JOCUL DIDACTIC TEORIE ŞI APLICAŢII ÎNDRUMĂTOR DE STUDIU

UNIVERSITATEA „BABEŞ-BOLYAI”, CLUJ-NAPOCA FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ŞI ŞTIINŢE ALE EDUCAŢIEI DEPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ŞI DIDACTICĂ APLICATĂ SPECIALIZAREA: PEDAGOGIA ÎNVŢĂMÂNTULUI PRIMAR PREŞCOLAR (ÎN LIMBA MAGHIARĂ, LA SATU MARE) EXTENSIA UNIVERSITARĂ: SATU MARE ANUL UNIVERSITAR: 2015/2016 SEMESTRUL: IV.

ŞI

JOCUL DIDACTIC – TEORIE ŞI APLICAŢII ÎNDRUMĂTOR DE STUDIU

Titularul disciplinei: Asist. univ. drd. Stark Gabriela Maria

1

BABEŞBOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM TÁVOKTATÁSI KÖZPONT PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR ISKOLA ÉS ÓVODAPEDAGÓGIA SZAK SZATMÁRNÉMETI

Tantárgyfelelős : Stark Gabriella

2

JÁTÉKPEDAGÓGIA ÉS JÁTÉKMÓDSZERTAN TANTÁRGY BEMUTATÁSA A TANTÁRGYRA ÉS TUTOROKRA VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK Tantárgy neve: Játékpedagógia és játékmódszertan

ÁLTALÁNOS

A TANTÁRGY FŐBB CÉLKITŰZÉSEI:  A játékpedagógia alapfogalmainak elsajátítása  Az alapvető játékelméletek megismerése és kritikai értékelése  Játékvezetői és játékszervezői képességek fejlesztése AZ ELŐADÁSOK TARTALMA Az előadássorozat elején megismerkedünk a játékelméletekkel, majd a játék fogalmával, sajátosságaival, és az osztályozási kísérletekkel. Megismerkedünk a fő játéktípusok (gyakorlójáték, építőjáték, szerepjáték, szabályjáték, társas játék, népi játék, számítógépes játék) sajátosságaival. Külön foglalkozunk a didaktikai játék fogalmával, sajátosságaival, kategóriáival. A játékszerek és játékeszközök fogalmát is tisztázzuk, kiemelve a játékszerekkel szemben támasztott pedagógiai és minőségi követelményeket. Az előadássorozat végén a játéktanítás módszertani kérdéseivel foglalkozunk, illetve a játékhoz szükséges pedagógiai képességekkel. A TANTÁRGY ELSAJATÍTÁSA SORÁN SZERZETT KÉSZSÉGEK  A játékpedagógia kulcsfogalmainak gyakorlati alkalmazása  Játéktevékenységek tervezési készségei  Játékvezetői és játékszervezői képességek fejlesztése AZ ELŐADÁSOK SORÁN ALKALMAZOTT ELJÁRÁSOK, MÓDSZEREK o brainstorming o bemutatás o vita o problematizálás A SZEMINÁRIUMOK SORÁN ALKALMAZOTT ELJÁRÁSOK, MÓDSZEREK o játékgyűjtemények elemzése o kiselőadások játékelméletekről o játékprogramok kidolgozása o játéktevékenységek vezetése Az előadások, szemináriumok során felhasznált specifikus anyagok, eszközök:  flipchart  projektor  videokazetták és dvd lemezek  feladatlapok  játékgyűjtemények

3

Bevezetés A játék tanulmányozásának fontossága

Egész életünket végigkíséri, hogy kivel, mit, hol és hogyan játszottunk. Színesebb érzelmi világgal és jobb empátiás képességgel rendelkezik az, ki gyermekkorában sokat játszott. Az állatfajták is sok időt töltenek játékkal. Számukra a játék a tanulás, gyakorlás ideje, ahol megismerik környezetüket, harcot, vadászatot. Kísérletek bizonyították, hogy azokban az óvodákban, ahol a gyermekek minden nap hallanak mesét, ahol naponta sokat és szabadon játszanak, ott a gyermekek nyugodtabbak, találékonyabbak, derűsek, együttműködőbbek. Mit jelent a gyermeknek a játék? Öröm, feszültség levezetése, fáradtság és unalom nélküli tanulás, tapasztalás. Itt ismeri meg környezetét, elsajátítja a társas érintkezés formáit, felnőttkori szerepekre készül, miközben különböző képességei fejlődnek (manualitás, ügyesség, kitartás, találékonyság, kudarctűrés, beszéd). S eközben a felnőtt megtudhatja, milyen a gyermek temperamentuma, érdeklődési köre, adottságai, családban betöltött szerepe, szociális háttere, stb. Nehezebb a pedagógusjelölteket megtanítani arra, hogyan érezzenek rá a játékban rejlő óriási lehetőségekre, mint arra, hogy miként lehet levezetni helyesen egy kötelező foglalkozást. Elengedhetetlen feltétel a játék és mese vállalása, önmagunk játékba hozása.

JÁTÉKPEDAGÓGIA – tanulmányi útmutató VI. félév, 2015/2016

I. tanulási egység A JÁTÉKPEDAGÓGIA HELYE A TANTÁRGYAK – TUDOMÁNYÁGAK RENDSZERÉBEN játékpedagógia etológia

pszichológia régészet

szociológia neveléstörténet

A játékkal több tudomány is foglalkozik: a pszichológia, etológia, pszichiátria, néprajz, régészet, szociológia, kibernetika, pedagógia, stb. A játékpedagógia, mint az óvodapedagógia legmeghatározóbb ága, vizsgálja az óvodáskor, illetve az óvodás gyermek játékának sajátosságait, és a játék fejlődését elősegítő feltételeket, törvényszerűségeket. A különböző tudományágak játékvizsgálatának tárgya:  Gyermekpszichológia játékvizsgálatának tárgya: – A játék lényege és jelentősége a gyermek életében, – A gyermek fejlődése, pszichikus érése és a játék kapcsolata – A játék biológiai forrásai és a fejlődés feltételei – A gyermek és felnőtt közös tevékenységének pszichológiai jellemzői  Szociológia játékvizsgálatának tárgya: – A játék fejlődésének társadalmi háttere – A játék szocializációs hatása – Az új társadalmi szokások, viselkedésmódok, értékek elsajátítása a játékban és játék segítségével  Etológia játékvizsgálatának tárgya: – Állatok játékainak sajátossága, fajtái, jelentősége az állat viselkedésének kibontakozásában – A környezethez való alkalmazkodás elsajátításának mechanizmusa – A különböző állatfajok játékában megmutatkozó eltérések és azonosságok  Régészet, művelődéstörténet játékvizsgálatának tárgya: – Játéktárgyak, írásos dokumentumok, hagyományok, ábrák alapján vizsgálja a legrégibb időktől a gyermekek játékeszközeit  Neveléstörténet játékvizsgálatának tárgya: – Vizsgálja, hogy az egyes történelmi korokban milyen szerepet szántak a gyermek nevelésében a játéknak.  Játékpedagógia fő kérdéskörei – A játék fejlődése hogyan segítheti a gyermeki személyiség kibontakozását, hogyan járulhat hozzá a játékvilág minél szélesebb megvalósulásához – Mit tehet a pedagógus annak érdekében, hogy a gyermek minél felszabadultabban végig tudja járni a játék világát.

Gyakorlatok, feladatok 1. Véleménye szerint miért kell a pedagógusjelölteknek játékpedagógiát tanulniuk?

5


II. tanulási egység A JÁTÉK TERMÉSZETÉRE VONATKOZÓ NÉZETEK FEJLŐDÉSE. JÁTÉKELMÉLETEK. erőfölösleg begyakorlás funkcionális élvezet kívánságteljesülés

üdülés vágyteljesítő pótcselekvés asszimiláció játék és kultúra

ösztön katarzis akkomodáció munkajáték

1. A játékra – mint emberi tevékenység – természetére vonatkozó nézetek fejlődése  Platón: A 36 éves kori dajkanevelésben nagyon fontosnak tartja a játékot. Szerinte a leendő polgár szempontjából nagyon fontos a jól megválasztott játék, mivel a játékban mutatkozik meg a gyermek hajlama, valamint a játék az életre felkészítés fontos eszköze. A játék irányításának is az a feladata, hogy a gyermekeket a leendő életpályájukra felkészítsék: a leendő gazda gazdálkodjon, a leendő építészmester házakat építsen, a leendő harcos gyakorolja a lovaglást.  Arisztotelész: Különösen a kisgyermekek életében fontos a játék. Véleménye szerint 5 éves koráig a gyermek ne tanuljon semmit, hanem annál többet játsszék. Tanítása szerint a játékkal megelőzhetjük a tunyaságot és lustaságot. Szerinte azért is jelentős a játék, mert ebben az életkorban még nem adhatunk más elfoglaltságot a gyermeknek. A görögországi játékokra jellemző, hogy a fizikai és szellemi erőt fejlesztő játékokat egyaránt megtaláljuk, s a játékeszközök készítésével a legnagyobb művészek is foglalkoztak. Nevéhez fűződik a kis gyermekkori játék szerepének felismerése a személyiség fejlődésében.  Római bölcselkedők: Seneca már megsejti a játékban szereplő örömforrást, Quintilianus pedig a játékról, mint a tanítás fontos eszközeiről ír. Az olvasás, írás tanításában kiemelt helyet tulajdonít a játéknak, felismerve a játék és tanulás kapcsolatát: játék közben sokat tanul a gyermek, mert a játék maga a tanulás.  Vittorino da Feltre (reneszánsz): Szerinte a játék az életre készíti fel a gyermeket. Ő minden gyermeknek olyan játékot szán, amilyen élethivatás vár rá. A játék hasznosságával bizonyítja a játék létjogosultságát a nevelésben.  Comenius: Nála jelentkeznek a játékos tanítás elvei. Részletesen foglalkozik a játékszerek összeállításával, a kivitelezés módjával. Elsősorban a felnőttek tevékenységét utánzó játékok ösztönzését szorgalmazza, valamint jelentősnek találja a gyakorló és

6


szabályjátékokat (mai szóhasználattal élve). Comeniusnál jelentkezik először a játékféleségek ilyen fajta osztályozása, noha nem törekszik azok tudatos rendszerezésére. (első évben ringatás, tapsolás, csörgők használata, éneklés; 24 év: mozgásos játékok)  Friedrich Fröbel: A játékot kisgyermekkor legtisztább szellemi alkotásának nevezte. Szerinte minden jónak forrása a játék. Felfogásában az Isten képére teremtett embert a tevékenységre való törekvés jellemzi, ez a születéstől fogva adott törekvés a gyermeknél a játék formájában nyilvánul meg. Ha kielégítjük játékigényét, ezzel megteremtjük mind fizikai, mind pszichikai fejlődésének alapvető feltételét. Szerinte a gyermek a játékon keresztül, a játékkal való foglalatosság alapján, azok sokoldalú érzékelése révén ismeri meg a világot. Kiemeli a közös játék lényegét is, a játszóterek fontosságát, mivel ez hamarabb felkelti a közösségi érzést. A játék nevelő hatása közül kiemeli a munkaszeretetre nevelést, a munkaszeretetre nevelésnek kiindulópontja a játék, mivel a játék a belsőnek, az isteninek a szabad áramlása. A munkaszeretetre nevelés mellett a játék az értelmi és erkölcsi erők fejlesztésében is megmutatkozik.  Maria Montessori: Fontosnak tartja a gyermek tevékenykedését különböző tárgyakkal. Szerinte ezekben a tevékenységekben érezhetjük a gyermek játékos megnyilvánulásait, ugyanis a tevékenységben együtt jelen van a játék, tanulás és munka. Montessori szellemében megfogalmazott tevékenység nagyrésze ugyan munka, rendszerében mégis fontos nevelési funkciót töltenek be azok a játékszerek és tárgyak, melyek működtetik a fantáziát, segítik a koncentrációt, felkeltik az érdeklődést, segítik a tapintást.  Waldorf óvodák játékfelfogása A játékot nem elszigetelten, önmagában érvényesítik, hanem beépítve a gyermek egész napi programjába: a tapasztalat és élményszerzési formákba, a természet önálló felfedezésébe, valamint a felnőttek tevékenységeinek megismerésébe. A játékeszközök természetes alapanyagokból készülnek, a gyermekek is részt vesznek az anyaggyűjtésben és eszközkészítésben, így a játék és munka sajátos kapcsolata alakul ki.  Célestin Freinet Háttérbe szorítja a játékot, felfogásában a gyermek igazi szükséglete a „munkajáték”. A játék helyett a munkát állítja középpontba, mármint az olyan tevékenységet, mely a személyiséget kibontakoztatja, közelebb hozza a természethez és a tanulást is ennek rendeli alá.

2. A játékra vonatkozó elméletek A XIX. század végén, illetve a XX. század elején a pszichológia figyelme mindinkább a gyermek felé fordult. Kutatni kezdték a gyermek fejlődését, lelki sajátosságait. A vizsgálódások kiterjedtek a gyermek játékos tevékenységére is. Részben a játék okát¸ részben a játék célját vizsgálták. A felvetett kérdésekre igen eltérő magyarázatok, elméletek születtek.

7


 Herbert Spencer Szerinte a játék lényege és eredete az erőfölösleggel magyarázható. Kiindulópontja: a munkát végző embereknek csak a munkát felváltó játékban van lehetősége felesleges erőit levezetni, s a játék csak akkor következik be, ha maradt felesleges energiája. A játékban ez a felszabadult energia tetszés szerint „szabadon” jelentkezik. A szabad játékhoz egy szabad, azaz erőivel függetlenül rendelkező egyén kell. A játék kritériumát H. Spencer abban látja, hogy a játszó tevékenység nem a létfenntartásért, hanem önmagáért van. A művészet és a játék úgy serkent, hogy közben nem fáraszt. Kérdéses, hogy miért a játék tölti be a levezető funkciót, miért lehet, hogy a fáradt, erőfelesleggel nem bíró gyermek és felnőtt egyaránt szívesen játszik, ugyanis ismert tény, hogy a gyermekek még akkor is képesek játszani, ha nem elég pihentek vagy jóllakottak. Pesszimista következtetések vonhatók le ebből az elméletből, ugyanis, ha a gyermek játékának nincs semmi célja, akkor nem lehet nevelő hatása sem.  Üdülési elmélet– Moritz Lazarus A játék üdítő tevékenység. Ha komoly munkában elfáradunk, elhasznált erőnket a játszással is visszaszerezhetjük. A munka kényszerűségéből a szabad tevékenységbe akar menekülni az ember: a játékba. A játék tehát azért több, mint a tétlen pihenés, mert a szabad tevékenység érzésével tölthet el. A játék abban különbözik – M. Lazarus szerint – a komoly munkától, hogy a munkának mindig van rajta kívül való célja, a játéknak nincs. A játék önmagáért élvezetes. A játékban is uralkodnak törvények, de ezt a játszók határozzák meg, tőlük függ, hogy egyáltalán alávetike magukat a szabályoknak, és ha igen, akkor meddig fogadják el ezeket. Ellenvetés: Felüdülni nemcsak játék közben vagy passzív pihenéssel lehet, hanem munka által is.  Stanley Hall: az átöröklődési vagy megismétlési, biológiai (ösztönös) játékelmélet. Játékelméletének lényege, hogy a távoli ősök tevékenységének játékbeli felidézése során az emberi civilizáció újraéled. A gyermek játékban változatlan sorrendben ismétli meg a történelem előtti kor emberének tevékenységét. Szerinte a játék folyamata a gyermeknél megegyezik a felnőttek múltbeli tevékenységével, a munkájával. Elmélete azon a feltevésen alapul, hogy a készségeket és a tapasztalatokat, amelyeket egy nemzedék elsajátított, a következő örökölheti. Kétségtelen tény, hogy a gyermekek szinte folyamatosan veszik át az előző nemzedék játéktémáit. Így születnek a hagyományos játékok. (Például a babázás)  Karl Groos: begyakorlási elmélete. A játék egyrészt felüdít, másrészt meg az erőfelesleget vezeti le. Azáltal üdít fel, hogy levezeti az erőfölösleget. K. Groos felfogásában a gyermek azért játszik, hogy a tökéletlen ösztöneit, hajlamait tökéletesebbé tegye. A játék legfőbb pszichológiai jellemzőjének a célnélküliségét és a gyönyörforrást tartja. Gondolatmenetét az állatok játékának megfigyelésére építi. Lényege, hogy a kölyökállatok játéka némely megnyilvánulásában hasonlít a felnőtt állat tevékenységéhez. A játékot életösztöneink gyakorlásának tekintette, valamint úgy vélte, hogy a játék a jövőben megvalósuló tevékenységek egyfajta előgyakorlata.

