JÉZUS MEGVÁLTÓ KERESZTÚTJA EGYKOR, és MA

JÉZUS MEGVÁLTÓ KERESZTÚTJA EGYKOR, és MA Ez a Keresztút a VIA DOLOROSA (= Szenvedés útja) mai Jeruzsálemi állapotának alapján készült.

Első, I. Állomás Jézust halálra ítélik Jeruzsálemben az egykori „Törvény Háza” ma is ricsajos: Mohamedán gyerekek iskolája.

Megkötöztek Jézus, mint egy gonosztevőt, Ordító igazságtalanság szabadított fel sok gyilkos erőt, S a gyűlölet halál-serege elítélte az Üdvözítőt! * Emberi hamisság, hatalomféltő erőszak és árulás, „Sötétség-császár” manapság: mitől lenne más? Feledtetni a múltat, az Igazat, ez minden törekvése, Rendetlenség, s piszkosság utal a szeretetlenségre. ** Ó, Uram, mutasd meg nekem, Hogy lelkemben, hol vagyok áruló, s hitetlen? Sokszor észre sem veszem, hogy mikor megbántalak, Mely gondolatom az, mely töviskoronádba tüskét rak? Mely szavam az, mi ostorcsapásként ér Téged, s embertársamat, Mikor van, hogy nem Tiéd, hanem enyém az ítélkezés, s az akarat? Ó, Uram, Istenem, adj erőt, hogy kijavítsam, s kérlek, hogy megbocsássad!

† † † Kegyelem hatja át a megszentelt helyeket, Fénnyel von be piszkos udvart, padokat, az Isteni Szeretet. A megszentelt kövek is Irgalmat sugároznak, Jézus Lelke érinti a feledésnek kitett embersorsokat. Ά † Ω Második, II. Állomás Jézus felveszi a keresztet. Az „elítélés” és vele szemben a „megostorozás” kápolnái azon a helyen állnak, ahol az ítéletet meghozták. Ezért is van, hogy az egyik kápolna mindig nyitva van, és az Irgalmas Jézus képe előtt mindig imádkozik valaki. Ahol legnagyobb volt egykor a gyalázat, ott van nyilvánul meg leginkább ma az Isteni Irgalom.

Megcsúfolták, durván meggyötörték Tested, Lelked A gyalázkodó szavak, és fájdalmas, hústépő ütlegek, De mélyebb volt a kín mellyel Te vállaltad a gyűlölet-keresztet! * Nem győzött szavakkal a hamisság az Igazság felett, Így fékevesztett tombolásában a „testen keresztül” „törte” a lelket. Ma is ezt teszi, elvesz időt, gondolatot Istentől az Anyagnak Ura, Emberlétünk tiszta, örömlényétől foszt meg „lelkeket törő” akarata. „Eladó az egész világ!” – harsogja, s az „Út neve” ma is: Via Dolorosa! ** Ó Uram, fedd fel nekem, és gyengeségem bűneitől mosd tisztára lelkem, Ha fáradt voltam, s feledékenységemben nem váltottam be Neked tett ígéretem. Mutass rá, hogy mikor vádoltalak fájdalmas keserűséggel türelmetlenségemben, Mikor voltam Hozzád hűtlen, s társaimhoz, kegyetlen, s szeretetlen? Istenem, adj erőt, hogy kijavítsam, helyre tegyem, s kérlek, bocsássad meg nekem!

† † † Isten Szeretete ad egy esélyt az emberiségnek, hogy az összes titkot felfedje, Életünk keresztje nem rövidülhet, mit lelkünk vállalt, meg kell történnie. Szívünkkel kell átmosni természetünk minden gőgös, erőszakos, tisztátalan szennyesét, S Jézus, Irgalma által adja Erejét, hogy EGYÜTT engeszteljük ki a Teremtés Istenét! Ά † Ω

Harmadik, III. Állomás Jézus első ízben roskad le a Kereszt súlya alatt. Gyönyörűséges oltárkép: A földre eső Jézust síró angyalok állják körül az égi magasságból. Itt kezdődik a zsibárusok utcája, folyamatos visongó hangossága. Helyenként állítólag a simára koptatott utcakő: eredeti.

