2009. DECEMBER
4. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM
Karácsonyvárás TAKÁCSNÉ GYENES ILDIKÓ
I
smét itt a december! Gyermekkori emlékeimben ilyenkor már kopogós hideg volt. Végre felvehettük a szép új csizmánkat és télikabátunkat, kesztyőt, sálat – amit persze az elsı két hét alatt vagy elhagyott, vagy kilukasztott az ember lánya, mert a gyerek az szerencsére minden korban gyerek. Persze én is megkaptam a jogos fejmosást szüleimtıl, amit most továbbadok a gyermekeimnek. Ez az igazi ajándék, amely generációról generációra száll! Szállhatna! És valóban, átadjuk-e szüleinktıl kapott nevelést, értékeket, tapasztalatot utódainknak? Van olyan szülı, akinek nincs mit átadni, mert ı sem kapott semmit? És ha így van, helyes az, hogy meg se kíséreljük a megszakadt láncot kijavítani? Nemrégiben tanúja voltam a következınek: az a feladat, hogy írd le az utca nevét, ahol laksz, több gyereknek gondot okozott az osztályban. Ugyanis hol itt lakik, hol ott. A gyermekpszichológusok már régóta kiabálnak, hogy baj van. Amikor egy gyermek életében az otthon, a szülı, a család nem stabil, állandó fogalom, akkor felnıtt életében sem tud majd kiegyensúlyozottan élni,
ugyanis hiányoznak azok az alapkövek, minták, amelyre egy boldog életet lehet alapozni. Miért felejtettünk el gyermekfejjel gondolkodni? Hiszen amitıl gyermekként boldogok voltunk, attól tudnának a mi gyerekeink is boldogok lenni! Miért gondoljuk, hogy a gyermek, mint olyan, ma másként mőködik? Csak a technika változik körülöttünk, egyre rohanósabban, a lelkünk nem! Közeleg a karácsony! Megindult a nagy roham! – ütötte meg a fülem egy mondat a híradóból. Persze az üzletek tarka kínálata utáni vásárlási rohamról szólt a hír. Mert mi másról szólhat ma, a válság közepén, egy hír! Persze az is fontos, hogy az áhított távirányítós autó, póniló, Barbie-baba ott legyen az ajándékok között, de ott legyen az egymásra figyelés, a vidámság, a szeretet is a fa alatt! A Karácsony gondolata nem pénzkérdés. Ha nem látszik a karácsonyfa a sok csomagtól, nem biztos, hogy boldog is a karácsony. Ha az édesapa és az édesanya nem gondoskodik arról, hogy varázslat legyen és mese és csoda, mit sem ér az ünnep. Legkisebb gyermekem, aki harmadik osztályos, az ısszel elém állt nagy kerek szemekkel, hogy már tudja, hogy nem az angyalok hozzák az ajándékot. A nagyobbak, akik már cinkosaim voltak egy ideje, kérdın néztek rám. Tudtam, hogy ez bekövetkezik, mégis sajnáltam. Lezárult a család egy életszakasza, a mesés, csodás kisgyermekkor! Ám, ha jól nevelem gyerekeimet, nagyszülıként majd újraélhetem e kort! Így aztán összeült a család és megbeszéltük, mi legyen tovább. Szívmelengetı volt hallani, a
gyönyörő gyerekgondolatokat arról, hogy milyen csodás volt, amikor csengettek az angyalok, és egyszer csak ott volt a sok ajándék! S kár, hogy már tudják, hogy csak apa és anya volt az angyal! – Anya, hogy csináltátok, hogy nem vettük észre, hogy ti csengettek és díszítetek és csomagoltok! Tudod mit! Az idén is legyen úgy, mint eddig, csak, te díszítsd titokban a fát, mi elmegyünk Apával most is sétálni! – kérte nagyobb lányom. Minden gyerek és minden felnıtt – hiszen végsı soron mindannyian gyerekek vagyunk – csodát szeretne. Ehhez pedig nem kell sok! Apa és anya együtt készül a gyerekekkel a Karácsonyra! Saját készítéső ajándék nélkül nincs ünnep. Papírangyalka, alufóliából készült díszgömb, rajzolt üdvözlıkártya, apró hímzett terítı. A legszebb, amikor kitaláljuk, hogy ki mit kapjon, s az izgalom, míg elkészül és a fa alatt a gazdájához kerül. Ajándék, ez igazi ajándék! Esténként mézeskalácsot sütni a gyerekekkel, s míg a legapróbb kezeknek is sikerül a csillagot kiszaggatni a tésztából, nevetgélve beszélgetni velük, a világ, vagy az ı dolgaikról. Az gyönyörőség! S ha a cukormázzal való díszítés után romokban hever a konyha, az sem baj! Fiút, lányt kézen fogva együtt takarítsunk fel. Meg kell tanítanunk fiainkat, lányainkat a házi munkára is. Ha felnınek, a boldog családi hétköznapoknak ez is része lesz. Gombot varrni, porszívózni, fızni, nagymamával beszélgetni, ünnepelni. Mutassunk példát, tanítsuk meg! Néhány frissen vágott fenyıág, egy gyertya s a mézeskalács illata hosszú téli estéinket meghitté varázsolja. Nekünk felnıttek-
nek a felelısségünk az, hogy a felnövekvı generáció mit kap ajándékba! Valódi ajándékkal lássuk el ıket az életükhöz! A másik ember megbecsülése, az egymás iránti tisztelet, a tolerancia, a becsületesség, az idısek tapasztalatainak, életbölcsességének elfogadása, s legfontosabb: a szeretet! Ismét itt a december! Kinézek az ablakon, esik az esı, az udvaron csodásan virágzik a krizantém s egy margaréta! – Hát ti is meg vagytok kergülve, mint az emberek? De titeket a fagy nemsokára észhez térít! Ideje lenne nekünk, embereknek is észhez térni! Azt hiszem így karácsony elıtt el is kezdhetnénk, alkalmas rá az idı! Kívánok mindenkinek mosolygós, meghitt, boldog Karácsonyt!
A tartalomból – Útfelújítások – Lovász Irén koncert 3. oldal – Gazdaszemmel 4. oldal – Képviselı-testület ülés 5. oldal – Dömösön jó csapatmunkára lenne szükség 6. oldal – A visegrádi iskola hírei 7. oldal – Dömös története 8. oldal – Idısek napja – Fikció 9. oldal – Hitélet 10. oldal
2
Dömösi Élet
2009. december
2009. december
Dömösi Élet
Megújult a Vertel József és a Béla király utca NOVÁK LAJOS
H
a november, akkor útépítések Dömösön. Tavaly is így volt, idén is így lett, és terveink szerint jövıre is így lesz. Egy évvel ezelıtt megírtam, hogy az útfelújítási pályázat sajátosságai (pályázati kiírás csak tavasszal, eredményhirdetés nyár végén) miatt tolódik az építés ısz végére. Persze, ez nem szerencsés, hiszen ilyenkor már az idıjárás is befolyásolhatja a munkát, ezért aggodalommal telik el az építés két-három hete. Most szerencsénk volt, nem jött a fagy és az esı is csak néhány napig akadályozta a munkát. Így november 24-én használatba vehettük a Vertel József utcát, 25-én pedig a Béla király utcát. A Béla király utca esetében most is szerepet kapott az összefogás, hiszen a Prépost-hegyen lakó üdülıtulajdonosok hozzájárultak az út külterületi szakaszának az építéséhez. Így együtt kezelve az útépítést lehetett jelentıs elırelépést tenni az arra járók
mindennapi életének megkönnyítéséért. Mint ahogy a Kövespatak utca esetében is jelezték az ott lakók: készek anyagilag hozzájárulni az út javításához. Így készülhetett el a legkritikusabb kanyarodó szakasz mintegy 40 méter hosszon, illetve a 11-es fıút bekötése. Azt hiszem, hogy a képek tanúsága szerint kijelenthetı, sikeresen folytatódik az útfelújítási program, amit célként tőztünk magunk elé. Tavaly egyet, idén két utcát sikerült felújítani. Akkor jövıre három utca következik? Azon leszünk, hogy úgy legyen, de én két utcával is kiegyeznék, hiszen más irányú fejlesztésekre, a faluházra, a focipályára vagy az óvodára is biztosítani kell a forrásokat. Meglátjuk, mit enged a jövı esztendı költségvetése, de azt nyugodtan állíthatom, hogy az útfelújítási program folytatódni fog, és néhány esztendı alatt eljutunk minden utcába, méghozzá az útépítı gépek társaságában.
