Kakucs Község Önkormányzata Képviselő-testülete 2366 Kakucs, Fő utca 20. sz. JEGYZŐKÖNY amely készült Kakucs Község Önkormányzata Képviselő-testületének 2011. november 11-én (pénteken) 18 órai kezdettel, a Kakucs községi Polgármesteri Hivatal tanácskozótermében megtartott - közmeghallgatással egybekötött - nyilvános testületi üléséről. Jelen vannak a 7 tagú képviselő-testület tagjai közül: Szalay István Balogh János Dr. Kendéné Toma Mária Marton Ilona Oláh József Tóth Istvánné
polgármester alpolgármester képviselő képviselő képviselő képviselő
Továbbá: Dr. Fekete Borbála Farkasné Szabó Mária kb. 60 fő kakucsi lakos
jegyző jegyzőkönyvvezető és
Szalay István polgármester: Tisztelettel köszöntöm a közmeghallgatáson ilyen szép számmal megjelent helyi lakosokat, valamint a képviselő-testület tagjait. Prohászka Csaba képviselő úr jelezte, hogy más, halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem tud az ülésen megjelenni. Megállapítom, hogy a Képviselő-testület határozatképes. Napirendi pontok: 1./ Beszámoló a 2011. év eseményeiről, a gazdasági programról és a beruházásokról. Előadó: Szalay István polgármester 2./ Vitaindító: a helyi újság, a Kakucsi Lapozgató szerkesztése. Előadó: Szalay István polgármester 3./ Kérdések a képviselő-testület tagjai felé. Szalay István polgármester: A közmeghallgatás azt jelenti, hogy a résztvevők hozzászólhatnak a napirend témáihoz, kérdéseket tehetnek fel a testület tagjai felé. Azonban a közmeghallgatást én inkább egy közösség baráti beszélgetésének gondolom, amelynek van egy hivatalos része is, melyben a képviselők és én beszámolunk az elmúlt év eseményeiről. Azonban a közmeghallgatásnak az a fontosabb része, amikor a megjelentek elmondhatják észrevételeiket, véleményeiket, panaszaikat.
2 Nagyon örülök, hogy ilyen sokan együtt vagyunk. Minden tiszteletem azoknak, akik eljöttek és részt vesznek az ülésen. 1. Napirendi pont: Beszámoló a 2011. év eseményeiről, a gazdasági programról és a beruházásokról. Szalay István polgármester: A mai gyűlésnek az első napirendi pontja a beszámoló az idei év eseményeiről, a gazdasági programról és a folyó beruházásokról. Még mielőtt ezekre rátérnék, egy kis visszatekintést tennék. Ez már a 3. ciklus, amit polgármesterként itt tölthetek. Még a legelején megfogalmazódott a képviselő-testületben az a gazdasági program, amit a mai napig tartani tudunk. Az akkor megfogalmazott célok közül egy sem volt olyan, aminek hátat kellett volna fordítanunk, mindent büszkén felvállalhatunk, de sajnos nem valósult meg belőle minden. Viszont, amikor megfogalmaztam az elképzeléshalmazt, akkor, ha valaki azt mondta volna, hogy ebből ennyi minden meg fog valósulni, örültem volna. Az akkori célokhoz az önkormányzat rendelkezésére álló eszközök kevésnek bizonyultak, ezért megoldásokat kellett keresnünk a források gyarapítására. A ’90-es években az önkormányzatok felállása után az oktatási intézmények finanszírozása 80%-ban normatív támogatásból történt, mostanra viszont már az 50%-ot sem éri el. A maradékot az önkormányzatnak kell kigazdálkodnia. Vannak olyan önkormányzatok, akikhez dől a pénz, mint például a fürdővárosok, de vannak olyan térségek, ahol még a meleg vízre sem elég a rendelkezésre álló forrás. Kakucs a középső harmadban helyezkedik el. Vannak lehetőségeink, de azokkal nagyon jól kell sáfárkodnunk. Túl is vállalhatjuk magunkat, meg el is szalaszthatjuk a lehetőségeinket. Amikor idekerültem, pénzt kellett valamiből csinálni. Két lehetőség volt: az egyik a telkesítés. A mai napig tart róla a vita, hogy jó lépés volt-e vagy sem. 200 millió forint az eddigi bevételünk a telkesítésből, míg a ráfordításunk 100 millió körüli. A telkek közel felét adtuk el eddig, a másik fele még értékesítésre vár. Részben jó, hogy van még mit eladnunk, de az is jó lenne, ha már az összeset eladtuk volna. A másik pénzforrás a külterületi ingatlanaink értékesítése, hasznosítása lett volna. A mostani elhúzódó válság és az ingatlanpiaci helyzet eredménye, hogy nem sokat sikerült ebből megvalósítani. Viszont van egy jó hírem, éppen tárgyalásokat folytatunk egy céggel az autópálya melletti terület értékesítése ügyében, mégpedig azon az áron, amit korábban meghatároztunk. Remélem, összejön az üzlet. A gazdasági programunk megalapozásához elsősorban az ingatlanértékesítésekből befolyó bevételekre számítottunk, majd megfogalmaztuk a céljainkat. Felmértük a lakossági véleményeket is és egyetértettünk abban, hogy nem célunk semmilyen városiasodás, csak egy csendes, nyugodt, falusias települést akartunk azzal, hogy ami a városban előny, azt próbáljuk meg megvalósítani. Elmondhatjuk, hogy minden, ami a 20. század kényelmét szolgálja, Kakucson megtalálható. Az első célunk az volt, hogy az infrastrukturális helyzeten javítsunk. Oda is elvittük a vezetékes vizet és csatornát, ahol addig nem volt. Persze, vannak adósságaink is, például a vízműtelepnél kellene vastalanító. Megfogalmaztuk annak idején, hogy a meglévő intézményeinket korszerűsíteni kell. Teljesen felújítottuk az óvodát is. Ezt olyan áron sikerült megtennünk, ami 2/3-a annak, ami az intézmények felépítésére elfogadott m2-ár volt. Az óvoda m2-ét sikerült 170.000,-Ft-ból kihoznunk, szemben az akkori 250.000,-Ft/m2 árral. Az iskolában is jelentős változások történtek. A felújítások ellenére nem adtuk fel azt a nagy célunkat, hogy olyan új iskolai szárnyépületet építsünk, ami összeköti az összes épületet. Amint lesz rá pénzünk, és pályázati lehetőség, ezt is megtesszük.
3 Ugyanilyen cél volt az egészségház felújítása. A bővítésére nem volt szükség, a jelenlegi szolgáltatásokhoz elegendő a területe. Az épületben lévő szolgálati lakást teljesen felújítottuk, és a teljes épület is megújult kívülről. Új nyílászárókat építettünk be, új fűtésrendszert építettünk ki, felújítottuk a tetőzetet, új cserepezést kapott az épület, kívülről az egészet leszigeteltük és újraszíneztük. Már csak a belső felújítások hiányoznak, de amint lesz rá pénzünk, szakaszosan továbbhaladunk. A szennyvíztisztítóra 5 éve ráköltöttünk kb. 60 millió forintot, azóta sokkal jobban működik. Én a közelében lakom, és a ’90-es évek közepétől a felújításáig rendszeresen lehetett érezni a környéken azt a kellemetlen szagot, amit árasztott. Azóta nincs a szaggal különösebb gond. Viszont a korszerűsítésére előbb-utóbb szükségünk lesz, s ahhoz, hogy még legalább 20 éven át szolgálni tudjon bennünket, Újhartyánnal közösen tervezzük, hogy - amennyiben nyerünk hozzá pénzt pályázat útján - a mai kor igényeinek megfelelően, teljesen átalakítjuk. Ezzel 300 millió forintos beruházást hajtanánk végre, aminek a kiinduló tervei már megvannak. Nagyon jó esélyt látok arra, hogy a telepet sikerül átépítenünk. Teljesen másképpen, sokkal korszerűbben fog működni, mint jelenleg. A tisztítóhoz kapcsolódóan, a falu melletti csatornát is fel kellene újítanunk, mert annak a környéke egy nagyon jó kirándulóhely lenne. Régen is az volt, csakhogy most el van hanyagolva. A csatorna a vízügy fennhatósága alá tartozik, és sajnos nem nagyon költenek rá. Nagyon nehéz tőlük kicsikarni bárminemű hozzájárulást, de nem adjuk fel a próbálkozást. Hasonló célunk volt, hogy a helyi szociális helyzetet feltérképezve, próbáljunk segítséget nyújtani a rászorultaknak. A kakucsi romáknál nagyon siralmas állapotok uralkodtak. Ennek a megoldásában is sikerült előrelépnünk. Megszüntettünk egy 100 éve működő cigánytelepet, ahol közel 30 család élt 7 putriban. Ez a telep ma már nincs, teljesen felszámoltuk, a helyén rét van. Ezen kívül vannak még feladataink, mert az Akác utcában is kezdenek az állapotok eldurvulni. A következő feladatunk az lesz, hogy azt az utcát is leaszfaltoztatjuk. Bízom benne, hogy majd az is megoldódik. Ugyancsak a szociális helyzethez tartozik, hogy kialakítottunk egy olyan szociális ellátó rendszert, melynek keretében gondozóink 20 idős embert állandóan látogatnak, gondoznak. Ez is egy jelentős előrelépés volt. Annak idején megfogalmaztuk, hogy feladataink vannak a temetővel kapcsolatban, hiszen a temető lassan kezd betelni. A temető mögötti részen van egy akkora terület, ami a következő 40-50 évben biztos, hogy el tudja látni ezt a célt. A ravatalozót is sikerült teljesen felújítanunk. Szintén megfogalmazott célunk volt a sportpálya környezetének felújítása, mert hosszú éveken keresztül annak kerítése és épülete a falu szégyene volt. A régi, rossz betonkerítést lebontottuk, új, modern kerítést emeltünk a helyére. A pálya előtt parkolót és parkot alakítottunk ki. Felújítottuk a sportöltöző szörnyű állapotban lévő zuhanyozóját, illetve kívülről is némileg szépítgettünk az épületen. Ide tartozik, hogy a pálya melletti területre - aminek több mint 2/3-át már sikerült megvásárolnunk a tulajdonosoktól - egy minden igényt kielégítő közösségi házat álmodtam, de sajnos anyagi okból eddig nem tudtuk megvalósítani. A terv nincs elvetve, várjuk a kedvező alkalmat, hátha sikerül megépítenünk. Itt említeném meg, hogy a pályára a szervezők 2012. január 14-ére egy nagyszabású böllérfesztivál megrendezését tervezik, legalább 1000 embert várnak rá. Az előkészületek már folynak az ügyben. A szervező azt mondta, hogy a pálya és környéke erre a célra is egy kiváló terület, azonban szerencsésebb lenne, ha már lenne mellette egy zárt, kiszolgáló épület tisztálkodásra alkalmas helyiségekkel. Elmondhatjuk, hogy amely célok annak idején megfogalmazásra kerültek, azokat nagymértékben sikerült is megvalósítanunk. A Fő utca 24. szám alatti épület felújítása nem volt benne a terveimben, azonban mégis lett rá lehetőségünk, hogy legalább kívülről teljesen felújíthassuk.
