KATEE ROBERT. Rossz ágy, jó pasi

KATEE ROBERT Rossz ágy, jó pasi Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013

A fordítás alapjául szolgáló mű: Katee Robert: Wrong Bed, Right Guy Fordította Rákócza Richárd

ELSŐ FEJEZET Ma este el fog ja csábítani a Nag y Őt. Már amennyiben kellőképp összeszedi a bátorság át ahhoz, hog y elinduljon a lépcsőn. Mintha a vég telenbe nyílott volna előtte a lépcsősor. Elle tudta, hog y a valóság más: csak tizenhárom fok vezetett a g aléria feletti műterembe, annyi, mint mindig – jóllehet most többnek tetszett. Vag y a falak keskenyedtek el? Meg ig azította kabátját, hog y valamivel több leveg őhöz jusson. Szívesen lemondott volna róla – elég meleg volt már az idő ahhoz, hog y még ilyenkor, késő este se hordjon kabátot, no de ezen a lépcsősoron már csak nem szambázik fehérneműben az ember leánya. Elle akkora erővel markolta meg a korlátvasat, hog y ízületei elfehéredtek. Csakug yan meg teszi ezt? Még nem késő: visszafordulhat és úg y tehet, mintha soha meg sem fordult volna ag yában ez a tébolyult ötlet. Minden visszatér a rendes kerékvág ásba; ő dolg ozik tovább a g alériában, Nathan pedig soha nem tudja meg , hog y ő érdeklődött utána. A g ondolat ólmosan meg ülte a g yomrát. Nem. Ha most meg hátrál, a dolg ok többé sohasem jönnek mozg ásba. Ha valami tuti, az az, hog y Nathan az életben sem fog ja elérteni még a leg durvább célzásait sem. Ha elejét akarja venni anyja közvetítési erőfeszítéseinek, és meg akar állapodni eg y elviselhető pasas társaság ában, eljött a közvetlenebb meg közelítés ideje. Tavaly, mikor Ian azt ajánlotta, jelentkezzen a g aléria művészeti koordinátoránál, csalódottnak érezte mag át – nem ig azán volt biztos abban, hog y képes lesz eg yüttműködni a bátyja eg yik katonapajtásával. Ámbár Nathan inkább a hulladékvas-szobrászatra összpontosított, az általa birtokolt kiállítótermek valamennyi művészeti ág at felvonultatták. Olyan volt ez, mintha valaki meg valósította volna Elle mennyország ról szóló elképzelését. No és hát mag a Nathan. Elle olyasvalakire számított, mint Ian – heves, apáskodó férfira, akinek néha komoly dühkitörései vannak. Nathan eg yáltalán nem ilyen volt, inkább csendes, s noha humorérzéke már a g onoszság határát súrolta, az udvariasság ból sohasem eng edett. Nem ártott az sem, hog y nag yon szép férfi volt, mag as, aranyszőke, s kék szeme csaknem mindig csillog ott. A leg több napon órákat beszélg ettek a művészetről, és elméleteket vitattak meg , íg y aztán ig azi full extrás pasiról lehetett beszélni – pontosan olyan kifinomult emberről, amiért a mamája is abajg atta, hog y találjon mag ának ilyet; Nathan ráadásul sokkal jóképűbb volt, mint azok, akikkel anyja unszolására ment el vacsorázni. Elle hezitált, testsúlya két lépcsőfok között eg yensúlyozott. Na jó, nem beszélhetünk arról a fajta kémiáról, ami csak úg y sistereg , ha eg y helyiség ben vannak, és Nathan sem az a fajta fickó, akit mag ának választott volna – de hiszen a probléma éppen ez. Már meg tanulta, éspedig a saját kárán, hog y a férfiakat illetően csapnivaló az ízlése, s hog y a nag yfokú vonzódás vég e mindig csak

szívfájdalom és semmi más. Az, hog y Nathantól nem nedvesedett át azonmód a bug yija, nem jelentette azt, hog y ne működhetne a dolog . Ez az éjszaka pedig arra szolg ál majd, hog y működésbe hozza. Remélhetőleg leg alábbis. Minden unciányi akaraterejére szükség volt ahhoz, hog y továbbhaladhasson a lépcsőn. Mire felért, liheg ve szedte a leveg őt, akárha eg y mérföldet futott volna. Patetikus. Csinálhatná jobban is. De komolyan. Elle kihúzta és arra kényszerítette mag át, hog y vég ig menjen a keskeny folyosón, a vég ében nyíló eg yszárnyú ajtó felé. A parkolóban álló kocsiból ítélve Nathan alig hanem a g aléria fölötti műteremben alszik a hétvég én. Erre lehetett következtetni abból is, hog y a férfi korábban említette: tervei szerint új darabba fog ma. Valahányszor újabb munkába kezdett, meg szállottként viselkedett, semmi más nem érdekelte, csak az, hog y az alkotást létrehozza. Homályosan láthatóvá vált az ajtó, sötét fája elütött a halványzöldre festett falaktól. Elle rendes esetben meg nyug tatónak találta volna a színeket, de az őt elöntő izg atottság g al szemben tehetetlennek bizonyult. Ijesztő hűvösség g el simult tenyerébe még a kilincs is, mikor behatolt a műterem árnyai közé. Az eg yetlen lámpa fényénél vehette szemüg yre a túlméretezett vásznat a nappaliban, amit Nathan arra használt, hog y heg esztés előtt eltervezze szobrait. Még a korai szakaszban járhatott, íg y Elle nem volt biztos abban, merre tart a férfi, ám nyakán már most felág askodtak a finom pihék a sok erőszakos vöröstől és feketétől. Biztos volt benne, hog y a most készülő mű nem fog ja elnyerni a tetszését. Amitől persze még kiug ró áron fog elkelni, akárcsak Nathan valamennyi munkája. Elle áthaladt a vendég hálószobán, meg kerülte a konyhapultot, és a fő hálószoba felé tartott. Szívverése fokozódott, míg nem úg y érezte, ki fog ug rani a mellkasából. Még mindig visszakozhat… Kabátját kig ombolta, és óvatosan átvetette a bárszéken. Libabőrzött íg y csupaszon, amikor átölelte a hideg . Lesimította az alsóneműje alján lévő fodrokat, s próbált összpontosítani. A kurta bebújós ruha tapadós volt, mint a másik, amit korábban próbált fel, s jóllehet vékony volt, a mellrésznél és a csípőn díszelg ő fodrok eltakarták a lényeg et. Kezét vég ig futtatta a g yomortájéknál lévő selyemfodrokon. A középső rész eg yszerűség e meg hökkenésére jócskán elütött a fodroktól. Nőies volt anélkül, hog y kényelmetlenül érezte volna mag át. Szemét forg atta. Micsoda hülyeség , meg se tudná mondani, mikor hag yta mag a mög ött a kényelem leg utolsó határvidékeit. Fehérneműt venni: akkoriban határozottan jó ötletnek tűnt, most azonban, hog y a sötétben ácsorg ott, hirtelen nem volt ebben annyira biztos. Ajkát beharapta, kabátzsebéből kikapott eg y óvszert, és azon töpreng ett, vajon hova a búbánatba teg ye. Talán lemondhatna róla… Nem. Családot természetesen akar, időjártával; ám ma éjszaka teherbe esni izzasztó rémálom lenne. A bog yót csak eg y hónapja szedi. Mi van, ha még nem fejtette

ki a hatását? Testéhez nyúlt, hog y valami meg felelő rejteket találjon, ám nem járt sikerrel. De most frankón, mitévő leg yen a kotonnal? A markában szorong assa? A bug yijába bújtassa? Sosem volt valami g yakorlott az effajta dolg okban. Elle kapaszkodott az óvszerbe, mint fuldokló a nádszálba, majd nag y leveg őt vett és kinyitotta az ajtót, csak annyira, hog y besurranhasson. Alig néhány alkalommal járt eddig ebben a szobában, mindannyiszor Nathan valamilyen meg bízásából kifolyólag , de még a koromsötétben is tudta, merre van a g ig antikus ág y: az ajtóval pontosan szemben. Na, jól van. Képes rá. Nőből van elvég re, hát halljuk az oroszlánordítást. Nag y kár, hog y Elle sokkal inkább kiscicának érezte mag át, mint oroszlánnak. *** Gabe a leg fantasztikusabb álmot álmodta. Nő mászott be az ág yába, és meg érintette a vállát; suttog ás kélt füle mellett. Meg fordult és kinyújtózott, fölkeltette a kíváncsiság át az a kis suttog ás, s azon töpreng ett, mi mindent tartog at még számára a tudatalattija ma éjszakára. Annyira közel fészkelődött hozzá, hog y a csípőjét borító takarón át is meg érezte a teste hevét. Mmm, ez jó lesz. Többet is akart belőle, íg y hát eg yik karját a csípője köré fonta, s a testet mag a mellé vonta. Vékonyka kis teremtés volt, teljesen az ellentettje annak, ami általában bejött neki. Alig hanem a tudatalattija dönthetett úg y, ideje némi változásnak. Amikor a nő félénken vég ig futtatta kezét a vállától a csípejéig , s oda is törleszkedett hozzá, Gabe úg y határozott, lehet kimondottan kellemes az is, ami nem az esete, mivel az eg ész átkozottul jó volt ahhoz, hog y valóság osnak hasson. Ki hitte volna, hog y elég az öccse g alérialakásában nyug ovóra térni, ha fantasztikus nővel akar álmodni az ember? Mikor Gabe Los Ang elesből jövet leszállt a g épről, már csak vacsorát s eg y üveg sört akart, ug rott is hát nyomban Nathan telefonjára, aki szívesen látta szerény hajlékában. Naná, hog y ez volt a leg jobb ötlete eg ész életében. Gabe sóhajtott, és abban a reményben helyezkedett el, hog y mesésen telik el ez az éjszaka – pontosan erre volt szükség e a Los Ang eles-i káosz után –, de azután az ajkak rátaláltak a nyakára, és érezte, hog y a testéhez tapadó nő meg reszket. Na, várjunk csak eg y nyamvadt pillanatot! Azokat az ajkakat nem álmodta. Azok valódiak. Igazi ajkak, és kimondottan igazi reszketés. Gabe szeme felpattant, tekintete az árnyakat fürkészte. Mi a szent szar, hiszen szó sincs arról, hog y álmodna. Csakug yan nő van az ág yában! A jövevény a rút ébresztéssel mit sem törődve meg csókolta az állát, oly g yeng éden és édesen, hog y a férfi léleg zete is elállt. Így már nem tűnt helyesnek, hog y ág yban maradjon, mellkasában azonban valóság os fájdalom ébredt – oly erős epekedés, amit nem hag yhatott fig yelmen kívül. Fölemelte állát, hog y a nő jobban hozzáférhessen, s közben törte a fejét, mitévő leg yen. Kivág ja

innét, hog y a seg g én csússzon ki? Hag yja, hog y az a lág y test teljes hosszában odadörg ölőddzön hozzá? Na, ne. Ez szenya dolog lenne. Hiszen még csak azt se tudja, ki ez a csaj. Néhány éve ug yan még meg nem állította volna, hog y ismeretlen az ág yában talált nő, annak az életének azonban búcsút intett. Nem akart már olyan lenni. A nő újra meg csókolta, s ez alkalommal veszedelmesen közel került a szájához. Gabe nem tudott úg y g ondolkodni, hog y mag án érezte a száját, íg y vállánál fog va eltolta mag ától, hog y bizonyos távolság ot teremtsen kettejük között. A nő elfordította a fejét, nyitott szájjal csókot nyomott az ujjperceire, átmenetileg ismét kikapcsolva ezzel az ag yát. Ó, te jó ég ! Gabe arra g ondolt, felkel és mag yarázatot követel arra nézvést, még is mi az ördög folyik itt. Hányszor próbálta elhessenteni a mag ány érzetét eg yéjszakás kalanddal, csak hog y másnap üresen ébredjen, mindennél üresebben? Ám mielőtt kibontakozhatott volna, a nő vég ig ciróg atta mellkasát, ujjai táncot jártak a hirtelen túl vékonnyá vált takaró szélén. Pokolba a kérdezősködéssel. Leg később reg g elig úg yis elfelejtené a nevét, ha eg yszer azt sem tudja, hog yan kezdődött az eg ész, nem ig az? Ellenben a vendég leg alább átmenetileg elűzhetné a benne lakozó keserű hideg ség et. A következményekkel ráér másnap fog lalkozni. – Biztos vag y benne? – Krisztusom, a hang ja annyira rekedt volt álmából ébredvén, hog y nem is hasonlított a sajátjára. A kis sóhaj, amit a nő hallatott, mintha az eg ész testén vég ig g ördült volna. Gabe azon kapta mag át, hog y a válaszra várva visszafojtja léleg zetét. Amikor meg szólalt, épp csak meg hallotta, annyira lág yan mondta: – Biztos. Éjjeli bárokban dolg ozott, íg y sok időt töltött csaposok és pimasz nők társaság ában – olyan csajokéban, akik tudták, mire van szükség ük, s nem haboztak, ha meg kellett azt kaparintani. Tetszett neki, mennyire más ez a nő, hog yan remeg ett, miközben a nyakát ölelte át, miként dug ta ki a nyelvét és kutatta vele az ő alsó ajkát, átkozottul puhatolózó módon. Meg nyílt neki, s az első korty – színtiszta borsmenta és színtiszta nő – elzsong ította. Tisztaság ot érzett… és ártatlanság ot. Mag a volt a tökély. Nem volt ő kimondottan az ártatlan leányok mág nese az eg ész felsőtestét elborító, nyakára indaként felkúszó tetoválásaival. Csak eg y pillantásra méltatták, azután pedig úg y döntöttek, személyében nem a csillog ó páncélzatú lovag érkezett meg . Mennyire ig azuk volt. De talán az akar lenni. Gabe lekapcsolta ag yának akadékoskodó részét, és hag yta, hog y az új élmény mag ával rag adja. A nő keze a mellére araszolt, eljátszadozott kicsit a mellizmaival, mielőtt csészét formálva meg fog ta volna az állát. Könnyed volt valamennyi érintése, meg valahog y… becses. Gabe szinte felforrt tőlük, teste azonnal reag ált a becézésre, követelve, többet is teg yen annál, mint hog y eg yszerűen tartja az

asszonyt. Ahelyett azonban, hog y lovag ló ülésben mag ára ültette volna, ahog y szerette, meg érintette a tarkóját, rájött arra, mennyire sima a bőre, elképedt törékenység én, másik kezét pedig vég ig futtatta az oldalán. Fodrok, szatén… aztán még több fodor. Hát mit visel ez a csaj, az isten szerelmére? Vég ül rábukkant combja selymesség ére. Gabe mozdulatlanná dermedt, amikor a nő újra meg reszketett, s torka mélyéből nyög és tört fel. Az a kis vinnyog ás vég képp eloldotta láncáról a vadállatot. Meg kellett kapnia ezt a nőt. Tüstént. Mind szertelenebb csókja közben hátulról átfog ta combjait, s könnyedén emelve, lovag ló ülésben a csípőjére ültette. Némi nyüszítést fojtott el, amikor Gabe nekirontott, s most már csak két réteg szövet választotta el őket eg ymástól. Eleng edte a nyakát, s csak annyit mozdult, hog y a takarótól meg tudjon szabadulni. Eg y problémával kevesebb. A nő liheg ett, elhúzódott eg y kissé, s meg állapította: – Te meztelen vag y. Na és, mit akar ezzel mondani? Mielőtt azonban Gabe fennhang on meg érdeklődhette volna, a nő már meg int csókolta, immár merészebben. Gabe felhúzta rajta a ruhát, s kis híján elkáromkodta mag át, mikor a nőnek el kellett őt eng ednie, hog y félrehajítsa. De aztán már a helyén volt újra, és folytatta a kínzóan könnyed becézg etést. A férfi felnyúlt, hog y eg yik mellbimbóját a szájába veg ye, s szopta is keményen, míg a csípője vonag lani nem kezdett. Minden eg yes reakciója olyan… fene tudja, milyen volt. Mintha még sohasem érintették volna. Gabe munkába vette a másik bimbót is, s addig csapdosta a nyelvével, míg az eg ész teste remeg ni kezdett. Kezével a hasán kalandozott lefelé, s a selyembug yin keresztül tapog atta ki a nőt, aki már ez után a rövid előjáték után is készen állt a befog adására. Meg kereste a ruhadarab szélét, horog ként beakasztotta az ujját, miközben a felhevült bőrt alig érintette. A nő felkiáltott, s abbahag yta a becézg etést, hog y eg yik ujjával mag a mög é nyúlhasson. Gabe érezte mag án a lábak ölelésének hevét, s a vág y, hog y mag a alá g yűrje és beléhatoljon, annyira elfog ta, hog y kicsi híján elájult. Nem. Le kell lassítania. Meg kell ízlelnie ezt a nőt, ameddig még teheti. Ujjai visszatértek az elsőként lemeztelenített mellbimbóhoz, Gabe nyitott szájjal csókokkal halmozta azt el, miközben második ujját is belényomta. Csuklóját csavarg atva kereste azt a pontot, amitől a nő a lehető leg jobban meg vadul. A nő eg ész teste meg reszketett, amikor rájött, mi az irg alom nélkül ciróg ató ujjbeg yek vég célja. – Ó… ó, istenem… ez olyan… én még soha… Soha? Krisztusom. Ez minden idők leg jobb éjszakája. Gabe szabad kezével átölelte a derekát, s szilárdan meg tartotta a nőt, míg nem az ívben hátrahajlott, fejét hátravetette, körme pedig a férfi mellébe vájt, mialatt felkiáltott. Eg ész életében nem hallott még ilyen g yönyörű hang ot. Eljött a pillanat. Gabe-nek be kellett hatolnia, most. A nő keze azonban mintha elfelejtette volna tenni a dolg át most, hog y ő már elment; a nyaka és a válla közti részt dörzsölg ette. Gabe-nek szinte

fájt, annyira akarta, hog y folytatódjanak az eddig iek. – Érintsen meg . A nő eg ész teste meg merevedett, s Gabe-nek leg feljebb másfél másodperce volt arra, hog y elg ondolkozzon, mondott-e valami rosszat. Aztán a nő felsikoltott. *** Az ág yban talált pasas nem Nathan volt. Ez nem kevesebbet jelentett, mint hog y Elle eg y másik pasit lovag ol meg , féktelenül, hótmeztelen. Nég ykézláb menekült előle, s azon nyomban leesett az ág yról. Nem hang zott különösebben biztatónak, amikor a pasas érdeklődött, szerinte rendjén van-e mindez, Elle-t azonban túlság osan is elfog lalta, hog y ne fog lalkozzon ag g odalmával, milyen hang ja volt a férfinak korábban – vég ül is aludt, és mit keresne Nathan ág yában eg y másik pasi? –, most azonban már eltéveszthetetlen volt a két hang közötti különbség . Kapkodnia kellett leveg ő után, hallotta azonban, hog y a pasas közeledik ahhoz a helyhez, ahol ő az ág yból kiug rott. – Bébi, mi a g ond? Bébi? A falig menekült, s ott rátenyerelt a villanykapcsolóra. Mikor a fények kig yúltak, már mást nem tehetett, mint hog y teljes erejéből meg próbálta elejét venni a hiperventillációnak. – Ó, te jó isten! Hog yan téveszthette össze ezt az embert Nathannal? Az ig az, hog y testalkatilag a meg szólalásig hasonlítanak eg ymásra – annak alapján leg alábbis, amilyennek Nathan testét elképzelte –, a hajuk is hasonló, na de ez az ember szénné van tetoválva! Elle csaknem felvinnyog ott a reng eteg tinta láttán. Még ebből a távolság ból is meg tudta mondani, hog y meg lehetősen jól meg csinált munkák, nem annyira sima bevésések, mint inkább műdarabok. Szent isten, g yakorlatilag mintha neonreklámot hordott volna a feje tetején, ami azt hirdette: „Rossz fiú vag yok.” Pontosan olyan zsánerű férfi volt, amilyet soha nem választott volna mag ának. Amellett éppen az a típus is, akiről meg fog adta: ha törik, ha szakad, kerülni fog ja. Erre kis híján lefeküdt vele. Istenem, istenem, istenem. Melle köré vékony szalag fonódott, lehetetlenné téve, hog y jó nag y leveg őt veg yen. Pontok táncoltak a szeme előtt, miközben küszködve ig yekezett beléleg ezni. Itt fog elpusztulni Nathan műteremlakásában. Meztelen testét meg találják, s erről lesz ismeretes az idők vég ezetéig – ő lesz a nő, aki belehalt a balsikerű csábítási kísérletbe, amit nem a meg felelő férfin hajtott vég re. Anyja visszahozza ug yan a halottaiból, de csak hog y még eg yszer meg ölje, amiért a családra szég yent hozott. Elle hátával a falnak dőlve hintáztatta a testét. Nem kapott elég leveg őt. Kétség beesett oxig énhiányában a melléhez kapott. Eg y kéz rag adta meg az állát, arra kényszerítve, hog y belenézzen a fantasztikus barna szemekbe. – Léleg ezzél, bébi. Jó nag y leveg őt veszel, benn tartod, aztán kiléleg zés.

Leveg ő tódult tüdejébe, annyi, hog y tudata vég re kitisztulhatott. Elle meg borzong ott, miközben a hosszú ujjak az állába fúródtak. Nem okoztak fájdalmat, ám a bennük rejlő lehetőség ekhez sem férhetett kétség . A fenébe is, öt perccel ezelőtt vajon miért nem volt képes mindezt felismerni? – Menjen innen – zihálta, ellökve a pasas kezét. A férfi eng edelmeskedett, de nem vonult kellő távolság ba vissza. – Mi baj van? Hog y mi volt a baj? Minden. Most például épp Nathannal kellett volna szeretkeznie ahelyett, hog y itt áll meztelenül eg y vadideg en előtt, akinek a tekintete a mellére villant; el is takarta azon nyomban a karjával. – Ez nem is történik. Lázálom talán az eg ész. Nincs más mag yarázat. Talán ág ya biztonság ában forg olódik-nyűg lődik most is, mag a alá g yűrve a takarókat. Elle behunyta, majd ismét kinyitotta a szemét. Az elé táruló látvány középpontjában azonban továbbra is a túlság osan is férfias arc volt, amelynek a tökéletesen formált ajkak most rosszalló kifejezést kölcsönöztek. De miért épp az ajkára fig yel fel? – Ó, istenem – nyög ött fel. – Mégis meg történik! A pasas keresztbe tette a karját a mellén, ami csak arra volt jó, hog y emlékeztesse Elle-t a mezítelenség ére. Noha nem állt szándékában, még iscsak vég ig pásztázta tekintetével az izmokkal kidekorált alsótestét, és a csípő alá érve meg akadt. Nem seg ített a helyzeten, hog y a pasasnak továbbra is keményen állt. Ideje menni, Elle. – Várjon. – A férfi újra felé nyúlt, ő azonban kétség beesetten hátrált, nehog y elérje. Csak a mag asság os ég a meg mondhatója, mi történne, ha még eg yszer rá tudná tenni a kezét. – Kérem, ne menjen. Úg y nyújtotta ki a karját a férfi, mint aki meg bokrosodott lovat próbál lecsillapítani. E mentális párhuzam nem nyerte el Elle tetszését. A leg kisebb mértékben sem. Oldalazott is tőle elfelé. – Tévedés történt – közölte. – Rettenetes tévedés. – Neki pedig ki kell onnan jutnia. – Pokoli jó volt pedig . Elle felkapkodta a földről fehérneműit, majd meg g ondolta mag át és a földre lökte az eg észet, helyettük az ág yról lerúg ott takarót rag adva meg , amit vég re mag a köré csavart. – Tudja, mit? Nem számít. Ig az? Ig az. – Seg ítene, ha elmondaná, mi történik. Elle kényszerítette mag át, hog y az arcát nézze. Mi történik? Az ő számára meg lehetősen nyilvánvalónak tűnt. Nem sok kellett hozzá, hog y nemi életet éljen eg y vadideg ennel. És ez meg is történik, ha a férfi meg nem szólal. Léleg zése most, hog y felfog ta, mi történhetett volna, ismét szag g atottá vált. – Mag a nem Nathan – bökte ki. A férfi keményen hanyatt dobta mag át az ág yon, arcán érzelmek eg ész sora hullámzott át. Meg döbbenés. Elborzadás. Bűntudat. Valami, ami akár meg bánás is lehetett. Elle a szájára nyomta ujjait. – Mennem kell. Sajnálom. – Azzal menekült, s az ajtót csendben

betette mag a mög ött.

MÁSODIK FEJEZET Maga nem Nathan. Rémség es g ondolat vert g yökeret Gabe ag yában a pillanatban, amikor e szavak elhag yták azt a fantasztikus vonalú szájat. Nem elég , hog y csak az imént ujjazta meg a testvére nőjét – mert hát íg y történt, nem ig az? –, de a szentség it, még be is jött neki az eg ész. És ez eg yáltalán nincs rendjén. Gabe kipattant az ág yból. Nem létezik, hog y a csaj csak íg y, minden további nélkül eliszkoljon. Addig ug yan nem, míg nem szolg ál valamilyen mag yarázattal. Nadrág ot rántott, és feltépte az ajtót. A műteremlakásban persze addig ra már nem volt senki. Nem hallg atott a belülről érkező halk unszolásra, hog y adja fel és bújjon vissza az ág yba. A másik hálószoba ajtajához csörtetett, és meg döng ette az ajtót. – Jobb, ha átkozottul decens leszel, Nathan. – Mikor az öccse valamit mordult válaszul, Gabe berontott hozzá. – Kelj fel! Nathan belefúrta mag át az ág yon lévő öt párna eg yikébe. – Eredj innen. Gabe lerántotta róla a takarót, és hátba verte. – Kelj fel! – Mi a franc van? – Annyira emelte a fejét, hog y lássa az éjjeliszekrényen a dig itális órát. – Hog y lehetek ébren ezen az istentelen órán? – Jársz te valakivel? – Nathan múltját tekintve nem ez volt a leg szerencsésebb kérdés, de soha nem bocsátaná meg mag ának, ha a tesója nőjét dug ta volna kis híján meg . – Mi? Nem. Honnan veszed ezt az ötletet? – Nem ismersz eg y szőkét? Leírhatatlan bombázó, eszelős teste van, nag yjából ekkora? – Kezét a válláig emelte. Nathan felült, meg dörzsölte az arcát. – Rakás ilyen nőt ismerek. – Az, akiről én beszélek, tartog athat valamit a számodra. Öccse meg hajolt. – A koordinátorom, Elle. Édes lány, tényleg helyes – még ártatlan is. Célozg atott nag y bőszen, hog y szeretné, ha randit kérnék tőle, de nekem ez valahog y nem jön be. Édes. Helyes. E szavak még csak stimmeltek, ami azonban az ártatlanság ot illeti, Gabe nem hitt benne. Lehet, hog y nag yjában s eg észében rendes a kislány, de az ig azán rendeseknek nem szokásuk az ág yba lopakodni azzal a szándékkal, hog y elcsábítsák a benne alvó férfit. Nem mintha nag y szakértője lenne a témának. Gabe-re nem volt jellemző, hog y rendes kislányokkal találkozg asson. – Elle. – Tetszett a szó, ahog y a nyelvén vég ig g örg ött. A pokolba is, de vég ig g örg etne a nyelvén ennél jóval többet is. – Miért kérdezed?

Fontolg atta, hazudjon-e, de arra g ondolt, ezt úg ysem lehet meg úszni – kivált, hog y az öccséről van szó. – Esküszöl, hog y nem kell neked? – Meg mondanám, ha kéne. – Nathan szeme összeszűkült. – Mi van? Gabe mélyet léleg zett, és elmondott neki mindent. Mire vég zett, Nathan annyira nevetett, hog y arca foltokban pirossá vált. Gabe mag a elé képzelte Elle elborzadt arckifejezését, rózsaszín ajkait, amelyek tökéletes O-t formáznak a döbbenettől, s csak nehezen állta meg , hog y össze ne törjön valamit – kezdve idióta öccse arcával. – Nem tudom, mi olyan baromira szórakoztató ebben. – Csak te mag ad. Ez is csak veled történhetett meg . – Nathan erőfeszítéssel próbált komoly lenni, de vig yorg ását nem tudta meg fékezni. – Soha nem hittem volna, hog y ekkora intrikus ez a csaj. Ig azság szerint valamelyest le vag yok nyűg özve. – Ha, ha, ha. Milyen vicces, hog y pont a közepén elhúzta a csíkot, de akkora sebesség g el, hog y még felöltözni sem volt hajlandó. – Gabe meg g ereblyézte ujjaival a haját. – Ember, a pokolba is: mag ával vitte a takaródat. Öccsét kijózanította ez a közlés. – Ha kilép emiatt, attól nem leszek valami boldog . Ezek szerint az 1500-as vetüléksűrűség ű takaró elveszítésének lehetőség e törölte le a vig yort öccse arcáról. – Ez az eg ész nem az én átkozott hibám. Nathan homloka ráncokba g yűrődött. – Sokkal ing erültebb vag y ettől, mint g ondolná az ember. Hiába Nathan volt a fiatalabb, ő oltalmazta Gabe-et, a kelleténél erősebben. Csak eg ymásra számíthattak. Ez azonban nem jelentette azt, hog y szívüg yeket akart volna meg tárg yalni Nathannal, vag y elmag yarázni, mennyire fájt, mikor Elle a mennyország ból adott ízelítőt követően g yakorlatilag elfutott előle. – Én csak… ez a nő más. – Ig en, ez a nő más, épp azért nem örülnék neki, ha felmondana. – Nathan sóhajtva kikászálódott az ág yból. – Kávét, g ondolom, nem tettél oda, mielőtt rám törtél. Mert hog y visszaaludni ma már nem fog ok tudni, az eg yszer biztos. – Nem tettem oda. – Szadista. – Úg y beszélsz, mintha furcsállnád. – Gabe követte a konyhába, és meg rag adott eg y bárszéket. Mindketten fig yelték, miként telik meg cseppenként a kávékiöntő kanna. Nathan kitöltött két csészével, s csak akkor szólalt meg . – Jó, hog y visszajöttél. Gabe ez alkalommal jóval tovább maradt el a szokásosnál. Nem tervezte, de ami az L. A.-i klubban tönkremehetett, az tönkre is ment. – Jó újra itthon. – Az volt leg alábbis, míg Elle be nem mászott az ág yába, s nem viselkedett úg y később, mint aki szörnyeteg et csókolt meg . Éppen nem a leg bátorítóbb reakció volt. Gabe kávézás közben az öccsét fig yelte. Siralmasan festett Nathan. Átlag embernek ez fel nem tűnt volna, Gabe azonban családtag lévén tudta: az öccsével valami nincs rendjén. Elég rég óta nem volt rendjén, ám az utolsó látog atása óta mintha még rosszabbra fordultak volna a dolg ok. – Hog y

meg y sorod? Nathan szokásához híven vállat vont. – Jól. Valami újon dolg ozom, bizsereg is tőle a seg g em rendesen. Gabe titkon arra g yanakodott, hog y öccse démona eg y nő lehet a múltjukból, de soha nem beszéltek róla. – Ezt mondod, aztán tonna pénzért eladsz valami szart. – Jó vag yok abban, amit csinálok. – Elvig yorodott. – Na, milyen volt L. A.? Elég soká eltartott, mire visszavonszoltad ide a seg g ed. – Nag y kavar volt. Az ig azg ató, akit felvettem, nag yon odáig volt a csinos, vörös pincérnőkért, feltéve, hog y nag yobb volt a dudájuk, mint az eszük, és a javát le is fölözte. A vég én az eg ész bag ázsnak ki kellett tennem a szűrét. – Eg y hónap. Eg y átkozott hónap kellett ahhoz, hog y meg felelő munkaerőt találjon az összes állásba. – De találtam eg y big ét, aki ismeri a dörg ést. Lynnnel senki nem szarakodhat. – Gabe-nek hajcsárra volt szükség e, aki kordában tartja az ideg esebb személyzetet. – S hog yhog y meg int erre kóborolsz? – Fog almam sincs. Hamarosan újra vég ig kell látog atnom a még hátralévő bárokat – meg kell bizonyosodnom arról, hog y rendjén meg y minden. A szokásos, érted. – Évente leg alább két-három alkalommal próbálta vég ig járni az összes éjszakai bárját. Ha nem volt ott a macska, az eg erek hajlamosak voltak a rock and rollra. Ezúttal azonban újabb oka is lehet arra, hog y körülnézzen eg y kicsit Spokane-ben. – No, mesélj Elle-ről. Nathan letette csészéjét. – Rendes lány, mint mondtam. Keményen dolg ozik, de a mag ánéletéről nem sokat tudok. Eg yütt szolg áltam Irakban a testvérével. Jó fej srác, és még annál is jobb katona. Azt már most meg mondhatom, Iannak nem fog tetszeni, ha a drág alátos húg ocskája körül koslatsz. Mit tenne a nag y testvér? Gabe jellemzően nem az a fajta férfi volt, akit a nők hazavisznek bemutatni. Rá volt írva, milyen nehézség eken ment át, kiolvashatta bárki a bőr alá vitt tintából. Íg y volt ez mindig is. A g ondolatra elkomorult. – Ő kezdte. – Fig yelj, én nem vitatkozom veled. Csak azt kérdezem, meddig akarsz elmenni. Ez olyasvalami volt, amit nem fontolt meg . Gabe kortyolt eg yet a lehűlt kávéból. Elég sok volt a lehetőség ahhoz, hog y semmit se mondhasson biztosra. Annyit mindenképp tudott: nem akarja, hog y Elle-ről a tőle való menekülés látványára emlékezzen utolsóként. – Nem tudom, de meg akarom tudni. – Gondolom, akkor meg kell majd kérdezned. Gabe lelki szeme előtt ismét meg jelent a nő arckifejezése. – Nem hinném, hog y beleeg yezne. – S mikor állt közéd s célod közé eg y olyan jelentéktelen dolog , mint eg y „nem”? Ha Gabe-et el lehetett volna tántorítani bármitől is, alig ha hozza létre akár az első bárt, örökség ide vag y oda. Vag y ha azt létre is hozza, nem létesít újabb eg ység eket valamennyi nag yobb nyug ati parti városban. Vig yorg ott. – Ig azság od van, öcskös, nag y ig azság od.

*** Ó, istenem, ó, istenem, ó, istenem. Ezt kántálta Elle meg állás nélkül, mialatt hazafelé hajtott, s alig látta mag a előtt az utat. – Ez meg se történt. Az nem létezik, hog y ilyesmi meg történhessen. – Fejét rázta, miközben minden porcikája tanúsította, hog y de bizony meg történhet. Nemcsak hog y csillag okat látott, akkorát élvezett, de ráadásul nem is ahhoz a pasihoz ment be, akihez akart. Hog y a fityfenébe nem tűnt fel neki, hog y nem Nathannal smárol? Várjunk csak: minden bizonnyal azért, mert épp az ajka volt az, amitől Elle meg vadult és elveszítette az eszét. Akárha délelőtti szappanoperába csöppent volna, abba a fajtába, amelyben nem a meg felelő ikertestvérrel fekszik le a nő. A való életben azonban ilyesmi nem történhet meg . Fikció az ilyesmi, s Elle túlság osan is elrug aszkodottnak tartotta ahhoz, hog y valaha is hig g yen a meg történtében. Csak a szemét forg atta, ha efféléről hallott. Ehhez képest most kifog ta. Amiből az következik, hog y akár a valóság ban is meg történhet ilyen tévedés. Nem ő tehet róla, g yőzködte mag át. A két férfi teste nem különbözött olyan nag yon: széles vállak, kissé hosszúra hag yott haj. Kétség telen, hog y az ideg en testesebb volt Nathannál, no de honnét is tudhatná, míg nem látta pontosan, ki milyen csupaszon? Ráadásul ug yanaz a g onosz, csücsöri ajkuk van. Komolyan: bárkivel meg eshetett volna, hog y összetéveszti őket. A tisztánlátást az sem seg ítette, hog y amikor a férfi hozzányúlt, ő valóság g al meg őrült. A hideg villanyfénynél azonban már eg yáltalán nem hasonlított Nathanra. Az eg ész pasas ki volt tetoválva, a felsőtestét teljesen elborították az ábrák… Nem. Nem eng edheti meg mag ának, hog y még eg yszer ilyesmire g ondoljon. Soha többé. Főleg hog y a pasi, akivel majdnem lefeküdt, olyannyira emlékeztette eg y ex nyomorúság os kifog ására. Meg borzong ott. Annak idején épp csak kikerült a g imiből, és milyen könnyen meg szédítette eg y rosszfiús pillantás meg eg y elbájoló mosoly. Nag yszerűen alakultak a dolg ok… leg alábbis pontosan addig , míg beadta a derekát és beleeg yezett, hog y lefeküdjön vele. Miután a srác vette az akadályt, amit a szüzesség e jelentett, neg yvennyolc óra alatt dobta is őt, mehetett a kukába. Volt pasija, Jason tehetett arról, hog y Nathant szemelte ki mag ának. Nem tartozott a partnerüket sűrűn cserélg etők közé, és akkor is meg őrizte a józanság át, ha történetesen kettesben maradtak eg yazon helyiség ben. Nathan biztonság os volt. Nem úg y az ideg en, akihez a műteremlakásban szerencséje volt. Nathan kifinomult úriember, ezzel szemben a másik pasas rosszfiú, a barna szemének szúrós tekintetével, amellyel mintha fölemésztette volna őt. Elle meg rázkódott. Mit keresett itt eg yáltalán az az ember, ráadásul a fő hálószobában? Nathannak sosem volt társaság a, de ha még is, arra való a vendég szoba… Annyira meg ijedt, hog y kis híján lesodródott az útról. Mi van akkor, ha Nathan szeretőjével találkozott? Eg y éve már, hog y neki dolg ozott, de nővel még nem látta a főnökét, s Elle

feltételezte: ennek oka, hog y tisztesség es férfi, aki nem ug rál eg yik ág yból a másikba. De mi a helyzet akkor, ha azért nincs a környékén nő, mert a másik fele vajas a kenyérnek? A g ondolat hatására szag g atottan léleg zett ki. Uramatyám, ha az anyja meg tudja, mi lesz? Hallg athatja eg ész életében – nemcsak azt, hog y eltévesztette a pasast, akivel ág yba akart bújni, de azt is, hog y a valódi célpontot ráadásul nem is a nők érdekelték. Ig en ám, de ha a pasas lefekszik az ő főnökével, miért nem Nathannal eg y ág yban talált rá? A kocsija a parkolóban állt, ott valahol kellett tehát lenni neki mag ának is. És az ideg en… nag yon is otthon volt a témában. Ő leg alábbis jelest adott volna neki. Ismét emlékeztette mag át, hog y ösztöneinek radarja enyhén szólva meg bízhatatlanul működik. Létezik, hog y csak meg sajnálta őt a férfi? Istenem, kezd becsavarodni. Roxanne tudná, mit kell erről g ondolni. Telefonja a retiküljében volt, leg felül, az anyósülésen, s némán emlékeztette íg éretére, miszerint felhívja leg jobb barátnőjét. Elle azonban nem volt erre képes. Roxanne már az elején borzalmasnak minősítette az eg ész ötletet – abba sem bírná hag yni, hog y ezt ismételg esse: „Én meg mondtam neked”, márpedig ez volt a leg utolsó dolog , amit Elle jelenleg hallani akart. Nem, Roxanne ráér hétfőig , majd akkor eg y kávé mellett elmeséli, mi történt. Ismét rátört a teljes mértékben irracionális vág y, hog y felhívja az anyját, Elle azonban elnyomta. Annak idején elkövette azt a hibát, hog y a Jasonnel átélt katasztrófa után anyjához fordult. Bánta azóta is. Lustán nyújtózott előtte az éjszaka hátralévő része, órák sora, amelyekben semmi más dolg a nincs, mint hog y a stresszt kiheverje, önmag át pedig alaposan kiossza, amiért ekkora zűrbe keveredett. Normális ember módjára randit kellett volna kérnie Nathantól, nem pedig erőszakoskodni vele. De mit tehetett volna? Az anyja vacsorák sorára kényszerítette unalmas férfiakkal – ez természetesen az ő érdekében történt –, Elle pedig elszántan próbálkozott, hog y felszedjen valaki hozzá illőt. Nathannal leg alább úg y tudna időt tölteni, hog y nem akarna közben a fürdőszoba ablakán át meg szökni. Befordult a felállóra, körülnézett. Üres volt az utca, leg többek számára kései volt az óra a jövésmenéshez. Eg yértelműen be tud úg y menni, hog y senki ne lássa meg . Aprócska g yőzelem, de g yőzelem. Szorosabban a melle köré csavarta a takarót, rág ombolta a kabátot, majd kiszállt és a bejárati ajtóhoz sietett. Mikor már benn volt – biztonság ban az esetleg kémlelő szemektől –, a padlóra csúszott és összeg ömbölyödött. – Ez az életem. – Milyen felleng zős. Nag y leveg őt vett, próbált uralkodni mag án, de csak újra az orrában érezte a pasas csípős szag át, akivel kis híján lefeküdt. Föleg yenesedett ültében. Ó, istenem. – És még csak a nevét se tudom. Aztán könnyekben tört ki. Kúszva-mászva szabadult meg kabátjától és a takarótól, lábra állt és felbotladozott a lépcsőn. Minden lépéssel eg yre erősebben érezte az illatot. Még mindig mag án

érezte a kezét, s a kérg es tenyerek érintése változatlanul borzong atta eg ész testét. És az a száj… irg almas isten, önmag ában az, hog y a mellén érezte a pasas száját, majdnem elég volt ahhoz, hog y elszálljon. Elle feltépte hálószobája ajtaját, és beviharzott a fürdőszobába. Meg sem várta, hog y a víz felmeleg edjen, azonmód alálépett, s nyúlt a testbalzsamért meg a szivacsért. Pánikos g yorsaság g al szappanozta be és dörzsölte le bőrét, kétség beesetten ig yekezett eltávolítani mindent, ami az éjjeli kalandra emlékeztette. Ám dörzsölhette még oly elszántan is, az emléktől, melyet az ujjak érintése belül hag yott, nem szabadulhatott, ajkát is ajkán érezte, s a karok szorosan ölelték. Mintha csakug yan számított volna a pasasnak. Közben vadideg enek voltak. Micsoda borzadályos vicc. Rádöbbent, hog y bocsánatot is kért a férfitól. Még ő exkuzálta mag át, amikor kifelé tartott. Elöntötte a felháborodás. Miért is kért ő bocsánatot? Hiszen mit sem tehetett az eg észről! A pasas hag yta, hog y ő hülyét csináljon mag ából. Eg y férfi, akibe a leg halványabb erkölcsi érzés szorult – füg g etlenül attól, milyen veszedelmesen vonzó –, vég et vetett volna az ő kontár csábítási kísérletének, éspedig abban a pillanatban, hog y az ág yában meg jelent. Ami csak újabb bizonyíték arra, milyen szörnyű az ízlése, ha férfiakról van szó. A zuhanyrózsa alá hajtotta a fejét és úg y maradt sokáig , ig encsak üg yelve arra, hog y a küszöbönálló pánikot elmosó víz tisztító hatásán kívül másra ne g ondoljon. Arra vég képp nem, hog y milyen jó volt a férfival. Hog yan lüktet még mindig a teste a benne bujkáló vág ytól. Kijött a zuhany alól, leszárítkozott, túlméretezett ing be bújt. Ahhoz, hog y leg alább hang yányival jobban érezze mag át, csak eg yet tehetett. A vendég hálószobába sietett, melyet stúdiónak rendezett be, és előrántott eg y vásznat. Kényszerítette mag át, hog y lassítson, majd felkapta a palettát, és széles, mindent elsöprő mozdulatokkal vitte fel a hátteret, amelyre vég ül mag a a kép kerül majd. Elővette eg yik kedvenc stock fotóját, amely eg y g yönyörű, félmeztelen pasit ábrázolt, kockahassal, és betette kedvenc klasszikus zenéjét. A feszültség lassan, de még milyen lassan, távozott izmaiból, mialatt dolg ozni kezdett. Rendbe jön minden – rendbe kell jönnie. Elle mély sóhajjal adta át mag át a festésnek, hag yva, hog y a munka lenyug tassa. Eg y ideig nem is tett más mozdulatot, csak az ecsetet mártotta be, hog y eg ymásba keverje a színeket. Lassacskán bontakozott ki a festmény, amely mezítelen férfi mellkast ábrázolt. Szép mellkas volt, széles vállakkal; a felsőtest lefelé, a derék felé haladva fokozatosan elvékonyodott. Még sem lett úszóbajnoktest ez, mint a fotón látható férfié – az izmok túlság osan teltek voltak az effajta karcsú erőhöz. Pislog ott. Mitől is olyan ismerős ez a mellkas? Rádöbbent, mitől. A rádöbbenés lassú volt, akár eg y lidércnyomásos álom. Ó, istenem, ez itt ő.

Ecsetjét rövid sikoly kíséretében vág ta a sarokba. Ez már nevetség es. Mást nem tehetett, mint hog y hátulról meg markolta a vásznat – majd elég eti. Elle felkapott eg y lepedőt, amely eredetileg a szőnyeg meg óvására szolg ált. Óvatos, kimért mozdulatokkal tekerte a vászon köré, meg fordult és kiment a szobából, az ajtót halkan becsukva mag a mög ött. Történt, ami történt az éjjel. Be van fejezve. A következményekkel hamarosan szembesülnie kell. De nem most. A holnap eg y másik nap, ráér akkor fog lalkozni ezzel. Ám hiába buzdította íg y önmag át, az emlékek a tudatalattijában nyüzsög tek, úg y köröztek, mint cápák a vérmocskos vízben, várva az első hibás lépésre, hog y azután darabokra szag g athassák.

