VIII évfolyam, 11. szám
2010 november
Karácsonyi böjt „Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jön, menjetek elébe! Krisztus a földön, büszkélkedjetek!” (Karácsonyi katavászia) A karácsonyi böjt Szent Fülöp apostol napja után november 15-én kezdődik és december 24-ig tart. Célja, hogy minket az Úr Jézus születésének méltó megünneplésére előkészítsen. Ebben az évben minden erőfeszítést a családjaink megújulásáért ajánljuk fel. Erőfeszítéseinkkel szítsuk fel a hamvadó házastársi szeretet, hogy gyermekeink biztonságban nőhessenek fel. Mert nekik az ad biztonságot, hogy apa+anya szeretik egymást. És ez jó mindenkinek, csak ez jó! Biztatok mindenkit ezen imádságokon való részvételre! Mi keresztények ezzel a felajánlással, Istennek szentelt idővel tudunk legtöbbet tenni a családjainkért. A böjt minden reggelén 6 órakor reggeli istentiszteletet (utrenye), I. imaóra, majd 8.00 órától Szent Liturgiát fogunk végezni, melyben előző évekhez hasonlóan böjti gondolatok, rövid elmélkedés. Válassz a böjti időszakra az alábbi jelmondatok közül, melyet szívedben forgathatsz egészen karácsonyig! * „Ne csodálkozz, hogy mindennap elesel, ne hagyd abba, hogy bátran felállj, és őrangyalod kétség nélkül becsüli türelmedet! (Klimakosz Szent János) * „Boldog, aki sok emberrel érintkezve nem szóródik szét nagyon, hanem egész szívét Istenbe helyezte! (Hittudós Szent Gergely) * „Isten ismeri mindenkinek a természetét, kívánságait is, erőit is. Elhinti Igéjét, és kívánja erőinkhez képest a tetteket”(Szír Szent Efrém) * „A jótettek közül azokat értékelik nagyobbra, amelyek másoknak a javára szolgálnak” (Aranyszájú Szent János) * „Aki buzgón szereti az Istent, annak gondolata állandóan fent jár, ahol az van, akit szeret.”(Szír Szent Efrém) * „Ne szomorkodjunk, ha az élet útján sok szerencsétlenség történik velünk! Bár az út szomorú s a kapuk szűkek, de nem ilyen a Város, amelyhez ezek vezetnek” (Aranyszájú Szent János) * „Isten megadhat nekünk mindent, de nem adja azt, ami veszélyes” (Szír Szent Efrém) * „Jobb mosollyal félbeszakítani az ingerlékenységet, mint megfékezhetetlenül tombolni” (Szír Szent Efrém) * „Tisztaság, emberszeretet, szelídség és a szegényekről való gondoskodás nélkül az imádság nem tud a lélekben lakni”(Aranyszájú Szent János) Az együtt imádkozás és harc reményében: Pacsai János parochus
HÍREK-ESEMÉNYEK A hírnökök - védnökök November 8. A hívők mindegyikéhez van rendelve angyal, méltó arra, hogy lássa a mennyei Atyát. Hogy a hívők mindegyikével van angyal, aki mint tápláló és pásztor irányítja az Ő életét, ezzel senki nem fog vitába szállni, emlékezve az Úr szavaira „meg ne vessetek egyet e legkisebbek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyben mindig látják mennyei Atyám arcát”(Mt18,10) A zsoltáros is ezt mondja: „Az Úr angyala harcra kél az őt félők körül”(Zsolt33,8). Az angyal nem távozik el az Úrban hívőktől, hacsak mi magunk el nem űzzük őt rossz tetteinkkel. Amint a méheket elűzi a füst és a galambokat a bűz, úgy életünk őrzőjét: az angyalt is eltávolítja a szörnyűséges és bűzös bűn. Minden lélek, amely a rosszban való tunyaság miatt az őrangyal segítsége nélkül marad, az ellenségeknek adatik kifosztásra és legyőzetésre… Ha lesznek a lelkedben angyali őrzésre méltó tettek, és értelmed meggazdagodott az igazság ismeretével, az erényért Isten állít melléd őrzőket és oltalmazókat, körülvesz téged angyalokkal. Nézd, milyen az angyalok természete! Egy angyal egyenlő egy egész sereggel és nagy számú védelemmel. Így őrződ nagyságában az Úr ad neked védelmet, az angyal erősségében pedig mintegy körülvesz téged mindenütt az ő oltalmával./Nagy Szent Bazil/
