kard a népi keramika egyik hazai központja. Egykor szűrszabó iparáról is híres volt. Múzeuma a város nagy

218-307_Britannica_14_kotet_Aprobetus_tortenelem 2013.03.22. 13:58 Page 221

kard a népi keramika egyik hazai központja. Egykor szűrszabó iparáról is híres volt. Múzeuma a város nagy szülöttének, Györffy István (1884−1939) néprajztudósnak a nevét viseli. A közelmúltban önállósult Karcag határából Berekfürdő: 1927−30-ban feltárt jódos-brómos termálforrása körül üdülőtelep épült ki. Itt működött az 1938-ban alapított karcagi üveggyár. A város belterületén is van termálfürdő. L: 19 980 (2012). karcinóma (orvostudomány), lásd carcinoma karcolat általában ironikus szemléletű, kritikai élű, igen gyakran szórakoztató jellegű rövidprózai elbeszélő mű; hangvétele könnyed és közvetlen, s ennélfogva kevésbé drámai, mint a mese vagy a novella, de annál erőteljesebb benne az elemzés és a leírás. A karcolatíró baráti, csevegő hangot üt meg, mondanivalóját nem fejti ki közvetlenül, és végkövetkeztetéseit inkább sugallja, semmint deklarálja. Gyakori formája a jellemrajz, amely általában néhány anekdota segítségével vázolja fel egy valós vagy kitalált személy életrajzát. További rokonai a tárca, a tollrajz és a kroki. A XVIII. századi angol folyóiratokban kialakult műfaj a XIX−XX. században a modern sajtó elterjedésével virágzott fel. Kiemelkedő művelői közé tartozott Charles Dickens, Mark Twain, Csehov, Magyarországon pedig Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Heltai Jenő, Hunyady Sándor. kard az elmúlt korok fontos kézifegyvere; részei a különböző hosszúságú, de a tőrénél (lásd ott) mindig hosszabb, változatos formájú fémpenge, valamint a markolat és − általában − a keresztvas. A kard a bronzkorban (Kr. e. 3000 k.) különült el a tőrtől,

KAR

ként fel kell tárni és ki kell öblíteni. A gyakran antibiotikus kezeléssel kiegészített beavatkozás után a higiéné elhanyagolása miatt az elváltozás kiújulhat. karburátor (műszaki tudomány), lásd porlasztó Karcag város Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Szolnoktól kelet-északkeleti irányban, közúton 62 km-re, a Tisza és a Körös közti árterekkel tagolt löszös síkságon. A Nagykunság központja. Karcag kun alapítású helység; legkorábbi okleveles említése 1505-ből maradt fenn. A török korban többször is elnéptelenedett, majd újranépesült. 1745-ben lakosai megváltották magukat a földesúri hatalom alól. A szarvasmarhatartásra szakosodott nagykun városok a nemzetközi kereskedelembe is bekapcsolódtak, és az alföldi parasztpolgári fejlődés egyik központját alkották. Karcag több puszta beolvasztásával a Nagykunság (Hatkunság: Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve, Kunszentmárton) főhelyévé emelkedett. 1876-tól Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez tartozott. Sűrű tanyavilágát a XX. század második felében nagyrészt felszámolták. A város belső képe azonban még ma is a kertekkel övezett, zegzugos alaprajzú, földszintes alföldi mezőváros jó példája. A hagyományos nagykunsági mezőgazdaságon (búza- és kukoricatermesztés, állattenyésztés) kívül Karcag a rizstermesztés hazai központja; 1953-ban itt épült meg Közép-Európa legnagyobb rizshántoló üzeme. Legfontosabb műemléke az 1789-ben épült református templom (átépítve a XIX. sz. elején késő barokk stílusban). A karcagi határban egy mára eltűnt vízfolyás fölé épült az ötnyílású Zádor híd (1809), a hortobágyi kilenclyukú híd kisebb párja. Karcag

CULTiRiS / Rigó Tibor

Karcag belvárosa

221


kardal

KAR

ekkor jelent meg a bronzból készült, hosszúkás levél alakú penge és az ennek meghosszabbításából kiképzett markolat. A római korban a markolat már elkülönült az általában rövid és lapos pengétől. A középkorban alakultak ki a fegyver alapformái. A középkori nehézlovasság kardja nagyméretű markolattal készült. A kezet jelentős méretű keresztvas óvta az ellenséges vágásoktól, míg a markolat végén lévő markolatgomb a kard forgatását könnyítette meg. A hosszú, kétélű, hegyes pengét ismételt felizzítással és kalapálással kovácsolták ki. A pengét előállíthatták összesodort vékony vascsíkok összekovácsolásával is, mint pl. a híres damaszkuszi pengéket. A tűzfegyverek térhódításával a kard nem tűnt el, sőt sokféle típusa jött létre. A páncélok elhagyása miatt szükség volt olyan kardtípusra, amellyel jól lehet védekezni; így alakult ki a tőrkard. A görbe pengéjű vágófegyver, a szablya Közép-Ázsiában jelent meg először (használták a honfoglaló magyarok is). Később Indiában, Iránban és a török területeken is elterjedt, majd török hatásra Közép-Európában is meghonosodott. A török görbe kardból alakult ki a nyugati lovassági szablya. A Japánban kifejlesztett katana hosszú, egyélű, enyhén ívelt pengével és kétkezes markolattal készült, ennek használata egy bonyolult párviadal-rituáléval és az elődök kultuszával társult.

A British Museum szívességéből

Balról jobbra: bronzkori, római és viking kard

Az ismétlőfegyverek, majd a gépfegyverek megjelenésével lényegében megszűnt a kard, mint katonai fegyver értéke, bár helyenként még a XX. századi háborúkban is használták. A katonai alkalmazáson kívül a kard fontos szerepet játszott a párbajozásban, majd − módosított formában − sporteszközzé vált (lásd vívás). kardal lírai műfaj; eredetileg a kórusban való éneklésre szánt költeményeket nevezték így. Az ókori görög irodalom archaikus korszakának (Kr. e. VI. sz. 222

