JOGTUDOMÁNYI ALAPISMERETEK

Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék

§ JOGTUDOMÁNYI ALAPISMERETEK Oktatási segédanyag Kézirat

Szerkesztette: az azonos című egyetemi jegyzet felhasználásával Czinege Zoltán

Budapest, 2003. szeptember

Tartalomjegyzék Jogi és igazgatási alapvetés........................................................................................................................................... 1 Társadalmi normák és jogi normák .......................................................................................................................... 1 Állam és jog ............................................................................................................................................................. 2 A jog fogalma........................................................................................................................................................... 3 Jogtani alapfogalmak................................................................................................................................................ 4 Érvényesség és hatályosság...................................................................................................................................... 4 Normaszerkezet........................................................................................................................................................ 6 Jogviszonyelmélet .................................................................................................................................................... 8 1. Államszervezet és jogforrási rendszer .................................................................................................................... 10 1.1. Államszervezet ................................................................................................................................................ 10 1.2. Jogforrási rendszer .......................................................................................................................................... 11 1.3. Az önkormányzatokról általában..................................................................................................................... 12 1.4. Önkormányzati feladat- és hatáskör ................................................................................................................ 13 1.5. Képviselőtestület ............................................................................................................................................. 15 1.6. A döntéshozatal módja és típusai: ................................................................................................................... 15 1.7. A képviselőtestület döntései sorában .............................................................................................................. 16 2. A képviselő-testület szervei .................................................................................................................................... 18 2.1. A polgármester ................................................................................................................................................ 18 2.2. A bizottságok jogállása, feladata, típusai ........................................................................................................ 19 2.3. Polgármesteri hivatal....................................................................................................................................... 20 2.4. A fővárosi és megyei önkormányzat ............................................................................................................... 21 2.5. Megyei jogú városi önkormányzat .................................................................................................................. 22 2.6. A körjegyzőség................................................................................................................................................ 22 2.7. A helyi önkormányzat társulásai ..................................................................................................................... 23 2.8. Az önkormányzatok gazdálkodása.................................................................................................................. 25 3. Polgári jog............................................................................................................................................................... 27 3.1. A tulajdonjog................................................................................................................................................... 27 3.2. A tulajdonjog védelme .................................................................................................................................... 27 3.3. A tulajdonszerzés fogalma .............................................................................................................................. 28 3.3.1. Ingók vonatkozásában:............................................................................................................................ 28 3.3.1.1. Eredeti szerzésmód: ......................................................................................................................... 28 3.3.1.2. Származékos szerzésmód:................................................................................................................ 28 3.3.2. Ingatlanok vonatkozásában: .................................................................................................................... 29 3.3.2.1. Eredeti szerzésmódok: ..................................................................................................................... 29 3.3.2.2. Származékos szerzésmódok:............................................................................................................ 29 3.4. A közös tulajdon ............................................................................................................................................. 30 4. Kötelmi jog ............................................................................................................................................................. 31 4.1. Általános rész .................................................................................................................................................. 31 4.1.1. A kötelem fogalma .................................................................................................................................. 31 4.1.2. A polgári jogi szerződés fogalma ............................................................................................................ 32 4.1.3. A szerződésekről általában ...................................................................................................................... 33 4.1.4. A szerződések megkötése........................................................................................................................ 34 4.1.5. Semmisség és megtámadhatóság............................................................................................................. 34 4.1.6. A szerződésszegés jogkövetkezményei................................................................................................... 35 4.1.7. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek ......................................................................................... 35 4.1.8. A teljesítés ............................................................................................................................................... 37 4.2. A kártérítési felelősség .................................................................................................................................... 38 4.2.1. Jogellenes magatartás .............................................................................................................................. 38 4.2.2. A kár........................................................................................................................................................ 38 4.2.3. A károsult közrehatása a károkozásban................................................................................................... 39 4.2.4. Felelősség veszélyes üzem működéséből eredő károkért........................................................................ 40 4.2.5. Az erőhatalom (vis maior)....................................................................................................................... 41 4.2.6. A veszélyes üzemek összeütközése......................................................................................................... 41

4.2.7. A kártérítés módja ................................................................................................................................... 41 4.2.8. A kár fogalma és a kártérítés mértéke ..................................................................................................... 42 4.3. Egyes szerződések........................................................................................................................................... 43 4.3.1. Az adásvétel és a csere ............................................................................................................................ 43 4.3.2. A bérlet.................................................................................................................................................... 44 4.3.3. A haszonbérlet......................................................................................................................................... 45 4.3.4. A letét ...................................................................................................................................................... 45 4.3.5. A megbízás .............................................................................................................................................. 45 4.3.6. A megbízás nélküli ügyvitel.................................................................................................................... 46 4.3.7. A fuvarozás ............................................................................................................................................. 47 4.3.8. A bizomány ............................................................................................................................................. 48 4.3.9. A szállítmányozás.................................................................................................................................... 48 4.3.10. Az ajándékozás...................................................................................................................................... 48 4.3.11. A tartási szerződés................................................................................................................................. 48 4.3.12. Az életjáradéki szerződés ...................................................................................................................... 48 4.4. A vállalkozás................................................................................................................................................... 49 4.4.1. Vállalkozás a Polgári Törvénykönyv szerint........................................................................................... 50 4.4.2. Az építési vállalkozási szerződés ............................................................................................................ 52 4.4.3. A szerelési vállalkozási szerződés........................................................................................................... 53 4.4.4. A tervezési vállalkozási szerződés .......................................................................................................... 54 4.4.5. A kutatási vállalkozási szerződés ............................................................................................................ 54 4.4.6. Az utazási vállalkozási szerződés............................................................................................................ 55 4.4.7. Az egyéni vállalkozás.............................................................................................................................. 55 4.5. A gazdasági társaságok törvényi szabályozása ............................................................................................... 59 4.5.1. Mit értünk a cégjog fogalmán?................................................................................................................ 59 4.5.2. Milyen bíróságnak tekinthető a cégbíróság? ........................................................................................... 60 4.5.3. Milyen elvek alapján működik a cégbíróság? ......................................................................................... 61 4.5.4. Milyen törvények vonatkoznak a gazdasági társaságokra? ..................................................................... 61 4.5.5. Melyek a legfontosabb általános rendelkezések?.................................................................................... 62 4.6. Az egyes gazdasági társaságokról ................................................................................................................... 63 4.6.1. A közkereseti társaság ............................................................................................................................. 64 4.6.2. Betéti társaság.......................................................................................................................................... 64 4.6.3. Egyesülés................................................................................................................................................. 65 4.6.4. Közös vállalat .......................................................................................................................................... 65 4.6.5. Korlátolt felelősségű társaság (Kft)......................................................................................................... 65 4.6.6. Részvénytársaság (Rt) ............................................................................................................................. 66 4.6.7. Egyéb társasági formák ........................................................................................................................... 67 5. Iparjogvédelem ....................................................................................................................................................... 69 5.1. Iparjogvédelmi oltalmi formák........................................................................................................................ 70 5.1.1. A szabadalmi jog ..................................................................................................................................... 71 5.1.2. A szabadalmazható találmány ................................................................................................................. 71 5.1.3. Az újdonság követelménye ..................................................................................................................... 72 5.1.4. A feltalálói tevékenység követelménye................................................................................................... 72 5.1.5. Az ipari alkalmazhatóság követelménye ................................................................................................. 72 5.1.6. Kizárás a szabadalmi oltalomból............................................................................................................. 73 5.1.7. A szabadalmi oltalom keletkezése, időtartama és fenntartása ................................................................. 73 5.1.8. A szabadalmi oltalom terjedelme ............................................................................................................ 73 5.1.9. A szabadalmi bejelentés vizsgálatának első szakasza ............................................................................. 73 5.1.10. Újdonságkutatás .................................................................................................................................... 74 5.1.11. Közzététel.............................................................................................................................................. 74 5.1.12. A szabadalmi bejelentés vizsgálatának második szakasza, a szabadalom magadása ............................ 74 5.2. A használati mintaoltalom............................................................................................................................... 75 5.2.1. A hatályos használati mintaoltalmi törvény ............................................................................................ 75 5.2.2. Az oltalmazható használati minta............................................................................................................ 75 5.2.3. Újdonság ................................................................................................................................................. 75 5.2.4. Feltalálói lépés, ipari alkalmazhatóság .................................................................................................... 76 5.2.5. A használati mintaoltalom keletkezése, időtartama, hatálya és terjedelme ............................................. 76 5.2.6. A használati mintaoltalmi engedélyezési eljárás ..................................................................................... 76 5.3. Az ipari mintaoltalom...................................................................................................................................... 76 5.3.1. A hatályos ipari mintaoltalmi jogszabály ................................................................................................ 76 5.3.2. Az oltalmazható ipari minta .................................................................................................................... 77

5.3.3. Az újdonság követelménye ..................................................................................................................... 77 5.3.4. Kizárás az ipari mintaoltalomból............................................................................................................. 77 5.3.5. A mintaoltalom keletkezése, időtartama, terjedelme............................................................................... 77 5.3.6. Az ipari mintaoltalmi engedélyezési eljárás ............................................................................................ 77 5.4. A védjegyek oltalma........................................................................................................................................ 77 5.4.1. A védjegyoltalom tárgya ......................................................................................................................... 78 5.4.2. Feltétlen kizáró okok ............................................................................................................................... 78 5.4.3. Viszonylagos kizáró okok ....................................................................................................................... 79 5.4.4. A védjegyoltalmi igény, az oltalom keletkezése, időtartama, tartalma ................................................... 79 5.4.5. A védjegyeljárás általános szabályai ....................................................................................................... 79 5.5. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés ................................................................................................... 80 5.5.1. Párizsi Uniós Egyezmény........................................................................................................................ 80 5.5.2. A Szabadalmi Együttműködési Szerződés .............................................................................................. 80 5.5.3. Müncheni Egyezmény az európai szabadalmak engedélyezéséről.......................................................... 81 5.5.4. Csatlakozás a Müncheni Egyezményhez................................................................................................. 81 5.5.5. A Madridi Megállapodás és a Madridi Jegyzőkönyv.............................................................................. 82 6. Az öröklés ............................................................................................................................................................... 83 7. Munkajog ................................................................................................................................................................ 85 7.1. A Munka Törvénykönyve szerkezeti felépítése .............................................................................................. 87 7.2. A munkaviszony.............................................................................................................................................. 88 7.2.1. A munkaviszony létesítése ...................................................................................................................... 88 7.2.2. Pályázat ................................................................................................................................................... 89 7.2.3. A munkaszerződés módosítása................................................................................................................ 90 7.3. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése ............................................................................................. 90 7.3.1. Közös megegyezés .................................................................................................................................. 91 7.3.2. Rendes felmondás.................................................................................................................................... 91 7.3.3. Rendkívüli felmondás.............................................................................................................................. 93 7.3.4. Azonnali hatállyal való megszüntetés a próbaidő alatt............................................................................ 94 7.3.5. A végkielégítés ........................................................................................................................................ 94 7.3.6. Eljárás a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén, különös tekintettel a munkaviszony jogellenes megszüntetésére és annak jogkövetkezményeire................................................................... 95 7.4. A munkavégzés szabályai ............................................................................................................................... 96 7.5. Kártérítési felelősség ....................................................................................................................................... 98 7.6. Munkaügyi vita ............................................................................................................................................. 100 8. Eljárásjogok .......................................................................................................................................................... 101 8.1. Eljárási jog a közigazgatásban ...................................................................................................................... 101 8.1.1. Alapfogalmak ........................................................................................................................................ 101 8.1.2. Alapeljárás............................................................................................................................................. 101 8.1.3. Jogorvoslatok ........................................................................................................................................ 103 8.1.4. A jogerő................................................................................................................................................. 104 8.1.5. Végrehajtási eljárás ............................................................................................................................... 105 8.2. Polgári eljárásjog........................................................................................................................................... 107 8.2.1. A polgári eljárás fogalma, fajtái ............................................................................................................ 107 8.2.2. A polgári peres eljárás alanyai és egyéb résztvevői .............................................................................. 107 8.2.3. A polgári peres eljárás szakaszai........................................................................................................... 108 8.2.3.1. Perindítási szakasz ......................................................................................................................... 108 8.2.3.2. Az elsőfokú eljárás szakasza ......................................................................................................... 109 8.2.3.3. A másodfokú eljárás szakasza ....................................................................................................... 109 8.2.3.4. Felülvizsgálati szakasz................................................................................................................... 110 8.2.4. A polgári nemperes eljárás .................................................................................................................... 110

Jogi és igazgatási alapvetés

Jogi és igazgatási alapvetés Társadalmi normák és jogi normák Az ismeretlen felé célszerű az ismert felől elindulni. Aki a jog sajátosságait keresi, indulásképp hasznos, ha először a jog és az erkölcs könnyen belátható különbségeit fogalmazza meg magának. A jog és az erkölcs ugyanis egyaránt egy átfogóbb társadalmi alrendszernek: a társadalmi magatartásirányítás szabályozórendszerének részei. E szabályozórendszernek az a funkciója, hogy orientálja az emberek magatartását: előírja, megengedi nekik, hogy egy szituációban mit tegyenek, mit tehetnek, illetve mit nem. A jogszabályokon és az erkölcsi előírásokon kívül ennek a szabályozórendszernek részei még például a vallási normák, vagy a csak egy-egy kisközösség által elfogadott szubkulturális normák. A szabályozórendszer két legfontosabb eleme mégis az erkölcs és a jog, így ha őket összehasonlítjuk, általánosan megfogalmazhatjuk egyfelől a társadalmi normák, másfelől a jogi normák közötti különbséget. Az erkölcs és a jog legvilágosabb, azonnal szembeszökő eltérései a következők: • Az erkölcs nem meghatározott alany nevében születik, alkotója nem ismert, szabályai nem egzaktan megfogalmazottak. Hogy melyek is a ránk vonatkozó erkölcsi szabályok, sokféle forrásból tudjuk meg: a családi és iskolai nevelésből, szüleinktől és tanárainktól, a tömegkommunikációból és a műalkotásokból. A jogot ezzel szemben meghatározott alany hozza létre, alkotója ismert, szabályai egzakt jellegűek. Jogszabály az, amelyet az állam ekként megalkot, s a jogforrási rendszer részeként megjelenik. Nevezzük ezt a különbséget a normák formájában megnyilvánuló különbségnek. • Az erkölcs, hagyományos megfogalmazás szerint, egyidős az emberiséggel: erkölcsi szabályok a törzsi-nemzetségi társadalomban is voltak. A jog ellenben későbbi jelenség, az emberek közötti, másként feloldhatatlan érdekellentétek megjelenésével, az állam kialakulásával jön létre csupán. Ez tehát a történeti különbség. • Az emberi magatartásokat csoportosíthatjuk aszerint, hogy hol helyezkednek el azon a skálán, melynek két szélső pontját a “feltétlenül megkövetelt”, illetve az “üldözendő” magatartások jelentik. E skála fokozatai lehetnének, mondjuk, a következő magatartások: “feltétlenül megkövetelt”, “szükséges”, “kívánatos”, “semleges”, “megtűrt”, “nem kívánatos” és “üldözendő”. Az erkölcsöt minden érdekli ezen a skálán, a jog viszont inkább csak a két szélsőségre: azaz csupán a “feltétlenül megkövetelt” és az “üldözendő” magatartásokra fordít figyelmet. A jogszabály szerint ezért a hadköteles férfiaknak be kell vonulniuk katonának, illetve senki nem ölheti meg az embertársát. Például, hogy kinek milyen a hajviselete, köszön-e a szomszédjának, hazudik-e a barátjának és megcsalja-e a feleségét—erkölcsi kérdések lehetnek, anélkül, hogy egyben jogi kérdések is lennének. Úgy fogalmazhatunk: ez a szabályozás szélességében megnyilvánuló különbség. -1-

Jog és erkölcs különbsége?

Erkölcs?


• Erkölcsből többféle is lehet egy adott társadalomban, jogból ellenben csak egyetlen. A társadalomban uralkodó erkölcsi szabályok sokfélék és egymásnak ellentmondóak. Társadalmi helyzettől, hagyományoktól, életkortól és műveltségtől függően az emberek mást és mást tarthatnak erkölcsösnek. A társadalom jogszabályai azonban egységesek és ellentmondásmentesek: mindenkire egyaránt kötelezőek és normáik között a szabályozás elve szerint nincsen egymásnak ellentmondó. Nevezzük ezt az erkölcs plurális és a jog monolit jellege közötti különbségnek. A példaként kiemelt négy különbség egyetlen átfogó eltérésre vezethető vissza. Az erkölcs mögött nem áll elkülönült intézményrendszer, a jog mögött viszont igen. Ezt a jog mögött álló, a jogot létrehozó és fenntartó intézményrendszert nevezzük államnak. A jog fogalmának meghatározása előtt ezért először az államról kell szólnunk.

Állam?

Állam és jog Az állam a társadalom egészétől elkülönült, intézményesült közhatalom. A társadalom sajátos hatalmi-politikai szervezete tehát: a társadalom hivatalos képviselője, melynek rendeltetése a társadalom irányítása. Szociológiailag a társadalmi munkamegosztás külön ágát képezi: a társadalomirányító-állami tevékenység ellátására elkülönült embercsoportot jelent. Szervezetileg önálló, differenciált szervezeti rendszert alkot: szervei horizontálisan és vertikálisan tagolt, szigorúan meghatározott struktúrát képeznek. Az állam szervtípusai feladatainak ellátására szerveződnek. A három legfontosabb állami feladat: a döntéshozatal, a döntések végrehajtása és a vitás ügyek eldöntése. • A társadalom objektív szükséglete, hogy meghozzák és jogi formába öntsék a társadalom egészét érintő, a társadalom irányítását megvalósító döntéseket. Az államilag szervezett társadalom irányítását végző állam első feladata azért a döntéshozatal. • A meghozott döntéseket azonban érvényesíteni is kell, végre is kell hajtani. A második állami feladat ezért a végrehajtás. • Szükség van végül a társadalom különböző egyénei, csoportjai között kialakult véleményeltérések, viták megnyugtató és végleges rendezésére, illetve az elkövetett bűncselekmények megbüntetésére. A harmadik állami feladat így a vitás ügyekben történő döntéshozatal, illetve büntetéskiszabás, valamint a meghozott határozatok végrehajtása-kikényszerítése. A három állami feladatra három állami szervtípus szerveződik: a döntéshozatalra a törvényhozás, a döntésvégrehajtásra a végrehajtás, a viták rendezésére az igazságszolgáltatás. A modern demokratikus államok felépítését meghatározó doktrína: az államhatalmi ágak megosztásának elmélete, a három szervtípus egymástól való elkülönülését két okból is szükségesnek tartja. A hatalommegosztás, úgymond, egyrészt “optimalizál”, másrészt “humanizál”. “Opti-2-

Állam feladatai?

Államhatalmi ágak megosztása?


malizál”: racionális és hatékony munkamegosztást tesz lehetővé az állami szervek között. És “humanizál”: a hatalom megosztásával kizárja a túlzott hatalomkoncentráció, a zsarnokság lehetőségét. Az államról szólván három jellemvonást kell még megemlítenünk: hogy az állam birtokolja a “legitim erőszak-alkalmazás monopóliumát”, az állam a jogalkotó és a jogalkalmazó hatalom, s az állam a szuverenitás hordozója. Az államilag szervezett társadalomban - az ellenálláshoz való jogot kivéve - mindenki számára tilos az erőszak alkalmazása. Az erőszak tehát, főszabály szerint, jogellenes, illegitim. Az állam területén egyetlen egy szervezet van, amely jogszerűen, legitim módon alkalmazhat erőszakot: maga az állam. Az állam ezért tehát a “legitim erőszakalkalmazás monopóliumának” birtoklója. Az erkölcs és a jog összevetése során volt szó róla: az erkölccsel szemben a jog mögött elkülönült intézményrendszer, az állam áll. Az erkölcsöt a tradíciók hozzák létre és a közvélemény tartja fenn, a jog létrehozásának és fenntartásának ezzel szemben önálló intézményrendszere van. Az állam tehát egyrészt jogalkotó hatalom: kizárólagos felhatalmazással hozza létre a jogszabályokat. Másrészt jogalkalmazó hatalom: kizárólagos joga van arra is, hogy a jogszabályokat - önkéntes teljesítés hiányában - alkalmazza és kikényszerítse Az állam végül a szuverenitás hordozója. A szuverenitásnak egyszerre van belső és külső oldala. A szuverenitás belső oldala alapján az állam területén minden személy és szervezet alá van rendelve az állam főhatalmának. A szuverenitás külső oldala alapján pedig az állam független és önálló résztvevője a nemzetközi közösségnek.

Jogalkotó?

Jogalkalmazó?

A jog fogalma A társadalmi normák és a jogi normák összevetése, illetve a jog állami jellegének megállapítása után immár rögzíthetjük a jog ismérveit. Nyolc ismérvet fogalmazunk meg: az első négy a társadalmi magatartásirányítás valamennyi normájára érvényes, a második négy viszont a jog specifikumait írja le. - A jog a társadalmi magatartásirányítási rendszer része. Funkciója a társadalmi magatartás szabályozása, annak meghatározása, hogy az ember egy adott szituációban mit tegyen, illetve mit ne tegyen. - A jog normákból: hipotetikus magatartási szabályokból áll össze. A jogi normák hipotetikusan írják le azt a szituációt, melynek bekövetkezése esetén a meghatározott magatartást tanúsítani kell. - A jog szabályait ismétlődően kell követni, valahányszor csak a hipotézisében foglalt társadalmi viszony előáll. Az egyedi utasítás nem tart számot ismétlődő követésre: kibocsátása után egyszeri alkalommal kell végrehajtani. A jogszabály viszont normatív természetű jelenség: hatálybalépése után, mindaddig, amíg hatályát nem veszti, kötelezően írja elő a címzettek magatartását - A jogszabály általánosan van megfogalmazva. Az egyedi utasítás -3-

Jog fogalma?


-

-

-

-

konkrét címzett számára, konkrét magatartást parancsol, a jogszabály viszont általánosan írja körül címzettjeit is, a követendő magatartást is. A jogot a jogalkotás hozza létre. A jogszabályok az állam jogalkotó tevékenységének eredményei: az erre felhatalmazott állami szervek szabályszerű eljárása nyomán keletkeznek. A jogot a jogalkalmazás hajtja végre, kényszeríti ki és szankcionálja. A jogszabályok - önkéntes követés hiányában - az állam jogalkalmazó tevékenysége nyomán állami erőszakkal is végrehajthatók és kikényszeríthetők. A jog csak a legfontosabb társadalmi magatartásokat szabályozza. A jog rendeltetése, hogy biztosítsa a társadalom rendezettségét. Ehhez nincs szüksége minden emberi magatartás szabályozására, csupán a társadalmi érdek szempontjából releváns magatartásokra fordít figyelmet. A jog végül belső ellentmondás-mentességre törekszik. Azt kívánja elérni, hogy rendszerében ne legyenek egymásnak ellentmondó szabályok. Két - részleteiben később tárgyalandó - önszabályozóöntisztító intézményt fejleszt ki ennek érdekében: az “érvényességet” és az “időbeli hatályt”. Az érvényesség azt akadályozza meg, hogy egy időben egymásnak ellentmondó szabályok létezhessenek: eszerint, amennyiben egy, a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szintű jogszabály ellentmond egy magasabb szintű jogszabálynak, az alacsonyabb szintű jogszabály érvénytelennek minősül. Az időbeli hatály azt zárja ki, hogy egy korábban hatályban lévő jogszabály ellentmondjon egy később hatályba lépő jogszabálynak: ilyen esetben a későbbi jogszabály hatályon kívül helyezi a korábbit. A két intézmény segítségével a jog eléri, hogy szabályai elvben tökéletesen ellentmondásmentes rendszert alkossanak.

Jogtani alapfogalmak A jog belső világában való tájékozódás kiindulópontjaként négy jogtani problémát érdemes elsőként megvizsgálni: az érvényességhatályosság megkülönböztetését, a jogi norma szerkezetét, a jogviszonyelméletet és a jogi felelősség kérdését.

Érvényesség és hatályosság A jogban való eligazodás alapkérdése az érvényes és a hatályos jogszabály közötti különbségtétel. A köznyelv többnyire szinonimaként használja a két fogalmat, a jogban járatlanok nem egyszer jogászi szőrszálhasogatásnak tekintik megkülönböztetésüket. Alapvető distinkcióról van pedig szó. A jogszabály érvényessége elméleti kérdés: felvetésével arra keresünk választ, hogy mi jog és mi nem jog? A jogszabály hatályossága gyakorlati kérdés: megfogalmazásával azt vizsgáljuk, - az érvényes jog -4-

Jogalkotás?

Jogalkalmazás?

Időbeli hatály?


egészén belül - melyik jog mikor, kire és hol vonatkozik? a. Az érvényesség a jog határait kijelölő kategória: az a fogalom, amelynek segítségével elkülönítjük azt, ami jog, attól, ami nem jog. A jogszabály érvényességének, legáltalánosabban fogalmazva, három feltétele van: az, hogy az adott jogszabályt jogalkotásra feljogosított szerv szabályszerű eljárás keretében megalkossa, hogy a jogszabályt előírt módon kihirdessék, s hogy az ne ellenkezzék magasabb szintű jogszabály előírásaival. - Az első feltétel tehát a jogszabályt megalkotó állami szerv jogalkotó hatásköre és szabályszerű jogalkotói eljárása. A jogalkotó szerveket és az általuk kibocsátott jogszabályokat az Alkotmány határozza meg, bővebben az állam szervezeti rendszerét és a jogforrási hierarchiát is tárgyaló alfejezetben elemezzük őket. - A második feltétel a jogszabály jogilag előírt módon történő kihirdetése. Az állampolgároktól ugyanis csak akkor várható el, hogy valóban kövessék a jogszabályokat, ha előbb megismerhetik őket. A megismerés lehetőségét a kihirdetés teremti meg. Országos hatályú jogszabályok esetén ez a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben való megjelenést, helyi hatályú jogszabályok esetén pedig egyéb módon történő - kihirdetést A harmadikjelent. feltétel, hogy a jogszabály ne mondjon ellent magasabb szintű jogszabály előírásainak. Egy adott állam jogszabályai jogforrási hierarchiában szerveződnek, melyben a magasabb hierarchikus szinten levő állami szerv által kibocsátott jogszabályok erősebbek az alacsonyabb szintű szerv jogszabályainál. A jogszabály érvényességi feltétele tehát, hogy az adott jogszabály konform legyen a jogforrási hierarchiában nála magasabb szintű jogszabályokkal. - Ha a jogszabály érvényességének három említett feltétele közül akárcsak az egyik is nem teljesül, az adott jogszabály érvénytelen, azaz valójában nem is jogszabály. b. A hatályosság kategóriájával a jogalkalmazó azt nézi meg: az érvényes jogszabályok összességén belül melyik a jogszabálynak az a szűkebb köre, amelyik az adott időben, adott személyekre és adott területen valóban szabályozza az életviszonyokat. A hatályosság kérdése három alkérdésre bontható: a vizsgált jogszabály mettől meddig él, kikre vonatkozik, illetve milyen területre terjed ki? A hatályosság vizsgálati szempontjai tehát: az időbeli, a személyi és a területi hatály. - Az időbeli hatály kapcsán két kérdés fogalmazható meg: mikor kezdődik és mikor fejeződik be az adott jogszabály hatálya? Az időbeli hatály kezdete vonatkozásában két elvi és három gyakorlati megoldással találkozunk. 1. Az elvi megoldások egyike az, amikor a jogszabály önmaga állapítja meg hatálybalépésének időpontját, másika pedig az, amikor más, általában alacsonyabb szintű jogszabály lépteti hatályba az adott jogszabályt. Az előbbi a gyakoribb, az utóbbi a ritkább eset. 2. A gyakorlati megoldás háromféle lehet. A jogszabály vagy kihirdetésének napján, vagy később, vagy pedig előbb lép hatályba. Az első megoldás az általános, a második ritkább, a harmadik pedig egészen kivételes. A -5-

Jogalkotó eljárás?

Jogszabály kihirdetése?

Ellentmondás?

Érvényesség?

Hatályosság?

Időbeli hatály?


-

-

-

jogszabályok tehát általában kihirdetésük napján, azaz a hivatalos lapban történő közzétételük napján lépnek hatályba. Egyes, nagyobb jelentőségű, átfogóbb viszonyokat szabályozó jogszabályok különösen az egy-egy jogág egészét átfogóan szabályozó kódexek, a kihirdetés napjánál később lépnek hatályba, időt hagyva ezzel az állampolgároknak és a jogalkalmazóknak, hogy a kihirdetés és a hatálybalépés időpontja között rendelkezéseiket megismerhessék. A harmadik megoldás a visszaható hatály, amikor tehát a jogszabályt a kihirdetése előtti magatartásokra is alkalmazni kell, egészen kivételes, a jogállamok gyakorlatában a háborús és népellenes bűntettek körében, illetőleg akkor kerül sor, ha a visszamenő hatály a jogalanyokat kedvezőbb helyzetbe hozza. Az időbeli hatály befejeződése tekintetében maga a jogszabály általában nem tartalmaz rendelkezéseket: a jogszabályt a vele ellentétes rendelkezéseket tartalmazó - vele azonos vagy magasabb jogforrási szinten elhelyezkedő - későbbi jogszabály helyezi hatályon kívül. Az újonnan kibocsátott jogszabály ezért zárórendelkezései között mindig feltünteti, hogy hatályba lépésével melyik korábbi jogszabály, melyik rendelkezései veszítik hatályukat. A személyi hatály arra ad választ, hogy az adott jogszabály mely személyekre, (szervezetekre) vonatkozik. Itt két típus között kell különböztetnünk: a jogszabály lehet általános és lehet különös személyi hatályú. Az általános hatályú jogszabály az adott állam területén mindenkit kötelez, a különös hatályú jogszabály ellenben a személyeknek csak egy meghatározott körét. Hogy a jogszabály általános vagy különös személyi hatályú-e, a jogszabály megfogalmazásából derül ki. Az általános hatályú jogszabályok szövegében az általános alanyi körre utaló megfogalmazás olvasható. A különös hatályú jogszabályok alanyai viszont a “sorköteles”, a “hivatalos személy”, a “házastárs”, és így tovább. A területi hatály arra kérdez rá, milyen területre terjed ki a jogszabály hatálya. E szerint megkülönböztetünk országos hatályú, illetve helyi hatályú jogszabályt. Országos hatályú minden jogszabály, melyet a központi jogalkotó szervek bocsátottak ki. Ezek az ország területén minden magyar és nem magyar állampolgárra vonatkoznak; a magyar állampolgárokra külföldön is, a diplomáciai mentességet élvező külföldi személyekre viszont az ország területén sem. A hazai és a tartózkodási hely szerint illetékes ország joga közötti esetleges ütközések feloldásával a nemzetközi közjog, illetve a nemzetközi magánjog foglalkozik. Helyi hatályúak azok a jogszabályok, melyeket a helyi jogalkotó szervek, azaz Magyarországon az önkormányzatok alkottak meg. Ezek csupán az illetékességi területükön lévő személyekre (szervezetekre) vonatkoznak.

Normaszerkezet Jogi norma szerkezetéről szólván azzal kell kezdenünk, hogy ta-6-

Időbeli hatály befejeződése?

Személyi hatály?

Területi hatály?


nulmányaink során mi csak egyetlen típusú jogszabállyal fogunk találkozni: olyannal, amelyik klasszikus magatartási szabályt rögzít. Megemlítendő azonban, hogy a jogrendszer ettől eltérő jogszabályokat is ismer. A hatályos magyar joganyag jelentékeny hányadát teszik ki például a szervezeti szabályok, a különféle szervek számára feladatokat és hatásköröket megállapító szabályok, a nemzetközi egyezményeket kihirdető szabályok, vagy a politikai deklarációkat rögzítő, évfordulókróleseményekről megemlékező szabályok. A minket kizárólagosan érdeklő klasszikus magatartási szabályok, azaz a regulatív szabályok három szerkezeti elemből állnak: a hipotézisből, a diszpozícióból és a jogkövetkezményből. a. A hipotézis vagy feltétel azt a társadalmi viszonyt írja le, melynek bekövetkezése esetén a diszpozícióban foglalt magatartást tanúsítani kell. A diszpozíció csupán meghatározott feltételek, körülmények mellett követendő: a hipotézis ezeket a feltételeket, körülményeket határozza meg. A jogszabály hipotézisében foglalt tényállás gyakran nyelvileg is feltételként van megfogalmazva, más esetekben viszont nyelvileg kijelentő formát ölt. Mindkét esetben valódi feltételről van azonban szó. b. A diszpozíció vagy rendelkezés annak a magatartásnak a meghatározása, amelyet a hipotézisben foglalt szituáció bekövetkezése esetén tanúsítani kell. A diszpozíció lehet parancsoló, tiltó vagy megengedő jellegű. A parancsoló diszpozíció olyan kötelező magatartást ír elő, amely valamilyen cselekvésben, tevésben áll. A tiltó diszpozíció viszont olyan magatartást határoz meg, amely éppen cselekvéstől való tartózkodást, nem tevést jelent. A harmadik esetben, a megengedő jellegű diszpozíció esetén az adott magatartás tanúsítása ugyan nem kötelező, hanem csupán lehetőség. Megengedő diszpozíciót egyébként elsősorban akkor alkalmaz a jogalkotó, ha valamely általános tilalom alól kivételt határoz meg, illetve, ha a jogalanyok számára cselekvési lehetőséget teremt. c. A jogkövetkezmény a jogi norma harmadik szerkezeti eleme. Legáltalánosabb megfogalmazásban nem egyéb, mint a diszpozícióban foglalt magatartáshoz kapcsolt állami magatartás. A jogkövetkezmény maga is háromféle lehet: a szankció, a jutalom, illetve a joghatás. A szankció joghátrány: akkor kerül sor az alkalmazására, ha a címzett nem tanúsítja a diszpozícióban foglalt magatartást - nem teljesíti a parancsot, illetve megszegi a tilalmat. A jutalom ezzel szemben ösztönző jellegű: a jogszerű magatartás tanúsítása esetére megállapított előny. A joghatás végül sem nem büntetés, sem nem jutalom: annak lehetősége, hogy aki a diszpozícióban foglalt magatartást tanúsította, számíthat arra, hogy az állam megadja számára a jogvédelem lehetőségét. Sajátos jellegű jogi norma a vélelem. A jogalkotó által felállított vélelem alapján a valószínű tényállást valónak kell tekinteni, és így valóságát nem kell bizonyítani: a valószínű tényállás alapján a való tényállás jogkövetkezményeit lehet alkalmazni. A vélelemnek a bizonyítás szempontjából van jelentősége: a bizonyítási teher a vélelem esetén megfordul. Főszabály szerint ugyanis mindig annak kell bizonyítani, aki valamely tényt állít. A jogszabályban vélelmezett tény viszont nem szorul -7-

Jogi norma?

Hipotézis?

Diszpozíció?

Jogkövetkezmény?

Vélelem?


bizonyításra, bizonyítani annak kell, aki az ellenkezőjét állítja. A vélelmek kétfélék lehetnek: megdönthetők és megdönthetetlenek. A megdönthető vélelem esetén lehetséges bizonyítás, a megdönthetetlen vélelem esetén - ez a ritkábban előforduló változat - viszont nem. A jogi fikció esetében a jogalkotó valónak tekint olyan tényt, melyről tudja, hogy valótlan.

Jogi fikcó?

Jogviszonyelmélet A jog, említettük, a társadalmi magatartást szabályozza. Azt kívánja elérni, hogy az emberek egy adott szituációban ne úgy cselekedjenek, ahogy egyébként cselekednének, hanem úgy, ahogy ő előírja nekik. A jog azonban azzal, hogy a társadalmi magatartást előírja, szabályozza egyben azokat a társadalmi viszonyokat is, amelyekben a magatartások megjelennek. a. A jogviszony tehát jogilag szabályozott társadalmi viszony, amely viszonyban a jog az emberi magatartást szabályozza. Hogy a társadalmi viszonyok összességéből melyik társadalmi viszony lesz jogviszony, azt a jogszabály határozza meg. A társadalmi viszonyok közül tehát a jogalkotó választja ki azon viszonyokat, amelyeket jogi szabályozással jogviszonyokká avat. A jogviszonyok között megkülönböztetünk általános és konkrét jogviszonyokat. Az általános jogviszonyok a jogszabályokban találhatók. A jogszabály általánosan írja le és emeli jogviszonnyá az adott társadalmi viszonyt, meghatározva a benne szereplő jogalanyokat, azok magatartását, illetve az őket megillető-terhelő jogokat-kötelezettségeket. A konkrét jogviszonyok viszont a társadalmi valóságban jelennek meg. Ezekben konkrét jogalanyok tanúsítanak konkrét magatartásokat, illetve illetik meg és terhelik őket konkrét jogok és kötelességek. b. A jogviszonynak hagyományosan három elemét szokás megkülönböztetni: a jogviszony alanyát, tárgyát és tartalmát. A jogviszony alanyai azok, akik a jogviszonyban jogok és kötelezettségek hordozói lehetnek, azaz akiket a hatályos jogrendszer szerint jogosultságok illethetnek meg, illetve kötelességek terhelhetnek. A jogviszony tárgya az, amire a jogviszony irányul, azaz a jogalanyok magatartása, illetve az a dolog, melyre magatartásuk irányul. A jogviszony tartalmát azok a jogok és kötelességek teszik ki, melyek a jogalanyokat egymással szemben megilletik, illetve terhelik. - A jogviszony alanyainak három csoportját kell megemlíteni: a természetes személyeket, az államot és a jogi személyeket. A természetes személyek az emberek. Jogalanyiságuk általános és egyenlő, vagyis elvileg minden jogviszonyra kiterjedhet. Az állam jogalanyisága egyrészt általános, azaz bármely jogviszonyra vonatkozik, azon jogviszonyok kivételével, melyeknek természeténél fogva nem lehet alanya; másrészt egyes jogviszonyok vonatkozásában pedig kizárólagos. A jogi személyek, azaz az önálló jogalanyisággal felruházott szervezetek csak a tevékenységük ellátásához szükséges jogviszonyoknak lehetnek alanyai, nevükben pedig megbízottjuk jár el. - A jogviszony tárgya tekintetében megkülönböztetünk közvetlen -8-

Jogviszony?

Jogviszony alanya?

Természetes személyek?

Állam jogalanyisága?

Jogi személyek


és közvetett tárgyat. A jogviszony közvetlen tárgya a magatartás, amelyet a jogalanyok a jogviszonyban tanúsítanak. A jogviszony közvetett tárgya viszont az a dolog, amelyre a jogalanyok magatartása irányul. - A jogviszony tartalma végül azon jogok és kötelezettségek öszszessége, amelyek a jogalanyokat az adott jogviszonyban megilletik, illetve terhelik. A jogi normák társadalmi szabályozó hatásuk kifejtése során jogviszonyokban konkretizálódnak. A különböző társadalmi viszonyok hordozói azáltal lesznek jogviszonyok alanyaivá, hogy e meghatározott jogosultságok, illetve kötelességek alanyaivá válnak. c. A jogviszonyok szerkezetük tekintetében kétfélék lehetnek: abszolút szerkezetű és relatív szerkezetű jogviszonyok. Az elkülönítés alapja kettős: egyrészt, hogy az adott jogviszonyban ki van személy szerint is megemlítve, illetve másrészt, hogy mire köteles az adott jogviszony kötelezettje. Az abszolút szerkezetű jogviszonyban eszerint csak a jogosult van név szerint is megemlítve, a kötelezett személye nincs megjelölve, illetve a kötelezett csupán cselekvéstől való tartózkodásra, s nem pedig cselekvésre van kötelezve. A relatív szerkezetű jogviszony jellemzője viszont az, hogy a jogosult mellett a kötelezett is név szerint szerepel, illetve, hogy a kötelezett általában nem cselekvéstől való tartózkodásra, hanem pozitív cselekvésre köteles. d. Jogi tények mindazok az események és magatartások, melyek jogviszonyt hoznak létre, módosítanak vagy szüntetnek meg. Hogy az események és magatartások összességéből melyek a jogilag relevánsak, azt természetesen szintén a jogalkotói akarat határozza meg: meghatározott eseményeket és magatartásokat tehát a jogszabály avat jogi ténnyé. A fenti meghatározásból is kitűnően, a jogi tényeknek két nagy csoportja van: az események és a magatartások. Mindkét nagy csoportban több kisebb csoportot különíthetünk el. A jogi ténynek minősülő események közé tartozik például a születés, a halál, bizonyos életkor betöltése vagy akár bizonyos természeti esemény. A magatartások maguk két nagyobb típusra oszthatók: a tiltott és a megengedett magatartások típusára. A tiltott magatartások, mint a bűncselekmények vagy szabálysértések, értelemszerűen jogviszonyt hoznak létre: az állami szervek intézkedését váltják ki. A megengedett magatartások végül maguk is lehetnek jogügyletek, illetve a jogalkalmazó állami szervek határozatai. A jogügyletek olyan magatartások, melyek kifejezetten jogviszony létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére irányulnak. A jogalkalmazó bírói vagy államigazgatási - szervek határozatai pedig hasonlóképp létrehozzák, módosítják vagy megszüntetik a jogviszonyokat.

