XXV. évfolyam 1. szám 2009. december A Táncsics Mihály Kollégium lapja Tartalom: A huszonötödik év… 2. old. Bemutatkozik az új Diákfőszerkesztő 3. old. Zánkai beszámoló 4. old. Interjú Simoncsics tanárnővel 5. old. Speces gólyák 6. old. A Főszerkesztő válaszol 9. old A hónap kérdése 12. old.
Jubilálunk!
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Huszonötödik évfolyam Huszonöt év! Hosszú idő! (Ennyi idő telt el a két világháború között!) Amint azt a címlapon is láthatja a Kedves Olvasó, életének jelentős állomásához érkezett a Táncsics Tükör. Ebben a tanévben indítjuk útjára a lap huszonötödik évfolyamát! Jelentős dolog ez egy aprócska diákújság életében. Ilyenkor egy valamirevaló főszerkesztő (lapunk alapító és egyben jelenlegi főszerkesztője pedig igencsak valamirevaló! – a korrektor) összegzést készít az eltelt időszakról, felidézi a sikeres és kevésbé sikeres periódusokat. Az idők során szinte minden megváltozott körülöttünk. Nem akarom unalmas és száraz adatokkal untatni az olvasóközönséget, de fogom! Sajnos, egy összegzésnél ez elkerülhetetlen. Hogyha csak a diákfőszerkesztők listáját tennénk közzé a jubileum alkalmából, már az megtöltene közel egy fél oldalt. (Stílszerűen ennek az évfolyamnak is új diákfőszerkesztővel vágunk neki.) És akkor még hol van a szerzők, és a többi munkatárs névsora! Az első és a mostani, 90. szám megjelenése között eltelt időben kétszer költözött el a kollégium, 5 igazgatót „fogyasztottunk” el a hatodikat még csak az idegeit ☺, átvészeltünk egy rendszerváltást. Az írógépek, stencilek korszakából átnőttünk a számítógép és fénymásolás korába. Közel 360.000 szóban majdnem 3 millió karaktert ütöttünk le. Több, mint ezerkétszázötven oldalt töltöttünk meg többé kevésbé színvonalas tartalommal. Visszatekintettünk, tájékoztattunk, tudósítottunk, megörökítettünk az utókornak, és – reményeink szerint – néha talán szórakoztattunk is. Hogy egy hangzatos képzavarral éljek, megpróbáltuk ujjunkat rajtatartani a kollégiumi élet ütőerén. Azt, hogy ez a törekvésünk mennyire volt sikeres vagy sikertelen, döntse el ki-ki maga. Mi – azt hiszem ezt mindazok nevében mondhatom, akik valaha kapcsolatba kerültek a Táncsics Tükörrel – igyekeztünk legjobb tudásunk szerint dolgozni. A szándékaink tisztességes mivoltához sem férhet kétség, bár tudjuk, a pokolba vezető út is… A folytonos változásban talán csak egy dolog maradt változatlan, a szerkesztők negyedszázada megfogalmazott alapfilozófiája. Az elv, mely szerint az újság nekünk, táncsicsosoknak, rólunk, táncsicsosokról szól. Magunk ír(t)unk, magunkról, magunknak. Úgy gondolom, a lap eddig teljesítette küldetését – és reményeim szerint a jövőben is teljesíti majd. A szerkesztőtársaimmal együtt igyekszünk továbbra is megőrizni a TT diák- és intézménybarát arculatát, nem nélkülözve a vidám karaktert, és olykor a kritikai hangvételt sem. A kiadványainkban továbbra is nyomon követjük a Táncsics Kollégium életét, és beszámolunk a jelentősebb eseményekről. Egy magára kicsit is adó sajtókiadvány története nem lehet mentes a botrányoktól. Ez alól a szabály alól a TT sem kivétel. Már a második számban megjelent sporttudósítás óriási port kavart, ám a hullámok szerencsére hamar elcsendesedtek. Sajnos, időről időre megjelentek olyan írások, amelyek minden jó szándékunk ellenére néha jogos, máskor jogtalan felháborodást okoztak. A jövőben igyekszünk kiküszöbölni az ilyen kellemetlen helyzeteket. Zárómondatként csak annyit: Még legalább ugyanennyi sikeres évfolyamot kívánok a lap olvasóinak és szerkesztőinek! Boldog 25. születésnapot, Táncsics Tükör! Tisztelettel az alapító Főszerkesztő:
www.tankol.hu
2