Lovász Irén ismét nálunk énekelt TAKÁCSNÉ GYENES ILDIKÓ
N
ovember 28-án a Díszteremben ismét vendégül láthattunk Lovász Irén népdalénekest. Két évvel ezelıtti templomi koncertje óta kis falunk a szíve csücske lett. Így nagyon sok szeretettel és kérés nélkül ajánlotta fel az idei estet, annak ellenére, hogy a héten ez már a negyedik koncertje volt, és vasárnap este is fellépésre sietett. Szerencsére sokan elfogadták meghívásunkat, s megtelt a terem gyerekekkel, felnıttekkel. A mővésznı külön örült annak, hogy sok fiatalt is megnyert az estéhez, mert szívügye a népzene megszerettetése a gyerekekkel és fiatalokkal. A Kárpát-medence valamennyi vidékérıl énekelt népdalokat, búsat és vidámat, elmesélve a hozzájuk tartozó történeteket, ismereteket. Majd néhány reneszánsz dal következett, s végül az adventi ünnepkör dalai. Természetesen az együtt éneklés, a kö-
zös daltanulás misztériuma csodás hangulatot teremtett! Mint minden valódi mővész, ı is, természetes emberségével teszi emberközelivé, hitelessé mővészetét. Azzal, hogy fesztelenül teremt kontaktust a nézıkkel, egy-egy gyerekkel, még befogadóbbá tesz bennünket. S a célja ez! No persze ehhez hozzátartozik gyönyörő és természetes hangja, amely egy órán keresztül betöltött teret és idıt! Külön köszönet azért, hogy megengedte, kábeltévénk részére felvételt készíthetünk az estrıl! A koncert után süteményes, pohár boros beszélgetésre is invitáltuk a közönséget, ami kellemes zárszónak bizonyult az emelkedett hangulatban. A mővésznı elhivatottságát és kedvességét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ígéretet tett arra, jövıre a visegrádi és a pilismaróti iskolákban tart egyegy összevont énekórát az ott tanuló gyerekeknek.
3
Dömösi Élet
4 PÁLMAI JÓZSEF
A
Gazdakör kérésére néhány kérdés bekerült a legutóbbi testületi ülés „Egyebek” napirendi pontjai közé, köszönet érte. Én korábban is azt gondoltam, ha valaki meg van szólítva az újságban, az válaszol, vagy cselekszik, hisz magunk között vagyunk. Egyszer volt is errıl szó. S mivel a felvétel hanganyaga nem mindenhol hallható a faluban, ezért most felemlítem ıket. Reméljük, hogy a Duna-part még a tél beállta elıtt rendezve lesz. A Béla király út baloldali ága új aszfaltot kapott, köszönet érte. (Tanulságul megjegyzem, hogy az ott lakók örültek volna annak, ha elıre tudnak a betervezett munkáról, már csak a közlekedés miatt.) A jobboldali ágra változatlanul a „Zsákutca” tábla elhelyezését kérjük. Szakállas téma a volt kínai bolt helyének elplanírozása, s a Dobogókıi út veszélyes szakaszainak javítása, mert folyamatosan rongálja az autók futómővét, spoilerét. A Szabó Vladimír féle ház elıtt az utat tönkretette a Róka-ház romjait elhordó húsz tonnás teherautó, ott egyre sülylyed az úttest. Történt-e ezzel kapcsolatban felelısségre vonás? Ezt már a megfelelı idıpontban észrevételeztem. (Vajon miért mindig csak a Dobogókıi út állapotát kifogásolja a cikkíró? A Királykúti utca, a Duna utca, vagy – urambocsá – a Táncsics Mihály utca pocsék állapota miért nem lépi át soha az ingerküszöbét? – a szerkesztı, aki nem bírta tovább megjegyzés nélkül) Most már tényleg ideje volna megjavíttatni, vagy lezárni a Promenád veszélyes lépcsısorát. Nagyon rossz a nagy hídtól a Duna felé menı járda is, de az nem veszélyes. Tudjuk, hogy kevés a község pénze, és sok önrészt kell fizetni a Királykúti úti sziklafal omlásveszélyes szakaszainak javítására is. Polgármester úr állítása szerint 650 ezer forintba kerülne a Promenád lépcsısorának javítása, szerintem ez az összeg irreális. Meg kellene kérdezni errıl egy helyi kımőves mestert. Az utolsó kérdés így hangzott: Mivel indokolja a képviselıtestület, hogy a 029-es táblán nem alakítható ki lakóterület? Kérjük, a következı ülésen tőzze napirendre Gazdakörünk tagjának, Zöld Lászlónak levelét.
Gazdaszemmel Erre az volt a válasz, hogy a korábbi idıszakban a tulajdonosok kezdeményezhették volna a lakóterület kialakítását, de ez nem történt meg, így megadják a nagyberuházás lehetıségét. Talán a lakosokat is meg kellene kérdezni, hogy mit szeretnének ott szívesebben. De erre lehetıség lesz a szerkezeti terv egy hónapos kifüggesztése során. A válasz jól hangzott, csak igazsága nem volt, mert mi földtulajdonosok tudjuk, hogy a 029es tábla természetvédelmi terület volt építési tilalommal. S ami ledöbbentett, hogy nem mindegyik képviselı tudta azt, hogy hol van. Akkor meg mirıl beszélünk, mirıl mondunk véleményt? Most is állítom, ha a képviselı hölgyek, urak közül valaki néhány hektár földdel érdekelt lenne ezen a helyen, mely a világ egyik legszebb része, más volna a hozzáállásuk, és ezt nem sértésnek szántam. Most is javaslom, menjünk ki közösen a képviselıkkel azonosítani a területet, hogy ne csak térkép legyen e táj. Új témakör, a református templom közelében, a Pintér Pista bácsiék melletti „Pásitrét” hatalmas gazzal, diadalkapuval. Régebben is jeleztük, hogy ırültség a telek közepén vezetni a Kossuth Lajos úti szennyvizet. Kinek a feladata a terület rendben tartása? Nagyon szép az új temetıkapu, köszönjük Hajdú Tamásné fiának, Hajdú Tominak, hogy elkészítette. Viszont az a kérésünk az önkormányzat felé, hogy a katolikus temetı másik bejáratánál a régi kaput javítás után állíttassa vissza, errıl is szó volt. Mert így a Béla király út felıl még begyalogolhatnak a vadak. Bizony a ravatalozóra ráfér a felújítás! S jó volna, ha a fölsı buszmegálló teteje – még ha ideiglenesen is – valamivel be lenne borítva, mert így teljesen beázik. Ezt is azok tudják, akik használják, akik használnák. Alpolgármester Asszony! Én mégis csak amondó vagyok, hogy jó volna Dömösön alsó tagozatos iskola, természetesen változások után. Addig is szíves figyelmébe ajánlom Dr. Hoffmann Rózsa idevonatkozó tanulmányait. Attól még mőködhetne délután a faluház is. Újra kell indítani a mőve-
lıdési házakat az országban, jó programokkal. Ha ıszinték vagyunk, a pályázati alapot jelentı faluház már eddig is mőködhetett volna javasolt programokkal, mert Dömösön a fiataloknak nincs rendszeres kulturálódási, szórakozási, ismerkedési lehetıségük. Ezen is lehetett volna változtatni az utóbbi három évben. Még egy gondolatot az ifjúságról. A novemberi testületi ülés után hosszasan beszélgettünk Veres-Herédi Eszter képviselı asszonnyal, a pénzügyi és szociális bizottság vezetıjével. Azok után el kell mondanom, hogy nem egyformán ismerjük a Bursa Hungarica felsıoktatási önkormányzati ösztöndíj szabályzatát. Szó sincs abban az egy fıre jutó összeg szóba jöhetı alsó határáról, az országosan megállapított összegrıl. Itt a felsıoktatásban tanuló diákok észrevételérıl, megbecsülésérıl, a velük való kapcsolattartásról is lehet szó. Úgy is, hogy egyszer még szüksége lehet rájuk a falunak. Vagy ha valahol a világban megkérdezik tılük, hogy Pannóniának mely részébıl származnak, jó érzéssel mondhassák, hogy dömösiek.
2009. december Mert azt mondta Kodály Zoltán, hogy az igazi tehetségek nem a palotákból, hanem a falvakból, a tanyákról jönnek, ahol van felhajtó erı, ahol erıs gyökérzet kell a megmaradáshoz. És megtartó erı. Onnan jöttek a Szent-Györgyi Albertek. Dömösnek is szüksége van minden ilyen fiatalra. A hetvenes évek dömösi üdülıs kultúrosai nagyon szépen tudtak foglalkozni a helyi fiatalokkal, valóságos önképzı köröket hoztak létre. És Dömösön még egy Szent Család Közösségi Ház sincs, mint Maróton, programokkal. És ez elsısorban nem pénz, hanem tehetség és hivatástudat kérdése. Mert aki munka után hazamegy Pestre vagy Esztergomba, az rengeteg mővelıdési alkalmat talál. De aki ide jön munka után? Egy alkalommal a kistelepülések, kisiskolák képviselıi öszszejöttünk a Parlamentben, s akkor szólt egy fiatal iskolaigazgató arról, hogy a falujában az önkormányzatnál, s az iskolában dolgozók a fizetésük egy részérıl is lemondtak az iskola megtartása érdekében, s a következı, Erdélybıl hozott rigmust tették a bejárati ajtó fölé: „AKIT NÁLUNK TARISZNYÁLTAK, NEM FOGJA AZ ÉLET PISZKA, MERT NÁLUNK MÉG A SÁR IS TISZTA.” És mellette a Himnusz és a Szózat.