-9-

Jogviszony tárgya?

Jogviszony tartalma?

Jogviszony szerkezetek?

Jogi tények?

Államszervezet és jogforrási rendszer

1. Államszervezet és jogforrási rendszer Az államszervezet és a jogforrási rendszer fogalmai szorosan összefüggnek egymással. A jogforrási rendszer egy állam jogszabályainak rendezett összességét jelenti. A jogforrási rendszer jogszabályai szigorú hierarchiába rendeződnek, amely hierarchia a különböző jogszabályok erősorrendjét fejezi ki, s amely hierarchiában - mint az érvényesség tárgyalása során láttuk - az alacsonyabb szintű jogszabály nem mondhat ellent a magasabb szintű jogszabálynak. A különböző jogszabályoknak ezt az erősorrendjét az őket megalkotó állami szervek hierarchikus helye határozza meg. Hogy a jogforrási rendszerről beszélni tudjunk, ahhoz előbb tehát az államszervezetről kell beszélnünk. 1.1. Államszervezet Az állam fogalmának tárgyalása során volt szó róla, az állam különböző szervtípusai az egyes állami feladatok ellátására szerveződnek: a döntéshozatalra a törvényhozás, a döntésvégrehajtásra a végrehajtás, a viták rendezésére pedig az igazságszolgáltatás. Az egyes állami feladatok ellátására szerveződött különböző állami szervtípusok a mai magyar államszervezet felépítésében is megkülönböztethetők. A törvényhozó hatalmat az országgyűlés és az önkormányzatok, a végrehajtó hatalmat a kormány, a minisztériumok, illetve az önkormányzatok hivatalai, az igazságszolgáltató hatalmat, pedig a bíróságok gyakorolják. A három klasszikus hatalmi ág mellett - történeti okokból - önálló hatalmi ágként szerveződik meg a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészségi szervezetrendszer. A köztársasági elnök, mint az államszervezet legfőbb közjogi méltósága, voltaképpen a parlament és a kormány közötti közvetítést látja el, a kvázi önálló hatalmi ágat képező alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legjelentősebb állami testülete, a jogvédelmi funkciót betöltő ombudsman - az állampolgári jogok országgyűlési biztosa - a parlament ellenőrző szervének tekinthető. A következő kurta összefoglalóban csak általánosságban vesszük sorra az egyes hatalmi ágakat. A törvényhozás hatalmi ágának reprezentánsa az országgyűlés. A Magyar Köztársaság parlamentáris köztársaság, így állami szervezetrendszerének középpontjában az országgyűlés áll. A négyévenkénti választások nyomán kialakuló, 386 tagú testület választja meg a köztársasági elnököt, a kormányfőt, az alkotmánybíróság tagjait, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt is. A központi szervek közül a kormány és a legfőbb ügyész működéséért is felelős az országgyűlésnek: munkájukról mindketten kötelesek beszámolni. A legjelentősebb állami kérdésekben az országgyűlés hoz döntést: jogalkotó funkciót tölt be tehát. Az önkormányzatokról alább részletesebben szólunk majd. A központi végrehajtó hatalom általános hatáskörű szerve a kormány, különös hatáskörű szervei pedig a minisztériumok. A kormány fejét az országgyűlés választja meg, minisztereit pedig a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Az általános hatáskörű kormány tes- 10 -

Államszervezet felépítése?

Ombudsman?


tületi szervként irányítja saját különös hatáskörű - szakigazgatási - szerveit, a minisztériumokat. A miniszterek az államigazgatás meghatározott ágazati vagy funkcionális szféráit felügyelik. A központi végrehajtó hatalom szervei egyként betöltenek jogalkotó és jogalkalmazó funkciót. Az igazságszolgáltató hatalom gyakorlója a három szintű - a helyi bíróságokból, a megyei (fővárosi) bíróságokból és a Legfelsőbb Bíróságból álló - bírósági szervezetrendszer. A bíróságok működésének meghatározó alapelve a bírói függetlenség: a bíróságok tevékenységük során még a felettes bíróság által sem utasíthatók, a bírák ítélkezés közben kizárólag a törvényeknek vannak alávetve. Noha a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a törvények autentikus értelmezését nyújtva tartalmi értelemben jogot alkotnak, a bíróságok nem jogalkotó, hanem sajátképpen jogalkalmazó szervek: ítélkező tevékenységük a jogalkalmazás legmagasabbrendű formáját jelenti. A mi államszervezetünkben az ügyészség - szemben a hagyományos jogállami szerkezet kizárólag vádképviseletet ellátó, és szervezetileg az igazságügy-minisztériumba integrált ügyészségével - önálló hatalmi ágat képez. Az ügyészség szigorúan centralizált szervezet: a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlés által választott legfőbb ügyész közvetlen irányítása alatt áll. Szervezetrendszere három szintű: a legfőbb ügyészség alatt a megyei (fővárosi) ügyészségek, azok alatt pedig a városi (fővárosi kerületi) ügyészségek helyezkednek el. Az ügyészség sem nem jogalkotó, sem nem jogalkalmazó szerv: általános törvényességi felügyeletet és - meghatározott körben - polgári perindítási jogot gyakorol. 1.2. Jogforrási rendszer Az államszervezet felvázolása után immár leírható a jogforrási rendszer. Az állami szervek közül, ahogy az az előbbiekből is kitűnt, a következőknek van jogalkotási hatásköre: országgyűlés, kormány, miniszterelnök és a kormány tagjai, helyi önkormányzat képviselőtestülete. A jogalkotó szervek, az állampolgárokat, az állami szerveket és a társadalmi szerveket egyaránt kötelező jogszabályok kibocsátása mellett, a nekik alárendelt szervek irányítása érdekében egyéb jogi eszközökkel is élhetnek. Az állami irányításnak ezek az egyéb jogi eszközei nem jogszabályok, ugyanakkor nem is egyedi intézkedések: az alárendelt szervekre nézve kötelező normákat tartalmaznak. Az állami irányítás egyéb jogi eszközeit - látni fogjuk testületi szervek esetében határozatnak, egyszemélyi vezetők esetében utasításnak nevezzük. Vázlatosan áttekintve tehát, a jogalkotó hatáskörrel felruházott szervek a következő jogszabályokat, illetve egyéb állami irányítási eszközöket bocsáthatják ki (1. táblázat):

Jogforrás rendszer?

Jogszabály? Jogi eszközök?

1. táblázat

Országgyűlés Kormány Kormánytagok

Jogszabály alkotmány, törvény rendelet rendelet - 11 -

Az állami irányításegyéb jogi eszköze határozat határozat utasítás


Helyi önkormányzatok

rendelet

határozat

A Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései, ahogy említettük, elvileg csak a jogalkalmazás és a jogértelmezés egységét szolgálják, valóságos szerepüket illetően ellenben valójában jogszabályoknak tekinthetők. A jogszabályok kihirdetése tekintetében a következők az irányadók. A Magyar Közlöny a köztársaság hivatalos lapja: benne kell közzétenni az összes jogszabályt, az országgyűlés és a kormány azon határozatait, amelyek itteni közzétételét e szervek elrendelik, valamint a Legfelsőbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit, illetve az alkotmánybíróság határozatait. A Határozatok Tára a Magyar Közlönyben közzé nem tett, elsősorban a kormány által kiadott határozatok hivatalos lapja. Az egyes tárcaközlönyök a miniszterek nem egyedi jellegű utasításainak és egyéb jogi iránymutatásainak közzétételére szolgálnak. A helyi önkormányzatok rendeleteiket helyileg szokásos módon - a megyei önkormányzatok általában írásos formában, a települési önkormányzatok például falragasz útján - hirdetik ki.

Magyar Közlöny?

Határozatok tára?

1.3. Az önkormányzatokról általában Történelmileg a helyi önkormányzatok a lakossági közösség ügyeinek intézésére, a közös szükségletek fedezésére, az együttélésből fakadó belső igazgatás ellátására, védelmi funkciók gyakorlására jöttek létre. Csengery Antal szerint az önkormányzat a polgári szabadság biztosítéka, melyben a társadalom választja vezetőit, és nem az állam nevezi ki, s amelyben testet ölt a kinevezett hivatalnok függetlensége. Napjaink politikai életének középpontjában áll az önkormányzati törvény. Az ember a hazájában akkor érzi igazán otthon magát, ha szava, véleménye számít valamit, és ha érdekeit valami módon érvényesíteni tudja. Minél kisebb a közösség, annál nagyobb esély van arra, hogy a döntéseket ő maga is befolyásolni tudja. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi hatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. A helyi önkormányzáshoz való jogot az Alkotmány rögzíti. A helyi önkormányzatok a Magyar Köztársaság közhatalmi és népképviseleti szervei, melyek demokratikus módon megvalósítják és kifejezik a helyi közakaratot. Önkormányzatok községekben, városokban, a fővárosban és kerületeiben, valamint megyékben működnek. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. és az azt módosító 1994. évi LXIII. törvény szerint (a továbbiakban: ÖTV.) község, város, főváros, fővárosi kerület és megyei jogú város önkormányzata minősül települési önkormányzatnak. A demokratikus hatalomgyakorlás révén kapcsolódnak az önkormányzatok az állami szervek rendszeréhez. A közhatalom gyakorlása a helyi közügyek demokratikus, nyilvános intézésén túl jogszabályalkotás - 12 -

Önkormányzatok szerepei?


révén is kifejezésre jut. Így a helyi közakarat önkormányzati döntés és önkormányzati rendelet formájában jelenhet meg. Az Alkotmány rendelkezései szerint a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek, kötelezettségeik azonban eltérőek lehetnek. Az Alkotmány egyes önkormányzati jogosítványokat kiemel az önkormányzati jogok köréből, és azokat mint önkormányzati alapjogokat szabályozza. Az Alkotmányban meghatározott önkormányzati alapjogok a helyi képviselőtestületek mindegyikét megilletik. Az alapjogok azonossága biztosítja a helyi önkormányzatok egyenlőségét. 1.4. Önkormányzati feladat- és hatáskör Az Alkotmány rendelkezése alapján önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény állapítja meg. Ennek megfelelően rendelkezik úgy az ÖTV, hogy önkormányzati feladat- és hatáskört csak törvény állapíthat meg. Az önkormányzati feladat- és hatáskör címzettje a képviselőtestület. Az önkormányzati feladatokat a képviselőtestület és szervei látják el. A képviselőtestület egyes hatásköreit - az át nem ruházható hatáskörök kivételével - a polgármesterre, illetve bizottságára részönkormányzatra, kisebbségi önkormányzatra ruházhatja át. A képviselőtestület az átruházott hatáskörök gyakorlásával összefüggésben utasítást adhat és a hatáskört bármikor visszavonhatja. Az önkormányzati törvény meghatározza a feladatok és hatáskörök rendszerét, külön a települési és külön a megyei önkormányzatok vonatkozásában. Az önkormányzatok feladata és hatásköre lehet kötelezően ellátandó, és lehet szabadon (önként) vállalt olyan helyi közügy, melyet jogszabály nem utal más szervhez. Kötelezően ellátandó feladatokat és hatásköröket csak törvény írhatja elő. A kötelezés a közszolgáltatásokat valamint a közhatalmi helyi feladatok ellátását foglalhatja magába, függetlenül a település nagyságától és lakosság számától A települési önkormányzat köteles gondoskodni: • az egészséges ivóvízellátásáról, • az óvodai nevelésről, • az általános iskolai oktatásról és nevelésről, • az egészségügyi és szociális alapellátásról, • a közvilágításról, • a helyi közutak és köztemetők fenntartásáról, • a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesüléséről. A kötelező feladatok meghatározása nemcsak az önkormányzati törvény, hanem más törvény (1991. XX. tv. hatásköri törvény) által is bővült pl. szociális igazgatás területén. A települési önkormányzatok kötelező feladataik mellett szabadon (fakultatív módon) vállalkozhatnak: • olyan teendők ellátására, melyek nem tartoztak más szerv feladatai közé, • illetve bizonyos meghatározott körben, szabályok szerint átvehetnek feladatokat más helyi önkormányzatoktól. (Ötv. 6 par. (1) bek. b. - 13 -

Önkormányzatok kötelező feladatai?

Önkormányzatok egyéb feladatai?


pontja) mely esetben az önkormányzat igényelheti költségvetése számára az átvállalt feladat arányos fedezetének biztosítását) Az önkormányzatok kiterjedt feladat- és hatásköre szükségszerűvé teszi, hogy a képviselőtestület egyes meghatározott hatáskörét átruházza a polgármesterre (főpolgármesterre), bizottságra, részönkormányzat testületére, illetőleg a helyi kisebbségi önkormányzat testületére. A hatáskör átruházásánál önkormányzati rendeletben, vagy az Sz.M.Sz.-ben (Szervezeti Működési Szabályzat) kell dönteni. Az átruházott hatáskört a képviselő-testület visszavonhatja (Ötv. 9 par. (3) bek.) Az Sz.M.Sz. megalkotásának kötelezettségét az Ötv. 18. par. (1) bek. mondja ki. Az Sz.M.Sz. egyrészt a képviselő testület gyakorlati működése szempontjából elengedhetetlen, másrészt az önkormányzat egésze szempontjából fontos és meghatározó jellegű. Egy lehetséges modell a képviselő-testület által a Környezetvédelmi Bizottságra átruházott feladat- és hatáskörről. Véleményezési jogot gyakorol minden a környezet elemeit érintő kérdésben például: • levegőtisztaság, • ivóvízellátás, • hulladék és szennyvíziszap-ártalmatlanítás, • zöld felületek védelme, • zajvédelem, • településfejlesztési, településrendészeti, az épített- és természeti környezet megóvása, • növényvédelmi feladatok ellátása és ellenőrzése. Az önkormányzati és az államigazgatási hatósági ügyek között nincs lényegi különbség, mindegyik intézése az ügyfeleket érintő jogok és kötelezettségek megállapítására terjed ki. A különbség a fórum rendszerben van. Ha - törvényi döntés alapján a képviselő-testület - az önkormányzat hatósági hatáskörben dönt első fokon, akkor a döntés ellen nincs fellebbezési lehetőség, csak jogszabálysértésre való hivatkozással lehet kérni 30 napon belül a döntés bírósági felülvizsgálatát. Ha viszont hatósági hatáskört az az önkormányzat (melyet részére törvény, vagy saját önkormányzati rendelete állapít meg) közvetlenül bizottságához, vagy polgármesteréhez telepít, ilyen esetben az elsőfokú döntés ellen a képviselő-testülethez lehet fellebbezni, és azt követően a bírósághoz lehet fordulni. A testület önállóan dönt abban, hogy mit és milyen módon ruház át a bizottságaira vagy a polgármesterre. Az önkormányzati ügyektől eltérnek az államigazgatási hatósági ügyek. Jelentős részük első fokon az önkormányzat jegyzői hatáskörébe tartozik, a döntési hatáskör tehát nem a képviselő-testületé. Az államigazgatási hatósági ügyeket intéző személyek e tevékenységi körükben nincsenek alárendelve a képviselőtestületnek. Az elsőfokú helyi döntés elleni fellebbezést általában a Fővárosi és Megyei Közigazgatási Hivatal bírálja el. Államigazgatási hatósági hatáskörrel felruházható a polgármester, főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, jegyző, főjegyző, illetve kivételesen a hivatal ügyintézője is - 14 -

Államigazgatási ügyek?


törvény vagy kormányrendelet által. 1.5. Képviselőtestület A képviselőtestület választópolgárok által négy évre megválasztott települési képviselőkből és a polgármesterből álló, a helyi önkormányzás feladatait ellátó testület. A testület működésének alapvető szabályait az ÖTV, részletes szabályait pedig a Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza, tagjainak számát a Választójogi Törvény állapítja meg. A képviselőtestületet a polgármester képviseli. A képviselőtestület szervei: a polgármester, a képviselőtestület bizottságai, a képviselőtestület hivatala. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök e szervet illetik meg, s e feladatokat a képviselőtestület és szervei látják el. A képviselőtestület megválasztását követő 30 napon belül tartja meg alakuló ülését, majd ezt követően rendes és rendkívüli üléseket tart. Rendes ülést szükség szerint, de évente legalább hat alkalommal tart. Rendkívüli ülést a törvényben foglalt esetekben, továbbá a képviselők egynegyedének, vagy a képviselőtestület bizottságának indítványa alapján előterjesztve és megindokoltan kell összehívni. A képviselőtestület ülése nyilvános, azon minden állampolgár részt vehet. Zárt ülést tart választás, kinevezés, felmentés, vezetői megbízás átadása, vagy visszavonása estén, fegyelmi eljárás megindítása, büntetés kiszabása, valamint olyan állásfoglalást igénylő személyi ügy tárgyalásakor, amikor az érintett ezt kéri és a zárt tárgyalás törvényi feltételei megvannak. További zárt ülés megtartásának van helye az önkormányzati hatósági, összeférhetetlenségi ügy tárgyalásakor. A jelenlévő képviselők kétharmadának igen szavazatával zárt ülés rendelhető el az önkormányzat vagyonával való rendelkezés, valamint az általa kiírt pályázat tárgyalásakor, ha a tárgyalás üzleti titkot sértene. A zárt ülésen a kisebbségi szószóló és a jegyző, valamint a meghívott szakértő részt vehet. A testület döntéseit nyílt szavazással hozza. A fenti esetekben titkos szavazás is tartható. A képviselőtestület ülését a polgármester, akadályoztatása esetén az alpolgármester, utóbbi távollétében az ülésvezető vezeti. A napirendi pont tárgyalását az ülésen esetenként meghatározható időtartamú szóbeli kiegészítés előzheti meg. Ennek megtételére az előterjesztő és a tárgy szerint illetékes bizottság elnöke jogosult. A napirendi ponttal kapcsolatban az előterjesztőhöz a képviselők és a tanácskozási joggal rendelkezők kérdéseket intézhetnek. A kérdések elhangzása után a válaszadás, majd az említett személyek hozzászólása következik. 1.6. A döntéshozatal módja és típusai: A képviselőtestület döntéseit a következő módokon hozza meg: • egyszerű szótöbbséggel (a jelenlévő képviselők több mint a felének egybehangzó szavazata),

- 15 -

Képviselő testület?


• minősített szótöbbséggel (a megválasztott képviselők több mint a felének egybehangzó szavazata), például rendeletalkotás, önkormányzati társulás létrehozása, ahhoz való csatlakozás, intézményalapítás esetén, • minősített kétharmados szótöbbséggel (a jelenlévő képviselők legalább kétharmadának, de minimálisan a megválasztott képviselők több mint a felének egybehangzó szavazata) szükséges például a Szervezeti és Működési Szabályzat elfogadásához (SzMSz). A képviselőtestület tagjai igenlő vagy ellenszavazattal vesznek részt a szavazásban, illetőleg tartózkodnak a szavazástól. Kezdeményezés esetén névszerinti szavazást kell elrendelni, amely úgy történik, hogy a jegyző az ülésrend szerinti névsor alapján minden képviselőt személy szerint szólít és a képviselő által adott választ - amely lehet “igen”, “nem” - a névsorban rögzíti. A szavazás eredményét a polgármester állapítja meg, illetőleg a szavazatok téves összeszámlálása miatt elrendeli a szavazás megismétlését. Ha a szavazás során tartózkodás nélküli szavazategyenlőség áll elő, a polgármester ugyanazon az ülésnapon elrendelheti a szavazás megismétlését. Ismételt szavazategyenlőség esetén a polgármester szavazata dönt. Ha a szavazásra bocsátott kérdés - a szavazástól tartózkodó képviselők magas száma miatt - nem kapja meg sem a többségi igent, sem a többségi nemet, érvényes döntés nem született. Ebben az esetben a képviselőtestület vita nélkül dönt arról, hogy a napirendi témát tovább tárgyalja-e, vagy leveszi a napirendről és egy későbbi ülésen fogja ismételten megtárgyalni. A képviselőtestület minősített szótöbbséggel névszerinti szavazással kimondhatja feloszlását. Nem mondhatja ki azonban a választást követő hat hónapon belül, továbbá megbízatásának lejártát megelőző egy éven belül. Az új képviselőtestület alakuló üléséig ellátja feladatát, a polgármester úgyszintén az új polgármester megválasztásáig. A települési képviselő megválasztását követően az alakuló ülésen esküt tesz. (Tevékenysége során hivatalos személynek minősül.) A települési képviselő részére rendeletben meghatározott tiszteletdíjat vagy természetbeni juttatást állapíthat meg a képviselőtestület. 1.7. A képviselőtestület döntései sorában • alkothat rendeletet törvény által nem szabályozott helyi életviszonyok szabályozására (például közterület használata, településrendezés, településgazdálkodás, települési lakosság alapellátása, ezen belül vízellátás, csatornázás, stb.) • hozhat határozatot egyedi, illetve kisebb jelentőségű egyekben (például közterület elnevezése, emlékműállítás, Alkotmánybíróságnál eljárás kezdeményezése). A képviselőtestület által alkotott rendelet a jogalkotásról szóló jogszabályoknak megfelelően minden naptári évben 1-es sorszámmal kezdődően folyamatosan számozva kell megjelölni, az évszámmal és az el- 16 -

Szervezeti Működési Szabályzat?

A képviselő-testület szervei

fogadás hónapjával és napjával együtt, ez utóbbiakat zárójelben feltüntetve (pl. 4/1992. (V.28.) rendelet). A képviselőtestület határozata (minden naptári évben 1-es sorszámmal kezdődően folyamatosan számozva az évszám feltüntetésével - (pl. 63/1992.sz. határozat) - tartalmazza a testület döntését szószerinti megfogalmazásban, valamint a végrehajtás idejét és a végrehajtásért felelős megnevezését. A megalkotott rendeletek kihirdetéséről, a határozatok közléséről, e döntések nyilvántartásáról, folyamatos karbantartásáról a jegyző gondoskodik. Az önkormányzati rendeletalkotásra irányuló kezdeményezést általában a polgármesterhez nyújtják be. Kezdeményezői lehetnek: a helyi képviselők, bizottságok, polgármester, alpolgármester, jegyző, társadalmi szervezetek vezető testületei, egyes központi szervek. Az előterjesztett indítványról a képviselő testület állást foglal, melynek célja az, hogy eldöntse szükséges-e az előterjesztett téma vonatkozásában a rendeleti szabályozás. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha a törvény az önkormányzati rendelet megalkotását nem teszi kötelezővé. A tervezetet megfelelő szerkezetben a hivatal téma szerinti illetékes szervezeti egysége készíti el, vagy az sem kizárt, hogy a tervezetet külső szakértő, vagy bizottság készítse. Az elkészítést megelőzően széleskörű véleményezésre kerül sor (lakosság önszerveződő közösségeitől, szakemberektől, polgármestertől, bizottságoktól, stb.) s a megkérdezett szervek javaslataival kiegészített tervezetet a jegyző törvényességi szempontból megvizsgálja, majd ezt követően a bizottságok megtárgyalják és véleményezik. Általában az ügyrendi (jogi igazgatási) bizottság dönt végső soron jogi szempontból a rendelet tervezet testületi tárgyalhatóságáról. Előfordulhat, hogy a rendelet tervezetet 30 napos közszemléletre kell bocsátani, ill. a képviselő testület az érdemi vita előtt közmeghallgatást tart a témában. A rendelet tervezetet a polgármester, a kijelölt bizottság elnöke (tanácsnok) vagy jegyző terjeszti a testület elé megvitatás és elfogadás céljából. A rendelet elfogadásáról a képviselő testület minősített többségű szavazattal dönt.

- 17 -


2. A képviselő-testület szervei 2.1. A polgármester A polgármester az önkormányzat vezetője, jogállását, feladat és hatáskörét az Ötv., valamint a képviselőtestület szervezeti és működési szabályzata (SzMSz) határozza meg. Felel az önkormányzat egész működéséért. Megválasztását követően sajátos közszolgálati jogviszonya jön létre. A képviselőtestület gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, és dönt - jogszabály keretei között - a polgármesteri illetmény mértékéről. A polgármester önkormányzattal kapcsolatos alapvető feladatai az Ötv. és az SzMSz alapján: • a település fejlődésének elősegítése, • a helyi közszolgáltatásokról való gondoskodás, • az önkormányzat vagyonának megőrzése és gyarapítása, • az önkormányzat gazdálkodása, • a demokratikus helyi hatalomgyakorlás megvalósítása és segítése a közakarat érvényesülésének biztosítására, • a nyilvánosság megteremtése, helyi fórumok szervezése, • a lakosság önszerveződő közösségeinek támogatása a hatékony együttműködési formák kialakítása, • kapcsolattartás a helyi pártok vezetőivel, • a képviselő-testület működési feltételeinek a megteremtése, munkájának a megszervezése, • a települési képviselők, a tanácsnokok, a bizottsági elnökök munkájának segítése, • a képviselő-testület döntéseinek előkészítése, a döntések végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése, • az önkormányzati intézmények működésének ellenőrzése, segítése, • a polgármesteri hivatal irányítása, • a képviselő-testület munkatervének előkészítése, benyújtása, végrehajtása. A polgármester fontos feladata a képviselő-testület üléseinek előkészítése, vezetése (a tanácskozás rendjének biztosítása, a határozatképesség megállapítása, az előterjesztések tárgyalása) A polgármesternek az önkormányzat bizottságaival való kapcsolatát és feladatait az Ötv. határozza meg. Indítványára össze kell hívni a bizottságot. Segítséget ad a bizottsági döntések előkészítéséhez, figyelemmel kíséri a bizottságok döntéseinek végrehajtását és összehangolja a bizottságok működését. Lakossági kapcsolatok vonatkozásában biztosítja a választópolgárok részvételét a képviselő-testület ülésein. Szervezi és vezeti a lakossági fórumokat, s az Ötv. rendelkezése szerint, (szükség szerint de évente legalább egyszer) előre meghirdetett közmeghallgatást tart, ezen az állam- 18 -

Polgármester feladatai?


polgárok és a különböző szervezetek képviselői közvetlenül kérdést és javaslatot vethetnek fel a képviselő-testületnek. Az alpolgármester(ek) a polgármester javaslata alapján a képviselőtestület tagjai közül kerül(nek) megválasztásra. Az alpolgármester feladata a polgármester helyettesítése, munkájának segítése. E tevékenységét a polgármester közvetlen irányításával látja el.

Alpolgármesterek?

2.2. A bizottságok jogállása, feladata, típusai A bizottságok jogi helyzetét a Ötv., valamint a képviselő-testület által megalkotott SzMSz foglalja magába. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök gyakorlásának biztosítása céljából a képviselő-testület létrehoz olyan szervezeteket, melyek tevékenyen részt vesznek a döntések előkészítésében és végrehajtásának ellenőrzésében. Ezek a bizottságok. A bizottság az önkormányzati szervezetben a képviselő-testület szerve, azzal alárendeltségi, míg a testület más szerveivel mellérendeltségi viszonyban van. Bizottság és bizottság között nincs függőségi viszony, a bizottságok egyenjogúak. A bizottságok elősegítik a képviselőtestület döntéseinek szakmai és jogi megalapozottságát, annak érdekében a szakembereket bevonják az önkormányzati célkitűzések megvalósításába. Ha a képviselő-testület döntési jogkört ad (rendeleti úton) valamely bizottságnak, és ennek alapján hatósági jogkörben határozat hozatalára kerül sor, a határozat ellen a képviselő-testülethez lehet fellebbezni. Ha a testület a határozatot megsemmisíti vagy megváltoztatja, a fellebbezés során hozott határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre való hivatkozással a bíróságtól lehet kérni a határozat közlésétől számított 30 napon belül. Abban az esetben, amikor a bizottsági határozat a képviselő-testület határozatával ellentétes, illetve az önkormányzat érdekeit sérti, a polgármester a bizottsági határozatot felfüggesztheti. A képviselőtestület állandó és ideiglenes bizottságokat hozhat létre, az Ötv.-ben meghatározott és a kétezernél több lakosú településeken kötelezően létrehozandó Pénzügyi Ellenőrző Bizottságon kívül is. A fontosabb önkormányzati feladatkörökkel, közszolgáltatásokkal kapcsolatos teendők ellátásával csak állandó bizottság bízható meg. A bizottságok szükség szerint, de legalább havonta egyszer tartanak ülést. Működésük főbb szabályait maguk állapítják meg ügyrendben, melyet tájékoztatás céljából a képviselőtestület elé terjesztenek. A bizottságok ülésein nem bizottsági tag képviselő külön meghívás nélkül jogosult részt venni tanácskozási joggal, szavazati jog nélkül. A bizottságot annak elnöke, illetve az általa megbízott képviselő bizottsági tag képviseli. Az elnök és a tagok több mint fele települési képviselő kell legyen. A bizottság kivételes, halasztást nem tűrő esetekben feladatkörét érintően intézkedhet, döntést hozhat, ha azzal kárt előz meg. A bizottság a fentiekben biztosított jogkörében hozott döntéséről írásban tájékoztatja a polgármestert, a képviselőtestület pedig a soron következő ülésen. A bizottság belső működési szabályait a jogszabályok és az Sz.M.Sz. határozza meg. Feladata segíteni a képviselő-testület munkáját, tevé- 19 -

Bizottságok szerepe?


kenységét. Saját Sz.M.Sz.-e (Szervezeti Működési Szabályzata) lehet. Feladatai: • dönt a hatás körébe utalt ügyekben, • képviselő-testületi előterjesztést véleményez, • közreműködik az önkormányzati rendelet és határozat előkészítésében, • ellenőrzi a polgármesteri hivatalnak a képviselő-testület döntéseinek az előkészítésére, illetőleg végrehajtására irányuló munkáját.

Bizottság feladatai?

Döntéseinek előkészítésére feladatkörében tagjai sorából és külső szakértőkből albizottságot hozhat létre, amely működésének szabályait maga határozza meg. (pl.: környezetvédelmi bizottság külső szakértőket vonhat be az albizottságba) A bizottság üléseit az elnök hívja össze és vezeti. Összehívása kötelező: a képviselő-testület határozatára, a polgármester indítványára, a bizottsági tagok legalább felének indítványára. Határozatképes, ha tagjainak több mint fele jelen van. A határozathozatalhoz a jelen lévő tagok több mint felének egyetértése szükséges. A bizottság ülése nyilvános, többségi szavazással azonban zárt ülés is elrendelhető. Működésének ügyviteli feladatait a polgármesteri hivatal látja el. A képviselőtestület a képviselők, illetve a bizottságok javaslatára a testület tagjai sorából tanácsnokokat választhat meghatározott önkormányzati feladatok ellátására, felügyeletére, ellenőrzésére. Az egyes tanácsnokok által felügyelt ügykörökben a képviselőtestület elé előterjesztés csak az érintett tanácsnok ellenjegyzésével tehető. 2.3. Polgármesteri hivatal A képviselőtestület egységes hivatalt hoz létre - polgármesteri hivatal elnevezéssel - az önkormányzat működésével, az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok, valamint az önálló költségvetési intézmények felügyeletének ellátására. A képviselőtestület, a polgármester és a jegyző együttes javaslata alapján meghatározza a hivatal belső szervezeti tagozódását, munkamegosztását, munkarendjét, létszámát. A hivatal dolgozói köztisztviselők, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek, és akiket a tudomásukra jutó állami és szolgálati, továbbá üzleti és (magán) titok tekintetében titoktartási kötelezettség terhel, mely kiterjed az ügyfél személyiségi jogainak védelmére is. Jogállásukat a köztisztviselői törvény szabályozza. A jegyző (körjegyző, főjegyző) feladata sokrétű. Testületi munka vonatkozásában a szakszerűség és a jogszerűség biztosítása a legfőbb feladata. A hivatal vezetésével kapcsolatban pedig szervezi és biztosítja a munka szakszerűségét, valamint döntésre előkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket. Dönt minden hatáskörében utalt ügyben, valamint azokban is, amelyeket a polgármester ad át. A megyei jogú város és a főváros főpolgármesteri hivatala is az eddig - 20 -

Polgármesteri hivatal felépítése?

Jegyző feladatai?


kifejtetteknek megfelelő módon szerveződik és működik, különbség az ellátandó feladatok minőségében és mennyiségében mutatható ki. A megyei jogú város kerületi hivatalának létrehozásáról a közgyűlés dönt, a vezetője (elöljáró) kinevezéséről is, aki felhatalmazás alapján gyakorol egyes hatósági jogköröket. A megyei közgyűlés hivatalát az elnök irányítja, tekintettel arra, hogy e hivatal hatósági feladatkörrel nem rendelkezik, a megye területére kiterjedő szolgáltatásokat végző intézmények irányítását látja el. 2.4. A fővárosi és megyei önkormányzat A fővárosi és megyei önkormányzat eltérését főként az határozza meg, hogy a főváros az ország legnagyobb városa. A főváros településén belül két egymással együttműködő önkormányzat működik, a fővárosi és a kerületi. Az eltéréseket az önkormányzati törvény külön fejezetei, valamint külön törvények tartalmazzák. A főváros képviselőtestülete a közgyűlés. A közgyűlés tagjait, valamint a főpolgármestert a fővárosi választópolgárok közvetlenül választják. A közgyűlés ülésein tanácskozási joggal részt vesz a kerületi képviselőtestület által delegált küldött. A közgyűlés titkos szavazással a főpolgármester helyettesítésére főpolgármester-helyetteseket (alpolgármestereket) választ. A fővárosi önkormányzat képviseli a főváros egészének érdekeit. Ellátja azon helyi önkormányzati feladat és hatásköröket, amelyek a főváros egészét vagy nagy részét érintik, illetve amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak. A fővárosnak önálló költségvetése és bevételei vannak. A városigazgatás egységének biztosítása céljából a főváros határozza meg (közgyűlések útján) városfejlesztési programját és általános rendezési tervét. Ehhez igazodóan a kerületi képviselő-testület határozza meg a kerület részletes tervét és szabályozási előírásait. A közgyűlés meghatározott feladatok megszervezését átruházhatja a kerületekre, egyes feladatok átvállalásához a közgyűlés jóváhagyása szükséges. Az önkormányzatok egyenjogúsága elvéből következően a megyei önkormányzat azonos jogállású a települési önkormányzattal. A megyei és települési (helyi) önkormányzatok között nincs aláfölérendeltségi viszony. Egymástól elválasztott feladat- és hatáskörökkel rendelkeznek, ha pedig közszolgáltatásaik, érdekeik összefüggenek, akkor mint azonos jogú önkormányzatok együttműködnek . A megyei önkormányzat alapvető feladata, hogy olyan speciális közszolgáltatásokat (kórház, szociális, egészségügyi intézetek fenntartása, fejlesztése) melyeket a települési önkormányzatok csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnának ellátni, szervezze meg. Ezért a megyei önkormányzat térségi és települési, valamint hiánypótló, kisegítő feladat ellátást biztosít. A megyei önkormányzat kötelező és önként vállalt közszolgáltatási feladatainak gyakorlásakor érdekképviseletet is ellát. A megyei önkormányzatok együttműködnek a megyei jogú városok önkormányzataival. Ennek érdekében a két közgyűlés egyeztető bizottságot hoz létre, - 21 -

Az önkormányzati egyenjogúság elve?

Megyei önkormányzat feladatai?


mely a közös feladatokban való együttműködés előkészítésére hivatott. A megyei közgyűlés tagjainak megválasztása közvetlen választás útján történik. Minden megyében két választókerület van, külön a tízezer vagy ennél kevesebb lakosú és külön a tízezernél több lakosú települések számára. A választópolgárok a közgyűlés tagjait ily módon közvetlenül listán választják meg. A megyei közgyűlés elnökét saját tagjai sorából titkos szavazással választja megbízatásának időtartamára. Ugyancsak tagjai közül választ titkos szavazással alelnököt, illetve alelnököket. A megyei önkormányzat szervezetére és működésére vonatkozóan a törvényben nem szabályozott kérdésekben a települési önkormányzatokra előírtakat kell alkalmazni.

Megyei önkormányzat tagjai?

2.5. Megyei jogú városi önkormányzat Ötvenezernél nagyobb lakosú város megyei jogú várossá nyilvánítható, amely egyrészt települési önkormányzat, másrészt ellátja saját területén a megyei önkormányzati feladatokat és hatásköröket. Tekintettel arra, hogy a megyei feladatokat maga látja el, nem küld képviselőt a megyei képviseleti testületbe. A megyeszékhely város megyei jogú. A megyei jogú város képviselőtestülete a közgyűlés. A közgyűlés kerületeket és kerületi hivatalokat hozhat létre, melynek vezetője az elöljáró, aki a megyei jogú város polgármesterének felhatalmazása alapján gyakorolja az egyes hatósági jogköröket. Ezek a kerületi hivatalok részönkormányzatként működhetnek. A közös feladatok előkészítésére, összehangolására, az abban való együttműködés céljából a megyei jogú városi és a megyei közgyűlés tíz tagú egyeztető bizottságot hoz létre. A bizottság elnöki tisztségét felváltva, hol a megyei jogú város polgármestere, hol a megyei közgyűlés elnöke látja el. A bizottság munkájába más (érintett) megyék képviselői is bevonhatók. 2.6. A körjegyzőség Az ezernél kevesebb lakosú, a megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladatok ellátására körjegyzőséget alakítanak és tartanak fenn. Ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet körjegyzőségben, körjegyzőség székhelye kétezernél több lakosú település is lehet. A körjegyzőség alakításáról az érdekelt települések képviselőtestületei állapodnak meg. A körjegyzőt a képviselő-testületek együttes ülése nevezi ki (a képviselő-testületek mindegyikének minősített többséggel hozott egybehangzó döntése alapján.) A körjegyzőség egy közös hivatal, melynek működési rendjét ügyrend tartalmazza, amelyet a körjegyző készít elő és terjeszti jóváhagyás végett a képviselő-testületek együttes ülésére. A körjegyzőség fenntartásának költségeit az érdekelt önkormányzatok lakosságszámuk arányában viselik. - 22 -

Körjegyzőség alakítása?


A körjegyző látja el a képviselő-testületek, bizottságok és a települési képviselők működésével kapcsolatos igazgatási feladatokat, a polgármesterek hatáskörébe tartozó államigazgatási döntések előkészítését. A körjegyző vagy megbízottja köteles részt venni mindegyik képviselőtestületi ülésen, és a szakszerű tájékoztatást megadni. A közjegyző intézi az állampolgárok államigazgatási ügyeit, oly módon kell munkáját megszerveznie, hogy állampolgároknak ne kelljen elutazni a körjegyzőség székhelyére. E célból a képviselő-testületek törvényi rendelkezés alapján kötelesek megállapodni a helyszíni ügyfélfogadásról. A körjegyzőség működésének ellenőrzését, a feladatok egyeztetését az érdekelt községek polgármesterei együttesen végzik. A körjegyzőséghez megfelelő garanciák mellett lehet csatlakozni vagy belőle kiválni. Kiválni a naptári év első napján lehet. Mind a kiválásról, mind a csatlakozásról a döntést legalább hat hónappal korábban kell meghozni. 2.7. A helyi önkormányzat társulásai A helyi önkormányzat képviselő-testülete az Alkotmány 44/A paragrafusának h) pontja alapján szabadon társulhat más helyi önkormányzat képviselőtestületével. A társulás tehát az önkormányzatok alkotmányos alapjoga. Az Ötv. is meghatározza az önkormányzatok társulásának alapelveit, főbb szabályait és három társulási formára külön rendelkezéseket is ad. a. Hatósági igazgatási társulás Célja az, hogy egyes speciális ismereteket igénylő hatósági ügyfajtákat több település közösen intézze. E társulás megállapodással jön létre, s tartalmaznia kell: • a társulás résztvevőinak nevét, székhelyét, • a társulásban intézendő ügyek megjelölését, • a társulás vezetőjének és alkalmazottainak kinevezési módját, a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjét, a költségek viselésének arányát, • a társulásba való belépés, illetőleg a kiválás szabályait, • a társulás működési területén a helyszíni ügyintézés rendjét.