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Bemutatkozik az új Diákfőszerkesztő! Sziasztok! Tavaly év végén Folk Zsófi, a Táncsics Tükör diákfőszerkesztője elballagott, így megüresedett helyét be kellett tölteni. Demjén Tanár Úr egy percet sem tűnődött ezen, hanem rögtön az erre legalkalmasabb személyt kérte fel erre, vagyis engem. (Na persze! - a főszerk.) Végülis hosszabb-rövidebb vívódás után úgy döntöttem, hogy elvállalom. Magamról annyit, hogy Fonyó Dávidnak hívnak, és idén fogok végezni a Fazekasban. Kinevezésem után eltűnődtem, hogy mivel kellene megtölteni az újság oldalait, és hogy van-e valami, amin szeretnék változtatni. Arra jutottam, hogy lényeges változást nem is kell, és nem akarok, ellenben néhány régi jól bevált rovatot visszahoznék, amelyek az utóbbi időben nem igazán voltak. Így indul újra a „Főszerkesztő válaszol” rovat is, amelyben legkülönfélébb problémáitokra válaszol a mindentudó és bölcs Demjén Tanár Úr; szeretettel várjuk a későbbi számokban is leveleiteket. Mivel ez az évfolyam első száma, a tartalom igencsak adta magát. Bemutatkozik egy új tanárnő, Simoncsics Judit, valamint az új SPECes diákok – akik nagy örömömre igencsak szép számmal vannak jelen. Ezen kívül helyet kapott egy élménybeszámoló, az ifjú AJTPsek első kirándulásáról. Rengeteg anyagunk volt a nyári katalóniai kirándulásról is, épp ezért úgy döntöttünk, hogy azokat különkiadásban jelentetjük meg. Továbbá készülőben van már egy ideje (jobb, ha nem tudjátok milyen régóta) egy másik különszám, amelyben a kollégium bulvár hírei vannak benne – remélhetőleg ezt a lapot is rövidesen olvashatjátok. Mint láthatjátok, egy kicsit megcsúsztunk az elkészítésével. Szerettük volna, ha sikerül korábban megjelentetni a számot, ez azonban több okból nem jött össze. (Egyes közelebbről meg nem nevezett gólyák nem méltóztattak időben bemutatkozást írni, és egyéb hasonló dolgok történtek még... (pl. egyes közelebbről meg nem nevezett diákfőszerkesztők – a korrektor)) De a lényeg, hogy végül összehoztuk, és a szerkesztés közben nagyon jól szórakoztunk. Nagyon örülnék, ha a későbbiekben ti is segítenétek. Ha lenne bármi (cikk, kritika, ötlet), amit szívesen megosztanátok a többiekkel, azt nagy örömmel fogadnánk. Ezáltal még színesebb lenne a lap, és a szerkesztőségnek is nagy segítséget jelentene. Már a mostani szám összeállításában is többen segédkeztek. Nagyon szépen köszönöm Füzy Esztinek, hogy segített összeszedni a gólyák bemutatkozó írásait, és Menich Tibornak, aki a zánkai kirándulásról szóló cikket írta. Csonka Tanár Úrnak, akivel éjszakába nyúlóan szerkesztettük ezt és a többi lapot, valamint Demjén Tanár Úrnak, aki kezében tartotta a lap elkészítését (például sürgetett egyes közelebbről meg nem nevezetteket…). Csefkó Tanár Úrnak, aki valamiféle rendezett formát biztosított a rendezetlen szöveghalmazainknak. És Bunth Tanár Úrnak a fotókat. Diákfőszerkesztőként további jó olvasást kívánok a következő oldalakhoz. Fonyó Dávid
www.tankol.hu
3
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Menich Tibor: Zánkai gólyatábor Középiskolás életünk első táborát, a gólyatábort Zánkán az ifjúsági centrumban szervezte nekünk az Arany János Program. Ott volt az ország összes most elsőéves Arany János Tehetséggondozó Programban tanuló diákja. A tábornak már az első napjai is nagyon jók voltak, pedig akkor szinte még nem is ismertük egymást, de aztán rövid idő alatt komoly barátságok szövődtek köztünk, amelyek a tábor után is megmaradtak. Már a megérkezéskor – amikor még csak először tettük meg a hosszú sétát a házig – láttuk, hogy nagyon sok élmény és szép emlék vár ránk. Sok jóban volt részünk: Először is nagyon jó volt minden nap a nagy melegben a Balaton vizében hűsölni. Sok élményt jelentett még a tihanyi hajókirándulás a sportnap, a táncház, a karaokeest, a disco, a mozi. Mindenképpen említésre méltó az augusztus 20-i nap. Ekkor reggeltől estig a strandon ünnepeltük az államalapítás évfordulóját. Folyamatosan szólt a zene, és egymást követték a koncertek. Este a csodálatos nap méltó befejezéseként tűzijáték zárta az ünnepséget. Szinte minden este fáradtan tértünk nyugovóra, de aludni alig tudtunk, nem győztük megosztani egymással új élményeinket. A tábor igazi csapatot kovácsolt belőlünk; sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk (ezt a sok fénykép is igazolja). Emlékeinkben valószínűleg még szép időket jelent majd e felejthetetlen gólyatábor.