Advent – Karácsony 2009 „A szeretet soha el nem fogy!” (Pál apostol) DÉZSI LAJOS
A
z ég fölöttünk gyakran beborul, ontva ránk az esıt, havat Mégis alatta élünk és várjuk a derengı, felkelı napot! Kérjük Istent, hogy a nap süssön le ránk, életet adva és örömöt, lelkünk derőjét, mert tán jobban vélünk látni a ragyogásban a szívünkkel is, társat szeretnénk lelni, szintén ragyogót, fényes lelkőt, ki minket szeret s szíve piedesztáljára felemel, ez a vágyunk férfi és nı! Egyesülvén a szerelemben, nemzedékünk kötelességét teljesítvén a szeretetben, utódainkban megteremtjük, megleljük a jövıt! Reményeink szerint jobbat, szebbet, többet ígérıt! Istenünk segítsd e boldog-tüzes vágyak beteljesülé-
sét, a lelkek egyesülését, hozz reánk boldog kort! Imánk száll hozzád Mindenható, vágyunk örök szomjúhozással a boldogságra, s a magasabb rendő tudásra. melyet csak Tıle kaphatunk meg! Lánglelkő nagyjaink, kik megkapták a képességet a bizonyság nekünk: Igazán boldogok csak akkor leendünk, ha valóban belülrıl szívünkbıl-lelkünkbıl SZERETÜNK! Szeretjük nınket, gyermekeinket, s a Hazát s a Nemzetet! Nem téve különbséget, s ráadásul a becsület is kötelez, mert nekünk még van! Kötelez hazád és néped mellett! Akik ezt nem érzik, nem tudják miért fagy meg a lelkük és szívük, melyeket mocskos, alantas élvezetekkel sem képesek fölfőteni többé! İket már csak a bennük is szunynyadó mustármagnyi hit feléledé-
Dömösi Élet
2009. december
5
Képviselı-testületi ülés dióhéjban SZILÁGYI GÁBOR
N
ovember 25-én 18 órakor tartotta havi rendes ülését a képviselı-testület. A testületi ülésnek összesen tíz napirendi pontja volt. Ezek egy része az idei és a jövı évi költségvetéssel volt kapcsolatos, más része technikai jellegő volt, illetve különbözı pályázatokról került szó. Az „Egyebek” napirendi pontban tárgyalta meg a testület Pálmai József levelét. 1. Dömös Község Önkormányzat 2009. évi költségvetésérıl szóló rendelet módosítása – a tavalyi évvel szemben idén még csak másodszor vált szükségessé a költségvetés módosítása. A kiadási oldalt azért kell módosítani, hogy csak a nyertes pályázatok önrésze legyen benne, a bevételi oldalon fıleg az adóbevételek változása indokolja módosítást. A képviselı-testület az elıterjesztésnek megfelelıen módosította a költségvetést. 2. Dömös Község Önkormányzat költségvetésének 2009. III. negyedévi beszámolója – A
se és gyızedelmeskedése mentheti meg, ha még az megfagyottan nem roppant szét porladozó lelkükben! Az Úr, aki a Szeretet, született meg azon a SZENTESTÉN, mindannyiunkért és mindannyiunkban! İrizzük a lángot, a hitet, a szeretetet, mert csak ez lehet, ami felemel és kiemel az állatias létbıl és emberré varázsol minket! SZERESSETEK EMBEREK? Ö ÉRTETEK MEGSZÜLETETT! Áldott, békés Karácsonyt kívánok! Helyreigazítás A Dömösi Élet novemberi számában, Novák Lajos cikkében tévesen jelent meg Hajdú Tamásné neve. A hibát én követtem el, mert egy félreértés miatt átjavítottam az egyébként helyesen írt nevet. Az érintettektıl, különösen Terikétıl, ezúton is elnézést kérek. Szilágyi Gábor
pénzügyi bizottság javaslata alapján elfogadta a beszámolót. 3. Dömös Község Önkormányzat 2010. évi költségvetési koncepciójának megtárgyalása – A költségvetési koncepciót a polgármester terjesztette elı, amit a képviselı-testület elfogadott. 4. A Szivárvány Óvoda Szervezeti és Mőködési Szabályzatának módosítása – Egy miniszteri rendelet módosítása miatt vált szükségessé az óvoda Szervezeti és Mőködési Szabályzatának módosítása, amit az óvodavezetı készített elı, és a nevelıtestület után a képviselı-testület is jóváhagyta. 5. A Szivárvány Óvoda házirendjének módosítása – A házirend módosítására törvényi elıírás miatt lett szükség. A képviselı-testület elfogadta az elıterjesztést. 6. A 2010. évi belsı ellenırzési terv jóváhagyása – A pénzügyi és szociális bizottság a jegyzı elıterjesztése alapján áttekintette a feladatokat és javaslatot tett a belsı ellenırzési tervre, amit a képviselı-testület elfogadott. 7. Az Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó támogatás igénylése – Lehetıség van pályázni az említett keretbıl a Malomgaléria épületének belsı felújítására és információs táblák beszerzésére. A képviselı-testület úgy döntött, hogy részt vesz a pályázaton. 8. Vis maior pályázaton való részvétel a 602 hrsz-ú önkormányzati tulajdonú sziklafal Királykúti u. 31-33. számú ingatlanok mögötti részének helyreállítására – A képviselı-testület a Szénási Szakértıi Iroda szakvéleménye alapján a pályázaton való részvétel mellett döntött. 9. A könyvtári feladatok többcélú kistérségi társulás keretein belül történı ellátása – A községi könyvtár sajnos már több szempontból sem felel meg a rá vonatkozó elıírásoknak. Ugyanakkor az Esztergom és Nyergesújfalu Többcélú Kistérségi Társulás keretén belül lehetıség nyílik magasabb színvonalú könyvtári ellátásra, egyúttal a település erre a célra évi egymillió forint többletforráshoz juthat. Ezért a képvi-
selı-testület úgy döntött, hogy a jövıben a többcélú kistérségi társulás keretein belül kerüljenek ellátásra a könyvtári feladatok. 10. Egyebek – Befejezıdtek az útfelújítások (Vertel József utca, Béla király utca). – Kistérségi finanszírozásból térfigyelı kamera került az orvosi rendelıre. A kamera az orvosi rendelı bejáratát, a faluház (volt iskola) épületét, a Szent István utcát és az ottani sorompót képes figyelni. – Pálmai József a Gazdakör nevében levelet írt a jegyzınek, amiben több javaslatot is tesz különbözı javítási, karbantartási munkák elvégzésére a faluban. Ezek egy része az idıközben befejezıdött útfelújítások miatt mára okafogyottá vált. A polgármester válaszában elmondta, hogy köszöni az észrevételeket, és örülne, ha csak ennyi problémás területe lenne a falunak. A Promenád lépcsıjével kapcsolatban például korábban már kapott egy 650 ezer forintos árajánlatot. A helyreállításra más, fontosabb és sürgısebb munkák miatt eddig nem került sor, és jelentıségét valamint a fontossági sorrendet tekintve egyelıre nem is tudjuk ezt a gondot megoldani. Ezt követıen Dénes Kálmánné alpolgármester asszony kért szót, és a következıket mondta el: – Pálmai József leveléhez szeretnék hozzászólni, melyben ezt a kérdést tette fel: „Mivel indokolja a képviselı-testület, hogy a 029-es táblán nem alakítható ki lakóterület? Kérjük, a következı ülésen tőzze napirendre Gazdakörünk tagjának, Zöld Lászlónak levelét.” Hozzászólásomat a Gazdakör jelenlegi levelén túl kiterjesztem a Dömösi Élet legutóbbi számában megjelent „Gazdaszemmel” címő cikkre is. Elıször is Zöld László szerintem nem Kanadába szakadt szegény hazánkfia, akit sajnálni kell, hanem helyzetét önként , tudatosan vállalta a jobb megélhetés, nagyobb anyagiak miatt. Mivel tehetségét, munkáját, adóját nem hazájának adta, hanem más ország gazdago-
dására fordította, különféle igényeinek, kívánságainak ne itthon adjon hangot. A „Gazdaszemmel” címő cikk témája még, hogy a 025-ös táblán kellene helyet hagyni nagyobb építkezéseknek, a 029-esen pedig legalább száz építési telek alakítható ki. A 2007. december 31-ig érvényben volt rendezési terv szerint ez a terület már beépíthetı volt 1995 óta. Nem tudom, miért nem épült egyetlen lakóház sem a száz potenciálisan beépíthetı telken? Tudomásom szerint az elızı rendezési terv készítésekor Pálmai József képviselı volt. Folytatva a hozzászólást személyeskedésnek érzem, és kikérem mind a magam, mind képviselıtársaim nevében azt a kijelentést, miszerint „ha valamelyiküknek nagyobb földje lenne, vagy részt vehetett volna a földrendezésben, nem így történt volna.” Soha, egyetlen témában sem döntöttünk mellette vagy ellen azért, mert az valamelyik képviselı érdekét szolgálta volna. Egyébként a 025-ös terület bármilyen célú felhasználását – nyugdíjasház, ÖKO-falu – a szerkezeti tervet véleményezı szakhatóságok nem fogadták el, a természetvédelem érdekeit kérik maximálisan figyelembe venni. A 029-es terület mérete, fekvése, panorámája miatt alkalmas nagyobb jelentıségő – fıleg idegenforgalmi célú – létesítmény elhelyezésére. Az iskola ügyéhez szólnék még hozzá. Kár szajkózni állandóan, hogy mindent meg kellene tenni az iskola újraindítása érdekében. Pálmai József megyei önkormányzati képviselı, pontosan tudja, hogy még ha fedezet lenne is rá, a legfontosabb feltétel, a gyermeklétszám (osztályonként 15 fı) nincs meg. Az alpolgármester asszony után több képviselı is hozzászólt még. Lényegében valamennyien az alpolgármester véleményével értettek egyet. A 029-es tábla a Pilisi Tájvédelmi Körzet majd 1997-tıl Duna-Ipoly Nemzeti Park része, de ez nem jelent építési tilalmat. Ezt követıen a polgármester bezárta a testületi ülést.