HARMADIK FEJEZET – Hog y mit tettél? Elle szisztematikusan tépkedte a szalvétát anélkül, hog y felpillantott volna. Leg alább volt más is, amire összpontosíthatott, nem csak a hitetlenkedő barna nő az asztal másik oldalán. – Tudod… amiről beszéltünk. – Te lefeküdtél a… – Roxanne körülnézett, s lehalkította a hang ját. – Te Nathannal töltötted az éjszakát? De akár ki is doboltathatta volna. Senki nem tartózkodott rajtuk kívül a kávéházban, csak Marg e, de az öreg asszony félig süket volt. Elle újra remeg ni kezdett. A szalvétacsíkokat szabályos kis körökre szedte szét. – Nem. – Ó, dicsértessék. Eg y másodpercre már azt g ondoltam, elment az eszed, és csakug yan meg tetted. Elle kényszerítette mag át, hog y Roxanne zöld szemébe nézzen. Mindig is úg y vélte, sokkal eg zotikusabb, mint az ő kék szeme. És ig en, mondandója eg yértelműen belé szorult. – Nem feküdtem le Nathannal… úg y értem, csak majdnem. A g ond az volt, hog y… nem tudom, kinek az ág yába másztam be, de hog y nem az övébe, az biztos. Most, hog y újra vég ig g ondolta, g yomrában harag támadt. Az elvetélt festési kísérlet után eg y eg ész nap ment rá arra, hog y padlástól a pincéig kitakarítsa a házat, a lelke azonban ettől se lett könnyebb. Nemcsak hog y nem ismerte fel, eltévesztette az intim eg yüttlét tárg yát, de még élvezte is. Ez pedig átkozottul meg bocsáthatatlan volt. Ámbátor nem az ő hibája – ebből az álláspontból jottányit sem eng edett. Miből is g ondolta volna, hog y nem Nathan érintésétől g yúl a teste láng ra? Hiszen a nevét is elsuttog ta, mielőtt bemászott volna hozzá, és isten a tanúja, hog y a férfi még válaszolt is. Jó, az ig az, hog y ő elég halkan suttog ott, ám a kellő elővig yázatosság g al járt el. A férfinak viszont abban a pillanatban vég et kellett volna vetnie a közeledésének, hog y ő meg érintette. Ig en, ez leg határozottabban a pasas hibája volt. Amennyire ez a következtetés kedvére való volt, leg alább annyira g yűlölte, hog y teste, az az áruló, reag ál minden eg yes alkalommal, amikor elképzeli az arcot. Olyannyira jó érzés volt, hog y el is g ondolkodott azon, milyen lett volna végigcsinálni – ami pedig ismét csak rohadtul elfogadhatatlan. Roxanne elsápadt a hibátlan barnaság a alatt. – Drág ám, azt hiszem, jobb, ha újra meg próbálod elmondani a leg elejétől. Esze ág ában sem volt, barátnője arckifejezésével azonban vitatkozni nem lehetett. – Nathan tett eg y meg jeg yzést arról, hog y a hétvég én új munkáján dolg ozik. Még el is mentem – halkította le a

hang ját –, hog y új fehérneműt veg yek. – Amit aztán ott is hag yott. Elle elpirult. Úg y viselkedett, akár Hamupipőke, aki a bálban hag yta cipellőjét, mint valami névjeg yet. Elképzelhetetlen, hog y Nathan ne szerezzen tudomást a történtekről. Az ideg en előtti meg alázkodás pedig újabb meg bocsáthatatlan bűnt jelentene. – Haladjunk eg yenesen előre… Ezzel az erővel akár nyilvánossá is teheti a meg aláztatást. Elle belekortyolt tejeskávéjába, és kis híján meg fulladt a túl forró italtól. Oké, nem ez volt az eddig i leg jobb ötlete. Csakhog y a szombat éjszakai sem. – Én… elcsábítottam. Vag y valami ilyesmi. A lényeg , hog y eg y ág yban voltunk. Azt hittem, Nathan az. – És elképesztő volt. Még annál is jobb. Combja is meg feszült, amikor visszaemlékezett Nathan érintésére – ami nem is Nathan érintése volt. – Eg y rohadt ismeretlen volt, és az… az a seggfej csaknem hag yta, hog y lefeküdjek vele. Roxanne pislog ott. – Én hallok rosszul, vag y istenuccse trág árkodtál az imént? Elle-t azonban túlság osan is elfog lalták a problémái ahhoz, hog y a trág árkodással fog lalkozzon. Hog yan néz szembe majd Nathannal? Mi lesz, ha a férfi hozza fel a dolg ot? Ó, uram, lehet, hog y nehéz nap lesz a mai! Jó ég , és ha már tudja, sőt is bocsátotta emiatt? A g aléria az élete, azt nem veszítheti el. – Azt hiszem, belehalok a szég yenbe. Lehetség es az ilyesmi, ig az? Annak kell lennie, hiszen éppen most történik meg . – Túldramatizálod. No és mi történt? Kivel bújtál ág yba, ha nem Nathannal? – Roxanne a homlokát ráncolta. – És hog yan sikerült ez anélkül, hog y észrevetted volna, nem stimmel a pasas? – Sötét volt a szobában. – Aha. Létezik eg y hasznos kis jószág , villanykapcsolónak hívják. Próbát tehetnél vele olykor… – Eg yszerűbbnek tűnt íg y. – Hang osan kimondva óriási ostobaság nak tűnt, de ez volt az ig azság . Nem akarta látni Nathan arcát abban az esetben, ha kikosarazza, és azt sem, hog y meztelenül lássa közben. – Eg yszerűnek tűnt, annyira, hog y eltévesztetted a pasast. – Hátradőlt. Elle közben böffentett eg yet. Eltakarta a száját. – Sajnálom. Csak úg y kijött. – Semmi g ond. Talán még nevethetünk is rajta eg y nap, olyan tizenöt év múlva. Ami még odébb van. Most még korai lenne. A fenébe is, hiszen még érzi a testén az ölelését. Különben is, micsoda férfi hag yja, hog y eg y furcsa nő az ág yába lopóddzon? Le kellett volna állítania őt! Elle meg rázta a fejét. Sehová nem vezet, ha még többet rág ódik ezen. Itt az ideje, hog y élje tovább az életét – no és kiókumlálja a kármentés mikéntjét. – Bárki volt is a pacák, alig hanem eg y barátja lehetett Nathannak, aki nála aludt. Korábban sose láttam. – Remélte, hog y soha nem is fog ja. – Biztos vag yok benne, hog y ig azad van. – Roxanne mosolyg ott, csakhog y ami az arcán szétterült, az a Nag y Buliszervező Mosoly volt: napnál rag yog óbb és olyan hamis, hog y hamisabb

már nem is lehetett. – Mire készülsz Nathannal? Ez volt az óra kérdése. Elle mag a elé képzelte az arc hosszú ráncait, a teljesen meg kapó sápadt kék szemeket, a szőke hajat, ami épp csak annyira volt hosszú, hog y csipetnyi vag ányság ot kölcsönözzön az amúg y kulturált meg jelenésének. A kép azonban elhomályosult, helyét a szombat esti fickó fog lalta el. Benne aztán nyoma sem volt kifinomultság nak, akár a tetkókat nézi, akár az izmokat vag y az orrát, amiről lerítt, hog y nem eg yszer betörték már. Pontosan az ellentéte volt mindannak, ami Elle-nek eg y férfiban kellett – meg tanulta már a fajtájával kapcsolatban, hog y nem lételemük a hűség . Az anyja vajon nem ug yanazt mondta-e, amikor Elle bizalmasan vallott neki Jasonről? Akkor is ig aza volt, most is. Most, hog y ezt fölemleg ette, Roxanne a szemét forg atta. – Na, lég y szíves. Anyád túlság osan is szereti hallatni a hang ját. Nem tudja, mire van szükség ed. Meg kell hag yni, néhány választását illetően a mama alaposan melléfog ott, ellenben kiválasztottjai kivétel nélkül tiszteletre méltó, becsületes polg árok voltak. Férfiak, akik g ondot viselnek asszonyukra és arra, hog y utódaik leg yenek. Férfiak, akik nem hag ynák ott Elle-t sírva, összetört szívvel. – Tévedsz. Ezzel a pasassal g ond van. – Másként nem lehetett, ha eg yszer annyira kívánja őt. Odabenn eg y hang azt suttog ta, Nathan csak nem hag yná, hog y drog nepper töltse az éjszakát a műtermében, Elle azonban elhallg attatta a hang ot. Hamis mosolyt öltött mag a is. – S hog y a kérdésedre válaszoljak, semmire se készülök Nathannal. A fenébe is, homokos alig hanem, és az a pasas a szeretője volt, vag y ilyesmi. Csak azon vag yok, hog y elfelejtsem a történteket. – Csak aztán el ne felejts beszámolni róla, hog y ment. – Roxanne meg vereg ette a kezét, és kortyolt jeg es mokkájából. Rejtély volt, miként képes inni ezeket anélkül, hog y szívrohamot kapjon. – Tudod, az eg yik részem a leg szívesebben azt mondaná, „na ug ye”, de az ig azán rossz ízlésre vallana. – Homlokráncolva letette a csészét. – Ilyen vég kimenetelre még én se g ondoltam. Jól jött ki, ami azt illeti. – Roxanne! – Mi van? Tényleg le vag yok nyűg özve. Borzadok a dolog tól, ug yanakkor mély benyomást tesz rám. Nathan mellesleg nem homokos. Eg y barátom, nő az illető, randizott vele pár éve. De ez most mindeg y. – Ismét előrehajolt, manikűrözött körmei az asztallapon doboltak. – Szóval… meddig jutottál vele, míg rájöttél, hog y nem Nathannal vag y? – Elég messzire. Roxanne zöld szeme felvillant. – Az íg éretesen hang zik. Na és jó volt valamennyire? Az, hog y „jó”, nem tűnt meg felelő kifejezésnek. Elle sohasem érzett hasonlót, el sem tudta volna képzelni, hog y ilyesmi létezik, fennhang on azonban túlság osan zavarba ejtő lett volna beismerni, még Roxanne-nek is, hog y élvezte ő mag a is. – Erről nem beszélek. Roxanne ismét az asztallapon dobolt, visszarántva Elle-t a valóság ba. – Hog yan éljem át a

problémáidat másodkézből, ha nem beszélsz róluk? – Sehog y. – Elle meg rag adta a táskáját, s addig túrta, míg a kezébe nem akadt a pénztárcája. Eg y tízest lökött az asztalra, majd felállt. – Mennem kell, ha nem akarok elkésni. – Mintha ug yan nem csinált volna szíve szerint bármit, csak munkába menni ne kelljen azon a reg g elen. – Akkor is beszélni fog unk erről, ha ki kell kösselek. – Roxanne meg bökte a lábát. Nehéz volt elképzelni a ceruzaszoknyájában, amint bárkit is kiköt, Elle azonban korábban már tanúja volt, mily csökönyös tud lenni barátnője a cél elérése vég ett. Roxanne-t nem lehetett meg állítani, és Isten irg almáért fohászkodhatott, aki meg próbálta. – Időre van szükség em, hog y feldolg ozzam ezt az eg észet. – Remélte: ha kellően állhatatos, Roxanne leszáll róla. Roxanne óceánillatú ölelésbe vonta, s felnevetett. – Makacskodj csak, ha akarsz; de ha eg yszer beléd diktálok néhány martinit, úg yis elmeséled. Pénteken kimenős lányok éjszakája, emlékszel? Francba. Az a leg rosszabb az eg észben, hog y ig aza is van. Ha ivott, nem bírta tartani mag át. Mikor utoljára mulatni voltak, Roxanne elráng atta karaokézni, de azt íg érte, csak bokszot szereznek és nézni fog ják. Elle azonban már két martinival később rocksztárnak képzelte mag át, és elénekelte a Take It Offot. Azóta is próbálja feldolg ozni. – Ne izg ulj, ezúttal nem lesz karaoke – folytatta Roxanne, s arcán rémesen ártatlan mosoly jelent meg . – Találok majd én eg y kedves-csendes helyet, ahol meg oszthatod velem az összes zaftos részletet. Elle-nek sikerült beérnie eg yetlen martinival, s a péntek estét mint témát felváltani Roxanne partiszervezői munkájával. Meg lehetősen ijesztő volt a nő törekvése, hog y meg bizonyosodjon róla: minden tökéletesen meg y. – Jól hang zik. – Rém rosszul hazudsz, de ezzel semmi g ond. Részint ezért csodállak annyira. – Leveg őpuszit adott Elle arcára, majd kivitorlázott az ajtón. Elle a fejét rázta, majd felrántotta a vállára a táskát, s a néhány tömbnyire lévő g alériába indult. Az ég már ilyen kora reg g el tiszta volt és meleg kék, amilyennek csak nyáron látni. Félig -meddig arra is g ondolt, beteg et jelent, visszameg y a parkolóházba, aztán kihajt valamelyik környékbeli tóhoz. Törülközőn heverészik, és hallg atja majd az arra húzó motorcsónakokat – mindez sokkal vonzóbbnak tűnt, mint a Nathannal való szembenézés. Nem volt azonban hajlandó g yáván viselkedni. Elle mindent szeretett a munkájában. Nathan a főnökök g yöng ye volt, az pedig , hog y a szenvedélyesen szeretett műtárg yak közelében lehetett, mag a a mennyország . Meg lehet, ig aza volt Roxanne-nek, aki szerint nem kéne keverni az üzletet az élvezetekkel, pillanatnyilag azonban értelmetlen lett volna emiatt ag g ódni. A jövőben, miután elcseszte a dolg ot, nem kell g ondoskodnia arról, miként hozza munkájával eg yensúlyba a potenciális párkapcsolatot, miután Nathan sosem tartja többet tiszteletet érdemlő nőnek, és nem akar majd randizni vele, ha rájön, mi történt.

Görnyedten kotorta elő kulcsait, miközben meg állt a g aléria hatalmas kirakata előtt. A tompított, víz alatti jeleneteket eg y általa eddig nem látott sorozatra cserélték. Az üveg hez közelebb lépve tanulmányozta a festményeket. Ijesztően barátság talanok voltak, s olyan jeleneteket ábrázoltak, amelyeket Elle Dante Pokoljából ismert. Soha nem kedvelte ezt a művet, azt viszont nem tag adhatta, hog y a Nathan által kiszemelt darabok impozánsak, még akkor is, ha ő nem szívesen nézeg eti őket. Nyílt az ajtó, s kilépett rajta mag a a férfi. Elle meg próbált Nathanra összpontosítani, fig yelmét azonban a központi helyen lévő festmény tartotta fog va – az, amely a pokol második körét ábrázolta. Eg y pár állt az előtérben, meztelenül mindketten, bár azt nem lett volna könnyű meg mondani, merre fújja a szél az arcuk körül röpködő hajukat. Eg ymás után nyúltak, a kétség beesés szinte sütött belőlük, ujjaik kis híján eg ymáshoz értek, de ott volt köztük az a leheletnyi távolság . A leg szívfájdítóbb darab volt, amit eddig látott. – Mi a véleményed? – Nathan mindig ezt a kérdést tette fel, valahányszor új alkotást szerzett be. Elle nyelt eg yet, s szeme sarkából sandított rá. Azon g ondolkodott, vajon tud-e már a férfi a szombat éjjel történtekről. Biztosan szóba hozná? Mert lehetett bármilyen rossz az, hog y kis híján lefeküdt eg y barátjával – vag y, isten mentsen, a szeretőjével –, még rosszabb lenne, ha Nathan meg is tudná. Semmiképp nem lehetne eltitkolni a tényt, hog y vele akart lefeküdni. A férfit azonban teljesen lekötötte a festmény. Oké, menni fog ez. – Nem tudtam, hog y új művészre tettél szert. – Nem tudtam én se. – Nevetett. – De a helyi művészeti bemutatón belebotlottam ezekbe, és nem tudtam ellenállni. Elle fülelt, kicseng -e valami a férfi hang jából, de semmi különöset nem hallott. Amit mondott, abból semmiféle másodlag os jelentést nem lehetett kihámozni. Elle azonban kényszeresen tovább vizslatta, hátha meg pillant valami jelet rajta, ami azt jelenti: tudja. De mikor csak várakozóan nézett rá, s eg yértelműnek tűnt, hog y a képekről alkotott véleményére kíváncsi, rádöbbent: a férfinak fog alma sincs arról, ami lejátszódott. Az nem létezik, hog y tudja, és annak dacára íg y viselkedjen… Nathan. Hátat fordított a festménynek. – Annyira… – Félelmetesek. Gyönyörűek. És olyan nag yon sötétek. – … Rendkívül lenyűg özőek. A kirakatüveg en kirajzolódott Nathan tükörképe. Találkozott a pillantásuk. – Tőled ez ig encsak nag y elismerés. – Tudod, hog y imádok mindent, amit csinálsz. – Csak ezután kapcsolt, mit mondott, és elvörösödött. Bárcsak a föld nyílna meg a lába alatt, hog y elsüllyedhetne. – Úg y értettem, hog y… izé… tudod, hog yan értettem. – Tudom. – Nathan felnevetett, s könyökénél fog va a bejárathoz vezette. – Gyere. Sok a

meg beszélnivaló a következő tárlattal kapcsolatban. Elle eg y pillanatig nem tudta biztosan, viszontlátja-e reg g elijét, miközben a férfi átkormányozta őt az ajtón, be a g alériába. Nem volt persze semmi baj, hiszen nyilvánvaló, hog y Nathan semmiről sem tud. Pulzusa meg lódult. Ha eg y kis szerencséje van, ez íg y is marad. A mosodások csak hétfő és péntek este jönnek, vag yis marad még ideje besurranni a fehérneműjéért a műteremlakásba, mielőtt felhívják rá Nathan fig yelmét. Órájára pillantott. Ebédig már csak nég y óra van vissza – és akkor majd kihozza onnan őket. Addig meg már csak annyi dolg a van, hog y túlélje a délelőttöt. Ig az?

NEGYEDIK FEJEZET Gabe a kocsijában ülve bámulta az utcát, miközben azon töpreng ett, nem ment-e el a józan esze. Ez a nő – aki az Elle névre hallg at – semmit sem akart tőle. A pokolba is, amikor kapcsolt, hog y nem Nathannal áll szemben, g yakorlatilag visítva menekült a szobából. Jómag a viszont akkor sem hag yhatta fig yelmen kívül, milyen jól érezte mag át vele. Elle szög es ellentéte volt a nőknek, akikhez szokott. Ez a g yökeres másság le kellett volna hűtse őt – meg hag yva azért néminemű kíváncsiság ot –, ám nem szabadulhatott az érzéstől, hog y lehet ebből a dolog ból több is, ha eg y kissé meg erőltetné mag át. Nathan mellesleg iszonyú jó ötletnek tartotta a rajtaütést. Úg y döntött, nem fog lalkozik Nathan összes eg yéb trág ya ötletével, ez azonban nem tűnt olyan fényes g ondolatnak, amikor Gabe bebaktatott a g aléria főbejáratán. Volt némi esélye, hog y ez az ötlete sem lesz különb. Krisztusom, hát mit képzelt? Kizárt, hog y a nő randizni akarjon vele. Mást nem nag yon tehet, mint hog y eg y bocsánatkéréssel eg yszer s mindenkorra eltűnik a nő életéből. Eg en: ez a meg felelő mód. Jobb ötlet az elsőnél. A kész terv birtokában kóborolt a g alériában. Meg volt már fél éve is annak, hog y utoljára járt itt, s Gabe, mint mindannyiszor, ezúttal is elképedt fivére g yűjteményén. Jóllehet művészeti sznobnak semmiképp nem lehetett tartani, az öccsének tag adhatatlanul jó szeme volt az ilyesmihez. Gabe kedvencei továbbra is a hulladék fémből készült szobrok voltak, nag yra tartotta azonban azt, hog y Nathan esélyt kínál a g alériáiban bemutatkozó többi művésznek. Nem is lehet csodálkozni azon, hog y csillag ászati áron kelt el némelyik átkozott holmi. – Valami tetszetősre bukkant? Meg fordult, s szinte meg bénult a döbbenettől, amikor meg pillantotta Elle-t csíkos topjában és tulipiros szoknyájában, ami jó sokat láttatott eszméletlen lábaiból. A fodros szaténhoz képest mindez komoly minőség i ug rást jelentett. Igen. Gabe tag adhatatlanul valami tetszetősre bukkant. Mi az, hog y. Bár a mostani öltözék messze volt attól, hog y testhez álló leg yen, Gabe előtt azonban csak a meztelenség e lebeg ett. Próbált uralkodni mag án, fejét azonban íg y is félrehajtotta elképedésében. – Maga. – A kék szempár elkerekedett. A nő eg y lépést hátrált. – Mit művel itt? Nem a leg meleg ebb fog adtatás volt, de azért még sem a rendőrség et hívta. Gabe el akart jutni, ameddig el lehet. – Azért jöttem, hog y festményt vásároljak. Elle horkantott; korábbi tapasztalatai alapján ettől enyhült a pirulás. Kezét vég ig futtatta szoknyáján, ami ismét elterelte a férfi fig yelmét, hiszen a műveletnek köszönhetően csípővonala az eddig inél is jobban kirajzolódott. Gabe a bal kezét odaadta volna, ha csak még eg yszer meg érintheti.

– Fejezze be. Gabe tekintete visszatért a nő arcára. – Fejezzem be? – kérdezte. – Micsodát? – Még képes lenne azzal vádolni, hog y fixírozza, mint valami mocskos vén kéjenc. – Mag a… – A nő tekintete láng olt, ajka peng eszerűvé keskenyedett, aztán a férfira mosolyg ott. Vicces volt: a szája sarkában meg jelenő g örbület dacára lerítt róla, hog y még piszkosul fel van húzva. – No és melyik darab meg vásárlását fontolg atja? – Elle hang színe világ osan árulkodott arról: kétli, hog y a kedves vevőnek eleg endő lenne a pénze bármelyikre is. A lekezelő hozzáállás Gabe büszkeség ébe tiport. Mit sem tudhat ez a csibe őróla. Semmit nem látott belőle a szétbunyózott arcán és a tetkóin kívül; mindez elég volt ahhoz, hog y szemétnek minősítse. Gabe ig azság szerint ki tudta volna fizetni a g aléria valamennyi kiállított darabjának árát, és még mindig puhán ült volna. Fog csikorg atva fordult a leg nag yobb utcai kirakat közelében lévő festmények felé, és belement a játékba. – Ezek rag adták meg a fig yelmemet. Várt, vajon a nő ledorong olja-e, Elle azonban sóhajtott, s kopog ó tűsarkakkal követte. – Ezek a leg újabb szerzemények; a városi tárlaton vették őket. Mr. Schultz szenvedélyesen pártfog olja a helyi művészeket. Mr. Schultz? Szórakozik vele? Vag y csakug yan nem tudja, hog y ő Nathan édestestvére? Gabe a szeme sarkából leste a nőt, s látta, hog y képtelen levenni a szemét a középső darabról. – Eg y sorozat részei? – Mondjuk. – Elle meg rántotta a vállát. – Attól füg g , szán-e pénzt arra, hog y mindet meg szerezze. – Hang súlya ismét elárulta, hog y csak g únyolódik. – Látszatra kimondottan illenek mag ához. Gabe Dante Pokoljára ismert a témában. A nő persze arra g ondol, hog y vég zete szerint ő is a pokol kilenc körének valamelyikében fog ja vég ezni. Mélyet léleg zett, s mag ában érezte Elle illatát, eg y lig et mélység es frissesség ét. A leg több nő alig ha választana effajta illatot. Gabe nyálelválasztása meg indult. – És mag a mit választana? – Én? – pislog ott Elle. – Ig en, mag a. Hiszen itt dolg ozik, csak kell leg yen valami kedvence. Melyiket választaná? – Nem látom, mit számít. – Teg yen a kedvemre. – Gabe a festményekre pillantott. A művek között szokás szerint akadt finom, szépség es, teljesen absztrakt, valamint komor, mint a mög ötte lévők. Senki nem vádolhatta az öccsét azzal, hog y eg yfajta irányzat híve lenne, bár a sokféleség többszörös személyiség zavarra utalhat. Melyiket válassza? – Komolyan kérdezi? – Mikor a férfi tag lejtéssel jelezte: folytassa, sóhajtott. – Na jó. Habozás nélkül vág ott át a g alérián, Gabe követte, s közben kihasználta az alkalmat, hog y lábán az izmok domborodását meg csodálja. Életveszélyesek voltak azok a tűsarkak. Határozottan bejöttek

neki. – Ne bámuljon. Azon kapta mag át, hog y vig yorog . – Csak nem zavarja? – Természetesen zavar, teljes mértékben illetlenség . – A festményre mutatott, amely előtt meg álltak. Csodálatos volt, s ez alig ha meg lepő. Merev fekete tintapacákon rózsaszín virág ok pompáztak. Eltartott eg y másodpercig , míg Gabe rájött, hog y a hátteret eg y nő háta szolg áltatja. Halvány volt ug yan, de minden eg yebet kiemelt. – Ebből aztán eszelős tetkót lehetne kihozni. – Gondolatban már válog atta is hozzá a tintákat. A virág okat nehéz lesz ábrázolni, annyira tökéletesen árnyékoltak, Gabe azonban képesnek érezte mag át rá. Meg is akarta csinálni. – Mondja maga, persze. – Miért? Mag a szerint a tetoválás nem művészet? Csak mert tinta és bőr szerepel festék és vászon helyett, az nem jelenti azt, hog y értéktelenebb a műalkotás. Jóllehet 15 centivel lehetett alacsonyabb a férfinál, még is ig yekezett meg tartani fensőbbség esség ét. – Voltaképpen mit csinál itt? – Fog almam sincs róla, miről beszél. – Abban a pillanatban, amint a hazug ság elhag yta a száját, máris azon járt az esze, milyen lenne csókolózni vele. Hog y is ne? Hisz oly hívog atóan intett Cupido, amikor a nő helytelenítően csücsörített. Elle keresztbe tette a karját. – Tényleg ott akar állni és úg y csinálni, mint aki képet venni jött? Valaki itt fölösleg esen herg eli mag át. Gabe felemelt szemöldökkel meg lepetést tettetett. – Miről beszél? Meg int csücsörített. Eg y pillantással felmérte, még mindig eg yedül vannak-e, majd előrehajolt és mutatóujjával meg böködte a mellét. – Hog y merészel bejönni a munkahelyemre és úg y tenni, mintha nem tudná, ki vag yok? Az eg észről maga tehet! Jónak íg érkezett ez. – Miért is én tehetek róla? Én az ág yban voltam, és a saját átkozott dolg ommal törődtem, amikor valaki úg y határozott, eg y kis csőr-tapi nem fog ártani. – Csőr-tapi? Hány éves mag a, tizenkettő? – Ismét meg kopog tatta, immáron keményebben. – Vég ig azt hittem mag áról, hog y Nathan. Nem tudtam, kivel vag yok. Mag a viszont tudta, hog y ismeretlennel van dolg a, ennek dacára belement a szexbe! Volt valami élvezetes abban, hog y bosszanthatta. – Hát, ig en. Szerintem nézzen már mag ára – intett a nő felé, hőn remélve, hog y nem borítja mag ára a veszedelmesen billeg ő szarosbödönt. – Hol van az a férfi, aki visszautasítaná az ág yába mászó félmeztelen szőke bombázót? Lehet, hog y jóképű vag yok, de hülye azért nem. – Mag a… hát én komolyan mondom… nem hiszem el! Gabe meg állapította: minél dühösebb, annál kívánatosabb. Aztán a nő tekintete vég ig vándorolt a

testén, s a pillantás annyira röpke volt, hog y a férfi észre se vette volna, ha nem árg us szemmel fig yeli. Vig yorg ott. – Értem most már. Toporzékolni kezdett. Gabe látta, hog y szívesen visszanyelné mondandóját, temperamentuma azonban g yőzedelmeskedett. – Ki vele – csapott le. – Mag a akar eng em. Azért húzza fel mag át annyira ezen. Bejött az mag ának, amit műveltünk. Azt kívánja, bár vég ig csináltuk volna. – Nem! De bizony, azt kívánta. Gabe nem most jött le a falvédőről, meg tudta különböztetni az ig azi org azmust a meg játszottól, s letette volna a nag yesküt, hog y az Elle-é valódi volt. És – ahelyett, hog y elhenceg ne a történtekkel, vag y flörtölne vele – vérig van sértve. Mindez felizg atta. – Jöjjön el velem. – Meg bocsásson, de micsoda? – Randevúzni akarok mag ával. – Valójában meztelenül akarta látni ismét, de hát ezt alig ha lett volna tanácsos hang osan kimondani. A nő úg y festett, mint aki szemen köpi még a közös étkezés g ondolatára is. – Szóba se jöhet. – Á, ott vag y! Mindketten meg fordultak, miközben Nathan belépett az ajtón. Mosolyg ott, mint aki a szóváltásból mit sem hallott. – Elle, látom, meg ismerkedtél az öcsémmel, Gabe-bel. Gabe eg y pillanatig azt hitte, a nő szeme kiug rik az üreg éből. – Az öcséddel? – Aha. – Átölelte Gabe vállát. – Szombat éjjel jött vissza a városba, miután utánanézett az eg yik éjjeli mulatójának… hol is? San Franciscóban? – Los Ang elesben. San Francisco tavaly volt. – Amit Nathan nag yon jól tudott. Nincs csibe, aki a többszörös éjjelimulató-tulajdonossal randizni ne akarna. A pénzéről már nem is szólva. Elle úg y nézett ki, mint aki épp lenyelt valami g usztustalant. – Nem tudtam, hog y testvéred is van. – Kezét a mellére szorította, Gabe pedig azon g ondolkodott, hog yan kapja el, ha netán elalél. Elle azonban mély léleg zetet vett, kihúzta mag át, arcán pedig mosoly jelent meg . Pillantása Gabe felé vág ott, mintha az is a férfi hibája lenne, hog y a főnökének testvére van. – Nag yon örvendtem. – Én is. – Gabe nem tudta elhatározni, kedveli a nőt, vag y az ideg eire meg y. Ezt még korai lett volna meg mondani. A pokolba is, lehet, hog y a kettő eg yütt jár. – Mennem kell. – Nathan meg vereg ette Gabe vállát, és az ajtónak indult. – Van néhány találkozóm, úg yhog y ebédig vissza se jövök. Elle, lesz néhány szabad órád, zárj majd be, lég y szíves. – Azzal kiszambázott az ajtón a beste! Gabe nem veszteg ette az időt. – Ami a randit illeti… Most, hog y a pasas öccse már nem volt ott, Elle szabad folyást eng edett harag jának. – Szóba se

jöhet. Nem létezik, hog y ebből a helyzetből kieng edje ezt a nőt. Vállat vont, és tettette, mintha határozatlan lenne. – Jól van. Értem én. Rám se tud nézni, a leg szívesebben bevág na a sutba. Nem csoda, hog y g yáva módon húzza a csíkot. – Mag a elviselhetetlen! Nem vag yok g yáva, és az eg yszer biztos, hog y nem akarom mag át. Már a markában van, csak még nem tud róla. – Bizonyítsa be. Elle fölszeg te az állát. – Jó. De csak eg y ebédről van szó. Mi a leg rosszabb, ami történhet? Ja, hog y az már meg történt? Oké, ez ült. Meg kell hag yni, van a nőnek is karma. – Akkor biztonság ban van. – Alig ha. – S ha meg íg érem, hog y nem meztelenítem és teperem le? Elle mondani akart valamit, az utolsó pillanatban azonban meg g ondolta mag át. Gabe a lány szemében lobog ó tűz láttán kis híján visszaszívta az íg éretet. Elle g yorsan meg emberelte mag át. – Mintha ug yan akarnám, hog y még eg yszer rám teg ye a kezét. Jöttem, láttam, pólót vettem. Nem volt annyira nag y durranás. Gabe már-már rámutatott arra: ha valamelyikük élvezte az eg yüttlétet, hát a lány bizonyosan, de ezt inkább meg tartotta mag ának. Elvég re meg volt a beleeg yezés. Jobban teszi, ha beülteti a kocsijába, mielőtt meg g ondolja mag át. – Nag yszerűen hang zik. Majd én vezetek. Habozott, vég ül rábólintott. – Oké. A férfi felajánlotta a karját, amit Elle készakarva fig yelmen kívül hag yott; inkább a retiküljét rag adta meg . Na, jól van. Előrement a háztömb mellett, s meg kerülte a sarkot, amelytől nem messze parkolt. – Ó, istenem. – Elle már nevetett, amikor Gabe kinyitotta és nyitva tartotta előtte az ajtót. – Mag a annyira közhelyes. Gabe előbb a nőre, majd 1968-as piros Camarójára pillantott. Kitűnő állapotban volt – ő mag a restaurálta mindenét a bőrülésektől a motorig . – Miről beszél? – Semmiről. Semmiről a világ on. – Becsusszant az utasülésre, Gabe pedig becsukta az ajtót, de esküdni mert volna, hog y a nő ezt mormog ta: „Lefog adom, bőrdzsekije is van neki.” Már hog yne lett volna, a szentség it!

ÖTÖDIK FEJEZET Elle az elsuhanó épületeket fig yelte, mialatt Gabe kifelé tartott a belvárosból. Mit művel? Az, hog y a férfi minden követ meg mozg atott, s azzal vádolta, hog y vonzódik hozzá, még nem jelenti, hog y muszáj vele ebédelni. De ha eg yszer annyira felideg elte azzal az önelég ült vig yorával. Akárha minden éjjel nők másznának be az ág yába. A fenébe is, ki tudja, nem másznak-e csakug yan. Keze ökölbe szorult, körmei a tenyerébe vájtak. A fene eg ye meg , ig aza volt a bolond pasasnak. Csakug yan meg tudta volna ölni. Komolyan: ki hibáztathatná ezért? Lehet, hog y arrog áns eg y farfej, de ha ug yanabban a helyiség ben tartózkodtak, a teste szinte izzott a várakozástól. Nag yon is tudta, milyen az, amikor bőre a férfi bőréhez ér. Nem. Nem fog erre g ondolni. Elle fészkelődött, karjával körülfonta mag át. Tényleg túl kicsi ez a kocsi ahhoz, hog y kényelmes leg yen. Nem vicc: néhány centi választja el őket eg ymástól, és érzi a szag át – a kölnijét, vag y akármijét. Nem beszélve arról, hog y a könyöke minden sebesség váltáskor súrolja a karját, meleg hullámokat keltve benne. Az árulkodó hőség a lába közt kezdődött, miközben tudatát ellepte az emlékek ing oványa. Te jó ég , milyen mág ikus keze volt. Korábban sohasem érzett hasonlót. Ami elég , az elég . – Be tudná kapcsolni a klímát vag y valamit? A férfi elég hosszan nézett rá, s felvonta szemöldökét. – Ebben a kocsiban nincs klíma. Naná, hog y nincs. Eg y neandervölg yi ősembernek ug yan mi oka lenne arra, hog y efféle alapvető dolg okba beruházzon? – Akkor az ablakot nyissa ki, vag y valamit. Nevetett. – Bébi, ebben a kocsiban letekerős ablakok vannak. Isten a tanúja, mennyire utálja. Előrehajolt, és letekerte az ablakot. Amint a lég áram az arcát érte, újból tudott léleg ezni. Elle behunyta a szemét, és nyug alom után áhítozott. Túl fog ja élni. Erről az eg y ebédről van szó. Nem arról, hog y feleség ül kell mennie a pasashoz. Na, a z milyen komoly rémálom lenne már. – Ne bébizzen. Nem vag yok se dolláros ribi, se beszélő malac. Eg y hosszú pillanatig azt remélte, a csend veszi át az uralmat. De nem volt ilyen szerencséje. – Az éjjel bezzeg nem volt ennyire rátarti. Elle körmei oly mélyen vág tak a tenyerébe, hog y azon csodálkozott, nem serked ki a vére. Komolyan fenyeg ette azonban a veszély, hog y ha le nem csillapodik, elveszíti az önuralmát. Amikor meg szólalt, üg yelt a szavaira, nehog y ordítozni kezdjen vele. – Eg yvalamit lássunk világ osan – mondta. – Az tévedés volt. Ig azán ostoba tévedés. És soha többé nem hozzuk szóba. – Íg y g ondolja? Ezt meg mire érti? Nem volt hajlandó visszakérdezni. – Íg y.

– Akkor szerintem meg kell g ondolnia mag át. Hát semmivel sem lehet ezt a pasast eltántorítani? Gorombább már nem is lehetett volna vele, de ennek sem volt fog anatja. Nem értette. Bizonyos volt abban, hog y Gabe a ma itt, holnap ott fajtához tartozik, ez pedig azt jelentette: nem azért szimatol még mindig körülötte, mert szexet akar. Persze, elszállt az ag ya attól, ami köztük történt, no de az ig encsak halovány dolog lehet ahhoz képest, amihez ez a pasi szokott. S mint azt a volt fiúja szíveskedett meg jeg yezni, ami halovány, az eg yenlő az unalommal. Olyan izgalmas nagyjából, mint hullát kúrni, hag yták el a szavak Jason száját, mikor kirúg ta őt, valamennyi barátjuk füle hallatára. Könnyek bizserg ették a szemét; harag osan kipislog ta őket. Jason seg g volt, aki használta őt, mert meg tehette, és azalatt is mindvég ig csalta. Nevetség es, hog y a mai napig hallja a hang ját a fejében, elveszítve ezzel még azt a nehezen meg szerzett kis önbizalmát is. Csak mert kedvét szeg te a szakítás, és teljesen letörte, hog y a férfi odébbállt, az még nem jelenti, hog y vesztes. Lehet, hog y éjjelente nem pornósztár, nem túl izg almas vag y vad kislány, attól azonban még szerethető a mag a jog án. Az, hog y ennek az embernek nem tűnik fel, még nem jelenti, hog y senkinek sem – mint például Nathannak. Csak hát nem Nathant sikerült elcsábítania. Az öccsével bújt ág yba. Talán feladhatná a játszmát, ami a férfiakat illeti, és felcsaphatna apácának. – Mire g ondol, hog y ennyi a ránc a homlokán? – Rémes apáca lenne belőlem. A fene vinné, ezt nem akarta hang osan kimondani. Gabe sokáig nézte. Elle ing erülten mutatta neki, hog y az utat fig yelje. – Apáca? – Az. – Nem akarok úg y tenni, mint aki nag yon otthon van a témában, de, bébi, mag át sehog y se apácának teremtették. Nem lett volna szabad, hog y a szavak meleg ség et keltsenek benne, még is ez történt. A hormonjait eg yértelműen nem zavarta, hog y ebben a pasasban minden eg yütt volt, amiről szent esküvéssel fog adta meg , hog y távol tartja mag át. Tisztában volt vele, mitől érzi jól mag át. Szimplán kémia ez, még ha zavarba ejtő is. Nem számít. Túl lesz rajta. – Szóval? Mióta dolg ozik az öcsémnek? Sóhajtott. Nyilvánvalóan erőltetni fog ják az udvarias beszélg etést, és nem számít, mennyire kedve ellen való ez. – Most már lassan eg y éve. – Kedveli? – Hog yne. – Gabe nevetése hallatán homlokráncolva kérdezte: – Mi olyan vicces ebben? – Semmi. Csak az jutott eszembe, hátha mag a boldog abb lenne valamelyik csicsás seattle-i múzeumban, mint ebben a kis városi g alériában. – Viccel? – Félig a férfi felé fordult. – Ez a világ leg jobb munkahelye. Nap mint nap a művészet vesz körül, művészetről folyik a szó, azt adjuk és vesszük. Mag a a mennyország .

Jól van, na már, nem akart ő ilyen sok mindent mondani. Amikor kezdett belemeleg edni a szenvedélyébe, az emberek általában udvariasan mosolyog tak, azután témát váltottak. Gabe azonban csak vig yorg ott. – Tudom, mit akar mondani. Elle nem értette, ug yan honnan tudhatná, mit akar mondani. Nathan kultúrember volt: a művész. Ez az ember olyannyira különbözik a fivérétől, amennyire eg yáltalán lehetség es. Mást azonban nem mondott, amitől a beszélg etés kellemetlen csendbe fulladt. Elle a nyitott ablak felé fordult, és remélte, a férfi elérti a célzást. Elértette, szerencsére. Az út hátralévő részét hallg atag on tették meg , míg Gabe be nem állt a kavicsos parkolóba. Elle csak ekkor látta, hová jöttek. – Mag a nyilván viccel. – Mi? – Gabe rendesen meg rökönyödött. – Én ide be nem meg yek. – Már mag a a parkoló sem volt különösebben bizalomg erjesztő, de az épület hámló festése és rácsos ablakai bőven eleg endőnek bizonyultak ahhoz, hog y a lány meg g yőződjön arról: az ötlet rémes. Rács eg y nyavalyás ablakon! Elle még soha olyan étteremben nem fordult meg , ahol szükség lett volna ilyesmire, és most sem állt szándékában elkezdeni. – Lou méri a város leg jobb burg erjét. – Nem érdekel. A napirendemen nem szerepel, hog y lelőjenek ma. Gabe volt oly szemtelen, hog y kinevesse. – Túldramatizálja. – Kiszállt, miközben utasa még mindig mondta a mag áét, és átment a kocsi túloldalára, hog y kinyissa előtte az ajtót. – A következő az ajánlatom. Itt vag yunk, tehát ami eng em illet, én eszem. Mag a meg várhat itt a kocsiban ülve, vag y bejöhet és élvezettel fog yaszthatja a hamburg erét. Mag a dönt. Nem volt itt mit dönteni, és a férfi nag yon is tudta ezt. A helyett a késdobáló helyett csak eg yvalami lehetett rosszabb: eg ymag ában ücsörög ni a parkolóban. Csak a jóisten a meg mondhatója, mi minden történhet vele azalatt. Elle a melléhez szorított táskával szállt ki, s mag ában azt mondog atta közben, hog y csak eg y ebédről van szó. Csak túlesik rajta anélkül, hog y belevág na valamit abba az önelég ült pofájába. Képes kell leg yen meg állni ezt. Bement hát Gabe után a kocsmába, de közvetlenül a belépés után meg torpant, hog y látását hozzászoktassa a félhomályhoz. Szent szar, hiszen hepatitiszt fog kapni, ha csak beül valamelyik bokszba. Lehet, hog y nem is lenne akkora hülyeség , ha még iscsak kinn várná meg a pasast? Mielőtt azonban visszakozhatott volna, Gabe meg rag adta a kezét és mag a után vontatta, át a helyiség en. Nem sokan voltak: a bárpultnál három idősebb férfi g ubbasztott, míg a túlvég en néhány nő. A férfiak pontosan azt a típust képviselték, amilyennek Elle a rácsos ablakú kocsmákat rendszeresen látog atókat elképzelte: eg y eg ész élet kemény munkája alatt g örnyedt váll, ruházatuk meg viselt volt. A nők szemmel láthatóan más műfajt képviseltek. Ez azonban nem fair, g ondolta. Nem kéne senkit meg ítélni az öltözködése alapján, no de ki lóg effajta helyeken miniszoknyában és tizenöt centis tűsarkúban, a fejükre felvitt vakolattömeg ről már nem is beszélve? Elle meg nézte az óráját, hog y meg bizonyosodjék, nem ájult el, és időutazáson sem vesz részt, de nem – ebédidő volt.

Gabe terelte be a terem hátsó részén lévő bokszba, ő pedig meg rázkódott, miközben a szakadozott műbőr ülésen kellett beljebb csúsznia. Alig hanem itt érkezett el élete mélypontjához. Király. A csapos még csak oda se jött az asztalukhoz, a bárpulton hajolt át, úg y ordította: – Mi kő? – Két burg er, eg y Bud, és… – Gabe várakozóan pillantott rá. – Cukormentes kóla. – Cukormentes kóla – továbbította a férfi a rendelést. – Vettem. – A csapos eltűnt a bárpult mög ött nyíló ajtóban – vag y azért, hog y a rendelésüket elkészítse, vag y, amint a hang ból ítélni lehetett, rág yújtani. – A fenébe is, lehet, hog y Narniába ment. – Mi? Francba, g ondolta Elle. – Nem kellett volna ezt ilyen hang osan kimondani. – Mi baja mag ának ezzel a hellyel? – érdeklődött Gabe, s körülnézett, mint aki számára csakug yan rejtély, hog y mi lehet a probléma. Alig ha meg lepő. Kétség telenül az ilyen helyeket szereti. Eszébe se jut, hog y ő esetleg nem érzi itt jól mag át. Újabb ok arra, miért volt hatalmas baklövés összefutni vele az ág yban. Fészkelődött, s azon volt, hog y a műbőr huzat repedése lehetőleg ne vág ja a combját. Talán sikerült is volna, ha nincs összevissza repedve az eg ész ülés. Arra meg vég képp nem volt kíváncsi, mi rag ad rajta. Csak azt tudta, hog y alapos fürdésre lesz ezután szükség e. Mielőtt a dolg ok elfajulhattak volna, meg jelent a csapos kéttányérnyi, sült krumplival körített hamburg errel. Leg alább ehetőnek látszottak – s ez több volt annál, mint amit remélt. Minél g yorsabban mag ába tömi, annál hamarább szabadul innen és mehet vissza a g alériába.

HATODIK FEJEZET Gabe fig yelte az ebédjét csipeg ető Elle-t. Eg y viccnek is nekifog ott, az utolsó pillanatban azonban elharapta a szavakat. Meg lehetősen biztos volt abban, hog y a nő a leg szívesebben a szemébe döfné a villát, az arckifejezése pedig arról árulkodott, kutyahúsra g yanakszik a hamburg er tekintetében. Arcának alsó részei máris zöldültek eg y kicsit, de persze volt annyira úrinő, hog y ne teg ye szóvá. Helyette nekilátott a sült krumplinak. Villával. Gabe eg y pillanatra meg dermedt; vajon elvárja a lány, hog y ő is íg y eg yen? Nem volt hozzászokva ahhoz, hog y ilyen kényelmetlenül érezze mag át. Talán valami felvág ósabb helyre kellett volna vinnie, ám azokban soha nem tudott kényelmesen étkezni. Soha nem is járt ilyenbe. A leg több nő, akit eddig elvitt, tökéletesen otthon érezte mag át Lounál. Nem is diétás kólát ittak. Ug yanakkor azon nők eg yike sem késztette olyan g ondolatokra, hog y mi lenne, ha ezek után rendszeresen eg ymás oldalán ébrednének. Nyilván elment a józan esze. Aztán meg int csak elfog ta a kétely: vajon nem szörnyű hibát készül-e véteni? Elle olyan pillantást vetett rá, amitől a festék is lehámlott volna a falról, majd vállat vont. – Itt nőttem fel a város mellett. A szüleimnek farmjuk van Greenbluffban. Ezek szerint vidéki lánnyal van dolg a. Nem csoda, hog y ennyire fenn hordja az orrát. Afféle mintacsaládból származik alig hanem, ahol a papa sohasem itta le mag át a sárg a földig , s ezt a g yerekekre is átörökítette, anyuka pedig mindig felolvasta nekik az esti mesét, amikor ág yba dug ta őket. A férfi szájában meg keseredett a burg er. Felnőni nem volt valami álom – íg y visszatekintve semmiképpen sem –, de mit sem számított már. Ő meg Nathan vég ig csinálták, és elmondhatták, hog y lett belőlük valaki. Voltak annyira jók, mint a vele szemben ülő alsó-kaszafaszai kukoricaherceg nő. – Jól van? Gabe csak pislog ott. Ezt a kérdést a nő tette fel? Harapott eg y újabbat a hamburg eréből, remélve, lefojtja valahog y a benne készülődő utálatosság ot, s az nem tör felszínre. – Jól. Elle fészkelődött, s közben meg nyikordult alatta az ülés. – És mag a? Spokane-ben él? Kétség et kizáróan meg kellett erőltetnie mag át a kérdéssel, amikor nyilvánvalóan nem szívesen volt itt. Őrület, mennyire beivódnak az emberbe a mag atartásformák. Gabe visszafojtott eg y csípős meg jeg yzést, s közben azon g ondolkodott, érdemes-e itt és most kitereg etnie a múltját. Nem. Jobb, ha nem teszi. Ha a nő szánakozva tekint reá, veszített. – Ig en. Itt születtem, itt is nevelkedtem. – Ó. Az jó. – Meg húzta az üdítőjét. Gabe-et ideg esítette, hog y ilyen modorosan viselkedik. Vág yott rá, hog y mondjon valamit – valamit, aminek nincs köze ahhoz, hog y korábban ők ketten meztelenül g abalyodtak eg ymásba. A

nő már bebizonyította, hog y arra többé g ondolni sem kíván. Kitűnő. Akkor viszont miről lehet beszélni? – Kikapcsolódásként mit szokott csinálni? – Leg szívesebben mag ába rúg ott volna. Ez úg y hang zott, mintha robot kérdezte volna. Ug yan most már mindeg y, késő ahhoz, hog y visszaszívja. A lány a jég felkavarására használta szívószálát, körbe és körbe, s Gabe lassan eljutott oda, hog y leg szívesebben az eg észet kiverte volna a kezéből. Mi a fenének vette a bátorság ot, hog y meg kérdezze? Minden bizonnyal önkénteskedik valami állatvédőknél, árvákat g ondoz, vag y valami eg yebet, amivel a kukoricaherceg nők általában ag yonütik az időt. A pokolba is, kétség telenül a leg jobb úton lehet a szentté avatás felé. – Én… festek. – A szívószál mozg ása meg g yorsult, s a nő mintha arra számított volna, hog y kinevetik. – Fest? Elle szeme felvillant. – Ig enis, festek. Lenyug tat. Leg többnyire. És nyilvánvalóan érzékeny a téma – de leg alább olyasmi, amihez Gabe is konyít. Hátradőlt, karját átvetette a támlán. – Mivel fest? – Vízfestékkel főleg , bár eg y kicsit már a tintával is meg próbálkoztam. – Tintával, mi? Ezek szerint nem bánja, ha bekoszolódnak azok a csinos kezek. – Gabe meg húzta a sörét, és folytatta, mielőtt a nő felfortyanhatott volna. – Mi tehát a kedvenc témája? Teljesen elpirult az arca, miközben arckifejezése eltökélt maradt. – Nincs kedvenc témám. Gabe átnyúlt az asztal felett, s kezét az övére fektette, amitől a szívószál eszelős mozg ása abbamaradt. Az érintés közös éjszakájuk valamennyi élményét visszahozta – a lány ízét, ujjai érintését, amikor testével közeledett, mellei makulátlan tökélyét –, és hirtelen ig en hálás volt, hog y az asztallap eltakarja a teste alsó részét. Gabe meg köszörülte a torkát. – Dehog y nincs. – Hazug nak titulál? – Az indokoltnál füstölg őbb volt a harag ja. Érdekes. – Kétség et kizáróan azt teszem. Csak árulja el, mit fest, és már le is szálltam a témáról. – Muszáj meg tudnia, mitől kapta fel a vizet. Lehet, hog y nem volt tisztesség es, de abban a pillanatban, hog y bevallotta a vízfestékkel való festést, Gabe-nek virág - és tájképek, meg ezekhez hasonló nőcis témák jutottak az eszébe. Elle kiszabadította a kezét és meg rag adta a szalvétát, majd – anélkül, hog y felnézett volna – szisztematikusan szabályos kis csíkokra szag g atta. – Férfiakat szeretek festeni. – Férfiakat? – Ne ítéljen el ezért. – Keze g yorsabban mozg ott, az asztalon kis nég yzetek halmai jelentek meg . – Nem a meztelenség ük miatt. Abból, ahog y még jobban elpirult, nyilvánvaló volt, hog y a modelljei alig ha voltak teljesen felöltözve. – Ezek szerint mag a a lakására csábítja a szerencsétlen modelljeit, majd levetkezteti, hog y meg festhesse őket?

Elle zihált, és a szalvéta meg maradt részét kiejtette a kezéből. – Én soha! – De akarja? – vig yorg ott, kiélvezve nyug talanság át. Tekintete ide-oda járt a szeme és a melle között. Ő már tudta, milyen a nő meztelenül, s a lég zés meg g yorsulásából ítélve Elle-t sem hag yta hideg en a dolog . – Nem. Nem akarom. Ez teljes mértékben illetlenség . – Elkél némi illetlenség a mag a életében. – Gabe úg y döntött: tetszik neki az, ahog y a nőt felháborítja a téma. Meg dörzsölte az alkarját, és nem kerülte el a fig yelmét, hog y Elle most már az ott díszelg ő tetoválást bámulja meg . – Kedveli a tintát? – Meg esküdött volna, hog y az effajta kukoricaherceg nők utálják a tetoválásokat. – A tetkók lenyűg öznek – mondta Elle keserves arckifejezéssel, ami arról árulkodott, nag yon nem szívesen rukkolt elő ezzel a beismeréssel, Gabe azonban szinte mag án érezte, amint a tekintete vég ig ciróg atja a rajta lévő ábrákat. Szempillantás alatt értelmet nyert számára a mondás a g yertyafény körül kering ő pillang ókról. – A jó tetoválások unikummá teszik viselőjét. Főként pontosan ez vonzotta a tetoválásokhoz. Gabe úg y fordította alkarját, hog y Elle a teljes darabot szemüg yre vehesse. – Mi a véleménye? – Eg yike volt azoknak az alkotásoknak, amelyeket évekkel ezelőtt csinált mentora. Mintha a bőrét hasították volna fel, hog y felfedje az alatta lévő szavakat. – Tökéletesek a részletek. Sohasem láttam pontosan ug yanilyet. – Oldalra biccentette a fejét. Eg yértelmű volt, hog y most sikerült önmag át is meg lepnie. – Mi áll ott? Létezik ez? Elle csakug yan érdeklődik valami iránt, ami vele kapcsolatos? Gabe a világ on a leg inkább a tetoválásokat kedvelte. Ha félbe nem szakították, órák hosszat képes volt beszélni róluk. De soha nem erről a tetkóról. Meg köszörülte a torkát. – Versek. Újabb éles pillantás. – No, és honnan, a Bibliából? – Hát, nem is Van Halen-szöveg ek. – Ha, ha. Mely versek? Meg lehetősen zsémbesnek hatott a kérdésfeltevés, Gabe azonban nem rag adta meg az alkalmat, hog y ismét visszalökje a korábbi nyűg ös állapotába. Főleg nem, hog y erről a tetoválásról beszélnek. Vonakodva sorolta hát: – Hóseás 11, 9, Mikhá 7, 7, Józsua 1, 5, Jelenések könyve 21, 4. – Nem ismerem őket. – A reménység ről szólnak. Jókora mennyiség ű reménység ről. Elle fölvonta a szemöldökét. – Le nem vettem volna mag áról, hog y vallásos. Gabe kényszeredetten nevetett, nevetése azonban üresnek hang zott. – Nem hát, miután nem vag yok az. Ettől füg g etlenül azonban ezek a versek számomra jelentőség teljesek. – Anyja kedvenc idézetei voltak, az eg yedüliek, amelyek vig aszt nyújthattak neki eg y-eg y nap vég én. Ha eg y nő eg ymag a kényszerült két fiút fölnevelni, szükség e lehetett az ilyen mankókra. Meg rázta a fejét, hog y elűzze az emlékeket.

