Kányádi Sándor Ballag már

A Farkasréti Általános Iskola diáklapja

2011. november-december

Kányádi Sándor Ballag már Ballag már az esztendő vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő vígan fütyörészve.

Beéri az öreget, s válláról a terhet legényesen leveszi, pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul, s mikor éjfél eljő, férfiasan kezet fog Kismarton Zsuzsanna rajza

Múlttal a Jövendő.

2

●

téli hangulatban

Iskolaújság

Kedves Olvasó! Szinte még tegnap volt, hogy a nyár gondtalan örömeit élveztük mindannyian; a hideg, a köd, a jég és a hó akkor még elképzelhetetlenül messzinek tűnt. És lám, már vége is a novembernek, itt a december. Még érezni a földszagú, kesernyés avar-illatot, még ott az aranyló békesség a fákon. De a színek lassan elerőtlenednek, a hideg átveszi a hatalmat, a köd beburkolja az egész világot, betakarja az álomba merült természetet. Fekete István szerette a ködöt: „Az én igazi elemem a köd, a színes vagy borús párák, az ólmos őszi eső, a sűrű esték. A szürke ködből csak úgy rajzanak elém a mesék, igaziak, szépek, leírnivalók. Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.” Megkezdődik az ünnepre készülődés időszaka. Ne feledd: a legszebb ajándék, amelyet te gondolsz ki, te ügyeskedsz össze a két kezeddel! Ne hagyj semmit az utolsó pillanatra, mert abból csak kapkodás és idegeskedés lesz! Örülj minden pillanatnak, amelyet szeretteid körében tölthetsz! A karácsony a szeretet, a béke ünnepe, ahol a gyertya puha fénye emlékeket gyűjt , emlékeket idéz. Boldog, békés, szeretetteljes ünnepeket kívánunk mindenkinek.

A Télapó

Karácsony

Esik már a fehér hó, Holnap jön a Télapó.

Minden gyerek egyre vár, hogy végre szünet legyen már. Hogy eljöjjön a Karácsony, én is már nagyon várom.

Télapó egy öreg bácsi, Szánon repül minden házig. Puttonyában sok a csomag, Kapsz belőle csokit, sokat,

A gyönyörű fa áll majd a szobában, és fel lesz díszítve mindenféle csodással.

Ha csizmádat kitisztítod, Abba kapod a csomagod. Ám ő bizony mindent tud, Lesz, akinek virgács jut. Havat söpri szakálla, Tűzpiros a ruhája.

A fa alatt áll majd a rengeteg ajándék, melyek kibontásra várnak az este idején.

Körbejárja a világot, Lát sok erdőt s jégvirágot. Sághi Luca rajza (5. a)

Mindenki körülállja a ragyogó fenyőfát, és együtt örül majd az egész család. Ambrus Csenge 5.a

Éjfél tájban hazaér, Ilyenkor már zúg a szél. Ezután már lefekszik, Boldog szívvel elalszik. Pápista Veronika és Sághi Luca 5.a

versles


●

3

Az elmúlt évben az Euro Child Projekt Művészeti és Költészeti Versenyt hirdetett a gyerekeknek. Ez a csapat Írországban tevékenykedik évek óta, a versenyek kiírásával kutatják a tehetséges gyerekeket, és megjelentetik a műveket, hogy mindenki elolvashassa a gyönyörű műalkotásokat. Mivel a verseny nemzetközi, így az anyanyelvi eredeti mű mellé angol fordítást is kérnek. Kovács Kata, 8. a osztályos tanuló beküldte Karácsonyi álom című versét. Műve megjelent az Eurochild 2011 gyermek művészeti és költészeti antológiájában, Írországban. Gratulálunk.

Kovács Kata Dorottya: Decemberi álom

December Dream On a winter afternoon I am in the hills afoot. It's darkening slowly And I often stop.

Téli délutánon a hegyen sétálok. Lassan sötétedik, és én meg-megállok.

A fir is next to me Covered in snow As if in a dream Her limbs are low.

Mellettem egy fenyő, hótakaró rajta, mintha csak álmodna, ágait lehajtja.

What could be her dream? Fresh spring breeze? Warming sunshine? Or fluffy clouds?

Mi lehet az álma? Friss tavaszi szellő? Melengető napfény? Fehér bárányfelhő?

Or a room decorated, teaming with children where on this shining night she could be the Christmas tree?

Vagy egy díszes szoba, sok-sok gyerek benne, s ő e fényes éjen karácsonyfa lenne?

Her candles aglow with toys and balls and books and dolls and all the toys by her feet.

Gyertyái lobognak, alatta sok játék, labda, baba, könyvek, megannyi ajándék.

Eyes are glowing, How beautiful the Holidays but beware my dear fir! Weekdays are coming! Your ornaments will be gone, Your lights will go dark And the song in childrens' hearts will fade too. Your spines will fall And you will be doomed. Bored with, forgotten You end up in the trash. Don't be a Christmas Tree! you will be cut down! Dream instead about a radiant springtime!

Csillognak a szemek, Gyönyörű az ünnep de vigyázz, fenyőfa! Hétköznapok jönnek!

Kovács Kata rajza (8. a)

Elveszted díszeid, kihunynak a fények, és a szívekben is elhalkul az ének. Tüskéid lehullnak, és elér a végzet: megunnak, kidobnak, lomok között végzed. Ne légy karácsonyfa! Hisz kivágnak akkor. Álmodj inkább mégis sugaras tavaszról!

4

●

feleltetés

Iskolaújság

Feleltetés Aki válaszol: Nádor Zsuzsa néni Kedvenc: étel: túrógombóc ital: limonádé mentalevéllel szín: türkiszzöld állat: Mazsola évszak: tavasz könyv: az anyukámtól örökölt " Zsuzsi..." -lányregény sorozat film: szomorú: Waterloo bridge, vidám: Római vakáció Meséljen a gyerekkoráról, idézzen fel egy-egy jó, illetve rossz emléket is! A belvárosban, az ötödik kerületben laktunk. Óvodába utáltam járni, de az iskolát már nagyon szerettem. A Váci utcai iskolába jártam matematika-zene tagozatra. Kísérleti matek osztályba jártam, gyakran bejött hozzánk Varga Tamás,ilyenkor dupla matekunk volt. Énekórára meg japán énektanárok jöttek rendszeresen, és felvették magnóra, ahogy énekeltünk. Az osztályunk két bandára oszlott, én voltam az egyik bandavezér. Tanítás után a Romkertbe jártunk focizni. Lehet, hogy akkoriban több órából állt egy nap, de valahogy mindenre volt idő. Délutánonként feljöttek hozzám az osztálytársaim, vagy én mentem át hozzájuk. Pedig nekem is voltak különóráim: zongora, vívás, német. Nehéz lenne EGY jó emléket kiragadni, az egész gyerekkorom idilli volt. Amíg a húgommal általános iskolába jártunk, addig anyukám otthon dolgozott, soha nem voltam menzás vagy napközis. Nehéz leírni azt a mesebeli hangulatot, ami nálunk volt otthon. Saját családi jeleink, szavaink, kifejezéseink voltak, melyeket csak mi értettünk. Soha nem csöngettünk, ha hazaértünk, volt a bejárati ajtón egy kis levélbedobó, azt háromszor megkocogtattuk, és anyukám már nyitotta is az ajtót. Nagypapámnak saját füttyjele volt, ő ezzel jelezte érkeztét. Volt egy helyes kis edényünk, ezt valamelyikünk egyszer elnevezte Csűrös Karolának (aki egy színésznő), és attól fogva így "szólítottuk". Hétvégén, ha együtt akart lenni a család, kénytelenek voltunk elkísérni apukámat mindenféle (gyorsasági vagy rally) autó- és motorversenyre, mert a Magyar Autóklubban dolgozott, és ez is a munkájához tartozott. Utáltam ezeket a versenyeket, mert nagyon hangosak voltak, és a sok kipufogógáztól büdös is volt. Viszont bármilyen messzire is autóztunk, a húgommal végigénekeltük az egész utat. Amikor szegény apukámnak már nagyon elege volt ebből, akkor bekapcsolta a kocsiban a rádiót, mire mi sértődötten elhallgattunk. A nyarakat Adyligeten töltöttük, ahol a nagyszüleimnek volt nyaralója. Ez valójában egy leselejtezett autóbusz volt, nem tudom, honnan szerezhették. A busz belső tere volt a "szoba", itt ágyak voltak, hátul egy parányi fürdőszoba, a vezetőfülke volt a konyha, nagymamám onnan adogatta ki nekünk a málnaszörpöt. Még hosszan sorolhatnám a jó emlékeket, de most jöjjön a rossz: Tíz-tizenegy éves lehettem, Mátyásföldön nyaraltunk. A háztól eléggé hosszú út vezetett a kapuhoz. A kertben játszottam éppen, amikor apukám kiáltott egyet: "Zsuzsika, hozd a kapukulcsot, mert kiviszem a szemetet!” ( a konténer az utcán állt) Én meg visszakiabáltam : "Apu, szerintem nyitva van, mert a nagyi az előbb ment ki." Erre apukám: " Jó, de ha nincs nyitva, és vissza kell jönnöm a szeméttel, akkor a fejedre fogom önteni." Elindult a hosszú úton a kapu felé, én meg tovább játszottam. Pár perc múlva... De szerintem a folytatást már el tudjátok képzelni! A kapu természetesen kulcsra volt zárva. Apukám meg "betartotta" az ígéretét. A derékig érő, hosszú, sűrű hajam tele lett krumpli- és tojáshéjjal, cseresznyemagokkal, karalábé- és káposztalevelekkel. Először sírva fakadtam, de nemsokára az egész család ott állt körülöttem,és együtt nevettünk. Meséljen a családjáról! Két nagy fiam van, mindketten ide jártak nyolc éven át. Dávid 23 éves, a Corvinus Egyetem gazdálkodás és menedzsment szakán tanul, és az AIESEC diákszervezet pénzügyekért felelős elnökhelyettese. Patrik 20 éves, a Műszaki Egyetemre jár nemzetközi gazdálkodás szakra. Mi az, amit egyáltalán nem szeret? Nem bírom elviselni a gyűlölködést, az agresszivitást és a képmutatást. Nem kedvelem az olyan embereket, akikből hiányzik a tolerancia és az empátia. Ha egy lakatlan szigeten kellene eltöltenie egy évet, miket vinne magával feltétlenül? A "Zsuzsi" könyveimet, Szabó Magda és Karinthy Frigyes írásait, rengeteg üres füzetet, írószereket és a kispárnámat. Mióta tanít Zsuzsa néni ebben az iskolában, hogyan érzi itt magát? Meséljen el egy vidám történetet, ami ezek között a falak között történt! 1999. december 2-a volt az első munkanapom, vagyis pontosan tizenkét éve dolgozom itt. A gyerekeim már ide jártak, Dávid ötödikes, Patrik másodikos volt, amikor hirtelen, tanév közben szükség lett egy némettanárra. Elvállaltam, mert igaziból szülőként mindig irigyeltem az itt tanító tanárokat, különösen Rigler Kati nénit, aki alsóban Dávid napközis tanító nénije volt. Egyébként nem szeretem, ha egy gyerek abba az iskolába jár, ahol a szülei tanítanak, de ez véletlenül alakult így.(Gyerekkoromban az egyik fiú anyukája volt az énektanárnőnk, és amikor a saját gyere-