Elhunyt szeretteinkről való megemlékezés a keresztnél Egyházunkban a halottakról szokásban van megemlékezni: temetése után harmadnapon, mert az Úr Jézus harmadnap támadt fel. Kilencednapon, azon óhajunk kifejezésére, hogy Isten kegyelme az elhunytat a szentek kilenc karába emelje; negyvenedik napon, mert az Úr Jézus a negyvenedik napon ment fel a mennyekbe, hová reméljük, hogy a tőlünk elköltözött szerettünk is el fog jutni; minden évben a halálozás évfordulóján, miáltal azt fejezzük ki, hogy az elhunyt lelke velünk él, csak a teste költözött el tőlünk. Mikor elhunytjainkról megemlékezni akarunk, érettük szent Liturgiát, panachidát (hramotát) vagy parasztázt végzünk. A parasztáz közbenjárást vagy pártfogást jelent, vagyis olyan istentiszteletet, amely által mi élők járulunk közben Istennél elhunytjaink üdvösségéért. Összes elhunytjainkról a görög katolikus egyházunk halottak napján (november 1. templomban, majd a keresztnél) és évente ötször emlékezik meg (húshagyó szombaton, nagyböjt I. III.IV. szombatján és pünkösd előtti szombaton.) Pacsai János parochus
Örömmel és elégedettséggel (és kis büszkeséggel is) látjuk, hogy elkészültek és helyükre kerültek a templomban az ikonok. Lapunk következő számaiban az ikonokról általában, majd ezekről olvashatunk .
A sajószentpéteri egyházközség jótékonysági vacsoraestje Október második szombatján este több, mint kétszázan gyűltünk össze a sajószentpéteri Sportcsarnokban. Az apropó a helyi görögkatolikusok jótékonysági vacsoraestje volt. A jótékonyság lehetősége és a szórakozás várt öröme nemcsak egyházközségünk tagjait, hanem más sajószentpéteri és nem városunkbeli jóérzésű embert vonzott. Az eseményt megtisztelték helyi és környékbeli egyházi vezetők (Gulybán Tibor, a miskolci kerület görögkatolikus esperese, Stefán Zoltán Miskolc-Szirma parókusa, Takács Alajos sajószentpéteri római katolikus plébános és Major Zsolt Sajószentpéter-Bányai református lelkész), továbbá vendégünk volt Lukács Irén, a Borsod megyei közigazgatási hivatal vezetője és Demeter Zoltán országgyűlési képviselő. A vacsora előtt jelenlevők sokszínű kulturális program tanúi lehettek: vers, az egyházközség tagjainak közös éneke, gyermekek tánca és nyitótánc. A fizikai táplálék előtt pedig Pacsai János esperes-parókus gondolatai szolgáltak lelki táplálékul a számunkra. János atya felidézte az immáron hagyománnyá váló vacsoraestek hat évvel ezelőtti kezdetét, aztán pedig a keresztény emberek küldetésére, Isten országának építésére hívta fel a figyelmünket. Az egyházközség és alapítványának, az egyházközség érdekében aktívan tevékenykedők között kiosztott Szent Péter díjának átadására is sor került a szokásjognak megfelelően: az idei díjazottak néhai Lesó Zoltánné, illetve Homolya Dániel voltak. A díjátadó után megérdemelten kezdhettünk el falatozni. A mulatság pedig töretlenül folytatódott: tánc, aukció, tombola, tűzmesterek bemutatója mind mind a kikapcsolódást szolgálták, és persze az egyházközség céljainak támogatását. Az így befolyt összeget a templom kerítésének befejezésére használjuk majd. Persze nem csak kerítést „építettünk”, hanem folytattuk a közösség építését is. Homolya Dániel Mindenszentek dicsősége „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat” – hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. November 1-jén közös napon ünnepeljük az összes szentet, nem csak azokat, akiket az Egyház hivatalosan is azzá nyilvánított. Keleten már 380-ban megülték ezt az ünnepet, minden vértanúról megemlékezve. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét.
