ELSÔ ÉJSZAKA AVAGY UTOLSÓ
Kárpáti Péter
Mit tett Umáma Átikával? Avagy a szerelem megszállott rabjának története
ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
S
Ez az oldal mûsorfüzeteinkben hagyományosan a Siemens Nemzeti Vállalaté. A 2005-2006 évad elsô kiadványát mégis az Örkény Színház társulatának sorai nyitják. Amikor négy évvel ezelôtt elkezdtük építeni a Madách Kamara új mûsorát, nem volt elegendô reflektorunk, megfelelô hangtechnikánk, megbízható színpadi gépészetünk, számítógépeink, honlapunk, tisztességes kirakatunk, mûsorfüzetünk és szórólapunk, közönségszervezésünk, sôt egyetlen önálló telefonvonalunk sem. Ekkor a Siemens a színház megújulása mellé állt. A „kiemelt támogatás” nem csak anyagi, hanem lelki erôt is adott. Mégsem kértük el soha ezt az oldalt, azért sem, mert a Siemens, mint valódi támogató, nem vár segítségéért nyilvános köszönetet.
zájhagyományos elbeszélésekbôl keletkezhetett az arab iroda lom legfôbb kincse, az Ezeregyéj, az egész mágikus kultúra legnagyszerûbb és mindmáig legélôbb szépirodalmi alkotása. E hatalmas terjedelmû keretes elbeszélés legrégibb elemei még Babilonba nyúlnak vissza, hiszen a gyûjtemény Bagdad környékén alakult ki. Igen sok indiai és perzsa mesemozzanatot is tartalmaz, de egészben véve mégis az arab szellem mûve. Azt az alakját, amelyben mi ismerjük, Egyiptomban nyerte el talán a XVI-XVII. században... Hatása Európában már a XV. század olasz novellaíróinál kimutatható, de igazi felfedezôje a francia Jean Antoine Galland, aki 1704-ben francia nyelven, a kor ízléséhez idomítva adta ki... Az Ezeregyéj olyan gazdag, olyan csodálatos, olyan mesés, „mintha az Ezeregyéjbôl lépett volna ki”. Ez az abszolút mesevilág; színpompája mellett elhalványodik minden északi mese... Olvasása felér egy egzotikus utazással... minden meseszerû elem dacára mégis realista ábrázolása egy a miénktôl különbözô, színesebb és félelmetesebb világnak, olyan világnak, amely belsô feszültségében a késô Rómára emlékeztet... Minden üdesége dacára öregebb a mi kultúránknál, a mágikus világ késôi hajtása. Alaphangulata az egzisztenciális bizonytalanság. Oly mértékû bizonytalanság, hogy már irreális formákat ölt: gyönyörû palotákban járunk... az egész világirodalomban nincsen palota, amely az Ezeregyéj palotáival fényûzésben felvehetné a versenyt... de a fal bármely pillanatban szétválhat, hogy egy rettenetes dzsin lépjen ki belôle és elragadja az embert... Minden lehetséges – minden, ami rossz. Valamennyi történet példázat a sors minden képzeletet felülmúló hatalmáról. Az emberi akarat arra való, hogy minden ellenkezôképpen történjék, mint ahogy akarjuk. (Szerb Antal, A világirodalom története)
Ebben az évadban megtörténik az a fejlesztés, amelyet a legjobban vártunk, mert komoly hatása lehet a szakmai munkára. Nyáron a Fôvárosi Önkormányzat és a Siemens segítségével megvásároltuk és az évad folyamán a munkához szükséges eszközökkel felszereljük a színház épületében azt a lakást, amelyet összenyithatunk az öltözôinkhez vezetô folyosóval. Lesz próbatermünk, titkárságunk, irodánk, színészbüfénk, és zuhanyozónk. Köszönjük. A színház társulata nevében Mácsai Pál mûvészeti igazgató
„IGÉNYES KULTÚRA, A KULTÚRA IGÉNYE” – AZ ÖRKÉNY ISTVÁN SZÍNHÁZ KIEMELT TÁMOGATÓJA A
3
Boldizsár Ildikó az elsô teljes magyar fordítás megjelenése alkalmából
