JOHN SHIRLEY Acéltojás Szukits könyvkiadó Alapítva 1929 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: ALIENS: STEEL EGG by Diane Carey Published by DH Press A division of Dark Horse Comics Aliens(tm): Steel Egg: copyright (c) 2007, 2008 Twentieth Century Fox Film Corporation. Ali rights reserved. TM indicates a trademark of Twentieth Century Fox Film Corporation. Dark Horse Comics(r) and the Dark Horse logo are trademarks of Dark Horse Comics, Inc., registered in various categories and countries. Ali rights reserved. Fordította HABONY GÁBOR Borító STEPHEN YOULL ISBN 978-963-497-178-8 Hungárián translation c) Habony Gábor 2008 Hungárián edition c) Szukits Könyvkiadó, 2008 Lektor: Barna Ildikó Tördelıszerkesztés: KARAKTERTAX BT. Szvoboda Gabriella Színre bontás: A-SzínVonal 2000 Kft. Felelıs kiadó: Szukits László és Szukits Gábor Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft 281106 Felelıs vezetı: Pogány Zoltán igazgató
Juliannek Külön köszönet Martha Millardnak, Micky Shirley-nek ...és Jim Baldwinnak az IN-fóért A szerzı megjegyzése jelentıs számú tehetséges ember, pl. Ridley Scott, Ron Schusett, H. R. Giger, Ron Cobb, Chris Foss, Jean Giraud, Dan O'Bannon és számos nagyszerő színész közös alkotásaként született meg - határozottan megjelenik az a gyanú, hogy a Társaság már tudott az idegenekrıl, és eleve azért terelte el a csillaghajót, hogy többet megtudjon ezekrıl a lényekrıl, amelyek talán felhasználhatóak az óriáscég gonosz céljaira. Az a benyomásunk támad, hogy a Társaság vezetıi már tudnak valamit a földön kívüli faj pusztító természetérıl, és a katonai alkalmazás területein gondolkodnak. Amennyire én tudom, amennyire emlékszem rá, mindez sohasem nyert magyarázatot (feltéve, hogy az Aliens-képregényekben vagy a többi kapcsolódó regényben nem látott még napvilágot). E kötetben arra adok magyarázatot, hogy a Földön hogyan ismerhették meg az idegeneket - késıbb ezt a
tudást vetették össze a Társaság tudósai az idegenek tojásaival teli, lezuhant őrhajó felfedezésével, ahogyan azt az elsı filmben láthattuk. Amennyire sikerült utánajárnom, van még egy dolog, ami eddig nem nyert magyarázatot, mégpedig az, hogyan fejlıdik ki a felnıtt idegen a mellkasból kirobbanó kis termető lénybıl - érezhetıen rövid idı alatt és látszólag táplálkozás nélkül. Ezen már sokan elcsodálkoztak. A gyanúm az, ahogyan e kötet oldalain is megemlítem, hogy az újszülött xenomorf valójában mindenféle anyagokat vesz magához táplálékképpen: raktárból lopott ételt, emberi húst és még savval meglágyított fémet is, bár ezt sohasem örökítették meg, mert a szereplık általában azzal voltak elfoglalva, hogy életben maradjanak, és nem maradt idejük a raktárkészlet leltározására vagy arra, hogy a tetemekrıl hiányzó hús mennyiségével foglalkozzanak. (Elıfordul, hogy az idegenek nem esznek abból, akit megölnek; csak akkor esznek, ha tápanyagra van szükségük.) Ha valamelyik hajó legénysége átvizsgálja a leltárkészletet, vagy leméri a holttesteket, akkor már fény derült volna a fenti kérdésre. Az, hogy hogyan válnak egyetlen nap alatt újszülöttbıl felnıtt élılénnyé, csak az egyik csodája a földön kívüliek biológiájának. Radikális evolúciós alkalmazkodás, amelynek hajtóanyagát a folyamat közben elfogyasztott nagy mennyiségő táplálék adja. Minthogy elsısorban élı gyilkoló- és szaporodógépek, amelyek az áldozataik DNS-ébıl nyernek ki információkat, gyakorlatilag nincs is szükségük hosszú gyermekkorra, elnyújtott tanulási és fejlıdési idıre. Átnéztem az egyetlen kezembe került Alien-"bibliát" (ahogy a szakmában nevezik), és belemélyedtem más kiadványokba is, amelyek a filmeken alapulnak, és találtam egy rakás ellentmondásos információt - vagy legalábbis ellentmondásosnak látszó információt. Egyszerően lehetetlen, hogy ebben a könyvben felhasználjak minden történetet, felfedezést és fogalmat, amely nyomtatásban eddig megjelent. És mivel idınként valóban ellentmondásosnak tőnnek, attól is tartózkodom, hogy forrásnak tekintsem ıket. Ennek okán az Alien-filmeket használtam elsıdleges forrásként, ezek közül is az elsı kettıt. Ebbıl adódóan az olvasók feltételezhetik, hogy a regény az említett filmek alapján mutatja be ezeket a sajátos teremtményeket, és az én személyes megközelítésem alapján beszéli el a róluk szóló történetet. Ez nemcsak valamelyik szerzı irománya, az Alien-filmekben látható lényekrıl. Ez John Shirley története, amely róluk szól. Ha már itt tartunk; a Heim-berendezés valós, bár még fejlesztés alatt áll. Jó esélyeink vannak arra, hogy valóban képes lesz valamiféle "térhajlító" meghajtásra az igazi őrhajókhoz. És a Japetust (a Szaturnusz 17. holdját) kettévágó gerinc is valódi. Arról még vitatkoznak a csillagászok, hogy mi lehet, de az biztos, hogy ott van. A könyv nyelvezete többé-kevésbé kortárs - csak a tisztázás kedvéért -, bár néha bedobtam egy-egy jövıbeli fogalmat, csak hogy színezzem a közbeszédet. Még egy dolog; ez a könyv nem gyerekeknek való. A felelısség a szülıké. Megtörtént a figyelmeztetés. Ideje elkezdeni. Csak mert hallok valamit a szellızıaknából.
J.S. Scary monsters, super-creeps, keep me running... runnmg scared Dávid Bowie, " Scary Monsters " 1 Ébredjen! - Tessék? - Azt mondtam, ébredjen, kapitány! - válaszolta Norton tudományos tiszt. Ashley Norton szıke jelenés a fedélzeti lámpák halvány fényében. A kapitány csak a sárga hajkoronát látta; a nı arca eltőnt a kabin gyenge háttérfényétıl rávetülı árnyékban. A hangjában rejlı izgatottság azonban elég egyértelmő jelzés volt: - Találtunk egy anomáliát... - Ha egy kicsit lefekszem aludni, rögtön jön valami anomália - morgott Daryl Corgan, miközben felült a priccsen. Az őrhajó mesterséges gravitációját viszonylag alacsonyra állították, nagyjából a Föld holdjáéval egyenlıre, ezért a férfi óvatosan állt fel. Bármilyen gyors, ügyetlen mozdulat eredményeképpen beverhette volna a fejét az alacsony mennyezetbe. És még ezt nevezték őrhajónak; a mennyezet többnyire alacsony, a kóterek és a folyosók szőkösek. Felállt, egy egész fejjel Ashley fölé magasodott - aki tömör kis nı volt, apró kézzel és lábbal, de roppant nagy szakértelemmel -, és a kabin szőkösségébıl adódó közelségben hirtelen megbánta, hogy tusolás nélkül, atlétában és sortban heveredett le aludni. A tudományos tiszt jelenlétében mindig kényelmetlenül érezte magát; mert annyira vonzódott hozzá, és mert a maga részérıl a nı egyáltalán nem ösztönözte bizalmas testi kapcsolatra, nem nyújtott érzelmi fogódzót - legalábbis nyíltan sohasem -, és úgy tett, mintha észre sem venné a kapitány iránta táplált érzéseit. Persze, a férfi sem mondta ki soha; nem közeledett. De attól Ashley még tudta! Corgan hangjába mindig idegesség költözött, amikor testileg túl közel kerültek egymáshoz... - Huh, Ashley...! Megtenné, hogy... kellene egy kis hely, hogy... - A nı közelében szinte arra is képtelen volt, hogy befejezzen egy mondatot. Kivéve persze, amikor átkapcsolt "kapitány üzemmódba". Ekkor a kiképzése és személyiségének tekintélyt parancsoló része vette át az irányítást. Viszonylag fiatalnak számított a kapitánysághoz, még csak a harminchatodikat taposta, és a legénység java része idısebb volt nála, de sohasem adódott problémája a parancsnoki pozíciójával. - Persze, kapitány, de siessen! Ez tényleg jó. Lent vagyunk a NyiMében. A NyiMe a Nyitott Megfigyelı volt, azon kevés helyek egyike a hajón, ahonnan ki lehetett nézni az őrbe. Az Egyesült Nemzetek Bolygóközi Társaságának hajója, a Hornblower pályára állt a Szaturnusz körül, és a legénység egészen sok idıt töltött a NyiMében - kevés grandiózusabb látványt tudtak elképzelni a naprendszerben. Felvette kapitányi kezeslábas-egyenruháját, az égszínkéket cipzáras zsebekkel, rangjelzésekkel és ENBT lógóval a vállakon. Felhúzta kapcsos csizmáját, és kisietett
a folyosóra, közben rápillantott az órájára, hogy megnézze, mennyit aludt. Többet, mint gondolta: hat órát. Nem rossz. Végigsietett a derengı kék fényben a csövekkel, résekkel barázdált panelekkel és szenzorokkal díszített falú, ötszög alakú folyosón. Mindezek színe a gimnáziumi záras szekrényekre emlékeztette, és szinte azt kívánta, hogy a mesterséges gravitáció kapcsoljon ki - ha tudod, mit csinálsz, akkor egy perc alatt végigrepülhetsz a hajó teljes, nyolcszáz méteres hosszán. Corgan elérte a liftcsövet, rátenyerelt a "Le" gombra és átzuhant három fedélzeti szinten, közben elkapta Dix, a fekete másod-karbantartómérnök rosszkedvő pillantását, aki épp összevont szemöldökkel drótozott valamit a kettes fedélzeten. A kapitány felemelte a kezét, hogy elhaladtában odaintsen, de tovább zuhant, mielıtt Dix viszonozhatta volna. Dix a Holdbázisra jelentkezett, de áthelyezték a hajóra, ami sokkal szőkösebb környezetet jelentett - állandóan ezt szidta, mióta felszerelték a Heim-burkolatot a külsı bolygókra vezetı út lerövidítése érdekében. A Hornblower legénységének tizenhat tagja közül senki sem örvendezett egyfolytában, de Dix volt köztük a legkomorabb. A lift megállt a bázisfedélzeten, és Corgan végigment a NyiMe felé vezetı folyosón. A fémvázas buborék kívülrıl bogárszemnek látszott, ahogy kidülledt a hajó jobb oldalának alsó részén. Persze, az "alsó" és a "felsı" relatív az őrben, de a legénység ragaszkodott ehhez a megfogalmazáshoz; szükségük volt rá, hogy megırizzék irányérzéküket. Lecsúszott a létrán, és átvágott a nagy, sík üvegtáblára, ahol Ashley, Beresford tizedes, Dorea Rondell hadnagy és Nate Eusebius fıhadnagy bámulták a Japetust, a Szaturnusz tizenhetedik, legkülsı holdját. A kapitány csak a Japetus különös, fakószürke, gerinccel kettévágott ábrázatát látta a megfigyelıkupola jobb alsó részén, és a bal felsı részen a Szaturnusz roppant, fenyegetıen függeszkedı igazgyöngyét. Semmi különös. - A jó hír az, kapitány - kezdte Ashley -, hogy a Navi-Grippet ráállítva a látóterünkben tarthatjuk az anomáliát. A rossz hír pedig az, hogy találtunk egy KÁNE szondát a közelben. Úgy véljük, rövid hatótávú irányított szonda lehet, ami azt jelenti, hogy a hajójuk itt van a közelben. És ha elıttünk elérik azt a valamit, vagy ha csak azt állítják, hogy elıbb elérték... - Nem akarok úgy beszélni, mint egy paranoiás biztonsági tiszt - jegyezte meg Nate, egy köpcös férfi rövid szemöldökkel és cinikus modorral -, de kétlem, hogy a kínaiak ügyet csinálnának az elsıbbségbıl. Szerintem egyszerően csak lerobbantják ezt a hajót az égrıl, és lenyúlják azt a valamit... - Miféle valamit nyúlnak le? - kérdezte Corgan, kissé talán túl ingerülten. - Nem látok semmit odakint. A mőszerek jelezték? - Persze. Mindjárt lehívom - válaszolta Ali "Berry" Beresford. Kevert származású, sötét bırő, mély hangú férfi, aki akkor volt a legboldogabb, ha becsatlakozhatott valamilyen virtuális térbe. Nem csoda, lévén kommunikációs és letapogatóspecialista. Odafordult a könyökénél lebegı hordozható munkaállomáshoz; a repülı képernyıhöz és klaviatúrához, amely sziklaszilárdan megállt a levegıben, amint érzékelte, hogy hozzáérnek a billentyőihez.
- De hát ott van, kapitány! - bizonygatta Ashley lemutatva. Corgan elnézett a mutatott irányba, és egy acélszínő ívet pillantott meg; valami szoros körgyőrő egy részét a Japetus felsı domborulatán. Simán összetévesztette volna egy felszíni jellegzetességgel. - Ez... mozog? ...Magától? A nı bólintott, közben tágra nyílt szemmel bámulta a jelenséget. - Szóval ez lenne az az anomália... de mi is ez egyébként? - kérdezte a kapitány. - Valamiféle hajó lehet - dünnyögte Beresford, miközben kivetített egy holografikus képet a munkaállomás fölé. - Lehet, hogy személyzet nélküli. Csak az biztos, hogy kurva nagy. Közel két és fél kilométer hosszú. - Lehet, hogy egy ismeretlen KÁNE hajó, vagy... - De Corgan tudta, hogy téved, elég volt ránézni a holoképre, amely ott lebegett elıttük. Acélszínő, tojásdad objektum - a Japetus sarkköreihez viszonyítva az "oldalán" lebegett. Az efféle jármődizájn nem volt ismeretlen a Földön, de bizonyos felszíni jellemzık nem hasonlítottak semmi olyasmire, ami az emberiség őrhajóin lenni szokott. Mindemellett abban a pillanatban, amikor meglátta, amikor igazán jól rálátott, azt is rögtön tudta, hogy Nate feltételezése nem alaptalan; a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködése - a kommunista KANÉ - bárkit lepuffantana, hogy rátegye a kezét arra a dologra ott. - Kettı és egynegyed kilométer lehet az átmérıje középen - mormolta Corgan félhangosan olvasva az adatokat, amelyek sötétlila betőkkel és számokkal íródtak ki a levegıben lebegı kép alá. Körbejárta, megnézte a felszín mintázatait, amelyeknek egy része a felszínbe vésett hullámhosszgrafikonokra hasonlított, a másik pedig írásra - de ilyen írást még sohasem látott. Visszapillantott az ablaktáblára, és hunyorogva nézte az acélos ívet. Épp akkor kezdett leereszkedni a Szaturnusz holdjának horizontja mögé. - Elveszítjük? - Mindig ezt csinálja. Ezt csinálta fél órával vagy negyven perccel ezelıtt is válaszolta Ashley. - Akkor követtük; alacsony fokozatra állított hajtómővekkel utolértük... azután megint lesüllyedt a láthatár mögé. Mintha azon erılködne, hogy a Japetus mindig közöttünk maradjon. Szerintem elkaphatjuk, mert egyenletesen lassú sebességgel mozog, de hirtelen kell ráugranunk. - Negyven percenként? Krisztus szerelmére, Nate! Miért nem ébresztettek fel korábban? A többiek zavartan néztek. Nate megköszörülte a torkát: - Túlságosan elcsodálkoztunk... - lenyőgözött ez a dolog, és elveszítettük az idıérzékünket. Azután néhány perce felfedeztük azt a szondát... Corgan megvetı arckifejezéssel rázta meg a fejét. Már eléggé "kapitány üzemmódban" volt. - Legközelebb, ha bármi szokatlant észlelnek, azonnal értesítsenek! Ez eddig is az istenverte szabályzat része volt. - Igen, uram... Csak... Úgy értem... nézze! Lehagyott! - Látom. Tényleg azt gondolja, hogy elılünk bujkál? - Igen, a Navi-Grippnek folyamatosan dolgoznia kell, hogy rajta maradjunk. Még nem sikerült utolérnünk - bár nem is próbálkoztunk igazán.
- Oda kell jutnunk. Küldjenek ki egy felderítıcsapatot! Ellenırizzék, hogy valóban mesterséges-e, és tényleg annyira idegen-e, mint amilyennek látszik. Idegen. Már magától a szótól hevesebben vert a szíve. Lehetséges lenne? Végre megtörténhet az annyira várt first contact, és pont ık találtak rá? 2058-ra általánossá vált, hogy Heim gravitációtorzító szerkezetének használatával lerövidítették a naprendszeren belüli utazás idejét - lényegében valamiképpen meghajlítva a teret a jármő elıtt, létrehozva egy gravitációs tekintetben alacsony nyomású zónát, amelynek segítségével még elképzelhetetlenül magas sebességnél is elkerülhetnék az einsteini halálos tömegnövekedést -, és az utóbbi idıben az ENBT robotvezérléső szondákat küldött más csillagrendszerekbe, a Heim-berendezés pedig egy éven belül eljuttatta ıket a célterületre. Mindenki tudta, hogy az idegenek ott vannak valahol odakint. Lehet, hogy ık elıbb találták meg az idevezetı utat? Nagyon úgy tőnt, hogy igen. - És... Nem gondolod, Nate, hogy az ott kint valamiféle... anyahajó? - kérdezte Beresford. Szerette a régi, huszadik századi sci-fi filmeket, amelyeknek az elképzelései hirtelen egészen eredetinek tőntek. - Meglehet - válaszolta Nate. - De ha megnézzük azt ott... - odafordult a hologramhoz, és rámutatott egy pontra az idegen hajón. - Úgy néz ki, mint egy becsapódási kráter. És amott is van egy másik. Ashley bólintott: - Én is észrevettem. Arra utal, hogy már elég régóta kint lehet. Ugyanakkor a becsapódások nem úgy néznek ki, mintha áttörték volna a hajótest burkolatát. Csak behorpasztották, de mégis lebeg körülötte némi szemét... - Elvégezhetne egy kormeghatározó vizsgálatot - javasolta Corgan. Nate bólintott, és begépelte a szükséges parancsokat; hasonlított a szénizotópos módszerhez, hosszú hatótávval. A pulzussugár kiment, eltalálta az anomáliát és visszatért, mire Nate fintorgott, szemöldöke megemelkedett. - Az a dolog legalább ezeréves. Az ötvözetek biztosan ilyen idısek. A fémek... némelyikük ismert, mások nem. Szilikonalapú szintetikus anyaggal dolgozták ıket össze. Közvetlenebb elemzés kellene, hogy pontosabban meghatározzam, mibıl rakták össze. - Ezeréves! - mormolta Dorea, és csodálkozva nézett az idegen hajóra. A baszkfrancia navigációs specialista, Dorea Rondell hadnagy, általában közönyös hangulatú, magas nı volt, az elıírásokat megszegı módon derékig érı, mézbarna hajjal és barna szemmel. Corgan eltőrte a hosszú hajat, rég megtanulta már, hogy a morál szempontjából fontosak ezek az apróságok. - Lehet, hogy azóta figyelik a Földet? - kérdezte. - Úgy értem, innen? - Talán - válaszolta Ashley tőnıdve. - Akár valamiféle megfigyelıberendezés is lehet. Ellenırizték, hogy nem jelentünk-e veszélyt a civilizációjukra, bármilyen legyen is az. - Milyen messze van a KÁNE szonda? - kérdezte Corgan. - Úgy háromezer kilométerre, és a pályája keresztezi az anomáliáét - válaszolt Beresford az elıtte lebegı adatokat olvasva. Megérintette a billentyőzetet; elavult megnevezés egy rugalmas, érintésreagens anyagból készült lapra, amelyen megjelennek a felhasználó által keresett szavak és számok.
- Állítsa be a Navi-Grippet, Dorea, hogy próbálja megközelíteni az anomáliát nyolcszáz méterre! - mondta Corgan. - És Ashley! Összeállítunk egy felderítıcsapatot. Magam is megyek. Dorea megérintette csuklópántját, és a fal egy kiugró részébıl munkaállomás emelkedett ki, odalebegett a nıhöz. Az állomást úgy programozták, hogy az akadályoknál megálljon vagy körözzön. A navigációs tiszt kiadta a parancsot a NaviGrippnek, és a hajó azonnal válaszolt; enyhén megremegett, majd könnyedén gyorsítva az anomália után indult. Nem voltak vészhelyzetben, de Corgan tudta, hogy ez is könnyen elıfordulhat. Nagyon is nyilvánvaló veszély leselkedett rájuk. A remélhetıleg még detektortávolságon kívül lévı KANÉ jelenléte mellett ott volt maga az anomália is. A kapitány feltételezte, hogy - lévén ezeréves - az idegen hajó valószínőleg elhagyatott. Ugyanakkor még mőködött - bár meteorok horpasztottak be és sértették fel a burkolatát. A Homblowert erıtér vette körül, amely eltérítette a kisebb meteorokat, illetve a fejlett ütközésvédelem segített elkerülni a nagyobbakat. Egy teljes mértékben mőködıképes idegen őrhajó, amely egy másik naprendszerbıl érkezett, nyilvánvalóan ennél is jobb védelemmel rendelkezik. Elhagyatott vagy sem, lehet rajta behatolásvédelmi rendszer; robotfegyverektıl kezdve önmegsemmisítı parancsig bármi. Feltéve, hogy valaha is számítottak behatolókra. Természetesen a szabálykövetı hajlamú Nate fogalmazta meg a következı kérdést: Mi van a felsıbb utasításokkal, mielıtt bemennénk? Úgy értem, nem ez a feladatunk. A Szaturnusz belsı összetételét kellene letapogatnunk radarral, és röviden felmérnünk a Japetust... - Éppenséggel - válaszolta Corgan - ha visszamegy, és gondosabban áttanulmányozza a küldetésnyilatkozatot, akkor talál benne egy utasítást arra, hogy járjunk utána a szondák által jelzett "magas fémkoncentrációnak" ezen a holdon. Ami annyit jelent, hogy az ENBT már rendelkezik valamelyes ismerettel ennek a dolognak a jelenlétére. - Persze - vonta meg a vállát Nate. - Azt akarják, hogy felmérjük a Japetust, alkalmas-e katonai bázisnak, és a magas fémérckészlet, alkalmassá teheti. De ez nem jelenti azt, hogy le kell szállnunk egy istenverte idegen őrhajóra. - Szerintem már sejtik, hogy valami ilyesmirıl van szó; az eddigi elemzések is különös eredményeket mutattak - bizonygatta Corgan. Tudta, hogy vad feltételezésekkel él, de már személyes kihívásnak érezte az ügyet, és szó szerint vágyott rá, hogy felfedezze azt a dolgot, ezért kifogásokat keresett. Persze erre volt egy másik fogalom is: kezdeményezés. Valami más is piszkálta: végeredményben ki állt az egész küldetésük mögött? Lehetett a Társaság - ez volt az általános megnevezése annak a karjaival polipszerően mindent átfogó, egyre növekvı hatalmú konglomerációnak, amely már vagy ezer multinacionális céget falt fel és olvasztott be; a globális társaságnak, amely szellemszerően jelen volt az Egyesült Nemzetek és az ENBT számos kezdeményezése mögött, és ezzel régóta nyugtalanította Corgant. Már a Nemzetek
több képviselıjét is rajtakapták, hogy korrupciós pénzt fogadott el a Társaságtól. Az utóbbi idıben sokkal ügyesebben eltitkolták a lefizetéseket, de közben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a következı évszázadban merre kell majd keresni a hatalom forrását. Az üzleti és társadalmi érdekek közti feszültség már vagy százötven éve egyre csak fokozódott, és már megközelítette a robbanáspontot. Amikor otthagyták a Földet, kezdett úgy tőnni, hogy a Társaság gyız; engedélyt kapott arra, hogy képviselıt küldjön az EN Általános Tanácsába. Amellett szóltak szóbeszédek arról is, hogy a Társaság őrháborút akar vívni Kína ellen; az idegen anomália gazdátlan új technológia - felfedezése éppen az a szikra, ami kirobbanthat egy ilyen háborút. A Társaság fegyvereket gyártott, seregeket látott el élelemmel és szolgáltatásokkal. A háborús nyerészkedés teljes mértékben illett a Társaság nem hivatalos profiljába... Elhessegette a gondolatot. Túl sok volt a kiszámíthatatlan tényezı. Hinnie kellett benne, hogy csak és kizárólag az Egyesült Nemzeteknek dolgozik - ha másért nem is, legalább a saját lelki békéje miatt. Ez a felfedezés annyira izgalmas, hogy felülmúlja a Társaság intrikáit is, gondolta. Vagy talán mégsem? - Szóval, miért ne kérhetnénk engedélyt? - kérdezte Nate ismét a vállát vonogatva. Ha tényleg azt akarják, hogy szálljunk le arra az izére, akkor erısítsék meg. Úgy értem... biztonsági tisztként az a véleményem, hogy a behatolás nagyon nagy kockázattal jár... - Hogy ıszinte legyek, nem akarok engedélyt kérni - válaszolta Corgan, és ı is megvonta a vállát -, mert ahhoz, hogy felvegyük a kapcsolatot a kutatási központtal, ki kell lépnünk a Szaturnusz rendszerébıl. Azután várnunk kell a válaszra. És mire az megjön, meg mire visszaérünk ide, a KÁNE hajója rég ott lesz az idegen jármőnél, és akkor felesleges volt az egész. Ashley vitriolosan kuncogott, és még hozzátette: - Mibe fogadjunk, hogy a kutatási központ minket okolna a késlekedés miatt? Dorea bólintott. - Akkor is minket okolnak, ha nem kérünk engedélyt, és rosszul sül el a dolog; és akkor is, ha az engedély miatt késlekedünk, és a kommunisták ráteszik a kezüket a cuccra. Ashley körbejárta az acéltojás hologramját, nem vette le róla a szemét, miközben beszélt: - Ki tudja, mit találhat a KÁNE odabent? Lehetnek ott olyan fegyverrendszerek, amelyekkel leküzdhetetlen elınybe kerülnek. Letarolhatják velük az egész nyugati világot. Corgan is bólintott: - Bemegyünk. - Magáé a felelısség, kapitány - jegyezte meg Nate halkan. Barátok voltak, de a fıhadnagynál a kötelesség élvezett elsıbbséget; valahogy ennek a segítségével ırizte meg a józan eszét. A kötelesség egyfajta iránytő volt számára, amelyben mindig megbízhatott. - Le is írja, oké? Corgan nyelt egyet. Egy ilyen döntés a karrierébe kerülhet. Feltéve, hogy nem okozza a halálát. Amikor azonban ismét vetett egy pillantást az anomália holografikus képére, így szólt: - Igen, enyém a felelısség. Bemegyünk.
2 Reynoldsot nem ébresztette fel? - kérdezte Corgan meglepetést színlelve, miközben ı a leszállóegység üzemanyagszintjét, Ashley pedig a kommunikációs berendezést ellenırizte. A hangárban dolgoztak a hajó hátsó részén, kettesben. A többiek épp beöltöztek. İk már mindent magukra rángattak, kivéve a sisakot és a kesztyőt. Ashley bánatosan rázta meg a fejét: - Ugyan már; maga is tudja, miért nem ébresztettem fel. - Végignézett a szerszámain, és még hozzátette: - A transzmitterek rendben vannak. - Viszont ı az exobiológusunk. Az üzemanyagtartály tele. A Hornblower civil utasa Reynolds, közutálat tárgya volt a legénység köreiben. Cyril Dix és Don Bayfield is bosszantó alakok voltak, fıleg Bayfield, ha talált valamit, amin elkérıdzhetett egy ideig. A házilag fızött szesz kisebb szakértıjének számított, de józanon kifejezetten normálisan viselkedett. Ugyanakkor Reynolds mindenkinek szemet szúrt. A pszicho-aktája szerint "fennáll a személyiségzavar lehetısége" - ez a megfogalmazás elég homályos ahhoz, hogy problémák sokaságát sugalmazza, és elég baljós ahhoz, hogy Corgan elcsodálkozzon; egyáltalán hogyan engedhették fel bármilyen őrhajóra? Bayfield, Reynolds, Dix - mindhárman túl hirtelen kerültek fel a legénységi listára. Ha jobban belegondolt, eléggé elkapkodottnak tőnt az egész küldetés. Az ENBT kijelölte az elsı rendelkezésre álló legénységet - még ha akadtak is benne problémás hátterő személyek -, és kiküldte ide, a Szaturnuszhoz. Az egész arra utalt, hogy valami különlegeset véltek felfedezni a Japetuson, és sürgette ıket az idı. Emellett azt sugalmazta, hogy a Társaság árnyékkeze mozgatja a figurákat a sakktáblán, miközben többen is hátat fordítottak. Ha hirtelen embereket helyeztek át, és az okok rejtve maradtak, akkor a Társaságnak általában köze volt a dologhoz... - Kapitány! - kiáltott Reynolds éles hangon, ahogy besétált a hangárba. - Mit jelentsen ez az összeesküvés? - Sápadt, idomtalan arc kis, hegyes orral, egymáshoz túl közel ülı szemekkel és olyan magas homlokkal, ami mintha sohasem akart volna véget érni, mivel kócos, barna haja csak fejtetınél kezdıdött. Ha nem csinált velük valamit, akkor kezeit mindig ökölbe szorította - vagy a körmét rágta, vagy a ruháját söprögette le; szinte kényesen tisztán tartotta exobiológusi fehér köpenyét, hogy az mindig vakító, makulátlan fehér maradjon. - Összeesküvés? - kérdezte Corgan olyan ártatlanul, amilyennek csak sikerült tettetnie magát. - Az emberei majdnem készen állnak, hogy elinduljanak az anomáliához! - Lesöpört egy adag láthatatlan port a köpenyérıl, hangja még magasabb tónust vett fel. Nélkülem akart átmenni egy idegen őrhajóra! - Nem megyünk maga nélkül. Itt van, nem? - Csak tíz perccel ezelıtt informáltak! Én vagyok a hajó exobiológusa! Maga után engem kellett volna értesíteni elıször, Corgan kapitány!
Corgan összeszorított ajkakkal bólintott. - Igaza van. Nagyon igaza van, Reynolds, tényleg sajnálom. Feltételeztem, hogy már értesítették. Figyelmetlenség lehetett csupán... - Figyelmetlenség? Mint amikor a legénysége két tagja egyszerre öntötte le kávéval az egyenruhámat? Mintha az nem lett volna megtervezve! - Véletlen egybeesés volt csupán. Összeütköztek a C folyosó sarkán, és maga épp ott... - Egy rakás szart! - vágott közbe Reynolds. Corgan felsóhajtott. - Nézze, Reynolds, nem kiabálhat szart a kapitányra. Próbálok kevésbé hivatalos lenni, de azért vannak bizonyos határok. Reynolds rábámult, az alsó ajkát elıretolta, majd beszívta, keze ökölbe szorult, azután kiüresedı tekintettel megeresztett egy ragyogó mosolyt. Ismerıs passzívagresszív próbálkozás a vidám hallgatóság arckifejezésének felvételére - avagy gúny. - Bocsásson meg, kapitány! Én kérek elnézést! Corgan már így is elég feszültnek érezte magát, és közel került ahhoz, hogy visszaparancsolja a férfit a szállására. Azonban az ET hajóján szükségük lesz egy exobiológusra. - Csak öltözzön be. És lehetıleg gyorsan. Megközelítjük, és két leszállóegységgel átmegyünk. Ashley, Beresford, maga és én leszünk az Egyes Leszállóban. Ashley vágott egy grimaszt, de nem szólt semmit. *** Fél órával késıbb a két leszállóegység fékezve közeledett a földön kívüli gigantikus szerkezethez. Az Egyes Leszállót Ashley Norton vezette, Corgan volt a másodpilóta, Beresford és Reynolds az utasok. Beresford türelmesen elmondta Reynoldsnak mindazt, amit eddig megtudtak az ET-hajóról. A Kettes Leszálló vezérlıjénél Dorea Rondell ült "Immy" Cruzzal, a flegmatikus kubai mérnökkel az oldalán. Hátul Jim O'Neil, a szıke, hallgatag testépítı medikus társult az exo geológusukkal, a köpcös, szénfekete és mindig elemezgetı Horus Collin-dalelel. Corgan távollétében a hajó biztonságáért felelıs Nate parancsnokolt, és vele együtt heten maradtak a Hornblower fedélzetén: Julie Murteno, életvédelem (Corgan még mindig bánta rövid és fájdalmas viszonyát a fiatal, naiv lánnyal); Collin Hesse, számítógépek; Joel Dinswood, elektronika; John Chang, hajtómővek és Heim-berendezés; Bayfield és Dix, karbantartás és mechanikus üzemeltetés, illetve a mérnök-szerelı Harl Buxton. A leszállóegységek egymás mellett ereszkedtek le az idegen hajótestre. Nyílhegyre hasonlító alakjukat kinyújtható, mozgatható hajtómővek egészítették ki alul; a fékezırakéták lüktetve lángoltak, ahogy folyamatosan igazodtak az ereszkedés kívánt sebességéhez. Corgan kinézett a mennyezeti megfigyelıpanelen a Hornblower hosszú és keskeny, hirtelen törékenynek tőnı alakjára. Gömbökkel összekapcsolt hengerek sorának nézett ki, és háromszor akkora volt, mint a régi őrhajók. Elöl lapos korongban
végzıdött, amely kicsit oldalra állt a hengerek tengelyéhez képest; a híd. Ebbıl a távolságból játékszerőnek tőnt az egész, különösen ha összehasonlította az idegen jármő hatalmas tömegével és a Szaturnusz roppant, mindent betöltı gömbjével. A Hornblower az emberiség kis utazóbarlangja volt; apró, meleg, biztonságos kuckó az őr hideg végtelenjében.? A kapitány szó szerint fázott. Talán mert a leszállóegységek hımérséklet-szabályzása nem volt olyan tökéletes, mint a hajóé, és a kis jármővet a Szaturnusz régiójának mélyőri hidege vette körül, vagy talán azért, mert kirázta a hideg a felvállalt felelısségtıl. Egyébiránt mind idegeskedtek és védtelennek érezték magukat, amikor kimentek a leszállóegységekkel, vagy őrruhában kellett jármővön kívüli munkát végezniük. Ha nincs fölötted több mérföldnyi élhetı atmoszféra, akkor szinte tapinthatóan úgy érzed, mintha a külsı őr mindent betöltı végtelensége be akarna szippantani. Corgan próbálta lerázni magáról ezt az érzést. Már döntött, és elindultak; el kellett szánnia magát. - Felmerült még bármiféle kételye a tárgy földön kívüli mivoltával kapcsolatban, dr. Reynolds? - kérdezte. Próbálta kizökkenteni az exobiológust a szokásos érdektelenségébıl. - Lehetetlen biztosan megmondani - válaszolta Reynolds. Keserően tette hozzá: Különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy kevesebb idım volt foglalkozni az üggyel, mivel egészen az utolsó percig nem avattak be a felfedezés tényébe. Azonban ahogy kinézett az idegen szerkezetre a külsı kamerákon keresztül, azt mormolta magának: - Viszont egyáltalán nem tőnik a bolygónk termékének... A kapitány is érezte a lassan forgó jármő idegenségét. Nem voltak rajta látható számok, betők, lobogók vagy bármilyen jelzés, amit a földi őrhajókon keresni sem kell. Mi több, a jelölésnek vélhetı mintázatok megdöbbentıen ismeretlennek tőntek; egyik végétıl a másikig sőrőn egymás mellé rendezett, hullámhosszgrafikára hasonlító bevésések borították. Ha azonban mereven nézte, és próbálta bizonygatni magának, hogy az egész leginkább hullámhosszmintázatra hasonlít, a vonalak mintha hirtelen megugrottak volna, hogy más alakzatot vegyenek fel. Látta, hogy belemetszették ıket a burkolatba - azzal együtt hajoltak meg ott, ahol a meteorok horpadásokat okoztak -, de valahogy biztosnak tőnt, hogy nem csupán dekorációról vagy írásról van szó. Rendelkeztek valamilyen fizikai funkcióval; Corgan ösztönösen érezte, hogy a töredezett vonalaknak van valami közük a hajó mozgékonyságához és talán a letapogató berendezésekhez is. - Nincs látható meghajtása - mondta Beresford Reynoldsnak. - Chang és Cruz is átvizsgálta, és nem jöttek rá, hogyan mozog, amikor arrébb húzódik. Nem érzékeltünk erıs radioaktivitást vagy mikrohullámú sugárzást, nincs jele Heim-burkolatnak sem. De... látja ott fent azt a szakaszt, ahol a vonalak örvényszerő alakzatba rendezıdnek? Úgy véljük, az lehet a bejárat. Bemélyed, mint egy köldök, és a szondázás eredményei szerint lehet alatta egy akna. Liftakna is lehet... Úgyhogy ott szállunk le, a köldök szélén... Ahogy közeledtek, és a tárgy egyre növekedett, Corgan egyre kisebbnek érezte magát. Mibe keveredett? Lehet, hogy Natenek igaza volt, gondolta. Határozottan túlvállaltam magam.
Jelentéktelenség-érzetét csodálat váltotta fel, amikor elérték az acéltojás felszínét, és az lett a láthatára, a roppant, fémszürke felszín - nagyobb volt, mint némelyik aszteroida, amelyen addig járt. A valaha látott legnagyobb őrhajó volt; önmagában is egy apró bolygó. Az is meglehet, hogy pusztán egy kisebb minta a technológiából, amely megalkotta. - Veszünk bármilyen jelet? - kiáltott hátra Beresfordnak, miközben még jobban lelassítottak, majd egy pillanatra ismét gyorsítottak, hogy úgy tíz métert csússzanak a burkolat felszíne felett a köldök felé. Beresford a letapogató doboza fölé görnyedt, úgy morgott vissza: - Semmi. Sehol egy átkozott jel. Elküldtem a standard üdvözlıcsomagot, ahogy parancsolta, de nem jött válasz. Még egy letapogatójel sem. Ha figyelnek, akkor olyan frekvencián teszik, amit nem tudunk befogni. - Mi ez az üdvözlıcsomag? - kérdezte Reynolds. - Ó - válaszolt Ashley látva, hogy Corgan túlságosan elmerült az idegen őrhajó látványában, és valószínőleg meg sem hallotta a kérdést -, az ENBT rakta össze arra az esetre, ha belefutnánk valami idegen jelenlétbe. Minden hajón van ilyen csomag, de még senkinek sem kellett használnia. Ahol ült, onnan a kapitány nem látta Reynolds arcát, de el tudta képzelni a vonásaira kiülı savanyú kifejezést: - És engem miért nem értesítettek errıl? Én vagyok az exobiológus! Ez az én hatásköröm! - Nem igazán biológiai - mondta Ashley, de figyelmét már inkább az irányítókarra fordította. - Inkább... kulturális. Egyfajta béna módon. Matematikai formulába ágyazva küld jeleket sípjelek formájában, és képeket arról, hogy mit tartunk barátságos viselkedésnek... kereskedelemrıl meg ilyesmikrıl... - Mint azok a zenei alapú üzenetek a Harmadik típusú találkozásokban - jegyezte meg Beresford. - A miben? - kérdezte Reynolds. - Ne törıdjön vele, csak egy régi film. - Hát ebben nincs semmi zenei - magyarázta Ashley. - Sohasem értettem, hogy minek nézed azokat a régi filmeket. Csak kétdimenziósok. A három dimenziós holo minısége tökéletes. - Á, egy kispolgár! Sohasem fogod megérteni a mozi-mővészetet. - Ahogy akarod. Kapitány! Olyan közel vagyunk, amennyire a biztonság szem elıtt tartásával megközelíthettük. Engedélyt kérek a leszállásra. - Engedély megadva - válaszolta Corgan alig hallhatóan. Már a köldököt bámulta, és úgy érezte, megszédül, ha megpróbál belenézni. Néhány pillanat múltán megálltak, a talp elérte a burkolatot, és hangos, fémes kondulás rezonált végig a leszállóegységen. Felhúzták kesztyőiket, amelyek automatikusan rázáródtak a szkafander ujjára, és felcsatolták sisakjaikat is. Végigfuttatták a rutinokat, ellenırizték a légnyomást és a sőrített levegıt, a légzıkészüléket és az öltözékek akkumulátorait, azután kiléptek a kis légzsilipbe négyen épp csak elfértek az apró helyiségben.?
A leszállóegység kiszivattyúzta a levegıt a zsilipbıl - vissza a belsı térbe, hogy késıbb még elhasználhassák -, és az ajtó kinyílt elıttük. Corgan mászott le elıször a létrán, óvatosan lelépett az idegen őrhajó testére... ...És majdnem elesett a különös felszínen; hirtelen ülve találta magát egy fémgerincen, mint valami végtelen korláton, amely úgy negyven centiméter magas és nyolc széles lehetett. Három méteren át futott a következı hasonló képzıdményig mind különbözött a többitıl, legalábbis ott. Az acéltojás felszínébıl kiemelkedve ezek alkották a különös mintázatot, és sokkal nagyobbak voltak, mint amekkoráknak messzirıl látszottak. - Minden rendben, kapitány? - kérdezte Ashley, és a kezét nyújtotta. Hangját statikus zörejek kísérték a sisakrádióban. Corgan nem vette igénybe a felajánlott segítséget, és könnyedén felállt az alacsony gravitációban; egy kicsit el is lebegett a felszíntıl. Mégiscsak szüksége volt a kézre, hogy visszahúzza magát. - Igen, jól vagyok. Csak nem gondoltam, hogy ezek az izék ennyire kiállnak... A többiek óvatosabban ereszkedtek le, Ashley és Corgan segített nekik, azután oszlopba rendezıdve indultak el. A kapitány mögött Ashley és Beresford, a végén Reynolds, és mellettük a Kettes Leszálló legénysége. - Nézzék a Szaturnuszt! - szólalt meg Ashley elhaló hangon. Csodálata még a statikus zajon keresztül is érezhetı volt. Mind felnéztek a gázóriásra; a hatalmas, sápadt aranyszín gömb ezüstös-kék győrőkkel betöltötte felettük a bibliai feketeséggel borított eget, mintha egy istenség bámult volna le rájuk. Félelmetes látványt nyújtott. Corgan sietısen lepillantott inkább az alattuk lévı hajótestre, de a köldök sem nyújtott biztatóbb képet - a korlátokból képzett vonalak spirálisan csavarodtak lefelé, enyhe lejtıt képezve, amely lentebb meredekebbé vált. Mintha egy megfagyott örvényben ereszkedtek volna lefelé. Lehet, hogy a nyílás csak egy kivételesen erıs ütközés eredményeként született? De minél tovább nézte az "örvény" sima falait, azok annál inkább mesterségesen alkotott felületnek, a dizájn megtervezett részének tőntek. - Túlságosan hívogató - jött Beresford mély hangja a statikus zörejen át. - Láttak már csótánymotelt? - A csótánymotelbe lépcsı vezet? - kérdezte Ashley elıremutatva. - Maga szerint az lépcsı? - Corgan nem érezte biztosnak az állítást. Ahol a korlátszerő vonalak véget értek, a fémtestbe mélyedı örvényszerő alakzatban félkorongformák álltak ki egyenlı, ereszkedı mintázatú közönként. Az elsı baloldalt, a másik a jobboldalon, le és egyre lejjebb az árnyak közé, láthatatlan hosszúságú láncolatban. - Ha az, akkor az idegeneknek sajátos járásmódjuk lehet. - Természetes, hogy sajátos a járásuk - mondta erre Beresford. - Hiszen idegenek. - Nonszensz! - horkantott Reynolds. - A járásuk hatékony és egyenletes, mint minden lénynek. Hacsak nem rendelkeznek szárnyakkal, vagy nem képesek valamiképpen a repülésre. Ez esetben a lépcsıfokok csak olyanok, mint nálunk a lépcsıforduló. De ehhez meg túl közel vannak egymáshoz... több adatra lenne szükség... - Ahogy
Reynolds elhallgatott, a hangjában rejlı különös remegésbıl Corgan úgy sejtette, az exobiológust hatalmába kerítette a feszült izgalom. Az eset hatalmas lépést jelenthetett a karrierjében. Corgan megállt közvetlenül a legfelsı lépcsıfok elıtt, és lenézett. Úgy vélte, lát lent egy platformot, talán az örvényalakzat alját, de odalent minden sötétbe burkolózott, nem látszott jól. - Ha valaki nem kíván továbbjönni, akkor az térjen vissza a leszállóegységekhez. Hadd tegyem hozzá, hogy bölcs döntésnek tartom. - Huh... én visszamennék - szólt O'Neil. - Csak... arra gondoltam, valakinek ott kéne maradnia... tudja, a leszállóegységeknél... - O'Neil nagydarab, erıs, afféle bivalytermető fickó volt, de személyes biztonsága tekintetében mindig túlságosan óvatosnak tőnt. Általában próbálta elkerülni a jármővön kívüli munkát - különösen az elsı rendszeren kívüli utazása óta, amelynek során látott egy embert, amint épp eltalálja egy meteor, és átüti a szkafanderét. Végignézte, ahogy a vákum kihúzza társa zsigereit a kis lyukon át az őrbe, és azóta mindig ideges lett, ha őrruhát kellett vennie. - Rendben, Jim. Jó ötlet - biztosította Corgan. - A többiek... ha velem jönnek, legyenek óvatosak! Ezek a lépcsıfokok egészen kicsik. A kapitány haladt elöl, a hajótest felé fordulva, mintha létrán ereszkedne lefelé, és a többiek utána, le a lépcsın, ha az volt egyáltalán, amit találtak. Viszonylag nehezen mozogtak, pedig az őrruháik már jóval fejlettebbek voltak, mint amit annak idején, még a huszadik század elején használtak. A kisebb kesztyőkben könnyebben kapaszkodtak, a ruhát rugalmasabbra tervezték - persze, így is kényelmetlenebb maradt, mint a hétköznapi öltözékek. Tíz méterrel lentebb az árnyékok kezdték beburkolni ıket, és Corgan felkapcsolta a sisaklámpát meg a csizmákba épített kis fényeket. Egyre csak ereszkedtek lefelé, míg végül leértek a platformra, melynek másik oldalán egy kapu állt a fémfalban, vagy legalábbis feltételezhetıen egy kapu volt az. Alakra tetrahedron volt, magasságra úgy két és fél méteresnek tőnt. Amíg a kapitány megvárta a többieket, azon tőnıdött, hozott-e valaki fegyvert? A hajó felszereléséhez hozzátartoztak az automata puskák, arra az esetre, ha az ENBT és a KÁNE közti fegyverszünetnek hirtelen vége szakadna, de nem vákumra tervezték ıket. Persze az idegen hajóban is lehet gravitáció és légkör. Natenek igaza volt; túlságosan elsiette a dolgot. A többiek összegyőltek körülötte, ıt nézték, azután az ajtót. Tıle függött a folytatás, és ı tudta, hogy tovább fog menni. Valami mélyrıl fakadó, szinte ısi ösztön kényszerítette rá. Valami, ami több volt a kíváncsiságnál, valami, ami már a barlanglakó vadásznak is ott suttogott a lelke mélyén: Fedezd fel! Nagy jutalom vár! De hogyan folytassa a felfedezést? Az ajtón nem látott semmit, amivel kinyithatta volna, és egyértelmően zárva volt. Cruz hozott magával egy magas intenzitású ívfényvágót, de nem tudni, elég lenne-e az idegen technológia ellenében. Corgan mély lélegzetet vett, és odalépett az ajtóhoz. Amikor karnyújtásnyi távolságra ért, hirtelen bizsergést érzett a feje tetején, és az érzés hullámként rohant végig az egész testén, le egészen a talpáig. - Azt hiszem... -
Körülnézett, és kristályos fényháromszögeket vett észre az ajtónak helyet adó bemélyedés két oldalán, benn a falakban, ahogy villogva épp leszaladtak, majd fel a padlótól a mennyezetig... és a bizsergés is mozdult velük, a hullám felment a feje tetejéig. - Azt hiszem, letapogató lehet. Nézzék, a falon...! Reynolds odalépett mellé, és végignézett a kis, kristályos alakzatok üvegszerő körvonalain, ahogy azok a fémben mozogtak. Odanyúlt, és megérintette a falat. - Szilárd, de... mintha a szkenner számára a fém folyékony lenne. Szabadon mozoghat benne. - De hogyan... Elakadt a szava, ahogy az ajtó félrecsúszott, és a hangja szertefoszlott a rádió statikus zörejében. - ...jutunk be? A többiek idegesen nevetgéltek, de Corgan már befelé bámult az ajtónyíláson. Kívülrıl egészen hétköznapi légzsilipnek látszott. Néhány ismeretlen jellel a falakon. - Megnézte, hogy van-e magánál fegyver - mondta Reynolds olyan hangon, mintha nem pusztán spekulációkba bocsátkozna. - Amikor nem talált, beengedte. Lehet, hogy igaza volt, de Corgannek eszébe jutott Beresford csótánymoteles megjegyzése, és mély lélegzetet véve lépett be. A másik hat ember követte, és az ajtó becsukódott mögöttük. Úgy tőnt, a szórt fény magukból a falakból árad, nem egy konkrét forrásból. Távolabb újabb ajtó állt, ezúttal átlátszó, nagy ajtó-ablak, szintén csukva. Corgan odament, és az átlátszó ajtó mögött egy nagy, egy meglepıen nagy terembe nyúló platformot látott. Feltételezte, hogy akárcsak a földi jármővekben, a belsı tér itt is folyosók és kis helyiségek labirintusa lesz; de az a terem akkora lehetett, mint egy katedrális fı-hajója. A belsı falakon halványan fénylı üvegpanelek váltották egymást méhsejtszerő szekciókkal és talán állomásokkal fent a magasban, amelyek hasonlítottak a földi technológiával készült munkaállomásokra - ahogy kinyúltak a falból -, felismerhetıen székekkel és gyémántformájú, lapos monitorpanelekkel látták el ıket. - Úgy tőnik, repülniük kellett, ha el akarták érni a munkaállomásokat, ha azok ott munkaállomások egyáltalán - mormolta Corgan maga elé. A nagy terem túlsó végén látott egy másik bejáratot egy másik gigantikus terembe, ami szintén átlátszó volt. Hacsak nincs itt valamiféle lift... - Elakadt a szava, amikor látta, hogy a méhsejtszekciókból kékes színő gáz lövell ki, és ködként borítja el a helyiséget. - Jézusom! Mint egy bogárcsapda! - kiáltott fel Beresford. - Biztos valami mérges gáz, hogy kinyírjanak. - Nyilván számítanak rá, hogy őrruhát viselünk - mondta erre Cruz. - Lehet sav is, ami átégeti magát a szkafanderen... - Baromság - jegyezte meg Reynolds zsémbesen. - Ha el akartak volna gázosítani, akkor kinyitják a belsı ajtót. Corgan próbálta hívni a Hornblowert, de gyenge volt a vétel: - Nate? Veszi? - ...jön... rossz a vétel......interferencia. ...minden rendben? - jött a recsegı válasz Corgan sisakrádiójából.
- Minden rendben. Beléptünk az anomália légzsilipjébe. Életnek nincs jele. Ha elıkészítették, kilıhetik az EMP-csalikat. Vette az adást? - Vettem. ...elıkészítettük. Tüzelésre... - Ismétlem, kilövés, amikor jónak látják... - ...vettem. Sok sze... Reynolds izgatottan fordult oda a kapitányhoz: - Nézze! Kiegyenlítik a nyomást! Akkor kezdıdött, amikor beléptünk a nyíláson! Látja? A köd leülepszik. Még az is meglehet, hogy a levegı lélegezhetı számunkra is... a letapogató azt is megállapíthatta, hogy biológiailag mennyire állunk közel a hajó készítıihez... Mintha csak az exobiológus szavait akarta volna alátámasztani, az üvegajtó hirtelen kinyílt. Corgan nyelt egy nagyot, de bátran belépett a nagy terembe. A helyiségben kényelmesen elfért volna egy négyemeletes földi épület. A kékesfehér világítás rideg hatást keltett, mintha több ultraviolát tartalmazott volna, mint amennyihez hozzá voltak szokva. A kapitány aktiválta a digitális felvevıt az őrruhája gallérján - a szerkezet mindent lefilmezett, ami elébe került. Ugyan kétséges, hogy a kép átmegye a hajóra... de késıbb is feltöltheti, ha a helyi tárolóra veszi fel az anyagot. - Horus! - szólt hátra. - Csinálna egy atmoszféraanalízist? Légnyomásra és összetételre. - Már készül - válaszolta Horus egy kis képernyıt nézve az övérıl leakasztott kis hordozható eszközön. - Igen, huh... wow! Mindkettı megközelíti a normál földi értékeket. Biztonságos, hacsak... - Hacsak nincs tele organizmusokkal; baktériumokkal vagy vírusokkal - fejezte be Corgan az exogeológus mondatát. - Igen. Csak... Nem találtam ilyesmit. Amennyire meg tudom mondani, elég steril a hely. - Nekem ennyi elég is! - szólalt meg Reynolds buzgón. A kapitány igencsak meglepıdött, amikor az általában finnyás Reynolds beütötte a sisaknyitó kódot a csuklójára erısített panelen. Végignyomkodta a gombokat a gallérján és a sisakja sziszegve kinyílt. Levette az alkalmatosságot, még mielıtt Corgan odáig jutott volna, hogy becsukja a csodálkozástól tátva maradt száját. Reynolds mélyet szippantott az idegen levegıbıl: - Ah! Kissé áporodott és élettelen... de éltet! Tökéletesen jól érzem magam! Corgan furcsálkodva nézett rá: - Reynolds! Maga civil, de a parancsnokságom alatt áll! Benne van a szerzıdésében, és a törvény is kimondja! Ettıl a pillanattól kezdve semmit sem tesz, amíg nem egyeztetett velem! Reynolds ridegen rávigyorgott: - Ha maga mondja. Azonban húsz perccel késıbb, amikor mind a túloldali fal mellett, a magasan elhelyezkedı munkaállomások alatt jártak, már egyikükön sem volt sisak; a védıfelszerelésnek ez a része idılegesen összehajtotta magát, és ık felcsatolták az őrruha övére. Áporodott, idegen levegıt szívtak, negatív mellékhatások nélkül. Legalábbis egyelıre. Az idegen hajó barátságosan fogadta a vendégeit; beengedte és levegıvel kínálta ıket.
Corgan még emlékezett fiatal katona korára, amikor egyik eltávozása során egy csinos lány becsalta egy sikátorba Bagdadban - ahol a szép lányok udvarlói akkoriban könnyebben kaptak golyót, mint ígéreteket -, majd csak állt és mosolygott, így nézte végig, ahogy három verılegény elkapja és elintézi... 3 Dix Bayfíeldre várt a hátsó vetıcsınél, és hunyorogva nézett kifelé a csı megfigyelıablakának vastag üvegén keresztül. A kis fém és plasztik csalirakéták ott sorakoztak a Nate által elıírt rendben - a mintázatnak véletlenszerőnek kellett tőnnie, amikor kinyitják a csövet, és a vákum kiszippantja a kis ajándékcsomagokat az őrbe. Hallotta Nate hangját, ahogy annak a peckes nyúlbéla O'Neilnek beszélt, aki egyedül maradt a leszállóegységeknél és egyre idegesebben válaszolt. Vissza akart jönni a hajóra, de Nate nemet mondott, mert mindkét leszállóegységre, szükség volt odakint, és abban nem bízott, hogy az automata pilóta biztonságosan vissza tudná vinni a jármővet az idegen hajóra. Az a legjobb, ha O'Neil csak leül a seggére, és egy helyben idegeskedik tovább. Bayfield jött fütyörészve - egy istenverte füttyös volt. Mindig fütyült valamit, de azt sohasem lehetett kivenni, hogy mit fütyül éppen. Megkérdezted, és mondott is rá valamit, amit ismersz is, de a fütyörészése egyáltalán nem hangzott úgy, mint az a dallam. Tipikus botfülő. Dix odafordult, hogy jól megnézze magának a másikat. Vékony arcú, megereszkedett vállú fickó hosszú, szálkás hajjal és bogarasságra utaló arckifejezéssel, szürke karbantartói overallban, amelynek övére akasztva szerszámok csörögnek. Vihette volna a szerszámait lebegın is, mint amilyet a wifi munkaállomások alá tesznek, de ı jobban kedvelte az övet. - Mindig olyan érzésem van, mintha követnének - mondta a lebegıkrıl. - És valóban! Dix észrevette, hogy Bayfield a szokásosnál is görbébb háttal és hangosabb füttyszóval jött végig a folyosón. - Hagyd már abba ezt a kibaszott fütyülést, Bayfield! Már megint berúgtál, az isten verjen meg! Most hogy csináltad? - Kitaláltam egy új fızési módszert... - A végén még befagyasztják a fizetésedet, te seggfej. Menj a másik kapcsolóhoz, duál kilövés lesz. Siess már, ki kell nyomnunk ezeket a kibaszott izéket...! - Kilövési parancsot kaptunk? - Nem hallottad a vádión? - váll-rádió; vádió. - Kikapcsoltad? Kapcsold már be, te barom! Bayfield a kapcsolóval ügyetlenkedett a váll-lapján, közben elcsoszogott a vetıcsı kezelıpaneljéhez. Felnyitotta a borítást, és várt Dix jelére. - Mehet! - mondta Dix, és egyszerre rátenyereltek az indítógombokra. A vetıcsı kivezetınyílása kitágult, és a rakétaterem minden légnemő tartalma - a hajtómővekbıl származó fáradt gázok kiszisszent az őrbe, magával vitte a csalitölteteket is. Egy másodperc alatt eltőntek az őr sötétjében, ahogy pörögve kiszáguldottak. - Kilıttük az elterelıket! - szólt bele Dix a vádiójába.
- Vettem - jött Nate hangja olyan jól hallhatóan, mintha a fıhadnagy ott állt volna mögöttük. - Aktiválom a tölteteket... Valahol odakint a csalik kiadták magukból kis tölteteiket, pörögve szórták szét az elektromágneses impulzusokat száz különféle irányban, és ezzel egymásba kapcsolódó, kaotikus mezık sorozatát gerjesztették, hogy megzavarják a KÁNE közeledı szondáját. A hídon Nate monitorok sora elıtt ült a kapitány székének kényelmét élvezve, és figyelte, ahogy a kijelzıkön szétterjednek az elektromos impulzusok az anomália és a KÁNE robotvezérléső szerkezete között. Megérintette a külsı rádió vezérlıpaneljét és beleszólt a mikrofonba: - Sikeres kilövés, kapitány. Önök hogy állnak? Várakozott, közben hallgatta az őr halk sistergését és a Szaturnusz kavargásának zúgását. Nem jött más hang. *** - Szóval úgy véli, Reynolds, hogy az ott valamiféle jelzés? - kérdezte Corgan a hullámos vonalakat tartalmazó ovális rajzolatokra, amelyek szabályos közönként helyezkedtek el a falakon. A vonalak egyszer leginkább valamiféle ódivatú gyorsírásra hasonlítottak, máskor egyszerően csak vonalaknak látszottak, amelyeket kiemelkedések és lesüllyedı részek törnek meg. - Igen - válaszolt Reynolds, miközben hunyorogva nézte a jeleket -, szerintem ilyen az írásuk! Ó, Istenem, bárcsak elolvashatnám! Van egy számítógépes programom... - Hé, ezt nézzék! - vágott közbe Ashley, amivel természetesen kiváltotta Reynolds rosszallását. - A padló lemezei... reagálnak a jelenlétünkre! A padlót nagy, szürke és piszkosfehér, gyémántformájú lapok alkották, nagyjából egyméteres hosszal és félméteres szélességgel. A fehéresek egymástól egyenlı távolságra helyezkedtek el, és mind néhány lépésnyire voltak a faltól. Ashley leguggolt az egyikre, megérintett egy beágyazott kristályt, ami hasonlított az ajtónál látott letapogatókra, de a hasonló árnyalatok miatt majdnem teljesen beleveszett a háttérbe. Amikor a nı mutatóujja a kristály közelébe ért, az alatta lévı padlólap ugrott egyet, mint a gördeszka a deszkás alatt. Közben a tudományos tiszt felállt és elhelyezkedett a padlólapon. - Ashley! - szólt Corgan. - Nem hiszem, hogy... De már túl késı volt; a nı rálépett a kristályra és a gyémántot formázó padlólap felemelte a levegıbe, egyenesen, majd remegve megállt egy méterrel a fejük felett. Eközben Corgan rájött, hogy túlságosan bízott a legénysége feletti tekintélyében. Ideje lett volna betörni ıket... A tudományos tiszt elkerekedett szemmel, csodálkozástól tátva maradt szájjal, arcán nyugtalan izgatottsággal lebegett odafent - látványától Corgan egyfajta sokkal pikánsabb vágyat érzett. Viszont a nı akár a nyakát is törhette volna azon az izén. Ashley! Letérdelne és leeresztené magát, vagy... oh!
Közben Ashley rájött, hogyan induljon el - csak kicsit elıre kellett dılni, és a lap máris megmozdult. A nı elırelebegett úgy tíz méternyit a terem közepe felé, azután súlypontját megváltoztatva kicsit hátradılt - majdnem leesett, amitıl Corgant kirázta a hideg -, így megállította az alkalmatosságot. A gyémántlebegı, ahogy a kapitány magában elnevezte, remegett alatta, de kitartott. - Ha valahogy rávehetnem, hogy felfelé menjen... - mondta Ashley tőnıdve. - De hogyan? Mereven nézett lefelé - a többiek aggódó csendben néztek fel rá -, azután elırenyújtotta a kezét, kicsit megmozgatta a gyémántforma elıtt, mire az emelkedni kezdett. Ashley a munkaállomások kupoláinak egyike fölé navigálta a lassan emelkedı lebegıt, majd lehelyezte azt a platformra. Megfordult, hogy lekiáltson a többieknek, úgy húsz méter magasról: - Van rajta egy olyan lapos kristály elöl is! Ha fölé teszem a kezem és mozgatom, akkor irányíthatom, mintha valami sugarat törnék meg! Ha egy helyben tartom a kezem, akkor ereszkedni kezd! Corgan kötelességének érezte, hogy kövesse a tudományos tisztet, ezért nem habozott sokáig. Elhelyezkedett az egyik gyémántformájú padlólapon, és kinyújtotta kezét a kristály fölé, mire a lebegı megremegett alatta és felemelkedett, vitte magával ıt is könnyedén, de nem olyan gyorsan, hogy elveszítse az egyensúlyát. Az alacsony gravitáció miatt kicsit megingott álltában, de hamar újra kinyúlt a kristály fölé, és magasabbra emelkedett a padlólappal. Gyakorolt néhány rövid percig, és rájött, hogy az irányítás egészen ösztönös - majd odakormányozta a lebegıt a munkaállomáshoz, ahol Ashley várakozott. Ha nem hajtotta volna annyira a hajó felderítése iránti vágy, akkor egészen szórakoztatónak találja a repülést. Egy pillanatra elgondolkodott a lebegı mozgási képességén - mitıl repül? A Hornbloweren használt lebegı szerkezetek elektromágneses mezıt használnak, melyeket kifinomult kormányszerkezettel láttak el. Azonban a biztonságos EM mezı túl gyenge ahhoz, hogy felemeljen egy embert. Talán valamiféle antigravitációs elven mőködik, mint az ellenirányú gravitronmozgás? Ez már önmagában is technológiai forradalmat indíthatna el a Földön - és a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködésének ennyi elég is lenne egy háborúhoz. Az ENBT nemzetei nyersanyagforrásokon vitatkoztak a Kínai Népköztársaság köré gyülekezı országokkal, és nyersanyagból sohasem volt elég. A nyugati gazdaság a válság szélén egyensúlyozott, és a KÁNE leginkább csak az államvezetés terén volt igazán szocialista. Szabad vállalkozói gazdasággal rendelkezett a szocialista hatalmi felépítmény alatt, és az állami irányítás révén ez hatékonyabban mőködött a nyugati példánál. Az USA, Oroszország, az EU, India és az Afrikai Központi Államszövetség együttesen vezette az ENBT-t, és mind a pénzügyi növekedésért küzdöttek, közben egyre kevésbé tőntek versenyképesnek. Különösen fontos volt tehát, hogy az ENBT fennhatósága alá helyezzék az idegen technológiát jelentı hajót... Corgan leszállt a lebegıvel a munkaállomásra Ashley mellé, aki összevont szemöldökkel hajolt az állomás vezérlése fölé - feltéve, hogy jól alkalmazták a szék és a monitor fogalmát.
