. Brad, mintha csak olvasna a gondolataiban, halkan azt mondta: - A nagyapánk kiállhatatlan alak volt, az anyám elviselhetetlenül hiú, az apám meg hatalomé , de azért én szerettem õket. Szörnyen érintett a haláluk... És a te szüleid halála is, aki ntén szerettem. - Engem is lesújtott? Brad arca még jobban elkomorodott. - Mindkettõnket. Mi nagyon közel álltunk egymáshoz egész etünkben, de ez a tragédia még közelebb hozott. Két héttel a huszonegyedik születésnapunk u . Egyik pillanatról a másikra gondtalan egyetemistákból, akik mögött ott volt a biztos csal háttér, árvákká váltunk, és ránk szakadt a felelõsség, hogy továbbvigyük a stúdió hagyomán - Azt mondtad, a huszonegyedik születésnapunk? - Igen. Én november 10-én születtem, te pedig 11 -én. De én Los Angelesben délután négykor, te viszont Franciaországban, éjfél után, tehát a nyol tolódással számolva alig egy-két percnyi különbséggel jöttünk a világra. Mintha csak ikrek lennénk - gondolta Chase. Talán ezért is hagyták Cap Ferratban, mert már volt egy ikertestvére. Brad komor hangon elmesélte, hogyan történt a tûzeset, amit a kandallóból kipattanó egyetle zikra okozott. A vacsora hátralevõ részében leginkább a Triple Crown stúdió történetérõl be rról a tizenhárom évrõl, mióta közösen irányítják. Mielõtt elváltak, még barátságosan megbe ste újból találkoznak Edward és Claudia családi vacsoráján, és Chase határozottan úgy érezt dbõl elpárolgott a kezdeti ingerültség és a szkepticizmus. De miközben hazafelé vezetett, és végiggondolta a beszélgetést, rájött, hogy Brad tulajdonk em mondott semmi személyeset, semmi olyat, amit csak õk ketten tudhattak. Még a nagyap jukra vonatkozó szókimondó véleményét is mindenki ismerte Hollywoodban, és sokan egyet is é ek vele. Tehát semmi nem derült ki a beszélgetésbõl, amit ne tudhatott volna meg gyakorlatilag bárki , aki bennentes a hollywoodi körökben.
Mikor Chase hazaért, Jilliant a hálószobában találta. Szépen összehajtogatott ruhák álltak n az ágyon, õ pedig egy fiókos szekrényben keresgélt valamit; elõrehulló haja elrejtette az cát. - Szia. - Szia - rezzent össsze Jillian. Gyorsan becsukta a fiókot, és elpirulva felnézett. - Ho
gy sikerült az ebéd? - Azt hiszem, Brad kissé zokon veszi, amiért semmire nem emlékszem. - Hát persze, Bradnek nyilván az a véleménye önmagáról, hogy õt lehetetlen elfelejteni - mo Jillian szeretetteljes gúnnyal. - Tudott olyat mondani, ami felkeltett benned vala mi emléket? - Nem igazán - felelte Chase, de közben azt gondolta: Hogy tudott-e? Igen, talán tudot t volna, csak nem akart Aztán nagyon szelíd hangon, nehogy Jillian számonkérésnek vélje, me kérdezte: - Mit csinálsz? - Azon gondolkozom, mit vigyek magammal Bora Borára... ha még mindig el akarsz utazn i. - Persze, hogy el akarok. Azt hittem, már szobát is foglaltál. - Foglaltam. Az elõbb hívtak vissza az utazási irodából, megkaptuk ugyanazt a tengerparti faházat, ahol annak idején is laktunk. - Nagyszerû. - Chase az összehajtogatott ruhákra nézett. - Gondolom, megvan a bevett módsz erünk a csomagolásra, ha együtt utazunk valahová. Elmondhatnád, hogy szoktuk. - Te mindig kiraktad a holmidat, amit el akartál hozni, és én csomagoltam. De ha másképp a karod... - Nem, dehogy, csináljuk csak úgy, mint mindig. - Ha esetleg... - kezdte tétovázva Jillian. - Igen? - Ha már nincs szükséged a kocsira, lenne egy kis elintéznivalóm. - Kell még valami a ma esti vacsorához? - Nem... valami egyéb. - Elvigyelek? - Nem, köszönöm. - Jillian tekintetében bocsánatkérõen, de egyértelmûen ott csillogott, hog van is szó, egyedül szeretné elintézni. Mielõtt találkozott volna Jilliannel, Chase úgy tervezte, soha, egyetlen pillanatra se m tágít majd mellõle, követi mindenhová, akár az árnyék. De akkor még nem ismerte. Tudta, ragaszkodhatna hozzá, hogy el akarja kísérni a rejtélyes útra, és Jillian meg is adn agát a kívánságának. De elmosolyodott, és csak annyit mondott: - Akkor én majd tartom a fro t. Hányra jön Jack és Stephanie? - Hétre. De addigra bõven visszaérek. - Jól van. - Amikor Jillian kifelé indult, Chase még utánaszólt: - óvatosan vezess. Ahogy kiment, Chase azonnal a komódhoz lépett, és kihúzta a fiókot, amit Jillian olyan sietõsen becsukott, amikor õ megérkezett. Vajon mit rejtegethet? Mi az, amirõl nem akarta, hogy lássa? A nagy titok nem volt más, csak egy halvány rózsaszín virágokkal kihímzett, fehér selyem há tiszta szûzies. Kétségtelenül ezt vihette magával annak idején a nászútjukra, és biztos azo hogy most is e csomagolja-e be. Vajon hogy döntött? - tûnõdött Chase. Bora Borán egy szobában alszanak majd... és egy ágyba n a kihívóan ártatlan hálóinget viseli-e majd ott, a föl paradicsomban, ahol annak idején a lsõ éjszakájuk tölthették? Biztosan tisztában van vele, hogy a szerelem érzéki benyomásainá em lehet alkalmasabb emlékek felélesztésére. Igen, ezért vette elõ a hálóinget. De Chase azt nem tudta, és nem is tudhatta meg, amíg meg nem érkeznek Bora Borára, hogy a félénk szemérmes Jillian Kincaidnek lesz-e bátorsága felvenni ezt a hálóinget egy szinte gen férfi elõtt, akinek leghalványabb emléke sem dereng arról, hogy valamik szerették egymá
18 Jack mindenképpen fel akarta hívni Stephanie-t, de az utolsó pillanatig várt vele, csak két órával azelõtt telefonált neki, hogy meg kellett jelenniük a vacsorán Jillianéknél. - Érted megyek, jó? - A hangja könnyed volt, pedig nagyon is nyugtalanította, hogy Steph anie már kétszer visszautasította. A vonal másik végén hosszúra nyúlt a csend. Jack tréfása e: - Így bebizonyíthatod, hogy mennyire viseled szíveden a közügyeket. Mert együttmûködöm a rendõrséggel? - viszonozta volna Stephanie is könnyedén a tréfát, - ha végül csak megismételte: - A közügyeket? - Ha egy kocsival megyünk, spórolunk a benzinnel, csökkentjük a légszennyezést, és hozzájár forgalom mérsékléséhez - fejtette ki Jack. Aztán kicsit komolyabban, és fellebezhetetlen h tározottsággal kijelentette: - Fél hétkor ott leszek. Jack nem erõltette a társalgást a rövid autóút alatt, amBel Airbe értek, de Stephanie így i arban volt. Amikor Jack rámosolygott a maga kedves és ellenállhatatlan mosolyával, azonn al eszébe jutottak gyöngéd csókjai, a mohó vágyakozás a veszélyes szemekben, és a mindennél
eszélyesebb vágy: hogy ismerni akarja az igazi lényét, a valódi, mesterkéletlen Stephanie-t Tudta, nem képes anélkül beszélni ezzel a férfival, hogy gondosan meg ne szerkesztené a mon anivalóját, hiszen már gondolatban is dadog, ha csak az eszébe jut Jack. De tudott valam i még elkeserítõbbet is: ha valami csoda folytán õszinte és keresetlen szavak ömlenének az Jack Shannon biztosan csalódást érezne. Õ, aki ilyen elszántsággal nyomoz, hogy kiderítse, kori barátja gyilkosság áldozata lett-e, bizonyára nagyra tartja az igaz barátságot, és tud milyen felelõsséggel jár. Ugyan mit gondolna róla, aki puszta önzésbõl cserbenhagyta a legjobb barátnõjét, amikor ann a legnagyobb szüksége lett volna rá? Stephanie pontosan tudta, mit gondolna Jack Shannon, mert õ maga is ugyanazt gondo lta: a viselkedése megvetendõ, bõven elég bizonyíték arra, hogy érdemtelen a barátságra és tre, a gyöngéd csókokra és a lágy simogatásokra. Tizenöt évvel ezelõtt méltatlannak bizonyult Jillian barátságára. De most nem fogja cserben yni, történjen bármi - ezért fogadta el a vacsorameghívást is, annak ellenére, hogy azonnal ves szívdobogás tört rá, ha arra gondolt, hogy találkoznia kell Jack Shannonnal. De Jillia nnek nyilván nagyon fontos volt, hogy õ is itt legyen ma este, és amolyan baráti összejövet l legyen ez a vacsora, ne egy gyilkossági nyomozó hivatalos látogatása. - Hogy áll a helyzet Chase emlékezetével? - kérdezte Jack, amikor bekanyarodtak a fehér ka viccsal felszórt behajtóútra. - Még mindig nem emlékszik semmire, ami Puerto Vallana elõtt történt. Jack futó pillantást vetett Stephanie elgondolkozó arcára. - Nehéz lehet Jilliannek. - Igen - bólintott Stephanie, és a halk kétségbeesésre gondolt, amit Jillian hangjában hall tt. De tudta, hogy Chase elõl gondosan eltitkolja a csüggedtségét. Amikor néhány perccel késõbb Jillian üdvözölte õket, a kétségbeesésnek nyoma sem volt rajta csoravendégeit fogadó háziasszony sugárzó mosolya ült az arcán. Stephanie úgy látta, Chase odt. Eddig csak egyszer találkozott vele, és valahogy másképp emlékezett rá - mintha most e engedettebb, békésebb lenne és boldogabb. A kölcsönös üdvözléseket követõen újból bemutatták egymásnak Stephanie-t és Chase-t. Stepha g nézte Jilliant, aztán felcsillanó szemmel annyit mondott: - Fordulj csak meg! Jillian nevetve engedelmeskedett, és beigazolódott, amit Stephanie gyanított: a haját eg y aranyszínû csat fogta össze fonott kontyban a tarkóján. Stephanie is megpördült, és megmu a saját frizuráját sötétbarna haja pontosan ugyanúgy volt fésülve. - Ezt elõre megbeszéltétek? - érdeklõdött Jack. - Nem - felelte Jillian mosolyogva. - Akkor elég meglepõ véletlen. - Igen - bólintott Jillian, és egy pillantást vetett Stephanie-ra. Amikor látta rajta, h ogy nincs ellenére, ha elmeséli, megmagyarázta: - Ez kislánykorunkban is nagyon gyakran elõfordult. Nagyon különös volt. Amikor észrevettük, hogy gyakran hordjuk ugyanúgy a hajunk elkezdtük figyelni, próbára tettük a misztikus képességeinket, egyre bonyolultabb és bonyo tabb frizurákat találtunk ki. - És? - kérdezte Chase, akit nagyon érdekelt a téma: két kislány, akik között ugyanolyan mi us kapcsolat áll fenn, mintha ikrek lennének. - És azután is gyakran megtörtént. - Amint látom, még ma is megtörténik - jegyezte meg Jack. - Soha nem vágatta le egyikõtök s egészen rövidre? - Na igen, az lett volna a végsõ próbatétel - nevetett Jillian. - Mondogattuk is, hogy m ajd egyszer, de... Jillian elbizonytalanodott, mert amikor eszébe jutott, tulajdonképpen miért is nem vágat ták le soha a hajukat, az is belévillant, hogy az utóbbi idõben tervezgette, hogy levágatj a: akkor, ha Chase holtteste elõkerül. - De...? - sürgette Chase a folytatást. Stephanie válaszolt, kimentve elnémult barátnõjét. - De úgy döntöttünk, a rövid haj túl felnõttes dolog. - És felnõttnek lenni olyan rossz? A kérdést Jack tette fel, egyenesen Stephanie-nak címezve, annyi gyöngédséggel és érdeklõdé y most Stephanie némult el, és Jillian sietett a segítségére. Halk, távoli hangon mondta: - Akkor, kislányként úgy éreztük, hogy ha az ember felnõ, az az elenti, hogy véget érnek az álmok. Az este kellemesen telt a nagyszerû vacsora mellett. Chase nem gyõzte állandóan emlékeztet ni magát, hogy ez az otthonos és családias boldogság pusztán csak illúzió. Hogy Chase Carlt
valaha is ne csapdában érezze magát egy ilyen helyzetben - a szárazföldön, egy házba bezárv y nõ oldalán, aki ráadásul a felesége -, ez régebben teljességgel elképzelhetetlen lett vol számára. Dehát az utóbbi idõben elképzelhetetlen dolgok történnek vele. Az illúzió olyan csábítóan b csak amikor már a vacsora után a nappaliban kávézgattak, akkor tudta rávenni magát, hogy a ra a témára terelje a beszélgetést, amiért eleve meg akarta hívni Jacket: az ikertestvére e k estéjérõl akart hallani. Látni szerette volna, hogyan reagál Jillian, ha szóba jön ez a d g, ráadásul a hadnagy jelenlétében, aki egészen addig, amíg Chase Carlton meg nem gyõzte ró ogy téved, arra gyanakodott, hogy õ a felelõs a férje haláláért. Chase eddig a délutánig nem tudta pontosan hogy is fogja irányítani a társalgást. De mialat Jillian a titokzatos dolgát intézte, átnézte az újságokat, és rábukkant egy érdekes cikkre tökéletesen megfelelt a céljaira. A Gitárhúros Fojtogatóról szóló riport részletesen beszá igi gyilkosságokról, közölte a helyszíneket, a dátumokat és az öt gyönyörû áldozat fényképé Egyáltalán nem volt véletlen, hogy a cikk épp június 22-én, szerdán jelent meg a Los Angele imes hasábjain - a gyilkos, aki eddig február 15-e és május 10-e között hátborzongató rends séggel ölt minden harmadik kedden, már hat hete nem jelentkezett. Május 10-e volt az uto lsó alkalom. Ugyanaz a nap, amikor Chase Kincaid eltûnt. Miután elolvasta a cikket, Chase rögtön úgy döntött, magától értetõdõ és logikus lenne, ha könnyedén felvetné ezt a témát. - Olvastam ma rólad az újságban, Jack. - A Gitárhúros Fojtogatóról szóló cikkben? - Igen. Gondolom, nagy megkönnyebbülés, hogy hat hete nem adott hírt magáról. - Még nagyobb megkönnyebbülés lenne, ha azt is tudnám, miért nem. - Remélem, hogy halott - mondta Stephanie halkan, tekintetét a kézzel festett kávéscsészére egezve, miközben gondosan megfogalmazta, mit fog mondani ezután. Felnézett Jackre, és ho zzátette: - Én is olvastam azt a cikket. Úgy nyilatkoztál, hogy talán meghalt. - Igen, ez is egy eshetõség. Lehet, hogy meghalt, vagy talán börtönbe került valami más bûn kmény miatt, vagy elköltözött Los Angelesbõl. - Nem lehetséges, hogy egyszerûen csak abbahagyta - kérdezte Jillian. - Ez elég valószínûtlen, hacsak nem valamiért az volt a szándéka, hogy pontosan öt áldozato el láb alól. - Szerinted a sorozatgyilkosok tettei mögött valami határozott szándék rejlik? - kérdezte C ase, egy pillanatra megfeledkezve róla, hogy tulajdonképpen miért is hozta szóba a baljós témát, amiben Chase Carlton olyan otthonosan mozgott. - Igen, azt hiszem - felelte Jack. - Õszintén szólva nem vagyok szaktekintély ezen a téren , de ennek az ügynek a kapcsán beszéltem több szakértõvel is, és sokat olvastam a témáról. - Ha tudná, hogy mit csinál - szólt közbe Jillian elgondolkozva -, ha megértené, mennyi sze vedést okoz, talán öngyilkos is lenne. - Sajnálatos módon a sorozatgyilkosok nem szoktak öngyilkosok lenni - mondta Jack. - Úgy tûnik, egyáltalán nem éreznek megbánást vagy lelkiismeret-furdalást a tetteik miatt. Jillian összeráncolta a homlokát. - Én azt hittem... mintha olvastam volna olyan esetekrõl , amikor valaki tüzet nyitott emberekre bevásárlóközpontokban vagy parkokban, és amikor meg ezett a rendõrség, saját magát is agyonlõtte. - Persze - mondta Jack halkan -, de ezek tömeggyilkosok, nem sorozatgyilkosok. - A ztán még halkabban hozzátette: - Ilyen esetekben valóban gyakran elõfordul öngyilkosság. Chase-nek feltûnt a halk hang, és tudta is az okát; már megbánta, amiért szóba hozta a témá ndolta, kézenfekvõ átvezetés lesz ahhoz, hogy május 10-e estéjérõl beszéljenek, de a beszél an fordulatot vett, ami Jack számára fájdalmas emlékeket idézett a saját szülei haláláról. szívesebben gyorsan másfelé terelte volna a társalgást, de észrevette, hogy Jillian fürkész talan tekintettel figyeli. - Mi az, Jillian? - Úgy láttam egy pillanatra, mintha eszedbe jutott volna valami emlék. Persze, Jack szüleinek halála - gondolta Chase. De te errõl nem tudhatsz. Azt hiszed, valami egész más jutott eszembe, valami, amitõl félsz... - Mit gondoltál, mi jutott eszemb e? - Gondoltam, talán valami a sorozatgyilkosokkal kapcsolatban. Sokat olvastál róluk. Chase-t elfogta a szédülés, de sikerült megkérdeznie: - Érdekeltek a sorozatgyilkosok? - Nem is tudom - vallotta be Jillian. - Csak az utóbbi idõben, pár hónappal az eltûnésed el kezdtél el érdeklõdni a téma iránt. Vajon miért? - töprengett Chase. Ugyan mi válthatta ki ezt a hirtelen érdeklõdést a testvér
ki még gyilkosságokról szóló filmeket sem engedett ki a stúdiójából? Persze könnyen lehet, csiságát is csak az keltette fel, ami sok Los Angeles-iét: hogy épp itt a városban garázdál ott egy szörnyeteg. De mi van, ha valami más ok rejlik a háttérben? Talán a lelke legmélyén a testvérében is me az õ adottsága? Valami vonzotta a gyilkosságok sötét világába, mert megérezte, hogy ott ta a rá elveszett másik felére? - Chase, mi a baj? - kérdezte Jillian, amikor meglátta a hirtelen feltûnõ sötét árnyakat a mében. De Chase helyett Jack válaszolt. - Nem erre gondoltál, igaz, Chase? - kérdezte. - Hanem rám... és a szüleimre. - Igen - felelte Chase. - Ne haragudj. - Semmi baj - felelte Jack, aki éveken át gondosan titkolta a szülei tragikus halálát. Az é zelmeit a magánügyének tartotta, amihez a nagy nyilvánosságnak semmi köze. Néhány héttel ez a is meglepõdött, amikor elmondta az igazságot Chase Carltonnak. De valahogy megbízott b enne, úgy érezte, nem fog visszaélni vele. És most ugyanezt érezte Stephanie-val szemben i s, akivel egy nap szerette volna megosztani minden érzését, minden álmát és minden titkát. Stephanie ránézett, és halkan megismételte: - A szüleid...? - Tizenhárom évvel ezelõtt haltak meg. Egy férfi egy puskával besétált az étterembe, ahol é tek, és tüzet nyitott. Pár héttel azután történt, hogy Chase szülei is meghaltak. Annak ell hogy a saját gyászával volt elfoglalva, Chase írt nekem egy részvétnyilvánító levelet - Ó, szörnyen sajnálom... - suttogta Jillian. A tekintete még többet mondott, ahogy Jackre nézett; aztán Chase-re pillantott, és az õ szá is volt üzenet a szemében: szeretet és büszkeség. Chase tisztán kiolvasta, mert õ is ugyane ezte a testvére iránt. Amikor összetalálkozott a tekintete Jillianével, újból elárasztotta a gyönyörûséges illúzió akkal kellett emlékeztetnie magát, mennyire hamis az egész. Bármilyen szeretetreméltónak lá ik is Jillian, mintha mi sem állna tõle távolabb, mint a tettetés és az árulás, Chase a lel mélyén csak gyanakvással és parázsló dühvel tudott ránézni, és semmi olyat nem érzett magáb melte volna ezt a szeretõ büszkeséggel teli pillantást. - Én is nagyon sajnálom, Jack - mondta Stephanie. A hangja lágy volt, és megremegett; so kkal többet szeretett volna mondani, de nem tudott, legalábbis szavakkal nem. Fájdalma t okoz nekem a szomorúságod - mondta szemének ragyogó kéksége. Fájdalmat okoz a szomorúságo Én is ugyanezt érzem - felelte Jack tekintete. Nekem is fájdalmat okoz a te szomorúságod, é én is dühöt érzek mögötte. De miért nem beszélsz róla, Stephani? Miért nem bízol bennem? A szobára telepedett hirtelen csend felriasztotta Annie-t, aki addig Chase lábánál szunyóká t teljes elégedettséggel, megnyugtatta az ismerõs hangok zsongása. De amikor a zsongás vára lanul abbamaradt, azonnal felébredt, felült, és a fejét kérdõen billentette félre. A csönd Jack miatt szállt a szobára, és most õ törte meg: - Nagy csend lett, igaz, Annie? - Szerintem arra akar figyelmeztetni, hogy hozz még kávét - mosolyodott el Jillian.
Stephanie kikísérte a barátnõjét a konyhába. Miután becsukódott mögöttük az ajtó, tapintato : - Jól érzed magad, Jillian? - Persze. - De...? - De nagyon aggódom. Bár kissé komor téma, mégis reméltem, hogy ez a beszélgetés a sorozatg sokról felkelt valami emléket Chase-ben az utóbbi idõkrõl. Eddig még minden, amire visszaem ezett, például az elõbb Jack szüleivel kapcsolatban, a régmúltban történt. - Jillian csügge a meg a fejét. - Néha olyan reménytelennek tûnik az egész. Chase egyáltalán nem emlékszik k e. - Szerintem igenis emlékszik - mondta Stephanie elgondolkozva. - Talán ha nem is tud atosak az emlékképek, de azt tudja, hogy ez az otthona, hogy itt a helye. - Ezt mibõl gondolod? - Úgy néz ki, mint aki nagyon otthon érzi magát, és valahogy olyan elengedett, mintha nem is nyugtalanítaná az emlékezetkiesése. És mit szólsz ahhoz, ahogy rád néz, Jill? - Miért, hogy néz rám? - Lehet, hogy te nem veszed észre. - Stephanie töprengve összevonta a szemöldökét. - Csak m sszirõl néz, és amikor azt hiszi, mások nem látják. De én figyeltem, és nagyon is úgy látom beesetten kutat az emlékezetében, és igenis emlékezni akar rád és a kettõtök kapcsolatára, dja, hogy csodálatos volt. Chase szeret téged, Jill. Talán az agya nem emlékszik rá, de a szíve igen. Szeret téged, ebben egészen biztos vagyok. Mennyire szerette volna elhinni Jillian a barátnõje biztató szavait! De hogy is hihetné
el? Õ és Chase teljesen idegenek. Udvariasak egymással, óvatosak és tapintatosak. Bár az is igaz, hogy az elmúlt néhány napban Chase-ben fel-felvillant az a gyöngédség és érzékenység, dig is tudta, hogy ott rejlik a lényében, csak amit régebben mindig olyan gondosan elt itkolt elõle. De Jillian azt is tudta, hogy szembe kell néznie az igazsággal, hogy Chase talán soha nem fog visszaemlékezni kettõjükre. Sõt azzal a még fájdalmasabb igazsággal is, hogy egy na z a réginél gyöngédebb és szeretettelibb Chase esetleg elhagyja, hogy új életet kezdjen, és on valakit, akivel megoszthatja mindazt, amit vele soha nem volt hajlandó megoszta ni. De legalább életben van - mondta magának Jillian. Akár van még egy esélye a szerelmünknek, nincs, akár elhagy, akár velem marad, legalább él. Ez a lényeg. Mosolyt erõltetett az arcára, és annyit felelt Stephanie-nak: - Szerintem amit Chase-rõl mondtál, sokkal inkább illene Jackre, és arra, ahogy rád néz. Ha valaki itt szerelmes, hát az Jack Shannon.
19 Stephanie egész este érezte, hogy simogatják a csábító és hivogató sötétkék szemek. Az õ cs ei pedig a vágy és az öröm egyszerre félénk és merész üzeneteivel válaszoltak. Éjféltájban, zavitte, Stephanie még felhívta magához. - Szeretnél inni valamit? - kérdezte, amikor a tükörfalú liftbõl kiszállva, beléptek a laká Kávét vagy valami egyebet? - Csak téged... - felelte Jack halkan. - Téged szeretnélek. Stephanie úgy döntött, erre az egyetlen éjszakára elleplezi maga elõl az igazságot. Jack ne akarja, nem a valódi önmagát. Mégis annyira vágyott utána, hogy elhatározta, belemegy a ját züksége volt a bûvös illúzióra, hogy valaki vágyik rá, és szegeti. Tudta, hogy mindez csak n éjszakára szól, de legalább a csodálatos emlék megmarad neki örökre. Jack a két keze közé fogta az arcát, erõs ujjai belemélyedtek a selymes fürtökbe, melyeken a holdfény. Nagyon sokáig csak nézte, és gyönyörködött benne. A csillogó kék szemek félénk ártatlannak tûnt; Stephanie forró arca kipirult Jack simogató ujjai alatt, az ajka megr emegett, és az is hívogatta. Amikor a szája végül hozzáért a selymes bõrhöz, meglegyintette es parfümillat, mintha csak egy vadvirágokkal teli mezõn sétálna. Amikor beléptek a hálószobába, Jack észrevette a kis antik lámpát az öltözõasztalon, és fel n aranyló fény árasztotta el a szobát, mintha külön kis hold világítana nekik. - Látni szeretném a szemedet. Bárki más mondja ezt, Stephaniet megrémült volna, mert tudta, hogy csak félelem és zavar lá ana a tekintetében. Inkább a testemre figyelj - suttogta volna a gondosan elpróbált szav akat, aminek minden más férfi szíves örömest engedelmeskedne. De Jack Shannon nem. Õ a szemét akarja látni. És ezen az éjszakán Stephanie nem érzett féle vagy zavart, és nem titkolta a szemében csillogó vágyat és örömet. Jack ugyanúgy ölelte, ahogy a holdfényben csókolgatta az arcát, lágyan, egyforma gondosságg végigsimogatva minden helyet a testén, mintha a reszketõ selyem minden négyzetcentimétere a titkos bejáratot rejtené a legdrágább kincshez - a szívéhez. Stephanie neki adott mindent, amit csak adhatott, testének minden gyönyörû ajándékát. Amiko szinte kétségbeesetten vágytak a legfõbb gyönyörre, és eljött a pillanat, hogy a két test n, a szemében maga a csoda csillogott. Ha Jack képes lett volna megszólalni ebben a percben, elsuttogta volna a megdöbbentõ iga zságot, amely egész este a szívében zengett: szeretlek, Stephanie, szeretlek. De nem mondta ki hangosan, ami a szívében szólt. Amikor késõbb a karjaiban tartotta Stepha nie-t, belévillant, hogy egész idõ alatt egyetlen szót sem szólt, csak kifejezõ tekintete b szélt a vágyairól, szégyentelen õszinteséggel. És mintha még többet is látott volna: a ragy mekben szerelem csillogott. Jack úgy érezte, mintha a szívük is egyesült volna. De nem tudott szabadulni a kínzó gondol , hogy Stephanie-nak az egész nem volt több, csak a két test eggyé válása, szenvedélyes, ci s szövetség a gyönyör megszerzésére, minden érzelmi tartalom nélkül. Tudni akarta, mi az ig erette azt a nõt, amilyennek Stephanie-t gondolta - azt a nõt, akinek kékes felhõkkel bo rított szemében néha olyan sebezhetõséget és érzékenységet látott. De miközben szeretkeztek kékségben csak öröm szikrázott. És ha mégis félreértelmezte a szemek csillogó üzenetét, bármilyen egyértelmûnek látszott is még rosszabb, nagyon is jól olvasta az üzenetet - pontosan úgy, ahogy Stephanie akarta, aki csak az elõre megírt forgatókönyvet játssza, ahogy az egy tehetséges színésznõhöz illik
játszott vele az elsõ vacsorájukon is, Cassandra Ballingert alakította. Mi van, ha még min dig játszik, ha ez is csak szerep? Jack, aki eddig mindig azt hitte, egész életében csak játszadozni fog a nõkkel, most már ne akart játszani. - Miért nem mondasz semmit, Stephanie? - Mit mondjak? - Stephanie legszívesebben felkiáltott volna: ne, ne legyen vége ilyen hamar! Tudta, hogy elõbb-utóbb Jack olyasmit akar tõle, amire nem képes. Csak feküdt a kar jaiban, és szerette volna minél tovább megõrizni magában, amit érez - hogy biztonságban van zeretik, és szükség van rá. Nagyon remélte, hogy legalább ezen az éjszakán nem kell szembes sal. De most nincs menekvés. - Mirõl beszéljek? - Magadról. - Jack kicsit felé fordult, hogy láthassa a szemeit, óvatosan elsimítva az arcá az összekócolódott, selymes fürtöket. Amikor meglátta a félrevont selyemfátyol mögött a lá logó kékséget, halkan azt mondta: - Tudni szeretném, mit érzel és gondolsz ebben a pillanat an. És mit éreztél és gondoltál, miközben szeretkeztünk. Mialatt szeretkeztek, csak csodálkozást és vágyat és bátorságot látott Stephanie szemében. nvedélyében is sok ártatlanság volt. Most félelem csillogott a tekintetében, sõt rettegés. is rettegve várta, hogy azt fogja felelni: Nem éreztem semmit, Jack, nekem ez érzelmi leg nem jelentett semmit. Persze, nagyszerû szeretõ vagy, igaz, amit mesélnek rólad. Cso dálatos volt, te is csodálatos voltál, és remélem, máskor is sor kerül rá. - Stephanie...? Szólj már valamit. N-n-n-nem tudok. Stephanie képtelen volt egy szót is szólni, de elfordulni sem bírt. A söté kék szempár szinte fogva tartotta, és Jack keze, mely olyan puhán tudott simogatni, most erõsen szorította, még mindig gyöngéden, de könyörtelenül. Jack látta az ijedtséget Stephanie szemében, és a reménytelenséget ott, ahol az elõbb még r obogott. Legszívesebben azonnal magához szorította volna, hogy megnyugtassa. Kavarogta k benne az érzések, arra gondolt, hogy kettejük közül most õ a sebezhetõbb, neki lenne szük ra, hogy Stephanie megnyugtassa. - Csak játszol velem, Stephanie, igaz? De én nem akarok játszani. Veled nem. Várta, hogy Stephanie mondjon valamit, de csak csend volt a válasz - és ijedtség. Végül Ste hanie elfordította a tekintetét, a szemét könny futotta el, és lehunyta a szempilláit. Jack tovább várt. Várta, hogy kinyissa a szemét vagy az ajkát, de amikor egyiket sem tette , felkelt, és otthagyta, ami óriási erõfeszítésébe került. Mintha ketté kellett volna szakí . Stephanie pontosan ugyanezt érezte, mintha belõle szakadt volna ki valami, mintha el ragadtak volna mellõle minden melegséget, erõt és gyöngédséget. Mint egy mágnes, úgy vonzot . Felült az ágyban, magához szorítva a takarót, és reménytelen kétségbeeséssel nézte, ahogy kezd. Jack háttal állt neki, de a mozdulataiból nagyon is jól látta, hogy milyen kifejezés ülhet arcán. Harag. Felháborodás. Fegyelmezetten kordában tartott, de nagyon erõs érzések. Ha tudnád az igazságot, nem haragudnál rám, Jack. Csak megkönnyebbülnél. Ha elmentél, megpr jd leírni, és ha elolvasod a levelet, akkor örülni fogsz, hogy elhagytál. Stephanie nem számított rá, hogy még egyszer látni fogja a sötétkék szemeket, hát még a ben gyöngédséget. De miután Jack felöltözött, mégis felé fordult, és felindultan azt suttogta: voltál nekem, Stephanie. Igazán fontos... Azzal hátat fordított, és néhány hosszú lépéssel már az ajtónál is termett. Még egy pillana az életébõl. Stephanie kétségbeesett gondolatai összevissza botladoztak, reménytelen káoszb varogva. Nn-nem-m-menj el, k-k-kérlek! - Szeretlek, Jack! A szavak váratlanul törtek elõ belõle, és õt magát is legalább annyira meglepték, mint Jack kor visszafordult, Stephanie önkéntelenül odakapta a kezét a szája elé, mely elárulta szívé rejtettebb titkát. Ha meggondolta volna, és gondosan elõre megfogalmazza a mondandóját, soha nem jöttek volna ilyen szavak a szájára. De ezek a szavak a szívébõl fakadtak; nem volt szükség elõzetes fo zgatásra, mert mindig is ott álltak készen, bevésve a szíve legbensõbb zugába; és csak vára türelmesen, arra, hogy egyszer kimondja õket. Ezek voltak a legõszintébb szavak, amelyek et valaha is kiejtett, a legostobábbak, és a legfölöslegesebbek. Jack visszalépett az ajtó mellõl, a sötétségbõl a lámpa fénykörébe. Stephanie rettegve és m , hogy milyen kifejezést fog látni az arcán. Igaz, azt õ is beismerte, hogy fontos neki, de ezt a vallomást biztosan csak csodálkozással és gúnnyal fogadja. Amikor a lámpa aranyló fénye Jack arcára hullott, csak gyöngéd mosolyt látott rajta, amilye
soha, a szemében pedig boldogságot. Stephanie szíve is szárnyalni kezdett a boldogságtól, aztán rögtön a porba zuhant. Ennél a ozás és a gúny is jobb lett volna, mert most Jack meg fogja tudni az igazságot, ami csak csalódást okozhat neki. Jack leült az ágy szélére, és a két keze közé fogta az arcát. - Én is szeretlek, Stephanie. A szavak hallatára Stephanie könnyekben tört ki, de nem örömében, hanem a fájdalomtól. - Mi a baj, drágám? Olyan szörnyû, hogy egy rendõrbe szerettél bele? - ugratta Jack, hogy m gint mosolyogni lássa. - Valahol megvan még az ügyvédi diplomám is, ha akarod, bekeretezte tem, és kiakasztjuk a falra. Stephanie egy pillanatra reszketve elmosolyodott ugyan, de azonnal le is hervadt az arcáról a mosoly, csüggedten megrázta a fejét, amitõl táncolni kezdtek a lámpa fényében sillanó furtjei. - Mondd meg, mi a baj, Stephanie. Nagyon szépen kérlek. Stephanie képtelen volt gondolkozni. Már a botladozó gondolatok is elszálltak a fejébõl, ma al sodorta õket az érzelmek áradata. Végül meglepõ módon mégis szavak törtek utat az ajkán. - Dadogok - vallotta be, dadogás nélkül. Jack elõtt abban a pillanatban megvilágosodott minden - hogy miért olyan kimért a modora , miért habozik annyit, mielõtt megszólalna, és miért beszél olyan megfontoltan. Az egyetem n volt egy évfolyamtársa, aki valamikor szintén dadogott, aztán kigyógyult belõle. Jacknek szébe jutott, hogy õ is pont ilyen óvatosan beszélt. - Jaj, Stephanie. Én megértem, hogy a dadogás sok bánatot okozhatott neked. De engem egyál talán nem zavar, szerelmem. Egész életemben arra vártam, hogy megtaláljalak. Az, hogy hall hatom annak a nõnek a szavait, akit szeretek, olyan ajándék, amiben nem hittem, hogy v alaha is részem lesz. Stephanie szemébõl patakzottak a könnyek, de ezek már éltetõ esõcseppek voltak. Jack lecsók et az arcáról, és azt suttogta: - Szeretném, ha beszélnél hozzám. És Stephanie elmondott mindent, minden szégyent és csalódást, amit csak átélt. A szavak elõ próba és fogalmazgatás nélkül is ömlöttek belõle, nem akadoztak, és nem döcögtek. Vajon miért nem? - csodálkozott Stephanie. Mert Jack szeret - válaszolta a szíve. És ha beszéd közben mégis megbotlanál és felbuknál, z, hogy felsegítsen, leporolgasson, és a karjában tartson, míg képes vagy továbbmenni. A sz relme felszabadította a szavaidat - és szabaddá tesz téged is. Jack szerette a kislányt, akit a szégyenkezés néma börtönbe zárt, gyûlölte a szüleit, akik bságra kárhoztatták, és mély hálát érzett Jillian Montgomery iránt, aki kilencéves korában kedvességével megmentette Stephanie-t a magánytól. - A legjobb barátnõm volt, Jack, az elsõ barátom, az egyetlen. - Míg nem találkoztál velem. - Míg nem találkoztam veled - ismételte meg Stephanie, ami most nem idõnyerési módszer volt - De én elárultam Jillian barátságát. Õ mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá, m amikor végül egyszer neki lett volna szüksége rám, én cserbenhagytam. Jack megértette, hogy Stephanie mindennél jobban szégyelli, hogy cserbenhagyta Jillian t. - Dehát gyerek voltál még - emlékeztette tapintatosan. - Elszomorított Meredith halála, féltél. Jillian nyilván megérti ezt, és megbocsátott neked. Most már megint jó barátok vagy m? - Igen, de csak mert Jillian olyan nagylelkû. Még bocsánatot sem kértem tõle azért, amit te tem. - Stephanie összeráncolta a homlokát, aztán ünnepélyes hangon megfogadta: - Bocsánatot gok kérni, egy nap mindenképpen meg kell tennem. Elszánt fogadalom volt, de azért némi bizonytalanság is csengett Stephanie hangjában. - Félsz, hogy nem lesz bátorságod? - Egy kicsit. - Ne félj. Már bebizonyítottad azt is, hogy a barátja vagy, és azt is, hogy van bátorságod, ikor elmentél a megemlékezésre a stúdióban, és felajánlottad a segítségedet. És amikor vele , csak azért, mert Jilliannek fontos volt, hogy én ne higgyem azt, hogy Chase egy gy ilkost vett feleségül, az sem volt könnyû. Nem igaz? - Hát nem - ismerte be Stephanie, és az óceánkék szemekbe nézett, melyek minden szava után re gyöngédebbek és gyöngédebbek lettek - minden dadogás nélkül kiejtett, vakmerõ szó után, perdült le az ajkáról, ékes bizonyságául annak, hogy szereti és megbízik benne. - Feküdj vi ..? - Hát persze - felelte Jack, és az ajkai Stephanie halántékát simogatták. - Örökké szeretni , de csak egy feltétellel: ha egyfolytában beszélsz hozzám.