4 Már csak a belső felújítás van hátra, de az is folyamatban van, a napokban elindul. Szerintem tavaszra készen lesz. Jasper Lóránt koordinálja a belső munkálatokat, segítséget nyújt a szerelvényezésben, a gépészeti tervek elkészítésében. Ha a belső felújítás készen lesz, ott fog működni a könyvtár és egy klubszoba. Egyre inkább igaz az az állítás, hogy az önkormányzat gazdasági tevékenysége elsősorban a működésről szól. Mindig odafigyelünk arra, hogy a működés ne legyen veszélyben. A mai helyzet nem igazán kedvez az önkormányzatoknak. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy a környékbeli önkormányzatokhoz képest nálunk elég jól működik az iskola és az óvoda. Egyik intézménynek a bezárása sem került szóba az elmúlt időszakban. Itt megemlítem a konyhát, amin mindig elgondolkodtunk, hogy mi legyen vele, mert évente 8 millió forintunkba kerül. Lehet, hogy ha máshonnan hoznánk az ételt, az dupla annyiba kerülne, mint most. Mivel ez nemcsak gazdasági, hanem szociális kérdés is, nehéz benne dönteni. Mindenesetre még nem kényszerültünk rá, hogy feladjuk a konyhát. A 170 millió forintos beruházási hitelünk mellett 50 millió forintos folyószámla-hitelkeretünk van, melyhez igény szerint nyúlunk hozzá. A jelen pillanatban mintegy 38 millió forintot használtunk fel belőle. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi adósságunk van, mert nagyon sok kintlévőségünk van. Például most is megítélt pályázati pénzekre várunk, csak eléggé elhúzódik, amíg megkapjuk. Mindenki hallhatja a médiából, hogy a Kormány változtatni akar az önkormányzatokon. Eredetileg a 3000 fő alatti településeket akarták összevonni a környező önkormányzatokkal, most ezt a létszámhatárt levitték 2000 főre. Lehet, hogy azt megússzuk, hogy összevonnak minket másokkal, de az is lehet, hogy annyira kevés forrást fognak biztosítani az önkormányzatok működtetéséhez, hogy lehet, hogy maguktól is meg fognak szűnni, nem kell hozzá külső behatás. Azt sem tudjuk, hogy az iskolákkal is mi lesz. Úgy tudjuk, hogy működtetésüket átvállalja az állam, de az épület fenntartását továbbra is az önkormányzatokra hagyja. Az biztos, hogy ebből nagyon sok vita lesz még az országban. Az óvodát és az egészségügyi alapellátásokat az önkormányzatoknál kívánják hagyni. Az intézmények működtetését a beruházások előtt mindig fontosnak tartottuk, de próbáltuk az arányokat megtartani. Az intézmények működésénél a folytonosság nagyon fontos. A folyószámlahitel mellett nálunk szerencsére még nem fordult elő, hogy gondot okozott volna néhány százezer forint kifizetése. Az idén is csak egyszer fordult elő, hogy 1-2 hétig nem fizettük ki a számlákat, pedig sok helyen már hosszú ideje nem tudják kifizetni a szállítókat sem. Nálunk még ilyen probléma nincs. Nem úsztunk el, de attól még vannak adósságaink. Az idei év beruházásai 4 nagy területen folytak. 1./ A legnagyobb beruházásunk a hulladéklerakó telep rekultivációja volt. Kifejezett célunk volt, hogy a helyi hulladéklerakót szüntessük meg és csatlakozzunk egy regionális telephez. A telep rekultivációja megvalósult, 45 millió forintba került, melyhez 40,5 millió forint állami támogatást kaptunk. A többit kellett saját erőből biztosítani. Egy nagyon komoly tájsebet szüntettünk meg azzal, hogy letakartuk a telepet. Nálunk egy cég gyűjti a hulladékot, s az A.S.A.-nál helyeztetjük el Gyálon. Szerintem mi a hulladékelhelyezést sokkal sikeresebben csináljuk, mint a környező települések. Annak ellenére, hogy nálunk jóval kevesebbet kell a lakosságnak fizetnie a szemétszállítási díjért, mint máshol, az önkormányzatnak – minden költség levonása után – a beszedett díjakból még 3-4 millió forintja meg is marad. 2./ A következő beruházásunk egy külterületi mezőgazdasági út felújítása volt, mely a Pergel köztől a vasúton át, a tanyákig tartott.
5 Ehhez annyit hozzátennék, hogy a faluból többen nemtetszésüket fejezik ki emiatt a beruházás miatt. Azt kérdezik, hogy miért csináltattunk néhány külterületen élő családnak 40 millió forintért új aszfaltutat, amikor a belterületi útjaink is nagyon rossz állapotban vannak, azokra is ráfért volna a felújítás, sőt van olyan utcánk, ahol még mindig csak földút van. Megmondtam nekik az igazat, azt, hogy azért, mert csak mezőgazdasági utak felújítására lehetett pályázni, belterületi utakra nem. Kaptunk rá 26 millió forint állami támogatást, és különböző megoldásokkal hozzá tudjuk tenni az önrészt is. Nem sok dicséretet kaptunk ezért az útért azoktól sem, akiket érint a beruházás. Még azoknak sem tetszik, akik az előnyét fogják élvezni, de a kisujjukat sem mozgatták meg érte. Például azt panaszolják, hogy miért nem szélesebb az út, meg miért nem vastagabb az aszfaltréteg rajta. Egyszerű a magyarázat, ebből a pénzből ennyire tellett. Fel sem tudom fogni ezt a negatív megközelítést, mégis, ha még egyszer döntenünk kellene, hogy megépítsük-e azt az utat ezekkel a feltételekkel, ugyanígy döntenék, mint most. Nem értem, hogy amikor történik nálunk valami pozitív dolog, miért nem elsősorban annak örülünk, hogy van valamink, hanem megjegyezzük, hogy miért így van, és miért nem másként. Azt azért megjegyzem, hogy az érintettek még egy köszönömöt sem tettek az út megépítése miatt a testület felé, miközben a falu többi lakójától hallhattunk miatta hideget, meleget. 3./ A mezőgazdasági út után nagyságrendileg következő beruházás a Fő utca 24. sz. alatti épület külső felújítása volt. A beruházás 17 millió forintba került, melyhez 14 millió forint állami támogatást ítéltek meg részünkre. Ebből 12 milliót kaptunk csak meg, mert mindenféle indokokra hivatkozva az MVH megvont tőlünk 2 millió forintot. Azt a 12 milliót is elég nehézkesen kaptuk meg, igazolást kellett bemutatnunk igazolást hátán. Már körülbelül 180 levélváltást eszközöltünk velük, de még mindig nem látták a beruházásunkat. Amikor végre eljöttek ellenőrizni, hatszor is elkérték tőlem az aláírási címpéldányt, sőt a hivatalban még a személyi igazolványomat is be kellett mutatnom. Biztosan nem hitték el, hogy én vagyok a polgármester. 4./ Az egészségház felújítása zömmel pályázati pénzből valósul meg. 11 millió forintot nyertünk rá, a beruházás 14 millióba kerül. Már csak a födém szigetelése van hátra. A tetőt saját erőből újítottuk fel, mert arra nem lehetett pályázni. Azt mégsem akartuk hagyni, hogy egy kívülről szépen felújított épületen egy lyukacsos palatető maradjon, amelyen befolyik az eső. Szerencsére, takarékosan, olcsón, de az is készen lett. Ehhez kapcsolódik, hogy előreláthatólag a szolgálati lakásban január elsejétől beindul a családi napközi. Azért adhatjuk ki, mert a gyermekorvosunk nem tartott rá igényt. A képviselő-testülethez az egyháztól érkezett megkeresés arra vonatkozóan, hogy adjuk bérbe nekik a szolgálati lakást családi napközi céljára. A testület hozzájárult, és egy névleges, havi 5000,-Ft-os bérleti díjat állapított meg az épület használatáért. Azért csak ennyit, mert a napközibe azokat a helyi gyermekeket vihetik majd a szülők, akik például munka miatt nem tudják a gyermekük felügyeletét másképpen megoldani. Az a gond, hogy olyan hírek jöttek hozzám, hogy máshonnan is hoznak majd ide gyerekeket. Remélem, nem így lesz, hanem ezek csak kósza hírek. Majd megkérdezem a plébános urat, hogy mit tud erről az egészről. Nagy kérdés, hogy jövőre mi lesz. Jövőre ugyanúgy előállhat olyan helyzet, hogy milyen fejlesztésekhez fogjunk hozzá, ha lesz pénzünk, de az is lehet, hogy csődöt mondunk, mert nem kapunk az államtól pénzt. Nagyvonalakban ennyit szerettem volna elmondani, most kérem, hogy akinek a témával kapcsolatban kérdése van, tegye fel.
6 Jasperné Spanyiel Anikó helyi lakos: Nagyon szemetes az óvoda felé vezető út, a rendbetételéhez jó lenne néha közmunkásokat kiküldeni. A hivatal kerítése szégyenfoltja a falunak. Mivel a temetőbe is a hivatal mellett mennek el az emberek, sajnos nagyon sokan láthatják. Szalay István polgármester: Sajnos ettől az évtől kezdődően nagyon negatív változás történt a közmunka kérdésében. Ha volt valami, ami az elmúlt 20 évben egyértelműen pozitív kormányzati döntés volt, az a 2009ben elindult úgynevezett „Út a munkába” közmunkaprogram. Mivel az állam sokallta az erre költött évi 170 milliárd forintot, úgy döntöttek, hogy megszüntetik arra való hivatkozással, hogy ennek a munkának a hatékonysága nagyon alacsony volt. Mindenki láthatta, hogy a közmunkások hogy dolgoznak. Amikor Kakucson ez a közmunkaprogram elindult, több mint 60 embert érintett. Szakaszonként lehetett őket behívogatni napi 8 órában. Az első behíváskor az asszonyoknak úgy kellett megmondani, hogy mit kell a seprővel csinálni, de a második alkalommal már sokkal lelkesebben, hatékonyabban végezték a munkájukat. A Kakucson átutazók gratulálni jöttek az önkormányzathoz, hogy milyen szépen rendbe van téve a falu. Még Győr-Sopron megyeiek is megálltak és mondták, hogy ritka az ilyen takaros település, mint Kakucs. Ezt büszkén köszöntem meg az idegeneknek. Ez a közmunkaprogram eredménye volt. Erre jött az a kormányzati döntés, hogy jelentősen lecsökkentették a 170 milliárdot. Azt, amiből 40 milliárdot visszautaltunk nekik adó jogcímén. 50-60 milliárdot hagytak csak a rendszerben. Azt nem vették figyelembe, hogy akinek nem tudunk munkát adni, annak segélyt kell adni, s az szintén az állam pénzéből megy, csak másik zsebből, de így is, úgy is ki kell valamennyit fizetni. Azt azért el kell mondani, hogy ez a közmunkaprogram nagyon sokat jelentett az emberek életében. Örültek, hogy munkával kereshetik a kenyerüket, s nem a segélyre kell várniuk. A gyerekek is láthatták otthon, hogy a szülők reggel felkelnek, s elmennek dolgozni. Jó példát mutattak ezzel nekik. Jasperné Spanyiel Anikó helyi lakos: Ezt mind értem, de én azt kérdeztem, hogy nincs annyi ember, aki egy nap arra a néhány percre kimenjen a pálya és az óvoda környékére, és a szemetet összeszedje, illetve miért van ennyire elhanyagolva a hivatal kerítése? Szalay István polgármester: Annak idején az óvodában is dolgozott közmunkás 8 órában. Ő nem csak az udvart rakta rendbe, hanem az utcára is volt ideje. Most nem tudunk adni az óvodának közmunkást, mert nagyon nehéz összehangolni az egész falu takarítását néhány 4 órás emberrel. Nemcsak a pálya meg az óvoda környéke van a faluban, hanem ott vannak a parkok, a boltok, temető környéke, a buszmegállók, a hivatal, az iskola, az egészségház stb. Viszont jogos a kritika, oda fogunk figyelni. Hogy a kerítés miért így néz ki, ahogy, annak csak a pénzkérdés az oka. Már többször megcsinálta a karbantartó, de a falapok állandóan kiszáradnak és kiesnek a helyükről. A kerítés mészhomok-téglája is porlik szét, kár rá költeni.
