A család egykor és ma

A család egykor és ma

SZEGEDI VALLÁSI NÉPRAJZI KÖNYVTÁR BIBLIOTHECA RELIGIONIS POPULARIS SZEGEDIENSIS 43. MTA-SZTE VALLÁSI KULTÚRAKUTATÓ CSOPORT A VALLÁSKUTATÁS KÖNYVEI 11.

SZERKESZTI/REDIGIT: BARNA GÁBOR AZ ORSZÁGOS-RABBIKÉPZŐ-ZSIDÓ EGYETEM ZSIDÓ VALLÁSI KULTÚRAKUTATÓ CSOPORTJA

A CSALÁD EGYKOR ÉS MA

GYÖNGYÖSSY Orsolya közreműködésével szerkesztette BARNA Gábor és KISS Endre

SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológia Tanszék OR-ZSE Kaufmann Dávid Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoport Szeged–Budapest, 2014

Megjelent a Nemzeti Kulturális Alap, az OTKA Nk 81502 kutatási programja és a Devotio Hungarorum Alapítvány (Szeged) támogatásával.

A borítón: Demeter István: Solve calceamentum tuum (Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény, Sárospatak)

© Szerzők és szerkesztők Minden jog fenntartva! ISSN 1419-1288 (SZEGEDI VALLÁSI NÉPRAJZI KÖNYVTÁR) ISSN 2064-4825 (VALLÁSI KULTÚRAKUTATÁS KÖNYVEI) ISBN 978-963-306-293-7

Tördelés: Kádas Gabriella Nyomdai kivitelezés: Goldpress Nyomda Kft.

TARTALOMJEGYZÉK Ajánló szavak .................................................................................................................7 CSALÁDKÉP A SZENTÍRÁSBAN Fényes Balázs: Segítő-társ ............................................................................................. 11 Szécsi József: Újszövetségi teológiai képzetek életforma-következményei ........... 18 Staller Tamás: Kérdések a zsidó genealógiáról ......................................................... 28 CSALÁDTÖRTÉNET, A CSALÁD TÖRTÉNETE G. Tóth Péter: Zákányok. Egy szegedi ’patrícius’ család története a középkori magyar állam széthullásának időszakában .................. 37 Hrotkó Larissza: Családi státuszok a T’nach és a talmudi irodalom alapján......... 51 Kárpáti Judit: A zajdi imamátus árvarendeletének hatása a jemeni zsidók családszerkezetére .................................................................................................. 60 Háberman Zoltán: A középkori kehila és a család .................................................... 67 Schőner Alfréd: Az újrasarjadzó zsidó élet a feszültségek forrásává is vált… A zsidó család a 21. század elején Magyarországon ......................................... 72 A VÁLTOZÓ CSALÁDKÉP, FÉRFI ÉS NŐI SZEREPEK A CSALÁDBAN ÉS A TÁRSADALMI ÉLETBEN

Kiss Endre: Szélsőséges relativitás, parttalan komplexitás (Elméleti meggondolások a családról) ................................................................ 81 Fenyves Katalin: A 19. század végének zsidó családjai Magyarországon ............. 90 Örsi Julianna: A család összetartásának és védelmi mechanizmusának szerepe a helyi társadalomban ........................................................................... 101 Szendrei Eszter: A nukleáris- és a törzscsalád viszonyának alakulása a rendszerváltás után ........................................................................................... 111 Báti Anikó: Családi kapcsolatok és ismeretátadás. A főzés tudományának átadása/átvétele a családban és azon kívül ..................................................... 119 Barna Gábor: Vallási társulatok és a család az Élő Rózsafüzér Társulat példáján ................................................................................................................. 127 NEVELÉS, CSALÁDMINTÁK Komoly Judit: A család ................................................................................................ 135 Bodosi-Kocsis Nóra: Olvasatok a férfi és női szerepekről két magyar vaisnava közösségben. Széljegyzetek egy inkulturációval foglalkozó kutatás margójára ................................................................................................. 141 Gyertyános Éva: Szent hitves: család és életszentség viszonya Árpád-házi Szent Erzsébet életrajzaiban ................................................................................ 149 5

Frauhammer Krisztina: Imakönyvek a katolikus lány- és nőnevelés szolgálatában a 19. és 20. század fordulóján .................................................... 157 Glässer Norbert: Az opera tündérei vagy a sábesz angyalai? Nosztalgikus vagy normatív vidéki zsidó élet képe a budapesti magyar nyelvű orthodox sajtóban ................................................................................................. 166 Kolumbán Zsuzsánna: Székely asszony, székely család. Családi szerepek és azok változásai az Udvarhelyi Református Egyházmegye 19. századi válóperes iratainak tükrében .......................................................... 179 CSALÁDJOG, IDENTITÁSOK Lehotay Veronika: Szabadságjog-megvonó intézkedések a családjog területén a Horthy-korszak második felében ................................................... 193 Marsó Judit: A család egykor és ma. A születésszabályozás etikai, gazdasági és társadalmi kérdései ....................................................................... 203 Miklós Péter: Az identitásszerveződés kérdései a magyar zsidó polgárcsaládokban. Esettanulmányok a huszadik század első feléből ........ 211 Kunt Gergely: „Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában ” – avagy a szocializációs közegek hatása Szenes Anna személyiségfejlődésére ............ 222 Zima András: „A zsidóságért és a zsidó gyermekekért”. Zsidó nemzeti családmodell a budapesti cionista sajtóban a 20. század első felében .......... 238 Gergely Anna: Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története.......... 247 Oláh János: Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és... .... 264

6

AJÁNLÓ SZAVAK A család az első kis közösség, melybe emberként beleszületünk. Értékrendünket, erkölcsi normáinkat, világfelfogásunkat, egész kultúránkat meghatározza és befolyásolja a gyermekkorban kapott minta. A család azonban nem csak minta, hanem felnevelő és őriző közeg, menedék, gazdasági és fogyasztói közösség, s legfőképpen az élet továbbadója – ha (jól) működik. 2011. évet a Katolikus Egyház a családok évének nyilvánította. Ezen is felbuzdulva, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet, az OR-ZSE Zsidó Vallási Kultúrakutató Csoportjával együtt közös konferenciát szervezett Budapest 2011. december 16–17-én, hogy több tudomány szempontjából áttekintsék ezt a nagyon összetett, az emberi életet alapvetően meghatározó és befolyásoló intézményt. Előadásokat vártunk a társadalmi szerepekről, a családi munkamegosztásról, a nemek és generációk, szülők és gyermekek egymás közötti viszonyáról a falusi/paraszti társadalomban, valamint a 19. századi urbanizált, városi közösségek keretében. Adatokat vártunk a „hagyományos” szerepkörök és viszonyok átalakulásáról a 20. században, a családok, nemzetségek, rokonság vonatkozásába. Kíváncsiak voltunk, milyen az anya-, apa- és gyermekkép az irodalomban, egyáltalán a művészetekben. Sokat elárulnak egy család, rokonság életéről, a családi szerepekről az önéletrajzi visszaemlékezések. Szerettük volna megismerni, mit ír a Szentírás a családról, milyen „szent” családrajzok ismerhetők meg a Bibliából. Miként alakultak a zsidó, illetve a keresztény házassági stratégiák, családalapítások, és szocializációs minták a modernizáció által megnyitott társadalmi felemelkedés és integrálódás fényében. Szerettük volna jobban megismerni, milyen szerepet játszik a vallás a házasság, a család intézményének alakulásában, a gyermeknevelésben, az öregedés, az elmúlás problematikájában. S hogy ezeket hogyan ábrázolja a képzőművészet, az irodalom, a folklór, milyen a sajtó, a film (változó) családképe. Az elmúlt századokban gyökeresen megváltozott a házasságjogi és családjogi törvénykezés, a házasságkötések törvényi szabályozása. A család és családtagok szerepe az értékrend őrzésében és átadásában alapvetően más lett. Többgenerációs családok ma már ritkábban élnek együtt, a kiscsaládok dominálnak. Ennek megfelelően változó a nevelési és oktatási intézmények (bölcsőde, óvoda, iskola) és a család kapcsolata, viszonya. A 19. század új nemzeti mozgalmai is felvázolták a következő nemzedékek és az őket kibocsátó ideális család vízióját. Erre az időszakra tehető a nőkép, a női szerepek átalakulásának kezdete is. Napjaink csökkenő gyermekszaporulatában fontos kérdés a születésszabályozás, s ennek minden etikai, gazdasági, társadalmi kérdése. Újszerűek a családi, rokonsági összetartozást erősítő rítusok, ünnepek, rokonsági találkozók. Mellettük megvannak még régi családi ünnepek is. Vizsgálódásra érdemesek az új technikai eszközök a családi kötelékek, kapcsolatok akár virtuális fenntartásá7

ban. Családi legendáriumok, családtörténetek, családi fényképalbumok és szerepük. Örömmel láttuk, nagy volt az érdeklődés konferenciánk témája iránt. A kötetben huszonhét tanulmányt közlünk. Az írások megmutatják a Szentírás családképét, foglalkoznak általában a család történelmi szerepével, a változó családképpel, nevelési és családmintákkal

Kiss Endre

8

Barna Gábor

CSALÁDKÉP A SZENTÍRÁSBAN

FÉNYES Balázs

SEGÍTŐ – TÁRS A midrás szerint az Ö-való azért teremtette a világot, hogy a Sechina – az I-teni Jelenlét – lakhelyen legyen. Csakhogy – Odom horison, az Első Ember vétke miatt a Sechina visszahúzódott az első Mennyországba, – Enos nemzedékének vétkei miatt a másodikba, – a vízözön nemzedékének vétkei miatt a harmadikba, – a Bábeli Torony és az azt követő szétszóratás nemzedékének vétkei miatt a negyedikbe, – az Avrohom idejében élő egyiptomiak gonoszsága miatt az ötödikbe, – Szdom és a környező városok vétkei miatt a hatodikba, – a Mose rabénu idejében élő egyiptomiak gonoszsága miatt a Sechina viszszahúzódott a hetedik Mennyországba. Mindazonáltal hét cadik visszahozta a Sechinát ebbe a világba. Avrohom a hatodik Mennyországba, Jicchok az ötödikbe, Jákov a negyedikbe, Lévi a harmadikba, Kehosz a másodikba, Amrom az elsőbe. Végül - amikor Mose rabénu felállította a Pusztai Frigysátort, a Miskánt - a Sechina ismét leszállt a földre.1 Bár a Sechina a Miskánon nyugodott, az Ö-való Dicsősége onnan szétsugárzott az egész világra.2 A Tóra szerint, az Ö-való a hatodik napon teremtette az embert.3 Felmerül a kérdés, hogy miért „csak” a hatodik napon került sor az ember teremtésére, hiszen a Teremtés célja valójában az Ö-valót szolgáló ember megteremtése volt. A probléma még bonyolultabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy egy midrás szerint, az Ö-való mindjárt a Teremtés kezdetén megteremtette az Első Embert,4 de csak a hatodik napon fújt bele lelket.5 A Talmudban érdekes választ találunk kérdésünkre. Eszerint az Ö-való azért „csak” a hatodik napon teremtette az embert (illetve fújt bele lelket), hogy az eretnekek ne mondhassák: több uralom van az égben – vagyis hogy az ember mintegy társa lett volna az Ö-valónak a Teremtés művében.6 Ily módon viszont, a hatodik napon teremtett ember uralkodhat az összes teremtményen: Berésisz Rabba 19:7; Peszikta deRav Kahana 1:2. Uo. 2:2. 3 Berésisz 1:6-7. 4 Csak utalok a közismert tényre, hogy a Szent Szövegben nem szerepel az – európai Biblia-fordításokban meghonosodott – Ádám név. A héber szöveg szerint az Ö-való megteremtette az Embert. A héber ádám szó nem tulajdonnév, egyszerűen – a föld porából teremtett – embert jelenti. 5 Jalkut Simoni Berésisz 34. 6 bSzanhedrin 38a. Jalkut Simoni 270. 1 2

11

Fényes Balázs „És tőletek való félelem s rettegés legyen a föld minden állatján és az ég minden madarán, mindenen, a mi mozog a földön és mind a tenger halain: kezetekbe adattak”.7 A midrás szerint ugyanezért nem teremthette az Ö-való az első napon az angyalokat sem, nehogy azt mondhassa valaki, társai voltak a Teremtés művében.8 Tehát az angyalok egy részét a második, a többit pedig az ötödik napon teremtette.9 Egy másik midrási hely megpróbálja másfelől megközelíteni a problémát. „Eretnekek megkérdezték Rabbi Szimlájt, … hogyan kell értelmezni a következő poszuqot: ’És mondta I-ten: Alkossunk embert…’?10 Olvasd csak, ami utána áll, válaszolta: nem az van írva, hogy ’És istenek teremtettek (vajivrou – többes szám) embert’, hanem az hogy ’És I-ten teremtette’11 (vajivro – egyes szám).” És Rabbi Szimláj hozzátette: „Minden olyan helyen ahol [a Tóra látszólag] támpontot nyújt az eretnekeknek, ugyanott megtalálható a cáfolatuk is”.12 Ezek szerint, a szent szöveg bár látszólag lehetőséget nyújt az eretnek értelmezés számára, egyrészt ezt azonnal megcáfolja a nyelvtan – a második poszuqban szereplő egyes számú igealak – révén, másrészt az első poszuq többes számú alakjával viselkedési modellt tanít: az Ö-való szerénységét mutatja, Aki a Teremtés előtt mintegy „konzultált” a mennyei Bész Din angyali tagjaival.13 A probléma több más összefüggésben is megjelenik a rabbinikus irodalomban. A héberül Targum Sivimnek [’a Hetvenek által fordított’] nevezett Septuaginta keletkezését elbeszélve, a Talmud több helyen is megemlíti, hogy a fordítás során több apró, főleg nyelvtani jellegű változtatást eszközöltek a szövegen. 14 Tették ezt azért, hogy a görögök által félreérthető-félremagyarázható szövegrészeket egyértelművé tegyék. Ezek között elsőként sorolja fel a Talmud a Tóra első három szava sorrendjének megváltoztatását: „Berésisz boro Elokim” helyett

7 Berésisz 9:2; Bamidbor Rabba 12:4. A bibliai idézetek fordításai az úgynevezett IMIT-Bibliából valók. Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia két kötetben. Változatlan utánnyomás. Budapest: Makkabi Kiadói Kft. 19942. A talmudi, illetve a rabbinikus irodalomból vett egyéb idézetek saját fordításaim. 8 Midrás Tehilim Buber 24:4. 9 Berésisz Rabba 3:8. 10 Berésisz 1:26. 11 Ibid. 1:27. 12 Berésisz Rabba 8:9. 13 RÁSI Berésisz 1:26-hoz. 14 bMegila 9a, Maszechesz Szoferim 1:7. Valójában, a Talmudi történet szerint, 72 Bölcs készítette a fordítást PTOLEMAIOSZ II Philadelphosz (i. e. 285–247) számára. A Septuaginta keletkezésének történetét az úgynevezett Ariszteasz-levél ismertette meg a világgal, amit viszont a zsidó világ nem ismert egészen a reneszánszig. Csak érdekességként említem meg, hogy – ugyancsak a Talmud idézett helye szerint – a tiltott állatok felsorolásából kihagyták az arneveszt (’nyúl’; Vájikró 11:6; Devorim 14:7) mert a görög fordítást megrendelő Ptolemaiosz feleségének neve nyulat jelentett, és nehogy a király azt mondhassa, a zsidók gúnyt űznek belőle. Csupán részletkérdés, hogy a midrás (Vájikró Rabba 13:5) ugyanezt Ptolemaiosz anyjával kapcsolatban mondja, míg a Soncino Talmudfordítás kommentárja szerint (ad loc.) apjának neve jelentett görögül nyulat. Meg kell továbbá említeni azt a különös tényt, hogy a Talmudban felsorolt változtatások nem szerepelnek a Septuaginta mai szövegében.

12

Segítő – társ Elokim boro berésisz.15 RÁSI, a tizenegyedik századi nagy Tóra- és Talmud-kommentátor kifejti, hogy erre ismét csak az eretnekek miatt volt szükség, nehogy ezek félreértelmezzék a szent szöveget és arra a következtetésre jussanak, hogy több uralom van a világ felett és az első (berésisz) teremtette a másodikat (Elokim). Hasonlóképpen megváltoztatták az Első Ember teremtésével kapcsolatos szövegrészt: „Násze Odom becalménu kidmuszénu” [’Alkossunk embert, képünkre, hasonlatosságunk szerint’] helyett „Esze odom becelem uvádmusz” [’Alkotni fogok embert, képmásra és hasonlatosságra’]. Itt nyilvánvalóan a”királyi többest” változtatták egyes számra, nehogy – az I-tennév többes számú alakjával együtt – ismét félreértelmezhető legyen a szent szöveg. A Szináj-hegyi kinyilatkoztatás kapcsán azt olvassuk a Tórában, hogy amikor az Ö-való leszállt a hegy tetejére, előbb felhívta Magához Mose rabénut, majd leküldte.16 A midrás szerint erre azért volt szükség, hogy amikor elhangzik az első parancsolat, amikor az Ö-való – úgymond – „bemutatkozik” („Én vagyok az Ö-való, a te I-tened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgák házából”),17 senki se álljon Mellette, senki ne mondhassa, hogy valójában Mose rabénu beszélt a hegy tetejéről a néphez.18 Meglepő módon, a rabbinikus irodalomban a fentieknek ellentmondani látszó kijelentésekkel is találkozunk. A Tóra kiemelt fontosságot tulajdonít a bírák igazságos ítélkezésének: „Bírákat és tisztviselőket tégy magadnak mind a kapuidban… hogy ítéljék a népet igaz ítélettel…Igazságot, igazságot kövess…”.19 A Talmud szerint, ha egy bíró az igazság szerint hoz igazságos ítéletet, az Írás olybá veszi, mintha az Ö-való társává vált volna a Teremtés művében.20 A rabbinikus hermeneutika egyik gyakran alkalmazott szabálya – az ún. gzéra sovo – szerint, ha egy bizonyos kifejezés két különböző szövegösszefüggésben fordul elő a Szentírásban, akkor az egyik helyről következtetni lehet a másikra. Itt a reggel és este szavak egymás melletti két előfordulására történik utalás az alábbi két verssorban: „Volt pedig másnap, leült Mózes törvényt tenni a nép között; és ott állott a nép Mózes mellett reggeltől estig”,21 illetve „És lett este és lett reggel: egy nap”.22

Berésisz 1:1. Semosz 19:20-24. 17 Ibid. 20:2. 18 Semosz Rabba 28:3; Pirké deRabbi Eliézer 41. 19 Devorim 16:18-20. 20 bSabbosz 10a. 21 Semosz 18:13. 22 Berésisz 1:5. 15 16

13

Fényes Balázs Ugyancsak a Talmud szerint, aki imádkozik pénteken este és recitálja a „Vájchulu…” kezdetű tórai szakaszt, azt az Írás szintén olybá veszi, mintha az Ö-való társává vált volna a Teremtés művében. 23 A Teremtéstörténetet lezáró szakaszról van természetesen szó: „Így befejeztetett az ég és a föld és minden seregük…”.24 Itt azonban más hermeneutikai eljárással találkozunk: az – ugyancsak a Szináj hegyről származó – al tikré következtetési módszerrel. Ennek lényege, hogy valamely szó masszoretikus olvasatának megváltoztatásával a mondatnak a szószerintitől eltérő értelmezését nyerhetjük. Jelen esetben a vájchulu” [befejeztetett] helyett „vájchallu” [befejezték] olvasattal nyert többes számot úgy értelmezhetjük, hogy az Ö-való és a szakaszt recitáló egyén. A midrás szerint, aki megfelelően megtartja a Tórában elrendelt ünnepeket, azt az Írás olybá veszi, mintha társa lenne az Ö-valónak a Teremtés művében.25 Ismét a gzéro sovo nevű hermeneutikai eljárás kerül alkalmazásra. A Teremtés kapcsán az áll: „…azon a napon, melyen alkotta [tkp. ’csinálta’ - ászosz] az Ö-való I-ten a földet és az eget”.26 A tórai ünnepeken bemutatandó áldozatok felsorolásánál27 minden alkalommal a „mutassatok be” [vehikravtem] kifejezés áll, egyedül Ros hasonló kapcsán szerepel a „csináljatok” [vaasziszem] szó.28 Az eltérő szóhasználat oka, hogy az Ö-való tisré hónap elsején, Ros hasonókor teremtette a világot. A látszólagos ellentmondást könnyű feloldani. Az első két esetben, a Teremtés, illetve a Kinyilatkoztatás kapcsán döntő fontosságú volt egyértelművé tenni, hogy az Ö-való (Egy)maga teremtette a világot és Ő maga nyilatkoztatta ki parancsolatait a Szináj-hegyen a zsidó népnek. A második két esetben viszont arról van szó, hogy ha egy Bíró az Ö-való által kinyilatkoztatott igazságos törvények alapján igazságosan ítél (hiszen, a Talmud szerint, az Ö-való pecsétje igazság),29 továbbá ha valaki a Vájchulu szakasz recitálásával tanúságot tesz a Teremtés művéről, illetve a Teremtés évfordulóján bemutatja az erre (és Ábrahám ugyanezen a napon bemutatott áldozatára) emlékeztető áldozatot, ezzel mintegy részesévé válik a Teremtés művének. A közismert talmudi történet szerint Hillél azt tanította, hogy a teljes Tóra foglalata a „Szeresd felebarátodat” parancsa: ami gyűlöletes neked, ne tedd másnak – a többi csak ennek a magyarázata.30

bSabbosz 119b. Berésisz 2:1-3. 25 Midrás Lekach Tov Pinchasz 136b. 26 Berésisz 2:4. 27 Bamidbor 28–29-dik fejezet. 28 Uo. 29:2. 29 bSabbosz 55a; bJoma 69b; bSzanhedrin 64a. 30 Vájikró 19:18; bSabbosz 31a. 23 24

14

Segítő – társ A midrás szerint a két Kőtábla közül az első az Ö-valót, míg a második a Bné Jiszroelt szimbolizálja. Ennek megfelelően, az első Kőtáblán az Ö-való és az emberek viszonyát szabályozó első öt parancsolat szerepel, míg a másodikon az emberek egymás közötti viszonyaival kapcsolatos további öt található. 31 A megtérés szabályainak ismertetése kapcsán a RAMBAM (R. Mose ben Majmún, 1135–1205) kifejti, hogy a Szentély fennállása idején az oltáron bemutatott áldozatok szereztek engesztelést a parancsolatok megszegőinek, ha azok bűnbánattal megtértek. A Szentély pusztulása után egyedül a bűnbánatos megtérés (tesuvo) révén lehet az Ö-valót Jom kippurkor, az Engesztelés napján kiengesztelni.32 Ezen a napon bocsátotta meg az Ö-való az Egyiptomból kivonuló népnek az aranyborjú vétkét, ezért ezt a napot kijelölte az elkövetkező nemzedékek számára: ha bűnbánatos megtéréssel fordulnak hozzá, megbocsátja vétkeiket.33 Sőt éppen azért nem akadályozta meg a népet az Aranyborjúval való vétkezésben, mert meg akarta mutatni az elkövetkező nemzedékeknek, hogy még ilyen hatalmas bűnre is lehetséges a bűnbánatos megtérés. 34 A RAMBAM azonban hozzáfűzi, hogy a Jom kippur csak az Ö-valóval szemben elkövetett bűnökre szerez – megtérés után – „automatikusan” engesztelést. Az embertársak ellen elkövetett vétkekre csak akkor segít, ha az illető előbb kiengesztelte felebarátját, azaz bocsánatot kért tőle.35 Természetesen a „Szeresd felebarátodat” parancsolata az ember feleségére is vonatkozik. Ahogy Malachi próféta mondja: ő „társnőd és szövetséges feleséged”.36 Ezért mondják a Bölcsek, hogy „az ember szeresse a feleségét mint saját magát, és tisztelje jobban mint saját magát”.37 A Tóra szerint, az Ö-való azért teremtette az első nőt, mert látta, „Nem jó, hogy egyedül legyen az ember…”.38 Ezért, úgymond az Ö-való, „…alkotok számára segítőt, hozzá valót”.39 A héber kifejezés – ezer kenegdo – nagyon nehezen lefordítható „szójátékot” rejt, amit a fordítások általában nem adnak vissza. Az úgynevezett IMIT-Biblia fenti fordítása mellett álljon itt néhány további változat. Semosz Rabba 41:7. RAMBAM Misné Tóra Hilchos Tesuvo 1:3. 33 Midrás Tanchuma Buber Ki Sziszo 37. 34 MAHARSA bAZ 4-hez. 35 RAMBAM Misné Tóra Hilchos Tesuvo 2:9. 36 Malachi 2:14. 37 bJevamosz 62b. 38 Berésisz 2:18. 39 Ibid. Kiemelés tőlem. 31 32

15

Fényes Balázs Az 1973-ban kiadott úgynevezett Új katolikus Biblia-fordítás kettéválasztja a poszuqot így 2:18-ból az új 2:19-be kerül a szövegrész: „Alkotok neki segítőtársat, aki hasonló hozzá”.40 A Károli-féle protestáns Biblia-fordítás ismét más megoldást kínál: „…szerzek néki segítő társat, hozzá illőt”.41 Az ARTSCROLL-TaNaCh modern angol fordítása inkább a Károliéhoz áll közelebb: „…I will make him a helper corresponding to him”, ami magyarul megint csak azt jelenti, hogy ’neki megfelelő segítő’. 42 A probléma abban áll, hogy a héber keneged szó valóban fordítható ’hozzávalónak’, ’hozzáillőnek’ vagy akár ’megfelelőnek’, de egyúttal azt is jelenti, hogy ’ellenére’, ’vele szemben’. Ezt a Bölcsek úgy értelmezték, hogy „Ha [a férfi] érdemes rá, [az asszony] segítője lesz, ha nem, ellene tesz”.43 Végül arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy miért mondta az Ö-való, „Nem jó, hogy egyedül legyen az ember…”.44 A midrás szerint, itt ismét arról van szó, hogy ne mondhassa senki, két uralom van a világon: az Ö-való egyedül uralkodik a fenti világban, az ember pedig egyedül uralkodik a földön. Ezért határozta el az Ö-való, hogy társat teremt az Első Embernek.45

Irodalom ARTSCROLL TANACH 2011 [1996, 1998] Ed. R. Nosson Scherman. The Stone Edition. New York: Mesorah Publications. BIBLIA, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. 1973 Budapest: Szt. István Társulat. SZENT BIBLIA, azaz: Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás. 1927 Magyar nyelvre fordította Károli Gáspár. Az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás. Budapest: Brit és Külföldi Biblia-Társulat.

BIBLIA 1973. 20. SZENT BIBLIA 1927. 6. 42 ArtScroll TANACH. Ed. R. Nosson SCHERMAN. The Stone Edition. New York: Mesorah Publications, 1996, 1998, 2011, 5. o. 43 bJevamosz 63a. 44 Berésisz 2:18. 45 Pirké deRabbi Eliézer 12. Vö. Berésisz Rabba 21:5; RÁSI Berésisz 3:22-höz. 40 41

16

Segítő – társ

FÉNYES, Balázs

„EZER KENEGDO” – „A HELP AGAINST HIM” As the teleological postulate of the entire Creation was the Creation of man, the question could be raised: why did the E-ternal create humans only on the sixth day. According to the Talmud, this was so that heretics should not stand up and say He had an associate in His work of Creation. 46 In the same way, when translating the Torah into Greek (the Septuaginth), the Rabbis changed several places in the Holy text, again in order to avoid heretical misinterpretations.47 And also in the same way, at Mount Sinai, the E-ternal called Moshe to ascend the mountain, but -before uttering the first commandment- He sent him back down: no one should be there when He utters the words ‘I am the Lord your G-d’.48 On the other hand, when a judge passes a righteous judgement, he is considered by the Holy Writ as if he became a partner of the E-ternal in His work of Creation.49 In the same way, when someone is praying Friday night and is reciting the paragraph beginning with the word “Vaychulu” (Bereshis 2:1-3), is also considered as if he became a partner of the E-ternal in His work of Creation. 50 And the same is said in the Talmud for someone who precisely observes the Festivals ordered by the Torah.51 After having created the first human being, and seeing that “it is not good that man be alone” (Ber. 2:18), the E-ternal made him a partner, “a helper”. However, the Torah speaks about a “helper against him” (ezer kenegdo). According to Talmudic interpretation this means that “If he was worthy she is a help to him; if he was not worthy she is against him”. 52

bSanhedrin 38a. bMegilah 9a, Maseches Soferim 1:7. 48 Shemos 19:20-24; 20:2; Shemos Rabbah 28:3; Pirkay deRabbi Eliezer 41. 49 bShabbos 10a. 50 bShabbos 119b. 51 Midrash Lekach Tov Pinchas 136b. 52 bYevamos 63a. Rendering by the Soncino Talmud. 46 47

17

SZÉCSI József

ÚJSZÖVETSÉGI TEOLÓGIAI KÉPZETEK ÉLETFORMA-KÖVETKEZMÉNYEI1 Az apokaliptikáról Az apokaliptika eredete nem tisztázott. Klasszikus korként a i. e. III. sz. és i. u. III. sz. közötti időt szokták megjelölni, de az eredeteket visszavezetjük a i. e. VI. sz. végére, illetve az V. sz. elejére. Némelyek a bölcsességirodalom hatásában látják, hogy az ószövetségi prófétaság apokaliptikává változott, mások a kor perzsa hatását vélik ebben felismerni. Vannak, akik papi körökből eredeztetik az apokaliptikát, de elképzelhető az is, hogy az fogsági és közvetlen a fogság utáni próféták sajátos helyzete, az Isten szavába vetett hit krízise hozta meg a változást. A qumráni gyülekezet volt az, amelyik a i.e. II. században e kor apokaliptikája örökösének tartotta magát. IV. Antiokhosz Epiphanész 2 idején az üldözések miatt igen erős volt a vágy Isten ígéreteinek beteljesülése után. Nem voltak próféták, így megkísérelték, hogy – a bibliai tanítást – a maguk korát, mint a dicsőséges jövő bevezető szakaszát értelmezzék. E törekvés a Tánáchban is helyet kapott.3 Az ún. pszeudonimitáshoz gyakran kapcsolódik az apokaliptikában a vaticinium ex eventu jelensége, az utólagos történetmagyarázás, amely a történelembe beavatkozó Isten hitének hiányára utal. Az apokaliptikus szerző utólag kívánja meggyőzni olvasóit, hogy a történelem eseményei Isten akaratából történtek, éspedig azáltal, hogy kozmikus összefüggésbe állítva előre megjósolhatónak tartotta azokat.4

Az eszkatológiáról Az eszkatológia szó a görög eszkhatosz, végső, utolsó, a logosz pedig beszéd, gondolat, tan szavakból tevődik össze, és az egyes vallásoknak a végső dolgokkal kapcsolatos tanításait jelenti, a jelen világkorszak lezáródásával és az azt követő, más jellegű világkorszak kialakulásával kapcsolatos nézetek és tanok összességét. Az eszkatológia és apokaliptika szavakat olykor azonos értelemben használják, bár a két fogalom elkülöníthető egymástól. Az apokaliptika a közeli 1 Elhangzott az Országos-Rabbiképző-Zsidó Egyetem Zsidó Vallási Kultúrakutató Csoportja és a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola – SZTE Bálint Sándor Valláskutató Intézete „A család egykor és ma” c. konferenciáján 2012. április 25. Országos-Rabbiképző-Zsidó Egyetem, 1084 Budapest, Bérkocsis u. 2. 2 I. e. 175–164. 3 Izajás 24,27; Ezékiel 38,39; Zakariás 9,14; Joel bizonyos részei. 4 Dániel 8. fej.

18

Újszövetségi teológiai képzetek életforma-következményei időben bekövetkezni gondolt világvégével kapcsolatos elgondolásokkal, kifejezetten az arra vonatkozó számítgatásokkal foglalkozik, és benne a végváradalom sokkal intenzívebben jut kifejezésre, mint az eszkatológiában. Az eszkatológikus idő nemcsak az ítélet és a szenvedés katasztrofális időszaka, hanem egyúttal üdvkorszak is, amelynek során megjelenik a szabadító, a megváltó, aki véghezviszi az új teremtést. Teremtés-újjáteremtés, ősidő-végidő összetartozó, egymást feltételező fogalmak. Az ősidők eseményei megismétlődnek, a káoszból egy új világrend alakul ki. Ez számos vallás felfogása szerint nem egyszeri, hanem periodikusan megismétlődik. Ez a gondolat mindenekelőtt a kultuszban jut kifejezésre, amelyet általában eszkatológikus meghatározottságúnak tekinthetünk. Isten az embernek jelen bűnei és vétkei miatt tökéletlenné, zűrzavarossá vált világkorszaknak véget vet és egy egészen új világkorszakot kezd el. Ezen eseményekkel az emberiség történelme végső céljához érkezik el.

A parúziáról A parúzia (jelentése: eljövetel, megérkezés) az izraeli végváradalomnak nem egy egységes képzete, hanem a különböző prófétai és apokaliptikus iratokban többféle motívummal találkozunk. A parúzia a Sepuagintában mindössze négy alkalommal fordul elő,5 profán értelemben. Az Újszövetségben elsősorban Pál használja vallási jelentésben: Krisztus újraeljövetelére vonatkoztatva, sőt esetleg az Antikrisztus eljövetelének kifejezésére is. Az evangélisták közül csak Máténál találkozunk a fogalommal, és Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának leírásakor (Máté 21,1–11) az ún. királyi parúziához igazodhat. 2Péter (1,16; 3,4.12), Jakab (5,7 kk.) és 1János (2,28) normál vallási értelemben használja a parúzia fogalmát.

A Mennyek Királyságáról Az Isten Királysága (Bászilejá tu Theu), illetve a vele azonos jelentéstartalmú Mennyek Királysága (Baszilejá tón Uranón) kifejezés, vagyis a Málchut Sámmájim Jézus igehirdetésének középpontjában álló formula, és Isten világ és ember feletti uralmának valóságát, jelenlétét és eljövetelének ígéretét jelenti. A Menynyek Királysága kifejezés tehát nem lokális-geografikus értelmű, hanem Isten uralkodásának folyamatát, eseményét jelenti. Ebben a formában már kifejezetten újszövetségi fogalomként érthető, megértéséhez elengedhetetlen az tánáchi és intertestamentális háttér ismerete. Az Isten királyi uralmával kapcsolatos aspektusok a zsidó eszkatológiában és apokaliptikában széles skálát mutatnak, de mindegyik abban éri el tetőfokát, hogy a jelen nyomorúságokkal és megpróbáltatásokkal teljes aiónját fel fogja váltani Isten örök uralkodásának korszaka. Az, hogy ilyen körülmények között 5

Nehemiás 2,6, Judit 10,18; 2Makkabeus 8,12;15,21.

19

Szécsi József mit kell tenni, hogyan kell élni, arra nézve különböző válaszok alakultak ki. A zelóták az Isten ellenségei elleni fegyveres harccal vélték siettetni az új korszak bekövetkezését. Az apokaliptikusok számára az a döntő, hogy megfigyeljék és számon tartsák a végidők jeleit, és türelmesen várják annak bekövetkezését. A farizeus-rabbinusi teológia számára alapvető fontosságú volt az, hogy a Törvény minél hűségesebb megtartásával fejezzék ki igenlésüket Isten királyi uralmával kapcsolatban. Az apokaliptikában Isten Királyságának az emberekkel szemben igényeket támasztó jellege kapott döntő hangsúlyt. A Világosság Fiai és a Sötétség Fiai egyaránt megtalálhatóak a világban, az hogy ki hova tartozik, szabad döntés eredménye. Ennek a magatartásformának a történetteológiai megalapozása szerint Isten, mint a világ teremtője, egyúttal annak királya is, az ember azonban ezt a királyi uralmat elutasította. Isten királysága nem az adott jelenben, hanem egy végső ítéletet követően, eszkatológikus eseményként fog bekövetkezni. Isten Királyságának bekövetkezése egy egészen új történeti, és kozmikus szituációt fog jelenteni, amely az abban részesülők – mindenekelőtt Izráel – számára az üdvösséget jelenti. Az Isten Királysága Jézus számára is eszkatológikus töltésű fogalom volt. Az ő számára is azt jelentette, hogy Isten akarata történik, és hogy az mindenki számára az üdvösséget jelenti. Jézus tanításával kapcsolatban megállapítható, hogy a bibliai írásokhoz, illetve más zsidó irányzatokhoz, értelmezésekhez kapcsolódik, de nem közvetlenül és kizárólagosan. Dániel könyvének kivételével 6 a zsidó apokaliptika általunk ismert anyagának egyetlen helye sem szerepel a szinoptikus tradícióban. Jézus Isten Királyságának eljöveteléről nemcsak, mint a jövőben bekövetkezendő eseményről, hanem mint a jelenben felismerhető valóságról szól. Jézus egy határozott jövő idejű eszkatológiát képviselt: Isten uralkodása és ítélete a legszorosabb közelségbe került - ugyanakkor határozottan csak a jövőben fog megvalósulni. Ez az üzenet érintkezik a zsidó környezet eszkatológikus várakozásával, ugyanakkor el is különül attól. A közeli várakozás gondolata közös az apokaliptikusokkal – mint amilyenek pl. az esszénusoknál. Jézusnál Isten Királysága már megjelent a világban – ugyanakkor ez még nem azonos mégsem az eljövendővel. A Máté 13,1kk példázatai kimondják, hogy az Isten országa nem látványosan jön el, hanem rejtett módon, egy magvető emberi cselekedete által. Nem lehet az emberi teljesítmény eszközeivel elérni, csak megtalálni lehet. A példá-

6 Máté 24,15 „(15) Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! – (Dániel 9,27; 11,31; 12,11), (16) akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, (17) aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, (18) és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. (19) Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! (20) Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. (21) Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. (Dániel 12,1) (22) Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”

20

Újszövetségi teológiai képzetek életforma-következményei zatok nem elméletet állítanak fel, hanem Jézus tevékenységét értelmezik. Ezek lényegét az érti meg, aki őt követi.7 Isten Királyságának fogalma a szinoptikus tradíción kívül meglehetősen ritkán használatos. Ennek két alapvető oka van: (1) Isten Királysága az evangéliumok szerint Jézus Krisztusban valósul meg, a Húsvét utáni korszakban az ő személyére kerül a hangsúly. Apostolok Cselekedetei 8,12; 28,31-ben együtt szerepel a kettő: Isten Királyságának beteljesedése Krisztus uralkodását és parúziáját jelenti. (2) János evangéliuma csak a 3,3kk-ben használja a kifejezést (tén Bászileján tú Theú), egyébként amennyiben annak tartalmi vonatkozásaira utal, az Örök Élet fogalmát használja. Ennek oka az lehet, hogy nem zsidó olvasói számára a Mennyek Királysága fogalom nehezen volt érthető. Ugyanilyen okból használhatja Pál az „Isten igazsága” és az „élet” kifejezéseket, elsősorban tradicionális fordulatokban,8 illetve polémiában, mind jelen idejű értelemben, 9 mind a jövőben.10 A késői újszövetségi iratokban Isten Királysága egyértelműen, mint végső cél szerepel.11 A Jelenések könyve egyértelműen Jézus Krisztus uralmának végső beteljesedéséről beszél, amelyben övéi, választottai osztozni fognak.12

Az apokaliptika egyéni és közösségi életforma következményeiről az Újszövetségben13 A lét alapvető sajátossága a sokféleség, a pluralizmus. Nem vagyunk egyformák, nincs két teljesen egyformán gondolkodó teológus, vallásbölcselő sem ugyanabban a hitben, felekezetben, vallásban. A könyv-vallások szent iratai is időben formálódtak, szerkesztették. A Biblia iratai rendkívül eltérő, sok irányból érkező gondolatrendszert ötvöztek egybe és alakítottak saját képükre, egyéni meggyőződésük szerint. Formálódtak az egyes könyvek, keletkeztek szövegváltozatok, betoldások, új magyarázati rétegek. A hitelvi rendszer sem egyszerre jelent meg. A szövetség eszme, a messiáskérdés mind-mind időben alakult, formálódott ki és ma sem zárult le sem a zsidóságban sem a kereszténységben. Ma is újra és újra értelmezzük azokat. A bölcsességirodalom pl. általában nem tartalmazza azokat a teológiai elemeket, melyeket az ókori zsidóság más szent iratai hordoznak, az egyiptomi kivonulás, a kiválasztottság, a tízparancsolat, a messiási eszme, etc., mégis részei a Tánách korpuszának. Egy új kultúra jelentkezésénél új problémák állnak elő, pl. vallási szervezeti struktúrákat váltanak le, így a kereszténység indulásánál a zsidó típusú egyházszervezetet felváltotta 7 Ezekre vonatkozik a Márk 4,11: Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik. 8 Pl. 1Korintusi 6,9k; Galata 5,21; Efezusi 5,5. 9 Római 14,17; 1Korintusi 4,20; Kolosszei 1,13. 10 1Korintusi 15,24; 1Tesszaloniki 2,12; 2Tesszaloniki 1,5. 11 Héber 12,28; Jakab 2,5; 2Péter 1,11. 12 Jelenések 1,5kk; 5,8kk; 20,4kk; 22,1kk. 13 1Korintusi 7,17-7,40; Apostolok Cselekedetei 2,42-47; 4,32-5,14.

21

Szécsi József a görög típusú, melyben a kereszténység ma is működik. Nézetem szerint a Biblia könyveit ugyanolyan emberek írták, mint mi, és Isten velük volt jóbanrosszban, mint velünk is. Általában jó az, ami belekerült a szent iratokba, de becsúsztak olykor nem odavalók is. Vagyis Isten tökéletes, de a teremtményeinek közreműködésével készült dolgok már nem, és ez áll véleményem szerint a Biblia irataira is. Lehetnek és vannak is benne természettudományos vagy történeti tévedések, vagy korabeli látásmódok, de néha a teológiai vagy éppen morális képzetek sem tökéletesek. Az apokaliptika a hellenisztikus zsidó teológiai gondolkodás rendkívül színes, átütő erejű folyamata. Csúcspontját nem is a Tánáchban, az intertestamentális iratrendszerben vagy az Újszövetségben éri el, hanem tovább menve, még él néhány évszázadig. A Názáreti Jézus korának apokaliptikus terminológiáját is felhasználva fogalmazta meg tanítását, útmutatásait. Ezt nem mindig értette meg tanítványi köre és hallgatósága. Félre is értették. A páli levelek szerint, még saját életükben várták Jézusnak, aki önmagát Emberfiának nevezte, második eljövetelét, ami nem következett be. Ez tehát egy téves elképzelés, tévtanítás volt. Qumrán és az Újszövetség között van kapcsolat. Qumránban vagyonközösségben éltek, ezt gyakorolták a jeruzsálemi induló zsidókeresztény közösség tagjai is. Feltehetően Qumránban az esszénusok nőtlenségben éltek, míg a közösség tagjai Izraelben családosan. Keresztelő János, a Názáreti Jézus, Pál életformája nélkülözte a családot. Jézus hirdette a Mennyek Királyságának közeledtét. Ha közel van a vég, vagyis Isten Ítéletének napja, az ÚR napja, a Messiás újrajövetelének napja, akkor erre készülni kell. Qumránban készültek a végidők nagy apokaliptikus harcára, a Jelenések könyvét talán hívhatjuk egy újszövetségi Világosság és Sötétség fiai harcának is – qumráni mintára. Pál a végidő nagyon szoros időbeli szorításában ír arról, hogy abban az életformában tökéletesedjünk, amiben vagyunk. Amikor a rabszolgákról ír is, az a benyomásunk, hogy itt arra is buzdít, hogy ne azon keseregjen valaki, hogy rabszolga, hiszen itt a vég, hanem tegye rendbe saját belső életét. Pál int arra, hogy lányát az apa ne adja férjhez, hiszen már itt a vég, de ha nagyon akarja, házasítsa ki. Úgy gondolta Pál, hogy az egyedül élő életforma jobban közelít Istenhez, mert csak Vele kell foglalkozni, míg a családosokat leköti ez a világ. A vagyonközösség óhatatlanul felidézi bennünk a kommunisztikus vonatkozásokat. Nem lett ez sehol a világtörténelemben örökéletű a civil szférában, hacsak a keresztény szerzetességre nem gondolunk. Ennek volt egy világi kísérlete, a paraguayi redukciók, melynek viszont az európai beavatkozás vetett véget. Qumrán és a jeruzsálemi keresztények vagyonközösségi életformája sem volt hosszú. Igaz, hogy mindkettőnek a római impérium vetett véget, tehát nem tudták magukat kifutni, bár keresztény részen még voltak későbbi próbálkozások egy darabig. A kommunizmusnak, ha lassan és véresen is, de vége lett és a mai izraeli kibbucok is az átalakulás gondjaival küszködnek. Az Apostolok Cselekedetei leír egy történetet, Ananiás nevű férfinek és feleségének Szafirának esetét. Eladták vagyonukat és árát behozták a közösbe, de valamennyit megtartottak maguknak és ezt eltitkolták. Ezért a házaspár meghalt, holtan es22

Újszövetségi teológiai képzetek életforma-következményei tek össze, egymásután. Tény az, hogy nem volt egy idilli közösség az induló jeruzsálemi keresztények gyülekezete. Voltak problémáik, tehát a gyülekezet egyszerre volt szent és bűnös, mint a káhál és az ekklésziá. Jézus szavainak félreértelmezése, illetve az általános apokaliptikus légkör vezetett az egyéni és közösségi életformák bizonyos félreértéséhez, és megvalósításához.

A monogámiáról A Tánách nem korlátozza a férfi jogát abban, hogy egy feleségnél több felesége legyen. Úgy tűnik azonban, hogy gazdasági okok miatt, a legtöbb férfi nem gyakorolta a poligámiát, sőt a bigámiát sem. Valójában a gyakorlat monogámabb volt, mint az elmélet. A teremtés történetet (Genesis 2. fej. – „oldalborda”), és a Példabeszédek utolsó fejezetét alátámasztó ethosz („éset hájil” – a derék asszony dicsérete) monogám. A helyzet a Második Szentély időszakában megváltozott. A gazdasági tényezőkön kívül – melyek még inkább alapot nyújtottak a monogámiához, mint az Első Templom idején – a férj és a feleség közötti kölcsönös hűség felfogása gyökereződött meg. Néhány férfi a feleségével kötött kifejezett egyezmény miatt tartózkodott attól, hogy több feleséget vegyen el. A babilóniai és asszír dokumentumokban fennmaradt ilyen egyezmények megtalálhatók az Elephantine dokumentumokban is. A bigámia és poligámia, bár csökkenő mértében, elsősorban a hellenisztikus zsidóság körében volt gyakorlat,14 de említésre kerülnek a háláchában is,15 és előfordultak még a zsidóság bölcseinek és tanítóinak családjaiban is. 16 A poligámia ritka előfordulásának dacára annak kifejezett tiltása csak a HoltTengeri közösség háláchájában17 jelentkezik és a a poligámiát tórai tiltásnak tekintette.18 Ennek fényében az Újszövetségben a Titusz 1,6; 1Timóteus 3,2.12 sorait az ókeresztény írók hagyománya szerint kell értelmezni, tehát a „miász günájkósz ándrá” – vagyis, hogy „egy feleséget bíró” annyit jelent, hogy ha megözvegyül a diakonosz, a preszbüterosz vagy az episzkoposz, akkor újra már nem nősülhet meg. Tehát nem azt jelenti, hogy amíg az egyszerű hívőnek lehetett több felesége is, a diakonosznak, a preszbüterosznak vagy az episzkoposznak csak egy. A Damaszkuszi Irat (4,20–5,5) ezt hagyta ránk: „(4,20) akiről ez áll: „Hirdetvén hirdetik (Mikeás 2,6) – ezek a másodikban, a paráznaságban fogattak meg, minthogy két (4,21) feleséget vettek életükben. A Szukká 27a. Jevámót 1,1–4; Ketubbót 10,1–6; Gittin 2,7; Kiddusin 2,6–7; Justinus Mártír: Dialógus Trifonnal 134,1; 141,4. 16 Jevámót 15a. 17 A háláchá szó a menni, járni tőből ered. Szemben az aggádával, mely jogilag nem kötelező érvényű, a haláchá a követendő utat tanítja. A háláchá az élet minden területét és a jog valamennyi ágát átfogja. 18 Damaszkuszi Irat 4,20–5,5. 14 15

23

Szécsi József teremtés alapja azonban: „férfinak és nőnek teremtette őket” (Genesis 1,27). (5,1) Akik bementek a bárkába, „mind páronként mentek be a bárkába” (Genesis 7,9). A fejedelmet illetően pedig írva van: (5,2) „Ne vegyen magának sok feleséget” (Deuteronomium 17,17). Dávid azonban nem olvas(hat)ta a Tóra lepecsételt könyvét (ti. a Deuteronomiumot, amely az ún. „királytörvényeket” is tartalmazza: Deuteronomium 17,14-20), amely (5,3) a ládában volt, mivel az nem volt nyitva Izraelben, Eleazár halálának napjától. (5,4) Józsuétól és a vénektől kezdve, akik az Astóretnek19 szolgáltak és tisztátalanná váltak; (5,5) (csak) Cádoq 20 fellépésekor tárult fel. Dávid tettei mind „fölmentek” (ti. elfogadtattak, helyesen ítéltettek meg), kivéve Uriás vérét.”21 Az Újszövetségben pedig Máté evangéliumában ezt olvassuk (19,3-12): (19,3) Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” (19,4) Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” (Genesis 1,27); (19,5) Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. (Genesis 2,24; Efezusi 5,31) (19,6); Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (1Korintusi 7,10-11); (19,7) Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” (Deuteronomium 24,1); (19,8) Jézus így válaszolt nekik: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. (19,9) Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” (19,10) Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” (19,11) Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. (1Korintusi 7,7-17); (19,12) Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre 19 Astarte föníciai-kánaánita istennő nevének görögös átírása. Héber formája: astóret, többes számban astárót. Egyike azon isteneknek, akiknek kedvéért az izraeliták sokszor elhagyták az URat, a bírák korában (Bírák 2,13; 10,6), majd Sámuel idején (1Sámuel 7,3k; 12,10). A filiszteusok Astárót templomában helyezik el a megölt Saul fegyverzetét (1Sámuel 31,10). Salamon király is imádja feleségei hatására (1Király 11,5). Az általa épített áldozóhalmokat csak Jósiás király „tette tisztátalanná” (2Királyok 23,13). Az ásatások számos Astarte-szobrot és amulettet hoztak felszínre, izráeliták által lakott területekről is. 20 Cádók Jeruzsálemi főpap Dávid és Salamon idejében. Mielőtt Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, a nóbi papok közül származó Ebjátár volt a főpap. Dávid ezután az ÚR szövetségládáját Jeruzsálembe vitte. A láda őrzője a korábban ismeretlen Cádók lett, aki egy ideig Ebjátárral együtt látta el tisztségét. Ebjátár azonban kegyvesztetté vált akkor, amikor Adónijjá, Dávid fia palotaforradalom által akarta magához ragadni a hatalmat, és ő Adónijjá mellé állt. Ezért száműzték Anátótba. Cádók viszont Salamon pártján volt, és így ő nyerte el a jeruzsálemi papi tisztség kizárólagos jogát. Cádók feltehetően jebuszi származású volt, akit a Dávid előtti Jeruzsálem főpapjának (esetleg papkirályának) tartanak, hasonlóan a Genesis 14,18-20-ban említett Melkizedekhez. A jósiási reform után egyedül Cádók utódai maradtak Jeruzsálemben papok. E jogukat Ezékiel azzal okolja meg, hogy a többiek méltatlanokká lettek a papi tisztség gyakorlására, és ezért csak alantasabb szolgálatokat teljesíthetnek. A fogság utáni idők tudni vélik, hogy Cádók Árontól származik. 21 FRÖHLICH 2000. 52.

24

Újszövetségi teológiai képzetek életforma-következményei alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a Mennyek Királyságáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!” (1Korintusi 7,32-35). Tehát a monogámia teológiája azonos volt Qumránban és a Názáreti Jézusnál. Jézus diskurzusa a kérdezőkkel nem azt jelenti, hogy nem volt ilyen felfogás, hanem azt, hogy nem értettek vele egyet. Tehát a monogámia, poligámia, illetve a válás kérdésében voltak egymástól eltérő álláspontok az i. e. I. és az i. u. I. században.

Záró gondolatok Nem mindegy, hogy milyen teológiát dolgozunk ki, és mit hirdetünk másoknak akár verbális, akár a puszta megvalósításuk által a magánszférában. Velejárója létünknek, hogy vannak társadalmi vonatkozásaink és az akciót reakció követi. Az újszövetségi iratok nem légüres térben keletkeztek, hanem zsidó talajon, zsidó szerzők művei. Az induló zsidó-keresztény gyülekezetek, közösségek a meglévő zsidó életformákat, egyéni és közösségi vonatkozásaikat követték, azt rendezték egy sajátos csoportba. Volt közeli végidő-várás, melynek szorításában Pálnál életforma-javaslatokat találunk. Voltak közösségi életformák Qumránban és az induló jeruzsálemi zsidó-keresztény közösségekben is. A páli ún. pasztorális levelek javaslatokkal álltak elő a közösségek vezetői felé újranősülési kérdésben. Jézus kijelentései pedig egyértelmű szabályként rögzültek, így a monogámia és a válás vonatkozásában. Nem maradt ránk egyértelmű melléklet bibliaértelmezés kérdéskörében. Hibáink részben ennek tudhatók be és természetesen tudásunk meglehetősen fogyatékos voltának.

Irodalom ALLEGRO, J. M. 1956 Dead Sea Scrolls. Penguin Books Limited. Toronto, Ontario (Canada). AMUSZIN, I. D. 1986 A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség. Gondolat, Budapest. AVIGAD, Nahman–YADIN,Yigael (szerk.) 1956 Genesis Apocryphon. A Scroll from the Wilderness of Judaea. The Magnes Press of Hebrew University). Jerusalem. BARDTKE, H. 1953–58 Die Handschriftenfunde am Toten Meer, 2 vols. Ost-Berlin (Evangelische Haupt-Bibelgesellschaft) BARTHA T. (szerk.) 1995 Keresztyén Bibliai Lexikon. Kálvin Kiadó, Budapest. BEIGENT, M.–LEIGH, R. 1994 Mi az igazság a holt-tengeri tekercsek körül? Holnap Kiadó, Budapest. 25

Szécsi József BURROWS, M. 1956 Dead Sea Scrolls. Seeker and Warburg, London. CHARLESWORTH, J. H. 1999 Jézus és a holt-tengeri tekercsek. Agapé Kiadó, Szeged. CROSS, F. M. 1958 Ancient Library of Qumran and Modern Biblical Studies. Doubleday and Co., Garden City, New York. EISSFELDT, O. 1965 The Old Testament, an Introduction. tr. P. R. Ackroyd. Harper & Row, New York. EMANUEL SILVA, A. R. 1968 A Critical Analysis of the Historicity of the Book of Daniel. Thompson’s Academy, London. FRÖHLICH Ida (szerk.) 2000 A qumráni szövegek magyarul. Ford. Fröhlich Ida. Második, átdolgozott és bővített kiadás. PPKE, Szent István Társulat, Piliscsaba, Budapest. HAAG, H. (szerk.) 1989 Bibliai Lexikon. Szent István Társulat, Budapest. KOMORÓCZY G.: 1998 Kiáltó szó a pusztában – A Holt-tengeri tekercsek. Osiris Kiadó, Budapest. MILIK, J. T. and BLACK, M. (szerk.) 1976 The Books of Enoch. Clarenden Press, Oxford. ROTH, C. 1965 Dead Sea Scrolls; A New Historical Approach. Norton & Company, New York. STRACK, H. L.–BILLERBECK, P. 1936 Kommentar zum Neuen Testament und aus Talmud Midrasch. Beck, C. H., München, II. köt. 619–634. 1983 Kommentar zum Neuen Testament und aus Talmud Midrasch. Beck, C. H., München, III. köt. 375–377. SUKENIK, E. L. 1955 Dead Sea Scrolls of the Hebrew University. Magnes Press, Hebrew University, Jerusalem. G. VERMES 1998 A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története (ford. Hajnal Piroska). Osiris, Budapest.

26

Újszövetségi teológiai képzetek életforma-következményei

SZÉCSI, József

LIFE STYLE CONSEQUENCES OF NEW TESTAMENT THEOLOGICAL NOTIONS Theology is not coming out of a vacuum and – to top it all – it has consequences. These consequences are partly calculable and we could take them into account, but love is blind and the instantaneous happiness makes you blind. The Hellenistic period of ancient Judaism is a very exciting world where such ideas as apocalyptic, eschatology or parusia mingle together and live side by side. It is already a hard task to define them separately but their interferences certainly require a special study. The end of times, the passing away, the restoration of a lost paradise, the hope in the future that will solve everything shine up in many colours in the ancient Jewish reality. Is it worthwhile to marry, to start something new, or better to prepare for death that is soon to come? What should we do with our assets and wealth, how should we deal with politics? The present lecture deals with these subjects – although it can deal with them only in fragments, touching just a few aspects of a segment of problems.

27

STALLER Tamás

KÉRDÉSEK A ZSIDÓ GENEALÓGIÁRÓL „Lumpiest de sangria” spaniel „vértisztaság”, ezekkel a szavakkal vezette be Kasztíliai Katolikus Izabella (1451–1504) azt a törvényt még az ezernégyszáz hetvenes évek végén, amellyel Spanyol-föld színtiszta katolikusságát szándékozott biztosítani. A judaizmus és az iszlám spanyolországi követői - a zsidók és a mórok - még megkapták azt a lehetőséget, hogy választhattak: vagy kitérnek születési vallásukból vagy - tíz évvel később - el kell hagyniuk Spanyolországot. Az 1491. évi kiűzetése a móroknak nem okozott különösebb fejtörést a „los Reyes Católicos” (katolikus királyok)-nak. A „moriscos” – a mórok – ugyanis nem voltak „emberi lények”, mert nem Róma oicumené-jébe tartoztak. Ellentétben a zsidókkal, akiket az úgynevezett „Alhambra Dekrétummal” vagy más néven a „Kiűzetési Ediktummal” - amit 1492. március 31-én hozott a két katolikus uralkodó: II. Aragóniai Ferdinánd és Spanyol Izabella - már nem fölkínálta a zsidóknak a lehetőséget a választásra, hanem, megparancsolta! Egész egyszerűen azért, mert a „conversos”-ok „marranos”-okká – „áttértekből” „disznókká” változtak az idők folyamán. A mórok nem lettek „conversos”-ok, ha áttértek is. Pedig, az iszlámból katolikussá lettek nem gyakorolták titokban ősi hitüket. Mint a zsidók, akiket - lévén a “Názáreti népe” - ha nem is fogadták el a hajdan fölkínált „keresztséget” (amivel „leróhatták” volna „deicidium”-ukat) mégis - megkülönböztettek a móroktól néminemű pozitív diszkriminációval. Például azzal, hogy földet és ingatlant vásárolhattak. Az első kérdés tehát számunkra az, hogy miért voltak a conversos-ok eleve gyanúsak a katolikus uralkodók számára? Hovatovább, miért tekintettek Európában a középkor végéig az áttért zsidókra úgy, mint akik nem őszintén vették magukhoz a keresztény szentségeket, vagy úgy - ahogy például a kora újkortól a lutheránusok - hogy privát érdekeik diktálták vallásváltoztatásukat? A matrilinearitás és a patrilinearitás fogalmait az első egyistenhívő vallás - a judaizmus - erősítette föl. A legkevésbé sem véletlenül. Aki ismeri a zsidók történetét, tudja, hogy ez a történet - a voltaképpeni első „történelem”, azaz egy nép „nemzettörténete”. A kifejezést a tartalommal együtt Hegeltől kölcsönöztük. A zsidók történetében ugyanis az implicit események leszármazási szempontból kapnak értelmet. És - folytathatnánk - ez a sajátos értelemadás mindaddig tart, amíg a zsidók léteznek. Vagyis, már igen korán pontos utasításokat találunk a „Könyvekben” a leszármazásra. Ami tehát azért vált szükségessé, mert - a monoteizmus egyfajta történetszociológiai elgondolhatóságában – a néphez tartozás az Egyetlen Istenhez tartozás identitását kellett, hogy jelentse. (Ugyanezzel a logikával találkozunk a másik két „származtatott” monoteizmusban is.) A Babilóniai Fogság idején – az i. e. hatszázra – már többé-kevésbé léteztek a Tóra tekercsek, amelyek kompletté úgy kétszáz évvel később – az i. e. 28

Kérdések a zsidó genealógiáról negyedik századra – váltak. A Torah Shebichtav az írott Tóra például a Deuteronomium hetedik fejezete hármas és négyes bekezdésében – a Hertz szerkesztette „Mózes Öt Könyve és a Háftárák” kommentárjai szerint – a zsidónak született kötelességeként írja elő, hogy az életét zsidóként élje meg, és ehhez zsidó anyától kell születnie. A Torah Shebe’al Peh , azaz a beszélt vagy beszéd által áthagyományozott Tóra (amihez a rabbinikus judaizmus hozzá szokta rendelni a Talmudot és a Midrasht is az anyát tekinti a zsidó származás kritériumának. A Talmud Misna részében (a szövegkorpusz i. sz. 200-ra készül el) egy teljes rendelet – a Nashim „nők” vagy „asszonyok” – tárgyalja a nőktől való leszármazást. A Misna – Kiddushin 3:12 – „ger tzedek”-nek (törvényes áttért) nevezi azt, aki „zsidó anya gyermeke vagy betért”. [Mindehhez még hozzájárul, hogy az ortodoxok az anyajogot a Sinai’ törvényadáshoz kötik, amíg a judaizmus modern irányzatai a kialakulását sokkal inkább a zsidók Róma alatti fennhatóságához, úgy Ezra (i. e. 4. sz.) és a Második Templom lerombolása (i. sz. 1. sz.), vagy éppen a Bar Kohba lázadás (i. sz. 2. sz.) közti időszakra teszik.] Alexandriai Philonnál viszont azt olvashatjuk, hogy „a zsidó és a nem-zsidó szülők közös gyermeke: ’NOTHOS’” – azaz „fatytyú”. És a karaita judaizmus, amely a Tanach-ra mint szövegkánonra hagyatkozik, kizárólag az apajogot ismeri el. Nagyon valószínű, hogy a keresztények apajog-determinációját – vallásjogi vonalon legalábbis – a zsidó-keresztények karaita-jellegű szimpátiái „ihlették”. Hovatovább, Spanyolföld királyai – a katolicizmus felől szemlélve a zsidók kényszeráttérését követő különös viselkedésüket – tehát joggal gyanakodtak a zsidók áttérési szándékának őszinteségére. A szokatlanul, a már-már hallatlanul erősnek tűnő befelé élés, a környezet számára idegenszerű titokzatosság vagy legalábbis a közösség belvilágának a külső környezet számára mintha szándékos ködösítése, egy – a keresztény középkori Európában félelmet kiváltó – common senset váltott ki. Ahol ugyanis ennyire erősek, sőt a vallási törvények szintjére emeltek a családi kapcsolatok, ahol a szűken vett – apa, anya, gyermekek – család szinte közvetlenül benne lüktet a nagycsaládban, ami a voltaképpeni közösséggel azonos (ami mindig a galuti közösség), ott előáll az európai zsidókat kísérő vallásantropológiai recepció: az anti-judaizmus és az antiszemitizmus. Miközben semmi másról nincs szó, mint a zsidók néppé válásának azaz: közösség-szerveződésének szakrális történetét és hatszáztizenhárom – kinyilatkoztatott – micvébe ágyazott törvénytárát elbeszélő Szentírás – történetszociológiai és történeti antropológiai tovább örökítéséről. A zsidók genealógiai érzékenysége visszavezethető a spanyolországi eseményeknél jóval korábbra. És egész egyszerűen azzal függ össze, hogy a judaizmusban a „leszármazás” a vallási közösséghez tartozás indukciója. Ha tehát azt kérdezzük, hogy „Ki a zsidó?” vagy azt, hogy „Mikor született az első zsidó?” vagy azt, hogy „Meddig marad fönn a zsidóság? – nem pusztán a szavakkal játszunk. Ennek a – hevenyészett számítások szerint is – háromezernyolcszázéves vallásban gyökerező kultúrának a „beleszületettjei” pontosan azokat a kérdéseket teszik föl létezésük kezdeteitől, amelyeket az akkortájt induló népek 29

Staller Tamás tagjai is megkérdeztek és megkérdeznek. Fönnállásuk tartama alatt. A zsidók azért a leszármazás-specifikus identitás par excellence paradigmája, mert – vallási szempontból – a Jóisten megtartotta őket választottságukért cserébe. Történetszociológiai szempontból pedig (ami ugyebár a vallásitól csak szubjektíve különbözik) azért, mert a zsidók (determinált vagy indeterminált – egyre megy) sorsukból adódóan újra meg újra és bárhol, ahová vetődtek, fel kellett, hogy tegyék ezeket a kérdéseket. Generációról generációra, alkalmasint – például az összesűrűsödött huszadik században – egyetlen generáción belül is. Azután természetesen ezekre a kérdésföltevéseikre is megérkeztek a kizárólag nekik szóló gyanúsítgatások. A zsidók névváltoztatásai, pontosabban héber neveik keresztényekre cserélése hiába volt – ha ideiglenesen bár, de – letelepítésük záloga, a vád egyértelmű volt: a befogadó nép között elrejtőzés szándéka. Mária Terézia és II. József rendeletei a zsidó nevű személyek német vezetéknevekre változtatásával a német nyelvű kulturális szupremáciát kívánták egyértelművé tenni. A Y’hudey Ashkenaz (az askenázim vagy askenáz azaz „német ajkú” zsidóság – az 1 Mózes 10-ben („A nemzetek eredetében”) Jáfet elsőszülött fiának Gómernek gyermekeként megjelenő „Askenáz” nevéből jön. A zsidó eredet-affinitást kutatva számunkra ebben az elnevezésben az a föltűnő, hogy a kelet-európai zsidók hosszú vándorlásainak útvonalát visszafelé követhetjük egészen az örményországi Ararát mellett egykor elterülő királyságig. A zsidó migrációkat kutató irodalom persze vonzza a mítoszokat. Mégis, a ma „német” zsidókként számon tartottak fölmenői bizonyíthatóan megjárhatták „Kazária” sztyeppéit, legalábbis a középkori zsidó filozófus Juda Halévi szerint, bár ugyanezt állítja könyvében – a „The Thirtheen Tribe”-ban – Kösztler Artúr is. Miközben az izraeli szociológus Daniel J. Elazar azt írja, hogy az askenázi zsidók a tizenegyedik században a világ zsidó populációjának alig három százalékát tették ki, és ez a szám csak 1931-re nőtt kilencvenkét százalékra. A pre-biblikus időktől a modernitásig az onomasztika kutatója a zsidók történelmének nem csak egy sajátos vonulatát detektálhatja. A zsidók „nevekhez” kapcsolták egyéni és közösségi jó sorsukat, félelmeiket és vágyaikat, és nem utolsósorban elvesztett közösségükhöz (egyéni életük zálogához) visszatalálásuknak – sok esetben – az egyetlen reális lehetőségét. A zsidó személynevek változásai a zsidó migrációs „map”-eket adják ki... A zsidók héber neveinek említett tizennyolcadik századtól tartó germanizálása mellett, jellemzőek például a „Mizrahim” arab nevűvé változ(tat)ott zsidói: Ábrahámból Ibrahim, Dávidból Daud, Móséből Mussa, vagy Slomóból Salman. Az Adot HaMizrach , ahogy az arab országokban héberül beszélő zsidó közösségeket nevezik, eredendően arab neveket is adoptált: pl. a Sabah, ami „reggelt” jelent arabul, a Salem, ami „békést” jelent az arabban – ilyen néven zsidók is élnek ezekben a közösségekben. Tipikus arab-zsidó név az „Abdallah” és az „Abd-alWalid” amelyekben az „abd” „szolgát” jelent. Igen erős történeti képzettársításokra adva lehetőséget a zsidóságot kutató számára... A zsidó nevek „re-hebraizálásának” fénykorát a modern zsidó állam 1948-as létrejötte jelentette. Golda Meir-t Golda Meyersonnak hívták, ám Golda 30

Kérdések a zsidó genealógiáról Mabovics-ként (Голда Мабович) látta meg a napvilágot (ő volt akire miniszterelnökként azt mondták Erecben: „...az egyetlen férfi a kormányban...”). Az első egyistenhit, a judaizmus volt az első világvallás. Világvallás a belőle kifakadt kereszténység – ugyanúgy. Az iszlám pedig – a legfiatalabb „világhitként” – árulja el leginkább a három monoteista vallás közül a világvallásba, ergo világ-családba születettek sajátságos – és különösen erős – szociális vagy közösségi affinitását. A monoteizmusoknak föltűnően erős transzcendencia-emóciójuk van. Ebbe injektálódik egyfajta univerzálissá tágult családba tartozási kényszer. A monoteista vallások hívői hisznek az egyetemes Istenben éppen úgy, ahogy az egyetemes emberiségben. A monoteizmusok univerzális hitek, és abban különböződnek hasonló – pl. keleti – vallásoktól, hogy bennük az isteni és az emberi – integratívak azaz egyetemes jelleggel funkcionálnak. A keresztények szerint az „ecce homo”-ban a καθολικός (katholikós) vagyis az „univerzális” fejeződik ki. Ezt a teológiai-filozófiai egyértelműséget azonban már az első keresztények „átteszik” a gyakorlatba. És a keresztények is, akárcsak – II. János Pál szavaival – az „idősebb testvéreik, a zsidók” egymást keresik a világban. Ez az éthosz az utóbbi másfél ezeréves történelem során sokszor militáns jelleggel ugyan, de megjelenik a mohamedánoknál is. Ha most már a három egyistenhívő vallásnak ezt a generikus jellegzetességét etimológiailag és egyúttal episztemológiailag – de persze szociolingvisztikai céllal – akarjuk bizonyítani, akkor erre talán a „béke” szó a leginkább kézenfekvő. A magyarban ez a kifejezés csak erős „elméleti” használatban jelenti a „közösséget”, „egyetemes közösséget”, vagy „világközösséget”, netán politikai értelemben: „birodalmat” (pl. „pax americana”). A „trikonzonantális” a sémi héberben és arabban a három mássalhangzóból álló szavakra vonatkozik. Ilyen a béke kifejezés, mind az arabban: „salām” mind a héberben: sálom . A Shin-Lamedh-Mem héber betűk „gimatrikus” („gemátriai/(gör.) geometriai”) – számértéke – még Giovanni Pico della Mirandola, a Quattrocento hermetikus filozófusa szerint is – „370”. Ami a számok helyi értékeinek összeadásával egyenlő – 10-zel. És ez a kapott szám valójában az Egyetlenegyet és az Univerzumot szimbolizálja. Persze a zsidó Kabbalának nem a tradicionális, hanem misztikus értelmében. Akárcsak a zsidók tíz fölnőtt férfiből álló „minjen”-je, ami nélkül nem kezdődhet ima a zsinagógában... De folytassuk ezt a misztikus nyelvfilozófiai játékot a három egyistenhívő vallás „béke” szavával, és lapozzunk bele a keresztények Újszövetségébe. A János 20:19-ben ezt olvassuk Károli Gáspár fordításában: „Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljőve Jézus és megálla a középen, és mondta nékik: „Békesség néktek!” Minthogy a Názáreti hétköznap használt nyelve az „arámi” vagy arameus volt és ebben a slómó jelentette a „békét”, ami a salóm héber szóból jön – továbbá a görög nyelvű Újszövetségben az eirēnē jelenti a „békét” – amit viszont a Jézus idejében a Szentföldön használt asszír vagy – később – kelet-török üdvözlésből, a „Shlama 'loukh”-ból („Békesség néktek!”) kellett visszafordítani. 31

Staller Tamás Ha a judaizmusnak, a kereszténységnek és az iszlámnak van közös „gyöke” – és szófejtésünk mindössze ennek bizonyosságára irányult! – akkor az legalábbis ennyi: Az Egyetlen Istenbe vetett hit nem lehet meg csakis ’az emberiség nagy családjába vetett hittel” együtt.

Irodalom BARNAVI, Eli 2003 A Historical Atlas of the Jewish People. Schocken. New York. CASSIRER, Ernst–KRISTELLER, Paul Oskar–RANDALL, John Herman Jr. 1948 The Renaissance Philosophy of Man. The University of Chicago Press. Chicago. CROSS, Frank Leslie (szerk.) 2005 The Oxford Dictionary of the Christian Church. Oxford University Press. New York. EHRLICH, Avrum M. (szerk.) 2009 Encyclopedia of the Jewish Diaspora: Origins, Experiences, and Culture. ABC – CLIO, LLC. Santa Barbara. ELAZAR, Daniel J. 1989 People and Polity: The Organizational Dynamics of World Jewry. Wayne State University Press. Detroit. ELAZAR Daniel J.– COHEN Stuart A. 1997 Adat Bnei Israel. The Jewish Polity: Jewish Political Organization from Biblical Times to the Present. Rubin Mass and JCPA. Jerusalem. LITTMAN, Gisèle (Bat Ye’or) 1985 The Dhimmi. Fairleigh Dickinson University Press. Rutherford. POTOK, Chaim 1990 Wanderings: History of the Jews. Fawcett Books. New York. SACHAR, Abram Leon 1982 History of the Jews. Random House. New York. SKYTE, Thea–SCHOENBERG, Randol 2001 A Guide to Jewish Genealogy in Germany and Austria. The Jewish Genealogical Society of Great Britain. Hertfordshire: WENZERUL, Rosemary 2002 Genealogical Resources Within the Jewish Home and Family. FFHS (Publications) Limited. England.

32

Kérdések a zsidó genealógiáról

STALLER, Tamás

QUESTIONS OF THE JEWISH GENEALOGY The Jews’ genalogical sensitivity simply stems from the fact that in Judaism genealogy is the induction of belonging to the religious Jewish community. Thus if we ask ’Who is a Jew?’ or ’When was the first Jew born’, or ’How long is Judaism going to exist?’ we are not merely playing with words. Members born into this culture rooting in religion have been asking these questions since the beginning of their existence. The reason why the Jews are the pradigm of genalogy-specific identity, because, from a religious perspective, God preserved them in exchange for their chosenness.

33

CSALÁDTÖRTÉNET, A CSALÁD TÖRTÉNETE

G. TÓTH Péter

ZÁKÁNYOK EGY SZEGEDI ’PATRÍCIUS’ CSALÁD TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORI MAGYAR ÁLLAM SZÉTHULLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN1 Bár a szegedi Zákány család nem ismeretlen a történetírás számára, mégis indokoltnak érezzük a rendelkezésre álló ismereteket önálló tanulmányban bemutatni, mivel eddig ezt más nem tette meg. Holott a Zákány család Szeged egyik legjelesebb famíliája volt a középkor végén és az újkor hajnalán. A család tagjai jelentős szerepet játszottak politika-, egyház- és művelődéstörténeti szempontból is. Minden bizonnyal ez a körülmény, vagyis a különböző jellegű történeti forrásokban való szereplés eredményezte, hogy a család több tagjának is ismerjük a pályafutását. A család eredetéről csak igen korlátozott ismeretek álltak eddig rendelkezésre. A helyzetet javítandó, egy korábbi írásunkban behatóan foglalkoztunk a kérdéskörrel,2 új szempontokkal és meglátásokkal bővítve azt. Így e helyütt csupán összefoglalnánk a korábbi szakirodalom erre vonatkozó álláspontját és az újabb eredményeket. A Zákány család tagjai közül a Szeged történetébe az utolsó középkori, nagy formátumú főbírójaként nevét beíró Zákány István személyével és családjával nemrég Blazovich László is foglalkozott a későközépkori Alföld városairól szóló monográfiájában. 3 A családnévből kiindulva a Földrajzi nevek etimológiai szótárának segítségével azt jász vagy régi magyar eredetűnek vélte.4 Ez alapján pedig arra jutott, hogy a család, melynek tagjai a 15. századtól Szeged patríciusai közé tartoztak, és nemességet is szereztek, a Jászságból származhatott.5 Eme feltételezését az is megerősíthette, hogy a Zákány név először abban a jász kiváltságlevélben tűnik fel, melyet először Gyárfás István közölt művében.6 Az 1323. márc. 8-án kelt oklevélben Károly Róbert több név szerint megnevezett jász személyt vesz ki Keverge fiai hatósága alól, és a királyi zászló alatt katonáskodó jászok sorába helyezi át őket, megengedve nekik, hogy kapitányaikat szabadon választhassák. A 17 megnevezett jász személy közül első helyen Larzan filius Zokan szerepel. Németh Gyula nyelvészeti érvei alapján az eredeti jász névalakból egyenesen levezethető a már magyaroJelen tanulmány a 81502. számú OTKA kutatási pályázat keretében készült. G. TÓTH 2009. 3 BLAZOVICH 2002. 127–129. 4 KISS 1980. 713. 5 BLAZOVICH 2002. 127. 6 GYÁRFÁS 1883. 463–465: … Proinde ad universorum noticiam tenore presencium volumus pervenire: quod accedentes ad nostram presenciam Larzan filius Zokan, Iwachan filius Furduh … 1 2

37

G. Tóth Péter sabb Zákány név.7 A név jelentése is ismert, a zákány vagy zákán egy a sólyomfélékhez tartozó ragadozó madár.8 Ez alapján úgy véljük, hogy a nomád népeknél oly jellemző totemizmusból eredő névadással van dolgunk, ami esetében a sólyomfélék és általában a ragadozó madarak mindig is igen népszerűek voltak. A pogány nomád hit szerint a törzs őse egy állat, amely nemcsak őse, hanem védő és sikerhozó állata is egyben. Az volt a szokás, hogy az egy törzsbe tartozók, de főleg az előkelőbbek, a közös totem nevét viselték. 9 Sajnálatos, hogy Károly Róbert említett oklevele nem említ földrajzi helységet. Így nem tudni, hogy Larzan filius Zokánt közvetlen kapcsolatba lehet-e hozni a Szegeden kétszáz évvel később feltűnő családdal, vagy a Dél-Alföld Zákány névalakot mutató településeivel. Annyi mindenesetre feltételezhető, hogy Larzan filius Zokán és a vizsgált szegedi Zákányok ősei hajdan egy törzsbe tartoztak. Csánki Dezső mai napig mérvadó történeti földrajzi munkájában több Zákány nevű településről is tud. Somogy vármegyében két mezőváros is létezett hozzá tartozó várral, Alsó- és Felső-Zákány névvel.10 Ám a birtokos család és településről származó közel tucatnyi mezővárosi polgár, akikkel a bécsi egyetem anyakönyvében találkozhatunk, nevének alakja következetesen de Zakan, de Zakaan, de Zacun azaz Zákányi,11 tehát a személynév a földrajzi név -i képzős származéka. Továbbá Zala, Sopron és Tolna vármegyékben is létezett Zakan névalakú birtok, falu, puszta és út is.12 Mint látszik e földrajzi nevek mindegyike valamely dunántúli megyében volt, és így ellentmondani látszik a jász eredetnek. Ám hiába esnek mindezen helyek – Somogy kivételével – távol a jász szállásterületektől, mivel valójában nevük a régi népnyelvből ismeretes szláv eredetű zákány főnévre és zákányos melléknévre – amelyek jelentése ’tisztátlanság, üledék; üledékes, zavaros, mámoros, agyagos’ – vezethető vissza.13 Inczefi Géza nyelvész névkutató arra a megállapításra jutott, hogy a szláv eredetű zákány köznév és a jász eredetű Zákány személynév két külön szó, és semmilyen kapcsolat sincs közöttük.14 A jászok települési centruma, a Jászság, a Nagykunságtól, sőt a Tiszától is nyugatra terül el, Jászberény várossal és több olyan helységgel, amelynek nevé7 NÉMETH 1958. 249–258. Az az Országos Levéltárban Németh által 1957-ben fellelt „Jász Szójegyzék” nyújt bizonyos hangtani alapot az egyébként alig ismert jász nyelv tulajdonneveinek magyarázatára. Eszerint több példa van arra, hogy az oszét eredetű zárt o-nak a jász a felel meg, akár az első szótagban, akár a második szótagban. Továbbá ama feltűnő jelenség esetében, amelyre már Gyárfás is felfigyelt, tudniillik hogy az 1323. évi kiváltságlevél jász neveinek több mint fele –an végződésű, a jász –a + magyar -n, -ny kicsinyítő képzőre, vagy ezen –n, -ny képzőnek a teljesebb – án, -ány alakjára gondolhatunk. 8 KÁZMÉR 1993. 1156. 9 BASKI 2007. 12–13. 10 CSÁNKI 1897. 575–576., 584. 11 SCHRAUF 1892. 306. 12 CSÁNKI 1897. 124., 630., 438. 13 Kniezsa István a magyar zákány szót a szlovák zákál(y)-ból vezette le. KNIEZSA 1974. 564–565. Bálint Sándor Szegedi szótára szerint a szegedi népnyelvben még ma is él a zákányos melléknév „kapatos a bortól, kissé részeg” jelentésben, és így ismerik a közeli Kiskunságban is a szót. Bálint 1957. 689.: zákányos melléknév jelentése ittas, mámoros. L. még Inczefi 1960. 99. 14 INCZEFI 1957. 63–64.

38

Zákányok. Egy szegedi szegedi ’patrícius’ család története... ben a Jász- előtag szerepel. Ám mindenhol, ahol kun települések vannak, jász településekkel is számolhatunk. A ’Jászok’ jelentésű Eszlár helynév az ország következő részein fordult elő: Szabolcs, Borsod, Pest, Somogy megyében és végül – a számunkra legfontosabb helyen – a középkori Dél-Magyarországon, Temes megyében, kb. 3 km-re Temesvártól délre.15 Ez azt jelenti, hogy a véglegesen az 1279. évi úgynevezett Kun törvényekben kijelölt telepek, úgymint: a Duna–Tisza köze, a Maros mente, a Maros és Körös köze, valamint a Temes és Maros közti területek közül ez utóbbiba bizonyára jászok is telepedtek a kunokkal. Az okleveles adatokból kiderül, hogy a kijelölt vidékeket törzsi-nemzetségi szervezetüknek megfelelően szállták meg. Temes vármegyében a Temes és a Maros folyók között a Borchol (olv. Borcsól); a Marostól délre, Csanád vármegyében pedig a Koor vagy Kool (olv. Kór vagy Kól) nemzetség telepedett le.16 Keresztény hitre való térésüket az egyházak emelése is jól mutatja. Így a kun Koor v. Kool nemzetség megtérésének emlékére széküket Szentelt-széknek nevezték, központját pedig Szenteltegyháznak.17 De számos monostort is alapítottak Csanád egyházmegye eme részén. A monostorok – csakúgy, mint másutt – itt is gyakran viselték alapító kegyuruk nevét. Ezért különösen fontos számunkra, hogy Arad, Temes és Csanád megyék határterületén, a Maros bal partján, a Temes megyei Kenéz falutól északra létezett egy Zákánymonostora nevű rendház.18 Nevét egyedül Hunyadi János kormányzótól tudjuk, aki ránk maradt oklevelei közül egy híján egy tucatot innen datált. Átutazóban itt tartózkodott 1451. január 10-én, május 22–26. és végül június 12– 27. között.19 A helység lokalizálását egyértelművé teszi a kormányzó Engel Pál által rekonstruált itineráriuma, miszerint 1451 januárjában Csanádról Temesvárra, májusában pedig Temesvárról Aradra menet időzött ott Hunyadi.20 Engel Pál szerint az a tény, hogy 1451. június 27-én kétféleképpen (in Zakanmonostra, in Monostor) is keltez, eléggé valószínűsíti, hogy Monostor és Zákánymonostor nevek alatt ugyanazt a helységet kell értenünk.21 Monostor néven ismeri e helyet Csánki és Györffy történeti földrajzi műve is.22 Bár az említés viszonylag kései, F. Romhányi Beatrix mégis Árpád-korinak véli az ismeretlen rendű és történetű monostort.23 A magunk részéről erősen hajlunk arra a következtetésre, hogy e monostort az Árpád-kor végén a kunokkal e térségbe telepített jászok sólyom NÉMETH 1958. 235. BASKI 2007. 236–237., ill. GYÖRFFY 1953. 248–275. A dél-magyarországi területekkel összefüggésben megemlítendő, hogy Kristó Gyula szerint a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a jászok déli irányból érkeztek Magyarországra. Kristó 2003. 239. 17 BOROVSZKY 1896. 76., KRISTÓ 2003. 239. 18 BOROVSZKY 1896. 45. Hogy a három megye közös határsávja mennyire gyéren lakott és ez által a jászok betelepítésére alkalmas terület volt, jól jelzi számunkra az is, hogy a település előbb Csanád megyéhez, majd a 14. században az aradi főesperességhez, végül a 15. században Temes megyéhez volt számítva. L. CSÁNKI 1890. 775., 1894. 51. 19 ENGEL 1984. 985., 990., C. TÓTH 2006. 87–88. C. Tóth kötetvégi mutatójában tévesen Somogy megyei helységnek tünteti fel Zákánymonostort. C. Tóth 2006. 119. 20 ENGEL 1984. 985., 990. 21 DL 25207, DL 14475, DF 240107: in Zakanmonostra. DF 240106, DF 240108: in Monostor. 22 CSÁNKI 1890. 775., GYÖRFFY 1963. 181–182. 23 F. ROMHÁNYI 2000. 74. 15 16

39

G. Tóth Péter totemmel rendelkező nemzetsége alapította, és hogy ugyanezen nemzetség tagjai telepedtek később Szegedre, annak városi kiváltságai által nyújtott előnyök miatt. Azt, hogy ez a migráció jóval a 16. század előtt történt, egyrészt az is jelezheti számunkra, hogy a család Csanádon szereplő klerikus tagjait, Balázst, Gáspárt és Imrét már következetesen Szegedi Zákány-ként említik,24 másrészt Csánki és Engel adatai szerint a szóban forgó Monostor birtok birtokosai a Zsigmond-kor végétől a híres magyar zarándok Tari Lőrincz báró egyetlen fia, Rupert és utódai voltak.25 A család első szegedi említését az 1522. évi tizedlajstromban találjuk,26 amely egy pártalan forrás többek között a város helyrajzára ill. lakosságának nagyságára és összetételére nézve. Eszerint Szegeden két Zákány előnevű családfő lakott: Stephanus Zakan a Belső-Palánkba lokalizálható Nagy utcában (Plathea Magna) és Thomas Zakan a felsővárosi Szent Miklós utcában (Plathea Sancti Nicolai), amely utca nevét a domonkosok egykori felsővárosi Szent Miklós klastromáról kapta. István neve mellett álló megjegyzés szerint (habet vineas in Varadino Petri) a leggazdagabbak közé tartozó szőlősgazdák egyike volt. Patríciusi27 rangját lakóhelye is jelzi, minthogy háza a Belső-Palánk vásárterére nézett, amely tér túloldalán a körülárkolt vár állott. A vele ismeretlen rokoni kapcsolatban álló Tamásról ez az egyetlen forrásunk. Szomszédjai közül többen is szőlőbirtokosok és borkereskedők voltak,28 így nyilván tőle sem állt messze az István által űzött foglalkozás. A forrásból is csak annyi állapítható meg, hogy éppen akkor nem rendelkezett szőlővel. Lakhelye az ő esetében is magas társadalmi helyzetre utal, hiszen utcájában átlagosan több tizedet fizettek, mint a központi Nagy utcában. A család további három, név szerint ismert tagjának: Balázsnak, Gáspárnak és Imrének is bizonyára élnie kellett már ekkor, ám a tizedlajstromba nem kertültek felvételre. Balázs azért, mert a Bolognai egyetemen folytatta ekkor tanulmányait. Imre és Gáspár pedig vagy azért nem szerepelt, mert életkora miatt sem rendelkezhetett még önálló háztartással, vagy még inkább azért, mert már ekkor klerikusnak számítottak, akiket mint az egyházi adótól menteseket értelemszerűen kihagyták.29 Borovszky Samu szerint a Csanádon szereplő Zákányok mind az ottani káptalani iskolában tanultak, így lehet, hogy már nem is tartózkodtak Szegeden.30 A tizedjegyzék azon tulajdonságából kiindulva, hogy az értelmiségieket és kézműveseket nem írták össze,31 nem zárhatjuk ki azt, hogy a család a feljegyzett két családfőnél kiterjedtebb volt és más, esetleg tanári munkát végző, tagjai is lehettek. Bálint Sándor a forrás szegedi vezetékneveinek vizsgálatánál, érthetően nem ismerve az akkor még publikálatlan középkori Csanádi Egy24 Így 1547. márc. 8-án a csanádi székeskáptalan szerint: Gaspar Zakan de Zegedino prepositus sancti Salvatoris, archidiaconus cathedralis, socius et concanonicus noster. JUHÁSZ 1926. 82. 25 CSÁNKI 1894. 51. 26 DL 37004. Latinul közli: REIZNER 1900. 117, 123. Magyarul közli, és a családneveket elemzi: Bálint 1963. A névanyag legutóbbi elemzését l. Kulcsár 1984. 27 A városi patriciátus és a patrícius szó használatának problematikájára l. KUBINYI 2009. 457–464. 28 KULCSÁR 1984. 15. 29 KULCSÁR 1984. 8. 30 BOROVSZKY 1897. 99–101. 31 KULCSÁR 1984. 26.

40

Zákányok. Egy szegedi szegedi ’patrícius’ család története... házmegye területén létezett Zákánymonostorát, a Zákány családnevet helynévi eredetűnek vélte a Szegedhez közeli – ám új- és legújabbkori történettel bíró – Zákán(y) és Zákányszék kiskunsági település nyomán.32 A család ismert tagjai bemutatását a politikatörténetet szempontjából legnagyobb szerepet játszó Istvánnal kezdjük. A Zákány István 1524 és 1542 közötti főbíróságára vonatkozó első adat érdekes módon – mutatva a források nagy hiányát – nem papíron, hanem kőbe vésve maradt ránk. Nem sokkal a mohácsi vész előtt kezdték meg a város belső részét téglafallal körül venni. 33 A fal egy megtalált darabjából származó kő vésete arról tájékoztat, hogy „e királyi várost 1524-ben Zákány István kezdte fallal keríteni az esztergomi érsek nagylelkűségéből.”34 A falat végül nem sikerült felépíteni, valószínűleg túl rövid volt hozzá az 1526-ig rendelkezésre álló idő. Így a mohácsi csatavesztést követően, 1526. szeptember 29. körül Szeged lakossága mozdítható értékeivel együtt – vélhetőleg Zákány István vezetésével – a Tisza túlpartján volt kénytelen elrejtőzni a török sereg Tisza mentén visszavonuló csapatai elől.35 Ám ezzel a veszély még koránt sem múlt el, 1526 és 1527 folyamán Cserni Jován, „a fekete cár” szerb hadai zaklatni kezdték a Délvidéket, benne Szeged lakosságát. A Szapolyai János királlyal Zákány Balázs révén jó kapcsolatokat ápoló szegedi főbíró és tanács minderről idejében értesítették a királyt, ám Jovánék grasszálását már Szapolyai nem tudta megakadályozni. Csak a harmadik ellenük küldött sereg tudta leverni őket Sződinél, a Maros déli partján. A visszatérő Jovánt Szegeden, ahol csapatai fosztogatni kezdtek, a bátor szegediek lőtték le. Az eseményekről a királyt ismét pontosan Zákány István tájékoztatta.36 1528 tavaszán Habsburg Ferdinánd király csapatai Lengyelországba szorították János királyt, ezzel Szeged a Habsburg érdekszférába került. A török beavatkozás azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. János király 1528 tavaszán visszatért, és az őt lippai udvarában 1529. február 22-én felkereső szegedieknek, akiket bizonyára a főbíró vezetett, védelmet adott, és biztosította őket jóindulatáról. Ugyanakkor Ferdinánd király sem mondott le a déli országrészről, ezért igyekezett magának megnyerni Zákány Istvánt. Báthori István nádor 1529. április 29-én adománylevelében a János királyhoz pártolt Sztári (Esztári) János deszki és szőregi birtokait Zákány Istvánnak adta, továbbá adómentességben részesítette a főbíró újjá32 Bálint 1963. 16. Bálint Sándor szerénységét mutatja, hogy munkájának zárszavában maga is bevallotta, hogy kitűzött feladatát nem oldotta meg hibátlanul és magyarázatainak egyike-másika nem tekinthető véglegesnek. Nyilvánvalónak tartotta, hogy újabb források föltárása, továbbá a magyar névkutatás fejlődése még számos biztosnak ígérkező megfejtéshez hozzásegít majd bennünket. Kulcsár Péter szintén helynévből képzett vezetéknévnek vette a család nevét. Kulcsár 1984. 21, 27. Inczefi Géza volt az első, aki arra jutott, hogy a Szeged környéki Zákány földrajzi nevek származnak a családnévből, minthogy a család valamely tagjának lehetett itt birtoka. Véleménye szerint jellegzetes régi magyar helynévadási móddal van dolgunk: a birtokos neve minden végződés nélkül vált földrajzi névvé. INCZEFI 1957. 63–64., INCZEFI 1960. 99. 33 KULCSÁR 1983. 435., SZAKÁLY 1983. 638., BLAZOVICH 2002. 128–129. 34 BLAZOVICH 2002. 128–129. 35 BLAZOVICH 1985. 112–114. 36 KULCSÁR 1983. 502.

