2009. SZEPTEMBER
4. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM
Vége van a nyárnak… TAKÁCSNÉ GYENES ILDIKÓ
B
izonyosan közeleg az ısz, megjelentek a gyönyörő ködpamacsok a Duna fölött reggelenként! A hegyeink haragos zöldje megszelídült, nemsokára a szarvasok szerelmes éneke veri fel a hajnali és esti erdı csendjét. Piroslik az alma, sárgul a körte, darazsak dongják körül a szılıt. Rövidülnek a nappalok, a Tejút és a hullócsillagok nézelıdéséhez már pulóvert kell magunkra húzni. Kisebb-nagyobb teherautók szállítják a téli tüzelıt az udvarokba. Készül a természet, s részeként mi emberek is, a télre! Még valami biztosan jelzi az ıszt! Gyermekeink hátukra veszik iskolatáskáikat, megtömve a legújabb divatú, az éppen aktuális gyereksorozat hıseivel dekorált – és ezért, méregdrágán árusított – füzetekkel, ceruzákkal, s persze az új tudást rejtı tankönyvekkel! Bármennyire tagadják gyermekeink, de mégis igaz, hogy izgalommal várják már egymást az osztálytársak, hiányzik az iskola, no, nem a tanulás része, hanem a közösség! Mi szülık is velük izgulunk, örülünk, fıleg ha elsıs lett a gyermek. Minden szeptemberrel jön egy új lehetıség, tanárnak, diáknak egyaránt! S mivel kezdıdik a tanév gyermekeinknek? Beszámoló, fogalmazás a nyári élményekrıl! Ugye mindannyian emlékszünk a fogalmazás füzet fölött rágott ceruza ízére! Hiszen még inkább a biciklizésen, a focizáson, meg a kert végébe épített bunkeron járt az eszünk, semmint arról írni, szép kerek mondatokban, és szép kerek betőkkel, hogy mit csináltunk a nyáron! Hát én most nosztalgiázom egy kicsit, s megpróbálom összefogni az Összefogás Dömösért Egyesület dömösi nyári élményeit. Az értékelést pedig az olvasóra bízva, lássuk hát!
Az egyesület életének, a jövıre nézve meghatározó eseménye a nyár elején, június 23-án megtartott rendkívüli közgyőlése volt. Az utolsó lépések megtétele történt ezen a győlésen abba az irányba, hogy a bíróság közhasznú egyesületként vegye nyilvántartásba egyesületünket, s bár nem biztattak, hogy sikerülni fog, 2009. július 29. napján jogerıre emelkedett a bejegyzés, így Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület néven dolgozunk tovább. Több lehetıséget, s persze több munkát és még szigorúbb gazdálkodási és mőködési keretet jelöl a közhasznú státusz. Felügyelı Bizottságot választottunk, melynek elnöke Balázs Márta, tagjai Hollósné Varga Ilona és Csehi Istvánné. Júliusban a Magyar Villamos Mővek Zrt. ötszázezer forint támogatásban részesítette egyesületünket, „Dömös kulturális tevékenységének, különösen a helyi kulturális értékek megırzése, nemzeti és helyi ünnepi rendezvények szervezése” címén. A támogatás talán már érezhetı volt a nyári eseményeken, s az újság megnövekedett költségeinek fedezésében is nagy segítséget jelent. Ezúton is szeretném megköszönni az MVM nagyvonalú segítségét! A nyár folyamán öt dömösi gyermek nyaralásában tudtunk segítséget nyújtani. Ketten egyhetes focitáborban voltak Bajóton, hárman egyhetes evezıs táborozáson vettek részt Lábatlanban. A táborok megszervezését a kistérség támogatta, a táborban való részvételt pedig egyesületünk bonyolította és finanszírozta. Remélem, mivel az idén is jó élményekkel tértek haza a gyerekek, így jövıre is lesz jelentkezı! A Dömösi Mővészeti Napok programjának összeállítása és megszervezése elég szoros és gyors munkát diktált, de azt hiszem, hogy minden várakozáson felül, kitőnıen sikerült. Az én
közösségbe vetett, kissé megtépázott hitemet is visszaadta és új energiákkal töltött fel ennek a két napnak a sikere. Végre kézzel fogható eredménye van a közösségépítı munkának, hiszen megmutatta ez a kis falu, elsısorban saját magának, hogy mennyi tehetséges gyerek, felnıtt van közöttünk, mennyi jó produkciót képes létrehozni, néhány lelkes ember irányításával, egy-egy maroknyi közösség! Jó volt látni, ahogy dömösi, maróti, visegrádi, bogdányi emberek együtt tapsolnak a fellépıknek. Egyesületünk továbbra is azon fog munkálkodni, hogy teret, lehetıséget teremtsen vagy segítséget nyújtson a vállalkozó szellemő embereknek, ahhoz, hogy értékteremtı munkájukkal kis falunk élhetıbb, vidámabb, szebb lehessen! Vivát! Vivát minden szereplınek! Vivát minden szervezınek! Vivát minden segítınek! Jövıre veletek ugyanitt! Augusztus 22-én a Budai Gyermekszínpad elıadásában tekinthettük meg Kodály Zoltán: Háry János címő zenemővét a katolikus templomban. Sajnos Dömösrıl nem sokan jöttek el megnézni ıket, talán azért, mert sokan még a nyár utolsó napjait használták ki, s elutaztak. A szereplık a déli hajójárattal érkeztek Budapestrıl, majd az iskolába kalauzoltuk el ıket, ahol szendvicsek és anyukák, nagymamák süteményei várták ıket. Az esti elıadás pedig kitőnı volt, köszönet a „kis” mővészeknek és nagyszerő felkészítı tanáruknak, Lırinc Ildikó karnagynak. Az elıadás költségeihez pedig a KomáromEsztergom Megyei Önkormányzat nyújtott hetvenezer forintos támogatást, amit szintén köszönünk! Lehetıségeinkhez mérten gazdag nyári programokat, színes idıtöltést tudhatunk magunk mögött! S aki vette a fáradtságot és a szomszéd települések, Visegrád és
Pilismarót eseményein is részt vett, igazán sokszínő élményben lehetett úgy része, hogy útiköltségre nem kellett sokat áldozni! Akár kétkerekő paripára pattanva kényelmesen, s fıleg egészségesen áttekerhetünk a szomszédokhoz egy jó koncertre, hiszen mi dunakanyariak vagyunk, s együtt élünk a Dunakanyarban! Hát még, ha bicikliút is lenne… Egyesületünk ıszi tervei között szerepel Lovász Irén koncertje, amelynek idıpontja még egyeztetés alatt van. A mővésznı nagy örömmel fogadta újabb meghívásunkat, s új lemezérıl fog énekelni nekünk! A színházlátogatások szervezése is tovább folytatódik, a megfelelı darab keresése van folyamatban, Verses est is lesz Faludy György költeményeibıl. A Malom, mint új helyszín, a rossz idık beköszöntéig, kiváló teret és hangulatot nyújt kisebb koncertek, bemutatók létrehozásához. Mindenki figyelje a plakátokat, figyelmesen olvassa az újságot, a képújságot, hogy idıben tájékozódjon a készülı rendezvényekrıl!
A tartalomból – Van, ami jól mőködik 3. oldal – Táplálkozzunk egészségesen 4. oldal – Szentfa kápolna – Melák 5. oldal – Nagyjaink a kispályán 6. oldal – Augusztus 20.
7. oldal
– Óvodai hírek – Fotópályázat
8. oldal
– Gazdaszemmel 9. oldal – Hitélet
9. - 10. oldal
– Kálvin János Dömösön 10. oldal
2
Dömösi Élet
2009. szeptember
Dömösi Élet
2009. szeptember
Van ami jól mőködik PAULUSZNÉ TÓTH ANNA
E
z nem mondható el a magyar gazdaságról vagy az egészségügyrıl (oktatás, ipar, kereskedelem, stb.), viszont a visegrádi és parajdi Áprily Lajos Általános Iskola kapcsolatáról igen. Már 22 éve tart a testvériskolai kapcsolat, ami ebben az évben már testvérvárosi kapcsolattá teljesedett a két település között. Ebben a két iskolának nem kis szerepe volt!
