Jól sikerültek az idei Tornaljai Városnapok

TORNALJA ÉS VIDÉKE

XIX. évfolyam 10. szám 2011. október

Tornalja város hivatalos közlönye

Az 1. szám 1911-ben, a felújított 1991-ben jelent meg

0,50 €

AKIK 1990 ELŐTT SZÜLETTEK... Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem

pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgye­rek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunk­hoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítő­ szert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor

játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.. Ismeretlen szerző, forrás: Facebook

Jól sikerültek az idei Tornaljai Városnapok Összekovácsolni az embereket, célokat, ötleteket – ezek voltak az idei városnapok vezérgondolatai, mely eseménysorozat több, mint egy hétig tartott. A gazdag kínálatból mindenki kiválaszthatta a számára megfelelőt. A városnapok október elsején egy kísérőrendezvénnyel, a „Funkastic Jam” című break tánc bemutatóval és versennyel indultak. Az Egyesült Államokból elterjedt utcai táncok vetélkedőjén megjelent csaknem a teljes szlovákiai élmezőny, de érkeztek versenyzők Magyarországról és Lengyelországból is. A zsűri tagjai szintén e három országból kerültek ki. A verseny fődíját végül a lengyel csapat nyerte el. A rendezvénysorozat hivatalos megnyitójára október 3-án, hétfőn került sor, amikoris a helyi iskolák adtak műsort a kultúrház színháztermében. A program elején Szögedi Anna polgármester mondott ünnepi beszédet, melyben kihangsúlyozta a Tornaljai Városnapok jelentőségét, egyben megnyitotta az eseménysorozatot. Az ok-

Folytatás a 2. oldalon

TORNALJA ÉS VIDÉKE

Átadták az LVD S3 üzemet, kétszázötven új munkahely létesül A belga székhelyű LVD Company társaság október 13-án nyitotta meg új üzemcsarnokát Tornalján. A pléhhajljtókat, pléhvágókat gyártó cégnek, mely termékeit Európában, Amerikában és Kiínában is forgalmazza, ez a második üzeme városunkban. Az új csarnok alapterülete 5700 négyzetméter, s kiegészítve a már meglévő LVD S2 4400 négyzetméteres területet, meglehetősen jelentős üzemnek minősül. A tornaljai üzem teljes kapacitás mellett 250 embernek fog munkahelyet biztosítani. Meg kell jegyezni,

eseményen megjelentek Ádu bácsi testvére, Ruszó Tibor leányával és unokájával, egykori barátok, a még élő zenésztársak és kollégák. Az eseményen Balajti Lajos, a városi hivatal előljárója mondott személyes hangvételő beszédet, felidézve né­hány momentumot Ruszó Ádám életéből. Kihangsúlyozta Ádu bácsi végtelen szerénységét, nagyszerű pedagógiai érzékét és emlékeztetett tanítványaira, azok sikereire is. B. Kovács Ist­ ván Ádu bácsi zenei kvalitásait méltatta, párhuzamba állítva az ő személyét a kiváló gömöri muzsikuselődökkel. Kalas Béla a nyolcvan esztendős Igó Aladár munkáját, a síremléket mutatta be, egyúttal arra biztatta az emlékezőket, hogy ápolják e

nagyszerű ember emlékét. A beszédeket követően a síremléknél Szögedi Anna polgármester és Balajti Lajos hivatalvezető koszorút helyeztek el. A megemlékezést az Andante vegyeskar zárta. TéV

Jól sikerültek az idei Tornaljai ... Befejezés az 1. oldalról

tatási intézmények műsorában az Iskola utcai óvoda őszi körjátékokkal és diszkótáncokkal mutatkozott be. Komolyabb hangvételű volt a Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola figyelemre hogy a cég Belgiumban építette le gyártási kapacitását. A vállalat az üzemcsarnok építésére és a modern berendezés megvásárlására több, mint 9 millió eurót fordított. A gazdasági minisztérium szóvivője, Róbert Merva beszámolója szerint az állam 1,8 millió euróval támogatta a beruházást, az adókedvezmények pedig további 500 ezer eurót tesznek ki. „Ez az új gyártóegységünk lehetővé teszi a szállítási idő lerövidítését, így a világ számos pontján tevékenykedő megrendelőink lényegesen hamarább kapják meg a megrendelt gépeket. Ennek az üzemnek a Szlovákiában történő megépítése logisztikai előnyöket biztosít számunkra, aminek köszönhetően lerövidül szállítási idő” – mondta a vállalat közép-európai gyártási igazgatója, Bertrand Florizoone. Carl Dewulf, az LVD Company vezérigazgatója elmondása szerint az LVD S3 üzemnek köszönhetően lényegesen kibővül a lézeres vágóberendezések, a pléhhajlítók és lemezvágók gyártási kapacitása. Szögedi Anna, Tornalja polgármestere kihangsúlyozta, hogy a beruházás azért is jelentős a térség számára, mert további 250 családnak biztosít megélhetést, ami igen nagy dolognak számít e vidék lakói számára, annál is inkább, mivel errefelé a munkanélküliek aránya már hosszú ideje az országos átlag fölött van. Az új üzemcsarnok beindulását követően a teljes gyártási kapacitást a jövő év elején éri el. TéV