feleltetés

●

5

ke rendetlenkedett, beírt neki egy intőt, és hangosan azt mondta : "Fiam, ezt otthon írasd alá a szüleiddel!" Ezen halálra röhögtük magunkat.) Azóta is nagyon jól érzem magam itt, szerintem ez egy nagyon jó hangulatú iskola. Ha néha reggelente a férjem hoz be kocsival, így szokott elbúcsúzni: "Jó mulatást!" Ez eleinte bosszantott, de aztán rájöttem, hogy valóban jól mulatok itt. A következő esetet csak azért merem elmesélni, mert sem az "elkövető", sem az "áldozat" nem jár már hozzánk illetve nem dolgozik nálunk. Egyik régi osztályomból a gyerekek többször is szóltak, hogy füstszagot éreznek a folyosón, de nem tudtam rájönni, honnan jön. Pedig valóban, amikor vége lett az órának, és kimentünk a folyosóra, megcsapott a dohányfüst szaga. Egy napon korrepetálást tartottam a hatodik óra után néhány gyereknek a termünkben, mikor egyszer csak dörömbölést hallottunk. Először azt hittük, hogy a szomszéd osztályban rendetlenkednek tanítás után a gyerekek, és folytattuk a tanulást. De a dörömbölés nem maradt abba, sőt, egyre erősödött. Mérges lettem, kimentem a folyosóra, de a mellettünk lévő teremben senki sem volt. Már majdnem visszamentem, amikor újra zajt hallottam. A takarítószeres raktárból jött. Be akartam nyitni, de az ajtó kulcsra volt zárva. Ekkor már biztosan tudtuk, hogy benn van valaki. Szerencsére a kulcs ott volt kívülről a zárban, elfordítottam, az ajtó kinyílt. " Na, végre valahára kiszabadított valaki! Azt hittem, itt fogok aludni!" - mondta a takarító néni. Másnap kiderült, hogy mi történt. Egyik szemfüles tanítványom észrevette, hogy a takarító néni a raktárban cigarettázik. Mivel már régóta zavart bennünket a füst, elhatározta, hogy megleckézteti, és kívülről ráfordította a kulcsot. Kénytelen voltam beírni az ellenőrzőjébe: "Ákos tegnap bezárta a takarító nénit a raktárba, ezért megintem." De tény, hogy attól fogva soha többé nem volt füstszag a folyosónkon. Ha egy jótündér teljesítené három kívánságát, mik lennének azok? Hogy mindig a szeretteim körében élhessek, mindnyájan egészségesek és boldogok legyünk. Szabadidejében mit csinál legszívesebben? Ha a barátaimmal vagyok, akkor társasjátékozunk ( Activity, Pictionary, Scrabble) és karaokézunk. Szeretek séta közben beszélgetni valakivel. Imádok piacra járni, és nyáron az erkélyen a muskátlikkal "társalogni". Ha nem tanár lenne, milyen foglalkozást űzne legszívesebben? Ezt nehéz elképzelni, mert - bár a családomban soha nem volt senki sem tanár- én mindig is az szerettem volna lenni. Tanulmányaim során nagyon sok kiváló, de sajnos még több rossz tanárom volt. Bár nem erről szól a kérdés, néhányukat - (mármint a jókat!)- szívesen megemlíteném név szerint. A Veres Pálné Gimnáziumba jártam, németre Matheidesz Marcsi néni, majd Szabolcs István tanítottak. Emberileg és szakmailag egyaránt kiválóak voltak. Sajnos már egyikük sem él. Az ELTE legendásan kemény német szakán Juhász Jánostól, Hessky Reginától és Manherz Károlytól tanulhattam. (Utóbbi előadásaira mindig nagyon siettünk, hogy az előadóteremben az első sorba ülhessünk, mert nem csak nagyon érdekesen magyarázott, de olyan finom illatú kölnije volt, hogy végig azt szimatoltuk.) De, hogy a kérdésre is válaszoljak, szívesen dolgoznék papír-írószer boltban (mert imádom a szép noteszeket, füzeteket és a különféle írószereket), vagy egy szálloda recepcióján. A karácsonyt hogyan ünnepli Zsuzsa néni? Van-e valamilyen különleges hagyomány a családjában? Van-e felejthetetlen karácsonyi, ünnepi pillanat az életében? A karácsonyt otthon ünnepeljük, el nem tudnám képzelni, hogy ilyenkor szállodába menjek, vagy a trópusokra utazzunk, ami most egyre nagyobb divat. Férjemmel megvesszük a fát, feldíszítjük, a gyerekek addig a nagypapánál vannak, majd hat óra körül a húgommal együtt átjönnek. A karácsonyi menü: füstölt lazac, hidegtál, töltött káposzta (csak ilyenkor, egyszer egy évben csinálok, de rengeteget) és bejgli. Nagyobbik fiam december 13-án született. A kórházból szinte a karácsonyfa alá vittük haza. Arra gondoltam, hogy ettől kezdve már minden karácsony más lesz, mint eddig volt, mert idáig én voltam a gyerek, mostantól pedig anyukaként az ő örömét lesem majd minden karácsonykor. Milyen lesz egy iskola, a tanítás ötven év múlva? Fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy a füzetek, tollak helyét a laptop veszi át az iskolákban, de ez elkerülhetetlen. Csak abban reménykedem, hogy az "iskolába járás" legalább megmarad, mert ha mindenki otthon tanulna a számítógépével, az mindenképpen az emberi kapcsolatok, barátságok rovására menne. Mit üzen a felnövekvő gyerekeknek: tanulásról, értékrendről, az élet nagy kérdéseiről? Kihasználom a lehetőséget, de kicsit más témákban üzennék! Az egyik: a naplóírás. El sem tudjátok képzelni, milyen érdekes felnőtt fejjel elolvasni, hogy mi történt velünk, mondjuk negyven évvel ezelőtt ugyanezen a napon. (például: 1971.december 1-jén). Én gyerekkoromban több kötetnyi naplót írtam, és ha most leemelem a polcról valamelyiket, megtudom belőle, hogy mondjuk hatodikos koromban kibe voltam szerelmes, vagy milyen lett a bizonyítványom, vagy mit kaptam karácsonyra. És egyáltalán: milyen gondolatok foglalkoztattak, amikor annyi idős voltam, mint most a tanítványaim? Mindenkinek ajánlom! A másik: Töltsetek minél több időt a nagyszüleitekkel, idős rokonokkal! Beszélgessetek velük, kérjétek meg őket, hogy meséljenek a gyerekkorukról, az emlékeikről! Hihetetlenül sokat tanulhattok tőlük (és itt most nem az iskolai tananyagra gondolok), nekik pedig nagy boldogságot jelent, ha veletek lehetnek. A karácsonyi szünet jó alkalom erre. Köszönjük a beszélgetést.