8


Szembeállítja a játékot a „a kényszer, az örömöktől mentes munkával”. Tanításában nem tudott elszakadni a biológiai felfogástól. Az a felfogása viszont igen figyelemre méltó, hogy a játék belső ösztönzés nyomán jön létre, s hatással van a gyermek hajlamainak fejlődésére.  Sigmund Freud A játék a be nem teljesült kívánságok megvalósulása. Ez az elmélet kiold a játékból minden szépséget, mert vágyteljesítő pótcselekvésként állítja be. A gyermek különbséget tesz a valóság és a játék között, a valóságból vett tárgyakkal építi fel a saját játékvilágát. Az egyik erősen élő vágy a gyermek az, hogy felnőtt akar lenni. Ez csak a játékban valósulhat meg. Sok játéknak a feszültséglevezetés lehet a forrása. Nem a babák a játszótársak, hanem a tárgyak. Nem egyszer a feszültséget okozó tárgyat más tárggyal helyettesítik. Pl. ha a gyermek féltékeny kistestvérére, játékbabáját vízbe fojtja. A játék közben nyíltan, őszintén nyilvánulnak meg a gyermek érzései. A kisfiú olyan akar lenni, mint az apja. S. Freud megfigyelései során arra a következtetésre jut, hogy vannak feszültséget, kellemetlen érzést felidéző játékok. Tétele szerint a kellemetlen események az ismétlődés során veszítenek erejükből. A gyermek a játék hatására úrrá lesz az ilyen események felett, és ez örömmel tölti el. Az ismétlés is az örömszerzés forrása. Freud egyik fő érdeme, hogy kiemelte a képzelet szerepét a játékban, amelyen keresztül eljuthat a gyermek az értelmi kombinációk eszközéhez.  Carl Bühler A játék motívuma a funkcionális élvezet: a játékban nem az eredmény a fontos, hanem maga a tevékenység.  Jean Piaget Nagy érdeme, hogy rámutat a játék szerepére a pszichikum, s ezen belül a gondolkodás fejlődésében. Szerinte a játék minden tevékenység egyik aspektusa, nem különálló viselkedésmód, nem sajátos tevékenységi típus, hanem a viselkedés egyfajta irányultsága. A játék egy tevékenységi mód, melynek motivációja nem a valósághoz való alkalmazkodás (akkomodáció), hanem a valóság asszimilációja a saját énbe. A játék kritériumai Piaget szerint: öncélúság, spontaneitás, örömelv, szervezettség viszonylagos hiánya, konfliktusoktól való szabadulás, többletmotiváció.  Henry Wallon: Véleménye szerint a játék egy ellentét eredménye: a felszabadított cselekvés ellentétes azzal a tevékenységgel, amelybe normális esetekben integrálódott. Igen nagy jelentőséget tulajdonít a játékban érvényesülő szabálynak. H. Wallon a játék jelentőségét annak nevelőértékében látja. A játékban a gyermek kipróbálhatja képességeit.  Sz. Vigotszkij Felfogása szerint azért játszanak a gyermekek, mert mindig teljesülnek kívánságaik. Kigondolnak egy képzelt világot, és csak úgy teljesülhetnek, ha ebben a világban annak az átvitt jelentésnek megfelelően cselekszenek, amelyet a körülöttük lévő tárgyaknak tulajdonítanak.

9


Vigotszkij nem szűkíti le a játék szerepét a képzelet fejlődésében, hangsúlyozza a gondolkodás jelentőségét a játékban. Igen fontosnak tartotta a játék motivációs problémájának vizsgálatát.  Sz. L. Rubinstein: Abból indul ki, hogy az ember és a gyermek játéka értelmes tevékenység. A játéknak ez az alapvető, központi, legáltalánosabb jelentősége. A munkával összehasonlítva tárja fel a játék lényegét. A két tevékenység közti különbség a motivációjukban mutatható ki legjobban. A játék motívuma nem hasznos hatásában van, „hanem a valóság oldalainak a gyermek számára és általában a játszó személy számára jelentős sokrétű átélésében”. Rubinstein a játék jelentőségét mindenekelőtt a személyiség fejlődésére gyakorolt hatásában látja. A játék mintegy felkészíti a fiatal generációt az előző generáció ügyének folytatására.  Claparede: A játékot a vágyak és szükségletek azonnali kielégítéseként közelíti meg. A játékot a fikcióból származtatja, szerinte a játék funkciója, hogy lehetővé tegye az egyén számára énjének megvalósítását, személyiségnek kibontakozását, azt, hogy leglényegesebb érdeklődését az adott pillanatban követhesse olyankor, mikor komoly tevékenységek formájában erre nem nyílik alkalom. A játék lényegileg a valóság asszimilációja az énhez, így valamennyien egy irányba haladnak. Játékban az egyén igyekszik kibontakozni és a valóság csak annyiban jön tekintetbe, amennyiben ehhez alkalmat nyújt. A nem játékos tevékenység viszont önmagától vizsgálja a valóságot.  Carr: A játék katarzis, mely nem csak kiküszöböli az ártalmas törekvéseket, hanem elvezeti, szublimálja és ezzel elfogadottá teszi őket.  Buytendijk: A gyermek azért játszik, mert gyermek, mert dinamikájának sajátosságai jellegzetességei szerint nem tud mást tenni, mint játszani. Következésképpen a játék a gyermek lelki struktúrájából fakad, egyedül ezzel magyarázható meg.  Johann Huizinga: Homo Ludens Johann Huizinga szerint a játék régebbi a kultúránál. Mit is jelent a játék? Miért és minek játszunk? Mit jelent a játék önmagában véve és mit jelent a játszó számára? A játék legmélyebb lényege éppen ebben rejlik, abban, hogy lázba hozza az embert. A játék mindenki számára felismerhető elsődleges életkategória, valami Egész. A játék nem függ sem kultúrfoktól, sem világnézettől. Hasznossági szempontból nézve fölösleges. Az emberi közösség fontos ténykedéseit (beszéd, mítosz, kultikus cselekedetek) egytől egyik a játék hatja át: A komolyság és játék különválik tudatunkban, egymás ellentétei, de a kettő nem választható el élesen, hisz a játék igen komoly is tud lenni. Mivel művének tárgya tulajdonképpen a játék és kultúra és összefüggésrendszere, Huizinga nem elemzi a játék minden létező formáját, csak a szociális, közösségi játékformákról beszél.

10


 Gyakorlatok, feladatok 1. Válassza ki két szerző játékelméletét, és hasonlítsa össze őket! 2. A tanulmányozott játékelméletek alapján fogalmazzon meg egy saját játékelméletet. Érveljen az ön által megalkotott játékelmélet létjogosultsága mellett! 3. Párosítsa a játékelméletek kulcsfogalmait az elméletalkotókkal! a. b. c. d. e. f. g. h. i. j.

Moritz Lazarus Stanley Hall Carr Claparede Carl Bühler I. Sz. Vigotszkij Herbert Spencer Johann Huizinga Karl Gross Sigmund Freud

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Vágyak és szükségletek azonnali kielégülése Homo Ludens Vágyteljesítő pótcselekvés Begyakorlási elmélet Biológiai/ösztönös játékelmélet Üdülési elmélet Funkcionális élvezet Kívánságteljesülés Erőfölösleg Katarzis

4. A szakirodalom tanulmányozása alapján mutasson be részletesen egy (az útmutatóban nem tárgyalt) játékelméletet! 5. Jelölje meg a következő kijelentések igaz vagy hamis voltát! A hamis kijelentéseket alakítsa igazzá! a. b. c. d. e.

Egyes pedagógusok a játékpedagógiát az óvodapedagógia alágának tekintik. Fröbel a dajkanevelésben nagyon fontosnak tartja a játékot. Célestin Freinet felfogásában a gyermek igazi szükséglete a munkajáték. Arisztotelész szerint játékkal megelőzhetjük a tunyaságot és lustaságot. Seneca szerint a játék az életre készíti fel a gyermeket.

11

Igaz

Hamis

Igaz Igaz

Hamis Hamis

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis


III. tanulási egység A JÁTÉK – FOGALMI KÖRÜLHATÁROLÁS játék spontaneitás komolyság objektív feltételek személyiség játékhely

gyermeki játék sajátos céltudat mintha-élmény légkör játékidő

homo ludens öröm utánzás szubjektív feltételek élmény játékeszköz

1. A játék fogalma A játék a legbonyolultabb és legsokoldalúbb sajátos cselekvési, illetve tevékenységi forma. Több okból is nehéz körülhatárolni. KovácsBakosi szerint a játék külső céltól függetlenül magáért a tevékenységért van, melyet az örömszerzés kísér (Kovács-Bakosi, 1997.41.). E meghatározáson belül határolható körül a gyermeki játék, mely a gyermek olyan sajátos öntevékenysége, ami szabad akaratára épül és általa érvényesül legtipikusabban és legsokoldalúbban az önkifejezés. A játék – mint tevékenység, a játék mint gondolkodásmód, a játék mint öröm és társas kapcsolat, s végül a játék mint életforma – az az összekötő kapocs, mely életünket, a fejlődést, a felnőttek és gyermekek létezési módját sok tekintetben meghatározza – általában sajnos anélkül, hogy ezt felismernék vagy tudatosulna, netalán pozitív energiáit nemes célok szolgálatába állítanák. Az igazán tág értelemben felfogott játék szinte mindenben és mindenhol jelen van. Takács Bernadett pedagógus szerint életünk minden területét átszövi a játék, életünk minden területét színesíti: „Mami, játsszunk még egy kicsit! -kérleli anyját a kisgyerek. Játsszunk még egy partit, most már biztosan nyerni fogok! - ad még egy esélyt a férfiakból álló kártyatársaság egy tagja. Játsszuk meg a szerencseszámaimat! – javasolja feleségének a lottózó. Ne játssz velem! - figyelmeztet a féltékeny szerelmes. Gyönyörű a színész játéka - hatódunk meg a színházban. Játssz még egy kicsit a zongorán, kisunokám, öröm hallgatni - kéri a nagyi a lányt. A sportoló a döntő játszmára koncentrál. A költő játszik a szavakkal, a festő a színekkel, a matematikus a számokkal, a tudós - a gondolatokkal. Anyósunk az idegeinkkel, párunk az érzelmeinkkel, gyerekeink a legféltettebb kincseinkkel. Játékszabályok, kétesélyes játszmák a gazdaságban, politikában, diplomáciában, nemzetközi konfliktusokban, háborúkban.” (Takács, 2002. 6.) Végeredményben nincsen élet játék nélkül. Vagy ha lenne is, azt nem lenne érdemes megélni. Manapság egyre többen ismerik fel a játék fontosságát, a játék tudományával (sok tudományterületen) foglalkozók szava egyre inkább eljut a köztudatba is. A játék olyan jelenség, amely átfogó módon jelen van az élet sok történésében. Nem korlátozható az emberre, mert a játék alapelemei; a véletlen és a szabály bonyolult összműködése kozmikus méretekben ugyanúgy érvényesül, mint a földi, természeti jelenségekben, mint a növény és állatvilágban, mint az ember világában. Huizinga szerint (Huizinga, 1990) a játék nélkül nem valósulhatna meg előrelépés sem a törzs, sem az egyedfejlődésben. A társadalmi és az egyéni fejlődés nagymértékben függ attól, hogy az emberek képeseke és hogyan képesek játszani. A játék létszükséglet, "frissen tartja" az

12


agyat. A játék problémamegoldás, teremtés, művészi alkotás, érték, erkölcs és humánum. Az egyéni is, de főként a társakkal való közös játék egyaránt segít a jó és a rossz élmények feldolgozásában, szabad, nem célra irányuló jellege miatt "ellazulást", "felszabadulást" jelent az ember számára. A játék lehetővé teszi, hogy társas kapcsolataink, a szocializációs folyamat örömteli, élvezetes és kellemes legyen, és ezáltal újabb szociális kapcsolatokra motiváljon, mely lehetővé teszi az Én differenciálódását, gazdagodását, megerősödését. A szabad, kreatív játék segíti a gyermeket emberré válni, és a felnőttet embernek maradni. Huizinga minden joggal nevezte az embert Homo Ludensnek, a "Játszó Embernek". A játék életünket értelmessé teheti, a világot gazdagíthatja. Az ember egész életét átszövi a játék, nemcsak a gyermekkor meghatározó tevékenysége és létezési módja, hanem a felnőttkoré is, csak akkor természetesen más játékfajták kerülnek előtérbe. A játék tág értelmezésben minden olyan tevékenység lehet, amely elegendő kihívást tartalmaz ahhoz, hogy az emberek megpróbáljanak megküzdeni velük, ha eléggé vonzó az újszerűsége és a rejtélyei miatt, ha megoldandó problémákkal szembesít, ha szórakoztat, ha a vele való foglalkozás változatos aktivitást, felfedezést és kreatív energiákat képes mozgósítani, valamint a személyes hatékonyság érzését biztosítja. Ebben az értelemben tehát a játék a szívesen végzett munka, a tanulás, a művészetek, a sport, az irodalom és akár a mindennapi tevékenységek is. A gyermekben lévő potenciál maximális kibontakoztatásához szükséges környezeti tényezők megteremtése társadalmi felelősség, a felnőttek kötelessége. A korai tapasztalatokat a kisgyerekek játék közben szerzik. A játékhoz való jog a gyermek egyik legfontosabb joga, hiszen a legteljesebb társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének korai és hatékony eszköze. Egyaránt segít a kiemelkedő képességű gyermeknek tehetsége kibontakoztatásában, az átlagosan fejlődő gyermeknek harmonikus fejlődésében, és a sérült kisgyermeknek társadalmi beilleszkedésében. A játék terében a családi kapcsolatok harmonikusabbá, az esetleges fejlődési tévutak kiküszöbölhetővé, a képességzavarok jól fejleszthetőkké válnak. A játék tehát nem (csak) haszontalan szórakozás. Mi is valójában?

2. A játék jellemzői, sajátosságai Számos szerző próbálja megragadni a játék lényegét. A legtöbb szerző megegyezik abban, hogy a játék lényegi jellemzői a következők: cél nélküliség, spontaneitás, szabadság, önmagáért valóság, öröm, intrinzik motiváltság, belülről irányítottság, feszültség, izgatottság, önkéntesség, kényszermentesség, kvázirealitás, ambivalencia. Vizsgáljuk meg részletesebben KovácsBakosi szerzőpáros szemléletét a játék sajátosságait illetően:  A játék spontán, a gyermek szabadon választott, minden külső kényszertől mentes tevékenysége. Lélektani alapja a gyermek tevékenységi vágya, ami nem csak a motorikus nyugtalanságból táplálkozik, hanem cselekvési szükségletéből és önállósági törekvéséből is.  A játék örömforrás. A játéköröm a játék lényegéből adódik, abból a tulajdonságból, hogy a játék önmagáért való.

13


 A játék sajátosan céltudatos tevékenység. A játék nem céltalan tevékenysége a gyermeknek, de céltudatossága nem azonosítható a tanulás és munka céltudatosságával. A játék célja mindig a gyermek közvetlen indíttatásaiból, belső feszültségeiből ered; ellentétben a munka céljával, nem ismérve a tartós társadalmi jellegű termék előállítása (pl. garázsépítés). A céltudatosság a játék standard jellemzője, de a benne megnyilvánuló konkrét cél labilis, könnyen felcserélődik, megváltozik. Gyakran megfigyelhető, hogy több gyermek azonos témát játszik, de eltérő céllal (egyik mint szakács, a másik mint háziasszony süt, a harmadik esetleg vendégeket várva).  A gyermek a játékát nagyon komolyan veszi. A gyermek illúziója a játékban olyan erős, hogy szinte azonosul a játékban előforduló szerepekkel, a maga választotta tevékenységgel. A tárgyak ilyenkor abban a minőségben érvényesülnek, melyet a játékban betöltenek, s ezt a magatartást a gyermek a felnőttektől is elvárja.  Jelen van a játéktudat, a „mintha-élmény”. Ez ellentétes irányba hat a játék komolyságával: bár a játékban a valóság és a képzeleti kép keveredik, a kettő mégis különél a gyermek tudatában. A gyermek nem téveszti szem elől, hogy a tárgyaknak az általa felruházott tulajdonságai nem felelnek meg a valóságnak (pl. a gyermek csodálkozna legjobban, ha a baba megszólalna). A tárgyakat, eszközöket reális tulajdonságai alapján működteti és fiktív világban, a játékból kilépve a tárgyak visszakapják eredeti rendeltetésüket és nevüket. A gyermek bármennyire is beleéli magát a játékba, mégis megőrzi realitásérzékét.  A játék velejárója az utánzás. Az utánzás a játék fejlődésének egyik szubjektív feltétele. Az utánzás a gyermek számára valamilyen felfogható újnak a különböző szintű megismétlése, gyakorlása. Az egyén fejlődésével együtt változik az utánzás tárgya, intenzitása és jelentősége a gyermek életében, változik a játékban betöltött szerepe.

3. A játék feltételei A gyermek fejlődése szoros kapcsolatban áll a játék kialakulásával. A játék témájának és tartalmi elemeinek választását befolyásolják mindazok a körülmények, feltételek, melyek között a gyerekek élnek, amelyekben a játékuk lezajlik. Ezért szükséges azokat a feltételeket biztosítani, melyek kedvezően hatnak mind a játék kialakulására, mind a gyermek játékkedvére. A játéknak objektív és szubjektív, tárgyi és személyi feltételrendszerei vannak. E feltételrendszerek közül a következőket emelhetjük ki leginkább (Takács 2001; B. Méhes, 1993; Kovács- Bakos, 1997):

3.1. Szubjektív feltételek  A gyermek személyisége, a védettség, biztonságérzet, testi szükségletek kielégítettsége és szabad mozgáslehetőség  A nevelő személyisége (szülő, pedagógus)  A légkör  Az élmény

14


A gyermek érettsége jelenti azt a belső alapot, belső feltételrendszert, amihez a külső hatásoknak – a játék további feltételeinek – időbeli egybeesése szükséges ahhoz, hogy a gyermek fejlődése biztosított legyen a játék révén. Másik nagyon fontos feltétel a nevelő személyisége, legyen az szülő, gondozónő vagy pedagógus, személyiségük alapvetően hatással lesz a többi feltétel alakulására, magatartásuk kihatással van a gyermek játékának témájára, tartalmára, a játék szintjének alakulására. A nevelőnek nemcsak figyelembe kell vennie és tiszteletben kell tartania a játék sajátosságait, hanem játszania is kell szeretnie, mert csak az tudja tiszteletben tartani a gyermek játékát, aki örömmel, felszabadultan adja át magát a különféle játékhelyzeteknek, aki maga is önfeledt módon tud bekapcsolódni a játékba, aki maga is képes különféle anyagokból, félkész elemekből újszerű eszközt létrehozni, hogy saját tevékenységén keresztül fejlessze a gyermeket, és mintát adjon a gyermek játékához. A helyesen megválasztott nevelő magatartástól függ a játék légköre. A jelenkori pedagógia a biztonságot adó, nyugodt légkört, a gyermeki önállóságot és kezdeményezést hangsúlyozza. A játék tartalmi bővülésének biztosítéka a közösen tervezett és átélt, színes élmény.