Elle nyilván kiérezte hang jából az elutasítást, mert nem erőltette tovább a témát. – Valamennyi tetoválását jelentőség teljesnek tartja? – Szemében tiszta kíváncsiság csillog ott, ami jelezte, hog y harag ja már tovaszállt – füg g etlenül attól, hog y a férfi milyen szexinek találta a duzzog ását. És Gabe, az ig azat meg vallva, lúdbőrzött a tudattól, miszerint van valami, ami közös kettejükben. Alig ha g ondolta volna akár még húsz perccel ezelőtt is. – Természetesen. Szóval, mag án is van tinta valahol? Ennyi kellett neki, hog y ismét felfortyanjon. – Természetesen nincs. Én soha össze nem tetováltatnám mag am. Érdekes válasznak tűnt, kivált annak fényében, mennyire odavolt még az imént értük. – Bébi, soha ne mondja, hog y soha. – Mit sem tud mag a rólam. Gabe eltüntette hamburg ere maradékét, s közben Elle-t fig yelte. – Nem-e? Jelen pillanatban annyit azért még iscsak tudok, amitől leg alább annyira visítana, mint teg nap éjjel. – Miközben a lány tiltakozásra emelte a kezét, Gabe kicsusszant a bokszból. – Akar eg yet biliárdozni? – Nem, határozottan nem akarok. Vajon meddig tudja feszíteni a húrt, mielőtt a lány felcsattan és vég képp bedilizik? Csak eg yféleképpen tudhatja meg . – Akárcsak az előbb, bébi. Én játszom eg yet – mag a jön, vag y itt marad mag ában. – Mag a eg y seg g . – A mag a seg g e lenyűg öző. – Gabe kikászálódott a bokszból, és a kezét nyújtotta. – No, jöjjön már. – Mintha ug yan nem hallottam volna azt már korábban is – villog ott Elle szeme. – Vissza akarok menni a g alériába. – Sok idő van még , míg Nathan visszajön. – Elővette mobilját. – De a világ on semmi akadálya, hog y felhívja és meg kérdezze tőle mag ától, ha akarja. Elle felállt, s ismét csak leveg őnek nézte a kinyújtott kezet. Gabe arra g ondolt, a vég én még komplexusa lesz a csibétől. Fertőző beteg ő, vag y micsoda? – El sem hiszem, hog y itt hag yott mag ával. A leg jobb, ha nem mondja el neki, hog y ez Nathan ötlete volt – miként azt sem tűnt szerencsésnek közölni, hog y az öccse tud az éjszakai kalandjukról, sőt támog atja annak meg ismétlődését. – Nézze, csak némi időt szerettem volna eltölteni mag ával. Nincs ebben semmi szörnyűség , ig az? Elle az ajkába harapott – Gabe pedig tanulta, miként lehet e g esztust eg yszerre szeretni és g yűlölni. – Helyes. Mert mi ketten aztán olyan remekül meg voltunk eg yütt eddig is. Hiába is hadart, Vidéki Kukoricaherceg nő kisasszony szemmel láthatóan továbbra sem volt képes elvonatkoztatni a múlttól. A férfi örült ennek, és azt g yanította, hog y Elle öröme már nem annyira

maradéktalan. – Ha van jobb ötlete – mondta, s hag yta, hog y a tónus éreztesse, milyen mocskosak a g ondolatai –, akkor kész örömest meg hallg atom. Mag a választ. Kettesben vég rehajtjuk. – Kösz, nem. Böködjünk inkább a dákóval. Gabe lefog adta volna, hog y a lány másként beszélne, ha Nathan intézett volna kérdést hozzá. No de hát ig azából épp az öccsével töltötte volna az idejét. Eg yedül eg y tévedésnek köszönhetően volt most vele itt. Nag yszerű. Most féltékenykedhet az öccsére… Harag vó ábrázattal haladt elöl a pulthoz, amelynek közelében három biliárdasztal sorakozott. Leszurkolt két neg yeddollárost, majd elhelyezte a g olyókat, mialatt Elle fig yelte. – Nem értem mag át. Meg forg atta a g olyókat, hog y meg g yőződjön róla, az üresek és a telik annak rendje és módja szerint váltog atják eg ymást. – Mit nem ért? – Én… tudja, mit? Nem érdekes. Játsszunk, és leg yünk túl ezen az eg észen. Elg urította a fehér g olyót, és az Elle mög ött sorakozó dákók felé biccentett. – Rajta, lökjön. – Miért nekem kell lökni elsőnek? – Mert én tettem fel a g olyókat. – Nézte, amint a lány választás előtt meg vizsg álja a dákókat. – Akarja érdekessé tenni? – Érdekessé? Pontosan hog yan? – Meg krétázta a dákó heg yét, azzal nekikészülődött a lökésnek. Gabe tudta, jobban tenné, ha tartaná a száját, de valamivel ki kellett vernie a fejéből a képet, amelyen Elle Nathan társaság ában volt. – Fog adással. Elle a dákóra támaszkodott, szőkeség e g lóriaként rag yog ott a félhomályban. Úg y nézett ki, mint eg y véletlenül a pokolba tévedt ang yal. – Hallg atom. A versenyszellem ezek szerint nem hiányzik belőle. Ezt nem árt tudni. – Klasszikus nyolcas g olyó. Ha nyerek, csókot kapok mag ától. – Te jó isten, hog y mag a milyen sematikus! Szó se lehet róla. – Mag a nem az a kieg yezős típus. Én, ha nyerek, csókot akarok. Mit akar mag a? Gondolatok cikáztak át a lány arcán, sokkal több, semmint a férfi kirag adhatott volna közülük eg yet. Harag ? Ellenérzés? Meg vetés? Elle vég ül bólintott. – Jó. Ha nyer, meg kapja a csókot. – De ig azit. Nem ám csak csücsörít hozzá. Elle a szemét forg atta. – Rendben van. Amit csak akar. Ig azi csókot kap, ha nyer. Ha én nyerek, mag a meg íg éri: nem mondja el Nathannak azt, ami kettőnk közt történt. Visszafuvaroz a g alériába, és békén hag y eng em. Gabe zsebre vág ott kézzel a falnak dőlt. – Meg kapja az eg yiket, avag y a másikat, de nem mind a kettőt. Kivéve, ha én is hozzáadhatok még eg yet… – Nem, eg ynél maradunk. – Lesimította a szoknyáját. – Ne mondja el Nathannak. Áll az alku? – Áll. – Az íg éret nem okozott különösebb fejtörést, lévén Nathan már úg yis mindent tudott. A háttérben készülődött némi lelkiismeret-furdalás, Gabe azonban nem volt hajlandó tudomást venni

róla. Nem tartott soká rájönni: tisztesség esen játszva alig ha jut Elle-nél eg yről a kettőre. Jó, hog y esze ág ában sem volt tisztesség esen játszani.

HETEDIK FEJEZET Elle láthatóan még nem nőtte ki azt a szokását, hog y rossz ötletekre ig ent mondjon. S valahányszor úg y vélekedett, a dolg ok bonyolultabbak már nem is lehetnének, újabb lépcsőfokkal lejjebb lépve veszítette el méltóság a következő morzsáját. Ami meg is mag yarázza, mi keresnivalója eg y koszvadt kocsmában, és miért próbálkozik azzal, hog y kétség beesetten meg nyerje a karambolt eg y olyan férfival szemben, aki láthatólag nag yon is otthon van ebben a játékban. Eg yszerűen faképnél kéne hag ynia. Hívni eg y taxit, visszamenni vele a g alériába, a biztonság os életbe. A leg nag yobb hibát követte el, amikor ide bejött. Akkor meg minek van még itt? Elhesseg ette a g ondolatot, és az asztal fölé hajolt, bemérve, hova mutat a dákója. Lökése szétzavarta a háromszög be rendezett g olyókat. Eg y teli be is g urult az eg yik saroklyukba. Na, jól van. Szívesebben volt a teli g olyókkal, mint a csíkosokkal. Nem eg yéb ez hülye babonánál, de Elle nem tudott tőle szabadulni, hiába nevetett rajta mindig a bátyja. A táblát körüljárva célzatos pillantást vetett Gabe-re. – Utamban van. A férfi ledöntötte a sörét, ő pedig mindent elkövetett, hog y ne nézze, hog yan mozog a g ég éje nyelés közben. Nincs az a férfitorok, ami ilyen szexi lenne. Ing e kinn a nadrág jából, a nyakvonalnál kikandikál a tetkó eg y csíkja. Szédület. Jó ég , mire g ondol? Az, hog y még mindig kívánja, nem jelenti, hog y hag yni kéne beleráng atni mag át ebbe az eg észbe. Akkor nem g ondolkodott, ez okozta a problémát. Elle meg eresztette az újabb lökést. Túl erősen találta el a g olyót, íg y csak súrolta. A francba, nem ártana koncentrálni. Gabe profi módra biliárdozott, lyukra lőtt eg y g olyót, s ug yanazzal a sima mozdulattal már fel is készült a következő lökéshez. Eg yik szemöldökét vékony sebhely keresztezte. Hog yan is nem vette eddig észre? – Élvezni fog om azt a csókot – jeg yezte meg a férfi. Meleg ség áradt szét Elle bőre alatt; nem is volt kétség es, hog y elpirult. – Álmában – vág ott vissza. Na hiszen, ez is sokkal meg g yőzőbbre sikeredett volna, ha nem hallatszik a hang ján, mennyire be van tojva. – Mag ának fog alma sincs. Nem úg y hang zott, mintha a férfi viccelne. Mély léleg zetet vett, nyug almat erőltetett mag ára. De nem számított. Semmi sem számított, csak a következő lökés. Meg kell nyernie ezt a játszmát, azután el innen, a francba. Később nem lesz semmiféle dolg a Gabe-bel és az ő állatias érzéketlenség ével. Telefoncsörg és formájában érkezett a meg váltás. Leg alábbis íg y g ondolta, amikor a csörg és dallamából felismerte, hog y anyja keresi. Elle sóhajtva fölemelte a mutatóujját. – Csak eg y pillanat. Gabe vállat vont. – Ne zavartassa mag át.

Milyen kedves tőle; neki azonban esze ág ában sincs a kelleténél tovább lóg ni a telefonon. Elle kifelé indult, de meg g ondolta mag át; semmi része nem kívánta, hog y eg yedül maradjon ezen a környéken, még akkor sem, ha ennek az az ára, hog y Gabe hallja, mit beszél. – Szia, anya. – Miért tartott ilyen sokáig , hog y felvedd? Ez volt a mama: mindig a leg rosszabbat feltételezte. És ezen az sem seg ített, hog y történetesen most ig aza volt. – Az íróasztalomon felejtettem a telefont. Mire van szükség ed? – Nem lehet, hog y eg yszerűen csak beszélni akarok az én drág a lánykámmal? Elle, aki tudta, hog y anyja soha nem telefonált „csak úg y”, nem vette ezt be. – Dehog ynem, anya. Hog y vag y? – Azon kapta mag át, hog y a falnak dől. Csak a jóisten a meg mondhatója, mi nem kenődik rá arról a mocskos falról. – Sokkal jobban lennék, ha belemennél eg y randevúba Sammyvel. Nem ig az, hog y már meg int itt tart. Elle meg dörzsölte a száját. – Tudod, mi a véleményem erről. – Ifjabb Sam Masterson élvhajhász kis féreg volt, s mikor anyja unszolására leg utóbb vacsorázni ment vele, meg próbált alulról a blúzába nyúlni. Az anyja valami oknál fog va semmi mást nem látott ebben az emberben, mint potenciális vőjelöltet. Amiben nyilván az is közrejátszott, hog y idősebb Sam Mastersoné volt a város leg nag yobb autószalonja. Gabe-re pillantott, aki a biliárdasztalnak támaszkodva őt fig yelte. Persze még csak nem is tett úg y, mint aki nem hallg atózik. Izmait domborítva keresztbe tette a karját a melle előtt. Na és a tetkó. A mag asság os isten seg ítse: Elle alig tudta visszatartani mag át attól, hog y vég ig futtassa rajtuk az ujjait. Anyja felsóhajtott, mintha csak olvasott volna Elle g ondolataiban, s a hang tökéletes kiszámítottság a arra volt jó, hog y bűntudatot csepeg tessen g yermekeibe. Elle fivérét valamilyen okból sohasem érintette ez a mesterkedés, ő azonban nem szabadulhatott az érzéstől, hog y rendbe kell szednie dolg ait. Elfordult a zavaró látványtól, amit Gabe nyújtott, és sietett betölteni a csendet, mielőtt anyja rákérdez a határozottan kocsmát idéző háttérzajok eredetére. – Meg mondtam már, másvalaki érdekel. – Másvalaki, aki biztosan nem Gabe. Mert ő aztán nem érdekli. Kicsit se. Ő Nathant akarja, akkor is, ha most aztán már vég képp semmi esélye rá, hog y Gabe is ott van a képben, és jól meg kavar mindent. Szilárd elhatározása volt viszont, hog y még eg yszer semmiképp nem találkozik Sammel. – Nos, Elle, remélem, meg bocsátod, de vannak némi kételyeim az ízléseddel kapcsolatban. Esküszöm, az eg yetlen fiú, akit bemutatni hazahoztál, eg yáltalán… nem tett jó benyomást. Ug yanakkor azóta is csak az orrod húzod, valahányszor én mutatnálak be valakinek. Elle az ajkába harapva próbálta meg őrizni hideg vérét. – Anya, most mennem kell, keresnek a másikon. Később beszélünk. Újabb sóhaj. – Ha rag aszkodsz hozzá. – Viszlát. – Elle kinyomta, mielőtt anyja az újabb vesszőparipájára keríthetett volna sort.

Meg fordult; Gabe kifürkészhetetlen arckifejezése fog adta. – Családi g ondok? – Nem akarok beszélni róla. – Az, hog y itt ácsorg ott ennek az embernek a társaság ában, eg y kocsma olcsó menedékében, csak azt húzta alá, amit az imént hallg atott vég ig . Anyjának ig aza van. Elle ízlése pocsék volt férfifronton, Gabe pedig újabb elég telen osztályzatot jelentett. – Lökjön. – Persze. – Mikor a következő lökést a férfi elszúrta, csak vig yorg ott. – Sok szerencsét hozzá – mondta. Nem volt eg y könnyű állás. Golyóját három oldalról csíkosak fog ták közre, Elle azonban korábban g yakorolta az ug ratást. Lehajolt, de aztán meg dermedt, mert észrevette, hog y Gabe beles a blúzába. – Ezt azonnal hag yja abba. – Nem hibáztathatja a férfit, aki eg y ilyen látványra rácsodálkozik. – Már hog yne hibáztathatnám. – Ne foglalkozz vele, ne foglalkozz vele, ne foglalkozz vele. Leellenőrizte a szög eket, azzal kilőtte a g olyót, és kis híján elkáromkodta mag át, miközben az repült. Nem ez volt élete leg sikerültebb lökése. Sikerült volna. Ha Gabe nem jártatja a száját, ő pedig nem az anyja hívásával van még mindig elfog lalva. Gabe meg kerülte a biliárdasztalt, s elég közel haladt el ahhoz, hog y mellkasát az ő hátának dörg ölje. – Ki van zökkenve, bébi? – Léleg zetvételét a fülén érezte, tűszúráshullámokat küldött szanaszét az eg ész testébe. Ag yában meg bocsáthatatlan g ondolatok kerg ették eg ymást, képek, amelyekben a férfi a biliárdasztalra teperi, csókolja, szorosan mag ához öleli, miközben ő elvész karjaiban. Tudta azonban, mi a vég e az effajta kapcsolatoknak. Meg csalás, hazudozás és könnyek. Csesződjön meg ez az eg ész játszma, ő most távozik innét. Elle ellentmondást nem tűrő határozottság g al indult a g olyótartó háromszög ért. – Hova meg y? – Befejeztem a játékot. Vissza kell mennem a munkahelyemre. – Keze reszketett, amikor a dákót visszatette a többi közé. Ezredszer is elátkozta a fickót, amiért idehozta erre a trág yadombra, és még csókot is meg próbált kicsikarni tőle. Neandervölg yi ősember ez, és neki semmi szükség e a kisded játékaira. Meg fordult, s amikor Gabe-be ütközött, majdnem felsikoltott. – Mi a francot képzel? – Mármint hog y én, bébi? Leg yen óvatos, ez már kis híján trág árság ! Elle elhúzódott volna, de nem volt hová – leg alábbis azt nem tudta volna elkerülni, hog y testével a férfihez dörg ölőddzön. Márpedig ezt nem teszi, még ha a fene fenét eszik se, akkor se, ha az idióta mellbimbói már a g ondolatára is meg merevednek. Fog át csikorg atta. – Ne merjen íg y nevezni. Gabe lehajolt, eg észen csókközelbe, és vig yorg ott. – Kényszerítse ki. Eg y része – kicsiny, patetikus rész – közelebb akart kerülni hozzá, hog y meg csókolja. Döntő része azonban tajtékzott. – Tűn-jön az u-tam-ból! – szótag olta.

– Vag y különben mi lesz? Csúnyákat mond rám meg int? Ha mag a feladja, akkor én vag yok a nyertes. A csókomat akarom. – Mit mondjak, arra aztán komoly az esély. Gabe eg y ujját az álla alá szorította, arra kényszerítve, hog y meg emelje a fejét. Elle parancsot adott a testének a mozg ásra, arra, hog y vág ja pofon a férfit és szaladjon el, vag y csináljon valamit – bármit, csak ne álljon ott tehetetlenül a szája előtt, miközben valami láthatatlan erő vonzza a férfihoz. A száj nem volt teljesen telt, ám tökéletesen formázott; az a fajta, ami bűnös, bűnös g ondolatokra késztetett, amikhez eg y hozzá hasonló nőnek köze nem lehetett. Elle kényszerítette mag át, hog y meg szólaljon. – Kérem. – Lág y volt a hang , csaknem könyörg ő. Miért is fog ta könyörg őre? Hog y hag yja elmenni? Vag y hog y szög ezze a falnak és vesse rá mag át? Ő mag a se tudta volna biztosra meg mondani. Ajka súrolta az övét, lökéshullámokat küldve szét eg ész testében. De hiszen mintha meg g yőzte volna mag át arról, hog y a korábbi reakciója métely volt csupán! Nem lehetett az. Nem, amikor a szájának leg kisebb érintése íg y felcsig ázta. Mielőtt Elle valami őrültség et követett volna el, mint az ölelés, Gabe meg rázta a fejét, mint aki valamilyen transzból szabadul. Leejtette a kezét, hátralépett. A kapcsolat meg szakadt. – Menjünk. – Menjünk? – Miért kellett erre rákérdeznie, ahelyett, hog y borzong va hátrálna? Azok a sötét szemek épp eleg et láttak. – Tartozik eg y csókkal, de nem veszem el, míg nem adja mag ától. Most már adta volna. Nag yon is mag ától. Elle harsány nevetést erőltetett. – Akkor ug yan sosem kapja meg . Ismét odahajolt, oly g yorsaság g al, hog y a lány összerezzent. – Csak folytassa továbbra is íg y, és örülni fog , ha nem kell majd érte rimánkodnia. – Nem akarom mag át. Soha nem is fog om akarni. – Csakhog y máris közel járt ahhoz, hog y a fickó ig azát bizonyítsa. Túlság osan is. Csípőre tette kezét, és meg próbált némi jog os felháborodást kicsikarni önmag ából. – Mehetünk most már? Pontosan ez volt a szándéka, bár a kiábrándultság is kerülg ette, mialatt követte a férfit a pulthoz. Az ott ülő nők csúf pillantásokkal méreg ették, miközben Gabe áthajolt a pulton és a csapos kezébe adta a hitelkártyáját. – Mit művel? Oda se pillantott rá. – Kifizetem a fog yasztást. Kis híján követelni kezdte, hog y a mag a felét ő állhassa, de feladta: eleve vesztett üg y volt. Miért is zavartatná mag át? Nem fig yelne rá úg ysem. Inkább csendben várt, mialatt a férfi rendezte a számlát, majd g azdátlan kutyakölyökként követte kifelé. Hunyorg ott a délutáni napsütésben, s közben azon g ondolkodott, nag yon jóvátehetetlen lépést követett-e el, amikor szombat éjjel felmerészkedett Nathan műteremlakásába. Amibe csöppent, az

bizony merőben más volt, mint az ő g ondosan meg tervezett valóság a. És ez nem volt jó. Nag yonnag yon rossz volt. Életében minden tökéletesen ki volt eg yensúlyozva. Nem jutott benne hely becsületsüllyesztőknek és olyan férfiaknak, akik tesztoszteronos kig őzölg ésében leveg őt se kap az ember. Gabe és Nathan hasonlítottak eg ymásra, jóllehet Gabe túlság osan nag ynak, férfiasnak, kontrollálhatatlannak tűnt. Az a fajta férfi volt, akinek útját tönkretett, síró nők szeg élyezték. Olyan nők, mint ő. Elle nem kívánt közéjük kerülni. A g azdátlan kölyökkutya mag atartást el kell felejteni. Az utasüléshez masírozott, kinyitotta az ajtót, mielőtt a férfi meg előzhette volna, és beült a kocsiba. A bőrülés a combjához tapadt, fokozva a klausztrofóbia érzését. Ki kellett jutnia innen – el az olajtól, áporodott sörtől és cig arettafüsttől bűzlő helytől –, vissza a tiszta, rendezett világ ba. Gabe beindította és sebesség be tette a kocsit. Kivág ódtak a parkolóból, és vég ig robog tak az utcákon, meg szeg ve jó néhány közlekedési szabályt. Jóllehet meg íg érte mag ának, hog y néma marad, Elle vég ül nem bírta ki. – Lassítson, kérem. – Mi? – A férfi úg y pislog ott, mint aki nag yon távolról jön vissza. Elképesztő. Mentálisan kóborol valahol, mialatt kockára teszi utasa életét és testi épség ét. Talán nem ártana befog ni a száját, de… – Majdnem tizenöt mérfölddel lépi túl a meg eng edett sebesség et. – Az mag ának a problémája, értem én. Krisztusom, bébi, mag a soha nem lazít? Az ug yanis sokat seg ítene azon a karón, amit a fenekébe dug ott fel. Elle hápog ott. Nem létezik, hog y ilyen hang on beszéljen vele. Micsoda férfi az olyan, aki nőtársaság ban erre vetemedik? – Az anyját is ezzel a szájával csókolja meg ? Árnyék suhant át a sötét szemeken, mielőtt Gabe ismét az útra fordította a fig yelmét. – Anyám meg halt. A francba, ezt tudta pedig . Nathan nem valami sokat beszélt a családjáról, Ian azonban eg y alkalommal említette, hog y mindkét szülője elhunyt. Elle behunyt szemmel visszaejtette fejét a támaszra. – Sajnálom. – Mit sajnál? Nem mag a ölte meg . Felpattant a szeme, s a férfira meredt. – Muszáj ennyire furkónak lennie? Tudja, mit? Ne törődjön vele. Nem számít – ez az eg ész semmit sem számít. Gabe meg rázta a fejét, és bekapcsolta a rádiót; amint a halálmetál felrecseg ett, feltekerte a hang erőt. Eleg e lett volna a beszédből? Felőle aztán rendben van. Elle örült, hog y a vég ét járja az eg ész katasztrofális randevú. Átdübörög tek a belvároson, s nag y zökkenéssel fékeztek a g aléria előtti utolsó stoptáblánál. Elle kicsapta az ajtót, miközben a férfi a hang erő-szabályozóhoz nyúlt; elszánta mag át arra, hog y kiszáll, mielőtt Gabe még jobban felbosszantja valamivel. Bevág ta az ajtót mag a mög ött, s

miközben meg kerülte a kocsi orrát, csak nehezen állta meg , hog y ne intsen be neki. Rendes esetben ilyesmi eszébe se jutott volna, ez az ember azonban olyasmiket hozott ki belőle, amikről még azt sem g yanította, hog y léteznek eg yáltalán. Gabe kihajolt. – Még látjuk eg ymást. – Mérg et azért ne veg yen rá. – Elle átvág ott az úttesten és bevonult a bejárati ajtón, mindvég ig a hátában érezve pillantását. Nem érdekelte. Vég e volt, s ha rajta áll, az életben se látja még eg yszer Gabe Schultzot.

NYOLCADIK FEJEZET Öt nap telt el, mialatt Gabe meg hányta-vetette mag ában Elle dolg át. Öt napig latolg atott s morg olódott Nathannak: Elle eg y rakás g anénak g ondolja; Elle szerint még arra sem méltó, hog y szörnyen tökéletes lábát meg csókolja. Semmi szükség e arra, hog y eg y ilyen tyúk üldözésére pazarolja az idejét. A városban hemzseg nek a nők, akik több mint boldog an ug ranak fejest az ág yába, eg y esetleg es tartósabb pozícióról már nem is beszélve. – Nem értem én a nőket. – A tetoválópisztolyt vég ig húzta Paul karján, beárnyékolva a farkaspárt. – Akkor már ketten vag yunk, ember. – Paul eg yike volt a visszatérő üg yfeleinek. Gabe mindig szakított rá időt, valahányszor a városban volt. Nem számított, milyen hosszú a várólista, Paul mindig élre került, ha úg y tartotta kedve. – Azt hittem, azt a vöröset beújítottad – jeg yezte meg Gabe. – Mi is volt a neve? Laney? – Lee. Hát ig en, az már oda van. Jó darab ideje. Hog y a franc eg ye meg . Gabe folytatta az árnyékolást, besötétítette a sarkokat, s elhalványította a művet ott, ahol Paul ing ujja kezdődött – s eg yszerre rájött, mit akart. – Sajnálom. – Nincs okod rá. Na és nálad mi ez a g ubanc? Nem akart Elle-ről beszélni, hiába g ondolni sem tudott másra azóta se. – Csak eg y csibe. – Francokat. – Jó csaj, de nem az a fajta, aki otthon érzi mag át ebben a közeg ben. – Körbemutatott a tetoválószalonban. Sokkal inkább az otthonának érezte, mint bármelyik, tulajdonában lévő házat. Gabe személyiség e járt itt át minden nég yzetmétert a falakon díszelg ő moziplakátoktól kezdve a vörös-fekete dekorációig . Ez az üzlet az övé volt, sokkal inkább, mint az éjjeli bárjai. Elképzelte a borzalmat Elle arcán, ha újabb tévedést követve el, meg int csak hozzá állítana be. A g ondolatra ráncok jelentek meg a homlokán. Aztán arra g ondolt, hátha most még se menne el a nő esze. Úg y tűnt, képes meg becsülni a jó tintát, ha elé kerül, szemben számos fehérnéppel, akik elszörnyülködtek a tetkókon, és eszükben sem volt meg kérdezni a történetüket. No, nem mintha számított volna. – Nem nekem való. – Mintha ettől te valaha is visszahőköltél volna. Gabe felhorkant. – Ezt mondta Nathan. Szerintem összetévesztetek eng em valami szoknyabolonddal. Nincs nekem időm az efféle szarakodásra. – Visszag ondolt arra, mikor érdekelte őt olyan szinten eg y nő, hog y erőfeszítést teg yen érte. Hat hónapja? Eg y éve? Jó rég , az biztos. Ebben keresendő annak oka is, hog y most Elle kapcsán borderline személyiség zavar kerülg eti. Lehet, hog y elkél majd eg y ideg en, hog y eg yszer s mindenkorra elmossa annak emlékét, hog y karjában tartotta. – Nem a nőkről beszélek, ámbátor talán azért nem vetted eddig a fáradság ot eg g yel kapcsolatban

sem, mert úg y vélted, nem érné meg . – Kösz, Joda. – Gabe a szükség esnél kissé erősebben nyomta meg Paul karján a tűket, de a behemót ember még csak meg sem rezzent. – Ez most más téma. Vidéki kukoricaherceg nő, akivel nem tudom, mit kezdjek. De semmiképp sem számít, mivel én nem jövök be neki. – Akkor nem próbálkoztál elég g é keményen. A g ond az volt, hog y Gabe nem tudta, mi leg yen a következő lépés. Nem szívesen ismerte be, de a szentség it neki: seg ítség re volt szükség e. – Azt se tudom, hol kezdjem. – A virág okkal, ember. A tyúkok dög lenek a virág ért. Szóval virág okkal? Hátradőlt, és a tetkót szemlézte. Pokolian jó lett, már ha nem túl büdös az öndicséret. – Kész vag y. Nézd meg . Gabe Paul beleeg yezése után elvég ezte a kötözést, a készpénzt pedig nem volt hajlandó elfog adni. – Ez most nem a te számládra ment. Kiseg ítettél. Paul meg rázta a fejét. – Amit tőlem hallottál, azt hallhattad akármelyik szaros romantikus komédiában is. Menj és nézd meg a Jegyzetfüzetet vag y valami hasonlót. Nyilvánvalóan ilyen mostanság a kapcsolatot létesítő átlag nő. Eg y valódi pasas alig ha versenyezhet. – Most akkor ki beszél hülyeség et? – Értek én a dolg okhoz, hidd el. – Paul felnyalábolta a bőrdzsekijét, és az ajtó felé indult. – Majd találkozunk. Gabe nekilátott a tűk kidobálásának és munkahelye feltakarításának, az esze azonban másutt járt. Tényleg továbbra is fog lalkozni akar vele? Elle nem eg yszerűen fantasztikus volt; valóság os hölg y. Merev kissé, de ettől füg g etlenül úrinő. Az ilyen nők elvárásaival azonban kicsit sem volt tisztában. Lehet, hog y Paulnak van ig aza, és virág ot kéne neki venni. Gabe felkapta telefonját, és Nathant hívta. – Hé, találkozzunk nálad, a zöldség esnél. – Neked is szevasz. – Ja, ja, szevasz. Húsz percen belül. – Letette, mielőtt Nathan nemet mondhatott volna. Bezárta a boltot, majd észak felé indult. Fivérének Spokane leg szélén volt háza, elég közel minden szükség eshez, elrekkentve ug yanakkor a csalitban, ami zavartalan visszavonultság ot tett lehetővé. Gabe személyes véleménye az volt, ha már valaki vidéken akar élni, hát éljen vidéken – azért volt a ház jócskán a város határain kívül. A hely eg yedüli problémája az volt, hog y eltartott eg y darabig , míg az ember bejutott a városba. Íg y aztán sűrűn útba ejtette ő is Nathan házát, amiért az öccse meg -meg feddte. A pokolba is, még azzal is meg fenyeg ette, hog y lakbért fog fölszámítani. Másik oka is volt azonban annak, hog y Gabe oly sűrűn látog atta a házat, és ezt soha be nem ismerte volna a fivérének, még akkor sem, ha tudja: Nathan pontosan ug yaníg y érez. Ijesztő volt eg yedül üres lakásba hazajönni. Még kutyát sem tarthatott, annyira g yakran volt távol a várostól. Valahányszor belépett, hideg , áthatolhatatlan csend fog adta.

Felhang osította a rádiót, hag yta, hog y a zene átjárja. Nem volt különösebb ok arra, hog y ezen tovább lelkizzen. Ki tudja, miért, a mag ányosság csak még rosszabb lett a tudattól, hog y Elle létezik. Nos, majd bebizonyítja Elle-nek a tévedését. A forg alom dacára eg yszerre értek a meg beszélt helyre, ő beállt eg y meg emelt, fekete Ford 150 mellé. Miközben kiszállt a Camaróból, Nathan toppant oda. – El akarod mondani, mi folyik itt? – Virág ot veszünk. – Fennhang on kimondva színtiszta hülyeség nek tűnt. Gabe nem törődött öccse vig yorg ásával. – Azonkívül mindent el kell mondj Elle-ről. – Elle-ről? Azt hittem, eldöntötted, hog y nem fog lalkozol vele. Ő is azt hitte. – Nem vég eztem még vele. – Eg ész héten a g aléria körül üg et, és szinte látni, amint száll a g őz a füléből. – Nathan keresztbe tette a karját. – Gondolom, ettől csak még rosszabb lesz? – Talán. – Jó tudni. Bementek a zöldség eshez, odabenn az ajtótól balra, a virág os szekció felé fordultak. Gabe eg y teljes kört tett odabenn, szokta a színkavalkádot. – Mi a szent szar. Hog y lehet ennyi közül választani? – Rózsát veg yél neki. – Az bénaság . Nathan két ujját állára illesztette. – Hm. Mintha Elle valami hasonlót mondott volna pár hónapja. – Nem vag y valami seg ítőkész. – Gabe kihúzott eg y csokorkötéshez használt műanyag ot. – Mi a kedvenc színe? – Bíbor. Vag y talán a rózsaszín. Gabe eg y pillantást vetett rá. – Nem eg y átkozott esztendeje dolg ozik már neked? – Nos, de… – És még a kedvenc színét sem tudod? – Talán nem volt jó ötlet Nathant ideráng atni. Ezen a szinten leg alább annyi esélye van a félrevezetésre, mint az útbaig azításra. Nathan vállat vont. – Ez sohasem merült fel. De sokszor viselte ezeket a színeket, tehát ésszerűnek tűnik. – Elvileg ig en. – Gabe nekiállt, hog y találomra bíbor és piros virág okat markoljon össze. Meg próbált szép, változatos csokrot kihozni belőle. Hiszen a big ék a változatosság ot kedvelik, nem ig az? – Na és még mit tudsz róla mondani? – Kislányos. Meg lehetősen biztos vag yok abban, hog y a kemping ezésnek még csak az ötletére is holtan rog yna össze. Mint említettem, szolg áltam a bátyjával. Nem valami sokat beszélt a családjáról, a kishúg a azonban még szellemi értelemben is érinthetetlen volt. Azt tudom, hog y a szülők még élnek, eg yütt is vannak, de nag yjából ennyi.

Persze hog y eg yütt vannak a szülők. Gabe pontosan ilyen típusú családot képzelt el Elle-nek. Valószínűleg épp annyira szenteskedőek, mint a lány mag a. Ig en ám, de az arcáról határozott feszültség et lehetett leolvasni, amikor az anyja telefonált. Sűrűsödnének odahaza a viharfelhők? Van min törnie a fejét. – Még valami? – Úristen, nem kérdezősködsz te eg y kicsit sokat? Nem szokásunk ücsörög ni, eg ymás haját befonni és közben pletykálni.– Nathan kiválasztott néhány hosszabb szárú virág ot, és a csokorhoz csapta. – Elképesztő koordinátor – nag yszerű szeme van a művészethez, és szenvedélyre is hajlamos. Sohasem találkoztam még senkivel, aki ilyen tökéletesség g el képes a művészi mondanivalóval azonosulni. Némi ámulat csendült ki a testvére hang jából. – Biztos, hog y nem vag y beleesve? Mert úg y hang zik, amit mondasz, az biztos – nézett rá Gabe. – Ez nem ilyesmi. A társaság át élvezem, órák hosszat beszélg ethetünk művészetről, de…– Nathan eg y másodpercig másfelé nézett, s amikor visszafordult, ismét a szokásos laza önmag a volt. – Rólam eleg et beszéltünk. Fizessük ezt ki, aztán seg ítek előkeríteni a nőt. Gabe nem erőltette, mivel voltak elképzelései, hol lehet a baj. Vannak dolg ok, különösen családi üg yek, amikről nem beszélünk. Különösen a családi ügyek. Nathan időnként bebizonyította ezt, amikor eg y rejtélyes lány került szóba, akivel még évekkel ezelőtt randevúzott. – Csináljuk. Már sorban álltak, amikor eszükbe jutott, hog y péntek este van, mikor is még az olyan mag uknak való emberek is ki-kiruccannak otthonról, mint Elle. És ha valakivel randizik? Jaj, de nem tetszett még a g ondolata se. – Barom eg y ötlet ez. Nathan az eg yik kukatöltelék celebmag azint lapozg atta. – Már meg mi bajod? Meg esküdnék rá, úg y viselkedsz, mint akinek éppen meg jön. – Nem vicces. – Nos, nem vag yok eg y komédiásalkat. Mondd, mi nyomja lelkedet, aztán kifizetjük ezeket a nyavalyás virág okat. – A péntek estében járunk, és nekem fog almam sincs, merre lehet. – Még ha otthon is van és eg yedül, akkor is elég g áz, ha csak úg y hívatlanul beállít hozzá, g ondolta. – Ja, hog y az. – Nathan a pultra lökte a mag azint. – A barátnőjével, Roxanne-nel van a Twig sben – az északiban, ha nem tévedek. – Már kezdtem azt hinni, hog y eg y hang ot se tudsz róla. – Gabe lehúzta a hitelkártyáját. – Nem folytattunk mély és elemző beszélg etéseket, de nőből van, a nők pedig beszélnek. Hála istennek, hog y beszélnek, mert ha nem tennék, ő most odahaza üldög élne és bámulná a virág csokrot, ami csak arra emlékeztetné, hog y nem érdekli Elle-t. Fog ta a virág ot, és nekivág ott a parkolónak. Nathan nevetve mászott be kisteherautójába. – Fog od mag ad, besétálsz, és átadod a virág okat, íg y van?

Na ig en, a terv mindenesetre ez volt. Gabe hallg atott. – Van jobb ötleted? – Nincs. Csak annyi, bár ott lehetnék és látnám. – A dízelmotor életre kelt. – Sok szerencsét. Gabe nézte, amint az öccse elhajt, és ig encsak biztos volt abban, hog y minden szerencséjére szükség e lesz, amit csak fel tud hajtani.

KILENCEDIK FEJEZET Elle szívószálat forg atott a martinijában, és azon g ondolkozott, eg y kortyra lenyelje-e. – Nem ig azán akarok róla beszélni. – Jaj, dehog ynem. – Roxanne kipattintotta púderkompaktját, és leellenőrizte rúzsa állapotát. Mag a volt a tökély, mint mindig , ami azonban nem akadályozta meg abban, hog y apróra szemüg yre veg ye. Tekintve, hog y kedvence a csillog ó vörös volt, Elle nem csodálkozott paranoiáján. Kétség beesetten fog adkozott mag ában, hog y bármiről hajlandó beszélni az elvérzett csábítási kísérleten és az elcseszett ebéden kívül, s közben biccentett a csaposnak. A pasas vig yorog va kacsázott feléjük; mag as volt, fekete és csinos. – Jöhetnek a további italok a hölg yeknek? – Én azt hiszem, a mag am részéről készen állok eg y újabbra. Amúg y Elle vag yok. A barátnőm, Roxanne. – Elle eg yetlen hajtással ledöntötte az adag ját; a másik kettő összenézett. Bár a barátja azt állította, Roxanne-t túlság osan lefog lalja a munkája ahhoz, hog y randizzon, ez nem akadályozta meg őt abban, hog y felmérje a lehetőség eket. Még akkor is, ha soha nem használta ki őket. Persze amikor a csapos odébb ment, hog y kihozza a rendelést, a barna nő közelebb hajolt. – Ha ez a pasas nem mocskosul szexi, hát nem tudom, ki az. Ha volna időm… – Rajta, miért is ne? Roxanne feltartotta az ujját. – Tudom, mivel próbálkozol, és azt is, hog y nem fog összejönni. Oldd fel a hallg atási fog adalmad vég re, és g yere ki a farbával. Ne feledd – mutatott önmag ára –, másodkézből tájékozódik, aki deviáns szexuális életet él. – Aki tég ed hallg at, azt hinné, vég ig kurválkodom a várost. – Néhanapján azt kívánom, bár meg tennéd. Gondolj csak a történetekre. Jaj, énrám ne nézz íg y. Tudod, hog y csak viccelek. – Amikor nyilvánvaló volt, hog y Elle ezt válasz nélkül hag yja, sóhajtott. – Kezdjük valami eg yszerűbbel. Milyen volt a randi? Erről leg alább képes volt pirulás és dadog ás nélkül beszélni. – Rémes. Valami förtelmes késdobálóba vitt. Hála istennek nem kellett kimennem a vécére, mert biztosan szifiliszes lettem volna. Amilyen hely volt az, a hepatitiszben íg y is biztos vag yok. – Orvosi vizsg álatra bejelentkeztél már? Elle kezdte beismerni, hog y bejelentkezett, amikor rájött: Roxanne csak poénkodik. Túldramatizálhatta eg y cseppet, no de nem lehet elég g é óvatos az ember – különösen ha eg yszer már volt org azmusa tökéletes ideg ennel. Még pedig ig encsak intenzív, észbontó org azmusa. Félretolta idevonatkozó emlékeit, és a történetre összpontosított. – Nos, miután meg ettük a meg kérdőjelezhető kaját, ő úg y döntött, biliárdozni fog unk. Aztán az anyám hívott, és a frász is kitört tőle.

Roxanne olyan hang ot hallatott, mintha fuldokolna. – Állati, milyen jól tud időzíteni az a hárpia. – Ő az anyám. – Attól még nem lesz kevésbé hárpia – g esztikulált a barátnője. – Mi történt az üdítő beszélg etés után? Üdítő: ez volt a szó, ami a leg kevésbé illett az elhang zottakra. – Nemcsak hog y biliárdoztunk a leg rondább helyen, amihez valaha is szerencsém volt, de fog adtunk is. – Fog adtatok… – Roxanne zöld szeme valóság g al kig yúlt. – Ó, mondd már! Elle kezdett rádöbbenni, hog y ezt a történetet sem sokkal könnyebb előadni, mint a szexről szólót. Szalvéta után nyúlt, hog y leg yen mit darabokra szag g atnia, de csak karton poháralátétet talált. – Csókot akart. – Ó, istenem. Elle ug rott volna eg yet a történetben. Bűntudatot érzett, minden ok nélkül. – Mi az? – Azt akartad, hog y meg csókoljon. – Én ug yan nem! – Dehog ynem, te kis céda. – Roxanne vig yorg ott. – Nem ítélkezem. Elle beharapta a száját. Amíg a csapos kiszolg álta őket, átmenetileg meg menekült, de amint távozott, már nem tag adott tovább. – Oké, ig en. Eg y kicsit talán. Meg kell értened, annyira nem hozzám illő ez az ember. Pontosan az ellentettje annak, amilyen férjre vag y fiúra vag y bármire szükség em van. De… Elle sietősen kortyolt, s kis híján meg fulladt. Ez az ital sokkal erősebb volt az előzőnél. Tán az alkohol oldotta meg a nyelvét, vag y eg yszerűen csak ki kellett már beszélnie, mindenesetre nem állt meg . – Nem tudom, Rox. Van benne valami ig en-nag yon vonzó, amolyan neandervölg yi módon. Mint amikor ránézel, és azt kívánod, bár behurcolna a barlang jába, és g onosz kedvét töltené rajtad. Te szent szar, hihetetlen, hog y ezt épp az imént ismerte be fennhang on. De annyira jólesett a beismerés, hog y Elle folytatta, s közben a szalmaszálat babrálta. – Úg y értem, elég farag atlannak tűnik, a tetoválásai azonban elképesztőek, a szája pedig bűnnel telt száj. – Ig en… az. Homlokát ráncolta barátnője furcsa arckifejezése láttán. – Rox? – Akkor rájött, hog y Roxanne nem rá fig yel. Hanem valahová a háta mög é. A helyiség meg ing ott kissé, miközben minden vér kiszaladt Elle fejéből, s baljóslatúan szág uldott szervezetében. Ilyesmi nem történhet. Komolyan: nincs módja annak, hog y ilyesmi meg történhessen. – Kérlek, nehog y azt mondd, hog y itt áll, közvetlenül mellettem. Roxanne az asztalra könyökölve támasztotta meg állát, mint aki kész vég ig nézni a mulatság ot. – Pontosan ott van, mög ötted.

Elle meg fordult; olyan érzése volt, mintha melaszban úszna. És hát nem Gabe állt ott valóban, méternyire tőle, kezében… virág g al? Az arcán ülő vig yorból ítélve eg y szót sem mulasztott el. Elle villámra várt, amely majd halálra sújtja, ám úg y tűnt, Isten nincs szig orú kedvében aznap este. Amikor a férfi feltartotta a virág okat, Elle zsibbadt ujjakkal vette át őket. Fölemelte a csokrot, és reflexszerűen beléleg ezte az illatát, de tekintetét nem volt képes elszakítani Gabe-étől. Aznap estére sima fekete pólót vett fel, ami odatapadt minden eg yes nyavalyás izmára. A farmer dettó. Nem volt ez tisztesség es. A leg kevésbé sem. Elle-nek kimondottan szükség e volt újabb italra. – Ezek szerint úg y g ondolja, az én szám bűnnel telt? Te jó ég , hát elég közel volt ahhoz, hog y mindent meg halljon. – Nem… – Roxanne mög ötte olyan hang ot adott ki, mint aki menten belefúl az italába. Jó. Meg is érdemli, amiért nem fig yelmeztette őt, hog y a férfi ilyen közel van és hallg atózik. – Nem bűnnel teltek. Túl vékonyak az ajkai, g yakorlatilag nem is léteznek. Gabe tett eg y lépést, majd széke hátához hajolt, közelség ével kis híján leheng erelve őt. – Ó, tényleg ? – Ig en. – Elle köhög ött; később ráeszmélt, mennyire viszketett a torka. – Mert meg lehetősen biztos vag yok abban, hog y azt mondta az imént: bűntől telt. Mennyire nem volt ez rendjén. Meg dörzsölte az orrát. – Félreértette. – Nem hinném, hog y félreértettem volna. – A másik nőhöz fordult:. – Mag a Roxanne, ig az? A nevem Gabe. Az áruló édesen mosolyg ott, sőt kezet is nyújtott. – Helló, Gabe. Sokat hallottam újabban mag áról. – Rox! – Mi van? Elle, csak az ig azat mondom. Gabe ig azán remekül szórakozott. – Mag a is hallotta, amint azt mondta az ajkamról, bűntől telt, nem ig az? – Ne merj erre válaszolni, Roxanne – sziszeg te Elle. Mi a fene? Meg billentette a csokrétát, és felnyög ött. – Zsályát hozott nekem… – Hog y mit hoztam? – Zsályát. – Azzal, hog y észrevette, tünetei mintha a tízszeresére rosszabbodtak volna. Elle szeme nedvesedni kezdett, s ha karja viszketését jelnek lehetett tekinteni, akárha méhkasból akart volna szabadulni. Rettenetes. Ijesztően fantasztikus. Roxanne-nek lökte oda a csokrot. – Ez nem vicces. A barna lány próbálta meg állni a nevetést, ám csúfos kudarcot vallott. – Sajnálom. Tényleg nem vicces. Rémség es. Na de, basszus, olyan rémes, hog y az már vidám. Elle kézfejével meg dörzsölte az orrát, amitől persze csak még rosszabb lett a viszketés. Az átkozott zsálya mindenütt ott volt. – Utállak, Roxanne.

– Nem, dehog y utálsz. Szeretsz. – Roxanne kiitta a poharát. Gabe vég ül előlépett Elle széke mög ül, s meg állt az asztal mellett. Nag y szemeket meresztett, s ebből Elle rájött, hog y a foltok már ki is ütöttek az arcán. – Mi történik? – Elle allerg iás a zsályára. – Na, klassz, most bezzeg már seg ítőkész Roxanne. – Ha két méternél közelebb kerül hozzá, úg y fújódik fel, mint eg y lég hajó, mag a meg az imént nyújtott át neki eg y csokrot, ami tele volt vele. – A jó francba! Annyira sajnálom. Én csak… – Nem történt akkora szörnyűség . – Elle felállt, s meg rag adta retiküljét. – És ami tég ed illet, Roxanne, csak eg y szót tudok mondani: karma. Elle kimasírozott az étteremből, s közben próbálta nem észrevenni a pillantásokat, elsuttog ott meg jeg yzéseket. Nem ment; mint ahog yan az se, hog y fig yelmen kívül hag yja a nehéz lépteket a háta mög ött. – Hag yjon nekem békét. – Az én hibám. Lehetővé kell tennie, hog y helyrehozzam. – A férfi addig nyújtotta lépteit, míg beérte, de amikor Elle a Priusát keresve befordult a parkolóba, kénytelen volt ismét hátramaradni. – Kérem, Elle. Csakug yan sajnálom. Abból ítélve, ahog y a szeme feldag adt, alig ha tűnt jó ötletnek vezetni. A balesettől való félelme volt az eg yetlen ok, hog y azt mondta: – Jó. Leg yen. Orvosi seg ítség et kell kapnom. Gyorsan. – Bébi, amilyen g yorsan csak tőlem telik. – Átölelte a derekát, és a vörös monstrum felé terelte. Elle beült az utasülésre. Behunyta a szemét; a lég zésre összpontosított. Semmi mást nem akart, mint eg y fiola Benadrylt, eg y zuhanyt, az arcára pedig eg y zacskó fag yasztott zöldborsót. Gyorsan meg állnak majd a boltnál, aztán már otthon is lesz. A kocsi annyira erőszakosan vette a kanyarokat, hog y Elle hátravetette mag át az ülésben. – Hé, vig yázzon már! – Mag a mondta, hog y g yorsan. Valóban ő mondta, de azért nem akart a sietség be belehalni. – Nem pusztulok bele, csak allerg iag yóg yszerre van szükség em. – Belepusztulni? Létezik az ilyesmi virágoktól? – Létezik. – Meg markolta az ülést az újabb kanyar előtt. – Ha továbbra is íg y vezet, telihányom a bőrüléseit. – Nem valami nag y ár, ha g yorsabban vég et vethetek a szenvedéseinek. Rendben leszünk. Ott vag yunk mindjárt. Hála istennek; mert nem hitte, hog y képes túl sokáig állni a sarat. Más körülmények közt nem lettek volna ilyen erős kétség ei, Elle azonban a pánik szélén állt, és nem sok választotta el attól, hog y eg ész testét vakarni kezdje, ahol csak éri. Ehhez a nyűg höz képest Gabe dolg a csak annyi, hog y befog ja, és Benadrylt szerezzen neki.

TIZEDIK FEJEZET Istenverte idióta volt Gabe. Fontolóra sem volt hajlandó venni, hog y Elle bármire is allerg iás lehet. Nem mintha bárki komolyan vehetné, hog y a másik épp a zsályára allerg iás, vag y arra, hog y eg y zöldség bolt épp ilyesmit kínáljon a virág szekciójában. Átvág ott a forg almon, s meg rag adta a lehetőség et, hog y meg nézze, mi történt vele. Te jó ég . Ég ővörös foltok éktelenkedtek sápadt bőrén, s ezek még az alkonyati fényben is kitűnően látszottak. Bár ebben nem lehetett biztos, mintha a szeme környéke is hatalmasra duzzadt volna. Még szorosabban fog ta a volánt, és elhatározta: ezt a hibát jóváteszi. Rég i, sárg a Volkswag en vág ott elé és késztette lassabb haladásra, míg nem versenyezni kezdtek a hirtelen zöldre váltó lámpa keg yeiért. Morg ott valamit mag ában, és szorosan a másik seg g ében hajtott. Jobb, ha eltakarodnak az útból a pokolba, mielőtt ő takarítja el őket – Tudja, sokkal jobban érezném mag am, ha biztos lennék benne, hog y nem eg y tűzlabdában vég ezzük. – Nos, ig en, az nem fog számítani, ha meg duzzad a torka, és itt hal meg az anyósülésben. – Allerg iás reakció akár ebbe is torkollhat. Látta a Discovery Channelen. Elle kipréselt mag ából eg y nevetést. – Csak nyomorúság os állapotban vag yok, de azért nem haldoklom. Most talán már képes g ondolkodni, de nem lehetetlen, hog y a teljes reakció még nem játszódott le. Míg g yóg ykezelésben nem részesül, bármikor rosszabbodhat a helyzete. Eg y újabb szitkozódás közepette kitette az irányjelzőt, és két sávot váltott eg yszerre, amivel Elle-ből riadt káromkodást váltott ki. Befordultak eg y parkolóba, és beálltak az ajtókhoz leg közelebbi helyre. – Ez a mozg ássérültek helye. – Na és. Veszek jeg yet. Gabe kivág ta az ajtót, és futva meg kerülte a kocsi orrát, hog y Elle előtt is kinyissa az ajtót. – Hadd seg ítsek. – Jól vag yok. – Elle elhaladt mellette, s az üzlet felé tartott. – Elmebeteg ként viselkedik. – Mag a meg nem is nézte, jön-e kocsi. És ha elütik? – Krisztusom, kezd kárálni, mint valami tyúk. Elle is valami ilyesfélére g ondolhatott. – Köszönöm, anyucim, de már felnőttem. Bár eszem ág ában sincs autó elé ug rani. – Befelé ig yekezett, Gabe azonban nem volt biztos abban, hog y jól hallotta, amit a nő halkan hozzátett: – Viszont sor kerülhet rá, ha továbbra is cseszeg etsz. Gabe meg kereste az elsőseg élydobozt, Elle azonban láthatóan kiismerte mag át, mert mire a férfi rájött, merre jár, ő már a doboznál volt. Meg rag adta a g enerikus márkát, a férfi azonban kitépte a kezéből. – Benadrylt! – Ez ug yanaz!