Tavasszal Erdélyben járt iskolánk egy kis delegációja, a parajdi iskola 00 éves ünnepségein, ahonnan már úgy jöttünk haza, hogy alig vártuk a táborkezdést. A tábort idén úgy „idızítettük”, hogy az egybeessen Visegrád város millenniumi ünnepségsorozatával. Augusztus 16-án reggel 21 gyerek és 3 felnıtt jött el hozzánk. A visegrádra járó gyerekek közül 15 család vállalta, hogy fogad parajdi gyereket. Összesen 7 gyerek vendégeskedett Dömösön. Persze nem abból állt a program, hogy Dömös nevezetességeit mutattuk be 1 héten át az itt lakó vendégeknek. Az elsı nap a fogadó családokkal telt. A következı 3 napban nyakunkba kaptuk az országot (vagyis inkább a Balaton partját). Augusztus 17.: Visegrádról indultunk, Komáromon át Zircre mentünk, ahol az Apátsági templomot néztük meg. Veszprémben láthattuk a Gizella-kápolnát és a szent ereklyét. A Szent Mihály templomban megismerhettük a magyar királyok koronázási helyét és a koronázás szokását is, annak minden mozzanatával. Délután Zánkára érkeztünk, ahol is a régi úttörı város tópartján fürödtünk egészen vacsoráig. Nagyon jó meleg volt a víz és nagyon csendes a tó. A parajdi
gyerekeknek furcsa is volt mindez, hiszen az ottani strand vize olyan sós, hogy lebeg rajta az ember, itt meg édes volt a víz! Este a szállásunkon egy búcsúzó csoport hívta meg tanulóinkat, hogy táncoljanak velük. Nem sokáig gondolkoztak rajta….. Augusztus 18.: Keszthelyen keresztül érkeztünk meg Zalavárra, ahol is a Kis-Balaton természeti értékei kápráztattak el bennünket. Olyan játszóteret talál-
tunk a központi épület mellett, hogy egy óráig nem volt nagyon gondunk a gyerekek felügyeletével. Leginkább az esztergomi Duna Múzeum vizes szobájához hasonlíthatnám, de ez kint volt a szabadban. Húzták a vizet, gátat emeltek, leengedték a zsilipeket és még ezernyi dolgot találtak ki.
táborban. Annyira finomat, hogy nem gyızték a repetát adni az éhes szájaknak. A csoportszellem és a Balaton vize megtette jótékony hatását: még az étvágytalan gyerek is legalább két tányérral kért. Este próbált a csapat, hiszen a parajdi és visegrádi iskolások egy Mátyás király mesével készültek együtt az ezeréves programsorozatra. Igaz, hogy a szomszéd csoport nagyon hangos volt, de hát a feladat az feladat. Tenni kellett a dolgunkat. Augusztus 19.: délelıtt még kihasználtuk az idıt egy utolsó fürdésre. Ebéd után igyekeztünk hazafelé, mert tudtuk, hogy egy kis pihenés után vár minket este a BM Szimfónikus Zenekar koncertje, mely után a tőzijátékot csodálhattuk meg Visegrádon. A következı négy napban számos rendezvényen vettünk részt, melyet a város szervezett. Sportoltunk a focipályán, táncoltak a német nemzetiségi tánccsoport táncosai, lovagi tornát néztünk és vettünk részt benne, felléptünk a mesével, amelyet a tábor óta is folyamatosan gyakoroltunk Mezei Panni néni vezetésével. Utolsó este a Reneszánsz Étteremben vacsoráztunk vendéglátók és vendégek egyaránt. Az étkek fejedelmiek voltak: kinézet-
Nem hiába, a gyermeki kreativitás határtalan! E mellett még számtalan egyensúlyozó eszköz tette próbára a vállalkozó szellemőeket. A finom ebéd után Zamárdiban elfoglaltuk szállásunkat, majd indultunk fürödni. Jól is esett, mert igen meleg volt aznap. A Balaton azonban nem a tegnapi szelíd arcát tárta elénk, hanem megmutatta milyen az, amikor a hullámok dobálják az embert. No nem olyan vadak, csak épp annyira, hogy élvezzük. Este nagyon finom milánóit fıztek nekünk a
re királyiak, ízre fenségesek. Köszönjük a szervezıknek! Az utolsó nap szintén a családoknál telt. A délutáni indulásnál hasznát vettük a zsebkendıknek is… Köszönjük mindenkinek, hogy fogadott gyermeket, figyelt rá, etette-itatta, mosott rá és szerette azon a pár napon, hogy ne nagyon hiányozzanak az otthoniak. Nem kis feladat ám ez! Két év múlva ki lehet próbálni! Azért csak két év múlva, mert jövıre mi megyünk ki Erdélybe. Már alig várjuk!
3
Köszönjük! SZILASSY ISTVÁN
A
tavalyi évhez hasonlóan idén nyár elején is lehetıség nyílt arra, hogy a kistérségi szervezéső focitáborba két dömösi gyermek is eljusson, méghozzá az Összefogás Dömösért Egyesület támogatásával. 2009-ben a két kiválasztott fiú Dani-Szabó Huba és Szilassy István volt. Meglehetısen felhıs égbolt mellett indultunk Bajótra, mire megérkeztünk, bizony még az esı is megérkezett. Ez sajnos az egész hétre jellemzı volt, de a programok feledtették a napsütés hiányát. A bajóti iskola épületében szállásolták el a résztvevıket. Már elsı nap volt edzés, és ez minden nap alaposan megmozgatta a gyerekek iskolapadban elnyőtt izomzatát. Kiadós, napi háromszori étkezés pótolta a ledolgozott kalóriákat, esténként pedig filmvetítés és különbözı játékok gondoskodtak az aktív pihenésrıl. Látogatás a gyıri ETO-stadionban, személyes találkozás Hajnal Tamás futballistával – egyszóval sok-sok élménnyel telve értek haza Dömösre. Ezúton is szeretnénk megköszönni az Egyesületnek a lehetıséget, és reméljük, jövıre újra lesz rá mód, hogy a dömösi gyerekek közül néhányan ismét eljussanak Bajótra. Ui.: …milyen jó is volna, ha itt helyben is meglenne a lehetıség a mozgásra, sportolásra! A ma már használhatatlan focipályán ugyanis nem csak focizni, hanem frizbit dobálni, tollasozni, szaladgálni is lehetett. Bár tiszteletben tartom azt a szakvéleményt, hogy egy rendes focipálya elkészítéséhez nehéz milliókra van szükség, de ezúton szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy nekünk, dömösieknek elég lenne egy RÉT. Ami – véleményem szerint – minimális befektetéssel megoldható lenne. Ha valaki lépne ez ügyben végre, azt elıre is köszönjük.
