Juhász László Két jogterület találkozása (A vezetői felelősség egyes kérdései a Ptk. és a Cstv. szabályai alapján) 1. Bevezetés A Szegedi Ítélőtábla 2014 november 20-i ülésén foglalkozott a vezetői felelősség néhány kérdésével. Kemenes István kollégiumvezető vitaindító anyaga „A vezető tisztségviselő deliktuális kártérítési felelősségről „ címet viseli, s elsősorban a Ptk. 6:541.§ rendelkezéseinek kialakulásával és értelmezésével vezette le azt a következtését, hogy indokolt a Ptk. módosítása. Slágertémáról lévén szó, érdemes felemlíteni, hogy a jelentős cégek vezetői milyen kérdéseket tettek fel az őket képviselő ügyvédeknek az új Ptk. hatályba lépését követően. Az egyik cég vezetője kitiltja a területéről szerződéses partnerét, akivel jogi vitája van. A kitiltott cég a pert megnyeri, s az a kérdés, hogy az esetleges kártérítési igény érvényesítése során a vezető közvetlen, deliktuális felelőssége megállapítható-e? A másik cég vezetője aziránt érdeklődik, hogy amennyiben egy autójavító műhelyben kiütött tűzben több személygépkocsi károsodik, felvethető-e a cégvezető személyes felelőssége amiatt, hogy nem ellenőriztette a tűzoltó készülékek állapotát, s ez a vezetői jogviszonyával összefüggésbe hozható mulasztása alapot ad-e kártérítési felelősségének megállapítására. A vezetői aggodalmak jogosak, miután a kérdésben komoly jogtudósok ellenétes álláspontot foglalnak el. (Ezeket csokorba szedem a cikk második részében.) Még nehezebb helyzetbe kerülhet a vezető tisztségviselő, ha az általa vezetett társaság felszámolás alá kerül vagy jogutód nélkül megszűnik. Jelen tanulmány a címének megfelelően az utóbbi határterületekkel foglalkozik, azzal a kérdéssel, hogy miként alakul a vezetői felelősség abban az esetben, ha a jogi személy különböző eljárások eredményként megszűnik, illetve miként alakul a speciális előírások és a Ptk. deliktuális felelősségre vonatkozó szabályainak a viszonya. Ennek keretében nem csak a Ptk. 6:541.§, hanem a 3:118.§ előírását is érdemes megvizsgálni. A magam részéről mindkét szakasznál a felszámolási eljárás és a vezetői felelősségre vonatkozó polgári eljárási szabályok találkozásánál felmerülő problémákra fókuszáltam. 2. A Ptk. 3.118.§ értelmezésével kapcsolatos kérdések A Ptk. 3: 118.§ tartalmazza a vezetők polgári jogi felelősségére vonatkozó alapvető szabályokat, mely szerint ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható. A rendelkezéssel kapcsolatos első kérdés, hogy önálló felelősségi alakzat született vagy csak megteremti a jogalapot a külön jogszabályban szabályozott vezetői felelősséggel kapcsolatos rendelkezések alkalmazásának. A Ptk. hatályba lépése előtt a Gt. 30.§ (3) bekezdése egyértelműen utaló rendelkezést tartalmazott, amikor kimondta, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság 1
hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált vagy külön jogszabály szerint, a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, jogutód nélkül megszüntették előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A Gt. tehát egyértelműen külön jogszabályra utalta a konkrét rendelkezést. Mint láttuk a Ptk hatályba lépése új helyzetet teremtett ebben a kérdésben is. A szabályozással kapcsolatban A Polgári Törvénykönyv Magyarázatokkal (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2013. 138. oldal ) kiadvány az alábbiakat emeli ki: „ A Ptk. a jogalkalmazásban felmerült problémák egyértelmű megoldása érdekében némileg módosított formában szabályozza a vezető tisztségviselőket a társaság hitelezőivel szemben terhelő felelősséget. (3:118.§) A vezető tisztségviselő a hitelezőkkel nem áll szerződéses kapcsolatban, ezért felelősségére a szerződésen kívüli károkozás szabályait kell alkalmazni. A felelősség alapja az, hogy a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a vezető tisztségviselő a hitelezői érdekeket felróható módon figyelmen kívül hagyta. A Ptk. tehát nem kíván priorításokat megfogalmazni, és nem rendelkezik arról, hogy ilyen helyzetben az ügyvezetési tevékenységet a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján kellene ellátni, viszont azt elvárja, hogy a vezető tisztségviselők ezeket az érdekeket kellő súllyal vegyék figyelembe tevékenységük során.”