Dömösi Élet
6
2009. december
Dömösön jó csapatmunkára lenne szükség a fejlıdés elindításához ZÖLD LÁSZLÓ
D
ömös készülıben levı rendezési terve mind a település, mind pedig az ott lakó emberek számára egy adott fejlıdési irányvonalat fog meghatározni a jövıre nézve, és alapvetıen be fogja határolni a helyi lehetıségeinket. Nem érzem azt, hogy a falu vezetısége és a fejlesztési elképzelésekkel szemben nagyfokú közönyösséget mutató lakosság tisztában van annak fontosságával, hogy egy jó terv elkészítése és jóváhagyása mindannyiunk alapvetı érdeke. Még inkább érthetetlen az ingatlantulajdonosok visszahúzódása, mivel ık anyagilag is érdekeltek egy jó terv elkészítésében, és nélkülük ennek kivitelezése sem képzelhetı el. A professzionális tervezés megkezdése elıtt nyilvános vitasorozatot kellett volna indítani annak meghatározására, hogy milyen települést szeretnénk. Kıhalmi József a Dömösi Életben megjelent nagyszerően megfogalmazott útmutató írásaival megadta az alaphangot a vita elindítására, de elképzelései nem keltettek megfelelı visszhangot sem a polgármesteri hivatalban, sem pedig a lakosság körében. A falu fejlesztésének irányelvei az ingatlantulajdonosok bevonása nélkül lettek megfogalmazva. A megbízott tervezı ezen adatok birtokában kezdte meg a fejlesztési terv elkészítését egy évvel ezelıtt. Az elsı vázlattervet februárban volt alkalmunk megnézni és véleményezni. Néhányan – köztük jómagam is – írásban tett javaslatainkkal hozzászóltunk a felvázolt koncepcióhoz. Nem kaptunk hivatalos visszajelzést, hogy minden kérés és javaslat megvitatásra került-e, és ha igen, akkor milyen eredménnyel lett elbírálva. Mindannyian a magunk által elképzelt földi paradicsomot szeretnénk kialakítani Dömösön, de az egyéni elképzelések és javaslatok egyeztetésére és nyilvános megvitatására soha nem került sor. Ezen a gyakorlaton a jövıben változtatni kell. A jóléti település megvalósításának lehetséges módjáról egy kitalált történet jut az eszembe,
amelyben egy vallásos jóember nagyon szerette volna még az életében megnézni, hogy milyen a pokol és a mennyország. Addig imádkozott, amíg Isten egyszer meghallgatva kérését megengedte neki, hogy meglátogathassa a poklot és a mennyországot. A jóember belépve a pokolba a helyiség közepén lát egy nagy üstöt a tőzön, benne nyálcsordítóan illatozó étellel. Az üst körül mogorva, beesett szemő, csontig lesoványodott emberek a karjukhoz rögzített hosszú nyelő kanállal próbálnak enni, de a kanál nyele olyan hosszú, hogy nem tudják az ételt a szájukhoz emelni. Ez valóban a pokol volt – gondolja a jóember útban a mennyország felé – mert mindazok ellenére, hogy ott volt a sok finom falat a szerencsétlenek mégsem tudtak enni belıle. Belépve a mennyországba leesett az álla, mert a helyiségben ismét csak egy nagy üstöt lát a tőzön, benne nyálcsordítóan illatozó étellel. Az üst körül emberek a karjukra erısített hosszú nyelő kanállal készülnek az ebédre. A jóember csodálkozva kérdezi Istent, hogy valójában mi a különbség a pokol és a mennyország között, mert elsı ránézésre a két hely teljesen egyformának tőnik azzal a különbséggel, hogy a mennyországban az emberek jókedvőek, barátságosak és jól tápláltak. – Látod jóember – válaszolta az Isten – kezdetben nem volt különbség a két hely között. Az, hogy az egyik pokollá a másik pedig mennyországgá vált az ott élı emberek tevékenységének az eredménye. A pokolban levı emberek barátságtalanok, önzık, akik nem tudnak másokkal összefogni, így az ebédnél is éhen maradnak, mivel az ételt a kanál hossza miatt nem tudjak a szájukhoz emelni. Ezzel szemben a mennyországban segítıkész, barátságos, másokkal összefogásra képes emberek vannak, akik az ebédnél egymást etetik a hosszú nyelő kanállal, így mindannyian jóllaknak. Valahogy így vagyunk Dömössel is. A falu természeti és
egyéb adottságai alapján az ország egyik legszebb és leggazdagabb települése lehetne. Mégsem az, mert nem voltunk képesek azzá tenni. Az eltelt 20 év alatt arra vártunk, hogy egyszer csak egy jóságos idegen idejön Dömösre egy nagy zsák pénzzel és megteremti számunkra a kánaánt. Ha továbbra is tétlenül várunk, akkor itt változás az ítélet napjáig sem fog történni. Tanulva a múlt hibáiból vegyük a saját kezünkbe sorsunk irányítását és kezdjünk el dolgozni végre falunk jövıjén, mert 2010 a nagy változások éve lesz. Az országos választások elıre borítékolható gyıztese a Fidesz lesz, amelynek programjában a vidékfejlesztés kulcsszerepet fog kapni. Segítsünk nekik és saját magunknak azzal, hogy ott leszünk az elsık között, akik aktív vezetı szerepet vállalva a programban meghatározzák saját településük fejlıdésének irányát. Ennek érdekében minden földtulajdonosnak csatlakozni kellene a Gazdakörhöz, és részt kellene venni az összejöveteleken. Aki úgy érzi, hogy neki az életkora miatt fárasztó lenne ebben részt venni, bízzon meg a családból egy fiatalabb korosztályhoz tartozót, aki szívesen szerepet vállalna a munkában. Feltáró kutatást kellene végezni annak meghatározására, hogy mi gátolja a falu fejlıdését. Meg kellene határozni a fejlıdés útjában levı akadályok eltávolítására alkalmas stratégiát, és körvonalazni kellene egy tervet a település hosszú távú fejlesztésére. Félı, hogy a falu bel- és külterületére korábban meghozott természetvédelmi elıírások meg fogják akadályozni egy életképes település létrehozását. Ezért célszerő lenne a polgármesteri hivatalon keresztül egyeztetı tárgyalásokat kezdeni a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal és egyéb ebben érintett országos hivatalokkal a védettség feloldása, vagy legalább olyan mértékben történı csökkentése érdekében, hogy hosszú távra tervezett településfejlesztési elképzelésünk megvalósítható legyen. Meg kell találnunk az optimális egyensúlyt a
meglevı természet védelme, valamint a falu fejlıdése között anélkül, hogy az egyik a másikat hátrányosan érintené. A természetvédelemnek nem lenne szabad ellehetetleníteni a falut. Hasonlóan a falu fejlesztése nem szabad, hogy károsítsa a meglevı természetet és a vadon élı állatvilágot. A most készülı tervben olyan apró hibák vannak, amelyek nem tennék lehetıvé a meglevı helyi adottságokra épülı ideális település létrejöttét. A fejlıdés gyors elindítása érdekében elsısorban azon területekre kellene a figyelmünket koncentrálni, amelyek azonnal fejleszthetık. Az árvízmentesítést az öszszes veszélyeztetett területen késıbb egy egységes koncepcióval elkészített részletes terv keretében egy fejlesztési ütemben kellene megvalósítani. A 029-es övezet idegenforgalmi nagyberuházások területeként történı besorolása hibás, és ráadásul anyagilag jelentısen megkárosítja az ottani földtulajdonosokat. A 025-ös terület lenne alkalmas munkahelyeket teremtı nagyobb beruházások megvalósítására. A Kertek föle területen bejelölt lakóterület valamint az üdülıházas fejlesztés jónak mondható. A terület részletes tervezésén és fejlesztésén akar holnap el is kezdhetnénk dolgozni. Minden egyes ottani ingatlantulajdonos akkor járna a legjobban, ha az építésre kész állapotot mi valósítanánk meg. Szükségesnek tartom, hogy a terület fejlesztésének lehetséges módjait, a teendıket valamint az egyéni érdekek egyeztetését a Gazdakör keretén belül beszéljük meg. Ne várjunk arra, hogy a sült galamb a tátott szánkba röpül. A tojásból elıször ki kell keltetni, majd fel kell nevelni azt a bizonyos madarat, és csak azután gondolhatunk arra, hogy megsüssük és jóllakjunk belıle. Ha most nekilátunk és jól dolgozunk, akkor 8-10 év múlva Dömösön is látható jelei lesznek a fejlıdésnek. Addig is mindenkinek Boldog Karácsonyt és Sikeres Új Évet Kívánok.
