Jung Károly A KÉTKARÁCSONYI CÉRNA
ADATOK A BOSZORKÁNY FELISMERÉSÉNEK ÉS ELHÁRÍTÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ A MAGYAR—DÉLSZLÁV EGYBEVETŐ VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN
A b o s z o r k á n y felismerésének és elhárításának kérdése a m a g y a r népi hiedelemvilág boszorkányalakjával kapcsolatos k u t a t á s o k egyik fontos és sajátos részterülete, amely ezidáig korántsem nyert még oly m é r v ű fel dolgozást és megvilágítást, m i n t amit megérdemelt volna. N y i l v á n v a l ó és természetes, hogy a népi hiedelemvilág (vagy m á s terminológiával: a „ n é p h i t " ) jelenségeinek vizsgálata során igen sok a d a t gyűlt m á r össze, annál is inkább, m e r t k ö z t u d o t t , hogy a recens és történeti n é p h a g y o m á n y szerkezetében a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek a legmegterheltebbek közé t a r t o z n a k . A m á r szinte áttekinthetetlen a d a t h a l m a z pedig nagyon sok olyan a d a t o t t a r t a l m a z , amely a jelen d o l g o z a t u n k alcímé ben jelzett kérdéskörhöz adalékot szolgáltat. Ismereteink szerint a m a g y a r boszorkányhiedelmek i r o d a l m á b a n két dolgozat tárgyalja a boszor k á n y felismerésének kérdését; az egyik a századfordulóig feltárt boszor k á n y p e r - i r a t o k a n y a g a alapján, a másik pedig t á g a b b kontextusban t e k i n t i át a nyugat-európai és orosz n é p h a g y o m á n y ide t a r t o z ó a d a t a i t . 1
2
Jelen dolgozatunk a boszorkány felismerésének és elhárításának kérdés k ö r é t nem az egész problematika áttekintésének szándékával veti fel, h a nem egy ide t a r t o z ó részkérdést von vizsgálata körébe. O l y a n részkér dés ez, amelynek sem tárgyalására, sem pedig érintésére n e m került sor az irodalomban, föltehetően azért, m e r t n a g y o n kevés a d a t állt rendel kezésre, u g y a n a k k o r összehasonlító kitekintés sem történt a kérdéssel k a p c s o l a t b a n . Jelezzük azonban, h o g y ez a dolgozat sean a d h a t minden tekintetben kimerítő választ a címben jelzett boszorkányfelismerő m ó d szer, a kétkarácsonyi cérna m i n d e n vonatkozásával kapcsolatban, de a benne elemzésre kerülő a d a t o k m i n d e n b i z o n n y a l jelzik, hogy a további k u t a t á s n a k lehetőségei m e r r e m u t a t n a k . Elemzésünk kiindulópontja az a négy Gomboson gyűjtött szöveg, amely dolgozatunk függelékében olvasható. E z a n é g y szöveg része a n n a k
a nagyobb — harmadfélszázat megközelítő — k o r p u s z n a k , amelynek monografikus igényű feldolgozása f o l y a m a t b a n v a n . E z a készülő m o nográfia Gombos hiedelemvilágát kívánja megrajzolni a faluban gyűj tött hiedelemszövegek alapján. A m a g y a r n é p h a g y o m á n y b a n , így a gombosiak hagyományviliágában is, a karácsony és az újév közti időszakot nevezik kétkarácsony közének. A z elnevezés o n n a n ered, h o g y k a r á c s o n y napját t a r t j á k n a g y k a r á c s o n y nak, újév napját pedig k i s k a r á c s o n y n a k . A d a t a i n k v a n n a k a r r a is, hogy ez az időszak régebben egészen vízkeresztig n y ú l o t t . A „kétkarácsony k ö z e " k i m o n d o t t a n dölogtiltó időszaknak s z á m í t o t t , a m i k o r is a z álta lában végzett teendők n a g y része tilalmas volt. I t t elsősorban a mosás, v a r r á s , fonás, szövés tilalmát kell megemlítenünk, d e tudjuk, h o g y bizo nyos ételek (például bábleves) főzése is t a b u n a k vettetett alá. Mindebből látható, hogy általában a nőinek t a r t o t t m u n k á k v o l t a k t i l a l m a s a k . É p pen ezeknek (és az k t nem említetteknek) fényében t a r t h a t ó meglepőnek, hogy a t a b u ellenére sor került a fonásra, mégpedig olyan cérnát fontak, amelynek sajátos szerepe v o k a népi hiedelemvilágban. A z alábbiakban ezt kíséreljük meg összefoglalni gombosi a d a t a i n k alapján, u g y a n a k k o r k o m p a r a t í v a d a t o k a t is bevonunk a vizsgálat körébe, m e r t úgy látjuk, hogy a kérdéskör értelmezése csak m a g y a r a d a t o k alapján n e m megold ható. 3
4
5
6
