Jövôkép KOR KÉP. A közigazgatás modernizációja. Tét. a projektmenedzsment

KOR–KÉP

Jövôkép

A kö z i g a z g at á s mo der n i z á c iója Az ÖN-KOR-KÉP szerkesztôsége a Nemzeti Fejlesztési Hivatallal kötött szerzôdés alapján szervezte meg azokat a „pódiumbeszélgetéseket”, amelyek szerkesztett szövegét az alábbiakban olvashatják. A JÖVÔKÉP projekt keretében országszerte mintegy ötven–hatvan hasonló beszélgetés zajlott le az elmúlt néhány hónapban. Ezek a beszélgetések a tervezési folyamat 2004 nyarán indított rendszeréhez igazodóan különbözô szakterületeket érintôen szervezôdtek. Azóta a kialakított, tervezést meghatározó rendszer ugyan változóban van, ám a KÖZIGAZGATÁS MODERNIZÁCIÓJA – pódium-beszélgetéseink vezérgondolata – örökzöld téma, legalább is napjaink változásorientált világában. Az egyes szakterüle-

teken mûködô szakfolyóiratok – hozzánk hasonlóan – szervezték rendezvényeiket, azaz kiválasztották a vezérgondolathoz illeszkedô, az Európa Terv tervezése számára meghatározó jelentôségû témát. Felkérték az adott szakterületen jártas, határozott szakmai véleménnyel rendelkezô, esetleg illetékességgel bíró beszélgetô partnereiket. A beszélgetéshez szakmájukhoz értô, az adott témakörben érintett hallgatóságot szerveztek. Rögzítették az elhangzottakat, majd pedig szerkesztett formában nyomtatásban is megjelentették, illetve megjelentetik a szakértôk és a hozzászólók legfontosabb gondolatait. A rendezvény-sorozat célja, amint azt Lantos Gabriella, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal fôtanácsadója több rendezvényen is elmondta: a

pódiumbeszélgetések résztvevôi által megfogalmazott szakmai víziók segítik a II. Nemzeti fejlesztési terv (Nft) tervezôit abban, hogy azonosítsák a fejlesztési térben azokat a pontokat, amelyek kijelölik az adott szakterület lehetséges – ma látható – fô fejlesztési irányait. Az I. Nemzeti fejlesztési terv 2004-tôl 2006-ig zajló folyamata mintegy ráhangolásként vezette fel a következô idôszak fejlesztéspolitikai kihívásait. Ebben a korábbiakhoz képest merôben új helyzetben fel kellett építeni egy a hazai közigazgatási rendszerben sok tekintetben idegen intézményrendszert, a külsô elvárásoknak is megfelelô folyamatszabályozást, amelyet a gyakorlatban is ki kellett próbálni és nem utolsó sorban „át kellett programozni” a célközönség támogatáspolitiká-

ról, projektmenedzsmentrôl, pénzkezelésrôl alkotott nézeteit. Mi jelentett új helyzetet? • a fejlesztéspolitikában soha nem látott nagyságú forrás, • a hazai jogszabályokon túlmutató uniós szabályoknak való megfelelés kényszere, • a projektmenedzsment hazai gyakorlattól eltérô felfogása, • a rengeteg – nem magától értetôdô funkciójú – szereplô, • az a kollektív félelem, ami a rendszer valamennyi szereplôjét fenyegette balsiker esetén. Ilyen helyzetben nem is történhetett más, mint ami történt. A tervezôk elsôdleges gondja az volt: hogyan lehet biztosítani a tervezés által, hogy minél rövidebb idô alatt, minél nagyobb

Dr. Kovács Katalin, az MTA RKK Középés Észak-Magyarországi Intézetének kutatója, Jávor Károly, a VÁTI Kht. Vidékfejlesztési Iroda vezetôje, Szabó Ferenc, Tét polgármestere, a Téti Kistérségi Társulás elnöke,

Tét 20

ÖN • KOR • KÉP 2005. március

Bende György, Hét község (BAZ megye) polgármestere, az Ózdi Kistérségi Társulás elnöke.

KOR–KÉP támogatási forrás lekötésére kerüljön sor. Így kevésbé lehetett hangsúlyos a tervek metodikai kidolgozottsága, az egyes szegmensek egymásra épülése, a hazai és közösségi források terhére finanszírozott fejlesztések összehangolása. 2005 elejére kiderült, hogy nem megoldhatatlan a feladat, fel tudjuk használni az I. Nft rendelkezésre álló forrásait. Így, ha meg nem is nyugodhatunk – hiszen befejezettnek ezt a tényt csak a folyamat végén, a megnyugtató monitoring és ellenôrzési jelentések birtokában tekinthetjük – ám itt az ideje annak, hogy a menynyiségi szemléletrôl, minôségire váltsunk. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a kilátásba helyezett források elköltése, hanem kifejezetten azok stratégiai céloknak megfelelô felhasználása jelentheti azt, hogy a feladatot eredményesen hajtottuk végre! Az I. Nft tervezése során nem volt idô arra, hogy a közösségi források felhasználását megalapozó, illetve a hazai tervezési dokumentumok egymáshoz való viszonyát, illeszkedését vizsgáljuk. A kialakított intézményrendszer is hangsúlyosan külön kezelte a hazai területfejlesztési és az uniós források felhasználását megalapozó Nft tervezését.

Budapest

A kialakult helyzetben alkalmunk adódott arra, hogy a jelenlegi helyzetünkben és JÖVÔKÉP-ünk kialakításával összefüggésben is három kulcsfontosságú területen vizsgálódjunk. A potenciális pályázók között a leginkább meghatározó partnerek az önkormányzatok. A pályázati úton megszerezhetô fejlesztési források egyre növekvô nagyságrendje olyan helyzetet idézett elô, hogy az önkormányzatok igen nagy része egyedül abszolút esélytelenné válhat, hiszen a minimális projektméret a településen értelmezhetô fejlesztési cél, projekt-fejlesztési és -menedzsment tapasztalat és – egyes infrastruktúra-fejlesztést célzó támogatások esetén – önrész híján nem elérhetô számára. Az ilyen helyzetek kezelésére jelentek meg az integrált szemléletû, partnerségre építô pályázati kiírások. (A forrásfelhasználás kényszere nem igazán kedvezett az ilyen típusú projekteknek, hiszen a nagy összegû fejlesztéseket tartalmazó projektek a nagyobb önkormányzatok számára jelentettek reális lehetôséget, míg a kisprojektek esetében – az esélyegyenlôség jegyében – a civil szervezetek is az önkormányzatok konkurenseivé léptek elô.) Ebben a helyzetben jelent meg a komplex kistérségi

társulásokról szóló jogszabály, amely ugyan a nemzeti fejlesztési tervtôl teljesen független eleme a közigazgatási rendszernek. De egy ponton nagyon is rokonítható: a közszolgáltatások közös, kistérségi szintû megszervezése ugyanazt a partnerséget igényli a résztvevô önkormányzatoktól, elsôsorban azok vezetôitôl, mint a megfelelô fejlesztési projekt méretének elérését célzó, projektfejlesztési együttmûködés. Így kézenfekvô a gondolat: vizsgáljuk meg a kistérségi formáció szervezése során gyûjtött önkormányzati tapasztalatokat, hogy merítsünk belôlük a fejlesztéspolitikai célok megvalósításához is. A sikeres pályázatokhoz megfontolt tervezésre, korrekt pályázati kiírásokra, elfogulatlan projekt-kiválasztási rendszerre, a projekt-végrehajtást támogató szerzôdéskezelésre, a tájékozódást biztosítani képes monitoringra és a szabályosságot garantáló ellenôrzési rendszerre van szükség. Az ezt biztosítani hivatott intézményrendszer képezte vizsgálódásunk következô tárgyát – különös tekintettel arra, hogy a közigazgatás modernizációjába mennyire fér bele a fejlesztéspolitikai célok megvalósítását biztosító szempontok figyelembe vétele.

Ha már a közigazgatási rendszer modernizálásának szükségessége igazoltnak tekinthetô, vajon a fejlesztéspolitikai intézményrendszer kialakítása, továbbfejlesztése során nem ugyanazokat a vezérlô elveket kell-e figyelembe vennünk, mint a közigazgatás egészében? Míg a kistérségekrôl szóló vita inkább a potenciális pályázók helyzetérôl szólt, addig az intézményrendszer fejlesztésérôl szóló, a tervezés és a végrehajtás lehetséges, illetve szükséges reformjáról szólt. Mintegy magától értetôdôen szükséges elemként merült fel a vitában a fejlesztéspolitikai minisztérium létrehozásának gondolata, mint a hazai és közösségi fejlesztési források egységes szemléletû, azonos logikára épülô forrásfelhasználást biztosító intézményrendszer irányító szervezete. Ugyancsak nélkülözhetetlen újításként vetôdött fel, a forrásallokáció decentralizálásának korrekt eszközeként említett regionális fejlesztési hivatalok rendszere, amely a regionális fejlesztési tanácsok munkaszervezeteiként mûködô ügynökségek feladatainak tisztázását, a támogatások odaítéléséért, illetve a projektfejlesztésért viselt felelôsség különválasztását lenne hivatott megoldani.

Márton György, a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség fejlesztési igazgatója, Wagner András, moderátor, Dr. Szegvári Péter, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal (MTRFH) elnöke, Torba Nándor, a Miniszterelnöki Hivatal kormány fôtanácsadója.

2005. március ÖN • KOR • KÉP

21

KOR–KÉP Az uniós logika alapján, afféle horizontális szempontként került kiválasztásra a rendezvénysorozat harmadik témája: az e-közigazgatás. Ez az a terület, amelynek mûködési színvonala – mint a leggyengébb láncszem – meghatározza a rendszer egészének teljesítményét. Nem csak a technológiai fejlettség, nem csak az elérhetôség, hanem elsôsorban az informatikai kultúra színvonala az, ami meghatározza, hogy milyen színvonalú lesz a támogatáspolitika intézményrendszerének mûködése. A vitában felmerült, hogy az e-közigazgatás tervezett fejlesztése – rendszerépítés, jogszabályi környezet fejlesztése és a felhasználói kultúra javítása – milyen következményekkel jár a folyamatok átláthatóságára, a demokrácia új minôségére, a mindennapi hivatali mûködésre nézve. Az ÖN-KOR-KÉP tevékenysége több ponton is kapcsolódik a közigazgatás modernizációjához, hiszen lapunk immár 15 éve van jelen az önkormányzatok róluk szóló tájékoztatásában, így a közigazgatási térben is. Az elsô beszélgetést a Nyugat-dunántúli Régió egy relatíve elmaradott területén, a Gyôr árnyékában meghúzódó Téti Kistérség centrumában, Téten ren-

deztük meg, január 24-én. A vita középpontjában a „kistérség, mint közigazgatási formáció” állt. Szép számmal jelentek meg a környékbeli települések polgármesterei, akik aktívan be is kapcsolódtak a beszélgetésbe.

Duna Palota adott méltó otthont. Ez alkalommal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy lehet-e, szükséges-e összekapcsolni az intézményrendszer átalakítását a fejlesztéspolitika céljaival.

