2. fejezet
(016-029)_et
10/26/06
11:03 AM
Page 20
2. fejezet
(016-029)_et
10/26/06
11:04 AM
Page 21
ARSENAL
ség, amit végül az Arsenal 3-0-ra nyert meg – mégpedig éppen a Tottenham otthonában, a White Hart Lane-en. A döntôben aztán az a Newcastle United volt az ellenfél, amely a bajnokságban csak nyolcadik lett, így egyértelmûen az Arsenal számított a mérkôzés esélyesének. Ám a londoniak elképesztôen balszerencsésnek bizonyultak: a 35. percben a csapat jobbhátvédje, Walley Barnes, aki az egész idény során mindössze egyetlen találkozót hagyott ki, becsúszva próbálta szerelni a szarkák chilei csatárát, George Robledót, és mozdulata közben térdszalagszakadást szenvedett. Akkoriban cserére még nem volt lehetôség, így az Arsenal emberhátrányban folytatta a találkozót, sôt, további sérülések miatt végül nyolc emberrel fejezte be a meccset. A Newcastle közben éppen Robledo révén vezetést szerzett, és bár a hajrában Lishman majdnem egyenlített, a fejese a lécrôl kifelé pattant, így a trófea a szarkáké lett. Az 1952–53-as pontvadászat kárpótlást jelentett az Arsenalnak az elveszített kupadöntôért – talán csak a fináléban megsérült Barnesnak nem, aki a teljes idényt kénytelen volt kihagyni sérülése miatt. A helyét a védelem jobb oldalán az a Joe Wade foglalta el, aki elôtte hat szezon alatt mindössze 14 bajnokin lépett pályára, most viszont egyetlen idény alatt 40 alkalommal szerepelt. Fontos volt még, hogy a walesi Jack Kelsey kapta meg az egyes számú mezt (a kapust, aki szülôvárosában,
21
Lishman a második világháború utáni éra egyik legjobbja volt
Jack Kelsey egy kovácsmûhelyt hagyott ott az Arsenal kedvéért, és összesen 351 mérkôzésen védte az ágyúsok kapuját
4. fejezet
50
(44-59)_et
10/26/06
9:38 AM
Page 50
4. fejezet
(44-59)_et
10/26/06
9:38 AM
Page 53
53
Bertie Mee távozása után Terry Neill (balra) került a kispadra, és Don Howe is visszatért a szakmai stábba
Az 1975–76-os idény közben Mee be is jelentette, hogy a pontvadászat végeztével távozik a kispadról, a helyére pedig késôbb nagy meglepetésre éppen az ôsi rivális, a Tottenham szakvezetôje, Terry Neill érkezett, aki ráadásul a Spursnél nem is volt különösebben sikeres. Terry Neill ezzel az Arsenal történetének legfiatalabb mestere lett, és elsô döntése az volt, hogy leigazolta a Newcastle United támadóját, Malcolm McDonaldot, mégpedig pontosan 333 333 fontért, viszont talán még fontosabb volt, hogy visszatért a szakmai stábba a duplázás idején pályaedzôként tevékenykedô Howe. Supermac (ahogyan McDonaldot becézték akkoriban) elsô idényében rögtön 25 gólt szerzett, és vezérletével a csapat sokat javított bajnoki helyezésén, nyolcadik lett, ez azonban még
5. fejezet
(60-73)_et
Pat Jenningsrôl a Tottenhamnél azt mondták, túl öreg, de ô az Arsenalnál igazolta, hogy nem a kor a legfontosab
10/26/06
9:49 AM
Page 66
megelôzôen csupán két évig volt vezetôedzô, még 1971 és 1973 között a West Bromwichnál, viszont az 1971-es duplázás idején az Arsenal szakmai stábjának tagja volt. Az eredmények azonban az ô irányítása alatt sem nagyon javultak, januárban például a FA-kupából a másodosztályú Middlesbrough verte ki a csapatot. Howe is megpróbálta új igazolásokkal felrázni az együttest: 1984 februárjában például 150 ezer fontért megvette az Ipswich Town válogatott csatárát, Paul Marinert, majd a következô pontvadászat elôtt érkezett a Nottingham szintén válogatott hátvédje, Viv Anderson, mégpedig 250 ezer fontért. Ez sem segített azonban, az Arsenal továbbra
5. fejezet
(60-73)_et
10/26/06
9:49 AM
Page 69
ARSENAL
69
A nyolcvanas évek sztárjai: Woodcock (balra), Anderson (középen), O'Leary (jobbra), valamint a Liverpool elleni kupadöntôben duplázó Nicholas (lent középen)
7. fejezet
94
(88-101)_et
A
VILÁG
A legendás kapitány, Tony Adams 2002-ig volt a védelem oszlopa
10/26/06
10:08 AM
LEGHÍRESEBB
Page 94
FUTBALLKLUBJAI