- írja Kisfaludy András. A magyarázatban szó sincs arról, hogy a Ptk. idézett szabálya utaló szabály vagy sem. Ha a korábbi és a 2014. március 15. utáni szabályokat összehasonlítjuk, a következő eltérést tapasztaljuk: - A Ptk. kifejezetten rendelkezik a vezetői felelősségről, míg a Gt. 30.§ (3) bekezdése csak a felelősség megállapítása lehetőségéről rendelkezik, külön törvényre utalja ezt a kérdést. - A felelősség alapja a hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyása (a korábbi hitelezői érdeke elsődlegessége helyett) a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után. - Kimondja, hogy a végelszámolással történő megszűnés esetén a rendelkezés nem alkalmazható. Ahhoz, hogy elemezzük a Ptk. és az egyéb jogszabályok viszonyát, nézzük meg, hogy mely jogszabályok rendelkeznek kifejezetten a vezető tisztségviselő felelősségéről. A legfontosabb ilyen rendelkezés a Cstv.-ben található, ahol a 33/A § (1) bekezdés témánk szempontjából legfontosabb előírása a következő: 33/A. § (1) A hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. §] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
Egyéb törvényi rendelkezésekben is találhatunk a vezetői felelősséggel kapcsolatos előírásokat. Ilyen rendelkezés a cég kényszertörléssel történő megszüntetése esetén a Ctv. 118/B.§-a, a pártok működéséről szóló 1989. évi XXXIII. tv. 3/F. §-a, egyesületi vezetők esetében a Ptk. 3: 86.§ (1) és (2) bekezdése, a szövetkezetek esetén a Pk. 3:347.§ (3) 2
bekezdése. Meghaladja jelen észrevétel kereteit ezeknek a szabályoknak a részletes elemzése, a továbbiakban a Cstv. 33/A. § rendelkezéseire leeszek figyelemmel. Alapvető kérdés az, hogy a fenti speciális rendelkezések hogyan viszonyulnak a Ptk. 3:118.§ és a Ptk. 6:541.§ rendelkezéséhez. A válasz megkerülhetetlen. Amennyiben ugyanis önálló jogcímet teremtenek a vezető tisztségviselő elleni kártérítési per megindítására, úgy a Cstv. 33/A.§, illetve az egyéb jogszabályokban írt speciális feltételeket tartalmazó előírásait átugorva elévülési időn belül lehetőséget biztosít a per megindítására, a jogi személy megszűnése esetén akár a Ptk. 3:118.§, akár a Ptk. 6:541.§ alapján. A kérdéssel kapcsolatosan ellentétes nézetek láttak napvilágot. Az egyik markáns véleményt Csőke Andrea kúriai bírónő, a téma kiváló szakértője a vezetői felelősségről készülő szakkönyvbe írt tanulmányában (A vezető tisztségviselő felelőssége fizetésképtelenség és felszámolás esetén 2014 kézirat) az alábbiak szerint fejti ki: „Határozott álláspontom az, hogy ez (Ptk. 3:118.§) csak általános szabálynak – alapnak tekinthető, melyhez képest felszámolás esetére a Cstv. 33/A. §-a, kényszertörlési eljárást követően pedig a Ctv. 118/B. §-a tartalmaz speciális rendelkezéseket. Nem külön jogcím, nincs tehát lehetőség arra, hogy e rendelkezésre hivatkozva indítson pert a hitelező. Nézzük meg a szöveg egyes részei alapján, hogy mi igazolja ezt az állítást! a) Milyen jogutód nélküli eljárások esetében alkalmazható ez a szabály? Három jogutód nélküli megszűnést eredményező eljárás létezik ma a magyar jogban: a felszámolás, a végelszámolás és a kényszertörlési eljárás. Azonnal le kell szűkítenünk az alkalmazási lehetőséget, hiszen maga az új Ptk. mondja ki, hogy végelszámolásnál a rendelkezés nem alkalmazható, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetre való hivatkozás miatt a felszámolás során és a kényszertörlési eljárást követően megindított perben szolgálhat a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása alapjául. b) Ki minősül hitelezőnek? Véleményem szerint a jogutód nélküli megszűnésre irányuló eljárásban bejelentkezett személyt lehet csak ilyennek tekinteni. Aki nem jelentkezett, annak a felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentésére rendelkezésre álló jogvesztő határidő miatt a követelése is megszűnik, s véleményem szerint a kényszertörlési eljárásnál – bár ott jogvesztést nem ír elő a törvény – hasonlóan kell értelmezni a törvényt. Nem engedhető meg, hogy az eljárásból bármilyen ok miatt kimaradtak ilyen módon próbálják meg a követelésüket behajtani. c) Értelmezhető-e úgy ez a rendelkezés, hogy a hitelezők a teljes kielégítetlen igényükkel léphetnek fel a vezető tisztségviselővel szemben? Álláspontom szerint a jogszabály ilyen értelmezése gyakorlatilag a vezető tisztségviselő korlátlan felelősségét állapítaná meg a jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezet tartozásaiért. Az új Ptk. szerint a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint kell kötelezni a vezető tisztségviselőt a kár megfizetésére, mely a 6:522.