www.tankol.hu
4
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Interjú Simoncsics Judittal − Milyen szakos tanár? Milyen iskolákban tanított eddig? − Matematika-fizika (és eszperantó) szakos vagyok. Az egyetem elvégzése után a Petőfi Sándor Ált. Isk., Gimn. és Szakközépiskolában (amely suli a Rátz László utca túlsó végénél található) tanítottam pontosan 20 éven keresztül. Majd 4 évvel ezelőtt átkerültem a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba, s onnan jöttem ide a koleszba dolgozni. − Mit szokott meg a legnehezebben a kollégiumban? − A nappali tagozatos iskolák után a legnehezebben azt szoktam meg, hogy a napirend éppen fordított, a biológiai órámat át kellett hangolnom a délutáni műszakra. − Mennyiben különbözik a tanár-diák viszony az iskolában és a kollégiumban? Miben különbözik a kollégium az előző munkahelyétől? − A tanár-diák viszony itt a kollégiumban mintha oldottabb lenne, hiszen nem „terheli” a kapcsolatot az osztályzási kényszer. Sőt: a matektanárokat az iskolában kezdetben mindenki óvatosabban közelíti meg, míg ki nem derül, vajon nem emberevő-e az illető. Itt nem érzek ilyen „megkülönböztetést”. Lényeges különbségnek látom, hogy míg az iskolában a tanári munkának a tanítás részén van a hangsúly, addig a koleszban a nevelés kerül előtérbe. (Szerencsére, amitől számomra szép a tanárság, az emberi kapcsolatok mindkét helyen fontosak.) − Rögtön az első évben kapott csoportot. Mekkora kihívást jelent ez? − Csoportvezetőként a legnagyobb kihívást az jelentette és jelenti, hogy én is kezdő vagyok a kollégiumi élet terén, mint – két kivétellel – csoportom tagjai. Nagyon oda kell figyelnem, nehogy félreinformáljak bárkit, s az én tapasztalatlanságom miatt kellemetlen helyzetbe sodorjam az illetőt. Éppen ezért sokszor fordul elő, hogy a hozzám intézett kérdésekkel nálam tapasztaltabbakhoz – nem egyszer régebbi koleszos diákokhoz – fordulok. Bárkitől is kértem eddig segítséget, mindenki kedvesen, segítőkészen „korrepetált”. (Külön köszönet „a” Zsoltinak!!) − Magamról: − Mindeközben férjemmel felneveltünk három gyermeket – mindhárman lányok. Legidősebb lányom ötödéves orvostanhallgató, középső lányom állatorvosnak készül, most állatorvosi asszisztensként dolgozik. Legfiatalabb lányom Keszthelyen, OKJ-s képzésen tanul. A „családhoz tartozik” még egy huskynak tűnő nagy, ámde jámbor kutya, egy öreg cica (szegény süket, mint a nagyágyú), egy hullámos és egy nimfa papagáj. (Lehet, hogy a cicának a legjobb, legalább nem hallja a két, nem éppen csöndes papagájt.) Szeretek mindenfajta mozgást: úszni szabad vízen, kerékpározni, túrázni, … . Szívesen olvasok, szeretem (főleg mosogatás közben), ha jó zene szól. Élvezem a humorérzékkel megáldott emberek társaságát, nem bánom, ha a sok nevetés hizlal. Füzy Eszter
www.tankol.hu
5