A dolgozatunk függelékében olvasható négy szövegünkben b u k k a n n a k fel olyan m o t í v u m o k , amelyek kapcsolatba h o z h a t ó k a két karácsony közti fonás szokásával és hiedelmeivel. Mivel az egész hiedelemkör — úgy látszik — a teljes feledés és elhomályosodás szakaszában v a n n a p jainkban, az adatközlőktől k a p o t t m a g y a r á z a t o k is elég töredékesek; en nek ellenére azonban elég jól rekonstruálható a hiedelemkör. Mivel az egész kérdéskör a m a g u n k számára is teljesen ismeretlen volt, ezért szöve geink k ö z é i k t a t t u n k egy rövid párbeszédet, amelyben az egyik a d a t k ö z l ő •megmagyarázza a kétkarácsonyi cérna lényegét. E z az a d a t k ö z l ő v o k ugyanis az, aki a függelékben olvasható m e m o r á t b a n a fogalmat felve tette. A kétkarácsonyi cérnát a k é t k a r á c s o n y közti i d ő s z a k b a n f o n t á k ken derből, a n y a g á b a n tehát egyáltalán n e m k ü l ö n b ö z ö t t attól, a „vászoncér n á t ó l " , amelyet egyébként is f o n t a k az asszonyok. E r r e a t é n y r e a négy közül h á r o m szövegünk világosan utal. Ennél semmi közelebbit nem si került megtudnunk, azt sem, h o g y a nevezett i d ő s z a k b a n volt-e konkrét n a p , n a p s z a k v a g y hely, amely m e g h a t á r o z t a volna a kétkarácsonyi cér n a fonásának körülményeit. (Ezekkel a m o m e n t u m o k k a l azért kellene a további k u t a t á s n a k foglalkoznia, m e r t — m i n t a későbbiekben l á t n i fog juk — a szokás és hiedelem feltételezett forrásánál erre is k o n k r é t a d a tok v a n n a k . ) Megtudjuk viszont szövegeinkből, h o g y a kétkarácsonyi cérna k i m o n d o t t a n h a t h a t ó s apotropeionként került használatra boszorkányok ellen: „ A szoknyájukba tettek belüle egy p á r őtést. H o g y a rosszak n e ártsanak nekik." A függelék egyik igen érdekes m e m o r á t j á b a n a h a t á r b a n h a l a d ó
két asszonyt p r ó b á l t a magához csalogatni a gonosz. A m i k o r azonban egyikük odaszólt neki, hogy jöjjön oda, ha a k a r valamit, a válasz a k ö vetkező volt: „ . . . o d a is m e n n é k , hogyha n e m vóna kétkarácsonyi cérna a s z o k n y á t o k b a ! " A másik — igen töredékes — szövegünkben tulajdon képpen ugyanez a képzetkör nyer megfogalmazást, azzal a különbséggel, hogy o t t egy b o s z o r k á n y n a k t a r t o t t személy tiltakozik ellene, hogy az ő r u h a d a r a b j a kétkarácsonyi cérnát v a r r j a n a k : „ . . . ű is boszorkány lett, az öreg, és a v v a né várják meg az ű k ö d m e n n y i t . A n n a k az öreg embernek. A z t m o n d t a , hogy flneki né várják a v v a a cérnávó. Biztos, hogy boszorkány vót! Boszorkányok, azok menekűtek tüle. Menekűtek a boszorkányok a cérnátu. H o g y eztet né várják ide még o d a . " Csupán egyik szövegünk t a r t a ' m a z olyan m o z z a n a t o k a t , amelyeknek alapján arra lehet következtetni, hogy a ké karácsonyi cérna mégsem csak boszorkányok elleni apotropeionként volt használatos: „ A k k ó vár tak, ijen ijen kis háromszögletés kis bársenybu, minnyájinak adott, hogy h á t várják bele a ruhájukba, hogy a k k ó birnak az emberén erőt vénnyi, n o ! A z u r u k o n birnak erőt vénnyi. Ü k viszik a k a l a p o t . " S végül — ugyanennek az a d a t k ö z ' ő n e k interpretálása alapján — ar ra g y a n a k o d h a t u n k , hogy a kétkarácsonyi cérnának lehetett egy h a r m a dik funkciója is: segítségével meg lehetett jósolni, hogy kit r o n t o t t a k meg: „ A z én a p á m még h o z a t o t t ki égy boszorkányos asszonyt. Ú g y hogy, mikó kihozták, a k k ó ojan karácsony, ketkarácsony k ö z t fontak. C é r n á t . Ijen n a g y izéba 1 égőmből k o t t á k , m i k ó begyütt az asszony, így a n y a k á b a akasztotta, azt a cérnát, egész lelógott, amekkora vót az aszszony, oszt a k k ó minnyájit nézte, minnyájit javasát, m i n d é n k i r e m o n d o t t valamit, minnyájira. A J u l á r a is, P a n n á r a , hogy csúnyán étek az u r u k k á . " Gomboson gyűjtött szövegeinkből nagyjából ezek a m o z z a n a t o k há m o z h a t o k ki; ha szándékunk csak az lett volna, hogy erre felhívjuk a fi gyelmet, itt meg is á l l h a t n á n k . A d o l o g azonban v a n annyira izgalmas, hogy itt n e m á l l h a t t u n k