A rendezvény felkért beszélgetôpartnerei

Budapesten

Téten Dr. Kovács Katalin, az MTA RKK Közép- és ÉszakMagyarországi Intézetének kutatója, Jávor Károly, a VÁTI Kht. Vidékfejlesztési Iroda vezetôje, Bende György, Hét község (BAZ megye) polgármestere, az Ózdi Kistérségi Társulás elnöke, Szabó Ferenc, Tét polgármestere, a Téti Kistérségi Társulás elnöke. A választott téma aktualitását az adja, hogy 2004. december 1-jétôl hatályos az a jogszabály, amely a komplex kistérségi társulásokat, mint a költségvetés által ösztönzött társulási formát rögzíti. Így egy új, kényszerek hatása alatt választott fejlôdési út elején vizsgálhatjuk a szakma és az érintettek reakcióit, ami egyrészt a tervezôk számára, másrészt néhány év tapasztalatával a hátunk mögött mindannyiunk számára felettébb érdekessé válhat. A második rendezvénynek Budapesten, a BM

Dr. Szegvári Péter, az MTRFH elnöke, Torba Nándor, a Miniszterelnöki Hivatal kormány fôtanácsadója, Márton György, a Déldunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség fejlesztési igazgatója. A közigazgatás modernizációjának egyik kulcseleme az intézményrendszer fejlesztése. A nemzeti fejlesztési terv elsô szakaszának végrehajtása – a támogatási rendszerek, a pályázatkezelô szervezetek létrehozása révén – tovább bôvítette azt a szervezetrendszert, amelynek korszerûsítését, racionalizálását, a közigazgatás modernizációját célzó elképzelések a fejlesztéspolitika új feladatai nélkül is javasolják. Lehet-e, kell-e komplexen gondolkodni a közigazgatás és a fejlesztéspolitika változáskényszereirôl? Lehet-e egyáltalán másképp? A harmadik beszélgetésnek a Miskolci Egyetem Továbbképzési Központja adott otthont. Témája az e-közigazgatás. Pontosabban azt vizsgálták a részt-

vevôk, hogy a technológia alkalmazása milyen új, tartalmi többletet jelentô elemmel gazdagítja a közigazgatás mûködését.

Miskolcon Pajna Sándor, az IHM helyettes államtitkára, Domokos János, az Információs Társadalom Kht. Észak-alföldi Regionális Irodájának vezetôje, Dr. Vincze Ferenc, Hajdúszoboszló jegyzôje, Vinnai János, a Szinvanet Rt. ügyvezetô igazgatója és házigazdaként Dr. Balla László, a Miskolci Egyetem Számítóközpontjának igazgatója. Összegezve megállapítható, hogy rendezvényeinken a fejlesztéspolitika intézményrendszerének ma belátható, a 2007–2013 közötti tervezési ciklusban elérhetô legfôbb célkitûzései kerültek említésre. Megszólítottuk a potenciális pályázókat, akik elgondolkodtak a partnerség új felfogásán. Bevontuk a vitába az intézményrendszer formálóit, néhány, a támogatáspolitika területén mûködô szervezet képviselôjét, kutatókat, döntés-elôkészítôket. Észrevételek hangzottak el az elégedetlen, mindent és mindenkit kritizáló hangnemet messze elkerülve, a konstruktivitás és sok esetben a kreativitás jegyében. A további feladat immár a tervezôké… Wagner András

Vinnai János, a Szinvanet Rt. ügyvezetô igazgatója Dr. Vincze Ferenc, Hajdúszoboszló jegyzôje Pajna Sándor, az IHM helyettes államtitkára, Wagner András, moderátor, Dr. Balla László, a Miskolci Egyetem Számítóközpontjának igazgatója,

Miskolc 22


Domokos János, az Információs Társadalom Kht. Észak-alföldi Regionális Irodájának vezetôje.

KOR–KÉP

Tét

Vajon mi a kistérség: egy vargabetû a fejlôdésben, vagy a jövendô közigazgatási modell egyik meghatározó szerkezeti eleme? Ma még nem igazán tudjuk, miként vélekedjünk róla, hiszen nem olyan régen beszélünk kistérségekrôl. Ami eddig történt a kistérségek fejlesztése területén – szigorúan a közigazgatás-szervezés kérdésére koncentrálva – az elôremutatónak, vagy zsákutcának tekinthetô? Hogyan képzeljük el a 2015 táján Magyarországon mûködô közigazgatási rendszert, és ebben milyen szerepét látjuk a kistérségeknek? Lesz-e a kistérségeknek a közigazgatás szervezeti rendjében a maihoz képest markánsabban megfogalmazott, törvényekben jobban viszszaköszönô helye? Ezekrôl a kérdésekrôl esett szó január 24-én Téten, a kistérségi együttmûködésrôl rendezett nyilvános vitán. Remélem, hogy a kistérség nem vargabetû a fejlôdésben, de valóban még nem kikristályosodott helyzetrôl van szó – fejtette ki Kovács Katalin, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának munkatársa. A kistérségek ügye a területfejlesztési törvény módosítása és a közigazgatási reformtörekvések kapcsán vált kulcskérdéssé. Mind a két szférában komoly igény merült fel a

korrekcióra, különösen a kormányváltás idôszakában, melynek következtében a két szféra, területfejlesztés és közigazgatás-fejlesztés külön-külön reformjavaslatokkal indult el. Úgy tûnt, hogy pont a kistérségi szinten – mert ez a szint látszott a legreálisabban módosíthatónak és politikailag a legkevésbé érzékenynek – lehet összekapcsolni a reformtörekvéseket. Az utólagos összekapcsolás úgy történt, hogy a közigazgatási reformtörekvéseket tükrözô, úgynevezett többcélú kistérségi társulási törvény végül is átvette a területfejlesztési törvényben szabályozott, ún. kistérségi fejlesztési tanács intézményét. Hivatkozással arra, hogy többcélú kistérségi társulás egyik kötelezô eleme a területfejlesztési feladatok ellátása, mégpedig a statisztikai kistérség valamennyi településére vonatkozóan. Az elôzô területfejlesztési törvényben is voltak a kistérségi szintnek feladatai. A különbség egyrészt az volt, hogy egy település több társuláshoz is tartozhatott, illetve nem volt biztosítva az ország teljes lefedettsége, másrészt pedig a társulások mûködési szabályai és feltételei nem voltak tisztázva és biztosítva. A területfejlesztési törvény módosítása ezeket a hiányosságokat korrigálta. A területi statisztikai kistérségek lehatárolásá-

Kistérség: zsákutca vagy a fejlôdés iránya?

nak, újragondolásának a folyamatai a fenti reformokkal párhuzamosan folytak 2002–2003-ban. Amikor a lehatárolások felülvizsgálatának munkálatai elkezdôdtek, senki sem gondolta, hogy a statisztikai kistérségek olyan egységek lesznek, amelyek a késôbbiekben ellátási körzetként is mûködni fognak, sôt, amelyekre esetleg közigazgatási funkciókat kívánnak telepíteni. A legfontosabb problémát tehát abban látom, hogy miközben megtörtént a kistérségek statisztikai és területfejlesztési szempontok szerinti korrekciója, így lett 150-bôl 168 kistérségünk, nem vették figyelembe a késôbbiekben esedékes ellátási, közszolgáltatási feladatokat. Illetve fordítva, amikor a közszolgáltatások körzeti szintû szervezésének, összehangolásának ösztönzése volt napirenden, nem vették figyelembe, hogy a megcélzott szint, a statisztikai kistérségek körülhatárolása más szempontok szerint történt. Úgy gondolom, ez nagy hiba. Nem véletlen, hogy eddig 95 kistérségben alakultak többcélú kistérségi társulások, de ezeknek csak mintegy 80 százaléka teljes körû. Az ország jelentôs része nem lefedett. Utolsó lényeges problémaként említeném meg, hogy egy olyan országban, ahol ilyen hihetetlen különbségek vannak tájak, településrendszerek és kistérségek között, mint Magyarorszá-


23

KOR–KÉP gon, egységes közép-alsószintet létrehozni lehetetlen. Csak a két szélsôségre tekintve: van két olyan statisztikai kistérség Magyarországon, ahová mindössze 3-3 népes település tartozik, míg a zalaegerszegi kistérségben a megyeszékhely körül 79 település, zömmel aprófalu van. Hogyan lehet ezt a kettôt összehozni közszolgáltatás-szervezés vonatkozásában? Kelle, szükséges-e? Úgy gondolom, hogy ilyen formában nem lehet, de nem is szükséges egységes rendszert kialakítani. A kistérségi szervezôdés valahol már természetes vágy volt a települések között – ez nálunk már 10 évvel ezelôtt megmutatkozott. Ekkor alakult meg önkéntes alapon a kistérségünk, éppen területfejlesztési célokra – jelentette ki Szabó Ferenc, Tét polgármestere. Az ilyen jellegû szervezôdéseknek természetesen összekovácsoló erejük is van, hiszen bármennyire is Gyôr szomszédságában vagyunk, hátrányos helyzetû kistérség a miénk, amelynek források kellenek ahhoz, hogy szinten tudjon maradni. Amikor a statisztikai alapon elhatárolt kistérségek megalakultak, úgy tûnt, hogy ez valódi elôrelépést jelenthet. Abban a pillanatban azonban, amikor megfogalmazódott, hogy ez nemcsak területfejlesztésrôl, hanem közigazgatásról is szólni fog, felmerült egy probléma, amirôl a statisztikai elhatárolás során elfeledkeztünk: a térség szétszabdalt jellege és „sugaras” koncentráltsága rendkívül nehézkessé teszi a települések közötti átjárást, így a közigazgatási feladatok ellátása során történô együttmûködést is. A közigazgatásnak feltétlenül vannak olyan területei,

24

amit nagyon jó lenne együtt, közösen végezni. Vannak azonban olyan feladatok, amelyeket meg kell hagyni a települési szinteken. Mediterrán típusú emberek vagyunk, kötôdünk szülôfalunkhoz, lakóhelyünkhöz: ragaszkodunk minden eredményhez, ami a településünket jellemzi. Éppen ezért nagyon nehéz a többcélú kistérség megalakítása. Elsôsorban az oktatás az, ami mindig és mindenütt dilemmát okozott: ahol van óvoda, iskola, az ott élô emberek követelése, hogy az maradjon is meg. Az elôrelépés egyik lehetôsége az lenne, hogy célszerû és elveket nem sértô korszerûsítést vigyünk végbe. Hol vannak azonban a határok, hogy sem a gyermekek, sem a szülôk, sem a település ne sérüljön meg? Az sem lényegtelen szempont, hogy ha elveszünk egy településtôl egy iskolát, mit adunk helyette? Azt, hogy ott maradjon egy üres iskola, nem fogadja el a település, az itt lakó polgár. Azonban, ha egy okos gondolattal más funkciót tudnánk adni az épületnek, akkor talán igen. Az, hog y pénzüg yileg – úgymond – ösztönözve vagyunk a többcélú társulások létrehozására, kényszerpályára állít, és gondolkodásra késztet minket, polgármestereket és a közigazgatásban dolgozókat. A forrásokra szükségünk van, ez egyértelmû. Az 50–90 millió forint, amit az oktatásra lehetett volna költeni, ha többcélú társulást alakítunk, nagyon sokat jelentett volna. Én mégis a megfontoltan haladást tartanám fontosabbnak.