– Nem, ez nem ug yanaz. – Visszatette a dobozt. Az eredeti cucc, a Benadryl két dollárral volt drág ább, ami nem különösebben nag y ár, ha Elle eg észség e forog kockán. – Veg yen be néhányat most. Elle elfordult, mintha valami állatdög öt leng ettek volna az arcába. – Nem nyitom ki a dobozt és szedem be a g yóg yszert itt az üzletben, ez szabályellenes. Gabe rámeredt. – Mag a már tudja, hog y meg y ez. Vag y beveszi az átkozott g yóg yszereit, vag y lenyomom a torkán. – Mag a aztán tisztában van azzal, miként viselkedünk eg y nővel. – A további ellenkezés helyett azonban inkább fig yelte, amint a férfi lecsavarja a kupakot, és kitölt eg y adag ot a tömör rózsaszín folyadékból. Elle kapásból lenyelte. – Készen vag yunk már? Hol van még a vég e. – Nem. Szükség ünk van még … – Visszarámolta a doboz tartalmát, s közben azt fontolg atta, ug yan mire lehetne még a lánynak szükség e. Te jó isten, hiszen ha csak minimális fog alma lenne erről az eg ész szirszarról. Kész hülyeség , hog y a Discovery Channelen sokkal jobban fig yelt arra, hog yan hal meg a delikvens, mint hog y miként lehetne meg menteni. – Mialatt mag a vacillál, én erre meg yek. Utánament, s benézett minden árufolyosóba, amelynek torkolata mellett elhaladtak. Csokoládék – csokoládék jók lennének! Csibék tolják azt a vackot, ha nem érzik jól mag ukat. Gabe befordult az eg yik folyosóra, és nézeg etni kezdte az ott előforduló márkákat. Aztán abbahag yta. Mi van, ha a csaj a mog yoróra, vag y valami hasonlóra is allerg iás? Alapos óvatosság g al vég ig olvasta minden eg yes csomag olás hátoldalán az összetevők listáját, majd sima tej- és étcsoki mellett döntött. Arrafelé ment, amerre korábban a lány, a tisztálkodószereknél azonban meg torpant. Beteg ség nek számít az allerg iás reakció? Érdemes lenne talán venni eg y kis nokedlis csirkelevest is… Eeeg en, ez nem rossz ötlet. A Campbell volt olyan kedves, és azt kínálta, amit Nathan kapott sráckorukban. Gyorsan betett a kosarába két konzervet, mielőtt meg g ondolta volna mag át. Hóbortos elhatározásból állt meg a testápolási részleg nél, és kapott fel néhány fajta buborékos fürdő-testápolót. Nem volt valami nag y barátja az eg ész fürdés körüli felhajtásnak, Elle azonban épp ellenkezőleg állt hozzá, ő pedig emlékezett arra, hog y fürdőket kell venni. Talán ug yanez az eljárás allerg én reakciók esetén is. Eg y kosár jól jött volna, erről azonban már lekésett. Vig yázva, hog y a holmikat nehog y leejtse, haladt tovább, bepillantva valamennyi keresztfolyosóba. Elle sehol nem mutatkozott. Csak nem távozott nélküle? A pokolba is, naná, hog y ezt tette! Gabe meg fordult, miközben majdnem elejtett mindent, és a nő után loholt. Az áruház másik vég ében pillantotta meg . Az arcához szorított valamit – amikor közelebb ért, akkor ismerte fel, mi az. Fag yasztott zöldborsó.

– Szóval itt van. – Itt vag yok – sóhajtotta Elle, és meg emelte a zacskót az arcáról, annyi időre, hog y a homlokát ráncolja. – Mi az a sok minden? – Ah… – Gabe hülyének érezte mag át, amint ott áll előtte, mindkét keze teli a polcokról összekapdosott szarokkal. Talán a leg jobb lett volna hag yni mindet, és a lánnyal tartani a hűtőpultokhoz. – Gondoltam, szükség e lehet ezek eg yikére-másikára. Elle odahajolt, kis híján lekeverve neki eg yet a fag yasztott borsóval. – Csokoládé, testápoló, csirkés nokedlileves. – Nem tudtam, mi seg ítene, íg y aztán hoztam mindenből. – Értem… – A kék szemek rászeg eződtek, Gabe előtt pedig tízéves kora rémlett fel, az, amikor Joey Pandini mocskos alsóját kitűzte a zászlórúdra az iskolában. Két órán át g ubbasztott az ig azg atói iroda előtt, hátha érte jön az anyja. Nem jött. A kínos pillanatnak vég ül Elle vetett vég et azzal, hog y ismét arcához nyomta a zöldborsót. – Mehetünk már, kérem? – Ó, persze. Csak elbambultam. – Gabe a kassza futószalag jára borította az összes vacakot, és türelmetlenül topog ott, mialatt a tinédzser lány mindent lehúzott. Annyira lassú volt, hog y arra g ondolt, félrelöki és mag a meg csinálja. – Szükség em van a borsóra is, asszonyom. Elle hosszas, szenvedéssel teli sóhajjal adta át. Nem volt benne biztos, de Gabe még is úg y látta, már nem annyira piros a fülcimpája. Ebben a fényben nehéz volt meg mondani. – Be kéne mennünk a kórházba. – javasolta. Miért nem mindjárt ez jutott eszébe elsőre? Elvég re ez lett volna log ikus. Elle visszavette a borsót a sráctól. – Nem meg yünk kórházba. – Anafilaktikus sokkot kaphat… – Gabe… Fejezze be! – Odanyúlt, s kezét a karjárta tette. Testének valamennyi izma érzékelte a mozdulatot, s kezdetben ez átkozottul kellemetlen volt. Elle a mag a részéről észre sem vette, hog y a férfi kevésbé fér el az alsónadrág jában. – Tényleg jól leszek. – Biztos? Mert nem kerül fáradság ba bevinni. – Mag ában már vég ig is g ondolta az útvonalat, ami a leg rosszabb esetben lehet vag y tíz perc. Útközben nyilván meg kell majd szeg nie néhány közlekedési szabályt, no de mit tesz az, ha Elle biztonság áról van szó? – Én jól vag yok. Becsszó. – Feltartotta a kisujját. Gabe csak bámult, íg y Elle mag a akasztotta össze mindkettejükét, erős kézrázással pecsételve meg az alkut. – Látja. Meg y ez. Ki a fene esküdözik érettség i után a kisujjára? Gabe még abban sem volt biztos, hog y az eg ész középiskolában akármilyen íg éretét íg y támog atta volna meg . Meg rázta a fejét, fizetett, azzal kicammog ott a kocsihoz. Már mindketten benn ültek, a motor pedig járt, akkor jött rá, hog y nem tudja, hol lakik Elle. – Merre? Elle lehajtotta a fényvédőt, és ellenőrizte mag át a tükörben. – Szerintem kezd lelohadni,

úg yhog y kitehet a kocsimnál. – Ig en, rendben. – De nyilvánvalóan nem ezt tervezi, ig az? – Mag a nemig en döbben meg ezen. Elle sóhajtva visszatette arcára a borsót. – Nem. Vig yen az Északi 395-re. Van ott eg y kijárat. Előbb jobbra, majd újra jobbra. Bal oldalon a harmadik ház. Elég könnyűnek tűnt meg találni. Gabe kihajtott a parkolóból, és északnak hajtott. Mialatt haladtak, teljesen rájuk esteledett, s volt abban valami meg nyug tató, hog y mag uk mög ött hag yták a város határait. Gabe eg y pillanatra fontolóra vette, hog y a sztrádára hajt, és onnan a házához, vég ül azonban elvetette az ötletet – Elle otthon érzi majd mag át a leg jobban. Útmutatásait követve vég ül a Spokane északi csücskét övező számos külváros eg yikében találta mag át. Itt leg alább nem zsúfolták eg ymáshoz a házakat, amelyek mindeg yike előtt tisztesség es méretű elülső udvar húzódott, és tartozott hozzájuk hátsó udvar is, bár nem mindeg yiket jelezték a meg hosszabbított kerítések. Mialatt Gabe beállt a feljáróra, a kocsi reflektorai meg villantak Elle házán, íg y meg állapíthatta, hog y vidám sárg ára festették. A verandán még cserepes növények is füg g tek. Gabe valahog yan nem volt meg lepve. Leparkolt a Camaróval, és azon g ondolkodott, milyenné vált volna az élete, ha effajta házban nő fel. Másmilyenné. Teljesen mássá. Olyasfajta élet volt ez, amit a jövőre nézve kívánt mag ának meg a srácoknak, akik csak nemrég iben kapcsolódtak be ebbe a jövőképbe. Krisztusom, de belefáradt már abba a sok, emésztő eg yedüllétbe, amely szinte élve falta fel.

TIZENEGYEDIK FEJEZET Furcsa érzés volt, hog y Gabe nála van… a házában. Elle vállkörzéseket vég zett, próbált kinyújtózni anélkül, hog y valóban nyújtott volna. Ig azából zuhanyra lett volna szükség e, de nem szívesen hag yta volna, hog y a vendég eg ymag ában álljon neki kószálni a házban, és eközben túl sok mindent fedezzen fel. Meg feszítette könyöke belső részét, s beg örcsölt. A férfi észrevette: – Mag a nem lett jobban. – Eltart eg y darabig , míg hat a Benadryl. – A reakció viszont addig alig ha marad abba, míg le nem hámozza mag áról a ruháit. – Akar tévézni, mialatt, tényleg g yorsan, zuhanyozom eg yet? Gabe tekintete vég ig futott rajta, oly áthatóan, mintha a kezét futtatta volna vég ig a testén. Na, hát akkor oké. Leg feljebb hideg zuhanyra lesz szükség e. Eljött annak is az ideje. – A nappali arra van. – A lány a küszöbről intett búcsút, és a lépcsők felé indult. – Eg y perc és itt vag yok. Gabe követte a szemével. – Nem kéne most eg yedül maradnia. Ó, te jóság os! – Nem vag yok. Itt van velem mag a. – Az elülső szoba felé intett, mialatt ő mag a haladt tovább felfelé a lépcsőn. – Úg y értem, nem pont ott, ahol én vag yok, de ug yanabban a házban. Ha elkezdene bezárulni a torkom, meg íg érem, seg ítség ért sikoltok. – Ha bezárul a torka, mag a nem sikoltozik semmiért. Ezektől a szavaktól még nem kellett volna a szexre g ondolnia. Tényleg nem. De komolyan, van, aki hibáztathatja ezért? Most itt van nála a férfi, felfelé ig yekszik a szobája irányába, és mi mást tehetne ő, mint hog y visszaemlékezik arra az alkalomra, amikor utoljára eg y hálóban voltak? Nem. Ez rossz ötlet. Ez mindennél rosszabb. – Álljon meg – tartotta fel a kezét. Persze nem fog adott szót, csak mikor már a keze a mellkasához ért. Most, hog y eg y lépcsőfokkal állt a férfi fölött, eg yforma mag asnak látszottak. – Nincs arra szükség , hog y odabenn leg yek, mialatt mag a zuhanyozik, de amíg nincs túl ezen a reakción, én ug yan mag ára nem hag yom. – Mag a paranoiás. – Halkan, szinte suttog va mondta ki. A jó életbe. Elle meg próbált úg y beszélni, mint aki normális. – S pontosan hová tervezi a várakozást? Gabe vig yorg ott; a farkaspofát idéző mutatványtól a lány léleg zete is elakadt. – Természetesen a fürdőszobába. – Természetesen… Nem volt benne biztos, hog yan csinálta, a következő pillanatban mindenesetre már a fürdőszobai pulton ült, és Gabe a tűsarkújától szabadította meg . – Különben tényleg szeretem ezeket a cipőket – mondta. – Ó. – Elle fig yelte, amint a másodikat is kicsatolja, majd óvatosan lecsúsztatja a lábáról. Nag yon

is el tudta képzelni, hog yan áll fel majd a férfi és húzza le a szoknyáját, s miként folytatja minden eg yes darabnál ug yanazon g yeng éd érintésekkel, míg nem a vég én ő ott áll majd meztelenül. Meg borzong ott, és meg próbálta meg akadályozni lábujjai beg örbülését, persze hiába. – Jól van? Nincs rohama, ig az? Eg y másodpercig azt hitte, herg eli a férfi, a sötét szemekben azonban most semmi nem volt, csak némi ag g odalom. Tovább tolta a lábát, míg meg nem g yőzte mag át: tulajdonképpen fantasztikus ötlet, ha a férfi vetkőzteti le. – Én… – Ám szavát szeg te, amit a férfi arcán látott, a szemek majdnem teljesen feketék voltak, és mélyen bennük mintha ott rejlett volna a kívánság . Elle azon kapta mag át, hog y visszafojtott léleg zettel várja, mi történik. Továbbra is rag aszkodik ahhoz a férfi, hog y seg ítsen neki? Te jó isten, mi van akkor, ha ő hozta ide, eg yenesen a fürdőszobai pultra? Beharapta alsó ajkát, testén újabb ráng ás futott vég ig . – Fázik? – Alig ha lehetett azonban elmismásolni a tényt, hog y Gabe pontosan tudja, mitől is ráng az ő teste. Csípőre tette kezét, melle az övét súrolta. – Elle, kérdeztem mag át. Kérdezte-e, nem-e? – Nem, nem fázom. – Le kell zuhanyoznia. – Ig en, le kell. Oldalán vég ig sikló kezének sima mozdulata meg szabadította a blúzától. Mialatt a férfi a ruhadarabot félredobta, Elle meg próbált tiltakozni – de ug yan mi ellen tiltakozott volna? Vág yott az érintésére, még a leveg ővételnél is jobban. Gabe nem várakoztatta: ujját a melltartó rózsaszín csipkeszeg élyébe akasztotta. – Ez még a cipőinél is jobban tetszik. Mit lehet erre mondani? – Köszönöm. Gabe az alsó fertályra, a szoknyára összpontosított ezek után, s a cipzár természetellenesen harsányan zizzent a fürdőszobában. Csakug yan meg fog ja ezt tenni? Kétség kívül hiba elkövetésére készül. Nem is akármekkora lesz az a hiba. A teste azonban g yakorlatilag reszket a vág ytól. S Elle-t hirtelen nem érdekelte a hiba nag yság a. A férfi elé térdelve seg ített neki kilépnie a szoknyájából. Azután Gabe hátraült sarkára, s csak nézte. – Krisztusom, mag a aztán csodálatos. Ez nem jelentett semmit. A szavak még a semminél is kevesebbet érnek – könnyű velük dobálózni, még könnyebb őket visszaszívni. Jaj, mennyire szerette volna, ha jelentenek is valamit. Elle ajkába harapva várta, mit tesz a férfi ezután. Gabe vég ül a tenyerébe zárta a kezét. Elle pislog ott. Karmolt, anélkül, hog y tudatában lett volna annak, amit tesz. Gabe az ajkához emelte a kezét, és csókot helyezett el az ujjperceire. – Le kell szedned ezt az anyag ot a bőrödről. – Ig azad van. – Hátralépett eg y lépést, térdei meg rog g yantak. Gabe könnyedén elkapta, mielőtt eleshetett volna. Annyira jó volt érezni a bőrén kezének meleg ét; annyira jó. Túlság osan is az. Nem akarta, hog y abbamaradjon. Ami annyit jelentett, hog y valójában nag yon is le kellett állítania. –

Jesszusom. Nem tudom, mi baj van velem. – Allerg iás reakciód van, és g yóg yszert szedtél be. Érthető. – Felállt, s mialatt karjával továbbra is a derekánál tartotta, a zuhanyhoz hajolt, hog y meg nyissa. – Mit csinálsz? – kérdezte Elle kikerekedett szemmel, miközben Gabe meg szabadult a pólójától. Hűha, ezek voltak aztán a komoly izmok. Érezte is őket azon az éjjelen, amikor eg yütt voltak, s el is kezdte aztán meg festeni őket – no nem mintha ezt valaha is beismerné –, de most mintha sokkal valóságosabbak lettek volna. A tetoválásokról nem is beszélve. Nem bírta elszakítani tekintetét a furcsa, mechanikus ábrázolástól, amely elborította a fél mellkasát és karját. Mintha váltóműveket és csig asorokat ábrázolt volna. Az alsó része a kockahas tetejére jutott, vonzva tovább a tekintetet déli irányba. Jó isten, leheng erlő ez a test. Meg akarta nyalni annak a tetoválásnak a szélét, hog y nyelvével fedezze fel bonyolultság át. A férfi keze a nadrág jához ért; Elle álla leesett. – Gabe… – Nyug alom. – Meg lepően játékos mosolyt villantott rá. – Nem akarok pillanatnyi g yeng eség edből előnyt kovácsolni. De azt sem akarom, hog y összeess és meg üsd mag ad. Valószínűleg vitatkozni kellett volna, csakhog y a nadrág addig ra lekerült, és Elle másra, mint a combjaira, már nem fig yelhetett. Hű. Ez már csak eg y nag y „hű”. A fekete bokszeralsó tökéletesen harmonizált a testével, a képzeletnek nem sok munkát hag yott hátra, s Elle nem tehetett mást, mint ismét átérezte, mennyire felizg ult. Gabe meg fordult, hog y ellenőrizze a víz hőmérsékletét. Mikor a fenekét meg látta, szabályszerűen felvinnyog ott. – Valami baj van? Ig en. Nem. Talán? Elle csak annyit tudott: ellenállási képesség e fénysebesség g el g yöng ül, nem fog ja tudni meg állni, hog y meg érintse. Tüsszentett. – Rajta, bébi. Tisztuljunk meg . – Félrehúzta a zuhanyzófüg g önyt annyira, hog y a tálcába beléphessen, s Elle-t is mag ával vonhassa. Az eg yetlen zuhanyzóból a férfi fejére zúduló víz elég g é forró lehetett, de úg y tűnt, Gabe nem bánja. A zuhanyzópolc felé biccentett. – Szappant? Elle a kezébe adta a testlemosót, s keményen próbált tudomást sem venni arról, miként áztatja az amúg y is szűk alsónadrág ot rong g yá a zuhany. Úristen, ez az ember mag a volt a meg testesült kísértés. A férfi a mag a részéről szemmel láthatóan mindent meg tett, hog y szavának álljon, és ne éljen vissza a helyzettel. Mikor Elle meg próbálta eldönteni, ez vajon jó vag y rossz, Gabe beszappanozta a kezeit. – Add a karodat. Eg yiket a másik után vette munkába, nag y keze fel-alá siklott karjaival. Előbb jöttek a karok, aztán a válla, majd a melle kihag yásával a hasa. Minden eg yes érintés nyomán eg yre szorosabb és forróbb lett g yomrában a csomó, míg nem teste csaknem meg pattant a vág ytól. Azután Gabe ott térdelt előtte. Meg int. Elle ajkait beharapva fig yelte. A férfi szemöldöke eg észen összeráncolódott, mintha Elle lemosdatásánál mi sem lenne fontosabb ezen a világ on.

Amikor lábai már kielég ítően meg tisztultak, Gabe szünetet tartott, kezét a combok külső részén nyug tatva. Vég ül azután feltűnt neki, hog y a nő bug yija és melltartója átázott, és teljesen átlátszó lett. Majdhog ynem érezhette mag án pillantása ciróg atását, miközben a férfi közeledett, míg a léleg zetét is érezhette már a bőrén. Itt meg fog ja csókolni? S ő akarja? Úristen, az „akarásnak” ehhez semmi köze. Szükség e volt rá. Elle már mélység esen fel volt izg atva, és félig -meddig meg g yőződött arról, hog y eg yetlen érintéstől kész belehullani a szakadékba. Gabe azonban nem érintette meg . Kifújta a leveg őt, és föleg yenesedett. – Most már jó. Jó? Nem volt ebben semmi jó. Kivéve… Meg tartotta a szavát. Akkor is, amikor fájdalmasan nyilvánvaló volt, mennyire szeretné, ha a férfi meg szeg né. Elle úg y mozdult, hog y Gabe elzárhassa a vizet, majd elfog adta a felkínált törülközőt. Mikor Gabe szándékoltan másfelé nézett, kilépett a tálcából. Gabe meg köszörülte a torkát. – Lezuhanyozom én is. – Ig en, oké. – Bólintott; alig várta már, hog y némi távolság kerüljön közéjük, mielőtt még valami elviselhetetlen hülyeség et művel, mint például a karjaiba veti mag át s könyörög , hadd élvezhessen el tőle meg int. – Lássuk, találok-e valamit, ami illik hozzád. – A feladat reménye szerint elég ideig elfog lalja ahhoz, hog y a hormonjai lecsillapodjanak. Elle meg lehetősen biztos volt abban, hog y valahol a szekrénye hátuljában őrizg et eg y párat Ian tréning cuccai közül. A szekrény felé ig yekezett, és közben próbálta fig yelmen kívül hag yni a léleg zetelállítóan szexi, félmeztelen férfit a fürdőszobájában. Isten leg yen irg almas hozzá.

TIZENKETTEDIK FEJEZET Gabe nem akart maszturbálni a nő zuhanya alatt. A vízáram alá hajolt, és hideg ebbre állította, mert remélte, hog y íg y vég ezni tud tomboló erekciójával. Ahog yan Elle kefélt vele a tekintetével, mialatt ő beszappanozta a testét, az nem ig azán seg ítette elő az önuralmat. Amikor felállt, már csak hajszálon füg g ött minden. Várt, ameddig csak el tudta viselni, hog y eg yre jeg esebb a víz, majd elzárta, és kilépett a zuhany alól. Az imént csaknem sutba dobott minden óvatosság ot, és majdnem letépte Elle bug yiját. Ki hibáztathatta volna ezért? Annyira közel volt hozzá a nő, rázkódott a teste az érintése alatt, minden, amit csak akart, tálalva volt, g yakorlatilag csak a szája után könyörg ött. Ha vég ig nyalta volna a hasáig , nincs hatalom, ami meg állítsa. Nem, ha a nő bármi mást akart volna azon kívül, hog y abba ne hag yja, ig encsak rá kellett volna beszélnie. Ő azonban meg íg érte, hog y nem használja ki a helyzetet, márpedig nag y fontosság ot tulajdonított annak, hog y a szavát adta. Gabe lekapott a tartóról eg y vattaszerű, rózsaszín törülközőt, és elátkozta mag át. Hiszen felnőtt férfi ő, a fene ott eg ye meg – csak képes eg y szobában tartózkodni Elle-lel anélkül, hog y g erincre vág ná, s utána addig kefélné, míg ketté nem reped. Addig mindenképpen, ameddig a nő nem vet olyan pillantásokat rá, amelyektől elszáll az önuralma. Lassan kinyitotta az ajtót. Eleg endő időt akart hag yni ahhoz, hog y közeledését észreveg ye. – Elle? – Idebent. Gabe a hang ot követve a hálószobába tartott, miközben bekukkantott eg y beépített g ardróbba. Teli volt a nyavalyás zug minden rendű s rang ú női csipszarral, de valahol útközben a lány találhatott benne eg ypár topis meleg ítőt, amiket most nag y büszkén mutatott fel. Gabe azonban csak őt nézte. Aprócska rózsaszín sort volt rajta oldózsinórral, amely mintha csak hang osan kiabált volna, hog y húzza meg már valaki. A pokolba is, valami eg yébre kellene koncentrálnia. Gabe erőszakkal tépte el tekintetét, az arcáig azonban nem sikerült eljutnia. A fehér ujjatlan top majdnem átlátszó volt, és a férfi fig yelmét nem kerülhette el, hog y melltartó nincs alatta. Mi az ördög ért nem képes melltartót viselni? Nem volt-e próbának eleg endő a zuhany, amit csillag os ötösre teljesített? Ez a nő nyilvánvalóan kísérletet tesz arra, hog y kinyírja. Tekintetét herkulesi erőfeszítéssel emelte a mellek fölé. A lány fönt lófarokba fog ta haját. – Khm… meredsz rám… Nem tehetett róla, sem arról, hog y észrevette: Elle-nek ez nag yon is tetszik. Gabe mag ában szitkozódva kapta ki a lány kezéből a meleg ítőt, azzal inalt vissza a fürdőszobába. Csúf dolog volt,

ám a kettejük közti béke törékenynek tűnt, bármikor ízzé-porrá zúzhatta durung ja, amely sátrat vert abból az idióta kis rózsaszín törülközőből. Szánt időt az öltözködésre, amiben az is közrejátszott, hog y a kölcsönmeleg ítő szűk volt rá. Rég i is volt, szürke is volt; nyilvánvalóan nem a csajé. Akkor viszont kinek a tulajdona? Volt bikájáé, és talán nosztalg ikus okból tartotta meg ? Ez a lehetőség nem ig azán tetszett neki. Akár haza is viheti, otthon pedig eltüzelheti. Nem valami cizellált elképzelés, neki azonban bejön. Mire felöltözött, sikerült fizikai értelemben is úrrá lennie önmag án. Az éjszaka azonban még íg y is kínosan hosszadalmasnak íg érkezik, amennyiben a csaj ebben a falat sortban fog előtte parádézni. Mielőtt a hálószobába bejutott volna, elhaló csörg ést hallott ruháinak a fürdőszoba padlójára szórt halma alól. Ki az öreg ördög hívhatja éppen most? Nem Nathan, ebben átkozottul biztos volt. Gabe kihalászta a készüléket a halomból. – Ig en? – Van eg y problémánk. Sóhajtva meg dörzsölte orrnyerg ét. – Lynn – mondta. A Los Ang eles-i bár új ig azg atója hívta, íg y a probléma biztosan ig en komoly. A csajt nem olyan fából farag ták, hog y állandóan fog ni kellett volna a kezét. – Mi történik? – Mint mondtam, van eg y problémánk. Dereng az a faszfej, akit kirúg tál? Perrel fenyeg etőzik arra az esetre, ha nem kap kártérítést. Krisztusom, ha valami nem hiányzott, hát ez volt az. – Bőség esen meg kapta, ami járt neki. Hol az a bíró, aki még többet meg ítélne? – Nem tudom, és nem is érdekel. Személyesen veled akar beszélni. – Tudja a számomat. – Na ig en, de ő találkozón akarja tisztázni a tisztázandókat. Gabe Elle-t nézte, aki összehajtog atott takarókat pakolt az ág yára. Becsukta az ajtót, és halkabban beszélt. – Nem fog ok odarepülni, mint eg y kibaszott kutya, csak mert ő füttyentett eg yet, csak ha már beszéltem vele. Add meg neki a számom, ha netán még se lenne meg nála. – Gondoltam, hog y ezt fog od mondani. – Sóhajtott. – Meg látom, mit tehetek. – Kösz, Lynn. – Arany pofám, a köszönetet béremeléssel is elintézhetnéd. Nevetett. – Gondod leg yen arra, hog y simán menjen ez az üg y, és meg kapod. – Emlékezni fog ok rá, hog y ezt mondtad. Letette, és visszament a hálóba. Elle furcsán reszkető mosollyal üdvözölte. – Probléma? – Csak valami munkahelyi dolog . – Amire pedig ő g ondolni nem kíván, főleg hog y ennyire kívánatos s csábos a nő tekintete. – Van valami filmed? Pislog ott. – Aha. Na tessék. Persze hog y van filmje. Ug yan kinek nincs manapság . Krisztusom, minél többet lóg a

nő körül, annál inkább meg y el az esze. Gabe meg köszörülte a torkát. – Akár meg is nézhetnénk eg yet. Nem hinném, hog y bármelyikünk ki tudná ma éjjel aludni mag át. Neked pedig újabb dózist kell beszedned azokból a g yóg yszerekből. Elle a szemét forg atta, de nem vette a fáradság ot ahhoz, hog y vitába szálljon. A férfi követte őt le a lépcsőn, miközben jó alaposan körülnézett – ug yanakkor a fenekén is rajta tartotta a szemét. A sápadt szőnyeg és festés dolg a az lett volna, hog y eg yfajta fakó vibrálást teremtsen, ehelyett azonban eg yedüli funkcióként a falakon sorakozó élénk festményeknek szolg áltak háttér g yanánt. Gabe felismert néhány helyi művészt, akiknek a munkáját Nathan g alériájában látta; ezek az emberek a portréfestészettől a tájképen át az absztraktig mindent műveltek. A lánynak sikerült valami módon úg y összehoznia őket, hog y a g yűjtemény nem tűnt kaotikusnak. Gabe-nek bejött a látvány. A konyhát harsog ó lime-zöldre festették, míg a konyhabútor és -felszerelés fehér volt; persze minden makulátlan. Elle vag y soha meg nem fordult itt, vag y tisztaság mániás volt. – Szoktál főzni? Meg állt az ajtónál, vállat vont. – Nem ig azán. Én vag yok az, akinek sikerül elszúrnia még a forró vizet is. Ideg es is az anyám, hog y a vég én ezért maradok majd pártában. Vég re valami, amihez nem ért. Ez a nő épp elég g é összetett feladvány volt akárki számára íg y is. Gabe körüljárta a munkaasztalt, és kinyitotta a hűtőszekrényt. Éppen nem kong ott az üresség től – annyi alapanyag akadt benne, hog y ha elég kreatív, össze tud dobni valamilyen alapkaját. – Ettél már? – Mint valami tyúkanyó! Ig en, Gabe, Roxanne-nel vacsoráztunk korábban. Nem, nem vag yok éhes. Ha te az vag y, tiéd a pálya. – Milyen kedves vag y, amikor a pártomat fog od. – Becsukta az ajtót, és a Benadrylra mutatott. – Üsd ki mag ad. Nevetett, ig azán aranyosan. – Elviselhetetlen basáskodó! – Tessék, még mindig rug dosol, pedig én már a földön fekszem. – Várt, míg Elle felrázza a g yóg yszert, azután kitisztítja a kis csészét. – Most már lazíthatunk. A nappali kellemes meg lepetésnek bizonyult. Gabe félig -meddig finom, nőies bútorzatra számított, valami olyasmire, ami a nag ymamájánál is volt, a felületeken horg olásokkal. A helyiség ehelyett tág as volt, piszkosfehérre festett, és kényelmesnek tetszett. Nag y képernyős volt a tévé, nem akkora mamut, mint amekkorát ő tartott otthon, de ez nem olyasmi volt, amiért érdemes lett volna zavartatnia mag át. Amikor kérdő pillantást vetett rá, a lány vállat vont. – A testvérem választotta. Gabe a DVD-g yűjteményhez vonult, ahol jellemzően puncifilmeket és művészi alkotásokat talált, ám addig kotort, míg a kincsekre rábukkant: meg volt a Rambo, a Predator, A nyolcadik utas a halál és A bolygó neve: halál is, valamint az összes Terminátor, hiánytalanul. Nag yon úg y festett, hog y a

herceg nő nem érzéketlen az akciófilmek iránt. – Ne ítélj el. – Miért ítélnélek? – Gabe vég ig futtatta ujját a címeken, s további aranyrög öket talált. Add drágán az életed. A pusztító. Ahová lépek, szörny terem. – Semmi rossz nincs abban, ha valaki élvezi a nyolcvanas évek akciófilmjeit. Ezek már klasszikusok. – Ezt most úg y mondod, mintha vitatkoznék veled. – Noha korábban nyilván vitatkozott valakivel vag y valakikkel, ezt látni lehetett abból, hog y automatikusan védekező üzemmódra váltott. – Én bírom az akciót, akár a nyolcvanas évekből valósi, akár nem. Elle mormog ott valamit, s vég re sikerült a férfi fig yelmét elterelni a filmekről. – Mit mondtál? – Semmit. – Elle úg y ült ott, mint az ártatlanság meg testesülése. Amikor a férfi tekintete rászeg eződött, beharapta az ajkát. – Na, jól van. Csak meg lep, hog y van bennünk valami közös. – Mindketten szeretjük a tetoválásokat – mutatott rá a férfi. – Meg van írva, hog y újra meg történjék. Elle kinyitotta, majd becsukta a száját. Meg int ott volt, szinte g ombnyomásra, a pirulás. – Te annyira… – Szexi. Elbájoló. – Leheng erlő. Gabe a Terminátor 2. Az Ítélet Napja mellett döntött, és meg etette a lejátszót a lemezzel. – Ez az eg yik kedvencem. – Az enyém is. Volt még miben reménykedniük. Gabe-nek azonban nem állt szándékában hag yni, hog y a beszélg etés elhaljon. – Ha leheng erlőnek nevezel, az bók, vag y szemrehányás? Amikor a vendég letelepedett mellé, Elle már előkészítette a távirányítókat. Eg y rövid másodperc erejéig meg merevedett, de aztán hag yta, hog y teste a férfiéhoz simuljon. Gabe szívesen átölelte volna, de nem tudta, mi lesz a reakció. – Nos, mag am sem vag yok benne biztos. Nem arról van szó, hog y erre számítottam, amikor azon az éjszakán bemásztam az ág yba. – Átlapozta a menüt, és elindította a filmet, meg feledkezve arról, milyen hatással van a férfira. – Azt hiszem, nag yon is különbözünk. Túlontúl is. – Mintha csak mag adat próbálnád g yőzködni. – Nekem nem kell meg g yőznöm mag am az ig azság ról. Nézz mag adra, s nézz meg eng em. Istenem, ez annyira sekélyesnek tűnik, de tudod, mit akarok vele mondani. Te éled a nag ymenő életedet, vég ig az eg ész nyug ati part mentén. Én meg beg yöpösödött kis művészeti kurátorként dolg ozom a testvérednek. – Mit akarsz ezzel mondani? – Miért kérdezel eg yáltalán ilyet? – Hang ot adott ki, ami g yanúsan emlékeztetett arra, amikor

leveszik a teáskanna fedelét. – Az én szememben ez már világ osabb nem is lehetne. És ig en, tisztában vag yok azzal, hog y nem a meg felelő benyomást keltettem az… hog y is mondjam… első találkozásunkkor, ilyesmit azonban nem teszek. Soha többé. Gabe vak lett volna, ha nem okoskodja ezt ki mag a is. A valós életben senki nem hord effajta trág ya fehérneműt, arról nem is beszélve, hog y a lány körül kiáltóan ártatlan és édes volt minden, még akkor is, amikor meg fog ta az ujjait. Neki meg csakug yan nem szabad ilyesmire g ondolnia. – Újra meg kérdezem, mert elfog adható választ eleddig nem kaptam: mit akarsz ezzel mondani? – Azt akarom mondani, hog y te kétség kívül másfajta nőkhöz szoktál. Olyanhoz, aki ug yanazt akarja, amit te. Nem én vag yok az a nő. Gabe hang osan felnevetett volna, ha nem érzi, mennyire ing oványos talajon vannak. – Ahhoz képest, hog y eg y-két órát voltunk eg yütt, meg lehetősen keményen vélekedsz rólam. Elle, mint aki meg sem hallotta, mondta tovább a mag áét. – Szeretem azt, ahog yan élek. Mert még ha nem is valami izg almas, mindenesetre az én életem. Le akarok telepedni, családot alapítani. Hűha, ami azt illeti, a nő tényleg bakot lőtt vele. Na jó, ez nem eg észen íg y van. A pasas, akit leírt, csakug yan Gabe volt – de az évekkel ezelőtti. Vad életet élt, de alig ha volt az az élet annyira rock and rollos, mint a lány g ondolja, és azzal sem dicsekedhet, hog y eg yik rimát a másik után g yűrte volna mag a alá. Ha őszinte akar lenni a lányhoz, önmag ához, el kell mondja: az életet, amit az imént leírt, néhány évvel ezelőtt még mindennél jobban akarta. Nem bírta azonban rászánni mag át arra, hog y hang ot adjon a vág yakozásnak, amitől leveg őt is alig kapott. Elle amúg y eg yértelműen nem állt még készen arra, hog y a múltjáról halljon. Vag y a jövőjéről. Mikor újra beszélni kezdett, Gabe mutatóujját az ajkára tette, és vidámabb témára váltott. – Azon az éjszakán? Az valami kimondhatatlanul rémes fehérnemű volt, bébi. Liheg ett. – Nem volt! – Dehog ynem, de mennyire, hog y az volt. – Én ezen nem vitázom veled se most, se semmikor – fortyant fel rémülettől kikerekedett szemekkel. – Te jó isten! Elfelejtettem felkapni, mielőtt meg jöttek a takarítók. Biztos már napokkal ezelőtt odaadták Nathannak. – Szeme benedvesedett, arcát tenyerébe temette. – Biztos kirúg , ha rájön, hog y az enyém volt. Gabe lenyelte bűntudatát, és újabb diplomatikus hazug ság ot vetett be. – Kidobták azt alig hanem. Mi lenne, ha lazítanál eg y kicsit, és nem g ondolkodnál annyit? Gondolod, képes lennél ilyesmire leg alább eg y éjszaka erejéig ? – Nem, nem lennék. Mert mintha semmit nem hallanál abból, amit mondok. Hallott ő mindent, csakhog y nem bírta volna elviselni, hog y a lány nyomorultul érezze mag át az

után, amin az este keresztülment. Lefejtette a kezét az arcáról. – Kényelmetlenül érzed mag ad? Tág ra nyíltak a kék szemei, úg y rázta a fejét. – Nem különösebben. Gabe mély léleg zetet vett. – Akarod, hog y elmenjek? Újabb szünet következett; ez eg y kicsit tovább tartott. Gabe szinte látta, mekkora harc játszódik le benne aközött, amit csakug yan akart, és aközött, amiről csak azt hitte. Elle vég ül ismét meg rázta a fejét. Hála istennek. Gabe nem tudta, lenne-e ereje akár csak arra, hog y a pamlag másik oldalára mozduljon most. A következő kérdés keményebb volt, Gabe azonban nem szenvedhette, hog y ennyire közel a vég kifejlet, és még csak fel sem teszi. – Meg ölelhetlek? – Ha rag aszkodsz hozzá. Mire a férfi karja körülérte, már befészkelte mag át. Krisztusom, ez jólesett. Feje tökéletesen illett a vállmélyedésbe, s Gabe mélyen beszippantotta a samponja illatát. – Látod, nem is olyan rossz. Elle a szemét forg atta. – Soha nem mondtam, hog y rossz vag y. Azt mondtam, más vag y. – A más is lehet jó. – Mintha azt mondtad volna, nem ártana felhag ynom a g ondolkodással. – Touché. – Érezte, amint a lány mosolyog a mellére bújva. Átkozottul hosszúnak íg érkezik ug yan ez az éjszaka, de számított arra, hog y eljön előbb vag y utóbb. Csak azt nem remélte Gabe, hog y itt tartja majd karjaiban, a pamlag on. Azzal, hog y íg y összebújtak, akár azt is demonstrálhatja, hog y leg alábbis részben nem álomkép a háziasításának lehetőség e. Azaz csakug yan van némi esélye Elle-nél. – Helyezkedjünk kényelembe, és nézzük, hog yan rúg ja szét Sarah O’Connor a seg g eket. A lány némi hezitálás után vég ig fektette karját a hasán, s körme érintésétől libabőrös lett. Elle reszketős sóhajt hallatott. – Köszönöm, hog y törődsz velem, Gabe. – Bármikor, bébi. Amikor csak akarod.

TIZENHARMADIK FEJEZET Elle eg y meleg mellkashoz bújt oda. Eg y meleg és nag yon pőre mellkashoz. Gyors, mentális leltárt követően, lassan léleg zett ki, miközben rájött, hog y valamennyi ruhadarabja rajta maradt, miként Gabe-en is a meleg ítőnadrág . Eszerint mi sem történt volna? Nem úg y érezte mag át, mint akinél filmszakadás állt volna be. Mindazonáltal sohasem lehet elég óvatos. A fürdőszobában azért elég g é közel jártak a harmadik típusú találkozáshoz, még pedig azalatt, míg ő förtelmes allerg iás roham áldozata volt. De most komolyan: feltétlenül szükség es, hog y ilyen vonzó leg yen a férfi illata? És ő minek fekszik rajta? A mellkas felé fordította az arcát, és meg próbált úg y tenni, mintha nem adná át mag át teljes eg észében a bőre illatának. Eg yáltalán nem volt hátborzong ató. Na, jó. Gabe fészkelődött, és közelebb vonta mag ához, fél kezét a véknyán, másikat a nyakán tartva. Mintha dédelg etné, vag y valami ilyesmi. Felsóhajtott, vég ig futtatta eg yetlen, mag ányos ujját a bőrén, követve a mellétől a nyakán át a válláig terjedő tetkót határoló szag g atott vonalat. A váltóműveket és csig ákat ábrázoló alkotás annyira bonyolult volt, hog y csaknem életszerűnek hatott. Csodálatosan meg csinálták, eg y napon sem lehetett említeni azokkal a közönség es tetoválásokkal, amelyeket korábban látott; az inkább volt billog , mintsem művészet. Hog yan festett Gabe műve? Nathan néhány nappal ezelőtt említette, hog y az öccsének az éjjeli bárjai mellett van eg y tetoválószalonja is, ő azonban jelentéktelennek minősítette ezt az információt, és nem fog lalkozott vele. Nem kizárt, hog y eg ynél több művész is van a családban. – Meg ölsz ezzel, bébi. – Bocs. – Meg merevedett; ujja két centire sem volt a mellbimbójától. – Ne kérj bocsánatot. – Kuncog ott, és csókot nyomott a halántékára. – Én se tenném. Fölemelte a fejét, hog y láthassa a férfi arcát, ám teste úg y mozdult el, hog y az erekciója hirtelen a hasa aljának nyomult. Ó, hűha! Elle szinte belepusztult a vág yba, hog y lelökje a pamlag ról, majd teljes hosszában felnyársalja rá mag át. Jó isten, van ennek a testnek g yeng éje? Még úg y is, hog y ő volt felül, nőiesen finomnak és teljesen kontrollálatlannak érezte mag át. Amikor az eg yik kéz lesiklott, hog y hátulról meg markolja, Elle beleremeg ett. Gabe másik keze hüvelykujját az alsó ajkára tette. – Te tényleg fantasztikus vag y. Miközben íg y nyúlt hozzá, ig azi törődéssel, Elle hitte is, hog y íg y van. Sőt, mert Gabe mondta, Elle úg y érezte, ő a világ on a leg g yönyörűbb nő. A férfi láthatott valamit az arcán, mert feljebb vonta a testét, míg ajkai a fülét nem súrolták. – Ne nézz rám íg y. Kérlek. – Miért ne? – Csakug yan tudni akarod?

Nem láthatta az arcát ebből a szög ből, s nem is volt benne biztos, akarja-e látni eg yáltalán. A pokolba is, hiszen mit tudta Elle abban a pillanatban, hog y mit akar. Azaz nem, ez íg y hazug ság . Ezt akarta kezdettől fog va, vág ya azonban a közös zuhanyozás óta meg kétszereződött. Ajka mag ától mozdult. – Ig en. Fog a belekapott a fülcimpájába, csak éppen hog y, fájdalmat nem okozva. Gabe nyelvével simog atta, majd belecsókolt lejjebb, a nyakába. – Mert amikor íg y nézel rám, csak arra tudok g ondolni, hog y levetkőztetlek, és meg kóstolom minden falatodat. Ó, jaj. Várjunk csak, ez rossz. Rajta kéne tartania a szemét. Jó. Felülnie. Vag y mozog ni. Vag y… valami. – Minden falatomat? – Aha. – Keze a hátán haladt felfelé. – Le a g erincedig . – Gabe most meg rántotta a testét úg y, hog y Elle háta nyomódott neki a férfi mellének, férfiasság a pedig a feneke vág ásába simult. Elle vinnyog ott, miközben a férfi mindkét keze benyúlt a topja alá, feltérképezve az épp hang osan meg nevezett pontokat. – A csípőd környékét – ig azán szexi csípőcsontjaid vannak –, fel a hasadig . Pontosan a melle előtt állt meg , léleg zete hang osan fújtatott a fülében. Elle arra g ondolt, sikítani fog , ha nem érinti meg , de nem bírta rávenni mag át, hog y könyörög jön érte. Gabe amúg y is tudta. Tenyerei érdesen feszültek a mellének, háta ívben meg feszült, még többet követelve. – Gabe… – Neked van a leg tökéletesebb melled, ezek a bimbók pedig valóság g al könyörög nek, hog y kényeztessék őket. – A kezek odébb vonultak, túlság osan is hamar, nyomukban fájdalom maradt. – Ám az ig azat meg vallva, a számnak csak eg y helyet tudok elképzelni most. Csak akkor értette meg , amikor a férfi meg érintette a sortja oldózsinórját. Meg int mintha várt volna… valamire. Gőze nem volt, mire. Elle csak a mindent felemésztő vág yra tudott koncentrálni – arra, hog y a férfi meg kell érintse ott. Gabe eg y szitok kíséretében csúsztatta kezét a selyem alá, hog y meg markolja. Elle visszafojtotta a léleg zetét, mialatt a férfi eljátszadozott a bug yija szélével, hog y azután félretolja, s aztán, Uram, már semmi nem választotta el a puszta markát a tüzelő hústól. Eg yetlen ujj térképezte fel a szurdokot, s noha Elle mindent meg tett, hog y mozdulatlan maradjon, önkéntelenül is széjjelebb csúsztatta lábát. Gabe homloka a vállának nyomult, s mikor az ujj beléhatolt, eg ész teste meg rázkódott. Gabe hang ja annyira mély volt és rekedt, hog y alig értette, mit mond. – Ha már itt vag yok, nem kapkodom el. Meg kóstollak, eljátszadozom veled, és amikor a vég én hag yom, hog y elmenj, átkozottul közel leszel az ájuláshoz. Tág abbra nyitotta nedves lába közét, s rábukkant a klitoriszra, körözött rajta, majd visszavonult, hog y azután az eg ész műveletet elölről kezdje. Újra és újra, mintha övé lenne a világ minden ideje. Elle vakon érte nyúlt, körmeit a férfi felkarjába vájta. – Kérlek. A férfi elcsendesedett, s Elle-t vad rémület járta át: azt hitte, otthag yja ebben az állapotban, a

szakadék peremén, a vág ytól szinte félőrülten. Ám Gabe akkor ismét szitkozódott eg yet, és két ujját dug ta belé, könyörtelenül elfeledtetve vele minden eg yebet. – Ó, istenem, Gabe. Mialatt az utóreng ések zajlottak, g yeng éden érintette meg , eg észen addig , míg az eg ész elviselhetetlennek tűnt már. Keze kibújt a sortból, Elle pedig meg fordult a karjaiban; muszáj volt meg érintenie. – Csak hadd öleljelek még eg y kicsit, bébi. Lég y szíves. Ölelje, még ? – De… – A meleg ítőn át is érezte őt teljes hosszában – a dolog teljesen eg yoldalúan zajlott. Már másodszor. Gabe a lánnyal az ölében ült fel, és szorosabban ölelte mag ához. Elle vitatkozni akart, a vág y azonban nem tudott ellenállni a kielég ülés után eg ész testét elöntő lankadtság nak. Túlság osan is jó volt íg y összeg abalyodni vele, kivált azután, hog y élete leg kiemelkedőbb erotikus pillanatainak eg yikét élte át. Nem volt valami vig asztaló g ondolat, de ig az volt. Nem tudta, mit g ondoljon felőle. *** Mintha vékony fonálon füg g ött volna. Gabe meg ciróg atta a haját, s mentálisan vég ig vette mindazt, miért volt éppen most elhibázott dolog Elle-lel szexelni. Jó lány volt – ezt nem tag adhatta a vele töltött idő után. Az, hog y azon az éjszakán összefutottak, eg yértelműen a mákja. Meg ug yan nem bánta, de határozottan nem ez az ő stílusa. Ez a nő nem tartozott azok közé, akik intenzív kötődés nélkül lennének képesek odaadni mag ukat. És Gabe itt újra arra g ondolt, mennyire akarja ő azokat a kötődéseket, jaj, nag yon is akarja. Ig azított ölelésén, kezével vég ig simog atta a lábát, le és fel. Akkora szenvedéllyel akarta asszonyát, amekkorát a tetoválószalonja meg nyitása óta nem tapasztalt. Nem volt semmi értelme. Nem is lehettek volna különbözőbbek, s alig ha pörlekedhettek volna többet. Arról már nem is beszélve, hog y a nő elszánta mag át arra, csakis a leg rosszabbat fog ja g ondolni róla. De a krisztusát neki, Gabe szavának akart állni, s meg tenni a testével mindent, amit meg íg ért. Annyira felhúzta ez a csibe, hog y azt sem tudta, merre van észak. Ha meg tenné, talán nem rombolná le vele a köztük uralkodó törékeny békét. Nem is ig azán kell szexnek lennie. A pokolba is, a nőnek semmi dolg a nem lenne azon kívül, hog y hag yja meztelenre vetkőztetni mag át, s kedvét tölteni a testén, ameddig csak neki tetszik – azaz a dolg ok jelen állása szerint órák hosszat. Basszus, bepróbálkozik. Gabe ismét a lábát simog atta, ezúttal felváltva, s keze a combja belső részén is kalandozott. Elle nyöszörg ött, és széttette annyira a lábát, hog y a férfi a sorton keresztül ismét meg érinthesse. Pontosan tudatában volt annak, mennyire érzékeny lehet nem sokkal azután, hog y org azmust élt át, íg y vig yázva ért hozzá, óvatosan tapintotta, míg meg nem érezte a nő kis mozdulatait: Elle hozzádörzsölte nyílását. A férfi meg lehetősen biztos volt abban, hog y partnere nincs tudatában

annak, mit cselekszik – el is borzadna, ha rájönne. – Szabad, bébi? A vállán át nézett rá, épp csókolni kezdte. – Mit? – Meg teszed – nyomott csókot szája mindkét sarkára –, amit épp most mondtam? – Ó… – Beharapta az ajkát, mialatt csípője kitartóan ring ott tovább. – Öhm… ig en? Gyomra forog ni kezdett. – Ig en? Elle bólintott, és nem nézett teljesen a szemébe. Ez elég volt. Fölemelte és a pamlag ra helyezte, majd hátracsúszott, lerántva róla a sortját a bug yijával eg yütt. Elle elvörösödött, és összecsukta lábát; mindenüvé nézett, csak a férfira nem. Nem sikoltotta ug yanakkor azt sem, hog y meg akarják g yilkolni, és azonnali távozásra sem szólította fel, íg y Gabe meg csókolta a térdét, majd addig harapdálta, míg felnevetett. – Csikiz! – Sajnálom. – Nem is sajnálod. Kissé feljebb markolta meg a combját, s lég zése szag g atottá vált. Lassan haladtak csak előre, Gabe azonban nem akarta úg y rávetni mag át, mint eg y kiéhezett férfi, még akkor sem, ha éppenség g el annak érezte mag át. Harapdálta, nyalta, s valahány hang ocskát íg y kicsalt, úg y foszladozott eg yre inkább az önuralma. S még is kitartott. Vég ül, legvégül Gabe elhelyezkedett a combjai között, pontosan ott, ahol lenni akart. És krisztusom, g yönyörű volt a lány. Tökéletes. Nyelvének első csapása hang os nyög ést váltott ki, s Gabe örült, hog y rajtuk kívül senki nincs a házban. Ez volt az utolsó g ondolata, mielőtt átadta mag át meg érdemelt jutalmának, Elle-nek. A nő reszketett ajkai alatt; teste oly elevenen reag ált minden érintésére, hog y Gabe elg ondolkodott, csinálta-e már neki ezt valaki korábban. A g ondolat, hog y talán ő az első, felhorg asztotta benne a bírásvág yat. De még ha nem is ő teszi ezt vele első ízben, az átkozottul biztos, hog y őróla sohasem fog meg feledkezni. Elle a hajába túrt, előbb csak tapog atózva, mintha attól tartana, hog y a férfi tiltakozik. Mikor a klitoriszát beszippantotta, ráng ani kezdett a csípeje, s a kezek ott tartották a fejét, még többet követelve. A messzeség ben eg y dal vette kezdetét. – Ó, istenem. Gabe abbahag yta, és felnézett. – Mi baj? – Ez a telefonom. – Hag yd a fenébe. Liheg ett, mikor Gabe újra hosszan benyalt, s keze g örcsösen a férfi tarkójára fonódott. – Nem tudok g ondolkodni, amikor ezt csinálod. Naná, hog y meg ismételte. Gabe képes volt arra, hog y fütyüljön a telefoncsörg ésre. Minden további nélkül. S Elle rázkódásából ítélve közelg ett az újabb org azmus. Folytatta, amit csinált, míg

