KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM. BTK Pszichológiai Intézet. Mentálhigiénés segítő. Szakirányú Továbbképzési Szak SZAKDOLGOZAT

KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM BTK Pszichológiai Intézet

Mentálhigiénés segítő Szakirányú Továbbképzési Szak

SZAKDOLGOZAT

Őrangyalok Érzékenyítő program nagycsoportos óvodásoknak és óvodapedagógusoknak

Szerző Illyés Eszter

Témavezető Drs. Édes Tünde

2015

TARTALOMJEGYZÉK 1.

BEVEZETÉS ...................................................................................................................... 5

2.

TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA .................................................................................. 6

3.

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS ..................................................................................... 9 3.1. Sztereotípia és előítélet ................................................................................................ 9 3.1.1. A sztereotípia............................................................................................................. 9 3.1.2. Az előítélet .............................................................................................................. 11 3.1.3. Az előítéletmentes személyiség .............................................................................. 12 3.2. A fogyatékosság meghatározása és a személyközpontúság ....................................... 13 3.2.1. Látássérültség .......................................................................................................... 15 3.2.2. Hallássérültség......................................................................................................... 15 3.2.3. Mozgássérültség ...................................................................................................... 16 3.3. Diszkrimináció és fogyatékosság ............................................................................... 17 3.4. Az integráció és az inklúzió elmélete és gyakorlati megvalósulásuk......................... 19

4.

A PROJEKT BEMUTATÁSA.......................................................................................... 26 4.1. Őrangyalok- a projekt neve ........................................................................................ 26 4.2. A probléma megfogalmazása, a projekt keletkezése .................................................. 27 4.3. Intézmény bemutatása ................................................................................................ 27 4.4. A szükséglet meghatározása és igényfelmérés ........................................................... 28 4.5. A cél meghatározása ................................................................................................... 29 4.6. A célcsoport meghatározása ....................................................................................... 30 4.7. A team ........................................................................................................................ 30 4.8. Eszközök, erőforrások ................................................................................................ 31 4.9. A projekt SMART elemzése ...................................................................................... 32 4.10. A projekt SWOT analízise........................................................................................ 34 4.11. Értékelési szempontok .............................................................................................. 35 4.11.1. Sikerkritériumok.................................................................................................... 35 4.11.2. Mentálhigiénés szempontok megvalósulása ......................................................... 35

5. A PROJEKT MEGVALÓSULÁSA: AZ ŐRANGYALOK ÉRZÉKENYÍTŐ PROGRAM A RÁKOSCSABAI REFORMÁTUS BETLEHEM ÓVODÁBAN ........................................ 36 5.1. Az előkészítés, a team munka és a projektveztői feladatok ....................................... 36 Első team megbeszélés ...................................................................................................... 37 Második team megbeszélés ............................................................................................... 38 Egyéb előkészületek .......................................................................................................... 40 2

5.2. A programsorozat állomásainak bemutatása .............................................................. 40 5.2.1. Első megbeszélés a programban részt vevő óvodapedagógusokkal ...................... 40 5.2.2. Második megbeszélés a programban részt vevő óvodapedagógusokkal ............... 42 5.2.3. A programsorozat bevezetése az óvodai csoportokban ........................................... 44 5.2.4. A hallással kapcsolatos érzékenytő foglalkozás a csoportokban ............................ 45 5.2.5. A látással kapcsolatos érzékenytő foglalkozás a csoportokban .............................. 46 5.2.6. A mozgással kapcsolatos érzékenytő foglalkozás a csoportokban ......................... 48 Látogatás a Mozgásjavító Intézet óvodájába ........................................................... 48 A mozgással kapcsolatos érzékenyítő foglalkozás az óvodában ............................. 50 5.2.7. Harmadik megbeszélés a programban részt vevő óvodapedagógusokkal ............... 51 6. A PROGRAM ÉRTÉKELÉSE ............................................................................................. 53 6.1. Az értékelés módja, eszközei ..................................................................................... 53 6.2. Eredmények és megvalósult célok ............................................................................. 54 7.

A PROJEKT UTÓÉLETE ................................................................................................ 56

8.

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS ....................................................................................... 57

9.

IRODALOMJEGYZÉK .................................................................................................... 58

10. MELLÉKLETEK .............................................................................................................. 60

3

„Mindennel együtt kell szeretned, a székesegyház nem lesz kisebb, ha egy-egy téglája kihull. Állj alá oszlopnak, egyensúlynak mozdulatlanul. Számon kérik az istenek, hogy helyt álltál-e, ott alul.” (Károlyi Amy: Számadás)

4

1. BEVEZETÉS 2014 januárjában kezdtem el dolgozni a Gondolkodj Egészségesen Alapítványnál, ahol többek között pedagógusok részére szervezünk akkreditált képzéseket. Közgazdászként nagy változást jelentett egy „nem-profitorinetált”, társadalmi célokért működő munkahelyen elhelyezkedni, mivel a gyermekeim születését megelőzően közgazdászként marketing területen, illetve egy nemzetközi médiaügynökségnél dolgoztam. Az alapítványi munka és a munkám által megismert emberekkel való találkozások új látásmódot hoztak. Az új munkahelyem, az édesanyai szerepem és a mentálhigiénés képzésen tanultak együttesen elindítottak egy úton, melynek fontos állomása lett a szakdolgozatban bemutatandó projekt is. Az egyetemi két év új szemléletet adott, és ez az új szemlélet meghatározó lett a szakmai életem alakulásában és a magánéleti kapcsolataim terén is. A munkahelyemen többek között pedagógusok, főként óvodapedagógusok részére tartunk drámapedagógiai és zeneterápiás képzéseket. A két képzés az óvodásokkal foglakozó pedagógusok tudását és eszköztárát hivatott bővíteni és ezáltal a gyermekek egészséges személyiségfejlődését segíteni. A képzések megismerésével és az alapítványi programok során megtapasztalhattam egy számomra addig ismeretlen pedagógiai látásmódot, melynek lényege, hogy minden gyermek önmaga lehessen, szabadon kifejezhesse önmagát. Szorongások és félelmek nélkül a játékon, meséken és zenén keresztül mutathassa és ismerhesse meg önmagát. A képzéseken részt vevő pedagógusok is tapasztalják ennek a látásmódnak a pozitív hatását, hiszen felszabadító számukra is a képzések során a saját élményeken keresztül szerzett önismeret, a közösségi elfogadás megtapasztalása és a kiszakadás a rájuk nehezedő teljesítménykényszeres oktatásból. Az inkluzív nevelési, oktatási irányzattal valamint a zeneterápiával és a drámapedagógiával való megismerkedésem adott egyfajta nyitottságot az alternatív pedagógiák iránt és érdeklődést az új oktatási módszerek felé. Így keltette fel az érdeklődésemet az érzékenyítés, mint a segítéssel élő emberek elfogadására irányuló saját élményes módszer is. Kisgyermekes

édesanyaként

különösen

foglakoztat

a

gyermekek

szocializálódása,

társadalomba való beilleszkedésük sikeressége és azok dilemmái. Szülőként tapasztalom az oktatási rendszer hiányosságait is, és megszületett bennem a tenni akarás a hiányosságok leküzdéséért. Fontosnak tartom, hogy ne csak az értelmi intelligenciát fejlesszük gyermekeinknél, hanem az érzelmi intelligenciájukat is, hogy társas kapcsolataikban is kiegyensúlyozottak és boldogok lehessenek.

5

A szeretetteljes, feltétel nélküli elfogadás, az, amit már édesanyaként is az egyik legfontosabb értéknek tartottam. Az elfogadás, mint az egymás számára adható egyik legnagyobb érték és az ezáltal megszerezhető önerő az, amit nagy hittel magamban hordozok és szeretnék átadni most már nem csak a gyermekeimnek, hanem új hivatásom által más embereknek is. Az egyetemen töltött két év, az előadásokon megszerzett tudás, a szemináriumokon megtapasztalt közös gondolkodás mind nagyon inspiráltak a mentálhigiénés segítő énem megtalálására és kibontakoztatására, melynek egyik állomása e projekt megvalósulása is. Az egyetemi tanulmányok során a Rogers-i személyiségfejlődéssel és a személyközpontú látásmóddal való megismerkedésem szintén mozgatórugója volt annak, hogy az érzékenyítés, mint új módszer megragadta a figyelmemet és lelkesedésemet, olyannyira, hogy végül belevágtam a projektbe. 2. TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA Személyes tapasztalásaim szerint úgy gondolom, hogy generációm keveset tud a fogyatékossággal élőkről és ez bizonyos helyzetekben szülőként vagy pedagógusként is nehézséget jelent abban, hogy gyermekeinket az elfogadásra neveljük. Korábban az integráció és az inklúzió ismeretlen fogalmak voltak, így korosztályom szinte teljesen elszigetelve nőtt fel azoktól a gyermekektől, akik valamilyen fogyatékossággal élnek. A munkahelyemen megvalósuló pedagógiai képzések - valamint az egyetemi mentálhigiénés tanulmányaim - által sokkal nyitottabbá váltam az alternatív pedagógiai módszerek irányába is. Kisgyermekes édesanyaként az utóbbi néhány évben életem egyik jelentős színtere a gyermekeim óvodája lett. Először kisfiam majd kislányom kezdett el a rákoscsabai református gyülekezet Betlehem Óvodájába járni. Kisfiam csoportját szülői munkaközösségi tagként is segítettem és így alkalmam volt az óvoda működésének hátterébe is belelátni. A fiam immár iskolás, de kislányom még az óvodába jár. Az óvodavezetővel való megbeszélés során felvállaltam egy érzékenyítő program megszervezését, miután az óvodai munkaközösség kinyilvánította, hogy igényt tart egy ilyen programra. A Betlehem Óvoda pedagógusai szerint minden gyermeknek joga, hogy hitben, szeretetben, nyugodt és biztonságos légkörben nevelkedhessen. A sajátos nevelési igényű gyermekeket képességeiknek megfelelően igyekeznek fejleszteni, oldani túlzott szorongásaikat, bizonytalanságaikat, segíteni őket az önmegismerés útján. A keresztyén értékrendhez igazodva legfontosabb feladatok egyikének tekintik, hogy megtanítsák a gyermekeknek, hogy szeretettel, elfogadóan viszonyuljanak egymáshoz. Az érzékenyítő programot is ennek jegyében képzelték el a pedagógusok, mely megvalósulása az eredetileg elvártakon túl jelentős eredményeket hozott.

6

A szakdolgozatban bemutatott projekt középpontjában az elfogadásra való nevelés, a fogyatékossággal élőkkel való megismerkedés áll. Az ismeretek bővítése, a fogyatékossággal élők nehézségeinek megismerése és a személyes kapcsolat által az előítéletek és félelmek mérséklődnek, a résztvevők személyes élményekkel és új tapasztalatokkal gazdagodnak, melyek hatással vannak személyiségük fejlődésére. A mentálhigiénés képzésen megismert személyközpontú szemléletre épülő projekt lehetőséget adott a résztvevőknek, hogy felszínre hozzák személyiségük rejtett tartalékait, melyekkel közelebb kerülhetnek embertársaikhoz és önmagukhoz is. A projekt készítésekor az egyetemen elsajátított mentálhigiénés szemlélet vezetett, így fontosnak tartottam, hogy a résztvevők felismerjék a pozitív változások önmagunkban való hordozását és az egymás számára nyújtott elfogadás értékét. „ A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amit egy ember átélni képes” (Carl Rogers)

7

„Az egészséges szellem éppannyira nyomorékká válhat, mint az egészséges test. Az a tény, hogy ’normális’ emberek mindenfelé járkálnak, látnak, hallanak, nem jelenti azt, hogy valóban látnak, és valóban hallanak. Nagyon is vakok lehetnek mindaz iránt, ami boldogulásukat meggátolja; süket fülekre találhatnak náluk mások gyengédséget követelő szavai. Amikor rájuk gondolok, semmivel sem érzem magam inkább nyomoréknak vagy tehetetlenebbnek, mint amilyenek ők.” (E. Goffman In Kálmán-Könczei: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig)

8

3. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 3.1. Sztereotípia és előítélet A fent említett fogalmak gyakori használata általánossá vált a mindennapi szóhasználatban. Fontos azonban pontosítani e fogalmakat, hogy helyesen használhassuk őket és magunk is jobban rálássunk az ezekkel kapcsolatos belső folyamatainkra, gondolkodásunkra, érzéseinkre. Kategorizációnak nevezi a pszichológia a tárgyak fogalomhoz rendelését. (Atkinson 1999.) A kategorizáció a megismerési folyamat egyik fontos és alapvető formája, mely segít eligazodni a világban azáltal, hogy dolgokat és jelenségeket bizonyos tulajdonságok alapján csoportosítunk. A kategorizációs folyamat során az észlelt tárgyat úgy kezeljük, mintha rendelkezne a fogalomhoz tartozó tulajdonságok sokaságával, beleértve a közvetlenül nem észlelt tulajdonságokat is. Illetve a folyamat lehetővé teszi a közvetlenül nem észlelt tulajdonságok előrejelzését is. A társadalmi kategorizáció folyamata a társadalomban való eligazodást segíti, az egyént körülvevő társadalmi környezet rendezésével. „A társadalmi kategorizációt az egyén tájékozódási rendszereként foghatjuk fel, amely megteremti és meghatározza az egyén társadalomban elfoglalt helyét. A kategorizáció révén az egyén okokozati kapcsolatokat vél felfedezni társadalmi környezetében, és ezáltal képessé válik a társadalomban való cselekvésre.” (Lengyel Zs. 2002.192. o.) Ezáltal az egyén a társadalmat a saját csoportjára és az ezen kívül álló mások csoportjára tagolja. Bár e folyamat segíti az egyént az őt körülvevő társadalomban eligazodni, ugyanakkor a társadalmi kategorizáció felerősíti a csoporton belüli hasonlóságokat és kiélezi a csoportok közötti különbségeket. A kategória, sztereotípia, attitűd és előítélet fogalma a húszas években még nem váltak el élesen egymástól. A történelmi események (harmincas évek gazdasági válsága, világháborúk) kiélezték a különbséget: a negatív sztereotípiákkal jellemzett etnikai csoportok felé irányuló előítélet megnövekedett, így vált szükségessé a sztereotípiák és előítéletek kutatása és a fogalmak pontos meghatározása. 3.1.1. A sztereotípia Az empírikus sztereotípiakutatások indulásakor fogalmazódott meg a sztereotípia meghatározása, mely szerint „a sztereotípiák a különféle társadalmi nagycsoportokra jellemzőnek tartott tulajdonságokra utaló megállapítások, melyek egy-egy csoport viszonylatában nagyfokú közmegegyezésen alapulnak, és időben meglehetősen szívósan fennmaradnak.”(Csepeli Gy.1997. 475.o.) A sztereotípiáknak az egyéni észlelésben megismerő funkciója van, a gyors és könnyű, ám felszínes tájékozódást segítik. A csoport tagjaira 9

vonatkozó sztereotípiák segítségével a csoporttagok kommunikációjára az ismerősség, otthonosság jellemző. A sztereotípiák megismerést segítő funkciója azonban óvatosságra int, hiszen a sztereotípiák valójában leegyszerűsített tulajdonságok, melyek úgy jönnek létre, hogy a csoporthoz tartozó bármely egyénnek hasonló vagy ugyanolyan jellemvonásokat tulajdonítunk, függetlenül attól, hogy a csoport tagjai egyénileg különböznek egymástól. Másként fogalmazva a sztereotípia maga az általánosítás, a csoport egyes tulajdonságainak vonatkoztatása a teljes csoportra. A sztereotípiák többsége nem valós, megélt tapasztalaton alapul, hanem a környezetünk, a társadalom és a média által generálódik. „Kedvező vagy kedvezőtlen tartalmától függetlenül a sztereotípia kategóriával társult, túlzáson alapuló nézet. Feladata a kategóriával kapcsolatos viselkedés igazolása.” ( G.W. Allport 1999. 245. o.) Erre példa, amikor egy vak emberrel való találkozásunk meghatározza a vakokról magunkban alkotott képet. Ezt a képet hordozzuk magunkban a teljes csoportra, a vakokra nézve, holott meglehet, hogy annak a vak személynek, akivel találkoztunk pont rossz (vagy jó) napja volt, ami a velünk való találkozást meghatározta. Óvatosságra int bennünket az, hogy egy ember viselkedése, reakciója alapján ítéljük meg sorstársait. A szetereotípiák kialakulhatnak személyes tapasztalok alapján és tanulás útján is. A felnőtt társadalom, a szülők és pedagógusok felelőssége igen nagy tehát a sztereotípiák közvetítésében és értelmezésében. A sztereotípiákkal kapcsolatban fontos megértenünk, hogy azáltal, hogy alakítják másokkal szembeni elvárásainkat, a viselkedésünkre is hatással vannak. A sztereotípiák által hajlamosak vagyunk azt észrevenni, és arra emlékezni, amire már eleve számítottunk. Tények értelmezésekor, ha az információ kétértelmű, a viselkedés magyarázatát inkább a sztereotípiával egyezőnek értelmezzük. A sztereotípiával egyező viselkedést nem csak, hogy keressük, hanem ki is válhatjuk, ha a sztereotípiák olyan tettekre ösztönöznek, amelyek az elvárásainkat megerősítő tényleges viselkedéseket hoznak létre, a sztereotípia önbeteljesítő jóslattá válik. Ez, az elvárások valóságalakító hatása, melyet R. Rosenthal és L. Jacobson ok-okozati kutatásai révén Pygmalion- hatásnak nevezünk. (Allport, 1999.) A sztereotípiák alkalmazásánál figyelemmel kell lennünk a tekintetben is, hogy minél többet használunk egy kategóriát, annál hozzáférhetőbbé válik és minél hozzáférhetőbb, annál többet használjuk. A sztereotípiák minden korban és minden társadalomban léteznek. Ritkán változnak meg alapvetően. Ennek oka több tényező együttes hatásában keresendő. A sztereotípiák használata megkönnyíti a személyészlelést, gyorsítja az információfeldolgozást, megkönnyíti az

10

alkalmazkodást. Ez részben abból adódik, hogy a legtöbb sztereotípiának vannak valós elemei, amelyek valóban létező vonásokra, jellemzőkre utalnak. 3.1.2. Az előítélet A szakirodalom számos leírást ad az előítélet definíciójára, melyek közül az általánosan elfogadott Gordon W. Allport meghatározása: „Az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében, feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik.” (Allport, 1999. 36. o) A fogalom pontos megértését segíti a Magyar Nagylexikon definíciója is: „Olyan előzetes ítélet (ismeret, tudás, attitűd) amely megelőzi a valóságról alkotott konkrét benyomásokat, így tudáspótló, ismeret-kiegészítő szerepe is van, segít eligazodni a még nem ismert emberi és társadalmi viszonylatokban is.” ( Magyar Nagylexikon 1998, 251. o.) Szintén fontos tényezőkre világít rá, az előítélet fogalmával és mechanizmusával kapcsolatban Elliot Aronson, A társas lény című könyvében: „Az előítélet ellenséges, vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben - olyan attitűd, amely téves, vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapul. (Aronson,2000., 212. o.) Az előítélet összetevői: -

kognitív összetevő: egy sztereotípia, hiedelmek a csoportról,

-

érzelmi komponens: ellenszenv vagy ellenséges érzület a csoporttal szemben,

-

viselkedésbeli összetevő: a csoport diszkriminációja.