Kompromisszumokra kell törekedni Kistérségünknek, az ózdi kistérség létrejöttének vol-


tak elôzményei. Az önkormányzatok szabadon, egyesületek formájában már korábban is hoztak létre települések közötti társulásokat. Ilyenek voltak az Ózd térségi és Putnok térségi társulások – mondta el Bende György, Hét polgármestere. Ezek gond nélkül mûködtek, mert közösek voltak az érdekek, és igazából nem volt tétje a tevékenységüknek. A törvény életbelépésekor azonban, amikor már tétje lett a dolognak, és komoly pénzekrôl volt szó, nem ment olyan egyszerûen az együttmûködés. A 29 település mintegy 60 százaléka társult. Már a kezdetekkor érzôdött, hogy a város – elsôsorban a szavazatok arányában – szerette volna kezébe venni az irányítást. Ez nyilván ellenszenvet váltott ki a polgármesterekben és a képviselôkben, hiszen egy város el tudja vinni az egész döntéshozatalt. Végül rendezôdött a kérdés, létrejött a társulás, és elkezdte a mûködését, azonban jelenleg is rengeteg a nyitott kérdés. Problémát okoznak a távolságok. A kistelepüléseken körjegyzôségben mûködik az önkormányzat. Ez a megoldás vitákat szülhet. Az én kistelepülésemen például a körjegyzôséget ketté osztja egy folyó, a Sajó. Légvonalban 3 km lenne a körjegyzôség székhelye, gyakorlatilag közúton ez 15 km. Nehézkes az ügyintézés. Ma, amikor egyre több dolog az okmányirodában intézôdik, az emberek szeretnék, ha minél gyorsabban és egyszerûbben tudnák intézni a dolgaikat. Amit a törvény ránk ró, azt nem tudjuk teljesíteni – és ez megint a pénzügyi okokra vezethetô vissza. Ha a normatívákat nézzük, számtalan helyen törvényt

KOR–KÉP sértünk. Arra számítunk, hogy a társulással mindezeket meg tudjuk oldani; a közeljövôben a kompromisszumokat kell megtalálnunk. Az oktatással kapcsolatban olyan együttmûködést sikerült kialakítani, amelyet a társulás létrejöttekor mindenki elfogadott. Senki sem veszítette el az önállóságát, a meglévô intézmények kerültek közös szakmai irányítás alá. A projekt pénzügyi része még ezután következik, hátravan tehát a nehezebb szakasz. Úgy érzem azonban, hogy amit eddig elértünk, az is nagyon nagy szó, mert meghatározhatja a pedagógusok és a gyermekek jövôjét.

Hiányzik az érdemi partnerség Nem lehet kijelenteni, hogy ami eddig történt, az jó vagy rossz. A legfôbb probléma az, hogy a mai kistérségi társulásokból hiányzik az érdemi partnerség – állította Jávor Károly, a VÁTI Kht. vidékfejlesztési iroda vezetôje. A ’96 elôtt létrejött önkéntes társulásokat a ’96-os törvény szétvágta, vagy össze-vissza szabdalta. A statisztikai kistérségek kialakításakor nem vették figyelembe az önkéntességet. Valahogyan kezelnie kellene a rendszernek a funkcionalitást és az önkéntességet. Ez a gyakorlatban ritkán érhetô tetten. A kistérség, mint irány azonban mindenképpen jó, a szándékok is azt igazolják, hogy a kistérségeknek van létjogosultságuk. Az eddigi folyamat nyilván nem nélkülöz pozitív szándékokat és mérföldköveket. Azt hiszem azonban, hogy mára sikerült teljesen öszszezavarni az érintetteket. Január 10-én a Parlament Felsôházi termében volt a Gondolkodjunk közö-

sen Magyarország jövôjérôl címû rendezvény az Európa Terv partnerségi folyamatának indítójaként. A törvényalkotók fi gyelmét a következôkre szeretném felhívni, hiszen többnyire nincs megfelelô hely-, illetve probléma ismeretük: a jogszabályok megalkotásakor fontos lenne, hogy tudomásul vegyék, van egy területi sokféleség, amit meg kell próbálni kezelni. A kötelezô mindig zavaró: a törvény írja elô, hogy önkéntesen mit tegyünk. A helyzet visszás, de ha már így van, a „hogyan” nagyon fontos. Lényeges, hogy a partnerekkel miként tudom megértetni, hogy ez a racionalitás hosszú távon a kistelepüléseken élôknek is jó. Ez nem lesz könnyû, amikor eg yfelôl 2005 a falu éve, másrészrôl megszûnnek a kis posták, az iskolák, a buszjáratok. Az ellentmondásokat fel kell tudni oldani. Összefoglalva: többet kellene foglalkozni az emberi oldallal, mert az utóbbi évek inkább összezavarták az érintetteket, mint sem csatarendbe állították volna a közigazgatási reform érdekében. Az európai uniós csatlakozás után az unió által biztosított lehetôségeket, pályázatokat áttekintve szomorúan tapasztaltam, hogy ma egy önkormányzat alkalmatlan arra, hogy felkészüljön ezekre a feladatokra – mutatott rá Bende György. A polgármester személye, habitusa javíthat a helyzeten, de a munkákat, a pályázatot el kell készíteni, az apparátus pedig egyáltalán nem alkalmas erre – legalábbis olyan szinten, ahogyan arra szükség lenne. A jövô iránya véleményem szerint azon technikák keresése, ami hozzáférést biztosít a csekély normatíva mellett egyéb pénz-

eszközök megszerzésére. Az óriási pénzt, amire igény lenne, ha nem megy egy településnek, akkor térségi öszszefogás segítségével kell megszerezni. Ami az érdemi partnerséget illeti, azt hiszem, ma ez hiányzik a leginkább. A tervezéshez a térségnek szakemberekre lenne szüksége, akikben bízni lehet: ha kitalálunk egy irányvonalat, annak mentén végig tudnak menni. A cél a közös gondolkodás, felfûzni az elôrevivô gondolatokat, hogy minél nagyobb mértékû fejlôdést biztosíthassunk a településeknek.

Túl sok az önkormányzati feladat Az elmúlt évekre jellemzô volt, hogy újabb és újabb feladatokat kaptak az önkormányzatok. A végrehajtáshoz vagy volt forrás, vagy nem, de a feladatokat mindig megkaptuk – fejtette ki Szabó Ferenc. Sok olyan terület van, amitôl meg kellene „tisztítani” az önkormányzatot. Biztos vagyok benne, ha ezeket segítenek nekünk leépíteni, akkor lesz egy jó hivatalunk. A kö z t i s z t v i s e l ô s é g nagyon komoly, összetett szakma. Ha valóban elôre aka runk lépni, kreatív megoldásokat kell találni. Elkezdtünk merészen gondolkodni az e-közigazgatás irá nyába n. K iderült azonban, hogy a telefonhálózat nem alkalmas ennek a kiépítésére. Mivel mi a lakosság szolgálatában álló hivatal vagyunk, személyes kontaktust kell teremteni az idôs emberekkel, de a fiatalokat át lehetne irányítani erre a területre. Fontos azonban a tájékozottság és a tájékoztatás. A jó színvonalú tájékozottság megkönnyítheti a munkánkat.


25

KOR–KÉP Hogyan fog kinézni a közigazgatási rendszer 2015ben, és mi lesz a kistérség szerepe? A válasz attól függ, hogy milyen bázisról indulunk és merre felé – mutatott rá Jávor Károly. Azt senki nem kétli, hogy a régiók szerepe nagyon markáns lesz a közigazgatási rendszerben. Hogy lesz-e választott testület a régiók élén, az még legalább annyira vitás, mint a megyék jövôjének kérdése. A kistérségnek mindenképpen van létjogosultsága: a sokat emlegetett partnerségnek az egymás kisegítésébôl következô haszna és potenciái. Ez a szint komoly lehetôségeket rejt az ésszerûsítés terén, gondoljunk csak az oktatás területére. Véleményem szerint a régió és a kistérség szerepe mindenképpen megerôsödik a jövôben. Ennek támogatására indokolt volna a kistérségekben egy helyi térségfejlesztô mûhely létrehozása és mûködtetése a falugondnok, a térségfejlesztési menedzser, a vidékfejlesztési menedzser és egyéb ott élô és érintett (szak)emberek részvételével.

Ellátási körzetek Én azt remélem, hogy ilyen kistérségek, mint amilyenek most vannak, nem lesznek 10–15 év múlva – jelentette ki Kovács Katalin. Abban viszont bízom, hogy helyette lesznek jól mûködô ellátási körzetek – olyan térbeli szervezettséggel, amilyet az egyes szolgáltatások, feladatok megkívánnak. Például: ha egy komplett egészségügyi körzet gazdaságilag hatékony mûködtetését 40– 50 ezer emberre lehet megszervezni, akkor mit keres az egészségügy, a központi ügyeletek megszervezése a többcélú kistérségi társulások kötelezôen ellátandó feladatai között? Nem kell arra törekedni, hogy azonos

26

térstruktúrákat kényszerítsünk rá különbözô szervezettségû és hatékonyságú ágazatokra. Jó lenne, ha 15 év múlva az ország különbözô térszerkezeti viszonyaihoz alkalmazkodó mikrokörzetek mûködnének az oktatásban és egészen más, hatékony és életképes körzetek más közszolgáltatásoknál. Egészen biztos vagyok benne, hogy a területfejlesztést és a szolgáltatások szervezését nem kell kistérségi szinten összekapcsolni, mert más területi szervezettséget igényelnek. Ugyanakkor arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mai globalizálódó világban, amikor többek között azért érvelünk a régiók létrehozásának szükségessége mellett, mert azt mondjuk, hogy a megyei szint is túl kicsi ahhoz, hogy a fejlesztési körülményeket igazán befolyásolni tudja, akkor statisztikai kistérségi szinten viszonylag csekély elvárásaink lehetnek. Úgy gondolom, hogy a területfejlesztési funkció kistérségi szinten maximum koordinatív szerepet tölthet be. Ez nagyon fontos szerep, de csak eddig terjedhet. Valószínû, hogy a mainál nagyobb térkategóriákban kell gondolkodnunk a jövôben, 10–15 év távlatában, amikor a kistérségek területfejlesztési feladatairól beszélünk, az ország területi adottságait szem elôtt tartva, térre, tájra, körülményekre szabottan, és a helyiekre bízva a konkrét megoldásokat. Ami a területfejlesztési törvény módosításában a kistérségi fejlesztési tanács feladatai között szerepel, az tökéletes. Ha azt valaki A-tól Z pontig megoldja, akkor ott a paradicsom. Kérdés azonban, hogy ki fog ja mindezt elvégezni? – vetette fel Botos Gábor,


Mosonmagyaróvár polgármesterének tanácsadója. Egyértelmû, hogy a hatásköri vitákat le kell zárni a régió a megye és a kistérségek között. Összhangba kell hozni az ágazati követelményeket is, fontos a következetesség. Jó lenne, ha 2015-ig be tudnánk fejezni a mennyiségi fejlesztéseket. Ma minden település utat, csatornát, telefonhálózatot épít. Utána rátérhetnénk a minôségi fejlesztésre. Jó lenne, ha 2015-ben már ezzel és nem az elmaradt fejlesztésekkel foglalkozhatnának a települések. Rendkívül fontosnak tartom, hogy élôvé váljon az „e-kormányzat”. Ehhez elsôsorban személetbeli változásra van szükség. Végül egy hatékony információs rendszer is kellene még.