Hatósági igazgatósági társulás?

A megállapodást meg kell küldeni a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetőjének, aki 15 napon belül tehet törvényességi észrevételt. b. Intézményirányító társulás A törvény alapján az érdekelt képviselő testületek megállapodhatnak két vagy több intézmény közös alapításában, fenntartásában, fejlesztésében irányításában. eltérő megállapodás hiányában a közös intézmények fenntartásához az érdekelt képviselő testületek lakosságuk arányában járulnak hozzá. A megállapodásban meg kell határozni: - 23 -

Intézményirányító társulás?


• a közös intézmény tevékenységi és ellátási körét, • az egyes képviselő-testületek pénzügyi hozzájárulásának arányát, • az intézmény fenntartásával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, valamint azok gyakorlásának módját, • a megállapodás felmondásának a feltételeit A közös intézménnyel kapcsolatos feladatok ellátására az érdekelt képviselő-testületek bizottságot hoznak létre. A bizottság maga választja elnökét és határozza meg ügyrendjét. c. Közös képviselő-testület A települések közötti együttműködésnek az egyik legátfogóbb formája. Lehetőséget ad széleskörű együttműködésre. Közös képviselő-testület esetén a képviselő-testületek részben vagy egészében egyesítik a költségvetésüket, közös hivatalt tartanak fenn (közjegyzőségek) és intézményeiket közösen működtetik. A költségvetés részben vagy egészben történő egyesítésével megoldható, hogy az egyik évben egyik, a következő évben a másik községben jelentkező feladatok oldassanak meg, olyan fejlesztések, felújítások kerüljenek megvalósításra, melyekre a kisebb községek évekig vártak és tartalékoltak. A közös képviselő-testület alakuló ülésén dönt megalakulásáról, székhelyéről, valamint felsorolja a hozzá tartozó településeket, megállapítja szervezetét és működési rendjét. Ha a résztvevő települések bármelyik polgármestere kezdeményezi a közös képviselő-testület ülésének összehívását, úgy annak eleget kell tenni. Az üléseket mindig annak a községnek a polgármestere vezeti, ahol az ülést tartják. A képviselő-testületi hatáskörbe tartozó munkáltatói jogokat (pl. intézményvezetők kinevezése) a közös képviselőtestület gyakorolja. A közös hivatal dolgozói feletti munkáltatói jogokat a közös képviselő-testület jegyzője gyakorolja. Végezetül, a törvény módot ad a város és a vonzáskörzetébe tartozó több község közös képviselő-testületének alakítására is. Ennek anyagi ereje, teljesítőképessége jelentős lehet. Adott esetben, ha megfelel az Ötv. 69 par. (2)-(4) bekezdéseiben foglalt feltételeknek, akkor már körzeti jellegű közszolgáltatás megszervezését is vállalhatja. Az Ötv. intézményesítette a szabad társulási jogot is. Ez kötetlen társulás, speciális együttműködési forma, azt jelenti, hogy a jogi szabályozás nem határoz meg konkrét elemeket és feltételeket, helyettük a társuló önkormányzatok rendelkezései lesznek a meghatározóak. A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről az Ötv.-én kívül az 1997. évi CXXXV. tv. is rendelkezik. Leszögezi, hogy az önkormányzatok képviselő testületei önkéntes és szabad elhatározásukból, az Ötv.-ben meghatározott társulási jog gyakorlati érvényesítése, és feladataik célszerűbb, gzadaságosabb, hatékonyabb megvalósítása érdekében, egyenjogúságuk tiszteletben tartásával írásbeli megállapodással társulást hozhatnak létre. A társulás elősegíti a polgároknak nyújtott közszolgáltatások szinvonalának javítását, valamint a térségi kapcsolatok elmélyítését is. - 24 -

Közös képviselő testület?


2.8. Az önkormányzatok gazdálkodása Az önkormányzatok működésének meghatározó feltétele, hogy megfelelő vagyonnal rendelkezzenek a feladataik ellátáshoz. Az önkormányzati vagyon önkormányzati tulajdonból, törzsvagyonból és vagyoni értékű jogokból áll. A törzsvagyon rendeltetése a közszolgáltatások biztosítása, mely a dolog természeténél fogva, fogalomképtelen (helyi, közutak és műtárgyak, terek, parkok, vagy kormányrendelet által forgalomképtelennek nyilvánított ingatlanok) és korlátozottan forgalomképes (közművek, intézmények, középületek, a helyi önkormányzat által meghatározott ingatlanok és ingó dolgok) vagyontárgyakból áll. A vagyoni értékű jogok forgalomképes jogok, ezek körébe tartoznak a bérleti jog, a koncessziós jog, a szolgalmi jog, a szabadalmi jog, a jelzálogjog. Az önkormányzati vagyon másik részét pedig azok a vagyontárgyak képezik, mely lehetővé teszik az önkormányzat számára a vállalkozást. Rendeltetése tehát a vállalkozás lehetőségének biztosítása. Fontos azonban leszögezni, hogy az önkormányzat vállalkozása nem veszélyeztetheti a kötelező feladatok ellátását. A vagyontárgyak vállalkozásba való bevitelét az önkormányzat rendelet alapján népszavazáshoz is kötheti. Az önkormányzat csak olyan vállalkozásban vehet részt (betéti társaság kültagjaként, korlátolt felelősségű társaság tagjaként, részvénytársaságban részvényesként), amelyben felelőssége nem haladja meg a vagyoni hozzájárulásnak mértékét. A kötelező és a vállalt feladatok ellátását biztosítja az önkormányzat költségvetése. Ez egy adott évre a várható bevételekből és a kiadásokból tevődik össze. A bevételek: saját bevételből, átengedett bevételből, hozzájárulásokból és különböző támogatásokból áll. Saját bevétel telekadó építményadó, idegenforgalmi adó, vállalkozók és a magánszemélyek kommunális adója, iparűzési adó. Átengedett bevételek a magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott része, továbbá egyéb megosztott adók. A bevételek nagy csoportját a címzett és céltámogatások alkotják. A címzett és a kedvezményezett önkormányzatokat az Országgyűlés határozza meg. A címzett és cél- támogatások nagy költségigényű, kiemelt fejlesztési és rekonstrukciós feladatok megvalósításának célját szolgálják. Azok az önkormányzatok, amelyek önhibájukon kívül hátrányos pénzügyi helyzetbe kerültek, önállóságuk és működőképességük megőrzése céljából kiegészítő állami támogatásban részesülhetnek. A helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése. Az Ötv. szabályozza a közigazgatási hivatal és annak vezetőjének jogállását. A közigazgatási hivatal vezetőjének feladat-hatáskörét a törvény 98. paragrafus (a) pontjában rögzítetteknek megfelelően az önkormányzatok törvényes működésének ellenőrzése teszi ki. A 98. paragrafus (b) pontja alapján törvényben vagy kormányrendeletben megállapított elsőfokú hatósági hatáskört is gyakorol. (Pl. kisajátítási ügyben.) A törvény szerint másodfokú jogorvoslati fórumként is eljár, ha az el- 25 -

Önkormányzat működési feltételei?

Önkormányzati vagyon?

Önkormányzati bevételek?

Helyi önkormányzatok ellenőrzése?

Polgári jog

sőfokú határozatot polgármester, jegyző, hozta és nem tartozik más szerv hatáskörébe. (Elbírálja például az építési igazgatási, a szabálysértési ügyekben első fokon hozott határozatok elleni fellebbezést.) A hatásköri törvény rendelkezései szerint egyes államigazgatási feladatok körében felügyeletet gyakorol (pl. az anyakönyvvezető tevékenysége felett). Feladatkörébe koordinatív jellegű teendők is tartoznak, így összehangolják a saját hivataluk és más államigazgatási szervek tevékenységét is. Az önkormányzati működés szempontjából legjelentősebb a törvényességi ellenőrzés. Ezen ellenőrzés célja a döntések törvényességi vizsgálata. A vizsgálat arra irányul, hogy a helyi önkormányzat szervezete működése, döntéshozatali eljárása, döntései, rendelete, határozata valamint bizottsága, részönkormányzata, polgármestere által hozott önkormányzati határozat megfelel-e a jogszabályoknak. Nem tartoznak a közigazgatási hivatal törvényességi ellenőrzés körébe a képviselő-testülettől átruházott, a polgármester által vagy a bizottság által hozott hatósági határozatok. Mint már korábban említettük itt a jogorvoslati lehetőség horizontális. A közigazgatási hivatal vezetője törvénysértés észlelése esetén határidő kitűzésével felhívja a képviselő-testületet a törvénysértés megszüntetésére. A határidő megállapítása a közigazgatási hivatal vezetőjének mérlegelési jogkörébe tartozik. ha az önkormányzat közigazgatási hivatal vezetőjének jelzése alapján nem kíván a törvénysértőnek minősített rendeleten határozaton változtatni, a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti: • Alkotmánybíróságnál a törvénysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését, • a törvénysértő határozat bírósági felülvizsgálatát, • a képviselő-testület összehívását a törvénysértés megszüntetésére, a képviselő-testület tisztségviselője felelősségének megállapítását. A keresetet 30 napon belül nyújthatja be a közigazgatási hivatal vezetője a bírósághoz. A kereset benyújtásának a döntés végrehatására halasztó hatálya nincs, de a végrehajtás felfüggesztését lehet kérni a bíróságtól, abban az esetben ha a döntés végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna. Megjegyezni kívánjuk, hogy az önkormányzatok pénzügyi ellenőrzésére nem a közigazgatási hivatal vezetője, hanem az Állami Számvevőszék jogosult. (Ötv. 92. par. (1) bek.)

- 26 -

Polgári jog

3. Polgári jog 3.1. A tulajdonjog Az 1989-ben átfogóan módosított Alkotmány értelmében Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Szól az Alkotmány a magyar állam tulajdonáról, amely nemzeti vagyon. Az Alkotmány deklarálja azt is, hogy az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, és tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. A tulajdonjognak van alanya, tárgya, tartalma. A tulajdonjog alanya lehet minden személy (emberek, állam és jogi személyek). A polgári jog értelmében tehát jogalanynak minősül, aki tulajdonos lehet. A tulajdonjog tárgya: minden birtokba vehető dolog. A tulajdonjog szabályait pénzre, értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre (villamos energia) is megfelelően alkalmazni lehet. A tulajdonjog tartalma alatt azokat a jogokat és kötelezettségeket értjük, amellyel a tulajdonost illetik, illetőleg terhelik. A tulajdonost megilletik a. a birtoklás joga és a birtokvédelem. A tulajdonos jogosult a dolgot magánál tartani és megilletik a birtokvédelem eszközei. b. a használat és a hasznok szedésének a joga. A tulajdonos jogosult a dolgot használni és annak hasznait szedni. Használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait zavarná, vagy jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A használat és a hasznok szedésének jogát a szomszédjog és az úgynevezett túlépítés szabályai korlátozzák. c. a rendelkezési jog (jog a dologra vonatkozó jogviszonyok létesítésére, illetve a tulajdonjog megszüntetésére). A rendelkezési jogot az elidegenítési és terhelési tilalom korlátozza. d. a tulajdonos viseli a dologgal járó terheket, kárveszélyt és a szükséghelyzetben okozott kárt, melynek megtérítésére senki mást sem lehet kötelezni. 3.2. A tulajdonjog védelme Az a tulajdonos, akinek tulajdonjogát megsértették igénye támad a sérelem megszüntetésére. A tulajdon védelmének általános jogi eszközei: a. Tulajdon védelme önhatalommal. Az önhatalom azt illeti meg, aki tulajdonos. Két esete van: a birtoka ellen irányuló támadás, (megvédés esetén csak a szükséges mérték alkalmazható), és a birtok visszaszerzése (csak akkor alkalmazható, ha más birtokvédelmi eszköz igénybevétele idővesztesége meghiusítaná a birtokvédelmet) b. Birtokvédelem. A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogosulatlanul megfosztják, vagy birtoklásában megzavarják. Akit birtokától megfosztanak, vagy birtokában zavarnak, az az illetékes szervtől (polgármesteri hivatalok szervezeti egységei) kérheti az eredeti birtokál- 27 -

Tulajdonjog alanya?

Tulajdonjog tárgya?

Tulajdonjog tartalma? Birtoklás joga? Használat és haszonszedés joga?

Rendelkezés joga?

Teherviselés?

Tulajdon védelme önhatalommal.

Birtokvédelem?

Polgári jog

lapot helyreállítását, vagy a zavarás megszüntetését. Az arra jogosult szerv elrendelheti az eredeti birtokállapot helyreállítását, illetőleg a birtoksértőt e magatartástól eltiltja. 3.3. A tulajdonszerzés fogalma Mindazokat az eseteket, amelyekben valamely dologra nézve tulajdoni jogviszony jön létre, tulajdonszerzésnek nevezzük. 1. Jogcím az a jogi cél, amelynek érdekében a tulajdonjog megszerzése végbemegy. 2. Szerzés ezzel szemben az a jogi tény, amely hatására a tulajdonjog közvetlenül keletkezik. Például: ha a tulajdon megszerzése adásvételi szerződés alapján megy végbe, maga az adás-vételi szerződés a jogcím. A tulajdonjogot a vevő adás-vétel címén szerzi meg, az előadónak az a cselekménye pedig, amellyel a vevőnek a dolgot átadja, tulajdonszerzés módja. A magyar jogban különbség van ingók és ingatlanok megszerzése, és ezen körben is eredeti és származékos szerzésmódok között.

Jogcím? Szerzés? Jogi tény?

3.3.1. Ingók vonatkozásában: 3.3.1.1. Eredeti szerzésmód: 1. Hatósági határozat vagy árverés aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos: ez a szabály ingatlan árverése esetére nem vonatkozik. 2. Elbirtoklás: A dolog tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerzi az, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Ha az elbirtoklás megszakad - bármilyen okból - a birtokosnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe. 3. Gazdátlan javak elsajátítása Személyi tulajdon szokásos tárgyainak szándékos elhagyása abból a célból, hogy az eredeti tulajdonos megszabaduljon tőle. 4. Találás: Ha más tulajdonában lévő dolgot talál valaki, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi, ha a talált dolog a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozik és megtett mindent, amit a jogszabályok előírnak avégből, hogy a dolgot tulajdonosa visszakaphassa. 3.3.1.2. Származékos szerzésmód: 1. Átruházás. Átruházással általában csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. A tulajdonjog megszerzéséhez a szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokbaadásával vagy más módon mehet végbe. (Ingatlan tulajdonjogának átruházásához a tulajdonosváltozás bejegyzése is szükséges az ingatlannyilvántartásba.) 2. Termékek, termények és szaporulatok elsajátítása. A tulajdonos a dologból származó termékeket, terményeket vagy szaporulatokat tulajdonába veheti. Ha valakinek más dolgán olyan joga van, amely őt feljogosítja a termékek, termények, szaporulatok tulajdonbavételére (pl. haszonélvezeti jog), az elválással tulajdonjogot szerez.

Hatósági határozat vagy árverés? Elbirtoklás?

Elsajátítás?

Találás?

Átruházás?

Elsajátítás?

Tulajdonjog

- 28 -

Polgári jog

3. Vadak és halak tulajdonjogának megszerzése, A vadászterületen elejtett, elfogott, illetőleg elhullott vad a vadászatra jogosult személy tulajdonába kerül. A halászatra jogosult személy szerzi meg az általa kifogott hal tulajdonjogát. 4. Feldolgozás: Idegen dolog feldolgozásával, jóhiszeműen a maga számára valaki új dolgot állít elő. A dolog tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét megtéríteni, vagy munkája megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni. Ha a munka értéke a feldolgozott dolog értékét meghaladja, a dolog tulajdonosát választási jog nem illeti meg, csak a dolog értékének megtérítését követelheti. Ha a feldolgozó rosszhiszemű volt, a választás joga minden esetben az anyag tulajdonosát illeti. 5. Egyesülés. Több személy dolgainak egyesülése, vagy vegyülése esetén, ha azokat csak aránytalan költségek, vagy károsodás árán, illetve egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. Ha bármely tulajdonos a közös tulajdont nem kívánja, az a tulajdonostárs, akinek dolga az egyesülés előtt nagyobb értékű volt, választhat, hogy a dolgot a többi tulajdonostárs kártalanítása ellenében tulajdonába veszi, vagy kártalanítás ellenében azoknak átengedi. A választási jog az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen előidéző személyt nem illeti meg. 6. Öröklés. Az örökös az örökölt tulajdonjogát az örökhagyó halála pillanatában szerzi meg.

megszerzése?

Feldolgozás?

Egyesülés?

Öröklés?

3.3.2. Ingatlanok vonatkozásában: 3.3.2.1. Eredeti szerzésmódok: 1. Hatósági határozat és árverés. Azonos az ingókra vonatkozó szabályokra. Kivételes esetben azonban a megszerzett ingatlant is terheli a telki szolgalom és törvényen alapuló, illetve bejegyzett haszonélvezeti jog. 2. Elbirtoklás. Szabályai azonosak az ingók elbírtoklásának szabályaival és kritériumaival. 3.3.2.2. Származékos szerzésmódok: 1. Átruházás. Ingatlan tulajdonjogának átruházásához (szerződésen vagy más jogcímen kívül) a tulajdonos változás ingatlannyilvántartási bejegyzése is szükséges. 2. Növedék. A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé. (Például a vadon növő fáét.) 3. Beépítés. Aki idegen anyaggal saját telkére, vagy használatában álló földre épít, a beépítéssel megszerzi az anyag tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni. 4. Ráépítés. Ha valaki jogosultság nélkül idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg. Köteles azonban megfizetni a ráépítőnek azt, amivel ennek következtében gazdagodott. Kérheti a ráépítőtől azt is, hogy váltsa meg a földet. A jóhiszemű ráépítő szerzi meg a föld megfelelő részének a tulajdonjogát, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen megfelelő időben nem tiltakozott. 5. Öröklés. Az örökös az örökölt tulajdonjogát az örökhagyó halála pillanatában földhivatali bejegyzés nélkül szerzi meg. - 29 -

Hatósági határozat vagy árverés? Elbirtoklás?

Átruházás? Növedék?

Beépítés? Ráépítés?

Öröklés?

Kötelmi jog

3.4. A közös tulajdon A tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet. A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára. A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg és ugyanilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások. Ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is. Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet. Ha valamelyik tulajdonostárs saját hányadát el kívánja adni, a többi tulajdonostársat elővásárlási jog illeti meg, ha pedig az általa kizárólagosan birtokolt részt bérbe, haszonbérbe kívánja adni, a többi tulajdonostársat előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg. A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs bármikor követelheti. A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Azokat a dolgokat, amelyeknek ilyen módon való megosztása nem lehetséges, értékesíteni kell és a vételárat kell felosztani. A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét a bíróság a megszüntetés során ha ez a körülményekre való tekintettel indokolt - megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja.

- 30 -

Közös tulajdon fogalma?

Előbérleti jog? Előhaszonbérleti jog?

Kötelmi jog

4. Kötelmi jog 4.1. Általános rész 4.1.1. A kötelem fogalma A vagyoni viszonyokat alapvetően és elsődlegesen a tulajdonjog szabályozza. Ez azt jelenti, hogy a tulajdoni rend határozza meg az elosztás rendjét is, továbbá a tulajdonjog feltétele annak, hogy a javakon bármiféle további jogokat lehessen szerezni. Rendszerint azt mondhatjuk, hogy ez a jogszerzés a tulajdonjog egyik részjogosítványa, azaz a rendelkezési jog révén megy végbe: a tulajdonos rendelkezési jogával élve a tulajdonjog vagy a birtoklás - használat átengedésére létesít jogviszonyokat vagy enged a vagyontárgyain másoknak jogokat, avagy a tulajdonjog megsértésén alapul. Az így létrejött jogviszonyok többsége kötelmi jogi viszony. A kötelem tehát meghatározott személyek - természetes vagy jogi személyek - között fennálló olyan polgári jogi viszony, amelynél fogva a jogosult követelheti, hogy a kötelezett valamely vagyoni értékű szolgáltatást véghez vigyen. Azt is mondhatjuk, hogy a kötelem a követelés és a tartozás sajátos egysége, azaz a jogosult oldaláról tekintve követelés, a kötelezett oldaláról tekintve pedig tartozás. Ennek megfelelően a kötelem tárgya az a szolgáltatás, amelyet a jogosult követelhet a kötelezettől, illetőleg amelylyel a kötelezett végső soron tartozik a jogosultnak. A szolgáltatás minden esetben vagyoni értékű és annak teljesítését, kikényszeríthetőségét polgári jogi, vagyoni szankciók biztosítják. Célszerű a kötelmet megkülönböztetnünk a kötelezettségtől. Ugyanakkor a legtöbb jogi nyelv ezt a sajátos különbséget csupán körülírással, és nem pedig eltérő terminológiával tudja kifejezni. A kötelem valójában mindig a kötelezettségek bizonyos jól körülhatárolt összessége. A gyakorlatban tapasztalhatjuk, hogy minden kötelemben van egy vagy több fő kötelezettség, amelyben közvetlenül kifejezésre jut a jogosultnak éppen a kötelemmel szolgált érdeke. Azaz a fő kötelezettség teljesítésével lényegében a jogosultnak a kötelemhez fűződő érdeke kielégült. Természetesen a fő kötelezettségek mellett találjuk a mellékkötelezettségeket. Ezek a kötelezettségek tulajdonképpen arra irányulnak, hogy a jogosultnak a kötelemmel szolgált érdeke minél teljesebben és biztosabban valósuljon meg, avagy arra irányulnak, hogy a társadalmi érdek ne szenvedjen csorbát, végül pedig arra, hogy a felek egymást a kötelemmel kapcsolatos esetleges károsodás veszélyétől megóvják. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy ezek a mellékkötelezettségek: a. a teljesítési érdeket, vagy b. a társadalmi érdeket, avagy c. a jogosult szerződésen kívüli érdekét védik. A kötelem fogalmának ismeretében fontos tudnivalónk, hogy a követelés és a tartozás a jogosult javára mindenkor igényt keletkeztet, ami azzal a jogkövetkezménnyel járhat a kötelezett vonatkozásában, hogy a szolgáltatás mind a polgári jog, mind pedig a polgári eljárásjog eszköze- 31 -

Kötelem?

A kötelem tárgya?

Kötelezettség?

Mellékötelezettség?

Kötelmi jog

ivel kikényszeríthető. A jogosult érdekérvényesítése során természetesen közvetlen kényszerítő eszközöket nem alkalmazhat követelése behajtására, azonban rendelkezésére állnak - és ez a jogszerű megoldás - a polgári jogi szankciók. Azaz, ha a kötelezett a követelést önkéntesen nem teljesíti, a jogosult kereset útján tudja követelését érvényesíteni a polgári bírósági eljárásban, amelynek eredménye a bírósági határozat (ítélet) és ennek jogerőre emelkedése után pedig a bírósági végrehajtás. Lényegében összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a kötelezett tartozásaiért helytállni tartozik. Helytállása garanciájaként általában egész vagyona ezért lekötött a kötelemben biztosított érdekek maradéktalan kielégítése céljából. Vagyis a kötelezett a vagyonával felel a kötelem teljesítéséért. 4.1.2. A polgári jogi szerződés fogalma Azok a természetes és jogi személyek, akik polgári jogi értelemben egymással szerződéses jogviszonyba kerülnek: a felek. A szerződést kötő feleket jogosultnak és kötelezettnek tekintjük, akik között valamiféle akarati viszony érvényesül, amikor egymással szerződést kötnek. Elsőnek célszerű megismerkednünk a polgári jogi szerződés fogalmával. Vagyis milyen sajátos jogviszony determinálja a szerződő feleket? A polgári jogi szerződés tehát: két- vagy több személy kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata valamely joghatás kiváltása céljából. Ha ezt a meghatározást elemezzük, kiderül, hogy szerződni, illetve szerződést kötni legalább két személy tud, vagyis a jogosult és a kötelezett. Természetesen ezekben a pozíciókban több személy is állhat, azaz akár jogosultként, akár pedig kötelezettként. A kívánó feleknek egybehangzó és kölcsönös akaratnyilvánítással kell egymással szemben állniuk. Világosan kell, hogy kiderüljön mire irányul a jogosult követelése és ennek ellentételezéseként pedig milyen tartozások, feladatok, szolgáltatások terhelik a kötelezettet. Ugyanakkor a felek közötti akarati viszonynak kölcsönösnek és egybehangzónak kell lenniük. Például: ha a vevő meghatározott árucikket kér a vásárlása során az eladótól, akkor az eladó ezt köteles teljesíteni és nem pedig mást. Itt jutunk el az akaratnyilatkozati formákhoz, ahhoz a körülményhez, hogy valójában miként nyilvánul meg jogosult és kötelezett között a kölcsönös és egybehangzó akarat érvényre juttatása. Az akaratnyilatkozati formákat a következőképpen csoportosíthatjuk. a. Gyakran a felek között szóban jön létre a szerződés. Mindennapos példa erre az eladó és vevő viszonya, amikor is a vevő szavakkal, mondatokkal adja tudtára vásárlási szándékát az eladónak és pontosan meghatározza, milyen áruféleségből mennyit kíván vásárolni. Erre nézve az eladó nyilatkozhatja szóban, hogy a kért, vásárolni szándékolt termék kapható-e vagy sem, amennyiben pedig igen, azt köteles tehát a vevő akarata szerint szolgáltatni. b. A másik, talán legtipikusabb akaratnyilvánítási formának tekintjük az írásbeli alakzatot. Amikoris a szerződést kötő felek akaratnyilatkozatukat, vagy blanketta, azaz előnyomtatott forma alkalmazásával nyilvánítják ki, illetve más módon foglalják írásba a szerződéses - 32 -

Polgárjogi szerződés?

Akaratnyilatkozati formák csoportosítása?

Kötelmi jog

szándékaikat. Az írásbeli forma már a rómaiak óta elterjedt a világon, mint a szerződéses akarat talán legbiztonságosabb akaratnyilvánítási formája, hiszen ahogy mondani szokás, a szó elszáll, az írás megmarad. c. A harmadik akaratnyilatkozati megnyilvánulásnak azt a magatartásformát tekinthetjük, amikor a felek között sem szóban, sem pedig írásban, hanem pusztán konkrét és egyértelmű cselekvési módon kerül kifejezésre a szerződésre irányuló óhaj. Ezt a fajta akaratnyilvánítási alakzatot nevezzük a polgári jogban ráutaló magatartásnak. Egyszerű példával illusztrálva: amikor valaki az önkiszolgáló kereskedelmi boltban vásárol az ott elhelyezett áruféleségek közül, kiválasztja a számára megfelelőket, majd a kosárba, vagy a bevásárlókocsiba helyezve indul a pénztárhoz, hogy a vételárat megfizesse. A vevő, az önkiszolgáló boltban az általa összegyűjtött árucikkeket a pénztárnál végül kifizeti, ezáltal az adás-vételt valósítja meg. 4.1.3. A szerződésekről általában A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Jogszabály a szerződés kötését meghatározott esetekben kötelezővé teheti. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. Sőt, ha a jogszabály eltérést nem tilt, akkor a felek egyező akarattal a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől eltérhetnek. Semmisnek tekintjük azt a polgári jogi szerződést, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek a felek. Kivéve azt az esetkört, ha ehhez a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Nyilvánvalóan semmis akkor is a szerződés, ha az a jó erkölcsbe ütközik. Fontos általános szabály, hogy a szerződéssel kikötött szolgáltatásért, - ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik ellenszolgáltatás jár. Természetesen, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, akkor a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. Ha pedig a szerződő fél a szerződés megkötésekor kihasználva a másik fél hátrányos helyzetét, azzal visszaélve feltűnően aránytalan előnyt kötött ki a maga javára, akkor ez a szerződés a törvény erejénél fogva semmis. Ezt a fajta szerződést nevezzük uzsorás szerződésnek. Az általános szabályok köréből most tekintsük át azokat, amelyeket bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Ezek: a. a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve, ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le; b. a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért, vagy adott kölcsönből eredő követeléseket; c. azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja. A bírósági úton tehát nem érvényesíthető követelés biztosítására kötött szerződés ugyancsak semmis. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy az önkéntes teljesítést nem lehet visszakövetelni. Annak eldöntése céljából, hogy mely követelések végül is nem érvényesíthetők bírósági úton, a törvény ad útbaigazítást, azt, hogy ezeket hivatalból kell figyelembe - 33 -

Semmis szerződés?

Uzsorás szerződés?

Kötelmi jog

venni. 4.1.4. A szerződések megkötése Amint már fentebb részletesen kifejtettük, a polgári jogi szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Ugyanakkor nem szükséges a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály kifejezetten rendez. Kötelesek a felek a szerződés megkötésénél együttműködni. Ha pedig szerződéskötési kötelezettség körébe a felek nem állapodnak meg, úgy a bíróság - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a szerződést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. Abban az esetben azonban, ha a szerződéskötésre kötelezett fél bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy egyébként a szerződés teljesítése nemzetgazdasági érdeket sértene, akkor a bíróság nem hozza létre a szerződést. A felek abban is megállapodhatnak, hogy majd egy későbbi időpontban kötnek egymással szerződést. Ezt a megállapodást nevezzük előszerződésnek. Az előszerződést kötő felektől a törvény elvárja, hogy a szerződésre előírt alakban kössék meg. Amennyiben előszerződést kötnek a felek, ennek az a jogkövetkezménye, hogy a későbbiek során mindenképpen kötelesek a végleges szerződést megkötni. Jogszabály sok esetben előszerződés megkötését kötelezővé teheti. Aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, az ajánlatához kötve marad. Kivéve, ha ezt a kötelezettségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadást pedig új ajánlatnak kell tekinteni. Amennyiben pedig a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése, vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés ugyan nem jön létre, de a felek ebben az esetben is nyilatkozatukhoz kötve vannak. A beleegyezés, illetőleg a jóváhagyás megtörténtével tehát a szerződés a megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. A szerződés alakját illetően a szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában tehát akár szóban, akár írásban, akár pedig ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni, illetve lehet megkötni. Amenynyiben jogszabály a szerződésre meghatározott alakot ír elő, akkor az alakiság megsértésével kötött szerződés semmis. Ha pedig a jogszabály, vagy a felek megállapodása írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát kell írásba foglalni. Itt jegyezzük meg, hogy a külkereskedelmi szerződéseket általában írásba kell foglalni. Nemcsak alakiság kérdéséről dönthet jogszabály, de meghatározhatja a jogszabály a szerződés egyes tartalmi elemeit is, sőt kimondhatja, hogy ezek akkor is részei a szerződésnek, ha a felek eltérően rendelkeznek. 4.1.5. Semmisség és megtámadhatóság A semmisség akkor következik be, amikor a szerződést kötő felek a jogszabályok előírásai ellenére kötnek szerződést. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség, arra bárki határidő nélkül hivatkozhat.

- 34 -

Előszerződés?

A szerződés alakja?

Semmisség?

Kötelmi jog

A megtámadhatóság esetéről akkor beszélhetünk, ha a sérelmet szenvedett fél, vagy más jogosult - akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik - a szerződést a megkötésének időpontjától számított egy éven belül írásban megtámadja. Olyan szerződéseket támadhatunk meg, amelyek a tévedés, a megtévesztés, a jogellenes fenyegetés, avagy a szolgáltatás feltűnő aránytalansága, illetve a jogi személy részére biztosított indokolatlan egyoldalú előny következtében jöttek létre. Akár semmisség, akár pedig megtámadhatóság okán vált a szerződés érvénytelenné, a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell - akár bírósági úton is, ha lehetséges - visszaállítani. 4.1.6. A szerződésszegés jogkövetkezményei Ebben a témakörben tekintjük át a kötelezett, illetve a jogosult késedelmét, a hibás teljesítést. A kötelezett késedelme: ha a szerződésben megállapított teljesítési idő eredménytelenül telt el, vagy ha a jogosult felszólítására sem teljesítette a kötelezett kötelezettségét, ilyenkor köteles megtéríteni a kötelezett a jogosultnak a késedelméből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében egyébként úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Természetesen a jogosult, függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e, követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. A jogosult késedelme: késedelembe esik a jogosult, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el, továbbá, ha elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően tudjon teljesíteni. Avagy pedig a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza. A jogosult ilyenkor köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő kárát. Továbbá függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e, köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni, valamint viselni a dolog megsemmisülésének, elvesztésének, vagy megrongálódásának veszélyét. Késedelme idejére kamatot nem követelhet és az ő késedelme egyidejűleg kizárja a kötelezett késedelmét. Hibás teljesítés: a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Ennek garanciáját jelenti viszont, hogy a kötelezett szavatol azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor meg vannak a törvényben, illetőleg a szerződésben meghatározott tulajdonságok. Ezt a fajta szavatosságot nevezzük kellékszavatosságnak. Amenynyiben a jogosult a hibát a szerződéskötéskor ismerte, nem követelhet szavatosság alapján semmit a kötelezettől. Ugyanakkor a jogosult a hibás teljesítés esetén, amennyiben nem tudott a hibákról, választása szerint a kötelezettől kijavítást, árleszállítást vagy kicserélést kérhet. Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. 4.1.7. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek A. A foglaló A szerződés megkötésekor a felek a kötelezettségvállalás jeléül fog- 35 -

Támadhatóság?

Késedelem?

Kötelmi jog

lalót kötnek ki. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak minősítenünk, ha ez a rendeltetése a szerződésből világosan és egyértelműen kitűnik. Tehát a foglalót mindenkor írásban kell rögzítenünk, amelyből kétségtelenül kitűnik a felek számára a rendeltetése. A foglaló azáltal biztosítja a szerződést, hogyha a teljesítés valamelyik fél érdekkörében meghiúsul, akkor aki a foglalót adta, azt elveszíti, aki pedig kapta a foglalót, azt kétszeresen köteles visszatéríteni. Például: adásvételnél, ha a vevő az ingatlan biztosítékául 500.000.- Ft foglalót adott át az eladónak és ő a vevő áll el az ügylettől, akkor ezt az összeget elveszti, vagyis a foglaló az eladónál marad. Ugyanakkor pedig, ha az eladó bármely okból meggondolná magát és meghiúsítaná az adás-vételt, akkor köteles a nála lévő foglalónak a kétszeresét, azaz 1.000.000.- Ft-ot a vevő számára visszatéríteni. B. A kötbér A kötbér fogalmát akként definiálhatjuk, hogy az nem más, mint kárátalány. A kötbért ugyancsak írásban lehet érvényesen kikötni. Fajtáit tekintve különbséget kell tennünk: késedelmi-, meghiúsulási- és minőségi kötbér között. A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha egyébként kára nem merült fel. Ugyanakkor a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is a törvény alapján érvényesítheti. A jogosult a számára szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését akkor is követelheti, ha a kötbér igényét bármely okból nem érvényesítette. Jogszabály a kötbér kikötését előírhatja és megállapíthatja annak legkisebb mértékét. Ebben az esetben a felek a kötbér kikötését nem mellőzheti, illetve annak összegét nem csökkenthetik. Kötbér után kamat kikötése semmis, ám a pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. C. A jogvesztés kikötése Ez a szerződést biztosító olyan mellékötelezettség, amelynek során írásban a felek abban állapodhatnak meg, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján egyébként megilletné. Amennyiben pedig a jogvesztés a kötelezettet túlságosan is sújtaná, a bíróság ilyenkor a joghátrányt mérsékelheti. D. A zálogjog Zálogszerződés alapján a jogosult a követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. Megkülönböztetünk kézizálogjogot, valamint jelzálogjogot. Kézizálogjog létrejöttéhez a zálogszerződésen felül szükséges magának a zálogtárgynak az átadása is. A jelzálogjog ma elsődlegesen ingatlan vonatkozásában releváns. Ugyanis a tételes jog szerint ingatlant csak jelzálogjog alapítása útján lehet elzálogosítani. A jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. - 36 -

Foglaló?

Kötbér?

Jogvesztés kikötése?

Zálogjog?

Kötelmi jog

E. Az óvadék Ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nem teljesítése, vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadék összegből közvetlen is kielégítheti. Óvadékul: pénz, takarékbetétkönyv, vagy értékpapír szolgálhat. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell aklalmazni. Egyébként visszajár az óvadék, ha az alapul szolgáló szerződés megszűnt, illetőleg a szavatossági vagy jótállási idő anélkül telt el, hogy az óvadékból való kielégítésre jogalap volna. F. A kezesség Írásban kikötött kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, akkor maga fog a kötelezett helyett teljesíteni a jogosultnak. A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettől behajtható. Vizsgáljuk meg közelebbről, mi a különbség a kezesség jogintézménye és a készfizető kezesség között. Ehhez tisztáznunk kell a készfizető kezesség fogalmát. Készfizető kezességen azt a szerződéstbiztosító mellékkötelezettséget értjük, amikor a jogosult nem teljesítés esetén választhat, hogy a kötelezettől, illetőleg a készfizető kezestől követeljen-e. A minőségi különbség, az a körülmény, miszerint a készfizető kezes nem a kötelezett után áll, azaz amíg a követelés a kötelezettől nem hajtható be, mentesülne a teljesítéstől, mivel tőle a kötelezettet megelőzően is jogszerűen követelhet a jogosult. Például: aki készfizető kezességet vállal valamely adós mellett, akkor lényegtelen, hogy nem teljesítés esetén az adós egyébként fizetőképes-e, a jogosult törvényadta joga, hogy a készfizető kezestől hajtsa be - az adós helyett - a hátralékos tartozást. Sortartó kezesség esetén a kezestől akkor követelhető a teljesítés, ha annak érvényesítése a kötelezettel szemben nem volt eredményes. 4.1.8. A teljesítés Az eddigiekben általában szóltunk a polgári jogi szerződésekről, annak fogalmáról, létrejöttéről, a szerződéstkötő feleknek, azaz a jogosultnak, illetve a kötelezettnek jogairól és kötelességeiről, továbbá a szerződésszegésről, valamint a szerződéseket megerősítő mellékkötelezettségekről. Végezetül, de nem utolsó sorban ki kell emelnünk a teljesítés fogalmát, hiszen végső soron a szerződések azért köttetnek, hogy az abban foglaltak teljesüljenek. Ennek megfelelően a teljesítés jogintézményén értjük, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak tehát alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött, vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. A felek a szerződés teljesítésében ugyancsak együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében mindenkor úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogosultnak ugyanilyen módon kell elősegítenie a teljesítést. Ennek érdekében a felek kötelesek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről egymást tájékoztatni. - 37 -

Óvadék?

Kezesség?

Teljesítés?