§-a szerint a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés, az elmaradt vagyoni előny és a költségek. Csakhogy – álláspontom szerint – itt nem az a kérdés, hogy a vezető tisztségviselő magatartása a hitelezőnél milyen kárt okozott, hanem az, hogy mekkora vagyoncsökkenést okozott a magatartása az adósnál. Csak olyan vagyoncsökkenésért – kárért – felel a vezető tisztségviselő, amely abból eredt, hogy a társaság fizetésképtelenségével fenyegetõ helyzet beállta után a hitelezõi
3
érdekeket nem vette figyelembe. A kár mértéke tehát korlátozott a gazdálkodó szervezetnél emiatt bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékére. d) Vajon a Ptk.3:118. §-ának az új fogalma: ”a hitelezői érdekek figyelembe vétele” tartalmában eltér-e a korábbi hitelezői érdekek elsődlegessége fogalomtól? Álláspontom szerint nincs tartalmi különbség, az új Ptk. hatályba lépése – és a Cstv. 33/A. § e körben történt módosítása – előtti joggyakorlat megfelelően kezelte ezt a problémát. A hatályos Ptk. és Cstv. egyformán nevezi meg ezt a feltételt. e) Mikor indítható ez a per felszámolási eljárás esetén? A törvény szövege szerint a jogutód nélküli megszűnést követően. A Cstv. 33/A. § (6) bekezdése szerinti marasztalási pert is ekkor lehet megindítani. A fenti kérdésekre adott válaszok alapján fenntartom azt az állítást, hogy a Ptk. 3:118. §-a nem egyéb, mint a felszámolási eljárást követő, Cstv. 33/A. § (6) bekezdés szerinti marasztalási per, illetve a kényszertörlési eljárás befejezését követő per (Ctv. 118/B. §) alapjául szolgáló rendelkezés. Ugyanúgy, ahogyan korábban a Gt. 30. § (3) bekezdése nem alapított önálló jogcímet a hitelezőnek a perlésre, ezek az új Ptk-ban található szabályok szintén nem alkalmasak erre.” Ugyanezen megjelenő szakkönyv számára a Ctv. 118/B.§ kapcsán Dzsula Marianna bírónő ellentétes eredményre jut, s a két szabályrendszer összevetésével arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Ptk. 3:118.§ önálló felelősségi alakzatot teremtett. „Álláspontom szerint a két felelősségi szabály fenti szempontok szerinti vizsgálata alapján– a külön törvény szerinti felelősségre vonatkozó rendelkezés hiányában -a túlnyomó részben eltérő tartalmú felelősségi rendelkezések miatt nem vonható le az a következtetés, hogy a Ctv.118/B. §-a alapján fennálló vezető tisztségviselői felelősségi rendelkezésekhez képest a Ptk. 3:118.§-a, illetve a 3:347.§ (3) bekezdése nem jelent önálló jogcímet a hitelezők számára a vezető tisztségviselőkkel szembeni igényük érvényesítéséhez.” Nochta Tibor a Gazdaság és Jog 2013 júniusi számában megjelent “A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján” c. cikkében az alábbikat fejti ki: “A magánjogi menedzserfelelősség útjai elvezetnek a cégjogba és a csődjogba is. E jogszabályok által teremtett környezetben az eljárási jogi rendelkezések egyfelől fontos támasztékokat és garanciákat biztosítanak, az anyagi-felelősségi jogi normatartalomnak, másfelől nagy súllyal jelenik meg az igényérvényesítés határideje, módja, a felelősség személyi köre és terjedelme, valamint e kérdéseket érintően a bizonyítás kérdése. A felelősség megalapozásához nyújtott vélelmi szabályok segítik az időmúlás következtében utólag nehezen megállapítható, nehezen bizonyítható körülményekből fakadó bizonytalanságok kiküszöbölését.” Nochta professzor ugyan nem mondja ki, de az idézetből is kivehetően speciális igényérvényesítési lehetőségnek tekinti a cégjogi és csődjogi vezetői felelősséget. Sajnálatos módon a törvényből és annak indokolásából nem derül ki, hogy amennyiben a cég/gazdálkodó szervezet felszámolási eljárást, illetve kényszertörlési eljárást követően kerül törlésre, a kielégítetlen követeléssel rendelkezők csak a speciális szabályok vagy a Ptk. 3:318.§ alapján önállóan is érvényesíthetnek igényt. Amennyiben azt mondjuk, hogy ez a rendelkezés önálló jogcímet ad a perlésre, az azt fogja jelenteni, hogy a hitelezők az elévülési határidőn belül a ki nem elégített a követelésük erejéig érvényesíthetnek kártérítési igényt.