7 Nyáron beadtunk egy pályázatot a hivatal akadálymentesítésére, annak keretében a kerítés felújítását is megcéloztuk, de sajnos nem nyertünk. Remélem, előbb-utóbb találunk a kerítésre valami megoldást. Nem tudom, hogy mikor, de csinálunk valamit. Jogos a kérdés. Klauz Dénes helyi lakos: Az előbb, a családi napközivel kapcsolatban a plébános személyét miért tü ntetted fel negatív színben? Azt mondtad, hogy azt hallottad, hogy nemcsak kakucsi gyerekek fognak ide járni. Szalay István polgármester: Azt mondtam, hogy a plébános úrral fogok beszélni, hogy megkérdezzem, hogy igaz-e a hír. Nem akartam rossz színben feltüntetni őt. Nemes Józsefné helyi lakos: Igaz-e, hogy az új Pergel közi úton, ami kivisz a tanyákhoz, sorompó lesz, és fizetnie kell annak, aki rámegy? Szalay István polgármester: Én is hallottam ezt a pletykát, de természetesen nem igaz. Nem lesz sem sorompó, sem díjszedés. Viszont erősen meg kell fontolni a súlykorlátozást. Tudni kell, hogy azt az utat a hosszú évek alatt nem a gyalogosok meg a személyautósok tették tönkre, hanem a 30-40 tonnás szerelvények, amelyek kimennek a tanyákhoz. Lehet, hogy be kell vezetnünk egy 3 tonnás súlykorlátozást, hogy megakadályozzuk, hogy tönkre menjen az út néhány éven belül. Marton Ilona képviselő: Hallgattuk a polgármester urat, megtudtuk, mi volt a múlt és mi a jelen. Nem beszéltünk a jövőről, mert az bizonytalan. A jövőt illetően létkérdés számunkra, hogy minden lakos, aki életvitelszerűen itt él - ha teheti -, hivatalosan is jelentkezzen be. A falunk által megteremtett javakat élvezik, azonban fejkvótát nem kapunk utánuk. Ha csak azt nézem, hogy ez egy évben 500.000,-Ft-ot érne, az 10 év alatt 5 millió forintot jelentene. A Képviselő-testület nevében kérem Önöket, hogy, akiről tudják, hogy életvitelszerűen itt tartózkodik, és nincs bejelentkezve, kérjék meg, hogy legyen szíves és fáradjon be a hivatalba, és jelentkezzen be Kakucsra, a falu érdekében. Ezt a felhívást a Lapozgatóban is megírom majd. Más. A minap volt nálunk az iskolában 4 pesti ellenőr, akik nekem is megjegyezték, hogy Kakucs nagyon szép. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ez nemcsak a közmunkások érdeme, hanem a lakosoké is. 2./ Napirendi pont: Vitaindító: a helyi újság, a Kakucsi Lapozgató szerkesztése. Szalay István polgármester: Az idén év elején felmerült, hogy a Kakucsi Lapozgató szerkesztőségébe szívesen jelentkeznének plusz tagok, akik részt vállalnának abból a társadalmi munkából, amit a Lapozgató szerkesztése jelent.
8 Nem titok, hogy a kezdeményezés nagyon komoly vitákat váltott ki. Ez ideig nem sikerült a kérdésben végeredményre jutni, mert a Lapozgató szerkesztői nem örültek ennek a javaslatnak. Ezt az új jelentkezők nem értették, hiszen ők csak segíteni akartak. Az újság szerkesztőbizottságát 1999-ben hozta létre az akkori képviselő-testület. Az akkor megválasztott tagokból már csak két fő vesz részt a szerkesztésben, Tóth Istvánné és Klauz Dénes, viszont az újságot 5 fő állítja össze. Amit én itt a hivatalban a szerkesztésből látok az az, hogy a Stégner Éva a Szabó Marikával közösen egy hétig az újsággal foglalkozik. Viszont azt is tudom, hogy a képek javát a Klauz Dénes készíti, míg az újság nyomdába kerülése előtt a Csernák Jánosné és a Varró Jánosné átolvassa és véleményezi a cikkeket. Hosszú évek óta ők öten hozták létre ezt a lapot. Sokszor felmerült már, hogy a lap nem jó és a szerkesztők nem jól működnek, de ez így nem igaz. A lap se nem jó, se nem rossz. A lap működik, informál. Ha 12 embert megkérdezünk, 12-féle véleményt hallhatunk. Azt még senki nem mondta, hogy nincs olyan lap, amin nem lehet változtatni. Egy biztos, ez a lap az önkormányzat pénzbeli támogatásával kiadott kiadmány. A szerkesztők ingyenesen végzik a munkájukat, amit meg is köszönök nekik. De ez az önkormányzat lapja, és meg kell céloznia mind a 2800 kakucsi lakost. Ez a lap 2800 ember tulajdona, és nagyon jó lenne, ha ezekből az emberekből minél többen reprezentálva lennének a lap szerkesztésében. Én nagyon örültem, hogy mások is jelentkeztek erre a munkára. Nem értem, hogy miért kell őket elutasítani. Nem szeretném, ha most itt a vélt és valós sérelmek elhangoznának. Azért tettük fel napirendre ezt a témát, hogy a lakosság mondja el a véleményét ezzel kapcsolatban. Hogyan képzelik, hogy az újság hogyan elégítse ki az emberek kíváncsiságát, illetve hogyan kellene megválasztani a szerkesztőséget? Ez az, ami a képviselő-testületnek is gondot okoz, ebben még mindig nem tudtunk dönteni. Sértő-e, hogy esetleg bővüljön a szerkesztői névsor? Jó-e, ha úgy gondoljuk, hogy mintegy hatóságként mindig csak ugyanazok férhetnek hozzá az újság szerkesztéséhez, vagy jó-e, ha időnként jelentkezik valaki, hogy ő is részt venne. Nem értem, hogy ez így miért nem működhetne? Ha meg sem próbáljuk, hogy közösen hogy működnének, akkor nem is fogjuk megtudni, hogy egyáltalán tudnak-e együttműködni. Kérem a véleményeket. Liszkai Jánosné helyi lakos: Csak, nehogy az legyen az újság címe, hogy: „Büdös parasztok, olvassátok!” Szalay István polgármester: Nem látok erre esélyt. Jasperné Spanyiel Anikó helyi lakos: Hány főre bővülne az újság? Szalay István polgármester: Nem határoztuk még meg, hogy hány fős szerkesztőség legyen. Az 1999-es testület sem határozta meg akkor, de létrehozott egy szerkesztőbizottságot 4 fővel, akik közül ketten már elköltöztek a faluból, s nem vesznek részt a szerkesztésben. Éva kérte fel helyettük Csernákné, Marikát és Varróné, Mariannt, hogy legyenek segítségére. Most az újságnak 4 szerkesztője van és a hivatalból a Szabó Marika segíti őket. Mivel a faluból még 4 en jelentkeztek, hogy szívesen részt vennének a szerkesztőségben, nem értem, hogy miért ne lehetnének 8-an úgy, hogy megbeszélik egymás között a munkát.
9 Új főszerkesztőt is kell választani, mert az Éva, mint helyi képviselő, nem lehet a helyi újságnál főszerkesztő. Ezt törvény mondja ki. De az, hogy szerkesztőségi tag legyen, azt nem zárja ki jogszabály. A kérdés az, hogy miért ne lehessen 8 fős a szerkesztőség? Jasperné Spanyiel Anikó helyi lakos: Nyilván, mint minden munkának, egy újság szerkesztőségének is van egy olyan maximális létszáma, amin belül még hatékonyan tud működni. Egyébként, tudja-e valaki, hogy egy ilyen újságot hányan lehet hatékonyan működtetni? A jelenlegi szerkesztők azt mondják, hogy ők így négyen elegen vannak, mindenki tudja a feladatát, könnyen össze tudnak jönni, ha értekezletet akarnak tartani. Tudjuk, hogy ha nagyon sokan vannak valahol, akkor „sok bába között elvész a gyerek”. Szalay István polgármester: Mint már mondtam, én a hivatalban azt láttam, hogy az Éva hozta a Marikához a cikkeket, meg a képeket, amiket egy hétig összeszerkesztgettek, majd megbeszélték a Mariannal, a Csernák Marikával, meg a Dénessel. Klauz Dénes helyi lakos: Mivel szerkesztőségi ülésen még sosem voltál, nem tudhatod, hogy milyen munka folyik ott. Tóth Istvánné képviselő: A polgármester úr a hivatalban csak azt láthatta, hogy a szerkesztés egy bizonyos szintjén hogyan zajlottak a munkálatok. Azt nem tudhatta, hogy a hivatalban már csak a végső munkálatok folytak. A szerkesztőség a könyvtárban ült össze. Már az elején megbeszéltük, hogy az újságot milyen főbb rovatokra osztjuk fel. A címlap képi anyagán kívül állandó rovat volt az önkormányzati, az iskolai, óvodai, kulturális, helytörténeti, sport, nyugdíjas és egészségügyi rovat, ezekhez jöttek a máshova nem sorolható cikkek. Ez az újság nem annyira az újdonságokról szólt, hanem inkább az elmúlt 4 hónap eseményeiről tudósított utólag. Olyan volt, mintegy helytörténeti leírás, egy krónika. Minden rovatnak volt felelőse. Mindig tudtuk, hogy egy adott területen kik azok az emberek, akiket megszólíthatunk, akiktől cikkeket várhatunk. Ez amolyan piramisjáték volt. Elindítottunk egy folyamatot, ami egyre bővült. Minden egyes lapszámban kértük a község lakosságát, hogy írjanak az újságba, küldjék el cikkeiket, képeiket. Mi arról nem tehetünk, hogy ezt nem sokan tették meg. A lehetőség adott volt. Az újságot azok szerkesztik, akik abba írnak, akik abba képeket küldenek. Megkérdezném Önöktől, hogy ki az, akinek az írását – kivéve, ha névtelen és pocskondiázó levelet küldött – nem jelentettük meg? Én nem tudok ilyenről. Az írásokat mindössze stilisztikailag, meg helyesírásilag javítottuk, mert hibásan nem akartuk nyomdába adni – de ezért nem szólt soha senki. A Kakucsi Lapozgatót egészen eddig a pillanatig Kakucs népe szerkesztette. Mi ennek csak eszközei voltunk, mindenféle fizetség nélkül, és a mi szerkesztőségünk ezt a munkát kívánja folytatni. Ennek az újságnak az első elindítója a Balla Ferenc igazgató úr volt a Czagányi László tanár úrral közösen. Ők annak idején a Varróné Mariann mellett engem kértek fel olvasószerkesztőnek.