meg. Eddigi k u t a t á s a i n k alapján úgy véljük, hogy az i t t b e m u t a t o t t hiedelmek elég társtalanul állanak a m a g y a r n é p i hiedelemvilág kontextusában. A jelen pillanatban ezeknek a hiedelmek nek mindössze két p á r h u z a m á t ismerjük. A z egyik p á r h u z a m a k é t k a rácsonyi cérna apotropeikus, boszorkányelhárító szerepéhez szolgál v a riánsul: „Szálkai G y u l á n é , K u n J o h a n k a tudja, hogy két matolcsi fiú egyszer kint hált a m e z ő n , G y ö r g y éccakáján. A z egyiken olyan g a t y a volt, aminek a madzagját két karácsony (nagy és kis karácsony) k ö z t fonták. A z pedig biztos védelem m i n d e n kísértés ellen. Amellett még v á r a t is kerekített m a g á n a k , mielőtt lefeküdt. így n e m b á n t h a t t á k a gono s z o k . " A másik p á r h u z a m : „ P á p a vidékén akinek lányai v a n n a k , két karácsony közt varrja föl szoknyáját k e n d e r cérnával, h a m a r férjhez adja l á n y á t . " 7
8
Sajnos, ez az utóbbi szöveg nem eléggé egyértelmű ahhoz, hogy eldönt hessük: kinek a szoknyáját (az anyáét-e v a g y a lányaiét) kell felvarrni az eredményes férjhezadás érdekében. Minden valószínűség szerint azon ban a l á n y o k r ó l v a n szó. A n n y i mindenesetre megállapítható, h o g y ez a
szöveg a m a g u n k gyűjtésében azzal t a r t j a a p á r h u z a m o t , amelyben az asszonyok erőt k í v á n t a k venni férjükön. Valószínű, hogy t o v á b b kellene k u t a t n i az irodalomban és a közzétett gyűjtésekben, m e r t elképzelhető, hogy t o v á b b i variánsok l a p p a n g a n a k , csupán eddig még nem foglalkoz t a k a kérdéssel. Mivel a m a g y a r népi hiedelemvilágban v o l t a k é p p e n feldolgozatlan hiedélemkörről v a n szó, irodalmi tájékozódásra a d v á n fejünket, néhány olyan m o z z a n a t r a b u k k a n t u n k , amely valószínűleg m a g y a r á z a t u l szol gál a kérdésihez. Ü g y véljük, h o g y a jelen hiedelemkör kinagyítása, v a lamint az itt következő egybevető vizsgálat is a m a g y a r népi hiedelem világ összehasonlító k u t a t á s á t példázza ismételten. Slobodan Zecevic, a szerb és a b a l k á n i népi hiedelemvilág jeles k u t a tója külön alapos elemző t a n u l m á n y t szentelt a b a l k á n i szláv, valamint albán és aromun (vlach) hiedelemvilág egyik m o z z a n a t á n a k , a kereszteletlen napok (nekríteni dani) kérdésének." A szerb népi hiedelemvilág ban ez a tizenkétnapos időszak karácsonytól vízkeresztig t a r t . Zecevic elmondja, hogy ugyanez az időszak szinte m i n d e n indoeurópai eredetű európai népnél megvan, s ennek az időszaknak a z elnevezése is általá ban u t a l a periódus napjainak számára v a g y jellegére. A m a g y a r folklo risztikai irodalomból tudjuk, hogy ez az időszak a m a g y a r tradícióban is megvan, s azonos periódust jelent, azzal, h o g y újabban m á r csak ú j évig számítják — innen a periódus „kétkarácsony k ö z e " elnevezése is. (Az eredeti — hosszabb — periódust a m a g y a r b a n is „karácsonyi tizenketted"-nek nevezték. ) 10
Idézett szerzőnk — m á s o k r a sajnos nem általánosítható — tájékozott ságára vall, h o g y kontinensünk indoeurópai népeinek „karácsonyi tizen k e t t e d " periódusát a magyarságnál is s z á m o n t a r t j a ; utal egyben arra, hogy a m a g y a r s á g germán és szláv műveltségi h a t á s o k k ö z t élt, s h o g y a m a g y a r karácsony szó etimológiája a szláv „ k r a c s u n " - r a vezethető vissza. E n n e k az Európa-szerte ismert hiedelmi periódusnak a m a g y a r nevét is ismeri, s le is írja: két k a r á c s o n y közéről. Ennél többet azonban az i n d o e u r ó p a i — m a g y a r k é t k a r á c s o n y - h a g y o m á n y összefüggéseiről n e m m o n d ; az alább következők a m a g u n k 'töprengésének és feltevéseinek írásba foglalása. 11