Az előítélet megértéséhez, a fogalommal kapcsolatos legfontosabb tulajdonságokat emelem ki: -

bár létezik pozitív előítélet is, általában ellenséges vagy negatív attitűdöt tükröz,

-

előzetes megismerést nélkülöz, vagyis hipotézisekre, feltevésekre épül,

-

benyomások alapján alakul (téves vagy nem teljes információkból vett általánosítás).

Az előítélet fokozatainak megismerése tudatosíthatja bennünk azokat a cselekvéseket, melyek a negatív előítéletes attitűdökből, nézetekből erednek. Ritka az, amikor valaki magában tartja 11

ellenséges, negatív attitűdjét, inkább jellemző, hogy ezek valamilyen úton megnyilvánulnak és cselekvést váltanak ki. 1. Szóbeli előítéletesség. A legtöbb előítéletes ember hangoztatja nézeteit és kifejezi idegenkedését, ellenérzését. (etnikai, nemzeti) 2. Elkerülés. Erősebb előítélet esetén jellemző az ellenérzést kiváltó csoport tagjainak elkerülése, akár kényelmetlenség árán is. Ebben az esetben az egyén saját maga kárára igyekszik elkerülni a csoportot vagy a csoport tagjait, visszahúzódik, alkalmazkodik azok jelenlétéhez. (pl.: hajléktalanok) 3. Hátrányos megkülönböztetés. Az előítéletes egyén ebben az esetben aktívan cselekszik. Ártalmas viselkedésével kizárja a bizonyos csoport tagjait valamilyen munkából, jogból stb. megtagad tőlük bizonyos előjogokat. (faji megkülönböztetés) 4. Testi erőszak. Erős érzelmi hatások esetén az előítélet erőszakos vagy az erőszakkal egyenértékű cselekvéssé alakul. (kilakoltatás, garázdaság) 5. Kiírtás. Az előítélet erőszakos kifejeződésének végső fokozata. (tömeggyilkosság, népirtás) A fokozatok megismerésén túl fontos tudatában lennünk annak, hogy bár legtöbben nem lépnek túl a szóbeli előítéletességen, az egyik fokozat előzménye lehet a következő, súlyosabb lépcsőfoknak. A dolgozatban leírt, megvalósult projekthez és az érzékenyítés módszeréhez kapcsolódva kiemelendő, hogy a szakirodalom az előítéletek csökkentésének egyik módjaként írja le a kontaktust, mely az érzékenyítő program egyik fontos eleme. A személyes kontaktus révén a résztvevők megismerik egymás személyes tulajdonságait, és így érvényüket veszítik a korábbi sztereotípiák a csoportra vonatkozóan. A kontaktus azért is lehet hatékony, mert az ismerősség érzésével gyengíti a csoport tagjaira vonatkozó szorongást. Mivel több információ lesz az adott csoportról megváltoznak a csoportról alkotott kognitív reprezentációk és csökken a szorongásunk, hogy megfelelően viselkedünk-e a másik csoport tagjaival. A kontaktus növeli az empátiát a másik csoport helyzetével és a bizalmat a másik csoport tagjai iránt.

3.1.3. Az előítéletmentes személyiség Az előítéletmentes, vagy legalábbis kevésbé előítéletes személyiség kialakulásában fontos szerepe van a gyermekkori környezetnek, a nevelésnek és a szülői magatartásnak. Az első hat év valamennyi társadalmi attitűd kialakulása szempontjából rendkívül fontos, de nem egyedül ettől függ ezeknek az attitűdöknek a kialakulása. A család által közvetített előítéletek (szülők 12

nyíltan kifejezésre juttatják előítéleteiket) elfogadásán túl a kisgyermekek bizonyos családi, környezeti atmoszféra hatására (gyanakvás, fenyegetettség érzet) maga is kialakítja saját előítéleteit. A nevelési stílus is meghatározza az előítélet kialakulását a gyermekekben, amint azt a kutatások bizonyították. (Allport, 1999.) Az előítéletmentes személy kevésbé korlátozó családban nő fel, és ezért kiegyensúlyozottabb személyiségstruktúrával rendelkezik. Kevésbé agresszív és kevésbé jellemző rá az a fajta projekció, mely által másokba vetített hibákban találja meg saját feszültségeinek feloldását. A nyílt gondolkodású személy világról alkotott képe pozitív, nem látja fenyegetőnek a világot, ezért kevésbé van szüksége a konformitásra vagy a tekintélyelvű alárendeltségre. Kevésbé ragaszkodik saját csoportja tekintélyéhéhez, képes ismeretek alapján és igazságtartalmuk szerint mérlegelni helyzeteket. Így összességében elmondható, hogy az előítéletesség kialakulásban döntő a világról alkotott kép (melyet már gyermekként megformálunk magunkban) és a kritikai gondolkodás. 3.2. A fogyatékosság meghatározása és a személyközpontúság Jelentős szakirodalmi tanulmányozás után is nehéznek mondható a fogyatékosság meghatározása. A leírás az idők során folyamatosan változott akár országonként, akár tudományterületenként. A teljességre való törekvés miatt a leírások és állapotleíró fogalmak folyamatosan változtak, ám sosem voltak minden területre kiterjedőek. Nehézség a mindent megragadó definiálás, amely kerüli a megbélyegző elnevezéseket. A fogyatékosságról való értelmezésben és gondolkodásban egy új szemlélet van kialakulóban, melyet a WHO definíciója is kifejez: „A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. A fogyatékosság egy változó fogalom, bárki bármikor fogyatékossá válhat. A fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot, ami a fogyatékossággal élő személyek és az attitűdbeli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következményéből adódik. Ezen akadályok gátolják a fogyatékos személyt a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben.” Előremutató, hogy a WHO nyolcvanas években megalkotott eredetileg három elemre épülő fogalma (károsodás, fogyatékosság, akadályozottság), újraértelmezése (2013) során kiegészült a különböző tényezők összekapcsolásával és bevezették a környezeti és személyes tényezőket is. A definícióban található kifejezések átgondolása, segíti a fogalom és az új szemlélet pontosabb megértését. 13

A pszichoszociális fogyatékkal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó mentális károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. (Gombos 2013.) Fontos kiemelni a definíció néhány elemét: 1. a pszichoszociális fogyatékosság nem azonos a mentális károsodottsággal. A mentális károsodás a mentális működések zavarait jelenti, mellyel a pszichológia foglalkozik. 2. a fogyatékosságot a környezeti akadályokkal való kölcsönhatás hozza létre, 3. a fogyatékosság nem valamely funkció akadályozottsága, hanem a társadalmi részvétel korlátozottsága. A személyközpontú látásmódhoz leginkább az alábbi meghatározásokat tartom közelítőnek: „Ha a fogyatékossággal élő emberről, fogyatékos létről a legfontosabbat szeretnénk embertani szempontból megállapítani, első megközelítésben elegendő ennyit mondanunk: más. Az ilyen ember élete nem kevesebb, nem több, csak egyszerűen más, másfajta emberi élet. Fontos hozzátennünk azt is, hogy a fogyatékossággal élő ember – a többi emberhez, de leginkább talán mégis a betegekhez, öregekhez, gyermekekhez hasonlatosan – segítségre szorul. Minden bizonnyal ez a fogyatékossággal élés második legalapvetőbb antropológiai sajátossága, mivel az ilyen ember csak mások segítségével képes az emberi életre” (Zászkaliczky 1987, In Kálmán-Könczei 27.o.). Ebben a megközelítésben megragadható az ép emberek felelőssége is fogyatékossággal élő embertársak iránt, mivel kifejezi a segítéséggel való élet sajátosságát. Az ép emberek gondolkodását és a fogyatékossággal élőkhöz való hozzáállásunkat segítheti az alábbi leírás, melyet a legkifejezőbbnek tartok a dolgozatban leírt megvalósult projekt szemléletmódjához: „Az akadályozottság csak egy az ember sokféle lehetséges lényeges tulajdonságai között, önmagában nem fejezi ki egy ember lényegét. Az akadályozottság nem betegség, hanem az egészség egyik különleges formája.” (Pedagógia Történeti Szemle, 2015. 1.sz. 8. o.) Az érzékenyítő projekt e szemlélet mentén született meg, hogy a résztvevő felnőttek és gyermekek a fogyatékossággal élő embereket ne betegként, hanem egészséges, ám valamilyen különleges tulajdonsággal rendelkező partnerként, embertárskén lássák. Megérezzék, hogy az akadályozottság, mint külső tényező leküzdésében felelősségük van és a kapcsolat kialakítása a fogyatékossággal élőkkel élményt és megismerést jelent. A fogyatékosságnak különböző típusait különböztetjük meg, melyek közül a projekt témájához kapcsolódva, hármat emelek ki: 14

-

Látássérültség

-

Hallássérültség

-

Mozgássérültség

A három típus leírását azért tartom fontosnak, mert az akadályozottságok megismerése segíti a mentálhigiénés szemlélet szerinti megértést és elfogadást, az általuk megélt nehézségek megismerését. 3.2.1. Látássérültség Látássérülteknek nevezzük azokat az embereket, akiknek a látássérülése legalább 67%-os. A látássérültség a súlyosság fokozatai szerint: -

gyengénlátók, akiknek segédeszközzel (szemüveg, nagyító) korrigálható valamelyest a látásuk, de a jobban látó szem teljesítménye így is csak 10-33% a tökéleteshez képest; látássérültségük pedig 67-90%-os

-

aliglátók, akik csak a fényt és a nagyobb tárgyakat érzékelik; síkolvasásra általában nem képesek

-

vakok, akik még a fényt sem érzékelik

A látássérült emberek nehézségeinek megértését segíti, ha számba vesszük, hogy a látásunk hiánya milyen egyéb funkciókra és képességekre van hatással: -

ismeretszerzés és tanulás

-

képzet és fogalomalkotás

-

kommunikáció

-

magatartás, társadalmi beilleszkedés

-

tájékozódás, mozgás

-

közlekedés

-

önkiszolgálás

-

mozgásszervi elváltozások

-

pszichés következmények (önállótlanság, passzivitás, lassúbb reakciókészség, önértékelési zavarok, indulatosság)

Magyarországon jelenleg hozzávetőlegesen 82.484 látássérült ember él. (KSH, 2011) 3.2.2. Hallássérültség A hallássérült kifejezés gyűjtőfogalom: a siketeket és a nagyothallókat is magába foglalja. A hallássérülteken belül, két kategóriát különböztetünk meg:

15

-

nagyothallók: akik rendelkeznek valamilyen fokú hallásmaradvánnyal, illetve, akik hallásküszöbe 30-80db között van

-

siketek: akik semmilyen hangot nem képesek meghallani, azaz hallásvesztésük 80dbnél nagyobb

„Hallássérült az a gyermek (ifjú, felnőtt, idős egyén), akinek hallásvesztesége oly mértékben korlátozza a fejlődési, nevelési és tanulási lehetőségeiben, hogy eredményes fejlesztéséhez gyógypedagógiai támogatás szükséges. Mivel a hallásveszteséggel arányosan akadályozott az anyanyelv-beszéd kialakulása, a speciális nevelési szükséglet elsősorban a természetes beszédelsajátítás feltételeinek megteremtésében jelentkezik.” (Farkas- Perlusz, 2000, 507.o.) A

hallássérülés

folyamán,

a

hallási

nehézséggel

közvetlen

oki

kapcsolatban

álló akadályozottságok alakulnak ki. A hallószervünk több szempontból is az egyik legfontosabb érzékszervünk: -

több irányból közvetít

-

távolabbi eseményekről is közvetít

-

befolyásolja a személyiségfejlődést

-

irányítja a vizuális észlelést, érdeklődést, kíváncsiságot vált ki

-

hangulatot közvetít

-

előkészíti a bekövetkező eseményt

-

magatartásirányító jellege van

-

a kapcsolatfelvétel és a kapcsolattartás legfőbb eszköze

-

a beszéd kialakuláshoz nélkülözhetetlen.

Mindezek ismertében tudatosíthatjuk, hogy mennyire nehéz ezen érzékszervünk nélkülözése és mennyire indokolt a hallássérültséggel élő embertársaink segítése. A hallással kapcsolatos funkciók megismerése közelebb visz bennünket a hallássérült emberek nehézségeinek megértéséhez. Magyarországon jelenleg hozzávetőlegesen 71.585 hallássérült ember él. (KSH, 2011) 3.2.3. Mozgássérültség A mozgássérültség pontos leírásának több megközelítése létezik. A biológiai, orvosi, megközelítésen túl a gyógypedagógiai-társadalmi megközelítés is meghatározó. A leírások és maghatározások országonként is változnak. Figyelemre méltó a mozgáskorlátozottság két aspektusból való megközelítése.

16

-

Testi aspektus: vagyis a mozgásszervi károsodások következményének összessége.

-

Szociális aspektus: azaz a fogyatékosság közvetlen oka nem az ideáltól való eltérés, hanem az az által okozott viselkedésbeli különbözőség.

Elterjedőben van az a szemléletmód, mely szerint a fogyatékosság nem az egyén sérültségén múlik, hanem a környezet az, ami akadályozza a sérült embert abban, hogy egyenrangúan vegyen részt a társadalom életében. Ha nem a törvényi meghatározást nézzük, akkor a mozgáskorlátozottság valójában egy nagyon szubjektív fogalom, hiszen nem csak a fizikai sérültségtől, hanem a környezeti tényezőktől is függ a korlátozottság. (Előfordulhat, hogy valakinek a körülményei olyanok, hogy a fizikai sérültségénél

lényegesen nagyobb

akadályozottságot szenved el, mint egy más körülmények között, de ugyanolyan sérültséggel élő egyén.) A mozgássérültség számos kategóriáját megkülönbözteti az orvostudomány és a gyógypedagógia, ám ezek leírására és elemzésére e dolgozat nem tér ki. A mentálhigiénés és segítő szempontból releváns következményeket tartom kiemelendőnek, melyek ismerete segítségünkre lehet abban, hogy mozgássérült embertársaink nehézségeit megértsük, és megfelelő segítségnyújtással forduljunk feléjük. A mozgássérültség okozta következmények lehetnek: -

megváltozott testséma

-

hátráltatott cselekvés

-

beszűkült észlelés, tapasztalatszerzés

-

hőmérséklethez való alkalmazkodás nehézségek (a lehetséges hőháztartási probléma miatt)

-

önellátás nehézsége

-

közlekedésben,

öltözködésben,

étkezésben,

rendtartásban,

testhigiénia

fenntartásában való nehézség -

finommozgások nehézsége (írás, szerelés stb.)

-

viselkedészavarok (agresszió, visszahúzódás, szégyenérzet miatt)

Jelenleg Magyarországon hozzávetőlegesen 232.206 a mozgássérültek száma.( KSH, 2011) 3.3. Diszkrimináció és fogyatékosság A diszkrimináció alatt a hátrányos megkülönböztetést értjük, mely ellentétben áll az egyenlő elbánás elvével. „A hátrányos megkülönböztetés fogalmába azok a magatartások tartoznak, melyek természeti vagy társadalmi kategóriákon alapuló megkülönböztetést tesznek lehetővé, 17

és nem függnek össze sem az egyéni képességekkel vagy érdemekkel, sem a személy konkrét viselkedésével A hátrányos megkülönböztetés sérelmes különbségtétel, melynek semmi köze sincs az egyének sajátos tulajdonságaihoz.” (Allport, 1999. 87. o.) A diszkrimináció lehet ösztönös vagy tudatos cselekedet, kirekesztő magatartás. Aki alkalmazza a negatív megkülönböztetést, az saját felsőbbrendűségét igyekszik bizonyítani a másik személy megalázása által. A diszkriminációmentes társadalom az állam és a jog nélkül nem valósulhat meg, ugyanakkor a társadalomnak is fel kell lépnie a hátrányos megkülönböztetés ellen. Fontos tudatosítani az emberekben, hogy milyen hatással van a diszkrimináció mindazokra, akik elszenvedik. Fontos lenne, hogy a társadalom ép tagjai elfogadják a fogyatékossággal élő embertársainkat annak, akik, és ugyanolyan jogokkal bíró állampolgárként tekintsenek rájuk. Fontos lenne továbbá megbecsülni a fogyatékossággal élőket, hogy egyenrangúnak érezhessék magukat közöttünk. A diszkrimináció és az előítélet befolyásolja a fogyatékossággal élő emberek önértékelését és gátat szab önállóságuknak, valamint felerősíti kiszolgáltatottság érzésüket. A fogyatékossággal élőkhöz való társadalmi elfogadás az idő előrehaladtával fejlődni látszik. Cél az egyenlő bánásmód elérése és az, hogy az épek egyenrangúnak tekintsék ezen embercsoport tagjait. Fontos, hogy a fogyatékossággal élők megérezzék, hogy ők is ugyanolyan értékes emberek, mint ép társaik és nem egy elzárt világban, a társadalom peremén élnek, hanem a közös világunkban a társadalom teljes jogú tagjaiként. Ennek megfelelően feladatunk enyhítenünk a fogyatékossággal élők hátrányait, hogy egyenrangúnak érezhessék magukat. Az erre való törekvés meggyőződésem szerint nem csak jogi, állami szinten kíván megvalósulást, de akár civil és egyéni segítségnyújtásban is. A különböző részterületek úgynevezett akadálymentesítése és a hozzáférhetőség szerencsére hazánkban is egyre több helyen (akár fizikailag, akár információ áramlás tekintetében) megmutatkozik, bár hagy számos tennivalót még maga után. A társadalom hosszú évszázadok óta előítéleteket táplál a fogyatékossággal élőkkel szemben, melynek a lényege az, hogy nem tartja ezen embereket alkalmasnak a szokásos emberi tevékenységekre, az örömöket nyújtó életre. Kialakulóban van az új szemlélet elterjedése, miszerint a fogyatékossággal élőkre nem, mint sajnálat tárgyára tekintünk, hanem önálló, jogokkal rendelkező, egyenrangú embertársunkra. A törvények és pozitív diszkrimináció azonban kevésnek bizonyul, ha a társadalom egyéni tagjai nem a fentiekben megfogalmazott módon tekintenek rájuk.