10 Amikor már Balla igazgató úr nem tudta vállalni a főszerkesztői munkát, helyét Schulcz Istvánné tanárnő vette át. Ő is a kollégáit, meg a volt tanítványait kérte fel segítő szerkesztőknek. Mindenki azokat, akikkel szívesen dolgozott együtt. A képviselők mindig megbíztak abban az emberben, akinek a főszerkesztői tisztet adták. Én is megköszönöm ezt a bizalmat nekik. Természetesen tudomásul veszem, hogy nem lehetek a képviselőség mellett főszerkesztő. Mivel helyettem más főszerkesztőt kell kinevezni, a testület a legutóbbi ülésén is foglalkozott a témával. A testülettől mi, a Társadalmi Bizottság kaptuk meg azt a feladatot, hogy tegyünk javaslatot a főszerkesztő személyére. Hétfőn összeültünk és határozatban Csernák Jánosné személyét javasoljuk a testületnek elfogadásra, és mi megadnánk a főszerkesztőnek azt a bizalmat, hogy – mint a Balla úr és a Schulcz tanárnő – saját maga kérhesse fel a segítőit. Jasper Lóránt helyi lakos: Úgy gondolom, hogy ez az újság úgy jó, ahogy van. Tájékoztat az önkormányzatban, meg a faluban történtekről. Nem értem, hogy miért kellene megváltoztatni. Pista! A felvezetésedben nem tetszett egy mondat. Azt mondtad, hogy nem javítani akarod az újságot, hanem megváltoztatni. Szerintem, ami jó, azt csak javítani kell, és nem megváltoztatni. A munkámból kifolyólag sok helyről kapok lapokat, és azokhoz viszonyítva látom, hogy Kakucsnak nincs szégyenkeznivalója. Nem értem, hogy miért akarunk változtatni rajta? Ha felduzzasztjuk a szerkesztőséget, nehéz lesz nekik sokan együtt dolgozni. Mindenkinek lehetősége van rá, hogy cikket írjon az újságba, nem kell ahhoz benne lennie a szerkesztőségben. Azt sem szeretném, hogy olyan irányba menjen el az újság, amit az interneten olvasok. Sokszor feldühítenek bizonyos írások. Olyanokat nem akarok a Kakucsi Lapozgatóban olvasni. Kosibáné Makai Hajnalka helyi lakos: Itt már régen nem a Lapozgatóról szól a történet, és nem a mi szándékunk miatt alakult így ez az egész. Mi azért jelentkeztünk szerkesztőnek, mert azt gondoltuk, hogy mi is hozzá tudnánk tenni a gondolatainkat, elképzeléseinket. Nekünk is van olyan újságunk, amely nagyon sok embert megszólít. Mi is beszélgetünk emberekkel, s azt mondták az újságunkra, hogy jó. Sőt, nemcsak a Kalapkába írok, hanem egy 40 ezer főből álló szervezet újságjának a szerkesztésében is vállaltam munkát. Úgy gondoltuk, hogy a munkát, ami a cikkek gyűjtésével folyik, el lehetne osztani egymás között, így mindenkire kevesebb feladat hárulna. Én még mindig nagyon csodálkozom, hogy mi lett a segítő szándékunkból. Nem értem az egészet. Mindenhol beszélnek össze-vissza. Már azt is hallottam, hogy valaki, valakit ki akart túrni a szerkesztőségből, a helyére pályázott. Én már az elején mondtam, hogy a meglévő szerkesztőség mellett szeretnék dolgozni és nem helyette. Nagyon jó kapcsolatban vagyok a faluban sok emberrel, sokat beszélgetek velük, elmondják nekem a véleményüket, ezért gondoltam, hogy az emberek által elmondottakból ötleteket meríthetnénk az újságba. Nem értem a rosszindulatot sem, ami amiatt irányul felém, hogy szívesen segítenék a szerkesztésben. Ezt mások sem értik, sokan mondták már nekem, hogy „k ellett ez neked, ezt akartad a nyakadba venni?” 6-7 hónapja hallgatom a véleményeket és a valótlan dolgokat. Azok az emberek, akik nem ide születtek, látják ennek a hátrányát. Azt szerettem volna, hogy kapocs legyünk az ideszülettek és az idejövők között.
11 Azt kaptuk meg, hogy nem tudnánk együttdolgozni. Ez azért is érdekes, mert az iskolában is és a bizottságban is együtt tudunk dolgozni. Ha háromhavonta néhány alkalommal leültünk volna egymással, talán kiderülhetett volna, hogy mégis tudunk együtt dolgozni. De ha nem bizonyíthatjuk be, akkor nem fog kiderülni. Például, a lányom korábban nem volt igazán jó viszonyban a posta alkalmazottaival, egészen addig, amíg nem kezdett el ott dolgozni. Amikor nyáron odakerült, nagyon megszerették egymást, és az Ilonka is azt mondta, hogy nagyon jó gyerekem van, szeretnek vele dolgozni. Az a gond, hogy nem vesszük a fáradságot, hogy megismerjük egymást. Itt sokan járnak templomba, ott hallhatják, hogy azt mondja a szentírás, hogy: „ne ítélj, hogy ne ítélhessenek!” Azt sem értem, hogy ha valaki egyszer véletlenül hibázott, akkor miért nem kaphat még egy esélyt, hogy bizonyíthasson. Mennyit kell még letennie az asztalra ahhoz, hogy elfogadják? Ebben a faluban nagyon sokat tehetnénk együtt. Egy gondolatot hadd olvassak fel Ézsaiás könyvéből: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, ...” Boldogan akarunk élni ebben a faluban? Igen. De ellenséges érzéssel nem tudunk élni. Például: összesúgnak az emberek a faluban, már azt a pletykát is hallottam, hogy én akarok a könyvtáros lenni az Évike helyett. Hogy ezt honnan szedte valaki? Az a baj, hogy el is hiszik az ilyesmit az emberek, például, aki nem olvas internetet, csak a boltban hallja, az el is hiszi. Néha, amikor bemegyek a boltba, úgy néznek rám, mintha megöltem volna valamelyik ősömet. Nem kellene itt valamit rendbe tenni? Ha valakinek valami baja van a másikkal, akkor menjen oda hozzá, és mondja meg neki, és ne névtelenül, szórólapon üzengessen, meg az interneten írogasson. Vállalja fel magát. Én nagyon szerettem volna az újság szerkesztésében részt venni, és ha szükség lesz rám, nagyon szívesen közreműködök benne. De ha nem kellek, teszem a dolgomat, mert szerencsére, van hol tennem. Mindenesetre jó lenne a békesség. Dinnyés Jánosné helyi lakos: Elmondta a véleményét a Lapozgatóval kapcsolatban. Varróné Elek Anita helyi lakos: Úgy tudom, hogy a Klauz Dénes tanár úr sem itt született, de mégis jól érzi magát itt. Azt gondolom, hogy azok között, akik most a szerkesztőségben részt szeretnének venni, vannak olyanok, akik okot adtak arra, hogy nem méltók rá. Csak meg kell nézni az írásaikat az interneten. Ilyeneket írnak: „bevettem a lesz….om tablettát”, „büdös parasztok”. Az igaz, hogy a Hajnalkától ilyeneket soha nem olvastam és hallottam. Azt is olvastam valahol, hogy „bunkó kakucsi asszonyok” stb. A hallgatóság közül többen megkérdezték, hogy ezt kinél olvasta az Anita? Varróné Elek Anita helyi lakos: A Nemes Marika tanárnő írta. Nemes Mária helyi lakos: Én ilyet nem írtam.
12
Jasper Lóránt helyi lakos: Én is olvastam valahol, ahol írtad, hogy „nem adták át a helyet a buszon a bunkó kakucsiak az iskolásaimnak”. Nemes Mária helyi lakos: Ez nem igaz. Már tudom, miről van szó. Az egy régi fórum volt valahol. A gyerekekkel mentünk haza busszal, mi voltunk az elsők a Népligetnél, és nem adták át nekik a helyet. Mérges voltam és leírtam. De azt más írta, hogy „bunkó kakucsiak”. Én akkor a kakucsiakat éppen, hogy védtem, nem pedig bántottam, hiszen azt írtam válaszul ennek a névtelen beírónak, hogy azokon a buszokon négy falu lakói utaznak. Szalay István polgármester: Szeretném leszögezni, hogy ezt a problémát egyszer, nagyon tisztességesen, nagyon jó szándékkal ki kell beszélni. Ez már rég nem az újságról szól, viszont az újság arról szól, hogy itt élünk 2800-an, és miért nem tudunk együtt élni úgy, ahogy kellene. Az Éva az előbb nem jól mondta, hogy a cikkírók szerkesztik az újságot. Az újságot ők írják, de a szerkesztők szerkesztik. Nem mindegy, hogy az újságban milyen cikk jelenik meg. Lám, lám, mindig valakinek az érzéseit sérti valami. Igen, igen, ez a történet arról szól, hogy ki a kakucsi. Ki mondja meg, hogy miről kell szólnia egy kakucsi újságnak? Aki ide szerkesztőnek bekerül, itt ugyanilyen stílusban fog írni, mint az eddig megszokott. Szerintem baráti társaságban mindenki mondott már valami csúnyát. Azt sem ítélem el, aki egy internetes fórumon esetleg egy nem odaillőt ír egy baráti beszélgetésben. De, nem hiszem, hogy az újságban is ugyanúgy írna. Elhangzott, hogy az újság jó, de nem erről szól a történet. Én azt mondtam, hogy meg akarom változtatni. Én nem az újságot akarom megváltoztatni, hanem azt a mentalitást, ami most van. Azt szeretném, hogy ebben a faluban ne érezzék az emberek, hogy ők kívül vannak, mások meg belül. Nem gondolom, hogy itt valaki, ki akar túrni valakit. Ne a kitúrásról szóljon a dolog, hanem a befogadásról. A testületi ülésen elhangzott, hogy a média: hatalom. Ha ez így van, akkor az újság a hatalomról szól. Lehet, hogy valakinek erről szól, de nekem nem. Ha tényleg arról szólna, akkor sok ember nem mondhatna itt véleményt. Amíg itt vagyok, harcolni fogok érte, hogy bárki azt gondolja, hogy a közpénzen kiadott újságot hatalmi harcokra használja fel. Nem szeretném, hogy Önök is, akik szerkesztőnek jelentkeztek, hatalmi célra akarnák használni az újságot. Ugyanígy küzdenék ellene. Igen is, meg kell köszönni azoknak, akik eddig csinálták, de meg kell köszönni azoknak is, akik most jelentkeztek, hogy szívesen segítenének. Ha azt fogadja el majd a testület, hogy azok maradjanak továbbra is a szerkesztők, akik voltak, akkor az lesz, de én nem fogok egyetérteni vele. Kilencedik éve vagyok itt, és soha sem szóltam bele, hogy mit tesznek az újságba, soha nem mondta, hogy ez, meg ez legyen benne, vagy ne legyen benne. Ilyen soha nem volt. Ezt az itt lévők is igazolni tudják. Még akkor sem szóltam bele, amikor tudtam, hogy olyasmi lesz benne, ami engem bánt. Mindenkor tiszteletben tartottam, hogy a szerkesztők szerkesztik az újságot.