előtt) egyik kedvelt műfaja volt, szinte csakis dór nyelvterületen virágzott. Többnyire kultikus ünnepi alkalmakkor, fuvola- vagy lantkísérettel adták elő. Név szerint ismert művelői közül kiemelkedik Alkman, Türtaiosz, Szimónidész és Pindarosz. Az irodalomtörténészek szerint a klasszikus görög dráma is a kardalból fejlődött ki, amikor a karból (lásd ott) kivált önálló szereplő verses párbeszédbe kezdett a kórussal. A dráma kibontakozásával párhuzamosan a kardal önálló műfajként lehanyatlott, bár archaizáló törekvések megkísérelték felújítani a műfajt. Lásd még görög irodalom Kardelj, Edvard (szül. 1910. jan. 27. Laibach, Osztrák−Magyar Monarchia [ma Ljubljana, Szlovénia] − megh. 1979. febr. 10. Ljubljana, Jugoszlávia), jugoszláv politikus, Joszip Broz Tito közeli munkatársa és kijelölt utóda. Ő volt a jugoszláv marxizmus és titoizmus fő ideológusa. Vasúti munkás fia volt, a ljubljanai Tanárképző Főiskolán végzett. 16 évesen lépett be az illegális kommunista pártba. Szakszervezeti és párttevékenységéért bebörtönözték (1930−32). 1934-ben emigrált, Csehszlovákián át a Szovjetunióba került. Titóval még 1934-ben, Jugoszláviából való távozása előtt ismerkedett meg. 1937-ben tért haza, majd többször letartóztatták és bebörtönözték. Jugoszlávia német megszállása (1941) után részt vett a szlovéniai ellenállás megszervezésében, majd sok partizánakcióban Tito oldalán. A háború után, Tito elnöksége idején alelnök volt (1945−53). 1946ban kidolgozta a szovjet mintájú jugoszláv szövetségi alkotmányt. Jugoszlávia egyik vezető teoretikusa és törvényalkotója lett, közvetlenül irányította az egymást követő alkotmányok (1953, 1963 és 1974) kidolgozását. Éveken át nagyrészt Kardelj intézte a külügyeket is, bár hivatalosan csak 1948−53 között volt külügyminiszter. Mindvégig kulcsszerepet játszott a Jugoszláv Kommunisták Szövetségében. Ő dolgozta ki a szocialista önigazgatás ideológiáját; ezen alapult Jugoszláviának a szovjet modelltől különböző politikai és gazdasági rendszere. A külpolitikában a Nyugattól és a Szovjetuniótól egyenlő távolságot tartó el nem kötelezettségi politika egyik fő megvalósítója volt. Karder (zoroasztrizmus), lásd Kartér kardfogú macskaformák (Machairodontinae), a macskafélék (Felidae) családjának kihalt alcsaládja; nevüket hosszú, kardszerű felső tépőfogaikról kapták. Kardfogú tigriseknek vagy oroszlánoknak is nevezik őket, de a ma élő tigrisekkel és oroszlánokkal nincsenek közeli rokonságban. A kardfogúak az oligocéntól (kb. 34−23 millió évvel ezelőtt) a pleisztocén (kb. 2,5 millió−12 000 évvel ezelőtt) végéig léteztek. Észak-Amerikában és Európában a miocénban és a pliocénban (kb. 25−5


EB Inc.

ill. 5−2,5 millió évvel ezelőtt) éltek; a pliocén idején Ázsiában és Afrikában is elterjedtek; a pleisztocén idején pedig Dél-Amerikában is jelen voltak. A legismertebb kardfogú a pleisztocén kori Smilodon nem; ez képviseli a kardfogúak evolúciójának csúcsát. Fajai nagy testű, rövid lábú, a mai oroszlánnál masszívabb, észak- és dél-amerikai elterjedésű ragadozók voltak. Hatalmas felső tépőfoguk elérhette a 20 cm-t. kardhal (Xiphias gladius), a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe tartozó kardhalfélék (Xiphiidae) családjának egyetlen ma élő képviselője; ízletes húsú halfaj, a sporthorgászoknak is kedvelt zsákmánya. Világszerte megtalálható a meleg és mérsékelt égövi óceánokban. Teste hosszúkás, pikkelytelen, magasra emelkedő hátúszója és az arcorrából előremeredő, hosszú kardnyúlványa van, ezt halak megsebesítésére és zsákmányul ejtésére használja. A kardnyúlvány inkább lapos, nem pedig kerek, mint a marlinoké és más kardorrú halaké. A kardhal megkülönböztető jegye a mellúszók és a fogak hiánya is. Hátoldala lilás vagy kékes, hasi oldala ezüstös. Maximális hossza kb. 4,5 m, tömege 450 kg is lehet.

Kardhal (Xiphias gladius)

kardinális (a római katolikus egyházban), lásd bíboros kardinálispinty (Cardinalis cardinalis), a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó madár. Észak-Amerikában, a Sziklás-hegység keleti oldalán terjedt el, de behurcolták Hawaiira, Dél-Kaliforniába és a Bermuda-szigetekre is. Hossza 20 cm, fején hegyes bóbita van. A hím élénkvörös színű, a tojó vöröses- vagy olajbarna. Kertekben és nyíltabb

Stephen Collins

Kardinálispinty (Cardinalis cardinalis)

erdőkben a pár mindkét tagja egész évben hallatja mély, tiszta, dallamos hangját. Magvak és gyümölcsök mellett főleg rovarokkal táplálkoznak (így korlátozzák azok túlszaporodását).

kardiológia (orvostudomány), lásd szívgyógyászat kardiomiopátia a szívizom olyan megbetegedéseinek összefoglaló neve, amelyek szívelégtelenséget eredményeznek a szív csökkent izomereje vagy a szívüregek elégtelen telítődése következtében. Tünetei a gyengeség, a fáradékonyság és a légszomj; a betegek szöveteiben gyakran nagy mennyiségű folyadék halmozódik fel, ami tüdőödémát okoz. Esetenként potenciálisan halálos szívritmuszavar (aritmia) alakul ki. A legtöbb kardiomiopátia ismeretlen eredetű. Leggyakoribb típusát, a dilaltatív kardiomiopátiát (szívizom-tágulat) megnagyobbodott szív, valamint a kamra (alsó szívüreg) és a pitvar (felső szívüreg) feszülése jellemzi. A kamra rendellenes működései szöveti folyadék-felszaporodáshoz és végül szívelégtelenséghez vezetnek. Ismert okai közt van a korábbi szívroham, ill. a szívet károsító toxikus anyagok, pl. alkohol, kobalt és néhány rákellenes gyógyszer hatása. A gyakran örökletes hipertrófiás kardiomiopátiában a szívizomrostok kóros növekedése és elrendezése miatt a kamrák egészen kicsik. A kamrafalak megvastagodása (hipertrófiája) rendkívül merev szívet eredményez, a kamrák rendellenesen telítődnek, s ez emelkedett nyomást okoz a szívben és a tüdőben, ami légszomjhoz és folyadék-felgyülemléshez vezet. Gyakran jár súlyos szívritmuszavarral és hirtelen szívhalállal. A restriktív kardiomiopátiát szintén merev szív és a kamrák elégtelen telítődése jellemzi. A rendellenességet heges (fibrines) szövet jelenléte okozza, amit olyan betegségek idéznek elő, mint pl. az amiloidózis. A betegek a hipertrófiás kardiomiopátia számos tünetét mutatják. A kezelés első lépése a háttérben lévő betegség (pl. a pajzsmirigy csökkent működése vagy a magas vérnyomás) felderítése. A betegeket úgy kezelik, mint bármely más szívelégtelenségben szenvedőket; valójában minden szívbetegnek van valamilyen kardiomiopátiája. Gyógyítására olykor szívátültetést alkalmaznak. A betegség néhány formája örökletes. kardiovaszkuláris rendszer (orvostudomány), lásd szív- és érrendszer Kardos Ferenc (szül. 1937. dec. 4. Galánta, Csehszlovákia [ma Szlovákia] − megh. 1999. márc. 6. Budapest), filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg, producer; formabontó filmjeiben mindig reformgondolatokat fogalmazott meg. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Máriássy Félix osztályában végzett 1961-ben. A Balázs Béla Stúdió egyik alapító tagja volt, itt készítette Miénk a világ (1963) c. etűdjét, melynek játékossága, életöröme a rózsa Jánossal közösen készített első nagyjátékfilmjében, a Gyerekbetegségekben (1965) teljesedett ki. A magyar új hullám e jellegzetes alkotása 223