18

3.4. Az integráció és az inklúzió elmélete és gyakorlati megvalósulásuk Dolgozatomban az integráció és inklúzió fogalmakat elsősorban pedagógiai vetületük mentén vizsgálom, így kapcsolva e kulcsfogalmakat a megvalósult érzékenyítő projekthez. A fogyatékosság, mint gyógypedagógiai alapfogalom köznyelvi használatára született meg az akadályozottság meghatározás. A speciális nevelési szükséglet az akadályozottság fogalmának megjelenésével jött létre, azt kitágítva, ugyanakkor a nevelés-oktatás időszakára szűkítve használatát. Magyarországon ma a sajátos nevelési igényű gyűjtőfogalmat használjuk, melyet a Közoktatási törvény így definiál: „Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd, b) a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd.” (Közoktatási Törvény 121. § 29. bekezdés) A speciális nevelési szükségletű gyermekek valamiben mások, mint a többiek, lehetnek láthatóan sérültek, vagy szellemileg elmaradottak, autisták, tanulási nehézséggel, zavarral küzdők, magatartászavart mutatók, de lehetnek kivételes képességűek, tehetségesek is. Tanulási nehézség a tanulási gyengeség, a tanulási zavar, a tanulási akadályozottság. Sajátos nevelési szükségletű gyermekek: -

a tanulásban akadályozottak,

-

az értelmileg akadályozottak,

-

beszédben akadályozottak,

-

látássérültek,

-

hallássérültek,

-

mozgáskorlátozottak,

-

viselkedés- és teljesítményzavarral küzdők,

-

autista gyermekek

-

súlyos tanulási zavarral, magatartászavarral küzdők.

A magyar szakirodalomban - csak úgy, mint a nemzetköziben- nem egységes az integráció és inklúzió fogalmának értelmező használata: integráció, integrált fejlesztés, integratív oktatás, 19

nevelés és inklúzió kifejezések gyakran keverednek, összemosódnak. Általánosságban elmondható, hogy pedagógiai szempontból az inklúziót az integráció teljes és legmagasabb fokú megvalósulására használjuk. „Az integrált nevelés a pedagógiában a fogyatékos és nem fogyatékos egyének közös élet és tanulási térben történő együttnevelését, tanítását és képzését jelenti, mindannyiuk fejlődési lehetőségeinek optimalizálása céljából” (Réthy 282.o.) Az integráció szükségességének megfogalmazásához több tényező is hozzájárult az elmúlt 3040 évben. Egyrészt a társadalmi kritika felerősödése, mely szerint az élethez való jog és esélyegyenlőség mindenkit megillet. Változtak az életkörülmények, a génkutatás jelentős fejlődésen ment keresztül és az élet értelmének kérdése is előtérbe került. Másik tényező, a teljesítményorientált oktatási rendszerrel szemben megfogalmazódott kritika, mely szerint az iskolarendszer nem differenciál és nem tesz különbséget az egyes tanulók képességei között. Az iskola diszfunkciós működése valósul így meg, hiszen a nem jól teljesítő tanulókat nem a motiváció eszközeivel támogatja, hanem az iskolarendszer által támasztott követelményeket nem megfelelően teljesítő tanulókat gyógypedagógiai intézményekbe javasolja. Így nem valósul meg a gyermekközpontúság és a szelekció is nő. A harmadik tényező, ami az integráció előtérbe kerüléséhez vezetett, az a gyógypedagógiai intézmények hatásfokával való elégedetlenség volt. Az infrastrukturális nehézségeken túl az intézményekben megvalósult szegregált oktatás elszigeteltséget és bezártságot eredményezett, még inkább felerősítve a fogyatékossággal élők kívülállóságát. A szegregált (elkülönített) oktatást elsősorban orvosi szempontok hívták életre, miszerint az azonos

fogyatékossággal

élőket

homogén

csoportokban

kívánták

fejleszteni.

E

megközelítésben a pedagógiai a fogyatékossági hiányosságok kompenzálást tűzte ki célul és magát a fogyatékosságot helyezték a középpontba. Ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen az elkülönített oktatás eredményessége, hiszen a megfelelően felkészült szakemberek és a megfelelő módszerek, eszközök használata jelentősen fejleszti és segíti a fogyatékossággal élőket. Figyelembe kell venni azonban, hogy az azonos fogyatékossággal élőkkel kialakított csoportokban is óriásiak az egyéni különbségek és a fogyatékosság ténye is relatív, amennyiben azt az egyén és a környezet kölcsönhatása határozza meg. Az új emberkép és az új pedagógiai irányzat leírását teljességgel összefoglalja Dr. Otto Speck, aki az integráció egyik úttörője, a befogadó pedagógia egyik megalkotója:

20

„Az emberképet, az emberi mivoltot nem a különböző képességek meglétének kritériumához kötjük. A gyermek fogyatékosként való meghatározása, a személyiség egyetlen aspektusának túlhangsúlyozása helytelen. Nem arra kell fókuszálni, hogy mi a negatívum, mi a deficit az egyes egyénben, hanem arra, hogy mi az a többletigénye, amelynek kielégítését az iskolától meg kell kapnia. A fogyatékos gyermek, speciális nevelési szükségletű gyermek jóval több, mint fogyatékossága, elsősorban ember, ugyanúgy, mint bármely társa” (Speck, 1998. 286. o.) Az új irányzat tehát nem a hiányosságra, a deficitre koncentrál, hanem a speciális nevelési igényekre. Hiszen minden gyerek más, minden tanulónak egyéni nevelési szükségletei vannak. Tudatosítani kell, hogy minden gyermek egyedi, és ahogy az ép gyermekeknél is szükséges az egyéni megkülönböztetés a hatékony nevelésben, oktatásban, úgy a fogyatékossággal élő gyermekeknél ez a speciális nevelési igény halmozottan megmutatkozik. Az új irányzat egy holisztikus emberképet helyez a pedagógia középpontjába, mely szerint az egyént a maga teljességében, egyediségében kell vizsgálni. Az ép és a fogyatékossággal élő gyermek is ugyanúgy ember és gyermek, ugyanúgy fejlődik, csak a fejlődésben módjában van eltérés. Az integratív pedagógiai a társadalmi, szociális akadályozottság szemszögéből közelíti a fogyatékosságot. Az integráció pedagógiai megfogalmazása: „minden gyermek és tanuló megkülönböztetés, kirekesztés nélkül, egymással együttműködve, a mindenkori fejlettségi szintjén, pillanatnyi észlelési, gondolkodási és cselekvési kompetenciájához mérten, egy közös tárggyal és tárgyon tanul és játszik.” (Réthy 284.o) A tradicionális gyógypedagógia és az inkluzív általános pedagógia közötti különbségeket az alábbi táblázat mutatja. (Réthy nyomán) 1. számú táblázat: A hagyományos gyógypedagógia és az inkluzív iskola összehasonlítása Tradicionális gyógypedagógia Emberkép:

defektus

(hiány,

Inkluzív általános pedagógia fogyaték) Emberkép: Az ember, mint egység. Minden

orientált. A defektusok osztályozása alapján ember

egyéni

kategorizál, és a fogyatékosságot helyezi a pszichikai, pedagógiai tevékenység középpontjába.

individum

a

szociális

biológiai, tényezők

összefüggésében. Holisztikus, egyéni emberi lét áll a pedagógia középpontjában.

Szociális

forma:

fogyatékossággal hasonlóak

homogén. rendelkező

minden

fejlődésükben,

Azonos Szociális forma: heterogén. Egy csoportban gyermekek heterogéken a gyerekek a képességeik,

tekintetben,

így készségeik,

tehetségükben, szerint.

A

tehetségük

és

csoportban

szükségletük megvalósuló 21

intelligenciájukban, akarati szintjükben. Így kommunikáció, inetrakció új képességek az azonos fogyatékossággal rendelkezők egy kialakuláshoz vezet. csoportba

oszthatók

és

hatékonyan

oktathatók. Didaktikai

alap:

szegregáció. Didaktikai alap: kooperáció. A hangsúly a

Teljesítményalapú nevelés, oktatás.

gyermekek kooperációján van.

Oktatási tartalom: csökkentett, felosztott

Oktatási tartalom: azonos

Szegregáció külső differenciálással

Inklúzió

belső

differenciálással,

individualizáció.

Az integráció két típusa: Fogadás: a többségi iskola elvei szerint kevés változtatással a tanulótól várja a beilleszkedést. Speciális fejlesztéssel, külön foglalkozásokkal segítik gyógypedagógusok és szakemberek a speciális nevelési igényű tanulót. Befogadás: az iskola/ óvoda igyekszik megváltozni és minden gyermek, így a speciális nevelési igényű gyermekek számára is hatékony nevelést/oktatást biztosítani, egyéni különbségeik szerint. Az integráción túl megvalósul a valódi befogadás, melynek feltétele a pedagógusok felkészültsége és a megfelelő eszközök megléte, módszerek ismerete. Így megvalósul a gyerekek különböző személyiségjegyeihez alkalmazkodó tanulás. Az egységes, tantervi tudásátadás helyett előtérbe kerülnek az egyéni képességek, készségek. Az egyéni kompetenciák fejlesztése és a tanulók értelmi, testi és lelki erejének fejlesztésére koncentrál a befogadó intézmény a pedagógiai tevékenység során. Az egyéni szabadság és önállóság a tevékenységekben, a munkamódszerek egyéni megválasztásának lehetősége növeli a tanulók egyéni és szociális kompetencia érzetét. A szegregáció, integráció és inklúzió szemléletes ábráját alkotta meg az „Együtt nevelünk, együtt nevetünk!”kampány, mely civil kezdeményezésként a méltányos és színvonalas nevelésre, oktatásra hívja fel a figyelmet.

22

1. számú ábra: Szegregáció-integráció-inklúzió

Azzal, hogy az inklúziót megvalósító intézmények valóban befogadják a gyermeket és családját az intézmény gyermek és felnőtt közösségébe, a diszkrimináció elleni küzdelem is megvalósulni látszik. „Az inkluzív, befogadó iskolai oktatás egy személyiségre orientált nevelés, feladata minden tanuló egymással való sokoldalú interakciós, kommunikációs és kooperatív nevelési-oktatási lehetőségének megteremtése. A tudáselsajátítás, a jártasságok, készségek, képessége, kompetenciák, gondolkodási erők, megszerzésének, fejlesztésének aktív, konstruktív ösztönzési folyamatának biztosítása.” (Réthy, 2002. 290.o.) Az inkluzív pedagógia tehát nem a hiányosságokra koncentrál, hanem a megismerési nyereségekre, a személyközpontúságra helyezvén a hangsúlyt. Az inkluzív pedagógia előnyei: -

egyéniként, egyediként kezel minden egyes gyermeket

-

differenciáltan valósulnak meg a tevékenységek

-

természetes életszituációk megélésére ad lehetőséget

-

pozitív szereptanulás észrevétlenül megtörténik

-

kommunikáció, együttműködés, partnerség alakul ki.

Természetesen az erőltetett integráció, ahol eleve kudarcra van ítélve, több kárt okoz, mint hasznot, konfliktust okoz és elmélyíti a szakadékot, melynek átlépésére hivatott lett volna. A speciális fejlesztő iskolákra is szükség van, hiszen bizonyos szükségletű gyermekek (súlyosan értelmi fogyatékos vagy komoly magatartási zavarok) ellátása, fejlesztése ilyen módon 23

valósulhat csak meg. A szakemberek körében nincs egyértelmű álláspont abban, hogy meddig lehet elmenni az „iskola mindenkié” elvének megvalósításában. A szülők joga, hogy kiválaszthassák gyermekük számára az intézményt, és ebben a nehéz döntési helyzetben a szakmai tanácsadás szükségszerű. Jelenleg Magyarországon mind a szegregált, mind az integrált oktatás, nevelés jelen van. Fontos törekvés, hogy a gyógypedagógiai elméleti alapjait és az inklúzió gyakorlati tapasztalatait összevetve, elemezve kialakuljon egy magas szintű oktatási, nevelési irány. Az integráció, inklúzió folyamatosan terjed, így várható a kutatások, hatáselemzések fejlődése e téren. Fontos, hogy lássuk, hogy az inklúzió tendencia jellegű lehetőség és nem abszolút, egyszerre elérhető állapot, egy folyamat, egy gondolkodási és cselekvési irány. ( Réthy, 2002) Kiemelem, hogy bár a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségéről vannak törvényeink, melyek segítik a befogadást és tiltják a diszkriminációt; van fogyatékosügyi programunk; ismerjük az inkluzív pedagógia elméletét és gyakorlati előnyeit; remek gyógypedagógusaink és pedagógusaink vannak; egyre több az igyekezet az integratív intézmények megvalósítására, mégis jelentősen le vagyunk maradva a tekintetben, ami a fogyatékossággal élő embertársainkkal való bánásmódot és elfogadásukat illeti. Az érzékenyítés módszere a fogyatékossággal élő embertársaink megismerését és elfogadását hivatott elősegíteni. Alkalmat ad a közös felelősség elmélyüléséhez, hogy a fogyatékossággal élők megismerése és segítése ne a sajnálaton alapuljon. A saját élmények megélése hozzásegíti az épeket, hogy felismerjék a fogyatékossággal élők nehézségeit és ezáltal nyitottságot és új látásmódot eredményezzen. Tudatosítja, hogy nem csak a fizikai segítségnyújtás a fontos, hanem az egymással való kapcsolat megélése is. A kialakuló kapcsolat továbbá növeli a fogyatékossággal élők önerejét és értékesség érzetüket is.

24

„A másik ember elfogadása azt jelenti, hogy beengedjük őt a szívünkbe.” (Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Őrangyal)

„Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bánts másokat! Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!” (Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes)

25

4.

A PROJEKT BEMUTATÁSA

4.1. Őrangyalok- a projekt neve A projekt nevének ötlete Bartos Erika: Őrangyal mesekönyvének címéből származik. Magyarország

legismertebb

és

legkeresettebb

gyerekkönyv

írójának

e

könyve

fogyatékossággal élő kisgyermekekről szól, akik megtalálják helyüket saját közösségükben. A mesék a beilleszkedésről és az elfogadásról szólnak. A könyvet a Máltai Szeretetszolgálat fennállásának 25. évfordulója (2014) alkalmából adták ki, és a könyvkiadásból származó mindenkori bevételeket a fogyatékossággal élő gyermekekre fordítják. A speciálisan élő gyerekek történeteit elmesélve, az írásokban megteremtett melegség és harmónia által, „szájbarágós” hangnemet nélkülözve szólnak a mesék az elfogadásról és a szeretetről. „Három fő gondolat motoszkált bennem, amit szerettem volna ezzel a kötettel átadni: az egyik, hogy mindenki ügyes valamiben. A mesében szereplő vak kislány például mindig a legügyesebb a szembekötősdiben, mert a hallása érzékenyebb látó társainál. A másik fő gondolat az volt, hogy néha nagyon hasznos beleképzelnünk magunkat társaink helyébe. Az egyik mesében néhány barát önként úgy dönt, hogy az iskolai táncot kerekesszékben ülve táncolja majd el, csupán azért, hogy így élő társukkal közösséget vállaljanak. A harmadik pedig a szeretet. Azok a gyerekek, akik valamilyen speciális nehézséggel küzdenek, legtöbbször nem sajnálatra vágynak, hanem szeretetre, elfogadásra, természetes és azonos bánásmódra.” (Bartos Erika) „A fogyatékkal élők nem várnak mást a környezetüktől, mint őszinte kapcsolatokat, természetességet, elfogadást. Méltóságot és helyet a közösségben. A mindennapok során azonban láthatatlan falak zárják el őket a többségtől, bizonyos értelemben ők is kirekesztettek. Elfogadásuk elősegítése a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik küldetése.” ( Magyar Máltai Szeretetszolgálat ajánlója, Bartos Erika Őrangyal című mesekönyvéhez.) A mesekönyvben jelen levő, segítő és befogadó szándékú kisgyermekek ihlették a projekt nevét. A pedagógiai céllal létrejött érzékenyítő program eredményére utal az Őrangyalok cím. Az őrangyal szó jelentéstartalma hivatott kifejezni, azt hogy az érzékenyítő programsorozatban részt vevő óvodás gyermekek „kis őrangyalokká válnak”: a megszerzett tudás, tapasztalás, és élmények által, őrangyalként segítik majd a társadalomban, környezetükben jelen lévő fogyatékossággal élőket.