Kötelmi jog

4.2. A kártérítési felelősség "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható." (Ptk. 339. §) Ezt a szabályt kell alkalmazni nemcsak a szerződésen kívül, hanem a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre, valamint a személyi javak, tulajdonjog stb. megsértésével okozott károkért való felelősségre is. A kártérítési felelősség feltételei tehát a következők: 1. Jogellenes magatartás; 2. Kár; 3. Okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között; 4. Felróhatóság, vagyis a kár keletkezésének megakadályozása terén a károkozó oldalán jelentkező mulasztás. (Gondatlanság, szándékosság és különleges védekezés ki nem fejtése.) Az 1-3. alatti feltételek fennforgását a követeléssel fellépő károsultnak kell bizonyítania, a 4. pont tekintetében a kimentő bizonyítás terhe a károkozóra nehezedik. 4.2.1. Jogellenes magatartás A jogellenességen azt kell érteni, hogy valakinek a magatartása, illetőleg az annak következtében beálló eredmény szemben áll a jogrenddel, éspedig függetlenül attól, hogy a magatartás felróható-e vagy sem. Valamely magatartás tehát akkor jogellenes, ha azt a jogrend akár kifejezetten, akár pedig annak folytán, hogy szankciót fűz hozzá, jogellenesnek nyilvánítja. Ellenkező esetben a magatartást jogellenesnek tekinteni nem lehet. A magatartás lehet cselekvés vagy mulasztás. A cselekvéssel okozott jogsértések zöme cselekvésben nyilvánul meg, éspedig más érdekkörének szavazását tiltó általános jogparanccsal való tevőleges szembehelyezkedést jelenti. A mulasztással okozott jogsértés akkor forog fenn, ha a jogrend valakit pozitív magatartásra kötelez, a kötelezettség alanya azonban a jogrend által előírt cselekvést nem viszi véghez, tehát a kötelezettséget megszegi. A jogellenességet kizáró körülmény a károsult beleegyezése. Nem jár kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták. A károkozásba való beleegyezés történhet akár kifejezetten, akár hallgatólagosan ráutaló magatartással. Érvénytelen lehet a beleegyező nyilatkozat pl. cselekvőképtelenség, tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés, kényszer folytán. A nem jogellenes károkozásnak egyéb esetei is lehetnek (pl. közös hajókár). 4.2.2. A kár A kárt általában annak kell viselnie, akit a kár ért. A kár viselésére, megtérítésére más megfelelő jogalap fenntartása esetén kötelezhető. Ebből az is következik, hogy általános szabály szerint a károsultnak kell - 38 -

Kártérítési felelősség?

Cselekvés?

Mulasztás?

Kár?

Kötelmi jog

bizonyítania azt a megfelelő jogalapot, amelyre a kártérítési követelését alapítja. A kártérítési felelősség csak akkor állapítható meg, ha megvan az okozati összefüggés, a jogellenes magatartás és a kár között. Az okozati összefüggés adja meg a kiindulási alapot a felelősség megállapíthatóságához. A kártérítésre kötelezés csakis a kár okozójával szemben lehetséges. Az okozati összefüggés meghatározza a kártérítés terjedelmét is. A kárért felelős személy a jogellenes magatartásának csak azokat a következményeit viselheti, amelyek magatartásával okozati összefüggésben vannak. A kár és a jogellenes magatartás között a felelősséget megalapozó okozati összefüggést akkor lehet megállapítani, ha: a. a magatartás (cselekvés vagy mulasztás) nélkül a kár nem következett volna be és emellett, b. a kárt a cselekvőnek vagy mulasztónak be lehet számítani, tehát a cselekvő vagy mulasztó magatartását a felelősség megállapításával szankció alkalmazásával befolyásolni lehet. A kártérítési felelősség megállapításához elegendő, ha bizonyítást nyer a fent kifejtettek szerint okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között. A károkozó azonban bizonyíthatja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ha ez a bizonyítás sikerül, a károkozó mentesül a felelősség alól, ha nem sikerül, meg kell térítenie a kárt. A kártérítési felelősség tehát általános szabály szerint csak vétkes magatartáshoz fűződik, azonban e tekintetben a bizonyítási teher nem a károsultra nehezedik, hanem a károkozónak kell magát vétlensége bizonyítására a felelősség alól kimentenie. A vétkességnek két fokozata van: szándékosság, gondatlanság. Szándékosság akkor forog fenn, ha a jogsértő felismeri, hogy magatartása milyen következménnyel jár, s akarja vagy belenyugszik, hogy ezek a következmények beálljanak. Gondatlanság akkor állapítható meg, ha a jogsértő nem ismeri fel magatartásának várható következményeit, azonban kellő gondosság kifejtése mellett fel kellett volna ismernie, vagy felismeri ugyan, hogy magatartása jogsértő eredménnyel járhat, de ezzel nem törődik. A polgári jog területén a vétkesség mindkét fajtája kártérítési kötelezettséget von maga után. A szándékosság és a gondatlanság okozta kártérítési felelősség szempontjából nincs különbség. E közömbösség öszszefügg azzal, hogy a polgári jogi felelősség intézményének egyik igen fontos célja az okozott kár jóvátételének repalációjának a biztosítása. 4.2.3. A károsult közrehatása a károkozásban A kár okai között sokszor több személynek a felelősségét megalapozó jogellenes magatartása található meg (együtt okozás). Ezek közé tartozhat maga a károsult is, aki éppen úgy köteles jogellenes magatartásainak következményeit viselni, mint más károkozó. Ilyenkor a kár megosztására kerül sor. A károsult a kár elhárítása érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, - 39 -

Vétkes magatartás?

Szándékosság?

Gondatlanság?

Kötelmi jog

amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. Ha tehát a károsult a kárelhárítás, illetőleg a kárenyhítési kötelezettségének nem tesz eleget, a kár megosztása akként megy végbe, hogy a kárnak a károsultra eső részét a károsult viseli, a károkozó csak a fennmaradó rész megtérítésére kötelezhető. Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, mely azt jelenti, hogy a károsult bármelyik károkozótól követelheti kárának egészét. Egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg a felelősségük.

4.2.4. Felelősség veszélyes üzem működéséből eredő károkért Polgári jogunk általános érvényű felelősségű szabálya szerint a kártérítési szankció a vétkes magatartáshoz fűződik, vannak esetek, amikor vétkesség nélkül is megállapítható a kártérítési felelősség. Ilyenkor a felróhatóság sajátos formájáról, a különleges védekezés ki nem fejtéséről beszélünk. Ennek fő esete a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának a felelőssége. Itt olyan magatartásokról van szó, amelyek, minthogy fokozott veszéllyel járnak, fokozott körültekintést tesznek szükségessé. A jog ezekben az esetekben az általánosnál szigorúbb felelősségi szabályokat alkalmaz. Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A felelősség kizárása vagy korlátozása semmis. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Fokozott veszéllyel járó tevékenységek: gépjármű, kubikolás lejtős úton, kútásás, mérgező anyagokkal való fertőtlenítés, bányászás, vadállat tartása, sugárzó anyag kezelése stb. A Ptk. taxatíve nem sorolja fel a fokozott veszéllyel járó tevékenység körét, hanem azt a bírói gyakorlat alakította ki. A fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kárt az ilyen tevékenység folytatója köteles megtéríteni. Ebből következik, hogy a felelős személy nem mindig az üzem tulajdonosa, hanem az is, akinek érdekében a veszélyes üzem tartósan működik (pl. veszélyes üzem bérlője, haszonélvezője). Fontos megjegyezni, hogy csak tartós használatra átengedés esetén száll át a használóra az üzembentartói minőség, egyes alkalmakra való átengedés esetére azonban nem. Ha a veszélyes üzem tulajdonosa alkalmazottat tart, az ezek által történt másnak okozott károkért a tulajdonos (üzembentartó) felel. A gépjárműnek az üzembentartótól való jogellenes elvonása esetén az üzembentartói minőség a gépjárművet jogtalanul igénybe vevő személyre száll át. Az üzembentartótól való jogellenes elvonása történhet az üzembentartó alkalmazottja által valamilyen célra (fekete-fuvar), vagy pedig kívülálló személy által is. Csak a gépjármű jogtalan igénybevétele esetén száll át az üzemben- 40 -

Egyetemleges felelősség?

Veszélyes üzem tulajdonosának felelőssége?

Kötelmi jog

tartói minőség a használóra. Változatlanul fennáll a tulajdonos üzembentartó fokozott felelőssége, ha másnak engedélyt adott a gépjármű használatára, de a használó eltért az engedélytől, illetve az utasítástól, pl. a megadott útiránytól. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából keletkezett kár megtérítésének kötelezettsége alól a tevékenység folytatója annak bizonyításával mentesülhet, hogy a kárt fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának kell bizonyítania az üzem körén kívül eső elháríthatatlan ok fennforgását. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának felelőssége tehát vétkesség nélküli felelősség ugyan, de éppen a különleges védekezés ki nem fejtése miatt felróható. 4.2.5. Az erőhatalom (vis maior) Erőhatalom alatt olyan természeti vagy egyéb eseményt kell érteni, amely mindenkire nézve elháríthatatlan, tehát ellene való védekezés lehetősége teljesen hiányzik. Ilyenek: árvíz, földrengés, példátlan erejű vihar, villámcsapás akkor, ha villámhárítót nem lehet alkalmazni, háború, forradalom. Elháríthatatlan külső ok Ez lehet valamely, az erőhatalom fogalma alá nem eső természeti esemény, valamely, az üzem körén kívül álló egyéb ok. Itt olyan váratlan eseményekről van szó, amelyek bekövetkezésében a legnagyobb gondosság kifejtése mellett sem lehet előre számolni, s amelyet nem lehet elhárítani. 4.2.6. A veszélyes üzemek összeütközése Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymás közötti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni. Ha tehát a kár mind a károkozó, mind pedig a károsult fokozott veszéllyel járó tevékenységéből ered, a felelősség nem a szigorúbb tárgyi felelősség, hanem a kártérítési felelősség általános érvényű szabálya szerint alakul. A kárt magatartásuk felróhatósága arányában viselik. Ha csak egyikük vétkes, ő viseli az egész kárt. Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett, rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni. Ilyen eset forog fenn például: szabályosan közlekedő két gépjármű azért ütközött össze, mert az egyik fékje vagy kormánya (az üzembentartónak fel nem róható módon) elromlott. Ha a kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség okozta, (és az ilyen rendellenesség egyiknek sem róható fel) a kárt mindegyik fél maga viseli. A fenti szabályokat kell alkalmazni mind a jogi személyek, mind pedig a magánszemélyek vonatkozásában. 4.2.7. A kártérítés módja A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha - 41 -

Erőhatalom?

Elháríthatatlan külső ok?

Több veszélyes üzem által történő károkozás?

Kötelmi jog

pedig ez nem lehetséges, vagy a károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja, köteles a kárt megtéríteni. Ha nem lehetséges az eredeti állapot helyreállítása, vagy ezt a károsult alapos okból nem kívánja, a felelős személyt a kár megtérítésére kell kötelezni. A megtérítés történhet pénzben vagy természetben. A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A kár természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy egyébként rendelkezésére áll. Természetbeni kártérítésre kötelezés egyébként általában akkor jöhet szóba, ha a kár helyettesíthető dolgokban keletkezett. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak, vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. A károsult akkor követelhet járadékot, ha káresemény folytán munkaképtelen lett, vagy munkaképessége csökkent, tehát a járadék az elvesztett keresetét pótolja. 4.2.8. A kár fogalma és a kártérítés mértéke A kár azt a hátrányt jelenti, amely valakit a káresemény folytán vagyonában ér. Ez előállhat úgy, hogy a károsult vagyonának egyes részei elpusztulnak, vagy értékcsökkenést szenvednek, vagy pedig úgy, hogy a káresemény folytán az egyébként bekövetkező vagyongyarapodás elmarad. Vagyoni kár alatt nemcsak az egyes vagyontárgyak elpusztulását kell érteni, hanem a gazdaságilag előnyös helyzetek, tulajdonságok, képességek veszendőbe menetelét is (pl. keresőképességre kiható személyi tulajdonságok). Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt kell megtéríteni, ide értve azokat a költségeket is, amelyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. A kártérítés formái: - eredeti állapot helyreállítása, - pénzben való fizetés, - természetbeni (kártérítés), - járadék (a károsult tartására) A kártérítés mértéke: a. Tényleges kár a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés, b. Elmaradt vagyoni előny (a károsult ettől esett el a károkozó cselekménye folytán, az az érték, mellyel gyarapodott volna a károsult vagyona, ha a károkozó magatartás nem következett volna be). c. Általános vagyoni kártérítést a bíróság akkor ítél meg, ha pontosan a kár összege nem határozható meg és ezért átalányt állapít meg. Pl. gondozás, ápolás fejében átalányösszeget. Ez főleg akkor következik be, ha a kár mértékét becslés útján lehet megállapítani, megközelíthető pontossággal, mely alkalmas a károsult kárpótlására. d. Nem vagyoni kár akkor itélendő meg, ha a károsultnak a társadalmi - 42 -

A kártérítés módjai?

A kár fogalma?

A kártérítés formái?

A kártérítés mértéke?

Kötelmi jog

életben való résztvétele tartósan vagy súlyosan megnehezedik. Ahhoz, hogy a károsult a társadalmi életben való részvétele, élete tartósan vagy súlyosan megnehezedett-e, a fizikai és pszichikai lét összes körülményeit összességükben kell vizsgálat tárgyává tenni. Az életét vesztett személy közeli hozzátartózója is csak akkor jogosult a nem vagyoni kárpótlásra, ha a haláleset miatt élete, illetve a társadalmi életben való részvétele megnehezült. 4.3. Egyes szerződések 4.3.1. Az adásvétel és a csere a. Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. Az adásvétel fogalmán azt a szerződésfajtát értjük, ahol az eladó - akinek tulajdonosi pozícióban kell állnia - a tulajdonjogát ruházza át a vevőre, akinek a fő kötelezettsége az átvétel mellett a vételár megfizetésére irányul. Az adásvételi szerződés során a felek jogai és kötelezettségei körében ki kell emelnünk, hogy - az eladó köteles a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről egyaránt tájékoztatni. Köteles továbbá az ilyen körülményekre, illetőleg jogokra és terhekre vonatkozó okiratokat a vevőnek átadni. - Az eladó viseli az átadással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket. Ugyanakkor a szerződéskötési költségek, a tulajdon-átruházási illeték, továbbá az átvétel és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik. - a vevő köteles a vételárat megfizetni a szerződésben foglalt módon. A tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el és nem terhelheti meg. b. A csereszerződés során a szerződő felek, a cseretársak arra vállalnak kötelezettséget, hogy a kizárólagos tulajdonaikat képező cseretárgyakat kölcsönösen egymásra átruházzák. Például: az egyik cseretárs a tulajdonát képező ingóságot úgy adja át a másik cseretársnak, hogy egyidejűleg átruházza rá a tulajdonjogot is. Egyidejűleg pedig átveszi a másik cseretárstól annak tulajdonát képező dolgot, vagyis azt a cseretárgyat, amiért a sajátját átadta. Az eljárás során értelemszerűen és a törvény előírásainak megfelelően az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben az a sajátos helyzet jön létre, hogy mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása és egyúttal vevő is a másik fél szolgáltatása tekintetében. 3.3.2. A vállalkozás A vállalkozási szerződésről részletesen, továbbá a vállalkozásokkal kapcsolatosan a Polgári Törvénykönyvben foglalt szerződéstípusok vonatkozásában, valamint általában a vállalkozásokról, mind az egyéni vál- 43 -

Adásvételi szerződés?

Kötelmi jog

lalkozásról, mind pedig a gazdasági társaságokról a jegyzet e fejezetének 3.4., illetve 3.5. pontja ad részletes tájékoztatást. Ezért e helyen csupán a vállalkozás fogalmát rögzítjük a tételes jog alapulvételével. Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembehelyezésére, megjavítására, vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és a díj fizetésére köteles. 4.3.2. A bérlet Bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen, a bérlő használatába adni, aki pedig bért fizetni tartozik ezért. A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a típusú szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait kell azzal az eltéréssel alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet. A bérlő köteles a dolgot a rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használni, felelős minden olyan kárért, amely éppen a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye. Ugyanakkor a bérbeadó - a bérlő szükségtelen háborítása nélkül - bármikor ellenőrizheti a használatot és ha szerződésszegést észlel, követelheti a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat azonnali megszüntetését, továbbá az ilyen használatból eredő kárának megtérítését. Amennyiben bérbeadó a későbbiek során is tapasztalja, hogy a számára sérelmes használat bérlő által tovább folyik, vagy ha a bérelt dolgot fenyegető veszély súlyossága miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, jogosult azonnali hatállyal felmondani a bérletet, sőt követelheti a bérlőtől valamenynyi kárának megtérítését. Ingatlant, vagy lakást a bérbeadó engedélye nélkül albérletbe vagy egyébként másnak használatba lehet adni. Más dolgot viszont a bérlő a bérbeadó kifejezett engedélye nélkül nem adhat albérletbe, avagy harmadik személy használatába. A bérlő a bért időszakonként előre köteles megfizetni. A befizetés elmulasztása esetében pedig a bérbeadó a bérletet akár azonnali hatállyal is felmondhatja, feltéve, hogy a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a hátralék megfizetésére írásban felszólította és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett. Célszerű itt megjegyeznünk, hogy ingatlan vagy lakás bérbeadóját - albérletbeadóját - a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a bérlemény területén lévő vagyontárgyain zálogjog illeti meg. A szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével a bérlet megszűnik. Akkor is megszűnik a bérlet, ha a dolog elpusztul. A határozatlan időre kötött bérletet tizenöt napra fel lehet mondani. A határozott időre kötött bérlet határozatlan időtartamúvá alakul át, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja és ez ellen a bérbeadó tizenöt napon belül nem tiltakozik.

- 44 -

A vállalkozói szerződés?

Bérlet fogalma?

Kötelmi jog

4.3.3. A haszonbérlet A haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, illetve köteles ennek fejében haszonbért fizetni. Ennél a szerződéstípusnál a felek megállapodása szerint a haszonbér pénzben vagy természetben jár. A mezőgazdasági földterület haszonbérbe adásához írásbeli szerződés szükséges. Jogszabály a szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötiheti. A mezőgazdasági földterület a haszonbérbe adása semmis. 4.3.4. A letét Letéti szerződés alapján a letéteményes köteles a letevő által rábízott dolgot időlegesen megőrizni. Ugyanakkor a dolog átvételét a letéteményes megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be, amelyeknél fogva a már letétbe helyezett dolog visszavételét követelhetné. A letéteményes a dolgot a szerződésben meghatározott módon köteles őrizni. Nem használhatja és más őrizetébe sem adhatja. Kivétel, ha ebbe esetleg a letevő beleegyezett, vagy ez a letevőnek éppen károsodásától való megóvása érdekében szükséges. A letéteményes e tilalom megszegése esetében felelős minden kárért. Lényeges az a körülmény is, amely szerint a letéteményes az általa jogosan igénybe vett harmadik személy magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot ő maga őrizte volna. Ha azonban a harmadik személy igénybevételét a letevőnek károsodástól való megóvása tette szükségessé, akkor az igénybe vett személyért a letéteményes nem felelős. Különösen akkor nem, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti, a letéteményes pedig a letéti szerződést, ha a letét időtartamát a szerződésben nem állapították meg tizenötnapi felmondással bármikor megszüntetheti. A letétbe helyezett dolgot az őrzés helyén kell visszaadni. Amennyiben a letevő a dolog visszavételét bármely okból megtagadja, akkor a felelős őrzés szabályait kell alkalmazni. 4.3.5. A megbízás Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A megbízó utasításai szerint és érdekeinek megfelelően kell a megbízást teljesítenie. Ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír. A megbízott személyesen köteles eljárni, azonban igénybeveheti más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó kifejezetten hozzájárul, vagy ha ez a megbízás jellegével speciálisan együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el. A megbízó továbbá igénybeveheti akkor is más személy közreműködését, ha ez éppen a megbízónak a károsodástól való megóvása érdekében indokolt. Ilyenkor azonban az igénybe vett személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általá- 45 -

A haszonbérlet?

A letét?

Megbízás?

Kötelmi jog

ban elvárható. Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni. Amennyiben viszont a megbízó utasításához a figyelmeztetés ellenére is változatlanul ragaszkodik, az utasításból eredő károk kizárólag őt terhelik. A megbízott folyamatosan köteles a megbízott tevékenységéről és az ügy érdemi állásáról kívánságára, sőt enélkül is, szükség esetén tájékoztatni, különösen ha más személy igénybevétele is szükségessé vált, vagy ha a felmerült új körülmények a megbízói utasítások módosítását teszik indokolttá. A megbízott csak akkor térhet el a megbízó utasításától, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell. A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó viszont a díjat csökkentheti, sőt kifizetését is megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért kifejezetten a megbízott felelős. Ennél a szerződéstípusnál lényeges szerződéstípusnál lényeges szerződéstbiztosító mellékkötelezettség a zálogjog alkalmazása. Jelesül a megbízottat költségei és díjkövetelés biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába. A szerződés a megbízás teljesítése nélkül is megszűnik, ha: a. valamelyik fél a szerződést felmondja, b. bármelyik fél meghal, illetőleg ha jogi személy megszűnik, kivéve ha a megszűnő jogi személynek jogutódja van, c. a megbízó cselekvőképtelenné, vagy korlátozottan cselekvőképessé válik, avagy pedig a megbízott cselekvőképességét elveszti, d. a megbízás bármely okból tárgytalanná válik. A megbízó a szerződést bármikor, azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért. A szerződést értelemszerűen a megbízott is bármikor felmondhatja. A felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék. Világos, hogy a megbízó súlyos szerződésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet. Amennyiben a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve, ha a megbízás ingyenes volt, illetve ha a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről kellőképpen gondoskodhassék. 4.3.6. A megbízás nélküli ügyvitel Aki valamely ügyben más helyett eljár, anélkül hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott. Ha pedig valaki tudva, hogy nincs is hozzá joga, hogy idegen ügyet - 46 -

A szerződés megszűnése?

Kötelmi jog

sajátjaként lásson el, akkor vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat érvényesíteni lehet. Ebben az esetben, tehát ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja. A megbízás nélküli ügyvivő felelőssége azt jelenti, hogy köteles azt a személyt, akinek az érdekében beavatkozott, erről haladéktalanul értesíteni. Egyebekben pedig őt a megbízott kötelezettségei terhelik. 4.3.7. A fuvarozás Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni. A szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre. A fuvarozási szerződés létrejöttét, illetőleg a küldemény átvételét amennyiben a szerződő felek a fuvarozás tényéről fuvarlevelet állítanak ki - a fuvarlevél bizonyítja. Az átvétel napja ellenkező bizonyításig az a nap, amelyen a fuvarlevelet a fuvarozó aláírta, illetve cégbélyegzőjével ellátta. Jogszabály sok esetben kötelezővé teheti a fuvarlevél kiállítását és erre nézve meghatározott alapot, illetve tartalmat írhat elő. A feladó kifejezett kívánságára a fuvarozó köteles a fuvarlevél által aláírt, illetve cégbélyegzéssel ellátott másodpéldányát a feladónak átadni, vagy a küldemény átvételéről elismervényt adni. Lényeges feladói kötelezettség a küldeményt úgy csomagolni, hogy a csomagolás azt megóvja, a fuvarozás során a küldemény állagát védje, ugyanakkor a küldemény mások személyét vagy vagyonát semmilyen formában se veszélyeztesse. Ha felismerhető, hogy a csomagolás ezeknek a törvényi kritériumoknak, követelményeknek nem felel meg, a fuvarozó a küldemény továbbítását csak a feladó írásbeli kívánságára, és csak akkor vállalhatja, ha az mások személyét vagy vagyonát nem veszélyezteti. A fuvarozó felelős azért a kárért, amely a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt a küldemény teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből keletkezett, kivéve, ha a kár a. a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok, b. a küldemény belső tulajdonsága, c. a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága, d. a feladó által végzett berakás, illetőleg a címzett által végzett kirakás, e. vagy,annak következtében állott elő, hogy a feladó, a címzett vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ideértve azt az esetet is, ha a feladó a szükséges okmányokat nem adta át, vagy nem jól töltötte ki, továbbá ha a fuvarozót nem tájékoztatta a küldemény kívülről fel nem ismerhető rendkívüli értékéről. A küldemény teljes vagy részleges elvesztése, illetőleg megsemmisülése esetében a fuvarozó fuvardíjra, illetőleg a fuvardíj arányos részére nem tarthat igényt, köteles továbbá megtéríteni az elveszett dolog értékét. A küldemény megrongálódása esetében pedig a fuvarozó választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére, vagy pedig a rongálódás - 47 -

A fuvarlevél szerepe?

A fuvarozó felelőssége?

Kötelmi jog

kiküszöbölésére köteles. Amennyiben a kárt a fuvarozó szándékosan okozta az ebből eredő minden kárért felelős. A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény kiszolgáltatásának időpontja, illetőleg az az időpont, amikor a küldeményt ki kellett volna szolgáltatni. 4.3.8. A bizomány Bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni. Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti meg. A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi. 4.3.9. A szállítmányozás Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni. A megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni.

4.3.10. Az ajándékozás Ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Ingatlan ajándékozásának érvényességéhez azonban a szerződés írásba foglalása szükséges. 4.3.11. A tartási szerződés Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani. Tartási szerződést kötelezettként jogi személy is köthet. Újdonságértékű az a törvényi módosítás, amely 1994. január 1-jét követően előírta, hogy a tartási szerződést minden esetben írásban kell megkötni. A tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az illő eltemettetésre is kiterjed. A tartási szerződések sajátossága, szemben az életjáradéki szerződéssel, hogy az eltartó és az eltartott közötti jogviszony alapján eltartó közös háztartásba lép az eltartottal olymódon, hogy közvetlenül gyakorolja a tartási szerződésben foglaltakat. 4.3.12. Az életjáradéki szerződés Az életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzöszszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles. Az életjáradéki szerződésekre értelemszerűen és a törvényi elvá- 48 -

A bizomány?

Szállítmányozás?

Ajándékozás?

A tartási szerződés?

Életjáradéki szerződés?

Kötelmi jog

rásnak megfelelően a tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Amennyiben tehát eltartó és eltartott között életjáradéki szerződés jön létre, jellemzően ebben a jogviszonyban a felek nem lépnek szükségképpen egymással közös háztartásba, azaz eltartó nem költözik eltartott lakásába, hanem csupán az időszakonként visszatérő szolgáltatást gyakorolja. 4.4. A vállalkozás A piacgazdaság a vállalkozások által működik. A vállalkozás a 80-as évtized végén, de különösen a 90-es évtized első felében vált meghatározóvá. A különféle vállalkozási formák, gazdasági társaságok jelentősen átstrukturálták a magyar gazdaság állami-szövetkezeti tulajdonon alapuló szerkezetét. A magántulajdon társadalmi egyenjogúsítása a gazdaság rendszerváltását idézte elő. A vállalkozás természetesen összetett, komplex módon határozható meg, amelyben a közgazdasági, pénzügyi fogalmak, szabályzók meghatározó értékűek, ugyanakkor domináns elem a problémakör jogi meghatározottsága. A gazdasági életben tehát közhelyszerű a vállalkozásról, a vállalkozóról beszélni, ugyanakkor tapasztalat, hogy különösen a vállalkozásokról szóló jogintézmények, törvények és rendeletek, azok ismerete és helyes alkalmazása kívánnivalót hagy maga után. Vélhetően ezért nem lehet közömbös a mérnök számára sem, aki éppen valamilyen vállalkozási formában gyakorolja hivatását, találja meg anyagi számítását, hogy melyek azok az ismeretek, jogi tudnivalók, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a vállalkozói attitűd kialakításához. Elsődlegesen ezért a jogelméleti alapfogalmak mellett a vállalkozási problémakör pragmatikus sajátosságait kívánjuk hangsúlyozni. Három jogterület áttekintése adja meg a "hogyan vállalkozzunk" kérdésre a legmarkánsabban a választ. Elsőként a Polgári Törvénykönyvből (Ptk) kell kiindulnunk. A törvény XXXV. fejezete írja körül alapvetően a vállalkozásokkal kapcsolatos tudnivalókat, a törvényi szabályozásból eredően természetesen csupán keret jelleggel. Ugyancsak a Ptk. ad alapvető útmutatást az építési-, a szerelési-, a tervezési-, a kutatási- és az utazási szerződésekről. A vállalkozások második alappiléreként kell szólnunk a módosított 1990. évi V. törvény által meghatározott egyéni vállalkozásról. Az egyéni vállalkozó működéséhez az önkormányzattól kaphatja meg a vállalkozói igazolványát. A vállalkozás harmadik fundamentumának tekinthetjük a gazdasági társaságokról alkotott meghatározó jelentőségű törvényeket. (1988. évi VI. törvény, 1991. évi LXV. törvény, 1993. évi LIII. törvény) A hatályos jogszabályok a gazdasági társaságok körében megkülönbözteti a nem jogi személyiségű közkereseti társaságot (Kkt), illetve a betéti társaságot (Bt), valamint a jogi személyiségű korlátolt felelősségű társaságot (Kft), az egyesülést, a közös vállalatot (Kv) és a részvénytársaságot (Rt). Értelemszerűen idesorolva a napjainkban oly gyakori egyszemélyes Kft, és az egyszemélyes Rt társasági formákat.

- 49 -

A vállalkozások törvényi háttere?

Kötelmi jog

4.4.1. Vállalkozás a Polgári Törvénykönyv szerint A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló többször módosított 1959. évi IV. törvény negyedik részében a kötelmi jog keretében rendelkezik a vállalkozásokról. Végrehajtásáról pedig a 7/1978. (II.1.) MT - a gazdálkodási szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló - rendelet, valamint az 1987. évi 19. törvényerejű rendelet intézkedett. Az általános szabályok szerint: a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembehelyezésére, megjavítására, vagy munkával elérhető, más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A felek jogai és kötelezettségei vonatkozásában a törvény úgy rendelkezik, a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet és az ajánlatot átveszi. A megrendelő a részletes ajánlatot - a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában - szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. A felek a szolgáltatást a műszaki tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják. A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. Ezért a vállalkozó alvállalkozók igénybevételére is jogosult. Ha a vállalkozó magánszemély, csak abban az esetben vehet igénybe alvállalkozót, amennyiben ezt a munka jellege, gazdaságos és szakszerű elvégzése indokolttá teszi. A jogosan igénybevett alvállalkozóért a vállalkozó úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna. Az alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelős minden olyan kárért is, amely anélkül nem következett volna be. A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Természetesen az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést - a törvény szóhasználatával élve - "terhesebbé". A felek ezektől a törvényi rendelkezésektől eltérhetnek. A vállalkozó ugyanakkor köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét, vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős. Amennyiben viszont a megrendelő alkalmatlan anyagot, vagy pedig célszerűtlen avagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a vállalkozó figyelmeztetése ellenére is fenntartja az utasítást vagy nem szolgáltat mégsem megfelelő anyagot, akkor a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha mégsem áll el, és a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő kifejezett utasítása szerint jár el, akkor a munkát kizárólag a megrendelő kockázatára köteles csupán elvégezni. Fontos tudni, hogy a vállalkozó a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére, avagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendel- 50 -

Kötelmi jog

kezésére bocsátani. Ellenkező esetben a vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét érdemben nem teljesíti. Sőt, ha a megrendelő e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott határidőn belül nem tesz eleget, akkor a vállalkozó a szerződéstől elállhat és az irányadó jogszabályok szerint kötbért és kártérítést követelhet. Jogvita esetén a bíróság a vállalkozási szerződést - az 1991. évi XIV. törvény 16. §-ának (4) bekezdése alapján - nemzetgazdasági érdekből hatályában fenntarthatja. A Ptk. szerint, ha ugyanazon a létesítményen esetleg több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkának gazdaságos és gyors, a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket minden esetben köteles megteremteni. A vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a munka nem megfelelő megszervezésével másnak okozott kár esetén a mulasztó köteles a kárt megtéríteni. Több vállalkozó munkavégzése esetén tehát az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározása érdekében a megrendelő és a vállalkozó külön szerződést köthetnek egymással. E szerződésben meghatározhatják a munka összehangolása révén elérhető megtakarítások és egyéb előnyök, valamint az egyes feltételeknél megmerülő többletköltségek megosztásának módját. A megrendelő a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti, sőt külön jogszabályban meghatározott esetekben pedig kifejezetten ellenőrizni köteles. Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő ellenőrzési kötelezettségét esetleg elmulasztotta, avagy azt nem megfelelően végezte el. Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít - eltakar -, és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Amennyiben a megrendelő a vállalkozói értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti. A szerződéstől a megrendelő bármikor elállhat, ebben az esetben azonban köteles a vállalkozó kárát megtéríteni. Ilyenkor ha szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek, vagy különös méltányolást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében - bármelyik fél kérelmére - a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. Természetesen a megrendelő ilyenkor is köteles a vállalkozó felmerült kárát megtéríteni. Ha a megrendelő a szerződéstől azért állt el, mert a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítés emiatt a megrendelőnek nem áll érdekében, a megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kötbért és kártérítést követelhet. A munka végzése során, ha a körülmények arra engednek következtetni, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítéséből eredő jogokat. A felek a szolgáltatás átadásakor elvégzik közösen azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. Eltérő megállapodás vagy szakmai szokás hiányában a próba lefolyta- 51 -

Kártérítés követelése?

Kötelmi jog

tásához szükséges feltételeket a megrendelő - a vállalkozó költségére biztosítja, a próbát pedig a vállalkozó végzi, aki köteles a megrendelőnek a szolgáltató dologról a felhasználáshoz, fenntartáshoz szükséges tájékoztatást mindenkor megadni. A megrendelő mindaddig nem köteles a díjat megfizetni, amíg a vállalkozó e tájékoztatási kötelmének eleget nem tett, feltéve, hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatba nem vehető. Ha a jogszabály kivételt nem tesz, a díj a vállalkozás teljesítésekor esedékes. Ugyanakkor a díj biztosítására a Ptk. szerint a vállalkozót zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek. Az alvállalkozó hibás teljesítése alapján a vállalkozó mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a vállalkozó a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve, hogy a vállalkozó a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségeinek eleget tett. Amennyiben a teljesítés netán olyan okból válik lehetetlenné, amelyikért egyik fél sem felelős, és a lehetetlenné válás oka: a. mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merül fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg; b. a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt; c. a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna. A megkezdett, valamint a befejezett, de át nem adott mű tekintetében a kárveszély a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó szabályok szerint oszlik meg a rendelő és a vállalkozó között. A vállalkozó a senkinek fel nem róható ok következtében elpusztult mű újbóli előállítására, a megrendelő pedig annak átvételére nem köteles. A szerződés teljesítéséhez szükséges anyagokban és eszközökben esett kár viselésére az általános szabályokat kell alkalmazni. Ha a felek gazdálkodó szervezetek, akkor a Ptk. XXXV. fejezetének rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha kifejezetten ezt jogszabály számukra megengedi. Itt jegyezzük meg, hogy elsődlegesen a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II.1.) MT rendelet 34-43. §-ai az irányadóak. A következőkben részletesen tekintjük át a Ptk-ban nevesített vállalkozási szerződés fajtákat: 4.4.2. Az építési vállalkozási szerződés A vállalkozó szervezetek egymás közötti építési szerződés alapján a vállalkozó építési, szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és a díj fizetésére köteles. Ez a főszabály. Ha a szerződés megkötésekor a kivitelezéshez szükséges valamennyi terv - költségvetés, műleírás stb. - még nem áll rendelkezésre, a tervek fokozatos szolgáltatásának határidőit, valamint az építési-, szerelési munka egészére vonatkozó költség-előirányzat alapján megállapított tá- 52 -

Lehetetlenné válás?

Építési vállalkozási szerződés?

Kötelmi jog

jékoztató jellegű díjat a szerződésben kell meghatározni. Amennyiben a szolgáltatás természetéből más nem következik, a szolgáltatás oszthatatlannak minősül. Ha azonban a felek a szerződésben a munka egyes részeinek átadás-átvételében állapodnak meg, a szolgáltatást oszthatónak kell tekinteni. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a munka elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyezési eljárás megszervezése, továbbá a hatósági engedélyek beszerzése a megrendelő, fő kötelme. A vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunkákat), továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. E munkák díjainak elszámolásáról külön jogszabály rendelkezik. Ennél a típusú vállalkozási szerződésnél a felek képviselőiknek nevét és meghatalmazásuknak körét a munkahely átadásáig kötelesek egymással közölni. A megrendelő a munkát megbízott helyszíni képviselője műszaki ellenőre - útján köteles időközönként ellenőrizni. A felek képviselői pedig a munkavégzéssel kapcsolatos minden lényeges adatot, körülményt és utasítást a munkahelyen vezetett naplóban kötelesek egymással közölni. Szükség esetén kifejezetten a vállalkozó kérésére köteles a megrendelő a tervek magyarázatát, valamint a részletes kivitelezési utasításokat rendszeresen megadni. A megrendelő továbbá köteles a munkát a vállalkozó értesítésében megjelölt időpontra kitűzött átadásátvételi eljárás során megvizsgálni és e vizsgálat alapján észlelt hiányokat, a felfedezett hibákat, a hibás munkarészekre eső költségvetési öszszegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni. A felek eltérő megállapodásának hiányában - a törvény rendelkezése alapján - az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül a munkát a megrendelő és a vállalkozó újból kötelesek megvizsgálni és arról jegyzőkönyvet felvenni. Amennyiben a megrendelő egyes munkarészeket a teljesítés előtt ideiglenes jelleggel átvesz - ezt nevezzük előzetes átadásnak - ezek tekintetében a kárveszély az átvétel időpontjától szükségképpen a megrendelőre száll át. Ha a felek vagy egyikük nem gazdálkodó szervezet, akkor építési szerződésükre vonatkozóan a Ptk-nak a vállalkozási szerződésre irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben viszont a vállalkozó gazdálkodó szervezet, úgy a felek megállapodhatnak az építési szerződésre vonatkozó rendelkezések kizárólagos alkalmazásában is. 4.4.3. A szerelési vállalkozási szerződés Gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerelési szerződése alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és a díj megfizetésére köteles. A szerelési szerződésre – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - tipikusan az építési szerződés törvényi szabályait kell megfelelően alkalmazni. Természetesen a felek fő kötelmeik mellett a Ptk-nak a szerződéses szabadság elve alapján bármilyen mellékkötelmeknek - azaz jogoknak és kötelezettségeknek - a szerződésbe foglalása megengedett. Fontos kritérium csupán az, hogy a felek által a konkrét szerződésükben írottak ne álljanak jogszabállyal ellentétben.

- 53 -

A vállalkozó kötelessége?

Átadás-átviteli eljárás?

Szerelési vállalkozási szerződés?

Kötelmi jog

4.4.4. A tervezési vállalkozási szerződés A Ptk. törvényhelye szerint tervezési szerződés alapján a vállalkozó műszaki-gazdasági tervezőmunka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és a díj megfizetésére köteles. E szerződéstípuson belül a felek a konkrét szerződésükben a műszaki-gazdasági tervezőmunka fokozatos szolgáltatásában is megállapodhatnak. Kiköthetik a felek a szerződésben a kártérítési felelősség korlátozását abban az esetben, ha a vállalkozó a hazai viszonylatban nem ismert vagy nem alkalmazott műszaki-gazdasági megoldást tartalmazó terv készítését vállalja. A megrendelő a tervet csak a szerződésben meghatározott célra és esetben használhatja fel, nyilvánosságra pedig nem hozhatja. A terv hibája miatt érvényesíthető szavatossági jogok elévülési idejének kezdete a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontja. Megjegyezzük, hogy jogszabály ettől törvényi rendelkezéstől díszpozitív módon eltérést engedhet. A vállalkozó a tervezési szerződésben szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv kivitelezését akadályozza, vagy korlátozza. Erre a szavatosságra - utalva a Ptk-ban az adás-vételi szerződésre - az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ha a felek vagy csupán egyikük nem gazdálkodó szervezet, akkor a tervezési szerződésre vonatkozóan a Ptk-nak a vállalkozási szerződés általános szabályaira vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben viszont a vállalkozó gazdálkodó szervezet, a felek megállapodhatnak a tervezési szerződésre vonatkozó rendelkezések kizárólagos alkalmazásában is. 4.4.5. A kutatási vállalkozási szerződés A Ptk. szerint a kutatási szerződés alapján a vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles. Megjegyezzük, hogy ennél a szerződés típusnál a felek esetleg abban is megállapodhatnak, hogy a díj a vállalkozó részére a munka eredménytelen befejezése esetén is jár. A vállalkozó csak a megrendelő hozzájárulásával vehet igénybe alvállalkozókat. Ugyanakkor nincs szükség e megrendelői hozzájárulásra, amennyiben a vállalkozó kifejezetten meghatározott eredmény elérésére vállalkozott. A kutatási szerződés kötése esetén a megrendelő a vállalkozó szolgáltatását csak a közösen aláírt szerződésben meghatározott célra használhatja fel, azaz tilos a megrendelőnek azt nyilvánosságra hoznia. A vállalkozó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a szolgáltatás felhasználását megakadályozná vagy korlátozná. Erre a vállalkozói szavatosságra is jellemző - a Ptk-nak az adásvételi szerződésnél írt - az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályok kogens módon való alkalmazása. A vállalkozó a kutatási szerződésben jogosult kikötni kártérítési felelősségének korlátozását. Úgyszintén a felek e szerződéstípusnál nem kötelesek kötbér fizetésében megállapodni.