Az oktatás megszervezése a legnehezebb Nem mi vagyunk Nyugat-Magyarország legfejlettebb kisvárosa, de sok mindenben elôreléptünk – ismertette Bíró Péter, Kapuvár polgármestere. Van térségfejlesztési tanácsunk, megalakult a többcélú térségfejlesztési csapat, s van három mikrotérségünk van, ami mûködôképes lenne. Az egész az oktatáson bukott meg. Itt kellene elôrelépést elérni, akkor nincs gond, mert a többi kérdésben könnyen meg lehet egyezni. Mindenütt azt mondják a legnagyobb gond az oktatás, de vajon mi a megoldás? Most esély van arra, hogy a kistérségen belül az érintett települések polgármesterei tulajdonképpen megállapodhatnának. Csak van egy momentum: az a polgármester, aki el tudja érni, hogy a településén legyen a felsô tagozat,

KOR–KÉP az úgy megy haza a saját közgyûlésére, hogy nyertem! Akitôl ezt elviszik, azt senkinek sem nézik a faluban, mert úgy érzik, hogy veszített. A polgármesterség nyilván presztízskérdés, hivatásnak kell érezni, és nagyon sokoldalúnak kell lenni. Azonban be kell látni, hogy nálunk gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy öt gyerek miatt iskolát tartsanak fenn. Lázi 600 lelkes település. Aki racionálisan gondolkodik, az tudja, hogy ez az oktatási rendszer, illetve az oktatás jelenlegi fi nanszírozási rendszere rossz – fejtette ki Fekete Teréz, Lázi polgármestere. Mindenképpen ésszerûsíteni kell, de ezt a faluban nem fogadják el az emberek. A kérdés 2006-ban fog megoldódni, mert a polgármesterek most a sorsukat féltve nem vállalják fel a döntést. Az elkövetkezendô pár évben demográfiai csökkenés várható mindenhol, így tovább súlyosbodik a helyzet. Ezt csak a szabályozás fogja rendbe tenni, a jogalkotók kezében van a lehetôség. A településünkön az elôzô polgármester utolsó ciklusában szûnt meg az iskola – érdekes módon ez semmiféle problémát nem jelentett – mutatott rá Bende György. A szülôk már korábban felismerték a lehetôséget, hogy a gyerekek a településünktôl három irányba tudnak menni, és egyik sincs hat kilométernél messzebb. A szülôk szabadon választottak a három településbôl. Amelyik a legrosszabb, onnan lemorzsolódtak a tanulók. Rugalmasan megoldódott a bejárás, kisbusszal szállítják az iskolába a gyerekeket. Nálunk az utóbbi öt–hat évben így alakult, mert látták a szülôk, hogy a nagyobb iskola többet és jobbat ad a gyereknek.

Vidékfejlesztési koncepcióra van szükség, enélkül egyre nagyobb lesz a hátrányos helyzetû kisközségek leszakadása – hangsúlyozta Mecséri Lajos, Sokorópátka polgármestere. El kell dönteni, hogy a magyar településszerkezetet meg akarjuk-e tartani. Ha a falu nem számít településnek, akkor le lehet írni, akkor el lehet vinni az iskolát, de közigazgatásra továbbra is szükség lesz. Nem tudunk lépést tartani Gyôrrel és Budapesttel, fôleg nem, hiányzik ehhez a humánerôforrás. Nem tudunk olyan feltételeket biztosítani, hogy versenyhelyzetben legyünk a nem hátrányos helyzetû településekkel. Hiába erôlködünk azon, hogy megteremtsük a kistérségi együttmûködés feltételeit, amíg az alapinfrastruktúra-, a településközi utak, a tömegközlekedés stb. hiányoznak. Nagyon sok pedagógusnak nem szakmai, hanem egzisztenciális kérdés, hogy megmarad-e a településen az iskola – vetette fel Tompáné Balogh Mária, Beled polgármestere. Úgy gondolom, ezeknek az iskoláknak nem biztos, hogy meg kell szûnniük. Törvénymódosítással megoldható lenne az 1–3. osztályok öszszevonása, és negyediktôl a mikrotársulás iskolájába járhatnának a gyerekek. Ez reális megoldás lenne a problémára. A közoktatási törvény hibája, hogy van maximális és átlag osztálylétszám, de a minimális létszám nincs meghatározva. Törvényi minimum elôírásával a probléma nem lenne többé probléma. Milyennek szeretném látni 10–15 év múlva a térséget? Olyannak, ahol jól érzik magukat az emberek. Sajnos nálunk is változó képet mutatnak a települések. Egy-egy település hátrányos helyzetû-

vé válhat 200 munkahely megszûnésével: innentôl kezdve a GDP mutatók egészen mást mutatnak, mint elôtte. De a besorolás 4 évig marad. Jó lenne, ha a mutatókat és a normatív támogatásokat folyamatosan fi gyelnék. A törvényhozóknak meg kellene kérdezniük a gyakorló polgármestereket, hogy nekik jó-e, amit rájuk erôltetnek, amit nekik kell végrehajtaniuk – mutatott rá Nagy Ferenc, Gyôrszemere polgármestere. Van létjogosultsága a kistérségeknek, de beleszólása is kellene, hogy legyen a saját feladataiba. Bakonyszentlászlón évrôl-évre csökken a népesség. Néhány éve 60 millió forintot fordítottunk arra, hogy négy szaktanteremmel bôvíthessük az iskolánkat – mondta Frankó Ferenc, Bakonyszentlászló polgármestere. Kezdetben a szomszéd településrôl hatvankét tanuló járt ide, mára ez a létszám lecsökkent húszra, mert a települések mindenképpen meg akarják tartani az iskolájukat. 2004. december 31-én megszûnt az utolsó, kétszáz fôt foglalkoztató Fenyôfô I. Bányaüzem, így Bakonyszentlászló 30 millió forint iparûzési adótól esik el. Legnagyobb gondunk az önkormányzatok finanszírozása, mert az állami normatívák még az intézmények fenntartására sem elegendôek. Például: az iskolát a normatíván felül még 20 millió forinttal kell megtámogatni. Költségvetésünket elôreláthatólag, a legkarcsúbb intézményi mûködtetés mellett is, dologi kiadások nélkül kb. 15 millió forintos mûködési hitellel tudjuk összeállítani, mint a legtöbb 500–600 fôs kistelepülés. Változtatni kel-


27

KOR–KÉP lene a választási törvényen is. Nagyon sok településen azonos a probléma: az 5–6 polgármesterjelölt közül a nyerô polgármester többségi ellenzéki képviselôkkel kerül szembe, tehát úgy lenne jó, hogy egyszerre ne indulhasson települési képviselônek és polgármesternek az állampolgár. A vitában Lantos Gabriella felvetette: miért nem lehet integrált egészségügyi, szociális, illetve oktatási központokat létrehozni nemcsak kistérségi, hanem esetleg kis falusi szinten is? Sokszor a létszám miatt nem lehetséges önálló óvodát, iskolát, bölcsôdét fenntartani, de a demográfi ai viszonyok miatt arra kényszerülnek, hogy idôsek napközi otthonát, vagy fogyatékosok számára ápolási központot tartsanak fent. Miért nem lehet ezt mind öszszevonni, és azt mondani: jó, elviszik az iskolát, de akkor a másik községbôl átvállalom a bölcsôdéseket, az óvodásokat, az öregek napközi otthonát, és a mi egykori iskolaépületünkben létrehozunk egy településközi integrált szociális, oktatási központot. Ezeket az épületeket meg lehetne tartani a humánerôforrás szolgálatában, de az aktuális tendenciákat figyelembe véve. A pedagógusok egzisztenciális problémái is megoldódnának így: nem három gyereket tanítanának betûvetésre, hanem óvodásokkal foglalkoznának az elsô fél órában, utána kulturális programot szerveznének az öregeknek, majd a szociális gondozóknak tartanának elôadást. Csak megerôsíteni tudom, ami körvonalazódott: fontos, hogy hatékony partnerkapcsolatokban mûködhessenek az

28

önkormányzatok, mint a közszolgáltatásokért felelôs intézmények – hangsúlyozta Kovács Katalin. Hogy a partnerkapcsolat pontosan milyen térségi szervezôdésû legyen, azt egyelôre nem tudjuk megalapozottan megmondani. A döntéseket, amelyeket most önöknek, polgármestereknek kell meghozniuk, a jövôben az érdekelteknek, az érintetteknek és „a feladat ellátásának kötelezettségével sújtottak”-nak együtt kell megtárgyalniuk. Ami hiányzott nekem ebbôl a beszélgetésbôl: az ellenôrzés, a minôség és a felelôsség – ez minden egyes közszolgáltatásnál rendkívül fontos, és jelenleg vagy hiányzik vagy megerôsítésre vár. Fontos az érdemi partnerség, az emberközelség, ami óhatatlanul együtt jár a településmérettel. Több százezer fôs térségben emberközeli dolgokat produkálni nagyon nehéz – szögezte le Jávor Károly. A mikrotérségeket értelmes funkciókra, feladatokra kell létrehozni, mégpedig alapvetôen az önszervezôdô szándékokra támaszkodva és a szükséges forrásokat is biztosítva. Szükségtelenül, az európai uniós elôírásoknál szigorúbb szabályokat varrunk az emberek nyakába. A szabályozók mindent elintéznek, ha ez így marad. Tehát észszerûbb és életszerûbb elôírásokra van szükség. Nagyon fontosnak tartom a következetes és korrekt tájékoztatást. Hiányolok egy nagyon határozott vidékpolitikát. A közösségi részvételt hangsúlyoznám a kistérségekkel kapcsolatban – ezen a szinten a kistérségnek van és lesz létjogosultsága. A regionális szintû megközelítésben pedig a terület- és vidékfejlesztési szándékokat végre értelmes és hatékony térségfejlesztéssé lehetne integrálni.


Bu A közigazgatás modernizációja során nyílik-e arra lehetôség, hogy az intézményrendszert a fejlesztéspolitikai célok megvalósításának eszközeként tekintve alakítsuk át? Melyek lehetnek a fejlesztéspolitika szempontjaira tekintettel felépített, ideálisan mûködô közigazgatás intézményrendszerének legfontosabb jellemzôi? Mi az, amit az ideális állapot elérése érdekében három éven belül feltétlenül végre kell hajtani? Ezekre a kérdésekre keresték Budapesten, a Duna Palotában a választ a résztvevôk február 9én, Az intézményrendszer korszerûsítése címû konferencián. A kérdés az, hogy a közigazgatás modernizációja, az átalakítandó intézményrendszer a fejlesztési intézményrendszer letéteményese lesz-e? Ha egy szóval kell rá válaszolni, azt mondom, hogy igen – fejtette ki álláspontját Torba Nándor, a Miniszterelnöki Hivatal kormány fôtanácsadója. Ha egy kicsit bôvebben válaszolok rá, akkor azt kell mondanom, hogy a közigazgatás modernizációja egy szélesebb spektrumot jelent, melyben átfogóbb társadalmi célok fogalmazódnak meg. Az egyik társadalmi cél, a közszolgáltatások minôségének és elérhetôségének javítása. Szükséges a

KOR–KÉP

udapest Az intézményrendszer korszerûsítése közigazgatás modernizációja keretében az intézményrendszer olyan átalakítása is, amely ezt elôsegíti. A másik cél pedig az, hogy EU-tagként, tehát tagállami szerepkörben bizonyos intézményeket át kell rendeznünk. A célok megvalósításához ezt az intézményrendszert nem kell persze fenekestôl felfordítani, de a modernizációját el kell végezni, és ebben nagyon fontos szerepet kap a fejlesztéspolitika is.