3.2. Objektív feltételek  A játékhely  A játékidő  A játékeszköz Ezek az objektív feltételek teszik változatosabbá, sokoldalúbbá, gazdagabbá a gyermeki tevékenységet. Hozzájárulnak a közös élmények szerzéséhez, társas kapcsolatok alakításához. Az elegendő, tágas, nyugodt hely és megfelelő időkeret biztosítása alapfeltétel. A jól kialakított hely teret ad a sokoldalú mozgásra, az egyes játéktevékenységek elkülönítésére úgy, hogy a gyermekek egymás tevékenységét ne zavarják. A megfelelő idő biztosításával tesszük lehetővé, hogy a gyermekben felhalmozott feszültség levezetődjék, hogy a gyermek az alkotókedvét kiélhesse, hogy az átélt élményeit a játékban újra élhesse, vagy akár általa nem tapasztalt dolgot létrehozzon. A megfelelő játékszerek, játékeszközök biztosításával a nevelő alapvetően tudja befolyásolni a gyermek játékának mennyiségi és minőségi jellemzőit. Nálunk még kevéssé elterjedt a játékszerek tudományos igényességű, pedagógiai és pszichológiai jellegű vizsgálata. Minden gyerek más játékszert (mint közvetítő tárgyat) választ ahhoz, hogy kifejezze önmagát, általa felszínre hozza lelke mélyén megbúvó érzelmeit, gondolatés fantáziavilágát, de gondjait és konfliktusait is. Ha már megismertük a gyermeket és tudjuk, mi áll közel a szívéhez, életkori és egyéni sajátosságaihoz, akkor indulhatunk el, keresni a játék konkrét formába öntött változatát a játékpiacon. Természetesen azt szeretnénk, ha szép és kiváló lenne a játék. A minőség szerinti eligazodást sajnos nem segíti semmi, hiszen sok esetben csak a doboz felnyitása után vagy használatkor derülnek ki a játékszer árnyoldalai, hibái, gyenge minősége. Ezért nagyon fontos a tudatos, megtervezett szülői magatartás a gyermekek játékeszközeinek megválasztásában.

15


4. Gyermek – felnőtt játékának összehasonlítása Kritérium Meghatározottság Motiváció Típusai Játék hatása

Formáló hatás

Felnőtt A játék célja által Felüdülés, kikapcsolódás Társas játék, versenyjáték, labdajáték, népi játék, stb. Életkortól függetlenül személyiségváltozás, új magatartásformák kibontakozása Kevésbé erőteljes

Gyermek A játék célja által Felüdülés, kikapcsolódás Társas játék, versenyjáték, labdajáték, népi játék, stb. Életkortól függetlenül személyiségváltozás, új magatartásformák kibontakozása

Erőteljes, a kibontakozó fejlődő személyiség a játékban kapja meg az első impulzusokat. Játék és munka A játék a szabadidő eltöltésének A fő tevékenységi forma közötti viszony egyik formája, jelentősége a munkaidő csökkenésével egyidőben növekszik

5. A játék szerepe (funkciója) a gyermek sokoldalú fejlesztésében Az emberi társadalom fejlődésével párhuzamosan annak alárendelve a játék nevelési funkciója is változott. A változás állomásai:  Ősközösség: A játék kialakulása során az embergyermek játék a hasonlóságot mutatott az állatok játékával: az állatvilágban is megfigyelhető anyaállat viselkedésének utánzása, a kisállat és anyaállat közös játéka, ami mintegy az utánzás fontos feltétele. A faji szokások, viselkedési módok kialakulásában, kialakításában csak fokozatosan rajzolódtak ki a tudatos elemek. Az ősember gyermeke mihelyt már annyira fejlődött, hogy botot tudott fogni a kezébe, amikor már biztosan járt, biztosan mozgott az erdőben, a felnőttekkel együtt ment élelemszerzésre.  Ősközösség fejlettebb foka Megjelenik a munkaeszközök kicsinyített mása, mely egyben játékeszköz is egyben. Játék eszköz annyiban, hogy a gyermekek kevéske szabadidejükben a tárgyakkal eredeti funkciójukban eltérő tevékenységet is végeztek. Erre a fejlődési fokra az etológiai, antropológiai megfigyelésekből, illetve a régészeti ásatások tárgyi bizonyítékaiból lehet következtetni. E korban a gyermekek a felnőttek munkáiban minden előkészítés nélkül vettek részt, s tevékenységüket idejük függvényében játékos keretek között megismételték, ahol pedig nincs erre módja a gyermeknek, ott a társadalom életét visszatükröző játéktevékenység révén sajátítja el a felnőttek viselkedését, szokásait, s erre a felnőttek már tudatosan hagynak időt.

16


 Primitív társadalmak Már maradt idő a játékra, a játék az önállóságra nevelés színterévé vált. Margaret Mead kutatásai szerint az egész nap magukra hagyott gyermekek saját kajakjaikkal, evezőikkel, nyilaikkal játszottak, olyan játékeszközökkel, melyekkel szüleik dolgoztak – távol otthonuktól.  A termelés és társadalmi fejlődés bonyolultabbá válása A felnőttek már felismerték a játékban rejlő nevelési lehetősségeket, a játék nevelési funkciója megváltozott. A bonyolultabb termelési, harci eszközök kicsinyített másaival már nem lehetett elérni ugyanazt az eredményt, amit az egyszerűbb eszközök utánzataival elértek. A felnőtt szerep vállalására áttételesen, több lépcsőn keresztül készülhettek a gyermekek, közben olyan értékes képességeket alapoztak meg, melyekre az alapozó életformában, a primitívebb életformában nem volt szükség.

 Napjainkban A játéknak fontos alakító szerepe van, mely által hatást gyakorol a gyermek egész személyiségének fejlődésére. A játéknak formatív szerepe van a nevelés valamennyi ágazatában. 

A játék, mint a testnevelés eszköze

Általában a játék az óvodai és iskolai testnevelés feladatainak megvalósítási eszköze. A gyermek játék közben ugrál, kúszik, megerősítve ezáltal az egész szervezetet. A játék közbeni mozgások serkentik az anyagcserét, légzést, keringést és így az egész szervezet tónusát fenntartják. A játék hozzájárul a helyes testtartás, az egyensúly és különböző mozgáskészségek fejlesztéséhez. Szerepe van különböző jellemvonások kialakulásában: bátorság, akaraterő, kitartás, stb. 

Az értelmi nevelés a játékon keresztül

A játék az értelmi tevékenység fejlődésének szempontjából is fontos jelentőséggel bír. A játék által kétféle változás jön létre a megismerési folyamat tartalmában és szerkezetében: a. Egyrészt a játék révén a gyermek új ismereteket szerez környezetéről, változatos értelmi folyamatok fejlődnek ki, amelyek kihatnak az észlelés, emlékezés, memória fejlődésére. b. A játék hozzájárul a gyermek képzelőerejének fejlesztéséhez. Minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb a játék hatása a megismerési folyamatokra. A játék során használt tárgyakkal a gyermek közvetlen kapcsolatba kerül, észleli, megismeri ezek tulajdonságait, konkrét információkat nyer környezetéről. A pedagógus szerepe a játék irányításában az értelmi nevelés feladatainak megvalósításában: gazdagítania kell a gyermeknek külvilágból szerzett élményeit bővítenie, elmélyítenie kell a külvilágról kialakított képzetkörét serkentenie kell a gyermek képzeletét aktivizálnia kell a gondolkodást és szóbeli kifejezőképességet gyakoroltatnia kell a játékelemek szóbeli megnevezését

17


 Az erkölcsi nevelés megvalósítása a játékon keresztül A játék során a gyermekek fontos fogalmakat alkotnak a különböző társas viszonyokról, Erkölcsi érzelmeket élnek át. Játék közben a gyermek jobban megérti az erkölcsi fogalmakat: mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem, így könnyebben elsajátítja az erkölcsi szabályokat is. Már 45 éves kortól kezd kialakulni az érdeklődés a csoportjátékok iránt. Az ilyen csapatjátékok során kialakul a gyermekek között barátság, bajtársiasság, másikra figyelés, összetartás, együttműködés érzése. Játék közben a gyermek sokkal könnyebben elsajátítja a társas viselkedés szabályait, megtanulja saját érdekeinek összehangolását mások érdekeivel. Megtanul uralkodni pillanatnyi felindulásán, önszántából aláveti magát a szabályoknak, örömmel végrehajtja a játék által rárótt feladatokat. Játék során fejlődik spontánul a szervező és megfigyelőképesség, akarat, stb. Ám néhány erkölcsi tulajdonság nem alakul ki spontánul, csak a felnőtt hozzáértő irányítása mellett. Például: becsületesség, kitartás, összetartás, stb.  Az esztétikai nevelés a játékon keresztül A játék során fejlődnek a gyermek esztétikai emóciói és érzelmei, kialakul a szép iránti érzéke. Ilyen esztétikai érzelmeket élnek át kézimunka tevékenységek során, rajz tevékenységek alatt, dramatikus játékok alkalmával. A tánc, ének és versmondás ugyanezt fejleszti.  Szakmai nevelés a játékon keresztül Játék révén a gyermek megismeri a különböző mesterségek jellegzetességeit, azonosulhat a különböző szakmai szerepekkel.

 Gyakorlatok, feladatok 1. Tanulmányozza alaposan Takács Bernadett gondolatát a játékról (a fejezet elején), majd emelje ki, hányféle értelemben használja a játék, játszani kifejezéseket! 2. A játékpedagógiai szakirodalmat tanulmányozva keressen 5 különböző játék meghatározást! 3. Figyeljen meg egy gyermeki játékot és elemezze a játék objektív, illetve szubjektív feltételei függvényében! 4. „A játék szerepe/funkciója napjainkban” – címmel készítsen egy kb. egy oldalas (kb. 200 szavas) esszét! 5. Jelölje meg a következő kijelentések igaz vagy hamis voltát! A hamis kijelentéseket alakítsa igazzá! a) A gyermeki játék a gyermeknek olyan sajátos öntevékenysége, ami szabad akaratára épül, és általa érvényesül legtipikusabban és legsokoldalúbban az önkifejezés. b) A gyermek a játékát nem veszi komolyan. c) A játéknak nem velejárója az utánzás. d) A játékban jelen van a játéktudat, a minthaélmény. e) A játék objektív feltételei: a játékhely, a játéklégkör és a játékidő.

18

Igaz

Hamis

Igaz Igaz Igaz Igaz

Hamis Hamis Hamis Hamis


IV. tanulási egység

JÁTÉKESZKÖZÖK, JÁTÉKSZEREK (A játék objektív feltételei) eszköz játékszer minőségi követelmények népszerűség

szer

szerszám játékeszköz pedagógiai követelmények pedagógiai érték

1. Játékeszköz és játékszer fogalma A gyermek számára éppen úgy lehet bármely tárgy, anyag, felnőttek által használt eszköz a játék tárgya, mint a kizárólag játék céljára készült játékszer. A mindennapi gyakorlatban a játékeszközök, játékszerek fogalmát egyaránt használjuk, de másmás tartalommal. A Magyar Értelmező Kéziszótárban a következő fogalomértelmezéseket találjuk:  Eszköz: valamely művelet elvégzését lehetővé tevő vagy megkönnyítő szerszám, gép  Szer: eszköz, szerszám, gyakrabban használt a sportnyelvben  Szerszám: kézi erővel végzett munka hatékonyabbá tételére való eszköz. A pedagógiai szakirodalomban játékszernek nevezzük azokat a dolgokat, melyeket kifejezetten azért gyártottak, hogy játszanak velük. Játékeszköz minden olyan tárgy, dolog, anyag, eszköz, amelyet a gyerekek a játékhoz felhasználnak. (Kovács-Bakosi, 1997. 133.; B. Méhes, 1993.18., Maszler, 1996. 54-55.) Tehát ezek szerint minden játékszer lehet játékeszköz, de nem minden játékeszköz játékszer. A játékszer a gyermek kezében, illetve tevékenységében válik játékeszközzé. A gyermek, illetve a felnőtt „dönti” el, hogy egy tárgy, eszköz vagy szerszám játékeszközzé válike, amivel kedve szerint fog tevékenykedni, akár azok eredeti funkcióját is megváltoztatva. Vannak olyan játékszerek, melyek nem nagyon alkalmasak arra, hogy játékeszközökké váljanak. Számtalan eszközt viszont kiválóan tudnak a gyerekek játékszerként felhasználni.

2. Osztályozás A szakirodalomban számos próbálkozást találunk a játékszerek, játékeszközök csoportosítására. Az osztályozás különböző szempontok szerint történhet: a történetiség szempontja szerint, anyaguk szerint, szociális vagy pedagógiai értékük szerint, a játéktevékenység típusa szerint (mozgás, érzelmek, építés, stb.), a játékszer típusa szerint (építő, sport, közlekedési stb.), a használó személyek köre szerint (bébi, kisgyerek, lány, fiú, stb.), a játékszer anyaga szerint ( fa, fém, műanyag), stb. (Takács, 2001) Kövessük nyomon a KovácsBakosi szerzőpáros, illetve Maszler kategóriarendszerét, melyek legfontosabb vezérlőelvként a játékeszközök pedagógiai értékét helyezik középpontba (Kovács-Bakosi, 1997.134-135.; Maszler, 1996. 55.).

19


2.1. Kovács-Bakosi osztályozási rendszere -Tematikus játékszerek: a felnőttek a játék céljára készítették  valóságos eszközök, használati tárgyak kicsinyített másai, modelljei: határozott rendeltetésűek: kéziszerszámok utánzatai, babák, közlekedési eszközök  különböző képességeket fejlesztő játékszerek: kognitív, mozgásos és szociális hatásúak lehetnek, ide sorolódnak a modern technikai eszközök közül a komputeres és számítógépes játékok is  fantázia játékszerei: a meseszereplőket, állatokat elevenítik meg; illetve szórakoztatónevettető játékszerek -Polifunkcionális játékszerek: szintén a játék céljára készülnek, de megjelenítésük révén többféleképpen is felhasználhatók: építőkockák, konstrukciós játékszerek -Különböző anyagféleségek: fa, víz, kő, homok -A gyermek környezetében lévő használati tárgyak, eszközök: pl. táska, esernyő, bot, stb. -Népi játékeszközök: mindazok a játékeszközök, tárgyak, amelyek anyagukat, elkészítésüket, tematikájukat tekintve a nép hagyományaiból, mindennapi életéből, ünnep és jeles napjainak eseményeiből táplálkoznak. Ide tartoznak a letűnt korok használati tárgyainak kicsinyített másai, a népmesék tárgyi világa, a dalos népi játékok, az ünnepek, jeles napok gyermekek által is használható tárgyai, a természeti környezet kínálta tárgyak. Alkategóriái:  háziállatokat ábrázoló eszközök  emberekre emlékeztető eszközök  munkaeszközök  használati eszközök utánzatai  ügyességet fejlesztő eszközök  akusztikai eszközök

2.2.Maszler Irén osztályozási rendszere Maszler Irén a következő kategóriákat határozza meg:  Különféle anyagok: homok, kavics, papír, fa, fém, üveg, víz, festék, só lisztgyurma, stb.  Szerszámok: kalapács, fűrész, csavarhúzó, olló, stb.  Gépek: kicsinyített formában elektromos meghajtású vonat, mosógép, varrógép, stb.  Különféle használati tárgyak, esetleg kicsinyített formában: edények, bútorok, ruhák, stb.  Nagyüzemi vagy kisüzemi keretek között előállított félkész vagy teljesen kész eszközök, melyek a gyermekek vagy felnőttek közreműködésével a további felhasználásra alkalmasak.  Sportszerek: labdák, karika, ugrókötél, bot, kendő, babzsák, tornazsámoly, tornapad, stb.  Ismerethordozó könyvek, leporellók, képeskönyvek, mesekönyvek, lexikonok, stb.  Elektromos játékok, computer-játékok

20


3. A játékszerekkel szemben támasztott követelmények A szakirodalomban számos követelményt fogalmaznak meg a játékszerekkel szemben. Ezek a követelmények két nagy kategóriába sorolhatók: minőségi és pedagógiai követelmények (Kovács-Bakosi, 1997; Maszler, 1996; B. Méhes, 1993). Tekintsük át ezeket a követelményeket:

3.1. Minőségi követelmények (műszaki paraméterek) A játékszerek gyártói, illetve előállítói felelősek azért, hogy azok balesetmentesek legyenek, újabb fontos követelmény, hogy alapanyagukban és működtetés közben sugárveszély-mentesek legyenek (egészségügyi követelmény). Vannak játékszerek, amelyek önmagukban ugyan nem, de helytelen használat miatt balesetet okoznak. Éppen ezért pedagógiai feladat a veszélyessé válható eszközök helyes használatára felhívni a gyermekek figyelmét, és az állandó felügyeletről gondoskodni. A legfontosabb igényeket a játékszerrel szemben biztonsági és higiéniai szempontból támasztjuk: anyaga legyen szilárd, lemosható, elég nagy ahhoz, hogy bizonyos életkorban ne lehessen lenyelni; ne fogjon, ne legyen éles széle vagy sarka, ne váljék le róla könnyen valamilyen apró alkatrész, gombelem ne legyen benne, veszélyesek lehetnek a gombok, babaszemek is. Keveset gondolunk arra, hogy a játékszer milyen óriási igénybevételnek, gyötrésnek lesz kitéve, felülete lekophat, sérülhet, belseje felszínre kerülhet. A távoli országokból érkező olcsó játékszerektől óvakodni tanácsos, kémiai összetételükről legtöbbször szinte semmit sem tudunk. Ha a játékot lakk vagy festékréteg borítja, az anyagnak ellen kell állnia a nyálnak és verejtéknek. A legtöbb lakkban oldószermaradványok mutathatók ki. Némelyik kék, barna vagy zöld színanyagban kobalt, ólom vagy cink lehet, a piros szín eredhet kadmium, króm, antimon vagy arzén vegyületétől egyik sem kimondottan ártalmatlan anyag. A csecsemő és a kisgyermek mindent a szájába vesz, játékait néha intenzíven szopogatja! Ha a védőréteg lekopik, az olcsó játékszer belső rétegeinek színezékei és tartósító anyagai bukkannak elő, mindenféle mérgező vegyi anyag lehet bennük. Ezért legokosabb ragaszkodni a természetes anyagokból készült játékszerekhez: ilyen a sima keményfa, a természetes szálból készült babák stb. Ma már a színező anyagok közt is felbukkantak a biofestékek. A játékszereknek tehát legyenek tartósak, tisztíthatóak, színben, méretben és funkcionalitásban feleljenek meg a gyermekek igényeinek. A játékszerek tartóssága, jó minősége pedagógiai szempontból azért fontos, mert egyrészt a gyermeknek nagy bánatot, csalódást, sokszor ijedtséget vagy lelki ismeretfurdalást okoz, ha a játékszer a kezükben váratlanul és indokolatlanul elromlik, másrészt, mert csak ekkor élhetünk azzal a nevelési érvvel, hogy tárgyakkal rendesen kell bánni, különben elromlanak. Fontos minőségi követelmény, hogy a játékszerek esztétikusak legyenek, keltsék fel a gyerekek érdeklődését, ösztönző jellegűek legyenek, csináljanak kedvet a játékhoz. B. Méhes Vera szerint fontos, hogy esztétikusak legyenek a játékszerek, mert a gyermekek (főként a kisebbek) megszeretik játékaikat, hisz sok öröm fűzi őket hozzájuk, és amit szeretnek, az szép is számukra. Az ízléstelen, giccses játékszer rombolja az ízlést, ilyet még akkor sem érdemes megvenni, ha „előkelő” gyár vagy üzlet hozza forgalomba. A szép játékszerek, szép anyagok és eszközök az ízlésformálás, esztétikai nevelés megalapozásának fontos tényezői.