Leleplezték Ruszó Ádám sír– emlékét a tornaljai temetőben Október 18-án került lelep­ lezésre az a síremlék a tornaljai református temetőben, melyet Kalas Béla vállalkozó készíttetett Igó Aladár hanvai autodidakta képzőművésszel, s mely síremlékkel a hajdani kiváló muzsikusra, pedagógusra és emberre, Ruszó Ádámra – Ádu 2

bácsira – kívánnak emlékezni. Beszédében a kezdeményezés kiötlője elmondta: azon túl, hogy egy művészi értékeket hordozó síremlék került Ádu bácsi sírjára, remélhetőleg emlékét sikerül azon fiatalok számára is átörökíteni, akik személyesen nem ismerték. Az

méltó bemutatója városunk múltjáról és jelenéről, melyből nem hiányozhatott a legjellegzetesebb épített és természeti emlékeink bemutatása sem. Nyilván sokan hallottunk különféle történetet a Fehér Lóról. A tanulók most egy humoros történetet adtak elő. A művészeti alapiskola ismét precízen megszerkesztett és kivitelezett programmal rukkolt elő. Nem hiányozhatott a zongorajáték, a szintetizátor, de a gitárjáték, a bolckflőte hangja és természetesen az énekhang sem. Különféle korok zenéi váltogatták egymást, mások mellett felhangzottak Bystrý, Süsser, Rubeinstein, Pepusch és Chopin művei. A zenét a Pavol Jozef Šafárik Szlovák Tannyelvű Alapiskola műsora követte. A szülőföldről szóló irodalmi összeállításban egy érdekes történet hangzott el Czinka Panna dédunokájáról, aki tehetségét a távoli neves elődtől örökölte. A kamara jellegű előadást a harmadikos lányok lendületes néptánca követte. A leányok nagy sikert arattak, de hasonló sikert aratott öltözetük is. A gimnázium diákjai egy saját összeállítást adtak elő. A lírai ré­

TORNALJA ÉS VIDÉKE szeket követő merengésből egy lányegyüttes temperamentumos zenéje hozta vissza a nézőket a művelődési központ színháztermébe. És természetesen az iskolák bemutatóját nem képzelhetjük el a Magic in Dance táncosainak produkciója nélkül. Csodálatos színek, kosztümök, kifinomult mozgás, koreográfiák, nos, ezt mind megjelenítették a táncparketten. A következő nap a színművészet jegyében telt el. Sok tornaljai polgár örömére ismét színpadon láthattuk városunk szülöttét, Dono Szilviát Moliére nagyszerű komédiájában, a Don Juanban. A szerdai napot a neves riporter, Vujity Tvrtko színesítette, aki délelőtt a helyi iskolák tanulóival találkozott, majd megtekintette a tengerszemben végrehajtott próbamerülést és az ipari parkban elültette a barátság fáját. Este az érdeklődő közönségnek számolt be tapasztalatairól, élményeiről „Pokoli történetek – Angyali történetek” című műsorában, ami során elkalauzolta a közönséget Észak – Kóreától Csernobilen keresztül Afrikáig. A sokkoló, megdöbbentő, s néha humoros történeteket, s természetesen az előadói estet sem partiumi – romániai – Érmihályfalva és a lengyelországi Tarnowi kistérség – Gmyna Tarnów – delegéciói is. A rendezvényen került átadásra Tornalja Város Díja is, melyet a polgármester javaslatára a képviselő-testület egyhangúlag Kovács Magda írónak és Schwartz Árpád egykori polgármesternek ítélt oda áldozatos munkájukért. A díjazottaknak szerkesztőségünk ezúton is gratulál és további sok sikert kíván! Elmondhatjuk tehát, hogy az idei városnapok igazán jól sikerültek, a szervezők mindent alaposan végiggondoltak és megfontoltak, hogy a közönség elégedetten gondoljon vissza az eseményre. Úgyhogy várjuk a folytatást... E.Z. és P.G.

Villámkérdés Hogyan értékeli az idei városnapokat Balajti Lajos, a városi hivatal elöljárója? lehet olyan könnyen elfelejteni. A pokoli és angyali történetek, melyeknek hősei egyszerű, sokszor kiszolgáltatott emberek, megérintik az ember szívét. A Pulitzer – emlékdíjas riporter valószínüleg nyomot hagyott minden néző lelkén. Október 6-a az aradi vértanúk emlékének jegyében zajlott, mely ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a református templomban. Ezt a Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulóinak műsora és a marosvá­ sárhelyi Cantuale énekegyüttes előadása követte. Az ünnepi szónok Szabó Gellért, a Pécs melletti Szentkirály polgármestere volt. A megemlékezést koszorúzás, a napot pedig baráti találkozó zárta. A csütörtöki rendezvényen és a baráti találkozón már részt vettek a testvértelepülések küldöttségei is. A pénteket és szombatot olyan hagyományos események töltötték ki, mint az őszi kirakodó vásár, vagy az ifjusági labdarúgótorna. A városnapok csúcspontja az ünnepi önkormányzati ülés, melyre október 7-én, pénteken került sor. A vendégeket igen magas színvonalú program várta, mely során a költészet és az ének dominált. Marcela Bundová Anderková, Jaroslav Šolc, Farkas Árpád, valamint Lax Judit és Márkus Judit illetve a Cantuale énekegyüttes igen magas színvonalú műsort adtak. Az eseményen mejgelentek a testvértelepülések – Putnok és Heves, a

- A városnapok legnagyobb hozadékának azt tartom, hogy sok embernek sikerült kikapcsolódást, önfeledt szórakozást biztosítani. Szerény becsléseink szerint is mintegy kétezer ember vett részt a bő egy hét alatt megrendezett eseményeken, amibe természetesen a vásárt nem számoltuk bele. Sajnos, a vásárnak nem igazán kedvezett az idő, épp péntekre és szombatra romlott el az időjárás. - Hogyan értékeli a lakosság fogadtatását, illetve miként vélekedik az egyes események színvonaláról és az azokat kísérő érdek­ lődésről? - Pozitívumként értékelem, hogy a partner intézmények és szervezetek – iskolák, szabadidőközpont, kultúrház, focisták, de akár a városi hivatal munkatársai is – aktívan kivették részüket a szervezésből és a lebonyolításból is. Senki nem vonta ki magát a munka alól, s mindenki örömmel végezte a reá bízott feladatot. Tehát senki sem tekintette ezt nyűgnek. Az egész rendezvénysorozatot mindenki a sajátjának tekintette, tehát a szó igazi értelmében városnapokról beszélhetünk. Ezt jó érzés volt látni, jó érzés volt tapasztalni, hogy össze tudunk fogni, ha valamit akarunk csinálni. Ezzel pedig, úgy gondolom, sikerült jó hírét keltenünk városunknak. A kampány idején a polgármester asszonynak volt egy fontos gondolata: ahhoz, hogy rendet tudjuk rakni a városban, ahhoz először a fejekben kell rendet tenni. A mostani összefogás pedig már ennek – a rendrakásnak – volt szép példája. Elmondhatom, hogy a testvértelepülések delegációi nem győztek csodálkozni, hogy minden ilyen magas színvonalon van megszervezve és minden ilyen gördülékenyen megy. Úgyhogy ezúton is szeretnék még egyszer köszönetet mondani minden közreműködőnek. - Mi a véleménye az egész rendezvénysorozat színvonaláról, öszszevetve más települések hasonló eseményeivel? Folytatás a 4. oldalon 3