KICSODA-MICSODA? Szűz Mária bemutatása a templomban. I. Jusztinianosz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett az ószövetségi templom közelében. Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom lerombolódott, az emléknap fennmaradt. Konstantinápolyban a VIII. századtól ünneplik. A római naptárba csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett. A Szent Szűz életéről a Szentírásból nagyon keveset olvasunk. Egy apokrif iratban, a Jakab ősevangéliumban hallunk arról, hogy Máriát három éves korában a templomba vitték, és ott élt nyolc évig. J. Flavius szerint ez a templomba vitel szüzességi fogadalmat is jelentett. A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát. Mária tisztelete mióta van jelen az egyházban? Máriának, Megváltónk édesanyjának sajátos szerepe volt már az ősegyházban, már életében is, aztán sajátos helye lett később a szentek, az üdvözültek között is. Tisztelete a katolikus egyházban már a kezdetekben, az I. században jelen van, és azóta is folyamatosan végigkíséri az egyház életét. Ennek a tiszteletnek a történelem folyamán különbözőek voltak a megnyilvánulási formái, és bizonyos értelemben az intenzitása is. A tartalom azonban az első pillanattól kezdve ugyanaz. A Szentírás nem sokat beszél róla, hiszen az a feltámadt Krisztus művének a kibontakozását mondja el. Édesanyaként nyilván az egész élete összefonódik Jézus földi életével, és nem véletlen, hogy ott van az apostolok között a Szentlélek kiáradásakor is. Az Efezusi Zsinaton (431-ben) Máriát már mint Isten-anyát deklarálják, a hitvallásba is így kerül bele. Van tehát egyfelől a Szűzanyának az üdvrendben betöltött személyes szerepe, és van az egyház részéről ennek a folyamatos tisztelete. Nagyon sok imádságunk kötődik hozzá... A Szűzanyát megszólító, az ő közbenjárását kérő, tiszteletét kifejező imádságok mindig is ott voltak az egyház életében, de a középkortól kezdve olyan új formák bontakoztak ki, mint például a litániák, vagy a rózsafüzér imádság. Ebben a korban jelennek meg a Máriajelenésekhez kötődő búcsújáró helyek is. A Mária ünnepeink között ugyanakkor vannak olyanok is, amik csak a 19-20. században lettek azzá. Ezek nagyobbik része az egész világegyháznak az ünnepei, amik mellett vannak saját ünnepeink, ahogyan más népeknek is.
NOVEMBER 21. - SZŰZ MÁRIA BEMUTATÁSA A katolikus egyház megkülönböztetett tisztelettel tekint Szűz Máriára, Isten anyjára. Ez a tisztelet megmutatkozik abban is, hogy az egyház az ünnepei sorába iktatta Mária életének minden jelentősebb állomását. Mária életének eseményeihez különböző főünnepek, ünnepek, emléknapok kapcsolódnak. Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe, a jeruzsálemi Mária templom felszentelésének évfordulója. 543-ban szentelték fel a jeruzsálemi templom közelében az Új Máriatemplomot, a bemutatás templomát. Ősi hagyomány, a Jakab apokrif evangélium leírása, hogy a gyermek Máriát szülei a templom szolgálatára szentelték, ami Josephus Flavius zsidó történetíró szerint szüzességi fogadalommal járt együtt. A gyermek Mária a Szentlélek indítására Istennek ajánlotta magát, akinek kegyelme eltöltötte őt, szeplőtelen fogantatása pillanatától kezdve. Damaszkuszi Szent János írja: "Ezért a kegyelem (ezt jelenti Anna neve) Úrnőt szült (Mária annyit jelent mint úrnő)". Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi templomba, és ott nevelkedett a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessék a Megváltó a világra. A VIII. században keleten, a XII. században nyugaton is mindenütt elterjedt. Magyarországon már III. Béla király (+1196) idejében ünnepelték. Az ünnepet XI. Gergely pápa az avignoni udvarban vezette be a 14. században. 1585-ben V. Sixtus pápa az egész Egyház számára előírta. Ez az ünnep a bencés obláták főünnepe, mivel Mária is obláta, vagyis Istennek ajánlott lett. Tartalmában az ünnep az ősrégi hagyományt hirdeti: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni. A kép forrása: Mi győzelmes Asszonyunk templom, Kensington, London, Anglia.