6

●

ÖKO-lap

Iskolaújság

Miért ne figyelnénk oda Karácsonykor is, hogy ne terheljük feleslegesen Földünket? A karácsony a szeretet ünnepe, nem pedig a vásárlásé.A karácsony közeledtével egyre inkább előtérbe kerül az AJÁNDÉKOK problémaköre. Sajnos sokan annyira belelovallják magukat a különböző tárgyak megvásárlásába, hogy emiatt már nem is várják a karácsonyt. Órákat állnak sorba, rengeteg pénzt költenek, óriási nejlonszatyrokat cipelnek és idegesek. Nekik a karácsony gondot jelent. Pedig ha picit gondolkodunk és megcsikorgatjuk a fogaskerekeket, nem kevés időt és pénzt megspórolva tudunk nagy örömöt okozni szeretteinknek. Hogyan fejezzük ki szeretetünket? Például tárgyak helyett közös élményekkel, az elmaradt beszélgetések bepótlásával. Erre kitűnő módszer a "Tükörben a Világ" kiállításról kölcsönzött ajándékutalvány, amit tetszés szerint BÁRHOGY kitölthetünk! Találj ki valami meglepőt és frappánsat! A különböző szolgáltatásokra szóló utalványok is nagy eséllyel okoznak örömöt, hisz' ki ne vágyna egy masszázsbérletre, vagy egy könyvutalványra!? Lehet saját magunk által készített ajándékkal is készülni. Ennek újra nagy értéke és jelentősége van! Ha pedig juszt is tárgyajándékot szeretnénk vásárolni, ne dőljünk be az akcióknak és a szórólapoknak, legyünk dörzsöltek és mindenre elszántak! Elsőként ismerjük meg a tudatos vásárlók 12 pontját, (lásd lejjebb) ezzel már letudjuk a gondok nagy részét. Előre írjuk össze, hogy kinek-mit szeretnénk venni és igyekezzünk ezt még a karácsonyi dömping előtt lerendezni. Menjünk tehát felkészülten és vigyünk magunkkal nagyobbik táskánkat, vagy egy strapabíró vászontáskát, hogy elkerüljük a ránk aggatott nejlonzacskók tömkelegét. Ne vásároljunk műanyagból, PVC-ből, trópusi fából készült tárgyat, és olyan ajándékot, amelyen túl sok a csomagolás. Vásároljunk tartós, jó minőségű tárgyakat, amelyek hosszú élettartamúak. Ne álljunk be a sor végére, és ha lehet, kerüljük a bevásárló központokat! Ne csomagoljunk, ha nem muszáj, találjunk ki valami frappáns módszert a csomagolás helyett, használjunk papír-, vagy ajándéktáskát! Forrás: Hankó Gergely http://365.postr.hu/kornyezettudatos-karacsony Tudatos vásárlók 12 pontját: 1. A pénzeddel szavazol! A vásárlás a Te döntésed. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását. 2. A szemét a legdrágább! A szemét értelmetlen pénzkidobás Neked és terhelés a környezetnek: mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel. 3. Cetli Vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged. A nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre. Ne hagyatkozz 'polctrükkökre'. 4. Helyben A nagy bevásárlóközpontok helyett vásárolj piacon, vagy helyi boltban. Kutasd fel a jó helyeket. 5. Mennyi műanyagot viszel haza? Vigyél magaddal táskát, szatyrot, ne fogadj el zacskót mindenhol. Válaszd az egyszerűen csomagolt árukat. Keresd a visszaváltható, illetve újrahasznosított csomagolást. 6. Keresd az eredetit! Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, gyárilag előállított ételeket. 7. Olvasd el a címkéket! Az élelmiszerek és kozmetikumok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne kezeld magad vegyszerrel, se kívülről, se belülről, ha vegyszer nélkülit is kaphatsz. 8. Erőszakmentes szépség Válassz olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkínzás nélkül tesztelnek, illetve nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat. 9. Tartós használat! Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár. 10. Frisset Friss, hazai idényzöldséget és -gyümölcsöt vegyél az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk helyett. 11. Helyi termékeket vegyél Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat. Így a helyi környezetedet támogathatod, valamint kevésbé járulsz hozzá a szállítással járó környezetterheléshez. 12. Nem mindegy! Ha nincs is tökéletes termék, keresheted mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, hogy ki állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül. © Tudatos Vásárlók Egyesülete. Átvétele csak a forrás megjelölésével engedélyezett. Öko barkács: Az adventi iskolai készülődés napján a könyvtárban felesleges CD-ből készült igen mutatós „újrahasznosított” adventi naptárat készítettünk. Nagy sikere volt, úgyhogy ezen felbuzdulva még nem késő akár az utolsó pillanatban is elkészíthető, ajándékokkal kedveskedhetünk. Íme néhány gondolatébresztő fénykép:


bár csak hó lenne már

●

7

Az esernyő története Weöres Sándor: Az eső Esik eső, csepereg, az esőcsepp nagy sereg, megisszák az egerek, vedelik a verebek, s a gépkocsikerekek mind csúszkálnak, csetlenek. Javát a föld issza meg, s visszaszívják az egek. Bizony, ilyenkor gyakran előfordul, hogy ömlik az eső. Fekszel az ágyban, hallgatod az esőcseppek kopogását. Minden szürke és nedves. Milyen szerencse, hogy nem kell sehova sem menned! De mi van akkor, ha mindez egy hétköznap reggel történik, és iskolába kell menni? Semmi baj! Az ázni nem szeretőknek ott van az esőkabát vagy az esernyő. Az ám! Az esernyő!!! Vagyis eső elleni ernyő. Szerkezete szerint a szó összetett, így a szótagolása helyesen: eser-nyő. Vajon mióta használja az emberiség ezt a praktikus tárgyat? Erről olvashatsz a következő sorokban. Az első ernyőszerű tárgy nem az eső, hanem a nap ellen védett. Ókori feljegyzések szerint i.e. 860-ban a ninivei Nimrud palota teraszán használták az első napernyőt. Hogy az ernyő az eső ellen is alkalmas védőpajzs, arra Európában jöttek rá jóval később. A 16. században tűnt fel az első esernyő. Az első európai ősesernyő vázát halcsont bordázat alkotta, amelyre bőrhuzat feszült, így egy több kilós, hordozható, ám nehezen kezelhető monstrumot eredményezett. Nem csoda, hogy nem sokan mászkáltak esernyővel. A 18. század közepén Londonban élt Sir Jonas Hauway, akit az esernyő atyjának tartanak. Az ő érdeme, hogy az esernyő létezik. Persze kezdetben számos ellenzője akadt az új hóbortnak. A londoni bérkocsisok féltették bevételüket. Esős időben ugyanis mindig megnövekedett a forgalmuk, jól kerestek. Sokan azonban az esernyő védelme alatt már nem szálltak bérkocsiba. A kocsisok felbéreltek csavargókat, hogy tüntessenek az esernyő ellen. Ám Sir Jonas 1750-től kezdve 30 éven át sétált kitartóan az esernyője alatt London utcáin. Sok gúny és szitkozódás érte, de ő tűrt és vállalt minden szenvedést. Nem volt hiábavaló a fáradozása, hiszen ma már az esernyő világszerte használt eszközzé vált. Számtalan változata alakult ki, anyaga, színei követik a divatot. Az első, esernyőselymet gyártó üzem Szentgotthárdon működött. Az esernyő nyele rejtekhelynek is kiválónak bizonyult: titkos iratok, tőr, kisebb tárgyak is elfértek benne. Fiatal hölgyek kölnivizes üveget tettek bele, de volt olyan nyél is, amelyben hallókészülék rejtőzött. Számtalan irodalmi műben tűnik fel ez a jópofa tárgy. A teljesség igénye nélkül megemlítünk néhányat. Adam Bahdaj A fekete esernyő című ifjúsági regényében a vészjósló cím arra utal, hogy a cselekmény egy bizonyos és titokzatos fekete esernyő körül forog. A két főszereplő, Kubus és Hipcia nyomába erednek a titoknak, izgalmas kalandokba bonyolódnak. Hogy megfejtik-e az esernyő titkát? Azt nem áruljuk el, de hogy minden jóra fordul a végén, az biztos. Mikszáth Kálmán regényében, a Szent Péter esernyőjében Gregorics Pál titka nyugszik az esernyő nyelében. Gyuri, a fia eme tárgy után nyomozva találkozik Veronkával, és ezután már nemcsak az örökségéért küzd, hanem Veronka kezéért is. Ki ne hallott volna Mary Poppinsról, Travers, ausztrál írónő nevelőnőjéről, aki esernyőn utazva érkezik a keleti széllel a Banks családhoz, hogy megmutassa a gyerekeknek: a világ csodálatos, a játék, az egymásra figyelés boldogság, mely bearanyozza az életet. A filmvásznon is megjelent az esernyő. Az Ének az esőben című musicalben a főszereplő egy esernyővel táncolja és énekli el egy lány iránt érzett szerelmét. A lehetőségek tárháza kifogyhatatlan. A te esernyőd vajon milyen titkok tudója?