És bár nem az újonnan szerzôdtetett labdarúgók hozták meg a sikert, 2002ben végre örülhetett a Highbury közönsége. A teljes csapat kitett magáért, a bajnoki aranyat az ágyúsok Wiltord góljával az Old Traffordon szerezték meg, a fôhôs azonban Ljungberg volt, aki az utolsó hét fordulóban hat gólt rúgott, összesen pedig középpályás létére 12 találattal zárta az idényt. A villámléptû svéd gólt szerzett a FAkupa döntôjében is, amelyet az ágyúsok 2-0-ra nyertek meg – a 90 perc két igazi öreg harcos utolsó nagy dobását hozta: Adams kiválóan játszott Lampardék ellen, a szépségdíjas vezetô gól Parlour nevéhez fûzôdött. Sikerült a duplázás, ám a gyôzelmi mámor után Wengernek két, régóta húzódó problémával is szembe kellett néznie. Az egyik az elöregedett védelem leváltása volt. 2002 nyarán Dixon és Adams is felhagyott a játékkal, a legendás négyesbôl így csak Keown maradt meg hírmondónak, akinek azonban lejárt szerzôdését a francia tréner két évvel meghosszabbította – de hasonlóan cselekedett a szintén nem fiatal Luzsnij esetében is. Mint már annyiszor, a gall edzô a megoldást egy honfitársában látta, mégpedig a Lille-tôl megvett Pascal Cyganban,
6. fejezet
(74-87)_et
10/26/06
10:03 AM
Page 83
83
A „francia kapcsolat” két fontos tagja, a menedzser Arséne Wenger és a csatár Nicolas Anelka
Riochot, akinek utódjául a francia Arséne Wengert szánták – akit azonban japán klubja, a Nagoya Grampus Eight csak 1997 januárjában engedett volna el. Így elôször megint Houston került a kispadra, de az új igazolások már Wenger tanácsára érkeztek – a legfontosabb talán a Milan francia utánpótlás-válogatott középpályása, az Olaszországban beilleszkedési gondokkal küszködô Patrick Vieira volt. Houston aztán szeptemberben váratlanul lemondott – Graham hívta asszisztensének a Leedshez. Szerencsére Wengert a japánok mégis elengedték korábban, és így pár meccs erejéig Graham Rix vezette a csapatot, majd a francia szakember végre átvehette az irányítást. Wenger radikálisan új edzésmódszereket vezetett be, és sokkal európaibbá tette a gárdát (Vieira mellett még két francia, Rémi Garde és Nicolas Anelka érkezett), ugyanakkor igyekezett
6. fejezet
82
(74-87)_et
A
10/26/06
VILÁG
Az 1995-ben kinevezett edzô, Bruce Rioch az elsô két szerzeményével, David Platt-tel, valamint Dennis Bergkamppal
10:03 AM
LEGHÍRESEBB
Page 82
FUTBALLKLUBJAI
A következô szezonban az immár Premier League-nek nevezett angol bajnokságban megintcsak nem ment a londoniaknak, a KEK-ben viszont címvédôként egészen az elôdöntôig meneteltek, mégpedig veretlenül, ami azt jelentette, hogy a klub a sorozatban immár 23 mérkôzés óta nem kapott ki. 1995 februárjában azonban a szurkolók kevésbé foglalkoztak a nemzetközi poronddal vagy a bajnoksággal, hiszen az egyesület válságba került: kiderült, hogy Graham John Jensen és a norvég Pal Lydersen leigazolásakor pénzt kapott a játékosok ügynökétôl, Rune Haugétôl. Az eset következményeképpen Grahamet menesztették, és helyére asszisztense, Stewart Houston került, aki megmentette a kieséstôl a gárdát, a KEK-ben pedig a döntôig vezette a csapatot, ahol aztán Nayim emlékezetes, félpályáról szerzett góljával kapott ki az együttes a Zaragozától. Houston csak a szezon végéig maradt, és 1995 nyarán Bruce Rioch jött, aki rögtön két transzferrel jelezte, hogy feledtetni akarja a Georgeérában elterjedt „unalmas Arsenal” kifejezést: 4,75 millió fontért hazacsábította Olaszországból David Plattet, és 7,5 millióért megszerezte az Internazionale holland világklasszisát, Dennis Bergkampot. Az együttes látványosabban is futballozott, és javított bajnoki helyezésén, hiszen ötödik lett a tabellán, ennek ellenére a vezetôség egy év elteltével menesztette
7. fejezet
(88-101)_et
10/26/06
10:08 AM
Page 97
Christian Abbiati, Flavio Roma és Santiago Canizares neve is, ám Wengernek nem állt rendelkezésére elég pénz nyélbe ütni ezeket az üzleteket. Így esett a választás Jens Lehmannra, aki ezzel együtt a spórolás jegyében a nyár legnevesebb arsenalos igazolása lett (a Luzsnijt és Van Brockhorstot pótolni hivatott Gael Clichyhez és Philippe Senderoshoz képest mindenképpen). A riválisok eközben sorra igazolták a nemzetközi sztárokat… Wenger azonban a 2003–2004-es szezonra egy olyan, kis létszámú, egységes gárdát kovácsolt össze, amelynek teljesítményére az egész futballvilág felkapta a fejét. Henry hihetetlen tempóban termelte a gólokat, és a teljes csapat Campbell-lel, Cole-lal meg a többiekkel együtt élete formájában futballozott.
Henry a 2003–04-es idényben karriercsúcsot jelentô 30 bajnoki gólt könyvelhetett el