- Egyfolytában?! - kérdezte Stephanie. Jack felnevetett, és megcsókolta. - Na jó, egyfolytában azért nem kell.
20 Chase és én elutazunk Bora Borára. Jillian szándékosan várt a bejelentéssel vasárnap estig, amikor mindnyájan összegyûltek a c vacsorán a szülei házában. A nyugalmas, lila akáccal befuttatott teraszon üldögéltek, a gar alzsamosan illatozó langyos estében. Jillian szavaitól azonban mintha megfagyott volna körülöttük a levegõ. A meglepetés, amit a pja arcán látott, Bradén is tükrözõdött, és amikor megszólalt, a hangja jéghideg volt. - Hogy mit csináltok? - Elutazunk Bora Borára. - Jillian dacosan nézett Brad szemébe. - Kedden este indulunk . - Elfeledkeztél A szív útjairól? Végül is a te filmed. Ha tavasszal neki akarunk kezdeni a forgatásnak, ahogy terveztük, akkor az egész nyarat az elõmunkálatoknak kell szentelni. E lfelejtetted, hogy péntekhez egy hétre megbeszélésünk lesz Peter Daltonnal? Érdekli a dolog és szerintem mindenképpen vállalja a rendezést, de nagyon elfoglalt ember. Hetekbe telt , míg össze tudtuk hozni ezt a találkozót. - Én ezt mind tudom, Brad, semmit nem felejtettem el. Chase és én csütörtök estére már itth szünk. - Ti tudtatok róla? - szegezte a kérdést Brad Edwardnak és a feleségének. - Én igen - ismerte be Claudia. - Jillian megkérdezte, elvállaljuk-e Annie-t arra az e gy hétre. - És ez mikor volt? - Két nappal ezelõtt. - Claudia vonakodva ugyan, de beleegyezett, hogy Edwardnak nem szól a tervükrõl. Jillian maga akarta bejelenteni az apjának. Jelentéktelen kis titok vol t ez ahhoz képest, amit Claudia hosszú évek óta rejtegetett a férje elõl. Most látnia kelle hogy ez is milyen meglepetést okozott neki, és bele sem mert gondolni, mekkora lenn e a meglepetése, ha lehullana a fátyol a sokkal súlyosabb titkokról. Claudia nagy levegõt vett, aztán csillapító hangon azt mondta: - Jillian és Chase Bora Borán töltötték a nászútj e emlékszel? Ideális helynek tûnik arra, hogy elõhozza Chase emlékeit. Chase némán és kissé csodálkozó érdeklõdéssel figyelte a beszélgetést. Nyilvánvaló volt, ho határozottan ellenzi, hogy elutazzanak. És az is egyértelmû volt, hogy Jillian számított e re, és szándékosan választotta ezt a családi összejövetelt, hogy az ünnepélyes alkalom némi a feszültséget. A helytelenítésüket azonban egyáltalán nem enyhítette semmi. Chase Kincaid unokatestvére és cseppet sem volt elragadtatva a gondolattól, hogy Jillian kettesben legyen vele eg y isten háta mögötti trópusi szigeten. Vajon miért? - Mi kifogásod van az elutazásunk ellen, Brad? - kérdezte Chase nyugodt hangon, annak címezve a kérdést, aki szemmel láthatóan leghevesebben ellenezte a tervüket, vagy legalábbi eginkább hangot adott az ellenérzéseinek. Látta Brad arcán, hogy némán vívódik magában, úgy Az igazat, Brad. - Az igazat? Hát jó. - Brad elhallgatott, és Chase szemébe nézett, keményen állva a tekinte - Az igazság az, hogy én nem hiszem, hogy te valóban Chase Kincaid vagy. - Brad! - kiáltott fel Jillian. - Miket beszélsz? - Szerintem ez az ember szélhámos. Persze, nagyon hasonlít Chase-re, és tud egy-két dolgot az életérõl, de ezeket egy kis elõkészülettel bárki kinyomozhatta. - Súlyos fejsérülés érte! - Ami nagyon jól jött, ugyebár. - Egyáltalán nem jött jól, Brad, nagyon is szörnyû volt... - Hagyd, Jillian - vágott közbe halkan Chase. Szeretett volna Jillianre nézni, de nem tudta levenni a szemét az unokatestvérérõl, szinte párbajt vívott a tekintetük. - Hadd mond végig Brad. Halljuk. Szóval szerinted szélhámos vagyok. - Lehetséges, hogy az vagy - pontosította Brad. - Rájöttél, milyen jól kihasználhatod, hogy y hasonlítasz Hollywood egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberéhez. Megölted, és kido goztál egy ördögi tervet, hogy megszerezd a vagyonát és a személyazonosságát. - Brad hallot ogy Jillian felszisszen erre a vádra; pár másodperc múlva kényelmesen elfordította a tekint tét Chaserõl, Jillianre nézett, és finoman emlékeztette: - Mind a ketten tudjuk, milyen za klatott volt Chase az eltûnése elõtti hónapokban.
- Igen, de... - Mi van, ha mondjuk fenyegetõ telefonokat kapott? Tudod, hogy úgysem mondta volna e l nekünk, mert nem akarta volna, hogy aggódjunk. - Brad elhallgatott, hogy mindenki fontolóra vehesse, amit mondott, és amikor látta Jillian tekintetében, hogy egyetért vele, folytatta: - De szeretett volna a végére járni a dolognak. Tehát, ha a telefonáló esetleg gy találkozót javasolt volna, biztosan beleegyezik, hogy kettesben találkozzanak, például a hajóján, késõ este. Tudjuk, hogy Jack Shannonnak súlyos kételyei vannak arra vonatkozóan, gy mi is történt azon az estén... - Brad, kérlek - szólt közbe Jillian, a hangjában sürgetõ figyelmeztetéssel. Puerto Vallart mindnyájan megfogadták, hogy nem fogják Chase-t felizgatni azzal, hogy arról beszélnek elõt e, milyen kellemetlen gyanúi voltak a hadnagynak. - Jól van, nem folytatom. De lásd be, Jillian, hogy amit mondok, legalábbis elképzelhetõ. Persze, úgy fest, mintha Chase ikertestvére lenne, dehát manapság a plasztikai sebészet cs odákra képes. - A legilletékesebbhez fordulva támogatásért, Brad megkérdezte Claudiát: - Ni gazam? Claudia halványan érzékelte ugyan, hogy neki szól a kérdés, de a gondolataiban Brad korábbi avai zakatoltak: úgy fest, mintha Chase ikertestvére lenne... A fiai tényleg ikrek vol tak, dehát az egyikük meghalt. Vagy lehet, hogy mégsem...? - Claudia? - Ne haragudj, Brad, mit kérdeztél? - Azt, hogy ugyebár a plasztikai sebészet ma már csodákra képes, bárkit hasonlóvá lehet for gy másik emberhez, nem? - Igen, persze. - És ha már eleve tejesen egyformák voltak? - Sokkal hosszabban hordod a hajad, mint ahogy Chase szokta - folytatta Brad, és m egint mereven a szürke szemekbe nézett. - Felmerült bennem, hogy nem egy plasztikai mûtét nyomait takarja-e. - Nem - mondta Jillian nyomatékosan. - Azért hordja ilyen hosszan, mert nekem így tets zik. Brad csodálkozva és kétkedve felhúzta a szemöldökét. - Attól még lehet, hogy hegek rejtõzne ll. - Nem, nincsenek semmiféle hegek - felelte Jillian. Chase igyekezett leplezni a meglepetését, hogy Jillian ilyen biztos a dolgában. Ezek s zerint alaposan szemügyre vette az arcát? Vajon amikor a törékeny ujjak a homlokát simogat ták, és lágyan beletúrtak a hajába, valójában egy hitetlenkedõ gyilkos akarta ellenõrizni, m kísértet-e, aki visszatért hozzá? Jillian azonban egyáltalán nem úgy festett, mint egy gyilkos, hanem mint egy szeretõ fel eség, aki elszántan védelmezi a férjét a hajmeresztõ vádak ellen, éppolyan bátran, mint aho nosz fuvallata ellen védelmezte a hajón. Akkor sikerült is megolvasztania a halálos jege s hidegséget; és most is csodálatra méltóan szembeszállt Brad sötét és jeges tekintetével. olt segítségre. Igen, mert bármilyen bátran küzd is, végsõ soron reménytelen a küzdelem, me gazság ellen harcol. Bradnek igaza van, szélhámos vagyok. - Mit akarsz, mit tegyek, Brad? - kérdezte végül Chase. - Bármennyire szeretném is, nem ké yszeríthetem az emlékezetemet - Hogy állunk a testi bizonyítékokkal? - A vércsoportomra gondolsz? Az ujjlenyomatomra? - Biztos vagyok benne, hogy a rendõrségen vettek mintát mindkettõbõl. Igen, persze hogy vettek. És minden egyes DNS-molekula a sejtjeimben, és az ujjlenyo matom minden barázdája pontosan megegyezik a testvéremével. Chase higgadtan Brad kihívó tekintetébe nézett, és felé nyújtotta a tenyerét, mintha itt és elajánlaná az ujjlenyomatait és a vérét. - Parancsolj, Brad - mondta, és kutatóan a szemébe nézve figyelte a reakcióját. De Brad arc éppolyan kifürkészhetetlen maradt, mint az övé. - Én egy szóval sem állítottam, hogy Chase d vagyok, mert nem tudom, hogy ki vagyok. Egész mostanáig elhittem, amit mindnyájan mo ndtatok. De ha mégsem õ lennék, nálam jobban senki nem akarja tudni az igazat. - Nem - szólt közbe Jillian, és átfogta Chase csuklóját. - Brad, hidd el, hogy õ Chase. A m hase-ünk. - Még akkor is, ha nem egészen úgy néz ki, mint Chase? - Lefogyott. - Nemcsak errõl van s - Igen - ismerte be Jillian. - A viszontagságok, amiken átesett, kicsit megkeményítették és
esebbé tették az arcvonásait. De a szeme és a keze ugyanaz, Brad. Az ember szeme és keze ös zetéveszthetetlen. A szeme, a keze... és a szíve. Tudom, mert belõlem sem maradt más a bal esetem után, ami ugyanaz lett volna. Brad egy pillanatra ellágyult, és kicsit tétovázott Aztán nagyon óvatosan megkérdezte: - Az ondod, hogy a szíve ugyanaz? Hogy lehetsz ebben olyan bizonyos? Mindig azt mondtad , hogy nem is ismered igazán, mert... - Elég - vágott közbe Edward. - Fejezzük be ezt a vitát. Jillian hálás pillantást vetett az apjára, aztán Chasere nézett. - Te Chase vagy, én tudom. A legnagyobb méltatlanság lenne, ha arra kérnénk, hogy bizonyíts be. - Kicsit elpirult, amikor az átható szürke szemekbe nézett, és csak most vette észre, ilyen erõsen szorítja Chase karját. Gyorsan elengedte, és rendíthetetlen határozottsággal n Bradre. - Nem engedhetem, hogy ilyen méltánytalanság érje. Ezt a legkomolyabban mondom, Brad. - Jillian, én is ugyanúgy szeretném, ha Chase viszszatérne. - Visszatért. És három nap múlva elutazunk Bora Borára. - Rendben van. - Brad elmosolyodott, és megvonta a vállát, mint aki kénytelen-kelletlen beismeri a vereséget - Aztán továbbra is mosolyogva, mintha az elõzõ beszélgetés meg sem tö olna, Chase-hez fordult, és megkérdezte: - Eljössz a találkozóra Peter Daltonnal? - Igen, ha nincs ellene kifogásod. Persze, csak mint megfigyelõ, hacsak addig nem tér vissza az emlékezetem. - Azt hiszem, igen - felelte nyugodtan Chase. - De mivel nem emlékszem rá, Bora Borán majd újból elolvasom - Helyes. Remélem, eszedbe juttat valamit. Ez a legjobb forgatókönyv, ami valaha is me gfordult a stúdiónkban. - Brad Chase-rõl Jillianre villantotta a mosolyát, és kicsit ellágy lt a tekintete, amikor belenézett még mindig dacos és haragos zöld szemébe. - Elmondtam, a mit el kellett mondanom, Jillian. Felejtsük el. Rendben? - Talán a koktél és a rákfelfújt segíteni fog - jegyezte meg Claudia, megelõzve a kínos csö ert látta, hogy Jillian nem úgy néz ki, mint aki meg akarna bocsátani. - Hozom a felfújtat , Edward meg addig kitölti az italokat, amennyiben még mindig van kedvetek a hangula tos családi vacsorához. - Részemrõl igen - felelte Chase. Jillianre mosolygott, és hozzátette: - Én komolyan nem sé tõdtem meg amiatt, amit Brad mondott. Csak védelmezni akarta Jilliant és mindnyájunkat. Jillian tekintete kicsit meglágyult. Chase-nek az volt az érzése, hogy Jillian és Brad kön nyebben megbékélnek, ha õ nincs jelen, úgyhogy Claudiához fordult: - Segíthetek behozni a r elfújtat? Claudia nagyon szeretett volna egyedül lenni. Szüksége lett volna egy kis idõre és magányra hogy lecsillapítsa reszketõ szívét, és a gondolatait összpontosítani tudja arra a réges-ré mberi éjszakára. Itt a második is - az orvos ezt mondta néhány pillanattal azelõtt, hogy õ eszítette az eszméletét. Néhány órával késõbb Victor Kincaid azt állította, a második kisba z emlékek ellenállhatatlanul elárasztották, amikor Brad célzást tett az ikertestvérekre. Mo pedig szeretett volna a legmélyükig hatolni, elõhívni a régi képeket, hogy nem volt-e valam Victor sötét szemében, amit akkor nem vett észre, valami, ami arra utalna, hogy talán nem mondott igazat. De nem maradhatott egyedül az emlékeivel, mert Chase kikísérte a konyhába. A régmúlt helyet jelennel kell foglalkoznia. Vajon vele is ugyanolyan nemes méltósággal fog szembenézni Chase, mint ahogy Brad váratlan támadásának ellenállt? Esetleg a szemébe vágja: én vagyok a , akit elhagytál, mert azt hitted, halott? A rendíthetetlen orvosnõ, aki törékenysége ellenére szinte legendássá vált bátorsággal szol an, most nem tudta összeszedni az erejét, hogy belenézzen a fia acélszürke szemébe. Elfordu t, és kinyitotta a sütõ ajtaját, de észrevette, hogy nincs fogókesztyû. - Hol van? - kérdezte Chase. - A mosogató melletti fiókban. Chase megkereste a kesztyût, kivette Claudia helyett a sütõbõl az elõételt, és néma intésén lmeskedve lerakta a konyhaasztalra. Miközben nézte, ahogy átrakosgatja a felfújtakat egy tálra, megszólalt: - Ha jól sejtem, szerinted nem olyan nagy tragédia, ha Jilliannel el megyünk Bora Borára. - Nem - felelte Claudia. - Az asztalra támaszkodott ami könnyed mozdulatnak tûnt ugyan , de nagyon is szüksége volt támaszra; végül szembefordult Chase-szel. - Nem, szerintem eg yáltalán nem tragédia. Mindkettõtöknek jót fog tenni. Legalábbis remélem - tette hozzá gondolatban. Szívbõl remélem, hogy valóban Chase Kincaid v
, hogy emlékezni fogsz a Jillian iránti szerelmedre, és hogy ez alkalommal drága kincsként meg is fogod õrizni ezt a szerelmet - Vagyis nem tartasz szélhámosnak - folytatta Chase. A hangja szelíd volt ugyan, de azér t sürgetõ. Maga sem értette igazán, miért akarja kicsikarni az egyetértését pont annak a cs nak, aki Puerto Vallana óta mindig is az õ oldalán állt. Aztán rájött, hogy azért, mert Bra kodása alatt volt valami a tekintetében, ami elbizonytalanította, mert egy pillanatra úg y tûnt, mintha Claudia kételkedne leginkább abban, hogy ki is õ valójában. - Nem, nem tartalak annak - felelte halkan Claudia; egyenesen a fia szemébe nézett, és elmosolyodott, habár rettegést keltett benne, amit látott. Ugyanazt látta, amit Puerto Vallartában is. Akkor ugyan Chase lázasan hánykolódott, és alig volt öntudatánál, a szemét csak egy-egy pillanatra nyitotta ki. A Szürke tekintet ilyenkor zavaros volt, de egyvalami mégis tisztán megcsillant benne: a kétségbeesés. Claudia még soha nem látott ilyen reménytelenséget Chase Kincaid tekintetében; de nagyon jó ismerte ezt az érzést, hiszen magának is bõven volt része benne. A múlt kétségbeesésének ö pangott a szíve mélyén, és ki-kiült a szemébe, egészen addig, míg nem találkozott Edwarddal ia ugyanezeket a kétségbeesett sötét árnyékokat látta Chase szemében Puerto Vallartában, és . Nem! Õ igenis Chase Kincaid. A másik fiam meghalt. Az árnyékok, amiket most Iátok, újkeletû az elszenvedett megpróbáltatások nyomai, és az emlékezetkiesés zavara. Nála nem abból faka nt nálam, a szeretetlen árvaként eltöltött gyerekkorból... Mennyire szeretett volna megbizonyosodni róla, hogy nem téved! Legszívesebben magánnyomo zót küldött volna Saint Jean-Cap-Ferratba, hogy megkeresse a kis sírhalmot, ahol harminc négy évvel ezelõtt örök nyugovóra helyezték a fiát. Persze Cap Ferratban nem találnák meg a or Victortól megkérdezte, hogy hol van a kisbaba, õ azt felelte, magukkal viszik, és Rac hellel egy szép helyen fogják eltemetni. Azt tudta, hogy a fia nem nyugszik Rachel és Victor Kincaid mellett a Los Angelesi családi sírboltban. Egyszer elment oda, hogy elbúcsúzzon a fiától, és a két embertõl, aki fiát felnevelték. De az újszülött csecsemõ, akinek nevet sem adtak, nem volt odatemetve. C audia ezen nem is lepõdött meg különösebben. Victor és Rachel nyilván kíméletbõl nem akartá se megtudja, hogy volt egy testvére, aki meghalt. Valahol másutt temethették el - talán Franciaországban a Loire völgy nyugalmas tájain, és ott alussza örök álmát, immár harmincné deje. Vagy talán mégsem?
21 Chase fejében összevissza kavarogtak a vacsora alatt történtek, nyugtalanító kérdéseket és érzelmeket ébresztettek benne. Képtelen volt elaludni, pedig már három óra eltelt azóta, h õ és Jillian udvariasan jó éjszakát kívántak egymásnak, és visszavonultak a külön hálószob Ébren feküdt, és újra meg újra megjelent elõtte, milyen dacos felháborodással fogadta Jilli mikor Brad azzal vádolta, hogy szélhámos. Tisztán emlékezett rá, arra is, hogy nagyon erõse z volt a benyomása, hogy Jillian akarja, hogy õ tényleg a férje legyen. Most, órák múltán i indig pontosan érezte a törékeny ujjak szorítását a karján. A józan ész azonban megint éles beszólt, és figyelmeztette, hogy ha hidegvérû gyilkossal áll szemben, akkor mi sem termész tesebb, mint hogy eljátssza, hogy tényleg elhiszi, hogy õ a férje. Edward Montgomery egyértelmûen ellenezte, hogy együtt elutazzanak, de hogy tulajdonképpe n miért, azt nem árulta el. Talán egyszerûen csak apai aggodalom, védelmezõ szülõi ösztön, ase Carltonnak soha nem volt része, de amit nagyon tiszteletre méltónak tartott, és ami után még felnõtt fejjel is vágyott egy kicsit. Chase nem vette zokon Edwardtól, hogy aggódik, és Brad gyanakvása sem dühítette fel. Az uno atestvére teljesen nyíltan kiteregette a lapjait. Chase csodálta az õszinteségét. Tudta, ho y épppúgy, mint Edwardot, õt is csak az vezérli, hogy megvédje Jilliant és a Triple Crown s ió érdekeit - és magát Chase Kincaidet. Chase nem sokat tudott arról, milyen egy családhoz tartozni, és nagyon vonzónak találta vo lna Edward és Brad szókimondó õszinteségét, ha nem lappang mögötte egy ki nem mondott üzene nincs rá szükségük. Chase kicsit elszomorodott, de nem lepõdött meg. Hiába játssza szerete testvére szerepét, hiába bújt a bõrébe, ugyanazt az érzelmi reakciót váltja ki az emberekbõ armincnégy éve mindig. Megint kívülálló maradt. A baljós sötétség, amely a bensejében lakoz rtózkodást és viszolygást vált ki az emberekbõl. Még Brad sem akarja elfogadni, aki szinte tvére volt Chase Kincaidnek, és aki neki is vér szerint az unokatestvére...
Hajnali háromkor kibújt az ágyból. Sehogy nem jött álom a szemére, és zaklatott gondolatai legmélyebb sebeit hasogatták fel. Ha a hajóján lett volna, akkor azonnal vitorlát bont, és beleveti magát az éjszaka sötétjéb nem menekülhetett a tengerre, de a zene ott volt menedéknek. Többször is megakadt már a s zeme a dolgozószobában a testvére gitárján. Sietõsen felöltözött, kiment a hálószobából, és lábujjhegyen elosont a vendégszoba elõtt, a ludt. Az elsõ itthon töltött éjszakájukon tárva-nyitva hagyta az ajtaját. Most is nyitva vo ugyan, de épp csak résnyire, szemérmesebben és kevésbé hivogatóan, mint a múltkor.. Ha telj nyitva van, Chase nem tudta volna megállni, hogy ne sétáljon be, és ne vessen egy pillan tást a selymes, vöröses hajjal keretezett, alvó arcra. A lépcsõ aljánál Annie fogadta, elõször kicsit álmosan, de pillanatok alatt felélénkült és . Vidáman ugrándozott mellette egészen a dolgozószobáig, aztán mintha már ezredszer játszan ezt a késõ éjjeli rituálét, megvárta, amíg Chase elõveszi a gitárt a tokjából, majd elégede porodott. A zene áradni kezdett körülötte és benne, elmosva a gondolatait, gyógyírként enyhítve fájda lrepítette egy olyan tájra, ahol majdnem békét talált. Chase nem is tudta, mennyi ideje játszik már, amikor egyszer csak felpillantott, és me glátta Jilliant a nyitott ajtóban. A bolyhos hálóköntös szoros övvel volt összefogva karcsú álomtól kócos haja lágy fürtökben hullott a vállára. Chase azonnal abbahagyta a gitározást. - Én ébresztettelek fel? - Nem. - Jillian már tudta sokévi tapasztalatból, hogy a gitár hangjai nem hallatszanak fel az emeletre. Nem a zene ébresztette fel, de valamitõl mégis felriadt. Egy láthatatla n kéz felrázta álmából, és arra kényszerítette, hogy idejöjjön. - Nem is tudom, mitõl, csak m. - Megrázta a fejét, amitõl táncoltak a fürtjei, és hozzátette: - Szóval gitározni nem fe el. - Úgy látszik. Nem is kell gondolkoznom rajta, emlékszem a dallamokra és a dalszövegekre i s. - Amit az elõbb játszottál, A csend hangjai, az egyik kedvenced volt. Igen, tényleg a kedvencem -, gondolta Chase. A csend hangjai valóban Chase Carlton e gyik legkedvesebb dala volt, és gyakran játszotta; a magányról szóló szöveg nagyon a szívéh De vajon miért szerette annyira Chase Kincaid? - Nem akarlak zavarni. - Nem zavarsz - felelte gyorsan Chase, amin maga is meglepõdött. A nõk, akik megfordul tak a hajóján, persze mindig észrevették a gitárját, és kérték is, hogy játsszon nekik, de n visszautasította, hogy bárkinek is szerenádot adjon. De most megkérdezte: - Neked van kedvenc dalod? Nem biztos, hogy emlékezni fogok rá, de megpróbálom eljátszani. Jillian tétovázott. Chase rengeteg romantikus dalt játszott neki régen. De volt egy másik is... - Emlékszel arra, hogy Híd a zavaros víz fölött? Egy másik Simon-Garfunkel szám. Soha nem v bátorságom, hogy megkérjelek, játszd el nekem, de olyan, mintha rólunk szólna. - Jillian h rtelen rádöbbent, hogy ez a kérés sokkal bizalmasabb, és sokkal többet felfed, mintha egy s erelmes dalt kért volna. Chase jól ismerte a dalt. A csend hangjai életének fõtémája volt, ez a ballada pedig az álm szólt - arról a lehetetlennek tûnõ vágyról, hogy egyszer talán talál valakit, aki begyógyí minden sebét. Chase játszani kezdte az ismerõs dalt, és miközben Jilliant nézte, hirtelen úgy érezte, min nem is lenne olyan lehetetlen az az álom. Jillian itt van mellette, az arcán szerele m ég, és a smaragdzöld szemekben ígéret, hogy a lágy ujjak, amelyekkel nemrég az arcát simo , a sebeket is be tudják gyógyítani. Chase soha nem énekelt senkinek, de most Jilliannek mégis; és habár Jillian hallgatott, úg y érezte, mintha valami harmónia vibrálna közöttük, mintha a szívük együtt énekelne. Ekkor váratlanul elpattant az egyik húr, megtörve a tökéletes harmóniát. Chase számára ez b yelmeztetés volt: ne higgy az álmokban! Az álmok soha-soha nem válhatnak valóra, ezt már me tanulhattad. De õ nem vett tudomást a figyelmeztetésrõl. Hozzáértõ ujjai néhány perc alatt etik az elszakadt húrt, aztán máris visszatérhetnek a zenéhez, a varázslathoz és az álmokho - Biztos van valahol tartalék húr, ugye? - Igen - Jillian keze kicsit remegett, mikor az antik asztalka felé intett. - A le gfelsõ fiókban. Miközben Chase kivett egy húrt a felbontott csomagból, megakadt a szeme a fiók sarkában me gbújó apró aranytárgyon.
- Nézd csak, itt van egy fülbevalód. - Tényleg? Nagyszerû. Jillian mindent tûvé tett már, annyit kereste a hianyzó felét a fülbevalónak, amit az elsõ évfordulójukra kapott Chase-tõl. Apró gyémánt volt, szépen csiszolt, félkarátos kõ, úgy cs intha szivárvány táncolna a jégen. Jillian gyakran hordta, de valamikor február elején az e yik rejtélyes módon eltûnt a rózsaszín selyemmel bélelt kis ékszerdobozból. Ezek szerint mégsem tûnt el. Csak elkallódott egy idõre, talán õ tette rossz helyre, talán se. Leeshetett a szõnyegre, és nem vették észre. Az elsõ pillanatban megkönnyebbüléssel fog hogy elkerült, aztán hirtelen elszomorodott. Chase ezek szerint megtalálta, és egyszerûen berakta a fiókba, nem szólt neki, pedig tudta, hogy mennyire keresi. A figyelmetlensége, és hogy nyilván nem értette meg, mennyire bántotta õt, hogy elvesztette a fülbevalót, fájdalmasan emlékeztette rá, hogy milyen szórakozott volt Chase az eltûnése e apokban, és mennyire kevéssé törõdött vele meg a szerelmükkel. De most visszatért, és valami újfajta gyöngédség van szürke szemében, soha nem hallott lágy gjában, és az elõbb olyan vágyakozás csillogott a tekintetében.... Jillian mosolyogva kinyújtotta a kezét, amikor Chase kihalászta a fiók mélyérõl a fülbevaló hogy a mosoly azonnal leharvadt az arcáról: az ékszer nem az övé volt. Nem az elveszett gyé t, és nem is valamelyik másik fülbevalója. Az aranyékszer egy idegen nõé volt. Talán itt járt az a nõ, a saját házukban, és Chase neki is énekelt? Más is hallhatta ezt a zást a hangjában, és láthatta az izzó szenvedélyt a szürke szemekben? Akkor esett ki a fülb amikor a hajlékony ujjak letették gitárt, és a másik nõ haját végigsimítva még elbûvölõbb v k elõhívni? - Jillian? Jillian nagyon vigyázott, hogy ne remegjen a keze, miközben átvette az idegen fülbevalót. Képtelen volt rá, hogy belenézzen Chase kutató szemébe. Megfogadta, hogy teljesen õszinte l sz hozzá, és segít neki visszanyerni az emlékezetét. De micsoda tévedés volt, hogy azt remé csak a boldog emlékek térnek vissza! Milyen önzés és ostobaság volt azt hinni, hogy Chase a szerelmükre fog visszaemlékezni legelõször, és ezentúl megosztja vele minden titkát, és a r s bánat, amely tönkretette a szerelmüket, soha többé nem fog közéjük állni. Igen, önzés volt és butaság, de mégis... Az a Chase, aki visszatért, annyira más, annyival ebb, érzékenyebb és szeretettelibb. Most talán minden másképpen lesz... Vagy mégsem? De igen! - válaszolta a szíve. Nem mondom el, nem tudom elmondani neki, hogy mi történt a szerelmünkkel, még nem, amíg nem emlékszik arra, hogy milyen volt a kezdet kezdetén, és a el nem dönti, akarja-e, hogy legyen folytatása. A bûvös varázslat darabokra hullott, és a ragyogás szilánkokra tört, mint amikor egy csiszo gyémántot ízzéporrá zúznak egyetlen hatalmas ütéssel. Jillian úgy érezte, menekülnie kell e ettõl, ebbõl a szobából, ahol egy varázslatos pillanatra egy álom telepedett meg, amit most szétrombolt egy idegen nõ jelenléte. - Megyek, beteszem az ékszeres dobozomba - mormolta végül. - Jól van - egyezett bele kelletlenül Chase. Vajon mi történhetett? Olyan volt, mintha hirtelen Jillianre is rátört volna valami gono sz erõ, mint rá a Sea Goddess fedélzetén. Azon a délutánon Jillian a testével védelmezte me ját melegségével ûzte el a jeges hidegséget. Chase tudta, hogy neki is ugyanezt kellene te nnie. Akarta is, de amilyen hirtelen elöntötte a szobát a hidegség, ugyanolyan gyorsan e l is szállt, és Jillian szemmel láthatón menekülni akart tõle. Abban a lélegzetelállító, jéghideg pillanatban mintha a halál lehellete csapta volna meg. D miféle emlékeket váltott ki belõle a fülbevaló? Chase Kincaid halálára gondolt? Vagy talán nyjára? Lehet, hogy Meredith Montgomeryé volt ez a fülbevaló, és az õ halála idézõdött fel Chase nagyon fájdalmasnak találta, hogy Jilliant még mindig ennyire kínozza ez a tragédia. De még fájdalmasabb volt az a gondolat, hogy a ragyogó zöld szemeket azért borította el a j cél, mert arra a ködös estére gondolt, amikor megölte Chase Kincaidet.