8

●

csengőszó nélkül

Hú, de jó az iskolában aludni! Már nem is emlékszem, kinek támadt ez a remek ötlete, hogy aludjunk az iskolában. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Imola néni, az osztályfőnökünk rábólintott az indítványra, így megkezdődhetett a különös éjszaka megszervezése. Este 7 órakor találkoztunk a biológia teremben. A háztartás teremben begyúrtuk a pizza tésztát, jól megkentük paradicsommal, megszórtuk zöldségekkel, fűszerekkel, és persze a sajtot sem felejtettük le róla. A finomság lassan, de annál finomabbra sült. Szálltak az illatok, a tészta elkészült, és mondhatom, hogy az elfogyasztása sokkal gyorsabban történt, mint az elkészítése. A legtöbbet Peti, Gombás Dani és Tündér kuktáskodott, a kész termék elfogyasztásában mindenki serényen vett részt. Ezek után belekezdtünk a termek berendezésébe. Kisebb probléma adódott: a kulcsok nem nyitották a tükrös tornatermet. Feri bácsi volt a megmentőnk. Elkészítettük a hálótermünket, matracokból és hálózsákokból varázsoltunk alvózugot magunknak. Jó munkánk gyümölcseként jött a filmnézés. Mindjárt kettő. Utána kergetőztünk az iskolában, de sajnos Imola néni nagyon hamar „ágyba” parancsolt bennünket. Az elalvás nem mindenkinek ment gyorsan. Reggel fél nyolckor Imola néni ébresztőt fújt, majd fényképeket készített az álmosan kecmergő társulatról. Átöltözés után reggeliztünk: osztályfőnökünk karamellás tejjel kedveskedett nekünk. Nagyon jól éreztük magunkat, máskor is szeretnénk itt aludni. Sárvári Bence 7. b Én nagyon jól éreztem magam, nem hagytam volna ki ezt az élményt, mert lehet, hogy ilyen alkalom csak egyszer adódik az iskolaévek során. Köpe Dóra 7. b Érdekes volt az üresen kongó iskolában sétálgatni. Pizzát vacsoráztunk, amit mi sütöttünk a háztartás teremben. Az egész éjszakát végigbeszélgettük. Müller Tündér 7. b Szerintem nagyon klassz volt ez az este. Miközben páran a pizzát készítették, a többiek lent buliztak a biosz teremben. Lekapcsoltuk a lámpákat, zenét hallgattunk, és közben táncoltunk a fiúkkal együtt. Később, amikor már mindenki aludt, hatan fentmaradtunk, és felelsz, ha merszeztünk. Számomra sok érdekes dolog derült ki, amire nem is számítottam. Szeitz Bernadett 7. b

Iskolaújság

Egy éjszaka az iskolában Már év elején pedzegették a gyerekek, jó lenne egyszer az iskolában aludni. A szóba jöhető napok közül az adventi szombatot megelőző péntek tűnt a legideálisabbnak. A hétköznapok forgatagában azonban feledésbe merült a program, mígnem az aktuális hét elején a gyerekek figyelmeztettek rá. Gyorsan utánajártam a dolgoknak. Igazgató Úrtól engedélyt is kaptunk rá, cserébe meg kellett ígérnünk, hogy a kézműves programokra berendezzük a tornatermeket. Este hét órára mindenki visszajött a szükséges felszereléssel az iskolába. Nagy örömünkre velünk tartott Gombás Dani is, aki már nem jár az iskolába, de jó tudni, hogy szíve azért még visszahúzza. Vacsorára 4 pizzát készítettünk a háztartás teremben. A fiúk lányokat meghazudtoló lelkesedéssel segítettek és dolgoztak kéz alá: gyúrtak, nyújtottak, kentek, megrakták a tésztát mindenféle finomsággal. Nem hiányzott a feltétből a sonka, gomba, ananász, kukorica, olivabogyó, paradicsom és a sok sajt sem. Volt, akinek kívánsága szerint készítettük el a pizzáját. Vacsora után jött a munka. Átvittük a biológia teremből az asztalokat és a székeket a tornaterembe, és helyettük szivacsokat fektettünk a földre ágy gyanánt. A legtöbben azonnal birtokba vették a kiszemelt fekvőhelyet. Ebben szempont volt az is, hogy jól lehessen látni a kivetítőt, hiszen filmvetítés következett. Két filmet is megnéztünk, utána lámpaoltás és alvás következett – volna, de a gyerekek másképpen gondolták. Az izgalom ébren tartotta őket, és még sokáig beszélgettek. ½ 3-kor én is bebújtam a puha-meleg hálózsákomba, fejem alá gyűrtem a kis párnámat és elaludtam. Csupán kétszer ébredtem fel nevetgélésre. Másnap 7 órakor mindenki álmosan nyújtózkodott, ébredezett – állítólag volt, aki el sem aludt. A gyerekek felöltöztek, visszavitték a szivacsokat, felsepertek, kiszellőztettek. Addigra elkészült a karamellás tej és a gyümölcstea. A maradék pizza is megmelegedett a sütőben – kezdődhetett a nap. Az adventi kézműveskedés szép folytatásnak ígérkezett. Imola néni

Éjszakai túra Ákos bácsi vezetésével a 7. b osztály egyik este felkerekedett, és elment éjszakai túrára a Normafához. Este fél hétkor volt a gyülekező az iskola előtt. Majdnem mindenki eljött az osztályból. A népes csapat buszra szállt, azzal közelítettük meg a célt. Szinte mindenki hozott zseblámpát, az éjszakai erdőben ennek jó hasznát lehet venni. Bementünk a fák közé, nagyon izgalmas volt, mert rettenetesen sötét volt. Összevissza világítottunk, volt, aki nem örült ennek, mert azt mondták, hogy az a legjobb, ha semmit sem látunk. Egymást ijesztgettük. Ez egy sűrű és sötét erdőben nem is olyan nehéz dolog. Amikor átmentünk a vasúti sínen, a fülhallgatóm beleakadt egy ágba, így elvesztettem az MP3-at. Igaz is, minek kell az erdő csöndjébe a Érsek Laura rajza (7. a) technika. Rögtön szóltam Ákos bácsinak, hogy mi történt. Nagyon ideges lettem, mert úgy gondoltam, hogy soha nem lesz meg, hiszen éjszaka van, sötét, a rengeteg falevél pedig megnehezíti a keresést. Petivel visszamentünk keresgélni, addig a többiek várakoztak. Szerencsénk volt, hamar megtaláltuk az elveszett gépezetet. Mondanom sem kell, mennyire örültem neki. Sokat gyalogoltunk, mindenki elfáradt. Hideg volt, igaz, de senki sem fázott, mert jól felöltöztünk, és több kilométert tettünk meg. Éjjel fél 11-re értem haza. Jó kaland volt, sokat nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Remélem, máskor is szervez Ákos bácsi ilyen kirándulást! Lajkó Máté 7. a