- Valamiféle számítógépes beléptetı rendszer, nem? - kérdezte a kapitány. A képernyı fekete hátterén egyetlen alakzat villogott, amely leginkább egy animált pókra hasonlított a számítógépek ıskorából, vagy valamiféle idegen ízeltlábúra, amely egyfolytában kinyújtja és behúzza a lábait, félmásodperces intervallumokkal. Corgannek az ugrott be, hogy talán figyelmeztetı jelzés lehet. Veszély, gondolta Peligro. - Igen, lehet, hogy számítógépes munkaállomás - válaszolta Ashley elgondolkodva. Tekintete a gyémántforma képernyı alatti, kristályokkal telerakott érintıpadra tapadt, közben levette a kesztyőjét. - Többféle funkciója is lehet... A tudományos tiszt bedugta kesztyőjét az övébe és ujjait végighúzta a kristályok felett, de nem érintette meg ıket. Az eszköz halkan felzümmögött, és a képernyı teljesen elsötétedett - azután kiüregesedett. Vagy legalábbis úgy tőnt, mintha kiüregesedett volna. Mintha egy videó-monitorban megjelenne a mélység, azután egy másodperc elteltével háromdimenziós képek tőntek fel, egészen életszerő hatással. - Valamiféle hologram lehet, de átkozottul jó minıségben - jegyezte meg Corgan. Újabb zseniális technológia, amit tudnának használni, ha sikerül visszafejteni a mőködési elvét. - Ilyenek lehetnek...! - sóhajtott fel Ashley egy alakra mutatva a hologramok között. Két oszlopszerő lába gumiszerőnek tőnt, lábfeje látható boka nélkül csatlakozott a lábszárhoz. Bıre cserzett rózsaszínes volt, helyenként halvány foltokkal tarkítva, és vállairól bunda nıtt le. Testén különféle eszközök függtek szalagokon, de ruhának nyoma sem látszott. Hordószerő felsıtestét a lábakhoz hasonlóan rugalmasnak tőnı karok egészítették ki, melyeknek végén a hat-hat ujj leginkább rövid csápokra emlékeztetett. Elég hajlékonyak voltak ahhoz, hogy szembeforduljanak egymással és ne legyen szükség hüvelykujjra. Feje is gumiszerőnek látszott, hengeresnek, és nyaka nem volt; érzékszerveinek halmaza mint az oldalukra fektetett gyémántok sora ennek alapján formálhatták meg a monitort és a dizájn egy részét -, úgy vette körbe a fejet, és bár fogai nem látszottak, egészen emberinek tőnı szájából ismeretlen nyelvő hangokat adott ki. A mozdulatai sürgetınek, de határozottnak tőntek, és mögötte a veszélyt jelzı szimbólum lüktetett vörös fénnyel - Corgan felismert benne egy idegen kezet, amelynek ujjai kinyílnak és becsukódnak. A kapitány úgy érezte, a felvétel figyelmeztetés lehet. Azután megrázta a fejét; honnan tudhatná? Lehet, hogy épp valami jellegzetes földön kívüli operát énekel, és a mozdulatai szeretkezésre szólítják fel a nézıt. Nem ismerik a kultúrája szimbólumait. Volt egy szó, vagy legalábbis egy hang, amely többször is megismétlıdött, és úgy tőnt, az idegen közben magára mutat: Giff. Így lettek ezek a lények "giffek" Corgan számára. Néhány perc múlva Reynolds is csatlakozott, gyakorlatilag félresöpörte ıket. - Akadt egy kis problémám annak a francos repülı micsodának az irányításával... Ó, te jó ég! Ez biztosan... lehet, hogy az egyikük?! - Igen - válaszolt Corgan. Úgy döntött, nem szidja le a tudóst; elég természetes, hogy ennyire lázba jött. - Bármilyen exobiológusi gondolat errıl a lényrıl, Reynolds?
- Ez a lény, ahogy véletlenül nevezte, két lábon jár, mint mi, és nagy esélyt látok rá, hogy más közös vonásaink is vannak; de nézzék a szemét és a csápszerő ujjakat... És feltételezhetjük, hogy a bırük, amely legalábbis kívülrıl nézve hasonlít a mienkhez, hasonló... - Változik a kép! - szólt közbe Ashley, amivel rögtön kiváltott egy barátságtalan pillantást. Mindhárman feszülten figyelték a holografikus megjelenítıt, amelyen a monologizáló giff képe helyén egy másik felvétel jelent meg; valószínőleg háromdimenziós megfigyelırendszertıl származott. Egy kisebb idegen őrjármő belsejét mutatta, amirıl az embereknek a saját leszállóegységeik jutottak eszükbe legalábbis a válaszfalak és a vezérlıpanel láttán. Az idegen leszállóegység helyiségem elmosódott alak haladt át, eleinte nehéz volt kivenni a körvonalait, valami karcsú, mégis idomtalan, inas és valahogy gépszerő. - Az ott... egy robot lehet? - kérdezte Ashley. - Nem! - válaszolt Reynolds alig hallhatóan. - Ez... egy másik idegen életforma... egészen más lehet... Egy hamisítatlan xenomorf! Az alak áthaladt egy megvilágított sávon, és néhány pillanatig tisztán látszott. Testhossza úgy két és fél méter lehetett, és kikeményedett kékesfekete exoskeleton borította, majdnem úgy, mint egy rovart - vagy inkább mint egy páncélos kétlábút. Hosszúkás fején nem látszottak szemek, ajaktalan szájában különösmód emberi elrendezéső, ám sokkalta élesebb és ezüstösen fémes fogak sorakoztak, átlátszó testnedv csepegett róluk. Hosszú, sima fejét és testének nagyobb felülető részeit egyformán páncél borította; háta úgy nézett ki, mintha kívül hordta volna a gerincét; karmos ujjai között hártya feszült, végtagjai karcsúak, már-már túl vékonyak voltak. A hátából négy, a dinoszauruszok csontkinövéseire emlékeztetı, tırszerő tüske állt ki, és hosszú, hegyes csontban végzıdı farok tekergett mögötte. A szerves gépezetnek kinézı teremtmény minden mozdulata arra utalt, hogy csupán egyetlen cél érdekében jött létre; lopakodva becserkészni a zsákmányt, és monomániásan gyilkolni... Valamely ısi ösztönbıl fakadó bizonyossággal mind tudták, hogy a xenomorf lény ott a képen éppen vadászik - és hogy bármit elpusztít, amivel találkozik, kivéve a saját fajtáját. Ahogy a láthatatlan kamera követte a teremtményt, az mögé lopakodott egy giffnek, aki a pilótaülésben ült, és valószínőleg épp felkészítette a jármővet az anyahajó elhagyására. A xenomorf olyan mozgással húzódott közelebb, amirıl Corgannek a szarvast becserkészı fekete párduc jutott eszébe; ahogyan minden érzékével a zsákmányra fókuszálva egy nagymacska lekuporodik a földre és megfeszíti tagjait, hogy bármely pillanatban ugorhasson... Olajos nyál cseppent le a fogakról - a két fogsorról: egyikük a másik mögött... és még egy belsı állkapocsról, amely valahogy szögletesnek hatott, ahogy kinyúlt-kitolódott a borzasztó szájból, valahonnan hátulról, mint egy nyelv, de baljós lassúsággal és mereven, egy nyelv hosszának többszörösére. Úgy tőnt, a teremtmény hosszú fejének egésze, az ívelt páncél alatt rejlı izmok összessége csupán arra való, hogy kilökje és behúzza ezt az esetlen
harmadik fogsort. A lény hirtelen elıreugorva a másodperc törtrésze alatt leküzdötte a köztük lévı háromméteres távolságot, a belsı állkapocs áttörte a giff fejét. Vér - az emberével megegyezı színő vér - spriccelt szét és a giff görcsösen megvonaglott, tagjaival csapott egyet haláltusája befejezı akkordjaként... A lény visszahúzta a fejébe ezüstös színő síkosítót nedvedzı, remegı, belsı állkapcsát, kicsit jobbra fordult és karmaival beletépett a tetembe, mint egy mániákus darabolós gyilkos, vagy mintha keresett volna valamit a giff testében. A kép elsötétedett... - Jézus, Mária, Szent József! - mormolta Corgan. Édesanyja kitért katolikus volt. Mi az ördög volt ez? - Valami... valami, amirıl a figyelmeztetés szól... - mondta Ashley olyan halkan, hogy alig hallották. - És csak remélni tudom... A kapitánynak is ugyanaz jutott az eszébe. De nem! Az a lény már nem lehetett a hajón - évszázadok teltek el azóta, hogy a hajó számítógépe rögzítette a támadást. - Istenem! Én mégis abban reménykedem, hogy élve találunk rá arra a ragadozóra mondta Reynolds csillogó tekintettel. Hátrébb lépett a számítógéptıl, botladozva, mintha részeg lett volna; megszédült a látottaktól. Egészen addig az exobiológia pusztán elméleti tudománynak számított - kivéve kétféle marsi mikroorganizmust és egy amıbaszerő életformát a Titánról -, és erre Reynolds egyszerre két idegen fajról látott felvételeket. Corgan megértette az izgatottságát - na de az, hogy találkozni akart egy élı példánnyal a ragadozó xenomorfok közül? Na nem! - Felvette, Reynolds? - kérdezte Ashley, miközben a munkaállomás kezelıpaneljével kísérletezett. - Igen; a sisakkamerának rögzítenie kellett az egészet. Akkor most bizonyára vissza akar menni a hajóra, hogy kielemezze, majd elkészítse a Földre küldendı anyagot. - Semmi esetre sem! Ki tudja, mit találunk még itt! Lehetnek szövetminták. És a küldésrıl is hosszan el kell gondolkodnom. Meg akarom szilárdítani a helyzetemet... mélyanalízist akarok, mielıtt rám küldik a hivatalnokokat és az ostoba álexobiológusokat, hogy tönkretegyék a munkámat! - Ó, hát persze - vágta rá Ashley szárazon. - Nézzék! Még egy felvétel! A holografikus kivetítın újabb kép jelent meg; egy giff feküdt egy asztalon lekötözve, körülötte öt berendezés lebeg, talán orvosi szkennerek és elemzık. Közelebb lebegtek, eltávolodtak, közben letapogató-sugarakat lıttek ki a végtagokra és a testre, majd helyet adtak egy másik giffnek, aki közelebb hajolt, a kezében valamiféle eszközt tartott... Az asztalon heverı giff vonaglani és görcsösen rángani kezdett, vért köpött. Felsıteste recsegve kidudorodott középen, majd újra elsimult, és a test is megnyugodott. Azután még nagyobb dudor jelent meg a mellkas közepén. Talán szülni készül? De a következı pillanatban a dudoron felszakadt a bır, és vér, húscafatok, belszervek maradványai fröccsentek szét, hogy a seb kiokádhasson magából egy groteszk fejet, az imént a pilótát megölı rémálomszerő lény egy kisebb verzióját. A kibújó parazita jobbra és balra elfordította fejét, mintha körülnézett volna, valahogy szemek nélkül is. Kiugrott a szülıcsatorna szennyes kráterébıl, el a
még haldokló gifftıl, majd vérnyomokat hagyva maga után sebesen eltőnt az árnyékok között... - Szentszar! - mormolta Ashley. - Szent kibaszott szar! - csatlakozott Corgan kábultan. - Csodálatos! - mondta Reynolds. A vizsgálóasztal körül jól láthatóan megrémült giffek jelentek meg beszélgetve, különös érzékszerveikkel gyanakodva pillantottak az árnyas sarkok felé... ezután a kép elhomályosodott, helyét átvette az elıször látott figyelmeztetés. - Azon gondolkodom, van-e bármi mód arra, hogy rövid idın belül lefordítsuk jegyezte meg Ashley. - Képtelen nıi gondolkodás! - horkantott fel Reynolds. - Ez természetesen lehetetlen. Évekig is eltarthat, mire összerakunk egy értelmes mondatot. Idıközben a többiek is odagyőltek, és Cruz szólalt meg: - Hé, Reynolds! Maga a exobio fickó! Maga érti, hogy miféle lények vannak azokon a figyelmeztetı filmeken; akkor azt is érti, hogy miattuk ilyen kihalt ez a hajó? - Csak feltételezzük, hogy a hajó elhagyatott - válaszolta Reynolds. - Nem tudjuk biztosan. Ettıl mindenki idegesen körbepillantott - mint a giffek a vizsgálóhelyiségben. - Van még felfedeznivalónk - emelte fel a hangját Corgan, majd körbenézve látta, hogy néhányan éppen leereszkednek egy másik munkaállomáshoz. Beleszólt a kommunikátorba: - Senki nem nyúl semmihez! Csak a gyémántlebegıket használhatják... értik, emberek? Még a végén véletlenül kiszivattyúzzák innen a levegıt... - Vettem! - jött a válasz több irányból, kivéve Reynoldstól, aki mintha egyáltalán nem akarta volna alávetni magát a kapitányi parancsoknak. - Hé, kapitány! - jött Cruz hangja a szkafander gallérjába installált hangszóróból. Maga is látta ezeket? Olyanok, mint valami szörnyes holo-kisfilmek. - Mi is láttuk. - Nem gondolják, hogy még itt vannak valahol? - Lehetetlen. Ennyi idı után már nem lehetnek itt. Gyülekezı odalent. Mindenki! Maga is, Reynolds! Felkaptak gyémántlibegıikre és sikerült biztonságban lejutniuk a padlóra - kivéve Beresfordnak, aki félúton lezuhant a lebegı panelrıl. Azonban az idegen hajó mesterséges gravitációja viszonylag alacsony volt, így talpra érkezett és elesett, de sértetlen maradt. Felsegítették, Collindale elvihogta magát: - Berry! Ideje lenne kitanulnod a gördeszkázás ısi mővészetét! Én is csak ezért csinálom jobban. A fiam... - Oké, mindenki megvan - szólt közbe Corgan -, és rám figyel. Reynolds csak testben volt jelen, már a következı terembe vezetı üvegajtót bámulta, és gondolatban már biztosan odaát járt. A többiek várakozva néztek a kapitányra: Immy Cruz, Horus Collindale, Dorea Rondell, Ashley, Beresford. - Két csapatra oszlunk - kezdte Corgan. - Az egyes csapat Dorea, Reynolds és Cruz; a többiek velem jönnek.
- Szólhatnánk O'Neilnek, hogy hozza le Hesset - javasolta Collindale. - Ezekkel a számítógépekkel a mennyországban érezhetné magát! - Egyelıre még nem szeretném, hogy Hesse itt kavarjon a számítógépekkel válaszolta a kapitány. - Biztosan megpróbálná feltörni a rendszert... a francba, hogy nem tudja visszafogni magát! Nem tudjuk, mit aktiválhat közben; a hajónak lehet automatizált védelme is, ami csak arra vár, hogy valaki megbolygassa a programokat. Nem tudjuk. - Lehet, hogy azok az izék, amik megtámadták aaa... - Collindale bizonytalanul integetett - ...az idegeneket, akik a hajót építették... - A giffeket - mondta Corgan megnyomva a "g" betőt. - Mindig mondták, hogy "giff", így hát... - megvonta a vállát. - Legyenek giffek. - Collindale folytatta: - Lehet, hogy azok a dolgok, amik megtámadták a giffeket, azok is mesterségesek. Afféle gyilkológépek. Lehet, hogy kicsúsztak az irányításuk alól. És akkor azok is aktiválhatóak valahogy... - Nonszensz! - csattant fel Reynolds. - Fejlett, élı organizmusok. Ez még a legostobább elmék számára is egyértelmő kellene, hogy legyen. Collindale megeresztett egy fagyos, lapos pillantást az exobiológus felé. - Hát ez a legostobább elme nem annyira biztos a dologban. - Maga geológus - mondta Reynolds, szokatlan módon hajlott az enyhítésre -, nem biológus. Azok természetes organizmusok voltak. Hatékonyan fejlıdtek, való igaz, de a skorpiók is ilyenek - tette hozzá, közben álmodozva révedt a semmibe. - Az a xenomorf a skorpiót juttatta eszembe. A scorpionidát az arichnida osztályból... de egyértelmően sokkal hatékonyabb, és némi intelligenciát is mutatott. - Engem csak rohadtul idegessé tett - jegyezte meg Beresford. Megütött farát dörgölgette az őrruhán keresztül. - Haladhatnánk? - kérdezte Reynolds türelmetlenül, hangja egészen rekedt volt. Megvannak a csapatok, kommunikálhatunk rádión keresztül. - Chang eléggé kiakadt, hogy nem került bele a leszállóegységek csapataiba jegyezte meg Dorea; Chang volt a barátja, legalábbis úgy tőnt. - Akadozott a vétel a hajóval - mondta Corgan. - Abban sem vagyok biztos, hogy O'Neilt elérhetjük idebentrıl. Ami pokolian idegesít, gondolta, de ezt nem akarta hangosan kimondani. - Csináljunk csak egy gyors felderítést - folytatta. - Azután visszamegyünk a hajóra, és megszervezünk egy komolyabb expedíciót. Hozunk egy szélesebb látókörő tudóscsapatot. Reynolds arcvonásai megkeményedtek. - A következı terembe még együtt megyünk át - a kapitány még nem fejezte be -, ha átjutunk egyáltalán. Azután az én csapatom megy tovább a következıbe, amíg a másik csapat felderíti azt a helyiséget. Gyémántlebegıkön repülve sorjáztak át a következı terembe - felfedezték, hogy a hajón nem voltak folyosók, csak egymáshoz kapcsolódó helyiségek -, az ajtó úgy nyílt ki elıttük, mint egy szupermarket bejárata. A másik terem is ugyanolyan nagy volt, de más funkcióval rendelkezett; roppant, oszlopszerő fémcsövek futottak a
padlótól a mennyezetig, köztük vízszintes csövek kígyóztak, és odafent rácsos futóhidak húzódtak, melyeket rejtélyes, fémrudakkal átdöfött kristályegyüttesek rögzítettek. A futóhidakról korlát nélküli balkonok nyíltak, talán pont azért, hogy könnyebben le lehessen szállni rájuk a gyémántlebegıkkel. A mennyezet alatt kékes köd függeszkedett, és elhomályosította azt; a pára összegyőlt a bemélyedésekben. Valahonnan gyászos sóhaj jött, elıbb felhangosodott, majd elhalkult - mechanikus hang, döntötte el Corgan. A falakon csak két munkaállomást láttak, de magasabban, a kékes ködben egyéb berendezési tárgyak is akadtak - mindent egybevetve a helyiség érdekesnek tőnt, de a kapitány kényszerítette magát, és ott hagyta a másik csapatnak, ı pedig kíséretével átment a következıbe. Corgan és gyémántformájú padlólapokon szörfözı csapata átlebegett a következı terembe. Reynolds lassan, nagyon lassan siklott Dorea Rondell és Immanuel Cruz mögött, közben figyelte, ahogy azok ketten egymás mellett haladva, tudatosan vagy sem, de egyre jobban lehagyják, szinte szándékosan kifelejtik; együtt siklanak át és kanyarognak a roppant függıleges csövek között. Hallotta, ahogy halkan beszélgetnek, Cruz a nagy csövek rendeltetését találgatta és a kristályszerő kitüremkedéseket odafent. Hagyjatok hát ki, gondolta az exobiológus. Hagyjatok ki, mint mindig, és majd meglátjuk, miért jó ez nektek. Vagy inkább; miért jó ez nekem. Még jobban lemaradt, azután behúzódott a nagy oszlopok egyike mögé. Az átmérıje meglehetett vagy tíz méter; a hangot is le kellett tompítania. Kinyitotta a szkafander cipzáras zsebét és kivette a jeladót - egy toll mérető elemlámpára hasonlított, annyira, hogy össze is lehetett téveszteni vele -, majd aktiválta azt. Szájához emelte, és beleszólt a beépített apró mikrofonba: - Itt Kívülálló beszél. Megtaláltuk a hajót. Áthatolható. Itt van minden, amit reméltünk. Nyomozzák le a jeladót. Üzenet vége. Eltekert egy győrőt a kis eszköz közepén és újra megnyomta az aktiváló gombot, mire a jeladó kiröppent a kezébıl, mint egy varázspálca - a munkaállomások lebegıjének elvén mőködött -, és elhúzott a csövek között. Úgy programozták, hogy megkeresse a legközelebbi kijáratot. Reynolds követte; át kellett juttatnia az ajtókon és a légzsilipen, ki a köldökön, amely az anomália bejáratához vezetett. Senki sem fedezte fel a távozását - valószínőleg inkább örültek, hogy lemaradt, feltételezve, hogy a saját tanulmányaival foglalkozik. A gyémántforma padlólapon repült a jeladó után és átvezette a kis szerkezetet az ajtókon. Útközben felcsatolta sisakját, kikapcsolta annak kameráját, és felhúzta a kesztyőjét. Eljutott a légzsilipig, az bezárult mögötte és dekompresszált, majd kinyitotta a külsı ajtót. Reynolds nézte, ahogy a jeladó kiröppen az őrbe, fel a csillagok közé - onnan tisztán és élesen látszott, ahogy a falak eltakarták a Szaturnusz fényét. A szerkezet megtalálja útját a KÁNE hajóra; az EMP tölteteknek addigra már ki kellett merülniük. Ott fent az egyik csillag valójában nem csillag volt, hanem a Föld bolygó, amely a Szaturnusz mellıl csupán fehér pontnak látszik. Az őr fekete hátterében
ugyanolyannak tőnt, mint a többi fehér pont. Mint a másik sok millió fehér pontocska, bár sokkal kisebb; pöttömnek és jelentéktelennek hat a többiek között. Az ember ott könnyen elveszíthette a távlatokat, és elmerülhetett a fehér pöttyön való elmélkedésben - és rádöbbenhetett, hogy ı maga még kisebb, mint az a jelentéktelen fehér pont a pokolfekete őrben. Csupán egy még jelentéktelenebb, mikroszkopikus mérető piszok a fehér pöttyön. Reynolds megborzongott, közben a jeladó eltőnt a végtelen térben. A férfit különös érzés szállta meg, és nem tudta értelmezni... azután megfordult és visszament a gigantikus fémtojásra hasonlító idegen őrhajóba. 4 Corgan úgy vélte, a következı helyiség nagyobb az elızı kettınél. Ugyanakkor sokkal zsúfoltabb is volt, bonyolult elrendezettséggel, amit szinte lehetetlen egy pillantással felmérni. Elöl lehetett, ha a tojás elejének az a vége számított, amelyik az orbitális pályán meghatározott haladási irányban állt. A terem kétharmadát az elızıben találhatóakhoz hasonló, ám ezúttal vízszintesen haladó hatalmas fémcsövek foglalták el. Ezek közül több is megmagyarázhatatlan formákba csavarodott, esetenként részben vissza is fordult. Itt is, ott is platformok emelkedtek ki a csövekbıl, talán hogy kiegyenlítsék a bennük folyó dolgok szintjét, bármifélék is legyenek. A homorú belsı falat panelek és berendezések tarkították, amelyek olyan rejtélyesnek hatottak, amilyen bonyolultnak tőntek. A csapat lassan lebegett a helyiség feltételezett elülsı része felé, ahol széles, gyémántot formázó kilátót és kapitányi hidat véltek felfedezni, úgy tíz méter magasan a padló felett, a saját platformján. Corgan szíve nagyot dobbant; izgatott volt - bár lelke egy része legszívesebben keresett volna egy sötét sarkot, ahol lekuporodhat, tenyerébe fektetheti a fejét, és kikapcsolhat egy idıre. Úgy érezte, a felfedezés és az idegen munkaállomáson látott holofelvételek élményei túl soknak bizonyultak. Képtelen volt felfogni a felfedezéssel együtt járó mérhetetlen felelısséget, és ez erısebben húzta lefelé, mint bármilyen gravitáció. És a kockázat...! Ezen a ponton még lehetetlennek tőnt felbecsülni a kockázatot, és lelki szemei elıtt a vizsgálóasztal lebegett az idegennel - aki egyfajta módon túlságosan is emberinek tőnt -, felpúposodó mellkasával, amelybıl egy csecsemı és egy rémálmokba illı szörnyeteg groteszk keveréke robban ki. És a kifejlett xenomorf lény a kinyújtható belsı állkapoccsal, csöpögı nyállal... A két képsor egyértelmően összefüggött. Gyémántlebegıjével leereszkedett az idegen hajó hídját tartó platformra; a vezérlıegység - talán a vezérlıegység - egy hatalmas templomi orgona nagy ívben egymáshoz illesztett billentyősoraira hasonlított, csak egymásba olvadó billentyőkkel. Beresford és Ashley is odaért, mindketten leléptek lebegıjükrıl a platformra, és a látványt bámulták. A Szaturnusz arany-kék árnyalatban függött baloldalt, a Japetus - a felszínét kettészelı gerinccel - szürkésfehéren foglalta el a jobb alsó részt.
Vajon képernyı vagy ablak? Corgan nem tudta biztosan megmondani; ha képernyı, akkor tökéletes képet adott. Mintha az imént gyenge villódzást látott volna - azután ismét. Tehát képernyı. Meglepte, hogy az elektronika milyen jól mőködik még mindig. Akkor talán a hajtómővek is? Vajon ember képes lenne vezetni az idegen hajót? Lehet, hogy ı lesz az elsı olyan emberi lény, aki egy idegen őrhajót irányít? Megkísértette a veszélyes gondolat. Ami biztos: ı lenne az elsı emberi lény, aki lezuhanhat egy idegen őrhajóval. - Hé! - szólalt meg hangosan, amikor Collindale is csatlakozott hozzájuk. - Senki sem megy a vezérlıpult közelébe! Senki sem próbálja meg aktiválni! Ha még mőködik, lehet, hogy belecsapódunk a hold felszínébe. Vagy a Szaturnuszba. Vagy... - Nem érzékelek jelentıs sugárzást, csak a feljegyzések kedvéért - szólt közbe Beresford a kézi szkennerét nézve. - Kisebb, mint a mi hajónkon. A Hornblower körüli erıtér, amely eltérítette a kisebb meteorokat, szoláris és planetáris sugárzást is árasztott. Ezek nélkül könnyen megsülhettek volna a bolygóközi utazás során. Corgan fel-le járkált a híd vezérlıpaneljei mellett. Úgy tíz méter szélesek lehettek, két méter magasak - és a kapitány ujjai bizseregve vágyakoztak egy érintés után. Erıt vett magán, és csak nézte a pultot. A berendezés áttetszı egységei halvány zöld és lilás energiáktól lüktettek, valószínőleg reaktív felülettel rendelkeztek. Collindalere nézett, aki épp az ötvözetet elemezte: - Bármi, amit ismerünk? Az exogeológus bólintott: - Persze. Titán, acélvariánsok, valami, ami olyan, mintha mőanyagot ötvöznénk acéllal, de olyan szinten, hogy szinte megkülönböztethetetlenek egymástól... és még néhány dolog, amit a szkenner nem ismert fel. - Gammasugarakat találtam - szólalt meg Beresford. - Csak a nyomaikat, nem magukat a sugarakat - tette hozzá, amikor meglátta a többi felfedezı arcára kiülı rémületet. - Viszont valószínőleg köze van a vezérlıhöz. És a fedélzet alatt kell lennie valamiféle specializált mezıgenerátornak. Fogok egy nagyon gyenge jelet, mint amikor felfőtve tartjuk a szerkezetet, hogy bármikor fel lehessen kapcsolni maximumra. Lehet, hogy ezt is így állították be... végtelen idıre. Ha ez már tényleg évszázadok óta vagy ezer éve itt van, akkor elbaszott nagy erıforrása lehet. - Mezıgenerátor - tőnıdött el Ashley a hallottakon. - Talán a Heim-mezı egy változata. - Lehetséges - értett egyet Corgan. - Nem kizárt, hogy ez az univerzumban, a csillagrendszerrıl csillagrendszerre való utazás alapmetódusa. Csak az övéké jobb, mint a mienk - ahogy a Ferrari is jobb a T-modellnél. - Eléggé lesújtó - jegyezte meg Ashley halkan, ahogy odament hozzájuk. - A KÁNE jutott eszembe... ha ez a kezükbe jut! Corgan zord tekintettel bólintott. - Megölnek érte, ha kell. Ezért biztosan. Pokolba az egyezményekkel. - És... - Ashley hangja még inkább elhalkult - ...nem tudok túllépni azon, amit a felvételeken láttunk. Az a... hogy is nevezte? Giff? A mellkasa, és ami kijött belıle...
- Tudom. Engem is zavar. De azok már rég eltőntek, akármik is voltak. *** - Cruz! Mit mutat a szerkezeti szonár? - kérdezte Dorea, amikor Reynolds utolérte ıket a gyémántlebegıjével. Az exobiológus már ismét levette a sisakját és a kesztyőjét, mintha csak a helyiség másik felén, és nem az őrhajón kívül járt volna. - Az általános alakzat, amit kaptam, tíz nagy, különféle mérető helyiséget mutat egy központi akna körül... Reynolds hallgatta ıket. Mindig is idegennek érezte magát a Hornblower legénységének tagjai között, de akkor és ott már akár egy másik teremben is lehetett volna; mintha csak képernyın keresztül látta és hangszórón át hallotta volna a társait. Hiába állt mellettük, már nemcsak idegennek érzékelte ıket, hanem távolinak is azzal, hogy jelzett a másik hajónak, átlépte a Rubikont, és végképp magányossá vált. - Viszont a központi akna nem tőnik folyosónak - folytatta Cruz a kis kézi berendezés képernyıjét bámulva. - Inkább olyan, mint a vasmag az elektromos tekercsben. A nagy, függıleges csövekkel, futóhidakkal és kristályos dudorokkal teli terem legtávolabbi, leghátsó sarkában jártak. - Mit gondolsz azokról a kristályrögökrıl odafent? - kérdezte Cruz. - Valamiféle... törmelék? - Nem, inkább szándékosan tették oda ıket - válaszolta Dorea. - Ha olyanfajta kristályról van szó, amire gondolok, akkor feltételezésem szerint arra valók, hogy összegyőjtsék az energiaszivárgást a csövekbıl, és visszakeringessék az energiát a hajóba. Mint a visszaforgatott sugárzás. A nı úgy nézett Reynoldsra, mintha épp akkor vette volna észre, hogy ı is velük van. - Dr. Reynolds! Talált valamit odaát? Úgy értem, az exobio oldalon. - Az egész az exobio oldalon van - mutatott rá Reynolds. - Magát a hajót is földön kívüliek tervezték. És az egész nem más, mint az őrhöz való biológiai alkalmazkodás. A létfenntartás... - elutasítóan vállat vont. - Leginkább az érdekel, ami az élelmiszerkészletbıl maradt, és... Elakadt a szava, amikor meglátta, mire mutat Dorea. Mindhárman levegı után kapkodva álltak, míg végül a hadnagy jutott szóhoz elıször, rekedten: - ...és ami belılük maradt? Egy giff idegen lebegett feléjük nem sokkal a padló felett - vagy legalábbis ami maradt belıle. Az eltelt idı és a mikroorganizmusok hiánya révén mumifikálódott; kétségtelenül kiszáradt, alig volt több a bırnél és a vállakból kinövekedett bundánál, ahogy belül megaszalódott és kívül megcsonkították. A test pehelykönnyővé vált, és az alacsony gravitációban kicsivel a padló felett lebegett. Jellegzetességeirıl azért még felismerhetı volt, hogy valaha giffként élt a hajón. - Olyan, mint egy rég otthagyott, elütött állat a Földön - jegyezte meg Dorea, amikor összeszedte magát. Ez a tetem azonban egy intelligens lény arcával rendelkezett: beesett, mint egy összelapult papírlámpás és megbarnult, de mégis arc volt.
- Honnan jöhetett? - csodálkozott Cruz, miközben Reynolds csillogó tekintettel letérdelt a korpusz mellé; az elsı olyan szövetmintája mellé, amely földön kívüli teremtménytıl származik. - Mármint... korábban is jártunk a teremnek ezen a részén. - Biztos az itteni atmoszféra - vetette fel Dorea. - Mielıtt bejöttünk, itt is vákum volt. Azután visszatért a légnyomás, és a dolgok felkavarodtak. - Ebbıl ki tudom nyerni a DNS-mintát! - lelkendezett Reynolds könnyes szemmel. Ó, Istenem...! Hatalmas lelkesedésében ügyetlenül bajlódott az övtáskájában magával hozott mintavevıvel, és próbált kimetszeni néhány kis darabot a tetembıl ott, ahol a legkevésbé színezıdött el a bır. A mintákat steril biotárolókba helyezte. Közben Cruz a holttest fölé hajolt, azután rámutatott: - A feje! Az összeesett fej oldalra fordulva, kicsit kicsavarodott pózban csatlakozott a testhez, és látszott a tarkó, rajta ökölnyi lyukkal, mintha csákánnyal verték volna be. - Ó, a francba! - mormolta Dorea. A sérülés eszébe juttatta a felvételeket, és azt, ahogy a xenomorf átdöfte a giff pilóta koponyáját. - Ezt nézd! - szólt ismét Cruz izgatottan, miközben levett egy kis tárgyat egy a testre kötött, foszladozó rögzítıszalagról. - Valamiféle... nem is tudom... - Találomra megnyomott néhány gombot a végén üvegcsıvel ellátott, ovális eszköz oldalán, mire az magas, panaszos hangot adott, olyan magasat, hogy alig volt hallható. Válaszképpen lyuk nyílt a padlón. A hasadék kétméteres átmérıjő volt, és ajtóra utaló jel nem látszott rajta, sérülésnek sem volt nyoma a széleken; szó szerint hiány keletkezett a fedélzet anyagában. Vajon a padló csak úgy szétmállott egy négyzetes lyuk formájában? - Immy! - szólalt meg Dorea. - Ne nyomd meg többször! De már elkésett a paranccsal, mert a mérnök újra megnyomott valamit, mire a padlón keletkezett lyuk bezárult. Ezúttal figyelemmel követték a gyors folyamatot, és leginkább úgy tudták volna leírni, hogy az anyag "begyógyult" - a környezı részek pillanatok alatt megnyúltak és a hasadék összeforrott. Egymásra néztek, és Cruz ismét megnyomott valamit. Apadión ismét megnyílt az átjáró. A lyukból a levegı gyengén visszhangzó susogása jött. - Kulcs! - tört ki Cruzból a felismerés. - Mint egy hangkulcs! Kinyitja és becsukja az ajtókat. Lehet, hogy a karbantartóé volt... csodálatos, hogy még mőködik! Rá kell jönnünk, hogyan tárolják az energiát. - Óvatosan közelebb léptek a lyukhoz, és lenéztek. Odalent halványabb volt a világítás, de azt látták, hogy egy keresztaknába nyitottak átjárót. - Ezek az aknák eléggé állandónak tőnnek, a szerkezeti szonár eredményei alapján legalábbis. Ha valamelyik közelében vagy, csak megnyomod a kulcson a gombot, és nyitsz magadnak egy átjárót. - De honnan tudták a giffek, hogy mikor vannak a közelében? - kérdezte a hadnagy. Nem volt megjelölve. Memorizálhatták vagy...
- A szemük más, mint a mienk - szólt közbe Reynolds, aki már szintén lefelé bámult az aknába. - Lehet, hogy mégis van valamilyen jelzés, de teszem azt, csak ultraviolában látszik. Lehet, hogy ık látták, mi nem. A megfelelı technikai segédlettel valószínőleg mi is láthatjuk. - Akkor most csináljuk vagy sem? - kérdezte Cruz. - Mármint felderítjük Corgan nélkül? - Csináljanak, amit akarnak - mondta Reynolds. - Én lemegyek. Dorea felhívta rádión a kapitányt. - Igen - mondta Corgan. - Menjenek, csak ne olyan messzire, hogy elveszítsük a rádiókapcsolatot! Rendszeres jelentést kérek! Ötpercenként hallani akarok magukról, ez parancs. - Vettem - válaszolta Dorea. - Mondja, hogy "igen, uram"! - Nem akarta komolyan korholni, csak emlékeztetni szerette volna a dolog komolyságára. A nı elvigyorodott. - Igen, uram! És vége. Vigyora kiszélesedett, szeme is elkerekedett, ahogy odafordult társához: - Hallanod kell, ami az eszembe jutott! Amikor hazamegyünk, médiasztárok leszünk! Jogokat szerzünk a felfedezéssel, és nagy házat vehetünk majd. - Én a Déli Sarkon akarok házat venni - válaszolta Cruz viszonozva a vigyort, miközben fellépett gyémántlebegıjére. A globális felmelegedést meglovagolva számos elıkelı projektet indítottak a Déli Sarkkör környékén. Felemelkedett a repülı gyémántlappal, és elindult a lyuk felé, áthaladás közben idegesen megnyalta ajkait. Az enyhe felszálló fuvallat kicsit meglobogtatta a haját. Ereszkedni kezdett, lassan, le a nyílásba, mintha csak lifttel ment volna lefelé. Dorea és Reynolds követte. A várt sötétség helyett félhomály fogadta ıket és nedves, savasan szúrós szag, amilyennel korábban nem találkoztak az idegen hajón. Volt benne valami, amitıl Reynolds tarkóján felmeredt a szır. Nagyjából tizenöt méternyit ereszkedtek, amikor körkörös átjáróhoz értek, egy nagyjából kilenc méter átmérıjő alagúthoz, amelyet javarészben kitöltött egy középen húzódó, halkan zúgó fémhenger - elég valószínőnek látszott, hogy ez a hajó tengelye. Le kellett kuporodniuk a lebegıikre, hogy elférjenek a hengerben, amit valószínőleg nem átjárónak terveztek, és elnézhessenek az egyik irányba, azután a másikba. Nem találtak mást, csak a hengert és a groteszk, zsákszerő kinövéseket, amelyek a nagy csı íves belsı falát borították mindkét oldalon, ameddig csak elláttak. A kinövések között ezüstös fátyol remegett - mindegyik organizmus úgy egyharmad méter magas lehetett vagy kisebb -, és Reynolds nem volt teljesen bizonyos benne, de úgy látta... Úgy néztek ki... Mintha még mindig élnének. Túl szép volt ez ahhoz, hogy igaz legyen. Élı, összetett idegen organizmust talált volna az átjáróban? A zsákokban élı idegen lényeket fog lelni? Úgy néztek ki, mint
valamiféle tojásvédık. Bırszerő felszínük és becsukódott virághoz hasonló kinézetük ellenére valami azt súgta, hogy ezek tojások vagy bábok. Lehet, hogy valami furcsa inkubátorra találtak, afféle bölcsıdére a hajóépítık protosarjadékai számára? Vajon hogyan nézhet ki egy giff csecsemı? Azonban ahogy nézte a zsákokat - ahogy ı, Cruz és Dorea Rondell is rémülettel vegyes csodálattal nézte a zsákokat, mindhárman érezték, hogy azok nem képezik részét az alagútnak. Ha eleve ide akarták telepíteni ıket, akkor valahogyan megoldották volna a táplálásukat; találtak volna csöveket és vezetékeket, valamilyen létfenntartó technológiát. Ehelyett az egész telep úgy nézett ki, mint ami elszaporodott a házadban, de valójában nem való oda. Mint egy darázsfészek - vagy inkább termeszek tojásai. Mint amikor termeszeket találsz a falban, de megszámlálhatatlan mennyiségben. Meg kellett ıriznie ıket; az ı felfedezése - csak az övé! Ingyenjegy a dicsıség felé induló járatra. Egész életét és karrierét megcsonkította a másoktól elszenvedett kicsinyesség és féltékenység, olyan emberektıl, akik láthatóan utálták, ok nélkül megvetették. Ám ezúttal megkapja a biológiai Nobel-díjat. Megírja a saját sikerlistás e-könyvét, és lesz egy széke a Harvardon. És mindezeket most már könnyedén megszerezheti... A KÁNE megígérte, hogy amikor eljön a megfelelı pillanat, az ı szerepét mindvégig titokban tartják. Cruz leereszkedett az ezüstös hártyához, hogy közelebbrıl is megnézze a bırszerő zsákokat. Ahogy kinyúlt az egyik felé, keze megérintette a membránszerő anyagot, ujjaival kíváncsian át is döfte azt - az erezett, élı fátylat... Amelyen hirtelen széles hasadék jelent meg, alatta kinyílt az egyik zsák, és valamit a mérnök arcába köpött. 5 Kapitány! - szólalt meg Beresford. - Zavaros hívást kaptam Rondelltıl és Reynoldstól. Nem értettem, de a hadnagy határozottan idegesnek tőnt. Csak azt nem tudtam kivenni, hogy mi történhetett. - Komoly lehet a probléma? - Corgan vonakodva nézett fel a vezérlıegység alatt kinyitott panelrıl, amelyet Ashleyel éppen tanulmányoztak. Úgy érezte, közel áll a vezérlıpanelek rendszerének megértéséhez: nem állt messze a száloptikától, de olyan kristályok csoportjaival mőködött, amelyek az elızı teremben látott kristályok kicsinyített másainak látszottak, és ez meglepte. Bonyolult nanotechnikát várt a "billentyők" alatt. A rendszer megértése szívfájdítóan közelinek tőnt, mint amikor egy ösztönös logikai ugrással hirtelen megtaláljuk a megoldást az elébünk kerülı problémára. Hülye, gondolta. Csak technikailag vagy tudós - röpködı őrhajózsoké katonai háttérrel. Hagyd a kutatókra! Ám egyszerően nem bírta levenni róla a szemét... Annyira közel volt már...
- Torzítva érkezett az adás. Már lent voltak abban az aknában, uram - válaszolta Beresford, közben a fejét rázogatta, és próbált állítani a rádióján a szkafander karjába épített vezérlı segítségével. - Annyit sem vettem ki belıle, hogy vészhelyzet van-e vagy sem. - Collindalelel menjen oda, és nézze meg, kell-e segíteni nekik! - Igen, uram. - Huhhh... uram? - Collindale mondani akart valamit. - Igen? - Találtam valamit a platform másik végén. Annál a másik széknél. Egy... egy lyuk van a padlón, nagyobb, mint az öklöm. Úgy értem, nem mesterséges lyuk, hanem olyan, mintha kiégették volna a fémet. A szkenner savmaradványokat talált, valamilyen ismeretlen sav nyomait, kapitány. A cucc átment a platformon és az alatta lévı fedélzeten is. Úgy néz ki, elég régen történhetett. - Értem. Szóval sav... egy perc és ránézek. Menjen át Berryvel, és nézzék meg, mi folyik abban az aknában! - Igenis, uram. Corgan nem szívesen hagyta ott a panelt - és vonakodva hagyta ott a lehetıséget, hogy munka címén Ashley közvetlen közelében lehessen, mert szinte összebújtak, ahogy a nyitott panel tartalmát nézték. Elég volt megérinteniük, és kinyílt. Ahogy Beresford és Collindale felkapott gyémántlebegıjére, és elrepült, hogy lenézzen az elızı teremben megnyílt aknába, tudata legmélyén Corgan úgy sejtette, valahol hibát követett el. Még el sem érték az akna alját, amikor Beresford meghallotta a hadnagyot, amint Reynoldsszal vitatkozik, hogy mit csináljanak Cruzzal. Volt valami Cruz arcával. Mirıl lehet szó? - tőnıdött, miközben Collindale társaságában kibukkant a tengelyszerő folyosón. Azután meglátta a lényeket, amelyek szerinte nagy, bırszerő kagylókra emlékeztettek, csak éppen a falból nıttek ki, és különös hártya borította ıket. Azután elakadt a lélegzete, amikor meglátta azt a másik rémet, amelyik az eszméletlenül heverı Cruz arcára tapadt. Cruz mozdulatlanul feküdt a hátán, a hatalmas központi csövön, a tojászsákoknak kinézı izék között terjengı membrán egy hasadéka alatt. Dorea és Reynolds mellette térdeltek, a nagy, zümmögı csı íves felszínén. A Cruz arcára tapadt dolog elıször nagy csontvázkézre hasonlított, hús nélkül és csuklónál levágva; egy kéz csontból, amely kegyetlenül megragadta a kubai mérnököt, befogta az orrát és a száját, fehér ujjaival erısen megkapaszkodott a fej két oldalán. De amikor Beresford és Collindale közelebb lebegtek a gyémántot formázó padlólapokon, összegörnyedve az alacsony folyosón, Beresford látta, hogy a kézszerő lénynek nyolc ujja van - valójában hosszú lábak, mint egy rák vagy nagy pók lábai; látta lapos, kerek hasát, amelyrıl a pók hasa jutott eszébe, és a megrövidült tort is, de szájrészt nem. A hasa aljából farkszerő nyúlvány növekedett ki, rugalmas, mégis csontszerő, mint egy gerinc, amelyet kegyetlenül kitéptek egy lénybıl és - valamiféle groteszk esztétikai érzéktıl hajtva - ráillesztették egy
arthropod lényre. A nyúlvány többszörösen Cruz nyaka köré tekeredett, mint egy akasztófahurok - elég erısen, hogy akár meg is fojtsa. - Mi a franc az ott? - mormolta Collindale. - És mi a franc ez a sok izé? - tette hozzá Beresford az ezüst hártyába burkolózó, tojásszerő bırzsákok felé biccentve. - Ez a lény, ami Cruz arcára tapadt, az egyik zsákból jött ki. Abból, ott, amelyik nyitva van - válaszolta Dorea, hangja rekedt volt a félelemtıl. - Szerintünk tojásfélék lehetnek... és akkor még több ilyen van bennük, úgyhogy ne menjetek a közelükbe. Cruz megpiszkálta az egyiket. Túl közel hajolt és... - A hadnagy ajkai megremegtek. - ...az a dolog túl gyorsan kiugrott... Nem tehettünk semmit. - De mi a fene ez a lény? - Collindale nem tágított. - Az a dolog az arcán? - Gyanítom, valamiféle arthropod lehet, legalábbis ebben az állapotban - válaszolta Reynolds, miközben Cruz fölé hajolva az idegen lényt vizsgálgatta egy kis letapogatóval. - Lehet, hogy... nem, túl korai még bármit is mondani. Teljes vizsgálatra lenne szükség. - Le kell szednünk róla valahogy! - szólt Dorea ingerülten, mintha már nem elıször mondta volna. - Nem kap levegıt! - Valahogy mégis kap - felelte Reynolds egyszerre gúnyosan és elutasítóan -, mert van pulzusa. Úgy hallottam, hogy amíg az embernek van pulzusa, addig nem számít halottnak. És úgy hiszem, levegı nélkül nem marad életben. Ergo; nyilván kap levegıt. Viszont eszméletlen. - Próbáltátok lefeszíteni? - kérdezte Beresford. Egészen kiszáradt a szája, és ha csak ránézett Cruzra, rögtön úgy érezte, mintha az a lény az ı arcára tapadt volna rá. El tudta képzelni, ahogy az a lény felpattan, rákapaszkodik és megszorítja. Pokoli, idegen testével megakadályozza, hogy lásson, hogy lélegezzen. Amúgy is undorodott a tetvektıl, az atkáktól és a pókoktól - és ez a lény mindhármat egyesítette magában valamiképpen. - Egyszer próbáltuk - válaszolta Dorea. - Vagyis én megpróbáltam, Reynolds túlságosan le volt nyőgözve - sikerült teherhajónyi undort és utálatot vinnie a hangjába -, és nem segített. Amikor meg akartam mozdítani Cruzt, a dög még inkább megszorította. - Ez lenne... - kezdte Collindale bizonytalanul - ...ez lenne az elsı idegen lény, amellyel felvettük a kapcsolatot? Ez az izé? - Feltételezéseim szerint ez csak átmeneti forma - felelte Reynolds. - Az organizmus életciklusának egy korai szakasza. - Meg kell próbálnunk levenni valahogy - mondta Dorea. - Vagy levágni. Nem hagyhatjuk rajta! - Teljes mértékben ellenzem - vágta rá Reynolds. - És ha idegen létformákról van szó, akkor az én szavam dönt. Vissza kell vinnünk a hajóra. - Vissza a hajóra? - kérdezte Beresford hitetlenkedve. - Inkább vegyük karanténba az egész helyet! Van egy kis sürgısségi szkenner a leszállóegységekben; ott is megvizsgálhatjuk. De nem visszük át a Hornblowerre! - A kapitány dönt - jelentette ki Collindale -, idegen létformák ide vagy oda.
Reynolds ajka megvetı grimaszba torzult, de nem mondott semmit - ehelyett szkenner tollával megérintette az idegen lény ízeit, rugalmas farkát. A farok még jobban összeszorult, amitıl Cruz nyaka elvörösödött körülötte. - Ne nyúljon hozzá! - szólt rá Beresford undorodva. - Maga miatt mozdult meg! Maga miatt még mindig mozog! Rá akar ugrani valakire! Elhátrált, bıre viszketett a lény puszta jelenlététıl... - Beresford! - kiáltott rá Dorea. - Vigyázz! A tojások mögötted... De már elkésett a figyelmeztetéssel, hogy a Cruz arcára tapadt teremtmény is az egyik tojásból pattant elı, az alacsony gravitációban meglehetısen gyorsan. A tizedes már elveszítette az egyensúlyát, és arccal elıre a poshadt szagú hártyára esett, egyenesen három tojástartó zsák tetejére! Csak egy került az arca elé, és csak ez az egy nyílt ki. A zsák izomszerően széthúzódó teteje alig néhány centiméterre volt a szerencsétlen férfi arcától, és valami kimászott belıle, majd sietve megfordult, hogy felvegye a megfelelı pozíciót és felugorjon... Beresford felsikoltott és küszködve próbálta maga alá húzni a lábát, hogy felpattanjon, de közben megérezte, hogy egy másik zsák is kinyílik alatta, és egy lény mászik ki belıle, csontos ujjaival felkapaszkodik a testén, mint valami óriáspók, amely megfelelı helyet keres a harapáshoz. Beresford sikoltozott és a karjaival csapkodta magát, közben érezte, hogy valaki megfogja a bokáját és húzni kezdi. - Foglak, Berry! - Collindale kiáltott oda. Azonban a Beresford arca elıtt lévı idegen pont ebben a pillanatban rugaszkodott el. A tizedes egy pillanatra meglátta az alján lévı nedves nyílást, amelybıl húsosporcos, nyirkos csı döfött elıre - azután a lény eltakarta elıle a világot, akadályozta a látását, ahogy rákapaszkodott a fejére, és obszcén intimitással ölelte magához az arcát. Minden elsötétedett, miközben Beresford azért küzdött, hogy legalább sikolthasson, de nem tudott, mert az elıredöfıdı csı elérte a torkát, és a földön kívüli lenyomta azt a nyelıcsövén; a behatolás tüzes kínt árasztott szét a mellkasában, ahogy a nyúlvány elérte a légcsövét, majd a tüdejét is. Még sohasem érzett ekkora fájdalmat, de még rosszabb volt az erıszaktétel tiszta tudata, amely átsejlett az agónia ködén, és magával hozta az egyre csak erısödı kétségbeesést. A tizedes belemarkolt a csontos lábakba és mozdíthatatlannak érezte azokat, mintha teste részévé váltak volna. Az aktus végeérhetetlennek tőnt, de hirtelen megnyugtató, minden fájdalmát csillapító melegség áradt szét a testében, a tüdejébıl kiindulva, és jótékony sötétségbe taszította a férfi tudatát. Az utolsó, amit még hallott eszmélete teljes elvesztése elıtt, az Collindale sikoltozása volt: - Szedjétek le! Szedjétek le rólam! Felmászik! Ez a kibaszott valami felmászik rám! Végül gurgulázó hang jött, és más nem - a meleg sötétség mindent elárasztott. - Hárman elestek? - kérdezett vissza Corgan, bár az imént tisztán hallotta Dorea szavait. A hadnagy és Reynolds megpróbálták feltenni eszméletlen társaikat a
gyémántlebegıikre, hogy felvigyék ıket az aknán, de nagyon nehezen haladtak. Collindale, Cruz és Beresford is eszméletlen? - Megerısítve - válaszolta a nı, és még a Kettes Helyiségbıl - a függıleges csövekkel teli terembıl - jövı rádióhangon keresztül is hallani lehetett, hogy erılködve próbál nem sírva fakadni. - Még... Úgy hisszük, hogy még életben vannak. Reynolds ezt mondta, de én nem vagyok biztos benne. - İrizze meg a hidegvérét, Dorea! Átjövök... illetve átjövünk magukhoz. Csak maradjanak ott! Néhány perccel késıbb Corgan és Ashley az akna nyílásánál állt a Kettes Helyiségben, és döbbenten meredt a három testre; Beresford, Collindale és Cruz arcán idegen lények kapaszkodtak. Dorea tompa tekintettel és sápadtan mondta el a történteket. Mikor befejezte, a kapitány megköszörülte a torkát, és azt kérdezte: - Megpróbálták levenni róluk azt a lényt? A hadnagy elıvett egy fogót az övére rögzített szerszámtáskából; a vége megolvadt, mint a tőzbe tartott viasz. - Egy lábbal próbálkoztam, de letört és sav jött ki belıle. Nagyon erıs sav. - Lenyőgözı és megdöbbentı egyszerre - mondta Reynolds elgondolkodva, közben türelmetlenül ringatózott a talpán, mint a következı menetre váró kisfiú a vidámparkban. - Sav kering az ereikben, ami az acélt is átégeti, de az organizmus immúnis rá. Mint egyes medúzáknál. Mint a tengeri darázsnál. Nyilván a sejtjeik tartalmaznak valamilyen semlegesítı ágenst. Érdekes lenne megtalálni és alkalmazni... Elhallgatott, amikor észrevette, hogy a többiek döbbenten merednek rá. Lévén ı Reynolds, valószínőleg képtelen volt felismerni, hogy pusztán tudományos alapokra helyezett, ám gyerekes attitődökbe átcsapó hozzáállása mennyire nem helyénvaló, amikor a legénység három tagja is halálos veszélyben lehet. Vagy máris megpecsételıdött a sorsuk. - És Cruz arca is megsérült - folytatta Dorea majdnem hisztérikusan. - Amikor letört a láb, a sav csontig égette a jobb oldalon, majdnem levitte a fülét is. Azután lecsepegett a fedélzetre... máskülönben átégette volna a koponyáját is az agyáig. De ı meg sem mozdult, egyáltalán nem reagált. Ha még életben van, akkor tényleg kiütötték... Teljesen kikészít... - Én szóltam, hogy ne csinálja - mondta Reynolds halkan. - Csak azt tette, amit bárki megtett volna, ha vannak emberi érzései - válaszolta Corgan, és leguggolt, hogy megnézze, mi lehet ott, ahol a lény hasa Collindale arcára nyomódik. Annyira erısen rászorult, hogy alatta kékes zúzódásnyom jelent meg a bırön. Nem tudni, mi lehetett még ott, és a kapitány gyomra felkavarodott, amikor megpróbálta elképzelni. - Dorea! Azt mondja, a lecsepegı sav átment a fedélzeten is? - Beleégette magát, de nem túl mélyen -, csak egyetlen csepp volt! Egyetlen kis csepp okozta ezt a sérülést! - Az őrruhák kamerái be voltak kapcsolva... szóval, legalább van róla valami felvételünk, amit kielemezhetünk, hogy kitaláljunk valamit. Az a legfontosabb, hogy
leszedjük ezeket a kibaszott dögöket. Biztonságosan, hogy ne folyjon ki belılük több sav. Összevont szemöldökkel állt fel. - Ashley! Collindale beszélt valami savról odafent, a hajóhídon? A nı mereven bólintott: - A nyomaik. Valami átégette a fedélzetet. Úgy tőnik, ezek a lények ellepték a hajót. Rálıhettek az egyikre... - Igen, és a vére átégette a fedélzetet - fejezte be helyette Corgan. - Lehet, hogy a külsı burkolatot is kilyukasztaná, ha túl közel kerülnek a hajó falához, és ott sérülnek meg. Akkor mindenkit magukkal visznek. Úgyhogy senki se nyúljon ezekhez a lényekhez, amíg nem gondolunk ki valamit. Talán találunk valamit, amivel megölhetjük ıket. Valamilyen mérget. Ha elpusztulnak, talán elengedik az áldozataikat. Vigyük fel a sérülteket a hajóra... - Kapitány? - szólt közbe Dorea. - A karanténszabályzat... - Tudom, hogy kockázatos. De a legénység három tagjáról van szó. Nem hagyhatjuk magukra ıket csak úgy. És itt nem is segíthetünk rajtuk. Egyedül döntöttem így, és vállalom a felelısséget. - A kapitánynak igaza van - mondta Reynolds, s mintha halvány elégedettség rejlett volna a hangjában. Corgant nyugtalanította, hogy Reynolds egyetért vele. A légzsilipig könnyen eljutottak három ájult társukkal, de úgy tőnt, a gyémántlebegık energiáját csak a hajó belsejében biztosította valami, mert odakint egyáltalán nem mőködtek. A lépcsın már nem tudták olyan könnyen felvinni a sebesülteket, hogy kikerüljenek az idegen hajó köldökébıl. Ismét kint álltak a vákumban az őr mindent elborító boltozata alatt, így Corgan felhívhatta O'Neilt. - Az istenit! Örülök, hogy újra hallom a hangját, kapitány! - jött O'Neil recsegı válasza. - Nate már be akart küldeni, hogy megnézzem, mi van magukkal. - Ide kellene hoznia az egyik leszállóegységet. Lebegjen felettünk és eresszen le egy kötelet! Ha segítségre van szüksége, akkor kérje meg Buxtont, hogy jöjjön ki és segítsen! - Megbirkózom vele. Valaki megsérült? - A legénység három tagja eszméletlen. Ne kérdezısködjön, csak csinálja! Eltartott egy darabig. Amikor végül visszaértek a Hornblowerre, Corgan hihetetlen megkönnyebbülést érzett. Újra ismerıs terepen járt - és végre úgy érezte, hogy képes lesz tenni valamit a parazitákkal, amelyek ráakaszkodtak Cruzra és a többiekre. Biztos volt benne, hogy meg tud birkózni a problémával, ha elzárja azokat a lényeket a betegszobában. A francba, mi történhetne még? 6 Ó a rohadt életbe! Mindjárt elhányom magam! - mormolta Bayfíeld a betegszoba testszkennerének monitorképe láttán. - Ha megint részeg - kezdte Corgan -, akkor bezáratom a raktárba.
- Nem vagyok - válaszolta Bayfíeld. A képernyıre mutatott: - Attól lett hányingerem! Ez az izé lenyomott valamit Cruzba, ember! Jó srác volt, erre most valami felzabálja a zsigereit! - Nem tesz semmi ilyesmit - horkantott fel Reynolds. - Csak egy petevezetéket látunk, ami a tüdıbe vezet, és oxigénnel táplálja a testet. És persze valami mást is csinál, de nehéz kitalálni, hogy mit. Mintha lenne ott valamiféle tumor... igazán érdekes. A fojtás nem csupán kontrollmechanizmus. Kényszeríti az áldozatot, hogy lélegzet után kapkodjon; kinyitja a száját, kiszélesíti a torkát, és jobb hozzáférést biztosít a tüdıhöz. A lény gyakorlatilag kinyitja magának a kaput. - Ó-ó! - fordult oda Bayfield Reynoldshoz. - Inkább a lénynek gyakorlatilag kaput! Maga egy seggfej! - Bayfield! - szólt rá Corgan. - Menjen vissza dolgozni! Cruz a barátja volt, és megengedtem, hogy megnézze. Végzett, mehet. - Ja, persze. - Azzal Bayfield elcsoszogott. - Kell egy... - mormolta, azután megtorpanva visszanézett a kapitányra - ...egy bögre kávé. Julie Murteno, a hajón szolgáló nıvér és létfenntartás-specialista - a "hajóorvost" robotizálták - visszatért a megfigyelıszobába a karanténüveg mögött hermetikusan elzárt helyiségbıl, ahonnan a letapogatót irányította. A kis termető és általában vidám filippínó nıt mind csak Julie nıvérnek hívták; aznap úgy nézett mindenkire, mintha megverték volna. - Az a lény... nem egészen parazita - mondta. - Valójában semmit sem vesz el tıle... inkább mintha táplálná valahogyan. Folyamatosan veszít a súlyából, és átad valamit. Hogy mit és miért, azt még nem tudom. Bele kellene néznünk, de mindig, ha megpróbálkozom akár csak egy kis vizsgálati bemetszéssel, máris fojtogatni kezdi... mintha figyelmeztetni akarna, hogy megöli, ha folytatom. - Idegességében az alsó ajkát rágta, tehetetlenül intett. - Nem tudom, mit kezdjek vele... - Érdekes: nem elvesz, hanem ad - mormolta Reynolds. - Te jó ég! Corgan ránézett: - Mi van? - Nem vagyok biztos benne. Még nem tudtam rájönni; nagyon sok tesztet kell elvégeznem. Corgan fejében megfordult, hogy fojtogatni kezdi, és kiszorítja belıle a válaszokat, de ekkor Nate hívta a hajóhídról. Odafordult a kommhoz, és a képernyın megjelenı arcra nézett. - Kapitány? Pozícióba álltunk, és átküldhetjük. a felfedezéseket az ENBT-központnak. Gondoltam, személyesen akar intézkedni. - Igen, beolvasom a jelentésemet. Mindjárt ott leszek. - Ezután a megfigyelıablakhoz lépett, és még egy pillantást vetett Cruzra, Collindalere és Beresfordra. Lehet, hogy neki kellett volna lemennie abba az aknába, amikor Dorea bejelentkezett, ahelyett hogy két emberét küldi oda? İ is elkövette volna a hibát, amit Beresford? Hogy bezuhan a tojások közé? Valószínőleg nem. Ha ı lett volna ott, sokkal elıvigyázatosabban jár el. Sohasem volt hajlamos a pánikra - valószínőleg rendben kijutott volna. De Berryt küldte oda maga helyett.
Megrázta a fejét; neki kellett volna odamennie. Ha Beresford és Collindale meghal, az az ı hibája lesz. Odafordult Julie nıvérhez: - Ha bármi változást észlel, vagy kitalálnak valamit, azonnal értesítsenek! - Ezután Reynoldsra nézett: - Felfogta, amit még odaát javasoltam? Keressen rá módot, hogy megmérgezzük azokat a lényeket, és ne öljék meg az embereimet! Az exobiológus kinyitotta a száját, arckifejezése dühös választ sejtetett. Azután meggondolta magát, és uralkodott a vonásain, amitıl kicsit talán túlságosan is ravasznak tőnt. Megvonta a vállát és így válaszolt: - A kívánsága parancs, kapitány. Az engedelmesség is benne van a munkaköri leírásomban. - Ne okoskodjon, Reynolds! - csattant fel Corgan. - Csak dolgozzon rajta! És ide hallgasson; maga lesz a következı expedíció vezetıje, és a Kettes Helyiség aknájának mélyére indulnak. Megsemmisítik azokat a tojásokat, így akik maguk után jönnek, biztonságosan felderíthetik majd a hajót. - Megsemmisíteni? Hogyan? Mivel? - Azt hiszem, Nate össze tud rakni egy lángszórót a raktáron lévı üzemanyaginjektorokból. Az éppen megfelelı lesz. - El akarja égetni ıket? Érintetlen mintákra van szükségem! A mikrobákat leszámítva ezek az elsı földön kívüli organizmusok, amelyekkel az emberiség valaha is találkozott! A tudomány elleni bőn elpusztítani ıket! - A tudomány vagy a karrierje elleni bőn, Reynolds? - kérdezte Corgan, miközben Julie visszament a karantén alatt álló vizsgálószobába. - Nézzen be ezen az ablakon, Reynolds! Nézze azokat a lényeket! Három embert teljesen magatehetetlenné tettek. Gondolja, hogy még hajlandó vagyok bármilyen kockázatot vállalni velük? Tegye, amit mondtam! A kapitány kiment, közben végiggondolta a saját reakcióit: Hagytam volna, hogy a Reynolds iránti utálatom paranoiddá tegyen a fickóval kapcsolatban? Szükségünk van rá; ı az egyetlen exobiológusunk. Helyesen fog cselekedni. *** A betegszoba melletti megfigyelıben magára maradt Reynolds próbált nem gondolni rá, hogyan jutott el idáig. A találkozásra a turistaőrhajón. Orbitális pályán lebegtek az USA felett. Ne is gondolj rá! Aggódott. Corgan hamarosan átküldi az üzenetet és a felvételeket az anomáliáról, az idegen hajón tapasztaltakról az Egyesült Nemzetek parancsnokainak, a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködése egyetlen riválisának. Vajon a KÁNE árulással vádolja, ha nem akadályozza meg Corgan üzenetének elküldését? De mit tehetne ı? Ha bármit is szabotál, Corgan tudni fog róla. Eleve mindenki rá gyanakodna. Nem is alaptalanul.