4
Ez az értelmezés több szempontból problémás. Ebből négy kérdés a lényeges: - milyen követelésért felel a vezető tisztségviselő; - ki indíthatja meg a pert; - meddig indítható meg a per, - a jogi személyek milyen köre tartozik ebbe a kategóriába. a.) Milyen követelésért felel a vezető tisztségviselő: A Cstv. 33/A § értelmében a vezetők felelőssége akkor állapítható meg, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A három feltétel közül a vagyon csökkenésével kapcsolatosan kialakult az a gyakorlat, miszerint a vezető csak azért a vagyonvesztésért felel, ami a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után következik be, ez pedig nem azonos a hitelező kielégítetlen követelésével. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X. 30.047/2011/3. számú ítéletben rámutatott, hogy “ a kereseti kérelem alapján ugyanis - a jelen perben alkalmazandó rendelkezések szerint - nem a ki nem elégített hitelezői igények összessége érvényesíthető a vezető tisztségviselővel szemben, hanem az az összeg, amely az alperes mulasztása miatt jelenik meg vagyoncsökkenésként az adós társaságnál. „ A hitelezők követelésének teljes mértékben történő kielégítésének elmaradása rokonítható leginkább a Ptk. 3:118.§ előírásához, ahol a környezeti károk rendezésének elmulasztása sem szerepel feltételként. b.) Meddig indítható meg a per? A Cstv. 33/A. § alapján a megállapítási és a közbenső mérleg utáni marasztalási pert a felszámolási eljárás során lehet megindítani, a felszámolási eljárás lezárása utáni marasztalási pert a közzétételt követő 60 napos, míg a Ctv. 118/A (2) bek. értelmében a hitelező a keresetét a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencven napos jogvesztő határidőn belül a cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes törvényszéken terjesztheti elő. A Ptk. 3:118.§ alapján viszont elévülési határidőn belül a per megindítható. c.) Ki indíthatja meg a pert? Felszámolás és kényszertörlési eljárás esetén a törvényből kiderül, hogy ki minősül hitelezőnek. A Ptk. 3:118.§ „hitelező” kifejezést és nem károsultat említ, ebből következik, hogy csak a jogutód nélküli megszűnést eredményező eljárásban (felszámolási-, kényszertörlési eljárásban) szereplő hitelezői kör indíthatja meg a pert a Ptk. alapján is. d.) Mely jogi személyek vezetői ellen indítható a per Még vizsgálható, hogy van-e olyan jogi személy, amely nem tartozik a Ctv. illetve a Cstv. hatálya alá. A Ctv. 2. § (1) bek. értelmében a cég - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre. A Cstv. szintén meghatározza azt a kört, amely a hatálya alá tartozik. Külön jogszabály rendelkezik az egyesületek, alapítványok és a pártok felszámolásáról, ma már gyakorlatilag csak a civil társaság (2011. évi CLXXV.tv. 5/A.§) nem tartozik ebbe a körbe.