Az Ezeregyéjszaka meséi-vel magyar nyelven most találkozhatunk elôször – mindaz, amit eddig annak véltünk, nem az volt. Ismerhettük – többek között – a gyûjtemény tizenhat nagyobb meséjét és néhány anekdotáját Honti Rezsô fordításában, de ezek a remek fordítások nem a hitelesnek tartott eredeti kézirat alapján készültek… és a gyerekek számára is készült egy változat Rónay György feldolgozásában… Nem írható le elégszer, milyen rendkívüli irodalmi és kultúrtörténeti teljesítmény Prileszky Csilla munkája, mennyi köszönet és hála jár(na) azért, hogy a szöveghûség követelményeinek maximálisan megfelelô teljes és autentikus arab nyelvû szöveg fordítását – mezopotámiai, görög, perzsa, arab, héber, indiai mesék hömpölyögnek tízezer kéziratoldalon – olvashatjuk csonkítások és hozzátoldások nélkül, rendkívül élvezetes, lenyûgözô és párja nincs nyelvezeten. A pontos, minden apróságra kiterjedô, versekkel is megerôsített jellemrajzok (Tótfalusi István versfordításai miniatûr remekmûvek), a pompás és részletgazdag leírások, valamint a szerkezetbeli különbségek mellett számos motívum kínálkozik a keleti és az európai mesék további összevetésére (nagy segítségre vannak ebben a szöveghûséget ellenôrzô és a bevezetô tanulmányt író Simon Róbert jegyzetei is): Az európai népmesék legjellemzôbb szereplôi a sorsuk jobbra fordulását remélô névtelen szegénylegények és birodalmuk elrabolt javait visszaszerezni induló királyfiak, akik az „egyszer volt,
hol nem volt” idejében és terében elvárásokkal, parancsokkal és tiltásokkal jól körülírható útvonalat járnak be. Ha a szabályok betartásában nem vétkeznek, útjuk váratlan események nélkül ér véget, s a történetet lakodalom zárja. Ezzel szemben Az Ezeregyéjszaka meséiben minden csupa meglepetés: váratlan fordulatok, kiszámíthatatlan események követik egymást lenyûgözô, olykor már-már kibogozhatatlan kavargásban. Egyik történet átszövi a másikat, a szereplôk (akik között kereskedôbôl és koldusból van a legtöbb) úgy járnak át egymás történeteibe, ahogy a karavánutak keresztezik egymást. A folytonos egymásba játszásból következôen a keleti mese szerkezete is más, mint az európai tündérmeséké: nem egyetlen mag köré épül, hanem keretelbeszélés fûzi össze a kalandok sorát… Gyakran elôfordul, hogy egy-egy mesébe többször is új történet ékelôdik, majd visszatér a fô elbeszélés vonala. Regények, állatmesék, hadi, úti és szerelmi kalandok, rémhistóriák, példabeszédek, novellamesék, anekdoták, humoros történetek, csillagászati, orvosi leírások, bölcselkedések, himnuszok és versek követik egymást ezeregy éjszakán át, történetmondók licitálnak egymásra, hogy egy pillanatra se lankadjon Sahrijár király és az olvasó figyelme. Az Ezeregyéjszaka varázsa a csodás és a valós világ közötti határok megszüntetésébôl adódik… A csodás dolgok megtörténte önmagában még nem számít rendkívülinek, attól válik azzá, hogy elbeszélik, közkinccsé teszik. Olyan történetet kell tehát elmondani, hogy „ha azt szembe karcolnánk, intô tanúságként szolgálna minden arra figyelmezônek”. Az ember halálos veszedelemben a maga és mások életét is megmentheti története elmondásával. Külön tanulmányt érdemelnek az Ezeregyéjszaka nôalakjai, akik egészen más tudással rendelkeznek, mint európai „meserokonaik”. Sahrazád a legbölcsebb mesemondók egyike, a mesemondók ôsasszonya, aki maga is jól tudja, hogy a mese és a mesélés az életben maradás eszköze. (Élet és Irodalom, 2000. február 18.) Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Atlantisz Könyvkiadó. Fordította Prileszky Csilla. A versek mûfordítását Tótfalusi István készítette.