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Bemutatkoznak a speces Gólyák! Kerekes Réka Orsolya Szerbusztok, becses nevem Kerekes Réka Orsolya, alias Hobbit. 14 éves vagyok. Németországból jöttem, de Erdélyben, Nagyváradon születtem. A szüleim és a tanáraim szerint borzasztó lusta teremtés vagyok, amire csak azt tudom mondani, hogy másnak is lehet néha igaza. Reáltantárgyakból gyenge vagyok, nekem még a 2+2 is néha 5, de a humánt szeretem. Szeretek specre járni, kivéve ha Bunth Tanár Úr meg akar ölni, ami mostanában gyakran jön szóba. Élvezem ezt a társaságot, és örülök, hogy velük lehetek. Történész szeretnék lenni, szimbólumkutató. (Aki nem tudja mit jelent, forduljon hozzám!) A nyelvészet a véremben van, és „szeretet-feeling”-ben élem mindennapjaimat. Jani Dóra Hello Everybody! Jani Dóri vagyok, 15 éves „kislány”. Szeretek focizni, meccset nézni... az életem része. Bármily hihetetlen, szeretek tanulni. Ezért jelentkeztem a specre. Szabadgondolkodású suliba járok. A neve elég hosszú... Közgazdasági Politechnikum Gimnázium és Szakközépiskola. Egész jó ott az oktatás. Kedvenceim közé tartozik az angol, NYEKK-en megtaláltok, valamint az orosz nyelv tanulása. Szóval egész délután Demjén Tanár Urat boldogítom. :-) Nagyon tetszik a közvetlenségetek, a vidámságotok. A hangulat azért specen picit más (főleg orosz szakkörön XD) Jól érzem itt magam. A tanárok jófejek, segítenek mindenben. Családként élünk. Remélem ez így is marad. Köszi, hogy itt lehetek veletek! Sziasztok! Puszi! Dósai Martin Helló! Dósai Martin vagyok, és Kiskunfélegyházáról jöttem. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járok, ami szerintem egy jó iskola, hogy én onnan továbbtanulhassak, sőt, még tetszik is. Megéri vállalni érte a kollégiumot. Ami a kollégiumot illeti, nagyon meg vagyok elégedve, mind a tanárokkal, mind a lakóival együtt. A kollégium nagyon sok sportolási lehetőséget biztosít számunkra, pl. foci, tenisz, pingpong. Sok verseny is indul belőlük. Van wi-fis hálózat a házban, ami még nagy pozitívum.
www.tankol.hu
6
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Füzy Eszter Füzy Eszter vagyok. A Szent Margit Gimnáziumban vagyok végzős, de a mennyország kapuját csak idén léptem át. Azért jöttem át, mert mindenki ajánlotta, és úgy voltam vele, hogy próba cseresznye (és mert bepasiztam). A Spectől sok kimenőt várok. (Meg pénzt, de ezt nem illik ideírni.) Szőke göndör hajam van, és kék szemem. 38-as a lábam, de a 37-es magassarkúba is belemegy. Elég lesz ennyi? Na jó, még folytatom: Szeretek franciázni, és fejleszteni a nyelvérzékemet. Repetázni is szoktam. Kalocsai Ákos Kalocsai Ákos vagyok, a Fazekas 9. c osztályába járok. SzolnokSzandaszőlősről érkeztem a specre. Más részen nem voltam még, így nincs tapasztalatom más tanárokkal. Az itteniek jófejek, segítőkészek és lazák. Két szobatársam már régebb óta ismerem, ők osztálytársaim, és jól kijövünk egymással, így az első napokban sem voltam magányos. Szeretem a matekot, és szeretek utazni, de nem tartom magam kockának. Sajnos a vidéki levegőről, a családról, a biciklizésről, a néptáncról és az otthoni barátokról le kellett mondanom. Szerencsére zenét itt is tudok hallgatni. Jenei Márk Jenei Márk vagyok, Pécsről jöttem. Reál beállítottságú ember vagyok, rühellem az irodalmat. Öt éve versenyszerűen vívok, habár itt Pesten még nem kezdtem el folytatni. 