A kistérség, a megye és a régió Modernizáció kapcsán a szerkezettel, a szervezettel, a személyzettel és az eljárásokkal, illetve a technológiával foglalkoznék – indította hozzászólását Szegvári Péter, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke. Kiindulópont, hogy Magyarország közigazgatása képes-e megfelelni az Európai Közigazgatási Tér követelményeinek, hatékony, eredményese, abban a térszerkezetben mozog-e, ami versenyképességet erôsíti, vagy nem. Maga az intézményrendszer tud-e biztosítani olyan új eljárási metódusokat, amelyek hatósági típusú alá-fölérendeltségekre épülô közhatalmi struktúrák helyett inkább egy menedzseri típusú szervezô, adott esetben segítô, támogató megoldásokat visz a rendszerbe, kvázi

szolgáltat. A harmadik és nem mellékes szerep, hogy mondjuk egy fejlesztési célkitûzéshez mind a szerkezet, a szervezet, a személyzet és az eljárási intézményrendszer alkalmas-e. A fejlesztéspolitikát jól szolgálja-e ez a rendszer? Rendelkezésre állnak-e 2007– 2013-ban az adminisztratív kapacitások a 24,6 milliárd eurónyi forrás felhasználásához? A decentralizációt nem hagyhatjuk ki, hiszen Magyarországon nincs igazán decentralizált közigazgatási struktúra. A települési önkormányzati rendszer széttagolt, a településfejlesztés ilyen szempontból nem hatékony. A széttagolt települések mellett óhatatlanul keresünk olyan térszerkezeteket, ahol a településfejlesztést térben lehet elhelyezni, nemcsak az üzemeltetés, hanem a fejlesztés oldaláról. Ezért kitaláltuk a kistérséget. Ez nem azonos a járással, de térségfejlesztési szempontból – bár az Európai Unió nem akar ezzel foglalkozni, nem tekinti a regionális politika célkitûzésének –, a magyar fejlesztéspolitika szempontjából mégis annak tekintjük. Egyrészt, mert a településfejlesztést fel lehet fûzni a kistérségi fejlesztésekre, másfelôl a többcélú kistérségi társulások mûködtetése nemcsak a terület- és településfejlesztés, hanem a településüzemeltetés és közszolgálta-

tás szervezésnek is modell lehetôsége. Következô szint a megye. Közigazgatási szint is, s megfelelne a regionális tervezés szintjének is. Ám ha a térségi versenyképesség oldaláról nézzük, az Európai Unió a térségi versenyképességet a mi megyéinknél nagyobb méretû, az úgynevezett második szintû tervezési-statisztikai nomenklatúrában képzeli el, amely mintegy nyolcszázezres és hárommilliós népesség közötti területi egységet határol be. Ennek hatékonysági szempontjai vannak. A decentralizációban a valódi cél, hogy hogyan lehet a területfejlesztési politikát decentralizálni, illetve az európai alkotmánynak megfelelôen a többszintû kormányzás jegyében hogyan lehet még a területfejlesztés mellett más közpolitikákat is lejjebb vinni a központi centrumból, a kormányzati szintrôl. Ennek lényeges feltétele, hogy legyen ezen a szinten olyan választott közhatalmi testület és közigazgatási struktúra, amelyik ezt a feladatot ellátja. A hatékony fejlesztési struktúra célterülete eltér a közigazgatási közhatalmi színterülettôl, a régió nem közhatalmi közigazgatási egység, csak tervezési egység, de a fejlesztéspolitika eszközeivel azzá válhat, ha egyébként rájövünk arra, hogy az önálló regio-


29

KOR–KÉP nális programok készítése, a fiskális decentralizáció és a területi koordináció terepe lehet. Regionális szinten is a programozás, tervezés, jövôképek és eszközök kialakítása szükséges. A régió és a kistérség csak kooperatív testület, nincs mögötte közigazgatási terület. Ennek következtében nem tud ellátni közigazgatási feladatokat, nem tud ellátni olyan jogosítványokat, amelyek ehhez kellenek, például szabályozási, vagy forrásgenerálási, tehát adóztatási joga ennek következtében nem lehet. A régiót továbbra is közigazgatási és területi fejlesztési egységnek tartjuk, próbáljuk az alatta lévô szinteket ezzel összehozni. Ennek egyik eszköze, hogy erôsítjük az ügynökségek és a tanácsok kapacitásait. Van Magyarországon a társadalmi tôke létrehozására intézményes rendszer, ez maga a területfejlesztés intézményrendszere. Ez az egyetlen olyan rendszer, ami intézményesíti 96 óta a társadalmi párbeszédet, vagyis itt nemcsak politikusok ülnek, hanem már 2004-tôl a kistérségi tanácsokban és a megyei és regionális fejlesztési tanácsokban is – a politikai szereplôk mellett – ott ülnek a gazdasági kamarák képviselôi, a munkáltatói-munkavállalói oldal képviselôi, a helyi önkormányzatok képviselôi is, és most már a civil szektor is intézményesen. Ez a társadalmi diskurzusnak a színtere. Ami a szervezetet illeti, egyszerre kell a regionális tanácsok és a mögöttük lévô ügynökségek kapacitásait a tervezésben és a programozásban erôsíteni. A projektek kiválasztásában a kapacitásokat kell számukra biztosítani, ugyanakkor a közigazgatást meg le kell vinni erre a szintre, hogy találkozzék egymással a közigazga-

30

tás, illetve a helyi igények és értékek összehangolását biztosító rendszer. Ha egyszer megérik a helyzet, hogy pártpolitikai szinten a megyék helyett regionális önkormányzati rendszer alakul ki, akkor ebben a pillanatban ezt az intézményrendszert egy az egyben át lehet adni egy regionális önkormányzati rendszernek. Személyzeti oldalról képzett, kimûvelt emberfôk kellenek, ez nemcsak nyelvi képzést, hanem szakmai képzést is jelent. Egyben teljesítményértékelésre képes struktúrákat is, amelyben elsôsorban nem a hagyományos közigazgatási közhatalmi funkciókra kell felépíteni a rendszert. Az ügynökség alkalmas arra, hogy a menedzser típusú közigazgatási feladatokra alkalmas embereket válogasson ki. Ott, ahol hatósági engedélyezés kell, és ahol hivatalnoki tevékenység kell, azt a közigazgatással el lehet látni. Utolsó a technológia és az eljárási rend. Modern közigazgatásban az elektronikus közigazgatás nagyon nagy csodákra képes. Az elektronikus közigazgatás korában azt is el lehet érni, hogy valakinek a településrôl ne kelljen bemenni a centrumba, hogy elérjen olyan közszolgáltatásokat, információkat, esetleg forrásokat, amelyek erre valók. Ugyanakkor fejlesztéspolitikai szempontból az is izgalmas, hogyan lehet bizonyos képességeket, esélyeket a lemaradóknak azáltal biztosítani, hogy például a munkájukat, tanulásukat, szolgáltatásaikat a „teleházrendszeren” keresztül biztosítjuk. Közszolgáltatás szempontjából a szabályozási reform nem csak arról szól, hogy korszerû szabályokat adjunk, ami a vállalkozók számára megkönnyíti a vállalkozás letelepíté-


sét, hanem olyan egyszerû eljárásmódokat is bevezessünk, amelyet a versenyképesség szempontjából nem mellékesek.

A regionális fejlesztési ügynökségek szerepe Az ügynökségünk pályafutása is jól mutatja, hogy a regionalizáció milyen spontán, és milyen öntörvényû folyamatot írt le az elmúlt hat–hét évben. Úgy látjuk, hogy a 98-ban megalakult regionális fejlesztési ügynökségünk rendkívül rapid fejlôdésen ment át – ismertette Márton György, a Déldunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség fejlesztési igazgatója. Az eredetileg 2–3 fôs stáb most már mintegy 40 munkatárssal dolgozik. A szerepünk is igen hektikusan változott a hirtelen elénk tornyosuló feladatoknak megfelelôen. Ez a spontaneitás, ez az alulról-felfelé építkezô intézményfejlôdési folyamat jól leképezi azt, hogy a koncepció fokozatosan változott a kormányzati megítélés szintjén is. Azt leszögezhetjük, hogy a regionális intézményrendszer és a kistérségek is nagyon fontos területfejlesztési szintek, de nem közigazgatási szintek. Állandó dilemma, hogy a statisztikai régiók, illetve kistérségek váljanak-e közigazgatási szintté. A közszolgáltatások szervezése hozzá kell, hogy kapcsolódjon a területfejlesztési folyamatokhoz. Hosszabb távon nem tudom elképzelni e két szint különválását. A konvergenciának a területfejlesztés és a közszolgáltatások szervezése, a közigazgatás között meg kell lennie. Ha csak arra gondolunk, hogy fejlesztéspolitikai oldalról támogatást adunk egy település-rehabilitációs akció keretében majdan közszolgáltatást

KOR–KÉP folytató intézményeknek a fejlesztéshez, ez nem válhat el attól, hogy ezeket az intézményeket fenn is kell tartani. Regionális szinten nagyon pozitívnak tartjuk a többcélú kistérségi társulások most már közszolgáltatások szintjén is történô integrációját, az elaprózott, különbözô közszolgáltatási funkciók ilyetén történô integrációját. Itt arra szeretnék utalni, hogy a többcélú kistérségek sem direkt választott testületek és mégis bizonyos közszolgáltatási funkciók megjelennek. Ezt lehetne – modell értékkel – esetleg egy következô lépcsôként regionális szinten is kipróbálni. Torba Nándor a társulás fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette: a közigazgatás átalakítása egy hosszabb folyamat, ezzel egy évtizedet elbíbelôdtek Nyugat-Európában mások is, amikor átrendezték a közigazgatásukat. Nem szabad minden intézményt egyszerre kicserélni és ezzel a stabilitást veszélyeztetni – jelentette ki Torba Nándor. Azért is örülök annak, hogy a kormányprogram a regionális önkormányzatokat fontos célként megjelölte, de létrehozásukat nem kötötte határidôhöz. Ideális rendszer nincs, és ne akarjuk megvalósítani. A jelenleginél jobb megoldásokat kell megfogalmazni, a hatékonyság és eredményesség jegyében. Az átalakításban a rendszerszerûség erôsítését tartom fontosnak: az intézmények vertikális és horizontális kapcsolódásaiban, a döntési kompetenciák egymásra épülésében. Az egyes szinteken kiegyensúlyozott belsô kapacitás, a szintek között kiegyensúlyozott feladatmegosztás és a feladatok ellátásához mindenütt megfelelô kompetencia kell. Ami hiányzik, az a középsô szint, mely a helyi és az országos szintet összeköti.

Mindegyiknek kellôen erôsnek kell lennie ahhoz, hogy a rendszer mûködôképes legyen. Fontos, hogy a politikai és a fiskális decentralizáció megtörténjen, a regionális szint nyilvánvalóan számos elônnyel jár. A döntési pontok most nagyon szétaprózódtak, emiatt olyan funkcionális duplikációk jöttek létre, amelyek többletkapacitásokat hoztak létre. A fejlesztéseknél 100 milliárdos nagyságrendû veszteséget okozott az, hogy kiépültek olyan többletkapacitások, amelyek nem indokoltak, amit mûködtetni kellett. Egy regionális koordináció hozhatna ésszerû megoldásokat. Az országos szintnél szintén nagyon fontos, hogy kellôen erôs végrehajtó hatalom legyen. A modern állam jellemzôje: legyen kellô felhatalmazás, legyen kompetenciája saját feladatainak megvalósítására, a konfliktus-kezelésekre, az egyes szakmapolitikai stratégiák megvalósítására. Meglegyenek a jogi garanciák ezek megvalósítására. Nagyon fontos a közigazgatás informatikai fejlesztése. Ez a modernizáció egyik legfontosabb eleme. A közigazgatás informatikai modernizálása átalakítja az igazgatás belsô folyamatait. Jelentôs változást hoz a közigazgatás korszerûsítése, megbízhatósága, az ügyfélközpontú szemlélet kialakítása a társadalmi nyilvánosságban, az esélyteremtésben, a társadalmi-gazdasági versenyképességben. Az EU ajánlása alapján a húsz legkeresettebb szolgáltatás elérhetôvé válik magánszemélyek és az üzleti szféra számára a magyar közigazgatásban is. Ugyancsak a hatékonysághoz kapcsolható az adminisztratív terhek csökkentése. Hogy ez hogyan történik, azt máshogy láthatják a gazdaság szereplôi, és máshogy a közigazgatásban dolgozók. A demokratikus intézmény rendszer sérelme nélkül kell olyan átalakí-

tásokat végrehajtani, amelyek csökkentik a közszolgáltatások terheit. Nagyon fontos lenne, hogy társuljanak az önkormányzatok a közszolgáltatások színvonalas ellátása érdekében. Ezt kell segítenünk, de azt is látni kell, hogy az önkéntesség miatt ebben benne van az esetlegesség. Ne feldjük, ezek a települések versenyhelyzetben vannak egymással, hiszen a források megszerzésében versenyezniük kell egymással. A munkaszervezetek kialakításával mûködésük hatékonysága javulni fog. Az önkormányzati szférán túl az államigazgatás átalakítása is szükséges. Az államigazgatás rendszerében ugyanezt a rendszerszerûséget kell érvényre juttatni. Egy szétszórt, nagyon felaprózott területi államigazgatási rendszer jött létre, amely áttekinthetetlen és költséges is, ezen nyilván változtatni szükséges. A feladattípushoz kellene a szervezetrendszert alakítani. Vannak olyan feladatok, amelyeknek az országostól a településekig valamennyi szinten meg kell teremteni a feladatellátás feltételeit, míg másoknak elég csak országos, vagy csupán a regionális kiépítés.