4
A
z Ezeregyéjszaka európai utóélete azonban maga is mintha az arab mesegyûjtemény pótkötete lenne: elegáns átköltések, durva szélhámosságok, furcsa üzleti vállalkozások jellemzik ezt az immár közel háromszáz éves mozgalmas történetet, amely kevés nagy teljesítményt, ám annál több szatírába, vígjátékba, szomorújátékba vagy csak anekdotába illô elképesztô esetet foglal magába – többé-kevésbé persze hasonlóan ahhoz, ahogy egyáltalán az újkori európaiak fölöttébb egyoldalúan fölhasználták és a maguk képére próbálták formálni a Keleten talált embereket és kultúrákat. Hozzá kell tennünk, hogy ezt a sajátos bekebelezési folyamatot az „eredeti” Ezeregyéjszaka nem kis mértékben maga is elôsegítette. Kevés mû esetében ekkora a szakadék a létrehozó közösség véleménye és az alkotás világirodalmi rangja között, és alig van mû, amelynek az utóélete ennyi problémát vetne föl. Vannak a világirodalomnak „mostohagyermekei”, melyek esetében sajátos paradoxont figyelhetünk meg: minél méltatlanabbul bánt velük az adott kor irodalmi értékrendje (kéziratok, szerzôség, „hivatalos” értékelés, stb. terén), annál jobban szerették e mûveket az olvasók, akik gyakran több száz éves késéssel találtak rájuk. (Simon Róbert, Az Ezeregyéjszaka meséi Elôszó)
5
A
z Ezeregyéjszaka szinte teljes egészében a szerelemrôl szól, a „testi” szerelemrôl. A legkurtább mese, amely csupán féloldalnyi, és a leghosszabb is, amely kisregény terjedelmû. A legkurtábban ráadásul Hárún arRasíd hímtagja a mese hôse… A kerettörténet, a nagy Mesélés maga is egy beteljesült szerelmi együttlét „formáját” (allegóriáját) követi... Egyrészt a közbeékelt verseknek köszönhetôen szaggatottá, zilálttá válik a szöveg; a versek másképp mesélnek, megszakítják a mesélés menetét, késleltetik a megoldást. Megszakítások amúgy is vannak a mesélés idejében. Seherezádé, vagyis mostantól Sahrazád meg-megtorpan, felvirrad a hajnal, s a mese csak másnap este folytatódik. Olykor egészen rövid mesélés, a szövegben tizenöt-húsz sor után megvirrad, de hát képzelni lehet, hogy a szerelem túlfûtött közegében Sahrazád sok mindent szavak nélkül is elmesél... A mesefüzér kerete... Sahrijár király minden éjszaka szûzzel hál, akit reggelre kelvén, egy különös hátterû bosszú következményeképp megölet. S már csak a vezír lánya maradt; ô ellenben elhatározza, valamit tesz a dolog ellen. És miután a királlyal hál, elkezd egy mesét, és amikor a királynak indulnia kell a dívánba, nem fejezi be; a király kíváncsi a folytatásra, ha majd a mese véget ér, akkor fogja lefejeztetni a lányt, ezt gondolja. De Sahrazád okos mesélô, és végül is a mesemondás technikájának legfontosabb attribútuma, hogy az érdeklôdés kitartson a
6