46 napja élek Pesten. Kanadában születtem, de nem vótam künn soká. A világ több millió pontján jártam már, és most is végtelen sok pontján ülök. Szeretem a gyrost, meg a West Hun Unitedet. A kémia a kedvenc tantárgyam, oszt szeretem a matekot is. Zilahi Tamás és Simon Kornél Zilahi Tamás/Simon Kornél vagyok. Nagyon jófej, jóképű, okos vagyok, de egyetlen hibám mégis van, hogy sokat hazudok. Szeretek matekozni, fi(zi)kázni és utálom a társadalomtudományokat. Pusztavacsról, Nyíregyháza és Nagyatád mértani közepéről jöttem. Szeretek kosárlabdá- és ping-pongo/bicikli- és focizni. A F. M. F. Gy. Á. I. é. G. tanulója vagyok. Imádom a Specet, mert nem kell tanulószobára járni. Je parle français un peu, and I like sleeping. A játékklubot szeretem a legjobban, és mivel csütörtökön van nem is írom tovább a bemutatkozást, mert megyek le kártyázni.
www.tankol.hu
7
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Kocsi Ádám Kocsi Ádám vagyok. Veszprémben élek, de Pesten, a Fazekas Gimnáziumban tanulok. Kedvenc tantárgyaim közé tartozik a fizika, a kémia, a történelem, a magyar és az idegen nyelvek. Szabadidőmben szívesen kirándulok, úszom, evezek, de a csapatsportokat is szeretem. Ezek közül kedvencem a kézilabda. Legkedveltebb kártyajátékom a póker. A zenét is kedvelem. 4 évig gitároztam Veszprémben. Azért jöttem a Specre, mert ide tettek. Nem is tudtam arról, hogy létezik ilyen dolog. De nagyon jó, mert így nem kell tanulószobára járnom (és a szakköröket is nagyon élvezem ☺ – a szerk.). Rozman Petra Rozman Petra vagyok, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumba járok. Tatáról jöttem, egy kertes házban lakom szüleimmel és öcsémmel (akit mérhetetlenül imádok... :D). Egyik kedvenc elfoglaltságom a tatai Öreg-tó partján biciklizni. Imádok olvasni, legfőképpen krimiket. A Fazekas (Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium – a szerk.) idáig elég keménynek tűnik (úgy néz ki itt már tanulni is kell... :-) ), de a kollégium az elejétől kezdve nagyon tetszik. A speces csoportot nagyon szeretem, habár a 211-es termet néha szívesen elfelejteném. Fazekas Jerke Fazekas Jerke vagyok, én nem a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumba járok, hanem a Mittelhüber Hugó Rákosszentmihályi Kerületi Kisegítő Gyakorló Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola, Gimnázium, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Politechnikum reformátuskovácsházai kihelyezett esti tagozatának anyanyelvi előkészítőjébe járok. Kedvenc tantárgyaim közé tartozik a fizika, a kémia, a történelem és az anya- és idegen nyelvek. El se tudjátok képzelni, milyen magas színvonalú ott az oktatás. (Vagy 2 méter – a szerk.) Talán csodálkoztok, hogy nem találkozunk minden nap? Hát ennek az az oka, hogy az iskolába járás kicsit sok időt vesz igénybe. Na és a menetrend! Hát szóval minden nap 12:54-kor indulok, és reggel 9:22-re érek be. A délelőtti ügyeletesek nagyon aranyosak (nincs tapasztalatom más tanárokkal). Szabadidőmben szívesen vonatozok, közlekedésmérnök szeretnék lenni. Úgy érzem, a szakma a véremben van. Az ebédeket szeretem legjobban. Kár, hogy a második fogást már nincs időm megenni. Egyszer a repetázást is szívesen kipróbálnám. Meg még azt is, hogy milyen lehet ismerni a 211-es termet, hogy aztán tiszta szívemből utálhassam a mértani közepét. A koliban más részlegbe? Megőrültél? Nagyon jó itt a társaság, a tanárok, a hangulat, a tanárok hangulata, ÉS FŐLEG A
TT
www.tankol.hu
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!. (35,2 „!” – a szerk.)