2009. december
Dömösi Élet
7
Mozgalmas november BOZÓKI MARIANNA
A
visegrádi Áprily Lajos Általános Iskolában a november az egyik legmozgalmasabb hónap, hiszen az e hónapban született névadónk tiszteletére ekkor tartjuk az Áprily-hetet. Már szeptembertıl készültünk arra, hogy idén is változatos programokkal tölthessük meg ezt a tíz napot. November 9-én kezdıdött az Áprily-kupa, e napon négy iskola (Grund- und Hauptschule - Dunabogdány, Bozóky Mihály Általános Iskola - Pilismarót, Dunakanyar Erdei Általános Iskola Visegrád és a vendéglátó Áprily) alsó tagozatos diákjai mérhették össze, hogy melyikük idén a legügyesebb csapat. Mi küzdöttünk a legeredményesebben! Másnap délután labdarúgással folytatódtak a sportversenyek. Ebben a számban Dunabogdány csapata nyert (szokás szerint) nagy fölénnyel. Szerdán került volna sor az Áprily-kupa floorball versenyére, de ezt technikai okok miatt a következı hétfıre halasztottuk. Floorballban azonban egy hét elteltével sem tőrtünk ellentmondást. A kupa sorsa a nagy küzdelmek után az idén a következık szerint alakult: 1. Visegrád - Áprily 2. Dunabogdány 3. Pilismarót 4. Visegrád - Erdei Iskola A hét legelsı napjára „Vendégségben a házigazdák” címmel beszélgetést szerveztünk a fenntartó önkormányzat képviselıivel, akik – köszönet érte – szép számmal elfogadták meghívásunkat. Közösen végigjártuk az iskola épületeit, számba vettük az elıttünk álló lehetıségeket, s beszélgettünk arról, hogyan lehetne az iskolát a lehetı legjobb, legbiztonságosabb körülmények között mőködtetni. Nemcsak az önkormányzat tagjai, hanem a szülık elıtt is kitártuk az intézmény kapuját. Három napra szerveztünk nyílt tanítási napot: november 10-én Kisorosziban, 11-én a felsı tagozatban, 12-én pedig a teljes visegrádi iskolában. Örülünk neki, hogy az idei évben sok szülı szerette volna látnia a gyerekek mindennapjait, mint ahogyan a
pályaválasztási szülıi értekezlet és a fogadóórák is nagy érdeklıdést mutattak. Az iskola életét alapvetıen meghatározza, hogyan kíván gondoskodni a felnıtt világ a gondjaira bízott gyermekekrıl. Fontos tehát mind a szülıi ház, mind a fenntartó önkormányzat tájékoztatása, véleményeink egyeztetése. S fontos a volt kollégák áldozatos munkájának elismerése is. Idén november 19-én köszöntöttük az Áprily-hagyományokat megteremtı pedagógustársainkat, akik már megérdemelt pihenésüket töltik. Örülünk, hogy minden évben eljönnek hozzánk egy kis beszélgetésre! A rendezvénysorozat egyik legfontosabb célja, hogy kizökkentsük egy kicsit az idıt, ünnepet teremtsünk tanulóink számára a szürke hétköznapok közt. A tanulást, az ismeretszerzést együtt kicsit más alapokra helyezzük. Hagyományokat teremtsünk és adjunk tovább. Megtanuljunk méltón ünnepelni és örülni. Ennek szellemében szerveztünk tanulóink számára kulturális programokat. „Mirıl mesélnek a kövek?” címmel rendhagyó történelemóra volt az 5. osztályban. Tanulóink a Palotában egy restaurátormőhelyt látogattak meg. Reméljük, segített a régész-jelölteknek az elıadás. „Nekem ne lenne hazám?” címmel filmvetítéssel egybekötött rendhagyó földrajzórán ismerkedtek a hetedikesek szőkebb hazájuk természetföldrajzával. Színházlátogatás is belefért a sokszínő programba: Áprily Lajoshoz hasonlóan erdélyi születéső Tamási Áron is, akinek regénye ihlette a budapesti Magyar Színház Ábel címő elıadását. Felsıseink értıen nézték, és elismerıen nyilatkoztak a darabról. November 13. a 10 napos rendezvénysorozat kiemelkedı napja volt. Ünnepi mősorban emlékeztünk meg a névadóról és a millenniumát ünneplı városunkról. Idén a népi kultúra egy szeletével ünnepeltük a parajdi születéső és Visegrádon elhunyt költıt. Székelyföldi forgatóst adtak elı a nagymarosi Kittenberger Kálmán Általános és Mővészeti Iskola
Néptánc Tanszakának növendékei, s magyar népi játékokat valamint sváb táncokat a mi nemzetiségi tánccsoportunk tagjai. „Visegrádi kirándulás” címő képzımővészeti pályázatunkra több mint száz pályamő érkezett. A délelıtti kiállítás megnyitón számos oklevél, különdíj és ajándék várta a díjazottakat – közöttük sok visegrádi diákot. E napon rendeztük meg a vers- és prózamondó versenyt is, amelyre tíz iskola diákjai jelentkeztek, s adtak elı az ezeréves Visegrádhoz kapcsolódó mőveket. A feladat nagy kihívást jelentett a versenyzıknek, hiszen kötelezı és szabadon választott mővel is kellett készülniük. Iskolánk tanulói valamennyi korcsoportban dobogós helyezettek voltak. Legjobbjaink: Bene Júlia (1. helyezett), Mészáros Péter (2. helyezett). Az ünnepi délelıttön alsós tanulóink – a kisoroszi tagintézményben tanuló gyerekek is – Áprily Lajos életével ismerkedtek, és olyan alkotásokat készítettek, amelyek az ezeréves Visegrádhoz kapcsolhatók. A Városi Könyvtárban felsıs jelentkezıink számára honismereti csapatvetélkedıt szervezett Mezei Anna – iskolánk volt igazgatója –, akit Gerstmayer Bea is segített munkájában. A résztvevık nemcsak a helyszínen, hanem már a felkészülés szakaszában is sok információt szerezhettek meg településünk múltjáról. A vetélkedı végül az „Anjou Liliom” csapat gyızelmét hozta – hiába: a név kötelez! A szombati szeles, nyirkos idı sem tántorította el érdeklıdı csapatunkat a Sibrik-dombon lévı, nemrégiben avatott fıesperesi templom romjainak megtekintésétıl, ahol Gróf Péter segített visszatekinteni a hely több ezer éves múltjába. Vasárnap pedig református istentiszteleten vehettek részt az érdeklıdık. Rendkívül tartalmas tíz napot zártunk. Köszönjük vendégeinknek, segítıinknek, a zsőri tagjainak a részvételt, a szakmai munkát, a sok biztatást és az elismerı szavakat. Reméljük, saját tanulóink és az idelátogató fiatalok is vala-
mennyien ünnepként élték meg a „kizökkent idıt”. Az iskola további hírei A zeneiskola növendékei és tanárai – akik a város és az iskola szinte minden megemlékezésén, ünnepén méltón képviselik iskolánkat – november 23-án tartották hangversenyüket a Polgármesteri Hivatal zsúfolásig megtelt dísztermében. Dányi Balázs – Kun Ádám tanár úr növendéke – az Országos Klarinétversenyen mindannyiunk megelégedésére színvonalasan szerepelt, s nagyszerő elıadásával egyetlen ponttal maradt le a döntırıl. A szakmai és informatikai normatívára sikeresen pályáztunk szeptemberben: összességében egymillió forintot költhetünk végzıs osztályunk berendezésére (mert megérdemlik – reméljük), számítógépre, digitális tananyagra. December 4-én (pénteken) délelıtt emlékezünk meg Miklós püspökrıl Visegrádon, 17 órától Kisorosziban. A kicsik ajándékot is remélnek… December 10-11-én ásványkiállítás és elıadások Visegrádon. December 15-én (kedden) alsós színházlátogatás: Kolibri Színház: Tündér Lala. December 17-én (csütörtökön) látogatás a Terror Házába – 7.-8. osztály. December 19-én (szombaton) munkanap – iskolai tanítási nap – lesz. Ezen a napon tanulóink Paulusz József vezetésével fellépnek a városi karácsonyi mősorban. Az érdeklıdı szülıket várjuk. December 22-én (kedden) jövünk idén utoljára iskolába, amikor osztálykeretben is megünnepeljük a karácsonyt. Aznap ünnepi mősorral búcsúzunk egymástól. December 23-án Kisorosziban falukarácsonyon lépnek fel a kisiskolások. Január 4-én (hétfın) várjuk újra iskolába gyermekeinket. A téli szünetre a gyerekeknek tanulásmentes napokat, a családoknak jó egészséget, békés ünnepeket kívánunk, s aztán - friss erıt, tettrekészséget – bort, búzát és békességet az új esztendıben!