- 54 -

Tervezési vállalkozási szerződés?

Kutatási szerződési vállalkozás?

Kötelmi jog

4.4.6. Az utazási vállalkozási szerződés A Ptk. szerint az utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő rész-szolgáltatásokból álló szolgáltatást - így különösen a szállást, étkezést - teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni. Abban az esetben, ha a vállalkozó a szerződésben meghatározott egyes kikötésektől eltérően tud csak kötelezettségének eleget tenni, akkor a megrendelő követelheti a díj csökkentését, valamint kárának megtérítését. A Polgári Törvénykönyvből a fentiekben ismertetett vállalkozási szerződés típusoknál - mindegyiknél külön-külön - a szerződésekben a felek számára irányadó részletes szabályokat külön jogszabály, nevezetesen a 7/1978. (II.1.) MT rendelet VI., VII., IX. és XI. fejezetei, valamint az utazási szerződésekről szóló 11/1978. (III.1.) MT rendelet tartalmazza. 4.4.7. Az egyéni vállalkozás A magyar gazdasági életben - a különböző vállalkozási formákon belül - egyre fontosabb helyet tölt be az egyéni vállalkozásról szóló módosított 1990. évi V. törvény rendelkezéseivel alapítható egyéni vállalkozási forma. Az alapvető törvényalkotási cél az volt, hogy - figyelembe véve a Magyar Köztársaság Alkotmányának a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságára, a magántulajdon garanciáira és a vállalkozói befektetések védelmére vonatkozó rendelkezéseit - az egyéni vállalkozások szabályozásával, a vállalkozói szabadság és az azonos versenyfeltételek biztosításával segítse elő a magyar gazdaság fejlődését. Egyéni vállalkozás a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy üzletszerű - saját nevében és kockázatára, rendszeresen haszonszerzés céljából folytatott - gazdasági tevékenysége. - A devízajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személyek alatt - a magyar állampolgárokon kívül például a letelepedési-, illetve munkavállalási engedéllyel rendelkező személyek is értendők. Az egyéni vállalkozás minden belföldi természetes személy alanyi joga. - Üzletszerű az, ha az egyéni vállalkozó a saját nevében és kockázatára rendszeresen haszonszerzés céljából folytatja gazdasági tevékenységét. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük ahhoz, hogy az üzletszerűség megvalósuljon. Tehát az egyéni vállalkozó - jogszabály által nem tiltott - bármilyen üzletszerű gazdasági tevékenységet folytathat. Értelemszerűen, mivel az egyéni vállalkozás minden belföldi természetes személy alanyi joga, az egyéni vállalkozás alapítására a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő kizárólag természetes személy jogosult. A törvényi elvárás azonban az alapításhoz a vállalkozóval szemben három feltételt követel meg. Nevezetesen: - a cselekvőképességet, - az állandó lakóhelyet, valamint, hogy a vállalkozó - 55 -

Utazási vállalkozási szerződés?

Egyéni vállalkozás?

Vállalkozás alapítására jogosultak?

Kötelmi jog

-

ne legyen kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.

Az egyéni vállalkozást nem gyakorolhatja: - akit gazdasági, vagyonelleni, vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt jogerős, végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, (a kizáró okot addig kell figyelembe venni, amíg az elítélt - nem mentesül a büntető ítélet hátrányos jogkövetkezményei alól, akár törvényi, akár pedig bírói mentesítés útján). - akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, (a kizáró okot ebben az esetben is mindaddig figyelembe kell venni, hasonlóan az előzőekben leírtaknál, amíg az elitélt nem mentesül a bűntető ítélet hátrányos jogkövetkezményei alól. Ennek igazolására - azaz a mentesítés bizonyítására - szolgál a hatósági erkölcsi bizonyítvány). - akit valamely foglalkozástól eltiltottak mindaddig, amíg a kérdéses tevékenységre a tiltást kimondó jogerős bírói ítélet fennáll, - aki egyéb jogszabályban - törvényben, vagy kormányrendeletben - meghatározott, a tevékenységre előírt foglalkoztatási tilalom alá esik. (Például: a fogyasztó védelmét biztosítja az a szabály, mely egyes, egymást rövid időn belül követő szabálysértések miatt a kereskedőt meghatározott ideig kizárja a kereskedelemből.) - aki gazdasági társaságok korlátlanul felelős tagja, (miután az egyéni vállalkozó teljes vagyonával korlátlanul felel tevékenységéért, ezért egyidejűleg nem lehet közkereseti társaságnak (Ktf) tagja, illetve betéti társaság (Bt) beltagja. Ugyanakkor nincs akadálya, hogy korlátolt felelősségű társaság (Kft) tagja legyen, vagy azt alapítson.) - nem kaphat vállalkozói igazolványt az, akinek korábban kiadott vállalkozói igazolványát azért vonta vissza a kiadásra jogosult önkormányzat, mert saját maga, vagy alkalmazottai, illetőleg segítő családtagjai után járó társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot vagy adóhátralékát felszólítás ellenére - a felhívást megelőző legalább egy évig - saját hibájából nem fizette meg. Az egyéni vállalkozás vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. 1994. január 1-től megváltoztak a vállalkozói igazolvány kiváltásának feltételei. A vállalkozni kívánó magánszemély (természetes személy) csak akkor kezdhet vállalkozási tevékenységet, ha ezt megelőzően előbb bejelentkezett az illetékes adóhatóságnál, és ott adószámot kapott. A vállalkozó a bejelentést az önkormányzatoknál kapható hivatalos formanyomtatványon - ez a vállalkozói igazolvány - teszi meg, melyre az adóhatóság rávezeti a vállalkozás azonosítására szolgáló vállalkozói adószámot. A nyomtatványt ezt követően a vállalkozó a tevékenysége gyakorlása szerint illetékes önkormányzatnál - polgármesteri hivatalnál - értelemszerűen kitöltve adja le, amelyet azután a jegyző köteles aláírásával hitelesíteni. A vállalkozó csupán ekkor kezdheti meg érdemben egyéni vállalkozói tevékenységének gyakorlását. A vállalkozói igazolványban fel kell tüntetni: - a vállalkozó nevét, - 56 -

Kizáró okok?

Egyéni vállalkozói igazolvány?

Kötelmi jog

-

székhelyét (ez a központi ügyintézés helye). Előfordul, hogy az egyéni vállalkozónak több üzlete van és egyidejűleg több tevékenységet is folytat. Ilyen esetben célszerű valamelyik üzletét székhelyként megnevezni. Amennyiben pedig a vállalkozó sem üzlettel, sem pedig műhellyel (telephellyel) nem rendelkezik, akkor székhelyül állandó lakhelyét kell szerepeltetnie. - telephelyét (telephelyeit), a tevékenység gyakorlásának helyét, - fióktelephelyét (fióktelephelyeit), - a vállalkozói tevékenység körét, megnevezését, - a vállalkozó adószámát. Az egyéni vállalkozó csak egy vállalkozói igazolványt kaphat. Az igazolvány alapján azonban több tevékenységet is folytathat, több telephelyet vagy fióktelephelyet, esetleg üzletet, termelő-, szolgáltató egységet tarthat fenn. Ha a bejelentett adatok a törvényi előírásoknak megfelelnek, az illetékes eljáró önkormányzat jegyzője a formanyomtatványt jóváhagyó záradékkal látja el, mely ezt követően mint vállalkozói igazolvány funkcionál. Az egyéni vállalkozóval kapcsolatos hatósági feladatokat a vállalkozó székhelye, ha ilyen nincs, a telephelye szerint illetékes jegyző látja el. A vállalkozói igazolvány adataiban bekövetkezett bármilyen változást - 30 napon belül - a jegyző tudomására kell hozni. A bejelentett változásokat a vállalkozói igazolványban az illetékes önkormányzat tehát átvezeti. A jegyző folyamatosan ellenőrzi, hogy az előírt feltételek az egyéni vállalkozás gyakorlása során teljesülnek-e, illetve a tevékenység megfelel-e az igazolványban foglaltaknak. Tekintettel viszont arra a körülményre, hogy esetleg az egyéni vállalkozónak több telephelye, fióktelephelye is lehet, ezért az ellenőrzés gyakorlására az egyes telephelyek, fióktelephelyek szerint illetékes jegyző jogosult és köteles. Amennyiben az ellenőrzésre jogosult önkormányzat e tevékenysége során a joggyakorlattal és a tevékenységgel ellentétes vállalkozói magatartást észlel, akkor ez szükségképpen az egyéni vállalkozó vonatkozásában jogkövetkezményeket vonhat maga után. A vállalkozási tevékenység folytatása - a vállalkozói igazolvány birtoklásán kívül - további jogszabályi feltételek, elvárások teljesüléséhez is köthető. a. Hatósági engedélyhez kötött tevékenység. Ha a vállalkozó olyan tevékenységet kíván folytatni, amelyhez külön jogszabály hatósági engedélyt ír elő, akkor ez a tevékenység csak ennek a hatósági engedély birtokában kezdhető meg, illetve gyakorolható.

A vállalkozással kapcsolatos hatósági feladatok ellátását végző szerv?

Hatósági engedélyhez kötött tevékenység?

Például: - vendéglátó egység üzemeltetéséhez tisztiorvosi engedély, - éjszakai szórakozóhely létrehozásához a késői nyitva tartás engedélyezéséhez az illetékes rendőrhatósági engedély, - a biztonságos üzemeltetéshez a tűzoltóság engedélye stb. b. Képesítési követelményrendszer. Az egyéni vállalkozó akkor folytathat speciális képesítéshez kötött tevékenységet, ha a tevékenység - 57 -

Képesítési követelményrendszer?

Kötelmi jog

gyakorlására előírt képesítési bizonyítvánnyal, diplomával vagy oklevéllel rendelkezik. Fontos törvényi elvárás, hogy nem szükséges ennek a képesítésnek a vállalkozó részéről való birtoklása, azzal ugyanis más, például segítő családtagja is rendelkezhet. Amennyiben képesítéshez kötött tevékenység gyakorlása több telephelyen, fióktelephelyen történik, akkor a törvény értelmében valamennyi telephely, fióktelephely vonatkozásában ennek eleget kell tenni azáltal, hogy legalább egy személy rendelkezzék az előírt képesítéssel. Ha ugyanis ez a feltétel képesítés hiányában valamely telephelyen, fióktelephelyen nem teljesül, akkor itt a tevékenység gyakorlása tilos, törvénysértő. c. Személyes közreműködés az egyéni vállalkozásban. Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában. E rendelkezés tehát kizárja annak lehetőségét, hogy a belföldi természetes személy, azaz az egyéni vállalkozó csupán üzleti befektetés céljából hozzon létre vállalkozást. Természetesen "a személyes közreműködési" kötelezettség alatt nem a bejegyzett tevékenység gyakorlását kell érteni, a feltétel ugyanis akkor is teljes, ha az egyéni vállalkozó bármilyen módon működik közre, azaz például szervezi, irányítja, menedzseli a vállalkozást. d. Az egyéni vállalkozásban foglalkoztatható természetes személyek. A törvény alapján az egyéni vállalkozónak lehetősége van arra, hogy alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot - ennek körét a Ptk. szabályozza - illetve harmadévfolyamos középfokú szakoktatási intézmény tanulóját foglalkoztassa. (Azért csupán harmadévfolyamos tanulót foglalkoztathat, mert figyelemmel a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényre, munkavállaló csak az lehet, aki tankötelezettségének eleget tett, pontosabban 16. életévét betöltötte.) A foglalkoztatható személyek számát illetően a törvény nem rendelkezik, azaz nincs meghatározva sem a minimum, sem pedig a maximum létszám. A foglalkoztatható természetes személyek körét illetően: - alkalmazott, az a természetes személy, aki a vállalkozóval - mint munkáltatóval - munkaszerződés alapján munkaviszonyban áll, - bedolgozó - olyan sajátos munkajogi jogviszony, olyan speciális alá-, fölérendeltségi viszony - melynek keretében a munkát végző természetes személy (a bedolgozó) a tevékenységével kapcsolatos költségeket maga viseli, de azokat részére a munkáltató a munkaszerződés alapján részben vagy egészben megtéríti, - segítő családtag - utalva a Ptk-nak a közeli hozzátartozókról írott rendelkezéseire - a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa e. Az egyéni vállalkozó vagyoni felelőssége. A tevékenységéből eredő kötelezettségeiért, tartozásaiért az egyéni vállalkozó teljes vagyonával, korlátlanul felel. A korlátlan vagyoni felelősség elve kizárja annak lehetőségét, hogy egyidejűleg a belföldi természetes személy több egyéni vállalkozást hozhasson létre, úgyszintén gazdasági társaság korlátolt felelős tagja legyen. Ám jogosult betéti társaságban kültagi viszony, Ktf-ben, illetve részvénytársaságban pedig tagsági viszony létesítésére. - 58 -

Személyes közreműködés?

Foglalkoztatott?

Vagyoni felelősség?

Kötelmi jog

Az egyéni vállalkozás megszűnésének esetei: a. vállalkozói igazolványát visszaadja az önkormányzatnak az egyéni vállalkozó, mert nem kívánja tovább folytatni vállalkozói tevékenységét, b. a jegyző visszavonja az egyéni vállalkozótól - a törvényben meghatározott körülmények fennforgása esetén - a vállalkozói igazolványt, c. ha az egyéni vállalkozó meghal vagy cselekvőképtelenné válik. (Megjegyezzük azonban, hogy halál esetén a tevékenység folytatására lehetősége nyílik a vállalkozó özvegyének, vagy örökösének. Amenynyiben az örökös kiskorú személy, akkor helyett és javára a törvényes képviselője (gyámja) folytathatja a tevékenységet. A cselekvőképesség elvesztése esetén pedig - a vállalkozó nevében a javára kizárólag törvényes képviselője folytathatja tovább az egyéni vállalkozást. Aki ilyen módon kívánja folytatni a tevékenységet, természetesen meg kell, hogy feleljen személyét illetően a törvényi elvárásoknak.) Mit jelent az egyéni cég? a. Alapítása: az egyéni vállalkozó - saját kérelmére - a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezhető. A bejegyzés feltétele, hogy az egyéni vállalkozó adószámmal rendelkezzen, amelyet az illetékes adóhatóság a Cégbíróságon kapható formanyomtatványra előzetesen rávezetett. A bejegyzés, azaz a Cégbírósághoz való bejelentés, illetve a kapcsolódó eljárás, a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályok rendelkezésein alapul. b. Vagyoni felelősség: az egyéni céget alapító vállalkozó felelőssége korlátlan és teljes körű, ami azt jelenti, hogy teljes vagyoni felelősség terheli a cég tartozásaiért, illetve kötelezettségeiért. Az egyéni cég nem jogi személy. c. Korlátolt felelősségű társasággá, illetve részvénytársasággá alakulva az egyéni vállalkozó, azaz az egyéni cég egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot hozhat létre. Sőt választása szerint nemcsak egyszemélyes Kft-vé, hanem egyszemélyes részvénytársasággá is átalakulhat. Az egyéni cég tehát azért fontos jogintézmény, mert lehetőséget biztosít arra, hogy az egyéni vállalkozó előbb egyéni céggé váljon, majd pedig adószám birtokában ezt követően nyílik lehetősége a gazdasági társasággá alakulásra. 4.5. A gazdasági társaságok törvényi szabályozása Mielőtt a címben felvetett problémakört elemző bemutatnánk, feltétlenül indokolt néhány cégjogi fogalom bevezetése. Annál is inkább, mert a különböző gazdasági társaságok alapításával kapcsolatos eljárások pontosan a cégjogi szabályok által körülírt cégeljárásban történik. 4.5.1. Mit értünk a cégjog fogalmán? A cégjog fogalmát kétféle értelemben foghatjuk fel. Egyrészt mint alanyi jogot, másrészt pedig mint tárgyi jogot. A cégjog mint alanyi jog a jogi személyt, illetőleg a magánszemélyt megillető olyan vagyoni értékű jogosítvány, amelynek alapján: - 59 -

Az egyéni vállalkozás megszűnése?

Egyéni cég?

Cégjog?

Cégjog fogalma?

Kötelmi jog

a. az általa választott cégnevet kizárólagosan használhatja. Azaz e név alatt gazdasági tevékenysége folytatása során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, b. a cégjog jogosultja mindenki mástól követelheti, hogy ezt a jogát tiszteletben tartsa, ellenkező esetben ugyanis - a jogosult jogának megsértése okán - jogvédelmet igényelhet; c. a cégjogot egyfelől másra át lehet ruházni, és másfelől át lehet örökíteni. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az alanyi jog részben kogens, részben pedig díszpozitív lehetőségeket biztosít a személyek számára. Azt is mondhatnánk a cégjogról, hogy az leginkább a személyhez fűződő joggal, közelebbről az iparjogvédelmi jogosítványokkal rokon intézmény. Sőt, jogi szerkezetét tekintve is a hasonlóság kitapintható. Ugyanakkor semmiképpen sem azonos a névjoggal. A névjog ugyanis meghatározott személyhez tapad, a személytől legyen az jogi, avagy magánszemély el nem választható. A cégnév viszont nem csupán meghatározott személyhez kötődik, hanem a személynek egy bizonyos gazdasági tevékenységét is jelzi. (Például: üzletét, vállalkozását, ipari tevékenységét.) Ebből származik a cégnév forgalomképessége, valamint vagyoni értéke. (Nyilvánvaló, hogy a névviselésnek semmiféle vagyoni értéke nincs, átruházása ellenérték fejében magánszemélyek között kizárt. Jogi személyek között pedig - éppen a védjegy oltalom következtében - a cégnyilvántartásba vétel ezt akadályozza.) A cégjogról az is elmondható, hogy abszolút szerkezetű jogosítvány, ez azt jelenti, hogy mindenki mást e jog az elismerésére, illetve a megsértésétől való tartózkodásra kötelez. A cégjog másik fogalmi eleme tekintetében a tárgyi jog jelenti: • a cégoltalom megszerzésére vonatkozó anyagi jogi, valamint • a cégbíróság eljárására vonatkozó eljárási, alaki jogi szabályokat. A cégjog tehát jellemzően a cégnyilvántartásba való bejegyzés szabályrendszerét jelenti, amelyeket kiegészítenek a Polgári Törvénykönyv (Ptk) anyagi jogi és a Polgári Perrendtartás (Pp) alaki jogi, valamint a jogi személyek egyes fajaira vonatkozó különös szabályok. 4.5.2. Milyen bíróságnak tekinthető a cégbíróság? A cégbíróság nem különbíróság, amely elkülönült szervezettel működik, hanem voltaképpen egy sajátos jogszabályszerkesztői fogalom. A cégbíróság nem más, mint a megyei (fővárosi) bíróságnak a cégnyilvántartást vezető egyes bíróval eljáró, a polgári nem peres eljárás szabályai szerint működő bírósága. Fontos eljárásjogi tudnivaló tehát a cégbíróságról, hogy másodfokon, azaz megyei szinten szervezett és nem peres eljárással működő bíróság, ahol nem a felek érdekellentéteinek jogorvoslatával foglalkoznak tárgyalás keretében, hanem adminisztratív jelleggel kifejezetten a cégjegyzék vezetése történik. A cégeljárás ennek megfelelően: • Szűkebb értelemben jelenti a bíróságnak a cégjegyzék vezetésére vonatkozó eljárását, azaz a különféle gazdasági társaságoknak ala- 60 -

Cégbíróság?

Kötelmi jog

pításával, működésével és megszüntetésével kapcsolatos intézkedéseket. • Tágabb értelemben a cégbíróság bármilyen eljárását, azaz például a gazdasági társaságokkal kapcsolatosan a felügyeleti-ellenőrzési teendők, továbbá az esetlegesen felmerülő "jogviták" elbírálását. 4.5.3. Milyen elvek alapján működik a cégbíróság? Pragmatikus szempontokra tekintettel hasznos ismeret a jogalkalmazó-vállalkozó számára az a két fő elv, amely sajátosan ennek a bíróságnak a működését meghatározza. Nevezetesen: a. A nyilvánosság elve: - Elsődlegesen azt a gazdasági garanciát, biztosítékot jelenti, hogy bárki a cégbíróságon az iratokba betekinthet. Ez a betekintési jogosultság éppen a vállalkozások gazdasági tisztaságát - Biztosítja azáltal, hogy a szerződéses viszonyba kerülő felek preventív módon tisztában lehetnek egymás gazdasági-jogi-pénzügyi helyzetével. - Másodlagosan jelenti ez az elv, hogy bárki a cégbíróságon lévő iratokból másolatokat, hivatalos kivonatokat készíthet és azokat a cégbíró által hitelesíttetheti. - Harmadjára pedig az elv jelenti azt a törvényi kötelezettséget a cégbíróság számára, hogy az egyes gazdasági társaságokra, cégekre vonatkozó legfontosabb tényeket a Cégközlönyben közzé kell tenni. b. A hitelesség elve: - Azt jelenti, hogy a cégjegyzékbe kizárólag a cégbíróság által hozott jogerős végzés alapján történik a gazdasági társaság bejegyzése. Ez azért fontos elv, mert a cégeljárásban nem egyszerű adminisztrációs tevékenység útján jegyezhetők be a gazdasági társaságok - és ez a vállalkozók számára a valódi alkotmányos jogi garancia -, hanem a bíróság rendelkezése alapján. 4.5.4. Milyen törvények vonatkoznak a gazdasági társaságokra? Kiinduló törvényként kell kezelnünk a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényt. A társadalom gazdasági szférájában bekövetkezett rendszerváltás szükségképpen jelentős korrekciókat hajtott végre ezen a jogszabályon. Először az 1991. évi LXV. törvény módosította igen jelentős mértékben a gazdasági társaságokról intézkedő szabályt, majd pedig az 1993. évi LIII. törvény. Láthatjuk tehát, hogy a gazdasági társaságok vonatkozásában a legmagasabb szintű jogforrás rendelkezik. Azaz törvények deklarálják a vállalkozók számára a jogi tennivalókat. Ezért jogalkalmazói szempontból egyszerűnek tekinthetjük ezt a megoldást, mivel nincs külön a végrehajtást szabályozó kormány, vagy miniszteri rendelet, sem más alacsonyabb szintű jogszabály. Az is segítség továbbá a jogalkalmazóvállalkozó számára, hogy ezeket a törvényeket egységes szerkezetbe foglalva lehet megtalálni. Valamint jelentősnek értékelhetjük azt a jogalkotói megoldást is, hogy a törvényekre általában jellemző keretjellegen - 61 -

A cégbíróság működésének elvei?

Törvényi háttér?

Kötelmi jog

túlmenően már-már eljárásjellegű rendelkezéseket is tartalmaz. 4.5.5. Melyek a legfontosabb általános rendelkezések? - Kizárólag törvény szabályozza a gazdasági társaságok alapítását, szervezetét és szerveik működését, a társaságok tagjainak jogait, kötelezettségeit és felelősségét, valamint a társaságok megszűnését. A gazdasági társaságok saját cégnevük alatt jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, így különösen tulajdont szerezhetnek, szerződést köthetnek, pert indíthatnak és perelhetők. Gazdasági társaság csak a törvényben szabályozott módon és formában létesíthető. - A gazdasági társaságokat két fő csoportba rendezhetjük: a. jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok: a közkereseti társaság (Kkt) és a betéti társaság (Bt), b. jogi személyiségű gazdasági társaságok: az egyesülés, a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság (Kft), és a részvénytársaság (Rt). - Gazdasági társaságot - a törvényben szabályozott kivételekkel - az állam, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a természetes személyek - belföldiek és külföldiek egyaránt - üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására, vagy annak elősegítésére alapíthatnak, működő ilyen társaságba tagként beléphetnek. - A gazdasági társaság alapításához legalább két tag szükséges. Természetesen kivételt képeznek az egyszemélyes Kft, illetve az egyszemélyes Rt társasági formák. Természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságnak lehet korlátlanul felelős tagja. Közkereseti társaság és betéti társaság nem lehet korlátlanul felelős tagja másik ilyen társaságnak. Egyesülésnek és közös vállalatnak csak jogi személy lehet tagja. Kft-t természetes és jogi személy, részvénytársaságot azonban kizárólag jogi személy alapíthat. - A gazdasági társaságok felett a törvényességi felügyelet a cégjegyzéket vezető cégbíróság látja el. - Gazdasági társaság alapítható: társasági szerződéssel, alapító okirattal és alapszabállyal. Tekintsük át, az egyes gazdasági társaságok mely formában alapíthatók? • Társasági szerződéssel: a közkereseti társaság, a betéti társaság, az egyesülés, a közös vállalat és a korlátolt felelősségű társaság. • Alapító okirattal: az egyszemélyes Kft, az egyszemélyes Rt, valamint a zárt alapítású részvénytársaság. - Megjegyezzük, hogy az alapítási formákat megtestesítő okiratokat, illetve azok módosításait közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. A társasági szerződést, alapító okiratot, illetve alapszabályt valamennyi tagnak alá kell írnia. Az aláírás során a tagot közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással meghatalmazott is képviselheti. - 62 -

Általános rendelkezések?

GT alapítása?

Kötelmi jog

-

A társasági szerződésben feltétlenül meg kell határozni a következőket: a. a társaság cég nevét és céghelyét, b. a tagokat, nevük, cégük és lakcímük (székhelyük) feltüntetésével, c. a társaság tevékenységi körét, d. a társasági vagyon mértékét, rendelkezésre bocsátásának módját és idejét, e. mindazt, amit a törvény, továbbá az egyes gazdasági formáknál kötelező módon előír. Megjegyezzük, hogy ez kogens, azaz kötelező szabály. Ellenkező esetben, ha tehát a vállalkozók nem rendelkeznének az a.)-e.) pontokban írottakról, akkor a társasági szerződés semmis. - A gazdasági társaság vagyonát a tagok bocsátják rendelkezésre. A társaság vagyona alapításkor a tagok pénzbetétéből (pénzbeli hozzájárulásából), valamint az általuk rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétből (apportból) áll. A nem pénzbeli betét (apport) bármilyen, vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet. - A társaság alapítását a társasági szerződés megkötésétől, illetőleg az alapszabály elfogadásától számított harminc napon belül bejegyzés és közzététel végett, be kell jelenteni a cégbíróságnak. Hasonlóképpen minden adatot, változást harminc napon belül kell a cégbíróság felé a gazdasági társaságoknak bejelenteniük. - A gazdasági társaság megszűnik: a. társasági szerződésben, alapító okiratban, alapszabályban meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel megvalósult; b. ha a társaság elhatározza jogutód nélküli megszűnését; c. ha más társasággal egyesül, abba beolvad, szétválik, vagy más társasági formába átalakul; d. ha tagjainak száma - a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot kivéve - egy főre csökken, és hat hónapon belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot; e. ha a társaságot a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja; f. a bíróság felszámolási eljárás során a társaságot megszünteti; g. ha a törvénynek az egyes gazdasági formákra vonatkozó szabályai azt előírják. A gazdasági társaság a cégjegyzékből történő törléssel szűnik meg. A törlést a cégbíróság hivatalos lapban - a Cégközlönyben - közzéteszi. 4.6. Az egyes gazdasági társaságokról Az előzőekben részletesen áttekintettük a törvény bevezető rendelkezéseinek minősülő általános részt. A következőkben pedig - a teljesség igénye nélkül - sorra vesszük az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó legfontosabb ismérveket. A törvénynek ezt a második részét, amelyek tételesen intézkednek az egyes gazdasági társaságokról, akár a törvény különös részének is tekinthetjük.

- 63 -

GT megszűnése?

Kötelmi jog

4.6.1. A közkereseti társaság Társasági szerződéssel a tagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. Alapítását tekintve a társasági szerződésben kell meghatározni a tagok vagyoni hozzájárulásának formáját, értékét és személyes közreműködésük módját. Ha a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezik, a vagyoni hozzájárulást a társaság alapításakor kell a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátani. Itt jegyezzük meg, hogy erre a társasági formára nézve a törvény nem ír elő kötelező mértékű, az alapításhoz, működéshez szükséges vagyont. A tag pénzben és elhasználható vagy helyettesíthető dolgokban nyújtott vagyoni hozzájárulása a társaság tulajdonába, egyéb vagyoni hozzájárulása a társasági szerződés rendelkezése szerint, a társaság tulajdonába vagy használatába kerül. Kétség esetén a tag vagyoni hozzájárulását a társaság tulajdonának kell tekinteni. A nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulás arányában oszlik meg. A társaság képviseletére mindegyik tag jogosult. Attól függően, hogy képviseleti joguk önálló vagy együttes, a társaság képviselői egyedül vagy együttesen jegyzik a céget. Megszűnik a tagsági viszony, illetve maga a társaság: a tagok közös megegyezésével, kizárással, azonnali hatályú felmondással, rendes felmondással, a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha fenntartása jogszabályba ütközik. A társaságtól megváló tag - tagsági viszonya megszűnésétől számított öt évig - a többi taggal azonos módon felel a társaságnak harmadik személlyel szembeni olyan tartozásért, amely tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett. A meghalt tag örököse - ha a társaságba nem lép be - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint felel azokért a társasági tartozásokért, amelyek a halál időpontjáig keletkeztek. 4.6.2. Betéti társaság Társasági szerződéssel a tagok közös gazdasági tevékenység folytatására olymódon vállalnak kötelezettséget, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges a társaság kötelezettségeiért, míg legalább egy másik tag (kültag) felelőssége vagyoni betétje mértékében korlátozott. A társaságra egyébként a közkereseti társaság szabályait kell alkalmazni. Alapításával kapcsolatosan fontos törvényi rendelkezés, hogy a cégbíróság által történő közzétételnél az előírt adatokon felül a kültagok számának és betétjük együttes összegének megjelölésére terjedhet csak ki. Azaz a kültag beleegyezése nélkül nem tartalmazhatja a kültag nevét a cég. A társaság belső jogviszonya tekintetében személyes közreműködésre csak a beltag köteles. A társasági szerződés azonban arra a kültagot is feljogosíthatja. A személyes közreműködésért járó díjazás ebben az esetben a kültagot is megilleti. - 64 -

A Közkereseti Társaság?

A Betéti Társaság?

Kötelmi jog

A társaság külső jogviszonya tekintetében hangsúlyozzuk, hogy a képviselet kizárólag a beltagot illeti meg, vagyis kültag arra nem jogosult. Amennyiben a kültag hozzájárulásával neve a társaság cégszövegében nyilvánosan szerepel, akkor felelőssége azonos lesz a beltag felelősségével. Ugyanakkor a társaságba belépő kültag felelőssége a többi kültagéval azonos a belépés előtt keletkezett társasági kötelezettségekért. A betéti társaság megszűnése sajátos. Ugyanis, ha a társaságból valamennyi beltag kiválik, automatikusan megszűnik. Ha azonban az utolsó kültag kiválásától számított 30 napon belül a társaság meglévő beltagjai módosítani kívánják szerződésüket, akkor a cégbíróság e kérelemnek helytadva átalakítja közkereseti társasággá. A harminc napos határidő, amely az utolsó kültag kiválásától számítandó az átalakulás tekintetében jogvesztő határidő. 4.6.3. Egyesülés Jogi személyek által saját gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított gazdasági társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik, vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Szervezetét tekintve igazgatótanácsból, az igazgatótól, illetve a felügyelő bizottságból áll.

Egyesülés?

4.6.4. Közös vállalat Ez a társasági forma jogi személyek által alapított olyan vállalatigazdasági társaság, amely a tagjai által rendelkezésre bocsátott alaptőkével és egyéb vagyonával felel kötelezettségeiért. Ha a vállalati vagyon a tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalat tartozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk arányában - kezesként felelnek. A társasági szerződés ennél kedvezőbb felelősséget érvényesen nem határozhat meg. A vállalat szervezeti struktúráját tekintve: az igazgatótanácsból, az igazgatóságból, az igazgatóból és a felügyelő bizottságból áll.

Közös vállalta?

4.6.5. Korlátolt felelősségű társaság (Kft) Olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul meg, és amelynél a tag felelőssége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért a tag nem felel. A társaság alapítása tekintetében alapvetően társasági szerződéssel, illetve egy tag által is létrehozható. Ez utóbbi esetben alapító okirat kibocsátására van szükség. A társaság törzstőkéje tehát az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll. A törzstőke összege nem lehet kevesebb egymillió forintnál. A tagok törzsbetétei természetesen különböző mértékűek lehetnek, de az egyes törzsbetétek nagysága nem lehet kevesebb százezer forintnál. Minden tagnak egy-egy törzsbetéte van, egy törzsbetétnek azonban több - 65 -

A Korlátolt felelősségű társaság?

Kötelmi jog

tulajdonosa is lehet. Cégbírósági bejegyzésre csak azután kerülhet sor, ha a társaság igazolja, hogy minden egyes pénzbetétnek a felét, de összesen legalább ötszázezer forintot, egyszemélyes társaság esetében pedig a teljes összeget a bejegyzési kérelem benyújtásáig befizették. Illetve a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották. Minden tagnak csak egy üzletrésze lehet. Egy üzletrésznek azonban több tulajdonosa is lehet, ezek a társasággal szemben egy tagnak számítanak. Jogaikat csak közös képviselőik útján gyakorolhatják és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. Kívülálló személyre az üzletrészt csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétjét teljes mértékben befizette. A tagot, a társaságot, vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az átruházni kívánt üzletrészre elővásárlási jog illeti meg. Szervezetét tekintve legfőbb szerve a taggyűlés (egyszemélyes társaságnál ilyen nem működik, hatáskörét az alapító gyakorolja). További szervezeti elemek az ügyvezetők, illetve a felügyelő bizottság tagjai. 4.6.6. Részvénytársaság (Rt) Előre meghatározott összegű és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakuló gazdasági társaság, amelynél a tag (részvényes) felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes egyébként nem felel. Alapítását tekintve alapszabállyal hozható létre. A részvénytársaság alapítója köteles alapítási tervezetet kibocsátani. Alaptőkéje a részvénytársaságnak nem lehet kevesebb tízmillió forintnál és a pénzbeli hozzájárulás összege alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke harminc százalékánál és ötmillió forintnál. Egyszemélyes részvénytársaság is alapítható a törvény rendelkezései szerint. A részvény nem más, mint a tagsági jogokat megtestesítő értékpapír. Az összes részvény névértékének összege képezi a részvénytársaság alaptőkéjét. A részvényfajták típusa: bemutatóra- vagy névreszóló lehet. A bemutatóra szóló részvény a tulajdonosa megjelölése nélkül szabadon átruházható. Ha külföldi személy bemutatóra szóló részvényt szerez, öröklés esetében a hagyaték átadásától számított egy éven belül, egyéb esetekben pedig a részvény megszerzésétől számított három hónapon belül azt névreszóló részvénnyé kell alakítani. Az alapítók az eredményes részvényjegyzés zárónapjától számított hatvan napon belül kötelesek összehívni az alakuló közgyűlést. Ennek keretében döntenek a részvénytársaság megalakulásáról és létrehozzák az alapszabályt, amelynek részletes tartalmáról a törvény részletesen rendelkezik. Zárt alapítású részvénytársaságról akkor beszélünk, ha az alapítók abban állapodnak meg, hogy az összes részvényt az általuk megállapított arányban maguk vásárolják meg. Ilyenkor nincs szükség alapítási tervezet kibocsátására, részvényjegyzésre sem, az alapszabály helyett pedig alapító okiratot kell készíteni. Ebben az alapítók jelölik ki az igazgató- 66 -

Részvénytársaság?

Kötelmi jog

ság és a felügyelő bizottság tagjait. A részvényeseknek joguk van a közgyűlés által felosztani rendelt mérleg szerinti nyereségnek a részvényeikre jutó arányos részére. Ezt nevezzük osztaléknak. A részvénytársaság szervezetét tekintve áll a közgyűlésből, az igazgatóságból és a felügyelő bizottságból. A gazdasági társaságokról szóló módosított és hatályos 1988. évi VI. törvény tételes rendelkezései alapján bemutattuk a legfontosabb tudnivalókat a vállalkozni szándékozók számára elsődlegesen a praktikus szempontokra figyelemmel. Célszerű azonban arra is rámutatnunk, hogy az alapításkor feltétlenül szükséges az ügyvéd közreműködése, legalább az ellenjegyzés vonatkozásában, továbbá a közjegyző részvétele az aláírási címpéldány elkészítése és hitelesítése tekintetében. Utaltunk a módosító törvényekkel egységes szerkezetbe foglalt és ezáltal könnyebben kezelhető törvényhelyekre, amelyeket az 1993. május 13-án kiadott Pénzügyi Közlönyben találhatunk meg. Természetesen a joganyag a Hatályos Jogszabályok Gyűjteményéből, vagy más jogforrásból is megismerhető. A vállalkozó mérnökök számára feltétlenül fontos figyelmeztetés azonban, hogy helyesen akkor járnak el, a vállalkozási formák kiválasztásánál, ha azt részben jogi, részben pedig közgazdasági metszetben is tanulmányozzák. Az egyes gazdasági társaságokról különféle publikációk jelentek meg. Ezek a könyvformákban is kezelhető irodalmak sok esetben a kezdő vállalkozók számára azért nem a legszerencsésebbek, mert nehezen érthetők meg a törvényalkotói szándék valós koncepciói. Talán ezért is a legjobb megoldás a törvényi kontextus felhasználása, kellő artikulálása. Ugyanakkor a társasági szerződés, az alapító okirat, vagy az alapszabály szerkesztéséhez kitűnő blanketták beszerezhetők a cégbíróságokon. 4.6.7. Egyéb társasági formák A címben jelölt "egyéb" kitétel azt jelenti, hogy itt a Polgári Törvénykönyv által szabályozott egyéb társasági szerződéstípusokat említjük meg. A. A polgári jogi társaság A polgári jogi társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást közös rendelkezésre bocsátják. Polgári jogi társaságot (Pjt) a felek közös gazdasági érdekeik előmozdítására és az erre irányuló tevékenységük összehangolására vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozhatnak. B. Építőközösség Az építőközösségi szerződésben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy épület felépítése végett együttműködnek és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást közös rendelkezésre bocsátják. Az építőközösség írásba foglalt szerződéssel jön létre. A szerződésben a felek kötelezettséget vállalnak a tulajdoni viszonyaik rendezésére, így különösen arra, hogy a felépített épületre társasház-tulajdont hoznak létre és ennek során a szerződésben meghatározott épületrészeket - laká- 67 -

Polgári jogi társaság?

Építőközösség?

Iparjogvédelem

sokat és nem lakás céljára szolgáló helyiségeket - az építőközösség egyes tagjainak külön tulajdonába, az egyéb épületrészeket pedig - külön tulajdonuk arányában - a tagok közös tulajdonába adják. C. A közhasznú társaság Ezt a teljesen újdonságértékű társasági formát a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény szabályozza. E társasági forma fogalmi ismérvei a következők. a. A közhasznú társaság közhasznú tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. b. A közhasznú társaság folytathat üzletszerű gazdasági tevékenységet is, azonban csak a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében. c. A közhasznú társaság tevékenységéből eredő nyereség nem osztható fel a tagok között, azt a közhasznú tevékenység finanszírozására kell fordítani. A társaságnak elsősorban üzletszerű gazdasági tevékenységből származhat nyeresége, nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a közhasznú tevékenységből is származik valamelyes nyereség. d. A közhasznú társaság - ez lényeges törvényi szabály - nem minősül gazdasági társaságnak. Ennek ellenére szervezeti modelljéül a Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft) szolgál. Ebből adódik, hogy a közhasznú társaságnál is alkalmazni kell a tőke minimumra vonatkozó, a hitelezők szempontjából is lényeges szabályokat, valamint a cégjog rendelkezéseit, hasonlóképpen a csődtörvény rendelkezéseit is. A közhasznú társaság bevezetésével - úgy tűnik -, hogy olyan szervezeti forma jelent meg polgári jogunkban, amely megfelelő keretet adhat a non-profit jelleggel végzett materiális szolgáltató, termelő tevékenységek számára. Végül is ez teszi lehetővé az alapítványokra vonatkozó szabályozásnak olymódon történő átalakítását, amely "visszatéríti" az elkülönült vagyon tömegként funkcionáló alapítványokat eredeti rendeltetésükhöz, azaz a jövőben csökken annak szükségessége, hogy az alapítványok - jogi formájukkal össze nem egyeztethetően - üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytassanak.