Ráadásul el fogják pusztítani a tojásokat. És talán ezeket a korai fázisban lévı organizmusokat is - az arcszorítókat, ahogy elnevezte ıket. Ezt nem hagyhatta; bizonyítékokra volt szüksége, többre, mint az a néhány szövetminta, amit addig szerzett. Teljes analízist kell végeznie - magukra a lényekre volt szüksége. A KANÉ neki ígérte az összes exobiológiai felfedezést. Megígérték... Akarata ellenére mégis visszaemlékezett. A bár végében ült a széles panorámaablak mellett, és a széles észak-amerikai kontinens felhıkkel csipkézett tömegét nézte. - Dr. Reynolds? Helen Wu vagyok... A nı alacsony volt és széles, majdnem köpcös, ázsiai metszéső, de kék szemekkel. Meghatározhatatlannak tőnt a származása, talán sino-orosz lehetett. A nyomtatásban megjelent legutóbbi business divat szerint öltözködött, és valószínőleg a jobb készítıknél vásárolt, mert ruházata igen jó minıségő papír/szinti szövetnek látszott. Hasonlított a férfiak üzleti öltözékéhez a századelırıl, de átalakították, ék alakú bevágásokkal és mély dekoltázzsal. Nyakkendı helyett jade nyakéket viselt, lábára légtalpas edzıcipıt húzott, és a csuklóján villódzó médiaszalagot hordott. A hajtókájára tőzött brosstő könnyen rejthetett akár mikrokamerát is - hogy más is tanúja legyen a találkozónak. Lehet, hogy az ENBT beépített ügynöke? Nem valószínő. Reynolds nem volt benne biztos, hogyan, de valahogy tudta: a nı az, akinek mondja magát. Persze, valószínőleg nem "Helen Wu" a neve, de ı vette fel a kapcsolatot vele egy elektronikus levélben. A nı rendelt egy italt a fiatal és jóképő fiútól a bárban - áfonyalé buborékos vízzel. A bár magányosabb végében ültek, az ablak mellett; orbitális turistaállomás, LowGrav Coctail Lounge. A hangos technofolk zene elfedte beszélgetésüket a bárban álló fiú és a többi vendég elıl. A gravitáció épp csak elég volt hozzá, hogy az italt a pohárban és a talpat a padlón tartsa, feltéve, hogy óvatosan bántál ezekkel. A mennyezetet kipárnázták, mert egy-egy részeg néha felpattant ülıhelyérıl, megpróbálkozott egy akrobatikus mutatvánnyal, és könnyen elıfordulhatott, hogy beleütközött a plafonba. A Reynoldstól balra lévı panorámaablak elfoglalta az egész falat. Vastag volt, mintáját a védelmezımezı adta, amely mindig felvillant, ha egy mikrometeor vagy egy kisebb darab őrszemét ütközött neki. - Óóóó! - mondta egy szıke nı, aki társasággal érkezett és a bár túlsó végén foglalt helyet, amikor egy ütközéstıl a mezı aranyszínben villant fel. - Volt még egy! Szerintetek ısi asztronautapisi, meteor vagy mi lehetett? A körülötte ülı emberek felnevettek, és szóltak neki, hogy már vagy egy órája nem kért másik italt. Az italokat gyengére készítették, mert az alacsony gravitáció valahogy érzékenyebbé tette a szervezetet az alkoholra. Reynolds már bedöntött két gin-tonikot, pokolian idegesítette az egész találkozó. Ha a kapcsolata valóban az volt, akinek gondolta, akkor elképzelhetı, hogy épp hazaárulást követ el. Nyugtalanul lepillantott az északamerikai kontinensre, szülıhazájára; olyan érzése volt, mintha a földrész visszanézett volna rá. Az egész ország szemtanúja lett árulásának. Nem mintha valaha is érzett
volna bármiféle hőséget a kormány iránt, amelynek az USA is része volt - ahogyan korábban New York és a többi állam része volt az USA-nak -, de nem vágyott rá, hogy letartóztassák. A KÁNE ellenében vívott háború épp csak véget ért, egyesek szerint alig napokkal egy lehetséges nukleáris konfliktus kirobbanása elıtt, és valójában nem is ért véget. Újabb hidegháború következett Kína és a környezı államok ellen. - Kérhetek önnek egy italt, Mr. Reynolds? - Köszönöm, nem... kezd elég lenni. Szükségtelen még jobban összezavarnia. Amint kimondta, észrevette, milyen esetlenül fogalmazott. A szociális interakció sohasem tartozott az erısségei közé. - Csupán segíteni szeretnénk magának, Dr. Reynolds. Szeretne expedícióra indulni a külsı bolygókra, és nem kapta meg a szükséges jóváhagyást. A munkaügyi háttere... úgymond... problematikus. - Nem! A társadalmi hátterem a problematikus! - Letörölte a nyálat az ajkairól, és megpróbált megnyugodni. - A munkám teljesen rendben volt; elvégeztem minden elemzést, amire megkértek. Én azonosítottam mikroorganizmusok maradványaként a Titánról származó kövületeket, és ez vezette el a felfedezıket a még élı organizmusokhoz! De a cikkekben alig tettek rólam említést. És csak mert adódott egy kis nézeteltérésem Betty Luskinnal, azzal a sznob kurvával, teljesen kizártak a Titánprojekt folytatásából. - De persze - mondta erre a nı együttérzéssel telt hangon és felismerhetetlen akcentussal - adódott néhány baleset is. Akkoriban vádolta meg a kiképzıközpont orvosát azzal, hogy meg akarja mérgezni magát... - Van valami értelme ennek az erıltetett beszélgetésnek? - Az értelme az, hogy szüksége van ránk. Egyfajta professzionális... hogy is fogalmazzam meg... professzionális jóvátételre van szüksége. Reynolds már visszavágott volna, de inkább csendben maradt. A nınek igaza volt. Kínosan igaza volt. - Mi felkínálhatjuk önnek ezt a jóvátételt, Mr. Reynolds. Úgy hisszük, az ENBT Bolygótudományi Bizottsága felfedezett egy... - a nı közelebb hajolt, és lehalkította a hangját - ...egy földön kívüli anomáliát. De azt nem tudjuk, hogy pontosan hol. Hallottuk, hogy talán a Jupiter holdrendszerében lehet, de akár a Szaturnuszéban is; egyes jelentések szerint pedig inkább a Plútó mögött van. Kérem, csukja be a száját, Mr. Reynolds! Nem szeretném, ha bárki is kíváncsiskodni kezdene, hogy mirıl beszélgetünk mi itt. - Én... mégis, mit várt? Hogy érti azt, hogy anomália? Úgy értem, pontosan mit jelent ez? Csak nem... - Úgy értem, ahogy gondolja. Lehet, hogy csak szokatlan geológiai formáció, de van valahol odakint egy fémtárgy, amely mintha elmozdulna, amikor a közelébe ér egy szonda. Mintha intelligens vezérléssel rendelkezne. Nagyjából ennyi információnk van. A férfi körbepillantott; máris sajátjának érezte a felfedezést. Az övé kell legyen! Úgy tőnt, senki sem hallgatózik.
- Van egy barátunk a személyzetben, aki felviheti magát a hajóra, doktor. Öné lehet a létezı legjobb exobiológusi munka. Azonban biztosítékra van szükségünk annak tekintetében, hogy elvezet minket az anomáliához. Lesz egy várakozó csapatunk, amely szondát küld a maga hajójának célterületére. Amíg nem hagyják el a Marsot, addig nem tudhatunk meg semmit; az egészet titokban akarják tartani, még a kapitány elıtt is. Elejtenek utalásokat egy exogeológiai furcsaságról. Amikor megtalálják, maga jelez nekünk, ehhez megadjuk a szükséges eszközt. Lesz a közelben egy távirányítású gépünk, és nem messze egy hajónk is. Azután átvesszük az ügyet az ENBT-tıl. - És mi lesz a legénységgel? - Csak feltartjuk ıket egy ideig. Úgy teszünk, mintha megszegték volna az Őrkitermelési Törvényt. Nyomozás, jogi manıverek. Mire elengedik ıket és vitathatnák a tulajdonjogot, addigra mienk lesz az anomália és javában úton leszünk afelé, hogy felhasználjuk. Önnek azonban nem kell részt vennie az elterelı mőveletekben. Kinyomozzuk, hogy ön nem vett részt a törvényszegésben, és így ön lehet az anomália felfedezıje. Azután disszidál hozzánk; a KÁNE országainak bármelyikében letelepedhet - és nem kell aggódnia az életkörülményei miatt. Vagyont kap és hatalmas kutatócsapatot, hogy tovább vizsgálják az anomáliát. Nyomást gyakorolunk a Nobel Bizottságra, hogy adjanak magának díjat. Ott is van valamennyi befolyásunk; bizonyos bizottsági tagok titkai kiszivárogtak, és szeretnék, hogy megtartsuk azokat... Reynolds rábámult a nıre: - Másnál nem próbálkoztak? - Nem. Elvégeztük a házi feladatot, és lenyomoztuk az összes megfelelı szaktudással rendelkezı exobiológust. A többiek nem voltak elég motiváltak az együttmőködéshez. Egyikük sem volt elég sikeres, gondolta Reynolds. Mégis többet értek el, mint én mint amennyit nekem hagytak, hogy elérjem. - Szóval, Mr. Reynolds - folytatta a nı -, megértette, mit ajánlunk önnek? - Van bot a répa mögött? A nı bocsánatkérı tekintettel bólintott: - Ismerem a kifejezést, és van. Ha elárul minket, és nem vezet el idıben az anomáliához, akkor megtaláljuk, és az életének vége. Mindegy, hová megy, meg fogjuk találni. Rendelkezünk a világ legnépesebb országainak minden forrásával, és biztosan elkapjuk, Mr. Reynolds. - Nem volt fenyegetés a hangjában; egyszerően csak kijelentette a tényeket. A férfi legszívesebben felcsattant volna, de kiszáradt torka figyelmeztette, hogy nem lenne okos dolog. Ezek veszélyes emberek. - Nem lehetséges, hogy kövessék a hajót, és azután közbelépjenek? A nı tagadóan intett: - Ha túl közelrıl követjük, azt észreveszik, és lépéseket tesznek. Szükségünk van valakire, aki a megfelelı pillanatban informál, és akkor lesz alkalmunk beavatkozni, mégis biztonságos távolságban maradunk. Idızítés kérdése az egész. Nos, Mr. Reynolds?
Habozott, mire a nı a karjára tette a kezét, és barátságos hangon így szólt: - Nem tartozik nekik hőséggel; semmit sem kapott tılük. Kihasználták a képességeit, és egyértelmő, hogy szándékosan szorították háttérbe. Reynolds úgy érezte, mintha zuhanni kezdett volna lefelé, egyre mélyebbre és mélyebbre. Végül így szólt: - Rendben. Megegyeztünk. Csak feltartják ıket egy ideig, ezt mondta a nı. Reynolds nyugtalanul fészkelıdött a székén, miközben Julie nıvért figyelte az ablakon keresztül. Tényleg elhitte, hogy nem fogják bántani a legénységet? Nem. Mérföldek millióira vannak a Földtıl, kint az őrben - ahol esetenként el szokás felejteni a nemzetközi megegyezéseket. A média úgy nevezi majd az esetet, mint a Hornblower tragikus elvesztését. Egy baleset a mélyőrben, ahol senki sem segíthetett. Ha elég idı telt már el, akkor a KÁNE talál majd egy idegen őrhajót, egy új technológiával teli kincsesládát. Már semmit sem tehetett a legénység megmentése érdekében. De egyáltalán miért is érdekelné ez ıt? Ha azonban elképzelte, hogy a Hornblower legénységét megölik, émelyítı remegést érzett a gyomrában. Vajon a kínaiak tényleg életben hagyják? Miért tennék? Hajlamos az árulásra. Valahogy eddig a pontig úgy tőnt, a megegyezésük kényelmesen betartható. Azonban ott kint, a naprendszer szélén rájött, hogy ıt is ugyanolyan könnyedén félreállíthatják, mint a legénység többi tagját. Csak az anomália kellett nekik, azt pedig már átadta. Gondoskodnia kell róla, hogy szükségük legyen rá. Módot kell találnia rá, hogy átvegye az idegen hajót. El kell mozdítania a hajót, vagy kulcsfontosságú tárgyakat kell elhoznia onnan, hogy uralja a technológiát... és az idegen organizmusokat. Felpattant és sietısen a génelemzıhöz ment, dolgozni kezdett az idegen DNS megfejtésén. 7 Corgan elindult felfelé az akasztófa lépcsıjén, a fakar baljós körvonalként meredt az ólomszürke ég felé. Látott már ilyet a tizenkilencedik századi filmekben, de az meglepte, hogy még használják. Ha ezek az opálos őrsisak mögé rejtızött alakok ki akarják végezni, miért nem nyomnak be egy halálos adagot az Utolsó Álomból, az ideggázból, amit a halálsoron manapság használnak? A szer azonnali és fájdalommentes megoldást kínált. Nyilván látni akarták, ahogy megfullad. Elıször furcsán közömbösnek érezte a dolgot, de azután fellépett a dobogóra, és meglátta, hogy a kötél valójában valamiféle élılény, amelyet átvetettek a fölé magasodó fakaron, és lentebb ereszkedett; a dobogón tekergızött feléje sziszegve, feje egészen hurokszerőnek tőnt. Ekkor kezdett el igazán félni. Amikor a kötélszerő lény elkezdett felmászni a lábán, felkiáltott, de rögtön el is szégyellte magát a gyengesége miatt. Bátran kell meghalnia. De a hurokkígyó már a testén mászott felfelé, két végével körbefonta a nyakát, és szorítani kezdte, csak
szorította és szorította, miközben kifehéredett, elcsontosodott, csontujjakat növesztett... Arra ébredt, hogy Ashley a kabinja ajtaján dörömböl. A rémálomtól émelyegve felült: - Mennyi...? - kiáltott ki. - Mennyi a Hl? - Közben sikerült felállnia, és kicsit kinyújtóztatnia a tagjait. A Hl a hajó ideje volt. - Öt nulla-nulla! Kapitány! Valami történt! Azok az izék leestek. A lények, amik elkapták Cruzt és a többieket... leestek róluk. - És jobban vannak már? A srácok? - Teljesen jól vannak! Felébredtek, és épp esznek. - Ó, Jézusom, ez nagyszerő! - Izgatottságában szélesre tárta az ajtót, elfeledkezett róla, hogy még mindig csak sortot visel. És még mindig merevedése volt; mindig így ébredt. Ashley rápillantott a dudorodó boxeralsóra, azután fel a férfi izmos és csupasz felsıtestére, arcát elöntötte a pír. Inkább a padlót nézte, megköszörülte a torkát és így folytatta: - Uh... lent vagyunk mind a... - A betegszobán? Mindjárt... rögtön jövök. - Igenis, kapitány. - Azzal elfordult, és a férfi is visszament a kabinjába. - Azután megállt és a nı után nézett, elkapta a tekintetét, ahogy Ashley visszapillantott, végigmérte a csupasz mellkast. Corgan sietve visszahúzódott a kabinjába, és öltözés közben arra gondolt: Szerintem vonzódik hozzám. Persze, egy pillantásnál azért több bizonyíték kellene. Nem akarom, hogy szexuális zaklatással vádoljanak. Kuncogott saját magán. Van egy idegen hajója, néhány veszélyes földön kívüli lénye, eredeti idegen horrorvideója - és azon jár az esze, hogyan dughatná meg az egyik tisztet. Viszont mindig érzett valamit a nı iránt; úgy tőnik, a szaporodási kényszer esetenként felülírja az életösztönt is. Kávé várta a betegszoba melletti megfigyelıben, és amikor Julie nıvér átnyújtotta neki a bögrét, végtelen megkönnyebbüléssel látta, hogy Collindale és Beresford felülnek, ık is kávéznak, és egészen úgy tőnt, hogy jól vannak. Cruz egy kerekes hordágyon hevert bekötött fejjel. Ébren volt, de az arcára cseppent sav miatt kapott fájdalomcsillapító teljesen szedálta. Corgant Ashley fogadta, már visszanyerte hővös közönyét: - Nate kérte, kapitány, hogy menjen a hangárfedélzetre, ha itt végzett. Corgan bólintott. - Szóval azok a lények leestek? Megdöglöttek? - Meg - válaszolta Julie nıvér. - Reynolds megmérgezte ıket, ahogy kértem? Találtak rá módot, hogy megöljék ıket? - Nem, csak úgy elpusztultak. Teljesen maguktól. - Hogy van, Cruz? - kérdezte a kapitány, közben odalépett és kezét a mérnök vállára tette. - Oké... - válaszolta Cruz, rekedten és nem túl meggyızıen. - Fáj a torkom. Elvesztettem az egyik fülem és a bıröm egy részét. - Én jól vagyok, ember, legalábbis úgy érzem - szólt Collindale.
De Beresford csak bámult a semmibe. Egyik kezét a torkán tartotta, nagyokat nyelt, és az arca meg-megrándult. Megérintette a mellkasát. - Megesküdtem volna rá... hogy meghalok. - İ is berekedt, hangja alig emberi recsegés csupán. - Biztos voltam benne, hogy itt a vége. Úgy értem... nem mintha emlékeznék rá. Mármint, hogy milyen halottnak lenni... de... - Mire emlékszik? - kérdezte a kapitány. - Nem sokra... attól kezdve, hogy elestem. Valami felém ugrott... fuldokoltam és... Ismét megrándult az arca, és lehunyta a szemét. Megrázta a fejét. - Most rögtön beszéljünk róla? - kérdezte Collindale egy grimasz kíséretében. - Ne - válaszolta Corgan. - Majd késıbb. Pihenjenek, fiúk! Ha bármire szükségük lenne, csak szóljanak. Viszont... megkérem, hogy egy vagy két napig még maradjanak karanténban. Csak amíg a doki biztos eredményeket mutat fel. Julie! Mit mond a robotdoki? - Most jól vannak és egészségesek, de "a hosszú távú következmények még felbecsülendıek". Corgan ismét bólintott. Határozottan nem tetszett neki a válasz. - Többre lesz szükségünk ahhoz, hogy a fiúkat kiengedjük a karanténból. - Szívás - jegyezte meg Collindale. - Ettıl úgy érzem magam, mintha én is egy olyan izé lennék. Mintha én magam lennék az idegen. - Tudom és sajnálom. De nem fog sokáig tartani, Horus. Ez az elıírás. A hajóra sem lett volna szabad visszahoznom magukat, ha valóban szigorúan betartom a szabályzatot. Legalább a karantén idejét tartsuk meg. Menjünk biztosra, amennyire csak lehet. - A grimaszoló exogeológusról Julie nıvérre nézett: - Hol vannak a... lények? - Reynolds bevitte ıket a karanténba. Próbálja úgy felboncolni ıket, hogy ne öntsék el savval a hajót. - Hogy mit csinál? Felvágja ıket? Ha egyetlen csepp is lecseppen...! Berontott a karanténszobába: - Reynolds! Az exobiológus kivörösödött szemmel, kócos hajjal nézett fel az elektromikroszkópról; úgy nézett ki, mint aki napok óta nem aludt. - Igen? Dolgom van, kapitány! - Ugye nem próbálja meg felvágni azokat a lényeket? - Nem. Energiaszondákat használok. A kapitányt nyugtalanította valami, de vonakodott megkérdezni. Félt a választól, mégis megtette. İ volt a kapitány, tudnia kellett. - Ide hallgasson... - kinézett az ablakon a többiekre; beszélgettek és tápanyagturmixokat ittak, amelyeket Julie osztott ki nekik. - ...azok a felvételek a hajón. Semmit sem tudunk ezekrıl a lényekrıl, Reynolds, de... a színük, és ahogy a külsejük... hogy nevezte? Ahogy az exoskeleton kinéz. Maga is úgy véli, hogy van valami közük egymáshoz? Reynolds habozott, azután szótlanul bólintott.
- És emlékszik arra az átkozott, homonkulusszerő dögre, ami kijött annak a giffnek a mellkasából? Mi értelme volt ezeknek a felvételeknek? - Lenézett az asztalon heverı lényekre, nyelvszerő petevezetékük kilógott a hasukon lévı nyílásból, mint egy nagy borotvakagyló "lába". Ebbıl a szögbıl jól láthatóan kéthéjú lényeknek látszottak. És ha csak... csak úgy meghaltak? Reynolds vállat vont: - Talán nem bírják az embereket. A két őrhajó atmoszférikus összetétele sem egyezik pontosan. Vagy valami hasonló miatt. - Jah. Vagy elvégezték a dolgukat. Talán beleültettek valamit a testekbe. - Éppenséggel... lehetséges ez is - válaszolta Reynolds óvatosan. Corgan lehunyta a szemét; már a gondolattól is émelyegni kezdett. Elmondja a többieknek ezt a lehetıséget? Azt kívánta, bár lenne a hajón valamilyen sztázismezı, amellyel megakadályozhatják az organizmusok növekedését - ha valóban ott voltak -, de a hibernálót is csak interstelláris utazásokhoz használták, és még csak majmokkal próbálták ki. De az egész nem biztos. Tévedhet is afelıl, hogy esetleg növekszik valami - hogy az a valami növekszik Cruz és a többiek testében. A gyomrát összeszorító érzés azonban biztosította róla, hogy igaza van. - Rendben - mondta végül. - A legénység fertızött tagjai karanténban maradnak a további parancsig. - Keresett, Nate? - kérdezte Corgan, ahogy lendületes léptekkel leért a leszállóegységekkel teli hangárfedélzetre. Nate behajolt az egyik leszállóegység motorházába, Buxton állt mellette. - Épp kész vagyunk a lángszórókkal, és felpakoltuk ıket a leszállókra, kapitány! Azután Chang és Hesse jött be halkan beszélgetve. - Hé, kapitány! - kiáltott oda Hesse. Keskeny arcú, komor tekintető férfi volt, szemét kicsit elfedte a wifiszemellenzı, amit viselt. - Van odakint egy istenverte számítógép egy másik naprendszerbıl, és maga nem enged a közelébe? - Lemegy, Hesse, amint Nate, Dorea és Harl elvégeznek nekem itt egy-két dolgot. De vajon a Hornblowernek továbbra is orbitális pályán kell maradnia a Japetus mellett? Ha a tojásokat elpusztították, oda mennek, ahová akarnak, nem? A lehetı leghamarabb el kell vinniük Cruzt, Beresfordot és Collindalet a kórházba a Marskolóniára. - De - tette hozzá gondolatban - az is meglehet, hogy várnia kell, amíg kórházba vihetjük Cruzt és a többieket. Nem vagyok biztos benne, hogy túl vannak a dolgon. Chang megrázta a fejét: - Sajnálom, kapitány, de most jöttem a hídról, és kaptunk egy egyes prioritású üzenetet az ENBT-tıl. - Vékony férfi volt szénfekete szemmel, szája sarkában mindig halvány mosoly ült. - Azt akarják, hogy maradjunk itt, és a tılünk telhetı módon védelmezzük meg a hajót. És folytassuk az átkutatását. Hesse elvigyorodott: - Kiváló! Hirtelen megkedveltem az ENBT beszőkült agyú hivatalnokait. Corgan nem tudott teljes szívvel mosolyogni a megjegyzésen. Hesse nem is sejtette, amit ı egyre nagyobb bizonyossággal tudott - és még nem készült fel rá, hogy közölje a többiekkel.
- Rendben. Nate és Harl! Fejezzék be! Süssék meg azokat a dögöket, és utána azonnal térjenek vissza! Vigyék Doreát is! İ már tudja, hogyan használhatják a lebegıket. - A miket? - ezt Chang kérdezte. - Nem láttad a sisakkamerák felvételeit? - hordta le Hesse. - Pedig állati jó! Hadd menjek én is, kapitány! - Késıbb. Ha visszajöttek. Addig itt marad, ez parancs! Megyek a hídra, és megnézem az üzenetet. Hátha azóta felülbírálták. Sarkon fordult és kiment. Chang tőnıdve bámult a kapitány után. Nézte, ahogy belép a liftbe, és eltőnik szem elıl. - Mintha abban reménykedett volna, hogy meggondolják magukat. De ha az ENBT egyszer elindult valamerre, akkor nem tér le az útról. Meglepı; az ember azt hinné, hogy a kapitány is szívesen itt maradna, és felderítené azt a dolgot odakint. Komoly dicsıség lenne. Szerintem eljött a nagy tettek ideje. Mindannyiunk számára. - Egészen letörtnek látszott, amikor meghallotta, hogy maradnunk kell - jegyezte meg Buxton. A derős, rövid szakállat viselı Harl Buxton nagy pocakja kizáró tényezı volt a Bolygóközi Társaságnál, de szakértelme révén mindenhol keresett ember lett. - Lehet, hogy beijedt. - Ha beijedt - mondta erre Nate -, akkor jó oka van rá. Nem éppen gyáva alaknak ismerem. Az EN Tengerészeténél szolgáltam Pakisztánban, miután a Népi Jihad átvette az uralmat. Próbáltuk fenntartani a rendet... - Visszahajolt a motorházba, meghúzott valamit, azután visszazárta a burkolatot. Eltette a szerszámait és megtörölte a kezét, közben folytatta: - A Jihad ötszáz embert végzett ki naponta. Nem jutottunk át a vonalaikon, így hát hívták az Orbitális Tengerészetet. Akkoriban a mi kapitányunk, Corgan, fıhadnagyként irányított egy o-szöget. Chang füttyentett egyet. - Ember! Egy olyan ejtıernyıscsapatot, amit orbitális pályáról dobtak le a célpontra? Amiben már lefelé menet meghalt háromból egy ember? - Nem olyan sok; csak négybıl egy. A kísérleti fázisban tartottak vele. Corgan járgánya lezuhant, egyenesen bele a pakisztáni elnöki palotába. Élve kijött belıle, pedig a társa komolyan megsérült. Corgannek félig-meddig a vállán kellett ıt kihoznia onnan; utat kellett lınie magának néhány Jihad osztagban, mire a többiek odaértek. Néhány nappal késıbb együtt harcoltunk Lahor ostrománál. Fiatal volt, még akkor jött ki az akadémiáról, de kiváló ösztönei voltak. És kötélidegei; mindig eljutott a célig. Szóval ne is képzeljétek, hogy Corgan esetleg saját maga miatt aggódik; inkább a mi seggünket félti. Ez egy ilyen fickó, és kész. Egy istenverte jó ember. - Jézus! - nyögte Harl Buxton. - Nem is gondoltam volna. Megkapta a...? Buxton sohasem tudott meg semmit Corgan medáljairól, mert ekkor Reynolds viharzott ki a liftbıl a hangárfedélzetre. - Mi ez, amit hallok? Ugye nem azt tervezik, hogy nélkülem mennek le arra a hajóra? Mi a beosztás? Ki megy? Mi folyik itt?
- Mennyi kérdés ez egyszerre, John? Öt vagy hat? - kérdezett vissza Hesse, miközben a többiek már elindultak az öltözık felé az őrruháikért. - Tizenöt-tizenhat is meglehet még - kontrázott rá Chang. - Nyugi, Reynolds! Csak leégetik azokat a tojásszerő izéket. - Mi van? - Látta, Reynolds, hogy azok a kibaszott lények mit tettek a haverjainkkal? Nem tudni, hogy megmérgezıdtek-e vagy mi a fene lett velük. Megtörténik, akarja vagy sem. Ennyi. Ja, és maga nem megy velük. - Követelem, hogy vigyenek magukkal! Én vagyok az exobiológus! - Ó! Csak nem ı az exobiológus? - vigyorgott Hesse. - Nem úgy mondta, mint a fıgonosz a holofilmekben? Reynolds elrohant, próbált méltósággal elmenekülni a nevetésük elıl. Corgan kétszer is lehallgatta az üzenetet. Az adást küldı tiszt, Leon Sparks ENBT ellentengernagy képe szemcsés vibrálással jött át, és a beszélı fej idınként megdermedt. Szavai viszont kristálytisztán hallatszottak, és nyomtatásban is megjelentek. Az utolsó szakasz kifejezetten nyugtalanítóan hatott. - ...Mindamellett utasításba adjuk, hogy fegyverkezzenek fel, mert a jelek szerint az önök által a körzetben feltételezett KANÉ hajó a pozíciójuk felé tart... Corgan hátradılt az ülésében a hídon, arca grimaszba torzult. Ki kell nyitnia a fegyverszekrényt, és ki kell osztania a puskákat, hogy felkészüljenek a kommunista KÁNE nemzetek inváziójára. Ha nem engedelmeskedik a parancsnak, és inkább biztonságba viszi a legénységét... bíróság elé idézhetik, de talán jól jön ki a dologból, ha részletes helyzetleírást ad. Bizonyítékok gyanánt hajónaplót, felvételeket mutathat. Másrészrıl; igazuk van, hogy maradásra utasítják. Még ha megüzenné a parancsnokságnak az aggodalmait - Cruz, Beresford és Collindale számára minél hamarabb kórházi ellátást kellett biztosítania -, akkor is ugyanezt az utasítást kapná. Nagyobb tétek forogtak kockán, mint három ember élete. Ha a KÁNE megkaparintja a giffek hajóját... az kiszámíthatatlan erıfölényt biztosítana a kommunistáknak. Ez pedig egyenlı lenne a szabadság halálával a Föld bolygón és környékén. 8 Nate és Dorea keményen igyekeztek, hogy nyugodtnak tőnjenek, miközben leereszkedtek az aknán keresztül a giff hajó tengelyéhez. Buxton egyáltalán nem próbált összeszedettnek látszani; félt. Látta azokat a lényeket három társa fejére kapaszkodva, és tudta, hogy petevezetékekkel hatoltak be a testükbe - Cruz és a többiek intergalaktikus orális erıszak áldozatai lettek A gravitációs viszonyok változása furcsa érzéssel járt; mintha az akna mélyére érve valamit átkapcsoltak volna belül. A dolognak köze lehetett a hajó forgásához, hiszen ık az egész tömeg közepére kerültek. Lerepültek a tengely alá, hogy ott kezdjék a
tisztogatást. Leléptek az ívelt falra, amitıl úgy érezték, mintha a plafonon járkálnának, de nem eshetnének le. A lebegık ott maradtak, ahol hagyták ıket, türelmesen lebegve várakoztak, miközben a legénység három tagja görnyedten megállt a szőkös folyosón - szőkösebb volt, mint az elızı csapat számára, mert az őrruhákra erısített lángszórók további helyet foglaltak el. Végignéztek a bırszerő zsákokon, amelyek hártyás babatakarójuk alatt remegve keléses betegségként fertızték meg a giffek őrhajóját. - Istenem! Ezek nagyon rondák! - jegyezte meg Buxton halkan. - Hát az biztos, hogy nem valami elcseszett húsvéti tojások - értett egyet Nate fintorogva. - Ne menjetek közelebb, mint amennyire feltétlenül muszáj - mondta Dorea. - Csak... ne. İszintén megvallva... nem vagyok benne biztos, hogy Beresford és a többiek teljesen... huh! Buxton kérdın nézett rá: - Mi van? - Nem tudom, hogy tényleg jól vannak-e. Reynolds mondott valamit, ami miatt elbizonytalanodtam. Lehet, hogy megfertızıdtek valahogyan. - Azt hittem, ez a hajó steril. Nem találtatok baktériumokat. - Mi steril egy élı szervezetben? És ha azok a lények megéltek idelent... - Hé! - szólt közbe Nate. - Lehet, hogy fel kéne vennünk a sisakot. Ha ti is felvettétek volna, Dorea, az lehet, hogy távol tartotta volna ezeket. - Megkérdeztem Reynoldstól - válaszolta a hadnagy. - Azt mondta, savat is tudnak köpni, ha akarnak. Szerinte átégetnék a sisakot. Viszont mégsem ártana feltenni; elég sok füst lesz idelent. Felcsatolták a sisakjaikat, bekapcsolták a lélegeztetıket és a rádiót. Nate leakasztotta a meghajlított fémcsövet az övérıl, becélozta vele a tojásokat, és hátranyúlt a kapcsolóhoz. - Óvatosan! Mindenki figyeljen a többiekre és arra, hogy hova küldi a lángot! - Miért nem öntöttük le ıket némi üzemanyaggal, azután dobtunk rájuk egy gyufát? kérdezte Buxton, miközben készenlétbe helyezte a lángszóróját. - Úgy értem; biztos, hogy ezek az egységek biztonságosak? Ez a kibaszott lángszóró felrobbanhat a kezemben. Úgy kapartuk össze mindenfélébıl... - Ugyanolyan nyavalygós vagy, mint O'Neil - szólt rá Dorea. - Azt hittem, letesztelted a fegyvereket. Sıt azt hittem, te raktad ıket össze. - Igen, én. Legalábbis segítettem. De egy sikeres teszt még nem jelent teljes biztonságot. - Nagyszerő! - Csak mondtam, hogy akár üzemanyagot is önthettünk volna a nyuszitojásokra... - Nem akarunk ennyire közel menni hozzájuk - válaszolta Nate. - És azért használunk tüzet, mert Reynolds szerint az semlegesítheti a savat. Reménykedjünk benne; ha azok a lények elımásznak és elkezdenek savat köpködni, akkor visszavonulunk, amilyen gyorsan csak tudunk, fel az aknán. Ha valami baja lesz a fedélzetnek, akkor meg sem állunk a Hornblowerig. Mindenki a helyén van és felkészült? Csináljuk!
Átkattintotta a kapcsolót és a gáz sziszegve fújta ki a belekevert folyadékot. A mechanizmus szikrát gyújtott, és a fémcsı végébıl sárga-kék lángnyelv lövellt ki vagy három méterre. - Wow! - adott hangot meglepetésének Dorea, amikor meglátta, hogy hasonló távolságra hatol el az ı lángja is. Fekete füst született, ahogy a lángoló folyadék elborította a tojászsákokat és megfızte a bennük rejlı teremtményeket. - A fıtt tojás az tíz perc vagy tizenkettı? - kérdezte Buxton remegve, ahogy végighúzta a lángnyelvet egy szakaszon. Saját idegességét akarta előzni a viccelıdéssel. - Ne hülyülj! - szólt rá Nate. - Figyelj oda! A hosszú, hengeres helyiséget kezdte elborítani a füst. A lángok végignyalogatták a tojások felszínét, azok pedig megbarnultak, megfeketedtek, összetöpörödve húzódtak vissza a bennük rejlı organizmusokról. A tojászsákok egy része felpattant és kilökte magából lángoló, megfeketedı tartalmát, mint amikor a pattogatott kukorica kipattan. Más idegen ízeltlábúak felriadtak álmukból és kábultan kimásztak, tévelyegve próbáltak elmenekülni a lángcsóvák elıl. A három őrhajós végigsöpört rajtuk a lángszórókkal, végig az egész telepen. Nate elırébb ment az alagútban, hogy a távolabb lévıket is megszórja. - Hogyan tudhatnánk meg, hogy vannak-e még lentebb is az alagútban? - jött Buxton hangja túlrecsegve a körülöttük lévı csapkodás és tőzropogás zaját. - Sehogy - felelte Dorea. - Nézd a kis fattyakat! Meg akarod nézni ıket? Érezd magad otthon! - A pokolba, nem! A rovarszerő teremtmények zavarodottan rohangáltak az íves felszíneken. - Nate! - sikoltott fel Dorea. - Az egyik rajtad van! A férfi lenézett és látta, hogy a lény felkapaszkodott az őrruhája lábára, mászik fel a sisakja felé. A bıre szinte zsibbadt a riadalomtól ott, ahol az idegen közelségét megérezte. Hátranyúlt és elzárta a gázt, eloltotta a lángot, majd megpróbálta a fémcsıvel leverni az arthropodot - de az már felért a mellkasára, így nem tudta megfelelı szögben becélozni és megütni. Bal kezével odakapott, de a lény feljebb ugrott és rákapaszkodott a sisakjára, csontujjaival körbeölelte azt. Nate rémülten látta, hogy a lény hasán lévı nedves rés kitágul, és a petevezeték kilökıdik, közvetlenül a szeme elıtt. Kesztyős kezével megpróbálta leszedni magáról, de az már rögzítette magát hosszú lábaival és szorosan rátapadt a sisakra. A petevezeték nekiütıdött a sisaknak, de az arcvédı lemez kitartott, és a lény csalódottan húzódott hátrébb egy kicsivel. - Épp csak annyival, hogy húsos nyúlványából sárgás folyadékot nedvezhessen az akadályra. A sőrő lé lecseppent a sisakra és gızölögni kezdett. - Sav! Nate felkiáltott félelmében és dühében, s kétszeres erıvel próbálta letépni magáról a szörnyeteget. A sav gyorsan dolgozott; érezte csípıs szagát a légmentesen záródó sisakban. A petevezeték folyamatosan ott tekergett elıtte, és már kezdett átnyomakodni a savmarta lyukon, hogy eljusson a szájáig.
A fıhadnagy érezte, hogy valaki elfordítja a sisakja külsı reteszét, közben meghallotta Dorea hangját a rádióban: - A kapcsoló! A csuklódon! Azonnal reagált, és egy pillanat alatt beütötte a kioldókódot a csuklópaneljén - az adrenalin fókuszálta a tudatát, és pontossá tette a mozdulatait. Sisakja lekapcsolódott a szkafander gallérjáról és Dorea pont abban a pillanatban kapta le róla, amikor a petevezeték áttörte az üveget. A hadnagy bedobta a lényt a lángok közé a sisakkal együtt. Nate a füsttıl köhögve botladozott a gyémántlebegık felé, hogy felrepüljön az aknán. - Kösz... - ismét köhögnie kellett -, Dorea! - Elintéztük ıket! - hallották Buxtont valahonnan a füstbıl. - Tőnjünk el innen! Újabb hatvan másodperc elteltével mind felfelé tartottak az aknában - elöl a köhögı Nate -, fel a Kettes Helyiségbe. Abban a pillanatban, amikor mindhárman kint voltak, Dorea elıkapta a szonikus kulcsot és bezárta az aknát, elvágva a lángoló tojásokból felfelé áramló füsttömeget és bőzt. - Jézusom...! - szólalt meg Nate két köhögés között. - Azt hittem... - ismét szünetet tartott, hogy kiköhögje magát - ...ma idegent vacsorázom. - Majdnem megsültél, haver - mondta erre Buxton. - Nem tudtam, mit tegyek. Már majdnem megcéloztam a sisakodat a lángszóróval. A ruhának bírnia kell egy ideig... de Dorea ötlete jobb volt. - Hála Istennek, hogy velünk jött. Megfıztél volna az őrruhámban, Buxton? Krisztusom! - Nem igazán volt idım elgondolkodni a lehetıségeken. Szóljunk O'Neilnek, hogy hozzon neked egy másik sisakot. - Remélem, ennyi volt összesen ezekbıl az istenverte lényekbıl! Ashley a neki kiosztott rohamfegyverrel a kezében hívta fel a hídon ülı Corgant. Képe a fedélzetközi kommunikációs rendszer monitorján jelent meg: - Collindale és a többiek tudni szeretnék, hogy miért tartjuk ıket bezárva. Collindale fogalmazott így. A kapitány éppen valamivel közelebb vezérelte a Hornblowert az idegen hajóhoz. Újabb expedíciót terveztek, az ENBT parancsai szerint. Corgan vegyes érzelmekkel viseltetett a dolog iránt; szíve gyorsabban vert a gondolatra, hogy újra beléphet a földön kívüli őrhajóba, viszont rettegett attól, hogy itt hagyja a saját hajóját, miközben Collindale, Cruz és Beresford állapota felıl csupán sötét sejtelmei lehetnek. - Kapitány? - Igen? - Nem mond el valamit? Úgy értem, Julie nıvér nagyon hallgatag lett, mintha valamit el akarna mondani, de megtiltották neki. - Nos, igen. Lehetséges. Nem vagyok biztos benne, hogy ık hárman... úgymond kikeveredtek az erdıbıl. És ha még nem, akkor kockáztathatják az egész hajót. - Arra gondol, hogy elkaptak valamilyen fertızést?
Ashley valószínőleg mikroorganizmusokra gondolt. Corgan úgy döntött, meghagyja ebben a hitében - ı sem tudott többet, legalábbis még nem: - Valami olyasmi. - Beszélni akarnak magával, kapitány. - Amint visszajöttem az anomáliáról. Gondoskodjon róla, hogy mindig legyen mellettük valaki. Fegyverrel. - Fegyverrel...? Úgy érti, vegyük ıket ırizet alá? - Úgy. Megszakította a kapcsolatot, mielıtt a tudományos tiszt ellenvetést tehetett volna. Szinte azonnal újabb hívást kapott, ezúttal Natétıl, a visszatérı leszállóegységrıl: Megsütöttük a bogarakat. Jól égtek. - Remélem, senki sem ment túl közel hozzájuk. Nem kelt ki több? Nem támadtak meg senkit? - Azt hiszem, mindet elkaptuk. Néhányan próbáltak kijutni, amikor elkezdtük égetni ıket, de azok is megsültek. Az egyik felkapaszkodott a sisakomra, de... elintéztük. Kellett egy új sisak. És úgy tőnik, a tőz valóban semlegesítette a savat. - Az jó. Aggódtam emiatt. Rendben, jöjjenek vissza, pihenjenek, azután beöltözünk a második felderítı túrához. Leraktak egy sor hordozható erısítıt a köldökben, a légzsilipben és az idegen hajó elsı két termében, így a mezıinterferencia ellenére is kapcsolatban maradtak a Hornblowerrel. Menet közben kipróbálták ıket, és a rendszer mőködıképesnek bizonyult. A gyémántlebegıket ott találták meg, ahová letették ıket, és a kapitány megmutatta Hessének és Changnak, hogyan használhatják ıket. Hármukkal még Nate, Reynolds és Ashley indult el az expedícióra. A csapat jóval katonásabb külsıt mutatott, mint korábban, mert mindenki magával hozott egy-egy elektrotöltetes rohamfegyvert. Ezeket elméletileg a KÁNE csapatai ellenében szándékoztak használni, ha esetleg megérkeznek - persze, csak ha nem lesznek legyızhetetlen túlerıben. Személy szerint Corgan úgy gondolta, a fegyverek jól jöhetnek az arcszorító csontpókok ellen is, ha még maradt belılük a hajón. Vagy másfélék ellenében. Áthaladtak az elsı helyiségeken - Corgan utasította Hessét, hogy maradjon mellette, pedig számos csábító idegen munkaállomást hagytak maguk mögött az Egyesben -, és megálltak egy idıre a hajóhídon. - Ha lennének itt legyek, berepülnének a szádba, Chang - jegyezte meg Hesse vigyorogva. - Nem tehetek róla. Ez a hely... Nézd a hidat! Hogy mőködik ez a szar? - Semmit se próbáljanak aktiválni! - figyelmeztette ıket Corgan. - Kapitány! A leletnek ezen a részén már jártunk - méltatlankodott Reynolds. - Még sok felfedezni való maradt. Találhatunk... nos, akármit is még. Haladnunk kell tovább. - Gyerünk! - mondta Corgan odabólintva a többieknek. - Igaza van. Még át kell néznünk a többi helyiséget is.
A következı helyiség a hajóhidat is tartalmazó terem alatt és hátsó részén volt. Átjárást egy lyuk biztosított a padlón; ívelt, spirális félkörben lefelé tartó rámpa vezetett át egy az elızınél is nagyobb terembe. Chang elismerıen füttyentett. - Már csak a hajó méretei is...! - Odanézzetek! Ez egy autó, vagy legalábbis valamiféle jármő... Az a dudor lehet a kormány. - Kerék nélküli szerkezet állt az egyik fal mellett, alakja tortaszeletre hasonlított. Chang megpróbálta kitalálni, hogyan lehet beindítani, de nem járt sikerrel. Amíg ezzel foglalatoskodott, Corgan lemaradt, és az erısítırendszeren keresztül felhívta O'Neilt, aki ismét az egyik leszállóegységben maradt, és várakozás közben valószínőleg valamilyen számítógépes játékkal játszott - 3D pókerfüggı volt. - Hall engem, O'Neil? - Veszem, kapitány. Hogy haladnak? - jött a recsegı válasz. - Eddig semmi gond. Nehéz leírni. Akarja, hogy valaki átvegye a helyét, amíg maga is megnézi? - Nem akarom elsietni. Az imént kaptam jelentést a hajóról. Julie nıvér szerint a srácok rendben vannak, bár Cruz furcsán érzi magát... De ki ne érezné magát furcsán azok után, amin ık átmentek? - Mondja meg a nıvérnek, hogy senki sem hagyhatja el a karantént. Senki. Ezt a parancsot akár kényszer alkalmazásával is végre kell hajtani. Vette? - Vettem, kapitány. Ekkor a rádión keresztül Corgan számítógép generálta hangot hallott: - Szép! Hármas full! - Hé, O'Neil! Hagyja már abba azt a pókért! Magának megfigyelı és helyzetelemzı munkát kellene végeznie. - Ó, a francba! Épp nyerı szériában voltam... - Maga tudja. Krisztusom! Csak... csak hívjon, ha bármi probléma adódik. Corgan kilép. - Azzal bontotta a kapcsolatot. - Nézze ezt a helyet, kapitány! - Ashley jött oda. A férfi beljebb lépett a helyiségbe, hogy jobban körülnézhessen, és a látvány sóhajtásra késztette. A roppant termet kettéosztotta az üvegezett falak között húzódó széles út. Oldalt mintha víz nélküli gigantikus akváriumok lettek volna, sorban egymáshoz csatolva és felettük még egy fedélzettel - a járópanelek magasan fej felett húzódtak. Az üvegkalitkákban sárszerő anyagot láttak, legalább egyméteres mélységgel és az idıtıl megfeketedetten; itt is, ott is növények törékeny maradványait vélték felfedezni. Az üvegfalú helyiségek felett ismeretlen gépezetek csoportosultak a mennyezeten. Reynolds a legközelebbi üveghez nyomta az orrát, úgy bámulta a növényeket. - Ebben a boltban minden cukorka a tiéd lehet, kölyök! - mondta neki Hesse. - Nem hiszem, hogy másnak kellenének. - Az exobiológusok kincsesládája - mutatott rá Ashley. - Akár ezer különféle DNS-t is találhat más bolygókról, de legalább egyrıl. Valószínőleg más naprendszerekbıl.
- Mit gondol, mi lehetett ez, Reynolds? - kérdezte a kapitány. - Ez az iszap? - Talán... talán élelemforrás. Hidroponikus termesztés. Hacsak nem valamiféle... kísérlet. De ez egy interstelláris hajó; az is lehet, hogy megtermesztették maguknak az élelmiszert. Lehet, hogy felfedezıhajó volt, és akkor akár évekig is távol lehetett az állomásától. Nagy a galaxis, sok a látnivaló. - Lehetett rakomány is - mutatott rá Chang. - Nem látok ajtót a... Várjunk csak! Van egy ötletem. Aktiválta a szonikus kulcsot és egy ajtó jelent meg "mágikusan" az egyik üvegfalon a sárszerő moslék nehézkesen ki-türemkedett a széles útra. A szag nem volt igazán rossz - az anyag nem tartalmazott mikroorganizmusokat -, inkább felkeltette az érdeklıdést pikáns jellegével, amelytıl az embernek fel akart idézıdni valami, amire nincsenek határozott asszociációk, így többnyire csak hiányérzetet keltett. Corgannek egyszerre jutott eszébe róla szalma, fahéj, hínár, és végül mégsem hasonlított egyikre sem. Azután hirtelen rádöbbent valamire... - Nem vettük fel a sisakot! El attól az anyagtól! - A csapat engedelmesen elhúzódott, kivéve Reynoldsot, aki azzal volt elfoglalva, hogy öltözéke kamerájával feltérképezze a sár minden apró részletét. Corgan odaszólt neki: - Menjen csak, és vizsgálja meg, Reynolds! De vegye fel a sisakját és a kesztyőjét! Ha ezek valamiféle maradványok, akkor mérgezı gázokat és folyadékokat termelhetnek; maga is tudja! Reynolds engedelmesen beöltözött, és folytatta a mintagyőjtést, közben valamit motyogott. - Hívjuk, ha kilátás adódik bármiféle exobiológiai jellegő felfedezésre - mondta Corgan. - Igen, igen, úgy van, de most az Isten szerelmére, kapitány, hagyjon már koncentrálni! Corgan megrázta a fejét, de visszafogta magát. Átvezette a csapat többi tagját az idegen őrhajó következı termébe. - Legénységi szállás - mormolta a kapitány és Ashley egyszerre. Odalent gyémántalakú asztalok lebegtek a padló felett, fent pedig platformok vezettek a három sorban méhsejtszerően elrendezett, gyémántot formázó szállásokhoz. Az expedíció tagjai felröppentek a gyémántlebegıkön a sejtszobákba. Az elsı kettıben puha hálókat láttak a falon, amelyek érintésre elporladtak. Ashley szerint alvásra használták: - Állva alszanak. Egy zuhanyzóra emlékeztetı helyiség kémiai permetet fecskendezett, és egy helyen kiszáradt, süteményszerő tárgyakat, illetve az ivás és az ürítés megoldásaira utaló jeleket találtak. A harmadik, negyedik és ötödik szobában testek lebegtek a padló felett; lassú, gyászos valcert járó, ısi tetemek. Kiszáradtak, mint a Kettes Helyiségben talált múmia, és többségüket ugyanúgy ölték meg; lyukat ütöttek a tarkójukon. - Reynolds! - szólt bele Corgan a rádióba. - Veszi az adást? - Igen. Mi van?
- A szomszédos helyiségben vagyunk, legénységi szállás lehet. A felsı szintjén újabb idegen tetemeket találtunk, ugyanúgy kiszáradva, mint az elsı. És egyértelmően ugyanúgy haltak meg. - Csakugyan? Hamarosan átjövök és katalogizálom a leletet. Vége. Corgan felsóhajtott: - Micsoda érzı lélek! Oké, ha bárki talál még kulcsot vagy bármiféle felszerelési tárgyat ezeken a testeken, hozza ide, de ne próbálja meg rögtön aktiválni. Ez parancs. Még a végén kinyitunk egy légzsilipet vagy valami. - Kétséges, hogy ilyen logikátlanul szervezték volna meg a dolgaikat - jegyezte meg Chang. - Elég rosszul szerveztek ahhoz, hogy mindegyiküket kinyírják - vágta rá Nate, a testeket vizsgálgatva. Corgan azonban ennek az ellentétére gondolt: bármi is ölte meg a technológiailag ennyire fejlett lényeket, az csak egy hatékony, gyakorlatias és halálos gyilkológép lehetett. *** - Bár lent lehetnék a többiekkel! - mondta Dorea a Hornblower betegszobájában, miközben Julie nıvérnek segített mőanyag tányérokra szedni az ételt a feldolgozóegységbıl. - Ahelyett, hogy papás-mamásat játszom idefent. Julie nıvér enyhe ingerültséggel nézett rá. Neki úgy tőnt, Dorea szívesen játssza el a felvilágosodott és egyenlıségpárti feministát. - Nem úgy értettem! - helyesbített gyorsan Dorea, a nıvér gondolatait találgatva. Krisztus szerelmére, persze, hogy szükségünk van rád az életben maradáshoz! Nem úgy értettem, hogy te vagy a ház bejárónıje, csak jobban szeretek odakint lenni. Fontosabbnak találom a felfedezést és jobban érzem magam közben. Megszagolta az ételt: - Mi akar ez lenni? Olyan szaga van, mint a kutyakajának. - Ragut kértek. Ez marharagu. Olyasmi. Éppen csak igazi marhahús nem lehetett benne; az élı lábasjószág egyre ritkább volt a Földön, mióta a kergemarhakór hatalmas csapást mért a világgazdaságra a huszonegyedik század közepén. A húsok többségét tartályban növekvı tenyészetekbıl nyerik ki; gumós növények módjára növekvı hústömbök állati ıssejtekbıl és DNS-bıl. De legalább a vágóhidak feleslegessé váltak; amúgy sem sok marha szaladgált már Texasban. - Talán, amikor bepakolták a raktárba, akkor még jó íze lehetett. Mielıtt lefagyasztották, és hónapokra otthagyták - jegyezte meg Julie, ahogy bevitték a tányérokat a férfiaknak. Dorea észrevette, hogy Collindale vágyakozva néz az ajtóra, amelyen át bejöttek. Csak nem meguntad a szállásodat, Horus? - kérdezte tıle mosolyogva. - Tudod a választ - felelte Collindale. - És meguntam ennek a két alaknak a képét is. - Az érzés kölcsönös - szólt Beresford, miközben befalta az adagját. - Ember! Milyen éhes vagyok! És furán is érzem magam; mintha mindig tele lennék, és nem lenne
helye egy falatnak sem, közben meg éhes vagyok, mint egy medve! Ennek semmi értelme. Idedobnád a sót, haver? Immanuel Cruz csak bámulta az ételt, nem evett. Odanyújtotta a papír sótartót, a saját tányérját pedig félretette. - Nem vagy éhes? - kérdezte Julie nıvér, és megfogta a férfi csuklóját, hogy megnézze a pulzusát. Cruz elhúzódott tıle: - Nem -, és elegem van belıle, hogy megfigyelnek és piszkálnak. Kezdek klausztrofóbiás lenni idebent. - Ámen! - jegyezte meg Collindale. - Ki kéne törnünk. Mit szóltok hozzá? Egy körút a rácsokon kívül? - Nincsenek rácsok - válaszolta Cruz teljes komolysággal reagálva a tréfának szánt kérdésre, miközben az ajtót bámulta. - Csak az ígéretünk tart itt. A beleegyezésünk. Az ajtó nyitva van. - Akkor is nyitva van, amikor nem vagyok idebent - mondta Julie nıvér. - Immy? Próbálj meg enni valamennyit, oké? - Közben Buxton és Dinswood úgy tesznek odakint, mintha tudnának bármit is az ırködésrıl - jegyezte meg Dorea a vállát vonogatva, majd odanyújtott egy palack ízesített vizet Beresfordnak. - A kapitány parancsa. - Még le is lınének, ha kimennénk, mi? - horkant fel Collindale, félretéve a tányérját. - Ja, persze. Dorea ismét vállat vont: - Azt mondta, kényszert is alkalmazhatunk, de azt nem tette hozzá, hogy meddig mehetünk el. Mindenesetre a fiúk puskát kaptak. És Dinswood sohasem kedvelt. - A saját fegyverét a falnak támasztotta a szomszédos helyiségben. - A villanyszerelık a legrasszistább alakok, akikkel valaha is találkoztam - jegyezte meg Collindale. - Azt hittem, már kihalófélben vannak. - Ugyan már, biztos nem úgy gondolja - mondta erre Julie, miközben betette Collindale tányérját a mosogatóba. - Csak szeret különcködni. Hé, Immy! Biztos nem...? Félbehagyta, amikor meglátta, hogy Cruz egész testében remeg, szaporán pislog és kezét ökölbe szorítja. Szeme kidülledt, szája kinyílt, mintha mondani akarna valamit... De csak gurgulázó hangok törtek elı a torkából. Elırehajolva összegörnyedt, majd hátra és kifeszült, azután elismételte. Elıre, hátra, majd összeesett. - Jézusom! - kiáltott fel Collindale. Lehajolt, hogy megfogja Cruz karját. - Mintha görcsei lennének... - Istenem! Nem! Mint az idegenek azokon a felvételeken! A mellkasa! A férfi mellkasán egy domborulat jelent meg, ahogyan a léggömb fúvódik fel, háta ívbe görbült és a fogait csikorgatva beszélt, szavai gurgulázva jöttek: - Segítseteeek... kibaszott... aaaah... segít... A többiek próbálták lefogni, de túl erısen rángatózott, ahogy egy partra vetett hal csapkod kétségbeesésében. Dorea kinyitotta az ajtót, és kikiáltott a folyosón álló két férfinak - a lény ebben a pillanatban robbant ki Cruz mellkasából; mint megszületı démon tépte ki magát a
testbıl. Cruz sikoltott kínjában, vére elborított mindent és mindenkit körülötte, a szíve helyén tátongó kráterbıl borzasztó, fémes szoborként emelkedett ki a szörnyeteg. Kisebb volt egy emberi újszülöttnél, és valahol félúton lehetett a csecsemı és a felvételeken látott xenomorf között. Szem nélküli fején csupasz fogak meredeztek, egész testét nyálka borította, és sziszegve forgolódott. Mielıtt bárki reagálhatott volna, megtalálta a menekülés útját, és olyan gyorsan rohant ki a helyiségbıl, hogy lehetetlen lett volna utolérni. Collindale és Beresford nem mozdult, csak térdeltek, és döbbenten meredtek le a saját testükre. 9 A karanténszobát betöltötte Cruz vérének szaga. - Inkább felvágom magam! - üvöltötte Beresford. - Nem hagyom, hogy az a kurva dög kitépje magát belılem! Kibaszottul kiveszem! Most azonnal! Kivágom! Kivágom magamból! Adjatok már egy kibaszott kést! Collindale csak ült az egyik vizsgálóasztal szélén, és a gyomrát fogdosta, hasán tartotta remegı kezét, és csak bámult maga elé rémülten. Idınként megnyalta az ajkait, és öklendezı hangokat adott ki. - Hova ment? - kérdezte Dorea kábultan, a lényre gondolva. Kinézett az ajtón a megfigyelıszobába, és látta, hogy a szörnyeteg kitépte az egyik szellızırácsot a mennyezet közelében. Vérnyom - Cruz vére - vezetett ki a karanténszobából, el a falig, azon fel a szellızıig. Hogyan mászhatott fel a csupasz falon? Felugrott volna? Hogyan születhetett meg ennyire... kifejletten? És a szellızıaknában jár - a hajó létfenntartó rendszerében. - Ó, Istenem! - mormolta Dorea. Lehajolt Cruz teteméhez, és a karjánál fogva elhúzta az egyik sarokba. Levedzı, széttépett mellkasával a holttest már legalább nem rángatózott. A hadnagy letakarta a fehér, rémült és kínterhes grimaszba torzult arcot egy papírpléddel, amit a betegszobában rendszeresítettek, majd felállt. Ekkor kiáltott fel Julie nıvér. Beresforddal küzdött, aki valahol talált egy borotvaéles orvosi szikét, és azt lengette maga elıtt. A nıvérnek valahogy sikerült megfognia a férfi csuklóit, de ahhoz nem volt elég erıs, hogy visszatartsa. Collindale nem foglalkozott velük; csak ült a vizsgálóasztal szélén és fogdosta a gyomrát, mormolt magában. Próbálta kitalálni, pontosan hol lehet benne az idegen: Azt hiszem... érzem a... - Kivágom magamból azt a kibaszott dögöt! - kiáltott Beresford vérben forgó szemekkel. Félrelökte Julie nıvért, de olyan erıvel, hogy a nı néhány botladozó lépést követıen nekicsapódott a falnak, és azután kábultan próbálta megtartani az egyensúlyát. - Kivágom, mielıtt túl késı lenne! Cruz volt az elsı, de belılem is ki akar majd jönni! Nem hagyom! Dorea néhány lépéssel ott termett, és megragadta Beresford jobb karját - abban tartotta a szikét -, megpróbálta kicsavarni belıle a pengét, de a férfi olyan erıvel
könyökölt bele az arcába, hogy attól hátratántorodott, és fekete foltok ugráltak a szeme elıtt. A hadnagy majdnem elveszítette az eszméletét, de sikerült magához térnie. Kitántorgott a puskájáért, és ahogy felvette, kinyitotta a folyosóra vezetı ajtót. Dinswood - szikár fickó szıke hajjal és lefelé ferdülı szemmel - meglátta a kezében a puskát. - Mi a fene! Miért tartod úgy azt a fegyvert, mintha rögtön lıni is akarnál vele, kislány? - kérdezte délvidéki akcentusával. - Nem hallottatok semmit? Gyertek be! Cruz halott és Beresford megırült. Buxton és Dinswood elrohant mellette, közben kibiztosították az elektrotöltetes rohamfegyvereket. - Nehogy lıjetek azokkal odabent! - kiáltott utánuk Dorea. Használjátok a szórást, ha nincs más megoldás! - Ki halt meg és adta át neked a parancsnoki posztot, kislány? Nem vagy te... Dinswood nem folytatta. Meglátta a vért a padlón és a testet a sarokban, az asztalon ülve maga elé meredı és motyogó Collindalet, és Julie nıvért, amint a fal mellett összeroskadva zokog, és fogja a jobb szemét. Orrából és felhasadt ajkából vér csepegett. Azután csak álltak és meredtek, ahogy Beresford a következı pillanatban felüvöltött, magába vágta a szikét a mellcsont alatt, majd vízszintes vonalban oldalra kitépte a szerszámot. Kínjában a fogát csikorgatva összegörnyedt és felnyögött, ahogy az egyenetlen szélő vágásból kiömlött az éles fényben selymesen csillogó vére, elborította a térdét, a cipıjét és alatta a padlót. A karanténszobát végleg betöltötte a vér és az emberi test belsı részeinek összevegyült szaga. - Dobd el azt a kibaszott kést! Most! - kiáltott rá Buxton, és vállához emelte a rohamfegyvert, megcélozta vele társát. A szike csörrenve esett le a padlóra - de a fájdalomtól reszketı és nyüszítı Beresford nem hagyta abba; beerıszakolta jobb kezét a friss sérülésen. Szája sarkából vér szivárgott, tekintetében a rémület és a kín versengett az elszántsággal. Julie nıvér a fiókok felé tántorgott, a sürgısségi nyugtatóinjekciókat akarta megkeresni. Talált egyet, feltépte a csomagolást, és letörte az ampulla tetejét. Közben Dorea és Dinswood próbálták megragadni az ırjöngı férfit két oldalról, de Beresford mindenhol csúszós volt, és szabad bal kezével eszeveszetten csapkodott. Dinswood dermedten öklendezett, és erılködött, hogy ne ájuljon el a látványtól. Beresford egyre beljebb erıltette a kezét, már az alkarja feléig turkált a saját testében, kínjában és dühében egyszerre nyüszített és morgott. Habos vér buborékait böfögte minden szónál, ahogy szenvedve mormolta magának: - Ki... fogom... rángatni onnan... azt a kibaszott... izét... mielıtt... magától... jönne... ki. Kiszedem... mielıtt kinyír... Kiszedem... Kurvára kiszedem... Istenem! ...kurvára ki fogom szedni! A többiek összeszedték magukat és egybegyőltek a szoba másik felén: - Oké, együtt lerohanjuk! - mondta Dorea. - Háromra. Egy... De nem mondhatta tovább. Elakadt a lélegzete a döbbenettıl, amikor Beresford szeme elkerekedett, és vinnyogva azt mondta: - Meg... megvan! - Az arca teljesen kifehéredett, tekintetében a többiek rémült döbbenete tükrözıdött, de mániákus
eltökéltséggel húzni kezdett kifelé valamit, csavargatta, húzta, közben görcsösen rángott a fájdalomtól, de nem hagyta abba, amíg ki nem szedte... Nem lehetett emberi belsı szerv, mert azoknak nincs lábuk, ennek pedig volt. Különös kis test volt, mint egy páncélos sárkánycsecsemı és egy rovar keresztezıdése. Nem látszott jól, mert különféle szövetek maradványaival elkeveredett vér és nyálka borította. Megrázta magát, görcsösen megvonaglott az emberi kézben... élt! A lény felvisított, kitátotta acélszínő állkapcsát, hogy még nagyobb teret adjon acélszínő fogainak, majd mint a lecsapó kígyó, egy villanással ráakaszkodott az ıt tartó kézre, mélyre harapott és csontokat tört el, ujjakat tépett le. Beresford újra felsikoltott, és másik kezével ütni kezdte a lényt. - Szedjétek leeeee... Buxton odaugrott, és puskatussal rácsapott az idegenre, amitıl az megszédült, és rángatózva leesett a padlóra. A férfi utánalıtt, a töltények gellert kaptak a padlón és a falakon, egyikük hátba találta Beresfordot - neki már mindegy volt; haldoklott, az imént térdre esett és imbolyogva dülöngélt elıre-hátra, szeme fel-felakadt. Mindeközben Collindale összekuporodott az egyik sarokban, homlokát felhúzott térdére szorította, és karjaival átölelte a fejét, egész testében reszketett, és érthetetlenül suttogott. Buxton elvétette a parazitát, és az magához térve követhetetlen gyorsasággal rohant az ajtónyílás felé, majd felugrott a már nyitott szellızıhöz, megkapaszkodott a szélében, és a következı pillanatban eltőnt. Dinswood és Buxton a szellızıhöz rohantak és utánalıttek, az elektrotöltetes lövedékek sziszegve hasították a levegıt. - Nem hiszem, hogy eltaláltuk - morogta Buxton, miközben lábujjhegyre állva benézett a sötét nyílásba. - Eltőnt. Kibaszott gyors. - Ez már a második volt - mondta Julie nıvér elhaló, tompa hangon. Rajta is, Doreán is annyira eluralkodott a félelem és a bizonytalanság, hogy a puszta akaraterejük tartotta ıket mozgásban. Feltették Beresford testét az egyik vizsgálóasztalra, és letakarták egy fehér papírtakaróval. A vér rögtön átáztatta a vékony anyagot, a hadnagy bénultan nézte, ahogy a folt egyre terjed a fehér felületen. - Kettı elszökött és... Julie nem fejezte be a mondatot. Buxton, Dinswood, a nıvér és Dorea, mind a négyen Collindalere néztek. Megérezhette a ráirányuló figyelmet, vagy mégsem merült el olyan mélyen belsı világában, mert nyitva maradt szájjal, rémülettel telt tekintettel felnézett: - Mit akartok tenni velem? - Mesterséges kóma - bukott ki a nıvérbıl a megoldás. - Van hozzá injekcióm, bizonyos agyi traumáknál használatos. Csak idıleges, de megállíthatja annak a lénynek a fejlıdését is. Megakadályozza, hogy... tudod... hogy kijöjjön. És elvégezhetünk valamiféle mőtétet is. Vagy elvihetünk valahova, ahol... ahol kiszedhetik...