következô folytatásig. Ölelkeznek, majd mese, majd ismét ölelkeznek, majd elalusznak, vagy mesélnek, vagy elôbb mesélnek, majd elalusznak, majd szerelmeskednek, majd mesélnek... A király nappal hivatalos országügyeket intéz, Sahrazád pihen és szépítkezik, és kigondolja, hogyan folytassa meséjét. Nem véletlen tehát, hogy mindennek középpontjában a szerelem áll, nem véletlen továbbá, hogy egyik történet a másikból és a másikba ágazik, és hogy amikor már majdnem befejezôdne, hirtelen kinô belôle egy újabb mese, amely felfokozza az érdeklôdésünket. Valamiképpen a felkelô és a lenyugvó Nap, a test Napként feltámadó és lenyugvó vágyai kanyargatják a mese fonalát. Ha számításba vesszük, hol hangzanak el ezek a mesék, milyen környezetben, miféle hagyományban, akkor nem csupán azt érthetjük meg, hogy e burjánzás semmiképp nem szokatlan dolog (hindu, perzsa, arab meséknek, regéknek, elbeszéléseknek, szônyegeknek! soha nem volt természetük a szûkszavúság), hanem azt is jobban érteni fogjuk, hogy végül is miért maradt életben, éjszakáról éjszakára Sahrazád: a mesemondók tiszteletérôl akárki meggyôzôdhet, aki mondjuk kimegy egy európaiak által is látogatható marokkói piactérre, hivatásos mesemondókat fog látni, akiket a legnagyobb áhítattal ül körül, sokszor egy egész, ünneplôbe öltözött család…
A KÉT NÔ ÉS SZERELMESEIK TÖRTÉNETE Volt a közelünkben két nô az utcában, egyikük egy férfiúba volt szerelmes, másikuk egy sima képû ifjúba. Egy este összejöttek egyikük tetôteraszán a házam közvetlen közelében. Nem tudván, hogy ott vagyok, a sima képû szerelmese így szólt társnéjához: - Ó, nôvérem, hogy tudod kiállni a szakáll durvaságát, midôn melledet horzsolja csókolódzás közben, bajsza pedig ajkadra és orcáidra borul? - Ó, te ostoba! – mondta a másik. – Nem tudod-e, hogy a fa csupán lombozata által díszlik, az uborka pedig pihéi által? Nem tudod-e, hogy olyan a szakáll a férfinál, mint a halántékfürtök a nônél, s ugyan miben különbözik a halánték az álltól? Nem tudod-e, hogy Allah – áldassék és magasztaltassék! – teremtett egy angyalt az égben, ki így szólt: „Áldassék, ki a férfiakat fölékesítette szakállal, a nôket pedig halántékfürtökkel”? Te ostoba, én ugyan nem terülnék el oly siheder alatt, ki a dolgát mihamar elvégzi, idônap elôtt erejét elveszti, csak a férfiút állom, ki mihelyt megszimatol, máris átkarol, s ha benyomakodik, tempósan dolgozik, mihelyt elvégzi, máris újra kezdi, a döfködésben nem henyél, újra s újra visszatér. A fiú szerelmese megszívlelte társnéja szavát, s ekképp kiáltott fel: - A Ka’ba Urára mondom, többé nem gondolok kedvesemmel!
(Láng Zsolt, Élet és Irodalom, 2000. július 28.)
7
Az örök rejtvény: Ki kinek a párja? Használjunk egy piros ceruzát a párosításhoz!