22 A QantaS Airlines járata este háromnegyed tízkor indul Los Angelesbõl Papeete felé. A kile ncórás repülés azonban csak az elsõ szakasza lesz a Bora Borára vivõ hosszú útnak. A gépük valamivel hajnali négy elõtt érkezik meg a Faaa repülõtérre, Tahiti szigetére. Ott virradni a hajnal, a Csendes-óceán partján, ahol megvárták az Air Tahiti kora reggeli jára , amely Bora Borára viszi õket. Háromnegyed órás repülés után landolnak a szigettel szomszé allzátonyon. Az út következõ szakaszát hajón teszik meg a Vaitape nevû falucskáig. Helyi id nt kilenc óra tájban már ott is lesznek a végcélnál, a varázslatos és mindentõl távol esõ B
telben, amiért igazán érdemes vállalni a fáradságos utazást. Jillian kedden, reggeli közben mesélte el Chase-nek a részletes útitervet. Chase sejtett e, hogy azt fogja javasolni, hogy mivel a gépen valószínûleg nem nagyon tudnak majd alud ni, próbálják meg pihenéssel tölteni a kedd délutánt. Jillian ugyan pihenést javasolt délutánra, de amikor hazaérkeztek Edwardéktól, ahová elvitt nie-t, és Chase bejelentette, hogy akkor egy kicsit lefekszik, õ azt mondta, neki még el kell mennie valahová - van még egy utolsó kis elintéznivalója. Chase persze nem aludt el. Miután Jillian elment a rejtélyes dolgát intézni, szobáról szobá járkált a házban, ahol most elõször maradhatott teljesen egyedül. De tényleg teljesen egyedül van-e? Nem lehetséges, hogy mindenfelé kísértetek bolyonganak, gonosz fantomok, amelyek mind arra vártak, hogy végre egyedül találják? Chase járt-kelt a ban, és próbált minden tudatos gondolatot kiszorítani a fejébõl, minden zakatolást, hogy me llhassa a leghalkabb suttogást is. Lépj elõ! - parancsolta némán a testvére szellemének. Szólj hozzám. Hadd tudjam meg, hogy h -e, amit teszek, vagy semmi keresnivalóm itt. Kérlek, szólalj meg. Chase soha nem tudta kényszeríteni a gyilkosok hangját, hogy szóljanak hozzá. A halál jeges sugallatai a saját kényük-kedvük szerint jöttek-mentek, ahogy baljós szeszélyük diktálta. H az uralma alá hajtani õket, nem engedelmeskedtek, és többnyire akkor rontottak rá, amikor leginkább vágyott volna a nyugalomra. Nem tudta erõvel felidézni a halál suttogását, és most nem tudta erõvel felidézni a testvér emének hangját sem. Végül feladta, és letelepedett a nappaliban A szív útjainak forgatóköny it magával akart vinni Bora Borára. Úgy döntött, elkezdi olvasni, amíg Jilliant várja. Jillian eimeselte, hogy Stephanie számára írta ezt a forgatókönyvet, hogy lehetõséget adjon barátnõje fantasztikus tehetségének megnyilatkozásához, és abban a reményben, hogy ezzel ho at a barátságuk összekovácsolásához. Chase Bradtõl azt hallotta, hogy kitûnõ irodalmi alkot Shannontól pedig tudta, hogy a testvére irányítása alatt a Triple Crown stúdió csakis optim a filmeket készít. Nagyjából tehát tisztában volt vele, mire számítson: happy enddel végzõdõ, megható történet em volt felkészülve, hogy valójában mi is ez a forgatókönyv: a testvérének szóló szerelmi v Chase Kincaid nyilván osztotta Brad lelkesedését, és meglátta, mekkora lehetõség rejlik ebb a filmben. De vajon megértette-e, hogy a kasszasikert ígérõ forgatókönyv valójában hozzá sz Chase épp másodszor is neki akart kezdeni a forgatókönyv olvasásának, amikor megérkezett Ji an. Az arcán zavar futott át, amikor meglátta, mit olvas. - Ez egészen kivételes - mondta azonnal Chase. - Köszönöm... Mondtam ezt már régebben is? Megértettem - megértette a testvérem -, hogy mirõl szól valójában? - Azt mondtad, hogy remek, és hogy csodálatos. Azt nem, hogy kivételes. - És a hangod so ha nem volt ilyen gyengéd. - És azt mondtam, hogy nagyon meghatott? - Magához szorított-e, és kérte-e, hogy mondj el neki mindent, ami olyan gondosan el van rejtve a sorok között? - Nem, ezt nem mondtad - felelte halkan Jillian, és kis hallgatás után hozzátette: - Remél em, hogy Stephanie-val a fõszerepben a közönség is meghatónak fogja találni. - Ebben egészen biztos vagyok. - Chase tekintete a két papírtáskára esett, amiket Jillian a kezében szorongatott. - Sikerült a bevásárlás? - Igen, remélem. - Jillian szemében kis bizonytalanság csillant, és elpirult. - Csak meg láttam ezt, és mert pont olyan, mint a szemed színe, gondoltam, megveszem neked. Chase átvette az odanyújtott csomagot, a nagyobbikat a kettõ közül, és megkérdezte: - Bora a? - Nem, nem igazán a trópusokra való. Itthonra gondoltam, vagy a hajóra. Egy póló volt, rövid ujjú pamut teniszing, pontosan olyan, mint amilyet Chase Carlton sz okott hordani farmerrel, a testvére meg kheki vászonnadrágokkal. Mint a szemed színe - mondta Jillian. Vagyis valamilyen szürkének kellett volna lennie : tompán ezüstös füstszínûnek, acélosan csillogónak, vagy a téli vihar vésztjósló szürkeség akhogy a póló, amit Jillian vett, egyáltalán nem szürke volt, hanem világoskék. - Szerinted kék a szemem? - kérdezte Chase meglepetten. - Igen, néha... amikor boldog vagy. Olyankor egészen megkékül a szürkesége... ugyanilyenre, mint ez. - Tényleg? - kérdezte Chase leplezetlen csodálkozással. Soha senki nem mondta még neki, ho gy kék a szeme. Hát persze hogy nem, mert még soha senki nem látta boldognak... Jillian annak látta volna? - Mióta visszatértem, láttad kéknek? - Igen - felelte Jillian halkan. És annyira örültem neki... A kék boldogság olyan rég eltûn
elõle, elfedték a fellegek; de amióta Chase visszatért a tengerrõl, csodálatos módon a kéks isszatért. Ott volt az elsõ néhány csodálatos pillanatban Puerto Vallartában, amikor elõszö yitotta a szemét; ott volt, amikor a kislánykori fényképeit nézegették, és azokban a varázs percekben is, amikor gitározott neki. Chase egy mosollyal megköszönte az ajándékot; a szemében most is ott csillogott a kékség, a felbátorította Jilliant, hogy átadja a jóval kisebb csomagot is. - Ezt is neked hoztam. Talán segít elõhozni az emlékeket. Már a papírzacskó is szép volt ,szivárványosan tarkállott, és aranyszínû, elegáns betûkkel ers" felirat állt rajta. Ékszerdoboz nem volt a zacskóban, csak egyszerû fehér selyempapír; amikor Chase kibontotta , egy csillogó-villogó, vadonatúj karikagyûrû került elõ. - A Castille-ben vetted annak idején a jegygyûrûnket, ez is onnan való - magyarázta Jillia n kapkodva és zavartan. - A bevésett felirat is ugyanaz rajta. Chase vetett egy pillantást a gyûrû belsejére: Chase és Jillian, 1988. június. 28. - mindör Felemelte a tekintetét Jillianre, és halkan azt mondta: - Szóval ez volt a titokzatos elintéznivalód múlt szerdán. - Igen. De nem kell hordanod, ha nem akarod. - Miért ne akarnám? - Azért, mert... - Mert? - Mert nem emlékszel ránk... a házasságunkra. - És a szerelmünkre. - Dehát házasok vagyunk, Jillian - mondta gondolkodás nélkül Chase. Ellenállhatatlan sodrás áradtak az érzelmek a szíve legmélyérõl, amely mindennel szembeszállva igenis hinni akart mokban. Az esze hiába küzdött, hogy eltiporja az ostoba érzéseket, halálról és gyilkosságró a. A szíve dacosan ellenállt, erõt adtak neki a ragyogó zöld szemek. Chase tekintete megte lt boldog kékséggel, és végtelen gyöngédséggel megismételte a hihetetlenül csengõ szavakat agyunk.
Harmadik fejezet Bora Bora, Francia Polinézia 1994. június Jillian célzásaiból Chase tudta, hogy a testvere soha nem bírt a repülõn aludni, de nem gon olta volna, hogy vele is így lesz. Életében eddig még csak tengeren tett igazán hosszú utak t, és az a néhány alkalom, amikor repülõvel utazott - gyilkosokat üldözve, vagy egy-egy tal a az FBI szakértõivel -, mind rövidebb, nappali út volt. Miután elhelyezkedtek a Qantas Papeete-be induló éjszakai járatának fényûzõ elsõ osztályán, nal eldöntötte, hogy tud majd aludni. Csakhogy ez azt jelentette volna, hogy magára ke llene hagynia a szemmel láthatóan ijedt, sõt rettegõ Jilliant. Mindig is arcátlan vakmerõség az ember részérõl, hogy repülni merészel; de ezen az estén a különösen hevesen tiltakozott ellene. Chase-t egyáltalán nem rémisztették meg a vihar szag ta fellegek - épp ellenkezõleg. Ugyanaz a merész dac öntötte el, mint ami arra késztette, h gy a legviharosabb tengernek is nekivágjon. A menny haragosan dörgött, szakadt az esõ, a szél pedig fúriaként dühöngött, úgy dobálta a hatalmas gépet, mintha könnyû tollpihe lenne Chase Jillian gyönyörû, hamuszürkére vált arcára pillantott; a smaragdzöld szemekben rémüle kezeit szorosan összekulcsolta az ölében. Chase azon tûnõdött, vajon az a másik viharos éj jár-e a fejében, amikor az autójuk fémkoporsóvá préselõdött... Jillian összerezzent, amikor egy erõs és meleg tenyér simult a kezére. Elöntötte a vigaszta legség, és pár pillanatig csak nézte az arany karikagyûrût Chase ujján. - Tudtam, hogy félsz a repüléstõl? - Nem - felelte Jillian. - Többnyire nem is félek. - De a mai este nagyon olyan, mint amikor a baleset ért. - Igen. Azt hiszem, jobb lesz, ha megpróbálok olvasni - mormolta Jillian. De ahelyett, hogy a könyvéért nyúlt volna, kissé szétnyíltak összekulcsolt kezei, épp csak , hogy közéjük férjen a férfi keze. Chase akár egész úton szívesen ült volna így, kezét a t ságában tartva. Jillian azonban hamar zavarba jött a bizalmas közelségtõl, túlságosan is ha - Elõveszem a könyvet - mondta hirtelen, és elengedte Chase kezét, amit addig olyan merész en szorongatott. - Tudok... tudtam kártyázni? - kérdezte váratlanul Chase. - Mindig nagyon jól römiztél - mosolyodott el Jillian. - Egyébként hat évvel ezelõtt, amiko nászutunkra mentünk, akkor is elég viharos idõ volt. - Jillian továbbra is mosolygott, bár
fájdalmas emlékek jutottak eszébe. - De akkor észre sem vetted, mennyire félek. Egész éjjel ztünk és pezsgõt iszogattunk. - Mi lenne, ha megkeresnénk a kártyát, és hozatnánk egy üveg pezsgõt?
Amikor hajnalban leszálltak a géprõl Tahitin, az épp csak felkelt, aranyló nap fogadta õket és mindent elárasztó, mámorító trópusi illatok. Kimerültek voltak, de valahogy mégis könny gukat, szinte végiglebegték az út hátralévõ részét. Az Air Tahiti gépe már simán haladt, és võ hajóút alatt is tükörsima volt az akvamarinkék tenger. Ez maga a földi paradicsom - gondolta Chase, ahogy végignézett a pompás trópusi tájon. Az é és a tengeren olyan kék árnyalatok tárultak elé, amilyeneket még soha életében nem látott, mbú fákon pompázatos zöldek, és amikor a Bora Bora Hotel portájától elkísérték õt és Jillia on álló kis faházba, a gyönyörû parkban nyíló hibiszkuszok és plumeriák egészen különleges szín, mályva és lila árnyalatokkal kápráztatták el. Chase Carlton évek óta tervezgette az utat Bora Borára - magányos, hosszú utazást a paradic omba. És most végre itt van: a testvére gyönyörû feleségével, egy romantikus házikóban, kör szellõ fújdogál, és a tenger hullámainak moraja ad szerenádot. - Ez egészen festõi - mondta Chase, miután a boy lerakta a csomagjaikat, és diszkréten távo ott. - Igen, az - bólintott Jilian. - Akarsz körülnézni a szállodában? - Szerintem mindkettõnknek nagyobb lenne a felfedezõkedve, ha elõbb aludnánk egyet. Zuha nyozz le, én addig kicsomagolok. - Mivel a javaslata láthatóan meglepetést okozott, évõdve egkérdezte: - Mi az, nem az én feladatom szokott lenni a kicsomagolás? - Nem. - Azért hadd próbálkozzak meg vele. - Jól van. Csak kiveszem a hálóingemet és a köntösömet a kisebbik bõröndbõl. Vajon a fehér selyem hálóinget hozta-e el? - futott át Chase agyán, nem elõször, miközben n hogy Jillian kinyitja a bõröndöt. De nem: egy nagyon is szolíd pamut hálóinget hozott magáv a paradicsomi utazásra, egyszerû fehéret, amit az elején hímzett ibolyacsokor díszített. Ug olyan finom volt, mint a fehér selyem, de kizárólag alvás céljára való - és nem csábításra. Chase már kicsomagolta a gondosan összehajtogatott ruhákat, mire Jillian elõbukkant a fürdõ zobából. Maga volt a megtestesült ártatlanság és tisztaság: frissen mosdott, kedves arc a c logó vöröses haj keretében, reménykedõen és félénken csillogó zöld szemek. - Aludj jól - mondta halkan Chase. Minden áldott este ezzel köszöntek el egymástól, mielõtt külön hálószobájukba tértek volt. De most csak egy szoba van, amin romantikusan átleng az illatos trópusi szellõ, és csak egy ágy - persze elég széles ahhoz, hogy nyugodtan félrehúzódhassanak, de azért mégiscsak ú Chase úgy látta, Jillian mintha kicsit megkönnyebbült volna a szavaitól. Amiért nem követel gyobb bizalmasságot? Mert megértette, hogy hiába vannak itt kettesben egy nászutasoknak való házikóban, mégiscsak idegenek? Jillian megkönnyebbülést érzett, Chase viszont érthetetlen csalódottságot. De mielõtt Jilli fordult volna, egy pillanatra mintha az õ arcán is a csalódottság árnyékát látta volna átfu Amikor Chase visszatért a zuhanyzásból, Jillian vállának lassú, ritmikus hullámzásából tud már alszik. Az arcát nem láthatta, mert karcsú testével az ágy legszélére húzódott, és hátt de egyébként is eltakarta hajának a lobogó tûz árnyalataiban játszó selyemfátyla. Chase Cariton soha életében nem feküdt egy ágyban egy nõvel, csak azért, hogy mellette alud on; és ha már alvó szeretõje mellé feküdt le, sohasem vigyázott különösebben, hogy fel ne é ersze pizsamát sem viselt soha. Most azonban a testvére csíkos pizsamájában, óvatosan bújt Jillian mellé, hogy meg ne zavarja az álmát, amirõl remélte, hogy békés, nem nyugtalanítják mas emlékek, amelyeket a viharos repülõút keltett benne. Csak akkor öntötte el a fáradtság, amikor magára húzta a hûvös takarót. Sokkal inkább érzel zikai kimerültség volt, nem is annyira az alvás hiánya fárasztotta ki, hanem az, hogy egész on úgy aggódott Jillian miatt. Chase számára az alvás mindig is csak kellemetlen szükségsze olt, nem várva várt kikapcsolódás, kísérteties utazás az erõszakos rémálmok világába, amine adta át magát, ha feltétlenül szükséges volt. Most nagyon fáradt volt ugyan, mégis ellenállt az álom csábításának. Ébren feküdt, hallgatt k loccsanásait, a tengeri madarak rikoltozását, és Jillian halk lélegzését - ez sokkal béké lt, mint bármilyen álom. Miért is aludna el, csak hogy rémálmok gyötörjék, amikor ébren a l tosabb álom veszi körül? Ez neked csodálatos álom? Egy gyilkos nõszemély mellett feküdni? A belsõ hang váratlanul és élesen, könyörtelen gúnnyal szólalt meg, szétzúzta törékeny lelk
eztette a küldetésére. Csakhogy a küldetés célja idõközben megváltozott Attól a délutántól fogva, amikor meglátoga ddesst, Chase mindent más színben látott. Igen, azon a délutánon megérezte a gonosz, a halá a veszély félreismerhetetlen jelenlétét. De határozottan az volt az érzése, hogy a veszély lán nem Jillianbõl sugárzik, hanem õt - vagy talán mindkettõjüket - fenyegeti. Az elmúlt tíz napban egyre inkább erõsödött Chaseben az az érzés, hogy Jillian ártatlan - v csak szerette volna ezt hinni? Olyannyira, hogy szinte értelmét is vesztette a hirt elen jött ötlet, hogy utazzanak el Bora Borára, ahol távol lehetnek az õ birodalmától és se szõtt hálójától. Persze megmondhatta volna neki, hogy meggondolta magát, és mégse utazzana De nem akarta. És most itt fekszik, egy ágyban vele. Jillian válla ekkor finoman megrezzent. Felébredt, egy pillanat múlva feléfordult, és kiny itotta a szemét. Jillian felébredt, és Chase ragyogó, éber tisztaságot látott a szemében, de mintha még mind y álomban úszott volna. Vagy talán a hat évvel ezelõtti, elsõ közös éjszaka emléke töltötte al a zöld szemeket? Amíg nem találkozott vele, Chase meg volt gyõzõdve róla, hogy jiliian ugyanolyan lesz, min t a többi nõ, akiket addig ismert. Azt tervezte, elcsábítja, ahogy a többit, elbûvöli ellen tatlan érzékiségével, felkelti a vágyait, és abban a pillanatban, amikor már teljesen uralm latt tartja, kicsalogatja belõle a vallomást. Igen, megpróbáltalak megölni, de nem sikerült most nagyon boldog vagyok, amiért nem sikerült, boldog, hogy megint együtt lehetünk, és új simogathat a kezed és az ajkad. Csakhogy Jillian Kincaid egyáltalán nem olyan volt, mint a többi nõ. Chase magabiztosságra , önzésre és dacra számított. De Jillian az elsõ pillanattól fogva csak bizonytalan, odaadó ves volt. És ha ez az elbûvölõ ártatlanság nem más, mint körmönfont csel, a lehetõ legravaszabb csapd Jillian Kincaid gyõzött, neki sikerült a mesteri csábítás, és Chase a védtelen áldozat. Akár egy csodás álomba, akár a boldog emlékekbe merült Jillian, csillogó szemei és reszketõ arra hívták, hogy álmodjon együtt vele, és teremtsenek új, közös emlékeket. Miközben Chase ajka hozzáért, arra gondolt, hogy ha valami, hát ez biztosan képes lenne elõ ozni a legködösebb emlékeket is. Ha igaz, hogy az érzéki benyomások ébresztik fel leginkább mlékeket, akkor Jillian bõrének selymessége, ajkának édessége, a frissen mosott hajából ára alk sóhajai és a szemében ragyogó vágy egész biztosan felébresztené a legmélyebben szunnyad t is. Bármilyen sötét árnyékba rejtõztek is az emlékek, Jillian csókja azonnal meggyógyítana mind sérülést amely a sötétségbe számûzte õket. Chase Carltonban persze nem keltett semmiféle em csók, de õt is mintha meggyógyította volna, mintha csodálatos módon behegedtek volna tõle a bei, melyekrõl azt hitte, gyógyíthatatlanok. Mintha balzsamot csepegtetett volna rá az a jóság, ami Jillianbõl áradt, és egész lényét elöntötte. Ha ez álom, azt kívánta, bárcsak soha ne ébredne fel belõle; és ha kegyetlen tettetés, akko re a varázslatos csapdában akart maradni. Jillian keze a pizsamája alá siklott, és Chase is reszketõ kézzel indult felfedezõútra a sz es hálóing alatt rejtõzõ selymeken. Jillian hirtelen megdermedt és elhúzódott. - Mi az? - kérdezte Chase. - Nem hoztam el a pesszáriumomat. Jillian tekintetében mentegetõzés csillogott, és kipirult arca még pirosabb lett. Chase ab ban a pillanatban, amikor látta, hogy a pamut hálóinget hozta el, és nem a selymet, azon nal tudta, hogy nem tervezett szerelmes éjszakákat. Az elmúlt pár hétben mindig a kedvenc é eleit fõzte neki, abban a reményben, hogy az egykor kedvelt és ismerõs ízek és illatok emlé et ébresztenek benne; de a legérzékibb lakomát nem szándékozott feltálalni neki. Vajon miért nem? Chase tudta a választ: mert nincs meg benne az az önbizalom, ami ehhe z kell, és nem bízik benne, hogy a szerelmük emléke a legerõteljesebb a férje emlékei közöt Jillian nem tervezte, hogy szeretkezni fog vele Bora Borán, nem csomagolta be sem a kihívó hálóinget, sem a pesszáriumot. De most mégis felébredt benne a vágy, Chase még min a szemében, amit most mentegetõzés töltött be. Hajlandó lenne szeretkezni egy majdnem ideg nnel, de védekezés nélkül nem. Chase nem tudta, miért, de sejteni kezdte, hogy valami fájdalmas lehet a válasz, mert Jillian tekintetében szomorúság és félelem váltotta fel a mentegetõzést. Llehet, hogy mégis titkok rejlenek a háttérben? Valójában annyira válságban lett volna a házasságuk, hogy semm em akar gyereket a férjétõl? Még most sem, hogy csodával határos módon visszatért a halálbó
Mégis tévednék Jillian ártatlanságában? Ennyire elhomályosította az ösztöneimet, amelyekkel t érzékelem? Ez a félénk és szeretetreméltó kedvesség valójában színjáték, galád csapda? - Olyan szörnyû lenne, ha teherbe esnél? - kérdezte végül Chase. A hangjából elszállt a gyö zeme - mely eddig kékebben csillogott, mint amilyennek Jillian valaha is látta - opálo s és haragos szürkére váltott. Jillian szemét elfutotta a könny a hideg hangtól. Chase nagy szerette volna megvigasztalni, de erõt vett magán, és még hidegebben ráparancsolt: - Válasz lj, tudni akarom. - Nem akartál gyereket, Chase. - Hogy én nem akartam? Mondj el mindent - parancsolt rá Jillianre a szíve. Mondd el, mit éreztél, mit tett vele d. Még ha most haragos is a tekintete, adj neki egy esélyt, hogy gyengéd legyen, hogy megértse, milyen fájdalmat okozott Engedd, hogy megmagyarázza, ha tudja. - A házasságunk elsõ néhány évében mindig eljöttél az iskolai színielõadásokra. Nagyon szer keket, kirándulásokat is szerveztél nekik a stúdióba. Annyira értettél a nyelvükön, tudtad, ontos nekik. Emlékszel erre? Igen, ismerem a gyerekeket - gondolta Chase. Tudom, milyen sebezhetõek, még a látszólag tüskés felszín mögött is. És tudom, mi a fontos nekik, hogy biztonságban és szeretve érezzé . Úgy látszik, a testvére is tudta ezt, akinek pedig biztonságos és szeretetteli gyerekkor j utott osztályrészül. Chase végül halkan válaszolt: - Talán... homályosan. - Nagyszerûen tudtál bánni velük. Ezért mindig is azt feltételeztem, hogy szeretnél majd gy ket. De amikor teherbe estem, nagyon dühös lettél. - Dühös? Dehát miért? - Nem tudom, Chase. Soha nem mondtad el. Chase látta Jillian tekintetében, hogy még mindig keresi a választ, és hirtelen elöntötte a rag a testvére iránt. Mióta megtudta, hogy volt egy ikertestvére, végre magyarázatot talált ra az ürességre, ami a saját életét mindig is betöltötte. Chase Carlton élete szeretetlen é tlen volt, de Chase Kincaidé legalább boldog és tökéletes. Chase mindig is kegyetlen közönn viseltetett a nõk iránt, a testvérében viszont megvolt minden, ami belõle hiányzott: kedve ség, nagylelkûség, szeretet. Chase minden keserûség nélkül elfogadta, hogy ö azért ítéltetett a kegyetlen életre, hogy l gyikük az álmok világában élhessen. Lehetséges lenne, hogy a testvére mégsem az volt, akine dolta? - Elvetetted? - Nem, dehogy, erre soha nem is céloztál. - Nem? - Chase egy pillanatra megkönnyebbült, de aztán visszatértek a kétségei. Vajon mi tö etett? Csak nem otthagyták valahol a kisbabát? - Akkor mi történt? - Bár soha nem mondtad, hogy miért nem akarod, de végül bocsánatot kértél, és néha úgy tûnt scsak örülnél neki. - Jillian elhallgatott. Aztán mélységes szomorúsággal azt mondta: - Az p elején elvetéltem. Kislány volt. Te akkor épp Afrikában voltál, egy filmforgatáson. - De ugye azonnal hazajöttem? - Ugye hazajött, hogy veled legyen, hogy megvigasztalj on, hogy segítsen elviselni a veszteséget? - Nem. Kenya egy nagyon távoli részén voltál. Bradnek az is majdnem két napjába telt, míg s rült kapcsolatba lépnie veled. Amikor azt mondta, haza kellene repülnöd, te csak annyit feleltél, hogy nem lenne semmi értelme. Chase majdnem felkiáltott. Nem, ez lehetetlen, hogy ennyire kegyetlen lett volna a testvére. Kegyetlenség csak õbenne lehet, és csak neki lehetett benne része. - De te biztosan szeretted volna, ha hazajövök. - Igen, nagyon is. - És Brad ezt elmondta nekem? - Igen. Még azt is felajánlotta, hogy odarepül, és átveszi a munkádat. - Egészen biztos vagy benne, hogy elmondta nekem? - Miért ne mondta volna? - Nem is tudom ... - mormolta Chase. Csak jó lett volna valami mentséget találni a tes tvére számára, akit ugyan soha nem ismert, de akit szeretni akart. - És mikor jöttem haza? - Hat héttel késõbb. Utána soha nem beszéltünk a dologról, és a levelekben sem említetted, Afrikából írtál. Olyan volt, mintha az egész meg sem történt volna. Soha többé nem beszéltü és te mindig nagyon ügyeltél rá, hogy védekezzünk. Nem csoda, hogy Jilliant annyira félti a családja. Nem csoda, hogy az elsõ pillanattól k ezdve érezte, hogy nem fogadják osztatlan örömmel a felbukkanását. Chase-t heves harag öntö
l a testvére iránt, aki rosszabbul bánt a feleségével, mint ahogy Chase Carlton valaha is bárkivel. És saját magára is dühös volt, amiért arra kényszeríti Jilliant, hogy errõl beszé gészet még egyszer átélje. Jillian látta a haragot a szemében, a megfeszülõ izmokon a szája körül, és nem értette. Saj aragszik, amiért így viselkedett valamikor, habár már nem is emlékszik rá? Vagy õrá haragsz miért felfedte ezeket a kegyetlen emlékeket? Vagy hirtelen elõtört volna az árnyékokból a s elmük minden emléke - legerõsebben a legutolsó beszélgetés, mindaz, amit az eltûnése estéjé neki? Jillian nem tudta, mi okozta a dühét, de fájdalmasan ismerõs volt a zaklatottsága. Hirtele n rádöbbent, hogy Bradnek igaza volt habár az a Chase, aki visszatért hozzá, sokkal gyöngéd , mint az, amelyik eltûnt, lényegében semmit nem változott Mindig is az marad, aki volt; és soha nem fogja megnyitni elõtte szívének legbensõbb zugait. Egy pillanat múlva majd szó nélkül felpattan, ledobja a pizsamát, úszónadrágot húz, és elme ik elõle, nem bízik benne, nem osztja meg vele a szenvedését. Alig pár lépést kell tennie a kvamarinkék hullámokig, beleveti magát, aztán addig úszik, ameddig csak bír; és amikor viss , akkor sem fog szólni egyetlen szót sem arról, ami elûzte. És megint kezdõdik elölrõl minden, újból éket vernek közéjük a ki nem mondott titkok, megny akadék, amit a szerelme nem képes áthidalni. Jillianbe belenyilallt a jól ismert, éles fájd lom, mint egy kés, kettéhasítva a szívét és a balga reményeket, hogy õ és Chase tiszta lapp ent újrakezdhetnek. Chase valóban fel is kelt, és a szekrényhez lépett. De ahelyett, hogy kihúzta volna a fióko , ahol az úszónadrágja volt, csak megállt, feszülten és mozdulatlanul. Jillian látta, hogy d szétrobban valamitõl. Áraszd inkább rám a dühödet! Kérlek, mondd el, mi bánt! Jillian ezerszer elmondta már magáb kérést; és most, hogy itt volt a második - és az utolsó - esély, hogy mindent újrakezdjene t erõt gyûjteni, hogy hangosan is kimondja. De hiába, minden bátorsága elszállt. Majdnem összeroppant az emlékek súlya alatt, minden er szüksége volt, hogy valahogy elviselje a fájdalmat, hogy képes legyen mosolyogni, ha Ch ase visszatér, és meg tudja bocsátani neki, amiért nem osztja meg vele azt, ami bántja. A gondolataiban Chase már el is ment, és Jillian csak a jövõre gondolt, arra, hogyan továb b, ha majd visszajött. Csakhogy Chase ekkor felé fordult; a száját ugyan alig visszafojtott dühvel szorította össz , és az arcán is harag tükrözõdött, de különös gyöngédség is csillogott a szemében. Leült a gérintette könnyben ázó arcát. - Nagyon sajnálom - suttogta. - Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. Akkor is, és most is. - Köszönöm. - Ne köszönd - felelte élesen Chase. De amikor látta, hogy az éles hangra elszáll a zöld sz kbõl az egy pillanatra felvillanó reménykedés, gyorsan szelídebben megkérdezte: - Ugyan mit köszönnél? - Mert még ennyi idõ után is jólesik hallani, hogy sajnálod. - Mikor volt ez? - Októberben lesz három éve. Október 7-én. Látom, hogy tényleg sajnálod. De ugye nem emléks mire? - Nem. Jillian hálás volt a bocsánatkérésért, bármilyen elkésve jött is. Csakhogy három évvel ezel olna megtörténnie. Chase-t megint elöntötte a düh, amit a testvére iránt érzett, és gondolk egkérdezte: - Miért maradtál vele ezek után? Vele. Ez bizony óriási nyelvbotlás volt. De annyira el akarta határolni magát attól, aki ez tette, hogy önkéntelenül is így csúszott ki a száján. - Mert szerettem... szerettelek. - Jillian kicsit elmosolyodott. - Néha én is úgy gond olok rád - a régebbi énedre -, hogy õ". - Tényleg? A vacsorán a szüleidnél nagyon biztosnak látszottál benne, hogy ki vagyok. Csak külsõm miatt? - Nem. Sõt ami azt illeti, néha eléggé másképp nézel ki, mint régen. Mégis tudom, hogy te v bensõd miatt. Régebben csak egy-egy felvillanásra láttam ezt a gyengédséget. Nem tudom, mié rejtegetted, de így volt. De azért én tudtam, hogy mennyire kedves vagy. - És mióta visszatértem, azóta is voltak ilyen felvillanások? - Gyöngédség? Kedvesség? Benn - Igen, sokkal több, mint felvillanások - felelte Jillian, és ebben a pillanatban is k ristálytisztán látta a gyöngédséget a szürke - nem, kék - szemekben. - Tudom, hogy nem emlé kisbabánkra, de azt hiszem, hogy annak idején is ugyanezt a szomorúságot érezted, mint mo
st, csak nem beszéltél róla. - Biztos vagyok benne, hogy ugyanezt érezte... éreztem. - Nem is sejted, miért nem akartál gyereket? Chase egy pillanatig habozott. - Talán féltem az óriási felelõsségtõl. Úgy éreztem, nem tud dni neki, és akárhogy próbálom, úgysem tudnám megóvni a szomorúságtól és a tragédiáktól. - Amikor elmondtam, elég ijedtnek látszottál. De én is féltem. Arra gondoltam, hogy egysze r úgy kell szenvednie miattam, mint nekem az anyám miatt. De úgy gondoltam, ketten együt t nagyon sok mindent tudnánk adni neki, és hogy legalább egyikünk mindig ott lesz, hogy szeresse. Tudom, hogy elõtte is megbeszélhettük volna, de én azt akartam, hogy meglepetés legyen, valami, amivel boldoggá tehetlek. Csakhogy Chase Kincaid egyáltalán nem örült. A legkíméletlenebb módon még arra sem volt haj hogy osztozzon a felesége bánatában, amikor elvesztette a kisbabát, akire annyira vágyott. Nem lehetséges, hogy a harag, amit Jillian emiatt érzett, végül kirobbant belõle azon a köd estén, az óceánon? Nem lehet, hogy hirtelen dühkitörésében a férjének lökte a vitorlarudat? ha meg akarta volna ölni; talán csak bántani akarta, fájdalmat okozni neki. És amikor látta hogy mekkora sebet ejtett rajta, megijedt, és a vízbe lökte, a tengerbe, amit jobban szeretett nála? Elítélné-e mindezért? Akarná-e, hogy az egész életét börtönben töltse, csak azért, mert nem int hogy szeressék? Nem, soha nem tudná vádolni Jilliant azért, amit tett Chase úgy érezte, el kellene mondania neki mindent, most rögtön. Ha Jillian megölte a test vérét, akkor is ártatlan. A gonosz jeges fuvallatát, amit a Sea Goddess fedélzetén érzett, igenis a testvére hagyta hátra, a veszély Jilliant fenyegette, és nem belõle sugárzott. Chase elhatározta, hogy most azonnal elmond mindent Jilliannek, aztán feláll, és elmegy. De Jillian ekkor megszólalt: - Szerettem volna, ha az elõbb megcsókolsz. De azt hiszem ... talán még korai lenne. Elõbb meg kellene tudnunk egy-két dolgot egymásról. Megtudni... Chase szíve hevesen kezdett dobogni. Jillian azt mondta, egymásról kell több et megtudniuk, nem azt, hogy a múltról. Mintha a múlt többé nem létezne. Mintha nem számíta csak a jelen és a jövõ. Mintha csak Jillian Kincaid és Chase Carlton számítana - egy nõ, a egykor szeretett valakit, aki eltitkolta elõle a gyöngédségét, és egy férfi, aki soha életé ismerte a gyöngédséget. Chase szó nélkül kinyújtotta a kezét, amit Jillian a két kezébe fogott. Így aludtak el, öss olódott ujjakkal, és reménykedéssel teli, békés volt az álmuk.