Dömösi Élet
8
2009. december
Dömös a létezı szocializmusban - 4. rész KLÁDEK LÁSZLÓ Dömös egészségügye Dömös egészségügyi ellátása a körzeti orvosra és a védınıre hárult. Dr. Csomor Pál nyugdíjba vonulása után dr. Hunyadi Mátyás látta el Dömös és Pilismarót betegeit, majd 1984-tıl önálló körzetté vált falunk. 1985 végén a helyi körzeti orvosi állás betöltésére kiírt pályázatra három ajánlat érkezett. A tanácstagok dr. Huszágh Lívia pályázatát találták a legmegfelelıbbnek. „A rövid megbeszélés során szerényebbnek, szimpatikusabbnak tőnt (a többi pályázónál K. L.). Itteni letelepedését komolyan gondolja.” Az orvosi rendelı az 1960as évek végéig a tanács épületében volt. A kismérető, rossz adottságú helyiség nem felelt meg az igényeknek. 1968 után a régi tanácselnöki lakás helyén alakították ki az új intézményt. 1989-re szükségessé vált egy új egészségház építése, mivel korábbi helyét az ismét önállósult, és kibıvített iskola foglalta el. Erre a célra a Kossuth Lajos út 35. szám alatti Sitku-házat vásárolta meg a tanács. Ennek alapterülete lehetıvé tette a körzeti rendelın kívül a fogorvosi és csecsemıgondozó helyiségek kialakítását is. Gyógyszertár nem létesült Dömösön. A felírt gyógyszereket Pilismarót és Esztergom patikáiban lehetett kiváltani, de a helyi orvosi rendelıben is volt „házi patika”. A 60-as évek közepén fıleg a tavasszal és nyáron volt nagy betegforgalom. Az akkoriban még elterjedt állattartás következtében rengeteg légy röpködött mindenfelé, terjesztve a kórokozókat is. Kelendı cikk is volt a ragasztós légyfogó! Dr. Csomor Pál kifogásolta, hogy a Duna utca 4. szám elıtti kút vize emberi fogyasztásra alkalmatlan. Mintegy húsz évvel késıbb már a „civilizációs megbetegedések” váltak gyakorivá (infarktus, magas vérnyomás, cukorbetegség, gyomorfekély). A rákos megbetegedések száma is növekedett. Ebben az idıben egy-egy rendelést 35-50 fı keresett fel. Mivel a Gizella-telepi kórházban sok dömösi lakos dolgozott, a
betegek egy része is ott kezeltette magát. Dr. Hunyadi Mátyás szerint ott „egészen már betegellátási szemlélet” dívott. Dömös és Pilismarót egymásrautaltsága miatt a két falu orvosai – dr. Huszágh Lívia és dr. Hunyadi Mátyás – úgy szervezték meg a rendelési idıket, hogy valahová mindig lehessen mennie a páciensnek, ha fájt valamije. Palotási Gusztávné védını 1986-ban arról panaszkodott, hogy sem terhestanácsadás, sem csecsemı-szakrendelés nincs a faluban, pedig a kismamák és az anyák igényelnék. İ maga havonta egyszer látogatta végig az újszülötteket, hetenként pedig az óvodát és az iskolát kereste fel. Az Öregek Napközi Otthona 1975-ben alakult meg az új tanácsháza melletti kis épületben. Az intézmény „jó szelleme” Dittert Gyuláné volt. A tényleges vezetést Sztancsik Andrásné látta el. Általában 30 idıs ember iratkozott be, túlnyomó részük rendszeresen el is járt oda. A tagok naponta háromszor étkeztek (tízórai, ebéd, uzsonna), és a szórakozási lehetıségek mellett – megkönnyítendı mindennapi életüket – szerették volna, ha kisebb mosásra is lehetıségük lett volna. 1988-ban a Magyar Kékkereszt Egyesület a volt Szárnyaskerék Üdülıben szanatóriumot nyitott az alkoholbetegek gyógyítására, rehabilitálására. Dömösön az életformaváltozás miatt jelentısen csökkent az állattartás az 1970-es évek közepére. Mindössze 10 szarvasmarhát és 11 juhot tartottak, míg sertésbıl 159, baromfiból 3346 volt található! Négy gazda bikát is nevelt. Nyúlból 350-et lehetett megszámolni, de ezek száma is csökkent. A méhészet visszaesett. A falura a kulturált állattartás volt jellemzı. bár a kóbor kutyák nagyon elszaporodtak, Hamvas József állatorvos beszámolója szerint. Közbiztonság A község közbiztonsága általában „megfelelı” volt az elmúlt évtizedekben. Kósa Árpád, majd Janovszky István látta el a körzeti megbízotti feladatot. Az 1968-as beszámoló szerint hét bőncselekmény történt a faluban,
az azt megelızı évben viszont csak három! A „rosszfiúk” számára a hétvégi házak jelentették mindig is a legnagyobb kísértést. 1967–68-ban ezzel 6470 forintnyi kárt okoztak. A késıbbi évtizedekben sem romlott lényegesen a helyzet, hiszen 1984-ben 9, míg egy év múlva 11 bőneset történt a faluban. Üzletek és vendéglátóhelyek Dömös üzlethálózata sokáig elmaradt attól, amit egy üdülıhelytıl el lehetett volna várni. Nem annyira az „egységek” mennyisége, inkább minısége hagyott kívánnivalót maga után. Hiába volt viszonylag jó az áruellátás, ha boltok elég lepusztult képet mutattak. A 8. számú vegyesboltban élelmiszereken, vegyi árukon kívül rövidárut, játékot, sıt könyveket is lehetett vásárolni. Vezetıje Hasenberg István volt hosszú idın át. 1976 táján majdnem 4,4 milliós forgalmat bonyolított le. A Szabadság téren található 32. számú boltban tartós fogyasztási cikkeket is árultak. Forgalma nem volt nagy (mintegy 2 millió forint), inkább a közeli lakók jártak oda vásárolni. A boltok nyitva tartása – nem lévén konkurencia – mai szemmel nézve igen esetleges volt. A 70-es években a folyamatos nyitva tartás érdekében felváltva nyitottak-zártak az üzletek. Az 1954-ben megnyitott 107. számú kisvendéglı (a „presszó”) egyre romló körülmények között igen kiváló eredményeket ért el. Konyhájának is jó híre volt, kerthelyiségében és verandáján alig lehetett szabad asztalt találni nyári vasárnapokon. Mindig jó zenekart szerzıdtetett vezetıje, Zöld István, így a táncolni vágyók is jól érezhették magukat. A 104. számú italbolt (a mai Zöld Hetes) nem a magas színvonalú, igényes vendéglátás megtestesítıje volt. Kocsma volt a javából, és idınként sörhiánnyal küzdött. Évi forgalma 1,7 millió volt 1975-ben. A Duna utcában Rahberger János nyitott üzletet, mely széles áruválasztékával sok vásárlót csalogatott. A mai ABC helyén állt a „zöldséges” félállandó jellegő