41

G. Tóth Péter épített szegedi házát, és – „mivel Szegeden így szokás” – élete fogytáig neki adta a szegedi bíróságot. 37 A főbíró ennek ellenére nem kötelezte el magát, továbbra is városa érdekeit tartotta szem előtt, ezért teljesítette a törökök kéréseit, ami legtöbbször élelmiszer ellátmány biztosítását, vagy éppen az összes szegedi vízi jármű rendelkezésre bocsátását jelentette, de mindeközben folyamatosan értesítette János királyt és Fráter Györgyöt a török hadmozdulatairól és az általuk kért dolgokról.38 Emellett sűrű levelezést folytatott Báthori nádorral és általa Ferdinándot is ellátta információkkal János király ügyeiről. 39 A mozgalmas 1520-as évek után az 1530-asokból mindössze egy adat maradt fenn Zákány István tevékenységéről. A ferencesek mariánus rendtartománya 1536-ban a főbíró költségén rendezte a Palánkban álló kolostor templomában tartományi gyűlését. Az adat Zákány főbíróságának folyamatosságát és a palánki kolostor fennállását dokumentálja.40 A Buda visszafoglalására 1542-ben tett eredménytelen kísérlet után a hadi helyzet megváltozott az Alföldön is. 41 Ahmed pasa Baja melletti táborába rendelte a főbírót, aki társaival, ajándékokkal megrakva, életét kockáztatva indult útnak. Zákány István főbíró 1542. október 16-i Fráter Györgyhöz írt levele jól mutatja, hogy felkészült a legrosszabbra is, ezért arra az esetre, ha valami baj történne vele, oltalmára bízta gyermekeit, és egész háznépét.42 Ez esetben még elégségesek voltak az ígéretek és az ajándékok és társaival együtt megmenekült. Csakhogy a három hónapos türelmi idő után Ahmed pasa, aki hírét vehette, hogy a szegediek a fegyveres ellenállás lehetőségét latolgatják, ismét magához rendelte a főbírót és az esküdteket. A pasa a Budára érkező Zákány Istvánnak és a három esküdtnek fejét vette, majd Szegedre sietett és 1543 farsangján elfoglalta a várost. 43 Így, személyes bátorságáról példát adva a városáért cselekedve fejezte be életét a középkori Szeged utolsó nagy formátumú főbírója. A következő családtag Balázs, aki a politikatörténet mellett, főleg az egyházés művelődéstörténet szempontjából tekinthető jelentős személyiségnek, feltehetőleg Zákány István testvére volt, amire ugyan nem áll rendelkezésre bizonyíték, a szakirodalomban mégis mindenki ezt valószínűsíti. 44 Ha hihetünk Borovszky Samu forráshely megjelölése nélküli állításának, miszerint a Csanádon szereplő Zákányok mind az ottani káptalani iskolában tanultak, 45 Balázs későbbi felsőfokú stúdiumait megalapozó alap- és középfokú tanulmányait egyházi karrierjének színhelyén végezte. A felsőfokú tanulmányait már jobban nyomon követhetjük a külföldi egyetemek anyakönyveinek segítségével. Ezek szerint előbb Bécsben iratkozott be az egyetemre 1509-ben, majd Krakkóban szerzett REIZNER 1900. 132–134. REIZNER 1900. 141–143., BLAZOVICH 1985. 121., KULCSÁR 1983. 509. 39 SZAKÁLY 1983. 638. 40 SZAKÁLY 1983. 636. 41 KULCSÁR 1983. 509–510. 42 REIZNER 1900. 143–144., BLAZOVICH 1985. 122. 43 KULCSÁR 1983. 510. 44 JUHÁSZ 1947. 50., BLAZOVICH 2002. 127., KULCSÁR 1983. 435., SZAKÁLY 1983. 638. 45 BOROVSZKY 1897. 99–101. 37 38

42

Zákányok. Egy szegedi szegedi ’patrícius’ család története... baccalaureatus artium fokozatot 1511–1513 között ott folytatott tanulmányai eredményeként.46 Elhivatottságát és egyúttal csanádi javadalmát is mutatja, hogy 1522–1524 között már Bolognában tanult jogot, amihez a szükséges előfeltételt a Krakkóban szerzett baccalaureusi fokozata biztosította számára. Szegedi Zákány Balázs, ahogy Csanádon nevezték, csanádi kanonoki javadalmára első forrásunk épp a bolognai magyar hallgatók anyakönyvéből való, amiben 1522ben még nem, csak 1524-ben, a kánonjogi doktorrá válásának évében említik stallumát.47 Véleményünk szerint vagy eleve már a csanádi székeskáptalan tagjaként ment Bolognába a legmagasabb szintű jogi képzésért, vagy önállóan kezdte meg ottani tanulmányait és a csanádi káptalan javadalom adásával kötelezte el magához, így gondoskodva értelmiségi utánpótlásáról. Bolognai tanulóévei alatt az ifjú magyarországi értelmiségiek Wolphard Adorján (humanista nevén Adrianus Wolphardus, gyulafehérvári kanonok, főesperes, majd erdélyi vicarius) által vezetett humanista köréhez tartozott.48 Wolphard műveltségét az is bizonyítja, hogy feltett szándéka volt Janus Pannonius összes versének kiadása külföldi egyetemi tanulmányai során. 49 Az általa 1522. október 4-én kiadott kötetbe Szegedi Zákány Balázs is írt egy Janus Pannoniust magasztaló nyolcsorost latinul, ezáltal ő lett az első szegedi szerző, kinek műve nyomtatásban jelent meg.50 Hazatérte után hamarosan, valamikor 1524 és 1527 között sebesi főesperessé vált Csanádon. Mohács után Szapolyai János táborához csatlakozott, és a király bizalmasai közé tartozott. Báthori István, egy 1529. évi jelentése szerint Zákány István tőle szerezhette be azokat az információkat János király ügyleteiről, amelyeket aztán sietett továbbítani Ferdinándnak. 51 Balázs 1527 októberében Budán tartózkodott a Szapolyaitól Ferdinándhoz átpártolt, szintén szegedi származású Musinai Gerván János csanádi püspök kíséretében, és valószínűleg Ferdinánd november 3-i koronázásán is részt vettek.52 Báthori István nádor Zákány István mellett Balázst is iparkodott Ferdinánd pártjára állítani és ott megtartani.53 A Csanádi Egyházmegye Marostól délre eső túlnyomó része azonban 1528-ban is János király ellenőrzése alatt maradt, így értelemszerűen vele is lehetőleg jó viszonyra kellett törekedniük. Ezután Balázs kereken két évtizedre eltűnik a szemünk elől. 1548 és 1550 között igehirdetőként Gyulán tartózkodott,54 valószínűleg a reformáció elleni küzdelem részeként. Úgy látszik Csanád 1552-es eleste és a káptalan megszűnte után szülővárosában, az alsóváSCHRAUF 1893. 16, 81. VERESS 1941. 86. Blasius Zachan Seghalmus (itáliai tollhiba) filius Ymerici dioecesis Bachiensis, canonicus Chanadiensis et scolaris Bononiae et solum studens in iure canonico (1524. mart. 10.) d. Blasius doctor in iure canonico (1524. martii 11.) 48 KULCSÁR 1983. 478. 49 VEKOV 2008. 18–19. 50 VERESS 1941. 81. Blasius Zakan Segedinus Pannonius Janus Pannoniusról írt octostihonja. A verset közli: KULCSÁR 1983. 478. 51 SZAKÁLY 1983. 638. 52 JUHÁSZ 1947. 49. 53 JUHÁSZ 1947. 50. 54 KARÁCSONYI 1924. 72. 46 47

43

G. Tóth Péter rosi ferences kolostorba vétette föl magát szerzetesnek és idővel, 1565-ben a klastrom házfőnöke lett.55 Személyiségéről árulkodik, hogy mindvégig megelégedett sebesi főesperességével, amely a Csanádi Egyházmegye főesperességei között a legszerényebb jövedelmet biztosította. Ez különösen elgondolkodtató a másik két egyházi pályára lépett családtag érvényesülését látva. Elképzelhető, hogy az ő személye is közrejátszott abban, hogy a hódoltsági időszakban a szegedi ferencesek látták el a katolikus hívek lelkigondozását a középkori Csanádi Egyházmegye területén. A Zákány családban nem Balázs volt az egyedüli, aki külföldi egyetemen tanult és klerikusi pályára lépett, úgy tűnik nagy hangsúlyt fektettek a minél magasabb szintű művelődésre és előnyben részesítették az egyházi javadalmakat. Mályusz Elemér mutatott rá arra, hogy a magyar társadalmi és művelődési viszonyok sajátos fejlődéséből következően az arisztokrácia és a nemesség mellett éppen a városi polgárság fiai mentek leginkább egyházi pályára. Bár az egyházi karrier lehetősége független volt a származástól, mégis jelentős eltérések tapasztalhatóak a különböző társadalmi csoportból származó személyek esetében, mind a motiváció, mind pedig az érvényesülés és előrelépés tekintetében. Az előkelő és vagyonos nemesi sarjadékok a családi birtoktest csorbítatlansága érdekében választották a papi hivatást, ahol összeköttetéseiknél fogva hamar elérték a legnagyobb méltóságokat. Az egyházi középréteg legnagyobb méltóságait is csupán „ugródeszkának” tekintették a főpapi rendbe jutáshoz. Addig „az iparos, a kereskedő kevesebb életlehetőséget biztosíthat gyermekei számára, mint a jobbágy. Az ő életszínvonaluk magasabb, s ezt több gyermek számára nehezebb fönntartani, mint a jobbágynak a falusi élet keretei között adódót. A céhek zártsága akadályozta meg az érvényesülést, az apa műhelyét vagy üzletét nem örökölheti több gyermek. Azok csak egyet-egyet juttatnak abba a helyzetbe, hogy az elért életmódot folytassa.” 56 Így a művelődésre és a vallásosságra amúgy is fogékony polgárok azon fiai, akik nem vihették tovább apjuk mesterségét, érthetőmódon törekedtek klerikusi karrierre. A kisnemesek, polgárok és jobbágyok számára is léteztek olyan csatornák, amelyek lehetővé tették az egyházi javadalomszerzés, csak esetleg ez későbbi életkorban következett be. Az egyházi pályán való érvényesülésre pedig – bárói és főpapi kapcsolatok hiányában – a legjobb eszköz a minél magasabb szintű végzettség, illetve az egyetemen szerzett kapcsolatok voltak. Az egyetemi tanulmányok alatt kiváló alkalom kínálkozott új ismeretségek szerzésére, személyes kapcsolatok kialakítására. Az egyes egyházi javadalmakról is könnyen informálódhattak az érdeklődők, sőt akár benefíciumhoz is juthattak e kapcsolatok által. Az ilyen kapcsolatokra jellemző, hogy érdektelen volt, ki milyen társadalmi kategóriából származott. Úgy tűnik, ez – a tandíj előteremtésének cseppet sem utolsó szempontjától eltekintve – az egyetemi polgárok között sem volt szempont. A javadalomhoz segítés ugyanis teljesen független a származási kategóriáktól, polgár 55 56

44

BOROVSZKY 1896. 419., JUHÁSZ 1941. 14. MÁLYUSZ 1971. 111.

Zákányok. Egy szegedi szegedi ’patrícius’ család története... polgárt, jobbágy jobbágyot, nemes nemest éppúgy juttatott – minimum köznemesi életszínvonalat biztosító – kanonikátushoz, mint jobbágy nemest, nemes jobbágyot, polgár nemest, stb.57 Nyilvánvaló, ha egy személy több egyetemen is alakított ki ilyen kapcsolatokat, az még sikeresebb stratégiának bizonyulhatott később. Így gondolkodhatott Zákány Imre is, aki 1527-ben a krakkói,58 majd 1529-ben már a bécsi egyetemet látogatta. 59 Rokona, Zákány Gáspár pedig 1534ben Bécsben,60 majd 1536-ban Krakkóban folytatta tanulmányait. 61 Mind Imre, mind pedig Gáspár igazolható egyházi javadalomszerzése előtt végezte felsőfokú tanulmányait, vagyis csupán családjuk támogatása is elegendő volt a bécsi és krakkói egyetem látogatásához. Imre 1536-ban tűnik fel a ránk maradt forrásokban mint a csanádi Szent Györgyről nevezett székeskáptalan prépostja,62 míg Gáspár ugyancsak Csanádon vált a Szent Üdvözítő társaskáptalan prépostjává 1540 előtt, egyben székesegyházi főesperessé és a székeskáptalan kanonokává.63 Javadalomszerzésük helye koránt sem véletlen. Amint azt egy korábbi tanulmányunkban részletesen kifejtettük, az egyházi karriert választó szegediek körében a középkor folyamán mindvégig nagy népszerűségnek örvendtek a csanádi székeskáptalan javadalmai.64 Elsősorban a földrajzi közelség és az abból fakadó sokrétű, intenzív kapcsolatok miatt. Adódik a kérdés, hogy vajon Imre és Gáspár pusztán családi kapcsolatainak, tehát István szegedi főbíró főúri, sőt uralkodói kapcsolatainak köszönhette javadalomszerzését, illetve Balázsnak, aki Imre javadalomszerzésekor több mint egy, Gáspár esetében pedig már két évtizede volt megbecsült tagja a csanádi testületnek? Esetleg a valamely külföldi egyetemen kialakított személyes kapcsolatot kamatoztatták, avagy a Szeged és Csanád közötti említett kapcsolatok is közrejátszottak, hiszen Borovszky szerint ők szintén a csanádi káptalani iskola tanulói voltak. A válasz eldöntését megkönnyíti az a feltűnő tény, hogy mindketten préposti méltósághoz jutottak, méghozzá úgy tűnik, hogy azt megelőző kisebb egyházi javadalom nélkül, egyből. Ilyen körülmények között csakis Zákány István befolyására gondolhatunk. Viszont az is szembeötlő, hogy nem valamely, a török veszélynek kevésbé kitett országrészben található egyházi testület javadalmait kérték, tehát a Szeged és Csanád közötti kapcsolatok, amelyben a szegediek részéről a szülőföldhöz való ragaszkodás is közrejátszott, szintén érvényesültek. Csanád 1551. majd 1552. évi eleste után Zákány Imréről és Gáspárról egy kivétellel nem tudósítanak a fennmaradt források. A kivételt jelentő kútfő szerint Imre 1552-ben Debrecenben tűnik fel ügyvédi szerepkörben. 65 KÖBLÖS 1994. 43. SCHRAUF 1893. 26, 98. ill. SZÖGI 2003. 55. Emericus Stephani de Zegedino 1527. okt. 10-én a krakkói egyetemen. 59 SCHRAUF 1902. 190. 60 FRANKL 1873. 230., SCHRAUF 1902. 190. Caspar Sacken Segediensis. 61 SCHRAUF 1983. 31, 103. 1536-ban mint Tamás fia szerepel, Casper Thome de Syegyed. 62 BOROVSZKY 1896. 392–393, ill. JUHÁSZ 1941. 32. 63 BOROVSZKY 1896. 404., JUHÁSZ 1941. 38. 64 G. TÓTH 2011. 121–124. 65 BLAZOVICH 2002. 167. 57 58

45

G. Tóth Péter A nevezett személyek közötti pontos családi szálak mindeddig ismeretlenek voltak, mivel hazai forrásaink nem nyilatkoznak azokról. Ebből kifolyólag a régebbi irodalomban szinte minden ismert Zákányt a közülük leghíresebbtől, a főbíróként Szegedért életét áldozó Istvántól származtattak, az egyedül csak a tizedjegyzékben szereplő önálló háztartású, azaz valószínűleg családfő Tamást pedig mellőzik. Így például Juhász Kálmán feltételezése szerint Gáspár és Imre is Zákány István fia volt.66 Ezen a helyzeten javítandó az eddig is jól ismert, ám a rokoni fokok kiderítésére még fel nem használt külföldi egyetemi anyakönyvekre támaszkodhatunk. A peregrinus beiratkozásakor annak nevében gyakran az apa nevét is lejegyezték, így Balázst 1524-ben a bolognai magyar hallgatók anyakönyvében Imre fiának nevezik (Blasius Zachan filius Ymerici),67 Imrét 1527ben István fiáként (Emericus Stephani de Zegedino)68 jegyzik a Krakkói egyetem magyar hallgatóinak házában, kilenc évvel később Gáspár mint Tamás fia (Casper Thome de Syegyed)69 szerepel ugyanott. Minthogy Balázs és István között többen is testvéri kapcsolatot valószínűsítenek, 70 olyan ellentmondás alakul ki a matrikulák alapján, amely csak egy másik Imre létezésének feltételezésével oldható fel. Amennyiben fenntartjuk azt az álláspontot, hogy Balázs és István édestestvérek voltak, csak arra gondolhatunk, hogy apjuk Imre volt, kinek Istvántól származó unokáját nagyapja után nevezték el. Ám ama kérdés megválaszolására, hogy Balázs apja Imrét és Imre apja Istvánt pontosan milyen családi szálak fűzték Gáspár apja Tamáshoz, továbbra sem vállalkozhatunk. Az egyetemi beiratkozások dátumából az életkorra, és így hozzávetőlegesen a születési időre is következtetni lehet. Abból kiindulva, hogy a magyarországi hallgatók általában a 18–20. életévük körül iratkoztak be a külföldi egyetemekre, első említése alapján Balázs születési idejét 1490–1505, Imre születését 1507– 1510, Gáspárét pedig 1515 körül valószínűsíthetjük. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy az Árpád-kor végén Magyarországra, azon belül is a Szegeddel szomszédos Csanádi Egyházmegyébe, települt jászok leszármazottait láthatjuk a középkor és az újkor fordulóján szegedi patríciuscsalád tagjaiként szereplő Zákányok személyében. A család előbb a Csanád megye keleti határszélén levő Zákánymonostoráról költözött Szegedre, annak városi kiváltságai által nyújtott előnyök miatt, majd a család több tagja is Szegedről ment Csanádra egyházi karrier végett. Az is figyelemre méltó, hogy a hazai társadalmi és művelődési viszonyok sajátos fejlődéséből következő, vázolt jelenségből adódóan a család ismert tagjainak több mint fele egyetemre, sőt több egyetemre is járt és az egyházi pályán helyezkedett el a középkor végén, amikor a klerikusi képzettségnek már a literátusi alternatívája is kibontakozott. A Mályusz Elemér által leírt tendencia többféleképpen is érvényesült, Zákány 66 JUHÁSZ 1926. 82. Juhász az 1941-es munkájában már óvatosabban fogalmaz és csak közeli rokonságot említ. 67 VERESS 1941. 86. 68 SCHRAUF 1893. 26, 98. ill. SZÖGI 2003. 55. 69 SCHRAUF 1983. 31, 103. 70 JUHÁSZ 1947. 50., BLAZOVICH 2002. 127., KULCSÁR 1983. 435., SZAKÁLY 1983. 638.

46

Zákányok. Egy szegedi szegedi ’patrícius’ család története... Balázsnak még doktori fokozatra volt szüksége ahhoz, hogy kanonok, majd főesperes lehessen Csanádon, pár évtized múlva viszont már a Zákány Istvánnak köszönhetően nemesi rangot szerzett család főúri kapcsolatai is elégségesek lehettek a préposti méltóságok eléréséhez.

Irodalom BASKI Imre 2007 Csagircsa. Török és magyar névtani tanulmányok 1981–2006. Kunszövetség, Karcag. BÁLINT Sándor 1957 Szegedi szótár I–II. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1963 Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 105. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest. BOROVSZKY Samu 1896 Csanád vármegye története 1715-ig I. A vármegye általános története. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1897 Csanád vármegye története 1715-ig II. A vármegye részletes története. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. BLAZOVICH László szerk. 1985 Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv. I. A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged. BLAZOVICH László 2002 Városok az Alföldön a 14–16. században. Dél-alföldi évszázadok 17. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged. C. TÓTH Norbert 2006 Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290-1526). Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Budapest. CSÁNKI Dezső 1890 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1894 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1897 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. ENGEL Pál 1984 Hunyadi János kormányzó itineráriuma. Századok CXVIII. (5.) 974–997. ENGEL Pál szerk. é. n. Magyarország a középkor végén. Digitális térkép és adatbázis a középkori Magyar Királyság településeiről. Térinfo Bt., Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, Budapest. 47

G. Tóth Péter F. ROMHÁNYI Beatrix 2000 Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Pytheas, Budapest. FRANKL Vilmos 1873 A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Eggenberger: Budapest. G. TÓTH Péter 2009 Gondolatok a szegedi Zákány család eredetéről és tagjainak 16. századi szerepléséről. Belvedere meridionale XXI. (1–2.) 99–105. 2011 Egyházi kapcsolatok Szeged és Csanád között a késő középkorban. Aetas XXVI. (4.) 120–130. GYÁRFÁS István 1883 A jász-kúnok története III. Bakos István nyomdája, Szolnok. GYÖRFFY György 1953 A kunok feudalizálódása. in: Székely György szerk. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Akadémiai Kiadó, Budapest. 248–275. 1963 Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza I. Akadémiai Kiadó, Budapest. INCZEFI Géza 1957 A szegedi táj földrajzi neveiből. in: Lerner Károly szerk. A Szegedi Pedagógiai Főiskola évkönyve I. Pedagógiai Főiskola, Szeged, 53–67. 1960 Szeged környékének földrajzi nevei. Akadémiai Kiadó, Budapest. JUHÁSZ Kálmán 1926 Hajdani monostorok a csanádi egyházmegyében. Szent-István Akadémia, Budapest. 1941 A csanádi székeskáptalan a középkorban. (1030–1552). Csanádvármegyei könyvtár 38. Csanádvármegye közönsége, Makó. 1947 Egy szegedi bíró-fi. Tiszatáj I. (8-9.) 47–51. KARÁCSONYI János 1924 Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig II. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. KÁZMÉR Miklós 1993 Régi magyar családnevek szótára: 14–17. század. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest. KISS Lajos 1980 Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest. KNIEZSA István 1974 A magyar nyelv szláv jövevényszavai I. Akadémiai Kiadó, Budapest. KÖBLÖS József 1994 Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. (A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan adattárával). Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 12. Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, Budapest. KRISTÓ Gyula 2003 Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Lucidus, Budapest. 48

Zákányok. Egy szegedi szegedi ’patrícius’ család története... KUBINYI András 2009 A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig. In: Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. Budapest Főváros Levéltára, Budapest. 457–512. KULCSÁR Péter 1983 Az egységes város (kb.1440–1498), A szabad királyi város (1498–1543). in: KRISTÓ Gyula szerk. 1992 Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Somogyi Könyvtár, Szeged, 424–533. 1984 Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás. in: Blazovich László szerk. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. VIII. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 5–27. MÁLYUSZ Elemér 1971 Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest. NÉMETH Gyula 1958 Egy jász szójegyzék az országos levéltárban. A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztályának közleményei XI. (1–4.) 233–259. REIZNER János 1900 Szeged története IV. Szeged szabad királyi város közönsége, Szeged. SCHRAUF Károly 1893 A krakói magyar tanulók-háza lakóinak jegyzéke. Magyarországi tanulók külföldön III. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1902 Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Magyarországi tanulók külföldön IV. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. SZAKÁLY Ferenc 1983 Török megszállás alatt (1543–1686). in: KRISTÓ Gyula szerk. Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Somogyi Könyvtár, Szeged, 535–738. SZÖGI László 2003 Magyarországi diákok lengyelországi és baltikumi egyetemeken és akadémiákon 1526–1788. Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 9. ELTE Levéltára, Budapest. VEKOV Károly 2008 A humanista műveltség műhelyei. A gyulafehárvári káptalani oktatás. Szeged XX. (2–3.) 16–19. VERESS Endre 1941 Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221– 1864. Magyar Tudományos Akadémia Római Magyar Történeti Intézet, Budapest.

49

G. Tóth Péter

G. TÓTH, Péter

THE ZÁKÁNYS A HISTORY OF A ’PATRICIAN’ FAMILY OF SZEGED IN THE TIME OF THE DISINTEGRATION OF THE MEDIEVAL KINGDOM OF HUNGARY The aim of this essay is to present an image of a ’patrician’ family in Szeged from the medieval period, in which members play a very significant role in the history of the city and its region. After consulting with various different types of written sources sources (political, clerical, educational and cultural), we were able to determine the different careers of family members in the 16th century. There is limited information avaliable about the antecendents of a family with Jassic origin. However, I have established that ancestors of the family came to Szeged from the south-eastern part of a neighbouring county Csanád, where the Jassic clan was situated along with the Kool or Koor Cumanic tribe and a monastery called Zákánymonostora preserved their memory in it’s name. The Zákány parentage moved to Szeged because of the legal and economical benefits that were avaliabile to their advantage. Three out of the known five members of the wealthy vintner family went to study in foreign universities and chose clerical careers. Burghers of Szeged often moved to Csanád for clerical erudition, ecclesiastical connections and prebends; Although Szeged and the archdeaconity named after it belonged to the archbishopric of Bács-Kalocsa, the city was more connected to the bishopric of Csanád and it’s cathedral chapter. The main reason of this migration beside the geographical proximity of Csanád and the relevant regional and economical connections that this resulted in, was that the cathedral chapter of Csanád was the biggest clerical body in the south part of the Big Hungarian Plain. Balázs Zákány who was a doctor of canon law and the first person from Szeged whose writing was published in printing became an archdeacon in the cathedral chapter of Csanád. Imre became the first dignitary, provost of the cathedral chapter of Csanád, due the high political connections of his father, István Zákány, who was the prime judge of Szeged. Gáspár Zákány, probably cousin of Imre, became the provost of the collegiat chapter of Csanád. István was executed by the Turkish, serving his city. After the Turkish occupation of Csanád, Balázs returned to Szeged and became guardian of the grey friars, those who carried on pastoral care for believers of Diocese of Csanád during the Turkish rule.

50

HROTKÓ Larissza

CSALÁDI STÁTUSZOK A T’NACH ÉS A TALMUDI IRODALOM ALAPJÁN Bevezető szavak A nő és a gyermek családi státuszát a vallásetnikai kultúrákban kialakult és hagyományosnak nevezett magatartási sztereotípiák nagymértékben meghatározzák ma is. Elmondható, hogy a sztereotípiák mögött egy-egy társadalmi réteg gender-viszonyai húzódnak meg. A zsidó vallásterületen folytatott gender-diskurzus többnyire abba a korlátozó valóságba ütközik, hogy a vallási és a vallásfilozófiai nyelv pozitív szimbólumai hímneműek. A legelterjedtebb vallási jelkép az apa-fiú viszony, amely az Ö.való és népe közötti kapcsolatot ábrázolja. Izrael szentírási jelképe Jákob, így a női elem ebből a közvetlen kapcsolatból eleve ki van zárva. Az emberiség hímnemű részét ezzel szemben a hagyomány isteni omnipotenciával, omniprezenciával és omniszcienciával ruházza fel.1

A női képek a T’nachban A nők szentírási ábrázolásáról és annak értelmezéséről jelen dolgozat óvatosan és csak röviden szól. Ugyanis a bibliai értelmező irodalmat és a kommentárokat főleg a férfiszerzők írták a hagyományosnak mondott családi és közösségi viszonyok igazolása és fenntartása érdekében. Ezért a nők bibliai társadalmi és családi státuszának kiderítésére ezek a munkák többnyire alkalmatlanak. 2 Persze, a zsidó tudományos körökben is megjelentek már nagyon jó munkák a női szerzőktől, mint például Pauliné Bebe rabbi, vagy Gail Labovitz tollából. Minden esetre mindig szem előtt kell tartani a t’nachi irodalom értelmezőinek és kommentáríróinak társadalmi orientációját. A másik körülmény, amely ugyancsak óvatosságra int, hogy a tórai életfeltételek rekonstrukciója során sokszor hajlamosak vagyunk az általánosításokra. Pedig a szentírási elbeszélések különböző vidékekről és kultúrákból származtak, amit figyelembe kell venni. Valószínűleg akkor is nagy különbség volt a városi és kistelepülési, illetve falusi kulturális viszonyok között. A T’nachi ábrázolásban a női szerepek változóak. Több helyen a női alakok a Mindenható akaratának misztikus közvetítőjeként lépnek fel. Mint Hágár, vagy Bileám nőstény szamara! 1 ATHANAOPOULOU-KYPRIOU 2011. 78. Lásd még: MARTINEZ Cano 2011, 83. A szerzőnő a gyerekek hímnemű istenképéről számol be. A gyerekek egyértelműen a hímnemhez kapcsolták az olyan tulajdonságokat, mint az autoritást, a mindenhatóságot stb. 2 FISCHER 2010.

51

Hrotkó Larissza Még ma is vitatkozunk arról, hogy a mózesi könyvekben felfedhetők-e a matriarchális társadalom nyomai. Némely kutató ezeket a nyomokat például a Softim 14-ben látja, amely leírja Sámson költözését a feleségéhez. De az izraeli törzsök szétválasztása az úgy nevezett Lea és Ráhel törzsekre is utal a nők jelentősebb társadalmi szerepére a zsidó őskorban. Néhány szövegben – főleg a kultikus cselekmények leírásában – láthatjuk a nők önálló családi vagy társadalmi fellépését, amely ugyancsak az ősi matriarchális viszonyokra vezethető vissza. Ilyen például Ráhel (Bresit 31, 34 kk.) vagy Michál (1 Sám 19, 13kk) magatartása a krízishelyzetben. Semot 38, 8 szövege a nőkről, akik „odasereglettek” a találkozás sátrának bejáratához a tükreikkel, 1 Sám 2, 22 a Silói sátor bejáratához járó nőkről, vagy 2 Kir 23, 7 a szőnyeg szövéséről – mind ez a hely valószínűleg egy külön ősi női kultuszról tanúskodik, amely a későbbiekben teljesen eltűnt. Ezek, persze, csak feltételezések. Egyértelmű és feltűnő a bibliai zsidó nők speciális kapcsolata a kultikus énekhez, aminek gyönyörű bizonyítéka Mirjám dala a Semot 15-ből, Debóra éneke a Softim 5-ből, vagy a panaszos női ének a Softim 11, 40-ből. A Sir Ha-Sirim a nőt, mint egyenjogú partnernőt ábrázolja, aki szexuálisan kezdeményező volt. Az olyan nők, mint Judit vagy Eszter megmentették Izraelt és ezzel folytatták Debóra prófétanő hagyományát, aki Izrael bírája is volt.

A hagyomány és a talmudi kultúra kutatása Jelen diskurzus megvalósításához elsősorban a zsidó kulturális történeti leírásokhoz fordulok, amit feministaként kritikusan értelmezek. A tudományos feminizmus ugyanis megalapozza a nemek társadalmi helyzetének elemzését, és feltárja a nők társadalmi esélyeit. A talmudi szövegekből kikövetkeztethető, hogy a zsidó közösségi és családi magatartási előírások kialakulásának korában a nő társadalmilag az életet szabályozó előírások tárgyává vált.3Ugyanis a férfi társadalom a tórai előírások saját értelmezése alapján rögzítette a halahikus szabályokat. A mai zsidó nő – akár vallásos, akár nem - az aktuális önkép kialakításában a fentiekben említett halahikus szabályok hagyományos, gyakorta ortodoxnak nevezett mintájából indul ki. Vagy úgy, hogy hátat fordít a rabbinikus hagyománynak, vagy újra értelmezi a férfiak által megfogalmazott előírásokat.4 A halahikus minták ma is hatnak a zsidó szocializációs normákra, és ez néha feszültségekhez vezet.5 A halahikus rendelkezések elkerülhetetlen félreértelmezésére és kétes magyarázatára Löw Immánuel a Zsidó folklórról írt tanulmányában 3 Ezt igazolja például a Babiloni Talmud Sábát traktatusa 6. fejezetének 1. misnája . Steinsaltz 1998, 240. 4 Például a neo-ortodóxia, Magyarországon a Chabad Lubavics mozgalom női képviselői. 5 Többek között a halahikus pluralizmus miatt, amely eredetileg nemcsak több, de ellenkező véleményt is engedélyezett.

52

Családi státuszok a T’nach és a talmudi irodalom alapján utalt. Erről van szó dr. Samuel Krauss kétkötetes poszt-talmudi művében is. Ezt a könyvét Krauss egyébként Löw Immánuelnak ajánlotta, 6 de Löw Lipóttól is sokat idézett a zsidó házassági szokásokkal kapcsolatban. A magyarországi zsidó neológ tudósok ugyanis nemcsak tudásuk miatt voltak híresek, hanem azért is, mert bátran elismerték, hogy a valós életben olykor tanácstalanul állunk a halahikus hagyományunk előtt. A vallást kutató feministák szintén a halahikus irodalomból merítenek. Szívesen megemlítik, hogy a talmudisták között volt egy nő is (csak egy, de volt!). Bruria, tannaita Rabbi Meir felesége, akinek hatalmas tudását Pesachim 5. perek, 3. misnájának gemarája idézi a 62b lapon. A zsidó középkorban a nőknek tehát volt lehetőségük a vallási tanulmányok folytatására. De a mai kutatónők is hozzájárultak a zsidó vallási irodalom meggazdagításához. Megemlítem többek között Rivkah Slonim, az Egyesült Államokbeli Chabad Lubavics Intézet társ igazgatónője mikvéről írt antológiáját, és Laura Levitt/Sue Ann Wassermann nőszociológiai munkáit, Rachel Monika Herweg judaista és családpszichológus dolgozatait,7 valamint Charlotte Elisheva Fonrobert, Standfordi egyetem judaista professzornőjének publikációit.

A talmudi irodalom női képe Dr. Krauss nyomán alapvetően Brachot, Ketuba, Kiddusin és Sábát traktatusokban kutattam. A traktatusok szövegeiben szereplő férfiak meghatározták a zsidó nők státuszát és magatartását, vagyis a női szocializáció feltételeit. 8 Ennek következtében a nők közösségi helyzete a kiskorúak státuszával volt egyenlő, akik helyett az élet kérdéseiben az apjuk döntött. Samuel Kraussnak ez a körülmény nem tűnt fel. Ugyanis a Talmud zsidó bölcseleti értelmezése még ma is hangsúlyozza a nő fontosságát a családi térben. Ám minden verbális csinosítás ellenére a családi teret a társadalom a közélethez képest mindig és mindenhol másodrendűnek értékelte. Ez az anyagi jutalmazásra is kihat. Hivatalos polgári szemlélet alapján a nő „ugyanolyan ember,“ mint a férfi, 9 de mégis Más.10 Vélt másságából adódóan a nő egy olyan visszahúzódó lény, aki igényli is az otthon intimitását. A nőt a Babiloni Talmud bajitnak, azaz a férj házának nevezi (TYoma 2b, TSabb 118b lapján), amit Lévinas is felhasznált a zsidóság antropológiai leírásában.11

6 „Immanuel

Löw in Szeged gewidmet.” KRAUSS 1910. 2005. 8 Lásd Sulhán Áruchban: A havi tisztátlanságában elkülönült asszony szabályi és A havi vérzés rendjének megállapítása és a vérzés kötelező vizsgálata a nemi érintkezés előtt és után. 9 DERRIDA 2000. 57. 10 LÉVINAS 1999. 11 LÉVINAS 1997. 129. 7 HERWEG

53

Hrotkó Larissza A zsidó kultúra után Talmudban kutató Krauss a nőt „tárgyként” nevezte, amire a talmudi irodalom alapot is adott neki. 12 Hiszen egyértelmű tény, hogy a Talmudban a nő minden esetben a diskurzus tárgya, nem pedig annak alanya. Ez hathatott Krauss szocializációjára és nyelvére, aki ezekkel a szavakkal kezdte könyvének családról szóló fejezetét: „Ha a nő terhes lesz, különleges kímélés és gondoskodás tárgyává válik.”13 A „kímélés” és „gondoskodás” pozitív hangzása mellett a „tárgy” szó szinte észrevétlen maradt, pedig ebben a szóban is visszhangzik a női önállóság hiánya. A férfiak által összefoglalt halahikus előírások megszabták a női egzisztencia minden egyes mozzanatát, beleértve a nők öltözködését, a menstruáció, a terhesség és a szülés alatti (utáni) magatartását, valamint az ezzel kapcsolatos higiéniai intézkedéseit. Ezek az előírások mindenekelőtt a férfiak és az utódok rituális tisztaságát biztosították. A vallási vezetők azt magyarázták, hogy a szabályok megtartása az egészséges utódok érdekét szolgálja. Érthető, hogy a nők, akiknek értéke sokban függött a világra hozott utódok számától és minőségétől, fontosnak tartották a szabályok teljesítését. A hagyomány ugyanis a női testet teszi felelőssé a fogantatás síkereért és a magzat egészségéért. A magzati életszakaszról szívesen mesélnek furcsa dolgokat, amelyek befolyásolják a várandós nő életvitelét. Volt, ahol azt mondták például, hogy a gyerek szeme könnyezni fog, ha a nő éretlen datolyát eszik. Vagy, hogy a gyerek szeme pici lesz, ha a nő sok kis halat fogyaszt. A terhes nő környezetét is misztifikálták, ami újabb feszültségeket és félelmeket idézett elő az eredetileg talán nem is annyira félénk női lélekben. Azt beszélték, hogy egyszer egy mór asszony fehér gyereket szült az ugyancsak mór férjének. A magyarázat az volt, hogy a nő gyakran nézegette magát a fehér tükörben. Éppen ennél a történetnél Krauss Löw Lipótra hivatkozott (Lebensalter, 62: Das „Versehen“ der Schwangeren, in Berliner Klinik, 1892, Heft 51). A keletiek – a régi zsidók is – férfiasság jelének tekintették a számos, különösképpen hímnemű utódokat. De a terhes nőre szinte gúnyos metaforákat alkalmaztak: e szerint az előrehaladott állapotban a nő olyan kövér, hogy „fogai között tartja a hasát” (Ketuba gemarája 13b, 16a lap.) Ketuba traktatusra hivatkozva Krauss szó szerint csúnyának nevezte a terhes nőt, aki szerinte érthetően titkolni próbálta állapotát, ameddig csak lehetett. 14 A szülési tapasztalatokkal Krauss ugyan nem rendelkezett, de magabiztosan hangoztatta, hogy a keleti nők általában könnyebben szülnek. Ez nyilván egy nehezen ellenőrizhető sztereotípia.15 De egy másik helyen Krauss mégis megemlítette, hogy a nehéz szülésről, sőt a szülő nők nem ritka haláláról is marad12 A talmudi időszak alatt jelen előadásomban a misnai korszakot értem. Megjegyzem, hogy nem rendelkezek olyan adattal, amely bizonyította volna a korabeli nő teljese passzivitását a férfiak világában. 13 KRAUSS 1910, Bd. II, 3. 14 Uo. 4. 15 A roma anyákról egyébként ugyancsak azt hangoztatják, hogy könnyebben szülnek, mint a nem romák.

54

Családi státuszok a T’nach és a talmudi irodalom alapján tak feljegyzések. És természetesen nem hagyta ki Sábát traktatus misnájának 2. perekét, amelyből tudjuk, hogy a nők három vétek miatt halnak meg szüléskor: a menstruációra, a tészta áldozatára és a szombati fényre vonatkozó szabályok be nem tartása miatt. Azt mesélték, hogy ha a nő szüléskor félelemtől kiált , 100-ból 99 esetben meg fog hal. A testéből (ún. császármetszés alkalmazásával) kivett gyermeket –nek nevezték („aki a hasfalon keresztül ment ki“). De nagyon nehéz esetben embriotómiát (Embryotomie) is alkalmaztak.

A szülés és a bábaasszony szerepe A szülésznőknek nagyon fontos szerepük volt.16 Chajah-nak, azaz életadónak nevezték őket, mint a szülőanyákat. A szülőnő és a bába között egy bensőséges kapcsolat alakul ki, hiszen a bába a szülési fájdalmakat is tudja enyhíteni. Ha a nők szülés közben civakodnak, mondja Bresit rabba, ez akár a gyerek halálát is okozhatja (Bresit r. 60. 3). A szülés biztonságosabb folyamatát szolgálta a szülőszék: általában mesaver, vagy mtvara (ez egy arámi szó lehetett). A közismert Semot 1, 16 szövegében valamiért szó szerepel, amely egyébként a „munkapadot” jelenti! Gesenius azt írja az Értelmező szótárában, hogy a szó jelentése bizonytalan. Feltételezhető, hogy itt bizonyos kövekről volt szó, amelyekre a szülőnő ráült. Erről Gesenius több korabeli forrást is felsorol. 17 A bába szaktudása családon belül anyáról lányára szállt. Pesten ez még a 19. század első felében is így volt, de az is igaz, hogy a bábák Pesten nagyon szegények voltak. A szülésznő eszköztárához sok lenézett, mégis használt mágikusbabonás szer és szokás tartozott. Néha a szülőnő ágyára egy vasat kötöttek, miközben a nő elé terített asztalt tettek, hogy meggyorsítsák a szülést. Máskor egy tyúkot kötöttek az ágyhoz, mert a tyúk rángatása erősítette a szülési görcsöt. És szinte minden bába ismert szavakat, vagy ritmikus mondókákat, amelyet segítségül a nők fülébe súgtak18 (Krauss 7). A régi zsidók büszkék voltak gyerekáldásra, de már az ősi időkben is ismertek szereket, amelyek akadályozták a fogantatást . Löw kos ha-jikrimnak említette ezt az italt és hivatkozott Sábát misnájára (Sabb 14. perek, 3. misnája: . A szövegben említett ital keserű gyökérből készült, és akadályozta a havi vérzést. Erre a gemarában állítólag közel 13 recept megtalálható. És ezt az italt is a bábák készítették. Az abortuszt előidéző szereket már az ó-görögök is ismerték.19

HROTKÓ 2010. 55. GESENIUS 1921. 6. 18 KRAUSS 1910. 7. 19 KRAUSS uo. 435., Anmerkungen – a Henok-Apokalypsis-nek nevezett apokrifnél. 16 17

55

Hrotkó Larissza

Az anyaság és a gyereknevelés Szülés után az anya legfőbb kötelessége a szoptatás volt. A szoptatás ideje akár 2-3 évig is eltartott. Az anyatejet tubusból vagy pohárból is adhatták. Tejen kívül a gyerekek tojást, mézet, olajt kaptak. Az első évben az anyának csak a szoptatott gyerek rendelkezésére kellett állnia. 20 A pesti 18–19. századi zsidó közösségi iratok tanúsága szerint a nők átlagban 1,5 évente szültek 12 és 47 év közötti életkorban. El lehet képzelni, milyen terhet kellett elviselnie a női az élete során. A vélemény, mely szerint a régiek erősebbek voltak, ugyancsak egy nehezen ellenőrizhető elképzelés. A rabbinikus törvények szerint a gyermeket az apa látja el étellel, de csak 6 éves korig (bKethub 65b, bBk 87b, bBm 12b). Ezt a feltételt a nagy szegénység diktálhatta. A régi zsidók asztalán ritkán volt húsétel és kevés volt a ruha. 21 Időszámításunk 140 körül az Usai szanhedrin (Usha, Galilea: Yavne után, Tiberius előtt, amely Bet Searim környékén volt) kategorikusan előírta, hogy az apa köteles ellátni gyermekét étellel.22 A gyerekek nevelését gyakorlati érdekek vezérelték, ezért elsősorban földművelési, kézművességi, vagy kereskedelmi szakma tanítására ügyeltek. Nagy figyelmet fordítottak az utódok testi épségére . A vallásoktatás intenzitását is a testi épséghez igazították. A nevelés alapvetően szigorú és tekintélyelvű volt. Az idősebbik fiútestvért is kötelezően kellett tisztelni. Erényesnek számított a szorgalom, a munka, a mértéktartás és a szerénység. Szófogadatlan gyermek testi fenyítése megengedett volt: bottal, szíjjaj és más eszközökkel is büntették a gyermeket, amit a rabszolgák büntetésére is használtak: . Anyák parafa-szandáljukkal verték az engedetlen kisgyermeküket. Felnőtt fiúgyermek büntetésétől a hagyomány óvott. A túlzott szigorról, esetleg testi fenyítés okozta sérülésekről a könyvek nem tesznek említést. A zsidóság nem ismerte a szülő hatalmát a gyermek élete felett, de az elzálogosítás vagy eladás megengedett volt. A lányt okosabbnak tartották a fiúnál, de a fiú jobban boldogulhatott az életben, mivel 13 éves korától önálló volt. A lányokat pedig inkább az otthoni munkára tanították, ezért kevesebb gyakorlati élettapasztalatra tehettek szert. Hiába az okosság! A középkori zsidó családok abban is különböztek más etnikumok családjaitól, hogy a zsidó szülők vidáman játszhattak gyerekeikkel, még négy kéz-láb is mászkáltak velük együtt a házban, ami a görög családoknál elképzelhetetlen volt. De a zsidó családtagok magatartása sem volt mindig erkölcsös. Ez főleg Galiläa tartományra volt igaz, Samuel Krauss szerint. Voltak zsidó prostituáltak, a férfiak a pogány nők után is futottak. Sőt állítólag fiainak feleségeit sem kímélték. A férjeket arra figyelmeztették, hogy óvják feleségüket az első vejüktől. 23 KRAUSS uo. 10–11. KRAUSS Bd. I, 108., 134. 22 Uo. 19. 23 KRAUSS 1910. 52. 20 21

56

Családi státuszok a T’nach és a talmudi irodalom alapján

Záró szavak A zsidó vallástörténetben a család sohasem volt csupán egy magánügy, és ez részben így van a mai valóságban is. A zsidó a közösségben ünneplik meg a házasságot, a gyermekek megszületését és nagykorúságát, amely így társadalmi üggyé válik. A család és a társadalom közötti különbség, hogy a társadalom alapja nem a szexuális kapcsolat, de a nemiség a társadalomban is meghatározó szerephez jut. A hagyományos zsinagógában a fiúk felnőtté avatása ma is döntően eltér a lányok avatásától, ami mintegy meghatározza a felnőtt nemi szerepüket. A zsidó nők számára a család ma is az egyetlen legalizált életviteli minta. A női függetlenséget, esetleg családon kívüli életformát, vagy a nem hagyományos, hovatovább egynemű partneri kapcsolatot a zsidó társadalom hallgatólagosan eltűri. A legitimáció feltétele ugyanis, hogy a nő a törvényhozó férfihatalom szabályait megtartja. De vajon, valóban a természetes nemi hatalomról van itt szó? Vagy esetleg a nemiség révén hatalomra jutott maszkulin egyének uralmáról? Hiteles és teljes ember-e az a férfi, akit a társadalomban egy hatalmi pozíciójával azonosítunk? A feministák és a férfikutatók úgy vélik, hogy ez a fajta maskulinitás nem fejezi ki a férfi igazi természetét.24 „A (tudományos) változások egyik fő generálója a feminizmus, pontosabban második hulláma, amelynek köszönhetően egy-két évtized alatt nem csupán a társadalmi nemekkel kapcsolatos kutatások intézményrendszere teremtődik meg, hanem a modernitásban korábban létrejött tudományok (a szociológia, a történettudomány, a kulturális antropológia, a pszichológia, és így tovább) hagyományos kánonjaiba is beszivárognak az új nézőpont elemei.” 25 A zsidó konzervatív vallási irányzat a leszbikus és a homoszexuális életformát újfent kategorikusan legalizálta azzal, hogy elismerte a leszbikus és homoszexuális rabbik felavatását. Ez a lépés tovább csökkenti a maskulinitás társadalmi elsőbbségét. A társadalmi szerep lassan kilép az eddigi nemi keretből, mit sem veszítve nemiségéből. Vajon milyen hatással lesz ez a zsidó családi státuszok változására? Jelen tanulmány kitért a családi és társadalmi nemi viszonyokra, meghaladva a szokásos kulturális antropológiai leírást. A nemekre vonatkozó hagyományos normák tárgyalásának keretében a tanulmány kifejezte a feminista politika alaptörekvéseit is: „Was heutige feministische Politik braucht, sind Theorien, die die unausgewogenen Machtverhältnisse zwischen Frauen und Männern sichtbar machen und problematisieren. Zugleich müssen solche Theorien Raum für unterschiedliche Weisen schaffen, in denen Frauen und Männer sich selbst präsentieren bzw. geschlechtlich verorten (gender).“26 HADAS 2011. 31–66. HADAS uo. 5. 26 ERIKSSON 2002. 22: „Ami a mai feminista politikának kell, ez az elmélet, amely láthatóvá teszi a nők és férfiak közötti kiegyensúlyozatlan hatalmi viszonyokat. Ugyanakkor az elméletnek biztosítania kell a nők és a férfiak nemi prezentációjának és önmeghatározásának (gender) lehetőségét.” 24 25

57

Hrotkó Larissza

Irodalom TALMUD The Steinsaltz Edition, Random House, 1998. ATHANAOPOULOU-KYPRIOU Spiridoula 2011 Icons as Women’s horizon for their becoming divine In: European Society of Women in Theological Research Journal, Peeters-Leuven-Walpole, MA, 67–78. DERRIDA, Jacques 2000 Istenhozzád Emmanuel Lévinasnak, Pécs. ERIKSSON, Anne-Louise 2002 Who and whot are „Women” in Theologie, in: European Society of Women in Theological Research Journal, Peeters-Leuven-Walpole, MA, 23–36. FISCHER, Irmtraud u. a. (Hg.) 2010 Die Bibel und die Frauen, Band 1.1, Tora. R. GANZFRIED Slomo 1988 A Sulchan Aruch kivonata, Budapest, MIOK. GESENIUS Wilhelm 1921 Hebräisches und Aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament, Leipzig, Verlag von F.C.W. Vogel HADAS Miklós 2011 Férfikutatás, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociálpolitikus és szociális munkás képzés. TÁMOR online-szöveggyűjtemény HERWEG, Rachel Monika 2005 Frauen im Judentum II, Compass Online-Extra Nr. 21. November. Deutsche Bibliothek ISSN 1621-7331. HROTKÓ Larissza 2010 Tisztelgés a régi bábák és ápolónők előtt in: Remény 13. évf. 2. szám, 55. KALÁNYOSNÉ László Julianna 1998 Adatok az őcsényi beásoknak a szülés és csecsemőápolás körében kialakult szokásaihoz, In: Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből, BTF-IFA-MKM, 388–394. KRAUSS, Samuel 1910 Talmudische Archäologie, Leipzig, Kaufmann Verlag. LÉVINAS, Emmanuel. 1999 Teljesség és Végtelen, Pécs. LÖW Immanuel 1975 Zur Jüdischen Folklore, Georg Olms Verlag, Hildesheim–New York. MARTINEZ CANO, Silvia 2011 La Transmisión de la Imagen de Diós. Representaciones gráficas de lo divino In: European Society of Women in Theological Research Journal, Peeters-Leuven-Walpole, MA, 79-95 58

Családi státuszok a T’nach és a talmudi irodalom alapján NEMÉNYI Mária 1998 Két külön világ In: Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből, BTF-IFA-MKM, 233–253., 248–249. SLONIM, Rivkah 1997 Total Immerison: A Mikvah Anthology. Edited by Rivkah Slonim.

HROTKÓ, Larissza

FAMILY STATUSES BASED ON THE T’NACH AND THE TALMUD For Jewish women, the only legalized pattern for a way of living is still the family. However, female independence and a way of living outside of the family is tacitly tolerated by today’s Jewish society. What is important is that the woman keeps the ’rules of game’ of male legislators. The traditional norms of behaviour created in Jewish religious ethnical culture still define women’s family status. Stereotypes work because in Jewish religious areas positive symbols are mainly masculine. The family in Jewish society has always been a social issue, and sexuality has played a determining role in both formations.

59

KÁRPÁTI Judit

A ZAJDI IMAMÁTUS ÁRVARENDELETÉNEK HATÁSA A JEMENI ZSIDÓK CSALÁDSZERKEZETÉRE Jelentősen különböző kultúrák találkozása esetében elkerülhetetlenek a kölcsönös félreértések, meg-nem-értések. A modernkori Izrael államának létrejöttekor a legkülönbözőbb kulturális háttérből, több mint száz országból érkeztek a Szentföldre a letelepedni vágyó zsidók. Ez a sokszínűség több szempontból is rendkívüli módon gazdagította a fiatal ország életét, ugyanakkor az állam vezetőinek az államalapítást követő években szembe kellett nézni az eltérő kultúrák találkozásából eredő disszonanciákkal. 1 Jó néhány történész, kultúraantropológus, pedagógus szolgálta a kölcsönös megértés folyamatának előmozdítását munkájával, kutatásaival. 2 Ezzel együtt a már rögződött, szinte reflexszerű beidegződések feloldása hosszú folyamat, mely akár több évtizedig is elhúzódhat. A jemeni zsidók 1949 és 1950 közötti alijázása körül a mai napig az egzotikus misztikum homálya dereng. 3 Az új hazában pedig úgy tekintettek rájuk, mint a zsidóság egy alacsonyabb rendű, elmaradott törzsére,4 akik arab szokásokat követve, gyermekeiket, lányaikat és fiaikat egyaránt, még a pubertás kor előtt kiházasították, mely szokásnak a modern kori Izrael állam házasságra vonatkozó törvényei vetettek véget. Tény, hogy a lányok korai férjhez adása régtől fogva elterjedt a KözelKeleten, melynek legfőbb célja az ösztönök féken tartása mind a mai napig. A Talmudban is található néhány utalás prepubertás lányok feleségül vételére. 5 A Szentföldön élő jemeni zsidók házassági szokásairól a következőképpen ír egy kortárs szerző 1936-ban Tel Avivban:6 „Annak ellenére, hogy a civilizáció behatolt a fiatal generáció köreibe, és a haladás iránti ambíció alapjában véve áthatja a közösséget, még mindig vannak olyan egyedi családok, akiknél a személyes dolgokban fennmaradtak az ún. vad állapotok. A családalapítás kérdését illetően megállapítható, hogy minden

1 „Mutual distrust and misunderstanding can easily lead to the eruption of physical violence …” (Patai, 1970. 317.). 2 PATAI, 1970. 3 Tudor Parfitt, ír történész a szóban forgó témával kapcsolatos írásában hangsúlyozza, hogy az 1949–1950 közötti nagyszabású jemeni aliját a sajtótól fogva, közéleti diskurzusokon át, bizonyos tudományos művek is a jemeni zsidók számára lekezelően hangzó „Repülőszőnyeg Akció” – ként emlegetik, amelynek hivatalos megnevezése a prófétai hasonlat alapján „Sasok szárnyán (Ál Kánféj Nesárim)” Akció volt valójában. (PARFITT, 2000. 144–145.) 4 „ But once … in the veritable land of their Father Abraham, they were treated by other Jews as if they were an inferior tribe, lacking in education as well as in descent.” (PATAI, 1970. 197.) 5 L.: pl. MISNA Nidda 10:1. 6 RAMON 1936. 9. (ford. a szerző).

60

A zajdi imamátus árvarendeletének hatása… jemeni főembernek több felesége van. Pénzért veszi őket kereskedőktől, és úgy is bánik velük, mint pénzen vett árukkal.” A lányok viszonylag korai (de mindenképpen tizenkét éven felüli) kiházasítása az európai kultúrkörben élő zsidók között is elfogadott volt, és a nagyon vallásos körökben csak a modern korban állt be jelentős változás. A fiúgyermekek tizennyolc év alatti házasságkötése azonban ellentétes a hagyománnyal. 7 A jemeni zsidók pedig nemcsak hogy jól ismerték a hagyományos irodalmat, de rendkívüli odaadással tisztelték minden szavát, és igyekeztek megvalósítani azt személyes életükben is. Ennek alapján megállapítható, hogy minden bizonnyal valamilyen külső tényező áll az jemeni zsidók körében általánosan elterjedt gyermekházasságok hátterében. Ezt a feltételezést erősíti meg Aharoninak a brit koronagyarmat, Áden zsidóságát bemutató műve is, mely szerint ez az egész Jemenben elterjedt specifikus jelenség érdekes módon nem volt jellemző a kikötő város zsidósága körében.8 A jemeni zsidó gyermekházasságok szokásának a környezeti tényezőkben rejlő hátterét világítja meg a következő, igen rövid történelmi áttekintés. A fontos karavánutak kereszteződésének metszéspontjában található délarábiai Himjár királyságban már az Első Szentély kora óta éltek zsidók. Letelepedésük története a legendák homályába vész.9 Tény az, hogy az iszlám megjelenésének idejére (622-től) már nagy létszámú zsidó közösség létezéséről tanúskodnak a krónikák és a régészeti leletek.10 Sorsuk igen kedvezően alakult egészen a 6. század első harmadáig, különösen abban az időszakban, amikor Himjár uralkodói maguk is a zsidó vallás követőivé váltak. 11 Jóllehet a himjári zsidó királyság megszűnése meglehetősen kedvezőtlenül befolyásolta az északi Hidzsázban élő zsidó törzsek helyzetét már az iszlám megjelenésének kezdeti időszakában is, az Arab-félszigeten hamarosan bekövetkező muszlim térhódítás önmagában még nem jelentett veszélyt a jemeni zsidó közösség számára. Az iszlám szerint zsidók és keresztények nem számítanak a hitetlenek közé, ugyanis mint a Könyv népe(i), Ahl al-Kitab, a muszlimok általi védelemre (dhimma) jogosultak,12 feltéve, ha az ún. Omar – paktumban13 megfogalmazott feltételeknek behódolnak, és megfizetik a még Mohamed – „tizennyolc éves házasságra” (Pirké Ávot, perek 5, misna 22) AHARONI, 1994. 126, note 1 9 ”Credible historical records pertaining to the origins of the Jews of Yemen are not available. … The few chronicles written by the Yemenite Jews themselves cover only the past few hundred years,..” [Aharoni, 20]. 10 Hirschberg, H. Z.: (The Himyarite Tombs at Beth She'arim), Bulletin of the Jewish Palestine Exploration Society, vol. 11., 1–2., 1943–1944. 11 A himjári uralkodók zsidó hitre történő áttéréséről ellentmondásos tudósításokat olvashatunk muszlim és keresztény forrásokból. Ezekről a zsidóság számára fontosnak nevezhető, feltételezett eseményeket egyetlen zsidó forrás sem említi meg. Goiten meglátása ebben a tekintetben teljesen egybeesik Baronéval, miszerint a zsidó vallás felvétele a királyság Bizánccal szembeni függetlenségének megőrzését szolgálata. [BARON, 1957. 67 in AHARONI, 1986. 46.] 12 Szúra 2 (al-Bakara – a Tehén szúrája), 256. 13 L. STILLMAN 1979, ill. l. még TRITTON, A. S.: The Caliphs and their Non-Muslim Subjects: A Critical Study of the Covenant of the cUmar, London, 1930. 7 8

61

Kárpáti Judit által megszabott fejadót, a dzsizját. A muszlim országokban a zsidók életterének határai mindig az adott politikai, hatalmi viszonyok függvénye volt. Így Jemenben mindaddig, amíg a viszonylag liberálisabb szunniták tartották kezükben az uralkodói pálcát, a zsidó közösség szinte háborítatlanul folytathatta korábbi tevékenységeit. A 10. században a siíta zajdi klán 14 hatalomra jutásával a jemeni zsidóság helyzete gyökeresen átalakult, és ez a kedvezőtlen irányba megváltozott állapot jellemezte a közösség életét egészen az 1950-es években bekövetkezett tömeges alijáig, amikor – a néhány száz visszamaradt zsidót leszámítva 15 – gyakorlatilag véget ért a jemeni zsidóság több ezer éves galutja (száműzetése). A zajdi imámok uralma alatt a zsidóság, mint a térségben élő egyetlen nemmuszlim közösség, lenézett, jogfosztott és megtűrt csoportként tengethette életét, s így értelemszerűen, az időnként fellángoló törzsi villongások, belső békétlenségek első áldozatai a zsidók voltak csakúgy, mint ahogyan az oszmán törökök és a zajdi imámok közötti területfoglaló háborúskodások során is őket érte a legnagyobb veszteség.16 Az állandó létbizonytalanság a zsidó közösségen belül a buzgó Istenkeresés, a miszticizmus és az ezotéria erősödésének kedvezett. A kor szellemével összhangban, zsidó asztrológusok próbálták megfejteni az égi jeleket a Messiah eljövetelének idejére vonatkozóan. A 17. század elejére, a török – jemeni viszály pusztításainak következményeképpen, a zsidó közösségen belüli eszkatológikus várakozás felerősödött. Sztelláris konstellációkból, üstökösök feltűnéséből következtettek a hamarosan bekövetkező Geulára, a száműzetésből való Megváltás közeledtére. Nem csoda tehát, hogy az üstökösként megjelenő és mind a Közel-Keleten, mind Európa szerte nagy népszerűségre szert tévő álmessiás, Sábbátáj Cevi 1665. évi szmirnai proklamációjának híre, miszerint ő a várva várt messiás, Jemenben is lázba hozta az egész zsidó közösséget az egyszerű mesteremberektől kezdve a tudós rabbikig, beleértve a jemeni zsidók költőóriását, Reb Salom Sabazit is, aki apokaliptikus mértékű himnuszokban kérte az „Igazságos Cevit”, hogy hozza el a megváltást, a geulát a jemeni zsidóság számára is.17 Mások az extatikus ünneplés helyett penitenciára hívtak. Egyes rabbik megtiltották a bor fogyasztását, a házaséletet, és előírták a nők számára a haj leborotválását. 18 A zsidó közösség 14 A zajdijja síita jogi irányzat az összes síita irányzaton belül a legközelebb áll a szunnita hagyományokhoz. Leginkább az imamátusról vallott felfogásuk különbözteti meg őket más síitáktól. A zajdijja követői, a zajdik szerint bárki lehet imám, aki Ali családjából származik; elvetik az ún. „rejtett imám”-ról szóló tantételt, ill. a imam mahdi visszatérésének és az imámok tévedhetetlenségének dogmáját. A szufizmus minden formáját elutasítják. Filozófiai szempontból a mutazilita irányzathoz állnak legközelebb. A zajdi elnevezést Zajd ibn Ali után kapták, aki a Mohamed próféta unokaöccsének volt dédunokája, Husszein unokája. Az 1962-ig fennálló, jemeni Zajdi immamátust Jehja ibn al-Husszein alapította 890-ben. L. még a nagy britanniai University of Cumbria PHILTAR enciklopédiáját: http://philtar.ucsm.ac.uk/encyclopedia/islam/shia/zaydi.html. 15 L.: LYON, Alistair: Yemen's tiny Jewish minority shrinking fast, Aug 23, 2009. 16 AHARONI 1986. 82. és 87–89. 17 AHARONI 1986. 103, note 16, 17. 18 AHARONI 1986. 104.

62

A zajdi imamátus árvarendeletének hatása… felbolydulásának híre eljutott az imám udvarába. Az önmagát szintén isteni küldöttnek tartó imám és környezete értelemszerűen ellenséges érzülettel, gyanakvással figyelte az általa megvetett zsidóságban fellángolt érzelmeket. Sábbátáj Cevi csillaga hamar leáldozott. Jemenben pedig elkezdődött a vérengzés és az üldözés az imám parancsára, melyet megalázó zsidóellenes rendeletek sora követett, hogy örökre elvegye a zsidók kedvét a messiásvárástól. Az egyik ilyen rendeletében az uralkodó megtiltotta a zsidóknak, hogy fejdíszt viseljenek, s kötelezte őket arra, hogy fedetlen fejjel jelenjenek meg muszlimok előtt, mely megalázásukat volt hivatott szolgálni. Csak hosszas könyörgésre, és jó szándékú muszlimok közbenjárására engedték meg, hogy a fejbefedés tórai parancsának rongydarabok feltekerésével tegyenek eleget a zsidók. A jemeni zsidók krónikása, Rabbi Ámrám Korách szerint a pajesz viselését előíró rendelet is ebből az időből származik,19 amely a zsidó hagyománnyal nem állt szemben, mondhatni szinte megerősítette azt. Erre vezethető vissza a jemeni fiúk és férfiak jellegzetesen megnövesztett oldal-hajtincse.20 Az ún. latrina-rendelet, bár rendkívül megalázó volt, ui. kötelezte a zsidókat a muszlimok által megvetett munkára, a szennycsatornák és a latrinák megtisztítására, ill. emberi és állati ürülékek, állati tetemek közterületekről való eltakarítására, azonban nem veszélyeztette a közösség fennmaradását. A negyedik, az ún. árvarendelet, gezerát hájetomim, azonban lételemében támadta meg a közösséget. Maga az árvaellátás gondolata önmagában még humanitárius gondoskodásnak tűnhet, s muszlim gyermekek viszonylatában az is. Ugyanakkor minden gyermeket egy hadith21 alapján eredendően muszlimnak tekintenek, s így a veszély abban áll, hogy az árvákat vallásra való tekintet nélkül, muszlim fennhatóság alá helyezik, és áttérítik. Így a zsidó közösségben árván maradt zsidó gyermekeket, amennyiben kiskorúnak számítottak, muszlim fennhatóság alá helyezve muszlimként nevelték, elszakítva őket családjaiktól, közösségeiktől. Árvának számított az a gyermek, aki elveszítette édesapját. Márpedig a 17. században és azt követően, betegségek, járványok, éhezések, üldözések tizedelték a zsidó negyedek férfi lakosságát éppen úgy, mint más közösségek népességét. A kiskorúság megállapítása egy hatósági felügyelő dolga volt, aki testi jegyek alapján hirdette ki határozatát.22 Hogy elkerüljék az egészen kis gyermekek elhurcolását, más családokba helyezték el őket, sajátként feltüntetve (minthogy nem volt hivatalos születés-nyilvántartás), vagy később a brit fennhatóság alatt AHARONI 1986. 112. Egyes történészek vitatják, hogy erre a rendeletre vezethető vissza a jemeni zsidók jellegzetes pajesz viselete. L.: SCHOLEM 1973. 457–458. 21 Ez a felfogás a Korán 30:30 szakaszában megjelenő, teológiai szempontból vitatott fitra fogalmának egy hadith szerinti értelmezésén alapul: „Minden ember a természetes vallásba születik bele, csak a szülei csinálnak belőle zsidót vagy keresztényt.” (Muhammad al-Bukhari 82, 3) Stillman idézi Al-Ghazalit, aki szerint a koránbeli mondat első felében lényegében csak az áll, hogy az ember józan természettel jön a világra. L. STILLMAN 1986. 119. note 109. 22 Rabbi Kafih szerint a hatósági felügyelők az érettségi állapotról fizikai jegyek alapján hoztak döntést. A vizsgálat már önmagában is abúzív módon zajlott. L.: Kafih: Halikhot Teman, Jerusalem, 196. 107. old. in: STILLMAN 1986. 120. note 113. 19 20

63

Kárpáti Judit lévő Ádenbe csempészték ki őket. Amennyiben azonban a gyermek a vizsgálat idején házasságban élt, nagykorúnak számított, akár kiskorúnak számító aktuális fizikai állapota ellenére is. Nem csoda, hogy a jemeni zsidó közösség saját túlélése érdekében ebbe a kis szalmaszálba kapaszkodva, a nagyobbacska, de még kiskorúnak számító árva gyermekeket a lehető leggyorsabban, még a hatósági emberek megérkezése előtt, összeházasították. Az imám árvarendelete csak Jemen oszmán megszállásának (1872–1918) idején szünetelt. Az imamátus modern kori helyreállítását követően ismét életbe lépett, és érvényben is maradt egészen 1948-ig, Jahja imám uralkodásának végéig. Az árvarendelet huszadik századi hatásait vizsgálva a neves jemeni származású, izraeli kutatónő, Bat Zion Eraqi – Klorman jemeni zsidók körében végzett interjúi során rendkívül érdekes és tanulságos személyes történetekre talált. 2000-ben közölt cikkében írja,23 hogy a 20. század közepén számos emberéletet követelő járványt követően, különösképpen az 1944-es tífuszjárvány után, a Rádá városbeli rabbinikus bíróság feje, Rabbi Jáhjá Umájszi gyorsított esküvőket szervezett a városban és környékén árván maradt gyermekek megmentése érdekében, nem egyszer ugyanaznap több párt is összeadva. Áwád Száfár, egy akkoriban árván maradt kiskorú ifjú így emlékezik vissza Rabbi Umájszi mentőakciójára: Végtelen odafigyelésével megelőzte a katasztrófát még mielőtt valaki is megkérdezte volna, hol vannak az árvák. Számos árvát gyűjtött össze, és összeházasította őket, a családjaikkal történő egyeztetést követően. Például, a nagybátyám, Hászán Száfár lányával adott össze, Záhrával, aki most a feleségem.24 Száádjá Gubni pedig a következőképpen meséli el házassága történetét a gubini járványt követően: Egy zsidó hírvivő érkezett a rádái Rabbi Jáhjá Umászjitól. Összehívván a város véneit, tudatta velük, hogy az üzenet, melyet hozott, személyesen és egyenesen Rabbi Umászjitól származik. A rabbi utasítása pedig az, hogy házasítsanak össze annyi árvát, amennyit csak lehet …, és készítsenek egy listát, feltüntetve azokat a családokat, ahol árvák vannak, és adják össze a gyerekeket saját rokonaikkal. Amennyiben a házasság sikeres, akkor rendben. Ha pedig, I-ten ments, nem volt szerencsés a párok összeadása, a válás nem lesz nehéz. A lényeges az volt, hogy minél többen elkerülhessék az erőszakos áttérítést.25 Egy másik, hasonlóképpen kiházasított kiskorú Cádok Máudá volt: Egy nap, amikor hazaértem a Talmud Tóráról, anyám odavitt apámhoz, rám adta sábbáti öltözékemet, és együtt elindultunk Rabbi Jáhjá Umászji zsinagógájába. Hirtelen egy megszeppent kis árva lányt pillantottam meg, akiről tudtam, hogy Dábjá, Szálem Mauda lánya, aki ma a feleségem és gyermekeink boldog édesanyja, legyen áldott az asszonyok között. Azután odaadtak egy ezüst gyűrűt, és utasítottak, hogy tanúk előtt adjam át a lánynak, és szenteljem meg őt egy pénzérmével Mózes és Izrael törvénye szerint. Természetesen, ezután a rabbi elmagyarázta nekem a dolog jelentőségét, azaz, hogy a lány árva, és hogy van az az árvarendelet … és hogy a szertartás megvédi őt, Is-ten őrizz, az iszlám hitre való kényszeráttéréstől, … és ezzel hazamentünk. Áldott emlékű anyám ERAQI-KLORMAN, 2001. 29. AMIHUD, Peulot Saddiq , 249–50., in: Eraqi-Klorman, note 35. (ford. a szerző). 25 IBID., 255., cf. 247., 251., 261., in: Eraqi-Klorman, note 36. (ford. a szerző). 23 24

64

A zajdi imamátus árvarendeletének hatása… felkészített arra, ami ezután következett, elmagyarázva, hogy ez a lány már a feleségem, aki nagybátyám lánya, jó családból való … Mint kisgyermek, mit is tehettem volna egyebet, mint engedelmeskedni a szüleimnek, akik jobban ismerték az életet, mint én.26 A fenti néhány eset azoknak a szerencséseknek a megmeneküléséről tanúskodik, akiket a közösségnek sikerült a házasság intézményével nagykorúsítania. Ugyanakkor még megbecsülni sem tudjuk azoknak a gyermekeknek a számát, akiket erővel ragadtak el családjaiktól, és tettek muszlimmá a rendelet érvénybe lépésének kezdete óta eltelt két és fél évszázad során. A gyermekházasságok példái jól mutatják egy üldözött kisebbség leleményességét az ellenséges többség szorongatásainak idejében.

Irodalom AHARONI, R. 1986 Yemenite Jewry. Origins, Culture and Literature. Indiana University Press. 1994 The Jews of the British Crown Colony of Aden: History, Culture, and Ethnic, Brill, Leiden. BARON, S. W. 1957 A Social and Religious History of the Jews. Vol. 3 New York. BLADY, K. 2000 Jewish Communities in Exotic Places. Jason Aronson Inc. ERAQI-KLORMAN, B. 2001 The Forced Conversion of Jewish Orphans in Yemen. International Journal of Middle East Studies 33, 23–47. HIRSCHBERG, H. Z. 1943–1944 (The Himyarite Tombs at Beth She’arim), Bulletin of the Jewish Palestine Exploration Society, vol. 11, 1–2. MUCHAWSKY-SCHNAPPER, E. 1994 The Jews of Yemen. The Israel Museum, Jerusalem. NINI, Y. 1991 Jews of the Yemen 1800–1914, Routledge. PARFITT, T. 2000 Redemption from the Orient, in: ABRAMSON G. szerk. Modern Jewish Mythologies, Hebrew Union College Press, 144–145. PARFITT, T. (szerk.) 2000 Israel and Ishmael: Studies in Muslim - Jewish Relations, New York. PATAI, R. 1970 Israel Between East and West. A Study in Human Relations, Greenwood Publishing Corporation Westport, Connecticut. 1987 The Seeds of Abraham. Jews and Arabs in Contact and Conflict. Charles Scribner’s Sons, New York. 26

IBID., 263., in: Eraqi-Klorman, note 36. (ford. a szerző).

65

Kárpáti Judit RAMON, Y. 1936 Yehudei Teman beTel Aviv, Jerusalem. RATZABY, Y. 1955 Mered al-Qasim, Zion 20, 32–46. RATZABY, Y. 1958 Tecuddot le-Toledot Yehude Teman, Sefunot, vol. 2, 295–296. SCHOLEM, G. 1973 Shabbatai Sevi: The Mystical Messiah 1626–1676, Princeton. STILLMAN, N. A. 1979 The Jews of Arab Lands: A History and Source Book. Philadelphia.

KÁRPÁTI, Judit

THE EFFECTS OF THE ORPHANS’ DECREE OF THE ZAYDI IMAMATE IN YEMEN ON THE FAMILY STRUCTURE OF THE YEMENITE JEWRY In this essay, the author discusses the issue of myth and reality in the life of the Jews of Yemen, who have been considered to be rather exotic and backward by Western civilization. By shedding light on the historical background of child marriages that served as a protection of Jewish minors after the implementation of the so-called orphans’ decree (gzerath hayetomim), one of the four restrictions issued by the ruler of Yemen, Imam al-Mahdi Ismail, following the upheaval caused by the appearance of a false messiah, Shabbatai Tzevi in the 17 th century, and which decree, that main goal was to convert Jewish children to Islam forcefully, got reinforced by Imam Yahya in the 20 th century, the author explores one of the reasons for the special family structure uncommon in the Western hemisphere. Her arguments concerning the effects of the renewal of this cruel ruling are based on the findings of the Israeli scholar, Eraqi – Klorman, whose interviews with Yemenite Jewish orphans saved by child marriages were first published in 2001.

66

HÁBERMAN Zoltán

A KÖZÉPKORI KEHILA ÉS A CSALÁD A zsidóság egy hagyományos társadalomban élt a Talmud korától kezdve az európai felvilágosodásig, melyet kehilának nevezünk. Néhány zsidó közösség még ezután is ebben az alapvetően a Szentírás és a Talmud meghatározott érték- és szabályrendszere szerinti hagyományos közösségben élt tovább. Röviden be szeretném mutatni ezt a hagyományos zsidó társadalmat, a kehilát, annak persze csak néhány szegmensét emelem ki, mely a XVI. és a XVIII. század közötti zsidó élet típusos formációja volt. Majd a család társadalmi szerepére térek ki a Kehila a hagyományos zsidó societas kontextusban. Fókuszpontom az úgynevezett askenáz zsidóság. Megközelítésem társadalomtörténeti, és a zsidó vallástudomány módszereit alkalmazom. Adataimat és a tényanyagokat főleg KATZ 2005. 119–290., valamint KOMORÓCZY 2012. 759–770. műveiből merítettem. A 16., 17., 18. században a lengyelországi és a németországi zsidóság demográfiailag is nagy jelentőségű lett. Ekkor telepedhettek le zsidók az eddig számukra tiltott Hollandiában és Angliában. Az európai kehilák a környezetüktől, a lakosság többségétől elszigetelten élték az életüket, gettó vagy gettószerű szegregátumokban. Öltözködés, vallás és nyelv különbözőségei ellenére az igazi választófal a többségi társadalom és a zsidók közötti szinte átjárhatatlan különállás oka a többségi társadalomban keresendő, és annak korszellemében. Tehát a letelepedési engedélyt adó befogadó közösség uralkodói, politikai, egyházi, közigazgatási elitjének negatív attitűdje szegregálta, kényszerítette elkülönülésre a zsidókat. Azaz a kegyet osztó társadalom alattvalóként, alantasként határozta meg a zsidókat. A zsidók szolgai státusza (kamaraszolga) a lakhatási jogot megadó vagy visszavonó hatalomtól való függőséget illetően közmegegyezés uralkodott a kor királyi, nagybirtokosai között Németországtól Lengyelországig. Ennek következményeként is a zsidóknak sok választásuk nem adatott, így a különállás, a szegregáció a gettólétben való élet volt a túlélés egyetlen lehetősége. A kehilák változó méreteik ellenére sehol sem érték el azt a talmudi korban még előforduló helyzetet, hogy önállóan meg tudták volna termelni a szükségleteiket. A zsidó kehila kiegészítette a környezet gazdasági struktúráit. Gazdasági, egzisztenciális kényszerek hatására a zsidók például nem kóser (nem zsidók által készített) borral is kereskedtek, de keresztény kegytárgyakkal(pl. rózsafüzérrel is) melyekre teljes vallásjogi, halachikus tilalom volt addig. A keresztény és zsidó társadalom merev határvonalakat jelölt ki, ennek pozitív következménye is volt. Az ugyanis, hogy egyik fél sem próbált téríteni, ideológiailag, vallási értelemben rivalizálni a másikkal. A két különálló entitás csupán gazdasági, kereskedelmi területen érintkezett, így bizonyos időszakokban tulajdonképpen békésen élhettek egymás mellett. Persze a kölcsönös távolságtartás, idegenként való kezelés és lenéző atmoszféra alapvetően soha nem szűnt meg. A szociológiai szakadék a két társadalom között vallási alapokon alátámasztható volt 67

Háberman Zoltán teológiailag és halachikusan is, de változás következett be a Talmudi időszak és a kora középkorhoz képest. A keresztes hadjáratok és a térítés korszaka lejárt. Ugyanakkor egyre erősödő jelenség lett főleg Kelet-Európában, Lengyelországban a pusztán másságuk és különállásuk miatt gyűlölt nem teológiai antijudaizmus, hanem egy agresszív, dühös, a feszültségek levezetésére szolgáló zsidó-gyűlölet, a pogromok, melynek egyik szörnyű példája a Hmelnyickij-féle Lengyelországi vérengzések (17. sz.). Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy a zsidók a különállás ellenére, és a különálló lakhatásuk, gettó-létük ellenére kapcsolatba kerültek a többségi keresztény társadalommal. Például a házalás, mint kereskedelmi forma ekkor lett elterjedt, így zsidók gyakran megfordulhattak keresztények lakásaiban. A zsidó kereskedők megszállhattak különböző nem-zsidó helyeken, csatlakoztak nemzsidó karavánokhoz, nem-zsidó adósaikkal, kölcsönügyletek folytán alakulhattak ki kapcsolataik. Léteztek a kehilához, a zsidó önkormányzathoz lazábban kapcsolódó individumok, de ezek ritka kivételek voltak. A zsidók nagy többsége valamilyen kehilához tartozott, nem volt más választása létfenntartása érdekében. Ezért nem volt belső rendfenntartó vagy valamilyen belső rendőrsége a zsidó közösségeknek. A legnagyobb büntetés a cherem a közösségből való kizárás, kiközösítés ellehetetlenítette a zsidó normaszegőt. Ezzel a kiközösítéssel csak végső esetben éltek. A zsidó közösség a keresztény uralkodó elit általi befogadása, letelepedésük engedélyezése a hatalom gazdasági érdeke volt. Meghatározták, hogy milyen gazdasági tevékenységeket folytathatnak. Csak gazdasági előnyök reményében tolerálták, tűrték el a zsidókat. Ez általában a nemzetközi kereskedelem és hitelezés volt. A kora középkorhoz képest luxuscikkek mellett már mezőgazdasági termények és nyersanyagokkal is egyre bővült a kereskedelem repertoárja, egyre bonyolódott a kereskedelem, az áruk és a tőke-piacok nemzetközi szövevénye. A kehilákban élő zsidók között természetesen voltak szegények, alacsony szocioekonomiai státuszú családok és egyének, tudós rabbik, hitszónokok (mágidim), templomszolgák stb., de alapvetően a lakhatási jogot adó uralkodó elit a néhány jómódú, tőkével és kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező zsidó miatt adott lehetőséget a letelepedésre. Az uralkodó elitnek érdeke volt olyan üzleti partnerekkel gazdasági kapcsolatba lépni, mint a zsidók, akiknek nincs és nem is lehetnek politikai vagy egyéb ambíciói, akik nem lehetnek riválisaik, mint esetleges egyes keresztény feltörekvő rétegek. Így a keresztény elitnek a zsidók kiszolgáltatottságát érdekükben állt fenntartani. Ebben a kényszerhelyzetben a Kehila zárt világában egy intézményrendszer és egy bonyolult zsidó mini-állam jött létre. A Kehilák különálló kis zárványok lettek Európa különböző pontjain. Belső szellemi életük virágzott, autonóm közigazgatási szabályrendszerük aprólékosan ki lett dolgozva. Röviden bemutatom e belső struktúrákat és rátérek a család szerepére. Mivel a zsidók mind az állam törvényei, mind saját akaratuk révén a társadalom többi részétől elszigetelten éltek, egyéni, családi és csoportos szükségleteikre saját közösségükön belül kellett megoldásokat, válaszokat találniuk. Kénytelenek voltak a különböző létfontosságú szociális funkciók ellátására, mint a családi élet is, megfelelő hatalommal bíró intézményrendszert kiépíteni. A kehila funkciója a közösség tagjainak egybetartása, és tulajdonképpeni túlélése volt. A szervezet nem lett volna képes ezeket a funkciókat ellátni, ha nem 68

A középkori kehila és a család lett volna az a konszenzus, hogy a tagok mindegyike ragaszkodik a zsidó hagyományokhoz, törvényekhez első sorban a Szentíráshoz és a Talmudhoz. Ezek a törvények, előírások azonban mindig változtak és volt bennük rugalmasság is. A halacha-tudósok alkalmazkodtak, döntéseket hozhattak és helyi szokások is kialakulhattak. Fontos szerepet játszottak a minhágim, a szokásjogok. A helyi szokásokat is írásba foglalták és jellegzetesen a kor közigazgatási, helyi, helyhatósági rendeletei voltak, ezeket takana-nak hívták (többes szám tákánot). A gyülekezet rétegesen szerveződött. A közösség irányítását általában egy 3 és 6 fő közötti vezetés látta el. Ők voltak a párnászim vagy rásim, az elöljárók. A hierarchia alacsonyabb fokán a tovim, gábáim és a memunim tisztségviselői voltak. Ezek a köztisztségviselők a jótékonyság, az imaház vagy a kóserság felügyelői voltak. Létezett egy funkció a külső környezettel való kapcsolatok ellátására is, ezt általában stádlán-nak nevezték. A rabbit általában több jelentkező közül választotta ki a közösség egy választott testülete. A rabbi egy felavatott halachikus, tehát egy vallásjogi döntőbíró volt. A rabbit meghatározott időre alkalmazták. A rabbi tanítóként, prédikátorként is funkcionált. Lényegében a közösség vallási-spirituális tekintélye, autoritása volt. A közösség bonyolult belső adózási, pénzügyi rendszerben működött, fizetéseket fizetett, bírságokat szedett be, állandó elszámolási rendszert működtettek. A közösség vezetői, a halacha tudósok következetesen a közösséget pártolták az egyénekkel szemben. Az egyének fordulhattak egyéni jogaikkal, sérelmeikkel a rabbinikus bírósághoz, halachikus döntéseket kérve, de általában a közösség megtartó ereje, egysége és összetartozása magasabb érték volt, mint az individuális érdekek. Itt rátérnék a család szerepére. A családot a kehila tagjai egy szervezeti alrendszereként fogták fel. Mint az előbbiekből következtethetünk a család alá volt rendelve a közösségnek. Ez a szervezeti egység fontos volt természetesen a közösség számára, de az egész közösség érdekei, szigorú szabályai és értékei vonatkoztak rá, akár az egyénekre. A családot, mint a családfő eltartási kötelezettségébe tartozó háztartást határozták meg. Jól példázza ezt a családtagok lakhatási joga. Ezeket is a helyi rendeletek, a takanot szabályozták. A családfő letelepedési joga a háztartás tagjaira, még a szolgálókra is vonatkozott. Valahol meghúzták a határt, hogy törvényesen ki lehet a családi háztartás tagja. A családi háztartáshoz gyakran csatlakoztak további rokonok. Letelepedni vágyó emberek a közösségben, mint családtagok próbálkoztak lakhatási jogokat biztosítani maguknak, ugyanakkor a közösség önvédelemből felügyelte ezt a kérdést is. Hezkát ha-jisuv szabályozta a betelepülést. A halacha (zsidó vallásjog) szerint a feltételek nélküli letelepedés csak a vérrokonokra vonatkoztatták, közvetlen felmenőkre és gyerekekre, akiket köteles eltartani a családfő. A család azonban kis típusú családmodell volt. A mag a házaspár és a gyerekeik voltak ebbe beletartozott a korábbi házasságból származó gyerekek is. A család egy otthonban élt. A családi vagyontárgyak jogilag a férj birtokában voltak, függetlenül a vagyon értékétől. A feleségnek voltak jogai a vagyon használatához. Ahol részt vett a feleség az üzleti tevékenységben ott teljes partneri, egyenrangú viszony illette meg a gazdasági tevékenységből származó bevételek feletti rendelkezést. Előfordulhatott, hogy a férj teljesen a Tóra-tanulásnak szentelte az életét és a feleség tartotta el magukat az üzleti vállalkozásból. A gyerekek a szüleiktől függtek és főleg 69

Háberman Zoltán apjuk jogi és gazdasági felügyelete alatt éltek. A család magjával nem ritkán együtt éltek valamelyik házastárs szülei. A gyermekeknek kötelességük volt jogilag és szokás szerint is eltartani idős szüleiket. Szokás volt, hogy könyörületességből befogadtak más rokonokat is vagy idegen árvákat. Sokszor a család, ha megtehette, bizonyos ideig eltartotta frissen házasodott gyermekeiket is. A háztartásban élő eltartottnak számítottak a háziszolgák, szakács, dajka vagy néhol a magántanár melamed, ezek státuszát szerződésbe foglalták. A család egy monogámiára alapuló, patriarchális család modell volt. A házasságot a szülők megegyezésével hozták össze. Ha a szülők nem éltek, akkor a rokonok, gyámok megbeszélése alapján házasították össze a párokat. Az eljegyzés hónapokig, sőt évekig is tarthatott. Előtte írásban megegyeztek a felek a feltételekben (tnaim). Ezek a feltételek pl. a hozomány nagysága, vagy a pár jövőbeli lakhelye volt. Az ifjú párnak ezekbe a feltételekbe semmiféle beleszólása nem volt. Az írásos feltételek, az eljegyzési szerződésbe belefoglalták, hogy amennyiben az egyik fél visszalép bánatpénzt fizet. Ez a hozomány fele lehetett. Sokszor cherem, azaz kiközösítést is maga után vonhatott a szerződésszegés, vagy komoly bírságokat. A házasulandók kora általában fiúknál 15–18 között, lányoknál 13–16 éves korban történt. Valószínűleg erkölcsi okok miatt, a szexuális vágy jelentkezése miatt már korán megházasították a fiatalokat, hogy vágyaikat házastársukkal elégítsék ki. Eleinte eltartották a szülők a párt, mert fiatal korukból kifolyólag még tanulhattak. Hozományt mindkét család adhatott. Minél nagyobb hozománnyal rendelkezett valaki, annál nagyobb esélye volt jól házasodni. A hozomány is azt mutatja, hogy a házasság egy új gazdasági egység létrejötte volt a kehilában. Azok, akiknek nem volt lehetőségük hozományt adni gyermekeiknek, azoknak a közösség segített. A közösség érdeke volt, hogy sikeres gazdaságilag működő családi egységek jöjjenek létre. A hachnaszat kala egyletek/szervezetek a szegény lányok kiházasítása érdekében jöttek létre, a közösség segítette, hogy ne maradjon senki egyedül szegénysége okán. A közösség által elismert, megbecsültséget hozó jótékonysági tevékenységnek számított, ha valaki egy szegény rokon vagy a közösségben élő árva felnevelését, kiházasítását felvállalta. A hozomány mellett értéknek számíthatott bizonyos helyzetekben, hogy a házasulandó gyermek is lakhatási joggal rendelkezik a kehilában. A jómódúak esélyei a gyermekeik házasságával még tovább növelhették gazdagságukat, a szegény családok gyermekeinek esélyei kisebbek voltak, így fennmaradt a kehila gazdasági szerkezete, túl nagy mobilitás nem volt jellemző a családok szocioekonomiai státuszában. A rokonok segítése anyagi támogatást jelentett gazdasági csőd vagy szegénység esetére. A rokonok segítése elsőbbséget élvezett a többi szegény és jótékonysági adományok adásánál. A közösségeken belül is gyakran rokonság alapján alakultak ki az egymással a hatalomért, gazdasági előnyökért vagy társadalmi státuszért vetélkedő csoportok. A 16–18. század közötti kehila működését egy bonyolult intézményrendszer határozta meg. Terjedelmi okok miatt most nem tudjuk részletesen kifejteni a közösségi szerveződési formáinak minden szegmensét, a vallási, oktatási intézmények és a kehila egyesületeinek működését, és ezen intézmények és a család közötti kapcsolatot. Fő mondanivalómnak azt szántam, hogy a család a tárgyalt korszakban a közösség által alárendelt szerepet játszott. A kehila, a 70

A középkori kehila és a család közösség vagyis a gyülekezet célja a zsidóság gazdasági és szellemi fennmaradása volt. Ebbe a zárt gettó helyzetbe a külső keresztény környezet valósága kényszerítette be a zsidóságot. Választási lehetőség nem nagyon volt elképzelhető. A család a kehila egy olyan alegysége volt, mely funkciója a közösség fennmaradását célozta, szabályrendszerét és értékeit a közösség határozta meg, önálló, független szerepe nem volt. A 18 század után jön el a zsidó család függetlenebb, önállóbb korszaka, amikor kikerül a család a kehila vagyis a közösség szoros kontrollja, szabályozása alól. De ez már egy másik történet.

Irodalom KATZ, Jakov 2005 Hagyomány és válság. Múlt és Jövő Kiadó. Budapest–Jeruzsálem. KOMORÓCZY Géza 2012 A zsidók története Magyarországon. Kalligram Kiadó. Pozsony.

HÁBERMAN, Zoltán

THE „KEHILLA” AND THE FAMILY IN THE MIDDLE AGES The traditional „Kehilla” characterized Jewish community life from the times of the Talmud until the European enlightment. A few Jewish communities preserve that tradition today, living within the bounds of this special, traditional micro-social form. The Kehilla is a highly value-oriented society whose adherents live adhering to strict rules based on the T’nach (The sacred book of Jewish Bible) and the Talmud. This article presents the Kehilla as the typical form of living of Jews from the 16th to the 18th century. In this discussion, I focus on the family as a basic sociological unit in this traditional societal form within the lives of Ashkenazi Jews. his paper’s methodology is based on the discipline of social history with a mix of the paradigm of spiritual, religious and philosophical scientific approaches. I reach the conclusion that the Kehilla provided a vital survival tool for the Jewish people. The surrounding Christian world created a hostile environment which forced Jews to live in a closed, disciplined, ghetto framework of life. The family was subordinated by necessity to the interests of the community. Until the 18th century, there existed no independent family life in this basic form of Jewish community; it was totally controlled by the overarching society of the Kehilla, whose invention proved a vital force in the preservation of Jewish life and culture.

71

SCHŐNER Alfréd

AZ ÚJRASARJADZÓ ZSIDÓ ÉLET A FESZÜLTSÉGEK FORRÁSÁVÁ IS VÁLT… A ZSIDÓ CSALÁD A 21. SZÁZAD ELEJÉN, MAGYARORSZÁGON1 A soá és a második világháborút követő tömeges elvándorlás következtében a vészkorszakot megelőzően a két világháború közötti Magyarország közel félmilliós zsidóságának lélekszáma megközelítőleg százezer főre esett vissza. 2 A lélekszámcsökkenés mellett a soá következményének tekinthető még a hazai zsidóság településszerkezeti átrendeződése és demográfiai torzulása. E történelmi kataklizma következtében megszűnt, illetve átalakult a - klaszszikus értelemben vett család – a több, egymás mellett élő generáció - fogalma. Megszűnt a családi utódlás, szinte felborult a folytatólagosság, a több ezer éves történelem kialakította struktúrát lerombolta a hat millió, ezen belül a hatszázezer magyarországi zsidó mártíriuma. Az európai értelemben vett etika, logika – szociológiailag – szinte nehezen értelmezhető helyzetbe került: tömegesen éltek túl szülők gyermekeket. A soá felborította az Isten világrendjét. 3 A holocaust után negyven-negyvenöt éves nők és férfiak alapítottak családot olyanok, akiknek korábban életük társa, esetleg gyermeke(i) Auschwitz vagy más koncentrációs tábor áldozata lett. Így az újszülöttek édesanyja és édesapja az esetek egy jelentős részében már úgymond nagypapa korban lévő emberek voltak. Családok estek szét és új családok születtek. Az új családok azonban nem a több évszázados társadalmi konvenciónak megfelelő korösszetételűek voltak. 4 Furcsa helyzet. Melynek következményeképpen hatvan-hatvanegy éves édesapa ünnepelte – gyakran egyetlen – gyermeke Bar Micváját. Így a szülő gyermek kapcsolat is új színt, más jelleget kapott. Egyedi attitűdök jelentek meg: az átlagosnál erőteljesebb szülői féltés, a megmagyarázható, de nem mindig logikusan következő túlzó gondoskodás. Az állandó jellegű óvatosság, traumát okozott a szülőnek és a gyermeknek egyaránt. Az idő múlásával e kérdés tovább komplikálódott, mert az esetek egy jelentős részében a gyermekek húszegynéhány éves korukban, idejekorán vesztették el szüleiket, váltak „árvákká”, 1 A témáról előadást tartottam héberül 2003-ban a haifai egyetemen. Ennek vázlatos anyaga megjelent a Szécsi József szerkesztette Keresztény – Zsidó –Évkönyvben. SCHÖNER 2005. E dolgozat, a fent jelzett téma, 2010-es évekre adaptált és továbbfejlesztett változatának vázlata. 2 A harmincas évek végén negyvenes évek elején megvalósult területnövekedés következtében a magyar állam a vészkorszak idején megközelítőleg 800000 zsidó vagy zsidónak minősülő személyt tartott nyilván. Közel félmillió fő alatt a „trianoni Magyarország” zsidó lakosainak a számát kell érteni. 3 HAMP–HORÁNYI–RÁBAI 1999. 4 KŐBÁNYAI 2000. 9–30.

72

Az újrasarjadzó zsidó élet a feszültségek forrásává is vált… hiszen az akkor már nyolcvan körüli idős szülők elhunytak. S ott állt az a fiú vagy lány egyedül, nemcsak szülők, de rokonok nélkül. Olyan háttérrel, melyben a nagyszülő fogalmát egyáltalán nem is ismerte. Legfeljebb csak a szó filológiai értelmében. Az érzelmi háttér, a vallástörténeti háttér, a hagyományos zsidó tradicionális háttér értelmében teljesen ismeretlen volt számára. A huszadik század második traumája a kommunizmus, illetve szocializmus Közép- és Kelet Európában és a volt Szovjetunió területén a maga ateizmusával, vallásellenességével, anticionista, anti-izraeli gondolkodásmódjával szétroncsolta a zsidó családok maradékát.5 Így volt ez Magyarországon is 1945 után, egy, a traumatikus kábultságból épp, hogy magához tért közegben. A lassan fejlődő zsidóság életét, beárnyékolta a holokauszt traumájának emléke. Igaz, 1945-től három évig viszonylagos szellemi prosperitásban éltek, azonban 1948-ban a két baloldali párt a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülése után új korszak kezdődött Magyarországon a totalitárius diktatúrák jellegzetességével. Üldözték a vallást, és erőteljesen háttérbe került és átalakult a zsidó család fogalma. Szinte előjött az úgynevezett marannosz6 - probléma: a külvilág felé ugyanolyanok vagyunk, mint a társadalom összes többi szürke családja. Nem vagyunk vallásosak, azonban házon belül a családok egy részénél sábát estéjén mégis égett a péntek esti gyertyaláng. Olykor, ha nem is rendszerességgel, de a soá túlélők eljártak zsinagógába, legtöbbször titokban úgy, hogy más észre ne vegye, legalábbis azt hitték, más nem veszi észre. 7 E fonákság számos válsághelyzetet teremtett, adott esetben szülő és gyermek kapcsolatában. Létrejött a később már annyiszor említett „kettős nevelés” fogalma, értsd: a felcseperedő gyerek az iskolában azt hallotta, hogy „nincs Isten”, hogy a domináns ideológia a marxizmus-leninizmus, ugyanakkor otthon, a családok egy jelentős részében, relatíve, erősen élt a zsidó hagyomány. A kettős nevelés kérdések sokaságát vetette fel, melyre választ a későbbi évtizedek sem találtak könnyen.8 Az állandó állami kontroll alatt élő magyarországi zsidóság mindezek ellenére formális és informális pedagógiai eszközökkel kísérletet tett a „zsidó család” átmentésére. Azonban csak minimális mértékben maradtak meg zsidó pedagógiai intézményeink, amíg a II. világháború előtt Európa egyik legfejlettebb pedagógiai, vallási, zsinagógai intézményhálózatával rendelkeztünk, az 1950-es évek elejére zsinagógáink, intézményeink, karitatív szervezeteink jelentős részét is elveszítettük.9 Ugyanakkor nyomon követhető volt a demográfiai vándorlás. Amíg korábban a vidék képezte a magyarországi zsidóság hitéletének, vallási életének, családi életének középpontját, addig az 50-es években már új helyzet állt elő. A vidéki zsidóságot 1944-ben deportálták. A megmentett vagy a megmenekült EMED 2002. Rejtett zsidó 7 LÓZSY 1998. 8 UNGÁRNÉ KOMOLY 2003. 49. 9 KAPOSVÁRI–PATÓ 1999. 125–135. 5 6

73

Schőner Alfréd maradék zsidók jelentős része a fővárosban vagy az ország nagyobb – elsősorban egyetemi – városaiban telepedett le. Új környezetben, új szokások közepette egy új ideológiai világrendszerben kereste helyét, magával hozva a különböző kis zsidó közösségek egyedi hagyományait, és sajátos családi tradícióját is. Bár a sokféleség egyrészt különleges bájt adott az újrasarjadzó zsidó életnek, ugyanakkor feszültségek forrásává is vált. A zsinagóga új funkciót kapott. 10 A vallási élet, a zsidó családi élet a szocializálódás központja is lett. Ugyanakkor, az 50-es évektől folyamatosan az állam erőszakszervezetének hatására, egyre több magyarországi zsinagógától kellett elődeinknek megválniuk. Iskolarendszerünk szinte lenullázódott, meglévő épületeink amortizálódtak. Megmaradt az Országos Rabbiképző Intézet, de csak néhány hallgatóval és néhány oktatóval. 11 A nagy múlttal rendelkező Zsidó Gimnázium utódintézménye is végezte szent feladatát, a tanítás azonban itt szintén csak kevés hallgatóval folyt. Néhány tanítóval szintén működtek a fővárosban és Budapesten kívül Talmud Tórák is. A pedagógiai élet elsődleges forrásai az 1967-es hatnapos háborút követően szinte teljesen megszűntek, Magyarország ugyanis megszakította a diplomáciai kapcsolatait Izraellel, ezzel újabb traumát okozva a magyarországi zsidóságnak. Az akkori közösség tagjai, nagyobb részt úgy érezték: egyedül maradtak. Mindezek ellenére a felszín alatt izzott a lelkesedés. A rabbik és gyakran világiak – vállalva személyi szabadságuk esetleges elvesztését – titokban tanítottak lakásokban vagy kint a természetben. Szükségszerű következményei voltak ennek a koncepciós cionista perek, amelyek az 50-es évek elején szétverték az akkor még töredékeiben létező cionista mozgalmat. Később meghurcolták a magyarországi rabbikar tagjainak jelentős részét, megfélemlítve őket és családjukat egyaránt. A 80-as évek enyhülő politikájának következtében, új történelmi korszak kezdődhetett. Az orosz birodalom és a kelet európai szocialista országok társadalmainak bukása után, 1989 és 1990 körül, új helyzet állt elő. Új helyzetbe került a zsidó család is. Újjászerveződött a pedagógiai élet, és az elmúlt tizenhárom év alatt vertikumában kialakult az a rendszer, melynek lényege, hogy az óvodától egészen az egyetemig immár van lehetőség zsidó vallási intézményekben tanulni. A létrejött új zsidó óvodák, iskolák, illetve zsidó egyetem nemcsak oktatói, hanem nevelői feladatot is ellátnak. Újra tanítják és formálják a zsidó családi életet. Működik ortodox, lubavicsi, hagyományőrző és zsidó közösségi iskola. Az óvodás korú gyermekek négy különböző, de a zsidó vallás árnyalataihoz tartozó intézményekben tanulhatnak. Egyetemünkön (OR-ZSE) az érettségi után tovább tanulni kívánó hallgatók BA és MA fokozatot szerezhetnek, és megindult a PhD-képzés is 2002-ben.