Ebben a paradicsomi egy hétben Chase és Jillian csak a jelennek éltek. Elgyönyörködtek a so szépségben, amely körülvette õket - az azúrkék ég háttere elõtt kirajzolódó pálmafák zöldj bíbor és arany színekben játszó naplementékben, és az akvamarinkék vízben élõ különös teng Órákon át búvárkodtak a lagúnában, megcsodálva a tengermély néma, de vibrálóan tarka és nyü óta Jillian nem tudott futni, kocogni, vagy akár hosszabb sétákat tenni, de úszni igen. Sõ kitûnõen úszott... Elég jól ahhoz, hogy akár könnyedén ki is úszhatott a partra azon a ködös estén a hajóról. an és hevesen elhessegette a fejébõl a váratlanul rátört, kellemetlen gondolatot. A tengerrõl, a virágokról, a naplementérõl és a csillagokról beszélgettek, a természet szép mosolyok és a pillantások kiegészítették a szavakat, és így sok mindent megtudtak egymásról an megtudta, hogy Chase valóban az, akinek mindig is hitte, sõt sokkal érzékenyebb, mélyeb b gondolkodású, mint valaha is álmodni merte volna. Chase pedig megtudta - életében elõször milyen érzés a boldogság, a béke és a szerelem. Mindkettõjüknek volt már része magányban. Chasenek egész életében elszakíthatatlan társa vo ant csak néha-néha látogatta meg a magányosság: amikor elvesztette az édesanyját, aztán a l b barátnõjét, és az elmúlt hat évben, amikor olyan kétségbeesetten és hiábavalóan szeretett egy hétben Chase és Jillian nem beszéltek a magányról, amit mind a ketten jól ismertek; úgy ték, a magány a múlté, sötét, súlyos köntös, amit egykor mindketten viseltek, de már ledobt . Gyakran megérintették egymást, a simogatások természetesen adódtak, lágyak voltak és melege nt a balzsamos tengeri szellõ, mely a bõrüket cirógatta. Néha észre sem vették, hogyan kulc tak össze az ujjaik, de ha észrevették, csak elmosolyodtak, nem jöttek zavarba. Fogták egy más kezét, letörölgették egymásról a sós tengervízcseppeket, Chase átkarolta a karcsú derek az éjszakai égbolt alatt a megszámlálhatatlan csillag ragyogását csodálták, és amikor aludt álmukban összesimultak.
Néha meg is csókolták egymást, könnyû és ártatlan, elsuttogott kis csókokkal, amelyek minth ondták volna, hogy épp elég csoda rejlik itt, a paradicsomban, szívük-lelkük felfedezéseibe Kényelmesen dédelgették ezeket a kincseket, egyenként mindet, a legnagyobb kincset, a sz envedélyt minél késõbbre tartogatva. Késõbbre... amikor majd visszatérnek a paradicsomból a valóságba. Ha hátrahagyták a jelen z alan varázslatát, és újból belecsöppennek abba a világba, mely telve van a múlt árnyékos ti a jövõ bizonytalanságával. A Bora Borán töltött egy hétben Chase teljesen önmaga volt - az szeretõ önmaga, akit soha nem ismert. A vallomások, amelyekre Jillian is vallomásokkal f elelt, saját magáról szóltak, és a szerelem, amely Jillian szemében csillogott, neki szólt, em a testvérének... És te mivel viszonzod ezt a szeretetet? - kérdezte a gúnyos hang. Azzal, hogy becsapod . A csalás eleinte jogosnak tûnt ugyan, szükség volt a csapdára, hogy leleplezz egy gyilko st. De most már pusztán a saját önzésed, kiéhezett és magányos szíved mohósága vezet. Igen, így volt. Chase akár örökké itt tudott volna maradni ebben a paradicsomban Jillianne l, ebben a csodálatos csalásban élve, fürödve a szerelmében. És tudta, hogy Jillian is így ióta itt vannak, egyfolytában boldog volt a tekintete, elpárolgott belõle minden bizonyt alanság. De nem élhettek ebben a paradicsomban mindörökké. És Chase tudta, hogy Jillian megérdemli, ogy õszinte legyen vele. Megfogadta, hogy mindent el fog mondani neki. Ahogy hazaérn ek Los Angelesbe, mégegyszer utoljára visszamegy a Sea Goddess fedélzetére, hogy szembenéz zen a testvére gonosz kísértetével, és utána mindent elmond Jilliannek. És ha nem éli túl azt a találkozást? Akkor is megmarad ez a paradicsomi egy hét, amely mári b boldogságot adott neki, mint amit életében valaha is ismert.
Chase azután adta oda a fülbevalót Jilliannek, hogy felszálltak a Qantas csütörök reggeli, Angelesbe tartó járatára. Tahitin vette a két fénylõ, és majdnem tökéletesen egyforma igaz - Mintha szivárvány játszana rajta - bámulta meg Jillian a színekben játszó csillogást a gy meken. - Nagyon köszönöm, Chase, igazán gyönyörû. A gépük pontosan érkezett, este háromnegyed hétkor ért földet Los Angelesben. Útközben haza rottak Edwardékhoz, hogy felvegyék Annie-t. Amikor hazaértek, úgy érezték magukat, mintha m mindig a paradicsomban lennének, mintha magukkal hozták volna a trópusi varázslatot. Ma este is egy ágyban fogunk aludni - gondolta Chase. És holnap délután, miután túlestünk a gbeszélésen Peter Daltonnal, elmegyek a Sea Goddessre. Este pedig mindent elmondok J illiannek. És ha Jillian megbocsátja, amit tett? Ha a smaragdzöld szemek továbbra is szeretettel nézn ek rá? Akkor talán folytatódhat a kalandos utazás, aminek a szíve nekivágott. Csöndesen töltötték az estét. Elgyönyörködtek a nyári naplementében az óceán felett, játszo lanul eleven Annie-vel, és a lelkük mélyén reménykedtek benne, hogy a varázslat itt is otth nosan fogja érezni magát, és soha többé nem hagyja el õket A nyugalmat a telefon csöngése kissé megzavarta, de nem ûzte el. - Talán Brad lesz az - mo ndta Jillian. - Igen, lehet - felelte Chase, és nézte, ahogy Jillian a telefonhoz lép. Sõt biztos, hog y Brad lesz az, tette hozzá magában enyhe bosszúsággal. Nyilván azzal az ürüggyel telefonál y emlékeztesse õket a holnapi ebédre Peter Daltonnal, de Chase nagyon jól tudta, valójában rra kíváncsi, történt-e valami az emlékezetével. Azt is tudta, hogy indokolatlan a bosszúsá it Braddel szemben érez. Teljesen természetes, sõt figyelmes a részérõl, hogy ennyire a szí iseli, hogy visszanyerje az emlékezetét. Brad igazán nem tudhatja, hogy õ nem akar mást, c sak a jelenben élni... és a jövõnek. Jillian arra számított, hogy Brad hangját fogja meghallani, de a kedves mosoly azonnal eltûnt az ajkáról, amikor megszólalt a hang a vonal túlsó végén. A mosolya elhalványult, a elsápadt, és amikor a kagylót szorosan markolva hátrafordult, Chase rögtön látta, hogy a ra gás, amely az elmúlt egy hétben soha nem tûnt el a szemébõl, most egy csapásra elszállt. - Nicole Haviland az. Chase-nek ismerõsen csengett a név. Nicole Haviland híres színésznõ volt, elbûvölõen gyönyö magabiztos és ragyogó. Chase azt gondolta volna, biztosan a stúdióval kapcsolatos ügyben keresi, ha nem látja, hogy minden reménykedés és elevenség kifut Jillian arcából. Jillian egészen elkomorodott, beleharapott az alsó ajkába, mintha meg akarná akadályozni, hogy hangosan kimondja azt, amit ki kell mondania - az emlékeket, amelyeket nem ak ar felfedni.
Chase nagyon jól tudta, mit fog mondani, még mielõtt kinyitotta volna a száját. - Nicole... a szeretõd. Sajnálom - mondta Chase szürke szeme. Sajnálom, hogy Chase Kincaid megint elárulta a sze relmedet. Chase-nek semmi kedve nem volt beszélni az Oscar-díjas színésznõvel. Nem vágyott semmire, c ak hogy a karjába szorítsa és megvigasztalja Jilliant. De Nicole Haviland várt, szinte ére zhetõ volt követelõzõ jelenléte a vonal másik végén. Jillian elfordította a tekintetét, és átadta neki a kagylót, közben az ujjai, amelyek az el t egy hétben oly gyakran megtalálták a kezét, nagyon vigyáztak, hogy még csak ne is súroljá Jillian kiment, hogy a férfi nyugodtan beszélhessen, Annie pedig, mintha csak megérezt e volna, hogy vigasztalásra van szüksége, mellette ballagott ki a konyhába. Chase az elsõ kihívó szótag után azonnal tudta, kivel van dolga. Nicole pontosan olyan, mi nt a többi magabiztos, követelõzõ gyönyörû nõ, akik a szeretõi voltak, és akiktõl sok minde csak szerelmet nem. - El sem tudom hinni, hogy eszedbe sem jutott, hogy felhívj, Chase! - A csábos hang egyszerre dorombolt és acsargott. Chase könnyedén maga elé tudta képzelni a duzzogó és kihí jezést a jól ismert arcon. - Spanyolországban voltam egy forgatáson, és csak akkor tudtam meg, hogy életben vagy, amikor a múlt héten hazaérkeztem. De addigra már elutaztál Bora Bor . - Ezt meg honnan tudod? - Természetesen Bradtõl. - Azt is õ mondta meg, mikor jövök vissza? - Persze. Azóta számolom a perceket. És nem is vártál túl sokáig, gondolta Chase dühösen. Aztán rájött, hogy tulajdonképpen nem a dühös, hanem Bradre. Igaz, amióta megtudta, hogy a testvére milyen megbocsáthatatlan módo bánt Jilliannel, azóta kissé jobban megértette, Brad miért védelmezi annyira vele szemben. De hogy elmondta Nicole-nak, mikor jönnek meg Bora Boráról, pedig nyilván pontosan tudta , hogy azonnal fel fogja hívni, ez nagyon jól megmutatta, mire képes. Teljesen nyilvánva ló, hogy Brad már eldöntöttnek tartja, hogy nincs értelme, hogy újabb esélyt adjanak a kapc atuknak. Chase azzal küzdötte le magában a dühét, hogy arra gondolt, Jillian és Chase Kincaid kapcso atának kérdésében tulajdonképpen teljesen egy véleményen van Braddel. Még mielõtt a szeretõ lna, már akkor is úgy gondolta, hogy a testvére megbocsáthatatlan módon bánt Jilliannel, és m érdemelte volna meg, hogy újabb lehtõséget kapjon. De mi a helyzet vele? Vele, akinek mindig csak a gonoszhoz volt érzéke, de Jilliannek köszönhetõen most felfedezte a szeretet ajándékát...? - Gondolom, Brad azt is elmondta, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszem, ami az elmúlt harmincnégy év alatt történt. - Természetesen elmondta. - Nicole hangjában ugyanaz a kétkedés csendült, amit Brad hangjáb n is mindig hallott, amikor az emlékezetvesztésérõl beszélt. Nicole lágyan búgó hangon ígér d én gondoskodom róla, hogy emlékezz rám. Ránk... Ha átjössz, biztosítalak róla, hogy én ki z amnéziából, legalábbis, ami a múltad legizgalmasabb fejezeteit illeti. Nicole tökéletes magabiztossággal ajánlkozott fel, abban a biztos tudatban, hogy a szere lmének érzéki benyomásai feledhetetlenek. Tökéletes ellentéte volt Jilliannek, akinek eszéb jutott ilyen kihívó ajánlatokat tenni, mintha meg lenne gyõzõdve róla, hogy benne nincs se mi feledhetetlen - mintha a férje alaposan meggyõzte volna errõl. - Gyere át, Chase, várlak - sürgette Nicole. - Az a fekete csipkepongyola van rajtam, amit mindig annyira szerettél, és a... - Nem - felelte Chase élesen. - Nem megyek át, se most, se máskor. - Disznó - suttogta Nicole. A lágyan elsziszegett sértés nagyon is ismerõsen hangzott Chase fülének; és most kiderült, a testvérétõl sem lehetett idegen a nõk iránti szívtelen közöny. - Én már csak ilyen vagyok, Nicole. - Igen, azt hiszem. A te bajod, Chase. Nicole mérgesen lecsapta a kagylót. Chase lassan rakta le, és erõt gyûjtött, hogy Jillian s emébe nézzen - ha egyáltalán hajlandó lesz ránézni. Jillian a konyhaasztalnál ült, lehajtott fejjel, merev háttal. - Nagyon sajnálom - mondta Chase. - Tudom. Bora Borán, amikor a testvére helyett is bocsánatot kért a viselkedéséért, Jillian hálásan
. Szüksége volt rá, és addig soha nem kapta meg. De most, amikor a hûtlenségéért kért bocsá llian válaszából nagyon jól látta, hogy ebben volt már része, nem is egyszer. - Miért nem nézel rám? Jillian lassan felemelte a fejét, mintha szörnyû erõfeszítésébe kerülne, mitha a szomorúság - Ez a dolog... Nicole nem jelentett nekem semmit - Chase látta, hogy ez is ismerõse n cseng Jilliannek. - Mondtam ezt már régebben is? - Igen. - Mikor? Mikor mondtam? - sürgette Chase. - A baleseted estéjén. - Nicole-ról beszéltünk azon az estén? - Arról, hogy viszonyod van valakivel. De az eltûnésedig nem tudtam, hogy Nicole az. - És hogy tudtad meg? - Talán Brad mondta el, gondolván, hogy egy hûtlen férj elvesztését k bb elviselni? - Pár nappal azután, hogy a rendõrség felfüggesztette a keresésedet, Nicole meglátogatott. amiért fontos volt neki, hogy közölje velem, mit éreztél iránta. - Jillian vállat vont, de erõtlen kis gesztus nemigen segített lerázni a fájdalmas emlékek terhét. - Azt mondta, hogy szeretted, és azt tervezted, hogy elhagysz, és elveszed feleségül. Nem õ volt az elsõ szere , ezt õ is tudta és én is. De azt mondta, õ más volt, mint a többi, és mást éreztél iránta. - Dehát ez nem igaz - ellenkezett Chase. Te vagy más, mint a többiek. - Egyáltalán nem aka rtalak elhagyni miatta. Azt mondod, a baleset estéjén arról beszéltem, hogy nem jelent n ekem semmit. Elhitted? - Igen, elhittem - felelte halkan Jillian. Nem akartál elhagyni, de én igen. Meg kel lett tennem, nem tudtam volna tovább elviselni az egészet, úgy éreztem, belehalok. Jillian nagyon igyekezett, hogy az este emlékei ne tükrözõdjenek a szemében, de tudta, hog y Chase kutató tekintete nagyon is látja a félelmeit, és azt is, hogy megpróbálja eltitkoln õket. - Soha nem tudtam, miért kellenek neked más nõk. Tudom, hogy nem emlékezhetsz a részletekr e, de arra is emlékeztél, hogy miért nem akartál gyereket, még ha a kisbabánkra nem is... Jillian kicsit hallgatott. - Mindig arra gondoltam, azért, mert én olyan tapasztalat lan voltam. Szükséged volt valakire, aki magabiztosabb és merészebb. - Jaj, dehogy - szakította félbe Chase, mert nem bírta elviselni, hogy Jillian önmagát oko lja a férje ismételt félrelépéseiért. Választ kellett kapnia a kérdésre, megérdemelte, hogy pjon. Chase pedig megadta neki az egyetlen választ, amit el tudott képzelni, amit me gtanult a saját szenvedélyes, de semmit nem jelentõ szerelmeibõl. - Talán úgy éreztem, nem yok méltó hozzád. Csak ürességet éreztem magamban, és nem hittem el, hogy valaha is képes l szeretni, vagy méltó lehetek rá, hogy engem szeressenek. Talán könnyebb volt megadni maga m ennek az érzésnek, és be is bizonyítani, hogy méltatlan vagyok a szerelmedre, mint próbál ni azzal, hogy szeresselek, ami úgyis csak kudarcra lett volna ítélve. Az õszinte szavakra zavar jelent meg Jillian arcán. Hát persze - gondolta Chase. Mire számítottál? Biztos volt benne, hogy a testvére hûtlenségének nem az volt az oka, hogy érde nnek tartotta magát Jillian szerelmére. Chase Kincaid, akinek az élete csupa beteljesült vágy és megvalósult álom volt, nemtörõdöm módon bánt ezzel a kincset érõ szerelemmel. Megk tõl mindent, és Jillian sem volt más, csak eggyel több trófea a gyûjteményében. Hiába volt okhoz, nem ismerte fel, és nem tudta megbecsülni az álmot, amiben élt. Chase Kincaid kegyetlenül bánt el Jillian szerelmével, újra és újra megsebezte, és tudta, h mindig meg fog bocsátani. De azon a ködös tavaszi estén Jillian talán nem volt hajlandó mé gyszer megbocsátani, mert sebzett szíve nem tudta tovább elviselni a kínokat. Chase szelíden ráparancsolt: - Mondd el, mi történt az eltûnésem estéjén, Jillian. Félreismerhetetlen rémület villant Jillian szemében, aztán lehajtotta a fejét, és a selymes j elrejtette az aggodalmas tekintetet. - Veszekedtünk - felelte végül, tekintetét mereven a kezeire szegezve, melyeket szorosan összekulcsolva az asztalra fektetett. - Aztán elmentél vitorlázni. - És te nem jöttél velem? - Nézz rám! - Nem voltál ott velem a hajón? - Nem, én itthon maradtam. - Jillian felállt, anélkül, hogy ráemelte volna a tekintetét. e haragudj, Chase, de szörnyen fáradt vagyok. Ki akarom pihenni magam a holnapi megb eszélés elõtt. - Jól van - mondta Chase, és õ is felállt. Szerette volna megsimogatni Jillian arcát, ahogy annyiszor a paradicsomi nyaralás al att. De többé már nem a paradicsomban voltak. A múlt teljes erõvel rájuk rontott, és elûzte rázslatot.
Olyan boldognak látszott Jillian - mondta Claudia a férjének, aki összeráncolt homlokkal h allgatta. - Sõt mind a ketten. Ezt neked is látnod kellett, Edward. - Igen - ismerte be Edward, és a feleségére mosolygott. - Igazad volt, Claudia. jót tett nekik az utazás. Claudia szívverése reménykedve felgyorsult. Vajon azt jelenti-e ez, hogy Edward megboc sátott, amiért nem mondta el neki, mire készülnek? Habár megértette, hogy Jillian kérte meg hogy ne mondja el, mert õ maga akarta bejelenteni, azért egyértelmû tolt, hogy Edward úgy é zi, nem lett volna szabad titkolóznia elõtte. Claudia nagyon jól tudta, hogy Edward úgy tartja, férj és feleség között soha nem lehet sem e titok. A reményei gyorsan lelohadtak, és halkan megkérdezte: - Szerintem mintha újrake zdõdött volna valami köztük, nem gondolod? - De igen - felelte Edward, és megint ráncok vésõdtek a homlokára. - De mi fog történni, ha ase visszanyeri az emlékezetét? - Lehet, hogy soha nem nyeri vissza. Talán a múlt örökre múlt marad. Nem ez lenne a legjob b? Nem gondolod, hogy csak a jelennel és a jövõvel kellene törõdnünk? - Lehet, hogy így lenne a jobb, Claudia. De mindennek a múlt az alapköve. Claudián kis borzongás futott végig férje komoly szavaitól. Újból feltámadt benne a félelem mi történne, ha Edward megtudná, hogy a szerelmük futóhomokra épült. - Minden rendben lesz köztük, majd meglátod. Minden nagyszerû lesz. - Tudod, hogy én is ezt szeretném. - Edward arca olyan komor lett, amilyennek Claudi a nem látta az elsõ találkozásuk óta, amikor a San Franciscó-i kórházban megkérte, hogy seg yán. Edward fojtott hangon hozzátette: - De nagyon ajánlom, hogy ne bántsa meg még egyszer Jilliant. Ezt a saját érdekében mondom.
Jillian szerette volna jól kialudni magát, hogy kipihent legyen a Peter Daltonnal fo lytatandó megbeszélésre. De amikor belépett a konyhába, Chase rögtön látta rajta, hogy ali dhatott valamit. A sötét karikák árulkodóak voltak a szeme alatt. Chase sem tudott elaludni. Az éjszakát a dolgozószobában töltötte a gitárjával, és reményke egyszer csak Jilliant fogja megpillantani az ajtóban, ha felnéz. - Jó reggelt - mondta halkan. - Annyira sajnálom, hogy tegnap úgy megbántottalak - Jó reggelt - visszhangozta Jillian, és halványan rámosolygott. Az alvás nem gyógyította b sebeit, melyek tegnap megint felszakadtak. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy e lviselje a fájdalmat, hogy a szeretet és a remény orvosságával próbálja g'ógyítgatni a sebe elhatározta, hogy nem adja fel, tovább próbálkozik. Bármilyen fájdalmasak is az emlékei, a ta ezt a szerelmet, sõt még jobban, mint eddig, mert az az egy hét Bora Borán olyan csodál atos volt Chase-szel, mint még soha. - Ülj le, csinálok zabpelyhet. - Köszönöm, de azt hiszem, csak kávét kérek. Kicsit ideges vagyok, nem tudnék enni. - A találkozó miatt Daltonnal? Amiatt is... és kettõnk miatt - Tudod, a film világában a forgatókönyvírók állnak a hierarc alján, a rendezõk pedig a csúcsán. Peter forgatókönyvíróként is kapott Oscar-díjat, nemcsak dezõ, és könnyen lehet, hogy minden szót át akar majd írni a forgatókönyvemben, a saját elk zerint. - Dehát aki a pénzt adja a filmhez, annak is csak van némi beleszólása abba, hogy mit csiná a rendezõ. Brad úgyis közbe fog avatkozni. - Biztosan a védelmedre fog kelni, ahogyan m indig. - Brad be fogja adni a derekát Peternek. Õ csak a kész alkotás eladásában zseniális, a létr z nem nagyon ért. - Na és én? - kérdezte Chase, habár jól tudta a választ. Chase Kincaid örökölte az apja min etségét. - Nekem szokásom volt akár a legjobb rendezõnek is megengedni, hogy változtasson a én elképzelésemen? - Nem - nevetett fel Jillian. - Ez soha nem fordult elõ. - Akkor most sem fog elõfordulni - ígérte Chase ünnepélyesen. Látta, hogy Jillian kissé meg ik, amiért ennyire támogatja. Persze, miért is ne lenne meglepve? - kérdezte magától Chase. A férje épp elégszer cserbenh ta. Már mind a ketten megitták az elsõ csésze kávét, amit Chase töltött ki, és Jillian épp felá odikat öntsön, amikor megcsörrent a telefon. Habár Jillian volt közelebb hozzá, Chase öszt tett egy mozdulatot, õ akarta felvenni, mert félt, hogy megint egy nõ lesz az.
De Jillian mosolya megállította. Majd én felveszem - mondta a mosoly. Chase visszamoso lygott, bár közben csak haraggal tudott gondolni a testvérére, amiért Jilliannek össze kell szednie a bátorságát ahhoz, hogy a saját otthonában felvegye a telefont. A megkönnyebbülés és a kedvesség Jillian hangjában azonnal jelezte, hogy családtag lehet a Brad volt az, és egy darabig Chase csak hallgatta Jillian lágyan csengõ hangszínét, miközb n arról beszélt, milyen csodálatos volt Bora Bora - örökké el tudta volna hallgatni. De azt a beszélgetés valami más témára terelõdött, amit Brad vethetett fel, és ami érezhetõen megl iant, sõt mintha csalódást okozott volna neki. A beszélgetés végén aztán újból elmosolyodot - Peter mégsem tud ma velünk ebédelni - mondta, miután lerakta a kagylót. - Alaszkában raga t egy forgatáson. Braddel megbeszélték, hogy áttesszük jövõ keddre a találkozót, de ez még s. Vajon mióta tudja Brad, hogy elmarad az ebéd? Chase eltûnõdött, hogy vajon azért volt-e oly n csalódott Jillian hangja, mert õ is ugyanarra gondolt: nem kellett volna hazajönniük B ora Boráról, nyugodtan maradhattak volna még pár napig. - Brad meghívott minket ma estére vacsorára. Hét órára foglalt asztalt a Bel-Air Hotelben. eghívta apáékat, Stephanie-t és Jacket is. Ahogy Chase arról is meg volt gyõzõdve, hogy Peter Dalton nem az utolsó pillanatban mond ta le a találkozót, azt is jól tudta, hogy napokkal korábban kell asztalt foglalni ahhoz , hogy péntek estére helyet kapjanak Los Angeles egyik legnépszerûbb éttermében. - Mitõl lettél olyan rosszkedvû, Chase? - Csak azon gondolkozom, Brad tulajdonképpen barát vagy ellenség. - Ki tudja, nem tart ogat-e valami meglepetést ma estére? Mondjuk, Nicole Haviland vagy Chase Kincaid egy másik szeretõje ott fog vacsorázni a szomszéd asztalnál? - A barátod - nyugtatta meg gyorsan Jillian. - Brad nagyon szeret téged. - És kettõnkrõl mi a véleménye? - Mind a kettõnket kedvel. Azt akarja, hogy boldogok legyünk. - De nem feltétlenül együtt. - Brad eléggé belelátott a házasságunkba, és egykét dolog mindig is aggasztotta, de csak a unkat akarja. Ha nincs kedved, nem kell elmennünk a vacsorára. - Dehogynem, menjünk csak - mosolyodott el Chase. - Nagyon kellemes és családias este lesz.
Chase azt tervezte ebéd után visszamegy majd egy kicsit körülnézni a Sea Goddess fedélzetér De végül elhalasztotta a kikötõi látogatást, úgy döntött; inkább otthon tölti az egész napo nie társaságában. Remélte, sikerül elfeledtetnie Jilliannel Nicole tegnap esti hívásának ke tlen emlékét, és inkább a csodálatos Bora Bora-i napokra fog gondolni. Megreggeliztek - Jillian végül mégis megette a zabpelyhet -, aztán Annie-val labdáztak. Am ikor a kutya megunta, átnézték a postájukat, aztán kicsomagolták a még mindig ott álló bõrö ocsolták a kertben a rózsákat. Olyan ráérõsen csináltak mindent, mintha nem akarnák, hogy v is véget érjen a nap. Ebéd után Chase azt javasolta a kimerült Jilliannek, hogy próbáljon meg pihenni kicsit a v acsora elõtt. Most kimehett volna a kikötõbe, de inkább otthon maradt, Annie-val, aki a lábánál összegömbölyöve szundikált a nappaliban, és Jilliannel, aki az emeleten aludta béké
A Bora Borán tölöttt egy hétben Chase látta Jilliant tarka nyári ruhákban, sortban, illedel egyrészes fürdõruhában és a szolíd hálóingben. A haját mindig kibontva hordta: mint az olv úgy ömlött végig a vállán, ragyogott a trópusi napsütésben és csillogott a holdfényben. Amikor háromnegyed hétkor megjelent, elegáns zöld selyem estélyiruhát viselt. A haja ugyano yan szabadon lobogott, mint Bora Borán, de hátra volt simítva az arcából, és jól látszott a fülbevaló, amit Chasetõl kapott. A két gyöngyszemen apró szivárványok táncoltak, és Jillian szeme is csillogott. - Gyönyörû vagy, Jillian. - Ó, köszönöm. - Játékosan flörtölve hozzátette: - Te sem festesz rosszul. Miközben Jillianre várt, azt remélve, hogy kipirultan és mosolyogva fog elõbukkanni, Chase szeme ugyanolyan szürke volt, mint kifogástalan szabású öltönye; de amikor meglátta a sziv kat a gyöngyszemeken és a még szivárványosabb csillogást Jillian szemében, a szürkeség kékb - Indulhatunk? - Indulhatunk. Amikor kiértek a garázsba, Chase kinyitotta elõtte a Legend ajtaját, Jillian kicsit tétováz tt, és vetett egy pillantást a Ferrarira.
Chase pontosan tudta, mi jár a fejében, és várta, mi lesz a néma vívódás eredménye. Egy éjs zélgetés alatt Bora Borán Jillian elmesélte, miért nem szeret a Ferrarival járni: nagyon ha onlít ahhoz az autóhoz, amilyen az édesanyjának volt. Látszott rajta, hogy habozik. Chase némán kérte: Bízz bennem, Jillian, én vigyázni fogok rá Jillian egy mosollyal válaszolt a néma kérésre. - Mi lenne, ha a te kocsiddal mennénk? Aszületésnapi ajándék, amit Victor Kincaid a fiának adott, igazi álom volt - egy újabb Chas incaid megvalósult álmai között. A régi Ferrari kifogástalan állapotnak örvendett, úgy tûnt ndját viselik. Miközben helyére illesztette a slusszkulcsot, Chase fején egy pillanatra át villant, vajon a testvére ezzel a kinccsel is olyan mostohán bánt-e, mint Jillian szer elmével. A kocsi azonban rögtön lágy berregéssel válaszolt, amint elfordította a kulcsot. Úgy látszi re sokkal jobban vigyázott. Rákanyarodtak a meredek, kacskaringós útra, mely levezetett a domb tetejérõl a Bel-Air Hot el felé, és ekkor... Váratlanul és rémisztõen mintha belecsöppentek volna Jillian legszörnyûbb rémálmainak kellõ abár most gyönyörû nyári este volt, nem esõs tél, és egy kétmillió dolláros Ferrariban ülte megbízható kombiban, de ugyanaz történt. Jillian azonnal megérezte, hogy nem fog a fék, ug anabban a pillanatban, amikor Chase is. De miközben Chase minden túlélési ösztöne mûködésbe Jillian teljes passzivitásal csak az elkerülhetetlenre gondolt. Fel fognak borulni. Végig kell néznie, ahogy Chase meghal... És ha nagyon szerencsés, akkor talán õ sem éli túl. Az éles kanyarok egyre gyorsabban követték egymást, mindegyik egyre jobban igénybe vette C hase idegeit, reflexeit és az autót is. Nem mûködött sem a fék sem a sebességváltó, de az é mányszerkezet még igen, és egyelõre a kerekek is tapadtak az úthoz. De Chase nagyon jól tudta, hogy ha ilyen sebességgel száguldanak lefelé, elõbb-utóbb lehete lenné válik, hogy bevegye a hajtû élességû kanyarokat. A kerekek megadják magukat a centrif s erõnek, és az autó megpördül, kicsúszik az útról, és lángoló bukfenceket vetve, egyenesen han. Chase szeme megakadt az egyetlen reménységükön: egy rövid, egyenes útszakasz következett az b kacskaringós kanyarsorozat elõtt. Ugyanaz az egyenes szakasz, ahol a múltkor Jillian is félelem nélkül tudott vezetni, amikor elsõ napjukon erre hajtottak az esõben. Ez az egyetlen lehetõségük, hogy kiszabaduljanak a kocsiból - ha egyáltalán sikerül eljutni odáig. Az út jobb oldalán egy vöröstéglás fallal körülvett ház állt, de a fal és az út szél ott Abban a néhány lélegzetelállító másodpercben, amikor letérnek az útról, és még mielõtt k rohanna, ki kell ugraniuk. - Ki fogunk ugrani - mondta Chase, tekintetét mereven az útra szegezve. Jillian semm it nem felelt. - Jillian? Jillian még most sem válaszolt, és amikor Chase megkockáztatott egy futó pillantást, látta, gy furcsán üveges tekintetét mereven az útra szegezi, mintha egy horrorfilmet nézne, amit ugyan többször látott már, mégis minden egyes alkalommal halálra rémül tõle. Chase látta, h g, és még valami szörnyûbbet is: hogy megadta magát az elkerülhetetlennek. Jillian tudta, hogy mi fog történni, és elfogadta. - Jillian. Jillian, hallgass rám! - Chase megint rápillantott. Még mindig elõre bámult, és amuszürke arcán a legcsekélyebb jele sem látszott, hogy egyáltalán hallja, amit mond neki. hase olyan hangon szólalt meg, ahogy még soha, a szíve legmélyébõl, amely egész életében ke az álmot, amit végre megtalált. - Szeretlek, Jillian. Nagyon szeretlek. Jillian végre válaszolt, de a suttogása alig hallatszott a kerekek csikorgásától, melyek el eseredetten kapaszkodtak az útba. Chase azért tisztán hallotta. - Chase, igazán szeretsz? - Szeretlek. Engedd meg, hogy szeresselek, adj még egy esélyt. Meg kell tenned, amit mondok. Jillian bólintott, nagyon lassan, mintha álmodna. - Kapcsold ki az övedet - szólt rá Chase kapkodva, és arra gondolt, képes lesz-e összeszedn magát, hogy engedelmeskedjen az utasításainak. És ha nem? Ha nem tudja rávenni, hogy kiug orjon? Akkor együtt fognak meghalni, és az utolsó pillanatban még elmondhatja neki, menn yire szereti. Ekkor meghallotta a halk kis kattanást. - Nagyszerû - mondta. - Most az enyémet is kapcsold ki. Jól van. Amikor azt mondom: mos t!", akkor kiugrunk. Vetõdj olyan messzire, amennyire csak tudsz, és próbálj minél többször rdulni. Fûre fogunk esni ugyan, de sokkal keményebbnek fog tûnni.