TORNALJA ÉS VIDÉKE

Villámkérdés

Befejezés a 3. oldalról

- Véleményem szerint nem kell szégyenkeznünk azért, amit itt ez alatt a bő egy hét alatt véghezvittünk! A korábbi városnapokkal összevetve elmondhatom, hogy ami eddig is jó volt, ami eddig is működött, azon nem, vagy csak kis mértékben változtattunk, hi­ szen ennek már másfél évtizedes hagyománya van. Ugyanakkor az ünnepség üzenetét próbáltuk meg mélyebb tartalommal megtölteni. Elég csak az október 6-i megemlékezés szónokát, Szabó Gellértet, a magyarországi Szentkirály polgármesterét megemlíteni, akinek mélyenszántó gondolatai megérintették a hallgatóságot. Azt gondolom, hogy az egyes műsorok színvonalával sem volt semmi baj, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a közönség, Tornalja lakosságának visszajelzése. Ami egy kicsit elszomorít, hogy amíg a keddi, szlovák nyelvű színházi előadásra elmentek magyar nemzetiségű polgártársaink is, addig a szerdai rendezvényre ez fordítva nem mondható el. Onnan hiányoltam szlovák anyanyelvű ba-

Kovács Magda

rátainkat. Pedig csak halkan mondom el, amit könyvkereskedőktől tudok, hogy Vujity Tvrtko szlovák nyelvű könyvei nagyon kelendőek a hazai könyvpiacon. A csütörtöki nap volt a legmozgalmasabb, mivel ekkor érkeztek a testvérvárosok delegációi. A fogadást követően ünnepélyes keretek között nyitottuk meg Királyiban a tengerszemet, mint barlangot, majd délután kezdődött az 1849. október 6-i szomorú eseményekre való megemlékezés, mely nem nélkülözte a kellő komolyságot. - Úgy láttuk, hogy a korábbi individualista szemlélettel szemben a közösség került előtérbe. - Igen. Én is úgy gondolom, hogy a közösség mellett a szolidaritásról és a normális egymás mellett élésről szólt a rendezvény. Fontosnak tartom újfent kihangsúlyozni, hogy becsüljük meg azt, hogy viszonylagos jólétben élhetünk, s ugyancsak becsüljük meg a velünk élő nemzetekben a nemes vonásokat, hiszen ettől válunk egy közösségé. - Köszönöm a beszélgetést! -sk-

TORNALJA VÁROS DÍJA

1972-től él Tornalján, azóta a város kulturális- és közéletének egyik legaktívabb, meghatározó alakja. Véleményét, követésre méltó gondolatait soha nem rejtette véka alá, mindig kiállt az igazságosság, a demokrácia és az általános emberi értékek védelmében. Irodalmi munkásságával évtizedek óta öregbíti Tornalja jóhírét idehaza és határainkon túl. Meséi a szlovákiai magyar meseirodalom legjavához tartoznak. A csodagombóc c. kötetéért Madách nívódíjat kapott. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Talamon Alfonz-díját 2007-ben vehette át. 2004-ben Tornalja város polgármestere díjával tüntették ki. 2011 februárjában volt 65 éves.

Schwartz Árpád

1989 után Tornalja első szabadon megválasztott polgármestere, aki három egymást követő választási időszakban állt a város élén, miután a polgárok 1990 után 1994-ben és 1998-ban is bizalmat szavaztak neki. 1985 óta az akkori városi nemzeti bizottság titkáraként dolgozott a városi hivatalban. Előtte a Kovohron vállalat autójavító műhelyének technikusa, majd üzemvezetője volt. Vezető beosztáső városi hivatalnokként, majd polgármeseterként is áldozatos és eredményes munkájával járult hozzá Tornalja fejlesztéséhez és a demokratikus alapelvek meghonosításához a helyi önkormányzat tevékenységében. 2002-ben leköszönő polgármesterként a város vezetését nagyon jó pénz­ügyi és gazdálkodási eredményekkel adta át. Schwartz Árpád 2011 januárjában töltötte be 60. életévét.

Tornalján tartott szakmai találkozót az MKP gazdasági tanácsa Október 20-án Tornalján tartott tájékoztató jellegű szakmai találkozót a magyar Koalíció Pártjának Szakmai Tanácsa, melyen a párt szakpolitikusai mellett térségünk polgármesterei és vállalkozói vettek részt. Ez alkalomból beszélgettünk Farkas Ivánnal, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnökével. - Alelnök úr, elmondaná, hogy mi is az MKP gazdasági tanácsa? Mi a küldetése, miben tud segíteni. - A Magyar Koalíció Pártja jelenleg parlamenten kívüli politikai erő, amin értelem szerűen változtatni kívánunk, s mint minden politikai párt esetében mi is azt valljuk, hogy a szlovákiai magyarság érdekeinek csak a parlamentben lehet érvényt szerezni. Nos, ezen a mostani állapoton szeretnén változtatni egyebek mellett úgy is, hogy megmutatjuk a választóknak, hogy foglalkozunk szakmai kérdésekkel, hogy van szakpolitikánt. Az MKP-nak öt szakmai tanácsa van, én személy szerint a gazda­ sági és régiófejlesztési tanácsnak vagyok az elnöke. Amikor a tavalyi parlamenti választásokat követően megválasztottak erre a tisztségre eldöntöttem, hogy a szakpolitikát nem kizárólag Pozsonyból kívánom 4