Dömösi Élet
4
2009. szeptember
Táplálkozzunk egészségesen A dietetikus tanácsai
A
próbb kitérık után sorozatunkat a táplálkozási ajánlások 4. pontjával folytatjuk, amely így szól: „Csak étkezések befejezı fogásaként, hetenként legfeljebb egyszer-kétszer együnk édességeket, süteményeket, soha ne étkezések között. Ételeinket egyáltalán ne, legfeljebb nagyon csekély mértékben cukrozzuk. Ahol lehet, cukor helyett használjunk mézet. Igyunk inkább természetes gyümölcs- és zöldséglevet, mintsem italokat, szörpöket. A kávéba, teába - ha egyáltalán szükséges - inkább mesterséges édesítıszert tegyünk. Ne szoktassuk a gyermekeket az édes íz szeretetére.” KOVÁCS-NAGY ESZTER ANNA Elıször is szögezzük le, hogy az édesség nem tilos, csak a megfelelı mennyiséget kell megválasztani! Az édes íz, mint információ – a többi ízzel együtt – a nyelvünkön lévı ízlelıbimbókról kerül be a központi idegrendszerbe. Tekintettel arra, hogy az agyi és egyéb élettani funkciók ellátásához monoszacharid szükséges, valamennyi íz közül a legdominánsabb az édes íz. Az édes íz születésünk pillanatától biztosan, de már az anyaméhben is jelen van az életünkben, hiszen a magzat már érzékeli az ízeket, és az anyatej, az elsı igazi táplálék laktóz – tejcukor – tartalma kiemelkedıen magas. Ezt továbbgondolva válik tisztává, hogy az édes íz, azaz a tejben lévı cukor édes íze, a jóltápláltsághoz, a nyugalomhoz, a biztonsághoz, de leginkább az anyai szeretethez kapcsolódó primer imprintingként – azaz elsı beírásként a mélytudatba – jelenik meg az agy limbikus központjában. Így bármilyen feszült helyzet, lelki trauma éri az embert – amennyiben az tartós, illetve jelentısen meghaladja a szervezet kompenzációs képességét, s ha az illetı genetikailag is kódolt, továbbá ha ehhez még mozgáshiány és helytelen táplálkozás is járul – elindulhat a tudattalanból az édes íz elıcsalogatása – mint menekülési reakció – s megjelenik a cukorbeviteli igény, a cukorfogyasztással a vérben a cukor. Az édes íz cukrot, vagyis szénhidrátot feltételez, amely azonnali energiát ad a szervezetnek. Ám aki „túlédesíti” az életét, aminek elsısorban lelki, majd fizikális okai is lehetnek, az ördögi körbe kerülhet. A többletcukor lebontása a szervezet számára nagyfokú megterhelést jelent. A
magas vércukor szintet, annak kóros csökkenése követi, ami farkasétvágyat okoz, s az édesség pótlását követeli. Ezen kívül a szervezet ph-ját savas irányba tolja el, ez kihat az emésztésre, a folyadékháztartásra, a kiválasztó és a méregtelenítı funkciókra is. Mikor és miért nyúlunk édesség után? Szintén a hagyományos kínai orvoslás tanítja, hogy a fáradtság azonos az ürességgel, azaz energiahiányos állapottal. Az európai medicina szerint ez csökkent vércukorszintet és emelkedett mellékvesehormonszintet jelent. Az üresség ellentéte a teltség, amit sokszor mohó falással érünk el – fıleg este. Ha ilyenkor egy csöppnyi csokoládét a nyelvünk alá helyeznénk, hogy feloldódjon, és emelje vércukor szintünket, este nem ennénk „halálra” magunkat, s nem vezetne többlet-cukorbevitelhez, savasodáshoz, érzelmeink elnyomásához, belsı konfliktusokhoz. A hagyományos kínai orvoslásban az édes íz a Föld elemhez, a nyárutó idıszakához, azaz a gyümölcsök beérésének idejéhez kötıdik. A beérés valójában azt jelenti, hogy önmagához képest ekkor válik táp-egésszé, így a gyümölcs édessé, a gabonák pedig sárgává, hiszen ez a nyárutó uralkodó színe. Mit használjunk cukor helyett? Élelmiszereink, ételeink és italaink édesítésére a szénhidrátokhoz tartozó természetes eredető szerves vegyületek – így a répacukor (szacharóz), a szılıcukor (glükóz), a gyümölcscukor (fruk-tóz), a malátacukor (maltóz), az invertcukor (a glükóz és a fruktóz elegye), a tejcukor (laktóz) használhatók fel, valamint ide sorolható a méz és a keményítıszörp is. Új kelető
termék a kukoricából elıállított glükóz-fruktóz elegy, amely folyékony cukor, izoszörp néven ismert. Elsısorban nyersanyagként pl. likırök, szörpök, befıttek ízesítésénél alkalmazható. A természetes édesítıszerek (cukor, méz) táplálékaink élvezeti értékének növelésén túl fontos tápanyagok és tartósítószerek is. A mesterséges édesítıszerek (szacharin, ciklamát, aszpartam, aceszulfám-K, neoheszperidin, szukralóz) édesítıképessége erıteljes (minimum harmincszorosa a cukorénak, de lehet akár háromezerszerese is), azonban sem tápértékük, sem tartósító hatásuk nincs, esetükben tehát sem biológiai, sem energiaértékrıl nem beszélhetünk. Megengedhetı napi beviteli értékük, édesítıerejük és hıhatással szembeni ellenállóképességük változó. Ám itt van az aszpartam, amely egy bolognai tudományos intézet tanulmánya szerint rákkeltı hatású. A Nutrasweet néven talán ismertebb adalék számtalan élelmiszerben, valamint asztali édesítıként is jó ideje jelen van a világ legtöbb országában, engedélyezése óta már így is elég viharos történelmet tudhat magáénak, hiszen nem csupán ı, de lebomló melléktermékei biztonságosságáról is folyik a vita. Utóbbiak között említhetjük az aszparaginsavat, a fenilalanint és a metanolt. Az aszpartamot elıszeretettel alkalmazzák a diétás termékekben, a rágógumitól egészen a joghurtokig, valamint a gyógyszerek estében fıként a szirupokban és a gyerekek számára készülı antibiotikumokban. Az olaszok 1800 patkányon (900 hím, 900 nıstény) végeztek kísérleteket, nyomon követve az aszpartam hatásait a rágcsálók egész élete során. A napi emberi bevitel a testsúly kilónkénti 2-3 mg körül mozog, ezt a mennyiséget kapták méretükhöz arányosítva a patkányok. A kezelés életük 8. hetétıl egészen természetes halálukig tartott, majd az elpusztult példányokat teljes boncolásnak, szöveteiket és szerveiket patológiai elemzéseknek vetették alá. A kutatók nem kevesebb, mint 30 000 mintát vizsgáltak meg a mikroszkópok alatt.
Az elsı eredmények szerint a nıstény példányoknál az édesítıszer elısegítette limfóma, azaz nyirokszövet daganat és a leukémia kialakulását, valamint csökkenı élelem bevitel volt megfigyelhetı, miközben a kezelt és a kontroll csoportként szolgáló nem kezelt példányok között nem következett be testsúlybeli változás. Ezek után felmerül a kérdés, hogy milyen egyéb édesítıszerrel lehet kiváltani az aszpartamot. Az elsıdleges lehetıség kizárólag természetes cukrok alkalmazása, avagy a mesterséges édesítık optimális adagolása, hiszen a piacon számos más is létezik, azonban ezeknek is akadnak mellékhatásai, ha nem is olyan súlyosak, mint az aszpartamnak. A fı probléma ezekkel a kémiai keverékekkel, hogy nincs tápértékük, csupán elhitetik a testtel, hogy valami édeset fogyasztunk, miközben különféle vegyi anyagok ülepednek le a szervezetben. A leggyakoribb mellékhatás a fejfájás, ami elsısorban a már fentebb említett metanol bomlásából származó formaldehidnek, egy neurotoxinnak köszönhetı. Az ajánlott bevitel naponta 7,8 milligramm, míg egy aszpartammal édesített diétás italban literenként átlagban 50 milligramm feletti mennyiség található, márpedig ennyit általában elfogyasztanak a light üdítıitalokhoz ragaszkodók. Visszatérve a természetes cukrokra, ne a finomított cukorra gondoljunk a „természetes” kifejezés hallatán. A fehér, a barna, a nyers és a melasz cukorfajtákat a feldolgozás során többnyire megszabadítják minden értéküktıl, a cukornádban vagy cukorrépában található fehérjéktıl, enzimektıl, vitaminoktól és ásványoktól, csupán a kalória marad. A természetes cukrok azok, melyek a gyümölcsökben, zöldségekben vagy a mézben vannak. Édesítéshez leginkább az utóbbit tudjuk használni, bár sokan ajánlják a barna cukrot is, míg a fogyni vágyóknak célszerőbb egy helyes, egészséges étrenddel felvenni a harcot kilóik ellen, semmint az édesítıszerek és „light” termékek fogyasztásával.
2009. szeptember
Dömösi Élet
5
Melák
Dömös ékessége a Szentfa kápolna KUNNÉ CSEPI ILDIKÓ
C
sodás környezetben, a Mária-jelenés színhelyén épült a XIX. században a kápolna. Azóta többször átépítették, javítgatták, mindig vigyáztak rá, gondozták nemzedékrıl nemzedékre. 2002 nyarán három családos házaspár vert sátrat a kápolna melletti tisztáson, Grósz Antal Budapestrıl, Rácz Tamás és Tamás Gábor Zala megyébıl a családjaikkal. Építészek voltak – egyetemi évfolyamtársak. Leszedték a tetıt, amit az idı megviselt, és teljesen új tetıszerkezetet ácsoltak. Mindezt saját költségükön, a szabadságukat rááldozva tették.