8
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
A főszerkesztő válaszol Tisztelt Főszerkesztő Úr! Nagy örömmel hallottam, hogy újra helyet kapnak az újságban az olvasói levelek, és rögtön elhatároztam, hogy én is írok egyet, választ remélve az én nagy problémámra. Elnyomva érzem magamat, és bizonyítani szeretnék. Ezt a matekversenyeken keresztül tudnám megtenni, azonban valaki az utamat állja, és nem tudok vele mit kezdeni. Az a fránya Tóbiás folyton megnyeri az OKTV-t. Pedig én mindent megpróbáltam. Még a szobatársait is rávettem, hogy vessék alá egy alkoholterápiának, de még így se sikerült elég agysejtjét elpusztítani. Teljesen kilátástalannak érzem a helyzetemet. Remélem, együtt érez velem, és megoldást talál a problémámra. Köszönettel: Fonyó Dávid Tisztelt Fonyó Úr! A hosszú nyomdai átfutási idő sajnos nem mindig teszi lehetővé a gyors reagálást. Ennek következtében előfordulhat, hogy egy-egy olvasói levél megválaszolása késedelmet szenved. Ezzel a tipikus helyzettel állunk szemben az Ön esetét illetően is. Mire ez a válasz megjelenik a felvetése okafogyottá válik. Azonban, mint felelős főszerkesztő, még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy ki akarok bújni a válaszadás kötelezettsége alól. Ezért természetesen foglalkozom a problémájával. Ne érezze elnyomva magát! Nem közönséges cigarettacsikk Ön, hogy ilyen képzetei legyenek. A fent nevezett Tóbiás, azaz polgári nevén Nagy Dániel (aki mellesleg eddig példátlan módon, a tavalyi és a tavalyelőtti tanévben is megnyerte a matematika tagozatos OKTV-t!) már nem a mi intézményünk tanulója. Fantomokkal harcol! (Nem Tóbiás, hanem Ön!) Hiszen már a múlté! (Nem Ön, hanem Tóbiás!) Ne is foglalkozzon vele! Amennyiben mindezek ellenére megmaradna a bizonyítási kényszere, gyerünk: Vágjon bele! Csinálja meg! Az idén nyerje meg Ön az OKTV-t! Ha ez nem elegendő, tudok ajánlani olyan területeket, ahol bizonyítási vágyát kiélheti. Itt van mindjárt a Táncsics Tükör diákfőszerkesztői munkaköre. Kiváló bizonyítási terep. A próbálkozásait illetően adok egy jó tanácsot. Ne kísérletezzen! Az alkoholterápia bizonyos esetekben teljesen hatástalan, sőt – szaknyelven szólva – kontrareakciót válthat ki. Nagy valószínűséggel ez történt. (Nem Önnel, hanem Tóbiással!) Az alkohol nemhogy pusztította volna, de sőt, gyarapította az agysejtjeinek számát. Minden együttérzésem ellenére is, némi képzavarral élve azt kell mondanom, hogy saját dugájába dőlt. (Nem Tóbiás, hanem Ön!) Közvetve ugyan, de hozzájárult vetélytársa sikeréhez. Tanuljon az esetből, és szokjon le az ilyen praktikákról! Egy jóakarója: A főszerkesztő
www.tankol.hu
9
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Ide figyeljen Ürdüng! Nem jó ez így, kezdenek elszaporodni ezek a specesek. Régen volt jó, amikor képtelenek voltak felhúzni a csoportvezetőjüket „jokerprogramokkal”, olyan kevesen voltak (még a legkigyúrtabb Tóbinak is csak legfeljebb naponta 3-szor sikerült). Ennyi makkantyúval nem lehet mit kezdeni. És különben is! Miért pont Bunth-hoz jöttek ennyien? Most azt hiszi, hogy ő a legkigyúrtabb. Tudja mit? Megmagyarázom: Maga nyilvánvalóan a legnépszerűtlenebb tanár a diákok körében, és tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a spec atyja legyen. Én hiába szakadtam meg a pedagógiai munkában (írtam 120 oldalas jelentéseket 300 oldal táblázatos melléklettel), a maga sokéves leépítő tevékenyégét alig