Remegtek az ajkai. Az átélt borzalom túl soknak bizonyult, és a nıvér kezdett szétesni. - Nem tudtam megmenteni... mind a ketten halottak, és azok a lények... a szkennerek sem látták, mintha valahogy elrejtıztek volna... Dorea átkarolta és magához húzta. - Nem tudhattad. Még sohasem találkoztunk ilyennel. Julie! Te megtettél mindent, amit megtehettél. Mindig megteszed. Az injekció is jó ötletnek tőnik. A hadnagy maga is úgy érezte, mindene remeg, és a gyomra felkavarodott. Vér borította a ruháját és a kezét, talán az arcát is. Vér mindenhol... Elsıként azonban Dinswood bukott ki. Letámasztotta fegyverét a falhoz - annyira esetlenül, hogy az csörömpölve el is dılt -, majd elrohant az alacsony gravitációs folyadékelszívó felé, és zajosan okádni kezdett. - Jézusom! - mondta Buxton halkan. Végignézett a kivezetı vérnyomokon, tekintete megállapodott a kiszakított szellızırácson, majd felvándorolt a falon a nyílásig. Vissza kell hívnunk a kapitányt. És Nate a biztonsági... a francba, Reynolds is velük van! - Reynolds! - mondta Julie nıvér keserően. - İ inkább felnevelné ezeket! A gyógyszeres szekrényhez ment, szinte mechanikusan lépett, és hasonlóan darabos mozgással nyitotta ki az ajtót. - A kómainjekció... Mindjárt kész, és akkor alhatsz, Horus... - Ne! - kiáltott fel Collindale hirtelen, és rémült arckifejezéssel felugrott. Bedrogoztok, szétdaraboltok és hagyjátok, hogy meghaljak! Buxton ráemelte fegyverét, de Collindale lerohanta, vállal nekiment és fellökte, közben hisztérikusan zihált. Ahogy nekicsapta Buxtont a falnak, a puska elsült, és a tár maradékát beleeresztette a plafonba. A lıporfüst szúrósan terjengett a helyiségben. Collindale felkapta Dinswood fegyverét, és kirontott a karanténszobából. Dorea még megpróbálta elkapni, de nem sikerült. Kirohant a folyosóra, ott megtorpant, habozott néhány pillanatig. Elnézett jobbra és balra, azután elsietett a hajó hátsó része felé. - Az Isten verje meg! - kiáltott fel Dinswood. Buxton habozva nézett Collindale után - nem alaptalanul attól tartott, hogy Horus lelövi, ha utánamegy -, majd mégiscsak elindult. Csak addig állt meg, amíg hátrakiáltott a válla felett: - Dinswood! Fogd Dorea puskáját és gyere utánam! - Egy fenét! - válaszolta Dorea. - Én jobban lövök! - Ez derült ki a közös kiképzésen. Buxton után ment, és elindultak a hajó hátsó része felé. Collindale eltőnt - a folyosó végén kanyar és emelkedı vezetett egy motorizált padlóval ellátott szakaszhoz, így az exogeológus már fél hajónyira lehagyhatta ıket. Hova a pokolba megy? - tőnıdött Dorea. És hová tőnt a két endoparazita a hajó szellızırendszerében? Lehet, hogy tönkreteszik a létfenntartó berendezéseket? Vagy... Vagy tovább növekednek valahol? 10
A gigantikus helyiségnek lehetett valami köze az anomália üzemanyag-ellátásához, meghajtásához, vagy valami hasonlóhoz, de nem tudták biztosan kideríteni. Lehet, hogy szintetikus vagy létfenntartó rendszert találtak - vagy ezt mindet egyszerre. Corgan a fejét vakargatva nézte a gigantikus csövek többszörösen egymásba futó, bonyolult hálózatát - némelyiken gömböket alakítottak ki, amitıl úgy néztek ki, mint a kígyók, amelyek lenyeltek egy-egy labdát. Látszólag minden rendszer nélkül kristályok csoportjai törték meg a csövek egyhangúságát, egy részük a falon ült, mások hosszú szárakon nyúltak beljebb, és a környezı falakon titokzatos idegen jelek sorakoztak. A magasban platformok és futóhidak hálózták be a maradék helyet. Bizonyos helyeken a csövek egyes szakaszai átlátszóvá váltak és homokóra-alakot vettek fel, bennük kékeszöld, energiától izzó folyadék áramlott. - Az jutott eszembe - kezdte Chang, miközben egymás mellett álltak az egyik magasan lévı futóhídon -, hogy évekig is eltarthat, mire az emberek magyarázatot találnak minden itteni cuccra. Különösen, ha biztonságosan akarják megoldani. - Kapitány! - kiáltott oda Ashley. - Találtunk valamit idelent! Meg kellene néznie! Félelem rejlett a hangjában. Corgan és Chang lementek a gyémántlebegıkkel, hogy csatlakozzanak a többiekhez a helyiség távolabbi végében, egy sötétebb sarokban a csövek és kristályok bonyolult tömege alatt. Tizenkét halott idegent találtak egy elválasztófalra rögzítve valamiféle fehér anyaggal, ami leginkább a lepkebábok hálójára hasonlított. Csak a fejük és esetenként a felsı testük maradt ki belıle. Lábaiknál megtépázott, barna burkok hevertek összelappadva, leeresztve. A falra felragasztott vagy hálóval felkötött giffek mind a felfedezık felé néztek, szinte várakozó tekintettel, állapotuk a bomlás különféle fázisait mutatta némelyikük szinte teljesen sértetlennek látszott. Corgan megborzongott, amikor ezekre ránézett; most került a legközelebb azokhoz a lényekhez, akik a hajót építették. - Maga szerint ez normális... huh... ınáluk? - kérdezte tıle Hesse. - Úgy értem, lehet, hogy ez valamiféle bebábozódás. Corgan megrázta a fejét: - Valamiért úgy érzem, hogy nem. A környezet egyáltalán nem úgy néz ki, mintha ilyen célból alakították volna ki. Miért választanának maguknak helyet véletlenszerően? És ezek itt elıttük... nézzék meg közelebbrıl. Emlékeznek a felvételekre? Ezek itt... Belerúgott az egyik aszott, leeresztett dologba, ami elporladt, és felfedte egy nyolcujjú ízeltlábú idegen megmerevedett maradványait. - Tojászsákok! Tucatnyi! - kiáltott fel döbbenten Ashley. - De mintha valami elpusztította volna ıket. Talán valami kémiai szer. És itt van ez a fehér anyag... - Nehogy közelebb menjen! - parancsolt rá Corgan. - Menjünk hátrébb! - A falra felrögzített giffeket méregette: - Lehet, hogy a xenomorfok ragasztották fel ıket, és a társaik idejöttek, hogy elintézzék a tojásokat. De...
- Igen - szólt közbe Nate -, lehet, hogy nem volt idejük leszedni a srácokat a falról. Közbejött valami sürgısebb. A kapitánynak eszébe jutott valami, amit a giff holoszámítógép figyelmeztetı felvételein látott. Ekkor érkezett hívás a Hornblowerrıl. Cruz és Beresford meghalt. Collindale eltőnt. Valami elszabadult. *** - Vissza a hajóra! Most rögtön! - parancsolta Corgan. Collindale a raktár ajtajánál hallgatózott. Csend volt odakint. Hallotta, amikor néhány perce Dorea, Dinswood és Buxton elhaladtak, Dorea fegyverérıl vitatkoztak. Egyenesen elmentek a raktár elıtt a lift felé, biztosan arra gondoltak, hogy a hajó hátsó része, esetleg a leszállóegységek felé menekült. Jól gondolták; oda tartott - csak még nem azonnal. Kilépett a raktárból, készenlétben tartotta a fegyverét, és elszánta magát, hogy használja is, ha kell. Mindkét irányban végignézett a folyosón, de nem látott senkit. Megkönnyebbült; nem szívesen lıtt volna rá a társaira. Nem érezte ıket közel magához - még csak rövid ideje dolgoztak együtt -, és nem hagyhatta, hogy bárki is laborpatkányként bánjon vele, leoltsa és felboncolja. El akarták altatni, és ki tudja, mit csináltak volna vele azután? Elaltathatták volna, mint a kóbor kutyát az állatorvos. Visszasietett a folyosón a betegszoba felé; nem bízott bennük annyira, hogy engedje, amit vele terveztek. Viszont azt a lényt minél elıbb ki akarta szedni magából. Látta, mi történt Cruzzal. Kellett lennie jobb megoldásnak is, mint amit Beresford mővelt magával. Mint a kemoterápia a ráknál. Egy méreg, ami téged nem öl meg, de az endoparazitát elpusztítja. Vagy egy sokkal gondosabb mőtét, egy professzionális beavatkozás. Beresfordot a pánik hajtotta, de ha megoldod, hogy ne vérezz el - és érzéstelenítést is használsz... Berontott a betegszobába, véletlenül pont neki Julie nıvérnek, aki épp kifelé tartott. Esetlenül állt a zokogó nı felett, azután felsegítette, magához húzta. - Rendben vagy? - kérdezte. - Elveszítettem két embert, akikrıl gondoskodnom kellett volna, és a harmadik épp most ütött le a fegyverével. - Sajnálom... kitaláltam valamit. Kerítsd elı a lehetı legerısebb helyi érzéstelenítıt; de szeretném látni, mi az. És egy készlet szikét. Ércsipeszt, mindent, ami kellhet. Kézi szkennert, talán oxycontint is. Igen, az is kell. Sebkötözıt, varrót, ami kell. Van itt kemó? - Kemoterápiás szer? Nem, rák esetén rögtön vissza kell mennünk a marsi kolóniára. Amúgy sem használjuk már gyakran. A rákot nanorobotokkal gyógyítják. De az agyban nem használhatóak, és fıleg agytumornál használnak kem... - Oké, akkor ne tarts fel tovább. Szedd össze a cuccokat, Julie, vagy leütlek és reménykedem, hogy nem öllek meg vele. Azután összeszedem én. - Egy perc és visszajönnek.
- Annál azért tovább tart majd nekik. - Rászegezte a fegyvert a nıvérre: - Bocsáss meg, Julie, de komolyan gondolom. Szedd össze a cuccot, és rakd bele valamibe! Nem tudom, mennyi idım van még. A nıvér megtörölte a szemét, és átment egy másik helyiségbe. Collindale megállt az ajtóban; érezte a levegıben a vér és a félelem szagát. Nézte társai élettelen testét a vérfoltos takarók alatt. Julie egy orvosi táskával tért vissza, és barátságtalanul nézett rá: - És most? - És most velem jössz! - A férfi intett a fegyverrel. - Mozgás! Lemegyünk az Egyes Karbantartóba. - Elrabolsz? - A beteged vagyok. Ápolni akarsz, nem? Ha nem, akkor elrabollak. Gyerünk már! *** Dix és Bayfield a kettes karbantartófolyosó hármas szegmensében járt, és halkan beszélgetett: - Bayfield! Szétrúgom a segged, ha bajba keversz! - Hé! Nem muszáj innod a brandybıl. - Brandy? Fogsz valami konzerv barackot, megerjeszted és brandynek nevezed? Inkább romlott gyümölcslé. - Nem, haver, ez príma cucc. Ugyan már, menjünk be, ha a konyhai robot végzett a padlóval. Legutóbb megpróbálta kifényezni a cipımet, és seggre estem. - Nem tudom... Meg mernék esküdni rá, hogy hallottam valami furát fentrıl. Visszhangzott, mintha valaki lövöldözött volna. - Ha bármi furával találkozunk, majd el... Beléptek a nagy, jól bevilágított, félhold alakú konyhába. A helyiség padlója és berendezése rozsdamentes acéllemezbıl készült, a hátsó részen tartották az ételfeldolgozókat és a melegítıket. A komm megreccsent. - Bayfield? Dix? - Buxton szólt. - Lent vagyunk, Buxton, a konyhában! - válaszolt Dix kiabálva, hogy a komm tisztán fogja a hangját. - Helyzet van. Ketten elestek, és egy ember eltőnt. Ha látjátok Collindalet, maradjatok távol tıle, és azonnal hívjatok! És valami elszabadult a hajón. Menjetek fel a betegszobába, és nézzétek meg, hogy Julie nıvér jól van-e! Odaszóltunk, de senki sem válaszolt. - Ja, izé, vettük - válaszolta Dix. Bayfieldhez fordult, aki úgy turkált a hőtıben, mintha semmit sem hallott volna az iméntiekbıl. - Bayfield, ember! Mi a véleményed? Hogy érthette azt, hogy ketten elestek? Meghaltak? Mitıl? Bayfield belekortyolt egy kinyitott konzervdobozba, amit a fagyott borsópüré mögött rejtett el. - Oooh, nem rossz - mondta a tökét vakargatva. - Nesze, igyál! Én mondom, haver, bármi is ez... Hé! A robot tönkremehetett! Odass! A konyha távolabbi végébe mutatott. A padlón szétszórt szemetet eltakarta elılük a falból kilógó mixer, de a legalább harminc feltépett konzervet és zacskót, illetve az
egyik keltetett húsbálát meglátták - kétszáz kiló tömörített hústenyészetbıl csak a csomagolás maradt és néhány falat, mind a padlón szerteszét. - Mi a szar...?! - kiáltott Dix. - Ki csinálhatta ezt? Szétszarták az egészet... és java része eltőnt! - Whoa... - Bayfield ismét meghúzta a rögtönzött brandyt. - Á, csak a robot. Megint beszart. - A robot? Ezt valaki megette! Ezek fognyomok... szent szar! - Nem bírta folytatni, csak bámulta a fognyomokat a húscafatokon. - Mit mondott Buxton? Valami elszabadult a hajón? Egymásra néztek, azután a folyosóra nyíló ajtóra bámultak. De mielıtt elindultak volna, Bayfield visszafordult a hőtıhöz: - Várj! Azt hiszem, van még itt valahol egy doboz erjesztett cucc... - Bayfield, te barom! Hogy... Dix ekkor pillantotta meg a hőtı fölött a kitépett szellızırácsot, és azt, hogy valami kuporog odabent a nyílás árnyékában. Nem látta jól, a fény csak egy kis részt világított meg. Csak az acélszínő, nyáltól csepegı fogsort. Ezután az a valami kilıtte magát a szellızıaknából, egyenesen Bayfield felé. Nem volt nagyobb egy terriernél, majdnem gyerekfélének látszott; páncélozott csecsemınek karmokkal és ijesztı fogakkal, amelyek szem nélküli fejének java részét elfoglalták. Állkapcsát szélesre - meglepıen szélesre - tátotta, és fogait belemélyesztette Bayfield arcába, valahogy úgy, ahogy egy kiéhezett ember nekilát egy hamburgernek. Vér fröccsent, ahogy a férfi odakapott, és sikoltozva próbálta lerángatni magáról: - Megharapott! Dix! Megeszi a pofám...! Az idegen kitámasztotta karmos végtagjait, és rángatni kezdte a fejét két oldalra, ahogyan a ragadozó állat tépne ki egy darabot áldozatából - és Bayfield arcának egy része leszakadt; az egész orra, a felsı ajka, a fogai és az arccsont egy része, a bal szeme. Csak egy rakás visító, szilánkos szélő csont, egy rész arc a jobb oldalán, és egy vadul forgó, héj nélküli szem maradt a fejébıl. A lény ott kapaszkodott Bayfield megroggyanó testén, és tovább tépte azt. Letépett még egy darabot a fejébıl, és lenyelte. Bayfield görcsösen összerándult, tétován tett egy lépést elıre, megbotlott, és a karjaival kapálózva hátradılt. Dix valahogy megırizte lélekjelenlétét, és már fegyvert keresett; ekkor meghallott egy különös, émelyítıen reccsenı hangot. Bayfield rángó tetemére nézett és látta, hogy a lény letépte társa homlokát, száján egy kisebb, belsı állkapcsot tolt ki, és belemélyesztette fogait az agyba. - Ó, a kurva életbe! - motyogta Dix rekedten, és megdermedt a döbbenettel vegyes félelemtıl. Menekülj! - mondta magának, azután sziszegve ki is nyögte: - Menekülj! - De képtelen volt megmozdulni. Bayfield gurgulázva hevert a padlón, mintha még lett volna benne élet. Az idegen a mellkasán kuporgott, és tovább rágta, tépte a tetemet. Egyszer csak abbahagyta, szem nélküli, vérmocskos fejét elfordította Dix felé. Bár nem volt semmiféle látószerve, a
férfi érezte, hogy teljes mértékben látja ıt, felfogta a jelenlétét, a húsa élı frissességét. És nem fogja hagyni, hogy elmeneküljön. Ha megfordulok, rám ugrik hátulról, gondolta Dix. Kitépi a tarkómat és kiharapja az agyamat. Felzabálja a kibaszott agyamat, mielıtt még észreveszem, hogy meghaltam. Miközben ez lepörgött a gondolatai között, a lény egész testében megfeszült, mintha ugrani készülne. Bayfield jobb szeme kocsányon lógott ki, a rém egyfolytában dolgozó állkapcsai közül. Azután fémes kattanások hallatszottak, és elektrotöltetes golyók hasítottak a levegıbe sziszegve, csapódtak a pultba a még életben lévı Dix és az imént kiszenvedett Bayfield között. Az egyik töltény eltalálta a lényt, és az pörögve oldalra repült. Dix felsikoltott - a sikoly csak úgy kijött a torkán, magától - és hátratántorodott, ahogy Dorea félrelökte, miközben a lényre célzott. A teremtmény próbált elinalni, szemmel szinte követhetetlen gyorsasággal. Valami kifröccsent belıle, de nem úgy tőnt, mintha komolyan megsérült volna. Eltőnt valahol a mixer kockaszerően kitüremkedı alakja mögött. Buxton és Dorea készenlétben tartott rohamfegyverrel futott utána - de már hiába. - Itt egy kibaszott lyuk a falon! Kiégette! Átégette a falat! - kiáltott fel Buxton elhaló hangon. - Istenem, segíts...! 11 Collindale kinézett a leszállóegység elülsı szélvédıjén; elıtte Corgan gépe, az Egyes Leszálló ült a hangárfedélzeten. Alig húsz perce érkezett vissza, a levegı vibrált körülötte, ahogy a lassan kihőlı motorok leadták a hıt. Az üzemanyagtartályok mögötti rejtekhelyükön az exogeológus alig bírta rávenni Juliét, hogy csendben maradjon, amíg Corgan, Nate, a panaszkodó Reynolds és a többiek kiszálltak, majd elsiettek a lifthez. Csak azzal foglalkoztak, hogy minél elıbb felmenjenek, kivizsgálják a haláleseteket. Természetes módon izgatottak voltak a Hornbloweren elkóborolt idegenek miatt is, és még véletlenül sem néztek hátra a válluk felett, így nem látták meg ıt és a nıvért. A Kettes Leszálló pilótafülkéjében ült. Amíg Julie nıvér elıkészítette az eszközöket, ı ráfogta a fegyvert, közben a másik kezével beprogramozta a szerkezetet, hogy kövesse le az utolsó útját, vissza az idegen őrhajóig. Közben csak egy-egy másodpercre vette le szemét a nırıl, és elızıleg még az akkumulátort is kihúzta a sisakrádiókból. Azon már nem hívhatta a hajót. - Vedd fel a sisakot, Julie! Az őrruhát már korábban felvetette vele. A nı végig barátságtalanul mormolt magában, de a sisak ijesztette meg igazán: - Ki akarsz vinni az őrbe? Nem kaptam ilyen kiképzést. - Szükséged lesz az őrruhára. Elég ennyit tudnod. - Azzal ismét rászegezte a fegyver csövét. - Nem hiszem, hogy lelınél, Horus.
- Nem hiszed, mert nem neked növekszik egy szarházi idegen parazita a beleidben. Nem is sejted, milyen lehet, ugye? - Úgy érezte, mintha a lény fészkelıdni kezdett volna benne. Nyugtalankodott, készült a születésére. Undorító volt érezni magában az idegent, undorodni kezdett a saját testétıl. - Nem engedhetlek el; szükségem van a segítségedre. Azután elmondhatod nekik, hogy hová mentem. Figyelheted a leszállóegységet innen, de most vedd fel azt a kibaszott sisakot! A nı rábámult, azután felcsatolta a sisakot. Collindale is felvette a saját sisakját. Amíg a hangárban kiegyenlítıdött a nyomás és az ajtó kinyílt, Julie végig az ülése karfájába kapaszkodott - a férfi a két sisakon keresztül is hallotta, hogy zihál a félelemtıl, majd felnyög, amikor a leszállóegység kiugrik az őrbe. A szerzıdése szerint a "belsı" legénység tagjaként csak a hajón belül teljesített szolgálatot. - Ha félsz az őrtıl, nem kellett volna jelentkezned egy őrhajóra, Julie - jegyezte meg Collindale. - Neked meg bíznod kellett volna benne, hogy segíteni akarok... Lehetséges. De már elszánta magát, és le akart szállni annak az acéltojásnak a felszínére. Perceken belül elérték az anomáliát, és Collindale beállította a robotpilóta idızítıjét a visszatérésre, majd kiterelte a nıvért a légüres térbe, át a korlátszerő kiemelkedésektıl szabdalt hajótesten, mindvégig rászegezve a fegyvert. Lıni ugyan nem tudott volna vele, de az egyik oxigéntartályt felsérthette vagy a sisakot összetörhette volna. Te jó ég! Mit nem gondol! Miféle korccsá változott alig egy óra alatt! De amikor eszébe jutott az a lény ott bent, és az, ahogyan kitépte magát Cruz mellkasából... Ezt nem fogja hagyni. Mindegy, mibe kerül. Majdnem a köldöknél jártak, ötven botladozó lépést tettek meg a hajótesten, amikor a robotpilóta idızítıje lejárt, és a kis jármő felemelkedett, majd elindult a Japetus túloldalára. Ez majd összezavarja ıket, gondolta Collindale. - Hova a pokolba megy? - csodálkozott Corgan hangosan. - A leszállóegység annak az átkozott megfagyott holdnak a túloldala felé tart. Nincs ott semmi. Hesse, Ashley, O'Neil és Nate ott álltak mellette a hídon, figyelték a Kettes Leszálló röptét. Reynolds a betegszobában vizsgálta a holtak maradványait, hátha talál bennük az idegenek után hátramaradt nyomokat. Dix is ott maradt vele - benyugtatózva hevert a megfigyelıben egy kerekes ágyon. Amikor bevitték, csak motyogni volt képes. Dorea és Chang ırt álltak a betegszoba elıtt; Dinswood és Buxton a hajóhídtól elvezetı folyosón tették ugyanezt - meglehetısen idegesen fogdosták a rohampuskáikat. Bayfield maradványainak látványa mindenkit elborzasztott. Corgan felemeltette egy raktári robottal, és elküldte az égetıbe, amelyet a szemét eltüntetésére használtak. Az idıpont nem volt alkalmas az érzelgısségre. Késıbb bármikor megtarthatják a szükséges ceremóniát az elhunytakért. Az elhunytakért. A halottakért. A legénységéért.
Cserbenhagyta ıket. Kapitányként az elsıdleges feladata az volt, hogy életben tartsa és biztonságban visszajuttassa az embereit az állomásra. Úgy érezte, sötét felhı jelent meg fölötte, egyfajta kozmikus, nyomasztó sivárság és feketeség, amilyet sohasem érzett azelıtt. Volt már depressziós, de sohasem ilyen mélyen. Többnyire elérte, amit akart. Sikeres volt az iskoláiban, a csatáiban, a Bolygóközi Társaság berkeiben, és eddig még kapitányként is. Eddig. Ezúttal, ha élve megússza, a hátramaradt családoknak kell leveleket írnia, amelyekben megpróbálja elmagyarázni, hogyan haltak meg a szeretteik. Cruz feleséget és gyerekeket hagyott hátra a Földön. Beresfordnak felesége volt, és Bayfield után is maradhatott valaki. De mit fog mondani Collindalerıl? Bocs, kiment az őrbe sétálni egyet? - Kapitány? - Hm? - kérdezett vissza, azután rájött, hogy Ashley mondott neki valamit, amire nem figyelt oda. Össze kellett szednie magát. - Elnézést, mit mondott? - Követjük Collindalet? - Nem, nem hiszem, hogy... - Kapitány! - Dorea hívta a kommon. - Nem találjuk Juliét. Ellenıriztem a hajó számítógépében, és két öltözék szkafander került ki a raktárból közvetlenül azután, hogy maguk visszatértek. - Jézusom! - mormolta Nate. A kapitány tudta, hogy Nate gyengéd érzelmeket táplált a nıvér iránt. Együtt jártak, de szakítottak, amikor Julie szerette volna, ha összeházasodnak. Nate még nem jutott túl a dolgon: - Utánuk kell mennünk! Corgan bólintott: - Biztosítjuk a hajót, és utánuk megyünk. De mi a fenét akar ezzel Collindale? - Megırült, Daryl - Bár barátok voltak, szolgálatban Nate nagyon ritkán szólította a keresztnevén a kapitányt. - Benne is van egy olyan lény. - A biztonsági tiszt nyelt egy nagyot, és rábámult a leszállóegység útvonalát mutató monitorra. A jármő orbitális pályára állt, a fagyos hold túloldalán. - A dolog elvette az eszét, pánikrohamot kapott és kimenekült. Nem tudjuk felülírni a leszálló vezérlését? - Úgy nem, hogy köztünk van a hold. De a hajóval közelebb mehetünk. A másik... földön kívüli ragadozók rejtızködnek a hajón. - Megrázta a fejét. - Ezt kell elsıdlegesnek tekintenem, Nate. Közben Ashley belépett a számítógép keretrendszerébe: - Kapitány! Lehet, hogy nincsenek ott a leszállóegység fedélzetén. - Honnan tudja? - Csak gondolom. Hova máshova mehetett volna? Ha lekövetjük a repülési útvonalat... a leszállóegység megállt az anomáliánál. Lehet, hogy ott vannak kint, az acéltojáson? - És a leszállót csak elterelésnek használta! - mondta Corgan, és megújult tisztelettel nézett a tudományos tisztjére. - Akárhol is legyen most Collindale - mutatott rá Nate -, az a dolog ki fog törni belıle. És ezzel Julie életét is kockára teszi. - Rendben, Nate. Vigyél magaddal egy önként jelentkezıt. Menjetek utánuk! Nekem rendbe kell tennem a hajót.
Nate O'Neilre nézett, aki a padlót bámulta, és zavartan megköszörülte a torkát. - Megyek veled - szólt Ashley. Corgan megrázta a fejét: - Nem, szükségem van magára. Maga a tudományos tiszt, és... Hesse megvonta a vállát: - Gyerünk, Nate. Öltözzünk be. Kisiettek, és Corgan a transmitterre nézett. Arra gondolt, hogy azonnal jelenti a helyzetet, és engedélyt kér, hogy visszatérhessenek a Marsra. Lezárhatják a hajó egy részét, azután a marsi hatóságok majd beküldenek egy nehézfegyveres csapatot, hogy megtisztítsák. Csak el kell jutniuk a Marsig. Azonban szembement volna a szabályzattal. Egészen addig az ellenséges idegen lényekkel való találkozás pusztán elméletként létezett - amely elméletet mélyen bevéstek minden kapitány fejébe, mivel találtak arra utaló jeleket, hogy a Földet korábban már meglátogatták. Az ENBT határozott parancsokat fogalmazott meg a találkozás esetére - és a java része karanténtörvények alá tartozott. Amellett ott voltak maguk a lények; kivételesen veszélyesnek bizonyultak. Az anomálián talált felvételeket és leleteket is figyelembe véve sokkal veszélyesebbek, mint amilyennek addig mutatták magukat. Meggondolta magát, és remélte, hogy jól döntött. Már elveszítette a saját döntéseibe vetett bizalmát. A számítógéphez fordult, kért egy kivetített holoképet a Hornblower belsı terérıl. A gép a vezérlıpanel fölé, a levegıbe helyezte ki az összetett, többszintes holotérképet sárga és zöld vonalakkal, narancssárgajelzésekkel. Corgan körbejárta, a különbözı fedélzetek áttetszı részleteit nézte. - Az a lény, amelyik megölte Bayfieldet, kiment a konyhából egy lyukon keresztül. Az aknarendszer behálózza az egész hajót. Vagy elrejtızik, vagy vadászni indul. Bármi is legyen ez a lény, azt tudjuk, hogy ragadozó. - Ja - bólintott O'Neil, a hangja remegett. Magához szorította rohamfegyverét. Ragadozó. Corgan rátenyerelt a kommra: - Reynolds! Státuszjelentést! - Itt minden rendben. És dolgozom! - jött a panaszos válasz. - Reynolds! Majd adok én magának munkát; oda-vissza járırözhet a hajón, ha nem változtat a hangnemen! Az exobiológus nem válaszolt, de a vonal nyitva maradt, halk háttérzajt közvetített. Corgan folytatta: - Ide hallgasson! Tudom, hogy nem áll a rendelkezésére elegendı adat, de találgassunk! Azok a lények táplálkoznak. Meg fognak minket támadni, vagy elrejtıznek valahol, és emésztenek egy ideig? - A jelek arra utalnak, hogy növekedési fázisban vannak, talán alszanak is idılegesen. Nem hinném, hogy ez sokáig tart náluk. - Értem. Mindenesetre álljon készenlétben! Corgan vett egy mély lélegzetet, felállt, és levette válláról a fegyverét. - Átkutatjuk a hajót, megkeressük, hogy hová bújhattak el. Elöl kezdjük, és módszeresen haladunk hátrafelé. - Mi lesz azokkal a részekkel, amelyekhez nem férünk hozzá? - kérdezte O'Neil.
- Robotok - válaszolt Ashley. - A karbantartó robotok jelenthetik, ha rendellenességet találnak. Minden adatot a központi számítógépre küldenek; beprogramozhatom, hogy a központ átküldje nekünk, bárhol vagyunk. A kapitány bólintott: - Rendben. Ellenırizzék a tárat! És biztosítsák ki a fegyvereket! *** Collindale és Julie az idegen őrhajó legénységi szállásán járt, a méhsejtszobák legfelsı sorában. Collindale a hátán feküdt egy asztalon, őrruháját és ingét levette, mellkasát szabadon hagyta. Mindkét pár kesztyőt összehajtották, és a feje alá tették párna gyanánt. Remegve feküdt, a puskát a kezében tartotta, keresztbe fektette a hasán. Az orvosi táska nyitva hevert a padlón, Julie kézbe vett egy szikét. Elızıleg már beadta a helyi érzéstelenítıt a szegycsont alá, de a férfi még túl erısen érzett mindent. Túlságosan rémült volt, és ezzel akadályozta a szer hatását. Ott feküdt, és hallgatta a saját szívverését - és egyre biztosabban érezte, hogy a szörnyeteg fészkelıdik a testében, megfeszül, készülıdik, hogy kitörjön. Ha kiszedik... végignézte, mit tett Beresforddal. Mintha bosszút állt volna a beavatkozás miatt. - Gondolod, meg tudlak operálni úgy, hogy rám fogod azt a puskát? Amint megérzed a fájdalmat, rögtön el fogod sütni. - Ide figyelj! Ha trükközni próbálsz... - Te figyelj ide! - A nıvér fölé hajolt, tekintetébıl sütött a harag. - Szükséged van rám ehhez! Csak túl akarok lenni rajta! Tedd le azt a puskát, vagy hátba lıhetsz, amikor kirepülök innen! Collindale szája kiszáradt, megnyalta az ajkait. Az a valami mozgolódni kezdett benne. Összegömbölyödött, összehúzta magát. A férfi odanyújtotta a fegyvert: - Vedd el! Julie letette a szikét és elvette a fegyvert, egy pillanatra megállt, csak nézett a másikra. Collindale tudta: megfordult a nı fejében, hogy egyszerően csak lelövi és otthagyja ıt - közben a lény odabent szintén ki akarta nyírni. Talán tényleg ez lenne a legjobb. Mindketten erre gondoltak. De a nıvért nem gyilkosságra tanították, hanem gyógyításra. Félretette a puskát, letámasztotta a fal mellé. Újra kézbe vette a szikét, és kivett egy kapszulát a táskából. A férfi szájába tette: Hagyd, hogy lassan szívódjon fel. Collindale ráharapott az oxycontinra. - Siess! Érzem, hogy mozog a kis dög! Vágd ki! A nıvér lehajolt és vágni kezdett - vékony, éles érzet -, azután Collindale azon kapta magát, hogy megragadja a nı csuklóját. Nem akarta, de eltartotta a pengét a szegycsontja alatti nedvedzı vágástól. A lelke mélyéig zavart volt. - Mi az? Még több fájdalomcsillapítót szeretnél? Adhatok, de eltart néhány...
- Nem! Nem, de... - İ maga is alig hitte el, hogy ezt mondja, de elképesztıen erısen érzékelte a kényszert, hogy megakadályozza ezt az egészet. - Nem akarja, hogy ezt tegyük! A lény... Julie szeme elkerekedett: - Beszél hozzád? - Nem szavakkal... de mintha... mintha rácsatlakozott volna az idegrendszeremre. Érzem, hogy... figyelmeztet... - Akkor most mit akarsz, mit csináljak? Az istenit! Nagyon szorítod a csuklómat! Collindale a kezére koncentrált, próbálta elengedni Julie karját. Az ujjai nem engedelmeskedtek, mintha valaki máshoz tartoztak volna, mintha a bıre csak kesztyő lett volna, valaki másnak a kezén. És eltartotta magától a szikét. Próbálkozott, erısebben koncentrált, összpontosította akaratát, és lassan visszanyerte az uralmat a keze felett. Sikerült széttárnia az ujjait, elengedte Julie csuklóját, és a nıvér hátrébb lépett, nagyot sóhajtott. - Siess! - sürgette Collindale. - Csináld! Most! Ekkor kezdett felpúposodni a mellkasa, és a fájdalomcsillapító okozta tompaság semmivé foszlott az égetı kíntól. Szövetek hasadtak szét, a csontjai recsegtek... mellkasa felpúposodott, majd újra lelapult. A kitüremkedés ismét növekedni kezdett Julie rémülten vágott, vér spriccelt a sebbıl. A lény odabent elkezdett nyomakodni kifelé, széthasította maga elıtt a húst. Julie elborzadt arckifejezéssel erıltette bele a kezét a sebbe, ahogyan a sebész végzi a császármetszést. Megragadta a lényt és húzni kezdte kifelé. Húzta - kicsúszott a kezébıl, elvesztette... de újra megragadta, és a teremtmény vonaglani kezdett a testben, Collindale sikoltott a fájdalomtól. Érezte, hogy a lény lassan kiemelkedik a sebbıl, érezte, hogy próbál a saját módján távozni, és karmaival megkapaszkodik odabent. Húzza magával a zsigereit, ahogy a nıvér egyre csak húzza, tépi kifelé, egyre csak kijjebb, amíg végül kiszabadult. Julie úgy tartotta a lábánál fogva, ahogyan a csecsemıt tartják, csurgott róla a vér, és bedrogozott állapotában Collindale arra gondolt, a nıvér mindjárt az újszülött seggére paskol, hogy az felsírjon. Mintha egy kígyó és egy majom keveréke lett volna, a lény úgy tekerte ki magát és kapaszkodott fel a kézre, kirántotta lábát a fogásból. Julie hiába próbálta sikoltozva letépni magáról, a szörnyeteg villámgyorsan felkapaszkodott a karján, az arcára ugrott, és karmos lábával, karjával rákapaszkodott. Collindale maga sem tudta, hogyan, de egyik kezét a vérzı seben tartva felállt, szeme káprázott, és forgott körülötte a világ. Tántorogva indult a puska felé, közben magában motyogott: - Le kell lıni... le kell lınöm... elkapja Juliét! Bocsáss meg! Julie! Bocsáss meg, hogy belerángattalak! A kis, véres újszülött idegen olyan gyorsan mart bele Julie arcába, hogy a húscafatok és a csontszilánkok úgy repültek szét, mintha láncfőrész vágott volna a testbe. A nı hátratántorodott, sikolyát eltompította a ráakaszkodó lény teste - azután a nıvér hanyatt esett, rángatózva és gurgulázva haldoklott. Collindale felvette a puskát, de le volt gyengülve, erısen vérzett, és a gyógyszerek is bizonytalanná tették a mozdulatait. Amikor a csípıjéhez támasztott fegyverrel az
idegen felé fordult, és megrántotta a ravaszt, rosszul célzott, a sorozat messzire elkerülte a lényt. Az teljesen beletemette pofáját a lyukba, ahol valaha egy szem és a körülötte lévı arc volt. A férfi hátratántorodott a fegyver visszarúgásától. A helyiség szélére került, lezuhant a peremrıl, de már nem bírta elengedni a ravaszt. Ahogy zuhant lefelé az alacsony gravitációban, a folyamatosan tüzelı fegyver újabb rúgásai úgy gyorsították, mintha valamiféle hajtómővet vett volna maga elé. Keményen ért földet, és ráesett a háta közepére. Hallotta, ahogy elroppan a gerince. Néhány áldott pillanatra elveszítette az eszméletét. Azonban újra magához tért, és csak feküdt ott kábultan, valótlannak érzékelve az egész világot... kék eget látott tele felhıkkel, a fák lombja rázkódott a szélben, otthon, Vancouverben. Valahol mélyen tudta, hogy csak hallucinál a sérülés és az oxycontin hatásától, de nem érdekelte. El akarta hinni, hogy újra otthon van. Ott akart maradni, érezni akarta az eukaliptuszok illatát, és nézni akarta az elrepülı vadludakat. - Ott van! - A húga, Rinda kiáltott majd nézett le rá. Sötét haja és szeme élettıl csillogott. - Itt fekszik a főben, anya, bámulja a felhıket! Megint arra gondol, hogy kimegy az őrbe! Micsoda fajankó! Ja. Miért akarna bárki is kimenni az őrbe? Pislogott - és az ég eltőnt a felhıkkel együtt. Csak az idegen őrhajó belseje maradt meg körülötte, a távoli mennyezet. - Anya...? - hallotta a saját hangját. - Rinda...? - Ajkai, nyelve egészen béna és száraz volt, alig bírt beszélni. - Rinda...? Kaparászó hang jött valahonnan a közelbıl. A lény leugrott, biztonságosan leérkezett az alacsony gravitációban, és Collindale hallotta, ahogy karmai koppannak a padlón. A férfi próbált hasra fordulni, hogy elmásszon, de túl gyenge volt, és a lábai mintha egy távoli helyre kerültek volna, el messzire tıle, nem segíthettek rajta. Csak vergıdött a hátán fekve, tökéletesen tudatában annak, hogy gerince törött csigolyái éppen szilánkosra darálják egymást. Azután csak feküdt mozdulatlanul - felpillantva meglátta a lényt, amint az ı fejét kerülgeti; a szörnypofa fejjel lefelé hajolt fölé. - Ne! - mondta, vagy csak próbálta mondani. A szörnyeteg hátrahúzta szem nélküli, groteszk fejét, mintha hátrahıkölt volna a beszélı vacsorától. Azután kinyitotta száját, és valami kivillant rajta, felfalta áldozata jobb szemét. A férfi elıször csak homályosan, ködösen érzékelte a fájdalmat, azután a kín belehasított, mint kés a fátyolba, és látásának megmaradt részét az agónia pattogó szikrái töltötték meg. Odabent ismét a húgát látta, ahogy elkerekedett szájjal és rémült grimaszba torzult arccal, hangtalanul felsikolt, azután édesanyja is ugyanúgy, majd az egész képet nyálkával borított, ezüstös színezető fogak tépték szét, összekeverték csontjának darabkáit húsának és bırének leszakított cafataival. Valahogy még tudatában volt annak, hogy az idegen elkezdte felzabálni az agyát, megeszi, de közben ı még él, és az a lény felfalja, felzabálja az agyát, felzabálja az agyát, felzabálja... Nate elıre tudta, hogy mit fog találni a giff hajó Egyes Helyiségnek elnevezett termében.
Abban nem volt biztos, mibıl tudhatja majd meg, hogy elkéstek, de - ahogy Hessével maga mellett átrepültek több szobán, és az átjárókon keresztül eljutottak a legénységi szállásig a Japetus körül orbitális pályára állt idegen jármő roppant belsı terében hamar rájött. Valójában érezte már a belépéskor, a szag végig belengte az egész hajót, bár eleinte csak alattomosan, a háttérben, szinte észrevétlenül. Igazán ebben a helyiségben erısödött fel, ahol a padlón heverı vörös folt valaha egy emberi lény lehetett. A friss embervér szagát érezte. Collindalebıl nem sok maradt. Ha nem tudták volna, hogy csak ı és Julie jöttek át, akkor sohasem azonosították volna. Üres burokká változott, testébıl hiányzott minden, ami valaha benne volt; szív, tüdı, emésztıszervek, máj - mind eltőnt. Genitáliái és mindkét combja eltőnt. Lerágták róla. Hesse és Nate keze izzadni kezdett a puskán, idegesen néztek körül a lényt keresve, amely megölte társukat. Nem látták közvetlen nyomát. - Odafent - szólt Hesse és felmutatott, hangja csikorgott. Nate is felnézett, és látta, hogy az egyik méhsejtszállás peremérıl vér csepeg. - Hesse...! İ... Ha ı is... - Megnézem, Nate - válaszolta társa, és fegyverét készenlétben tartva fellépett gyémántlebegıjére, felemelkedett a kérdéses helyiséghez. A vér csak csepegett, egyik csepp a másik után, másodpercenként egy, de Nate számára mintha órák teltek volna várakozással. Alig egy perc múltán Hesse visszatért: - Igen, ı is halott. Nate! Nem kell látnod. Nate hangosan nyelt és elfordult, megtörten elballagott az ajtó felé, lebegıjét hátrahagyta. Csak ment és ment, sokáig, gondolkodva. Elıször arra gondolt: El kellett volna vennem feleségül. És a Földön tarthattam volna... Végül lassan formát öltött, győlöletébıl megszületett a másik következtetés, és elszántsággal párosult. El akarta pusztítani azokat a lényeket. Az idegeneket. Mindet el akarta pusztítani. 12 Corgan a hídon ült, várta az ENBT-központ válaszát. Kimerült volt, dühös és frusztrált. Végigmentek minden helyiségen, minden folyosón és a kisebb helyekre robotokat küldtek be. Órákig eltartott. Semmi eredmény. Találtak a gyilkos idegenek jelenlétére utaló nyomokat. Kis, savégette lyukakat - a konyhában az a töltény felsérthette a lény exoskeleton páncélját, de nem okozott komoly sérülést. Épp csak annyit, hogy a savas vér szivárogjon. Találtak újabb lyukakat is a szellızıaknák vékony fémborításában; ezeket kitépték, és a szélek vissza vagy behajlásából látszott, hogy egy lény kifelé vagy befelé közlekedett ott. Amellett találtak egy kupac valamit, ami valószínőleg idegenürülék lehetett, mert emberi fog is akadt benne. Ennek láttán Dinswood ismét kiborult.
Nate jött be, járása kicsit ingatagnak látszott, ahogy az alkarjára fektetett fegyverrel lépdelt. Mintha becsípett volna. - Nate! Megtaláltad Bayfield valamelyik eldugott konzervjét, vagy csak annyira fáradt vagy, mint én? - Nem; felhoztam valamennyi skót whiskyt, amikor elıször beszálltunk, hogy körülnézzünk. Tudod, a biztonsági tiszt, aki én lennék, felelıs a csempészáru felkutatásáért, így hát... - Bizonytalanul elmosolyodott, és leült a másodpilóta ülésére. Elıhúzott egy kis flaskát egy belsı zsebbıl, és odanyújtotta a parancsnoknak. - A mai napig egyáltalán nem vettem elı, mert különleges alkalomra tartogattam. Julie is szerette, de... tessék. Corgan szelíd meglepetéssel nézett rá: - Mindig is ragaszkodtál a szabályzathoz, erre most whiskyt lengetsz a kapitány orra elıtt? - Elvette a flaskát, és letekerte a kupakot. Bárki mástól azonnal elkobozta volna, és jegyzıkönyvet vesz fel az esetrıl, de Nate és ı többször is megmentették egymás életét Pakisztánban. Vele szemben nem viselkedhetett ilyen beszőkülten. Mindamellett már számtalanszor meggyızıdhetett a biztonsági tiszt megbízhatóságáról. Ivott egy kortyot, majd nagyot fújt. - Ezt Bayfieldre. Kezdem ıt megérteni. - Azzal ivott még egy kortyot, és visszaadta a flaskát. - Semmi, Nate. Átkutattuk az egész hajót, de csak a nagy lapos semmit találtuk. Bár lenne mozgásérzékelınk a hajón, vagy valami, amivel mindent átnézhetünk. Azok a szar megfigyelı-kamerák nincsenek ott mindenhol, és ahol mégis, ott sem találnak meg semmit. Benéztünk minden sarokba és zugba. Ashley jött be, riadtnak és fáradtnak látszott. - Most beszéltem Reynoldsszal, kapitány. Enyhén ittas volt, de mondott valamit ezeknek a rohadt dögöknek a sejttevékenységérıl. Azt mondta, hogy a sejtjeik hihetetlen sebességgel osztódnak, ami azt jelenti, hogy nagyon gyorsan növekednek. Lehet, hogy olyan valamit kerestünk, ami már nem is létezik. Akár át is változhattak valami mássá. Olyanná, mint amit a giff hajó számítógépén láttunk. És az a lény mintha teljesen beleolvadt volna a háttérbe, amikor mozdulatlan maradt. Nem úgy, mint a kaméleonok, hanem... mintha a hajó részévé vált volna. Reynolds szerint lehetséges, hogy úgy fejlıdnek, hogy így el tudjanak rejtızködni a környezetükben. - Akkor... akár el is sétálhattunk mellette? Nézhettük akár csınek is valamelyik árnyékos sarokban... A nı bólintott. - Kérsz egy kortyot, Ashley? - kérdezte Nate. - A szabályzat tiltja, de... az elveszett barátainkra iszunk. Ashley a flaskára nézett, majd a férfira: - Talán... késıbb. A megfelelı idıpontban szívesen csatlakozom. Nate erre nem mondott semmit, csak felhúzta a szemöldökét. - Pihennünk kell - mondta a kapitány. - Azután újra körbenézünk. Hozzuk ide a tábori ágyakat; ez a hajó legjobban védhetı része. Felváltva ırködünk. Mindenki jöjjön ide, és ebbe Reynolds is beletartozik.
Nate felsóhajtott: - Reynolds? Nem hagyhatnánk magára? Úgy értem... Jézusom! A jó emberek már... Lehunyta a szemét, sóhajtott egyet, azután így folytatta: - Mindegy. Megyek. *** Reynolds az orvosi részleg laborjának munkaállomásánál állt. Átfutotta a hajó külsı szkennerének feljegyzéseit, kereste a közeledı KANÉ hajót. Semmi. De ott kellett lenniük valahol. Hamarosan fel kellett bukkanniuk. Azután... Azután mi lesz majd? Elı kellene készítenie nekik az utat. Hogy hasznossá tegye magát. Hogy kimutassa a hőségét. Mert ha nem lesz hasznos - és hőséges -, esetleg meg is ölhetik. Már nem hátrálhatott ki, az ostobaság lett volna. Kétségbeesetten keresett valami komoly munkát, és a kétségbeesése miatt hitt a KÁNE ügynökének. Az a számító kurva annyira behízelgı volt... Simán rátalált a gyenge pontjaira. A Hornblower külsı letapogatói figyelmeztették volna a kapitányt bármilyen ellenséges hajóra, ha az kétezer kilométernél közelebb jön. Egyértelmően az lenne a leghatásosabb, ha kikapcsolná a szkennereket, így a KÁNE hajója elég közel tudna jönni, mielıtt a Hornblower legénysége bármit tehetne ez ellen. Elvághatná az energiaforrást, vagy eltávolíthatna egy kulcsfontosságú alkatrészt. Az elektronika nem tartozott az erısségei közé - de milyen nehéz lehet egyáltalán? - Reynolds! - szólt a biztonsági tiszt hangja a kommból, és a váratlan megszólítástól Reynolds ugrott egyet ijedtében, mintha máris rajtakapták volna a szabotázson, pedig még csak gondolt rá. - Magának is fel kell jönnie a hídra! Itt táborozunk le. Azután újra átkutatjuk a hajót; valahogy elmentünk a dögök mellett. Van valami javaslata? - Uh... javaslat? El kell gondolkodnom rajta... - Csak fogja a bánatos seggét, és húzzon ide! - Rögtön jövök. Még azelıtt végre kell hajtania a szabotázst, hogy felmegy és jelentést tesz. Nem lesz másik lehetısége úgy, hogy Nate Eusebius a nyakába liheg. Volt egy másik probléma. Valójában két másik, élı probléma: a második fázisban lévı xenomorfok. Mi van, ha valamelyik elkapja, amíg egyedül járja a hajót? Elfordította a fejét, és tőnıdve nézett a még mindig véres szellızınyílásra. Elzárták, belenyomtak egy régi sterilizálót, de Reynolds még így sem érezte magát biztonságban. Kellett legyen valamilyen módja annak, hogy elterelje a lények figyelmét... Az is lehet, hogy már a harmadik fázisban járnak, ha igazak a sejtelmei. Talán lefoglalhatná ıket a legénység egy tagjával. Megborzongott a gondolatra. De egyébként mit tennének vele, ha rájönnének, hogy elárulta a hajót és hazáját? Megölnék vagy egy életre bebörtönöznék. Tennie kell valamit. Nem maradt más lehetısége. Meg kell ölnie a többieket - vagy odaadhatja ıket az új idegen barátainak...
*** - Kapitány? Öt nulla-nulla. - Tessék? Ashley? Oh... - Corgan pislogva ült fel a kempingágyon. - Mit vigyorog? - Csak a horkolás miatt - válaszolta a nı, és szeretetteljes tekintettel nézett rá. Nate jött puskával a kezében, és szintén vigyorgott. - A folyosó végén is hallottuk. A kabinból nem hallatszott ki, a falak biztosan rezgésállóak. - Hogy? - Corgan megdörzsölte a szemét, és elvette a csésze kávét, amit O'Neil nyújtott oda neki. - Öt nulla-nulla? Csak egy órát akartam aludni... O'Neil megvonta a vállát: - Ashley nem engedte, hogy felébresszük. Hogyan tovább, kapitány? - Megesszük a reggelire szánt tápanyagrudakat abból a ládából, amit Dorea behozott, azután ismét átkutatjuk a hajót. Ezúttal nem tudjuk, mit keresünk. Minden szokatlan dolgot megnézünk. - Ha már itt tartunk - vette át a szót Nate -, mind felfegyverkezünk. Mindenki legyen nagyon elıvigyázatos. Csapatostól megyünk és megijedhetünk a saját árnyékunktól is, így a saját fegyvereink jelentik a legnagyobb veszélyt. Corgan bólintott, de magában mást gondolt. Hesse részletesen leírta, hogy nézett ki Collindale kizsigerelt teste, és ez nem arra utalt, hogy a saját fegyvereik jelentenék a legnagyobb veszélyt. A legnagyobb veszély ott várt rájuk gyakorlatilag bármelyik sarkon. - Mindenki itt van? - kérdezte körülnézve. Csak egy arc hiányzott. - Hol van Reynolds? - Azt mondta, jön, de még nem ért ide. Próbáltam újra hívni azt a barmot, de nem válaszolt. - Talán már el is kapták azok a dögök - mondta Dix, ahogy megviselt tekintettel felállt a saját kempingágyáról. - Kapitány! Én nem akarok kimenni, és megtalálni azokat a lényeket. Szerintem el kéne mennünk a Marsra, és kiszállni a picsába ebbıl a hajóból. - Csatlakozom - jegyezte meg O'Neil ıszintén, táplálékrúddal tele pofával. - Nem tehetjük - válaszolta Corgan. - Az ENBT eljárásrendje egyértelmő. Karanténban vagyunk. És kaptam egy másik parancsot is. Meg kell próbálnunk fenntartani a giff hajóra vonatkozó aktív jogigényt. Ez a legnagyobb felfedezés azóta, hogy Vörös Erik megtalálta Amerikát. Nem hagyhatjuk, hogy a KÁNE megszerezze. - Nem lesz semmi hasznunk a felfedezésbıl, ha az megöl minket - mutatott rá O'Neil, a morzsákat törölgetve a szája szélérıl. - O'Neil! - kezdte Corgan türelmesen, miközben ellenırizte a tárat. - Ez nemcsak arról szól, hogy mi hasznunk lehet belıle. Olyan nehéz ezt megérteni? Esküt tettél, amikor aláírtad a szerzıdést. A népünkért vagyunk itt, az Egyesült Nemzetekért; az USA, az EU, az Egyesült Latin-Amerika nevében, emlékszel? Nemcsak rólunk szól a dolog.
- Óóóó, akkor ez valami nemzetközi szar! - jegyezte meg Dix. - De akkor sem jelent semmit, ha beledöglünk, és a KÁNE ráteszi a kezét. Talán valakinek át kellene mennie az acéltojásra, hogy ott maradjon, amíg a többiek el... - Elviszik a mi kis gyilkos szállítmányunkat a marsi kolóniára? Hogy ott is öldökölni kezdjenek? - vágott közbe Corgan. - Csak sejtéseink vannak arról, hogyan szaporodnak, és nem tudjuk, hogy mennyivel kell számolnunk. Valószínőleg odaát is van legalább egy belılük, és az itteniek elrejtıztek a hajón. Elbújhatnak a leszállóegységben is, amivel lemegyünk a Marsra. - Lemehetünk irtó óvatosan is, kapitány! Nate hővös, átható pillantást vetett a férfira: - A kapitány döntött, Dix. Maradhatsz, ha nem akarod átkutatni velünk a hajót. Be tudsz zárkózni a ládába is, ha akarsz. Van egy a hajón. Kétszer annyi raksúlyt jelent, de csak kívülrıl nyitható. Ha azonban így döntenél, akkor fegyver nélkül mégy be, és egyedül leszel. Azt viszont nem tudom, hogy mennyire biztonságos. Dix rábámult, összeszorított ajkai mögött a fogát csikorgatta. Végül így szólt: Essünk túl ezen a szarságon! Nate még mindig ıt nézte: - Azt hiszem, átsiklottal egy lényeges pont felett, Dix. Nem szívesen fordítok neked hátat. - Azt akarod mondani, hogy áruló vagyok? - kérdezte Dix. - Csak mert szerintem hülyeséget csinálunk? Harcoltam Hong Kongnál, ember! Fizetem a kibaszott adót! A jobb csípımet már odaadtam a hazámért! - A külsı bolygók felfedezésére szerzıdtél le, ez katonai szabályozás alá esik mutatott rá Corgan. - Itt vagy, Dix, és ezen a ponton nincs választási lehetıséged. Senki sem gondolja, hogy áruló lennél... - Látta valaki, mit tett az a dolog Bayfielddel? Nem volt ott senki más, csak én! Maga sem volt ott, amikor az a kibaszott idegen felzabálta Bayfíeld agyát, kapitány! Corgan csendesen nézett rá. Alábecsülte, milyen hatással lehetnek a rémálomszerő események a legénységre. Dix csak az elsı, aki megtörhet... talán O'Neil lesz a következı. Azután talán Buxton. Harl már sok mindenen átment. Vicces, hogy a nıket a legénység szívósabb tagjai közé sorolhatta - bár ez viszonylag gyakori ebben a szakmában. - Borzasztó dolgokon ment keresztül - mondta halkan, közben egyenesen Dix szemébe nézett. - De az út hátralévı részén is szükségünk van magára, hogy együtt kerüljünk ki ebbıl a pokoli helyzetbıl. Számíthatok magára? Dix habozott, O'Neil feszülten figyelte és látszott rajta, hogy nemleges válaszban reménykedik. De Dix végül megvonta a vállát és így szólt: - Ha csinálni kell, akkor essünk túl rajta. Corgan ismét bólintott: - Rendben van. Próbáljuk meg elérni Reynoldsot. *** A külsı szkennereknél - egy félgömbben, amely a Hornblower testének felsı részébıl emelkedett ki félúton a híd felé - Reynolds azzal bajlódott, hogy a
drótvágóval minden egyes vezetéket elvágjon, amit csak elért a letapogató belsejében. Az egész szerkezet, legalábbis Reynolds szerint, a gyerekkorában látott planetáriumi vetítıre hasonlított, és a helyiséget is az ismerıs, túlméretezett iglu-alakra képezték ki. Maga a fekete plasteel berendezés kinyúlt a légmentesen köré záródó, domború mennyezeten, majd odafent óriási fémkarfiollá változott; a radar utódjaként letapogatósugarakat küldött az őrbe, és párja megtalálható volt a hajótest alján. Reynolds utánanézett, és úgy tudta, hogy ha az egyiket elintézi, akkor mindkettı mőködésképtelen lesz. Gyorsan dolgozott. Nagyobb darabokat vágott ki a vezetékekbıl, hogy ne lehessen ıket könnyen összekötni. Azután benyúlt mélyen a szerkezet belsejébe, és tapogatva megkereste a fényes fémkockát - akkora lehetett, mint egy kockamargarin, rányomtatva a 33-389, ahogy a hajó elektronikus katalógusában szerepelt -, majd kihúzta azt. Ezzel leállította a Heim-vezérlı impulzusjeleit, így megfosztotta a Hornblowert attól, hogy bárki is gyorsan üzenetet küldjön róla a marsi kolóniára vagy a Földre. A viszonylag rövid távú hajóközi kommunikációs rendszert még használhatták, de legfeljebb ötezer kilométeres távolságig. Odavitte a vezetékdarabokat és a rádióegységet a helyiség szemeteséhez, bedobta ıket a drótvágóval együtt. Ezzel teljesen elkötelezte magát. De még nem végzett... kitalált még valamit. Talán nem kellett volna - talán ezzel már túl messzire ment. Megvetıen kezelték, ez igaz, de el kellett ismernie, hogy a saját modorában is volt valami fennhéjázás, amitıl sokan kiakadtak. Talán megbocsáthatott volna nekik az irigységükért - a nagy embereknek tudniuk kell, hogy mindig lesznek olyanok, akik neheztelnek rá. Talán ezt az utolsó lépést nem kellett volna megtennie; a végletekig lealacsonyíthatja vele magát - vagy hihetetlen magasságokba emelkedhet általa. A jelen helyzetében nem volt biztos benne, hogy melyik következhet be... Gondolatainak áramlását hangos, idegesítıen bántó hang szakította félbe: - Reynolds! - kiáltott rá a komm, amitıl egy izom rángani kezdett az arcán. Reynolds! - Az a példátlan barom Nate Eusebius hívta. - Hol van? Jelentsen! Magának itt kellene lennie fent, a hídon! Nem válaszolt. Ha megteszi, megtudják, hogy hol van - a hajó számítógépe meg tudja határozni, hogy honnan jön a hangja. Azt pedig egyáltalán nem akarta, hogy rájöjjenek, merrefelé tett kitérıt. Volt másik oka is annak, hogy csendben maradt. A xenomorfok. Biztos volt benne, hogy részben a hangok alapján tájékozódnak. - Reynolds! Az Istenit, maga marha! Ennyi. Nate Eusebius megoldotta a kérdést, és megszilárdította az elhatározását. Megkereste a kis, pumpás palackot, amelyet a zsebében rejtett el, és a fény felé tartva nézegette benne az alig látható, sárgás konzerváló-folyadékot. Még nem tőnt romlottnak, bár ez csak mikroszkóppal állapítható meg. Óvatosan, nagyon óvatosan vonta ki, az egyik xenomorf ízeltlábúból.
- Reynolds! Csak feltételezem, hogy nincs semmi baja, és hallja. És hadd mondjam el, ha tényleg így van, akkor lelakatolom a seggét engedetlenség miatt. Ha azok a kibaszott kamerák mőködnének... de a fele szar, és Bayfieldnek kellett volna... Tessék? Igen, kapitány, próbálkozom, de nem válaszol... Reynolds? Az elemzı szerint a kivonat a faj ismeretlen rendeletetéső feromonját tartalmazta. Nagy valószínőséggel a "riadóferomont", azt a fajtát, amelyet egy lény akkor termel, ha veszélyben van, és emiatt hívja a társait. Korábban elemezte a levegıt a betegszobában, és megtalálta benne ezt a vegyületet. Sejtései szerint az az elsı fázisban lévı endoparazita adta ki, amelyet Beresford távolított el magából, így megszakította az életciklus normális menetét, és aktiválta a riadójelzést. A Cruzból kiszabadult lény valamiért nem válaszolt rá, talán mert az elsıdleges genetikai kódolás inkább a táplálkozást és a növekedést részesítette elınyben - vagy már hatótávolságon kívül járt. - Reynolds! Jelentést! Azonban a megfelelı gondossággal használva a szer odahívhatta a xenomorfokat bármely általa kiválasztott helyre. Amelyet persze gyorsan el kellett hagynia, ha életben akart maradni. - Reynolds! Ha a legénység valamelyik tagja az útjába - és így a xenomorfok útjába - áll, akkor az a fejébe kerül majd. Már túl sokszor húzták át a számításait. - Reynolds! Ha nem tesz jelentést azonnal, biztosan ketrecbe kerül! És tény, hogy ettıl örömteli remegés rázta meg, valahol a gyomra mélyén. Az idegenek az ı parancsára cselekednek majd, és megölik az ellenségeit. Mosolyogva visszatette a palackot a zsebébe, elıvett egy pár hosszú orvosi gumikesztyőt, és felhúzta az alkarjára addig, amíg csak lehetett, azután kisétált a szkennerszobából. - Reynolds! Az ajtóban megállt, ismét elıvette a kis palackot, felrázta, levette a kupakját és ritkás permetet fújt a helyiségbe. Ott fog maradni egy darabig, lóg a levegıben, mint a köd szélcsendben. És bárki, aki bejön, hogy akár csak ellenırizze a szkennert, biztosan magára ragaszt belıle valamennyit. - Reynolds! Életben van még? Kapitány! Lehet, hogy...? Az exobiológus odament a legközelebbi szellızınyíláshoz és - gondosan eltartva magától a palackot - befújt egy kis permetet az aknába. - Reynolds! Utolsó hívás! Elsietett a folyosón, közben visszatette a kupakot a palackra, és eltette azt. Lehúzta a gumikesztyőt, nagyon óvatosan, nehogy megérintse a külsejét, azután ledobta a legközelebbi szemetesbe, ahol senki sem találhatja meg. Azután felkapta otthagyott puskáját, és miközben kisietett, kibiztosította. Reménykedett benne, hogy a xenomorfok még nyugalmi állapotban vannak, és ha elég gyors, akkor még elkerülheti ıket. Más valószínőleg nem lesz ilyen szerencsés. Nos, lehet, hogy csak több tiszteletet kellett volna mutatniuk?
13 Nate határozottan kijelentette, hogy ı lesz az élen. Corgan volt a második, utána Ashley következett. Csendesen lépkedett Buxton, Dorea, O'Neil, Dinswood, Chang, Dix és Hesse. A szőkös folyosókon épp csak annyi helyük volt, hogy egymás mellett haladjanak, de akkor a rohamfegyverek akadályozták volna a mozgást. Mindenki gégemikrofont és fülhallgatót viselt. Belefáradtak, hogy Reynoldsra várjanak, és Corgan úgy vélte, ha nem válaszol, akkor talán már meg is halt. Mi más oka lenne, hogy nem válaszolt a kommhívásokra? - Mi lesz, ha a KANÉ hajó ideér, amíg mi átkutatjuk a Hornblowert? - kérdezte Ashley. - Nem kellene átküldeni egy csapatot a giff hajóra? Ott is van egy lény. - Legutóbb sem találtuk meg ezeket a dögöket, pedig nyilván nem mentek ki a légzsilipen - válaszolta Corgan szárazon. - Mindenkire szükség van, hogy minél biztosabbra menjünk. Hacsak a kisebb járatokba beküldött karbantartórobotok nem hibásodtak meg valamiképpen... - Nem hinném - rázta meg a fejét Ashley. Leértek a Heim-meghajtóhoz az alsó fedélzeten, közvetlenül az alul lévı külsı szkenner helyisége mögé. A folyosó két végén egy-egy terem állt. - Itt kettéválunk - mondta Corgan. - Ashley, Harl, Dorea és Dix velem jön balra, a többiek nézzék meg a jobboldali meghajtótermet! Náluk Nate a rangidıs. Mögöttük koppanó-zörgı hang jött a folyosóról, mire Dix megpördült és tüzelt, a fegyverzaj fémesen visszhangzott az átjáróban - a túlsóvégén egy karbantartórobot hátrált vissza a sarok mögé, egyik fogókarját csupán néhány drót tartotta. Dix jól célzott. - Az Istenit, Dix! Ne csináld! - csattant fel Nate. - Oké, oké, bocsánat! Nagyon ideges vagyok! - mormolta Dix és újratöltötte a tárat. A kapitány beleszólt a rádióba: - Corgan MR Hetesnek... azt hiszem a hetes volt az... állapotjelentést kérek! A veszély elmúlt. Ismétlem, a veszély elmúlt. A robot - kicsit mintha vonakodónak tőnt volna - kigurult a sarok mögül, és a kapitány felé tartott, így a többieknek a falhoz kellett nyomódniuk, hogy helyet adjanak neki. Olyan magas volt, mint Corgan, az emberéhez hasonló testfelépítéssel, de lábak helyett kerekekkel és két fémkarja végén finom mozdulatokra is képes, többujjú fogókkal; a fej helyén kosárlabda mérető gömböt viselt tele érzékelıkkel. Bayfield egyszer vigyorgó bohócarcot festett rá azzal a vörös és sárga festékkel, amit a karbantartói jelölésekhez használt. Személy szerint Corgan nem annyira viccesnek, mint inkább nyugtalanítónak találta a bohócarcot, fıként azért, mert a szemek részben már lepattogzottak. A gépezet megállt elıtte, sérült karja ingaszerően lengett az oldalán. - Haladj elıttem a bal oldali Heim-meghajtóterem felé! - utasította Corgan. - Folyamatban - válaszolta a robot, egy idısödı nı hangján. Vagy inkább olyan hangon, mintha Bayfield utánozott volna egy idıs nıt.