A munkálatok vidáman, összefogással, játékosan a gyerekekkel együtt folytak. A családok apraja-nagyja tevékenykedett, hordták a zsindelyeket – híd még nem lévén – a patak túlsó partjáról. A zsindelyeket Panni nénivel együtt áztattuk konzerválószerben, és adogattuk a mestereknek. A munkálatok körülbelül tíz napig tartottak. Akkor azonban egy óriási felhıszakadás és a Simon-völgybıl lezúduló áradat elmosta a sátrakat, betemette a forrást, így a munkát ısszel folytatták több hétvégén. A torony csak egy évvel késıbb került fel a tetıre, a váza addig a kertemben pihent. Panni néni többször javítgatta az omladozó vakolatot, évtıl-évre meszelgette kívül-belül a kis kápolnát, és minden héten friss virággal díszítette azt. A budapesti Molnár Zoltán és felesége, akik az év nagy részét
kis falunkban töltik, 2007-ben szerkesztettek egy kis füzetet „A dömösi Szentfa históriája” címmel, melyben a kápolna történetét elevenítik fel. Az elmúlt évben Simonné dr. Szabó Katalin budapesti lakos segítségével lefestette a tetıt és a még meglévı padokat. Ez az évben májusban új keresztet készített Csecsetka Lajos sárbogárdi asztalos mester, aki minden évben Dömösön tölti a szabadságát. Nagy szeretettel állították a régi, sok évet megélt kereszt helyébe az újat. A májusi litániák alkalmából többen találkoztunk a kápolnánál. Ekkor ismerkedtünk meg két visegrádi hölggyel. Arról beszélgettünk, hogy tatarozni kellene a kápolnát. Néhány nap múlva jelentkezett a visegrádi Kovács Ildikó, és elmondta, hogy a Pilisi Baráti Társaságon keresztül győjtést szerveznek. Ezzel a győjtéssel kezdıdött a munka, ami késıbb tényleges fizikai munkával folytatódott Ildikó barátnıjével, a szintén visegrádi Kiss Márta szobrásszal, a szomszédommal Puskás Tivadarral, Panni nénivel és egy kiránduló kımővessel, a budapesti Reizer Attilával. Izgultunk, hogy Nagyboldogasszony napjára ünneplıbe öltözhessen a csodás hely. Sikerült! Molnár Zoltán interjút adott a Mária rádiónak, beszámolva a Szentfa kápolnáról. Én sajnos nem hallottam, de elbeszélésébıl értesültem errıl. Így az országban többen is hallották, hogy szentmise lesz 2009. augusztus 16-án. A szentmisét megelızı napon Kiss Balázs padokat épített a kápolna elıtti téren, és a Kiss család lekaszálta a kápolna elıtti rétet. A kaszálást eddig Róka József végezte, de ebben az évben egészsége ezt nem tette lehetıvé. A Kálmán Antal atya által celebrált misén nagyon sokan vettek részt. Sokan jöttek Dömösrıl, Pilismarótról, Visegrádról, de az ország több pontjáról is eljöttek a közös imádságra. A dömösiek és a hívek nevében köszönöm a közremőködıknek, a segítıknek és mindazoknak, akik a kápolnáért tettek, vagy ezután tenni szeretnének.
DÉZSI LAJOS
A
z alább leírtak még a ’70-es években estek meg. Melák általános iskolai osztálytársam volt, 192 cm magas, a versenysúlya, mint birkózóé: 120 kg volt. Még Kozma „Picivel” is edzett egyszer. Aztán a bal szemében megpattant valami, ezért abba kellett hagynia a sportot. Lakatosnak tanult, nagy szerencséjére még egy régi vágású mestere volt, aki a szakma minden fogására megtanította, miután nyugdíjba vonult. Melák megörökölte a helyét a rendırségnél is – mint páncélszekrény felnyitó. Akkoriban még sok régi típusú, mechanikus trezor volt, s ha valaki belecsukta a kulcsát, stb. ıt vitték a helyszínre, kiküldött mindenkit, az ajtót bezárta, majd néhány perc alatt kinyitotta a mackót! Persze ezért elég jól fizettek, mármint akkori áron! Egyénként egy nagyvállalatnál volt lakatos csoportvezetı, már fiatalon. Édesanyja egyedül nevelte föl, ı úgy tudta, hogy az édesapja balesetben hunyt el. Apám nekem elmondta, hiszen ismerte, hogy részegen beleesett a téglagyárban egy nagy gépbe! A mamája erıs testő és jellemő asszony volt, nem ment férjhez soha többé. Az ötfıs baráti társaságunkból csak ı nem nısült meg, mi négyen már házasok voltunk, annak minden nyőgével, alig találkoztunk, rohant az idı. Megtudtuk közvetve, hogy együtt él egy nıvel, akinek van egy kisfia, és hát
nem túl szép nı, talán ezért nem mutatta be egyikünknek sem. Eltelt néhány év… Egy ıszi este csöngettek – a kapuban Melák állt, a hóna alatt két üveg Lánchíd konyak volt, az egyik már majdnem teljesen üresen. A szemei könnyben úsztak! Megijedtem, azt hittem, valakije meghalt! Betessékeltem, aztán a szobába érve már zokogott! Nagy nehezen, néhány pohár konyak után, mert neki nem nagyon ártott meg, elmondta: – Már 8 éve élek együtt a Marcsival, jól megvoltunk, de most megbolondult! – ezt elmondta még néhányszor – a kisfiút, aki most nyolc éves, de nem tılem van, mert már öt hónapos volt, amikor összejöttünk, a nevemre akartam venni! A Marcsi meg kitalálta, hogy ıt meg vegyem feleségül! Érted te ezt? Megkap tılem mindent, amit csak akar! De hogy én a nevemet adjam egy nınek? Azt már nem! Feleségem, aki jelen volt, nekiugrott: – Persze nyolc éve mossa a gatyáidat, fız rád, meg minden, és te nem akarod elvenni?! – A nevemet én egy nınek nem adom! – ezzel a dolog a többi konyakkal le lett zárva. Melák úgy ment haza, mint egy katona, aki menetel. A ’80-as évek közepén találkoztam vele, mert szinte került. Egy másik nıvel volt, sétáltak a Duna parton két kislánnyal. Nem az ı gyerekei voltak. Amikor tavaly találkoztunk már az unokát sétáltatta. De nem nısült meg!
Két szobás, összkomfortos családi házat vásárolnék Dunabogdányban vagy Dömösön. 06 30 975 6843
Dömösi Élet
6
2009. szeptember
Nagyjaink a kispályán SCHRECK TIBI
E
gy meleg augusztusi nap kora délutánján kezdetét vette egy dédelgetett álom megvalósulása. Pályára léptek – egy kispályás mérkızés erejéig – a Polgár-
Scheili Gabi már igencsak tüsténkedett. A sípszó elıtt a közel 60 liternyi babgulyás illata sok megfigyelıt vonzott az öreg tölgy árnyékából, ahol is kis jó szándékkal egy idıben közel 80 focibarát ülhetett asztalhoz. Még egy utolsó egyeztetés a „szabá-
mesteri Hivatal és a „Közintézmények” csapatai, az utóbbiak: Pataksörözı, Fröccsöntı Mővek és Kocsmatöltelékek (Rigó) egyesületi néven kívántak elévülhetetlen érdemeket szerezni. Az érdeklıdı nagyérdemőn is látszott, hogy ezt a baráti tornát a szervezık ugyancsak komolyan vették, hiszen a régi dicsıségre ma már csak a templomlépcsınél felállított SPORTUDVAR tábla emlékeztet. Bezzeg ma! Talaj elegyengetve, fő levágva, vonalak nyílegyenesen meszelve, kapuk rög-
lyok” körül, némi – a sporthoz tartozó – hangosabb véleménynyilvánítás, sorsolás... és elkezdıdött! Igen! Remélhetıleg ezzel elkezdıdött egy olyan idıszak, ami falunk életében egy nagyon fontos láncolat elsı és legerısebb szeme, divatos szóval „a civil szervezıdés”. A csapatok elméletben minden helyzetet lelkesen kihasználtak volna, ha nincs ellenfél. De volt, és nem szegte kedvüket egy-egy látványos, vagy csak potyán esett gól.
zítve, a lerabolt öltözı „legszükségesebb” helysége beüzemelve! A hőtıkben hideg üdítık és sörök! Aki nem ismerte a programot, valószínőleg egy-két napos tornára gondolhatott a mennyiség láttán.