tudtam ellensúlyozni. Bezzeg Bunthnak könnyű dolga volt utánam, mert nagy keményen kigyúrtam neki a terepet. De minek is húzom levelezéssel a drága időt, amikor fél perc múlva kigyúrhatom az Ikariam barakkom 10-es szintre?! (Futás trappoló hangjai hallatszanak... – szerk.) Drága (Tájékozatlan) Barátom! Ha Ön nemcsak folyton a fizika ingoványos terepén kóborolna – hanem olykor kitekintene a társtudományok zöldellő mezejére is, esetleg időnként pihenésképpen csetelne vagy Ikariamozna kicsit – most tisztába lenne a kialakult helyzettel! Ne idegesítse fel magát feleslegesen! A specesek elszaporodása természetes folyamat. Bunth tisztában van evvel, ezért aztán nem is foglalkozik a kérdéssel. Visszatérve a társtudományokhoz, a megoldás itt, a biológiában keresendő. Köztudott, hogy Gregor Johann Mendel már a XIX. században „borsós” kísérleteivel feltárta az öröklődés mechanizmusát. E szerint a szülők kiváló tulajdonságai a harmadik generációban teljesednek ki. Ugyanez a folyamat a társadalomban is végbemegy. Az elvégzett munka eredménye csak öt-hat évvel később mutatkozik. Ezt már a múlt században bizonyította két kiváló szociológus – a bolgár Jupcso Jupcsev és a dán Dittmar Sögurnilson – egyidőben, de egymástól (és a tényektől) teljesen függetlenül. (Ezért később megosztott Nobel-díjat kaptak.) Ez a szabályszerűség érhető tetten a spec esetében! A 2009/10-es létszámnövekedés tehát a 2004/05-ös tanévben elkezdett, és a 2005/06-ban befejezett munka kijegecesedése. Az Ön áldásos tevékenységének eredménye ezen algoritmus szerint, majd a 2012/13-as tanévtől lesz mérhető. Mellesleg azzal az egyszerű ténnyel, hogy az elültetett gyümölcsfa nem azonnal, hanem csak néhány év múlva terem, minden tanulatlan parasztember tisztába van. Ikariamozás közben elmélkedjen el ezeken! Őszinte híve: A főszerk. Na de Tanár úr! Meglepve hallottam, amikor Fonyi azt mondta, hogy ő lett az új diákfőszerkesztő. Ezt mégis hogyan gondolta? Nem kellett volna legalább valami pályázatot kiírni a megüresedő poszt betöltésére? Arra gondolt, hogy senki más nem vágyik eme megtisztelő tisztségre? Márpedig én igen! Sokkal jobb főszerkesztő lennék, mint Dávid. Például a Rubik-kockát is gyorsabban kirakom nála, és egészen biztos vagyok benne, hogy sokkal több időt töltenék a cikkek szerkesztésével, mint ő. Igazán nem értem, miért nem lehetett szólni. Remélem, hogy még időben sikerül korrigálni a tévedést. Tisztelettel: Bodor Bertalan
www.tankol.hu
10
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
Kedves Berci! Sajnos mostanában nagyon el vagyok havazva, ezért nem tudok foglalkozni a leveleddel. Mivel vészesen közeleg a lapzárta, megkértem az új diákfőszerkesztőnket, hogy foglalkozzon a problémáddal. Ne aggódj, hasznos tanácsokkal fog ellátni. Demjén József s.k. Tisztelt Bodor Úr! Fölvetése figyelemreméltó. Amennyiben ellenvetése támadna, kérjük reagáljon az Önnek megfelelő fórumon (a kollégiumi igazgatója, rendőrség, bíróság, parlament, óvónéni)! Amennyiben valóban szívén viseli lapunk sorsát, továbbra is szeretettel várjuk olvasói leveleit. Kollegiális tisztelettel: A frissen kinevezett diákfőszerkesztő Tisztelt Főszerkesztő Úr! Lapjuk előállítása nyilván rendkívüli költségeket emészt fel ezekben a válságteljes időkben. Segíteni szeretnék a költségek csökkentésében. Bizonyos betűcsoportok igen sokszor ismétlődnek, és ha ezeket kikerülnénk, akkor lapjuk előállítása számításaim