- 68 -

A Közhasznú társaság?

Iparjogvédelem

5. Iparjogvédelem A világméretű globalizáció, a szellemi munka felértékelődése és határokat nem ismerő terjedése, mind mind az szellemi alkotások védelmének, ösztönzésének irányába hatnak. A szellemi tulajdonnak az anyagi javakkal azonos értékét nem olyan régen ismerték fel. A tulajdonformák két fajtája közül – anyagi javak és szellemi tulajdon - a tárgyi formában jelentkező anyagi javakra vonatkozó jogi szabályozás, illetve a szabályok be nem tartásának következményei már nagyon régen kialakultak. Már az őskorban is tisztában voltak az anyagi tulajdon szerepével és fontosságával, és szankcionálták ezek eltulajdonítását. Ugyanakkor hosszú ideig nem ismerték fel, hogy a tárgyak nem csak anyagok önmagukban, hanem az ember tudásának, szakértelmének, alkotó munkájának az eredményei is. A szellemi munka eredményének tulajdonjoga sokáig nem épült be a köztudatba, és a más területen jól fejlett jogrendszer sem foglalkozott vele megfelelő módon. Elmaradt az alkotó elme megbecsülése anyagi és erkölcsi téren egyaránt. Pedig a tehetséges, szorgalmas ember joggal várhatja el, hogy megbecsültsége nagyobb legyen, mint azé, aki más alkotását csak lemásolja és úgy hozza forgalomba. A szellemi tulajdont védő intézkedések (rendeletek, törvények) célja fenntartani az emberiség fejlődéséhez szükséges hajtóerőt, azáltal, hogy kihasználva a feltalálók, szerzők szellemi adottságait újabb és újabb alkotások létrehozására serkenti őket. A szellemi tulajdon védelme érdekében kialakított oltalmi formák az egyén és a társadalom érdekeit egyaránt védik. Az alkotó meghatározott ideig kizárólagos joggal élvezheti munkája hasznát, ezen időtartam után viszont alkotása a köz birtokába kerül, és így az emberi tudást gyarapítja. A szellemi tulajdon oltalmának két formája a szerzői jogvédelem és az iparjogvédelem a polgári jog speciális területét alkotják. A szerzői jogi és az iparjogvédelmi szabályozás között, bár mind a kettő a szellemi tulajdonvédelem kérdéseivel foglalkozik, sok hasonlóság van, de jelentős eltérések is adódnak. Azonos a kétfajta jogban, hogy mindegyik az alkotó ember tevékenységének erkölcsi és anyagi elismerésére szolgál. Erkölcsi elismerésként biztosítják, hogy az alkotó neve az alkotással kapcsolatban mindörökre fennmaradjon, azaz a művészeti alkotás vagy találmány létrehozójának nevét nem lehet megváltoztatni. Anyagi elismerésként az alkotó ember meghatározott ideig kizárólagos jogot kap a műve hasznosítására. A meghatározott idő, az oltalmi idő alatt csak ő hasznosíthatja az alkotását, és mindenki más el van tiltva annak hasznosításától. A jog alanya mindkét esetben bárki lehet nemre, korra, szakmai végzettségre való tekintet nélkül. A szellemi tulajdon két formája közötti lényeges különbség az oltalom megszerzésének módjában van. A szerzői jog az alkotás megszületésével automatikusan védi a műalkotást, a jog megszerzéséhez az alkotónak a mű létrehozásán kívül más teendője nincsen. Más a helyzet az iparjogvédelmi oltalmakkal. Ezeket a kizárólagos jogokat csak kérelemre, és csak az erre kijelölt hatóság (Magyar Szabadalmi Hivatal) vizsgálata után lehet megszerezni. Különbség van természetesen az oltalmak - 69 -

A szellemi tulajdon védelme?

Szerzői jogvédelem?

Iparjogvédelem?

Iparjogvédelem

tárgya között is. A szerzői jog tárgya az egyedi, megkülönböztethető tudományos vagy művészeti alkotás, míg az iparjogvédelmi oltalmak tárgya a műszaki megoldás, a termék külső kialakítása, illetve az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére alkalmas megjelölés lehet. A szerzői jog, illetve az iparjogvédelem tárgya közötti határ nem éles, sokszor nehéz eldönteni, hogy melyik jogszabály alapján lehet védelemben részesíteni bizonyos alkotásokat. Például a szoftverekre a szerzői jog szabályai vonatkoznak. Abban az esetben azonban, ha a szoftver csak egy berendezés részeként van leírva (például CNC eszterga működtető elemeként), az egész berendezés, és így a szoftver is védhető szabadalmi oltalommal. A szakemberek egy része úgy gondolja, hogy a szoftverek jogi oltalmát az iparjogvédelmi szabályozás jobban szolgálja, ezért az iparjogvédelmi oltalomban részesíthető megoldások körébe a tisztán szoftvereket is be akarják vonni. A vita eredményeképpen a jövőben a szoftverekre vonatkozó szabályozás változhat. 5.1. Iparjogvédelmi oltalmi formák Az iparjogvédelmi oltalmi formák - szabadalom, használati mintaoltalom, ipari mintaoltalom, védjegyoltalom - nem azonos múltra tekintenek vissza. A szabadalom gyökerei a XV. századba nyúlnak vissza, és csaknem az óta használják a védjegyeket is. Az ipari mintaoltalmakat majd száz éve ismerik a jogkeresők. A használati mintaoltalmat jóval rövidebb idő (Magyarországon 1992) óta igényelhetik a feltalálók. A technika és a kereskedelem állandó mozgása, fejlődése kihat az iparjogvédelemre is, amit az oltalmi kategóriák állandó változása is mutat. Például a szabadalmi rendszert évszázadokkal ezelőtt a mechanikai találmányokra vonatkoztatva alakították ki, a fogalomrendszer is ebből alakult ki. A múlt század végén a szintetikus kémia - festékek, gyógyszerek - fejlődésével adaptálni kellett a szabadalmi rendszert a kémiai eljárásokhoz és termékekhez. Amikor a rekombináns DNS technikával a biológia már az élet öröklődő anyagába is be tudott avatkozni, újabb kihívással, és ennek megfelelően módosítással kellett szembenézzen a szabadalmi jog. Az is nyilvánvalóvá vált az elmúlt időszakban, hogy szükség van olyan oltalmi kategóriára is, amellyel az alacsonyabb alkotói szintű, a szabadalmazható találmány színvonalát el nem érő, de a mindennapi rutintevékenységet meghaladó színvonalú műszaki megoldásokat is kizárólagos oltalomban lehet részesíteni. Ennek a felismerésnek az alapján született meg a használati mintaoltalom iparjogvédelmi kategória. Az iparjogvédelem jelentős területe a védjegy. A jó hírnevet szerzett védjegy segít a piaci versenyben, és “rákényszeríti” a védjegy jogosultját az azonosan jó minőségű termék gyártására. A védjegyjog a kezdeti csak ábrás jelzések után kiterjedt a pusztán szavakból álló megjelölésekre is. A századfordulón a védjegyjog a kereskedelmi jog részeként a kereskedőt árui utánzásától és a versenytársak egyéb tisztességtelen praktikáitól óvta meg. A gazdasági reformok és a nemzetközi kereskedelem fokozódása a védjegy szabályozás finomítását, a vásárlók érdekeinek minél erőteljesebb figyelembe vételét követelte meg. Az iparjogvédelem, mint territoriális jog, országonként külön-külön, egymástól függetlenül alakult ki, eltérő hagyományok, érdekek alapján. - 70 -

Védjegy?

Iparjogvédelem

A sokféle szabályozás megnehezítette, hogy az alkotó megoldására különböző országokban is oltalmat szerezzen. Az iparjogvédelmi oltalom territorialitása azzal szembesült, hogy a találmányt megtestesítő, a védjegyet hordozó áruk átlépik a határokat. A szellemi tulajdon nem kötődik területhez, miközben a szellemi tulajdon oltalmát országonként különkülön kell megszerezni, fenntartani és érvényesíteni. A szabályozás nemzeti korlátozottsága és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődése közötti feszültség feloldását célozzák a nemzetközi iparjogvédelmi egyezmények. A fejezet további része a fontosabb iparjogvédelmi kategóriákat és nemzetközi egyezményeket részletezi. 5.1.1. A szabadalmi jog A találmányok szabadalmi oltalmáról az 1995. évi XXXIII. törvény rendelkezik. A törvény célja a szabadalmi oltalom megerősítése, a jogérvényesítés hatékonyságának fokozása és a tudomány, technika fejlődésével való lépéstartás. A szabadalmi rendszer alapvető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotó tevékenységet. Mindezt az utánzás időleges tiltása révén, jogilag védett hasznosítási pozíció megteremtésével éri el. 5.1.2. A szabadalmazható találmány Szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. A szabadalmi törvény nem határozza meg a találmány fogalmát, csak a szabadalmazható találmány ismérveit sorolja fel. A törvény példálózó jelleggel felsorol néhány találmánynak nem minősülő szellemi alkotást. Nem minősül találmánynak különösen - a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer, - az esztétikai alkotás, - a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program, - az információk megjelenítése. A felfedezés valamilyen természeti ténynek, törvényszerűségnek a felismerése. Nem feltalálói munka eredménye, mert nem tartalmazza a felismerés gyakorlatbani alkalmazását, nincs műszaki megoldás, ezért nem tekinthető találmánynak. A tudományos elmélet, a matematikai módszer, az üzleti terv vagy játékszabály valamilyen elméleti probléma megoldását jelenti, de nem tartalmazza a megoldás gyakorlatbani alkalmazását, ezért van kizárva a találmánynak minősülő megoldások sorából. Az esztétikai alkotásokat egy másik jogszabály, az ipari mintaoltalom alapján lehet kizárólagos oltalomban részesíteni, ezek kihagyása a szabadalmazható találmányok sorából a kettős oltalom elkerülése miatt indokolt. Az információ megjelenítés magát a műszaki megoldást nem változtatja meg; ugyanaz a műszaki megoldás különböző információk megje- 71 -

Szabadalmi jog, szabadalmi rendszer?

Találmánynak nem minősülő szellemi alkotások?

Iparjogvédelem

lenítésére is alkalmas lehet. Az ilyen szellemi tevékenység eredménye a műszaki megoldás megkülönböztethetőségének hiánya miatt nem tartozik a szabadalmazható találmányok sorába. 5.1.3. Az újdonság követelménye A szabadalmazható találmánnyal szemben a jog abszolut újdonságot követel meg. Az újdonság követelményének rendeltetése az, hogy jogbiztonságot teremtsen a különböző műszaki megoldásokat hasznosító jóhiszemű harmadik személyek számára, illetve, hogy kizárja a kettős szabadalmaztatást. Akkor új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához. A “technika állása” fogalom a nemzetközi gyakorlatban széles körben elterjedt, az adott tárggyal kapcsolatban megismerhető megoldások összességét jelenti. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség napja előtt bárki számára hozzáférhetővé vált, nyilvánosságra jutott. A találmány újdonságát csak a vele megegyező megoldás nyilvánosságra jutása zárja ki. A nyilvánosságra jutás módja közömbös az újdonságrontás szempontjából: szóban, írásban gyakorlatbavétellel vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált ismertetés útján a technika állásához fog tartozni a találmány. Az újdonságrontás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az újdonságrontó adatot ténylegesen megtekintették-e, vagy a feltaláló bizonyítani tudja, hogy nem látta a kérdéses dokumentumot. Ha a találmánnyal egyező megoldás bárki számára megismerhető, hozzáférhető volt, az újdonság hiánya állapítható meg. Például egy könyvtárban - mindenki számára hozzáférhető módon - elhelyezett egyetlen publikáció is elég az újdonságrontás bizonyítására. 5.1.4. A feltalálói tevékenység követelménye Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Csak meghatározott alkotói színvonalat, teljesítményt képviselő megoldások részesülhetnek szabadalmi oltalomban. A nyilvánalóságot a technika állásához kell viszonyítani. A viszonyítást végző az adott műszaki területen jártas szakember. Ha a technika állásához tartozó ismeretek szakember számára elegendő útmutatást adnak a találmány megvalósításához, azaz ilyen ismeretek birtokában feltalálói tevékenység nélkül is el lehetett jutni a találmányhoz, akkor az nem részesülhet szabadalmi oltalomban. 5.1.5. Az ipari alkalmazhatóság követelménye Ez a követelmény a találmány reprodukálhatóságát, ipari, mezőgazdasági felhasználásra való alkalmasságát teszi a szabadalmazhatóság feltételévé. Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható. Az ipari jelleget az ipari alkalmazhatóság szempontjából a lehető legtágabban kell érteni. követelménye azt jelenti, hogy a találmány nem A reprodukálhatóság lehet csupán egyedi megoldás, hanem valamilyen gazdasági területen elvileg akárhányszor ismételve azonos eredménnyel megvalósítható, illetve használható kell legyen. Hiányzik az alkalmazhatóság, illetve a meg- 72 -

A technika állása?

Nyílvánvalóság?

Iparjogvédelem

ismételhetőség olyan körülmények között, amelyekhez különleges, rendkívüli képességek kellenek. Az ipari alkalmazhatóság hiánya miatt nem szabadalmazható az örökmozgó, amely a kitűzött feladatot nem oldja meg. Az ipari alkalmazhatóság a találmány ismérve, a megoldott feladatnak nem kell feltétlenül az ipar területére esnie. Oltalomban részesülhetnek például az orvosi műszerek, gyógyszerek, sporteszközök vagy játékok. Nem tekinthető iparilag alkalmazhatónak az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárás, valamint az emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárás. 5.1.6. Kizárás a szabadalmi oltalomból Vannak olyan megoldások, amelyek kielégítik az újdonság, a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság követelményét, mégsem szabadalmazhatók. Nem részesülhet szabadalmi oltalomban az olyan találmány, amelynek közzététele vagy hasznosítása közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik. A hasznosítás nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll. 5.1.7. A szabadalmi oltalom keletkezése, időtartama és fenntartása A szabadalmi oltalom a bejelentés közzétételével keletkezik. A közzététellel keletkező oltalom ideiglenes, véglegessé akkor válik, ha a bejelentő a találmányra szabadalmat kap. A szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának kizárólagos joga van a találmány hasznosítására, mindenki más pedig el van tiltva attól. A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. Ez az oltalmi idő megegyezik a legtöbb európai országban elfogadottal és az európai szabadalmak oltalmi idejével is. A szabadalmi oltalom fennállása alatt évente fenntartási díjat kell fizetni. A díjfizetési kötelezettség azon a megfontoláson alapul, hogy az évenként növekvő összegű díjak terhe a gazdaságilag érdektelen és értéktelen szabadalmak feladására bírja a szabadalom jogosultját. A fenntartási díjak összegét külön jogszabály határozza meg. 5.1.8. A szabadalmi oltalom terjedelme A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok, a szabadalmi leírás végén szerkesztett rövid, szöveges jellemzések határozzák meg. Az igénypontokat a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni. A szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul. Az igénypontok tartalmát nem lehet szó szerinti értelmükre korlátozni, de az igénypontoknak olyan jelentőséget sem szabad tulajdonítani, mintha csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához. 5.1.9. A szabadalmi bejelentés vizsgálatának első szakasza A szabadalmat a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) szakaszos eljárásban engedélyezi. Az első szakasz a bejelentés benyújtásától az újdon- 73 -

Közzététel?

Szabadalmi oltalom időtartama?

Szabadalom fenntartása?

Iparjogvédelem

ságkutatás elvégzéséig, illetve annak nyilvánosságra hozásáig tart. A bejelentés benyújtását követően azt kell megvizsgálni, hogy a megnevezett bejelentő benyújtotta-e magyar nyelven a szabadalmi leírást és rajzokat, és megfizette-e a bejelentési és kutatási díjat. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a bejelentés megfelel-e a külön jogszabályban (20/1995. (XII. 26.) IM rendelet) részletezett alaki előírásoknak. Ha a bejelentés az alaki követelményeket nem teljesíti, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok pótlására. A felhívásban pontosan rá kell mutatni a hiányosságokra és a javításuk módjára, nem elég csak általánosan utalni rájuk. A felhívásban megfelelő határidőt kell adni a bejelentőnek a hiányok pótlására. Ha a bejelentő a hiánypótlási felhívásra hatáidőben nem válaszol, a szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ha a bejelentő a hiánypótlási felhívásra válaszol, de a bejelentés továbbra sem elégíti ki a követelményeket, a bejelentést el kell utasítani.

Szabadalmaztatási eljárás első szakasza?

5.1.10. Újdonságkutatás Az újdonságkutatás feladata, hogy feltárja azokat a szabadalmi leírásokat vagy egyéb dokumentumokat, amelyeknek szerepük van az újdonság és a feltalálói tevékenység megítélésében, azaz bemutassa a technika állását. 5.1.11. Közzététel A közzététellel válik a szabadalmi bejelentés bárki számára hozzáférhetővé. Ezzel teljesül az a társadalmi érdek, hogy az új műszaki ismeret az elérhető tudás részévé váljon, és elősegítse a műszaki fejlődést. A közzététellel ideiglenes oltalom keletkezik, és ettől kezdve kell megfizetni a fenntartási díjakat. A közzétételre a legkorábbi elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével kerül sor. A közzététellel együtt, vagy ha ere nincs lehetőség, a közzététel után az újdonságkutatás eredményét nyilvánosságra kell hozni; ezzel az engedélyezési eljárás első szakasza lezárul.

Közzététel?

5.1.12. A szabadalmi bejelentés vizsgálatának második szakasza, a szabadalom magadása A vizsgálat második szakaszát külön kérelemre kezdi meg az MSZH. A kérelmet legkésőbb az újdonságkutatás eredményének nyilvánosságra hozatalától számított hat hónapon belül lehet benyújtani. A második szakasz, az érdemi vizsgálat során azt kell értékelni, hogy a bejelentésbe Szabadalmaztatási foglalt megoldás találmánynak minősül-e, megfelel-e az újdonság, a feleljárás második találói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság feltételének és nincs-e szakasza? kizárva a szabadalmi oltalomból. Azt is vizsgálni kell, hogy a bejelentés megfelel-e a törvénybe foglalt egyéb feltételeknek, hiszen a szabadalom engedélyezéséhez valamennyi feltételnek együttesen teljesülni kell. Ha a vizsgálat az oltalom megadásának akadályát észleli, hiánypótlásra, nyilatkozattételre kell a bejelentőt felhívni, megjelölve az engedélyezését akadályozó okokat és körülményeket. Ha a bejelentő a felhívásra határidőben nem válaszol, úgy kell tekinteni, hogy lemondott az ideiglenes oltalomról. Ha a választ elfogadni - 74 -

Iparjogvédelem

nem lehet, a bejelentést el kell utasítani. A vizsgált követelmények és feltételek mindegyikének megfelelő szabadalmi bejelentés tárgyára szabadalmat kell adni. 5.2. A használati mintaoltalom A használati mintaoltalom a szabadalmazható találmány színvonalát el nem érő, a szakembertől elvárható rutintevékenység szintjét azonban meghaladó műszaki megoldások jogvédelmére szolgál. A használati mintaoltalom azokat a megoldásokat részesíti védelemben, amelyek ipari alkalmazhatóságuk és újdonságuk mellett feltalálói lépésen alapulnak. A mintaoltalom a kézzelfogható, a kiviteli alak szintjén leírható megoldások védelmére szolgál. A munkafolyamatok és a hétköznapi élet szükségleteit a szabadalomnál közvetlenebbül szolgáló megoldások használati mintaként való gyors és hatékony oltalmazása serkentheti az alkotó kedvet. 5.2.1. A hatályos használati mintaoltalmi törvény A használati minták oltalmáról az 1991. évi XXXVIII. törvény rendelkezik. A törvény célja a szellemi javak, illetve a hozzájuk fűződő jogok forgalmát közvetítő iparjogvédelmi rendszer árnyaltabbá tétele. A használati mintaoltalom tárgyánál, jellegénél fogva közeli rokonságban áll a szabadalommal. Mindkét oltalmi kategória a műszaki megoldások védelmére szolgál. Mivel a használati mintaoltalmi törvény sokkal rövidebb múltra tekinthet vissza, a felesleges ismétlések elkerülése érdekében a mintaoltalmi törvény több helyen a szabadalmi törvény előírásainak alkalmazását írja elő, ezzel átveszi az ott kikristályosodott joggyakorlatot. 5.2.2. Az oltalmazható használati minta Használati mintaoltalomban részesülhet valamely tárgy kialakítására, szerkezetére, részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, ha feltalálói lépésen alapul és ha iparilag alkalmazható. A használati mintát, mint szerkezeti, kialakítási, elrendezési megoldást csak valamilyen tárggyal - határozott alakú, megragadható fizikai egységgel - összefüggésben lehet értelmezni. Eljárás az előbbieknek megfelelően fogalmilag nem lehet használati mintaoltalom tárgya. Nem védhetők mintaoltalommal többek között a porok és folyadékok sem, mivel nem rendelkeznek háromdimenziós, megragadható alakkal. Nem lehet mintaoltalomban részesíteni a termékek esztétikai kialakítását, és - mint tárgynak nem tekinthetőket - az állat- és növényfajtákat. Használati mintaoltalomban csak megoldás részesülhet, ezért az ötletszintű felvetések, a célkitűzések önmagukban vagy tudományos elvek, játékszabályok nem oltalmazhatók. 5.2.3. Újdonság A minta akkor új, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásának meghatározása eltér a szabadalmi gyakorlatból megszokottól. Az újdonsággal kapcsolatban ugyanis a használati mintaoltalmi törvény - 75 -

Használati mintaoltalom?

Iparjogvédelem

enyhébb követelményeket állít. A szabadalmi törvény abszolút, világviszonylatban vett újdonság követelményeivel szemben a mintaoltalmi törvény “relatív világviszonylatban vett” újdonságot követel meg. Míg a szabadalmi törvényben az újdonságrontás formája közömbös, addig a mintaoltalmi törvény szerint csak az tartozik a technika állásához, ami írásbeli közlés vagy belföldi gyakorlatbavétel révén vált bárki számára hozzáférhetővé, vagyis a bárhol történt szóbeli közlés és a külföldi gyakorlatbavétel nem rontja a minta újdonságát. 5.2.4. Feltalálói lépés, ipari alkalmazhatóság Az oltalmazható használati mintával szemben a szabadalmazható találmánynál alacsonyabb szintű alkotói teljesítményt követel meg a törvény. Ezt a kisebb követelményt a feltalálói tevékenységgel szembeni lépés kifejezés is mutatja. Az ipari alkalmazhatóség követelménye a szabadalmi előírásokkal teljesen megegyezik. 5.2.5. A használati mintaoltalom keletkezése, időtartama, hatálya és terjedelme Az oltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal a bejelentés engedélyezésekor keletkezik. A használati mintaoltalmat többek között a rövidebb oltalmi idő különbözteti meg a szabadalomtól; az oltalmi idő tíz év a bejelentés napjától számítva. Az oltalom tartamára évente fenntartási díjat kell fizetni. Az oltalom hatálya lényegében a szabadaloméval azonos. Az oltalom terjedelmét itt is az igénypontok határozzák meg. 5.2.6. A használati mintaoltalmi engedélyezési eljárás Az eljárás itt is a bejelentés benyújtásával kezdődik. Az engedélyezési eljárás során az MSZH nem vizsgálja az oltalmazhatósági feltételek közül az újdonság és a feltalálói lépés teljesülését. Ha a bejelentés a törvényben rögzített egyéb feltételeknek megfelel az oltalmat meg kell adni; az újdonság valamint a feltalálói lépés hiányát egy megsemmisítési eljárás során lehet vitatni. Eljárási különbség még a szabadalmi eljáráshoz képest, hogy a használati mintaoltalmi eljárásban közzétételre nem kerül sor. 5.3. Az ipari mintaoltalom Az ipari mintaoltalom a termékek külső kialakításának védelmére szolgál. A termékek külső kialakítása, formatervezése az áruk minőségi szinvonalának emelése, a választék bővítése egyre inkább előtérbe kerülő feladat. A választékbővítés irányába ható ösztönzésnek egyik hathatós eszköze az ipari mintaoltalom. 5.3.1. A hatályos ipari mintaoltalmi jogszabály Az ipari minták oltalmáról az 1978. évi 28. törvényerejű rendelet rendelkezik. Mivel a külső kialakítás, a sík- vagy térbeli megjelenési forma az elkészült termék alapján megismerhető és könnyen utánozható, a kizárólagos jognak a piac megszerzésében és megtartásában különösen - 76 -

Újdonság?

Iparjogvédelem

fontos szerepe van. Növeli a mintaoltalom értékét az is, hogy az ismert, közkincsnek számító műszaki megoldásokat, szerkezeti kialakításokat új, formatervezett külsővel könnyebb eladni, ezáltal nagyobb piaci részesedést szerezni. 5.3.2. Az oltalmazható ipari minta Mintaoltalomban részesülhet az ipari termék külső formája, a formatervezési tevékenység eredményeként létrejött sík- vagy térbeli kialakítás, ha új és ha oltalmát a jogszabály nem zárja ki. 5.3.3. Az újdonság követelménye Új a minta, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt bári előállíthatta. Az újdonságot a nyilvánosságra jutással hozza kapcsolatba a jogszabály. A mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha az bárki számára hozzáférhetővé vált. 5.3.4. Kizárás az ipari mintaoltalomból A jogszabály kizárja, azaz nem részesülhat oltalomban az olyan formai kialakítás, amely akadályozza a termék rendeltetésszerű használatát, amely kizárólag a műszaki megoldás eredménye, amely korábbi mintával azonos vagy ahhoz nagyon hasonló, és amely közerkölcsbe ütközik. 5.3.5. A mintaoltalom keletkezése, időtartama, terjedelme A mintaoltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal az oltalom engedélyezésekor keletkezik. Az oltalmi idő öt év a bejelentés napjától számítva, amelyet még egyszer öt évre meg lehet hosszabbítani. Az ipari mintaoltalom megszerzéséhez leírásra vagy igénypontokra nincs szükség, az oltalom terjedelmét az engedélyezett fényképen vagy rajzon létható formai kialakítás határozza meg. 5.3.6. Az ipari mintaoltalmi engedélyezési eljárás Az eljárás lefolytatásának szabályai a szabadalmi eljárás szabályaival egyeznek meg. A bejelentés elkészítésére vonatkozó előírásokat itt is külön jogszabály tartalmazza. Az alaki és az érdemi vizsgálat lefolytatása után az MSZH a a bejelentésre oltalmat ad vagy elutasítja azt. 5.4. A védjegyek oltalma A védjegyek oltalmát az 1997. július 1-jén hatályba lépett 1997. évi XI. törvény szabályozza. A védjegy, mint árujelző az áruk és szolgáltatások azonosítására, más áruktól és szolgáltatásoktól való megkülönböztetésére alkalmas. Hasznos a fogyasztók tájékoztatását előmozdító, illetve a gazdasági versenyt befolyásoló szerepe is. Kapcsolatot teremt az áru és annak gyártója között, a szolgáltatás és annak végzője között, kifejezi az áru, illetve a szolgáltatás eredetét, hiszen az árut és szolgáltatást meghatározott vállalkozáshoz köti. Ugyanakkor a minőség jelzésében is fontos szerepe - 77 -

A védjegy oltalma?

Iparjogvédelem

van, mert a vállalkozás és a védjegy közötti szoros kapcsolat a vállalkozás alapvető érdekévé teszi a védjeggyel ellátott áruk jó minőségének állandó fenntartását. A fogyasztó és a védjegyjogosult között ugyanis bizalmi viszony alakulhat ki a védjeggyel jelölt áruk megismerése kapcsán, amit a rossz vagy hullámzó minőségű áru forgalomba hozatala megrendíthet. Mindezeken túl a védjegy reklámhordozó szerepe is jelentős, hiszen az árura vonatkozó legfontosabb ismereteket összegyűjtve hordozza és így felkeltheti a fogyasztók érdeklődését. Az ismert, elfogadott védjegynek a piac megtartásában, illetve új piacok megszerzésében van még óriási szerepe. 5.4.1. A védjegyoltalom tárgya Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A védjegyoltalomban részesülő megjelölés lehet: - szó, szóösszetétel, beeleértve a személyneveket és a jelmondatokat, - betű, szám, - ábra, kép, - sík vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját, - szín, színösszetétel, fényjel, hologram, - hang, valamint az eddig felsorolt egyes megjelölések összetétele. Az oltalomképesség egyik alapvető feltétele a grafikai ábrázolhatóság. A tőrvény kimerítő jelleggel sorolja fel a grafikailag ábrázolható megjelöléseket, amiből következik, hogy például az illatmegjelölés oltalomban nem részesíthető. Az oltalomképes védjegy másik lényeges ismérve, hogy megkülönböztető képességgel rendelkezik, mert csak így tudja betölteni piaci funkcióját. Az oltalom tárgya minden olyan megkülönböztetésre alkalmas megjelölés lehet, amely nincs kizárva a védjegyoltalomból. Kizáró okként feltétlen, illetve viszonylagos okokat ismer a törvény. 5.4.2. Feltétlen kizáró okok A feltétlen (abszolút) kizáró okok minden áruval és szolgáltatással kapcsolatban akadályozzák a megjelölés oltalmát. Így nem lehet oltalomban részesíteni az olyan megjelölést, amely grafikailag nem ábrázolható vagy ki van zárva az oltalomból, mert - olyan elemekből áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy szolgáltatás fajtája, mennyisége, minősége, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére állandóan és szokásosan használnak, - olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy amely az áru értékének a lényegét hordozza. A feltétlen kizáró okok másik csoportját a közrendbe, közerkölcsbe, - 78 -

A védjegyoltalom tárgya?

Oltalomból feltétlen kizáró okok?

Iparjogvédelem

illetve jogszabályba ütköző, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas vagy a rosszhiszeműen bejelentett védjegyek képezik. A felségjeleket és a közérdekű jelzéseket csak a védjegy elemeként - hozzájárulással - lehet felhasználni. A vallási vagy egyéb világnézeti szimbólumokat is csak a védjegy elemeként lehet használni. 5.4.3. Viszonylagos kizáró okok A viszonylagos (relatív) kizáró okok azt jelentik, hogy csak maghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében akadályozzák a megjelölés oltalmát. Nem részesülhet védjegyoltalomban - azonos áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a korábbi védjeggyel azonos későbbi megjelölés, - a megjelölés, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek a korábbi védjeggyel a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt, - eltérő áruk vagy szolgáltatások tekintetében a belföldön jó hírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés. A viszonylagos kizáró okok alapján nincs kizárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha annak lajstromozásához a korábbi akadályozó jog jogosultja hozzájárul. 5.4.4. A védjegyoltalmi igény, az oltalom keletkezése, időtartama, tartalma A védjegy jogi oltalma azt illeti meg, aki a megjelölést a törvényben előírt eljárás útján lajstromoztatja. Az oltalmat megszerezheti bármely természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. A védjegyoltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik. Az oltalom a bejelentés napjától számítva tíz évig tart, és további tíz-tíz éves időtartamra megújítható. A védjegyoltalom alapján a jogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára, és mindeni más ettől el van tiltva. A védjegy használata jelenti a megjelölés használatát az árun vagy a csomagoláson, a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatalát, a megjelölés használatát a reklámozásban. 5.4.5. A védjegyeljárás általános szabályai Az eljárás az MSZH-hoz benyújtott bejelentéssel indul meg. A bejelentésnek a bejelentési kérelmet, a megjelölést és az árujegyzéket kell elsősorban tartalmaznia (19/1997. (VII.1.) IM rendelet szerint). Az eljárás során azt vizsgálja az MSZH, hogy a bejelentés alaki és érdemi szempontból megfelel-e a törvényben rögzített követelményeknek. Ha igen, a megjelölést lajstromozza, ellenkező esetben a bejelentést elutasítja. Az eljárás lefolytatásának szabályai a szabadalmi eljárásban megismerttel azonosak. - 79 -

Oltalomból viszonylagos kizáró okok?

Oltalom keletkezése?

Oltalom időtartama?

Iparjogvédelem

5.5. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés Az első egyetemes nemzetközi iparjogvédelmi megállapodás a Párizsi Uniós Egyezmény, amely szabályozza a különféle iparjogvédelmi oltalmi formákat (szabadalom, használati mintaoltalom, ipari mintaoltalom, védjegy). E köré az egyezmény köré úgynevezett mellék-egyezmények hálózata épült ki. Az univerzális megállapodások mellett azokat kiegészítő regionális és kétoldalú nemzetközi szerződések jöttek létre. 5.5.1. Párizsi Uniós Egyezmény Az egyezmény eredete a világkereskedelem XIX. századi kibontakozásához köthető, amikor a határokat nem figyelő áruforgalom és a territoriálisan megszerezhető jogi védelem ellentmondásossá vált. Az ellentmondás feloldása érdekében az egyes államok szerződéseket kötöttek. Az egyezményt 1883. március 20-án 11 állam hozta létre. Tagjainak száma mára több mint százra emelkedett. Magyarország 1909 óta tagja az egyezménynek. Az egyezmény legfontosabb érdemi szabályai a nemzeti elbánás elve és az uniós elsőbbség intézménye.A nemzeti elbánás, azaz a belföldiekkel egyenlő elbánás elvének lényege, hogy azokat a külföldieket, akik a Párizsi Unió bármelyik országának joghatósága alá tartoznak, az ipari tulajdon oltalmát tekintve az unió összes többi országában megilletik mindazok az előnyök, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy a külföldiek a belföldiekkel egyenlő oltalomban részesülnek és jogaik megsértése esetén ugyanazt a jogsegélyt vehetik igénybe. Az uniós elsőbbség lényege, hogy azt, aki találmányt az unió egyik országában oltalom szerzése céljából bejelent, meghatározott időn belül elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy bejelentését az unióhoz tartozó többi országban megtegye. Ez az elsőbbségi jog azt jelenti, hogy a későbbi bejelentések elsőbbségi napjának jogi fikcióval az első bejelentés megtételének napját tekintik. 5.5.2. A Szabadalmi Együttműködési Szerződés A találmányok nemzetközi oltalma megszerzésének megkönnyítését szolgálja a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT), amelyet 1970ben írtak alá Washingtonban. A szerződés 1978-ban lépett hatályba, tagjainak száma több mint 60. Magyarország 1980-ban csatlakozott a PCThez. A szerződés célja, hogy egyszerűbbé, gyorsabbá, olcsóbbá tegye a találmányok jogi oltalmának elnyerését olyan esetekben, amikor ugyanazt a találmányt több országban kivánják szabadalmaztatni. Ezeket a célokat az egyezmény két szakaszban valósítja meg. Az első - nemzetközi - szakasz a nemzetközi bejelentést, nemzetközi kutatást és a nemzetközi közzétételt tartalmazza. A második - a nemzeti - szakaszban a bejelentésben megjelölt országok iparjogvédelmi hatóságai saját nemzeti joguk alapján döntenek az oltalom engedélyezéséről. A nemzeti szakaszra a bejelentő külön kérelme alapján kerül sor, minden egyes megjelölt országban. A nemzeti szakaszban a nemzetközi kutatási jelentésben foglaltakat figyelembe véve, minden megjelölt országban egymástól függetlenül kerül sor az oltalom megadására vagy a bejelentés el- 80 -

Szabadalmaztatás több országban?

Iparjogvédelem

utasítására. A PCT bejelentés nemzeti szakasza lényegében a nemzeti szabadalmi ügyintézési rendjébe épül be. 5.5.3. Müncheni Egyezmény az európai szabadalmak engedélyezéséről Európa nyugati felében már a második világháború után megkezdődött a regionális iparjogvédelmi együttműködés, amelynek célja az iparjogvédelem jogi mechanizmusának bizonyos mértékű egyesítése volt. A találmányok jogvédelmi rendszerének egységesítésére irányuló átfogó törekvések az Európa Tanács és az Európai Gazdasági Közösség égisze alatt fejlődtek. Az európai szabadalmi integrációt az 1973-ban aláírt Müncheni Egyezmény jelentette az európai szabadalmak engedélyezéséről /EPC/. Az EPC munkaszervei az Európai Szabadalmi Hivatal, amelynek feladata az európai szabadalmak engedélyezése, és az Adminisztratív Tanács, amely az egyezmény tagországai képviseleti szerveként jár el, és az ezzel kapcsolatos funkciókat gyakorolja. Európai szabadalmi bejelentést bármely jogi vagy természetes személy benyújthat, olyan országokból is, amelyik nem részese az egyezménynek. Az egyezmény tehát az országok csatlakozási lehetősége szempontokból zárt rendszer, míg a bejelentési lehetőség szempontjából nyitott rendszer. Az európai szabadalom engedélyezésére irányuló bejelentés benyújtható az Európai Szabadalmi Hivatalban, Münchenben, továbbá a Hágában és Berlinben működő részlegeknél, és a tagországok nemzeti iparjogvédelmi hatóságánál. A bejelentésben fel kell tüntetni azokat a tagországokat, amelyekben a bejelentő az oltalmat kéri. Az európai szabadalmi bejelentést a hivatalos nyelvek egyikén (angol, német, francia) kell benyújtani. A bejelentéseket alaki vizsgálat, majd újdonságkutatás után közzéteszik. A bejelentés érdemi vizsgálatát külön kérelemre kezdik meg, amelynek elmulasztása a bejelentés megszűnését eredményezi. Ha a bejelentés megfelel a vizsgált feltételeknek a szabadalmat engedélyezik. Az engedélyezés napjától számított kilenc hónapon belül felszólalást lehet benyújtani azon az alapon, hogy a szabadalom tárgya nem felel meg az előírt követelményeknek, a leírás nem kielégítő, vagy az eljárás alatt bővítő értelemben módosították a bejelentést. Az európai szabadalom engedélyezése után a megadott szabadalmat mindazokban az országokban nemzeti szabadalomként lajstromozzák, amelyeket a bejelentés benyújtásakor a bejelentés megjelölt. Ehhez a leírást és az igénypontokat is le kell fordítani a megfelelő nyelvre. Az európai szabadalmazás előnye, hogy egyetlen bejelentéssel lehet több országban érvényes szabadalmat szerezni. Ez abban az esetben, ha a szabadalom engedélyezését legalább 7-8 országra kéri a bejelentő, költségek szempontjából is előnyösebb lehet, mint külön-külön tett bejelentések alapján szerezni meg a szabadalmakat. 5.5.4. Csatlakozás a Müncheni Egyezményhez A Müncheni Egyezménynek különös fontosságot ad Magyarország csatlakozási szándéka. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 65. cikke értelmében Magyarország tovább javítja a szel- 81 -

Európai szabadalom?

Európai szabadalmi igény benyújtása?

Európai szabadalom előnye?