26

4.2. A probléma megfogalmazása, a projekt keletkezése Kisgyermekes édesanyaként az utóbbi néhány évben életem egyik jelentős színtere a gyermekiem óvodája lett. Először kisfiam majd kislányom kezdett a rákoscsabai református gyülekezet Betlehem Óvodájába járni. Kisfiam csoportját szülői munkaközösségi tagként is segítettem mely alkalmat adott az óvoda működésének hátterébe belelátni. Egy megbeszélés során merült fel az érzékenyítés iránti óvodai igény. Az óvoda fogad fogyatékossággal élőket meghatározott körből, de gyógypedagógus nincs az óvodában. Az óvodapedagógusok nyitottak az integráció, inklúzió megvalósulására, de saját elmondásuk szerint is nehézséget jelent, akár számukra is egy-egy sajátos nevelési igényű kisgyerek érkezése, a megfelelő tapasztalat hiánya miatt. Nincs a nevelési programnak ide vonatkozó része a tekintetben, hogy miként lehet az ép kisgyermekeket megismertetni a segítéssel élők világával. 4.3. Intézmény bemutatása A Rákoscsabai Református Betlehem Óvoda Budapest XVII. kerületében található. Az óvodát a Rákoscsabai Református Egyházközösség alapította 1994-ben, a gyermekek keresztyén szellemű nevelése céljából. Az óvoda Budapest első református óvodája. Az első három évben ideiglenes helyen, majd több éven keresztül a gyülekezet által visszaigényelt iskolaépületben folyt a nevelési munka. 2009 óta azonban, a jelenlegi EU-s támogatással épült, korszerű, új épületben kapott helyet az óvoda. Az új épület lehetőséget adott a bővülésre is, így jelenleg 6 óvodai csoporttal működik az intézmény. Az óvodában korcsoportok szerint folyik a nevelés, a 2014/15-ös tanévben három nagycsoportos -, két középsős- és egy kiscsoportos korosztályú csoporttal. A csoportok mindegyikében két óvodapedagógus és egy dajka van a kisgyermekekkel. A csoportok létszáma átlagosan 28 fő. A pedagógusok célkitűzései tartozik a gyermekek személyiségének és képességeinek kibontakoztatása. A nyugodt és elmélyült játékot előtérbe helyezve fejlesztik a kisgyermekeket és készítik fel őket az iskolai életmódra. A sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekeket képességüknek megfelelően fejlesztik: igyekeznek szorongásaikat, bizonytalanságaik oldani, és segíteni őket az önmegismerés útján. „Keresztyén értékrendünkhöz igazodva, legfontosabb feladataink egyike megtanítani a gyermekeknek, hogy szeretettel, elfogadóan viszonyuljanak egymáshoz, önazonosságuk megőrzésével.” ( Betlehem Óvoda Alapító Okirat) Az intézmény nevelési céljai között van az SNI gyermekek normál közösségben való nevelése: a sajátos nevelési igényből következő hátrányok csökkentése, az ép és sérült gyermekek közötti kölcsönös elfogadás és tolerancia kialakítása. A SNI gyermekek részére külsős

27

gyógypedagógusok bevonásával történik a fejlesztés. A nevelőtestület döntése alapján az óvoda fogad a többi gyerekkel együtt nevelhető: -

testi

fogyatékos-

a

helyváltoztatáshoz

szükséges

eszközöket

a

lehető

legbiztonságosabban használó, vagy eszközök nélkül mozgó mozgáskorlátozott gyermeket -

érzékszervi látás/ hallás fogyatékosok közül a gyengén látó és enyhébben hallássérült gyermeket.

Az óvodában egy fogyatékossággal élő, hallássérült kisfú van jelenleg. 4.4. A szükséglet meghatározása és igényfelmérés Egy testületi ülésen vetették fel az óvodai nevelők, hogy jó lenne egy olyan program, ami által ők és a gyerekek is megismerhetik a fogyatékossággal élők világát. A megbeszélésen az alábbiak szerint foglalták össze a fogyatékossággal élők megismerésére vonatkozó igényeket: -

a gyerekek és a pedagógusok ismereteket kapjanak a fogyatékossággal élőkről,

-

az óvoda nagycsoportos gyermekei közelebb kerüljenek a fogyatékossággal, élőkhöz és ne idegenkedve, esetleg félelemmel legyenek irányukba, hanem elfogadással és segítéssel,

-

a gyerekek szociális érzékenysége és felelősségérzete fejlődjön,

-

a pedagógusok ismerete bővüljön a fogyatékossággal élőkről.

Az óvodavezető a velem való egyeztetés után egy testületi ülésen vetette fel az érzékenyítő program lehetőségét, melyet az ott jelen lévő pedagógusok támogattak. A szükségletfelmérés kérdőívvel (1. számú melléklet) is megtörtént, melyet az óvoda mind a tizenkét pedagógusa kitöltött. Ennek kiértékelése (2. számú melléklet) is igazolta, hogy valós a szükséglet, melyre a projekt épül A válaszok többsége támogatta a program megvalósulását és az előzetesen megfogalmazott igények is kifejeződtek a válaszokban. A válaszokból kitűnt, hogy van az érzékenyítő programnak létjogosultsága az intézményben, hiszen az óvodapedagógusok jó eszköznek találják a gyerekek fejlesztésében és önmaguk számára is hasznosnak ítélik. A kérdőív utolsó, 14. számú kérdése nyitva hagyta a lehetőséget a saját vélemény megfogalmazására és az igények kifejtésére. Erre hat pedagógus írt választ, az alábbiak szerint:

28

„Minden elhangzott, talán össze is kapcsolnám a keresztény neveléssel, hiszen a kettő szorosan összefügg. A pozitív élmény biztosan sokat tenne személyiségformálódásként.” „Szeretném, ha a program segítségével pozitív attitűdök alakulnának ki a gyerekekben a sérült emberek felé.” „Attól, mert mások vagyunk (külső, belső) ugyanolyan fontosak és értékesek vagyunk.” „Nem ismerem még annyira a programot, de nyitott vagyok rá, érdekelne.” „Érzelmi intelligencia fejlődése minden résztvevő részéről.” 4.5. A cél meghatározása Az Őrangyalok érzékenyítő program elnevezésű projekt létrehozásakor két konkrét cél fogalmazódott meg. -

A program elsősorban egy nevelési célt szolgál, miszerint a szemléletformáló program során a gyerekek megismerjék és játékos formában, saját élményen keresztül tapasztalják meg a segítéssel élők világát.

-

A projekt másik célja a nevelők munkájának segítése és egy új szemlélet meghonosítása az óvodai nevelésben. Az új szemlélet és a program állomásai során az óvodapedagógusok új eszközökkel, ismeretekkel, tapasztalattal gazdagodjanak, amit be tudnak építeni nevelői munkájukba, eszköztárukba. A Betlehem Óvoda fogad sajátos nevelési igényű gyermekeket így a program az integráció elősegítésének egyik fontos eleme. A projekt célja, hogy az óvodapedagógusok saját élmények által új ismeretekkel és tapasztalattal gazdagodjanak, ami segítségükre lehet az óvodába érkező fogyatékossággal élő kisgyermekek befogadásakor.

E két cél mellett projektvezetőként megfogalmaztam a programban rejlő mentálhigiénés célokat is: -

a program közösségépítő, tekintettel arra, hogy az óvoda munkatársai teamben dolgoznak együtt, illetve a programban részt vevő pedagógusok a közös élmények hatására közelebb kerülnek egymáshoz,

-

a közös munka kihat az munkatársak kommunikációjára, egymás megismerésére,

-

a program fejleszti a pedagógusok önismeretét: rálátnak saját viszonyulásukra a fogyatékossággal élők felé, 29

-

a program lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők pedagógiai énképe pozitív megerősítést kapjon.

4.6. A célcsoport meghatározása A célcsoport meghatározása a pedagógusok igényeire épülve konkretizálódott. A pedagógusi testület javaslata alapján a nagycsoportos korosztály bizonyult alkalmasnak a program tartalmának befogadására. Elsődleges célcsoport Az óvoda 3 nagycsoportos korosztályú csoportja (6-7 évesek) és e csoportok óvodapedagógusai, összesen 6 óvónő számára készült a projekt. Az óvodavezető kérésének megfelelően nem csak egy óvodai csoport,- hanem az óvodában, ebben a nevelési évben jelen levő- mindhárom nagycsoportos korosztályú csoport számára készült a program. A kis- és középső csoportok korosztálya - a pedagógusok egyöntetű véleménye alapján - nem alkalmas még a programba való bevonásra. Másodlagos célcsoport Az óvoda másik 3 csoportja és óvodapedagógusaik is értesültek a programsorozatról és beleláttak a megvalósulásba. A program sikeressége esetén, a következő nevelési évben ők is részt kívánnak venni érzékenyítő programban. A szülők szintén kapcsolatba kerülnek a programmal a tájékoztatás és a gyerekek élményei által. A program lehetőséget ad arra is, hogy a szülők a gyerekeik pozitív élményei által nyitottabbak, bátrabbak legyenek a fogyatékossággal élők felé. A program rámutat arra, hogy a szülők a fogyatékossággal élőkről beszélgessenek gyermekeikkel, elfogadásukra és segítésükre neveljék őket. 4.7. A team A team tagjai az óvoda munkaközösségéből kerültek ki. A projektgazdán kívül mindannyian óvodapedagógusok, és abban az intézményben dolgoznak, ahol a projekt megvalósul. A team tagjai egyénenként is hiányát érezték annak az ismeretanyagnak és tapasztalatnak, amit az érzékenyítés jelent. Az óvodavezető teamben való jelenléte és kompetenciája segítette a team döntéseinek meghozatalát. A team erőssége, hogy a tagok jól tudták tolmácsolni a célcsoportban felmerült igényeket, valamit ismerik azt a gyerek korcsoportot, akiket a program céloz. A team munkáját nagyban segítették az óvoda pedagógusai és a részt vevő intézmények munkatársai is.

30

A team tagjai: Váradi Gáborné: óvodavezető Mészáros Béláné: óvodapedagógus Tihanyi Erika: óvodapedagógus Illyés Eszter: projektgazda 2. számú táblázat: A team SWOT analízise ERŐSSÉGEK

GYENGESÉGEK

 szakértő team

 gyógypedagógiai tapasztalat hiánya

 pedagógusi igények ismerete

 diszciplinaritás

 a korcsoport ismerete

hiánya

a

team

felépítésében

 az intézmény ismerete  az

óvodai

programok

napirend

és

ismerete

óvodai (tervezett

programok)  elhivatott projektgazda  lelkes és érdeklődő team tagok  óvodavezetői kompetencia LEHETŐSÉGEK

VESZÉLYEK

 óvónői kreativitás, eszköztár

 időhiány

 csoporttagok elkötelezettsége

 pedagógusok túlterheltsége

 az óvodavezető általi döntésképesség

 a kezdeti lelkesedés csökkenése

4.8. Eszközök, erőforrások Eszközök -

A program legfőbb eszköze az érzékenyítés módszere, melynek jellegéből adódóan hangsúlyos a tapasztalás a játékok és a bemutatók során. 31

-

Az óvodás korosztály életkori sajátosságaiból adódóan a program egyik fontos eszköze a mese. A mesékben megjelenő velük egykorú, valamilyen fogyatékossággal élő társaik történeteinek megismerése, lehetőséget ad a mese útján való személyes átélésre.

-

A rajzok, képek vizuális világa is lehetővé teszi az érzelmek kifejezését és az élmények feldolgozását, csak úgy, mint az óvónők által vezetett beszélgetőkörök.

-

Az óvodapedagógusok számára a program legfontosabb eszköze a saját élmény és a fogyatékossággal élő embertársainkkal való találkozás.

Erőforrások Az óvoda, mint intézmény a projekt legmeghatározóbb erőforrása. Tárgyi és anyagi feltételek biztosításában is az óvoda támogatta a programot. A program jelentős és kiapadhatatlan forrása továbbá az óvodapedagógusi kreativitás. Az érzékszervekkel való foglalkozásokhoz apró játékok kitalálása és a hozzájuk kapcsolódó kézműves, alkotó tevékenységek megvalósítása is az óvónők gazdag eszköztárát mutatta. A projekt sikeres megvalósulását a team felkérésére, két intézmény segítette: a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) és a Mozgásjavító Intézet.

A két intézmény munkatársainak

eszköztára, szakértelme és tapasztalata jelentős erőforrása az érzékenyítő programnak. A XVII. kerület önkormányzati képviselője, dr. Füzesi Péter által nyújtott anyagi támogatás az érzékenyítő programsorozat egyik állomásának megvalósulását segítette. 4.9. A projekt SMART elemzése Specifikus A projekt konkrétan meghatározott: érzékenyítő program a Rákoscsabai Református Betlehem Óvoda három nagycsoportja és hat óvodapedagógusa számára. A program céljai specifikusak: a kisgyermekek és az óvodapedagógusok ismereteinek bővítése a fogyatékossággal élőkről, lehetővé téve a velük való személyes találkozást. További konkrét célok, a fogyatékossággal élők nehézségeinek személyes megélése által az elfogadásra és segítségnyújtásra való nevelés, az óvodai integráció, inklúzió elősegítése és a pedagógusok kompetenciájának megerősítése. Mérhető A projekt indulását kérdőíves felmérés előzte meg. (1. számú melléklet) A kérdőívet az óvoda mind a tizenkét óvodapedagógusa kitöltötte, majd csoportos megbeszélésen fogalmazták meg véleményüket és igényüket, valamint a programmal szemben támasztott elvárásaikat. A 32

program eredményessége a résztvevők visszajelzései által mérhető. A gyerekekben végbemenő változás a projekt kezdetén és végén tartott beszélgetőkörben elhangzottak összehasonlításával, illetve rajzaik elemzésével követhető nyomon. Akceptálható A szükségletfelmérést követően összefoglalható, hogy a pedagógusok nyitottak a program iránt és az érzékenyítés, mint saját élményes módszer alkalmas a célok megvalósítására. Az érzékenyítés módszere kifejezetten szolgálja, a projekt által kitűzött célokat. A team közösen kidolgozott programsorozata a kisgyermekek és az óvónők számára is biztosítja a saját élményes megismerést. Reális A programba a nagycsoportos korosztály és pedagógusaik vonhatóak be, a tervezett alkalmak beilleszthetők az óvodai életbe, a foglalkozások köré, mellé. Tempírozható Az érzékenyítő program foglakozásai 6 hetet ölelnek fel, március közepétől május első hetéig. 2015. március 16- május 8. (szünetek miatt 8 naptári hétre tervezve). Az időkeret átláthatósága érdekében a team táblázatba foglalta a programsorozat felépítését. 3. számú táblázat: A projekt időbeosztása Hét

Program

Történés

Részesei

márc.16-márc. 20

előkészítés a teammel

felépítés, témák, időpontok, team programok, ötletek, eszközök, feladatok, kérdőív, tájékoztató levél szülőknek

márc. 23-márc. 27.

FELVEZETÉS

Őrangyal mese, piktogramok, beszélgetőkör, rajzolás

gyerekek

márc. 30 – ápr. 3.

tavaszi szünet

ápr. 6 - ápr. 10.

megbeszélés a szurdopedagógussal

Péterke könyvek, hallásról, hallássérültségről kapcsolatos tudnivalók

óvónők

33

ápr. 13 - ápr. 17.

HALLÁS

játékok, Péterke mesék, foglalkozás a szurdopedagógussal

gyerekek és óvónők

ápr. 20 - ápr. 24

LÁTÁS

előkészítés, Őrangyal mese, összegyűjtött játékok a látásról az előkészítéshez, VGYKE nap

gyerekek és óvónők

ápr. 27-máj.1.

MOZGÁS

mozgásos játékok másként, Őrangyal mese, kisfilmek

gyerekek és halacskás óvónők

Mozgásjavító Intézet: halacska csoport máj. 4- máj.8.

LEZÁRÁS

beszélgetőkör, rajzolás

gyerekek

máj.11- máj.15.

Értékelés

megbeszélés az óvódapedagógusokkal, a teammel és az óvodavezetővel

óvónők

4.10. A projekt SWOT analízise A projekt tervezési szakaszában összefoglaló SWOT elemzés készült az érzékenyítő programról, mely a team figyelmét ráirányította a program erősségeire, gyengeségeire, lehetőségeire és az esetleges veszélyekre is. 4.számú táblázat: A projekt SWOT analízise ERŐSSÉGEK

GYENGESÉGEK

 jól megfogalmazott, konkrét cél

 diszciplinaritás hiánya a teamben

 valós igény

 korábbi tapasztalat hiánya

 intézményen belüli megvalósulás  jól működő intézmény  erőforrások, eszközök elérhetősége helyben  elhivatott, szakértő, kompetens team

LEHETŐSÉGEK

VESZÉLYEK

34

 óvodai nevelési program támogatása  óvónők

munkájának

mindennapi

befogadásra  pedagógusok túlterheltsége

segítése  a pedagógusok

közös

élményei,

együttgondolkodásuk öröme

 tapasztalatcsere hasznossága megélése

anyák napja, évzáró)  3 csoport összehangolása

kommunikációjának serkentése élmények

 időhiány és a tavaszi programok sokasága az óvodai életben (Húsvét,

 az óvodapedagógusok egymás közti

 pozitív

 a gyerekek életkorilag nem készek a

 kommunikáció a

a

célcsoporttal

(megfelelő közös időpontok találása)

programok által

 anyagi fedezet előteremtése a másik

 szülők bevonása

intézménybe való látogatásra (busz

 jó

kapcsolat,

együttműködés

költség)

kialakítása más intézményekkel 4.11. Értékelési szempontok 4.11.1. Sikerkritériumok A projekt értékelésének elsődleges sikerkritériuma a tervezett alkalmak megvalósulása. További sikerkritérium, hogy a programot egészében és részleteiben is hasznosnak tartsák a célcsoport tagjai. A program során szerezett ismeretek és tapasztalatok beépíthetőek legyenek a nevelési munkába. A projekt sikerességéhez elengedhetetlen a megfogalmazott pedagógiai cél megvalósulása, miszerint a gyerekek ismereteket szerezzenek a fogyatékossággal élőkről és megéléseik által nyitottá váljanak a segítéssel élők felé. A program sikerességének megítélésében kiemelkedően fontos az óvodapedagógusok visszajelzése, értékelése. Sikerkritérium továbbá a program által megéltél élmények pozitív, lelki egészségre gyakorolt hatása. 4.11.2. Mentálhigiénés szempontok megvalósulása Az érzékenyítő program tervezésekor és a megvalósítás során figyelembe vettem a mentálhigiénés projektmunka kritériumait. A projekt a lelki egészség fejlesztésére, megtartására kell, hogy irányuljon, eredménye lehet produktum vagy konkrét tárgy nélkül megvalósuló tevékenység:

35

Az érzékenyítő program alkalmat ad a pedagógusoknak, hogy a másként élőkkel kapcsolatos tudásuk bővülése által pedagógiai kompetenciájuk megerősödjön, és biztonsággal kezeljék a fogyatékossággal élők befogadását a nevelési munkájuk során. Önismeretük is gazdagodik a fogyatékkal élőkkel való találkozások megélése által. A találkozásokban megélt érzelmek, pozitív élmények hatással vannak az önerő megtartására, növekedésére. A programban megvalósuló pedagógusi szabadság növeli önbizalmukat, kompetencia érzésüket. Az érzékenyítő program fejleszti az intézményen belüli kommunikációt és segíti egymás megismerését. A projekt a mindennapi munka részét kell, hogy képezze: Az Őrangyalok érzékenyítő program jól illeszthető az óvodai nevelés mindennapos tevékenységei köré. A testkép és az érzékszervekről való tudás kibővülése által a projekt segíti nagycsoportos gyerekekre vonatkozó nevelési programot. Az egyházi óvodában megvalósuló elfogadásra, szeretetteljes emberi kapcsolatokra való neveléshez is kapcsolódik a program. A heti egy-egy foglakozás időben megvalósítható a mindennapos tevékenységek mellett. A projektnek kooperációval kell megvalósulnia, tehát teamben az ötletadástól a megvalósulásig, és az utána következő kiértékelésig szoros együttműködés keretein belül: A projekt előkészítésétől, a megvalósuláson át, az értékelésig 4 fő alkotta a teamet. A közös megbeszéléseken mindenki részt vett és a feladatok felosztása is közösen történt. A program a team tagok egyéni tudására és tapasztalatára építkezett. A munka során kiemelkedő szerepet kapott a vélemények egymással való megosztása és a problémákra való közös megoldáskeresés. A team szoros együttműködése hozzájárult a projekt sikeres megvalósulásához. 5. A PROJEKT MEGVALÓSULÁSA: AZ ŐRANGYALOK ÉRZÉKENYÍTŐ PROGRAM A RÁKOSCSABAI REFORMÁTUS BETLEHEM ÓVODÁBAN 5.1. Az előkészítés, a team munka és a projektveztői feladatok A program elsősorban pedagógiai céllal indult, de mentálhigiénés projektként valósult meg, ezért bemutatni kívánom a team együttműködését majd a program óvodapedagógusokra, - mint célcsoportra - gyakorolt hatását. A programsorozat indulását több hetes előkészítés előzte meg, mely során a team összeállította az érzékenyítő program állomásait és kidolgozta a megvalósulás módját, figyelembe véve a pedagógusok által megfogalmazott igényeket, igazodva a résztvevő gyerekek életkori 36

sajátosságaihoz. A program során a team összesen négyszer ült össze. A megbeszéléseken kívül az e-mailes kapcsolattartás és a szükségszerű ad hoc egyeztetések képezték a team munkamódszerét. A team megbeszélésekből kettőt emelek ki és mutatok be, melyek az előkészítéshez kapcsolódnak. Projektvezetőként vállaltam a fő szervezési feladatok ellátást, mert fontosnak tartottam, hogy a teamben részt vállaló pedagógusok ne legyenek túlterhelve a program által. A szervezési feladatok sokrétűsége gondos előkészítést és pontos időkereteket szabott a munkámnak. Vállaltam, hogy felveszem a kapcsolatot a két intézménnyel, akiket be kívánunk vonni a programba. Mentálhigiénés segítő szakemberként koordináltam az intézményekkel való együttműködést és segítettem az óvoda pedagógusainak felkészülését. A fogyatékossággal kapcsolatos ismeretekben való elmélyülésem és az integráció szakirodalmi tanulmányozása segítségemre volt e feladat sikeres megvalósításában. Az intézmények örömmel fogadták megkeresésünket és én is bátorságot merítettem a velük való kapcsolatban. A szervezéssel járt a szülők felé a program közvetítése valamint a tervezett költségekhez való anyagi támogatás igénylése az önkormányzattól. Feladatom volt az időkeret felosztása is valamint a programok során segítséget nyújtottam a pedagógusoknak a gyerekekkel való foglalkozásokban is. A program mentálhigiénés jellegére való tekintettel egyik fő feladatomnak tekintettem, a célcsoport óvodapedagógusai számára tartott megbeszélések vezetését is. A megbeszélések alkalmával igyekeztem barátságos, partneri és főként elfogadó, meleg légkört teremteni, hogy mindenki megoszthassa elakadásait, félelmeit, kétségeit, nehézségeit a programmal kapcsolatosan. A megbeszéléseken a program gyakorlati tudnivalóin túl, teret adtam a saját élmények megosztásának, a saját gondolatok, tapasztalatok megfogalmazásának. Bíztattam a résztvevőket felismeréseik megosztására és az érzéseik kifejezésére. A résztvevőket biztosítottam a rendelkezésre állásomról, mely úgy vélem hasznosnak bizonyult, hiszen volt, aki egyéni beszélgetést is kezdeményezett a program során megélt élményei kapcsán. Első team megbeszélés Időpont: 2015. február 27. Jelenlévők: a team minden tagja Projektvezetőként kezdeményeztem az érzékenyítés módszerével kapcsolatos tudnivalók megbeszélését, teret adva annak, hogy a team tagok megosszák az ide kapcsolódó egyéni gondolataikat, élményeiket a csoporttal.

37

Tematika: az első megbeszélésen kijelöltük a programsorozat témaköreit, és ezeknek megfelelően kidolgoztuk az érzékenyítő programsorozat állomásait. A foglalkozásokat három téma köré csoportosítottuk: hallás, látás és mozgás. A megbeszélésen kitértünk az értelmi fogyatékossággal élőkre is, de végül a team tagok véleménye miatt- miszerint az óvodai korosztály számára nehézség lenne a velük való találkozás- ez a témakör nem került bele a programba. Az óvodavezető kiemelte, hogy az óvoda nevelési programja szerint hallás, mozgás és látássérülteket fogad, így megfelel, e három témakör feldolgozása. Időkeret: a kijelölt témákat heti bontás szerint osztottuk fel és felvázoltuk a 6 hetes program tervét. A témákat konkrét időpontokra is beosztottuk. Feladatok: Projektvezetőként fontosnak tartottam, hogy a team tagok önként vállalják el azokat a részfeladatokat, amelyek szükségesek a megvalósuláshoz. A teljes program során igyekeztem elfogadó és szeretetteljes légkört teremteni a megbeszéléseken, hogy a team tagok ne érezzenek semmit kötelezőnek vagy tehernek, hanem egyéniségüknek megfelelően tudjanak részt vállalni az elvégzendő feladatokból. Részlet a megbeszélésről: Kati: Én még nem nagyon tudom, hogy mi is ez az egész, de amit tudok róla az nagyon tetszett, ezért is vállaltam, hogy team tag leszek. Te ugye már csináltál ilyet? Én: Nem, még nekem sem volt benne részem. Örülök, hogy elvállaltad és örülök a lelkesedésednek is. Utána néztem sok mindennek az érzékenyítés kapcsán és elmondom, amit tudok róla. Érdekel, hogy Ti mit tartatok fontosnak és megbeszéljük, hogy miként tudnánk itt az óvodában megvalósítani. Összegzés: A megbeszélés jó hangulatban telt és az, hogy felkészültem a témából nekem is és a team tagoknak is biztonságot jelentett. A megbeszélés végére sikerült időben meghatározni a programot és tartalmi elemekkel is feltölteni, így a közös munka eredményessége örömet jelentett a tagoknak. Második team megbeszélés Időpont: 2015. március 6. Jelenlévők: a team minden tagja Ezen a megbeszélésen is mindenki jelen volt a megfelelő időpont nehézkes megtalálását követően. A megbeszélésre kijelölt egy órás időkeret tartva sorra vettük a feladatokat. Az 38

egyénileg összegyűjtött ötleteket számba vettük és az egyes témák feldolgozásához illesztettük őket. Időben pontosítottuk az egyes alkalmakat a résztvevő három csoporthoz igazodva. A felmerült nehézségekre közösen megoldást találtunk. Megbeszéltük, hogy elengedhetetlen a szülők tájékoztatása is a program kapcsán és megfogalmaztuk a feléjük való tájékoztató levelet. (3. számú melléklet) Pontosítottuk a beszerzendő, előkészítendő eszközök listáját. A megbeszélésen a legnagyobb nehézséget a három óvodai csoport összehangolása jelentette. Részlet a megbeszélésről: Kati: Gondolkodtam, hogy a hallás témakörét hogyan dolgozzuk fel, úgy, hogy saját élményt nyújtson a gyerekeknek és az óvónőknek is. Ebben sajnos nem találtam megfelelő eszközt vagy személyt, aki segítségünkre lehet. Erika: Van az óvodának szurdopedagógusa1, tudjátok! Ő minden héten itt van és foglalkozik a hallássérült kisfiúval a Bárka csoportban. Esetleg megkérdezhetnénk Őt. Kati: Tényleg, de jó ötlet! Pedig egyszer találkoztam is vele, most mégsem jutott eszembe. Milyen jó, hogy mondod! Így együtt sokkal jobban haladunk és találunk megoldásokat! Márti: Én szívesen szólok neki és megkérdezem, hogy lenne-e kedve, ideje együttműködni a programban. Projektvezető: Köszönöm, hogy ilyen együttműködőek vagytok! Úgy látom, jól haladtunk a megbeszélésen és sikerült összeállítanunk a program minden részletét. A ti ismereteitek és háttértudásotok valamint a sok kreatív ötletetek nélkül ez nem ment volna ilyen egyszerűen. Összefoglalás: a megbeszélésre kevés volt az egy óra, ezért a gyakorlati elemekre kellett fókuszálni. Mivel ez volt az utolsó megbeszélés a program indulása előtt, így fontos volt a gyors és konkrét döntések meghozatala a program egyes elemeinek megvalósításához. A fenti interakció szemléleti, hogy az együttműködés hatékony volt és mindenki segítette a program előkészítését. A megbeszélést a team tagok motiváltsága és lelkesedése jellemezte. Az együttgondolkodás öröme és egymás ötleteinek elismerése és támogatása meghatározó volt.

1

szurdopedagógus: a hallássérült gyerekekkel foglalkozó gyógypedagógus szakember

39

Egyéb előkészületek Ebben a részben felsorolom és kiemelem azokat a lényeges elemeit a program előkészítésének, melyek leginkább hatással voltak a sikeres megvalósulásra. Az előkészületekbe vetett rengeteg munka mutatja, hogy a team mennyi erőfeszítést tett a program létrejöttéhez és milyen összetetten, többféle módszerrel és eszközzel kívánta az érzékenyítő programsorozatot megvalósítani. A tervezés, előkészítés feladatai és az eszközök sokszínűsége mutatja a team elkötelezettségét, motivációját és kreativitását. -

kapcsolatfelvétel és az együttműködés kidolgozása, valamint a közös program megszervezése

a

Vakok

és

Gyengénlátók

Közép-Magyarországi

Regionális

Egyesületével (VGYKE) -

kapcsolatfelvétel és a látogatás megtervezése a Mozgásjavító Intézettel

-

önkormányzati segítség kérés a program anyagi támogatására (4. számú melléklet)

-

szülők tájékoztatása (2. számú melléklet)

-

kreatív anyagok, képek összegyűjtése a foglalkozásokhoz

-

naptár készítése a csoportoknak a programok időpontjáról

A következő részben bemutatom a megvalósult projektet és sorra veszem a program során végbement változásokat. 5.2. A programsorozat állomásainak bemutatása A programsorozat több lépcsőből épült fel és a program egyes elemei egymástól különbözőek, mégis egységes egészet alkotnak. A programok különbözősége tette lehetővé, hogy a célként kitűzött három (hallás, látás, mozgás) részterület külön feldolgozásra kerüljön, de az érzékenyítés módszere és a fogyatékossággal élők nehézségeinek megismerése tette egységessé és kerek egésszé a programot. A célcsoport így különböző alkalmakon vett részt a hat hét alatt, melyek között volt csoportos megbeszélés és játékos élményprogram is. Ezeket az alkalmakat kívánom most bemutatni, mint fontos állomásokat a célcsoportra gyakorolt hatás tekintetében. 5.2.1. Első megbeszélés a programban részt vevő óvodapedagógusokkal Időpont: 2015. március 10. Résztvevők: team minden tagja és a 6 óvodapedagógus A megbeszélésen felvázoltuk a teammel összeállított 6 hetes program tervezetét és elmondtuk, hogy tervezzük más intézmények bevonását is a programba, akik segítésünkre lesznek, és akik 40

maguk is segítéssel élő emberek. Átbeszéltük, hogy a program mely elemei azok, amelyeket nyitva hagytunk, hogy saját maguk formálhassák és töltsék fel kreativitásuknak megfelelően. Ismertettük, hogy milyen konkrét, a team által szervezett programok várhatóak. Ennek megfelelőem az alábbi csoportosítást állítottuk össze közösen. A pedagógusok által szabadon feldolgozandó elemek a programban: -

az érzékenyítő program bevezetése a gyerekek számára (team és az óvoda által biztosított eszközökkel)

-

Őrangyal mese olvasása, feldolgozása

-

az egyes tematikus hetek előkészítse játékos foglalkozásokkal

-

a program végén lezáró beszélgetőkör megtartása, rajzoltatás

-

a gyerekekben végbenő változás megfigyelése

A program során megvalósuló team által szervezett programok: -

foglalkozás a hallás témájában a szurdopedagógussal

-

VGYKE érzékenyítő programja

-

a Mozgásjavító Intézetbe való látogatás

A megbeszélésen hangsúlyoztam, hogy a program egy közös csapatmunka lesz és fontosnak tartom, hogy megélhessék benne pedagógiai szabadságukat. Az alapítványi munkámban szerezett tapasztalatomból indultam ki, miszerint a pedagógusokkal szemben rengeteg a kötelező elvárás és sokszor nagy a nyomás rajtuk nem csak a felelősségteljes munka, de a sok kötelező adminisztráció miatt is. Kiemeltem, hogy a program nem egy rájuk erőltetett újabb megterhelő kötelesség, hanem egy örömteli közös munka lesz, melyben erejük és személyes elköteleződésük szerint lesz módjuk részt venni. Biztosítottam őket magam és a team segítségéről és bátorítottam őket, hogy bármilyen ötlettel és kérdéssel forduljanak hozzám vagy a team tagokhoz. Részlet a megbeszélésről: Projektvezető: „Úgy gondolom, hogy a program segíti az óvodai integrációt és a gyerekeknek és nektek is sok új ismeretet és tapasztalatot fog hozni. Ha van kedvetek, röviden beszélhetnénk arról ,hogy Ti hogyan álltok a fogyatékossággal élőkkel való kapcsolattal, tapasztalattal? Ha van személyes élményetek, örömmel venném, ha megosztanánk egymással.” Éva: „Én valahogy olyan távolságtartó vagyok és tétovázok, hogy odamenjek-e például, ha egy vak megy az utcán. Nem tudom mi a jó, hogy kell-e neki segíteni. Aztán addig tétovázok, míg

41

persze valaki odamegy, én meg bánom, hogy legalább nem kérdeztem meg. Valahogy nem merek hozzájuk odamenni.” Összegzés: a megbeszélésen a pedagógusok elkötelezettek voltak a program által megfogalmazott célok iránt és kifejezték örömüket, hogy részt vehetnek a programban. A csoporttagok megosztották a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos egyéni tapasztalataikat egymással, és felfedték ezzel kapcsolatos félelmeiket, gátlásaikat. Kifejezték, hogy örülnek a két intézmény bevonásának és várakozással tekintenek a vakokkal és mozgássérültekkel való találkozás elé. A pedagógusok számára örömet jelentett, hogy nem egy újabb feladat hárul rájuk, hanem egy team fogja össze és segíti a közös munkát. Reflexió: A megbeszélés előtt izgalom volt bennem, hogy most nem szülői minőségben, hanem mentálhigiénés segítőként és projektgazdaként leszek jelen és nagy igyekezettel képviseltem az egyetemen megszerzett személyközpontú szemléletet. Örömteli volt számomra, hogy az első alkalommal mély egyéni megéléseket is megosztottak a csoporttagok és jó volt látni, hogy ráhangolódtak a programra és mernek egyéni kreativitásuknak, ötleteiknek, igényeiknek teret adni. 5.2.2. Második megbeszélés a programban részt vevő óvodapedagógusokkal Résztvevők: három team tag (az óvodavezető távol maradt), a hat óvodapedagógus és az óvoda szuropedagógusa, Somogyi Tünde Időpont: 2015. április 9. Erre a megbeszélésre a team ötlete alapján meghívást kapott az óvoda szurdopedagógusa, hogy szakember mutassa be a hallássérültséggel kapcsolatos tudnivalókat. Tünde hetente jár be az óvodába egy középső csoportos hallássérült kisfiúhoz. A gyógypedagógus örömmel vállalta, hogy részt vegyen a programban. A megbeszélésen a szurdopedagógus részletesen elmagyarázta a hallás működését, és kitért azokra a szervekre, amelyek a hallássérültséget okozhatják. Az óvónők rendelkeztek alapos tudással a fül szerkezetéről, a hallásról, de újdonságot jelentett az, hogy mi okozhatja a hallás sérülését és a siketséget. A hallássérültek számára új lehetőségként, ma már egyre inkább elterjedő, műtéti beavatkozással járó cochleáris implantációról2 is új ismeretket kaptak. A cohleáris implantátum működésének megismerése különösen fontos és hasznos volt, mert az

cochleáris implantáció: egy olyan műtéti eljárás, amely a súlyos nagyothallók és siketek hallásjavítását szolgálja. 2