Lelkek bűnének sokasága épült bele a Keresztfába, És, hogy mekkora a bűnök lelki súlya, azt Jézus összetört, fiatal teste mutatja: Földre esik, összeroskad a Világ Megváltója! * Nem lát másképp az ember vaksi szeme, Csak ha a „testen át” mutatkozik meg saját lélek-bűne. Összegyűjtött káromlások, hazugságok, mulasztások, mind sziklává dagadnak, Hangos zsibvásár a mutatója a Szent Helyen az emberi árulásnak, A nehéznél is nehezebb Keresztet adva ezzel az Emberfiának! ** Istenem, jó Uram, bocsássad meg nekem, Hogy tudatlanságomban én is csak vétkeztem! Bántottalak, szóval, tettel, értetlenséggel, és mulasztással, Ezek által kerültem kapcsolatba Keresztfáddal! Istenem, adj erőt, hogy kijavítsam, helyre tegyem, Kérlek, bocsássad meg nekem! Áldj, meg, hogy többé el ne kövessem!

† † † Az Isteni Szeretet-fény bevilágít a lélek legmélyebb, titkos zugába, Felfedi, hogy mi volt az emberi elme ismeretlen, valós, rejtett akarata. Irgalom hatja át a tudatlanság lélekbugyrait, És az ember keresztje a Megváltó által könnyebbé válik. Ά † Ω Negyedik, IV. Állomás Jézus találkozik Édesanyjával Rendkívül beszédes fénykép: A félköríves domborműben Jézus és a Szűzanya megható mozdulatú találkozása ábrázolt. Alatta a zárt kápolnaajtó, ami előtt az éle terheit lefelé nyomó, zsákot cipelő ember látható. Ó, mire is figyel az ember!

Összetalálkozik az elgyötört Szeretett, és a tiszta, Igaz Anya szeme-sugara, Ki tudná megmondani, hogy Melyiküknek nagyobb a világokon áthatoló szív-fájdalma? A meghasadó Anyaszív hatalmasat dobban a „Lehetetlen! S mégis igaz!” látványára, „Nem tehetek semmit, - „Atyám segíts!” - Most kerül a világ megváltásra!” * Lehetett-e emberszív ki az Egyetlen, Istenszülő Anyát megértette? Nem volt teremtett lény, ki fájdalma teljes mélységét csak kicsit is megsejthette! S e lelki fájdalomban összekapcsolódik ma is Jézus Vére és Mária Könnye! ** Nehéz terhet roskadva cipel az ember, és az elutasító értetlenség lelke, az Üdvösség Vére, s Anyjának Könnye van a lejtőn lesiető zsákjába elrejtve! Jézusom, bocsássad meg a bénító fájdalmakat bennem, s Szent Véred, mossa át életem, Hogy a sötétség, a „hiány”, és a szeretetlenség „lefelé” soha ne vigyen! Édesanyád Könnye, s az Anyai Szív érzése hassa át a lelkem!

† † † A Szent Kettős Szív Lángoló Szeretete győzelmet aratott, S a gonoszság felett a szívekben most az Irgalom veheti át a Hangot! Az Üdvözítő Szeretet Egységbe foglalja az Eget, és a Földet, Múlt, jelen, s jövő „teljes idejébe” EGYSZERRE rajzol Megváltó Keresztet! Ά † Ω

Ötödik, V. Állomás Cirenei Simont kényszerítik a Kereszthordozás megsegítésére Sötét, komoran zárt, fekete vasajtó, mely mögött kápolna rejlik. Fent, balra a Jeruzsálemi Kereszt szimbóluma.

Ó Jézus, meggyötört tested botladozva, nehezen lép, Alig bírod a gonosz szellemi akarat ácsolta bűnök hatalmas Keresztjét. Akarata nélkül jelölték ki segíteni a Cireneit, a sok ember „húzódozó énjét”. * Most se más a világ, súlyos a „sötétség keresztje”, Mit Istenellenes szellemi erő rak kívül-belül működve az ember életére, Hogy a gyűlölködésen át a testet, fizikai létet veszélyeztetve, a lelket is megölje! Sötét, zárt lélek-kapu mutatja csak a szív zártságát, s a helyet, Hol Jézus segítésére jelöltek ki egy mai Ismeretlent. ** Istenem, bocsásd meg húzódozásomat és a bizonytalanságot a Te követésedtől, Add, hogy önként segítsek annak, ki nem érti, de szenved saját önféltésétől. Add, hogy ne legyek soha figyelmetlenül, s fájdalmasan önző, S, hogy a Te Szavad legyen számomra mindig a döntő!