10 11

74

HALMOS 2002. 30–40. LÖWINGER 1946.

Az újrasarjadzó zsidó élet a feszültségek forrásává is vált… A modern héber nyelv és a lason hákodes kutatásának és tanításának szellemi centrumává lett az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem.12 Való igaz újra tanítják és tanítjuk, formálják és formáljuk a zsidó családi életet. Gyakran rendhagyó módon. Ismét előtérbe kerül egy mintegy ötven évvel ezelőtti specifikus adottság: a szülőket a gyermekek tanítják. Mi több gyakran előfordul, hogy a nagyszülők is az unokáktól tanulják meg a zsidó hagyomány legalapvetőbb jellegzetességeit. Napjaink ismét egyik legnagyobb problémája, ami komoly feszültséget jelent, az úgynevezett - immár fordított - kettős nevelés: az iskolákban a haszid, az ortodox, és neológ vallásos gyakorlat jelentős mértékben eltér attól az élettől, amit a mai fiatalok, a mai magyarországi - ateista nevelést kapott felnőttek zsidó családjaiban látnak. Ez a fordított „kettős nevelés” a jelenlegi pedagógia és egyben a családi élet egyik legnagyobb problémája is. Természetesen a zsidó közösség tagjai nem képesek kivonni magukat az össztársadalmi jelenségek alól sem. Azok a gondok, bajok, amelyek a társadalom összességében jelennek meg, (csonkacsaládok, családok szétválása, politikai megosztottság, generációs érdekellentétek, esetlegesen drogproblémák, zűrzavar a közéletben és a fejekben egyaránt) mind-mind befolyásolják a 21. századi magyar zsidó család identifikációjának kérdéseit is. A vallási élet és a családi élet központja természetesen ismét a zsinagóga lett, de megint átalakult jelleggel. A zsinagóga tudatosan „vállalja fel” az úgynevezett idézőjeles családszerepet.13 Példaképpen említem meg a közösségi szédereket, s azok jelentőségét. A háború előtt a közösségi széderek megvalósították a „Kol dichfin jété vöjéchol kol dicrih jété vöjiszhách” elvét. A mai korban a közösségi széderekre azok jönnek el, akik otthon nem tudnak szédert tartani azért, mert nincs családjuk, vagy, mert nem tudják a szédert levezetni vallási felkészületlenségük miatt. A vallási tudatlanság, s az azonosságtudat hiánya a zsidó család, a zsidó családi élet egyik legnagyobb problémája a mai Magyarországon. Magyarország egyik kisvárosában Szarvason létrehozták Közép-Európa legnagyobb zsidó vallási táborát, az American Joint égisze alatt, ahol tíz napos turnusokban, különböző csoportokban tanítják a gyerekeket a zsidó családi életre, igaz közösségi formában. A cél a színes családi hagyományok megismertetése, és gyakorlati megélése. Nem más ez, mint a zsidó család életélménye dióhéjban. A halachikus nevelés történeti keresztmetszetének figyelembe vétele esetén is valljuk a zsinagógák új szerepkört is kapnak. Néha elég egyedi formában. Például ilyen a péntek esti vagy hétköznap reggeli istentiszteletet követő közös

12 A Rabbiképző Intézet történetéről több kötet készült: BÁNÓCZY 1887., SCHILL 1896, BLAU 1917., BLAU-KLEIN 1927., WERTHEIMER-GUTTMANN M.–LŐWINGER-GUTTMANN H. 1937., CARMILLYWEINBERGER 1986., SCHWEITZER 1999. 13 Mind a neológiában, mind pedig a hábád-mozgalom péntek esti istentiszteletei után színes gasztronómiai kultúrát tükröző közös vacsorák egészítik ki az ünnepköszöntő imák sorát.

75

Schőner Alfréd étkezés, ebéd, zmirot, birkát hámázon és beszélgetés, véleménycsere. A családi élet egyik különleges, a közösséggel összefonódott formája. A klasszikus családi modell a 21. század élet tempójában jelentős mértékben átalakulóban van. Vajon ez az egyik új, alternatív lehetőségünk? Az immár három esetleg négy generációt magába foglaló családok tagjai, néha több ezer kilométer távolságra laknak egymástól. A klasszikus érzelmi hagyományőrző, értékőrző családi kapcsolatok átértékelődnek, illetve átalakulnak, az új technikai vívmányok beépülnek a családi kapcsolatok rendszerébe, lásd: konferenciabeszélgetés az interneten. Az internet esetleg három földrészről egyszerre kapcsolja össze az embereket. Persze elsősorban csak térben. De hogyan tovább érzelmekben, családi kötelékekben? Nagy kérdés. Változó világunkban immár Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott. Egy több mint négyszázmilliós új birodalom részeként egy új, határok nélküli Európában, hol lesz a zsidó közösség és ezen belül a zsidó család helye? Kérdések, kérdések, kérdések, amelyekre keressük a választ. Reményeim szerint meg is találjuk. Feléleszthető a múlt? Fel akarjuk egyáltalán éleszteni? Globalizálódó világunkban hol lesz a hagyományait őrző, de nem gettóban élő, az elvilágiasodott, érzelmi kérdésekben válsággal küszködő, önazonosság tudatukat eltérően értelmező ifjúságunk helye, s az általuk majd megalapított zsidó család helye az új évezred még körvonalaiban sem látszódó kihívásainak árnyékán.14

Irodalom BÁNÓCZY József 1887 Az Országos Rabbiképző Intézet első évtizedének története. Atheneum Budapest. 1887. BLAU Lajos 1917 Adalékok a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet történetéhez. Magyar – Zsidó Szemle XXXIV. évf. 2-3. szám. 1917. április-október. 88– 139. BLAU Lajos–KLEIN Miksa 1927 Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző - Intézet ötvenéves jubileumára 1877–1927. Ferenc József Országos Rabbiképző - Intézet. Budapest. CARMILLY-WEINBERGER, Moshe (szerk.) 1986 The Rabbinical Seminary of Budapest 1877–1977. A Centenial Volume. Sepher-Hermon Press, Inc. for The Alumni Association of the Rabbinical Seminary of Budapest. Budapest–New York. EMED, Alexander 2002 A magyarországi cionista mozgalom története (1902–1948). Bethlen Téri Oneg Sábbát Klub, Budapest. 14

76

HALMOS 2001. 116–125.

Az újrasarjadzó zsidó élet a feszültségek forrásává is vált… HALMOS Sándor 2001 A mai magyar zsidó valóság. Kis nemzetek és nemzetiségek a harmadik évezred Európájában. Kárpát-medencei kisebbségi tanácskozás. 6. Jakabffy napok. Szerk. Muzsnay Árpád. Szatmárnémeti Kölcsey Kör. Szatmárnémeti–Lugos. 2002 A mai magyar zsidó valóság. Shalom - Zsidó Tudományos és Művészeti Évkönyv. Szerk. Halmos Sándor. Meta-95 Bt. Debrecen 2002. 30–40. HAMP Gábor–HORÁNYI Özséb–RÁBAI László (szerk.) 1999 Magyar megfontolások a soáról. Balassi Kiadó - Magyar Pax Romana Fórum – Pannonhalmi Főapátság. Budapest–Pannonhalma. KAPOSVÁRI Gyöngyi–PATÓ Mária: 1999 A megszűnt zsinagóga helyén. Jászkunság 45. 1999/2. 125–135. KŐBÁNYAI János 2000 A világítótoronyból Ninivébe látni. Múlt és Jövő 2000/2. 9–30. LÖWINGER Sámuel 1946 Az Országos Rabbiképző Intézet Évkönyve Az 1943/44, 1944/45 és az 1945/46 tanévről. Országos Rabbiképző Intézet. Budapest. LÓZSY Tamás 1998 Izrael és a magyar sajtó - A Zsidó Állam 50 éve politikai napilapok tükrében. GLM Unió Bt. Budapest. SCHILL Salamon 1896 Az Országos Rabbiképző – Intézet története. Alkalay Nyomda. Budapest– Pozsony. SCHWEITZER József (szerk.) 1999 „Tanítás az élet kapuja.” Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. Universitas Kiadó. Budapest. SCHŐNER Alfréd 2005 A zsidó család a XXI. század elején, Magyarországon. Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2005. Szerk.: Szécsi József. Keresztény – Zsidó Társaság. Budapest. 283–289. UNGÁRNÉ Komoly Judit 2003 A zsidó oktatás megújult feladatai. OR-ZSE évkönyv 2001-2003. Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem. Budapest. 47-63. WERTHEIMER Adolf–GUTTMANN Mihály–LŐWINGER Sámuel–GUTTMANN Henrik 1937 A Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet hatvanéves jubileuma. Ferenc József Országos Rabbiképző – Intézet. Budapest.

77

Schőner Alfréd

SCHŐNER, Alfréd

THE RENASCENT JEWISH LIFE BECAME SOURCE OF TENSION… JEWISH FAMILY IN THE BEGINNING OF THE 21TH CENTURY IN HUNGARY The Hungarian Jewry after World War II found themselves in a changed environment with new rules and customs. In this new ideaological world order, they tried to find their own place within Hungarian society. To this „new world”, Hungarian Jews brought unique customs and religious traditions. Although these variations in tradition gave a special charm to the renascent Jewish life, they caused a lot of tension. In this new era, the synagogue was given a new function. The synagogue not only played an important role in Jewish religious services, but became the centre of Jewish family life. The main function of synagogues changed, because modern Hungarian Jewish families were unable to preserve and pass down their traditions.

78

A VÁLTOZÓ CSALÁDKÉP, FÉRFI ÉS NŐI SZEREPEK A CSALÁDBAN ÉS A TÁRSADALMI ÉLETBEN

KISS Endre

SZÉLSŐSÉGES RELATIVITÁS, PARTTALAN KOMPLEXITÁS (Elméleti meggondolások a családról) A család jelenségének és ennek megfelelően a család-fogalom szemantikájának elemzése magától értetődően irányozza egy teoretikus vizsgálódás figyelmét a család jelenségformáinak szélsőséges viszonylagosságára, s ezzel egyidejűleg a család mindenkori konkrét történelmi formáinak szinte rekonstruálhatatlanul komplex funkciógazdagságára. Mindig különleges kihívás a viszonylagosságoknak és a komplexitásnak ilyen nagyságrendjét éppen egy olyan fogalom és jelenség vizsgálatakor érzékelni, ami egyben a szó minden értelmében a mindennapi lét és mindennapi tudat szerves, magyarázatokra nem szoruló alapjelenségének számít. Első esettanulmányunkat a „szélsőséges relativitás” – „parttalan komplexitás” érzékeltetésére, más szóval, a család fogalom szemantikájának végtelen gazdagságára Róheim Géza és a pszichoanalítikus néprajz kutatási területéről vettük. Az ún. „primitív” társadalmak életéről, a család azokban elfoglalt szerepéről természetesen egész sor más forrás is állt volna rendelkezésünkre. Azért választottuk mégis Róheimet, mert úgy gondoltuk, hogy az ezekben a társadalmakban uralkodó személyes viszonyok valóságának rekonstrukciójában éppen a pszichoanalítikus érdeklődés képes az átlagosnál pontosabb diagnózisokhoz eljutni. Paradox módon tehát nem magukért a pszichoanalítikus tartalmak kedvéért választottuk Róheim elemzéseit, de a pszichoanalízis szemszögéből, azaz közvetetten, felnyíló valóságrekonstrukció elvárt magas színvonaláért. Nem áll ez távol magának Róheimnek az elképzeléseitől sem. Szerinte „…minden kultúra annak a kompromisszumnak a jellegéből nyeri specifikus színezetét, mely egyfelől a többé-kevésbé konstans faktorként szereplő felettes én, másfelől pedig a vezértrauma között jön létre. Ez a kompromisszum a csoporttudatban ölt testet.” A pszichoanalítikus meghatározás Róheimnél is nyomban előre vetíti már egy történelmi rekonstrukció lehetőségét: „A kultúrák keletkezéséről a fentiekben kialakított felfogás alapján talán kísérletet lehetne tenni arra, hogy új pszichológiai világtörténeteket írjunk.”1 Első esettanulmányunk azt az egyszerre valóságos és szimbolikus helyzetet rögzíti, amikor egy lány társnőivel halad az ausztrál őserdő valamelyik ösvényén, amikor hirtelen két férfi terem előttük. Ha a férfiak dárdájukat egy bizonyos helyzetben tartják, ez mindenki számára automatikusan azt jelenti, ”házasság”, azaz „mbanja”.2 A lány menekülni kezd. Ha a férfi utoléri, magával akarja cipelni. A találkozás ugyanúgy zajlik le akkor is, ha a házasság előzőleg be nem jelentett leányrablás útján, avagy teljesen legális módon, előzetes és pontos 1 2

Róheim 1984. 607. Uo. 364.

81

Kiss Endre megegyezés alapján (természetesen ekkor is leányrablással) történik. Az egyszerre reális és sokszorosan szimbolikus jelenet tehát még azt sem árulja el, vajon előzetesen le volt-e egyeztetve a leánykérésnek ez az aktusa, azaz vajon mindez „legális” volt-e, előzetes megegyezés hozta-e létre. Még az ellenállás sem zárja ki tehát a megegyezést, a megegyezés sem az ellenállást. A pszichoanalitikus megközelítés második szándékból létrejövő egzaktsága miatt támaszkodunk első esettanulmányunk összefoglalásakor ismét Róheimre. E társadalmakban a szexuális élet szigorú patriarchális rend szerint zajlott, amelynek elengedhetetlen és magától értetődő része volt, hogy a nőbe bele kell verni az engedelmességet (ez szinte azonos volt a családalapítás aktusával). 3 Ilyen kiindulópontból szinte természetes, hogy az arandák (Közép-Ausztrália) rendre olyan lányokat vesznek feleségül, akik életkoruk alapján lányaik lehetnének. Ezekben a családokban a férfiakat és nőket egyaránt a „természetes kegyetlenség” jellemzi, férfi és nő viszonyának erősen szadisztikus jellege. 4 Róheim pszichoanalitikus magyarázata erre az, hogy „a bozót gyermekeinek nincs alkalmuk arra, hogy az introjekció útján felettes énre tegyenek szert”. 5 Ami a pszichoanalítikus diskurzusban a felettes én, az a család jelenségének és fogalmának történetében a civilizációs fejlődés. Róheim azt demonstrálja gondolatmenetünk szempontjából, amit ő maga a következőképpen állapít meg arról, „hogy milyen erősek azok az orális- szadista destruktív ösztön komponensek, amelyek az Ödipusz-komplexumba épülnek bele, és hogy alakul ki ezeknek az agresszív késztetéseknek az interferenciájából az ösztönökkel szemben nagyon szigorúan fellépő felettes én.”6 Második esettanulmányunk a „szélsőséges relativitás” – „parttalan komplexitás” érzékeltetésére Hegel Jogfilozófiájának a családra vonatkozó felfogására alapul. Nemcsak azért kiemelkedő fontosságú ez a szöveg, mert a modern polgári társadalom alapviszonylatainak egyik legteljesebb megfogalmazása, hanem azért is, mert most a hegeli, tehát híresen és hírhedten komplex és sokrétű megfogalmazásokban jelenik meg ez a tárgy. A Hegel nevéhez köthető perspektívagazdaság és komplexitás pedig voltaképpen nem a filozófus spekulatív elszántságának, de család, mint tárgy valóságos perspektívagazdagságának és komplexitásának mondhatni természetes következménye. A család szimpla formáinak leírásához is Hegelnél már nyomban fogalmi paradoxonokra van szükség.7 A házasság „közvetlen erkölcsi” viszony, amelyben az erkölcs nem a konkrét jelenségek fölött valahol a levegőben lebegő elvontság, hanem „közvetlenül” él és munkál benn, a valóságos viszonyokban (161. §). A fogalom a tárgyban benne foglalt „természetes elevenség” (s ez a mbanja esetében nem lett volna elképzelhető), ami ráadásul ki is sugárzik, „átmegy” a polgári társadalomba és alkotmányba (142. § , 156. § , 164. §). A házasság „szubsztanciális” jellegű. Itt az Uo. 369. Uo. 318. 5 Uo. 361. 6 Uo. 589. 7 Elsősorban Hegel 1971. 3 4

82

Szélsőséges relativitás, parttalan komplexitás eredeti jelentés mélyén az húzódik meg, hogy általánosságban a „szubsztancia” az, ami nélkül egy konkrét létezés nem képzelhető el, a család fundamentálisan megalapozó, de nem csak dologi vagy tárgyi jellegű, hanem önmozgással, szabadsággal, öntudattal is rendelkezik (156. §). Ez a kettős természet már a komplexitás valóságos hatványa, a magán- és magáértvalóság összekapcsolása általában is a hegeli filozófia egyik nagy újítása, benne minden egyszerre objektum és egyszerre szubjektum, és ez nem spekuláció vagy másként való játék a szavakkal, de egy jelenség legpontosabb, minden addiginál egzaktabb leírása, amely e kiemelkedő komplexitást csak azon az áron képes elérni, hogy magán viseli azt, ami a formális megközelítés szempontjából még ellentmondás is lehetne. Így lehet az „egy” egyszerre kettő, az erkölcsi szubsztancia (mint az objektivitás egy különlegesen komplex formája) egyben „szubjektív”, az, ami a magáért való öntudatot (azaz a szabadságot, illetve szubjektumot) annak fogalmával együtt tartalmazza, s amely ilyen erős kiinduló meghatározottságok birtokában már igazi szelleme lehet egy családnak és egy népnek. A szabadságot nem nélkülöző szubsztancia (145. §, ami nélkül nem létezhet tárgyi vagy intézményes valóság) képes olyan erkölcsöt megalapozni, amely egyszerre „objektív” és egyszerre „ad teret” az egyén történelmileg kiharcolt szabadságának, az erkölcsöt tehát „örök igazság”-ként képes a népek elé állítani, „mint magán és magáért való isteneket, akikkel szemben az egyének hiú sürgése-forgása csak hullámzó játék marad”. S mivel a házasság, a család, az erkölcs képes a maga komplexitásában fogalmi elemzés tárgyaként megjelenni, már se szeri, se száma az újabb virtuóz általánosításoknak, amelyek a maguk módján ismét a „család” komplexitását bontják ki tovább. A hegeli filozófia, éppen mint egy deklaráltan spekulatív filozófia segíthet hozzá minket egy amúgy rendre „normális”-nak, elmélyültebb elemzésre nem szoruló társadalmi jelenség valóságos komplexitásának felismeréséhez. A család és az erkölcs civilizatorikus fejlődőképessége mondatja ki Hegellel azt a tézist, amelynek igazságtartalmát a filozófia és a humán tudományok egyre ritkábban merészelnek képviselni: „Az erkölcsi törvények tekintélye végtelenül magasabb (mint a természeti törvényeké), mert a természeti dolgok csak egészen külsőséges és elszigetelt módon mutatják be az ésszerűséget, s ezt az esetlegesség alakja mögé rejtik” (146. §). Ezek után a megszokott, a magától értetődő, a triviális is a maga valóságos és „igazi” arcában jelenhet meg (amivel akaratlanul is pozitív magyarázatot ad Róheim Géza megfigyeléseinek summájára, a viszonyok „természetes kegyetlenségé”-re): „A szeretet a legnagyobb ellentmondás, amelyet az értelem nem képes megoldani, mert nincs természetesebb dolog, mint az öntudat e pontszerűsége.” (158. §). Bármilyen triviális tárgy is a felszínen a család, mégis megkerülhetetlen a benne foglalt alapvető kérdés, rejtély, sőt, ellentmondás (amelyhez hozzá kell gondolnunk még azt a jelentésváltozatot is, hogy a németben, mint sok más nyelvben is, a megfelelő főnév egyszerre jelent „szeretet”-et és „szerelmet”). A szeretetben (szerelemben) rejlő „ellentmondás”-ban, hogy ugyanis kedvéért le tudunk mondani önszeretetünkről, mindenesetre megragadhatjuk azt a hatalmas civilizációs változást, amit a Róheim elemezte társadalmi viszonyok óta 83

Kiss Endre az emberiség megtett. A viszonylagosság és a komplexitás záró elemeként fel kell idézünk most azt a költeményt is, amit Hegel házasságuk előtt saját menyasszonyának írt, és amelyben a legmagasabb absztrakció szintjére emelt szerelem-, házasság- és családfogalmakat újra visszavetíti az egyén egzisztenciájának szintjére. Ebben a versben, a kor polgári életformájának bizonyítékaként is kiváló, meggyőzően fejti ki, hogy a „mi” szerelmünk „több”, mint az ő és a menyasszony egymás iránt érzett szerelmének az „összege”.8 A család sokszoros hegeli megalapozása és ezen megalapozások egyensúlya mondatja Hegellel, hogy a család, mint sokrétegű és egyben végső törvény, ugyanakkor társadalmi szabály is, s emiatt erős szavakkal szól a romantikus kortárs, Friedrich Schlegel Lucinde című, a korban nagy feltűnést keltő regénye ellen, mely a szabad szerelemnek olyan heves szószólója, hogy a szerelmesek együttélését akár még hivatalos szertartás nélkül is el tudná képzelni (64. §).9 Ez Hegel szemében azt jelentené, hogy hiányozna a házasságból a társadalmi komolyság eleme. Második esettanulmányunk a „szélsőséges relativitás” – „parttalan komplexitás” érzékeltetésére arra jelentett példát, milyen hosszú volt az út a „mbanjá”tól a szubsztanciálissá váló házasság- és családfogalomig. De ha tovább keresünk Hegelnek ugyanebben a koncepciójában, már a relativitásnak a másik irányban működő példáival is találkozhatunk, olyan példákkal, amelyek immár Hegel világát választják el a mi aktuális fogalmainktól és értékítéleteinktől. Így a filozófus nemcsak a szertartás elmulasztását hiányolja a sajátosan „romantikus szerelemfelfogás”-ban, de érezhető méltatlankodással parafrazálja is e felfogás alapját is: „Azt képzelik itt, mindenkinek várni kell, amíg ütött az ő órája”, azaz mindenki csak akkor szeretne házasságra lépni, ha igazán szerelmesnek érzi magát. Ezt tételesen is bírálja, „az újabb kiindulópontot tekintik egyedül fontosnak” – azaz magát a szerelmet (162. §). Harmadik esettanulmányunk a „szélsőséges relativitás” – „parttalan komplexitás” jelenségeinek érzékeltetésére Durkheim szociológiájának értelmezésére támaszkodik. Durkheim számos szálon kapcsolódik össze az európai zsidóság életének addigi legfontosabb eseményével, a modern antiszemitizmus születésével, a Dreyfus-üggyel is. Pályája nagyobb távolságból még rokonságot is mutat Dreyfus-éval, számára is világos, hogy a modern antiszemitizmus felemelkedése a modern demokrácia, a világias köztársaság erkölcsi és igazságossági legitimációjának alapkérdéseit veti fel. Azt nem mondhatnánk, hogy Durkheim képét a sajátosan modern társadalomról a Dreyfus-ügy a fundamentumok szintjén megváltoztatta volna, mi több, maga az ügy végső soron mintha illusztrálta is volna Durkheim ős-szociológiáját a társadalmi szolidaritás csökkenéséről, a társadalom integráló kapacitásának hanyatlásáról, a külső eredetű megrázkódtatások sokféle lehetőségéről, a fokozódó munkamegosztás számos új, szociológiai következményéről. Hegel 1969. 195. Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy ez a Friedrich Schlegel, aki a későbbi években röviden Budán is megfordul, Hegel egyik legnagyobb filozófiai ellensége, aki a maga részéről minden alkalmat megragad a Hegel elleni dühös támadásokra. 8 9

84

Szélsőséges relativitás, parttalan komplexitás Önálló tanulmány tárgya lehetne Durkheim és Dreyfus egy párhuzamos életrajzának felvázolása, hiszen számos életrajzi kiinduló feltételükben nagyon is hasonlítottak egymásra. Mindenesetre távoli szálakon Durkheim szociológiája is a Dreyfus-ügy párhuzama, személye és gondolkodása a Dreyfus-alak pendantja. Életében a Dreyfus-ügy pozitív eredménye az volt, hogy helyzete és személye megerősödött egy különleges nehéz és érdekes helyzetben, az akadémiai diszciplináris szociológia tudományának kialakulásakor. 10 Otthein Rammstedt hívja fel a figyelmet a Dreyfus-ügy egyik legfontosabb politikai-szerkezeti következményére, amely azóta is a politikai antiszemitizmus egyik állandó releváns jelensége maradt.11 Amíg az egyik oldalon a Dreyfus-ellenzők köre szervesen alkot politikai koalíciót, mely politikai koalíció egyben természetes és összefüggő kétségbevonása a Harmadik Köztársaság (a modern demokrácia aktuális képviselője) berendezkedésének is, a Dreyfus-támogatók nem alkotnak szerves politikai koalíciót, s ennek megfelelően nem is képesek egységükben megerősíteni ugyanezt a politikai berendezkedést. Így az „érzületi etika”, a „morális intézmény” és a „lelkiismeret” hullámhosszán válhattak történelmet formáló erővé. Durkheim alapító és aktív tagja a Dreyfus-ért harcolók „ligájá”-nak („les Dreyfusards”). Éles szembenállása a Dreyfus-ellenesek egyik vezetőjével, az akkor Európa-szerte ismert irodalomtudóssal, Brunetiere-rel, kivételesen szemléletesen mutatja meg a modern Európa új, sorsszerű dilemmáját tudomány és politika között. Új kettészakadás jött létre (cleavage, Spaltung). Brunetiére ugyanis a társadalmi rend és a társadalmi integrációképesség növelése érdekében támad Dreyfus ellen, miközben elfeledkezik arról, hogy ez a támadás az európai demokrácia és modernizáció civilizációs értékeit már vissza is vonná. Ha eltekintünk az anti-dreyfusard-ok konzervatív zsigeri indulataitól, Brunetiére politikai hivatkozásai nem állnak távol attól, ahogy a szociológus Durkheim a modern társadalmat a maga ős-szociológiájában felfogja. A szociológus Durkheim azonban a tudományos érték- és értékelésmentesség álláspontján áll, a társadalmi dezintegráció szociológiai képletéből sohasem következtetne tekintélyuralmi rendcsinálásra vagy éppen annak az antiszemitizmussal, mint ideológiával való összekapcsolására. Ha Durkheim politizál, akkor a modern európai demokrácia és civilizáció, azaz az emancipáció álláspontján áll. Az ellentétesen szimmetrikus két álláspont, s ez korántsem véletlen, éppen magán az antiszemitizmuson ütközik egymással. Ami Brunetiére szemében a „megoldás”, az Durkheimében maga a válság, annak legcsattanósabb szimptómája. Durkheimnek az antiszemitizmusról kialakított, ugyancsak úttörő elméleti kezdeményei érdemileg ugyanazon a társadalomképen alapulnak, amelyen a modernizáció, az öngyilkosság vagy a család tárgyi szféráinak értelmezése. Természetesen itt is a szociológia klasszikusának szigorúan szociológiai szempontú társadalomképét tartjuk szem előtt, nem pedig esetleges olyan értelmezéseket, amelyeket Durkheim szociológiájának társadalomelméleti kiegészítéseként, „rekonstrukciójaként” hoztak létre, s amelyek nem Durkheim holisztikus értelmezései. Itt is, mint annyi más 10 11

L. az „Antisemitisme et crise sociale” (1899) című tanulmányt, in: Durkheim, 1975. Rammstett 1997. 445.

85

Kiss Endre helyen, a szakmai utókor csak igen nehezen képes különbséget tenni Durkheim holisztikus általánosításai (melyeket elkerülhetetlenül meg kell fogalmaznia, de nem tudja, de nem is akarja bizonyítani azokat az összes lehetséges összefüggésben) és a társadalomkép egyes konkrét szociológiai vetületei között, amelyeket viszont tényanyaggal alátámaszt és bizonyít is. Ha mindehhez most hozzágondoljuk a tudományos leírásnak és a politikai magatartásnak azt a kettősségét, amit az iménti Brunetiére-rel való szembenállás példáján érzékeltettünk, érzékelhetjük, milyen nehézségekkel jár egy szociológiai klasszikus üzeneteinek aktuális értelmezése. Durkheim tehát amikor az antiszemitizmust is „szociális betegség”-ként értelmezi, az erkölcsi és társadalmi irányítás „halála”-ként, anómiaként, nem a szokványos antimodernista konzervatív érvelést alkalmazza, de már a modernség győzelmének álláspontjáról veszi számba a modernizáció problematikáját, s mint említettük, csak a szociológiai szempontból releváns mozzanatok teljes értékű tudományos értelmezésére vállalkozik. A Durkheim értelmezte szociológia nem társadalomfilozófia, a maga élesen és határozottan kimetszett témafelvetéseiben nem kell foglalkoznia a modernizációs folyamat, az evilági racionalizálás permanens kétarcúságával. A tudományos igazság ezért némi távlatban helyezkedik el a gyakorlati megközelíthetőségtől. Ami a modernizáció jelenségéből tudományosan, a mélyebb elemzés szempontjából igaz, a gyakorlat számára absztrakt és távoli, a modernizáció időleges veszteseinek oldaláról pedig rövid távon nem jelent sok biztatást. Durkheim család-képe is példa- és módszertani értékű. E témakörben ugyanúgy keresi az új tudomány a maga legitim tárgyi szféráit, mint például az öngyilkosság tematikájában. Durkheimre itt is jellemző a diszciplináris korlát magasrendű fegyelme, mindenből az válik relevánssá, ami szociológiai, azaz hiába várjuk tőle itt is a tárgyalt kérdéseknek az összes lehetséges szempontokból való, lényeglátó megoldását (ezzel függ össze tudományelméletileg magasrendű anti-pszichologizmusa, amely viszont a társadalmi tények az ő nevéhez fűződő elméletéhez vezet). A szociológiai szempontok, mint ezt ismételnünk kell, nem esnek feltétlenül egybe azzal, amit mi ma, vagy mások más korszakokban, egy olyan tárgy, mint a család, specifikusan szociológiai értelmezéseként elgondoltak.12 Durkheim egyike a legelső szociológusoknak, akiknek még nemcsak a megközelítésmód, vagy a módszer, de maga a tárgyválasztás is kivételesen fontos, nem is csak azért, hogy egy jó tárgyválasztással minél kevesebb nehézség árán tudatosítsák a közvéleményben, hogy van egy ilyen új, kivételes, mert tudományos megközelítés (ez lenne a „didaktikai” szempont), hanem abból a már jóval prózaibb okból következően is, hogy fel tudják mutatni, hogy egyáltalán létezik a szociológiának saját tárgyi területe. A primér tárgyválasztás szövegösszefüggésében az a legfeltűnőbb, hogy a család és az öngyilkosság klasszikus ikertéma, két Durkheim szemében egyként szociológiainak minősülő probléma, amelyek vizsgálata közvetlenül érvényes a másik szövegösszefüggésében is. 12 Egy új tudomány mindig sokszoros projekció tárgya, érdekes módon ez nem mindig szűnik meg egy tudomány lassú magától értetődővé válásával sem.

86

Szélsőséges relativitás, parttalan komplexitás Durkheim család-felfogása szélsőségesen funkcionális, ebben mai napig is szinte feltűnően modern és bátor.13 A család a társadalmi sűrűség mértéke, ezáltal az „erkölcsi” sűrűségé, a kristályosodási pontok alap-mintázata. Ez az alapzat természetesen képes hordozni a kommunikáció vagy éppen a szolidaritás problémakörét, de azt is, amit napjainkban „hálózatos” társadalomnak nevezünk. A társadalom anyagi sűrűsége úgy jelenik meg, mint a család telítettsége, a család megtalálja helyét a társadalom funkcionális rekonstrukciójában, anyagi és morális sűrűség egy valamiképpen modellált társadalmi egészben, kristályosodási vagy kissé kevéssé elegánsan, csomósodási pont. Mivel a család, a lehető legnagyobb leegyszerűsítéssel fogalmazva, ennyire funkcionális vizsgálat tárgya Durkheimnél, azért lehetséges, hogy az öngyilkosság legyen a család-probléma érmének másik oldala. Az öngyilkosság a társadalmi anómia terméke, a társadalmi anómiának pedig oka is, következménye is a család problematikája.14 A „szélsőséges relativitás” – „parttalan komplexitás” viszonylatai ismét tökéletesen új megvilágításban jelennek meg Durkheim szociológiájában, ami azt is jelenti, hogy abban a társadalomban is, amiről ez a szociológia szól. A minden korábbihoz képest „nagy”, „átfogó” és „egész-jellegű” modern társadalom túlzottan naggyá és túlzottan dinamikussá vált ahhoz, hogy el tudja látni azt a fokozódó nehézségű és komplexitású integráló funkciót, amellyel pedig szembe kell néznie. A tézis szociológiai, nem társadalomelméleti, de mint ilyen, igaz: a francia társadalomban hiányzik a morális integráció.15 A család eredeti és önálló egyesülési kívánság, általános „kommunisztikus” vágy, amely a funkcionális viszonylatokban realizálódik. Durkheim szerint a házasságot nem önmagában a kapcsolatok tartóssága, hanem a kapcsolatok szabályozottsága jelenti. Ezzel részben vissza is térünk dolgozatunk fő gondolatmenetéhez, a család végtelen relativitásához, de bennük a szabályozottság eleme közös, s éppen ez az elem gyengül meg kritikusan a modern társadalom csökkenő integrációs, azaz regulációs képességében.16 A modern társadalom konkrét formákban való kibontakozásának oka s egyben következménye is a tulajdon problémája, amiről elsősorban a teljesség kedAz 1888-as alapszöveg kiadását l. Durkheim 1975-2. Meg kell tenni a szükséges korlátozó megjegyzéseket is: az öngyilkosság Durkheimnél nem kizárólagosan a családdal függ össze, s a család problémái sem kizárólagosan fémjelzői a társadalmi anómiának, de a kapcsolatok mégis egyértelműek és meghatározóak. 15 Az egyik első szociológiai (klasszikus) mű e fontos kategóriájának értelmezése nagyon sokféle lehet, hiszen ezt a viszonylatot nincs is még mihez viszonyítanunk. Annyi bizonyos, hogy nem szabad sebesen a mi mai első gondolatunk szerint értelmezni, annak alapján, hogy mi mit gondolunk arról, hogy van-e vagy nincs morális integráció egy társadalomban vagy a mai társadalomban konkrétan. 16 Fel kell figyelni arra a korántsem szimpla összefüggésre, hogy új tudományként a szociológiának pontosan körül kell határolnia mind tárgyi területét, mind módszereit. Ebből azokban – mindenféle szándék nélkül – az is következik, hogy minden modern szemlélete mellett és annak ellenére is ez a tudomány a modernizációs folyamatoknak a társadalmi anómia felé utaló részeivel tud csak alaposan foglalkozni. Nagyon leegyszerűsítve tehát a modernizáció rossz oldalaival, amelynek alapján például az említett Brunetiére-rel szemben kialakuló furcsa szembenállás és szerepcsere is létrejön. 13 14

87

Kiss Endre véért kell megemlékeznünk, hiszen a családi „közösség” egyik legnagyobb összetartó eleme a családi közös tulajdon, illetve az a számos szabályozási forma volt, amivel a szám szerint is nagyra terebélyesedő családok meg akarták akadályozni a családi tulajdon gyors szétdarabolódását. Nem csoda, hogy a modern polgári törvénykezésnek az örökösödésre vonatkozó felfogása felgyorsította annak a modernizációnak a kialakulását, ami a csökkenő regulációs képességhez vezetett, de amelyről Durkheimnek mint tudósnak, és Durkheimnek, mint állampolgárnak annyira eltérő volt a véleménye. Durkheim elemzésében a család ugyanabba a különleges strukturális pozícióba kerül, mint amelyikben mind a mai napig van. A nagy integrációs, regulációs és szabályozási folyamatok megingásainál (természetesen szigorúan szociológiai értelemben értve mindezt) természetes igény, sőt, reflex, hogy a család megújulása alkossa e folyamatok ellenmozgását. Eközben azonban a valóságos, a konkrétan létező család maga is e nagy folyamatok esetleges negatív következményeinek áldozata. Mindenki a családban látja a megoldást, de a család maga is áldozat (is).17 A családnak kellene egy olyan társadalmat újra felemelnie, amelynek a mindent magyarázó lényeglátásra.

Irodalom DURKHEIM, Emil 1975–1. Textes in religion, morale, anomie. Editions de Minuit. Paris. DURKHEIM, Emil 1975–2. Textes. 3. Fonctions sociales et institutions. Editions de Minuit. Paris. DURKHEIM, Emil 1982 Az öngyilkosság. Szociológiai tanulmány. 2. kiadás. Fordította Józsa Péter. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Budapest. HEGEL Georg Wilhelm Friedrich 1971 A jogfilozófia alapvonalai vagy a természetjog és államtudomány vázlata. Fordította: Szemere Samu. Akadémiai. Budapest. HEGEL Georg Wilhelm Friedrich 1969 Briefe (von und an Hegel). Meiner. Hamburg. RAMSTETT Otthein 1997 Das Durkheim-Simmelsche Projekt einer „rein wissenschaftlichen Soziologie“. Zeitschrift für Soziologie. Dezember 1997. 444–455. RÓHEIM Géza 1984 Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Gondolat. Budapest.

17 A klasszikus öngyilkosság-típusok közül az „egoista” és az „anómikus” típus közvetlen összefüggésben áll a család durkheim-i szociológiai elemzésével, az „altruista” típus esetében ezt közvetettebb kapcsolatnak nevezhetnénk. L. Émile Durkheim 1982.- Itt fontos kiemelnünk, hogy Durkheim éppen, hogy nem univerzális magyarázatokra tör, de demonstrálni akarja, hogy a szociológia érett arra, hogy új tudományként funkcionáljon, korrelációkat keres a statisztikák (a társadalmi tények formái) az a társadalmi folyamatok között, nem törekszik mindent magyarázó lényeglátásra.

88

Szélsőséges relativitás, parttalan komplexitás

KISS, Endre

EXTREME RELATIVITY – ENDLESS COMPLEXITY (Theoretical reflexions about the family) The family developped under the sign of the „extreme relativity” and „endless complexity” has been studied here at the example of Géza Róheim’s psychoanalytic ethnography and Georg Friedrich Hegel’s philosophy of laws. These fundamental characteristics appear in Durkheim’s sociology again in a perfectly different light. The society, that became in comparison with the previous state „vast”, „non transparent” and „dynamic”, is no longer able to provide a function of integration becoming increasingly difficult and complex. Durkheim (and the others) places the family in that structural, sociological position, where it is also up today. At the time of the shake of the great processes of integration, this reveals in every respect as a legitimate claim, that offers the family the balance, as counter-movement of these processes. We see in the family the solution, while the family is also itself victim of these transformations.

89

FENYVES Katalin

A 19. SZÁZAD VÉGÉNEK ZSIDÓ CSALÁDJAI MAGYARORSZÁGON Amikor Vámbéry Ármin 1913-ban, 81. életévében meghalt, A Nő és a társadalom című feminista lap a magyar nőmozgalom „egyik legtiszteltebb barátja”-ként búcsúztatta.1 Visszaemlékezéseinek tanúsága szerint a világhírű magyar orientalista a felső-magyarországi Szentgyörgyön még olyan társadalmi viszonyok közt látta meg napvilágot, amelyeket a zsidó társadalomtörténetnek szentelt alapvető művében Jakob Katz az elhúzódó középkor megnyilvánulásaiként jellemzett2 – talán éppen ezért szegődött élete alkonyán a nők jövőbe mutató ügyének támogatójául. Az 1832-ben született Vámbéry egyike volt azoknak, akik a saját életükben tapasztalhatták meg, hogyan ragadták magukkal a 19. század történetének viharos átalakulásai a zsidó családokat: a valódi vagy szimbolikus gettó világából kilépve ezek mintegy 60 év alatt szinte a felismerhetetlenségig átalakultak. Megváltozott a zsidó családban érvényesülő hierarchia és nemi munkamegosztás, megváltozott a zsidó család létrejöttének és felbomlásának módja, megváltozott a létszáma. Ez a metamorfózis az államhatalom intézkedéseinek és a zsidó vallásgyakorlás fokozatos átalakulásának erőterében, a külső körülmények változásaira adott közös és egyéni válaszok eredményeképpen következett be. A kérdés irodalma és az általam részint e szempontból is elemzett 19. századi visszaemlékezések alapján itt azt szeretném felvázolni, melyek voltak a családi élet átalakulási folyamatának főbb tényezői és következményei.

A törvényi környezet A diaszpórában élő zsidók számára mindig és mindenhol kiemelt jelentőséggel bírt a lakóhelyükön érvényesülő politikai hatalom, illetve annak a zsidókkal kapcsolatos törvényhozása. Ez a magyarországi zsidók történetében is meghatározó: a 19. században a lakhatás, a tulajdonszerzés, a név- és nyelvhasználat, az iskoláztatás és a továbbtanulás, valamint a szakmagyakorlás, végül az állampolgári jogok gyakorlásának szabadsága mellett az élet számtalan vonatkozását szabályozta – s mivel zömmel a szekularizáció irányába mutatott, általában az egyén személyes lehetőségeit bővítette, és a zsidó közösség autonómiáját csorbította. 1 N. N. 1913. 156. („Vámbéry Ármin. A nagy tudósban a magyar nőmozgalom egyik legtiszteltebb barátját vesztette el. Vámbéry meggyőzött híve volt a nők teljes egyenjogúsításának, politikai jogaikat az államra nézve is elsőrangú szükségletnek ismerte fel. Ε nézetét mindenkor nyíltan kifejezte. 15 évvel ezelőtt érdekes előadást is tartott a kérdésről.”) 2 Katz 2005.

90

A 19. század végének zsidó családjai Magyarországon A családok életét a legközvetlenebbül azok a törvények befolyásolták, amelyek a házasság, a válás és az örökbefogadás feltételeit érintették. Ám az egyes családok hagyománya szempontjából meglepően fontosnak bizonyult például a II. József nyelvrendelete alapján kapott – és kezdetben nem csekély ellenérzéseket kiváltó – német családnevekhez való ragaszkodás. A névmagyarosítás a zsidók körében az abszolút számokat tekintve annak ellenére sem tekinthető általánosnak, hogy az összlakossághoz képest időszakonként akár tízszeres, a nem magyar ajkúakhoz képest akár hat-hétszeres túlképviseltséget mutatott. 1867 és 1918 között összesen 74 500 névváltoztatási kérelmet hagytak jóvá, az 1898 és 1914 között jóváhagyott 61 ezer névváltoztatási kérvény közül 34–35 ezer jutott a zsidókra. Mivel pedig az egyes kérelmekre jutó névváltoztatók átlagos száma a zsidók körében ugyanezen 1898 és 1914 közötti időszakban 1,7 körül alakult, így létszámuk nem sokkal haladta meg az 50 ezret.3 Ugyancsak messze ható következményekkel jártak a családon belüli viszonyok szempontjából II. József azon rendeletei, amelyek tilalom alá helyezték a zsidó-német (mai fogalmaink szerint jiddis) nyelvhasználatot, és elrendelték a német nyelvű zsidó iskolák felállítását. Ezek ugyanis rendkívüli módon felerősítették a zsidó felvilágosodás csekély számú képviselőjének törekvését a műveletlenség jelének tekintett zsidó anyanyelv elhagyására, és a zsidó közösségeken belül nem kevés feszültséget okozva végül oda vezettek, hogy a fiatalok szemében csökkent a csak zsidó-németet beszélő idősebbek kulturális elismertsége. A 19. század derekán a 1840-es törvénycikk szintén igen nagy mértékben hatott a családok életére azzal, hogy a zsidók bármely vidéken letelepedhettek az országban, és lehetővé vált számukra a szabad kereskedelem, a gyáralapítás, bármely mesterség gyakorlása – azaz a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt kijöhettek a gettóból. Az 1867-es emancipációs törvény azután a fennmaradó korlátozások zömét is megszüntette (legalábbis papíron). Ám éppen a családdal kapcsolatos kérdésekben (házasság, válás, asszony- és gyerektartás, örökbefogadás) ügyében a tárgyalt időszak, azaz a 19. század során váltották fel a kizárólag vallási szabályozást az állami jogrendszer normái. Noha II. József Magyarországon 1786. március 6-án kiadott Ehepatentjével kísérletet tett a valamennyi felekezet tagjainak házassági ügyeire kiterjedő, egységes állami házassági jogot érvényesítő bíráskodás bevezetésére (a házasság polgári szerződésnek minősíttetett, ezért az ebből származó perek kizárólag a polgári törvényszékek hatáskörébe utaltattak), ezt a halála után visszavonták. Így a zsidó házasság a 19. század közepéig névleg ugyan a katolikus szentszék jogszolgáltatása alá tartozott, de egészen 1853-ig a rabbinikus bíróságok döntöttek a válás kérdéseiben, ahogyan a házasságkötés érvényes módját tekintve is a halacha előírásai voltak érvényben. (Ezeknek értelmében a házasságkötés elengedhetetlen feltétele volt a ketuba, azaz házassági szerződés, ám a házasulandó feleket bárki arra érdemesnek talált és azzal megbízott személy összeadhatta, azaz nem kellett hozzá rabbi jelenléte.) 1853-ban Magyarországon is életbe lép3

Karády–Kozma 2002. 76., 105.

91

Fenyves Katalin tették az osztrák polgári törvénykönyvet, amelynek 113–136. paragrafusa szabályozta a zsidók házassági jogát, majd 1861-ban újból a régi magyar törvények váltak hatályossá, ezek azonban a zsidók tekintetében semmiféle rendelkezést nem tartalmaztak. Az így kialakult helyzet orvoslására adták ki 1863-ban azt a „csupán a törvényes gyakorlat által legalizált és fenntartott” udvari kancelláriai rendeletet, amely a „joghézagot áthidalva megerősítette a világi hatóságok és bíróság jurisdikcióját zsidó házassági ügyekben, ekként a válóperekben is”, 4 és amely azután egészen a polgári házasságkötést és az egységes, szekularizált házassági jogot bevezető 1894. XXXI. törvénycikk hatályba lépéséig érvényben maradt. Jó okkal feltételezhetjük tehát, hogy nyilván nemcsak 1863-ban, hanem később is elmondható volt: „nem ritkák azon esetek, midőn házasságok az egyházi szertartások teljes mellőzésével, egyszerű polgári személyek közbejöttével, titkon köttetnek s elválasztatnak”.5 Amint azt a 19. századi fővárosi válások monográfusa, Nagy Sándor megállapította, az állami szabályozással „szembeszegülő, kizárólag a tradicionális (rituális) gyakorlatot folytató zsidó polgárok valószínűleg [felekezetük városi, vagyonos képviselőinél] jóval nagyobb, bár a 19. század második felében egyre olvadó tömege vidéken élhetett. Az 1880-as évekig még a fővárosban is mindennaposnak számíthatott az állami jogszabályok kijátszása vagy jóhiszemű figyelmen kívül hagyása.”6 A családi élet kérdéseiben tehát a század nagyobbik részében a vallási előírások voltak meghatározók. Ezek megszegését pedig nem az állam bírósága, hanem a helyi közösség szankcionálta – még az 1840-es években is nemcsak a zsinagóga előtt felállított kalodába zárással, hanem olyan macskazenével, amilyenről Schnitzer Ármin komáromi rabbi, a sokáig a Szepesség gettójának tartott Hunfalva szülötte adott számot: gyermekkorában látta, hogy egy nős férfit, aki egy özveggyel folytatott szerelmi viszonyt, fejjel az állat fara felé nézve szamár hátára ültettek, és így kergették végig az utcákon, miközben a körülállók fémtárgyak ütögetésével és kiabálásukkal éktelen lármát keltettek.7 Ám a polgári házasság (és válás) bevezetése nemcsak a zsidó közösségek autonómiáját korlátozta, de a vegyes házasságot is lehetővé tette, s ezzel szabad utat biztosított a magyarországi zsidók további szekularizációjának.

Matriarchátusból partriarchátusba? A Magyarországon élő zsidók ezeknek a jogi feltételeknek köszönhetően hajthatták végre a 19. század közepétől a nagy ugrást a Jakob Katz emlegette középkorból a polgári modernitásba. A század első felében a zsidó vallásosságnak Nagy 2012. 71. Gróf Andrássy György jelentése Forgách Antal udvari kancellárnak Meisel Farkas Alajos pesti főrabbinál történt tájékozódása alapján, idézi Nagy 2012. 71. 6 Nagy 2012. 71. 7 Schnitzer 1904. 6. Idézi Fenyves 2010. 127–128. 4 5

92

A 19. század végének zsidó családjai Magyarországon még a törvények betartása volt a legfőbb tartalma, a törvények közül is kiváltképp a „lernen” – ami jiddisül nem a szekuláris tanulást, hanem a szent szövegek tanulmányozását jelentette. A szent nyelvet, a hébert csak fiúk tanulhatták, a közös imádkozás színhelyét is csak a nagy ünnepekkor kereshették fel a nők. Őket a máig felhozott magyarázat szerint azért zárták ki a vallásgyakorlás e formáiból, mert azok elvégzése túl időigényes lévén, mellette nem lett volna módjuk a háztartás vezetésére és a család ellátására. Ennek következtében fordulhatott elő, hogy nemcsak a háztartást vezették, hanem míg férjük éjt nappallá téve a fóliánsokat bújta, olykor a család létfenntartásáról is ők gondoskodtak. A szakirodalomban vita folyik arról, hogy ez a gyakorlat hol és mennyire lehetett jellemző (többnyire talán inkább Lengyelországban, és elsősorban a vallási elit körében),8 ám a magyarországi memoárirodalom több példával is szolgál a köztes változatokra. Vámbéry Ármin visszaemlékezésében szinte tisztán jelenik meg a kelet-európai modell,9 jóllehet apja németországi, anyja morvaországi származású volt. Mégis ő az egyetlen, aki arról számol be, hogy talmudtudós édesapja rabbikinevezéshez nem jutván 1830 körül egy ideig kereskedésből próbálta fenntartani családját, de egyik kudarca a másikat érte; „az élet szükségleteit gyakorlatiasabb érzékkel felismerő anyám belátta végre, hogy jobb lesz, ha békén hagyja urát a foliánsai közt és a ház egész gondját inkább magára veszi. Anyám ily körülmények közt maga vette kezébe a vezetést. Ő volt az, aki a világgal az érintkezést fenntartotta, atyám pedig a tanulószobájában ülve, őrizte a házat.”10 Sigmund Mayer szerint Pozsonyban, az 1830–40-es években a csodájára jártak édesanyjának, Tony Mayernek, aki a lelke volt férje sikeres textilkereskedésének. Az ismert pedagógus és Pestalozzi-fordító Zsengeri Samu édesanyja női divatáruval kereskedett 32 éves korában, 1846-ban bekövetkezett hirtelen haláláig; a zsidó néprajz korai művelőinek egyike, Nagy József édesanyja pedig az 1860–70-es években járt a közeli Körmendre kóser vajat és túrót árulni – ezeknek az asszonyoknak a munkája nélkül családjaik vagy egyáltalán nem tudtak volna megélni, vagy sokkal szűkösebb körülmények között lettek volna kénytelenek életüket tengetni.11 Ha matriarchátusról esetükben nem is beszélhetünk,12 ahhoz nem fér kétség, hogy a külvilággal inkább ők tartották a kapcsolatot – ezt azért is tehették, mert nekik nem volt tilos az ország nyelvét és még néhány más idegen nyelvet megtanulniuk, ahogyan a nem zsidó világ dolgaiban is járatosabbak voltak, mint a férjeik. Ám attól kezdve, hogy a zsidó férfiak számára 1840-től, de kiváltképp 1867től megnyíltak az addig elzárt pályák, és immár nem csupán a közösség alkalmazottaiként, kereskedőként és esetleg orvosként kereshették kenyerüket, az ő idejüket is a munka osztotta be. És miközben már eleget kerestek ahhoz, hogy eltartsák feleségüket és gyermekeiket, mind kevésbé adódott alkalmuk napjáRosman http://jwa.org/encyclopedia/article/poland-early-modern-1500-1795. Uo. 10 Vámbéry 2001. 4. 11 Erről részletesebben Fenyves 2010. 12 Stampfer 2010. 122–141. 8 9

93

Fenyves Katalin ban többször is együtt imádkozni a zsinagógában a többiekkel, éjjelente pedig velük együtt, vagy otthonuk magányában szent szövegeket olvasni. Ezzel a családi munkamegosztás is megfordult: immár a nőknek volt ideje a vallás dolgaival foglalkozni, így a század végére egyenesen tőlük várták el, hogy ne csak a zsidóság biológiai, hanem – a gyermeknevelés révén – spirituális továbbéltetéséről is gondoskodjanak.13 A századvég polgári zsidó családjai nem sokban különböztek a nem zsidó családoktól. Hacsak annyiban nem, hogy a zsidó családokban a nők évszázadok óta olvashattak (mert megtanulhattak olvasni, és mert nem tiltották el őket a világi olvasmányoktól),14 és gyakran részt vettek a családi gazdaság házon kívüli működtetésében. Ennélfogva a nem zsidó nőknél nagyobb hagyománya volt köztük a család köreit meghaladó aktivitásnak – ez az egyik oka lehet annak, miért volt olyan nagy a zsidó lányok részaránya elsősorban a leánypolgárikban, de a felső leányiskolákban, majd 1895-től az előttük is megnyíló egyetemi karokon, illetve az 1896-ban alapított leánygimnáziumban. 15 De a századforduló zsidó véleményformáló férfiúi ugyanúgy a család papnőjének szerették volna látni asszonyaikat, mint nem zsidó kortársaik. A polgári zsidó asszonyok egyedül elismert házon kívüli tevékenysége így a jótékonykodás maradt. Bár ebből egyes helyeken már igen korán, Magyarország egyes vidéki városaiban az 1830-as évektől kezdve kivették a részüket,16 a jelek szerint bőven maradt idejük és energiájuk egymás és a kávéházak, színházak, koncertek, fürdők, üzletek látogatására. A századforduló sajtója nem győzte ezért ostorozni őket, és csak mintegy száz év múltán szolgáltatott közvetve nekik is igazságot Marion Kaplan, a németországi zsidó középosztály neves kutatója, amikor részletesen leírta, hogy a polgáriasodás elengedhetetlen kellékeiről – az ízlésesen berendezett polgári otthonról, a gyerekek megfelelő neveltetéséről és öltöztetéséről, a házon belüli és házon kívüli reprezentációról – a zsidó férfiak egymagukban aligha tudtak volna gondoskodni.17

„A holnap asszonyai” A polgári családokban a nőnek nem illett dolgoznia – ez nemcsak rá, de a férje pénzügyeire sem vetett volna jó fényt. A századfordulóra azonban igen népessé vált azoknak a nőknek a tábora, akik különböző okoknál fogva nem mehettek férjhez, megözvegyültek, vagy elváltak. 18 Az ő számukra létszükséglet volt, hogy munkát vállaljanak – és valóban, a korabeli válóperes és árvaszéki iratok, vagy a tanácsokhoz segélyért folyamodók kérvényei mind azt mutatják, Fenyves megjelenés alatt. Parush 2004. 15 Karády 2000.; Nagy 2003/3. 3–14.; Kereszty 2010.; Kereszty 2011. 16 Richers 2009. 17 Kaplan 1991. 18 Harkányi 1905. 117–121. 13 14

94

A 19. század végének zsidó családjai Magyarországon hogy nem kevés nő folytatott kereső tevékenységet. A századfordulót megelőző évtized alatt a gazdaság szinte minden terén megjelentek a nők, 19 s talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a kereskedelem, valamint a pénz-, hitel- és biztosításügy terén ténykedő önállók, tisztviselők és egyéb segédszemélyzet soraiban a zsidó nők létszáma messze nagyobb volt, mint az ország teljes női lakosságában elfoglalt arányuk. Vélhetőleg az önálló megélhetés lehetősége is hozzájárult ahhoz, hogy a század utolsó negyedében a zsidó nők mind bátrabban éltek a válás – a zsidó vallástörvények által mindig is megengedett, de addig inkább a férfiak érdekeit szolgáló – intézményével. Amint azt Nagy Sándor, a már idézett monográfia szerzője megállapítja: „úgy tűnik, a rosszul sikerült házasságot legkevésbé a zsidó felek viselték el”.20 Adatai szerint az 1860-as évek közepétől Pesten az összes (protestáns és zsidó) válásokon belül 1871-ig évente 50–90% között ingadozott a zsidó válások aránya, 1895-ig 41% körül alakult, 1896 és 1910 között (amikor már a katolikusok is elválhattak) viszont 32%-ra esett vissza.21 Ez azonban korántsem azt jelentette, hogy a zsidó házaspárok a polgári válás lehetőségének bevezetésével ritkábban váltak (sőt), csak a többi felekezethez képest lett kiegyenlítettebb az általuk indított bontóperek aránya. Ugyanakkor e kutatások eredménye azt mutatja, hogy „a 20. század elején bármely felekezet budapesti tagjai gyakrabban folyamodtak a házasság felbontásához, mint vidéki sorstársaik”, azaz e téren különösen meggyőzőnek tűnik a nagyvárosi szekularizáció hatása.22 Ugyancsak a szekularizáció számlájára írható az is, hogy a zsidók körében az összehozott házasságok korábban szinte kizárólagosnak tekinthető gyakorlatát fokozatosan felváltotta az egyéni vonzalmon (vagy legalábbis a házasulandó felek saját akaratán) alapuló házasságkötés. A századforduló zsidó felekezeti sajtójában a cikkírók gyakran bizonygatják, hogy a zsidó házasság több egyszerű adásvételi szerződénél, igyekeznek annak spirituális tartalmát előtérbe helyezni, és keményen bírálják az anyagi szempontok gyakran leplezetlen érvényesülését.23 Mind ritkábban fordult elő, hogy a jövendő házasok az eljegyzés napján találkoztak először, és a házasságközvetítő, a sadchen szolgálatait is ritkábban vették igénybe – neki az 1800-as évek vége felé már az újságok apróhirdetéseivel is fel kellett vennie a versenyt.24 Érdekes módon azonban éppen a század első harmadában született visszaemlékezők között akad kettő is (Ágai József és Munkácsi Bernát édesapja), akit a házasságkötésben csak az érzelmei vezérelték – egyikük ráadásul az ortodox Meir Ávrahám Munk. A zsidó haHarkányi 1905. 142. Nagy 2012. 45. 21 Nagy 2012. 27–30. 22 Nagy 2012. 31. 23 Lásd az 1900 áprilisa és 1901 januárja között megjelent Magyar Zsidó Nő című hetilap számait, például: Lucián: A hozomány, 1900. május 11. 5–6. oldal; Serény Aladár: Házasságok a modern zsidó családokban, uo. 9. oldal; Krasznainé F. Mari: Házasságok a modern zsidó családokban, május 25. 3–4. oldal. 24 Balogh 2005. 19 20

95

Fenyves Katalin gyománytól idegennek vélt „szerelmi szenvedély” létezésének bizonyítékaként a jiddis népdalokat szokták felhozni, és ezt a következtetést valószínűsítik a Magyar Zsidó Szemlében a századfordulón megjelentetett, jiddisre fordított magyar népdalok is.25 Ám hiába váltak elfogadottá az egyéni érzelmek, az endogámia a megváltozott körülmények között, a vegyes házasság lehetővé válása ellenére is meghatározó maradt, és a századfordulón sem volt ritka eset, hogy a házasulandó felek – kivált ha már nem a legfiatalabbak közé tartoztak, vagy hogyha megözvegyültek vagy elváltak – a rokonság körében, a sógoroksógornők, unokatestvérek között találtak párra. Végül a hagyománnyal való szakítás egyik leglátványosabb megnyilvánulásaként a századforduló környékén a jómódú polgári családok egyetlen nemzedékváltás során drasztikusan csökkentették a gyermekeik számát. A 20. század több vezető magyarországi értelmiségi családjának (Polányiak, Ferenczi Sándor) történetéből is tudhatjuk, hogy a 19. század második felének művelt, számottevő kulturális igényekkel élő anyái a jobb életkörülmények hatására már akár 8-12 gyereket is felneveltek, majd a következő nemzedék tagjai ezt a gyerekszámot hirtelen és nagyon radikálisan csökkentették.26 Többek közt az így létrejött lényegesen kedvezőbb anyagi és pszichológiai feltételek is magyarázhatják, hogy a 1910/11-ben érettségizett lányok 38 százaléka (míg a fiúknak csupán 21,2 százaléka) és a budapesti egyetemen a nők egyetemjárásának engedélyezését követő tíz évben a nőhallgatók közel fele (míg a fiúknak csak közel egyharmada) zsidó családból származott.27 De ez ad valamelyes magyarázatot arra is, vajon miért vonták olyan határozottan kétségbe az 1900-as évek elején – akár liberális – értelmiségi férfiak (egyetemi tanárok, újságírók, írók), hogy a nők valaha is összeegyeztethetik anyai és értelmiségi hivatásukat: vélhetőleg senki sem tudta elképzelni, hogy ilyen hamar bekövetkezik majd a gyerekszám drasztikus csökkenése. Márpedig 8-10 gyerek mellett a legnépesebb személyzet segédletével sem lehetett volna alkotó értelmiségi pályát befutni – még akkor sem, ha e pályautak már készen állnak, és nem akkor kellett volna ezeket kitaposni. A sokat gúnyolt feministák támogatói közé szegődve a legtradicionálisabb „premodern” zsidó családból származó Vámbéry azon keveseknek lett egyike, akik felismerték, hogy a jövőt nem a jelen alapján kell megálmodni.

Kint és bent, szép és rút Mindeme átalakulások egyik sajátos következményeként a kint és bent, a privát és a nyilvános tér, a szent és a profán érzékelésében és megítélésben ugyanúgy jelentős változások következtek be, mint abban, hogy mit tartottak a zsidó férfi és női szépségideálnak. A premodern időszak „bent”-je a zsidó közösség gyakran vastag lánccal is kijelölt térbeli határain és a zsidó nyelvek szimbolikus Stampfer 2010. 34.; Fenyves megjelenés előtt. Békés 2008. 27 Karády 1997. 59. 25 26

96

A 19. század végének zsidó családjai Magyarországon nyelvi korlátain belül volt található. Ezen túlra sokáig inkább a nők merészkedhettek csak, őket viszont a zsidó szent nyelv, a héber kultúrájából rekesztették ki – amelyből egyébként a héberül csak alig megtanult egyszerű férfiak is kiszorultak.28 A zsidóság megélésének presztízzsel bíró terepe még a 19. század első felének Magyarországán is a shul, azaz a tanház volt, ahol a férfiakat felhívták a Tórához,29 ám a polgáriasodás előrehaladtával e tekintetben mindinkább a zsidó felvilágosodás jeles képviselője, Jehuda Lejb Gordon egyik 1865-ben írt héber versének megfogalmazása vált irányadóvá: „Az utcán légy államod polgára, zsidó pedig legyél otthon.”30 Egyes kutatók egyenesen a judaizmus, illetve a zsidó identitás domesztikálásáról,31 míg mások a zsidó vallás 19. századi „elnőiesedéséről” beszélnek,32 ami alatt azt értik, hogy a törvények betartása és a szent szövegek tanulmányozása a kor és a polgárság vallásos eszményeinek megfelelően mindinkább átadta a helyét a szívbéli áhítatnak, az alkalmakhoz kötődő, világi nyelvű egyéni imádkozásnak, a vallás esztétizálásának, az etika hangsúlyozásának. Ezzel párhuzamosan változott a mindkét nembeli zsidó szépségeszmény. A század elején a sápadt szobatudós jelentette a nők számára is vonzó zsidó férfiideált.33 Mint visszaemlékezésében Vámbéry írja, bár apja „félszeg és ügyetlen volt az emberekkel való érintkezésben s mikor leánynézőbe ment anyám szülei házába, a morvaországi Lundenburgba, láttára halkan összenevettek a Malawan család leánysarjadékai (…) anyám – festeni való tizennyolcz éves szép leány volt – csakhamar kedvét lelte az elfogódott fiatal tudósban, kit szerencsésen ajánlottak be hozzá tüzes szemepárja és arczának kellemes vonásai”. 34 A századfordulóra azonban, amikor az erősödő antiszemitizmus irodalmi képviselői újra és újra összemosni igyekeztek a zsidó és a nő jellemzőit, Max Nordau, a cionizmus egyik atyja, a talmudzsidó szerinte szánalmas alakjával tudatosan szembefordulva teremtette meg az erős, izmos, kétkezi munkát végző „izomzsidó” ideálját.35 A premodern zsidó család ideális asszonya tudós férjével ellentétben erős volt és kicsattanóan egészséges – máskülönben nem bírta volna a nagyon erős fizikai igénybevételt. A 19. század Magyarországában vélhetőleg nemcsak az újonnan bevándorolt galíciaiak asszonyai közelítették meg ezt az szépségeszményt, hanem többek közt azok a zsidó nők is, akik mint Nagy József édesanyja, a városba vitték eladni a kóser vajat, túrót vagy libát. Ám a századfordulón már zsidók és nem zsidók egyaránt csak gúnyolódni, jó esetben élcelődni tudtak a nagyfenekű, dúskeblű, harsányan öltözködő és felékszerezett polgáraszParush 2004.; Rosman http://jwa.org/encyclopedia/article/poland-early-modern-1500-1795. Például Schnitzer 1904. 30 Hetényi 1998. 42–43. 31 Ashton: 1997. 22–23.; Bronner 2009. 32 Baader 2006. 33 Boyarin 1998. 34 Vámbéry 2001. 8–9. 35 Újvári 2009. 28 29

97

Fenyves Katalin szonyokon, akiknek minden igyekezetük dacára sem sikerült megfelelniük a polgári tiszteletreméltóság követelményeinek – nem lett belőlük karcsú és elegáns „úri” hölgy. A 20. század elejére mintha helyet cserélt volna kint és bent, férfias és nőies, erős és gyenge, kövér és sovány, sápadt és napbarnított – ennek láttán talán nincs is mit csodálkoznunk azon, hogy az 1900-as év zsidó húsvétján elindított Magyar Zsidó Nő első számának egyik szerzője, a nagybecskereki dr. Klein Mór rabbi ezekkel a szavakkal bíztatta rövid köszöntőjének végén olvasóit: „Mert a ’Magyar Zsidó Nő’ nem volt, hanem lesz!” 36

Irodalom ASHTON, Dianne 1997 Rebecca Gratz: Women and Judaism in Antebellum America. Wayne State University Press, Detroit. BAADER, Benjamin Maria 2006 Gender, Judaism, and Bourgeois Culture un Germany, 1800–1870. Indiana University Press, Bloomington. BALOGH János Mátyás 2005 Apró hirdetések és apróhirdetések Magyarországon 1850–1900. Médiakutató 6. 4: 77–93. BÉKÉS Vera 2008 A Polányi család és a pszichoanalízis kezdetei, in ERŐS Ferenc – LÉNÁRD Kata–BÓKAY Antal szerk. Typus Budapestiensis – Tanulmányok a pszichoanalízis budapesti iskolájának történetéről és hatásáról. Thalassa Alapítvány, Budapest. BOYARIN, David 1998 Goyim Naches, or Modernity and the Manlines of the Mentsch, in CHEYETTE, Bryan–MARCUS, Laura szerk. Modernity, Culture and ’the Jew’. Polity Press, Cambridge. 91–104. BRONNER, Simon J. szerk. 2009 Jews at Home: The Domestication of Identity. The Littman Library of Jewish Civilization, Oxford. FENYVES Katalin 2010 Képzelt asszimiláció? Corvina, Budapest. FENYVES Katalin Megjelenés alatt Jákob háza Magyarországon. A zsidó női vallásosság alakulása 19. században, in GLÄSSER Norbert–ZIMA András szerk. Hagyományláncolat és modernitás. Zsidó vallási néprajzi tanulmányok. Szegedi Tudományegyetem – Bölcsészettudományi Kar Szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged. 36

98

Klein 1900. 4.

A 19. század végének zsidó családjai Magyarországon FENYVES Katalin Megjelenés alatt Mi mozog a zöldleveles bokorban? Magyar „népdalok” jiddis fordítása a Magyar Zsidó Szemlében, in GLÄSSER Norbert–ZIMA András szerk. Hagyományláncolat és modernitás. Zsidó vallási néprajzi tanulmányok. Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged. HARKÁNYI Ede 1905 A holnap asszonyai. Politzer Zsigmond és fia, Budapest. HETÉNYI Zsuzsa 1998 Az orosz-zsidó irodalom vázlatos története (1860–1930). Tiszatáj 52. 9:42–43. KAPLAN Marion A. 1991 The Making of the Jewish Middle Class: Women, Family, and Identity in Imperial Germany. Oxford University Press, New York. KARÁDY Viktor 1997 Nők a modern iskolázás korai fázisában, in Karády Viktor: A felekezeti viszonyok és iskolázási egyenlőtlenségek Magyarországon. Replika Kör, Budapest. KARÁDY Viktor 2000 Felekezetsajátos középiskolázási esélyek és a zsidó túliskolázás mérlege, in uő Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek (1867–1945). Osiris, Budapest. KARÁDY Viktor–KOZMA István 2002 Név és nemzet. Osiris, Budapest. KATZ Jakob 2005 Hagyomány és válság: zsidó társadalom a középkor végén. Múlt és Jövő, Budapest–Jeruzsálem. KERESZTY Orsolya 2010 Nőnevelés és nemzetépítés Magyarországon 1867–1918. Novum, Sopron. 2011 „A Nő és a Társadalom” a nők művelődéséért (1907–1913). Budapest, Magyar Tudománytörténeti Intézet. KLEIN Mór 1900 Magyar Zsidó Nő, április 20. 4. N. N. 1913 Vámbéry Ármin A Nő és a társadalom VII. 156. NAGY Péter Tibor 2003 A középfokú nőoktatás huszadik századi történetéhez. Iskolakultúra 13. 3:3–14. NAGY Sándor 2012 A házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a 19. században. ELTE, Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest. (Kézirat) PARUSH, Iris 2004 Reading Jewish Women. Brandeis University Press, Waltham, MA. RICHERS, Julia 2009 Jüdisches Budapest. Kulturelle Topographien einer Stadtgemeinde im 19. Jahrhundert. Böhlau, Köln–Weimar–Wien. 99

Fenyves Katalin ROSMAN, Moshe é. n. Poland: Early Modern (1500–1795). Jewish Women’s Archive: Jewish Women. A Comprehensive Historical Encyclopedia. (http://jwa.org/ encyclopedia/article/poland-early-modern-1500-1795, utolsó letöltés: 2014. 01. 20.) SCHNITZER Ármin 1904 Jüdische Kulturbilder. Aus meinem Leben. Wien, L. Beck u. Sohn. STAMPFER, Shaul 2010 Was the Traditional East European Jewish Family in the Recent Past Patriarchal? In uő. Families, Rabbis and Education. The Littman Library of Jewish Civilization, Oxford. 122–141. ÚJVÁRI Hedvig 2009 Testi (sz)épség: Az „izomzsidó” fogalma Max Nordaunál a fin de siècle kontextusában, Századok 143. 1:143–160. VÁMBÉRY Ármin 2001 Küzdelmeim. (Fordította Balla Mihály.) Lilium Aurum, Dunaszerdahely.

FENYVES, Katalin

JEWISH FAMILIES IN 19TH CENTURY HUNGARY The legal as well as the religious framework of Jewish family life have undergone tremendous changes in 19th century Hungary. Modernization, secularization, and emancipation have brought about a complete turnaround in the occupational structure, the gendered tasks, the time management, and the religious practice of Jewish men and women. Based on examples of autobiographic writings this paper describes some of the most important transformations that have taken place in the life of Jewish families. These transformations gave a new definition to what was private and what was public, to what was beautiful and what was ugly, to what was healthy and what was sickly, and made modern bourgeois patriarchy to replace pre-modern, religiously dominated ways of family life.

100

ÖRSI Julianna

A CSALÁD ÖSSZETARTÁSÁNAK ÉS VÉDELMI MECHANIZMUSÁNAK SZEREPE A HELYI TÁRSADALOMBAN Belső tényezők, szereplők A szülők szerepe a családi egység megteremtésében Mindenek előtt a család nevelő funkciójáról kell szólnunk. A családközpontú nevelésben döntő szerepe a mintaadásnak van. A hagyományos értékeket követő paraszti társadalomban a gyermekek családban születtek és családi környezetben nőttek fel. Ezt alapozta meg a törvényes házasság. A 18–19. században alig fordult elő házasságon kívüli szülés. Elsősorban az alacsonyabb társadalmi rétegbe, foglalkozási csoportba (cselédlányok) tartozók között fordult elő. A megesett lány gyermeke gyakrabban került hasonló helyzetbe, mint a szabályos családi környezetben felnövő lány. Ebben az esetben elsősorban a pozitív családi minta hiányzott. A 19. század vége felé növekszik a házasságon kívül született gyermekek száma. Karancskeszin például 1890–1895 között a házasságok 4,5%-a hosszabbrövidebb ideig együttélő párok között köttetődött.1 A szomszédos Lapujtőn 1880– 1895 között ez az arány 5,47% volt. Ekkor már számolnunk kell a munkáskolóniákon lakó együtt élő párokkal is. A 20. században már egyértelmű a tendencia. Dévaványán 1934-ben 27 tanyasi pár együttélését törvényesítette a dévaványai református pap.2 Az 1970-es években még szégyennek számított a megesett lány mind a személyre, mind a családra. A közösség elítélte ezt a magatartást. A század vége felé egyre lazulnak a családi kötelékek. Előbb a válás lesz egyre gyakoribb, majd a század végére mind szélesebb körben elterjed a házasságon kívüli együttélés. A 20–21. század fordulóján már ez utóbbi elfogadott státusszá válik. E keretek között is születnek gyermekek. Gyakran a gyermek születése motiválja a feleket a házasság utólagos megkötésére. A társadalomban egyre nagyobb számban maradnak a fiatalok egyedül, azaz nem kötnek házasságot. A szinglik házasságon kívüli gyermekvállalását a helyi társadalom egyre inkább elfogadja. A házasságon kívüli együttélési formációban a családi közösség tartósságára a bizonytalanság jellemző. A gyermekek erkölcsi nevelése elsősorban az anyára hárult. A család hírnevének a védésében az apa szerepe volt a jelentősebb, de az anya feladata volt, hogy lányai erkölcsére vigyázzon. Bálba csak „gardemama” kíséretében mehettek a lányok még az 1960-as években is. Családfői engedéllyel tartózkodhatott az udvarló a 1 Örsi Julianna: Házassági kapcsolatrendszer a palócoknál. 430. p. In: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok II. 1989. 417–467. p. 2 Bereczki Imre: Eljegyzés, lakodalom Dévaványán a közös gazdaságok megalakulása idején, különös tekintettel a tanyavilágra (1951–1954. Dévaványa, 1975. Néprajzi Múzeum EA: 18918).

101

Örsi Julianna lányosházon belül. 1950-ben az egyik karcagi családban így figyelmeztette a családfő a későre maradt vőlegényt: „Ágyalj asszony, vetkezz jány, öcsémuram is majd csak haza megyen tán!” Az apai szigor visszatartó erővel hatott a fiatalokra. A rokonság szerepe a család, a házasság ellenőrzésében A rokonság nem szólt bele közvetlenül a kiscsalád működésébe, de ellenőrző tevékenységével találkozunk. Figyelmeztetésüknek abban az esetben adtak hangot, ha valamelyik tag áthágta az erkölcsi szabályokat. A közvetlen figyelmeztetés lehetett „példálózás” is, azaz más esetet hozott szóba a kritizáló. A rokonság ellenőrző szerepe már az udvarlás folyamán is megnyilvánult. Ismert vélemény a „Suba subához, guba gubához.” – közmondás, amely az azonos társadalmi státuszú családok azonos rokonsági körbe tartozását tartotta kívánatosnak. Az azonos szokások, szabályok alapja a harmonikus családi életnek.

Külső tényezők, hatások Egyházi és állami intézmények a családközpontú nevelésért Az egyházak mindig gondosan vigyáztak tagjaik családi életére. Tanításaikkal az ember világképét úgy alakították, hogy abban a külső, felsőbb rendű lény, az Isten, az állam, a vallási közösség és a család is helyet kapjon. Az egyház érdeke, hogy tanításait stabil közösségekben végezze, legyen utánpótlás. A keresztényközösségbe való befogadást jelenti a keresztelés, konfirmáció, bérmálás. A tagság folytonosságát hivatott az esketés, annak megáldása. Az ember társas lény mivoltából eredő házasság biztosította ugyanis a megszületendő gyermek számára a családi közösséget. E családi közösség keretei között zajlott a gyermek felnevelése. A házasság védelmére a 18. században az egyház és egyéb közösségi intézmények nagy hangsúlyt helyeztek. Gondoljunk csak a „penitenciá”-ra, amely a 18. században a reformátusoknál még gyakorlatban volt. Megszégyenítették azokat a tagjaikat (kiprédikálták, nevüket feljegyezték), akik áthágták az együttélés szabályait. A penitencia a római katolikusoknál a kiszabott bűnért való büntetés (ma általában imamondás). A bűnöst helyi bírák „pellengérre” állították (szégyenkőhöz kötötték közszemlére). Egy ilyen szégyenkő még ma is megvan Kiskunhalason. A közösség egyéb formában is kifejezte a büntetést (a megesett lány nem viselhetett menyasszonyi koszorút, fokhagymakoszorút dobtak a fejére). A lakodalmi csujogatásban is kifejezésre juttatták a fiatal viselkedésének elvetését. Ugyanezt a cél szolgálta a „kimuzsikálás” vagy az ablak alatti zajcsapás. A példákból is kiderül, hogy elsősorban a nőket sújtotta a közösségi büntetés. Miután az egyház kezében volt az oktatás, így a családi életre, az erkölcsös viselkedésre való nevelés az iskolában a hivatalos egyházi szemléletet tükrözte. A tananyag át meg át volt szőve a példaadást szolgáló olvasmányokkal, igékkel. A prédikációban a pap is gyakran hirdette a jó anya, apa, gyermek cselekedetét, ösztönzött a harmonikus családi életre, a tűrésre, a megpróbáltatás kiállására. 102

A család összetartásának és védelmi mechanizmusának szerepe… Az együttélési szabályok be nem tartását a közösség és annak elöljárósága ugyancsak büntette. A házastársi hűtlenség itt is igen súlyos bűnnek számított. A középkorban és az újkor elején még halállal is sújtották a kicsapongó asszonyt. A 18. században aztán enyhült a büntetés. Amennyiben a férj megbocsátott és a feleség megígérte, hogy jó útra tér, akkor a büntetés „már csak” korbácsolás, verés volt. A hajdúszováti tanácsi jegyzőkönyvben számtalan olyan lap van, ahol csak egy nő vagy férfi neve és a keze + vonása szerepel.3 Úgy mondták ezt akkor, hogy „albát” adott, azaz ígértetett tett a bűnös arra, hogy megjavul. A 18. század második felében a jászkun büntetőperes anyagban pedig olyan kihallgatási jegyzőkönyvek vannak, ahol a férfit és a nőt egyaránt kihallgatják bűnös cselekedetéről. Erre leginkább akkor került sor, ha a nő teherbe esett. Ha sikerült a férfira rábizonyítani a teherbeejtést, akkor a megszületendő gyermek részére bizonyos összeget határoztak meg. Ez egyszeri pénzbüntetést jelentett. Ez a jogi előzménye a 20. században általánossá vált jogi gyakorlatnak a gyerektartás megítélésének. A házastársi hűtlenséget mind az állami mind a protestáns egyházi törvények válóoknak tekintik mind a mai napig. A protestáns egyház (Erdély kivételével) nem rendelkezett önálló bírói joggal, tehát tagjai perét az állami törvényszék ítélte meg és hozott döntést a válásban. E kérdés körül széles vita bontakozott ki a 19. század második felében. A protestánsok nem kapták vissza a bírósági jogkört. A válási perek állami bíróságok előtt zajlanak napjainkban is. A családi összetartás szerepe a krízis helyzetekben (például üldözés, háború, gazdasági válság stb.) A török korban családok százainak kellett menekülnie a felégetett falvakból. Átmeneti bujdosás után sokan visszatértek szülőhelyükre. Az Alföld elnéptelenedése után a betelepülés ugyan sokszor egy-egy fiatalember egyéni próbálkozása volt, de őt követték mások is. Gyakoribbnak tartjuk, hogy fiatal házaspár (esetleg néhány gyermekkel) indult útra. Erre példa a 18. század végén a Bácskába kitelepült nagykunsági szegény családokról megmaradt összeírás. Az útra kelők között voltak egyedülállók (legények, özvegyek), de több gyermekes családok is. Az akár egy évtizedre is „berukkoló” nagykunsági katonák férfi testvérükre bízták a birtokuk gondozását. Az 1848/49-es honvédek is végrendeletet tettek bevonulásuk előtt a helyi tanácsnál. A 20. századi háborúk idején már nem csak a legények, de a nős emberek besorozására is sor került. Az itthon maradt család eltartása a feleségre vagy a nagyszülőkre hárult. A család, a rokonság összefogására nagy szükség volt. A férfimunkát általában a nagyapa vagy nagybácsi végezte (szántás, aratás). A gazdálkodásból a feleségnek nagyobb részt kellett vállalnia. A távolban lévő férjjel, apával való kapcsolattartás ekkor már a postai levelezőlapok elterjedése révén lehetővé vált. Bár a katonai szabályzat révén nem sűrűn, de megtörtént a levélváltás. A megmaradt levelek azt mutatják, hogy elsősorban család életében bekövetkezett változásokról (halálhír, egészség, betegség, egy-egy a 3 Szovát község közgyűlési jegyzőkönyve 1673–1682. HBML Hajdúszovát nagyközség iratai. Feudális kori iratok. V. 632/a.

103

Örsi Julianna családot, rokonságot érintő esemény) és magáról a családi gazdálkodásról adtak hírt az itthon maradottak. A frontról, hadifogságból érkező levelezőlapokon a távollévő egészségi állapotáról olvashatunk. Megmaradtak fényképek a fronton lévő katonákról, bajtársakról az első és a második világháború idejéből is. A fényképek tanúsága szerint az ugyanazon településről származókat a bajtársak között tartották számon. Néha a családról is küldtek fényképet a távolban levő családapának. Az is szokásban volt, hogy lefényképeztették a családot, és a távol lévő apa fényképét is oda montíroztatták. Máskor éppen azért készült családi fénykép, mert az apa megkapta a behívóját. A kép egyik példányát magával vitte, míg a másik itthon maradt az emlékeztetés céljából. Erre még az újonnan megalakult magyar néphadsereg első besorozások alkalmával is sor került. A levélváltások erősen ellenőrzöttek voltak, de mégis nagy jelentőségűek, hiszen a távol lévőben és az itthon lévőkben is tartották a hitet, hogy ismét együtt lehet a család. A frontról, hadifogságból hazahozott levelek, fényképek, később a családi irattárakba kerültek, mint az élettörténetek emlékeztetői. A 20. századi üldözések (zsidó, kulák) ugyancsak kihatással voltak a családokra. Bár az üldözések célpontjai egy-egy konkrét személy volt, de a gyakorlatban a családot érintette. Nem egy-egy embernek kellett a sárga csillagot viselnie, hanem az egész családnak, így a gettókba is az egész családot vitték el 1944-ben. A haláltáborokban viszont már nem voltak tekintettel az összetartozásra. Így a megmenekülés már egy-egy családtag szerencséje volt és nem a család térhetett vissza szülőföldjére. Ők család, rokonság nélkül maradtak. A második világháború idején a front közelgésével elsősorban a települések irányítói (köztisztségviselők, értelmiség és a legvagyonosabb réteg) családostól és legfontosabb vagyontárgyaikkal menekültek a közelgő front elől nyugati irányba. Egyesek az Alföldről előbb budapesti házukba, vagy rokonaikhoz mentek, mások egyenesen a Dunántúlra. Itt-ott meghúzták magukat. A második világháború idején ebből a rétegből sokan családostól távoztak a nyugati országokba, majd esetleg távolabbi földrészekre (Amerika, Ausztrália). Többen idős korukban, leginkább megözvegyülve, egyedül az újabb rendszerváltáskor (1990-es évek elején) költöztek vissza hazájukba. Másokat a szülőföld szeretete a harcok elültével visszahozott. Az egyik túrkevei asszonnyal elmondása szerint mikor Túrkeve határába érkeztek a lovas kocsival, leszálltak és megcsókolták a szülőföldet. Bár a háború 1945 tavaszán befejeződött, de hatását utána is érezték a családok. Elsősorban a nagyvárosok élelmezésében akadtak fennakadások. A budapesti családok rászorultak a vidéki rokonok segítségére. Az egyik szegedi asszony nemrég mesélte el, hogy a front idején Budapesten éltek, ahol éhínség várt rájuk. A család úgy döntött, hogy az egész család átmenetileg befogadást kér Túrkevén. Ismerős családnál kaptak helyet az alsóépületben. Mivel ők maguk is igyekeztek hozzájárulni a család fenntartásához, így ő, mint nagylány pulóvereket kötött, harisnya szemfelszedést vállalt, amelyért cserébe élelmiszer alapanyagot (lisztet, babot, borsót stb.) kapott 1946-ban. Ez az állapot egy évig tartott. A fölbirtokok államosításával a települések legnagyobb gazdái családjukkal 104

A család összetartásának és védelmi mechanizmusának szerepe… együtt elhagyták a szülőföldet. Így kerültek a karcagiak, kisújszállásiak Zsámbékra. A kitelepítések is ezt a réteget érték el először. Majd az 1950-es években a helyben maradt nagyobb gazdákat kulákká nyilvánították, elvették földjüket, tanyájukat, lakóházukat. Nekik is költözniük kellett. A családok életére ugyancsak nagy hatással volt a termelőszövetkezetesítés. Az ezt megelőző földosztás sok szegény családban azt a reményt keltette, hogy képesek lesznek a család fenntartására. Ebben azonban – főleg gazdaságvezetési tapasztalat hiányában – csalódtak és hamar feladták a gazdálkodást. Közülük sokan a fővárosban vagy egyéb – új, iparosításra kitűzött helyeken (Dunaújváros, Tiszaszederkény) vállaltak munkát. Mások családostól elköltöztek távolabb országrészekbe. Így települt el 1948-ban közel félszáz szegény család Túrkevéről a Fehér megyei Vértesacsára. Egyesek idővel visszaköltöztek, mások utódai mind a mai napig ott élnek. A kiköltözésekről az idősebbek még tudnak, számon tartják az ilyen rokon családokat. Az 1980-as évek derekán egy csoport visszalátogatott a szülőföldre. A kapcsolatok egy ideig fennmaradnak, a látogatások, a levelek életben tartják. Később a feledés homályába merülnek. Így van ez a 20. század elején vagy a nagy gazdaságválság idején Amerikába kerültek esetén is. „Egyszer ki akart vitetni az apám Amerikába, mikor az anyám meghalt és árván maradtam, de nagyapám nem engedett.” – emlékezett vissza egy kaposkelecsenyi idős asszony 2005 táján. Az 1960–1970-es években a család megélhetésének biztosítása érdekében sokan hagyták el a szülőfalujukat és vállaltak munkát az iparban. Ekkor heti rendszerességgel közlekedtek a „fekete vonatok” Budapestről Biharba és a Nyírségbe. A családfőknek ekkor volt lehetőségük hazalátogatni a családjukhoz. A hét többi napján tehát a gyerekek ellátása az otthon maradt feleségekre hárult. A Budapestre felkerülők első munkahelyét, lakását is falubeli ismerős vagy rokon segítségével sikerült megtalálni. Így kerültek többen például Csepelre és az ottani gépgyárba dolgozni. A rokon volt segítségére a tovább tanuló fiatalnak (akár a hátrányos megkülönböztetés elől menekült, akár az új szellemben parasztból értelmiségi pályára vágyó ifjúnak). Ezek a távolra kerülők csak a szűkebb családdal tartották a kapcsolatot. Az 1970-es években kezdődött meg a vidéki városokban az érdeklődés irántuk. Napjainkban is elsősorban gazdasági kényszer miatt kerülnek el a fiatalok más településekre, a fővárosba, sőt külföldre. A példaadás, az összetartás most is működik. A vidéken élő családok most is számon tartják, tudják, hogy a megnevezett városban milyen egykori család él, ahol átmenetileg meg lehet szállni, protekciót lehet kérni (orvosi kezeléshez, ellátáshoz, munkahely, állás megszerzéséhez). Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a településen maradt családok összetartását sem. Itt elsősorban az összefogásra hozhatunk pozitív példát. A rendszerváltás utáni földprivatizáció megteremtette a lehetőséget a családi gazdaságok visszaállítására, kialakítására. Az 1990-es évek elején az a korosztály kezdhette újból a családi gazdálkodást az egykori vagy más privatizált földön, aki még fiatalkorában a gyakorlatot megszerezte. Mindössze azok a vidéken maradt paraszt családban nevelkedett fiatalok, akik megtapasztalták a háztáji gazdálkodást, csatlakoztak az idősebb generációhoz és kezdtek bele az „őstermelésbe”. Ők – habár akkor lehettek sikeresek, ha ismereteiket tovább bővítet105

Örsi Julianna ték – lettek az egykori vidéki, paraszti társadalom, paraszti élet folytatói. Gyermekeiket mezőgazdasági iskolákba küldték. Ma azok a legsikeresebb családi gazdaságok, ahol már ez a harmadik nemzedék vezeti a családi gazdaságot.

Összegzés Összegezve elmondhatjuk, hogy a hagyományos paraszti társadalom közösségekre épült. Azon belül is a család (kis és nagycsalád) volt az alapsejt. A család stabilitását biztosította a közösség belső rendje, de segítették az egyházak (vallási eszmerendszerük, tanításaik, az oktatás) és az állami közigazgatási és jogi szervek (tanácsok és más szervek bírói gyakorlata). Tehát az organikus és organizált társadalom rendje családközpontú szemléletet biztosított. Ezt mutatja az is, hogy krízis helyzetekben (háborúk, üldözések, válságok) is működött a családi összetartozás ereje. Bizonyos vonatkozásokban ez még ma is megvan a felnőtt lakosságban. A fiatalok számára azonban sokkal több pozitív példát kellene felmutatni a média, a könyvek segítségével.

ÖRSI, Julianna

THE ROLE IN LOCAL SOCIETY OF FAMILY COHESION AND ITS DEFENCE MECHANISM Summing up, we can say that traditional peasant society was based on communities. Within this the family (nuclear or extended family) was the basic unit. The internal order of the community ensured the stability of the family, but it was also helped by the churches (their religious ideals, teachings and education) and by the public administration and legal bodies of the state (the court practice of councils and other bodies). In short, the organic and organised social order ensured a family-oriented attitude. This can be seen in the fact that family cohesion functioned also in crisis situations (wars, persecutions, crises). In certain respects this is still the case among the adult population. But far more positive examples should be shown for young people with the help of the media and books.

106

A család összetartásának és védelmi mechanizmusának szerepe…

1. kép. A túrkevei Vincze család. 1936

2. kép. Karácsony a Vincze nagyszülőknél. Szolnok, 2001

107

Örsi Julianna

3. kép. Családi fotók a falon. Túrkeve, 2013

4. kép. 1. világháborús levél Pécsre

108

A család összetartásának és védelmi mechanizmusának szerepe…

5–6. kép. A kisújszállási feleség levele a frontra. 1942. a.b.

109

Örsi Julianna

7. kép. Túrkevei rokon levele a hadifogolyhoz. 1947

110

SZENDREI Eszter

A NUKLEÁRIS- ÉS A TÖRZSCSALÁD VISZONYÁNAK ALAKULÁSA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN Jelen írás keretében arra törekszem, hogy megvilágítsam, a 20. század végi rendszerváltást követően milyen alapvető változások jellemezték a falusi és mezővárosi családok életének alakulását, milyen gazdasági és társadalmi tényezők álltak a családstruktúra és a családfunkció alakulásának hátterében, valamint, hogy mindezen összetevők hogyan módosították a korábbi évtizedekben rögzült családon belüli viszonyokat. Elöljáróban két meghatározó sajátosságot emelek ki. Egyfelől a kiscsaládon (nukleáris családon) belüli kapcsolatok átalakulását, másrészt a kiscsaládok szülőcsaládjukkal (törzscsaládjukkal) való kapcsolatának alakulását. Vizsgálataim tapasztalatai szerint az egyes társadalmi csoportok e tekintetben is eltérően reagáltak az elmúlt negyedszázad gazdasági és társadalmi változásaira.