42

óvodába járó hallássérült kisfiúnak ilyen hallókészüléke van. Mivel a készülék jól látható a kisfiú fején, ezért a gyerekeknek esetleg kérdéseik lehetnek ezzel kapcsolatban. A hallássérültséggel való foglalkozásokhoz Tünde két könyvet javasolt, Benyovszky Anita: Péterke hallani fog és Péterke beszélni fog című mesekönyveket. A szakember bemutatta a könyveket és segítséget nyújtott a két könyv gyerekekkel való feldolgozásához is. A csoport tagjai bátran tették fel kérdéseiket és megosztották saját tapasztalataikat a hallássérültséggel kapcsolatosan - akár pedagógusként, akár édesanyaként- megéltekről. Egy saját élményes beszámoló kapcsán ráirányult a figyelem arra is, hogy az óvónők felelőssége és kompetenciája milyen rendkívüli e téren. Az óvodai életkor az, amikor sok kisgyermekről kiderül, hogy hallássérült és ebben nagy szerepe lehet annak is, hogy közösségben jobban kiszűrhető a nem megfelelő hallás, figyelem vagy akár a beszédfejlődés. Részlet a megbeszélésről: Projektvezető: Tünde, tudnál abban segíteni, hogy mi lehet az, amit az óvónők észrevehetnek az esetleg hallássérült gyereken? Tünde: „Vannak jelei a hallássérültségnek, ami csoportban nagyon jól megmutatkozik. Például, hogy a kisgyerek nem tudja, mit kell csinálni, mindig a társait figyeli. Nem jól érti a szavakat, például róka és fóka tévesztése vagy sokat visszakérdez.” Erzsi: „Van a csoportunkban egy kisfiú, akinél hasonlókat figyeltünk meg és gyanús, hogy esetleg gond van. Mit tudunk tenni?” Tünde: „Mindenképpen szólni kell a szülőnek és javasolni, hogy vigyék el audiológiai vizsgálatra.” Erzsi: „Igen, jeleztük a szülőnek, de nem nagyon akar tudomást venni róla. De most, hogy beszéltünk róla, biztos, hogy újra jelezni fogom és kérem a visszajelzést, hogy mit mondtak az audiológián. Ez a mi felelősségünk is, hogy a gyerek jól fejlődhessen.” Összegzés: Az alkalom nem csak tudásbeli gyarapodást jelentett, hanem magabiztosságot adott az óvónőknek abban, hogy kompetensek a hallássérültség felismerésében és a szülők felé való kommunikálásban. Segítséget kaptak abban is, hogy bizonyos jelek észlelésekor mi a teendő, hova lehet fordulni, ami további magabiztosságot és határozottságot adott pedagógusi szerepükben. A megbeszélés eredményeként az óvodapedagógusok felkészülten tudják bevezetni a gyerekeket a hallássérültséggel kapcsolatos nehézségekbe. Reflexió: A megbeszélés hosszúra nyúlt és az óvónőknek kevés ideje van napközben, így jobban kellett volna figyelnem, hogy mely lényegi pontokat helyezzük előtérbe. A megbeszélés 43

közben ezt észrevettem és próbáltam a tudásanyagról arra terelni a beszélgetést, hogy mi az, ami pedagógiai szempontból fontos és segíti a munkájukat. Örömmel töltött el, hogy az óvónők hasznosnak tartották az új ismereteket, és a munkájukhoz kapott segítséget, Tünde és a team által kidolgozott hallással kapcsolatos játékötletek és mesék által. Saját tapasztalataik megosztása kapcsán konkrét segítséget is nyújtottak egymásnak. A nap folyamán visszajelzést kaptam az óvodavezetőtől, hogy az óvónők nagyon hasznosnak tartották a megbeszélést. 5.2.3. A programsorozat bevezetése az óvodai csoportokban Az érzékenyítő programsorozat három fő állomását egy bevezető hét előzte meg, a team és a pedagógusok által közösen kidolgozott módszerekkel és eszközökkel. Fontos volt, hogy az érzékenyítő program hatását mérni tudjuk, a gyerekekben végbenő változás tekintetében. Erre a beszélgetés és a rajzolás bizonyult alkalmasnak a team egyöntetű véleménye szerint. Meghatározott képeket, piktogramokat (5.sz. melléklet) készített elő a team, melyeket a gyerekeknek megmutatva az óvodapedagógusok beszélgetést kezdeményeztek. E képek segítségével fény derült a gyerekek eddigi ismeretire és hiányosságaikra a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatosan. A beszélgetésekről feljegyzés készült, hogy a program végén össze lehessen vetni a megfogalmazottakat (pl.: fehér bot képre többen azt mondták, hogy „kampó”, „fogas”, hallássérült piktogramra, hogy „tilos hallgatózni”, jelnyelvre, hogy „veszekednek”). A gyerekek rajzokat is készítettek a kis képek segítségével szabad asszociációval. A rajzokban megmutatkozó

gondolatok,

érzelmek

visszatükrözték

a

gyerekek

viszonyulását

a

fogyatékossággal élőkről. Az előkészítésben kiemelkedő szerepe volt Bartos Erika: Őrangyal című mesekönyvének is. A csoportok mindegyike kapott egyet a könyvből, melyből az óvodapedagógusok napokra elosztva felolvastak nekik egy-egy mesét. A könyveket a gyerekek napközben kezükbe vehették és elmélyülhettek az illusztrációban. A könyv négy mesét tartalmaz: -

Örömtánc: egy mozgássérült kisfiúról,

-

Őrangyal: egy vak kislányról,

-

Holnap: egy hallássérült kisfiúról,

-

Testvér: egy értelmi fogyatékossággal élő kislányról szóló meséket.

A mese nyelve a gyerekek életkori sajátosságai miatt közel tudta hozni nem csak a fogyatékossággal élő gyerekek problémáit, nehézségeit, hanem a velük való együtt játszás örömét és a rájuk való odafigyelés fontosságát, a velük való kapcsolat értékességét is.

44

További eszköz volt a csoportokban a team ötletei alapján a saját „hála tábla” készítése is. A kis táblákat a csoportok egyénileg készítették el és bővítették a hetek során. A tábla volt hivatott arra, hogy folyamatos jelenléte a csoportokban lehetőséget adjon a gondolatok elmélyülésére, a kérdések megfogalmazására és az érdeklődés felkeltésére. A táblákra rajzokat, jeleket és bibliai igéket tettek ki, és beszélgettek arról, hogy mi az, amiért hálásak lehetnek az érzékszervek kapcsán. 5.2.4. A hallással kapcsolatos érzékenytő foglalkozás a csoportokban (6.számú melléklet) Résztvevők: projekgazda, a három óvodai csoport és óvónőik, Simon Tünde szurdopedagógus Időpont: 2015. április 15. A csoportokban az óvónők által tartott hallással kapcsolatos beszélgetés, játszás és a két említett mesekönyv olvasása vezette be a gyerekeket a hallás témakörébe. A két mű az óvodáskorúak sajátosságaihoz igazodva meséli el egy hallássérült kisfiú valós történetét az édesanya szemszögén keresztül. A két „Péterke könyv” alkalmas a gyerekeknek a hallássérültek világába való bevezetésére és a felnőttek számára is sok új ismeretet tartalmaz. Részlet a ’Péterke hallani fog’ című könyv ajánlójából: „Ha a gyermekük egészséges, akkor is szeretettel ajánlom ezt a könyvet, mert segít a hallássérült gyermekek elfogadásában, megértésében.” Részlet a ’Péterke beszélni fog’ című könyv ajánlójából: „Ajánljuk a könyvet halló gyerekeknek és szüleiknek is, akik fontosnak tartják, hogy gyermekeik megismerkedhessenek a mássággal, hogy elfogadóbbá váljanak, hogy a „Péterkéknek” segíteni tudjanak eljutni a hangok birodalmába” (Fejes Gabriella gyógypedagógus, az ELTE Speciális Gyakorló Óvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központ) A hallással kapcsolatos érzékenyítő foglalkozást a team és a szurdopedagógus közösen állította össze. A 45 perces foglalkozás a három csoportban külön-külön került megrendezésre. A szurdopedagógus által vezetett foglakozás a következő 7 tematikai egységből állt: -

szurdopedagógus bemutatkozása, szakterületének jellemzése

-

hallás és hallószervek ismertetése egy rövid animációs kisfilm segítségével

-

hallássérültség bemutatása egy fül makett és hallókészülék segítségével interaktívan

-

hallókészülékek bemutatása és kipróbálása a gyerekek és a pedagógusok által

-

játék a hangokkal, hangfelismerés magnóról 45

-

a segítségnyújtás lehetőségei, avagy „hogyan segíthetünk mi?”

-

játékos jelnyelv.

Összegzés: Az egyes csoportokra tervezett időkeretet sikerült tartani. A csoportokban minden gyerek szívesen részt vett a foglalkozáson, érdeklődőek és aktívak voltak. A foglalkozás minden saját élményes elemét az óvónők is szívesen kipróbálták és tapasztalatikat elemezték, megosztották egymással. Reflexió: Az időkeret okozott aggodalmat, a hosszabb rendelkezésre álló idő a téma mélyebb feldolgozására adhatott volna lehetőséget. Örömteli volt az óvónők saját élményeinek megosztása a hallókészülék kipróbálása kapcsán. A foglalkozás során megvalósuló tudásbeli gyarapodás és érzelmi gazdagodás a foglalkozás sikerét mutatta. 5.2.5. A látással kapcsolatos érzékenytő foglalkozás a csoportokban (7.számú melléklet) A látással kapcsolatos érzékenyítő foglakozás a Vakok és Gyengénlátók KözépMagyarországi Regionális Egyesületének bevonásával valósult meg. Az intézmény érzékenyítést végző munkatársainak többsége maga is vak illetve gyengénlátó, így a velük való közvetlen találkozás fontos állomás az érzékenyítő programban. Résztvevők: a három óvodai csoport és óvónőik, team, Vakok és Gyengénlátók KözépMagyarországi Regionális Egyesületének (VGYKE) 5 fős érzékenyítő csapata: Erika, Katalin, Ricsi, Laci és Péter Időpont: 2015. április 22. A programsorozat harmadik hetében került sor a látás témakörére. A gyerekek témába való bevezetése egyidejűleg a csoportokban végzett párhuzamos tevékenység által történt. A tevékenységek megvalósulását a team ötletekkel segítette, de az óvónők egyénisége és kreativitása is teret kapott a foglalkozásokban. Rendhagyó pedagógusi feladat volt a gyerekek felkészítése a látássérült vendégek érkezésére. A VGYKE kész programmal érkezett az intézménybe. A részletek pontosítása valamint a környezeti, tárgyi feltételek előkészítését követően kezdődhetett meg az egész délelőtt tartó foglakozás a 3 csoport számára. Az érzékenyítés két programhelyszínen, a csoportokat ketté bontva valósult meg. -

Az óvoda akadálymentesített aulájában a VGYKE két vak munkatársa, Laci és Péter tartott interaktív bemutatót a gyerekeknek és a pedagógusoknak. Laci vakvezető 46

kutyás bemutatója különösen megragadta mindenki figyelmét és nagy élményt jelentett a résztvevők számára.

Péter bemutatott egy Braille írású verses kötetet, melyet

mindannyian megnézhettek, megtapinthattak. A két vak munkatárs egyéb vakokat segítő technikai eszközt is bemutatott (telefon, óra, fehér bot) és mesélt a vakok számára felmerülő problémákról is (háztartás, közlekedés, vásárlás). A beszélgetés során elmondták a segítségnyújtás lehetőségeit is, ami hasznosnak mutatkozott főként az óvodapedagógusok számára. Az alkalom végén a munkatársak a felmerülő kérdésekre szívesen válaszoltak és lehetőség nyílt a vakvezető kutyával, Dömperrel való barátkozásra is. -

A másik helyszín az óvoda egyik csoportszobája volt. A szobát előzetesen előkészítettük a VGYKE munkatársakkal a bekötött szemes érzékenyítő programhoz. A helyiségbe a gyerekek és a pedagógusok bekötött szemmel érkeztek. A foglalkozás 3 érzékenyítésen alapuló játékos feladatból állt (szaglás, tapintás), melyet az intézmény munkatársai irányítottak. A foglakozást a bekötött szemes rajzoló feladat (saját jel vagy név leírása lerajzolása) zárta.

Összegzés: Az alkalom nagy jelentőségű volt az óvoda életében, hiszen most először került sor fogyatékossággal élők fogadására az intézményben. A csoportok nagy odaadással készültek (a gyerekek Braille írású bibliai idézetet és köszöntő plakátot készítettek az óvónők segítségével, közös éneket tanultak) a vendégek érkezésére. Az érzékenyítő foglalkozás számos személyes tapasztalatot eredményezett és a célcsoport számára érzelemgazdag megélést tett lehetővé. A pedagógusok megfogalmazták, hogy bátorságot nyertek a vak és gyengénlátó emberek megszólítása és feléjük való segítségnyújtás terén. A program koordinálása nagy odafigyelést igényelt, tekintettel arra, hogy a különleges helyzethez igazodva minden megfelelően előkészített legyen. Az óvodai csoportok és a VGYKE munkatársak segítése a foglakozások megvalósulásakor fokozott figyelmet igényelt. A véletlen adta különleges lehetőség volt, hogy ezen a napon tartottak hospitálást az ELTE óvodapedagógia szakos hallgatói az óvodában, így lehetőségük nyílt bepillantani az érzékenyítő program ezen állomásába. Az aulában tartott bemutatóba ők is bekapcsolódtak, kérdéseket tehettek fel és ők is megélhették a vak és gyengénlátó vendégekkel való találkozás élményét. Reflexió: A programon való részvétel különösen mély hatással volt a résztvevőkre. A vakokkal és gyengénlátókkal való találkozás valódi saját élmény megélésére adott lehetőséget. A velük való személyes kapcsolat felszabadította a gyerekekben és pedagógusokban a fogyatékossággal élők megszólításakor érzett gátlást, bátortalanságot. Az érzékenyítésben részt vevő VGYKE munkatársak közvetlensége, humora és barátságos jelleme lehetővé tette, hogy a programban 47

részt vevők pozitív képet kapjanak a fogyatékossággal élő embertársainkról. Az élményekről és a megélt érzelmek sokszínűségéről számos visszajelzés érkezett az óvónőktől. A program nem csak az érzékenyítésben részt vevőkre hatott, hanem a VGYKE érzékenyítést végző munkatársaira is. Ők is kifejezték a nap során tapasztalt pozitív élményeiket, melyet megéltek a szeretetteljes és várakozással teli fogadtatásukban valamit a feléjük irányuló figyelemben és nyitottságban a gyerekek és a pedagógusok által. 5.2.6. A mozgással kapcsolatos érzékenytő foglalkozás a csoportokban A programsorozat negyedik hetében a mozgáskorlátozottság témája került feldolgozásra. A team felkérésére együttműködés született a Mozgásjavító Intézettel az érzékenyítő foglalkozás megtartására. A Mozgásjavító Intézet óvodai csoportjának mérete miatt az együttműködéssel megvalósuló foglalkozásban a Betlehem óvoda egy csoportja és óvőnőik tudtak részt venni. Ezen sajátos körülmény miatt az érzékenyítő program a másik két csoport számára házon belül valósult meg. A team és a 3 csoport óvónői egy rövid megbeszélésen egyeztek meg a programon való részvételről. Így került kiválasztásra az a csoport, amelyiknek részt vett az Intézetbe való látogatáson. Látogatás a Mozgásjavító Intézet óvodájába A látogatás előkészítése Az intézetbe való látogatást pontos előkészítés előzte meg. Az intézménnyel való egyeztetések az időkeretre, a programokra, és a létszámra is kiterjedtek. A team önkormányzati segítséget kért a program megvalósulásához, melyet az intézetbe való eljutáshoz szükséges busz bérlésére fordítottunk. (4. számú melléklet) A látogatást a team készítette elő. A részletek egyeztetése miatt szükségszerű volt egy rövid megbeszélés összehívása az intézménybe készülő csoport két pedagógusával. A megbeszélés kiterjedt a gyakorlati elemek pontosítására és a felkészülés megtervezésére. A beszélgetés során kibontakozott a pedagógusok lelkesedése és várakozása a különleges program kapcsán. A bensőséges megbeszélésen megosztották szorongásaikat, amit az ismeretlen helyzet és az eddigi tapasztalat hiánya okozott. Részlet a megbeszélésről: Melinda: „Eszter, én nem is tudom, hogyan készüljek. Nem sokat tudok a mozgássérült gyerekekről. És nem akarom, hogy sajnálatot érezzek. Félek kicsit, hogy hogyan fogom kezelni ezt a helyeztet. Te mit gondolsz?” 48

Projektvezető: „Nehéz a találkozásra valóban felkészülni, ahogy mondod. Megértem a szorongásod. Azt gondolom, hogy leginkább az érzelmeink tisztázásával lehet felkészülni. Az, hogy már most megfogalmaztad az érzéseidet szerintem segít. Bizonyára sok érzelem tornyosul az ember elé egy ilyen helyzetben, mert lehet egy ilyen találkozás felemelő, de megrázó is. Melinda: „Igen, ez segít, amit mondasz, hogy a szívemet kell kinyitni és nem szorongani. A többi jön majd magától!” A látogatást az érzékenyítő programon részt vevő csoport gyerekeinek felkészítése előzte meg. Ez ismét különleges pedagógiai munkát és kreativitást igényelt. A pedagógusok számos tevékenységet (mozgásos játékok másként, ajándék készítés, beszélgetés) és meséket illesztettek a mozgássérült gyerekekkel való találkozás előkészületeihez. Közös ajándékot, kis textil pompomokat készítettek a mozgássérült gyerekeknek ajándékként. A Mozgásjavító Intézet érzékenyítő foglalkozása (8. számú melléklet) Résztvevők: az egyik óvodai csoport és három pedagógusa, a projektvezető, a Mozgásjavító Intézet munkatársai és óvodai csoportjuk gyermekei Időpont: 2015. április 29. A Mozgásjavító Intézetben az érzékenyítő program lebonyolítását az intézet munkatársa Tóth Adrienn vezette. A program során 3 integrált csoport került kialakításra, így a foglalkozásokon a mozgássérült és ép gyerekek közösen vettek részt. A közös program egy mese köré szerveződött és három különböző helyszínen zajlottak a foglalkozások egyszerre a három csoport részére. Mindegyik helyszínen különböző közös játékokban vettek részt a gyerekek és mindannyian bejárták az összes helyszínt: -

közös labda dobálás és gurítás, egymást segítve és egymás dobását türelmesen kivárva,

-

kézműves foglalkozás: kreppapírból vagdosás és felragasztás minta alapján,

-

ügyességi játék labdákkal egy nagy, színes lepedőt körülülve, és azt együtt lobogtatva a labdák emelgetése, gurítása csapatban.