végezni, hanem rendszeresen végig fogjuk járni az egyes régiókat. E hitvallásnak a szellemében szerveztük meg a gazdasági és régiófejlesztési tanács kihelyezett üléseit keletről nyugat felé haladva. Voltunk már az Ung-vidéken, a Bodrogközben, a Bódva völgyében, Rozsnyó térségében a karsztvidéken, voltunk Gömörben is, Rimaszombatban, de egy picit hiányérzetem van, hogy épp ide, Tornalja térségébe még nem jutottunk el. Ezt a hiányt év végéig szerettük volna pótolni, de az előrehozott választások és a kampány miatt ez lehetséges, hogy egy kicsit csúszni fog. Úgyhogy leg­később jövő tavasszal, a választások után mindenképp eljövünk, hiszen szeretnénk hallani a polgármesterek, a vállalkozók és az MKP tisztségviselőinek véleményét, szeretnénk megismerni a nézetüket e tekintetben is. Úgy gondoljuk, hogy a párt régiófejlesztési stratégiáját nem a fővárosból kell meghatározni, s ezért nagyon fontosak számunkra az egyes térségekben élő emberek visszajelzései. Szakpolitikánk részét képezi, hogy minden régióban igyekszünk fórumokat, találkozókat, vitákat, előadásokat szervezni, s ez a mai, tornaljai esemény is épp egy ilyen találkozó. Ennek megszervezéséhez a

magyar nemzetgazdasági minisztériumtól kaptunk segítséget. Ők azt vállalták, hogy a magyarországi jó példákat, a sikeres helyi gazdasági fejlesztéseket az érintett embereken keresztül bemutatják. A négy állomásból álló előadás-sorozat első állomása két hete zajlott le Kisgéresben és ott nagyon komoly sikere volt annak, amit hallottunk a magyarországi tisztségviselőktől. És itt, Tornalján, Gömör részére szeretnénk bemutatni ugyanezt. Ugyanis a helyi gazdaságfejlesztés az, amikor nem az or­szágos dotációkból ered a fejlesztés anyagi támogatása, hanem alulról építkezve helyi szinte összefogva próbálnak meg előbbre jutrni a települések vagy kistérségek. E tekintetben nagyon jó példák vannak Magyar­ országon. Vannak olyan települések vagy kistérségek, ahol néhány éve kezdtek hozzá a helyi fejlesztésnek, s rövid idő alatt igen jelentőst sikereket értek el. Nos, mi pont ezeket a jó példákat hozzuk el bemutatni. Az egyik mai előadónk Köteles László, a tokajhegyaljai Komlóska polgármestere, aki elmondja azt, hogy Komlóska milyen módon vált ökofaluvá, hogyan tudták magukat függetleníteni az állami dotációktól, hogy tudtak komoly gazdasági életet meg­

TORNALJA ÉS VIDÉKE szervezni a településen. Ezt követően Pál Rudolf, a helyi gazdasági termékszövetség elnöke fogja bemutatni azt, hogyan tudják az ilyen kezdeményezéseket rendszerbe fűzni. Az egésznek a lényege az, hogy akár helyi, akár kistérségi szinten hogyan tudják összefogni a gazdasági élet szereplőit abból a célból, hogy meggyőzzék a fogyasztókat, miszerint nem kell az importból behozott termékeket megvásárolni. Ugyanis azzal, hogy helyi terméket, szolgáltatásokat vásárolnak, a helyi munkahelyek megtartásához járulnak hozzá. Tehát e tekintetben nagyon fontosnak tartjuk a felvilágosítást és a meg­ győzést, s úgy vélem, ezzel alternatívát tudunk nyújtani a jelenlegi gazdasái folyamatokkal szemben. - Ezeken a találkozókon érzékelik-e, hogy Szlovákiában az észak – déli gazdasági különbözőség mellett létezik egy kelet – nyugati fejlettségi aránytalanság is, ami azt jelenti, hogy Dél – Szlovákia Garamtól keletre eső része hatványozottan elmaradott gazdaságilag az ország többi részéhez viszonyítva? Ugyanakkor mi lehet a kitörési pont e térség és a gazdaságilag szintén leszakadó észak-kelet – magyarországi régiók számára? - Két dolgot mondanék a lehetséges irányok szempontjából. Az első a közlekedési infrastruktúra. Tudjuk azt, hogy az utak, az autópályák, a korszerű vasutak a gazdaság ütőerei. Amerre ezek haladnak, ott jönnek létre fejlesztési gócpontok, s ott keletkeznek munkahelyek. Az a tény, hogy a mindenkori szlovák kormány e tekintetben mostohán kezeli Dél – Szlovákiát, még nem jelenti azt, hogy nekünk e helyzetbe bele kellene nyugodnunk. Pont ellenkezőleg! Minden erőnket összefogva a Csallóköztől az Ungvidékig alulról jövő kezdeményezésekkel kell hallatnunk a hangunkat. Magyaroknak, szlovákoknak egyaránt. Szükséges, hogy világos víziót vázoljunk fel e térségek fejlesztésére, s magán a fejlesztésen is kezdjünk el végre komolyan dolgozni. S hogy miért is szükségesek a helyi kezdeményezések, arra álljon itt egy példa. Nézzük meg, hogy a most leköszönő kormány hogyan is viselkedett! Nagyszabású kampány keretei között felvázolták az R7-es dél-szlovákiai gyorsforgalmi út megépítését. Ma már valósságá vált, hogy nam csak amiatt, hogy a kormány összeomlott, hanem a júniusban elfogadott, 2014-ig szóló közútfejlesztési tervben az R2-es Losonctól Kassáig húzódó gyoesforgalmi út meg sincs említve, még a kormányprogramba sem került bele, de belekerült a dél-nyugat – szlovákiai R7-es út építése. Látva a kialakult helyzetet, mindez teljesen hiábavaló, mivel a leköszönő kormánynak ezzel már nem lesz módja fog­ lalkozni. Ami pedig Szlovákia következő kormányát illeti, az előrejelzések szerint tudhatjuk, hogy ki fog kormányt alakjtani, s attól a kormánytól nem várhatunk semmi féle fejlesztést délen. Tehát az említett gyorsforgalmi út megépítésének vagy az építkezés elkezdésének olyan hatása lesz, hogy minél inkább haladunk kelet felé, az egyes fejlesztések egyre jobban csúszni