Chase érezte, hogy a finom ujjak megérintik az arcát. - Szeretlek, Jillian - suttogta rekedten. - Én is szeretlek. Az egyenes szakasz elõtti különösen éles kanyarnál el kellett volna vesztenie az uralmát a si fölött. Csoda volt, hogy nem így történt. Amikor a füves sáv mellé értek, Chase elfordít rmányt, és egy pillanattal ezután, amikor biztos volt benne, hogy Jillian kiugrott, õ is kivetette magát. A következõ pillanatban a Ferrari teljes sebességgel a falnak rohant, és azonnal körülnyaldosták a lángok. Chase csak homályosan hallotta a csikorgást és a fémes csörömpölést, a mennydörgésszerû rob az autó lángoló pokollá vált. Azonnal Jillian felé bukdácsolt: a karcsú test mozdulatlanul rt a zöld selyemruhában, a vöröses haj szinte szemfedõként borult rá. Jillian végre megmozdult, félrehullott a haja, és Chase meglátta a szemét, amely azonnal õt kereste. - Chase! Mire odaért mellé, Jilian már fel is térdelt. Chase térdre rogyott mellette, és magához szo ta. - Jillian - suttogta, ajkával súrolva a hajának selymét, és nemcsak a karjaival, de egész l el magához ölelte. Miközben a haját simogatta, valami kevésbé selymes akadt a szájára: fûsz se felnevetett, és kicsit elhúzódott, hogy Jillian szemébe nézhessen. Látta már a smaragdzöld ragyogást napsütésben, hold- és csillagfényben és gyertya láng mell ost a mögöttük tomboló pokoli tûz világította meg, és ragyogóbb volt, mint valaha: a szeme t, mint a haja. De a ragyogás belülrõl jött, belsõ tûz táplálta: a szerelem. - Jól vagy? - kérdezte, és reszketõ keze közé fogta a bepiszkolódott, kedves arcot. - Nem f mmid? A hátad? A csípõd? - Jól vagyok - nyugtatta meg Jillian, elfojtva az élesen hasogató fájdalmakat. A fájdalom majd elmúlik. Nem számít. - És te? A bordáid? - Én is jól vagyok - felelte Chase, és õ sem vett tudomást arról, hogy alig begyógyult bord ve tiltakoznak az újabb sérülés ellen. - Azt hiszem, holnap lesz egy kis izomlázunk. - Nem számít. - Nem, egyáltalán nem számít - felelte Chase, és még szorosabban magához ölelte. Úgy ölelték át egymást, mintha a szerelem szigetén rekedtek volna a káosz tengerének közepé a hátuk mögött lángba borult a világ, a füsttõl elszürkült az ég, és felvijjogtak a szirén tûzoltók és a mentõk meglepõ gyorsasággal a helyszínre érkeztek, és hamarosan összesereglet s környéken lakók kíváncsi tömege is.
A hátborzongatóan látványos baleset híre szinte ugyanolyan hamar elért a Bel-Air Hotelbe, m nt a mentõkhöz és a tûzoltókhoz. Az öt ember, aki Jillian és Chase érkezését várta, azonnal Nem tudták, mi várja majd õket; követték a baljós, sötétszürke füstgomolyagot, amely elho az azúrkék eget. Mind az öt arcon megkönnyebbülés suhant át, amikor meglátták Jilliant és Chase-t. Edward, C a és Stephanie arcán tiszta és hamisítatlan volt a megkönnyebbülés, csak boldogság színezte számára is óriási megkönnyebbülés volt, hogy épségben látja õket, de az õ arcán némi aggoda r szemügyre vette a kocsi füstölgõ roncsait. Nyugodt tekintettel, látszólag könnyedén vizsgálódott, de a gondolatai nagyon is nyugtalaní voltak. Ez a második majdnem végzetes baleset, ami Chase Kincaidet érte. Jacknek nagyo n nem tetszett ez a véletlen. Már a távolból bosszankodva megállapította, hogy az autó a fe merhetetlenségig összeégett. Még a rendõrség legjobb szakértõi sem lesznek képesek megállap esetleg nem babrált-e valaki a kocsival. De legalább Chase életben maradt - emlékeztette magát a hadnagy. És ez alkalommal képes les szemtanúként vallomást tenni a történtekrõl. Amikor odaért Chase és Jillian mellé, Jack nagyon ügyelt, hogy ne látszódjanak az arcán sza i aggodalmai. Most már csak egyetlen szempár maradt - Bradé -, amely nem pusztán megkönnye bbülést tükrözött. A sötét kifejezés az arcán, amellyel csodálatos módon megmenekült unokat majdhogynem olyan volt, mintha a halálát kívánta volna. - Te gazember! - förmedt rá. - Mégis mi a fenét mûveltél? Chase számított rá, hogy lesznek vitái ezen az estén Braddel, sõt remélte is, hogy talán le kalmuk kettesben beszélgetni. Szinte szóról szóra ugyanezt akarta a fejéhez vágni: Te gazem er, mégis hogy a fenébe képzelted, hogy megmondod Nicole Havilandnek, mikor jövök haza? Chase tehát számított a Braddel való összeütközésre, csak épp nem most, alig néhány perccel Jilliannel megmenekültek a halál torkából. - Mirõl beszélsz, Brad?
- Nyilván megint úgy vezettél, mint egy õrült! - förmedt rá Brad. - A saját életeddel azt c amit akarsz, de nincs jogod kockára tenni Jillian életét is. Meg is halhatott volna! - Mind a ketten meghalhattunk volna, Brad - javította ki Chase komolyan. - De nem azért, mert gyorsan vezettem. Elromlott a fék. - Micsoda? - Brad összeráncolt homlokkal motyogta: - Az az átkozott kocsi mindig is ol yan kiszámíthatatlan volt. - Aztán még borúsabb homlokkal hozzátette: - Valószínûleg az elt m volt szervizben. Persze hogy nem, mert te nem emlékszel semmire. - Brad Jillianh ez fordult. - Ne haragudj, Jill. Gondolnom kellett volna rá, hogy emlékeztessem Chas e-t. - Nekem is eszembe juthatott volna - mondta Jillian. - Az én dolgom lett volna, ho gy szóljak neki. - Nem - vágott közbe Chase halkan, de nyomatékosan. Nem engedhette, hogy Jillian megin t magára vállalja a felelõsséget és az elviselhetetlenül súlyos bûntudatot egy újabb tragéd a te hibád volt, Jillian. - Chase a szemébe nézett, és amikor látta rajta, hogy elfogadja, amit mond, Bradhez fordult. - És nem is a te hibád, Brad. Csak megtörtént, és kész. Túl va nk rajta. Claudia és Edward hazavitték Jilliant és Chase-t, de nem mentek be, épp csak megvárták a ka u elõtt, amíg beérnek a házba. Annie kitörõ örömmel fogadta õket. Megsimogatták és dédelgették, míg meg nem elégelte, aztá és csak álltak, hálásan és boldogan, lassú táncot járva a szívük zenéjére. Chase az ajkáva lian haját, fû- és sárfoltos homlokát, és két csók között azt suttogta: - Hallottad, mit mo udia. Egy jó forró zuhanyra van szükségünk, amilyen gyorsan csak lehet, ha lábra akarunk ál holnap. Jillian elmosolyodott. - Akkor jöjjön a zuhany. - Ne csináljak valamit, amíg te zuhanyozol? Egy levest, vagy forró kakaót?. - Köszönöm, én nem kérek. Jopb lenne, ha te is minél elõbb beállnál a zuhany alá. - Jól van. Akkor zuhany, és utána be az ágyba. - Igen. - Jillian félrebillentette a fejét, és halkan megkérdezte: - Velem alszol ma éjjel ...? Chase bezárta az ajtót, és a helyére küldte Annie-t, aztán felment a fürdõszobába, hogy lez zon. Úgy kellett kényszerítenie magát, hogy minél tovább ott álljon a forró vízsugár alatt, ondolatai csak Jillianen jártak, alig várta, hogy a karjaiban tarthassa, míg el nem al szik... és még álmában is. Arra számított, mire elkészül, Jillian már az ágyban lesz, a közös hálószobában. De az ágy Miután felvette a pizsamáját, végigsétált a folyosón Jillian szobájához. Az ajtó tárva-nyi ogatta a szobába, melynek virágdíszes falai a lemenõ nap halványrózsaszín fényében fürödtek Jillian ébren volt, õt várta. Frissen mosott haja lebegett az arca körül, és leomlott a feh hálóingre, amit nem ibolyacsokor díszített, hanem rózsák, de ugyanolyan szemérmes és ártatl , mint amit Bora Borán viselt. Amikor Chase mellé bújt, a szeme megtelt álmokkal. Látta már ezt a tekintetében, amikor elõ mellette ébredt Bora Borán. Akkor úgy hitte, nem neki szól, hanem az emlékeinek - a testvér k. De most egyáltalán nem volt olyan távolba kalandozó a tekintete, és nem emlékek csillogtak enne, hanem várakozás valami iránt, ami ma este fog történni, és amibõl majd egyszer gyönyö sz. - Jillian... - Helló - suttogta Jillian, és belenézett a szürke szemekbe, amelyek nem titkolt szenvedél yrõl és leplezetlen vágyról beszéltek. - Helló - visszhangozta Chase, és az ajka megtalálta Jillian ajkát. A csók sokkal mohóbb volt, mint bármelyik Bora Borán, magabiztosabb és követelõzõbb. Miután badult a lágy pamutanyagtól, ami elválasztotta Jilliantõl, Chase nagyon sokáig csak a karjá an tartotta, örömét lelve a közelségben, a lágy melegségben, mely izmos és erõs testéhez si k hallgatta a lélegzetének ritmusát és szívének örömteli dobogását. Végül megmozdult, és gyöngéd felfedezõútra indult. Szelíd és szakavatott kézzel, amit még s k követtek, elkalandozott a csillogó haj selymérõl a ragyogó zöld szemekre, a szenvedélytõl rult arcra, a selymes nyakra, és a még puhább vállakra. Jillian hirtelen egész testében megfeszült, és megdermedtek az ujjai, melyek Chase haját s imogatták. A tekintetében még mindig szerelem és vágyakozás csillogott, de árnyék is bújkál gásban. - Mi a baj?
- A baleset miatt a testemen is van egy-két heg. Elég csúnyák. Nem tudom, hogy emlékszel-e rá. Chase csak egy mosollyal válaszolt, és a szeme kéken csillogott. - Szeretlek, Jillian, olyannak, amilyen vagy. - Jaj, Chase... - suttogta Jillian halkan és boldogan. Az aggodalom árnyékai eltûntek a szemébõl; de meglátta ugyanazt az árnyékot Chase szemében. - Mi az? - Nem akarok fájdalmat okozni. Nem mutatod, de tudom, hogy megütötted magad. Biztosan fáj a hátad. - Egyáltalán nem fáj - felelte Jillian, és így is volt. Az éles fájdalmat csodálatos módon tte Chase szerelme; nem fájt már semmije - sem a háta, sem a szíve, sem a lelke. Minden fájdalom, amely oly régóta vele volt már, hogy szinte lénye elválaszthatatlan részének érez zállt. - Nem fáj semmim. A szerelem és szenvedély tánca következett. Nem tikoltak el semmit, nem lepleztek semmit , nem tagadták meg egymástól a szerelem egyetlen kincsét és adományát sem. Amikor a két tes yé vált, Chase a boldog zöld szemekbe nézett, és lágyan végigcsókolta Jillian arcán a halvá t, amelyek csúnyából széppé varázsolták. Minden egyes csók ékesen beszélt arról, hogy a kis , aki benne rejlik, a félénk és nagylelkû kislányt, aki mindig is gyönyörû volt. - Szeretlek, Jillian - suttogta Chase egyre fokozódó vággyal, amely már majdnem lehetetl enné tette a szavakat és a gondolatokat. - Én is szeretlek - visszhangozta Jillian, olyan vággyal, mely pontos tükörképe volt az övé . - Jillian... Jillian. Aszerelmüket nem árnyékolta be semmi; és amikor Chase utána karjában tartotta Jilliant, és eszélni tudott, elhatározta, hogy itt az ideje, hogy fellebbentsék a fátylat minden tito król. - Elmondod, mi történt azon az estén, amikor eltûntem? Valami aggaszt ezzel, igaz? Van v alami, amit nem akartál elmondani? Eddig még ahányszor arról az estérõl próbált kérdezõsködni, mindig riadalmat látott Jillian azonban csak megkönnyebbülést. - Igen, van valami - felelte halkan. - De elõbb azt kell tudnod, hogy nem az eltûnésed után költöztem át ebbe a szobába, hanem már két hónappal azelõtt. Egy ideje szörnyû rémálm mondtad, jobb lenne, ha külön aludnánk. Nem tudom, mik voltak ezek az álmok, de utána egész nap a hatásuk alatt álltál. Nagyon kínzott valami. Én nem tudtam, hogy mi, és te nem mondta el nekem. Kirekesztettél, mindenféleképpen, érzelmileg, testileg. Ez nekem persze nagyo n nehéz volt, de azt hiszem, neked is, és a bûntudat csak fokozta a gyötrelmeidet. Végül én tem. Nekem így volt a legjobb, és õszintén hittem benne, hogy neked is. - Jillian nagyot sóhajtott. - Azon az estén azt mondtam, hogy el akarok válni. Ha Jillian azt mesélte volna el, hogy szándékosan, hidegvérrel meggyilkolta a férjét azon a estén, Chase kevésbé találta volna fájdalmasnak, mint ezt. A döbbenetes hír, hogy Jillian akarta, hogy véget érjen a szerelmük, és térjenek külön utakra, Chase számára roszszabb vo t a halál. Két hónappal ezelõtt tehát Jillian el akart válni Chase Kincaidtõl. Úgy érezte, el kell sza a tõle, a saját legjobban felfogott érdekében. - És én mit feleltem? - kérdezte Chase. Olyan fájdalmat érzett, mintha nem is csak a saját zíve sajogna, hanem átérezné a testvére szenvedését is. - Dühös voltál, zaklatott - Jillian összeráncolta a homlokát, mert még most sem értette iga eakcióját. - Azt hittem, megkönnyebbüléssel fogadod majd, de nem így történt. Azt mondtad, karsz elveszíteni. Megígérted, hogy ha visszatértél a tengerrõl, akkor megbeszéljük, igazán tni fogunk. Nagyon õszintének tûnt, amit mondtál, de ahelyett, hogy akkor és ott tisztáztuk volna a dolgokat, elmentél hajózni. Még ekkor is menekültél tõlem, amikor pedig arról beszé ogy szeretnéd, ha rendbe jönne a kapcsolatunk. Arra kértél, hogy várjak, és ne tegyek semmi , amíg vissza nem jössz. - És te beleegyeztél? - Nem feleltem semmit. Haragudtam rád, és nem értettem az egészet. - Mert annak ellenére, amit mondtam, mégis elmenekültem tõled? - Igen - felelte Jillian hálásan, amiért megértette. A szeme csupa szomorúság lett. - Hagyt m, hogy elmenj. De vártam rád, Chase. Vártam és vártam, aztán megtalálták a hajódat, és... - És amikor megtudtad, hogy baleset ért, magadat okoltad, amiért úgy felzaklattál - fejezt e be helyette Chase, és pontosan azt látta Jillian szemében, amit Jack Shannon is: bûntu datot. Jillian már megint magára akarta vállalni a felelõsséget egy tragédiáért, amirõl egy tehet. - Így volt?
- Igen. - Erre nem volt semmi okod - mondta gyöngéden Chase, bár közben egészen másra gondolt: ha m st, ebben a pillanatban Jillian azt mondaná neki, hogy a szerelmüknek vége, és õ elmenne, hogy a hajóján találjon vigasztalást és menedéket, maga is pontosan olyan zaklatott állapot lenne, mint a testvére azon az estén. És vele is nagyon könnyen elõfordulhatna, hogy elfe ledkezik a tenger veszélyeirõl, és eltalálja a vitorlarúd - és õ nem küzdene a halál ellen. nem Jillian hibája lenne, hanem az övé, ahogy a tesvére is a saját hibájából halt meg - me gyetlenül elárulta ezt a szerelmet. Chase nagyon halkan megkérdezte: - Még mindig el akarsz válni? - Nem, persze, hogy nem. Jillian szikrázó szerelemmel nézett rá, és Chase megértette, hogy amíg õ fel nem bukkant, a Jillian ezzel a szörnyû bûntudattal élt. De Chase visszatért, ahogy megígérte, és Jillian a reménykedett, hogy most tényleg mindent megbeszélnek... Chase Carlton megmentette a te stvére házasságát. Csakhogy eközben halálosan beleszeretett a feleségébe. Chase azt tervezte, ezen az éjszakán fellebbenti a leplet minden titokról. Elmondja Ji lliannek, hogy ki is õ valójában, és hogy a férje, aki olyan kegyetlenül tékozolta a szerel halott. De most megértette, ha Jillian megtudná, hogy a férje tényleg halott, elviselhetetlen le nne a bûntudata. Az elmúlt egy-két hétben megbocsátott neki mindent, minden kegyetlenséget ulást. Vagyis Chase Kincaid nem halhat meg - Chase Carltonnak kell meghalnia helye tte. Milyen egyszerû halál lenne... Chase Carlton az égadta világon senkinek nem fog hiányozni, és nem fogja meggyászolni senki. Talán egyik-másik szeretõje fejében megfordul majd, hová tett, esetleg a rendõrség és az FBI hiányolni fogja a tehetséges munkatársat, de... Nagyon is egyszerûen meg lehetne oldani, hogy Chase Carlton mindörökre eltûnjön. Szeptembe rben, amikor Jillian újból tanítani kezd, elrepül San Franciscóba, elhozza a kocsiját a kik és annyit mond a biztonsági õrnek, hogy a hajóját átvitte egy másik kikötõbe, és valószínû g visszatérni ide. Chase Carlton meghal, és Chase Kincaid mindenért bocsánatot nyer. Halkan azt suttogta: - Szeretlek, Jillian. Szeretnélek boldoggá tenni, életem végéig... Ha képes vagyok rá. - Hogyne lennél rá képes? - Jillon arca egy pillanatra elkomolyodott. - De én boldoggá tud lak-e tenni? - Már megtetted - felelte Chase, és egy csókkal elhessegette a komorságot Jillian arcáról. is olyan boldoggá tette, ami elsöpört harmincnégy évnyi magányt, boldogtalanságot és fájdal ntha soha nem is létezett volna. - Mikor szeretkeztünk utoljára? - Majdnem fél éve. De még soha nem volt ilyen, mint most. Chase-nek sem volt még soha ilyen, mert soha nem szerelembõl csinálta. Dobogó szívvel hall gatta Jillian vallomását. - Ezentúl mindig ilyen lesz. Sõt még jobb. - Ennél jobb nem lehet... - De igen, szerelmem, lehet.
27 Csak nem itt akar hagyni hadnagy úr? - Soha - mondta Jack, és visszalépett az ágyhoz. Megsimogatta Stephanie kócos haját, és hal an megismételte: - Soha nem hagylak el. Stephanie-t meghatotta a fogadalom komolysága és a sötétkék szemek gyöngédsége, de végül tr lt: - Kissé túl vagy öltözve ahhoz képest, hogy azt hittem, az egész napot az ágyban töltjü - Én is pontosan ezt terveztem. - Jack ajka ígéretteljesen simogatta Stephanie arcát, mi közben beszélt. - De elõbb be kell ugranom kapitányságra, ellenõrizni valamit. Azt reméltem ire felébredsz, már vissza is értem. - Chase kocsijával kapcsolatban? - kérdezte Stephanie, és rögtön látta Jack szemében, fogy indig nagyon nyugtalanítja a baleset. De mielõtt tovább faggathatta volna, hirtelen me gcsörrent a telefon. - Lehet, hogy a kocsi miatt hívnak. - Lehet. - Talán most kiderül, hogy nem találtak semmi baljós nyomot az elszenesedett ro ncsokon, egyszerûen csak baleset volt, és mindnyájan folytathatják tovább az életüket ott, l abbahagyták. A szakértõk nem tudták pontosan megállapítani, mi okozta az értékes Ferrari 250 Le Mans fék eghibásodását - közölte egy rendõr Jackkel. Semmilyen arra utaló nyomot nem találtak, hogy
i esetleg szándékosan megrongálta volna. Jack rögtön tudta, hogy ennél több soha nem fog ki ni a balesetrõl. Valószínûleg csak annyi történt, hogy elmaradt a rendszeres ellenõrzés. Tehát nincs semmi gyanús a balesetben. Csakhogy a kollégája folytatta a mondandóját, és Jacknek olyan szörnyûséget kellett megtudn mire álmában se gondolt volna. Stephanie figyelte Jack arcát, és látta, hogy egyik pillanatról a másikra elsötétedik, hite nkedés és döbbenet jelenik meg rajta, aztán egészen elkomorodva, halkan azt mondja: - Nem, nem vettem észre. Eszembe sem jutott, hogy megnézzem. - Mély sóhajjal hozzátette: - Jól va , innen átveszem az ügyet. A beszélgetés véget ért, de Jack csak mereven bámulta a telefont, állkapcsának izmai néma d egfeszültek. - Mi történt, Jack? Valaki... valaki tényleg megrongálta a féket? - Nem, sokkal nagyobb a baj. A fékkel kapcsolatban nem tudtak semmit megállapítani, túlság osan összeroncsolódott a kocsi, de találtak valamit a sofõrülés alatt. - Micsodát? Mit találtak, Jack? - Egy nejlonzacskót. A zacskó persze megolvadt a tûzben, de ami benne volt, az tökéletes ép ben megmaradt: gitárhúrok és négy fülbevaló. - Azt már nem tette hozzá, hogy még vérnyomoka yokat is találtak a húrokon, amelyekkel az iszonyatos gyilkosságokat elkövették. Stephanie rémült és értetlen szemébe nézve megkérdezte: - Emlékszel, kérdeztem tõled, hogy milyen fü lt Janine, amikor együtt vacsoráztatok. Azért kérdeztem, mert a Fojtogató mindig kivette a z áldozatok bal fülbevalóját, és egy kis gyémántot rakott a helyébe. Feltételeztük, hogy el be. - Jack, ez lehetetlen - tiltakozott Stephanie suttogva. Jack a lehetõ legkíméletesebb hangon folytatta a szörnyû híreket, amelyek porrá zúzták Step eményeit. - A négy fülbevaló közül, amit megtaláltunk, három pontosan azonos az áldozatok é - Valaki megtudta valahonnan - vágott közbe Stephanie. - Az egész csak valami kegyetle n tréfa. - Ez nem tréfa, Stephanie. A negyedik fülbevaló egy ezüst félhold volt. Rajtad és rajtam kí sak a gyilkos tudhatta, hogy Janine felemás fülbevalót viselt. - Chase nem ölte meg Janine-t, nem ölt meg senkit, ez képtelenség! De igen, megölt öt fiatal nõt. És bõven van még más bizonyíték a tárgyiakon kívül is. Steph be kell látnia, bár Jacknek is nagyon nehezére esett elfogadni. - Figyelj rám, Stephanie. Tudom, hogy ez képtelenségnek tûnik, de van még más bizonyíték is kor Chase eltûnésének ügyében nyomoztam, Jillian elmondta, hogy kedd esténként felnõtt írás knak tart egy tanfolyamot - minden harmadik kedden. Ezek pontosan azok az esték vo ltak, amikor a Gitárhúros Fojtogató gyilkolt. - De azon az estén, amikor Janine-t megölték, Chase otthon volt Jilliannel! - Igen, mert aznap Jillian cserélt egy kolléganõjével. Egy darabig otthon voltak Chase-s zel. Aztán összevesztek, és Chase elment vitorlázni. Jillian mindig is azt állította, hogy kilenc körül ment el, de tudjuk, hogy két órával késõbb a hajója még mindig ott horgonyzott a kikötõben... És azt is tudjuk, hogy min es többi áldozatot, Janine-t is kilenc és tíz között ölték meg. Az õ esetében az volt külön saját lakásában támadták meg, mintha ismerte volna a gyilkosát. Jack elhallgatott, nem folytatta. Janine Raleigh természetesen ismerte Chase Kinca idet. Hiszen nem olyan régen ajánlotta fel neki élete legnagyobb szerepét A szív útjaiban. acknek ezt már nem kellett elmondania, mert Stephanie is nagyon jól tudta; és arra sem kellett emlékeztetnie, hogy május 10-e óta, amikor Chase Kincaid rejtélyes körülmények köz t, megszakadt a gyilkosságsorozat. Jack figyelte Stephanie-t, aki küszködve próbálta megemészteni a borzalmas hírt. Ragyogó te tete zavarosra változott a kavargó érzelmektõl, de hirtelen kitisztult - Talán tényleg Chase Kincaid volt a Gitárhúros Fojtogató. De már halott, és az, aki vissza egészen más, csupa gyöngédség és szeretet. - Stephanie tekintetében remény csillant, és ha e: - Jack, ne mondd el nekik. Nagyon kérlek, ne mondd el Jilliannek és Chasenek, hog y mit tett az a Chase Kincaid, aki egykor volt. - El kell mondanom, nincs más választásom. - De már nem emlékszik arra a szörnyetegre, aki egykor volt! - Azt állítja, hogy nem emlékszik - javította ki Jack, és élesen felvillant benne, hogy Cha e volt az, aki szóba hozta a Gitárhúros Fojtogatót, amikor náluk vacsoráztak. Lehet, hogy a ravasz gyilkos beszélt belõle, akinek nagyon is jó az emlékezete, és élvezte, hogy macska-e játékot folytathat egy nyomozóval? Vagy valóban amnéziában szenved, és valami halvány emlé
te rá, hogy felhozza a témát? Jillian azt mondta, nem sokkal az eltûnése elõtt kezdték érde a sorozatgyilkosok. - Lehet, hogy Chase tényleg emlékezetkiesésben szenved, Stephanie , de az is lehet, hogy egyszerûen csak elhatározta, hogy új életet kezd, tiszta lappal. - Ez nemcsak a számára új élet, hanem Jilliannek is. Jack, láttad õket tegnap, a baleset ut Annyira szeretik egymást. Biztos vagyok benne, hogy Chase-nek nincsenek emlékei a múl tjáról. Nem adhatnánk neki, kettõjüknek egy második lehetõséget? - Nem - felelt Jack élesen, és hirtelen arra gondolt, hogy a szüleinek sem adatott másod ik lehetõség. - Öt nõt gyilkolt meg. Öt fiatal nõt, akinek soha többé nem lesz lehetõsége s Jack vívódást látott a gyönyörû szemekben. Látta, mennyire szeretné Stephanie, ha végre bol ne a barátnõje, akinek az életét nem elõször zúzza szét egy szörnyû tragédia Azt is látta, ja, õ teszi tönkre ezt a barátságot. Stephanie szemében harag lobbant. Jack tudni akarta, hogy rá haragszik-e. Meg fogja-e valaha is bocsátani neki, ha tönkr eteszi Jillian boldogságát? Stephanie haragos volt, és hallgatott, pedig Jack mindenáron tudni akarta, mit érez. S tephanie egyetlenegyszer sem dadogott azóta, hogy felfedte elõtte szégyenletes titkát. E gy hét telt el azóta szerelemben, és a szavak úgy áradtak a szívébõl az ajkára, mint a vízf e most is csordultig telt, elöntötték az érzelmek de nem szólalt meg. Mert attól fél, hogy dadogna? - tûnõdött Jack. Mert a büszkesége erõsebb, mint a szerelmük? ulajdonképpen nem bízik benne? Stephanie egyszer már félelembõl elhagyta a legjobb barátnõj szerelmüket is fel akarja áldozni ugyanezért? Jack ezt nem engedhette. És ha most tényleg arra gondol, hogy soha nem fog megbocsátan i neki, amiért halálra ítéli Jillian álmait, és nem tudja szeretni többé, ám legyen. Jack m en hallani akarta, bármit mond is. Nem engedhette, hogy ebben a némaságban érjen véget a s zerelmük. - Mire gondolsz most, Stephanie? Gyûlölsz? - Hogy gyûlöllek-e? - visszhangozta Stephanie halk meglepetéssel. - Nem, azt gyûlölöm, ami tént. És ami Jilliannel történni fog. De nem gyûlöllek téged. - Nem? - Nem, dehogy. - Stephanie olyan boldog megkönnyebbülést látott Jack szemében, hogy szinte reszketni kezdett tõle. Úgy szólalt meg, hogy nem tudta, nem fognak-e a szavai is res zketni. - Nagyon szeretlek, Jack. - Én is téged. - Jack magához vonta, és a halántékát simogatta az ajka, miközben megszólalt yon sajnálom, hogy ez történik Jilliannel. - De megtörtént - suttogta Stephanie. - Tudom, hogy le kell tartóztatnod Chase-t. Vele d megyek, jó? - Nem, ne gyere. Lehet, hogy Chase mégis emlékszik mindenre. Veszélyes lehet. Jack szavaiban komor igazság rejlett. Egy sorozatgyilkos letartóztatása nem gyerekjáték, mé akkor sem, ha egykor a barátja volt az illetõ. Stephanie úgy képzelte, hogy tapintatosa n közlik Jilliannel és Chase-szel, mit találtak a Ferrariban, és õk hitetlenkedõ szomorúság ogadják majd a hírt. De Jacknek igaza van. Lehet, hogy egyáltalán nem így fog történni. Chase reakciója kiszámít lan. Lehetséges, hogy semmi baja az emlékezetének, vagy hirtelen épp ettõl térnek vissza az emlékei, és menekülni próbál. Az is megeshet, hogy Jacknek le kell lõnie egykori barátját, yilkossá vált.. - De nem egyedül mész oda? - kérdezte Stephanie. - Nem - nyugtatta meg Jack. - Kérek erõsítést. Stephanie fején átvillant, hogy mialatt Jack intézkedik, és odahajt Jillianék házához, õ eg n felemelhetné a telefonkagylót, és figyelmeztethetné õket, hogy elmenekülhessenek, mire a endõrség odaér. De nem fogja megtenni, és ezt Jack is tudta, mert megbízik benne és a szerelmükben. - Jack, ezt ugye nem is lett volna szabad elmondanod nekem? - Talán nem. De el kellett mondanom. - Jack a pillanat komorsága ellenére elmosolyodot t, aztán egy simogatás kíséretében megkérdezte: - Nem olyan érzés, mintha a feleségem lenné - De. - Igen - válaszolta Stephanie reményteli suttogással. - Tudom, hogy Jilliannek most egy ideig nagyon nagy szüksége lesz rád, és mellette kell lenned. De ha túl leszünk ezen az egészen, és úgy érzed, hogy itt az ideje, hozzám jössz? Stephanie-nak mindene reszketett, a szíve, a gondolatai, a lelke. De nem dadogott , és tudta, hogy soha többé nem is fog. - Jaj, Jack, hát persze, hogy hozzád megyek....