21


A valósághűség vitatott minőségi követelmény. B. Méhes Vera szerint csak bizonyos mértékben szükséges, hogy valósághűek legyenek, sokkal inkább fontosabb, hogy felidézzék a valóságos tárgy képzetét és feleljenek meg az adott korcsoport játékfunkciójának. Lehetnek leegyszerűsítettek és bizonyos fokig stilizáltak is; de soha ne legyenek torzak, félrevezetőek, hanem a gyerekek számára könnyen felismerhetőek. Az értéktektelen játékszerek gyakran megtéveszthetik a felnőtteket, s nem egyszer áruk miatt megvételre is csábítanak. A pedagógusok egyik nélkülözhetetlen küldetése a szülők meggyőzése az értéktelen játékszerek kedvezőtlen hatásáról.

3.2. Pedagógiai követelmények Nem elég, hogy minden minőségi követelmények megfeleljen egy játékeszköz/játékszer, nagyon fontos, hogy a gyermek használni is tudja. Tudjon vele hosszú ideig, tartalmasan, elmélyülten, fejlődését elősegítve játszani. Maszler Irén szerint talán legfontosabb követelmény, hogy a játékeszköz/játékszer ne legyen öncélú, hanem funkciójában hordozza a játék fejlesztésének lehetőségét. A gyermek számára egy eszköznek akkor van tevékenységre, cselekvésre ösztönző ereje, ha a gyermek be tudja építeni mindenkori játékába. A funkciónélküliség akkor következik be, ha egy játékeszközt nem akkor adunk a gyermek kezébe, amikor a gyermek érett arra a tevékenységre, cselekvésre. Következésképpen figyelembe kell vennünk a gyermek életkori sajátosságait is a játékeszköz megválasztásakor.

3.3. A tibe játékrendszer Takács Bernadett (2001) szerint a megfelelő játékszerek kritériumai a következők:  Általános pedagógiai kritériumok  Az anyagi sajátosságok értékelési kritériumai  A pszichikus funkciók fejlesztésének kritériumai Legrészletesebben a pszichikus funkciók fejlesztésének kritériumát dolgozta ki, kiemelvén az alábbi funkcióterületek fejlesztését:  Motorium:  Nagymozgásokat fejlesztő  Finommozgásokat fejlesztő  Percepció: percepciót fejlesztő  Intellektus  Kognitív képességeket fejlesztő  Gondolkodást fejlesztő  Emlékezetet fejlesztő  Figyelmet fejlesztő  Nyelvi képességeket fejlesztő  Szociabilitás  Személyiséget fejlesztő  Társas képességeket fejlesztő

22


4. A játékeszközök, játékszerek pedagógiai jelentősége A játékeszközöket, játékszereket különböző közvetítések útján fedezi fel a gyermek, aki mindig az adott kultúrában és természeti környezetben rendelkezésére álló eszközökből válogathatott évszázadokon át. Napjainkra e téren is nagy változásoknak vagyunk tanúi. A modern közlekedési eszközök és a világot átfogó játékkereskedelem távoli vidékek játékszereit és eszközeit szállítja a Föld egyik részéből a másikba. Óvodáinkban/iskoláinkban egyszerre találhatók meg a természetes anyagok, a népi hagyományok eszközei, az évszázadokon át ismert eszközök, valamint a legmodernebb technikai eszközök és más vidékek játékválasztékai. A játékszerek pedagógiai értékének vizsgálatánál különbséget kell tennünk az eszközök népszerűsége és pedagógiai értéke között. Nem mindig a legnépszerűbb eszközöknek magasabb a pedagógiai értéke, ugyanakkor a pedagógiai szempontból kevésbé értékeseket sem lehet teljesen mellőzni. Az ellentmondás feloldása más nevelői magatartást jelent az egyik és megint mást a másik esetben. A problémát az jelenti, hogy minél jobban kötődik a gyermek valamilyen játékszerhez – tehát minél népszerűbb –, annál nagyobb mértékben hat a gyermekre. Ezért van az, hogy a játékszerek pedagógiai értékét vizsgáló tanulmányok legnagyobb része a népszerűségi mutatókból indul ki, s a kutatók ezen mutatók ismeretében keresnek megoldást a játékeszközök alkalmazására. A játékszerek népszerűségét elsősorban az adott társadalmi közeg kulturális, műveltségi szintje, történeti és társadalmi változásai, s nem kevésbé a szülőkgyermek között kialakult kapcsolatrendszer határozza meg. A játékszerek egy része több évszázados múlttal rendelkezik, más részük rendszeresen cserélődik (játékfegyverek) vagy teljesen eltűnnek (babaruha tisztítás eszközei: kis mosóteknő, mosógép) vagy csak megújulnak, „modernizálódnak” (szenesvasaló, villanyvasaló) mindig követve a felnőttek használati tárgyainak változásait. Amíg a század első évtizedében végzett felmérések szerint a legnépszerűbb játékeszközöknek a homok, a baba, a vonat, a játékautó, a papír megmunkálása, a gyurma, a gyöngyfűzés tartozott, addig néhány évtizeddel később készült felmérésekben már előkelő helyet kapott a konstrukciós játék is. Napjainkban pedig az ún. divatos játékszerek akár néhány év alatt is képesek meghódítani szinte az egész modern világot, főleg az elektromos médiák közvetítésével és a világméretű játékszeripar jóvoltából. Retter szerint különös pedagógiai értékük van az olyan játékeszközöknek, amelyekhez a gyermek szívesen nyúl, melyek meghatározott időre lekötik figyelmét és kielégítik cselekvési vágyait (Retter, 1988). A játékeszköz annál értékesebb, minél inkább kész arra, hogy:  örömet keltsen, és cselekvésre motiváljon  segítse a képességek és érdeklődés kibontakozását  érthetőbbé tegye a gyermekek számára a világot  önkifejezésre és másokkal folytatandó kommunikációra késztessen  a valóság átalakítására és szimbolikus újrateremtésére késztessen Kövessük nyomon néhány játékszer, játékeszköz pedagógiai jelentőségét (KovácsBakosi, 1997): a) A homok és a víz mindegyik felmérésben az első helyek valamelyikére került. Napjainkban sem veszít népszerűségéből, különösen akkor, ha a felnőttek jobban

23


igazodnak a gyermekek igényeihez. Pl. ha különböző nedvességtartalmú homokról gondoskodnak, ha van elég kavics, ha a gyeptéglával szabadabban is lehet gazdálkodni. Napjainkban az udvari élet nagyon sokszor a homokozó köré szerveződik, ami nem mindig lehet megnyugtató. (Pl. alig van egyéb játszási lehetőség.) A homok – a homokozás – pedagógiai értéke is figyelemre méltó. Sokféle felhasználási lehetőséget kínál a legkisebbeknek éppen úgy, mint a nagyobbaknak. Szinte ösztönzi a gyermekeket a gondolkodásra, az ötletek keresésére. Emellett a játékelgondolások megvalósítása sok ügyességet, kézizmok – a finom mozgások – tökéletesedését segítik. A homok egyaránt alkalmas az egyedi tervek megvalósítására és a csoportos játékra. Szociális értéke ezért kiemelkedő. A homok több játékfajta színtere, kelléke, kiegészítője. Gyakorló, szerep, szabályjáték mellett még társas és sportjátékokhoz is igénybe vehető. b) A baba és a babaszobabútor minden korosztály kedvelt játéka, főleg a lányok körében. Az egyik legősibb időkre visszanyúló játékkészlet pedagógiai szempontból nagyon értékes. Főleg azért, mert a „baba” körül kialakult játékok a legalkalmasabbak a hároméves gyermekek szerepjátékához, ez az a játékszercsoport, amelynek hatására fejlődik a gyermekek empátiakészsége, kiteljesedik érzelmi világa, a másik iránti figyelmessége, törődése. Tehát a játékbaba és a bababútor szocializációs hatása más játékszerekkel nehezen vagy egyáltalán nem pótolható. A baba összekötő kapocs a családi és a tágabb környezeti témák játékai között. De összekötő kapocs a különféle játékfajták között is. c) A félkész-konstrukciós vagy szerkesztő játékok különösen napjainkban népszerűek a gyermekek körében. Pedagógiai értékükkel kapcsolatosan megoszlanak a vélemények. A technika világában elég sok impulzus éri a gyermekeket, aminek feldolgozásában nagy segítséget jelentenek a konstrukciós játékszerek: kreativitást, türelmet fejlesztő hatásuk vitathatatlan, ugyanakkor óvodai közösségben különösen nehéz megoldani a csoportos alkotást, főleg az egyéni elképzelések megvalósításhoz nincs szükség társakra. Inkább akadályozzák, mint segítik a kivitelezést. A konstrukciós alkotás nagyon eszközigényes. Mindezek ellenére helye van a játékeszközök között, sőt hiánya kedvezőtlenül érintené a játszási lehetőségeket, de uralkodó vagy netalán kizárólagos szerepétől mindenképpen óvakodnunk kell. Nemcsak az alacsony szociális indexe miatt, hanem azért, mert nem alakul ki a különböző anyagok megmunkálása iránti érdeklődés, s nincs alkalma a gyermeknek a játékszerszámokkal való ismerkedésre. Az építőjáték szociális indexe meglehetősen alacsony, de egyéb játékelemekkel kiegészítve serkenti a fantáziát, hozzájárul a szerkesztő készségekhez, az anyagismeretekhez. A gyermekeknek éppen úgy meg kell ismerniük a bonyolultabb építkezés nyújtotta öröm forrását, mint a konstrukciós alkotásokét. d) A közlekedési eszközök iránti érdeklődés jelenleg is megtalálható a gyermekeknél. Tárgyai mindig az adott kor közlekedési eszközének kicsinyített másai, de alapvetően változott a gyermekek igénye e játékszerekkel szemben, mint régebben. A televízió hatására megnőtt a népszerűsége a rendőrségi és mentőautóknak, helikoptereknek, távvezérlésű vonatszerelvényeknek és autóknak. A média hatására a közlekedési eszközöknek kissé visszaszorult a pedagógiai értéke, mert a szállítás és munka megkönnyítése helyett az autóversenyzés, száguldás, üldözés képzetköre társul a közlekedési játékokhoz.

24


e) Az orvosi felszerelés is megtalálható valamennyi korcsoport játékában. A kisebbek szívesen gyógyítják a játékbabájukat, a kedvenc játékállatukat, majd később egymás gyógyítására veszik igénybe az orvosi felszerelést. Eleinte csak egyegy műveletet játszanak el, majd kellő játéktapasztalat és egyéb élmény hatására játékuk mind összetettebb lesz, ugyanakkor megjelenik az orvosi rendelő a berendezésével és a gyógyszertárak is. Ugyanakkor az orvosi felszerelés más játék kiegészítő eszköze is lehet: például kirándulásra is magukkal vihetik az orvosi táskát. A különböző orvosi eszközök és kellékek együttes igénybevétele módot ad a közös játszásra, segítve ezáltal a szocializációs folyamatot, különösen a türelem, a figyelmesség, a gondoskodás, a vigasztalás és szeretetteljes ápolás tulajdonságainak erősítését segítve elő. f) A konyhai felszerelések nagyon népszerűek minden korosztály körében. A kisebbek főleg a családi eseményekhez kapcsolják használatát, ahol a legtöbbször baba is van. A négyöt évesek játékaiban a babakonyha már inkább kifelé nyit a társadalmi élet egyéb területei felé (vendégség, cukrászda, üzlet, ünnepi készülődések. A nagyobbak már önállóan is vállalkoznak a konyhai felszerelések bővítésére. Egyéni alkotásaikhoz egyaránt igénybe veszik az agyagot, a papírt, a textíliát, a fát, a műanyagpalackokat. Itt jelenik meg leghamarabb a kooperatív képesség. g) A modern játékszerek széles skálán mozognak, s nem is lehet élesen határt vonni a hagyományos és modern eszközök között. Modern játékszeren a legújabb kor technikai technikai és műszaki fejlettségének, a legújabb pedagógiai, pszichológiai, egészségügyi követelményeknek megfelelő és a kor közízléséhez, illetve a gyermek tapasztalatára támaszkodó játékszereket értjük. h) Népi játékeszközök A népi játékok eszközeiről, annak pedagógiai jelentőségéről külön is kell szólni. Fontos megjegyezni, hogy a különféle természetes anyagokból készült egyszerű játékszerek nagyon népszerűek a gyermekek körében. Már csak azért is, mert az anyaggyűjtésben a gyermekek is közreműködhetnek, mert az elkészítésükben részt vehetnek, mert felhasználásuk nagyon széleskörű lehet, mert anyaga könnyen pótolható (egy részének), mert elkészítése, beépítése a játékba majdnem mindig valamilyen eseményhez, élményhez kötődik.

5. Az új játékszerek elfogadtatása A játékszerek iránti érdeklődés felkeltése sajátos probléma, ugyanis a gyermek természeténél fogva minden új iránt érdeklődik, de érdeklődése nagyon sok esetben rövid életű. Az új játékszer idejekorán kikerül játékeszköztárából, mielőtt még kijátszotta volna magát vele. A tárgy iránti érdeklődés több fázison át szilárdul meg, válik tartóssá (Kovács Bakosi 1997.145):  Felfedezés/exploráció szakasza: a tárgy külső tulajdonságainak megismerése elsősorban észlelés, tapintás, manipuláció útján.  Teljes manipulációs szakasz: a tárgy részeivel történő ismerkedés, vagyis a tárgy alkotóelemeinek, részeinek megismerése, funkciójuk felfedezése (gurul, repül, összeilleszthető, mozgások végzésére alkalmas, stb.)  A játékszerrel végezhető variációs felhasználási lehetőségek felfedezése  Az új játékszerrel kapcsolatos játékélmények (sikerélmény, alkotás élménye, szociális élmény, győzelem élménye) útján történő kötődés az új, immár elfogadott játékszerhez

25


 Gyakorlatok, feladatok 1. Leltározza fel egy óvodai csoport játékszerkészletét! Röviden jellemezze az óvodai csoportot a játékfelszereltség szempontjából! 2. Leltározza fel egy óvoda játékszerkészletét! Röviden jellemezze az óvodát a játékfelszereltség szempontjából! 3. Elemezze saját gyermeke/ismerős gyermek 5 játékszerét a tanult kritériumok alapján! 4. Tervezzen meg egy fejlesztő játékszert! (lehetőleg olyat, ami még nincs forgalmazva) 5. Kérdezzen ki legalább 5 szülőt a játékszervásárlási szokásai felől! Segítségként használja a 8. mellékletet! Összesítse a kikérdezés eredményeit! 6. Jelölje meg a következő kijelentések igaz vagy hamis voltát! A hamis kijelentéseket alakítsa igazzá! a. A tematikus játékszereket a felnőttek a játék céljára készítették. b. A fantázia játékszerei meseszereplőket, állatokat elevenítenek meg. c. A játékszerek megválasztásakor nem kell figyelembe venni a gyermekek életkori sajátosságait. d. Minden játékeszköz lehet játékszer, de nem minden játékszer játékeszköz. e. A számítógépes játékok a polifunkcionális játékszerek kategóriájába tartoznak.

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis

f. A tematikus játékszereket a felnőttek a játék céljára készítették. g. Fontos pedagógiai követelmény, hogy a játékszerek tartósak, tisztíthatóak és esztétikusak legyenek. h. A játékszerek megválasztásakor nem kell figyelembe venni a gyermekek életkori sajátosságait.