fognak. Pedig már nem kellene itt tartani, mivel az osgyáni, fügei és tornaljai elkerülő utak építésének idejére, ami egybeesik az MKP kormánytagságával, elkészült a Krasznahorkaváraljától Méhészig húzódó gyrosforgalmi út terve is. Ez az útszakasz a megépítendő alagúttal kiválthatná a szoroskői hágót, ami biztonságosabbá tenné és nagyban meggyorsítaná a forgalmat. A gond az, hogy az előző kormányban ennek a kezdeményezésnek nem volt gazdája. Mi, az MKP-ban úgy látjuk, hogy az R2es út továbbfejlesztése talán még fontosabb lenne, mint az R7-es megépítése, mivel lényegesen hátrányosabb térségeket kap­ csolna be az infrastruktúrába, mint például a csallólözi gyorsforgalmi út. Ez a kérdés épp ezért szerepel az MKP programjában hatványozott súllyal. Ha a mi kezdeményezésünkre annak idején megépült a három elkerülő út, s a további 30 kilométeres szakaszhoz elkészült a tervdokumentáció, akkor igen is, elvárjuk, hogy ez az útszakasz

is megépüljön! Mert újra csak azt hangsúlyozom: amerre haladnak az autópályák, ott van fejlesztés, ott van világos perspektíva az ott élők számára. A másik szempont pedig a következő: itt vannak az európai területi társulások, amelyeknek az eurorégiókkal szemben van egy nagyon komoly előnyük. Az európai területi társulások alapvetően gazdasági céllal jönnek létre és gazdaságfejlesztés a fő tevékenységük. Az első európai területi társulás a szlovák – magyar határ területén Esztergom és Párkány térségében jött létre azzal, hogy mi szeretnénk a sort folytatni végig, a határ mentén. A tapasztalat az, hogy az említett határvonal nyugati szaka­ szán már a harmadik ilyen társulás jött létre, s a keleti térségben – Bodrogköz és Borsod-Abaúj-Zemplén – megye között – már két ilyen társulás is be lett jegyezve. Épp a középső, gömöri, nógrádi rész hiányzik. A közelmúlt­ban egy rendezvényen felkértem Nógrád megye helyettes vezetőjét, hogy a Losonci, Rimaszombati és Nagyrőcei járásokkal közösen hozzanak létre egy ilyen európai területi társulást. Ez azért is fontos lenne, mert ezek az egységek a gazdaságfejlesztés terén nagyon komoly jogkörökkel vannak felruházva. Hasonló jogkörökkel lehet ezeket felruházni, mint a megyéket. Ez persze azt is eredményezi, hogy Magyar­

országon és Szlovákiában más – más megítélés alá esnek. Az neurópai területi társulások határokon átívelő egységek, amelyek létrehozhatnak például oktatási intézményeket, vállalatokat, egészségügyi vagy szociális intézményeket, ugyanúgy, mint a megyék. Jogilag nézve tehát elmondható, hogy ezeknek szinte hihetetln eszközeik és lehetőségeik vannak. És most mondom, hogy hol lelhető ebben fel egyfajta kitörési pont a leszakadó régiók számára: ha egy határokon átívelő eurorégió adja be pályázatát az Európai Unióhoz, akkor mindkét oldalon be kell nyújtani a tervezetet. Ezeknek a tervezeteknek egy nullától százig terjedő skálán el kell érniük legalább 60 pontot, hogy valóságos gazdaságfejlesztést lehessen vég­ rehajtani. Ezzel szemben, ha egy európai területi társulás adja be a pályázatát, akkor nem kell tükörprojektumokkal bajlódni, mivel ez egy jogi szubjektum, s már eleve 20 pontról kezdi az imént említett skálán. Ez a pályázat tehát a minimális pontszámok egyharmadát megkapja pusztán azért, mert európai területi társulás nyújtja be! Fontos szempont az is, hogy ezek a társulások már egyenesen Brüsszelben pályázhatnak, s így nincsenek kiszolgáltatva a nemzeti bíráló szervezeteknek. Tehát ha ez a kezdeményezés sikersztori az országhatár nyugati ré­szén, az lehet ebben a térségben is. Épp ezért nagyon gyorsan lépni kell. - Az európai területi társulások értelemszerűen sem állami, sem közigazgatási jogköröket nem kapnak. Ugyanakkor ezek valamilyen formában enyhíteni tudják-e azt a helyzetet, amiben például Tornalja és térsége van, miszerint köszönhetően a szlovákiai területi felosztásnak két ország, két megye és három járás határán fekszik, ami a napi szinten keseríti meg az itt élő emberek életét? - Ami a megyék vagy az állam jogköreit illeti, azokat semmiképp nem vállalhatják át, de ez nem is cél. Viszont helyettük mindenképp aktívak lehetnek a gazdaság fejlesztésében. Ugyanis mára, köszönhetően a gazdasági válságnak, a megyék és a helyi önkormányzatok igen nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. Nincsenek sem eszközeik, sem forrásaik arra, hogy gazdasági fejlesztéseket hajtsanak létre, holott ez az ő feladatuk lenne. Igaz, hogy a Regionális Operációs Programban a megyék is pályáz­ hatnak, csakhogy tudjuk, hogy Szlovákiában miképp zajlik az e forrásból történő merítés és hogy mennyire lassú, hosszadalmas folyamat ez. Ezzel szemben az európai területi társulások gazdasági alternatívaként léphetnének fel a megyékkel, s alkalmanként az állammal szemben. Úgy gondolom, hogy mivel Brüsszelben zöld utat kap­ tak ezek a társulások, s mivel már rendelkezünk jó példákkal, a régiófejlesztés és a helyi gazdaságfejlesztés terén lehet és kell is ezekre alapozni. A tapasztalatok azt mutatják, hogyha ezeket a kezdeményezéseket komoly szakemberek veszik kézbe, akkor komoly források állnak rendelkezésre. Ennek köszönhetően valóságosan, érezhetően beindulhat a helyi gazdaságfejlesztés. -sk5