ez+az


●

9

Ötödikes vagyok Már ötödikes lettem! Ez az idő úgy repül! Mintha csak most volna az a reményekkel teli szeptemberi reggel, amikor először jöttem iskolába, mikor először láttam osztálytársaimat, tanáraimat. De az idő múlik. Repültek az évek, mint a gyorsvonat, homályos, poros emlékeket hagyva maguk után. Immáron ötödikes vagyok. Ötödikes! Ez a szó olyan jelentést von maga után, ami nem mindennapi: felső tagozat! Bizony, felsős lettem, ebben az évben, szeptember 1-jén! De lazsálni nem lehet, az idő drága ahhoz, hogy minden szót kielemezzek. Mostanában mindenki rohan valahova: én is, ti is, mindenki. Szóval: az ötödik osztály teljesen más, mint a negyedik. /Akkor is, ha az ember ugyanabban az iskolában tanul tovább.) A tanórák egészen mások lettek! Régen csak négy tanárunk volt: osztályfőnök, némettanár, tesitanár és informatika tanár. Közülük csak az osztályfőnök ment el, de helyette annyi más tanár jött, hogy felsorolni nem is bírnám mind. Azután: régen a kisépületben folytak az órák, most a nagyépületbe költöztünk. Itt a szekrényeket kulcsra kell zárni, nem úgy, mint régen. Néhány szó az étkezésekről: amikor még „kicsik” voltunk, a reggelit a „nagyok” hozták át a konyhai részlegről, most viszont magunk járunk le falatozni. Az ebédnél is történt némi furcsaság: ebédjegyet kaptunk. Műanyag borítóban, lyukasztós rendszerűt. Most sokkal szabadabbak vagyunk, mint alsóban. Kicsit olyan ez a nagyépület, mint egy szálloda. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért, de olyan. Úgy jó az ötödik, ahogy van. Csak a tanárok… Nem, nem. Félreértés ne essék! Semmi bajom az új tanárokkal! Csak hiányoznak a régiek! A napközisünk is! De azért jó az ötödik! És ez a fő! Hegedűs Benedek Bence 5. b A haiku japán versforma, amelyikben a japán lélek és világszemlélet kitűnően megmutatkozik. A japánok nagyon szeretik a természetet, a mai napig nagyon fontos számukra –annak ellenére (vagy tán épp ez az ok), hogy közülük sokan zsúfolt városokban, pici lakásokban élik életüket. A japánok számára a hely, a tér mindig is nagy érték volt, hiszen egy viszonylag kis alapterületű szigeten élnek. Művészetükre jellemző a miniatürizálásra való törekvés, a részletek aprólékos, gondos kimunkálása. Költészetükben, a haikuban mindez a rendkívüli tömörségben jelenik meg. A haiku lényege éppen az, hogy nagyon kötött formában, igen kevés szóval kell a vers lényegét közölni. A haiku akkor az igazi, ha egyetlen gondolatot bont ki (több nem is fér bele), de az továbbgondolásra késztet, túlmutat önmagán. Formailag a haikuval szemben előírás, hogy három sorból kell állnia, amelyek szótagszáma 5-7-5. Ez a ritmusképlet semmivel össze nem téveszthető, jellegzetes lüktetést ad a haikunak. Az igazi haiku valamilyen természeti képből indul ki, és ebből bontja ki a gerincét képező gondolatot. Fontos, hogy a sok megkötés ellenére se legyen a vers közhelyes, sablonos. A Japan Foundation által meghirdetett haiku-versenyre olyan verssel lehetett nevezni, amelyiknek témája ez: Élet. Én a következőt küldtem be:

Kovács Kata: Élet Éltében ág volt Tűzben lobbanó láng lett Kialvó parázs

Szójátékok betűtöbblettel – avagy újabb bizonyítéka nyelvünk kifogyhatatlan csodájának Olvasgass, böngészgess, nevetgélj! Érdemes! aki két nő között kerékpározik elnyomott férjek lázadása népi mosószer öreg zseni rossz törvény beiktatása megtalált okosság bádogos munkát végző pap vonzó kerékpáralkatrész WC-s bácsi WC-pletyka étlap befőttelrendezés téli vendéglátás

- bicsajozik - papuccs - foltklór -ősztehetség - hatályballépés - bölcslelet - pléhbános - sármhányó - büzletember - klotyogás - kajánlat - kompótzíció - hidegenforgalom

trónörökösök viszálya - herceghurca útépítők eszegetése - aszfalatozás ostobácska szomszéd a buszon - butitárs jó célra összeszedett pénzösszeg - kalapítvány poéta ünneplőruhája - költöny mozgékony újságolvasó - sajtókukac hogyan tároljuk a péksüteményt - zsömlesztve modern bevásárló központ elleni zendülés - plazadás meztelen tészták fürdőhelye - nudlista strand piszkos étkezde - kosztfészek űrkutatás hitvallása -Mars poetica amikor a kőműves szerelmes lesz a falába - belehabarcsodik

10

●

naplóm

Iskolaújság

A legszebb téli emlék Hideg volt. Sűrű pelyhekben esett a hó, és szürke idő volt. Csak álltam, álltam és néztem szomorúan. Karácsony előestéje volt, és egy gyerek se jött. Ráadásul olyan unalmas mindig itt állni, és nézni ugyanazokat a fákat, házakat. Ha legalább jönne valaki! De már az is jó lenne, ha elmozdulhatnék, de a munkaköri leírásban benne van, hogy mikor lehet elmenni. Nagyon sokára, még két hónap. Persze, ha lehetne egy különleges engedélyt szerezni… Egyszer csak észrevettem valamit. A szürke időn át, egy kis kék derengés közeledett felém. Mikor elég közel ért, ki tudtam venni az alakját. Egy kis kék téltündér. Sok van belőlük, mint ahogy a többi évszaknak is sok ilyen tündérkéje van, csak ilyenkor ők meghúzzák magukat valahol. Ha meg eljön az idő, előbújnak, fölcsücsülnek a házakra, figyelik az embereket, segítenek nekik. De ezzel a tündérkével valami nem volt rendjén. Pontosan úgy nézett ki a szőke hajával, bőrével, szárnyacskájával, mint egy nyártündér, csak kékes-ezüstös volt a ruhácskája. Szegény, hogy didergett! Csak úgy kocogtak össze apró fogai. Barátságosan megszólítottam: - Hát te meg ki vagy? Miért dideregsz, hiszen téltündér vagy? - Pille vagyok, és nyártündér. Sajnos, mikor megszülettem, vac-vac, átkeveredtem a tél- tündérekhez. Különcnek tartottak, és nem hittek nekem, mikor bizonygattam, hogy nem közéjük való vagyok. Na-na-nagyon fázom. Megsajnáltam szegény, kis pórul járt tündérkét. Letekertem a sálam, és odaadtam neki. Szépen belebugyoláltam, hogy csak apró fitos orrocskája látszott ki. - Nem fog ez neked kelleni? Nem fogsz megfázni? – aggódott Pille. - Dehogy. Egy hóember sose fázik. Amúgy is van belőle elég. Ha gyerekeket látok közeledni, mindig leveszem magamról, s berakom a kalapom alá. A gyerekek mindig örülnek, és rám aggatnak egy másikat. Mikor meg jön a tavasz, más helyekre vándorolok, és ott állok egész télen – fejeztem be szomorúan. - Értem. Mivel megmentettél, adok neked egy engedélyt, miszerint oda mehetsz, ahová akarsz – nézett rám komolyan, majd kidugta a kezét a sálból, intett egyet varázspálcájával, és ott volt az engedély. Örvendezve megforgattam, majd komótosan betettem kopott fazekam alá. Elgondolkodtam, majd kezemben a kis tündérrel elindultam. Végigbaktattam a kis macskaköves utcákon, kivilágított tereken. Utánam megfordultak az emberek, és barátságosan mosolyogtak rám. Egy kislány odafutott, kipirult arcával végignézett, majd boldogan megölelt. Végre megpillantottam, amit kerestem. Óriási épület, ez az Évszak Ház. Huszonnyolc emelete van, és hét emeletenként váltakoznak az évszakok. Óvatosan kibugyoláltam a kis tündért, majd egy barátságos lökéssel bependerítettem őt a sállal együtt. Pille visszafordult, rám mosolygott, intett egyet, majd egy szökkenéssel elillant a nyári emeletek felé. Én tovább baktattam, mígnem egy óriási térre értem. Csupa kis barátságos bódék, kürtős kalács és sült kolbász illata, a tér közepén óriási karácsonyfa. Vidám zsivaj, kis színpad, zene, kipirult boldog arcok. Itt van az én helyem! Odaálltam a színpad közelébe, hiszen ott volt a legtöbb gyermek. Sok kicsi csak unatkozva ácsorgott szülei mellett, vagy kabátjukat rángatták, hogy haza akarnak menni. Amint odaértem, a gyerekek arca földerült, és szaladtak hozzám. Egypár szülő odajött hozzám, és megkérdezte: - Vigyáznál a gyerekemre, amíg én elintézem a dolgomat? – kérdezgették, én meg barátságosan bólogattam. Mindenki boldog volt, és játszott körülöttem. Végre megtaláltam a gyerekeket! Este, mikor a tér kiürült, az árusok odagyűltek körém, és beszélgettek. - Nézd, milyen magányosan áll itt! - Mennyi örömöt okozott a gyerekeknek! - Holnap szenteste ő meg itt áll egyedül. - Ő is megérdemel valamit! Az árusok sugdolóztak, pusmogtak, majd elmentek. Elszomorodtam, hogy ilyen könnyen itt hagytak. Aztán mégis boldogan elmosolyodtam, mert egytől-egyig visszaszállingóztak, de nem üres kézzel! Mind hoztak valamit nekem. Halmokba álltak körülöttem a kisebb-nagyobb edények, kosarak, ékszerek, kézzel varrt tárgyak, kézzel bekötött könyvek, sőt mellettem illatozott egy sült kolbász és egy kürtős kalács. Rám aggattak díszeket, és én olyan boldog voltam, hogy elmondani sem tudom. Egy táblafestő kitett elém egy táblát, amire ez volt írva: A hóember ajándékai. Végül mindenki boldog karácsonyt kívánt, és elmentek. Aznap este sok csavargó, rossz képű ember jött el mellettem, de ahogy elolvasták a táblát, elmosolyodtak, és hozzá sem nyúltak az ajándékaimhoz. Akkor elhatároztam, hogy jövő ilyenkor újra itt leszek a Vörösmarty téren. Czifrik Lilla 7. a Czifrik Lilla rajza (7. a)