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis

7. Mutassa be, miben áll az alábbi játékszerek pedagógiai jelentősége:  Barbie-baba  Lego  Pókemberes puzzle  Pöttyös labda  Plüssmaci 8. Karikázza be a helyes válasz(oka)t! A. Melyek

a játék objektív feltételei? a) gyermek személyisége, légkör, nevelő személyisége, élmény b) gyermek személyisége, nevelő személyisége c) játékhely, játékidő, játékszer B. „...................-nek/nak nevezzük azokat a dolgokat, melyeket kifejezetten azért gyártottak, hogy játszanak velük”. a) Játékeszköz b) Játékszer c) Szerszám d) Szer e) Eszköz

26


C. a baba melyik játékszer-kategóriába tartozik? a) Tematikus játékszerek b) Polifunkcionális játékszerek c) Különböző anyagféleségek

d) Használati tárgyak, eszközök e) Népi játékeszközök

D. Az építőkockák melyik kategóriába tartoznak?

E. A betlehem melyik kategóriába tartozik? a) Tematikus játékszerek a) Tematikus játékszerek b) Polifunkcionális játékszerek b) Polifunkcionális játékszerek c) Különböző anyagféleségek c) Különböző anyagféleségek d) Használati tárgyak, eszközök d) Használati tárgyak, eszközök e) Népi játékeszközök e) Népi játékeszközök F. A plüssmackó melyik kategóriába tartozik? G. A kéziszerszámok utánzatai melyik kategóriába tartoznak? a) Tematikus játékszerek a) Tematikus játékszerek b) Polifunkcionális játékszerek b) Polifunkcionális játékszerek c) Különböző anyagféleségek c) Különböző anyagféleségek d) Használati tárgyak, eszközök d) Használati tárgyak, eszközök e) Népi játékeszközök e) Népi játékeszközök H. Miben áll a baba és babaszobabútor pedagógiai jelentősége? a) Fejleszti az empátiakészséget d) Hozzájárul az anyagismeret fejlődéséhez b) Elősegíti a finom mozgások e) Elősegíti a gondoskodás, tökéletesedését szeretetteljes ápolás tulajdonságainak erősítését c) Fejleszti a kreativitást I. Miben áll a homok és a víz pedagógiai jelentősége? a) Fejleszti az empátiakészséget d) Hozzájárul az anyagismeret fejlődéséhez b) Elősegíti a finom mozgások e) Elősegíti a gondoskodás, tökéletesedését szeretetteljes ápolás c) Fejleszti a kreativitást tulajdonságainak erősítését J. Melyek a játékszerekkel szemben támasztott minőségi követelmények? a) Balesetmentesség f) Tartósság b) Sugárveszélymentesség g) Tisztíthatóság c) Fejlesztő jelleg h) Életkori sajátosságoknak megfelelő d) Biztonságosság i) Esztétikusság e) Használhatóság

27


V. tanulási egység JÁTÉK AZ ÁLLATVILÁGBAN biológiai eredet belső késztetésű játék

társadalmi eredet manipulációs játék

töredékes viselkedés társas játék

1. Az állatok játékának sajátosságai A játék nemcsak az ember, hanem általában a hőszabályozással rendelkező fajok különös magatartása. Lényege nem ragadható meg, ha ezt a magatartást alkalmazkodásnak állítva a felesleges energia levezetési eszközének vagy felkészülési, gyakorlási tevékenységének véljük. Igen erős emocionális állapotnak tekinthetjük, mely állapotot az aktiváció és aktivitást megszabóbefolyásoló motívumok idéznek elő. Ezt az állapotot ellentétes érzelmek együttléte jellemzi, megjelenéséhez szükséges, hogy a játszó élőlény viszonylag biztonságban tudhassa magát, mentes legyen a létfenntartás elemi gondjaitól. Az állatok játékával az etológia és pszichológia foglalkozik részletesen. A pszichológia feladata a fiatal állatok és a gyermek játékának összehasonlítása. Az állatok játéka ösztönös biológiai élettevékenység. Az etológia szerint az állat viselkedésének kibontakozásában ha nem is meghatározó, de jelentős szerepe van a játéknak. Elősegíti, hogy a kisállat megismerhesse saját testét, annak teljesítőképességét, jellegzetességét, mozgékonyságát, tűrőképességét. A játék hatására létrejött viselkedési formákat az állat kipróbálja, kombinálja. E játékokban számos viselkedési forma, elem keveredik (pl. zsákmányszerzés mozzanatát védekezés mozzanata váltja fel vagy támadó mozdulatokat a szexuálisak.) A legtöbb kölyök játéka az érett állatok viselkedésláncolatának része.

2. Az állatok és emberek játékának összehasonlítása Mint már fentebb említettük, a pszichológia feladata a fiatal állatok és a gyermek játékának összehasonlítása. Kritérium

Állatok játéka

Emberek játéka

Meghatározottsága

Kizárólag biológiai eredetű

Elkezdés időpontja

Születésük után hamar elkezdenek játszani Egyszerűbb

Elsősorban társadalmi, és csak másodsorban biológiai meghatározottságú Később kezdenek játszani

Bonyolultsági fok Időtartam Környezeti feltételek

Szerepe

Kevesebbet játszik Környezeti feltételek befolyásolják: a számukra legkedvezőbb időjárás mellett játszanak. Szabályozás megalapozása, szabályozó működés gyorsítása

28

Fejlettebb, bonyolultabb Tovább játszik Megfelelő környezeti feltételek a gyermekek játékára is kedvezően hatnak. Nevelés, személyiségfejlesztés, társadalmi szerepek elsajátítása


3. Állatok játékának osztályzása a. belső késztetésből fakadó játékok: mentesek minden külső feltételtől, belső feltételekre épülnek – bárányok, kecskegidák ugrándozása b. töredékes viselkedések: ezek normális körülmények között bizonyos biológiai funkciók kielégítését szolgálják (evés, harc, szaporodás). A játék alkalmával a mozdulatok, viselkedési sémák mozaikszerűek, összefüggéstelek, célnélküliek. – értéktelen tárgyak utáni lopózás c. társas játékok: azonos korú fiatal álatok között, az újszülött és anyaállat között, kölyökállat és ember között. d. manipulációs játékok: külső céltól mentesek

Gyakorlatok, feladatok 1. Figyelje meg egy saját környezetében élő állat játékát! Jellemezze röviden a megfigyelt játékot! A jellemzést támassza alá fényképekkel is! 2. Nevezze meg házi kedvencének 3 legkedveltebb játékát! Határozza meg, hogy a megnevezett játékok milyen játékkategóriába tartoznak!

29


VI. tanulási egység A JÁTÉKOK OSZTÁLYOZÁSA Play gyakorlójáték szerepjáték

game konstrukciós játék szabályjáték

1. Osztályozási nehézségek Nem mindenki által ismert a kisgyermek játékának változékonysága, sokfélesége. A gyermeki játék fejlődésének törvényszerűségét, a fejlődés pedagógiai feltételeinek megteremtését csak az egy nyelven, az azonos fogalmi struktúrában gondolkodó szakemberek képesek megvitatni és a gyakorlat számára egyértelmű törvényszerűségeket megfogalmazni. Az osztályozások egyik nehézsége éppen az egy nyelven beszélés részleges hiányából adódik. Azért csak részleges, mert, noha egyegy játékmegnyilvánulást különböző elnevezéssel illetnek, de olyan eltérés nincs, hogy az elnevezések valamelyike különböző szintű játékot jelentene. A fogalmi különbözőség az azonos játéktípus megjelenésével jelentkezik. Egyegy játék elnevezése általában az adott játék leglényegesebb jegyéből származik. Innen eredeztethető az a gyakorlat, hogy egyfajta játéknak többféle megnevezése is ismert. Például az angolszász szakirodalomban két fogalmat használnak a játék megnevezésére: play és game. Play:  tág értelmezés: szabad játékaktivitás  szűk értelmezés: fiktív játéktevékenység Game: versenyjáték Ahány játékelmélet, szinte annyi játékrendszerrel találkozunk. Tekintsük át a játék felosztását a klasszikus pszichológiai irodalomban: F. Fröbel kétféleképpen osztályozza a játékokat. Az első szempont a játék tartalma, tehát az, amit a gyermek csinál. Eszerint három játékcsoportot különböztet meg:  utánzás  a tanultak alkalmazása  valamilyen dolognak az előállítása A második esetben a játéktevékenység miértjéből indul ki. Ezen az alapon is három csoportot különböztet meg:  a testi örömöket kifejező játékok  érzelmi gyönyört jelentő játékok  értelemfejlesztő játékok E kettős felosztásból kitűnik F. Fröbel felismerése, miszerint nem elég tudni a játék tartalmát, hanem keresni kell annak hatását a gyermek fejlődésére. K. Groos a felosztás legfőbb vezérelvének a praktikusságratörekvést tartja. Eszerint két csoportot különböztet meg:

30


Az első csoportba sorolja a szenzorikus szervek játszó tevékenységét, a motorikus szervek játszó begyakorlását és az érzelmi erők játékos gyakorlását. A második csoporthoz az alacsonyabb rendű ösztönökre épülő játékokat sorolja: például harci játékokat, a szerepjátékot, társasjátékokat. Bár Grossnak ez a kettős felosztása az egész játékállományt felöleli, mégis aligha nevezhető praktikusnak. J. Piaget rendező elve a „játék értelemfejlesztő funkciója”. A fejlődés három szakaszában igazítja a játék felosztását: az érzékszervimozgásos intelligenciához, a szituatív intelligenciához és az érzelmi működéshez. Az első szakasz játéka a gyakorló játék, a másodiké a szimbolikus játék (27 éves kor), majd ezt követi a konstrukciós, valamint a társas játék. Mit mutatnak ezek a felosztások? A játékfajtákon belül mindegyik felbontás játékcsoportokról beszél. Elfogadott játéktípusok: a gyakorló- vagy funkciójáték, a konstrukciós játék, a szerepjáték és a szabályjáték. A továbbiakban tekintsük át röviden ezeket a szakirodalom által általánosan elfogadott játéktípusokat, játékfajtákat.

2. A gyakorló- vagy funkciójáték érzékszervi mozgásos játék mozgásos gyakorló játék explorációs játék

ritmikus utánzás tárgyakkal végzett gyakorló játék manipulációs játék

Gyakorló-funkció játék: a kisgyermek az ismétlések révén a különböző képességeit gyakorolja. 0,50,7 éves kortól kb. 2 éves korig a kisgyermek játéka, azonban átnyúlik a következő életszakaszba is. Érzékszervi mozgásos, kísérletező játéknak is szokták nevezni, mert a kisgyermek ezen az úton sajátítja el az egyszerű tárgyak használatát, illetve ezen az úton alakul ki a mozgáskoordinációja. Alapvető ismérve a mozgás, a tárgyakkal végzett manipuláció, az ismétlés és utánzás. A szakirodalom megkülönböztet: mozgásos gyakorló játékot: a gyermek újabb és újabb mozgásfunkcióit gyakorolja, a funkció gyakorlásának feszültségcsökkentő hatása van, és ez örömszerzést vált ki. tárgyakkal (anyagokkal, játékszerekkel) végzett gyakorló játékot. Piaget a tárgyakkal végzett játékon belül megkülönböztet: explorációs játék (exploráció=kutatás): a tárgy, tapasztalat még annyira új, hogy ez váltja ki az ismerkedést, a tájékozódó gyakorlást. A gyermek megismeri az anyagok, tárgyak tulajdonságait, halmazállapotait, egymáshoz való relációikat, mennyiségüket, nagyságukat, stb. manipulációs játék: olyan játékok, melyekben a tárgy nem jelent már semmi újat. Ebben az esetben az öröm forrása maga a manipuláció. A manipulálással egy sor műveletet tanul meg a gyermek a kezével: fogni, emelni, letenni, összeilleszteni, dobni, gurítani, nyomni, csúsztatni, lökni; mindettől kezei, ujjai ügyesednek.

31


Maszler Irén (1993) a gyakorlójátéknak az alábbi kategóriáit különbözteti meg: a. hang és beszéd gyakorlása: dallam, mondóka, szöveg ismételgetése, pl.: kopp kopp szópár kopogással b. mozgást gyakorló játék: ugrókötéllel való játék, labdapattintgatás, szőnyeg/járdaszélen járás, futkosás a teremben (valamilyen céllal) c. eszközzel való játék: babakocsitologatás, mágneses figurák egymásra rakása, autótologatás, építőelemek egymásra rakosgatása d. anyagokkal való játék: homokozás, kavicsgyűjtögetés, papír tépkedése, gyűrögetése, víz öntögetése, fröcskölése, levelek gyűjtése A gyermekkori manipuláció és exploráció minden tudás kezdete. Főként a bölcsödéskorra jellemző, de nagyon gyakori kis óvodásokra is, sőt még nagyobbaknál is gyakran észlelhető konstrukciós vagy szerepjáték részmozzanataként, vagy mozgásos játékok néhány formájában (labdázás, szökdelés ugrókötéllel). E játék a legegyszerűbb funkciók gyakorlásától az anyagokkal, eszközökkel és tárgyakkal végzett gyakorlójátékon keresztül elvezet a konstrukciós és szerepjátékokig. A gyakorlójáték kialakulásában és fejlődésben több szakasz különíthető el. A gyakorlójáték fejlődésének szakaszai:  Játékszerek és eszközök rakosgatása: két tárggyal végzett művelet, mely majd kiegészül 3 tárggyal  Több tárgyas játékok: a gyermek már képes egymáshoz tartozó eszközökkel folytatott játékra.  Természetben lévő anyagokkal végzett manipulációk. A víz, homok, kavics, szilárdan összerakott fahasábok mindmind alkalmasak a környezet felfedezésére, a különböző funkciók gyakorlására.  Tárgyak képzeletbeli használata: ez már átmenetet jelent a szerepjáték felé.  Társas játékok kialakulása: a tárgyakkal végzett mozgások bonyolultabbá válása elvezet a társas játékok kialakulásához. Pl. labda elgurítása, kockák dobálása. Itt még a gyermek nem érzi pontosan a szabályokat, de elvégzi mindazokat a mozgásokat, melyeket a nagyobbaktól lát.  Szerszámok használata: manipulálási lehetőség, kiegészülve kombinációs lehetőségekkel Az óvodások gyakorlójátékát az utánzásban bekövetkezett változás alapján is lehet jellemezni. A gyermekben megvan a természetes vágy a felnőttek használati tárgyainak bevonására a játékba. A játékautó kormánya helyett az igazi autó kormányával szeretne kormányozni, a játékmosógéppel mosni, stb. A gyakorlójáték szintjén álló utánzás sajátos megnyilvánulása a ritmikus utánzás. Gyakori jelenség az oviskor kezdetén a társak figyelése, majd ezt követően utánzása. Az utánzás néha nem két gyermek között zajlik, hanem sokszor részt vesz benne az egész csoport, s egyszerre teszi mindenki ugyanazt. Pl. Ha valaki kopogtatni kezd a kockával, akkor pillanatok alatt mindenki kocka vagy más tárgy után nyúl. Nem a tárgy, hanem a mozgás, a ritmus érdekes a gyerekek számára.

Gyakorlatok, feladatok 1. „A gyakorlójáték szerepe a gyermek személyiségének fejlődésében” – címmel készítsen egy kb. egy oldalas (200 szavas) esszét!

32


3. A konstruáló játék építő játék játékeszközkészítés

gyermeki barkácsolás ajándékkészítés

konstrukciós játékelemek tárgykészítés

A konstruálójáték besorolása vitatott. A konstrukciós tevékenység olyan játék, amely több munkaelemet is hordoz magában. Lényege maga a konstruálás, alkotás. A játék feszültsége a konstruálás kívánságából fakad, a konstruálás feszültségcsökkentő hatásából pedig a játék öröme. A konstruáló játéknak több formája van: A) Építő játék: ez a konstruáló játék legegyszerűbb formája, a gyakorlójátékból fejlődik ki. A kisgyermek egymáshoz valamilyen kapcsolódási móddal egyszerű elemekből (építőkockákból, de nem csak abból) minta vagy saját elgondolás alapján alkot, épít valamit. B) Gyermeki barkácsolás: kisméretű kéziszerszámok igénybevételével a gyermek különböző anyagokból új tárgyakat, új alkotást készít elsősorban játékához vagy pusztán csak a játékos alkotás öröméért. A barkácsolás fajtái:  Játékeszközkészítés: a hiányzó játékeszközt a gyermek maga hozza létre.  Ajándékkészítés, díszítés  Tárgyak készítése Barkácsolásnál használt anyagok:  Papírféleségek:  Dobozok, műanyagpalackok  Gyurma, hurkapálcika, fogpiszkáló, szívószál  Fahulladékok, lécek, deszkadarabok  Vatta, textil és bőrhulladékok, egyéb maradékok  Termények A barkácsolás újabb változatát a gyermekek által is kezelhető modern technológiák és az alkotáshoz szükséges részelemek képezik. C) Szűkebb csoport: konstrukciós játékelemekre épülő játékok: e játék témakínálata követi a kor igényeit. Készülhet minta, rajz, ábra után vagy a gyermek kreativitására támaszkodva. A konstruálás egyaránt előfordul önálló játékként, vagy valamelyik más játékkal – leggyakrabban a szerepjátékkal – kombinálva. E játék legfontosabb pedagógiai értéke a kreativitásra nevelés, velejárói a megfigyelés, emlékezés, a képzelet, a problémamegoldás, az esztétikai érzék és manualitás (ügyesség) fejlesztése. Barkácsolás során már óvodáskorban kialakulhat a gyermekekben az, hogy hogyha elromlik valami, megjavítjuk, ha valamire szükségünk van, előállítjuk. A barkácsolásban, építésben a gyerekeknek sikerélményük lesz, az örömmel egyidejűleg nő önbizalmuk, öntudatuk. Közös építés, barkácsolás közben társas kapcsolatok keletkeznek, erősödnek. Sok lehetőség adódik az együttjátszásra, az együttműködésre, kölcsönös segítségnyújtásra. Hogyan fejlődik a konstruáló játék? A gyermekek kezdenek érdeklődni a kisszerszámok iránt: papírt vágnak, ruhát varrnak. A gyermek kezd házat építeni önmaga számára a rendelkezésre álló anyagból. A

33


gyermek különböző tárgyakból már saját kis világot szerkeszt önmaga számára, melyben a dolgok manipulálásával a felnőtteket utánozza. A gyermeket nem szabad elhalmozni túl sok kész játékszerrel, mert ez a jó fantáziájú gyermeket is kényelmessé teszi.

Gyakorlatok, feladatok 1. „A konstruáló játék szerepe a gyermek személyiségének fejlődésében” – címmel készítsen egy kb. egy oldalas (kb. 200 szavas) esszét! 2. Figyelje meg és elemezze egy gyermek vagy gyermekcsoport építőjátékát! Az elemzéshez használja fel a 6. mellékletben található szempontokat!