Az öröklés

lemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét, hogy a megállapodás hatálybalépésétől számított ötödik év végére a közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson, ideértve az ilyen jogok érvényesítéséhez szükséges eszközöket is. Szabadalmi jogunk és intézményrendszerünk szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a 65. cikk azt is előírja: Magyarországnak a megállapodás hatálybalépésétől számított ötödik év végéig kérnie kell az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezményhez való csatlakozását. Magyarország a megállapodás értelmében 1996 végén benyújtotta a csatlakozási kérelmét. Az Adminisztratív Tanács meghívására Magyarország 2002. július 1jén csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez, amelynek teljes jogú tagja. Az 1996. január 1-jén hatályba lépett magyar szabadalmi törvény lényegében eleget tesz a jogharmonizációs elvárásoknak. A Müncheni Egyezmény rendelkezéseivel összhangban állapítja meg a szabadalmazhatósági feltételeket, valamint az oltalom terjedelmének meghatározására irányadó szabályokat. A szakaszolt bejelentési eljárási rend is megfelel az egyezmény felépítésének. 5.5.5. A Madridi Megállapodás és a Madridi Jegyzőkönyv A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás - 1891-ben kötötték meg - lehetővé teszi a védjegyek nemzetközi lajstromozását egyszerű és gyors eljárás után. A tagországok valamelyikében lakó bejelentő kérheti a saját országában oltalom alatt álló védjegy nemzetközi oltalmát az általa megjelölt - néhány vagy akár valamennyi - tagországban. Így egy eljárás után szerezhető védjegyoltalom több országban is. A Madridi Jegyzőkönyv továbbfejleszti a megállapodást olyan országok csatlakozása érdekében, amelyek nem tagjai a megállapodásnak.

- 82 -

Az öröklés

6. Az öröklés Különbséget teszünk: végrendeleten (végintézkedésen) alapuló, illetve törvényes (jogszabályban rögzített) öröklés között. Jogunk előnyben részesíti a végrendeleti öröklést. A végrendelet halál esetére szóló jognyilatkozat, amelynek szigorú kellékei vannak. Történhet: • írásban, • kivételesen szóban (elháríthatatlan veszélyhelyzetben).

Végrendeleti öröklés?

Az írásbeli végrendelet lehet: -

magánvégrendelet, melyet a végrendelkező sajátkezűleg ír (nem kell tanú) más által írt és a végrendelkező által két tanú előbb hitelesített, közvégrendelet, amelyet közjegyző vagy bíróság előtt lehet tenni.

Írásbeli végrendelet kellékei:

Az írásbeli végrendelet ismérvei?

1. Csak olyan nyelven lehet tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, ill. olvasni tud. 2. Az írásbeli végrendeletet a végrendelkező által értett nyelven, közönséges betűvel kell írni. 3. Az okiratból kitűnjék végrendeleti minősége, keltének helye és ideje. 4. Ha a végrendelet több különálló lapból áll, minden lapját el kell látni folyamatos sorszámozással a végrendelkező, és ha szükséges mindkét tanú aláírásával. Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van; és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. A törvény alapján való öröklés jelenti a vagyonnak olyan átszállását, amely az örökhagyó akarata hiányában a törvényben meghatározott sorrendben és feltételek mellett történik. A törvényes öröklés alapja az örökhagyó és az örökös közötti vérségi kapcsolat foka. Különbséget teszünk: felmenő és lemenő ág között. Ha az örökhagyónak egyaránt van felmenője (szülője) és lemenője (gyermeke), akkor a gyermek megelőzi az örökhagyó szüleit. Előnyben részesül tehát a lemenőág. A törvényes örökös: - elsősorban a leszármazó, (ennek hiányában) - házastárs, (ha ez sem maradt) - felmenők, - oldalág. A törvényes örökösök egyenlő részben örökölnek. (Ha például három - 83 -

Szóbeli végrendelet?

Felmenő és lemenő ág?

Törvényes örökösök?

Munkajog

gyermeke volt az örökhagyónak, egyharmad-egyharmad-egyharmad részben.) Az örökhagyó végrendeletében érdemtelenség miatt kizárhatja az öröklésből azt, aki súlyosan vétett neki, vagy életére tört. Akit nem ilyen ok miatt zár ki, hanem például mert a másik gyermekét jobban szereti, a jog értelmében törvényes örökrészre (köteles rész) jogosult. A köteles rész azt jelenti, hogy a törvényes örökség felét kell kiadni a jogosultnak. Ági öröklés azt jelenti, hogy az ági vagyontárgy visszaszáll arra az ágra, ahonnan az örökhagyóra szállott, de csak addig a személyig, amely a vagyontárgyat eredetileg megszerezte. Ági öröklésről tehát akkor beszélünk, ha az elhunytnak nincs leszármazója, s az örökség vagy az abban lévő vagyontárgy bizonyíthatóan szüleitől, vagy rokonaitól származik, méltánytalan lenne, ha özvegye örökölné a vagyontárgyakat. Ezért száll vissza az örökség arra az ágra, ahonnan származott.

- 84 -

Ági öröklés fogalma?

Munkajog

7. Munkajog Sajátos társadalmi viszonyt szabályoz a munkajog. A munkaviszonyban résztvevő alanyok: a munkáltató és a munkavállaló között létrejövő sajátos kapcsolat a munkajogi szabályozás tárgya. Az emberi erőforrással, a munkaerővel való gazdálkodás termelési tényező, ezért a munkaerőpiac is a gazdasági piac részévé válik, annak elvei és szabályai alapján működik. A piackonform szabályozás azt eredményezi, hogy a korábbi közigazgatási jellegű szabályozást szükségszerűen fel kellett váltania egy, a munkaviszony sajátosságainak jobban megfelelő "magánjogias" szabályozásnak. Ez azt jelenti, hogy az állam korábbi jogi beavatkozásának erőteljesen kell visszavonulnia és a munkaviszony alanyaira nézve kogens jogi szabályozás kizárólag a munkaviszony garanciális tartalmú elemeinek az ún. minimálstandardok meghatározására, kijelölésére szorítkozhat. Példával élve, ezek a munkaidőre, a túlmunka maximumára, a kötelező pihenőidőre, a munkáltató és a munkavállalói kárfelelősségre, valamint a felmondási tilalomra vonatkozó szabályok. A munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb kérdéseket pedig a munkaviszony alanyainak, tehát a munkáltatónak és a munkavállalónak kell megállapodás útján elrendeznie. Elmondhatjuk, hogy az állam ebben a megváltozott szituációban igazában már nem a tulajdonosi, hanem közrendvédelmi funkciója alapján szabályoz. Természetesen szükséges a munkajogban a már említett kötelező, kogens szabályozás mellett a díszpozitív munkajogi szabályok sorával való rendezés arra az esetkörre nézve, ha a kollektív megállapodások esetleg valamely kérdést nem szabályoznak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a díszpozitív szabályok - mivel éppen a piaci viszonyok között az állam csupán korlátozottan avatkozik a munkáltató és a munkavállaló jogviszonyába - csak az állam által garantált minimális feltételeket állapíthatják meg. Ezért a munkajogban különösen fontos szerep vár a kollektív szerződésekre, hogy a munkavállalók számára a kedvezőbb szabályokat megalkossák. Az új munkajogi szabályozásban a hangsúly tehát alapvetően a felek megállapodására helyeződik át. Különös gonddal kell szabályozni az ezzel összefüggő munkajogi kérdéseket. Mivel pedig a felek magánjogi mellérendeltsége, illetve jogi autonómiája a munkaviszony keretében a munkavállaló gazdasági esélyegyenlőtlensége miatt csak jogilag és elméletileg lehet igaz, különösen fontos a munkavállalók számára biztosítani a kollektív alku folytatásának lehetőségét. Ezzel összefüggésben kell garanciákat kapniuk a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek megalakulására, illetve ezek működésére nézve. Egyrészt az Alkotmánnyal és a nemzetközi egyezményekkel összhangban kell garantálni a szervezkedés szabadságát, másrészt sajátos anyagi jogi eszközökkel kell megteremteni a szakszervezeti működés reális feltételeit is. Lényeges kiemelnünk, hogy a munkaviszonyok szabályozásának új rendszerében markánsan elkülönül a gazdaságban és az állami, illetve önkormányzati szférában történő alkalmazás jogi rendszere. Az európai gyakorlattal összhangban külön törvény határozza meg ennek megfele- 85 -

A munkajog tárgya?

A munkajog feladata?

Munkajog

lően a közigazgatási köztisztviselőkre, valamint a költségvetési intézményekkel jogviszonyban álló közalkalmazottakra vonatkozó eltérő és sajátos szabályokat. Ennek a differenciált szabályozásnak az alapja elsődlegesen a munkáltató eltérő pozíciójából vezethető le. Ebben a fejezetben természetesen a teljesség igénye nélkül járjuk körül a munkajog legfontosabb kérdéseit, figyelemmel a törvény kontextusra, illetve a pragmatikus szempontokra, hogy a munkaviszony alanyait érintő kérdéseket kellő módon tudják kezelni a gyakorlatban. A hangsúly tehát különösen a hatályos Munka Törvénykönyve rendelkezései közül alapvetően: - a munkaviszony, annak létrejötte, illetve megszűnése és megszüntetése, - a munkavégzés szabályai, a munka díjazása és a szociális juttatások, - a munkavállaló és a munkáltató kártérítési felelőssége, valamint - a munkaügyi vita, ezen belül a munkaügyi jogvita tárgyalására szorítkozik. Az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről 1992. július 1-jén lépett hatályba. Az új Törvénykönyv sajátosságai közül - a fentieken túlmenően célszerű tehát összefoglalnunk a következőket: - A törvény a korábbi szabályozáshoz képest megengedővé, díszpozitívvá - vált. Azaz a Törvénykönyv csak ún. minimálstandardokat igyekszik a munkavállalók jogainak biztosítása érdekében meghatározni. Vagyis csak azokat a minimumokat rögzíti, amelyeket a munkáltatónak minden körülmények között biztosítania kell a munkavállalók számára, azaz a munkáltató többet is adhat a munkavállalóknak. - Nőtt a munkaviszonyban lévő felek szerződési szabadsága. - Csökkent a hatályos munkaügyi jogszabályok mennyisége is a korábbiakhoz képest, miután a törvény számos már meghaladott rendelkezést deregulált, azaz helyezett hatályon kívül. - Az új jogintézmények bevezetésével egyidejűleg tehát számos jogintézmény tűnt el a törvényből. Néhány példa: megszűnt a fegyelmi felelősségre vonás rendszere, azaz nincs fegyelmi eljárás, munkavállalókat nem lehet fegyelmi büntetésekkel sújtani már a törvény erejénél fogva. Hasonlóképpen szűntek meg a munkahelyeken a munkaügyi döntőbizottságok is, következésképpen a jogviták rendezése elsőfokon - és ez valódi alkotmányos garancia - az érintett feleknek közvetlenül jogvitáikat a munkaügyi bíróságoknál rendezhetik. A munkaügyi bíróságok megyei szinten szerveződtek, azaz 19 megyei és 1 fővárosi munkaügyi bíróságunk van. Ugyancsak megszűnt az áthelyezés jogintézménye, eltűnt a munkajogi kelléktárból a munkaviszonyban töltött idők számítása (amely korábban azért volt fontos, mert ehhez igazodott a pótszabadság mértéke, a hosszabb felmondási idő, a felmentési idő és más egyéb kedvezmények is). Az új törvény már csak az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő fogalmát használja. Fontos ennek ismerete, nemcsak a szabadság kiszámítása szempontjából, hanem különösen a végkielégítés új munka- 86 -

A Munka Törvénykönyve?

Munkaügyi bíróságok?

Munkajog

jogi intézménye miatt is, ami kizárólag az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt veszi alapul. Ezeknek a bevezető gondolatoknak felvázolása után indokolt e fejezetben a munkajogi ismeretek részletesebb bemutatása. A különböző munkajogi intézményeket a Munka Törvénykönyve struktúráját figyelembe véve tekintjük át. 7.1. A Munka Törvénykönyve szerkezeti felépítése Követve a Munka Törvénykönyve szerkezeti struktúráját, néhány fontos rendelkezést mindenképpen indokolt már az első részből, azaz a törvény bevezető rendelkezései köréből is áttekintenünk. Például: Jognyilatkozatok A munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik - alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. A munkavállaló kérésére a nyilatkozatot viszont akkor is írásba kell foglalni, ha az egyébként nem kötelező. Olyan esetekben, amikor a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet a munkáltató intézkedése ellen, köteles a munkáltató írásba foglalni és megindokolni intézkedését, sőt ki kell oktatnia a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről. Az alaki kötöttség megsértésével tett nyilatkozat semmis. Fontos tudni, hogy az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek, vagy az átvételre jogosult személynek adják át. Vitás helyzetben a közlés természetesen akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadta, vagy szándékosan megakadályozta. Ilyenkor jegyzőkönyvezni kell ezt a körülményt.

Munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatok?

A munkaviszonyból származó igény elévülése A fő szabály, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos igény 3 év alatt évül el. Ugyanakkor bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség öt év, ha pedig a büntethetőség elévülés ideje ennél esetleg hoszMunkaviszonyból szabb, akkor az ennek megfelelő idő alatt évül el. származó jogok elévülése? A jogalkalmazók számára gyakran gond a határidők helyes számítása. A törvény szerint napon - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik - naptári napot kell érteni. A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés történt. A kézbesítés: a határidő számítása az azt követő naptól esedékes. Ha pedig valamely nyilatkozat megtételére előírt határidő netán utolsó napját tekintve szombat, vasárnap, vagy munkaszüneti nap, akkor a határidő mindig a következő munkanapon jár le. A határidő elmulasztására kimentésnek akkor van helye, ha a törvény ezt kifejezetten megengedi. Munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján egyéb jogszabály szabályozhat. A kollektív szerződés ugyancsak rendelkezhet, a munkaviszonyról, ám jogszabállyal ellentétes nem lehet. További feltétel, hogy a kollektív szerződés, illetve a munkáltató és a munkavállaló megállapodása akkor térhet el a Munka Törvénykönyve szabályaitól, ha az a törvényhez képest a munkavállalóra állapít meg kedvezőbb feltételeket. - 87 -

Munkajog

A munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, valamint az ezzel kapcsolatos eljárások rendjét kollektív szerződés szabályozza. A kollektív szerződés a munkajog alanyai közötti sajátos kapcsolatrendszer. Minden munkáltatónál csupán egy kollektív szerződés köthető, amelyet egyrészről a munkáltató, a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, vagy több munkáltató; másrészről pedig a szakszervezet, illetve több szakszervezet köthet. A kollektív szerződésekről általában elmondhatjuk, hogy azok igen változó, sokarcú munkajogi jogintézmények, hiszen jól tükrözik a különféle munkahelyek eltérő, differenciált sajátosságait. 7.2. A munkaviszony A munkaviszony alanyai: a munkáltató és a munkavállaló. Munkavállalóként munkaviszonyba - fő szabályként - az léphet, aki tankötelezettségét teljesítette. A tankötelezettség a gyermek hatodik életévétől kezdődik és annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betöltötte. Azt a tankötelest pedig, aki az általános iskolát elvégezte, de középiskolába nem jár, vagy más oktatásban sem vesz részt, a tankötelezettség alól fel lehet menteni. Kivételesen a tizennegyedik életévét betöltött tanuló is létesíthet munkaviszonyt, de csak akkor, ha a tankötelezettségét a felnőttek iskolai rendszerű oktatásában, vagy iskolarendszeren kívüli oktatásban való részvétellel teljesíti. Továbbá az a tanuló, aki alap-, illetve középfokú nevelési-oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, munkaviszonyt létesíthet az iskolai szünet időtartama alatt is. A törvény a korlátozottan cselekvőképes személy számára is lehetővé teszi azt, hogy létesítsen munkaviszonyt. A tizenhat éven aluliak, munkaviszonyba lépéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. A munkaviszony szempontjából fiatalkorúnak kell tekinteni azt a személyt, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Fontos munkajogi fogalom a munkaviszony szempontjából az a körülmény is, hogy az a korlátozottan cselekvőképes személy, aki tehát a 18. életévét ugyan még nem töltötte be, de házasságot kötött már nem minősülő korlátozottan cselekvőképes személynek. Egyébként munkavállaló az lehet, aki a tankötelezettségét teljesítette, azaz 16. életévét betöltötte. 7.2.1. A munkaviszony létesítése A munkaviszony rendszerint munkaszerződéssel jön létre. Az öt napot meg nem haladó időtartamú munkaviszony esetét kivéve a munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásbafoglalás elmulasztása miatti érvénytelenségre kizárólag a munkavállaló hivatkozhat, mégpedig legfeljebb a munkába állást követő 30 napon belül. Újdonság értékű a törvénynek az a rendelkezése, hogy bár a munkaszerződés nem állhat ellentétben a kollektív szerződéssel, mégis ha az a munkavállalóra kedvezőbb feltételeket állapít meg, az eltérés megengedett. A munkaviszony kezdete a munkábalépés napja. Célszerű azért a munkábalépés napját is a feleknek a munkaszerződésben meghatározniuk. Ha a munkaszerződés nem utal a munkábalépés napjára, a munkavállaló a munkaszerződés aláírását, megkötését követő napon köteles a munkáltatónál munkába állnia. A munkaszerződésnek tehát az a kettős - 88 -

Kollektív szerződés?

Munkaviszony alanyai?

Munkaszerződés?

Munkajog

célja, hogy egyfelől a szerződő felek akaratát kifejezze, vagyis hogy munkaviszonyt kívántak létrehozni, másrészt pedig, hogy a szándékuk kiterjedt e jogviszony lényeges tartalmi elemeiben történő megállapodásra is. A munkaszerződésben kell meghatározni: - a munkavállaló személyi alapbérét, - munkakörét és a - munkavégzés helyét. A felek ezen túlmenően más, számukra lényeges kérdésekben is megállapodhatnak. Ezek alkotják a munkaszerződés ún. diszpozitív pontjait. Ilyen például: a próbaidő . A munkaviszony létesítésekor kiköthető tehát a munkaszerződésben próbaidő is. Ennek tartama harminc nap. Ellenkező kikötés hiányában a felek, illetve a kollektív szerződés ennél rövidebb, vagy akár hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt is megállapíthatnak. Ezen időtartamon belül, akár a munkáltató, akár pedig a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntetheti. Tilos a próbaidő meghosszabbítása. Amennyiben a felek a munkaszerződésben írásban rögzítették a próbaidőt, akkor annak időtartamától érvényesen többet el nem térhetnek. A munkaviszony a felek eltérő megállapodásának hiányában mindig határozatlan időtartamra jön létre. Ezért, amennyiben a szerződési akarat erre irányul rendelkezni kell a munkaszerződésben, hogy a munkaviszonyt határozott időtartamra kívánják létesíteni. A határozott idejű munkaviszony időtartamát mindenkor naptárilag, illetve más alkalmas módon, félreérthetetlenül kell meghatározni. A határozott időtartam nem haladhatja meg - ideértve az újabb munkaviszony létesítését - az öt évet. Ettől érvényesen eltérni nem lehet. Ha a munkavállaló a határozott idejű munkaviszony esetén annak időtartama lejártát követően legalább egy munkanapot közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik, a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul át. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a választással keletkezett munkaviszony eseteire. 7.2.2. Pályázat A Munka Törvénykönyve lehetőséget ad arra, hogy jogszabály, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály, illetve a munkáltató döntése alapján meghatározott munkakör betöltése pályázat útján történjen. A pályázat természetesen nem helyettesíti a munkaszerződést. A törvényalkotó szándéka itt arra irányul, hogy a pályázat kifejezetten meghatározott munkakörök esetében előzze meg a munkaszerződést. A Munka Törvénykönyve pontos útmutatást ad, hogy mit kell megjelölni a pályázati felhívásban, hogyan történik annak elbírálása, különös figyelemmel a pályázat elbírálásának határidejére, amitől érvényesen eltérni nem lehet. A benyújtott pályázat tartalma harmadik személlyel kizárólag a pályázó beleegyezésével közölhető. Meghatározott munkakörökben csak - hatósági erkölcs bizonyítványnyal igazolt - büntetlen előéletű munkavállaló alkalmazható. Ugyanakkor a munkaszerződés érvényességéhez hatósági vagy bármely más jóváhagyás nem szükséges. Szintén szükségtelen a szerződés megkötése- 89 -

A munkaszerződés tartalma?

Próbaidő?

A munkaviszony időtartama?

Munkakör betöltése pályázat útján?

Munkajog

kor - ellentétben a polgári jogi szerződésekkel - tanuk igénybevétele. Külföldi személy magyarországi munkavállalásához azonban kell a hatósági engedély beszerzése. Ezt az engedélyt a foglalkoztatás helye szerinti illetékes fővárosi, megyei munkaügyi központ jogosult és köteles kiadni. Fontos normatív szabályozás, hogy munkavállalási engedély szükséges mind a munkaviszonyban, mind a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban történő magyarországi munkavégzéshez, még abban az esetben is, ha a magyarországi munkavégzésre külföldi munkavállalónak a külföldi munkáltatóval fennálló munkaviszonya keretében, kirendelés alapján kerül sor. 7.2.3. A munkaszerződés módosítása A törvény e tekintetben egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, hogy a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Azt a célt szolgálja, hogy a munkaviszony alanyainak - mint ahogy a munkaszerződés megkötéséhez is - közös megegyezés szükséges mindenkor, amennyiben közös szándékuk alapján a már megkötött szerződést módosítani akarják. A közös megegyezéssel történő munkaszerződés módosítás természetesen nemcsak a kogens módon előírt személyi alapbér, munkakör és a munkavégzés helye eseteiben érvényesíthető, hanem a munkaszerződés bármelyik tartalmi elemének a megváltoztatására irányulóan is. Mindez a gyakorlatban fokozott felelősséget ró munkavállalóra és munkáltatóra egyaránt. Ha a felek a munkaszerződést írásban kötötték, a szerződés módosítása is csak írásban történhet. Fontos törvényi rendelkezés az is, hogy a kollektív szerződés sem módosíthatja akként a munkaszerződést, hogy az a munkavállaló hátrányát okozza.

7.3. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése A Munka Törvénykönyve a munkaviszony megszűnéséről intézkedik azokban az esetekben, amikor a felek között a munkaviszony valójában a munkaviszonyban állók akaratán kívüli okokból szűnik meg. Ide soroljuk: - a munkavállaló halálát, - a munkáltató jogutódnélküli megszünését, valamint - a munkaszerződésben kikötött határozott időtartam lejártát. E három esetben, tehát a munkaviszony minden további intézkedés nélkül megszűnik. A munkáltató jogutódnélküli megszűnése, figyelemmel arra, hogy egyre gyakoribb a jogi személy munkáltató mellett a magánszemély munkáltató is, különösen a privatizációval összefüggésben munkajogilag annyiban releváns, hogy itt merül fel elsőízben a végkielégítés munkajogi szabályozásának kérdése. Amikor a Munka Törvénykönyve a munkaviszony megszüntetéséről intézkedik, előírja, hogy hasonlóképpen, mint amikor a munkaviszonyt írásbeli munkaszerződéssel létesítették az alanyok, a megszüntetés eseteiben is formakényszernek tekinthető az írásbeliség elvárása. Sőt nem- 90 -

Munkaszerződés módosítása közös megegyezéssel?

Munkaviszony megszűnése?

Munkajog

csak írásba kell foglalni a munkaviszony megszüntetésének egyes eseteit, hanem adott esetekben a törvényrendelkezésre figyelemmel indokolási kötelezettség is terheli a munkáltatót és a munkavállalót egyaránt. A munkaviszony megszüntethető: - a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével, - rendes felmondással, - rendkívüli felmondással, - azonnali hatállyal a próbaidő alatt. A határozott időre szóló munkaviszonyt nem szabad rendes felmondással megszüntetni. A továbbiakban nézzük meg a törvény rendelkezései alapján, különös tekintettel a munkaviszony megszüntetésének eseteire az egyes megszüntetési módokat részletesebben is. 7.3.1. Közös megegyezés Ebben a formában gyakorlatilag kifejeződik az a kölcsönös munkajogi akarat, amely dominánsan a munkaszerződés megkötésekor is meghatározó volt. Amikor ugyanis a munkaviszony alanyai között különösebb érdekellentét nem feszül, bármelyik fél kezdeményezheti, hogy a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel történjen. 7.3.2. Rendes felmondás A határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind pedig a munkáltató rendes felmondással megszüntetheti. A munkáltató azonban köteles a felmondást megindokolni és közölnie kell a felmondás okát is. Amennyiben a munkavállaló bírósághoz fordulna, a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A munkáltatói rendes felmondást a normatív rendelkezés értelmében írásban kell közölni, indoklással kell ellátni, oly módon, hogy abból a felmondás indokának világosan kell kitűnnie. Közölni kell a felmondási időt, vagy a felmondási idő lejártának időpontját, sőt tájékoztatást is kell adni a felmondás ellen igénybe vehető jogorvoslati lehetőségről. A felmondás akkor válik hatályossá, ha azt az érdekeltnek, vagy az átvételre jogosult egyéb személynek átadják. Ha pedig az átvételt megtagadják, vagy szándékosan azt megakadályozzák, ezt jegyzőkönyvbe kell foglalni. Jogellenes a felmondás, ha a felmondási értesítés nem foglal magában felmondást, vagy a felmondás indokát nem tartalmazza egyértelműen, világosan, illetve ha a felmondás közölt indoka valótlan vagy okszerűtlen. Amennyiben a felmondási irat nem, vagy tévesen közli a felmondási időt, ez a felmondást szükségképpen nem teszi érvénytelenné, hanem ilyenkor a munkaviszony a jogszerű felmondási idő utolsó napjával szűnik meg. Ezért a munkaviszonynak a munkaszerződésben kikötöttnél rövidebb felmondási idővel történő megszüntetése esetében a ki nem adott felmondású időre a munkavállaló munkabérigényt érvényesíthet. Nem vezet szükségképpen a felmondás jogellenességéhez az a körülmény sem, ha a felmondás esetleg nem ad megfelelő tájékoztatást az ellene igénybevehető jogorvoslatról. Ilyen esetben ugyanis, ha a munkavállaló - 91 -

Közös megegyezés?

Rendes felmondás?

Jogellenes felmondás?

Munkajog

a jogorvoslati határidőt elmulasztja, e mulasztást kimentettnek kell tekinteni. Szintén nem teszi jogellenessé a felmondást, ha a munkáltató a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkeresetet a munkavállalónak késedelmesen fizeti meg. Amikor pedig a munkáltató a munkavállaló munkavégzésére, vagy magatartására hivatkozással kíván élni felmondási jogával, akkor a felmondást megelőzően közölni kell a munkavállalóval a vele szemben felhozott kifogásokat és feltétlenül lehetőséget kell biztosítani a munkavállalónak e kifogásokkal szembeni védekezésre. Kivéve, ha az eset körülményei alapján ez a munkáltatótól nem várható el. A rendes felmondás esetében felmondási idő alkalmazására kerül sor, amelynek mértéke legalább harminc naptári nap, legfeljebb pedig egy év. Ezen időtartamon belül a kollektív szerződés, ennek hiányában a felek megállapodása (munkaszerződése) határozza meg a felmondási idő mértékét. A munkavállalót a rendes felmondás során akkor illetik meg különböző juttatások, ha a munkáltató mond fel. Ebben az esetben a munkáltató köteles a munkavégzés alól, mégpedig a felmondási idő felére felmenteni a munkavállalót. Például, ha valakinek a felmondási ideje a kollektív szerződés szerint nyolc hónapos időtartamot állapít meg, akkor vele szemben a munkáltató rendes felmondása esetén négy hónapra, azaz a felmondási idő felére köteles a munkavégzés alól felmenteni akként, hogy erre az időtartamra a munkavállalónak átlagkeresetet biztosít. Továbbá a munkavállalót még végkielégítés is megilleti, ha ennek törvényi feltételei adottak. A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a határozatlan időtartamú munkaviszonyt sem a következő esetekben, illetve az azt követő harminc nap alatt: a. betegség miatti keresőképtelenség esetén, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy évig, valamint gümőkoros megbetegedés esetén két évig, b. üzemi baleset, vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes idejét, c. a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, vagy ilyen célból a közeli hozzátartozó otthoni gondozása, vagy ápolása céljából kapott fizetés nélküli szabadság alatt, d. a terhesség, a szülést követő hat hónap vége, valamint a gyermekgondozás céljára kapott fizetés nélküli szabadság alatt, e. a sor-, vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésére vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított időtartam alatt. A munkáltató csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással, az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül. A felsorolt felmondási tilalmak fennállása szempontjából a jogalkalmazónak mindig azt kell figyelemmel kísérnie, hogy a tilalom alapjául szolgáló tényállás a felmondás közlésének időpontjában fennállt-e, vagy sem. A bírósági ítélkezés gyakorlat szerint tekintsük át a munkavállaló személyével, munkavégzésével, vagy magatartásával összefüggő felmondási indokok körét. Ilyenek a következők: - 92 -

Munkajog

-

-

-

A munkavállaló egészségi alkalmatlansága, rokkantsága. A munkavállalónak a munkaköre betöltésére való alkalmatlansága. Az alkalmatlanság kérdésében nem általánosságban, hanem az adott munkáltató és az adott munkakör, illetve munkavállaló figyelembevételével kell állást foglalni. Az alkalmasság körébe tartozik - a többi között - a munkahelyi közösségbe való beilleszkedés, a munkatársakhoz való viszony, a vezető munkakört betöltő részéről a munkahelyi légkör kialakítására való törekvés is. Ezért felmondási indok lehet pusztán az összeférhetetlen magatartás is, ha az összeférhetetlenséghez, a munkatársakkal való együttműködési készség hiánya miatt kialakult rossz munkahelyi hangulat jelentős részben éppen a munkavállaló magatartására vezethető vissza. A munkaköri kötelezettség megszegése. Az ítélkezési gyakorlatból nézzünk meg erre példákat: a munkavállalóval szemben büntetőeljárás indítása, vagy annak során a munkavállaló elitélése, az iszákosság, vagyis a munkaidő alatti rendszeres italozás, a késedelmes munkavégzés, a munka megtagadása, a munkából való ismételt, vagy jelentős mértékű késés, a munkavégzés helyétől való gyakori távolmaradás, vagy egyéb lényeges kötelezettségszegés. Jogszerű, ha a munkáltató például azért mondott fel a munkavállalónak, mert az többszöri figyelmeztetés ellenére is rendszeresen ittasan jelent meg a munkahelyén, illetve ha a változó munkahelyre alkalmazott munkavállaló a szabályszerű átirányításnak nem tett eleget, valamint ha a segédápolónő a szakképzett nővérrel a folyosón a betegek előtt szóváltást kezdeményezett és mondjuk a gyógyszeres tálcát a földhöz vágta feltéve, hogy a munkavállaló e magatartásának nem volt, vagy nincs indokolt előzménye. Egyéb körülmény például az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzése. A gyakorlat szerint a munkáltató nemcsak az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor, hanem a későbbiekben is alapozhatja a munkaviszony megszüntetését arra, hogy a munkavállalója már jogosult az öregségi nyugdíjra.

7.3.3. Rendkívüli felmondás Bevezető jelleggel azt kell elmondanunk, hogy ennek az új jogintézménynek azért van megkülönböztetetten is jelentősége a Munka Törvénykönyvében, mert a jogalkotó ezzel kívánta mintegy pótolni a fegyelmi felelősség jogintézmények kihagyását. A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt akkor szüntetheti meg rendkívüli felmondással, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségeit szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony további fenntartását kifejezetten lehetetlenné teszi. A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított hat hónapon belül lehet gyakorolni. Fon- 93 -

Rendkívüli felmondás alkalmazásának lehetősége?

Munkajog

tos hangsúlyozni, hogy a törvény alapján a rendkívüli felmondás köre szigorúan meghatározott, természetesen bármelyik fél rendkívüli felmondással szüntetheti meg a munkaviszonyt, ha a másik fél: - a munkaviszonyból lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy - egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. E rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet. Az első fordulat értelmében a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékben való megszegése szükséges. Ez a normatív szabályos objektív elvárása. A szándékossághoz pedig az szükséges - akár a büntetőjogban -, hogy a munkavállaló, avagy a munkáltató előre lássa cselekményének következményeit és azokat kívánja, vagy azokba belenyugodjon. Súlyos gondatlansággal cselekszik az, aki feltűnő közömbösséggel jár el. Rendkívüli felmondás esetén a rendes felmondás szabályai nem alkalmazhatók. Amennyiben a munkavállaló a rendkívüli felmondás ellen jogvitát kezdeményez a jogvita jogerős elbírálásáig a munkáltató a munkavállalót állásából felfüggesztheti. Abban az esetben, ha a munkavállaló szünteti meg jogszerűen rendkívüli felmondással a munkaviszonyát, részére a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet kifizetni, mint amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. 7.3.4. Azonnali hatállyal való megszüntetés a próbaidő alatt A munkaviszony alanyai között, amennyiben a munkaszerződés kötésekor kölcsönösen megállapodtak a próbaidőnek a törvényben előírt mértékű kikötésében, tehát csak akkor beszélhetünk a munkaviszony megszüntetésének az azonnali hatályú voltáról. Nyilvánvaló, hogy ahol a felek próbaidőben nem állapodtak meg, ott fel sem merülhet a munkaviszony megszüntetésének ez az esete. A munkáltató, amennyiben a munkavállalóval kötött munkaszerződésben próbaidőben is megállapodott, élhet az azonnali megszüntetés lehetőségével abban az esetben is, ha a próbaidő alatt a munkavállaló esetleg keresőképtelen. 7.3.5. A végkielégítés Mindenekelőtt indokolt a végkielégítésre való jogosultság feltételéről szólnunk. A Munka Törvénykönyve ugyanis ennek az új jogintézménynek kogens feltételéül írja elő a munkavállaló számára, hogy csak abban az esetben illeti meg a jogosultság a végkielégítésre, ha munkaviszonya az adott munkáltatónál legalább három évi időtartamban fennáll. Azaz mivel nem lehet összeszámítani más munkáltatóknál szerzett munkaidőket -, kizárólag az adott munkáltatónál vehető számításba egybefüggően és összességében a fennálló időtartam. Ehhez kapcsolódik a végkielégítés mértéke: legalább három év esetén 1 havi, - 94 -

A végkielégítésre való jogosultság feltételi?

Munkajog

legalább öt év esetén legalább 10 év esetén legalább 15 év esetén legalább 20 év esetén legalább 25 év esetén

2 havi, 3 havi, 4 havi, 5 havi, 6 havi

átlagkereset összege. A végkielégítésnek ezen mértéke három havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez megelőző öt éven belül szűnik meg. A végkielégítés összegének a kiszámításakor az áthelyezés előtti korábbi munkáltatónál eltöltött időt nem veszik figyelembe. Lényeges ismérv a végkielégítésnél, hogy a fentiekben a törvény által megállapított mértékű végkielégítés biztosítása során a munkáltatónak nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetnie. Ha azonban a munkáltató és a munkavállaló a munkaviszony létesítésekor a munkaszerződésben esetleg akként állapodott meg, hogy a munkavállaló javára a törvényes mértéktől eltérő, de pozitív irányba mutató, azaz nagyobb mértékű végkielégítésben állapodnak meg a felek, akkor a törvényi mérték és a munkaszerződésbe foglalt mérték eltérése közötti különbözet a munkáltató vonatkozásában társadalombiztosítási járulék köteles.

Végkielégítés összegének kiszámítása?

7.3.6. Eljárás a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén, különös tekintettel a munkaviszony jogellenes megszüntetésére és annak jogkövetkezményeire. A munkaviszony megszűnésekor, illetve megszüntetésekor a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a szükséges igazolásokat. Az igazolás tartalmazza adott munkáltatónál a munkaviszonyban töltött idő tartamát, a munkavállaló munkabéréből jogerős határozat, vagy jogszabály alapján levonandó tartozását, továbbá az igénybe vett betegszabadság időtartamát is. Betegszabadság címén a munkavállalót naptári évenként tíz munkanap szabadság illeti meg, az új munkáltatónál azonban - feltéve, hogy a naptári év folyamán a munkavállaló már munkaviszonyban állt - a betegszabadság legfeljebb az illető naptári évben még igénybe nem vett betegszabadság mértékéig terjedhet. Ezért különösen fontos és szükséges az új munkáltatóval a régi munkáltatótól hozott igazolás útján közölni azt, hogy a munkavállaló vett-e igénybe és ha igen milyen mértékben betegszabadságot az adott naptári évben. Ha a munkavállaló kéri, részére működési bizonyítványt is kell adni. A működési bizonyítvány tartalmazza a munkáltatónál a munkavállaló Működési bizonyítvány? által betöltött munkakört, továbbá a munkavállaló munkájának értékelését is. A törvény sem az igazolásra, sem pedig a működési bizonyítványra nem ír elő kötelező alakszerűséget. Ha a munkaügyi bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót kérelmére eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. Ezen túlmenően meg kell téríteni elmaradt munkabérét, járandóságait és a felmerült kárát. Kérdés tehát, milyen esetben beszélhetünk a munkaviszony jogellenes megszüntetéséről? Akkor, ha az nem a Munka Törvénykönyvében - 95 -

Munkajog

előírt módon történik. Így például lehet az alaki szabályok megsértése is jogellenes. Nevezetesen: a felmondást nem foglalták írásba, vagy ha a munkaviszonyt az előírt jognyilatkozat megtétele nélkül szüntetik meg, avagy pedig a munkáltató rendes felmondása felmondási tilalomba ütközik. Természetesen jogellenes az a körülmény is, ha például a munkavállaló nem tölti le az előírt felmondási idejét. Lényeges munkajogi eltérés az a korábbi szabályozáshoz képest, hogy jogellenes felmondás esetén a törvény nem ír elő a munkavállaló számára kárenyhítési kötelezettséget. Ez ugyanis a megváltozott foglalkoztatási helyzetben indokolatlan terhet róna rá. Mivel nem várható el, hogy a munkavállaló rövid határidőn belül újra elhelyezkedjen - figyelemmel a munkanélküliségre - és a munkáltató jogellenes eljárásának következményeit így enyhítse. A munkaügyi bíróság mellőzi - a munkáltató kérelmére - a munkavállalónak az eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a munkáltató a munkavállalónak a rendes felmondás esetén járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összeget megfizeti. Ha azonban a munkavállaló végkielégítésre nem lenne jogosult, akkor részére kéthavi átlagkeresetet kell kifizetni. Ha pedig a munkaügyi bíróság, akár a munkavállaló, akár a munkáltató kérelmére mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörébe történő visszahelyezését, a munkavállaló munkaviszonya a jogellenes megszüntetést megállapító bírói határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Ilyenkor, ha a munkaviszony nem rendes felmondással szűnik meg, a munkavállalónak a felmentési időre járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítést is ki kell fizetni. Abban az esetben, ha a munkavállaló szünteti meg jogellenesen a munkaviszonyát és ezzel egyidejűleg a munkáltatónak kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A kártérítés mértéke a munkavállaló másfél havi átlagkeresetét azonban nem haladhatja meg.

Munkaviszony jogellenes megszűnése?

7.4. A munkavégzés szabályai Célszerű a Munka Törvénykönyvében részletezett munkavégzési szabályokat úgy áttekinteni, hogy külön kezeljük, mire köteles a munkáltató és mire a munkavállaló. A munkáltató köteles: -

a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyban eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit pedig teljesíteni tudja, - a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, - a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani, - munkavállaló részére a rendszeres munkabért megfizetni. Ki kell emelnünk két megfogalmazást, amelyek szerint a munkáltató törvényadta kötelezettsége a munkavállaló számára, hogy a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítsa, illetve, hogy a mun- 96 -

A munkáltató kötelességei?