megint ez+az

●

11

Az adventi naptár kitalálója Mindenki látott már adventi naptárat. Mára igen változatos lett ezeknek a naptáraknak a formája, nagysága. Egyben azonban megegyeznek: ajtócskák mögött ott lapul egy-egy apró ajándék, csokoládé. Huszonnégy rekeszecske, minden napra jut egy apró meglepetés karácsony estig. Ezt a szokást egy édesanya találta ki, akinek volt egy kíváncsi fiacskája, aki decemberben minden este nyaggatta őt, hogy hányat kell még aludni, hogy jöjjön a Jézuska. A leleményes anyuka fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, s mindegyikre rátűzött egy bonbont. A kisfiú minden nap lecsípett egy csokoládét, s így számolhatta a napokat karácsonyig. A kisfiúból idővel felnőtt lett. Egy nap eszébe jutott édesanyja naptára. Úgy gondolta, hogy más gyereknek is örömet szerezhetne ezzel az ötlettel. Elhatározta hát, hogy adventi naptárakat készít és árusít. Óriási sikere lett. Nemsokára gyárak sora foglalkozott az adventi naptárak készítésével. Ma már ezek az ötletes tárgyak hozzátartoznak az ünnephez. Gerhard Lang, az adventi naptárak atyja 1974-ben hunyt el Münchenben.

Olvasókuckó

Osztályszózat

Bagossy László A sötétben látó tündér (mesebeszéd) Mint minden mese, úgy kezdődik: Egyszer volt, hol nem volt... Aki kézbe veszi ezt a gyönyörű kötetet, arra különleges olvasmányélmény vár. Varázslatos, népmesei elemekből építkező, mégis nagyon mai mese ez, melyből megtudhatjuk, hogyan születnek a tündérgyerekek, hogyan nőnek fel, hogyan kapják nevüket. Megismerjük a legkisebb tündért, Pirinyó Minyót, aki mindig mindenben lemarad a többiektől, csak neki nincs neve. Édesanyja ölébe kucorodva mesét hallgat. Tökmag királyfiról szól a történet, aki elindul, hogy feleséget találjon magának. Útja során sok mindenkivel találkozik: megváltja a törpét, akivel apja rosszul bánt, ütötte, verte, ezért lett a legény törpe. Szerencsére Tökmag királyfi visszaadja neki gyermeki lényét. A feleségkeresés közben számtalan izgalmas pillanatot élhetünk át. Különlegesség, hogy a kistündér is beleszólhat a mesélésbe, alakíthatja a történetet. A névtelen tündérkéből tökéletes sötétben látó tündér lesz, aki képes önállóan is befejezni a történetet. El lehet engedni a kezét, mert felnőtt a feladatához. Töprengős, újraolvasós mese ez. Gyereknek és felnőttnek egyaránt szól. Érdemes elolvasni! „Most elmondom, hogy ekkor mit kérdezett tőlem tündéranyám ezen a nevezetes téli éjszakán. Tündéranyám pedig azt kérdezte tőlem: - Te látod a sötétben a gondolataidat? De látod-e a sötétben a kimondott szavakat? Ha azt mondanám, hogy „rózsa”, látnád-e piros szirmait? Ha azt mondanám: „tündöklő napocska”, látnád-e a sötétben is, ahogy fényesen vakít? Mert ha igen, akkor olyan mesét mondok neked, ami a kimondott szavak által a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetének a legsötétebb csücskébe vezet. Aki erre az útra el akar jönni velem, annak a kimondott szavakat a sötétben is látnia kell. Aki pedig erről az útról visszatér, az lehet az összes testvér közül a legsötétbenlátóbb: a Sötétben Látó Tündér. Akkor ő alvó testvéreim közül magához emelt, ölébe ültetett és próbát tett velem. Gyűrűjét a magasba emelte, azt mondta, öleljem át, ne féljek, meg ne pisszenjek: a testvéreim föl ne ébredjenek. És újra gyűrűjébe zárta a fényt.”

A 7.a osztályával tarts össze, tanárainkkal bajszodat ne akaszd össze. Kerüld a háborút, vitát, veszekedést, hogy megúszd a megfeddést. Vidd előre a munkát, szólj okosat, s talán nem kapunk háziból oly sokat. Figyelj, tanulj, okosodj, a lustaságtól ki ne bokrosodj. Így könnyebb lesz, meglásd, s biztosan nem kapsz egy maflást. S íme most papírra vetem, de azért ne sajogjon a kézfejem. Megfejtjük ezt - ritkán, minden tanórának titkát. Az irodalom ügyével foglalkozni kell, főleg ha Himnuszból, Szózatból mindenki lefelel. Életutak s elemzések, hasonlatok, metaforák, ezt fújja már minden diák. De sokasága miatt meg ne vesd, inkább törekedj, hogy fejedbe belevesd. Számok, műveletek sorrendjére odafigyelj, matekórán váltócipőt is viselj. Ha véletlenül te tartasz szónoklatot arról, hogy mennyi festéket kell leszedni a falról. Mindig emlékezz rá, mit tanultál, s hogy még többet okosodtál a hosszú percekig tartó matekórán. A számok helye nemcsak matekon, hanem történelmet is bevon. Hol a sok király, uralkodó, országot elnyomó, s földrajzon a rengeteg tó, folyó. Mind azt kívánja, hogy fejedbe vésd, mert nélküle sokra nem mész. Ezenkívül kézügyesség, fantázia, a rajzok sokféle formája. Ez még mind előfordul, s hasad órán egyet kordul. Rajz s technika tantárgy, be van osztva az egész naptár. De ezeken felül állj ki az osztályért, cselekedj, tégy jót minden társadért. Egy a lényeg, tartsd észben tényleg. A 7.a osztállyal tarts össze, úgy, hogy az osztályfőnök meg is örökítse. S még azt se feledd, figyelj, tanulj, okosodj, a sok gondolkodásba be ne tokosodj. Az osztálytársaidnak s magadnak ezzel mind tartozol, még akkor is, ha a rosszasággal takarózol. Németh Panka 7.a