szerint mintegy 13,6%-kal kevesebbe kerülne. Első ilyen irányú kísérleteimet gimnazista koromban folytattam, álljon itt példaként rögtön az első: Láttam együtt a két rémet: a Barnát, meg a Németh. A későbbiek során a beépített tárgyeset mellett felfedeztem a beépített többes számot (Londonban nekem talán a park tetszenek a legjobban), és a többi beépített eset. (Te jó isten, süllyedünk! Mi a baja ennek a csónak?) Akár két szó takarékos összeolvasztásáig is elmehetnénk. Az ötlet már 17 országban szabadalmaztattam, és szívesen rendelkezésére bocsátom Önnek is, a Táncsics Tükör című lapjának. Csonka János Kedves János! Megértem aggódó gondoskodását, a lapunkat illetően! Mi magunk is úgy véljük, hogy ezekben a vészterhes időkben ránk férne némi költségcsökkentés. Bár az Ön javaslata szerinti megtakarítás még az áfaemelés mértékét sem ellensúlyozná, elgondolkozom a/az felvetésén is alkalmazom a jövőben. A két szó takarékos összevonását illető ötletével kapcsolatban vannak kételyeim. Lehet, hogy túlságosan nehézzé tenné a szöveg megértését. Habár ez talán csak felesleges aggály a részemről, és idővel az olvasók hozzászoknának a „többsíkú” szövegértelmezéshez. Nem lehetetlen, feladni én eddig is így véltem. Vallom az elvetemültetvényestebédjét. Egy mondatban a beépített többesszámtalan esetbennfoglaltatik. Itt a célravezetörekvéssük ezt az agyunkba. Addig is, hogy ez az újságírási technika elterjedjen, kell egy kissé tapasztalatunk gyarapodása. Felajánlását ezúton is köszönöm, és érzem, hogy a szerkesztőséget foglalkoztatnija még a probléma. Tisztelettel: A Táncsics Tükör lapja
www.tankol.hu
11
Táncsics Tükör XXV. évf. 1. szám
2009. december
A hónap kérdése Ki bírható? Micsoda ostoba kérdés már megint! Természetes, hogy kibírható, hiszen ha nem lenne az, már rég egy másik kollégiumban rontanánk a levegőt és nem itt. Ne szekírozz folyton ilyen értelmetlen dolgokkal! Örülök, hogy élek ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Demjén Tanár Úr semmiképp, mert 10,8 pontot adott a 11pontos dolgozatomra. (Eszti) Eszti nem, mert 11 pontot akar a végtelen jóindulattal javított 10,8 pontos dolgozatára. Mindig, minden és mindenhol! Csak arra kell ügyelni, hogy soha ne adja fel az ember! Mindenki, mivel a kollégiumban tartózkodó személyek egyike sem állóvíz. Ha elég erősnek érzed magad, akkor feltétlenül, egyébként meg se próbáld! Persze, mivel már a régi közmondás is azt tartja: Aki bírható, marható! Csak ha minden városban egyszerre gyúrod az épületeidet! (Csefkó) A fiúoldalon, éjjel negyed háromkor, egy fiúval és vízipipával igen. A lányoldalon, éjjel fél háromkor, a pokróc alatt, akármilyen lány. A buli éjjel fél háromkor a lányoldalon semmiképpen! (Gizi néni) Az attól függ, hogy melyik oldalról vizsgáljuk a kérdést. Ja, mert most már van antennám, és így netem is. Nem bírható ki, nincs mit csinálni. (Bozsér) Most ez a kérdés egyben van vagy külön? Kibíróóóóóó? Hát a tanár vazze’! (Márk) „Rémült körültekintés és pislogás” (KM) Ha rendszer lesz belőle, inkább a halál. Ha a hervadó levelek is kibírják a fán. Igen, csak ne kellene franciát tanulni. Ami most velem történik az nem. Egyik-másik sose lesz az. Jéggel és whiskyvel. Nappal néha igen. Csak ha alszik. Sok sörrel… Élve nem. Micsoda? Értem. Főszerkesztő: Demjén József Nem. Diákszerkesztő: Fonyó Dávid Igen. Tördelő: Csefkó Zoltán Ki? Korrektor: Csonka János !? Fotók: Bunth István