abba nem maradt a nyomorult telefoncsörg és. De aztán rákezdte újra. Gabe felmordult. Meg ismerte a dallamot. Ug yanaz volt, mint ami a kocsmában is meg szólalt, valami lepukkadt countrynóta, homályosan még ismerős is volt eg y kicsit. – Kérlek, mondd, hog y nem az, akire g ondolok. – Ez anyám cseng őhang ja. Az anyjáé, aki nyilvánvaló módon belehárpiáskodott a dolg ukba az ebédrandijukon. Frankó. Ismét abbamaradt a csöng és, s Gabe eg y másodpercig azt remélte, ismét teheti a dolg át. Elle felsikkantott kissé, amikor a készülék harmadjára is rákezdte. – Van ilyen? Gabe sóhajtva támasztotta meg homlokát a lány hasán. – Azt hiszem, bébi, ez az a fonal, amit majd csak később veszünk fel újra. – Közben nem fog meg ártani eg y újabb istenverte jeg es zuhany.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET Elle fél lábon ug rálva ráng atta fel sortját, majd a konyhába szaladt, mag ára hag yva Gabe-et a pamlag on. Mély léleg zetet vett, amikor felvette a kag ylót, és meg próbálta olyan ember benyomását kelteni, aki nem az imént élvezett kis híján el. – Halló? – Ellie, az isten szerelmére, mi tartott ilyen sokáig ? Nem létezik, hog y ilyenkor még aludj, hiszen reg g el kilenc óra van. Bűntudatos pillantást vetett a nappali ajtaja felé, és beljebb ment a konyhába. – Anya, én csak épp takarítok. – Jól vag y? Olyan furcsa a hang od. Furcsa: ez nem is kifejezés. Elle eg ész teste annyira g örcsölt, hog y visítani tudott volna. És nem a kéjtől. – Ig en, jól vag yok. – Értem. – Hang jából ítélve ug yan nem volt meg g yőződve az anyja arról, hog y valóban íg y van, a válasz azonban nyilvánvalóan meg felelt a célnak, miután anyja önmag áról és apja küszöbönálló marylandi útjáról kezdett el beszélni. Elle fél füllel hallg atta, ig ent és nemet mondott, ahol az kellett, fig yelme zömét azonban az kötötte le, hog y meg próbálja kitalálni, mit tesz Gabe. Őrült ez az ember? Remélhetően nem. Talán jobb lett volna hag yni, hog y anyja sokadjára is eljusson a hang postafiókjához. Erre azonban sohasem vitte rá a lélek, különösen mert az anyja nem volt hajlandó üzenetet hag yni. Helyette addig telefonált, míg el nem érte őt. Feje felett léptek dübög tek, majd beindult a zuhany. Elle sóhajtott. Meg könnyebbülés és kiábrándulás tusakodott benne. – Ellie, fig yelsz te rám eg yáltalán? – Mi? Persze hog y fig yelek. Anyja felsóhajtott. – Nem, nem azt teszed. Én fog om mag am, és szánok időt a reg g elemből arra, hog y meg próbáljak beszélni veled, te meg teljesen másutt jársz közben. Mi folyik? Eg y pánikkal telt pillanatig biztos volt benne, hog y az anyja valahonnét meg tudott mindent. Elle-en ajkába harapva kerekedett felül az esztelen g yónási vág y, de elfojtotta. – Semmi, anya. Csak takarítok. Disznóól az eg ész ház. – Tudod, hog y beszéltem én már erről is. Több erőfeszítést kell fordítanod otthonod tisztántartására. Te jó ég , mi lesz, ha beállít eg y férfi, és meg látja, milyen undorító? Tekintetbe véve, hog y férfi az adott pillanatban is tartózkodott Elle-nél, nem érezte, hog y az „undorítóság ” különösebben osztott vag y szorzott volna. Gabe nem volt az a típus, aki olyan nag yon odalett volna azért, hog y makulátlan leg yen minden. Amellett esze ág ában sem volt eg y rend- és tisztaság mániás ember mellett lehorg onyozni. Elle mély léleg zetet vett. – Azért takarítok. Anyja horkantott. – Leg alább előre g ondolkodsz. Istenhozott-vacsorát szerveztem Iannak

akkorra, amikor apáddal visszajövünk Marylandből, és szeretném, ha eljönnél. A meg hívás elhang zása g yanakvást keltett benne. Az anyja valamire készül. – Miért nem mondod meg , mi jár a fejedben? – Meg bocsáthatatlanul g orombán beszélsz, kisasszony. És csak nem válaszolt a kérdésre. – Anya? – Jó, ha rag aszkodsz hozzá, rendben van. Meg hívtam Sammyt is. Nem tudott mit kezdeni a másik férfiról szóló információval, amikor még mindig remeg ett a térde az iménti kváziorg azmustól. – Le kell tennem. Később meg beszéljük. – Nem tudom, mi ütött beléd, Ellie, de nem vag yok tőle elrag adtatva. Én csak azon vag yok, hog y neked a leg jobb leg yen. Szeretném, ha boldog lennél. Boldog ? Na, jól van. A g uta ütné meg , ha tudná, mit művelt az imént, és ennek semmi köze nem lenne ahhoz, mekkora boldog ság ot jelentett neki. – Tudom. Én is szeretlek. Szevasz, anya. Elle a konyhapultra tette a telefont. Most mihez kezdjen? Leg inkább annak lenne értelme, ha menne, összerántaná a nappalit, és meg várná, míg Gabe lezuhanyozik, valami azonban azt súg ta, jobb, ha felmeg y, hátha sikerül befejezni, amit elkezdtek. Rossz az ötlet. De még mennyire, hog y az. Ha újra nekiállnak, akkor már nincs hatalom, ami ezt leállítsa. Mikor a férfi meg érintette, ő teljesen elveszítette az eszét – aztán meg , amikor a szájával is meg érintette, akkor a maradék is elment –, és valahog y túlság osan eg yszerű lett volna hag yni a dolg okat, hadd menjenek a mag uk útján. De csakug yan olyan rossz az az ötlet? Elle telefonját forg atva g ondolt vissza az éjszakára. Gabe a virág ok átnyújtásának pillanatától kezdve addig , míg eg ymás karjában elaludtak, semmit nem tett, amivel meg szólaltatta volna a vészcseng őjét. A dolog úg y állt, hog y mindent meg tett a meg seg ítéséért. A nokedlis csirkeleves és a csokoládé, ami most ott hevert előtte a pulton, ékesen bizonyította mindezt – nem említve azt, ahog yan a Benadrylt bevétette vele. Valójában, noha eg yszer-másszor felideg esítette, alapjában véve kedvesen viselkedett. Lépteket hallott közeledni fentről, majd meg jelent mag a Gabe, rajta az előző este viselt farmerrel, és semmi mással. Felmutatta a pólóját. – Gondoltam, nem érdemes a sorsot meg kísérteni. A bölcs. Na, jól van. Gabe kidobta a pólót a folyosóra, és g yorsan kezet mosott. Elle nem mozdult: nem volt biztos abban, miként viselkedjen azok után, ami köztük az imént történt. Vag y teg yenek úg y, mint ha meg sem történt volna? – Akarsz beszélni róla? Elle pislog ott. – Beszélni? – Merthog y kissé lelombozott a múltkor is, amikor anyáddal beszéltél. – Látványosan rámeredt. –

Most is ug yanazt látom a szemedben. – Nem is tudom, mit mondjak. – Felült a pultra, és sóhajtott. – Ez amolyan családi üg y. Gabe elmosolyodott; laza arckifejezése láttán Elle g yomra összeszorult. – Hát, akkor mesélj a családodról. – Mit akarsz tudni? – Mindent. – Van eg y bátyám. – Orrát ráncolta. – Néha g ondjaim vannak vele. Ian katona, és most épp Japánban állomásoznak. – Ig azság szerint hiányzott már neki, jóllehet Ian basáskodó hajlamú volt, mint mindenkije. Gabe bólintott, mintha a lány eg y sejtését erősítette volna meg . – Közel állsz a szüleidhez. Nem kérdés volt ug yan, de válaszolt rá. – Ig en. Odafönn laknak South Hillben, de azon vag yunk, hog y hetente leg alább eg yszer eg yütt vacsorázzunk. – Elég abból, hog y mag áról beszéljen; a férfiról akart többet meg tudni. Ujjaival dobolt a pulton, mint aki azt latolg atja, kérdezzen-e. Nathan nem szívesen beszélt a családjáról, és nem úg y látta, hog y Gabe nag yon különbözne a testvérétől. Gabe nyug talanul a kezére pillantott. – Kérdezz. – Tudom, hog y Nathannal testvérek vag ytok. – Ez, őszintén szólva, még mindig furcsa volt számára. – Vannak még testvéreid? – Nincsenek. Csak mi ketten vag yunk. Alig hanem íg y van ez jól. El sem tudta volna képzelni, ha még eg y Schultz testvér kerül képbe, főleg ha fivér az illető. – A szüleitekkel mi lett? – Azt biztosra tudta, hog y már nem élnek. Gabe a kávéscsészéi közt matatott, már-már ideg esítő módon. Elle várt, nem akart rá nyomást g yakorolni. Vag y meg nyílik neki, vag y nem; erőltetni semmiképp nem fog ja. A férfi mélyen, hallhatóan beléleg zett, csaknem úg y, mintha küzdelemre készülne. – A tipikus ríkatós sztori. Fater iszákos volt, aki szívesen eltáng ált, ha a közelben volt, ami szerencsére nem fordult elő g yakran. Képtelen volt meg tartani az állását, és az emiatti dühét anyánkon vezette le. Aztán búcsú nélkül télakolt, anyánkra hag yva két g yerek ellátásának g ondját, amit csak nag y nehezen tudott meg oldani. Elle visszafojtotta a kitörni készülő szimpátiát. Gabe az arckifejezéséből ítélve alig ha fog adta volna szívesen az ilyesmit. Jó isten, nem tudta elképzelni, milyen lehet íg y felnőni, a család szerető – na jó, néha dühítő – g ondoskodása nélkül. Ajkába harapott, és csendben maradt; várta a folytatást. – Valahog y csak kibrusztolta anyám, hog y leérettség izzem. Nathan eg y évvel járt alattam, neg yedikes volt. Anyám eg yik nap még jól volt; másnap a kórházból hívtak minket azzal, hog y szívrohamot kapott. Meg köszörülte a torkát, a semmibe bámult; látszott rajta, hog y a múltban jár. – Én… őszintén

meg vallva, én nem tudom, hog yan éltük túl. Én két munkahelyen dolg oztam, Nathan otthag yta a focit, ő is állásba ment. Nem akarta folytatni a tanulást, én viszont úg y voltam vele, átkozott leg yek, ha hag yom, hog y a szaros vég bizonyítványa kicsússzon a kezéből. Anyánk is íg y akarta volna. Nem volt eg yszerű, de leérettség izett ő is, azután beállt katonának. Majd eg y nap teljesen váratlanul meg jelent nálunk eg y üg yvéd, kezében apánk vég rendeletével. Mi azt hittük, közben halálra itta mag át, vag y ilyesmi, ehhez képest tonna pénz maradt utána, eg y vag yon, amiről soha, eg yikünk se tudott. Elítélően cseng ett a hang ja. Elle sejtette, mire g ondol – ha korábban tudnak a pénzről, talán anyjuk sorsa is másként alakul. Nem bírta tovább visszatartani mag át; lecsusszant a pultról, átvág ott a konyhán és a férfi elé állt, s kitárt karral ajánlotta fel a támog atást, amit szavakba úg ysem tudott volna önteni. Gabe mag ához vonta, és úg y ölelte meg , mintha a lány szorulna vig aszra. A fenébe, talán íg y is van. – No és veled mi van? Hog y állsz a szüleiddel? Elle g ondolkodás nélkül meg futamodott a valódi válasz elől. – Jól. – Bocs, de ez süketelés. Nem volt biztos benne, hog y a férfi fig yelmének abszolút középpontjába akar kerülni – de Gabe előadta a mag a történetét. Ezek után meg teheti, hog y ő nem mondja el? Különben is könnyebb beszélni, ha nem néz rá. – Szeretem őket, de… Faterom laza, talán túlság osan is az. Mutter meg eszi reg g elire – velünk eg yütt. Nag yon akaratos. Azok után, amiket hallott, némileg patetikusnak tűnt ilyesmin rinyálni, Gabe azonban nem forg atta a szemét, s nem látszott rajta, hog y lesajnálná, amikor elhúzódott tőle. Csak fig yelmesen nézte. Elle nag y léleg zetvétellel folytatta. – Én… nem is tudom. Az ő szemében én soha nem leszek elég jó, soha nem fog ok kellőképp tisztesség es munkát vég ezni, a meg felelő emberhez férjhez menni, azt az életet élni, amit ő szánna nekem. – Nem ismerem anyádat, de az eddig iekből ítélve te ismered önmag ad. Te Elle Walser vag y, és büszke vag y erre. Elle mosolyg ott. – Te pedig , Gabe Schultz, jó ember. *** Jó ember? Gabe úg y rámeredt Elle-re, hog y a szája is tátva maradt. Csakug yan jól hallotta? – Tényleg azt hiszed, jó ember vag yok? Elle olyan édesen mosolyg ott, hog y a szíve ug rott eg yet. – Tudom. Két tenyerébe fog ta az arcát, csodálkozva azon, ami történik: hog y ez a nő csakug yan itt áll előtte azután, hog y ríkatós sztoriját vég ig hallg atta, tekintetében szánakozásnak nyoma sincs, sem

valamiféle ellenérzésnek, pedig mindvég ig úg y érezte, az ellenérzés ott van benne. Helyette azonban… csodálatot látott? Nem volt más hátra, mint hog y meg csókolja. Gabe az ajkára nyomta az ajkát, s meg próbálta meg értetni a lánnyal, milyen sokat jelent neki a meg értése s mindaz, amit mondott. Sokkal többet, semmint azt szavakkal ki lehetne fejezni. Amikor nyelve hozzáért a felső ajkához, Elle kinyitotta a száját. Nem volt semmi habozás. Semmi tartózkodás. Nyög ve olvadt a karjába. Gabe csak annyi időre bontakozott ki, hog y közölje: – Be akarom fejezni, amit a pamlag on elkezdtünk. Elle bólintott. – Ig en, én is, nag yon. Több se kellett. Gabe eg y pillanatig azt fontolg atta, visszaülteti a pultra, hog y belekóstoljon ott – majd meg halt, hog y érezze a lányt az arcába élvezni –, de nem ez látszott helyesnek. Azok után nem, amin osztoztak. Íg y aztán Gabe a karjába kapta, és a hálószobába tartott vele. A nyakát csókolg atva hármasával vette vele a lépcsőket, szükség e volt arra, hog y a lány mi-előbb alatta leg yen, mezítelenül. Az ág y lábánál torpant meg , ahol lábára állította. Örökkévalóság nak tűnő pillanatig nézték eg ymást. Ez most valóban meg történik. Gabe alig tudta elhinni, hog y a valóság ot éli meg , de eltökélte: az eg yüttlét tökéletesnél rosszabb nem lehet. – Imádom ezt a tetkót. – Elle meg simog atta a mellizmait és az oldalát. Gyors pillantást vetett a férfira, majd lehajtotta a fejét, s nyelvét vég ig futtatta a tetoválás peremén. – Azóta akartam ezt meg tenni, hog y először meg pillantottam. A pokolba, hiszen annyiszor teheti meg , ahányszor csak tetszik. Gabe szétterpesztett ujjai a hajába túrtak, majd eg y újabb csók kedvéért mag ához vonta a lányt. Nyitott szájába hatolva addig kényeztette nyelvével, míg a vonag lását meg érezte a testén. Lassan. Most nem számít, mennyire szeretné a falhoz szög ezni és keményen elbánni vele, ennek lassan kell történnie. Lehámozta róla a topot, és a sortnak is eg yhamar befelleg zett, aztán már nem volt ott más, csak Elle, anyaszült meztelenen, ahog yan első találkozásuk alkalmával meg ismerhette. Ha eddig fantasztikus nőnek hitte, az érzés most még erősebb lett. Miután a lány szájának csücsörítése túlság osan is nag y kísértésnek bizonyult, Gabe beszippantotta felső ajkát, majd nyelvével ápolg atta a pontot. Elle átölelte a nyakát, s ez a pozíció az eg ész testét felfedezhetővé tette. Gabe-nek azonban arra volt szükség e, hog y az ág yra fektetve használhassa ki minél inkább a lehetőség et. Újabb hosszú csók után lefelé szorította, míg a combja a matrachoz ért. – Ülj le! Azon nyomban eng edelmeskedett. Gabe a térdét átfog va meg állította, mielőtt a kelleténél messzebb került volna az ág yon. A leg csekélyebb nyomást alkalmazva nyitotta szét a lábát. Még ebből a távolság ból is érzékelte, mennyire benedvesedett. Neki lett ilyen. – Szavakkal ezt nem lehet leírni. – Gabe vég ig futtatta a kezét a lábikráján, fel a sípcsontján; a

térdhez érve, mikor a lány kacag ása felg yöng yözött, szünetet tartott. – Eszméletlen. Fantasztikus. Kurvára leírhatatlan. – Gabe… – Ajkába harapott, s nem nézett eg yenesen a szemébe. Gabe a combját harapdálta, eg yre feljebb. Eg yedüli válasz a szakadozott sóhaj volt. No meg az, hog y Elle a jobb hozzáférhetőség kedvéért széjjelebb tette a lábát. Gabe eg y ujját merítette meg a nedvesség ben, majd g yors kört rajzolt a klitorisza körül. – Mondani fog ok valamit, de kérlek, ne fog add rosszul. Elle meg feszült, mint aki robbanásra számít. A férfi elg ondolkodott azon, vajon miért számít ilyesmire, de aztán inkább hag yta elillanni a g ondolatot. Ráér később is rág ódni rajta. Újabb kört rajzolt a klitorisz körül. – Napokat tudnék eltölteni a fejemmel a lábad közt, még sem lennék elég edett. A lány sokkos liheg ése nyög éssé hang osodott, mikor meg csókolta ott, feltérképezve a nyelvével minden nég yzetmillimétert. Viccelt az imént? Napokkal ug yan be nem érné. Már az íz is rákapással fenyeg etett. Úg y érezte, olyasvalamivel van dolg a, amiből sohasem kaphat eleg et. *** Elle már attól is elveszítette a fejét, hog y testén érezte az embere száját. Gabe, akárcsak korábban a kanapén, időt szánt a felfedezésére, s mintha az ig azat mondta volna, amikor arról beszélt, hog y napokig képes lenne folytatni. Ő mag a nem tudta, túlélne-e eg y napokon át tartó élményt. Túlság osan is jó volt. Elle sohasem veszítette el az önuralmát, s mindig is meg maradt a mag a nyug odt kieg yensúlyozottság ában. Az önuralom teljes elveszítése jellemezte még is, már a Gabe-bel való első találkozás éjszakája óta. Muszáj volt ujjait a hajába ásva lovag olni a száján kétség beesetten, még többért, még valamiért. Org azmusa hátravetette, s Elle felsikoltott, körmei a férfi fejbőrébe vág tak, s ott tartották a szájat a helyén. Gabe a mag a részéről buzg ólkodott tovább, eg ymás után csalog atva elő az utóreng éseket, eg ész ameddig a lány azt sem tudta már, hog y hívják. Elkezdte eltolni mag ától a férfit, teste kiáltozott, hog y ez már túl sok volt, de Gabe is tudta ezt valahonnan, vissza is húzódott, s most már feljebb, a csípőcsontjai környékén harapdálta. – Soha nem kapok ebből eleg et. Soha? Elle meg rémült volna a szótól, ha képes arra, hog y eg ybefüg g ő g ondolatot idézzen fel. Ehelyett azonban szorosan átölelte a férfit, mialatt a teste még rázkódott. Gabe vándorösvényt fedezett fel a testén, s keze újra meg újra vég ig haladt rajta, míg a lány mag ához tért annyira, hog y viszonozhassa az érintést. S mennyire akarta pontosan ezt, mióta találkoztak? Sokkal inkább, mint Elle beismerte. Feltérképezte a széles vállakat, a nag y kezeket, amelyek minden nehézség nélkül levették a lábáról; a testet, melyet elkezdett meg festeni. Gabe vég ül homlokát szorította a homlokához, zihálásának ritmusa majdnem tökéletesen

meg eg yezett az övével. – Kérdezni fog ok, azt akarom, hog y becsületes leg yél velem. Még több kérdés? Elle nem volt biztos abban, hog y el tudja viselni őket. – Ig en? – Hag yod, hog y szeretkezzem veled? Nem volt ez kérdés. Elle semmilyen ag g odalma vag y félelme nem kelhetett versenyre a vág g yal, amelyet szág uldó szívdobog ása tükrözött vissza. Nem kívánta meg adni mag ának a lehetőség et, hog y a válasza idióta módon hang ozzék, íg y aztán csak bólintott. – Biztos vag y benne? Nevetni tudott volna, hiszen pontosan ug yanez a kérdés és válasz hang zott el leg először is kettejük között. Mostanra azonban más helyzet állt elő, és amilyen bizonytalan volt azon az első éjszakán, annyira nem volt helye kétség nek most. – Biztos. Gabe oly g yorsaság g al tolta el, hog y eg y rettenetes másodpercig arra g ondolt, játszadozik vele. De aztán meg pillantotta, amint a tárcájában kotor. Ezüstszínű csomag olópapírral bukkant fel, és meg lehetősen elég edett volt önmag ával. – Mikor először elszaladtál tőlem, a nag y sietség ben meg feledkeztél valamiről. Valóban ilyesmi történt volna? Elle meg rázta a fejét, és kitárta a karját. Gabe azonban nem eng edelmeskedett, hanem rávig yorg ott, és lehúzta a farmerja cipzárát. Sokkal szexibb volt látni, amint meg szabadul a nadrág jától, semmint hitte volna – ám nyilvánvaló volt, hog y Elle képzelőereje súlyos csorbát szenvedett az utóbbi években. Gabe feltépte a borítást és letekerte a kotont, ami most teljes hosszában leng edezett a karja mellett. – Utolsó lehetőség , bébi. Most még mondhatod, hog y nem állsz készen rá, és befejeztük. Nem erőszak a disznótor. – Pofa be, és láss neki! A férfi fölnevetett, s az ág yra mászott, a lába közé. Ha Elle azt hitte, elhamarkodják, súlyosan csalódnia kellett. Gabe lassan, alaposan csókolta meg , nyelve lustán járta körbe az övét. Mikor Elle csípője vég re felemelkedett, mert nem bírt volna már ki újabb másodpercet úg y, hog y nem érzi mag ában a férfit, Gabe közéjük nyúlt. Azután már ott is volt, szerszámja kemény feje a bejáratnak préselődött. Lassan hatolt belé, bőség esen hag yva időt a testének, hog y alkalmazkodjon a helyzethez. Elle-nek vég ül eleg e lett. Körmeit belevájta a férfi fenekébe, elég keményen ahhoz, hog y Gabe meg ránduljon, és meg teg ye, ami a befelé vezető útból hátravolt. Meg merevedtek; a két test ennél közelebb már nem kerülhetett eg ymáshoz. Érzelmek majdnem mindent elöntő hulláma csapott át rajta, mikor Gabe a könyökére támaszkodva a szemébe nézett. A férfi lepillantott oda, ahol eg ymásba olvadtak. Állának eg y izma ráng ott. – Bassz, Ellie! Gabe a leg finomabb mozdulattal kezdte himbálni csípőjét, ug yanazt a pontot dörzsölve közben, amelyet korábban is oly hibátlanul talált meg az ujjaival. Elle felnyög ött, s ívelte testét, hog y még közelebb kerüljön hozzá. A nyomás eg yre fokozódott, a láthatáron már hullám tornyosult. Elle azon kapta Gabe-et, hog y úg y fig yeli, mintha emlékezetébe akarná vésni az arcát, arra azonban nem

jutott idő, hog y ag g odalmaskodjék emiatt, mert a hullám elérkezett hozzájuk, és beszippantotta őt. Miképp lehet, hog y eg ész életében nem tudta: ilyen is létezhet? Elle a vállába harapott, meg próbálta kiáltásait elfojtani. Gabe döféseinek ritmusa szag g atottabbá vált, ahog y újra és újra beléhatolt. Miközben reszketve mozg ott rajta, Elle csak kapaszkodhatott belé, várva a vég zetet. Gabe eg y vég ső nyög éssel omlott össze, elg urítva őt mag ától szinte pontosan ug yanabban a pillanatban. Elle a mennyezetre bámult, zihálva szedte a leveg őt, s mikor ujjaik összefonódtak, mosolyg ott. Valamivel később a férfi meg köszörülte a torkát. – Azt jelenti mindez, hog y randizunk tovább? Elle-nek nem kellett ezen g ondolkodnia. – Azt. Ig en, azt jelenti.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET – Mindent mondj el nekem. Elle a telefont a válla és a füle közé szorítva, könyökkel nyomta le a kilincset, mikor kifelé tartott a házból. Nem nag y kedve volt ahhoz, hog y Roxanne dilijével fog lalkozzon, de jobb volt most beszélni vele, mint kiprovokálni, hog y beállítson, és válaszokat követeljen a kérdéseire. Nag yon sok mondanivalója nincs. Eltekintve attól, hog y Gabe-nek köszönheti élete leg kiadósabb org azmusait, előbb a pamlag on, majd a hálószobában, aminek az ág yán sikeresen eszét is vesztette. Gabe ráadásul még randevút is íg ért erre a hétvég ére. Minderről azonban alig ha számolhatott be Roxanne-nek. – Süket duma. És azt se mondtad korábban, milyen állat jó pasi a mag a brutál módján. Mi történt azután, hog y kivonszolt tég ed onnét? Mert nekem már az is eszembe jutott, hog y ősember módjára a vállára vetett volna, ha szépszerével nem mész. Elle a szemét forg atta. – Semmi ilyesmi nem volt. – Dehog ynem. Még mindig emlékezett a férfi arcán látott arckifejezésre, amikor Gabe közölte, vag y beveszi a Benadrylt, vag y ő fog ja beadni neki. Gabe nem olyasvalaki volt, akivel érdemes teng elyt akasztani. Furcsa, hog y míg korábban ettől ideg enkedett, most épp ez g yújtja láng ra. – Te csak heccelsz eng em. Ki a farbával! Ezt nem lehetett meg úszni, bármennyire is szerette volna. Valakivel azonban muszáj beszélni róla, s Ian most nincs itthon. Nem mintha Elle meg tudta volna vele beszélni a fiúüg yeit. Hiszen nem sok kellett ahhoz sem, hog y meg ölje Jasont, miután meg tudta, hog y lefeküdtek. Kirázta a hideg , amikor visszag ondolt a fivére arcára, mielőtt Ian beszállt a teherautóba és elhajtott. A következő felvonásban már a rendőrök hozták meg a hátsó ülésen. Éppenség g el nem ez volt a főiskolai karrierjének leg fényesebb pillanata. – Ott vag y még ? – Meg rázta a fejét, hog y meg tisztítsa az emlékektől. – Bocs, ig en. Csak furcsa g ondolataim voltak. – Rám összpontosíts, az emberre, aki majd meg hal a kíváncsiság tól, hog y meg tudja, mi történt az éjjel. Gyerünk! – Oké, rendben. Beráng atott eg y boltba, vett eg y rakás vackot, amire semmi szükség em nem volt, azután hazafuvarozott, és nem volt hajlandó távozni. – Midőn Roxanne reszketősen felsóhajtott, Elle homlokráncolva eltartotta mag ától a készüléket. – Jól vag y? – Ig en, jól vag yok. Folytasd. Mi történt azután? – Azután… – A telefon pittyeg ett. Elle a kijelzőre nézett, arcán buta vig yor terjedt szét. Gabe. – Rox, visszahívlak. Később beszélünk. – Barátnője tiltakozásába vág va átkapcsolt a másik hívásra. – Halló?

– Szia, szépség . Pillang ók keltek életre a g yomrában, szíve ritmikusan verdesett. Mindez két eg yszerű szótól. – Hog y vag y ma reg g el? – Lehetnék jobban is. – Valami baj van? – Istenem, mi van, ha hátsó g ondolatai vannak a randizásukkal kapcsolatban? Gabe nevetett. – Csak annyi, hog y nem eg y szexi szőkével a karjaimban ébredtem. Ismersz valakit, akire ráillik a leírás? Nem tudta, ezzel az alkalmi flörtöléssel mitévő leg yen. Elle nyelt, próbált valami elmésre g ondolni, amivel meg felelhet. – Nem túl sokat. – Ó, ez nag y volt. Most azt fog ja hinni a pasas, hog y ki akarja belőle kényszeríteni a bókolást – Jaj, drágám, nem mondanád azt, hogy mennyire csinos vagyok? Pfuj. Jobb másra terelni a szót, mielőtt még kényelmetlenebbé válik ez a párbeszéd. – Mit fog sz ma csinálni? – Nathan el akar cibálni ebédre Claytonba. – Claytonba? – Amennyire Elle tudta, semmi más nem volt arrafelé, csak eg y mag ányos lakókocsipark meg vég telen mezők. Ott volt persze még a Búvármadár-tó, néhány kilométerrel odébb, de ha oda készülnének, Gabe nyilván ezt mondta volna. Meg int elfog ta a vág yakozás a part iránt. Talán félretehetné a terveit, amelyek értelmében meg bízásokat kellett bonyolítania, és kiug orhatna a tóhoz néhány órára… Felelőtlenség lenne ug yan, de nem bírt szabadulni a késztetéstől. – Csak nem azt akarod mondani, hog y a Clayton Burg er ismeretlen előtted? Asszony, többet kéne kimozdulnod. Ez az eg yedüli leg g usztustalanabbul fantasztikus kreáció az eg ész környéken – hamburg er hot dog g al. Mindkét világ eg yetemnek a java. Elle fintorg ott. – Étvág yg erjesztőnek… hang zik. – Jó, nem pont a te stílusod. Értem én. – Ismét nevetett. – Mit csinálsz ma délután? Láthatnálak meg int? Elle a szájához szorította a kezét. Az ostoba vig yor további szélesedését azonban nem tudta meg akadályozni. Mi volt ebben a pasiban, amitől ő olyannyira kivetkőzött önmag ából? A szabadesésérzésnek már rég es-rég működésbe kellett volna hoznia a pánik üzemmódot. De csak némi szédülést érzett. – Félmillió dolg ot kéne elintéznem a városban. Őszintén szólva azonban azon g ondolkoztam, hog y ellóg ok, és kimeg yek a Búvármadárhoz. – Teg yük ezt. Fölmarkolok néhány sört, és ott találkozunk. Vag y jobb szereted a pezsg ővödrös balhét? A ma délutáni meg bízások le vannak ejtve – a tóhoz látog at Gabe-bel. – Ha Blue Moont hozol, arra beszavazok. – Vedd úg y, hog y már meg is van.

– Mi van Nathannal? – Elle nem akarta, hog y Gabe kellemetlen helyzetbe hozza Nathant a vele való randizg atással, kivált nem azután, amiket teg nap hallott tőle. Ha őszinte akart önmag ával lenni, nem ig azán tudja, hányadán is áll ő most Nathannal általában. Korábban sziklaszilárdan meg volt g yőződve arról, hog y ezt az embert neki teremtették, csakhog y azután jött Gabe, és elvakította. Tőle tanulta meg , mi az érzés. Sokkal inkább, mint Nathantól valaha is. Mindez azonban nem jelentette azt, hog y be akart volna kavarni a két fivér kapcsolatába. – Majd szólok neki. Kijöhet ő is, ha akar. Elle átlépett a verandája alsó lépcsőfokán. – Ő is jön? – Ja, miért ne? Például azért, mert neki fog alma sincs, mihez kezdjen azzal, hog y eg yszerre ketten is vele vannak. Nathan nyilvánvalóan tudta, hog y alakul valami, máskülönben nem lökte volna g yakorlatilag Gabe karjaiba, de… Mi van, ha Gabe beszámolt neki a múlt héten történtekről – és az elmúlt éjszakáról? Hog yan nézzen íg y Nathan szemébe? Gabe, akinek fog alma sem volt arról, milyen vihar dúl benne, folytatta: – Ott találkozunk délben? – Helyes. Hamarosan látjuk eg ymást. Elle bement a hálószobába, s közben azon g ondolkodott, miként keveredhetett ilyen katyvaszba. Úg y tűnt, Gabe a folyamatos kapcsolatban érdekelt. Elle az eg yik pillanatban eg yenes és szűk úton haladt, a következőben nyaktörő szerpentinen repült lefelé minden nélkül, teljesen elveszve. Oké, ezzel a metaforával sikerült kellőképp szemléltetni a helyzetet. Világ os rózsaszín bikinit és öltözéket vett. Floppykalapja előtt eg y kicsit hezitált. Hülye holmi volt, ő azonban kedvelte. És a fenébe is, a bőrrák valóban fenyeg ető dolog … a kalap azonban nem volt szexi. Homlokát ráncolta. Komolyan arra g ondolt, hog y azért nem fog ja viselni ezt a kalapot, mert nag ymamához jobban illik, mint szexistennőhöz? Na, ne! Lehet, hog y felveszi, lehet, hog y nem, mindazonáltal ez is az övé, az összes többi idióta cuccával eg yütt. Vicces, hog y lelki deklamációja nyomán eg yáltalán nem nyug odott meg a g yomra, miközben a kalapot beg yűrte a strandtáskába, eg yenest a naptej, a törülköző és a fülledt szerelmes reg ény mellé. Elle az ág yra dobta a táskát, nehog y vacakolni kezdjen a tartalmával, s ment, hog y előássa a strandpapucsát. Mag ára kapta őket, ide-oda mozg atta benne az ujjait. Rájuk fért volna még eg y réteg körömlakk, ilyesmire azonban már nem volt idő, és a homok amúg y is elintézné. Elég a találg atásból. Ideje indulni. Persze korán oda fog érni, de azzal nincs semmi baj. Leg alább jut némi ideje, hog y kikapcsolódjon a könyvével. Elle már olyan rég nem lazított, hog y azt se tudta biztosan, hol tart a történetben. Nem kizárt, hog y kezdheti az eg észet elölről. Meg rag adta a strandtáskát, eg y üveg vizet, és ment. Gyorsan meg tette az utat; Clayton mellett elhaladva kipillantott az ablakon. Romos épületet látott, ami nyilván az étterem lehetett, jóllehet ránézésre ezt senki meg nem mondta volna. Még cég tábla sem volt kinn. Gabe, hála a jóistennek, nem hívta meg ebédre őt is. Még abban sem volt biztos, hog y be tudna lépni a főbejáraton.

Elle leszurkolta az ötdolláros belépőjeg yet a parkba, majd lement a rozog a lépcsőkön. Közvetlenül a hatalmas, U alakú dokk előtt haladt el, ahol az összes g yerek játszott, és kinézett mag ának eg y pontot a második, kisebb partszakaszon, amely eg y középkorú pártól eltekintve üres volt. Miután teste minden, napfénynek kitett porcikáját bekente naptejjel, meg szabadult a ruhájától és hasra feküdt; a szerelmes könyv kinyitva hevert előtte. A floppykalap épp eleg endő árnyékot biztosított ahhoz, hog y ne rag yog janak túlság osan fehéren az oldalak, s Elle haladéktalanul elveszett a történetben, melynek főszereplői eg y felföldi skót és annak vonakodó menyasszonya voltak. A romantikus reg ényekben sokkal eg yszerűbben mentek a dolg ok; bonyodalmak ide, meg próbáltatások oda, tudni lehetett, hog y a vég én boldog an élnek, míg meg nem halnak. A való élet csak ritkán ilyen eg yszerű.

TIZENHATODIK FEJEZET Gabe csaknem a saját lábában bukott fel, amikor meg pillantotta Elle-t a pink bikiniben és a nag ymamis kalapban. A lány teljesen elmerült a könyvében; ami a tartalmat illeti, azt Gabe elég jól ki tudta következtetni a borítón éktelenkedő, meztelen felsőtestű pasas láttán. Ezek szerint kedveli a romantikus irodalmat. Nem árt tudni, hog y nincs beoltva az úg ynevezett lektűr ellen. Kísértést érzett, hog y meg álljon, és addig lesse, míg a nő észreveszi, ez azonban közel állt volna a kukkoláshoz. Íg y Gabe ledobta mag át a homokba Elle mellé, és elvig yorodott. – Hahó. – Nem is láttalak jönni. – Becsapta és strandtáskájába tuszkolta a kötetet. – Nathan hol van? Irracionális féltékenység tört a férfira, akkora erővel, hog y eg y másodpercre elhomályosult előtte a világ . Gabe nag y nehezen úrrá lett mag án. – Utána kell néznie eg ynek és másnak, de később feljön ő is. – Bár eg yszerre azt g ondolta, jobb lenne, ha nem jönne. A szentség it, ilyen nincs. Csak nem lesz féltékeny? Elle nem látszott kiábrándultnak, inkább mosolyg ott, elhomályosítva a nap rag yog ását. – Oké. Gabe-nek témát kellett váltania, mielőtt elkövet valami hülyeség et, például meg érdeklődi, vajon még mindig kívánja-e az ő kis tesóját. – Mit olvasol? – Semmit. – A másik oldalra tette át a strandtáskát, amivel azon nyomban felkorbácsolta a férfi kíváncsiság át. – Csak eg y könyvet. – Frankó. – Gabe várt, hog y a lány lenyug odjon eg y kicsit, és nyilvánvalóan azt g ondolja, hog y elveszítette az érdeklődését, majd átnyúlt felette, és meg kaparintotta a táskát. Elle kis sikollyal utánavetette mag át, Gabe azonban könnyedén eltartotta, íg y nem érhette el. És a pokolba is, örök időkig játszhatja ezt az úg ysem-éred-el játékot, ha eközben a lány az ölébe kuporodik. A feje fölé emelte a táskát, Elle pedig utánakapott; cicijei az arcát súrolták. Ig en, ez az, ami teljes mértékben bejön neki. Szabad kezével Elle oldalát csiklandozta, a lány pedig lekevert neki eg yet, s még mindig küzdött a táskáért. – Add vissza! – Miért, miről is szól ez a könyv? – Másik kezébe vette át, és a háta mög é dug ta. Elle meg indult utána, azután meg torpant. Eg yértelműen rájött a vég én, mire is meg y ki az ő kis birkózómeccsük, s abból ítélve, ahog y a lábát széttette, Gabe lefog adta volna, hog y a móka a lányra is meg tette a mag a hatását. – Öm. Elle meg kezdte a visszavonulást az öléből, Gabe azonban a dereka köré font karjával visszatartotta. – Jó helyen vag y te itt. – Látnak minket. – Lejjebb húzta kalapját az arcába, mintha ettől más lenne a helyzet. Gabe lehajolt, míg az arcuk eg ymáshoz nem ért, s lehalkította a hang ját. – Nem szexelünk, bébi. – Ámbár ezen az állapoton fürdőruhájuk néhány rántásával változtathattak volna. Nem mintha ő

meg tenné fényes nappal, amikor g yerekek rohang ásznak a közelben. Kivinné a nőt az eg yik kirándulóösvényen a Coeur d’Alene-tó környékére eg y éjszaka, ahol is meg látná, vajon melyik az erősebb, a vág y, avag y a fenntartások. – Gabe. – Eleng edte; mihelyt a lány biztonság ban visszaült a törülközőre, felszeg te a fejét. – Kérem a könyvemet. – A meg találók őrzői. – Gabe találomra felnyitotta a kötetet, és átfutotta az oldalt. – Mi a szent szar. – Add vissza. Olyan mozdulatot tett, mintha el akarná rag adni, Gabe azonban följebb emelte, és folytatta az olvasást. – Ez elég perzselő. – Én… milyen? – Úg y értem, általában nem vag yok oda az ilyen történelmi dolg okért, de, bébi, a szentség it neki. – A lány fejlett ízlése láthatóan túlterjedt a tetoválásokon. Amikor az álla leesett, Gabe a szemöldökét jártatta napszemüveg e fölött. – Akarod, hog y hang osan fölolvassam, azután ki is próbáljuk ezt a pozitúrát? Az ig en erős napsütésben csak nehezen lehetett volna meg mondani, de Elle meg lehetősen biztosra vette, hog y bíborszínű az arca. – Nem tudom elhinni, hog y ilyeneket beszélsz. Tekintetbe véve azt, hog y hol járt a szája huszonnég y órával korábban, Gabe meg lepődött ezen a szég yenlősség en. Ám ez is Elle volt – minden további nélkül el lehetett róla képzelni, hog y életében nem folytatott még ilyen nyílt beszélg etést. Gabe azon kapta mag át, hog y eltöpreng : vajon látott-e már pornót a lány. Aztán elűzte a g ondolatot. Kétség es. Komolyan kétség es. Bezzeg az ág yban nem volt szég yenlős, a szentség it neki. Nem mintha ő a leg kisebb mértékben szemtelen lett volna, Elle-nek azonban meg volt a mag a eg yéniség e. Gabe épp ezért akarta kétség beesetten újra meg újra meg kapni, addig , míg úg y ki nem merülnek mind a ketten, hog y már csak hevernek összeg abalyodva és liheg ve. Mindent eg ybevetve az volt a leg jobb napja, amennyire vissza tudott emlékezni. Gabe visszaadta a könyvet. – Bírom a stílusod. – Javíthatatlan vag y. – Csak leg többnyire. – Kinyújtózott, élvezte a napsütést a bőrén. Az elhaladó csónakok hullámokat vertek, a lenti strandról szag g atottan hallatszott a g yerekzsivaj, és Gabe lassacskán ellazult. Jó hosszú ideje fel volt már húzva. Eg y örökkévalóság nak tűnt. Ebben a csibében volt azonban valami, ami lehetővé tette az ellazulást. Odanyúlt, és meg fog ta a kezét. – Kösz, hog y eljöttél. – Köszönd mag adnak, hog y hívtál. – Elle nevetett. – De boldog vag yok, hog y kijöttünk. Gabe hasonlóképp érzett. – Kérsz eg y sört? – Persze. – Elle elvette az üveg et, és belekóstolt. – Általában nem szeretem a sört, ez a fajta

azonban mindig bejön. – Soha nem jártál még serfőzdében, ig az? – Mikor a lány nemet intett, felsóhajtott. – Eg észen kimag asló élmény. Eg yszer majd el kell mennünk. Van eg y újabb kis főzde feljebb a völg yben, nemrég nyílt – elképesztő sörrel. Szerintem ott találnánk olyat, amit élveznél. Elle ujjával rajzolt mintát a homokba, s mindenüvé nézett, csak Gabe-re nem. – Mintha mindenféle terveket szőnél. – Terveket szőnék? – A jövőre vonatkozóan, érted. Gabe felülve fig yelte, amint babrál. Mikor mondott ő olyat, hog y nem áll szándékában sehová sem távozni? Vag y hog y tudni akarná, van-e eg yáltalán jövőjük? Kortyintott a söréből. – Bébi, te már meg int túlkombinálod. Per pillanat jól érzed itt mag ad? – Jól. – Vékony hang on mondta, mintha valami szég yellnivalót ismert volna be. – És szerinted jó buli lenne eg y serfőzde-látog atás? – Mikor Elle vállat vont, nevetett. – Semmi sem fog ható Louéhoz: ig en tiszta és jó hírű. Meg íg érhetem, hog y neked is tetszeni fog . Csak fakadt némi mosoly a szája sarkában. – Elég g é átlátszó vag yok, mi? Nem az volt, ellenben lerítt róla, hog y amit élvez, attól retteg is eg yben. Ámbátor van bennük közös is, íg y a művészet szeretete és a nyolcvanas évekbeli akciófilmek iránti rajong ás. No meg a tetkók, nyilván, ami sokkal fontosabb az összes többinél. Kevesebbre is épültek már kapcsolatok. Nem beszélve arról, hog y a lány által felfestett jövő ig encsak kívánatos volt az ő számára is. Úg yhog y mi van abban, ha bizonyos tekintetben épp ellentétei eg ymásnak? Attól csak még érdekesebb lesz az élet. Gabe azt meg jeg yezte mag ának, hog y eg y ideig nem érdemes a lányt újabb becsületsüllyesztőbe hurcolnia. Talán majd később… és talán akkor se. Hallás után kell játszania. Visszag ondolt a szerelmes reg ényre, és elvig yorodott. – Szóval a felföldiek, azok bejönnek nálad? – Erről nem beszélünk. Közelebb nyomult, eg yik kezét a lábára csúsztatta. – Biztos vag y benne? Mert én több mint boldog vag yok, hog y sikeresen elraboltalak és arra kényszerítettelek, hog y titkon szexrabszolg ám lég y. – A könyv nem erről szól – rázta a fejét Elle nevetve. – Felháborító vag y. – Neked meg tetszik. – Meg markolta a bikinin keresztül, s a lány élesen beléleg zett. – Valaki meg lát. – De beszéd közben is nekinyomta mag át. A naptej nyárias illata soha nem volt ilyen kellemetes a bőrén. Gabe mag ában mosolyog va beleharapott a fülcimpájába. – Senki sem láthatja, mit művelek veled, bébi. Ami azt jelenti, hog y meg tehetek bármit, amit csak akarok. – Kezét g yors mozdulattal becsúsztatta a fürdőruhája alá; forró nedvesség re bukkant. – Szerintem jól felizg atott tég ed az a reg ény. A lány nevetésében most némi kétség beesés cseng ett. – Gabe.

– Tényleg szeretem, ahog y a nevemet mondod. – Két ujjával benyúlt, s Elle zihált. – Jobb, ha nem nyög sz fel hang osan. Valaki még meg hallhatja. – Ó, istenem. Gabe jobb szög et keresve a homokba nyomta a sarkát, miközben tovább ujjazta a lányt. – Habár nem fog nak rájönni, ha elélvezéskor a számba sikoltasz. Elle keményebben nekifeszült, ujjai barázdákat húztak a homokban. Kis hang ok röppentek ajkáról, miközben láthatóan kínlódott, amiért csendben kellett maradnia. Szent szar! Ha létezett is bármi szexibb az elélvezni készülő Elle-nél, Gabe alig ha tudta volna elképzelni. A dízelmotor hörg ése akkor törte meg a csendet, amikor a lány teste épp meg feszült a benne kétség kívül robbanni készülő org azmustól. Persze bárki lehetett volna, Gabe-nek azonban rendesen pechje volt, ami most is azt jelentette, hog y Nathan érkezett meg . Felpillantott, és meg is látta a nag y, fekete teherautót, amint épp beáll eg y helyre a parkolóban, a lépcső felett. A leg jobb esetben sem maradt több mint két percük Nathan felbukkanásáig . Bassza meg , akkor is meg élvezteti ezt a nőt, ördög vig ye a testvérét. Elle azonban ellökte a kezét. – Itt van Nathan. – S anélkül, hog y bármi mást mondott volna, felállt és nekiindult a víznek. Gabe g ondolatainak füzére felbomlott, miközben a nő fenekét alig takaró tang abikini csíkját bámulta. Ilyen domború formák mellett tutira úg y öltözik, hog y meg vaduljon tőle minden férfi. Ám ismét csak arra kellett g ondolnia: Elle esetében minden további nélkül lehetség es, hog y fog alma sincs róla, mit tesz a férfiemberrel. Nyög ve felállt, és utánament. A tó vize talán elég hideg lesz ahhoz, hog y csillapítsa vág yát. Ám valahog y kételkedett ebben. *** Elle nem tudta, mit g ondoljon. Oké, ez hazug ság volt. Pontosan tudta, mit g ondoljon. Eg y része azonban lázadt az ellen a mindent elsöprő jóság ellen, amit Gabe társaság ában mindannyiszor tapasztalt. Még most, a hideg vízben térdig állva is félig -meddig arra érzett kísértést, hog y az elővig yázatosság ot szélnek eresztve a karjaiba ug orjon. A férfi elkapná – ehhez kétség sem fért. Jóllehet kellett volna, hog y férjen. Csak eg y hete ismeri. Ig az, hog y ig encsak intenzív volt az a hét, no de még iscsak eg y hét volt. Nem számított, hog y a férfi meg tanította a testét énekelni – nem bizony, hiszen a teste már nemeg yszer tanúbizonyság ot tett rossz ítélőképesség éről. Elég meg nézni csak azt, ami most történt – hát nem nekiállt levet ereszteni eg y nyavalyás nyilvános strandon? S még is… Elle soha nem érezte mag át ennyire élettel telinek. Hivatkozhatott volna arra, hog y a feje szig orúan a szex utáni jó érzéstől spicces, ezt azonban nem hitte volna. Vég ül is teg nap óta nem volt szex közöttük. Lehet, hog y ez nem is volt baj. Gabe ölelte, meg érintette, meg is csókolta, úg y viselkedett, mint aki törődik vele, de ig azándiból; nincs ember,

aki ilyen szinten képes lenne meg játszani mag át, ebben Elle biztos volt. – Mit forg atsz abban a csinos fejedben? Elle meg ig azította a szélben elmozdult kalapját, és a víztükörbe rúg ott. – Csak g ondolkodom. – Mielőtt Gabe meg kérdezhette volna, hog y min, elnézett mellette, és kibökte: – Ott van Nathan. Ám hiába könnyebbült meg annak tudatában, hog y nem kell folytatnia ezt a beszélg etést, ezt eltörpítette a hirtelen felismerés, hog y Gabe-bel és Nathannal fog ja most tölteni a szabadidejét. Eg yszerre kettejükkel. Még nem volt túl késő. Úg y tehet, mintha rosszul érezné mag át, és leléphetne. Gabe-re sandított, és sóhajtott. Ha a férfi beteg nek hiszi, vele akar tartani, hog y meg bizonyosodjon, minden rendben van vele, vag y – ami még rosszabb lenne – kórházba akarja majd cibálni. Újfent. Nem; majd felszeg i szépen az állát, és túlesik ezen a délutánon. Ug yan mi rossz lehet ebben? – A nyáladat próbáld majd meg visszatartani. – Gabe könnyed hang on mondta ezt, szája azonban elkeskenyedett. Úristen, csak nem arra g ondol, hog y ő a testvérével is kezdene? Oké, Nathan éppoly jóképű volt a valóság ban, mint álmaiban, de nem ez volt a lényeg . Hanem az, hog y voltak neki tetoválásai. Nem annyi, mint Gabe-nek, annyi viszont mindenképp, hog y folyamatosan bámulni kelljen. – Nathannak tetkói vannak. – Na ig en. Mit vártál? Erre már nem kellett válaszolnia, mert Nathan már be is ért a vízbe. Látván a testvéreket, akik eg ymás oldalán, különösebb harag nélkül mérték őt vég ig , Elle bizonyos volt abban, hog y el fog ájulni. Tényleg sokkal jobban hasonlítottak eg ymásra, mint elsőre g ondolta. És… a tetoválások. Nag yon keményen próbált mag ának kifinomult embert szerezni, akire az anyja is áldását adja, de nyomorúság osan meg bukott. Radarja, amelynek a Jóság os Urat kellett volna jeleznie, romokban hevert. – Sziasztok, Elle, Gabe. Nos, ez annyira nem is kényelmetlen eddig . – Szia. Na… hog y vag y? – Hog y lehet ilyen kérdést feltenni valakinek, akit két napja látott. Most azonban minden másnak tűnt, különösen azután, ami közte és Gabe között történt – és amit Gabe a családjáról mesélt neki. Elle mindkettejüket meg ölelte volna, de az ötlet rettenetes volt. Te jó isten, alig hanem hasznát veszi még eg y sörnek. Nathan tekintete ide-oda járt közte és Gabe között, mosolya eg yre inkább fülig érő vig yorba váltott. – Nyilván nem olyan jól, mint ti ketten. Ó, istenem. Nathan tudja. Ami azt jelenti, hog y tisztában van a műteremlakásba való behatolási kísérletével, amit azzal a szándékkal hajtott vég re, hog y elcsábítja. Elle nem kapott leveg őt, pedig a tüdeje szinte sikoltott. Gabe észrevehette rajta, hog y kényelmetlenül érzi mag át, mert Nathan vállára csapott, s a csapás némileg erős volt ahhoz, hog y játékosnak lehessen tekinteni – vag y talán csak a képzelete mondatta ezt vele. – Nos, ig en, hol nyerünk, hol veszítünk; ezt én most elvesztettem.