Cserelehetıség korlátlan, csapatlétszám korlátozott, cserejátékos már bejött, a régi még bent van. Baris Józsi kutyája többször pályára lép, de ilyen apróságok nem zavarhatnak meg egy baráti mérkızést.
Apropó! Cserelehetıség! Sajnos a Kocsmatöltelékek csapata ezt a nagy lehetıséget nem tudta kihasználni, pedig utánpótlásból akár percenként pihent játékost tudtak volna pályára küldeni. Az egyetlen „hivatali” csapatnál ezt másképp csinálták. Eredmények: 1. Polgármesteri Hivatal 2. Patak Sörözı 3. Fröccsöntı 4. Kocsmatöltelékek (Rigó) Különdíjak: Legjobb mezınyjátékos: Király Attila Legjobb kapus: Herczeg István (Depes) Gólkirály: Drahanovszki István Fair play csapat: Kocsmatöltelékek (Rigó) A baráti torna eredményhirdetése nélkülözött minden protokollt. Talán a szervezık ezzel is hangsúlyozni kívánták a családias légkör jelentıségét. Köszönet mindazoknak, akik ezt a tornát szervezték, és nézzék el, hogy mindenkit nem említhetek név szerint. Köszönet Marosiné Vera asszonynak, aki ez
ügyben bizony kerékpárján jó néhány kört megtehetett. Társaságokban, a mérkızéselemzık között gyakran hangzott el: Szép volt Marosi!
Magam – focihoz kevésbé értıként – inkább a rendezvény krónikása akartam lenni, s így összegzem: KÖSZÖNJÜK MAROSI! A rendezvény támogatói: Polgármesteri hivatal, Patak Sörözı, Fröccsöntı, Rigó-Kocsma, Kaktusz Sörözı, Honi ABC, Szalai bolt – Szilvike, Koller Ferenc zöldséges.
Dömösi Élet
2009. szeptember
7
Augusztus 20-i ünnepi beszéd DÉNES KÁLMÁNNÉ Tisztelt ünneplı Közönség! Kedves Dömösiek!
A
ugusztus 20-án a magyar állam alapítását, s aki mindezt véghezvitte, Szent István királyt ünnepeljük. Hiszen Szent Istvánnak köszönhetjük Magyarországot. İ adott formát az ide vándorló magyarságnak, és az itt élı különféle népeknek is azzal, hogy megalkotta az államot. İrá emlékezünk, az İ mővét ünnepeljük ma. Azt a magyar államot, amely ma is mindannyiunk életének kerete és nemzetünk megmaradásának biztosítéka.
A mai nap Istentıl kapott, de István által közvetített keresztény hitünk ünnepe is. István az elsı szent királyunk. E megtisztelı cím azonban nemcsak a saját, hanem szülei érdeme is. Hiszen ık – Géza és Sarolt – gyermeküket születése után nem sokkal megkereszteltették, a pogány Vajk a kereszténységben a Stefanus, azaz István nevet kapta. Keresztény hitben felnövekedve 996-ban feleségül vette Gizellát, a bajor herceg leányát. Ennek a házasságnak köszönhetıen vesz véglegesen új irányt a magyar történelem. A kalandozások véget értek, Géza fejedelem halálával fellángolt örökösödési küzdelmek során – melyeknek legfıbb vezére Koppány volt – Istvánt német fegyverek segítették gyızelemre. István azzal válik végképp elfogadott európai keresztény uralkodóvá, hogy II. Szilveszter pápa koronát küld neki, amivel 1000-dik év karácsonyán, vagy más források szerint 1001 elsı
napjaiban királlyá koronázzák. Ez a korona Isten által küldött jelkép volt. A legenda szerint Szilveszter pápa valaki másnak készíttetett egy koronát, amikor álmában megjelent Isten küldötte azzal az üzenettel, hogy holnap megjelenik nála egy ismeretlen nép királya koronát kérvén. A küldött elmondta Isten akaratát, hogy a kész korona ezé a királyé legyen, így hát a magyar szent korona nem is Szilveszter pápa, hanem Istenünk ajándéka. Államalapító királyunk hosszan, negyvenegy évig uralkodott, ez idı alatt – bár életét tragédiák is kisérték – emberfeletti munkát végzett:
– Elterjesztette a kereszténységet, bajor, cseh, olasz szerzeteseket hívott be, elrendelte a vasárnap megtartását, minden tíz falu számára templom építését tette kötelezıvé. – Megteremtette az önálló államot mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben. – Központi kormányú hatalmat hozott létre egyrészt a megyék kialakításával – amely közigazgatási rendszerként a mai napig mőködik –, másrészt új törvények elrendelésével. Mindezt tette úgy, hogy engedte megırizni az ısi magyar szokásokat, meghagyta a már itt élı népek autonómiáját. Az új rendet értetlenséggel, makacssággal, engedetlenséggel fogadta a nép. István ezeket kemény erıszakkal győrte le, szenvedést és könnyeket okozva népének, de kénytelen volt mindezt megtenni a magyarság fennmaradása érdekében. Egy idı után lassan kezdett helyreállni a rend.
Egy ember emberfelettit alkotott, mert megingathatatlan elvek vezérelték, hitt magában és hitt Istenében. Igazi vezetıje és oltalmazója lett népének.
egészen jó, s nem tudjuk hová vezet. Igen, nagyon kellene egy mai Szent István. De miért is ne lehetne? Hiszen a népnek még nem tompult
István királyunk 1038-ban halt meg, majd halála után negyvenöt évvel 1083-ban, augusztus 20-án László királyunk Istvánt Szent Imre herceggel és nevelıjével Gellért püspökkel együtt oltárra emeltette, ami abban az idıben egyenértékő volt a szentté avatással. 1106-ban Könyves Kálmán király hivatalosan is kezdeményezte a szentté avatást. Istvánnak nagy formátumú, bölcs, messzelátó, elhivatott, kivételes képességő nagy királyunknak – ezeket a tulajdonságokat Isten kivételes embereknek adja – a szerepe elvitathatatlan a magyarság megmaradása szempontjából.
el az agya, nem homályosodott el a látása, meg tudja különböztetni a valóságot a hamisságtól, a jót a rossztól. Nem azonnali jólétre vágyunk, hanem békére, nyugalomra, biztonságra, s fıleg az ellenségeskedés, a széthúzás megszőnésére. Nyugodt békés munkára, a gyarapodás lehetıségére vágyunk, a lelkek, a családok és az otthonok megırzésére, derős és dolgos hétköznapokra és emelkedett ünnepekre. Ma is, a kereszténység legnagyobb hazai ünnepén kérjük a Mindenhatót, hogy Szent Istvánhoz hasonló szellemiségő, népünkért-nemzetünkért, országunkért tenni akaró és tenni
Bár ma is születnének ilyen emberek, akik megfellebbezhetetlen erkölcsiséget tanúsítva mutatnák a helyes utat nemzetünknek. Hiszen ma is szükségünk lenne útmutatásra, amikor látjuk, érezzük, tapasztaljuk napjainkban, hogy az út, melyen megyünk nem
tudó vezetıket segítsen mielıbb megtalálni. Ma megszegjük az új kenyeret is, nem feledve a régi mondást, „ha kenyér van, minden van”. És mint minden nap, megköszönjük Istennek mindennapi kenyerünket.