† † † A Megváltó nekünk itt is Utat mutat: „Nincsen kényszer, mert szabad az akarat! Önként gyere Hozzám Gyermekem, így várlak Én, Üdvösséged, s Örökséged múlik szíved teljes döntésén!” Ά † Ω Hatodik, VI. Állomás Veronika letörli Jézus Arcáról a verítéket A „Jézus nővérkéi” zárda kápolnája nagyon szépen felújított kis kápolna, mely a zarándokok előtt is nyitott.

Fájdalmas utad nehézségét Uram, nem érti senki, Egy női lélek van csak, ki Édesanyád után képes enyhet nyújtani. Utat tör szeretete a zord katonák között, és adja, mit ott, és akkor tud adni! Jutalma a megvalósult csoda: Szent Arcod rajzolata! * Egyre erősebb világunkban a Fény, s a fénytelenség hatalmas küzdelme, Hol egykor a szeretet bátorsága jutott: egy pillanatnyi győzelemre, Ott most portékát árulva rikácsol a világ kalmár-szelleme. Tarol a Nagy Megtévesztő, s a tudatlanság bizonytalansága, Melyből egyetlen kiút van csak: a szív jósága! ** Istenem, Uram, bocsássad meg, ha figyelmetlen, s bátortalan voltam, Ha életem elakadt ott, hol tenni, s szeretetből cselekedni szándékoztam. Add meg Uram, hogy sohase mérlegeljem a „jóságtetteket”, Add, hogy Veled, Általad, s Benned éljem meg a szeretet-cselekedeteket!

† † † Erősödik a gonosz, a Föld is beleremeg, De Jézus tisztít, lelkeket ment, s bőven oszt Kegyelmeket. Az, ki elhatározottan, s hűen Krisztus Katonája, Azok bűnét, hogy tenni tudjanak, feloldja Istennek Végtelen Irgalma! Ά † Ω

Hetedik, VII. Állomás Jézus másodszor esik el a Kereszttel Ismét egy , csak ritkán nyitott kápolna, mely az ítélet kifüggesztésének helyére épült.

Ó, Jézus! Fájdalmak Istenembere! A Kereszt szörnyű terhét alig csökkentette Simon segítsége! Sebeid fájdalmasan sajognak, nincs testedben semmis ép. A durvaság, s az erőszak jelzi közelségét! * Hitetlenség, háborúk, gőgös parancsok szólnak a világban mindenfelé, Alig van csendesség, tiszta sóhaj, mely a szívben szól, s a léleké. Erős kapu hideg, részvétlen zárja kattan, mint büszke ítéleté, Kizárja a „keresőt”, s felejti, hogy az emberszív, s az ítélet: Istené! ** Istenem, bocsássad meg minden tudatlan ítélkezésemet, Vedd el, alakítsd át erőtlenségemet, hogy újból felemelhessem keresztemet! Add Jézusom, hogy a Te Szemeddel nézzek minden embertársamra, Mutatkozzék meg tetteimben is Tanításod: Isten Irgalmassága!

† † † Hatalmas hullámokat vet a Világlélek üres, fekete mélysége, Hogy felszínre kerüljön a szeretetlenség hitetlensége. De az Ég kékjében kisüt már Isten Napja, Mely az emberiségnek a Világosságot elhozza! Ά † Ω

Nyolcadik, VIII. Állomás Jézus Jeruzsálem asszonyaival találkozik A sikátorfalban csupán egy, a falba belefaragott kereszt jelzi ezt a helyet.

A tömegben meggyógyítottak, és asszonyok sírtak, és a gyermekek néztek csak, és felnőtt kegyetlenséget tanultak. Jézus kínjában is megállva figyelmeztette őket: „Szörnyű a jövő annak, ki továbbadja a szeretetlenséget!” * Ó, Istenem, Uram, ma sem más az élet, Ma is gyermekek tanulnak erőszakot, és gonosz kegyetlenséget! Megváltó Jézus! Még mindig nem értik az emberek, Hogy mi életet ad, az csak a megbocsátás, és az Irgalmas Szeretet! ** Jó Uram, Istenem, bocsánatodat kérem, engedd el, Mellyel bántottalak: haragos szavam, és meggondolatlan tettem! Add, kérlek, hogy jóvátegyem tudatlanságom, s emberségem sok-sok vétkét, Hogy szavam, és tettem hirdessen Téged, mint Szeretet Istenét!