Téves lenne a z o n b a n azt hinni, h o g y a m a g y a r k u t a t á s ezt n e m tudja, s hogy a k a r á c s o n y — k r a c s u n összefüggéssel, v a l a m i n t a g e r m á n — s z l á v — m a g y a r művelődési kölcsönhatásokkal nem s z á m o l n a . N e m történt meg azonban a balkáni kereszteletlen n a p o k és a m a g y a r kétkarácsony köze egyes hiedelmeinek egybevető v i z s g á l a t a . N y i l v á n v a l ó , hogy egy ilyen k o m p a r a t í v vizsgálat elvégzése hosszabb időt igényelne, s minden való színűség szerint monográfiányi terjedelmű m u n k á t eredményezne. Ma gunk a jelen pillanatban csupán a r r a v á l l a l k o z u n k , h o g y a m a g y a r népi hiedelemvilág s z á m u n k r a Gomboson, P á p á n és Szatmáriban ismert „kétkarácsonyi c é r n a " k é p z e t k ö r é t egybevetjük a feltételezett hasonló 'balkáni a d a t o k k a l , hisz — ahogy a z t Bálint S á n d o r írta — (minden valószínűség szerint „archaikus középkori k é p z e t k ö r r ő l " v a n s z ó . 12
13
14
A z alábbiakban nem kívánjuk m i n d a z t megismételni, amit a k é t k a r á csony közének hiedelmi m o z z a n a t a i r ó l t u d u n k , mindössze a legfontosab b a k a t jelezzük: a m a g y a r anyag általános jellemzője, hogy ez az időszak k i m o n d o t t a n tabuizáltnak t e k i n t h e t ő ; a kétkarácsony köze alapvetően dologtiltó időszak; a d a t o k szólnak arról, h o g y ebben az időszakban ki fejezetten a k t í v a k a „gonoszok", s n é p ü n k megfelelő eljárásokkal és apotropeionokkal védekezik ellenük. (Itt csak u t a l u n k arra, h o g y a b o szorkányok identifikálásával kapcsolatban a d a t a i n k v a n n a k például a kaszakő apotropeikus szerepére is, amelyek szerint a kaszakövet k a r á csony estéjétől újévig az asztalfiában t a r t o t t á k , s csak a z t á n vették ki. Ebben az adatban világosan a nevezett időszak veszélyes jellegét látjuk, 5 a kaszakő iboszorkányelhárító szerepének igazolását. Ezt a kérdést a Gombos hiedelemvilágáról tervezett m o n o g r á f i á n k b a n részletesen fogjuk tárgyalni.) A kifejezett dologtiltás ellenére ebben az időszakban került sor a kétkarácsonyi cérna fonására, s ezt h a s z n á l t á k fel — megfelelő m ó d o n — egyrészt boszorkányelhárító eszközül, másrészt szerelmi varázslás esz közéül. Vessünk most egy pillantást a megfelelő periódus balkáni, elsősorban szerb, hagyományvilágára. Zecevic összefoglalásából megtudjuk, hogy a „kereszteletlen n a p o k " vezérmotívumai a következők: a krisztianizált szokás- és hiedelmi rétegek lehántása után kitűnik, hogy erre a periódus ra a gonosz szellemek (voltaképpen hiedelemlények) uralkodása a legin k á b b jellemző; erre az időszakra esik a rituális menetek gyakorlása (koledálás); a periódus után következik a rituális tisztálkodás; az egész idő szak a jóslások és jövendölések nagy p e r i ó d u s a . A m a g y a r és a balkáni (szerb) kétkarácsony közi tradíció fenti le egyszerűsített jellemzéseinek összehasonlításából is' kiolvasható, h o g y egy egyetemes h a g y o m á n y más-más változatairól lehetne beszélni. Szabott té mánkból kifolyólag nem bocsátkozhatunk bele ezen a helyen az egyes p á r h u z a m o k — például a koledálás—regölés stb. — ismertetésébe , mind össze azt jegyezzük meg, h o g y a b a l k á n i kereszteletlen n a p o k h a g y o m á nya napjainkban is sokkal élőbb s elevenebb, m i n t a kétkarácsony k ö z é nek m a g y a r tradíciója, amit xöbbek k ö z ö t t az is igazol, h o g y a kereszte letlen n a p o k idején k ü l ö n iboszorkányszerű hiedelemlények háborgatják a h a l a n d ó k a t , s mindenféle gondokat-bajokat o k o z n a k nekik. Ezeket a hie delemlényeket „karakond/Lulának" nevezik, m a g á n a k a szónak az eti mológiája pedig elárulja, h o g y n e m szláv eredetű, hanem oszmán-török közvetítéssel került át a görögből a b a l k á n i népek nyelvébe. 15
10
17
Az e l m o n d o t t a k alapján nem t a r t h a t ó meglepetésnek az a megállapí tásunk, hogy a „kétkarácsonyi c é r n a " m o t í v u m a a szerb kereszteletlen n a p o k hagyománykörében is megtalálható. Látni fogjuk, h o g y — termé szetesen bizonyos módosult — változatokról van szó, d e a kettőnek a közös eredete — feltevésünk szerint — nem lehet kétséges. Idézzük itt a rendelkezésre álló k é t b a l k á n i változat közül az elsőt: „ A r r ó l a gyerekről, aki ezekben a n a p o k b a n (a „kereszteletlen n a p o k " - r ó l