4. A szerepjáték utánzójáték tematikus játék mintha-helyzet képzelet családjáték óvodásdi

fantáziajáték szimbólum játék érzelmek együttműködés közlekedési szerepjáték iskolásdi

fikciójáték projekciós játék szerep utánzás mesterségek játéka orvososdi

4.1. A szerepjáték fogalma A gyakorlófunkciós játék a legegyszerűbb funkciók gyakorlásától az anyagokkal, eszközökkel és tárgyakkal végzett gyakorlójátékokon keresztül elvezet a konstrukciós és szerepjátékokig. A szerepjáték a gyermeknek az a tevékenysége, melyben a maga által választott szerepeket igyekszik megeleveníteni az értelmi szűrőjén át feldolgozott környezeti tapasztalatokra, benyomásokra támaszkodva. A „mintha” helyzetben a valóságos tárgyakat képzelete segítségével éppen úgy átváltoztatja, képzelt vagy valós tárgyakkal helyettesíti, mint ahogy az egész cselekménynek új környezetet teremt vagy mint ahogy utánzott, elképzelt szerepekhez is érvényesülhet a behelyettesítés, az összevonás vagy átváltozás. Ezért a szerepjáték mindig a gyermek által teremtett világban játszódik le. A gyermek által megteremtett helyzetek lehetővé teszik számára érzelmeinek újbóli átélését, haragjának, félelmeinek, konfliktusainak feloldását, megjeleníthet mindent és mindenkit, mert a szerepjáték a korlátlan lehetőségek tárháza. A szerepjátékban, ahogyan ezt a neve is mutatja, a gyerekek mindig valamilyen szerepet vállalnak. A szerepjátékokban integrálódik az élmény – amennyiben negatív asszociációk társulnak hozzá, úgy az ismétlések során ezek enyhülnek –, és az ismétlés lassanként feloldja a feszültséget, tapasztalattá formálja az észleletet. A szerepjáték, amennyiben a gyermek az őt körülvevő világ egyegy jelenetét játssza el, méghozzá úgy, hogy a saját személyiségén átszűrve formálja meg a szerepet, a szocializáció és társkapcsolatok fejlesztésében nélkülözhetetlen. A szerepjátszások során a gyermek elsősorban a saját személyiségét alakítja, és megtanul szembesülni a csoport véleményével.

34


A szerepjáték mindig valamilyen társadalmi élményből fakad, eredetét tekintve szociális jelenség. Valamilyen ismert társadalmi kapcsolat megléte vagy éppen hiányérzete hozza létre. Mivel a gyermekek késztetést éreznek arra, hogy azt tegyék, amit a felnőttek, de ezt nem tehetik a valóságban, ezért eljátsszák. A szakirodalomban e játékfajtának több megnevezését használják. Így találkozhatunk: utánzó-, fantázia-, fikciós-, tematikus-, szimbólum-, projekciós játék elnevezéssel.

4.2. A szerepjáték kialakulása1 A szerepjáték nem egyik napról a másikra válik uralkodóvá, hanem fokozatosan fejlődik ki a gyakorló – funkciójáték keretei között. A szerepjátékkal párhuzamosan számtalan egyéb játék is jellemzi az óvodáskort, s nyilvánvaló a kölcsönhatásuk a szerepjátékkal. A szerepjáték gyakran a gyakorlójátékból alakul ki. Ebben a formában még nagyon hasonlít hozzá, mert a gyerek ilyenkor a szerepnek még csak egy mozzanatát, egy funkcióját gyakorolja, ismételgeti. Többnyire nem is lehet azt a pillanatot megragadni, amikor a gyakorlójáték szerepjátékká válik. Amikor a kislány ringatja babáját vagy tologatja a babakocsit, szemmel láthatóan a funkciót gyakorolja, de mivel ez a funkció meghatározott szerephez, mégpedig az anya szerepéhez tartozik, a gyakorlást előbbutóbb a szerephez kötött érzelem kíséri. Mivel a szerepjáték a gyakorlójátéknál magasabb szintű, néha az a pedagógiai feladatunk, hogy a gyakorlójátékot szerepjátékká fejlesszük, persze csak akkor, ha a gyerektől erre valamiféle jelzés érkezett: a funkciógyakorlást már unja. Ilyenkor a szerephez tartozó szokásokra, a bonyolultabb cselekvési formákra, újabb ismeretekre emlékeztethetjük az óvodásokat. A szerepjáték kialakulásának, illetve az átmeneti periódusnak vannak karakterisztikusabb jelei is. A gyakorlójátékból a szerepjátékba való átmenet periódusa kb. a kétkét és fél éves korra tehető, de nem ritka a három éves kor utáni időszak sem. A cselekvés leválik arról a tárgyról, amelynek körülményei között létrejött. A leváláshoz szükséges a cselekvések általánosítása függetlenítve a konkrét tárgytól. A cselekvések legjellemzőbb vonásainak megvizsgálása egyben azt is jelenti, hogy azt a különböző körülmények között is végre lehet hajtani. Ez a felismerés új perspektívát nyit a gyermek előtt. Egyegy cselekvése most már nem helyhez és nem tárgyhoz kötött. A babafürdetéshez nem kell a fürdőszobai háttér. Ha eddig a gyerekkel együtt fürdött a baba, akkor most már a fürdőszobai babától és az adott körülményektől függetlenül más helyen, pl. a kedvenc játszósarokban is meg lehet fürdetni a babát. A fürdetés mozdulatsora az, ami érdekes. Még a gyakorlójáték szintjén folyik minden, de az új helyzetnek a megteremtése és a cselekvés lényegének kiemelése már fontos feltétele lesz a szerepjátéknak. Az óvodai közösségbe való betagolódásnak is fontos feltétele ez. A cselekvések mellett a tárgyak helyettesítése is jelzi az átmenetet. Nagy jelentősége van a határozott funkcióval nem rendelkező tárgyak megismerésének és birtokbavételének. Hihetetlen mértékben kiszélesedik a játékba bevonható tárgyak köre. A tárgyak és a cselekmények első helyettesítésével járó tapasztalathoz tartozik a valóságos tárgyak és annak játékmegfelelője közötti különbségek és azonosságok felfedezése. Néha a méretbeli különbség a funkció gyakorlását is módosítja. Pl. a nagyseprű és a kisseprű 1

Ez az alfejezet csak olvasmányként szerepel, nem lesz számonkérve a vizsgán.

35


funkciója nagyjából ugyanaz, viszont a velük végzett művelet már más mozgáskoordinációt igényel. A gyermek néha örömmel fogadja a méretbeli különbségeket. Könnyebb is vele felszerelni a játékbirodalmát. Olykor azonban szükség van a felnőttek mintaadására a méretbeli különbségből adódó fennakadások feloldásához. A gyakorlójátékból a szerepjátékba történő átmenetnél megfigyelhető a felnőttek utánzásának változása is. Miután a gyermek elsajátította a kisméretű szerszámok és eszközök használatának módját (a felnőtt cselekedetének teljes leképzése révén, továbbá az együttes cselekvés keretében, de akár megfigyelés útján is), azt a saját lehetősége és szándéka szerint továbbviszi. A közös és az egyedüli játék együttes élményének hatására kezdi összehasonlítani saját cselekedeteit a felnőttével. Az összehasonlítás tulajdonképpen a minta követése. A gyermek önállóan teremti meg a felnőtti cselekvés visszaadásának feltételeit. Eddig a felnőtt irányította, szabályozta tevékenységét, most ő maga ellenőrzi a saját tevékenységét a mintával összevetve. A minta és a gyermeki tevékenység eredménye közötti különbség egyfelől csökkenhet, másfelől viszont saját pályáján tehet a gyermek változtatásokat. A felnőtt cselekvésétől vagy a felnőttel együtt végzett cselekvéstől eltérő körülmények között és eltérő módon valósulnak meg az utánzott műveletek. A sajátos eltérés rákényszeríti a gyermeket a cselekvés megvalósításához szükséges feltételek megteremtésére. Ez a szándék is segíti a mintha helyzet megteremtését. Még teljesen úgy akar tenni, ahogy a minta, de már más körülmények között. Tehát eleve változtatni kényszerül az alaphelyzeten. Még nem érdekes az eredmény, a lényeg: cselekvés a játék keretei között. Ennek az új világnak a megalkotása ismét a szerepjátszásra utaló vonásként jelenik meg. A játékon belüli változás következő vonása a szociális helyzet átalakulása. A szociális fejlődést a felnőttgyermek viszonylatban bekövetkezett két változás jelzi: a kisgyermek életében a felfedezett világ birtokbavételének tendenciája, valamint a felnőttek tevékenységében, életében való részvétel igénye. Ennek a tendenciának nincsenek meg közvetlen formában a feltételei, adottak viszont a gondolati részvétel feltételei. A gyermek szociális fejlődését nagymértékben meghatározza a beszéd fejlődése. A kommunikációs lehetőségek kiszélesedésével az információszerzés és a kapcsolatteremtés, a felnőtthöz kötődés új távlatai nyílnak meg. A gyermeket a beszéd játékos gyakorlása is elszórakoztatja, de a fejlődés ezen a téren szembeötlő. J. Piaget a gondolkodás gyakorlásának fejlődését taglalva jegyzi meg, hogy az egyszerű gyakorlás egyenes vonalon halad a cél nélküli gyakorláson át a céltól irányított gyakorlásig. „Azt mondhatnánk, hogy a három osztály mindegyikében minden átmenetet megtalálhatunk az érzékszervi mozgásos, a gyakorlati intelligenciára vonatkozó és a szóbeli (verbális) intelligenciára vonatkozó gyakorlás között.” A beszéd elsajátításával együtt jár a kérdezés megtanulása, s miután a gyermek elsajátította a kérdezés technikáját, élvezettel kérdezget a kérdezés öröméért. Innen vezet az út a következő szintre, amikor a kérdezést felhasználja a környezetével kapcsolatos tapasztalatainak feldolgozására, de felhasználja a körülötte levőkhöz fűződő kapcsolatainak erősítésére is. A kérdezés puszta örömét fokozatosan felváltja, illetve kiegészíti a kapott válaszok megértésének az öröme. A szociális kapcsolatok erősödésének sajátos vonásaként értékelhetjük azt a tényt, hogy a kérdezés iránya a felnőttről mindinkább áttevődik a társakra. Ez a változás vezet el a játékos dialógusokhoz, a játékhoz fűződő párbeszédhez, a beszélgetésekhez. Ezzel is gyorsul a szerepjáték kialakulásának folyamata. A kérdezés eredményeként a játék szociális tartalma egyre színesedik, gazdagodik. Ezek a szimbolikus sémák az átmenetet jelzik a gyakorlójáték és a szimbolikus vagy szerepjáték között. A

36


gyakorlójátékból megőrzik azt a képességet, hogy gyakoroljanak egy viselkedésformát egyszerűen a funkcionális öröm kedvéért, tényleges alkalmazkodási összefüggésből kiemelve. A szociális kapcsolatok fejlődését a gyermekek és a felnőttek közös játékának minősége is jelzi. A gyakorlójáték keretében végbemenő utánzó mozgásokban mind több a felnőttek; a nagyobb gyermekek mozdulatainak átvétele. A gyorsan változó mozgások mindmind a felnőtt szerepéből átvett mozdulatok: egymás cirógatása, az ölelés játékos ismétlése, a becézgetés mondogatása, az öltözködés gyakorlása összekapcsolva a másik félnek nyújtott segítséggel. Pl. a cipő felvételét, a befűzés gyakorlását saját magáról átviszi a társakra is. Pl. mások cipőjét is szívesen fűzögeti, igazgatja. A szülőhöz kötődés kifejeződését a gyakorlójátékból a szerepjátékba való átmenet periódusában a mintha szituációk megjelenése is jelzi. Az átmenet természetesen továbbra is tárgyhoz kötött. Egy kisgyerek a mama nyári papucsát húzta fel a kezére és mondogatta, hogy nyaralni megyünk, nyaralni megyünk. A játékban a következő fordulatot rögzítettük: a papucs levétele, cipő felvétele, ugrálás a képzeletbeli homokban. Itt már a minthahelyzetben jelen nem levő tárgyak is szerepet kaptak (homok). Mindezek az átmenetre utaló változások sokszor nehezen sorolhatók be valamelyik játéktípusba vagy nehezen ragadhatók meg, hogy melyik játék jellemzőiről is van szó. A játék elemzése az átmeneti periódusban azért is nehéz, mert az ismertetett változások nem mindegyike egyszerre következik be, s gyermekenként is változnak. A szerepjáték irányába mutató fejlődés jeleként foghatjuk fel a gyakorlójátékok differenciálódását. A gyakorlójátékokon belül megjelennek a felfedező játékok. A funkciók gyakorlása közben egyegy véletlen mozdulat, egyegy tárggyal végzett manipuláció közben vagy akár egyegy játékos beszédgyakorlás eredményeként megjelenő újra való rátalálás új színt ad a gyakorlójátéknak. Az új megjelenése eddig is sajátja volt a gyermek játékos tevékenységének. A kétéves kor táján azonban már nemcsak arról van szó, hogy az új inger a tevékenység ismétlésére csábítja, hanem felismeri a változtatás lehetőségét, átéli „a másképpen is lehet csinálni” örömét. Miután új mozdulatot fedez fel saját mozgássémáján belül, azt nagyon sokféleképpen hasznosíthatja. Pl. rájöhet a felnőttektől látott cselekvések sikeres elsajátítására, amit azonnal be is épít az utánzó játékába, de már a saját egyéniségéhez, elképzeléséhez igazítva. Előfordulhat, hogy a természetben talált tárgyak: gally, kavics, levél stb. a manipuláció eredményeként alakjukat megváltoztatják. Az átmenet biztos jele a drámajátékok megjelenése. Ez akkor kezdődik, amikor a gyermek a maga mozgásaihoz „nézőközönségről” gondoskodik, s a felnőttek reagálásától függően igyekszik változatosabb mozgásformákkal szórakoztatni a közönséget. Különösen a felnőtteknek is kedves mozgásvariációkat ismétli: alvás tettetése, ahogy a nagymamájától látta, egyenetlen járással jelzi az apa „olykorolykori” hazatérését. Mind olyan mozdulatok ezek, amelyek a közösség előtti szereplés nélkül nem kerülnének be a gyermekek mozgásrepertoárjába. Innen már csak egy lépés a felnőttek mindennapos tevékenységének mind változatosabb utánzása. Mindezek az alkalmak a szerepjátékra készülődés feltételei. A felnőttek jelenléte, a tevékenységek elismerése nélkül sokkal később jelennének meg a felnőtt szerepének majdani eljátszásához szükséges mozgások. Az átmenet előjeleként értékelhetjük az építőjátékok összekapcsolását a felnőttek alkotó tevékenységének utánzásával. A gyermek eddig is próbálta utánozni a szüleit, a körülötte élő felnőtteket. De most jelenik meg a felnőtt tevékenysége értelmének a felfedezése. A kisgyermek játékában „a valamit csinálni” cél már olyan fejlődési mutató, ami egyaránt kiindulópontja lehet a szerep és építőjátékának.

37


Sok esetben a szerepjáték a konstrukciós játékból alakul ki. Kezdetben csak a tevékenység, a konstruálás érdekli a gyerekeket, majd maga a konstrukció, amit létrehoztak: a ház, a hajó, a daru stb. Sokszor már konstruálás közben fantáziálnak a kialakuló alkotás kapcsán, élethelyzeteket, jeleneteket idéznek fel, találnak ki. Aztán a jól sikerült konstrukcióval játszani kezdenek a felidézett ismeretek alkalmazásával. Ezek a konstrukciók és a felidézett élmények a szerep motivációs tényezőivé válnak. A kreativitás kibontakozásához fontos az, hogy szabadon, kedvük szerint alkothassanak. Megfigyelhető, hogy a konstruálás miként nyújt alkalmat a gyerekeknek egymás tapasztalatainak kicserélésére is. Érdekes még arra is felfigyelnünk, hogy milyen apró azonosságok, külső formai sajátosságok által vált a gyerekek számára a konstrukció fényképezőgéppé, filmfelvevő géppé, illetve ezek szimbólumává. Szerepjáték kialakulhat közvetlenül is, nemcsak a gyakorló– vagy konstrukciós játékból. Ahhoz, hogy megkönnyítsük a kiscsoportba (illetve más csoportba) újonnan érkező gyerekek számára a szerepjáték megkezdését, jól tesszük, ha körülvezetjük őket a csoportteremben, és sorban megmutatjuk nekik a játékszereket. Nem szükséges, sőt talán nem is helyes egyszerre minden játékot és játéklehetőséget végigmutogatni, hanem attól függően, hogy a gyerektől milyen visszajelzést kapunk, álljunk meg, haladjunk tovább, vagy hagyjuk abba a bemutatást, és engedjük meg neki, hogy vagy magában kezdjen el játszani, vagy valamelyik játszó csoporthoz csatlakozzék.

4. 3. A szerepjáték jellemzői (Kovács-Bakosi 1997):      

a) a mintha helyzet b) az érzelmek c) a szerep és a szerepbeélés d) a képzelet e) a társak és résztvevők együttműködése f) utánzás (ezt a jellemzőt B. Méhes Vera emelte ki)

a) A mintha helyzet Számos játék utánzó jellegű. A gyermek játékában legtöbbször a felnőttek életének valamilyen tevékenységét reprodukálja. A szerepjátékban, amely a 2 és 8 év közötti gyermekeknél észlelhető, a gyerekek ragaszkodnak ahhoz, hogy ugyanazt az ételt egyék, mint a felnőttek, ugyanúgy liszttel és habverővel süssék a süteményt, mint a Mama, és ugyanúgy kalapáljanak, szereljék az elromlott kocsit, mint a Papa. A játszó gyermek mindvégig tudja, hogy ő Zsuzsi, Évi, csak a játékban lesz anyuka, doktor, stb., tehát a szerepjátékban mindvégig jelen van a játszó gyermek kettős tudatállapota. Kaffka K. felfogása szerint a mintha helyzet azért alakul ki, mert a gyermekvilág még kevésbé differenciált a felnőtthöz képest. Még nem tanult meg különbséget tenni élő és élettelen között s ezért tűnik cselekvése néha értelmetlennek számunkra. A gyermek inkább élőnek fogja fel az élettelent, mint élettelennek az élőt. A mintha–tudat alkalmas arra, hogy a gyermek a már meglévő benyomásoktól bevonjon valami újat meglévő sémáiba, s ezzel megteremtse a saját magának megfelelő rendszert. Ez a játék annak ellenére, hogy eltér a valóságtól, mégis a megismerés nélkülözhetetlen útja, mert miközben a valóságból megragad valamit, azt mindig a meglévőhöz igazítja, így közelít a realitáshoz, míg a műveleti gondolkodás átveszi a fantáziavilág teremtette mintha helyzet funkcióját s így megszűnik a szerepjáték gyermeki korra jellemző sajátja.