A gyerekek és pedagógusok együtt játszottak mozgásos játékokat és együtt végeztek kézműves tevékenységet. A foglalkozások során az ép gyerekek kapcsolatba kerültek mozgássérült társaikkal és egymással együttműködve oldották meg a feladatokat. Az óvoda két pedagógusa részt vett a foglalkozásokon mely lehetőséget adott a saját élmény megélésére.

49

Összegzés: A mentálhigiénés projektként megvalósuló programsorozat ezen állomása teljes mértékben megvalósította az érzékenyítés módszerét. Az érzékenyítésben részt vevő gyerekek találkozása a saját korosztályuk fogyatékossággal élő tagjaival a program által kitűzött céloknak megfelelt és eredménye, tapasztalata a program egyik erőssége. A gyerekek egymás iránti érzékenysége, mozgáskorlátozott társaikhoz való figyelmes és segítőkész odafordulás az empátia és elfogadás megvalósulását mutatta. Reflexió: A mozgássérült gyerekekkel való találkozás felvállalása kifejezte a Betlehem Óvoda pedagógusainak nyitott és elfogadó szemléletét a fogyatékossággal élők felé. A rendelkezésre álló időkeret megtartása ismét nehézség volt, de nem okozott problémát. Újdonság volt a programban, hogy nem az óvodában, hanem külső helyszínen került megrendezésre az érzékenyítő

foglakozás.

Ezáltal

a

mozgáskorlátozott

gyerekek

környezetébe

és

mindennapjaikba is lehetőség adódott belelátni, ami további tapasztalást és ismereteket nyújtott. A személyes kapcsolatba kerülés és a kortársi kapcsolódás a célcsoport gyerekei számára kiemelkedő jelentőségű a program által kitűzött célok megvalósítása szempontjából. Csak úgy, mint a pedagógusok személyes megélései és a látogatáson szerzett egyéni tapasztalásai. A program által nyújtott érzelmi sokszínűség és az élmények egymással való megosztása a program mentálhigiénés céljainak megvalósulását mutatta. A mozgással kapcsolatos érzékenyítő foglalkozás az óvodában Mivel a Mozgásjavító Intézet programján csak egy csoport vehetett részt, így a másik két csoport számára házon belül zajlott az érzékenyítés. A team által kidolgozott saját élményes, játékos elemek és az óvónők által felolvasott mesék segítségével valósult meg a gyerekek bevezetése a mozgáskorlátozottak világába. A mozgáskorlátozott embertársaink nehézségeinek játékos megélése az érzékenyítés legfőbb eszközei volt. A téma közelítését segítette két kisfilm (Pedro Solís: Kötelek című díjnyertes rajzfilmje 3 és Kóti János: Magyarország az én hazám című video4) megtekintése. A bemutatott kisfilmek után beszélgetőkörben volt lehetősége a gyerekeknek kifejezni a megélt érzéseket, gondolatokat, melyet az óvodapedagógusok segítségével dolgozhattak fel. Összefoglalás: Az érzékenyítés óvodában való megvalósulása nagyban támaszkodott a team ötleteire, és a pedagógusi kreativitásra. Az óvodapedagógusok örömmel vették a lehetőséget, hogy maguk alakítsák a foglalkozást a team támogatásával. A programsorozat e részének

3 4

Pedro Solís: Cuerdas ( magyarul Kötelek) című animációs rövidfilmje egy mozgáskorlátozott kisfiúról Kóti János: Magyyrország az én hazám c. videoklip, melyben egy mozgássérült vak kisfiú énekel

50

hiányossága, hogy a két óvodai csoport nem találkozott fogyatékossággal élőkkel és nem jutottak személyes tapasztaláshoz. A program során kitűzött cél így a két csoport, különös tekintettek a pedagógusaik számára nem teljesült. Újítás volt, hogy a gyerekeknek vetített kisfilmeket e-mailen átküldték a szülőknek is. Az óvodapedagógusok fontosnak tartották, hogy a szülők értesüljenek a filmekről, és maguk is megnézzék azokat, átélve a filmek nyújtotta megható és megrendítő, szép élményeket. A gyerekekkel otthon is tudjanak a filmekről és ezáltal a fogyatékossággal élőkről beszélgetni. A szülők örömmel vették a lehetőséget és kifejezték megérintődésüket a látott filmek által. 5.2.7. Harmadik megbeszélés a programban részt vevő óvodapedagógusokkal Résztvevők: team és öt óvodapedagógus (a hat fős célcsoport egyik tagja betegség miatt maradt távol) Időpont: 2015.május 12. Az érzékenyítő programsorozatot egy közös megbeszéléssel záródott. A megbeszélés alkalmat adott a program értékelésére, a tapasztalatcserére, és a saját élmények megosztására. A pedagógiai, nevelési célok megvalósulását számba véve a célcsoport tagjai kifejezték elégedettségüket a programsorozat által nyújtottakkal. „Nekem csak addig volt nehézség, amíg nem láttam bele, hogy miről is lesz szó. De miután a team ismertette az érzékenyítésről szóló programokat megnyugodtam és örültem, hogy a részese vagyok.” „Nekem nagyon jó volt ötletelni a többiekkel. Volt, hogy az udvaron - amíg játszottak a gyerekek - is erről beszéltünk, hogy ki milyen foglalkozást tervez a csoportjában az adott heti témához kapcsolódva.” „ A program a hitre nevelésnek is eszköze. Érzek egy spontán oda-vissza kapcsolódást a hit és az érzékenyítés között.” „Nekem annyi észrevételem lenne, hogy jobb lenne, ha nem a mostani tavaszi időszakban lenne a program. A tavasz olyan zsongós, szertelen időszak. Jobban el tudom képzelni egy téli, csendesebb, elmélyülésre inkább alkalmat adó időszakhoz. Akár más óvodai tevékenységekbe is be lehet majd kapcsolni az érzékenyítést.” „Az én legemlékezetesebb élményem az, amikor itt voltak a vakok és gyengénlátók. Nagyon meghatódtam. Azt gondoltam, hogy itt van ez az ember, aki nem lát, és nem tudom milyen érzés

51

ez. Édes Istenem hálát adtam, hogy látok! És az az ember milyen vidám és humoros volt. Nagyon megszerettem.” „ Még az érzelmekre visszatérve: nekem az is élmény volt, hogy csapatban dolgozunk. Köszönöm Nektek! Köszönöm, hogy mindenben támogattuk egymást. Akár ötletekben, akár lelkileg, hogy elmondhattuk egymásnak a megélteket!” „Engem most is ráz a hideg, ha eszembe jut, amikor a fiam mesélte, hogy mi volt az oviban, mert ő is találkozott a VGYKE munkatársakkal és részt vett a programon. Ahogy mesélte! Ahogy az az 5 éves gyerek megélte és elmesélte az valami fantasztikus volt! Így anyaként is átéltem, hogy mit jelent ez a program” „Mikor a Mozgásjavítóba mentünk, az azért kemény volt. Én akkor kicsit összeomlottam. Mindig is bennem volt az, hogy talán fogyatékossággal élő gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Azt hittem képes lennék rá. És akkor ott szembesültem azzal, hogy nem. Nem tudnám csinálni. Sajnálat és szomorúság van bennem feléjük. És így nem lehet. Most már legalább tudom, hogy nem vagyok rá alkalmas, és ezt el kell engednem.” „Én ellenkezőleg éltem meg a látogatást. Olyan jó volt ezeket a gyerekeket látni! Én évekig voltam diakónus egy értelmi fogyatékosokat ellátó intézetben. Az ottani körülmények borzasztóak voltak. Ahhoz képest ezek a gyerekek milyen szép helyen vannak! És olyan szépek voltak, végül is nincs - idézőjelben mondva- semmi bajuk, csak a járásuk, mozgásuk nem megy. De okosak és szellemileg épek. Jó volt látnom őket!” „Én csak azt sajnálom, hogy mi nem tudtunk eljutni a Mozgásjavító Intézetbe. De tudom, most nem volt rá mód. Azért jó lenne majd legközelebb” „Én magam is sokat változtam. Bátrabb lettem! Ha most látnék egy vakot az utcán, biztos odamennék és meg merném kérdezni, hogy segíthetek-e. Már nem a sajnálkozás az, amit érzek, hanem a nyitottság és a megismerni vágyás. Ők is olyanok, mint mi.” „Beszéltünk már arról a kollégákkal, hogy jó, hogy volt egy projektvezetőnk és Te segítettél összefogni és felépíteni a programokat. Így könnyű dolgunk volt, mert csak a gyerekek és persze saját magunk felkészítésével kellett foglalkoznunk!” „Én szeretném elmondani, hogy nekem a program közben voltak magánéleti nehézségeim és ezért olyan jó volt, hogy nem volt semmi sem kötelező. Hálás vagyok, hogy nem éreztem azt, hogy muszáj bizonyos tevékenységet bizonyos napon elvégezni a gyerekekkel, mert az most nem ment volna. Így jó, hogy volt benne egyéni szabadságunk, hogy a csoportokban milyen

52

foglalkozást rakunk még köré. Így sokkal jobban tudtam végigvinni az egészet, hogy nem éreztem a nyomást, a kötelező elvárást.” „Nekem jó volt, hogy néha összeültünk és elmondhattuk egymásnak az élményeinket, gondolatainkat. Így egy csapatban éreztem magam és valahogy azt éltem meg, hogy nem vagyok egyedül a félelmeimmel, tétovaságommal. Bárcsak több időnk lenne néha összeülni és beszélgetni!”

„Mindenképpen folytatni fogjuk a programot, erről beszéltünk a többiekkel és a többi csoport is nagyon érdeklődő a program eseményei kapcsán, várják, hogy ők is részesei legyenek!” Összegzés: Az egy órásra tervezett megbeszélés elhúzódott és jobb lett volna több időt fordítani a programvégi összegzésre és a saját élmények megosztására. A pedagógusok tudatos átélése és a gyerekekben végbemenő változások nyomon követése segítette a program tanulságait összefoglalni. A változtatásokra tett javaslatok hasznosnak és átgondolásra méltónak mutatkoztak. Reflexió: Örömmel töltött el, hogy a pedagógusok a szakmai értékelésen túl nyitottak voltak személyes élményeik megosztására. Őszintén beszámoltak a programok által megélt nehézségeikről, és ezáltal az önmagukban tapasztalt fejlődésükről is. A megbeszélés hangulata elmélyült és megható volt; a kölcsönös egymásra figyelés és a másik által - vagy a közösenmegéltekhez való kapcsolódás jellemezte. 6. A PROGRAM ÉRTÉKELÉSE 6.1. Az értékelés módja, eszközei 1. A program értékelésére módot adott egy nem várt lehetőség: Salamon Szilvia, az Eötvös Loránd

Tudományegyetem

Neveléstudományi

Doktori

Iskola

hallgatójának

interjúsorozata a programban részt vevő pedagógusokkal. Szilvia májusban kereste fel az óvodavezetőt, hogy érdeklődjön van-e esetleg az óvodában valamilyen megvalósult pedagógiai innováció. Az óvodavezető ajánlotta figyelmébe az Őrangyalok érzékenytő programot és javasolta, hogy velem, mint projektvezetővel egyeztessen a programmal kapcsolatosan. Miután Szilvia megismerte a programot, alkalmasnak ítélte, hogy a megvalósultakról írja meg egyetemi dolgozatát, melyhez interjúkat készített az óvodapedagógusokkal. Az interjúsorozat a Pedagógiai innováció című tantárgy vizsgakövetelményeként megírt dolgozat részét képezte. Szilvia előzetesen tájékozódva az érzékenyítő programról a projekt céljaira és eredményeire fókuszáló kérdéseket 53

fogalmazott meg. Az interjúsorozat olyan átfogó képet eredményezett a program egészéről, ami a team számára is értékelhetővé és mérhetővé tette a programot. Az interjúk az érzékenytő program utolsó hetében készültek, így időben is alkalmasnak bizonyultak a teljes projekt értékelésére. Az interjúk hanganyagát Szilvia a team rendelkezésére bocsátotta, melyet felhasználtunk a közös munka kiértékelésére és a tanulságok levonására. 2. Az értékelés másik módja a záró beszélgetés volt, melyen a team tagok és a célcsoport (egy kivétellel) pedagógusai vettek részt. A megbeszélésen a program szakmai részének átgondolásán túl teret kapott az egyéni megélések megosztása és a program érzelmi töltetének

kifejezése.

A

pedagógusok

önismereti

fejlődése,

és

a

programok

érzelemgazdagsága a megvalósult projekt kiemelkedő eredményei. 3. A program gyerekekre gyakorolt hatásának mérésére a pedagógusok és a team által kidolgozott módon került sor. Minden csoportban az érzékenyítő program megkezdése előtt a gyerekek tudásának feltérképezése céljából beszélgetőkört és rajzoltatást tartottak a pedagógusok. A beszélgetést hívóképek (6. számú melléklet) segítették, melyek a látás-, hallás-, és mozgássérültség témájához kapcsolódtak. Az érzékenyítő programsorozat végén, ugyanezen képek ismételt megmutatása és a róluk való beszélgetés a program indukálta változást mutatta. A fejlődést a programot megelőzően készült majd az érzékenyítés végeztével készült rajzok összevetése is kifejezte. A fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos tudásbeli hiányosságok eltűntek vagy konkrét megfogalmazást nyertek. Az érzékenyítés gyerekekre gyakorolt hatását az óvodapedagógusok a napi tevékenységekben is észrevették. 6.2. Eredmények és megvalósult célok A program értékelése a kitűzött célok megvalósulását mutatta a felmerült pedagógiai igényre reagálva. A visszajelzések igazolták a programmal szemben támasztott követelmények megfelelését, a célkitűzések hiánytalan megvalósulását. Gyermekekre vonatkozóan: -

kialakult a gyerekekben a fogyatékosokkal szembeni érzékenység

-

bővült a gyerekek érzékszervekkel kapcsolatos ismerete

-

a gyerekek ismereteket szereztek a látás-, hallás-, és mozgássérült emberekről, nehézségeikről és a segítésük módjáról

-

a gyerekek a fogyatékossággal élőkkel való találkozások során tapasztalathoz jutottak a velük való kapcsolat kialakításában

-

a gyerekek egymás iránti figyelme megnövekedett 54

Pedagógusokra vonatkozóan: -

az óvodapedagógusok elméleti tudása gyarapodott,

-

az óvodapedagógusok szakmai felkészültsége elmélyült,

-

az óvodapedagógusok eszköztára gazdagodott a fogyatékossággal élőkkel való kapcsolat kialakításában,

-

az óvodapedagógusok szakmai kompetenciája erősödött.

Az óvodára, mint intézményre vonatkozóan: -

a munkatársak közti tapasztalatcsere serkent,

-

az óvoda munkatársai megismerték a projekt munkamódszerét,

-

a program bekerült a nevelési tervbe,

-

új kapcsolatok alakultak más intézményekkel.

Szülőkre vonatkozóan: -

a szülők a gyerekek által feltett kérdések megválaszolásával segítettek gyermekeiknek megérteni a fogyatékossággal élők világát,

-

a szülők bekapcsolódtak a programba és eszközökkel segítették a foglakozásokat,

-

a szülők a mozgáskorlátozottsággal kapcsolatban vetített kisfilmeket megnézték és a rájuk tett érzelmi hatást visszajelezték,

-

a szülők elismerték az érzékenyítő program céljainak fontosságát.

A program előzetesen nem várt eredményei: -

a programok által megismert segítéssel élő emberek és intézmények munkatársai elismerték a programot és visszajelzést adtak a személyes találkozásban megélt örömükről,

-

az óvodában hospitáló hallgatók is részesültek a programból,

-

az érzékenyítő program bekerült az óvoda nevelési tervébe és következő tanévben való megrendezése tervezés alatt áll.

Produktumok keletkezése a projekt során: -

„hálatábla” a csoportokban a programról,

-

a csoportok dekorációs falán, a program során készült alkotások, fényképek,

-

cikk az érzékenyítő programról az óvodai évkönyvben,

-

programleírás az óvoda számára a program folytatásához,

-

Salamon Szilvia dolgozata a projektről, mint pedagógiai innovációról.