TORNALJA ÉS VIDÉKE

November 5-én Hagyományok Napja kilencedszer A tornaljai székhelyű Kulturális Ant­ ropológiai Műhely és a Tornaljai Városi Művelődési Központ immár kilencedik alkalommal rendezi meg a Hagyományok Napja elnevezésű rendezvényét. A kora délutántól az éjszakába nyúló folklórrendezvény elsődleges célja az, hogy bemutassa a helyi és környékbeli lakosságnak a hagyományos kultúra egy szeletét, amiről általában azt gondoljuk, hogy ezt még mi is tudjuk művelni, de valójában legtöbbünkben már csak mint távoli emlék él, s nem élünk ezekkel a kultúrelemekkel nem, hogy naponta, de még jeles alkalmakkor – lakodalom, születésnap, közösségi ünnepek – sem. A szervezők mindig igen nagy hangsúlyt fektettek arra a szempontra, hogy ne csak a közönség találkozzon e kultúra képviselőivel, de maguk a fellépők is kapcsolatot tudjanak teremteni egymással. Ezért fontosnak tartják, hogy az amatőr együttesek, a hagyományőrzők és a hivatásos előadóművészek fóruma is legyen ez az esemény. Ezért is szerepelnek mindhárom réteg képviselői rendszeresen a Hagyományok Napján. További fontos szempont, hogy a rendezvény alternatívát nyújtson a szabadidő észszerű eltöltésére is, hogy utat mutasson a gyerekeknek és a fiataloknak olyan tevékenységek felé, melyekben a közösségi értékek előrébb valók, mint az egyéni érdekek. S ha ennek köszönhetően alkalmi, vagy épp állandó jelleggel néptánc- vagy népdalcsoportok szerveződnek, ha egy – egy egyén beleszeret ebbe a műfajba, s időnként maga is bemutatkozik, vagy ha csak egyszerűen fogyasztójává válik ennek a műfajnak, a szervezők szerint már nem volt hiába való a fáradozás. Az eddigi évfolyamokon igen jelentős előadók mutatkoztak be a helyi közönségnek. A Hagyományok Napján színpadra lépett már a pozsonyi Ifjú Szívek és a Szőttes, a füleki Rakonca és Kis Rakonca, továbbá rozsnyói, rimaszombati, harkácsi, ózdi, medveshidegkúti, szentkirályi, egri illetve muravidéki és erdélyi csoportok. A hagyományőrzők közül érdemes kiemelni Pál Pista bácsit, az utolsó magyar dudást, Cselényi Józsefet, Mag Deme Rozáliát, Mezei Lajost és családját – többen közülük állami kitüntetésben részesültek! - vagy a már elhúnyt Farkas Elemért, Laczkó Jánost vagy Mag Albert Pétert. Zenészek is nagy számban fordultak már meg ezen a rendezvényen: a Fonó zenekar Herczku Ágival, 6

Dsupin Pál, Hunyadi Péter a salgótarjáni Dűvő zenekar néhány tagjával, a kassai Csámborgó, a miskolci Borókás, a tállyai Parapács vagy épp a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola népzenei tagozatának tanítványai és tanárai. Egy­ szóval jelentős, térségünkben egyedülálló eseményről van szó.

Az idén november 5-én megrendezésre kerülő fesztiválon hosszú idő után ismét bemutatkoznak a tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói. Külön öröm a szervezők számára, hogy Pierchzala Mária tanító néni irányí-

tása mellett végre sikerült létrehozni egy gyermek néptáncegyüttest. Mindannyian bízunk benne, hogy ez a kezdeményezés ezúttal nem hal el, s a nagyobbak is kedvet kapnak a nép­tánchoz. Mellettük két gyermek és két ifjúsági táncegyüttes, valamint a rimaszombati Új Gömör vesz részt a fesztiválon. A szervezők szándékosan preferálták a gyermek és ifjúsági csoportokat. Így ugyanis a helyi gyerekeknek módjuk nyílik megismerkedni máshol élő táncos gyerekekkel. Megtudtuk azt is, hogy amennyiben az itt fellépő csoportok egy-

másra találnak, úgy a többiek is nyitottak a rendszeres együttműködésre, ami évente ismétlődő közös nyári táborban csúcsosodhat ki. Az idei programmal kapcsolatban okvetlenül meg kell említeni két éneklő csoportot is: míg a rimaszécsi Rozmaring asszonykórus már több hónappal ezelőtt alakult meg, a Sajógömöri Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusaiból verbuválódott éneklő csoport – mely hasonló felállásban már a májusi Középkori Kavalkádon is bemutatkozott – csak az utóbbi időben kezdett népdalokat is énekelni. Mindkét csoport először lép fel a Hagyományok Napján. A rendezvény házigazdája a tokajhegyaljai Parapács zenekar, melynek vannak tornaljai kötődései: a zenekar prímása nem más, mint Pusko Márton, aki néhány hete nyerte el a XXIII. Kecskeméti Népdaltalálkozó során megrendezett prímásverseny első díját. Jutalma egy mesterhegedű volt, aminek hangját a közönség november 5-én is meghallgat­hatja. Az est fénypontja – nem kisebbítve ezzel a többi fellépő produkciójának művé­ szi értékét – a budapesti Fonó zenekar „Gömörország” című műsora lesz. A műsorban irodalmunk nem kisebb képviselői működnek közre, mint Tőzsér Árpád Kossuth-díjas, Hizsnyai Zoltán József Attila- és Madáchdíjas költők, valamint Tornalja szülötte, Szászi Zoltán költő, író, publicista. Az egész műsor ideje alatt különféle mesterségek fogásait próbálhatják ki az érdeklődők, de mód nyílik kézműves termékek megvásárlására is a kirakodóvásárban. A népi mesterségeket a várhosszúréti Gömöri Kézművesek Egyesületének mesterei fog­ ják oktatni. Persze, mindezek mellett mindenki belekóstolhat a botforgatás technikájába, részt vehet egy tréfás verbuválásban, s ha mindezek után lesz ereje és kedve, a táncházban gömöri, abaúji, kalotaszegi, szatmári táncok alapjait is megtanulhatja. A szervezők fő célja a már leírtak mellett hasonló, mint amit prezentáltak a Középkori Kavalkád során: összehozni az embereket, tanítva szórakoztatni, ismereteket átadni, egyszóval közösséget építeni. Ha pedig ebbe a folyamatba a környező települések lakosai és a falvak vezetői is bekapcsolódnak – mint történt az májusban – az külön ízt ad majd az idei Hagyományok Napjának. Szerk.