12

●

alsósok oldala

Iskolaújság

Együtt lenni jó „Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, Együtt lenni jó.” (Zelk Zoltán) Mindannyian emlékszünk a fenti versre, többnyire dúdoljuk, ha eszünkbe jut. Ez a költemény volt a gondolatindító egy szürke ködös délelőttön a 3.a osztályban. „ Nagyon boldog vagyok, amikor apával lehetek! Jókat társasozunk, és együtt etetjük meg a lovakat.” (Pataky Csenge) „ Szeretek a szüleimmel együtt kertészkedni, minden évszakban van munka. Most, hogy jön a hideg, a növényeket becsomagoljuk. Amikor már nem nagyon lehet kint játszani, akkor bent amőbázunk, mindig apa győz.” (Túri Csenge )„Szeretek délután palacsintát sütni anyával, este pedig társasjátékozunk.” Kenyeres Réka „Minden második hétvégén elmegyünk a nagyiékhoz, ott összejön a család, eszünk, beszélgetünk, köszöntjük egymást, ha valakinek születésnapja van, kártyázunk „ (Michaletzky Márk) „ Amikor délután hazamegyünk, anya főz, én bepakolok aztán megjön apa és játszunk egy jót.” (Tóth Marci) „Mi sokszor társasozunk vagy éppen malmozunk. Anyával együtt főzünk, muffint már egyedül is tudok sütni. „(Lovas Boglárka) „Akkor érezzük igazán jól magunkat, ha az egész bagázs otthon van, elsősorban ünnepekkor. Anya imád táncolni és nevetni. Mindig bekapcsol valami jó zenét, aztán táncolunk, bolondozunk, ping-pongozunk.” (Hőnich Manuéla) „ Anya gyakran meglep süteménnyel. Van egy kutyánk, ő nagyon érdekesen viselkedik. Egész nap az étel közelébe sem megy, csak akkor eszik, amikor mindenki hazaér és együtt vagyunk.” (Koltai Domonkos)

De jó is tekergetni! Mi most mesélünk nektek egy érdekes kézműves technikáról, a quillingről (ejtsd: kvíling). Van egy kis fabot, annak a végén két kis tű. Közéjük kell befűzni a vékony papírcsíkot, amit iratmegsemmisítőn átküldött színes lapokból kapunk, majd a rudat magunk felé forgatva feltekerni. Ha ez megvolt, óvatosan le kell venni a tűről, és lehelyezni magunk elé az asztalra.. Ekkor szétugrik, spirálszerű kör lesz belőle. A végén kiálló kis véget ragasztóval rögzítjük, és máris kialakíthatjuk a különböző formákat: Háromszöget, négyszöget, szem formát, rombuszt, hullámvonalat, félkört.( A mellékelt képen látható.) Ezután már csak színes kartonpapírt kell keresni, amire felragasztjuk a különböző formákat, és sok-sok tekergetéssel ki is alakul a kép, amit előre megterveztünk. Szeretnénk, ha te is kipróbálnád, hisz olyan jó móka! Az osztálytermünkben szívesen megmutatunk mindent. A technika évszázadokkal ezelőtt alakult ki, amikor a díszes könyveket kézzel készítették, és nem akarták, hogy kárba vesszenek a könyvkészítés során megmaradt ezüst, - vagy éppen aranyszínű papírcsíkok. A feltekerő eszközt boltban is meg lehet vásárolni, de elkészíteni sem nehéz. Lovas Boglárka és Túri Csenge 3. a

alsósok oldala


●

13

A magyar nyelv napja

A 10 legszebb magyar szó „Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án egyhangúlag, 339 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy évente egyszer a közfigyelem hivatalosan is ráirányuljon a szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapját jelentő magyar nyelvre”- olvasható a neten. Miért éppen ez a nap? E napon tették a magyart államnyelvvé 1844-ben. Igazságtalanok lennénk anyanyelvünkkel, ha mindig csak a 10 legrondább szóról beszélnénk, ezért utána néztem, kinek melyik magyar szó tetszik a legjobban. Sokan foglalkoztak és foglalkoznak ezzel a témával, kutatások, költők-írók is kinyilvánították véleményüket a kérdésben. Lássunk néhány véleményt: Egy felmérés szerint például az emberek többsége szerint a legszebb magyar szó a pillangó, de a rangsor elején van az édesanya, szerelem, békesség, hópehely, szellő. A magyarok legkedvesebb szavuknak a szerelem szót tartják, míg a külföldiek szerint a legszebb magyar szó a cipőfűző. Hát igencsak érdekes választás. De a külföldiek listáján megtalálható még a szelíd, halk és nem kis meglepetésre a dülmirigyrák szó is. Gondolom, a hangzása miatt tartják különlegesnek. Kosztolányi Dezső a láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír szavakat találta legszebbnek, de a pálmát nála a fülolaj viszi, biztos, hogy a hangzása és nem a jelentése miatt. Zsuppán Kata 4.c Horváth Izabella (4.c) kedvenc szavai: ünnep: mert ünnepekkor a szeretteimmel találkozhatok szeretet: mert ez a legfontosabb érzés fényesség: mert biztonságban érzem magam tőle édesanya: mert őt szeretem a legjobban, és ez az elnevezés a legszebb az anyukámra testvériség: mert a testvéreimre mindig számíthatok Korfu: mert itt volt a legszebb nyaralásom barátság: mert a családom után a barátaim a legfontosabbak család: mert jó, hogy vannak nekem boldogság: mert jó érzés boldognak lenni gyertya: mert az adja a fényességet

EGY RÉGI KARÁCSONYI DAL

Mikulás

A gyermekkori karácsonyvárás mindig csodálatos és álomszerű volt. Szüleimmel és testvéremmel sok-sok dalt énekeltünk esténként. Édesanyám szépapja Bőben volt tanító, s a dal generációkon keresztül szól a karácsonyi gyertyagyújtáskor az 1860 - as évektől.

Kinyitott a mikulásgyár, szorgos kis manókat vár. Csomagolják a játékokat, cukrot és csoki figurákat.

Eljöttél már édes Jézus, jaj, de nincsen szállásod. Ki gondolta, hogy arra jutsz, jászol leszen szállásod. Te kint ázol és kint fázol jászolban, siránkozol. Te kint ázol és kint fázol Jászolban siránkozol. Más gyermekek a bölcsőben jaj de szépen alusznak. A meleg szoba közepén jaj, de szépen játszanak. Óh, fájdalom, nincs irgalom az emberben megvallom. Óh, fájdalom, nincs irgalom az emberben megvallom. Boldog, áldott karácsonyt kívánok mindenkinek: Márkus Lászlóné – Bea néni.

Cseng-bong a szán, Mikulás érkezik ám! Fehér szakálla földig ér, a haja is hófehér. A kémények titkos alagútján a meglepetések egymás után sorban a cipőcskékbe jutnak, a gyerekek finomságokat kapnak. Amikor a nap másnap felkel, minden apróság ajándékra lel. A Mikulás kedve nagyon jó, vidáman kiáltja: ho-ho-ho-hóóó! Elnour A. Jasmine, Hőnich Manuéla, Lovas Boglárka, Pataky Csenge, Túri Csenge 3. a osztályos tanulók

14

●

alsósok oldala

Iskolaújság

Zsófi Mikulásországban Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, Zsófinak hívták, harmadik osztályba járt. Egy csendes, szép kis faluban lakott a szüleivel. Tél volt, a házakat és a fákat vastag hótakaró borította. Egyik este a kellemes meleg szobában a kislány édesanyja egy Mikulásról szóló mesét olvasott kislány ágya szélén ülve. - …és elérkezett a várva várt nap. A gyerekek a kitisztított cipőcskéiket az ablakokba rakták. Izgatottak voltak, nagyon várták a meglepetést… Ekkor Zsófi édesanyja észrevette, hogy kislánya elaludt. Betakargatta, majd lekapcsolta a lámpát és lábujjhegyen óvatosan kiment a szobából. Zsófi álmában Mikulásországban járt, ahol minden csupa édességből volt. Elindult egy tejcsoki úton, és hamarosan találkozott Rudolffal, a rénszarvassal. Az állatka elmesélte, hogy este ő fogja a Mikulás szánját repíteni, de megsérült a patája, és emiatt nagyon bánatos. Zsófi elővette a varázspálcáját és meggyógyította az állat lábát. Cserébe felülhetett a szarvas hátára, és együtt repültek a Mikulás házába, ahol már nagy volt a sürgés-forgás. Szorgos kis manócskákkal találkoztak, akik segítettek az ajándékok elkészítésében. Amikor mindennel végeztek, a krampuszok felpakolták a szánra a csomagokat. Rudolf barátja, Robi is megérkezett és segített a barátjának, gondolta, együtt könnyebb lesz minden. A Mikulás nem is vette észre, hogy Zsófi elbújt a piros kis zsákok közé. A szán vidáman suhant a téli éjszakában, egy váratlan pillanatban azonban egy rejtélyes mágneses erejű varázsló eltérítette az útjáról. Ekkor Zsófinak eszébe jutott, hogy környezetismeret órán sokat tanultak a mágnesről. A zsebében mindig rengeteg kincset gyűjtögetett össze. Most elővette a varázsmágnest, és visszafordította a szánt a jó irányba. A Mikulás meglepődött, nem tudta, hogy mi történhetett, de most már megnyugodott, tudta, hogy időben megérkezik a meglepetésekkel. Minden kéménybe ajándékot dobott, de volt, ahová csak virgácsot, és volt, akinek levelet is írt az ajándék mellé. Hamarosan elfogytak a Mikulás-napi meglepetések, és az öreg jótevő egyszer csak megpillantotta a szán sarkában kuporgó Zsófit. A kislány nem ijedt meg az ősz szakállú Mikulástól, elmesélte, hogyan került a szánra. Az ősz szakállú öregapó egy ideig gondolkozott, hogy mitévő legyen, végül úgy döntött, hogy Zsófit lányává fogadja, és a házában fog élni, úgyis régóta magányosnak érezte magát, amikor elmúlnak az ünnepek. A kislány boldog volt, együtt indultak haza. Zsófi új szobája tiszta piros volt, és mindenhol ajándékcsomagok várták. Elkezdte bontogatni a piros kis zsákocskákat, de ekkor hirtelen felébredt, és újra a régi kedves kis szobájában találta magát. Meglátta csizmácskájában a rengeteg finomságot, és még egy arany szalaggal átkötött levelet is talált. Gyorsan kinézett az ablakon és látta fent elsuhanni a szánt a Mikulással és a rénszarvasokkal, még éppen tudott integetni, a Mikulás kedvesen rákacsintott. A kislány örült, hogy újra otthon lehetett, és gyakran visszagondolt a különös téli álomra. Angyal-Tóth Ábel, Bognár Csanád, Elnour A. Jasmine, Hőnich Manuéla, Lovas Boglárka. Michaletzky Márk, Pataky Csenge, Sárkány Vince, Szabó Vince, Túri Csenge 3. a osztály