- Ez a hang mindig Ginnie nagynénémre emlékeztet - jegyezte meg Hesse. - Többékevésbé az arc is. Mindig túl sok sminket használt. A többiek elmosolyodtak. Hesse próbálta enyhíteni a feszültséget. Corgan követte a robotot a bal oldali meghajtóterembe, a csapat mögötte. Az MR Hetes megállt a szoba közepén, és további parancsra várakozott. A helyiség enyhén hosszúkás volt, a hátsó részt a Heim-generátorok három sora foglalta el, soronként hat darab. A berendezés a fizika ezoterikusabb elveit jelenítette meg; ferde fémlemezek kötegei, minden köteg különös, rendszertelen formákba csoportosult. Mintha fognánk számos csomag kártyát méteres hosszúságú lapokkal, lefestenénk ıket ezüstszínőre, azután véletlenszerően szétszórnánk ıket, az élükkel a falra ragasztva. Az aszimmetrikus lemezkötegek sötétzöld fémcsövekben végzıdtek, amelyek ferdén haladtak fölfelé a mennyezetre rögzített receptorok lefelé fordított kúpjához. Közelebb egy kijelzıpanel állt egy munkaállomáson. A falakat mindenhol vékony csövek, lapos vezetéksínek és dobozok, egyéb misztikus alkatrészek borították. A folyosó másik végén álló meghajtóterem ugyanilyen volt. Corgan felhívta Natet rádión: - Mi a helyzet? - Itt semmi látható rendellenesség. Mi van azzal a sérült robottal? Elterelésnek használja? - Ez is egy lehetıség. MR Hetes! Haladj elıttem! - A kurvád vagyok - válaszolta a robot nagynéni-hangon. - Mi a fene? - mormolta Corgan rábámulva. Dix szomorúan kuncogott. - Ez volt Bayfield. Szerette újraprogramozni ıket. Tudja, kapitány, csak a hecc kedvéért, hogy érdekesebbé tegye az unalmas munkát idelent. Corgan felsóhajtott: - Értem. - Odament a hátsó részben sorakozó fémlemezekhez, a robot elıtte, amikor elindult, sérült karja ırülten meglendült. Corgan megállt, benézett az acélelemek közötti résekbe. Semmi. - MR Hetes! Tartsd a távolságot, ahol lehet! Maradj mindig elıttem! - A tiéd vagyok, bébi - válaszolta a robot. Corgan összeszorította a fogát, és próbált nem átkozódni; Bayfield már megkapta a magáét. A kapitány lépett egyet elıre, és a robot - folytonosan ıt figyelve - szintén elırébb ment. A kapitány felnézett egy köteg sötét, bordázott csıre és vázszerkezetre a generátorok legfelsı sorának tetején, arrébb ment, közben úgy érezte, mintha az egyik csı megmozdult volna. Éppen csak egy kicsit, annyira észrevétlenül, hogy az érzéki benyomás is csak akkor jutott el a tudatáig, amikor a gépsor végére ért és azt gondolta: Az a rész nincs rajta a többi generátoron. Mintha megmozdult volna?! Érezte, ahogy lassú, hideg borzongás indul el a tarkója tövétıl, és lekúszik a gerincén, ujjai rászorultak a fegyverre. Megpördült, és mintha a hirtelen mozdulat riasztotta volna a lényt, kitekerte magát a generátor tetején, és máris megfeszült, ugrásra készülı pózt vett fel, alig két méterre tıle... Az idegen hologramfelvételek egyik teremtménye volt; egy kifejlett xenomorf. Embermérető, hosszúkás fejő lény csupasz, acélszín fogakkal, melyekrıl átlátszó
váladék csepegett, külsı gerinccel, exoskeletonnal borított karcsú testén, karmokkal és tüskében végzıdı farokkal, szemek nélkül. A kapitánynak valahogy mégis olyan érzése volt, mintha a lény rosszindulatúan méregetné. Pillanatnyi habozás... az idegen tagjai még jobban megfeszültek. Közben a robot, MR Hetes - a kapott utasítás szerint - Corgan elé gördült, és az idegen ráugrott, egyértelmően ellenségnek gondolva a gépet. Rugalmas testével körbetekerte, karmaival beletépett. Mőködött a taktika, hogy a robotot elterelés és pajzs gyanánt használja. - Kontaktus! - kiáltotta Corgan az idegenre tüzelve. Túl magasra célzott - tartott tıle, hogy eltalál egy Heim-generátort, és megnyomorítja a hajót, amellett a robot az útjában állt, nem volt tiszta célpontja -, és a töltények épp csak súrolták a lény fejének oldalát, részben a robotot találták el. A xenomorf felsziszegett és elcsavarta magát, a robot felborult. A xenomorf villámgyorsan leugrott róla, és a harag megfeszített mechanizmusaként karmos lába alig érte a padlót, máris ugrott tovább, Corgan felé. A kapitány oldalra vetıdött, de érezte, hogy az idegen beletép a bal vállába, égetı fájdalmat okozva. Azután valahogy maga alá húzta a lábait, és megpördült, hogy újra tüzeljen; a két sziszegı töltény a lény oldalába csapódott, áttörte az exoskeleton páncélt, és a seb sziszegett-sistergett az elektromos töltettıl. A sérülés azonban nem lassította le a xenomorfot; az pusztán irányt váltott. Felfutott a falon, a csöveket használta lábtámasznak, és másik célpontot választott. Buxton felé ugrott, aki hátralépve vadul lengette rohampuskáját, és összefüggéstelenül üvöltözött. Az idegen csak azért tévesztette el, mert a férfi megbotlott és elesett. A lény átsuhant ott, ahol az elıbb még Buxton állt, majd leérkezve Dix felé fordult, aki elejtette a fegyverét, megfordult, és sikoltozva elrohant. A xenomorf üldözıbe vette, és hátulról leterítette. Néhány pillanatig vergıdı áldozatán pózolt, közben Corgan próbálta úgy célba venni, hogy ne Dixet vagy Ashleyt találja el, aki ebbıl a szögbıl nézve pont az idegen mögé került. A lény hirtelen lecsapott, mint kalapács az ujjra, kitolható belsı állkapcsa elıreugrott a külsı fogazat mögül, és átütötte Dix tarkóját, mintha a férfi koponyája csupán papírmaséból készült volna. Vér fröccsent fel, és csillogó vörösre festette az idegen fejét. Dix utoljára még felkiáltott, röviden, azután elhallgatott. Végtagjait görcsökbe rángatta a haldoklás, miközben a xenomorf máris Ashley felé fordult - visszahúzta Dix agyvelejével borított belsı állkapcsát, mintha az imént épp csak meg akarta volna ízlelni a vért és a szürkeállományt. Corgan még mindig attól tartott, hogy a nıt találja el, ha rálı. Oldalra lépett, célzott... Buxton zavarodottan feltápászkodott, mormolt magában; sokkot kaphatott. A xenomorf lekuporodott, hogy Ashley felé ugorjon. Corgan nem tehetett mást, meg kellett kockáztatnia, hogy a nıt találja el. Megrántotta a ravaszt, a fegyver megugrott a kezében, de a töltények lepattantak az exoskeletonról - telibe kellett találni ahhoz, hogy átüssék a külsı burkot.
Ashley beugrott a munkaállomás mögé és lekuporodott, miközben Dorea oldalra lépett, hogy Corgan ne legyen tőzvonalban. Megeresztett egy sorozatot, és lerobbantotta vele a lény karmos bal kezét. Sav fröccsent ki a sebbıl, és sziszegve ért földet. Az idegen olyan sebességgel ugrott fel, hogy Corgan nem bírta követni a mozgását, csak valahogy tudatában volt annak, hogy a lény fejjel lefelé végigfut a mennyezeten a csövekbe és egyéb szerkezeti részekbe kapaszkodva, végül eltőnik egy mennyezeti aknában, amelyben a Heim-energiát a gravitációs repulzorhoz szállító kábelek húzódtak. - Daryl! - Nate rohant be. Megállt, és elborzadva nézett Dix holttestére, az átütött koponyára. - Amott is volt egy? - kérdezte Corgan. Remegtek a térdei, de erıt vett magán, és szilárdan állt, hangjába tekintélyt öntött, hogy a többiek azt higgyék, megırizte a nyugalmát. Ashley odament hozzá, és máris elıvett valahonnan egy kötözısprayt, befújta vele a sebet a férfi vállán. A permetben lévı fájdalomcsillapító gyorsan hatott, az anyag rugalmas bevonatot képezett a sérülésen, és elállította a vérzést. - Ja - válaszolta Nate feszült hangon, elkínzott tekintettel. - Megtámadott. Olyan nagyra nıtt, mint a tietek, és ugyanúgy tőnt el, a mennyezeti aknán keresztül. Dinswood meghalt, a lény felhasította a testét. Rálıttünk a dögre, de nem tudom, hogy csináltunk-e vele bármit is. Úgy látszik, nem tudjuk megsebezni, csak ha telibe kapjuk... - Édes Istenem! Még ketten... és egyszerre... - motyogta Buxton, Dix holttestét bámulva. Hesse és O'Neil is dermedten állt az ajtóban, mintha nem tudnának beljebb lépni. Nate a vezetékaknát nézte a mennyezeten, amelyben a xenomorf eltőnt. Felemelte a puskáját, és rászegezte a csövet a lyukra... Azután újra leeresztette: - Szart se látok odafent. Nem akarom eltalálni a vezetékeket. Utálnám, ha itt ragadnánk a Szaturnusz mellett. - Dixnek igaza volt - jegyezte meg O'Neil szárazon. Belépett, a fegyver kicsinek látszott nagy kezében. Ránézett a kapitányra, mint egy túlméretezett gyerek: - Tudta, hogy elkapják, ha keresni kezdjük ıket. Kettınket elintézték, pedig... fegyvertelenek. Nincsenek puskáik! Túlerıben vagyunk! És egyszerően csak beugranak közénk, kinyírnak kettıt! Az a valami végigfutott a mennyezeten! Látta? - Egyik remegı kezével a hajába fésült. - Mihez kezdünk most? Azok a lények... páncélozottak! - Szedje össze magát, O'Neil! - szólt rá Corgan határozottan. - A siránkozás nem segít. Elkapjuk a dögöket. Máris többet tudunk róluk, és felkészülhetünk a következı kontaktusra. - Meg lehet ölni ıket - szólt közbe Ashley. - Ide nézzetek! A sav átmarta magát a padlón. - Átmehet teljesen? - kérdezte Corgan. - Elérheti a külsı burkolatot? A nı megrázta a fejét. - A szigetelés sokat felfog bármilyen korrozív szivárgásból, mert a Heim-generátorok is erıs savat használnak. Csak azt akartam megmutatni, hogy megsebezhetjük ıket...
- A lángszórók! - mondta hirtelen Corgan. - A lángszórókat fogjuk használni. Feltételezzük, hogy a nagyoknál is ugyanúgy mőködik, mint a kicsiknél. A puskák és a lángszórók együtt elegendıek lesznek. - És... látta, hogy nézett ki, kapitány? - O'Neil folytatta. - Az alakja... mintha kifordították volna, és a csontjai lennének a bıre helyén... Ez valami démon, nem lehet természetes, csak démoni... - Egy nagy rakás szart, barátom - szólt közbe Reynolds. Fegyvere a vállán lógott, ahogy nyugodtan besétált. - Természetes organizmus, nincs benne semmi démoni. Kivételesen fejlett, és alkalmazkodik a szokatlan környezethez. Valószínőleg már korábban alkalmazkodott az őrutazáshoz, más fajok őrjármőveiben. - Mint a patkányok a hajón - jegyezte meg Dorea. - Mint az embermérető patkányok páncélban és ragadozó hajlamokkal - tette hozzá Hesse. - Sokkal lenyőgözıbbek, mint a patkányok - mondta erre Reynolds. - Láttam ıket a monitoron, és a mozgásuk annyira hatékony, hogy a végletekig kecsessé válnak tıle. - Reynolds! - mordult fel Nate. - Hol a pokolban volt? Már azt hittük, meghalt! - Attól tartok, elaludtam a szállásomon. Kimerültség. Kikapcsoltam a kabinban az interkomot. - Meg is ölhették volna ott, egyedül - mondta Corgan a robot maradványait nézegetve. Megrázta a fejét, és rádión hívott egy másikat: - MR Négyes! Kövesd a rádiójelet! A legénység két tagja halott. Vidd a testeket az égetıbe! Karantén protokoll. - Pont nekem való feladat - válaszolt a robot. - Jövök már, az istenit! - Ki a fene babrált a robotok válaszmoduljával? - kérdezte Hesse. A hajó számítógépes szakértıjeként sértette, hogy más is belekontárkodik a szakmájába. - A néhai Bayfield - válaszolt Corgan. - Próbáljuk meg lekövetni a két idegent. Az aknák az egyes fedélzetre vezetnek. - Megyek... hozom a lángszórókat - mondta Buxton. Láthatólag rájött, hogy addig nem sok hasznát vették. A karbantartórobot gördült be, kerekes kis platformot tolt maga elıtt. A ládák mozgatására használt kocsi, gondolta Corgan. Felrakja rá Dix és Dinswood testét, elviszi és beleönti a szemétégetıbe. Megnyomja a gombot, és vége a ceremóniának. A két fickó, akivel együtt reggeliztem, elhamvad, és a maradványaik kirepülnek az őrbe. Talán végül a Szaturnusz győrőjének részévé válnak. Dix testének helyén csak egy terjengı vértócsa maradt. 14 Nézze, kapitány! - kezdte Buxton halkan. Esetlenül ácsorgott Corgan elıtt, keze a zsebében; a kapitány az ülésén foglalt helyet a hídon, a vezérlıegység elıtt. Asszem... azt hiszem, bepánikoltam odalent, vagy mi. Sajnálom. Én nem... nem igazán vagyok olyan akciós fajta... és... - Felejtse el! - válaszolta Corgan elgondolkodva. - Erre senkit sem képeztek ki.
Buxton mögött egy karbantartórobot várakozott, úgy tartotta a három lángszórót mechanikus karjaiban, ahogy egy ember tartja a tőzifát. Hesse és Nate odament, hogy leszedje róla, közben Ashley is megérkezett az üzemanyaggal. Corgantıl balra O'Neil a Szaturnuszt bámulta, az ajkai mozogtak, de nem jött ki hang a száján. Dorea az életét kockáztatta azzal, hogy egyedül sietett ki a mellékhelyiségbe; Corgan hallotta, ahogy elıtte mormolt valamit a dologról... Szerinte viszont elkaphatták a xenomorfok és megölhették. - Ashley! Menjen Dorea után, és álljon ırt! - parancsolta. - Tartsa a fegyvert tüzelésre készen! - Rendben. Azután ı is ırt állhat nekem. Nagyon kell pisálnom. Corgan visszafordult a hajó biztonsági rendszerének monitorjához. A képernyın tizenöt ablak sorakozott, mindegyik más képet mutatott a különbözı folyosókról és helyiségekrıl. Tíz kép hiányzott; fekete négyzetek foglalták el a helyüket. Úgy sejtette, az idegenek szabotálták a megfigyelırendszert, akár ösztönösen, akár tudatosan. - Csak annyit akartam mondani - Buxton folytatta, amit elkezdett -, hogy ha bármit tehetek, tudja, akkor... - Talán van valami - mondta hirtelen Corgan, miközben székével átgurult a külsı szkennerek képernyıjéhez, a fedélzeti vezérlı másik végén. A monitor fekete volt, mintha nem mőködött volna a hálózat. - Megmondhatja, Buxton, mi a franc lehet a külsı letapogatókkal. Corgan megrázta a fejét. Ha a szkennerek nem mőködnek, akkor a Hornblower nem kap figyelmeztetést a KÁNE hajó közeledtérıl, amelynek felbukkanására a kiküldött EMP csalik ellenére is volt esély. - Jézusom! - mondta Buxton, ahogy a monitorhoz lépett, és tapogatni kezdte, mintha ezzel újra életre kelthetné. - Huh! Fekete. Odafordult a központi számítógép kezelıállomásához, és beírt egy kérdést. A válasz hangosan érkezett: - A külsı letapogatók felıl nincs bejövı jel. - A mérnök rágni kezdte az alsó ajkát, oldalra nézett, a kapitányra: - Uh! Rögtön szólnia kellett volna, amikor kiment a rendszer. A státuszmonitor is lekapcsolódott a hálózatról. Ez nagyon azt mondja nekem, hogy... - Az idegenek szabotálhatták? - Talán igen, kapitány. De Reynolds azt mondta, a giff hajón nem találta nyomát, hogy képesek lennének mőködtetni a berendezéseket. Persze, szétszedhették a dolgokat, csak hogy szarakodjanak az emberrel. Kitalálhatták, hogy melyik cucc fog hiányozni, még ha nem is tudják, hogyan mőködik. Talán a létfenntartó rendszerre nekik is szükségük lehet, és csak azt piszkálják, ami megnehezíti a dolgunkat... Corgan bólintott: - Én is erre gondoltam. Nos, valakinek le kell mennie, hogy megnézze, meg lehet-e javítani. Buxton megnyalta az ajkait. - Megyek én. De egyedül nem szívesen. - Én magam sem mennék egyedül, Harl. Viszont nem mehetek magával; meg kell próbálnom elérni az ENBT-központot. Nate is eléggé elfoglalt. O'Neil... - odanézett
O'Neilre, nem akarta hangosan kimondani, hogy használhatatlan. - Talán Dorea vagy Chang. Vagy akár mind a ketten. Buxton habozott, azután bólintott. - De... elvinnénk legalább az egyik lángszórót is, kapitány. Ashley és Dorea idıközben visszatért. Leültek egymás mellé, és átnézték a puskáikat, közben halkan beszélgettek. Nate a megfigyelı-monitor fölé hajolt, próbált behozni egy kameraképet a hiányzó tízbıl; Hesse mellette. Corgan odahívta Doreát és Changot, és annak ellenére, hogy tekintetükbe beette magát a félelem, ellenkezés nélkül beleegyeztek, hogy elkísérjék Buxtont. Segített nekik összeszedni a felszerelést; két puskával, egy lángszóróval és headsetekkel indította útnak ıket - ez utóbbiakat amúgy is mindenkinek viselnie kellett, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjanak. Megvolt az esély arra, hogy a halálba küldi három emberét. Végignézett a rendetlenségen, amit a hajóhídon csináltak; szerteszét lerakott tábori ágyak ételesdobozokkal és más szeméttel körülöttük, piszkos ruhák és tölténydobozok. Hesse és Nate elmerült a munkában. Reynolds... Corgan dermedten nézett körül újra: - Hol van Reynolds? Nate felpillantott: - Azt mondta, engedélyt kapott rá, hogy átmenjen a giff hajóra. Elvitte az egyik leszállóegységet... - Hogy mi? Én nem adtam erre semmiféle engedélyt. Nate vágott egy grimaszt: - Nem kellett volna elengednem. Nyilván fáradt voltam... azt hittem, tényleg egyeztette veled, pedig tudhattam volna... - Azon a hajón is van egy xenomorf - mutatott rá Corgan. - És kettı ezen. Csak azt furcsállom, hogy még nem támadtak ránk itt, a hídon. Kibaszott agresszívek. - Ja - Corgan elnézett a folyosó felé. - Enyém a következı ırség. Addig megpróbálom felhívni Reynoldsot. Az erısítıket otthagytuk, még sikerülhet is. Azzal a kommunikátorhoz fordult, aktiválta a jeladót, és befogta az erısítıket. Reynolds? Válaszoljon! Corgan vagyok, a Hornblowerrıl hívom. Válaszoljon! Néhány recsegéssel telt másodperc múltán Reynolds hangja jött távolian a hangszóróból: - Reynolds az anomáliáról. Remélem, fontos... - Reynolds! Ki adott magának engedélyt arra, hogy elhagyja a hajót? - Mint a hajó xenobiológusa, én vagyok a rangidıs az idegen életformákkal kapcsolatos kutatás területén. Magamnak adtam engedélyt. Mindemellett birtoklom a történelmi szükségszerőség morális fensıbbségét. - Mi a fenét akar ez jelenteni? - mormolta Nate. - Ez a felfedezés túl fontos ahhoz, hogy magára hagyjuk; a veszély sem számít! folytatta Reynolds. - Egyedül van egy idegennel azon a hajón, maga bolond! - csattant fel Corgan. - Ez csak feleakkora veszély, mint ami a Hornbloweren fenyegetett. Vagy még a felénél is kisebb, mivel ez a hajó hatalmas! - Itt vannak a többiek, akik megvédhetik. - Teszek lépéseket a védelmem érdekében, kapitány.
- És megosztaná velünk, milyen lépéseket tesz, Reynolds? Elhallgatott valamit? Statikus zörejjel telt bizonytalanság... Végül Reynolds válaszolt: - Nem, nem hallgattam el semmit. Túl bonyolult ez ahhoz, hogy elmagyarázzam. Alapvetıen arról van szó, hogy elzártam magam egy bizonyos területen, ahol a lény nem érhet el. Most pedig mennem kell, hív a munka. Ez életem legfontosabb munkája, kapitány! Nem tilthat el tıle! Reynolds, vége. Azzal bontotta a vonalat. Corgan úgy döntött, nem hívja újra; amúgy sem vették volna hasznát a Hornbloweren. Különösen, ha mindig külön utakon jár. - A rohadt hazug! - mordult fel Nate. - Biztos vagyok benne, hogy elhallgat valamit. Nem tudom, mi lehet az, de az a szemét elitista titkol valamit. Eleget tőrtem már tıle, nem fogok többet. - Nate...! - Hé, Daryl! Elegem van belıle, hogy testeket küldünk az égetıbe! Ha rájövök, hogy mit csinál ez a balfasz, én kinyírom, Isten a tanúm! És a testét kidobom a légzsilipen. Corgan megértette; látta barátja tekintetében, hogy mennyire dühös és kimerült lett; hogy mennyire veszélyes lett. A kapitány azt gondolta: Három veszéllyel kell szembenéznünk. Az idegenek, a KÁNE, és mi magunk is a saját életünkre törünk. Reynolds teljes mértékben biztos volt benne, hogy a giff hajón lévı xenomorf nem jelent veszélyforrást számára - legalábbis még nem -, merthogy a lény el volt foglalva egy idıre. Lefoglalta, hogy felkészüljön a szaporodásra. A faj csupán két elsıdleges imperatívusszal rendelkezett: elpusztította a versenyképes organizmusokat - minden olyan teremtményt, amely más fajba tartozott -, és szaporodott. Feljegyzéseit digitális kézi felvevıjére mondta rá, miközben a földön kívüli félhomályban derengı - alakját figyelte a raktárban, amelyet a gigantikus, akváriumszerő terem alatt talált, a giff acéltojáson. - Felfedezınapló, tizenhetedik bejegyzés: A megérzéseim ismét helyesek voltak. Ez majdnem olyan, mintha lenne valamilyen titokzatos kapcsolat köztem és a lények között. Egyfajta parthenogenézis által reprodukálódnak - nyilván más módot is ismernek a szaporodásra, de szükségtelen alkalmazniuk. Beépítik magukba az endoparazitaként megszállt gazdatestek génjeinek egy részét. A megfelelı környezeti tényezık és a reprodukciós kényszer hatására kifejlesztik életciklusuk negyedik fázisát, amit a termeszkolóniák királynıje után nevezhetünk királynınek is. A has alsó részén jól látható a termékenységet jelzı növekedés. A lény... vagy mondhatni; az úrnı hamarosan tojásokat rak. Hihetetlenül izgalmas. A folyamat vizsgálata exponenciális növekedéshez, forradalomhoz vezet a biológiáról való ismereteinkben! Megállította a digitális felvevıt, és megpróbált kicsit közelebb menni - nem annyira, hogy kockára tegye az életét. A puskája ott lógott a vállán, de nem akarta használni. Bal kezében a szonikus kulcsot tartotta; senkinek sem mondta el, hogy talált egyet az egyik mumifikálódott giff testén. Azt használta arra is, hogy ajtót nyisson ebbe a terembe.
De hogyan jutott be az idegen? Valószínőleg az egyik nagy csövön keresztül, amely a szintek között is átvezetett. Akkor még sokkal kisebb lehetett. Ez a terem egybefüggıbb és homályosabb volt, mint bármelyik másik, amit eddig látott a hajón. Belmagassága legfeljebb hat méter lehetett, ami épp csak elegendınek bizonyult a lenyőgözı xenomorf királynı számára, hogy befészkelje magát az egyik sarokba. Összegörnyedve ült vagy feküdt a test alsó részén, páncélcsuklyás feje így is a mennyezet közelében volt. Végtagjai szinte teljesen beleolvadtak az árnyékokba. Karmos karjai aránytalanul kicsik voltak a testéhez képest - Reynoldsnak a tirannoszaurusz mellsı lábai jutottak eszébe róluk. Alsó végtagjai megvastagodtak, erıteljesnek hatottak, és páncél borította ıket ugyanúgy, mint a teste egészét. Ék alakú feje majdnem túl nagynak tőnt a testhez mérten, de többnyire a védelmezı exoskeleton miatt. A királynı sokkal nagyobbra nıtt, mint azok az idegenek, akiket a Hornblower megfigyelırendszerén keresztül látott: két tápanyagtartályt betörve talált, a tetejükön savmarta nyomokkal, és a kisebb xenomorf ezekbıl táplálkozott, hogy mitikus mérető csodává növekedhessen. Olyan veszélyes volt egy emberi lény számára, mint a lecsapó raptor egy nyúl számára - látszott a karmain, erıteljes állkapcsán és hosszú, csonttüskés végő farkán, amely természetes kétélő fejszévé növekedett. Ha azonban Reynolds feltételezései igazak, akkor a királynı gyilkolási képességei csak a tojások védelme érdekében növekedtek így meg. A tojásokból kikelı lények a raktárban található élelemforrásból táplálkozva egy egész xenomorf hadsereggé növekednek majd. Minden arra utalt - beleértve a korábbi fázisok legutóbbi vizsgálatait is -, hogy ez az idegen valami új, specializált lény. Annak a lénynek a végsı állapotfázisában járhatott, amely lenyőgözı hatékonysággal és alapossággal ölte meg Collindalet és Julie Murtenót. Mi történhetett azzal a királynıvel, amelyik az idegen jármő közepén, a tengely körül rakta le - mostanra elpusztított - tojásait? Még mindig a hajón lehet valahol? Vagy a giffek megölték? De itt volt neki ez a példány - és valóban úgy érezte, hogy az övé. Az ı felfedezése, egyedül csak az övé. És más ötlete támadt. Nem bízott benne, hogy a KÁNE életben hagyja, miután megkapta az idegen hajót. İ lesz az utolsó olyan ember, aki tudja, hogy a kommunisták illegálisan szerezték meg. Szóval... miért adná oda nekik - vagy az Egyesült Nemzeteknek? Miért ne találna rá módot, hogy mindkét expedíciót elpusztítsa, és valahogy irányítsa a jármővet? A hajtómővek valószínőleg ugyanúgy mőködıképesek, mint minden más odabent. Természetesen az idegen királynıt és ivadékait használná a két csoport megöléséhez. Persze, ıt is elintézhetik. Azonban jóval többet tudott az idegenekrıl, mint bárki az emberi világban; találhatott rá módot, hogy irányítsa, vagy legalábbis kordában tartsa ıket. Ez pedig azt jelentené, hogy egy másik világról származó tökéletes gyilkológépek állnának a rendelkezésére egy idegen őrhajóval, és egy másik földön kívüli faj részben konzerválódott - maradványaival együtt.
Az övé lenne a legértékesebb technológia a Földön. Szóval, miért ne? Ismét kicsivel közelebb ment a királynıhöz, és bár az egyik két méter magas tápanyagtartály takarásában maradt, a lény felemelte és felé fordította a fejét. Karjai megfeszültek, de nem mozdult. Mintha csak figyelte és várakozott volna. - Nem azért jöttem, hogy bántsalak - mondta Reynolds. - Csak megfigyellek. - Amint kimondta, tudta, hogy ostobaságot csinál. A királynı nem érthette a beszédét. A biológus biztos volt benne, hogy a lény pusztán azért nem ölte meg azonnal, mert a tojásrakás belsı folyamatai foglalták le. Ha túl közel megy, az idegen biztosan letépi a fejét. Ott maradt, ahol állt. Ahogyan a királynı, ı is csak várt és figyelt. Figyelt és várakozott. *** Buxton felszíjazta a lángszórót a hátára, és elvezette a többieket a legfelsı fedélzet folyosóján a külsı szkennerek szobájához. Korábbi pánikba esése miatt úgy érezte, neki kell elıremennie - de ismét képes lett volna összepisálni magát. Ugyan már, mondta magának, megbirkózol a dologgal! Van egy lángszóród, és tudod, hogy mire számíthatsz. De lelki szemei elıtt az a kép lebegett, amikor a lény Dix testén kuporgott, majd lecsapott, és áttörte a barátja koponyáját, mint egy tojáshéjat, kilökıdı belsı állkapcsát vér és agyvelı borította el. - Itt vagyunk - mondta, amikor a plasteel buborékba vezetı néhány lépcsıfokhoz értek. - Vigyázzatok, hogy mire lövöldöztök. És jusson eszetekbe, hogy a golyók gellert kaphatnak a páncélján, úgyhogy ha felbukkan egy dög, akkor, amennyire lehet, merılegesen kell eltalálnotok. Nem tudom, talán állítsátok át egyes lövésre. - Jó ötlet - válaszolta Chang, és átkapcsolta a fegyverét. Dorea hasonlóképpen tett. Miközben felment a lépcsın, Buxton arra gondolt: Ha szabotálták a szerkezetet, akkor már nem lesznek bent. Másra készülnek, talán megtámadják a hajóhidat. Még az is lehet, hogy visszafelé menet elkaphatjuk ıket hátulról vagy oldalról. Buxton szíve majd kiugrott a helyébıl, amikor belépett a helyiségbe és körülnézett. A több méter sugarú terem és a hajótest fölé felnyúló buborékmennyezet ugyanúgy rendben lévınek - és elhagyatottnak - tőnt, mint a középen elhelyezkedı plasteel letapogatóberendezés. Elsı pillantásra. A mérnök tenyere megizzadt a lángszórón. - Nem látok semmit... - mormolta, miközben Dorea és Chang követte. - Fura szagot érzek - jegyezte meg Dorea hasonlóan fojtott hangon. - Én nem érzek semmit - válaszolta Buxton. Letette a lángszórót - az üzemanyagtartályokkal a hátán nem tudott volna dolgozni -, a csövét odatámasztotta a szkennert tartó emelvényhez. Közben észrevett valamit; a berendezés belsı vezetékelését borító csuklya nem volt teljesen a helyén. Mintha valaki rosszul tette volna vissza. Felnyitotta, és az övérıl leakasztott ceruzalámpával belenézett. A
vezetékek egységesen véget értek, valahol félúton a berendezés felé. - Valaki elvágta a vezetékeket - mondta csodálkozva. - Olyan, mintha... egyáltalán nem úgy tőnnek, mintha kitépték volna ıket. Ezt szerszámmal vágták el, és azok a lények nem használnak szerszámokat, ugye? Ha Reynolds nem tévedett. Chang odahajolt, és benézett mellette a berendezés belsejébe. Benyúlt és megfogta az egyik vezetéket, majd kihúzta és úgy nézegette. - Ezt egyértelmően valamilyen vágóeszközzel csinálták. És van valami vékony, sárga réteg a vezetékeken... - Ki csinálna ilyesmit? - kérdezte Dorea. - Szabotálni a külsı szkennert? És... miért? Senki, még Reynolds sem akarhatja így megvakítani a hajót. Úgy értem, ez pokolian veszélyes. Buxton a közelbıl hirtelen dobogó zajt hallott, fémes kaparászással keveredve. Mintha az egyik szellızıbıl jött volna. Felkapta a lángszórót, de a xenomorf már épp kitört a szellızınyílás rácsán, és vicsorogva ugrott neki. Belsı állkapcsa kitárult... Chang felkiáltott, és rászegezte fegyverét az idegenre. A rémülettıl csılátást kapott Buxton úgy érzékelte, mintha a lény lassítva, de ellenállhatatlan erıvel száguldott volna feléjük, félrecsapva Chang fegyverét. A töltények gellert kaptak a mennyezeten. Azután az idegen képe betöltötte a mérnök látóterét, faltörı kosra hasonlító, sima fejével elütötte, mint egy gyorsvonat. A férfi érezte, hogy az orra eltörik, és ahogy a xenomorf ráakaszkodott, együtt gurulnak tovább a padlón. Azután az idegen egy pillanatra felemelte a fejét, és szélesre tátotta nyáltól csepegı pofáját. - Ne! - Buxton csak ennyit volt képes kinyögni törött fogain és összezúzott ajkain keresztül, mielıtt a lény ezüstös fogai lecsaptak, és átszakították a homlokát. A férfi hálás volt a sötétségért, amely a fájdalom fehéren izzó üstökösén lovagolva elborította. Dorea rákiáltott Changra, hogy tőnjön el az útból, de a férfi a lángszóró után vetette magát. Közben az idegen feléjük fordult vérmocskos pofájával, és megfeszült, hogy ráugorjon valamelyikükre, közben morgó-sziszegı hangot adott ki. Chang közelebb lépett, próbált biztosra menni a lángszóróval, közben ügyetlenül matatott a gyújtószerkezettel. Dorea azt hitte, a következı pillanatban az idegen elırelendül, ám ehelyett Buxton utolsókat rángó testén állva lebukott, és tüskés végő farkával csapott Chang felé. A végtag elcsontosodott vége a férfi nyakát találta el és vérrel fröcskölve tele a helyiséget majdnem letépte a fejét. Dorea barátja inogva-botladozva még lépett egyet elıre, majd összerogyott. A nı ösztönösen mozdulva teljes automatára kapcsolta fegyverét, de a lény - annak tudatában, hogy a veszélyes puskacsı feléje lendül - egy ugrással a szkenner fémoszlopán termett, és megkapaszkodott benne. Dorea ügyetlenül célzott és kiürítette a tárat; a töltények lepattogtak a lény páncéljáról, de az ütıerejük elegendı volt ahhoz, hogy ne tudja visszanyerni az egyensúlyát. A hadnagy eldobta a puskát, és ugyanazzal a mozdulattal a lángszóró után vetıdött. Hason csúszva érte el a fegyvert, egyik kezével megragadta, a másikkal kinyúlt oldalra, hogy a kapcsolóval kinyissa a földön heverı tartályok szelepét. Átfordult, és célzás nélkül tüzet nyitott,
épp amikor az idegen leugrott a padlóra és felé indult, közben világgá rikoltotta minden más élılény iránti győlöletét. Dorea telibe találta a lángcsóvával; az idegen visítva, elvakítva, végtagjaival kapálózva bucskázott el mellette. Saját morgó üvöltése összevegyült a lángok morajával, ahogy a vegyszerek keveréke beleégette magát a testébe. A lángszóró hirtelen csütörtököt mondott - a barkácsolt szerkezet egyszerően felmondta a szolgálatot -, és Dorea félredobta. Oldalra gurult Chang fegyveréért. Az idegen testén kialudtak a lángok, az utolsó foszlányok nyaldosták csak, ahogy kínnal teli hangon morogva újra a nı felé fordult. A hajón felrikoltott a tőzjelzı sziréna, és a sikoltó jelzések között a számítógép nıi hangon bemondta a helymeghatározást: - Tőz az egyes külsı letapogatóteremben! Tőz az egyes külsı letapogatóteremben! Dorea tüzet nyitott a füstölgı idegenre, a sorozat a lény bal oldalát találta el, feltörte a hıtıl megsérült páncéllemezeket valahol ott, ahol a bordái lehettek. Sárga sav fröccsent ki, és azonnal belerágta magát a fémbe. A xenomorf felvisított és oldalra esett, vergıdve azonnal felállt és felugrott a falra, be a szellızınyíláson. Eltőnt szem elıl. A hadnagy fegyverdörgéstıl visszhangzó dobhártyával is hallotta, hogy a terem túlsó falán lévı szellızınyílásban ott van a másik idegen. - Tőz ütött ki az egyes külsı szkennernél! - kiabálta túl Hesse a szirénát, ahogy a folyosón járırözı Corgan berohant a hajóhídra. A kapitány a kommunikátorhoz sietett - Nate, Hesse és Ashley összezsúfolódtak mögötte. Corgan kikapcsolta a riadójelzést, és tudván, hogy mit jelent a tőzjelzés, remegı kézzel nyomta le a belsı rádió gombját: - Buxton! Jelentést! Semmi válasz. - Chang! Dorea! Bárki! - Kapitány... - Dorea kifulladt hangja. - Mindketten meghaltak. Chang és Buxton. Szünetet tartott, megköszörülte a torkát, próbálta visszafogni a sírást. - Mintha már vártak volna minket. Valaki szabotálta a szkennert, kapitány... Corgan a biztonsági tisztre nézett: - Gondolod, hogy... Nate arca merev volt, mint egy kıszoboré: - Reynolds! Ott nem mőködik a kamera, de a folyosó kamerájának felvételén láttam, hogy elmegy arra, azután visszajön. Sehova máshova nem mehetett ott, abban az idıben. Az a szarházi Reynolds tette! - Kapitány! - Dorea remegı hangon folytatta. - Az egyes fedélzet egyes folyosóján haladok, visszafelé tartok a hídra, de az egyik kibaszott dög itt van mögöttem. Nem lehet messze. Az egyiket megsebesítettem lángszóróval és puskával, de a lángszóró elromlott, és nem tudtam megölni vele. Elmenekült... és a másik... kapitány! Hallom, ahogy jön mögöttem! - Azonnal ott leszünk, Dorea! Csak maradjon mozgásban! Siessen, ahogy tud, de legyen óvatos...! - Kapitány! Azt hiszem... ez... Azután felugatott a golyószóró, majd egy sikoly hallatszott.
- Dorea! Újabb sorozat dörrent. - Ne vonjuk el a figyelmét - javasolta Ashley. - Inkább menjünk! Mielıtt Corgan bármit válaszolhatott volna, a tudományos tiszt felkapta a saját fegyverét és kirohant az egyes folyosó felé - cselekedete egyszerre dühítette és töltötte el csodálattal a kapitányt. Natetel és Hessével gondolkodás nélkül követték a példáját, Corgan csak egy pillanatra állt meg, hogy hátraszóljon: - O'Neil! Maradjon itt és ırködjön! Nem szeretném, ha azok a dögök idejönnének, és szétvernék a vezérlıt! O'Neil ködös tekintettel nézett rá, mintha csak részben értette volna a parancsot, de azért megmarkolta a rohampuskát: - Igenis... hm... kapitány! - O'Neil! Biztosítsa ki a kibaszott fegyverét, és vegyen fel védelmi pozíciót! MOST! - Corgan latba vetette minden tekintélyét és parancsnoki karizmáját, mire O'Neil döbbenten pislogott, mechanikusan kibiztosította a rohamfegyvert, és bólintott. Corgan a többiek után sietett, remélve, hogy Dorea még életben lesz, amikor odaérnek. 15 Átkozottul kevesen maradtunk, gondolta Corgan, miközben Nate és Hesse után futott. Ashley jó negyven méterrel megelızte ıket, lóhalálában vágtatott lefelé a folyosón. - Az istenit, Ashley! Ne menj annyira elıre! - Attól tartott, hogy a nı egyenesen belerohanhat az idegenbe. Ashley befordult egy sarkon. Ekkor aludtak ki a fények. - Mi a szar!? - kiáltott fel Nate, ahogy sötét lett, mint egy verem mélyén az éjszaka közepén. - Lassíts! És nyugalom! - kiáltott utánuk Corgan. A xenomorfok valahogy rájöhettek, hogyan vezetik az áramot a világításhoz, és tönkretehették a vezetékeket. Nekik valószínőleg nincs szükségük fényre, míg a zsákmányuknak igen. - Mindjárt bekapcsol a folyosó vészvilágítása... Azonban erre még várniuk kellett. Minden fekete sötétségbe burkolózott. Megtettek még néhány lépést - hallották, hogy Ashley ott liheg elıttük; még mindig csak ment elıre elszántan. Corgan nem hagyhatta, hogy a vesztébe rohanjon, és azt sem, hogy véletlenül egymásra kezdjenek lövöldözni. - Mindenki álljon meg ott, ahol van! - kiáltotta. - Mindenki! És nem kapcsoljuk fel a zseblámpákat se, csak ha muszáj! Csak magunkra vonjuk vele az ellenség figyelmét. MR Négyes! Jelentkezz! - Jövök, baszd meg! - válaszolta a robot a rádión keresztül. - Dorea? - szólt bele Corgan a gégemikrofonba. - Veszi az adást? Hol van? Semmi válasz. Hallott valamit... Valami mozgott felettük, a fedélzetek közti szőkös közmőhálózatban.
Néhány percbe tellett, míg a robot elérte ıket a saját fényforrásával. Corgan elırement a válaszfalig, lassan ellépdelt a sötétben addig, amíg elérte a sarkot, ahol Ashley befordult. Megállt, és szólította a nıt: - Ashley? - suttogta a mikrofonba. - Hall engem? - Hallom. És hallom, ahogy közeledik a folyosón, kapitány. - Tessék? Egy helyben állok. Senki sem... - Akkor valami más jön felém! - jött Ashley hangja a mély, áthatolhatatlan sötétségben. Corgan a rádión kívül is hallotta a szavait, ahogy a nı ijedten felemelte a hangját. Óvatosan közelebb ment. Megbotlott valamiben, ami a folyosón hevert, majdnem elejtette a fegyverét. Féltérdre esett, és bal kézzel kinyúlt, hogy megtámaszkodjon; azzal a mozdulattal vissza is rántotta a kezét, mert belenyúlt valami ragacsos anyagba a padlón. Nyelt egyet és - még mindig féltérden állva - újra kinyúlt a szabad kezével. Nedves és lágy anyagot érzett egy nagyobb területen a padlón, arrébb húzva ujjait mintha törött csontvégeket tapintott volna. Egy test. Néhány újabb mozdulat után tudta, hogy egy nı hever ott. Egy halott nı kitépett torokkal; kitapintotta a sebszéleket az állcsont vonala alatt, a még szivárgó vért, amit már csak a mesterséges gravitáció húzott kifelé, mivel a szív nem vert. Dorea. - A francba! - mormolta. - Megtaláltam Doreát. Meghalt. Fény jött mögötte a sarokról, mire Corgan megfordult; pislognia kellett, mert szeme már hozzászokott a sötétséghez. Halványan ki tudta venni a részeg manóvigyort a fényforrás mögött. Egy pillanatra összezavarodott, azután rájött, hogy MR Négyes érkezett meg, és a robottestre szerelt fényben a gömbszerő fejet látta meg a rápingált arccal. A fény megnyugtató volt, de a halott szerelı által vörössel és sárgával felfestett, berúgott, ırült manófejre emlékeztetı pofától kirázta a hideg. Hallott valamit fentrıl. Ezúttal közelebbrıl. Corgan azt várta, hogy a robot egyenesen odamegy hozzá, de az megállt néhány méterrel arrébb és a fal felé fordult. Kinyújtotta egyik mechanikus karját, kinyitott egy panelt, és letekert egy vezetéket a saját oldaláról, majd bedugta azt a fali csatlakozóba. Tompa, vörös fények gyulladtak fel a mennyezeten. A folyosó olyan volt, mintha hıkamerák infravörös képén keresztül nézték volna, vagy mintha mindent híg vérrel öntöttek volna le. Corgan meglátta Dorea testét, ahogy kicsavarodott tagokkal hevert elıtte a padlón. A tetem körül terjengı, félig megalvadt vértócsa vörösre festette a térdét. - Feltöltöm ezt a szart itt - mondta a robot fejhangon. Bayfield nıi hangot utánzott, idejétmúlt gettóbeütéssel. - A vészakkumulátorok gallyra mentek. Szart se tartanak magukban, nemhogy töltetet. A világítás meg kiment, mer' valaki szétkurt valamit. Corgan lemondóan sóhajtott. Már szinte nem is sajnálta, hogy el kellett égetniük Bayfield testét. Felállt - ebben a pillanatban egy mennyezeti panel leesett, és felnézve a kapitány az egyik xenomorf vicsorgó pofáját látta, ahogy ott kuporog odafent, alig két méterre
tıle. Azonnal mozdult, de az idegen ugrott, mielıtt rászegezhette volna a fegyverét, és leterítette. A levegı kiszaladt a tüdejébıl, ahogy hanyatt esett a plusz súllyal a mellkasán. A rohampuska a kezében maradt, próbálta beékelni saját maga és a szörnyeteg közé, benyomni a csı végét a nyálkás, acélszín fogakkal telt áll alá. Állóháborút vívtak; a xenomorf oldalra rántotta a fejét, nyála a kapitány arcára folyt, de a férfi nem engedett, és elcsavarta a fegyvert, hogy a csı a helyén maradjon. A puskatust letámasztotta a padlóra, beékelte a hóna alá, és emelıként használva a fegyvert, távol tartotta magától a vicsorgó pofát. A belsı állkapocs elıreugrott, megállt az arca elıtt, majd hátrahúzódott, hogy lecsapjon. Corgan érezte, hogy ereje kevés a lény súlyával és erejével szemben, és borzasztó bizonyossággal egyre fogyott, ahogy a testi és idegi kimerültség végül megkérte a maga árát - tudta, hogy vége, az idegen meg fogja ölni. - Szállj le rólam, te szarházi hajópatkány! - nyögte-morogta, ahogy minden maradék erejét összeszedte és belevitte a lökésbe... de ez is kevésnek bizonyult. Nem bírta letaszítani magáról a szörnyeteget. Az egyik rohampuska felugatott balról. A sorozat a lény oldalát érte, a töltények ütıereje leverte a dögöt a kapitányról. A dög rángatózva borult a jobb oldalára. Azonnal talpra vergıdött, nyomában sárga sav fröccsent, ahogy felugrott a mennyezeti nyíláshoz - egyetlen csepp sav érte Corgan karját a könyöke alatt, és azonnal átégette az egyenruháját, belemart a bırébe. Felnyögött a fájdalomtól, elejtette fegyverét, és elırántotta a rugós kést az övébıl. Kinyitotta, és ahogy a sav egyre csak rágta át magát az alkarján, a fájdalmat átkozva beledöfte a pengét a saját húsába, és az ellenséges anyaggal együtt kimetszett belıle egy darabot. Felnézve Natet látta maga mellett, ahogy a mennyezetre emelt füstölgı puskacsıvel még a lény után küld egy sorozatot. Hallotta, ahogy a szörnyeteg kopogó karmokkal elmászik a közmővezetékben. - Tüzet szüntess! - parancsolta összeszorított fogakkal. - És köszönöm! - tette hozzá nyögve. Ashley jött, puskája a vállán himbálózott, kezében az elsısegélykészletet hozta. Letérdelt mellé, és az instant kötözıvel rögtön kezelésbe vette vérzı sebét. - Lassan fıállásban foltozhatom, kapitány - mormolta. Amikor befejezte, ránézett Dorea szétroncsolt testére. Ajkai megremegtek: - Elmentem mellette a sötétben... Nem lett volna szabad... - Már halott volt, mielıtt maga ideért, Ashley - szólt közbe Corgan. Felállt, és ellenırizte a puskáját. A ráfröccsent sav átégette a fegyveragyat és használhatatlanná tette. A kapitány félredobta, és felvette Dorea fegyverét. - A sav átment a padlón - mondta Hesse lemutatva, ahogy futva és erısen lihegve odaért. - Lemegy az alsó hajóburkolatig. - Corgan lehunyta a szemét. Még mindig kínozta a karja, a fájdalomcsillapító kevésnek bizonyult. - És... huh, ez kurvára fáj... remélem, semlegesítıdik, mire odáig leér... Nate biccentett a folyosó vége felé: - Valami van ott a sarok mögött, talán a másik, amelyik korábban sérült meg. Olyan a hangja, mintha zihálna.
- Ha utánamegyünk, akkor éppen közéjük kerülünk - mondta Corgan. - Menjünk vissza a hídra, ott nem tudnak hátba támadni. Visszavonulunk, és újra megpróbáljuk elérni a Központot. - Mi legyen a döggel a mennyezetben? - kérdezte Hesse. - Gyorsan haladunk, folyamatosan szemmel tartjuk a mennyezetet. De gyanítom, hogy most inkább elrejtızik, és csinál valamit, ami nála a sebei nyalogatásával egyenlı. - A robothoz fordult: - MR Négyes! Ha befejezted, vidd el a... testet. Mint a többit. - Jóvanna, baszd meg! Rajta vagyok. Hesse dühösen morgott valamit, azután rákiáltott a robotra: - MR Négyes! Felülbíráló parancs; kommunikációs alapbeállítások! Azonnal! A még mindig a vészvilágítást töltı robot zúgni és búgni kezdett, majd néhány másodperc múlva közölte: - Utasítás végrehajtva. Alapértelmezett beállítások. - Hála az égnek, ez legalább még mőködik! - sóhajtott fel Corgan, majd Ashley felé fordult, aki még mindig Dorea tetemét nézte. Az arcát könnyek áztatták, úgy kérdezte: - Muszáj... csak úgy kidobni a testét? - Muszáj - válaszolta Corgan halkan. - De elbúcsúzunk tıle, amint lehetıségünk adódik rá. Menjünk... Megfogta a nı vállát, és próbált megnyugtató arckifejezést erıltetni magára. Biccentett a híd felé. Ashley megköszörülte a torkát, szipogva elmaszatolta a könnyeit, majd ellenırizte a tárat a fegyverében. Azután elindult a folyosón a mutatott irányba, Corgan elıtte, Nate és Hesse mögötte. Dorea testét hátrahagyták, a robot gondjaira bízták. Ahogyan korábban a többiekét. - Hogy van a karja? Illetve a karjai. Már mindkettı megsérült... - kérdezte Ashley. İ és Corgan az egyik kempingágyon ültek egymás mellett, hátukat egy válaszfalnak támasztották a hajóhídon, várták az ENBT-központ válaszát. - Már rendben van - válaszolta a kapitány, pedig még kurvára fájt. Sejthelyreállító habbal kezelték; az meggyógyítja a sérült szöveteket, ha a seb nem túl nagy - semmit sem ér azonban a kitépett torokkal vagy a szívet átütı golyóval szemben -, de eltartott egy darabig, mire rendesen hatni kezdett. - A Heim-jeladó jutott eszembe. - Van elég energiánk, hogy használjuk? - kérdezte Ashley fáradtan. Nem volt hajlandó megválni a rohamfegyvertıl. Alig karnyújtásnyira letámasztotta maga mellé, puskatussal a padlón és torkolattal a mennyezet felé. A többiek is hasonlóképpen viselkedtek, és a kapitány sem volt kivétel. - Van - válaszolta Corgan hasonlóan fáradt hangon. - A vételhez is. A Hornbloweren a híd és a vezérlı saját energiaforrással rendelkezett - és nem csupán gyenge vészakkumulátorokkal - arra az esetre, ha történne valami a hajó elektromos rendszerével. Ott a fények sem aludtak ki. A hajó létfenntartó rendszere szoláris és planetáris elektromágneses energiát használt a hımérséklet és a mesterséges gravitáció szinten tartására, illetve a levegıtermeléshez is, ha nem támaszkodhatott a belsı energiaellátásra. A külsı energiát pedig a Szaturnusz kellı mennyiségben biztosította. A hajó java részében azonban csak gyenge világítás
maradt, ami hamarosan teljesen ki is merülhetett. Miért nem vették bele a világítást is abba a rendszerbe, ami a létfenntartó berendezéseket mőködteti? Corgan a folyosóra vezetı ajtóra pillantott, és O'Neil jutott eszébe, aki épp a soros járırszolgálatot végezte odakint. Lehet, hogy nem kellett volna kiküldenie; nem volt alkalmas a feladatra. Azonban a többiek végigjárták a maguk köreit, és mind elfáradtak. Olyan kevesen maradtak, hogy nem maradhatott ki senki; O'Neil következett. Talán vissza kellene hívnia, át kellene vennie a helyét - de Ashley mellett sokkal jobb volt, kényelmesebb és megnyugtatóbb, félig bóbiskolva, várva az ENBT hívását. Bárcsak azt mondanák, hogy küldenek erısítést. O'Neil kibírja még néhány percig. *** O'Neil a falhoz lapult, izzadság folyt a szemébe. Kirázta nyirkos, szıke fürtjeit a homlokából, és azt kívánta, bárcsak lelassíthatná valahogyan a pulzusát. Fárasztó volt egyfolytában rémültnek lenni. Egyedül volt a keresztfolyosón, ahová Corgan odaállította ırködni, közel a bal oldali fedélzeti nyíláshoz - illetve, ha a hajó hátulja felé nézett, akkor neki jobbra. A keresztfolyosó másik végén lévı jobb oldali nyílást lezárták, hogy kevesebb utat adjanak a xenomorfoknak. Ezt a bal oldalit viszont nem tudták lezárni; máskülönben biztosan megtették volna. İ még egyetlen holttestet sem látott, de mindenrıl tudott hallomásból, és látta azokat a lényeket a megfigyelı-kamerákon keresztül, ahogy elhaladtak egy-egy folyosón. Elnézett a nyitott fedélzeti átjáró felé - nyitva kellett hagyniuk a levegı keringetése miatt, mert a hídra csak kisebb ventilátorokat szereltek be. Az alatta lévı fedélzeten félhomály uralkodott - és egyre sötétedett, ahogy az akkumulátorok megadták magukat. Mintha karmok koppanását hallotta volna valahonnan... *** Hesse a számítógépen dolgozott, Nate egy másik munkaállomáson, mindketten komor tekintettel koncentráltak. Csak öten maradtunk, gondolta Corgan. Kínzó fájdalommal bukkantak fel annak az idınek az emlékei, amikor Nate és ı együtt harcoltak Lahornál a pakisztáni hadjárat legrosszabb napján. Heten indultak el, ketten tértek csak vissza: ı és Nate. Lehet, hogy azokat a srácokat is cserbenhagytam, gondolta. Ahogy Doreát, Buxtont és a többieket. Lahor után depresszióba esett, és elküldték az osztag pszichiáteréhez, akivel visszanézték annak a napnak a felvételeit, és átolvasták a jelentéseket, majdnem percrıl-percre megbeszéltek mindent. Az orvosnak sikerült meggyıznie, hogy nem tehetett semmi olyasmit, amivel megmenthette volna az embereit. A csapda az csapda.
De legalább meghalhattam volna velük együtt. Oldalra pillantott, Ashley arcára. Legalább egyvalakit talált, akiért még érdemes volt életben maradnia. Exfelesége, June belefáradt, hogy csak várja, mikor váltják már le és rendelik vissza Pakisztánból, és talált magának egy másik ágyat. Tony Bullock, így hívták a fickót, ı pedig elveszítette az életkedvét. Az elsı adandó alkalommal kilépett a katonaság kötelékébıl. És be az ENBT őrutazóihoz, ami nem sokban különbözött a katonaságtól; katonai jellegő szabályozást és kiképzést biztosított, de többnyire nem követelte meg a katonai szigorral átitatott légkört. Alapesetben egyáltalán nem jelentett harci helyzeteket. Azóta elıször érezte újra, hogy tehetetlenül kuporog ellenséges tőz alatt - mint Lahornál. Ezután kurvára otthon maradok inkább. Otthon, a washingtoni Olympiában. Békésen elhorgászgatok majd. Ha élve megúszom. - Szóval... Long Islanden született? kérdezte a nıtıl. Olvasta az aktájában. - Long Island Rig House Projekt. - Ja, igen. Long Island víz alatt van. - A globális felmelegedés magával vitte Long Islandet, és majdnem Manhattant is, ha nem építették volna meg a tengeri védıfalakat az utolsó pillanatban. - Milyen volt az élet azokon a házakkal ellátott tornyokon? Egyáltalán milyenek voltak? Mint az olajfúró tornyok, csak fedetten? A nyugati partról jöttem, sohasem jártam arrafelé. - Az olajfúrók alapzatát használták, de összekapcsoltak belılük nyolcvanhetet, és megrakták egy csomó földdel, hogy ott kint is legyen talaj. Fákat ültettek, kerteket alakítottak ki a lakáskomplexumok között. A stabilizáló és kiegyenlítı szerkezetekkel még egy hurrikánnal szemben is biztonságosak maradtak. Nagyszerő hely volt. Idınként beleesett egy-egy részeg az óceánba, de többnyire meg is érdemelték. Az arcéle megkeményedett, amikor azt mondta a végén: "...többnyire meg is érdemelték". Corgan ránézett, fejben átkutatta a nı aktáját, hogy talál-e valamit a múltjában alkoholistákkal kapcsolatban. Ashley észrevette, hogy a kapitány figyeli, és kitalálhatta a gondolatait, mert vállat vont, és így folytatta: - Igen, az apám. Az egyik részeg. Már akkor is hiányzott, amikor még ott volt velünk, azután egyszer csak nem jött haza többé. Megtalálták a testét, félig felzabálták a halak. Három nappal késıbb akadt fenn az egyik pontonhídnál. Corgan legszívesebben átkarolta volna, de nem volt megfelelı az idıpont, így csak bólintott, és a nı ezt is értette. Vicces; érezte. Érezte, hogy Ashley megértette a mozdulatot... Csak képzelte volna? Ugyanezt érezte June mellett is. Ugyanakkor June mindig is jobban megértette ıt, mint amennyire ı megértette a nıt. Ne bízz senkiben, gondolta. Nem szabad. De tudta, hogy elkésett önmaga figyelmeztetésével. Már behódolt az érzelmeinek.
Érezte, hogy elnehezedik a szemhéja, a valóságot máris felváltotta egy homályos álomkép; June, amint elsétál tıle egy tengerparton. Egyre kisebb és kisebb lesz, ahogy elsétál... Megrázta magát. - Ülve elalszom itt - mormolta. - Fel kell váltanom O'Neilt. - Még nem járt le az ideje. - Igen, de... - Nem lesz semmi baja. Pihennie kell, kapitány. O'Neil úgy döntött, valószínőleg csak képzelıdik. Semmi sem jött ki a fedélzeti nyíláson. De ha valami kijönne, akkor egyedül lenne. Természetesen nem volt teljesen egyedül, legalábbis ezt mondogatta magának. A robot ott állt a nyílás túloldalán. Az egyetlen még mőködıképes robot. Ez is Dinswood hibája. Dinswood és Bayfield hibája. İk voltak felelısek az elektronika karbantartásáért. Egy csomó dolgot hagytak csak úgy szétesni. Dinswood lustaságból, Bayfield meg mert mindig leitta magát. O'Neil megköszörülte a torkát és beleszólt a gégemikrofonba: - MR Négyes? Ott vagy még? - Megerısítve - válaszolt a robot a headseten keresztül. - Látsz bármilyen... mozgást? - Negatív. - Oké... ha látsz bármit is... Váratlanul csörömpölı hangot hallott. - Mozgást... - kezdte a robot, azután hirtelen elhallgatott, és a fedélzeti nyílás felıl fémes roppanás hallatszott. O'Neil felemelte a fegyverét, és a rémülettıl dermedten meredt az átjáróra. *** - Kapitány? - Nate hangja szólt. Corgan felriadt álmából. İ és Ashley meztelenül úsztak a meleg tengerben, közben June a partról figyelte ıket... Szívesebben maradt volna az álomvilágban, de fel kellett ébrednie. Ez kezdett szokássá válni az utóbbi idıben; semmi más, csak a durva ébredések. Sóhajtva felült, a háta fájt, a karja lüktetve sajgott. - Igen, Nate? - Lefuttattam egy rendszerellenırzést. A Heim-jeladó eltőnt. Nem küldtünk és nem fogunk venni semmilyen adást. O'Neil visszahátrált a hajóhíd bejáratához, közben próbált segítséget hívni. A lény a fedélzeti nyílásnál lekuporodott, ugrani készült. A férfi úgy érezte, beszőkült a torka, és képtelen kinyögni akár egyetlen hangot is; csak bámulta a csupasz fogsorokat, a kitolódó belsı állkapcsot, a szem nélküli pofát, a karmokat és a lecsurgó nyálat... A xenomorf exoskeleton páncélja megtépázottnak tőnt; ez lehetett az, amelyiket Dorea megégetett, de sérülései ellenére még mindig halálos veszedelem volt.
O'Neil valahogy rávette a kezét, hogy emelje fel a fegyvert... az idegen habozott. De a férfi tudta, hogy egyszer elindul és megtámadja. *** - A francba! - robbant ki Corganbıl, amikor Nate szavai eljutottak a tudatáig. - Az az egység a külsı szkennerek vezetékei mögött volt. - Ja - vágta rá Nate undorodva. - Reynolds ezt is elintézte. Hesse talált még valamit. Hesse egy kinyomtatott lapot tartott a kezében: - Nate beszélt rá. Feltörtem Reynolds személyes bejegyzéseit. Nem nagy ügy, hatodik próbálkozásra megvolt. "EliReynoldsGenius"; ezt a balfaszt! Átnyújtotta a nyomtatott lapot a kapitánynak: Felfedezınapló, tizennegyedik bejegyzés. A feromonkivonat valószínőleg hormonális riadójelzést tartalmaz, amelyet a kolónia védelmében alkalmaznak. Ösztönös kiválasztás, ösztönös válasz. Meglepıen sokat nyertem ki az ízeltlábú fázisban lévı lénybıl. Nagyon hatékony. Még oldatban is odavonzhatja a xenomorfokat. Talán elriasztható vele a Problémák Forrása... így vagy úgy, de tisztelni fognak... A társaimat is érdekelni fogja, amikor megérkeznek a rendszerbe - elıvigyázatosnak kell lennem, hogy mennyit mutatok meg nekik... Valamennyit meg kell tartanom Pekingig... - Jézusom! - mormolta Corgan, ahogy újra végigolvasta. - Csapdába csalta volna Buxtont és... - Igen, nagyon valószínő - mondta Nate. - Rakjuk ezt össze a szabotázzsal és azzal, hogy egyedül átment az idegen hajóra. De mi a fene lehet az, hogy "a társaimat is érdekelni fogja, amikor megérkeznek a rendszerbe"? Megtartani valamennyit Pekingig? Úgy értem, mi már itt vagyunk, akkor kire gondolt? A kollégái az ENBTnél nem Pekingben vannak. De akkor ki van Pekingben? Ki a fene...? O'Neil ekkor sikoltott fel odakint. Ashley egy pillanat alatt talpon termett, és puskával a kézben rohant az ajtó felé, kiabálva: - O'Neil? O'Neil? - Ashley! - kiáltott utána Corgan. - Ashley! Jöjjön vissza! Felkapta saját puskáját, és a nı után futott, visszarántotta, és elıtte lépett ki a folyosóra. İ látta meg elıbb, ahogy a lény darabokra tépi O'Neil testét, mint egy dühös gyerek a régi rongybabát. Az emberi hús, csont és vér elborította a folyosó egy szakaszát, ragacsosan folyt le a falról, és csepegett a mennyezetrıl. Egyetlen lövésre sem volt esélye. Corgan a vállához kapta a rohampuskát, és magában azt kívánta, bárcsak az egyik lángszórót hozta volna. Meghúzta a ravaszt - a fegyver nem volt kibiztosítva. Megoldotta, de a teremtmény pont ezt a pillanatot választotta a következı ugrásához. Jött egy sorozat Corgan mögül, és a vállánál találta el a lényt, mire az esetlenül, féloldalasan érte el a férfit és csapott felé karmaival. A kapitány hátravetette magát, ezzel visszatolta Natet és Ashleyt a hajóhídra. Az idegen sistergı savnyomot hagyva maga után berontott az ajtón, sziszegve és csapkodva esett neki Hessének. Nate kezében lángszóró csöve meredezett, épp begyújtotta.