Vajon mi elvisszük gyermekünket bemutatni a templomba?
Békés Géza: Az ikonokról, 1. rész Európa nyugati kultúrkörébe születni és ott felnőni szerencse és véletlen kérdése. A keleti kultúra kincsei bármilyen döbbenetes hatással is lehetnek ránk, de idegenek maradnak számunkra. Az ikonok titkaira így mindegyikünk kíváncsi, az ikonok mindenkihez szólnak. Szellemi hátterüket felderítve juthatunk megértésükhöz. Az ikonok nem egy képzeletbeli camera obscurával leképzett festmények, inkább egy kaleidoszkóp csodájához hasonlóak. Nem hagyományos vallási műtárgyak, nem a hit kimutatására szolgáló jelképek.. Fontosságukat mutatja a miattuk kitört vallásháború (ikonoklázia 726-843). Mi az ikonok titka? Az ősember számára a művészet volt az az eszköz, melynek segítségével a szellemi világgal kapcsolatba lépett. Primitív rajzai, szobrai, festményei, zenéje segítségével magasabb szinten idézte meg a valóságot, megteremtve ezzel transzcendens világát. A platóni idea tan a valóságos lét és a szellemi létforma közötti összefüggést a tábortűz körül ülő személyek barlang falára vetülő árnyképeivel illusztrálta. A római birodalomban az ilyen jellegű szakrális materializáció biztosította a provinciális templomokban az ítélkező és imádandó isteni császár szobra személyében az uralkodó valóságos jelenlétét. (imago efficiens) Az őskeresztények liturgikus kultúrája ezekből a hagyományokból építkezett, s néhány évszázad alatt kialakította saját stílusát, művészeti dogmáit. A katakombáktól a katedrálisokig az ikonok változtak a legkevesebbet. Az V. századtól a kereszténység államvallássá lett. Az uralkodók, az arisztokrácia, a hadvezérek, a gazdagodó egyház, a szerzetesközösségek megrendelőként biztosították az egyházi művészet fejlődését. A 3. egyetemes zsinaton (Epheszosz 431) az egyházatyák kinyilvánították, hogy az ikon „templom”, melyben az ábrázolt titkosan jelen van, részese a megtestesülés titkának. („Isten emberré lett, hogy az ember Istenné lehessen”). A 7. egyetemes zsinat (II. Niceai Zsinat 787) véglegesen határozott az ikonok sorsáról. A képek anyagiságát és természetfelettiségét a megtestesülés misztériumához hasonlította. Damaszkuszi Szt. János egyházatya szerint az ikon „csoda” (miraculum), „megjelenés” (teofánia) és jelenvalóság (epifánia). Az anyagi világ csúcsáról a természetfeletti felé forduló ember az anyagi és szellemi világ feloldhatatlan ellentétét tragikusan éli át. Az anyagi lét korlátaitól szabadulni vágyó ember számára a tiszta szellemvilág csak megközelíthető, ám elérhetetlen. Az érzékelhető és érzékfölötti valóság dilemmáját a megtestesülés tana oldja fel. A tiszta szellem (logosz) Krisztusban anyagi formát öltött. Földi létét kereszthalálával zárta le. Feltámadásával bizonyította, hogy legyőzhető az eredendő bűn alól felszabadult anyag, s ez reményt jelenthet a hívők transzcendentális jövőjét illetően. Ezt a reményt teszi megfoghatóvá az ikonok kultusza, ez az ikonok titka. (folytatása következik)