A család szerkezete és funkciója A család fogalmának leírására számos definíció született. A néprajzi szempontú megközelítéskor két családmeghatározást emelek ki. Morvay Judit 1977-ben a következőképpen írja le a családot: „azoknak az embereknek társadalmilag elismert csoportja, akiknek egymáshoz való viszonya vérségi vagy házassági kapcsolaton alapszik”. A kiscsaládra vonatkozóan a következőképpen szűkíti a fogalmat: „Általában családon két generáció, szülők és nem házas gyermekek együtt élő csoportját értjük, a szakirodalomban ezt kiscsaládként is jelölik.”1 Faragó Tamás 2000-ben megfogalmazott definíciójában kibővíti a fogalmat, amennyiben meghatározza a család funkcióját és célját is: „A család társadalmilag elismert szexuális kapcsolatba lépő felnőttek és velük élő leszármazottaik, valamint azok házastársainak kis csoportja … amelynek tagjai egymással interakcióban meghatározott társadalmi és rokoni szerepeket töltenek be, illetve funkciókat, feladatokat látnak el, s ezek közül talán a legfontosabb a társadalom számára az új egyedek létrehozása a szó biológiai értelmében.” 2 Szükséges azonban figyelembe vennünk, hogy a családtípusok pluralizációja napjainkra felerősödött. Erre a jelenségre több családszociológus és néprajzos is felhívta a figyelmet. E helyen csupán három, e problémára fókuszáló tanulmányt emelek ki a családról folytatott diskurzus bőséges irodalmából. Somlai Péter, Szabó László és Örsi Julianna – más megközelítésből kiindulva – ám az eredményt tekintve hasonló megállapításokat fogalmaznak meg, kiemelve e sokszínűség árnyolda1 2

Morvay 1977. 443. Faragó 2000. 545.

111

Szendrei Eszter lát is.3 Úgy vélik, hogy a hagyományos családi funkciók kiürülése, sőt megszűnése egyrészt a családi kötelékek lazulásához, a család felbomlásához, egy hagyományos értékrendszer elvesztéséhez, mindezek következményeképp az egyén elszigetelődéséhez, sehová sem tartozásához vezethetnek.4 Andorka Rudolf már az 1990-es évek elején prognosztizálta a rendszerváltás anómiával együtt járó hatásait; az elidegenedést, az individualizmus felerősödését, lényegében az egyének atomizálódását. Jóllehet Andorka nem a családi viszonyokra vonatkoztatva fogalmazta meg prognózisát, hanem társadalmi szinten értelmezte a fogalmakat, megállapításai a család keretein belül is igazolhatóak. 5 A második világháborút követő évtizedekben a magyar családszerkezet- és funkció jelentősen átalakult. A falvak és mezővárosok döntő hányadában paraszti foglalkozású népessége családszerkezetének alakulását alapvetően a családi üzem működőképességének biztosítása határozta meg, ahol a lakó- és munkahely egybeesése (családi gazdaság) gyakran együtt járt több generáció együttélésével. E gyakorlat sajátosságait, s a mögötte húzódó szükségszerűség összefüggéseinek elemzését és összefoglalását Szabó László végezte el 1968-ban megjelent munkájában.6 A paraszti gazdálkodás felszámolása, a munkaképes korú lakosság állami munkahelyekre kényszerítése a többgenerációs együttélést – funkciójának felszámolásával – kiüresítette. Már nem a vérségi, magántulajdonon alapuló munkaszervezet szükségszerűsége, hanem lakáshiány vagy anyagi nehézség generálta a fiatal házasok szüleikkel, esetleg nagyszüleikkel való együttélését. A tradicionális család gyengülésére mutató jelek az 1970-es évektől – a nők tömeges munkába állásával, a családon belüli hagyományos munkamegosztás éles határvonalainak elmosódásával, a gyermeknevelés szemléletében mutatkozó változással – jelentkeztek, a későbbi években pedig a válások, a csonka családok számának növekedésével kiegészülve egyre erőteljesebbé váltak. A második gazdaság jóvoltából javuló életszínvonal, a megváltozott szemlélet lehetőséget teremtettek a fiatal házasok, sőt, az egyedülálló felnőtt fiatalok önálló, szüleiktől független életének alakítására. Általános gyakorlattá vált, hogy az ifjú házasok már saját házukban kezdték közös életüket, vagy, kevésbé tehetős szülők esetében az idősebb generációval való együttélést csak átmeneti, kényszermegoldásnak tekintették, s elsődleges törekvésük a saját ház vagy lakás megszerzése volt. Ez az általánossá váló gyakorlat a családi kapcsolatok minőségének változását eredményezte. A családi köteléket már nem elsősorban a „gazdasági kényszer”, hanem elsősorban a belső kötődések, a családtagok közötti érzelmi szálak határozták meg. Szükséges azonban megjegyeznünk, hogy a szocialista rezsim időszakában eredményesen és intenzíven működő második gazdaság jóvoltából a gazdasági együttműködés sem szűnt meg teljes egészében, hiszen. a háztáji föld együttes művelése vagy a haszonállatok közös tartása jellemző volt a vidéki családok jelentős hányadára. Az 1970-es és Örsi 2003, 2003a., Somlai 2999., Szabó 2007. Örsi 2004. 5 Andorka 1992, 1994, 1996. 6 Szabó 1968. 3 4

112

A nukleáris- és a törzscsalád viszonyának alakulása… 1980-as évekbeli családstruktúra jellemzőit, a családi élet és szemlélet gyökeres átalakulását Örsi Julianna mutatta be 1985-ben megjelent tanulmányában, kiemelve, hogy a családi élet és a szemlélet gyökeres átalakulásában a paraszti gazdálkodás megszűnése mellett döntő jelentőséggel bírt a nők tömeges munkába állása.7

A családok helyzetének alakulása a rendszerváltás után A rendszerváltást követően a néprajz, a szociológia és a demográfia művelőinek körében ismét felerősödött a családi viszonyok vizsgálata. Hasonlóan az 1970-es években zajló polémiákhoz, elsődleges kérdéssé vált, hogy a megváltozott gazdasági és társadalmi környezetben a család kohéziós ereje, avagy épp ellenkezőleg: a bomlás irányába ható erők válnak-e dominánssá. A rendszerváltást követően a családok életét meghatározó tényezők közül első helyre a jövedelemszerzés (munkahely) lehetősége került, amelyet nagyban befolyásolt a lakóhely jellege, közlekedésföldrajzi helyzete. Az alföldi mezővárosok és falvak többségében a háztáji gazdaságok révén a mezőgazdaság dominanciája még az olyan településeken is megmaradt, ahová részlegipart telepítettek. A rendszerváltás első éveiben összeomló nagyüzemi gazdálkodás a vele szervesen együttműködő háztáji gazdaságokat is ellehetetlenítette. E két irányból egy időben érkező csapás a vidéki népességet traumatikusan érintette. A gazdasági összeomlás, amely tömeges munkanélküliséget eredményezett, családok ezreit taszította létbizonytalanságba. Az elhúzódó válság, és a vele együtt járó anómia nem átmeneti tünetnek bizonyult, immár két évtizedet átívelő tartóssága a családok életére is rányomta bélyegét.

A nukleáris és a törzscsalád viszonyának alakulása Konstruktív háttér A megváltozott gazdasági és társadalmi környezet a kiscsaládok törzscsaládhoz való viszonyát is befolyásolta. E viszonyt a kiscsalád (nukleáris család) élethelyzetének alakulása határozta meg elsősorban. Ennek alapján két irányból is megfigyelhetjük a nukleáris család törzscsaláddal való kapcsolatának szorosabbá válását, amely irányok a családok társadalmi helyzetéből kiindulva értelmezhetőek, azaz megfigyelhetünk egy pozitív és egy negatív előjellel ellátható egzisztenciális szituációt, amely a nukleáris és a törzscsalád kohéziójának erősödéséhez vezetett. A hagyományos törzscsaládi kapcsolati és munkaszervezeti viszonyok elsősorban a gazdálkodó életformába be- vagy visszailleszkedő családokban figyelhetők meg. A kárpótlási törvény megvalósítása által jelentősebb földtulajdon7

Örsi 1985.

113

Szendrei Eszter hoz jutó családok esetében az idős (nagyszülő) generáció visszaszerzett földtulajdona lehetőséget teremtett a munka nélkül maradt vagy csak alkalmi munkához jutó gyermekeik (középgeneráció) gazdálkodásba való bevonására. E lehetőség kiaknázásának több előfeltétele is volt. Döntően a visszakárpótolt földbirtok nagysága és a gazdaság kiépítéséhez, újrateremtéséhez szükséges tőke megléte, másfelől a középgeneráció földhöz, illetve a gazdálkodói létformához való viszonyulása. Ez utóbbi feltétel nem kevés hajdani gazdacsaládban okozott komoly – akár az idős- és a középgeneráció közötti végleges szakítással járó – konfliktusokat. A munka nélkül maradt – korábban az iparban vagy a termelőszövetkezetben dolgozó – gyermekek (középgeneráció) számára nem minden esetben ígért hosszú távra kapaszkodót a föld. A gazdálkodói létformával és szemlélettel szembeni elutasításukat részben szüleik elfogultságával (földhöz való emocionális kötődés), másfelől a modern gazdálkodáshoz szükséges eszközállomány illetve a korszerű ismeretek hiányával indokolták. S bár ezek az érvek az esetek jó részében indokoltak lehetnek, terepmunkám során az elutasítás magyarázatát nem kizárólag ezekben az észérvekben véltem megtalálni. A Kádár korszak idején felnőtté vált és munkát vállaló nemzedék – a falusi és mezővárosi családok kis hányadát leszámítva – a háztáji gazdálkodás (önellátás és kisárutermelés) révén nem szakadt el a földtől, a gazdálkodástól. Ez a gazdálkodás azonban már nem az önállóságon alapult. Egyrészt mindenkinek volt akár az ipari, akár a mezőgazdasági szektorban „fix” jövedelme, másrészt a nem csekély munkával járó és nem csekély jövedelmet biztosító háztáji gazdálkodás a nagyüzemmel (termelőszövetkezettel) mintegy szimbiózisban működött (az állatok takarmányának házhoz szállítása, a háztáji kisüzemben hizlalt sertések átvétele, elszállítása). A háztáji gazdaságok a termelőszövetkezeteken keresztül – szerződéses formában – értékesítették áruikat. Tehát úgy a biztos munkahely, mint a gyarapodáshoz szükséges jövedelem megszerzése garantált volt. Ám ezt a biztonságot nem az egyének és családok, hanem az őket foglalkoztató, és velük gazdasági kapcsolatban álló nagyüzem szervezte meg. A rendszerváltást követően a két irányú biztonság (állandó munkahely biztos jövedelemmel és a második gazdaságban szerzett, gyakorta a fizetést jóval meghaladó nagyságú jövedelem) egyszerre szerte foszlott, s a „munkahelyre bejáráshoz” szocializált nemzedék – kevés kivételtől eltekintve – nem érzett elég erőt magában egy önálló, saját szervezésű és nem csekély kockázatot rejtő létforma felvállalásához. A családi gazdálkodás megszervezése, működőképessé tétele azokban az esetekben volt lehetséges, ahol a földbirtok nagysága mintegy garanciát nyújtott két család – amely általában három generációt foglal magába – eltartására. Ezt a birtoknagyságot a gazdálkodók többsége napjainkban 40–50 hektárban minimalizálja. A föld megléte mellett szükség volt induló tőkére, hisz, amint az idős gazdálkodók fogalmaznak: „tudomásul kell venni, hogy a föld olyan, hogy az első években nem hoz semmit, de annál többet visz”. Terepmunkám során megfigyeltem, hogy a gazdálkodásban részt vevő középgeneráció, amennyiben munkahellyel rendelkezett a földbirtok-szerzés idején, nem adta fel alkalmazotti státuszát. A 114

A nukleáris- és a törzscsalád viszonyának alakulása… családi gazdálkodásban munkaidő után és szabadnapjain, éves szabadsága idején (a betakarítási munkák idejére tartogatva azt) vesz részt. Ez egyfelől magyarázható a biztonságérzetet erősítő „több lábon állás” stratégiájával, de értelmezhető úgy is, hogy bár nem utasították el a gazdálkodó létformát, mégsem érzik oly biztonságosnak, hogy maguk és családtagjaik egzisztenciáját kizárólag a földtulajdonra alapoznák. A közös gazdálkodás, a célok és érdekek hagyományos paraszti gazdálkodáshoz való hasonlósága azonban ezekben a családokban is a család különböző generációi közötti kötelékek szorosabbá válásához vezetett. Megfigyelhető továbbá, hogy még a közepes, vagy azt meghaladó földbirtokkal rendelkező családok esetében is az 1970-es évek mentalitása jellemzi a középgenerációt, amikor gyermekeik jövőjének alakításáról van szó. Míg a nagyszülők a hagyományos paraszti értékrend szellemében az unokákat szeretnék a visszaszerzett földhöz kötni, a szülők többsége, meghagyva a fiatalok szabad választását, nem ösztönzi őket arra, hogy jövőjüket kizárólag a családi gazdaságra építsék. Kivételt képeznek ez alól a száz hektárnál nagyobb területtel, korszerű gépállománnyal rendelkező mezőgazdálkodó családok. S jóllehet a szülőgeneráció nem ösztönzi gyermekeit a kizárólagos gazdálkodói életmódra, arra sem törekszik, hogy eltávolítsa gyermekeit a föld közeléből. Többségük úgy véli, hogy a fiatalok számára – egy nem földműveléshez vagy állattartáshoz kötődő foglalkozás gyakorlása mellett – biztonságot nyújt a birtok, így a gyermekek családi gazdaságban való aktív részvételét elvárják. Ezekben a gazdálkodó családokban tehát a kötelékek a gazdasági együttműködés, a közös érdekek és célok megvalósítása révén erősödtek a korábbi évtizedekhez képest. Destruktív háttér A törzscsaláddal való kapcsolat felerősödése megfigyelhető a lecsúszás által fenyegetett, bomlóban lévő vagy már szétesett elszegényedő kiscsaládokban is. Míg a családi gazdálkodást megteremtő és gyakorló családok esetében a közös célok, a gyarapodás, előbbre jutás lehetősége a motiváció, az egzisztenciális összeomlás által veszélyeztetett családokban a kényszer, a segítségre szorulás fűzi szorosabbra a kötelékeket. Az ilyen motivációjú kiscsaládi–törzscsaládi kapcsolatok közül két jellemző típust emelek ki. Az egyik esetben megmarad a nukleáris családforma, azonban törzscsaládi kapcsolatok nélkül veszélybe kerülne léte. Az ilyen nukleáris család - törzscsalád viszony erősödése elsősorban az olyan családokra jellemző, amelyekben az első generáció (nagyszülők) szilárd anyagi pozícióban vannak, valamint korábban is harmonikus volt a kapcsolatuk a második (szülő) generációval. A második generáció munkahelyvesztése mintegy generálja az idősek gyermekeik és unokáik iránt érzett felelősségérzetét, s jóllehet a nukleáris család igyekszik megőrizni szuverenitását, a részükre nyújtott anyagi és természetbeni támogatás nem csupán érzelmileg, hanem gazdasági értelemben is a nukleáris és a törzscsalád integrációjának irányába mutat. Jó példa erre, hogy ha a nagyszülők portája tágas, ezen a gazdasági udvaron nevelik mindkét család önellátáshoz szükséges állatait, ezen a 115

Szendrei Eszter portán tárolják a terményeket, alakítanak ki nagyobb konyhakertet. Azonban az is gyakori, hogy az idős szülők nevelnek nehéz helyzetű gyermekeik számára baromfit, disznót, termesztenek konyhakerti növényeket, ám gyermekeik és unokáik nem, vagy csak esetlegesen vesznek részt az állatok ellátásában, a termények beszerzésében, szállításában, a konyhakert gondozásában. Az intenzív együttműködés, a rendszeres napi kapcsolat különösen az olyan családokban figyelhető meg, amelyekben a jómódúnak tekinthető nagyszülők az unokák taníttatásában, majd „életre való elindításában” (például lakásvásárlás az unoka részére) mintegy „átveszik” a szülők szerepét. Ugyanakkor – szélsőségesen megromlott egzisztenciális helyzetek (például lakásvesztés) kivételével – ez a fajta családi integráció nem eredményezi a nukleáris és a törzscsalád összeolvadását. Úgy az idős (nagyszülő), mint a közép (szülő) generáció a szoros kötődés és együttműködés mellett is megőrzi külön-külön kiscsaládi autonómiáját. A másik típus esetében már nem a nukleáris család–törzscsalád, hanem a csonka család - törzscsalád viszonylata jellemző. Az ilyen családoknál – az előző típus önállóságot megőrző együttműködésétől eltérően – a két család mindennapi életének valamennyi mozzanatában megnyilvánul az integráció. A csonka család és a törzscsalád közötti kapcsolat szorosabbá tételére, még gyakrabban a két család egybeolvadására általában válást, illetve az apa családból való végleges kivonulását követően kerül sor. A családfenntartó anya gyermekeivel visszaköltözik szüleihez, mivel egyedül a kereső, a háztartásbeli és a gyermeknevelési feladatokat nem tudná ellátni, másrészt – erre is van számos példa – a válás után nem tudják eltávolítani a közös otthonból az alkoholistává, agresszívvá vált férjet (apát). A lecsúszó vagy lecsúszás által veszélyeztetett réteg esetében a válást követően a férj közreműködésére még a jogilag garantált formában (gyermektartási díj) sem lehet számítani. Az egzisztenciavesztés miatti mentális zavarokkal küzdő családokban a válásokra a házasfelek napi rendszerességű – olykor tettlegességig fajuló – konfliktusokkal terhelt helyzetében kerül sor. Ekkorra már bizonyossá válik a férj végleges leszakadása a családról. Ez a családi munkamegosztásból való teljes kivonulásban, a jövedelemszerzésre való törekvés végleges feladásában, a gyermekek jövője iránti felelősségérzet tompulásában, olykor megszűnésében, az alkoholfogyasztás sorompóinak teljes feloldásában nyilvánul meg elsősorban. E folyamat lezárására az anya számára egyetlen lehetőségként a szülői házba való visszatérés marad. Még azokban a csonka családokban is jellemző a szülőkhöz költözés, amelyekben már nagykorú, testvérei ellátására képes gyermek is van, hiszen az vagy tanul vagy alkalmi munkákat vállal, testvérei felügyeletét, ellátását tehát nem tudná maradéktalanul ellátni. A szülői házba való visszatérés általában nem jár együtt az idős generáció eltartóvá való előlépésével, mivel az esetek többségében az anya épp családfenntartói kötelezettsége miatt tér vissza a törzscsaládhoz. Ezekben a családokban a háztartás az összeköltözést követően közössé válik. A jövedelmek, azaz a szülők nyugdíja, az anyának járó családi pótlékok, eseti szociális juttatások és az alkalmi munkabérek teljes összemosódása ugyan nem történik meg, azonban a közös háztartás kiadásai és a gyermekek gondozása, iskolázta116

A nukleáris- és a törzscsalád viszonyának alakulása… tása révén keletkező terhek közös vállalása, az egymásra épülő, egymástól függő életvitel kialakítása azt mutatja, hogy a törzscsaládba térő csonka család egységet alkotva működik tovább.

Összegzés A nukleáris és törzscsalád közötti kötelékek szorosabbá válása kétségkívül számos pozitív mozzanattal bír. Ugyanakkor a kötelékek szorosabbá válásának hátterét vizsgálva arra következtethetünk, hogy társadalmi és gazdasági krízis „kényszerítette ki” a korábbi évtizedek gyakorlatától eltérő súlyú és minőségű családi összefogást. Még a „konstruktív” típusú családi együttműködés esetében is indokoltnak érzem a „viszonylagos kényszer” minősítést, hisz a szülői gazdaságban részt vevő középgeneráció döntése – a gazdálkodásban való aktív részvétel – nem tekinthető szabad akaratból meghozott döntésnek, mivel az esetek egy részében a munkahelyvesztés, a munkaerőpiacon való teljes esélytelenség, a lecsúszás általi fenyegetettség áll a hátterében. A munkanélküli, vagy éppen csonka családok esetében a törzscsaláddal való kapcsolat felerősödését, esetleg közös háztartásban való egybeolvadását kizárólag megélhetési és életviteli kényszer szülte. Az esetek egy részében tehát nem a hagyományos, elsősorban paraszti élet és munka rendjének természetessége, a közös gazdálkodással együtt járó munka- és érdekközösség generálja a kötelék szorosabbá válását, hanem a kiscsalád bizonytalan, kiszolgáltatott egzisztenciális állapota.

Irodalom ANDORKA Rudolf 1992 A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése a rendszerváltás óta. Szociológiai Szemle 2., 1. sz. 3–26. 1994 Változások és állandóságok a magyar társadalomban a rendszerváltás óta. Magyar szemle 3. október 1011–1024. 1996 Merre tart a magyar társadalom? Szociológiai tanulmányok a magyar társadalom változásairól és problémáiról. Lakitelek. FARAGÓ Tamás 2000 Család és háztartás a hagyományos magyar társadalomban. In: Sárkány Mihály–Szilágyi Miklós (szerk.): Magyar néprajz VIII. Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest 538–549. MORVAY Judit 1977 Címszó: család. In: Ortutay gyula (főszerk.): Magyar néprajzi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest 443. ÖRSI Julianna 1985 Nők kettős szerepben (egy üzemi vizsgálat eredményei). In: Bellon Tibor (szerk.): Egy város várossá lesz. Karcag, 197–240. 117

Szendrei Eszter 2003 Családkép, családi minta a nagykunsági fiatalok között az ezredfordulón. In: Örsi Julianna (szerk.): Családok – famíliák – nemzetségek. Túrkeve. 139–160. 2003a A mikro-társadalom válságban lévő és megújuló intézményei. In: Örsi Julianna (szerk.): Családok – famíliák – nemzetségek. Túrkeve. 313–318. 2004 A társadalom kihívásai – a mikroközösségek válaszai. Túrkeve. SOMLAI Péter 1999 A sokféleség zavara: családi életformák pluralizációja Magyarországon. Demográfia 42. 4. 38–47. SZABÓ László 1968 Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX–XX. században. Damjanich János Múzeum közleményei, Szolnok 15–18. 2007 Családtípusok napjainkban. In: Örsi Julianna (szerk.): Mikroközösségek. Társadalom- és gazdaságkutatási eredmények és módszerek innovációja. Túrkeve 137–152.

SZENDREI, Eszter

THE CHANGING RELATIONS OF NUCLEARAND T FAMILY AFTER THE POLITICAL TRANSFORMATION OF 1989 IN HUNGARY In my paper I intend to analyze the changes of nuclear and stem types of families after 1989, so at the end of the 20th century. I can assume, that the economical and societal consequences of the political transformation affected the relation of nuclear to stem family, and the family bonds gain strenght. Regarding families working in agriculture, the tight cooperation between the nuclear and stem family is perspectivical. This cooperation could help to “survive” during existential crises, and the members also could count with the possibility of financial gain. The other form of the nuclear and sterm family-cooperation was originally based on a need. Although this need led to the strenghtening of family ties, it was unable to offer solution to financial difficulties of the nuclear and single-parental families: it was only enough – by parential support – to escape from come-down.

118

BÁTI Anikó

CSALÁDI KAPCSOLATOK ÉS ISMERETÁTADÁS A főzés tudományának átadása/átvétele a családban és azon kívül1 Tanulmányomban a táplálkozáskultúrán keresztül szeretném megvilágítani a makroszintű társadalomszerkezeti változások egyes elemeit a családok mindennapi életében, a 20. század második felében. Néhány példát emelnék ki a táplálkozás egészéből, melyek segítségével a megváltozott családszerkezet, a háztartásszervezés, a szerepelvárások, és a munkamegosztás közelmúltbeli módosulásait, a változás irányait érzékelhetjük. Nem célom azonban a társadalomtörténet tágabb áttekintése, így előadásomban csupán utalnék azokra a kutatási eredményekre, megállapításokra, melyekre a saját témám vizsgálata során támaszkodtam. Forrásaim elsősorban a néprajzi szakirodalom valamint saját gyűjtéseim voltak, ezért a felhozott példáim is főként a parasztság, a falvak életmódját, szokásrendjét idézik. A családon belül a gyermekek, az idősek és a nők szerepét írom körül röviden. A tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé, hogy térben és időben differenciált képet alkossunk, ezért néhány példán emelek ki a közelmúltbeli társadalmi mozgásfolyamatok érzékeltetésére. A család, a háztartás és a gazdaság Faragó Tamás által az iparosodás előtti társadalomszerkezet morfológiai elemzéséhez meghatározott fogalmait a modern társadalom leírása során már kevéssé tudjuk elhatárolni, így jelen írásban a társadalomnéprajz által elfogadott jelentéstartalmakkal használom őket. 2 A hagyományos paraszti társadalom alapja, elemi egysége a család volt, szülők, gyermekeik, nagyszülők és esetleg egyéb, egyedül álló rokon a közös háztartáson belül, amely a gazdaságra alapozva biztosította az életkörülményeket, a termelést és a fogyasztást, a gyermekek szocializációját. A család volt egyben az alapja az egyén közösséghez való integrációjának is. A hagyományos társadalmi életben, még inkább a szűkebb és tágabb csoportok életét befolyásoló döntések meghozatalában való részvétel rendszerint meghatározott korhoz, státushoz és családi állapothoz kötődött, a döntések túlnyomórészt az önálló háztartással rendelkező házas férfiak kezében voltak. A nők esetében pedig a lehetőségek inkább közvetettek voltak – részben férjükön keresztül, részben a társadalmi kapcsolatok építése és ápolása, valamint a normák alakítása és ellenőrzése terén jutottak jelentősebb befolyáshoz a helyi közösségek életében. A férfiak a házasságkötéssel és a nagykorúvá válással, a 19. század végétől a katonai szolgálat teljesítése után lettek a közösség teljes jogú tagjaivá, de sok helyen az önálló háztartásfővé csak életük derekán. Ez idő alatt sajátították el az 1 2

A tanulmány megírásakor a szerző az MTA Bolyai János Ösztöndíj támogatásában részesült. Faragó 2000.

119

Báti Anikó önálló gazdálkodás megteremtésének alapjait. A lányok ezzel szemben a házasságkötés és első gyermekük megszületése után, életkoruktól függetlenül váltak felnőtté. Számukra a tanulási, belenevelődési folyamat is rövidebb, intenzívebb volt. A falusi háztartások esetében rendkívül szigorú kor és nem szerinti tevékenység és munkamegosztás működött. A feladatok és szerepek pontosan elhatárolódtak, ugyanakkor a munka és az otthon, a munka és a szabad idő, a családi és magánélet egybeesése, illetve szoros egymáshoz kapcsolódása erős és sok tekintetben zárt közösséggé kovácsolta a parasztcsaládot és háztartást. Mindenki hagyományosan ismerte, mert gyermekkorától folyamatosan sajátította el tevékenységeit, szerepeit, lehetőségeit. 3 A lányok munkára nevelése, és a nemi szerepekre való felkészítése a családon belül kialakult munkamegosztásnak megfelelően elsősorban az anya feladata volt – ahogy ma is az. l2–16 éves korukra a lányok a legtöbb női munka alapjait elsajátították. Jávor Kata megfogalmazásában: a „…hagyományos paraszti társadalomban a leánymunkánál a lényeg – bizonyos idény jellegű munkáktól eltekintve – nem a produktivitás, hanem a munkához való készség bizonyítása. … Nem mérték ugyanakkor egy leány szorgalmasságát konyhai teljesítményeiben, sőt országosan, és a legutóbbi évtizedekig jellemző volt, hogy lányaikat nagy ritkán szokták főzni vagy sütni tanítani.”4 A nők számára kulturálisan előírt szerepek közé tartozik, hogy gondoskodjanak családjuk ellátásáról. A főzés még ma is főként női munka. Viszonylag kevés figyelmet fordítottunk ez idáig ennek a tudásnak az elemzésére, a tanulási folyamat dokumentálására. A főzés elsajátítását és a végeredményt, az elkészült ételt nehéz a néprajz eszközeivel leírni, megragadni, mert csak az adatközlők szavaira és esetleges megfigyeléseinkre, valamint saját tapasztalatainkra támaszkodhatunk. Az étel elkészítése sokrétű tudást igényel. Biológiai, kémiai, fizikai folyamatok hatásait kell ismerni és a gyakorlatban felhasználni. Az aktuális évszak, a rendelkezésre álló alapanyagok, az ételkészítésre fordítható idő, a fogyasztók száma, ízlése, az ételkészítő képességei, igényei egytől egyig meghatározzák, hogy végül mi is fog elkészülni. A főzéshez szükséges eszközök (a tűzhely, az edények stb.) minősége, és ezek felhasználása szintén befolyásolja a végeredményt. Emellett a beteremtett javakat úgy kell beosztani és tárolni, hogy abból egész évben biztosítani lehessen a család élelmezését. 5 A leány figyelemmel kísérhette nagyanyja vagy – ha az már kiöregedett, külön élt a családtól stb. – az anyja főzőtevékenységét. Ennek során bevonhatták bizonyos részfeladatokba (rántást kavarni, valamit előkészíteni, elmosogatni), de – eltekintve a rendkívüli esetektől - a főzés teljes egészét soha sem bízták rá.6 A főzni tudásnak, a főzésre való fizikai alkalmasságnak a család nőtagjainak körében presztízs jellege volt.7 Amíg bírta erővel, a nagymama vagy az anyós Faragó 2000. Jávor 2000. 617. 5 Cserépfaluban is Átányhoz hasonlóan. Báti 2008. Fél-Hofer 1997. 462–467. 6 Cserépfaluban is a dunántúli példákhoz hasonlóan. Knézy 2007b. 57. 7 Jávor 2000. 668; Knézy 2007a. 219; 2007b. 57; Lásd még: Morvay1956.; Knézy 1975. 3 4

120

Családi kapcsolatok és ismeretátadás főzött, és nem engedte a tűzhely közelébe a fiatalabbakat. Ezzel egyben a családi hagyományoknak megfelelő, minőségi ellátást is biztosítani kívánták. Férjhez menetele után az új menyecske is elsősorban az anyósától tanult főzni, ő irányította, és a férj családjának az ízlésvilágát vette át. Otthonról hozott tudásának csak egy részét hasznosíthatta, anyósa a szokásait kellett követnie új családjában. A hagyományos paraszti konyha ételeit nehéz rekonstruálni a gyakorlat nélkül; a szemmértéket, a tapintással, szaglással, látással szerzett tapasztalatokat nem lehetett nélkülözni, mert a legtöbb konyhán nem voltak tételesen, mértékegységekkel megadott receptek. Maguk az ételek többnyire egyszerűek, elkészítésük módja viszonylag sok hasonlóságot mutatott. A főzni tudás egészen a közelmúltig erős közösségi kontroll alatt állt: a lakodalmakon, a csigacsinálásokon, a gyermekágyasok ellátásakor a nők nem csupán a családjuk számára főztek, hanem nagy nyilvánosság előtt kellett alkotniuk. Ezeken az alkalmakon igyekeztek egymástól is tanulni, a jó gyakorlatokat átvenni-átadni.8 A kevéssé sikerült ételeket ugyan-akkor kritikával illették,9 bár készítőiket nyilvánosan nem szólták meg. A 19. század végétől kezdődően a család- és háztartásszerkezet az ország nagy részén átalakult, leegyszerűsödött. Ugyanakkor a hagyományos paraszti gazdálkodás intenzívebbé vált a család minden tagjának – így a gyermekeknek is – egyre többet kellett dolgoznia, miközben az iskolai oktatás időigénye is fokozatosan növekedni kezdett. 20. század első felétől a családokon belül a gyermekek helyzetének, velük szembeni szerepelvárásban változásokat figyelhetünk meg. Az iskola a napi életben való tájékozódás, az ismeretek-készségek elsajátításának a családdal, a környezettel párhuzamos, azzal versenyző másik forrásává vált. Ezekkel a folyamtokkal párhuzamosan kitolódott a házasságkötés, felnőtté válás korhatára is, egyre hosszabb időt jelentett, jelent az ún. legény-, leányélet. A házasságkötés egyúttal most már az önállóságot is jelentette. 1970-ben harmincas éveinek elején a falusi népesség túlnyomó része (több mint 80%-a) házas és önálló háztartás feje, közel 10% pedig nem házasként volt háztartásfő.10 Az idősek esetében az ipari forradalom során kialakult új technikák megkérdőjelezték a régi készségek további hasznosíthatóságának fontosságát, a modern oktatási rendszer kiépülése pedig az idős generációk tanító és tanácsadó szerepét csökkentette, illetve másodrendűvé változtatta. Az öregek kivételezett helyzete fokozatosan megszűnt, lassan a társadalom perifériájára szorultak. A fenti érdekkonfliktusok azonban egészen a legutóbbi időkig nem eredményezték az idős korúak tömeges elmagányosodását, a családot mint életkeretet még hosszú ideig sikerült fenntartaniuk az idős generációba tartozók számára is. Az 1960-as évek végéig még a falusi idős korú lakosság 88%-a (a férfiak

8 Cserépfaluhoz hasonlóan az ország más részein is, például Somogyban. Knézy 2007a. 223; 2007b. 57–58. 9 40 év múltán is emlékezett cserépfalui adatközlőm a megégett lakodalmi kalácsra, melyet az egyik közeli rokona hozott. 10 Faragó 2000.

121

Báti Anikó 96% és a nők 83%) legalább egy fővel, 40%-a két vagy annál több családtaggal együtt élt.11 A hagyományos paraszti lét erőltetett ütemű felszámolása, a foglalkozás- és életformaváltás, s ennek következtében a fiatal és idős generációk életútjának szétválása, valamint a falvak gyorsuló elnéptelenedése csak a 20. század utolsó harmadában öltött számottevő méreteket.12 Ez a változássorozat azonban nemcsak sokkal gyorsabb, hanem átfogóbb, az élet szinte minden területére kiterjedő és lényegesen nagyobb méretű annál, mint ami az előző három évszázad alatt összességében.13 A gazdasági-társadalmi átalakulás további változásokat is hozott. Egyrészt először közvetlenül a városok környékén, majd az infrastruktúra, a közlekedés fejlődésével egyre szélesebb körben lehetőséget nyújtott a nők és a fiatalok hagyományos közösségből való átmeneti vagy végleges kilépésére azzal, hogy új munkalehetőségeket és megélhetési esélyeket kínált. Másrészt a mezőgazdasági technika fejlődése megkezdte, az első világháború keltette szükséghelyzet pedig felerősítette a hagyományosan szigorú kor és nem szerinti munkamegosztási rend felbomlását. „A munkamegosztás átalakulása két szakaszban ment végbe. Első fázisában a férfiak jelentős része részben vagy egészben kivált a mezőgazdaságból. A nők nagyobb része ekkor még otthon maradt részben mint termelőszövetkezeti tag, részben mint a „háztájira” szűkült családi gazdaság művelője. … Az igazi változások a nők életében és munkamegosztásban elfoglalt helyzetében az utolsó három-négy évtizedben következtek be a hagyományos paraszti gazdálkodás 1950-es évek végén, 1960-as évek elején történt majdnem teljes körű felszámolásával.”14 Ezeknek a makroszintű társadalmi változásoknak témánk szempontjából nagyon nagy jelentősége van: a korábbi belenevelődési lépések az iskoláztatás, a családi keretek megbomlása miatt járhatatlanná váltak. Ennek egyik legjelentősebb eredménye a házi kenyérsütés elhagyása volt. A háztartásszervezés legnagyobb mértékű változása a bolti kenyérre való áttérés volt az 1960-as években az egész országban. A parasztgazdaságok az önellátás eszményét a kenyérsütés abbahagyásával adták föl teljesen. A kenyérsütés elmaradásának számos oka volt.15 Ezek egy időben, egyszerre jelentkeztek, és végül a kenyérvásárlásra kényszeríttették a családokat. Egy több évszázados életforma gyors változásáról volt szó. A korábbi időszakok problémáit még áthidalták: szárazság, rossz terÖregek 1972. 247–252. Lásd bővebben: Valuch 2003. 13 „Az 1970. évi községi adatok alapján azonban az valószínűsíthető, hogy a falusi háztartások körülbelül egynegyed részében még a második világháború előestéjén is egy vagy több rokon élhetett, és körülbelül minden 10–12. háztartásban két vagy több család együttesen élt, illetve tevékenykedett. Az azóta eltelt 40–50 év az, amely a magyarországi falusi háztartások szerkezetét igazán radikálisan átalakította. E folyamat méreteit jól mutatja, hogy 1970-hez képest 1990-re a falusi több családos háztartások aránya további 50 százalékkal csökkent és jelenleg már mindössze 4 százalék körüli értéket mutat, míg az egyszemélyes és nem családi háztartások aránya ugyanilyen mértékben, de az ellenkező irányba tolódott el: 15-ről 22 százalékra emelkedett. Úgy is mondhatnánk, hogy a falusi háztartások napjainkra szerkezetüket tekintve „urbanizálódtak” – manapság már meglehetősen kicsi a különbség a városi és falusi háztartások összetétele között.” Faragó 2000. 459. 14 Faragó 2000. 411. 15 Báti 2008. 11 12

122

Családi kapcsolatok és ismeretátadás més, pénzhiány, élesztőanyag hiánya, de itt már sokkal többről volt szó, nem tudtak a háztartások mást választani. Hamarabb abbahagyták a sütést ott, ahol a család akkor még fiatal, iskoláskorú tagjai elkerültek a faluból. Kisebb lett a család, már nem fogyott annyi kenyér, mint korábban. A lányok, menyecskék nem segítettek mert tanultak, dolgoztak, az idősek számára pedig már fizikailag megerőltető volt a rendszeres sütés. Nem tanultak meg dagasztani, kenyeret készíteni, így ez a tudás elenyészett. A kemencéket – mivel négy-öt nagy kenyérre voltak méretezve – a kevesebb kenyeret fogyasztó családnak heti egy-két kenyérért nem érte meg felfűteni, másrészt fához sem tudtak könnyen hozzájutni. A jó minőségű búzát is nélkülözniük kellett, pénzük pedig nem volt, hogy megvásárolják. Az 1950-es évektől épülő házakban, különösen a 1960-as évek kockaházaiban már nincs is kemence. Az 1960–70-ben házasságot kötött generáció még rendszeresen készít ma is kalácsot, buktát, lángost, és ezekből ételajándékként gyermekeinek is juttat. A fiatalok körében azonban minden vizsgált háztartásában a háttérbe szorult a kelt tészták készítése, mert – idézem: „bajosabbak, a dagasztás, az nem olyan könnyű, sok idő elmegy vele”. A kelt tészták készítése már nem része a mindennapi tudásnak és gyakorlatnak; a szakácskönyvből lehet megtanulni. Ennek is egyrészt a kenyérsütés elmaradása az oka, másrészt a bolti árukínálat: kalácsot, buktát, pogácsát, fánkot az üzletekben is lehet kapni. Korábban a jó háziasszony egyik értékmérője volt, hogy milyen kenyeret tud sütni.16 Ma viszont már az is különleges tudásnak számít, és bátorság számba megy, ha a fiatal nekifog egy időigényes, nehezebb kidolgozású kelt tésztának, azt emlegetik, aki meg tudja sütni. A családok–egyének huzamosabb ideig tartó együttlakása még az utóbbi évtizedekben is sűrűn előfordul a falusi társadalomban, azonban ennek jellege már gyökeresen eltér a hagyományos világétól. Átmeneti jellegű, rendszerint a fiatalok saját lakásának felépüléséig tart, és tulajdonképpen kényszerhelyzetet takar, közös konyhával, melyben elsősorban az idősebb háziasszony főzött. Neolokális háztartásalapítás esetén viszont a fiatalasszonynak akkor is főznie kellett, ha addig a konyha felé sem nézett, mert a korábbiakhoz képest megváltozott életkörülmények hatására dolgozni, tanulni járt el. Rákényszerült a „kísérletezésre” a konyhában. Ez esetben sokszor az anyjához, nagyanyjához szaladt haza – többnyire utólag – tanácsokért. A fiatalasszonyok közül legtöbben a tésztákkal, levesekkel próbálkoztak az első főzési alkalmak során, mert aránylag egyszerűen elkészíthető, jól variálható ételek. Az esetleges kudarc miatt fontos szempont lehetett az is, hogy alapanyaguk sem túl költséges. 17 Jávor 2000. 629. „Először anyósom tanítgatott, ő főzött, őt kérdezgettem. De szégyeltem, hogy nem tudok. Közel lakott apai nagyanyám, őtűle kérdeztem meg mindent. – Fogjál hozzá kislyányom mikor nincs otthon senki, oszt akkor próbálj meg tésztát gyúrni. Első tésztagyúrásom hun lágy lett, hun meg kemény. Mán nekem annyi tésztám vót, a tojás meg kevés vót benne, az mindig lágyult, ahogy a tojás nem fogta. Végül olyan lágy lett, hogy nem tudtam elnyújtani, eldobtam. Utána nagyanyám elmondta, hogy minek gyúrjam keményre, minek lágyabbra. Eszembe vót nagyanyám tanácsa, akkor meg olyan keményre gyúrtam, hogy izzadtam, a tenyerem feltörte a síkáló, nem tudtam elnyújtani, ha vastag lett. Elvágtam kockára a húslevesbe. Mikor kifőztem, akkor a jó apró kocka gömbölyűvé vált. A férjem meg csak nézte, hogy mi lenne ez?” Báti 2008. 119. 16 17

123

Báti Anikó Az elmúlt ötven év alatt a hagyományos paraszti társadalomhoz képest jelentősen megváltozott, átalakult az információáramlás módja és mértéke, az újítások megítélése, illetve hogy mi az, amit már nem tanulnak meg a fiatalabbak az idősebbektől. A család mellett a külső kapcsolatok is mintaadóvá váltak, így például a közétkeztetés is. A fiatalok minden tekintetben nyitottabbak az újításokra: új ételeket, új fűszereket, új gépeket könnyen, gyorsan bevezetik a konyhájukba jelentős anyagi befektetések árán. Az újítások nagy részét saját korosztályuktól veszik át a munkahelyükön, a lakóhelyükön.18 Döntéseiket befolyásolják a televíziós reklámok, a magazinok, a bolti kínálat is. Új jelenség, hogy az idősebbek egy része is szívesen veszi át az újdonságokat a fiataloktól, mint például a mikrohullámú sütő és a fagyasztóláda használatát megtanulták. Többségük viszont határozottan elzárkózik minden újtól, szokatlantól. 19 A főzni tanulás folyamatában egy újabb nagy törést a háztartási gépek elterjedése okozta. Az 1980-as évektől a falvakban is egyre több elektromos gépet vásároltak. Ezek a befektetések a család gazdasági erejét, megújult életmódját és értékrendjét is kifejezték, amit a gépeknek a nyilvános térben való elhelyezésével is igyekeztek demonstrálni. A korábbiakhoz mérten új szemlélet gyökeresedett meg: az idő megbecsülése a pénzzel szemben. Két olyan gép is van, amely 21. századi megjelenésével szükségtelenné teszi a tanulás/belenevelődés gyakorlatát: ezek a kenyérsütő és a mosogatógép.20 A táplálkozás szokásainak egészére vonatkozóan a faluközösség kontrollja háttérbe szorult napjainkra, az egyén, a szűkebb család került középpontba. Az ünnepi alkalmakra, így a lakodalomra, ballagásra, eljegyzésre, melyek mind a gyermekek felértékelődött helyzetét reprezentálják ma, a főzés feladatára gyakran szakácsot fogadnak a családi kalákák helyett, a csigatésztát a levesbe specialistától veszik meg, nem együtt készítik, a gyermekágyas ellátását pénzzel váltják meg, nem hordják hetekig az ételt a rokonok. Mindez a szokásrend teljes átalakulását példázza az emberélet fordulóinak ünnepei sorában. A családdal szemben, illetve amellett a fiatalok számára a kortárscsoport, például a munkatársak, továbbá az interneten virtuálisan létező, a társas kapcsolatokat teljesen átértékelő kapcsolati háló vált fontos mintaadóvá. Nagyon nagy jelentősége van többek között a főzni tanulás, az innovációk terjedésében a számítógépeknek. A táplálkozás, a főzni tanulás példáján keresztül láthatjuk ma az életmód egészének, a háztartás fogyasztási funkcióinak változásait a hagyományos családi közösség alapjainak felbomlásával párhuzamosan. Ezeket a változásokat a néprajz módszereivel lehet és kell vizsgálnunk napjainkban is.

A város falvakra gyakorolt hatásáról lásd még: Knézy 2007. 63. Báti 2008. 20 Báti 2008. 18 19

124

Családi kapcsolatok és ismeretátadás

Irodalom BÁTI Anikó 2008 Régi és új elemek a cserépfalui konyhán. Budapest, Magyar Néprajzi Társaság, Néprajzi Értekezések 1. FARAGÓ Tamás 2000 Nemek, nemzedékek, rokonság, család. In Paládi Kovács Attila (főszerk.) Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Budapest, Akadémiai Kiadó, 393–483. FÉL Edit–HOFER Tamás 1997 Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Budapest, Balassi. JÁVOR Katalin 2000 Nemek, nemzedékek, rokonság, család. In Paládi Kovács Attila (főszerk.) Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Budapest, Akadémiai Kiadó, 601–692. KNÉZY Judit 1975 A táplálkozás szokásai Csököly, Gige, Kisbajom, Rinykovácsi községekben. In Somogy Megyei Múzeumok Közleményei II. 103–118. 2007a A táplálkozási hagyományok és innovációk átadásának módjai a parasztcsaládokban – XIX. század végétől az 1960-as évekig. In Örsi Julianna szerk. Mikroközösségek. Társadalmi és gazdasági jelenségek innovációja. Túrkeve–Szolnok. 217–228. 2007b Újítások a falusi közösségek táplálkozási kultúrájában Magyarországon. (1920–1970.) In Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 17. 55–68. MORVAY Judit 1956 Asszonyok a nagycsaládban. Budapest, Magvető. Az öregek helyzete és problémái. 1972 Statisztikai Időszaki Közlemények. 249. Budapest, KSH. VALUCH Tibor 2003 Változó idők – változó szokások. A tevékenységszerkezet, a jövedelem és a fogyasztás átalakulása a magyar falvakban a kollektivizálás időszakában. In Ormos Mária szerk. Magyar Évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára. Budapest, Osiris, 311–322.

125

Báti Anikó

BÁTI, Anikó

RELATIONSHIPS IN THE FAMILY AND THE WAYS OF KNOWLEDGE TRANSFER Macro socio-economic processes were behind the changes in food culture which occurred in the second half of the twentieth century, and which entirely transformed earlier ways of knowledge transfer in connected with food traditions. In this study I trace the general course of this process, drawing mainly on rural examples. The most important of these in the context of this paper were: the entry of women into the workforce which meant that meals for children and the elderly could no longer be provided within the family, and the growing trend towards the purchase of an increasing percentage of the food requirements of households, in the form of raw ingredients and ready-to-eat foods, in shops. A change could also be observed in the value attached to money and time, as people were prepared to spend money on foods which they had previously produced themselves. They bought electrical appliances to lighten household tasks, and they learned recipes from many different sources, rather than just in the home. At the same time they completely abandoned certain techniques, technologies, and dishes, or these remained the provenance only of the elderly. For example: until the 1960s, families in Hungarian villages baked their own bread at home. But around this time they were forced stop home baking because after the reorganisation of agriculture. This was the outstanding change in household organisation in the 20th century. Two generations had grown up since most ovens had been demolished in the villages. The practical skills necessary to operate them, the recipes known by heart, the little tricks of the trade had almost been lost. Home-baked dough was no longer a regular part of the daily diet. Associated traditions were no longer passed on naturally from mother to daughter through the process of learning within the family. Now we can see the revitalization of the wooden-fired baking oven, home-made bread, and oldstyle cooking in present-day Hungary in festivals and in the renovated rural houses.

126

BARNA Gábor

VALLÁSI TÁRSULATOK ÉS A CSALÁD AZ ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR TÁRSULAT PÉLDÁJÁN 1851. december 8-án, azaz a katolikus ünnepi rend szerint Szeplőtelen Fogantatás napján alakult meg Kunszentmártonban az Élő Rózsafüzér Egyesület helyi csoportja.1 A rózsafüzér, vagy szentolvasó egyaránt jelenti az imádkozásnak egy sajátos fajtáját, az imahalmozást, valamint az imádságok számolásának eszközét. A 150 Üdvözlégy Máriát tízes csoportokba osztja, miközben Jézus és Mária életéből egy-egy üdvtörténeti esemény (titok, misztérium) átelmélkedését csatolja hozzá. A teljes rózsafüzér elimádkozása legalább másfél órát vesz igénybe. A 19. század elején (1826), Dél-Franciaországból kiindulva, megújították imádkozásának módját úgy, hogy 15 fős imacsoportot szerveztek, s minden tag egy hónapon keresztül mindig csak egy tizedet mondott, és egy titkot (üdvtörténeti eseményt) elmélkedett át. Ez lényeges könnyítés volt, ami mindenki: gyermek és öreg, egészséges és beteg számára lehetővé tette és megkönnyítette a szentolvasó imádkozását. Magyarországon az 1840-es években vált ismertté és nagyon gyorsan terjedt. A kunszentmártoniak egy búcsújáró helyen, a ma Romániához tartozó Máriaradnán ismerték meg, s plébánosuk támogatásával, az előimádkozók és búcsúvezetők munkájával megkezdték a szervezést, azaz a 15 fős imacsoportok szervezését, kialakítását. A társulatba a település nagyon sok lakosa belépett: az új, a korszerű sokakat vonzott. A megalakuláskor tehát nagyon dinamikus társulat többször összeírta élő tagjait: 1852-ben 48 csoportban (tizednek nevezték a 15 fős csoportot!) 720 tagot írt össze, ez 1857-re 72 tizedre és 1080 főre emelkedett. 1897 (és a századforduló körüli két évtized) jelentette a csúcsot a társulat számára: 120 tizedben 1800 összeírt taggal rendelkeztek. Az első világháború idejére és a két háború közti évtizedekre erőteljes csökkenés következett be: 1918-ban 53 (nem teljes 15 fős létszámú) tizedben kb. 795, 1922-ben 56 tizedben 840 tagot írtak össze. Ez azt jelentette, hogy majdnem minden második család képviseltette magát a társulatban, azaz a helyi társadalom fele. A kunszentmártoni társulat 1872-ben csatlakozott a győri anyatársulathoz, de nem csatlakozott az 1877-től domonkos rendi irányítás alá került országos szervezethez.

1

Barna 1998.

127

Barna Gábor

A helyi szerveződés A 15 fős imacsoport vezetője az elöljáró, a fő volt. Közülük választották a társulat települési szintű vezetőit. Az 1851-es megalakuláskor példaként szolgálhattak világi és egyházi/vallási egyesületek, különösen a céhek is. Megalakuláskor egy elnököt, egy számadót és három tanácsost választottak. Ez az öt ember alkotta a társulat vezetését végző bizottmányt. E tisztségek a későbbi évtizedek során is megmaradtak, de újakkal is kiegészültek. A bizottmány 1869-ben 15 tagúra bővült. A liturgikus szolgálat pompájának emelése érdekében a rózsafüzér társulat még 1852-ben létrehozta társulati leányok csoportját. Megalakuláskor névsorukat is közölték, amiből kiderül, hogy a korabeli Kunszentmárton meghatározó családjainak lányai vállalkoztak erre a feladatra, azaz arra, hogy miséken a szentélyben és a körmenetek alkalmával kis fehér lobogókat és a hordozható Mária-szobrot viszik. Vezetőjük mindig egy idősebb asszony volt, akit dékány asszonynak neveztek. 1852-ben még külön férfi és női tizedek alakultak, ám néhány évvel később már vegyes csoportokat látunk, majd a 19–20. század fordulójától erőteljes elnőiesedés következett be. A társulat legfőbb vezetői azonban, egészen az 1940-es évekig, férfiak maradtak. E társulati forma azért is lehetett ilyen népszerű, mert a vallási társadalom nagy közösségét az egyén számára átlátható kis közösségekre bontotta le, ugyanakkor ezen keresztül az egyént be is építette a nagyobb közösségbe. Könnyű elvégezhetősége mellett demokratikus volt, hiszen a település társadalmának minden rétegét megérintette, átfogta: a földbirtokost éppúgy, mint az iparost, vagy a paraszti társadalom minden rétegét, minden korosztályt, akiknek megfelelő feladatot tudott adni. Az egyén e társulaton keresztül is integrálódhatott a nagyobb plébániai, városi közösségbe. Sikerét elsősorban azzal érte el, hogy a társadalom horizontális szervezésének két tradicionális elvét is bekapcsolta a társulat szervezésébe: a vérségi kapcsolatokat és a lokalitást. A 15 fős csoportok szerveződésének alapja – úgy tűnik mindvégig – a szomszédság és a család, a rokonság volt. Azaz egy-egy csoportban két-három, vagy több család tagjai: szülők, gyermekek, egy háztartásban élő idős rokonok vettek részt. A rózsafüzér társulatban való családi részvétel erősíthette a családi kapcsolatokat, a családi érzelmi kötelékeket is. Példaként az 1897-es összeírásból a 47. tizedet említem. A csoport tagsága az összeírás szerint: 1. Balla Ilona fő, 2. Pásztor Ilona, 3. Barna Mári, 4. Barna Ilona, 5. Kis Rozália, 6. Kis Ilona, 7. Kovács Ilona, 8. Barna Katalin, 9. Kis Teréz, 10. Katona Márta, 11. Nagy Katalin, 12. Vincze Rozália, 13. Kakuk Julianna, 14. Tóth Rozália, 15. Sári Katalin. E csoportból egy családhoz tartozott és egy portán élt: 1. Balla Ilona, 2. Barna Mári, Barna Ilona, Barna Katalin, Kakuk Julianna, 3. Sári Katalin. Kakuk Julianna Barna Péterné, Barna Ilona özv. Ecsédi Jánosné volt. Egyiküknél sem tüntették fel férjük nevét. Az Érparton (Kunszentmárton déli településszéle) a Sári, a Barna és a Balla család egymás szomszédja volt - még a 20. század közepén is. Hoz128

Vallási társulatok és a család az Élő Rózsafüzér Társulat példáján zájuk csatlakozott a Kiss család három tagja (Kiss Rozália, Kiss Ilona, Kiss Teréz). Azaz a csoport többségét ez a négy család adta, akik szomszédok és rokonok voltak. A családi–rokoni kapcsolatok jelentősége még jobban látszik az 1897. évi Mesterszállás–Alsórészi 93. tizednél. Ennek tagsága: 1. Kuna István fő, 2. Dékány Apolló, 3. Kuna Antal, 4. Kiss Julianna, 5. B. Nagy István, 6. Devánszki Ilona, 7. Imrei János, 8. Farkas Anna, 9. Kuna József, 10. Kuna Mária, 11. Kovács Viktória, 12. Kuna L. Antal, 13. Kovács Viktória, 14. Romhányi György, 15. Kuna Veronika. Első ránézésre is megállapítható, hogy e mesterszállási tizedben a Kunacsalád dominál. Van két azonos nevű tag: Kovács Viktória. A listából a tagok egymáshoz való viszonya nem állapítható meg. Csak e viszonyokat jól ismerő ember tudja ezt értelmezni.2 Így derült ki, hogy e csoportban több testvér és több házaspár található, de az asszonyneveket a lista nem rögzítette: 1. Kuna István–Dékány Apolló, 2. Kuna Antal–Kiss Julianna, 3. D. Nagy István–Devánszki Ilona, 4. Imrei János–Farkas Anna, 5. Kuna József–Kovács Viktória és leányuk, Kuna Mária, 6. Kuna Antal és Kovács Viktória, 7. Romhányi György– Kuna Veronika. Abban az időben mind fiatal házaspárok, tanyaszomszédok. A rózsafüzér társulat tagságának társadalmi helyzetéről összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy megalakítói és első vezetői tehetős és magas társadalmi presztízzsel rendelkező iparosok, illetve gazdák voltak. Tagsága elsősorban a széles középrétegeket (iparos, gazda) valamint a legfelső és az alsóbb rétegek bizonyos csoportjait fogta össze. A társulat társadalmi súlyát és elismertségét emelte, hogy egyházi vezetői a mindenkori plébánosok voltak. Donátorként ugyan megjelennek, de a tagösszeírásokban a város vezető földbirtokos, hivatalviselő, értelmiségi családjaival később alig találkozunk. E réteg távolmaradása a templomtól, a vallási élettől visszatérő panasza a 19. századvégi alesperesi látogatásoknak. 3 Ám milyen szerepe van a családi (és szomszédsági) keretben való szerveződésnek? A házastársi kapcsolatokat az azonos társulati tagság, a naponta közösen végzett, vagy végezhető imádkozás erősítette. E kapcsolatot pedig transzcendentális síkra emelte, azaz Istenhez való kötődésében támogatta. A gyerekek számára – ha ők is tagok voltak – a családhoz tartozás tudatát más oldalról erősíthette, és szocializációs mintát kínált részben a családon belüli, részben pedig a vallási/egyházi szerepeket illetően. Máig bevett gyakorlat, s nem csak Kunszentmártonban, hogy a szülőtől a gyermek mintegy „örökli” a rózsafüzér társulati tagságot, azaz a lány az anyjától veszi át és folytatja a tagsági viszonyt és az imagyakorlatot. Így kell fogalmazni, hogy lány az anyjától, mert a 19. század végétől a társulat erősen elnőiesedett. A 20. század elejére ez a keret fellazult. A

2 3

Itt köszönjük meg Szabó Imre (Békésszentandrás) és Kovács János (Mesterszállás) segítségét. Egri Főegyházmegyei Levéltár, Alesperesi látogatások jegyzőkönyvei 586.

129

Barna Gábor férfiakat részben más vallási egyesületek, részben pedig világi szerveződések (közöttük a fokozatosan megjelenő politikai pártok) vonták magukhoz. A szomszédsági keretben való szerveződéseknek is hasonló szerepe lehetett: egyrészt viselkedési mintát mutatott, s ezáltal egy ideig legalább is, követendő normát jelentett a felnőttek számára. De a gyermekek részére is a szomszédsági keretek jelentették a családból való kitekintés első lehetőségét, szintén minta- és normaképző erővel. E keretekben vált az ember közösségivé. A nők számára pedig sokáig ez jelentette az egyedüli, társadalom által elfogadottnak minősített keretet a családból való kilépéshez. Sokuk számára ez kínált lehetőséget a közéleti szerepvállaláshoz, itt tanultak bele a közösségszervezés módszertanába, és sajátították el terveik és célkitűzéseik megvalósításának, de ugyanakkor a konszenzus keresésének technikáit is.

Tanulságok A vallási társulatok – mint minden más társulat – leírhatók a gép metaforájával, amelynek fogaskerekei egymásba kapcsolódva forognak, s működtetik a gépet. A másik hasonlat szerint e szervezetek a családhoz hasonlíthatók, amelyben szerepek, alá- s fölérendeltségek, de egymás mellé rendelt személyek élnek. Egy harmadik értelmezés szerint a szervezetek egy kerthez hasonlíthatók, amelyben az egyes növények egymással versengenek, de egymást ki is egészítik, immanens s önszabályozó törvényeknek vannak alávetve. Bármelyik hasonlatot nézem, a család működésének metaforáját is felismerhetem benne. E szervezetek az emberek közötti viszonyokat stabilizálják és szabályozzák. Ám ennél többet is jelentenek, egy sajátos kultúrát. A szervezet az azonos értékek alapján 1. közös tájékozódást nyújt tagjainak, egységessé és koherenssé teszi a társadalmi cselekvésüket, 4 2. külső és belső feltételekhez alkalmazkodó tanulási folyamat eredményeként jön létre, 3. tájékozódási és értelmezési lehetőséget biztosít a világban, cselekvési programot nyújt, 4. egy szocializációs folyamatból ered, azaz nem kizárólag tudatosan tanult, hanem azonos kulturális tradíció alapján való cselekvést jelent.5 A gyermek tehát beleszületik egy társadalmi gyakorlatba, abban szocializálódik, s azt elfogadva, nagy valószínűséggel folytatja. A szülők által képviselt gyakorlatot és értékrendet sajátjává, bensővé teszi, azt értékesnek és követendőnek tartja, megismeri e keretek közötti viselkedés módját, és megtanulja a társulati kultúrát. A rózsafüzér társulat esetében is így van ez. A társulati tagságon keresztül a családtagok egymáshoz és a nagyobb közösséghez (a rokonság, a szomszédság, a nagyobb társulat, az egyházközség, a katolikus egyház, a kereszténység) való viszonya transzcendentális jelleget is ölt. E keretek között kínált normák és értékek e szélesebb társadalmi körből legitimáltak. A csoporthoz tartozás szimbo4 5

130

Csepeli 2001. 303. Csepeli 2001. 303. Ezt Csepeli tudatos szervezeti szocializációnak nevezi.

Vallási társulatok és a család az Élő Rózsafüzér Társulat példáján likus tárgyai (az imaszámláló szentolvasó) és cselekményei (titokváltás, titokcsere, társulati ünnepek megtartása) mind a közösségi összetartozást fejezik ki. Ferdinand Tönnies nagyhatású munkája szerint az egyén közösségi életkereteinek kétfajta formája létezik: az egyik a társadalom (Gesellschaft), a másik „egy valóságos, szerves fejlődéssel létrejött élet” (Gemeinschaft). A közösség véleménye szerint a vér, a terület, harmadsorban pedig a szentnek tartott hely és/vagy istenség tisztelete kapcsán formálódik.6 Mérei Ferenc intézményes alakzatokról és spontán társulásokról beszél.7 Csepeli György szerint közösség létrejöhet mind kiscsoport, mind pedig nagycsoport keretében. A kiscsoportban a bensőségesség, a közvetlenség, a kölcsönös személyes ismeretségek hálózata érvényesül. A nagycsoportokban a meghatározó alap „az érdekek, értékek, normák, szokások hasonlósága, az együttélés rendjében kidolgozott közössége”. A vallási közösségek esetében hangsúlyozhatjuk a társulás transzcendensre irányuló vonatkozását.8 Ez általában elhanyagolt szempont volt az eddigi kutatásokban, ám fontosságát és szerepét éppen vizsgálatunk eredményei is aláhúzzák. A különböző típusú közösségekhez, közöttük a vallási társulatokhoz tartozás valóságos vagy pedig csak imaginárius társadalmi kapcsolatai az egyén számára egyfajta társadalmi biztonságérzetet keltettek, keltenek. Az egyén számára a „ki vagyok én” kérdése mellett a „hová tartozom” kérdésére is feleletet adhatnak.9 A vallási társulatok, úgy tűnik, tagjaik részére spirituális segítséget jelenthetnek ebben a vonatkozásban. Ez adta és adja vonzerejüket a múltban és a jelenben, sokan ezért csatlakoztak, csatlakoznak hozzájuk. Egy szervezet – tagjai kölcsönös hasznára – megkönnyíti az együttműködést az egyének között. A társadalmi kötelességek és elvárások teljesítése, a normaszegők szankcionálása a közösségi bizalmat erősíti. A vallás így a társadalmi tőkét (social capital) biztosítja és erősíti nemcsak az egyén, hanem a közösség javára. 10 A család és a vallási társulat így erősítheti egymás kereteit.

Irodalom BARNA Gábor 1998 Az Élő Rózsafüzér kunszentmártoni társulata. Minutes of the Living Rosary Confraternity in Kunszentmárton. Devotio Hungarorum 5. Szeged, Néprajzi Tanszék. BENDA-BECKMANN, Franz von–Keebet von BENDA-BECKMANN 2000 Coping with insecurity, in: Franz von Benda-Beckmann–Keebet von Benda-Beckmann–Hans Marks (szerk.) Coping with insecurity. An „underall” perspective in social security in the Third World. h. n. 7–19. Tönnies 1983. 23–26. Mérei 1996. 34–43. 8 Vercseg 2000. 155. 9 Benda-Beckmann, F.–Benda-Beckmann, K. 2000. 10 Smidt 2003. 1–6, 211–222. 6 7

131

Barna Gábor CSEPELI György 2001 A szervezkedő ember. Budapest, Osiris. MÉREI Ferenc 1996 Közösségek rejtett hálózata. Budapest, Osiris. SMIDT, Corwin (ed.) 2003 Religion as Social Capital. Producing the Common Good. Waco, Texas, Bayler University Press. TÖNNIES, Ferdinand 1983 Közösség és társadalom. Budapest, Gondolat. VERCSEG Ilona 2000 Közösség. Eszme és valóság, in: Tibori Timea–T. Kiss Tamás (szerk.) Közösségi formációk. (Szöveg- és szemelvénygyűjtemény a közösségelmélet szakirodalmából). Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 151– 172.

BARNA, Gábor

RELIGIOUS SOCIETIES AND THE FAMILY ON THE EXAMPLE OF THE LIVING ROSARY SOCIETY The real or imaginary contacts of the individuum into the different societies, including the religious ones mean for the person one type of social safety. They give answer for the person on the question: „who am I”, or „where I belong to”? Religious societies may give spiritual assistence for their members in this sense. This gave and gives their attractiveniss in the past and the present, many people joined and join therefor to societies. An organization may facilitate the cooperation among the members for their mutual advantage. The fulfilment of social duties and expectations, the sanctioning of breaches of norms streng-then the social confidence. On this way religion may ensure the social capital not only for the advantage of the individual, but also for the society. Family and religious society may mutual strengthen their frames.

132

NEVELÉS, CSALÁDMINTÁK

KOMOLY Judit

A CSALÁD A család a társadalmi fejlődés bonyolultságának ellenére is alapvető és meghatározó intézmény, elsődleges csoport maradt, amely tagjainak fejlődését és életérzését meghatározza. Napjainkban a fejlődés kétféle tendenciája figyelhető meg: kialakulnak nem teljes és nem hagyományos családi struktúrák és funkcionál az esetlegesen több ezer kilométeres távolságokon át is működő „távrokoni kapcsolat”. A kétféle trend jól egészítheti ki egymást, véli Buda Béla. 1 Szerinte a csonka család kifejezés napjainkban már nem pontos, mert sokféle családtípus is működhet. Teljes lehet az egyszülős család is, és működhetnek jól az ún. vegyes vagy mozaik családok is, ahol előző házasságaikból hozott gyerekekkel alkot új családot a házaspár. A távol élő rokonok is adhatnak anyagi, lelki támaszt mert szükség esetén a fejlett technika segítségével könnyen elérhetőek. Így ez a két jellemző úgy függ össze, hogy a tágabb család és rokonság kompenzálhatja a nem teljes, illetve a hagyományosan funkcionáló családban keletkező nehézségeket. Jegyezzük meg, hogy ez a tendencia a nagy diaszpórában élő zsidó családokban még erőteljesebben érvényesülhet. Kevés olyan zsidó családot találunk, amely ne ápolna intenzív kapcsolatot külföldön élő tagjaival. A család minden vonatkozásában ciklikus rendszer. A férfi és a nő párt alkot, gyermekeket nemzenek, és nevelnek, a gyerekek felnőnek, leválnak, új kapcsolatokat teremtenek, a szülők megöregednek, a család idős tagjai meghalnak. Korunkra jellemző, hogy az ezekhez a ciklusokhoz kapcsolódó szertartások erőteljesen ritkulni látszanak. Különösen jól látható ez a folyamat – az ismert történelmi okokkal is magyarázhatóan – a zsidó családok esetében, ahol igencsak kevés a chupa alatti esküvő, a brith, a bar vagy bat micvo. A csökkenés legkevésbé a temetések vonatkozásában észlelhető. Valószínűleg azért, mert a halál, a szeretett hozzátartozó elvesztésének megrázó élményét csak és egyedül a vallás ősi tradícióihoz való visszatérés oldhatja fel. A család életének mindegyik ciklusa kihívás. Ilyen kihívás maga az együttélés, a férfi és a nő emberpárrá válása, vagy ennek kudarca a két személyiség, a kétféle életút összehangolása, a szerepek egyeztetése, a családi élet gazdasági feltételeinek megteremtése, a gyermekvállalás, a gyermeknevelés ciklusainak való megfelelés, a primer család elöregedése, a róluk való gondoskodás és végül, de egyáltalán nem utolsósorban a felsoroltakból eredő rövid, felszínesebb, vagy mélyebb és súlyosabb konfliktusok kezelése. A családi élet kihívásainak jó megoldása vagy ellensúlyozása komoly fejlesztő erőt jelent. A problémák jelentkezése, átélése, megoldása a családot erőssé 1

Buda 1998. 480–481.

135

Komoly Judit rugalmassá és ellenállóvá teheti. A teljesen nyugodt, gondtalan, konfliktusmentes családi élet – vélik a családterapeuták – ezért sokszor veszélyt is rejthet. A váratlan megterhelés felbukkanására ugyanis a család tagjai nincsenek felkészülve, így megoldásuk sem sikerülhet, a család destabilizálódik. A változásokkal járó krízisek a segítés beavatkozási pontjai. Ilyenkor a család külső segítséget igényel, hivatásos segítőhöz fordul. A komoly krízisek esetén a család megnyílik feltárja problémáit a bizalmi személynek, a külső segítőnek. A krízisek egy része azonban nem nyilvánvaló, rejtett, csak a tünetek jelzik a bajt. A segítő csak az adott család életének szerkezetét, a konfliktusok kialakulásának történetét megértve avatkozhat be, adhat tanácsot. A családok segítése sokszor nem egyszerű, mert a konfliktusok hibás kezelési módozatai már rögzültek. A segítés módja ilyenkor sokféle lehet. Az elsődleges szempont mindig a gyerekek támogatása, de igen gyakran folyamatos családgondozásra, családterápiára van szükség. A segítésnek ez a módja többnyire csak akkor hatékony ha többféle szakember és intézmény fog össze. Itt kaphat fontos szerepet a pasztorális segítő. Tudnia kell ugyanis, hogy a családok problémáiban nagyon gyakran irreális, irracionális tényezők a meghatározóak. Ezekre a körülményekre leginkább a pszichológiai tudás, a családterápiai, szociálpszichológiai ismeretek hívhatják fel a figyelmét. Nagyon gyakran jelentkezhet a családokban a rejtett szülői mintákkal, viszonyulásokkal való azonosulás, vagy a negatív identifikáció amely rossz megoldásokat sugall. Fiatal családokban nagy probléma a szülők eltérő fejlődéséből kialakuló szükséglet vagy felfogásbeli divergencia, amely nehezen egyeztethető, konfliktusok, válások forrása. Zavaró hatás lehet a házastársak primer családjának erős kohéziója, a fiatal család vonatkozásában megnyilvánuló „over protektiv”, túltámogató viselkedése is. A család légkörének megromlása bűntudatot termel; a pár többnyire egymást vádolja, a konfliktusok kialakulása során inkább bűnbakot képeznek, a másikat, vagy valamelyik családtagot vádolják. Nagyon gyakran zavaró a „boldog család” mítosza. A fiatal pár együtt, vagy külön-külön egy olyan ideális családképről fantáziál, amelyet sohasem ismert. Különösen érvényesülhet ez a zsidó család vonatkozásában, ahol a zsidóságon belül, de környezetében is létezik ez az eszményi családkép, amelyet összetartása, érvényesülése, gazdag kapcsolatrendszere, tradíciótisztelete, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a családanya „jüdische mame” szerepe jellemez. Máskor a család és a közvetlen környezet integrációjának gondjai jelentkeznek, a munkamegosztás, a családon belüli dominancia, a merev szerepfelfogás eredményeképpen. 136

A család Különösen a nemek és nemzedékek normái, viselkedésformái körül alakulnak ki a problémák, a női ideálok, életminták változása, a serdülők szerepeinek átalakulása, az akceleráció, az emberi átlagéletkor megnövekedése okozzák ezt. Figyelemreméltóak azok a gondolatok, amelyeket erre vonatkozóan Bruno Bettelheim2 fogalmaz meg. A szülői tekintély csökkenésének okait vizsgálva, a „Hogyan legyünk jó szülők” című munkájában írja, hogy régen a szülő azért lehetett abszolút tekintély a gyermek számára, mert tőle tanulhatott meg mindent, ami az élethez szükséges volt. A favágó fia látta, hogy az apja milyen ügyesen vágja a fát és megtanulta tőle, csakis tőle tanulhatta meg, hogy hogyan kell fát vágni és tisztelte is őt ezért. Ma, írja Bettelheim a gyerek nem látja, hogy a szülő hogyan dolgozik azért, hogy eltartsa a családját. Nem veheti át ezt a szülői tudást, tapasztalást, vagy azért mert az a társadalmi munkamegosztás folyamatában átláthatatlanná vált, vagy azért mert már elévült. Fontosak Bettelheim fejtegetései a túltámogató szülői viselkedés vonatkozásában is. Úgy véli, hogy a közelség fojtogatóvá is válhat akkor, ha a család nem képes időben elengedni érett gyermekeit. Schopenhauernek egy kedves példáját idézi ennek megértetéséhez a sündisznókról. Két sündisznó a tél közeledtével érzi, hogy melegebb helyre kell húzódniuk mert fáznak. Bemennek egy barlangba, ám a barlangban is hideg van. Közelebb húzódnak egymáshoz, melegebb lesz. Melegebb lesz, ám elkezdik szurkálni egymást, ez viszont kellemetlen. Akkor megint egy kicsit távolodnak, viszont elkezdenek újra fázni. Közelebb mennek, akkor megint szurkálják egymást. Mi a teendő? Meg kell találni azt a távolságot, amely elegendő meleget ad a másiknak és ugyanakkor kizárja a szurkálást. A zsidó vallás erről szóló tanítását a Kohelet fogalmazza meg (ismerteti Popper): 3 „Sokkal jobb dolga van kettőnek mint, mint az egynek. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli társát. Jaj, pedig az egyedülvalónak, ha elesik, nincs aki felvegye. Hogyha együtt fekszenek ketten, megmelegszenek. Az egyedülvaló, pedig mi módon melegedhet meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak, és a hármas kötél nem hamar szakad el.” A párkapcsolatokban a családi nevelésben is rá kellene találni erre az éppen megfelelő távolságra, de ez nem mindig sikerül. A család dinamikájának a fentiekben vázolt szemlélete sokirányú segítő beavatkozást igényel. A pasztorális segítő lehetőségei itt mintha meghaladnák a családterapeutáét. A családjában gyökértelenné, magányossá, vagy agyon támogatottá vált embernek, gyereknek felkínálhatja ugyanis a vallási közösséget, mint biztos menedéket, csatlakozási lehetőséget.

2 3

BETTELHEIM 1987. 78–79. POPPER 1995. 50.

137

Komoly Judit Legendákat hallhatunk arról, hogy a zsidó közösségben korának megfelelő otthont és talajt találó gyerek hogyan képes a szerepváltásra családjában és hogyan veszi rá családját a zsidó hagyományok felelevenítésére és megtartására. Különféle segítő programok, tanácsadások, krízisintervenciós szolgálat támogathatja a szétesőben lévő családot. A kisebb közösség önsegítő csoportként is működhet. Itt eredményesen alkalmazhatja a zsidó pasztorális segítő azt a családrekonstrukciós módszert amelyet az angol családterápia munkált ki. A rekonstrukció központjában álló családtagot kutatónak (explorer) nevezik, ugyanis egy sajátos utazásra indul: a családi múltat kell felkutatnia. Ehhez meg kell kapnia a megfelelő dokumentumokat, iratokat, leveleket, ki kell kérdeznie a szűkebb és tágabb családtagjait, le kell írnia és egyeztetnie kell az időpontokat, lakóhelyeket, foglalkozásokat, meg kell ismerkednie a családi legendákkal. Maga a tényleges rekonstrukció egy teljes napig tart. A felfedező beszámol a közösségnek, a csoportnak a családjáról, találhat közöttük olyanokat, akik családtagjait képesek megszemélyesíteni. A képzett csoportvezető ennek alapján szerepjátékot is kezdeményezhet. Spontánul alakulhatnak ki a családok tényleges párbeszédei, megelevenedhetnek a sohasem ismert, elpusztult családtagok, ismertté válhatnak a család zsidó gyökerei, tradíciói. A vezető támasza, segítője ebben a munkában a „felfedezőnek”. A folyamatban érzelmek, indulatok is felszínre kerülnek, de ezeknek a megvitatása, értelmezése, a konfrontáció segíthet a család konfliktusainak feloldásában. A zsidó családi élet ősi szabályai az ünnepekre vonatkozókat ide nem számítva, 40 micvában fogalmazódtak meg. Nem lehet nem összefüggést találni a zsidó családok erősebb kohéziója és e hagyományok, pontosabban parancsok tiszteletben tartása között. Figyelemreméltó tény, hogy az incesztust tiltó micvák a vérfertőzés valamennyi lehetséges formájára kiterjednek; szám szerint 14. Ehhez kapcsolódik Lót lányainak története. Scheiber Sándor4 ifjúkori tanulmányában, a Lót leányaiban a tiltások és az elkövetett incesztus közötti ellentmondás igen bölcs és világos értelmezését írja le, vitába szállva a Szentírás támadóival. „A tett oka a világpusztulástól való félelem volt. …hogy az emberi nemet megmentsék incesztust követnek el.” – írja. A zsidó esküvőnek, mint a másik teljes elvállalásának sajátos értéke és jelentősége van. A ritusok; a chupa, a gyűrűváltás, a házassági szerződés, a kötuva, az áldások, a szertartás ősi folyamata, a család és a barátok részvétele ünnepélyessé és jelentőségteljessé teszi a közös kezdést, lehetővé teszi azt, hogy a fiatal pár átélje az új létformába kerülést. A Talmud még az esküvőt követő mulatság részleteivel is foglalkozik, előírja a vigasságot, a táncot. „…hogy kedveltté te-

4

138

SCHREIBER 1996. 15–19.

A család gyük mindkettejük szemében a közös élet felé vivő útjukat, melyen most indulnak el.” Ha a szertartások lefoszlanak – mint napjainkban oly gyakran – a házasságról vagy az együttélésről akkor nagy valószínűséggel keletkezik pszichés hiány, üresség.

A családok segítésének lehetőségeiről (Buda Béla nyomán)5 Ismerjük meg jól a családot. Tisztázzuk saját érzelmi viszonyunkat hozzájuk. Segíteni csak a tisztelet és az elfogadás alapjain állva lehet. A teljes család helyzetének és érdekeinek figyelembevétele szükséges. A segítő csak saját teljes, hiteles személyiségével tud hatni. A család saját erőinek aktivizálása, támogatása az igazi segítség. A pasztorális segítés próbáljon kapcsolódni a közösségi, vallási programokhoz, szertartásokhoz, intézményekhez. Fontos szempont lehet itt az ún. vegyes házasságok esetén a családi vallás meghatározása. A segítéshez szükséges a hálózatiság, a kapcsolat más segítőkkel, az állami intézményekkel, a családsegítő szolgálatokkal. Itt feladatmegosztási lehetőségek is adódnak. A segítés akkor optimális ha képes a család saját döntéseit mozgósítani, autonómiáját megerősíteni és döntéseit respektálni.

Irodalom BETTELHEIM Bruno 1987 A good enough parent. Thames and Hudson Ltd. London. BUDA Béla 1998 Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében. Tankönyvkiadó. Budapest. POPPER Péter 1995 Az Istennel sakkozás kockázata. Saxum, Budapest. SANDERS Ivan 2003 Kedves Maimonidesz. Saxum, Budapest. SCHREIBER Sándor 1996 Folklór és tárgytörténet. Egyetemi Kiadó, Budapest.

5

BUDA Béla: 1998. 480–481.

139

Komoly Judit

KOMOLY, Judit

THE FAMILY Despite the complexities of social developments, the family still remains a primary group, defining the growth and outlook of its members. Currently we can observe trends in two distinct directions, namely the formation of a) incomplete and b) counter-traditional family structures. Family life can be considered a series of recurrencies, and each of its cycles amounts to a challenge. It is characteristic of our times that the rituals linked to these cycles are noticeably diminishing. Consequently, the crises accompanying the changes could become opportunities for helpful intervention. An important role could arise here for support and/or intervention by a representative of the religious community, possibly a professional helper. The opportunities for the former exceed those of the latter. Within newly formed families a number of serious problems and conflicts can arise. They may originate from the different backgrounds of the parents, or their diverging needs and outlooks, which they find difficult to reconcile with each other. The myths of the 'happy family' could become disruptive. Within the Jewish community, a child can often establish her/his own terms of reference according to age, and can invent his/her own role in the family. Quite possibly, (s)he can also induce the parents into awakening and keeping the Jewish tradition.

140

BODOSI-KOCSIS Nóra

OLVASATOK A FÉRFI ÉS NŐI SZEREPEKRŐL KÉT MAGYAR VAISNAVA KÖZÖSSÉGBEN Széljegyzetek egy inkulturációval foglalkozó kutatás margójára Férfi és női szerepek, Krisna-tudat és inkulturáció Tanulmányomban két kis magyar Krisna-hívő közösség: a Magyar Vaisnava Hindu Egyesület és a Sri Chaitanya Saraswath Math Magyarországi Közösségében1 végzett terepkutatásom alapján hozok létre olvasatokat a férfi–női szerepekre vonatkozóan. Kutatásaim alapvetően más témában folytak, a nemzeti és a vallási identitás viszonyát, mint inkulturációs tényezőt vizsgáltam a közösségekben, az interjúk, a résztvevő megfigyelések és internetes adatgyűjtés közben ez a kérdéskör is felvetődött több alkalommal. Így jegyzeteim segítségével alkotok geertzi értelemben interpretációkat, tárok fel „részleges igazságokat”.2 A Magyar Vaisnava Hindu Egyesületben a közösség egy prominens tagjának internetes naplójában vizsgálom a férfi-női szerepekkel foglalkozó bejegyzéseket, így a csoportban jelenlévő ideális, eszményi dimenziókról hozok létre egy lehetséges olvasatot. A SCSM MK esetében mélyinterjúim és résztvevő megfigyeléseim alapján dolgozom. Előztes hipotézisem szerint a férfi és női szerepek interpretációja a közösségeken belül magában rejti a két vallási csoport és a társadalom egymáshoz való kölcsönös viszonyának bizonyos aspektusait, mely fényt deríthet a két közösség inkulturációs folyamataira. Az inkulturáció, vagyis a tágabb helyi szociális, kulturális kontextusba való illeszkedés mindkét közösség esetében fontos, a hívek interpretációjában is.3 Az inkulturáció jelentős kutatási téma a nyugati Krisna-tudatú közösségek kortárs vizsgálataiban is, mivel kezdetben, a 1960-as években, ezek a mozgalmak erős kritikát fogalmaztak meg a nyugati társadalmakkal szemben, azok értékeivel erősen szembefordultak.4 Később azonban, fennmaradásuk érdekében ki kellett alakítaniuk egyfajta megengedőbb viszonyt a helyi társadalommal.5 Az általam vizsgált két kis magyar közösség számára a Krisna-tudat helyi kontextusba való illesztése mindig fontos volt, így érdekes lehet a férfi-női szerepek interpretációin keresztül bepillantást nyerni a két vallási csoport és a tágabb társadalom egymást kölcsönösen formáló viszonyába. Bár kutatásom ebben a témakörben inkább jegyzetek formáját ölti jelenleg, „részleges igazságaim” mégis hozzájárulhatnak ennek a viszonynak a feltérképezéséhez. Továbbiakban SCSM MK. GEERTZ 2001. 194–226., CLIFFORD 1986. 1–26. 3 BODOSI-KOCSIS 2009. 33–49., 2011. 127–133. 4 BURR 1984, JUDAH 1974., ROCHFORD 1985, FUJDA-LUZNY 2010. 235–237. 5 ROCHFORD 2000. 169–186. 1 2

141

Bodosi-Kocsis Nóra

A Magyar Vaisnava Hindu Egyesület és a SCSM MK rövid története Terepmunkám olvasatainak ismertetése előtt, röviden bemutatom a két kis Krisna-hívő közösséget, melyek közül az egyik a legrégebb óta Magyarországon található Krisna-hívő csoportok egyike. A Krisna-tudat hazánkban az 1970-es évek végén jelent meg először. Egy magyar származású, de Svédországban élő hívő, későbbi avatott nevén Abhay Narayan volt a magyarországi – titkos – misszió felelőse. Narayan eleinte tagja volt az ISKCON-nak (Internetional Society for Krishna Consciousness), mely A. C. Bhaktivedanta Swami Praphupada nevéhez fűződik, aki a XX. századi amerikai és nyugat-európai Krisna-tudatú mozgalmak elindítója volt. Az 1980-as évek közepén azonban, néhány évvel Praphupada halálát követően, Narayan szakított az ISKCON-nal, vele együtt a magyarországi Krisna-hívők döntő többsége is. Az ISKCON csak a rendszerváltást követően tűnt fel újra Magyarország spirituális palettáján. Napjainkban már ők a legnagyobb számú és legismertebb Krisna-hívő csoport Magyarországon. Abhay Narayan közösségének, vagyis a Magyar Vaisnava Hindu Egyesületnek központja Szegedtől nem messze, a balástyai tanyavilágban található. Itt áll egy sajátos hindu templom, körülötte pedig elszórtan családi házak helyezkednek el, melyekben hívő családok élnek. A település neve Nandafalva. Abhay Narayan meghalt az 1990-es évek elején, közössége azonban a mai napig követi a Krisna-tudattal kapcsolatos elveit. Narayan számára fontos volt a Krisna-tudatot a helyi társadalmi, kulturális és vallási kontextushoz illeszteni. A közösség tagjai soha nem viseltek indiai ruhát nyilvános helyen, nem árultak könyvet az utcán, viszont szanszkrit vallásos énekeket magyarra fordítottak és magyar népdalokat Krisnát dicsőítő énekekké alakítottak. 6 Narayan közösségéhez tartozott Bakos Attila, aki a későbbi Magyar Bráhmana Misszió (melből kivált a SCSM MK) megalapítója. A 1990-es évek elején, nem sokkal Narayan váratlan halála előtt konfliktus alakult ki közte és Narayan között. Mivel a közösség vezetője meghalt, Bakos Attila helyzete rendezetlen maradt, így kivált a csoportból és saját vallási közösséget alakított, mely 2004ben vált hivatalosan bejegyzett kisegyházzá Magyar Brháhmana Misszió néven. Bakos Attila valójában az indiai Govinda Mahárádzshoz csatlakozott, őt fogadta el diksa gurujának7, így magyar közössége a Govinda Máharádzs vezette indiai Sri Chatianya Saraswat Math részeként működött. Én a hivatalos kisegyházzá válást követően kerültem kapcsolatba a közösséggel 2004-ben. A kisegyház akkoriban országszerte 30–40 komoly hívőből és több száz érdeklődőből állt. Rendszeresen megrendezésre kerülő programjaik koncentrikusan épültek fel: voltak általában havonta egy alkalommal nyilvános előadások (az ország több pontján) és hetente kétszer vallási szertartások több városban, úgy nevezett „belső programok”, melyekre csak a felavatott bhakták és a „komoly érdek6 KAMARÁS 1998. 46–64., FARKAS 2009. 29–33., TASI 2006., KOCSIS 2006. 110., BODOSI-KOCSIS 2011. 43–44. 7 Felavató tanítómester.

142

Olvasatok a férfi és női szerepekről két magyar vaisnava közösségben lődők” járhattak.8 A kisegyház helyzete 2006-ban változott meg, mikor Bakos Attila és feleségének válópere következtében a közösség két részre szakadt; az egyik oldal Bakos Attilával maradt, a másik pedig volt feleségével – nehéz lenne megmondani szám szerint hányan – néhányan pedig egyik csoporthoz sem csatlakoztak. A szegedi közösség nagy része, akik körében terepmunkám javarészét végeztem, leszakadt Bakos Attiláról, új közösségük neve a SCSM MK lett.

Govinda világa A blog, melyet vizsgálok, a Govinda világa nevet viseli.9 Írója Govinda, aki a Magyar Vaisnava Hindu Egyesület tagja. Röviden bemutatom Govindát, illetve identitásának azt a részét, melyet a naplóban felfed magából. Govinda a blogban két idézet formájában vall önmagáról: „Ahelyett, hogy elátkozod a sötétséget, gyújts inkább egy gyergyát.” és „Éppen elég dolog van a világban, hogy kielégítse mindenkinek a szükségletét, de ahhoz már nem elég, hogy kielégítse a kapzsiságukat is. Sok-sok évvel ezelőtt úgy döntöttem nem kívánom növelni a kapzsik táborát. Megismerkedtem egy távoli világ kultúrájával, életével és életszemléletével, s megragadott. Ezt szeretném közkincsé tenni, javára mindenkinek.”10 Govinda fontos, meghatatározó alakja a közösségnek. A blogban három írás érinti kimondottan a férfi–női szerepeket. Ezek a következő címeket viselik: „A kapcsolat lényege”,11 „Az igazi szex”12 és „Nők a védikus kulturában”.13 A bejegyzések középpontjában a nők állnak, az ő változó szerepeik a kortárs nyugati (magyar) kultúrákban, illetve a férfiak hozzáállása a nőkhöz. A cikkekben, különösen a „Nők a védikus kultúrában” címűben, amely a leghosszabb is, kirajzolódik egy nagyon érdekes ellentétpár, melynek egyik pólusát a kegyetlen, materialista és haszonelvű kortárs európai társadalmak képezik, még a másikat a vallási közösség által kínált erkölcsös és helyes út. (Ez a kétpolusúság a blog több más témájában jelen van, tehát nem konkrétan a férfi–női szerepekhez köthető jelenség.) A „Nők a védikus kultúrában” című cikket Govinda azzal az állítással indítja, hogy, hogy egy társadalom erkölcsi szintjét az határozza leginkább meg, hogyan kezeli a nőket. Azzal folytatja, hogy az ősi védikus kultúrában a nőket nagy tisztelet övezte. Példának a hindu panteon istennő figuráit említi, akikhez különböző pozitív tulajdonságok kapcsolódtak, pl. Laksmihoz a szerencse vagy Szaraszvatihoz a tudás. Govinda szerint abban az időben a nők tisztelelte és védelme nagyon fontos volt a férfiak számára. Mindez az iszlám hódítás korában változott meg. Onnantól kezdve, érvel Govinda, a nőket kihasználták, szexuális tárgynak tekintették és birtokolKOCSIS 2006. 110. http://www.govinda.blogter.hu 10 http://www.govinda.blogter.hu 11 http://govinda.blogter.hu/13469/a kapcsolat lényege 12 http://govinda.blogter.hu/18580/gondolat_az_igazi_szex 13 http://govinda.blogter.hu/250570/noi_jog 8 9

143

Bodosi-Kocsis Nóra ták. Govinda szerint ez a hozzáállás tükröződik a kortárs európai társadalmakban is, melyekben a pénz és az érzéki örömök hajszolása áll a középpontban. A cikk végén Govinda tanácsot ad napjaink emberének: a férfiaknak nem szabad birtokolni a nőket, a nőknek viszont nem szabad férfiként viselkedni. Versengés helyett, minkét félnek együtt kell működnie és tisztelnie kell egymást. 14 „A kapcsolat kényege” című írás lényegében ugyanerre hívja fel a figyelmet: a rövid bejegyzés lényege, hogy a nőknek arra van szükségük, hogy a férfi tisztelje és a többi nő fölé helyezze őket ettől válnak boldoggá.15 „Az igazi szex” címet viselő két rövid cikkében is az előbb vázolt ellentétpár fogalmazódik meg: Govinda szerint a testi kapcsolat akkor jó mindkét félnek, ha önzetlen szeretet által születik, egymásnak örömöt okozva, ami a mai világban, ahol az önzés és a kihasználás az úr, elég nehéz.16 A három írásban erősen megjelenő kétpólusúság: önző, materialista, haszonelvű világ-társadalom/erkölcsös, szereteten alapuló helyes hozzáállás – a vallási közösség, rámutathat a közösség ambivalens viszonyára a tágabb társadalommal, mely körülveszi: az európai kultúra alapvetően negatív színben tűnik fel, olyan értékkel, mellyel a blog írója szembefordul. Ugyanakkor a témaválasztás, a férfi-női szerepek tisztázásának igénye a közösséget körülvevő társadalmi kontextusból érkezhet, melyben a hívek nagy része is él. Vagyis a férfinői szerep helyes megélését, a két nem egymáshoz való viszonyát a külvilág ihlethette. Ebben az esetben én inkulturáció helyett inkább a vallási közösség és a társadalom egymást kölcsönösen formáló, alakító viszonyáról beszélnék. Igaz, Govinda pusztán egy személy, egy hang a közösségben, de fontos, kiemelkedő szerepet tölt be a csoportban, így az ő hangja, szavai nagyobb súlyt jelenthetnek a csoport életében (bár ennek ellenőrzése végett vizsgálatokat nem folytattam.)

Férfi és női, mint relatív valóság Ebben a fejezetben áttérek a SCSMMK–ban végzett terepkutatásom tapasztalataira. Az előbbiekben, Govida blogjának elemzésében a nemi szerepek megélésének helyes módját elméletben láttuk, a hogyan kellene helyesen csinálni szintjén, a másik közösség esetében bepillantást nyertem a mindennapi működés, megvalósítás szférájába is. Tapasztalataimat két részre kell osztanom: egyrészt terepkutatásom kezdeti szakaszára, melyben a közösség még a Magyar Bráhmana Misszió nevet viselte és a 2006-os szakadás utáni évekre. Kutatásom korai szakaszában főként az interjúk kapcsán merültek fel a férfi–női szerep helyes megélésével, egymáshoz való helyes viszonyával kapcsolatos kérdések. Bár alapvetően más témában készítettem az interjúkat, olyan sokszor felbukkant ez a kérdéskör a szövegekben, hogy egy idő után már tudatosan kérdeztem rá erre is újabb adatközlőimnél. A szakítás után beszélgetések, résztvevő megfigyeléhttp://govinda.blogter.hu/250570/noi_jog http://govinda.blogter.hu/13469/a kapcsolat lényege 16 http://govinda.blogter.hu/18580/gondolat_az_igazi_szex 14 15

144

Olvasatok a férfi és női szerepekről két magyar vaisnava közösségben seim során gyűjtöttem tovább adatokat ebben a témában, itt már a nemi szerepek mindennapi megélése dominált. Az első szakasz, vagyis az interjúk alanyai, nagyrészt húszas éveikben járó fiúk voltak. A nemi szerepek kérdésköre eredeti témám, a nemzeti identitáshoz való viszonyuk kapcsán vetődött fel. Egyik adatközlőm például a nemzeti identitás helyes megélését a nemi identitás helyes megéléséhez hasonlította. Úgy fogalmazott, hogy a nemzeti identitás, éppúgy mint a nem – az ő esetében férfi – egy relatív valóság, melyet úgy lehet leginkább meghaladni, ha helyesen éljük meg. Vagyis a saját férfivoltára vonatkozóan azt mondta, fontos megélni annak kötelességeit, fejlődését, örömeit, bánatait, hogy aztán túlléphessen nemi identitásán, hiszen a lélek szerinte alapvetően sem nem férfi, sem nem nő.17 Egy másik, 2004-ben, húszas évei végén járó fiú, mikor arról faggattam mit jelent neki magyarnak lenni, párhuzamot vont a magyarság és férfiasság között: azt mondta „a magyar mindig egy ilyen férfias, tetterős nép volt”.18 Az ő szövegében is visszavissza tértek a saját férfivoltára történő utalások. Számára a férfiasság főbb jellemzői a tetterő, az elvekhez való hűség és saját elveinek a világnak történő átadása volt. Több alany a férfi-nő témakörben példának Bakos Attila és felesége kapcsolatát említette, mint ideális viszonyt, ez azonban a pár 2006-os válása után, mely a közösség kettészakadásához is vezetett, megszűnt. A nő szerepét az interjúk során általában a férfi szerep ellenpárjaként definiálták. Alanyaim úgy fogalmaztak, hogy a nőknek alapvetően szükségük van a férfiak (szellemi, fizikai, lelki) oltalmára és ez a fajta oltalmazás a helyesen megélt férfi szerep fontos részét képezi. Női adatközlőim szintén ezt fogalmazták meg. Az interjúkból tehát az olvasható ki, hogy egyrészt a csoport tagjai a nemi identitást nem abszolút valóságként élik meg (hiszen elsősorban léleknek tekintik magukat) de saját nemük helyes megélését mégis fontos lépésnek tartják a fejlődésben. A férfi szerephez náluk is erősen párosul a felelősségvállalás és a nők oltalmazása, tisztelete, még a női szerephez az oltalmazást, tiszteletet igénylés párosul. Érdekes volt megfigyelni, hogy az elméleten túl mindez hogyan valósul meg a gyakorlatban, a mindennapi élet szintjén. Ezeket a megfigyeléseket kutatásom kezdetétől egészen a jelenig végzem. Érdekes ellenpólust jelent, hogy bár a közösség női tagjai maguk is úgy érzik, hogy egy férfi oltalmára van szükségük, a mindennapi életben tulajdonképp éppannyira önállóak mindenben, mint férfi társaik. A vallási életben, szertartások során bármilyen szerepet betölthetnek, hétköznapjaikban pedig függetlenek és önállóak. A közösséghez sok egyedülálló nő tartozott, tartozik, fiatalok, és középkorú elvált, gyermeküket egyedül nevelő anyukák is. Esetenként előfordul, hogy ezek a hölgyek munkájukban, anyagi előmenetelükben még akár sikeresebbek is, mint férfi társaik. Mindennek ellenére az oltalom iránti igény erős sokukban. Egy gyermekét egyedül nevelő anyuka, aki egyébként sikeres vállalkozó, fogalmazott így: mindent megold egyedül is, muszáj, gyereket nevel, pénzt keres, háztartást vezet. Férfi feladatokat is kell végeznie és meg is teszi őket. 17 18

Az interjú 2004-ben készült. 2004. május.