13 Jasperné Spanyiel Anikó helyi lakos: Azért mégsem ugyanaz egy baráti beszélgetésben való elszólás, vagy egy internetes fórumban való írás. A kettő között nagy különbség van. Úgy gondolom, ez az ellentét akkor kezdődött a tősgyökeres kakucsiak, meg a betelepülők között, amikor megjelentek a Lapozgatóban olyan írások, amelyek ránk nézve sértőek voltak. Több ember sérelmezte például, hogy miért kell minket kioktatni, hogy hogyan kell szemetet gyűjteni, meg PET-palackot tömöríteni, meg, hogy nem védjük meg a madarakat. Jöttek, hogy megtanítsanak minket késsel, villával enni. Addig soha senki nem foglalkozott azzal, hogy ki a beköltöző, meg ki a tősgyökeres. Például az öcsémékkel szemben mindenki beköltöző, de mégis mindenkivel nagyon jóban vannak, összejárnak, kölcsönösen segítik egymást. Ezt az áskálódást nem mi kezdtük, és az, hogy a Lapozgató szerkesztőségének a tagjaiban van egyfajta ellenérzés, az ebből indult ki. Azt, hogy „büdös parasztok”, meg „bunkó kakucsiak”, biztos, hogy nem a tősgyökeres kakucsiak írják. Innen indult a probléma. Jasper Lóránt helyi lakos: Ha én az újság szerkesztőségében szeretnék dolgozni, először is cikkeket írnék bele. Majd többet, még többet. És akkor a többiek látnák, hogy ez az ember dolgozni akar. Akkor szép lassan mindenki elfogadna, és azt mondaná, hogy sokat dolgoztál a lapért, gyere közénk, itt a helyed közöttünk. Kosibáné Makai Hajnalka helyi lakos: Abszolút igazad van. Csak az a baj, hogy állandóan táborokról beszélünk. Hallottam valakitől, hogy itt árokásás folyik. Az egyik csoport ás, a másik meg azt be akarja temetni. De most azt látom, hogy közelednek az álláspontok. Azért nem voltam eddig cikkíró, mert kívülállónak éreztem magam, sőt, amit az Anikó nem lát, sokan még a tősgyökeres kakucsiak közül is kívülállóknak érzik magukat, s azért nem akarnak írni az újságba. Jó lenne, ha közelítenénk egymáshoz. Kakucsi az is, aki az első napját itt tölti, és itt akar lakni. De, ha már itt lakik, és azt mondja, hogy „bunkó kakucsiak”, akkor azt magára is mondja. A „fészbukon” képpel és névvel vannak a bejegyzések. Osztozom azzal a véleménnyel, hogy, ha akarom, hogy mások is lássák az írásomat, akkor azt kulturáltan teszem. De, ha nem akarom, hogy mindenki lássa az írásomat, mert például a barátommal akarok beszélgetni, akkor csak neki írok, s azt úgy írom, ahogyan akarom. Az a baj, hogy olyan dolgokból csinálnak az emberek problémát, ami abszolút nem rájuk tartozik. Aki azt írta az interneten, hogy „büdös paraszt”, azt nem mindenkire gondolta, hanem csak egy emberre írta. Én például paraszt vagyok, és ha a szomszédom befüstöl, még büdös is leszek. Csak azt szeretném mondani, hogy akinek problémája van, nem úgy kell megoldani, hogy szórólapot küld éjszaka a faluba, névtelenül. Mindenkinek vannak sérelmei, és ha ezt így folytatjuk, egyre nagyobb sebet ütünk a másikon. Nagyon kicsi dolgokból nagyon nagy bajt tudunk csinálni. Szalay István polgármester: Ne soroljunk sérelmeket, mert biztos, hogy mindenki tudna számos olyan esetet mondani, amikor megsértették.
14 Gorzó Hajnalka helyi lakos: Amikor mi idejöttünk lakni, én 9 éves voltam, és volt az osztályban néhány olyan ember, akik szívesen elfogadtak, de volt olyan csoport is, akik nem fogadtak be. De biztos, hogy máshol is van ilyen, itt én ezt már akkor is éreztem, most vagyok 22 éves, tehát ez az ellentét nem most kezdődött. Amikor postásként dolgoztam, nagyon sok embertől kaptam mosolyt. De egy idős, 86 éves néni azt mondta nekem, hogy ha nem lennének beköltözők, akkor kihalna a falu. Nekem nagyon jól esett, hogy az a néni azt mondta, hogy nagyon örül neki, hogy jönnek ide fiatalok. Szerintem mindannyiuk családjában van olyan valaki, akihez máshonnan beköltözött valamilyen családtag. Őket befogadják... Amikor megrendeztem a kutyás frizbiversenyt a faluban 50 fő fölötti létszámmal ebből 4 külföldi csapattal, azt kaptam a baráti körömtől, hogy nagyon jó volt a rendezvény, nagyon jól érezték itt magukat itt és azt látták, hogy mennyire jó helyen lakunk mi. Azt mondták, hogy ez az ország egyik legjobb pályája. De egy kezemen meg tudom számolni, hogy a faluból hányan támogatták a rendezvényt, és az ő támogatásukat köszönöm szépen. De jobb lenne, ha többen támogatnák azokat a kezdeményezéseket, amelyek újak, nyitottabbak lennénk egymás felé. Zsifu-Zsók Árpád helyi lakos: Úgy érzem, hogy névtelenül is meg lettem szólítva – mindenki ismer, 7 éve költöztem ide, hosszú keresgélés után, ott hagytam Budapestet, megtaláltam ezt a települést, ahol sok emberrel beszéltem, bementem a boltba is, és úgy éreztem, hogy talán végre 40 év után úgymond egy új hazát mondhatok magamnak. Azzal a szándékkal is lettem postás, illetve két kézzel kapva kaptam az alkalmon, hogy postás legyek - mivel egy nagyon jó munkahelyet hagytam ott Budapesten – hogy még jobban megismerhessem az embereket. Jött a lehetőség, gondoltam lépek egyet, és itt helyben helyezkedem el, és megpróbálok többet tenni a faluért. Az az igazság, hogy nagyon ideges vagyok, nem volt szándékom felszólalni, de olyan sokan rám néztek, és éreztem, hogy szólnom kell. Augusztus hónapban, egy teljes hónapot – az elmúlt 27 év alatt most először sikerült - hogy egész hónapban szabadságon voltam. Az ember, aki szabadságon van, szeretne pihenni. Nem sikerült túlzottan, a szabadságom 99%-ban azzal folyt, hogy gyakorlatilag 24 órán keresztül szavaztam az iskolára, hogy megnyerjük a víztakarékos berendezést, mert harmincadika volt a határidő. Nagyon sokan olvashatták, láthatták, hogy minden követ megmozgattam, telefonáltam, a telefonszámlámat meg tudom mutatni, mindenkit felhívtam, külföldre is, az egész családomat, ismerőseimet kértem, hogy Kakucsra szavazzanak. Amikor végre éreztem, hogy már ott vagyunk a finisben 30-án, meleg volt, kánikula volt, és elszenvedtem azt, amit sokan mondanak, és nem csak betelepültek, hanem kakucsiak is mondják. Panaszkodnak, hogy ha kell, ha nem, úton útfélen mindenki tüzel és füstöl, és reggel háromnegyed 7-kor arra ébredtem fel -, mivel nyitott ablaknál próbáltam aludni -, hogy az egész lakás füstben úszik és fulladoztam. Akkor hírtelen felindulásból beírtam az Internetre, – és óriási bűnt követtem el, belátom, és elnézést kérek mindenkitől, akit ezzel megbántottam! – hogy „nem hiszem el, hogy a büdös paraszt, már megint ontja a füstöt!” Nagyon sokan hozzászóltak után, gondolkodtam.. és több kritikát is kaptam, hogy mi az hogy büdös paraszt, de nagyon sokan azt írták, hogy kevés volt a jelző! Mert aki augusztus 30 -án, tűzgyújtási tilalomban nem bírja ki, hogy éjszaka ne füstöljön, .. sokkal cifrábbakat is írtak ott! És én akkor azt mondtam, hogy „állj, stop, megnyugodtam, bocsánat, elnézést!” Erős volt a jelző, de nem tudom ki volt az. Egy emberre mondtam, mert nem feltételeztem, hogy az egész falu füstöl.