A fejlesztési intézményrendszer A fejlesztési intézményrendszerben kell integráció és decentralizáció is – fejtette ki Szegvári Péter. Szükséges az integráció kormányzati szinten: egységes fejlesztési minisztériumra lenne szükség. Ezt az integrációt létre kell hozni nemcsak központi, hanem területi szinten is. Integráció szükséges az államigazgatás dekoncentrált rendszerében is. A központ kihelyezett tagozataiként mûködô államigazgatási szervezetek közötti koordinációt erôsíteni kell, s regionális hivatalokká kell alakí-


31

KOR–KÉP tani ezeket. Regionális kormányhivatalok nélkül ugyanis nincs egységes megjelenése a kormányzati és az ágazati szempontoknak. Decentralizálni csak akkor érdemes, ha valamit hatékonyabban, eredményesebben tudok a centralizációhoz képest ellátni. Ma a megye és a település szintjére nem érdemes fejlesztési, tervezési kapacitásokat decentralizálni, mert nem eredményez hatékonyabb és jobb megoldást. A fejlesztésben nem lehet éves költségvetési rendszerekben gondolkodni, és nem lehet projektfinanszírozásban gondolkodni. Fejlesztési oldalról a programfinanszírozás feltételeit és a programszerû közigazgatás menedzselésének a feltételeit kell kialakítani. A közigazgatásnak képesnek kell lennie arra is, hogy együttmûködjön a magánszektorral és a civil szektorral a fejlesztéspolitika területén. Ma még hiányzik a menedzseri típusú, ügynökség típusú és a gazdasági típusú szolgáltatásokat nyújtani képes rendszer. Egy projektnek üzletszerûen is kell mûködnie. A támogatás nem arra való, hogy egyébként válságban lévô szervezeteket és szerencsétlen ötleteket segítsen valóra váltani, hanem arra, hogy versenyképességi esélyeiben rosszabbakat abba a helyzetbe hozza, hogy egyenlô módon tudjanak versenyezni a piacon a jobb helyzetben lévôkkel. Az Európai Unió szerzôdést köt a tagállamokkal arról, hogy milyen fejlesztési célokhoz milyen típusú támogatásokat ad. Egy decentralizált rendszerben ugyanezt el lehet képzelni. Ha a régióknak van önálló fejlesztési stratégiájuk, van önálló fejlesztési tervük, akkor egy ilyen szerzôdést az állam is meg tud kötni a régió képviselôivel: ha hétéves céljaikat tervszerûen lebontják, akkor

32

a magyar költségvetési forrásokból és az uniós pénzekbôl ennyit és ennyit kapnak. Fontos, hogy minden régiónak legyen önálló fejlesztési koncepciója 2020-ig, s ez épüljön be az országos területfejlesztési koncepcióba. Utána készüljön regionális terv is hétéves idôszakra, mondjuk 2013-ig, figyelembe véve a hazai és az európai forrásokat. Ha összekapcsolom a magyar és a nemzetközi területfejlesztési forrásokat, akkor kiderül, hogy az a rendszer, amit a magyar eljárási rendszerben alkalmazunk, nem vihetô tovább. Tehát nem lehet tovább folytatni, hogy egyszerre vagyok kedvezményezett, döntéshozó, magam ellenôre és monitorozója, és egyben az irányító hatóság funkcióját eldöntô, felelôsséget nem vállaló szereplôje. Össze kell kapcsolni a magyar és a regionális fejlesztési források felhasználását. A projektgenerálás feladatait végezze a tanács, az ügynökség. A tanácsnak tervezési, programozási funkciója van. Egyébként ehhez kell az ágazati szempontokat is bevinni a rendszerbe és az ágazati tervezésben is szerepeltetni a regionális szempontokat. Ám ma a minisztériumok nagy részének nincs területi tervezô gárdája. A dekoncentrált államigazgatási szervek nem tudnak tervezni, programozni, nem tudnak statisztikai terveket készíteni. Ennek következtében ma nincs Magyarországon tervezéssel tudományosan, illetve szakmai szinten foglalkozó társaság. A fenti folyamat pedig azt feltételezi, hogy a regionális fejlesztési hivatal nem csinálna mást, mint megpróbálná levinni a térségbe partnerként a programozó, monitorozó és a projekteket összeállító intézményrendszer mellé az államigazgatási kapacitásokat tervezési és fejlesztési oldalról. Leképezem az euró-


pai pénzek irányító hatósági, és az állami pénzek irányító hatósági funkcióit is. Nem feltétlenül az a döntéshozó, aki annak látszik. Ha úgy építed ki az irányító hatóság funkcióját, hogy az csak egyszerûen az adminisztrációért felel, egyetértek a munkamegosztással. A Regionális Fejlesztési Hivatal ne legyen döntéshozó pozícióban a tervezésnél, a projektek rangsorolásánál, a helyi kérdésekben sem. Ezt végezze a tanács, a munkaszervezete elôkészítése alapján. De amikor az állami pénzek és az európai pénzek felhasználásról van szó, meg arról, hogy ezek a fejlesztési célok illeszkednek-e a nemzeti és országos koncepcióba meg az ágazati célokba, ott bizony az államnak felelôsséget kell vállalni és a közpénzekkel el kell számolnia. A fejlesztési hivatal ezt a funkciót tölti be. Ha abban egyetértés van, hogy a modern közigazgatás ilyen típusú közigazgatást feltételez, akkor ezek nem egy kormányzati ciklushoz kötôdnek. Bárki nyer, ugyanezzel a problémahalmazzal találja magát szemben. Ha ebben egyetértés van, akkor elôbbre léphetünk. Ha van regionális közhatalmi intézményrendszer, ez a kapacitás rendszer odatehetô, ha nincs, akkor addig csak államigazgatási szinten menedzselhetô a tervezés. Pontosan lefordítva az lesz a tét, hogy a 24,6 milliárd forintnak a 78 százalékát az elmaradott régiókban kell felhasználni, ez ugye a mai társfinanszírozással együtt sokkal nagyobb nagyságrend, mint amit a magyar területfejlesztésben használunk. Ma közvetlen és közvetett forrásként 101 milliárd forintot használunk, ennek a 60 százalékát a régiók kezelik. Mi ez ahhoz a téthez képest, amirôl a miniszterelnök úr is beszélt, hogy ennek az 50 százalékát menedzselik a régiók. De akkor az is nyilvánvaló,

KOR–KÉP hogy nem mûködik úgy, ha nem átlátható a rendszer és nincsenek egyértelmû, tiszta, munkamegosztásra utaló jegyek. Vagyis én meggebedhetek országos területfejlesztési szinten a koordinációval, nagyon szép álmaim lehetnek ebben, de ha nem építjük ki mind a két lábát a régióban, a programozási menedzsmentet és ennek a közigazgatási bázisát is, akkor ez nem lesz hatékony és nem lesz igazán elérhetô a potenciális kedvezményezettek számára. A magyar gazdasági és társadalmi rendszerben új hatalmi ágak jönnek létre, ugyanakkor a regionális hatalmi ág lóg a levegôben. Mind közjogi státusát, mind szabályozását tekintve furcsa képzôdmény az államigazgatás, az önkormányzati igazgatás és a korporatív mûködés mezsgyéjén – fejtette ki Sántha György, a második Európa Terv igazságügyi tervezôje, az Igazságügyi Minisztérium munkatársa. El kell gondolkodnunk azon, hogy amikor hosszú távúon reformokat kell elindítani – rengeteg pénzt kell bizonyos pontokra áramoltatni – a struktúra alkalmas lesz-e erre a funkcióra? Számomra leginkább az a legitimációs vákuum nyomasztó, ami regionális szinten jelentkezik. Akkor, amikor évente mintegy 1,5 milliárdos költségvetéssel mûködtek a regionális fejlesztés ügynökségek, nem volt annyira feltûnô, mint most, amikor 101 milliárddal gazdálkodhat a hét régió. 2007–2013 között 6000 milliárd forint sorsáról kell majd dönteni. Ugyanakkor az ügynökségek nem választott testületek, nem önkormányzati alapon létrejövô, hatalmat gyakoroló testületek. Mibôl vezetik le döntéseiket? Elkerülhetetlen, hogy Magyarországon a regionális szint a megfelelôen dekoncentrált államigazgatási hivatalokban és a regionálisan választott önkormányzatokban jelenjen meg, mert az, ami most

van, sokáig nem lesz tartható. Magyaryt olvasva, talán óvatosan kellenne bánni a decentralizáció lehetôségével, mert ô pl. több hátrányát sorolja fel, mint amennyi elônyt hozhat. Az egyik legnagyobb hátránya – azon kívül, hogy a hatékonyságot egy ponton túl teljesen lerontja – az, hogy teret enged a partikuláris politikai érdekeknek. Végtére is most a II. Európa Tervrôl, a II. Nemzeti fejlesztési tervrôl és a közigazgatásról beszélünk. Próbáljuk meg elhelyezni a kereteket. A II. Európa Tervnek meggyôzôdésem szerint egy specializált tartalmat kellene találni, amit ma még egyelôre nem sikerült kiválasztani. Nagy hatást tett ránk – tervezôkre – az a javaslat, ami a magyar ökológiai adottságokra, a magyar termálvíz-, ásványkincs-, gyógyvízkincs kiaknázásán alapszik és egy „Egészséges Magyarország” képre íródott. Ez például lehetne egy fômotívum, ami mentén a környezetvédelemre és az egészségügyre alapozott szektorális klasztereket lehetne alkotni a kutatás-fejlesztés, az IT-technológiára. De emellett meggyôzôdésem, hogy kell még majd egy komoly technikai csomag, egy elôfeltétel-rendszer amit mi, tervezôk, „Peremfeltételek”-nek nevezünk. Nem biztos, hogy ezt a mai EU-szabályozás lehetôvé teszi, de így kellene megközelíteni. Ha mindez EU-s finanszírozásból nem lehetséges, akkor hazai forrásból kell összerakni. Ebben, biztos, hogy el kell majd helyezni a szabályozást és az intézményrendszert. Ez utóbbi kapcsán beszélhetnénk közigazgatásról, ebben az értelemben kapcsolhatjuk az Európa Tervhez. Ha pedig közigazgatásról beszélünk, akkor célszerû definiálni, hogy mik a funkciói: önkormányzati igazgatás, államigazgatás, szabályozás, jogalkalmazás, hatósági ügyintézés és közszolgáltatás. Ha rossz a struktúra, ha