– Jó időben, jó helyen. Hog yan viccelhetnek ezek ilyenkor? Elég g é biztos volt benne, hog y most azután vég e a világ nak. És ig en, el fog ájulni. Ha íg y mennek a dolg ok tovább, talán meg is fullad, mielőtt valamelyikük érte nyúl, és meg menti ettől a kellemetlenség től. – Jól vag y, bébi? – Gabe meg érintette a vállát, mialatt a világ a széleken már kezdett elfehéredni. – Bébi, léleg ezz. Akkora erővel tört rá a déjà vu, hog y kis híján összeroskadt. Gabe ug yanezt az ijesztő dolg ot mondta neki azon az éjszakán, amikor azon volt, hog y lefeküdjön Nathannal. Vicces, de ezúttal sem volt több fog anatja. Himbálózott, komoly meg fontolással úszni próbált, de sehová sem tudott úszni, és akkor hag yta, hadd fog adja be a sötét víz. A meg fulladásról azt tartják, békés, nem? Mintha ezt olvasta volna valahol. Vag y lehet, hog y halálra fag y? A fenébe is, kellett leg yen valahol eg y mélyhűtő, amibe bemászhat. Bármi jobbnak tűnt annál, mint ott állni, és ebben a beszélg etésben részt venni. – Mi baj vele? – Nem tudom. – Gabe meg rázta, és az ördög vinné, jól ráijesztett. Elle nag y leveg őt vett. – Rajtad a sor. Mi baj? – Nathan tudja – károg ta. A fivérek eg ymásra néztek, s Nathan felnevetett. – Elle, az óta az éjszaka óta tudom. Otthag ytad a… micsodádat is… a műteremben. Ennyi idő telt el, és eg yikük sem szólt róla. Ami még rosszabb, Gabe az arcába hazudott. Kitépte mag át a markából, és kiosztott neki eg y sallert. – Mi a fene van veled? Miért nem mondtad el? – Netán mert íg y reag áltál volna? Nathan mosolyog va vállat vont. – Nem a világ vég e. Úg y érezte, a feje azon nyomban, ott a helyszínen felrobban. A főnökére meredt. – Nem a világ vége? Nathan vig yora elhalványodott. – Miért, az? Ug ye nem akarsz felmondani? Te jó isten, az eg yik éppolyan kutyaütő, mint a másik. Elle leg szívesebben meg fojtotta volna őket, amint ott ácsorog tak, zavarodottság uk az arcukra volt írva. Természetesen nem értik, mi az eg észben a pláne, miért is értenék, ilyesmi a valóság ban állandóan megtörténik. Naná. – El sem hiszem, hog y ilyenek vag ytok. – Sajnálom, bébi. – Gabe a mag a részéről úg y is nézett ki, mint aki sajnálja. – De miként találhattam volna ki, ki vag y, ha nem beszélek erről Nathannal? – De… ő tudja. – Az ag ya nem bírta túltenni mag át ezen az eg yetlen tényen. Nathan tudta, hog y meztelenül intim helyzetbe került a testvérével. Azzal az istentelennel. Nem mintha a történtek után még Nathant akarta volna, ez azonban jottányit sem csökkentette zavarát. – Tényleg nincs semmi g ond. – Elle fel nem fog hatta, miként lehet Nathan hang ja ennyire

nyug odt és racionális. Leg szívesebben összekuporodott volna, hog y meg haljon. A férfi pedig mondta tovább. – Szerintem nag yszerű dolog , hog y íg y alakult. Ti ketten csakug yan eg ymáshoz illetek. Elle pislog ott. – Micsoda? – Komolyan mondom. – Nathan könyökével oldalba bökte a fivérét. – Emberemlékezet óta nem láttam ennyire boldog nak Gabe-et. – Én itt állok – és ti nem seg ítetek. – Gabe a karjánál fog va seg ítette ki a vízből a partra. – Jól vag y, bébi? Akarsz menni? A férfi ag g ódó ábrázata valamelyest meg csap-pantotta harag ját. – Tényleg mindvég ig tudta? – Tényleg . Mint mondtam, sajnálom. Nathan tudta, hog y kis híján lefeküdt a testvérével, és ez nem izg atta. A fenébe is, ha felőle ez rendben van, talán még meg is könnyebbült, hog y ő eltévesztette a házszámot. Ez lehet fájdalmas, de most, amikor nem érezte úg y, hog y mindjárt bedilizik, különös módon meg könnyebbült. Talán annyira az anyja által is elfog adható férfi meg találására összpontosított, hog y olyasvalamit próbált kierőszakolni, amit nem lehet. A rátörő pánik enyhült, tüdejébe újra jutott leveg ő. Elle mosolyt erőltetett mag ára, bár kissé reszketősre sikerült. – Rendben… van. – Biztos? – Ig en. – És bármilyen furcsa, rendben volt csakug yan.

TIZENHETEDIK FEJEZET Gabe ki nem állhatta az állandóan csörg ő telefonját, ami ismét meg szólalt. Beug rott az irodájába, hog y elfaxoljon néhány papírt a portlandi bárjának, s mintha a világ eg yetem arra várt volna, hog y rászakadjon. Két órát töltött ott, és semmivel nem jutott közelebb a távozáshoz. Sóhajtva vette fel a telefont. – Itt Schultz. – Te bujkálsz a hívásaim elől. Az ég iek tényleg nem kedvelik ma. – Lynn. – Nézd, értem én. Nincs kedved ezzel a seg g fejjel vacakolni. De tudod, mit? Nekem sincs. Öreg G. M. őt nem hívta fel, de Lynn csesztetésével sem hag yott fel. Gabe-nek ig azság szerint le kellett volna utaznia a helyszínre a probléma meg oldása vég ett, de még nem mehetett. Nem, amikor küszöbön állt a randevúja Elle-lel. Túlság osan sok minden múlott ezen. Rendet kellett tennie, ami nem volt eg yenlő azzal, hog y az üzleti üg yei miatt talonba teg ye a lányt. – Amint lehet, odalenn leszek. – Ami pontosan mit is jelent? A mai napot? A holnapot? – Azt mondtam, amint lehet, és úg y is értettem. Adj néhány napot, hog y idefenn lerendezzek néhány dolg ot, és tudatni fog om. – Amint kiókumlálta, miként mondja meg Elle-nek, hog y el kell utaznia. Teljesen mindeg y, mennyire szeretne maradni, ezzel az üg g yel fog lalkoznia kell. A randijuk után. – Rendben van, Schultz. Próbálom még eg y kicsit várón tartani. – Nag yra értékelem. – Ig en, ig en, ig en. Hamarosan beszélünk. – A nő kinyomta. Gabe letette, majd kinyújtózott, míg ropog ni nem kezdett a g erince. Lynn képes lesz kezelni az üg yet, míg ő időt szakít arra, hog y leutazzon. Nem lenne ez olyan eg et reng ető probléma, el sem fajult volna ennyire, ha ő L. A.-ben marad, míg újra hibátlanul mennek a dolg ok. Az ő feladata volt, hog y helyrehozza, íg y vag y úg y. Milyen kár, hog y annyi minden fontosabb ennél most. *** – Későig dolg ozol? Elle felpillantott az asztaláról, s Nathanra mosolyg ott. – Fog lalkoznom kell még ezzel-azzal, aztán meg yek haza. – Jól hang zik. – A férfi meg állt a küszöbön. – Csak hog y tudd: örülök, hog y nem mondtál fel. – Eszem ág ában sem volt soha felmondani. – Papírdarabért nyúlt, hog y csíkokra szabdalja, de

meg g ondolta mag át. Mélyen érintette, hog y Nathan nem akart meg válni tőle, pedig tudta az ig azság ot. – Imádom a g alériát. – Tudom, hog y imádod. – Meg kopog tatta az ajtófélfát. – Holnap találkozunk. – Azután elment. Elle bámult utána. Meg várta, míg hallja a külső ajtó csukódását és záródását; csak azután állt fel. Semmi tennivalója nem volt, ami ne várhatott volna másnapig , csak némi időt szeretett volna eg yedül tölteni, mielőtt hazameg y. Hülyeség volt, de ez volt eg yike annak a néhány helynek, ahol helyrebillenthette mag át, ha túl nag ynak bizonyult a meg rázkódtatás. Márpedig a mostani annak bizonyult. A g aléria földszintjén körözött, majd vég ül kedvenc képe előtt állt meg . Még most sem volt biztos abban, hog y mag a a mű vonzotta ennyire maradéktalanul, de mikor először látta meg , úg y érezte, mintha mellbe rúg ták volna. Az iránta érzett vág yakozása teljesen viszonzatlannak tűnt… mostanáig . Nem tudta, mitévő leg yen Gabe-bel. Eg yáltalán, kell tennie bármit is? Valami módon sikerült az életébe kerülni, még pedig riasztóan rövid idő alatt, és valahányszor erre g ondolt, pánik kezdte kerülg etni. Ug yanis Jason is ezt az átokverte dolg ot művelte. Meg látta és meg kívánta, aztán, ahog yan az a nag ykönyvben meg van írva, lebűvölte róla a bug yiját. Még mindig láthatta a g onosz rag yog ást a szemében, amikor szerelemmeg vallását kinevette, még mindig meg hasadni érezte szívét, amikor a pasas elárulta neki, hány más nőt fektetett le, mialatt vele járt, s még mindig az a fájó kétség beesés töltötte el, ami akkor tört rá, amikor a férfi sarkon fordult és elment. Ő volt a bizonyíték arra, hog y a rossz fiúk semmi jót nem jelentenek. Gabe épp úg y nézett ki, mint a korábbi pasija, felületesen leg alábbis, a tetkójával, az érdes stílusával, a velem-nem-érdemes-kikezdeni attitűdjével. A félelem minden alkalommal a randi lemondására próbálta bírni, ő azonban visszaemlékezett arra, ahog yan a férfi az allerg iás rohama idején bánt vele. Másnap reg g el pedig , amikor a feje tetejét is lerobbantotta, viszonzás g yanánt semmit sem kívánt cserébe. Meg adta volna ő neki szívesen, a szíve mélyén tudta azonban, hog y a férfi nem erőltette volna a dolg ot. Nem; minél több időt töltött Gabe-bel, annál inkább rájött, mennyire ig azság talanul bírálta el. A zsályakatasztrófa óta eg yütt töltött idő is ig encsak ezt bizonyította. És te mag asság os, a szex minden képzeletet meg haladott. Elle beharapta az ajkát, s tekintetét hag yta elkalandozni a pompázatos virág ok rózsaszínaranyán, amelyet kitűnően érvényre juttattak a mög öttük lévő festékfoltok. Csodálatosak voltak és finomak, a mög öttük lévő háttér azonban erős. Gerince már attól kieg yenesedett, ha ránézett; a látvány seg ítség ére volt abban, hog y elhatározását meg szilárdítsa. Akarta a randit – az ig azi randit – Gabe-bel, sokkal jobban akarta, mint bármi mást ezen a képen kívül. Nem számított, hog y a bátyja sohasem eg yezne bele, anyja pedig lehidalna, ha meg tudná.

Elle önmag ának tartozott azzal, hog y nem áll tovább az útjában saját mag ának, és meg g yőződik arról, vajon ezek az érzések érnek-e annyit, hog y kitartson mellettük. *** Túlság osan is g yorsan itt volt a péntek este – de még sem elég g yorsan. A tónál történt találkájuk óta csak vonszolódtak a napok, míg vég ül már Elle úg y érezte, hónapok óta nem látta a pasiját. Eg y teljes órával a meg beszélt idő előtt készült el mindennel. Járt a házban fel-alá, ig azg atta a képeket, amiknek semmiféle ig azításra nem volt szükség ük, felületeket törölt le, amelyeken mákszemnyi por sem volt – eg yáltalán, a leg jobb úton járt a bedilizés felé. Mire a férfi kocsijának fényszórója vég re bevilág ított a konyhaablakon, Elle már síkideg volt. Nem volt képes úg y tenni, mint aki nem ült tűkön. Kinyitotta az ajtót, és kilépett a lépcsőkre. – Szia! Jó ég , de fantasztikusan nézett ki. Farmerét rá szabták, nyilvánvalóan jó sokba kerülhetett; a szürke ing g el kombinálva azon nyomban az alsóbb rég iók felé terelte a g ondolatokat. Elle erőlködött, hog y becsukja a száját és úg y mosolyog jon rá, bár eltökélte, hog y nem fog ja meg játszani mag át. Gabe a mag a részéről hasonló kábulaton ment át. Szája kinyílt, becsukódott; látni lehetett, ahog y nyel. – Elképesztően nézel ki. Elle lesimította ruhája elejét, érezte, hog y forróság önti el az arcát. – Köszönöm. Túl vag yok öltözve. – Eszedbe se jusson átöltözni. – Felemelte a kezét. – Készen állsz? – Furcsán formális volt a g esztus, bizonyos fokig azonban enyhítette izg atottság át. Vég ül is csak eg y randi ez is. Persze, randi olyan pasival, aki meg őrjítette, de ő azért csak elboldog ul vele. – Ig en. – Elle bezárta az ajtót mag a mög ött, majd a kocsihoz mentek. – Mit fog unk csinálni? Gabe vig yorog va nyitotta ki előtte az ajtót. – Várj csak, majd meg látod. – Elkényeztetsz. – El. – Gabe meg kerülte a kocsi hűtőjét, és beült a vezetőülésre. – Bár meg kell mondjam, ami a g yötrésemet illeti, átkozottul jó munkát vég zel. Pislog ott. – Nem csinálok én semmit. – Bébi, felöltözöl, akár eg y manöken, rám meg úg y mosolyog sz, mintha a lehető leg szebb ajándék lenne már az is, hog y eljöttem. Ha nem terveztem volna el eg y baromi jó randit, átvetnélek a vállamon, és vinnélek az ág yba. – Ó. – Fészkelődve próbált úrrá lenni a vág yon, amit a szavak keltettek benne. Sokkoló szavak – sokkolták is –, de eg észen biztosan nem borzasztották el. – Hát… köszönöm? Gabe fölnevetett. – Nincs mit. Most pedig húzzunk innen, mielőtt meg g ondolom mag am. A városba hajtottak, s Elle hag yta mag át ellazulni a kellemes csendben. Rendes esetben be nem

állt volna a szája, mint valami idiótának, Gabe társaság ában azonban nem érzett fecseg ési kényszert. Szeme sarkából fig yelte, s közben azon g ondolkodott, miként változhatott g onosztevőből léleg zetelállító pasivá. Nemig en volt ennek értelme, s ő szándékosan el is eng edte a g ondolatot. A pasi társaság ában jól érezte mag át a bőrében, már ilyen kurta idő után is. Komolyan ag g ódnia kéne emiatt, csak mert nem eg yezik meg annak a képzeletbeli férfinak az imázsával, amit ő mag a épített fel? Majd kiderül idővel. Úti céljukat csak akkor tudta meg , amikor meg érkeztek. – Milford? – Eg y kismadár azt csipog ta, ez a kedvenced. Nathan. Más nem lehetett. Nem tudta, miért olyan meg lepett, de könnyed érzelem izg alma borzong atta meg . Gabe aztán csakug yan meg csinálta a házi feladatát. Rég es-rég i hely volt Milford, Spokane vitathatatlanul leg jobb halvendég lője. Elle éveken át, rendszeresen elhajtott az épület mellett, mielőtt Roxanne elvitte oda vacsorázni. A menü a fog ás füg g vényében, naponta változott, és életében ilyen fantasztikusat még nem evett. Fél üveg bor után eg yszer még azt is meg vallotta Roxanne-nek, hog y az étkezés jobb volt a szexnél. Elle Gabe-re mosolyg ott, miközben a férfi kinyitotta az ajtót. Nos, azt már nem állíthatta többé, hog y a Milford konyhája a szexnél is jobb – azok után, hog y Gabe-bel meg ismerkedett –, ám ettől még a kedvenc helye maradt, jóllehet azt nem eng edhette meg mag ának, hog y rendszeresen itt étkezzék. – Köszi. – Csak mosolyog j íg y rám továbbra is, és kutya leg yek, ha majdnem mindent meg nem teszek érted. – Kézen fog ta, ujjaik eg ymásba kulcsolódtak. – Köszönöm, hog y meg int eljöttél velem. Tudom, az utolsó étkezésünk nem sikerült valami fényesre. Elle alig fojtotta el a borzong ást, ami a hamburg ercsárda emlékére elfog ta. – Értékelem az erőfeszítést. Odabenn, a Milfordban mindig úg y érezte mag át, mintha csak eg y lépés választaná el eg y másik világ tól. A dekorációból csak úg y sütött a pénz, a faburkolattól a falakon látható különféle művészeti alkotásokig . A padló rag yog ott, mintha most súrolták volna fel, s még a meg világ ítás is a bőség érzetét keltette. Elszig etelt sarokbokszban kaptak helyet, s Elle-t meg lepte, hog y Gabe mellé ül be, nem pedig vele szemben az asztalhoz. Mikor a férfi észrevette a nézését, vállat vont: – Képes lennél hibáztatni? Nem, nem ig azán. Valójában ellenállhatatlan késztetést érzett, hog y ott helyben, az étterem közepén az ölébe kuporodjon. A férfi borsos illata körülleng te őket, s Elle valóság g al meg részeg ült. Meg köszörülte a torkát. – Nem tudom, képes leszek-e majd beszélg etni ilyen közelség ből. Eg y pillanat alatt meg változott Gabe tekintete, a kényeztető meleg ből sug árzó forróság támadt. Két kezébe fog ta az arcát, ujjai arccsontjait ciróg atták. – Tetszik, hog y ezt váltom ki belőled. Lég zése akadozott, és az átkozott mellbimbói meg keményedtek. Ez utóbbi nem is lett volna olyan kellemetlen, ha van rajta melltartó. Ez alá a ruha alá sajna nem lehetett venni. És Gabe persze

kiszúrta. Mikor vég re ismét az arcát bámulta, vig yora a macskáéra emlékeztetett, amelynek sikerült elfog yasztania a kanárit. Odahajolt hozzá, és szájon csókolta. Elle még ettől a rövid testi érintkezéstől is meg rázkódott. Kívánós lett. Önkéntelenül is tiltakozó mozdulatot tett, mikor elhúzódott. Gabe meg rázta a fejét. – Bébi, te károsítod az önuralmam. – Az asztal túloldalára ült át. Azonban ez sem seg ített, mivel Elle most meg láthatta. S az arcából ítélve a férfi ig encsak szexi g ondolatokat indított el a fejében. Elátkozott ag ya kimondott seg ítőkészség g el vetítette elé a lehetőség eket, íg y Elle két léleg zetvétel között a nappali pamlag ára képzelte mag át, amint derékon alul lemeztelenítve lovag ol Gabe száján. Ha annak idején az volt a véleménye, hog y a szája bűnnel telt, az semmi nem volt ahhoz képest, amit akkor csinált, amikor rátette a száját. Ha akkor nem cseng ett volna a telefonja, csillag okat látott volna, épp ahog y a férfi meg íg érte. Elle keresztbe tette a lábát, ez azonban nem seg ített elnyomni a teste középpontjából kisug árzó hőt. A súrlódástól még rosszabb is lett. Sietősen ivott a vizéből, és nem tudta, meg könnyebbüljön vag y zavarba jöjjön, amikor a pincér meg jelent. Gabe-nek természetesen az ég világ on semmilyen problémát nem jelentett, hog y csábítóból eg y pillanat alatt kellett vendég g é átvedlenie. Sört rendelt, azután mindketten várakozóan tekintettek őrá. Hog y az a… – Bort leg yen szíves. – Mikor a pincér kinyitotta a száját, sietve hozzátette: – A cabernet kitűnő lesz. Amelyiket ön ajánlja. – Nag yon helyes. – A pincér fog ta az itallapot. – Már határoztak, vag y még valamivel több időre van szükség ük? Gabe mosolya eg y kissé túl elég edett volt. – Még néhány perc nem ártana. Elle kétszer olvasta vég ig a kínálatot, mire a tartalma eljutott a tudatáig . Te jó ég , ez az ember mag a a meg testesült kísértés. Hog y a fig yelmét elterelje, átnézte a fog ásokat. A lazac mellett döntött, majd letette az étlapot. Mostantól fog va már nem volt más lehetőség , Gabe-re kellett fig yelnie, aki túlság osan boldog volt ahhoz, hog y minden fig yelmét Elle-re összpontosítsa. Elle meg próbált elnyomni eg y borzong ást, sikertelenül. – Mit eszel? – Tég ed. Fekete szeme izzásának tüzében Elle g ondolatai szép csendben elpárolog tak. Nem tudott mozdulni, szólni sem tudott, alig bírt leveg őt venni. A pillanat eg yre hosszabbodott, mialatt a szíve majdnem kiug rott a mellkasából. Gabe az asztalon átnyúlva meg fog ta a kezét, s az arcához emelte. Késő délutánra járt, a borosta lassacskán kiütött az arcán, súrolta Elle bőrét, csaknem elviselhetetlen érzékiség g el. Meg csókolta ug yanott, azután eleng edte. – De még nem.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET Gabe evés közben Elle-t fig yelte. Nem tudta kiverni a fejéből a g ondolatot, miszerint mag áévá teszi a lányt itt, az asztalon, az étterem kellős közepén. Még azt is pontosan tudta, hog yan tenné meg . Fölé hajolna, föltolná az istenverte ruháját a dereka fölé, azután addig döng etné, amíg a nevét nem sikoltozza. – Mire g ondolsz? Hang jának akadozásából ítélve neki is hasonlóképp illendő ötletei lehettek. Ami eg yszerre volt áldás és átok, hiszen e pillanatban leg inkább arra lett volna szükség e, hog y lecsillapodjon. A lány azonban irult-pirult, ajkát harapdálta, és a szentség it neki, a cicijei majdnem átbökték a ruha vékony szövetét. Gabe hosszan kortyolt söréből válaszadás előtt; kereste a módját, mivel csökkenthetné a szexuális feszültség et, amiben azóta élnek mindketten, amióta eg y ág yban töltötték az időt. Az eltelt napokban a férfi azon kapta mag át, ébren álmodik arról, hog y benne van a lányban, arról, hog y szeretkeznek. Éveken át csak röhög ött ezen a kifejezésen. Honnan is tudhatta volna, mennyire helyénvaló – és milyen átkozottul találó? De nem eng edhette meg , hog y elterelődjenek a g ondolatai. Tökéletesnek íg érkezett a mai este, még akkor is, ha kékre-zöldre duzzadnak a tökei, mire vég et ér. – Épp a tetkón g ondolkodom, amit eg y haveromnak állítok össze. Elle arcára kiült az érdeklődés. – Mi van rajta? – Nos, ez a neheze. Be akar hozni néhány különböző elemet, én meg még nem találtam ki, hog yan tudom ezt a munkát vég hezvinni. – Mikor a lány előrehajolt, és állával a kezére támaszkodott, Gabe úg y döntött, akár folytathatja is. A fig yelmes hallg atóság g yakran váltott ki nála jó ötleteket. – Tudod, ez úg y van, hog y ő odavan a norvég mitológ iáért, és Odin különféle aspektusait akarja behozni. – Miért épp a norvég ? – Paul az eg yik helyi főiskolán tanít vallástörténelmet és eg y sor mitológ iát. A teljes doktori disszertációját a norvég mítoszokból írta, azt viszont ne kérd, hog y a részleteket is el tudjam mag yarázni. – Tetovált főiskolai professzor. – Elle meg rázta a fejét, szája mosolyra húzódott. – Eg yre furább a világ . – Én is azt hiszem. – Gabe vett eg y falatot, s lassan rág ni kezdte. – Vannak szép számmal, akik csak azért ug ranak be tetkót csináltatni, mert meg tehetik. Mert az most trendi. De aztán ott vannak azok, akik komolyan… Még azt sem tudom, milyen szót használjak erre. Mert vannak, akiknek számára vallási meg tapasztalással ér fel. Másoknál, mint Paul, életük eg yik mérföldkövének

vizuális bizonyítéka a tetkó. Ő azért tetováltatja mag át, mert szereti, és mert minden ábrának meg van a mag a története és történelme. – A francba is, mire jó, ha prédikációt tart neki? Elle azonban nem kereste a leg közelebbi kijáratot. Őt nézte g ondolataiba merülve, ételéről teljesen meg is feledkezve. – Anyám szerint szemét az eg ész, úg y, ahog y van. Véleményünk nyilván eltér ebben a tárg yban. Gabe-nek volt eg y olyan érzése, hog y még jó néhányban eltérhet. Hála istennek. – A tetkó nem való mindenkinek. De nem is olyan közönség es dolog , mint azt sokan hiszik. – A te ábráiddal mi a helyzet? Azokhoz is kapcsolódik eg y-eg y történet? – A leg többjükhöz. – A lány kérdő pillantására vállat vont. – Nem fog ok úg y tenni, mintha valami mély értelmű elhatározásból született volna. – Gabe a vállára mutatott. Elle eg y pillanatra behunyta a szemét. – A… fura koponya? Persze nem ismerte fel a Kívülállók emblémáját. Hiába, két külön világ ból származnak ők ketten. – Ig en. Ez volt az első tetkóm. A kedvenc eg yüttesem volt abban az időben. – Jelentett ez valamit neked, ha meg akarod határozni? Mondott valamit. – Jelentett, valójában azonban fog tam mag am, bementem eg y szalonba, leültem és közöltem a fickóval, mit akarok. Még csak vég ig se g ondoltam eg észen. – Mi a helyzet a többivel? – mutatott Gabe mellére és karjára. – A biomechanikai cucc? – Gabe meg dörzsölte a vállát. – Azóta nyűg öznek le a szerkezetek, amióta restauráltam a Camarómat. Építek kisebb dolg okat, és fog lalkoztat eg y ig azi mechanikus ruha terve. Láttad az Avatart? Elle mosolyg ott. – Nag yon tetszett. – Nekem is. Emlékszel azokra a ruhákra, amelyekben a katonák harcoltak? – Meg várta a lány bólintását. – Olyasvalamire g ondolok. Hobbinak kicsit dilinyós, úg yhog y ez nem is olyasvalami, amiről embereknek beszélni szoktam. Mostanság nemig en jutott időm arra, hog y fog lalkozzam vele. – Ez áll tehát kapcsolatban a tetoválásoddal… – Nos, mialatt kutatásokat vég eztem ezekkel a g épekkel kapcsolatban, fig yelmem ráirányult az emberi test felépítésére, s arra, hog y nézne ki eg y g épezet részeként. Onnan már csak eg y ug rás kellett ahhoz, hog y a hobbimat tetkó formában is kiéljem. – Ez óriási. – Elle a borospoharát babrálta. – Mesélsz most a karodról? A mög ötte rejlő valódi jelentésről? Ezek szerint már akkor átlátott a szitán, amikor először beszéltek róla. Helyes. Jóllehet nem csinált szokást abból, hog y annak a tetoválásnak a jelentését másoknak elárulja. A teljes történetet csak Nathan és a mentora ismerték. Elle azonban már tudta, mi történt az anyjával. Ezzel az erővel akár ezt is elmesélheti. S Gabe rádöbbent, hog y el is akarja mesélni. A lány nyilvánvalóan értékelni tudta a jelentőség ét, és ő meg akarta ezt osztani vele. – A versek anyám kedvenceiből valók.

Sorra rájuk mutatott; a szöveg et rég en kívülről tudta, mert anyja annyit ismételte. – Hóseás 11, 9. Ezt sokat idézte, hog y emlékeztessen bennünket arra, milyenek akarjunk lenni. Értelmi összefüg g és nem nag yon volt, ezzel azonban anya sohasem törődött. – Mikhá 7, 7. – Gabe meg állt eg y pillanatra, hog y torkát meg köszörülje. – Nap nap után imádkozott azért, hog y forduljon jobbra az életünk, jó órát is térdepelt, mielőtt ág yba dug ott bennünket, és soha nem adta fel a reményt. Elle-re pillantott, s látta, hog y a lány fig yeli. – Józsua 1, 5. „…Nem eng edlek ellankadni és nem hag ylak el.”{1} Anya úg y tekintett erre is, mint a többire, ez azonban íg éret is volt a számomra és Nathan számára, miként anyánk számára is. Mert lefarolhatott volna ő is, és akkor apánkra maradtunk volna ott. De nem tette. – Jelenések könyve 21, 4. Ez… ez ig encsak mag ától értetődő. Gabe feszült volt, félig -meddig szánakozásra számított, Elle azonban csak mosolyg ott, és ujját vég ig húzta a tetoválás szélén. – Ez g yönyörű. – Köszönöm. – Azon kapta mag át, hog y visszamosolyog , s a fájdalom, amit múltidézéskor rendszerint érzett, enyhült, épp csak jelen volt. – Nag y szenvedélyed a tetoválás. – Az az én terepem. Nathannak ott a művészet, nekem meg a műhelyem. Elle hátradőlt, borát kóstolg atta. – Azt hittem, éjjeli bárokban utazol. Mennyi is van most belőlük, öt? – Nyomozg atunk? Némi pír öntötte el a lány arcát; helyes rózsaszín lett a bőre. – Csak kíváncsiskodom. – Nem, azok nem az én világ om. Élvezem az üzletvezetést, az új eg ység nyitásával járó izg almakat. A világ ban nincs ehhez fog ható, a tetoválószalon azonban az otthonom. Olyasmi volt ez, amit soha nem mondott ki hang osan, annyira bénán hang zott. Elle azonban nem nevette ki. Inkább meg értést sug árzott kék szeme. – Íg y van Nathan is a fő g alériájával. – Mindenkinek meg van a mag a kedvence. – Most nem szívesen beszélt volna Nathanról. – És, nálad mi a helyzet? Mi a szenvedélyed? A vág yálmod? A lány habozott. – Nem tudom. – Nem a francot. Már bocs. – Eg y ilyen meg alapozott lány, mint Ellie, pontosan tudja, mire vág yik a leg inkább, még ha kézenfekvő is, hog y nem kívánja beismerni. Belészúrt a kíváncsiság . Mi lehet? Valami nag yon jó, ha szólni nem mer róla. – Ez nem valami udvarias. – Kikerülöd a választ. Ki vele. – Miközben a lány még jobban elpirult, rájött, mi kell leg yen. – Festesz! – Csak hülyeség ből. – Elle vég ig futtatta mutatóujját a borospohár peremén. – Nem hang zik hülyéskedésnek. – Kortyolt a söréből. – Úg yhog y beszéljünk róla.

– Ez nem olyan eg yszerű. – Meg int azt kell mondanom, hog y a francot nem. – Amikor a lány éles pillantást vetett rá, vállat vont. – Nem állítom, hog y eg y éjszaka leforg ása alatt eljutsz oda, ahová Nathan eljutott, de miért ne lennél azon? – Ó, én nem tudom. Mert elég hülye karrier, meg bízható bevétel meg nem származik belőle? Az éhező művész szakra elég nag y a túljelentkezés. Rosszindulatrohamai eg yre komolyabban zavarták Gabe-et, ebben annak bizonyság át látta, hog y nag yon mélyen ment bele a kapcsolatba. – Ez az anyád szöveg e. Mellesleg mi tart vissza attól, hog y a szabadidődben fess? Elle a homlokát ráncolta. – Zavarba ejtően log ikus voltál most. – Szoktam néha olyan lenni. Elbűvölő tulajdonság aim eg yike. – Gabe kivég ezte a sörét. Bár nem akarta ebbe az irányba téríteni a beszélg etést, muszáj volt. – Nathannak már említetted? – Úristen, dehog y. – Miért nem? – Mert… – Talányos kézmozdulatot tett, ami nem jelentett semmit. – Nem tudom elmondani. – Nos, ez még csak közel sem járt az elfog adható érvhez. – Nem érted. Művész körökben ő az isten – a tévedhetetlen. A szobrai leírhatatlanok. Vele összehasonlítva szobafestőnek mehetek el. – Itt van a te első számú g ondod, bébi. Neked senkivel sem kéne összehasonlítg atnod mag adat, csak saját mag addal. – Ennek hang yányi esélye sincs. – Sóhajtott. – Sajnálom. Már mag a az ötlet is, hog y odamenjek Nathanhoz és közöljem vele, minden álmom, hog y leg yen eg y g alériám, amit a saját képeimmel tömnék teli… Nem létezik. Kinevetne. – Nyilvánvaló, hog y eg yáltalán nem ismered a testvéremet annyira, mint hiszed. – Nathan soha nem nevetne ki eg y törekvő művészt, kiváltképp, ha az illető már most is barátja. És ha mégis lenne ennyire seg g fej, és kinevetné a lányt, ő, Gabe bemázolna a csinos pofájába. Mindenképp meg fontolásra érdemes dolog volt. – Lehet. Oké, határozottan ideje témát váltani. Ismét. A pincér is íg y g ondolhatta alig hanem, mert felbukkant, kezében a számlával. – Remélem, élvezték a vacsorát. – Fantasztikus volt. – Gabe meg várta, míg elmeg y, majd meg felelő összeg ű készpénzt tett az asztalra, és kikászálódott a bokszból. Elle kisvártatva követte; Gabe közben szemüg yre vehette a hátát, amelyet néhányszor keresztezett a ruha hátrésze; napot alig látott bőrével éles ellentétben állt a feketeség . Gabe szívesen benyúlt volna a pántok alá, hog y addig tapog assa, míg reszketni kezd. Ez azonban várhat, intette önmag át. Az est hátralévő részére más tervei voltak.

Kifelé menet a derekára tette a kezét. A lány azonnal hozzásimult. Csakug yan hozzá tudna ehhez szokni, ezekhez a véletlen érintésekhez, annak kényelméhez, hog y képes hozzáérni akkor is, ha a dolog nem csak a szexről szól. Nag yszerű volt a szex, de a mag uk mög ött hag yott évek eg yiküket sem kényeztették el azokkal az apróság okkal, amelyeket mások mag ától értetődőnek vesznek. Sétáltak a járdán, a feszültség eg y része elillant. – Meg mondod, hova meg yünk? – Sétára kapható vag y? Elle nevetett. – Hű, de titokzatos vag y. Kapható, persze. – Helyes. – A sarkon befordulva a híd felé tartottak. – Akkor mesélj a bátyádról. Közel álltok eg ymáshoz? – Rég ebben közelebb álltunk. – Vállat vont. – De aztán… hát, történt valami a fősulin, úg yhog y most meg tartjuk a három lépés távolság ot, amire korábban soha nem volt példa. Nem seg ít az se, hog y most épp Japánban van, mert nem könnyű áthidalni az időeltérést. – Sajnálom. – Nem tudta elképzelni, hog y bármi is eltávolíthatta volna eg ymástól őt meg Nathant. Bár ha a kistestója bepróbálkozott volna Elle-nél, az talán elég lett volna hozzá. Nem volt valami vig asztaló g ondolat. – Én is sajnálom. Úg y értem, azon nem csodálkozom, hog y a kelleténél védelmezőbben lép fel, ha rólam van szó, elvég re a kishúg a vag yok. De azért kell leg yen eg y határ. A kelleténél védelmezőbben fellépő bátyókat általában eg yvalami hozza ki a sodrukból: ha a kishúg uk olyasvalakivel fut, akire ők nem adták áldásukat. Mint például Gabe-bel. – Ki volt a pali? Elle meg rezzent. – Milyen pali? Na persze, mintha rá bármilyen hatással lenne az ártatlan hang hordozás. – A pali, akit utált a bátyád. El akart húzódni, Gabe azonban könnyedén mag a mellett tartotta. – Nem akarok beszélni róla. – Bébi… – Ó, atyám, frankó. Nem volt valami nag y üg y. Darabig jártunk. Azt hittem, szerelmes vag yok. Ő nem volt az. Meg csalt, aztán a barátaink szeme láttára rúg ott ki. Iannak elg urult a g yóg yszere. Ennyi. – A hang jában tetten érhető reszketés árulta el, mennyire fájdalmas még mindig az emlék. Gabe úg y döntött, ő és Elle bátyja ki fog nak jönni eg ymással. – Mi a neve? – Ismert embereket, akik ismertek embereket – arra az esetre, ha nem ő mag a takarítja el a kis mocskot. – Nem. Ezt eg yáltalán nem. Őstörténet ez már. – Olyan dolog nem létezik, bébi. Elle meg állt, szembefordult vele. – Nincs arra szükség em, hog y meg harcoljanak értem, se a bátyám, se te. Arra meg éppenség g el nincs, hog y te nekiállj az ellenség eim fejét szétverni. Ez barbár eljárás. – Talán szükség ed van az életedben eg y barbárra.

TIZENKILENCEDIK FEJEZET Elle-nek annyira furcsa volt este vég ig menni a belvároson eg y pali karján, akit nem eg észen három héttel ezelőtt nag y ívben elkerült volna az utcán. S hát nemig en kápráztatta el az erőszakoskodás, amivel kiszedte belőle mind a festést, mind a volt fiúja üg yét; az este ettől füg g etlenül a vártnál sokkal jobban alakult. – Szeretnél táncolni? Vég ig borzong ott rajta az előérzet. – Az reng eteg mindentől füg g . – Mindenekelőtt attól, mennyit ivott előtte. Testét már attól az eg y elfog yasztott pohár bortól kellemes meleg fűtötte. – Lefog adom. – Gabe ujjai a ruha hátrészének aljába nyomultak. Viszonylag ártalmatlan érintés volt, bőre azonban íg y is tűzbe borult. – Rög vest ott vag yunk. Fiatal volt még a péntek este, még is meg lehetősen sokan jártak az utcán, hog y kihasználják a szép időt. Leg többen hétköznapi ruhában voltak; Elle ettől oda nem illőnek érezte volna mag át, ha maradt volna kapacitása efféle g ondolatokra. De nem maradt, mert teljesen lefog lalták az apró körök, amelyeket Gabe rajzolt a bőrére. Le akarta mezteleníteni a férfit, hog y újból ág yba vig ye. A fenébe is, teljesen lekötötte szeretkezésük emléke az utolsó néhány napban. Különösen, amikor a parton annyira közel kerültek eg ymáshoz – épp ott, ahol bárki meg láthatta volna, mit művel vele. Mag ára a g ondolatra is elpirult, még akkor is, ha visszakívánta. Ha Gabe nem törekedett volna annyira, hog y ezt az estét tökéletessé teg ye a számára, hazaráng atta volna, hog y desszertként önmag át ajánlja fel. Amikor a férfi eleng edte, szabályosan el kellett fojtania a tiltakozó nyög ést. Ablaktalan, mag as tég laépület jelöletlen ajtaja előtt álltak meg . Füg g őleg esen ki volt ug yan írva, hog y Ascension, ám minden eg yéb dekoráció hiányzott. – Szeretném, ha meg néznéd a boltomat. – Gabe kézen fog ta s bementek az ajtón, odabólintva az odabenn strázsáló nag ydarab embernek. A szentség it, baromi nag ydarab volt. Elle csak eg y pillantást vethetett a kopasz fejre és a szig orú arckifejezésre, aztán már benn is voltak eg y nag yobb helyiség ben. Bármire is számított, nem az volt. Mintha eg y újabb Milfordba lépett volna, csak épp itt hatalmas, faltól falig bárpultot helyeztek el jobb oldalon, a többi helyen három biliárdasztal osztozkodott szétszórtan elhelyezett kerek asztalkákkal és székekkel. Üzleti meg jelenésű emberek beszélg ettek halkan kisebb csoportokban; a hang szórókban soha nem hallott dal szólt. – Hoppá. – Nem erre számítottál. – Tudod, hog y nem. Gabe vig yorg ott. – Ne teg yél úg y, mint aki nag yon meg könnyebbült, más is van még . Még ? Követte a férfit visszafelé; a folyosóról, amelyen bejöttek, lépcső nyílt és liftajtó. – Nem

értem. – Jártál valaha a Dublin klubban? – Mikor Elle meg rázta a fejét, folytatta. – Nos, vannak klubjaik más városokban is, eg yazon koncepció alapján. Öt emelet van, mindenütt más stílus dívik. Ez a bejárati szint – most kissé g ázos, de tíz után, amikor kezdenek jönni a fiatalok, pörg ősebb zenére váltunk. De ha az ember csöndre vág yik, följebb mehet. Lenyűg öző volt az ötlet, ezt el kellett ismernie. Elle nem élt valami nag y éjszakai életet, azt viszont még ő is látta, mekkora varázsa van annak, ha a vendég többféle zene és közönség közül választhat anélkül, hog y ki kéne tennie a lábát, vag y pluszbeug rót kéne fizetnie. – Milyen zenére táncolnál? Techno, hiphop, country? Bár kísértést érzett, hog y mindeg yiket lássa, amellett döntött, amely a leg kisebb traumával kecseg tette. – Country. Gabe belépett a liftbe, és meg nyomta a nég yes g ombot. – Szving elni tudsz? Tudott, de meg lepte, hog y a férfi rákérdez. – Gimnázium óta nem szving eltem. Te? – Eg y haverom nag yon benne volt a szving ben. Emelg etni nem tudok, de eg yszer-kétszer meg pörg etlek. – Vig yorg ott. – Felkészültél rá? Arckifejezése furcsa folyamatokat indított el a lány g yomra tájékán. Nem bírta meg állni, és a vég én visszavig yorg ott rá. – Persze. A countryszint meg felelt várakozásának, s még is teljesen más volt. Kitették az oblig át lószerszámokat, de minden teljesen minőség i volt, noha mag a a bárpult úg y nézett ki, mintha csűrajtókból állították volna össze. Mikor Elle nekitámaszkodott, érezte, hog y csaknem selymesen puhára koptatták. A helyiség nag y részét hatalmas táncparkett és színpad fog lalta el, amely azt sug allta, időről időre élő zene is van itt. A másik oldalon már csak a közvetlenül a felvonó mellett elhelyezett nég yszög letes bárpultnak maradt hely, meg mellette néhány asztalnak és széknek. A zene már szólt, a hely fél házzal ment. Csaknem mindenki harminc éven aluli volt, de eg y idősebb nőkből és férfiakból álló csoport a táncparketten szving elt. – Ők a mi törzsvendég eink. – Elle összerándult, amikor Gabe a fülébe beszélt. – Vacsora után jönnek, táncolnak eg yet, aztán hazamennek, mielőtt még túlság osan nag y lenne a tömeg . Az eg yik férfi körbeforg atta a partnerét, olyan mozdulattal, amelyet Elle eddig csak táncversenyeken látott. Bumm. – Jól hang zik. – Eg y italt? Elle-nek nem állt szándékában szétcsapni mag át – de eg y ital még csak belefér? Nem volt benne biztos. Nehéz volt g ondolkodni, amikor a férfi teste hozzásimult. – Eg y citromos vodkát, ha ki tudják keverni. – Bébi, ez az én klubom. Naná, hog y ki tudják. – Fog ával a fülcimpájába kapott, és épp olyan erővel harapta meg , hog y a lány teste beleremeg jen. Aztán Gabe már ott sem volt, a bárpulthoz sétált, mint akinek semmi g ondja az életben.

Miközben azon volt, hog y szem elől ne tévessze, akár eg y szerelmes tinédzser, Elle eljutott az eg yik asztalig . Innen kitűnő kilátás nyílt a táncparkettre. Minél tovább nézte, annál inkább járni akarta mag a is. Tehetség ben persze alig ha tud versenyezni velük, az emlékek azonban hullámokban hozták mag ukkal a barátokat és a g imnáziumi bulikat. Mire Gabe visszaült mellé, már eldöntötte, hog y meg próbálkozik vele. Azután a férfi a combját az övéhez nyomta, épp oda, ahol a ruhája szeg ése volt, s mindenről elfeledkezett, Gabe-et kivéve. Üg yetlen kézzel vette át az italát, és mindjárt meg is kóstolta. A citrom fanyarság a robbant a nyelvén, s fokozta a testében máris cirkáló meleg et. Gabe hozzáhajolt, elég közel ahhoz, hog y meg adja a csókot, ami teljesen lekötötte Elle fig yelmét. Nézte, amint a férfi ajkai meg mozdulnak; máris a testén érezte őket. – Akarsz táncolni? A tánc jó volt. A tánc azt jelentette, hog y a klub közepén karjaiba dobhatja mag át. Elle bólintott. A parkettra mentek, Gabe szakértő módjára vezette a többi táncos között. Kiperdítette, aztán újra vissza a karjába, meg lepően könnyed léptekkel, s Elle számára a mozdulatok úg y jöttek vissza, mintha soha nem feledkezett volna meg róluk. A világ leszűkült arra, hog y a testén érezte Gabe kezét; a zene ütemére; a bőrén kiütő izzadság ra. Az eg yik szám a másikba ment át, ők pedig járták meg állás nélkül még akkor is, amikor körülöttük eg yre fiatalabbak kezdték átvenni a táncparkettet. Vég ül, amikor Elle már kifog yott a szuszból, meg rázta a fejét. – Szünet. Álljunk le eg y kicsit. Gabe visszavezette az asztalhoz. Amikor Elle lerog yott, g yanakvó pillantást vetett az italára. – Szerintem meg vag yok nélküle. – Bébi, senki nem nyúlt az italodhoz. – Azt te nem tudhatod. – Dehog ynem tudhatom. – A csapos felé biccentett. – Ő fig yelt rá. – A terem túlsó vég én van. Hog y a fenébe fig yelhetett volna? – Olyan átkozottul jól áll neked a paranoia. – Nyakánál fog va mag ához vonta, és ajkára préselte az ajkát. Elle kinyitotta a száját, holott ez nem állt szándékában. Ujjait vég ig futtatta a haján, amikor nyelvük találkozott. Úristen, ennek aztán volt zamata. Elle keze lekalandozott a férfi mellkasáig , azután újra vissza az arcára. Gabe hátradőlt, s Elle kis híján felvonított, amikor a férfi az ölébe vette. Azután azonban nyelvük ismét eg ymásra talált, s a vág y hulláma elmosta a lányt; a bőre alatt lüktetett, s követelte mindazt, amit ő nag yon is akart, miután első kézből volt alkalma meg tapasztalni. Gabe ujjai a ruhája alá csúsztak, alig eg y hüvelykkel a térde fölé, ez azonban olyan volt, mintha a lába közt érintette volna meg . Összerázkódott, és ujjait belevájta a férfi vállába. Felnyög ött, amikor a férfi meg harapta az alsó ajkát. Kizárt, hog y meg hallhatta volna a hang ot ilyen hang os zene mellett, Gabe azonban kibontakozott, sötét szemében rag yog ott a szenvedély. –

Gyere velem. – Oké. – Semmi habozás. Semmi kérdezősködés. E pillanatban, mikor még reszket az érintésétől, bárhová elmenne vele, ahová kéri. Gabe átfurakodott a tömeg en, oly g yorsaság g al, hog y csak küzdelem árán tudott a nyomában maradni. Ha keze nem szorítja acélosan az övét, el is veszítette volna szempillantás alatt. Azt hitte, a lifthez mennek, Gabe azonban néhány kanyaron át vezette, majd a bárpult előtt állt meg vele, felhajtotta a csapóajtaját, majd bezárta mög öttük. Mielőtt Elle meg kérdezhette volna, mi a fenét művelnek, eg y ajtón húzta be mag ával. Rövid folyosóra jutottak, ahonnan két további ajtó nyílt. Az eg yik szemmel láthatóan a hűtőé volt, míg a másik – láthatóan a vég állomás, ahová tartottak – raktár.

HUSZADIK FEJEZET Gabe meg bolondult volna, ha meg nem kaphatja a lányt ott, azon nyomban. Karjába vonta, s újból meg csókolta. Rejtély volt, miként képes már a csóktól íg y beg őzölni, Elle azonban azt sem bánta volna, ha órákig csinálja – ő a mag a részéről még eg yszer nem tette volna lapátra, és neandervölg yinek sem titulálta volna. Inkább a karjaiba olvadt, a melléhez dörg ölődzött. Krisztusom, már a nő illatától is elmeg y az esze. Kibontakozott, hog y közölje: – Annyira jó akartam pedig lenni, de basszus, szükség em van rád. – Ig en. Ez az eg yszerű szó. Semmi több. De ez is elég volt. Gabe meg fordította, míg háta az ajtónak nem szorult, aztán vég ig csókolta a nyakát, lefejtve róla útközben a ruhát is. Tudta, hog y melltartót nem visel, még is felnyög ött, mikor a szövet leesett és felfedte melleit. Még a majdnem sötétben is mutatósak voltak. Tökéletesek. Teljes mértékben tökéletesek. Noha szenvedély sarkallta, és ez minden eltelt másodperccel kínzóbb lett, nem kapkodta el. Vannak dolg ok, amiket nem szabad elsietni, ez a nő pedig meg érdemli a hódolatot. Kezébe fog ta a melleit, hüvelykujjával körözött a bimbók körül. Elle kiáltása oly hang os volt, hog y akár meg is hallhatták: odakinn épp lehalkult valamelyest a zene. Ez túl sok volt. Nem bírt már tovább várni. Eleng edte a melleit, térdre rog yott, keze vég ig tapog atta a lábát, felemelve a ruhát, míg a bug yija ki nem villant. Gabe eg yik kezével a ruhát tartotta, a másikkal a csipkét ráng atta lefelé. – Mit… – Elle léleg zete is elállt, amikor a férfi középen benyalt neki. Krisztusom, ez még sokkal jobb annál, mint amire emlékszik. Nem volt elég ; ebben a testhelyzetben nem. Gabe a kezébe nyomta a ruháját. – Tartsd. – Mielőtt Elle válaszolhatott volna, Gabe a combjánál fog va emelte fel, lábát szétterpesztve, a lány hátát a falnak nyomva. Teljesen tehetetlen lett íg y, és meg nyílt az út a férfi nyelve előtt. Gabe rászánta az időt, s feltérképezte minden centiméterét, mielőtt lehorg onyzott volna a klitoriszánál, könnyed simog atásokkal ing erelve, míg nem oly erővel reszketett, hog y majdnem kicsúszott a kezéből. Elle a hajába kapaszkodott, hog y ott tartsa. Mintha ug yan készült volna bárhová is. – Kérlek, ne hag yd abba! Pokolian biztos lehetett benne, hog y nem marad abba a dolog . Gabe beszippantotta a klitoriszát; muszáj volt meg int éreznie, hog y az arcán élvez el. Elle nyög ései is ösztökélték, de nem adta be derekát, és nem sietett. Mikor a lány csípője körözni kezdett, ő is átvette a ritmust, és szilárdan meg tartotta akkor is, amikor Elle zihálva csépelni kezdte. Majd a teste meg feszült, körme belevájt a fejbőrébe. Gabe nem bánta a fájdalmat, továbbra is g yeng éden nyaldosta a lányt, míg annak meg nem szűnt a reszketése.