10
11
A
z elmúlt években több színdarabot írtam legendák és mesék alapján. A Tótferi Krisztus-mondák és paraszti világvége-látomások alapján született. A Nick Carter detektívtörténetéhez a múlt század eleji nagyvárosi folklórt használtam fel. A Pájinkás János az analfabéta mesélôzseni, Ámi Lajos nyomán született, aki egy elképesztô tündérmesében mondja el az Elsô Világháború és a bolsevik forradalom történetét. Ezután írtam A negyedik kapu-t, kelet-európai haszid-zsidó legendák alapján. Nehezen tudnám megmagyarázni, hogy miért vonzanak a mesék ilyen szenvedélyesen. Hozzáteszem, hogy egyáltalán nem gyermekmesékrôl van szó, hanem az emberi képzelet olyan vadvirágairól, melyek születése szinte megmagyarázhatatlan, és bosszantóan anakronisztikusnak hatnak mai világunkban, ahol a betonszürkét ijesztô célszerûséggel harsogó mûanyagszínekkel „varázsolják” el. Nemrégen a fürdôszoba-küszöbünkön kinôtt egy növény. Nem is vettük észre, csak a kisfiam, aki közel van a földhöz, és egyébként is mindent megfigyel. Elkezdte gondozni, öntözni – ehhez hasonló céltalan kertészkedés a mesegyûjtés is. Évek óta tervezem, hogy egyszer elmerülök az Ezeregyéjszaka végtelenül buja varázsligetében. Még akkor rabul ejtett, amikor csak egy válogatás volt olvasható. Hatalmas élmény volt számomra, amikor az elmúlt években az Atlantisz Könyvkiadó hét kötetben, sorban egymás után a teljes mûvet kiadta, Prileszky Csilla csodálatos fordításában. Az anyag szédítôen hatalmas, a bôség zavarával küzdöttem. Nem az volt a szándékom, hogy valamilyen színházi, dramatizált változatát készítsem el (ez már csak a mû terjedelmét és belsô gazdagságát tekintve lehetetlen és ostoba
12
vállalkozás), hanem saját, személyes történetemet kerestem, amelyet az Ezeregyéjszaka humorával, gondolatritmusával, képi gazdagságával fogalmazhatok meg. Elsôsorban a gondolat gátlástalan szabadságát és valamilyen elementáris életkedvet igyekeztem átmenteni, ellopni az eredeti mûbôl – mondatokat, színeket, történetfoszlányokat, melyeket saját (ezerkettedik) történetemhez szabadon felhasználhatok. Nagy örömömre szolgált, hogy Novák Eszter rendezô pontosan megérezte, hogy a színpadi mesélésnél semmi szükség az eredeti keleti világot imitálni a látványban, a jelmezekben és a színészi jelenlétben, már csak azért se, mert fogalmunk sincs arról, hogy valójában milyen is ez a képzelet játékával erôsen túlzó keleti mesekörnyezet. Történetünk az örök témáról, férfi és nô szerelmes háborújáról szól. És az idôrôl. Arról az élményrôl, hogy szívünk nem öregszik, miközben az élet úgy vész el bennünk, mint valami zûrös, kusza álom, amelybôl csak foszlányokra emlékszünk; és el kell viselnünk, hogy elárasztják az utcát ezek a furcsa lények, akik helyettünk szeretnek, szenvednek és élnek – a fiatalok. Kedves Nézôink! Az Ezeregyéjszaka tehát csak az a díszes köntös, amit magunkra veszünk. A történet rólunk és nekünk szól. A buja keleti színek csak úgy díszítik fel a mi budapesti világunkat, ahogyan egy pálmafa nô ki a fürdôszobaküszöbrôl.
K
árpáti Péter 1961-ben Budapesten született. Ezidáig összesen tizenegy színdarabot írt, ezek közül az Elsô éjszaka a legutolsó, 2oo4-ben született. Mindegyik darabja olvasható a Jelenkor Kiadónál megjelent két kötetében: Világvevô (2ooo), A kivándorló zsebkönyve (2oo4). Mindegyik darabját játszották Budapesten, többet vidéken és határon túli színházakban is. Novák Eszter rendezôvel több mint tíz éve állandó munkatársak. Az Elsô éjszaka a hatodik közös bemutatójuk, és novemberberben a varsói Studio Színházban lesz a következô, a Világvevô, melyet évekkel ezelôtt Novák már megrendezett a Bárka Színházban.. Együttmûködésük kissé eltér a magyar színházi életben megszokottól. A drámaírók többsége színháztól függetlenül írja darabjait; kisebb részük pedig – a társulat tagjaként – kifejezetten egy rendezô felkérése, inspirációja alapján dolgozik. Kárpáti szabadon, önállóan ír, ahogy Novák esetében is mindig egy-egy új döntés eredménye, hogy megrendezi az épp legújabb Kárpáti-darabot (vagy egy régit). Érdeklôdésük, humoruk, a színházról való gondolkodásuk rokonsága azonban komoly és tartós együttmûködés alapja lett.