- Vigyázz a vezérlıre! - kiáltotta Corgan. A xenomorf befejezte Hesse kizsigerelését, és szemmel alig követhetı sebességgel elugrott a vériszamos maradványoktól. A kapitány a megfelelı pillanatot várta, amikor leszedheti a lényt, de közben nem pusztít el semmilyen létfontosságú berendezést a hajóhídon. Az idegen felugrott a mennyezetre, és megkapaszkodott. A lángszóró rögtön felsziszegett, és hatalmas tuznyelvvel nyalt végig a szörnyetegen, ami fekete füstfelhıt hagyva maga után, visítva rohant végig a plafonon. Corgan követte a fegyverrel, de Ashley elıbb nyitott tüzet. Pontosan a fogak közé lıtt, a fej hátsó része szétrobbant. A savas vér egyenesen a vezérlıpultra fröccsent, szikrákat keltve mart bele a berendezésekbe, táncoló lángnyelveket ébresztett, és a hajó egésze megrázkódott. A hajóközi rádió is tönkrement, ám mielıtt kiadta a lelkét, még közvetített egy hívást: - 8775-ös ENBT hajó! Itt a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködésének felfedezıhajója, a Glorious Sun. A parancsnok Dr. Kyu Kim. Készüljenek fel a csatlakozásra...! 16 Reynolds csodálatos dolgot fedezett fel. Elindult a nagy alagútban, amelyet az idegen hajó - feljegyzéseiben mint Reynolds's Discovery szerepelt - tengelye foglalt el, és az acéltojás hátsó része felé tartva egy kilométer után hatalmas, katedrális mérető termet talált, ahol a középsı csıvezeték szerteágazott, mint egy tintahal lábai, és minden ág egy-egy roppant mérető, áttetszı gömbben végzıdött. A gömbök belsı fénnyel lüktettek, mintha gigantikus karácsonyi díszek lettek volna, és általában véve uralták az egész helyiséget. Közöttük vöröses-zöldes energiavillámok cikáztak nagyjából körkörösen. A gömbök sora mögött egy nagyobb, kékesszürke gömböt látott, amely köré rudak sokasága nyújtózkodott, kristályokkal a végén; hasonlóan a második szobában a csövek sokasága között látottakhoz. A nagyobb gömbbıl újabb vízszintes oszlop nyúlt ki egy vonalban a tengelyalagúttal, ám ez egy szikrázó, rácsos válaszfalba futott bele. Miután magához tért a káprázatból és a csodálkozásból, Reynolds egy munkaállomást talált a kékesszürke gömb alatt, és az ezen talált holografikus képeket összevetve saját elképzeléseivel arra jutott, hogy a katedrális mérető helyiség berendezései adják valószínőleg a hajó meghajtásának java részét, bár most épp nem túl aktívan. Úgy sejtette, hogy amikor a Reynolds's Discovery gyorsít, a termet forrongó energiák sokasága járja át. Felfedezett egy íves, átlátszó, valamiféle szintetikus anyagból készült pajzsot a munkaállomás és a körben elrendezett gömbök között, ami kétségtelenül az ott dolgozó személy védelmét szolgálta. A csillogó gömbök körére nézve isteni hatalom érzete járta át. Bekapcsolta kézi felvevıjét, és beszélni kezdett. - Huszonharmadik bejegyzés: Azt hiszem, megtaláltam a Reynolds's Discovery hajtómővét. A giff hajó... találnom kell egy másik fogalmat a jármővet építı idegenekre, mivel ez csak Corgan gyenge próbálkozása volt az elnevezésükre, és egy
ismétlıdı hangsor alapján született, ami akár szipogás is lehet, annyira keveset tudunk a nyelvrıl. Egyelıre legyen a nevük eloid; utánam, Eli Reynolds után. Talán majd a számítógépes adatok elemzése során rátalálunk a névre, amellyel saját fajukat illetik. Természetesen a tudományos elnevezéssel várnunk kell, amíg végrehajthatok egy igazán áttekintı jellegő boncolást az eloid maradványokon. - Szünetet tartott, hogy megköszörülje a torkát és felkészítse hangját a nagy bejelentésre: - A hajó meghajtásának felfedezése olyan érzés, mintha maga a sors bontakozott volna ki elıttem! Eleve meg akartam találni, és le fogom fordítani a vezérlés nyelvét, hogy átvehessem a hajó parancsnokságát! Elvezetem a Földhöz, és orbitális pályára állok vele. Természetesen ehhez... ehhez szükségem lesz... Hangja elhalt, amikor rájött, hogy mit sem tud a navigációról, az őr pedig hatalmas, és a naprendszer roppant méreteihez képest a Föld igencsak kicsi. - De egy ennyire kifinomult őrhajó biztosan rendelkezik robotpilótával, és biztos vagyok benne, hogy járt már a Föld közelében. Találtam egy helyiséget, ahol egyértelmően földi csataterekrıl származó, tartósított emberi testeket tároltak - a legrégebbit föníciainak vélem. Karddal történt vágások nyoma látható rajta, és az egyik áldozatot a gyilkos fegyverrel a mellkasában hozták fel a jármőre. Úgy tőnik, mintha megfigyelték volna a Földet, és friss holttesteket hoztak volna el tanulmányozás céljából. Sokat felboncoltak. Úgy tőnik, egyiküket sem élve hozták ide, bár ezt nem állítom teljes bizonyossággal... - Felkuncogott. Corgan kapitány és társai biztosan megdöbbentek volna a látványtól, de kétlem, hogy még részük lehet benne. Az erısítık segítségével elfogott rádióbeszélgetés arra enged következtetni, hogy máris halottak vagy fogságba estek... Lépéseket kell tennem annak érdekében, hogy a KÁNE hajón érkezı betolakodók ne húzhassák át a Reynolds's Discoveryvel kapcsolatos terveimet. Szünetet tartott, és felpillantott az izzó gömbök körére, majd halkan hozzátette: - Nekik is meg kell halniuk, ha eljön az ideje. *** Majdnem sikerült elmenekülniük a leszállóegységekben. Hárman maradtak; Daryl Corgan, Ashley Norton és Nate Eusebius. Az Egyes Leszállóban voltak, Corgan és Ashley a pilóta és a másodpilóta ülésében, Nate komoran nézett át a válluk felett. Mind felfegyverkeztek. Hesse felkoncolt tetemét hátrahagyták; már halott volt, és nekik el kellett menekülniük a KÁNE átszállócsapata - és nem utolsósorban a másik xenomorf - elıl. Valahol mélyen Corgan tudta, hogy idıközben olyasféle változáson ment keresztül, amelyrıl azt hitte, örökre ott hagyta Pakisztánban. Elzárta az érzelmeit, elfalazta ıket a lelke mélyén, és számára már csak az elemzés és a reakció létezett. Nem tehette meg, hogy saját magát vádolja Hesse és a többiek halálért. Nem engedhette meg, hogy az érzelmek elborítsák és magatehetetlenné tegyék. Az érzelmi reakciókat el kellett zárnia, hogy végezhesse a munkáját. Tudta, hogy ezzel sokat veszít, feladja emberségének egy részét, de ez szükséges volt, másképpen sohasem keverednek ki ebbıl az egészbıl.
Már elıkészítették a jármővet, és épp elindították volna a hangár nyomáskiegyenlítését, amikor a KÁNE tíz embere masírozott be a hangárfedélzetre. Corgan nyolc felfegyverzett katonát látott köztük, vállon vörös jelzésekkel ellátott, sötétbarna őrruhában, ami a KÁNE Orbitális Seregének egyenruhájára hasonlított, illetve két átlagosabb őrruhában lévı embert - civil felügyelık, ellenırök lehettek. Az egyikük talán Kim parancsnok, aki a doktorátusi címével mutatkozott be. A katonák a szkafander miatt esetlenül, de fegyelmezetten és határozott mozdulatokkal vették körbe a leszállóegységet. Valószínőleg kinyitották a hármas légzsilipet a hajótest felsı részén. Volt egy módja, hogy gyorsan megszabaduljanak a KÁNE behatolóktól. Mivel mind őrruhát viseltek, a nyomáskiegyenlítés nem ölte volna meg ıket. Ha azonban utasítást ad a vésznyitásra, az azt jelenti, hogy a hangár ajtaja kinyílik anélkül, hogy elıtte kiszivattyúznák a levegıt - és a leszállóegység körüli kommunistákat kiszippantaná a vákum. Eleve nagy sebességgel indulnának, de ráadásul elkaphatja ıket a Szaturnusz holdjának gravitációja, és becsapódhatnak a Japetus felszínébe. Ashley látta, hogy Corgan a vésznyitó kapcsolójának vörös fedele felé nyúl a leszállóegység kommunikációs panele alatt. - Kapitány... Daryl... ugye nem akarod ezt megtenni? Nem állunk háborúban ezekkel az emberekkel, vagy legalábbis csak hidegháború van, és nem öljük halomra egymást. Nem tudjuk biztosan, hogy mit akarnak itt. Ez gyilkosság lenne! Úgy értem, már csak a gondolata is annak, hogy mi történhet velük... Corgan habozott, a jogi következményeken gondolkodott. Az erkölcsi dilemmák már nem érinthették, de közben Nate odanyúlt a felpattintható fedélhez. Rekedt hangon közölte: - Vállalom a felelısséget. Ezt kell tennünk. - Nem, Nate; igaza van - fogta meg a barátja kezét Corgan rezignáltan. Megerısítem. Jelenleg bőn megölni ıket. Elıbb meg kell támadniuk vagy halálosan meg kell fenyegetniük. Nem szívesen élném túl ezt az egészet úgy, hogy utána börtönben töltsem az egész életem. - Itt Kim expedíciós parancsnok beszél! - szólt egy ellentmondást nem tőrı, keletázsiai akcentussal beszélı hang a leszállóegység rádiójából. - Nyolc nehézfegyver szegezıdik a leszállójármőre! Ne próbáljanak elindulni vele! Ez igaz volt; a nyolc katona mindegyikének vállán vákumban is használható rakétavetı meredezett a leszállóegység felé. Itt a fenyegetés, ami jogszerővé tenné a vésznyitó használatát, gondolta Corgan. Ezzel azonban már elkéstek. Nate adott hangot gondolatainak. - Túl sokáig vártunk - morogta a biztonsági tiszt. - Ha most kinyitjuk, legalább az egyiküknek lesz annyi ideje, hogy ránk lıjön, mielıtt kirántja ıket a vákum. Corgan megrázta a fejét: - Hogy van az, hogy ık vákumkész rakétavetıkkel jönnek, nekünk pedig legfeljebb néhány rohampuskát engedélyez a szabályzat, ráadásul ezek nem használhatóak odakint. Nem várt választ. Lenyomta a komm gombját: - Kim parancsnok! Itt Daryl Corgan, az Egyesült Nemzetek Bolygóközi Társasága Hornblower nevő hajójának kapitánya. Önök jogtalanul léptek a jármő fedélzetére. Nem tartották szem elıtt a bolygóközi
protokollt, és megsértették a Megosztott Őr egyezményt. Követelem, hogy vonuljanak vissza. Nate a szemét forgatta. Corgan hozzátette: - Mindamellett figyelmeztetnem kell, Kim parancsnok, hogy önök által ismeretlen veszélyben forognak. - Nem volt biztos benne, mit tud mondani a xenomorfról. - Önök sértették meg a protokollt - jött Kim elutasító válasza. - Behatoltak a birtokunkban lévı területre. Egy ideje megfigyeltük és nyomon követtük az idegen jármővet. Tulajdonjogot formáltunk rá és a körülötte lévı őrre ötszáz kilométeres körzetben, minden irányban. Behatoltak a jármőbe, amely akkor már a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködésének tulajdonában állt, illetve hajójukkal behatoltak az imént meghatározott térbe a jármő körül. Jogomban áll elkobozni a hajójukat. Megkérem, hogy haladéktalanul nyissák ki a jármő ajtaját... Félbehagyta, és hallották, hogy a háttérben valaki sürgetı hangon beszél egy ismeretlen - valószínőleg az elterjedıben lévı ázsiai sino-multi - nyelven, javarészben mandarin kínai, számos átvett koreai, maláj, japán, tibeti és angol elemmel. - Kapitány! - Kyu Kim hangja éles volt a haragtól. - Azonnal nyissák ki a leszállóegység ajtaját, vagy tüzet nyitunk! Tíz másodpercet kapnak! Dobják el a fegyvereiket! Corgan magában morgott. Nem maradt más lehetısége. Kinyitotta a leszállóegység ajtaját, és mindhárman kidobták fegyvereiket a hangár padlójára. A jármő létrája automatikusan leereszkedett, és Kyu Kim egy percen belül odafent állt a leszállóegység pilótafülkéjének keskeny ajtajában, sisakját és kesztyőjét levette, kezében egy magnumot tartott. Zömök ázsiai férfi volt, arca majdnem annyira ovális, mint amennyire kerek, fekete haja már ritkult, sötét tekintete keményen csillant, arckifejezése hővös haragot sugárzott. Mögötte morcos, fiatal ázsiai katona állt, rakétavetıvel a kézben. Abszurdnak tőnt, hogy esetleg használni is akarja ezen a kis helyen, mivel ha tüzet nyit, mindannyian odavesznek. - Az imént jelentették, hogy a hajóhídra küldött járırcsapatot megtámadták jelentette be Kyu Kim keserően. - Három emberemet megölték. A támadó lesben állt, külsıre robotnak tőnt vagy valamiféle biotechnikai kreációnak... - Az őrruha gallérjába szerelt rádió félbeszakította; a sisak nélkül mindenki jól hallotta az adást. Zavarodott, rémült szöveg jött az elıbbi sino-multi nyelven. Kim megvetı csodálkozással rázta meg a fejét: - Most azt mondták, hogy ismét meghalt egy emberem. Mi támadta meg a járıreimet, kapitány? Hogyan irányítják? - Közben baljósan lengette a pisztolyát. - Parancsnok! - szólította meg Corgan halkan. Vegyes érzelmekkel viseltetett a fejlemények iránt. - Nem mi irányítjuk. Az embereit egy földön kívüli életforma támadta meg, amelyet az idegen hajón fedeztünk fel, azután elszabadult a hajónkon. Ez egy hosszú történet. Négy kivételével megölték az egész legénységet. Ha az emberei a hajóhídon jártak, akkor megtalálhatták a legénység egyik tagjának
maradványait. Kérdezze csak meg ıket! Ugyanolyan lény ölte meg, mint amelyik a járıreit támadja. Kim gyanakodva összehúzta a szemét, de azért beleszólt a rádióba, és egyértelmően megerısítı jellegő választ kaphatott, mert így folytatta: - Úgy tőnik, igazat beszél. Látták a testet, és a nyomok arra utalnak, hogy ez a lény ölte meg. Mennyire intelligensek ezek az idegenek? Beszélnek? Használnak fegyvereket? - Nem tudjuk, hogy van-e saját nyelvük, vagy mennyire intelligensek. Úgy tőnik, képesek rejtızködésre használni a technológiai környezetet. Amellett ık maguk a fegyverek, parancsnok. Különösen veszélyesek, élı gyilkológépek. Megölték a legénységem java részét... - Négyet említett, de csak hármukat látom itt. - Az egyikünk, akirıl úgy sejtem, azt hitte, itt lesz, átment az idegen jármőre. Doktor Reynoldsról van szó, és úgy gondolom, maga tudja, ki az. A többiek mind halottak. Nem hisszük, hogy ezek a xenomorf lények azonosak... az idegen hajó építıivel. A hajóépítık évszázadok óta halottak lehetnek. Az a jármő gyakorlatilag elhagyatott. Máris többet mondtam, mint kellett volna, gondolta Corgan. Miért szolgáltatnánk ki az információkat? Az acéltojáson lévı xenomorf segíthet megakadályozni, hogy elbitorolják a felfedezést. - Az az idegen hajó, parancsnok, nagyon veszélyes hely... Kyu Kim kételkedve nézett rá: - És maguk hová tartottak, ha nem át arra a hajóra? Máshová nem mehettek volna! Corgan vállat vont: - A Hornblower, ahogy azt mostanra már észrevehették, mőködésképtelen. A vezérlés tönkrement, a külsı letapogató megvakult. Hamarosan érkezik egy másik ENBT hajó. - Ez nem volt igaz. - Addig is, nem tartottuk biztonságosnak a további itt tartózkodást. Ezért el akartuk hagyni a hajót, és igen, odaát húztuk volna meg magunkat. Idılegesen. Ha lett volna más lehetıség, máshová indulunk, mert az idegen hajó sem biztonságos. Kyu Kim elgondolkodott ezen, közben hümmögött is mély torokhangon, majd lenyomta a kommunikátora csuklóra szerelt gombját és sino-multi nyelven beleszólt a rádiójába. Azután ismét Corgan felé fordult: - Informáltam az embereimet, hogy a támadó feltehetıleg egy veszélyes földön kívüli. Úgy tőnik, nem sikerül elpusztítaniuk ezeket az organizmusokat... a rendelkezésre álló fegyvereikkel. Nate bólintott: - A rakétavetık túl lassúak hozzájuk képest... Kim nem foglalkozott vele: - És megparancsoltam nekik, hogy térjenek vissza a saját leszállóegységünkre. A hajót elsıdleges karantén alá helyezem. Szóval... találtak bejáratot az idegen jármőre? Ashley szárazon felvihogott. - Mintha azt mondta volna, hogy már tulajdonjogot formáltak rá. Akkor tudniuk kell, hogy menjenek be. Kim parancsnok haragosan összevonta szemöldökét: - Anélkül is a mienk, hogy... hogy konkrétan jártunk volna bent. Már itt vagyunk egy ideje. Corgan megrázta a fejét: - Ha már elıttünk itt voltak, akkor elhelyezhettek volna rajta egy jeladót és egy KÁNE-lobogót. Meg amit ilyenkor szokás. De javaslom, hagyjuk az adminisztratív vitát a földi hatóságainkra. Majd bemutatjuk a bizonyítékainkat...
- Elég! Elég! - szólt közbe Kyu Kim. - Miénk a tulajdonjog, és megtartjuk azt minden körülmények között. Ez... mi is a francia kifejezés? Fait accompli? Azonban a jó nemzetközi kapcsolatok fenntartása érdekében maguk is részt vehetnek a felderítésben... megmutathatják a bejáratot. Idehívok négy katonát a leszállóegységre, a többiek pedig a saját leszállónkkal követik magukat. Zárják le a jármővet, és amikor az embereim elmentek, kinyithatják a hangárajtót. Együtt megyünk át az idegen jármőre. 17 Ahogy a robotpilótával irányított Egyes Leszálló leereszkedett az acéltojás köldökének peremére - Kyu Kim parancsnokkal és katonáival a fedélzeten -, maga a parancsnok Corgan mögött maradt, és nem tette el a pisztolyát. A kapitány azon tőnıdött, vajon mit jelenthet az "elsıdleges karantén"? Néhány pillanattal késıbb megtudta, amikor Ashley levegı után kapkodva mutogatott a hátsó kamerák által közvetített képre. Corgan is látta: a Hornblowert külsı hajtómővekkel kényszerítették le a Japetus körül felvett orbitális pályájáról. A hajót egyenesen a kérlelhetetlen gázóriás, a Szaturnusz gravitációs szorításába vezették. Ezzel a sebességgel hamarosan letér a bolygó körüli pályáról, a gázgömb beszippantja és elégeti, összemorzsolja és feloldja a homályban odabent. Az elsıdleges karantén afféle eufemizmus volt a teljes megsemmisítésre. A külsı hajtómőveket eredetileg azért fejlesztették ki, hogy eltereljék velük a Föld felé tartó aszteroidákat, de erre csak egyszer kellett használni ıket. Ezeket a kisebb változatokat - külsı navigációra programozott robotok vitték és szerelték fel ıket a helyükre - az elhagyatott hajóroncsok mozgatására tervezték, hogy elkerüljék a vontatóhajókkal való veszélyes operációkat. Önmagukban álló sugárhajtómővekre hasonlítottak, de hidrogéncellákkal mőködtek, és programozható rakétarendszerük a legutóbbi fejlesztéső folyékony oxigénvariánst égette. EAE - external attachment engine - ez volt a hivatalos elnevezés. A Hornblowerre azonos távolságokra rácsatlakoztatott négy EAE irányítását fedélzeti számítógép és egy személy jelentette a KÁNE anyahajón. A hajtómővek egy percre kialudtak, és Corgan reménykedni kezdett, hogy a kommunisták csak magasabb pályára állítják a hajót a Japetus körül azért, hogy helyet csináljanak a saját jármővüknek. Ám azután mélységes szomorúsággal látta, hogy újra beindulnak, kék lángcsóvákat eresztenek maguk mögé, és az őr végtelen csendjében néma játékot játszva ismét tolni kezdik a Hornblowert. A hajó lassan kiemelkedett a Szaturnusz alatti sötétségbıl és körvonalát kirajzolta a gázóriás izzó fénye. A négy EAE hol egyszerre, hol kettesével vagy felváltva igazított a röppályán. Elvégezték a munkájukat és leváltak, elektromágneses csatlakozásuk elengedte zsákmányukat. A hajó ellebegett a saját útjára, és a külsı rakéták lefékeztek, elindultak visszafelé a KANÉ hajójára, amelyet onnan nem lehetett látni. Corgan úgy sejtette, az egyik ismerıs külsejő, naprendszeren kívüli felfedezıhajó lehetett, ami szerinte leginkább a töltény formájú japán gyorsvonatokra hasonlított. A KÁNE
robotjai mint őrbeli polipok közelítették meg a négy hajtómővet, és elkapták azokat acélos csápjaikkal, ahogy tengerbeli társaik a halakat, azután a saját hajtómőveikkel elhúzták ıket. A kapitány még egy hosszú percig látta a Hornblowert, ahogy távolodik, egyre kisebb és kisebb lesz, majd eltőnik a Szaturnusz roppant tömegében. Próbált vigaszt találni abban, hogy a fedélzeten lévı xenomorfok is elpusztulnak, de ez csak hideg, számító vigasz volt. Felfüggesztette az érzelmeit, hogy harcosként tovább tehesse a dolgát - de a hajója elvesztését úgy élte meg, mintha levágták volna egy testrészét. Erre képtelen volt vállat vonni. Lelki szemei elıtt látta, ahogy a gázóriás erıteljes gravitációja darabokra tépi a Hornblowert, darabokat szakít le róla, és felfalja, röptében megemészti - talán néhány része eljut a bolygó kemény, viszonylag kicsiny magjáig a hatalmas, zselészerően összesőrősödött gáztömeg alatt. Corgan felsóhajtott, és újra az acéltojás elıttük domborodó felszíne felé fordult, közben észrevette, hogy Ashley ıt nézi. Tekintetébıl kiolvasta, hogy a nı azon gondolkodik, hogyan fogadta az események ilyetén alakulását? Nemcsak a parancsnoki státusza veszett oda. Sohasem térhetnek már haza a Földre a Hornblower fedélzetén; megfeneklettek, hacsak a KÁNE nem viszi vissza ıket - ami elég valószínőtlennek tőnt. Más módot kell találniuk a visszatérésre. Nos, legalább a xenomorfokkal elbántak valahogyan... Már csak egy maradt; az idegen hajón. *** Százával rakta le ıket, gondolta Reynolds, ahogy a tojászsákokat nézte, melyek halálos életerıtıl lüktettek hártyaszerő borításuk alatt. Készen álltak arra, hogy megszülessenek. Az exobiológus egyszerre volt lelkes és rémült. Félni kezdett a királynıtıl. A hatalmas szörnyeteg ırt állt az ivadékai felett, és egyértelmően tudatában volt a férfi jelenlétének. Reynolds attól tartott, hogy ha közelebb megy, vagy akár csak túl sokáig marad ott, akkor az úrnı megtámadhatja. Emiatt elıvigyázatosan mindig odafent maradt, a szonikus kulccsal a mennyezeten nyitott átjáró közelében. Megállt a gyémántlebegın, és csak egy mozdulatába került felmenni vele a felsı helyiségbe. A saját maga számára elrendezett rész és a xenomorf királynı között több fedélzet húzódott, de valahogy ott sem érezte magát biztonságban. Vajon az úrnı mennyire különítette el magát a raktárteremben? A hangkulccsal nyitott átjárón nem férhetett át, és mivel jóval nagyobbra nıtt korábbi önmagánál, így arrafelé sem távozhatott, ahol bement. Vajon csak megnıtt, lerakta és egy ideig védelmezi a tojásokat, majd meghal? Bizonyos földi teremtményeknél ez elıfordult. Ráadásul megtalálta az elızı idegen királynı tetemét is a tojásokkal teli tengelyalagút másik végén, egy nagy kamrában a hajóhíd alatt. Nehéz volt megmondani, hogyan pusztulhatott el. A tojásai termékenyek maradtak, valahogy
felfüggesztették az életfunkcióikat, amíg a Földrıl jött felfedezık meg nem zavarták ıket. Lehet, hogy a királynı egyáltalán nem ejtette csapdába magát. Erısnek látszott, és kétségtelen, hogy hatalmas mennyiségő sárga xenomorf-savat tudott kiválasztani, ami valószínőleg nem a vérük lehetett ezeknek a lényeknek, hanem egyfajta védekezı mechanizmusként mőködött, illetve használhatták ásásra is, ha akarták. Talán a sav és hatalmas ereje segítségével a királynı utat nyithat magának, ha eljön az ideje. Reynolds rájött, hogy egyre jobban retteg az idegenektıl. Jobban, mint korábban, amikor még nem ismerte ıket. Lehet, gondolta, hogy végül mégis el kell pusztítanom ıket? Lángszóróval? Mérges gázzal? De honnan szedjek ilyesmit? Volt még valamennyi feromonkivonata, és tudott belıle többet is készíteni - számos laboratóriumi eszközt hozott magával, és talált ilyesmit az idegen hajón is. Módot kellett találnia rá, hogy ott tartsa az idegeneket, ahol szerette volna, hogy legyenek tıle távol és az ellenségei közelében. Egyre biztosabb volt benne, hogy több kivonatra van szüksége. Legalábbis, amíg kiismeri a hajó vezérlését. Ez nem tőnt problémának... Ha pedig valakit elkapnak az elsı fázisban lévı arctámadók, akkor az ezután holtan leesı organizmusból képes kivonni az újabb adag feromont. Itt járt gondolataiban, amikor zajt hallott a felette lévı fedélzeti szintrıl. Az emberek behatoltak a hajójába. Kim parancsnok, fiatal segédje és öt katona - az egyikük nı - követte a balsorsú Hornblower legénységének életben maradt három tagját az élelemtermelı "akváriumokkal" telt terembe. Gyalogoltak, Kyu nem engedélyezte a gyémántlebegık használatát. Az őrruha sisakját már levették - Kyu megparancsolta, hogy Corgan vegye le elıször, mert nem hitte el, hogy a levegı belélegezhetı. Nate csendes volt, komor; Ashley feszült és sápadt, de Corgan nem aggódott miatta. Már tiszteletet vívott ki magának krízishelyzetekben való helytállásával. Olyasféle volt, amit a vén kiképzıtiszt Szíriában úgy fogalmazott volna meg, hogy "rugalmasan fagyos". így kellett ezt csinálni. De Nate más ügy volt. A néhai Hornblower biztonsági tisztje nagy valószínőséggel saját magát vádolta a legénység elvesztése miatt, mert ı nem védte meg a rábízott emberek életét. İt nézve Corgan el tudta képzelni, hogy bármelyik pillanatban kicsavarja a fegyvert valamelyik ázsiai kezébıl, és legalább egyet elintéz a fogva tartóik közül. És ezzel mindannyiukat megöletné. Persze ı maga is a szökést tervezgette, de mindenképpen ki akarta várni a megfelelı pillanatot. Nate hajlamos volt rá, hogy szabadjára engedje a dühét. - Ez igazán figyelemre méltó - jegyezte meg Kyu Kim körülnézve. A kapitányhoz fordult: - Hol ez a Reynolds, akit említett? Szükségünk lesz rá, hogy... velünk legyen. - Maga volt kapcsolatban vele - mordult fel Nate. - Magának kellene tudnia. Kim parancsnok Natere pillantott, és röviden - félreérthetıen - megrázta a fejét, azután feszülten ismét Corganhez fordult: - Hol van? Lépjen vele kapcsolatba! Használja az őrruhája rádióját!
Corgant egyáltalán nem érdekelte, mi történt az áruló Reynoldsszal. Viszont jól jött még egy ember, aki elterelheti a KÁNE figyelmét. - Reynolds? - szólt bele a rádióba. - Jelentkezzen! Itt a kapitánya beszél, az idegen hajó fedélzetén vagyok. A Hornblower megsemmisült. Veszi az adást? A Négyes Helyiségben járunk. Nem érkezett válasz. Kim átállította a saját rádióját a megfelelı frekvenciára és beleszólt: - Reynolds őrhajós! Itt Kim parancsnok beszél a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködésétıl! Szükségünk van a jelenlétére és az információira! Jelentkezzen! Még mindig semmi válasz. Mindketten több alkalommal újra próbálkoztak. Semmi válasz. - Nyilván úgy döntött, hogy nem bízik meg magában, - jegyezte meg Ashley. - Vajon miért? Kim parancsnok elutasítóan intett. - Ezzel majd késıbb foglalkozom. Sok emberem van, és az elsı út után szervezünk egy nagyobb felderítıcsapatot. Meg fogjuk találni. - Körbenézett, próbálta egyben felfogni a roppant mérető helyiséget. - Ah, ott egy ajtó! - Egy nyílásra mutatott az óriási, akváriumszerő kamrák egyik üvegfalán. Biztonságos arra? - Azt hiszem, igen - válaszolta Corgan. Kyu Kim elindult az ajtó felé, azután megtorpant, visszafordult, és gyanakodva nézett a kapitányra. - Szóval biztonságos? Valóban? Elıbb maga! Corgan megvonta a vállát, és bement az idegenek dohos szagú keltetıjébe. A kamra valószínőleg üvegház lehetett teknı alakú fém ültetıkádakkal, melyeket nagy hólyagokból tápláltak - a tápfolyadék már rég kiszáradt. Odament a legközelebbi növényhez; bokor vagy kis fa lehetett, nagyjából egy dísznek használatos terméketlen citrusfa méretében, de vörös ágakkal és levelekkel. A "levelei" olyan formát vettek fel, mintha egyre kisebb trombitákat raknánk egymásba. Corgan kíváncsian odanyúlt, csodálta, mennyire épségben maradt - de amikor megérintette az egyik ágvéget, az egész növény összeomlott. A nagyjából embermagas fa néhány másodperc alatt egy halom porrá és egy kis porfelhıvé változott. - A francba! A KÁNE-katonák elröhögték magukat, közben Corgan visszatartott lélegzettel kihátrált a porfelhıbıl. - Ne törıdjön vele - mondta Kyu Kim az ajtóban állva. - A többit meghagyjuk a botanikai kutatócsoportunknak. Jöjjön ki! - Nagy, zömök pisztolyát a kapitányra szegezte. Corgan vállat vont, és követte az utasítást. Kim parancsnok elfordult, hogy mondjon valamit az embereinek a saját nyelvükön, közben a kapitány Nate tekintetét kereste. Hangtalanul formázta a szavakat ajkával: - Várj! Még ne! Nate állán megfeszültek az izmok, keze ökölbe szorult, de végül apró bólintással válaszolt. Corgan észrevett valamit. Az üvegkamrák közötti sugárút szélességő út túloldalán keskeny folyosó nyúlt be két "akvárium" közé. Ahol állt, onnan ellátott egészen a folyosó túlsó végét határoló falig, és a fal tövében lévı négyzetes lyukig a padlón. Pontosan úgy nézett ki, mint a hajó tengelyéhez levezetı akna nyílása a Kettes
Helyiségben. Tökéletesen emlékezett, hogy az a nyílás nem volt ott korábban. Reynolds valószínőleg talált egy szonikus kulcsot. A KÁNE-expedíció még nem fedezte fel a lyukat. Corgan őrruhájának zsebében még ott volt a másik hangkulcs. Tőnıdni kezdett a lehetıségeken, támadt egy ötlete... de ahhoz a KANÉ embereinek a gyémántlebegıket kellett volna használnia, viszont egyelıre nem tették. - Jöjjön! - törte meg Kyu a kapitány gondolatmenetét. - Megyünk tovább. A katonák által elıreterelve Corgan, Ashley és Nate átmentek a nagy terembe, amely a magasban helyet adott az idegen hajó parancsnoki hídjának. - A helyiség pozíciójából és a kilátásból ítélve ez lehet a hajóhíd - jegyezte meg Kyu. A foglyaira nézett, de azok nem erısítették meg a feltevését. Tett egy lépést a pult felé, megbámulta a paneleket odalentrıl, és egy pillanatra összezavarodott. Végül így szólt: - Azokat a lebegıeszközöket használjuk, hogy felmenjünk. - Azzal egy sor gyémántlebegıre mutatott a bal oldali fal mellett. - Mutassák meg, hogyan mőködik! Corgan megrázta a fejét: - Máris több együttmőködést mutattam, mint amennyit kellett volna. Ha technikai információkat adok ki, az már árulás lenne. A KÁNE-parancsnok képe szinte komikus grimaszba torzult haragjában, Corgannek egy ázsiai templom faragott démonja jutott eszébe róla. - Együttmőködnek, vagy kilakoltatjuk magukat a légzsilipen keresztül a sisakjuk nélkül! - Idınként kiütközött, hogy nem volt jeles angolból. - Szóval?! Hogy mőködnek? Corgan vállat vont: - Nem tehetem. A fenyegetés pedig eléggé értelmetlen. Mindenképpen meg fog öletni minket, hogy fedezze az állításait. Bármit is mond, tudom, hogy mi fedeztük fel elıször az anomáliát, és maga nyilván nem akarja, hogy bárki is elvitassa a tulajdonjogát. Amint úgy véli, eljött az ideje, azonnal megölet minket. Nem akarjuk ezt siettetni, parancsnok, de nem is csinálunk hülyét magunkból. Kyu Kim már nyitotta a száját, hogy ellenkezzen, azután mégis becsukta inkább, és a padlót bámulta. A tekintete kifejezéstelenné vált, mire újra Corganre nézett: - Talán. Vagy talán mégsem. Nate felmordult, és a kapitány sejtette, mire gondol. Ugyanarra, amire ı. Arra, hogy ebben a kérdésben nincs talán. - Vannak elektrobotjaink - mondta Kim segédje; gyorsan beszélt és elharapta a hangokat. Chou, így hívták az alacsony, merev arcú férfit. - Meggyızhetjük ıket, parancsnok. - Azt, hogy angolul mondta, valószínőleg a meggyızés részének szánta. Corgan elgondolkodott rajta, hogy mennyire jött el az ideje hirtelen "megtörni" kifejezetten szerette volna, ha használják a lebegıket. Azt akarta, hogy legalább a katonák egy része lemenjen azon a nyíláson, és ehhez a lebegıkre volt szükségük. Remélte, hogy nem kell sokat taktikáznia, és hamar megoldódik a helyzet. - Szóval azt mondja - szólalt meg Ashley Chou felé fordulva -, hogy a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködése képtelen kitalálni, hogyan kell irányítani azokat az eszközöket? Az Egyesült Nemzetek Bolygóközi Társaságának ez csupán néhány percig tartott. Ez annyira... szomorú. - Tessék? - kérdezte Chou. - Én nem ezt mondtam!
Kyu Kim felkuncogott. - Jól van - mondta, és segédjéhez fordult. Sino-multi nyelven beszéltek, végül Chou meghajolt és odament a lebegıkhöz, hogy kitalálja, hogyan kell irányítani ıket. A parancsnok két fegyveresre bízta a foglyokat, majd körbejárt, hogy megnézze magának a padlószinten lévı berendezéseket. Corgan látta, hogy Nate izmai megfeszülnek - de a két katona túl ébernek látszott, ujjaikat egy pillanatra sem vették le a ravaszról. - Mm-mm - mormolta nemlegesen Corgan. - Nem lesz jobb... - Nate! Még mindig a parancsnokod vagyok! - Fojtott hangon, alig mozgó szájjal beszéltek. - Én mondom meg, mikor. A biztonsági tiszt keserően rázta meg a fejét: - Szabályzat. Rend és fegyelem. Kibaszott, kiherélt eunuchok vagyunk, kapitány. - Gondolkodom, Nate, gondolkodom. Csak ennyit mondok, oké? Ismét Ashley vette át a szót, ezúttal fogva tartóikhoz beszélt: - Fura, srácok, hogy rakétavetıkkel indultatok a kis hódító hadjáratotokra a hajónk ellen. Elég egyszer elsütni valamelyiket egy külsı folyosón és kiszippant a vákum. Talán azt hittétek, hogy megijedünk a látványuktól? A két férfi meglepetten nézett egymásra - a magasabbik megrázta a fejét. Valahogy úgy, mintha azt mondta volna, hogy "nem értelek, úgyhogy jobb lesz, ha befogod a pofád". Corgan elfojtott egy mosolyt, amikor rájött, hogy mire ment rá Ashley: próbálta kideríteni, hogy tudnak-e angolul. Úgy tőnt, hogy nem, úgyhogy szabadon beszélhettek a közelükben. Ennek ellenére a nı elfordult tılük és csak halkan folytatta: - Hamarosan ki kell találnunk valamit, kapitány. Ha felállítják a védelmet, akkor veszítettünk. Corgannek különös gondolata támadt, és majdnem ki is mondta: Nem számít, ha elveszítjük. Nem is kellett volna megtalálnunk. Túl korai még ez az emberiségnek... Valami biztosan történni fog azzal, aki elnyeri... Ám az egész nem volt több egy megérzésnél, mintha valaki a fülébe suttogta volna vagy talán csak a stressz hozott furcsa ötleteket. Sejtelme sem volt, hogyan juthatott eszébe; ezért el is hessegette. Hangosan csak ennyit mondott: - Van egy ötletem. Egy próbát megér. 18 Reynolds a mennyezet közelében lebegett, és figyelt. Az egyik gyémántlebegın állt, magasan az általa Élelmezés Mővelési Részlegnek nevezett helyiségben - az az ostoba Corgan csak akváriumteremként emlegette. Az egyik sötét sarokban húzta meg magát, onnan nézte az újabb felfedezık és foglyaik sorát, ahogy vonultak odalent sisak nélküli őrruháikban. İk is felkaptak a hajóhídnál
talált gyémántlebegokre, és vagy száz méterrel alatta repültek ki a túlsó falon lévı ajtónyílásból. Onnan kicsinek, jelentéktelennek és értéktelennek tőntek. Ketten egyértelmően a KÁNE katonái voltak, kézi rakétavetıkkel felszerelkezve vezették a felvonulást. Mögöttük Corgan, Nate Eusebius és az az utálatos Ashley Norton haladt, aki mindig is megvetıen nézett rá, amikor megpróbált szóba elegyedni vele. Volt társai mögött újabb KÁNE-katonák jöttek és két ember, akik hivatalnokok lehettek, már amennyire abból a távolságból meg lehetett ítélni. Az egyikük nyilván Kim parancsnok, aki olyan felsıbbrendő hangon beszélt a rádióban, és megpróbálta elıparancsolni ıt. - Már átlátok rajtad - mormolta Reynolds. - Megölnéd azt az embert, aki átalakítaná a Földet... de nem lesz rá lehetıséged! Egyszer már elárultatok, de nem engedem, hogy újra megtegyétek! Felvihogott; amióta átjött az idegen hajóra, rászokott, hogy magában beszél. De miért ne? Ki lett volna jobb társaság? İ volt az egyetlen, aki magához veheti a gigantikus leletben talált technológiát, és a saját képére formálhatja vele a Földet! Nem csoda, hogy eddig nem találta a helyét, és mindenkitıl elidegenedett, az életben mindenki csak kihasználta és félredobta - az Átlagosak nem viselhették elméje ragyogását! Zsenialitása acetilénfáklyaként világított az Átlagosak tudati sötétségében, és félre kellett nézniük, nehogy kiégesse a szemüket. - Átlagosak - mormolta magában. - Csak Átlagosak. A gyakorlat magabiztossá tette mozdulatait, ahogy arrébb mozdult gyémántlebegıjével, hiába volt olyan messze a padlótól. Arra gondolt, talán ideje lenne leereszkedni, és átrepülni a közelebbi ajtónyíláson, át a másik aknán keresztül a rejtekhelyére, amit a hajó hátsó részében, a nagy hajtómő mellett alakított ki magának. Ám volt valami lenyőgözı abban, ahogy lenézett az emberekre odafentrıl. Olyan kicsik! Úgy nézett le rájuk ebbıl a magasságból, ahogy az istenek nézhetnek le a halandókra. A menet elérte a két földmővelıtartály közötti sikátorszerő folyosót az átjáróval, amelyet szándékosan hagyott nyitva. Talán nem vették észre? Fel kellene hívnia rá a figyelmüket? Fontos, hogy bemenjenek oda... Látta, hogy Corgan lelassít, óvatosan elnéz abba az irányba - majd bezárja a nyílást! Mit csinál? Volt nála egy szonikus kulcs? Áthúzza a terveit! Ezt nem teheti! A saját hangkulcsát onnan nem használhatta; hatótávon kívül volt. Lemenjen, és hozza helyre a dolgokat személyesen? Hagyja, hogy kényszerhelyzetbe hozzák? - A királynı! - mormolta. - A királynı! *** Corgan határozottan lelassított, ahogy fél méterrel a padló felett lebegve haladtak. Így elég közel kerülhetett a nyíláshoz, és bezárhatta azt. Közben a megbeszéltek
szerint hangosan vitázott Natetel, hogy elfedjék a kulcs sajátos hangját. Csak legyen rá lehetısége, hogy újra kinyissa! Kihívóan nézett Kim parancsnokra, és megállt a lebegıjével. A KÁNE katonái idegesen kerülték ki; még nem tudták olyan jól irányítani a szerkezetet, mint ı, és majdnem leestek róla. - Tisztázzunk valamit! Ha megmutatom, honnan tudja irányítani ezt a hajót, akkor elenged az embereimmel együtt. - Az istenit! - mondta Nate már nem elıször, és egész meggyızınek tőnt ahhoz képest, hogy amatır színésznek számított. - Nem jó ez így! - A kapitánya vagyok és követi az utasításaimat! - csattant fel Corgan. Hátat fordított Kyu Kimnek, aki nyugtalan gyanakvással nézett rá. Nem számított. Csak annyit akart, hogy elég közel kerüljenek a padlón lévı nyíláshoz, amikor eljön a megfelelı pillanat... - Mutassa meg azt a titkos vezérlıpanelt, és azután a megfelelı bánásmódban lesznek részesítve! Nem esik bántódásuk. - válaszolta Kyu. - Most pedig elég a késlekedésbıl! Semmi haszna! Haladjunk! Fenyegetıen rászegezte Corganre a pisztolyt. - Kapitány! - kiáltott fel Nate dühösen, és megragadta a karját. - Ne mutassa meg nekik! Corgan kirántotta a karját barátja szorításából, és Nate úgy tett, mintha ezzel kibillentette volna az egyensúlyából. Leesett a lebegırıl, és egy rövid kiáltással elterült a padlón, leérkezve nagyot puffant. A kiáltás elfedte a szonikus kulcs hangját Corgan kicipzározott zsebében. Nem akarta, hogy tudjanak róla. A kulcs füttyentett egyet, Nate közben hangosan átkozódott, és alig tíz méterrel arrébb megnyílt az akna a padlón. A hirtelen megjelenı szögletes, sötét üreg könnyebben odavonzotta fogva tartóik tekintetét, mintha csak úgy otthagyta volna a lyukat. Ashley elakadt lélegzettel bámulta: - Ó, nem! Rá fognak... - Ashley! Hallgasson! - kiáltott rá Corgan. Ashley bőnbánó tekintettel fordult el - valamivel jobban játszotta a szerepét, mint Nate -, de már sikeresen felkeltette Chou figyelmét, aki az átjárót méregette, és sinomulti nyelven odakiáltott a fınökének. Kim parancsnok csodálkozó hangon válaszolt, és odalebegett a nyíláshoz; segédje és a katonanı követték. Közben egy másik katona értelmetlenül biztatta ıket legalábbis a hangsúlyokból ezt lehetett kihallani. Corgan egyenesen egy rászegezett rakétavetı torkolatába bámult, és arra gondolt, hogy talán túl nagy kockázatot vállalt. - Mi ez itt? Ez a lyuk a padlón. Errıl nem mondott semmit! - mondta Chou kiabálva Corgannek. A kapitány konokul vállat vont: - Mert nem tudtam róla. - Hazug! A nı tudta! Maga meg próbálta elhallgattatni! Beszéljen! Mi ez itt? - Kim vette át a szót. - Nem tudom, parancsnok. Talán semmi jelentısége. De ha akarja, lemegyünk és felfedezzük magának. Elıremehetünk, ha úgy gondolja, hogy nem biztonságos odalent.
Úgy tett, mintha máris indulni akarna, és közelebb lebegett az akna bejáratához. A legmagasabb katona, aki Nate mellett állt, végig ıt figyelte, és ekkor rákiáltott a saját nyelvén. Rászegezte a rakétavetıt is, így már ketten vették célba. Corgan megállt, és felemelte a kezét. - Oké! Kyu Kim gyanakodva méregette. - Nem mehet le elıttünk. Amennyire innen látom, csak repülve lehet lemenni, és akkor az alján elszökhet, ha van ott hely. Nem. Én megyek le Ho ırmesterrel és ... közlegénnyel. - Corgan nem értette a nevet. Huchan? Mindegy. - Zheng hadnagy - Kim a nıre mutatott, aki örökké összehúzott szemöldökkel járt, és hivatásához képest talán túl vékony alkatú volt - és Chou itt marad azzal a kettıvel, hogy megfigyelés alatt tartsák magukat. - Utasította a többieket a maguk sino-multi nyelvén, és Zheng hadnagy bólintott. Ezután a parancsnok újra Corganhez fordult: - Megmondtam nekik, hogy ne aggódjanak a hajót érı károk miatt, ha magukkal valami probléma adódna. És ne aggódjanak a járulékos veszteségek miatt se. Ha valami probléma adódik magukkal, nyissanak tüzet. - Értettem - válaszolta Corgan a segédtıl látott meghajlást utánozva. Kyu Kim felhorkant, mintha kételkedett volna benne, hogy Corgan bármit is megértett. - Most pedig leereszkedem az aknába... - A többit a saját nyelvükön mondta Ho ırmesternek. Az ırmester idegesen próbálta jól kivitelezni a mozdulatokat, melyekkel a lebegıjét irányíthatta, és elindult elıre, majd le az aknába. Corgan eltőnıdött, hogy vajon mi várhatja odalent a KÁNE-katonát. Megvoltak a maga sejtései. Ha Reynolds szándékosan hagyta nyitva az aknát, akkor semmi jó. Néhány perccel késıbb a férfi felkiabált: - Élet! Valami él itt! - fordította Kyu Kim. Akkor most megnézzük, hogy mit próbált rejtegetni, kapitány - tette hozzá. A parancsnok mohón követte az ırmestert, utána a másik kijelölt katona lebegett le aki meglehetısen ijedtnek tőnt, miközben bizonytalanul egyensúlyozott a lebegın. Nate lassan közelebb lebegett a nyíláshoz, mintha csak kíváncsian le akarna nézni. Az egyik katona mondott valamit, és intett, hogy álljon meg. - Nate! - szólt rá Corgan. - Gyere el onnan! - Tudod mit? Baszd meg, kapitány! - csattant fel a biztonsági tiszt. Corgan utánalebegett, mintha vissza akarta volna rángatni... A két katona is közelebb ment a lyukhoz, az egyikük kíváncsian lepillantott, fegyverét akaratlan elfordította a kapitányról. Zheng valamivel arrébb állt, és aggodalmasan beszélt Chou-val. Nem lesz jobb pillanat. Corgan kézbe vette a zsebében rejlı hangkulcsot. Azután sikoltást hallottak lentrıl, az aknából. Hosszú, gurgulázásba fulladó, vérfagyasztó sikolyt. Az ırök mind odaugrottak a nyíláshoz, és riadtan néztek lefelé. Zheng és Chou dermedten állt, tátott szájjal bámultak. Pillanatnyi bizonytalanság lepte meg ıket. Ez a pillanat éppen elegendı volt. Corgan biccentett Natenek. Mindketten leugrottak a padlóra, és kirántották a gyémánt-lebegıket a két katona alól. Ezzel kibillentették ıket az egyensúlyukból, és ıreik belezuhantak az aknába.
Ashley megugrasztotta saját lebegıjét, és nekiütközött a nınek, Zheng hadnagynak, majd ahogy összegabalyodva elestek, magukkal rántották a segédet is. Zheng rakétavetıje csörömpölve csúszott arrébb a padlón. A két rémülten visítozó ırszem - az alacsony gravitációban viszonylag lassan zuhanva - eltőnt az aknában, és Corgan aktiválta a szonikus kulcsot, hogy bezárja a nyílást. A lyuk eltőnt, mintha sohasem létezett volna. Kyu Kim, akik vele együtt mentek le és a két ırszem egy ideig biztosan nem jöhetett vissza, bár Corgan csak remélhette, hogy odalent nincs hangkulcs. És ha nincs, akkor a KÁNE emberei valószínőleg csapdába estek. Megfordult és a két nı párharcát látta. Zheng guggolt, mintha ugráshoz készült volna, de Ashley állon vágta egy impresszív jobbhoroggal. Zheng hátratántorodott. - Wow! - mormolta Nate elismerıen. - Micsoda tudományos tisztünk van! Vajon az asztrofizikai továbbképzésen tanulnak meg így ütni? - Tekvando - válaszolta Corgan, miközben elindult az elejtett rakétavetıért. Barnaöves. - Nate is felkapta azt a fegyvert, amit az egyik ırszem ejtett el - a harmadik lement az aknába, az emberekkel együtt. Zheng alig bírt feltápászkodni, vérzı orrát fogva kiabált valamit a rémülten pislogó Chounak. Bizonyára utasítani próbálta, hogy ugorjon rá az ellenfelére. Corgan és Nate rájuk emelték a fegyvereket. - Hé! - kiáltott a kapitány. Csend telepedett rájuk, Zheng döbbenten ült le. Corgan elvigyorodott; így már sokkal jobban érezte magát: - Szükségünk van rátok, úgyhogy ne ölessétek meg magatokat! Amúgy is utálnálak kinyírni. Chou! Te tudsz angolul. Megértetted, amit mondtam? A segéd kábán bólintott, azután elmotyogta a fordítást a hadnagynak. - Fel a lebegıkre! De maradjatok földközelben, és lassan haladjatok, különben szétszórom a darabjaitokat a padlón, ezzel a kis aranyossal. És nem használjátok a rádiót! Egy idıre szépen kikapcsoljuk ıket... Chou továbbította az utasításokat Zhengnek. - A nı megrázta a fejét, és kérdezett valamit. - Tudni szeretné, mi történt a parancsnokkal - fordított Chou. - Kérem! Tudnunk kell. - Megmondtam Kyunak, hogy van egy idegen a hajón. A haverjaitok valószínőleg belefutottak, és az megölte ıket. - De a lyuk a padlón... miért zárult be? - Nem tudom. Miért nyílt ki egyáltalán? Fordíts, és rakjátok fel a seggeteket a bringára, vagy itt helyben lepuffantalak! Amennyit most tudunk, Kim még életben lehet. - Corgan sejtette, hogy ha Kyu Kim még valóban életben van, akkor ı jobban jár, ha helyben öngyilkos lesz. - És ha életben van, akkor késıbb még szüksége lehet rátok. Holtan nem lesztek a hasznára. Engedelmeskedtek, és ellebegtek Corgan elıtt. A kapitány, Nate és Ashley követték ıket a nagy üvegkamrák között, végig a széles úton. Corgan lopva a rakétavetıt vizsgálgatta; valamiféle ázsiai változat lehetett, amilyet ı sohasem használt. A hét töltettel megrakott tár a fegyveragyból meredt ki lefelé, közvetlenül a ravaszvédı elıtt. A rakéták nem voltak nagyobbak a kézigránátnál, de
természetesen karcsúbbra alakították ki ıket, és már a megjelenésükkel is erıt sugároztak. A kapitány biztos volt benne, hogy el tudja sütni, de semmit sem tudott a fegyver visszarúgásáról, hatótávolságáról és a robbanás paramétereirıl. Le van szarva, gondolta, és átkapcsolt valamit, amirıl úgy gondolta, hogy kibiztosította vele a rakétavetıt. A kínai jelzés a kapcsoló mellett nem segített abban, hogy kitalálja, mire való valójában. - Az istenit! - kiáltott fel váratlanul Nate. - Ott van a kis szarházi, teljes életnagyságban! Leugrott lebegıjérıl, megvetette a lábát és vállához emelte a rakétavetıt. - Nate! Ne! De már elkésett a kiáltással; a biztonsági tiszt rálıtt Reynoldsra, aki odafent lebegett a hatalmas terem mennyezete közelében, és a rakéta felröppent. Az exobiológus máris megindult, lefelé tartott az ajtóhoz. A töltet felette robbant fel a falon, és bár Reynolds megingott a lebegıjén, nem zuhant le. Kicsit bizonytalanul, de haladt tovább a célja felé, elérte az ajtót, és eltőnt a másik teremben - pont amikor Nate utánaküldte a második rakétát. A falat találta el az ajtó felett, megfeketedett koromfoltot hagyott maga után, de nem okozott látható sérülést. Corgan megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a falakat nehéz áttörni. Félt tıle, hogy a robbanás lyukat üt a hajón, és a vákum kiszippant mindenkit. - A francba! - kiáltott ezúttal Ashley. Kihasználva, hogy mindhárman Reynoldsra és egymásra koncentráltak, Chou és Zheng felgyorsított, és elinalt a túlsó falon lévı másik ajtónyílás felé. A hajó hátsó része felé tartottak, a következı terembe mentek át. Nate megcélozta ıket, de már túl messze jártak. - Ne! - intett Corgan. - Innen nem találod el ıket. És még szükségünk lehet a rakétákra is. A biztonsági tiszt vonakodva leeresztette a fegyvert: - Követjük ıket? - Napokig is elbújhatnak, akkora ez a hajó. És az erısítıink is mőködnek. Használták ıket, amikor bejöttünk, úgyhogy akár most rögtön erısítést hívhatnak. Le kellett volna szednünk róluk a rádiókat. Inkább mi is elrejtızünk... már tudom is, hova. 19 Reynolds reszketett - közel állt hozzá, hogy cafatokra robbantsák. Meg is sérült; egy repesz beleállt a bal csípıjébe. Elrejtızött az Egyes Helyiség mennyezetén talált szellızıaknában, kihúzta a szilánkot, és folyékony kötözıanyagot permetezett a sebre. Lüktetett, de a kellemetlenség csak megerısítette küldetéstudatát. Úgy esett, hogy észrevették odaát a tápláléktermelıben, és megpróbálták megölni egy igen erıteljes fegyverrel - de nem sikerült! A sors keze védelmezte meg, már biztos volt ebben. Lassan, óvatosan bújt elı és indult el az ajtó felé, tekintete ide-oda villant az ellenségeit kutatva. Kész volt visszavonulni a veszély bármilyen jelére - legyen annak forrása ember vagy xenomorf. Elérte a tápláléktermelıben lévı aknát, de nem
látta jelét annak, hogy bárki is lenne a közelben. Ahogy sejtette; az idıközben eltelt három óra alatt Corgan és két degenerált követıje elment, bizonyára elrejtıztek elıle és a kommunisták elıl. Mind jelentéktelen férgek voltak csupán, nem vehették fel/a versenyt az ı hatalmával. Ez immáron bebizonyosodott. Persze a kommunistákkal még elıvigyázatosnak kellett lennie, mivel túl sokan voltak, és még az ı hatalma számára is akadtak korlátok. Legalábbis egy ideig. Késıbb, amikor már birtokában lesz az idegen technológia ismerete is, ezek a bizonyos határok végleg eltőnnek majd. Bízott benne, hogy a királynı és gyermekei elintézték Kyu Kimet és csapatát. A többiekkel kapcsolatban már kezében a megoldás, csak fel kell hoznia az akna mélyén rejlı terembıl. Vigyáznia kellett, hogy ı maga ne kerüljön a xenomorfok közelébe. Lekezelte sav ellen, és magával hozta a mintavételi táskát a Hornblowerrıl. A néhai, nagyszerő Hornblowerrıl! Örült, hogy az ENBT hajója megsemmisült - az egész szabályzat, a megkötések és a rutinok mind Corgan katonás merevségét tükrözték. İ maga egészen máshogy fogja megszervezni a dolgokat a Földön, amikor eljön az ideje. Aktiválta a hangkulcsot, és kinyitotta az aknát, és óvatosan lelebegett az átjáróba. Amikor elérte az akna alját, letérdelt a lebegıre, és folytatta az ereszkedést, nagyonnagyon óvatosan, mindig figyelve rá, hogy ne kerüljön - remélte - a xenomorf közelébe. Szinte rögtön meglátta a KÁNE-felderítıket. Egyiküket a királynı felragasztotta a legközelebbi falra, de nem tudni, hogyan; Reynolds még nem látta a módszerét, az ehhez használt anyag kiválasztásának folyamatát. A férfi nyüszített félelmében, gyengén küzdött - valószínőleg táplálékként szolgál majd a kettes fázisban lévı újszülötteknek. A többi katona háton fekve a padlón hevert, arcukon az egyes fázis ízeltlábúival. Az egyikük Reynolds feltételezése szerint Kim parancsnok volt. Remek! Már csak ki kellett várnia, hogy az egyesek a gazdatestekbe telepítsék a kettes állapotfázisú idegeneket. Amikor befejezték, és holtan leesnek, a maradványokból még több kivonatot készíthet. Óvatosnak kell lennie; gyorsan felszedi a tetemeket, és elmegy. A királynı figyeli... érezte, hogy ott rejtızködik az árnyékokban. Azután meg is látta; a királynı a helyiség másik végében volt, páncélcsuklyás, szem nélküli fejét felé fordította. Kiszúrta ıt... és Reynolds biztos volt benne, hogy figyeli. Kétségtelenül azon gondolkodott, hogy besorolja újszülöttjei táplálékforrásai közé. - Engem nem, úrnım - mondta, és szemét le nem véve a szörnyetegrıl, pukedlizett, mint egy udvaronc. - De hozok még másokat. A királynı hirtelen megindult, két másodperc alatt átszelte a hatalmas terem felét, és felnyúlt utána, miközben Reynolds felfelé navigálta a lebegıt az aknában. Biztos volt benne, hogy a xenomorf nem tudja követni, de szíve így is majd' kiugrott helyébıl az izgalomtól. Egyetlen rövidke másodperc, és elérte volna; darabokra tépi vagy felragasztja a falra, mint azt a másik fickót. A sors ismét megvédte.
Kiemelkedett az aknából, és teremrıl-teremre haladva elindult az acéltojás hátsó része felé, ahol a laboratóriumát berendezte egy másik, a központi tengelyhez vezetı akna mélyén. Útközben mindenhol a KÁNE-férfí és - nı nyomát kutatta - bár azóta már megtalálhatták a módját, hogy visszatérjenek az anyahajójukra. A hajó fara közelében volt egy másik légzsilip, és ha kimentek, akkor rádión hívhattak segítséget. Az idegen hajót hamarosan ellepik a KÁNE katonái. Ötvenen vagy hatvanan is lehetnek majd, mármint annak alapján, amennyit az ázsiai felfedezıhajók méreteirıl tudott. Maradt még valamennyi ideje, hogy felkészüljön rájuk. A Reynolds által megcélzott tengelyalagutat már használatba vette két férfi és egy nı, akik mind szívesen látták volna ıt holtan. Corgan, Nate és Ashley a kimerültségtıl majdnem összeesve pihentek a hajó elejének közelében. Az alagút java részét elfoglaló hatalmas csı ott pöffeszkedett elıttük, betöltötte a teret jobbra is, balra is. Corgan nekidılt az ívelt falnak - ha kinyúlt volna a lábával, pont eléri a csövet. Tıle jobbra Ashley álomba zuhant a testi és szellemi kimerültségtıl; hátát a homorú alagútfalnak támasztotta, halkan, nıiesen horkolt, szája kicsit nyitva, haja kócosan keretezte arcát. Nate félig magába roskadva ült Corgan balján, már ı is elbóbiskolt, mindkét alkarját az ölében keresztbe fektetett rakétavetın pihentette. Alig harminc méterrel arrébb a tengelyalagút hatalmas, hengeres teremmé szélesedett a hajóhíd alatt - nagyjából húszméteres magassággal -, és a központi vezeték körkörösen elrendezett kisebb csövekre vált szét. Ezek zöld, rugalmas, áttetszı anyagból készültek, ami Ashley szerint a nyomtatott áramkörök alapjára emlékeztetett, de lemezek nélkül. Visszajöttek a nagy terembıl az alagútba, védhetıbb pozícióba. Legalábbis úgy érezték, a szőkös és kényelmetlen helyen könnyebben védekezhetnek, ha valaki vagy valami megtámadja ıket. Ott a xenomorf - lehet, hogy hamarosan többes számban kell beszélniük róla - nehezen lopakodhatott a közelükbe; a KANÉ katonái pedig nem tudtak csapatostól rájuk támadni. Ugyanakkor a kijárat is elég közel volt, ha úgy adódik, hogy menekülniük kell. Nem mintha a kapitány biztonságban tudta volna magukat. Elveszítették az őrhajót, és ellenségek vették körül ıket: a KÁNE, a xenomorfok, Reynolds. Ellátmányuk arra a kevés élelemre korlátozódott, amit még a Hornbloweren tömtek az őrruhák zsebébe, mielıtt elindultak volna a leszállóegységgel. Összesen két fegyverrel rendelkeztek - és a rakétavetıkkel saját magukat is veszélyeztették, ha az ellenfél a közelükbe jut. Ráadásul túlerıvel kellett szembenézniük. Corgan felsóhajtott, egyszerre érezte magát fáradtnak és idegesnek. Azt kívánta, bárcsak ı is alhatna, de ırködnie kellett. Ashley arcára nézett, és máris jobban érezte magát. Irracionálisnak tőnt, de csak azáltal, hogy ránézett, máris visszanyerte ereje és elszántsága egy részét. Számos jó barátot veszített el az utóbbi napokban, mindegyikük szörnyő véget ért. Elveszítette a hajóját, és elárulták. Az a veszély fenyegette, hogy elveszíti Natet, Ashleyt és a saját
életét is - de valahogy ez nem érintette meg érzelmileg. Mélyre elzárta magában azt a részt, ami ezzel foglalkozott lelkében vagy elméjében. Késıbb majd minden elıjön, és teljes erıvel rátör, ezt tudta elıre. Megvolt az oka, hogy poszttraumatikus stressznek nevezték a dolgot. Akkor kell elıtörnie, amikor már lesz ideje feldolgozni. Azonban egy másik érzés, amit Ashley iránt érzett, ott maradt, és nyugtalanul fészkelıdött benne. Megerısödött, amikor látta, hogy a nı ugyanúgy képes harcolni vele és mellette, mint a bajtársai annak idején, a katonaságnál - és ez a bajtársiasság új dimenziókat adott az amúgy is heves érzelemnek. Mintha visszamentek volna az idıben az elsı telepesekig, amikor férfi és nı együtt védelmezte kis fakunyhóját, visszaverték az indiánok támadásait. Persze, lehet, hogy jobb lenne elhallgattatnia ezeket az érzéseit; befolyásolhatják az ítélıképességét. Megbízott a nıben ugyanakkor kész volt megvédelmezni ıt, ami viszont a harci helyzetben hozott döntéseit befolyásolhatta. Harcolt már nı mellett korábban is, ez nem jelentett problémát, de Ashley más volt - máshogy érzett iránta, mert egy nap... Ashley nyugtalanul megmozdult álmában, felnyögött, és gyengén a levegıbe ütött. Csukott szemmel felült, ajkai csendes sikolyra nyíltak. Azután arca grimaszba torzult, vicsorogva, karmokká görbült ujjakkal a levegıbe csapott... És felsikoltott. Corgan letette a rakétavetıt maga mellé, és valamely ösztöntıl vezérelve átkarolta, ébresztgetni kezdte, és tartotta, amíg Ashley félálomban tovább rángott és vergıdött. Suttogva keltegette: - Ashley! Ashley! Ébredj fel... A nı kinyitotta a szemét, és ernyedten hevert a karjaiban, tág pupillákkal meredt a távolba, és halkan zihált. - Oh... az... alagút. Azt álmodtam... hogy a Hornbloweren vagyunk. A xenomorfok... Mit csinál, kapitány? - Igen, kapitány - kuncogott Nate; felriadt a sikolyra. - Mit csinál? - Rémálma volt. Én csak... - Megköszörülte a torkát, és esetlenül elengedte a nıt. Kiabált, tudja és... attól tartottam, hogy valaki meghallhatja... Ashley félresöpörte haját az arcából. - Sajnálom, de... azt álmodtam, hogy a xenomorfok mindenkit megöltek. Minket is. Corgan bólintott. - Az egész egy rémálom... Ashley kivett egy kis mőanyag vizespalackot a zsebébıl. - Le kell vennem ezt az őrruhát. Megırülök benne. - Ivott, majd visszatette a palackot a zsebébe. Azután hirtelen a kapitányhoz fordult, mintha hirtelen tört volna rá a felismerés: - Maga örül, hogy rémálmom volt?! - Mi van? - kérdezett vissza Corgan meglepetten. A nınek részben igaza volt. - Maga örül, hogy rémálmom volt! Mert hirtelen olyan lettem, mint egy védtelen nı, akit maga... maga... A hangja elhalt, az arca elvörösödött. Rájött, hogy többet mutatott magából, mint amennyit szándékozott. - Hehe - vihogott Nate. - Srácok! Olyanok vagytok, mint... - Nate! - szólt közbe Ashley. - Igen?