Leeresztette a padlóra, meg várta, míg meg áll a lábán, aztán föleg yenesedett. Elle már a bug yijáért nyúlt, neki pedig nem volt szükség e további bátorításra. Bár arra sem számított, hog y most a lány térdel elé. – Bébi… – Ag ya Elle nyelvének első, puhatolódzó érintésére elsötétült. Csak bámulni tudott lefelé, miközben a lány ajkai összezárultak a farka körül. Szavakkal le nem lehetett írni azt. Ő leg alábbis nem tudta… Elle mélyebben a szájába vette, míg a vég e falnak nem ütközött. Nyelve hosszában ciróg atta vég ig az alsó részét még akkor is, amikor a makk a torkát verdeste. Krisztusom, ha ez íg y meg y tovább, össze fog csuklani a térde. Olyan átkozottul jó érzés volt a szája, s még annál is több. Elle, amint letérdel neki, és még élvezi is… Eg ymillió év alatt sem várta volna ezt. Nem itt. Nem íg y. De isten a tanúja, hog y minden másodpercét élvezi. Zümmög ő hang ot adott ki, amikor a lány kezébe fog ta a g olyóit, könnyedén karcoló körmeinek érzése hatására fokozódott a nyomás farkának tövében. Nem, ez túl korai lenne. Gabe benne akart elmenni. Ujjaival lazán hajába túrt, g yeng éden, míg fel nem állt. Gyorsan körülpillantott, de semmi kedvezőt nem látott – a padlón meg azért még sem akarta vele csinálni. A polcok ug yan meg nem tartanák őket. Hülye eg y helyet választott, az eg yszer már biztos. – Fordulj meg . – Meg fog ta és az ajtóra tette a lány kezét, majd meg markolta a melleit és addig játszadozott a bimbóival, amíg azok újra ki nem meredtek. Bal mellét tovább fog ta, mialatt jobbjával felemelte a ruháját és széjjelebb húzta a lábát. Farka a lány fenekének feszült, s mikor Elle meg indult hátrafelé, kis híján el is veszett benne. – Basszus, Elle. Muszáj találnom eg y kotont. A tárcájáért nyúlt, Elle azonban elkapta a kezét és a fejét rázta. – Szedem a bog yót. Most, Gabe. Kérlek. Nekifeszült az ajtónak, azzal a férfi már benne is volt. Annak érzete, hog y óvszer nélkül veheti birtokba Elle-t, meg hatóbb volt, mint hitte volna. Elképesztő mennyiség ű bizalom dolg ozhatott benne, hog y hag yta, nem beszélve arról, hog y most szó se volt habozásról. Mindez olyan mélység esen meg érintette, hog y szükség e volt eg y pillanatra, míg összeszedi mag át. Jól fog vele bánni. Soha nem ad okot, hog y meg bánja, amiért bizalommal volt iránta. Visszafog ta döféseit, mindeg yik csak eg y kicsivel hatolt beljebb az előzőnél, ám a lány akkor hátravetette mag át, s Gabe mi mást tehetett, mint hog y hang osan felnyög ött. – Jobban, Gabe! Erősebben csináld! Nem íg y szerette volna ő ezt. Lassan akarta birtokba venni, meg őrjíteni, a sürg etés azonban serkentőszerként hatott rá. Csípejét meg markolva zúdult belé, a mozdulat vadság a érződött, amikor testük összecsattant, akkora erővel, hog y Gabe a szomszédban üvöltő zenén keresztül is hallotta. A jó büdös francba. Túl sok. Túl messzire ment.

Amikor Elle előrelódult, csaknem eleng edte, a lány azonban visszacsúszott a farkára. Felnyög ött, meg indult ismét előre, Gabe pedig vette a lapot. Még jobb fog ást keresett a csípőjén, és meg adta mag át a sürg etésnek, ami befelé hajtotta. Újra és újra találkoztak lökéseik által, s Gabe g erincének tövében forróság készülődött. Mozg ás közben előrehajolt, belecsókolt hátulról a nyakába, kezét pedig a lába közé csúsztatva meg szorította a klitoriszát. A lány minden eg yes mozdulatnál a kezéhez dörg ölődzött, nyög ései eg yre hang osabbak lettek. – Menj el nekem, bébi. Meg vadult, org azmusa vég ig hullámzott a farka körül, s akkor Gabe már nem bírt többé uralkodni mag án. Miközben belelövellt, teste annyira meg merevedett, hog y a térdei kis híján összecsuklottak. Az ajtónak támaszkodva próbálta visszanyerni léleg zetét. Túl sok volt. S még sem elég . Sohasem elég . Még abban sem volt biztos, készen áll-e arra, hog y elhag yja Elle testét. *** Az ajtó vibrálni kezdett Elle nekitámasztott arca alatt, ő pedig meg rezzent, fejének hirtelen mozdulatával arcon ütve Gabe-et. – Ó, istenem, van valaki az ajtónál. A férfi felmordult, teste elhag yta az övét. Mikor meg fordult, Gabe átkozottul elég edettnek tűnt önmag ával. – Bébi, ez fantasztikus volt. Nem is tudom, bírok-e járni. Nem volt ezzel eg yedül. Elle helyére ráng atta a ruháját, elbabrált a pántokkal. Bárki volt is az ajtó túloldalán, nyilvánvalóan nem adta fel. Még erősebben kopog tattak. – Gabe, be fog nak jönni. – Nyug i. Rendben leszünk. Elle azonban ag g ódott. Bár ez nem teljesen volt ig az. Teste nag yszerűen érezte mag át – ezt teszi a nőkkel a csúcsminőség ű, észbontó szex –, ag ya azonban kavarg ott attól, amit műveltek. Szex g umi nélkül eg y nyavalyás raktárban. A bog yót szedte, ez valóban ig az volt; mindazonáltal vag y ő veszítette el az eszét, vag y Gabe jelent sokkal többet neki, mint hitte. Vészjósló volt ez a g ondolat. Gabe meg csókolta, s Elle ag g odalmai a semmibe vesztek. Ig az, nem valami osztályon felüli volt a pillanat, de ez mit sem számított. Gabe az övé lett, és ő kétség telenül Gabe-é. Ez jelentett valamit, még ha nem is épp a leg hag yományosabb móddal éltek. Feljeg yezte mag ában: Iannak soha, semmilyen körülmények között nem beszél erről. Teljesen elg urulna a g yóg yszere. Azon, hog y az anyja miként reag álna, még csak nem is g ondolkodott. Ruháját rendbe szedte, s körülnézett. – Fú, hol a bug yim? – Nem tudom, bébi. – Eg yre erősebben dörömböltek az ajtón; az ajtóg omb vadul fordult ideoda. – Innen viszont húznunk kell. – A bug yim nélkül soha. – Az enyém ez a kóceráj. Senki nem fog hozzányúlni, rendben? Bízz bennem.

Ó, istenem, nem viccelt. Nem úg y fest, hog y választása van. Elle felsóhajtott – Gabe leg alább nem hallhatta meg –, s rábólintott. – Oké. Gabe meg fog ta a kezét, még eg yszer rávig yorg ott, azzal ajtót nyitott. Elle sok mindenkire számított, csak arra nem, hog y a bejáratnál látott kopasz óriás zavarja meg őket. – Problémánk van, főnök. Gabe azon nyomban elkomorodott. – Micsoda problémánk? Az óriás szemöldökét felvonva vég ig mérte Elle-t. – Hog yishívják, nag y problémánk. Na, ez jó. Ezt finoman mondta. Lerítt róla, hog y előtte nem akar többet mondani. Elle a szemét forg atta, és próbált úg y tenni, mintha nem szúrt volna belé, hog y Gabe nem kelt azon nyomban a védelmére. Ez pusztán üzleti üg y. Semmi olyasmiről nincs szó, hog y Gabe titkolna előtte valamit. De nem érezte jól mag át miatta. Rendben van. Keresg élt mondanivaló után. – Iszom még eg yet, míg elintézitek. – Szex után szinte perzselt a torka. Csak azért nem hag yta faképnél őket, mert még nem tudta, hová teg ye a kapcsolatukat. – Biztos, bébi? Elle-ről sok rosszat lehetett mondani, azt azonban nem, hog y ráakaszkodik valakire. És soha, semmilyen módon nem akadályozná az üzletmenetet… bármi is leg yen az. – Persze. – Még ha kissé kényelmetlen érzés tölti is el, nincs abban a helyzetben, hog y itt és most mag yarázatot követeljen. A férfi klubjáról lévén szó – íg y g yakorlatilag ez most az ő dolg a. – Rög tön visszajövök. Észre sem fog od venni, hog y elmentem. – Ismét meg csókolta és mag ához vonta Elle-t, aki – noha mindent elkövetett, hog y ne teg ye – hozzásimult. Csak a kidobóember torokköszörülése választotta őket el eg ymástól. Amikor Gabe elment, Elle lassú, reszketős léleg zetet vett. Szex a raktárban. Jószerével nyilvánossá lesz. Ideg ent látott saját mag ában. Nem tudta, mit érezzen. Azt tudta, mit mondana Roxanne: ug orjon vissza a raktárba eg y második menetre. Azt is tudta, mit mondana Gabe. Már meg int túl sokat ötölsz-hatolsz rajta, bébi. Akárha két ördög ült volna a két vállán, csakhog y most az eg yik a leg jobb barátnője volt, a másik meg a pasi, akit élete leg nag yobb szexuális élményéért lehetett felelőssé tenni. Na, ez a metafora kissé furcsára sikeredett. Lélekben vállat vont, azzal elindult kifelé, a nyüzsg ő bárba. Nem semmi várakozás lesz, de annyi baj leg yen. Amúg y is időre van szükség e, hog y összeszedje mag át. Tolong tak körülötte, sok-sok parfüm és kölni illata támadt érzékeire. Uramatyám, lezuhanyozott ezek közül valaki, mielőtt eljött ide? A g ondolat eleg endő volt, hog y morfondírozni kezdjen, vajon nem érezné-e jobban mag át valamelyik másik szinten. De nem mehet el innen. Elle még azt sem tudta, Gabe-nél ott van-e a telefonja. Azzal töltenék az est hátralévő részét, hog y eg ymást keresg élik. Mielőtt dönthetett volna, rés nyílt előtte a tömeg ben, amelyen vég re átfurakodhatott. Jelzett a csaposnak, de öt percet kellett várnia, mire rákerült a sor. – Mi lesz? – Kaphatok eg y… – Citromos vodkát most nem. Úg ysem lehet ezen a tömeg en úg y átverg ődni,

hog y ki ne öntenék a felét a martinispohárból. – Vodka tonikkal. – Rendben. A főnök asztalához? – Ig en, leg yen szíves. – Később majd kifizeti Gabe-nek. Vag y, a fenébe is, hag yja, hog y Gabe kifizesse azt a vacak italt. Minek fog lalkozik ezzel? Túlpörög tek a g ondolatai, eg ymásra torlódtak abbéli ig yekezetükben, hog y félelmeit felszínre hozzák. Elle meg kóstolta az italát, és kis híján visszaköpte a pohárba. Mi a búbánatos rossz nyavalyát adtak neki? Aki úg y rendelte ki, hog y soha nem kóstolta? De a fenébe is, reng eteg en ezt isszák, köztük Roxanne is. Csak épp neki nem jött be. Sóhajtva tette a bárpultra a vizespoharat, s elfordult, hog y fig yelje az emberek jövés-menését. Jobbára a főiskolás korosztály volt, fiatalok mindannyian, színesen öltözöttek, és amennyire meg lehetett mondani, semmi közük nem volt a countrymuzsikához. Noha jó volt a zene és érdekes a tömeg , nem telt bele sok idő, és unatkozni kezdett. Hová lett Gabe? Mostanra már vissza kellett volna jönnie. Kivette a telefonját, és rápillantott. Tizenöt nyavalyás hívás? Krimi a köbön. Elle-nek eleg e lett a várakozásból. Elindult kifelé, a felvonóhoz. A zene, amit addig annyira élvezett, az ideg eire ment. Találomra meg nyomott eg y g ombot, s toporog va várt, mialatt a fülke ereszkedett vele. Kinyílt az ajtó, és a zene olyan hang erővel árasztotta el, hog y g ondolatai eg észen összezavarodtak. Onnan, ahol várt, látni lehetett, mekkora odabenn a zsúfoltság ; csaknem org iára emlékeztetett a sokaság , mialatt eg y rapper a kocsija hátsó üléséről szöveg elt. Itt ug yan meg nem találna eg y teremtett lelket. Elle meg nyomta a sorban lefelé következő szint g ombját, s közben azon g ondolkodott, talán eg yszerűen meg várhatná a főbejáratnál. Gabe előbbutóbb csak a vég ére jár a dolg ának, akármi is az, és a keresésére indul. Ha nem találja a countryszinten, keresi másutt. Ha ug yan? Az ajtó meg int nyílt, ezúttal technozene dübörg ött be a liftbe. Itt valamivel kisebb volt a tumultus, mint eg g yel feljebb, a tánc szug g esztíven hatott rá, s a zene… szent Istók, a saját szavát se hallaná. Elle annyira kivetkőzött önmag ából, hog y annak már a fele sem volt tréfa. Csak két lehetőség maradt – a leg alsó és a leg felső. Ujjait összekulcsolva nyomta meg a leg felső szint g ombját, az ötöst, és remélte a leg jobbakat. Leg alább nem volt senki a liftben, aki tanúja lett volna annak, miként nyeli el az önmag ában való kételkedés. Vag y, ami még rosszabb lett volna, meg próbálja felszedni. Ezúttal leg alább klasszikus zene szólt lág yan, s beszélg etés moraja hallatszott, amikor kinyílt az ajtó. Vég re valami, amihez kapcsolódhat. Még ha Gabe-et nem is találja, meg kérdezhet valakit, hol a leg valószínűbb az előfordulása. Meg született a terv; Elle a bárpult felé masírozott. A pult mög ött álló férfi vag y a neg yvenes évei

elején járt, vag y a korán őszülők táborába tartozott. Miután ráncok nem látszottak az arcán, az utóbbi tűnt valószínűbbnek. Győztes mosollyal szólt hozzá, amivel már oly sok borravalót érdemelt ki. – Mit adhatok? Alkoholra vég képp nem volt jelen pillanatban szükség e. – Gabe Schultzot keresem. A countryszinten voltunk, amikor a kidobóember meg kereste valamilyen problémával, és el kellett jönnie. – Francba. Mi van, ha ennek az embernek nem kéne erről tudnia? A fazon nem látszott meg lepettnek. Meg sem rezzent a mosolya. – A földszinten vannak az irodák. Nem vag yok benne biztos, hog y ott van, de itt, mint láthatja, nincs. Elég eg yszerűnek tűnt, neki pedig volt annyi esze, hog y első hallásra felismerje az elutasítást. Eg yértelmű volt, hog y a pasas, míg nem fizetővendég ként környékezi, semmire nem hajlandó az érdekében. – Kösz. Várta a liftet, s hirtelen kimerültnek érezte mag át. Ennyi izg alom és káosz után már nem akart mást, mint hazamenni és ág yba bújni. Ha Gabe karjaiban, annál jobb. A földszinti bár csöndesebb volt a többinél, de talán csak viszonylag osan. Eltekintve a biliárdasztalok körüli maroknyi embertől, mindenki ült és ivott. Körülnézett, vajon merre lehetnek az irodák. Miután sehonnét sem látott ajtót vag y folyosót nyílni, hátul kellett lenniük. Elle az asztalokat kerülg etve haladt a bárpulttal párhuzamosan. Bizonyos, hog y valahol a vég ében kell lennie eldug va eg y folyosónak. Ment tovább, meg jeg yezve mag ának a sarokban lévő mosdókat. Mikor befordult a sarkon, hang okat hallott – eg y férfi és eg y nő hang ját. Nem Gabe hang ja volt az… ug yebár? Lassított léptein, szinte meg merevedett, hog y hallja az elhang zottakat, de hiába. Csak a hang színt hallotta. Szavakat nem lehetett kivenni. Elle vég ül feladta, s fülét az ajtóra tapasztotta, vállalva annak ódiumát, hog y hallg atózáson kapják. Eg y nő fölnevetett. – Édes kispofám, teneked arról fog almad sincsen. – Tuti, hog y van. Én sem most jöttem a hat húszassal. Ebben nincs semmi új. Tisztán ki lehetett venni Gabe hang jából, hog y jól szórakozik. Elle szívverése kihag yott, mag a a szív pedig valahog y a torkába került. Gabe nem érzi, milyen hang súllyal beszél? – Lefog adom, ezt mondod minden nőnek. – Csak a csinosabbjának. El sem hiszem, hog y felrepültél ide. – Másként hog yan vehetnélek rá, hog y visszatérj L. A.-be? A telefonhívásaim eg yértelműen nem értek semmit. Telefonhívásai? Ó, istenem, ezzel a nővel beszélt telefonon, mialatt Elle házában volt. – Tudom, hog y nehézség eken mentél át, és sajnálom, hog y ennyi ideig elhúzódtak az üg yeim idefenn. Amint visszajutok Kaliforniába, ki fog juk ókumlálni ezt. Várjunk csak, micsoda? Visszameg y Kaliforniába? Neki meg nem is mondta? Nem beszélve a nőről, akihez tart.

– Örülni fog ok, ha visszajössz. Elle léleg zete kitódult tüdejéből. Persze hog y hibát követ el. Félreérti, amit mondanak. Nem létezik, hog y ne értse félre. A pánik vastag on meg ülte a torkát, alig kapott tőle leveg őt. Az ajtó nehezebb volt, mint várta – nem véletlenül hallatszottak mög üle olyan tompán a hang ok –, annyira azért ki tudta nyitni, hog y becsússzon rajta. A látványtól a vér is meg fag yott az ereiben. Gabe eg y mag as, bíbor hajú nő mellett állt. Túlság osan is közel. Az ajtó nyílásának zajára Gabe Elle felé fordította a fejét, miközben épp a száját törölte meg . A világ fordult ki sarkaiból; lassan forog ni kezdett az eg ész szoba, mielőtt újra összpontosítani tudott. Nem nag yon volt itt mit félreérteni, Gabe rúzsmaradékot mázolt el a keze fején, és eg yértelmű volt a párbeszéd is. Elle-t meg rohanták félelmei, s mindeg yik ki akarta venni a részét. Eg y felvillanást követően tizenkilenc éves volt ismét, barátai körében állt. Jason eg y új lány vállát ölelte át, pedig még neg yvennyolc órája sem volt, hog y az ő szüzesség ét vette el. Mikor vig yora g onosszá vált, szíve meg ug rott. „Mi? Gondoltad, beérem valaha eg y ilyen frig id kurvával, mint ami te vag y? Nag yjából annyira szexi, mint hullát baszni.” Azzal meg fordult és ment, s mindvég ig röhög ött közben. Még eg yszer nem. Soha többé. Annyira biztos volt az első eg yütt töltött hetük után, hog y Gabe nem az a hazug , szédelg ő kurafi, aminek elsőre látszott; ezek szerint azonban még is az első benyomás állja meg a helyét. Most szexeltek, de Gabe már eg y másik nőt csókol meg , s terveket sző, hog y meg pattan Kaliforniába. Ó, istenem, hát csak hülyét csinált belőle. Ráadásul még le is rántotta a mag a szintjére. Az anyjának mindvég ig ig aza volt. – Te… – Annyi szó ült ajkán kimondatlanul, de csak ezt az eg yet tudta kiejteni. Gabe úg y lépett el a nőtől, mint aki láng ra kapott. Ehhez azonban már túl késő volt. Elle már látta az ig azság ot. Homályosan még azt is konstatálta, milyen g yönyörű a nő formatervezett ruháiban és rövidre vág ott bíbor hajával. Épp az a fajta, akit Gabe ig azán akarhat, aki őnála sokkal jobban érti a csíziót. A szoba elhomályosult, majd kifordult sarkából. Ki kell jutnia innen. De azon nyomban. Mert a következő szava az lesz, hog y meg tudja mag yarázni, ő meg , ha eleg endő ideig hallg atja, valószínűleg be is veszi. Hiszen nem dumálta-e meg korábban is minden eg yes ag g odalmát, a szentség it neki, nem ring atta-e abba a hiszembe, hog y csakug yan törődik vele? Annak a fényében, ami ma este itt történt, nevetség es volt az eg ész. Gabe meg közelítette, kezét úg y nyújtotta ki, mintha ijedős lovat nyug tatna. Pedig több esze is lehetne. – Elle? Bébi, léleg ezz! Meg rázta a fejét. A férfi hazudott korábban, hazudna most is, ha csak fél esélyt kapna. Ő meg , amilyen ostoba liba, simán hinne neki. Alig ha tanult bármit is a Jason-üg yben elkövetett hibákból. Nos, a rosseb eg ye meg , ebből majd most tanul.

Az elhatározás nyomán csitult heves zihálása. Hátralépett, s amikor a férfi követte, fölemelte a kezét. – Nézd, te láthatóan el vag y itt fog lalva, úg yhog y mag adra is hag ylak a dolg oddal. – Ne. Az istenfáját, Elle! Az átkozott ajtó majdnem csukva maradt. Mialatt Elle a kinyitásával küszködött, érezte, hog y Gabe közeledik, mintha valamifajta kísérteties kapcsolat fűzné őket össze. Persze lószar sincs közöttük. Őket kettejüket kizárólag a rossz döntések sorozata köti össze. Mag án tarthatta volna az átkozott bug yiját. Vég ül az ajtó elég g é kinyílt ahhoz, hog y kisurranjon rajta. Azt g ondolta, hallja, amint Gabe a nevét kiabálja, de nem fordult meg . Látását könnyek homályosították el, s csak arra összpontosított, hog y kijusson erről a hülye szórakozóhelyről a francba, és hazaverg ődjön valahog y. Átkozott nag y bolond volt, hog y eg yáltalán idekerült. Zokog ását visszafojtva rontott ki az utcára, miközben kis híján felbukott a saját lábában. Hirtelen teljesen meg mag yarázhatatlan késztetést érzett arra, hog y felhívja a bátyját. Mielőtt lebeszélhette volna önmag át az ötletről, kivette telefonját, és lapozni kezdett a telefonkönyv menüjében. Csak akkor kezdett el g ondolkodni, hány óra lehet Japánban, amikor a füléhez nyomta a kag ylót. Nem jutott ideje arra, hog y meg g ondolja mag át: Ian már bele is szólt. – Szia, Ellie. Szusszantott, meg próbálta kordában tartani érzelmeit. – Szia. – Mi baj van? Elle meg rázta a fejét és könnyeit törölg ette, de azok csak nem akartak elállni. Most, hog y elérte a bátyját, nem tudta, mit mondjon neki. Ian hang jából eltűnt minden meleg ség . – Mondd el, mi történt. Most. Ez hiba volt. Több esze is lehetett volna annál, hog y Iant felhívja, kivált, ha képtelen abbahag yni a bőg ést, most azonban már nem volt mit tenni. Ha leteszi, Ian a következő g éppel hazajön. Olyasmi, mint eg y eng edély nélküli eltáv, mit sem jelentett a számára, ha úg y vélte, bajban a húg ocskája. – Ki az? Naná, hog y abba kapaszkodik: pasiüg y van a háttérben. A bátyjának mindig volt esze; talán több is a kelleténél. Elle nyelt. Bárcsak volna zsebkendője, hog y orrot fújhatna. – Nem valami nag y üg y. Sajnálom, hog y zavartalak vele. – Ellie. – Ian felsóhajtott, s a hang immár nem kőszívű g yilkost idézett, hanem a testvérét, aki letörölte a könnyeit, amikor felbukott a biciklivel és lehorzsolta a térdét. – Kérlek, mondd el, mi történt. Szipog ott ismét. – Én… azt hiszem… nag y kavart csináltam. – Újra meg indult a könnyáradat, hevesebben, mint az imént. – Én té-tényleg kedveltem ezt a fi-fickót, é-és most tönkre van az eg ész. Mi-minden tönkre van. – Milyen fickót? A főnöködet? – Ne-nem. – Az utolsó két hét iszonyata teljes súllyal a vállára nehezedett. Nem elég , hog y

meg próbálta – sikertelenül – elcsábítani Nathant, a fivérével feküdt le. Aztán… fog ta mag át, elveszítette a hülye fejét, és tulajdonképpen kezdett beleszeretni, miközben a pasas semmi eg yebet nem akart a szexen kívül, hog y leeressze kicsit a g őzt, mielőtt visszajut L. A.-be, eg y másik nőhöz. Elle szájára préselte öklét, próbálva meg fékezni a kirobbanással fenyeg ető szipog ást. – Ne-nem tudom, mit te-teg yek. – Anyához meg apához ezzel nem tudsz menni. Anya a plafonig ug rik. Barátkozol még azzal a csajjal? Roxanne-nel, vag y hog y is hívják? – Ig en. – Hívd fel. Keríts taxit, vag y őt vedd rá, hog y ug orjon át tehozzád, te azonban ma éjjel már ne ülj volán mög é, értem? – Oké – suttog ta. Ian g ondoskodó attitűdje, mint mindig , most is jótékonyan körülvette, még ha ellensúlyozni nem is volt képes teljes mértékben, amit ő, bolond, művelt. Ha tudná… Nem, nem mondhatja el Iannak. Meg ölné Gabe-et. – Akarod, hog y én hívjam fel? Vag y, a francba is, tehetek bármit azon kívül, hog y ülök itt és a bőg ésedet hallg atom a telefonban? Meg bolondít, ha nem tudok seg íteni neked, Ellie. Mindörökké még sem tarthatta vissza a sírást – le kellett vele tetetni a telefont, mielőtt kitör az áradat. – Felhívhatlak holnap, amikor már… érted? – Persze. – Sóhajtott. – Tedd azt. Néhány héten belül otthon vag yok. Akkor minden jobbra fordul. Minden jobbra fordul, és semmi nem lesz jobb. Ian ittléte nem változtat jottányit sem azon, hog yan robbant az eg ész Gabe-üg y az arcába. – Később beszélünk. Szeretlek. – Szeretlek én is. Találomra kiválasztott eg y irányt, arra indult. Mikor lecsillapodik, keres eg y helyet és taxit hív. A g ond csak az, hog y a térde is összecsuklik a g ondolatra, hog y eg ymag ában kell a hátsó ülésen hazamennie. Bátyja meg nyug tató jelenléte nélkül zokog ásai most már a kétség beesés eg yetlen jókora kitörésévé olvadtak össze. Elle karját a testéhez szorította, a bátyját akarta, a barátját akarta, haza akart menni, de mindenekelőtt eg y nyavalyás időg épet szeretett volna, amin két hetet visszamehet, és a g ondolatot is kiverheti a fejéből, hog y Nathan ág yába másszék. Nem volt az jó ötlet. A leg rosszabb nyavalyás ötlet volt, ami valaha is meg fog ant benne, és példa nélküli mélység ekbe küldte. Jószerével nem is ismert már önmag ára.

HUSZONEGYEDIK FEJEZET Mi a lófasz ütött ebbe a nőbe? Beront ide, eg yetlen pillantást vet rá, aztán kirong yol, miközben nyilvánvalóan a leg rosszabbra g ondol az eg ész szituáció láttán. Annyira elborzadt, amikor látta, hog y a rúzst törli le az arcáról, hog y még csak a mag yarázatra sem volt kíváncsi. Nem Lynn csókolta meg ; semmi ilyesmi nem történt. Csak a szokásos módon, arcon csókolták eg ymást, Elle pedig azelőtt nyitott ajtót, mielőtt ő vég képp eltávolíthatta volna azt az átkozott rúzst, aminek a maradéka még mindig ott maszatolódik az arcán. Mire kijutott az utcára, Elle-nek híre-hamva se volt, telefonhívásaira sem válaszolt. Rekordidő alatt kocsijába ug rott, és valóság g al repült a lány házáig , amely azonban sötétbe burkolódzott, és nyilvánvalóan elhag yatott volt. A francba, mi van, ha bajba került? Spokane ug yan nem a világ leg szarabb helye, de hébe-hóba itt is történnek rossz dolg ok. Eg y éjnek idején mag ányosan kóborló nő könnyű zsákmánya lehet eg y errefelé settenkedő rag adozónak. Kivált, ha olyan csinos, mint Elle. Az isten verje meg . Ha nem szalad el íg y, nem kerülnek ilyen helyzetbe. Automatikusan tárcsázott, füléhez tette a készüléket. Nathan három kicseng és után vette fel. – Mi újság ? Nincs értelme belemenni abba, hányféleképp lehet eg y fantasztikusnak induló éjszakát elkúrni. – Félreértés történt, Elle pedig a szívére vette. Nem találom. – Biztosra veszed, hog y nem ment haza? – Most voltam nála, a telefonja pedig csak hang postát fog ad. Amikor utoljára láttam, g yakorlatilag futva menekült a klubból. – Tőle. Már meg int. Krisztus, ebből lassan rendszer lesz, pedig ő elvolna nélküle. Azt hitte, túl vannak már a g yerekes, rög tön ítélő attitűdön. De úg y látszik, ezen sohasem lesznek már túl. – Hova menne? – A fivére most szolg álatban van odaát, íg y szerintem vag y Roxanne-hez, vag y a szüleihez. Gabe g yorsan g ondolkodott. Elle teljesen szétszórt. A szex és az eg ész randevú során úg y látta, nem lenne képes szembenézni a szüleivel, különösen nem eg y ilyen kései időpontban. – Meg van neked a barátnőjének a telefonszáma? – Lássam csak. – Elfojtott hang hallatszott, mialatt testvére a menüt lapozg atta, aztán Nathan hang ja visszatért. Lediktálta a számot. – Nézd, ember, elég sanszos, hog y nem kíván látni, még ha ott van is. Már ha jól látom a helyzetet. – Jól látod. – A francba, hiba volt elhozni a klubba. Számíthatott volna arra, hog y az üzlet keresztülhúzza a számításait, de hát meg akarta mutatni a lánynak a világ ot, amelyben ő él félig . Hog y az nem annyira ijesztő meg ideg en, mint ő hiszi. Ug yan miből g ondolhatta volna, hog y Lynn felbukkan – vag y hog y Elle a lehető leg rosszabbkor nyit rájuk. És hová jutottak. – Kösz, Nathan.

– Nincs mit. Holnap mesélj majd. – Mesélek. – Gabe kinyomta, türelmetlenül várta, hog y kitisztuljon a monitor, majd tárcsázta a számot. Női hang válaszolt. – Itt Roxanne. Az a nő volt, akivel Elle vacsorázott, mikor ő virág ot vitt neki. Eg y alkalommal már az ő oldalára állt – hátha most is azt teszi. – Roxanne, itt Gabe. Én… – Kattanás hallatszott, bontott a vonal. Mi a…? Gabe homlokráncolva meg rázta. Az nem létezik, hog y csak úg y kinyomja őt! Ki volt ez? Fog csikorg atva tárcsázott újra. Most épp csak kicseng ett. – Mi a francot akarsz? Elle már beszélt vele, ez eg yértelmű volt. És meg nyug tató. Azt jelentette, Elle telefonált, mi-előtt a készülékét kikapcsolta. Ez pedig annyit tett, hog y valószínűleg nem érte támadás és nem sérült meg . – Tudod, hol van Elle? – Nem akar beszélni veled. Gabe meg könnyebbülésében majdnem letért az útról. Ezek szerint jól van. Alaposan fölhúzta mag át, de jól van. – Nálad van? Jól van? – Miről beszélsz? Uramisten, esküszöm, a férfiaknak mostanság elment az eszük. Nézd, nem kíváncsi rád eg yáltalán, úg yhog y hag yd őt békén a büdös francba. Értve? Értve. – Katt. Gabe kényszerítette mag át, hog y ne nyomja a g ázt, és azon g ondolkodott, miként tudná kideríteni a Roxanne tyúk lakóhelyét. Nem, ezt nem teheti. Elle valószínűleg anélkül is elég g é ki van készülve, hog y ő fölbukkanjon és meg próbálja becserkészni, mint valami orozva közelg ő lesipuskás. Még ha épp annak is érzi mag át e pillanatban. U kanyarral fordult meg , és elindult vissza, északnak. Nem volt már ma éjjel tennivalója, csak annyi, hog y a démonokat kiűzze a fejéből, eg yenként mind az összes rohadékot, amelyek azt követelik, adja fel az eg észet, és mondjon le a lányról. Elle úg y g ondolja, túl jó lenne őneki. Mindig is íg y g ondolta. Elle csordultig telt ezzel az érzéssel, s most készen állt arra, hog y visszatérjen az álomvilág ába, várva az úriembert, aki majd meg érkezik és leveszi a lábáról. Na, hát bassza meg . Nem jött még rá arra, hog y a valódi úriember senkit a lábáról le nem vesz? Az olyan férfiak, mint ő – akiknek a fajtáját neandervölg yinek csúfolta, és leírta – jeleskednek az ilyesmiben. Hát ő ug yan még nem fejezte be, az eg yszer tuti. Gabe meg int vég ig lapozta a telefonját, s Elle-t hívta. Ezúttal kicseng ett. – Helló. – Krisztusom, bőg . Hallani a hang ján. – Elle. – Mit akarsz? Jó, nem várható el, hog y mindjárt a történtek után beszámítható leg yen, hang jának jeg esség e azonban rosszabbul érintette, mintha kinyomta volna.

– Bébi… – Nem, ne szólíts íg y. Többé ne. Minden szava kés volt a szívébe. – Mi a… Eg yértelműen eltökélhette, hog y nem hag yja befejezni. – Ne mag yarázd meg . – Némi habozás. – Nem kellesz. Ezek után már az ítélőszék mag asság ából fog letekinteni reá? Annyira meg van g yőződve az ig azáról az idióta nő, hog y meg sem akarja hallg atni, akármi leg yen is a mondandója? Leg yen. Eddig még nem volt példa arra, hog y vidéki kukoricaherceg nőknek kelljen mag yarázkodnia, és holtbiztos, hog y nem fog ja épp most elkezdeni. Nincs efféle szarság ra rászorulva az élete. Gabe-nek tartania kellett volna az átokverte száját, de ez volt az utolsó csepp a pohárban. – Komolyan? Csak mert korábban még nem ezt mondtad. Elle síró-nevető hang ot hallatott. – Tudod, mit? Ma este meg erősítetted, hog y mindvég ig nekem volt ig azam. Szóval, köszi szépen. Leg közelebb nem fog om ug yanazt a hibát elkövetni. Isten veled, Gabe. – Hang ja annyira könnyekbe fúlt, hog y a férfi alig értette. – Lég y szíves, ne telefonálj meg int. Még sokáig a fülén tartotta a készüléket azután is, hog y a lány kinyomta. Gabe pislog ott; csak most döbbent rá, hog y eg y stoptáblánál veszteg el, ahová akkor állt le, amikor a lány fölvette. Nem tudta, mitévő leg yen. Első ösztöne azt súg ta, nyomozza le, de nag yon úg y tűnt, Elle eltökélte mag át. Nem számított, mit érez ő, mi fűzte őket össze, vag y mennyire mentek jól a dolg ok, mielőtt szar került a palacsintába – Elle nem akar tudni se róla. Akkor se tehette volna ezt eg yértelműbbé, ha rózsaszín rúzzsal keni fel valahová – ug yanazzal a kibaszott rúzzsal, amire eg yfolytában g ondolnia kellett. Gabe meg rázta a fejét, meg próbálta kitisztítani zsong ó ag yát. Muszáj elutaznia, ha csak néhány napra is. Mindjárt tisztább lenne a feje. Kig ondolhatná, mit akar. Csinálnia kell valamit ahelyett, hog y a stoptáblánál veszteg el és hag yja, hog y a g yomra helyén támadó űr eg észében nyelje el. Valamelyest lenyug odva hajtott haza. Kínzóan hatott rá az üres ház, miközben a folyosókon a szobája felé tartott. Itt, szemtől szemben a mag ány fizikai meg testesülésével, tudta, hog y jól határozott, amikor az elutazás mellett döntött. Gabe belépett a szobájába, és néhány ruhadarabját beszórta eg y sporttáskába. Meg y és g ondjaiba veszi az L. A.-i kocsmát, lévén azt a problémát meg tudja oldani. Mindkettejüknek lesz néhány napjuk, hog y lehig g adjanak, azután pedig ő majd kiötli, merre léphetne tovább. Talán ha elég hosszú időre képes lesz leültetni, el tudja mag yarázni a teljes helyzetet. Tudnia kell, minek a közepébe sétált bele valójában. Elle azonban nem mutat hajlandóság ot arra, hog y hallg asson a józan szóra. Meg lehet, jobban jár, ha most leírja veszteség nek. Milyen eg yszerű is lenne, húzni eg y vastag vonalat, vég ig járni a kocsmáit, és meg tenni minden lehetség est annak érdekében, hog y kiiktassa az életéből ezt az átkozott nőt. Ha folyamatosan

elfog lalja mag át, talán a szög esdrót sem fog eszébe jutni, ami most úg y karistolja a szívtájékát. *** – Hülye voltam. De mekkora eg y hülye! – Elle szorosabban csavarta mag át a takaróba. Roxanne g őzölg ő csésze zöld teát adott neki, zöld szemében rokonszenv honolt. – Sajnálom, drág ám. Bug yborékoltak belőle a szavak, a méreg , amit nem bírt tovább mag ában tartani. – Úg y érzem mag am, mint eg y kurva. – Jaj, jesszus. Hog y lennél már. Nő vag y. – Nő, akárcsak az istenverte Jezábel. Roxanne letelepedett kétszemélyes foteljébe, és meg rázta a fejét. – Nem hinném, hog y Jezábel ennyit drámázott volna. A fájdalom valóság g al felnyársalta; soha semmilyen meg próbáltatás meg sem közelítette ezt az érzést. Meg változott, amikor Gabe-bel volt, valaki lett belőle… olyasvalaki, aki nem komplikálta túl a dolg okat – és tessék, most mi történt. – Kinek az oldalán állsz te? – A tiedén, drág ám. Mindig a tiedén. Amit azonban most hallok, az a hülye seg g édesanyuka-duma. Tudod, mennyire ki nem állhatom, ha ilyen szavakat ejtesz ki a szádon. Nem kurva vag y, hanem emberi lény. Nehéz elhinni, hog y nem vag y tökéletes, no de hát az élet már csak ilyen. Még több könnyet ontott – kifog yhatatlannak tűnt a készlet. Elle próbálta visszatartani a sírást, mindhiába. – A-annyira bo-boldog voltam ve-vele. – Ez volt a leg rosszabb része – tetszett neki az, amivé vált, míg Gabe mellett volt. És a férfi hazudott eg ész idő alatt. Meg bocsáthatatlan. – Tudom. – Roxanne a teájába kortyolt. – Mit fog sz tenni? Élete nag y kérdése. Olyan eg yszerű szokott lenni minden – karriert akart, férjet, rakás g yereket, jó életet. Most… most Elle nem tudta, mit akar. – Nem vag yok benne biztos. – Hívog atni fog ezután is. Erre már rájöttél, g ondolom. – Nem állok készen arra, hog y beszéljek vele. – Nem volt biztos benne, hog y valaha is készen áll majd. Valahányszor Gabe-re g ondolt, vörös rúzzsal az ajkán képzelte el. Jobb talán, ha nem tárg yal vele. Mindenesetre biztonság osabb. – Oké. Eg y időre szűrni fog om a hívásait. – Köszönöm. – Meg próbálkozott eg y mosollyal. – Mondd csak… hétfőig maradhatnék? – Természetesen. Roxanne sem pártfog olhatja mindörökké. Vég ül vissza kell mennie a való világ ba, és szembenézni a történtekkel. Nem voltak illúziói Gabe makacsság át illetően – eddig is meg találta, ezután is meg fog ja. A g ond az volt, mit mondjon neki, amikor erre sor kerül. – Talán elmehetnék vakációra vag y ilyesmi. Biztos vag yok benne, hog y Florida ig azán szép az évnek ebben a szakában. – Drág ám, hurrikánszezon van.

Ennyit a tervről. Elle mélyebbre süppedt a díványon. – Meg látog athatnám Japánban Iant. – Már csak pár hétig lesz oda. – Ne emlékeztess erre. – Amennyire látni szerette volna a bátyját, annyira nem akarta elmag yarázni neki, mi történt Gabe-bel. Teljesen meg vadulna, ha mindebből meg tudna bármit is. Ig en, jobb, ha meg hag yja boldog tudatlanság ban. Ami eg yúttal azt is jelentette, hog y hihető történettel kell előállnia, mielőtt vég e ennek az eg észnek. Elle sóhajtott. – Kanada? – Három g ond van – tartotta fel Roxanne három ujját. – Medvék, pumák, borzok. – Nem hinném, hog y a borzok is ott lennének a három fő ok között, hog y miért ne utazzunk Kanadába. – Gondolj, amit akarsz. – Roxanne vállat vont. – Szerintem rémes teremtmények. Roxanne abszurd irtózása a borzoktól valamelyest fellazította rosszkedvének kérg ét. Ig azából már mosolyog ni is tudott. – Biztos, hog y van rájuk valami meg oldás. Nem szabad kilépni a városokból. – Veg yük már le Kanadát a listáról mint komplett hülyeség et, jó? – Jó. – Felsóhajtott. – Gondolom, a városban kell maradnom, és kitalálnom, mi leg yen, ig az? – Utálom, hog y ezt nekem kell mondani, de meg lehetősen biztos vag yok abban, hog y a te neandervölg yid Kanada reng eteg ében is utánad vetné mag át. – Roxanne vállat vont. – Akkor aztán eg yszerre g yűlne meg a bajod vele, plusz a borzokkal. Ezt inkább ne. – Jó terv. Ezt kimondottan ne. És ő nem az én akármim. Ezt aztán vastag on bebizonyította az este. – Elboldog ul ő ezzel. De tényleg el, g ondolta. Közben hag yja majd, hog y Roxanne a szöveg elésével kibillentse, beszéljen akármiről, csak ne a raktári szexről és Gabe-ről. *** – Beteg vag yok. Tényleg az. – Elle köhög ést erőltetett. – Nem vag y az. – Nathan hang ja a leg kevésbé sem tűnt eg yütt érzőnek. – Kerülöd a munkát. A jó életbe. Nag yot nyelt. – Én csak… nem tudok. – Elle, amiatt nem kell ag g ódnod, hog y belebotlasz. Még csak nincs is itt. L. A.-be ment. Naná, hog y odament. Gabe még két napot se várt, mielőtt visszament volna a másik nővel hetyeg ni. Elle nem tudta volna elképzelni, hog y jobban is tud fájni, most azonban g onosz táncot jártak a szívébe ékelődött tüskék. – Ó. Nathan sóhajtott. – Gyere be. Kávéval várlak. – És letette, mielőtt újabb kifog ással hozakodhatott volna elő. Elle nem bírta rászánni mag át arra, hog y a meg szokott lendülettel lásson munkához. Napozóruhát vett fel, haját lófarokba kötötte, és be is érte ennyivel. Vég ül is kire akarna ő hatással lenni? Az nem érdekelte, ha Nathan nem látja tökéletesnek. A fenébe is, hiszen úg yis tudja, mi

történt. Bolondként viselkedett, hitt bármi hazug ság nak, ami akár félig is meg g yőzően hang zott. Nem. Még eg yszer nem veri át saját mag át. Hibát követett el, lehetett volna több esze is, most azonban vég e volt. Nathan felpillantott, amikor belépett a g alériába. – Bocs, hog y úg y beszélek, mint eg y seg g fej, de borzalmasan nézel ki. – Hát ezzel sokat seg ítettél. – Meg állt a kedvenc festménye előtt, de még az sem volt képes enyhíteni mellében a fájdalmat. Elvette a felkínált kávét, s íróasztala mög é roskadt. Szinte le sem ült még , s a telefon már cseng ett. Elle majdnem hang osan felnyög ött, amikor meg nézte a kijelzőt. Ian. Nag y léleg zetet vett, s mosolyt kényszerített mag ára. – Szia, bátyó. – Sosem hívsz vissza. Nem, mert nem tudja, mit mondjon. – Zavarba hozott az utolsó beszélg etésünk. – Elle, ag g ódtam miattad. – Sajnálom. Most már minden rendben. Pillanatnyi g yeng eség volt. – Olyan, aminek az ismétlését nem tervezi, mindeg y, hog yan érzett, mikor Gabe-bel eg yütt voltak. – Nem pillanatnyi g yeng eség nek hang zott. Hanem úg y, mintha valami seg g fej összetörte volna a szíved. – Ismersz. A nyertest én jelölöm ki. – Nevetni kezdett, de miután természetellenesnek találta a hang ját, abba is hag yta. – Jason nem a te hibád volt. – Mit jelentsen ez? Az őrültség definíciója, ha valaki újra meg újra ug yanazt ismétli, és mindig más eredményt vár. Ian mély léleg zetet vett. – Nem vag y őrült, és hülye sem. Jason ellenben eg y rakás szar volt. Elle meg rázta a fejét. – Többé nem számít. Őszintén mondom, sokkal jobban vag yok. Szakítottunk, és azóta sem láttam. – Észre sem vettem, hog y mással randiztál volna. Elle nem tudta, randizásnak számítana-e az, ami közte és Gabe között történt, Iannak azonban nem fog ja elmondani, hog y csak nemrég volt köztük szex. – Hát ig en, nem sokat beszéltünk az utóbbi időben. – Sajnálom, Ellie. Tényleg sajnálom. – Azután a háttérből hang ok hallatszottak. – Mennem kell. Gyakorlatok, tudod. Hamarosan hívlak. Szeretlek. – Én is. – Letette, s nem tudta eldönteni, jobban vag y rosszabbul érzi mag át a beszélg etéstől. Ivott eg y korty kávét, és sóhajtva hátradőlt. Ideje munkához látni. *** – Mit fog sz csinálni? Gabe csak nag y nehezen állta meg , hog y oda ne vág ja a telefonját. Meg esküdött Istenre: ha a fivére még eg y alkalommal meg kérdi, olyat tesz, amit mag a is meg bán. – Mit tudom én. – A

hétvég ét tűzoltással töltötte L. A.-ben. Az öreg G. M. mindjárt nem volt olyan kemény, amikor nég yszemközt ültek le tárg yalni. Húsz percbe tellett aláíratni vele eg y meg állapodást, ami kimondta a munkaviszony meg szüntetésének jog osság át – talán mert nem próbálkozott azzal, hog y Lynnhez hasonlóan Gabe-et is meg félemlítse. Ezt követően még féltucatnyi kisebb probléma várt elintézésre. – Nem tudom, mitévő leg yek. Gondolom, meg próbálok majd beszélni vele. – Remélte, jobban sikerül, mint leg utóbb. Folyamatosan a lány elborzadó arca lebeg ett előtte, amely g yorsan beleolvadt abba az arckifejezésbe, amely akkor jelent meg rajta, amikor felkattintotta a villanyt és rájött, hog y nem Nathannal van dolg a. – Talán hiba volt. Valami recseg ett a vonalban. – Te hülye vag y. – Nem vag yok. Mások vag yunk mi. – Nem ig az. Gondoltál már valaha is arra, hog y azért voltatok olyan jól eg yütt, mert különböztök? Természetesen g ondolt erre. Többek közt épp ezért koslatott utána. Arra g ondolt, a lányban meg van minden, amit valaha is akart. Gabe nem volt biztos benne, hog y hibát követett el. – Nem olyan eg yszerű ez. – Most eng em akarsz meg g yőzni, vag y saját mag adat? Mert bármelyik leg yen is, hitvány munkát vég zel. Csak szabadulj meg a szarság aidtól, azután menj utána. Eg yszerű ez. – Olyan eg yszerű, hog y te hag ytad a titokzatos csibédet kicsúszni a markodból? Gabe mindig úg y vélte, túlzóak az olyan hasonlatok, hog y „az ember azt is hallhatta volna, ha eg y tűt leejtenek”. Tévedett. Nag yon is. Csaknem kézzel tapintható volt a csend, ami közéjük ereszkedett, akár eg y reménytelenül meg mászhatatlan fal. Nathan vég ül meg szólalt. – Úg y fog ok tenni, mintha ezt nem is hallottam volna, és továbblépünk. Próbálj meg szabadulni a szarság aidtól, Gabe, mert eleg em van abból, hog y a te mérg edet is én nyeljem. Az volt a leg rosszabb benne, hog y ig aza van. Tényleg meg kéne szabadulnia. – Sajnálom. Látod, hog y van ez? Annyira elcsavarta a fejem, hog y már nem is tudok normálisan g ondolkodni. Ez természetellenes. – Fontos a számodra? Még csak g ondolkodnia sem kellett a válaszon. – Ig en. Nag yon is. – Felülkerekedsz önmag adon? A leg rosszabbat g ondolta rólad, na és, akkor mi van? Mindössze két hete ismeritek eg ymást – és ez a két hét elég g é g öröng yös volt. A többszörös elkúrások után mindig újabb esélyt adott neked. Nem g ondolod, hog y le kéne szállnod a mag as lóról, és őt is leseg íteni? Gabe ennek hallatán idiótának érezte mag át. – Tüske vag y a seg g emben. – Nem. Te mag ad szúrtad be azt a tüskét saját mag adnak. Abba kell hag ynod a céltalan

kolbászolást, és ki kell találnod, mi leg yen a nag y dobás. A leg rosszabb ebben, hog y az öccsének minden bizonnyal ig aza van. Ig az, Elle visítva menekült az éjszakába annak leg első jelére, hog y netán még sem élete liliomos lovag jával hozta össze a sors, no de nem pontosan ug yanazt csinálta ő is? Eg y józan g ondolat kéne – már ha létezik olyan. Kettejük közül neki kell nag yvonalúbbnak lennie, büszkeség ét félretennie. Gabe meg dörzsölte az állát. Ó, a pokolba. Ha meg nem próbálja, eg ész életében azon töri majd a fejét, mi lett volna, ha… Bármit tesz is, annak elég hathatósnak kell lennie ahhoz, hog y Elle-t ismét a mag a oldalára állítsa – no meg az ág yába fektesse. Gabe ráérősen meg fordult, ag ya pörg ött. A bevett „seg g fej voltam, bocsi” ez esetben nem lesz eleg endő. Csokoládé, virág , ékszer: ezek eg yike se állítaná meg Elle-t annyi időre, hog y meg hallg assa. Létezett azonban eg yvalami, ami meg állítaná, az, amire mindennél jobban vág yott. Az asztalnak támaszkodott. – Van eg y ötletem. Az utolsó utáni pillanatban, de jobbat nem tudok. Két hét kellett ahhoz, hog y a világ kiforduljon a sarkából. Elle felbukkant, s friss leveg őt hozott mag ával, amiről nem is tudta addig , mekkora szükség e van rá. Gabe nem akart visszatérni korábbi élete üresség ébe – a szabadidőt kerülte, akár a pestist. A lánnyal az oldalán mással is fog lalkozna, nem csak a kocsmáival és a tetoválószalonjával. Ideje volt, hog y visszaszerezze az asszonyát.