145

Bodosi-Kocsis Nóra De a lelke mélyén csak nő ő is, nem való neki mindez…. Szüksége lenne egy férfi oltalmára. Ezt a szerepet a közösség egyedülálló nő tagjai számára általában, lelki értelemben, a tanítómester, illetve maga Krisna tölti be. Ebben a közösségben részleges terepkutatásaim szerint szintén ambivalens kép tárul fel a férfi–női szerepeket illetően. Itt az ambivalencia a hívek által megfogalmazott ideális állapot és a gyakorlatban megélt mindennapi tapasztalatok között érhető tetten. Ez azonban, úgy hiszem, minden közösségre, sőt minden emberre jellemző lehet kisebb-nagyobb mértékben. A hívek is többször elmondták nekem, hogy sok minden, amit megfogalmaznak, még csak cél az életükben, ami felé próbálnak törekedni. Náluk a férfi–nő kérdéskörben nem láttam olyan konkrétan kirajzolódni azt a kétpólusúságot, amit Govinda blogjában igen, a globalizációval és materializmussal kapcsolatban azonban általánosságban adtak hangot negatív véleményüknek.

Néhány végkövetkeztetés Govinda blogjában a női–férfi szerepekről szóló bejegyzések negatív attribútumokat tulajdonítanak a közösséget körülvevő társadalomnak, szembeállítva ezzel a vallási csoport saját értékrendjét. Ez egybevág azon elméletekkel, melyek szerint a nyugati Krisna-tudat egyfajta alternatív értékrendet, életformát kínál fel, mely szembefordul a helyi nyugati társadalmak értékeivel. Ezt a tendenciát Govinda más cikkeiben is tapasztaltam. A témaválasztás, a nemi szerepek kérdésköre azonban a külvilágból érkezhet, válasz lehet a híveket körülvevő világ aktuális kérdéseire. Így Govinda egy sajátos választ ad egy társadalmilag aktuális kérdésre, ezáltal belevonódik a társadalomba, ugyanakkor el is különül tőle. Ez a folyamat tekinthető egyfajta inkulturációs törekvésnek, abban az értelemben, hogy a közösség egy prominens tagja egy helyi európai társadalomban fontos kérdésre igyekszik sajátos feleletet adni. Igaz, Govinda pusztán egy személy a közösségben, akkor is, ha fontos személy. További kutatások által érdemes volna megvizsgálni mennyire jellemző ez a hozzáállás a közösség többi tagjára, illetve az elmélet szintjén túl mennyire valósul mindez meg a gyakorlatban, így teljesebb képet lehetne kapni a csoport és a társadalom egymást kölcsönösen formáló, alakító viszonyába. A SCSMMK esetében ez az erős ellentétpár nem nyilvánul meg ilyen nyíltan. Ők, illetve korábban a még egységes Magyar Bráhmana Misszió, Kamarás István szavaival élve a magyarországi legszekularizáltabb, leginkább európai Krisnások.19 Sokan közülük világi munkahellyel rendelkeznek és szakmájukban sikeresek. Bár a férfi–női szerepekről alkotott véleményük lényegében megegyezik Govindáéval, ez a mindennapokban inkább csak egy elérésre váró cél, mintsem kézzelfogható valóság. Érdemes volna tovább vizsgálni a csoportban a nemi szerepekkel kapcsolatos elmélet és gyakorlat különbözőségeit, vagyis, hogy a társadalmi környezet, melyben a hívek élnek mennyire tükröződik visz19 KAMARÁS 2006. 119–120.

146

Olvasatok a férfi és női szerepekről két magyar vaisnava közösségben sza mindennapi életükben. Esetükben az inkulturáció egyik fokmérője lehetne ez a visszatükröződés. Bár kutatási jegyzeteim, melyek alapján dolgoztam, inkább csak széljegyzetek egy másik kutatás margóján és nem adhatnak átfogó képet a férfi–női szerepekről a két közösségben, az általam létrehozott interpretációk mégis bepillantást nyújthattak a két Krisna-hívő csoport és a magyar társadalom sokoldalú viszonyának egy apró szeletébe.

Irodalom BODOSI-KOCSIS Nóra 2009 A vallási és a nemzeti identitás összekapcsolódása egy magyarországi Krisna-hívő közösségben. In TAMÁS Ágnes szerk. Mozaikok a magyar történelemből. 33–49. Szeged: Szegedi Tudományegyetem. 2011 Virtual Realities. The Representation of Christianity in Govinda’s World. Pieces From a Hungarian Krishna Devotee’s Blog. In BARNA Gábor szerk. Vallások, határok, kölcsönhatások/Religions, Borders, Interferences. 127–133. Budapest: Akadémiai Kiadó. BURR, Angela 1984 Am Not My Body. A Study of the International Hare Krishna Sect. New Delhi: Vikas Publishing House PVT LTD. CLIFFORD, James 1986 Partial Truths. In Writing Culture. In CLIFFORD, James–MARCUS George, E szerk. Writing Culture The Poetics and Politics of Ethnography. 1–26. Berkeley: University of California Press. FARKAS Judit 2009 Ardzsuna dilemmája. Reszocializáció és legitimáció egy magyar Krisna-hitű közösségben. Budapest: L’Harmattan. FUJDA, Milan–LUZNY, Dusan 2010 Oddaní Krsny. Hnutí Hare Krsna v pohledu sociálních ved. Plzen: Západoceska univerzita v Plzni GEERTZ, Clifford 2001 Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In GEERTZ, Clifford szerk. Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások 194–226. Budapest: Osiris Kiadó. JUDAH, Stillton 1974 Hare Krishna and the Counter Culture. New York: Wiley and Sons. KAMARÁS István 1998 Krisnások Magyarországon. Budapest: Iskolakultúra. 2006 Comparison of Religiosity, Life-Style and Taste Between Two KrishnaBeliever Groups in Hungary. In Irena Borowik szerk. Religions, Chrurches and Religiosity in Post-Communist Europe. 119–129. Kraków: Nomos. 147

Bodosi-Kocsis Nóra KOCSIS Nóra 2006 Devoting Krishna in a Hungarian Way: Religious and National Identity in the Hungarian Bráhmana Mission. A Case Study. Acta Ethnographica Hungarica (51): 105–117. ROCHFORD, Burke, E., Jr. 1985 Hare Krishna in America. Rutgers. 2000 Demons, Karmies and Non-Devotees: Culture, Group Boundaries and the Development of Hare Krishna in North America. Social Compass 47(2): 169–186. TASI István 2006 Táncoló fehér elefántok. http://terebess.hu/keletkultinfo/krisna.html. Utolsó elérésem: 2012. 01. 13. www.govinda.blogter.hu Utolsó elérésem: 2011. 03. 08.

BODOSI-KOCSIS, Nóra

NOTES ON GENDER ROLES IN TWO HUNGARIAN VAISHNAVA COMMUNITIES In the current paper, I focus on gender roles in two Hungarian Krishna devotee communities: the Hungarian Vaishnava Association and the Hungarian Community of Sri Chaitanya Saraswath Math. My investigation is based on my ethnographic fieldwork among the two small Krishna devotee groups and I regard their responses to the issue of gender as a form of inculturation. In the case of the first community, my fieldwork takes place in the virtual world as I analyse the gender related posts in a blog owned by a prominent devotee. I create an interpretation about the ideal picture of the two genders and what their relationship should be like according to the writer of the blog. As for the second group, I rely on the data I gathered during semi-structured interviews with the members of the community and on the information I gained as a participant observer. Here I am able to scrutinize the contrast between the ideal and the actual picture of gender roles in the group. The interpretations I create based on my fieldwork should be regarded as “partial truths”.

148

Gyertyános Éva

SZENT HITVES: CSALÁD ÉS ÉLETSZENTSÉG VISZONYA ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET ÉLETRAJZAIBAN A Katolikus Egyház egykor házasságban élő, szentté avatott asszonyainak életét vizsgálva nem sok példát láthatunk arra, hogy a források megemlékeznének a nők házastársukhoz fűződő kapcsolatáról. Ha mégis, ritkán fordul elő, hogy azt kifejezetten harmonikusnak írják le. A mai napig kevés azon kanonizált női szentek száma, kiknek házasélete példaként állhat az evangéliumi tökéletességre törekvő, családban élő asszonyok előtt. Jóllehet Árpád-házi Szent Erzsébetet sem hitvesi erényei miatt iktatta a szentek sorába IX. Gergely pápa, mégis figyelemre méltó tény, hogy már a legkorábbi forrásokban számos utalást találunk férjéhez fűződő szeretetteljes kapcsolatára. A következő néhány oldalon 13. századi életrajzokból kiindulva igyekszem körvonalazni azt, ahogyan a thüringiai pár a házasság szentségét nyolcszáz éve megélte.

A házasság rövid története A kor szokásainak megfelelően II. András gyermekének sorsáról már 1211-ben döntött: a négyéves kislány kezét Thüringia őrgrófjának fia, a nála tíz évvel idősebb Hermann nyerte el.1 Erzsébetet már az eljegyzés évében leendő férje udvarába költöztették, ahol nemcsak jegyesét, hanem azt a környezetet is megismerhette, amely idővel otthonává kellett, hogy váljon. Vőlegénye öt évvel később váratlanul meghalt, és ez kérdéseket vetett fel a magyar király lányának helyzetével kapcsolatban is. Hermann öccse, Lajos, ragaszkodott Erzsébet maradásához, majd a két fiatal 1221-ben örök hűséget fogadott egymásnak. Házasságuk hat éve alatt három gyermekük született. A legkisebb, Gertrúd már nem ismerte apját. Lajos, miután 1227-ben a Szentföldre indult, egy betegség következtében még Itália partjainál életét vesztette. Erzsébet húszévesen özvegy lett és nem akart többé férjhez menni.

Szent hitves, vagy szent, aki egykor hitves is volt? A házasság szentségében részesült, szentként tisztelt nők jelentős része mint „özvegy” szerepel a martirológiumban. Életszentségük elismerésében házasságuknak általában vagy nem volt igazán szerepe, vagy éppenséggel annak negatív tényezői 1

Árpád-házi Szent Erzsébet életéről bőveben lásd: PUSKELY 2007.

149

Gyertyános Éva voltak pozitív hatással az illető üdvösségére nézve.2 Tiszteletük hivatalos elismerése mindenekelőtt a házastárs halálát követő időszakot szem előtt tartva született, amikor is önmagukat teljesen Isten és a felebarát szolgálatának szentelték. Mindez ugyan Erzsébet esetében is elmondható, mégis úgy vélem, hogy a Lajossal töltött évek jelentősen hozzájárultak életének hitben gyökerező kiteljesedéséhez.

A szenttéavatási bulla IX. Gergely 1235-ben kihirdetett bullája Erzsébetet elsősorban a felebaráti szeretet megvalósítójaként ünnepli. Azon túl, hogy a szöveg mint tartománygrófné említi őt, két megjegyzés utal házaséletére: „…a neki megengedett gyönyörűségeket, amelyeket a házas állapottal járó kiemelkedő helyzet kínált, gyakran visszautasította…”3 Tette mindezt azért, hogy férje ölelésétől magát szándékosan megfosztva a nélkülözés állapotába jusson, lemondását pedig áldozatként mutathassa be az Úrnak. „…egy kissé tökéletlennek tartotta azt, hogy immár férje oltalmától megfosztva úgy élje le élete hátralevő részét, hogy nem hajtja magát igájába annak az engedelmességnek, amelyet előítélet nélkül, még a házasság törvényének hatálya alatt magára vett.” 4 A ma már talán kissé idegenül hangzó kijelentés oltalom szavára szeretném felhívni a figyelmet, mely – a később bemutatásra kerülő tanúvallomások szerint – hitelesen utal arra, hogy Lajos, még családjával szemben is, mindvégig kiállt felesége mellett.

Marburgi Konrád levele Erzsébet gyóntatója volt az, aki első, rövid életrajzát a szentté avatás kezdeményezésekor a Szentatyának megküldte. Konrád szerint a tartománygrófné „…panaszkodott, hogy egykor házasságra adták, és így nem tudja földi életét a szüzesség virágjában befejezni.”5 A házastársak kapcsolatát nem részletezi, de sokat elárul, amikor Erzsébet szolgálatainak bemutatásával kapcsolatban megjegyzi: „Mindebben boldog emlékezetű férje szellemében cselekedett.”6

A négy szolgáló vallomása A röviden Libellusnak is nevezett gyűjtemény a szentté avatás során kihallgatott, Erzsébethez közel álló asszonyok vallomása nyomán született. Ez a szöveg már részletesen kitér és értékes adatokkal szolgál a szóban forgó pár kapcsola2 Gondoljunk például Casciai Szent Ritára, akinek nehéz természetű férje az ő hatására megtért, „hozzá szelídült”. 3 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 184. 4 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 184. 5 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 28. 6 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 29.

150

Szent hitves: család és életszentség viszonya… tát illetően, mely a leírtak alapján bensőséges, kiegyensúlyozott, szeretettel és tisztelettel teljes volt. Erzsébet fiatal koráról szólván Guda arról vall, hogy különös viselkedése miatt sokan úgy gondolták, nem alkalmas arra, hogy a tartománygróf felesége legyen. A támadások közepette ő azonban leendő férjében mindig vigaszra talált: „E megvettetésben…jegyesében mindenki véleménye és reménye ellenére mindenben keserűsége, bánata titkos vigasztalójára lelt.”7 Erzsébet később, gyóntatója tanácsára, csak olyan ételt volt hajlandó magához venni, amely törvényes úton, vagyis nem más megkárosítása árán került az asztalra. Férje ezt tiszteletben tartotta és „titokban mindig figyelmeztette, hogy éppen akkor milyen eredetű javakat szolgálnak fel.” 8 Jóllehet: „Ezért az egyéni és szokatlan életmódért neki is és férjének is, aki ezt megengedte szemtől szembe sok szidást kellett roppant türelmesen elviselnie családja részéről.” 9 Lajos feleségét áhítatgyakorlataiban is támogatta, noha időnként aggódva figyelte: „Boldog Erzsébet éjjelente gyakran felkelt imádkozni, bár férje kérte, hogy ne gyötörje magát. Férje pedig időnként, amíg ő imádkozott, egyik kezét a magáéban tartva kérte, térjen vissza ágyába, mivel nyugtalanította, hogy felesége kényelmetlenséget szenved.10 A szenttéavatási bulla fent idézett sora juthat eszünkbe, amikor arról olvasunk, hogy Erzsébetet társai gyakran az ágy előtt, a szőnyegen fekve találták reggel. Amikor számon kérték, szokását a következőképpen magyarázta: „Bár nem bírok mindig imádkozni, de legalább erőt veszek a testemen azzal, hogy elszakadok igen szeretett férjemtől.”11 Amikor Lajos hosszabb ideig távol volt, az asszony szerzetes módjára élt és vezeklő ruhát viselt. Férje közeledtének hírére azonban felékesítette magát. „Nem a test gőgje miatt, hanem pusztán Istenért kívánok ékes lenni, de illő módon, hogy ne adjak férjemnek lehetőséget a vétkezésre, ha esetleg valami nem tetszenék neki bennem…”12 Lajos – amint arra korábban már Marburgi Konrádnál is láthattunk utalást – feleségét támogatta a rászorulók megsegítésében is, sőt, sokszor úgy tűnik, hogy ebben egészen szabad kezet adott: „Férje ugyanis…Boldog Erzsébetnek minden Isten dicsőségét szolgáló tetthez szabad lehetőséget engedett…”13 A házasság éveinek eseményeit elbeszélő fejezet a következőképpen értékeli a kapcsolatukat: „Csodálatos érzületekkel szerették egymást kölcsönösen Isten dicséretére és szolgálatára édesen buzdítván és megerősítvén egymást.”

J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 149. J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 153. 9 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 153. 10 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 153. 11 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 154. 12 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 154. 13 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 159. Példa erre az az eset, amikor Lajos távollétében Erzsébet a csűrök összes gabonáját kiosztotta. 7 8

151

Gyertyános Éva

Caesarius Heisterbacensis életrajza A ciszterci szerzetes Erzsébet tiszteletének terjesztése céljából 1236-ban, egy évvel a szentté avatás után készítette el életrajzát. Alapvetően a négy szolgáló vallomásának anyagát használta fel, de a szóbeli hagyomány bevonásával ki is egészítette azt. Caesarius munkáját olvasva a házasságról kifejezetten pozitív képet kapunk. A Libellusból minden vonatkozó részt átvett és Erzsébet feleségerényeit többször is méltatja. Újdonságot jelent a hitvesi hűség hangsúlyozása: Caesarius megemlékezik arról, hogy Lajost barátai több alkalommal is hűtlenségre bíztatták. Ő ellenállt, mégpedig azért, mert: „…a hitvesi hűséget egyrészt istenfélelemből, másrészt a kölcsönös szeretet miatt törekedett megőrizni.”14

Jacobus de Voragine életrajza A domonkos szerzetes 13. század közepén összeállított, rendkívüli népszerűségnek örvendő és századokon át ható legendagyűjteményének Erzsébet életrajza sokkal kedvezőtlenebb színben tűnteti fel a házasságot. Tekintettel arra, hogy ez a felfogás a korábban bemutatott forrásoknak némiképp ellentmond, úgy tűnik, hogy ez esetben a mű egészének koncepciója tette indokolttá a frigy nemkívánatosságának megfogalmazását. Voragine szerint ugyanis: „Nem állt ellen, bár ellene volt a házasság kötelékének; nem a testi vágynak engedett, hanem atyja akaratának nem akart ellenszegülni, s gyermekeket akart szülni, akiket Isten szolgálatára nevelhet. Bár a hitvesi ágy kötelezte, a bűnös gyönyörök nem kerítették hatalmukba.”15 Arról mindenesetre szerzőnk is megemlékezik, hogy a szentet férje mindenben támogatta: beszél az éjszakai imádságokról, az étkezési szokásról és arról, hogy Erzsébet szabadon jótékonykodhatott. Sem a szenttéavatási bulla, sem a Libellus, sem Caesarius Heisterbacensis nem tér ki arra, hogy Lajos milyen megfontolásból vette fel a keresztet. Jacobus de Voragine szerint Erzsébet volt az, aki arra buzdította őt, hogy a Szentföldre menjen.

Dietrich von Apolda életrajza A szintén domonkos rendi szerző ismét bővebben és igencsak elismerő szavakkal szól a pár közös életéről. 1289-ben a négy szolgáló vallomását és a többi dokumentumot, valamint egyéb forrásokat felhasználva az adatokat összerendezte, kiegészítette és ki is színezte; így írta meg minden addiginál hosszabb, nyolc könyvből álló Erzsébet életrajzát. 14 15

152

J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 209. J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 263.

Szent hitves: család és életszentség viszonya… Elbeszélése szerint Lajosnak már házasságkötésük előtt is „Szokása volt kezdettől fogva, hogy mikor valahonnan hazatért, idegenből hozott ajándékokkal tüntette ki és megölelve magához vonta.”16 Még jegyességük idején Lajos egy lovaggal beszélgetve a következő kijelentéssel tette egyértelművé érzelmeit és szándékát: „…én Erzsébetet szeretem, és a vele való házasságnál számomra nem fontosabb semmi.”17 Kapcsolatuk erejét a szerző közösen megélt hitükben látta, amely által valódi egységet tapasztalhattak meg. „S így, mivel ennek a szeretetnek és néma összetartásnak édességében részük volt, az egymástól való tartósabb és hosszabb távollétet nem tűrték. Gyakran elkísérte hát az úrnő férjét, meredek utakon, nem kis távolságokra…”18 Apolda életrajzában olvashatunk egy olyan, a férj jelenlétében történt csodás eseményről, mely idővel nagy népszerűségre tett szert és képzőművészeti alkotások témájaként ma is többször találkozhatunk vele. A történet röviden a következőképpen foglalható össze. Egy alkalommal férje távollétében Erzsébet leprás beteget fektetett a hitvesi ágyba. Hazatérvén Lajos azonnal értesült a dologról és bosszúsan lépett a hálószobába. Ekkor azonban „az Úr megnyitotta az istenes uralkodó belső szemeit, és az ágyban a keresztre feszítettet pillantotta meg.” 19 Egy másik, ma már talán kevésbé ismert csoda ebben az életrajzban szintén megtalálható. Az esemény a magyar király képviseletében érkezett nemesek fogadásához kötődik, amikor is úgy tűnt, hogy Erzsébet nem tud az alkalomhoz méltó viseletet ölteni. Lajos szomorúan jegyezte meg: „Fáj nekem, nővérem, hogy neked nincs ezekhez a méltóságokhoz illő ruhád, nekem meg időm, hogy felékesítésedről gondoskodjam.”20 Az asszony a vendégek előtt mégis csodaszép, díszes ruhában tűnt fel, mely Lajos számára egyértelmű jele volt az égi kegyelemnek. Apolda elbeszélése szerint nem Erzsébet szándéka volt, hogy férje a Szentföldre utazzon, sőt, amikor a hírt megtudta „…iszonyú bénultságtól megszálltan holtra rémült.”21 Az elválás nehézségét és fájdalmát érzékelteti, hogy a harmadik gyermekét váró asszony férjét még több napig lóháton kísérte. Megrendítő módon írja le azt, ahogyan Erzsébet a halál hírét fogadta: „…sírva, sebes léptekkel rohant a palotán véges végig. Magán kívül, eszét vesztve száguldott mindenfelé, csak a falak tudták feltartóztatni.”22

J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 295. J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 296. 18 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 298. 19 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 305. A történet tanulsága szerint Lajos megértette Jézus felebaráti szeretetről tanító szavait: „…amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” Mt 25, 40. 20 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 306. Itt érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a házastársak egymást „fivéremnek” és „nővéremnek” hívták. 21 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 22 J. HORVÁTH–SZABÓ (szerk.) 2006. 332. 16 17

153

Gyertyános Éva

Charles de Montalambert életrajza Miután számba vettük a 13. század legjelentősebbnek mondható forrásait, érdemesnek tartom megvizsgálni Montalambert vaskos életrajzát, mely megjelenésének évétől (1836) kezdve hosszú időre széles körben meghatározta a Szent Erzsébetről kialakított képet. A szerző lényegében Dietrich von Apolda elbeszélését követve beszél Erzsébet házasságáról. Példaértékűnek tartja, ahogyan a szentséget megélte és már az előszóban követendő mintaként állítja az olvasó elé: „…a szent asszonyok közül talán Erzsébet mutatta fel a legtökéletesebb formában, hogy milyen az ideális keresztény feleség.”23 Ez a gondolat a későbbiek során még határozottabban, kora erkölcsi kritikájával együtt fogalmazódik meg. Hangsúlyos gondolata, hogy a szerelem és a törvényes kötelék nem összeegyeztethetetlen. A szentté avatási bullával összhangban, de a korábban említett életrajzokhoz képest erőteljesebben hangsúlyozza, hogy Erzsébet uraként tekintett Lajosra és mindenben engedelmeskedett neki. Ami a kereszt felvételét illeti, Erzsébet Montalambert szerint egyenesen viszsza akarta tartani férjét a háborútól: „Drága testvérem, ha nem ellenkezik Isten akaratával, maradj velem.”24 Lajos volt kénytelen megértetni vele, hogy Istennek tett fogadalmát nem vonhatja vissza. Montalambert életrajza több nyelven is számtalan kiadást megért, könyve itthon, magyarul, ma is könnyen beszerezhető. „Szent Erzsébet, a házasságban élők védelmezője – könyörögj érettünk!”25 A fent említett könyörgés része annak a litániának, mely Montalambert életrajzával egybe kötve válhatott egykor ismertté. Szent Erzsébet házaséletének boldogságára és példaadó voltára korunkban kitért már II. János Pál26 és XVI. Benedek pápa is;27 a jubileumi év kapcsán a magyar püspökök szintén a fiatalok párok figyelmébe ajánlották őt. 28 Szent Erzsébet házassága kétségkívül szerves részét képezi életszentségének, hiszen az az idő, amelyet férje mellett töltött, meghatározó volt személyiségfejlődésében. Lajosban valódi támaszra talált, aki hitelesen közvetítette számára Isten szerető gondviselését. Férjének komoly szerepe volt abban, hogy egyénisége szabadon kibontakozhatott. Összességében véve tehát bátran mondhatjuk, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet nem annak ellenére, hanem bizonyos értelemben annak is köszönhetően MONTALAMBERT 2006. 64. MONTALAMBERT 2006. 180. 25 MONTALAMBERT 2006. 401. 26 II. János Pál pápa Levele Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából a magyar katolikus egyházhoz. 27 XVI. Benedek pápa 2010. október 20-án elhangzott beszéde. 28 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Körlevele Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából. 23 24

154

Szent hitves: család és életszentség viszonya… emelkedett a szentség fokára, hogy részesült a házasság szentségében. Szentéletű hitves volt, akinek példája sok tekintetben útmutatást jelenthet még a mai ember számára is.

Irodalom J. HORVÁTH Tamás–SZABÓ Irén szerk. 2006 Magyarország virága. 13. századi források Árpád-házi Szent Erzsébet életéről. Szent István Társulat, Budapest. MONTALAMBERT, Charles de 2006 Árpád-házi Szent Erzsébet élete. Új Ember, Budapest. PUSKELY Mária 2007 Árpád-házi Szent Erzsébet. Kairosz, Budapest.

GYERTYÁNOS, Éva

SAINT SPOUSE: THE CONNECTION OF MARRIAGE AND SAINTLINESS IN THE LIFE OF SAINT ELIZABETH OF HUNGARY We cannot find many women among the saints of the Catholic Church in whose life – or at least in a certain period – family played a substantial part. There were and are few wives and mothers honoured as saints who can be examples for women trying for lay and evangelical perfection. Even though Saint Elizabeth of Hungary wasn’t primarily canonised by Pope Gregory IX for her virtues practiced in family either, it is worth mentioning that the sources don’t neglect, sometimes they even emphasize her happy wedded life. In the following pages, I would like to present – with the help of biographies from the 13th century – the way how the couple from Thuringia experienced the sacrament of marriage 800 years ago.

155

Gyertyános Éva

1. kép. R. Törley Mária: Szent Erzsébet férjével és egy gyermekükkel, részlet. Fót, Szeplőtelen Fogantatás templom plébániaépülete. Fotó: Ruszina László.

2. kép. R. Törley Mária: Szent Erzsébet férjével és egy gyermekükkel. Fót, Szeplőtelen Fogantatás templom plébániaépülete. Fotó: Ruszina László.

156

FRAUHAMMER Krisztina

IMAKÖNYVEK A KATOLIKUS LÁNYÉS NŐNEVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A 19. ÉS 20. SZÁZAD FORDULÓJÁN1 Dolgozatomban egy eddig kevéssé kutatott és feldolgozott forráscsoportnak, az imakönyveknek a felhasználásával kívánom a 19–20. század fordulóján kibontakozó katolikus lánynevelés irányelveit bemutatni. A 19–20. századi – elsődlegesen nők számára írott – imakönyvek vizsgálata vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy felekezettől függetlenül nagyon fontos célként jelenik meg az adott korszakban a fiataloknak, különösen pedig a lányok vallásos és erkölcsi nevelésének a kérdése. Rengeteg új imakönyv került ekkor forgalomba, amelyek címe, előszava jelzi: speciálisan tanuló, fiatal hölgyek számára állították össze őket.2 Feltételezésem szerint az említett időszakban sokakat foglalkoztató lány- és ifjúságnevelés ügyében fontos szerephez jutottak az imakönyvek is. Jóllehet nem közvetlen módon tükrözik a tényleges állapotokat, mégis azt feltételezem, hatásosan közreműködnek a valós vagy elvárt sztereotípiák, viselkedésmódok és értékek megteremtésében. Megjelennek bennük a mindennapi életre vonatkoztatva és ahhoz alkalmazva a szakemberek által szisztematizált és továbbadott vallási tanítások és az adott felekezet dogmatikai tételei is.3 Ilyen értelemben mondhatjuk azt is, hogy egyfajta, az egyházi autoritás által kontrollált akkulturalizációs eszközök,4 melyek fontos szerepet kaphatnak az ifjúság erkölcsi és morális nevelésében is. Természetesen ahhoz, hogy teljes képet alkossunk e műfaj nevelésügyben játszott szerepéről, fontos lenne a későbbiekben az adaptáció és használat kérdésének a körüljárása. Itt fontos lenne a sajtó visszajelzéseinek és megnyilvánulásainak bevonása, egyházi nevelő és oktatási intézmények évkönyveinek, kiadványainak az elemzése, valamint az olvasói oldal megszólaltatása, ami az időbeli távolság miatt magánlevelezések, naplók, viszszaemlékezések vizsgálatán keresztül lenne megvalósítható. Vizsgálódásunk szempontjából azért olyan kiemelkedő jelentőségű ez a korszak, mert ekkor teremtődik meg a társadalom széles rétegeinek és különösen a lányok oktatásba való bekapcsolásának a lehetősége. Az oktatás széles körűvé válása az alfa1 A szerző az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport munkatársa. A kutatás a TÁMOP4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 2 A tanulmány végén található függelékben összegyűjtettem a teljesség igénye nélkül egy rövid listát e könyvek sorából. 3 BRANDT 2005. 4 BRANDT 2004.

157

Frauhammer Krisztina betizáció szintjében komoly előrelépéseket eredményezett, ami kihatott az olvasók körére is – olyan társadalmi rétegek lettek ekkor olvasókká, akik eddig nem voltak: nők, gyerekek, munkások.5 Igényeivel, ízlésével, érdeklődési körével számolni kellett nemcsak a világi, de az egyházi könyvkiadásnak is.6 Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a folyamatok általában mindig felülről lefelé indultak el a társadalmon belül, amit az imakönyvek reprezentálnak. A tartalomjegyzéket és imáikat átlapozva jól látható, hogy ezek a kiadások elsősorban a városi polgáriasult környezetben élő lányok problémáival foglalkoznak: a színházba, szalonokba, moziba járás és a könyvek, újságok olvasásának kérdésével. A társadalom alsóbb rétegeiben továbbra is elsősorban a középkori eredetű „népies imakönyvek” maradtak népszerűek. 7 Az új olvasói piacok új műfajok megjelenését és a régi műfajok újraértelmezését indították el. Az ekkor megjelenő új (női) olvasóknak világiasabb ízlésük volt elődeiknél. Nagy népszerűségre tettek szert a szakácskönyvek, női magazinok, női sajtótermékek és mindenekelőtt az olcsó népszerű regények. Bennük megjelentek a magánélet intim részletei és a magánszféra belső élete. Ez a korabeli vélekedés szerint sokszor veszélyeket is rejtett magában: felizgathatta a szenvedélyeket és felajzhatta a női képzeletet. Irracionális, romantikus elvárásokat ébreszthetett, sőt a rendet fenyegető erotikus képzeteket kelthetett. Így válhatott Martin Lyons vélekedése szerint a korabeli regényekben megjelenő társadalmi kihágás archetipikus formájává a Bovaryné, Anna Karenyina, Effi Briest, Ibsen Norája stb. által megjelenített női házasságtörés.8 Ezeknek az új, illetve újraértelmezett műfajoknak a sorába kapcsolhatóak be a 19. század során, főképp annak második felében és végén megjelenő speciális, egy-egy társadalmi csoportra fókuszáló (gyermekek, hajadon lányok, ifjak, nők stb.) számára kiadott és megújított imakönyvek. Ezek elsősorban a vallásos és erkölcsi képzésben, a különösen nagyvárosi környezetben egyre erőteljesebben jelentkező populáris olvasmányok ellensúlyozásában, a különböző társadalmi szerepek megkonstruálásában nyerték el legfőbb szerepüket: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól. Tudod-e melyek a legveszedelmesebbek? A rosz könyvek és ujságok, melyekkel a sátán a világot a lelkek vesztére elárasztja. Ijesztően nagy a rosz iratok hatása, kivált az ifjú kedélyre. […] Ha jámbor és ártatlan akarsz maradni, úgy az olvasásban óvatosságot és mértéket kell tartanod. (és ezután felsorolja az olvasás kívánatosnak tartott szabályait a szerz. megj.): Istenfélő hajadon nem olvashat oly könyvet , mely a kath. vallásba vagy a ker. erkölcsbe ütközik. […] A rosz könyvnél is ártalmasabbak az erkölcstelen képek. […] Ami az ujságokat és mulattató lapokat illeti, csakis kath. szelleműeket olvass […] Mária jó gyermeke egyáltalán nem olvas sokat csupán időtöltésből.”9 LYONS 2000. 348. NAGYDIÓSI 1957. 193. 7 A népies imádságos könyv elnevezés GAJTKÓ István piarista szerzetes imakönyv tipológiájában jelenik meg. A szerző meghatározása szerint ezek azok a reformáció előtti imahagyományra építő művek, melyekben elsősorban erős érzelmi telítettségű imák olvashatóak. Bővebben lásd: Gajtkó 1936. 38–46. 8 LYONS 2000. 354. 9 Mária Hű leánya 1894. 141–145. 5 6

158

Imakönyvek a katolikus lány- és nőnevelés szolgálatában…

Új imakönyv típus és annak jellegzetességei A vizsgált új típusú imakönyvek nagy száma miatt azok feldolgozása, elemzése és összehasonlítása egy hosszabb és kiterjedtebb kutatást igényel. E munkának jelenleg még csak a kezdő lépéseit tettük meg, de ezek alapján is felvázolható már néhány alapvető megállapítás. Hozzávetőlegesen az 1850-es évektől jelennek meg, egyes társadalmi csoportok számára írott imakönyvek. Itt nyilván nem tekinthetünk el attól, hogy röviden ne utaljunk azokra a társadalmi folyamatokra, amelyek ennek hátterében meghúzódnak. Így elsősorban a 19. sz. elejére, amely számos szempontból a nagy változások korának nevezhető: a francia forradalom értékek sorát zúzta szét, Európa szerte megindult az ipar forradalma és ezzel együtt az urbanizációs folyamatok, melyek gyökeres változásokat eredményeztek az élet minden területén, többek között a társadalomban is. „Ismert, hogy az európai és köztük a magyar társadalom polgári átalakulásának is a korszaka ez, amely a társas élet átalakulását, a polgári kiscsaládos életforma térhódítását is magával hozta. Az új társadalmi mobilitási pályák a társadalmi presztízs új kulturális jelenségeinek növekvő szerepét eredményezték, aminek köszönhetően előtérbe került a művelődés, a családi nevelés”.10 A polgári kiscsalád lett a civil társadalom alapköve, ebben pedig egyre inkább helyet kapott az intimitás, amivel együtt a gyermek helyzete is átértékelődött. Megjelent a polgári lakáskultúrában a gyerekszoba; kialakult a kifejezetten gyerekeknek szóló gyermekirodalom,11 és lassan kialakult a társadalmon belül a gyermekek világa.12 A gyermekek társadalmi helyzetének átértékelésével szorosan összekapcsolódott az oktatás széleskörűvé válása. Vizsgált forrásaink is jól tükrözik ezt, hiszen sok esetben iskolák, főképp szerzetesi iskolák számára adták ki őket. Szerzőik között is elsősorban egyházi személyeket, egyházi oktatási intézmények vezetésében, nevelői munkájában résztvevő papokat, szerzeteseket találunk. A felekezetek oktatásban való hangsúlyos bekapcsolódása már a reformáció korától folyamatos Magyarországon. Ez a helyzet az 1777-ben megjelenő első egységes oktatási terv, a mindenki által ismert Ratio Educationis, megjelenése után is megmaradt. Azaz az iskolák továbbra is megőrizték nagyon erősen a felekezeti jellegüket. E helyzeten a következő meghatározó törvény, az 1868-as híres Eötvös József féle népiskolai törvény sem változtatott. Ebben előírták a 6–12 évesek tankötelezettségét, és megjelent a 4 év elemi után végezhető polgári iskola intézménye. Az egyház tehát mindvégig tevékeny szerepet vállalt ezen közügyek ellátásában. A szegény néptömegek oktatására és nevelésére, a velük kapcsolatos szociális gondoskodásra a század folyamán számos karitatív egyesület, szerzetes- és apácarend, kongregáció jött létre (Keresztes Nõvérek, Segítõ 10 WESSELY

2004. 190. Például: Bezerédy Amália Flóri könyve című műve, amelyben tanulságos olvasmányokat, verseket olvashatnak a gyermekek. 12 PUKÁNSZKY 2005. 79. 11

159

Frauhammer Krisztina Nõvérek, Verbiták, Kalazanteusok, Szaléziak, Oblátusok és Don Bosco szalézi szerzetesei is ekkor kezdik meg működésüket.)13 1828-ban Egerben megkezdi munkáját az első katolikus tanítóképző, majd 1840 további öt ilyen intézmény létesül: Pesten, Szegeden, Miskolcon, Érsekújváron, Nagykanizsán majd 1847ben Győrben és végül 1870-ben a pesti egyetem bölcsészettudományi kara mellett felállítandó „képezde” felállításáról is döntenek. 14 A későbbi kutatások szempontjából érdekes és hasznos lenne az ezen intézmények által megjelentetett neveléstani kézikönyvek számbevétele és elemzése, hiszen egy ilyen vizsgálat számos ponton lehetővé tenné az összehasonlítást. Ugyanígy fontos lenne a korabeli felekezeti, pedagógiai profilú sajtó (Katolikus Iskolai Lap, Religio és Nevelés) anyagának áttekintése.

A könyvek célkitűzéseiről Az imakönyvek törzsszövegét nyilvánvalóan a bennük összegyűjtött imák adják, mégis nagyon értékes információkkal szolgálnak a kutató számára a könyvek előszavai. Ezekben fogalmazódik meg és körvonalazódik kik számára íródott a könyv, melyek voltak a szerzők, összeállítók céljai és az, miképp vélekednek magáról az imáról, az imádkozás fontosságáról és jelentőségéről. Ezek alapján vizsgált műveinkben két alapvető célkitűzés jelenik meg: egyrészt a vallásosságnak, a vallásos értékeknek az elmélyítése, másrészt az erkölcsi nevelés. „Kedves Ifjak! E könyvecskének az a célja, hogy lelketeket Istenhez emelkedésében segítse s titeket Isten minél méltóbb dicsőítésére vezessen. Vajha elérnők célunkat s ifjaink ajkáról újra Istenhez minél méltóbb énekek hangzanának!”15 „Ifjúságunk bensőbb hitet és buzgó vallásosságot merítsen” 16 „Igen szükséges és hasznos e könyvecske. szükséges, mivel a lélek szükségleteit pótolja; hasznos, mivel a gondolkodásmódra üdvös befolyást gyakorol. (…) Ki imádságban leli gyönyörét, annak egészen elütő gondolkodásmódja van a többiekétől. – Nem ég ő sem a hiú méltóságok sem a mulékony javak szomjától, nem eseng a világ zajos örömeiért, nem ragadtatik el a féktelen indulatok kártékony hatalmától.”17 „… szívből óhajtván, hogy ezen Nefelejts czime szerint, kívánt czélját elérje: az az hogy növendékeim, kik az intézetből már kiléptek, vagy kilépendnek, ezen erkölcsi mondatokat, mellyeket szeretettel oltottam szivükbe, soha elne felejtsék. Valamint azoktol is kiknek kezeikben ezen munka megforduland, azon szivbeli érzéssel fogadtassék, és hasz-

PUKÁNSZKY 1998. 398–402. PUKÁNSZKY 1998. 398–402. 15 Énekeljetek az Urnak 1898. Előszó VI. 16 Venite Adoremus 1902. 2. 17 Áhitat gyakorlat 1857. Előszó VI. 13 14

160

Imakönyvek a katolikus lány- és nőnevelés szolgálatában… náltassék, millyennel és az ártatlan kisdedek gyengéd szivöket kiképezni és nemesitni igazán óhajtom, és ebben fáradhatlanul eljárni éltem feladatául tüzém ki magamnak.” 18 Az imakönyvek előszavában megfogalmazott célkitűzések jelzik, nagy szükség van az ifjúság vallási nevelésére, hitéletének elmélyítésére.

A könyvek tartalma és annak tanulságai A legtöbb ifjúságnak írt imakönyvben a megszokott imakönyvi imák és részek mellett külön egységet, fejezetet szánnak neveléselméleti kérdéseknek, melyben a katolikus erkölcs alappilléreit, mint a jó keresztény ifjú fő ismérveit magyarázzák el az olvasónak, megmutatva ezzel a katolikus egyház által elvárt jó keresztény viselkedés mintaképét. Szemléltetésül álljanak itt néhány imakönyv tartalomjegyzékének fejezetcímei, amelyek mentén jól körvonalazható miként vélekedett a korabeli katolikus egyház az ideálisnak tartott ifjú, illetve leány személyéről. „INTELMEK ÉS TANÁCSOK TANULÓ IFJAK SZÁMÁRA; első fejezet: Istentől rendelt végső czélunkról; második fejezet: a célhoz vezető út: jámborság, szent tisztaság, munkásság és az idő jó felhasználása, alázatosság, önmegtagadás; harmadik fejezet: a téves utak, melyek a czéltól elterelnek és romlásba visznek: könnyelműség, tisztátatlanság, mértéktelenség, emberektől való félelem, rossz társak és rossz könyvek; negyedik fejezet: néhány útmutató a czél felé: a kisértésekben való viselkedés, a gyakori szent gyónás és áldozás, különös ájtatossági gyakorlatok, keresztény élet- és napirend.”19 „LELKI ÉLETRE SEGÍTŐ GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK: Az élet komolysága, az idő felhasználása, uralkodás a szenvedélyeinken, alázatos lelkület, önzetlenség és jószívűség, lelki tisztaság, felebaráti szeretet, szelídség, munkás élet, mértékletesség, olvasás művészete, okos szórakozás, őszinteség és igazlelkűség, a szülők iránti tisztelet, az elöljárók tisztelete, a testvéri szeretet, az igaz barátság, az irgalmasság cselekedetei, az Anyaszentegyházhoz való hűség, hazaszeretet, lelki élet, megnyugvás Isten akaratában.”20 A könyvekben megjelenő témák alapján tehát az ideális katolikus ifjú, lány jámbor, alázatos szívű, szorgos, idejét jól beosztja, tisztelettudó, mértékletes, különösen szórakozás tekintetében, olvasmányai is ennek megfelelőek, és végül hazájának hű gyermeke. Ezen ismérvek között is első helyen áll, és kivétel nélNefelets 1850. Előszó IX. Ifjusági-imakönyv 1903. Tartalomjegyzék. 20 Mária gyermeke 1924. Tartalomjegyzék. 18 19

161

Frauhammer Krisztina kül minden imakönyvben külön nyomatékot kap: a tisztaság kérdése, mind testi, mind pedig lelki értelemben. „A tisztaság megtartásáért, nem csak imádkozni kell, hanem némi önsanyargatást is gyakorolni. A köteles bőjtökön kívül Szűz Mária tiszteletére is bőjtölj. … Tartsd féken szemeidet; veszedelmes arra nézni, amit megkívánni nem szabad. … Jámbor könyveket olvass, hogy hitedben és a vallás szertartásaiban tudományod növekedjék. … mulatságok alkalmával ne feledd, hogy keresztény vagy és Szűz Mária híve.”21 Mindezek hátterében a már sokat emlegetett korabeli átalakulásokkal együtt megjelenő új értékek és szemlélet, a nőiségnek, a testiségnek, a szexualitásnak és erotikának sokkal nyíltabb megjelenése a közbeszédben és kultúrában (lásd regények és művészeti alkotások) állhat. A gyermekekről alkotott felfogás is változik ekkor: szülei szemében egyre fontosabbá válik. Pukánszky Béla könyvében leírja,22 hogy „a gyermek ekkor még nem önértékkel rendelkező egyéniség, hanem a jövő polgára, katonája”. A cél tehát ennek a felfogásnak rendelődik alá: hasznos állampolgárrá nevelni az utódokat. „A század gyermekkel kapcsolatos attitűdjére sajátos kettősség, ambivalencia jellemző” írja a továbbiakban Pukánszky. A kisgyermek jóval több figyelemben részesül, mint korábban, de a serdülők már egyre inkább a meg nem értés és gyanakvás falába ütköznek, míg a pubertás kor mind a pedagógus,mind az orvos, mind pedig a szülő számára az élet egy kritikus szakasza, amelyre bizalmatlansággal és aggodalommal tekintenek, félve az idősebb gyermekek eltévelyedésétől.23 Jól szemléltetik ezt a következő imakönyvi elmélkedések: „Minél elválóbb és fényesebb a pálya, melyben haladtok, annál óvatosabbaknak kell lennetek, és fontolgatnotok a nagy apostol szavait: a tudomány fölfuvalkodtat, kevélylyé tevén az ember lelkét. A kevélységből véve pedig eredetét minden veszedelem, a kevélységnek kezdete pedig embernek Istentől elszakadásában áll. Ezen iszonytató bajnak hathatós ellenszeréről kell tehát gondoskodnunk, melyis nem lehet egyéb, mint az ájtatosság ( … ) Az ájtatosságnak gyakorlatai ezek: a jóra törekvés, jámbor fohászok, sz. könyvek olvasása, a keresztény szeretetnek müvei, a józan élet, önmegtagadás, önmegtartózkodás, böjtölés, testsanyargatás, bűnbánat, de legfőbb gyakorlata az ájtatosságnak az imádság.”24 „A gyermek alakítandó ember, kinek nevelésre van szüksége, és egyedül csak ez által válhatik valódi emberré, és kinek születése első perczétől, ifjuságának korán át egy kalauzra van szüksége, melly őt az élet’ tekervényes utain rendelt czéljához elvezesse, és ezen kalauz: a nevelés. ( … ) De miben áll tulajdonképpen a jó nevelés? Erre igen könnyü a felelet: az időkorán jóhoz szokás – és rosztól elszokásban. A gyermeket tehát szoktatni kell a jóhoz, még pedig zsengekorában, míg a sziv gyenge és fogékony minden szép és jónak elfogadására.”25 Mária kongreganisták kézikönyve é. n. 38. PUKÁNSZKY 2005. 80. 23 PUKÁNSZKY 2005. 80. 24 Áhítat gyakorlat 1857. Előszó VIII–X. 25 Nefelejts 1850. Előszó IV–V. 21 22

162

Imakönyvek a katolikus lány- és nőnevelés szolgálatában…

Összegzés Tanulmányommal arra kívántam rámutatni, hogy a katolikus egyház miként állította nevelési programjának és koncepciójának szolgálatába az imakönyvek műfaját. Törekvése szerint a jó keresztény ifjú, a leendő tiszta erkölcsű feleség, az ideális családanya eszményképének a kialakításához hatékony út lehet az imádság és a legkülönfélébb lelki olvasmányok. Különös tekintettel arra, hogy épp vizsgált korszakunkban nő meg az olvasás iránti érdeklődés, lángol fel az olvasási láz az ifjúság és a nők körében is. Ezekre az új kihívásokra az egyházaknak is választ kellett adniuk és e válaszok többek között az itt bemutatott imakönyvekben realizálódtak.

Irodalom BRANDT, Julianne 2004 Nők a magyar református imádságoskönyvekben a 19. század második felében. In: Nyerges Judit–Jankovics József (szerk.): Hatalom és kultúra. Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai. Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Budapest 16–21. 2005 „Egy és ugyanazon felséges czélra vagyunk mindnyájan teremtve”. A 19. századi protestáns imakönyvek nőképe. In: Gyáni Gábor–Nagy Beáta (szerk.): Nők a modernizálódó magyar társadalomban. Csokonai Kiadó, Debrecen 96–127. GAJTKÓ István 1936 A XVII. század katolikus imádságirodalma. Élet Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, Budapest. LYONS, Martin: 2000 A 19. század új olvasói: nők, gyermekek, munkások. In: Cavallo, Guglielmo–Chartier, Roger (szerk.): Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban. Balassi Kiadó, Budapest 348–381. NAGYDIÓSI Gézáné: 1958 Magyarországi női lapok a XIX. század végéig. In: OSZK Évkönyv 1957. Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest 193–227. PUKÁNSZKY Béla: 2005 A gyermek a 19. századi magyar neveléstani kézikönyvekben. Iskolakultúrakönyvek 28. Iskolakultúra, Pécs. PUKÁNSZKY Béla–NÉMETH András 1998 Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. WESSELY Anna: 2004 „Nőkérdés” a 18. század végén. In: Helmich Dezső–Szántó Zoltán (szerk.): Metodológia, társadalom, gazdaság. In Memoriam Bertalan László. Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest 185–192.

163

Frauhammer Krisztina Felhasznált imakönyvek Áhítat gyakorlat. Imák s énekekben a római katholikus ifjúság épülésére. Szepesi Imre kegyesrendi tanár, Pest 1857. Énekeljetek az Úrnak. Imádságos és énekes könyv a serdülő katholikus ifjúság számára. Kersch Ferenc székesegyházi karnagy és Dr. Kiss János egyetemi tanár (szerk.): Pesti könyvnyomda-részvény-társaság, Budapest 1898. Ifjusági imakönyv serdülő ifjak és leányok számára. Írta Hock János kőbányai plébános, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest 1903. Mária hű leánya. Mária-társulati kalauz egyszersmind imakönyv minden katholikus hajadon számára. Störmann B. után Ágoston Károlyki. kath. főgimnasiumi tanár, Kósch Árpád Sajtóján, Eperjes 1894. Mária gyermeke. Imádságoskönyv katholikus magyar leányok számára. Dr. Halász Pál szerkesztette Az Athenaeum Irodalmiés nyomdai R.-T. Kiadása Budapest 1924. Venite Adoremus! Katholikus Oktató- és imádságoskönyv a tanulóifjuság számára. Dr. Láng Incze ciszt. R. áldozópap, főgymn. hittanár, Szent István Társulat Kiadása 1902. Nefelejts vagy azon erkölcsi mondások, énekek és imádságok gyűjteménye, mellyek a kisdedovó Intézetbe járó kisdedek sziveik és elméjük képeztetésére szolgálnak. Varga Péter belvárosi kisdedóvó Intézetbeli tanítótól, Nyomtatott Müller A., Pesten 1850. Függelék – imakönyvek a lánynevelés szolgálatában Őrangyal: énekes imakönyv a katholikus ifjúság használatára. Szerk.: Huszár Károly, Klökner, Vörösmarty Nyomda Székes-Fehérvárott, 1887. Ártatlanok Lilioma: imakönyv a keresztény ifjúság számára. Munkay János, Winterberg, Steinberger, Budapest, 189? Ártatlanok fohászkodás: imakönyv a keresztény ifjúság számára. Szent Alajos-Társulat (szerk.), Winterberg, Steinbrener Nyomda, Budapest, 1889. A katolikus ifjúság imádságos könyve. Kalocsa: „Hírnök” szerkesztősége, Jurcsó Nyomda, Kalocsa, 1913. Égi hangok: keresztény katholikus ének és imakönyv a magyar–német nyelvű ifjúság számára. Schneider Dániel (összeáll.), 2. bővített, javított kiadás, Pósa Nyomda, Veszprém, 1913. Örökimádás imakönyv: a legméltóságosabb Oltáriszentség 15 látogatása, főképen az eucharisztikus szövetségek, gyermekek, ifjak, és leányok, használatára : egy szentmise-ájtatossággal. F. X. Fecht ; ford. Tiefenthaler József. Élet Nyomda, Budapest, 1915. Gonzagai Szent Alajos, könyörögj érettünk! : imakönyv a keresztény katholikus ifjúság számára : a toldalékban egyházi énekek. Jáky Ferenc, 2. bővített kiadás, Rózsa, 1884. Intézeti imakönyv a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatában fennálló intézetek növendékeinek használatára Kiadja a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának anyaháza Kalocsán. Árpád Nyomda, Kalocs 1926. 164

Imakönyvek a katolikus lány- és nőnevelés szolgálatában… Kis imakönyv a Szent-Szív-Zárda növendékei számára. Alkotmány Nyomda, Budapest 192?. A pesti vakok inézete növendékeinek imádságai. S.I., Vakoktóli nyomtatás, 1843. Gesang und Gebetbuch zum Gebrauche der kath. Jugend an der Pressburger Oberrealschule. Pressburg Oberrealschule, Druck von Carl Angermaher, Pressburg, 1872. Ének- és imakönyvecske a katholikus ifjuság számára. Schreiber Alajos, Pozsony 1868. Minden bölcsesség kezdete az Isten félelme : egy imakönyv a mind két nemű korosabb katholikus ifjúság számára. Münster Bernát után Sujánszky Antal Pest Emich, Pest 1865. Nefelejcs imakönyv a kat. ifjúság részére. Összeállította:Bíró Lőrinc. Szent Bonaventura Nyomda, Kolozsvár 1923. Istenem, mindenem: ifjúsági imakönyv. Szt. István Társulat, Stephaneum Nyomda 1928. Égi Manna. Ima- és énekeskönyv, a keresztény katholikus ifjuság számára. Zádori Ev. János (szerk.), Steinbrener Ker. János kath. kiadóhivatal, Budapest 1882.

FRAUHAMMER, Krisztina

PRAYERBOOKS IN THE SERVICE OF EDUCATION OF CATHOLIC GIRLS AND WOMEN I wish to draw on a so far little researched and studied group of sources, the prayerbooks and use the findings to present Catholic girls’ education and more specifically its principles at the turn of the 19th to 20th centuries. Although the prayerbooks do not directly reflect the actual state of affairs, it is my hypothesis that they effectively contribute to creating the expected stereotypes. This becomes especially important in the period concerned when the possibility was being created for girls to participate in education, and this also meant that they would be drawn into the circle of readers. The new reading market led to the appearance of new genres and the reinterpretation of old genres. In the course of the 19th century the prayerbooks published and brought out in new editions especially for women and for young girls in educational institutions for young ladies can be considered to belong to these new or reinterpreted genres. Their main role was in religious and moral education, in counteracting the popular literature that was rapidly spreading especially in the big city environment, and in constructing the ideal of the Catholic girl.

165

GLÄSSER Norbert

AZ OPERA TÜNDÉREI VAGY A SÁBESZ ANGYALAI? NOSZTALGIKUS VAGY NORMATÍV VIDÉKI ZSIDÓ ÉLET KÉPE A BUDAPESTI MAGYAR NYELVŰ ORTHODOX SAJTÓBAN1 A modern zsidó önképnek igen korán részévé vált a hátrahagyott vidéki zsidó élet iránti nosztalgia. A középrétegek világába emelkedő, városokba költöző zsidók az idealizált családi élet közegeként tekintettek vissza a hátrahagyott múltra. A vallási rítusokat idealizálták, a családi és közösségi eseményeket erkölcsi üzenetekkel ruházták fel. A hátrahagyott vidék és annak vallási világa a használható múlt részévé vált.2 Orthodox vonatkozásban a vidék más értelmet nyert. A történeti szociológiai kutatás a fővárosi és a vidéki orthodoxia közötti intenzív kapcsolatot, a vidéki minták felértékelődését emeli ki. 3 Tanulmányomban azt vizsgálom, a fővárosi életvilág részét képező orthodox hírlapírói elit miként alkalmazta a vidéki zsidó élet iránti nosztalgiát olvasóközönségének megszólításában? Hogyan viszonyul egymáshoz a vidéki élet normatív kerete és a fővárosi valóság? Húzható-e határ a mintakövetés, normakijelölés és a nosztalgikus vidéki zsidó vallási élet képe között? A bethleni konszolidáció és a német megszállás közötti periódus a korábbiaktól eltérő korszakot és társadalmi berendezkedést jelöl, amelynek a nagy társadalmi narratívuma is alapjaiban változott meg, ugyanakkor számos továbbgördülő diskurzuselem is feltűnt az orthodox szervezet-közeli elit stratégiáinak megfogalmazása során. Tanulmányomnak nem célja az egyes intézmények, regionális kezdeményezések mélyreható vizsgálata. A kutatás során a másodlagos jelenségek kerülnek előtérbe. A 19. század elején a nyugat- és közép-európai zsidó népesség zöme vidéken élt. A század végén a falvak gazdasági hanyatlásával a falun született fiatal zsidó férfiak és nők a tőkés városban kerestek megélhetést. Elsődleges szocializációjuk a vidéki élethez kötődött, a városban számos falusi zsidó miliőben gyökerező szokást mégis elhagyni kényszerültek. Magukkal vitték viszont szülővárosuk és gyermekkoruk emlékeit, és szentimentális kapcsolatot alakítottak ki populáris zsidó kultúrájukkal. A nosztalgiával áthatott „gettó történetek” növekvő irodalma által kötődtek a faluhoz, ami a modern városi közegben a partikuláris zsidó identitás forrásává vált. Paula Hymen emögött egy életmódváltást feltételez, ami felvetette annak kérdését, hogy miként őrizzék meg szeA szerző az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport (03 217) ösztöndíjas munkatársa. HESS 2007. 3 KARÁDY–PALÁSTI 1995. 1 2

166

Az opera tündérei vagy a sábesz angyalai?... lektíven a városi zsidók a zsidó tradícióhoz fűződő kötődéseiket, tekintettel arra, hogy a falusi zsidók között számos rutinnak tűnő gyakorlat a városi társadalomban nem odaillő. Az új városi modernizáló zsidó közösségek elitje az általuk elhagyott vidéki közösségekhez komplex és ambivalens módon viszonyult. Ez egyszerre jelentette a vidéki életvitel kritikáját és vallási, romantikus idealizálását.4 A sajtót5 – mint a fenti tendenciák egyik fórumát – Sarah Abrevaya Stein megfontolásait követve használom. Abrevaya Stein a sajtót egyszerre tekinti a változás manifesztálódásának és mechanizmusának a modernkori zsidóság köreiben. A sajtó az urbanizálódó népességhez kötődött. A zsidó élet megváltozott, és a modern sajtó segíteni próbált még inkább megváltoztatni azt. A sajtó használatára az olvasók egymás közötti és a szerkesztőkkel folytatott párbeszédeként tekintve, az újságokat olyan fórumokként írja le, amelyen a zsidók feltehették a modernitáshoz kapcsolódó kérdéseiket, de egyúttal meg is fogalmazhatták az ezekre adott válaszaikat és kidolgozhatták új mechanizmusaikat. A sajtó pedig elterjesztette és felhasználta ezeket a válaszokat. A modern fogalmának ugyanakkor egy lapon belül is számos jelentése lehetett, de ez nem vezetett jelentésvesztéshez vagy kiüresedéshez.6 A fővárosi orthodox középosztályból érkező, szervezet-közeli hírlapíró elit egy sajátos budapesti orthodox életvilágot jelenített meg, és annak orthodoxiáról, zsidóságról, szervezeti és felekezeti ügyekről szóló olvasatait adta közre.

Az opera tündérei Az orthodox sajtó számos modern urbanizmussal járó tendenciától kísérelte meg narratív szinten elhatárolni az elfogadható városi orthodox életmódot. Tekintsük át a fővárosi zsidó családról és szülőkről adott képet, azokat a tendenciákat, amelyek a zsidó vallási/ közösségi életet fenyegető jelenségekként tűntek fel. A lapban több vidéki cikkírónak kapott helyet a fővárosi zsidó vallási élettel foglalkozó feddése. Ezekben a vidéki zsidóság életvilágát tették meg mércéül. A fővárosi orthodoxia körében a tendenciára Karády Viktor történeti szociológiai megközelítése is rámutatott a közösségi vezetők megválasztása és a házasodási stratégiák szintjén. 7 A fővárosi családi életről a Zsidó Újság Kohn Sámueltől az alábbi cikket közölte 1929-ben Büdszentmihályról. „…több u. n. jó zsidó, közepes vallásossági életmódot folytató családnál az anya péntek este és a szombati nap folyamán, ideje javát egy ismert szinházi lap 4 HYMAN 1993: 191. 5 Zsidó Ujság/ Orthodox Zsidó Ujság (1925. október 16. – 1944. március 19.) Míg a Zsidó Újság „A magyar orthodox zsidóság hetilapja”-ként aposztrofálta magát, addig az Orthodox Zsidó Újság 1939. jan. 20-tól egyházi és hitbuzgalmi lapként jelent meg. Az orthodox zsidó sajtó a különböző társadalmi problémák vallási és gyakorlati vonatkozásait jelenítette meg. Az ifjúság nevelésének problémája a vészkorszakig központi kérdése a lapnak. 6 ABREVAYA STEIN 2004. 5, 7-9, 16, 213. 7 KARÁDY–PALÁSTI 1995.

167

Glässer Norbert tanulmányozásával tölti. Amikor a vallásos férj péntek este a sabosz8 angyalait üdvözli: »sólajm aléchem máláché hasorész«9 köszöntéssel, addig neje szinházi tündérekről és egyéb démonokról szóló történetekben talál élvezetet. Mire fog ez vezetni? Milyen zsidó anyák nevelődnek ilyen anyák és ilyen szellem mellett?”10 Az erkölcsnemesítő zsinagógai beszédeknek (dróséknak), hitközségi rabbinikus intéseknek, valamint a rabbi-temetések méltató szónoklatainak (cheszpedeknek) és felolvasott végrendeleteinek (c’vaáknak) gyakori témája volt a család, az apa által mutatott vallási példa, az anya által biztosított vallásos családi légkör, valamint a gyerekek által követett minta. A városi lakosság esetében ezek két, egymástól független kulturális jelenséggel is párhuzamot mutatnak. A tágabb társadalmi közeg esetében hasonló tendenciákat tárt fel a 19. századra vonatkozó mentalitástörténeti kutatása a vallási közöny terjedését illetően. A század közepének elvallástalanodása nem volt új jelenség Magyarországon. A középkori vallásosságtól és a történeti egyházaktól való távolodást Kósa László hosszú történeti folyamatnak tekinti, amelynek voltak mérsékelt szakaszai, és olyan időszakai is, amikor a valláshoz való vonzódás megerősödött. 11 Ha a tendenciák változását tekintjük, a vizsgált korszak a vallás intézményi szinten történő, de alulról is szerveződő megerősítésének időszaka. 12 Mind a külső társadalmi tendenciák, a domináns társadalmi diskurzus, mind pedig a belső az orthodox értelmezés, a korszakot egy olyan válságos időszakként értelmezte, amelyben újra kell gondolni és meg kell erősíteni a közösségi normákat. 13 Az első világháború mint mérföldkő a vezércikkek intézményi orthodox önértelmezésében is megjelent: „»A vének eltüntek a kapukból, megszüntek az ifjak énekelni«14 Ha közelebbről megvizsgáljuk azt a rettenetes nagy veszteségtételt, mely a világháboru mérlege végén mutatkozik; azt a káros és az erők szétrombolására alkalmas utóhatást szemügyre vesszük, amelyet a négy évi háboruskodás az emberiségnél – de különösen az ifjuságnál – előidézett, alig találunk alkalmasabb szavakat a jelenlegi helyzet jellemzésére, mint a fent idézett Echo15 versszavakat (…) Komoly, tartalmas szavak ezek és oly talá-

Szombat. Békesség reátok, szolgálattevő angyalok… – a hagyomány szerint, ahogyan találják az angyalok a szombatot fogadó családot, akképp fognak eljönni a rákövetkező szombatok is. 10 Péntek este orthodox háznál – Kohn Sámuel (Büdszentmihály) Zsidó Ujság 1929. jan. 26./2. 11 KÓSA 2002. 250. 12 Korábban periférián lévő diskurzusok kerültek fő vonalba. V. ö. a dualista elit kiszorulásáról és a völkisch történelemszemlélet tekintetében ROMSICS 2004., ROMSICS 2010. 297–367.; a pártszerkezetet illetően lásd ROMSICS 2008. 81–89., és SPANNENBERGER 2009. 194–203., a katolikus „megújulásról” lásd CSÍKY 2012.; az olasz mintát követő hivatásrendiség tekintetében v. ö. BALOGH 1998. 13–86. 13 Lásd GLÄSSER 2012. 14 Siralmak 5:14. 15 Echa – Jeremiás siralmainak kezdőszava, amelyről hagyományos nevét kapta. 8 9

168

Az opera tündérei vagy a sábesz angyalai?... lóan szépen vannak egybefüzve, mintha a mostani időkre mondattak volna; mintha a jelenkor próféciai birálata lennének.”16 Az 1920-as és ’30-as évek orthodox17 felekezeti sajtóvitáinak központi kérdését a következő nemzedék vallási szocializációja képezte. „A Mindenható a legnagyobb kincset bizta a szülőkre: a gyereket, s mint két őrt állitotta a gyermek mellé az apát és az anyát.”18 – mondta egyik beszédében Sussmann Viktor budapesti orthodox rabbi. A vidéki olvasói levelek és cikkek többnyire az anyák vallásosságát tették a közbeszéd tárgyává. A vallási nevelés letéteményese – ahogyan arra egy sajtóvitában Hermann Sámuel nyíregyházi orthodox izraelita tanító is rámutatott – a család, az anya vallásossága és példamutatása volt. „Ha az anya nem veszi mintaképül Sára ősanyánkat, nem gyüjti maga köré csemetéit, vigyázva minden lépésükre, minden szavukra, nem állit eléjük tanitó és okuló példákat, e helyett a gyermek napirenden látja a folytonos korzózást, mozi- és szinházjárást, dekoltált ruhát. Ily ház gyermekeinél (sajnos nagy számban vannak) legjobb igyekezetünk is kárba vész.” 19 – utalt a nyíregyházi tanító a városi neo-orthodoxia problémáira, a vallási parancsolatok gyermek számára példamutató átéléssel történő megcselekvésének hiányára. A nőket a vallástörvény viszonylag kevés tevőleges parancsolatra kötele zte, ezek mulasztását, főként a havi tisztulás utáni rituális fürdő látogatásának elmaradását, a városi élet hiányosságaként emelték ki a populáris városi sz okásokat bíráló cikkek. A mikve háttérbe szorulásával párhuzamosan a fürd őélet és a strandolás modern városi szokása volt terjedőben. Ezt a szemérmetesség (cnijesz/cnijut) hiányaként marasztalták el, mind a cikkírók, mind pedig a rabbinikus intések. 20 Az új igények megjelenését, egzisztenciális elvárásokat a fiatalok házasságkötését akadályozó tényezőként, a házasságkötés kitolódását pedig – korábbi korok vallási mintáit követve – az erkölcstelenség forrásaként mutatták be. 21 Az új nemzedékről szóló diskurzusokban a vallásos családi életre felkészületlen fiatalok váltak a bírálatok célpontjává. A viták során a közösségekben megjelenő modern tendenciák és a hagyomány ütközése került előtérbe. „Nem akarjátok észre venni, hogy egy uj világ van köröttünk fejlődésben, melynek – szerintünk – erkölcstelen villámai egymásután csapnak le legjobb házainkba? Nem kell háritókat felállítani? Igazán nem látjátok, hogy mindennap más és más általunk szentségesnek tartott thesist a formaságok lomtárába hajit és különösen hölgyeink esküsznek hüséget eme furcsa izü zsidóságnak!?”

Zsidó Ujság 1926. júl. 9./8–9. Ifjúságunk cimére – Háromheti refleksziók. Az 1868–1869. évi Zsidó Kongresszuson, amelyet Eötvös József az egységes zsidó felekezeti képviselet kialakítása céljából hívott össze a felvilágosult, újító zsidóság hitközségi vallási életbe behozott változtatásaival egyet nem értő hívek kiváltak a hitközségi rendszerből. Állami elismerésükre 1871-ben került sor. Lásd KATZ, J. 1999 18 Zsidó Újság 1932. október 14./5. Sussmann Viktor budapesti rabbi: Vallásos gyermeknevelést! 19 Zsidó Ujság 1926. ápr. 30./5. Iskola és tanitók – Nyiregyháza, Hermann Sámuel tanitó. 20 Lásd GLÄSSER 2012. 86–90. 21 Lásd GLÄSSER 2012. 91–95. 16 17

169

Glässer Norbert – írta az orthodox létére meglepő módon doktori címet viselő dr. Dohány József kiskunhalasi főrabbi.22 A házasodásról és a családalapításról szóló viták egyaránt rámutatnak a hagyomány továbbadásának kívánatos és elvárt módjára, valamint a nevelendő gyermekek elérendő vallásosságára és a korszak új tendenciáira. 23 A sajtó urbanizációs és modernizációs tendenciákkal foglalkozó írásainak fő célja – sok esetben egy univerzális zsidó szolidaritás irányába mozdulva el – a vallási normák megerősítése volt. „A mi felfogásunk szerint nincs más igaz hitvédelem, mint a Tóra törvényeinek betartása mindennapi életünkben s ennek a szellemnek átplántálása az ifjúságba!”24 – írta az orthodox sajtó a Pesti Izraelita Hitközség neológ hitvédelmi kezdeményezéseire válaszul. A városi minták bírálata és a vidéki modellek felértékelése is ezt a célt volt hívatott szolgálni a sajtó hasábjain.

Angyalok a bérházakban? Budapest nem tetszik a poljanai rebbenek címen közölt 1926-ban egy beszélgetést az orthodox sajtó. „»Elég volt Budapestből. Sokat szenvedtem attól, amit itt a nagy góleszről,25 a sok semadról,26 és a rémes vallástalanságról beszéltek nekem. «”27 – idézték a távozó chászid közösségi vezető szavait, aki átutazóban jótékonykodás és híveinek fogadása céljából töltött el – számmisztikus megfontolások alapján – 17 napot Budapesten. A fenti diskurzusok mögött jelentős társadalmi változások húzódtak meg, annak ellenére, hogy a szövegalkotás szintjén számos toposz már korábban is fellelhető volt, és használóik ismert vallási szövegekhez nyúltak vissza. A fővárosi orthodoxia a 19. század utolsó harmadában jelent meg és folyamatos kapcsolatot tartott fenn a vidéki zsidósággal. Elsősorban pozsonyi hatás alatt állt, de a német neo-orthodoxia stratégiái is megjelentek a pesti orthodox középosztály körében, s egyes negyedekben chászid rebbékhez kötődő betelepülőkkel is számolni kell.28 Az orthodoxia kialakulását és földrajzi eloszlását tekintve rurális jelenség, amely a magyarországi zsidóság felekezeti-intézményi struktúrájában Trianonig domináns helyzetben volt. 1910-ben a hitközségeknek 51,9%-a orthodox, 43,1%-a neológ, 5,0%-a status quo ante volt. Ez az elcsatolt területek orthodox jellege okán 1920-ban jelentősen átalakult. A hitközségek 30,9%-a lett orthodox. 63,4%-a neológ és 5,7%-a status quo ante, ami 1930-ra 30,4% orthodoxra, 65,7% neológra és 3,9% status quo antere módosult. A korábban elsősorZsidó Ujság 1926. jún. 4./4–5. Pap-tanitó képezdéket – Irta: dr. Dohány József. Lásd Glässer 2012. 91–96.; Gleszer 2010. 294–296. 24 Zsidó Ujság 1931. okt. 23./2. Hitvédelem. 25 Szétszóratásról. 26 Kitérésről. 27 Zsidó Ujság 1926. nov. 19./6. Budapest nem tetszik a poljanai rebbenek – Beszélgetés egy vasúti kupéban – Sch. 28 KARÁDY–PALÁSTI 1995. 22 23

170

Az opera tündérei vagy a sábesz angyalai?... ban vidéki, falusi orthodoxiával szemben – annak ellenére, hogy a hitközségi hálózat több mint fele mégis orthodox maradt – megnőtt a városi neológia aránya, meghatározó többséget alkotva. 29 A vidéki életmódot élő, a városi környezettől vallási megfontolásból is ódzkodó chászid rebbéket is arra késztette az első világháború negatív tapasztalata, hogy faluból városba költözzenek, ahol korábbi lakhelyükkel szemben viszonylagos biztonságban érezhették magukat. A híveik között is új kör alakult ki. A régi hívek egy része szintén városba költözött. A városi orthodoxia között is akadtak hívek, de a városok vonzáskörzetéből is ellátogattak a rebbékhez. Az urbanizálódás új kihívások elé állította az orthodox híveket. A bérházakban a családok modern zsidó és keresztény szomszédsága új mintákat mutatott fel. A nagyvárosi modern intézmények: egyetemek, filmszínházak, színházak, nyilvános házak pedig – a valláserkölcsöt és a parancsolatok megtartását veszélyeztető – új kihívásokat, „kísértéseket” jelentettek. A trianoni Magyarország zsidó közösségeit folyamatos urbanizálódás jellemezte. Az urbanizációs folyamatokban kiemelkedő szerepe volt a főváros zsidó lakosságának, amelynél a domináns neológ – status quo ante irányzat mellett az orthodoxia is jelen volt. A két világháború közötti időszakban – Frojimovics szerint – a magyarországi orthodoxia nem csak létszámában csökkent, hanem jelentősége is minimálisra zsugorodott. A nagy orthodox központok: Pozsony, Munkács, Máramarossziget, az országhatáron kívülre kerültek, a magyarországi orthodoxia elvesztette vezető elitjét és az utánpótlás lehetőségét egyaránt. A híres jesivák és rabbijaik: a pozsonyi, munkácsi, huszti, dunaszerdahelyi, galántai és nagysurányi Talmud-iskolák szintén külföldre kerültek.30 Az 1920-30-as évek felekezeti egységének megteremtésére irányuló neológ unifikációs törekvések ellenhatásaként még inkább elmélyült az orthodox-neológ különállás. Ezáltal a kisebbségi helyzetbe került orthodoxia megerősítette pozícióját és intézményi struktúráját a zsidóságon belül.31 Az orthodox ifjúság vallási szocializációját a család és a helyi közösség vallási életének, valamint a hagyományos vallási oktatásnak problémái egyaránt érintették. Társadalmi alapjai így sokkal szerteágazóbbak voltak, mint az az egyleti keret, amelyben az önszerveződő ifjúság közvetlenül megjelent a sajtó

FROJIMOVICS K. 2008: 226–227. FROJIMOVICS K. 2008: 226–227. 31 Az 1868/1869-es Kongresszust megelőzően Chatam Szofer nyomán határozták meg az orthodox hitközséget, amelynek integritását tagjainak orthodox életvitele adta. Az 1871-ben született országos orthodox szabályzat már nem a tagokhoz, hanem a hitközséghez kötötte a meghatározást, amelynek a Sulchán Áruch vallástörvényi gyűjtemény alapján kellett állni. 1935-ben a neológ Kiegészítő Szabályzatra válaszul megfogalmazott orthodox szabályzat-kiegészítés a két korábbi meghatározás között álló szigorítást jelentett: a világi vezetésnek az orthodoxiához méltó életmódot kellett folytatni. Az elnök, az alelnök, a vallási és világi oktatást felügyelő iskolaszéki elnök és a templom elöljáró személyzete a szombat és a rituális étkezés törvényeit nyilvánosan nem szeghette meg. FROJIMOVICS K. 2008: 264–269. 29 30

171

Glässer Norbert hasábjain. Az orthodox közösségek felnőtt generációi felől ezért a jesivakérdés és a hitbuzgalom vált jelentőssé a vallási szocializáció terén. Az újrainduló Zsidó Újság már egy megváltozott társadalmi és politikai helyzetre keresett válaszokat. A bethelni konszolidáció az állam támaszát a „nem zsidó” intelligenciában, a „keresztény-nemzeti szellemben” megújítandó és támogatandó középosztályban látta. A katolikus befolyás főként a civil szervezeteken keresztül érvényesült. 32 A vallási reneszánsz gondolata része volt a kor nagy társadalmi diskurzusának: „keresztény reneszánszként” már korábban megjelent a keresztényszocializmus keretében. 33 A vallási reneszánsz orthodox gondolata a dualizmus idején is a hitbuzgalom része volt, bár sokkal kisebb sajtóvisszhangot kapott. A „chizük hadosz” (chizuk hadat), azaz ’a vallás megerősítésének’, ’a vallás támaszának’ gondolata és mozgalomként való megjelenése a 19. századmásodik felének galíciai és bukovinai zsidóságához kötődött. A ’Machzike Hadosz’ elindítója 1879-ben a krakkói rabbi Schreiber Simon, a pozsonyi Chatam Szofer fia és Reb Jesijele (rabbi Josua Rokeach), a második belzi rebbe volt. A hitbuzgalomban jelentős szerepet játszott a szánci cádik fia,34 Jecheszkel Halberstam, siniavai rabbi is. A ’Machzike Hadosz’ a Monarchia keretében Galícia felől érkező kelet-európai hatásnak tekintendő. Mind a belzi, mind a szánci chászid udvar jelentős szerepet töltött be a magyarországi tradicionalitásra törekvő zsidóság körében. A Magyarországon működő ’Machzike Hadosz’ egyesületek az első világháborúval megszűntek. A régi ’Machzike Hadosz’ jelentőségét tükrözi, hogy az orthodoxia tömeges hadba vonulásával a csornai ’Machzike Hadosz’ és Paskusz Károly kezdeményezésére, a katonák orthodox kóser élelmezését meg tudta szervezni.35 1925-re a sajtó csupán a csornai, a miskolci és az újpesti egyesület meglétéről tudott hírt adni. 36 A ’Machzike Hadosz’ újjáélesztésének és országos szervezetté alakításának igénye bethleni konszolidációjával jelent meg ismét. Schlesinger Adolf bud apesti kezdeményezésével ellentétben, az újjáéledő egyesület nem vált a Központi Irodához hasonlatos fővárosi központú országos, bürokratikus hálózattá. Magyarországon és a határon túlra került közösségeknél az újjáéledő egyesületek több megyét felölelő szervezetekként jöttek létre egymástól független kezdeményezésekként. A hitbuzgalom mögé kezdeményezőként az orthodoxia közismert rabbi tekintélyei álltak. Sokuk az orthodox sajtó gyakori cikkírója is volt egyben. 37 A hitbuzgalom bár a közösségi vallásgyakorlás általános

SPANNENBERGER 2009.200-201. SPANNENBERGER 2009.198. 34 Igaz ember, a chászid hívek vallási vezetője 35 Zsidó Ujság 1931. szept. 25./7. Az orthodox vallásosság védelmében – Gestetner Antal (Ujpest) 36 Zsidó Ujság 1925. okt. 30./10. Hirek – Az ujpesti Machziké Hadasz egyesület., Zsidó Ujság 1926. maj. 1./10. Hirek – A Machziké Hádász Egyesületek feltámasztása. 37 Lásd GLÄSSER 2012. 83–85. 32 33

172

Az opera tündérei vagy a sábesz angyalai?... kereteit érinttette,38 mind felhívásaiban, mind megvalósítandó törekvéseiben a jövendő generációknak nyújtott példa tükrében szemlélte az orthodoxia helyzetét.

A sabosz angyalai vidéken? A hitbuzgalom a kelet-európai zsidóság körében is élt a modern világ új eszközeivel. Lembergben ’Machzike Hadosz’ címet viselő héber-jiddis kétnyelvű, kéthavonta megjelenő lapot is indítottak a belzi rebbe kezdeményezésére. 39 Az első világháború alatt – Ábrahám Áron Katz nyitrai orthodox dájján szerkesztésében – néhány évig „Machzike Hadasz” címen Magyarországon is jelent meg hitbuzgalmi lap.40 Az újraindult Zsidó Újság szerkesztője, Groszberg Jenő maga vállalta fel, hogy lapja a hitbuzgalom szócsöve legyen. 41 Dr. Dohány József kiskunhalasi főrabbi ennek lényegét abban látta, hogy a rabbinikus tekintélyek szavait és az orthodox emberideált közvetítse a sajtó: e „sajtóban legyen mindaz, amit lélektápláléknak neveznek”.42 A ’Machzike Hadosz’ célkitűzései szintén kedveztek a vidéki populáris zsidó szokások felértékelődésének. Az orthodox reneszánsz feladata volt „harcolni a régi zsidó értékek megőrzéséért, a múlt kincseinek a jövő számára való átmentéséért, a vallásosságnak a zsidó élet minden megnyilvánulásában való döntő voltáért.”43 A lap és a mozgalom törekvése ebben a megfogalmazásban nem állt távol a németországi neo-orthodoxiában tapasztalható korábbi jelenségektől sem.44 A vidéki minták erősödésének kedvezett a fővárosi orthodox középrétegek új helyzetértékelése is. A háború utáni állapotokat Óbudai Freudiger Ábrahám, a budapesti autonóm orthodox izraelita hitközség elnöke 1927-ben a zürichi Jüdische Presszentrale kérdésére úgy értelmezte, hogy „Magyarországon a háboru és az utána következő események nyomán a zsidóságon belül ujjászületési mozgalom észlelhető. (…) Ami az orthodoxiát illeti, minden háboru után a lélek misztikum felé hajlik és azért a konzervativ zsidóságon belül az egyre erősbödő chaszidikus vonás tapasztalható. Hogy a 38 A regionális egyletek gyakorlati feladatköre a rituálék (sz’forim), azaz az Istennevet is tartalmazó kegyszerek vallási alkalmasságának ellenőrzésére, a Talmudtóra-oktatás megszervezésére, a jesivabócherek (Talmud-iskolai növendékek) támogatására, a jesivákból kikerülő szegény sorsú ifjak családalapításának és elhelyezkedésének támogatására, a leánynevelésre, a nőkre vonatkozó vallástörvényi irodalom népszerűsítő kiadványok formájában történő terjesztésére, a szombattartás előmozdítására, a tagoknak vallási életükben való kölcsönös támogatására és a hitközségi viszályok elsimítására terjedt ki. Belőle nőtt ki az Orthodox Szombattartók Országos Szövetsége, amely aktívan együtt működött a Talmud-iskolákat segélyező ’Országos Tomché Jesivósz’-szal. 39 V. ö. RUBINSTEIN 1971. 40 Zsidó Újság 1927. okt. 28./7-8. A jesivák bajairól. 41 Zsidó Újság 1926. jan. 1./1. Árvizveszedelem és gátépités. – Reflexiók a budapesti „Machzike Hádász” felélesztéséhez.; Zsidó Újság 1926. jan. 8./7. A Machziké Hádász közgyülése után. 42 Zsidó Újság 1926. jan. 8./7. A Machziké Hádász közgyülése után. 43 Zsidó Újság 1926. jan. 1./1. Árvizveszedelem és gátépités. – Reflexiók a budapesti „Machzike Hádász” felélesztéséhez. 44 FERZIGER 2005. ix., 4., 6–7., 96., 187–188.

173

Glässer Norbert vallási kedély mellett a vallási szellem is bensőségessé legyen, a konzervativ zsidóság vezérei a főnyomatékot a Talmudtóra iskolák és a jesivák erősítésére helyezik.”45 Az ifjúság nevelésének kérdésében is ez a két vonal – a chászid és a pozsonyi orthodox – határozta meg a sajtó diskurzusait. A vidéki minták kérdését a „nemorthodox világ” nosztalgikus irodalmához való viszonyulás által lehet bemutatni legszemléletesebben. Hymen, Hess és mások által elemzett modern zsidó vidéknosztalgia ugyanis ebben a keretben fogalmazódott meg a neológ olvasók számára. A vidéki nosztalgikus történetek, történeti példázatok, chászid bölcsességek és chászid történetek a hitbuzgalom céljainak fővárosi képviseletét magára vállaló lap hasábjairól sem hiányoztak.46 Ezek forrásai viszont nem a nyugati modernizáló feldolgozások voltak, hanem a vallási autoritások és orthodox hitközségi tagok útleírásainak, a vidéki szóbeliségnek és a vallási irodalomnak a magyar nyelvű orthodox sajtóadaptációit képezték. A gettónosztalgia adaptációiként létrejött írásokat az orthodox hírlapírók a vallástörvénytől és az ábrázolni kívánt világtól távol esőnek tekintették, így a történetek által közvetített neológ önképet is fenntartásokkal fogadták. A populáris zsidó szokásokhoz való eltérő fővárosi neológ sajtóviszonyulásra válaszul az orthodox hetilap a fővárosi és a vidéki neológia különbségeit hangsúlyozta, amit a vidéki orthodoxia egy része felé tanulságként fogalmazott meg. A fővárosi neológiában megtévesztő lehet – a lap véleménye szerint – „az a sok Sulchan Aruch, konzervativizmus, choszid legenda, saleszüdesz,47 amely a neológ tartalomnak és demokrata politikának névlegesen rituális pecsétje mellett kóser zöldség-garnirung gyanánt lett felszolgálva.” 48 A sajtóban megjelenő magyar nyelvű irodalom célja a szerkesztő bevallása szerint az volt, hogy a magyarul olvasó felnövekvő nemzedéknek „orth. zsidó szempontból kifogástalan tárgyu olvasmányok álljanak rendelkezésére, nehogy ezek hijján, a vallás-erkölcsi szempontbol aggályos, erotikus irodalom termékeiből meritse szellemi táplálékát.”49 Utaltak a századforduló polgári világának tömegirodalmára. A fővárosi orthodox ifjak vidéki talmudiskolákba küldése szintén tetten érhető a budapesti orthodox Sasz Chevra híradásaiban, bár viszszaemlékezések szerint egyes vidéki jesivákban egy-egy budapesti bocher feltűnése kuriózumnak számíthatott.50 Az orthodox ifjak nevelését a természetjá45 Zsidó Ujság 1927. jan. 7./6. Az orthodoxia Magyarországon – Óbudai Freudiger Ábrahám nyilatkozata. 46 Az első ilyen jellegű személyes visszaemlékezés már a Zsidó Híradóban megjelent. Zsidó Híradó 1891. márc. 12./2–6. Tárcza. Az én jó apám és a falu népe. (A ’Zsidó Hiradó’ eredeti tárczája.) [Irta:] Devecseri Ignácz. 47 Értsd az unifikációs törekvések keretében az 1868–69-es szakadás vitáiban fontos szerepet kapott Sulchán Áruch törvénygyűjtemény alapján állásra való neológ utólagos hivatkozás, a divatossá vált chászid történetek, misztikus egzotikumként leírt, fővárosi chaszid imaházakban is fellelt szombati harmadik étkezések. 48 Zsidó Újság 1927. jan. 14./1–2. Mit tanuljunk a Hevesi-Löw pártok viszályából? 49 Zsidó Újság 1929. júl. 5./12. Szerkesztői üzenetek. Füzesgyarmat. 50 DOMÁN 2001. 23., 49., GLESZER 2005. 68–71.

174

Az opera tündérei vagy a sábesz angyalai?... rással összekötő cikkekben szintén követendő mintaként tűnt fel a vidéki chászid vallásosság.51 A chászid zarándoklatokról tudósító hírek pedig megnyugvást nyújtó, másik világként mutatták be a vidéki zsidóság ezen összejöveteleit.52 Ezek a minták narratív szinten a vallásosság másodlagos szocializáció szintjén történő elmélyítését célozták, amihez a vidéki tradicionalitásra törekvő életforma mellett példaképül a vallási autoritásokat és azok családjait tették meg.53 Az orthodox hetilap szerkesztői egyértelműen elhatárolódtak az új városi modernizáló zsidó közösségek elitje által folytatott diskurzustól, amelyben az általuk elhagyott vidéki közösségek vallási életét racionális kritikával szemlélték, és romantikus idealizálással, annak szokásait egyúttal szelektálták is. A vidék – legalábbis narratív szinten – az orthodoxia gyökereit és mintaadó közösségeit jelenítette meg a vizsgált időszakban.

Irodalom ABREVAYA STEIN, Sarah 2004 Making Jews Modern The Yiddish and Ladino Press in the Russian and Ottoman Empires. Indiana University Press, Bloomington – Indianapolis. BALOGH Margit 1998 A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935–1946. Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 23. MTA Történettudományi Intézete, Budapest. CSÍKY Balázs 2012 Jubileumi esztendők és katolikus megújulás a Horthy-korszakban. In: Bánkuti Gábor–Varga Szabolcs–Vértesi Lázár (szerk.): A 20. század egyház- és társadalomtörténetének metszéspontjai. Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola – Pécsi Egyháztörténeti Intézet, Pécs, 135–158. DOMÁN István 2001 A talmudiskolák titkai. Ulpius-ház, Budapest. FERZIGER, Adam S. 2005 Exclusion and Hierarchy Orthodoxy, Nonobservance, and the Emergence of Modern Jewish Identity. University of Pennsylvania Press, Philadelphia. FROJIMOVICS Kinga 2008 Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon 1868– 1950. Balassi Kiadó, Budapest. GLESZER Norbert 2005 „Zsidó búcsú” – jahrzeit – „világtalálkozó” Egy rítus szerepe a Magyarországról elszármazott zsidó virtuális közösségek életében. Néprajzi Látóhatár XIV. évf. 3–4. sz. 61–88. Lásd GLESZER 2008a. 236.; GLESZER 2008b. 365–369. Lásd GLESZER 2008b. 369–370. 53 Lásd GLESZER 2010. 293–297.; GLÄSSER 2012. 98–100. 51 52

175

Glässer Norbert 2008a Orthodox Kosher Mass Culture? Food Industry, Hospitality Industry, Children’s Holidays and Open-air Baths in the Weekly Paper of Orthodox Jewry in Hungary. 1925–1944. Acta Ethnographica Hungarica 53 (2) 217–244. 2008b Jákob lajtorjái. Az országos ortodox sajtó cádikképe 1925–1944 között. In: Pócs Éva (szerk.): Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Tanulmányok a transzcendensről VI. Balassi Kiadó, Budapest. 352-379. 2010 Tórájának fele... A rabbiné és a zsidó nő imagológiája a magyar nyelvű budapesti orthodox zsidó sajtóban a 19. század végén és 20. század elején. In: Filkó Veronika–Kőhalmy Nóra–Smid Bernadett (szerk.): Voigtloristica Tanulmányok a 70 éves Voigt Vilmos tiszteletére. Folcloristica 11. ELTE-BTK Folklore Tanszék, Budapest, 281–300. GLÄSSER Norbert 2012 Ateresz z’kénim: A vallási szocializáció családképe a két világháború közötti budapesti orthodox zsidó sajtó diskurzusaiban. In: Csipak Árpád (szerk.): Pléróma 1947–2012: Dr. Rokay Zoltán 65. születésnapján szabadkai, óbecsei és budapesti tanítványai. Lux Color Printing – Szulik Alapítvány, Óbecse, 77–108. HESS, Jonathan M. 2007 Leopold Kompert and the Work of Nostalgia: The Cultural Capital of German Jewish Ghetto Fiction. The Jewish Quarterly Review, Vol. 97, No. 4 (Fall 2007), 576–615. HYMAN, Paula E. 1993 Traditionism and Village Jews in 19th-Century Western and Central Europe: Local Persistence and Urban Nostalgia. In: Wertheimer, Jack (ed.): The Uses of Tradition. Jewish Continuity in the Modern Era. The Jewish Theological Seminary of America, New York – Jerusalem, 191–201. KARÁDY Viktor–PALÁSTI Mónika 1995 Ecsetvonások a budapesti orthodoxiáról. Budapesti Negyed 8./1., 57–72. KÓSA László 2002 A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a XIX. században. In: Kövér György (szerk.): Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az első világháborúig II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 250–267. ROMSICS Gergely 2004 Mítosz és emlékezet. A Habsburg Birodalom felbomlása az osztrák és a magyar politikai elit emlékirat-irodalmában. L’Harmattan, Budapest. 2010 Nép, nemzet, birodalom A Habsburg Birodalom emlékezete a német, osztrák és magyar történetpolitikai gondolkodásban, 1918–1941. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. ROMSICS Ignác 2008 Történelem, történetírás, hagyomány. Tanulmányok és cikkek, 2002–2008. Osiris, Budapest. 176

Az opera tündérei vagy a sábesz angyalai?... RUBINSTEIN, Avraham 1971 Machzike Hadas, In: Encyclopedia Judaica. Vol. 11. Keter – Macmillan Jerusalem, 730–731. SPANNENBERGER Norbert 2009 A politikai katolicizmus. In: Romsics Ignác (szerk.): A magyar jobboldali hagyomány, 1900-1948. Osiris, Budapest, 186–213.

GLÄSSER, Norbert

THE ELVES OF THE OPERA OR THE ANGELS OF THE SHABBES? NOSTALGIC OR NORMATIVE JEWISH RURAL WORLDS IN THE HUNGARIAN-LANGUAGE ORTHODOX JEWISH PRESS IN BUDAPEST Budapest Orthodoxy appeared in the last third of the 19 th century and was in continuous contact with Jews in other parts of the country. The strongest influence came from Pressburg, but the strategies of German neo-Orthodoxy also appeared in the Orthodox middle class of Pest and in some districts new immigrants with ties to Hassidic rebbes were also a factor. This reading public was not monolingual: in addition to the increased adoption of the Hungarian language from the Compromise of 1867 there were also users of Hebrew, jüdisch-deutsch and German. This was reflected to varying degrees in the different papers. The papers themselves also adapted to the modernity for the discussion of which they provided a forum. The researched Hungarian-language publications are Budapest papers intended for a particular audience. They present problems of the middle class, as well as mainly institutional strategies. Through them the process of integration into urban life can be followed: a backward look at the village, and the relation to their own (religious) tradition. However this does not refer to the circle of readers, who are unidentifiable for the purpose of historical investigations, but reflects the elite opinion-forming attitude of the supporters, publishers and journalists grouped around the paper. In many areas of religious life the press pointed out practices differing from Orthodoxy with the aim, apart from strengthening its own group values, of proving the impossibility of attempts to unify the Orthodox and Neology trends. The press stressed the importance of religious socialisation in the family and the need for parents to set a religious example.

177

Glässer Norbert

1. kép. Chászid zsidó a bécsi Prater forgatagában (képeslaprészlet)

178

KOLUMBÁN Zsuzsánna

SZÉKELY ASSZONY, SZÉKELY CSALÁD. CSALÁDI SZEREPEK ÉS AZOK VÁLTOZÁSAI AZ UDVARHELYI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE 19. SZÁZADI VÁLÓPERES IRATAINAK TÜKRÉBEN A 19. század folyamán a társadalom alapintézménye az akadályozó tényezők nélkül, nyilvánosan kötött házasság útján létrehozott család volt. Székelyföld református közösségeiben a 19. századra vonatkozóan a levéltári források hagyományos családszerkezetet, évszázadok során kialakult szerepköröket és erkölcsi értékrendet dokumentálnak. Látványos változás igazából a 20. század első évtizedeiben tapasztalható, azonban e változás gyökerei bizonyos szempontból a 19. század második felére nyúlnak vissza. Kutatásaink1 alapját képező levéltári források különböző egyházi intézményekhez kapcsolódnak. Itt elsőként említhetjük az egyházi anyakönyveket, melyek vezetése 1894(95)-ig, a polgári házasság bevezetéséig2 az egyházak hatáskörébe tartozott. A második forráskategóriát a református válóperes iratok képezik, mely két csoportból tevődik össze. 1868-ig a házassági peres ügyeket (jegyesség felbontása és válás) első fokon minden egyházmegyében a parciális zsinatokon belül működő szentszék tagjai tárgyalták, 1868-tól kezdődően ezen ügyek megoldására külön intézmény alakult, az egyházmegyei házassági törvényszék, mely a polgári házasság bevezetéséig működött.3 A zsinat munkálatai során jegyzőkönyv jött létre, mely tartalmazza a peresek nevét és lakhelyét, vádakat, a jegyzőkönyvet és az ítéletet. A házassági törvényszék munkálatai során külön dosszié készült minden per során, melyben megtalálhatók a keresztlevelek és házassági levél, a per jegyzőkönyve, az ítélet és különféle bizonylatok: erkölcsi bizonylatok, egészségi bizonyítványok, vagyontalansági kérések stb. Természetesen, ha a forráskritika szempontjából közelítünk a nevezett iratanyagok irányába, első gondolatként fogalmazódhat meg bennünk, hogy e forráskategória hamis adatokat szolgáltat, hiszen deviáns eseteket dokumentál, az erkölcsi rendszer szélsőségeit. Ennek ellenére, elsősorban a tanúvallomások által, forrásaink tükrözik az egyház, a társadalom és az egyén egyénnel szembeni elvárásait, mely valójában a hagyományos társadalmi és családi szerep elfogadására irányult. 1 A szerző kutatásainak finanszírozója: Consiliului Naţional al Cercetării Ştiinţifice, CNCSUEFISCDI, project száma: PN-II-RU-PD-2011-3-0041. 2 Az 1894. évi 31. törvénycikk a házassági jogról és a 33. törvénycikk az állami anyakönyvekről a kihirdetést követően egy év alatt léptek érvénybe. POMOGYI 2000. 1894. évi 31. és 33. tc. 3 Bővebben lásd: KOLUMBÁN 2006. 127–143.; KOLUMBÁN 2009. 447–465.