55

A projekt mentálhigiénés céljainak megvalósulása A projekt mentálhigiénés jellegének vizsgálatakor Buda Béla mentálhigiénéről alkotott megfogalmazására támaszkodtam. „Megítélésem

szerint

alakuló,

szerveződő

szemlélet

és

elméletrendszer

interdiszciplináris közelítésmód, amely a pszichés működészavarok megelőzési lehetőségeire és az egészséges lélektani folyamatok és személyközi kölcsönhatások fejlesztésére vonatkozik, ill. társadalmi gyakorlat, amely intézmények, szervezetek, embercsoportok – magukat egészségesnek érző emberek – mozgósítására és megváltoztatására irányul.” (Buda B. Metálhigiéné 6.o..) Projektvezetőként törekedtem arra, hogy az egyetemen tanult mentálhigiénés szemléletmód része legyen a programnak. A mentálhigiéné interdiszciplináris jellegét mutatja, hogy egy pedagógiai program is alkalmas mentálhigiénés szemléletmód szerint felépülni. Az érzékenyítő program alkalmat adott a résztvevők lélektani folyamatainak fejlesztésére: az egymással való kapcsolatok megélésére, elmélyülésére, valamint a fogyatékossággal élőkkel való kapcsolatok kialakításának fejlődésére is hatott. A projekt több intézmény munkatársait mozgósította és a résztvevőkben változásokat hozott létre. A pedagógusok lélektani fejlődése során önismeretük formálódott és érzelmeik sokszínűségét élték meg a programok által. A résztvevők önbizalmat nyertek az új ismeretek és saját élményes tapasztalatokon keresztül. A program hatása nem csak a célcsoportra terjedt ki, hanem a programban részt vevő fogyatékossággal élő személyekre is. 7. A PROJEKT UTÓÉLETE A projektet a résztvevők egyöntetűen sikeresnek és tartalmasnak értékelték. Az óvodavezető elégedettségét fejezte ki és tervezik a program folytatását. Nagy elismerésnek tartom, hogy az érzékenyítő program bekerült az óvoda nevelési programjába és minden nagycsoportos óvodai csoport számára tervezik évről évre megtartani. Projektveztőként felkértek egy kézikönyv megalkotására, mely óvodai segédanyagként leírja az érzékenyítő program állomásait, eszközeit, módszereit. A program továbbviteléhez tervezés alatt van más fogyatékossággal élők intézményeivel a kapcsolatfelvétel és játékgyűjtemény, mesegyűjtemény megalkotása is a segítés, érzékszervek, és fogyatékossággal élő emberek témakörében. 2015 szeptemberében elkezdődött az idei tanévre vonatkozó érzékenyítő program szervezése, új team tagokkal és új óvodai csoportok bevonásával. A következő érzékenyítő programsorozat tervezett időpontja 2016. februármárcius. 56

8. ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS Projektvezetőként nagy élményt jelentett számomra, hogy egy intézmény keretein belül gyakorolhatom a mentálhigiénés segítő hivatást. Az óvónői csoport vezetése is sok új tapasztalatot hozott és elmélyítette a csoportokban való közös élményfeltárás és élményfeldolgozással kapcsolatos ismereteimet. A mentálhigiénés projekt munkamódszerének elsajátítása is - a kezdeti nehézségek ellenére - bővítette eszköztáramat. A projektmunka kritériumainak megismerése és a projekt felépítésének módszertana a segítői hivatás gyakorlásának fontos eleme, melynek tapasztalatát a jövőben hasznosítani kívánom. A fogyatékossággal élő emberekkel való találkozások számomra is rengeteg élményt és felismerést hoztak. A gyermekek és pedagógusok tapasztalatai és élményei megerősítettek abban, hogy a mentálhigiénés szemlélet milyen gazdagító lehet egy közösség életében. Az elfogadásra való nevelés által ráláttam az önmagam számára is elmélyítendő tulajdonságokra, úgy, mint tolerancia, egymáshoz való türelem, egymás kölcsön megismerésének figyelme és a különbözőségek értékességének meglátása. Fontos, hogy a toleranciát, az elfogadást és az előítéletmentes látásmódot tudatosan is megéljük, mert a mindennapokban elhalványulhatnak ezek a fontos értékek az időhiány, a teljesítménykényszer és a felszínes kapcsolataink által. Az előítéletmentes társadalom ma még nagyon távoli, de kis lépések által közeledni látszik. A jelenben megvalósuló erőfeszítések által elérhető azon körülmények megteremtése, amelyekkel a fogyatékossággal élők is minőségi életet élhetnek, és kevésbé kiszolgáltatottak. A fogyatékossággal élőkről való gondoskodás társadalmi feladattá vált. Nevelésük, oktatásuk, rehabilitációjuk hosszan tartó, komplex folyamat, amelyben számos szakterület, intézmény, hatóság, társadalmi szervezet vesz részt. Nagyon fontos, hogy a köztudatban megfelelő, korszerű szemlélet alakuljon ki róluk, és a maga helyén mindenki vegyen részt abban a társadalmi programban, amely szükség szerinti segítésüket, előítélet-mentes befogadásukat, emberi jogaik hiánytalan érvényesülését tűzi célul. Szülőként a pedagógusokkal együttműködve feladatunk megtanítani a gyermekeket együtt élni a fogyatékossággal élőkkel, felismerni és megbecsülni értékes tulajdonságaikat, segíteni őket. Magunkévá kell tenni a szemléletet, miszerint a fogyatékossággal élőkkel való foglakozás nem „kegy” vagy sajnálat, hanem saját magunk értékességének összetevője is. Hiszen a fogyatékossággal élőkkel való foglalkozásban kialakulhatnak rejtett képességeink, úgy, mint kooperáció, csapatmunka, tolerancia, empátia.

57

9. IRODALOMJEGYZÉK Könyvek, tanulmánykötetek: Allport, Gordon W. (1998): A személyiség alakulása. Kairosz, Budapest Allport, Gordon W. (1999): Az előítélet. Osiris Kiadó, Budapest Aronson, Eliot (2000): A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Atkinson, Richard C. (1999): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest Bagdy Emőke (2014): A személyiség titkai. Helikon, Budapest Buda Béla (2006): Empátia. Urbis Könyvkiadó, Budapest Buda Béla: Mentálhigiéné. Animula, Budapest http://www.budabela.hu/dokumentumok/onallokotetek/mentalhigienetext.pdf (utolsó letöltés: 2015.09.01.) Csányi Yvonne (2000): A speciális nevelési szükségletű gyermekek és fiatalok integrált nevelése-oktatása. Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE BGGYFK, Budapest, 377-408. Csányi Yvonne (2007): Integráció és inklúzió. Nemzetközi és hazai körkép. In: Girasek Judit (szerk.): Inkluzív nevelés – A tanulók hatékony megismerése. SuliNova, Budapest 138-163. Csepeli György (1997): Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest Farkas Miklós – Perlusz Andrea (2000): A hallássérült gyermekek óvodai és iskolai nevelése és oktatása. In: Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. Budapest, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar. Fulghum, Robert (2010): Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Park könyvkiadó, Budapest Hatos Gyula - Kisgyörgyné Cziráki Andrea – Dr Stollár János (2004): Fogyatékosok szociális ellátása, rehabilitációja. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest Kálmán Zsófia- Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest Károlyi Amy: A tű foka. (1996) Orpheusz kiadó Ranschburg Jenő (1986): Szeretet-erkölcs-autonómia. Integra-Projekt Kft, Budapest Rogers, Carl R. (2008): Találkozások. Edge 2000, Budapest 58

Rogers, Carl R. (2014): Valakivé válni. Edge 2000, Budapest Szilágyi Vilmos (szerk.) (1980) : Együttérzés, önzetlenség, felelősség nevelőknek. Magyar Tankönyvkiadó Tajfel, Henri (2002): Csoportközi viselkedés, társadalmi összehasonlítás és társadalmi változás. In Lengyel Zsuzsanna (szerk.): Szociálpszichológia Szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest Folyóiratok: Ferge Zsuzsa (2002): Az EU és a kirekesztés, Esély 2002. 6.sz. http://www.esely.org/kiadvanyok/2002_6/FERGE.pdf (utolsó letöltés 2015.09.10.) Kovács Mónika (szerk.): Az előítéletek feltárása és csökkentése, Alkalmazott Pszichológia 2010.1-2.sz. Laki

Ildikó:

A

fogyatékossággal

élő

emberekről,

Neveléstudomány,

2013.3.sz.

http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2013/nevelestudomany_2013_3_79-85.pdf (utolsó letöltés 2015.09.10.) Pedagógia Történeti Szemle, 2015.1.sz, MTA Pedagógiai Tudományos Bizottsága, Budapest http://www.jgypk.hu/pedtort/ (Utolsó letöltés 2015. 09.15.) Réthy Endréné (2002): A speciális szükségletű gyermekek nevelése és oktatása Európában, Az integráció és inklúzió elméleti és gyakorlati kérdései, Magyar Pedagógia, 2002.3.sz.

Egyéb: Gombos Gábor (2013): Mi a pszichoszociális fogyatékosság? https://pszichoszoc.wordpress.com/2013/10/06/mi-a-pszichoszocialis-fogyatekossag/ (utolsó letöltés 2015. 09.10.) Magyar Nagylexikon (1998) Magyar Nagylexikon Kiadó Népszámlálási Adatok (2011)- A fogyatékossággal élők és a tartósan betegek korcsoportok és nemek szerint 2011,

59

10. MELLÉKLETEK 1.sz. melléklet: Szükségletfelmérő kérdőív az óvoda pedagógusai részére: KÉRDŐÍV AZ ÓVODAI ÉRZÉKENYÍTŐ PROGRAMRÓL AZ ÓVODAPEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE

1, Tudom, hogy mit jelent az „érzékenyítő program” kifejezés. (bekarikázni) Igen

Nem ↓

(érzékenyítés: szemléletformáló tevékenység, mely során a gyerekek saját élményeken keresztül ismerik meg a segítéssel élők világát)

Az alábbi kérdéseknél 1-től 5-ig szeretném kérni a válaszadást. 1: nem értek egyet………………………5: teljesen egyetértek 2, Fontosnak tartom, hogy az óvoda tartson érzékenyítő programot a gyerekeknek.

1 2 3 4 5

3, Az érzékenyítő program az óvodai nevelés egyik eszköze lehet.

1 2 3 4 5

4, Úgy gondolom, hogy a program során fejlődhet a gyerekek érzelmi intelligenciája.

1 2 3 4 5

5, Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék a segítéssel élők világát.

1 2 3 4 5

6, Az érzékenyítő program nekem, pedagógusnak is segíti munkámat.

1 2 3 4 5

7, A program segíthet a pedagógusoknak, hogy jobban tudja fogadni az óvodába érkező sajátos nevelési igényű gyermekeket. 1 2 3 4 5

8, Kevéssé ismerem a segítéssel élők világát.

1 2 3 4 5

9, A program segítséget adhat, hogy könnyebben teremtsek kapcsolatot a segítéssel élőkkel.

1 2 3 4 5

10, Azt gondolom, hogy a gyerekeknek és a szülőknek kevés az

60

ismeretük a segítéssel élőkről. 1 2 3 4 5 11, Sok a program az óvodában és nem biztos, hogy jut idő és energia az érzékenyítő programra. 1 2 3 4 5 12, Úgy gondolom, hogy az óvodai nagycsoportos korosztály alkalmas arra, hogy a programban részt vegyen. 1 2 3 4 5

13, Úgy gondlom, hogy az alábbi képességek fejlesztésében, tulajdonságok erősítésében segítséget adhat a program a gyerekeknek: (1: úgy gondolom, nem ad hozzá segítséget………………………………………………5: nagyon segíti) -

agresszió csökkentése egymás elfogadása önbizalom megerősödése bátorság érdeklődés mások iránt (nyitottság) új ismereteket ad jobban megismerhetik önmagukat ( pl: érzékszervek) önelfogadás, énkép megerősödése („ jó vagyok” )

1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5

14, A programtól való elvárásaim, amit fontosnak tartok:

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………....

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………….

61

2.számú melléklet: Az igényfelmérő kérdőívek kiértékelése Kérdőív kérdései

A skála megfelelő pontján jelölt válaszok száma Igen 1, Tudom, hogy mit jelent az „érzékenyítő program” kifejezés. (bekarikázni) 2 (érzékenyítés: szemléletformáló tevékenység, mely során a gyerekek saját élményeken keresztül ismerik meg a segítéssel élők világát) Az alábbi kérdéseknél 1-től 5-ig szeretném kérni a válaszadást. 1: nem értek egyet………………………5: teljesen egyetértek 1 2 3 4 2, Fontosnak tartom, hogy az óvoda tartson érzékenyítő programot a gyerekeknek. 0 0 1 4 Nem

3, Az érzékenyítő program az óvodai nevelés egyik eszköze lehet.

1

4, Úgy gondolom, hogy a program során fejlődhet a gyerekek érzelmi intelligenciája.

10

5 7

1

10

1

11

5, Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék a segítéssel élők világát.

12

6, Az érzékenyítő program nekem, pedagógusnak is segíti munkámat.

1

1

10

2

10

5

4

1

9, A program segítséget adhat, hogy könnyebben teremtsek kapcsolatot a segítéssel élőkkel.

1

1

10

10, Azt gondolom, hogy a gyerekeknek és a szülőknek kevés az ismeretünk a segítéssel élőkről.

1

4

7

6

2

1

1

2

9

7, A program segíthet a pedagógusoknak, hogy jobban tudja fogadni az óvodába érkező sajátos nevelési igényű gyermekeket. 8, Kevéssé ismerem a segítéssel élők világát

1

11, Sok a program az óvodában és nem biztos, hogy jut idő és energia az érzékenyítő programra.

1

2

1

12, Úgy gondolom, hogy az óvodai nagycsoportos korosztály alkalmas arra, hogy a programban részt vegyen. 13, Úgy gondlom, hogy az alábbi képességek fejlesztésében, tulajdonságok erősítésében segítséget adhat a program a gyerekeknek: (1: úgy gondolom, nem ad hozzá segítséget………………………………………………5: nagyon segíti) agresszió csökkentése egymás elfogadása önbizalom megerősödése bátorság érdeklődés mások iránt (nyitottság) új ismereteket ad jobban megismerhetik önmagukat ( pl: érzékszervek) önelfogadás, énkép megerősödése („ jó vagyok” )

1

2

3

4 3

5

1 2

7 1 6 6

1

1 1

2 11 5 4 12 12 10 10

14, A programtól való elvárásaim, amit fontosnak tartok:

62

3.számú melléklet: Tájékoztató a szülőknek Kedves Szülők! Az elkövetkező néhány hétben az óvodában közösen kidolgozott programmenet szerint érzékenyítő programot szervezünk a nagycsoportos óvodásoknak (halacska, csillag és bárányka csoportok). A szemléletformáló program során a gyerekek megismerik és játékos formában, saját élményen keresztül tapasztalják meg a fogyatékkal élők világát. A program célja, hogy a gyerekek ismereteket kapjanak a másként élőkről és a játékok, a beszélgetések során és a mesék nyelvén közelebb kerüljenek a segítéssel élőkhöz. A program segítheti az ép gyermekek szociális érzékenységét, érzelmi intelligenciájuk fejlesztését, egymás iránti elfogadásukat, nyitottságukat. Az érzékszervekkel való foglalkozás önmaguk megismerésében is fontos lehet. A Betlehem Óvoda fogad sajátos nevelési igényű gyermekeket így a program az integráció elősegítésének is egyik fontos eleme. A programot 3 érzékszervünkkel kapcsolatos foglalkozások köré szerveztük: hallás, látás és mozgás. A következő néhány hétben, heti egy-egy foglakozás, játék, rajzolás, beszélgetés lesz a fenti témakörökben a napi tevékenységekhez kapcsolva a nagycsoportosoknak. Az érzékenyítő program részeként áprilisban egy délelőttre vendégünk lesz a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének néhány tagja, akik játékos formában tartank majd bemutatót a vakok világáról (vakvezető kutya, bekötött szemes játékok stb.) A hallás témakörét az óvoda szurdopedagógusával közösen dolgozzuk majd fel a gyerekekkel (jelnyelv megismerése, mutogatós játékok stb.). A mozgás témakörével is játékosan foglalkozunk majd, és lehetőséget kaptunk, hogy egyik csoportunk a Mozgásjavító Intézet kis ovisait meglátogassa és ott egy játékos délelőttöt töltsünk el. Erről később adunk tájékoztatást az érintett csoportnak. Bízunk benne, hogy a program sok új tapasztalást, ismeretet jelent majd a gyermekeknek és a játékok során sok örömben is részük lesz!

Óvodai munkaközösség Budapest, 2014. március 25. „ Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk” Róm. 15,

63

4. számú melléklet: Levél dr. Füzesi Péter képviselőnek Tisztelt Füzesi úr! A Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénés segítő szakának hallgatójaként a Rákoscsabai Református Betlehem Óvodában szervezek az óvoda munkaközösségével együttműködve érzékenyítő programot a nagycsoportos gyermekek részére. A szemléletformáló program során a gyerekek megismerik és játékos formában, saját élményen keresztül tapasztalják meg a fogyatékkal élők világát. A program célja, hogy a gyerekek ismereteket kapjanak a másként élőkről és a játékok, a beszélgetések során és a mesék nyelvén közelebb kerüljenek a segítéssel élőkhöz. A program segítheti az ép gyermekek szociális érzékenységét, érzelmi intelligenciájuk fejlesztését, egymás iránti elfogadásukat, nyitottságukat. Az érzékszervekkel való foglalkozás önmaguk megismerésében is fontos lehet. A Betlehem Óvoda fogad sajátos nevelési igényű gyermekeket így a program az integráció elősegítésének is egyik fontos eleme. A programot 3 érzékszervünkkel kapcsolatos foglalkozások köré szerveztük: hallás, látás és mozgás. A következő néhány hétben, heti egy-egy foglakozás, játék, rajzolás, beszélgetés lesz a fenti témakörökben a napi tevékenységekhez kapcsolva a nagycsoportosoknak.

Az érzékenyítő program részeként

áprilisban egy délelőttre vendégünk lesz a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének néhány tagja, akik játékos formában tartank majd bemutatót a vakok világáról. A hallás témakörét az óvoda szurdopedagógusával közösen dolgozzuk majd fel a gyerekekkel. A mozgás témakörével is játékosan foglalkozunk majd, és lehetőséget kaptunk, hogy egyik csoportunk a Mozgásjavító Intézet kis ovisait meglátogassa és ott egy játékos délelőttöt töltsünk el. Erre a látogatásra szeretnénk egy buszt bérelni, aminek a költsége 30.000 Ft+Áfa lenne az előzetes árajánlatok szerint. Szeretnénk kérni ennek kifizetéséhez a Képviselő úr és az önkormányzat segítségét, hogy egy csoportunk el tudjon látogatni a Mozgásjavító Intézet kis ovisaihoz. Úgy gondoljuk, hogy ez a találkozás mind a mozgássérült, mind az egészséges gyerekek számára nagy élményt jelenthet; nagyban segítheti a gyerekek egymás iránti elfogadásának megélését és szociális érzékenységük fejlesztését is. Kérjük szíves segítségét a fentiekkel kapcsolatban, hogy amennyiben lehetősége van, ilyen módon támogassa az óvodai érzékenyítő programunkat. Áldást, békességet kívánva, köszönettel és üdvözlettel: Illyés Eszter Budapest, 2015. április 8

64

5. számú melléklet: Képek, piktogramok a beszélgető körökhöz Hallás:

65

Látás:

66

Mozgás:

67

6. számú melléklet: Hallással kapcsolatos foglalkozás a szurdopedagógussal

68

7. számú melléklet: A VGYKE érzékenyítő nap az óvodában

69

8. számú melléklet: Látogatás a Mozgásjavító Intézetbe

70

71