† † † A világon átremegett már Isten Hangja! Figyelmeztet, megbocsátásra hív minden Szava! Nem kell, hogy sirassuk már a magunk, s gyermekeink életét, Ha Együttműködő tettekkel SZÍVÜNKBE FOGADJUK a Szeretet Istenét! Ά † Ω

Kilencedik, IX. Állomás Jézus harmadszor is összeroskad a Kereszt súlya alatt A kőfalba simuló római oszlop jelzi a helyet, amely már egészen közel van a Golgota tetejétől. A Bazilika tornya idelátszik.

Az erőtlen fájdalom belemarkol már minden gondolatba, Sérti az összevert, véres Jézus-testet minden kicsi szálka. Összeroskad a súly alatt a világ Üdvösséghozója. S embergyengeségét a részvétlen durvaság csak tovább fokozza. * Istenem, Uram, a mai világ is ilyen, A kegyetlenségben csak néhány „fehér folt” terem. Add Uram, hogy szenvedésed ára, e kicsiny fehérségek, S közülük azok, melyek mára beértek, ragyogó Fénnyé erősödjenek! ** Add Uram, hogy inkább menjek én is „feladat-keresztem” útjára, Mint a nyereség-remény elkábított, hamis, másvilági-, s földi poklába! Ó, Uram, bocsássad meg, mit eddig ostobaságomban vétettem, Szentlelked Világa töltsön el, hogy bűnöm a „sötétség” többé ne lehessen!

† † † Legyen, hogy minél több ember megértse a szeretet-vállalás lényegét, Jézusunk vezesse elménk, és szívünk minden gondolatát, s érzését! Jézus a Földre született, s vérével fájdalmasan megszentelte azt, Kegyelettel, jósággal, s hűen őrizzük megváltottságunkat! Ά † Ω

Tizedik, X. Állomás Jézust megfosztják ruháitól Az ide tartozó kápolna már a Bazilika-udvarra esik. Ahol mindig rendkívül hangos, színes, tarka zarándoksereg áramlik folyamatosan.

Sebeket tépnek a durva kezek, Ahogy Jézus testéről lerántják az átizzadt, véres szövetet. Ott áll ütlegektől, fájdalmas foltoktól tarkítottan, Részvétlen katonák szemérmetlen gúnyolódásában. * Uram, bocsássad meg a világnak, hogy ma is ilyen! Csupaszon szemérmetlen, gúnyos, igaztalan, és hitetlen! És a testi közelségben sokszor bántón szeretetlen. ** De mégis: bocsásd meg Uram, mert elindult, s a porban megcsillan valami, Az őszinteség, a szív és a lét tisztasága kezd újra erény lenni! Bocsássad meg Uram nekem, s minden embertestvéremnek, Hogy a valósnak hitt szavak még csak nyersen peregnek. Adj áldást a törekvő embernek.

† † † Lassan felfogja tán az ember, s megérti, Hogy a legnagyobb öröm: szeretetet adni! Kezdjük már látni, hogy az „Igazság-ruhára” jobban kell vigyázni, És akkor a tiszta gyermekszemekből ragyogó mosoly árad ki. Ά † Ω

Tizenegyedik, XI. Állomás Jézust a keresztre szegezik Ez a hely már a Szentsír Bazilikán belülre esik. Festmények, kőlapok, emléktáblák jelzik a helyet.

A megkínzott testet durván megfeszítették, Az áldást, s a gyógyító kezeket kicsavarva, a keresztre szegezték. Lelketlen pribékek osztoztak ruháján, s gúnyolódtak rajta… Hogy a testi kín, vagy a lelki nagyobb? Ó, Isten … ki tudja?! * Ma is így van ez Uram, ma sem más az ember! Vádol, ítélkezik, életet ront, és káromló szavakkal szegecsel… Ördögi tettel, jéghideg fegyverrel szaggatja az ember-ruhát, Háborút hirdet, s elveti a bocsánat, s az Irgalom hatalmát. ** Bocsáss meg Uram nekem, s minden bután megtévesztettnek, Kiknek életet nem, csak életmorzsákat adtak, s ígértek. Bocsáss meg Uram, hogy vétettem, vétettünk bátortalan gyengeségünkkel, Hogy hitetlen félelmünkben nem bírtam, nem bírtunk el a démoni lényekkel!