15 De engem akkor hírtelen felindulásból,… ez a mondat,… az embernek ilyen kicsúszik a száján. Egy újságban ilyen nem fordulhat elő, de egy online felületen, a nevemmel, az arcommal, 7 óra 15 perckor leírtam, vállaltam, és utána elnézést kértem, és kitöröltem. És utána olyan panaszáradatot kaptam, hogy miért töröltem ki. Mondtam, hogy azért, mert meggondoltam, elnézést kérek! Bocsánatot kértem, és senkit nem akartam megbántani! Az én szüleim is parasztok voltak, a nagyszüleim is, én is kertész végzettségű vagyok, imádom, túrom a földet, nyakig sáros vagyok télen – nyáron. A szomszédaim a megmondhatói, hogy amikor idejöttem, mi volt azon a területen, amit most meg lehet nézni. Kérem szépen, hogy fogadják el, hogy nem rossz szándékkal, nem bántólag, nem akartam tényleg senkit.., Elnézést! Bocsánatot kérek, ha bárki is ezt magára vette. Egyes szám harmadik személyben írtam, és nem azt, hogy kakucsiak, és büdös parasztok. Szó nem volt erről! Ezt elmondtam mindenkinek, mert azt a szórólapot, amit éjszaka legyártottak és bedobáltak a postára is – én voltam az első, aki megtalálta hajnalban – mutattam, hogy nézzék meg! Arctalanul, névtelenül, éjszaka a sötétben. Az milyen ember? Aki becsmérel egy olyan embert... komolyan mondom... Amióta itt vagyok, próbálkoztam minden erőmmel... Sőt! Azért bátorkodtam, hogy írtam a PET-palackokról, mert tudom, hogy mennyibe kerül a falunak a szelektív hulladékgyűjtők ürítése, és látom azt, hogy mellé dobálják. És kérdeztem, amikor a Stégner Évinek elküldtem a cikket, hogy nem bántó ez, nem rossz? Azt mondták, hogy nem. Én nem követeltem, hogy berakják a lapozgatóba. És én nem akartam ezzel senkit megbántani, sőt! Olyan emberek, akik ide születtek, 80 éves nénik mondták, hogy ők erre nem is gondoltak, és milyen jó, hogy erre felhívtam a figyelmüket, és köszönik szépen. És most már reklamálnak, hogy miért nem írok, mert Ők szeretik a stílusomat. Most azt kapom meg a Lapocskával is, hogy megváltozott a Lapocska hangulata, mert a maga írásai hiányoznak belőle. Én pedig mondom, hogy nem szeretnék írni, mert szájára vesz a falu, mert én egy betelepült vagyok, rossz vagyok, ki akarom őket oktatni, stb. Már azon is gondolkoztam, hogy hagyjuk a fenébe ezt a Lapocskát, mert nincs értelme, mert egyesek úgy értelmezik, hogy ez egy támadás. És most visszakanyarodnék a Hajni hozzászólásához, mert valóban én is úgy érzem, és nagyon sokan úgy érezzük, hogy mintha valami, egy olyan.. direkt azért jöttünk volna ide, hogy ellenségek legyünk! Könyörgöm, nem! Ha valaki úgy érzi, hogy megbántottam, hogy rosszat mondtam, jöjjön oda – volt rá példa! – többen odajöttek, és megbeszéltük. És belátták. Pontosan most ezen a héten kaptam egy levelet, névvel! - megpróbálom idézni: - „Tudod Zsifu, én amióta itt laksz, téged én nem szerettelek, kimondottan féltem tőled, mert olyan pletykák terjedtek rólad, amiket sajnos én is elhittem. De amióta beszélgettünk, és megismertelek, azóta sajnálom, hogy ezt nem korábban tettük meg, és nem ismertelek meg korábban, és örülök neki, hogy az elmúlt pár hónapban jó barátok lettünk.” – Nekem ez erőt adott, és ezek a támadások, amik engem érnek, úgy veszem észre, hogy a támadásokból kapok egy nap ötöt, akkor hatványozottan kapom utána a jó pluszt. Mert amikor jön éjszaka egy szórólap, hogy „milyen ember ez?” , akkor utána sokan, de nagyon sokan mondják, hogy márpedig nem Te vagy a milyen ember, hanem az milyen egy ember! A Lapozgatóval kapcsolatban pedig azt szeretném mondani, hogy … , de előtte megkérek mindenkit, hogy kérem, tényleg szálljanak le rólam, jó?, és ha megteszik, hogy megbocsátanak, akkor megköszönöm, de ha nem bocsátanak meg, akkor is mindenkire mosolyogni fogok. Szóval a lapozgatóról annyit, hogy nekem megvan az összes példány. Nagyon örültem, amikor megkaptam az elsőt, és szaladtam át a szomszéd nénihez, kérdezve, hogy itt van ilyen újság!? És neki is megvolt az összes. Én a mai napig gyűjtöm,… Megmondom őszintén, el akartam hozni a legutolsó számot, de nem akarom ismételni a már elhangzottakat azzal kapcsolatban, mert nagyon sok problémám volt. Ugyanazokat elmondhatnám, akiket már hallottunk. Ettől függetlenül nem tartom helyesnek, ha mindig hátrafelé, és a múltat, hanem van az előre! És bármelyik országos hetilapot, és napilapot nézzük, a kiadástól számítva mindegyik időről időre megújul, változik. Mindig próbál előnyére, a korral együtt haladni.
16 Tehát, ha mindig csak abban élnénk, hogy mi történt 10-20-30 évvel ezelőtt… azt szokták mondani, hogy az a szokás, hogy… Szerintem az is szokás volt, hogy valamikor jurtákban laktunk. Ugye régen nádfedeles házak voltak, ma pedig cserép van, sőt már fémlemezeket is teszünk a tetőre. Attól még nekünk sokkal jobb lesz. Tehát a Lapozgató is nagyon jó, de ha valaki azt mondja, hogy esetleg tud mást tenni hozzá, mert esetleg szélesebb, nagyobb a látóköre… szóval én elfogadnám a segítséget. Csak ezt akartam mondani. Köszönöm, hogy meghallgattak. Bábel Lászlóné helyi lakos: Csak az érzi magát betelepülőnek, aki annak akarja. Én is összegyűjtöttem az összes Lapozgatót, és nagyon büszke vagyok rá, örülök, hogy benne vannak az elmúlt évek eseményei, és azok is, amiken ott voltam. Csiszárik Péter helyi lakos: A Kakucsi Fiatalok Kakucsért Egyesület alapító tagja vagyok. Betelepülők mindig voltak, vannak és lesznek is. Ez tartja mozgásban a falut, az országot, a világot, de mindenhol megpróbálnak beilleszkedni. Az elmúlt 2-3 évben elindult egy olyan folyamat, ami a mi értékeinket támadja. A postás úr kezdte ezt szerintem. 40 vagy 50 feljelentést tett kakucsi lakosok ellen. Zsifu-Zsók Árpád helyi lakos: Ez nem igaz. Ez rágalmazás, kikérem magamnak! Csiszárik Péter helyi lakos: Nem tudom, hogy akar így beolvadni, vagy hogy akarja így a falu érdekét előbbre vinni, ha provokálja a lakosságot. Lett volna itt lehetőség tavasszal, amikor megalakultunk, hogy jöjjenek el a Holcim elleni gyűlésre, mondják el a véleményüket. Beliczki Györgyné helyi lakos: Ott is voltunk. Csiszárik Péter helyi lakos: Nagyon helyes. Gyűjtöttük az aláírásokat. A Hajnikával találkoztam, mondta is, hogy össze lehetne fogni, s erre mondtam, hogy itt a lehetőség. Kosibáné Makai Hajnalka kakucsi lakos: Alá is írtam. Csiszárik Péter helyi lakos: Több mint 1400 aláírást sszegyűjtöttünk, de a másik csapatból nem láttam, hogy sokan segítettek volna. Gyakorlatilag 35 ezer embert érint ez a dolog. Nem látom a végét ennek az egésznek.
17 Az, hogy a Lapozgatónál ez a helyzet alakult ki, itt csúcsosodott ki. Ez a vége. Itt sok mindent lehetne mondani. Például, hogy a tanárnőt megtámadták, hogy minket is egzáltak, hogy kik azok a „Kakucsi Fiatalok”? Hát, mi, kakucsi fiatalok, akik tenni akarnak Kakucsért. Ezek az emberek inkább próbálják meg a kakucsi emberek érdekét képviselni, ne akarják az akaratukat ránk erőltetni. Nem vagyunk hülyék, mert úgy érzem, hogy minket hülyének néznek, mint például, hogy, hogy kell fát ültetni…, tudjuk, hogy, hogy kell fát ültetni, hova lehet fát ültetni. Végig kell menni a Fő utcán, majdnem minden ház előtt van fa. Műveljük a kerteket. Nem értem ezt a hozzáállást. Fajka Szilvia helyi lakos: Arra kérek minden tősgyökeres kakucsit - én is az vagyok-, hogy válaszoljon magában, hogy ha egy tősgyökeres kakucsi a kapujában végezné el a nagy dolgát, akkor mérgében mondaná e azt, hogy „a büdös paraszt”? Jasperné Spanyiel Anikó helyi lakos: Ez már velünk is megtörtént, de nem mondtuk, hogy „bunkó kakucsi”. Varró Jánosné helyi lakos: Én sem akartam szólni, de most mégis megteszem. Van egy latin mondás, hogy „a történelem az élet tanítómestere”. Szeretném a leghatározottabban leszögezni, hogy Kakucs egy befogadó falu. Példa erre a romák, akiket egyik falu sem fogadott be annak idején, csak Kakucs. Kakucs azóta is befogadja azokat, akik ide jöttek. A magas pozíciókat ellátók között is sok, aki nem ide született. Nincs olyan, hogy: beköltöző, aki itt lakik, az itteni lakos. Szerintem, egy kis csoport terjeszti azt, hogy itt valaki bárkit is ki akar szorítani. A következő: a Lapozgató kérdése, ami nekem szívügyem volt, de a polgármester úr a tudomásomra hozta, hogy az nem privilégium. Mi nagyon szívesen félreállunk, pedig szívesen szolgáltuk vele a falut. Nem akarjuk ezt a privilégiumot bitorolni. Nem hiszem, hogy itt „árokásás” van. Az internetre reflektálnék, hogy egy ember csak egyféle lehet. Egy nagy ember mondta, nem én, hogy „a stílus maga az ember”. Ez ugyanaz, mint a helyesírás. Ha én egy történelem vagy földrajz dolgozatot írok, akkor is kell tudnom, hogy az „ipszilon” hol van. Az interneten és a „fészbukon” is stílusosan tudok írni. Jöttek ide fiatalok, szívesen befogadtuk őket. Ahogy az Anikó mondta, nem mi kezdtük ezt az ellenségeskedést. Ha a kinyújtott kezünkre ráütnek, azt nem szeretjük, ezért félrehúzzuk. Csernák Jánosné helyi lakos: Vannak itt sokan, akik nem tudják, hogy ez az egész „kutyakomédia” hogyan kezdődött. Én is úgy csöppentem bele, mint „Pilátus a krédóba”. Ennek az egésznek már régóta véget kellett volna vetni. Biztos, hogy mindenkit bánt, akik felelősséget éreznek Kakucsért. Az én számomra ez az egész úgy kezdődött, hogy egy bizottsági ülésen – minden előzmény nélkül - elém raktak a Lapozgatóval kapcsolatban egy bizonyos szerződéstervezetet, melyben az állt, hogy ezentúl aszerint kell működnie a Lapozgató szerkesztőségének.