5
A Ptk. 3:118.§ ennél szűkebb körre vonatkozik, csak a gazdasági társaságok (szövetkezet, egyesület) vezetőire terjed ki a hatálya, a gazdasági társaságok viszont a Ctv. és a Cstv. hatálya alá tartoznak. Mindez azért lényeges, mert nincs olyan gazdasági társasági forma, amely ne tartozna a speciális törvényi rendelkezés hatálya alá, s emiatt csak a Ptk. alapján léphetne fel a hitelezője a vezető ellen. A fenti bizonytalanságokat elkerülhette volna a jogalkotás, ha a „külön törvény rendelkezései szerint” kifejezést tartalmazná a törvény. Ennek hiányában várható az eltérő értelmezés és eltérő bírói gyakorlat kialakulása. (A már idézett véleményeken felül több bírói tanácskozáson az a többségi álláspont alakult ki, hogy a Ptk. 3:118.§ egy önálló felelősségi alakzat.) Amennyiben a felszámolási eljárás, illetve a kényszertörlési eljárás során már indítottak pert a vezető tisztségviselő ellen, nehezen lehetne védhető az álláspont, hogy további per is indítható, ezekben a perekben ugyanis már minden kérdést vizsgált a bíróság, adott esetben marasztalhatta is a vezetőt. (Ugyanakkor egy Cstv. 33/A.§ alapján indított per után a vezető nem hivatkozhat res iudicata-ra a Ptk. 3:118.§ alapján indított perben a tényállás különbözőségére tekintettel.) Amennyiben nem indult ilyen per, törvényi támpont hiányában nehezen indokolható egy elutasító döntés. A magam részéről azt tartanám szerencsésnek, ha a bírói gyakorlat Csőke Andrea bírónő álláspontjával egyezően a Ptk. 3:118.§ rendelkezését utaló rendelkezésnek és nem önálló jogcímnek tekintené az általa megadott indokok alapján. Ennél csak az lenne szerencsésebb, ha a Ptk. módosítása során bekerülne a Ptk. 3:118.§ szövegébe a „ külön törvény rendelkezése szerint” fordulat. 3. A felszámolási eljárás és a Ptk. 6:541.§ kapcsolata Nem csak a Ptk. 3:118.§, hanem a Ptk. 6:541.§ is rendelkezik a vezető tisztségviselő felelősségéről. A két rendelkezés között a törvényi tényállás, a rendelkezés törvényben található elhelyezkedése miatt alapvető eltérések vannak. Annak ellenére, hogy mindkét tényállás szerződésen kívüli kártérítést szabályoz, az előbbi esetében az alanyi kör leszűkül a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőire, az utóbbinál minden jogi személy vezetője esetén alkalmazható. (MTA, MNB, iskolák, kórházak stb vezetői esetében szóba jöhet az igény érvényesítése.) Az előbbinél csak a fenyegető fizetésképtelenség kialakulása utáni vezetői intézkedéseket kell vizsgálni, az utóbbi esetben a jogi személy működési létszakaszában, bármikor meghozott intézkedést. A 3:118.§ a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése után indítható, a 6:451 § alapján alapvetően a jogi személy működése alatt. A Ptk. 6:541. § kimondja, hogy ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. A Ptk. indokolása hangsúlyozza, hogy a törvény a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott szigorúbb elvárásokra tekintettel egyetemleges felelősséget ír elő, azaz a károsult a vezető tisztségviselővel és a jogi személlyel szemben is jogosult igényt érvényesíteni.