† † † Bocsáss meg Urunk, és add, hogy innét bátran csengjen minden szavunk, Gyógyírként hassanak tetteink, szándékunk, s törekvő akaratunk. Add, hogy minden félelem-igát lerázva Melléd álljunk teljes szívvel, Megváltásod tettét világgá kiáltsuk Szellemi Erőddel! Így szálljunk szembe a durva „szegecselőkkel”! Ά † Ω Tizenkettedik, XII. Állomás Jézus meghal a kereszten A keletiesen díszített görög oltár a Kálvária-sziklán áll, ahol Jézus, és a két lator keresztje is állt. A sziklaágy kiemelkedik egy kicsit a padlóból, alján repedés jelzi a Jézus halálakor bekövetkező földrengést.

A megkínzott Istenember végső sóhaja, Hogy a megszenvedett, megváltott emberiséget Szent Anyjára bízza. A Lélek lassan menni készül … nem bírja már az ép-nélküli testet, „Atyám bocsássad meg! … Nem tudják mit cselekedtek!” S Jézus halálába az egész földkerekség beleremegett! * Istenem, Uram! Kezünkbe adtad a Kulcsot! Lejegyezte ezeket mind hűen Szent Apostolod! A világ felborult, az emberiség kábán áll a szellemi „Koponyák” hegyén, Döntésben van: Gőgös hamissággal kiált az Anyag Császárával újabb Golgotáért, Vagy inkább alázatosan könyörög Hozzád: Legszentebb Irgalmadért! ** Uram Jézus, add, hogy igaz bűnbánatom mossa át az egész életet! Bocsáss meg Uram minden tudva, s tudatlanul elkövetett vétket, Mely akarva, s akaratlanul is nehezítette fájdalmas keresztedet! Add, hogy lelkem legmélyéig őszinte legyen a bánat, Méltó legyek a Bocsánathoz, mit csak a Világ Megváltója adhat!

† † † Áldott légy Uram, Megváltó-király, Istenünk, Fogadd azok óhaját, kik Hozzád kiáltva, a jövőért esdeklünk! Haljon meg bennünk minden, mi megváltásra került, s mi Téged sértene, Vezess Igaz tettekre minket Szentlélek Isten hathatós Ereje! Ά † Ω

Tizenharmadik, XIII. Állomás Jézust leveszik a keresztről Sima kőlap jelzi a helyet, 4 erős, magas kandelláberrel. A hatalmas füstölők folyamatosan égnek.

A Lélek kiszállt, a test a kereszten csüng véres tehetetlen, Longinus lándzsája mutatta: a halál most is kegyetlen, kérlelhetetlen. A Fájdalmak Anyja aléltan zokog a kereszt tövében, Nincs már gondolat, se szó, mi elhangozhatna vigasztalásképpen. * Ó, Uram Isten! Ez lenne, ez volna a világnak is sorsa, Ahogy Jeruzsálem sorsa-beteljesedése is, miként a jövendölés szólt róla? Istenem, Atyám nem lehetne másképp? Lehetne, tán hogy felébredjék az emberiség? Istenem, Uram, tedd meg kérlek! Térítsd magához még időben minden gyermekedet! ** Itt vagyok Uram, Neked, csakis Neked, megadom magam. Sorsom Szent Kezedbe tettem, minden Hatalmadban van. Hiszem, hogy ha kérem, Te ügyeled tettem, s minden lépésem. Tiéd a hitem, szeretetem, lélegzetem, minden gondolatom, érzésem, és az életem.

† † † Csendesség borul a világra, kihunynak a fények Az emberek erősen csakis, befelé figyelnek: Mit mond Isten az Életük Mérlegén, Hogy, s mi történik innét, újból a „Koponyák Hegyén”? Ά † Ω Tizennegyedik, XIV. Állomás Jézust belehelyezik a sírba A Szent Sír kápolnája magán a Bazilikán belől épített kicsi „sírnyi” kápolna, egy csöpp előtérrel, és olyan alacsony Ajtókkal, hogy csak térdelve lehet bemenni. Görög, és Római katolikus papok őrzik felváltva, és óránként Szerzetesek csoportja „tisztít” kb. 10 percig, tömjénnel, és általában gregorián énekekkel.