18 Övön aluli ütésnek éreztük ezt a szerkesztőtársaimmal, mert úgy gondoltuk, hogy ha lejárt felettünk az idő, akkor azt miért nem mondták a szemünkbe, miért ez a hátbatámadás. A tervezetben foglaltakról sem akkor, sem azóta nem tájékoztatott bennünket, szerkesztőbizottsági tagokat senki. Kértem, hogy mondjanak már valamit munkánk értékeléseként, mire kaptunk valami általánosságot, azt, hogy nem hiteles, meg nem pontos. Lefordítva: aki nem hiteles, az szavahihetetlen, aki nem pontos, az pontatlan. Én nem gondolom, hogy mi bármikor hiteltelenek, vagy pontatlanok lettünk volna. Ha mindenki mellébeszél, biztos, hogy nem lesz előrejutás. Csak egyre nagyobbak lesznek az ellentétek, ami valakiknek biztosan nagyon jó politikai fogás. A régi rómaiak is tudták már, és alkalmazták is, hogy „oszd meg és uralkodj”! Ez azóta is jól működik a világban, de nem nekünk, akik ingyenmunkát végzünk. Nem is olyan régen valaki azt írta, hogy „az árnyainkkal harcolunk”, mert azok az árnyak nem mernek odaállni, és mondani, hogy: ez a véleményem. Aki a hátam mögött, és nem a szemembe - finoman szólva - nem túl jó véleményt fogalmaz meg pedagógiai tevékenységemről, az miért akar velem dolgozni, mondván, hogy tanulni akar tőlem?! Nem az a személy a hiteltelen és a szavahihetetlen, aki nem vállalja fel nyíltan a véleményét? Nem ragaszkodunk hozzá, hogy mi készítsük a Lapozgatót. Lassan úgy néz ki, hogy koldulunk az ingyenmunkáért. Tisztelettel megköszönjük, hogy szolgálhattunk egy közösségnek. A Prófétáról: „ha nekünk ezt a szolgálatot adta feladatul az Isten, ezt a keresztet”, akkor mi ezt a keresztet türelmesen vinni fogjuk eztán is. Biztosan lesz olyan terep, még ha a Lapozgató-szerkesztőségen kívül is, ahol erre lehetőségünk lesz Szalay István polgármester: Szerintem, vigyétek tovább a keresztet. Csak az a gond, hogy a saját fülemmel hallottam tőletek, hogy: „a hatalom utolsó bástyája az újság”. A doktor úr pontosan jól tudja, hogy ha bekötöz egy sebet, és az illető hazamegy, és otthon piszkálja, és azáltal elfertőzi, majd visszamegy az orvoshoz, hogy nem gyógyul, mintha ő lenne érte a hibás. Mi is adjunk bizalmat annak, aki dolgozni akar. Adjunk esélyt másnak is. Ha lehetőséget akarunk adni, adjunk lehetőséget. Sérelmet mindenki tud produkálni. Ha én a jó szándékot feltételezem valakiről, akkor már az is jó szándék. Például: annak idején naponta jártam Dabasra. Bementem a boltokba és köszöntem. Sokáig én köszöntem előre, de három hónap után már, amikor beléptem, még meg sem tudtam szólalni, máris köszöntek nekem. Nem próbálhatnánk meg ezt egymással? Közeledni egymás felé? Az igazgató asszonynak igaza van. Messze nem a Lapozgatóról van szó. Kakucs többszáz évvel ezelőtt befogadta a cigányokat, de ne felejtsük el, hogy másodrendű állampolgárként fogadta be akkor Őket. És azóta is, a beköltözőket hasonlóképpen, másodrendű állampolgárként fogadja be. 31 éve lakom Kakucson, és ez alatt a 31 év alatt sokszor éreztem azt, hogy „gyüttment” vagyok. De én soha nem hátráltam meg, nem vettem fel. Varró Jánosné helyi lakos: Én sem vagyok kakucsi születésű, és engem emiatt soha nem ért bántás. Általános iskolás koromban jöttem ide, és sosem éreztem, hogy engem itt kiutáltak volna.
19 Szalay István polgármester: Adjunk már másoknak is lehetőséget, meg gesztust is. A Marikának mondanám: messze-messze nem arról szól a történet, hogy miért nem mondta valaki a szemetekbe, hogy nincs szükség a munkátokra, hanem arról szól, hogy hozzátok, akik eddig csináltátok az újságot, miért nem csatlakozhatnának mások is. Csernák Jánosné helyi lakos: Nekem az a látszat, hogy ez egy kifárasztásos játék. Azt gondolom, hogy arra vártok, hogy megunjuk ezt az egészet, és magunktól elmegyünk. Ha tényleg őszinték vagyunk, akkor miért nem hangzik már el, hogy egy év alatt egy falu nem tud döntést kicsikarni magából. Hogy nézne az ki, hogy ha valamit meg kellene építeni, akkor évekig húzódna a döntés, hogy építsünk, vagy ne építsünk. Szalay István polgármester: Éppen az a lényeg, hogy én nem szeretnék egy gyors döntést kicsikarni. Csernák Jánosné helyi lakos: Most akkor mi van? Nem lesz karácsonyi Lapozgató? Az előbb elhangzott, hogy az előző számot sem kellett volna megcsinálnunk, mert nincs elfogadott szerkesztőség. Kovács Kálmán helyi lakos: Majdnem mindenkinek igaza van. Néha ellentétes érdekek ütköztek itt, sőt még bocsánatkérések is elhangzottak. Arról, hogy betelepültek, vagy nem betelepültek: én 10 éve még azt sem tudtam, hogy hol van Dabas, nemhogy azt, hogy hol van Kakucs. Viszont azóta már majdnem mindenkit ismerek itt, és nincs bennem senki irányába semmiféle személyes sértés, vagy bántás. Ebben a faluban jó emberek vannak. Azt is szimpatikusnak tartottam, amikor az első időkben megalakult a KAOKE. Én akkor kezdtem bekapcsolódni a közéletbe és a KAOKÉ-ba is beléptem. Utána megalakult a másik egyesület, és oda is szívesen belépnék, mert segíteni szeretnék. Szerintem, erről szól egy civil egyesület. Itt már mindenki megmutatta, hogy tudunk egyről a kettőre lépni. A Társadalmi Bizottságban született több javaslat a Lapozgató működésével kapcsolatban. Nekem az a véleményem, hogy azért alakítunk bizottságot, hogy a megfelelő döntéshez előkészítse a szakmai javaslatot. Ha nem akarjuk megkérdőjelezni a bizottság létét, akkor fogadjuk el a javaslatát. Én még bármelyik lapba írtam cikket, megjelentették. Nem volt belőle gond sehol. Vagy, ha azzal mentem oda hozzájuk, hogy azt javaslom, hogy ezt, meg ezt tegyük bele, meghallgattak. Dr. Kendéné Toma Mária képviselő: Hallgassák meg egy tősgyökeres kakucsi hozzászólását. Én egy „tősgyökeres” vagyok annak ellenére, hogy nem ide születtem, de én szeretek itt élni. A 3. ciklusomat töltöm itt az önkormányzatnál, mint képviselő, és a Társadalmi Bizottságnak is tagja vagyok. A képviselő-testület a legutóbbi ülésén arról döntött, hogy: 1. általánosságban kíván állást foglalni a Lapozgató Szerkesztőbizottságának személyi összetételéről és létszámáról,
20 2. nem kíván állást foglalni a Szerkesztőbizottságnak személyi összetételéről, 3. el kívánja dönteni, hogy hány tagból álljon a Szerkesztőbizottság. A Képviselő-testülettől a Bizottságunk feladatul kapta, hogy tegyen javaslatot a Lapozgató főszerkesztőjére, létszámára. A Bizottság ezen a héten hétfőn összeült, és döntött arról, hogy a Testületnek a Lapozgató felelős szerkesztői posztjára Csernák Jánosnét javasolja megválasztani, míg a Szerkesztőbizottság létszámát 5 főben javasolja meghatározni, 1 fő felelős szerkesztővel és 4 fő szerkesztőségi taggal. A bizottsági ülésre elkészítettem a Lapozgató Szervezeti és Működési Szabályzatának, valamint a felelős szerkesztővel és a szerkesztőségi tagokkal kötendő megbízási szerződéseknek a tervezetét, amit - apróbb módosításokkal - a Bizottság elfogadásra javasolt a Testületnek. A bizottsági ülést követően még nem volt testületi ülés. Szerencsétlen helyzet, hogy a közmeghallgatás előbb van, mint a testületi ülés. Azt azért megjegyzem, hogy nemcsak a Lapozgató, hanem a Kalapka is a falu pénzén van kiadva. Amikor egy társadalmi szervezet a támogatás iránti kérelmét a testülethez benyújtja, meg kell benne jelölnie, hogy mihez kéri a támogatást. Mi a KAOKÉ-nál is, és az egyháznál is az újságjuk megjelenéséhez járultunk hozzá. Mi nem falusias település vagyunk, hanem egy falu vagyunk, és mi ebben a faluban élünk mindannyian. A lehetőségeinket ki kell használni, de a korlátokat le kell bontani. A korlátokat nem vagyok hajlandó elfogadni. Én sem ide születtem, sőt, egyik gyermekem sem Magyarországon él. Ők külföldön szívós munkával beilleszkedtek, és most már megbecsült tagjuk a társadalomnak. Az új jelentkezőkkel az volt a probléma, hogy először nem a szerkesztőséget megkeresték meg azzal, hogy szívesen segítenének, hanem a polgármesterhez mentek, hogy tegye be oda őket. Mindenesetre a Bizottság már döntött, a Testület pedig a javaslat alapján fog dönteni. „Üdvözlöm az összes tősgyökeres kakucsit!”. Gorzó Hajnalka helyi lakos: Miért nem lehet egy próbaszámot együtt csinálni, és akkor látni lehet, hogy tud-e működni ez az egész? Dr. Kendéné Toma Mária képviselő: Várjuk meg a Testület döntését, hogy hogyan kívánja a továbbiakban működtetni a lapot. Csernák Attila helyi lakos: Ezek az ellentétek választások óta vannak. Megemlítenék egy internetes felszólalást. A lényeg az, hogy az illető azt írta, hogy megkérdezte az édesapját, hogy kikre érdemes ilyenkor szavazni? Az apja azt mondta neki, hogy nézd meg, hogy melyik családnak van a temetőben a legtöbb sírja. Na, ne azokat válaszd, mert azok földhöz-ragadottak. Különben ezt az ellentétet csak 5-10 ember szítja. Nem a bevándorlók, meg a tősgyökeresek között van a baj, hanem ezzel az 5-10 emberrel.
21 Marton Ilona képviselő: Hiszek abban, hogy a számok nem hazudnak. Itt az asztalnál 7-en vagyunk, akik közül 5-en nem ide születtünk. Csak nézzenek ránk, és állapítsák meg a falu befogadóképességét. 71%os. Úgy gondolom, hogy ez sokatmondó adat. Én hálás vagyok Önöknek ezért. Kosibáné Makai Hajnalka helyi lakos: Csernák Marika megkérdezte, hogy miért húzódik el ennyire ez az egész ügy? Azért, mert régóta a jó szándékunkról próbáljuk meggyőzni azokat az embereket, akik azt feltételezték, hogy rossz szándék volt mögöttünk. A történet szempontjából mindegy, hogy elmondjuk-e, hogy félreértésből alakult ki ez az egész. Örülök, hogy a Lapozgató témája szóba került itt. Amiről ennyit tudunk róla beszélni, azzal van valami probléma. Az ember mást szokott mondani baráti társaságban, másként beszél azokról, akik nem szimpatikusak neki. Baráti társaságban is vannak viták. Azért megsúgom, hogy, akik a városból idejöttek, nem tudták, hogy hogyan kell fát ültetni. Ez a nap 2011.11.11. Szerintem nincsenek véletlenek. Az egyes szám a változások száma. Én azt szeretném, hogy ez elindítson valamit. Nagyon örülnék, ha egymás rendezvényeire elmennének a civil szervezetek tagjai. Erre jó példa lesz az iskola bálja, és akkor hátha elindul itt egy jó folyamat. Szalay István polgármester: Megköszönöm a hozzászólásokat, nem hiszem, hogy haszontalan volt ez az egész. Marika mondta, hogy úgy érzi, hogy ez egy kifárasztásos technika. Szerintem nem. Itt elkezdődött egy éve egy történet, és idáig húzódott. Két-háromféleképpen már vége lehetett volna. Egy: ha a testület gyorsan, hebehurgya módon már döntött volna. Kettő: ha azok, akik felajánlották, hogy szívesen közétek állnának, az első kétkedő gesztusotok láttán úgy döntöttek volna, hogy mégsem jönnek. Három: Ti mondtátok volna nekik, hogy gyertek közénk, szívesen látunk benneteket. Semmi sem felesleges, ami a felszínre akarja hozni az őszinte szándékokat. Nem mindegy, hogy együtt utazunk egy buszon, vagy az, hogy ha ti felszálltok, akkor mi leszállunk. Ez az újság Kakucs község hivatalos kiadmánya, ami Kakucs község Önkormányzatának támogatásával készül. Az újság szerkesztőségéről és kiadásáról is a képviselő-testületnek joga dönteni. Mindenesetre, amik itt elhangzottak arra mindenképpen jók voltak, hogy mindenki tájékozódhatott a falu véleményéről. Remélem, hogy nem az maradt meg bennünk, hogy egymásnak feszültünk, hanem az, hogy szempontokat mértünk fel. Mivel elég későre jár már az idő, javaslom, hogy ezt a témát most zárjuk le, és térjünk át a harmadik napirendi pontra.