Kolumbán Zsuzsánna Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a székelyföldi református társadalom nem feltétlenül minősítette devianciának a válást. A nem megfelelően működő házasságok felbontása egyfajta rendcsinálásnak minősült. Elfogadottabb volt tehát a válás a közösség felfogásában, a család törvényes és nyílt módon történő felbontása, mint a zavart, konfliktusokat okozó, esetleg törvénytelen kapcsolatok. Ezt jelzi, hogy a vált személyt nem különböztették meg. Ehhez nagyban hozzájárult a tény, hogy a házassági ügyekben eljáró intézmény nem csak felbontotta a kapcsolatot, hanem megbüntette a bűnös felet. 4 A kutatott században a család a társadalom alapintézménye volt, egy erkölcsi alapokon nyugvó kötelék, melynek feladata az ember boldogságának biztosítása. Minden egyén igyekezett megházasodni, hogy anyagi és szellemi javait átörökíthesse, magának földi biztonságot teremtsen. A házasságkötési mozgalom jellemzőit vizsgálva, az első dolog, ami szemünkbe tűnik, hogy a házastársak nagyobb része azonos helységből származik. Ez szűk élettérre, alacsony mobilitásra utal. Az exogám házasságok aránya vidéki jellegű, nagyobb (800–1000 lélekszámú) református közösségek esetében 25 százalék körül mozgott, változás a század vége fele tapasztalható, mikor esetenként a házasságok felét teszik ki, és ez élettértágulást, életmódbeli változásokat jelez. Kisebb református közösségek esetében az arányok magasabbak, elérik a 35 százalékot, még akkor is, ha a református közösség népes település határai közt él. Ez azt jelzi, hogy a felezeti hovatartozás is lényeges tényező volt a párválasztáskor, tehát szívesebben házasodtak azonos vallású, de más helységben lakó egyénnel.5 Talán a két legfontosabb tényező, melyek befolyásolták a párválasztást: a gazdasági helyzet és természetesen a lelki kötődés voltak. Szándékosan említjük e két tényezőt egymás mellett. A 19. században ugyanis még nagymértékben érvényesült a szőlők akarta az utódok párválasztására nézve. És ezt bizonyítja, hogy az Udvarhelyi Református Egyházmegyében az erőltetés okán felbomlott házasságok az összes válás 28,5 százalékát adták az 1801–1895 közötti időszakban.6 Az események hátterében valójában családon belüli gazdasági stratégia állt, melyet nagyban elősegítettek az egyházi törvények. 7 A gazdaságilag önállóság nélküli fiú, továbbá minden lány esetében szükség volt a szülők beleegyezésére a házassági kapcsolat megkötésekor. A szülők így saját értékrendjüknek megfelelően és természetesen utódaik javát akarva párt kerestek gyerekeiknek. Párt választottak: az egyedül örökös lányoknak, amikor a gazda valóban utódját, gazdaságának, összegyűjtött javainak későbbi vezetőjét választotta meg; árvák4 Jellegzetes büntetések az exkommunikáció (kiközösítés), eklézsiakövetés (megyekövetés, reconciliatio) és a házasodási jog korlátozása, a liga voltak. 5 A válóperes iratcsomagok és az agyagfalvi református anyakönyvek alapján végzett kutatások összesített adatai. 6 Összesen 691 eset, melyből 563 nő, 128 férfi. 7 Bod 1836. 17–19.

180

Székely asszony, székely család… nak a gyámok, hogy javaik jó kezekbe jussanak; sokgyerekes családok lányainak, hogy mind a család, mind a lány anyagi segítséghez jusson; több testvérrel rendelkező fiuknak, hogy a gazdag örökségnek elébe néző lány a jövendő család anyagi helyzetén segítsen; csonkán, gazda nélkül maradt családok lányainak, hogy a gazdaság vezetését férfi vegye át. De míg a fiúk esetében inkább győzködésről, a lányok esetében az esetek többségében valós erőltetésről volt szó, és ebben nem a testi fenyítés a leglényesebb elem, hanem a hozomány kiállításának megtagadása, tehát valójában az örökségből való kizárás. A szülők akaratán alapuló házasságok magas száma tükröződik a két éven belül felbomló házasságok magas számában is, melyek az összes válásnak közel a felét adták. A férfiak esetében a nem óhajtott kapcsolatból a szabadulás könynyebb, lányok esetében nehezebb volt, hiszen nem volt meg a megfelelő anyagi alapjuk a váláshoz, melynek ára 60–90 forint között mozgott.8 A szülőket kellett tehát meggyőzzék hibájukról, őket kérték perük kifizetésére. Mindezt nehezítette, hogy az egyház bűntette az erőltető félt, tehát a szülőket, gyámokat vagy éppen rokonokat. A 19. században család létrehozásának egyedüli útja a házasság, melynek egyetlen törvényes formája volt: a felek szabad akaratából, 9 a szülők beleegyezésével, szabályoknak megfelelően kihirdetett, lelkész által lehetőleg a templomban megáldott kapcsolat. Az első házasság megkötésekor a nők életkora 14–49 év, a férfiak életkora 19–47 év között mozgott. Viszont a legtöbb leány 18 és 22 éves kora között ment férjhez, a legtöbb férfi a 22. és 25. életéve között házasodott. Ezek a családalapítási életkorok érvényesek a teljes századra, jelentős módosulást nem vettünk észre. A házastársak közötti korkülönbség az estek 60 százalékában 0–5 év között mozgott. A férfiak voltak az idősebbek. A házasságot követően a pár közös lakásba költözött. A házasok lakhelyének kiválasztása mindenkor a gazdasági lehetőségektől függött, de ideálisnak tartott eset az volt, ha a lány követte férjét annak lakásába: „Házassági szövetségre léptem bögözi Illyés Juliannával azon reményben, hogy a háztartás és gazdaság folytatásánál segítőtársam leend. Megcsalódtam. Illyés Julianna nem akarja szülői házát elhagyni s követni engemet, férjét saját lakomba, amint illik, sőt, ellenkezőleg azt követeli, hogy házamat, gazdaságomat elhagyva menjek én hozzá lakni, költözzem el falumból, úgy de azt nem lehet, mert a természet rendje szerint, ha házat tartani, gazdaságot folytatni akarok, feleséget kell házamhoz vinni, ki legyen segítőtársam. A szentírás is úgy rendeli: ‛A ti lányaitokat adjátok férjnek’, és nem megfordítva. Péter. 29:6. Pál apostol meg azt mondja: ‛Ti, asszonyi állatok, a ti saját férjeiteknek birodalmokban legyetek, miképp illik az Úrban.’ Kor. 3:18. De vajon lehet e birodalmában férjének az a nő, aki 8 Levéltári források szerint egy napszámos napi jövedelme 20 krajcár volt a század vége fele. UREL Válóperes iratok. 1895/3. A per ára így egy személy napszámból keresett teljes évi jövedelmét is felemészthette. 9 Erről a házasodni óhajtó pár tanúbizonyságot tett a lelkész előtt, illetve bejegyezték az anyakönyvbe is. Ennek ellenére az erőltetett házasságok napirenden voltak a teljes század folyamán.

181

Kolumbán Zsuzsánna nem lakik az ő férje házában? Bizony nem… És annyival inkább nem, mert a nő legyőzhetetlen uralomvágyánál fogva mindig felül emelkedni törekedik férjén, még akkor is, ha férje házánál lakik, ha férje mellett nem sok anyagi és szellemi előnnyel dicsekedhetik, ha pedig még nője házában lakni kényszeríttetik a férj: mit sem tartózkodik a nő elviselhetetlen állapotra juttatni a férjét, aminek egy önérzetes férfi sem örömest teszi ki magát, különösen, ha van hol lakjék és miben gazdáskodjék.”10 Az összeköltözés és általában a házasság és a házassági előkészületek fontos momentuma a lány hozományának összeállítása és új lakhelyére való szállítása volt. Ez ugyanis saját, személyes, elidegeníthetetlen vagyonát képezte. Megtalálhatóak benne a háztartásban használatos ingóságok, illetve esetenként állatok és egy pénzösszeg. Minderről pontos lista készült. A pénz a férj kezelésébe került, de továbbra is a nő elidegeníthetetlen vagyonát alkotta a hozománnyal együtt, melyet a férfi a kapcsolat bomlása esetén köteles volt maradéktalanul kiszolgáltatni. A közösen szerzett vagyonból válás esetén nem részesültek a nők, de ha a családbomlás nem az ő hibájukból történet még kérhették jegyajándékaiknak kiadását. 11 A nők csak korlátozott értelemben minősültek vagyonkeresőknek, mivel a kor felfogása szerint nem volt meg a gazdaság önálló vezetéséhez a megfelelő szellemi és fizikai képességük. Ezzel ellentétes, a nők által végzett házimunkák értékét jelző, de nagyon óvatos vélemények csak a század 70-es éveiben fogalmazódtak meg a helyi sajtóban. 12 A házasok összeköltözésével megváltozott a pár addigi életmódja, a férfi családfővé és a gazdaság vezetőjévé vált, a nő esetében a szülők ellenőrzését felváltotta férje ellenőrzése, el kell látnia gazdasszonyi teendőit, és hamarosan anyává vált. A házasságot követő első évben a nők nagyobb hányada megszülte elő gyerekét, aztán következtek a többiek. A szülések elhúzódtak a nők 45 éves koráig. A gyerekek száma magas volt, de ezt „ellensúlyozta” a magas halandóság, hiszen az újszülöttek negyede a 19. században meghalt az egyéves kor elérése előtt. Az esetenként népes család fenntartása nagy terhet rótt a gazdaságra. A lakosság összetételét vizsgálva, az adólajstromok jelzik, hogy a kutatott területen a fő foglalkozás a földművelés volt. 1821-ben Udvarhelyszék adózó családjainak 29,79 százaléka jobbágy és zsellér, 63,44 százaléka szabad paraszt, és e társadalmi kategóriák bizonyosan földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.13 A század második felében sem történt változás: 1900-ban Udvarhely megye társadalmának 81,5 százaléka még őstermeléssel foglalkozott. 14

UREL Válóperes iratok. 1891/25. CSEREI 1800. 150–151, 173–175, 232–244. A férj elhalálozása esetén özvegye a család vagyonában, birtokán marad, esetenként a gazdaság vezetését, ha fiúgyerek nem volt, a férj rokonai veszik át, biztosítva az özvegy megélhetését esetleges újraházasodásáig. 12 KASSAI 1877. 29–30. 13 CSETRI–IMREH 1980. 129. 14 EGYED 1968. 745. 10 11

182

Székely asszony, székely család… A Székelyföldre látogatók tapasztalhatják, hogy földművelésre nem igen alkalmas területről beszélünk, a dombos vidéken nagykiterjedésű földterületek megmunkálása lehetetlen, a medencék sajátos mikroklímája csupán bizonyos növények termesztését teszi lehetővé. Mindehhez adódott a technikai elmaradottság. A család fenntartása tehát a lehetőségek teljes kihasználásával volt lehetséges. A családi portákon belül így egyfajta kisüzem, önellátó háztartás húzódott meg, mely egységesítette a földművelést, állattenyésztést és kisipart. A család minden tagjának pontos feladatköre volt, melyet ellátott, hanem a család életminősége romlott. A földtől való függés meglátszott a házasságok szezonalitásában (a legtöbb házasság ugyanis a téli hónapokban köttetett), de rányomta a bélyegét az életmódra, a szerepekre és neveltetésre. Az aktív fél a férfi volt, a család irányítója, a család vagyonának kezelője. Rendezte a nagygazdaságot és nagy állatokat, illetve a termékek cseréjét. A nő a családon belül az anya és gazdasszony szerepét töltötte be, a kisgazdaság rendezője volt, feladatai közé tartozott a ruházkodáshoz és élelmezéshez szükséges nyersanyagok egy részének előállítása, azok feldolgozása. Élete szűk térben zajlott. A gyerekek nevelése is elsősorban a nőre hárult. Viszont fiúgyerekek estében a nevelés megoszlott, a 12 éves kor elérése után akár áthelyeződött az apára. Ez elvált családoknál is megtörténik, ahol, sok estben, a fiúgyerek átkerült biológiai apja családjába, neveltetése és jogos öröksége biztosítása érdekében. 15 A gyerekek neveltetése a családon belüli szerepkörök függvényében történt, mely kihatott az iskoláztatásukra is. A lányok esetében nem tartották annyira fontosnak iskoláztatásukat. Ezt jelzik a század első feléből való iskoláztatási táblák, melyek szerint 1839-ben az iskolaköteles lányoknak csupán 52,9 százaléka járt iskolába, míg a fiuk 72,47 százaléka. Az arányok javultak idővel: 1845ben a lányok 71,83 százaléka, a fiuk 93,57 százaléka járt iskolába.16 Az iskoláztatás kérdésénél maradva, a század második felére vonatkozóan végeztünk egy felmérést a válóperek keretében tanúvallomást tevők adatai alapján. Az 1868–1895 közötti időszakban 5392 tanú tett vallomást, ezeknek 34 százaléka volt írástudó. Viszont nemekre lebontva a nők 6,5 százaléka írástudó, a férfiak 61,5 százaléka. Tehát lényeges különbség tapasztalható. 17 15 A gyerekek 12. életévének betöltése körül bekövetkező fordulat jól soron követhető a válóperekben. A házassági törvényszék ritkán hozott döntést a gyerekekre vonatkozóan. Az ítéletben általában csak akkor jelennek meg, ha valamely fél erkölcstelen élete miatt következett be a családbomlás, ugyanis pl. a parázna életet folytató személyt nem tartották megfelelőnek a gyereknevelésre. Egy más eset, amikor a gyerekek kérdésével találkozhatunk az, amikor az anya a volt hitestárs anyagi segítségét kéri a gyerekek felneveléséhez. Ezt a segítséget (1804-ben minden hónapra fél magyar forint és fél véka búza) általában a gyerek 12 éves koráig igénylik, azzal a kikötéssel, hogy az említett kor elérésekor az apa a fiúgyereket vegye magához. UREL Parciális zsinatok jegyzőkönyve. 1800–1806. 345. 16 UREL Régi ügyiratok. 123/23, 123/25, 123/26, 123/27, 123/28. 17 A fentebb bemutatott eredmények az 1867–1895 között kihallgatott összesen 5392 tanúra vonatkoznak, tehát feltehetjük a kérdést, hogy mennyire általánosíthatóak. Viszonyításképpen az 1880. évi népszámlálás adatait hívjuk segítségül. Számításaink szerint az egyházmegyét alkotó települések teljes lakosságának 32,9%-a volt írástudó.

183

Kolumbán Zsuzsánna Csupán a nőkre koncentrálva a fentebbi vázlatos adatok alapján is láthatjuk, hogy önálló, egyedüli életre lehetőségük nem volt. Mind a családban, mind a társadalomban a férfiak „elsőbbsége” érzékelhető. Örökségük valójában csak a hozományuk, folyamatos felügyelet alatt élik életüket, apjuk irányítását férjük veszi át. Amennyiben nem mennek férjhez, valamely rokon családjába tagolódnak be, ha elveszítik társukat, igyekeznek újraházasodni vagy valamely rokon segítségét keresik, annak gazdaságába húzódnak vissza. Iskoláztatásuk nem ad alternatívákat. Ennek ellenére jelen írásunk elején változásokra utaltunk. Az alábbi táblázat az Udvarhelyi Református Egyházmegye válóperes iratainak, összesen 2424 kutatott pernek összesített adatait tartalmazza, pontosabban a válást okozó bűnök adatait.18 A válás oka Paráznaság Erőltetett házasság A családi élettel járó kötelezettségek teljesítésére való képtelenség Vadházasság Verekedés Szexuális kapcsolat hiánya A gazdaság folytatására való képtelenség (rossz gazda, rossz gazdasszony) Hűtlen elhagyás A partner életének veszélyeztetése Betegség és testi hibák Sterilitás Impotencia Veszekedés

nő férfi nő férfi nő

Válások száma 470 243 563 128 132

férfi

136

nő férfi nő férfi nő férfi nő

80 103 5 137 65 38 51

férfi

10

nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi

27 22 3 41 26 18 20 20 29 4

A bűnös

Összesen

%

713

29,41

691

28,50

268

11,05

183

7,54

142

5,85

103

4,24

61

2,51

49

2,02

44

1,81

44

1,81

40

1,65

33

1,36

18 Az 1807–1812 közötti évekre vonatkozó zsinati jegyzőkönyv nem őrződött meg. A válóokokat egyházi törvények körvonalazták (lásd BOD 1836. 109–158.), de a válni óhajtó felek soha nem egyetlen ok alapján kérték elválasztásukat. Bűnsorokkal van dolgunk, de az ítélet az egyház szemében a legsúlyosabbnak minősülő alapján lett kimondva, ez képezi statisztikáink alapját.

184

Székely asszony, székely család… A válás oka Alkoholizmus Mértéktelenség a törvényes szexuális életben Káromkodás Tolvajlás

nő férfi nő férfi nő

Válások száma 12 11 2 13 2 2 1 1 9 470 243 563 128 132

férfi

136

nő férfi nő férfi nő férfi nő

80 103 5 137 65 38 51

férfi

10

nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi

27 22 3 41 26 18 20 20 29 4 12 11 2 13 2 2 1 1 9

A bűnös nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi

Törvénytelenül kötött házasság Paráznaság Erőltetett házasság A családi élettel járó kötelezettségek teljesítésére való képtelenség Vadházasság Verekedés Szexuális kapcsolat hiánya A gazdaság folytatására való képtelenség (rossz gazda, rossz gazdasszony) Hűtlen elhagyás A partner életének veszélyeztetése Betegség és testi hibák Sterilitás Impotencia Veszekedés Alkoholizmus Mértéktelenség a törvényes szexuális életben Káromkodás Tolvajlás Törvénytelenül kötött házasság

Összesen

%

23

0,94

15

0,61

4

0,16

2

0,08

9

0,37

713

29,41

691

28,50

268

11,05

183

7,54

142

5,85

103

4,24

61

2,51

49

2,02

44

1,81

44

1,81

40

1,65

33

1,36

23

0,94

15

0,61

4

0,16

2

0,08

9

0,37

185

Kolumbán Zsuzsánna Amint látjuk, néhány fontosabb bűnkategória körvonalazódik. Nem kérdéses, hogy a házasságra a legnagyobb veszélyt a szexuális bűnök (vadházasság, paráznaság) jelentették. Viszont azonnal tapasztalható az erőltetett házasságok okán bekövetkezett válások magas száma. Ha azonban ezeket az adatokat időben vizsgáljuk, megfigyelhetünk néhány érdekességet. A század folyamán lezajlott egy súlypontáttevődés a válások okát képező bűnök terén. A század első felében az erőltetett házasságok a válások 34 százalékának álltak a hátterében, a század végére ez 25 százalékra esett vissza. Ugyanakkor az erőltetett házasságok esetében a század utolsó három évtizedében emelkedett a nők által kezdeményezett perek száma, elérte a 90, majd a 95 százalékot. A teljes század folyamán a perek 58 százalékát a nők kezdeményezték, az erőltetések okán indítottaknak a 80 százalékát.19 Ez azt jelenti, hogy megnőtt a nők kezdeményezőkészsége. Itt részben arról van szó, hogy valamilyen eszköz került a kezükbe, nevezetesen pénzösszeg, amivel megindíthatták a perüket. Ugyanakkor, míg a század első felében vadházasságokkal alig találkozunk, a század utolsó három évtizedében megnőtt a számuk. A vadházasságok megjelentek az anyakönyvekben is. Az udvarhelyi református anyakönyvben 1871ben találjuk az első törvénytelen együttélésre vonatkozó bejegyzést egy törvénytelen gyerek neve mellett, a keresztúri református anyakönyvben 1885ben.20 De az azonos atyától és anyától való törvénytelen gyerekek sora már a korábbi évekre vonatkozóan is jelzi a több évig tartó vadházasságok jelenlétét. E kapcsolatok esetenként évtizedekig tartottak a házasságkötés megkötése nélkül, 9 gyerekes vadházassági eseteket is dokumentálnak az anyakönyvek. Megjegyzendő, hogy ezeknek a kapcsolatok nem azonosak napjaink együttéléseivel, élettársi viszonyaival. Hátterükben kényszerítő tényező állt.21 E két különböző dolgot, az erőltetett házasságok alakulása terén történt változásokat és a vadházasságok számának alakulását, egy érdekes dolog kötötte össze. Ez a székelység szolgálatra, munkára járása, és itt leginkább a Romániába történő szolgálatra járásról van szó.22 Egy összetett jelenségről, melynek okai és következményei vitatottak, ugyanakkor nem áll rendelkezésünkre semmilyen statisztikai forrás a szolgálatra járás e korai formájának pontos felméréséhez. Általánosan ösz19 Csak a század első évtizedében magasabb az erőltetés okán férfiak által kezdeményezett válások száma. 20 ROL HmK F47 – Egyházi anyakönyvek gyűjteménye. Keresztúr. Református egyházi anyakönyvek. Ltsz. 178. 98.; Udvarhely. Református egyházi anyakönyvek. Ltsz. 448. 96. 21 A legtöbb esetben anyagi gondok, ritkábban szülők, rokonság által támasztott akadályok. A felek igyekeznek törvényesíteni kapcsolatukat. Érdekes megjegyezni, hogy az összeköltözéskor a templomi esküvő elmaradt, de a szokásos, népi hagyományos rituálékat megtartották, pl. bekontyolták a nőt. A nő odavitte hozományát, arról lista készült, a megszokott mód szerint költöztették. Amikor gyerek született, aki természetesen törvénytelen, az apa jelentkezett a lelkésznél, magáénak vallott a gyereket, esetleg a nővel együtt eklézsiát követett. 22 A kivándorlás eredményeként több román városban és a fővárosban, Bukarestben jelentős számú székely közösség jött létre. A problémára vonatkozóan számos cikk jelent meg a helyi sajtóban: ÁRKOSI 1877. 49–50.; *** 1877. 68.

186

Székely asszony, székely család… szefoglalva a háttérben leginkább gazdasági okok álltak, bizonyos szempontból az elszegényedés: a földhiány, a földterületek felaprózódása, az ipar fejletlensége, a nagy munkaerő fölösleg. A helyzetet tovább nehezítette az 1886–1889 közötti osztrák–magyar–román vámháború, amely leginkább a kisiparosokat sújtotta.23 Megnövekedett tehát a Romániába való szolgálatra járás mértéke, először a férfiak, majd a nők körében is szinte gyakorlattá vált. Az elsődleges cél a pénzkeresés volt, de ez a tény tovább árnyalható: mennek, akik az életkezdéshez, földvásárláshoz szükséges pénzt akarják megkeresni; mennek a szegény családokból származó lányok, akik hozományukat óhajtják kikeresni, mivel családjuk nem tudta azt biztosítani; mennek a válni óhajtók, kik válásukhoz akarják a pénzt előteremteni, de legalábbis szabadulnának a nem óhajtott kapcsolatból; mennek elváltak, akik a rokonság családjába való betagolódás helyett önálló életet választanak; mennek a házasságba erőltetettek, akik szabadulni akarnak a nem szeretett házastárstól; mennek a törvénytelen gyereknek éltet adók, hogy maguknak önállóságot teremtsenek, hogy a társadalom és a család ellenőrzése alól kibújjanak. Ha jelenség eredményeit, hatásait szeretnénk összefoglalni, első helyen említhetjük a pénzkeresés által az önállósodást. De a szolgálatba szegődés általánossá válásának voltak hátulütői is, a távolság lazított a közösség és a család által gyakorolt ellenőrzésen, kedvező feltételeket teremtve a szexuális kicsapongásoknak, főként a vadházasságnak. Szolgálatra jártak korábban is, de leginkább az erdélyi magyar és szász nagyvárosokba, ahol az elszegődöttek ugyanolyan családi, ha nem szigorúbb felügyelet alá kerültek. A Romániába dolgozók keresték egymás jelenlétét, kapcsolatokat alakítottak ki, és nem tértek haza azonnal kapcsolatuk törvényesítésére, vagy létező kapcsolatuk felbontására, hiszen Romániában nem szúrt szemet azonnal együttélésük, mint az otthoni faluközösség esetében. Az itthon maradt felek sokszor csak levélben értesültek társuk vadházasságáról. Ugyanakkor a cselédkönyv bevezetése lehetőséget adott a már törvénytelen házasságban élőknek a büntetés kikerülésére. A század vége fele egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, mikor a feleségét elhagyó férfi egy idegen nővel való együttélését az illető nő cseléd-státusával magyarázza. Ezért említik a korabeli folyóiratokban a cselédkönyvet, mint „útlevelet az erkölcstelenség birodalmába”.24 Mindezek okán a szolgálatból hazatért lányok megítélése visszás. Egyrészt „keresettek” voltak, tisztelték őket, hiszen esetükben egyfajta szellemi fejlődés is tapasztalható volt, nyelvet tanulnak, változott a viselkedésük, gazdasszonyi tevékenységeiket is másként végezték. Másrészt nevükkel gyakran szabadosabb viselkedést azonosítottak, hiszen sokan törvénytelen gyerekkel tértek haza vagy törvénytelen kapcsolatban étek. Nem ritka a prostitúcióval való kapcsolásuk sem. Tény, hogy megjelent a lehetőség egyfajta önálló életvitelre a nők számára, azáltal, hogy pénzkeresővé váltak, függetlenítették magukat a családtól, megváltozott a családban és a társadalomban betöltött státusuk. 23 24

Bővebben: EGYED 1968. 743–749.; KÁNYA 2001. 187–200. GÖNCI 1895. 295–296.

187

Kolumbán Zsuzsánna

Irodalom *** 1877 A kivándorló székely lányokról, Udvarhelyi Híradó I. évf., 17. sz., 68. ÁRKOSI Lajos 1877 Egy pár szó a székely nemzet kivándorlásáról, Udvarhelyi Híradó I. évf., 13. sz., 49–50. BOD Péter 1836 Házassági törvényrajz vagy a házassági törvényekről való tanítás. Magyarra fordította, II. József házassági rendeletével és újabb zsinati végzésekkel kiegészítette kisbaconi Benkő László. Evang. Ref. Kollégium, Kolozsvár. CSEREI Farkas 1800 A magyar és székely asszonyok törvénye. Hochmeister Márton, Kolozsvár. CSETRI Elek–IMREH István 1980 Erdély változó társadalma 1767–1821. Kriterion, Bukarest. EGYED Ákos 1968 Székely vándorlás a századfordulón, Korunk XXVII. évf., 5. sz., 743– 749. GÖNCI János 1895 Vadházasság és eklézsiakövetés, Protestáns Közlöny XXV. évf., 37. sz., 295-296. KÁNYA József 2001 A székelyek kivándorlása a Román Királyságba a dualizmus korában, in: PAPP Kincses Emese–KASSAY János–KÁNYA József szerk. A kulturális térség szerepe a regionális fejlesztésben. Székelyföld 2000 munkacsoport, Csíkszereda, 187–200. KASSAI F. József 1877 A nők által végzett házi munkák jelentékenysége, Udvarhelyi Híradó I. évf., 8. sz., 29–30. KOLUMBÁN Zsuzsánna 2006 Az erdélyi református egyházalkotmányi megújulás, különös tekintettel az 1868. évi, egyházmegyékre vonatkozó törvényre, in Hermann Gusztáv Mihály–KOLUMBÁN Zsuzsánna–RÓTH András Lajos szerk. Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok V. Hargita kiadóhivatal, Csíkszereda, 127–143. KOLUMBÁN Zsuzsánna 2009 A házasságok felbontásának joga és az erdélyi református egyház a 19. században, in MEZEY Barna–NAGY Janka Teodóra szerk. Jogi néprajz – Jogi kultúrtörténet. Elte Eötvös Kiadó, Budapest, 2009, 447–465. POMOGYI László (szerk.) 2000 Corpus Juris Hungarici. CD-ROM. KJK-Kerszöv, Budapest.

188

Székely asszony, székely család… Levéltári források UREL – Udvarhelyi Református Egyházmegye Levéltára. Parciális zsinati jegyzőkönyvek. 1800–1868 (VII. 1800–1806.; VIII. 1813–1821.; X. 1822–1835.; XIV. 1836–1848.; XXVI. 1849–1858.; XII. 1858–1874.). Válóperes iratok. 1867–1895 (1867–1892 között évi egy csomag, 1893–1895 között évi 2 csomag). ROL HmK – Román Országos Levéltár Hargita megyei Kirendeltsége. F47 – Egyházi anyakönyvek gyűjteménye. Agyagfalva. Református egyházi anyakönyvek. Ltsz. 361., 362., 363. Udvarhely. Református egyházi anyakönyvek. Ltsz. 446., 447., 448., 449., 450., 451., 452., 453. Keresztúr. Református egyházi anyakönyvek. Ltsz. 176., 177., 178., 179., 180. Szenterzsébet. Református egyházi anyakönyvek. Ltsz. 225., 226., 227.

KOLUMBÁN, Zsuzsánna

SZEKLER WOMAN, SZEKLER FAMILY THE CHANGING FAMILY ROLES OF WOMEN DURING THE 19TH CENTURY IN THE REFORMED DIOCESE OF ODORHEI In the 19th century, the basic institution of the society was the family, which was established by marriage concluded in accordance with the legal regulations. In our paper we wish to explore the process and characteristics of family founding, the structure and roles within the domestic groups etc. As a source of our assessment we use ecclesiastical archival sources, principally registers of births, marriages and deaths, and divorce files. Examining our sources from different perspectives, both quantitatively and qualitatively, we also try to follow the ecclesiastical authority’s expectations for families, as well as those raised by the community. Our archival sources enable us to trace some changes at around the end of the 19th century that broke the strictly outlined family roles and the status of women within the family.

189

CSALÁDJOG, IDENTITÁSOK

LEHOTAY Veronika

SZABADSÁGJOG-MEGVONÓ INTÉZKEDÉSEK A CSALÁDJOG TERÜLETÉN A HORTHY-KORSZAK MÁSODIK FELÉBEN Bevezetés A Horthy-korszak második felében megalkotott szabadságjog-megvonó intézkedéseknek, különösen a zsidótörvényeknek a vizsgálata a jogtörténész számára számos kérdés megválaszolására, új megközelítési módok alkalmazására ad lehetőséget. Jelen tanulmányban a magánjogba tartozó családjogban, elsősorban a házassági jogban bekövetkezett változásokat mutatom be. A magánjog alapfogalma a jogegyenlőség kérdése, amelyet a Horthy-korszak jogtudósai nem a jogoknak és a kötelezettségeknek a feltétlen egyenlőségeként értelmeztek, hanem azt értették alatta, hogy az állam valamennyi polgárának jogait és kötelezettségeit ugyanazok a jogszabályok határozzák meg. 1 Így elképzelhetőnek és elfogadhatónak tekintettek a jogegyenlőség általános elvei alól bizonyos kivételeket is. Ez megmutatkozott a családjog területén is.

A fajvédelmi törvény A családjogban a szabadságjog-megvonó intézkedéseket az 1894. évi XXXI. törvénycikk novellájaként, kiegészítéseként megalkotott, a szakirodalomban „harmadik zsidótörvényként” emlegetett 1941. évi XV. törvénycikk, a fajvédelmi törvény vezette be.2 A jogszabály az 1894. évi XXXI. törvénycikkben meghatározott házassági akadályok körét bővítette, amikor újabb házassági akadályt fogalmazott meg. Rendelkezései szerint harminc napnál nem régebbi igazolvánnyal kellett rendelkezni a házasságkötéshez, amely igazolta, hogy a házasulók a lakóhely szerint illetékes tisztiorvosnál megjelentek és a vizsgálat nem állapított meg fertőző gümőkórt vagy fertőző nemi bajt. Ezek a betegségek a CSEKEY 1941. 9. A javaslat rendelkezéseit a „fajvédelmi” gondolat fogta össze. Bevezette a házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálatot, szabályozta a házasság érvénytelenítésének feltételeit, kimondta a „zsidók” és a „nemzsidók” közötti házasságkötés tilalmát, valamint a tilalom megszegőire vonatkozó jogkövetkezményeket is részletesen rögzítette. A törvény indokolása szerint a jogszabálynak négy célt kellett megvalósítania. Egyrészt a házasságkötés előtti orvosi vizsgálat kötelezővé tételét, a házasodási kölcsön bevezetését az arra rászoruló egészséges házasulók számára, kóros elmeállapotokra tekintettel a házasság megtámadására és felbontására irányuló rendelkezések szabályozását, valamint a házasságkötési tilalom bevezetését a „nem kívánatos vérkeveredés meggátlása” céljából. 1 2

193

Lehotay Veronika törvény értelmében házassági akadályt jelentettek. A kötelező orvosi vizsgálatról készült igazolást a polgári tisztviselő előtt be kellett mutatni, amely nélkül nem kerülhetett sor a házasság megkötésére. A törvény egy új „zsidó” fogalmat határozott meg, amely kizárólag ennek a jogszabálynak a szempontjából érvényesült, minden más vonatkozásban az 1939. évi IV. törvénycikket tekintették irányadónak. 3 A második zsidótörvényt általános jogszabálynak, míg a fajvédelmi törvényt speciális törvénynek tekintették a „zsidó” fogalmának a meghatározása szempontjából.4 A házasságkötési tilalom megszegése magánjogi és büntetőjogi jogkövetkezményekkel járt.

A végrehajtás szabályai: a rendeletek A fajvédelmi törvény egyes rendelkezéseit a 69000/1941. számú, illetve a 82000/1941. számú IM rendelet léptette hatályba. 5 A házasságkötést megelőzően minden állampolgárnak igazolnia kellett a származását. A ’nemzsidó’ származás igazolására a rendelet külön tartalmazta a nyilatkozatot, amelyet a házasulónak az illetékes anyakönyvvezető előtt személyesen kellett aláírnia vagy az aláírását közjegyzővel hitelesíttetnie.6 Az anyakönyvvezetőnek széles körű jogosítványokat biztosított a rendelet, mert „alapos kétség” esetén kérhetett egyéb dokumentumokat is. Ugyanakkor köteles is volt megbizonyosodni a házasulandók származásáról, mert őt is büntetőjogi felelősség terhelte. A legrészletesebb végrehajtási utasításokat az igazságügy-miniszter határozta meg a 70000/1941. számú IM rendelet a nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalmára vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló jogszabályban. A nyilatkozatLUSICZA 1942. 25. A fajvédelmi törvény 9. szakasza értelmében zsidónak minősült az a személy, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, valamint tekintet nélkül a származására, az izraelita hitfelekezet tagja volt. Megtiltotta a házasságkötést az 1941. évi XV. tc. szerint abban az esetben, ha az egyik fél három vagy négy nagyszülője keresztény vallású, a másik fél minimum két nagyszülője izraelita vallású volt, kivéve, akinek két nagyszülője izraelita vallású volt, de ő maga a keresztény volt, és szülei is keresztények voltak házasságkötésük idején. Másrészt amennyiben az egyik házasulónak két, míg a másik félnek egy vagy két szülője volt izraelita vallású. A törvény tehát ezekkel a rendelkezéseivel kitágította a második zsidótörvény „zsidó” fogalmát. A „zsidó” fogalmának meghatározásakor a magyar fajvédelmi törvény tágabb definíciót adott a német törvénynél. A német jogszabály két keresztény és két izraelita nagyszülőtől származó, keresztény születésű személy számára feltételek nélkül lehetővé tette az ugyanilyen származású személlyel történő házasságkötést. 5 A hatályba léptető igazságügy-miniszteri rendelet a törvény egyes szakaszait nem terjesztette ki az ország egész területére, így Vas és Zala vármegyék visszafoglalt területeire, amelyekben az osztrák polgári törvénykönyv volt hatályban. A későbbi rendeletek azonban ezekre a területekre is kiterjesztették a házassági törvény és az állami anyakönyvezés szabályait. C SÍKY 1941. 32. 6 A nyilatkozat a következőképpen hangzott: „Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy legjobb tudomásom szerint egy nagyszülőm sem − illetőleg négy nagyszülőm közül csak egy − született az izraelita hitfelekezet tagjaként, magam nem vagyok az izraelita hitfelekezet tagja és nem kötöttem az 1941. október hó 10. napja után az izraelita hitfelekezet tagjaként zsidóval házasságot.” – 70000/1941. számú IM rendelet 6. §-a. 3 4

194

Szabadságjog-megvonó intézkedések a családjog területén… tételhez a „legjobb tudomást” kívánta meg a nagyszülők tekintetében, amelynek akkor volt jelentősége, ha a nyilatkozó nem ismerte nagyszüleire vagy egyik nagyszülőjére vonatkozó adatokat. 7 A hitfelekezethez tartozásról és a házasságkötésről viszont „biztos tudomással” kellett rendelkeznie, alapos kétség esetén ugyanis az anyakönyvvezető további okiratokat kérhetett bemutatásra. Az alapos kétség fogalmába tartozónak tekintették a köztudomást − községekben, falvakban − az anyakönyvvezető személyes tudomását, de idesorolták bizonyos esetekben a házasuló anyakönyvi kivonata alapján valamelyik szülő nevét is, amely alapul szolgálhatott újabb adatok bemutatására.8 Az anyakönyvvezető felettes szerve az igazságügy-miniszter volt, tehát tőle kérhetett felvilágosítást a számára „bizonytalan” esetekben. Különös méltánylást érdemlő esetben az igazságügy-miniszter felmentést adhatott a házassági tilalom alól. A felmentés speciális volt abban a tekintetben, hogy csak egy meghatározott személlyel megkötendő házasságra vonatkozott. A hatóságoktól elvárt precizitásra példa tehát ez a szabályozás. Hatáskörrel rendelkezett a törvényhatóságok első tisztviselője, városokban a polgármester, aki jogosult volt a házasodási kölcsön engedélyezésére. Másrészt pedig az érintettek által indított perekben a Kúria is „segítséget” nyújtott a törvény vitás kérdéseinek a tisztázásában. A következőkben tehát azt mutatom be, hogy milyen családjogi ügyek merültek fel a polgári bíróságokon a zsidótörvényekkel összefüggésben.

A házasság érvénytelenítésének újabb „lehetőségei” A fajvédelmi törvény rendelkezései a fajgyalázási perek mellett másfajta perek megindítására is alapot biztosítottak. Ebbe a körbe sorolhatók a házasság érvénytelenítésével összefüggő perek, valamint az állampolgárság változó kritériumai is újabb feladatokat jelentettek a Kúria és az alsóbb fokú bíróságok számára is. A bíróságoknak ugyanis hatáskörük vizsgálata során a házastársak állampolgárságát is vizsgálniuk kellett. A bírósági eljárás első mozzanata, tehát a hatáskör megállapítása sem volt egyszerű. Az állampolgárságra vonatkozó szabályozásban lényeges változást a második zsidótörvény hozott. A bíróságoknak tehát azt is kellett vizsgálniuk, hogy a házasfelek magyar állampolgárok-e, és megfeleltek-e a törvényekben foglaltaknak. A legnagyobb jelentősége azonban a leszármazással szerzett állampolgárságnak volt, mert a házassági perben is igazolnia kellett a származását annak, aki az állampolgárságot állítása szerint leszármazás útján szerezte. A bíróságok a házasfelek állampolgárságának igazolását tartalmazó dokumentumok és adatok tekintetében szabad kezet kaptak.9 Ennek megfelelően kérhetett a bíróság állampolgársági bizonyítványt, honosítási vagy visszahonosítási iratokat, községi illetőségi bizonyítványt, optáCSÍKY 1941. 70. CSÍKY 1941. 74. 9 ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI 1942. 20. 7 8

195

Lehotay Veronika lási igazolványt,10 de dönthetett bizonyos esetekben vélelem alapján is. 11 A hatáskör, majd az illetékesség megállapítása után kerülhetett sor a per érdemi lefolytatására. A házasság érvénytelenítésének eszköze a megtámadási per volt, amelynek körében az 1894. évi házassági törvény a megtévesztést és a tévedést egymással szembeállítva szabályozta.12 A tévedés tényállásai között szerepelt a házasfél tévedése abban, hogy a másik házasfél a házastársi tartozásra képes volt, a házasságkötéskor nem szenvedett gyógyíthatatlan elmebetegségben. A bírói gyakorlat szerint ebben az esetben az érvénytelenítéshez szükség volt arra, hogy a házastársi tartozás teljesítésére való képtelenség a házasságkötéskor és állandó jelleggel fennálljon. A tévedés alapján való megtámadás esetkörét tételesen felsorolta a jogszabály.13 A tévedés tényállásainak vonatkozásában a bírói gyakorlat három fokozatot határozott meg.14 A tévedés mellett a megtévesztés is alapul szolgálhatott az érvénytelenítésre. Lehetőség volt megtámadási pert indítani abban az esetben, ha valamelyik házasfél lényeges személyi tulajdonságát hallgatta el társa elől. 15 A törvény itt nem sorolta fel tételesen, nem határozta meg, hogy mely személyi tulajdonságok minősültek lényegesnek.16 A Kúria állásfoglalása értelmében a lényeges személyi tulajdonság létező vagy hiányzó tulajdonságokat jelentett, amelyekről a házasfelek életviszonyaira és egyéniségére tekintettel alapvetően feltehető volt, hogy azok a másik házastárs házasságkötésére irányuló akarat elhatározására döntő befolyással voltak. 17 A megtévesztés miatt indított kereset tehát csak abban az esetben vezethetett a házasság érvénytelenítésére, ha bizonyítani lehetett, hogy a házasságot a meg10 Opció útján a magyar állampolgárságot a trianoni szerződés és az 1940. évi XXVI. törvénycikk rendelkezései alapján lehetett megszerezni. 11 ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI 1942. 20. 12 A megtévesztés köre annyiban volt tágabb, hogy arra egy általános definíciót tartalmazott a jogszabály, míg a tévedés eseteit taxatíve felsorolta. Ugyanakkor a megtévesztés fogalma abból a szempontból volt szűkebb, hogy ott a szembenálló fél volt a „vétkes”, míg a tévedés esetén közömbös volt a másik fél jó vagy rosszhiszeműsége. FEHÉRVÁRY 1942. 136. 13 A Kúria 426. számú elvi határozata. BODA-VINCENTI 1942. 101. 14 Az első fokozatba a házasságkötési szándék, illetve a házasságkötési kijelentésben való tévedés tartozott mint abszolút megtámadási ok. Ebben az esetben, ha a tévedő fél az általa állított tényt sikeresen bizonyította, akkor a bíróság köteles volt a házasságot külön vizsgálat nélkül érvényteleníteni. A második kategóriába tartozott az az eset, amikor a házasuló fél abban tévedett, hogy a másik házastárs képes a házastársi kötelezettségek teljesítésére és nem szenvedett gyógyíthatatlan betegségben a házasság megkötésekor. Ebben az esetben is abszolút megtámadási okról volt szó. A harmadik csoportba a relatív megtámadási okokat sorolták, amikor a házasuló fél abban a tévedésben volt, hogy a házastársat nem ítélték el a házasság megkötését megelőzően öt évnél rövidebb időtartamú szabadságvesztés büntetésre. Ebben az esetben a bíróságnak mérlegelési jogköre volt. ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI 1942. 96. 15 Amennyiben tehát a házastárs előzőleg tudomást szerzett a társa lényeges személyi tulajdonságáról, akkor kizárt volt a megtévesztés megállapítása. 16 „Sikeres” megtámadási okként vette figyelembe és értékelte a Kúria a romlott előéletet, az epilepsziát, a nemi bajt, de nem fogadta el a szüzesség hiányát, a nem nemes származást és a vagyoni helyzetet sem megtámadási okként. FEHÉRVÁRY 1942. 136. 17 A Kúria 1058/1929. számú ítélete. ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI 1942. 103.

196

Szabadságjog-megvonó intézkedések a családjog területén… tévesztett házastárs a megtévesztés nélkül nem kötötte volna meg. 18 A lényeges személyi tulajdonságok fogalmát újra értelmeznie kellett a bíróságoknak a zsidótörvényekben bevezetett rendelkezések miatt. A fajvédelmi törvény rendelkezései felvetették ugyanis azt a kérdést a bírói gyakorlatban, hogy a fertőző gümőkör és a fertőző nemi baj lényeges személyi tulajdonságoknak minősült-e.19 A Kúria korábbi ítéletében kimondta, hogy a betegség és a testi fogyatékosság akkor minősült lényeges személyi tulajdonságnak, ha undort keltő, nehezen gyógyítható vagy gyógyíthatatlan volt, a másik házastárs egészségét, a házasságnak az életközösségben és a „fajfenntartásban megnyilvánuló” célját veszélyeztette. Érdekessége ennek az állásfoglalásnak, hogy ezt 1929-ben hozta a Kúria, és alapvetően az elmebetegséget sorolta ebbe a kategóriába, amely értelmezése szerint a személyiség „teljes megsemmisüléséhez” vezethet, és ezért a házastársak életközösségét lehetetleníti el. 20 A lényeges személyi tulajdonság fogalmába sorolta tehát a bírói gyakorlat a súlyosabb természetű és a házastársi együttélés mellett a születendő gyermek szempontjából is jelentős „testi és elmebeli fogyatkozásokat.” 21 A harmadik zsidótörvény hatályba lépését követően bővült a „betegség mint lényeges személyi tulajdonság” köre a jogszabályban rögzített és házassági akadálynak minősített két fertőző betegséggel. A bíróságok feladata volt tehát annak a megállapítása az eset összes körülményeinek figyelembevételével, hogy a megtévesztés a másik házastárs lényeges személyi tulajdonságaira vonatkozott-e. A bíróság elsősorban a házasfelek egyéniségét és életviszonyait vizsgálta, figyelembe véve azt, hogy a megtévesztés a házasság megkötésében gyakorolhatott-e döntő befolyást a megtévesztett házasfél akaratára. Feltétel volt tehát annak megállapítása, hogy a megtévesztést a másik házastárs tudatosan maga idézte elő, vagy tudott a megtévesztésről, amelyet harmadik személy idézett elő.22 A lényeges személyi tulajdonságok tekintetében a házasfeleket közlési kötelezettség terhelte egymással szemben. 23 A Kúria állásfoglalása szerint a kölcsönös bizalom és az igazmondás a kötelmi jogi jogügyletek kötelező eleme, amely fokozottan érvényes a házasságkötésre, mert ez nemcsak a házasuló feleket, hanem a születendő gyermekeket is érinti. 24 Ennek megfelelően a legfőbb bírói fórum megtámadási okként ismerte el az elmebetegség, illetve a fertőző tüdőbaj és a nemi betegség elhallgatását is. 25

ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI 1942. 102. Az elmebetegségnek a bírói gyakorlat szerint már a házasságkötés idején gyógyíthatatlannak kellett lenni, amely azt jelentette, hogy nemcsak „elmebajra” hajlamos állapotban, hanem már valóban felismerhető elmebajban szenvedett a házasuló fél. ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI 1942. 100. 20 ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI 1942. 106. 21 SZENTMIKLÓSI 1942. 53. 22 BODA-VINCENTI 1942. 103. 23 A lényeges személyi tulajdonság közlésének kötelezettsége közvetlenül csak a jegyessel szemben állt fenn. BODA-VINCENTI 1942. 104. 24 A Kúria III. tanácsának 4324/1938. számú ítélete. ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI, 1942. 54. 25 SZENTMIKLÓSI 1942. 53. 18 19

197

Lehotay Veronika Érdekes ez azért is, mert a törvény eleve házassági akadályként határozta meg ezeknek a betegségeknek a fennállását, de konkrét ügy világít rá arra, hogy mégis előfordult ezzel összefüggő eset. A Kúria lényeges személyi tulajdonságnak minősítette a fertőző gümőkort és a fertőző nemi bajt. Ebből következően a házassági akadályok körében a törvény szerint fertőző gümőkórra vagy fertőző nemi betegségre vonatkozólag a házasfél megtámadhatta a házasságot megtévesztés miatt, ha a házastársa a tiszti orvos előtt lényeges körülményt hamisan állított. A gyakorlat szerint még akkor is, ha a beteg házastárs nem is volt tudatában annak, hogy milyen betegségben szenved, de a létező tüneteket kötelesek volt a házastársa tudomására hozni. Ennek elhallgatása is megtévesztésnek minősülhetett, és megalapozhatta a megtámadási ok megállapítását. Például konkrét esetben megállapította a Kúria a tüdőbajban szenvedő feleség közlési kötelezettségének megsértését. A betegség a házasság megkötésekor szünetelt ugyan, de a feleség ismerte a tüneteket, és a házasságkötést követően betegsége kiújult, aminek következtében csontvelőgyulladást kapott, ami azzal a következménnyel járt, hogy csökkent munkaképességűvé vált. Ugyancsak megállapította a közlési kötelezettség megsértését a Kúria, amikor a feslett életet élő nő közölte ugyan életmódját a vőlegényével, és kórházi kezeléséről is említést tett, de arról nem tájékoztatta leendő házastársát, hogy fertőző nemi betegség miatt állt gyógykezelés alatt.26 A kúriai gyakorlat a fajvédelmi törvénnyel kapcsolatban a fertőző gümőkört és a fertőző betegséget lényeges személyi tulajdonságnak minősítette. 1939-től kezdve merült fel a zsidó származásának, sőt a másik fél „fajának” mint lényeges személyi tulajdonságnak, vagyis „személyi állapotának megítélésére befolyással bíró lényeges ténykörülménynek” 27 a kérdése a bírósági gyakorlatban. A házassági törvény vonatkozó szakasza alapján a faj mint lényeges személyi tulajdonság volt értelmezhető. Ebbe a körbe tartoztak azok az esetek, amelyeknél valamelyik fél kimondottan olyan házastársat szeretett volna, aki nemcsak a fajvédelmi törvény alapján nem minősült ’zsidónak’, hanem felmenői között sem volt generációkon keresztül ’zsidónak’ minősülő személy. A fajvédelmi törvény 10. §-a pedig egy különleges megtámadási alapot biztosított a másik fél valamely fajhoz való tartozása esetére.28 A két megtámadási ok közötti különbség az volt, hogy fajvédelmi törvény 10. §-a alapján érvényesített ok esetében a megtámadó felet semmilyen közlési tudakozódási, kötelezettség nem terhelte, és a másik félre sem vonatkozott a közlési kötelezettség, ha származása szerint megfelelt a fajvédelmi törvény rendelkezései értelmében a másik féllel BODA-VINCENTI 1942. 103. ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI 1942. 104. 28 1941. évi XV. tc. 10. szakasza alapján: „A 9. §-ban foglalt tilalom ellenére kötött házasság megtévesztés miatt megtámadható, ha a megtévesztés olyan ténykörülményre vonatkozik, amely a házastárs személyi állapotának megítélése szempontjából a 9. § értelmében lényeges, s a megtévesztést a másik házastárs tudva maga idézte elő, vagy tudta a megtévesztést, amely egy harmadiktól ered. Az 1894. évi XXXI. törvénycikknek a házasság megtámadására vonatkozó rendelkezéseit ilyen esetben is megfelelően alkalmazni kell.” 26 27

198

Szabadságjog-megvonó intézkedések a családjog területén… való házasságkötésre. Ebben az esetben a jogalkotó vélelmezte, hogy a megtévesztett házastárs nem kötötte volna meg a házasságot a megtévesztés nélkül, ezért ebben itt a bíróság nem volt jogosult mérlegelni és vizsgálni az előbb említett körülményt.29 A másik esetben azonban a megtámadó felet tudakozódási kötelezettség terhelte, és nem lehetett megtámadni a házasságot abban az esetben, amennyiben nagy valószínűséggel feltételezhető volt, hogy a megtévesztett házasfél a házasságot megkötötte volna a megtévesztés nélkül is. A második zsidótörvény megalkotása előtt a házasulandókat a „zsidó fajhoz való tartozás” tekintetében nem terhelte közlési kötelezettség, míg a fajvédelmi törvény hatályba lépése után is csak a törvényben foglaltak esetében. Mindez tehát azt jelentette, hogy meg lehetett támadni a második zsidótörvény hatályba lépése előtt kötött házasságot is, de ekkor igazolni és bizonyítani kellett, hogy a megtévesztett fél élt tudakozódási kötelezettségével, tehát nyílt kérdést tett fel a másik fél felmenőinek származására vonatkozóan, de a másik fél a házasságkötés reményében szándékosan elhallgatta a valós tényeket és így megtévesztette későbbi házastársát. Az 1939. évi IV. törvénycikk hatályba lépéséig tehát a zsidó származás, a „zsidó fajhoz” való tartozás nem minősült olyan lényeges személyi tulajdonságnak, amiért a feleket közlési kötelezettség terhelte volna. 30 A lényeges kérdés vagy adat elhallgatása, vagy hamis adat közlése vétségnek minősült, és hivatalból üldözendő bűncselekménynek minősült. Megtévesztés miatt indíthatott pert a házasság érvénytelenítése iránt az a fél is, aki nem tudott házastársa zsidó származásáról. Az egészségi állapottal kapcsolatos egyéb hamis adatok közlése vagy elhallgatása nem tartozott a büntetőjog körébe, de megtévesztés címén a házasfél megtámadhatta a házasságot. A megtámadási per megindítására egy év állt rendelkezésre, attól az időponttól számítva, amikor a megtévesztett házasuló a megtévesztésről tudomást szerzett. 31 A házasság tehát nem minősült semmisnek, hanem megtámadható volt. 32 A zsidó származás megkérdőjelezése a jogkorlátozó törvények alóli mentesülést is jelenthette. A születés, illetve a származás törvényességének megtámadása iránt indított pereket soroljuk ebbe a kategóriába. Felmerült a házasságon kívül született gyermekek utólagos házasságkötéssel történő törvényesítésének a kérdése is a zsidótörvényekkel összefüggésben. Konkrét perben az alperesi pozícióban szereplő nagykorúvá vált gyermekek a törvénytelenítésüket maguk is kifejezetten kérték. Bár ez a tényállásból nem derül ki, de a kereseti kérelem benyújtására 1938-ban került sor, tehát nagy valószínűséggel feltételezhető, ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI, 1942. 104. A korabeli szakirodalom szerint a második zsidótörvény „… sem jutott el oda, hogy az eltérő fajokkal való vérkeveredés nemkívánatos voltát felismerje és annak következményeit levonta volna.” ALFÖLDY-SZENTMIKLÓSI, 1942. 104. 31 LUSICZA 194[?]. 17. 32 Cselekvőképtelen, elmebeteg személy részéről kötött házasság azonban semmisnek minősült, tehát a házasságkötéskor fennállott elmebetegség miatt csak semmisségi perrel volt lehetőség a házasság érvénytelenítésére. A semmisségi pert a házasfelek bármelyike, az ügyész mindkét házasfél ellen, és olyan személy is indíthatta, akinek jogi érdeke fűződött a házasság semmisségéhez. LUSICZA 194[?]. 21. 29 30

199

Lehotay Veronika hogy a keresetet benyújtó férj zsidó származásával függött össze, és a gyermekeknek ezért fűződött jogi érdekük (is) a törvénytelen származás kimondásához. A perben alperesként szerepelt a gyermekek édesanyja is, akivel a felperes 1914-ben kötött házasságot, és ezt követően az anyakönyvvezető előtt közösen kérték a másod- és harmadrendű alperes törvényesítését az utólagos házasságkötésük alapján. Ezt a kérelmet Budapest polgármestere teljesítette, és a változásokat az anyakönyvbe is bevezettette. A felperes tehát 1938-ban benyújtott kereseti kérelmét arra alapozta, hogy a gyermekek fogantatásának idejében a nemi érintkezés közte és az anya között ki volt zárva, mert nem is ismerték még ekkor egymást. Az apai elismerő nyilatkozatot pedig kizárólag az anya kérésére tette meg. Az ítélőtábla határozatában azzal az indokolással utasította el a felperes keresetét, hogy az a személy, aki a gyermeket születése után magáénak ismerte el, később annak törvényességét nem támadhatta meg. A Kúriához a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be anyagi jogi sérelemre és eljárási jogszabálysértésre hivatkozva, ezt azonban a legfelsőbb bírói testület elutasította. Rögzítette a Kúria, hogy a házasságon kívül született gyermek törvényesítésére csak az a házasság szolgálhatott alapul, amelyet utólag azok a személyek kötöttek egymással, akiktől a gyermek származott. Ebből következett tehát az is, hogy önmagában a házasságot kötő férj apai elismerő nyilatkozatának nem volt törvényesítő hatálya, hanem csak jogi vélelmet hozott létre amellett, hogy a gyermek valóban tőle származott. Ez pedig azért volt fontos, mert helye volt ellenkező bizonyításnak a férjjel szemben. A megszorítás annyiban állt fenn, hogy amennyiben a férj a gyermeket közokiratban magáénak ismerte el, akkor addig nem volt jogosult annak bizonyítására, hogy a gyermek fogantatásának idején a gyermek anyjával nemileg nem érintkezett, ameddig az előbb említett nyilatkozatot valamilyen megtámadási ok – így kényszer, tévedés, megtévesztés – alapján nem hatálytalanították. 33 A törvény tehát kiindulópontját jelentette a család életébe történő drasztikus szabadságjog-megvonó intézkedéseknek, és addig ismeretlen perek sorozatát indította el az igazságszolgáltatásban. Az, hogy a bíróságok hogyan befolyásolták a jogszabályokba foglalt diszkriminációt a tanulmányban bemutatott néhány jogesetből nem válaszolható meg teljes mértékben. Rögzíthető viszont, hogy a bíróságok a jogszabályok szó szerinti értelmezésével sokszor teret engedtek és megerősítették a negatív jogalkotás ’eredményeit’. A három hatalmi ág együttes tevékenységével valósultak meg az ember legintimebb szférájára, a családra vonatkozó „legális”, tehát a törvény által megállapított szabadságjogmegvonó intézkedések.

33

200

A Kúria 737. számú elvi határozata. NAGY 1942. 55.

Szabadságjog-megvonó intézkedések a családjog területén…

Irodalom ALFÖLDY Dezső–SZENTMIKLÓSI István: 1942 A házassági per kézikönyve. A legújabb jogszabályokkal és bírói gyakorlattal kiegészített III. kiadás. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. BODA Gyula–VINCENTI Gusztáv: 1942 A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog. 1939. IX.-1942. IX. 1. Budapest. CSEKEY István: 1941 Magyar alkotmányjog. Kolozsvár. CSÍKY János: 1941 A fajvédelmi törvény és végrehajtási rendeletei. Grill Könyvkiadó, Budapest. FEHÉRVÁRY Jenő: 1942 Magyar magánjog kistükre. Barkóczky László Könyvkiadó Vállalata, Budapest. LUSICZA Géza: 194[?] A házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről: 1941:XV. törvénycikk. Orsz. Közp. Községi Ny. Budapest. NAGY Béla: 1942 A zsidótörvény egyes kérdéseinek bírói gyakorlata. Feldmann-féle Könyvkereskedés. Budapest. SZENTMIKLÓSI István: 1942 A házassági törvény egységes szerkezetben: A házassági jogról alkotott 1894: XXXI. t.c., és annak kiegészítéséről és módosításáról, valamint a fajvédelmi rendelkezésekről szóló 1941: XV. t.c., a végrehajtási rendeletek, magyarázattal és a bírói gyakorlat közlésével. Franklin – Társulat kiadása. Budapest. Jogszabályjegyzék 1894. évi XXXI. törvénycikk a házassági jogról 1940. évi XXVI. törvénycikk a román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről 69000/1941. számú IM rendelet a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről szóló 1941:XV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek hatálybaléptetéséről 82000/1941. számú IM rendelet a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről szóló 1941:XV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek hatálybaléptetéséről 70000/1941. számú IM rendelet a nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalmára vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról.

201

Lehotay Veronika

LEHOTAY, Veronika

MEASURES OF DEPRIVATION OF FREEDOM IN THE FAMILY LAW IN THE SECOND PERIOD OF HORTHY-ERA (1938–1944) The aim of the present study is to examine the legislative measures of deprivation and abridgment of rights adopted in the second part of the Horthy-era, with special regard to the III. anti-Jewish law (Article 1941. XV.). Anti-Jewish laws discriminated people on the basis of their Jewish descent, qualifying Jews as ’lower class’, breaking the legal equality of Hungarian citizens on religious and racial grounds. Third anti-Jewish law represents the act of miscegenation in Hungarian legal history. In the study I analysed the role of the decrees in abridgment and deprivation of civil rights. In my examination of jurisdiction, in addition to citizens’ narrowing room to manoeuvre, I also intend to present the interpretation of abridgment regulations by individuals as well as how these individuals tried to interpret their own interests within the limits (or, even crossing the limits) set up thereby. Examination of jurisdiction gives a picture of practical realization of abridgement, as (besides the courts’ obligation to decide in many, unprecedented cases), the Supreme Court played a leading role in interpretation of newly adopted laws as well. The courts speeded up this process of discrimination as Supreme Court confirmed in its decisions the ’possibility’ provided by laws to nullify their marriage.

202

MARSÓ Judit

A CSALÁD EGYKOR ÉS MA. A SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS ETIKAI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI KÉRDÉSEI Isten azt mondta: „szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok...” (I. Móz. 1,28) Beszélhetünk-e emellett a parancs mellett születésszabályozásról, fogamzásgátlásról? Vajon mit mérlegel a ma embere, ha a születésszabályozásra, családtervezésre gondol? A legtöbb esetben azt tapasztalom, hogy a mai ember egyre inkább függetleníteni akarja magát az Örökkévaló Istentől. Isten ne szóljon bele, hogy neki mi a jó és mi a rossz. Pedig a meg nem született élet már az Örökkévaló előtt is ismeretes személyiség: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek” – mondta Jeremiás könyvében az Úr (Jer. 1,4). Azt hiszem ebből is látszik, hogy az életet csak az veheti el, csak annak van joga elvenni, aki adta, hisz az élet egyszeri és megismételhetetlen. De szabályozhatom-e, hogy legyen-e vagy sem, illetve hány gyermekem legyen, és mikor szülessenek? A születésszabályozás problémaköre rendkívül összetett: az egyént, a családot és a társadalmat egyaránt érintő kérdés, melynek számos gazdasági, szociális, alkotmányos, jogi, vallási és erkölcsi vonatkozása van. Éppen ezért a problémakör vizsgálata, valamint a lehetséges megoldások kimunkálása átfogó jellegű megközelítés révén végezhető el. A születésszabályozás, más szóval a „családtervezés”, a születendő gyermekek számának önkéntes korlátozása. Eszköze lehet a fogamzásgátlás, a nemi önmegtartóztatás, a sebészi sterilizáció (az ondó-, ill. a petevezetékek lekötése), a művi terhesség-megszakítás. A nem kívánt terhesség megszakítását a személyes (családtervezés), ill. az orvosilag indokolt eseteken kívül társadalmi szempontok is motiválhatják, pl. a népesség számának túl gyors növekedése (népességrobbanás). Számos országban állami intézkedéseket hoznak a születések számának csökkentésére. Kínában például a házasságkötést 25 éves kor felett javasolják, és csak egy gyermek nevelését támogatják. Európában és az USA-ban a születésszabályozás jogi tilalma helyett a fogamzásgátlást megengedő törvényeket alkalmazzák. A legtöbb nyugati országban a művi abortuszt törvényhozási úton vagy a bíróságok jogértelmezésével legalizálták, de szinte mindenütt vannak korlátozások. 1 Van egy régi mondás: „A nők két dolog miatt hajlandók még a pokolba is elmenni, egyrészt, hogy ne legyen gyermekük, amikor nem akarják, másrészt, hogy legyen gyermekük, amikor akarják.”

1

BÁRÁNY 2003, 68.

203

Marsó Judit Mielőtt a nők jogi, majd társadalmi egyenrangúságának kivívása megtörtént volna, a nő sorsáról az apa, majd a férje döntött. A gyermek a férj családjához tartozott, így a férfi magáénak tekintette leszármazottait. Éppen az apasági örökösödés miatt vált társadalmi igénnyé a nők szüzessége és házassági hűsége, melyet törvénykönyvekben rögzítettek. A született gyermekek száma sok esetben elérte a tízet, vagy annál többet is. Amíg az elmúlt századokban a nők házasságuk időtartamának csaknem 60%-át az anyai feladatok ellátására fordították, ez napjainkban már csak 7% körül van. 2 Amíg kb. a 20. század közepéig hazánkban úgy tartották, négy gyermek az ideális: a család adjon egy gyermeket a hazának, egyet az Istennek, és kettőt a szülők reprodukciójának. Ma ez teljesen megváltozott. Kevesen vallják, hogy hazafiságuk miatt vállalnak 3-4 gyermeket. A születésszabályozáson belül két nagyobb kategóriát különböztetünk meg: a) a megtermékenyülés gátlása – fogamzásgátlás, mely lehet természetes, mesterséges és aboratív. Az aboratív fogamzásgátlás igazából nem fogamzásgátlás, hiszen nem gátolja a fogamzást, hanem az esetlegesen megtermékenyült pete további fejlődését megakadályozza, pl. spirálok, abortusz tabletta (pl.: RU-486). Itt meg kell említenem az abortuszt is, mint negatív fogamzásgátlást. Hiszen az abortusz lehetetlenné teszi az életet, pusztít. b) megtermékenyülés lehetővé tétele, mesterséges megtermékenyítés: mely, lehet házastárs ivarsejtjeivel, vagy adományozott ivarsejttel, a petesejt megtermékenyülése a női szervezetben, valamint testen kívüli (üvegben) megtermékenyítés. A petesejt megtermékenyítése nem az anyagi szervezetben történik, hanem laboratóriumi környezetben, és az így megtermékenyített petesejt, a zigóta, ill. az embrió kerül beültetésre. 3 A születésszabályozás, családtervezés nem dicsekedhet évszázados múlttal. Az imént ismertetett módszerek közül a legtöbb a mi saját korunk terméke. A magzatelhajtás gyakorlata, az abortuszkérdés azonban már ősidőktől ismeretes. A Biblia nem tesz említést az abortuszról, de arról igen, amikor valaki önző módon vonja ki magát az utód nemzés kötelessége alól: „Júda mondta Onánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, és támassz utódot a bátyádnak! De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. De az Úr rosszallotta amit tett, ezért őt is megölte.” (I. Mózes 38. 8-10.) A Hippokratészi esküben azonban konkrétan ott áll: „Asszonynak nem adok pesszáriumot, hogy abortuszt okozzon.” Platón a már megszületett csecsemő megölését is megengedhetőnek tartotta. Arisztotelész pedig különbséget tett törvényes és törvénytelen magzatelhajtás között. A szellemi lélek férfiembriónál 40, nőinél 80 napos korban alakul ki. Tehát az ez előtt végzett magzatelhajtás 2 3

204

CZEIZEL 1998. 25. DOUMA 1998. 105–106.

A család egykor és ma… nem emberölés. A sztoikus etika ellenzi ugyan az abortuszt, de úgy tartotta, hogy a „gyermek a születésig anyjának egy része, nevezetesen a zsigereié.”4 Rómában a Tizenkét táblás törvények (i. e. 450 körül) megengedték az apának a nem kívánt leánygyermek, vagy bármilyen nemű fogyatékosan született gyermek megölését. A Misna egyik traktátusa, az Oholot (7:6) szerint amennyiben az anya életveszélyes állapotba kerül, magzata feláldozható életének megmentése érdekében. Az Új Tajgetosz ma az anyaméhben van. A Korai keresztyén írók három fontos teológiai álláspontot fejeznek ki: 1. A magzat Isten teremtése 2. Az abortusz gyilkosság 3. Isten, büntetéssel sújtja azokat, kik azt elkövetik. 5 A Bibliában a hatodik parancsolat: „Ne ölj”, mely az élet és az ember iránti felelősséget teszi kötelességünkké. Annyi terhet vegyünk magunkra, amennyinek elhordozásához elég lelki és testi erőt kaptunk. Nem kell utódot világra hozni, ha nem tudjuk biztosítani az emberhez méltó életet. Persze még nagyobb bűn önzésből, kényelemszeretetből vagy kishitűségből nem vállalni annyi terhet, amihez pedig erőt kapott az ember. A meg nem született életet úgy kell védenünk, mint emberi életet! Amikor elhajtásra kerül egy magzat vagy embrió, akkor a Teremtő Isten által ajándékozott életet oltanak ki. Vannak, akik úgy vélik, hogy a méhük az övék, és nincs helye ott egy újabb életnek. Az abortusz nemcsak etikai, jogi, hanem szociális, eugenetikus, pszichiátriai indikáció, mely éppen olyan felháborító, mint akik mondják: a magzatelhajtás gyilkosság! Ezek a kijelentések nem csak a kölcsönös megértés lehetőségét zárják ki, hanem az etikai tisztázódást is. A teológiai etikának nyitott és kötelező érvényű magatartást kell biztosítani. A terhesség-megszakítás és a mesterséges megtermékenyítés jelentős etikai problémák forrása. A születésszabályozás könnyű elérhetősége folytán megnövekedett a nemi erkölcstelenség. Etikai értelemben véve az abortusz abszolút orvosi javallatát az a választás jelenti, amikor orvos és beteg azzal a kérdéssel szembesül, hogy vagy együtt pusztul el anya és magzata, vagy az anya megmenthető, de csak olyan beavatkozással, mely a magzat életébe kerül. Ezeknek a módszereknek az alkalmazása csökkentheti a nemi betegségek és/vagy a terhesség kockázatát a házasságon kívüli nemi élet során. Ennek ellenére a házasságon kívüli nemi élet káros és erkölcstelen a vallások megítélése szerint. 6 Már a huszadik század második felében jelezték független gondolkodású, a nemzet jövőjéért aggódó írók, hogy ha fennmarad a gyermekes családok számára nagyon hátrányos jövedelemelosztási és lakáspolitika, akkor a lakosság DOUMA 1998. 214. SZŰCS 1993. 225. 6 FERENC 2001. 130–138. 4 5

205

Marsó Judit fogyásával párhuzamosan elkerülhetetlenül szembe kell nézni a nyugdíjkorhatár kényszerű megnövelésével - hiszen a matematika törvényei egyértelműek: „az egy keresőre jutó eltartottak száma túl fogja lépni az elviselhető szintet (…)” „Az elöregedés elsődleges hatására a népesség kormegoszlása jelentős mértékben átalakul, a gazdaságilag aktív népesség csökken, a munkaerő-kínálat zsugorodik. A másodlagos hatás az egyre nagyobb lélekszámú eltartott népesség miatt alakul ki, s ez növekvő öszszegeket igényel a nyugdíj és az egészségügy finanszírozására, ami az adók növekedését vonja maga után. ” "Egymagában a nyugdíjkorhatár növelése nem a kitörés vállalása, hanem épp a gondok elfedése, a kedvezőtlen és visszafordíthatatlan demográfiai folyamatok újabb néhány évre történő elkendőzése.”7 Kovács Judit tanulmányában olvasható „1950-ben Magyarországon még feleannyi volt az idős ember, mint gyermekkorú…, ma már az öregek négy százalékkal többen vannak.”8 Ha nincs elég adófizető dolgozó, akkor nem lesz mód a továbbiakban a korábbinak megfelelő nyugdíjakat, orvosi ellátást nyújtani, valamint ingyen utaztatni. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Láthatjuk, hogy a drasztikus magyar népességfogyást a magas halálozási mutatók és a kivándorlás mellett elsősorban szintén a születések csökkenése okozza. Nyíregyházán élek, s látom, hogy évről évre iskolákat kellett bezárni, pedig Magyarország világviszonylatban élen jár a gyerekek értékét tekintve. Nálunk gondolják a legtöbben, hogy gyerek nélkül nem élet az élet, ehhez képest a legrosszabbak között vagyunk a születések számát illetően. (A napokban hallottam a rádióban, hogy minden 5 éven aluli 4 gyermekből, egy roma. Tehát a roma népességnél gyakran hallani: annyit szülnek, amennyit az Isten ád.) Czeizel Endre szerint a gyermeknemzésnek van egy egyedülálló adománya, ez a biológiai halhatatlanság. Azt mondja, akinek gyermeke van, az nem élt hiába, az nyomott hagyott a világban. Sőt gyermekeiben tovább él, mivel az utódok sejtjeiben ott van mindkét szülő 23-23 kromoszómája és génállományuknak fele. A gének pedig az örökletes tervrajzot jelentik, amely a gyermek élete során a külső körülményektől befolyásolva, megvalósul. Ebben a helyzetben a szülők szerepe igen csak meghatározó, mivel átadhatják utódaiknak a megszerzett tudásukat, tapasztalataikat, szokásukat és szeretetüket. 9 A házasságot a legjobb kapcsolati formának tartjuk, mégsem köttetnek Isten szövetsége általi házasságok, és addig várnak a hölgyek a szüléssel, amikor már nem tudnak szülni, vagy már nem valószínű, hogy a születendő gyermek egészséges lesz, pedig mindenki egészséges gyermeket szeretne. Az a társadalom életképes, amelynek tagjai az élet átörökítését is célul tűzte ki, legalább olyan mértékben, hogy a népesség számbelileg fennmaradjon, sőt némi szaporodás is jöjjön létre. Az a népesség, amely önmagát reprodukálni akarja, ott átlagosan egy nőnek 2-3 gyereket kell szülnie. FEKETE 1993. KOVÁCS 1996. 7. 9 CZEIZEL 1998. 213. 7 8

206

A család egykor és ma… Ez a szám megfelel a termékenységi arányszámnak, ami azt jelenti, hogy egy nő átlagosan hány gyermekkel fejezné be termékenységét, ha olyan gyakorisággal szülne, mint az adott évben szülő 15–49 éves nők tették. Ha az arányszám nagyobb, akkor a nemzet népesedése növekszik, ha alacsonyabb, akkor a nemzet elöregedik, és lassan kihal. Magyarország népesedési kérdésköre sorsproblémává nőtt, éppen ezért megoldást kell keresni arra, hogy a család igenis nagy érték. Egy jó család véd, és biztonságot ad. A családnak szüksége van tartós munkaviszonyra, tudásának, képességének megfelelő munkára, lakásra, kiszámíthatóságra. Interjúkat készítettem húsz és negyven év közötti értelmiségi körből való fiatalokkal, akiktől kifogások felsorakoztatását hallottam, hogy miért nem jöhet a gyerek, ill. mi mindent elkövetnek azért, hogy végre megszűnjön a magányos életük. Az értelmiségi réteg 30–45 éves korosztálya vallja, elég az egy gyermek, mert családi házat építettek melyre magas a havi lakástörlesztői összeg, és még az autót is lízingelik, vagy a vállalkozásuk nem engedi a kiesést. Az egy gyermek nevelése is sok időt vesz el, igen költségesek a nyelvi különórák, a fejlesztő foglalkozások: tánc, zene, sport. Szeretnék, ha gyermekük főiskolát, egyetemet végezne, amit szerintük most kell megalapozni. Ha most egy újabb gyermeket vállalnának, akkor nem tudnának dolgozni, a gyes összege nagyon alacsony, ami miatt csökkenne az eddig megszokott életkörülményük, amitől nem kívánnak megválni. Erika „Mi lenne azokkal a könyvekkel, amiket éjjelente olvasok. Nem hiszem, hogy képes lennék újra babázni, naponta a gyerekkel tanulni.” A húszon, harminc évesek szlogenje: Valósítsd meg önmagad! Andrea 32 éves, aki örökölt egy lakást, a Nyíregyházi Főiskolán pszichológiát tanít, s emellett egyik Szakiskola iskolapszichológusa, szakvizsgázni készül. Párjának, aki orvos kb.400 km. távolságban kellett munkát vállalnia, mivel a helyi kórház nem vállalta be a szakvizsga tandíját. Lassan eltelik egy év, de vajon így különélve túlélik-e a fennmaradó 3 év különélést, mivel egyik sem hajlandó lemondani a másikért? Andrea gyakorlatot szeretne, ez pedig éveket jelent. Hédi 35 éves, fogorvos, Hollandiában dolgozik általában 4 hónapig, aztán itthon van, és többször is világkörüli utazáson vesz részt. Azt vallja: egy élete van, ezért azt tesz, ami számára a legjobb. Kata és Magdi 24 évesek, érettségi után felsőfokú szakképesítést szereztek azért, hogy beszámítsák az egyetemi felvételi ponthoz a végzettséget igazoló bizonyítványt. Most másodéves főiskolai hallgatók. A diploma megszerzése után mesterképzésre kívánnak menni. Első az egzisztencia – mondják. Ha Magyarországon nem tudnának elhelyezkedni, akkor külföldön próbálkoznak majd. Azt vallják: haza ott van, ahol a megélhetés! Fiatalemberek egy csoportja, akik 20–24 évesek, vidékiek. Első dolguk egy autóvásárlás, mert szerintük csak így lehet udvarolni lányoknak. Ha megtalálják az igazi szerelmet, akkor nagy valószínűséggel megnősülnek. Mindenképp 207

Marsó Judit lakást szeretnének vásárolni, és nem albérletet fizetni, mert az csak elviszi a pénzt, viszont, ha lakástörlesztő hitelt vesznek fel, egyszer az övék lesz, amit majd gyermekeik örökölnek. Arra a kérdésemre, hogy abortuszt el tudnak-e képzelni, ha korábban érkezne a baba, mint ahogyan terveznék, azt teljesen elutasítják, szerintük a gyermek Isten ajándéka, amit mindenképp vállalniuk kell. Városi 30–39 éves férfiak ekként folytatták: „Nem kell a házasság, és szerelmesnek lenni sem szabad. A legjobb a szingli élet, így senki nem szól bele, hogy mikor mit csinál az ember. A lakásvásárlás sem jó ötlet, mert helyhez köt. Nem kell gyökeret ereszteni. Nőt mindig lehet szerezni, amikor csak akar az ember. Ha itt megszűnne az állásom, akkor csomagolok, és odébb állok, és ott veszek ki lakást. Ha majd úgy érzem, jól jönne egy kisgyerek, akkor talán egy élettársi kapcsolatot vállalok.” Laci 16 éves, középiskolás, kollégista. „Nem tudok kijönni a szüleimmel, már kicsi korom óta azzal őrjítettek a társaim, hogy ők a nagyszüleim. Aztán mindentől féltettek, míg a többiek kinn játszhattak, nekem mennem kellett, mert a szüleim nem akartak játszani velem. Azt hiszem, zavarta őket is a nagy korkülönbség. Apám 65, anya 58 éves.” Egy 36–38 év közötti hölgy elpanaszolta, hogy hosszú éveken keresztül volt egy jól működő kapcsolata, de a párja, aki orvos, egyik napon úgy döntött, hogy nélküle megy Angliába. Megszakadt a kapcsolat, gyermek nem született. Most neten keresztül próbál ismerkedni, de attól fél, hogy akár beleszaladhat a gyermek miatt egy olyan kapcsolatba, ami aztán nem fog jól működni, és akkor egyedül kellesz felnevelnie gyermekét. Véleménye szerint Magyarországon két kereső a modell, ezért az a család fejlődik, ahol mindketten dolgoznak. Egyedül nevelni gyermeket nagyon nehéz, hiszen nem lehet egyszerre szerető anya és szigorú apa is. Általában az egyszülős gyerekek, ill. akit elhanyagolnak, szoktak rossz társaságba kerülni, narkózni, ami viszont pokollá teheti egy anya életét. Batári Ferencné Ágnessel, a Nyíregyháza, Bencs Szakiskola- Általános Iskola igazgatóhelyettesével beszélgettem, több tanulójuk is már szülő. Tanulóik közül igen sokan kapják a hátrányos helyzetű megjelölést. Ez azokra értelmezhető, akik szegények, illetve alacsony szocio-ökonómiai státusszal jellemezhető társadalmi réteghez tartoznak. Esetükben a különbséget nem a kultúra, hanem a szegénység és annak következményei jelentik. Vannak családok, ahol a szülők nem tudják fizetni a társadalombiztosítást, így rendszeres orvosi és fogászati ellátásban nem részesülnek. Ennek következtében a kezeletlen egészségügyi problémák krónikussá válnak. A család fogyasztási szerkezete egyoldalú, azaz a kevéske jövedelmet teljes egészében élelmiszervásárlásra kénytelenek fordítani. Nem ritka, hogy egyes családok nem tudják fizetni az iskolai gyermekélelmeztetés költségeit, sőt otthoni élelmezésre sem telik, így a tanuló az iskolában és otthon egyaránt éhezik. Ugyancsak az alacsony jövedelem az oka annak, hogy ezek a családok, rossz, egészségtelen körülmények között laknak, s mivel a jövedelmüket felélik, a jobb körülmények közé kerülés kilátástalan számukra. Ezekben a családokban a szülők sokszor a legelemibb nevelési ismeretekkel sem rendelkeznek. A család életvitele-minthogy egyik napról a másikra élnek, 208

A család egykor és ma… nélkülözi a tervszerűséget. A gyermekek nem kapnak kellő figyelmet, szeretetet. A szülők primitív nyelven beszélnek, kognitív fejlettségük sokszor nem haladja meg a művelet előtti szintet. Ezek a gyermekek nem részesülnek olyan tapasztalatokban, élményekben, amelyek a középosztálybeli szülők számára természetesek. Utóbbiakat a szülők maguk is tanítják, megfelelő nyelven beszélnek hozzájuk, válaszolnak a kérdéseikre, kirándulni, üdülni viszik őket, könyveket, didaktikus játékokat vásárolnak nekik, a jó tanulmányi előmenetelt az életben való boldogulás zálogának tekintik, egyszóval biztosítják azokat az ismereteket és élményeket, amelyek megkönnyítik az iskolai tanulást. A hátrányos helyzetű tanulóknak a pályaválasztása is igénytelen. Aki kudarcok sorozatát élte át az iskolában, nemigen kívánkozik egy nagyobb követelményeket támasztó intézménybe. A szülők sem biztatják erre, sokkal inkább azt akarják, hogy mielőbb keresőképes legyen. Az ilyen fiatalok iskolázatlanul vállalnak munkát, fiatalon házasodnak, és így újratermelődik a hátrányos helyzet. A középosztályhoz tartozó szülők viszont tisztában vannak azzal, hogy egy piacgazdaságra, versenyre épülő társadalomban a jó állásnak minimális feltétele a diploma, és ennek tudatában egyengetik a gyermekük útját. A rosszul tanuló és alacsony igényszintű hátrányos helyzetű serdülő/fiatal nagyobb valószínűséggel él át szerepbizonytalanságot, mint aki gond nélkül halad, és komoly tervei vannak. Súlyosbítja a helyzetet, ha ráadásul valamely kisebbségi csoport tagja. Amennyiben nem talál munkát magának, az amúgy is alacsony önértékelés talaján negatív identitás alakulhat ki. Évente többen keresnek meg amiatt, hogy templomi esküvőt szeretnének, és azt szeretnék, ha a szertartást én végezném. Időnként meglepődöm a házasságról alkotott véleményükön, amikor szembesülök azzal, hogy nem szövetségre akarják építeni a házasságukat, hanem szerződésre. A visszavonhatatlan, élethosszra vonatkozó ígéret, a másik fél melletti elkötelezettség helyett, feltételekhez próbálják kötni, mely nem a házasság stabilitását erősítené, hanem a válás bonyodalomtól való mentességet szolgálná. Ma a négy leggyakrabban használt szó a társadalmunkban ez: én, enyém, engem, nekem. Az érdekek harca pedig óhatatlanul válsághoz vezet. Pedig az értékrend közvetítésének elsődleges helye a család. Napjainkban különleges értéket kapott a függetlenség, az egyenlőség, a verseny, a siker, az önmegvalósítás, így fontosabbak lettek a rövidtávra szóló kapcsolati formák, mint elődeinknél a hosszútávra szóló, holtomiglan kapcsolat. Ennek következménye, hogy a család szintén válságon megy keresztül. A válások száma évről évre magasabb, mint a házasságok száma, és a még működő, de egyáltalán nem ideális házasságok száma is magas, ezért nincs jó példa a fiatalok előtt. Kevésbé ismerik az adott szó jelentőségét, a felelősségvállalást, a tisztességet, megbízhatóságot, mint attitűdöt. Az értelmiségi körben a házaspárok általában anyagi helyzetükből, továbbá a jövőre vonatkozó perspektíváikból, valamint a társadalmi közhangulatból kiindulva döntenek gyermekszámukról. Ha jövedelmüket az igényeikhez képest alacsonynak ítélik meg, ha jövőképük borúlátó, és ha a társadalom a fejlődés helyett a megőrzésre törekszik, akkor a párok meggondolják, hogy vállalnak-e gyermeket. Döntésüknél úgy beszélnek, mint amikor valamely tartós 209

Marsó Judit fogyasztási eszköz megvásárlásáról határoznának. Szembe állítják a bevételt a gyermeknevelés költségeivel, miközben az érzelmeket kifelejtik, mit jelenthet egy gyermek az életükben. Azok a házaspárok vállalkoznak több gyermekre, akiknek anyagi helyzetük viszonylag jó, és javulásra számítanak.

Irodalom BÁRÁNY Lászlóné (főszerk.) 2003 Magyar Nagylexikon 17. Nagylexikon Kiadó, Budapest. CZEIZEL Endre 1998 Felkészülés a családi életre. Corvina Kiadó, Budapest. DOUMA Jochem 1998 Házasság, válás, abortusz. Czanik Péter ford. Iránytű, Budapest. FEKETE Gyula 1993 parlamenti beszéde, az elöregedés gazdasági hatásairól, a nyugdíjkorhatár emeléséről, http://nepesedes.hu/drupal/node/32 IX. 13. 2010. 03. 27. FERENC Antal 2001 A bioetika alapjai, Szent István Társulat, Budapest. KOVÁCS Judit 1996 A magyar népesedés sajátosságai, Magyar Nemzet, VIII. 7. SZŰCS Ferenc 1993 Teológiai etika, Református Zsinati Iroda, Budapest.

MARSÓ, Judit

FAMILY IN THE PAST AND TODAY. ETHICAL, ECONOMICAL AND SOCIAL QUESTIONS OF THE BIRTHCONTROL Birth control does not only affect the individuals and the family, but also the whole society. The changes in the population are regulated by state measures in numerous countries: a) conception control - birth control b) facilitating conception, artificial insemination. The successful and safe birth control became available only during the 20 th century. In some cultures, the use of birth control methods is deliberately restricted, because they are found undesirable from ethical or political aspects.

210

MIKLÓS Péter

AZ IDENTITÁSSZERVEZŐDÉS KÉRDÉSEI A MAGYAR ZSIDÓ POLGÁRCSALÁDOKBAN Esettanulmányok a huszadik század első feléből Gerő András A zsidó szempont című tanulmányában sajátos módon értelmezi a magyar zsidó identitástudat tizenkilencedik–huszadik századi megjelenését. Úgy véli ugyanis, hogy – különös és szinte abszurd módon – a kérdéskörrel kapcsolatban használatos fogalmi kereteket az asszimiláció és disszimiláció tengelyéről más paradigmába – a „zsidó nemzsidó”, a „zsidó zsidó” vagy a „nem úgy zsidó zsidó” kategóriák hármasságára – szükséges helyezni. A „zsidó nemzsidó” csoportba tartozik Gerő szerint például a zsidó származású magyar kommunisták csoportja – Kun Bélától Gerő Erőn át Rákosi Mátyásig – éppúgy, mint a magát etnikailag magyarnak, felekezetileg már jóval keresztelkedése előtt katolikusnak tartó Radnóti Miklós. „Zsidó zsidónak” számít a történész szerint az, aki izraelita származású, valamint mind a kulturális és nemzeti (ha ez utóbbi fogalom egyáltalán használható a zsidóság esetében, hiszen maga a zsidóság sem vélte magát – legalábbis Izrael Állam létrejöttéig – egységes nemzetnek), mind a vallási közösségnek tagjaként élt. A „nem úgy zsidó zsidó” kategóriába Gerő András mások mellett Fraknói Vilmos történészt, katolikus püspököt, valamint Hazay Samu (született Kohn Sámuel) báró honvédelmi minisztert, tábornokot hozza példaként, akik zsidó származásúk voltak, s az 1938 és 1944 közötti magyarországi zsidótörvények és zsidórendeletek szerint is annak minősültek volna, noha társadalmi és közéleti funkciójuk a keresztény – sőt: „úri” – (közép)osztályba pozícionálta őket, s ráadásul ők maguk sem érezték magukat zsidónak.1 Tanulmányomban négy életút rövid ismertetésével igyekszem illusztrálni a föntebb megfogalmazottakat. Sík Sándor piarista pap és Sík Endre kommunista politikus, valamint a magyar költő Radnóti Miklós és a magyar neológ főrabbi Kecskeméti Ármin életútja jól példázza azt az előző bekezdésben vázlatosan körülírt és Gerő által „nyelvi-szemantikai abszurdumnak” nevezett jelenséget, amely az egyén identitásszerveződésnek komponenseit és eredményét – a sajátosan kettő magyar zsidó identitást – elválasztja a jogi és állami kategóriáktól. És ennek csak egyik oka a faji alapon meghozott embertelen törvények fogalomrendszere. A magyar társadalom – a dualizmuskori hatalmi elit befogadó politikai nemzet-koncepciója ide vagy oda – már a zsidóemancipáció (1867, 1895) korától kezdve – mint az Kovács M. Mária kutatásaiból kiderül 2 – megkülönböztette és szó szerint listázta a zsidóságot. Ez a kollektív magatartás képez1 2

GERŐ 2005. (az általam leírtakról: 155–160.) V. ö. KOVÁCS M. 2001. 21–71.

211

Miklós Péter te aztán az 1880-as években, majd 1920 után, végül az 1930-as évek közepétől föllobbanó – és végül a pusztításba torkolló – magyarországi antiszemitizmus társadalmi, gazdasági és politikai alapját. Sík Sándor (1889–1963) költő, műfordító, irodalomtörténész, akadémikus piarista szerzetes volt, akit Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter 1929 végén nevezett ki a szegedi egyetemre a magyar irodalomtörténet tanárává. Sík 1930 és 1944 volt Szegeden professzor, s ezekben az években széles tanítványi kört alakított ki. 3 Versek, drámák, hitbuzgalmi írások és tudományos művek egyaránt nagy számban születtek Sík Sándor tollából. Így például 1936ban Szent magyarság címmel jelentek meg elmélkedései az Árpád-házi szentekről. Az 1930-as években A mennyei dal és az István király című darabjait is bemutatták. 1941-ben jelent meg az összes verseit tartalmazó gyűjtemény. Eközben Pázmány Péterről, Vajda Jánosról, Móra Ferencről is alapvető tanulmányokat írt. 1943-ban adta ki Esztétika című háromkötetes (A szépség, A mű és a művész, A művészet)4 munkáját, valamint a Himnuszok könyve című műfordításkötetét, amelyben az ókori és középkori keresztény himnuszköltészetből válogatott. Sík Sándor 1944 őszén Szegedről Budapestre ment. Az ostromlott városban piarista szerzetestársaival együtt menekülteket, üldözötteket és rászorulókat segített lelkileg és anyagilag egyaránt. Komoly lelkipásztori munkát végzett ezekben a nehéz időkben. Az államszocializmus éveiben a katolikus folyóirat, a Vigília szerkesztőjeként és a Kegyes Tanítórend (a piarista szerzetesrend) magyarországi tartományfőnökeként tevékenykedett. Sík Sándor és Radnóti Miklós (1909–1944) mester és tanítvány viszonya, s a – lévén Sík katolikus pap, szó szerinti – „atyai” barátsága közismert. 5 Az ókori történetíró Plutarkhosz óta sajátos műfaj a párhuzamos életrajz, s Sík és Radnóti kapcsán is kínálkozik lehetőség néhány párhuzam megvonására. Úgy vélem, az egyik legfontosabb ezek közül a származás. Sík Sándor szülei – már születése előtt – az izraelita vallásról a katolikusra tértek. Radnóti – eredeti nevén Glatter – Miklós szülei zsidók voltak, s a költő (Gyarmati Fannival együtt) 1943-ban keresztelkedett meg. A katolicizmus első beavató szentségét – egyáltalán nem véletlenül – éppen kedves professzora, Sík Sándor szolgáltatta ki neki. (A másik jelentős közös életrajzi momentum lehet a gyermekkori haláltrauma, mindkettejük esetében a tudatalattiba szorulva. Idősebb Sík Sándor és Winternitz Flóra három kisgyermekét temette el Sík Sándor világrajövetele idején, a skarlát vitte el őket. Radnóti születésekor édesanyja – Grosz Ilona – és ikertestvére halt meg.) Közös – Radnóti kifejezésével élve – „életproblémájuk” volt tehát a zsidó származás. Sík Sándort – bár katolikus pap és piarista szerzetes volt – a szélsőjobboldal támadta miatta az 1930–1940-es években. Radnóti Miklósnak pedig tragikus módon az életébe került ez az „életprobléma”. Amikor azonban előve3 Sík Sándor életrajzáról, művészi és tudományos pályájáról több monografikus igényűnek tekinthető földolgozás is született: BARÓTI 1988; SZABÓ 1993; RÓNAY 2000. 4 V. ö. MÁTÉ [2005]. 5 V. ö. MIKLÓS 2010.

212

Az identitásszerveződés kérdései a magyar zsidó polgárcsaládokban szünk egy Sík- vagy Radnóti-kötetet nem föltétlenül a zsidóság jut eszünkbe. Leegyszerűsítve a dolgot: Sík Sándorról a modern katolikus líra és tudomány, Radnótiról a modern magyar költészet. S hogy mennyire volt tudatos és mélygyökerű Radnóti kapcsolódása a magyar kulturális és poétikai tradícióhoz? Magyar identitásának markáns megnyilvánulása Komlós Aladárhoz írott – s a Naplóba is átemelt, meglehetősen sokszor idézett – 1942. május 17-i levelében olvasható. „A szobám falán három »családi kép« van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett festményének másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik »nem bennfentes« látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem a közismert, népivé stilizált arc) megkérdezik: »a nagybátyád?« vagy »a rokonod?« Igen – felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóban nagy-, vagy dédnagyatyáim ők. S rokonom a hitétváltó Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörösmarty, vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő vagy Füst Milán, hogy közelebb jöjjek. […] Zsidóságomat soha nem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is (majd később megmagyarázom, miért), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőségem« meghatározójának. Még szociálisan is csupán botcsinálta közösségnek ismerem a zsidóságot. Ilyenek a tapasztalataim. Lehet, hogy nincs így, én így érzem és nem tudnék hazugságban élni. A zsidóságom »életproblémám«, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam s nem érdekel (csak gyakorlatilag, »életileg«), hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek. […] Ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én nemzetem nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék, – megölném magam, mert másként, mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és másképp gondolkodni sem.” 6 Szinte kísérteties, de néhány évvel korábban – az első zsidótörvény kodifikálásakor, 1938 karácsonyán – hasonló tartalmú naplójegyzetet írt Sík Sándor is. „Néhány hét múlva 50 éves leszek: eddig soha még álmomba se jutott eszembe, hogy még ilyen is lehet, hogy magyarságomat kétségbe lehessen vonni. 10 éves voltam, mikor megtudtam, hogy szüleim valamikor születésem előtt zsidók voltak; de azóta egy percig se jutott eszembe, hogy ebből ilyen következtetést is lehet levonni. Az életem nyitott könyv, megmondtam, és benne tucatnál több valóságos könyv is: azokból mindenki napnál világosabban kiolvashatja magyarságomat. […] Semmi, de semmi közösséget a zsidósággal érezni nem vagyok képes. Sajnálom szörnyű sorsukat, amelybe ma jutottak, de pontosan 6

RADNÓTI 1989. 209–210.