- Fogd be a pofád! - Oké. Corgan mosolyogva nézett rájuk. Már tudta, hogy ı is megérintette a nı szívét. De Ashley haragos tekintete letörölte a mosolyát. A kapitány próbálta menteni a helyzetet: - Ashley? Ugye nem hiszed, hogy nem tisztellek vagy valami ilyesmi? Mindent jól csináltál. Többször is megmutattad, hogy mire vagy képes. Remélem, nem dühítettelek fel... mert akkor szétrúghatod a seggem, ha akarod. - Felejtsük el! - Azzal elfoglalta magát egy táplálékrúd csomagolásával. - Le kell vennem ezt a szart, és ki kell nyújtózkodnom, mielıtt megırülök. - Nem vehetjük le az őrruhát. Át kell mennünk egy másik hajóra. Talán ki kell majd mennünk a légzsilipen kívülre. - Ki tudja, mikor kerülünk ki innen? Ha kikerülünk egyáltalán. Ami nem valószínő, ugye, kapitány? Corgan vállat vont: - Akkor csináld. Rászolgáltál egy kis kényelemre. Ashley kivégezte a táplálékrudat, de még tele szájjal mondta: - Köszönöm, kapitány! De segítenie kell... Elméletileg ebben nem lehetett semmiféle érzéki felhang, mivel az őrruha alatt mind kezeslábast viseltek, de a nı kisegítése bármiféle öltözékbıl nyílt provokációnak hatott. Még az izzadsága illata is... - Ember! - vigyorgott Nate. - Úgy értem, levenni a szkafandert... izé... szóval, én is szívesen levenném. Tíz perccel késıbb mind megszabadultak az őrruháiktól. Corgan úgy döntött, a mozgásszabadság sokkal fontosabb a biztosan bekövetkezı harcban, mintsem ragaszkodni a kényelmetlenségekhez, a valószínőtlen menekülésre várva. Otthagyták a ruhákat az alagútban, csak a zsebeket ürítették ki, és a rádiókat vitték magukkal a kezeslábasra rögzítve, zsebben az akkumulátorral. - Nézzük meg újra azt a termet ott, elöl! - javasolta Nate. - Rendben - válaszolta Corgan. Hónuk alá kapták a gyémántlebegıket és megindultak az alagútban a hajóhíd alatti körkörös helyiség felé. Leléptek a padlóra, és körülnéztek, kinyújtották tagjaikat a nagyobb helyen, és hagytak maguknak elég idıt a csodálkozásra. Végül Ashley vetett fel egy ötletet: - Kapitány! Itt is lehet rejtett átjáró. Próbáljuk ki a hangkulcsot! - Egy próbát megér - felelte Corgan, és letette a rakétavetıt, elıvette a szonikus eszközt, és aktiválni akarta, de habozva abbahagyta. - Mi van, ha pont a nyíláson állunk? - mondta ki hangosan, majd fellépett a gyémántlebegıjére, és megvárta, míg a többiek is így tesznek. Kicsit fentebb emelkedtek a padlóról, majd Corgan aktiválta a kulcsot. A szokásos hang hatására egy lyuk jelent meg a padlóban, alig három méterre tılük. Odalebegtek és lenéztek; alig két méterrel lentebb egy másik termet láttak. Corgan felkapta a fegyverét, és lassan leereszkedtek. Rakétavetıiket készenlétben tartották, hogy azonnal tüzet nyithassanak minden mozgó dologra. Ívelt mennyezet, homorú falak. A padlón négy nagy gépezet állt - beletelt egy percbe, mire rádöbbentek, hogy idegen őrhajókat találtak.
A hangárfedélzeten jártak, ahol négy földön kívüli őrjármővet nézegettek; valószínőleg a leszállóegységek giff változatait. Felcsillant a remény, hogy elhagyhatják az acéltojást. 20 Az idegen leszállóegységek, ha azok voltak egyáltalán, egymástól három méterre álltak egy nagy, sík falfelülettel szemben, amelyen feltételezhetıen nyílik egy ajtó, ha aktiválják. A giff jármővek kicsivel nagyobbak voltak, mint a kétmotoros utasszállítók a Földön, és nem túl meglepı módon alakjuk a csiszolt gyémántra hasonlított. Bár megvizsgálni nem tudták, de az anyaguk ismeretlen ötvözet lehetett, mert a szélvédırésznél minden rögzítıelem nélkül átlátszóvá vált. Sítalpra hasonlító lábakon álltak, az aljukon és hátul körkörös hajtómővekkel látták el ıket - legalábbis Corgan feltételezte, hogy ez lehet a nagy korongok szerepe. Azonban nem láttak rajtuk semmiféle ajtót vagy fedélzeti nyílást, ahol bejuthattak volna. - Próbáljuk meg... - kezdte Ashley. - ...a hangkulccsal - mondta a kapitány bólintva. Aktiválta a kulcsot, az fütyült, de nem jött más válasz, csak a mennyezeti nyílás zárta be magát. Az elıttük álló jármő zárva maradt. Corgan körbejárta, Nate biztatására fellebegett a ferde orr-résznél, és benézett az ablakon. Látott egy vezérlıpanelt és üléseket, de botkormányt nem, és kereket sem. A pilótafülke teljesen érintetlennek tőnt. - Menjetek fel az őrruhákért! - szólt le a többieknek. - Siessetek, hozzátok ide ıket! Jól jönnek majd, ha rájövünk, hogyan repülhetünk el ezekkel a madarakkal. - Igenis - válaszolta Ashley, bár kicsit gunyorosnak tőnt a hangja. - Gyere, Nate! Corgan leereszkedett a padlóra, és a többi jármő felé fordult. Mire mindet megcsodálta, Nate és Ashley visszatértek a szkafanderekkel. Egyszerre tőntek nyugtalannak és reménykedınek. - Ebbe majdnem be tudtam menni! - kiáltott oda társainak, ahogy azok letették cuccaikat a második hajó mellé. - Kilyukadt az oldala, gondolom savtól. Két jármő komolyan megégett az orrán, véletlenszerőnek tőnı helyeken lyukakat mart beléjük a sav, és az egyik nyílás akkora volt, amin egy xenomorf kimászhatott. Abba a gépezetbe benézve három giff jelentısen megcsonkított és azóta kiszáradt testét látta, még mindig beszíjazva az üléseikbe. A két sérült jármő egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha röp-képes lett volna, legalábbis vákumban nem. Vajon hová lett a gyilkos xenomorfok teste? Idıközben nyilván elpusztultak valamikor. Azonban az évszázadokkal korábban kiégetett, idegensav által körkörösen kimart lyukakon benyúlhatott, és esetlenül átkutathatta az összefonnyadt giff holttesteket. Ennek eredményeképpen újabb szonikus kulcshoz jutott; az egyik földön kívüli a kezében tartotta. Talán ez nyithatta... - Ott egy ajtó a rámpa tetején! - kiáltotta Ashley. - Most nyitottam ki! - Hogyan sikerült? - Csak megérintettem ezt a panelt itt...
Corgan elnézett arra, és látta, hogy a távolabbi közfalon széles nyílás támadt leginkább arra a külsı ajtóra hasonlított a köldökben, amin bejöttek a hajóra a légzsilipen keresztül. A nyíláson túl félkörben felfelé kanyarodó rámpát látott, ugyan-olyat, mint amilyet korábban láttak egy másik helyiségben. Vajon ez hová vezetett? Sohasem tudhatta meg, mert a nyílás mögül megtámadták ıket. Ashley figyelmeztetést kiáltott, amikor egy minirakéta jött, és robbanásával kitépett egy darabot az egyik idegen leszállóegység hátuljából. így elméletileg már csak egy repülésre képes jármő maradt, a második a sorban, és a rakéta röppályájából ítélve az sem maradhatott épségben túl sokáig. KÁNE-katonákat látott, ahogy futnak lefelé a rámpán, legalább húszan, rohampuskákkal és kézi rakétavetıkkel felfegyverkezve. Zheng és Chou parancsokat kiabált mögöttük. A kapitány Ashleyt kereste a robbanás füstjében, majd meglátta, ahogy látszólag sértetlenül rohan a hangár hátsó része felé, ahol a gyémántlebegıjét hagyta. Corgan vállához emelte a saját rakétavetıjét, felkészült a tüzelésre, de kivárt, mert egyet sem akart elpazarolni a hét lövésbıl. Ashley fegyvertelen volt. Kinyithatta volna neki a mennyezeti aknát, hogy arra elmeneküljön, de mi van, ha már oda is bejutottak? Igen, feltehetıleg bejutottak. Újabb rakéta röppent be a hangárba és csapódott be a padlóba alig három méterre tıle, úgyhogy amikor látta, hogy hova fog érkezni a lövedék, inkább lehúzódott az elıtte lévı idegen jármő orra mögé. A hı, és a lökéshullám átcsapott felette, érezte a hátán. Felnézve Ashleyt látta, amint egyenesen a nyílás felé tart lebegıjén. Kinyitotta a száját, hogy rákiáltson, de a nı már elérte célját, és bezárta az ajtót. Két rakéta és egy géppuskasorozat az utolsó pillanatban indult útnak - az utóbbi átjutott, és gellert kapva eltőnt valahol a hangárban, az elıbbiek telibe találták a zárt ajtót, és Corgan úgy látta, mintha az megremegett volna. Vajon a katonák ki tudják nyitni a túloldalról? A robbanások enyhén behorpasztották, ami azt jelentette, hogy a megszokott módon már valószínőleg nem nyílhat ki újra, viszont azt az érzetet keltette, hogy át lehet törni. Valószínőleg meg is próbálják. Vajon meddig tart ki? Corgan elkiáltotta magát: - Ashley! Találkozzunk a kettes giff jármőnél! Nate! Te is! - Azzal lebegıjét hátrahagyva máris rohant a kijelölt cél felé, közben aktiválta az újonnan lelt szonikus kulcsot. Az új kulcs hangja a megfelelı frekvencián rezeghetett, mert az idegen leszállóegység oldalán ovális nyílás jelent meg, elöl és baloldalt, úgymond a vezetı oldalán, ha az otthoni buszokat nézzük. Akárcsak az aknák nyílásai, ez a lyuk is folytonossági hiányként jelent meg az anyagban, mintha mindig is ott lett volna. - Befelé! - parancsolta Corgan. - Fogjátok a szkafandereket, és szálljatok be! kiabált, ahogy megközelítette a hajót. - Negatív, kapitány! - kiáltott vissza Nate. Tekintetét nem vette le a behorpadt és az újabb robbanásoktól egyre deformáltabb ajtóról. Corgan megborzongott a fatalista
nyugalomtól barátja hangjában: - Azt hiszem, én inkább védelmi pozíciót veszek fel. Át fogják törni az ajtót, és lerohannak. - Nate...! - Hallotta, kapitány! Elszántam magam, és nem utasíthat másra! - kiáltotta a volt biztonsági tiszt, ahogy egy újabb mennydörgésszerő robaj megpróbálta elnyomni a hangját. Azzal Nate elfutott a következı két gép közé, és fél térdre ereszkedve, az ajtóra szegezett fegyverrel várta a fejleményeket. Tartása akkora eltökéltséget, konokságot és összpontosított figyelmet tükrözött, hogy ennél beszédesebben szavakkal sem közvetíthette volna döntését és megingathatatlanságát. Corgan látta, hogy nincs értelme vitatkozni - idı sem lett volna rá. Az ajtó ismét hatalmasat dörrent, még jobban behorpadt, és feketés folt jelent meg rajta. Ashley bedobálta az őrruhákat a giff hajóba, és utánuk mászott. Corgan csak állt tétován, és Natet nézte, aki az elıbb megsérült jármő hátuljánál térdelt, és bár köhögött a füsttıl, rendíthetetlenül az ajtóra célzott fegyverével. - Kapitány! - kiáltott oda Ashley. - Daryl! A következı dörrenésnél az ajtó megrepedt, a résen lángnyelvek és füstfoszlányok csaptak át. Meg kell gyıznöm, gondolta Corgan. Nem maradhat itt. Maga a leszálló sem biztatott túl sok reménnyel; nem tudták, hogyan indítsák be, és hogyan nyithatnák ki a hangár ajtaját, vagy ha mindez sikerül is, hogyan irányítsák a gépet. És ha még ezt is megoldják, akkor sem tudták, hová induljanak. Valójában abban reménykedett, hogy a giff jármő rendelkezik valamiféle magasan fejlett robotpilótával, ami megmentheti ıket ebben a néhány másodpercben vagy legfeljebb egy percben - de úgy sejtette, valószínőleg csak hülyíti magát. Az ajtó ismét megremegett. - Maradj odabent, Ashley! - parancsolta Corgan. Elkobzott rakétavetıjével Corgan Nate mellé rohant. Az ajtó épp ekkor hajolt meg utoljára és hasadt szét, darabkái pörögve repültek be a hangárba, füstcsíkot húztak maguk után a levegıben, és hangos pendüléssel pattantak le a falakról. A berobbantott alkalmatosság helyén felszálló füstön és a forróságtól imbolygó levegın keresztül látták, ahogy a KÁNE-katonák egy része célra tartja fegyverét, mások rövid utasításokat ugatnak nekik, és a csapat felkészül, hogy megrohamozza a hangárfedélzetet. - A süket hülye anyádat, Daryl, húzd már be a beled abba a rohadt hajóba, és repülj el innen a francba! - sziszegett rá Nate a frontvonal felé fordulva. Útjára indított egy minirakétát, ami egyenesen átrepült az ajtó füstölgı hasadékán és három katona között robbant fel, szétcsapta a darabjaikat, és repesznek használta a csontszilánkjaikat. - Gyerünk, Nate, ez feltartja ıket! - Nem, csak te menj! Jövök én is, amint beindítottad a gépet, és akkor eltőnhetünk innen. Menj már, kapitány, és találd ki, hogyan mőködik az a kurva hajó! Menj, menj, menj!
Mindketten lebuktak, ahogy egy golyószóró lövedékei kopogva találták el a roncsot elıttük; a töltények egy része a padlón kapott gellert. Corgan felpattant, kilıtt egy rakétát, majd még kettıt. A fegyver mindháromszor megugrott és felsziszegett a kezében, és a becsapódások során a kapitány elégedetten látta, hogy Zheng hadnagy és két katona eltőnik egy tőzgolyóban. A KÁNE-katonák jobbra-balra leugráltak a rámpáról, próbáltak olyan pozíciót felvenni, ahová nem lehetett csak úgy belıni a hangárból. Natenek igaza volt; ha el akartak tőnni az acéltojásról, akkor ki kellett találnia, hogyan vezethetik a gépet. Vagy meg kellett adniuk magukat - ami szinte biztosan halálos ítéletet vont volna maga után. - Maradj fedezékben! - utasította biztonsági tisztjét, bár Nate már nem nagyon foglalkozott a parancsaival. - Lıj vissza, ha kell! - Pakisztánban is én tartottam vissza a terroristákat, hogy ne lıjék szét a segged, haver! Ne mondd meg, hogy csináljam, csak menj! - Cseréljünk fegyvert; az enyémben több lövedék maradt. Odalökték egymásnak rakétavetıiket, és el is kapták azokat - az adrenalin szinte a zsonglırök ügyességével ajándékozta meg ıket. Még utoljára összenéztek, azután Corgan a vállához emelte fegyverét, kilıtt még egy rakétát, csak úgy, a padlóra célozva az ajtó túloldalán, hogy a robbanással és a füsttel fedezze visszavonulását. A lövedék becsapódott, valaki fájdalmasan felkiáltott - valószínőleg próbált közelebb lopakodni az ajtóhoz. A hı és a füst néhány másodpercig eltakarta az ellenség elıl, és ez elég volt ahhoz, hogy a kapitány megpördüljön, visszarohanjon az idegen jármőhöz, amelynek pilótafülkéjében Ashley már a vezérlésen gondolkodott. Corgan megtorpant a gép faránál, és kilıtt még egy minirakétát, de csak az ajtókeretet találta el belülrıl, ezért utánaküldte az utolsó lövedékét is. Próbált célozni, és valahová a KÁNE állásainak közelébe lıni. Újabb sikoly érkezett válaszképpen, tétován és célzás nélkül kilıtt sorozat követte. Corgan eldobta a kiürült fegyvert, és a gép ovális ajtajához rohant, egy ugrással felkapaszkodott és bemászott. Odabent Ashley az egyik ülésben ült, kezét kitartotta az ívesen kialakított, fekete billentyők nélküli és áttetszı zongoraklaviatúrára hasonlító vezérlı fölé. Felizzó fények válaszoltak a mozdulataira. - Nem tudom... - kezdte Ashley mélyen lélegezve, hogy megnyugtassa magát. - Már majdnem elindítottam, de valamiért mégsem... - megrázta a fejét. - Várj! Mi van, ha véletlenül kinyitod a hangár ajtaját? Nate... A leszállóegység megrázkódott, ahogy egy rakéta becsapódott mögötte. Corgan kinézett az átlátszó oldalsó panelen, és látta, amint Nate épp rálı egy csapat katonára, akik megpróbáltak áttörni az ajtón. Telibe találta ıket és szétszórta a maradványaikat odaát - azonban ez lehetett az utolsó töltete. Meg kellett adniuk magukat; nem maradt más lehetıségük. Talán a KÁNE-katonák életben hagyják ıket. Talán. Elindult az ovális bejárat felé; Ashley sikolyára torpant meg. Megpördült, hogy megnézze mi történt, és azt látta, hogy a nı a szájára szorítja a kezét, és rémülten pillant hol rá, hol ki az oldalsó panelen Natere. A férfi bal karja bénán lógott,
felkarjából repesz állt ki. A rakétavetıt a jobb hóna alá szorította, mint egy középkori lovag a dárdáját, és üvöltve rárontott a közeledı katonákra. Az egyiket kiütötte, de másik kettı tüzet nyitott rá, és egy sorozat lerobbantotta a feje tetejét... Corgan összeszorított fogakkal nyomta el érzéseit, anélkül hogy egyáltalán tudatában lett volna a lelkében végbemenı folyamatoknak. Elfordult, még mielıtt barátja teste elterült volna a padlón. Aktiválta az újabb szonikus kulcsot, és a jármő ovális ajtónyílása légmentesen bezáródott. Az egész vezérlıegység belsı fénnyel izzott fel, mintha csak erre várt volna, közben halk zenei hangokat adott ki. A leszállóegység megremegett, és felemelkedett a padlóról. Egy minirakéta repült el mellettük. Egy másik becsapódott a jármő fara közelében, és megrázta az egész gépezetet. Corgan észrevett egy sor vörös lapot egy mőszerfalszerő kiemelkedésen a vezérlıpanel alatt. Fölötte egy jel két giff csápra hasonlított, amelyek kétfelé mutattak, alattuk a hullámhosszszerő giff írással. Odanyúlt, és a vörös lapok fölé tartotta a kezét. A KÁNE-katonák sikoltozni kezdtek odakint, ahogy a vákum kiszippantotta a levegıt a hangárból, és az ajtóra robbantott lyukon keresztül a szomszédos terembıl is. A légnyomás pillanatok alatt lecsökkent, és Corgan látta, ahogy a kiegyenlítı a minirakéták füstjét is elszívja a mennyezeti szelepeken keresztül. Közben a sérült ajtó néhány másodperc alatt "begyógyult", ahogy az kezdett megszokottá válni az idegen hajó átjáróival. Valószínőleg nanotechnológiával mőködhetett a dolog. Nagyjából hét katona rekedt a hangárban, amikor a bejárat lezárult, és kétségbeesetten néztek körül, miközben a levegı egyre fogyott. A leszállóegység valószínőleg a robotpilóta parancsára - lassan megindult a hangárajtó felé, ám az még zárva volt. - A francba! - sziszegte Ashley. - Túl régi! Nem biztos, hogy kinyílik... A hangár lapos fala ebben a pillanatban tőnt el, kinyílt, ahogy a hangkulcsok nyitották ki az aknákat a termekben - és a jármő kiugrott az őrbe, körülvéve a KÁNE haldokló embereivel. A katonák csapkodva, hangtalan sikollyal az arcukon repültek ki a végtelen semmibe. Szerveiket a testüregeiken keresztül rántotta ki a vákum, és a légüres térben vörös virágokká váltak, alig érzékelhetı emberi körvonalakkal középen. Még egy test elrepült a leszállóegység mellett, elég közel ahhoz, hogy Corgan felismerje néhai barátját a szemek nélküli, megcsonkított, és a vákumtól tovább deformálódó torzóban. A kapitány elfordult, Ashley elborzadva zihált. - A francba! - mormolta. - Nate...! Ekkor csaptak le rá addig elfojtott érzelmei. Rájött, hogy csak próbálta elhitetni magával, de Nate elıre tudta, hogy sohasem fogja elérni a leszállóegységet. Ne gondolj most erre, Corgan! Még mindig van egy tagja a legénységnek, akit életben kell tartanod. De hová a pokolba viszi ıket ez a gép? Kinézett; az acéltojás egyre távolodott... és felette, nagyjából ott, ahová ık is tartottak, láthatóvá vált a KÁNE naprendszeren
kívüli anyahajója, ahogy ott lebegett a giff jármő közelében, valahol az elejénél. A kapitányt egy angolnára emlékeztette, amely épp elıbújik egy nagy kıtömb mögül a tengerfenéken. Nate! De már csak kimerültséget érzett, csontjai velejéig elfáradt. Kemény munka volt semmit sem érezni, amikor az egyetlen közeli barátja az életét adja az ı életéért. Mély levegıt vett, és hosszan fújta ki, majd a vezérlıpultra nézett. - Oké! Hogy kell kormányozni ezt az átkozott csónakot? És hová...? Azonban a leszállóegység saját magát kormányozta; elfordult, elkanyarodott az acéltojástól, lefelé indult, a Japetus felszíne felé. 21 Nem is értem, miért hittük, hogy ennyi idı után még lehet ezt irányítani - mormolta Corgan a fejét rázva, ahogy a leszállóegység lefelé fordította az orrát, és látszott, hogy bele fog csapódni a Japetus jeges felszínébe. - Persze a kétségbeesés mindig is különös ötleteket szült. - Még mindig a saját erejébıl repül - jegyezte meg Ashley. A hangja remegett, de egyébiránt úgy tőnt, nyugodtan vizsgálgatja a mőszerfalat. - Érezhetı a vibrálás, ahogy a motor még megy... és a gravitáció is ugyanakkora, mint a nagy hajóban. Tehát gravitációs mezıt gerjeszt és repül, azaz valamilyen módon még mindig mőködıképes. A kapitány megvonta a vállát: - Egyenesen lefelé repül, hogy nekimenjen a holdnak. Kérlek, Ashley...! Bocsáss meg, hogy belerángattalak... - Mi van? Miért kellene bocsánatot kérned? - A szemében könnyek csillogtak, de arckifejezése csak ıszinte meglepetést tükrözött. - Mert... Mert találnom kellett volna valami módot rá, hogy megmentselek. Hogy megmentsem magunkat. És Natet. Talán meg kellett volna adnunk magunkat. - Megöltek volna. Tudtad, hogy megtették volna, mindegy, mit teszünk. Az útjukban álltunk; miattunk nem bitorolhatták el az anomáliát. - Most már vihetik. Még utolérhetnek, és lehet, hogy csak foglyul ejtenek, mielıtt... De az elülsı átlátszó panelen kipillantva látta, hogy ehhez túl gyorsan közelednek a felszínhez. A jéggel borított, himlıhelyes képő Japetus szürkén növekedett egyre nagyobbra elıttük. - Ki kell találnunk, hogy irányíthatjuk ezt a hajót. Reménykedjünk, hogy nem csinálunk valami végzetes ostobaságot. A vezérlı fölé tette a kezét - de az nem reagált. Megpróbálkoztak mindennel, ami csak eszükbe jutott. Nyomkodták a "zongorabillentyőket", más irányítási lehetıséget is kerestek, de nem jártak sikerrel. Úgy tőnt, a jármővet öngyilkosságra programozták be. Corgan az esélytelenek nyugalmával rázta meg a fejét, és azt mondta: - Legalább néhány generáció eltelt, mióta az emberek felfedezték azt a gerincet a Japetuson, és azóta tőnıdnek rajta, hogy mi lehet. Szondákat is küldtek bele, de nem találtak
semmit. Most aztán közelrıl megnézhetjük... Úgy látom, pont abba fogunk belecsapódni. Ashley csak tompán bólintott. Mélyen elgondolkodott valamin. A biztos halállal néztek szembe, és Corgan elcsodálkozott rajta, mennyire nem érdekli. Lehet, hogy túl fáradt volt már, túl kimerült? Viszont Ashley miatt kínzó önvádat érzett. Minden lehetıség, amit a nı jelenléte biztosított számára, hirtelen szertefoszlott - minden, amit együtt tehettek volna még az életben, összetörik egy fagyos sziklatömbön, mérföldek millióira az otthonuktól... Már jól látszottak a szürkésfehér felszín kráterei és a kérdéses gerincvonal, amely épp az egyenlítınél szeli át a holdat. Közepes mérető földi hegységhez hasonlító anomália, amely azonban teljesen egybefüggı, és a csúcs nem egyenetlen, mint ahogy az a hegységekre jellemzı. Mint egy ívelt tetejő, óriási fal. Valamelyik asztrogeológus kitalálta, hogy a Szaturnusz gravitációs vonzása formálta ki valahogy a rendellenes hegyvonulatot, míg mások szerint meteor-becsapódás miatti lökéshullám alakította ki - megint mások vulkanikus képzıdménynek látták. A gerinc vonala különösen elrendezettnek, simának tőnt, ahogy megközelítették a Szaturnusz holdját - egy olyan pont felé tartottak, ahol az behorpadt a keleti horizonton. Úgy tőnt, egyenesen belecsapódnak ebbe az üregbe, a gerinc vonalának végén. Már csak másodperceik maradhattak... A kapitánynak az jutott eszébe, hogy valahogyan meg kellene vigasztalnia a nıt az utolsó pillanataikban. - Ashley! - szólt rekedten, és a tudományos tisztje felé nyúlt. Ekkor vette észre, hogy valami visszafogja. A szék lágy mőanyag karokat növesztett, és a helyén tartotta. Automata, visszahúzódó biztonsági öv. Corgan lemondóan megelégedett azzal, hogy megfogta a nı bal kezét: - Nézd, én... - Igen? Már csak néhány másodperc maradt, és becsapódnak a felszínbe. Ki kellett mondania... és azonnal, mert más lehetısége nem lesz. - Csak azt akartam mondani, hogy mindig is... Azt hiszem... És fıként az utóbbi idıben... huh... - Krisztus szerelmére, Daryl, mondd már ki! - Ashley...! - De már túl késı volt. Az elıttük feszülı átlátszó panel megtelt a közeledı gerincvonallal, és az alatta lebegı baljós sötétséggel. Mindjárt telibe találnak egy jégkabátos sziklát, és már túl késı... Azután alig egy pillanattal a becsapódás elıtt egy nyílás jelent meg a falon, és a leszállóegység berepült egy alagútba, amelyet halvány, kék fény világított meg. Talán száz méter átmérıjő, simára munkált falú alagútba kerültek, amelyben sík padlót alakítottak ki, és egyértelmően semmi köze nem volt a feltételezett vulkanikus tevékenységhez. A jármő elıtti vibrálás és a szintén az orr felıl jövı fütyülés arra utalt, hogy van bent levegı. Miért nem szippantotta ki a vákum, amikor bejöttek? Corgan láthatatlan erıfalra gyanakodott, amely a hajót beengedte, de a levegıt a helyén tartotta.
A kis jármő olyan simán ereszkedett le a kinti gerincvonal alatt megbúvó alagútban, ahogyan az egysínő vasút követi a nyomvonalát. Nyilván az alagút kialakítása lehetett a Japetus felszínét átszelı gerinc létrejöttének oka. Nagyjából hét kilométert repülhettek még az alagútban - Corgant annyira meglepte a fejlemény, hogy valójában eszébe sem jutott megbecsülni a távolságot -, azután a jármő lelassított, és leereszkedett egy platformra, amely tíz méterrel a padló felett állt. Az ülések elengedték az utasokat, biztonsági öveik visszahúzódtak. Corgan oldalra nézett, a falra, amelyen az ovális bejárati nyílás volt korábban. A kapitány attól tartott, hogy az magától megnyílhat, mert eléggé úgy tőnt, hogy a jármő a saját feje után megy. Azt pedig Corgan nagyon nem szerette volna, ha kiteszi ıket a ki tudja, milyen atmoszférának. Ashley tágra nyílt, csillogó szemmel nézett körül, szája is tátva maradt. - Ó, a kurva életbe! - mormolta. - Vedd fel a szkafandert! - mondta neki Corgan, miközben ı is elkezdte felvenni a sajátját. - Van odakint levegı. Lehet, hogy az atmoszféra ugyanolyan, mint ami az őrhajóban van. És akkor belélegezhetı. - Vagy lehet, hogy mégsem. Inkább vegyük fel. Gyorsan. - Jól van, na! - válaszolta a nı megkönnyebbülten mosolyogva. Sietve felhúzták őrruháikat, és sóhajtva szívták be az elsı korty levegıt, amikor felcsatolták a sisakjaikat is. - Minden rendben a levegıvel? - kérdezte Corgan a helyére visszatett rádión keresztül. - Kibaszottul megerısítve, kapitány - válaszolta Ashley szédült vidámsággal. - Jól vagy? Úgy értem, nincs szükséged pihenésre, mielıtt kimegyünk? - Jól vagyok, csak... bezizzentem - A huszonegyedik század fiatalos terminológiája arra, hogy valaki kiakadt az izgatottságtól. - Én is. Menjünk... Megnyomta a szonikus kulcsot - a bejárat írisze kitágult, a leszállóegység oldalfalán megjelent az ajtónyílás. Kimászott - óvatosan, mert a hold gravitációja alacsonyabb volt, mint a hajó belsı terében mesterségesen kialakított nehézkedés. Hozzá kellett szoknia. Megfordult, és segített Ashleynek kimászni, azután megálltak és körülnéztek. Hatalmas platformon álltak; több leszállóegység is elfért volna rajta. Nagy, üvegszerő buborékkal találták szemben magukat, rajta egy ajtó halvány körvonalai, de nem találtak a nyitás módjára utaló jelet. Felettük meghatározhatatlan anyagból készült tüskék meredeztek kristályok fürtjeivel a végükön, és áttetszı, zöldes csövekkel körülvéve. Ezek mögött az alagút széles ívben elkanyarodott, folytatása elveszett a ködös, kék távolságban. Corgan odament az üvegbuborékhoz, és kesztyős kezével bejárat után tapogatózott. Amikor megérintette, az ívelt fal egy embermagas része elsötétedett, és a férfi ugyanolyan bizsergést érzett, mint korábban a légzsilipnél. Az elsötétedett területen
kristályos csillanású háromszögek villantak fel halványan, és mozogtak meghatározott rendben. Leszkennelték. Az ajtó suttogva kinyílt. Corgan habozva állt elıtte. Ashley csak azt mondta ki, ami egyébként is nyilvánvaló volt: - Menjünk be! Mi vesztenivalónk van? Beléptek az üvegbuborékba, és az ajtó becsukódott mögöttük. Odabent keskeny ösvényt találtak a padlón, amelyet kétoldalt ívelt, bemetszett bordák párhuzamos sorai borítottak, olyanok, mint amilyeneket az acéltojás külsején láttak. A folyosó túlsó végén semmivé foszlott egy ajtó, és egy robot jött be a nyíláson, halkan zümmögve. Maga a gépezet egy közel tízgallonos kanna méretével magasodott Corgan feje fölé, barázdált gömbjét hosszú rúd kötötte össze egy szintén gömbszerő kerékkel. Az egész valamiféle szürkésfehér szintetikus anyagból készült mőanyagnak látszott, de ennél bizonyosan fejlettebb technológiával készült. Ahogy közeledett feléjük, fehér karok és kezek jelentek meg rajta - ízeit, kis csápokban végzıdı kezek. A végtagok mintha csakúgy kinıttek volna belıle, ahogyan az ülésekbıl a biztonsági karok. Az ujjak olyan finom mozdulatokat tettek, mintha egy hulatáncostól tanulta volna... szinte hipnotikus mozdulatokat. Odagurult hozzájuk, Ashley és Corgan egymásra pillantottak. A kapitány megköszörülte a torkát: - Huh... Üdvöz légy! A robot kinyúlt két sokízületes kezével, a mozdulat lassú volt és óvatos. Majd a csápszerő ujjak hirtelen megnövekedtek, kinyúltak és köréjük tekeredtek, karjaikat szorosan az oldalukhoz kötötték. Azután megjelent egy nyílás a szerkezet mellkasán, és újabb kar nyúlt ki belıle, majd alig két másodperc alatt levette Corgan sisakját. A levegı lélegezhetı volt. Ashley sisakja is lekerült, és a kapitány próbálta kiszabadítani a karjait, de hiába küzdött. Hümmögı hang érkezett a robot gömbszerő testének felsı része felıl... és bizsergést éreztek, akárcsak az ajtónál az imént. Mintha újra leszkennelték volna ıket. Türelem, hagyd, hogy megnézzen magának, gondolta Corgan. Azután hirtelen rádöbbent, hogy nem szkennelik. Az ébresztette rá erre a tényre, hogy a bizsergés gyengéden erıszakos remegéssé változott, és amikor átfutott a fején is, hideg, fekete függönyt húzott a tudatára. Egy pillanat múltán elveszítette az eszméletét. *** Reynolds elhasználta a kivonat maradékát, hogy megszabaduljon az ırjáratoktól, a két technikustól és két rivális exobiológustól is. Ez utóbbiak elintézése külön örömet okozott. Terve akkor öltött alakot határozottabban, amikor rátalált az acéltojás belsı megfigyelırendszerére. Az idegen hajó hídján talált egy tárgyat, ami a régimódi televíziókra hasonlított, de mintha a látható "belsı szervek" nélkül, csak maga a televízió doboza lett volna ott. A jobb oldalon foglalatba ültetett görgıt látott, mint
amilyet a régebbi laptopok egy részén használtak egér gyanánt. Megérintette, és a dobozban megjelent a hajóhíd képe holografikus formában, a széleken kicsit elmosódva - és ı maga is ott ült a kép közepén. Ahogy elmozdította az egérgörgıt, a kép megváltozott, végig megmutatott minden hatalmas termet, alagutat és átjárót. Reynolds rájött, hogy ha enyhén nyomást gyakorolt a görgıre, akkor a szerkezet ráközelített a fókuszpontra; és ha csak egy pillanatra megnyomta, akkor a nézıpont eltávolodott. A görgı alatt talált egy kisebb görgıt is, amely a hangot vezérelte hallgatózhatott is megfigyelés közben. A berendezés segítségével újabb rejtekhelyeket talált a hajón; megbizonyosodhatott róla, hogy a xenomorf királynı még mindig a saját termében ül; mindemellett elkerülhette, hogy a KÁNE-felderítık ráleljenek. Végignézte a hangárban lezajlott küzdelmet is - keserően vette tudomásul, hogy Corgan kapitány elvitte az utolsó üzemképes leszállóegységet -, majd a harc utáni zavart tétovázást egy Chou nevő férfival a középpontban. Közben megfigyelte a királynıt a tápanyagraktárban, ahol a nemes szörnyeteg kialakította rejtekét és bölcsıdéjét. Kyu Kim parancsnok és társai még mindig ott hevertek, az arcukat elsı fázisú lények ölelgették, közben elhelyezték bennük az endoparazitákat. Három KÁNE-technikus Chou parancsára lassan átégette a mennyezetet a királynı felett. Nehéz bányászlézert hoztak át a saját hajójukról, és az egyik üvegfalú tápanyagtermelı helyiségben állították fel. Reynolds örömmel nézte végig, ahogy egyiküket rögtön elkapja az idegen, és széttépi, miközben a férfi hámba kötve magát leereszkedett az alattuk lévı terembe. A királynı ezután visszavonult, el a másik két technikus által ráirányított ipari lézertıl, és várakozó pózt vett fel. Sikerült kivinniük Kyu Kim eszméletlen testét... de a többiekért nem tudtak visszamenni az úrnı miatt. Ezután Reynolds látta, ahogy a technikusok két ır kíséretében és két másik férfi exobiológusok lehettek - tanácsára lefedik az imént vágott lyukat valamilyen fóliaszerő anyaggal. Ezután egy kerekekkel ellátott atmoszferikus sőrítıtartályt toltak be, amelynek egyik végébıl csövet vezettek be a fólia egy résén. Gondosan lezárták a fóliát a lyuk szélén és a csı körül is, feltették a sisakjaikat, és aktiválták a sőrítıtartályt. Az recsegett, zörgött, és pumpálni kezdett - Reynolds nem látta, mit fújnak be, de valószínőleg méreg lehetett. Megértett egy átkozódást, és bár csak az alapokat ismerte a sino-multi nyelvbıl, biztos volt benne, hogy az egyikük azt kérdezte, mennyi méregre lehet szükségük. Tehát próbálták megmérgezni a királynıt, és az elsı állapotfázisban lévı idegeneket. Ezzel feláldoznak néhányat a saját embereikbıl is, akik odalent rekedtek. A KANÉ teljességgel közönyös az emberi élet iránt. De ugyanakkor, gondolta a biológus magában kuncogva, ı maga is feladta már az emberi élet értékébe vetett hitét. Reynolds nem hitte, hogy a méreg mőködni fog. Kutatásai alapján a xenomorfok igazán keveset lélegeztek, és nagyon sokáig kibírták levegı nélkül - exoskeleton borításuk kivételesen hatékony kialakítása folytán még légnyomás nélkül is. Azóta
már látott felvételeket a giff hajó adatbankjából, amelyek szerint a xenomorfok képesek egy ideig életben maradni az őr hideg vákumában is. Bizonyára szükségük volt az oxigénre, de hatalmas mennyiséget raktározhattak el, így sokáig megvoltak friss utánpótlás nélkül. Úgy fejlıdtek, hogy több különbözı típusú világon, több különbözıfajta atmoszférában is életben maradjanak. Valószínőtlennek tőnt, hogy ilyen egyszerően meg lehet mérgezni ıket. Reynolds képet váltott, és látta, hogy a királynı egyfajta nyugalmi állapotot vett fel rejtekében; valószínőleg a mérgezı légkörre adott biológiai válasz részeként. Reynolds biztos volt benne, hogy a szörnyeteg továbbra is érzékeli a környezetét, és képes egy pillanat alatt reagálni, ha szükséges. A biológus már elıkészítette az anyagait, és azonnal elindult gyémántlebegıjével, amint meglátta, hogy a technikusok kiszivattyúzzák a gázt, és leereszkednek azon a nagy, háromszög alakú nyíláson, amit a padlóba vágtak. Nyilván azt hitték, megölték a xenomorfokat. Az egyik katona is lement velük, a másik fentrıl nézett le rájuk - a sisakot egyikük sem vette le. Nem látták Reynoldsot, ahogy repülve közeledett, és a fent maradt katona sem sejtette, ki lökte bele a lyukba, hogy lezuhanjon a "bölcsıdébe". A sisakja széttört, amikor földet ért odalent. Reynolds bedobálta az üveggömböket, amelyeket a giff laboratóriumból vett kölcsön, és amelyek a xenomorfok riadó-feromon-kivonatának utolsó adagjait tartalmazták. A sárgás köd gyorsan szétterjedt a raktárteremben, felizgatta az elsı állapotfázisú idegeneket, és felébresztette a királynıt. A hatalmas szörnyeteg lecsapta az ıröket, elkábította és félretette ıket késıbbi használatra, bár közben a bal karmait felsértették a fegyvereikkel. A többieket a kivonattól hiperaktívá vált arctámadók raja kapta el. Sikítani sem maradt idejük. A KÁNE-hajónak beletelt némi idıbe, mire reagált az utolsó segélyhívásra, amelyet az idegenek elpusztítására küldött csapattól kapott. Mire odaértek, Reynolds talált egy betöltött rohampuskát plusz tárakkal, és felfedezte, hogy az ipari lézer talapzatának aljára, gravitációcsökkentıt szereltek. így el tudta vonszolni a rejtekhelyére, a hátsó gépterem alá, pedig akkora volt, mint egy nagyobbfajta betonkeverı. Felfegyverkezett, és így már az idegenek nélkül is képes volt komoly károkat okozni ellenfeleinek. Lent, az aknában sietısen felkapott két arctámadót - amelyek már leestek az áldozataikról -, és ezúttal viszonylag könnyen elmenekült a királynı elıl. A szörnyeteg épp azzal volt elfoglalva, hogy valakit felragasszon a falra. Reynolds mosolyogva gondolta végig a lehetıségeket, miközben visszarepült a laboratóriumába. Közel állt hozzá, hogy kitapasztalja az acéltojás irányításának módját, és a megfelelı pillanatban elindulhat vele vissza a Földre. Csak egy probléma maradt: a királynı. Nem sokkal azután, hogy visszatért a megfigyelıállására, az ismeretlen giff kamerarendszeren keresztül felfedezte, hogy az úrnı elhagyta rejtekét. A gáztámadás és a lövések rávették, hogy kezdeményezzen. Így történhetett, hogy amikor a mentıcsapat tagjai - hét férfi és egy nı - átértek a KÁNE-hajóról, a szörnyeteg már várta ıket. Nem vették észre, ahogy lekuporodott egy munkaállomás platformján a
magasban, nem messze a köldök légzsilipjének belsı ajtajától. Mind azzal voltak elfoglalva, hogy lecsatolják a sisakjaikat, összehajtsák és felrögzítsék azokat az övükre. A fegyvereiket letették maguk mellé a padlóra. - Nem is sejtik! - vihogott Reynolds, miközben a megfigyelırendszeren keresztül nézte a jelenetet. - Azt hiszik, udvariasan megvárja ıket ott, ahol a társaik hagyták. Valóban; a katonák nem is sejtették, miféle veszély leselkedik rájuk, amíg a királynı közéjük nem ugrott, dühödten és megállíthatatlanul. - Ez olyan, mint áttolni a főnyírót egy rakás rézusmakákón! - jegyezte meg Reynolds a digitális felvevınek, ahogy a félelemtıl megbénult emberek fölé tornyosuló királynı felkapta az egyik férfit, és kiugró belsı állkapcsával átütötte a koponyáját. Még ugyanazzal a lendülettel kitépte egy másik katona torkát. Egy zömök alak még nem vette le a sisakját és sikerült visszamenekülnie a légzsilipbe; a többiek jobbrabalra repültek, mintha szó szerint kaszával aratták volna le ıket. Testrészeik lecsavarva és kitépve szóródtak szét. Aki elkerülte a királynı dühét, az a rémülettıl reszketve kotorászott a fegyvere után. Ha valamelyiküknek sikerült is kézbe vennie a rohampuskát vagy a kézi rakétavetıt, akkor sem maradt ideje arra, hogy azzal célba vegye az ellenséget. A xenomorf királynı nemes egyszerőséggel félrecsapta a pusztító eszközöket - mint aki jól tudja, mire valók azok -, és bár a korábbi sérülés miatt a bal keze helyén már csak egyetlen karmos ujj meredezett, ez még tökéletesen alkalmas maradt arra, hogy felhasítson vele valakit. A KÁNE-katonák vére úgy fröcskölte össze a falat, mint valami absztrakt festı a vásznat. Csak a nınek sikerült elég gyorsan felkapnia a rakétavetıjét, és elrohanni, hogy némi távolságot hozzon létre önmaga és célpontja között. Megfordult, vállához emelte a fegyvert... A királynı közben kitépte a rohampuskát egy férfi kezébıl, majd egy pillanatra lenézett rá, mintha azon gondolkodott volna, hogy használja-e. Reynolds úgy sejtette, hogy ezek a lények örököltek valamennyit a gazdatest génjeibıl, így az ösztöneibıl és a reflexeibıl is. Lehet, hogy még egyszerő, töredékes emlékképeket is nyernek a szimbiózisból, és így a királynı ismerheti a fegyver mőködtetésének módját. De az ostoba szörnyeteg inkább félredobta a fegyvert, és sziszegve elırelendült, elkapta a katonát. Hátrahúzta a fejét, hogy egy harapással kivégezze áldozatát. A nı ekkor tüzelt. A katonanıt fojtogatta a félelem, így rosszul célzott, és a rakéta elsuhant a királynı mellett. Elvétette. Az idegen egyetlen ugrással ott termett elıtte, magához ölelte a KÁNE katonáját, belsı állkapcsával pedig átütötte a nı homlokát. Három katona kivételével a királynı mindenkit megölt; az egyik kimenekült a légzsilipen át. A másik kettıt eszméletlenül vonta keblére és vitte magával, hogy gazdatestekként szolgáljanak a gyermekei számára. 22
Chou meglepıdött, amikor látta, hogy Dr. Kim felkelt, és teljesen jól érzi magát. Még mosolygott is. A Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködése Glorious Sun nevő hajójának orvosi központját az alacsony mennyezeten kihagyásokkal mőködı, halvány fényő lámpák világították meg. Valahogy a karbantartó elvtársak nem sokat törıdtek a jármő világításával. A helyiségben hat párnázott vizsgálóasztal állt, kettın Kyu Kim és Ho ült kórházi köpenyben, jó étvággyal fogyasztva a kapott kosztot. Az arcukra akaszkodott lények elpusztultak, ízeltlábúra hasonlító testüket üveg mögött ırizték a karanténlaborban. - Mióta nincs kómában, hm... doktor-parancsnok? - kérdezte Chou, miközben az orvosrobot a háttérbe húzódva tett-vett, közben magában kattogott csendesen. A segéd eleinte bizonytalan volt, hogyan szólítsa meg fınökét, mivel Kyu Kim egyszerre volt professzor és a hajó parancsnoka - a szokatlan kombinációt az idegen hajóval kapcsolatos küldetés tette lehetıvé. Végül Chou a "doktor-parancsnok" mellett döntött. - Ó, már egy ideje ébren vagyok - válaszolta Kim doktorparancsnok egy pofányi étellel a szájában. A mellette ülı férfival együtt már a harmadik mőanyagtányérnyi adagot fogyasztották fejenként. Chou szerint Kyu Kim tekintete álmodozónak tőnt. Az orvosrobot benyugtatózta volna? - Huszonnégy óra, vagy kicsit talán több is eltelt, mióta az a lény leesett... Persze, kaptam nyugtatót, és azóta felváltva alszom és ébren vagyok, de sokat beszéltünk a dolgokról... - Kim közben folyamatosan ette a fagyasztással szárított tojástekercseket. Úgy tőnt, nem nagyon érdekli, hogy felmelegíthetné és meg is nedvesíthetné ıket. - Bízom benne, Chou, hogy az expedícióval minden rendben! A segéd csodálkozva nézett rá. Bízik benne, hogy minden rendben? Talán nem emlékszik rá, hogy mi történt vele? És még senki sem beszélt neki a legénység katasztrofális megtizedelésérıl? Emberek haltak meg kirepülve az őrbe, harcban, és idegen szörnyek karmaitól. Amikor jelentették, hogy a gigantikus "kaptáranya" elhagyta a fészkét, Chou úgy döntött, hogy az erısítés megérkeztéig senki sem mehet át az idegen hajóra. Persze, az erısítéssel is adódtak problémák. Az Együttmőködés L5-ös kolóniáján - a Föld és a Hold között orbitális pályára állított roppant KÁNE-őrállomáson - nem állt készenlétben legénység vagy hajó; akikre számíthattak, azok többségükben a Titánon folyó igen kényes katonai bázisépítkezésen ırködtek. "Van még elég túlélıjük, hogy elvégezzék az alapvetı felderítési mőveleteket." Ezt válaszolták. "Küldünk még embereket, amikor tudunk... hagyják abba a tehetetlenkedést, és csinálják végre jól a dolgukat!" Azonban Chou úgy látta, hogy katonai problémájuk adódott - ı pedig nem volt katona. Tudósként jelentkezett Kyu Kim mindenes segédjének, és nem... Gondolatmenete megszakadt, amikor Kyu Kim váratlanul elejtette tálcáját, és úgy nézett maga elé, mint aki hányni készül. Túl sokat evett, a hasát fogta... ami valahogy furcsán remegett, mintha túl heves lenne a bélmozgás odabent. Chou ösztönösen hátrébb lépett. - Orvos! Ide! - kiáltott a robotnak.
Az orvosrobot máris odagördült, számítógép-generált hangján jelentette be: - Az imént néztem át az elsı vizsgálatokat, és ezek parazita jelenlétére utalnak Kyu Kim és... Chou nem hallgatta tovább; ehelyett az ajtó felé futott, el a Kim szájából elıtörı skarlátvörös vérözöntıl, és el a parancsnok mellkasán kinyíló vérvirágtól, melynek növekedéséhez csontok recsegése és szövetek szakadása adta az aláfestı zenét. Valami kirágta magát a professzorból, közben morgott, sziszegett és a fogait csattogtatta. Kim haldokolva, utolsó görcseitıl rángatózva terült el a padlón a vizsgálóasztal mellett, miközben a lény az utolsó bent maradt végtagjait is kiszabadította testébıl, mintha perverz császármetszést hajtott volna végre. Nem volt szeme, és elıször csak lekuporodott a gazdatest mellkasa helyén maradt vörös kráterben. Fejét jobbra-balra forgatva felmérte a környezetét - közben egy vele teljességgel megegyezı külsejő idegen született meg a másik betegbıl. Egy xenomorf, második állapotfázisban, döbbent rá Chou, ahogy visszanézett, és a rémület fehér ködébe burkolózó tudata már csak ténymegállapításra volt képes. Tagjai teljesen lemerevedtek, szó szerint megbénult a félelemtıl. Azután a földön kívüliek kiugrottak a tátongó, gızölgı sebbıl, egyenesen rá a segédre, acélszínő állkapcsaikat szélesre tátották. Chounak arra sem volt ideje, hogy ösztönösen mély lélegzetet vegyen egy jó hosszú halálsikolyhoz. *** - A fordítónak harminchat órára van szüksége, hogy letapogassa az alvó tudatot, összehasonlítsa a hangmintákat a képekkel, majd közvetítse az eredményeket a gépnek, amely most önökhöz beszél - mondta a kis, gyémánt alakú doboz az idegen nyakába akasztva. Hangja leginkább arra hasonlított, mintha egybeolvasztották volna Corgan és Ashley hangját. - Ezt a kommunikációs módot szükségszerően eszméletlen állapotban kellett kiismernünk. Ez a legjobb módszer. Kilencvennyolc százalék körüli hatékonysággal mőködik. - Értem - válaszolta Corgan kiszáradt szájjal. Megingott, ahogy felállt a párnázott asztalról. - Teljesen... érthetı... csak kicsit émelygek... - Csak ezért kellett... kiütni minket? - kérdezte Ashley felülve, a fejét fogta. - Hogy tanulmányozza a tudatunkat, és megismerje a nyelvünket? - Nem, nemcsak ezért - jött a válasz az idegen nyakában lógó szerkezetbıl, hangsúlya nem fejezett ki sajnálatot. Mint Corgan késıbb megtudta, a gép az idegen magas hangját fordította le, amelyet ık nem hallhattak, a holovetítı erısítıje tette számukra hallhatóvá. - Tisztában kellett lennem a szándékaikkal is. A maguk faja erıszakos. Ugyanakkor én magam nem szándékozom az ártalmukra lenni. Amellett meg kellett tisztítanom magukat azoktól a mikroorganizmusoktól, amelyek az én fajom számára veszélyesek lehetnek, illetve immunizáltam önöket a saját mikroorganizmusaimmal szemben.
Az idegen úgy három méterrel arrébb állt; Corgan végigmérte, és közben úgy érezte magát, mintha eltévedt volna - valószínőleg az émelygés is rásegített a kellemetlen érzetre. A xenomorfok is földön kívüliek voltak, bár inkább tőntek vadállatnak, lehettek bármennyire ravaszak. Ugyanakkor az a lény ott elıttük civilizált teremtménynek látszott. Így, életnagyságban és nem hologramként vagy kiszáradt múmiaként látni megdöbbentıbb volt, mint azt Corgan gondolta volna. A lény lábai még gumiszerőbbnek tőntek, rózsaszínes, cserzett bıre és a vállaiból kinövı bunda még nyugtalanítóbban ismerısnek hatott. Mintha ezek a jellegzetességek valamelyik földi állatból származtak volna, és meghatározhatatlan módon átvitték volna ıket az idegenre. Hordószerő teste rendszeresen megnyúlt és újra összehúzódott egy kicsit, és közben úgy tőnt, a pórusain keresztül lélegzik. Hengeres feje, gyémántszerő érzékszervei az addig látottak alapján mind ismerısnek tőntek; szemeinek sarka összeért, és a látószervek láncsorként vették körbe a fejét. Orra nem látszott, szája elıretolható, fogatlan nyílás, amelyben rózsaszín, hangképzést és talán ízlelést szolgáló szervek sorakoztak. Testére díszes szalagokkal és övekkel rögzített fel mindenféle misztikus eszközt. Karjai a lábaira hasonlítottak, bár vékonyabbak és rövidebbek voltak. A csont nélküli, de erıteljes végtagok hat-hat kicsi csápban végzıdtek, szívókorongok nélkül, ujjak gyanánt. Az idegen testére rögzített különös formájú, valamiféle csontfehér szintetikus anyagból készült kis eszközök bármilyen célt szolgálhattak. Éppenséggel a vécékefe ugyanúgy ott lehetett közöttük, mint a fegyverek, a fétisek vagy a technikai berendezések. Ránézésre lehetetlen volt megmondani. Azonban jobban megnézve Corgan úgy látta, a lény bal karja részben mesterséges úgy nézett ki, mintha középen kettévágták és az egyik felét helyettesítették volna ugyanazzal a szintetikus anyaggal, mint amibıl a robot burkolata készült. A masina egyébként ott állt Corgan mellett, alig karnyújtásnyira, mintha ırködne. Az idegen karjának szintetikus része úgy nézett ki, mintha valamilyen borzalmas sérülés után így egészítették volna ki a testet. Lehet, hogy az amputálás xenomorfok mőve. Corgan nyújtózkodott egyet, kezdte jobban érezni magát. - Legalább elmondhatjuk, hogy már aludtunk együtt - mormolta Ashleynek, megnyugtatónak szánta a tréfát. Körülnézett, és nyugtázta, hogy a helyiség szokás szerint nagy mérető - úgy tőnt, a giffeknek szükségük volt a nyitott térre maguk körül. A párnázott asztalok egy felszerelésekkel telerakott platformon álltak, úgy tíz méterrel a padló felett. A nagy termet ködös kék fény öntötte el - akárcsak a bejárati alagutat -, és arányaiban egy őrhajóhangárra emlékeztetett, őrhajó nélkül. Úgy tőnt, magából a hold kövébıl vájták ki, majd a falakat fém, és szürkésfehér szintetikus részekkel látták el az elmaradhatatlan kristályhalmok mellett. A platformtól keskeny átjáró tartott a fal felé, kétoldalt a vésett mintázattal. Corgan feltételezte, hogy elnyúlik egészen az üvegbuborékos kikötıig és a leszállóegységig, amelyen megérkeztek a Japetus felszínén kialakított hosszú alagútba.
- Már korábban is kapcsolatba kerültek a fajunkkal? - kérdezte Ashley, miközben ösztönös mozdulatokkal próbálta rendbe hozni a haját. - Még a mi naprendszerünkben vagyunk, nem? - Igen - válaszolta az idegen, azután meglepı módon meghajlította a fejét (valahogy férfinak tőnt) a tudományos tiszt felé. Nagyjából a hengeres testrész felénél, mint ahogy az állítható szívószálakat meg lehet hajlítani. A hajlat a szemei és a szája között volt - ha azok a szája és a szemei voltak egyáltalán. - Mintákat vételeztünk a halottaikból, akiket a csatatereiken hagytak. Beszéltünk néhány emberrel, azután visszavittük ıket. Élı lényt nem tartottunk fogva. Emellett kommunikáltunk a... habozott, talán a szót kereste - ...delfinjeikkel. - Valóban? - kérdezte Ashley. - Ezzel komolyan felcsigázott. - Csigás lett? - A giff egy kicsit jobban meghajlította a fejét, valószínőleg meglepetését vagy kíváncsiságát fejezte így ki. - Ez egy szófordulat - válaszolta Ashley, miközben körülnézett. Hirtelen rájött, hogy nincs rajtuk az őrruhájuk. - A szkafandereink... élelem volt bennük. Legalábbis egy kicsi. Majd' éhen halok... nos, valójában nem; ez is csak egy szófordulat. Azt jelenti, hogy éhes vagyok. - Szintetizáltam valamennyi ételt önöknek annak alapján, amit a fiziológiájukról tudunk, és amit az őrruháikban találtam. Kövessék a jobb fülük irányát! A nı elnézett jobbra és egy, a már ismerıs szintetikus anyagból készült tartályt látott egy asztalon; vadméhkaptárra emlékeztetı alakját vékony rudak támasztották meg. Corgan és Ashley odamentek az eszközhöz, közben a kapitány azon gondolkodott, érdemes-e kockáztatni az idegen elképzelések szerint készült élelemmel megbízhatnak-e ennyire a giffben? Gyanította, hogy a robot megakadályozná, ha megpróbálná leteríteni az idegent, és valószínőleg nagy hatékonysággal tenné ezt, ami azt jelenti, hogy máris a földön kívüli kegyelmére vannak bízva. Tehát mindenképpen meg kell bízniuk benne. És ı is legalább annyira éhes volt, mint Ashley. Ahogy az alacsony gravitációban óvatosan lépkedve megközelítették az asztalt, a giff megérintette az egyik eszközt a mellkasán; az felcsiripelt, mire a méhkaptáralakú berendezésbıl csúcsban elvékonyodó csövek nyúltak ki az arcuk felé. - Csak közelebb lépnek, és kinyitják a szájukat - mondta a giff. - Mi a véleményed? - mormolta Corgan a tudományos tisztjének. Ashley bólintott: - Meg kell bíznunk benne. İ van jobb helyzetben... Corgan kinyitotta a száját, és a csı rögtön színes pasztát nyomott bele, elég lassan ahhoz, hogy legyen ideje lenyelni. Maga a folyamat elég undorítónak hatott, de az étel elég ízletesnek bizonyult; marhahúsra hasonlított, azután brokkolira és almára, majd csirkére, körtére, halra, ismét marhára... Úgy tőnt, a szerkezet érzékeli, hogy milyen gyorsan fogyasztanak, mert folyamatosan biztosította az utánpótlást, de sohasem nyomott a szájukba túl sokat. Amikor elég volt, Corgan elfordult és megtörölte a száját a kézfejével - a tápanyagcsı visszahúzódott a méhkaptár-alakba.
Ashleyre nézett, mire a nı elnevette magát: - Hát... eléggé babatápos volt. - Viszont hatékony - válaszolta, majd a giff felé fordult: - Van neve, barátom? - Larry. - Tessék? - Egy olyan nevet választottam az önök kultúrájából, amely hangzásra és érzetre is hasonlít az enyémre. - Értem. Ashley megdörgölte a szemét. - Szóval Larry? Biztos, hogy nem öltek meg? Nekicsaptak annak a kıfalnak ott, és ez csak valami hallucinogén túlvilág. - Vad és határozottan csábító gondolat, de nem hinném - válaszolta Corgan. Ugyanis pisálnom kell. És ennek a valóságérzete eltéveszthetetlen. A giff egy csıhöz irányította ıket, ahol kiadhatták magukból a salakanyagot. Miután diszkréten váltották egymást, Corgan azt kérdezte: - Larry? Pontosan hogyan kerültünk ide...? Úgy értem, a leszállóegység... a kis hajó, amivel idejöttünk, gyanítom, robotpilóta vezette? - Robotpilóta... - habozott a giff, mintha gondolkodna. - Igen. Ha jól értem a fordítót, akkor annak felel meg. A jármővet úgy programoztuk, hogy visszatérjen ide, és önök nem írták át a programot. Engem akkor ébresztettek fel, amikor önök ideértek. Aludtam már... - Ismét habozott, majd kimondta: - Több mint ezer éve. - Felfüggesztett életfunkciókkal, gondolom - mondta Corgan bólintva, és közben próbálta elképzelni, milyen lehet átaludni több mint ezer évet. - Maga van itt egyedül, Larry? - Én vagyok itt egyedül. Akár már az utolsó is lehetek a világon... Corgan és Ashley mindketten úgy érezték, mintha a bánat hulláma csapott volna át felettük. Egy pszichikus áramlat, amely ugyanúgy megkülönböztethetı volt a saját érzelmeiktıl és gondolataiktól, mint a bomló levelek szaga az ıszi erdıt átjáró szellıben. A nı elsírta magát: - Sajnálom, kapitány... Valami szörnyőt érzek... Hihetetlenül szomorú... - Én is érzem - válaszolta Corgan; az idegen bánata ıt is elérte. Eszébe jutott elveszített legénysége. Nate. Az elbukott küldetés. Szíve súlyosat dobbant a szomorúságtól, mellkasán súlyt érzett. - Elnézésüket kérem - szólt Larry. - Miközben a pszichikus interrogátor feltérképezte a tudatukat, empatikus mezı keletkezett. A mesterséges frekvenciarokonság miatt ugyanazt érzik, amit én érzek. Egy pillanat... Felemelte bal karját, és csápszerő ujjaival megérintett egy kis, orsó formájú eszközt hordószerő testén. Corgan rögtön jobban érezte magát, ahogy a bánat enyhült. - Most már elzártam önöket az érzelmeim elıl - folytatta a lény. - Nyilván vannak még kérdéseik. Tegyék fel ıket, mert fogy az idı. - Mindenki odaveszett a hajón a... xenomorfok támadásakor? Jobb fogalom hiányában így neveztük el ıket.
- Igen. Én hagytam az üzenetet a hajó számítógépén. Figyelmeztetésképpen bárkinek, aki bemegy és megnézheti. - Hogyan lehetséges, hogy ilyen technológia birtokában áldozatul estek ezeknek az átkozott lényeknek? - kérdezte Corgan. - Kemény ellenfelek, de meg lehet ölni ıket. Larry ezúttal a férfi felé hajlította meg a fejét: - Mi alapvetıen defenzív nép vagyunk, és ritkán lépünk fel támadó jelleggel. Majdnem ismeretlenek számunkra az efféle módok. A védelmünk nagyon erıs, de arra terveztük ıket, hogy kívülrıl megvédjük velük a hajót. Ha az ellenség áthatol a védelmen, máris megtalálta a gyenge pontjainkat. Nincsenek belsı fegyvereink. Nem használtunk ilyesmit sok-sok évezrede már. Nincsenek... puskáink. Semmi ilyesmi. Nem ismerünk kézitusa-technikákat. Próbáltuk elzárni a xenomorfokat egy bizonyos területen, de már elkéstünk vele, és nem tudtuk mindet elkapni... így ık kaptak el minket. Csak én tudtam elmenekülni. Ez a bázis is csak részben épült ki... és mesterséges altatásba helyeztem magam, miután kiküldtem egy segélykérı üzenetet a saját népemnek. Úgy tőnik, nem jöttek el. És gyanítom, tudom, hogy miért. A xenomorfok saját evolúciós lánccal rendelkeznek, de a gátlástalanabb fajok idınként felhasználták ıket egymás ellen. A mi vetélytársaink... - Itt a fordítógép szünetet tartott, érezhetıen kereste a megfelelı szavakat, majd végül így folytatta: - Akik a Galaxis Peremén Túlról, a Sötétségbıl Érkeznek. Beengedtünk közülük néhányat, hogy tárgyaljunk a békérıl. İk azonban arra használták fel az alkalmat, hogy elrejtsék a hajón az önök által xenomorfoknak nevezett lények néhány tojását. Több százan haltak meg. A testüket felajánlottuk az őrnek - a többieket nem volt idınk visszaküldeni a galaktikus anyának. - Van neve a hajónak? - kérdezte ezúttal Ashley. Larry ismét habozott, azután megszólalt, és a fordítógép így közvetítette szavait: Nagyjából; Unbreakable Womb. - Úgy véli, hogy a népe azért nem jött el magukért, mert lerohanták a xenomorfok? - Hiszem, hogy ellenségeink elrendezhették ezt. Igen. A civilizációnk sajnálatos módon elkorcsosult, és talán el is pusztult. Nem volt alkalmas arra, hogy ellenálljon egy... makroszkopikus fertızésnek. Corgan és Ashley megértették a korábbi mély bánathullám okát. Néhány hosszú másodperc múltán Larry még hozzátette: - Aludtam volna még legalább ezer évet, ha nem találják meg ezt a bázist. Az érkezésük aktiválta a mesterséges organizmust, amely a programja szerint felébresztett. Értékeltem a helyzetet, és rosszabbnak találtam, mint amikor elhelyezkedtem az álomgépben. Csalódott voltam, amikor láttam, hogy önök... Nem fejezte be, de Corgan megértette a lényeget. A giff csalódott volt, mert a leszállóegység olyan lényeket hozott el hozzá, amelyek az ı szempontjából nézve csupán primitív antropoidok egy fejletlen bolygóról, amelyet az ı korában csupán tanulmányozásra tartottak érdemesnek. Ez olyan lehetett a számára, mint amikor egy az ıserdıben eltévedt majomkutató meglátja a dzsipjét, és azt hiszi, hogy megmentik, pedig a jármővet csak egy csimpánz vezeti...