Szia. - Szia - visszhangozta Chase. - Épp reggelit csinálok neked. Fel akartam vinni. Reggelit az ágyba a szerelmének... De most itt van mellette. Mindkettõjük haja nedves vo lt a zuhanyozástól, és mindketten egymás ajándékát viselték: Jillian a szivárványosan csill evalót, Chase pedig a kék teniszinget, amelynek olyan színe volt, mint az õ boldog tekin tetének. Chase Jillianhez lépett, de õ érintette meg elõször, megsimogatta az arcát. Chase átkarolta derekát, és közelebb vonta, Jillian pedig lábujjhegyre állva megcsókolta, és azt suttogta: reggelt. - Jó reggelt. - Chase megcsókolta és nevetve megkérdezte: - Na, nincs izomlázad? - Nagyszerûen érzem magam. - Én is - simította végig az arcát. - Én is nagyszerûen érzem magam. Jillian lehajolt, és kicsit dédelgette a boldogan ficánkoló Annie-t. - Gyönyörû napunk van - mondta egyszerre Chasenek és Annie-nek. - Mit csinálunk ma? - Annie arra szavaz, hogy egész nap lustálkodjunk a kertben a rózsák között - mondta Chase, aki pontosan tudta, bármilyen jól érzi magát Jillian, neki is biztosan sajognak a tagjai a tegnapi balesettõl, és ráfér egy kis pihenés a meleg, nyári napon. - Nekem megfelel - Jillian tovább simogatta Annie-t, és felnézett Chase-re. - Fogsz ne kem gitározni? - Persze. Ekkor megszólalt az ajtócsengõ, kis mosolyt csalva Jillian arcára. - Attól tartok, az aggód saládunk lesz az. Chase egész életében csak arra vágyott, hogy családja legyen - és most végre megkapta. Arra ndolt, hogy mindent meg fog tenni, hogy meggyõzze Jilliant és a családját, hogy méltó erre szerelemre. Halkan csak annyit mondott: - Nem olyan rossz dolog, ha az embernek van aggódó családja. - Igen - Jillian mosolya kicsit elhalványult, és megjegyezte: - De az is lehet, hogy riporterek. Miközben kisétáltak a konyhából, megnézték a monitoron, ki érkezett. A kora reggeli látogat nem családtag volt, és nem is riporter, hanem egy jó barát, Jack. Amikor ajtót nyitottak, azt láttak, hogy Jack négy rendõr kíséretében érkezett; az õ autójá i is várakozott odakinn, mindegyik mellett két rendõr ácsorgott. - Történt valami - mondta Jack, és halk hangjából egyértelmûen kicsengett, hogy rossz hírt t - nagyon is rosszat. - Gyere be. A négy rendõr az ajtó elõtt maradt, Jillian, Chase és Jack pedig a nappaliba mentek. Chase és Jillian egymás mellé ültek az egyik kanapén, Annie összegömbölyödött a lábuknál, Jack p dett velük szembe, a másik kanapéra. - Új fejlemények vannak a Gitárhúros Fojtogató ügyében - kezdte Jack, és mereven Chase szem t. - Szeretnék elmondani nektek néhány részletet, amit eddig csak a rendõrség tudott. - Mondd csak. - Chase-t kicsit meglepte, hogy Jack errõl akar beszélni, és az is, hogy Jillian keze olyan ijedten kulcsolódik az övébe. Rámosolygott, hogy megnyugtassa, és azza l próbálta elnyomni a saját homályos, de egyre erõsödõ félelmét, hogy makacsul hajtogatta m varázsigét: Szeretjük egymást, nem történhet semmi baj. A varázsige azonban nem nagyon hatott. A józan ész azt súgta, hogy nagyon is sok minden ár that nekik: leginkább az igazság. Igen, ártani talán árthat nekünk - mondta a szíve -, de nem teheti tönkre az életünket. Sem m teheti tönkre. Ám nagyon hamar kiderült, mekkorát tévedett. - Azt tudjátok, hogy az összes áldozatot gitárhúrral fojtották meg. Mint sok sorozatgyilkos a Fojtogató is minden áldozattól elvitt egy kis emléket, és valamit ott is hagyott a tett színhelyén: az áldozatok bal fülbevalóját vitte magával, és egy kis gyémántot hagyott ott Jillian keze hirtelen jéghideg lett. - Mi az, Jillian? - kérdezte Chase a rémült zöld szemekbe nézve. De Jillian nem tudott vag y nem akart megszólalni, úgyhogy Chase Jackhez fordult: - Mire akarsz kilyukadni, Ja ck? Mi ez az egész? Nem tudja - gondolta Jack. Tényleg nem emlékszik a szörnyetegre, aki volt. Jack nagyon komolyan és egy barát tapintatával válaszolt. - A Ferrariban, a sofõrülés alá r egy zacskót találtunk. A gitárhúrok voltak benne, amiket a gyilkos használt, valamint az ö
áldozat közül négynek a hiányzó fülbevalója. - Jaj, nem... - suttogta Chase. Amikor útnak indult a tengeren Mexikó felé, Chase Carlton azt hitte, az a feladata, ho gy megbosszulja a testvére halálát. De az elmúlt egy hétben a célja megváltozott: elhatáro hogy az egész életét azzal fogja tölteni, hogy dédelgeti a kincset, amit a testvére olyan h nyagul és kegyetlenül tékozolt. Most azonban már tudta a keserû igazságot. Mindig az volt a sorsa, és mindig az marad, h ogy üldözze és legyõzze a gonoszt. Ha idegen gyilkosokkal kellett megküzdenie, mindig sike res volt, belelátott a gondolataikba, és végett tudott vetni vérszomjas tetteiknek. De éle te legfontosabb ügyében kudarcot vallott. Az az ember, akihez a legközelebb kellett vo lna állnia, akinek talán õ volt a hiányzó lelkiismerete, kicsúszott a kezébõl. Az ikertestv adta meg magát neki, és Chase Kincaid még halálában is gonosz és veszélyes... A kísértete t a Sea Goddess fedélzetére, hogy még egy utolsó áldozatot szedjen - a saját testvérét. A fivére tehát egy szörnyeteg volt, és Chase Carlton nem tudott az útjába állni, hogy mega yozza a pusztítást. Szédülten kavarogtak a fejében a döbbent gondolatok, és hirtelen megért hogy Jillian már tudta, mit jelent Jack komorsága, még mielõtt megszólalt volna. A keze jé hideg lett, még mielõtt Jack felfedte volna jövetelének okát. Chase rápillantott Jillianre, és pontosan ugyanazt látta az arcán, mint az elõzõ nap a kocs ban: rémület és belenyugvás keverékét. Mereven elõre nézett, reménytelen tekintetét Jackre A hangja távoli és élettelen volt, amikor megszólalt. - Chase-tõl kaptam egy gyémánt fülbevalót a házassági évfordulónkra. Nemsokkal Valentin-nap egyik eltûnt. - Színtelen és monoton hangon beszélt, még a kérdések is kijelentésnek hangz a szájából: - Az elsõ gyilkosság február 14-én történt, ugye? Chase biztosan rám volt dühö llene valamit, és... - Jillian! Chase hangjától Jillian összerezzent, egy pillanatra elhallgatott, és felé fordult. A teki ntetében mentegetõzés volt és szerelem, és kezét megint a kezébe kulcsolta, nem tagadta meg em taszította el magától. Jillian újból Jackhez fordult, és fakó hangon tovább beszélt, min a akarná vállalni a felelõsséget mindazért, amit a férje elkövetett. - Az eltûnése elõtti hónapokban nagyon zaklatott volt valami miatt. Próbáltam rávenni, hogy ndja el, mi bántja, de nem volt rá hajlandó... vagy talán nem is tudta. - Jillian, úgy beszélsz Chase-rõl, mintha nem lenne jelen - szólt közbe Jack halkan. - Mert nincs is jelen, Jack - felelte egyszerûen Jillian. - Aki elkövette azokat a b rutális gyilkosságokat, már nem létezik. Elõzõ éjjel Chase Cariton elhatározta, hogy képletesen meghal. Meghal, hogy Jilliant megkím e a bûntudattól, amit Chase Kincaid véletlen halála miatt érez. Amikor rápillantott Jillian e, aki megbocsátotta a férje minden árulását, látta rajta, hogy megint megbocsátott, és még szereti. A Gitárhúros Fojtogatóra természetesen börtön vár. Sok pénzért biztosan fel lehet fogadni a b ügyvédeket, tekintélyes idegorvosokat és pszichiátereket, és így a halálbüntetést talán m az alapon, hogy nem emlékszik semmire - de élete háralevõ részét a rácsok mögött fogja töl Ha ezzel segíthet Jilliannek, akár arra is hajlandó lett volna, hogy Chase Kincaidként bör tönben élje le az életét. Hiszen eddigi magányos élete is majdnem olyan volt, mintha börtön tötte volna, ahonnan Jillian kiszabadította... És most neki kell kiszabadítania Jilliant abból a börtönbõl, hogy továbbra is Chase Kincaidet szeresse. Ha nem teszi meg, Jillian e gész életében szeretni fogja; ha csak lehet, meglátogatja, kiteszi magát a nyilvánosság kív odásának, és ha esetleg az esküdtszék mégis úgy dönt, hogy amnézia ide vagy oda, Chase Kinc t érdemel, kétségbeesett beadványokat intéz majd a kormányzóhoz kegyelemért. - Jillian - szólalt meg halkan -, figyelj rám! - Chase megvárta, amíg Jillian ráemeli a te kintetét, csak akkor folytatta. - Figyelj ide jól. Te semmiképpen nem vagy felelõs ezekért a gyilkosságokért. A sorozatgyilkosok nem azért ölnek, mert dühösek valakire. Persze, utól néha másokat okolnak, de ezt csak önzésbõl teszik. Ezek az emberek önzõek, Jillian. Csak az ek, mert úgy tartja kedvük, mert a gyilkosság gyönyörûsége fontosabb nekik, mint bármi vagy Úgy döntenek, hogy gyilkolni fognak. Senkivel nem törõdnek, csak saját magukkal. Nem szer etnek senkit. Nem méltóak rá, hogy bárki meggyászolja õket, a haláluk áldás. Ha Chase Kinca alt, mert figyelmetlenségében nem vette észre a veszélyt, az csak jó. Szerencse, hogy megh alt, meg kellett halnia. - Chase nagy levegõt vett. Jillian engedelmeskedett, és fig yelmesen hallgatta, de még nem értette igazán, mit akar mondani. - Chase Kincaid halot t, Jillian. - Tudom - suttogta Jillian. - Minden, mi rossz volt benne, meghalt, de ami jó és sze
retetteli... - Nem, Jillian. Chase Kincaid tényleg meghalt. Én az ikertestvére vagyok. Engem is Cha se-nek hívnak, de Chase Carltonnak, nem Kincaidnek. Jillian ekkor mindent megértett, hirtelen és vakító élességgel; és ebben a pillanatban Chas arltonra újra rázárult a magány börtöne. Ez a börtön sokkal rosszabb lesz, mint eddig bármi rt a szíve most már ismerte a szabadság mámorító érzését. Jillian habozás nélkül szorongatta a kezét valakinek, aki elõzõ, elfeledett életében gyilko t. De nem volt hajlandó annak a kezét fogni, aki az elmúlt hetekben ilyen kegyetlenül megtéve sztette. Azonnal elhúzta élettelenül hideg ujjait, aztán méltóságteljesen felállt, és az ab sétált, ahonnan olyan szép kilátás nyílt az óceán hatalmas kékségére, ahol a férje a halálá - Egy árvaházban nõttem fel, Dél-Franciaországban - folytatta Chase, Jillian merev és feszü hátának beszélve, melyet konokul felé fordított. - Semmit nem tudtam a szüleimrõl. Fogalmam m volt róla, hogy van egy ikertestvérem, egészen addig, míg meg nem hallottam a hírt az el tûnésérõl. Tíz éve San Franciscóban élek, és azzal foglalkozom, hogy a rendõrségnek segítek osok elfogásában, és így... Chase a mondat közepén elhallgatott, mert Jillian megfordult. De a jéghideg zöld szemek nem rá néztek, hanem dühösen Jackre szegezõdtek. - Szóval Chase felhívott téged, igaz? Elmondtad neki, hogy rám gyanakszol, és ketten együtt szépen kidolgoztátok ezt a ravasz tervet, hogy csapdába ejtsetek egy gyilkost. Jack helyett Chase válaszolt Jillian felháborodott vádjára, remélve, hogy ránéznek a smarag szemek. - Valóban beszéltem Jackkel. Elmondta nekem, hogy gyanús neki az ügy, és meg van gyõzõdve, y te titkolsz valamit arról, mi is történt igazában azon az estén. De én nem mondtam el nek , hogy Chase Kincaid ikertestvére vagyok, és semmit nem tudott arról, hogy azt terveze m, a helyébe lépek. Nézz rám, Jillian! - parancsolta némán a szíve. Chase tudta, hogy Jillian megérzi a néma parancsot, de szántszándékkal nem engedelmeskedik . Haragos tekintetét elfordította Jackrõl, és megint kinézett az óceánra. A szobát csönd ülte meg, sokáig csak a Tiffany óra halk ketyegése hallatszott, és Annie hal zuszogása, aki egyáltalán nem értette, mi történik. végül Jack szólalt meg: - Bizonyítékokra lesz szükségem, hogy tényleg Chase Carlton vagy. - Hogyne. Az ujjlenyomatunk azonos a tesvéremével, és gondolom, a genetikai jellemzõink is. De nagyon sok rendõr ismer, akikkel együtt dolgoztam, és mindent tudok az ügyek biza lmas részleteirõl. Jacknek nem volt semmi kétsége, hogy valóban Chase Carltonnal áll szemben, és nem Chase Ki ncaiddel, de addig nem távozhatott, amíg meg nem bizonyosodott róla. Pedig nagyon szer etett volna minél elõbb elmenni, hogy magára hagyja Chase-t és Jilliant, amire szemmel lát hatóan nagy szükségük volt. - Megyek, és felhívom Frank Russelt - mondta határozottan. - Majd a konyhából telefonálok. Ahogy Jack kiment, Chase nagyon halkan megszólalt: - Jillian... - Meg kell keresnem valamit - mondta Jillian az óceánnak. Sarkon fordult, és anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetett volna Chase-re, elindult a lépcsõ felé. Jack tért vissza elõször a nappaliba; vagy talán Jillian a lépcsõn szándékosan megvárta, am nem megy, mert egy pillanattal késõbb õ is megjelent. Elsétált Chase mellett, egyenesen J ackhez, merev és büszke tartással; alig látszott, hogy bicegne, annak ellenére, hogy hordo znia kellett a bánat nyomasztó súlyát, amit alig bírtak elviselni elgyötört tagjai. - Ez az a fülbevaló, amit tõle kaptam a házassági évfordulónkra - mondta, és átadta a hibát acknek. - Gondolom, ennek a párját találták meg valamelyik áldozaton. Jack komoran bólintott. Nem volt semmi kétsége, hogy a kis gyémánt pontos mása annak a töké ékkõnek, amit a fiatal nõ fülében találtak, aki Valentin-nap után esett áldozatul. - Azt mondtad, az öt hiányzó fülbevalóból, amit az áldozatoktól vitt el, négyet megtaláltak an - folytatta Jillian csendes elszántsággal. - Ez az ötödik? - Igen - felelte Jack, amikor tekintete az arany fülbevalóra esett. - Hol volt? - A dolgozószobában, egy fiókban, a tartalék húrok mellett. - És mikor került elõ? Amikor Chase énekelt nekem. Amikor mindenen úgy elömlött a varázslat. Amikor kezdtünk igazá gymásba szeretni... Jillian elhessegette a hivatlan gondolatokat, és azt mondta: - Úgy két hete. - Az ellágy ulás, amit a szerelmük váratlanul felidézõdött emléke keltett benne, hamar elszállt, és fol
- Azt hittem, valamelyik szeretõje hagyta itt. Megtarthatod mind a kettõt, Jack, ne m kell visszaadni a gyémántot sem. Jillian ezzel megint az ablakhoz lépett. Jack egy pillanat múlva Chase-hez fordult, aki leplezetlen kétségbeeséssel az asszonyt nézte. - Akkor essünk túl rajta, Chase. - Jól van. A Frank Russellel folytatott beszélgetés közben készített jegyzetei alapján Jack feltett eg csomó kérdést, a Nob Hill-i késes gyilkosságok részleteitõl kezdve, amiket csak a rendõrsé t, egészen odáig, hogy mi a neve Frank macskájának. Chase mindenre habozás nélkül és hibátl szolt, amivel meggyõzte Jacket, hogy õ valóban Chase Carlton. - Most mennem kell - mondta Jack, miután több mint elegendõ kérdést feltett. - Át akarom go dolni, hogy lenne a legjobb a sajtónak tálalni a dolgot. De nem teszek semmit anélkül, h ogy elõbb ne tájékoztatnálak, Jillian. Jillian hátrafordult. - Ne kezeld másképp ezt az ügyet, mint bármely más gyilkosságot, Jack - mondta halkan. - Az dozatok családja megérdemli, hogy megtudják az igazságot, amilyen hamar csak lehet, és min denki, aki aggódik amiatt, hogy nem fognak-e újra kezdõdni a gyilkosságok. - Nem fogom másképp kezelni - nyugtatta meg Jack. - De azért szeretnélek értesíteni elõbb. - Erre nincs semmi szükség, Jack. Nem fontos. Chase azon tûnõdött, rá fog-e nézni valaha is Jillian, de amikor Jack távozott, végre ráeme tekintetét - és nem látott mást benne, csak színtiszta gyûlöletet. - Rosszabb vagy, mint amilyen õ volt - suttogta Jillian fagyos hangon. - Õ legalább gyöt rõdött amiatt, amit tett, de te... A te szemed kék volt a gyönyörûségtõl, csodálatos kék, mert örültél, hogy sikerült ilyen ke sztened, amit én ostoba, szerelemnek hittem. - Élvezted a dolgot. Igaz, Chase? Élvezted, hogy így próbálod meg kicsalogatni belõlem a va lomást. - Jillian hirtelen elhallgatott. Csak most döbbent rá, meddig ment el Chase, c sak hogy kiszedje belõle az igazságot. - Amikor a csábítás nem hozott eredményt, vagy legal is nem elég gyorsan, akkor megpróbáltál megfélemlíteni. Ugye nem is volt semmi baja a fékne csak ravasz csapda volt? Azt akartad, hogy megbízzak benned, hogy rádbízzam az életemet, hogy bebocsátást nyerj a szívembe és az ágyamba. Jillian mereven nézett a téliesen szürke szemekbe. Chase tekintete jéghideg volt és opálos, semmit nem lehetett kiolvasni belõle. Jillian próbálta felidézni magában, milyen kék volt e a szempár tegnap este: csupa gyöngédség és szeretet. Elárasztották a szerelmük emlékei, de k tovább szította a gyûlölete tüzét. - Hány másodpercet vártál azután, hogy szeretkeztünk, hogy megkérdezd, mi történt azon az e - Csak néhány másodpercet, Jillian - felelte Chase hideg és gúnyos hangon. Chase Carlton t ehát mégsem halt meg. Nagyon is él, és ugyanolyan kegyetlen, mint mindig. Kényszerítette ma , hogy az legyen, Jillian érdekében. - Csak amíg levegõhöz jutottam. - Gyûlöllek. - Tudom - felelte Chase, még mindig gúnyosan és közönyösen, csak hogy fokozza Jillian gyûlö Meg kell gyûlöltetnie magát vele. Gyûlölnie kell, és el kell felejtenie, ez lesz a legjobb. Nem engedhetem, hogy lássa rajtam, hogy teljes szívembõl szeretem - parancsolt rá a halk an suttogó reményekre, melyek sehogy sem akartak elszállni. Miközben Jillian szavait hallgatta, a szíve kétségbeesetten próbálta rávenni, hogy gyõzze m ról, hogy tényleg szereti. De Chase ellenállt, éppen azért, mert szerette; tudta, hogy el kell szakadnia Jilliantõl, amilyen messzire és amilyen hamar csak lehet. Nem várhatja el tõle, hogy egyetlen percet is - hát még egy életet! - együtt töltsön vele, aki tükörképe férfinak, aki ilyen borzalmas tetteket követett el. Chase azért jött Los Angelesbe, hogy megbosszuljon egy gyilkosságot, és megtudja az igaz at arról, hogy kik voltak a szülei. Csakhogy a tenger ásítása már bosszút állt helyette: me zulta az öt fiatal nõ halálát. És a múltjának titkaira is sikerült fényt derítenie. A szüle ott, mert csak egy gyermekre volt szükségük, egyetlen trónörökösre. Az ikertestvére is teh l megáldott és gyötrõdõ egyéniség volt, éppúgy, mint õ maga. Ketten együtt talán egy teljes attak volna, az õ lelkiismerete féken tarthatta volna a testvére gyilkos ösztöneit. Külön-k onban egyikük sem volt egész, végzetesen sebzettek voltak mind a ketten - és méltatlanok J illian szerelmére. - Most elmegyek. - Inkább én megyek el - vágta rá Jillian. - Ez a telek a szüleidé volt, jogod van a házhoz. - Itt semmi sem az enyém. - Az a kincs sem, amire leginkább vágytam: te.
- Árulj el nekem valamit, Chase. Nõs vagy? A feleséged meg a gyerekeid várnak San Franci scóban? - Nem. - Csak te vagy a feleségem. Nem vár rám más, csak a magány. Chase küzdött, hogy ne l a tekintetében, amit érez, amikor belenéz Jillian szemébe, mely még mindig haragosan égett de fájdalom és bizonytalanság is volt benne. Gyûlölj csak, Jillian. Gyûlölj, aztán felejts keress valakit, aki méltó hozzád. Chase hangja olyan üresen csengett, mint amilyen a szív e is lesz élete hátralévõ részében, és halkan annyit mondott - Isten veled, Jillian. Chase azt a kék teniszinget viselte, amit Jilliantõl kapott, és a kifakult farmert, am i akkor volt rajta, amikor Puerto Vallarta közelében a partra úszott. A testvére egyik c ipõje volt a lábán, az ujján pedig ott csillogott a karikagyûrû, amit Jillian csináltatott. elõtt örökre otthagyta volna a házat és az álmait, Chase lehúzta a gyûrût, amely soha nem v és az elõcsarnokban álló márvány asztalkára rakta. Jillian nem kísérte ki az ajtóhoz. A nappaliban maradt, Annie-val a lábánál, és megint az ó te. Nem látta és nem hallotta, amikor Chase levette a gyûrût, mégis pontosan ugyanabban a pillanatban a füléhez nyúlt, és kivette a gyöngy fülbevalót, aztán a tenyerében tartotta és nézte. A könnyek elhomályosították a szemét, és a gyöngyöket már egyáltalán nem látta csillogónak: mályosak, és az apró szivárványok örökre eltûntek róluk. Jack kocsija még mindig a kapu elõtt állt. Miután felhívta Stephanie-t, csak ült, igyekezet összeszedni a gondolatait, és Victor Chase Kincaid áldozataira gondolt. Amikor lépteket hallott csikordulni a kavicsos úton, Jack odafordult. Kiszállt a kocsi ból, és ahogy Chase odaért, azt mondta: - Tudom, hogy Jillian kedvéért mindenképpen el kell tt mondanod, amit a sorozatgyilkosok önzésérõl mondtál. Én nem találok semmi mentséget arra t a testvéred tett, de... - De? - De azért nagyon tehetséges volt, és mindig volt benne valami érzékenység és részvét, ami tûnt. - Amit például az a levél is bizonyít, amit a szüleid halála után írt neked? - kérdezte Cha an. - Az az érzékeny és együttérzõ levél alig pár héttel azután íródott, hogy megölte a saj yját, a nagynénjét és a nagyapját. - Az én szüleimet, az én nagybátyámat és nagynénémet, és dod, hogy igazam van, Jack. Te is tudod, hogy a sorozatgyilkosok legtöbbje mennyir e vonzódik a tûzhöz. Csak õ tehette. A hadnagy komor tekintetében látszott, hogy elismeri Chase keserû szavainak igazságát. Könn en lehet, sõt nagyon is valószínû, hogy Chase Kincaid keze van a Tahoe-tónál történt tûzese alán csak puszta szeszélybõl tette, vagy mert megunta az egyetemet, és mindenképp át akarta venni a stúdió irányítását. - Nagyon sajnálom, ami történt, Chase. - Én is, Jack. Én is szörnyen sajnálom. - Most mi lesz? - kérdezte Jack, habár már látta a választ a feldúlt szürke szemekben. - Elmegyek. - Chase felemelt kézzel elhallgattatta Jacket, aki tiltakozni akart. Semmi szükség rá, hogy állandóan Chase-re emlékeztessem Jilliant. - Hová fogsz menni? - San Franciscóba, aztán vissza Puerto Vallartába. A hajómat elsüllyesztettem a part közelé . Kiemelem, és amint rendbe hozattam, tengerre szállok. Nem tudom még, merre indulok, de Frankkel majd nagyjából közlöm az útvonalamat, ha esetleg valamiért szükség lenne rám. - Vagyis, ha Jilliannek szüksége lenne rád. - Nem, Jack, neki nincs szüksége rám. - Nekem lenne szükségem rá. Nem tudom, hogy képes les -e élni nélküle. Hirtelen egy kép villant fel elõtte. Látta magát, ahogy ott áll a Sea Witch fedélzetén, és anre gondol... A tenger megrezzen, a vitorlarúd meglendül... aztán néma csend. - Ne vigyelek el valameddig? - kérdezte Jack. Chase egy pillanatig fontolgatta az ajánlatot, aztán azt mondta: - Ha megtennéd, hogy elviszel Jillian szüleihez. Bocsánatot akarok kérni tõlük, és elbúcsúzni.
29 Claudia sokáig várta, hogy végre megszólaljon a telefon. Edward odafent volt a dolgozószobá an, épp egy hoszszadalmasnak ígérkezõ konferenciabeszélgetést folytatott. Claudia pedig bar os konyhájukban üldögélt, a telefont bámulta, és valami megmagyarázhatatlan rossz elõérzet zerette volna tudni, hogy Chase és Jillian jól vannak-e, de nem akarta ilyen korán zav arni õket. Igy hát csak nézte a telefont, és remélte, hogy õk hívni fogják.
A telefon végül valóban megcsörrent. Claudia egykét pillanatig szinte meg sem ismerte Jill ian élettelenül csengõ hangját. Aztán a beszélgetés véget ért - és most már tudta az összes Habár Jillian azt mondta, jól van, Claudia tudta, hogy azonnal szólnia kell Edwardnak , és oda kell menniük hozzá. Igen, azonnal... De még kell egy kis idõ, hogy magához térjen. Szédelegve és reszketve kime t a konyhából, és fel-alá járkált a nappaliban, aztán megállt az ablaknál, elnézte a tiszta az aranyosan ragyogó kora reggeli napot. Milyen gyönyörû... éppolyan, mint az a régi novemberi nap, amikor a fia - a fiai megszülett k. A fiai: a tehetséges álmodozó, akibõl gyilkos lett, és a másikuk, aki egy dél-franciaors vaházban nõtt fel. Claudia reszketõ szívvel imádkozott magában, hogy bárcsak boldog lett volna a gyerekkora, de tudta, hogy hiábavaló az ima. Látta jól a szürke szemekben a kétségbeesést, amit olyan j rt: a magány és a szeretetlenség szomorú örökségét. Claudia senkinek nem kívánta volna, hogy olyan gyerekkorban legyen része, mint neki. D e Chase Carltonnak pontosan ez jutott ki; és most elmegy, talán örökre, és még mindig nem t dja az igazságot... Az igazságot, mely talán segíthetne neki, hogy tovább élje az életét. Meg kell keresnie, és elmondani neki mindent. De Claudiának nem kellett elveszett fia keresésére indulnia, mert amikor kinézett az abl akon, teljesen váratlanul õt látta meg közeledni a kerti úton. Még túl korai lenne. Claudia még nem érzett elég erõt magában ahhoz, hogy megtegye ezt a va mást. De meg kell tenned! - parancsolt rá egy mélyrõl jövõ hang. Õ a fiad. Tartozol neki az igazs al. Az ajtó azonnal kinyílt, még mielõtt Chase meganyomta volna a csengõt. A világoskék szemekb amelyek fogadták, nem látszott meglepetés, csak ijedtség - mintha tudnák, hogy kísértetet k. Chase annak idején úgy képzelte, hogy Jillian arcán fogja majd ezt a kifejezést látni: a gy lkosén, aki szembe találja magát áldozata kísértetével. De most Claudia volt az, aki ijedt dálkozással pillantott rá, és a szavai, melyekben visszafojtott félelem csengett, csak meg erõsítették ezt a benyomást. - Nekem azt mondták, meghaltál... Chase hirtelen nem tudott másra gondolni, csak hogy Claudiát annyira feldühítette a veje viselkedése Jilliannel szemben, hogy felbérelt valakit, és az ölte meg azon a ködös estén. Nem akarta hallani ezt a vallomást. Se most, se máskor. Victor Chase Kincaid meghalt , örökre. - Kérlek, ne folytasd, Claudia. Ha felbéreltél valakit, hogy megölje Chase Kincaidet, én n em akarom tudni. Meghalt. Jó, hogy meghalt. Gyilkos volt. Én az ikertestvére vagyok... - Tudom, hogy ki vagy - vágott közbe Claudia. - Jillian már elmondta. Chase, én nem bérelt em fel senkit, hogy megölje a testvéredet. - Akkor nem értem. Az elõbb azt mondtad, azt hitted, meghaltam. - Chase olyan fájdalma t látott Claudia arcán, hogy gyorsan elhallgatott. Remélte, hogy saját magának is sikerül k bogoznia a félreértést, és megkímélheti õt a fájdalmas magyarázkodástól. Eszébe ötlött egy , és megkérdezte: - Te tudtad, hogy Chase Kincaidnek volt egy ikertestvére? Õ mondta nek ed? - Nem. Biztos vagyok benne, hogy õ nem tudott a létezésedrõl. - Claudia nagy levegõt vett, aztán bevallotta: - Nekem Victor Kincaid mondta, hogy meghaltál. - Az apám? Dehát mikor? És miért? - Harmincnégy évvel ezelõtt, november 11-én, kora hajnalban, egy Cap Ferrat-i villában. - Te ott voltál? Cap Ferratban voltál azon a napon, amikor születtem? - Igen, ott voltam. - Claudia megint mély levegõt vett, mintha bátorságot akarna belélegez ni, de csak fájdalom töltötte el. Nagyon jól tudta, hogy Chase magányos gyerekkorában biztosan sokat képzelõdött a szüleirõl, szeretik, és egyszer majd érte jönnek. Nagyon is jól ismerte az ilyen fantáziálást, õt is csak ez éltette gyerekkorában. A fia is bizonyára ezekbe a reményekbe kapaszkodva élte túl egyetlen gyerekkorát; nem szökött el az árvaházból, mert abban reménykedett, hátha holnap j e a szülei. De egy ponton túl már a képzelõdés sem segített, és rákényszerült, hogy elhagyja az álmokat magát is elhagyták. És most meg fogja tudni az igazat a szüleirõl. Claudia reményt látott felcsillanni Chase t ekintetében, azt az olthatatlan reménykedést, amely minden árvában ott él, a dacos hitet, h
gy valamiképpen mégis ki fog derülni, hogy a szüleik igenis szerették õket. Azt már elmondta neki, hogy az apja állította róla, hogy halott. De látta rajta, hogy még m ndig reménykedik, hogy valami megbocsátható oka volt erre a hazugságra. Claudia most már t udta, miért hazudott Victor Kincaid. Nagyon is jó oka volt rá, de egyáltalán nem a szerete t indította arra, amit tett. Tartozol a fiadnak az igazsággal! - figyelmeztette megint a hang. Még akkor is, ha e zzel szétzúzod a reményeit. - Ott voltam, Chase - folytatta végül. - Én szültem ikreket azon a hajnalon. Én vagyok az. .. Nem bírta kimondani. Nem akarta megszentségteleníteni az anya" szót. Tudta, hogy mit jele nt ez a szó egy árvának. Chase sem tudta kimondani. Csak a szívében kérdezte: miért? Miért... Claudia nagyon is jól megértette a kérdést és a fájdalmat, ami mögötte rejlik, és re gondol Chase. Tehát õ, és nem Rachel Kincaid adott neki életet? De miért mondta Victor Kincaid, hogy halott? És miért, miért, miért hagyták magára? Claudia válaszul elmondta a teljes igazságot. Elmesélte, hogy maga is árván nõtt fel, és me olt gyõzõdve róla, hogy soha nem lesz része szeretetben. De valakinek mégis szeretetet aka rt adni, ezért szülte meg a gyereket Victornak és Rachelnek, akikrõl tudta, hogy szeretn i és óvni fogják. - Nagyon fiatal voltam Chase, és nagyon naiv. Hittem benne, hogy helyes, amit tesz ek, talán a legjobb dolog, amit életemben valaha is tenni fogok. Õk ragaszkodtak hozzá, hogy fizessenek érte, de én nem a pénzért tettem. Ingyen is megtettem volna. A ragyogó kék szempár most egészen szürke volt; és Claudia nem úgy beszélt Chase-szel, mint a fiával, hanem mint egy árva egy másik árvával. Chase hallgatta, és pontosan megértette, t annyira hasonlítottak egymásra. Ugyanaz a szeretetlenség és reménytelenség élt bennük, és et mind a ketten azzal akarták elûzni, hogy szeretetet adnak másoknak. - Ha tudtad volna, hogy élek... - Soha nem mondtam volna le rólad - válaszolt gyorsan Claudia. - Victor ezt nagyon jól tudta. Ezért mondta, hogy meghaltál. - Dehát miért? Brad azt mondta, a nagyapánk azt követelte, hogy mindegyik lánya szüljön nek gy unokát, de olyan kikötés nem volt, hogy csak egyet. - Én akkor nem tudtam semmit Bradford Chase-rõl. Csak azt tudtam, hogy Victor és Rache l kétségbeesetten szeretnének gyereket. Csak amikor néhány évvel ezelõtt egyszer Brad nagyo eserûen elmesélte a nagyapja rendelkezését, akkor értettem meg, mire volt jó az egész titko miért kellett hónapokig Dél-Franciaországban maradnunk. De még akkor sem gondoltam rá, hogy te esetleg élsz. - Claudia zavartan megrázta a fejét, és halkan bevallotta: - Talán csak n em engedtem, hogy felötöljön bennem ez a gondolat. Féltem. - Nem volt rá semmi okod, hogy azt hidd, életben vagyok - mondta Chase, aki semmi mást nem akart, csak megnyugtatni Claudiát. - Nem, tényleg nem. Akkor semmi esetre sem. - És most? Most már tudod, miért nem tartottak meg mindkettõnket? - Azt hiszem, sejtem. Rachel nagyon beteges és törékeny volt. Amikor megismerkedtem ve le, már több vetélésen is átesett, és az orvosok épp közölték vele, hogy még egy terhesség . Victor valószínûleg úgy gondolta, senki nem hinné el, hogy Rachel ikreket szült. - És így engem egyszerûen otthagyott - fejezte be Chase keserûen. A keserûség hallatára még nagyobb fájdalom ült ki Claudia arcára. De Chase vele szemben nem tt semmi mi keserûséget, nem akarta megbüntetni. Nem az õ hibája, ami történt. Õ nem tudott irõl. Ha tudott volna róla, nem hagyja el. Bármilyen fiatal is volt, megpróbált volna jó an ja lenni. És milyen jó anya lehetett volna - gondolta Chase. Ahogyan az is... Jilliannek. Chase látta Claudián, hogy mindent megtenne, hogy segíthessen neki. Egy pillanatig elját szadozott azzal a gondolattal, hogy esetleg új arcot adhatna neki, megváltoztathatná a külsejét annyira, hogy ha Jillian ránéz, ne a gonosz tükörképét kelljen látnia benne. Chase akár erre is hajlandó lett volna. Aztán belévillant, amit Jillian mondott egyszer: a szemek nem változnak meg. Sem a kéz, sem a szív. Chase Carlton szeme, keze és szíve ugyanolyan, mint a testvéréé volt - egy gyilkosé. Claudia boldogan segített volna neki, de nem tehetett semmit. A legnagylelkûbb ajándék s em változtathatja meg az igazságot. Chase biztos volt benne, hogy a géneket, amelyek a leírhatatlan gonosztettekre késztet ték, Victor Kincaidtõl örökölte a testvére, aki számtalanszor bizonyságát adta a könyörtele
hogy Claudia a nagylelkûségének. Nem õ okolható, hogy szörnyeteg lett a gyermekébõl. Chase abban is bizonyos volt, hogy ami benne a legjobb, azt Claudiától örökölte: nemcsak v ilágoskék szemét, de a szívét is, amely a legbensõbb zugában tudta, hogy mi a szeretet. De Chase nem mondott semmit. Túl érzelgõsek lettek volna a szavak. Elöntötte a fájdalom, és ak egyedül akart lenni, hogy végiggondolhasson mindent a testvérérõl, aki gyilkos volt... az apjáról, aki könyörtelenül magára hagyta újszülött fiát... az asszonyról, aki olyan nagy lehetett volna... és legfõképpen Jillianrõl, akit szeretett, és akit elveszített. El kell mennie, neki is így lesz jobb, és Claudiának is. Jobb lesz, ha õ sem látja soha töb éppúgy, mint Jillian. Chase képtelen volt szavakba önteni mindazt, amit el kellett volna mondania; de mielõt t elindult, a legfontosabbat azért suttogva kimondta: - Köszönöm, hogy olyan jó voltál Jill anhez. Chase elindult a gyönyörû nyári napsütésben, és arra gondolt, hogy alig néhány órával ezelõ ezgették Jilliannel, hogy sütkérezve, fájó tagjaikat pihentetve, zenélgetve fogják tölteni ot a rózsáktól illatozó kertben. De Chase szívében most egyáltalán nem szólt a zene, mindene fájt, teste-lelke, és tudta, ho ez a fájdalom csak egyre élesebb és élesebb lesz, minél jobban eltávolodik Jilliantõl. Úgy vágott neki az útnak San Francisco felé, hogy egy árva cent sem volt a zsebében. Nem sz Majd stoppol. Ráér. Chase Carlton egyáltalán nem sietett, hogy elérje a végcélját... mert várta is ez a cél, távol volt a szerelemtõl, a boldogságtól és a paradicsomtól.