KAR

Kardos Ferenc


az egyik első magyar film, melynek szerkezete a képzeletre és a gátlástalan gyermeki fantáziára épült. Ünnepnapok (1967) c. filmje, mely egy nyugdíjas kohász kudarcokkal teli életéről szól, különdíjat nyert az 1968-as mannheimi filmfesztiválon. Az Egy őrült éjszaka (1969) egy üzlet életén keresztül jelenítette meg a kádárista gépezet működésképtelenségét, az emberek kiszolgáltatottságát. A Petőfi’73 a születő reformellenzék melletti állásfoglalás, az 1968-as diákmozgalmak mintájára rendezett forradalmi passiójáték, melyben gimnazista diákok performansz keretében elevenítik fel Petőfi életének eseményeit, és tisztázzák forradalmisághoz való viszonyukat, cselekvési lehetőségeiket. A Hajdúk (1975) c., Bocskai idejében játszódó filmje az első műfaji kísérlet volt a western ironikus, kelet-európai változatának megteremtésére. Groteszk vígjátékaiban görbe tükörben mutatta az értelmiségi lét valóságidegenségét (Ékezet; 1977), az ember kétlelkű természetét (Egyszeregy; 1978). Televíziós munkái közül a legemlékezetesebb a Cimbora c. kulturális gyerekmagazin-sorozat létrehozása volt. Legnagyobb szabású vállalkozása, a Mennyei seregek (1983) Zrínyi Miklós halálának körülményeit, a vadkan-epizódot látomásos, irracionális képekben fogalmazta meg. Vidéki nevelőotthonban játszódott az Iskolakerülők (1988). utolsó munkáját, A világ legkisebb alapítványát (1997) a Franciaországból hazatelepülő, kutyamenhelyet alapító Andrássy Katinka grófnő és a koncepciós perben kivégzett rajk László felesége, rajk Júlia sorsa ihlette. Forgatókönyvíróként és vágóként is dolgozott, elsősorban rózsa János filmjeiben. 1976-tól az Objektív Filmstúdió megbízott vezetője, majd 1992-től a Budapest Filmstúdiót vezette. Balázs Béla-díjas (1980), Érdemes művész volt (1990). Kardos G. György (szül. 1925. máj. 10. Budapest − megh. 1997. nov. 22. Budapest), író, publicista, dramaturg; a Közel-Kelet forrongó, háborús világában játszódó regénytrilógiája az 1960–70-es évek kiemelkedő irodalmi alkotásai. Tizenkilenc évesen a bori (Jugoszlávia) rézbányába vitték munkaszolgálatra. A tábor evakuálása után északra indított menetből titóista partizánok szabadították ki. Bulgárián keresztül Palesztinába ment, itt brit, majd izraeli katona volt. 1951-ben tért haza; építőmunkásként dolgozott, majd a győri színház dramaturgja és újságíró lett. Az 1950-es évek végétől elsősorban szórakoztató színpadi művek, zenés játékok dramaturgjaként, librettistájaként kereste kenyerét. 1967-ben jelent meg az Avraham Bogatir hét napja; a palesztinai élményeket gondos realizmussal és mélységes humanizmussal feldolgozó regény a kritika és a közönség körében egyaránt nagy feltűnést keltett. Az emberi sorsok, léthelyzetek 224

iránti felfokozott érzékenységet és az érzékletesen pontos környezetrajzot egyesítő ciklus másik két, hasonlóan sikeres darabja a Hová tűntek a katonák? (1971) és A történet vége (1977). Hosszú szünet után, 1993-ban publikálta régóta készült regényét, a színházi témájú Jutalomjátékot, amely humorral szól az ötvenes évekről. 1970-től 1997-ig − megszakításokkal − az Élet és Irodalom rovatvezetője, ill. főmunkatársa volt. Tehetségre érzékeny, nyitott szerKardos G. György kesztőként sok fiatal írót indított el a pályán, publicistaként pedig − a Kurírban és a Népszabadságban is − a század legjobb glossza- és tárcaírói hagyományait vitte tovább. Kardos László (szül. 1918. nov. 13. Tótkeresztúr [ma Szlovéniában] − megh. 1980. márc. 3. Budapest), néprajztudós, szociográfus, a népi kollégiumi mozgalom egyik létrehozója és vezetője. Magyar−olasz szakon tanult a budapesti tudományegyetemen, majd doktori fokozatot szerzett (etnográfia, antropológia, szociológia). Ő volt a Györffy István Kollégium első igazgatója, majd az 1946-ban életre hívott Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) főtitkára (lásd népi kollégiumok). A mozgalom szervezéséért és pedagógiai munkásságáért 1948-ban Kossuth-díjat kapott. Miután a NÉKOSZ-t feloszlatták (1948), Kardos a Vallás- és Közoktatási Minisztérium osztályvezetője lett. Megszervezte a Múzeumok és Műemlékek Országos Központját, érdemeket szerzett a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek létrehozásában (1948−50). 1951-től a Néprajzi Múzeumban dolgozott, 1956-ban az intézmény főigazgatója lett. A forradalom után bebörtönözték (1957−63), szabadulása után néhány évvel rehabilitálták. 1963−80ig ismét a Néprajzi Múzeum munkatársa volt. Fő kutatási területe a magyar falu etnográfiai, szociográfiai vizsgálata volt, kiváltképp a hajdani uradalmi cselédség, szegény- és kisparasztság társadalmi rétegének, változásainak elemzése. A vallásos népélet témakörével is foglalkozott, erről a témáról írta meg kandidátusi értekezését (Bakonycsernye vallásos élete). Halála előtt a magyar protestáns kisegyházak történetét tanulmányozta. Művei: Az Őrség népi táplálkozása. Tanulmányok az Őrség monográfiájához (1943, reprint 1982), Jegyzetek a volt uradalmi cselédség kultúrájának és életmódjának alakulásáról. Szentgyörgypuszta (1955), Egyház és vallásos élet egy mai faluban. BakonycserCULTiRiS / Szalay Zoltán