Lábady Tamás az alábbiakat emelte ki:” … A későbbiek során a bíróságok ítélkezési gyakorlata finomodott és szigorodott, az ítéletek a közvetlen felelősség megállapításához a bűncselekménytől eltekintettek, és pusztán a szándékos, továbbá a jogi személyiséggel visszaélő kárt okozó magatartást tekintették a felelősség alapjának. Így a bíróság például kimondta, hogy a jogi személyiséggel rendelkező végrehajtó iroda és a végrehajtó mint az iroda tagja kártérítési felelőssége egyetemleges, ha a végrehajtó szándékosan és súlyosan visszaél a tagsági pozíciójával, mert a behajtott összeget nem fizeti ki a jogerős felosztási terv alapján, hanem azokat a végrehajtói letéti számláról a saját javára vonja el (BDT2011.2430). Ezt a szigorú bírói gyakorlatot legitimálja a Ptk. annak kimondásával, hogy a tag és az 6
alkalmazott egyetemlegesen felel a munkáltatóval, illetve a jogi személlyel, ha a kárt szándékosan okozta. A Ptk. tehát elhagyja a közvetlen felelősség megállapításának feltételéül a jogi személyiséggel való visszaélés kritériumát, egyrészt azért, mert az alkalmazott, a tag szándékos károkozása szinte kivétel nélkül a visszaélés eszközével történik, másrészt viszont azért, mert a közvetlen felelősségi szabályt tovább szigorítja. Ugyanezért mondja ki a vezető tisztségviselő károkozásáért való felelősségét – mégpedig a károkozás szándékosságától függetlenül -,amely esetben a felelősség a jogi személlyel egyetemleges, azaz a károsult a vezető tisztségviselővel és a jogi személlyel szemben egyaránt jogosult igényét érvényesíteni. A szabályt a jogi személy vezető tisztségviselőjével szembeni szigorúbb elvárhatósági követelmények indokolják.” (A Polgári Törvénykönyv magyarázata im 953.old.) Ezt a véleményt erősíti Kisfaludy András: A jogi személy vezető tisztségviselőinek felelőssége az új Polgári Törvénykönyvben c. tanulmányában kifejtett álláspontja. „De eltekintve attól, hogy a korábbi szabályozásban nem így volt, tényleg méltánytalan-e, ha a vezető tisztségviselőnek felelnie kell az általa harmadik személyeknek, szerződésen kívül okozott károkért? Álláspontom szerint nem méltánytalan és nem funkció nélküli ez a szabály. Az itt vázolt értelmezési keretek között ugyanis nem támaszt más követelményt a vezető tisztségviselőkkel szemben, mint ami egyébként minden jogalanyt minden körülmények között terhel, nevezetesen, hogy tartózkodjanak a jogellenes károkozástól. Úgy gondolom, hogy ennek a követelménynek a teljesítése nem lenne túlzás egy jogi személy vezető tisztségviselője számára sem, s e követelménynek személy szerint a vezető tisztségviselővel szembeni érvényesítése nem növeli olyan mértékben a vezető tiszttségviselő kockázatát, hogy ez komoly akadálya legyen e tisztség elvállalásának és az ügyvezetési feladatok ellátásának.” [(L)ex cathedra et praxis. Ünnepi kötet Lábady Tamás 70. születésnapja alkalmából 336.oldal.] Hasonlón értelmezi a törvényi előírást Gál Judit, aki „A vezető tisztségviselő felelősségének egyes kérdései gazdasági társaságoknál” c. – a gyakorlatot orientáló cikkében (Céghírnök) az alábbiakat hangsúlyozza:
„A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelősségéről a Ptk. 3:118.§ a társaság fizetésképtelenség mellett történő jogutód nélkül megszűnése esetére rendelkezik, kimondva, hogy a kielégítetlen követelések hitelezői (követelésük erejéig) a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint terjeszthetnek elő igényt, ha a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Nem találjuk ugyanakkor a Ptk. jogi személyekkel foglalkozó általános szabályai, és a gazdasági társaságok közös szabályai között azt [a Gt. 30.§ (1) bekezdésében írt] szabályt, amely a vezető tisztségviselő által kifelé okozott károkat a társaság kártérítési felelőssége alá vonta. Ezzel szemben a Ptk. 6:541.§ - a vezető tisztségviselő károkozására külön kártérítési tényállást alkot, kimondva, hogy ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. A vezető tisztségviselő tehát az új szabályok szerint bármilyen, az ügykörében eljárva felróhatóan okozott kárért közvetlenül perelhető, mert helytállási kötelezettsége a társasággal szemben egyetemleges. (A társaság azután a közöttük fennálló jogviszonytól függően behajthatja vezető tisztségviselőjén az emiatt kifizetett kártérítési összeget.). Véleményem szerint a vezető tisztségviselő jogviszonya azonban az előbbi, általánosabb tényálláshoz képest mégis speciális, ezért a vezető tisztségviselő károkozására a Ptk. 6:541.§-t kell alkalmazni akkor is, ha tevékenységét nem megbízással, hanem munkaszerződés alapján látja el. Hasonló megfontolásból a megbízás alapján ellátott vezető tisztségviselői 7