- Claudia? - A hang, amely megszólalt a háta mögött, Edwardé volt, de teljesen élettelen és deg. Amikor Claudia sarkon fordult, hogy szembenézzen a férjével, már tudta, hogy Edward fültanúja volt a beszélgetésnek, amit Chase-szel folytatott. Most már mindent tud - minde n igazságot és minden hazugságot. - Edward... - suttogta Claudia. Edward tekintetében ékesszólóan ott csillogott, hogy vége mindennek: a szerelmüknek, amely soha nem is létezett igazán, mert árnyékokra és illúziókra em az õszinteség és a bizalom kõsziklájára. - Edward, kérlek, hadd maarázzam meg... - Dehát miért, Claudia? Miért nem mondtad el nekem? - Mert féltem, hogy elveszítelek. - Mert tudtad, hogy kétségeim támadnának, hogy miért akartál hozzám jönni? - Hogyhogy miért? - Csak hogy Los Angelesben lehess, a fiad közelében. Talán abban is a te kezed volt, h ogy megismerkedtek Jilliannel. - Edward, hogy gondolhatsz ilyet? - Mi mást gondolhatnék? - Nagyon jól tudod, hogy semmi közöm ahhoz, hogy Jillian és Chase megismerkedtek. Pontos an tudod. - Én már semmit nem tudok, Claudia - mondta elkomorodva Edward. Aztán még komorabban hoz zátette: - Nem, ez nem igaz. Azt tudom, hogy az egész házasságunk hazugságra épült. - Dehát nem érted, hogy nem mondhattam el? - Csak azt tudom, hogy azt mondtad, szeretsz, de ez nyilván nem volt igaz. - Nem, Edward. Épp azért nem mondtam el, mert annyira szerettelek. Kérlek, értsd meg. Kérl ek, higgy nekem... - Ezt hogy érted? - Edward hangjában végre egy kis remény és melegség csendült. - Féltem, hogy ha megtudnád, mit követtem el, nem tudnál szeretni - Claudia lágyan vállat v nt. - Habár mindig tudtam, hogy amit irántam érzel, inkább csak hála, amiért segítettem Jil nen. - Hála? - Igen - felelte Claudia, aztán gyorsan hozzátette: - De nekem ez elég volt, Edward. Töb b, mint elég. - Komolyan azt hitted, hogy ezért vettelek feleségül, mert hálás voltam azért, amit Jillian tettél? - ismételte meg Edward hitetlenkedve. Amikor látta a kék szemekben, hogy a válasz igen", reménykedés és harag keveréke öntötte el. Megint kudarcot vallott volna? Megint ne olt képes rá, hogy kimondja a szeretet szavait, amiket ki kellett volna mondania? Azért vettelek el, mert szerettelek, Claudia, mert szerettelek és szükségem volt rád. El s em tudtam volna képzelni nélküled az életemet. Claudia szívverése boldogan felgyorsult, a reményei azonban újból megbotlottak a titkokban . De Edward már ismeri ezeket a titkokat - emlékeztette magát és botladozó reményeit. De va an hallott-e mindent, az egész beszélgetést Chase-szel?
- Az egyik fiam gyilkos volt - mondta. - És egy döntésem miatt, amit valamikor régen hoz tam, a másiknak olyan gyerekkora volt, amilyet egyetlen gyerek sem érdemelne. - Tudom - mondta Edward. Lágyan megsimogatta Claudia arcát, és amikor megszólalt, gyöngédsé sengett a hangjában. - Hadd segítsek, Claudia. Szükséged van rám, ahogy nekem is mindig s zükségem volt rád. Megengeded, hogy segítsek? - Igen - suttogta Claudia, és a férje karjaiba simult. Csodálkozva érezte, hogy a titkok láthatatlan fala, mely mindig elválasztotta õket egymástó leomlott. Edward karjainak védelmébe bújva erõt és bátorságot merített a szerelmébõl, de pá múlva kibontakozott az ölelésbõl. Felnézett rá, és azt mondta: - Most Jilliannek van legink züksége mindkettõnkre.
A Gitárhúros Fojtogatóról szóló cikk a Los Angeles Times hétfõi számának címoldalán kezdõdö madik oldalt is elfoglalta. A San Francisco Chronicle rövidített változatban ugyanazt a sztorit közölte. Chase mindkettõt elolvasta San Franciscó-i hotelszobájában. Elõzõ este é meg; elhozta a kocsiját a Marina Yachtklub parkolójából, az õrrel pedig közölte, hogy a ha itte egy másik kikötõbe. A cikk többet is megválaszolt a számtalan kérdésbõl, amelyek a fejében kavarogtak, miközben ogosan és autóstoppal megtette az utat San Franciscóig. Az egyértelmû volt, hogy Claudia f elfedte az igazat az ikrekrõl. Chase sejtette, hogy a családjának bizonyára elmondta a t eljes igazságot. A sajtóval azonban csak kissé megváltoztatva közölték a tényeket, amiben v Brad keze lehetett, aki igyekezett megkímélni a család tagjait a fölösleges szenvedésektõl cikkben az állt, hogy Rachel és Victor Kincaid örökbe fogadták a fiukat, és a gyilkossá vá lmproducer szülei ismeretlenek. Így megkímélték Claudiát is és Bradet is attól a szégyenbél y egy sorozatgyilkos rokona. Brad úgy nyilatkozott, hogy mindig is testvéreként szerette Chase-t. Természetesen nem tu dom megbocsátani, amit tett, de nagyon szerettem, ahogyan a nagyapánkat is". A cikk arról is beszámolt, hogy habár de jure Victor Chase Kincaidnek tulajdonképpen nem is volt joga a stúdióhoz, de az a fele, amit a férje halála után Jillian Kincaid örököl, a maradni. Brad remélte, hogy a jövõben részt fog venni a stúdió munkájában, de egyelõre tov a tanári karrierjének szenteli magát, és még ki kell hevernie ezt a borzalmas tragédiát". Brad és Jillian találkozni akartak az áldozatok családjával. Ez persze a nyilvánosság kizár g történni. De azt közzé tették, hogy A szív útjaiból származó bevételeket - mely elõreláth own eddigi legnagyobb kasszasikere lesz - egy alapítványra fordítják, amely különbözõ bûncs k áldozatait és a családjukat fogja támogatni. Chase Carltonról alig esett említés a cikkekben. Épp csak céloztak rá, hogy a sorozatgyilko ságok szakértõje megsejtette, hogy a testvérének volt valami köze a Gitárhúros Fojtogatóhoz ian Kincaid és Brad Lancaster tudtával és beleegyezésével nyomozott az ügyben. A sajtóban megjelent cikkek mesterien manipulálták a tényeket. Chase nagyon jól látta, Brad mennyire érti a dolgát ezen a téren, és hálás volt neki. Brad verziója lehetõvé tette Jilli hogy tovább folytassa az életét. Megvédelmezte, ahogy mindig. A gyilkos méltóságát is próbá nteni, aki végsõ soron nem is volt az unokatestvére: azt sugallta, hogy nem baleset érte a hajóján, hanem esetleg öngyilkos lett. Brad minden erejével védelmezte Jilliant. Chase-nek szembe kellett néznie az igazsággal, hogy Brad aggodalmai tökéletesen megalapozottak voltak. Nem tévedett, amikor úgy gondol ta, hogy Jilliannek jobb lenne a férje nélkül. Ellenállhatatlanul felvillant elõtte egy kép Brad Jillian oldalán. Brad, akinek a génjeiben nem lakozik ott a gonoszság. Brad, aki igazán méltó lenne Jillianhez...
30 Los Angeles 1994. október 7. Chase úgy érezte, immár minden titokra fény derült, és a szívének kalandos utazása véget ér felé, miután megkereste és kiemeltette a hajóját a tenger mélyérõl, vitorlát bontott, és út abban hiszemben, hogy számára nem maradt már semmi, csak a magányos föld körüli utazás. Meg volt gyõzõdve róla, hogy most végre tényleg sikerül körbehajóznia a földet. A gonoszt m titokzatos érzék, mely még mindig visszafordulásra kényszerítette, mintha elszállt volna be Mintha eddig csak gyilkossá vált testvére szívének nyughatatlan lelkiismerete hajtotta vo lna - és a láthatatlan erõ az õ halálával örökre megszûnt létezni. Chase hosszú heteken át egyszerûen nem vett tudomást a láthatatlan erõ jelenlétérõl. Biztos
enne, hogy elõbb-utóbb elhalnak a suttogások. De ahogy közeledett a Csendes-óceán déli vize z, egyre erõsödött ez az érzés, a hívás egyre ismerõsebb lett, és mind egyértelmûbben arra hogy térjen vissza, mert még mindig meg kell bosszulnia valakit, le kell lepleznie egy gyilkosságot, megállítani egy gyilkost. A láthatatlan erõ azt súgta neki, hogy a testvére mégsem volt gyilkos, olyan határozottan, ogy már nem hagyhatta figyelmen kívül. Chase átható tisztasággal úgy érezte, hogy bármilyen tlen is, ez a láthatatlan erõ, amely visszaszólítja, ártatlanul vádolt testvérének szelleme Tényleg olyan lehetetlen lenne, hogy ártatlan? A bizonyítékok ellenére volt valami Victor Chase Kincaidben, ami szinte valószínûtlenné tette, hogy sorozatgyilkos legyen. Igaz, önzés l, vagy talán csak hanyagságával kegyetlenül elfojtotta Jillian reményeit, és elutasította zerelmét, ami megbocsáthatatlan. De ez még nem teszi gyilkossá. Chase Carlton nagyon is jól ismerte a sorozatgyilkosokat. Soha nem találkozott még oly annal, aki szerette volna az állatokat. Egy gyilkos soha nem mentett volna meg egy kölyökkutyát, és a kutya nem ragaszkodott volna hozzá ennyire. És a szüleik tûzhalála? Talán csak tragikus baleset volt, és egyáltalán nem egy jövendõ sor os kimondhatatlan gonoszságának legelsõ, lángra lobbanó jele. És magának Victor Chase Kincaidnek a halála? Az is lehetett baleset, vagy talán, ahogy B rad gyanítja, öngyilkosság. De ha Chase Kincaid a halált választotta, azért tette, amit Jil iannel szemben elkövetett, és nem azért, mert lelkiismeret-furdalása lett volna a gyilko sságok miatt. A sorozatgyilkosok soha nem éreznek lelkiismeretfurdalást, és nem követnek e l öngyilkosságot. A Gitárhúros Fojtogató ügye tehát továbbra is megoldatlannak tekinthetõ. A gyilkos talán mé g szabadon járkál, teljes nyugalommal, Victor Chase Kincaid kísértete pedig nyughatatlan zaklatottsággal bolyong, és próbálja rávenni õt, hogy térjen vissza, és szolgáltasson neki t A láthatatlan erõ hívogatta, és ígért is valamit Ha rendbe hozod ezt a dolgot, ha be tudod izonyítani, hogy nem voltam az a szörnyeteg, akinek a világ gondol, akkor talán Jillian is megbocsát neked. A Sea Witch október 7-én, pénteken, valamivel délután két óra után futott be a Marina del R kötõbe. Chase szakértõen bekormányozta az éjfekete testû hajót, és lehorgonyzott közvetlenü Goddess mellett. Átsétált a saját hajója fényesre lakkozott fedélzetérõl a Sea Goddessre, azon a helyen, ahol a testvérét a halál érte. Visszafojtott lélegzettel várt. Arra számított, ez alkalommal nem a fagyos hideg fogja e lönteni, hanem valami melegség, mintha örömmel fogadná a testvére, aki immár belenyugodott aját halálába, de még szüksége van rá, hogy tisztára mossa a nevét és az emlékét. Csakhogy Chase megint nem érzett mást, mint a jeges leheletet, amely éppolyan könyörtelen é ellenállhatatlan erõvel rontott rá, mint a legutóbb, és megint mintha az életét követelte . Chase bátran küzdött, pedig alig jutott lélegzethez a jeges fuvallatban, minden akarat erejét összeszedve szembeszállt a gonosz hatalmával, amely körülvette. Végül, mintha valami varázslat adta volna a kezébe, megtalálta a leghatásosabb fegyvert. A zerelem emlékei lopóztak a szívébe, a smaragdzöld szempár képe, amelyben szerelem lobogott a. Jillian egyszer már megmentette a Sea Goddess fedélzetén - és most ismét sikerült megmen enie. A jeges hidegség lassan megolvadt, ha vonakodva is, éppúgy, mint a múltkor. Amikor végre e ltûnt, Chase próbálta megérteni, mi is történt. Hát nem nyilvánvaló? - szólalt meg a gúnyos hang. A testvéred igenis gyilkos. Csak te szeretnéd, ha nem az lenne, mert vissza akarsz tér ni Jillianhez. Ostoba álmodozó vagy. Ismerd be, hogy csak errõl van szó. De egy másik hang határozottan közbeszólt. Nem! Victor Chase Kincaid nem gyilkos. Kövesd a z ösztöneidet, hallgass a megérzéseidre... hajtsd végre a tervedet. A Los Angelesbe visszavivõ hosszú hajóút alatt Chase ezerszer is végiggondolta magában a te vét. Behajózik a kikötõbe. Meglátogatja a Sea Goddesst. Bérel egy kocsit, és Bel Airbe megy, egyelõre nem Jillianhez, hanem kivesz egy szobát a Bel-Air Hotelben. Felhívja Jacket, megbeszél vele egy találkozót, és még egyszer átnézik, milyen bizonyítékok Gitárhúros Fojtogató ügyében. Utána pedig felhívja Jilliant.
Ennyi volt a terv. Csakhogy, ami a Sea Goddess fedélzetén történt, az alaposan felborított a. Ennek ellenére elhatározta, hogy lépésrõl lépésre végrehajt mindent, amit elhatározott, ddig, amit a leginkább kívánt, és amitõl a legjobban félt: míg meg nem hallja Jillian lágy a telefonban. Majdnem öt óra lett, mire elfoglalta a szobáját a szállodában, aztán telefonált a kapitánys k nem volt bent, de egy órán belül várták vissza. Chase meghagyta a nevét és a telefonszámá tte a kagylót, és várakozott.
Szia, gondoltam, beugrok, és... - Stephanie-nak torkán akadt a szó, és a barátnõjére meredt levágattad a hajad? - Ma, az iskolából hazafelé jövet. - Fantasztikus - lelkesedett Stephanie teljesen õszintén, és szemügyre vette Jillian új fr izuráját. Egészen rövidre volt levágva a haja, mintha egy fényes selyemsapka simulna a fejé teljesen felfedve az arcát, és még jobban kiemelve zöld szemeit - a hatalmas és szomorú zö szemeket. Stephanie elmosolyodott, és halkan azt mondta: - Roppant felnõttes. - Ideje volt, hogy felnõjek, Steph. - Azért bármit is gondoltunk kislánykorunkban, ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy le ell mondani a románcokról és az álmokról. Jillian csak egy félmosollyal válaszolt. Számára örökre vége minden románcnak. És az álmokn gondolta, és ellágyult az arca. Egy álom még van: az apró kis csoda, amely a testében növek k. Nem véletlen volt, hogy épp ma vágatta le a haját. Az új kezdet szimbólumának szánta, annak a jelképe volt, hogy valóban felnõtt - hiszen anya sz. Talán sikerül a mai napot kezdetnek és nem végnek felfogni. Nagyon remélte, hogy ezt a kisbabát nem fogja elveszíteni; a négy évvel ezelõtti tragédia ugyanezen a napon történt, san este hétkor. - A románcokat neked hagyom, Stephanie. Gyere be, és beszéljünk inkább az esküvõdrõl meg a - Jaj, már megint? - kérdezte tréfás nehezteléssel Stephanie. - Már megint - mosolyodott el Jillian. - Hát jó. - Stephanie követte Jilliant és Annie-t a nappaliba. De amikor leültek, ahelyett , hogy a nyolc nap múlva esedékes, szûkkörûnek tervezett, romantikus esküvõ részleteinek iz t tárgyalásába fogott volna, Stephanie azzal kezdte: - Elõször mondani szeretnék valamit, J ll. - De komoly vagy. - Igen. Valami nagyon fontosat, amit már rég el kellett volna mondanom, de soha nem volt bátorságom. - Dehát mit, Stephanie? - Bocsánatot akarok kérni, amiért cserbenhagytalak. - Amiért cserbenhagytál? - ismételte Jillian meglepetten. - Ugyan mikor hagytál cserben? - Mikor? A kórházban, a baleseted után. Szerettem volna beszélni hozzád, de minél inkább pr tam, annál jobban dadogtam. Egyre rosszabb lett, és annyira zavarban voltam, hogy végül többször nem látogattalak meg. Aztán három nap múlva át is szállítottak San Franciscóba. ondtam - gondolta Stephanie. De Jillian arcán továbbra is csak meglepetést látott. - Emlék szel rá egyáltalán? Lehet, hogy nem is hallottad, amiket mondtam... - De igen, hallottam - felelte halkan Jillian. - De akarattal nem válaszoltam. Mag amat okoltam azért, ami történt, és nem bírtam elviselni a bûntudatot, ezért áthárítottam r teljesen irracionális volt, most már tudom, de akkor így éreztem. - Jillian felsóhajtott és folytatta. - Hallottam, hogy dadogtál, Stephanie. Hallottam, hogy próbálsz segíteni, és tu dtam, hogy szeretsz, de annyira szenvedtem, és azt akartam, hogy te is szenvedj. N em hagytál cserben, Én taszítottalak el. Nekem kellene bocsánatot kérnem ennyi év után, és nem volt soha bátorságom. Azért írtam A szív útjait, hogy így kérjek bocsánatot. - Elõször azért utasítottam vissza a szerepet, mert azt hittem, rosszul esne neked, ha p ont én kapnám meg, aki annyira méltatlan vagyok rá. - Jaj, Stephanie, annyira sajnálom. - Nem, dehogy, az én hibám volt - Nagyon kegyetlenül bántam veled. - Ugyan már, benned nincs semmi kegyetlenség, Jill. Én viszont nagyon gyáva voltam. - Nem, egyáltalán nem vagy gyáva. Stephanie elmosolyodott. - Szerintem hagyjuk ezt abba.
- Helyes - mosolyodott el Jillian is. - Beszéljünk másról. - Stephanie épp keresni akart valami könnyedebb témát, de úgy látta Ji a tekintetében, mintha mondani akarna valamit, úgyhogy megkérdezte: - Mi az? - Képzeld, Brad megkérte a kezemet. - Micsoda? Brad? Nem is tudtam, hogy... - Én sem. Mindig nagyon jó barátok voltunk, és õ mindig megvédelmezett mindennel szemben. T dom, hogy valójában csak azért akar elvenni, hogy vigyázhasson rám, de Brad azt állítja, ho többrõl van szó. - Szóval beszéltél vele errõl a dologról? - A múlt héten, amikor elõször megkért. Nagyon meglepõdtem. Sõt megdöbbentem, de Brad két ó gyõzködött, hogy komolyan gondolja, és hogy én is vegyem komolyan fontolóra. - És megfontoltad? Jillian bólintott. - Egy óra múlva itt lesz. Egy filmpremierre megyünk Westwoodba, de elõt te még választ kell adnom. - És mit fogsz mondani? - Nemet, mint a múltkor. - Chase Carlton miatt - szólalt meg halkan Stephanie, hangosan kimondva a nevet, a mit Jillian három hónapja egyetlen egyszer sem ejtett ki a száján. Igen, Chase miatt, a kisbabánk miatt, mert habár kedvelem Bradet, nem vagyok belé szer elmes, és mert még mindig... Jillian sürgõsen másfelé terelte a gondolatait - Hallottál róla valamit? - Chase-rõl? Nem, és remélem, nem is fogok. - Jillian homlokára mély ráncok ültek ki. - Leg ljára azt mondtam neki, hogy még rosszabb, mint a testvére. - Tudom, hogy ezt nem gondolod komolyan, és biztos vagyok benne, hogy Chase is tis ztában van ezzel. Mivel épp az elõbb derült ki, hogy egy egyszerû bocsánatkéréssel milyen k tisztázni lehet a félreértéseket, szerintem beszélned kellene vele. Jack nagyon szívesen se ene megtalálni. - Stephanie elgondolkozva félrehajtotta a fejét. - Nagyon szeretted... - Igen. - Sokkal jobban, mint a testvérét valaha is. Jillian szemében mély fájdalom villant. - De õ csak megjátszotta az egészet. Azt hitte, gyi kos vagyok. - Eleinte talán igen, amíg nem találkozott veled. De azután már nem. Láttam, hogy nézett rá acsora közben, Jill, és az autóbaleset után is. Szeretett, ugyanúgy, mint te õt. - Nem fogom megkeresni. - Még nem - igazította ki a szíve. De talán egy nap... - De nem mész hozzá Bradhez. - Nem. - Brad nevének említésére Jillian idegesen az órájára pillantott. - Azt hiszem, idej enne átöltöznöm, farmerben mégse mehetek. - Jillian kellemetlen borzongást érzett, ha arra dolt, hogy megint válaszolnia kell Brad házassági ajánlatára, de gyorsan emlékeztette magát ogy Brad a barátja. Meg fogja érteni. Talán meg is könnyebbül. A borzongás elszállt, és Jil a lábánál heverõ Annie-ra pillantott. - Nem ártana kiküldeni Annie-t a kertbe. - Kiküldeni? Miért? - Õ és Brad nem jönnek ki túl jól egymással. Bradnek mindig az volt a véleménye, hogy agyon etjük, Annie meg mintha érezné, hogy nem szereti, úgyhogy ha Brad jön, mindig inkább kiküld Eggyel több ok, hogy Jillian ne menjen hozzá Bradhez, gondolta Stephanie. Kis hallga tás után megkérdezte: - Annie még mindig nem használja a saját kijáróját? Úgy látszik, nagy ehetett, ami miatt annyira fél, hogy inkább kint marad, pedig biztosan jobb szeretne itt lenni veled. - Igen - felelte Jillian halkan. Aztán rámosolygott Annie-re, aki szemmel látható kíváncsis al nézett rájuk a neve hallatára, és azt mondta: - Kint marad, de megállás nélkül nyüszít. ie? Nagyon megható nyüszítés, olyan kis vinnyogó sóhaj. - Igen, el tudom képzelni - mondta Stephanie. - Mi lenne, ha levinném sétálni addig a te ngerpartra? - Tényleg megtennéd? - Hát persze. Majd visszahozom, ha te és Brad már elmentetek. Adsz egy kulcsot? - Nem lesz rá szükség. Majd nyitva hagyom a konyhaajtót. Még az is lehet, hogy megmondom B radnek, hogy nincs túl nagy kedvem ehhez a premierhez. Ha beleegyezik, hogy ne men jek, akkor itt leszek, mikor visszajöttök. - És ha nem vagy túl fáradt, együtt is vacsorázhatunk. Jillian hirtelen nagyon remélte, hogy Brad nem fogja bánni, ha lemondja a mai estét. Sõt több volt ez, mint remény: babonásan úgy érezte, hogy ha együtt lehet a legjobb barátnõjév isbabája leendõ keresztanyjával, és vele várhatja meg, amíg az óra mutatója túllép a baljós
biztosan nem történik semmi baj. - Ez nagyszerû lenne, Steph. - Szerintem is. Beszélnünk kellene még Chase Carltonról. - Stephanie elhallgatott, és amik or inkább reményt, mint ellenkezést látott Jillian szemében, hozzátette: - Most nem fogsz e dözni. Soha többé nem hagylak cserben Jillian, történjen bármi.
- Úristen, mit csináltál a hajaddal? Jillian egész összerezzent az éles hangtól. - Nem tetszik? Brad megnyugtatóan elmosolyodott. - Csak meglepõdtem, ennyi az egész. Nagyon csinos. I gazán gyönyörû vagy. - A tekintete elkomolyodott, de el is lágyult, amikor a fülcimpájára e a pillantása, amit addig mindig eltakartak a hosszú fürtök. - Megint hordhatnál fülbevalót. - Igen, tudom - bólintott komoran Jillian. Azóta nem viselt fülbevalót, mióta Chase Carlto n elment, amióta kivette a fülébõl a gyöngyöket, amiket tõle kapott. - Túl kell tenned magad rajta, Jillian. Dobd el az összes fülbevalót, amit tõle, tõlük kapt engedd meg, hogy ezentúl én vegyek neked. Az elsõ olyan lesz, hogy menjen az eljegyzési gyûrûhöz. - Brad, én... - Ha jól sejtem, a válasz továbbra is nem. Semmi baj, Jillian. Megértem. Még túl korai lenn . Várhattam volna egy kicsit, mielõtt megkérdezlek. - Nem az idõzítésrõl van szó, Brad. Nem lenne tisztességes, ha hagynám, hogy ezt gondold. E z túlságosan is szeretlek. - Szeretsz...? - Hát persze, hogy szeretlek. Az egyik legjobb barátom vagy. Mindig ott voltál mellett em, megvédelmeztél, segítettél, megnevettettél, megvigasztaltál, ha sírtam... - Mindig szeretnék melletted lenni, Jillian, de nemcsak mint a barátod. A férjed akaro k lenni. - A csábító, sötét szemek végigsimogatták Jilliant. - Annyira kevéssé találsz vonz - Jaj dehogyis. Nagyon is vonzó vagy, Brad. Tudod, hogy bármelyik nõt megkaphatnád. - Ezt ígéretnek vegyem? Mert én csak egyetlen nõt akarok: téged. Jillian hátrált egy lépést. Hirtelen megmagyarázhatatlan balsejtelem fogta el. Igyekezett elhessegetni az érzést, de sötéten és vésztjóslóan ránehezedett. Ez ostobaság, mondta magának. Brad a barátom, olyan, mintha a bátyám lenne. De amikor megcsörrent a telefon, nagyon megkönnyebbült, hogy végre valami félbeszakítja a b szélgetésüket, és hogy valami ürüggyel messzebb léphet Bradtõl. - Tessék? - Chase vagyok. - Chase... Chase húsz végeérhetetlennek tûnõ percig várta, hogy Jack végre visszahívja, és utána telef Jilliannek. Jack azonban még mindig nem kereste. Chase egyszerûen nem bírta tovább, és fel tárcsázta Jillian számát. Csak magamat kínzom - gondolta közben. Ha meghallom a hangjában a gyûlöletet, az irtózást, or az a kevés, ami még él bennem, az is meghal. Chase felkészült a gyûlöletre, de a nevének szótagjában, amit Jillian kiejtett, csak boldog csengett. - Hetló... - Chase ezt az egy szót suttogta, ugyanolyan örömmel, mint azon az éjszakán, ami or elõször szeretkeztek. - Helló - visszhangozta Jillian is pontosan ugyanúgy, mint akkor. Az egyetlen szó ott táncolt közöttük a hirtelen beállt csendben, és Chase boldogan várta az örömmel és szerelem folytatást, de Jillian elszíntelenedett hangon szólalt meg: - Hogy vagy? Mi történhetett? - tûnõdött Chase. Hirtelen eszébe jutott minden megbocsáthatalan vétkem? V alami másról van szó? Bárcsak úgy lenne... Végül halk reménykedéssel megkérdezte: - Nem vag - Nem - felelte Jillian, és Bradre pillantott, aki éjfekete és haragos szemekkel figye lte. - Hol vagy most? - A Bel-Air Hotelben. Jillian, én azt hiszem, a testvérem mégsem volt gyilkos. Tudom, hogy ez lehetetlennek hangzik, vagy legalábbis elég valószínûtlennek, de én komolyan így go lom. Beszélnem kell Jackkel, meg akarom kérni, hogy engedje meg, hogy még egyszer átnézzem a rendõrségi aktákat a Fojtogatóról. - Chase egy pillanatra elhallgatott, aztán halkan azt mondta: - És szeretnék még egyszer a házban is körülnézni. Talán segíthet. - Hogyne. Brad közelebb lépett, és most már az arca is ugyanolyan felhõs volt, mint a tekintete. - Chase, visszahívhatnálak kicsit késõbb? - Persze, itt leszek a szállodában. - Várni fogom a hívásodat, szeretlek, és reménykedem...
- Jól van - Jillian aggodalmas pillantást vetett Bradre. - Rögtön hívlak. Szia. Jillian lerakta a kagylót, és zöld szeme dühösen villámlott, amikor Bradre nézett - Nem volt szép tõled, hogy nem hagytál nyugodtan telefonálni. - Miatta nem akarsz hozzám jönni, igaz? Igen! Miatta nem fogok soha senkihez hozzámenni. Bármilyen dühös is volt Bradre, valamiért mégsem mondta ki, nem akarta tovább ingerelni. Erõt vett magán, békítõen rámosolygott, és t felelte: - Nem beszéltem vele azóta, hogy júliusban elment. - Hol van most? És mi a fenét akar? - A Bel-Air Hotelben. És képzeld - folytatta reménykedve Jillian -, az az érzése, hogy mégi valaki más volt a Gitárhúros Fojtogató. - Igazán? - kérdezte Brad halkan. - És azt nem mondta, hogy ki?