KAR

Kardos G. György


kardszarvú antilop

KAR

kardszárnyú delfin (Orcinus orca), más néven OrKA vagy (helytelenül) GyILKOS BÁLNA, a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó, világszerte (de főként az Antarktiszt övező tengerekben) előforduló tengeri emlősfaj (a legújabb genetikai kutatások szerint valójában több faj). A legnagyobb méretű valódi delfin; a hímek testhossza 9,5 m, testtömege 5000 kg; a nőstények lényegesen kisebbek. A kardszárnyú delfin teste fénylő fekete, hasán, a szemek mögött és két oldalán jellegzetes fehér foltokkal. Feje kerek, állkapcsaiban 40−50 kúp alakú fog helyezkedik el. Legfeljebb 50 egyedet számláló csapatokban élnek. Halakkal, lábasfejűekkel, madarakkal (pingvinek) és tengeri emlősökkel táplálkoznak. Az átlagosan 50 évig élő nőstények 4–5 évente hoznak világra egy-egy borjat. A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartoznak. Képesek teljes testükkel a vízből kiemelkedni. Hangjelekkel kommunikálnak, ill. azok visszaverődése alapján tájékozódnak. Fogságban is tartható, tanulékony állatok, gyakran szerepelnek tengeri akváriumok, delfináriumok bemutatóiban. Az eddigi ismeretek szerint kardszárnyú delfin soha nem ölt meg embert.

Thinkstock

nye, 1965 (1969), Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják... Népi kollégiumok 1939−49 (főszerk., 1977), A fényes szelek nemzedéke. Népi Kollégiumok 1939−49 (2 köt., szerk., 1978), Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok (Ligeti Jenővel, 1988), Kardos László börtönírásai. 1957−63 (1992). Kardos Sándor (szül. 1944. jún. 14. Budapest), operatőr, filmrendező; stílusára a képi játékosság, mozgékonyság és expresszivitás jellemző. Egyedi módon ötvöz archív, amatőr és művészi, feketefehér és színes, „rontott” és túlkomponált filmeket. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE ) magyar−népművelés szakán 1969-ben szerzett diplomát. Évfolyamtársával, Jeles Andrással az ELTE Amatőr Filmklubjában együtt forgattak és nyertek díjakat. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Herskó János és Illés György osztályába kerültek, ott és a Balázs Béla Stúdióban is egymás filmjeinek rendezői, ill. operatőrei voltak. Kardos operatőr szakon végzett 1974-ben. Első nagyjátékfilmjét, az esszéisztikus, modernista stílusú Segesvárt (1974), majd a Tíz év múlva (1978) c. filmet Lányi Andrással forgatta. Jelessel készítette a magyar film egyik új útját kijelölő A kis Valentinót (1979). Operatőri stílusának elemei − a dekomponáltság, a meglóduló kézikamerás félképek, a túlkontrasztos kompozíciók és a szürkék anakronisztikus szórt fényei − tökéletesen fejezik ki az ellesett hétköznapi pillanat mögötti értékpusztulást, a világ kiszámíthatatlanságát. Jeles Angyali üdvözlet (1983) c. filmjében a festőiséggel kísérletezett, a groteszk-szürreális Álombrigád (1984) beállításait egymillió amatőrfotók alapján komponálta meg. Tímár Péter Egészséges erotika (1986) és Mielőtt befejezi röptét a denevér (1988) c. filmjeinek fényképezését szokatlan vizuális ötletek jellemzik. Tarr Béla Őszi almanachjának (1984) expresszivitását a torzító optikákkal felvett és extrémszínes, szórt fényes beállítások fokozzák. Bereményi Géza A tanítványok (1985) c. filmjének fekete-fehér „archív” részleteinél az 1930-as évek végi laborálási technikát alkalmazták. Szintén Bereményivel forgatta az Eldorádót (1988) és a Hídembert (2002). Legegyénibb vállalkozása a 2005-ös játékfilmszemlén a kísérleti film kategória nagydíját elnyerő Résfilm, melyet célfotókamerával vett fel. Hasonló technikával készült A sírásó (2010) is, amely Salvador Dalí szétfolyó figuráit és megsokszorozott alakzatait idézi fel. Munkája elismeréseként Balázs Béla-díjat (1986) és Kiváló művész címet (1999) kapott. Az 1985-ös játékfilmszemlén a szemle és a filmkritikusok operatőri díját is elnyerte (Angyali üdvözlet), 1986-ban operatőri díjat kapott (A tanítványok, Egészséges erotika). 2000-ben a Glamourral elnyerte a Madridimagen fődíját, az Eiben István-díjat, és az év operatőre lett.

Kardszárnyú delfin (Orcinus orca)

kardszarvú antilop (Oryx), a párosujjú patások (Artiodactyla) rendje tülkösszarvúak (Bovidae) családjának négy fajt magában foglaló nemzetsége; Afrika és a Közel-Kelet száraz, sivatagos területein csapatokban élnek. A kardszarvú antilop név alatt sokszor az O. dammah fajt értik, amely valaha egész Észak-Afrikában előfordult, ám a XX. század végére gyakorlatilag eltűnt a vadonból. Fogságban azonban sikerült szaporítani, és már megtörténtek az első kísérletek a természetbe való visszatelepítésére. A nyársas antilop vagy orix (O. gazella) Dél-Afrikában, a bejza (O. beisa) Kelet-Afrikában honos; néha az előbbi alfajának tekintik. Az arab bejza (O. leucoryx) valaha a Sínai- és az Arab-félsziget, ill. a 225


Kardszarvú antilopok (Oryx)