TORNALJA ÉS VIDÉKE

Falusi hagyományok hete Hagyomány, hagyaték, örökség – szavak, amelyek majdnem ugyanazt a jelentést hordozzák magukban. Tudást és tapasztalatot jelentenek, amelyet atyáink hagytak ránk. Ezek olyan kincsek, melyeket nem vehetnek el tőlünk, de mi magunk elveszíthetünk, illet­ ve elfelejthetünk „Ahol elvesznek a tradíciók, ott kilyukad az idő és elpereg a múlt“ – írja Ancsel Éva. Ezt ismerték fel a Sajógömöri Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusai és diákjai és 2011 október 10. és 13. között immár harmadszor rendezték meg a Falusi Hagyományok Hetét, melynek fő támogatója az idén a Bethlen Gábor Alap volt, társrendezője pedig a Sajógömöri Evangélikus Egyház. A hét programja szines és változatos volt. A kézműves napon a tanulók, szőhettek, csuhézhattak, rongybabát készíthettek és gyöngyöt fűzhettek. Az egyháztagok segítségével felkutattuk, rendbe szedtük és megkoszorúztuk a neves lelkész – tanítók sírkerti nyug­ vóhelyét. Kiadványt szerkesztettünk az egyház és az iskola kapcso­ latáról, melyet bemutattunk és az érdeklődőknek szétosztottunk. A hagyományőrző hét jelentős eseménye volt a népdalverseny. Ezen hét iskola vett részt (Rimaszécs, Hanva, Pelsőc, Méhi, Tornalja, Deresk és Sajógömör). A verseny két kategóriában zajlott,

összesen húszan versenyeztek. A rendezvényt a sajógömöri alap­ iskola pedagógusaiból alakult alkalmi népdalcsoport nyitotta meg (Száraz Marianna, Hubay Andrea, Hacsi Gabriella, Básti Anna). A műsort Száraz Marianna vezette. A résztvevők teljesítményét a Kurali Ágnes, Tóth Kálmán és Lóczy Tibor alkotta zsűri értékelte. A helyezettek a következő diákok voltak: I. kategória: 1. Kristóf Friderika, Sajógömör, 2. Váradi Evelin, Rimaszécs, 3. Váradi Dávid, Hanva. II. kategória: Molnár Klaudia, Pelsőc, 2. Horváth Christopher, Sajógömör, 3. Máté Julianna, Pelsőc. A zsűri a pelsőci duót, Garaj Laurát és Molnár Kornéliát különdíjjal jutalmazta. A népdalverseny egyik kísérőrendezvénye a Bugán Miklós, sajógömöri gályarab lelkész életét és megpróbáltatásait bemutató prezentáció volt. A „Sajógömör dióhéjban“ című projektumban a tanulók feldolgozták és bemutatták a község népi hiedelmeit, gyógymódjait, népszokásait, dűlőneveit és nevezetes személyeit. A verseny szünetében hagyományos gömöri ételek kóstolóján vehettek részt az érdeklődők, ahol görhőt, törvebabot, krumplibuktát, kálvinista menyországot, pogácsát fogyaszthattak és magukkal vihették a faluban összegyűjtött régi ételrecepteket tartalmazó „Apró receptkönyvet“ is. A rendezvényt, mely nagyon jó, baráti légkörben zajlott, rövid áhítattal Lóczy Tibor, a Sajógömöri Evangélikus Egyház tagja fejezte be. Ha felkeltettük az érdeklődésüket, és felkeresik iskolánk honlapját, mely a www.mtasajogomor.edupage.org címen található, megtekinthetik a fényképalbum rovatban a hét eseményeiről készült bőséges képanyagot. A hét folyamán többször is megbizonyosodhattunk arról, hogy

a hagyományőrzés tradicionális tanulási folyamat, hogy nem kell hinnünk azoknak, akik azt mondják, hogy ezek a régi dolgok feleslegesek, nincs rá szüksége a mai kor emberének. Ha így cselekszünk, Arany János szavait idézve:“Élni fog nyelvében, élni művészettel, még soká a nemzet!“ Tóth Sándorné

Hanván szoborparkot avattak Az érintetteken és néhány „megszállotton” kívül ma már talán senki sem emlékszik arra a nagyszerű kezdeményezésre, ami Rimaszécset jellemezte a nyolcvanas években. A Juhász István vezetése alatt álló jól működő szövetkezet azon kívül, hogy nyereségesen gazdálkodott, dolgozóinak segített például családi házat építeni, jelentős mecénásként is tevékenykedett. Sőt, maga a szövet­kezet is gyakran szinte kulturális- és sportintézményként tevékenykedett. Képzőművészeket, kutatót, cigányzenekart alkalmazott, saját versenyautója és versenylovai voltak, kiállítótermet hozott létre Jénében, lapot adtak ki és a tervek között szerepelt az egykori magtár, a FUTURA épületének múzeummá történő átalakítása. A leendő intézmény egy 3 ezer kötetből álló szakkönyvgyűjteményt kapott a Magyarországi Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Szövetségétől, s a faluban és környékén egyre-másra jelentek meg a köztéri szobrok. Aztán jöttek a 89-es események – amit, mondjon bárki, bármit, ma is csak üdvözölni tudunk – s elvitték a nagyszerű, hasznos kezdeményezéseket is. A FUTURA teteje lassan beszakad, a szövetkezet feloszlott, a Rima-parton elkezdett családi házak azóta sincsenek befejezve, s maga a főutca is igen lehangoló képet mutat, pedig az egykor ott álló épületekről készült rajzok, fényképek minden nép­rajzi és művelődéstörténeti szakkönyvben ott vannak. És bizony, a falut ékesítő szobrok is egyre szomorúbban tűntek el a gazban, szinte szégyellve, hogy neki ott kell állniuk, miközben „szorgos” kezek igazítottak rajtuk: hol egy fül, hol egy kézfej tűnt