van szó — J. K. megjegyzése) születik, az a vélemény, 'hogy szerencsét len, s egész életében beteges lesz. H o g y szerencséje és hosszú élete 'legyen, minden esztendőben ezekben a n a p o k b a n olyan inget kell m a g á n á l h o r dania, amelyet nyitott tűzhelyen szőttek át. E z a z i n g így készül: fölka paszkodik két asszony a n y i t o t t k é m é n y alatti tűzhelyre, felvet néhány láncfonalat, majd a t ű z h e l y r e helyezi, átbújtatja 'rajta néhányszor a v e télőt, s ezzel kész is. U t á n a a fonalakat leszedik, s a gyereknek adják, hogy magánál h o r d j a . " Mivel Zecevic t a n u l m á n y á b a n , ahol Grbic szö vegének részlete is idézésre kerül, többször is s z ó esik erről a varázsfo nalról („kétkarácsonyi c é r n a " ) , i d é z n ü n k kell ezeket a részleteket: „ A mágikus helyen (a n y i t o t t kéményről v a n szó — J. K. megjegyzése) á t szőtt ing által szerzett elhárító e r ő a rossz szellemek s z á m á r a lehetet lenné kell hogy tegye a h á z b a való bejutást, u g y a n a k k o r védelmet kell nyújtania viselője számára azok ellen. A hely miatt, ahol készül, az ing is mágikus erővel lett gazdagabb, t e h á t természetfeletti erőre t e t t s z e r t . " S végül Zecevic a r r a is utal, h o g y a kenyér, só, fokhagyma stb. mellett a nyitott kéményben átszőtt i n g is egyetemes apotropeionként szerepel a z éjszakai rossz szellemek e l l e n . Második p á r h u z a m u n k a szerb granicsárok h a g y o m á n y v i l á g á b a n talál h a t ó meg; ebből a szövegből — címe: Kendercérna — láthatjuk, hogy voltaképpen azonos képzet- és hiedelemkör bizonyos tekintetben módosult variánsáról v a n benne szó. í m e ez a részlet: „ K a r á c s o n y estéjén a z aszszony kendercsomót helyez a guzsalyra, közel ül a t ű z h ö z és hosszú cér n á t fon. Ez a cérna m a g á t ó l átfonódik, az asszony úgy tartja, majd oda megy és hozzáköti a bográcslánc legfelső karikájához. Miközben o d a k ö t i , egy másik asszony kérdi tőle: — M i t kötözöl? Emez így válaszol: — Csomót k ö t ö k farkas ellen, zsiványok ellen, boszorkányok ellen, kígyó ellen, hogy a m a r h á t n e pusztítsák. Mindezeknek a rosszaknak említése kor a cérnából csomót k ö t a b o g r á c s l á n c r a . " (A kiemelés t ő l ü n k — J. K.) A z i t t idézett szerb hiedelmek és mágikus eljárások, v a l a m i n t a g o m b o si (és a másik két m a g y a r ) p á r h u z a m egybevetése alapján t e h á t azt álla píthatjuk meg, hogy bennük a m o t í v u m azonos, v a g y legalábbis azonos eredetre lenne visszavezethető. A z ennél' t á g a b b összefüggések megálla pításához tudni kellene, h o g y a „kétkarácsonyi c é r n a " szokás- és hiede lemköre a m a g y a r és szerb tradíción kívül megtalálható-e az európai h a g y o m á n y b a n is, s azt is. hogy a m a g y a r és b a l k á n i anyagban valóban olyan ritka-e, mint ahogy az ebben a p i l l a n a t b a n tűnik. Végül, anélkül, hogy „perújrafelvételre" tennénk i n d í t v á n y t , csak utalni szeretnénk egy m a g y a r p r o v e r b i u m lehetséges balkáni p á r h u z a m á ra és esetleges összefüggéseire. Ismeretes az a m a g y a r szóláshasonlat, hogy „olyan, mint a böjti (buti) b o s z o r k á n y . " E z t a p r o v e r b i u m u n k a t az irodalom általában a húsvét előtti nagyböjthöz k ö t i . U t a l á s v a n a z o n ban egy szerb p r o v e r b i u m r a is, amelynek lényege az, hogy a rendetlen, ápolatlan asszonyra azt mondják, h o g y olyan m i n t a k a r a k o n d z u l a . E z a 'hiedelemlény azonban, m i n t a r r a föntebb utalás t ö r t é n t , csak a keresz18
19
20
21
22
25
te'letlen héten (két karácsony közében) a k t í v a szerb h a g y o m á n y világban. L á t h a t ó tehát, hogy a két p r o v e r b i u m jelentése voltaképpen azonos. H a m á r tudjuk, hogy a „kéttkarácsony k ö z e " v a l a m i n t a „kereszteletlen na p o k " („nekríSteni d a n i " ) tradicionális elemei mily nagy mértékben identikusak, s h o g y a m a g y a r kétkarácsony köze éppen karácsony böjtjével kezdődik, a m i k o r a „gonoszok" kifejezetten a k t í v a k , fel Jöhetne tenni az óvatos kérdést: Vajon a m a g y a r szóláshasonlatban említett „böjti boszor k á n y " n e m köthető-e mégis i n k á b b a karácsony böjtjéhez, m i n t a húsvét előtti nagyböjthöz?