épülete, mellette pedig Sárközi Gyula trafikja. Amit nála nem lehetett megvenni, arra talán szükség sem volt. 1979 tavaszán nyílt meg a Szıkeforrás Étterem. A korszerő létesítmény presszót, éttermet, borozót és tejbárt is magába foglalt. Elsıdleges feladata a kirándulócsoportok ellátása volt. Különlegességként disznóöléseket is rendeztek a vendégeknek, disznótorral egybekötve: míg kint perzselték a malacot, addig a konyhán már sült a hurka. Árai és jellege miatt nem vált Dömös lakóinak igazi szórakozóhelyévé a Szıkeforrás. 1986 májusában nyílt meg az új és korszerő ABC-áruház. Hangulatos épülete húsboltot és cukrászdát is egyesített magában (utóbbi hamar „elkocsmult”). Szaküzletek nem voltak Dömösön. A kis lakosság és Esztergom közelsége nem tette volna gazdaságossá mőködésüket. A szolgáltató jellegő „egységek” közül a fodrászüzleteknek volt nagy szerepük. Hosszú évtizedeken Fekete László és felesége tartotta rendben a dömösiek haját és arcszırzetét. Késıbb Borbély Lászlóné és Vajkó Józsefné üzemeltetett fodrászatot. Üdülık Az üdülıközségi cím az itt lakók számára sok elınnyel járt: közmővek kialakítása, jobb élelmiszerellátás, szélesebb körő postai szolgáltatás, több pénz és figyelem. „Egy-egy nyári vasárnap több, mint 1500 kiránduló keresi fel községünket” - nyilatkozta 1961-ben Kalapos Árpádné vbtitkár. 30, egyenként 75 m2-es üdülıkkel beépíthetı telket kívántak kialakítani. A legnagyobb probléma a boltok nyitva tartási ideje volt, ugyanis azok a déli órákban bezártak. Dömösön több üdülı is mőködött. Ezekbıl egyet a SZOT, a többit pedig vállalatok, cégek mőködtették. A legszínvonalasabb közülük a Szárnyaskerék Üdülı volt, a SZOT fenntartásában. Ennek fıépülete a falu Pilismarót felıli végén állt (és áll ma is). Télennyáron egyaránt fogadott vendégeket, saját sportpályája és könyvtára volt. Télen 55, nyáron
Dömösi Élet
2009. december 75 férıhellyel üzemelt. A Vasas Üdülı a falu másik végén állt, ennek két épülete is volt. (Az egykori Bergmann és Melizán Panzió épületei.) Az egyikben 35, a másikban 33 vendég pihenhetett. A Szárnyaskerék önálló és igen jó konyhájáról látták el ıket. A vállalati üdülık közül a Terimpex a Királykúti utca végén állt (az egykori Patczenhoffervadászlak). Hangulatos épületében 21 vendég tölthette idejét. Az esztergomi LABOR MIM üdülıje télen-nyáron fogadta a pihenni, tanulni vágyókat a Táncsics Mihály utcában. Jól felszerelték, hideg-meleg vizes fürdıszobája volt. Mindegyik szobában lehetett rádiót hallgatni, a társalgóban tévézni. A Gépgyártó és Gépszerelı Vállalat üdülıje a Pásztor János és a Táncsics utca között állt (az egykori Schrodt-villa). 17 szobájában 40 fı pihenhetett nyaran-
ként. Vendégeit a LABOR MIM üdülı látta el élelemmel. A Duna utcában valaha állott Turistaszálló (Szécsényi Mór üzlete 1944-ig) jellegébıl adódóan a „bakancsos” turistáknak nyújtotta szerény lehetıségeit. Öt szobájában elhelyezett 51 emeletes ágyával igazi tömegszállás volt. Télen is használhatták, de csak hideg víz folyt csapjaiból. A fejlesztések, beruházások nagy részéhez a Dunakanyar Intézı Bizottság is hozzájárult, részben hivatalos úton, részben egyéni kapcsolatok útján. A község tanácselnökei jó viszonyban voltak a DIB vezetıivel, de a dömösi születéső Vertel József grafikusmővész is sok energiát mozgósított Dömös érdekében. 1968 végén a Hazafias Népfront és a DIB keretében „fejlesztési bizottság” alakult. A hetvenes évek beruházásaiban nagy része volt ennek a testületnek.
Idısek napja SZILÁGYI GÁBOR
A
korábbi évekhez hasonlóan az önkormányzat idén is megrendezte az idısek napját. Ezúttal a szokottnál kicsivel ko-
rábban, november 25-én került sor az eseményre. A rendezvényen a falu óvodásai kedves mősorral köszöntötték az idıseket, akik nagy örömmel fogadták azt.
9
Fikció SZILASSY ISTVÁN – És mit is végzett? – Külker fıiskola. Aztán szakosodtam… mondhatnánk: ahogy az élet diktálta. – Remek! Nyelvek? – Német perfekt. Angolul csak egy kicsit beszélek, de majdnem mindent megértek. (Az igazgató ennél a mondatnál kicsit öszehúzta a szemöldökét.) – Jó. Családos, ugye? – Igen. Három gyermekem van. – Dícséretes… Egészségesek? (Egy pillanatra azt hittem, kedves ember.) – Persze. Az évi egy komolyabb megfázáson kívül általában semmi bajuk. Néha valamelyik elesik a biciklivel, megüti magát, miegymás… – És olyankor ki van velük? – A nejem – értetlenkedtem – Vagy valamelyik ismerıs, ha ı éppen dolgozik… Vagy valamelyik nagymama. – Kiváló. Néhány percnyi csönd következett, ami alatt az igazgató látszólag az önéletrajzom részletesebb tanulmányozásába fogott. Aztán újra megszólalt, és amit mondott, alátámasztotta azt az érzésemet, hogy tulajdonképpen földönkívüli. – Melyik pártra fog szavazni tavasszal? Csönd. Fordult egyet a gyomrom, aztán még egyet. A pillanat törtrésze alatt dılt el bennem, hogy ez sem az a nettó négyszázezres állás, amit én fogok betölteni. De az is, hogy ennek a kérdésnek márpedig a végére járok. – Tessék? Az ürgén az elsı perctıl kezdve tisztán látszott a pártállása. A rózsaszínő ing – és az árnyalattal sötétebb nyakkendı – egy pillanatra sem engedte, hogy azt feltételezzék róla: homoszexuális. Mert a mindezek fölött hordott sötét zakó (hál’ Istennek: címeres kitőzı és piros-fehér csíkok nélkül) egyértelmően mutatta a nıi nem iránti elkötelezettségét. És mégis, mintha lett volna az ipsében egy szemernyi győlölet mindenki iránt, aki nem úgy gondolja, ahogy ı. Márpedig neki megmondták, hogyan kell gondolni.
Azaz… még konkrétan nem mondták meg, csak sejteni engedték, hogy majd úgy lesz, hogy az jól lesz. (Azt sem mondták meg, hogy hogy lesz úgy, - de ebbe most ne menjünk bele.) – Jól értettem a kérdést? – Igen. Nos? Mielıtt válaszolhattam volna, felébredtem. Pedig szívesen mondtam volna neki sok mindent. Hogy mirıl mi a véleményem, hogy róla – és a hozzá hasonlókról – mi a véleményem, meg úgy az egészrıl mi a véleményem, de sajnos fölébredtem, és így az egész – a megmondás hiányában – rémálommá vált. Valószínőleg a töltött káposzta lehet az oka. Meg talán az a két adat, amit egy vidéki lapban olvastam délután, miszerint a két aktuális körzeti választáson (Pest valamelyik kerülete és Csorna) a részvételi arány 23-25% volt. És ebbıl átlagosan 70%-os jobboldali gyızelem született. Mi következik ebbıl? Nos, az emberek nagy része beleunt a politikai csatározásokba, sıt továbbmegyek: egyenesen utálja azokat! Itt most logikusan az jöhetne, hogy „Ne hagyjuk, emberek, rajtunk múlik, kell legyen véleményünk, el kell menni szavazni!” DE – nem. Hanem… És ez nem baj! Sıt! Majd szépen kiforrja, kidolgozza magát egy egészséges irányvonal. Majd elıbb-utóbb lecsengenek a zsebrevágyós felhangok, és jönnek emberek, akik pártállástól függetlenül javítani akarnak az ország sorsán. (Teccettek olvasni a cikk címét...?) Ami viszont fontos: kis falunkban (hál’ Istennek), egyáltalán nem érezhetı az, hogy az elmúlt 2-3 évben bármilyen önkormányzati döntést a „nagypolitika” vezérelt volna. Persze nem lehet ezer embernek egyszerre a szája íze szerint fızni, és biztosan van, aki máshogy csinálná; mégis úgy érzem: itt elsısorban a falunk, a lakóhelyünk érdekeit tekintik, ahogy régen mondták: párt-, vallási, nemi és faji hovatartozásra való tekintet nélkül. Kívánom, hogy ez így maradjon, akármit is hoz a következı (választó) év. És ne legyenek rémálmaink.