Franklin Photo Agency

szomszédos területek sivatagjainak volt a lakója. Az 1970-es években az eredeti élőhelyén kipusztult, ám már a következő évtizedben megkezdődött a visszatelepítése. A nemzetség négy fajának mérete hasonló: marmagasságuk 90−140 cm, hosszuk kb. 150−230 cm között változik. A bikáknak és a teheneknek egyaránt van szarva, ennek hossza kb. 60−150 cm. A kardszarvú antilop és az arab bejza alapszíne fehér vagy krémszínű, a bejzáé és a nemzetség legnagyobb és leggyakoribb tagjának számító nyársas antilopé szürkésbarna. kardvirág (Gladiolus), a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó, mintegy 250 fajt magában foglaló, Európában, Afrikában és a Földközi-tenger vidékén elterjedt növénynemzetség; tagjait vágott virágjukért termesztik. A hagymagumóból előtörő virágzati szár 60−90 cm hosszú, tölcsér alakú virágai mind egy irányba tekintenek. A virágok kétoldalian részarányosak, hatleplűek, leveleik kard alakúak. A termesztett kardvirágok legtöbbje dél- és keletafrikai fajok keresztezéséből származik. Az illatos, dél-afrikai G. tristis szépségével felülmúlja a termesztett hibrideket. A sok európai kardvirágfaj közül a vetési kardvirág (G. segetum vagy G. italicus) Dél-Európában szántóföldi gyom. Magyarországon két faj őshonos, a védett réti kardvirág (G. imbricatus) és a fokozottan védett mocsári kardvirág (G. palustris), ezek hegyi réteken, ligeterdőkben, elvétve gyertyános és cseres tölgyesekben, homoki tölgyesekben, valamint lápréteken és erdei tisztásokon élnek. Kardvirág (Gladiolus) 226

karéj az építészetben: levél alakú, fogazott, csúcsosan érintkező ívek által kirajzolt, majdnem kör alakú minta. A gótikus ablakok csipkézetére jellemző. A karéjos díszítés lehet három-, négy- és ötkaréjú. karél nyelv lásd karjalai nyelv Karélia oroszul KArELIJA, finnül KArJALA, köztársaság Oroszország északnyugati részén. Északon a Kandalaksai-öböl, keleten a Fehér-tenger, délen a Ladoga-tó, nyugaton Finnország határolja. Fővárosa Petrozavodszk. Felszíne jórészt mocsaras síkság; délen a hosszú, keskeny glaciális morénadombok között tavak és vizenyős mélyedések találhatók, míg északon a jég a felszínt teljesen letarolta, és tavak által kitöltött mélyedések ezreit hagyta maga után. Területének több mint felét sűrű erdők borítják (erdei- és lucfenyő, nyír). Gyakoriak a tőzegmohalápok. A hideg teleket a nyugatról beáramló meleg és nedves légtömegek mérséklik. A leghidegebb hónap a február (−10−14 °C). A nyarak rövidek, hűvösek; gyakoriak a fagyok, az átlagos hőmérséklet 14−16 °C. A csapadék többnyire hó formájában hullik le, mennyisége éves átlagban 400−600 mm.

Thinkstock

Thinkstock

KAR

kardvirág

A Kizsi-sziget Karéliában

Karélia keleti része 1323 óta Oroszországhoz tartozik. Nyugat-Karéliát I. (Nagy) Péter 1721-ben a nystadi béke értelmében szerezte meg a svédektől, majd a területet a XIX. században, amikor Oroszország egész Finnországra kiterjesztette fennhatóságát, a Finn Nagyhercegséghez csatolták. Az 1917. évi orosz forradalmat és a finn függetlenség kikiáltását követő 1920-as békeszerződés Karélia keleti részét szovjet kézen hagyta, a nyugatit Finnországnak ítélte. Nyugat-Karéliát az 1939−40. évi szovjet−finn háború után a Szovjetunió annektálta, majd a két ország között 1947-ben megkötött békeszerződés megerősítette a hódítást, s a vidék csaknem teljes finn lakossága áttelepült Finnországba. A határ finn oldalán két kisebb terület ma az Észak-, ill. Dél-Karélia régiót alkotja.


kárgerinc

KÁR

lett termeszthető, nagy a fényigénye, de a napsütés megbarnítja a virágzatot, ezért a leveleket összekötik a karfiolrózsák fölött. karfonat tudományos nevén PLEXuS BrACHIALIS, az 5−8. gerincvelői ideg és az első mellkasi gerincvelői ideg hasoldali ágainak nagy részét magában foglaló páros idegfonadék. Az utolsó nyakcsigolyák magasságában lép ki a gerincvelőből, majd a kulcscsontok alatt és a hónaljárokban húzódik a karok felé. Mellkasi szakaszáról a mell-, a felületes hát- és a vállöv izomzat, valamint a mellkas bőrét beidegző kisebb ágak válnak le. A hónaljban a kart ellátó három kötegre különül. Fontosabb ágai: 1. nervus axillaris − a deltaizom mozgatóidege; 2. n. radialis − a kar összes feszítőizmát és a kar hátsó bőrtájékát idegzi be; 3. n. musculocutaneus − a felkari hajlítóizmok mozgató- és az alkar bőrének érzőidege; 4. n. medianus és n. ulnaris − az alkaron húzódó ujjhajlító izmokat és a tenyér bőrét idegzik be. kárfülke más néven KÁrVöLGy vagy CIrKuSZVöLGy , glaciális völgyek felső elvégződésénél (völgyfő) a gleccsererózió által kialakított lapos fenekű, meredek oldalfalú medence vagy hasadék (teknővölgy); a nagyméretű, amfiteátrumra emlékeztető kárfülke a cirkuszvölgy. Szomszédos cirkuszvölgyek növekedése és összekapcsolódása éles, meredek hegygerinceket, hegynyergeket és sziklacsúcsokat alakíthat ki. Minthogy a gleccserek szükségszerűen a hóhatár felett jönnek létre, ezért a kárfülkék tengerszint feletti magasságának felmérése klímaváltozásokról és az egykori hóhatár helyzetéről nyújt felvilágosítást. A tengerrel kitöltött teknővölgy a fjord.