rossz a technológia, azt pénzekkel megolajozni nem érdemes. Mert ugyan javíthatjuk a hatékonyságát, csak épp rossz irányba visz, hatásossága pedig valószínûleg nem lesz mérhetô. Az Igazságügyi Minisztériumban az Európa Terv tervezése kapcsán a „Jogbiztonságot” tûztük ki a zászlónkra. Úgy definiáltuk, hogy ennek három komponense lehet, egy minôségi jogalkotási munka – ebben jelenik meg az adminisztratív terheket csökkentô program, amit a hollandok és az írek képviselnek –, melyre nézvést külön kutató-kapacitás jött létre.. A hollandok ezt például elsôsorban gazdasági érdekbôl, és pénzügyi oldalról generálták, nem pedig szabályozás technikai oldalról. A minôségi jogalkotás mellett fontos elem lehet a minôségi jogalkalmazás. Ebbe nem csak a hatósági ügyintézést, de az állampolgári jogkövetést is beleértjük, továbbá a jogismeretet, a jogérvényesítés lehetôségének biztosítását. A harmadik elem az igazságszolgáltatás hatékonyságának a növelése, amit azért tartanánk fontosnak, mert a magyar gazdasági társadalmi viszonyok útvesztôjében az ember elôbbutóbb kerülhet olyan helyzetbe, ahol a végsô szó az igazságszolgáltatásé lesz. .A hollandok egyébként annyit vállaltak, hogy egy négyéves kormányzati ciklus alatt évente 0,1 százalékkal csökkentik a felesleges adminisztratív terheknek a holland GDP 3,7 százalékában kimutatott arányát, az így megtakarított költségeket pedig a fejlesztési forrásokhoz rendeli hozzá. Magyarországon ezt például azért sem tudjuk elvégezni, mert az államigazgatási szerveknek, így az Igazságügyi Minisztériumnak nincs birtokában a hatályos magyar joganyag digitális változata. Mivel csak a Magyar Közlönyben lévô joganyag hiteles, jelenleg ezt


33

KOR–KÉP kell megvennünk és viszsza digitalizálni. A Hivatalos Közlöny Kiadó ugyanakkor az elektronikus joganyag tartalomból üzleti vállalkozást próbál csinálni. A hatályos joganyag különbözô szempontú átvilágítása mellett fontos. Magyarországon egy ingyenes jogi adatbázis létrehozása is, amihez hozzáfér mindenki. Ha pedig az EU-s ajánlásokat akarjuk, akkor az adattárnak angolul és németül is funkcionálnia kell. Befejezésül – ha már a jövôképrôl beszélünk: úgy gondolom, hogy egy-két éven belül lesz fejlesztési és/vagy támogatáspolitikai minisztérium Magyarországon. Úgy vélem, hogy lesz egy-két éven belül valamilyen kezdeményezés a regionális közigazgatási hivatalok felállítására is. Biztos vagyok abban, hogy a regionális önkormányzatok még 2013 elôtt felállhatnak. Biztos vagyok abban is, hogy lesz tervtörvény és tervszerzôdés. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a tervszerzôdéstôl nem várhatunk olyan eredményt, amilyen várakozással most elôtte állunk (ha regionális szinten a finanszírozási problémákat, illetve a bevételek megteremtését nem oldjuk meg). Végül biztos vagyok abban, hogy elôbb-utóbb nagyon jó helyi e-közigazgatási alkalmazások születnek. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy el tudunk indítani 2013-ig, vagy be tudunk fejezni egy finanszírozási reformot a rendszerben – most az önkormányzati finanszírozásra gondolok – , hogy a szervezeti reformot a központi államigazgatásban el fogjuk tudni indítani; abban sem, hogy a közigazgatási személyzet minôségi cseréje megtörténik, továbbá, hogy lesz olyan politikai béke, amely nagy reformok ágyát megvetné.

34

Varga József, Szigetújfalu polgármestere: Én egészen máshonnan látom a dolgot. Nekünk, az önkormányzatnak földhözragadtabb gondjaink vannak. Egy gondolatot emelnék ki, ez a személyzeti része a dolognak. A szerkezet, a szervezet, az eljárási intézményrendszer, ha akarjuk, ha nem, valamilyen formában meg fog oldódni. Egyszerûen a körülmények kikényszerítik. De mi lesz a személyzettel? A polgármestereket miért nem tetszenek beengedni Európába? Én próbáltam oktatásokra elmenni, amelyek köztisztviselôknek egyébként ingyenesek, de mivel a polgármester nem olyan köztisztviselô, neki nem járt. Én szerettem volna elmenni többek között közigazgatási szakvizsgát tenni, de nem tehettem, mert nem voltam köztisztviselô. Hála Szegvári Péter úr közbejárásának is, azóta polgármesterek is tehetnek közigazgatási szakvizsgát. Arra gondoltam, hogy nagy valószínûséggel szakvizsgát tesznek majd a felsôfokú végzettségû polgármesterek, akik nem, azok legalább alapvizsgát. Ez nagy tévedés volt részemrôl. Legyen elôírás a polgármestereknek, hogy egy-két hetes elôadást hallgassanak, ami régen elôírás volt, hogy ún. tanácsakadémiát kellett elvégezni. Ez sokak véleménye szerint antidemokratikus lépés lenne, és csökkentené a polgármesterjelöltek indulását a választásokon. Addig, míg nem tudunk olyan rendszert kitalálni, hogy képzett embereink legyenek a gyámügyön, a mûszaki, hatósági szolgáltatásoknál, az ügyféllel való találkozásokon, addig ebbôl nem lesz szervezetfejlesztés, intézményrendszer, mert nincsenek meg hozzá azok a képzett emberek, akik ezt megvalósítják.


Hogyan képzelhetjük el az eközigazgatást 2015–2020-ban? Menynyire lesz elterjedt, elfogadott, menynyire lesz képes kiváltani a hagyományos közigazgatás módszereit, eszközeit? Melyek azok az erősségek, illetve gyengeségek, melyek az e-közigazgatás kialakulását segítik, vagy éppen hátráltatják? Melyek azok a funkciók, melyek megjelennek az e-közigazgatás eszköztárában? Milyen hatással lesznek ezek a demokratikus intézményrendszerben? – ezeket a kérdéseket vitatták meg a résztvevők február 14-én, Miskolcon, az E- közigazgatás szerepe a közigazgatás korszerűsítésében című nyilvános vitán. Nagy kihívás előtt áll a közigazgatás. Hogyan tudjuk azt megvalósítani, hogy a nap 24 órájában, a hét minden napján a legkisebb településen is elérhető, azonos minőségű szolgáltatás álljon az állampolgárok rendelkezésére? – tette fel a kérdést Pajna Sándor, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium helyettes államtitkára. Magyarország nem tipikus közigazgatási berendezkedésű ország, hiszen 3260 fölötti önkormányzatunk van és ebből 2300 település ezer fő körüli vagy alatti. Ráadásul ezeknek a kistelepüléseknek ugyanazokat a feladatokat kell ellátni, mint a profi szakembergárdával rendelkező megyei jogú városnak. El kell azt érni, hogy adott esetben 30–40, vagy 100 kistelepülésnek tudjon dolgozni egyegy szakértő. Az Európai Unió céljai között megfogalmazta azt is, hogyan legyenek átláthatóak a folyamatok. Először jelenjenek meg interneten, fórumokon azok az információk, amelyek az eligazodáshoz szükségesek. Második lépcsőben tudják az állampolgárok mindezt letölteni, tehát ne kelljen elmenni egy formanyomtatványért. A harmadik lépcső az, hogy ezt vissza is lehessen küldeni. A negyedik lépcső, hogy ezt elektronikusan el is intézzék, s a szolgáltatási díj, az illeték is befizethető legyen elektronikusan. Az Országgyűlés megszavazta a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényt, ami november 1-jén lép hatályba. Az elektronikus ügyintézés gyakorlatilag általános lesz. Úgy látom, hogy a technikai feltételek adottabbak annál, mint amennyit kihasználunk. Bízom abban, hogy 2015–2020ban PDA-jellegű intelligens eszközzel megyünk majd az utcán, és ha bármi

KOR–KÉP

Miskolc

Információs társadalom: messze még az e-közigazgatás? történik, akkor el tudjuk érni a háziorvost, illetve minden olyan közszolgáltatást, ami rendelkezésre áll. Életminőségünk igazán érdemi változáson megy majd át. Ha 15 évvel ezelőttről valaki életre kelne és meglátná a mai világot, nagyon megdöbbenne – mondta Vincze Ferenc, Hajdúszoboszló jegyzője. Képesek-e az emberek arra, hogy ezeket a megoldásokat, eszközöket a saját javukra, előnyükre használják? Úgy gondolom, igen, s ezt leginkább két dolog bizonyítja: az egyik a bankkártya, a másik a mobiltelefon. Mielőbb el kell jutni odáig, hogy ne kelljen ahhoz szabadságot kivenni, vagy ellógni a munkahelyről, ha valaki egy triviális igazgatási információt szeretne megkapni. Nem vagyok közigazgatási szakember, de úgy gondolom, hogy legalább tíz esztendőre még szükség van ahhoz, hogy a szolgáltató állam az igazi, jelenleg elképzelt formájában kialakulhasson, s hogy az emberek ezt a gondolkodást magukévá tegyék – fejtette ki Vinnai János, a Szinvanet Rt. ügyvezető igazgatója. Ezt a strukturális átalakítást egy sokkal nagyobb feladatnak látom, mint a technológiai feladatot. Informatikai fejlesztőként azt látom, hogy fejlesztéseink során mindig a megbízók igényei szerint kellett dolgoznunk – jelentette ki Balla László, a Miskolci Egyetem Számítóközpontjának igazgatója. Ha emberközpontú önkormányzatot akarunk megvalósítani, nagyon fontos, hogy emberközpontú önkormányzati törvény készüljön el. Álláspontom szerint 2015–2020-ra eljutunk odáig, hogy az önkormányzati rendszerek működni fognak, de attól még meszsze leszünk, hogy ezek integráltan működjenek együtt, illetve esetleg más szervezetekkel, például az adó-

hivatallal. A technika meglesz, a legújabb technológia is meglesz, csak az ember le ne maradjon a technológia mögött és öncélú technológiai fejlesztésekbe ne menjünk bele.

Alacsony az internetet használók aránya Ma Magyarországon a tízezer fő alatti településeken a lakosság 5–6 százaléka használ internetet, vagy van e-mail címe. Ez a kisvárosokban 10 százalék körül van, a nagyvárosokban valamivel több – mutatott rá Domokos János, az Információs Társadalom Kht. regionális irodájának vezetője. Tehát nagyon alacsony az az internetpenetráció, amelynek egyik végpontjára fel akarjuk fűzni az e-közigazgatást. Az e-közigazgatást kicsit tágabb értelemben egyfajta e-önkormányzatiságnak értem, amibe beletartozik a polgármesteri hivatalok elektronikus ügyintézése, de én ezt kibővíteném a közszolgáltató intézmények működésére is. Úgy gondolom, az info-kommunikációs fejlődés nagyon gyors lesz, és végig fog dübörögni azokban a régiókban, ahol erre fogadókész a helyi társadalom vagy az állam. Ma az info-kommunkációs fejlődés mennyiségi szakaszát éljük, számoljuk a számítógépeket a háztartásokban, számoljuk a laptopokat és a mobiltelefonokat. Ám úgy gondolom, a mennyiségi fejlődéssel párhuzamosan halad egy ma még nagyon szolid minőségi fejlesztés is. Számomra a jövő e-közigazgatása azt jelenti, hogy olyan önkormányzati testület és olyan polgármesteri hivatal áll a választók szolgálatában, amellyel természetes módon lehet minden nap és minden ügyben elektronikusan kommunikálni, s ez a kommunikáció úgynevezett közhiteles módon történik meg. Tehát

mindenkinek megvan a digitális azonosítója és innentől kezdve ez a kapcsolat alkalmas arra, hogy ügyeket lehessen intézni. Az infrastruktúra kiépítésével kapcsolatban eltökéltek a szándékok, és jelentős lépések is történtek – mutatott rá Pajna Sándor. Akik ez ellen gondolkodnak, a hagyományos strukturális beidegződések miatt idegenkednek, és félnek az e-vonatkozású megvalósításoktól. Félnek adataikat kiszolgáltatni, vagy ha kiadják, félnek attól, hogy illetéktelen kezekbe fog kerülni. Őket meg kell tudni győzni. Ez a bizalmatlanság tetten érhető az egész társadalomban. Az info-kommunikációra fordított források nagysága messze nem elegendő.