7

TORNALJA ÉS VIDÉKE

Hanván szoborparkot ... Befejezés a 7. oldalról

el. Pedig a gipszet sem eltüzelni, sem megenni nem lehet és még a vasgyűjtésben sem fizetnek érte! Ilyen előzmények után gondolta úgy Juhász István, hogy a sokat próbált szobrokat haza kell hozni Hanvára. Mily meglepő, Szécsben senki nem ragaszkodott a műalkotásokhoz, így azokat különösebb huza – vona nélkül sikerült átszállítani Hanvára, abba a szoborparkba, melynek kialakítását idén tavasszal kezdték el. Végül pedig a már kijavított, felújított szobrokkal ékesített szoborparkot szeptember végén, ünnepélyes keretek közt adták át a nagyközönségnek. P.G.

Igo Aladár

1931. február 16-án született Hanván. Az alapfokú iskolát szülőfalujában végezte. Már gyer­ mekkorában kitűnt rendkívüli formaérzékenysége és rajztudása. Fafaragással, portré- és tájfestéssel is foglalkozik. Kisplasztikái és festményei számos helyen megtalálhatók. 2004-ben a Magyar Köztársaság akkori elnökétől, Mádl Ferenctől a legszebb magyar népi hagyományokat ápoló művészi munkássága elismeréseként a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét vehette át.

Táboroztunk, immár 12. alkalommal Táborozni jó, hasznos, egészséges – a kézműves gyermektáborra ez egyértelműen érvényes. Jó, mert nem otthoni unatkozás­ ról szól, hasznos, mert fejleszti a kéz­ ügyességet, a gyermek kreatív gondolkodását, egészséges, mert szabad levegőn, gyerekek között telik az idő és a szülő is biztonságban hagyja gyermekét. Ennek a jegyében zajlott az idei CSEMADOK Területi Választmánya által szervezett nyári kézműves tábor is. A rendezvényt anayagilag a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala és a Besztercebányai Megyei Önkormányzat is támogatta. A tábor számára a Rákóczi Magyar Ház adott helyet tágas udvarával és hely­i­ ségeivel. Naponta 32 gyemek szorgos­ kodott méhecskeszorgalommal az egyes kézműves oktatók körül. Legnagyobb érdeklődés általában minden éven a gyöngyfűzés iránt mutatkozott. Apró gyöngyfigurák, színes láncok, karkötők és egyéb ékszerek készültek Nagy Majoros Mónika türelmes oktatása folytán. A gyerekek másik csoportja kis szövőkereteken szőtte a babaszőnyegeket, mo-

gyerekek. Mindezt Tóth Erzsébet árulta el nekik. Nagy volt az érdeklődés az üvegfestés iránt is. Mindenkinek készült kifestett mesefigurája, állatkája vagy éppen virágmintás képe, mellyel odahaza szobáját díszítheti. Délutánonként a viaszos tojásfestést is sokan kipróbálták. Ezeket a munkákat Balogh Ivett felügyelete mellett sajátították el. Szorgos munka folyt az udvaron is a „vizes“ foglalkozások körül is. Az egyik sátor alatt korongozni vágyó gyerekek ülték körbe az éppen korongozni tanulót, a többiek pedig mögöttük az asztalnál agyagfigurá-

kat készítettek. A korongozás és agyagozás mestere Éliás Ádám volt. Mindenki kipróbálta ennek a nem egyszerű mesterségnek a fortélyait és sok szép agyagedény, doboz, váza és egyéb érdekesség készült el. A másik sátor alatt a nemezelők csoportja

dolgozott. Az ő munkájukat Simon Judit irányította. Megmutatta nekik, hogyan ké­ szíthető gyapjúból halacska, színes virágok, kígyók vagy akár kislabda is, varrás nélkül, csak víz és szappan felhasználásával. A csütörtök délután kivételesen nem fog­ lalkozással telt, mert kirándulni voltunk a pelsőci lovasfarmon. Itt mindenki kedve szerint lovagolhatott pónin vagy nagy lovon egyaránt. Meglepetésünkre a gyerekek nagy többsége már nem első alkalommal lovagolt és bátran ült a ló hátán. A péntek délután már a munkák befejezésével telt, minden foglalkozás munkáiból kiállítás készült a szülők számára. Fotókon örökitettük meg a remekműveket és a közös tábori fényképezkedés sem maradt el. Végül is mindenki saját munkáit összerakva vidáman tért haza megigérve, hogy jövőre újra találkozunk. Molnár Katalin, táborvezető

biltartókat, kistáskákat ifj. Molnár Katalin felügyelete mellett. Egyesek kipróbálták, hogyan lehet pamuthulladékból is állatfigurákat készíteni. Balogh Bettina megtanította őket raffiából, színes sújtásból a 3,4, 6-os fonás rejtélyeire, délutánonként pedig színes pólókat batikolt (textilfestés) velük. Sok-sok kőékszer is készült ajándékba, de saját részre is, délután pedig a gyertyaöntés titkát is megismerhették az érdeklődő Az időközben tragikusan elhunyt Balogh Ivett kézművesünk emlékét szívükben megőrzik a táborozók. 8