HUSZONKETTEDIK FEJEZET Elle meg állt a felhajtón, s rámeredt az ajtajának támasztott csomag ra. A közönség es barna csomag olópapírból, a kettős csomag olásból és a méretből ítélve valamiféle festmény lehetett. Mit keres itt? No, mintha ug yan nem tudná. Eg yvalaki létezik csak, aki a küszöbön hag yja a cuccát, és azzal az eg yvalakivel jelenleg semmi dolg a. A fenébe is, eg y hét nem volt még elég ahhoz, hog y összekaparja mag át. Eg y eg ész év se lett volna elég . Sóhajtva ajtót nyitott, felnyalábolta a holmit, és bevitte mag ával. Gyáva cérnahang ocska szólalt meg benne, s arra ösztökélte, dobja ki a szemétbe bontatlanul, ez azonban az ajándékozó személyétől füg g etlenül nag y ocsmányság lett volna. Elle meg állt, hog y betuszkolja a szófa mög é. Majd később g ondja lesz rá – amikor nem áll a sírás szélén. Uramisten, mennyire szét van esve még mindig . Öreg este lett, s Elle nem tudott meg nyug odni. Ide-oda bolyong ott a házban – próbált lehorg onyozni eg y könyvvel, míg nem rájött: úg ysem képes a szöveg re összpontosítani. Feltúrta a hűtőszekrényt, hog y rájöjjön, nincs szikrányi étvág ya se – a vég én feltrappolt az emeletre, hog y a tereg etést leszedje. A tiszta ruhák jókora kupaca láttán úg y döntött, nem ig azán van ehhez sem kedve. Semmi nem érdekelte. Valamit tenni kell efelől. Nem, nem akarja látni. Nyilván Gabe-től van – aki nem érdemli még azt az időt és erőfeszítést sem, amit a lépcsőn való lemenetel és a kicsomag olás jelentene. Fel-alá járt. Kihajítsa, vag y idefenn g ubbasszon, és úg y teg yen, mintha nem is létezne? Na, ig en, az utóbbi meg oldás, az aztán nag yon sikeres volt. Vég ül, amikor jószerével már meg undorodott önmag ától, Elle felkapta a telefont. Kicseng ett néhányszor, mire Roxanne felvette. – Rox, szükség em van rád. – Mi történt? – Szerintem Gabe itt hag yott valamit nekem. Én… félek kinyitni. Roxanne sóhajtott, s Elle csak még jobban szerette, amiért nem tette le azonnal. – Elindultam. – Szeretlek, Rox. – Ja, én is tég ed. – Letette; alig hanem szidta őt mag ában, mint a bokrot. Elle az ág yon ülve ring atózott előre-hátra, míg nyílni hallotta a bejárati ajtót. Eg y eszement pillanatra azt hitte, Gabe tért vissza, és testének valamennyi sejtje életre kelt. Azután azonban Roxanne hang ja hallatszott a házban. – Elle? – Idefenn. – Aha. Jó. Gondolom, ez itt a festmény. Most nézem meg .

Csomag olás szakadásának zaja hallatszott, s Elle felpattant az ág yáról. Lerohant a lépcsőn. Roxanne épp akkor helyezte a festményt a konyhai munkaasztalra. Másodpercekig nem tudott hinni a szemének. – De hát ez… – Ig en, ez úg y néz ki, mint a festmény, aminek hónapok óta a meg szállottja vag y – billentette Roxanne oldalt a fejét. – Nos, csinosnak csinos, csak én nem nag yon látom a bocsánatkérést. – Ez… – Nem talált szavakat érzelmei kifejezéséhez. Jó ég , hiszen még azt sem tudta, mit érez ebben a pillanatban. Ismerte a kép árát – épp eleg et szenvedett miatta, amikor belátta, hog y sohasem eng edheti meg mag ának. Eg ymillió évig élhet, akkor se. Gabe meg vette neki. – Vissza kell adnom. Roxanne úg y nézett rá, mint valakire, akinek elment az esze. – Miről beszélsz? – Nem fog adhatom el. Ez túlzás. – Édesem, hallg ass önmag adra. – Elle meg akarta rag adni a festményt, Roxanne azonban könnyed mozdulattal eltartotta tőle. – Állj csak meg eg y pillanatra, és használd az ag yad. Mi-óta is vág yakozol erre a képre? – Öt hónapja. Roxanne újabb elszánt meg kaparintási kísérletet cselezett ki. – És valaha is meg tudnád venni mag adnak? – Nem! Pont ez a lényeg . – Elle a konyhaasztal sarkába vág ta a csípőjét, elég erősen ahhoz, hog y kék folt keletkezzen. Jaj. – Azért még se vásárolhat meg vele! – Nem hinném, hog y ezzel próbálkozik. – Amikor Elle álla leesett, átadott neki eg y lepecsételt borítékot. – Nézd, vág om én, hog y tiszta őrületből összevesztél vele, vaknak kéne lennem azonban ahhoz, hog y ne lássam, mennyire odavan érted. Még iscsak az a minimum, hog y elolvasod, amit írt. Elle hátralépett a boríték elől, mintha az harapni készülne. A fenébe, talán csakug yan harap is. – Nem vag yok a mondandójára kíváncsi. – Akkor hülye vag y. Ez kizökkentette. – Kinek az oldalán állsz te? – Már saját mag adra se fig yelsz oda? Miért is tüzeled mag ad ellene? Azért, mert rúzst törölt le az arcáról? Vég ül is nem azon kaptad rajta, hog y a falnak szorítva döng eti azt a ring yót. Mert túl sok volt, mint Jason? Mert én nem ig azán látom a hasonlóság ot Gabe meg a drág alátos volt barátod közt. Mert elhag yott? Drág ám, te rúg tad ki azzal, hog y még a telefonszámodat is felejtse el. Vag y mert többszörös észbontó org azmusban részesített? Az eg yáltalán nem hang zik ám kellemetlenül, Elle. – Roxanne letette a képet, és hátrasimította a haját. – Szeretlek, de ez már kész röhej. Boldog g á tett ez az ember, vag y nem? Nemet akart mondani, de nem tudott hazudni a leg jobb barátnőjének. – Ig en. – Akkor meg mi bajod van?

– Hazudott nekem. – Nem mondod? Nem úg y húztad el a csíkot, hog y esélye se volt meg mag yarázni? – Láttam, amint meg csókolta azt a nőt. – Azt láttad, hog y letörölte mag áról a rúzst. Nézd, nem olyan bonyolult ez. Elvetsz eg y esélyt a boldog ság ra valami miatt, ami talán félreértés? – Ez nem félreértés. – Nem bizony. Vag y még is? – Ahog y g ondolod, drág ám. Én mentem. – Roxanne meg fordult, kifelé indult, otthag yva Elle-t, aki bámult utána. Szuper; sikerült elideg enítenie mag ától a világ on az utolsó embert is, aki szimpatizált az üg yével. Sarkánál fog va fordította mag a felé a képet. Szépség étől szokás szerint a léleg zete is elállt. Ha Gabe tényleg meg vette neki, hát átkozottul jól tette. Persze ez még nem biztos. Vég ig vizslatta a borítékot, amelyre még a nevét se írták rá. No de ki más tehetett volna ilyet? S hát ig en: nincs más hátra, mint előre. Visszatartotta léleg zetét, feltépte a borítékot, és kivette belőle a levelet. Természetesen vonalas spirálfüzetből kitépett lapra írták. Vajon miért nincs ettől meg lepve? A g únyolódás kényszere ott motoszkált valahol benne – most őszintén, nem lehetett volna eg y kicsit szebb levélpapírt választani? –, a tartalom azonban elnémította a g únyolódó hang okat. Gabe most juttatta el hozzá élete leg leheng erlőbb ajándékát, klasszisokkal szebbet, mint bármelyik fazon, akivel randizott életében. Ajkába harapva olvasni kezdte a levelet. A szavak akkor hatni kezdtek rá. Meg markolta a konyhai asztalt, nem volt képes máshová nézni, csak a levélre. Nem holmi pöffeszkedő „nézd-mit-vettem-de-jól-tettem” iromány volt ez. Nem, ez valami teljesen más volt. Elle kétszer olvasta el, letette, majd ismét kézbe vette. Nyilván nem komolyan g ondolja. A festményre pillantott, majd újra a levélre. Jaj, dehog ynem g ondolja komolyan. Elle, bébi, bár tudnám, mit tehetnék annak érdekében, hogy helyrehozhassam a történteket, de hát mindketten tudjuk, hogy szavakban nem vagyok jó. Úgyhogy elmondom, mit érzek, te meg eldöntheted utána, hogy állsz hozzá. Tudom, hogy ez az egész dolog velem nem úgy alakult, amilyennek egy kapcsolatnak szerinted lennie kellene, és én csakugyan átkozottul sajnálom, ami a múlt este történt. Tudom, nem fogod elhinni, de Istenre esküszöm, semmi nem történt köztem meg Lynn között. Ő az L. A.-i kocsmám üzletvezetője, és azért jött ide fel, mert elhanyagoltam a kötelezettségeimet amiatt, hogy veled lehessek. Arcon csókolt, ahogy mindig is szokta. Se több, se kevesebb nem történt. Eltekintve ettől a baromságtól, kellesz nekem. A pokolba is, asszony, beléd estem, alaposan és gyorsan, és azt

se tudom már, merre hány méter. Úgy értem, krisztusom, olyan volt, mintha a lottót nyertem volna meg, mikor az ágyamba másztál, ám amikor veled voltam, az sokkal több volt, mint észbontó szex. Neked köszönhetően olyasmiket akarok, amiket sosem engedtem meg magamnak korábban, és évek óta nem voltam olyan boldog, mint veled. Sajnálom, bébi, frankón sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Csak most találtam rád. Nem akarlak mindjárt el is veszíteni. Gabe Nem volt szerelmi vallomás, de nem is hitt volna a férfinak, ha ebből az irányból próbálkozik. Ez viszont nem holmi próbálkozás volt. Gabe önmag át adta. Elle ajkához szorította a levelet, ag ya örvénylett. A férfi beleesett. Boldog g á tette Gabe-et, aki neki köszönhetően szeretne meg telepedni. Nincs eg yedül ebben az érzelmi sodródásban. Letette a levelet a pultra; a festményre összpontosított. Bizonyság a annak, mennyire odavan érte – de nem annak, hog y meg akarná őt vásárolni. Istenem, Roxanne-nek ig aza volt. Annyira benne élt még múltbéli csalódása, hog y azonnal a lehető leg rosszabbra következtetett, és nem adott esélyt a férfinak a mag yarázkodásra. S ha úg y bízott volna benne, ahog yan meg érdemli, mag yarázkodásra talán nem is lett volna szükség . Amikor erre rájött, pokolian érezte mag át. Mindvég ig abban a hiszemben volt, hog y a férfié a teljes ellenőrzés, vele csak játszadozik, miközben kizárólag a személyes félelmei dolg oztak benne. Sok mindenen el kellett g ondolkodni. Elle fölment az emeletre, a vendég hálószobába. A két héttel ezelőtti reg g elen meg kezdett festmény ott állt félig letakarva, pontosan, ahol hag yta. Tétova léptekkel ment oda, és lehúzta róla a lepedőt. Bár akkor még csak eg yszer látta, már rabul ejtette mellizmainak kidolg ozottság a és vállainak szélesség e. Gabe minden kétség et kizáróan mély benyomást tett rá. Összeg ereblyézte eg yütt töltött idejük emlékeit, középpontban az allerg iás rohamot követő reg g elen történtekkel. Gabe lemeztelenítette számára a lelkét, amikor beszélt a múltjáról, az anyjáról. Az volt az ig azság . Nem is olyan rossz az ízlése a férfiakat illetően, mint g ondolta. Ami azt jelentette, hog y ki kell találnia, miként hozhatná mindezt helyre. Elle felkapta az ecsetjét, és a vászonhoz lépett. Eljött az ideje, hog y befejezze, amit elkezdett. Már csak bátorság ra volt szükség e ahhoz, hog y meg teg ye a lépést.

HUSZONHARMADIK FEJEZET A tetoválótű lassú berreg ése általában meg nyug tatta Gabe-et, ma azonban leg inkább kiszórta volna az ablakon. Két napja. Két átkozott napja már, hog y visszajött a városba, és még csak eg y mukkot se hallott felőle. Lábát eg y széken nyug tatva g ondolkodott azon, mit keres itt eg yáltalán. Elég jónak tűnt az ötlet eg y időben – ha nem akart eg yedül lenni, bejött a szalonba. Most azonban csak arra volt jó az eg ész bejövetel, hog y lássa, mennyire fölösleg es itt. Az évek során valahog yan vendég g é vált ezen a helyen, miután nem jött rendszeresen, idejét az éjszakai bárjainak szentelte. Korábban sohasem zavarta ez, most azonban olyan volt, mintha a világ on semmi nem lenne már, ami itt tartsa a városban. Talán mennie is kéne; elkaphatná a következő járatot Seattle-be. Leug orhat a partra, és meg látog athatja azokat a bárokat, amelyekben már jó ideje nem fordult meg . Csinálhatna bármit, ami elterelné a fig yelmét a fájdalomról. Ki g ondolná, hog y két kibaszott hét eleg endő ahhoz, hog y az ember teljesen belezúg jon eg y csajba? Csiling elt az ajtó feletti cseng ő, s Gabe csaknem leesett a székről, amikor a lányt pillantotta meg . A fene enné meg , nyilván álmodik. Olyan nincs, hog y ez meg történjen. Miért van itt? Meg próbálta meg kérdezni, de szája nem eng edelmeskedett; Elle eközben odaért hozzá a csillog ó parkettán. Látomás volt ez a nő hosszú ruhájában, mely minden halmát kidomborította, vállait pedig fedetlenül hag yta. Az élénk, trópusokat idéző minta kiemelte napsütötte bőrét és szőkeség ét, s Gabe másra se vág yott, mint hog y ölébe kapja, s addig szorítsa, míg meg bizonyosodik, hog y hús-vér emberrel van dolg a. Nem. Ez nem eg észen íg y volt. Nem szabad arra g ondolnia, hog y meg érinti, amikor ilyen kutyául vég ződtek a dolg ok leg utóbb. – Szia. Jó, most rög tön beszélnie kell vele. Gabe felpattant. – Mit csinálsz te itt? – Hog y lehetett ezt mondani, a francba. – A szentség it, nem úg y értettem. – Nem ig azán vág yott erre az emberei és a kliensei szeme láttára, de nem volt hová menniük, kivéve, ha a mosdóban akartak társalog ni. Krisztusom, mi nem jár a fejében? Meg bolondította ez a nő. Minek van itt? Elle már mosolyg ott. – Elhoztam a csomag od. – Az eg yik pasas felnevetett; Elle arca karmazsinpirossá vált. – Öö, tudod, mit akarok mondani. Túl sok volt. Ezek szerint azért jött, hog y ezen vitázzon. Gabe g urulós székében ült, g yomra összecsomósodott. Tisztára g imnazistának érzi mag át ettől a nőtől, kétbalkezes marhának, aki semmit se képes normálisan csinálni. – De… a kísérőlevél váratlan volt. – Elle a vendég ekre pillantott; valamennyien leplezetlenül meg bámulták. Eg y másodpercig azt hitte, meg futamodik, de aztán kihúzta mag át, és sietve

közölte: – Befejeztem a festményemet. Gabe pislog ott. – Festményedet? – Ig en, eg y festményt. – Keze ideg esen meg ráng ott. – Ez az, amit elkezdtem eg y nappal azután, hog y mi… tudod. – Elle felpillantott, s a férfi szemébe nézett. – Tég ed ábrázol. Én, ööö, szeretném, ha elmondanád a véleményedet. Festmény, ami őt ábrázolja? Azt jelentheti-e… Gabe felállt. – Menjünk. – Várj. – Visszalökte a székbe. – Tényleg nag yon sajnálom, hog y kiborultam rád. Emlékszel arra a fickóra, akit összevert a bátyám? Nos, nag yon izg ultam érte, rossz fiú volt, akárcsak te. De azért még is más, mert te nem hasonlítasz rá kicsit se. Nem törődött velem, csak a bug yimba akart bejutni, na meg valószínűleg a főiskola összes csajának a bug yijába, mialatt velem járt. De aztán szakított velem, és tett arról, hog y a szakítás a barátaink előtt történjen, a lehető leg meg szég yenítőbb módon. – A szentség it! Gabe sejtette, hog y nag y seg g fej lehetett a fószer, erre azonban még sem számított. Elle nag y leveg őt vett, és g yorsan mondta tovább, mielőtt érte nyúlhatott volna. – Alapvetően azt akarom mondani, hog y a bizalmi válság aimról nem te tehetsz, bár rád is kivetítettem. Kérlek, bocsáss meg . – Ősrég i történet, bébi. Látni akarom a képet. – Az őt ábrázoló festményt. – Más is van. Más? Mi jöhet még ? Elle azonban sietett, mielőtt a férfi vette volna a bátorság ot a kérdéshez. – Tetováltatni jöttem. Túl g yorsan meg y előre, nem lehet vele lépést tartani. – Tetováltatni. – Ig en, tetováltatni. Nem sok értelme volt ennek. – Anyád mit g ondol majd? – Nem érdekel, mit g ondol az anyám. – Elle csípőre tette a kezét. – Tudod, nem könnyíted meg ezt nekem. Olyan volt, mintha beszélg etés zajlana, ő pedig csak eg y részét hallaná. – Nem értem. Miért akarsz tetováltatni? Miért itt? – Komolyan g ondoltad azt, amit írtál? A pokolba is, órákat ag onizált a felett a hülye levél felett, miközben még fél oldalt se tett ki a nyomorult iromány. – Ig en, komolyan. Elle kieng edte a leveg őt tüdejéből. – Nos, mert kiderült közben, hog y én is beléd estem. És te ig azán, ig azán boldog g á teszel. Gabe álla leesett. – Tudod – folytatta a lány, mielőtt szólhatott volna –, az után az ig azán traumatikus élmény után az eg ykori pasimmal, azt g ondoltam, nem meg bízható az ízlésem, ami a férfiakat illeti. Anyám ezzel lelkesen eg yetértett, ezért is próbál különféle „tiszteletre méltó” urakkal kapcsolatba hozni az elmúlt években. A vicces azonban az, hog y ha elég bátor lettem volna, és hiszek a saját

ösztöneimnek, pontosan tég ed szemeltelek volna ki mag amnak. – Eng em… mi? – Őt szemelte volna ki. Gabe pislog ott rá, s homályosan arra g ondolt, hány váratlan dolg ot tartog at még neki ez a nő. – Ig en, Gabe. Tég ed szemeltelek volna ki. És ki is szemellek. – Ideg esen rámosolyg ott. – És ez a leg jobb döntés, amit valaha is meg hoztam. Gabe meg lehetősen biztosra vette, hog y meg billen a talaj a lába alatt. Nyilvánvalóan álmodik. A valóság ban semmiképp elő nem fordulhat, hog y Elle besétáljon a szalonjába, és közölje vele, hog y beleesett. Hog y mindenki más ellenében őt válassza ki. Efféle szarság a mag afajtával nem történik. Hog y semmit nem mondott, a lány mély léleg zetet vett. – Szóval… emlékszel arra, amiről vacsora közben beszélg ettünk? Amikor azokról volt szó, akik azért szeretnének tetkót, hog y emlékeztesse őket bizonyos dolg okra? – Ig en. – Mintha ug yan bármit is képes lett volna elfelejteni az eg yütt töltött időből. Ki volt zárva; minden idejét azzal töltötte, hog y visszaemlékezzen. – Hát azért akarok én tetkót. Mert úg y érzem, a feje tetejére állt az életem, mióta meg ismertelek. Azt g ondoltam, a biztonság ra játszom, valójában azonban bujkáltam. Többé nem fog ok bujkálni. Ha ez nem olyasmi, amiről meg kell emlékezni, hát nem tudom, mi az. Gabe kinyújtotta a kezét, mint aki még mindig nem biztos benne, komolyan beszél-e a másik. Elle azonban meg fog ta akkor a kezét – az pedig valóság volt. Csakug yan eljött a lány, hog y mindezt elmondja. Ölébe vonta, s Elle meg sem rezzent tiltakozásul. Hanem úg y telepedett ott meg , mintha ez lenne a leg természetesebb dolog a világ on. – Komolyan mondod? Elle eg yik kezével meg fog ta az arcát. – Komolyan. Beléd estem, Gabe Schultz, és nag yon szeretném, ha kitetoválnál. Csak akkor vette észre a másik kezében a papírt. Szorosabban fog ta Elle-t az ölében, és elvette. Annak a festménynek a pontos másolata volt, amit ő vett neki. – Ez nag yon komoly munka. – Gondoltam, kicsiben kezdhetnénk. – A képen szereplő nő lapockáján lévő virág ra mutatott. – Meg nézhetnénk, hog y meg y innen kiindulva. Ig en, most már nem csak a tetoválásról volt szó. – A mai napon történetesen semmi dolg om. – És még ha lenne is, még az elnököt is lemondaná ennek a nőnek a kedvéért. Közelebb vonta mag ához; jó érzés volt, hog y keze a csípején nyug odhat. Olyan volt ez, akár eg y tökéletes karácsony, ami sohasem jutott ki neki g yerekkorában. Amikor arra ébred az ember, hog y meg kapta, amire mindig is vág yott. Elle ott, mindenki előtt csókolta meg . Nyelve kitapog atta az övét, édesség e elviselhetetlen ellentétben állt a láng g al, amely testében g yúlt. S Elle akarta őt. Gabe leg szívesebben kikiabálta volna a világ nak. Gyeng éden visszacsókolta, s a vég én vig yorog va hajolt hátra. – Készen állsz, bébi? Mert ez nag y lépés lesz. Elle újra meg csókolta. – A kezedben leszek, úg yhog y szerintem nem lesz g ond. Essünk neki.

EPILÓGUS – Várhatnánk talán. – Elle meg próbált nem izeg ni-mozog ni, miközben Gabe vezetett. Neg yedórája tértek le az autópályáról, s mélyen benne jártak a vidékben. Közeledtek a szülei házához. Azon kapta mag át, hog y a ruháját csavarg atja. Kényszerítette a kezét a mozdulatlanság ra. – Már csak pár hónap van addig . Lemondhatnánk és várhatnánk… Hálaadásig . Hálaadás kitűnő alkalom lenne arra, hog y meg ismerkedj a szüleimmel. – Mert az anyja állandóan a konyhába futkos majd, és eg yáltalán nem jut ideje arra, hog y Elle új barátját kihallg atásnak vesse alá. Barátját. Még két hónappal később is mintha álmodna. Odanyúlt, és a férfi ujjaiba fonta az övét. Csak mert meg tehette. Gabe meg szorította a kezét. – Nem félek én a szüleidtől, bébi. – De csak mert még nem volt szerencséd hozzájuk. – Ó, az apja le lesz véve a lábáról, és minden valószínűség szerint meg kedveli Gabe-et. Ami az anyját illeti… ő kérdéses. – Valamikor csak kell velük találkoznom. Lehet akár a ma este is. Mély léleg zetet vett, kereste mag ában a nyug almat, ami a férfiban szemmel láthatóan honolt. Gabe-nek ig aza van. Anyja eg yre elszántabban követelte, hog y találkozhasson vég re Elle rejtélyes fiújával, és nem lehetett még eg yszer felültetni. Nem is lett volna az eg ésszel semmi baj, ha Elle biztos lehetett volna abban, miként fog reag álni. Mielőtt kiokoskodhatta volna, mitévő leg yen, Gabe már be is állt a szülei háza elé. Csikorog tak a murván a kerekek, s Elle nem tudott visszafojtani eg y kis mosolyt, amikor itt töltött g yerekkorának szabadság a jutott eszébe. Meg esküdött volna, hog y eg ész nyarakat töltött itt mezítlábasan Iannal. Eg yike volt ez azoknak a ritka eseteknek, amikor apja sikeresen vétózta meg az anyját, azt állítva, ez fontos része a felcseperedésnek. Azok voltak élete leg jobb nyarai. Gabe meg állt, és felé fordult. – Jó lesz. Klassz vacsorán veszünk részt, azután hazaviszlek, és meg kereszteljük a… melyik szobában nem csináltuk még ? Elle-nek g ondolkodnia kellett a válaszon. Elvörösödött. – Hát, a mosókonyhában? Lassan terjedő vig yor jelent meg Gabe arcán. – Akkor hazameg yünk, és akciózunk majd eg yet a mosóg ép tetején. A kép azon nyomban meg jelent előtte – Elle, amint a mosóg épen ül, lába a férfi dereka körül, aki a g ép vibrálása közepette beléhatol. – Ó, atyám. – Ha közben bármikor úg y érzed, sosem ér vég et a vacsora, csak g ondolj erre. – Gonosz vag y. – Meg csókolta, nyelve meg ízlelte az övét. Meg unja ezt valaha? Kétkedett benne – Gabe meg ízlelése az eg ész testét felpezsdítette. Vonakodva dőlt hátra. Még csak az kéne, hog y az apja vag y az anyja bekopog tasson közben a bepárásodott ablakon. Meg nyalta a száját, és próbált nem zihálni. – Azt hiszem, tetszik az ötlet.

– Naná, hog y tetszik. – Gabe kiszállt, és meg kerülte a kocsit, hog y kinyissa előtte az ajtót. Elle meg lehetősen biztos volt abban, hog y ezt sem fog ja meg unni. Mialatt a lépcsőn haladtak a beépített teraszra, a férfi ismét kézen fog ta, mint aki sejti, mekkora szükség e van a támog atásra. Nem arról volt szó, hog y félt a szüleitől, vag y szég yellte volna Gabe-et. Nem. Sokkal inkább arról, hog y nem tudta, mit szól majd az anyja, aki szókimondásban nem ismert határt. Gabe azt állította, nem érdekli, mit g ondol majd róla az anyja, de mi van akkor, ha – mint arra korábban is volt már példa – az anyja elveti a sulykot? Elle látott már felnőtt embereket behúzott nyakkal, akik azon voltak, hog y minél kisebb célpontjai leg yenek csípős kommentárjainak. Nem volt különösebben kényelmes a g ondolat, hog y a rosszindulat célpontja ezúttal Gabe lesz. Elle összeszedte mag át. Nem. Döntött. Akit akar, az Gabe. Akarta ug yan azt is, hog y anyja áldását adja erre, ám ez már nem volt olyan létfontosság ú, mint azt valaha g ondolta. S ha az anyja azt hiszi, el tudja riasztani mellőle álmai férfiját, kétszer is meg kell g ondolnia. Nem fog ja Gabe-et feladni. Senkinek a kedvéért. Az ajtót, hála istennek, apja nyitotta ki, s Elle elveszett a süteményszag ú ölelésben. Apja mindig úg y illatozott, mint az ünnepi édesség ek; mintha az Északi-sarkról menekült volna, vag y ilyesmi. – Jó rég nem láttunk, Ellie. – Aztán letette, és hosszan meg nézte mag ának Gabe-et. – Mag a pedig a barát, akiről oly sokat hallunk. – Uram. – Meg rázta apja kezét. – Gabe Schultz vag yok. – Örvendek. – Apja szemében meg jelent némi ítélet, Elle azonban nem tudta volna meg mondani, merre billen a mérleg . Nem érdekes, intette önmag át. Gabe az övé, a fene enné meg . De aztán, miközben bekísérte őket, az öreg szerét ejtette, hog y rákacsintson. Meg könnyebbülés áradt szét g yomrában. Apja kedveli Gabe-et. Ámbár az rejtély, hogyan tudta öt másodperc alatt meg kedvelni. Öt szót se váltottak eg ymással. Nem várhatott volna, míg leülnek és beszélnek, mielőtt rábólint? Túl sokat kombinál. Abba kell hag ynia. Apja az ünnepélyes alkalmakra tartog atott ebédlőbe vezette be. A francba. Elle abban reménykedett, hog y az ebédlősarokban esznek, ahol a család általában étkezett. Ebben az eg észben nyilvánvalóan az anyja keze van. Mielőtt Elle eldönthette volna, jó-e ez vag y rossz, June Cleaverruhában meg jelent mag a a ház asszonya. Nem mintha June Cleaver valaha képes lett volna ennyire helytelenítően nézni. – Kislányom. Ó, édes istenem, hát ez elég ocsmányul indul. Hirtelen kiszáradt a torka, nyelnie kellett. – Anya, ő Gabe, a barátom. – Ig en, jól emlékszem rá, hog y ezt a szót használtad. Furcsa, hog y szert teszel eg y barátra, én meg két hónapon át nem is láthatom. Eg yértelműen bűntudatot akart kelteni. Elle Gabe-re pillantott, akinek az arca azonban semmit nem árult el. – Örülök, hog y meg ismerhettem, asszonyom.

– Őszintén kétlem. – Ujjai épp csak meg érintették Gabe kezét, mielőtt az asszony minden további nélkül elfordult, hatékonyan jelezve, mennyire semmibe veszi. Elle rámeredt. Anyja még a leg rosszabb formájában sem viselkedett ennyire tahó módra. – Anya, te… – A vacsora tálalva. – Anyja kisiklott a szobából, de még ezt is sikerült sértően csinálnia. Apja vállat vont. – Sajnálom, Elle. Ritka rossz napot fog ott ki. – Ocsmányul viselkedik. – Mikor ez kicsúszott a száján, már nem tudott mit tenni, saját szájára csapott. Verbálisan eg yszer sem kritizálta az anyját. Soha. – Miért nem ülünk le? – Gabe ujjai súrolták a karját, erőt öntve belé. Túl lesznek ezen is. Mit számít, elfog adja-e az anyja a helyzetet – Elle hag yta, hadd válasszon –, de az biztos, hog y nem kell mag át meg erőltetnie, ha azt akarja, hog y mindenki kellemetlenül érezze mag át. – Tehát, Gabe, milyen eg y sor éjjeli bárt üzemeltetni? – tette fel a kérdést az apja, mihelyst letelepedtek. – Izg almasnak hang zik. Gabe mosolyg ott. Ha Elle nem töltött volna addig reng eteg időt az arca tanulmányozásával, nem tűnt volna fel a szeme körüli keménység . – Azt hiszem, sok mindenben olyan, mint bármilyen más üzlettel fog lalkozni. Költség menedzselés, marketing , valamint az ember ig yekszik kimaradni a tilos tartományból. Időm nag y részét irodában töltöm, annyira tehát nem izg almas. Tekintetbe véve, hog y nem sokkal korábban járták meg Portlandet, hog y eleg yeng essenek valamilyen félreértést a helyettes üzletvezetővel, de a békéltetés vég e üvöltözés lett az eg yik csapossal, Gabe nem volt száz százalékig őszinte. Ug yanakkor ő sem szerette volna, ha a szüleit beavatja ilyesmikbe. Elle elkapta a férfi pillantását, s fölvonta a szemöldökét. – Íg y van, Gabe. Dög unalom a munkád. – Az. – Szája sarkában mosoly bujkált. – S mi a helyzet önnel, Mr. Walser? Elle fig yelemre méltóan hallg atag , ha a család üzleti üg yeiről van szó. – Alig hanem azért, mert halálra untatják – nevetett az apa, és a hang jában semmi nem volt az anya visszafog ottság ából. – Hatszáz-eg ynéhány hektáron g azdálkodunk itt, biotermékekre specializálódtunk. Manapság meg lehetős a piacuk. Ez jó volt. Apja, ha félbe nem szakítják, órákig képes beszélni a bioélelmiszerek előnyeiről. Neki meg Gabe-nek más dolg uk nincs is, mint ülni és a szünetekben bólog atni. Sima üg y lesz a vacsora. Elle g yomra alig rándult g örcsbe, amikor anyja újból bemasírozott, kezében a rostélyossal és a zöldség ekkel. A szó szoros értelmében fenn hordta az orrát Gabe előtt. Elle álla leesett. Az anyja még Jasonnel sem volt ennyire pökhendi. Ezt abba kell vele hag yatni. Rög vest. – Anya… Gabe a térdére tette a kezét, és fig yelmeztető pillantást küldött felé, haladéktalanul belefojtva a szót. Láthatóan azt várja el tőle, hog y itt ücsörög jön és hag yja, hog y az anyja inzultálja őket. Elle más körülmények közt talán boldog abb lett volna lehajtott fejjel. Most azonban Gabe-et próbálja

mellőle kiutálni az anyja. Nem eng edheti, hog y ez meg történjék. – Fantasztikusan fest a vacsora, Mrs. Walser. – Gabe meg próbálkozott eg y mosollyal. – Ig en, nos, alig ha nyílt alkalma hozzászokni az ilyesmihez. A lányom nem tud főzni. Gabe zaklatottság ának eg yetlen jele karizmainak meg feszülése volt. Mindenki más csak azt láthatta rajta, hog y jól szórakozik. – Az nem lesz probléma, asszonyom. Én tudok. Anyja helyet fog lalt az apja mellett. A g leccser sem lehetett jeg esebb a mosolyánál. – Afelől nincs kétség em. Csend telepedett az asztalra. Elle kétség beesetten ig yekezett valamilyen beszédtémát bedobni. – Híreim vannak. Gabe vég re meg g yőzött afelől, hog y mutassam meg Nathannak néhány képemet, és kettőt ki is állít a g alériában. Azt inkább nem említette, hog y az eg yik festmény Gabe-et ábrázolja. Messze a leg jobb munkája volt, még annál is jobb, amit a tetoválása után ajándékozott neki. Behúzta a nyakát, és örült, hog y az idő elég g é hűvösre fordult ahhoz, hog y szvettert hordjon. Ahog y a dolg ok most álltak, sokkal nag yobb lenne a g áz, ha az anyja észrevenné a tetoválást a vállán. – Mesés lehetőség – folytatta. – Sok-sok művész kezdte a pályafutását Nathan g alériájában. – Ez fantasztikus, drág ám. – Apja mosolyg ott, és hatalmas darab rostélyost szedett. Anyja persze minden mag as labdát lecsapott. Kék szeme ide-oda villant közte és Gabe között. – Ezek olyanok, mint a tájképek, amiket a születésnapomra adtál? – Ó… – Elle nem nézett Gabe-re. A férfi a tanúja, mennyire utálja a tájképeket. Már a nyelve heg yén volt az anyjának szánt hazug ság , de visszanyelte. Ha nem képes őszinte lenni, amikor úg y döntött, álma után meg y, akkor mi értelme? Meg köszörülte a torkát. – Ezek mások. Férfiportrék. – Férfiportrék – horkantott az anyja. – Gondolom, a stílusváltás mög ött is az új fiú áll. – Anya, ő itt ül velünk. – Annyira sokkolták a hallottak, hog y nem fig yelt Gabe fig yelmeztető szorítására. – Förtelmesen viselkedsz. – Mindössze következtetéseket vonok le. – Jó meg fig yelő, Mrs. Walser. – Gabe a szobában uralkodó feszültség dacára teljesen nyug odtnak, mi több, olyan embernek tűnt, aki jól érzi mag át. Eg y nap talán eltanulja tőle ezt a trükköt. A férfi köröket kezdett rajzolni a combján, nyug tatóan, bár ő mag a is nyilván dühös volt. – E képesség ei birtokában talán azt is meg fig yelte, hog y a leánya elsőrang ú portréfestő. Az a szenvedélye. Lévén ön láthatóan sokat fog lalkozik a lányával, azt hinné az ember, támog atja álmai meg valósulását. Anyja szeme meg villant. – Ez orcátlanság , ug yebár. Alig hanem visszaemlékszem a lányom eg y másik fiújára, akinek ekkora volt a szája velem. Meg is lehet nézni, mi lett a vég e. Elle szólni akart, Gabe azonban meg előzte. – A hitvány csaló? Hallottam hírét. – Akkor meg érti a fenntartásaimat. – Anya… – Fenntartásai felületes hasonlóság okon alapulnak. – Gabe kényelmesen hátradőlt. – Történetesen

szeretem a lányát, s meg másíthatatlan szándékom, hog y hátralévő életemet vele éljem le. Elle leveg őt sem kapott, szédülés fog ta el, és komolyan fennállt a veszélye, hog y elájul. A lába közé teg ye talán a fejét? Vakon kinyújtotta a kezét, kis híján felborítva a vizespoharat, mielőtt ujjai körülkulcsolták volna. Sietősen kortyolt. Gabe eközben folytatta. – Ezért áll szándékomban, hog y házasság céljából a kezét öntől meg kérjem. Elle kiköpte a vizet. – Mi? Gabe vállat vont. Szemmel láthatóan hideg en hag yta, hog y Elle épp most csinált mag ából bolondot a vízzel. – Bejössz nálam, bébi. Hülye lennék, ha hag ynám, hog y kicsússz a kezemből. – De… házasság . – Az eg ész világ Gabe-re szűkült le. Hallotta anyja hadarását, a szavak azonban nem jutottak el hozzá. – Ez nag y lépés. Gabe ujjait ujjaiba fűzte, majd fölemelte, hog y csókot lehelhessen a csuklójára. – Mindörökké veled akarok lenni. Mindörökké. Fél másodperc se kellett ahhoz, hog y elképzelje, milyen lenne az élete, ha összeházasodnának. Otthon. Az, hog y annyi időt töltenek eg ymás oldalán, amennyit akarnak, és közben nem kell azon ag yalniuk, melyiküknél leg yenek. Srácok. Gabe g yerekei. Mindörökké. Ó, atyám, mennyire akarta ezt. Elle mosolyg ott, miközben könnyek csiklandozták a szemét. – Én is mindörökké veled akarok lenni. – Csak a holttestemen át. Elle kitépte a kezét Gabe szorításából. – Anya! Anyja hátralökte a székét, és felállt. – Beszédem van veled a konyhában, kisasszony. Csak veled. Lehetett ezt kérésként értelmezni, de hát csak a vak nem látta, hog y parancsról van szó. Anyja beszélg etni akar? Helyes. Jócskán van mondanivalója neki is. Felpattant, és kiviharzott a konyhába, mielőtt kiborult volna. Őszintén szólva közel állt ahhoz, hog y a házból kirohanjon. Alig hanem azt is teszi, ha a kocsi kulcsai nem Gabe-nél vannak. A konyha meg annyi leckéztetés színhelye volt arról, miként viselkedik eg y hölg y – az italraktárban való közösülés például nem szerepelt a meg felelő viselkedésformák között –, s itt zajlottak a kudarcba fúlt főzőleckék is. Anyja szokás szerint a munkaasztal eg yik vég ében állt meg keresztbe font karral. A tökéletes háziasszony mintapéldánya volt; fakószőke haját erőtlen kontyba fonta, sminkje makulátlannak tetszett, szoknyája-szvettere a becsület páncéljának. Nem mintha bárki az életben vette volna a merészség et, hog y Elizabeth Walsert meg szólja, ám ha még is akad ilyen elvetemült, az a lábán meg nem áll, az biztos. A halvány rózsaszínre rúzsozott ajkak most összepréselődtek a harag tól. Elle sóhajtva ült le szokásos helyére. Eg y szót sem bírt mondani addig , míg anyja el nem mondta a mag áét. – Ig en, anya? – Elle Laurie, mit jelentsen ez? Bár fel volt rá készülve, Elle csak hunyorg ott a kérdés hallatán. – Anya, szeretem.

– Azt hittem, meg eg yeztünk valamiben. Nézd meg , mi történt leg utóbb, amikor a mag ad feje után mentél. Mikor vég e lett, hónapokig felkelni is alig tudtál a depressziótól. Hónapokig. És azzal csak jártál. Annyira nem ment el az eszed, hog y hozzámenj. Elutasítom, hog y még eg yszer ug yanazt átéld. Nag y erőfeszítésébe került, hog y nyug odt hang on beszéljen. Miközben Jasont illetően ig aza volt az anyjának, Gabe teljesen más személyiség . – Ez most nem ug yanaz. – Ig en, ig en. Biztos vag yok benne, hog y úriember, aki nem törné össze a szíved, hülyét se csinálna belőled, és meg sem alázna. Eg yáltalán nem. – Anyja a leveg őbe emelte a kezét. – Esküszöm, néha annyi sütnivalód sincs, mint eg y g yereknek. – Elég volt. Anyja mondani akart valamit, majd meg dermedt. – Bocsáss meg , mit mondtál? – Azt, hog y… nem. Pislog ott. – Nem? Most vag y soha. Ha nem teszi eg yenesbe, soha nem békél meg önmag ával. – Anya, szeretlek, ezt azonban abba kell hag ynod. Még esélyt sem adtál neki, de már úg y viselkedsz, mint aki ismeri, akár a rossz pénzt. – Pontosan íg y viselkedett ő is első találkozásuk alkalmával. A torka is elszorult a hasonlóság tól. – Másként, mint tisztelettel, sohasem közeledett hozzám, ő soha nem szorított sarokba, és nem nyúlkált többszöri visszautasítás után is a szoknyám alá. Szemben azzal, amit ifjabb Sam Masterson művelt első randevúnk alkalmával. – Elle… – Eng edd, hog y befejezzem. – Mikor anyja befog ta, Elle folytatta. – Kedves, édes, és a nulláról kezdte a vállalkozását. Imád eng em, annak dacára, hog y első találkozásunkkor pontosan úg y viselkedtem vele, ahog y most te. – A leg jobb lesz, ha az első találkozás pontos körülményeiről nem beszél. – Mindörökre akar, anya. És tudod, mit? Átkozottul büszke vag yok a festményeimre, s neked is annak kéne lenned. Ha nem vag y képes támog atni ebben – teljes eg észében –, akkor a továbbiakban nincs miről beszélnünk. Anyja szeme elkerekedett. – Mit művelt veled ez az ember, hog y szembefordulsz a családoddal? – Nem művelt velem semmit. Se ő, se más. De az életemet nem fog od irányítani, se te, se más. – Én csak azt akarom, hog y boldog lég y – suttog ta az anyja. – Boldog vag yok – ig azán, valóban boldog . Miért nem tudsz te is boldog lenni a kedvemért? – A nyomás eg yre fokozódott Elle mellében. Csaknem sikoltott már tőle. Hang ja azonban fig yelemre méltóan nyug odt maradt. – Mennünk kell akkor, Gabe-nek és nekem? Anyja szemmel láthatóan összeszedte mag át. Lesimította a ruháját, s helyére tett néhány képzeletbeli hajszálat. – Nem, arra nem lesz szükség . Az anyja, amint visszavonulót fúj? Elle nem is hitte eg észen. – Mellettünk állsz? – Látni való, hog y te már döntöttél. Ha csakug yan boldog g á tesz, nekem is el kell viselnem,

füg g etlenül a véleményemtől. – Anyja felsóhajtott. Nem épp a leg szívderítőbb kijelentés volt, de a semminél mindenesetre jobb. Kis léptek. Kis léptekkel haladnak. Eg y dolog ban azonban hajthatatlan volt. – Bocsánatot kell tőle kérned. – Drág ám, nem hinném, hog y erre szükség van. Persze hog y nem hiszi. Ha bocsánatot kérne, azzal beismerné a tévedését. Ha viszont Elle most meg hátrál, azt kockáztatja, hog y az anyja minden adandó alkalommal meg próbálja majd leheng erelni. Akkor fölösleg es volt az eg ész beszélg etés. – Nem hag ynád, hog y én durván viselkedjek eg y vendég g el, Gabe pedig családtag lesz. – Még nem mondtál ig ent. – Elle meredt rá, mire anyja újból felsóhajtott. – Jó, bocsánatot kérek. Elle felállt. – Essünk akkor túl rajta. – Ha túl sokat várnak, Gabe még átértékeli az eg ész mindörökké üg yet, és elhúz. Amikor azonban visszamentek az ebédlőbe, ott ült, ahol hag yta. Anyja ismét lesimította a szoknyáját. – Tudomásomra hozták, hog y meg bocsáthatatlanul otrombán viselkedtem. Rettenetesen sajnálom. – Hang súlya másról árulkodott, ennél többre azonban nem juthattak. Az idő műlásával majd meg szokja Gabe-et. Vag y nem. Nem ig azán számított, mert Gabe olyan büszkeség g el és szeretettel nézett Elle-re, hog y a torka összeszorult. Elle meg kerülte az asztalt és Gabe mellé ült; azonnal ismét meg fog ta a kezét. A vacsora hátralévő része nem a leg kellemesebben zajlott, de leg alább anyja további oldalvág ásai nélkül. Elle azonban nem bírt fölléleg ezni, míg Gabe és ő nem ültek ismét a kocsiban, és nem haladtak sebesen az éjszakában. – Ó, istenem, én ezt nem is hiszem el. – Mintha minden csontja szétolvadt volna, miközben reszketve süppedt az ülésbe. – Bocsánatkérésre kényszerítettem az anyámat. Gabe lassított, s lehúzódott az útról. – Jól vag y? – Ig en, csak… adj eg y percet. – Meg leng ette a kezét, vajon reszket-e. – Ez mag a volt az iszonyat. – Épp azt akartam mondani, úg y g ondoltam, elég jól ment. – Bolond vag y te. – De mosolyg ott. – Tényleg el akarsz venni? – Bébi, mag ától értetődik, hog y el akarlak venni. Apád beleeg yezése után úg y g ondoltam, néhány hét múlva kérlek meg , mikor sütőtökért meg yünk odafenn a Greenbluffban. Nem íg y képzeltem. – Kezét vég ig futtatta az arcán. – Én, hog y is mondjam, elveszítettem az önuralmamat ott. Elle felült. – Szeretlek. – Nem vag y kiábrándult? Mert még kirukkolhatok illendőbb leánykéréssel is. – Eg yedül te számítasz. – Bezzeg hat hónappal ezelőtt még kiábrándult lett volna, ha nem álmai leánykérése hang zik el. Csakhog y hat hónappal ezelőtt még nem ismerte Gabe-et, és fog alma sem volt, milyen tökéletesek tudnak lenni a tökéletlen kapcsolatok. Semmi sem számított, csak az, hog y eg yütt voltak. Gabe átnyúlt, és kinyitotta a kesztyűtartót. Sokatmondó, nég yszög letes dobozt vett elő. – Akkor,

Elle Walser, meg tisztelsz azzal, hog y a feleség em leszel? Időt sem hag yott neki, hog y a dobozt kinyissa. – Ig en, ig en, nag yon is. – Elle meg csókolta, meg próbálta beleadni minden szeretetét és a boldog ság on túli őrült örvénylését. Aztán, amikor nyelve meg ciróg atta az övét, mindent elmosott az öröm hulláma, a tudat, hog y ez az ő embere. Mindörökké. Szemközt fényszórók villantak, s Gabe kibontakozott. – Ha abba nem hag yjuk, valakinek lesz mit látnia. – Ismét meg csókolta. – És meg kéne nézned a g yűrűt. Ig az is: a g yűrű. Elle ajkába harapva nyitotta ki a dobozt. A kivitelezése ig azán eg yszerű volt – nég yszög letes csiszolású g yémánt hat kisebb kő között, fehérarany fog lalatban –, a minőség azonban íg y is első pillantásra meg látszott. Bődületesen nag y g yémánt volt. – Ez eg y… te jóság os, Gabe! – Ronda? Még beszerezhetünk helyette valamit. Könnyek szöktek a szemébe, s hirtelen alig bírt nyelni. – Nem ronda. – Szipog ott eg y kicsit, mialatt Gabe az ujjára csúsztatta az óriásg yémántot. Tökéletesen illett rá. – Imádom. Imádlak. – Én is tég ed, bébi. Menjünk haza, és próbáljuk ki azt a mosóg épet. Elle nevetett, épp ahog y a férfi elvárta, és hanyatt dőlt az ülésben. Már csak eg yszer mozdultak aztán, s Elle azt mondta: – Már csak annyi a dolg unk, hog y elújság oljuk a híreket a bátyámnak.

Köszönetnyilvánítás Istennek az epikusan félelmetes időzítésért és az inspirációért. Heather Howlandnek azért, hog y ő volt a leg főbb ötletrohambajnok. Nag y várakozással nézek elébe, hog y minél több „rossz” szóképet hódítsunk meg ! Seleste Delaney-nek, aki választ adott olyan kérdéseimre, melyek hallatán a leg többen a rendőrség re telefonálnának, s mert mindig kéznél volt, ha a pánikrohamaimat kellett csillapítani. Candace Havensnek, a Gyorsfog almazvány tanfolyam vezetőjének. Ez a könyv nem lett volna kész időben, ha nem az elszámolási kötelezettség . És anyámnak, aki soha nem nézett rám g örbe szemmel, ha bejelentés nélkül állítottam be két g yerekkel vacsorára, és mert éppolyan meg szállottja volt a könyvemnek, mint jómag am. Szeretlek!

A szerzőről Katee Robert, a New York Times és a USA TODAY bestseller listáján szereplő szerző nag yapja térdén ülve tanulta a történetek elmondását. Akkori kedvence a meg lehetősen epikus Három medve voltak, tizenkét évesen azonban felfedezte a romantikus reg ényeket, és többé vissza se nézett. Mikor épp nem szexi kortárs és spekulatív romantikus műveket ír, idejét azzal tölti, hog y képzeletbeli játékokat játszik kicsinyeivel, férfiakkal szemez, és az elkerülhetetlen zombi apokalipszis idejére sző terveket. www.kateerobert.com

Copyright © 2012 by Katee Robert This translation published by arrangement with Entangled Publishing, LLC All rights reserved Hungarian translation © Rákócza Richárd, 2013 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013 ISBN 978-963-254-872-2 Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Münz

András

{1}

IMIT fordítás.

Table of Contents Címoldal ELSŐ FEJEZET MÁSODIK FEJEZET HARMADIK FEJEZET NEGYEDIK FEJEZET ÖTÖDIK FEJEZET HATODIK FEJEZET HETEDIK FEJEZET NYOLCADIK FEJEZET KILENCEDIK FEJEZET TIZEDIK FEJEZET TIZENEGYEDIK FEJEZET TIZENKETTEDIK FEJEZET TIZENHARMADIK FEJEZET TIZENNEGYEDIK FEJEZET TIZENÖTÖDIK FEJEZET TIZENHATODIK FEJEZET TIZENHETEDIK FEJEZET TIZENNYOLCADIK FEJEZET TIZENKILENCEDIK FEJEZET HUSZADIK FEJEZET HUSZONEGYEDIK FEJEZET HUSZONKETTEDIK FEJEZET HUSZONHARMADIK FEJEZET EPILÓGUS Köszönetnyilvánítás A szerzőről Copyright

3 4 12 19 25 30 34 40 46 51 55 59 63 69 74 82 86 93 98 103 107 116 124 128 131 139 140 141