FÜGGELÉK 1. „Az én apám hozatott ki égy boszorkányos asszonyt. Úgyhogy mikó kihozták, akkó ojan karácsony, két karácsony közt fontak. Cérnát. Ijen nagy izéba ilegombolitották, mikó begyütt az asszony, így a nyalkába akasztotta, azt a cérnát, egész lélóggott, amekkora vót az az asszony, oszt akkó minnyájit nézte, minnyájit javasút, mindénkire mondott valamit, minnyájira. A Julára is, Pannára, hogy csúnyán étek az urukká. Akkó vártak ijen ijen kis háromszögletes kis bársonybu, minnyájinak adott, hogy hát várják bele a ruhájukba, hogy akkó bírnak az emberén erőt vénnyi, no! Az urukon birnak erőt vénnyi. Űk viszik a k a l a p o t . . . Férjes asszonyok vótak mind. Akkó az éni emberem is kapott, aszonta a napám, hogy várjam tele a ruhájábo. Én még: Azí iskoláját, minnyáji kapott, csak én nem! Nem látto a napám, be a tűzbe! Be. Té sé kap ta! Én nem kaptam, té sé kapta!" 2. ,,A gyűjtő kérdése: Mi az a kétkarácsonyi cérna? H á t ezt két karácsony közt szokták fonni kendérbü. (És miit csináltak vele?) A szoknyájukba tettek belüle egypár őttést. Hogy a rosszak né ártsanak nekik. (Hogy nézett ki ez a cérna?) Vászoncérna, igen. (A boszorkányok vagy rosszak ettől menekültek?) Igén. Mer nem birtak odamenni, hogyha vét ez a cérna a szoknyájukba. (Ezt máma is csinálják?) Nem hiszem. Kihatak mostmá ezék a népek, akik ezeket szokták csináni. (Melyik szoknyájukba tették ezt?) Mindegy vót. Egy szok nyát, amit visetek magukká mindég, abba vót ijen őttés. Az öregasszony meséte eztet. (Ezt az őttést egész évben viselteik?) Néhány őttést. Igén, még a szoknya el nem szakadt, az mindég bent vót." 3. „Ez a IMoléncki Maris néni, még ez a Boris néni, a Lékváros. így mon dom, mer máskébb nem tudom a nevit. Kovács Pali bácsi felesége. Mentek lé a Kamaristyáro. Oda, ahun az apjuk juhász vót. Még akarták nézni az öreg embert. Mikó közé értek, ahun legetek a bárányok, vagy a birkacsapat, akkó égy hangot hallottak. Aszmondja, hogy . . . kiabál valaki, az egyik aszongya neki: H á t gyere ide, hogyha akarsz látni bennünket vagy érdekelünk. Aszongya az öregasszonynak az a másik, hogy hadd a csudábo, né híd ide ezt a, ki tud ja, hogy kicsoda. Azt mondja: Nem baj az, hadd gyüjjön! Aszongya, ez vót a válasz neki vissza: Hogy oda is mennék, hogyha nem vóna kétkarácsonyi cérna a szoknyátokba!"
4. „MikÓ karácsony, két karácsony között fonják a cérnát a 'háziasszonyok, és mikor ijenne (a boszorkányra gondol az adatközlő — J. K. megjegyzése) találkoztak, mikó, fölvarták a 'ködment vagy akármit is, aszongya, nekem azt ne várjátok, mer az 'két karácsony (között — J. K. kiegészítése) vót fonnya. Két karácsony között vót fonnya az a cérna. Ez az ember, aki kérdezte, azt mondta, hogy ez mind az, hogy ű is boszorkány lett, az öreg, és a w a ne várják meg az ű ködmennyit. Annak az öregembernek. Azt mondta, hogy fineki ne várják avva a cérnávó. Biztos, hogy boszorkány vót! Boszorkányok, azok menekűtek tüle. Menekűtek a boszorkányok a cérnátu. Hogy eztet ne várják ide meg oda. De ez így vót! Az én nagynéném mondta, Boris nénénk, a megboldogutt! Azt mondta!"