tevékenység során harmadik személynek okozott kárért sem a 6:542.§ („Felelősség a megbízott károkozásáért”), hanem a vezető tisztségviselőre irányadó 6:541.§ szerint kell felelnie a vezető tisztségviselőnek a lex specialis derogat legi generali elvének megfelelően.” Kemenes István a bevezetőben említett vitaanyagban kiemeli: „Valójában a kívülálló harmadik személyekkel szemben a vezető tisztségviselő rendes, felróhatósági alapú közvetlen kártérítéssel tartozik…” „Az egyetemlegesség természetéből következik másfelől, hogy a károsult a vezető tisztségviselő felróható magatartásával okozott kárát követelheti – választása szerint – csak a jogi személytől, vagy csak a vezető tisztségviselőtől, vagy mindegyiküktől egyidejűleg.” Nochta Tibor a már említett tanulmányában ugyanezt az elvet emeli ki. „A társaságok esetében is az egyetemlegesség, a társaság és a vezető tisztségviselő harmadik személyek irányába fennálló helytállási kötelezettségét egybeforrasztja, jóllehet a károkozó magatartást a vezető tisztségviselő tanúsítja.” Talán hangsúlyozni sem kell, hogy itt teljesen más tényállásról van szó, mint a 3:118. § esetén, azért mégis érdemes modellezni, milyen álláspontok foglalhatók el. a.) Amennyiben a jogi személy nem áll felszámolás alatt, a hitelező eldönti, hogy csak a társaságot, csak a vezetőt vagy mindkettőt perli. b.) Amennyiben ezen per megindulása után a jogi személy felszámolás alá kerül, kérdés, hogy a károsult köteles-e az igényét –az általános szabályoknak megfelelően - a felszámolási eljárásban bejelenteni, az eljárás során pedig a 33/A § alkalmazásával kerülhet sor a vezetői felelősség megállapítására vagy a Ptk. alapján? Amennyiben a károsult (itt nem beszélhetünk hitelezőről) megindítja a pert a vezető tisztségviselő és a jogi személy ellen az egyetemleges felelősség alapján, s a jogi személy felszámolás alá kerül, a károsultnak el kell dönteni, hogy érvényesíti-e az igényét a jogi személlyel szemben. Amennyiben igen, a követelését be kell jelentenie a felszámolónak, regisztrációs díjat kell fizetnie, s a per kimenetelétől függően lesz követelése. Az alapvető kérdés ebben a helyzetben az, hogy -
a vezető tisztségviselővel szembeni igény érvényesítéséhez szükséges-e a jogi személlyel szemben az igényt bejelenteni vagy sem; illetve
-
a felszámolás elrendelésével automatikusan már csak a Cstv 33/A.§ (Ptk. 3:118.§) vagy egyéb vezetői felelősséget szabályozó előírás alapján érvényesíthet követelést.
Álláspontom szerint ebben az esetben vitán felül egy önálló jogcíme van a károsultnak a per megindítására a vezető tisztségviselővel szemben és ez nem azonos a 3:118.§-ban szabályozott speciális vezetői felelősséggel, ezért a Cstv. 33/A.§ alkalmazása kizárt. Az egyetemlegesség egyik következménye, hogy eldöntheti, hogy kivel szemben indítja meg a pert. Emiatt dönthet úgy, hogy a jogi személy elleni felszámolási eljárásban nem jelenti be a követelését. Ez azonban nem érinti és nem érintheti a vezetővel szembeni per lefolytatását és marasztaló döntés meghozatalát. Ebben az esetben a vezető nem mögöttes felelős, mint a Bt beltagja, ezért nem kell a jogi személy ellen fellépni. Korábban magam is úgy véltem, hogy felszámolási eljárás megindulása esetén a hitelező köteles a követelését a felszámolási
8