A Lelkiatya válaszol Jó napot kívánok! Elnézést a zavarásért, tudom, hogy rég nem jelentkeztem, de úgy gondoltam, hogy egyedül próbálom megoldani a gondokat, és hál' Istennek, sikerült.Viszont arra sajnos nem emlékszem, hogy mi a különbség a liturgia és az Istentisztelet között?! Előre is nagyon köszönöm a segítséget. Dicsőség Jézus Krisztusnak! Örülök neki, hogy Isten segítségével helyére kerülnek a dolgaid! A kisbetűs liturgia és istentisztelet szó ugyanazt takarja. De a nagybetűvel írt Liturgia azt az egyetlen, életünk forrását adó Isteni Szent Liturgiát jelenti, amit a római katolikusok misének hívnak. Azért isteni, mert beléphetünk már földi életünkben is Isten országába egy pillanatra, amikor a szentáldozáshoz járulunk; akkor valóságosan, megtapasztalhatóan is testvérek leszünk, mert Jézus Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz, és így bekapcsolódunk az isteni életbe, az isteni vérkeringésbe. Az istentisztelet a nap többi időszakos imarendjét fedi, mint reggeli, esti, kisesti, vagy imaórák. Amik abban segítenek, hogy a nap folyamán Isten közelében legyünk, és soha ne szakadjunk el tőle. Szeretettel: János atya Templomfűtés A hónap minden első vasárnapján a templom fűtésére gyűjtünk. Mivel a gázelszámolás nem lakossági tarifa szerint történik, hanem közületiként, így kiadásaink elviselhetetlen mértékben nőttek. Nemcsak a híveinket kérjük, hanem minden jóindulatú embert, adakozzanak erre a célra. Képviselőtestület Hírek Október 31. Vasárnap 18.00 Elhunyt szeretteinkről való megemlékezés a templomban, majd a keresztnél November 8. Szent Mihály arkangyal ünnepe és az összes égi erőkre emlékezünk. Vasárnapi rend November 15. A karácsonyi böjt kezdete November 21. Vasárnap 18.00- Az Istenszülő bemutatásának ünnepe, Házassági évfordulók megünneplése: Akik 2010-ben ünneplik az 1.- 10.-20.-25.-30.-40.50. házassági évfordulójukat, várjuk a szent liturgiára, amelyet értük fogunk felajánlani. Oltalom nyugdíjas klub programja: November 01. November 08. November 15. November 22. November 29.
Halottak napja Pacsai János: Mindent az angyalokról Filmvetítés - meglepetés Ünnepeltjeink Karácsonyvárás lelkülete a szentatyák gondolatai alapján. Pacsai János parochus
Egy tanulságos történet mindenkinek Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele: Milyenek itt az emberek? tudakolódta. Hová valósi vagy? kérdezett vissza az öreg bölcs. Athéni vagyok. És felétek milyen nép lakik? kérdezett tovább az öreg. Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan. Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg. A vándor búsan folytatta útját. Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek. Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! válaszolta nem kis büszkeséggel az utas. Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs. A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé. A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg. Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy! Az öreg bölcs mosolyogva csillapította. Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál. (szerzője ismeretlen) Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van: egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára, és egy kemény, szigorú, zord - embertársaink számára. Szalézi Szent Ferenc SZENTPÉTERI LEVELEK Kiadja a Sajószentpéteri Görög Katolikus Egyházközség Felelős kiadó: Pacsai János parókus (Elérhetőség: 06-30-9536067, 06-48/708-474) Sajószentpéter 3770, Vörösmarty út 12.
[email protected], www.szentpeter.hu Szerkesztés és nyomdai előkészítés: dr. Bakonyi Judit Szerkesztőség emailcíme:
[email protected] Nyomdai munkálatok: Molnár Gábor, RAMKER Bt. (20-480-9723) Bankszámlaszám: CIB bank 10700086-48385408-51100005