Együttérző férfiak, bátran dacolva a rájuk szálló véleménnyel, Kieszközlik Jézus sírba helyezését, hogy méltó szokásaikat megtegyék. Levéve a keresztről, Anyjának megszentelt ölébe helyezik az élettelen testet, A Megváltót, a Fájdalom Fiát, és a Fájdalmak Anyját, együtt őrzi az emberi kegyelet. * Zúg, dübörög, harsog a világ hatalmi mámora, és tiszteletlensége, De a Világlélek hallgat, csendben érlelődik, óvatosan tesz, befelé figyelve. Teremtő Atyánk! Mi az Akaratod? Szent Fiad Volt, csodát tett, vajon Lesz-e, s most Van-e velünk, vagy halott? ** Istenem, Uram, engedd, hogy könnyeimmel a bánatot Szent Anyád Szívében enyhítsem, Mert nem szenvedett még bűntelen, nem szenvedett még így egy anya sem! Csendesen csak lábadhoz kuporodom Jó Anyám, s átérzem fájdalmadat, Vagy annyit ebből, amennyit emberszívem csak elbírhat.

† † † Csendesen pihen a világ nagybetűs Emberlelke, Várakozik az egész Teremtés egy Csodára, egy Isteni Jelre. Csak a minden porcikájában tiszta és megváltott mehet a Mennyekbe, Vajon mit mond, vajon mit mond MA Isten Mérlege? Ά † Ω

Ami a Szenvedés Stációi után van: A FELTÁMADÁS Krisztusnak a sírból való feltámadását mutató dombormű egy Szent Sírhoz közeleső, másik kápolnában van, de a Bazilikán belül. A Dombormű a lendületes, győzedelmes Krisztust ábrázolja. Felirata hirdeti: „Krisztus meghalt, Krisztus feltámadt,. Krisztus ismét eljő majd.”

Az Úr Jézus feltámadt, Krisztus ÉL, és nincs itt! A síró asszonyokkal angyal közölte a megdöbbentő hírt. De el kellett hinni, üzent Övéinek: „Galileában, hol szerettem lenni, ott keressetek! Hogy Művemet befejezzem, ott várlak, s leszek még veletek!” * Földi léted után Uram, eltelt kétezer év Vajon hogyan ítéled Istenem: a világ mára valóban „beért”? Prófétai szavakban jelent meg, amit az Úr itt is, ott is mondott: Életünk keresztjében nem maradhat semmi hazug, eltusolt, Vagy meg nem bocsátott! Csak a minden porcikájában tiszta, és megváltott mehet a Mennyekbe, Őt fogadja Ott az Úr. – Így rendelte ezt a Szeretet Istene! ** Adj Istenem Fényt, s Fényből is többet, S akkor szívünkben, elménkben a sötétség csökkenhet. Adj Uram reményt meggyötört szívünkbe, Szemünket „Hajnal szép Sugára” nyissa szebb jövőre! Adj Uram bizalmat, és megrendíthetetlen Hitet, Mellyel ez utolsó időkben valóban mozdítunk hegyeket! Adj Uram Szeretetet, hatalmasat, mindent átragyogót, Hogy szívünk keresse, s tegye: csakis, csakis a JÓT! Adj Uram mosolyt az ajkunkra, Melytől igaz a SZÓ, s hangzik Isten Akarata! Adj Uram Erőt, a Te Erőd add nekünk, Mellyel a tett az, mi világgá kiáltja: „Dicsőség Néked, Istenünk!”

† † † Áldott Magasságos Isten, Világteremtő Legfelsőbb Akarat, Dicsőség Tenéked Világ Megváltója! Vezesd hát Népedet egy szebb, egy jobb világ Igaz Otthonába, Az Általad elképzelt Örök, Igaz Valóságba! Ámen. Ά † Ω

****************************** Áldott, tiszta szívvel, mély belső érzésekkel és szeretettel megélt HÚSVÉTOT, És valódi FELTÁMADÁST kívánok minden kedves Olvasónak! 2012. március 17.

Szeretettel: M.G.Mária