alsósok oldala


●

15

Adventi készülődés Szombaton 9 órakor már sorban álltak az autók az iskola utcájában, mindenki az adventi készülődére érkezett. Sokféle foglalkozással várták a diákokat, például Piroska néni a gyertyadísz elkészítését tanította meg a gyerekeknek. Süteményverseny is volt, ahol finomabbnál finomabb édességekkel neveztek a versenyzők. Egész délelőtt szép karácsonyi dalokat hallgattunk, a büfében és a teaházban is megkóstolhattunk mindenféle finomságot. A nagy tornaterem telis-tele volt gyerekekkel és a szüleikkel, mindenki készített valamilyen apró karácsonyi tárgyat. Az egyik legérdekesebb tárgy a parányi magvakkal töltött korcsolya volt, amit én is szívesen elkészítettem volna. De a gyertyadísz és angyalka, - amiket én választottam - is nagyon szépek lettek. Nekem nagyon tetszett az adventi készülődés, remélem, jövőre is ilyen programot fognak rendezni! Horváth Izabella 4. c Egy szép novemberi napon volt az adventi készülődés. Kilenckor kezdődött az első foglalkozás és egészen délig tartott. Ez idő alatt kézműveskedhettünk és fabrikálhattunk. Az előző napokban volt a jegyvásárlás, amelynek bemutatásával vehettünk részt egy - egy foglalkozáson. Sok mindent lehetett készíteni mint például mikulás virágot, karácsonyfa díszt, gyertyatartót. Volt még teaház, büfé, bábelőadás és zene is. Minden foglakozást más-más tanár tartott. Sokan azonban a saját tanárjukhoz mentek. Mindenki nagyon jól érezte magát, és sokszor visszagondol a kellemes adventi készülődés délelőttjére. Bokor Ákos 4. c Körülbelül két héttel az adventi készülődés előtt lehetett jelentkezni a különböző kézműves foglalkozásokra. Ilyen foglalkozás volt például a korcsolya, zsákocska vagy hóemberkészítés textilből, a gyertyadíszítés és a karácsonyi ajtódísz, adventi naptár vagy koszorúkészítés. Lehetett varázsolni kézműves díszeket viaszlapból, nemezből, kartonból, dióhéjból, vesszőből vagy fából is. Mindenkinek ki kellett választani, hogy mit szeretne készíteni és bejelentkezni a tanárnőhöz vagy tanár bácsihoz. Végre eljött a várva várt nap. Szombaton 9 órakor kezdődött az „Adventi készülődés”, és egész délelőtt tartott. A nagytornateremben különféle kézműves foglalkozások voltak, a könyvtár előtt könyvárusítás, de volt teaház, filmvetítés és úszóverseny is. A kistornateremben pedig nagy süteménysütő verseny folyt, a résztvevők az otthon készített finomságaikkal versenyeztek a díjakért. A süteményeket meg is lehetett kóstolni – egy kevéske pénzért. Nekem különösen ízlett a csokis muffin banánnal. A nagy tornateremben én négy foglalkozáson vettem részt. Csináltam korcsolyácskát textilből Zsuzsa néninél, hóembert textilből Virág néninél, dekupázs technikával díszítettem kis dobozt Marika néninél és gyertyadíszt gyöngyökből és drótból Piroska néninél. Mindegyik nagyon érdekes volt. Zsuzsa néni foglalkozásán például egy korcsolya alakú anyagba vattát tömtünk és összevarrtuk a nyílást. Utána kiszíneztük a talpát feketére és egy ezüst vagy aranyszínű drótot varrtunk rá a korcsolya élének. A végén tettünk rá néhány cipőfűzőt, egy pár gyönggyel díszítettük és már kész is volt a „korcsolyás csizmácska”. Piroska néninél egy ceruza segítségével tekertük fel a drótot, amire bizonyos időnként nekünk tetsző gyöngyöt fűztünk. Mikor a drót már akkora volt, hogy körbeérte a gyertyát, akkor rátekertük a gyertyára és kész is volt az asztali dísz.. A hóemberkészítés is érdekes volt: két fehér tojás alakú textilt összevarrtunk, ráhúztunk egy kockás sapkát, varrtunk neki két gombszemet és répa orrot. Aki akart színes sálat is köthetett rá. Egész délelőtt szólt a szép karácsonyi zene, időnként Csilla néni kórusa néhány alsós és felsős gyerekkel karácsonyi dalokat adott elő és bábelőadás is volt. Nagy volt a hangzavar, mindenki lelkesen készítette az ajándékokat, kóstolgatta a finomságokat, válogatott a könyvek között és MINDENKI NAGYON JÓL ÉREZTE MAGÁT! A délelőtt végén boldogan vittük haza a szép ajándékokat, finomságokat. Ami szép dolgokat készítettem, nagyon jó ajándék lesz karácsonyra a szüleimnek és testvéreimnek. Remélem, ők is örülni fognak neki. Záhonyi Nikoletta 4. c

16

●

észcsavargatók, elmepörgetők

Iskolaújság

Testi-lelki tulajdonságok jelölésére egyaránt használunk olyan –ú/ű képzős összetételeket, amelyeknek az előtagja egy állatnév. A meghatározások alapján ezeket a tulajdonságokat kell kitalálnod! -

Akinek kétoldalt lelóg a bajsza:

____________________________

-

Akinek nagy hasa, vékony lába van:

____________________________

-

Aki rettenthetetlen, bátor:

____________________________

-

Aki lankadatlanul iparkodik:

____________________________

-

Aki nagyon karcsú és nő:

____________________________

-

Aki félős, ijedős:

____________________________

-

Akinek jámborsága határtalan:

____________________________

-

Akinek kevés a sütnivalőja:

____________________________

A következő meghatározásokra több szó szó a válasz. Ezekre az jellemző, hogy az egyik szót meghámozva, vagyis az első és utolsó betűjétől megfosztva kapjuk meg a másik szót. Például: -

a végtag befedett

- A KAR TAKART

Most te jössz!

-

az ülőalkalmatosság szorosan simult

- __________________________

-

e hideg évszak

- __________________________

-

a finom szemcse bő termésű

- __________________________

-

ez a növényrész sírkertbe való

- __________________________

-

a lábbelikészítő tekerget

- __________________________

-

ez a mesés történet száradni akaszt

- __________________________

csíkokra vagdalt

Kimaradt betűk Az alábbi mondatok egy-egy szavából kimaradt egy-egy betű. Olvasd el figyelmesen a mondatokat, és írd be a megfelelő helyre a hiányzó betűt! Mindjárt értelmesebb lesz a mondat. A legeltetés után megnyírták a bikákat. A fészekből kirepült az utolsó fóka is. Szamócaszüreteléskor eres lett a keze. Nálunk a családban a mama kezeli a kaszát. Leszakított a fáról egy havas körtét. Kifli van a kezében. Nem mehet ki az udvarra, amíg esik.

_______________________ _______________________ _______________________ _______________________ _______________________ _______________________

Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:

www.farkasret-isi.hu

Kányádi Sándor Ballag már

Recommend Documents