213

Miklós Péter úgy, ahogyan sajnálom a négerek amerikai üldözését vagy a szovjet áldozatait: emberi együttérzésből. […] A zsidó szellemből csak az Újtestamentum és a zsoltárok állnak közel hozzám, az Ószövetséget sohase szerettem, soha, nem is értettem. […] Fajilag nincsen bennem egy csepp magyar vér sem: nem vagyok keverék: tiszta vér. És mégis: nincs bennem semmi, amit magyarnak ne éreznék mindenestül. […] Magyar vagyok, az lennék, akkor is, ha a magyarságnak nem kellenék: ez nálam nem program, hanem tény: nem tudok másképp érezni! – Lehet, hogy ez így törvényszerű, lehet, hogy kivétel vagyok, nem tudom, nem is keresem: én így vagyok, én ez vagyok – nem változtathatok rajta. […] Tehát kénytelen vagyok azt mondani: mondhatnak az emberek vagy törvények amit akarnak, se az öntudat tényén, se a meglévő külső tényeken nem lehet változtatni: magyar vagyok, maradok, a zsidósággal a világon semmi közöm.” 7 A két idézett szövegrésznek számos hasonló és párhuzamba állítható eleme van. Mind a gyermekkorától katolikus kereszténynek nevelt Sík, mind a katolicizmussal fiatalkorától szimpatizáló és a zsidósághoz felnőttkorában inkább tartózkodóan viszonyuló Radnóti roppant bizonytalansága olvasható ki ezekből a sorokból. Az egyéni identitás kialakulásában meghatározó szerepe van a szociális és kulturális miliőnek. Sík Sándor esetében ez a vidéki Magyarország (Gödöllőn éltek), a magyar kulturális hagyomány és a katolicizmus. Radnótinál a nagyváros (Budapest), ahol – családjában, majd nevelő rokonainál – alig-alig tapasztalta meg az izraelita vallás előírásait és annak közösségteremtő funkcióját. Míg a konfesszionális princípium Sík esetében a katolikus vallásban adott volt és, mint látjuk (hiszen a papi hivatást választotta), determináló tényezővé vált, addig ez Radnóti Miklósnál, ha nem is hiányzott teljesen, de korántsem volt ilyen erejű. Mind eszmetörténetileg, mind pszichológiailag, mind mentalitástörténetileg érdekes és alaposabb átgondolást igénylő jelenség, hogy Sík és Radnóti – szinte kényszeresen – magyarázzák és bizonyítják magyarságukat. Sík Sándor az imént citált naplóbejegyzéseit az első zsidótörvény elfogadása után vetette papírra: egy külső – politikai, jogi, történelmi – esemény hatására, de érzékelhetően belső igényből. Radnóti esetében némileg más a helyzet. Levelében (már túl a megbélyegzésen, a kirekesztésen, a munkaszolgálaton) éppen azt bizonygatja, hogy miért nem ír – a többszöri fölkérés ellenére – a Komlós Aladár szerkesztette Ararát című magyar zsidó évkönyvbe. Személyes és poétikai önmeghatározásának problémáiról vall szenvedélyesen, mégis szinte objektív tárgyilagossággal. Említett szövegeikben Sík Sándor is, Radnóti Miklós is kínos részletességgel veszi végig azokat az elemeket („vérségi”, „faji”, „szellemi”, „lelki” stb.), amelyek a zsidósághoz, illetve a magyarsághoz köthetik őket. Konklúziójukban mindketten expressis verbis a magyar történelmi, nyelvi, kulturális tradícióhoz tartozónak vallják magukat. Ez egyébként az asszimilálódott és akkulturálódott magyar zsidóságnak tipikus önértelmezése, amelynek tükrében méginkább magyarázhatatlan a magyarországi zsidóság korlátozása, gettósítása, majd de7

214

SÍK Sándor naplójegyzetei (1938 karácsony). A százgyökerű szív… i. m. 205–208.

Az identitásszerveződés kérdései a magyar zsidó polgárcsaládokban portálása, hiszen ez a közösség – származástól, vallástól függetlenül – vitathatatlanul magyarnak érezte magát, s értetlenül állt a kirekesztés előtt. Úgy vélem, az a momentum is érdemes lehet továbbgondolásra, hogy Radnóti szobájának falán ott függ Arany János portréja, s munkaszolgálatai alkalmával is visz magával Arany-köteteket. Ráadásul Sík Sándor eredetileg Arany János Koszorú című folyóiratának földolgozását javasolta neki doktori témaként. S később Radnótinak sokáig kellett győzködnie professzorát a témaváltás elfogadására, hogy végül Kaffka Margit művészi fejlődéséről írhassa meg doktori értekezését. A zsidó és/vagy magyar identitás és közösségi tudat kapcsán megfogalmazott reflexióikban Radnóti és Sík egyaránt úgy véli, a magyar állam jogi eszközökkel, adminisztratív úton igyekszik elvitatni tőlük magyarságukat, illetve kitaszítani őket saját (részben öröklött, részben önként választott) nemzeti és kulturális közösségükből, a magyarságból. Sík Sándor esetében a zsidó származás – ez az „életprobléma”, ahogy Radnóti fogalmazott – enyhébb következményekkel járt, mint Radnóti Miklós és számos magyar zsidó sorstársa esetében, hiszen katolikus papként mentesült a zsidótörvények alól, így elkerülte az üldözést is. Mint arra Ferencz Győző8 és – újabban megjelent tanulmányában – Lengyel András9 is rámutatott, Radnótinak a zsidósághoz, mint vallási, nemzeti, szociológiai közösséghez való viszonya roppant összetett és bonyolult. A zsidóság magyarországi asszimilációja a tizenkilencedik században indult, s sajátos magyar zsidó identitástudat jelent meg az évszázad közepére, illetve második harmadára.10 A polgári jogok tekintetében az egyenjogúságot a magyarországi izraelita vallásúak 1867-ben kapták meg, de felekezeti recepiálásukra csak 1895ben került sor.11 A zsidóság asszimilációjának sajátos modellje érvényesült Magyarországon. A vallási (az 1868. évi szakadás után létrejött neológ, ortodox és status quo ante csoportok) és nyelvi megosztottság által egyaránt töredezett magyarországi izraelita közösségekben a többségi társadalomhoz való viszonyulás tekintetében eltérő magatartásformák alakultak ki. 12 A magyarországi zsidóság asszimilációjáról Bibó István a következőket írta: „A zsidók egyéni asszimilációja a zsidóemancipáció előtt is, különösen pedig azóta a legkülönbözőbb pontokon folyt és folyik, természetesen nem önmagában a levegőben, hanem mint minden asszimiláció, valamilyen valóságos, konkrét társadalmi közegen keresztül. Ilyen közelebbi asszimilációs közeg, kisebb, konkrét közösség nem egy, hanem nagyon is sokféle volt és van: a megkeresztelkedés, a kereszténység vallási közösségeibe való belépés, az európai szabadgondolkodás közösségeiben és köreiben való részvétel, erős és intenzív belső életű termelési, szakmai, foglalkozási, intellektuális és munkaközösségekFERENCZ 2005. 442–450; 533–546. LENGYEL 2009. 10 MISKOLCZY 2007. 11 V. ö. VARGA (szerk.) 2005. 12 Lásd bővebben: FROJIMOVICS 2008. 8 9

215

Miklós Péter be való beletartozás, egy ország irodalmi, tudományos és művészeti közösségeiben való alkotó munka vagy részvétel, politikai és társadalmi mozgalmakban való részvétel, közszolgálat, társas élet, iskola, vidéki élet, összeházasodás, barátság, személyes kapcsolatok stb. Legerősebb asszimiláló közegek voltak Európa-szerte: a megkeresztelkedés, az iskola, az ún. társadalmi élet (ameddig jelentősége van vagy volt), a szakmai közösségekben, főleg a szellemi életben való részvétel és – időrendben utoljára, de jelentőségében mind döntőbben – a munkásmozgalom.”13 Közös vonásuk, hogy az asszimilációs közeg Sík Sándor és Radnóti Miklós számára egyrészt a katolikus vallás, másrészt a magyar szellemi (tudományos és irodalmi) élet volt. Merőben más – a Bibó által utolsóként említett – közeget választotta azonban Sík Sándor öccse. Sík Endre (1891–1978) – noha egy ideig ő is piarista papnövendék volt – a kommunista munkásmozgalomban vállalt tevékeny szerepet. 1945 után, mint egykori moszkvai emigráns, a magyar diplomácia egyik irányítója volt. A Kádár-rendszerben külügyminiszter lett és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. Az egyházi pálya (vagy a kereszténységgel létrejövő szoros kötődés), valamint a munkásmozgalomhoz való csatlakozás egyaránt tipikusnak mondható a huszadik századi magyar zsidó életstratégiákat vizsgálva. A keresztény teológia szerint a keresztség szentsége által új ember lesz a megkeresztelt, s mind a lelkiek terén, mind kánonjogi értelemben mindenben ugyanolyan, mint a közösség többi tagja. A kommunizmus ideológiája elvetette a nacionalizmust, s így nyelvi, nemzeti, származási, kulturális, vallási különbség nélkül volt nyitott. Sík Sándor és Radnóti Miklós számára – persze eltérő mértékben – a katolikus egyház, Sík Endre számára pedig a munkásmozgalom adta meg – legalábbis papírforma szerint – azt a közösséget, amelyben származásától (amit az államhatalom számon tartott) függetlenül lehetett önmaga. Radnótit egyébként a katolikus elköteleződés egyáltalán nem gátolta abban, hogy a baloldallal és a munkásmozgalommal is tartsa a kapcsolatot. 14 Radnóti Miklós és a Sík-fivérek életstratégiájától merőben eltérő pályaképet mutat Kecskemét Ármin makói neológ főrabbi portréja. A saját magát magyar zsidónak tartó tudós rabbi irodalmi és tudományos munkásságával a magyarországi zsidóságot a magyar irodalmi, nyelvi, történeti és kulturális hagyományba helyezte. Az 1930-as évek elején, amikor a szegedi egyetemen magántanári habilitációjára sor került, a makói polgármester írt számára tanúsítványt, amelyben igazolta, hogy 1918–1919-ben távol tartotta magát és közösségét a forradalmi mozgalmaktól, s hogy 1920 után is végig elkötelezett magyar nemzeti szellemiségű tevékenységet fejtett ki. „Nevezett – fogalmazott Nikelszky Jenő, a Maros-parti város első embere 1930. március 24-én kelt levelében – 32 éves működése alatt mindvégig a közpolgári erények teljességéről és rendíthetetlen hazafiságáról tett tanúságot. Úgy 13 14

216

BIBÓ 1986. V. ö. CSAPLÁR 1967. és FERENCZ i. m. 185–199.

Az identitásszerveződés kérdései a magyar zsidó polgárcsaládokban egyházi, mint világi beszédeiből mindég a hazának szeretete sugárzott, ebben a szellemben nevelte az egyház iskolájának tanulóit és vezette egyháza híveit. A társadalmi és tudományos életben mindig nagy szerepet játszott, ebben a tevékenységében nagy ember- s tudományszerető férfiúnak mutatkozott. Munkásságával mindig arra törekedett, hogy embertársait jó szellemben: a polgári erények és a hazaszeretet szellemében vezesse és irányítsa. Tudományos munkásságával különösen nagy érdemeket szerzett. A forradalom és a proletárdiktatúra idejében állandóan Makón tartózkodott, ellene megbízhatósági és politikai szempontból kifogás fel nem merült, sőt ebben az időben is magát mindvégig hazafihoz illően viselte, amivel embertársai és hittársai előtt jó példát mutatott.”15 A makói neológ főrabbi 1941-ig – a harmadik zsidótörvény hatályba lépéséig – hirdethetett előadásokat a szegedi egyetemen: ókori filológiai és a zsidósággal kapcsolatos művelődéstörténeti órákat tartott.16 Kecskeméti Ármin 1874. április 21-én szültetett Kecskeméten polgárosodott zsidó család gyermekeként, amelynek tagjai akkor már több mint száz éve a város lakói voltak.17 Édesapja Kecskeméti Jakab József, édesanyja Weisz Róza volt. Középiskolai tanulmányait 1883-ban kezdte a kecskeméti piarista gimnáziumban. 1887-től a budapesti Rabbiképző Intézet hallgatója volt. Húszéves korától jelentek meg nyomtatásban tudományos – elsősorban irodalmi és irodalomtörténeti – munkái.18 1896-ban szerzett bölcsészdoktori címet a budapesti tudományegyetemen, disszertációjának címe A „zsidó” a magyar népköltészetben és színműirodalomban volt. 1898-ban avatták rabbivá, s attól az évtől kezdve haláláig a makói neológ izraelita hitközség rabbijaként szolgált.19 Blau Lajoshoz, a Rabbiképző Intézet tanárához Makóról, nem sokkal a városba érkezése után, 1898. június 2-án írt levelében Kecskeméti Ármin a következőképpen fogalmazott. „Dolgaimról csupa jót írhatok. Remek hely. Itt öröm a munka méltányolás, kávod 20 jár nyomában, de nagy.”21 1900. október 23-án kötött házasságot Magyar Irmával. A házasságkötésre a szegedi zsinagógában került sor, ahol azonban nem a tudós szegedi főrabbi, Löw Immánuel, hanem Kecskeméti Ármin bátyja, Kecskeméti Lipót nagyváradi főrabbi adta őket össze. A fiatal házaspárnak 1901-ben ikergyermekei születtek. Kecskeméti György (†1944) újságíró, költő, műfordító apjához hasonlóan bölcsészdoktorátust szerzett, majd szerkesztette a Symposion című folyóiratot, később a Pester Lloydot, s munkatársa volt a Századunknak és a Szép Szónak. Kecs15 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára. A Ferenc József Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának iratai. VIII. 2. 6. doboz 686/1929–30. 16 V. ö. MIKLÓS 2011. 17 SZABÓ Tamás 1992. 142. 18 Kecskeméti Ármin bibliográfiáját közzétette Scheiber Sándor. SCHEIBER 1969. V. ö. BORSÁNYI 1944. 19 TÓTH 2002; Tóth 2004. 20 Kávod (héber) = tisztelet, megbecsülés. 21 SCHEIBER Sándor: i. m. 14.

217

Miklós Péter keméti Pál (†1980) politológus, szociológus, történész szintén a Századunk köréhez tartozott az 1920-as évek elején. Később Németországban, majd Franciaországban élt, végül a második világháború éveiben az Egyesült Államokban telepedett le. A kaliforniai Stanford Egyetem professzora, a cambridge-i Harvard Egyetem vendégprofesszora volt. Kiadta és népszerűsítette sógora, Mannheim Károly műveit. A Kecskeméti-fiúk jó kapcsolatban voltak olyan kiemelkedő jelentőségű és hatású magyar művészekkel, mint például József Attila vagy Bartók Béla.22 Kecskeméti Ármin 1921-től tagja volt a Rabbiképző Intézet „vezérlő bizottságának”. Az intézetbe később – egykori tanára – Blau Lajos igazgató meghívta tanárnak, azonban a fizetéssel járó anyagi bizonytalanság miatt nem fogadta el az állást. Blaunak Makóról 1930. május 9-én írt levelében olvashatjuk: „A hivatalosan megszabott keretek közt anyagi küzdéssé változna az életem, amitől – kivált 32 év működés után – ment kívánnék maradni. A hivatalos föltételek még a tisztességes létminimumot sem biztosítanák számomra.”23 Kecskeméti Ármin évtizedekig végzett kutatómunkáját és lelkészi teendőit idős korában, az 1940-es években már egyre nehezebben tudta ellátni súlyosbodó szembetegsége miatt. A makói főrabbiról a Vermes Ernő újságíró (a nemrégiben elhunyt judaizmuskutató Vermes Géza édesapja) összeállításában megjelent Csanád vármegye tíz évvel Trianon után című kötetben a következőket olvashatjuk. „Egyházi működésén kívül, melyben mint kiváló hitszónok tűnik ki, élénk irodalmi tevékenységet is fejt ki.24 Kecskeméti Ármin nyilvánosság előtt utoljára 1944 januárjában jelent meg, amikor Szegeden Löw Immánuelt köszöntötte kilencvenedik születésnapján. 1944 nyarán a makói gettó lakóival együtt őt is deportálták. 25 A holokauszt áldozataként hunyt el az ausztriai Strasshofban 1944-ben, halálának időpontja és körülményei nem ismertek. A zsidóüldözés idején Makón (ahol a város és Csanád vármegye zsidóságának történetét is megírta és megjelentette) – Borsányi Ferenc szavaival – „könyvtárát, kéziratait, szinte vakon is fáradhatatlanul írott feljegyzéseit az utcára dobták, elégették…” 26 A tudós makói főrabbi főbb művei: A zsidó irodalom története. 1–2. köt. Budapest, 1908–1909.; A zsidók egyetemes története a babyloniai fogságból való visszatéréstől napjainkig. 1–2. köt. Budapest, 1927.; A csanádmegyei zsidók története. Makó, 1929.; Izráel története a bibliai korban. Budapest, 1942. Kecskeméti Ármin könyvei és cikkei tanúsága szerint magyar zsidó identitású volt, s a magyar nemzet tagjaként élt és vélhetően annak részeként tekintett saját (neológ) vallási közösségére is. Ennek ellenére a magyar állam szervei előbb jogaiban korlátozták, majd annak képviselői a pusztulásba hurcolták. Berkovits György Két magyar történelem című kiváló esszéjében – amelyben zsidó PÉTER 1985. SCHEIBER i. m. 16. 24 VERMES 1929. 88. 25 URBANCSOK 2004. 269–302. 26 BORSÁNYI i. m. XX. 22 23

218

Az identitásszerveződés kérdései a magyar zsidó polgárcsaládokban származású apjának és a magyar paraszti gyökerű egykori apósának személyes sorsát mutatja be párhuzamosan – megfogalmazza, hogy „a zsidóság történelme azt bizonyítja, senki sem tagadhatja meg zsidó voltát, legfeljebb ideig-óráig, aztán úgyis visszazsidósítják őket, ha le akarnak velük számolni, és ebben elöl jár minden rendű és rangú diktatúra”.27 A tanulmányomban bemutatott életpályák sajtosan magyar zsidó utak. Mind a négy, a föntiekben röviden ismertetett esetben a magyar nemzethez asszimilálódott – ennek következtében (legalábbis részben) magyar identitású – szereplővel találkozunk, akik közül hárman szakítottak – mind nyelvi-kulturális, mind konfesszionális szinten – a zsidósággal, egyikük pedig – a mentalitás mellett az életforma szintjéig – megmaradt benne. Sík Sándor katolikus papként, testvére, Sík Endre kommunista politikusként „oldódott föl” a többségi magyar nemzetben. Mindkét esetben fontos, hogy sem a katolicizmus, sem a munkásmozgalom nem kötődik nemzethez, mind a kettő „egyetemes” és „internacionalista”, s mindkettőben a közösség szabályait betartó és annak céljaiért küzdő egyéni cselekedet a kulcsfontosságú, nem pedig a nyelvi vagy nemzeti hovatartozás. Radnóti Miklós – és ez a munkámban hosszasan idézett Komlós Aladárhoz írott leveléből is kitetszik – a magyar poétikai hagyományban és a nyugati (keresztény) kulturális tradícióban helyezte el önmagát és alkotásait. Kecskeméti Ármin a magyar nemzethez szervesen kapcsolódó neológ izraelita irányzat rabbijaként kulturális és etnikai szempontból magyar, felekezeti szempontból zsidó volt. Az 1940-es években mind a négyen megszenvedték a zsidóüldözést. Kecskeméti Árminnak és Radnóti Miklósnak – noha mindketten magyarnak tartották magukat – az életébe került zsidó származása. Sík Endrének bujkálnia kellett. Sík Sándor, mint keresztény felekezet lelkésze ugyan mentesült a zsidótörvények hatálya alól, de származását neki is számon tartották…

Irodalom BARÓTI Dezső 1988 Sík Sándor. Budapest. BERKOVITS György 2003 Két magyar történelem. In: Uő: Egy modern amodern. Budapest, 7–97. BIBÓ István 1986 Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In: Uő: Válogatott tanulmányok. 2. köt. Budapest, 729–730. BORSÁNYI Ferenc 1944 Bevezetés. In: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története. 1. köt. Bev. tan., bibl. Borsányi Ferenc. Budapest, 1944. V–XX. 27

BERKOVITS 2003. 31.

219

Miklós Péter CSAPLÁR Ferenc 1967 A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Budapest. FERENCZ Győző 2005 Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Budapest. FROJIMOVICS Kinga 2008 Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon. 1868– 1950. Budapest. GERŐ András 2005 A zsidó szempont. In: Uő: A zsidó szempont. Budapest, 2005. 119–160. KOVÁCS M. Mária 2001 Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus. A magyar orvosi, ügyvédi és mérnöki kar politikája 1867 és 1945 között. Budapest. 21–71. LENGYEL András 2009 Radnóti identitásszerveződésének kérdéséhez. Forrás, 2009. 5. sz. 15–23. MÁTÉ Zsuzsanna 2005 Sík Sándor – a szépíró, az irodalomtudós és az esztéta. Szeged, é. n. [2005]. 193–237. MIKLÓS Péter 2010 Radnóti Miklós és Sík Sándor kapcsolatáról. In: „Mert annyit érek én, amennyit ér a szó.” Szegedi Radnóti-konferenciák. Szerk. Olasz Lajos és Zelena András. Szeged. 143–150. 2011 A szegedi bölcsészkar Radnóti Miklós diákéveiben. Tanulmányok Radnótiról, kortársairól és a szegedi egyetemről. Szeged. MISKOLCZY Ambrus 2007 Horn Ede. A magyar-zsidó nemzeti identitás forrásvidékén. Gödöllő. PÉTER László 1985 A Kecskeméti-fiúk. In: Uő: Makói kis tükör. Makó, 1985. 94–96. RADNÓTI Miklós 1989 Napló. S. a. r. Radnóti Miklósné. Budapest. RÓNAY László 2000 Sík Sándor. Budapest, 2000. SCHEIBER Sándor 1969 Kecskeméti Ármin zsidó történelmi munkái. In: Magyar-zsidó oklevéltár. 12. köt. 1414–1748. Szerk. Scheiber Sándor. Budapest, 1969. 6–12. SZABÓ János 1993 A modernizáció keresztelőjétől a tragikus optimizmusig. Sík Sándor vázlatos pályarajza. In: A százgyökerű szív. Levelek, naplók, visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából. Vál., s. a. r., jegyz.: Szabó János. Budapest. 401–447. SZABÓ Tamás 1992 Kecskeméti Ármin. In: Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné KŐRÖSI Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét. TÓTH Ferenc 2002 makói zsidóságról. Marosvidék, 2002. 1. sz. 3–9. 220

Az identitásszerveződés kérdései a magyar zsidó polgárcsaládokban 2004 A zsidó hitfelekezetek. In: Makó története 1920-tól 1944-ig. Szerk. Tóth Ferenc. Makó, 472–473. URBANCSOK Zsolt 2004 A makói zsidóság a vészkorszakban. In: Makó története 1920-tól 1944-ig. Szerk. Tóth Ferenc. Makó, 269–302. VARGA László (szerk.) 2005 Zsidóság a dualizmus kori Magyarországon. Siker és válság. Budapest. VERMES Ernő 1929 Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Csanád vármegye és az egyelőre egyesített Arad- és Torontál vármegyék revíziós emlékalbuma. 1929.

MIKLÓS, Péter

THE PROBLEMS OF IDENTITY-ORGANIZATION IN HUNGARIAN JEWISH CITIZEN FAMILIES CASE STUDIES FROM THE FIRST PART OF 20TH CENTURY Special dual indentity formed among the hungarian jewish citizen families, which was both totally hungarian and totally jewish. This means partly cultural and political assimilation (for example name change), partly patriotic commitment. Just in the light of this known patriotic sentiment inexplicable and scandalous the presecution of jews in Hungary in the years of 1930–40’s. In this study the author presents this story by the case of some hungarian jewish citizen family. Miklós Radnóti (1909–1944) – classical poet, orignated from the Family Glatter – imagined himself hungarian patriot, but the hungarian state was considered him like jewish. Ármin Kecskeméti (1874–1944), the Rabbi of Makó city, he encouraged his believers to the respect of the hungarian state, nation and tradition, still he became one victim of the Holocaust. The case of Sík brothers is also instructive: Sándor Sík (1889–1963) became Catholic priest and the hungarian provincial of piarist order; Endre Sík (1891-1978) in the time of communist one-party state was leader politician, member of government, later ambassador. The author hopes that these examples, which in the essay was in detail presented, testify the problems of identity-organization in hungarian jewish citizen families in the first part of 20th century.

221

KUNT Gergely

„IDÉN L. LUCY MELLETT AZ ÜLÖK ISKOLÁBAN” – AVAGY A SZOCIALIZÁCIÓS KÖZEGEK HATÁSA SZENES ANNA SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉSÉRE1 Ebben a tanulmányban a harmincas években cionistává váló Szenes Anna osztályon és iskolán belüli spontán alakuló informális kapcsolatainak belső szerkezetét és alakulását próbálom leírni a naplója alapján. 2 Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a magyar zsidó identitású (azaz zsidó vallású magyar) családban felnövő Anna esetében milyen szerepe volt az iskolai közegnek − azon túl, amit verbálisan leír a naplójában − abban, hogy cionistává váljon, 1939-ben alijázon Palesztinába.

A családi közegről (vázlat) Szenes Béla újságíró, színpadi szerző a Budai Izraelita hitközségnek volt a tagja. 1927 májusában hirtelen meghalt, ekkor két gyermeket hagyott maga után. A lánya, Anna hat-, fia, György pedig hétéves volt. Ők ketten ennek a tanulmánynak a főszereplői. Fontos kérdés, hogy a korai halálát követően a gyerekeket iskolás koruktól egyedül nevelő anya milyen vallási mintákat adott át.3 Az anya visszaemlékezése szerint nem tartotta fontosnak, hogy mélyen hívő nevelést kapjanak: „Vallásról, zsidóságról e kezdő gyermekévek alatt mit sem hallanak Gyuri és Anikó annak ellenére, hogy mi gerinces, jó zsidóknak tartjuk magunkat. De a vallás külső formáinak megtartását nem érezzük fontosnak.” 4 A családi értékrendet és a hithez való kettős viszonyt jól tükrözi ez a mondat. Az anya egyrészt lemond az intézményesített vallásos neveltetésről, ugyanakkor fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy annak elvi alapjai a család számára fontosak. A fenti idézetben családját gerinces, jó zsidókként jellemzi. Ebben meghúzódik egy implicit különbségtétel saját csoportja és önmaguk ellentéte (rossz, gerinctelen) között. Az utóbbiak alatt feltehetőleg azokat a zsidókat kell értenünk, akik nemcsak a vallás gyakorlásáról, hanem identitásukról is lemondanak, kikeresztelkednek. Az anya memoárját tovább olvasva láthatóvá válik, hogy bár a csa1 A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 2 Ezúton szeretném megköszönni Bácskai Verának, Gyáni Gábornak, Kövér Györgynek és Somlai Péternek, valamint Koltai Gábornak, Kovács Csabának, Rácz Attilának, Somorjai Szabolcsnak, Szécsényi Mihálynak, Szőcs Máténak a szöveghez fűzött hasznos megjegyzéseit. 3 ÚJVÁRI 1929. 149. 4 SZENES 1991. 10.

222

„Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában”… lád nem volt vallásos, mégis az anya számára fontos volt, hogy a vallás főbb tanításait továbbadja. Nemcsak Anna naplója, hanem a család iskolaválasztási stratégiája is alátámasztja azt, hogy a vallásos neveltetésnek nem volt prioritása. Hiszen a lakhely s nem a felekezet az, amely meghatározza, hogy a középiskolai tanulmányokat hol folytatja a testvérpár. Szenes Béláné választása két második kerületi iskolára esett, így Anna esetében a Baár-Madas Református Leánygimnáziumra, bátyjánál, Györgynél a Mátyás Király Reálgimnáziumra. Anna 1934 és 1939 között Magyarországon vezetett naplója azért különösen ideális iskolai környezetének a feltárására,5 mert feljegyzéseit6 a személyiségi jogok védelméről szóló törvényt figyelmen kívül hagyva teljes egészében, anonimizálás nélkül publikálták.7

Naplóbejegyzésekből kapcsolathálók A kapcsolatháló-elemzéssel foglalkozó tanulmányok jórészt interjúkon és kérdőíves mintavételen alapulnak. 8 Ezzel ellentétben jelen esetben az adatfelvétel az egyes személyeknek a naplóban való említettségén alapszik.9 Az, hogy Anna megemlékezik-e valakiről a személyes feljegyzései között, nem kölcsönös relációt jelez, éppen ezért nem a kapcsolatok milyenségére, hanem csupán létére és tartósságára voltam kíváncsi. Így nevek kerültek az adatgyűjtés középpontjába, attól függetlenül, hogy az egyes személyekhez való viszonyt a szerző miképpen minősíti pl.: „Idén L. Lucy mellett ülök iskolában, elég helyes és okos

5 A hálózatelemzés módszertanát a következő művekből ismertem meg: DEGENNE–FORSÉ 1999., ALLAN 1998. 685–702., ADAMS–BLEISZNER 1994. 163–184., ANGELUSZ–TARDOS 1991; ALBERT–DÁVID 2005 91–126.; ALBERT–DÁVID–KŐRÖSI 2000. 323–338; KÜRTÖSI 2004. 663–684. Különösen ösztönzően hatott a fenti kísérlet lefolytatására, hogy több irodalom kiemeli, hogy a naplók is alkalmasak a hálózatelemzésre. 6 Valójában a törvény csak egy évvel később született meg, 1992-ben. 7 A személyes adatok védelméről szóló törvény miatt, a jelen tanulmányban a napló szerzőjének, s családtagjainak (szülők, nagyszülők, unokatestvérek) a nevét leszámítva mindenki más családnevét monogrammal jelöltem, az eredeti keresztnév használata mellett. A publikált naplóból származó idézeteket is ennek megfelelően módosítottam. A szociogramok esetében is ezt az anonimizálási formát alkalmaztam. Az azonos monogram nem jelöl semmiféle rokoni kapcsolatot, amennyiben ez áll fenn, akkor azt a főszövegben jelzem. 8 A naplóban nehezen követhető, hogy éppen ki mikor barát vagy nembarát. Az egyes relációk milyensége, intenzitása sem tárható fel teljes pontossággal, ezért mondtam le ezek milyenségének a vizsgálatáról. Ennek következtében a szokásokkal ellentétben nem irányított gráfokat használtam, amelyekkel a barátság hálózatok leírhatók. Hiszen naplókból csak ritka esetben tudni, hogy az egyes kapcsolatok mögött kinek és kiknek a választása áll, s az mennyiben kölcsönös, viszonzott.(Ráadásul ebből a nézőpontból a napló egyoldalú képet nyújtana, hiszen csak egy ember választásai láthatók.) A nem irányított gráfokból álló szociogramokon az egyes aktorok közötti vonalak léte vagy nem léte a reláció létére vagy nem létére utal, s nem dichotóm kapcsolatot jelez. 9 A kutatás a mindennapi személyes kapcsolatokra fókuszál. Ezért a Szenes-naplóhoz csatolt leveleket nem vontam be a vizsgálatba. Annál is inkább, mert azok túlnyomó többsége már Palesztinában született.

223

Kunt Gergely lány, jóba vagyok vele. B. Verától azért ültem el, mert igen érdek barátnő, többször tapasztaltam már társaságban”.10 A kapcsolatháló tágabb értelemben vett vizsgálati kerete a naplóban szereplő kortárs közösség. Így a rokoni kapcsolatok csak akkor kerültek bele, ha az illető kortárs (pl. testvér, unokatestvér)11 volt, vagy ha pl. osztálytársa révén ismerte meg annak szüleit. Szűkebb értelemben azonban a rendelkezésre álló források és az egyes személyek azonosíthatósága erősen korlátozta a tágabban értelmezett adatgyűjtést. Így szorosan véve az osztály, illetve az iskola jelölte ki a mintavétel határait, hiszen az anyakönyvekre támaszkodva csak e csoportok tagjait lehet biztosan azonosítani.12 A szűkebb és tágabb értelemben vett adatgyűjtés közötti eltérések eredménye ott látszik, hogy bizonyos személyekről − bár megjelennek a szociogramon,13 mivel naplóban szerepelnek−, a források miatt érdemi információval nem rendelkezem. De a tanuló kapcsolathálójának változása, fejlődése szempontjából nem tartottam szerencsésnek a róluk való lemondást.14 Adatbázisból kettő készült, az egyik a kortárs csoporthoz – mindenekelőtt az iskolai osztályhoz – tartozó összes személy adatait rögzíti az iskolai anyakönyvek és értesítők alapján. A másik a fenti célkitűzéseket szem előtt tartva a naplóban szereplő személyeket tartalmazta éves bontásban. A naplón, illetve az anyakönyveken alapuló adatbázisok összevetésének segítségével jól elkülönül, hogy kik azok, akikkel nem volt érdemi kapcsolata Annának. Naplójára 15 támaszkodva dinamikus képet lehetett felvázolni szociogramokkal, amely a maga fejlődésében mutatja be kapcsolatinak alakulását a Baár-Madasban töltött középiskolás évek alatt.

SZENES 1991. 60. Ilyen volt a már többször említett bátyja, Szenes György. Illetve unokatestvére Sas Éva, aki Dombóváron, unokanővére, Barta Éva pedig Milánóban élt. 12 Anna iskolán kívüli mikroközösségébe tartozó személyek a feljegyzések alapján csupán nevesíthetők, de ennél több információval nem rendelkezem. 13 A szociogramok forrásmegjelölését itt közlöm. Ezekhez a naplón túlmenően iskolai értesítőket és anyakönyvek használtam fel. Ezek Anna esetében a következők voltak: JÉKELY 1935, JÉKELY 1936, JÉKELY 1937, JÉKELY 1938, JÉKELY 1939, KOVÁCS 1934, PATAYNÉ 1932, PATAYNÉ 1933. Iskolai anyakönyveinek jelzete: Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (a továbbiakban: RL) A/15 (A Baár-Madas Gimnázium iratai) XVI (Anyakönyvek, osztálynaplók) 251-258. Bátyja, Szenes György esetében: FÓGEL 1934, HORVÁTH 1935, HORVÁTH 1936, HORVÁTH 1937, HORVÁTH 1938, NAGY 1931, NAGY 1932. Iskolai anyakönyveinek jelzete: Budapest Főváros Levéltára (továbbiakban: BFL) VIII. 64 (Budapesti II. Kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Gimnázium iratai) b. anyakönyvek. 12–19. 14 Így a következő lehetséges csoportba soroltam a kapcsolatokat: 1. iskolai kapcsolat – osztálytárs, 2. iskolai kapcsolat – iskolatárs, 3. iskolai kapcsolat – iskolai/osztálytárs tanár–tanítvány reláció 4. iskolatársi kapcsolat – osztály/iskolatárs szülő viszony 5. közelebbről nem azonosítható (tehát nem iskolai vagy osztálytársi kapcsolaton alapuló) viszony azonos korúval 6. rokonság. 15 Az 1934. szeptember 4-től az 1939. augusztus 22-ig tartó bejegyzések alapján. 10 11

224

„Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában”…

Anna iskolai kapcsolathálója Szenes Bélánénak a lányára fókuszáló visszaemlékezése szerint elsősorban a hely közelsége miatt választotta a református gimnáziumot: „A négy elemi osztályát ( és a többit is ) játszva elvégzi, és szinte önként adódik, hogy a szomszédságunkban újonnan épült kitűnő református leánygimnáziumba adjam”16. Sajnos a többi osztálytárs szüleinek a motivációjáról nem tudni, azonban szinte bizonyos, hogy központi szerepet játszott esetükben is az isk ola budai elhelyezkedése, hiszen a diákok majdnem 60 százaléka (25 fő) az első, illetve a második kerületből került ki.17 Ezen szülők közül különösen azoknak a döntését határozhatta meg mindenképp az iskola térbeli elhelyezkedése, akik nem protestánsként – tehát izraelitaként vagy római katolikusként – ide adták a gyermeküket. Ők az osztály negyedét alkották (11 fő). A budai protestáns szülők iskolaválasztási mozgatórugója egyértelmű, hiszen esetükben egyszerre teljesült két kritérium, amely a döntést meghatározta: az iskola té rbeli közelsége és felekezeti azonossága. Így összesen mintegy 27 (67,5%) tanuló verbuválódott a Duna budai partjáról. A távolabbról, tehát a pesti kerül etekből beiratkozott diákok között protestáns alig van (csupán 1 fő). Azoknak a szülőknek az esetében, akik nem az iskolafenntartó felekezethez, hanem valamely vallási kisebbséghez tartoztak (római katolikusok, izraeliták), és viszonylag távol, a pesti oldalon laktak, különösen nehezen feltárható, hogy miért erre az iskolára esett a választásuk. Feltételezhető, hogy az iskola jó hírneve és elismertsége játszott szerepet abban, hogy nem vették figyelembe az emelt tandíjat18 és a távolságot, amikor a gyermekeiket ide íratták be. Egyértelműen az iskolafenntartó felekezet mellett való elköteleződés érhető tetten a vidéki diákoknál, akik Somogyból, Hevesből, illetve Szatmárból származtak. Esetükben ez különösen fontos volt, hiszen a leánynevelő intézet kollégium ában kaphattak elhelyezést. Arról a környezetről, ahonnan Szenes Anna osztálytársai kikerültek, rendkívül kevés információ van, csupán az iskolai anyakönyvekre lehet támaszkodni. Azonban veszélyes, ha csupán ezek bejegyzéseire hivatkozva próbáljuk meghatározni a társadalmi réteget és azt a környezetet, ahonnan a gyerekek származSZENES 1991. 12. RL A/15 XVI 251. 18 A Baár-Madasban a nem iskolafenntartó felekezethez tartozóknak többszörös tandíjat kellett fizetniük. Ezek közül a legmagasabb az izraeliták tandíja volt, amely több mint háromszorosa volt a reformátusokénak. Így a reformátusoknak 64, az evangélikusoknak 96, a római katolikusoknak 136, míg az izraelitáknak 200 pengőt kellett fizetniük egy tanévre. Ehhez még mint költség társult a beiratkozási díj 25 és az üzemi pótdíj 68 pengővel éves szinten. Így egy izraelita diáknak majdnem évi 300 pengőbe került az, hogy itt tanuljon. A Szenesék esetében ez egyhavi jövedelmüket jelentette volna 1937-ben. Anna tanulmányai alatt a tandíjak nem változtak. (PATAYNÉ 1932. 76.; PATAYNÉ 1933. 75.; KOVÁCS 1934. 91.; JÉKELY 1935. 97.; JÉKELY 1938. 124.; JÉKELY 1939. 110.) A fent említett megkülönböztetés a Szenes családot nem sújtotta. Anna kiváló előmenetelére tekintettel és az édesanyja évente megújított kérelmének köszönhetően a legnagyobb tandíjkedvezményt kapta meg minden évben. Azaz a reformátusokkal azonos tandíjat kellett fizetnie. RL A/15 1938. II (Igazgatási Iratok) 223/1934; 425/1937. Ezt megerősíti Szenes Béláné a visszaemlékezése is. SZENES 1991. 12–13. 16 17

225

Kunt Gergely tak, hiszen ezek a megjelölések pontatlanok, csupán egy foglalkozásnévre lehet támaszkodni. Ennek ellenére jól látható, hogy az osztály egyharmada nagypolgári miliőből származott, ez csak azoknál bizonyos, ahol az atyák neve mellé igazgató, vezérigazgató, vezérigazgató-helyettes megnevezés került. Ezek egyrészt bankfőtisztviselők; valamint állami tulajdonban lévő vállatok (pl. MÁV), illetve ipari részvénytársaságok vezetői (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.). Az osztályba járó lányok másik része értelmiségi középosztályi családból érkezett a Baár-Madasba. Így szellemi alkotó közegből származott a naplóíró Anna, valamint Vas István újságíró lánya is. Jóval több lány apja volt orvos, egy részük klinikai orvos, akik az értelmiségi középosztály felső rétegéhez tartoztak. Közülük ketten is egyetemi/főiskolai rendes tanárok voltak, egy szülő pedig az egészségügyi irányítás helyi csúcspozíciójában volt (kórházigazgató főorvos). A professzionalizált gyógyítási hierarchiának a „legalján” egy főorvos szülő állt. Köztisztviselő négy diák apja volt, míg magántisztviselő megnevezéssel csupán két diáklány atyját jelölték meg. Az osztályba járó lányok alig egytizede származott olyan vidéken lakó földbirtokos szülőktől, akik fontosnak tartották, hogy gyermekük a fővárosban kapjon református középiskolai nevelést. A kapcsolatháló elemzésére Anna naplója különösen alkalmas, mert a forrás terjedelme miatt folyamatában lehet megragadni az éves bontásban készített adatbázisok és az abból készült szociogramok segítségével, hogy miképpen alakult, fejlődött a kapcsolatrendszere. A naplóját szinte az iskolai év kezdésével párhuzamosan kezdte vezetni 1934 szeptemberétől. Egohálójának vizsgálatából látható, hogy tizenhárom évesen egyetlen iskolán kívüli kapcsolata sincs, másrészt nemi homogenitás jellemzi. A szociogramon erősen koncentrált csillag alakzat közepében jelenik meg a naplóíró lány. Már a kezdetek kezdetén négy lány tűnik fel személyes feljegyzései között közös – több esetben iskolán kívüli – tevékenységekkel kapcsolatban, ilyen B. Vera, aki gabonabizományos lánya, illetve E. Marika, aki Anna tanítványa volt, s akinek apja bank-vezérigazgató volt. Aligha beszélhetünk egy Anna körül kialakuló körről, hiszen a csillag alakzat egyes tagjai között (akiket a naplóíróhoz fűződő viszonyuk köt csupán össze) – a hivatalos osztálytársi kapcsolatot leszámítva – nincsen érdemi érintkezés. Ellentétben az alakzat azon részével, amely háromszög alakban köti össze a naplóíró lányt két másik osztálytársával: a magántisztviselő családból származó M. Ilonával, illetve L. Lucával, akinek apja részvénytársasági igazgató volt. Kisebb, úgyszintén csillag alakú alcsoport rajzolódik ki Anna bátyja körül. A lány kapcsolatai nemek alapján válnak szét: a lányok Anna iskolájából származnak, a fiúkat illetően kapcsolatrendszerében központi figurának tekinthető bátyja, Szenes György. Az ő révén ismeri meg annak egyik osztálytársát, a hivatalnok családból származó Sz. Pált, illetve egy közelebbről sajnos nem azonosítható másik fiút. Az anya visszaemlékezésében szinte csak említés szintjén szentel teret Anna bátyjának, Györgynek, aki azonban húga kapcsolathálójában tényleges kulcsfigura volt. Egy évvel korábban kezdte középiskolai tanulmányait a második 226

„Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában”… kerületi Mátyás Király Reálgimnáziumban.19 A bátyja mentén építkező összeköttetései azonban egy évvel később nem tudtak érdemben továbbfejlődni, kivéve egyetlen iskolatársát20. Ekkor csak osztálytárs-tanítványával, E. Marikával maradt meg a viszonya, aki mellett egy hasonló státusú diák tűnik fel P.–Sz. Helga személyében.21 Az iskola- és osztálytársak tanítása nem csupán egy szerepjáték volt Anna számára, hanem pénzkereseti forrás is, hiszen ezzel részben hozzájárult a család megélhetéséhez, oly módon is, hogy saját szórakozását ebből finanszírozta. Heti két alkalommal tartott (számtan, német, magyar) órát jórészt az osztálytársainak. Ez havi szinten 15–20 pengős jövedelmet jelentett. Órabére két pengő volt. A „korrepetitorokat” a rossztanuló gyerek szüleinek kérésére a jeles diákok közül az iskola nevezte ki. A napló alapján az osztály változó összetételű kisebb diffúz csoportokból állt össze. Az Annához kötődő társaságnak két állandó tagja volt ekkor, mindenekelőtt L. Lucy és másodsorban csak B. Vera és M. Ilona. Egyes osztálytársainak köszönhetően azok szüleivel is megismerkedett, és így egy mélyebb, tartósabb kapcsolat keletkezett a családok között. Ez különösen érvényes a vidéki V. Juditra, akinek apja V. Egon Fonyódon volt tőzegtermelő birtokos, és oda meghívta lányának osztálytársát, Annát nyaralni. Az 1936-os kapcsolatháló alapján – különösen, ha azt a korábbiakkal is összevetjük – kirajzolódik, hogy a „tanártanítvány” viszony nem volt az esetek többségében kellően mély ahhoz, hogy tartós kapcsolatokat alakuljanak ki. Hiszen azok, akik diákként kerültek hozzá, de a kezdet kezdetén, tehát 1934-ben még nem szerepeltek személyes feljegyzései között, csupán attól, hogy az osztálytársi viszony mellett tanítványává is váltak, nem eredményezte azt, hogy időtálló reláció jöjjön létre. Ellentétes mechanizmus figyelhető meg K. Irmánál, aki 1936-ban került bele a közelebbi körbe, és később – nyilván erre a kapcsolatra alapozva - lett a tanítványa. Ezekben az években továbbra is megmaradt kapcsolathálójának csillagszerű szerkezete, azonban a fiútestvére által létesített, elsősorban annak baráti köréből építkező összeköttetései ha lassan is, de továbbépültek, így megismerte a Salgótarjáni Szénbánya Rt. igazgatójának fiát, illetve egy orvos gyerekét, B. Tamást. 1936-ban költözött a család az Érmellék utcából a Bimbó utcába 22, azonban ez alig járult hozzá a lokális kapcsolatok megjelenéséhez. A család anyagi hely19 A gyereküket 1930-ban a Mátyás Király Reálgimnáziumba írató szülőknél is elsődleges szempont volt a lakhely közelsége, hiszen az első éves tanulók hetvenöt százaléka a budai kerültekből származott. Felekezetileg nyitott állami intézményről volt szó. Nem lévén preferált vallás: az osztály közel fele volt katolikus, egy harmada protestáns és egyötöde izraelita. BFL VIII.64 b 12. 20 Sz. Pált, aki ötödikes volt Anna szerint, de az iskolai értesítők és anyakönyvek alapján nem sikerült azonosítanom. SZENES 1991. 60. 21 Ezek nem voltak tartósak, hiszen ezek a hivatalos kapcsolatok félévre, egy évre, vagy más alkalmakkor néhány hónapra szóltak. 22 A lokális csoportok Anna életében szinte semmilyen szerepet nem játszottak. Ennek elsődleges oka az épített környezet volt, amely jelentősen meghatározta a serdülők kapcsolatainak alakulását, és azt, hogy kivel vannak érintkezésben. Anna 1936-tól egy rózsadombi villában lakott, és ez egyúttal el is szigetelte kortársaitól. Jelzi ezt az is, hogy szinte nem volt a naplója alapján semmiféle kontaktus a szomszédokkal. A Bimbó utcai szomszédokról csak egy alkalommal tette említést. Akkor sem név szerint. SZENES 1991. 66.

227

Kunt Gergely zetének labilitását mi sem példázza jobban, mint az, hogy kénytelenek voltak albérlőt fogadni, és a vidékről származó, ekkor a Baár-Madasban elsőéves H. Vera költözött hozzájuk. Formális tanítványi viszonyai tovább bővültek ebben az évben: elsősorban a fiatalabb évfolyamokból kerültek ki a diákjai, például P. Mária és S. Gertrúd. 1937-re a szociorgam mintázata teljesen átalakul. Eddig a hálózaton belüli kapcsolatok csillag alakzattal voltak leírhatóak, melynek közepében a naplóíró lány állt. Ezt a mintázatot valamelyest bipolárissá tették bátyja körének azok a tagjai, akiket Anna a naplójában megemlített. Ebben az esztendőben többközpontú hálózatok rendszerévé alakul át az ábra, ahol az alhálózatok központjait továbbra is az Annához való viszony köti össze. Bátyja közvetítésével már nem jelentek meg új szereplők. A korábbi évekből örökölt kapcsolatok közül kettő egohálójába enged töredékesen bepillantást a napló. Ezen alhálózatok V. Mariann és K. Irma körül rajzolódnak ki, amelyek a napló alapján azonos korú fiúkból álltak. Ez a kép feltehetőleg csalóka, és a naplóíró életkori sajátosságaira vezethető vissza, hogy kizárólag csak az ellentétes neműekről emlékezett meg személyes feljegyzéseiben. A korábbi állandó szereplők is megmaradnak, – mint B. Vera., E. Mária, E. Mariann, V, Judit – azonban ők nem rendelkeznek új kapcsolatokkal. Az egy évvel későbbi – 1938-as – év gyakorlatilag a 1937-es kapcsolati tőkén alapszik, amelyet V., illetve K. Irmán keresztül épített ki. Azonban nem beszélhetünk tartós kötelékekről, és a korábbi évekhez hasonlóan egy visszarendeződés figyelhető meg. A négy évet – az 1934–1938 közötti időintervallumot – összegezve elmondható, hogy Annának az osztályban a következő emberekkel volt állandó kapcsolata személyes feljegyzései tükrében: B. Vera., E. Mária, E. Mariann, V, Judit, L. Judit, M. Ilona. Valamivel később, 1936-tól tűnik fel a naplóban V. Mariann, illetve K. Irma. Az adatbázisba a naplóban szereplő személyek 1939 szeptemberéig, tehát az érettségit követő nyári szünet lezárulásáig kerültek. Anna személyes feljegyzéseit a kapcsolatháló vizsgálatra az teszi alkalmassá, hogy az anyakönyvek alapján pontosan feltérképezhető iskolai szinten, az egyes szereplők melyik felekezethez tartoznak. Anna körének azonosítható tagjai az osztályából kerültek ki, ahol természetesen protestáns többség volt. Kapcsolati hálójában azonban a felekezeti arányok megfordulnak, állandó tagjait23 tekintve abban izraelita túlsúly figyelhető meg24 (4 fő), míg katolikus három,25 református26 csupán két személy volt. Hasonló a felekezeti dominancia mind a bátyja révén szervezett kapcsolatokban,27 mind pedig kapcsolati hálójának összes azonosítható szereplőjét tekintve. 23 Az 1934–1938 közötti bejegyzések alapján: E. Mariann, B. Vera, E. Mária, V. Marianna, K. Irma, V. Erzsébet, V. Judit, M. Ilona, L. Luca. 24 E. Mariann, V. Mariann, B. Vera, E. Mária. 25 K. Irma, V. Erzsébet, L. Luca. 26 M. Ilona, V. Judit. 27 F. György, B. Tamás, T. István, Sz. Pál, F. Iván. A fenti képet árnyalja, hogy bátyja kapcsolathálóját csak meglehetősen felületesen lehet az Anna naplóján keresztül bemutatni.

228

„Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában”… Az utolsó szociogramon, amikor Anna leérettségizett, gyakorlatilag nincsenek szereplők. Azon csupán három osztálytársa jelenik meg, így K. Irma, V. Zsuzsa és B. Vera tanítványként. Nyilván az érettségire való készülés is szerepet játszott abban, hogy egyre többen fordultak az osztály legjobb tanulójához korrepetálásért. Egyedül E. Mariann az, akiről nem mint saját „tanítványról” esett szó. Ezeknek a változásoknak a hátterében a felekezeti térkép teljes átrajzolódása áll. Az anyakönyvekből, de a mindenki számára bármely korlátozás nélkül hozzáférhető iskolai értesítőkből is tudható, hogy az utolsó tanév során négy barátnője keresztelkedett ki. E. Mariann, B. Vera és V. Mariann katolikussá lesznek, míg E. Mária az iskolafenntartó felekezethez csatlakozott.28 Az érettségihez közeledve az egész iskolában nagy kitérési láz volt, hiszen az 1939 májusában a leánygimnázium statisztikai kimutatására készült jelentés szerint már csak 30 izraelita volt az iskolában 29. Holott ez jóval nagyobb szám volt korábban: a kikeresztelkedések figyelembevételével együtt 1937/38-ban 64 fő; 1938 augusztusában is még 54 főt tartottak nyilván a 1938/39-es évre vonatkozólag.30

A hálózatelemzés hozadéka Anna kapcsolatrendszerének vizsgálatával feltárhatóvá vált egy olyan esemény, amiről nem tesz említést a naplójában: az osztálytársaiból verbuválódott társaságában mint izraelita teljesen egyedül maradt. Bár vannak még izraelita osztálytársai,31 azokkal azonban semmiféle kapcsolatot nem tart fenn. 28 1938. január 26-án érkezett be az izraelita a növendékek osztályzatait tartalmazó lap a gimnáziumba. Ekkor még mind a négyen izraelitaként szerepelnek. (RL A/15 II 38/1938) Egy másik, augusztusban készült kimutatás hat izraelita növendéket jelez 1938/1939-es évfolyam, azon osztályából, amelybe Anna járt, annak ellenére, hogy E. Mária reformátussá válását már feltüntette. (RL A/15 II 498/1938) Ez gyakorlatilag megegyezik az iskolai értesítőben közölt adatokkal, ahol E. Mária már reformátusként szerepel, ellentétben E. Mariannával, B. Veronikával és V. Mariannával, akik még három társuk mellett „izr.” megjelölést kaptak az osztályból. (JÉKELY 1938. 83.) Az egy évvel későbbi, 1939. VII. 1-én készült az áttért növendékek 1937/1938-ra és az 1938/1939-re vonatkozó kimutatása tételesen felsorolja, hogy az egyes tanulók melyik felekezethez csatlakoztak. E. Mária reformátusként, V. Marianna pedig római katolikusként szerepel már az 1937/38-as tanévben. A következő tanévben áttérteket tartalmazó listán pedig már ott szerepel az osztályból B. Vera és E. Marianna katolikusként. (RL A/15 II 520/1939.) Ennek alapján látható, hogy a kikeresztelkedésekre az utolsó tanévben, illetve az azt megelőző nyár folyamán került sor. Hiszen az 1938. augusztusi kimutatáson még izraelitaként szerepelt a később katolikussá váló három fő. 1939 augusztusában pedig már új vallásukkal szerepelnek. Az utolsó tanév során végbement kikeresztelkedésük támasztja alá azt is, hogy így a főnévkönyvbe izraelitaként kerültek be, amelyet később egy csillaggal egészítettek ki, de új vallásukat nem vezették be, így izr* megjelöléssel szerepelnek, ezzel utalva arra, hogy felekezeti hovatartozásokban változás következett be. RL A/15 XVI 258. 29 RL A/15 II. 283/1939. 30 RL A/15 II 498/1938. 31 Az izraelitáknak a létszáma három főre apadt az osztályban. Anna mellett kitartott még a vallása mellett R. Éva, E. Ilona, azonban ők egyetlenegyszer sem szerepelnek a feljegyzésekben. JÉKELY 1939. 69.

229

Kunt Gergely Egyrészt talán ennek hatására fordult a cionizmus felé, hiszen az egy közösséghez való tartozás érzését is kölcsönözte számára. A naplóban csak az izolációjára adott válasz érhető tetten: 1938 decemberében már mint cionista utasította el a kikeresztelkedett osztálytársai meghívásait. 32 Az egyedül maradás a tőlük való eltávolodást, a kapcsolatok tudatos megszüntetését, leépítését jelentette. Másrészt ösztönzően hathatott arra, hogy identitását megerősítse, életcélját megfogalmazza. Tapintható egy a kortárs csoport és a családi háttér között meghúzódó értékrendbeli konfliktus is. Míg Anna egy olyan családba szocializálódott, amelynek zsidósága fontos volt, addig a kortárs környezete olyan mintát nyújtott számára, amelyben az erről való lemondás vált általánossá 33 (közeledve az érettségihez és a második zsidótörvény kényszerítő hatása alatt). Összességében tehát az osztálytárs barátnők kikeresztelkedési folyamatának lezárulása és Anna cionistává válása időben összefügg. A teljes egyedül maradás krízisét – amelyet bátyja kivándorlása csak súlyosbított – úgy próbálja meg feldolgozni, illetve zsidó identitását megvédeni, hogy az azonos korú környezet által felkínált példát teljes mértékben tagadja meg. Annak cáfolataként mint válaszreakció kezdett magára cionistaként tekinteni.

Források SZENES Hanna 1991 Napló, levelek, versek, szépirodalmi kísérletek, rövidebb írások. Szépirodalomi Könyvkiadó. Budapest.

Iskolai értesítők FÓGEL Sándor 1934 A budapesti II. kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Reálgimnázium tizenötödik évi értesítője az 1933–34. iskolai évről. Budapest.

32 „Elhatároztam, több ilyesfajta meghívást nem fogadok el. Kezdem Lucy szilveszteri piknikével, nem kell a kitért, üres társaság, jaj, a legszívesebben mennék már el Palesztinába, hagynám az érettségit, mindent.” SZENES 1991. 145. Az osztálytársak felekezeti hovatartozásának vizsgálata nélkül úgy tűnik az előző idézetből, mintha L. Luca is a kitért lenne, holott ő az anyakönyvek szerint római katolikus volt. Azonban az is lehet, hogy Anna arra céloz a naplójában, hogy a család esetleg korábban, így a szülői-nagyszülői generáció idején keresztelkedett ki. 1938 májusában, amikor még csak E. Mária tért ki a társaságából, már fontolóra vette Anna, hogy ezért nem fogad el egy meghívást tőle. Bizonyára azért, mert a kitérés még nem volt jellemző a társaságában, végül nem szakította meg vele a kapcsolatot. Lehet, hogy nem tudott arról, hogy a megkeresztelkedésre való felkészülés részeként a társaságából többen már keresztény hittanra jártak, bár az iskolában még izraelita hittant tanultak. 33 Természetesen itt is családi mintákat kell sejtenünk. Hiszen az egykori lakhelyük szerinti plébániákon, illetve lelkészségeken őrzött egyházi anyakönyvekből kitűnik, hogy természetesen egyik esetben sem csupán a diáklányok keresztelkedtek ki, hanem az egész család tért át.

230

„Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában”… HORVÁTH Jenő 1935 A budapesti II. kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Reálgimnázium tizenhatodik évi értesítője az 1934–35. iskolai évről. Budapest. HORVÁTH Jenő 1936 A budapesti II. kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Gimnázium (II–VIII. Reálgimnázium) tizenhetedik évi értesítője az 1935–36. iskolai évről. Budapest. HORVÁTH Jenő 1937 A budapesti II. kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Gimnázium (III–VIII. Reálgimnázium) értesítője az 1936–37. iskolai évről. Az iskola fennállásának tizennyolcadik évében. Budapest. HORVÁTH Jenő 1938 A budapesti II. kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Gimnázium (a III–VIII. oszt. reálgimnázium) értesítője az 1937–38. iskolai évről. Az iskola fennállásának tizenkilencedik évében. Budapest. JÉKELY Lajos 1935 A budapesti Baár-Madas Református Leánynevelőintézet értesítője az 1934– 1935. iskolai évről. Budapest. JÉKELY Lajos 1936 A budapesti Baár-Madas Református Leánynevelőintézet Gimnáziumának, (II–VIII. osztályában líceum) továbbképző tanfolyámának és internátusának értesítője az 1935–1936. iskolai évről az iskola fennállásának 29-ik évében. Budapest. JÉKELY Lajos 1937 A budapesti Baár-Madas Református Leánynevelőintézet Gimnáziumának, (III–VIII. osztályában líceum) továbbképző tanfolyámának és internátusának értesítője az 1936–1937. iskolai évről az iskola fennállásának 30-ik évében. Budapest. JÉKELY Lajos 1938 A budapesti Baár-Madas Református Leánynevelőintézet Gimnáziumának, (IV–VIII. osztályában líceum) továbbképző tanfolyámának és internátusának értesítője az 1937–1938. iskolai évről az iskola fennállásának 31-ik évében. Budapest. JÉKELY Lajos 1939 A budapesti Baár-Madas Református Leánynevelőintézet Gimnáziumának, (V–VIII. osztályában líceum) továbbképző tanfolyámának és internátusának értesítője az 1938–1939. iskolai évről az iskola fennállásának 32-ik évében. Budapest. KOVÁCS Klára 1934 A budapesti Baár-Madas Református Leánynevelőintézet értesítője az 1933– 1934. iskolai évről. Budapest. NAGY Pál 1931 A budapesti II. kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Reálgimnázium tizenkettedik évi értesítője az 1930–31. iskolai évről. Budapest. 231

Kunt Gergely NAGY Pál 1932 A budapesti II. kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Reálgimnázium tizenharmadik évi értesítője az 1931–32. iskolai évről. Budapest. PATAYNÉ Darvas Anna 1932 A budapesti Baár-Madas Református Leánynevelőintézet értesítője az 1931– 1932. iskolai évről az iskola fennállásának huszonötödik évfolyam. Budapest. PATAYNÉ Darvas Anna 1933 A budapesti Baár-Madas Református Leánynevelőintézet értesítője az 1932– 1933. iskolai évről az iskola fennállásának huszonhatodik évfolyam. Budapest.

Levéltári források BFL (= Budapest Főváros Levéltára) BFL VIII. 64 b (Budapesti II. Kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Gimnázium iratai ) 12. 1930–1931 BFL VIII. 64 b 13. 1931–1932 BFL VIII. 64 b 14. 1932–1933 BFL VIII. 64 b 15. 1933–1934 BFL VIII. 64 b 16. 1934–1935 BFL VIII. 64 b 17. 1935–1936 BFL VIII. 64 b 18. 1936–1937 BFL VIII. 64 b 19. 1937–1938 RL (= Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára) RL A/15 ( A Baár-Madas Gimnázium iratai) II (Igazgatási Iratok) 223/1934; 425/1937. RL A/15 II 38/1938 RL A/15 II 498/1938 RL A/15 II 520/1939 RL A/15 II 283/1939 RL A/15 II 498/1938 RL A/15 XVI (Anyakönyvek, osztálynaplók) RL A/15 XVI 251 1931–1932 RL A/15 XVI 252 1932–1933 RL A/15 XVI 253 1933–1934 RL A/15 XVI 254 1934–1935 RL A/15 XVI 255 1935–1936 RL A/15 XVI 256 1936–1937 RL A/15 XVI 257 1937–1938 RL A/15 XVI 258 1938–1939

232

„Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában”…

Irodalom ADAMS, R. G. - BLEISZNER, R. 1994 An integrative conceptual framework for friendship research. Journal of Social and Personal Relationships. XI. 2. 163–184. ALBERT Fruzsina–DÁVID Beáta–KŐRÖSI Zsuzsanna 2000 Kísérlet életútinterjúk kapcsolathálózati elemzésére. In: Évkönyv VIII. 1956-os Intézet. Budapest, 323–338. ALBERT Furzsina–DÁVID Beáta 2005 „Kit nevez ön barátjának?” – A barátság szociológiai megközelítésben In. Századvég 38. 4. 91–126. ALLAN, G. 1998 Friendship, Sociology and Social Structure.Journal of Social and Personal Relationships XV. 5. 685–702. ANGELUSZ Róbert–TARDOS Róbert 1991 Társadalmak rejtett hálózata, avagy mit remélhet a társadalomkutatás a kapcsolathálózati megközelítéstől. In: Angelusz Róbert–Tardos Róbert (szerk.): Társadalmak rejtett hálózata, Magyar Közvéleménykutató Intézet, Budapest 5–19. DEGENNE, Alain–FORSÉ, Michel 1999 Introducing Social Networks. SAGE. London. KÜRTÖSI Zsófia 2004 A társadalmi kapcsolatháló elemzés módszertani alapjai. In: Letenyei László (szerk.): Településkutatás. L’Harmattan, Budapest:, 663–684. ÚJVÁRI Péter (szerk.) 1929 Magyar zsidó lexikon. Budapest.

Megjegyzések A naplóban szereplő személyek felekezeti hovatartozását iskolai anyakönyvek és értesítők alapján állapítottam meg. Kivételes esetekben Anna tesz olyan utalást, amelyből az illető vallására következtetni lehet. Többen azonban nem a Baár-Madas vagy a Mátyás Király Reálgimnázium tanulói voltak, így más források alapján nem tudtam őket azonosítani. A szociogramokon az iskolai értesítők szerinti hivatalos teljes nevet tüntettem fel (pl. Luca és nem Lucy), amennyiben nem voltak azonosíthatóak, a naplóban szereplő nevet vettem át. Az aktorok közötti relációk a naplóban való első említettségen alapulnak, éves bontásban. Különös tekintettel arra, hogy a naplóíró az egyes személyeket ki által ismerte meg. Pl.: 1937. szeptember 27. „délután háromnegyed hat felé megjelenhettem Irmánál, ahol rajtunk kívül Lucy, M. Éva [valójában M. Etelka – K. G. ] (csinos, volt osztálytársam) és négy fiú, úgymint M. Pista, T. Elemér, K. Hugó és egy bizonyos Buba, akinek becsületes neve, azt hiszem, M. Ágost vagy ilyesmi voltak meghívva. Egész kellemesen telt el az idő”. SZENES 1991. 113.

233

Kunt Gergely

KUNT, Gergely

THE EFFECT OF SOCIALIZATION ON THE PERSONALITY DEVELOPMENT OF ANNA SZENES How Anna Szenes (Israel national hero) became Zionist during her grammar school years in Hungary? – this is main question of this study. The paper lays an emphasis on the question how this social and religious context of her school class in the Baár-Madas Protestant Girls’ Grammar School. The study reveals her peer group by the help of social network analyses which based on the comparative analysis of her diary and register of students. Anna mentioned in her diary several friends, girlfriend and acquaintance from the school, so her peer group can be precisely mapped by the register of students. In Anna’s class was a protestant majority. But the identifiable members of her social network show a different pattern – the domination of Jewish peers is observable. Her four girlfriends were Jewish. But her Jewish girlfriends all became Calvinist or Catholics in the last school years. With the analyses of Anna’s social network system we can learn an important episode that is explicitly not mentioned in her diary: among her girlfriends, she remained the only Jewish as religion in her peer group. This circumstance could have played an important role in her growing interest towards Zionism, since it gave her the feeling of belonging to a community.

234

„Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában”…

Jelmagyarázatok

1934

1935

235

Kunt Gergely

1936

1937

236

„Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában”…

1938

1939 Az ábrák a következő hálózatelemző programmal készültek: Ucinet for Windows: Software for Social Network Analysis. Harvard, MA: Analytic Technologies. Borgatti, S.P., Everett, M.G. and Freeman, L.C. 2002.

237

ZIMA András

„A ZSIDÓSÁGÉRT ÉS A ZSIDÓ GYERMEKEKÉRT”. ZSIDÓ NEMZETI CSALÁDMODELL A BUDAPESTI CIONISTA SAJTÓBAN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Hogyan neveljük gyermekeinket? Tették fel többször a kérdést a budapesti magyar nyelvű cionista lapok (Zsidó Szemle, Múlt és Jövő) a 20. század első felében. Szembe kellett nézniük azzal, hogy a szekularizálódó, individualizálódó környezetben a „modern zsidó” egyre inkább eltávolodott a judaizmustól. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a budapesti cionista lapok szerkesztői és a mögöttük álló intézményi elitek milyen stratégiákat dolgoztak ki, hogy megtartsák a zsidó hagyománytól távolodó középosztálybeli zsidó tömegeket a judaizmus számára. Ezen kívül arra is keresem a választ, hogy ebben a küzdelemben, a felnövő új generációk zsidó nemzeti nevelésében, milyen szerepet szántak a családnak és az oktatási intézményeknek. Milyennek képzelték az eszményi cionista családot és az eszményi cionista nevelést?

A család fogalmának változó értelmezése Az európai és észak-amerikai tudományos és nem tudományos diskurzusokban a család fogalma körül rengeteg politikai, kulturális alapú ideológiai vita folyik. Az elmúlt évtizedek tudományos irodalma a család fogalmát újradefiniálta. A recens felfogás a családot, a korábbi abszolút értelmezés helyett, egy kulturálisan és történelmileg változó szimbolikus, társadalmi ideologikus rendszerként határozza meg. Edmund Leach értelmezésében az a fogalom, hogy család (európai értelemben a familia szóból ered) történeti koronként mást és mást jelentett. Leach szerint a 19. századot megelőzően a „család” szónak többféle jelentése létezett. Példaként említette az angol családértelmezést, mely szerint a „család” kifejezést az egyes háztartás tagjainak, különösen a szolgák, megjelölésére is használták, akiknek a száma, gazdag családok esetében esetleg jóval meghaladta a szülők és gyermekek számát. Ugyanakkor szerinte egy másik, szintén premodern, szóhasználat szerint a „család” laza vérrokoni és házasság útján szerzett kapcsolatok által összefűzött rokonok szétszórt csoportja, amely azonban nem feltétlenül kötődik egyetlen háztartáshoz. Megint más felfogás szerint a házassági kapcsolatok nem tartoznak a szó jelentéskörébe. A család így azokból áll, akik egy közös őstől származnak vagy tőle származónak vallják magukat.1 Thomas Hylland Eriksen megközelítésében viszont a „család” a társadalmi integráció egy szintjét jelenti, mert minden cselekvő a rendszer különböző szint1

238

LEACH 1996. 150.

„A zsidóságért és a zsidó gyermekekért”… jein integrálódik a társadalomba. Egy felnőtt tagja lehet egy magcsaládnak, egy szakmának, egy politikai csoportnak és egy nemzetnek. A család fogalmának felhasználásából kiindulva az ember identifikációjának szintjeit ki lehet fejezni akár földrajzi, térbeli fogalmakkal is: az ember tagja lehet egy nukleáris családnak, egy szomszédságnak, egy városnak, egy vidéknek, és egy nemzetnek. 2 Somlai Péter szerint a 20. század első évtizedéig uralkodó evolucionista szociálantropológia feltételezte, hogy egyrészről az egyes családszervezeti formák éppúgy történeti sorrendbe állíthatók, mint ahogyan a pozitivista történetírók sorrendbe állították az egymást követő történeti korokat és gazdálkodási formákat, másrészről úgy vélték, hogy e tényezők között szoros megfelelést lehet felfedezni. Somlai szerint azonban a későbbi kutatások nem tudták megfeleltetni a tagok és az együtt élő nemzedékek számát, a leszármazás és örökösödés rendjét, a házasodási szabályok vagy más szempont szerint felfogott családszervezeti formákat valamilyen hozzájuk és csakis hozzájuk tartozó gazdálkodási formának vagy rendszernek.3 A család szerepének megváltozása szempontjából fordulópontnak az ipari forradalom időszaka tekinthető. A 18. század második felétől elsősorban az ipari centrum országaiban a munkahelyek és otthonok, a munkaidő és szabadidő elvált egymástól, és ennek során fokozatosan kialakult a családi intimszféra zárt köre, ahol a közösségi kontroll kevésbé érvényesült. Az indusztrializációval, illetve az ezzel együtt jelentkező polgárosodással a gyerekek helyzete is megváltozott. Somali Péter szavaival élve a modernizáció korszakában kezdte megosztani a gyereknevelés feladatait társadalmi méretekben a család és az iskola. Ettől az időszaktól kezdve vált az oktatás olyan tevékenységgé, melyet szakemberek és speciális intézmények folytatnak. 4 Tomka Ferenc viszont a család és az oktatási intézmények munkamegosztásában a szocializáció két szakaszát különbözteti meg. Tomka szerint a szocializáció az a folyamat, mely során az egyén egy adott közösség normáit átveszi, a közösség világát magáévá teszi. Ezt a szocializációt elsődleges vagy primer szocializációnak nevezi, melyben a gyermek az anyai, illetve a családi nevelés hatására az emberi közösség tagja lesz.5 A primer szocializáció lényeges pontja még, Furseth és Repstad szerint hogy a gyermek megtanul figyelni a közösség elvárásaira. A másodlagos vagy szekunder szocializáció során az egyén a társadalomba, illetve annak adott csoportjaiba illeszkedik be.6

ERIKSEN 2006. 103. SOMLAI 1985. 2. 4 SOMLAI 1985. 4. 5 TOMKA 1997. 27. 6 FURSETH–REPSTAD 2006. 115. 2 3

239

Zima András

A modernizáló zsidó család A 19. század végére a 20. század elejére a közép-európai polgári középosztálybeli zsidók számára a család jelentette az igazi értéket, és szimbolikus jelentéssel bírt. A modern középosztálybeli zsidók attól tartottak, hogy az új idők fokozatosan aláássák a zsidó családot. A család keretei között ment végbe a gyerek hasznos polgárrá nevelése. Marion Kaplan szerint ez különösen a kultúra területére volt igaz. Értelmezésében ebben a kulturális és társadalmi polgáriasításban volt kiemelt szerepe a zsidó nőnek. A nők tanították meg a gyerekeknek, a polgári viselkedés alapjait. Természetesen a kulturált középosztálybeli család, akkulturált zsidó családot is jelentett egyben. 7 Ezzel függ össze Paula Hyman szerint, hogy a korai cionista vezetők gyakran vádolták elnőiesedéssel a középosztálybeli zsidó intelligenciát, és programként határozták meg az „új zsidó” visszaférfiasítását, mind testben, mind lélekben. Az elnőiesedés alatt itt elsősorban az elzsidótlanodás, másrészről a küzdeni tudás hiánya értendő, mely szerint a modern középosztálybeli zsidó képtelen fellépni nemzeti érdekei védelmében. 8

Cionista stratégiák A cionizmust, a korai cionista mozgalmat többen többféleképpen próbálták magyarázni, értelmezni. Laurel Plapp véleménye szerint a német nyelvterületen, illetve német kulturális közegben született romantikus zsidó nemzeti mozgalom, elsősorban a német nacionalizmus lenyomata. 9. Kieval értelmezésében a cionizmus, nem más, mint a modern zsidó10 lázadása saját liberális stratégiája ellen.11 Ugyancsak sokan sokféle szempont alapján osztották irányzatokra a korai cionista mozgalmat. Daniel A. Porat például politikai, vallásos és kulturális cionistákra oszt.12 Eliezer Don Yehija politikai és spirituális cionistákat különböztet meg. Szerinte a politikai cionizmus a zsidó embert hivatott megvédeni az üldöztetésektől, míg a spirituális cionizmus a judaizmust óvná meg az eltűnéstől.13 Liebman a hagyomány viszonyrendszerében három irányzatra osztotta: radikális szekuláris cionistákra, konzervatív szekuláris cionistákra és vallásos cionistákra.14 Elemzésem forrásbázisának a Múlt és Jövőt és a Zsidó Szemlét választottam. A Múlt és Jövő 1911-ben indult dr. Patai József szerkesztésében és az OMIKE kiadásában. A havonta egyszer megjelenő lapot nehéz bármelyik vallási vagy KAPLAN 2005. 32. HYMAN 2002. 157. 9 PLAPP 2008. 16. 10 Magyarországon a modern zsidó alatt a neológokat kell érteni 11 KIEVAL 2000. 36. 12 PORAT 2006. 64. 13 DON YEHIJA 1998. 267. 14 LIEBMAN, 1992. 417. 7 8

240

„A zsidóságért és a zsidó gyermekekért”… politikai irányzathoz besorolni, viszont deklarált célja volt a zsidó kultúra terjesztése, bárhonnan jöjjön is. A másik fontos célkitűzésük volt, hogy a zsidó szellemi elitet megtartsák a zsidóságnak, vagy visszatérítsék a zsidó kultúrához, ezért leginkább kulturcionistának, vagy spirituális cionistának tekinthető. A Magyarországi Cionista Szervezet hivatalos lapját 1910-től eredezteti, amelyet Bató Lajos, Beregi Benjámin, Hammerschlag Oszkár, Lukács Leo, Richtmann Mózes és Schönfeld József szerkesztett 1911-től Zsidó Szemle címmel. 1919-ben Jövőnk – Zsidó társadalmi hetilap néven, 1920 és 1938 között pedig ismét Zsidó Szemle – Zsidó hetilapként jelent meg. Ez a két lap hosszú időn keresztül a korszak legbefolyásosabb magyarországi cionista orgánumainak számítottak.15

A család szerepe a cionista stratégiában Ahogy korábban már említettem, a modern középosztálybeli zsidó családoknál a polgári viselkedésminták átadásában az anyának volt kiemelt szerepe, ami a többségi társadalomba való integrációt segítette elő. Természetesen ez a női szerep, mely Kaplannál egy pozitív szerep, ellentétben állt a cionista nemzeti stratégiával. A Zsidó Szemle a zsidó „nemzeti” különállást megőrző hagyományos keleti, galiciai zsidó nevelést állította szembe cionista terminológiával élve „asszimiláns”modern zsidó neveléssel. 16 „Nézzük már most az ellentétet, a budapesti asszimilált zsidó gyermeket. Mit lát otthon az a gyermek? Az apa és anya igazi gólusz-karakterek. Az apa, akár kereskedő, akár lateiner, igazi zsidó típus: jó üzletember vagy derék orvos, de a zsidó szót sohasem ejti ki a gyerekei előtt. A nevelés inkább az anya feladata. De mire taníthatja az asszimiláns zsidó asszony a gyermekét, aki héberül olvasni sem tud; akinek mindennap egy zsúr kell, akinek legnagyobb gondja, hogy barátnője előkelő keresztény hölgy legyen.” Írta a Zsidó Szemle 1916ban.17 A cionisták szerint a judaizmusban már járatlan modern zsidó család már képtelen a zsidó akarat kiváltására ezért ezt a szerepet az iskolai vallástanárokra hárították volna. De a vallásoktatás kizárólagosságával szemben a kollektív nemzeti emlékezet megalapozására alkalmasabb zsidó történelem oktatását is szorgalmazták. „Nemcsak tanítást, hanem minden lelki energia felhasználásával mindent felkaroló nevelést nyújtson, hogy jó, derék és boldog embereket neveljen…(...) Ha megvan a cél: a zsidó akarat s a legmagasabb ethikai értelemben vett boldogságra való nevelés, akkor majd a módszer alárendeli magát az elvnek.” Írta a Zsidó Szemle.18 ZIMA 2008. 252., 258. Az orthodox sajtó hasonló stílusban csak a vallásos nevelés szempontjából támadta a modern neológ, nevelési stratégiát. Lásd GLÄSSER 2008. 220. 17 Zsidó Szemle, 1916. július 14./2–3. Grottó Mór: A zsidó gyermeknevelés problémája. 18 Zsidó Szemle, 1915. október 20./6–7. A zsidó nevelés cionisztikus célja. 15 16

241

Zima András Szintén a Zsidó Szemlében jelent meg egy cionista katona galiciai tudósítása kapcsán, aki „pólisi” cionista lányokkal találkozott, a cionista nő ideálja: aki mentes minden erkölcstelenségtől és önzéstől, aki zsidó nemzeti közösségben gondolkodik és nem egyénben. A tudósító szerint fontos lenne, hogy minél több nő legyen híve a mozgalomnak. „Azt hiszem fontos lesz (írta a tudósító), nagyon fontos, hogy a mozgalom képes lesz-e a nőket meghódítani, nem csak azért mert a nőké a hatalom az életnek ama kis kereteiben, ahol miden ember legszemélyesebb sorsa dől el és nem csak azért, mert ő képes bennünket összehasonlíthatatlanul nemessé tenni, de összehasonlíthatatlanul be is szennyezni, hanem azért is, mert szellemi értékeinknek szüksége van a nők szeretetére, hogy ismét élők és termékenyek legyenek. Ehhez járul még az a körülmény, hogy a szellemi élet súlypontja nálunk zsidóknál, tekintettel a zsidó iskola ismeretlen jövendő sorsára, mégis csak a családban lesz. Azért egyike legfontosabb nacionális feladatoknak: leányainknak nevelése. Ma még ettől távol vannak asszonyaink. Nyugaton a zsidó leány átlagtípusa egy reménytelenül felületes teremtés.” Írta a Zsidó Szemle 1917ben.19 Cionista szempontból a Tomka Ferenc által szekunder szocializációkén felfogott intézményes oktatás-nevelésnek is legfontosabb szerepe a zsidó népiség megőrzése és átörökítése volt. Ebben az értelmezési keretben a cionisták számára irreleváns, hogy milyen irányzat (orthodox, cionista, tudatosan modernizáló) az, amely ezt a szerepet betölti. „Az Águda a középiskolában kezdi meg a nevelő munkáját, de irányánál fogva nem egyesíti magában az ifjúság minden árnyalatát. Igen erős a cionisták gárdája. Míg az Aguda a vallásosságával szolgálja a zsidó ügyet, a cionista a héber nyelv és irodalom tanulmányozásával, önérzetes, bátor fellépésével küzd a zsidóság fennmaradásáért. (...) Az egyik számára a vallásos, a másiknak a nemzeti újjászületés jelenti a zsidó jövőt. A két irányzat között a bölcs mérsékletet, a higgadt megfontolást a neutrális ifjúsági egyletek képviselik. Itt is ápolják a zsidó irodalmat, történetet, itt is buzdítják a tagokat a vallásosságra, szép könyvtáruk kétségkívül nemes munkát végez: az asszimiláns német liberális zsidóságot neveli.” Írta a kulturcionista Múlt és Jövő 1921-ben.20 Azonban a cionista kulturális program legfontosabb része a cionista mozgalom hebraizációjáról szólt. Berkowitz szerint ez probléma nagy energiákat kötött le a cionista kongresszusokon. 21 Az iskolai szintű tömeges héber oktatást Magyarországon csak hitközségi keretek között lehetett működtetni. Viszont a Zsidó Szemle a cionista hebraizációs stratégia szempontjából a neológ hitközségi iskolák héber tanítását elégtelennek gondolták. „…az iskolák nem tanítottak elég hébert és elég modern rendszerre, mert átvették a chéder-rendszer rossz oldalait ennek jó oldalai nélkül. A chéderben Zsidó Szemle, 1917. december 14./1–2. Igazi nacionalista lányok. Múlt és Jövő, 1921. április 15./1–2. Dr. Neumann Árminné: Nők a politikában. 21 BERKOWITZ 1996. 77. 19 20

242

„A zsidóságért és a zsidó gyermekekért”… gépiesen tanították a fordítást (tekintet nélkül arra, vajjon a gyermek képes-e megérteni a klasszikus szöveget), de mivel a chéderben a gyermek naponként legalább 6 órát tanult, a mechanikus módszer szerint is kitűnő eredményt értek el. Mit csinálnak a mi hitközségi iskoláinkban? Gépiesen fordítanak, de összesen heti 6 órában. Ez a chéder-rendszer karikatúrája. Természetes, hogy emellett a gyermek nem tanulhat meg semmit sem.”22 Éppen ezért a cionista lap véleménye szerint a zsidó nemzeti oktatás-nevelés programját, neológ hitközségi iskolák helyett, zsidó nemzetiségi iskolákban kell megvalósítani, mely szándék természetesen élesen szemben állt a neológ felfogással. „Mi a magyarországi zsidóságot ugyancsak nemzeti kisebbségnek tekintjük, bármennyire fáj is asszimiláns »hitrokonainknak« (lucus a non lucendo, mert éppen hitben nem rokonok), és ezen álláspontunknak igyekezni fogunk minden téren érvényt szerezni. Különösen fontos ennek a hangoztatása épen a zsidó nevelés és iskolaügy szempontjából. Amint minden nemzeti kisebbségnek joga van immár az állam által fenntartott iskolákban is a maga ifjúságát a saját nemzeti kultúrájában nevelni, azonképpen a zsidóság fennmaradásának az érdekében követelnünk kell, hogy ott, ahol az iskolás gyerekek nagyobb része zsidókból áll, ott jogunk legyen állami költségen zsidó iskolák felállítását követelni…”23 A cionista nevelés központi gondolata, ellentétben a neológ elit felfogásával, hogy a Szentföldön kívül a szétszóratásban nem lehet teljes zsidó életet élni. Ezért az oktatás alapmotívuma a Palesztina, mint nemzeti központ iránti feltétlen elkötelezettség volt. „…zsidó nemzeti élet, zsidó kultúra, zsidó jövő csak Palesztina területén lehetséges. Ifjúsági mozgalomnak nem lehet programmja, az ifjúságot arra nevelni, hogy itt a Galutban jó cionista, jó zsidó lehet.” Írta a Zsidó Szemle 1930-ban.24 A zsidókat testi erőkifejtésre alkalmatlanoknak bélyegező antiszemita támadásokra válaszul, apologetikus céllal hirdették, hogy az „új zsidó embernek”, nem csak lélekben, de testben is ki kell állnia a próbát más nemzetbeliekkel. Ennek a programnak az elindítója Max Nordau Muskeljudentum című cikke volt.25 Az öntudatos cionista nemzeti nevelésben előkelő helyet biztosítottak a testedzésnek, hogy az „Új Zsidó” mind testben, mind lélekben visszaférfiasodjon.26 Ez a visszaférfiasodás szimbolizálná egyben a nemzeti újjászületést is. 27 A Zsidó Szemle 1920. március 12./8. Dr. Fischer Lajos: A mi iskolánk. Zsidó Szemle 1920. január 9./5. Dr. Schönfeld József: A nemzeti kisebbségek nevelésügye. 24 Zsidó Szemle, 1930. május 23./8. Schein Oszkár: Beszéljünk az ifjúságról. 25 BERKOVITZ 1996. 99. 26 Ahogy azt korábban említettem Paula Hyman az „elnőiesedést” az elzsidótlanodással” kapcsolta össze. Vele szemben Újvári Hedvig szerint mivel a 19. században a férfiasság jelentette a normát ezért a női tulajdonságok devianciának számítottak. Az antiszemiták által hangoztatott „nőies testi-lelki zsidó tulajdonságokkal” összefüggésben védekezésül hirdették meg a cionisták a „férfiasodás”programját. Újvári tehát az antiszemita diskurzusból indul ki, és a zsidók visszaférfiasítását a külső környezetnek ideáinak való megfelelés vágyának tulajdonítja. Lásd ÚJVÁRI 2009. 152. A források alapján Paula Hyman álláspontja áll hozzám közelebb. 27 KAUFMAN 2005. 147. 22 23

243

Zima András cionista Zsidó Szemle volt az egyedüli a magyarországi zsidó sajtótermékek között, amely állandó sportrovattal rendelkezett, s ebben rendszeresen beszámolt a zsidó sportegyesületek tevékenységéről. „Az ifjúságnak kell megmutatnia, hogy a szellemi munkában elernyedt zsidóság képes új életre kapni és az új izmos zsidóság, végre fogja tudni hajtani azt a feladatot, amit egy – még nagyra hivatott – nép reneszánsza és az önérzetes megbecsülés rárótt.” Számolt be a Zsidó Szemle a VAC ünnepéről 1920-ban.28

Összegzés A 20. század első felében a cionista stratégia a zsidó család küldetését a zsidó népiség továbbörökítésében határozta meg. Ebben a fogalmi keretben kell értelmezni a gyermekek nevelésével, illetve a gyereknevelésben fontos szerepet játszó zsidó anyákkal kapcsolatos cionista álláspontot. A cionista elit problémaként élte meg, hogy a 20. századi modern középosztálybeli családoknál megjelenő vallási közöny, és a közösségi vallásosságot felváltó individuális vallásértelmezés29 a neológ zsidó családoknak is jellemzője volt. Ezek a folyamatok meghatározó társadalmi diskurzusok voltak, tovább sodródó diskurzuselemekkel és toposzokkal, melyek gyökerei a 19. századba nyúltak vissza. Siegfried Jäger nyomán olyan diskurzusfolyamokról beszélhetünk, mint az időben sodródó tudásfolyamok, melyek nemcsak régi tudáskészleteket görgetnek rendületlenül, de mellékágaikból érkező újabb tudásokat is magukkal hordanak. 30 Ezekkel a modern tendenciákkal szemben pozitív ellenpéldaként, a modern magyarországi cionista elit, a modernitással szemben tartózkodó keleti zsidó tömegeket állította, melyekre a zsidó népiség megőrzőjeként és a zsidó nemzeti mozgalom öntudatlan bázisaként tekintett. A zsidó nemzeti kultúra átörökítésére, a kollektív nemzeti tudat ápolására a neológ családot alkalmatlannak gondolták, ezért ezt a feladatot zsidó felekezeti oktatási intézményekre bízták volna.

Irodalom BERKOWITZ, Michael 1996 Zionist culture and West European Jewry Before the First World War. University of North Carolina Press. DON YEHIJA, Eliezer 1998 Zionism in Retrospective. Modern Judaism. 18.3. 1998. 267–276. ERIKSEN, Thomas Hylland 2006 Kis helyek – nagy témák. Bevezetés a szociálantropológiába. Gondolat Kiadó. Budapest. Zsidó Szemle,1920. január 23./7–8. Dr. R. S. A VAC ünnepe. KÓSA 2002 254. 30 KASCHUBA 2004. 203. 28 29

244

„A zsidóságért és a zsidó gyermekekért”… FURSETH, Inger–REPSTAD, Pal, 2006 An Introduction to the Sociology of Religion. Classical and Contemporary Perspectives. Ashgate, Berlington. GLÄSSER Norbert 2008 Orthodox Kosher Mass Culture? Food Industry, Hospitality Industry, Children’s Holidays and Open-Air Baths in the Weekly Paper of Orthodox Jewry in Hungary, 1925-1944. Acta Ethnographica Hungarica 53 (2008) 2. 217–242. HYMAN, Paula, E. 2002 Gender and the Shaping of Modern Jewish Identities. Jewish Social Studies. New Series, Vol. 8, No. 2/3 (Winter - Spring, 2002), Indian University Press, 2002. 153–161. KAPLAN, Marion A. 2005 Jewish Daily Life in Germany. Oxford University Press. KASCHUBA, Wolfgang 2004 Bevezetés az európai etnológiába. Csokonai Kiadó, Debrecen 2004. KAUFMAN, Haim 2005 Jewish Sports in the Diaspora, Yishuv, and Israel: Between Nationalism and Politics. Israel Studies, Volume 10. Number 2. 147–167. KIEVAL, Hillel J. 2000 Languages of Community. The Jewish Experience in the Czech Lands. University of California Press. Berkely, Los Angeles, London 2000. KÓSA László 2002 A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a XIX. században. Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az első világháborúig 2. kötet. Szerk.: Kövér György. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 250–267. LEACH, Edmund 1996 Szociálantropológia. Osiris Kiadó. Budapest. LIEBMAN, Charles, 1992 Tradition, Judaism, and Jewish Religion in Contemporary Israeli Society. The Uses of Tradition. Jewish Continuity in the Modern Era. Edited by Jack Wertheimer. New York, Jerusalem: The Jewish Theological Seminary of America. 411-427. PLAPP, Laurel, 2008 Zionism and Revlolution in European Jewish Literature. Routledge. Taylor & Francis Group. London-New York. PORAT, Dan A. 2006 The Nation Revised: Teaching the Jewish Past in the Zionist Present. Jewish Social Studies: History, Culture, Society n.s., 13, no. 1 (Fall 2006): 59–86. SOMLAI Péter 1985 A „hagyományos háztartások” és a „polgári intimitás”. Két típus a családi kapcsolatok társadalomtörténetéből. Szociológia 1984–1985. 1–2., 1–23. 245

Zima András TOMKA Ferenc 1997 Intézmény és karizma az egyházban. Márton Áron Kiadó, Budapest. ÚJVÁRI Hedvig 2009 Testi (sz)épség. Az „izomzsidó” fogalma Max Nordaunál a fin de sičcle kontextusában. Századok 2009. 1. 143–160. ZIMA András 2008 Cult or spirit? Integration strategies and history of memory in jewish groups in Hungary at the turn of the 19th–20th century. Acta Ethnographica Hungarica 2008 (2) 243–262.

ZIMA, András

’FOR JUDAISM AND FOR THE JEWISH CHILDREN’ JEWISH NATIONAL FAMILY MODEL IN ZIONIST PRESS IN THE FIRST HALF OF THE 20TH CENTURY At the turn of the 20th century the different Jewish groups in Hungary had to face many challenges. They had to harmonize the demands made by modernity and the majority society with their own group interests. The changing environment endangered the survival of the group and questioned its basic values. Religion, as the primary determinant of value, shifted from the community sphere to the private sphere and lost some of its importance. Zionists thought that the guarantee for the survival of the Jews was the creation of a Jewish national character and Jewish national memory. They argued modern Hungarian Jewish families were unable to preserve and pass down their traditions. This task was meant to be undertaken by education.

246

GERGELY Anna

LOVASBERÉNYTŐL A VILÁGHÍRNÉVIG. A FELEKI CSALÁD TÖRTÉNETE Bevezetés A tanulmány célja, hogy egy Lovasberényből (Fejér megye) elszármazott zsidó értelmiségi család történetét kövesse nyomon. A családtörténet az úgynevezett asszimilációs aranykortól indul az első generációval és a XX. század első harmadával zárul. A rendelkezésre álló szórványos adatok tükrében nagyon nehéz összefüggő életutakat rekonstruálni, mégis kísérletet teszek arra, hogy a három generációs értelmiségi utak egyes állomásait megragadjam. A családtörténet része a kiegyezés utáni magyar történelemnek, ugyanakkor ezen belül is a hazai zsidóság történetének, kultúrtörténetének, melyhez az 1867-es emancipációs, és az 1895-ös recepciós törvények alkotják a legfontosabb támpontokat. Tipikus zsidó családtörténet, ahol mint annyi más – általam vizsgált – családtörténet, és kiemelkedő személy esetében ezt megfigyeltem, egy- egy rabbi-ős személye áll a családfa elején. Karády Viktor 1 rámutat arra, hogy a rabbinikus tudományokban felnőtt nemzedék, hogyan, milyen szellemi foglalkozási ágakban helyezkedett el, hogyan rétegződött át a hagyományosság az egyes szellemi foglalkozásokba a modernizáció korában. Olyan vallásos-kultikus foglalkozások, hivatások ezek, amelyek gyökereiben kapcsolódnak a zsidó tradíciókhoz: rabbiság, kántorság, tanítás, zene, orvostudomány, nyomdászat.2 A fenti megállapítás bizonyítására álljon itt most néhány példa. A lovasberényi ősökre visszamenő, később a Baumgarten-díjról híressé váló Baumgarten család őse Baumgarten Izrael hitközségi bíró volt. De folytathatnánk a sort csak az általam alaposabban kutatott Fejér megyében Frigyessy Adolffal, aki az Adria Biztosító Társaság megalapítója. Nagyapai ágon rabbi ősre tekintett vissza. Ezt a felsorolást a teljesség igénye nélkül kiegészítem Hevesi György Nobel-díjas tudós sárbogárdi rabbi ősével, Székesfehérváron született Kohut G. Alexander, Kohut Sándor főrabbi fia, Goldziher Ignác világhírű orientalista Székesfehérvár szülötte. Naplójában megrajzolja édesatyja portréját, aki híres talmudista volt. Neumann Ármin jogtudós, egyetemi rendkívüli tanár balassagyarmati ortodox rabbi fia volt, aki jogtudományi munkássága egy jelentős részét e városban fejtette ki. Az általam bemutatandó Feleki család egyik őse a vágújhelyi rabbi volt, akinek személyéről, tevékenységéről nem áll rendelkezésünkre adat. Fia, e család1 2

KARÁDY 2000. 223–226. GERGELY 2004. 5.