Munkajog

kát úgy köteles megszervezni, hogy a munkaviszonyból eredő jogokat a munkavállaló gyakorolni tudja. Mindez azért van így, mert a munkáltató működését mindenkor a hatékony és ésszerű piacgazdálkodásra való törekvés határozza meg, és ennek szellemében kívánja a törvény is a foglalkoztatás munkahelyi körülményeit rendezni. Világos azonban, hogy a munka esetleges el nem végzése az adott munkaszervezet működése nem a munkavállaló belátásától függ, hanem a feltételek megállapítására, a munkavállalók érdekeinek szem előtt tartásával a törvény kötelezettségeket ír elő, e szakaszban a munkáltatók és a munkavállalók számára. A munkaviszonyból eredő kötelezettségek munkavállalói teljesítéséhez úgyszintén szükséges egyéb feltételeket -, amelyek lehetnek személyiek, vagy tárgyiak - ugyancsak a munkáltatónak kötelessége biztosítani. A személyi feltételeken azt értjük például, hogy megfelelő felkészültségű munkatársak álljanak a munkáltató rendelkezésére. Továbbá olyan képzettségű személyek, szakemberek, akik a munkavállaló munkavégzésére vonatkozóan a megfelelő, a szakszerű munkáltatói iránymutatást folyamatosan képesek megadni. A munkavállaló köteles: -

az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkával tölteni, illetőleg munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni, - munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, munkajogi előírások és különösen a munkáltató utasításai szerint végezni, - munkatársaival együttműködni és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását, vagy helytelen megítélését ne idézze elő, - munkáját személyesen ellátni. A munkavállaló köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályban, vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat - a törvényes munkaidőn belül - elvégezni. Ám ha ez csak a munkaidején túl végezhető el, akkor a túlmunkára vonatkozó szabályok szerint őt ellenérték illeti meg. A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott, a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott tudomására és amelyek közlése a munkáltatóra és más személyre hátrányos következménnyel járna. A munkavégzés kijelölt helye a felek eltérő megállapodásának hiányában a munkáltatónak azon a telephelyén kell, hogy legyen, ahol a munkavállalóval a munkaszerződést megkötötték. Természetesen a munkáltató ezen a telephelyen belül pontosan meghatározhatja, sőt kijelölheti a munkavállaló konkrét munkahelyét. Eltérő megállapodás hiányában a munkavállaló a munkát a munkáltató utasításai szerint köteles ellátni. Nem köteles a munkavállaló teljesí- 97 -

A munkavállaló kötelességei?

Munkajog

teni azt az utasítást, amelynek végrehajtása jogszabályba ütközik, más személy életét, testi épségét, vagy egészségét közvetlenül, vagy súlyosan veszélyezteti. Ilyenkor, ha tehát a munkavállaló a munkáltatói utasításteljesítésének jogszerű megtagadása következtében nem végez munkát, a kieső időre átlagkeresetre jogosult. A munkaidő törvényi mértéke napi nyolc óra. Munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek konkrét megállapodása alapján azonban lehetőség van rövidebb, vagy részben, esetleg egészben készenléti jellegű munkakörben hosszabb, de napi tizenkét órát meg nem haladó munkaidő tartamra is. Az egészségre különösen ártalmas, vagy fokozottan veszélyes munka esetén jogszabály, illetve kollektív szerződés legfeljebb napi hat óra időtartamig megszabhatja a munkaidőn belül az ártalmas tevékenységre fordítható időt, illetve egyéb korlátozást is előírhat. A munkaidő tartamába beszámít az állásidő is. A munkáltató kötelezettsége ugyanis, hogy a munkavállalót folyamatosan ellássa munkával. Abban az esetben tehát, ha a munkavégzésre előírt időben a munkáltató nem biztosít a munkavállalónak munkát, ez az állásidő és időtartama beszámít a munkaidőbe. A munkaidőnek két nagy csoportját kell megkülönböztetnünk: - a rendes munkaidőt, illetve - a rendkívüli munkaidőt. A munkavállaló a munkaszerződés, illetve egyéb jogszabályban előírtak szerint munkavégzésre csak rendes munkaidőben köteles. Szükségképpen rendkívüli munkaidőben munkavégzésre csak külön utasítás alapján kötelezhető a munkavállaló. Különbséget kell tennünk a pihenőidő fajtái között is. Ennek megfelelően a Munka Törvénykönyve különböztet munkaközi szünet, napi pihenőidő, a pihenőnap, valamint a munkaszüneti nap között. A munkaközi szünetet, - melynek időtartama húsz perc - abban az esetben kell a munkavállaló részére biztosítani, ha a munkaidő a napi hat órát meghaladja. A munkaközi szünetet pedig - ha három, vagy több műszakos, illetve megszakítás nélküli üzemelés miatt, mert a munkaidő nem szakítható meg - a munkaidőn belül köteles a munkáltató biztosítani.

Munkaidő?

Rendes munkaidő? Rendkívüli munkaidő?

Pihenőidő?

7.5. Kártérítési felelősség A törvényalkotó ezt a munkajogi kérdéskört a Munka Törvénykönyve III. rész A munkaviszony főcímszó alatt a VIII-IX. fejezetekben, pontos törvényhelyre utalással pedig a 166. §-ig bezárólag helyezi el. A. A munkavállaló kártérítési felelőssége A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik a munkáltatónak. Fontos törvényi rendelkezés, miszerint a munkavállaló vétkességét, továbbá a kár bekövetkeztét, illetve annak mértékét, különösen pedig az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. A munkajogi felelősség tehát a vétkesség elvén alapul. A gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg. - 98 -

A munkavállaló kártérítési felelőssége?

Munkajog

Kollektív szerződés, vagy munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására való tekintettel a kártérítés mértékét az előzőekben jelzett mértéktől eltérően is szabályozhatja. A kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg. Ettől érvényesen eltérni nem lehet. Fontos törvényi rendelkezés, hogy gondatlan károkozás esetén is a teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre, a számfejtés körében előidézett, vagy ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával, vagyis hiányos teljesítésével okozott kárért. Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni. A gondatlan károkozásnál tehát a szankció nem igazodik a tényleges kár mértékéhez, azzal nem áll arányban, míg a szándékos károkozáskor szükséges a teljes kártérítés. A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül fennáll - objektív kártérítési felelőssége - a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket a munkavállaló állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ, vagy kezel. Ebben az esetben a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni. Mentesül e felelősség arról, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította. A munkavállalót tehát a teljes anyagi felelősség akkor terheli csak, ha a dolgot (szerszám, termékáru, anyag stb.) jegyzék, vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt, vagy értékkezelőt enélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében. A kár, illetve a hiány bekövetkeztét, illetve mértékét a munkáltatónak kell bizonyítani. Amennyiben a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett a kár, a munkavállaló felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben kivételesen a vétlenség bizonyítása a munkavállalót terheli. Kollektív szerződés a leltárhiányért való felelősség szabályait e törvénytől eltérően is megállapíthatja. Ha a kárt többen, együttesen okozták, vétkességük a megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek. Amennyiben pedig a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye. B. A munkáltató kártérítési felelőssége A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyának összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. A munkáltató mentesül e felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok - vis major -, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkese magatartása idézett elő. Arra a kérdésre, hogy melyek a munkáltató működési körébe eső - 99 -

A munkáltató kártérítési felelőssége?

Eljárásjogok

okok, a válasz: a munkáltató működési körébe esnek különösen a feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, vagy mozgatásából és működéséből eredő okok. A legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató a munkavállalónak okozott kárért kizárólag vétkessége esetén felel. A munkáltató akkor mentesül e felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a károkozás bekövetkezésében vétkesség nem terheli. 7.6. Munkaügyi vita A munkáltató - ha a törvény másképp nem rendelkezik - a munkaviszonnyal kapcsolatos igényének érvényesítése iránt munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A munkaügyi jogvitában bíróság jár el. A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita abban az esetben kezdeményezhető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette. A felek a bírósági eljárást megelőzően egyeztetni kötelesek. Ennek során a munkajog alanyai között létrejött megállapodás egyezségnek minősül, amelyet írásba kell foglalni. A munkáltató sérelmes intézkedése esetén az egyeztetést, a kézbesítést, illetve az intézkedés megtételét követő tizenöt napon belül kell kezdeményezni. E határidő elmulasztását, ha a másik fél nem fogadja el - a bíróságnál - legfeljebb hat hónapon belül lehet kimenteni. Ha a munkavállaló a munkaviszony megszüntetése, vagy a kötelezettségszegése miatt a munkáltató által alkalmazott jogkövetkezmény ellen a keresetét hat hónap eltelte után nyújtja be a bírósághoz, nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és eredeti munkakörben, vagy munkahelyen történő foglalkoztatását, továbbá munkabér követelést is csak a kereset benyújtását megelőző hat hónapi időre támaszthat. A munkaügyi vitát tárgyaló rész a Munka Törvénykönyvében számos új jogintézményt nevesített. Így: - a kollektív munkaügyi vitát, - a közvetítést és a - döntőbíráskodást.

- 100 -

Munkaügyi vita kezdeményezése?

Eljárásjogok

8. Eljárásjogok 8.1. Eljárási jog a közigazgatásban 8.1.1. Alapfogalmak Államigazgatási ügyön minden olyan ügyet értünk, amelyben az államigazgatási szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vezet, illetve hatósági ellenőrzést végez. Az eljárás egyik alanya mindig az államigazgatási szerv, a másik alanya az ügyfél. Ügyfél az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Az ügyfél jogai megilletik azt a szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. Az államigazgatási eljárási jog (a továbbiakban: Ae) azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyeket a hatóságoknak, az ügyfeleknek és az eljárás résztvevőinek be kell tartaniuk. Az eljárás résztvevői tehát különböző cselekményeket végeznek, melyek egymást követően és egymáshoz kapcsolódóan előbbre viszik az eljárást. A fentieket a többször módosított 1957. évi IV. tv. szabályozza részletesen. Az eljárásnak három szakasza különíthető el. Ezek: alapeljárás (első fokú eljárás), jogorvoslati, valamint végrehajtási eljárás. 8.1.2. Alapeljárás Az eljárás rendszerint kérelemre (írásbeli, szóbeli) vagy ritkábban hivatalból indul. A beérkezett írásbeli és szóbeli kérelmeket (ezt jegyzőkönyvezni kell) nyilvántartásba kell venni (iktatni kell). A kérelemhez mellékleteket kell csatolni. (Pl.: építési engedély iránti kérelmeknél műszaki terveket, valamint az építési jogosultságról szóló igazolást stb.) Ezt követően, de az eljárás során mindvégig vizsgálni kell, hogy az államigazgatási szerv rendelkezik-e hatáskörrel és illetékességgel. A hatáskört mindig jogszabály állapítja meg, mely kimondja, hogy milyen típusú (önkormányzati, rendőrségi stb.) és milyen szintű (helyi vagy megyei) szerv jár el. Az illetékesség azt jelenti, hogy több azonos hatáskörű szerv közül melyik köteles eljárni.

Eljárás alanyai?

Államigazgatási eljárási jog fogalma?

Az eljárás szakaszai?

Eljárás indítása?

Általános illetékességi okok: a. eljárásra az az államigazgatási szerv jogosult, ahol az ügyfél állandó vagy ideiglenes lakóhelye van, b. külföldön vagy ismeretlen helyen tartózkodó ügyfél esetében, az ismert utolsó hazai lakóhelye, ennek hiányában a fővárosi főjegyző illetékes. c. Ingatlan ügyben eljárásra az a szerv jogosult, amelyiknek a területén van az ingatlan. Az államigazgatási eljárásban az ügyfél és a törvényes képviselő helyett járhat el a képviselő. Ez azt jelenti, hogy az ügyfél más személyt is - 101 -

Általános illetékességi jogok?

Eljárásjogok

megbízhat jognyilatkozatok tételével. A törvényes képviselet jogszabályon (szülő képviseli a gyermeket), vagy hatósági rendelkezésen (kirendelt ügygondnok) alapulhat. Fontos, hogy az eljárási képviselet során a képviselő sem önmagának, sem az ügyfélnek anyagi jogokat nem szerez, kötelezettségeket nem vállal, mivel az anyagi jogokat az államigazgatási szerv határozat útján keletkezteti. Az államigazgatási eljárás kimondja, hogy kizárásra különböző tények, körülmények adnak okot. A kizárás intézménye biztosítja a pártatlan ügyintézés érvényesülését. Abszolút a kizárási ok, akár az eljáró szerv, akár a személy érdekelt az eldöntendő ügyben. Relatív, ha közvetett módon jelentkezik az ügyben való érdekeltség. Az eljárásból kizárható az államigazgatási szerv és az ügyintéző. Az ügyintézési határidők Az ügyintézési határidő az, amelyen belül az ügyet be kell fejezni. A határidő lehet:

Kizárás az eljárásból?

Határidők?

a. törvényben meghatározott (törvényi határidő), b. hatóság által meghatározott. Az a tartalmaz: a. általános, b. speciális elintézési határidőket. Általános ügyintézési határidő 30 nap, mely egy ízben meghosszabbítható. Az államigazgatási eljárás által tartalmazott rövidebb, illetve hoszszabb határidők (pl.: hatósági bizonyítványt 6 napon belül kell kiadni, a megkeresésnek 15 napon belül kell eleget tenni, a fellebbezést 8 napon belül kell felterjeszteni a felettes szervhez). A tényállás megállapítása A tényállás megállapítása fontos eleme az eljárásnak, mivel a valóság és az anyagi jog kapcsolata képezi a döntés jogalapját. A döntés azonban csak úgy lehet megalapozott, ha a tények igazak és a valóságnak megfelelnek. A tények igaz voltáról bizonyítás útján lehet meggyőződni. A bizonyítás különböző eszközökkel történhet. Ilyen eszközök: c. az ügyfél nyilatkozata; d. tanubizonyítás; e. okirat bizonyítás; f. szakértői bizonyítás. g. szemle (az állított tény eljáró ügyintéző általi megtekintése). Ha a bizonyítékok alapján valamely tény nem állapítható meg, a hatóság csak olyan jogokat és kötelezettségeket adhat vagy tagadhat meg, amelyek az ismert adatok figyelembevétele alapján bizonyíthatók. A határozat - 102 -

Tényállás megállapítása?

A tényállást bizonyító eszközök?

Eljárásjogok

A bizonyítás befejezése után az eljáró szerv dönt az ügyben. A döntéskor a hatóság gyakorolhatja a mérlegelési és méltányossági jogait. A határozat lehet: - szóbeli; (kihirdetés útján lehet közölni, ezt követően írásba kell foglalni) - írásbeli, A határozat részei A határozat kellékei: - kibocsátó szerv neve, címe, ügyiratszáma; - ügyintéző neve, telefonszáma; - a rendelkező rész, vagyis a "határozat" több elemet hordoz: - a címzett személy, szerv megnevezése; - mely jogszabály alapján, milyen jog vagy kötelezettség illeti meg; - mit kell tennie, cselekednie, vagy mitől kell tartózkodnia az ügyfélnek; - költségek, illetékek közlése; - jogorvoslatban való jog biztosítása. - az indokoló részben a döntést meg kell okolni és a hivatkozott jogszabályokat fel kell sorolni. A különböző figyelembe vett tényeket célszerű feltüntetni. - dátum, aláírás, pecsét, esetleg kiadvány hiteléül záradék. Fontos, hogy kötelezést csak a rendelkező rész írhat elő. A határozatot meg kell küldeni az ügyfélnek. Az abban foglalt időpontok a kézbesítés bizonyítható napjától kezdődnek. Ha egy államigazgatási szerv, mely hatáskörrel és illetékességgel is rendelkezik az előírt határidőn belül nem hoz döntést az ügyféli kérelem tárgyában, s ha a szerzett jogra egyébként az ügyfél jogosult, a kért jogot megadottnak kell tekinteni. Ezt nevezzük az államigazgatási szerv hallgatásának. Az államigazgatási eljárás első szakasza az alapeljárás, az ügydöntő határozat meghozatalával zárul. Az ügyek döntő többségében ez az eljárás végleges befejezését jelenti, mivel a jogorvoslatra, illetve végrehajtásra az ügyek kisebb hányadában kerül sor.

Határozat formái?

A határozat részei?

Államigazgatási szerv hallgatása?

8.1.3. Jogorvoslatok Jogorvoslatnak nevezzük az eljárás során az érdekelteket ért sérelmek orvoslására irányuló eljárási szakaszt. A. Az eljáró államigazgatási szerv jogorvoslása. B. A felettes szerv általi jogorvoslás. a. A fellebbezés A fellebbezés az a rendes jogorvoslat, amellyel a jogosult a sérelmesnek vélt döntés ellen meghatározott időtartamig élhet. A fellebbezés joga megilleti az ügyfelet, valamint azt is, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, de csak reá vonatkozó rendelkezéssel szemben. (Példá- 103 -

Jogorvoslat szerepe?

Eljárásjogok

ul szakértő fellebbezése a szakértői díjra vonatkozóan.) Fellebbezés átvételére az elsőfokon eljáró hatóság jogosult, elbírálására pedig az a szerv, amelyet a jogkörrel felruház a törvény. A fellebbezés halasztó hatályú a végrehajtásra, kivéve, ha a törvény előírja vagy szükséghelyzet indokolttá teszi. A fellebbezés elbírálása során a felettes szerv (másodfok) a vizsgálat eredményeként az első fokú döntést, helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Amennyiben a másodfokú szerv érdemi döntéséhez különböző adatok szükségesek, úgy az első fokon eljárt szervezet új eljárásra utasíthatja. b. Felügyeleti intézkedés A felügyeleti intézkedés hivatalból és nem ügyféli kérelemre történik. Abban az esetben kerül rá sor, ha a felettes szerv vizsgálata során jogszabálysértést észlel. Fontos az a tény, hogy felügyeleti intézkedésre csak jogerős határozatok vonatkozásában kerülhet sor.

Fellebezés?

Felügyeleti intézkedés?

c. Nem államigazgatási szervek szerepe a jogsértések orvoslásában Bírósági per. Közigazgatási bíráskodás. Az 1991. évi XXVI. törvény (KB tv.) - mely a közigazgatási bíráskodásról szól - csaknem valamennyi ügyben lehetővé teszi a bírósági felülvizsgálatot. Pert csak jogszabálysértés esetén lehet kezdeményezni, és az erre vonatkozó indokokat elő is kell adni. Lényeges tehát a felperes indokolási kötelezettsége. A keresetet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kell benyújtani. Bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha az ügyfél a fellebbezési jogát már kimerítette, illetve a fellebbezés kizárt. Ügyészi intézkedések Az ügyész a törvényesség biztosítása céljából a következő három intézkedést teheti: óvás, felszólalás vagy figyelmeztetéssel élhet. Óvás esetén az ügyész a jogerős és törvénysértő döntés ellen a szervhez, illetve felettes szervéhez óvást nyújthat be. Amennyiben a szerv, illetve a felettes szerv az óvással egyetért, 8, illetve 30 napon belül a határozatot módosíthatja, visszavonhatja, megváltoztatja vagy megsemmisítheti. Ha nem ért egyet a szerv az óvással, úgy az ügyre vonatkozó összes iratokat kötelező megküldenie a felettes szervnek 8 napon belül, és az ügyészt értesíteni erről. A felettes szerv 30 napon belül köteles érdemben dönteni. Ha szükséges felügyeleti intézkedést ad ki. Mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése esetén az ügyész felszólalással élhet. Az ügyész figyelmeztet, ha vizsgálatai során, valamint a hozzá érkező panaszok, kérelmek alapján arra következtet, hogy a vizsgált szervnél törvénysértések következhetnek be. A figyelmeztetés a megelőzést szolgálja. 8.1.4. A jogerő A jogerő valamely határozatban foglalt döntés végleges lezárása, an- 104 -

Bírósági felülvizsgálat?

Ügyészi intézkedések?

Eljárásjogok

nak ismételt eljárásba, perbe vitelének megakadályozása, a végrehajthatóság biztosítása. Megkülönböztetünk: - alaki jogerőt; (azt jelenti, hogy a határozat fellebbezéssel nem támadható, (tehát végrehajthatóvá válik) - anyagi jogerőt; (azt jelenti, hogy az államigazgatási határozatot sem a szerv, sem a bíróság nem semmisítheti meg, illetve nem változtathatja meg többé és azonos tényállás mellett új eljárás nem indítható sem hivatalból, sem kérelemre) Az államigazgatási jogerőről az eljárási törvény rendelkezik. Fellebbezni csak az első fokú határozat ellen lehet, a másodfokú határozat a közléssel jogerőssé és végrehajthatóvá válik, kivéve, ha megtámadják bíróság előtt. Itt tehát alaki jogerőről van szó, mivel a megfellebbezhetetlenség és a végrehajthatóság nem jelenti az ügy végleges lezárását. A törvény egyes esetekben a határozatokhoz anyagi jogerőt is tapaszt. Pl.: - a határozat a kiadástól számított egy év elteltével nem módosítható és nem vonható vissza, - ha a határozatot a bíróság előtt támadják meg, a keresetet a közléstől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni. 8.1.5. Végrehajtási eljárás A végrehajtás során az államigazgatási eljárásban az állam kényszerítő eszközökkel szerez érvényt a határozatban foglaltaknak, a döntés realizálását jelenti. A határozat csak akkor hajtható végre, ha jogerős. Az első fokú határozat akkor emelkedik jogerőre, ha: - ellene nem fellebbeztek; - a jogosultak a fellebbezési jogukról lemondtak; - a fellebbezés az eljárási törvény szerint kizárt. A végrehajtás az államigazgatási eljárásban a döntés realizálását jelenti, továbbá azt, hogy a kötelezett helyett a döntés kikényszerítését a szerv kényszer alkalmazásával juttatja. Kényszerítő eszközök többnyire vagyoni hátránnyal sújtják az önként nem teljesítőket. (Pl.: viseli a felmerült költségeket, károkat stb.) Lehetőség van a kötelezett személye ellen irányuló kényszerintézkedésre is (pl.: aki többszöri időzésre nem jelent meg, rendőrrel vezettethető elő). Vannak azonban olyan helyzetek, amikor az első fokú határozatot anélkül, hogy jogerős lenne - azonnal végrehajtható. Ezek az alábbiak: - közérdek; - nyomós magánérdek; - életveszély, illetve közbiztonság érdeke; - ha a végrehajtás jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna. A kényszerítő intézkedések többfélék lehetnek. Függnek a határozatban foglalt kötelezettségtől, de meghatározó lehet az is, hogy mi az a végrehajtási mód, amely leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség tel- 105 -

Alaki jogerő?

Anyagi jogerő?

Jogerőre emelkedés kritériumai?

Végrehajtás jogerő nélkül?

Eljárásjogok

jesítését. Ha az alaphatározatban pénz megfizetését rendelték el, és a kötelezett fizetési kötelezettségének nem tett eleget a pénzösszeg behajtására kerül sor. Ilyenkor a pénzösszeg behajtását közvetlen letiltás kibocsátásával kísérli meg a hatóság, ha erre nincs lehetőség vagy a letiltás aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre az adós egyéb vagyontárgyait - az adóigazgatási eljárás szabályai szerint - végrehajtás alá kell vonni. Amennyiben a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra irányul, a hatóság: - a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti; - a jogosult kérésére a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti a kötelezettet; - pénzbírságot szabhat ki a kötelezettel szemben; - végül rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekmény elvégzését. A végrehajtási eljárásban csak kivételképpen lehet a határozatok ellen fellebbezni. A végrehajtási kifogás rendkívüli jogorvoslati eszköz. A végrehajtás során csak olyan határozatokkal és intézkedésekkel szemben lehet végrehajtási kifogással élni, amelyek ellen fellebbezésnek nincs helye. (Pl.: a letiltást elrendelő intézkedés ellen akkor, ha tévesen tünteti fel a leróandó összeget, és ezzel a kötelezett vagy jogosult jogát sérti.) A végrehajtási kifogást bárki előterjesztheti, aki az eddigi eljárásban nem vett részt. Feltétele azonban, hogy a kifogást előterjesztőnek jogát vagy jogos érdekét sértse a végrehajtás elrendelése. A végrehajtási kifogás nem irányulhat sem a végrehajtás alapjául szolgáló határozat, sem a végrehajtás elrendelése ellen. A végrehajtási kifogásról azonnal, de legkésőbb 8 napon belül határozattal kell dönteni. A határozat ellen fellebbezésnek van helye, melyet a felettes szerv bírál el. Mivel a végrehajtási kifogás nem fellebbezés, a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. A sérelmet azonban orvosolni kell.

- 106 -

A végrehajtás kényszerítő intézkedései?

Végrehajtási kifogás?

Eljárásjogok

8.2. Polgári eljárásjog 8.2.1. A polgári eljárás fogalma, fajtái A polgári eljárás a bíróságnak (közjegyzőnek, bírósági végrehajtónak) az igazságszolgáltatás megvalósítására irányuló - jogilag szabályozott - tevékenysége polgári ügyekben, a feleknek és képviselőiknek, valamint az eljárásban való részvételre jogosult más személyeknek a közreműködésével. A polgári eljárásnak két fajtája ismeretes: a polgári peres és a polgári nemperes eljárás. A kettő között az a legfontosabb különbség, hogy a - Polgári Perrendtartásról szóló, többször módosított 1952: III. törvény által szabályozott - polgári peres eljárás keresettel indul, a felek tevékeny részvételét feltételező bírósági tárgyalás után rendszerint ítélettel zárul, míg a polgári nemperes eljárásnak a fentiek nem fogalmi elemei. 8.2.2. A polgári peres eljárás alanyai és egyéb résztvevői A polgári peres eljárás alanyai és egyéb résztvevői sorában megkülönböztetjük az eljárás fő személyeit, illetve mellékszemélyeit. A főszemélyek maguk is kétfélék lehetnek: a szükségképpeni alanyok egyfelől, illetve a nem szükségképpeni alanyok másfelől. A szükségképpeni alanyok a bíróság és a felek, nélkülük nem képzelhető el a per. A nem szükségképpeni alanyok főszemélyek ugyan, ám közreműködésük nem feltétlen; ilyenek a felek képviselői (ügyvédek, hozzátartózók stb.) a perben fellépő (tehát nem félként résztvevő) ügyész és a beavatkozó. A mellékszemélyek nem alanyai a pernek, esetleges résztvevők csupán. Ilyenek lehetnek például a tanúk, a szakértők, a tolmácsok, a tárgyi bizonyítékok birtokosai vagy a vércsoportvizsgálatra kötelezett - egyébként perben nem álló - személyek. A következőkben a per főszemélyeiről szólunk részletesebben. A felek fogalmilag többen vannak: a polgári perben mindig két, objektíve ellentétes érdekű fél áll egymással szemben. A felperes az a fél, aki igénye érvényesítése céljából a bírósághoz fordul, az alperes pedig az a fél, aki ellen a per megindul. A felperesi pozíció tehát általában önként vállalt, az alperesi pozíció viszont rákényszerített. A perben fél az lehet, aki perbeli jogképességgel rendelkezik, azaz akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek meg, illetve kötelezettségek terhelhetnek. A perben félként személyesen vagy meghatalmazottja útján pedig az járhat el, aki perbeli cselekvőképességgel rendelkezik, azaz aki a polgári jog szabályai szerint cselekvőképes, illetve a per tárgyáról érvényesen rendelkezik. A két képességet, tehát a perbeli jogképességet és a perbeli cselekvőképességet együtt perképességnek nevezzük. A perben tehát mindig két perbeli pozíció van, a felperesi és az alperesi, ami azonban nem jelenti azt, hogy a felek számszerűen is feltétlenül ketten vannak. Akár a felperesi, akár az alperesi pozícióban, akár mindkét oldalon több személy is szerepelhet. Több felperes együtt is indíthat - 107 -

Polgári eljárás fogalma?

Polgári eljárás fajtái?

Főszemélyek?

Szükségképpeni alanyok?

Mellékszemélyek?

Felek: alperes és felperes?

Perképesség?

Eljárásjogok

pert, illetve több alperes együtt is perelhető. Az előbbi esetben felperesi, az utóbbi esetben alperesi pertársaságról beszélünk. A felek és a bíróság viszonyát a per során két általános szabály határozza meg. A bíróság, egyrészt, a perben kötve van a felek kérelmeihez és jognyilatkozataihoz, nem köteles azonban figyelembe venni a jogról való lemondást, a jogelismerést és az egyezséget. A felek, másrészt, jogaikat jóhiszeműen kötelesek gyakorolni és pénzbírsággal sújthatók, ha valótlant állítanak, hamisan tagadnak, vagy releváns tényt elhallgatnak. A képviselet lényege abban áll, hogy a képviselő a képviselt helyett és nevében jár el, így az ő cselekményei következtében a képviselt szerez jogokat, illetve vállal kötelezettségeket. Képviseletnek a perben is helye van, ilyenkor beszélünk perbeli képviseletről. A perbeli képviselet kötelező, ha a fél cselekvőképtelen. Így a kiskorú helyett szülője vagy gyámja, gondnokság alatt álló személy helyett gondnoka, jogi személy helyett pedig a jogszabályban meghatározott személy jár el. Cselekvőképes személy esetében is lehetséges azonban képviselet, ez az ügyleti képviselet esete. Ilyen ügyleti képviselő lehet a hozzátartozó, illetve az ügyvéd. Nem lehet azonban meghatalmazott 18 év alatti, közügyektől eltiltott, vagy gondnokság alá helyezett személy. Az ügyész kétféleképp vehet részt a perben. Vagy félként (akár felperesként, akár alperesként), vagy olyanként, aki a per bármely szakaszában fellép a törvényesség érdekében. Az ügyészt fellépése következtében megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, azonban egyezséget nem köthet, jogról nem mondhat le, illetve jogot nem ismerhet el. A polgári per két személy között folyik, harmadik személy tehát általában nem vehet részt benne. Kivételesen azonban, részben közérdekből, részben jogos magánérdekből, mégis lehetőség van erre. Akinek ugyanis jogi érdeke fűződik hozzá - az azonos érdekű fél pernyertessége érdekében - az első fokú eljárás során a perbe beavatkozhat. A beavatkozás lehet önkéntes vagy perbehívásos beavatkozás. Az önkéntes beavatkozás esetén maga a beavatkozó jelentkezik a bíróságnál, hogy a perben részt kíván venni. A perbehívásos beavatkozás esetén a peres felek valamelyike hívja perbe a harmadik személyt. A beavatkozó jogállása a fél jogállásához hasonlít, ám perbeli cselekményeinek csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetve amennyiben az a fél cselekményeivel nem áll ellentétben. 8.2.3. A polgári peres eljárás szakaszai A polgári peres eljárás egységes folyamat, ám egymástól egyértelműen elkülönülő részekre tagolódik. Az eljárásnak ezeket a viszonylagosan önálló részeit nevezzük az eljárás szakaszainak. A magyar polgári peres eljárásban a következő négy szakasz különböztethető meg: a perindítási szakasz, az első fokú eljárás szakasza, a másodfokú eljárás szakasza, valamint a felülvizsgálati szakasz. Vessünk mind a négyre egy-egy rövid pillantást. 8.2.3.1. Perindítási szakasz A perindítási szakasz a felperes keresetlevelének a bírósághoz törté- 108 -

Pertársaság fogalma?

Képviselet?

Perbeli képviselet?

Képviselő személye?

Az ügyész szerepe?

Harmadik fél perbe kerülésének lehetőségei?

A polgári peres eljárás négy szakasza?

Eljárásjogok

nő benyújtásával kezdődik. A keresetlevélnek tartalmaznia kell: (1.) az eljáró bíróság megjelölését, (2.) a feleknek, illetve képviselőiknek nevét, foglalkozását, lakóhelyét és perbeli állását, (3.) az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tények és ezek bizonyítékai előadásával, (4.) azon adatokat, melyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható, illetve (5.) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet. E szakasz kétféleképp zárulhat: a bíróság, amennyiben a per megindításának akadályát konstatálja, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzést hoz, amennyiben ilyen akadályt nem állapít meg, kézbesíti a tárgyalásra szóló idézést (az alperesnek a keresetlevél másolatával együtt). 8.2.3.2. Az elsőfokú eljárás szakasza E szakasz a peres eljárás legfontosabb szakasza. Célja a jogvita tényállásának kiderítése, valamint a felek jogviszonyának tisztázása. A cél elérése érdekében a bíróság - szükség esetén akár több - főszabály szerint nyilvános tárgyalást tart, amelyen bárki részt vehet. A tárgyaláson történik a bizonyítás. A magyar perrendtartás a szabad bizonyítási rendszer alapján áll, így a bíróság bizonyítékként belátása szerint alkalmazhat tanúvallomásokat, szakértői véleményeket, szemléket, okiratokat, vagy egyéb tárgyi bizonyítási eszközöket. Az elsőfokú eljárás szakasza befejeződhet megszüntető végzéssel (amennyiben az ügy érdemi elbírálása valamilyen akadályba ütközik), vagy ítélettel (amely az ügy érdemi elbírálását jelenti). Az ítélet lehet elutasító (amennyiben a kereset megalapozatlan) és lehet helytadó (amennyiben viszont megalapozott). A perköltséget a pervesztes fél viseli. 8.2.3.3. A másodfokú eljárás szakasza Az elsőfokú bíróság határozata (azaz végzése vagy ítélete ellen) fellebbezésnek van helye. Fellebbezhet a fél, a beavatkozó, az ügyész, illetve az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A fellebbezést a határozat közlésétől számított 15 napon belül kell benyújtani az elsőfokú bíróságnál. A fellebbezés kötelező tartalmi kelléke, hogy meg kell jelölni benne a megtámadott határozatot, illetve elő kell adni benne, hogy a fellebbezést benyújtó személy mennyiben és milyen okból kívánja a határozat megváltoztatását. Az elsőfokú bíróság a fellebbezést a per irataival együtt felterjeszti a másodfokú bírósághoz, amelyik azt akár tárgyaláson, akár tárgyaláson kívül elbírálhatja. A másodfokú eljárás szakasza zárolhat a bíróság hatályon kívül helyező - és az eljárást megszüntető, vagy az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozatra utasító - végzésével, vagy az - elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyó vagy megváltoztató - ítéletével. A másodfokú bíróság végzése, illetve ítélete jogerős, azaz további fellebbezéssel megtámadhatatlan, végleges és végrehajtható.

- 109 -

A kersetlevél?

Az elsőfokú eljárás célja?

Az elsőfokú eljárás eredménye?

Fellebbezés benyújtása?

A másodfokú eljárás eredménye?

Eljárásjogok

8.2.3.4. Felülvizsgálati szakasz A jogerős, és ezért megtámadhatatlan határozatok azonban nem felelnek meg mindig a törvényesség és az igazságosság követelményeinek, így pedig egyéni és közösségi érdeket is sérthetnek. Szükség van ezért olyan jogintézményekre is, amelyekkel - kivételesen - jogerős bírósági határozatok is megtámadhatók. Hatályos jogunk két ilyen jogintézményt ismer: a perújítást és a felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati szakasz ezek benyújtásával kezdődik meg. A perújítási kérelemmel kapcsolatban három határidő érvényesülhet. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül minden külön feltétel nélkül lehetőség van rá - azon az alapon, hogy a perben a bíróság valamely tényt, bizonyítékot, vagy jogerős bírósági vagy más hatósági határozatot nem bírált el, holott elbírálása a perújítóra nézve kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Hat hónapon túl perújítási kérelemmel csak akkor lehet élni, ha a perújítás okáról a perújításról jogosult személy csak az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen - ilyen esetben a hat hónapos határidőt ettől az időponttól kezdve kell számítani. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt éven túl azonban már egyáltalán nem lehetséges perújítással élni. A felülvizsgálati kérelem jogerős határozat ellen annak közlésétől számított hatvan napon belül nyújtható be, amennyiben a határozat jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság bírálja el. Amennyiben a megtámadott határozat jogszabályt sért és a döntéshez szükséges tények megállapíthatók, maga a Legfelsőbb Bíróság hoz új határozatot, egyébként a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra és új határozat meghozatalára. Megemlítendő, hogy az említett szakaszok mindegyike csak az általános szabályok szerint lezajló vagyonjogi perekben fordulhat elő. A sajátos eljárási szabályok szerint végbemenő különleges perek esetén vagy a harmadik, vagy a negyedik szakasz kizárt, illetve csak megszorításokkal érvényesülhet. Ilyen különleges perek (csak felsorolásszerűen): a személyállapoti perek, az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perek, a sajtó helyreigazítási perek, a munkaviszonyból, szövetkezeti tagsági viszonyból származó perek, az iparjogvédelmi perek, illetve a gazdasági perek. 8.2.4. A polgári nemperes eljárás A polgári eljárás - peres eljárás melletti - másik formája, említettük, a polgári nemperes eljárás. A nemperes eljárás fő jellemzője, hogy hiányzik belőle a peres eljárási forma néhány eleme. A három legfontosabb különbség a következő. (1.) A nemperes eljárások nem keresettel, hanem főként kérelemre, egyes esetekben pedig hivatalból indulnak meg. (2.) A nemperes eljárásoknál nem érvényesül a felek kölcsönös meghallgatásának elve, azaz hiányzik a - polgári per alapját képező - tárgyalás. (3.) A nemperes eljárások nem ítélettel, hanem főként végzéssel fejeződnek be. A nemperes eljárásokat hagyományosan tárgyuk szerint szokás megkülönböztetni: eszerint vannak személyiséggel összefüggő, vagyoni jel- 110 -

Perújítási kérelem?

Felülvizsgálati kérelem

A nemperes eljárások ismérvei?

Eljárásjogok

legű, illetve egyéb jellegű nemperes eljárások. Itt csupán hármat említünk meg közülük, a legfontosabbakat és leggyakoribbakat. A fizetési meghagyásos eljárás a bíróságokat mentesíti a pertől olyan esetekben, amikor a felek között lényegében nincs vita, csupán a kötelezett nem teljesít. Fizetési meghagyás útján pénz fizetésére vagy ingó dolog kiadására irányuló követelések érvényesíthetők. Kizárólag Fizetési meghagyás? így érvényesíthető azonban az ötezer forint alatti pénzkövetelés. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem akár írásban - az erre rendszeresített űrlapon -, akár szóban előterjeszthető bármelyik helyi bíróságon. A bíróság a meghagyást - miután megállapította, hogy kibocsátásának nincs akadálya - az ellenfél meghallgatása nélkül kibocsátja. Ha a kötelezett a kézbesítéstől számított 15 napon belül a meghagyással szemben ellentmondással él, a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul. Ha a kötelezett nem él ellentmondással, a meghagyás jogerőssé válik, s ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek. A hagyatéki eljárás az öröklési jogszabályozások érvényesülését szolgálja. Az eljárás lefolytatására az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye szerinti illetékes közjegyző jogosult, aki az eljárást akkor indítja meg, ha magyar állampolgár után belföldön ingatlan vagyon maradt, ilHagyatéki eljárás letve ha csak ingó vagyon maradt, ám annak értéke meghaladja a húsz- megindításának feltételei? ezer forintot és (1.) a hagyatékban kiskorú, cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett vagy ismeretlen helyen távollevő személy érdekelt, (2.) nincs ismert örökös, (3.) az örökösök között külföldi személy is van, illetve (4.) az eljárás megindítását az örökös, a végrendeleti végrehajtó, a hagyatéki hitelező vagy a gyámhatóság kéri. A megtartott hagyatéki tárgyalás nyomán a közjegyző átadja a hagyatékot. Ha az örökösök között nincs öröklési jogi vita, az átadás teljes hatályú, azaz tulajdont eredményez. Ha viszont az örökösök között vita van, az átadás csupán ideiglenes hatályú, azaz az erősebb jogcímet támasztó örökös azt csupán birtokba veheti és használhatja, ám el nem idegenítheti és meg nem terhelheti. Ez esetben a többi örökös igényét harminc napon belül perrel érvényesítheti, per hiányában viszont az ideiglenes hatályú átadás teljes hatályúvá válik. A bírósági végrehajtási eljárás a jogerős marasztaló határozatok kikényszerítését szolgálja. Ha a kötelezett a marasztaló határozatnak önként nem tesz eleget, a jogosult a határozat végrehajtása érdekében A bírósági végrehajkényszereszközök alkalmazását igényelheti. A különböző végrehajtási tási eljárás célja? eljárások közül a polgári eljárásjog körébe - a polgári peres és nemperes eljáráshoz egyaránt kapcsolódó - bírósági végrehajtás tartozik, amely voltaképp a polgári eljárás önálló szakasza. A bírósági végrehajtás végrehajtható okirat (például a végrehajtási lap, illetve a bíróság és a közjegyző végrehajtást elrendelő határozata) alapján indul meg. A pénzkövetelést elsősorban az adós munkabéréből kell behajtani, ha azonban a végrehajtás így csak késedelemmel lehetséges, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A végrehajtó törvénysértő vagy alaptalan határozata vagy intézkedése ellen az érdekelt nyolc napon belül felülvizsgálati kérelemmel élhet az illetékes helyi bírósághoz.

- 111 -

JOGTUDOMÁNYI ALAPISMERETEK

Recommend Documents