3./ Napirendi pont: Kérdések a képviselő-testület tagjai felé. Szalay István polgármester: Akinek kérdése van a testület felé, kérem, tegye meg.
22 Varró Tamás helyi lakos: Engem az érdekel leginkább, hogy hogyan áll most a Holcim-ügy? Ha az önkormányzat belépett ügyfélként, akkor milyen módon tesz eleget annak, hogy egy részletes egészségügyi és hatástanulmányt kérjen? Szalay István polgármester: Kakucs község Önkormányzata már ügyfél a Holcim Zrt. engedélyezési eljárásában. Egy ilyen tanulmány elkészíttetése nagyon súlyos pénzekbe kerül, de persze én is támogatom. Bármikor a testület elé viszem a kérdést, hogy költsünk-e súlyos milliókat egy ilyen tanulmány elkészíttetésére, vagy ügyvédekre. Ha a hulladéklerakó-hatástanulmányáért elkértek 2-3 millió forintot, a „Holcim”-tanulmányért súlyos 10 milliókat kérnének el. Az erre jogosult szakembereknek kell elkészíteniük a hatástanulmányt. Mi, az általunk elkészíttetendő hatástanulmánnyal csak bíróság elé tudnánk menni, aminek a végeredménye nagyon bizonytalan kimenetelű. Azt el tudnám képzelni, hogy a környező településekkel, meg a civilszervezetekkel összefogunk, és együtt adunk be kérelmet. Varróné Elek Anita helyi lakos: Szerintem a hatástanulmány elkészíttetését a Holcim-nak kellene fizetnie. Szalay István polgármester: Ez egy súlyos szakmai és pénzügyi kérdés, és halkan jegyzem meg: Dabas várossal szemben is egy barátságtalan gesztus lenne. Nem hiszem, hogy mi, kakucsiak egyedül létezni tudunk a kistérségben. Nem gondolom azt, hogy mi függetlenedni tudnánk Dabastól. Ez is egy olyan szempont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, főleg, ha teljesen bizonytalan dologról van szó. Megtehetjük, hogy nem bízunk meg a környezetvédelmi hatóság véleményében, nem bízunk meg a szomszéd településben, nem bízunk meg az országos vezetésben, amelyik a rendszert kiépítette. Azt is kell tudni, hogy nem akárkik támogatják ezt a dabasi beruházást. Ez egy nagyon veszélyes játszma. Szerintem ezt csak civil szervezetek tudják végigvinni. Én nem látom az esélyét, hogy most felkérjünk egy szakértőt. Szerintem várjunk még ezzel. Azért olyan hibákat nem szabad elkövetni ebben az eljárásban, amiket én tapasztaltam. El tudom képzelni, hogy igaza van annak, aki kézzel-lábbal tiltakozik a beruházás ellen. Félelmeim nekem is vannak. Nem követhetünk el olyan hibát, hogy megnézünk egy 80 éve épített üzemet, amit éppen be akarnak zárni, és arra hivatkozunk, hogy az milyen rossz állapotban van. Viszont, amikor nyáron többen elmentek Romániába megnézni az ottani, működő telepet, Kakucsról is elmehettek volna velük, de mégsem élt senki a lehetőséggel. Balogh János alpolgármester: Az a gond, hogy ezt az ügyet „asztal alatt bonyolították”, s csak akkor hozták elő, amikor már gond volt. Ha nincs gond, akkor miért kellett védőszemüveget felvenniük az üzem látogatásánál?
23 Szalay István polgármester: Én, mint polgármester, nem mehetek tüntetni azzal, hogy sorolom a félelmeimet, de tényeket nem tudok felmutatni. Érzésekkel nem állhatok elő. Ha valamiről szakembernek kell nyilatkoznia, ott kevés az érzelem, ott a szakember véleménye dominál. Bábel László helyi lakos: Kell lennie egy konkrét tervnek. Azt szakmailag fel kell építeni. Egy hozzáértő embernek kellene a terveket megmutatni, hogy mondja el róla a véleményét. Csiszárik Péter helyi lakos: A Levegő Munkacsoport csináltatott egy környezettanulmányt, az alapján indult el az eljárás. Újhartyánon készítettek egy állapotfelmérést, Kakucsnak is egy ilyet kellene csinálnia. Nem hiszem, hogy 2-3 millió forint akkora nagy pénz az emberek egészségéért. Varró Jánosné helyi lakos: Nem várható el a polgármestertől, hogy hivatalból tüntetni menjen, csak az, hogy a lakosságot képviselje. Viszont, az nem barátságtalan Dabastól, hogy a mi határunk mellé tervezte azt a telepet? Ráadásul még a regionális szeméttelepet is Kakucs határába rakták. Szalay István polgármester: Azért nem tudunk hivatalból lépni, mert a lakossági, meg a saját félelmeinken túl, más érvre nem tudnánk hivatkozni. Mit csinálnánk akkor, ha Gyál – ahova a szemetünket visszük – azt mondaná, hogy nem kéri a kakucsi szemetet, vigyük máshová? Hova vihetnénk akkor máshová, mint Dabasra. És ha Dabas is azt mondaná, hogy „szori”, nem kérnek belőlünk? Csiszárik Pál helyi lakos: A Levegő Munkacsoport vizsgálati dokumentációiban olvastam, hogy 21 légszennyező pontforráson keresztül 4 kiló veszélyesnek minősülő vasszulfát száll a levegőbe, ami bekerül a tüdőbe, és különböző betegségeket okoz. Egyébként a kakucsi lakossági fórumon teljesen mást mondtak a Holcim képviselői, mint Dabason. Dabason tényszerűen mondtak az adatokat, míg a lakossági fórumunkon nem ezekre az adatokra hivatkoztak. Azt mondták, hogy 90 kamion fogja szállítani a cementet, ami naponta oda-vissza: 180 kamion, és mint elhangzott, a mennyiség bővíthető. Mint az a 13 hektáros terület is, amire a telepet tervezték. Az is bővíthető. Kakucs felé. Szalay István polgármester: Nem akarok vitatkozni veled. Te mondod a 4 kilót óránként. Csiszárik Pál helyi lakos: Nem én találtam ki, egy szórólapon olvastuk.
24
Szalay István polgármester: Én úgy tudom, hogy az üzem maximális kibocsátása a 4 kiló por. A civilek mondják meg nekünk, hogy miben segítsünk! Én most semmi olyan nem tudnék mondani nekik, melyek konkrét szakmai érvek. Gondolhatod, hogy egy többmillárdos beruházáshoz egy halom terv készült, a mellékapcsolt környezeti hatástanulmányokkal. Azokkal szemben senki nem fog egy-két millióért ellentanulmányt készíteni. Csiszárik Péter helyi lakos: Nálunk miért nem lehet megcsinálni, hogy felmérik a lakosság egészségi állapotát, úgy, mint Újhartyánon? Szalay István polgármester: Bejelentkezett egy sporttal foglalkozó csoport, és ha nyernek egy pályázaton, akkor a teljes kakucsi lakosság egészségi állapotát ingyen fel tudnák mérni. Pribék József, a dabasi képviselő-testület tagja: A részletes hatástanulmányt a képviselő-testület kérheti. Én Dabason egyedül vagyok a képviselő-testületben, aki ezt a beruházást ellenzi. Ha nem akadályozzuk meg minél hamarabb, akkor leteszik az első követ, és onnan már nem lehet megállni. Úgy gondolom, hogy az évi több mint 20 tonna cementpor nagyon sok. Ez az anyag vasszulfátot meg krómot tartalmaz. Ez a vasszulfát nem közönséges rozsda, mint sokan állítják. Ez egy nagyon veszélyes anyag. Kérem a képviselő-testületet, hogy gondolják át a kérdést, és induljanak el az ügyben. A civileket támogassa az önkormányzat. A Holcim nyilván a saját embereivel fogja elkészíttetni a részletes hatástanulmányt, és ha az nem tetszik nekünk, nem köteles másikat készíteni. Ha mi kérünk egy ellentanulmányt, akkor azt meg kell fizetni. Szakembereknek kell leülniük a tervhez, és meg kell nézniük. Bábel László helyi lakos: A cement egy olyan anyag, amit nem lehet teljesen zárt rendszerben kezelni, a finom por száll a levegőben. Szalay István polgármester: Mit tehetünk? Támogathatjuk a civileket a nyilatkozattal, felkérhetünk szakértőket, ami súlyos milliókba kerül, és végig kell vinni a bíróságon meg a környezetvédelmi hatóságnál. Csiszárik Péter helyi lakos: Az 1400 ellenző aláírást eljuttattuk a Holcimnak. Szalay István polgármester: Azt gondolom, hogy ennek az egész eljárásnak a kimenete eléggé bizonytalan.
25
Szita István helyi lakos: Az interneten láttam egy videót, s abban az van, hogy a Holcim nem is kapta meg az engedélyt az építkezésre. Dr. Kendéné Toma Mária képviselő: Valóban, jogosulatlanul jutottak hozzá egy engedélytervhez, és az önkormányzatnál arra a papírra adták meg az engedélyt, ami papír nem is ment ki hivatalosan a környezetvédelmi hivatalból. Nem hiszem, hogy mi is meg tudnánk cáfolni, hogy ha egy hivatalosnak tűnő papír jön egy környezetvédelmi hatóságtól. Mindenesetre kiderült, hogy hamis az engedély. Csiszárik Pál helyi lakos: Ezt úgy hívják, hogy okirathamisítás. Pribék József, a dabasi képviselő-testület tagja: Most már önök is minden határozatot meg fognak kapni, mert ügyfélként jelentkeztek be. Szalay István polgármester: Ide, a hivatalba, bármikor be lehet jönni, megnézni azokat a határozatokat, amiket mi kapunk. Más hozzászólás nem lévén, megköszönöm a részvételt, és a közmeghallgatást bezárom.
Kmf.
Szalay István polgármester
Dr. Fekete Borbála jegyző