Dömösi Élet
10
Az igazi karácsony KÁLMÁN ANTAL ATYA
A
nagymama a bevásárló központ összes polcát végignézte, hogy valami értékes ajándékot találjon az unokájának, és mint egy imát mormogta magában azokat a szavakat, amelyeket próbált felidézni a beszélgetésükbıl: mp4, penstick, 8 gibi. Végül is az eladó segített, és levette azt a terméket a polcról. Amikor a nagymama meglátta, megijedt, mivel azt hitte, hogy a meglehetısen magas ár mögé tévedésbıl még egy nullát írtak az áruház dolgozói. De nem, az eladó pont azt emelte le, és egy kedves mosollyal megnyugtatta a nagymamát, hogy „nincs félreírás” és hogy most ez „akciós.” A nagymama a kezében tartotta ezt a kis mőanyag darabot, amiért normális körülmények között még tíz fillért sem adott volna, és eszébe jutott a gyerekkora, amikor ı kapott a nagymamájától egy babát. Egyszerő, de szép arcú baba volt, olyan, amit büszkén mutogatott a barátnıinek, órákig tudtak vele játszani. Talán még megvan valahol a padláson, gondolta, miközben az eladó türelmesen és rengeteg érthetetlen szóval elmesélte, hogy mire jó ez a valami, és a hitelügyintézı felé mutogatott, mivel a nagymama ruházatából felmérte, hogy nem képes egy összegben kifizetni ezt az izét… A karácsonyfa alatt ott várta az unokát az ajándék. Miután elénekelték a karácsonyi énekeket (pontosabban a nagymama elénekelte, amit az unoka kicsit unottan hallgatott), elkezdıdött az ajándékbontás. A csomagból elıkerült az a kis mőanyag mütyür, amit a nagymama még hat hónapig fog törleszteni, és az unoka adott két nagy puszit érte. És ezzel véget is ért az ünnep. Az ilyenkor megszokott beszélgetés elmaradt, a vacsora alatt néma csendben ültek egymás mellett. A nagymama a szokásos karácsonyi ételeket készítette el, és ügyelt arra, hogy az unoka ne vegyen észre semmit abból, hogy idén a bejglibe csak diópótló jutott. Arra is odafigyelt, hogy a tálról az unoka a szebbik sültet, a nagyobb süteményt vegye el. Magára nem gondolt, hisz – gondolta – nekem nagyobb öröm, ha látom az unokám boldogságát. A nagymama mesélni kezdett a babájáról, hogy megtörje a csendet, de a
kislány csak nézett maga elé, mintha az egészbıl semmit se hallana. A nagymama késıbb észrevette, hogy valami vezeték lóg az unokája fülébıl, meg is kérdezte, hogy mi történt a hallásával, de válasz már nem érkezett. Pedig a múltkor még ı hallott jobban, már az utcán meghallotta, a szülei érkezését, és most… Mi teszi az ünnepet igazán ünneppé? A szeretetet sokszor ajándékokkal akarjuk megmutatni, holott az ajándék, csak az egyik eszközünk arra, hogy kifejezzük a szeretetünket. Annyi minden mással megmutathatjuk, hogy a másik fontos számunkra. Ilyen lehet az odafigyelés. Amikor végighallgatom csöndesen a másik embert, amikor nem akarok a szavába vágni, csak hallgatom, nagyon nagy szeretettel hallgatom. Vagy ilyenek az apró szívességek. Ami nem az én dolgom lenne, de a másikért megteszem. Nem azért, hogy helyette szívességet kérjek tıle, csak szeretetbıl. Hogy érezze, számomra mennyire fontos, érezze, hogy örülök, ha érte tehetek valamit. Dicséret. Ha valakit megdicsérünk, az nem kerül semmibe. Általában a hibákat szoktuk emlegetni, hogy miben kellene változnia a másiknak, milyen rosszat tett megint. A jó dolgokról nem szoktunk beszélgetni, pedig mekkora erıt tud adni egy jókor jövı dicséret, mennyire fel tudja emelni az ember szívét, ha észreveszik a jót bennünk. Tılünk függ, hogy milyen lesz a karácsonyi készülıdésünk. Meg akarjuk vásárolni a másikat ajándékokkal, vagy képesek vagyunk túllépni a vásárlási versenyen, és tiszta szívvel odafordulni hozzá, szívünk szeretetével megajándékozni ıt. Az unoka a sütemény után kivette a fülébıl a fülhallgatót, és odaült a nagymama mellé. A szemébe nézett, pont olyan szeme van, mint az anyjának – gondolta a nagymama – és megköszönte a vacsorát. Azt mondta, nagyon örül, hogy itt lehet, és ilyen finomat máshol nem tudnak fızni. Aztán megkérte, hogy meséljen a gyerekkoráról, mondja el, mi volt a legszebb karácsonyi ajándéka? Áldott ádventi készülıdést kívánok minden dömösinek!
2009. december
MC DC Olvad az idı, mint a halvány jégvirág, és a tőnı boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetın, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! (Máté Péter) DOBOS KÁROLY
H
etek óta láthatjuk a televízióban azt a sorozatot, melyben azok jelentkezhettek zsőri elıtti megmérettetésre, akik úgy gondolták magukról, hogy tudnak valamit, amit más ember nem tud úgy, ahogyan ık. Így indult meg a „Csillag születik” mősor, ahol némelykor megmosolyogtató badarságokat is láthattunk egy-egy jelentkezıtıl, akik hamarosan ki is estek a rostán. Ahogy haladt az idı hétrıl hétre egyre kevesebben maradtak a versenyben, s most decemberre már csak a legjobbak szerepelhetnek, és versenyezhetnek az elsı helyért. Már szinte személyes ismerısként várjuk a versenyszámokat, a rugólábú táncosokat, a különös tehetségő reppelı, a koloratúr szoprán hangon, valamint érzelmeket megindítóan éneklı fiatalembereket. Sokan indultak ezen a versenyen, és sok tehetséges embert láthattunk a színpadon, még ha a rostán sorra ki is hullottak, mert hiszen a végén csak egy, egyetlen egy nyerheti el a díjat. A csillagok azonban szinte minden adásban megszülettek, s hogy fényük merre és meddig világít majd az majd az akaratukon, kitartó munkájuktól s a társadalom fogadókészségétıl függ majd. Magyarországon nem tudom naponta hány gyermek születik meg, de minden apróságban ott van a csillaggá válás lehetısége. Hiszen már születésük elıtt nagy várakozással, és vágyakozással telik az idı, s a család, a szülık, nagyszülık sok esetben megszületésük pillanatában már úgy nevezik ıket: „az én kis csillagom!” Minden kis „csillag” várása nagy reménységgel indul. Reménységgel, hogy szép és egészséges lesz, hogy tehetséges lesz, és kiteljesedik az élete, hogy talán egyszer valóban sztár lehet belıle. Ez a reménység indíthatta el az
említett tv-mősorban szereplıket is. İk is várakoznak, vágyakoznak a csillaggá (sztárrá) válásra, és hisznek abban, hogy ez lehetséges lesz. Várakozó idıben élünk! Mindenki vár valamire vagy valakire. Milyen is ez a várakozás? Ahogyan én látom, türelmetlen, ideges, s sok esetben úgy látszik, reménytelen. Ez a reménytelenség az emberek legnagyobb nyomorúsága! Pedig „mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!” Ez a csoda! A lehetıség csodája! Hiszem, hogy a reménységem beteljesül! Honnan van ez a hit? Miben hiszek, kiben hiszek? Emberekben, eszmékben, anyagiakban, magamban? Ó de sokszor csalatkoztunk már ezekben! Akkor kiben bízhatunk? Azokban, akikben nem csalatkozunk. Akik azt teszik, amit mondanak, s az ígéreteiket megtartják, s ezt mi meg is tapasztalhatjuk. Advent! Várakozó idı! Karácsony ünnepére várakozik az emberiség nagy része, ahova elhatott az örök üzenet: „Csillag származik Jákóbból!” Akirıl ezt mondja a Szentírás: „Igaz és Szabadító İ. Az uralom az İ vállán lesz” „İ a mi békességünk” Hívják nevét Csodálatosnak: „Immánuel, velünk az Isten.” İ pedig ezeket mondta magáról: „Én vagyok ama fényes hajnali Csillag! Én vagyok az út, az igazság és az élet! Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem hisz, ha meghal is él!” Add tovább ezt az örömhírt, hogy „a fényes hajnali Csillag Jézus Krisztus, aki tettével igazolta beszédét, és érted is adta életét a kereszten, s széttárt karjaival most is téged vár! Hát „most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár!” már itt e földön, s majdan az Örökkévalóságban! „Hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!”
Dömösi Élet
2009. december
11
MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK BOLDOG KARÁCSONYT ÉS
EREDMÉNYES ÚJ ESZTENDİT KÍVÁNUNK! Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem ırzünk meg, és nem küldünk vissza. Dömösi Élet Kiadja: az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület Felelıs kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelıs szerkesztı: Szilágyi Gábor Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
[email protected]
12
Dömösi Élet
2009. december