38


b) Az érzelmek A tettetés, a „minthahelyzet” kezdete az érzékszervi mozgásos periódus végén jelenik meg, mely a dackorszak kezdetét is jelenti. A gyermekek tudják, hogy mi a játék és mi a valóság, a minthahelyzet megteremtésének azonban több funkciója is van. A játék számos esetben vágyteljesítő cselekvés. Néha a gyermekek nem úgy pergetik le az eseményeket, ahogyan megtörténik, hanem úgy, ahogy szerették volna, hogy azok megtörténjenek. A gyermek a játék segítségével megismerheti érzéseit, csökkentheti szorongásait, fokozhatja izgatottságát. A jelképes játék az érzelmek szabad mozgását is jelenti, illetve fordítva az érzelmek hatására változnak a tárgyak olyanokká, amilyennek a gyermek látni szeretné. A tárgyak és eszközök az érzelmek jelképei is lehetnek, a félelem, a szorongás megtestesítői, vagy éppen örömforrásé. Ezért kell hagynunk, sőt bátorítanunk a valóság helyettesítését, az ismétlések örökös változásait, a különböző elgondolások kipróbálását, az érzelmek megerősödését, a kezdeményezés bátorságát, a számukra merésznek tűnő kombinációkat, a tárgy és a személy helyettesítését, át nem élt, de megálmodott tulajdonságok megtestesítését. Tehát az értelmi és érzelmi változások együttes hatásaként formálódik, változik a gyermek. A minthahelyzet a gyermek önmagára ébredése mellett önnevelésnek is tekinthető. c) A szerep és szerepbeélés A szerepjáték másik sajátossága, hogy a gyermek mindig elképzeli magát valamilyen szerepben vagy helyzetben. Az, hogy a gyermek átélt élményeit eleveníti meg a szerepjátékban, reproduktív fantáziáját jelzi, a valós mozzanatokkal is átszőve bonyolult szinkretizmusban eleveníti meg. A szerep forrása a társadalom, s a gyermek a különböző szerepek vállalásával és az azonosulásával olyan szerepekre készül fel amelyeket az életben, a társadalomban majd betölthet, be kell töltenie. A szerepben a gyermek azonosulását, identifikálódását érti a játékon kívüli azon cselekvések megtestesítőjével akihez/akikhez hasonlóan akar cselekedni. Ezek lehetnek felnőttek, állatok, mese vagy egyéb kitalált személyek, természeti jelenségek. A szerepjáték fő ismérve a szerepbeélés és nem pusztán a szerep külső jegyeinek utánzása. Kifejlett formája 4 éves kor táján alakul ki, de kezdete 2 éves korig nyúlik vissza. A szerepbeélés a gyermek játékának fejlődésében több fázison megy át. Kezdetben a tárgyakkal való manipuláció magáért a cselekvésért folyik. Itt még nem beszélhetünk szerepbeélésről. A gyermek elsajátítja a felnőttek életének egyegy mozzanatát, s ugyanazt a tevékenységet végzi, de míg eleinte a mozdulat utánzása jelentette az örömet, vagyis nem azért csinálta, mert úgy akart tenni, mint a felnőtt, hanem amit észlelt, az ösztönözte az utánzásra. Később viszont már úgy akar tenni, mint a felnőtt, mint anyuka, vagy akinek a szerepét magára veszi. Ez már a következő fejlődési fokot mutatja, ahol már megjelenik a szerepbeélés. A legfejlettebb beleélési forma, amikor a gyermek már jobban átveszi a szereppel együtt járó kötelezettségeket. A megszemélyesített felnőttek, egyéb szerepalanyok cselekedeteinek, viselkedéseinek szabályai is testet öltenek a szerepben. A szerep végkifejlett formáját éppen a szerephez kapcsolódó szabályok adják. A játékban az „úgy cselekedni, mint a felnőttek” formációban jelentkezik a szabályokhoz való ragaszkodás.

39


A szerep megjelenése a gyermek játékában lehetővé teszi az emberi kapcsolatok fokozatos átvételét a gyermek részéről. A szerepmegvalósítások hozzájárulnak a szociális kapcsolatok erősödéséhez is. Kisebb életkorban a reális kapcsolatok még erősebbek, mint a játékbeliek. Megfigyelhetjük ugyanis, hogy a gyermek többször kilép szerepéből, megjegyzéseket tesz, majd visszalépve szerepébe a játékbeli kapcsolatoknak megfelelően beszél és cselekszik tovább. Mivel a szerepek eljátszása közben a gyermeknek figyelnie kell a társakra s azokhoz gyorsan alkalmazkodni kell, a szerep hozzásegíti őket egymás elmélyültebb felfedezéséhez, megismeréséhez. Minél jobban megismerik egymás szerepbeli magatartását, annál összehangoltabb lesz játékuk. A szerepegyeztetés a gondolati terv elkészítésének megformálását jelenti, mely az együttes játék elindításához szükséges. Előfordul, hogy az eredeti tervtől a gyermekek eltérnek. Minél nagyobbak a gyermekek, minél tisztábbak az elgondolások s minél inkább képesek megmaradni eredeti tervük mellett, a játék közben felvetődő ötletek annál inkább az eredeti terv megvalósítását segítik. A szerepegyeztetés sikerének megvannak a sajátos feltételei. Egészen másképpen megy végbe az ismert szerepek egyeztetése és elsajátítása szerint az ismeretlen szerepeké. Az ismert szerepek egyeztetése sokszor nagyon egyszerű formában zajlik, az ismeretlenek kivitelezése viszont komoly feladat elé állítja a gyermeket. Minél többször kerül sor egyegy szerep elsajátítására, annál közelebb kerülnek egymáshoz az eltérő elgondolások, s az újrajátszás alkalmával az előző játékidőben kimaradt játékötleteket is megvalósítják. A felnőtt szerepének megvalósítása közben kifejezésre jutnak a gyermek szerepén kívüli magatartásformái, viselkedéskultúrája. Előfordul, hogy ütköznek a szerepben testet öltött társadalmi normák a gyermek viselkedésének normáival, értékrendjével, melyek eredménye lehet pozitív és negatív kicsengésű. A konfliktus feloldását több minden befolyásolja: a gyermek egyénisége, normatudata, a szerepbeélés ereje, a szereppel való azonosulás mértéke. A spontán játékötlettől a játék tudatos átgondolásáig hosszú az út. A játékszándékok előzetes rögzítéséhez a szerep előzetes átélése nélkül nem alakulhat ki igazi szerepjáték. A szerepjáték a társas viselkedés gyakorlásának legjobb alkalma. A szerepjáték azért jelentős a társas kapcsolatok – a közösségi élet – formáinak elsajátításában, mert a gyermekek csak játék keretében képesek bonyolult emberi viszonylatokat átélni és annak legkülönbözőbb megjelenési formáit gyakorolni. A szerepjáték a szervezőképesség kialakulásához is hozzájárul. A szervezőképesség jelenti a tevékenység végrehajtásához szükséges feltételek számbavételét, a lehetőségek mérlegelésének a szabadságát, a résztvevők szabad kiválasztását és szereppel való ellátásukat. d) A képzelet A képzelet átfogja a minthahelyzetet, a szerepeket, valamint a szerepmegvalósítás minden feltételét. A képzelet szerepe miatt a szerepjátékot fantáziajátéknak is nevezik. e) Együttműködés A szerepjáték a társas viselkedés gyakorlásának legjobb alkalma. A szerepjáték azért jelentős a társas kapcsolatok formáinak elsajátításában, mert a gyermekek kezdetben csak a játék keretében képesek a bonyolult emberi viszonylatokat átélni és annak különböző megjelenési formáit gyakorolni. A szerepjáték jelentősége a szocializációs folyamatok erősödésében kifejezésre jut:

40


  

a gyermekek közti kapcsolatteremtő képesség felfedezése: egymás felfedezése, a társak iránti érdeklődés fokozódása, társak gondolatainak megértése és elfogadása az együttes cselekvés képessége a közösségi magatartás egyéb formáinak kialakulása: alá és fölérendeltségi viszonyok megismerése, aktivitás, szervezőképesség fejlesztése, egymás iránti megbecsülés érzése, egymásra utaltság

f) Az utánzás Az utánzó játék főleg a szerepjátszást és az események ismételt előidézését jelenti. Az utánzó játékban mások cselekvéseit ismétlik meg és próbálják el, olyan eseményeket, amelyekről az utánzó hallott, vagy amelyeknél szemlélőként jelen volt. Nem a tapasztalt élményt utánozzák. Mindig azokat utánozzák, akik érzelmileg fontosak számukra, akik a mindennapi élet során tévében, mesében nagy hatással voltak rájuk, viselkedésük számukra érdekes volt, vagy valamilyen okból mély nyomot hagyott bennük. Bizonyos értelemben véletlenszerű a játék társadalmi jellege. A gyermek ugyanolyan örömmel személyesít meg egy kutyát vagy egy repülőgépet, mint amilyen élvezettel csinál úgy, mintha ő lenne a Papa. A szerepjátékban a gyermek önállóan érinti meg a felnőtt cselekvés visszaadásának feltételeit. Eddig a felnőtt irányította, szabályozta tevékenységét, most már ő maga ellenőrzi saját tevékenységét, a mintával összevetve – vagyis a felnőttek világával. Az utánzó játék későbbi társadalmi viselkedés szempontjából bizonyos mértékig előnyös. Segíthet az egyénnek abban, hogy tisztázza a maga számára a csoportjában érvényes szabályokat és tilalmakat. Az utánzó játék – ha a szerepjáték és az eseményeket újra lejátszó játékot vesszük alapul – olyan külsőleg megnyilvánuló viselkedési forma, amely a tapasztalatban elraktározódott események elpróbálása és összefoglalása.

4.4 A szerepjáték főbb típusai Az óvodások szerepjátékának leggyakoribb forrásai a családi élet, az óvoda élete, a televízió. Minden információ, amit a világról kapnak ezen keresztül, ezek által jut el hozzájuk. Az óvodások szerepjátékai ezek mozzanatait tükrözik, ezért tűnik a legcélravezetőbbnek, ha témák szerinti csoportosításban elemezzük játékaikat. a) A családjáték A családi élet a gyermekek szerepjátékának leggazdagabb élményforrása. A legelső benyomásait, a legelső ismereteit a családban kapja. Itt sajátítja el a mindennapi élet magatartási formáit, szokásait, a társas érintkezés különböző lehetőségeit. Itt látja az első mintákat az egymáshoz való alkalmazkodásra, a család az első és állandó csoportminta, szociális minta és a gyerek számára. Az identifikáció modelljei főleg a szülők és a család más tagjai vagy a közvetlen környezet gyakran látható személyei. Az anya azért is különösen fontos azonosulási minta, mert a vele való érzelmi kapcsolat miatt őt a gyerek állandóan figyeli. A családjáték végigkíséri az egész óvodáskort, a szerepjáték általános fejlődési fokozatainak megfelelően formájában változtatva, tartalmában gazdagodva.

41


Mivel a családjáték az óvodások otthoni élet tükrözi, megfigyeléseinkkel értékes információkat gyűjthetünk a gyerekek családi életére, családi kapcsolataira, otthoni életformájukra vonatkozóan. A családjáték a mindennapi élet alapvető szituációit tükrözi, az óvodás gyerek ennek kíséretében gyakorolja mindennapi életszokásait, a legalapvetőbb tevékenységi formákat. b) Mesterségek játékai: Az orvosos játék Az orvosos játék a legkülönbözőbb korú gyerekek kedvelt szerepjátéka, mivel az óvodások mindennapi életéből meríti témáját. A játékon belüli szerepvállalások nagyon különböző érzelmi feszültségekből fakadnak, ezért az óvodások játékának megértéséhez minden lehetséges motivációt ismernünk kell, hiszen alapélményeik különbözőek lehetnek. Már jóval óvodáskor előtt kaptak a gyerekek oltásokat, injekciókat, jártak orvosnál, vagy volt náluk orvos. Az orvossal való találkozás többnyire valamiféle kellemetlen élményt jelentett számukra – bármennyire is kedves volt a doktor néni vagy doktor bácsi , hiszen belenézett a torkába, megszúrta, stb. Ezek a mozzanatok feltehetően hagynak némi szorongást minden gyerekben. Úgy tűnik, hogy az orvosszerep vállalásában többnyire ez a motívum dominál: azonosulni azzal a felnőttel, akitől fél, aki fájdalmat, szorongást okoz neki. A játékban ő követi el mindezt, s így a feszültsége oldódik. Van azonban más vonzó mozzanat is az orvos szerepében: miután megállapítja, hogy mi baja a gyereknek, édes sziruppal, pirulákkal vagy borogatással megszünteti a bajt. Ez a „mindenhatóság”, „mágikus mindenerejűség” a gyerek számára érdekes, s ezért szívesen vállalja ezt a szerepet. Tehát egyrészt az orvostól való félelem feszültségét vezetik le a gyerekek az orvosjátékban, másrészt az orvosi szerep mindentudóságával szívesen azonosulnak, ezért akar a játékban sok gyerek orvos vagy ápoló lenni (a vezető típus általában orvos, az alkalmazkodóbb ápoló). A beteg szerepét is szívesen vállalják a gyerekek, hiszen a betegségben elviselt sérelmek megismétlésének szintén feszültségcsökkentő szerepe van. Van azonban a beteg szerepében más motiváció is. Betegnek lenni nemcsak rossz dolog, hanem nagyon jó is, hisz a beteg gyerekkel otthon van az anyukája vagy a nagymamája, sokkal több törődést, gyengédséget, szeretetet kap, mint az egészséges. A beteg szerepének vállalásában nagyon gyakran ez a fő motiváció. Nagyon sokat mutat az orvosos szerepjátékban a szerepvállalás és a szerepjátszás módja, illetve tartalma. c) Közlekedési szerepjáték A mindennapi közlekedést utánzó játékokat a gyermekek bővülő tartalommal igen sokat játsszák. A kisebbeknél többnyire a gyakorló játékból, nagyobbaknál gyakran konstrukciós játékból alakul ki. Sok esetben az orvosos játék és a családjáték kiegészítő mozzanatokként, néha pedig önálló játéktémaként jelennek meg. A közlekedési játékban az ismeretek alkalmazása és gyakorlása az elsődleges. Ez rendkívül fontos, hiszen a közlekedési szabályok ismerete és készségszinten való alkalmazása napjainkban létszükséglet. Emellett azonban azt is észre kell vennünk, hogy az óvodások közlekedési játékában milyen érzelmi szerepe van a felnőttekkel való azonosulásnak. A játék feszültségét és az ebből fakadó örömet a szerzett ismeret és a szabályok alkalmazása mellett a „mint az apukám” öröme is okozza, hisz megfigyelhetjük,

42


hogy a közlekedési játékban mennyivel nagyobb számban vesznek részt a fiúk, különösen a játékszerek tologatásában, a konstruálásban, a vezetésben, az irányításában. A lányok többnyire csak utasként szerepelnek ezekben, a játékokban. d) Óvodásdi: Az óvoda, mint a szerepjáték élményforrása A gyerekek szerepjátéka nagyon sokszor tükrözi óvodai élményeiket. Ezeket a játékokat két fő csoportba oszthatjuk. Az egyik csoportba sorolhatjuk azokat, amelyeknek témája maga az óvodai élet, a gyerekek a játékban „óvónénit” és „óvodásokat” játszanak, a másik csoportba azokat, amik témájukat az óvodában szerzett ismeretek anyagából merítik. A gyerekek személyiségének fejlesztése és a szocializáció szempontjából fontos az óvodában kapott jó minta utánzása, ugyanakkor az ismeretek játékban lehetséges elmélyítése, gyakorlása és alkalmazása is rendkívül fontos. Az óvoda mindennapjainak tükröződése a gyerekek játékában jelentheti azt, hogy nagyon jól érzik magukat az óvodában, de jelentheti nem kívánt feszültségek levezetését is. Az óvónénivel való azonosulás lehet az érzelmi kötődés és a szeretet megnyilvánulása, de autoriter vezetés esetében, esetleg éppen a vezetési stílus elleni tiltakozás. A gyerekek sokszor otthon is játszanak óvodásdit, babákkal, macikkal, nem egyszer a szülők vagy nagyszülők bevonásával is. Elmondás helyett eljátsszák, mi történt az óvodában.

Gyakorlatok, feladatok 1. Figyelje meg 1 hónapon keresztül az óvodások szerepjátékát. Összesítse, melyek a leggyakoribb témái a megfigyelt szerepjátékoknak! 2. Készítse el 3 megfigyelt szerepjáték jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyveket fényképekkel is támassza alá! 3. „A szerepjáték jelentősége a gyermek személyiségének fejlődésében” – címmel készítsen egy kb. egy oldalas (kb. 200 szavas) esszét!

5. A drámajáték, mint a szerepjáték egyik alfaja A szerepjátékban jelenik meg először a drámai elem, ami a szerepbeleélés következménye, velejárója. Szoktunk beszélni dramatikus játékokról, melynek forrásanyaga legtöbbször irodalmi alkotás, de lehet a gyerekek kitalációja is. A dramatizálás – események, életszerű helyzetek, mesék, dalok, novellák, regények színműszerű megjelenítése. Célja a beleélés, átélés, a különböző helyzetekben szereplő alakok egyéni megformálása. Legszélesebb értelmezésben a dramatizálás azonos az átalakítással, s ilyen megközelítésen minden szerep dramatikus. Szűkebb értelemben: A szakirodalom nem használja valamennyi szerepjáték megjelölésére a dramatikus játék elnevezést, leszűkíti a mesedramatizálásra, illetve a játék olyan megjelenési formájára, amely kapcsolatban van a gyermek meseélményével és játékbeli megjelenésének igényével.