Ezeregyéjszaka-torta
Kárpáti Péter Ünnepi menü. Hozzávalók (10 szelethez): a tésztához: 5 tojás, 1 mk ôrölt fahéj, 3 ek cseresznyepálinka, 3 ek cukor, 5 ek liszt, 3 dkg kakaópor, 1 mk sütôpor, a töltelékhez: 1,2 dl tej, 1 vaníliarúd, 5 dkg vaj, 50 dkg fagyasztott gesztenyepüré, 5 lap zselatin vagy 1 csomag (2,5 gramm) zselatinpor, 3 dl tejszín, a díszítéshez: 30 dkg kész marcipánmassza, 3 dkg porcukorA sütôt közepes lángra (180 °C; légkeveréses sütôben 165 °C) elômelegítjük. A tojások sárgáját az ôrölt fahéjjal, a pálinkával meg 2 evôkanál vízzel habosra keverjük. A tojásfehérjét a cukor-ral kemény habbá verjük. A lisztet a kakaóporral meg a sütôporral átforgatjuk. A kétféle tojásos masszát óvatosan egymásba forgatjuk úgy, hogy közben a kakaós lisztet is apránként hozzáadjuk. Egy 22 centi átmérôjû tortaformát sütôpapírral kibélelünk, a masszával megtöltjük, a forró sütôben 25-30 percig sütjük. Elkészültét a be-leszúrt tûvel ellenôrizhetjük. A tejet a hosszában kettéhasított vaníliarúddal felforraljuk, majd kiemeljük belôle. Utána a vajjal meg a gesztenyepürével összegyúrjuk. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk, kissé kinyomkodjuk, a gesztenyekrémbe keverjük a habbá vert tejszínnel együtt. A tortalapot lapjában elfelezzük, a krémmel megtöltjük, és az oldalát meg a tetejét is körbeken-jük vele. Dermedni hagyjuk, végül a marcipánmasszából kiszúrt formákkal meg egy kevés porcukorral „rávarázsoljuk” az ezere-gyéjszaka motívumait. Még gazdagabb, ha a krémmel csak töltjük a tortát, kívülrôl pedig olvasztott csokoládéval vonjuk be. Elkészítési idô: 2 óra 40 perc Egy szelet: 2026 kJ/482 kcal
13
A keresztrejtvény megfejtôi elôtt föllebben a titok fátyla:
AL-ASZMA’Í ÉS A HÁROM BASZRAI LÁNY TÖRTÉNETE Hárún ar-Rasídot egy éjjelen heves álmatlanság gyötörte. Felkelt ágyából, és teremrôl teremre járt, de nyugtalansága nôttön-nôtt. Amint megvirradt, hivatott, és így szólt hozzám: - Mondd el a legpompásabb történetet a nôkrôl! - Hallom és engedelmeskedem – feleltem. – Hallottam én sokat, de semmi sem tetszett úgy, mint az a három párvers, amit három lány szavalt. - Meséld el történetüket! – parancsolta a kalifa. - Tudd meg, ó, igazhívôk emírje, hogy én egy évet töltöttem Baszrában. Egyszer erôsen gyötört a hévség, s valami hûs helyet kerestem, ahol felfrissülhetnék, de nem találtam. Ahogy jobbra-balra nézelôdöm, egyszer csak egy fedett kapu-elôcsarnokot pillantok meg, földje felsöpörve, fellocsolva, benne egy falóca, s végig akartam heveredni rajta, mikor egy édes leányhangot hallottam bentrôl, mely így szólt: - Nôvéreim, a mai napunkat derûs társalkodásban töltjük. Jertek, tegyünk le háromszáz dínárt, aztán mindegyikônk mond egy párverset, s aki a legédesebbet, legmegragadóbbat mondja, azé lesz a háromszáz dínár. - Szíves örömest! – felelték a lányok. A legidôsebb el is mondott mindjárt egy párverset, mégpedig ezt:
Mit tett Umáma Átikával?