Thinkstock

Karélia 1923-ban autonóm köztársaság lett; 1940ben, Nyugat-Karélia csatlakozásával teljes jogú köztársasággá nyilvánították (Karél-Finn SZSZK ); 1956-ban autonóm köztársasággá fokozták vissza. Mai státusát 1991 végén kapta. A lakosság kb. 70%-a orosz, a fennmaradó részt karélok, fehéroroszok, ukránok és finnek teszik ki. A népsűrűség igen alacsony. A legfontosabb iparágak a fakitermelés és fafeldolgozás, a bányászat (vasés rézérc, csillámpala, titánérc, pegmatit), ill. a kohászat (fő központjai Petrozavodszk és Vjartszilja). A mezőgazdaságilag hasznosított terület mindössze 3%; legnagyobb része legelőterület (szarvasmarha, ill. prémes állatok). Fontos a halászat a tavakon, a folyókon és a Fehér-tenger partja mentén. Az Onyega-tóban található, az orosz faépítészet remekeit őrző Kizsi-sziget 1990 óta a világörökség része. T: 172 400 km2. L: 643 548 (2010). karen Mianmar (Burma) déli részén törzsi szervezetben élő népek gyűjtőneve; sino-tibeti nyelveket beszélnek. Sem etnikailag, sem nyelvileg, sem vallásukat vagy gazdaságukat tekintve nem nevezhetők egységes csoportnak. A karen népek (Mianmar második legnagyobb kisebbségi csoportja, lélekszámuk a XXI. sz. elején kb. 3,5 millióra tehető) az ország délkeleti részén, az Irrawaddy deltavidékén, a Peguhegységben és a Salween folyó mentén, ill. Thaiföld szomszédos területein élnek (ott kb. 400 000 fő). Az ország függetlenné válása (1948) óta a különféle, magukat karennek valló csoportok több kisebb-nagyobb gerillaháborút indítottak a kormány ellen, amely a karen kisebbség beolvasztására törekszik. karen nyelvek Mianmar (Burma) déli részén és Thaiföld vele szomszédos területein beszélt nyelvek. A legtöbb nyelvész véleménye szerint a karen nyelvek a sino-tibeti nyelvcsalád tibeti-burmai ágához tartoznak, de ez a rokonság nem szoros. A tai és az ausztroázsiai nyelvek erősen hatottak a karen nyelvekre. Jellegzetességük a dallamhangsúly jelentésmegkülönböztető szerepe, továbbá az, hogy az ige szórendi helye az alany és a tárgy között van (más tibeti-burmai nyelvekben utánuk következik). A karen nyelveknek (kettő kivételével) nincs írásbelisége. karfiol (Brassica cretica convar. botrytis), más néven KELVIrÁG , a keresztesvirágúak (káposztafélék; Brassicaceae) családjába tartozó egyéves, termesztett zöldségnövény, a káposzta (lásd ott) egyik változata. Ehető része az erősen megvastagodott, még csak részben kifejlődött, szártetőző virágzat a virágzati tengellyel együtt. C-vitaminban és az ásványi sókban gazdag. Az étkezésre alkalmas karfiolrózsa tömör, fehér tömeget alkot. A széles, lapátszerű levelek messze a virágzat fölé nyúlnak. Csak rendszeres öntözés mel-

Cirkuszvölgy az alaszkai Glacier Bay Nemzeti Park területén

kárgerinc két cirkuszvölgyet elválasztó hegygerinc. Meredek lejtőit annak a kőzettörmeléknek a pergése alakítja ki, amely az állandóan váltakozó fagyás és olvadás miatt, aprózódással keletkezik. A kárgerinc 227


két oldalát pusztító gleccserek végül nyerget hozhatnak létre. Ha a kárgerincet három vagy több oldalról pusztítja gleccser, maradványa magas, gúla alakú kárpiramis (német szóval: horn, pl. a Matterhorn az Alpokban) lesz. kari (fűszerkeverék, ételfajta), lásd curry Kária ókori terület Kis-Ázsia délkeleti részén; egyike volt a görög kultúrával legerőteljesebben átitatott térségeknek. Égei-tengeri partvidékén görög városok voltak, hegyes szárazföldi belső területei északon Lüdiával, keleten Phrügiával és Lükiával voltak határosak. A belső vidék kár lakossága őshonosnak, a lüdök és müsziaiak rokonának tartotta magát, akikkel közös kultuszuk is volt. Kr. e. 546-ban Kária Lüdia fennhatósága alól perzsa uralom alá került. A nyugat-káriai fejedelmek csatlakoztak az I. Dareiosz elleni sikertelen ión felkeléshez (Kr. e. 499−493 k.). A partvidéki városok később a déloszi szövetség tagjai lettek. A Kr. e. IV. század elejétől Kária ismét Perzsiához került, mint külön szatrapia, melynek élén a helyi Hekatomida-dinasztia állt. Ennek egyik tagja, Mauszolosz (ur. Kr. e. 377−353 k.) a fővárost Mülaszából Halikarnasszoszba helyezte át; síremléke az ókor hét csodájának egyike lett. Nagy Sándor után a káriai települések korlátozott autonómiát élveztek a különféle hellenisztikus uralkodók alatt, mígnem Kr. e. 129-ben a területet a rómaiak Asia provinciához csatolták. kariatida az ókori építészetben oszlop helyett használt, redős ruhájú nőalakot ábrázoló pillér. A márványból emelt épületek közül először Delphoi három kis kincstárépületében használtak páros kariatidákat (Kr. e. 550−530). A forma viszszavezethető a föníciaiak elefántcsont tükörnyeleire és a Görögországban öntött drapériás bronzalakokra. Vitruvius (Kr. e. I. sz.) szerint Karüai asszonyait ábrázolják, akiket kényszermunkára ítéltek, mert a perzsák oldalára álltak Kr. e. 480-ban. A leghíresebb az Erekhtheion (lásd ott; Kr. e. 420−415) oszlopcsarnokának hat kariatidája az athéni Akropoliszon. Hadrianus császár tiburi (Tivoli) villájában az Erekhtheion kariatidáinak pontos Az Erekhtheion egyik kariatidája másai oszlopokkal válThinkstock