- Az önök természetes indíttatása az - folytatta Larry egy hosszú perc elteltével -, hogy visszavigyék az Unbreakable Wombot saját bolygójukra. Úgy tőnik, hogy a saját hajóik viszonylag kifinomultak, megtalálták a gravitációmódosítás elvét is, azonban a mi technológiánk még így is számos olyan elemet tartalmaz, amely ismeretlen önök elıtt. És ez vetélkedés forrása lehet, ugye? - Igen, vetélkedés forrása lehet, így is mondhatjuk - válaszolta Corgan. - Azonban biztos vagyok benne, hogy ha a másik oldal kezére kerül, akkor rosszra fogják használni. Totalitárius társadalmat alakítottak ki, elnyomják a szólás szabadságát és a hitet, amellett mérhetetlenül agresszívek. Ha eljutnak odáig, felhasználják a technológiát az ön népe ellenében is, ha még ott vannak, odakint. A mi oldalunk nem tenné ezt meg. - Ahogy a társadalmi attitődök fejlıdését vizsgáltuk szerte a galaxisban - mondta erre Larry -, arra jöttünk rá, hogy mindenki a saját elveit tartja helyesnek, és a riválisok elvei a helytelenek. Minden ilyen nézıpont végletesen szubjektív, és így viszonylagos. Corgan már ellenkezett volna, de rájött, hogy felesleges. Inkább témát váltott: - Mi célja ennek a bázisnak? Úgy értem, a gerincvonalnak, az alagútnak és a körülötte kialakított domborzati jellegzetességnek...? - A galaxisban található csillagok számához képest viszonylag kevés olyan bolygó van, amely támogatja az élet kialakulását vagy fenntartását, és még kevesebb olyan akad, amelyen a helyiek elegendı ideig megéltek ahhoz, hogy civilizálódjanak. Találtunk egyet, tanulmányoztuk a lakókat, és kerestük a módját, hogy támogassuk ıket, ha potenciát mutatnak... nem tudom, pontosan hogyan lehetne lefordítani... potenciát mutatnak azzal kapcsolatban, hogy intelligens lényeknek nevezzük ıket. Itt alakítottuk ki a megfigyelıállomást - a gázóriás holdján elég messze maradhattunk. Az önök által alagútnak nevezett létesítmény a mélyebb régiókba vezetı bejáratokat tartalmazza... illetve tartalmazta volna, de nem volt idı kiépíteni ıket. A xenomorfok miatt félbemaradt az egész. Corgan úgy döntött, ideje rátérni a lényegre. - Mit szándékozik tenni velünk? kérdezte, közben ismét a robotra pillantott, és azon gondolkodott, hogy le tudná-e lökni a platformról? Nem volt túl nagy a gravitáció, és kétséges, hogy komolyan megsérülne, ha leesne - ha leesne egyáltalán, mert még az is lehet, hogy tud repülni. Nyugodtan felszerelhették a lebegık által használt berendezéssel is. - Szándékaim szerint együttmőködöm önökkel - válaszolta Larry. - Legalábbis addig a pontig, amíg nem bizonyulnak kártékonyabbnak a segítségnél, amit nyújthatnak. Persze lehet, hogy sohasem jutunk el eddig a pontig. Ha úgy alakulna, akkor kénytelen lennék utasítást adni a mesterséges organizmusnak, hogy taszítsa önöket álomtalan alvásba. Mindörökre. 23 Nézze, kapitány, nem akarok egy ernyedt rongydarabbá változni - mondta Ashley, ahogy a leszállóegységgel repültek a gerincvonal alatti alagútban. - Maga mondta,
hogy nem tart gyávának, de nem tudnánk fogni ezt a hajót, és elhúzni vele valahová? - tette hozzá kényelmetlenül fészkelıdve az ülés automata szorításában. Mindketten overallt viseltek; szkafanderük és sisakjaik a leszállóegység hátsó részében kaptak helyet. - Elérhetjük vele az elsıdleges őr-útvonalakat, távol a Szaturnusz-rendszer interferenciájától. Onnan üzenhetnénk a marsi bázisnak. Csak van valamiféle rádió ezen a gépen is, amivel hívhatjuk az ENBT-t! Miért mennénk vissza az acéltojásra? Mostanra már tele lehet xenomorfokkal vagy ellenséges katonákkal. Az ENBT tulajdonjogot igényelhet késıbb is, egy rakás katonával a giff hajó körül... Sıt az egészet telerakhatják katonákkal! - Idegesen pillantott Larryre, azután a "mesterséges organizmusra", a robotra, amely mögötte egyensúlyozta gömbtestét rúdszerő támasztékán. A Larry mögött ülı Corgan kicsit megdöbbent az ötlet hallatán. Ashley túl sok mindenen ment már keresztül... Ezúttal a nı mellett ülı idegen vezette a leszállóegységet csápszerő ujjainak gyors mozdulataival, és ı válaszolt a kapitány helyett: - Ennek a kis jármőnek túl rövid a hatótávolsága ahhoz, hogy elérjék vele azt a területet. Ha lehetséges, akkor megtaláljuk a módját, hogy visszajuttassuk önöket a saját népükhöz. Ha azonban fennáll annak a lehetısége, hogy a hajót elviszik, akkor nem. Nem hagyhatjuk, hogy a xenomorfok szabadon legyenek. Lehet, hogy a hajó elkerül az önök bolygójára. Ha csak egyetlenegy lény megmenekül, képes megváltoztatni magát, és tenyészni kezd. Letarolhatják az egész bolygót, és nem engedhetjük, hogy ez megtörténjen. - Nem hinném, hogy tényleg eljutnánk addig... - kezdte Ashley, azután elakadt a szava, nagyot nyelt, és sápadtan, csendben tőnıdött tovább a felvázolt lehetıségeken. Az idegen mögött ülı Corgan örült, hogy nem neki kellett ezt elmondania. Nem akarta közölni a nıvel, hogy nincs más lehetıségük. Ugyanis az, hogy nincs más lehetıség, azt jelentette, hogy vagy a xenomorfok, vagy a KANÉ katonái ölik meg ıket. Esetleg, ha a KÁNE elfogja, és nem végzi ki ıket, akkor talán visszakerülnek a Földre, Kínába vagy Koreába - Észak-Korea kínai támogatással lerohanta Dél-Koreát 2048-ban -, és bekerülnek egy koncentrációs táborba. Corgan tudott egy több száz négyzetkilométer területő rabszolgatáborról Észak-Koreában. Valójában egymásba kapcsolódó táborok sorozata, amelyeket még Kim Jong II alapított meg, és az utódai kiterjesztették a területüket, hogy képesek legyenek több mint egymillió ember befogadására. Annyira el lehetett veszni odabent, hogy aki egyszer bekerült, az állítólag soha többé nem jöhetett ki. Nemzedékek születnek, nınek fel és halnak meg ott... Akkor már jobb harcban meghalni. Elérték az alagút végét, és az csillámlón kinyílt. A leszállóegység kiröppent az őrbe, mint töltény a puskacsıbıl. A Japetus fagyos felszíne felett száguldottak. A Szaturnusz elmondhatatlanul nagy, elektromos-kék gömbje uralta a látóteret. Corgan és Ashley egyformán úgy érezték, mintha legyek lennének csupán egy kıdarabon, és egy hatalmas ököl épp lecsapni készülne, hogy szétpasszírozza ıket.
Az acéltojás szinte aprónak tőnt, ahogy körvonala kirajzolódott a Szaturnusz győrőinek hátterén. Néhány kilométerrel felette a KÁNE rendszeren kívüli felfedezıhajója lebegett, mint egy pilótahal, nagyobb tömegő társa mellett. Egyre komorabban repültek az acéltojás felé. - A KÁNE észre fog venni, kapitány - figyelmeztetett Ashley. - Fürtös torpedókkal szerelik fel az anyahajóikat. - Ja. Remélem, bedokkolunk, mielıtt összeszedik magukat, és tüzet nyitnak. Remélhetıleg nem próbálkoznak, csak ha ki tudnak lıni anélkül, hogy megkárosítanák az anomáliát. De lehet, hogy ezt a hajót is szeretnék sértetlenül megszerezni. - Megláthattak, amikor kijöttünk az alagútból? - Meg. Ha leküldenek egy felderítıcsapatot, egész kincsesbarlangot találnak, tele Larry kultúrájának és technológiájának leleteivel. - Már biztosítottam az önök által Japetusnak nevezett holdon kiépített bázist jelentette be Larry furcsa, kettıs hangján. - Nézzék csak meg. Corgan és Ashley visszanézett a hátsó ablakon keresztül, és látták, hogy a Japetust átszelı gerincvonal összeesik. A nem létezı légkör nem vihette el hozzájuk a hangot, így az egész pusztulás különös csendben zajlott le. A rendellenes vonulat önmagába omlott a túlsó végétıl kezdve, és a távozók felıli véghez gyorsan közeledve véget vetett az idegen kezek mővének; a gerincvonalból völgykanyon lett. Füsttel elkeveredett por szállt fel a végzet nyomán, majd semmivé foszlott a Japetus levegıtlen atmoszférájában. - Semmit sem találhatnak meg sértetlenül, még ha kiássák, akkor sem - jegyezte meg Larry. Corgan az idegenre nézett. Gépezet generálta hangja teljesen közönyös, elfogulatlan maradt -, de valamennyi érzelem mégiscsak beférkızött az életidegen fordítógép adatsorai közé: a giff megkeseredett volt és rezignált. Lehet, hogy hajlamos mindannyiukat feláldozni a fajtája titkainak megırzése érdekében? Ashley és a kapitány nem vágyta ezt a lehetıséget. Ugyanakkor még az Unbreakable Womb pusztulása is jobbnak tőnt, mint ha a KÁNE kezébe kerülnek. Corgan tényleg hitte, hogy a kommunisták rosszra használnának fel minden hatékony technológiai újítást. Nem mintha azt képzelte volna, hogy ı maga a ,jófiúknak" dolgozik. Az ENBT egyre korruptabbá vált a Társaság nyomása alatt. Az Egyesült Nemzetek és a Társaság érdekeltségei szinte felcserélhetınek tőntek. Amióta az EN lett a Föld nem kommunista részének legnagyobb kormánya, a Társaság - mint a Janus-arc másik fele - maga is kezdett külön nemzetségnek számítani. Paradox, nemzetközi nemzetségnek alkalmazottak, részvényesek, minimálbéres rabszolgák és szolgának álló diákok billióival. Gazdasági érdekeltségekkel rendelkezett több száz önálló államban, így erısebbnek számított szinte minden nemzetnél. Corgan maga is szembekerült már a Társasággal. Még katonatisztként kapta rajta a Társaság képviselıit, hogy dollármilliókat sikkasztottak el a csapatok ellátmányára szánt pénzekbıl - tízmilliót vettek el, mire egymillió eljutott a rendeltetési helyére.
Tisztában volt vele, hogy a Társaság vezetıségét és részvényeseit elsısorban a vagyon és a hatalom érdekli; a társadalmi jólét csak másodlagos volt számukra. Végeredményben nem tudta eldönteni, melyik volt a rosszabb; a KÁNE vagy a Társaság. Legalább a Társaság nem létesített koncentrációs táborokat. Eddig még. Az EN alapvetıen jobban fejlıdött, mint a Kína által uralt KÁNE, és engedékenyebb volt a szabad vélemény-nyilvánítás terén - ez elég volt ahhoz, hogy szerinte az ENBT kezében legyen jobb helyen az anomália. De ki tudja, mi lesz, ha a dolgok úgy folytatódnak, ahogy eddig haladtak? Ha a Társaság átveszi az irányítást, akkor mivé válik a szervezet? Még az is meglehet, hogy az EN menekültjei a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködésének területén keresnek maguknak új otthont. Megrázta a fejét. Kint az őrben, messze a Földtıl és túl közel a Szaturnusz győrőihez az embernek idınként sajátos gondolatai támadhatnak. Megérkeztek az acéltojás íves testéhez, oda, ahol a híd alatt a hangár található. A vésetszerő idegen írással borított felszínen a kapitány nem látta jól, hogy kinyílt-e már a hangárajtó vagy sem. - Larry! - szólította meg pilótájukat Ashley. - Azok a jelek a hajótesten, akkorák, mint a korlátok és rendszertelenül vannak elrendezve. Azok mire valók? - Interakciós rácsozat a kvantumimpulzus-csomagok közvetítéséhez. A rendszerközi kommunikációt, a térérzékelést, a kozmikus energia-felvételt és a védelmet szolgálják. Emellett ezekkel lehet olyan erıteret gerjeszteni, amely felfog minden kívülrıl jövı támadást. A rácsozat erıforrásait tönkretették az ellenségeink, amikor felengedtük ıket a fedélzetre. Nem a xenomorfok; még azok, akik elhelyezték a xenomorfok tojásait. Jelenleg mőködésképtelen. - Nem tudjuk helyreállítani? - kérdezte Corgan. - Ez annyira valószínőtlen, hogy lehetetlennek kell tekintenem. - Szar ügy, mi? - Ez is egy szófordulat? - Nem nagyon van idınk a filológiára, Larry. Maguknak nincsenek szólásaik és mondásaik? - De vannak. Az egyik kedvencem az, hogy: "Ez annyira valószínő, mint a kvantumvisszaverıdési affinitás a hitvesed anyjának spirituális középpontjában." Természetesen a fordítás során a kifejezés veszített az eleganciájából. - Ez az anyósról szólt, ha jól értettem? Azaz, az ön faja is férfi és nıi nemekre oszlik, mint a mienk? - Lényegét tekintve igen. Én férfi lennék az önök terminológiájában. - Miközben egyre közelebb lebegtek az acéltojáshoz, Larry még hozzátette: - Meglátjuk, hogy a hangárajtó kinyílik-e nekünk. Nem vagyok biztos benne, hogy még reagál a hajón kívülrıl érkezı jelre. Corgan szája hirtelen kiszáradt. - És mi van, ha nem nyílik ki? - Nekivezetem a leszállóegységet az Unbreakable Wombnak egy bizonyos ponton a hajóhíd alatt, és ennek következtében az egész hajónak fel kellene robbannia. A
xenomorfok így elpusztulnak. Sajnos kívülrıl - pusztán távirányításra hagyatkozva nem tudok összeomlási folyamatot indítani, mint a holdbázis esetében. Ashley a kapitányra pillantott, majd újra a robotra. Corgannek mégiscsak ki kellett találnia valamit a szerkezet kiiktatására. Megérkeztek a híd alatti részhez, a hangár közelébe. Larry hegyes csápujjai végigszaladtak a vezérlıpanel felett, nem érintve azokat. Corgan már azon gondolkodott, hogyan kényszeríthetné az idegent, hogy elkanyarodjon a jármővel. - Corgan! - szólította meg Ashley váratlanul. - Mondani akartál valamit közvetlenül azelıtt, hogy leérkeztünk... Amikor azt hittük, be fogunk csapódni a Japetus felszínébe. - Igen... huh... - Nos? A hajótest képe lassan betöltötte a "szélvédı" egészét. - Csak annyit akartam mondani... A hatalmas tömegen hirtelen nyílás keletkezett, egy gyémántalakú bejárat, és Corgan hosszan, lassan fújta ki az akaratlanul is benn tartott levegıt. Csendesen beröppentek a lyukon a hangárba, és csak annyi idıre álltak meg a levegıben lebegve, amíg megfordultak majd leereszkedtek, és a leszálló halk, fémes koccanással állapodott meg a padlón. - Igen, Corgan? - türelmetlenkedett Ashley. - Azt akartad mondani, hogy...? - Majd késıbb, Ashley. Most inkább nézzünk körül, hogy találunk-e valamilyen fegyvert. A bejárat már becsukódott, és a hangár újra megtelt levegıvel. Amikor helyreállt a légnyomás, Corgan kinyitotta a jármő oldalát a nála lévı hangkulccsal, majd mind kimásztak. A robot ereszkedett le utolsóként, görgıje megváltoztatta az alakját, hogy alkalmazkodjon a fedélzetre való lelépéshez. Corgan körülnézett, és megkönnyebbülten nyugtázta, hogy nem lát xenomorfokat a közelben. Persze, ha egy is lett volna a helyiségben, már valószínőleg elintézte volna mindannyiukat, mivel mind fegyvertelenül érkeztek. Talán a robot hordozott magával valamilyen fegyvert. İket egészen könnyen kiütötte, de kétséges, hogy a xenomorfok ellen is hatékonyan felléphetne. Máskülönben megvédelmezhette volna a giffeket. Corgan elindult a leszállóegység mellett, de a jármő faránál megtorpant, amikor meglátta a holttesteket a rámpánál Néhány KÁNE-katona maradványa lebegett a szeméttel együtt, mint amikor az uszadék hátramarad áradás után - a többiek kirepültek az őrbe. A széles ajtó helyén álló közfalon ott maradtak az égésnyomok, és vértócsa árválkodott a padlón ott, ahol Nate elveszítette a karját. A kapitánynak eszébe jutott a kép, ahogy Nate megrohamozta az ellenséget... - Nate... - megrázta a fejét, ahogy Ashley odalépett hozzá. - Tökös fickó volt. A nı bólintott, és Corgan karjára tette a kezét. Szándékosan nem vette észre a könnyeket a férfi szemében. Larry, a giff közben odament egy másik leszállóegységhez, amelyben fajtársainak kiszáradt maradványait találták, és valószínőleg próbálta feldolgozni a saját veszteségét. Ott állt, és gyászosan nézett,
legalábbis úgy tőnt, hogy gyászosan néz. Hirtelen elfordult a szörnyő látványtól, és Corgan szinte érezte a levegıben a mértéktelen bánat hullámát, amelyre állítólag már immúnissá tette ıket az erre használt szerkezet. Követték az idegent a hangár hátsó részére, a válaszfalhoz. Larry megérintette az egyiket a mellkasára szíjazott eszközök közül, az felfütyült, és a fal egy kétméteres szekciója semmivé foszlott, felfedve a mögötte álló vezérlıegységet és számítógépes holomonitor-kockát. Corgan felhorkant: - Eszembe sem jutott volna, hogy keressek itt ilyesmit. - Larryre pillantott, és eszébe jutott, hogy az idegen férfinak vallotta magát. Nemi jellegzetességeket nem látott rajta, hacsak az a görbület az ágyék felett nem olyan szerv helye volt, amely ki tudott tolódni a testbıl. Mindenesetre emberi jelzıként használta a "férfit", és az emberek, ugye, a genitáliák alapján határozták ezt meg. A képzeletében felbukkanó jelenetre elmosolyodott. Larry ujjai közben villámgyorsan végigfutottak a vezérlı billentyői felett, és az üreges monitordobozban egy kép kelt életre. Az idegen nemzı, a xenomorf királynı éppen kimászott egy háromszög alakú lyukon, amelyet az egyik terem padlójába vágott valaki. A lyuk mellett otthagyott felszerelés állt: egy kompressziós tartály, kínai írásjelekkel az oldalán. - Ez hatalmas! - mormolta Ashley elborzadva, de hangja legalább annyira csodálkozónak tőnt, mint amennyire rémültnek is egyben. - Valamiféle alfaxenomorf! Micsoda fejpáncélt visel! - Ez a tenyészanya, a nemzı - mondta Larry. - Volt egy másik; azt elzártam. Valószínőleg elfogyott a levegıje, és elpusztult. Ez elég sokáig eltarthatott, mert nagy mennyiségő levegıt képesek elraktározni a testükben. Viszont valahol lerakta a tojásait, és azoknak nincs szükségük levegıre. Akár légüres térben is termékenyek maradnak, és megérzik, ha valaki van a közelükben. Féltem egyedül a hajón maradni, de most már látom, hogy bele kellett volna küldenem a gázóriásba, hogy megakadályozzam a fertızés késıbbi továbbterjedését. Hogy megvédjem azokat, akik késıbb idejönnek. Corgan ránézett az idegenre, egy pillanatra meglepıdött, hogy ı is érezhet félelmet, valószínőleg ugyanúgy, ahogy egy ember félti az életét. Persze, a félelem szükséges a túléléshez. Amellett... Larry érzékelhetıen képes volt arra is, hogy megbánást érezzen. - Hová megy? - kérdezte Ashley még mindig a xenomorf királynıt bámulva. - Nem tudom - válaszolta Larry -, de nem errefelé tart. Többen is vannak, de egyáltalán nem felénk jönnek. A hajó fara felé tartanak. Megjelent egy kép a középsı tengelyalagútról, és rajta több xenomorf, ahogy a hajó hátsó része felé tartanak. Corgant csótányokra emlékeztették, amelyek felmásznak a lefolyócsövön. - Lehet, hogy valamiért a meghajtóterembe indultak... - Az ujjcsápok egy kis mozdulatára a kép váltott, és a hatalmas helyiséget mutatta, benne Reynoldsot. Corganék még nem látták ezt a termet, de a csıvégeken izzó gömbökkel arra a meghajtóteremre emlékeztette ıket, amelyen keresztül lejutottak a hangárba.
- Az ott Reynolds? - kérdezte Ashley. - Mi a fenét mővel már megint? - Úgy tőnik, a hajó mozgási lehetıségeit tanulmányozza - válaszolta Larry. - Ahogy látom, közel áll hozzá, hogy mőködtesse is. Corgant kirázta a hideg. - Meg kell állítanunk! Még a végén belecsapódik a holdba vagy a Szaturnuszba. Vagy ha mégsem, akkor a Föld felé veszi az irányt, és a KÁNE elárasztja katonáival az egész hajót. Ha ráteszik a kezüket, akkor az ENBT-nek vége. - Nem ez a legnagyobb veszély - jegyezte meg Larry, közben a fejét Corgan felé hajlította. Az a rész, amelyet a kapitány a fej elülsı részének gondolt, továbbra is a monitor felé nézett. Az idegen ezüstös gyémántszemei körbefordultak a fejen, és ezután feltehetıleg hátrafelé néztek. A testi értelemben vett "elıre" és "hátra" irányok mintha más jelentéssel bírtak volna a giffek számára. - Igen, igaza van - erısítette meg Ashley. - A legnagyobb veszélyt a xenomorfok jelentik. Ha az a holdkóros Reynolds elviszi ıket a Földre... - Nem akarhatja odavinni ıket! - hitetlenkedett Corgan. - Nyilván van valami terve, amivel megszabadulhat tılük. Ashley megrázta a fejét: - Nem vagy tudós, Daryl, nem tudhatod, hogyan gondolkodnak a tudósok. Ha egy tudós elmebeteg lesz, neurotikus vagy még rosszabb, akkor esetenként mániákusan viszonyul a kutatása tárgyához, a karrierjéhez vagy a felfedezéseihez. Elviszi azokat a lényeket a Földre. Megalomániás. Valószínőleg azt hiszi, hogy irányíthatja ıket valahogyan. Viszont ha a hajó a Föld felé indul, akkor már azelıtt átszállnak rá, mielıtt megközelítené az anyabolygót. A fertızés átterjed azokra a hajókra, és eljuthat a kolóniákra is. Úristen...! Úgy éreztem, mintha a hajó megmozdult volna! Nem csak ı érezte ezt. A következı pillanatban az acéltojás finoman megrázkódott, majd halk bugás kelt valahol a háttérben. - Úgy látom, letér az orbitális pályáról - erısítette meg Larry kimondatlan sejtelmeiket. 24 Az Unbreakable Womb nem a Szaturnusz vagy a Japetus felé indult. Larry ellenırizte az irányt a hajó számítógépében; az acéltojás a "rendszermag" felé tartott, amelybe a győrős óriástól nézve egyértelmően beletartozott a Föld is. - Most aztán nyakig vagyunk a szarban - merengett Ashley az alsó ajkát rágcsálva. - Valóban - mondta Larry. - Úgy tőnik, ez a szófordulat univerzális minden olyan organizmusnál, amelynek az anyagcseréje ürítéssel jár. Vagy egyszerőbb szavakkal: ahol szar van, ott biztosan lesz valaki, aki nyakig belemerülhet. A giff odavezette az embereket és a robotot ahhoz az ajtóhoz, amelynél Nate feltartotta a KÁNE katonáit. A mellkasára rögzített eszközök valamelyikével kinyitotta, és a többiek követték a megalvadt vér vaskos, ragacsos tócsáin át az íves rámpa alatti válaszfalhoz. Ott az idegen levett egy másik hangkulcsot a rászíjazott tárgyak közül, és a falra mutatott vele, amely azonnal reagált, és megnyitott egy alacsony, szögletes átjárót. Alig egy méter magas lehetett, át kellett mászni rajta.
Odabent csillámló, kristályos vezetékeket láttak a mennyezethez rögzítve, illetve jobbra és balra bonyolultnak tőnı paneleket tele a hullámos giff írással. Közvetlenül a bejárat mögött körök égtek a padlóba rendszertelenül; xenomorf sav nyoma. - Az egyikünk nyitva felejtette ezt az átjárót, amikor próbáltunk elmenekülni a hajóról - jegyezte meg Larry. - A xenomorfok itt jöttek be a területre. Átjutottak, mielıtt a hangárba vezetı ajtó bezárult volna. Olyan gyorsan mozognak, hogy nem tudtunk... Végzetes hiba volt a részünkrıl. Akik elhelyezték a tojásokat a hajón, kinyitottak minden átjárót. Mire bezártam ezt, már elkéstem vele. A társam... - Nem fejezte be, csak nézte a nyílást komoran. Végül így folytatta: - Erre érjük el a leggyorsabban a Reynolds nevő embert. - Elmehetünk a hídra, és ott átvehetjük az irányítást - mutatott rá Corgan. - Ez a Reynolds a meghajtóterembıl mőködteti a hajót, ami azt jelenti, hogy felülírhatja a hídról jövı parancsokat. Meg kell állítaniuk, különben a bolygójukon is elterjedhet a fertızés. Az esélyeik azonban nem túl jók. Minden valószínőség szerint - volt valami nyugtalanító a semleges hangban - maguk is odavesznek. Én a hídon leszek, és megpróbálom átvenni az irányítást, amint maguk eltávolították Reynoldsot. - Tényleg nincs semmiféle fegyver ezen a hajón? - Tényleg nincs. Vulgáris eszközöknek tartjuk ıket. - Larry közelebb lépett, magával hozta furcsa testszagát, amely a mosdatlan kutya és a gardéniák illatának keverékére emlékeztetett. Átnyújtott Corgannek egy kicsi, fém csigaházra hasonlító eszközt, rajta a hajótestre vésett jelek miniatőr másolatával. - Látja ezeket a kis jeleket? Ugyanúgy mőködniük kell magánál is, mint nálam. Amikor elérik a meghajtóteremben lévı vezérlıt, nyomja meg az egyik jelet... az ujjával itt... húzza végig rajta az ujját a jel végéig; azzal lead egy impulzust. Ha csak karnyújtásnyira van a vezérlıpaneltıl, akkor töröl minden navigációs adatot. Azután a hajó már a hídról is irányítható lesz. - Kapitány! - Ashley belépett a rámpa alatti árnyékba, lehajolt és felvett valamit. Egy rohampuskát talált. - Legalább van egy M-270-esünk. Elvitték a testeket, de a fegyvert itt hagyták. A tár tele, és szalaggal ráragasztottak egy másikat is. - Kezdetnek jó lesz - felelte Corgan. - Tartsd magadnál! Hé...! - Meglátott két gyémántlebegıt a padlón, de hosszabbakat, mint amilyeneket addig használtak; majdnem szörfdeszka hosszúságúak voltak. - Ezen feküdni kell? - találgatta. - Igen - felelte a giff. - Ráfekszenek, és átmennek velük az átjárón. Ne menjenek túl gyorsan! - Van rá mód, hogy megtudjuk, ha egy xenomorf vár ránk az átjáró másik végén? - Nincs. A megfigyelırendszer sem lát be minden helyre. Ezért is mondtam, hogy az esélyeik nagyon csekélyek. - Utoljára Reynolds felé tartottak - jegyezte meg Ashley, miközben átvetette vállán a fegyver szíját. - Kell legyen valami oka annak, hogy eddig még nem ölték meg - mondta Corgan; maga alá húzta az egyik hosszú lebegıt, és aktiválta azt. - Hesse feltörte a személyes naplóját. Nem az állt benne, hogy van valami módszere, amivel irányíthatja... vagy legalábbis elterelheti magától a xenomorfokat?
- Igen - válaszolta a kapitány. - Feromonokat használt. Nyilván azután is valami hasonlót csinálhatott, amivel úgy tarthatta távol magától a szörnyeket. Valószínőleg a hajó más részeire vonzotta ıket azzal az anyaggal. - Megtalálhatta a hajó megfigyelırendszerét is - mondta Larry. - Az is segíthetett neki egy ideig. Valami felcsipogott az idegen mellkasán, mire ı a robothoz fordult, és megérintette egy kis kristályrúddal. A masina egy háromszög alakú megfigyelınyílásból azonnal kivetített egy hang nélküli hologramot gömbszerő felsıtestén. A holokép enyhén remegett, de a felbontása így is magas volt. A padló felett jelent meg, és a xenomorf királynı miniatőr mását mutatta. A lény hirtelen megtorpant, elfordult és elindult visszafelé, addigi haladási irányával ellentétes irányba. Furcsa volt ilyen kicsiben látni az egyébként hatalmas teremtményt. Mint egy játék, gondolta Corgan. - Miért váltott irányt? - kérdezte Larry. Újabb csipogás hallatszott, és egy másik kép jelent meg: a köldökhöz csatlakozó helyiség hologramja. Hét férfi és két nı győlt össze a légzsilipnél; a KÁNE katonái és technikusai, mind felfegyverkezve. Épp azelıtt érkeztek meg, hogy a hajó mozgásba lendült, és bár a képen aprók voltak, testbeszédükbıl és mozdulataikból jól látszott, hogy rémültek. A robot kivetített egy harmadik képet, nagyobbat az elızı kettınél. Ez a másik két hologram felett jelent meg, és a KÁNE-hajót mutatta, ahogy a Japetus felett lebeg; az Unbreakable Womb távozásával egyedül maradt. Ashley meglepetten rázta meg a fejét: - Miért nem követnek? Azt hittem, mostanra már ránk tapadtak. Egy pillanattal késıbb megkapta a választ: a KANÉ anyahajójának burkolatán, a far közelében, megjelent egy dudor, majd szétrobbant. Ashley ijedten eltakarta a száját: - Ó, Istenem! Egy második robbanás kicsit elırébb szétvetette a hajót - a hangtalan jelenet egy eltalált tengeralattjáróra emlékeztette Corgant. Azonban ezek a detonációk belülrıl jöttek, és folytatódtak végig a hajó hosszán, ahogy a jármő szilánkokra esett szét, miközben kékes, lángoló belsı atmoszférát köpött az őrbe, ami hamar kialudt, és eltőnt a feketeségben. A roncs megcsavarodott darabjai pörögve repültek el; egy részüket a Szaturnuszba, másokat a Japetus felé röpítette a robbanások ereje. A Glorious Sun felszívódott, mindazokkal együtt, akik még a fedélzetén maradtak. - Ennyi hát - mondta Ashley halkan, rekedten. Corgan is ugyanazt érezte. Nem kellett szeretniük a Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködését, de nem kívánták az emberek halálát. És ezzel együtt elveszítettek egy újabb kapcsolatot a Földdel. - Jézusom...! mormolta Ashley. - Átvihették a xenomorfokat. És addig küzdöttek, míg végül felrobbantottak mindent. - Igen - mondta Larry. - Ez jó elméletnek hangzik. Corgan bólintott. İ is úgy sejtette, hogy a xenomorfok átkerülhettek, és a katonák a kedvenc rakétavetıikkel eltaláltak valami sérülékeny berendezést. Talán valaki elég ostoba volt ahhoz, hogy az üzemanyagtartályok környékén lövöldözzön, és láncreakciót indított el. A legénység egy része eljött, éppen mielıtt Reynolds
elindította az acéltojást. Amint rájöttek, hogy a hajójuknak vége, elhagyták a Glorious Sun fedélzetét. Nem sokan maradtak; a többiek csapdába eshettek odaát. - Átjöttek ide - mondta ki Larry a kapitány gondolatait. - Ugyanazon okból, amiért maguk. - Most már miattuk is aggódhatunk - mormolta Corgan szárazon. - De elıbb Reynoldsot kell elintéznünk. - Fel tudjuk venni a kapcsolatot ezzel a Reynoldsszal? - kérdezte Larry. - Tudna tárgyalni vele? Corgan megrázta a fejét: - Kétlem. Abban sem vagyok biztos, hogy az erısítık hatóterülete elér idáig. Vagy hogy még sértetlenek egyáltalán. De az a legbiztosabb, ha megpróbáljuk. Nála volt a rádió a szkafanderbıl, és feltette a headsetet, majd aktiválta a transzmittert: - Reynolds? Itt Corgan. Az anomália fedélzetén vagyok. Beszélnünk kell. Nem érkezett válasz. - Reynolds! - próbálkozott újra a kapitány. - Tudom, hogy hol van most. A hátsó meghajtóteremben. Azt is tudom, hogy letérítette a hajót az orbitális pályáról. Jobb lenne, ha válaszolna... segíthetek a navigációban. Recsegés, rövid szünet, majd a hangszóróból megszólalt Reynolds csúfondáros hangja: - Egyszemélyes a mősor, Corgan kapitány! Már amúgy sem kapitánya semminek. Legfeljebb egy maszatnak a Szaturnusz magján. - Az is a maga mőve volt, Reynolds! - válaszolta Corgan. Úgy érezte, felrobban az agya, és a keze magától ökölbe szorul. - Maga szabotálta a küldetést. - Nonszensz. Én csak megzsíroztam egy kicsit a fékeket - válaszolta Reynolds vihogva. - A xenomorfok okozták a hajója vesztét. Hagyjuk meg igaznak a történelmet, ha kérhetem! - A történelem egy lapra írja a nevét Benedict Arnoldéval, haver, ha nem mőködik együtt velünk. Azonban még hıs is lehet, Reynolds! Egyértelmően hazudott arról, hogy az exobiológus hısként kerülhet ki az ügybıl - ha a fickó túléli, mindenképpen be akarta perelni. Remélte, hogy sortőz elé állítják, és ı is ott lehet majd a kivégzıosztagban. - Én máris hıs vagyok! - károgta Reynolds. - És miközben maga elveszítette kapitányi rangját, én a Reynolds's Discovery kapitánya lettem. Maga pedig csak egy betolakodó ezen a hajón. Ha gondolja, foglyul ejtheti saját magát. Ugyanis ez már az én hajóm. Ashley undorodva rázta meg a fejét. - Reynolds! - kezdte Corgan. - Ide hallgasson! Van itt velem valaki, akivel maga is szívesen találkozna. - Vége és vége, kapitány. Leteszem a rádiót, úgysem veszem már hasznát. Eggyé váltam ezzel a hajóval, már nincs szükségem ilyen primitív technológiára. Fémes koccanást hallottak, azután már csak statikus háttérzörej jött a rádióból. Corgan küzdött a késztetés ellen, hogy földhöz vágja a headsetet, és rátaposson.
- A Reynolds's Discovery! - mondta Ashley megvetıen. - Krisztusom! Micsoda seggfej! - Larry! - szólította meg az idegent Corgan rekedten. - A fickó nem fog tárgyalni vagy együttmőködni velünk. - Megrázta a fejét. - Átkozott idıpocsékolás volt az egész próbálkozás. Elpocsékolni való idınk pedig nincs. - Nyilvánvalóan nincs tudatában, hogy milyen kevés idınk van valójában - jegyezte meg a giff, közben Corgan felé hajlította fejének felsı részét. - A hajó a lehetı legnagyobb sebességgel halad, amire az interstelláris gravitációs torzító ezen az oldalon képes. Egy óra húsz percen belül orbitális pályára áll a bolygójuk holdja körül. - Egy óra húsz percen belül! - tört ki Corganbıl az elkeseredés. Közben arra gondolt, mennyire szeretné ı irányítani a hajót. Abban a pillanatban majdnem megértette, mi borította el Reynolds tudatát. Vállat vont, és lehajolva vizsgálgatni kezdte a hosszúkás lebegıket. - Elıször is... nézzük, át tudjuk-e venni az irányítást a hajó felett. - Várjon, Corgan! - szólt Larry. - Szükségük lehet az őrruháikra. Jobban teszik, ha elhozzák ıket a leszállóegységbıl. És mutassák meg, hogyan mőködik a rádiórendszerük; szeretnék kommunikációs kapcsolatban maradni magukkal. A kapitányt rossz elıérzet gyötörte. Szükségük lehet az őr-ruháikra? Ez az állítás és a holdbázis elpusztítása együtt eléggé baljós jelnek tőnt. Ashley kérdın nézett a férfira, és az arcára volt írva, hogy ı is erre gondolt. Nem bízhattak meg az idegenben. Azonban, amennyire Corgan látta, nem volt más lehetıségük. Larry, az idegen jelentette az egyetlen reményt számukra. *** Reynolds felemelte a digitális felvevıt, és öntelten diktálni kezdett: - Felfedezınapló, harminckettes bejegyzés: Sikerült! - A meghajtóteremben állt a platformon, és felfelé nézett, át a burán. A megfigyelıpajzs hirtelen kiszélesedett, és minden irányból körbevette, amikor a hajó gyorsulni kezdett. Szeretetteljes tekintettel nézte a halvány fénnyel izzó gömböket, a csapkodó energiavillámokat közöttük és a nagyobb gömb között. Az egész terem vibrált az elszabadult erıktıl; Reynolds testén minden szırszál égnek állt tıle, és érezte a fogaiban, ízületeiben is. A nagyobb gömb koncentrálta az energiát, létrehozta a Heim-mezıt, és így átröpítette a hajót az őrön. És ı, Eli Reynolds uralkodott a mérhetetlen erık felett! - De be kell valljam... - csupán a hatás kedvéért tartott szünetet -, ...nem is volt annyira nehéz. Intuitív alapon mőködtethetı az egész. Az ember azt hinné, egy idegen szerkezet annyira más, hogy évekig is eltarthat kiismerni. De csak tovább kell gondolni! Hová tart a mi civilizációnk technológiai fejlıdése? A nehezen kezelhetıtıl az egyszerőbb, felhasználóbarát megoldások felé. A specializációs tendencia nem mérvadó; általában nem azok mőködtetik a gépeket, akik megtervezték és létrehozták ıket. Ezért aztán eleve úgy kell megépíteni ıket, hogy a
kezelésük egyszerő legyen. Ugyanez igaz az eloidokra is! Felfedeztem egy fıkapcsolót a vezérlıpanelen itt is, és a hídon is. Ha bizonyos módon érintjük meg, majd rövid ideig fölé tartjuk a kezünket - a részletekre még nem térnék ki -, akkor elérhetıvé válnak a hajó berendezései. Ezután ki kellett találnom, hogyan érhetı el a navigáció. Az egyik, amire még nem sikerült rájönnöm: hogyan navigálhatom el a hajót oda, ahol még sohasem járt? Azonban ahol a jármő valaha is megfordult, annak a helynek a koordinátáit elraktározta a navigációs rendszerben. Valamikor a múltban már ellátogattak vele a Földre. A navigációs rendszerben megtaláltam a Föld képét, majd végül megtaláltam a módját annak is, hogy a hajót indulásra bírjam, és elküldjem a kijelölt célhoz. Most éppen oda tartunk. Amint odaérünk, informálnom kell a hatóságokat, hogy izolálni kell a xenomorfokat, és élve kell elszállítani ıket mint leleteket. Tárgyalnom kell a hatóságokkal, és követelni fogom... Elakadt a szava. Mozgást látott a tengelyalagútban, a szerteálló csövek mögött. Három xenomorf mászott ki éppen, és felé tartottak. Idegesen felnevetett, furcsán reszelısnek találta a saját hangját, és újra beszélni kezdett a felvevıbe: - A xenomorfok meg akarnak támadni. Úgy tőnik, a hajó más részein szétpermetezett feromonok elveszítették a hatásukat, és nem tartják távol a lényeket. Azonban, ahogyan azt korábban említettem, a hajtómőtérben található pajzs buraként védelmez. A korábban az eloidokat ért xenomorf támadások során nem sérült meg. Azután eszébe jutott, hogy a xenomorfoknak esetleg senkit sem kellett itt megtámadniuk. A gondolat éppen abban a pillanatban hatott arculcsapásként, amikor a három idegen rávetette magát az üveggömbre, és sziszegve, karmolva próbálták áttörni. *** Épp csak hogy elég helyük volt az alacsony, négyszögletes karbantartó-alagútban, amelyben Corgan és Ashley együtt repültek, hason fekve hosszú gyémántlebegıiken. Nagyjából egy kocogó sebességével siettek végig az alagúton, amelyet a falakból jövı halvány izzás világított meg. Szkafandert viseltek, összehajtott sisakjaikat az övükre csatolták, és Ashley az oldalához szorította a puskát. Az alagút szinte végtelennek tőnt. Egy idı után, talán csak azért, hogy megtörje az alagút egyhangúságát és különös, valóságtól elrugaszkodott érzetét, a nı megszólalt: - Vajon mi lehet Larry igazi neve? - A hangja alig volt hangosabb a suttogásnál. - Azt hiszem, én tudom - válaszolta Corgan, és próbált halálosan komolynak tőnni. Lawrence. Ashley egy mosollyal jutalmazta: - Nagyokos. Corgan ismét elırenézett. Vajon az ott már a vége lesz? - Azt mondta, át kell mennünk egy másik helyiségen is a hajtómőterem elıtt, ugye? - Igen. Valami félállapotban lévı mintákról beszélt... - Elhalt a hangja. - Ott vannak! - Ashley csupán fojtott suttogásra volt képes.
Meglátták a kijáratot, és a falat megérintve lassítottak le, ahogy elérték a karbantartóalagút elsı szekciójának végét. Még odabent megálltak, mozgást keresve pillantottak ki a járatból. Amennyire tudták, minden ellenséges volt számukra, ami mozgott. A KÁNE katonáitól és a xenomorfoktól egyformán nem vártak kegyelmet. - Várj! - suttogta Corgan és az őrruha miatt ügyetlenül kimászott a lyukból. - Vidd a puskát is! - sziszegett utána Ashley. A férfi megrázta a fejét. Azt akarta, hogy Ashley meg tudja védeni magát, ha úgy adódik, hogy szükség lenne erre. Döbbenten nézett körül. A legtöbb giff teremnél kisebb, úgy harminc méter széles és csak három méter magas helyiségben halott férfiak és nık hevertek faltól-falig. Emberek a Földrıl - de a rég elmúlt korokból. - Ezt nézd meg! - kiáltott fel. Biztos volt benne, hogy egyedül vannak, leszámítva a holtakat. Ashley is kimászott, puskáját készenlétben tartotta - azután lenyőgözve nézett végig az öltözékeik alapján felismerhetı idıszakokból származó tetemeken. Volt ott római bırvért, középkori lemezvért és láncing... Minden testet tökéletesen tartósítottak. 25 Xao Lai hadnagy nem vett részt az elızı felderítésben - hiszen csak hadnagy volt -, és még nem nagyon ment beljebb a légzsiliptıl. Az acélszínő, tojás alakú, óriási idegen hajó elsı helyiségében próbálta kitalálni, hogyan mőködtetheti a lebegı eszközöket. A fiatal, idealista KÁNE-katona mélységes bánatot érzett azok iránt, akiket hátra kellett hagyniuk csapdába esve a hajó hátsó részében. Nem találtak rá módot, hogy elérjék ıket. Szomorú volt, de nem esett kétségbe. Tudta, hogy a néhai Chou már erısítést és segítséget kért - így neki és a Glorious Sun többi menekültjének csak addig kell gondoskodniuk magukról, amíg ez az erısítés megérkezik. Való igaz, a hajó megmozdult, de elhelyeztek odakint egy jeladót, amely odairányítja hozzájuk az Együttmőködés hajóját. Addig is fenntartják az Együttmőködés birtokjogát az idegen jármő felett. Xao tudta, hogy a hajóban ellenséges organizmusok is vannak, de már megvolt a terve, hogyan kerülje el ıket. Repülve, természetesen. Használhatják ezeket az eszközöket, amelyekrıl már hallott, és így távol maradhatnak az idegenektıl, amíg megérkezik az erısítés. Felrepülnek a mennyezetig, folyamatos ırséget állítanak... Elegendı lebegıt hagytak itt a korábbi expedíciók ahhoz, hogy mőködjön a terv. Az egyik nı már használt ilyen lebegıt korábban - szerény volt, de legalább el tudta mondani, hogyan használják a szerkezeteket. A Glorious Sun kilenc túlélıje perceken belül egy méterrel a padló felett lebegett. Xao vezette a menekülteket, így haladtak át a következı helyiségen is, mind elcsodálkoztak az idegen technológia alkotta csırendszeren. Sziszegésre lettek figyelmesek, és egy emberként fordultak
oda, hogy épp meglássák az idegen királynıt, amint az kimászott a fémoszlopok árnyékából. Ahogy ránézett a közeledı teremtményre - a toronymagas gyilkológépre, amely ıket vette célba -, Xao szíve olyan nehéz lett, mint egy kıtömb az óceán mélyén. De azért felemelte rohampuskáját, és cselekedett; önbizalmat merített a ténybıl, hogy hoztak magukkal három rakétavetıt is. - Továbbmegyünk. Gyorsan! - parancsolta sino-multi nyelven. - Találnunk kell egy helyet, ahol több oldalról tüzelhetünk rá egyszerre. Siessünk! Átsiettek a következı ajtónyíláson, az idegen követte ıket. Magasra felrepülve nem érte el ıket, bár esetenként felmászott a falra, és megpróbált rájuk ugrani. Ám amikor le kellett ereszkedniük az átjáróhoz, túl alacsonyan voltak, és kettıt elkapott közülük a menet hátsó részérıl, meg is állt, hogy végezzen az áldozataival. Xao úgy döntött, hogy már túl késı a megmentésükkel foglalkozni. Találniuk kell egy helyet, ahol védekezhetnek. Teremrıl-teremre repültek, és a roppant szörnyeteg - a királynı, ahogy az egyik xenobiológus nevezte - végig követte ıket. Ugrálva és hatalmas lépésekkel haladt mögöttük, fogaival utánuk kapott, belsı állkapcsa újra meg újra elıugrott, többször is majdnem leszedte a menet végét, mire végül eljutottak a szint utolsó helyiségébe. Ebben gömbökkel megszakított csövek sorait találták, amelyek helyenként átlátszóvá váltak, és némelyikben csillámló por áramlott, másokban folyadékok folytak. Xao korábban látott egy hozzávetıleges térképet az idegen hajó belsejérıl, amit még az elsı expedíció rajzolt fel. Úgy vélte, a meghajtóterem felett lehetnek. A helyiség alkalmasnak tőnt arra, hogy védelmi állást vegyenek fel. *** - Valamilyen mezı van körülöttük - mondta Ashley, miután körbejárták a helyiséget. - Érzékelni lehet... Valószínőleg ez tartósítja a testeket. Corgan körülnézett, hogy merre mehetnek tovább. Meg is találta a karbantartó-alagút folytatását a túlsó falon, pont szemben azzal, amelyiken kimásztak. Valahogy nem tudta kiverni a fejébıl, hogy valamelyik fegyver - legyen akármilyen primitív - még a hasznukra lehet. Minden teljesen olyan maradt, amilyen akkor volt, amikor odavitték a hajóra. Tőzfegyvert nem talált, de számszeríjat igen - ismerte a mőködését és a használata elveit -, ahogyan kardokat és pajzsokat is. Ashley egy harcos nı fehér, beesett szemő, de egyébiránt teljesen épen maradt arcát nézte. Corgan szerint germán lehetett széles állcsontja és feje tetején összefonva hordott haja erre utalt -, és a testét valamelyik európai törzs nyilai döfték át. - Olyan alacsonyak voltak az ıseink - lehelte maga elé Ashley. Azután felemelte a fejét, és hangosabban tette hozzá: - Szóval a giffek idırıl-idıre ellátogattak a Földre, és mintákat hoztak a csataterekrıl.
- Valahogy úgy - válaszolta Corgan. - A túloldalon van néhány felboncolt holttest. Nagyon alaposan átvizsgálták ıket. - Ránézett egy halott viking szakállas arcára, és akaratlanul is elképzelte, hogyan próbálná elmagyarázni neki, hová került, és miért került oda, ha a férfi valamiképpen újra életre kelne. - Nem épp a Valhalla, haver - mormolta. Megrázta a fejét. A földi archeológusok és antropológusok jutottak eszébe, akik szó szerint bármelyik végtagjukat odaadták volna, ha cserében ott lehettek volna vele ebben a helyiségben. Nyilván ık is mind visszavitték volna az egészet a Földre. Ashley elnézett a boncasztalok felé, és vágott egy grimaszt: - Mennünk kellene... A hónuk alatt vitték át a lebegıiket a túlsó falhoz, bedugták ıket az alagútba... majd rögtön vissza is húzták mindkettıt. Mindketten hallották azt a kaparászó hangot a négyszögletes járat távolabbi, homályba veszı részérıl. Összenéztek, majd Ashley ellenırizte a fegyvert, kibiztosította, majd féltérdre ereszkedve becélzott az alagútba. - Csak egy rövid sorozatot küldj be! - tanácsolta Corgan. - Talán irányt változtatnak tıle. A nı beeresztett egy rövid sorozatot, közben a kapitány már az asztalok sorai felé fordult. Az erıteret próbálgatta a legszélsı körül, és úgy találta, hogy az nem tartja vissza. Felállt tıle a szır a karján, és bizsergette a bırét, de megérinthette a testet. Olyan volt, mintha alig egy vagy két órája halt volna meg. Corgan elvett néhány dolgot. *** Xao és a KÁNE másik öt életben maradt katonája szabályos közönként álltak a nagy, duzzadt csövek oszlopai között. Idınként rálıttek a királynıre, hogy távol tartsák, és figyelték, ahogy elıre-hátra járkál, fedezékbe húzódik, és néha megpróbál felmászni valahol, hogy fölébük, vagy legalábbis közelebb kerüljön. Azután egy-egy minirakétától dühösen visítva menekült vissza az árnyékok közé. Olyan gyorsan mozgott, hogy egyszer sem találták el. Több percen át lıtték a királynıt, és a szörnyeteg fedezékbe húzódott, majd az árnyékokban valahogy mögéjük került és elkapta az egyik férfit. Chin volt az, és az idegen a bokájánál fogva rántotta le, majd vonszolta el magával a sikoltozó alakot. Alig néhány pillanattal késıbb a félbetépett test visszarepült közéjük, több méteres körzetben vérrel és zsigerekkel fröcskölve be mindent maga körül. A még mindig élı Chin legalább öt másodpercig sikoltott folyamatosan, mielıtt végre kilehelte a lelkét. Azután a királynı újra lerohanta ıket, mire Xao újra tüzelt, és egy sorozattal eltalálta a páncélozott hasat. A hadnagy rájött, hogy az exoskeletont nehéz lesz átütni; merılegesen kell eltalálniuk. Egy minirakéta csapódott be ferdén a lény széles fejpáncéljába, és lepattant, hogy a mennyezetnek ütközve robbanjon fel. A királynı épp egy csövön mászott felfelé, és látszott, hogy ismét rá akar ugrani valamelyikükre.
A rangidıs parancsnoknak támadt egy ötlete. - Mozgás! - kiáltotta. - Három oldalról kerítjük be! Te és te! Oda! Te velem jössz! Te ott! Várj, amíg tőzparancsot adok! Az arcokon félelem ült, de Xaót büszkeség öntötte el, amikor látta, hogy összeszorított ajkakkal bólintanak, és teljesítik az utasításait. İ maga baloldalt állt meg, a többiek szembıl és jobbról helyezkedtek el, majd alig egy fél perc múltán eljött a megfelelı pillanat - a királynı felkapaszkodott föléjük az egyik buborékszerő daganatra egy gigantikus, függıleges csövön, és lekuporodott, hogy ráugorjon valamelyikükre. Xao a vállához kapta a puskáját, célzott, és elkiáltotta a tőzparancsot: - Mindenki célozzon középre, ahol a szegycsontnak kellene lennie! Tőz! Egyszerre nyitottak tüzet, így a különbözı szögekbıl érkezı töltények és rakéták ugyanott csapódtak be, a lény alakjának kellıs közepén. Mőködött a terv! A rakéták porrá bomlasztották az exoskeleton burkolatot és a xenomorf testének egy részét, sárgás folyadék zuhogott alá a szörnyő sebbıl. Xao utoljára a sárgás áradatot látta, ahogy elborítja - azután már csak a fájdalmat érezte, túl nagy fájdalmat ahhoz, hogy még sikolthasson is. Gyorsan történt az egész; a sav füstölögve marta ki a szemét, átégette a koponyáját, és elfüstölte az agyát. Vele együtt két másik embert is elborított a sav. Az életben maradt KÁNE-katonák a rémülettıl bénán nézték végig társaik borzalmas halálát, ahogy a hatalmas földön kívüli testébıl kizúduló savtömeg még röptében lebontotta a testüket, majd a padlón elterülve elkezdte átmarni a fémet. A savtócsa hamarosan lezúdult az alsó szintre, és ott folytatta, amit elkezdett... *** A négyszögletes alagútban mászó xenomorf jobbra-balra csapódva vergıdött, próbált kitérni, ahogy az elsı tár utolsó töltényei nekicsapódtak a páncéljának, de nem ütötték azt át. Azután rémisztı sebességgel mászott tovább Ashley és Corgan felé, megmarkolta a járat szélét, és kihúzta magát, a nı felé ugrott, félrecsapta a puskát, és fellökte áldozatát... A kapitány felkiáltott, bal karján pajzsot, jobb kezében kardot tartott: - Nem! Ide gyere, te rohadék! Rárontott, épp amikor a lény hátrahúzta a fejét, hogy lecsapjon belsı állkapcsával. Az idegen odafordult, és felemelte egyik karmos kezét - Corgan lecsapott a római rövid karddal, lemetszette az egyik ujjat. A savas vér kifröccsent Ashley mellé, aki kábultan próbált odamászni elejtett fegyveréhez. A lény Corgan felé ugrott, és ı oldalra lépett, de a lendület elkapta, és közben valamennyi sav is került a pajzsra. Azért még sikerült odasújtani a karddal, és a kapitány érezte, hogy a fej merev páncélja megreped. A teremtmény felvisított és arrébb vergıdött, de máris visszacsavarta testét, és maga alá húzta lábait, hogy ugorjon - a kard füstölögve bomlott el, és a pajzson is megjelent néhány lyuk. Corgan hozzávágta mindkettıt a xenomorfhoz. Ashley hangját hallotta hátulról, hogy tőnjön el elıle, mert a tőzvonalban áll.
Nem mert félreugrani. Attól tartott, hogy a szörnyeteg ráveti magát a nıre, ha ı ellép az útjából. Felkapta hát a számszeríjat, ezt a tartósítómezıben teljesen épen maradt, ezer évesnél is idısebb ereklyét - az imént helyezte el egy normann katona lába mellett, felhúzva és betöltve -, és a rárontó idegenre szegezte. A lény szélesre tátott pofával ugrott rá, és Corgan egyenesen a fogak közé küldte be az acélhegyő vesszıt. Az idegen összerándult a levegıben, de a lendülete még elég volt ahhoz, hogy magával sodorja a férfit, aki épp csak elkerülte a feje mellett a padlóra fröccsenı savat, amely sisteregve és gızölögve mart bele a fémbe. Azután a teremtmény rángatózva továbbgurult, állkapcsai és végtagjai görcsösen mozogtak, majd kiszenvedett. A savrágta számszeríjvesszı vége kiesett a szájából. Corgan hagyott magának némi idıt, hogy vegyen egy-két mélyebb lélegzetet, mielıtt felkelt. Ashley odarohant, és a karjaiba vetette magát. - A francba, Corgan! - mondta. - Azt hittem, elkapott. - Gyerünk! - szólt a férfi. - Sietnünk kell. Reynolds összekuporodott az omladozó üvegharang alatt. Hitetlenkedve és egyre növekvı félelemmel nézte, ahogy a sav átmarja a pajzsot, és a három xenomorf darabokra tépi a védelmét. Elképesztıen állhatatosak voltak, ahogy karmoltak, csapkodtak, belsı állkapcsaikkal harapdálták az üvegszerő anyagot, és savat csorgattak rá. Nem adták fel, pedig próbálta megértetni velük, hogy az ı sorsa más: nagyság, amely csak rá vár, és fontossá válik az egész univerzum számára, amely az ı birodalma lesz egyszer. Azután hirtelen túl sok savmassza zuhogott az üvegbúra köré, és ı felnézve látta, hogy a még fent maradt cseppek egy a mennyezetbe mart nagy lyuk szélérıl potyognak alá. A savgızben ki tudta venni a királynı törött fejpáncélját, ahogy élettelenül hevert odafent, az egyenetlen szélő hasadék mellett, amelyet kiömlı testnedvei nyitottak a meghajtóterem plafonján. Pont a pajzsra záporozott le minden. A sav kezdte átmarni a burát. Amikor az üvegszerő anyag megadta magát, Reynolds felüvöltött és próbált elmenekülni, elfutni valamerre, mindegy, merre. Xenomorf arcok, szem nélküli, sima fejpáncélok és vicsorgó állkapcsok vették körbe három oldalról. Nem fejeztek ki sem tiszteletet, sem szánalmat. Próbált mondani valami nagyszerőt, ami illik egy olyan kivételes emberhez, mint ı, de végül csak annyit tudott kinyögni, inkább elhaló hangon elvinnyogni: - Mama! Azután mindhárman rávetették magukat. Corgan épp kibukkant a karbantartó-alagút meghajtóterem felıli végén, amikor a rádióüzenet beérkezett. Rádiója gyengén közvetítette az ismeretlen hang szavait: Azonosítatlan jármő! Itt az ENBT parancsnoka, Haz Ahmed beszél az Egyesült Nemzetek Bolygóközi Társaságának Al Gore hajójáról. Ismétlem; azonosítsa magát...! A Kínai/Ázsiai Nemzetek Együttmőködésének egyik hajója is közelít, és ha ugyanezzel a sebességgel halad tovább a koordinátájuk felé, biztosan tüzet nyitnak. Ismétlem... A gyenge, zörejekkel teli hang elhallgatott.
- Ahmed parancsnok! - próbálkozott Corgan. - Itt Corgan beszél, az azonosítatlan hajó fedélzetérıl... Ez egy földön kívüli őrhajó, amelynek felderítésére csapatunkat kiküldték... Veszi az adást? Nem jött válasz. Corgan nem hitte, hogy az erısítık egyáltalán elkapták volna hordozható rádiójának gyenge jelét. Ashleyel együtt kimásztak a karbantartójáratból a tengelyalagútba, és épp meglátták a jelenetet, ahogy három xenomorf darabokra tépi Reynolds testét. A vezérlıpanel állványa körül mindenhol sav marta át magát a fedélzetszinten. - Ashley! Vedd fel a sisakot; ez parancs! Azonnal! - utasította társát a kapitány. Amint a nı rögzítette sisakját a szkafander gallérjához, Corgan elıvette a Larrytıl kapott eszközt az őrruhája cipzáras zsebébıl, végigfuttatta egy ujját a mutatott bordán, és érezte, hogy a tárgy vibrálni kezd a kezében. Odadobta a vezérlı állványához, egyenesen be a három idegen közé. Azok feléjük fordultak, és a vezérlıpanelen kialudtak a fények. - Átvettem a hajó irányítását - szólalt meg Larry a rádióban, miközben a férfi gyorsan maga is felcsatolta a sisakját. - Irányt váltok... - Hangja majdnem teljesen elveszett a statikus zörejek között. - Úgy látom, két hajó követ minket. Az egyik arra hasonlít, amelyrıl a vetélytársaik érkeztek... Valamiféle figyelmeztetést közvetítenek. Úgy sejtem, hogy tüzet fognak nyitni ránk, ha nem állunk meg. Próbáljanak meg visszajutni a leszállóegységhez... - Hová tart, Larry? Nem jött válasz, és a xenomorfok közben megindultak feléjük. Ashley a vállához emelte a puskát, és leadott rájuk egy sorozatot. Odakint, a meghajtóteremben több sav marta át magát a padlón, mint amennyit valaha is egy tömegben láttak, a fém buborékolva gızölt el. Corgan úgy vélte, hogy fent az idegen királynı jellegzetes fejpáncélját látja a maró párán keresztül, amint ernyedten belelóg a mennyezeten támadt hatalmas lyukba. A sav elkerülte a meghajtó izzó gömbjeit, de egyre mélyebbre hatolt a fedélzet anyagába. - Vissza az alagútba! - parancsolta a kapitány. - Add ide a puskát, és menj! - Nem! Te menj! Fedezlek. - Lószart! Húzz el innen! Ez parancs! - Baszd meg a parancsaidat! - kiáltott Ashley, és ismét az idegenek felé lıtt; ezzel ki is fogyott a töltényekbıl. A xenomorfokat lelassította, hogy újabb sorozatra vártak, de így is egyre közeledtek. - A francba! - nyögte a nı, és a szörnyetegek felé dobta a kiürült fegyvert. Miközben az idegenek rohamra indultak, a sav átmarta a padlót mögöttük... Ezzel együtt kilyukasztotta a hajó külsı burkát is, és alig egy pillanattal késıbb fürtös torpedó csapódott be a hajófar közelében. Az Unbreakable Womb megrázkódott, és a benti mesterséges gravitáció megszőnt létezni. Mind lebegni kezdtek; az idegenek és a két ember is - az elıbbiek meglepetten karmolászták maguk körül a semmit, még valahol a meghajtóterem tengelyalagút felıli szélén.
- Daryl! - kiáltott bele Ashley rémülten a sisakrádióba, ahogy mozgásuk lendületétıl hajtva mindketten pörögni kezdtek a súlytalanságban. Corgan elkapott egy kábelt, amely a fal egy sérülésébıl lógott ki, egyik kezével ebbe kapaszkodott bele, miközben a másikkal Ashley után nyúlt. Megfogta a nı csuklóját, megállította a forgását és magához húzta. Közben a bent maradt levegı szélrohamként indult kifelé, az acéltojás héja felrepedt; a csillagok bekacsintottak a meghajtóteremben keletkezett lyukon. A kitóduló levegı elıbb a xenomorfokat, majd a két embert is kivitte magával a nyíláson, pörögve szálltak el az őrbe. - Larry...! Kikerültünk az őrbe! - kiáltott bele Corgan a headset mikrofonjába, ahogy kétségbeesetten összekapaszkodtak Ashleyel, és a semmiben bukdácsoltak. - Segíts! - Sajnálom, de nem tehetem - jött a recsegı válasz. - Túl sok tojás és xenomorf maradt a hajón. Nem hagyhatom, hogy megfertızzék a világukat. A technológia... nos, az is egyfajta fertızés. Túl korai még a Földnek, hogy birtokolja. Sietnem kell. Meg kell tisztítanom a hajót... Remélem, hogy maguk... A jel semmivé foszlott, csak a végtelen tér üres sercegése maradt, és benne Ashley szapora, rémült zihálása. Corgan odahúzta a nıt magához, úgy próbált mozdulni, hogy lelassítsa a forgást. Mintha valcert jártak volna az őr csillagos parkettáján... Egy fordulat felénél meglátták az acéltojást, ahogy távolodik, és a két másik hajó reménytelenül indul a követésére. A KÁNE hajója valószínőleg csak figyelmeztetı lövést akart leadni; nyilván nem akarták elpusztítani a felbecsülhetetlen értékő technológiát. Ekkora célpontot lehetetlen lett volna eltéveszteni, ha komolyan becélozzák. A robbanás azonban túl közel volt a savtól meggyengült hajótesthez, és kilyukasztotta azt. Larry valószínőleg bezárkózott a hajóhídon. De hová tartott? Ezután továbbfordultak, és az acéltojás eltőnt Corgan elıl. A következı fordulatnál újra meglátta az idegen hajót, ahogy a nap elıtt kirajzolódtak a körvonalai. Egyre csak távolodott, egyre kisebb lett, és mindvégig a nap felé tartott. Corgan biztosra vette, hogy a giff bele akar repülni a napba. Megtisztítja, elpusztítja az Unbreakable Wombot a xenomorfokkal együtt, és megakadályozza, hogy az emberek kezébe kerüljön. - Corgan... Daryl Corgan... - jött Ashley hangja a rádióból rekedten és félelemmel telve, de bátorság is sejlett még benne. Ahogy forogtak, a nı arca hol sötétbe burkolózott, hol fényözön borította el, és a kapitány látta a szemét; az ı tekintetébe kulcsolódó tekintetét. Csipogó hang jött a rádióból, ahogy a volt tudományos tiszt bekapcsolta az őrruhába épített vészjelzıt. - Daryl! Mondani akartál valamit. - Hé! - válaszolt meglepetten, de nyugodtan Corgan. - Már biztosan rájöttél, hogy szeretlek, Norton tudományos tiszt. - Hallani akartam, ahogy kimondod. Én is szeretlek, Corgan kapitány. - Hagyják már abba a vallomásokat, emberek! - jött Ahmed parancsnok hangja a rádióból. - Befogtuk a vészjelet. Feladtuk az üldözést; az a hajó egyenesen a nap felé
tart. Nem hiszem, hogy oda is követhetnénk. Tartsanak ki, küldünk egy robotot, és pár percen belül összeszedjük magukat. *** Egy pálmafa alatt ültek és söröztek, elıttük tengerpart terült el fehéren a balzsamos kék ég alatt, St. Croix partja. Corgan és Ashley fürdıruhában ültek egymás mellett a homokon, kezükben ital, mindketten kábák még a hosszúra nyúlt nászéjszaka után. Hiába telt el bármennyi idı, még mindig meglepte ıket, hogy életben maradtak. Corgan felnézett az égre, és azt kívánta, bárcsak elfelejthetné valaha mindazt, amin odafent keresztülmentek. Azután lenyelte az utolsó kortyot, és kivett még egy sört a hőtıtáskából. Az Al Gore és a KÁNE-hajó legénysége egyformán látta és jegyzıkönyvezte az Unbreakable Womb felbukkanását a naprendszer belsı régióiban. Corgan és Ashley szkafander-kameráinak felvételei megmaradtak, és meglepıen gazdag anyagnak bizonyultak a hajóbelsıt és az idegeneket tekintve. Ezeken túl azonban semmilyen bizonyíték nem maradt az odafent történtekkel kapcsolatban. A Hornblower és legénységének többi része odaveszett - de senki sem vádolta meg Corgant ezért. A bírósági perfelvétel és eljárás pusztán hivatalos formalitás volt. Bizonyítékok nélkül. Nem jelentek meg talk show-kban, nem kaptak kitüntetéseket. Az ENBT mindent titkosított az üggyel kapcsolatban, és senkinek sem beszélhettek arról, amit átéltek. Ezt a részét nem is bánták. Corgan gondolni sem akart a történtekre, és szinte örült, hogy nem is szabad. Nate, Beresford, Julie és a többiek... a szem nélküli, idegen pofák... a halott harcosok a boncasztalokon... a sikolyok... Lehunyta a szemét, és néhány pillanat múltán óvatos nyomást érzett - inkább simogatást, ahogy ujjak futottak végig a felkarján. Odanézett, és elmosolyodott. A fenébe! Végül csak lesz valami módja, hogy elfelejtsük!
₪ Vége