Mi szép volna látnom ôt álmomban e fekhelyen, de szebb volna itt fogadnom ágyamban éberen! Aztán a középsô mondta el párversét: De álmomban ábrándképe volt itt csupán velem, s ekképp szóltam: Üdvöz légy lakomban, édesem!
Örkény István Színház, 2005. Felelôs kiadó:
Szirtes Tamás A legkisebb pedig e párverset dalolta: A népem s az életem tanú: ki az éjeken velem mulat, illata mosusznál drágább nekem! Ekkor így szóltam magamban: „Ha mindeme szép verssel együttjár a szépség, akkor minden töléletes, ebben semmi kétség!” Leszálltam a lócáról, s tovább akartam menni, mikor kinyílt az ajtó, kilépett rajta egy rablány, s így szólt: - Ülj csak le, ó, sejk! Újra leültem a lócára, s ô átadott nekem egy papírt. Felülmúlhatatlan szép kézírás állt rajta, egyenes alefek, hasas hák, kerekded wáwok, tartalma pedig a következô: „Tudatjuk, hogy mi hárman, nôvérek, téged teszünk meg bíránknak, ó, Sejk, ítélkezz belátásod szerint!” Szóltam a rablánynak, hogy hozzon kalamárist, és e sorokat vetettem a papírra: A legkisebbnek javára döntöttem én, mivel az ô szava tetszett legvalódibb gyanánt nekem! Mikor idáig jutottam történetemben, a kalifa megkérdezte: - Miért ítélkeztél a legkisebb javára? - Ó, igazhívôk emírje – feleltem -, a legidôsebb lány azt mondta: „Csodálatos lenne, ha meglátogatna fekhelyemen álmomban!” Ez tehát meg van kötve, feltételnek alárendelve, talán bekövetkezik, talán nem. A középsônek csupán egy látomás jelent meg álmában, s azt üdvözölte. A legkisebbik viszont azt említette párversében, hogy a valóságban együtt hált kedvesével, kiért lelkét és övéit is odaadná. A lelkét pedig nem adná oda, csak olyanért, aki önmagánál is drágább neki. - Helyesen döntöttél! – mondta a kalifa, és háromszáz dínárt adott történetem fejében.
14
Mûvészeti igazgató:
Szerkesztô:
Felelôs szerkesztô:
Mácsai Pál
Kárpáti Péter, Zeke Edit
Gáspár Ildikó
Fotó:
Gordon Eszter
Grafika:
Vörös Krisztián
ÔSBEMUTATÓ, EGYÜTTMÛKÖDÉSBEN A TATABÁNYAI JÁSZAI MARI SZÍNHÁZZAL
Kárpáti Péter
ELSÔ ÉJSZAKA AVAGY UTOLSÓ Mit tett Umáma Átikával? Avagy a szerelem megszállott rabjának története
Sehrezád A Király Átika Fátima Vénasszony A király bátyja Umáma Méhész Halász Ghúl Alkusz Borbély Babárus Ôr Szemetes Tevehajcsár Vízhordó
KEREKES ÉVA DEBRECZENY CSABA JÁRÓ ZSUZSA BÍRÓ KRISZTA POGÁNY JUDIT FAZEKAS ISTVÁN CZUKOR BALÁZS HONTI GYÖRGY DERZSI JÁNOS CSUJA IMRE DÖMÖTÖR ANDRÁS SZÉLES LÁSZLÓ HONTI GYÖRGY DÖMÖTÖR ANDRÁS CSUJA IMRE FAZEKAS ISTVÁN DERZSI JÁNOS
díszlet jelmez világítás zene asszisztens rendezô
KHELL ZSOLT ZEKE EDIT BÁNYAI TAMÁS KISS FERENC ÉRDI ARIADNE NOVÁK ESZTER
A hangfelvételen Palya Bea énekel. Az elôadást két részben játsszuk. bemutató:
Az elôadást támogatták:
2005. OKTÓBER 1.
Club Maccaroni Étterem Bp. Hûvösvölgyi út 132.