KAR

kari

228

takozva álltak. Megjelentek Marcus Vipsanius Agrippa Pantheonjának felső emeletén, az Augustusféle római fórumot övező oszlopsorban. A kariatidákat időnként korainak („lányok”) nevezik. A hozzájuk hasonló kanéphoroszok („kosarat vivők”) azokat a hajadonokat ábrázolják, akik az istenek ünnepein használt szent tárgyakat vitték. A kariatida férfi megfelelője az atlasz. karib más néven KArAIB, indián nép; a spanyol hódítás idején a Kis-Antillákon és a szomszédos délamerikai partvidék mentén éltek; róluk nevezték el a Karib-tengert. A népnév nyelvcsaládot is jelöl; ebbe az Antillákon élő karibokén kívül számos dél-amerikai indián nyelv tartozik. A szigetlakó karibok tengerjáró nép voltak, és portyázó hadjárataik során nagyméretű, fatörzsből kivájt kenuikkal messzi földre elkalandoztak. Életük középpontjában és értékrendjük csúcsán a háborúzás állt. A dél-amerikai kontinensen Guyanában és az Amazonastól délre éltek karibok. Akadtak köztük harcos és állítólag kannibál népek, de többségük a szigetlakóknál kevésbé volt erőszakos. Kicsiny, önálló településeken éltek. Maniókát és egyéb növényeket termeltek, fúvócsővel vagy íjjal vadásztak. Jellegzetes esőerdei kultúrájuk volt. A guyanai karibokhoz hasonló karib nyelvű törzsek éltek az Andok erdős lejtőin Venezuela és Kolumbia határán, és délkeletre, Brazília középső területén, a Xingu forrásvidékén. karib nyelvek a dél-amerikai indián nyelvek egy csoportja; a spanyol hódítás előtt a Nagy-Antilláktól a brazíliai Mato Grosso középső vidékéig húzódó területeken beszélték, legtöbbjüket az Amazonastól északra, a Guyanai-hegyvidéken és Venezuela belső részein, valamint Kolumbia alacsonyabban fekvő területein. A nyugat-indiai karib nyelv mára kihalt, és a csoport többi nyelvét is alig beszélik már. karibi káposzta (növény), lásd táró Karibi Közösség angolul CArIBBEAN COMMuNITy, korábban (1973–2011) KArIBI KöZöSSÉG ÉS KöZöS PIAC , angolul CArIBBEAN COMMuNITy AND COMMON MArKET, rövidítve CArICOM, a karibi térség 15 országának és függő területének gazdasági és együttműködési szervezete; az 1967-ben alapított Karibi Szabadkereskedelmi Szövetség (Caribbean Free Trade Association, Carifta) utódaként 1973-ban hozta létre a chaguaramasi szerződés. A titkárság székhelye a guyanai Georgetownban van. A Karibi Közösség célja a térség gazdasági együttműködésének erősítése, a fejlesztési tervek, valamint a külpolitika összehangolása. A szervezet az 1990-es években közös protekcionista politikát hirdetett a közösségen kívüli országokkal folytatott kereskedelemben, de ezt egyes tagok vonakodtak végrehajtani. 2001-ben a tagállamok kormányfői


karikatúra

KAR

liában jelent meg. Az új forma legsikeresebb művelője, George Townshend ismerősein és híres művészeken kívül politikusokról is készített torzképeket.

Library of Congress

felülvizsgálták a chaguaramasi szerződést, és döntöttek az egységes piac és gazdaság, valamint a közös valuta létrehozásáról. A termékek és szolgáltatások, továbbá a munkaerő szabad áramlását lehetővé tevő intézkedések 2006-ban (Haiti és a Bahama-szigetek kivételével) minden tagországban hatályba léptek. Karib-tenger más néven ANTILLA-TENGEr , az Atlanti-óceán nyugati melléktengere; az Egyenlítőtől északra, a nyugati féltekén helyezkedik el, s Dél-Amerika északi, Közép-Amerika és (részben) Mexikó keleti partjait mossa. Területe mintegy 2 754 000 km2. A Karib-tengert a következő országok, ill. szigetek zárják közre: dél felől Venezuela, Kolumbia és Panama; nyugatról Costa rica, Nicaragua, Honduras, Guatemala, Belize és a mexikói yucatán-félsziget; északról a Nagy-Antillák szigetei: Kuba, Hispaniola, Jamaica és Puerto rico, keleten pedig a Kis-Antillák szigetsora az északnyugati Virgin-szigetektől a délkeleti (a venezuelai part melletti) Trinidadig. A tenger legmélyebb pontja a Kajmán-árokban található (Bartlett-mélység, 7686 m). A Karib-tenger öt tenger alatti medencére oszlik, amelyek nagyjából ellipszis alakúak: a yucatán-, a Kajmán-, a Kolumbiai-, a Venezuelai- és a Grenadai-medencére. Az éghajlat a Karib-tenger mentén általában trópusi, de azt a környező hegyvidékek, a tengeráramlások és a szelek is befolyásolják. Dominika egyes helyein pl. az évi csapadék megközelíti a 9000 mm-t, míg a Venezuela melletti Bonaire szigetén alig több 250 mm-nél. A karibi országok gazdasága nagyban függ az idegenforgalomtól. A bőséges napfény, a tájképi szépségekben gazdag és a szabadidő eltöltésére kiválóan berendezett környezet főként télen vonzza a turistákat. karikás lásd ostor karikatúra más néven GúNyrAJZ, képzőművészeti ábrázolás; tárgyának (ez lehet személy, típus, helyzet, magatartás vagy cselekedet) valamely vonását, elemét, gyakran szatirikus céllal, komikus módon túlhangsúlyozza. Az irodalomtudomány − analóg jelentésben − ugyancsak alkalmazza a karikatúra kifejezést. önálló műfajként is megkülönböztetik az irodalmi karikatúrát; ez „belülről” kiindulva, egyegy írói személyiségről ad komikus képet, szemben pl. a stílust, modorosságokat kifigurázó paródiával, ill. a magasztos tartalmat mulatságos vagy alantas formában előadó travesztiával. Ez a műfaj sajátosan a magyar irodalomra jellemző, megalkotója és legnagyobb mestere Karinthy Frigyes. A komikus torzítás megannyi példája található a középkori művészetben (vízköpő figurák, lapszéli kódexrajzok, röplapok stb.), de az első igazi karikatúrák a XVI−XVII. század fordulójáról, Itáliából származnak. A politikai gúnyrajz a XVIII. századi Ang-

Vilmos császár és Theodore Roosevelt amerikai elnök – John Tinney McCutcheon karikatúrája az 1910-es évekből

A társadalmi-morális indíttatású karikatúra két korai nagyja az angol William Hogarth (1697−1764) és a francia Honoré Daumier (1808−79) volt, a műfaj jellegzetes stílusát azonban jórészt azok az amatőrök formálták tovább, akiknek csiszolatlan rajztudása gyakran önmagában is humorforrás volt. Hasonlóan eleven, nyers kifejezési eszközökkel, de már tudatos művészettel követte őket a profi karikaturisták új nemzedéke, köztük James Gillray (1757−1815). A műfaj számos ma ismert konvenciója ebben az időben honosodott meg: a képaláírás, a buborékba elhelyezett szöveg, valamint az összetartozó vagy éppen egymással ellentétben álló − bár akkor még nem történetet mondó − képek elhelyezése a keretekkel tagolt papíron – ez volt a képregény csírája. Az effajta eszközöket az elsők közt használta komikus történet elmondására a svájci rodolphe Töpffer, ő 1829-ben jelentette meg litográfiasorozatát, a Dr. Festus kalandjait. A XVIII. század végén Franciaországban feltalált litográfia (kőnyomat) hamar a képnyomtatás népszerű eszköze lett. A karikatúra ezzel végleg az újságíráshoz kötődött. Különösen Charles Philipon két szatirikus lapja, a La Charivari és a La Caricature (az előbbi napi-, az utóbbi hetilap) keltett nagy visszhangot a hasábjain publikált sok ezer remek litográfiával. A Philipon-lapoknak sok követője akadt, ezek közé tartozott pl. az angol Punch. E lap grafikailag magas színvonalú, nyájas karikatúrái gyakran csupán illusztrált viccek voltak, s így a lap erősen eltért mind a kontinentális, mind a korábbi angol kiadványok vehemens politikai hangvételétől. Német229