Dömösi Élet
8
2009. szeptember
Szeptember a dömösi Szivárvány Óvodában SEBİK ISTVÁNNÉ, JUTKA NÉNI
S
zép napsütéses meleg idı van még, a nyárias napsütés azonban már csalóka, rövidebbek a nappalok. Nyílik az ıszi rózsa, megérett a napraforgó, és sárgába fordult a kukorica levele. Bizony, itt az ısz. Kezdıdik az iskola. Már egy ideje lázban égnek, készülıdnek – jó vagy rosszkedvvel – kicsik és nagyok. Dömösön is útnak indulnak reggelente nem csak az iskolások, hanem az óvodások is. Mikor úgy tőnt még, hogy sohasem lesz vége a nyárnak, megszépültek az óvodai csoportszobák. Szép fehér színt kaptak, a parketta pedig régi szépségében várja a pici lábacskák kopogását.
apró örömei, de mégis a legnagyobb dolgok, hiszen valaki akkor is sajátjának tekintheti az óvodát, mikor még, vagy már nincs óvodás gyermek a családban. Ezt tapasztalhattuk meg az újonnan megnyílt malom kiállításán is, ahol az emberek örömmel és nagylelkően adakoztak az óvoda számára az egyébként gyönyörő alkalmi levelezılap megvásárlásával. A hétköznapok apró örömei az igazán nagy dolgok, hogy újra van dömösi malom, kiállítóház, ahol Vertel József, a falu szülötte hazatalált, és az ı életmővét nem feledve a jövı mővészei is lehetıséget kapnak itt bemutatkozásra. Jó volt ezt már augusztus 20-án megélni – külö-
rell festés során. Bea áldozatos munkával alkalmi levelezılapot
Köszönjük a mővész lányának gondoskodó szeretetét!
tervezett és készíttetett, melyet a gyerekek akvarelljei is díszítenek. A Vertel József emléktábla koszorúzásakor az óvodások pünkösdölı hagyományéltetı játékkal kedveskedtek a mővész családjának és a falu lakosságának. A kapcsolatot továbbra is szeretnénk gazdagítani, hagyományokat kialakítani a gyermekek fejlıdése érdekében és mindenki örömére.
Kívánok mindenkinek az óvoda dolgozói nevében is jó egészséget az elıttünk álló tanévre! „Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerő: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Felhívás 4 x 4 fotópályázat Mindannyian érezzük, hogy a megélhetés egyre nehezebb, értékeink megırzése, megtartása egyre több erıfeszítést igényel. Bár a tapasztalat szerint sokkal jobban szemet szúrnak a hibák, talán még jobban észre kell venni, figyelni kell az apró örömökre, ezekbıl lesznek a nagy dolgok. Mert igaz, hogy még egy évet várunk kis fürdıszobáink felújítására, a külsı vakolat megújulására, a csoportszobák azonban megszépülve várják a gyerekeket. Évek óta gondot okozott a csoportszobákban a világítás. A világítótestek elöregedtek, gyakori felújításra szorultak, nem adtak megfelelı fényt. Gír Tibor felajánlotta segítségét a világítás felújításához! Tibor beszerezte, elszállította és beépítette az óvodába a gyönyörő szép új világítótesteket, amelyek immár megfelelı fényt biztosítanak. Nagylelkő segítségét ezúton is hálásan megköszönjük! Ezek a hétköznapok
nösen nekünk, az óvoda dolgozóinak – az óvodások lepke akvarelljeinek kiállításán is. Ki tudja, talán az elsı lépés volt ez a következı nemzedék mővészeinek. A politika, a televízióból ránk zúdított hírek, a technika útvesztıi között, a napi nehézségek során megtalálni és megtartani értékeinket nem könnyő, mondjuk ki: egyre nehezebb. Az óvodában a gyerekek nevelésénél, értékeink megtartására törekszünk, nagyon fontos ennek során a jót meglátni, örömet szerezni és örülni tudni. Tavasszal az óvodát az a megtiszteltetés érte, hogy Vertel Beatrix – Vertel József dömösi bélyegtervezı grafikus mővész lánya – megkereste az óvodát, és rövid idı alatt gyümölcsözı kapcsolat alakult ki közöttünk. A gyerekek megismerték és megszerették Vertel Józsi bácsi munkásságát, Beával bélyegtervezı mővészekké váltak a kicsik akva-
A Zöldkendı Énekkar Egyesület nyílt pályázatot hirdet négy évszak fotóiból. A fotóknak dömösi jellegzetességet kell ábrázolniuk, és hangsúlyozniuk kell adott évszaknak való megfelelıséget. A pályázatok jeligések, a szerzı személye csak a zsőrizés utáni fotókiállításon kerül nyilvánosságra. Egy jeligés pályázatra évszakonként 4 db, színes vagy fekete-fehér, A4 vagy A5 formátumú papírképet kell leadni. A képek hátoldalára kérjük felírni a kép címét és a jeligét. A benevezett pályamunkákat egyidejőleg CD-n is le kell adni a rendezınek. Leadási határidı negyedévenként (az alábbi hónapok utolsó péntekjén 17 és 18 óra között) a községi könyvtárban: 2009 november, 2010. február, május ill. augusztus 10. A pályázatok negyedévente elbírálásra és kiállításra kerülnek, a fı kiállítás augusztus 20-án lesz, amikor az addig beérkezett pályázatokból „Az év fotói” címő különdíjak is átadásra kerülnek. A nevezés pénzdíjas – nevezési díj 1.000.- Ft/pályázat/évszak. Díjazás: az elsı 5 helyezett oklevélben és a rendezıség részérıl pénzdíjazásban részesül. A fotópályázaton kiadásra kerülnek a támogatók különdíjai, valamint a fotókiállítás fıvédnökének különdíja. A zsőri tagjai: Elnök: Püspöky István – Munkácsy-díjas grafikusmővész Kálmán Antal – plébániai kormányzó Szilágyi Gábor – felelıs szerkesztı Szervezı-rendezı: Schreck Tibor – 0620-217-1249 A zsőri tagjai és a szervezı-rendezı a pályázaton nem vehetnek részt!