Az informatika elismerése Én a legnagyobb erősségnek azt tartom, hogy az „e” jelzőt egyre kevesebben tekintik furcsának, inkább az elektronikusra asszociálnak. Az informatika a közigazgatás nélkülözhetetlen támogató eszköze, s ennek elismerése egyre inkább teret nyer az önkormányzatoknál és a közigazgatás egyéb területein is – hangsúlyozta Vincze Ferenc. A másik erősség az állami stratégiák léte, illetve az önkormányzati stratégiák. A gyengeségek közé sorolható az összehangolatlanság, a koordináció hiánya. Az uniós pályázatoknál megítélésem szerint gond volt, hogy a cégek vadásztak önkormányzatokra, mert az önkormányzatok pályázhattak és kellett felhasználó, alkalmazó, vagy közigazgatási szerv. Nem tartom jónak a mostani rendszert sem. Az önkormányzatoknak kell egyedül kínlódni a pályázatokkal, informatikai szakértők, vagy informatikai támogató cégek nélkül. Számomra legjobbnak a konzorcium tűnik, ahol egyszerre van


35

KOR–KÉP jelen az önkormányzat, mint alkalmazó, felhasználó, a tudomány, mint egy kicsit előremutató, víziókat és terveket dédelgető és az informatikai cég, mint megvalósító. Az internettel és az asztali számítógéppel annyit lehet elérni, hogy házhoz tudjuk vinni a hivatalt. De egy mobil eszközzel ennél többet is elérhetünk – fejtette ki Vincze Ferenc. Működtetünk egy intelligens SMSnek nevezett rendszert, ami ügyintézési információk megszerzését teszi lehetővé. Az SMS egyszerűen kezelhető dolog, más kérdés, hogy jelentős korlátja ez a 160 karakter. De a mobil interneten, a WAP-on már nincs ez a korlát. A harmadik generációs szolgáltatásban végképp megszűnik ez az akadály, és akkor bárki, bárhol el tudja intézni a dolgait. Ezzel nagyon óvatosan kell bánni. Nem biztos, hogy örül a polgár, ha a hivatal mobilon is bejelentkezik. Mondok egy példát: ma a hivatal, holnap már a közterület-felügyelő jelentkezik mobilon, hogy nem fizettem ki a „mikuláscédulát”– provokált Csiky Ildikó, az ÖN-KOR-KÉP főszerkesztője. Veszek egy kényelmes technikát amiről kiderül, hogy nem csak engem szolgál? Azt gondolom, hogy a közigazgatás, közszolgáltatás terén is határt kell húzni, hogy eddig és nem tovább. Az ügyintézésnél nem szabad arra alapozni, hogy mindenkinek lesz számítógépe és mobilja. Az önkormányzatoknál, illetve az államigazgatásban nagyon sok pénzt lehetne megspórolni, ha a pályázatokat úgy írnák ki, hogy a rendszerek együttesen működjenek. Az internet lehetősége már nagyon sok lakásban jelen van, a magas szolgáltatási díjakkal kezdődnek a problémák. A költségeket racionalizálni kellene az önkormányzatoknál is. Nagyon sok önkormányzatnál csak vonalas telefonon keresztül lehet a hálózatra csatlakozni, még Budapesten is vannak olyan kerületek, ahol a gyors adatátvitel csak telefonon keresztül lehetséges, pedig ez sokkal drágább, mint például a kábel lehetősége.

Összehangolt rendszerek Az ORTT már több mint tíz éve támogatja a kistelepüléseken a televíziós kábelhálózat kiépítését – hívta fel

36


a figyelmet Domokos János. Találkoztam olyan településsel, ahol a szolgáltató ebből a pénzből építette ki a televíziós kábel tv szolgáltatást, de két hónap múlva rájött, hogy jó ez az internetre is. Ezeknek a rendszereknek a közelítése egymáshoz, vagy legjobb esetben integrálása, illetve a különböző pénzügyi alapok koncentrálása ilyen ügyekben nagyonnagyon fontos lenne. A közigazgatási hatósági törvény azt mondja, hogy az állampolgár dönt. Azt is kezdeményezheti, hogy elektronikusan kezdi az ügyintézést, és közben áttérhet a hagyományosra, tehát az állampolgártól függ az, hogy milyen formában kíván kommunikálni a közigazgatással – mutatott rá Pajna Sándor. Az esélyegyenlőség rendkívül fontos, tulajdonképpen ezért indultak el az e-Magyarország pontok. Ez összesen 4000 pontot jelent a ciklus végéig. Azok az emberek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy otthonukba vigyék ezt a lehetőséget, esélyt kapnak használatára. A már létező helyek 51 százaléka ingyenesen hozzáférhető, míg 43 százalékuk maximált áras, óránként maximum 100 forintért elérhető. A maradék 6 százalék 300 forintos óradíjjal vehető igénybe. A szolgáltatási díjaknál a piac határoz, de az utóbbi évek átlagában 15 százalékos a csökkenés. A konferencián felmerült a kérdés: Magyarországon 10–15 százalékos az internetet napi szinten használók száma. A növekedésnek nem az az akadálya, hogy nincsenek otthon gépek, mert egy számítógépet akár egy szélessávú internetelőfizetés kéthavi díjából meg lehet venni, hanem az, hogy nagyon drágák szélessávú hozzáférési lehetőségek. Győrben WIFI-rendszereket telepítenek a városon belül. Nincse tervbe véve hasonló rendszerek kiépítése egész Magyarország területén, mert ez rengeteget segítene abban is, hogy az emberek használják az önkormányzati szolgáltatásokat. Ez magával hozna egy másik lehetőséget is: ha ilyen rendszereket telepítenek, akkor az ingyenes felhasználás mellett elő is lehetne fizetni egy szélesebb sávú használatra, és akkor a rendszer hosszú távon nyereségessé is tehető.

Hogy egy piacgazdaságban teljesen ingyenes szolgáltatást nyújtson az állam, ez nem elképzelhető – mutatott rá Pajna Sándor. A régiókkal is együttműködve olyan nagy projekteket készítünk elő, amelyekkel ebbe az irányban lehet elmozdulni. Gondolkodunk abban, hogy campusokban, egyetemi területen tudjanak működni ilyen rendszerek. Ehhez szükséges, hogy legyen valakinek notebookja, legyen az a kártyája, amivel ezt tudja használni. Az állam azokat a térségeket is helyzetbe kívánja hozni, ahol üzleti alapon nem tud működni a rendszer. Egy hónapon belül megjelenik a GVOP újabb pályázati kiírása, ami ilyen jellegű célokat szolgál. Van arra is lehetőség, hogy regionális szinten indítsanak el a térségek projektet.

Szélessávú internet minden lakásban A mi településünkön szélessávú internet van minden lakásban, ezt egy év alatt értük el – mondta Bende György, Hét polgármestere. Három pályázati rendszert vettünk figyelembe. Azzal számoltam, hogy mikor a beruházás elkészül, a lakosság 10 százaléka veszi majd igénybe. Ezzel szemben a 20 százalék már az indulásnál bekapcsolódott. Az önkormányzatok rá lesznek kényszerítve, hogy kielégítsék ezeket az igényeket, ugyanakkor az állami oldalról is fel kell készülni. Ma ahány város, ahány kistérség, anynyiféle technológiát alkalmaznak, és ezek nem lesznek kompatibilisek egymással. A tájékoztatás jogkövetkezmények nélküli információ, ami fontos lehet egyvalakinek, vagy egy célcsoportnak, szervezetnek – mutatott rá Vincze Ferenc. Például, ha kiírnak egy pályázatot, és egy vállalkozás pályázni akar, akkor statisztikai adatok kellenek a településről, hogy az a pályázat jó legyen. A felvilágosítás már átvezet az ügyintézéshez, mert az egyedi ügyben jogkövetkezményekkel járó információ. Teljesen természetes követelmény már ma, és egyre inkább meg tudjuk valósítani, hogy az ügyfél a konkrét ügyét is tudja ellenőrizni a távolból. A másik a részvételi demokrácia, vagy a döntés-előkészítésben a közremű-

ködés. A döntés-előkészítésbe be kell vonni azokat, akik ebben szerepet akarnak játszani és van véleményük. Virtuális települést is kell kínálni az embereknek.

Cégalapítás két óra alatt Érdekes volt, amikor egy közgazdász professzor asszonyt megkérdeztek, mi az, hogy információs társadalom – fejtetti ki Pajna Sándor. Azt mondta, hogy fogalmam nincs, én máshoz értek, de azt tudom, hogy Szingapurban két óra alatt lehet alapítani egy céget, azzal együtt, hogy kell erkölcsi bizonyítvány, cégbejegyzés, bankszámlaszám és minden egyéb. Bulgáriában ez két év. Mi valahol a kettő között vagyunk. Az a feladatunk, hogy a két órához legyünk közelebb. Ez valóban egyfajta kényszerpálya, mert e nélkül a versenyképességben nem tudunk megfelelni a kor követelményének. Nyilvánvalóan rendkívül fontos a public private együttműködés. Úgy gondolom, Magyarországon is lesz eltolódás ebbe az irányba, mert rá leszünk kényszerülve. A PPP a hatékonyság irányába hat majd. Próbáljuk ezeket a folyamatokat segíteni, az információkat eljuttatni a résztvevőkhöz mindkét irányba. Mindenképpen érdekes, de szükségszerű helyzet, ha a mostani képviseleti demokrácia irányából elmozdulunk a közvetlen demokráciát gyakorló intézményrendszer irányába – mutatott rá Domonkos János. Az eközigazgatás, e-önkormányzat és az egész információs társadalom kiépülése ezt fogja jelenteni. Nem hiszem azt, hogy egyik pillanatról a másikra a választott képviselőkre nem lesz szükség, de azt igen, hogy az állampolgárok előbb vagy utóbb bármikor beléphetnek javaslataikkal egy olyan rendszerbe, ami a döntéseket elősegíti, és persze orientálja a döntéssel felruházott képviselőket. A dolog kulcsa, vagy központi kérdése az lesz, hogy az állampolgárok beavatkozási szintje döntési szint, javaslattevő szint, vagy csak véleménynyilvánító szint lesz-e. Ezeket a rendszereket nyilván ki kell munkálni, ehhez törvényeket kell módosítani, de a virtuális politikai tér létrehozása nagyon izgalmas időszak lesz, úgy gondolom, nem is túl sokára.

Jövôkép KOR KÉP. A közigazgatás modernizációja. Tét. a projektmenedzsment

Recommend Documents