Jegyzetek 1
Komáromy Andor 1907. Kovács Zoltán 1977. Gombos telepítéstörténetével, lakosságával és társadalomképével, valamint népszokásvilágával kapcsolatban lásd: Jung Károly 1978. és Jung Károly szerk. 1978. Vö. Bálint Sándor 1976' 16—17., valamint Bálint Sándor 1977. I. 26—27. Vízkeresztig tartó időszakként tárgyalja Pócs Éva 1982. Vö. Pócs Éva 1982., Bálint Sándor 1977. I. 27. Luby Margit 1936. 72. Beke Ödön 1905. 60. Az adatot számontartja a Szendrey Ákos és Szendrey Zsigmond által összeállított kéziratos magyar Babonaszótár Cérna szócikke is. Az adatot azonban nem értelmezi, s a kétkarácsonyi cér na kérdéskörét sem említi. A szótár néhány részlete az 1940-es évek elején publikálásra került, de ezek között nem szerepel a céma szó cikk. » Zečević, Slobodan 1978. Vö. Pócs Éva 1982. Zečević Solobodan 1978. 443—444. Vö. Bálint Sándor 1976 . 16., valamint az ott érintett irodalom, továbbá a TESZ „karácsony" szócikke. A komparatív vizsgálat lehetőségeire utalás történik: Bálint Sándor 1976 . 16—17., Bálint Sándor 1977. I. 26—27., Pócs Éva 1965., Zečević, Slobodan 1978. a magyar hasonló időszak említése mellett inkább in doeurópai összehasonlító lehetőségekre utal. Vö. Bálint Sándor 1976 . 16. Zečević, Slobodan 1978. 444. Vö. Voigt Vilmos 1979. A regösök és a regösénekek kérdésének számottevő magyar irodalma van. Zečević, Slobodan 1978. 444—452. „Dete koje se rodi u ove dane, smatraju za nesrećno i biće večito bolešljivo. Da bi bilo srećno i dugovečno, mora svake godine u te dane nositi sa sobom košulju, koja je na kaminu izatkana. Ta se košulja gradi ovako. Popnu se na kamin dve žene, osnovu nekoliko konaca pa to nameste na kaminu i jedna protne kroz njih nekoliko puta soveljku (čunak), pa je gotovo. Posle se to skine i da detetu da u te dane nosi sa so2
3
I
s
0 7
8
1 0
I I
1 2
2
1 3
u
s s
10
17
l s
2
2
bom." Grbić, Savatije M. 1909. 7. Az adatot idézi: Zečević, Slobo dan 1978. 448. is. Grbić adatához azonban sem balkáni, sem egyéb párhuzamot nem sorol föl. Az adatot német fordításban idézi: Schneeweis, Edmund 1925. 15., de sem délszláv, sem európai összefüggésbe nem helyezi. Zečević, Slobodan 1978. 451. Zečević, Slobodan 1978. 452. „Prtena žica. Na večeri u oči Božića navija žensko na preslicu povjesmo, sjede u vrh vatre pa oprede dugačku žicu. Žica se ova sama preprede, tako, je drži, pa ide i zavezuje na najgornju grivnu od veriga. Jedno veže, a druga pita: „Što zavezuješ?" Odgovara onaj: „Zavezujem od vuka, od ajduka, od coprnjice, od zmije, da blago ne kolje. Na svako ovo zlo zaveže prednjom na verigama uza." Begović, Nikola 1887. 224. 35. szám. Zečević ezt az adatot nem idézi, idézi azonban általános analógiás varázsló eljárásiként: Schneeweis, Edmund 1925. 104. O. Nagy Gábor 1979 . 87. » Zečević, Slobodan 1978. 448. 18
2 0
2 1
2 2
3
Irodalom BÁLINT SÁNDOR 1976 Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és 'közép európai hagyományvilágábó.1. Budapest. 1977 Ünnepi kalendárium I—II. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. Budapest. BEGOVIĆ, NIKOLA 1877 Život i običaji Srba-graničara. U Zagrebu. BEKE ÖDÖN 1905 A pápavidéki nyelvjárás. Nyelvészeti Füzetek 17. Budapest. GRBIĆ, SAVATIJE M. 1909 Srpski narodni običaji iz sreza Boljevačkog. In: Đordević, Tihomir R. red.: Običaji naroda srpskog, Knj. II. SEZb 14. Beograd. 1—382. JUNG KÁROLY 1978 Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Űjvidék. JUNG KÁROLY szerk. 1978 Gombos (Bogojevo). írások egy nyugat-bácskai falu jelenéről és múltjáról. Gombos. KOMÁROMY ANDOR 1907 Hogyan ismeri fel a magyar nép a boszorkányokat? Ethnographia XVIII. 348—354. KOVÁCS ZOLTÁN 1977 Das Erkennen der Hexen in der westeuropäischen und der rus sischen Tradition. Acta Ethnographica Tomus 26 (3—4). 241— 284. LUBY MARGIT, benedekfalvi 1936 Bábalelte babona. Budapest. 2