Dömösi Élet
2009. szeptember
Gazdaszemmel PÁLMAI JÓZSEF
K
edves Olvasóim, tapasztalhatták, hogy a múlt hónapban a kelleténél több elfoglaltságom miatt nem tudtam jelentkezni. Most tudom csak leírni, hogy az idei árvíz is több tízezres károkat okozott a gazdáknak. A kárt is szemlélve felteszem a kérdést: Ki a felelıs a Csomó-pataktól a Herédi-töltésig terjedı elhanyagolt területért? A derékig érı gazban jobban el tudják rejteni a sittet és a szemetet. Örvendetes, hogy a jegyzı úr már tett lépéseket a Promenádlépcsı helyreállítása érdekében, viszont a Mélúton, a Szabó Vladimír féle ház elıtt, tavasz óta húsz centiméteres gödör nehezíti a közlekedést. A volt kínai üzlet helyét is meg kellene már igazítani. A 029-es tábla földtulajdonosai nevében megköszönöm Pintér Jánosnak és Pintér Tamásnak azt, hogy áldozatos munkájukkal helyreállították a felvezetı utat. Pintér Veronika férje, Szikorszki Ádám pedig a református temetı melletti területet és az odavezetı utat hozatta rendbe, köszönjük szépen! A Béla király út temetıhöz vezetı ágába sok kiránduló betéved autójával, ezzel gondot okoznak maguknak és az ott lakóknak. Meg kellene vizsgálni esetleg egy „ZSÁKUTCA” tábla elhelyezésének lehetıségét. A második kárpótlási licitálás elıtt – bizonyára emlékeznek az abban résztvevık – nagy bizodalmunk volt a 029-es tábla lakóterületté történı kialakításában. Páratlan szépségő terület, mővelése csekély aranykorona értéke miatt nem jár haszonnal. Újra kérjük a képviselı-testületet, hogy a fejlesztést ide szorgalmazzák, ne pedig az árvizes, bizonytalan Duna-partra, melynek sorsa a bizonytalan Duna-szabályozás miatt még sok évig függıben maradhat. Úgy tőnik számunkra, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park a külterület nagy részébıl rezervátumot kíván létrehozni, akkor pedig fizessenek tisztességes összeget a földtulajdonosoknak és a községnek a fejlıdés feltételeinek megvonása miatt. Még ha áldozatokkal is jár, nagyon jó, hogy a Malom a köz-
ség tulajdonába került, köszönet érte. Köszönjük a Vertel és Püspöky családok kiállítással kapcsolatos munkáját! Kár, hogy a feljáró még tíz évvel ezelıtt önhatalmúlag rossz helyre került. A harmadik szintre akkor tanácskozótermet terveztünk. Nyilván gondot okozhat itt a téliesítés és a mellékhelyiség hiánya, megoldhatósága. Biztosan szép feladat lesz majd a faluház átellenben történı kialakítása. Kedves, hogy a múltkori szám „Kórusnézıben” címő cikkének írója, aki bizonyára fesztivál-tapasztalatokkal is bír, tollára vesz egy bajuszát pödrı „jó gazdát”. Nos, hát megkérdezem az illetékest, hogy nemdenem arra a személyre gondol, aki éppen három esztendeje felkereste hivatalában azt az embert, akit éppen úgy hívtak, mint Robinson Crusoe szolgáját a szigeten. S közölte vele, hogy a dömösi focipályára Gizelláról, az épülı szálloda helyérıl irdatlan mennyiségő kıtörmeléket szállítottak hatalmas autókkal. Ez az ember azt mondta, hogy tud róla, és így a jó. A gazda szerint ezzel tönkretették a pályát, s néhányan jól jártak. A cikkíró dalnok tudja-e, hogy a zenei fıiskoláé ugyan nem, de a nyolcvanas évek végén merült fel egy dömösi tanácsi VB-n az, hogy a Vasas üdülıt kellene átalakítani kétszer nyolc osztályos gimnáziummá, mintegy négyszáz fı számára. Azt ide most nem írom le, hogy a bajszát egyébként nem pödrı gazda erre mit mondott. Tavaly volt országos Babitsév, már korábban megemlítettem, hogy a múlt század húszas éveiben itt is járt a késıbbi „elıhegyi próféta”. Aki olyan verseket is írt, melyeket késıbb kórusmővé alakítottak. Ilyen például a Gárdonyi Zoltán által többszólamúvá tett virtuóz „Reggeli hat óra”, vagy a Farkas Ferenc mő, az „Erdély”. Mi, a Strigonium (Esztergom) kórus tagjai az orgonaállásnál szoktunk énekelni a Bazilikában, kivéve Vierne kétorgonás miséjét, mert akkor a stallumban, a szentélyben, ahol a kisebb orgona is található. Szent István király ünnepén Werner Alajosnak az Államalapítóról elnevezett mővét énekeltük a Babits által is meg-
9
A katona KÁLMÁN ANTAL ATYA
E
gyszer aztán megtörtént. Valahogy sejtették, hogy ez így lesz, de reménykedtek, hogy mégsem fog bekövetkezni, hogy valami varázslat megszünteti az egészet, de aztán megtörtént. Az egész világ döbbenve figyelt, tudták, hogy mi fog következni, mert ez már a második volt. Egy nép veszítette el az otthonát, útra kellett kelniük, hogy mentsék az életüket, el kellett hagyni otthonukat, családjukat. Ott kellett hagyni mindent, a házat, a földet, a barátokat, egy idegen országba kellett menniük, amelynek sem a nyelvét, sem a szokásait nem ismerték. A katona az ajtó elıtt állt, fegyver nélkül, csak néhány fénykép volt nála, ami az otthonára emlékeztette ıt, remélve, hogy talán valamikor majd visszaköltözhet, hogy ennek a borzalomnak vége lesz, és – bár a világ már soha nem lesz olyan, mint azelıtt volt, de ı túl fogja élni, nem jár úgy mint a társai, barátai... Egy idıs néni nyitott neki ajtót, és hellyel kínálta. Valamit mondott, de hogy mi volt az, azt nem lehetett megérteni, mert egyetlen szó sem volt ismerıs. De a néni arcán egy kedves mosolyt látott a katona, ebbıl tudta, hogy itt szeretettel fogadják. Egy pohár vízzel kínálták, amit mohón megivott, és egy szegényes vacsora is volt az asztalon. A néni valamit magyarázott, néha könnyes lett a szeme, talán a családjáról beszélt. A végén egy fényképet mutatott, egy katonáról, talán a fia, vagy az unokájának a képe. A vacsora után egy ágy várt a katonára, amely mellett egy gyertya égett. Ahogy lefeküdt az ágyba, egy perc múlva már aludt. Az élmények elkezdtek kavarogni a fejében. Látta a laktanyát, a büszke énekelt Bazilikában, Grigorius pápa képével szemközt. Az elıhegyi táj hasonlít a szekszárdihoz, az elıhegyi, „hol óriás csiga / kétszarvú dómjával e bölcs bazilika. // De túl már cseh határ...
lengyel katonákat, a lovas hadtestet. Aztán eszébe jutott az a hajnal, amikor megszólalt a trombita, és a kaszárnya felbolydult, rohanni kellett, hogy szembeszálljanak a megszállókkal. Újra felrémlett azok arca, akik mellette álltak, és akiket többé már soha nem fog látni. Szinte hallotta a hangokat, a halálsikolyt, a karabélyok ropogását, és a tankok ágyúinak a lövését. És érezte, hogy ı is megsérül, és a társai viszik, de az ellenség támadása miatt nincs egy perc nyugalom. Aztán pedig a nagy csend következett, a társaival együtt menetelt, és dél felé haladt. Azt mondták nekik, hogy szerezzenek civil ruhát, és lehet, hogy majd még csatlakozhatnak a harcokhoz, de addig is mentsék az életüket, mert itt biztos halál vár rájuk …
A katona rémülten kiáltott fel álmában, felült, és a kezén lévı sérülést tapogatta. Folyt róla a víz. Hirtelen nem tudta, hogy hol van. Aztán az idıs néni belépett a szobába, gyertyával a kezében. Hangja megnyugtató volt. Keresztet vetett, és a Miatyánkot kezdte mondani. Szemében aggodalom volt, de az imájával békét sugárzott. A katona vele együtt mondta az imát… Idegen katonák / s szuronyos szólamok szorítják a Dunát…”. Majd négy versszakot kiemeltek a versbıl Aczél György pribékjei az ötvenes években, majd Babits Mihály így folytatja:
„Ne bánd ma, lelkem! Itt fölülrıl egyhatár minden; és kék és zöld, s szálló szem s gyors madár tanítják, hogy nagy az Isten és kicsik a nemzetek, és a Menny külömb bazilika.”
Dömösi Élet
10
Kálvin János Dömösön NOVÁK LAJOS tszáz éve született egy ember. Egy ember, akinek gonÖ dolatai máig hatnak. Az eszméi az emberiség egy részének ma is iránymutatóak. Így van ez a Kárpát-medencében is, szőkebb hazánkban is, és így van ez Dömösön is. Ez év tavaszán Kiss Péter tiszteletes úr megkeresett azzal a gondolatával, hogy Kálvin János születésének ötszázadik évfordulója alkalmából jó lenne egy utcát vagy teret elnevezni Dömösön a nagy reformátorról. Örültem az ötletnek, és persze rögtön megjelent elıttem a község térképe, vajon hol is lehetne a „Kálvin János utca”. Dömösön nem sok elnevezetlen közterület van. Olyan helyet kellett találni, ami méltó Kálvin Jánoshoz, nem sérti az ott élık érzékenységét, illetve nem terheli a pénztárcájukat sem, hiszen egy utcanévváltozás utáni lakcímváltozás gyakorlatilag az összes irat, okmány cseréjét szükségessé teszi. Találkozásunk során áttekintettük a lehetıségeket és az elıbbi szempontokat figyelembe véve úgy véltük, hogy talán az L alakú Kırösy utca, református templom melletti szára lehetne a legalkalmasabb. Természetesen ez csak egy javaslat volt részünkrıl, hiszen a döntéshez a református egyházközség presbitériumának, az önkormányzat képviselıtestületének és az érintett, egyetlen ott lakó Fabi Lászlónak az egyetértése is kellett.