247

Gergely Anna történet pater familiasa, Füchstel Miksa. Neumann Sándor, aki a lovasberényi hitközség történetét megírta 1912-ig, könyvében már Feleki Miksa néven szól nagy elismeréssel a lovasberényi körorvosról.3

Kitekintés a lovasberényi zsidóságra és a hitközségre A Fejér megyei Lovasberény 1765-ben nyert mezővárosi rangot. Ezt megelőzően a zsidók betelepülését a szájhagyomány őrizte meg. A monda szerint a Morvaországi Lundenburg városából indultak el az új hazát keresők, akik az osztrákok ellenséges magatartása miatt kerekedtek fel rabbijukkal, elöljáróikkal. Útközben értesültek arról, hogy Lovasberény földesura letelepülőket keres birtokára. Követek útján tájékozódtak a földesúr kedvező ajánlatáról, majd a letelepedési engedélyt kérvén és kapván báró Fleischmann Anselmtől, itt maradtak. Az 1700-as évek elején már rendezett hitközségi viszonyok közt élt a lovasberényi zsidóság, hiszen a Fleischmann báró két, úgynevezett „fabrika házat” építtet a bevándorlók számára. Egy-egy ilyen házban 15-20 család lakott, amelyben egy lakás és egy közös konyha volt. Neumann – a régi, azóta elveszett, vagy megsemmisült források alapján – arról is beszámol, hogy a földesúr a zsidó hitközséges 1720-ban zsinagóga céljára telket adományozott, mely mór stílusban épült fel.4 A lovasberényi uradalom 1730-ban kerül gróf Cziráky József tulajdonába. A lovasberényi zsidók szerződéses jogviszonyban álltak a földesurakkal. E szerződés értelmében szabadon gyakorolhatták vallásukat, valamint szabadalmi jogokat is kaptak. 1. Kóser bolt és húsárusítás joga, 2. Engedélyezi az úgynevezett szombat zsinór felállítását, 3. Ünnepi alkalmakkor az uradalmi erdőkből gallyakat szedhettek, 4. Templom, temető, rituális fürdő céljára telket kapnak, 5. Bizonyos megszorításokkal idegen zsidók letelepedését is engedélyezik számukra. A hitközség a már említett fabrika házakért bérleti díjat fizetett. A bérleti szabadalmakért, a só-, a dohány-, gyertya-, szappan- és vasárusítás jogáért szintén fizetni tartoztak. A türelmi adó, az úrbéri járandóságok megfizetés szintén kötelezettségeik közé tartoztak. A zsidóság földesurához való jogi viszonyát 10 évenként megújította. Előbb gróf Cziráky György, majd öccse, László rendezte a hitközséggel való jogviszonyt. 1798-ból származik a lovasberényi zsidók kiváltságlevele. A hitközség német nyelvű, héber betűs alapszabálya 1824-ből való, amely a Chevra kadisa és a Bikkur Cholom egyesületek működéséről is ír. A lovasberényi hitközségnek elemi iskolája és híres tanházai voltak Neumann szerint. A magyarországi, ezen belül a Fejér megyei hitközségek életét alapvetően megváltoztatta az 1840. XXIX. törvénycikk, amely a bányavárosokat kivéve engedélyezte a zsidók szabad letelepedését az országban és a kapcsolt részek3 4

248

NEUMANN é. n. 57. NEUMANN é. n. 9–10.

Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története ben. Fejér megyében kétfajta irányban történt nagyobb elvándorlás. Egyrészt a szabad királyi városba, Székesfehérvárra való betelepedés, másrészt a fővárosba való elköltözés. Ez a belső migráció egész hitközségeket néptelenített el. Lovasberény is ezek közé a települések közé tartozott Cecéhez, Kajászószentpéterhez hasonlóan.5 E belső elvándorlás nehéz helyzetbe hozta a lakóhelyükön maradó lovasberényi zsidókat is. „Így történt községünkben is, melynek tagjai közül, főleg a vagyonosabbak, többen részint Budapestre, mások pedig Székesfehérvárra költöztek, hol ez időtájban mintegy 30 tagból álló gyülekezet keletkezett. A tehetősebb tagok elköltözésével a község adózó képessége annyira megcsökkent, hogy az 1834 évi szerződésben kötelezett földesúri járandóságokat még a legnagyobb erőfeszítés mellett is alig tudta előteremteni. Ennek következtében a község azon tagjai, kiket a túl magas teher leginkább sújtott, a kereskedők és háztulajdonosok, felszólították az elöljáróságot, miszerint hasson oda, hogy ők mint kiskereskedők mentessenek fel a túl magas illetékek alól, s csupán a törvényszabta úrbéri járandóságukat- mint például robotmegváltás fizessék.”6 A hitközség kérését azonban elutasította az uradalmi ügyész, mivel a tíz évre szóló szerződésük érvényben volt. Szemere Bertalan belügyminiszter a már említett 1840. XXIX. törvénycikk végrehajtására 1848-ban elrendelte a vármegye „egyetemének, hogy a törvényhatóság határában létező zsidóknak családonként, hozzátartozókkal együtt írassanak össze”. Lovasberényben ekkor 143 családot írtak össze. 7 Az 1848. évi összeírások értékes történeti források, hiszen a családfő nevét, életkorát, foglalkozását, a feleség és a gyermekek nevét és életkorát is tartalmazzák. A főként bőrkereskedésre, apró és textilkereskedésre (bogyros) specializálódott lovasberényieknek van rabbijuk Wiener Simon személyében és sachterjük is, Kulka Marius. Orvosról, vagy ilyen feladatokat ellátó személyről azonban nem olvashatunk. A fentiek alapján tehát egyértelmű, hogy Füchstel Miksa 1848 után telepedett meg Lovasberényben. Ezt alátámasztja Neumann Sándor munkája is, aki szerint 1860-ban választották körorvossá Lovasberényben a vágújhelyi rabbi fiát, Feleki Miksát. Neumann már idézett munkájában Feleki néven ír a körorvosról. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem tudjuk, hogy a család mikor vette fel a Feleki nevet. Karády Viktor kutatásaiból tudjuk, hogy a névmagyarosítási mozgalom 1860-1867 februárjától intenzívebbé vált, majd az 1880-es évek elejéig alábbhagyott. A XIX. század utolsó évtizedeiben azonban a névmagyarosítók száma ismét emelkedik. 8 Szőgyény-Marich László Fejér megye akkor főispánja a vármegyei tiszteletbeli főorvossá nevezte ki Feleki Miksát. A főispán visszaemlékezései 1848/49-cel foglalkoznak, tehát ebből sem nyerhetünk adatokat Feleki Miksa körorvosi esetleges közéleti működésére vonatkozóan. GERGELY, 2003. 36. NEUMANN é. n. 45. 7 Dr. PFEIFFER 1940. 30–37. 8 KARÁDY 2001. 126–127. 5 6

249

Gergely Anna 1873-ban az országosan is sok áldozatot követő kolerajárvány idején Feleki Miksa is részt vett a betegség elleni küzdelemben. A járvány lefolyásáról az alábbiakban számol be Lauschmann Gyula: „A járvány tulajdonképp 1872. november 28-án lépett fel és január 24-ig pusztított, augusztus 2-ig szünetelt, majd újból kitört, és csak október 5-én szűnt meg. Lakosságunk 0,68%-a volt ez időben kolerabeteg, ami elég kedvező arány, ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanakkor az ország összes lakóinak 2,19%-a betegedett meg. A város intézkedései közül megemlítem, hogy az egészségügyi bizottságot járványügyi bizottsággá alakítván át, járványkórházat állított fel a Bottlik majorban. A tisztaságra, ivóvízre, élelemcikkek ellenőrzésére gondot fordította, az utcák öntözését elrendelték, az érkező utasokat felügyelet alatt tartották, a betegeket szigorúan elkülönítették, a lakásban pedig, ahol a kolera eset volt, megtörtént a fertőtlenítés. Csakis ilyen intézkedések által volt megakadályozható, hogy a járvány nagyobb kiterjedést nem öltött, és hogy városunk, az ország többi részéhez viszonyítva elég kedvezően szabadult a kolera pusztító hatalmától.”9 Lauschmann Gyula – Feleki Miksához hasonlóan orvos volt – feldolgozta a magyarországi járványok történetét, de ebben sem említi a tiszti főorvos működését külön, csupán a járvány általános lefolyásáról és a betegség elleni küzdelem módszereivel foglalkozik. Gróf Szapáry Gyula akkor belügyminiszter a kolerajárvány idején kifejtett áldozatkész, lelkiismeretes munkájáért külön elismerő levéllel ismerte el Feleki Miksa érdemeit. Ez a dokumentum nem maradt fenn, de a fent idézett kolera járvány elleni küzdelem leírásából kitűnik a következetes egészségügyi rendszabályok végrehajtása. Neumann Sándor Feleki elismert és méltányolt orvosi tevékenységével kapcsolatban megjegyzi: „Gróf Cziráky János elhunyt országbíró különös bizalmát bírta s gyógykezelő orvosa volt. Dacára zsidó voltának, a székesfehérvári káptalan őt pákozdi uradalmi orvosává nevezte ki, ami akkor nagy feltűnést keltett. Élénk részt vett minden kulturális és jótékony mozgalomban s humánus bánásmódja miatt a nép minden rétegében nagy szeretetnek és népszerűségnek örvendett.”10 Feleki Miksa karitatív, filantropikus tevékenységéről, miként a lovasberényi hitközségben betöltött szerepéről sem állnak rendelkezésre adatok, azonban Neumannra hivatkozva helytállónak kell tartanunk állítását. Az a nagyfokú társadalmi elismertség, amely Feleki Miksának és jó néhány zsidó származású kortársának osztályrészül jutott egy szélesebb társadalmi kontextusba helyezve azt is kifejezi, hogy a zsidó emancipáció megvalósulása elé nem gördített akadályt a társadalom, amennyiben az magasfokú szakmai tudással, elkötelezettséggel járt, valamint az asszimilációs folyamat egészébe illeszkedtek az életpályák.

9 10

250

LAUSCHMANN Gyula 1996. 108. NEUMANN é. n. 57–58.

Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története Feleki Miksa fia, Feleki Sándor orvos és költő édesapjának állít emléket a Jó öreg doktor című versében. (Vándorfelhők című verseskötet, Bp. 1990.) „Szívesen kél, ha álmából zavarják, És sohasem kérdi, mi a fizetés, A pénz után ő sohse nyújtja karját, A munka sok és a vagyon kevés.”

Feleky Hugó (Lovasberény, 1861–Budapest, 1932) urológus professzor, egyetemi magántanár Füchstel Miksa és Báron Anna legidősebb fia Lovasberényben született 1861. március 14-én. Az orvosi egyetemre már Feleki néven iratkozott be, ahol az 1884/1885 év végén szerzett diplomát. Feleky Hugó munkásságát orvosi szempontból a legteljesebben Szállási Árpád dolgozta fel, így azok részletesebb idézésétől eltekintek.11 Pályafutását nagybátyja mellett a zsidó kórházban kezdte, azt követően az I. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott. 1899-ben urológiai magántanári képesítést nyert. (A férfi ivar és húgyszerveinek bántalmai kór és gyógytana). Ezt követően a Poliklinika urológiai főosztályának eredményeit hazai és nemzetközi tudományos konferenciákon adta elő, kisebb közleményekben, majd könyvekben adta közre. Az urológia nemzetközileg ismert és elismert professzora lett. Habilitációja után kinevezték a Szövetség utcai Poliklinika urológus főorvosává. 1902-től az Orvosi Újság urológiai fejezetének szerkesztője. 1903-ban a Budapesti Királyi Orvosegyesület Dermatológiai és Urológiai Szakosztályának elnöke lett. Felfelé ívelő orvosi pályájának, karrierjének következő állomása, mikor 1905-ben az Orvosi Közegészségügyi Tanács rk. tagságát is elnyerte.12 Szakmailag sokat foglalkoztatta a prostitúció, de nem szexuáletikai szempontból, hanem a vele járó betegségek megelőzése és gyógyítása kapcsán. Ezért kezdeményezte a Teleia egyesület megalakítását. Feleki Hugó társadalmi elismerésének egyik kiemelkedő eseménye volt, miként azt az asszimilációs életpályák és a karriertörténetek sorában trendként megfigyelhetjük, hogy 1910. április 17-én nemesi rangot kapott. A magyarfeleki előnevet vette fel, s ettől kezdve a Feleki vezetéknév írása a nemesi rangot jelző y-os írásformára vált át.13 Feleky Hugó önálló művei: Az ivar és húgyszervek blenorrheás megbetegedéseinek és az ezekhez csatlakozó bántalmak kór és gyógytana (Bp. 1890), A húgycső betegségeinek urethoskopiai kórjelzése és orvoslása (Bp. 1916.) Szállási Orvosi Hetilap, 145. évf. 2004. 87–89. Szállási Orvosi Hetilap, 88. A Feleky Hugóra vonatkozó életrajzi adatok még: Zsidó Lexikon UJVÁRI 1929. 270. SZINNYEI, 1894. III. 327–329. VENETIANER 1986. , Bp. 395. , Új Magyar Életrajzi Lexikon 2001 II. 600. 13 Zsidó Lexikon 1929. 643. , Kempelen 1996. III. 82. 11 12

251

Gergely Anna

Feleki Béla (Lovasberény, 1862–Budapest, 1923) ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag, a Pesti Izraelita Hitközség alelnöke A rendkívül tehetséges és nagy társadalmi megbecsülésnek örvendő család következő tagja Feleki Béla. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után a budapesti egyetem jogi fakultására iratkozott be és szerzett diplomát. Az 1890-es évek egyházpolitikai küzdelmeiben és a recepciós törvényjavaslatot előkészítő munkálatokban tevékenyen részt vett. 1890-ben tagja lett a főváros törvényhatóságának. Főleg a pénzügyi és a szociálpolitikai kérdések felé fordult a figyelme. Cikkei a felekezeti sajtóban, az Ügyvédek Lapjában és az Igazságügyi Közlönyben jelentek meg. 1919-ben a Pesti Izraelita Hitközség oktatásügyének vezetője, majd a hitközség alelnöke. A gyermekvédelem terén kiváló kezdeményezése volt az Országos Izraelita Patronage Egyesület megalapítása. Nevéhez fűződik a hitközség fiú-, és leánygimnáziumának életre hívása. A gimnázium alapításával kapcsolatos széleskörű és hatékony tevékenységéről az 1923. március 1-jén bekövetkezett halála után megjelent méltatásokból értesülhetünk. Vázsonyi Vilmos búcsúztatta, s temetésén elmondott beszédében kiemelte, hogy „A felekezeti élet területéről a legszebb részt választotta működési területéül, a kulturális intézmények támogatását, az iskolák, az üldözöttek gyámolítását, a kiüldözött ifjúságnak a felkarolását, és élt annak a gondolatnak, hogy az felekezetének iskolákat, főleg középiskolákat miként építsen, miként tegye azokat minél virágzóbb, nagyszerűbb intézménnyé.” 14 A pesti izraelita hitközségi alapítványi fiú és leánygimnáziumának felügyelőbizottsága gyászjelentésében méltatta Feleki Béla fáradhatatlan munkás életét, a közjóért kifejtett több évtizedes munkásságát. „A megboldogultban alapítványi főgimnáziumaink életre hívóját, a zsidó oktatás és a nemzeti művelődés lelkes munkását veszítettük el. Alkotó lelke fáradhatatlan energiával dolgozott iskoláink, a hazai zsidóság e két kultúrintézményének kiépítésén, s azon, hogy igazi zsidó és magyar szellemben neveljük ifjúságunkat. A sors nem engedte, hogy törekvései nagy célját rendeltetésének átadhassa. De a munkát az ő szellemében fogjuk folytatni.”15

Feleki Sándor (Lovasberény, 1865–Budapest, 1940) orvos, költő, műfordító Feleky Hugó és Feleki Béla öccse 1865. október 31-én született Lovasberényben. Édesapjától, Feleki Miksától az orvosi hivatást, édesanyjától − aki kitűnően zongorázott – művészi hajlamát örökölte. A zenei tehetséget az urológus professzor is örökölte, aki dr. Fidelis néven zenét szerzett.

Feleki Béláról. Elmondotta Vázsonyi Vilmos. Egyenlőség, 1923. március 10. 2. Egyenlőség, 1923. március 10. 12. Valamint Egyenlőség, 1923. március 10. 2. Baracs Marcell: Feleki Béla. – Feleki Béla életrajzi adataira L. még Zsidó Lexikon 1929. 270. , Szinnyei 1894. III. 327–329. old. Venetianer 1986. 395., Új magyar lexikon, 2001. 600. 14 15

252

Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története Feleki Sándort 1890-ben avatták doktorrá, majd orvosi gyakorlatát a pesti izraelita kórházban kezdte meg, ahol a világhírű Stiller professzor mellett volt segédorvos. Ezt követően a VII. kerület, Erzsébetváros tisztiorvosi szolgálatát látta el 1935-ig. Tisztiorvosi hivatása egyik, az orvosok, gyógyszerészek, állatorvosok által használt kézikönyve lett az 1904-ben megjelent munkája, amely a Budapest egészségügyei érdekében alkotott rendeletek és határozatok címet viselte. Feleki Sándor költő és műfordító is volt, akit a Petőfi Irodalmi Társaság 1911-ben rendes tagjává választott. Az orvosi, közegészségügyi hivatás iránt elkötelezett költő nagy jelentőséget tulajdonított az ismeretterjesztésnek, a felvilágosításnak. Az egészségnevelés verses módszerét választotta több művében. A Népegészség című újság 1926. évi számában tette közzé „A vers a hygienie szolgálatában” című írását. „…A hygienie-oktatást már zsenge korban, az elemi iskolában kell elkezdeni, mégpedig versek formájában. Olvasó könyvekben, falon függő táblákon, gyermekújságokban a mese csillogó ezüstpapírjába göngyölve kell beadni a gyermekeknek az egészségre vonatkozó jó tanácsokat ezek – a verseket otthon elszavalva vagy a mesét elmesélve – még szüleiknek oktatói is lesznek, mert ezeknek lelkébe, agyába is belopozkodnak majd a behízelgő csengő-bongó verssorok. Mert valljuk be, ha a javulás fokról-fokra tapasztalható is, amiben nagy érdeme van az Országos Közegészségügyi Egyesületnek, a közönség egy részének – sajnos a hygiénével szemben semmi érzéke sincs. Áll ez a gyerekekre és a felnőttekre egyaránt. Mint tiszti orvosnak bőven van alkalmam kis tanulókat megkérdezni: mikor fürödtek? Akárhány csodálkozva nézett reám, hogy mi is az a fürdő. Igaz, hogy e szomorú állapotokban az elszegényedésnek is nagy része van. A gyermekeknek egy rész piszkos kezekkel, maszatos arccal keresi fel az iskolát, s hiába való e tekintetben a tanító minden szigora. De a felnőttekkel sem vagyunk különben. Egyrészt a tudatlanság, a babona, másrészt a szegénység, a nehéz gondok és nemtörődömség miatt a hygiéne legelemibb szabályait sem tartják be. Emlékszem még gyermekkoromból, hogy falunkban tó vagy fürdő nem lévén, a lakók minden évben egyszer Pestre jöttek fel fürödni a Császárfürdőbe. Ilyenkor két jegyet váltott mindegyik, hogy két órán át ülhessen a fürdőben, s aztán – hogy rossz magyarsággal mondjam – egy évre »kifürödte magát«.”16 Feleki Sándor fent említett cikkében verseket is közöl. Jó tanács anyák részére („rendelő intézetekben anyák között való kiosztásra szántam”), A fogak („fogászati rendelőkben, kórházakban, ambulatoriumokban volna kiosztandó”), Arany ABC nagyoknak és kicsiknek („olvasókönyvekbe, továbbá főleg falitáblákra ajánlom”), A legnagyobb kincs („néplapokban és olvasókönyvekben való közlésre szántam”).

16

Dr. Vértes László: Dr. Feleki Sándor, költő és orvos. Egészségnevelés, XLI. 2000. 6. sz. 216–217.

253

Gergely Anna 1937-ben megjelent kis füzetében17az élet minden területére ad hasznos tanácsokat higiénés és mentális tekintetben egyaránt. A rádióban nagy sikerrel felolvasott és a 40.000 példányban megjelenő ismeretterjesztő munkához dr. Lukács György ny. kultuszminiszter, a Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetségének elnöke írt előszót. Feleki doktor kiadványa nagy körültekintéssel ír az egészségügy minden területéről, − a körömrágástól a TBC-ig kiterjed a figyelme mindenre. Többször visszatér a babonára, annak kártékony voltára. „Nevetséges a babona Nem hallgat rá okos soha Babonából nem egyszer már Származott nagy végzetes kár.” * „Magzatod bár álmos lehet Ne adj neki te mákfejet. Se nem törve, se nem borba, Se nem vízben főzve, forrva A mákfejben sok a méreg S elpusztulhat a kis féreg.” A 75 versből álló írás záró strófája derűt, nyugalmat áraszt, mely költészetének egyik fő vonása. „Hogyha követed majd mindet, Mire a sok kis vers intett Boldog leszel, majd meglátod. Bú, baj és gond szerteszéled S napsugaras lesz az élet.” A fentiekből kiderül, hogy széleskörű és több évtizedes orvosi gyakorlata alapján nem kerülte el semmi a figyelmét. Minden eszközt és pedagógiai módszert megragadott az ismeretek terjesztésére, amelynek eszköze volt a vers. Orvosi lelkiismerete diktálta egyszerű, közérthető, dallamos formában írt verseit, amely így mindenkihez eljuthatott. Feleki Sándor érdeme, hogy felismerte a tudás, az ismeretterjesztés jelentőségét. A népegészségügy iránt elkötelezett orvosként úttörő munkát végzett a felvilágosításban, prevencióban. Feleki Sándor költészete szervesen illeszkedik a XIX. végi, XX. század eleji népies nemzeti költészetbe. A modern irányzatok nem érintették meg, tudatosan távol marad azoktól.

17 Feleki Sándor: Hogyan éljünk nyáron, télen kis versekben elmesélem. Sinkó Károly rajzaival, Bp. 1937. Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség kiadványai 16. sz. 16.

254

Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története Költészetének tematikus gazdagsága valamennyi verseskötetében megjelenik. Petőfihez hasonló hangvételű, a gyermekkor iránt érzett nosztalgiája viszszatérő motívum verseiben. „Minden álmom hozzátok száll Minden dalom ti felétek, S felkeresni még sem merlek… Hátha meg sem ismernétek! A hajdani rossz gyereket S szólnátok kíváncsian E bús ember vajh ki lehet?” (Örök vágy) A poéta sors múlékonyságát a daloló fülemüle elhaló énekéhez hasonlítja. Szenvedés nélküli, halk dala, a költő élete belesimul a természetbe. „Daloló fülemüle- golyó érte mikor dalolt Nincs búsabb, mint a vén dalnok, Elfogyott a dal szívéből Próbálgatja még titokba, Próbálgatja, de hiába Próbálgatja, de hiába Nem csendül már szava dalba. Mást csókol az édes illet. Él, de érzi meg van halva.” (Poéta sors) Tájleíró lírája gazdag, impresszionista színekkel festi le a természet gazdagságát, mely számára a költészet állandó forrását jelenti. A természet varázslatos csodájának megéneklése akár magáról a tájról szól, – akár a táj mint eszköz a belső lelkiállapotok érzékeltetésére – sok húron, legtöbbször mélabúsan zeng. A paraszti idillikum állandó motívuma verseinek, amely néha az elveszett, boldog gyermekkor utáni vágyódást, máskor a szülőföldhöz, a hazához való mély kötődést fejezi ki. (Magyar föld) A magyar táj nem mindig idilli módon jelenik meg, hiszen a magyar föld, az ugar, a rajta dolgozó parasztjaival sok elégedetlenséget, nyomorúságot szül. A plebejus lázadás hangjai is megszólalnak verseiben, melyek a költői kérdésekben fogalmazódnak meg, de sohasem Ady forradalmi, éles, lázadó hangján. „Tán meddő lett az ugar S bent magyar dal nem fakad Vagy egy titkos kéz lefogja A nótázó ajakat?

255

Gergely Anna Vagy ha dalra nyílik az ajk Kelletlenül teszi azt Nem így szokott dalba fogni Mikor arat a paraszt. Dalol a nagyurak ellen Gyűlölséget, haragot, Hej, azelőtt a magyar nép Nem ily nótát faragott.” A fenti versben is és számos költeményében az 1848/49-es szabadságharc, Kossuth emléke idéződik fel. „Hova egy ország ifja, véne Sok éven át zarándokolt, A turini szent, drága hajlék Gazdátlan, üres, kiholt.” (Via dei mille 22) A költő számára az aradi vértanúk és Petőfi emléke szent, melyet a nemzeti emlékezet őriz. „Ne tartsatok nagyhangzású beszédeket, Ne rakjatok hantjukra dísz-követ, Csak néhány rozsdamarta Ágyúcsövet…” (Az aradi tizenhárom) A felekezeti sajtóban is megjelentek versei, melyek az elmúlt gyermekkor idillikuma iránt nosztalgiát érző költő érzéseit szólaltatják meg. A templomban című versében a lovasberényi zsinagógának állít emléket.18 „És múlnak az évek. Kis falumba Mint meglett férfi visszatérek. Ó, elröppent szép ifjúságom, Ti eltűnt drága évek! Mély csend honol a nagy templomban, Eltűnt a fény, eltűnt az illat, Az ajtó zárjai rozsdásak, Csak kelletlen, nyikorogva nyílnak. És bent a stender és a lámpák Sűrű, piszkos porral belepve, A zajra ijedten repül fel Egy felzavart éjjeli lepke. 18

256

Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1898. 189–190.

Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története A falakon nagy repedések, Bennük a pók tanyáját verte, A fakó ablakok bezárva S fülledt, dohos szag szállong szerte. A templomszolga válaszából kiderül és a költő számára szomorú valóság, hogy az elnéptelenedő lovasberényi hitközség, templom híveivel mi történt. „Mindegyiken segített Isten, / S templomba járjon? Más a dolga”. Feleki Sándor 1940. szeptember 1-jén hunyt el. Orvosi pályájáról, a költő munkásságáról megemlékeztek kortársai, s a felekezeti sajtó. 19 Feleki Sándor önálló kötetei: Vándorfelhők (versek, Bp. 1990), Árnyak és sugarak (versek, Bp. 1903), Az én mezőm (versek, 1912), Őszi szántás (versek, Bp. 1930), Lenau költeményei (fordította és kiadta Feleki Sándor,1930), A.B.C. Az egészség könyve versekben és képekben 1930. Budapest közegészségügye érdekében alkotott rendeletek és határozatok, I–III. (1904-–1909), Hogyan éljünk nyáron, télen? 1937.

Feleky Géza (Budapest, 1890–Budapest, 1936) újságíró, művészeti író, publicista Magyarfeleki Feleky Hugó egyetemi magántanár fia, Feleky Géza 1890. november 4-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Barcsay utcai gimnáziumban végezte, ahol korán kitűnt széleskörű olvasottságával, lexikai tudásával, művészeti érdeklődésével. A gyenge fizikumú Feleky számára az irodalom, a művészetek jelentették azt a terrénumot, amellyel önmaga testi gyengesége fölé kerülhetett. Feleky Géza állandóan szerepelt az önképző körben. VII. A osztályos tanulóként pályadíjat nyert. A Szépművészeti Múzeum spanyol képeinek esztétikai elemzése című dolgozatával. A következő évben a Szépművészeti Múzeum magyar impresszionista festményeinek esztétikai ismertetése és elemzése című tanulmányával ismét pályadíjat nyert. Végzős diákként előadást tartott Molnár Ferenc Az ördög című színművéről.20 Feleky Géza a Nyugat összejöveteleire rendszeresen eljárt, első írásai is itt jelentek meg még gimnazistaként. Meghatározó élménye volt Adyval, Ostváthtal, Kaffka Margittal való ismeretsége, barátsága. Első képzőművészeti írásai Rippl-Rónairól, Kosztolányi-Kann Gyuláról, Csontváry Tivadarról, Szinyei Merse Pálról, Csók Istvánról, Kernstock Károlyról jelentek meg, de az európai és a magyar irodalom legkiválóbb alkotói sem kerülték el figyelmét. Így külön cikket szentel Romain Rolandnak, Gerhart Hauptmannak, Szabó Ervinnek, Molnár Ferenc színdarabjainak. 19 Dr. ROSENÁK Miksa: Meghalt dr. Feleki Sándor. Magyar Zsidók Lapja, 1940. szeptember 5. 2., Dr. Deutsch Ernő: dr. Feleki Sándor, a költő-orvos. Magyar Zsidók Lapja, 1940. szeptember 12. 4. 20 SÓS Endre 1965. 208.

257

Gergely Anna Kiss József a Hét című, a századforduló tehetséges íróit, költőit maga köré gyűjtő lapjának főszerkesztője felfigyelt korán kibontakozó tehetségére, s lapjának képzőművészeti rovatát a fiatal Felekyre bízta. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben, Párizsban végezte, ahol az európai kultúra, a művészetek hagyományaival és a legmodernebb művészeti irányzatokkal is megismerkedett. Széleskörű nyelvtudásra tett szert, amelyet esszéistaként, művészettörténeti íróként, majd újságíróként is kamatoztatott. Németül, franciául, angolul, olaszul és spanyolul olvasott. Újságíróként éles, a kortársak szemében is csodálatot, elismerést kivívó írásaiból ismerte meg a magyar közönség és Európa a dühöngő fehérterror, majd a frankhamisítási per szégyenteljes részleteit, politikai összefüggéseit. Leleplező írásai a Világ, majd annak betiltása után a Magyar Hírlap hasábjain jelentek meg. A harcos, az egyetemes kultúra iránt és a liberális eszmék iránt elkötelezett Feleky félelmetes írásokban leplezte le a különítményesek gyilkosságait, a velük összejátszó politikai elit immoralitását. „Ez a csendes és finom ízlésű intellektuel talán épp esztétikai okokból nem tűrhette szótlanul és tétlenül a szellemietlen brutalitásnak azt a tobzódását, amely annak idején a közéletet felverte… És főleg nem nézhette türelmesen, hogy úgyszólván senki nem akad a magyar sajtóban, aki ezzel a tobzódással szembe szállna. Így aztán csaknem egészen egyedül állt ki a sötét korszak nyomasztó erejével szemben, hajthatatlan meggyőződéssel és töretlen bátorsággal.”21 Az „Isten vele, Mihály!” című vezércikkében a gúny, a politikai éleslátás és az erkölcs fegyverével leplezte le az orgoványi többszörös gyilkos Francia Kiss Mihály látszatperét. A cikk apropóját az a kirakatper szolgáltatta, amelyet a Horthy rendszer a népszövetségi kölcsön reményében kénytelen volt megrendezni, s amely során a hadbíró százados, Györffy Imre a vezércikk címéül választott szavakkal búcsúzott a tanúként meghallgatott Francia Kiss Mihálytól. 22 A Moral insanity című írása ismét a Györffy féle bíróság erkölcsileg, politikailag elfogadhatatlan komédiáját tűzte tollhegyre. A különítményeseket elvtelenül védelmező Györffy és társai magatartását erkölcsi színvakságnak nevezte, őket pedig „gyászmagyaroknak”, az Ébredő Magyarok Egyesületét pedig „hiénák egyesületének” titulálta.23 A megsemmisítő írás miatt Györffy hadbíró százados párbajra hívta ki Felekyt, aki életében először párbajozott, mégis a becsületbeli ügy Feleky erkölcsi, sőt tényleges – megsebesítette ellenfelét – győzelmével ért véget. Feleky Géza Bethlen István miniszterelnökhöz írt cikkében, mely a Nyílt levél az Istennyiláról európai összefüggésbe helyezte az ellenforradalmi rendszer szégyenteljes, a különítményeseket pártfogoló politikáját. „Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály ügy európai ügy, sokkal inkább európai ügy, mint én azt hazulról elképzeltem, sokkal inkább európai ügy, mint a Dreyfus-affér volt: Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály és társai olyan széles helyre tetBÁLINT Nyugat, 1937. 1. szám. FELEKY Géza: Isten vele, Mihály. Világ, 1924. február 24. Feleky Géza: Francia Kiss Mihály és az akasztófa. Világ, 1924. február 26. 23 FELEKY Géza: Moral insanity. Világ, 1924. február 28. 21 22

258

Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története tek szert Európa érdeklődésében, mint negyed százada a Dreyfus-affér szereplői… Európa elkövette azt az igazságtalanságot, hogy a Héjjas Ivánok és Francia Kiss Mihályok földjévé egyszerűsítette le egész Magyarországot… Miniszterelnök úr, Közép-Európában azt hiszik, hogy a magyar miniszterelnök azonosítja magát a Héjjas Ivánokkal, Francia Kiss Mihályokkal, vagy azt hiszik, hogy a magyar miniszterelnök csak árnyékhatalom, és kénytelen Francia Kiss Mihály füttyszava szerint táncolni. Itt nincs középút és nincsen választás. Vagy az ötvenháromszoros gyilkosnak kell letűnnie a magyar közéletből, vagy a magyar föld nyolcmilliós népe pusztul el a nyomor rettenetes kálváriaútján.” 24 Feleky Géza műtörténeti írásainak gyűjteményét önálló kötetben a Nyugat adta ki 1912-ben, amely a kortárs képzőművészet, irodalom és a színház köréből merítette tárgyát.25 Balázs Béla Feleky könyvét értékelve azt írta, hogy Feleky személyében egy informált, képzett, művelt kritikus jelent meg a magyar irodalomban. Felekyt a művészeti és esztétikai kérdések elmélyült tudósát nemcsak a kortárs magyar és európai képzőművészek életműve, kiállításai foglalkoztatták, hanem visszanyúlt többször a XIX. század festő zsenijének, Munkácsy Mihály életművének elemzésére is. Munkácsyról kiadott könyve elindította a Munkácsy kérdés revízióját.26 Az 1921-ben kiadott Munkácsy emlékirat bevezető tanulmányában Feleky az alábbiakat írja: „Munkácsy nem a XIX. század látásmódján át nézte a múltat, hanem olyan szemmel, amely szinte független korától. Ilyen függetlenségre eleven művészeti kultúrájú környezetben még az igen erős egyéniségek sem tehetnek szert. Ezt a függetlenséget kereste Tahiti szigetén Gauguin.”27 Feleky Gézát Bálint György – aki a Nyugat 1937. 1. számában búcsúztatta a kitűnő újságírót a művészettörténeti írót – a század egyik legkulturáltabb és legigényesebb magyar publicistájának nevezte. Kiemelte lenyűgözően egyéni stílusát, tudását, vezércikkeinek éles iróniáját. Relle Pál, a pályatárs és barát kiemelte nekrológjában, hogy „Nagy újságíró volt, a legnagyobbak közül való, a munka mennyiségével és értékével mérve… Polihisztor volt, élő lexikon, akinek csak önmagában kellett lapozni, bármiről volt szó: színházról, képzőművészetről, zenéről, tudományról, közgazdaságról, bel- és külpolitikáról, geológiáról, csillagászatról.”28 Feleky Géza újságíróként és művészeti íróként maradandó életművet alkotott. Írásai csaknem száz év távlatából is mértékadó, tényszerű, bátor megállapításokat hordoznak. Briliáns intellektusa, az egyetemes emberi kultúráért érzett felelőssége, biztos értékítéletei, finom, érzékeny elemzései, az európai publicisztika élvonalába sorolják. Feleky Géza önálló művei: Könyvek, képek, évek. Találkozások a művészettel (Bp. 1912), Munkácsy (Bp. 1912), A művelődéstörténeti múzeum problematikája és a fővárosi múzeum (Bp. 1914), Kaiser und Krieg. (Bp. 1933). Idézi: SÓS 1965. 218. FELEKY Géza: Könyvek, képek, évek. Találkozások a művészettel. Bp. 1912. 26 FELEKY Géza: Munkácsy. Bp. 1912. 27 FELEKY 1921. 28 RELLE Pál: Test és szellem. Feleky Gézáról. Toll, IX. 1937. 1. szám, 6. 24 25

259

Gergely Anna

Összefoglalás A Feleki család történetét áttekintve egy háromgenerációs zsidó polgári értelmiségi család modelljét vázoltam fel. A családtörténet a kiegyezés körüli évektől indul, amely átível a századfordulón, s egészen az úgynevezett második zsidótörvényig tart. Az asszimilációs aranykor kedvezett a kibontakozó értelmiségi pályáknak, amelynek első lépcsőfoka a névmagyarosítás volt. A Feleki család esetében ez igen korán, az 1860–70-es években megtörtént, mikor a lovasberényi körorvos-ős Füchstelről Felekire változtatta a nevét. E kérdéskörhöz kapcsolódik az utónévadásban megnyilvánuló tendencia is. Feleki Miksa fiainak a kor szokásainak és elvárásainak megfelelően magyaros utóneveket adott (Béla, Sándor). Vonatkozik ez Feleky Hugóra, az európai hírű urológus fiára is, akinek a Géza utónevet adták. A tanulmányban már vázolt okok miatt a család a fővárosba költözött, bár Feleki Miksa még Lovasberényben van eltemetve. A Budapestre költözés, az iskoláztatás magas foka a zsidó családokban szintén modell értékű. A családtörténetben Feleky Géza volt az, aki tanulmányai a legnevesebb európai egyetemeken is folytathatta. Nyelvtudása, sokoldalú képzettsége, tehetsége Európa legjobb újságírói közé emelte e kiváló publicistát és művészeti írót. A Feleki testvére életpályáját áttekintve felfelé ívelő karriertörténeteket látunk, amelynek csúcsán a nemességet szerzett Feleky Hugó életműve áll. A nemesség megszerzése az asszimilációs folyamat szerves része volt, amely kétségtelenül a legmagasabb társadalmi presztizzsel bírt. Ez a család egészét érintő asszimilációs folyamat azonban nem érintette zsidóságukat, bár erre az adatok szűkössége miatt csak közvetett adatokkal rendelkezünk. Feleki Béla ügyvéd a Pesti Izraelita Hitközség alelnökeként tevékenykedett. Munkásságával a zsidó oktatás, iskolaalapítás terén alkotott maradandó értékeket. Feleki Sándor orvos, költő pedig a közegészségügyben kifejtett több évtizedes áldozatos munkája mellett a zsidó tárgyú verseivel fejezte ki a zsidósághoz, a hagyományokhoz, ugyanakkor a magyar kultúrához való kötődését. A Feleki család tagjainak a magyar kultúra, művelődés és művészet terén kifejtett tevékenysége modellértékű, szerves része a XIX–XX. századi magyar kultúrtörténetnek.

Irodalom BARACS Marcell 1923 Feleki Béla. Egyenlőség, március 10. 2. BÁLINT György 1937 Feleky Géza. Nyugat, 1. szám DEUTSCH Ernő dr. 1940 Dr. Feleki Sándor, a költő-orvos. Magyar Zsidók Lapja, szeptember 12. 4. Feleki Béláról 1923 Elmondotta Vázsonyi Vilmos. Egyenlőség, március 10. 2. FELEKY Géza 1912 Könyvek, képek, évek. Találkozások a művészettel. Nyugat Nyomdai és Irodalmi Részvénytársaság, Budapest. 260

Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története 1913 Munkácsy. Eggenberger-féle Könyvkiadó Vállalat, Budapest. 1921 Munkácsy Mihály: Emlékeim. Dr. Feleky Géza bevezetésével. Amicus kiadása, Budapest. 1923 Isten vele, Mihály. Világ, február 24. 1924 Moral insanity. Világ, február 28. FELEKI Sándor dr. 1937 Hogyan éljünk nyáron, télen kis versekben elmesélem. Sinkó László rajzaival. Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség kiadványai, Budapest, 16. szám, 16. FELEKI Sándor 1898 Templomban. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 189–190. GERGELY Anna: 2004 Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében. Szent István Király Múzeum Közleményei, D. sor. No. 295. Székesfehérvár. 2003 A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája. Vince, Budapest. KARÁDY Viktor 2000 Zsidóság Európában a modern korban. Társadalomtörténeti vázlat. Új Mandátum, Budapest. 2000 Önazonosítás és sorsválasztás. A zsidó csoportazonosság történelmi alakváltozásai Magyarországon. Új Mandátum, Budapest. KEMPELEN Béla 1996 Magyar zsidó családok III. 2. kiadás. Makkabi, Budapest. LAUSCHMANN Gyula 1996 Székesfehérvár története IV. A szabadságharc leverésétől az első világháborúig 1849–1914. Közlemények Székesfehérvár város történetéből. Székesfehérvár. MARKÓ László (főszerk.) 2000 Új Magyar Életrajzi Lexikon, II. Budapest. NEUMANN Sándor é. n. A lovasberényi hitközség története 1708-tól napjainkig. Lovasberényi Hitközség, Lovasberény. PFEIFFER Károly dr. 1940 Fejér megye zsidó összeírása. Közlemények Fejér vármegye Levéltárából I. Székesfehérvár. RELLE Pál 1937 Test és szellem. Feleky Gézáról. Toll, IX. 6. ROSENÁK Miksa dr. 1940 Meghalt dr. Feleki Sándor. Magyar Zsidók Lapja, szeptember 5. 2. SÓS Endre 1965 Felvillanó arcok. Arcképek, emlékezések. Feleky Géza. Szépirodalmi, Budapest. SZÁLLÁSI Árpád 2004 Feleky Hugó (1861–1932), a jeles urológus. Orvosi Hetilap, 145. 87–89. SZINNYEI József 1894 Magyar írók élete és munkái III. Hornyánszky, Budapest. 261

Gergely Anna UJVÁRI Zoltán szerk. 1929 Magyar Zsidó Lexikon. A Zsidó Lexikon kiadása. Budapest. VENETIANER Lajos 1986 A magyar zsidóság története. Különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században. Könyvértékesítő Vállalat, Budapest. VÉRTES László dr. 2000 Dr. Feleki Sándor, költő és orvos. Egészségnevelés, XLI. 216–217.

GERGELY, Anna

FROM LOVASBERÉNY TO WORLDFAME SUMMARY Having looked through the Feleki family′s history I outlined the model of a three generation Jewish civil intellectual family. Their history begins around the Compromise of 1867 covering the turn of the century and lasting as long as the so-called second Jewish Law. The Feleki family moved to the capital though Miksa Feleki is buried in Lovasberény. Moving to Budapest and being educated at a high level also represent value in Jewish families. In the family’s history it was Feleky Géza who could go on with his studies in the most famous universities in Europe. His knowledge of languages, as well as being extensively educated and talented made this excellent publicist and art history writer one of the best journalists in Europe. Analysing the Feleki brother’s career we can see their star in the ascendant, the peak of wich means Hugo Feleky′s career as he was raised to noble rank. Gaining the title of nobility was part of the assimilation process, which undoubtedly meant the highest possible prestige. This assimilaton process affecting the whole family didn′t influence their being Jewish. Béla Feleki, a lawyer, worked as the deputy president of the Israelitic Community in Pest. His work represents standing value in the field of Jewish education and school foundation. Sándor Feleki, a doctor and poet expressed his commitment to the Jews, their traditions and also to the Hungarian culture through his Jewish-focused poems. Each member of the Feleki family set an example both in Hungarian culture, education and art, which is an essential part of the 19 th and 20 th century Hungarian culture and art history.

262

Lovasberénytől a világhírnévig. A Feleki család története

1. kép. Feleky Hugó

2. kép. Feleki Béla

3. kép. Feleki Sándor

263

OLÁH János

AZ „ANGYALOK” – AZ ENGEL CSALÁD FELEMELKEDÉSE, NAGYSÁGA ÉS... A Pécsről indult Engel-famíliáról, a 19. század elején Pécsett született Engel Adolfról, gyermekeiről, unokáiról, déd- és ükunokáiról, tehát ötödízigleni családtagjainak életét tekintem át, kik jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Ausztriában, Franciaországban, Izraelben, Kanadában, Németországban, Olaszországban, valamint egy kevesen Magyarországon éltek és élnek. Egy magyarországi születésű zsidó emberről és családtagjairól írok, kiknek egy része római katolikussá, buddhistává, ateistává lett, és egy részük megmaradt ősei hitén. Egy magyarországi születésű zsidó emberről írok, kinek családnevét, az „Engel” nevet a déd- és az ükunokák viselik még szerte-széjjel a nagyvilágban, Magyarországon azonban már nem élnek az e családból származó, „Engel” nevet viselők. Az „Engel” szó egy német szó (der Engel – hímnemű főnév), magyarul ’angyal’-t jelent. A görög, majd a latin nyelvből kölcsönzött német Engel és a magyar angyal szó héberül: . E héber szó jelentése egyszerűen csak ’követ, küldött’. Az Örökkévaló nevének hozzátoldása vagy a szövegösszefüggés által kapja csak ’angyal’ jelentését a Tanakhban, a Biblia kereszténység/keresztyénség által Ószövetségnek nevezett részében, például: ; Voltaképpen bármely emberből lehetett angyal, ha Isten kiválasztotta és feladatot adott neki. Engel Adolf zsidóságát soha meg nem tagadva, önnön erejéből, Istenben bízva lett egy szegény, árva gyermekből Pécs városának egyik legtekintélyesebb polgárává, virilistájává. Önerő és a töretlen hit Isten segítségében. E kettősség határozta meg az Engel-dinasztia alapítójának sikeres életét. Takács István, Mecsekjánosi község római katolikus papja, Engel Adolf egyik házmesterének fia, kit a zsidó háziúr taníttatott katolikus papnak, írta 1899-ben: „Hősökről regélnek a csaták krónikásai, emlék-szobrok ezrei hirdetik a múlt nagy férfiainak dicsőségét, minden nemzet ünnepli nagy alakjait. – De az utódok ezen hódolata tulajdonkép mit is magasztal? Nem egyebet, mint a törhetetlen hős akaraterőt, mely nélkül nem tud remekelni a szellem, s mely nélkül önfeláldozóan hatni a testi szerv sem képes. Ez az elszánt akarat-erő képezi Jánosi Engel Adolf legjellemzőbb tulajdonságát…”1 1

264

V. ö. BAIERSDORF 2009c: 87. Az eredetit l. TAKÁCS 1899a, németül TAKÁCS 1899b.

Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és… Isten „munkálkodásáról” életének alakulásában pedig ezt írta Engel Adolf az Aus meinem Leben című önéletrajzi írásában2 gyermekeinek: „Visszatekintve életemre, Dávid királlyal szólhatok:3 »A kő, amelyet az építők megvetének, szegletkővé lett. Isten akarta így.«”4 Lenkei (Gutman) Henrik (1863–1943) Engel Adolf születésének 110. évfordulójára írt egy családtörténet-félét, amelynek az utódokkal foglalkozó részét ekként kezdi: „Ha Engel Adolf nem alapít családot és nem hagy hátra utódokat, akkor is beírta volna nevét az ország és a magyar zsidóság halhatatlanjainak könyvébe. (…) a Sors kegye megadta, hogy nem csak műveiben, hanem gyermekeiben s leszármazottjaiban fennmaradjon szelleme…”5

Jánosi Engel Adolf életéről, munkásságáról Lássuk akkor a családalapítót, 6 Engel Adolfot. Saját maga által írt életrajzának tanúsága szerint 1820. február 6-án, Pécsett született.7 Apja, Engel Péter (héber neve: Peszáh) (1772–1824)8 a Tolna megyei Bonyhádról került 1795-ben Pécsre (az ő Zrínyi utca 12. sz. alatti házának egyik szobája lesz a pécsi zsidóság első zsinagógája 1843-ig);9 míg anyja, Süsskind Mária (1783–1862)10 Frankfurt am Mainból jött Magyarországra, és került első férje révén a Baranya megyei Németbólyba, majd megözvegyülése után 1819-ben Pécsre, ahogyan akkoriban nevezték: Fünfkirchenbe.11 A négy évesen apa nélkül maradt Adolf tizenegy évesen batyus vándorkereskedő lett, apróságok (például: ceruzák, maga készítette gyújtóeszközök) árusításából tartotta el magát a „magas, keszeg, sápadt, okos csillogású, fekete szemű, könnyen zavarba jövő, el-elpiruló, elérzékenyülő, 2 L. JÁNOSI Engel 2009: 16–52. Az 1887-ben írt visszaemlékezés magyar fordítását (fordította: ÁBEL János, GRITSCH Mátyás, GRITSCH Mátyásné); két élő leszármazott, a Franciaországban élő STEIN Anna és az Amerikai Egyesült Államokban élő ENGEL Péter írását; továbbá CSIKÓS Ferenc, JAKAB Józsefné, KRISZTIÁN Béla és SZIRTES Gábor tanulmányait is közli a könyv sok korabeli fényképpel és az Engel család családfájával egyetemben. 3 Ps 118,22–23. 4 JÁNOSI Engel 2009: 52. E zsoltárból származó mondatot énekelte a kórus 1869. július 22-én, a pécsi zsinagóga felavatási ünnepélyén a „zárkő” letételekor, l. WEISZ 1920: 20. 5 V. ö. BAIERSDORF 2009a: 59, in LENKEI 1930. 6 http://www.geni.com/family-tree/index/6000000011001088727 7 JÁNOSI Engel 2009: 18. 8 Első felesége Fuchs Salamon özvegye volt, az ő halála után vette feleségül Süsskind Máriát. 9 L. SCHWEITZER 1966: 25. 10 Első férje egy Schwabach családnevű férfi volt. Második férjének, Engel Péternek a halála után feleségül ment Stern Jakabhoz, ki a pécsi Hevra Kadisa megalapítója lett. Egy gyermeke született ebből a házasságából Jánosi Engel Adolf anyjának: Stern Móricz (Mayer). Stern Móricznak (Mayernek) négy fia (Gyula, Miksa, Sándor és Ottó) és négy lánya (Nina, Sarolta, Emma és Ilona) született, kikről a végrendeletében a mostohanagybátyj: Jánosi Engel Adolf megemlékezik, és évjáradék folyósítását hagyja meg részükre. Lásd: Hagyatéki végzés, in LÁNYI 2012: 133–137. 11 A város középkori latin neve: Quinque Ecclesiae (’öt templom’). Az elnevezés valószínűleg a város öt ókeresztény kápolnájának romjaira utalhatott. A német Fünfkirchen (’öt templom’) a latin elnevezést őrzi.

265

Oláh János mindenkihez alázatos tisztelettel közeledő” 12 német anyanyelvű fiúcska, ki önerőből tanult meg magyarul, franciául és héberül. Összegyűjtött pénzéből különböző vállalkozásokba kezdett: 16 évesen dohánnyal kereskedett, 18 évesen használt ruha- és bútorboltot nyitott Pécsett. 1844-ben megnősült,13 feleségül vette Justus Annát (1824–1914).14 Házasságát bőséges gyermekáldás kísérte: 9 gyermeke15 született. Gyermekei mellett felnevelte fiatalon meghalt öccse: Engel Simon (1822–1864)16 öt gyermekét is.17 A legfiatalabb árva fiú, Engel Miksa (1857–1933),18 hasonlóan nagybátyjához, magyar nemességet kapott 1895ben, „cserkúti” predikátummal. A szintén a faiparban is tevékenykedő közgazdász és ipari vállalkozó Engel Miksa volt többek között a fiumei Credit Bank és a Fronciére Biztosító Társaság igazgatója, részt vett a fiumei kikötő modernizálásában, és megjelent egy héber nyelvű verseskötete is.19 Kevesen tudják, hogy az utasbiztosítást ő „találta ki”. 1907. május 9-én az ő lakásán és kezdeményezésére alakult meg az Európai Áru és Podgyászbiztosító Részvénytársaság, a világ legelső utazási biztosítója, a mai EUB (Európai Utazási Biztosító Zrt.) elődje. A legenda(?) szerint 1905-ben, a luzerni pályaudvaron figyelt fel arra, hogy milyen könnyen felgyulladhatnak a várakozó utasok peronon álló bőröndjei a gőzmozdony szikrájától. Utánajárt és megtudta, hogy az esetleges károkért a vasúttársaságok csak jelképes kártérítést fizetnek. Ez adta neki az ötletet egy olyan biztosító társaság létrehozására, amely az utazók poggyászára és baleseti káraira vállal fedezetet. Így született meg Magyarországon az Európai Áru és Podgyászbiztosító Rt., a világ legelső, erre szakosodott biztosítója. A legidősebb árva fiú, Engel Lipót (1848–1886) fiatalon halt meg, és négy árvát20 hagyott hátra, róluk is nagybátyjuk gondoskodott. Az Engel-família árváit felnevelő Engel Adolf írta feleségéről, gyermekei és nevelt gyermekei anyjáról, ki az ő számára, az ő elvei szerint az ideális feleség mintaképe volt: „Mindazon asszonyi jó tulajdonságokkal rendelkezett, melyek Salamon király mondásaiban dicsőíttetnek. Házias, polgári nevelést kapott (…) regényeket soha nem olvasott. Istenfélően nevelte lányait, jó háziasszonynak (ami az asszonyok valóságos szerepe és feladata a világon), helyüket felismerőnek, megtalálónak a világban. La Martin joggal nevezte a regényt az „élet ópiumának”, hiszen a kelő nap országainak

JAKAB 2009: 93. L. JÁNOSI Engel 2009: 24. De pl. LENKEI 1930: 64 és KEMPELEN 1937: 23 házassága éveként 1843-at tüntetik fel, mégis talán a saját maga által írt évszám a valós. 14 Az idős korára teljesen megvakult anya Bécsben élt gyermekeivel, ott halt meg, és ott is temették el. 15 Lajos (1844–1862), Heléna (1848–1887), József (1851–1939), Sándor (1852–1940), Berta (1855– 1934), Gyula (1857–1934), Mór (1858–1924), Lujza Ludovika (1865–1947) és Marianne (1868–1917). 16 Felesége Rosenstock Babett (1825–1915) volt. 17 Lipót, Miksa, Ilona, Róza, ?. Az ötödik gyermeknek nem lehettek utódai, és nem is élhetett már Jánosi Engel Adolf halálakor, mert a Hagyatéki végzésben nem szerepel sem az ő neve, sem leszármazottaié vagy örököseié, v. ö. LÁNYI 2012: 134. 18 Felesége Brachfeld Caesarina (1856–1945) volt. Gyermekei: György és Lívia. 19 V. ö. BAIERSDORF 2009a: 60, UJVÁRI 1929: 228 és KEMPELEN 1939: 54. 20 Sándor, Olga, Jenő és Ernő. 12 13

266

Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és… népét az ópium élvezete, Európa lakóit pedig a regényolvasás juttatja hamis önbecsüléshez, melynek előbb-utóbb párbaj vagy öngyilkosság lesz a vége.”21 Engel Adolf 1848-ban nemzetőrnek jelentkezett, szolgálta hazáját és a magyar szabadság ügyét. A szabadságharc ugyan elbukott, de Engel Adolf az üzleti életben egyre sikeresebb lett: dolgozott, gyarapodott. Gazdaságilag az igazi áttörést azonban a fa hozta meg számára. 1853-ban indította be termény- és fakereskedő vállalkozását, erdőket vásárolt, gőzfűrészüzemet és parkettagyárat létesített. De faipari úttörő tevékenységei mellett létesített sóraktárat, mész- és téglaégetőt, cementgyárat, uszodát, fürdőt (Balokány-fürdő), gőz- és kádfürdőt is, foglalkozott lucernamag termesztéssel, juhtenyésztéssel, részt vett a Budapest–Pécs- és a Pécs–Barcs-vasútvonal megépíttetésében. Ő és fiai építtették meg saját költségükön a Bakócza–Felső-Mindszent–Komló-vasútvonalat 1896– 97-ben.22 1880-ban vásárolta meg Alfred Montenuovo (1854–1927) hercegtől a Jánosibirtokot, ahol 1900-ra felépíttette a jelenleg is még meglévő kastélyát. 23 Ő volt a dél-dunántúli faipar, majd élete alkonyán a komlói kőszénbányászat megteremtője. Sokoldalú munkásságát az 1878-as Párizsi Világkiállításon nagy aranyéremmel ismerték el, valamint megkapta a Koronás arany érdemkereszt 24 kitüntetést is. 1886. március 29-én, I. Ferenc József a közgazdasági élet terén szerzett érdemeiért „jánosi” predikátummal magyar nemességet és címert adományozott Engel Adolfnak. 25 Nemesi címerébe az „assiduo labore” (’szüntelenül dolgozni/munkálkodni’) mondatot íratta. Aktív tagja volt a Pécsi Izraelita Hitközségnek, 1874-től annak elnöki tisztét26 is betöltötte. Ő volt az egyik kezdeményezője az impozáns, 1869-ben felavatott pécsi Nagyzsinagógának. Tagja volt Pécs szabad királyi város közgyűlésének (a törvényhatósági b izottságban), több kulturális és művészeti szervezetnek, például a Mezőga zdasági Egyesületnek, a Képzőművészetek Országos Egyesületének. A Pécsi Dalárdának örökös tiszteletbeli tagja volt. Meghatározó szerepet játszott a Komló környéki kőszénvagyon feltárásában, és abban, hogy az ott található L. JÁNOSI Engel 2009: 24–25. Ez jelenleg a Godisa–Komló vasúti szárnyvonal, amely a Pécs–Dombóvár fővonalról ágazik le. 23 A kastély jelenleg eladó, a következőképpen hirdetik: „7054 nm-es ősfás parkban, 1700 nm-es, 3 szintes felújítandó, századfordulós grófi (sic!) kastély, 600 nm melléképülettel, és ehhez tartozó 3,6 ha park és erdővel 93 millió forintért eladó. A felújításhoz szükséges engedélyek, látvány és tervrajzok is rendelkezésre állnak.” – L. http://ingatlan.com/komlo/elado+haz/kastely/komlo%28 mecsekjanosi%29+pecs/5592900. 24 1850. február 16-án I. Ferenc József alapította az érdemkeresztet az addigi Polgári Érdemérmek helyett. A szép kidolgozású keresztek a Ferenc József rend motívumvilágát hordozták, a keresztvégek formája, az uralkodó nevének kezdőbetűi, az alapítási évszám és a jelmondat mindmind megtalálhatóak a rendjeleken is. 25 V. ö. GERŐ 1940: 51. Tévesen tudja ugyanakkor a „nemesítés” dátumát Kaposi Zoltán, Vörös István és Károly, v. ö. ROMVÁRY 2010: 199. Érdekes, hogy Engel Adolf az Aus meinem Leben című önéletrajzi írásában április 6-át ír nemesítésének dátumául, holott nemesi oklevelén a március (böjtmás hava) 29 szerepel, v. ö. JÁNOSI Engel 2009: 51. 26 L. SCHWEITZER 1966: 61. 21 22

267

Oláh János kőszenet művelésbe vonták. 1895-ben nyittatta meg az utónevét viselő Adolf-tárót, majd a Ganzler- és a Szerencse-tárót. 1898-ban mélyíttette le Komló első függőleges aknáját, amelyet felesége utónevéről Anna-aknának neveztek el. Jánosi Engel Adolf Bécsben, 1903-ban hunyt el, mikor gyermekeinél időzött. „Jánosi Engel Adolf stratégiai pozíciói birtokában – tőke, föld- és erdőtulajdon, bányabirtokok, nagyszámú bérmunkás, jó pénzügyi elgondolások és megvalósítás, a feldolgozási és kereskedelmi kapcsolati kör bővítése következtében – a gazdasági reprodukciós folyamatokban tágabb döntési kompetenciával rendelkezhetett, mint mások. Jánosi Engel Adolf egyaránt betöltötte a tőkéstulajdonos, a vá llalkozó, a menedzser szerepkörét. Munkája túlnőtt vállalatai szintjén. Befolyásolta számtalan bankár, földbirtokos, települési önkormányzat, országos igazgatási szerv kompetens rétegét is. Jánosi Engel Adolf személyében az a sajátos vállalkozói típus jelent meg, akinek tevékenységét szaktudása legitimálja, döntései individuális aut onóm jellegűek, pozíciója nem öröklődik és egy meriokratikus értékrend hordozója. Vállalkozói tevékenységének kedveztek a társadalmi feltételek, a változó gazdasági környezet kihívásai nem kényszerhelyzetekként, hanem új alternatívákként és inn ovációként jutottak érvényre, megalapozva és fejleszthetővé alakítva vállalkozásai körét. Volt azonban még egy olyan vonása, amely máig érvényes példa lehetne a vállalkozók számára. Ez pedig az, ha a »régi vállalkozói stílust« egy mondattal aka rjuk jellemezni, hogy egész gondolkodását és elképzeléseit, valamennyi cselekedetét az élő ember öröme és bánata hatotta át. Munkásaival való kapcsolata legendásan jó volt, üzletpolitikáját gyakran a ma használatos »üzleti angyal« etikus fogalmához kapcsolhatjuk. Alkalmazottai szociális ellátása, egyházakkal való kapcsolata, mecénási volta személyiségének értékét erősítik. (…) A kapitalizmust megelőző idők vezéreszméje még nem vesztette el érvényét: »omnium rerum mensura homo« minden dolog mértéke az ember. Jánosi Engel Adolf vállalkozói magatartása ezt példázza a ma számára. (…) A mecseki szénbányászat hagyományosan a Bányásznap és a Borbála nap alkalmával emlékezik meg a komlói, ezzel a mecseki szénbány ászat egyik kiváló alapítójáról.” 27 Élete végén, német nyelven írt önéletrajzáról 28 írták: „Az írásból egy eredményeire büszke, a szakadatlan munkában hívő személyiség képe bontakozik ki, aki mindennél előbbre tartotta a becsületes és tisztességes üzletkötést, és számos alkotással járult hozzá szűkebb és tágabb környezete, a zsidó hitközség és Pécs városának a gyarapításához.” 29 Dénes (Deutsch) Gizella (1897– 1975) Engel Adolfról szóló szépirodalmi alkotását (Harminc ezüst) – amely mindmáig kéziratban van – 2012-ben tervezi könyv formájában is megjelentetni a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány. 30 Jánosi Engel Adolf emlékét őrzi egy emléktábla felirata a pécsi zsinagóga falán; a pécsi Rákóczi út 54 -es számú ház – Gyula fia egykori lakóházának – homlokzatán lévő emléktáb-

L. KRISZTIÁN 2003. V. ö. JÁNOSI Engel 2009: 16–52. 29 http://www.propannonia.hu/konyvhtml/engeladolf.html 30 L. PÁVA 2011: 4. 27 28

268

Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és… la;31 valamint az elmúlt évtizedeket szerencsésen átvészelt, 32 és 1991-ben újra felállított mellszobra Komló városának főterén. Halála után egy ideig Komló „legszebb utcája” is az ő nevét viselte, 33 ma már József Attila az utca új névadója. Jelenleg a nem annyira impozáns, de kétségkívül „stílusos”: az Anna utcával párhuzamos, majd azt keresztező, az Anna-aknához34 vezető út viseli nevét. Pécsett, 1910-ben utcát35 neveztek el róla, ám ezt 1944 júliusában átnevezték, majd 1958-tól ez az utca Goldmark Károlynak (1830–1915), a világhírű zeneszerzőnek, a keszthelyi zsinagóga kántora fiának nevét viseli. Komlón alakult meg 2007-ben a Jánosi Engel Adolf Komlói Bányászati Gyűjteményért Közhasznú Alapítvány. 2008-tól Komló Város Önkormányzat József Attila Városi Könyvtár és Muzeális Gyűjteményben (Múzeum) egy emléksarok őrzi emlékét.36 A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara 2001-ben Jánosi Engel Adolf díjat alapított Komló város gazdasági fejlődését elősegítő munkásság megbecsülésére: „az egyes gazdasági szervezetek érdekén túlmutató, a város gazdaságának egészét szolgáló tevékenység elismerésére.”37 Komló és Pécs városa tehát 31 Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 24/2010. (VI. 25.) rendelete jánosi Engel Adolf emléktáblájának elhelyezéséről: „1. § (1) Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése jánosi Engel Adolf emléktáblája elhelyezésének helyszínéül a Pécs, Rákóczi út 54. számú ingatlan homlokzatát jelöli ki. (2) A Közgyűlés az emléktábla elhelyezését a következő szöveggel engedélyezi: (bronz családi címer) / assiduo labore – szakadatlan munka / jánosi Engel Adolf (1820–1903) / 1848-as nemzetőr, a pécsi faipar megteremtője, a komlói bányák alapítója, a nemzetiségek és vallásközösségek békés együttműködésének előmozdítója, Pécs város mecénása. Emlékére állították Pécs város polgárai és az Engel család nagyvilágban szétszórt tagjai. 2010. (3) A tábla mérete 115x90x3 cm nagyságú, bézs színű horvát kanfanár keménymészkő anyagból, a feliratok 3,5 és 5,5 cm betűméretben, bronzos barnás festéssel készülnek. A bronz címer 3 cm plasztikus vastagságban, 18 cm méretben készül, barokkos formában, áttört akantusz levelekkel és a felső részen koronával kerül a tábla felső részére.” 2010. november 4-én avatta fel az emléktáblát Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, a jelenlegi Nemzeti Adó- és Vámhivatal (APEH) Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága Ügyfélszolgálati Irodájának utcai homlokzatán. 32 Látható: http://www.szoborlap.hu/4810_janosi_engel_adolf_mellszobra_komlo_apati_abt_ sandor_n_a_.html. Az Apáti Abt Sándor által készített bronz mellszobrot Komlón állították fel először a bányatelepi állami iskola kertjében az 1900-as évek elején. Kutnyánszky József (a Komlói Múzeum első igazgatója) szerint, amikor a bányát 1909-ben megvette a Magyar Államkincstár, akkor kötelezettséget vállalt, hogy a szobor fennmaradásáról gondoskodik. A szobrot 1919-ben ledöntötték, 1920-ban visszaállították, 1944-ben ismét ledöntötték, 1945-ben visszaállították. 1950ben elrendelték a szobor beolvasztását. Bár a szobrot elszállították, de nem olvasztották be, hanem a komlói Kossuth-bányán elrejtették (befalazták). Amikor 1953-ban Vas Zoltán lett a Komlói Szénbányászati Tröszt vezetője, Kutnyánszky József jelentette a szobor hollétét, így került a szobor az 1954. március 1-én létrehozott Komlói Múzeumba, majd a rendszerváltozás után a korábbi MDP, majd MSZMP pártház elé, a mai Városház tér nyugati oldalára, a Városi Könyvtár épülete elé. 33 KEMPELEN 1937: 24. 34 1949–1994 között a vájárképzés gyakorlati helyeként itt működött a Tanbánya. 35 A zsinagóga mögötti utcát, amely a Tímár utcát és a jelenlegi Munkácsy Mihály utcát köti össze. 36 Engel Adolf Párizsban élő ükunokája, a neves szobrász és festőművész, Stein Anna nyitotta meg 2008-ban. A megnyitóünnepségen Ükapám, Jánosi Engel Adolf címmel családi gyökereiről beszélt. 37 http://www.pbkik.hu/index.php?id=7831&print=1

269

Oláh János száz évvel Engel Adolf halála után eleven emlékezetében tartja azt az embert, kinek létét (Komló) és XIX. század végi gyarapodását (Pécs) köszönheti. Végrendeletében az alábbiakat írta: „Sok gonddal szereztem Isten segedelmével vagyonomat, remélem hogy ti mindnyájan életmódomat követni fogjátok, és utódaitokat szintén becsületes, jámbor zsidókká fogjátok nevelni, akkor a Mindenható benneteket meg fog áldani. Ámen”38

Engel Adolf fiairól39 Engel Lajos. 19 évesen, 1862-ben meghalt. A pécsi zsidó temetőben van a sírja. Nem nősült meg, gyermekei nem voltak. Apja egészen haláláig nem heverte ki elsőszülött fiának korai halálát, hiszen végrendeletében meghagyta: „Fehérnemű szekrényemben találjátok boldogult jámbor Lajos öcsétek imakönyvét, melyet síromba adjatok velem.”40 Jánosi Engel József. 14 éves, amikor megjelent egy írása Reményi Ede /sz. Hoffmann Eduárd/ (1828–1928) pécsi koncertjéről a népszerű, nagy példányszámú bécsi Wanderer újságban. 18 éves volt, mikor Richard Wagner Das Judenthum in der Musik című röpiratára válaszul egy ellenröpiratot írt, 41 „rosszallva” Wagner zsidókkal szembeni elfogultságát. Wagner zenei nagyságát viszont tisztelte, többször vendégeskedett is nála, sőt elsőszülött fiának is a Richárd nevet adta. Jánosi Engel József a zene nagy szerelmese volt, írt például egy zongoraművet42 Deák Ferenc tiszteletére.43 Hat évvel halála előtt, 1933-ban jelentette meg tanulmányát Das Antisemitentum in der Musik címmel.44 A szépirodalmat is művelte, négy zsidó témájú drámája 45 jelent meg Drezdában. Jánosi Engel József, ellentétben apjával, nem a regények ellen „kelt ki”, hanem a korabeli újságok ellen,46 és támadta „a hírlapok szenzáció hajhászását s üzletszerű igazságelferdítését.”47 Iván Szergejevics Turgenyevvel, az ismert orosz íróval Karlsbadban48 ismerkedett meg, több levelet is váltottak. 49 Az 1929Végrendelet, fotója megtalálható LÁNYI 2012: 105. E fejezet forrása (részben) BAIERSDORF 2009b: 56–66. 40 Végrendelet, fotója megtalálható LÁNYI 2012: 106. 41 Richard Wagner’s „Das Judenthum in der Musik”, Eine Abwehr, Leipzig, 1869. Die Broschüre von 1869 –megtalálható pl.: http://de.wikipedia.org/wiki/Das_Judenthum_in_der_Musik. 42 Ungarische Elegie címmel. 43 L. HAJZER 2001: 52. 44 JOSEF Engel de JÁNOSI, Das Antisemitentum in der Musik, Leipzig Wien: Amalthea VerlagZürich, 1933; 284 oldal. 45 Die Marranen. Tragödie in fünf Aufzügen und einem Vorspiele (Dresden, 1900), Im Beichtstuhl. Trauerspiel in zwei Abtheilungen (Dresden, 1903), Der Kabbalist. Trauerspiel in drei Aufzügen (Dresden, 1909), Der Kaufmann von Rom oder: Shylock's Urgestalt. Drama in fünf Aufzügen, nebst einer Einleitung (Dresden, 1925). 46 V. ö. Die Ehre der Zeitung. – Wahrheit ohne Dichtung (Dresden, 1904). 47 LENKEI 1930: 68. 48 Ma: Karlovy Vary (Csehország). 49 Lásd HAJZER 2001: 54. 38 39

270

Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és… ben megjelent, nagy jelentőségű Zsidó lexikon50 Elnöki Tanácsának a tagja volt. Schweitzer József A Pécsi Izraelita Hitközség története című könyvében így ír Engel Józsefről: „…tisztelet övezi Jánosi Engel Józsefet, akit a millennium korában Baranya legtekintélyesebb zsidó személyiségeként emlegetnek. A kor zsidó nagypolgárságának érdekes képviselője. Az öröklött vagyont megtartja, sőt növeli is, de a gazdasági sikerek nem jelentenek számára lelki kielégülést. Igazi szerelme az irodalom és a zene.”51 Jánosi Engel József magyar királyi udvari tanácsosi címet kapott, és több mint négy évtizeden át tagja volt Pécs város törvényhatóságának. 12 évig elnöke volt a Pécsi Izraelita Hitközségnek és a X. Izraelita Községkerületnek is. Ő volt az „Engel Adolf és fiai”52 fa-kereskedés, tűzifaraktár, gőzfűrész- és parkettagyár egyik cégvezetője 1911-ig, utána egyedül (1917-ig), majd Richárd és Róbert fiaival együtt vezette azt haláláig. Felesége, a fiatalon, 30 évesen elhunyt Justus Rózsa (1860 1890) anyja első unokatestvére volt. Három gyermekük született: Richárd (1882 1944), Róbert (1883 1943), és a mindössze öt évet élt Natália /Lilli/ (1888 1893). Jánosi Engel Sándor. Császári és királyi kereskedelmi tanácsos,53 huszárhadnagy, nagyiparos, többek között a Lipót-rend lovagkeresztjének és a Ferencz József-rend lovagkeresztjének54 tulajdonosa. 1884-től Bécsben élt, ugyanis: „Sándor fiam számára 1884-ben vettem meg a Barawitzka parkettagyárat és épületasztalos műhelyt Oberdöbling-Wienben – azóta oda is költözött –, melyet vásárlóink megelégedettségére vezet, sőt a császári udvar számára is dolgozik.” – írta apja az önéletírásában.55 Ő volt az „Engel Adolf és fiai” egyik cégvezetője 1889-ig. Főként a faiparban tevékenykedett, de építőipari tevékenysége is számottevő, ő építtette fel például a bécsi katonai lovaglóiskolát és a varasdi kaszárnyaépületeket. Szakírói munkássága is jelentős, megírta két kötetben az Ungarns Holzindustrie und Holzhandel,56 és három kötetben az Österreichs Holzindustrie und Holzhandel57 című szakkönyveket. Szerteágazó gazdasági- és szakírói tevékenységei mellett egyetemi magántanár (docens),58 és alapító tagja volt például az Országos Erdészeti Egyesületnek.59 Bécsben, először az apai ház (Döbling, Hofzeile 12) első emeletét lakta, majd a Berggasse 27. szám alatt lakott. Ebben az utcában élt (Berggasse 19)60 Sigmund Freud is, akinek családja baráti kapcsolatokat ápolt a jánosi Engel család több tagjával.61 UJVÁRI 1929. SCHWEITZER 1966: 61. 52 Engel Adolf 1876-ban „vette be” József és Sándor fiát is cégébe, és lett a családi vállalkozás neve: „Engel Adolf és fiai”. 1898-ban az alapító (Engel Adolf) kilépett a vállalkozásból, és azt fiai vezették tovább. 53 1889-ben kapta kinevezését. 54 1885-ben kapta mindkettőt. 55 L. JÁNOSI Engel 2009: 43. 56 1882-ben és 1892-ben jelent meg. 57 1907-ben jelent meg. 58 L. BAIERSDORF 2009b: 62. 59 L. Erdészeti Lapok 8 (1879): 552. 60 Itt található a Sigmund Freud Museum. 61 V. ö. BAIERSDORF 2009b: 62. 50 51

271

Oláh János Felesége Löwy Gabriella volt (megh: 1940-ben). Gyermekeik: Károly (Karl) (sz. 1891), István (Stefan) (1895–1944) és Alfréd János (Alfred Hans) (1898 1991). Jánosi Engel Gyula. Magyar királyi udvari tanácsos, földbirtokos,62 a Duna Gőzhajózási Társaság (Donau Dampfschiffahrts Gesellschaft) pécsi szénbányáinak kereskedelmi igazgatója, a budapesti Gizella Gőzmalom Rt. egyik tulajdonosa és felügyelő bizottsági tagja. A Pesti Izraelita Hitközség befolyásos, vezető egyénisége. Ő volt az „Engel Adolf és fiai” másik cégvezetője 1889–1911 között. Felesége, a szintén magyar nemesi címmel rendelkező Maróthi Fürst Lenke (1866–1938) volt. Gyermekei: Aurél (1880–1955), Pál (Paul) (1892–1962), Miklós (Nicholas) (1894–1959) és Ilma (1900 1994). Jánosi Engel Mór (Móricz). 1892-től Bécsben élt apja házának második emeletén, majd jánosi Engel Adolf 1903-ban bekövetkezett halála után ő örökölte a bécsi, Döbling kerületben lévő házat (Hofzeile 12). Sikeres vállalkozó volt az üzleti életben és a „szellemi életben” is. Költeményeket és színműveket írt, újságokban publikált, és a Bécsi Külkereskedelmi Főiskolán tanított. Házában gyakori vendég volt Gustav Mahler, a zeneszerző és karmester; Arnold Rosé hegedűművész és karnagy, Mahler sógora; Bruno Walter karmester; a bécsi Burgtheater ismert színészei és színésznői; Sigmund Freud lányai (Anna és Sophie), akik Engel Mór Magda lányának osztálytársai voltak; Ludassy (Gans) Gyula és más közismert bécsi személyiségek. Jó kapcsolatokat ápolt Henrik Ibsennel, az ő páholyából együtt nézték a Vadkacsa bécsi ősbemutatóját a Volkstheaterben. Felesége a 105 évet élt Klinger Mária (1870–1975) volt. Gyermekei: Frigyes (Friedrich) (1893–1978), Rudolf Péter (héber neve: Peszáh) (1894–1917) és Magda (Magdalena) (1896 1919).

Engel Adolf lányairól63 Jánosi Engel Helén. Férje: Stein Mór (Móricz) volt. Helén fiatalon halt meg, négy árvát hagyott hátra: Lajost, Oszkárt (1872–1942), Sándort (1880–1954) és Melániát (Melanie). Jánosi Engel Adolf végrendeletében róluk külön megemlékezik.64 Jánosi Engel Berta. Dr. Lóránt Lipótné. Férje: Leopold Löwy, később: Lóránt Lipót. A Baján született férfiú a török hadsereg katonaorvosa volt, majd Pécsre jőve Pécs városának, később Baranya vármegyének a főorvosa lett és a Pécsi Izraelita Hitközség elnöki tisztét is betöltötte. A pécsi Széchenyi tér sarkán álló, az „oroszlánfejes” Zsolnay-kúttal szemközti épületet – amelyet apósa építtetett, majd Berta lányának ajándékozott – mindmáig Lóránt-palotának nevezik. Há-

Apja vásárolta meg 1885-ben Ócsárd–Pázdány térségét. E fejezet forrása (részben) BAIERSDORF 2009b: 66 67. 64 Lásd Végrendelet, fotója megtalálható LÁNYI 2012: 98–112 és 133. 62 63

272

Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és… rom gyermekük született: Anna (1877–1959), Márta (1879–1950) és Artúr (1884– 1954). Jánosi Engel Lujza Ludovika. Stern Mór (Maurice Stern) felesége volt. Kettő gyermekük született: Norbert (1885–1942) és György (1889–1963). Jánosi Engel Marianne. May Jakab (Jakob May von Mayenau) felesége volt. Négy gyermekük született: Fritz (1889–1953), Felix (1890–1945), Hermann (1894–1979) és Marguerite.

Engel Adolf unokáiról65 Jánosi Engel Richárd. 1917-től apja, jánosi Engel József cégtulajdonossá tette a Münchenben mérnöki diplomát szerzett fiát a családi vállalkozásban, amely ekkor fakereskedésből, tűzifa raktárból, gőzfűrész és parkettagyárból, valamint gőzfürdőből és uszodából állt. Jánosi Engel Richárd az I. világháborúban katonatisztként szolgált. Zsidó mivolta miatt 1944-ben Mauthausenbe deportálták, ahol még az évben meghalt. Nem nősült meg, gyermeke nem volt. Jánosi Engel Róbert. 1917-től apja, jánosi Engel József cégtulajdonossá tette a jogi egyetemet végzett fiát a családi vállalkozásban, amely ekkor fakereskedésből, tűzifaraktárból, gőzfűrész- és parkettagyárból, valamint gőzfürdőből és uszodából állt. Több pécsi pénzintézetnél, vállalatnál is igazgatótanácsi és bírálóbizottsági tag volt. Irodalmi „munkálatokat” is végzett, 1914-ben publikálta Báró Eötvös József és a magyar zsidóság emancipációja: Eötvös születésének századik évfordulója alkalmából című könyvecskéjét.66 Jánosi Engel Róbert is katonatisztként szolgált az I. világháborúban, az orosz és a román fronton. Jánosi Engel Róbert kétszer nősült, első felesége Krausz Marianna (1887–1980) volt, akitől 1915-ben elvált. Egy lányuk született: Rózsa (1910–2000). Második felesége, a szintén magyar nemesi címmel rendelkező erdősi Baiersdorf Erna (1889–1970) festő és szobrásznő volt. Gyermekük nem született. Jánosi Engel Róbert feleségével és lányával együtt áttért a római katolikus vallásra, sírja és lányának sírja is a pécsi Belvárosi templom (Gázi Kászim Dzsámi) földalatti kriptájában van. Jánosi Engel Aurél. Jánosi Engel Gyula fia volt. Az I. világháborúban huszártisztként szolgált, József főherceg (1872–1962)67 adjutánsa volt, több kitüntetés birtokosa. Egy lánya született: Marianne (sz. 1923), ki orvos volt Londonban. Jánosi Engel Pál. Jánosi Engel Gyula fia volt. Agrármérnöki oklevelet szerzett Halléban, és a család ócsárd–pázdányi birtokát igazgatta. Az I. világháborúban huszártisztként szolgált, orosz fogságba esett, és 3 és fél éves hadifogság után térhetett csak haza. A zsidóüldözések idején, a későbbiekben „A világ (népek)

E fejezet forrása (részben) BAIERSDORF 2009c: 72–85. http://books.google.hu/books/about/B%C3%A1r%C3%B3_E%C3%B6tv%C3%B6s_J%C3%B 3zsef_%C3%A9s_a_magyar_zsi.html?id=DQyBHAAACAAJ&redir_esc=y 67 Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg (Erzherzog Joseph August Viktor Klemens Maria von Österreich). 65 66

273

Oláh János igazai”68 címmel kitüntetett Erőss Tibor69 bújtatta és mentette meg őt és családját. A háború után az USA-ba vándorolt ki feleségével, Ornstein Kittyvel (1901– 1990), fiával, Edgár Péterrel (sz. 1928) és lányával, Clarisse-szal (sz. 1925). Jánosi Engel Miklós. Jánosi Engel Gyula fia volt. Az I. világháborúban tisztként szolgált. Egyik gyermeke, Sándor (1926–1944) munkaszolgálatosként halt meg 1944-ben. Jánosi Engel Ilma. Jánosi Engel Gyula lánya volt. Férje: Robert May von Mayenau, cukorgyáros volt Csehországban. 1939-ben sikerült Angliába emigrálniuk. Mindkét gyermekük angol királyi hadsereg katonatisztjeként harcolt a II. világháborúban. Az idősebb fiú, Philipp Hermann (1923–1944) a normandiai partraszállásnál hősi halált halt. Jánosi Engel Frigyes. Jánosi Engel Mór fia volt. Az I. világháborúban tisztként (hadnagyként) szolgált. Freiburgban és Bécsben tanult jogot és történelmet. Az 1938-as „árjásításig” a bécsi családi parketta- és asztalos üzemet is irányította, oktatási tevékenységei mellett. A bécsi Alma Mater Rudolphina-n, tehát a Bécsi Egyetemen (Universität Wien) és a római La Sapienza Egyetemen (Università degli Studi di Roma „La Sapienza”) tanított; majd Angliába emigrált, és a Cambridge-i Egyetemen (University of Cambridge) tanított. Innét az USA-ba ment, és előbb a baltimorei Johns Hopkins Egyetemen (Johns Hopkins University), majd a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen (Catholic University of America) tanított. 1959ben visszaköltözött Bécsbe, és ismét a Bécsi Egyetem tanára lett. Sok könyve, tanulmánya jelent meg németül és angolul, tekintély volt az újkorral foglalkozó történészek között. A Bécsi Egyetem két alkalommal (70. születésnapjára és a halála utáni évben, 1979-ben) is tanulmánykötetekkel tisztelgett Friedrich Engel-Janosi előtt. Járt Magyarországon is, a Magyar Tudományos Akadémia egy fogadást is adott tiszteletére. Ő kezdeményezte a Habsburg Birodalom, majd 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsai jegyzőkönyveinek kiadását. Személyes ismeretséget ápolt Sigmund Freuddal, Arnold Schönberggel, Habsburg Ottóval, Ezra Pounddal, Hanna Arendttel, Bartók Bélával. Még római tartózkodása alatt, a 30-as évek végén áttért a római katolikus vallásra. Jánosi Engel Rudolf Péter (héber neve: Peszáh). Jánosi Engel Mór fia volt. Orvosi egyetemre járt, egészségügyi osztagba sorozták be az I. világháborúban, de ő frontszolgálatra kérte magát. A 23 éves hadnagy 2 és fél éves frontszolgálat után az orosz harctéren, Kelet-Galíciában, 1917-ben hősi halált halt. Utóneve: Péter, héber neve: Peszáh, ugyanúgy, mint jánosi Engel Adolf apjának, Engel Péternek. A nagyapa végrendeleteiben70 többször meg is jegyezte, hogy az ő apja nevét viseli „kedves” unokája, ezért kitüntetően nagyobb vagyoni hányadot juttatott neki az örökségből. 68 Haszidé umot háólám / The Righteous Among The Nations. A nem zsidóknak adható egyik legmagasabb izraeli állami kitüntetés azoknak, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt. 69 2002-ben adta át e kitüntetést a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében Judith Varnai Shorer, Izrael Állam magyarországi nagykövete. 70 Végrendelet, fotója megtalálható LÁNYI 2012: 98–112.

274

Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és…

Engel Adolf dédunokáiról71 Jánosi Engel Rózsa. Stein Marcell felesége volt. Jánosi Engel Róbert lánya, jánosi Engel József unokája. 1956-ban férjével együtt az USA-ba vándorolt, ahol a New York-i Columbia Egyetem (Columbia University) könyvtárában, a Közép-Európai Irodalom részlegében jelentős munkát végzett. Ő kezdeményezte a „Hungarian and Austrian oral history project”-et. Az ő érdeme, hogy Bartók Béla mellszobrát felállították a Columbia Egyetemen. Jánosi Engel Clarisse. Jánosi Engel Pál lánya, jánosi Engel Gyula unokája. A család USA-ba érkezése után feleségül ment Henry Arnholdhoz, aki a New York-i Arnhold & S. Bleichroeder Bank tulajdonos elnöke volt. (E banknál dolgozott például Soros György is 1963–73 között.)72 Jánosi Engel Edgár Péter. Jánosi Engel Pál fia, jánosi Engel Gyula unokája. Ő az utolsó „jánosi Engel”, ki még Pécsett született. 73 Több egyetem is díszdoktorává fogadta, például az akkori Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem is. Az Orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli doktora. A Michigani Egyetemen (University of Michigan) együtt dolgozott a közgazdasági Nobel-emlékdíjas Lawrence Kleinnel.74 Az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején ő szervezte, irányította az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem oktatóinak amerikai egyetemeken való továbbképzését. 1990-től 6 éven át ő volt az IIASA (International Institute for Applied Systems Analysis = Nemzetközi Rendszerelemzési Intézet) vezérigazgatója. Több magas amerikai és osztrák kitüntetés birtokosa, számos könyve és tanulmánya jelent meg, szaktekintély a gazdasági statisztikában és a közgazdaságtudományban. Moskovits István. Lóránt Lipótné jánosi Engel Berta unokája. 1930-tól Rómában élt, ahová Kállay Miklós, akkori mezőgazdasági miniszter delegálta a Nemzetközi Mezőgazdasági Hivatalhoz, a FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations = Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet) elődjéhez. Az Európai Állattenyésztők Szövetsége (European Association for Animal Production) alapító tagja, a FAO tisztségviselője és a Máltai Köztársaság állandó képviselője volt Rómában, a FAO-nál. Közismert szakember és nemzetközi tekintély volt az állattenyésztés kérdéseiben. Ürögdi György (1904–1987). Eredetileg: Moskovits György. Lóránt Lipótné jánosi Engel Berta unokája. Történész volt, a történelemtudományok kandidátusa. Freiburgban, Münchenben és Bernben tanult, ahol közgazdaságból, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen ókori történelemből szerzett doktori oklevelet. Különféle bankoknál dolgozott fiatal korában, majd 1948–49-ben a Miniszterelnökség Országos Könyvhivatalának volt az osztályvezetője. Ezt követően 1949–52-ben a Népművelési Minisztériumban, majd 1953–58-ban a KépE fejezet forrása (többségében) BAIERSDORF 2009c: 80–85. http://en.wikipedia.org/wiki/Arnhold_and_S._Bleichroeder 73 Kell, hogy ez tessék neki! V. ö. JÁNOSI Engel 2009: 63. 74 A Nobel-díjat 1980-ban az „ökonometriai modellek megalkotásáért és ezeknek a gazdasági ingadozások és a gazdaságpolitika elemzésében való felhasználásáért” kapta. 71 72

275

Oláh János zőművészeti Főiskolán volt csoportvezető. 1958–65 között nyugdíjazásáig az Aquincumi Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum római kori csoportjának a vezetője volt. Német és magyar nyelven, illetve különféle fordításokban sok könyve jelent meg, főként a római korral foglalkozott. Fischer Leopold (1923–1991). A világon közismertebb nevén: Swami Agehananda Bharati. Jánosi Engel Marianne unokájának, Margueritenek 75 és Hans Fischernek, egy nyugalmazott katonatisztnek (századosnak) a fia. Nemzetközi ismertségű szociál-antropológus és indológus volt. 1951-ben változtatta meg nevét, mikor a buddhista vallásra tért át. A II. világháború alatt a német hadseregben szolgált, és a Szabad India Légió tagja volt, amely Indiában az angolok ellen harcolt. Ő nem harcolt, őt nyelvtudása miatt sorozták be ebbe az ejtőernyős századba. A háború és a bécsi egyetemi tanulmányai után ismét Indiába ment, hindu koldusként 1500 kilométert gyalogolt, majd egy buddhista kolostorban lett szerzetes. A buddhizmus tanait tanította Delhiben, Bangkokban, Tokióban, Kiotóban, Wahingtonban, majd 30 éven át az USA-ban, a Szirakúza Egyetemen (Syracuse University). 15 európai és indiai nyelvet beszélt, de főként angolul írta sokat hivatkozott írásait, könyveit. Nagy tekintélynek örvendő író, tudós és tanár volt, sok kitüntetéssel és tudományos társasági tagsággal rendelkezett.

Engel Adolf egyik ükunokájáról Stein Anna Mária (sz. 1936). Jánosi Engel Rózsa lánya, jánosi Engel Róbert unokája. Párizsban élő festő- és szobrászművész. Budapesten, a Margit-híd pesti hídfőjénél, a Jászai Mari téren áll az Égbekiáltó címet viselő emlékműve, a nyilasok által a Dunába lőtt áldozatok emlékére. 76 Írásom elején az Engel-angyal szóval kapcsolatosan írtam: „Voltaképpen bármely emberből lehetett angyal, ha Isten kiválasztotta és feladatot adott neki.” A 19. század elején Pécsett született Engel Adolf az „angyal” családnevet viselte. Utódai, a későbbi Engelek folyamatosan munkálkodtak és munkálkodnak mindmáig, létrehozva sok mindent szerteszéjjel a nagyvilágban. Egy darabig Magyarországon, majd egyesek önszántukból, mások kényszerből, az apanagyapa-dédapa-ükapa szülőhelyétől távol. Egyesek megmaradva zsidónak, míg mások vallást változtatva. Az Engel-család, ez a napjainkra már több generációt számláló, valamikori zsidó család Pécsről indult. Egyes tagjai felemelkedtek, naggyá lettek, élték és élik sorsukat, hasonlóan, mint oly sok magyar-zsidó család szerte-széjjel a nagyvilágban. A nagyvilágban és nem itt, nem Magyarországon. Az Engelek, az „angyalok” elrepültek…

75 76

276

Marguerite első férje Rosenstock von Rostowsky (Rozstocki) volt, gyermekük nem született. 1990-ben avatták fel, 2005-ben felújították.

Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és…

Irodalom BAIERSDORF Kristóf 2009a „A jánosi Engel családról. Adatok és kérdőjelek, I. rész. A családalapító, Jánosi Engel Adolf”. Pécsi Szemle, 2009. nyár: 54–60. 2009b „A jánosi Engel családról. Adatok és kérdőjelek, II. rész. A második nemzedék, a gyermekek”. Pécsi Szemle, 2009. ősz: 56–67. 2009c „A jánosi Engel családról. Adatok és kérdőjelek, III. rész. A harmadik nemzedék, az unokák”. Pécsi Szemle, 2009. tél: 72–87. GERŐ József (szerk.) 1940 A királyi könyvek. Az I. Ferencz József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címek jegyzéke, Budapest. HAJZER Lajos 2001 „150 évvel ezelőtt született Jánosi Engel József”. Pécsi Szemle, 2001. ősz: 52–53. JÁNOSI ENGEL Adolf 2009 Életemből, Pécs: Pro Pannónia Kiadói Alapítvány. KEMPELEN Béla 1939 Magyar zsidó családok I. kötet, Budapest. 1937 Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I., Budapest. KRISZTIÁN Béla 2003 Száz éve halt meg a komlói-mecseki szénbányászat megalapozója. http://www.baranyanet.hu/magazin/2003_5/fokusz2.htm. LÁNYI Beatrix 2012 Gazdasági lehetőségek a dualizmus kori Magyarországon, Jánosi Engel Adolf életművének tükrében (Diplomamunka), Budapest: Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem. LENKEI Henrik 1930 „A jánosii Engel-család. Jánosii Engel Adolf születésének 110-ik évfordulója alkalmából”, Múlt és Jövő, 1930. február/2: 62–68 [az OMIKE 1930. január 20-iki kultúrestjén felolvasott tanulmány] MITZKI Ervin (szerk.) 2009 A Pécsi Izraelita Hitközség története (Rövid áttekintés), Pécs: Pécsi Izraelita Hitközség „Hagyomány Szociális Alapítvány”. ROMVÁRY Zoltán 2010 Kaposi Zoltán Vörös István Károly, „Engel Adolf” in Romváry Ferenc (főszerk.), Pécs Lexikon I. kötet, Pécs: Lexikon Kulturális Nonprofit Kft, 199. SCHWEITZER József 1966 A Pécsi Izraelita Hitközség története, Budapest: MIOK. TAKÁCS István 1899a Jánosi Engel Adolf, Pécs: Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Rt. 1899b Adolf Engel de Jánosi, Fünfkirchen [Übersetzung von Anna und Martha Löwy]. 277

Oláh János UJVÁRI Péter (szerk.) 1929 Zsidó lexikon, Budapest: A Zsidó Lexikon kiadása. WEISZ Gábor 1929 A Pécsi Izraelita Hitközség monográfiája, Pécs: Pécsi Izraelita Hitközség elöljárósága. Hagyatéki végzés. Jánosi Engel Adolf hagyatéki végzése. Baranya Megyei Levéltár: Pécs Árvaszékének iratai IV. 1406.b. 1127/1903. Páva Zsolt polgármester előterjesztése Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének 2011. december 15-i ülésére, in http://webcache.googleusercontent.com/search?hl=en&gbv=2&gs_sm=e& gs_upl=2374l22535l0l22832l38l38l4l24l24l0l250l1935l0.4.6l10l0&q=cache:Poh QDISIPtEJ:http://logoweb.pecs.hu/static/tempPdf/02-2-6-2.pdf+%22D% C3%A9nes+Gizella%22+%22Harminc+ez%C3%BCst%22&ct=clnk Végrendelet. Jánosi Engel Adolf végrendelete(i). IV. 1409. b. Pécs Árvaszékének iratai. 1127/1911 [német nyelvről fordította: Dr. Kaufer Jenő].

Internetes források http://books.google.hu/books/about/B%C3%A1r%C3%B3_E%C3%B6tv%C3 %B6s_J%C3%B3zsef_%C3%A9s_a_magyar_zsi.html?id=DQyBHAAACAAJ &redir_esc=y http://en.wikipedia.org/wiki/Arnhold_and_S._Bleichroeder http://ingatlan.com/komlo/elado+haz/kastely/komlo%28mecsekjanosi%29+ pecs/5592900 http://www.geni.com/family-tree/index/6000000011001088727 http://www.pbkik.hu/index.php?id=7831&print=1 http://www.propannonia.hu/konyvhtml/engeladolf.html http://www.szoborlap.hu/4810_janosi_engel_adolf_mellszobra_komlo_apati_ abt_sandor_n_a_.html. 2010-09-24.

278

Az „angyalok” – Az Engel család felemelkedése, nagysága és…

Oláh, JÁNOS

THE “ANGELS” – THE ENGEL FAMILY’S RISE, GREATNESS AND… This is a short overview of the Engel family, the life of Adolf Engel, born at the beginning of the 19th century in Pécs, and the lives of his children, grandchildren, great grandchildren and great-great grandchildren, the latter living in the United States of America, England, Austria, France, Israel, Canada, Germany, Italy and a few of them have lived and are still living in Hungary. I am writing about a Hungarian-born Jew and his family, some of whom converted to Catholicism, Buddhism or became atheist, whilst others remained faithful to the religion of their ancestors. I am writing about a Hungarian-born Jew whose family name Engel is borne by his great grandchildren and great-great grandchildren all over the globe. However, people from this particular Engel family do not live in Hungary anymore. The Engels, that is the angels, have flown away…

279