O. NAGY GABOR 1979 Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Budapest. PÓCS ÉVA, CS. 1965 A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre. Nép rajzi Közlemények X. 3—4. 1982 Tizenketted (Lexikoncímszó). Magyar Néprajzi Lexikon 5. 303—304. SCHNEEWEIS, EDMUND 1925 Die Weihnachtsbräuche der Serbokroatien. Wien. VOIGT VILMOS 1979 Koledálás (Lexikoncímszó). Magyar Néprajzi Lexikon 6. 407— 408. ZEČEVIĆ, SLOBODAN 1978 Narodna verovanja u Okolini Zaječara. In.: Zaječar i okolina. Glasnik Etnografskog muzeja, Beograd, br. 42. 443—467. 3
Rezime Dvobožićni k o n a c Prilozi pitanju o raspoznavanju i odvraćanju veltica u ogledalu komparativnih •mađarsko—južnoslovenskifa istraživanja U ovom tekstu autor raspravlja o takozvanom dvobožićnom koncu — jednoj osobenoj pojavi koju je izdvojio iz kompleksa običaja d verovanja mađarskog narodnog predanja između dva božica (zapravo, perioda između božica i no ve godine). To on prvenstveno čini na osnovu podataka iz Gomboša (Bogojeva), dakle, obrađuje mađarske izvore u Jugoslaviji, ali se pri tome koristi i ostalim mađarskim odnosno komparativnim balkanskim .(srpskim) podacima. Suština već pomenutog običaja je u tome da se u vremenskom razmaku između dva božica, inače u periodu kada je rad zabranjen, od kudelje plete konac koji ima apotropejsko dejstvo; pruža zaštitu protiv „zala", prvenstveno protiv veštica, međutim, postoje podaci i o tome da se konac koristi i u ljubavnim' bajanjima i u činima pri vračanju. Radi osvetljavanja ove tematike do sada još neobra đene u literaturi, autor koristi d balkanske (srpske) podatke, ukazujući na pret postavku da se izvorište mađarskog dvobožićnog konca najverovatnije može svesti na izvorišta koja su mu zajednička sa balkanskim, srpskim podacima. S obzirom na to da mađarski vremenski razmak između dva božica i balkan ski nekrsteni dani imaju mnogo zajedničkih elemenata, autor smatra urgentnim zadatkom mađarsko—južnoslovenske folklorne komparatistike da se što pre izvrši uporedno istraživanje mađarskih i južnoslovenskih božićnih običaja.
Resummee Zwischen »den beiden Weihnachten Beiträge zum Erkennen und Ablenken der Hexen im Blicke der komparativen ungarisch—jugoslawischen Untersuchungen In diesem Text, bespricht der Verfasser die sogenannten Bindefaden zwi schen den beiden Weihnachten, die spezifische Ersoheinung, die er aus dem Komplex der Gewohnheiten, Glaubensvorstellungen und Überlieferungen des ungarischen Volkes, über die Periode zwischen beiden Weihnachten (eigentüoh in der Periode zwisohen Weihnachten und dem Neuen Jahr) ausscheidet. Das wird zunächst auf Grund der Daten aus Gombos (Bogojevo) gemacht, d. (h. er bearbeitet ungarische Quellen aus Jugoslawien; es werden aber auch die Ande ren ungarischen und komparative balkanisohe (serbische) Unterlagen ins Auge gefast. Das Wesen dieses Gebrauchs behandelt, dass in der Periode zwischen beiden Weihnachten, also in der Periode in der jede Arbeit verboten ist ein Faden aus Hanf gestrickt wird, der apotropäische Wirkung hat; er hilft gegen j,:de „Schlimmen", zuerst gegen Hexen. Es gibt aber Daten auch darüber, dass dieser Faden zur Liebeszäuberei und zu Prophezeiungen benützt wird. Zur Beleuchtung dieser Problematik, die in der Litteratur noch nicht bearbeitet wurde, gebraucht der Verfasser auch bal kanisohe (serbische) Daten und weist auf die Voraussetzung hin, dass die Quelle des ungarischen Zwischenweihnachtlichen Fadens vielleicht in gemeinsamen bal kanischen (serbischen) Grundlagen zu suchen ist. In Hinsicht dessen, d^s die ungarische zwischenweihnachtliohe Periode und die balkanischen Zwölften viele gemeinsame Elemente besitzen, meint der Verfasser dass sich eine urgente Auf gabe für die ungarisch—jugoslawische Vollklor-Komparatistiik stellt, sich je schneller mit der paralellen Untersuchung der ungarischen und jugoslawischen Weihnachtesgewohnheiten zu befassen.