országban a Fliegende Blätter, a Kladderadatsch és főként a század végén induló Simplicissimus voltak a műfaj népszerű hordozói. Az 1880-as években a fotokémiai eljárással készülő klisé forradalmasította a képek nyomtatását. Az új eljárás olcsó volt, ezért lehetővé, sőt üzletileg szinte kötelezővé vált, hogy a napilapok is közöljenek illusztrációkat. 1888-ban a Pall Mall Gazette alkalmazott elsőként saját karikaturistát. Az olcsó, rajzos füzetek minden társadalmi osztályhoz eljuttatták a karikatúrát. Az egyre tökéletesedő technikának köszönhetően a karikaturisták kialakíthatták egyéni stílusukat, és idővel mindenki megismerte pl. Albert Hirschfeld, David Low, Jean Cocteau vagy Vicky nevét. Ezzel egy időben számos festő − köztük Henri de Toulouse-Lautrec, George Grosz, Lyonel Feininger, Paul Klee − a magas művészetben is alkalmazta a karikatúra műfaját. A XX. század közepén óriási népszerűségre tettek szert a képviccek, a comics-sávok és a humoros képregények; a hagyományos karikatúra viszont visszaszorult. Néhány kortárs karikaturista új életet próbál önteni a műfajba: Angliában Cecil Beaton, Gerard Hoffnung, ronald Searle, az Egyesült Államokban robert Osborne, David Levine, Edward Sorel és Patrick Bruce Oliphant e reneszánsz főbb alkotói. Magyarországon a reformkori folyóiratok már közöltek karikatúrákat, de gúnyrajzok nagyobb számban csak a XIX. század második felében, az Üstökös, a Borsszem Jankó és a Bolond Istók c. élclapokban jelentek meg. Akkoriban kedvelt szatirikus témának számítottak a világpolitika fordulatai, s a humor egyik alapforrása volt a társadalmon belül elkülönülő csoportok, ill. a magyarságba beilleszkedő csoportok nyelvhasználata. Ennek megfelelően a képi szatírának is alapeszköze volt a nemzetiségietnikai jellegzetességek karikírozása. E rajztípus legnevesebb művelője Jankó János volt. Az I. világháború idején feltűnt Major Henrik (Sicu) munkássága a részletező, kedélyes gúnyrajzzal való szakítást jelentette: íróportréi szinte rögtönzésszerű vázlatossággal, mégis találóan ragadják meg a modell egyéniségét. A XX. század derekán a karikatúra műfaja − főként politizáló, társadalomkritikai, filozofikus változatában − rendkívül népszerűvé s kritikailag is elismertté vált; gyakran nem lehet elkülöníteni a „komoly” grafikától. Legjobb művelői közt tartják számon Brenner Györgyöt, Hegedüs Istvánt, Kaján Tibort, Lehoczki Istvánt, réber Lászlót, Sajdik Ferencet. Karím Hán Zend (Mohammad) (szül. 1705 k. − megh. 1779. márc. Síráz, Irán), Irán első Zend-dinasztiabeli uralkodója; helyreállította a királyság békéjét a Szafavida-dinasztia összeomlását követő belharcok után. 230

Alacsony sorból emelkedett elődje, Nádir sah egyik hadvezérévé. 1747-ben meggyilkolták Nádir sahot, s a káoszban Karím Hán trónkövetelővé lépett elő. 1757-ben trónra léptette a kiskorú III. Iszmáíl sahot, az utolsó elismert Szafavida-király unokáját. Iszmáíl azonban csak báb volt, az igazi hatalom Karím Hán kezében összpontosult, aki sohasem vette föl a sáhinsáh („királyok királya”) címet, csupán vakílnak („régens”) nevezte magát. 1760-ra legyőzte ellenfeleit, és uralmát kiterjesztette Irán szinte egész területére. Országlása alatt Irán magához tért a negyvenéves háborúskodás okozta pusztításból. új székhelyét, Sírázt sok gyönyörű épülettel gazdagította. Az állam pénzügyeit újraszervezte, a földművesek adóterheit könnyítette, támogatta a művészeteket, s ez sok tudóst és költőt vonzott a fővárosba uralkodása idején. Megnyitotta Iránt a külföldi kereskedők előtt; a kereskedelem fejlesztését célzó politikáját követve 1775−76-ban elfoglalta Bászrát, a Perzsa-öböl végénél fekvő oszmán-török kikötőt, amely az indiai kereskedelem jó részét magához vonzotta. Halála után polgárháború robbant ki, s egymást követték a Zend-uralkodók, s a zűrzavarnak csak a Kádzsárida-dinasztia megalapítása vetett véget, 1796-ban. karimáspoloskafélék (Coreidae), a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének poloskák (Heteroptera) alrendjébe (egyes rendszerek szerint rendjébe) tartozó, több mint 2000 fajt magában foglaló család; mindenütt elterjedtek, sokuk kártevő. rendszerint 10 mm-nél hosszabbak, színük fakó. Szárnyuk a legtöbb esetben a hátuk mélyedésében fekszik. Növényevők, rovarevők és mindenevők egyaránt vannak köztük. Többnyire kifejlett állapotban telelnek át. Meleg éghajlaton évente két nemzedékük is lehet. Karimáspoloska (Anasa tristis faj)

E.S. Ross

KAR

Karím Hán Zend

Egész Európában elterjedt faj a közönséges karimáspoloska (Mesocerus vagy Coreus marginatus). Hossza kb. 1,5 cm, potroha széles. Kizárólag növényi nedvekkel táplálkozik. A kőrislevelűjuharpoloska (Leptocoris trivittatus) sötétbarna, a torán három hosszanti piros csík húzódik, elülső pár szárnyának erezete szintén piros. A rizspoloska (Leptocorisa varicornis) nagy károkat okoz Ázsiában a rizs és a kölesültetvényeken.

kard a népi keramika egyik hazai központja. Egykor szűrszabó iparáról is híres volt. Múzeuma a város nagy

Recommend Documents