A képviselıtestületi ülésen a tiszteletes úr elıadta a presbitérium kérelmét az utca átnevezésére és jelezte, hogy Fabi László hozzájárult ehhez, vállalja a változás költségeit. Ezt követıen a képviselıtestület egyhangú szavazással döntött arról, hogy Dömösön 2009. július 1-tıl Kálvin János
2009. szeptember
GOOGLE EARTH
utca legyen. A Kálvin János utca ünnepélyes átadására 2009. július 9-én került sor Steinbach József dunántúli református egyházkerület püspöke, Dr. Völner Pál, a Komárom-Esztergom megye közgyőlésének elnöke, Kálmán Antal plébániai kormányzó részvételével. Az ünnepségen elhangzott beszédek sokféleképpen mutatták be Kálvin János személyét, gondolatainak, tanításainak „korszerőségét vagy idıszerőségét”. Ötszáz év nagy idı, de mindenképp elég ahhoz, hogy egy ember az idı próbáját kiállja. Kálvin János nézetei a történelem viharai ellenére is megmaradtak az emberek szívében, így nekünk mai utódoknak az a feladatunk, hogy a történelmi sze-
Néha furcsa hangulatban Az utcát járom egymagamban, Nincsen semmihez se kedvem, De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.
mélyiségnek járó, méltó emléket állítsunk. A köztisztelet, a közmegbecsülés egyik legszebb formája, ha egy emberrıl közterületet nevezünk el. Azt hiszem, mi Dömösiek jóérzéssel pillanthatunk majd a Kálvin János utcanév táblára, hiszen megtettük, amit megkövetel a haza és az önbecsülésünk. Talán mondhatom így, hiszen Kálvin Jánosra tulajdonképpen úgy tekintünk, mintha magyar lenne, az igazi, francia nevét (Jehan Calvin) nem is ismerjük. Azt azonban tudjuk, hogy Kálvin János személye fontos a dömösi református egyházközség számára. Nekünk pedig az a fontos, hogy Dömös egyik meghatározó közössége, a református közösség jól érezze magát ebben a faluban.
Egy olyan fantasztikusan jó és érdekes lehetıséget, aminek segítségével a magamfajta halandó szinte pillanatokon belül elrepülhet a Föld (Earth) bármelyik részére, csak tudni kell, hogy hova kívánkozol. Beírod a kereséshez a kívánt címet, ország, helység utca házszám, (még irányítószám sem kell), megnyomod a keresés gombot, s az elıtted levı földgömb térkép elindul, úgy látod, mintha ki akarna ugrani a monitorból, fordul, felgyorsul, s térképszerően felnagyítja, s eléd tárja mondjuk Dömöst madártávlatból, s ha megadod az utcát és házszámot, megláthatod házadat és kertedet kb. 300-400 méter magasságból. Lehetıség van arra is, hogy a helyi nevezetességeket, tájképeket megtekintsd, sıt a világ egyéb érdekfeszítı helyeirıl, még vide-
Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek, Hova, de hova, de hova, de hova megyek, Hova, de hova, de hova, de hova megyek! Megállok egy utcasarkon, Merre tovább, melyik úton? Elindulok, párat lépek, Á, erre most miért menjek én? Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek… (Szörényi - Bródy) DOBOS KÁROLY
I
nternetes világunkban, sokan ismerik ezt a csatornát, ám aki nem, annak röviden elmondanám, hogy mit is takar ez a két idegen szó.
ofelvételek megtekintésére is van lehetıség. Így kerestem, meg Kanadában élı testvérem házát, Belgiumban a leányom lakhelyét, s az elmúlt napokban a Dél Afrikában levı Cape Town-ból szinte egy pillanat alatt Szibériában voltam. No, nem ragozom, de a technika csodája, ugyanúgy mint a GPS rendszer, mely mőholdas navigációval vezet el bennünket biztonságosan, az általunk ismeretlen tájakon. Ennyi egyelıre az egyszerő halandók számára elérhetı. Bizonyára van már fejlettebb technika is, ami izgalmas filmekben látható, hogy még az emberek és azok mozgása is figyelhetı hasonló módszerekkel. Eszembe jutott, kisiskolás korombeli mondóka, amit a vonalzónkra írtunk: „Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát”, azaz a vonalzót. Ha a technika vívmányaival ilyen részletesen tájékozódunk, az éjjel látó szerkezetekkel még koromsötétben is, mennyivel inkább igaz ez a kis mondóka, ha hiszem hogy Isten létezik, és Mindenható a szó szoros értelmében. A technika csodái elvezethetnek bennünket az általunk meghatározott, és kívánt célállomásra, s mégis a 21. században felmerül a kérdés: merre halad a világ? Merre halad benne Magyarország? – vetıdött fel a kérdés augusztus 20-án is alpolgármester asszonyunk ünnepi beszédében is. Nem tudjuk megmondani. Hát ki tudja? Ezeregyszáz esztendın keresztül a mai napig „megfogyva bár, de törve nem él nemzet e Hazán”. Mi tartotta meg? Ki tar-
Dömösi Élet
2009. szeptember totta meg? Hogyan volt ez lehetséges, mikor annyi de annyi nép tőnt el a történelem folyamán csak itt a Kárpát-medencében is. Hogy mi tartotta meg? A Hit. Hogy ki tartotta meg ? A Mindenható! S a történelem folyamán ehhez embereket használt fel. Ilyen ember volt Szent István királyunk, kinek munkássága nyomán csatlakoztunk az európai keresztyénséghez, de ilyen ember volt a francia reformátor, Kálvin János, aki helyes irányba terelte a 16. századi keresztyén Európát, mondván: „vissza a Szentíráshoz!”, és megújított, demokratikus alapokra helyezte a gyülekezeteket, példát adva az állami vezetésnek, melytıl különválasztotta az egyházat. Hitte és vallotta, hogy minden cselekedet egyedüli mércéje a Szentírás. Ezért olyan idıszerő most is Kálvin János, mert az egész világ, benne Európával és Magyarországgal, eltávolodott ettıl a mércétıl. Ilyen mementóként helyezett el emléktáblát a dömösi kis református gyülekezet a templomának falára Kálvin János születésének ötszázadik évfordulójára emlékezve. Ebbıl az alkalomból kiindulva, az évforduló jelentıségét
11
méltóképpen elfogadva, a község önkormányzata helyt adott kérésünknek, mely szerint a református templom melletti utcát amelyik a Dunára merılegesen halad, Kálvin János utcának neveztük el.
Az ünnepségen a Református Egyház, a Komárom Megyei Közgyőlés és önkormányzatunk vezetıin kívül együtt volt a dömösi református és római katolikus gyülekezet, egyetértve azzal a gondolattal, hogy ma is nagy szükség van útmutatásra, mert csak így maradhatunk meg a további évezredben magyarnak, európainak, ha bizonyosak vagyunk, hogy melyik úton kell haladnunk. „Merre tovább, melyik úton?” Választhatunk. A döntés joga a mienk. Élünk, vagy halálba megy nemzetünk? Vissza a Szentíráshoz! Benne Isten szava Jézus Krisztus szavai: „Én vagyok az út, az Igazság és az Élet!” Fogadjuk el, járjunk az İ útján, hogy megmaradjunk, most és mindörökké!
BARKÁCS ÁRUHÁZ FATELEP, DUNABOGDÁNY FIGYELEM! MOST GONDOLJON A TÉLRE! HORDOZHATÓ CSERÉPKÁLYHÁK, TŐZHELYEK AKCIÓS ÁRON KAPHATÓK, OTP-HITELRE IS ELVIHETİK! BARKÁCSGÉPEK, BÁDOG, VILLANY, VEGYI ÁRU, TAKARÓLÉCEK, CSAVAROK, SZIGETELİ ANYAGOK
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem ırzünk meg, és nem küldünk vissza. Dömösi Élet Kiadja: az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület Felelıs kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelıs szerkesztı: Szilágyi Gábor Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
CÍM: DUNABOGDÁNY, IPARTELEP KOSSUTH LAJOS ÚT 3. (A FOCIPÁLYÁVAL SZEMBEN) PFEIFER FERENC
[email protected]
12
Dömösi Élet
2009. szeptember