Alig néhány másodperccel azután, hogy befejezte a beszélgetést Jilliannel, Chase szobájában sörrent a telefon. Jack hívta. Chase azonnal a lényegre tért: - Victor Kincaid a testvérem volt, természetes, hogy szer etném tisztára mosni a nevét. De minden ösztönöm azt súgja, hogy nem pusztán errõl van szó. m azt mondják, hogy nem õ volt a Gitárhúros Fojtogató. - Sikerült kapcsolatba lépned a gyilkossal? - Nem - ismerte be Chase. - De május óta nem történtek gyilkosságok. Régebben mindig azokat a pszichikai nyomokat éreztem meg, amiket a gyilkos a tett színhelyén hagyott hátra, vag y magával a gyilkossal léptem kapcsolaba, amikor az újabb áldozatát cserkészte be. Jack, sz retném végigjárni a gyilkosságok színhelyeit, és átnézni az összes aktát az esetrõl. - Arra gondolsz, hogy a bizonyítékokat, amiket a Ferrariban és a dolgozószobában találtunk, valaki csak odarakta, hogy Chase Kincaidre terelje a gyanút? Chase összeráncolta a homlokát. Nem volt semmiféle elmélete. Egyszerûen csak az ösztönei al selekedett. - Igen, valószínûleg. - Tudod, hogy Chase Kincaid a barátom volt, és én is nagyon örülnék, ha kiderülne, hogy árt . Megmutatom az összes aktát, és végigjárhatjuk a színhelyeket, de... Chase, téged senki ne kol a testvéred bûneiért. Akik szeretnek, felül tudnak emelkedni azon, hogy testvérek volt atok. Jillian is... - Nem tudom, Jack, én úgy érzem, ez túl sok lenne ahhoz, hogy... - Chase-nek hirtelen a torkán akadt a szó, és elöntötte a hideg. - Mi az, Chase? A hidegség megint rárontott, hívogatta és csalogatta, és a baljós üzenet végre-valahára kri tán szólt. - Jilliannél van! - Kicsoda? - A gyilkos... a fojtogató. Érzem. Azonnal oda kell mennem! - Várj! - szólt rá nyomatékosan Jack, és próbálta leküzdeni magában a pánikot. Tudta, hogy azt tervezte, hogy ma elmegy Jillianhez, hogy beszéljen vele, és bocsánatot kérjen. - A zonnal küldök oda járõrkocsikat és kommandósokat. - Ne! Ha meghallja a szirénákat, ha megérzi, hogy be van kerítve... - Akkor megöli Jillian t. Chase ezt már nem bírta kimondani, de nem is volt rá szükség, Los Angeles legtapasztalt abb nyomozója magától is tudta. Chase legszívesebben azonnal odasietett volna, de biztos akart lenni abban, hogy Jack megértette. - Jack, ne használjanak szirénát, és ne rohanják e a házat! Ezt a legkomolyabban mondom! - Rendben. Még valami? - Most azonnal odamegyek. Vár rám. - A különös érzés, hogy a gyilkos várja, furcsán vigaszt lt. Arra vár, hogy õ odamenjen, ami azt jelenti, hogy Jillian egyelõre biztonságban van - amíg el nem veszti a türelmét a várakozásban. - Odamegyek, megpróbálok beszélni vele, és y lefegyverezni. Hirtelen belévillant egy emlék: Denverben, amikor meggyõzte a rendõröket, hogy engedjék, ho y egyedül eredjen a gyilkos nyomába, pontosan ugyanezek a magabiztos szavak hangzott ak el a szájából. Nem számít, hogy most túléli-e ezt a találkozást. Csak az számít, hogy Jillian biztonságban , és Fojtogatót ártalmatlanná tegyék. - Egy egész hadsereg lesz a ház körül - ígérte Jack. - Chase, ha bejutottál, próbálj meg go ni róla, hogy az ajtó ne legyen bezárva. - Brad, ugye nem haragszol, ha mégsem megyek el a premierre? - kérdezte könnyedén Jillia
n, megtörve a csöndet, ami akkor telepedett a szobára, amikor kiderült, hogy Chase Carlt on visszatért. - Nagyon nehéz hetem volt az iskolában, a harmadikosaim borzasztó elevene k. Szeretnék korán lefeküdni. Stephanie itt volt az elõbb, elvitte Annie-t sétálni a tenger artra, és azt terveztük, ha visszajött, együtt vacsorázunk. Ugye nem baj? - Nem, dehogy. Brad elfordult, és az ajtó felé indult, Jillian pedig követte. Elhatározta, hogy az ajtóban búcsúzóul megöleli, ahogy egy jó barátot szokás, bocsánatkérésként az utóbbi percek kelleme gígéri, hogy ha legközelebb találkoznak, minden megint olyan lesz, mint régen. Csakhogy Brad nem a kijárathoz ment. Áthaladt a hallon, és a dolgozószoba felé indult. - Brad, hová mész? - Szeretnék elvinni valamit Chase dolgozószobájából - szólt vissza a válla fölött Brad, a m tt barátságos hangján. - Ha nem baj. - Nem, dehogy. Jilliant megnyugtatta Brad hangjának barátságossága, és utánament, hátha szüksége lesz segí - Azt a vastag pulóvert keresem - mondta Brad, amikor beléptek a szobába. - Tudod, ami t te kötöttél Chase-nek, miután megnyerte az Amerikai Kupát. - Itt kell lennie a szekrényben, hacsak nem maradt a hajón. A kézzel kötött, hajókkal és hullámokkal díszített ruhadarab inkább kardigán volt, az elejé zsebekkel. Brad azonnal meg is találta hátul a szekrényben, mintha pontosan tudta vol na, hogy ott van; a kardigánt nem vette ki, csak valamit a zsebébõl. Valami feketét, fényeset és halált hozót. - Brad... - Nem tudtad, hogy Chase vett egy pisztolyt, igaz? - Nem. Mikor vette? - Valamikor a kentucky-i derby és az eltûnése közötti egy hétben. - Brad a tenyerében tarto a pisztolyt, és szinte hozzá beszélt, nem is Jillianhez. - Gondolom, azért, mert tisztába n volt vele, hogy egy nap szembesülnie kell a rendõrséggel, mert bármilyen ravasz, úgyis e lkapják. - Elfelejtetted, hogy Chase Carlton szerint mégsem õ volt a Fojtogató? - Tessék? - kérdezte Brad, és felnézett. Aztán mosolyogva hozzátette: - Ja igen, úgy látszi felejtettem. Mosolygott, de amikor a mosoly elért sötét tekintetéig, olyan kifejezés ült ki az arcára, a yet Jillian még soha nem látott rajta. Szinte fenyegetõ, gondolta Jillian, aztán gyorsan kisöpörte a fejébõl az oktalan gondolatot De azért nagyon szerette volna, ha Brad lehetõleg most azonnal elmegy. - Vidd el a pisztolyt, ha akarod. Nekem nem kell, az biztos. - Köszönöm. - Brad ellépett a szekrény mellõl, de nem kifelé indult, hanem odament a kis an asztalkához. - Stephanie mikor jön vissza? A premier negyed nyolckor kezdõdik, tehát Bradnek legkésõbb háromnegyed hétkor el kell indu nia. Jillian Stephanie-nak azt mondta, ezután jöjjön visza, hogy ne találkozzanak, de mo st azt felelte: - Bármelyik pillanatban itt lehet. Brad bólintott, aztán kihúzta az asztalka fiókját. - Brad, mit csinálsz? - kérdezte Jillian, és hallotta, hogy aggodalmasan megremeg a ha ngja, pedig inkább dühösnek kellett volna lennie, amiért a férfi csak így keresgél Chase ho ja között. - Brad...? - Hát nem érted? - Brad hangja halk volt, lágy és fenyegetõ. Nem Jillianre nézett, hanem a iók belsejébe szegezte sötét tekintetét. Hangosan tûnõdni kezdett: - Lássuk csak, ha Stepha s a társaságunkban lesz, akkor kétszer annyi kell, hat, nem elég három. - Kivett a fiókból felbontott csomag húrt, és elegáns öltönye zsebébe csúsztatta, és Jillianhez fordult. - Ne z? Brad arcán vésztjósló mosoly ült, és Jillian õrületet látott lobogni a szemében, amely megt lmas és sötét vággyal. Ki akart szaladni a szobából. De Brad számított rá, utánanyúlt, és e orította. - Szóval most már érted? - suttogta. - Nem, Brad, fogalmam sincs, mire gondolsz. - Jillian persze nagyon is értette, fájd almas tisztasággal. - Mirõl beszélsz? - Örömmel elmesélem. Van idõnk. Miután Stephanie megérkezett, még a szívszerelmedet is meg várnunk. - Brad látta Jillian szemében, hogy most már nem is önmagát félti, hanem a szerett . Hazudott, hogy idõt nyerjen, de amikor rájött, hogy ezzel másokat sodor veszélybe, akár a
ra is hajlandó lett volna, hogy feláldozza magát helyettük. - Ne izgulj, Jillian. Úgysem t ehetsz semmit. Stephanie sorsa a saját kezében van. Ha megérkezik, mielõtt el kell menne m, meghal. Ha nem, életben marad. Chase pedig mindenképpen meg fog halni. Brad elmosolyodott, amikor meglátta a rettegést Jillian arcán. Eresztett a szorításból, hog még jobban maga felé fordíthassa. - Úgysem szökhetsz meg, ezt te is tudod. Akár vissza is mehetnénk a nappaliba. Ott kényelm esebb. Kellemesen elcseveghetünk. Amikor beléptek a nappaliba, Brad intett, hogy üljön le a kandallóhoz legközelebbi kanapéra Jillian engedelmeskedett a néma parancsnak, és amikor leült, Brad megállt elõtte. - Nézz rám, Jillian. Elmondjam, szerintem hogy lehetne a legtökéletesebben megrendezni a jelenetet ebben a díszletben? - A pisztollyal körbemutatott a szobán és a puha szõnyegen. - Mellesleg nagyon haragszom, amiért levágattad a hajad. Nincs szebb, mint egy hoss zú hajba öltözött meztelen nõi holttest. Tudom, arra gondolsz, hogy az eddigi áldozatokat f löltözve találták meg. De most nem azt a látszatot kell keltenünk, hogy Chase Kincaid volt gyilkos, hanem hogy Chase Carlton. Megengedhetõ, sõt szükséges egy kis eltérés. Bár azt hi m, a fülbevaló-motívumot megtartom. Ott van például a gyöngy, amit Chase-tõl kaptál. Az egy viselhetnéd te, a másikat Stephanie. Nem bánod, ha meg kell osztozni rajta a legjobb b arátnõddel? Gondolom, ugyanabban a dobozban van, ahol a gyémánt fülbevalód is volt? - Brad, kérlek ... - suttogta Jillian rémülten. - Te beteg vagy, segítségre van szükséged. - Nincs szükségem segítségre, Jillian, épp errõl van szó. Soha nem volt szükségem Chase Kin gítségére a stúdióban, de mindenki eldöntött ténynek tartotta, hogy õ örökölte az apja mûvé az én apám üzleti érzékét. Éveken át az árnyékában kellett élnem. De komolyan azt hiszem, h itárhúros dologgal bebizonyítottam, hogy belém is szorult némi tehetség és fantázia, nem go d? - Brad elhallgatott, várta a választ, de csak rettegést látott Jillian szemében. Elégede ten folytatta. - Akkor dolgozzuk ki a jelenetet. Két gyönyörû nõi holttest hever majd itt a szõnyegen, kicsit távolabb meg a barátod. Természetesen úgy fog feltûnni, mintha öngyilko követett volna el. Nem is tudom, az a seb vérzik-e jobban, ha halántékon lõnek valakit, v agy ha a szájába dugják a pisztolyt? Sok vért akarok, Jillian, ez a piéce de résistance. Az még nem döntöttem el, hogy azzal a nyavalyás kutyával mit csináljak, azt is megfojtsam, va y inkább egy lövéssel intézzem el. De nem, az lenne a legszentimentálisabb megoldás, ha éle n hagynám. Amikor majd Jack Shannon megérkezik, itt fogja találni nyüszítve a holttestek m ellett. Megható lenne, nem? - Brad, hogy teheted ezt? Nem emlékszel a barátságunkra, hogy mennyire szerettük egymást? Jillian azt remélte, a halk szavakkal mégiscsak felébresztheti azt a Brad Lancestert, akit valamikor ismert, de Brad szemében csak vad düh lobogott. - Csak arra emlékszem, hogy velem volt randevúd, amikor megismerkedtél Chase-szel. - Az nem volt randevú. A barátnõd helyett mentem el, aki nem tudott idõben visszaérni Palm Springsbõl. - Velem volt randevúd - ismételte Brad makacsul, mintha nem is hallotta volna, amit mondott. - De vele mentél el a fogadásról, és aztán a felesége lettél. Nem érdemelt meg tég t szerintem a lelke legmélyén õ is tudott. Elért sikerült olyan hihetetlenül könnyen meggyõ ogy úgysem tud boldoggá tenni téged, akárhogy próbálkozik is. Én épp csak kicsit segédkezte ságotok tönkretételében. Csak arra nem számítottam, hogy te ilyen kitartó leszel, hogy enny szeretni és védelmezni fogod, annak ellenére, hogy szeretõket tartott, és hogy olyan megb ocsáthatatlan módon viselkedett a gyerek elvesztése után. Szeretnéd hallani, hogy rendezte m meg azt a jelenetet? - Nem - suttogta Jillian. Úgy érezte, mintha egy kéz markolna belé, mintha az ujjak összezá ulnának a magzat körül, és meg akarnák fojtani. Élni fogsz, kicsim, élni fogsz, és a keresz is, és az apukád is... - Nem akarod hallani? Ez meglep. Te nagyon tehetséges forgatókönyvíró vagy, Jillian, de en gem se kell félteni. Szerintem érdekelni fog a dolog, úgyhogy elmondom, csak hogy tudd . Az imádott férjed teljesen kétségbe volt esve, amikor meghallotta, hogy elvetéltél. Tudta hogy szörnyû állapotban lehetsz, úgyhogy amikor elmondtam neki, mi történt, azonnal tervez etni kezdte, hogy hazarepül, hogy melletted legyen. Nekem persze mindenképpen meg ke llett akadályoznom. Tudtam, hogy ha hazamegy, te megbocsátod neki minden múlt és jövendõ bû az én reményeimnek vége. Azt hiszem, remek volt, amit kitaláltam, csavaros fordulat egy közhelyes történetben. Azt mondtam neki, hogy a baleseted miatt vetéltél el, a törések mia olyan gyenge a medencecsontod, hogy nagyon valószínûtlen, hogy valaha is ki tudnál horda ni egy terhességet, és akár az életedbe is kerülhet. Azt mondtam, már kezdesz belenyugodni dologba, és ha õ nem menne haza, az talán megkönnyítené a helyzetedet, hamarabb túltennéd
rajta. Jillian lehúnyta a szemét, hogy magára maradhasson a gondolataival. Most már értette, miért nem beszélt soha Chase a kisbabáról, miért nem említette még az Afrikából írt hosszú levele és miért vigyázott mindig annyira, hogy ne essen teherbe. Amikor felnézett, könnyes tekintetét dacosan Brad szemébe szegezte, aki még mindig elõtte á . - Aljas vagy. - Ugyan már, Jillian. Én csak neked akartam jót. - Csak meg akartál szerezni. - Az enyém voltál, Jillian. Most már késõ, most már ismerem az igazi érzéseidet. De nagyon ttelek volna. - Szerettél volna? - szisszent fel Jillian. - Soha ne kételkedj a szerelmemben, Jillian. Szerettelek. Öltem miattad. - Nem, Brad. Nem engedem, hogy engem vádolj a bûnökért, amiket elkövettél. - Nahát, ez érdekes. Kicsit csalódott vagyok. Mindig olyan készségesen magadra vállaltad a elelõsséget mindenért. Pont ezért nem akarod? - Nem. - Jilliannek eszébe jutott, amit Chase mondott azon a gyönyörûnek induló, de szörnyû júliusi reggelen, és elismételte a szavait. - A sorozatgyilkosok önzõek. Csak azért ölnek, rt úgy tartja kedvük, mert a gyilkosság gyönyöre fontosabb nekik mindennél és mindenkinél. nem kényszeríti õket, hogy öljenek, õk maguk döntenek így. Csak magukkal törõdnek, nem sze senkit. - Ez a pszichológiai halandzsa pont úgy hangzik, mintha a mi Chase-ünk drágalátos ikertest vére mondta volna - jegyezte meg fanyarul Brad, és megvetéssel telt meg a tekintete, a mit düh váltott fel. - Egész életemben el voltam átkozva Chase Kincaid bûvöletével, és amik y látszott, hogy örökre megszabadultam tõle, egyszer csak felbukkan a kiköpött mása. Habár lány másolat volt, nem gondolod? Egyáltalán nem mûködtek olyan kitûnõen a híres pszichikai Talán most végre rábukkant a helyes nyomra, de júliusban még minden további nélkül bevette y a testvére volt a gyilkos. Persze nem gondoltam volna, hogy idáig eljut, ha minden a terveim szerint ment volna, akkor ott ég a Ferrariban. Azt reméltem, a rendõrség a ha mvai közül fogja elõkotorni a fülbevalókat. Brad egy pillanatig mereven Jillian szemébe nézett. - Szerettelek, Jillian, bármit is mondasz. Soha nem nyúltam volna a Ferrari fékjéhez, ha tudom, hogy te is benne fogsz ülni. Ekkor valami megzavarta õket: hangos dörömbölés az ajtón. Brad érdeklõdve felhúzta a szemöldökét, és hátborzongatóan elmosolyodott. - Ha nem tévedek, megérkezett a lovagod.
33 Ha egyenesen rászegezõdik a piszoly, Chase sokkal kevésbé félt volna, mint így. Ezt Brad na yon jól tudta. Ezért szorította a felhúzott ravaszú pisztoly csövét egyenesen Jillian halán a hideg fém kegyetlenül préselõdött a finom bõrhöz. Brad egyik kezében a pisztoly volt, a m Jillian két kezét tartotta a csuklójánál fogva a háta mögött. - Fáradj beljebb, Carlton - Brad hangja úgy csengett, mintha egy udvarias házigazda fo gadná a várva várt vendéget. - Már vártunk. Ezek szerint mégiscsak mûködnek a megérzéseid, - Igen, azt hiszem - felelte Chase halkan. Szeretett volna odaköszönni Jilliannek, de nem akarta felingerelni Bradet, nehogy va lami õrültséget csináljon. Azért ránézett Jillianre, a szeme hideg volt és nyugodt, mint eg agyott tó, amibõl Brad nem tudott kiolvasni semmit. Jillian azonban megértette az üzenetét : a szürke szemekbõl szeretet és bátorság sugárzott. - Menjünk talán át a nappaliba - javasolta Brad barátságosan, és a fejével intett Chase-nek ogy induljon, aki így kénytelen volt kimenni az elõcsarnokból, és még csak közelébe sem ker ajtónak, amit ki kellett volna nyitnia. - Miért nem ereszted el Jilliant, Brad? - kérdezte, amikor a nappaliba értek. - Valójában engem akarsz elkapni, nem? - Már megvagy, Carlton. Azt hiszem, pontosan azon a helyen állsz, ahová szántalak. Épp az elõbb írtam le Jilliannek a jelenetet, ami majd a rendõrséget fogadja. - Brad a kandallópár yon ketyegõ órára pillantott. Egyáltalán nem ideges és lopott pillantás volt, hanem nagyon kényelmes, szinte tüntetõleg mutatta, hogy teljesen ura a helyzetnek. Nem félt levenni a tekintetét Jillianrõl, nem tartott attól, hogy Chase esetleg ráveti magát. Ez a veszély ne fenyegeti - a fekete párduc meg van szelidítve, visszafogja a fegyver, amely Jillia
n halántékához nyomódik. - Háromnegyed hét lesz öt perc múlva. Stephanie-nak van még néhány tán, habár nem szívesen bontom meg a kellemes társaságot, sajnos, mennem kell. Negyed nyol cig alibit kell szereznem. Akkor mirõl is beszélgessünk addig? Tudom már: még nem meséltem l Jilliannek, mi történt azon az estén a Sea Goddessen. - Jaj, ne - suttogta Jillian. - De igen - vágott vissza Brad diadalmasan. - Carlton, ez téged is érdekelni fog. Ugye tudsz róla, hogy a testvéredet lidércnyomások kínozták úgy február közepe óta? Azt hiszem, te, mire készülök, ahogy ma te is megérezted. Elõször persze nem tudta, mi ez az egész. Csa gy én is megéreztem, hogy õ megsejtette, mirõl van szó, vagy legalábbis nagyon aggasztja va ami. Tudta, hogy meg kell állítania a következõ keddig, amikor esedékes lenne az újabb gyil osság. Egy idõre elutaztam a városból, aztán, amikor visszajöttem, azon a bizonyos kedden, elhívtam, és türelmesen végighallgattam a nagyon ravasz, de teljesen átlátszó tervét, hogy zzunk pont kilenc és tíz között. Gondolom, az az idióta azt hitte, én majd megtörten bevall neki a bûneimet, és a segítségéért könyörgök. Beleegyeztem, hogy találkozzunk, pontosan kil Marina del Rey parkolójában. - De csak késõbb értél oda - mondta Chase halkan. Látta Jillian tekintetében, hogy most ért e meg, miért sietett úgy el Chase, alig pár perccel azután, hogy azt mondta neki, el aka r válni. Azon az estén nem tõle menekült, hanem erre a találkozóra kellett sietnie, a talál a egy gyilkossal... - Megígérte, hogy vissza fog térni - de nem tért vissza soha. - Késtél, mert elõtte megölted Janine Raleight. - Eltaláltad. A testvéred a parkolóban várt, még a pisztolya is nála volt. Persze tudtam, h gy nem fogja használni. Tudtam, mielõtt erõszakhoz folyamodna, megpróbál az együttérzõ és é gével hatni rám. Azt mondtam neki, szeretném, ha nyugodt helyen beszélgetnénk, kint a teng eren. - Brad csúfondárosan csóválta a fejét. - Milyen ostoba volt. Egyszerûen fel sem merül enne, hogy ha nem öl meg, akkor én fogom megölni õt. Mert Chase Kincaidnek nem volt érzéke a gonosz iránt - gondolta Chase. Épp csak annyi vo lt meg benne ebbõl az adottságból, hogy homályosan megsejtse a gonoszságot, de annyi már ne , hogy hideg közönnyel meg is ölje azt, akibõl származik. Nem mintha õ maga mindig olyan hideg közönnyel tudott volna ölni. Chase fejében ismét egy d nveri emlék villant fel. Késõbb elmesélték neki a rendõrök, hogy miközben a magasban dulako a gyilkossal, egyszer egy olyan mozdulatot tett, mintha segíteni akarna neki, mint ha naivan azt remélné, hogy ha lehetõséget ad neki, akkor megadja magát. A gyilkos ezalatt rántotta elõ a kését, és ekkor vetette rá magát. Habár pontosan tudta, milyen gonoszság rejlik abban az emberben, valahol a lelke leg mélyén mégis megmozdult az együttérzés, az ártatlan nagylelkûség, ami a testvérében is megv z az ártatlanság, ami miatt a testvére is képes volt rá, hogy egy pillanatra hátat fordítso radnek, ami neki épp elég volt, hogy megtaszítsa a vitorlarudat. Chase Kincaid az ütéstõl nem halt meg, de haldoklott, amikor Brad súlyokkal nehezítve a víz e lökte a testét Bradnek soha nem volt egy szemernyi kételye sem, hogy aki felbukkant Puerto Vallartában, csakis szélhámos lehet. - Majdnem otthagytam a pisztolyt a hajón - folytatta Brad olyan bizalmas hangon, m intha Chase és Jillian a cinkosai lennének, és csodálnák a zsenialitását - De gondoltam, gy keltene, úgyhogy inkább egy nejlonzacskóba raktam, és bedugtam a búvárruhámba. Most már örü lhoztam. Még nagyon jól fog jönni. Vajon mit tervez? - tûnõdött Chase, miközben hallgatta az óra baljós ketyegését. A mutató k közeledett ahhoz a ponthoz, amikor Bradnek cselekednie kell, ha oda akar érni negyed nyolcra a premierre, amely alibiként fog szolgálni. Csak Brad tudta, mikor fog csel ekedni, és csak õ tudta, hogy mit fog tenni. Chase sejtette, hogy abban telne igazán öröme, ha elõször Jilliant ölné meg, és amit neki t tlenül végig kellene néznie. De azt is tudta, hogy ezt nem teheti meg. Bradnek mindenkép pen õt kell elõször megölnie; ami azt jelenti, hogy lesz egy-két pillanat, amikor elveszi a pisztolyt Jillian halántékától, és felé fordítja. Ebben a néhány pillanatban kell rávetnie magát. De egyelõre nem tehetett mást, csak várt, igyekezett a pillantásaival lelket önteni Jillia nbe, és hallgatta, ahogy Brad hátborzongató büszkeséggel elmeséli a másik gaztettét - a tüz t õ okozott a Tahoe-tónál. Chase hiába tudta, hogy odakinn egész hadseregnyi rendõr veszi k a házat, nem mozdulhatott, megbénította a pisztoly, amelynek csöve Jillian selymes bõréhez yomódott. Stephanie-t járõrkocsik hada fogadta a villa elõtt, amikor visszaérkezett. - Mi történik itt? - kérdezte rémülten az egyik rendõrtõl, aki a kapuban állt.
- Ön ugye Stephanie Windsor? Shannon hadnagy úr nagyon fog örülni, hogy végre visszaért. - Shannon hadnagy itt van? Dehát mi folyik itt? - Stephanie kiszállt a kocsiból, utána p edig kiugrott Annie. - Stephanie! Stephanie hátranézett az ismerõs hangra. - Jack. mi történt? - Azt hiszem, Brad Lancaster a Gitárhúros Fojtogató. - Micsoda? Jézusom, dehát odabent van Jilliannel! - Chase is bent van. Azt mondta, az lesz a legbiztonságosabb Jilliannek, ha egyedül megy be. - Jack tehetetlenül felsóhajtott. - Azt reméltük, ki tudja majd nyitni belülrõl ne k a bejárati ajtót, de... - A konyha felõli hátsó bejárat nincs bezárva, Jack. Jillian azt mondta, nyitva hagyja nek em. Stephanie azonnal, gondolkodás nélkül a konyhaajtó felé indult. De alig tett két lépést, Ja te, és elkapta a karját - Nem mehetsz oda, maradj itt! - Jack arra számított, elõször ellenkezést, aztán megértést ni a szemében. De Stephanie dacosan megrázta a fejét, és elszánt tekintettel nézett vissza - Nem, Jack. A konyhaajtóig el lehet lopakodni a kerten át úgy, hogy odabentrõl nem látnak meg. Nem tudnám elmagyarázni, merre kell menni, de odavezetlek. Jack csak egy pillanatig habozott, aztán döntött. Stephanie biztonságban lesz, vigyázni fo g rá; habár nagyon félt, hogy mi fogadja õket, ha bejutnak a házba. - Jól van. Akkor vezess. Amikor Stephanie, Jack és a Los Angeles-i rendõrség négy legkitûnõbb mesterlövésze elindult rt felé, hirtelen valami iszonyatos hang ütötte meg a fülüket - állati, vérfagyasztó üvölté arra gondoltak, vajon a gyilkos kiáltása-e ez a nem is emberi hang. De rögtön rájöttek, hogy a hang nem a házból jött. Sokkal közelebbrõl szólt, közvetlenül me Annie torkából származott. Már egyáltalán nem az a kedves háziállat volt, akire úgy illett az Annie név. Bár majdnem m úgy festett, mintha mosolyogna, most hevesen vicsorgatta a fogait, a szeme égett, és a láthatatlan ellenségre szegezõdött, akit még nem látott ugyan, de érezte a jelenlétét. Má selt, ahogy mindig szokott, hanem a földre lapult, és a ház felé kúszott, szinte lassított elvételen, aztán váratlanul elõrerontott. Ha próbálták volna, akkor sem tudták volna megállítani. De nem is próbálták. Az ajtóba vágott kis bejárat, egy régi trauma ijesztõ jelképe, mely mindig leküzdhetetlen a yt jelentett a számára, most nem tartotta vissza, egyetlen pillanatig se habozott. Jillian, Chase és Brad mindhárman hallották a zajt a konyhából, amikor a kutya átfurakodott kis nyíláson, de egyikük sem ismerte fel, hogy mi az. Aztán meghallottak egy újabb hangot: a dühödt vonyítást. A következõ pillanatban meg is jelent az ajtóban Annie. Brad ösztönösen elengedte Jillian c uklóját, és a kutyára szegezte a pisztolyt, mielõtt a torkának ugrana. Annie ugrott is, és pontosan ugyanabban a pillanatban Chase is Bradre vetette magát; mindketten nekiugrottak, és fellökték. Brad egyenesen a márvány kandallónak zuhant, a feje a kõhöz csapódott, és azonnal szörnyet halt. Brad halott volt, de Annie a torkának ugrott. Chase legszívesebben hagyta volna, hog y széttépje, de nem tehette Jillian miatt, aki most olyan reménykedõ szemekkel nézett fel rá a szõnyegrõl, ahová Brad lökte. - Annie, ne! - Chase nem volt biztos benne, hogy a szóbeli parancs elég lesz-e, hogy megállítsa Annie-t, és felé nyúlt, hogy elrángassa, ha kell. De az egyetlen szó is elég volt. Annie azonnal megdermedt, és amikor Chase felé fordította a fejét, megint a régi volt, az elkényeztetett kedvenc, és amikor Chase megsimogatta és m egdicsérte, hogy milyen jó kutya, boldogan csóválta a farkát. Ekkor már nem voltak egyedül. Jack és a többiek berontottak a konyhaajtón keresztül. Jack a onnal Brad holttestéhez lépett, Chase és Annie pedig Jillianhez rohant. Chase pár pillanatig hozzá sem fért, csak a szemének csillogását látta, mert Annie teljesen sajátította magának. - Micsoda hõs vagy, Annie, és milyen bátor, hogy így bejöttél az ajtódon. Nagyon okos... lian hirtelen elhallgatott, mert valami melegséget érzett a kezén, miközben Annie-t simo gatta. Vér volt, sok-sok vér. - Jaj, ne! Chase, Annie-t golyó érte. Chase elsõ gondolata az volt, hogy ez lehetetlen, hiszen nem sült el a pisztoly. De a pisztoly mégis elsült A dörrenést egyszerûen elnyelte Annie vonyítása. A pisztoly elsü a kutya szõrén vérfolt vöröslött - csakhogy nem az õ vére volt, hanem Jilliané. A golyó a m
t érte, és a sebbõl csak úgy ömlött a vér. - Jillian! - Chase letérdelt mellé, és a karjaiba vette. Szinte látta, ahogy másodpercrõl m dpercre halványul az arca és a szemének ragyogása is. - Jack, hívd a mentõket! - Chase... - Itt vagyok, drágám. - suttogta Chase. - Annyira szeretlek... - Én is téged. - Jillian tekintete megint felcsillant kicsit, de a zöld szemeket hiába töl tötte meg aranyszínû ragyogás, az ereje egyre apadt, és az arca egyre sápadtabb lett. Az ór etet ütött. Jillian megvárta, amíg elüti, aztán Chase szemébe nézett, és halkan azt mondta: e, kisbabánk lesz. - Igazán? - Igen. És nem lesz semmi baja, ugye? - Hát persze, hogy nem - felelte Chase, és igyekezett nem mutatni, mennyire fél. Jilli an tekintete egyre homályosabb lett. Chase elszürkült arcát simogatta, és csak arra tudott gondolni, hol van már a mentõ. - Nem lesz semmi baj, drágám. Mintha egy örökkévalóság telt volna el, mire megérkezett az orvos, pedig a mentõsök odakinn a ház elõtt, Jack elõre gondoskodott róla. - Most beviszünk a kórházba. - Chase elengedte Jilliant a karjából, hogy az orvos a gondja iba vehesse, de a keze még mindig az elfehéredett arcot simogatta. - Veled leszek végi g. - A fülbevalóm! - mondta hirtelen Jillian, mintha ez lenne a legnagyobb gondja. - Sz eretném a gyöngy fülbevalómat. - Máris hozom! - szólalt meg Stephanie. Mellettük térdelt a földön, Annie-t átkarolva; az õ is véres lett a bundáján vöröslõ vértõl. Örült, hogy végre tehet valamit, ha csak ilyen cs - Azonnal hozom. - Stephanie mindjárt idehozza, drágám - mondta Chase, mert úgy látta, Jillian nem hallotta Stephanie-t. Semmit nem látott és hallott, csak õt. - Azonnal kiviszünk a mentõautóba, és ed megyek a kórházba. Minden rendbe jön, majd meglátod. - Minden megint csupa szivárvány lesz. - Igen, szerelmem, csupa-csupa szivárvány. Jillian elmosolyodott, és a szemében is szivárvány játszott. A hangja nagyon komoly és kisl osan vékony lett. - Nem az én hibám volt. Brad engem akart okolni érte, de én nem hagytam. - Nagyon jól tetted. Jillian nem volt hibás egyik értelmetlen tragédiában sem, amely élete során érte - ebben a kevésbé. Ártatlan áldozata lett egy véletlenül kilõtt golyónak, egy brutális gyilkosnak, ak ztított minden álmot.
33 - Helló - suttogta Chase halkan a sápadt és mozdulatlan arc fölé hajolva, melyet annyira s zeretett. Jillian nem aludt, de nem is volt eszméleténél; az orvosok nem tudtak magyarázatot adni az állapotára. Valahol az alvás és a kóma határán lebegett A golyó szétzúzta több bordáját, ahogy Chase bordáit a sziklák Puerto Vallana közelében. Chase tudta, milyen tüzesen éghet fájdalom a mellkasában, bármilyen álmok vagy rémálmok között lebeg is abban a sehol nincs an, ahol immár huszonnégy órája bolyongott. Amikor Chase-szel történt meg ugyanez, Jillian hangja, a szerelem ígérete csábította vissza a tudatosságba. Amikor magához tért, Jillian fogadta, a smaragdzöld szemek és a vörös haj á erû látványa; és õ kegyetlen volt hozzá, könyörtelenül szétzúzta a reményeit azzal, hogy úg nem emlékezne rá és a szerelmére. Puerto Vallartában Chase csak megjátszotta az emlékezetkiesést azért, hogy csapdába ejtsen gy gyilkost. De tudta, hogy könnyen megeshet, hogy Jillian most valóban amnéziában fog s zenvedni. Lehet, hogy felismeri ugyan az arcát, de csak a testvérére emlékszik majd, az iránta érzett mély és rendíthetetlen szerelmére. - Helló, szerelmem. Én vagyok az, Chase Cariton. Emlékszel rám? - hallotta meg Chase a s aját bizonytalanul csengõ hangját. A bizonytalansága óráról órára fokozódott, mert hiába be llian nem tért magához. - Valamikor ismertél, Jillian - legalábbis azt, ami a legfontosa bb belõlem. Nagyon szeretlek, olyan nagyon szeretlek... - Az érzéseivel küszködve elhallga tott - De sok mindent nem tudtál rólam. Például azt sem tudod, hogy nagyon jól fõzök. Eddig egész életemben csak magamnak fõztem. Nyáron te fõztél nekem, de most majd én fogok neked. megengeded, drágám, én fogok fõzni neked meg a kicsinek. El kellett hallgatnia, mert a hangja megremegett. A magzat életben volt, Jillian s
zervezete gondoskodott róla, hogy a csírázó élet egy pillanatra se szenvedjen hiányt semmib n. Chase hallotta, mikor az orvosok arról beszélgettek, hogy ez szinte csoda, hihete tlen példája az anyai ösztön megnyilvánulásának, és lehet, hogy Jillian életébe fog kerülni. Ha nem tér magához a múlva akkor is megszülethet a kicsi. Azután lehet, hogy a család nagyon nehéz döntés elõtt lni... Nem, magához fog térni! Chase elfojtotta a félelmeit, és tovább beszélt - Ha megengeded, na yon finomakat fogok fõzni nektek, és akár esik, akár fúj, sofõr is leszek, és gitározok nek mikor csak akarod. Veled szeretném tölteni életem minden percét, hogy szerethesselek, ho gy vigyázzak rád, hogy boldoggá tegyelek, ha tudlak. Jillian hallotta, amit mond, ahogy Chase is hallotta õt mindvégig Puerto Vallartán, de a szemhéja ólomnehéz volt, és úgy érezte, mintha több kilométeres, sötét mélységbõl kellen e, amihez túlságosan is gyenge volt. - Szeretlek, Jillian. Tudom, hogy talán nem fogsz emlékezni a szerelmünkre, de... Jillian hallotta a bizonytalan hangot Összeszedte minden erejét, hogy feltörjön a mélységbõ amikor az aranylóan ragyogó felszínre ért, kinyitotta a szemét. Szeretettel teli szempár f gadta, halványkék, reménykedõ csillogással. - Emlékszem rád - suttogta Jillian. - Emlékszel? - Igen. Te Chase Carlton vagy. Aki finomakat fog fõzni nekem meg a kicsinek. - Jil lian hirtelen elbizonytalanodott, nem tudta, hogy nem álmodta-e az egészet - Chase.. .? - A kisbabánk jól van, drágám - nyugtatta meg Chase. - Igen, Chase Carlton vagyok. - Aki elvisz majd mindenhova...? - Ha megbízol bennem, és be mersz ülni mellém a kocsiba. - Megbízom benned - mondta halkan Jillian, mintha az egész életét rábízná, és belenézett a egészen kéken csillogó szemekbe. - És az a Chase Carlton vagy, aki gitározni is fog nekem mindig? - Mindig - visszhangozta Chase. - Igen, ez mind én vagyok, de legfõképpen... A szavakat beléfojtotta egy törékeny ujj, amely az ajkára simult. Jillian tudta, mit aka r mondani, hiszen ezt hajtogatta az ágya mellett huszonnégy órája; és most rajta volt a so r, hogy õ mondja ki. - De legfõképpen az a Chase Cariton, akit mindenkinél jobban szeretek. Chase a várószobába indult, és a négy emberre gondolt, akik odakinn várakoznak: Stephanie, ack, Edward és Claudia. A családja, most és ezentúl mindörökké. Minden árva legmerészebb álma, hogy egyszer családja legyen, és Chase Carlton álma most tel esült. Biztonságban volt, szerették és törõdtek vele. Amikor belépett a kis szobába, mindnyájan aggodalmas arccal fogadták, várták, hogy elmondja hogy van Jillian. Szívének hosszú és kalandos utazása után Chase végre révbe ért. Tekintete önkéntelenül is a este azt az embert, akihez nemcsak a szeretet köteléke fûzte, de vér szerinti rokonság is, és aki azt is pontosan megértette, milyen álmai vannak egy árvának. Claudia szeme ragyogó kék volt, és amikor látta, hogy Chase-é is ugyanolyan színben játszik oldogság csillant a tekintetében, még mielõtt meghallotta volna, amit mondani akart. - Jillian szeretné, ha tudnád... - szólalt meg Chase, aztán elhallgatott, és újból nekiruga odott, hogy közölje a legcsodálatosabb hírt, amit egy fiú közölhet az édesanyjával. - Jilli eretnénk, ha tudnád, hogy hat hónap múlva nagymama leszel...