eljárásban bejelenteni, de be kell látni, hogy ez az álláspont téves. (A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve Novotni Kiadó 2014 460.oldal.) Csőke Andrea a már idézett kéziratában viszont ellentétes álláspontot foglal el. „Úgy vélem, a meglévő szabály alkalmazásánál abból kell kiindulni, hogy alapvetően a jogi személy felel a károsultak felé a nevében eljáró vezető tisztségviselő károkozása miatt (új Ptk. 3:2. §). A joggyakorlat kialakulásáig – vagy a törvény módosításáig – célszerűnek tűnik az az eljárás, hogy ha a jogi személy felszámolás alá kerül, és a hitelező álláspontja szerint a vezető tisztségviselő e jogviszonyával összefüggésben kárt okozott neki, akkor a kártérítési igényt a jogi személy elleni felszámolási eljárásban érvényesíti a harmadik személy, hitelezőként. Jóllehet az egyetemleges kötelezettek esetén bármelyiktől az egész követelést lehet kérni, és ez a polgári jog szabályai szerint egyértelműnek tűnik, amiatt, hogy itt egy jogi személy és egy magánszemély egyetemlegességéről van szó, és a jogi személy ellen fizetésképtelenségi eljárás is lefolytatható annak speciális szabályaival, véleményem szerint sok megválaszolatlan kérdés van. Így például az új Ptk. 6:30.§-‐ára is figyelemmel – mely az egyetemleges kötelezettek egymás közötti jogviszonyát rendezi – felmerült, hogy vajon mennyi időn belül kell fellépnie a harmadik személynek a gazdálkodó szervezettel, vagy a vezető tisztségviselővel szemben? Be kell-‐e tartania a vezető tisztségviselővel szembeni fellépéshez a gazdálkodó szervezettel szembeni felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentésére rendelkezésre álló jogvesztő határidőt? Van-‐e annak kihatása a vezető tisztségviselőre, ha az adós gazdálkodó szervezet a csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kényszeregyezséget köt és ezzel a bejelentett hitelezői igényt csökkenti? „ Végül a szerző rögzíti, hogy nem kizárt a párhuzamosan futó Cstv. 33/A. § illetve a Ptk. 6:541. § alapján indított per, csak ez utóbbinál a Cstv. szabályaira is tekintettel kell lenni. Mint látható, a magam részéről ezzel a véleménnyel nem teljesen értek egyet. A károsult döntésén múlik, hogy az egyetemleges felelősök közül kivel szemben érvényesít igényt. Ettől független kérdés, hogy a gyakorlat a vezetői magatartás mely területei esetében engedi meg a közvetlen marasztalást. A károsult számára hátrányos jogértelmezés esetén a károsult a felszámolási helyzetben azt kockáztatja, hogy igénye sem a jogi személytől, sem a vezetőtől nem térül meg. c.) Eljárás a felszámolás elrendelését követően A jogi személy elleni felszámolási eljárás megindulása után lehetőség van-e arra, hogy a károsult a vezető tisztségviselővel szemben fellépjen a Ptk. vizsgált szakasza alapján? Ismét csak azt tudom mondani, hogy alapvetően nem más a helyzet, mint amikor a vezető és a jogi személy elleni per megindulása után rendelik el a jogi személy felszámolását. Amennyiben a hitelező a jogi személy ellen követelést kíván érvényesíteni, azt be kell jelentenie a felszámolónak. Az igazi kérdés ez esetben is az, hogy ezzel együtt vagy ettől függetlenül a vezetővel szemben csak a Cstv. 33/A § rendelkezései szerint léphet fel vagy a Ptk. 6:451 § alapján. A válasz azonos a b.) pontban írt válasszal, a tényállás különbözősége miatt nincs a hitelező elzárva attól, hogy a vezetővel szemben a Ptk. 6:541 § alapján fellépjen. Mindezek mellett nem lehet kizárni, hogy a vezetői intézkedés, magatartás, amely miatt a károsult a Ptk. 6:451 § alapján felléphet, a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után történik, s ilyenkor a két törvényi tényállás kollíziója fennállhat. Ilyenkor a hitelezői érdekek döntik el, hogy a hitelező melyik tényállás alapján fogja a pert megindítani. Ebből az is következik, hogy amennyiben azt az álláspontot foglaljuk el, hogy a Ptk. 3:118.§ utaló
9
szabálynak minősül, a 6:451.§ alapján elévülési határidőben a károsult (s nem csak a hitelező) a kielégítetlen követelése összegét (s nem csak a Cstv. 33/A § alapján kialakított gyakorlat szerinti összeget) kárként érvényesítse a vezető elleni perben. Ezzel a kör bezárult, a Ptk. oly nagy mértékben kitágította a vezetői felelősség körét, amelynél nyugodtan mondhatjuk idézve Kemenes István kollégiumvezető tanulmányát- „a vezető tisztségviselő közvetlen kártérítési felelőssége az új törvényi szabályozás szerint eltúlzott, azonban a helyes arányokat a jogalkalmazás körében, kizárólag jogértelmezéssel feloldani és helyreállítani nem lehet” , a korrekció a jogalkotás feladata.
10