43


A dramatikus játék jellemzői: A dramatikus folyamat kifejezési formája: a megjelenítés, az utánzás; megjelenési módja: a fölidézett vagy éppen megnyilvánuló társas kölcsönhatás, az interakció; eszköze: az emberi és zenei hang, az adott nyelv; a test, a tér és az idő, tartószerkezete: a szervezett emberi cselekvés. Lásd részletesebben: Drámapedagógia tanulmányi útmutató

6. A bábjáték – mint a szerepjáték alága művészeti bábjáték dramatikus jelleg szimbólumképzés alulról mozgatható báb hátulról mozgatható báb

pedagógiai bábjáték animációs szemlélet játékosság felülről mozgatható báb árnyjáték

6.1. A bábjáték eredete A gyermekek körében kedvelt tevékenység a bábozás. A bábjáték művészet, mely az egyes társadalmak kultúrájának kialakítását segítette elő. A báb jelenlétét fellelték az emberi történelem legősibb idejétől, gyakorlatilag a világ minden táján megjelent, ahol az emberek társadalmat alkottak. A legrégibb nyomok Kínába vezetnek i.e. 200ig s Indiába i.e. XI. századig. A legkülönbözőbb módon alkalmazták: temetési rítusokban, mint áldozati adományt; mágikus praktikákban, mint rontás tárgyát; jóslásban, jövendőmondó gyakorlatban beavató eszközként. A szent tárgy az isteneket képviselte a kultuszokban vagy a vallási ceremóniáknál. Később részt vett a szent történetekben, illusztrálta a nagy vallási misztériumokat. A bábjáték keleti eredetű. Indiában egyszerű szerkesztésű marionettek voltak. A kínai bábjáték többezer éves múltra tekint vissza. Japánban később, vásári bábjátékként jelent meg. Ezek a bábuk embernagyságúak, egyegy báb mozgatásához több személyre volt szükség. A török bábjátékot „karagőz”2 játéknak nevezik. Az arabok is ismerték a marionett bábut, melyet zsinórral felülről mozgattak. A bábjáték Indián, ElőÁzsián keresztül jutott el a Földközi tenger vidékére, majd innen terjedt el Európában. A bábjáték nem független a kortól, melyben született, mindig a kor uralkodó eszméinek megerősödését, elterjedését szolgálta. A bábjátszás az egyes vidékek sajátosságát hordozza, mint például a betlehemjárás, mely egyházi szertartás jellegű, Itáliából terjedt el; ősi hagyomány a magyarországi Mohácson a farsangi busójárás. Ma is élő szokás az ember nagyságú szalmafigura készítése – a Kisze bábu – amely a telet jelképezi, s melyet a tavasz örömére elégetnek és a folyóba dobnak. Bábszínház kedvelők közül megemlíthetők: Napóleon, Dickens, Goethe, stb.

2

Karagőz egyszerű, furfangos népi hős, aki bátor szókimondásával ítéletet mond az uralkodó osztály felett

44


6.2. A bábjáték feltételei

nevelői tudatosság, tapintat, türelem élmény paraván vagy ezt helyettesítő takarás színhelyet jelző díszletek bábok/mozgatás technikai szempontból: bábok, marionettek, ujjbábok, stb.

6.3. Bábfajták A bábjáték megjelenési formái megszámlálhatatlanok. A tartalom kifejtéséhez, és az üzenet megfogalmazásához, tolmácsolásához nélkülözhetetlen a megfelelő forma megválasztása. Mindez feltételezi a bábok fajtáinak ismeretét. Szentirmai László, a bábos és a bábu közötti fizikai kapcsolat alapján, négy csoportot különböztet meg: felülről, hátulról, alulról mozgatható bábok csoportját, valamint az árnyjátékot. 6.3.1. A felülről való mozgatás A felülről mozgatott legismertebb nevükön marionettfigurák mozgatásának, mozgathatóságának legfőbb tényezője a gravitáció. A bábnak súlyosnak kell lennie ahhoz, hogy a zsinóron való „lógásból”származó tehetetlenség hasznot hajtson. Ha nem jön létre a kedvező arány a test tömege és súlya között, a figura saját akarata szerint fog mozogni. A legegyszerűbb marionettbábuk zsinórra vannak felfüggesztve. Ezek, mivel egy szálon keresztül kontrollálhatók, viszonylag szerény repertoárral rendelkeznek. Mégis lehetséges mozdulatok egész sorozatát produkálni velük, a figura szerkezetének köszönhetően, ami nem más, mint csomózott textil. Ha a bábut csípőjénél, nyakánál, vállánál elég mozgékonnyá tesszük, az állás, ülés, fekvés árnyaltabb változatait is meg fogja csinálni. Nem fogja viszont a kézzel, lábbal megtehető bonyolultabb mozdulatokat. Ha bonyolult összetettségű mozdulatokat várunk el tőlük, meg kell növelnünk a kontroll alá vont testrészek számát, ami a zsinórok számának szaporodásával jár. A zsinórok száma attól függ, hogy hány testrészt akarunk mozgatni, és attól a döntéstől, hogy ezek a mozdulatok mennyire kifinomultak legyenek. A marionett elkészítésekor fontos ismerni a mintát adó emberi test felépítését, legfőképp a törzs és a végtagok, valamint ezek elemeinek összekapcsolódását. A mozdulatok utánzása csak akkor történik meg, Ha a bábu szerkezete is azon az elven működik, amit utánozni kíván. Nem elég csak a mozgáslehetőségek korlátait ismerni, hanem késznek kell lenni mindezek fentről való irányítására is. Egy izületeiben mozgó kar, ha csupán figyelmeztetni akarunk vele, megmozdítható a mutatóujj végére kötött egyetlen zsinórral is. De ha ugyanennek például hegedülnie is tudni kell, ehhez már három zsinór szükséges. A zsinórokat az ún. kereszthez kötjük. Azon túl, hogy felerősítési pontot ad a bábut tartó zsinegeknek, megakadályozza azok összegabalyodását. Választhatunk: függőleges, döntött, ferde tartású és vízszintes változataik közül, amelyek lehetnek egyszerűek, összetettek, és egy speciális feladatra létrehozott komplex szerkezetűek. Külön feladat a marionettbábok által használt tárgyak, kellékek mozgatása. Általánosan elfogadottak az ún. horogszerű megoldások, hurkok használata. Az összekapcsoláshoz mind a kelléken, mind a báb kezén megfelelő találkozási pontokat kell kialakítani. Ekkor

45


már létrejöhet a megfogás, felemelés, a felnyitás effektusa. Minél egyszerűbb szerkezeteket használunk, azaz minél kevesebb a zsinórok száma, annál darabosabbak, durvábbak a mozdulatok. Az óvodai, iskolai keretek között történő alkalmazása a marionetteknek mérsékelten ajánlott. A felülről mozgatásnak azonban van más módja is, a bábokat a fejbe, illetve törzsbe vezetett pálcával is mozgathatjuk. Ezzel a megoldással, villámgyors mozdulatokat végezhetünk, nem kell attól tartanunk, hogy a báb késve reagál a parancsokra, így a gyerekek által is könnyen manipulálhatóvá válik. A felülről mozgatható báb előnye, hogy a bábos itt tudja a legkönnyebben bejátszani a teret, mivel nem közvetlenül a kézen van a báb, így nagyobb a rálátása a játéktérre. Hátrányuk azonban az, hogy nem fektethetők le nyílt színen, anélkül, hogy a közönség meg ne látná a kezünket. Ez a mozgatás sok egyszerű változatban ismeretes. Ide taroznak a hurkapálcikákra vagy hosszabb vesszőre, nádra applikált anyagokból – különféle textilből, krepp és újságpapírból, termésekből, levelekből stb. – készített rögtönzött vagy tartósabb bábok, a fakanálfigurák azon családja, ahol feltartjuk, nem „lógatjuk” a fakanalat és a rászerelt testet. Ilyen elven működik a dobozszínházak szereplőinek egy része, ha a figurák mozgatásához bicikliküllőt, hajlított huzalt, szívószálat stb. használunk. Ismeretes az árnyjátékban is, ahol síkmarionettként jelennek meg angyalkák, tündérek és rakéták. A fentről mozgatás nagyon közel áll a gyerekekhez, hiszen ily módon könnyedén irányíthatják a bábokat, maguk vehetik át a „nagy mozgató” szerepét. A marionettbábok kiterjedt családjában nagy csoportot alkotnak a zsinegen függő változatok. Ezek az ősibb vonulatot jelentik, és a legelsőket, minden bizonnyal, a zsinórt közvetlenül kézben tartva mozgatta a bábos. A zsinórok tartópálcákra, majd egyre bonyolultabb, kereszt alakú szerkezetekre való felfüggesztése csak később terjedt el. Az ún. primitív marionettbábok, egyszerű „dróton rángatott figurák” kiválóan alkalmasak az óvodai oktatásban való felhasználásra, dramatizálásra, hiszen egy kisméretű báb elkészítését feltételezi, melyet a fején átfúrva, fentről egy pálca segítségével mozgat a játékos. Paravánként, háttérként egy asztalra helyezett, szétnyitott papírdoboz is megteszi, mellyel a különböző helyszínek váltakoztatása is megoldható, azzal, hogy megfordítjuk a dobozt, így a szegénylegény otthonát elhagyva, már hetedhét országon túl járhatunk. A kevésbé ismert marionettbábuk közé tartoznak azok, amelyekbe felülről nyúl be a bábos. A meglepő ebben a változatban a lábak finom mozgásra való képessége. Mivel a bábos ujjai közvetlenül a bábu lábába csatlakoznak, a valódi lábakkal meg nem tehető mozdulatok sora követi egymást, ami sajátos groteszkséget kölcsönözhet a jelenetnek. A marionettbáb közkedvelt, de nem eléggé elterjedt, pedig ezek egyszerű változatai kiválóan alkalmasak az óvodai irodalmi nevelés vonzóbbá és eredményesebbé tételéhez. 6.3.2. Hátulról mozgatható bábok Ez a technika a bábuba való benyúláson vagy azok megfogásán alapszik, s mint ilyen, a tárgyakkal, babákkal végzett legegyszerűbb manipulációban gyökerezik. Itt a figurák mögött helyezkedünk el. Hátulról mozgatható báb a bunraku, a vietnámi vízibáb, de ide tartozik a tárgyjáték, a kézjáték és az asztali játék különféle babákkal. a). A bunraku Japán nagyon sajátos bábjáték színháza. A bábuk mintegy egy, másfél méter magasak, fából készülnek, élénk színes, hagyományos ruházatot öltenek rájuk, és

46


közvetlenül kézzel irányíthatók. Jellegzetességük, hogy csak a fejet és a kezet készítik el különös gondossággal. A valódi hajjal ékesített, belül furfangos szerkezeteket rejtő fej a legváratlanabb változásokra képes. A kéz pontos mása az emberének, így szinte valamennyi emberi mozdulat hű felidézésére alkalmas. A törzs és a végtagok eléggé elnagyoltak. A tíz, tizenhét kilós bábukat három bábos mozgatja, kettő alacsonyabb rangú mozgató, fekete ruhában, csuklyában (a lábak és a bal kéz mozgatója), míg a fő mozgató (a fej és a jobb kéz életre keltője) ünnepi kimonóban rezzenéstelen arccal teszi a dolgát. b). A vietnami vízibábszínház az egyébként is formagazdag keleti bábjátszás egy sajátos formáját jelenti. A vízből kiemelkedő, vízfelszín alatti úszóra szerelt figurákat a bábos távolról, egy hosszú, szintén a víz alá merülő bambuszrúd segítségével mozgatja úgy, hogy ő maga is vízben áll. Előadás közben a figurák nagy loccsanással kiemelkednek a vízből, és ijesztő fröcskölések közepette végzik összecsapásaikat. Az előadást mesemondó kommentálja, aki maga is a vízben áll, akárcsak a templomot, palotát formázó díszletek. A hátulról mozgatott bábok fejéből a tarkó tájékán markolatszerű fogó emelkedik ki, és a könyökénél is találhatunk a kéz mozgatására szolgáló pálcát. E bábok közös vonása az anatómiai szerkezeti hűség, amely nem jelenti az arányok merev megtartását is. c). A tárgyjáték. A tárgyjáték lényege abban rejlik, hogy nem az élőszínház kicsinyített mása, hanem magából az animációból, a megmozdulás csodájából sarjad. Élettelen dolgok „megelevenedéséről” van szó, amelyek bár hétköznapi használati tárgyak, mégis, kisebb átalakítással vagy akár anélkül, a játék, a mozgatás révén egy történet izgalmas szereplőivé válhatnak. A kéthárom éves gyerekek zavartalanul elbeszélgetnek különféle tárgyakkal és játékokkal. Ez a határtalan fantázia időszaka, amikor megelevenednek a dolgok, és élőként viselkednek. A tárgyjáték fontos szerepet tölt be a psziché zökkenőmentes fejlődésében. Az asszociáció, az újítás a teremtés motorja, amely a már meglévő, létező dolgokból meglepő, de kivitelezhető társítások nyomán hoz létre újat, a dolgok új szerepben való használatának ötletéből, a funkció kiterjesztéséből indul. A tárgyjáték ennek az egyik legalkalmasabb terepe, ráadásul játékos formában működik. A tárgyak általában szinte változás nélkül alkalmasak arra, hogy a bábszínpadon megjelenjenek. Klasszikus példa erre az üvegpalack, amely számtalan lehetőséget nyújt egyegy karakter megformálásához, de kedvelt tárgyjátékos szereplők a takarítóeszközök és a különböző szerszámok vagy konyhai eszközök (pl. villa, kés, hústű stb.) is. Ide sorolhatjuk még azokat a kis síkfigurákat is, amelyek akár egy darab kartonpapírból is elkészíthetők. A lehetőségeket befolyásolja maga a kartontest, s a puszta kéz, az ujj megjelenése is lehet a bábjáték tárgya. Egyszerűségükből adódóan kiválóan alkalmasak az óvodai oktatásban való felhasználásra. 6.3.3. Az alulról mozgatható bábok A technika lényege, hogy a bábos a figurát közvetlenül a kezére húzva vagy áttétellel, maga fölé tartva, alulról mozgatja. Az ok többnyire a takarás, ami mögött a mozgató nem látszik, így a takarás felett megjelenő bábuk élőnek tűnnek. A technika hagyományosan fontos eleme a megelevenedés illúziója, amit a holt anyag megmozdításával érünk el, ami megkívánja a mozgató láthatatlanságát.

47


Az alulról mozgatott figurák nem tudnak lebegni, alárepülni, leereszkedni, csak akkor, ha gondoskodunk a bábos bújtatásáról. Az alulról mozgatott figura Szentirmai szerint legalább négy különféle méretben ismeretes: legkisebb, a kéz méreténél is kisebb, az ujjakra húzható gyűszűbáb, ennél egy kategóriával nagyobb, a kézre húzható kesztyű vagy zsákbáb, a következő a fej és a kéz mozgatását áttételekkel megvalósító pálcás- vagy vayangbáb, és a legnagyobbak az esetenként az emberi testnél is nagyobb óriásbábok, amelyeket nemegyszer több, bennük elbújt ember mozgat, valamint ide sorolható a maszkos játék is. Az egyszerű, közvetlenül a kézre húzott figurák az emberi kéz és kar mozgékonyságára támaszkodva a bábszínpadon létrehozható legszélsőségesebb dinamikát képesek produkálni. A bábos közvetlenül az ujjaival foghatja meg a kellékeket, erejét áttétel nélkül viheti át bármire, meggyőzően forgathatja a kardot, hadonászhat a serpenyővel, de a bábok hűen tudnak szuszogni alvás közben, vagy lihegni a futás után. Már a kesztyűsbábnál is előfordulnak a már említett ún. áttételek, ezek olyan kifinomult szerkezetek, amelyek segítségével az emberi test arányait, egyes mozdulatait, a mind teljesebb illúzió érdekében, jobban létre lehet hozni. Ezek az áttételek fölöttébb gyakoriak a pálcásbáboknál, amelyek ezek nélkül a szerkezeti elemek nélkül nem is léteznek. Egyszerűbb vagy bonyolultabb mechanikákkal elérhető, hogy a fej minden irányba mozogjon, de összetett kézmozdulatok is produkálhatók a csuklón rögzített vékony mozgatópálca segítségével. A pálcásbábok családja igen nagy. Ismeretes egyszerű síkbáb változatuk, amelynek öltözete készülhet különböző textildarabokból. Mozgatásuk nem nehéz, könnyen elsajátítható és begyakorolható. a) Síkbábok: A gyűszű- vagy ujjbábok többnyire egy, alkalmanként kettő ujjra húzható apró figurák. Anatómiájukat az emberi ujj felépítése határozza meg, így annyit tudnak amennyit a játékos ujja: egyenesen állni, meghajolni, és feküdni. Sok másik egyszerű figurához hasonlóan a beszédművelés, a nyelvtanulás területén hasznosítják magukat. Az utolsó ujjperc a fej alsó határa, a második ujjpercnél van a báb dereka, ezekre a korlátozó tényezőkre figyelve lehet csak tervezni, ha figyelembe vesszük, hogy milyen a rendelkezésre álló méret, gondolkodni kell a mozgáslehetőségek kereteiről. Ennek megfelelően csak a legritkább esetben kerülhet sor végtagok készítésére. Az ujjbábok túlnyomó részt szemből ábrázolják a megjelenített figurát, de ez nem jelenti azt, hogy ne készíthetnénk profilból ábrázolt karaktert, főleg akkor, amikor a legjellemzőbb forma éppen így hozható létre (pl. Hold). A botbábok ujjnyinál nagyobbak, arasznyi méretűek, amelyeket a játékos markában tartva mozgat. Testük igen egyszerű, legtöbbször ceruzaméretű pálca, bot, gally, amire a bábos a darab stílusához alkalmazkodó kosztüm kerül. Ezek a figurák derékban nem hajlanak meg, többnyire egyszerű, lötyögős karokat kapnak, amely korlátot jelent a mozgásban, de ez nem érvényes a párbeszédre, a jövés menésre. Ajánlott tehát mindenhol, ahol kifejező, tiszta beszédre, jó kiejtésre tanítunk. Tulajdonképpen a fakanálbáb is botbáb. A síkbábokkal együtt a figuráknak abba a nagy családjába tartoznak, amelyekre globálisan jellemző, hogy a térben elfordítva sokat veszítenek láthatóságukból, ezért sok odafigyelést követel aprólékos megtervezésük, majd a velük való játék is. A síkbábok nagy családjába tartoznak a hurkapálcikákra applikált, rajzból kivágott figurák is. Ezek a bábok akkor tölthetik be feladatukat, ha jelszimbólum voltukban kiteljesedhetnek. Ennek komoly akadálya az, ha igen konkrét mozdulat (pl. ugrás, futás) közben ábrázolják a karaktert. Ezért sose másoljunk át könyvillusztrációt, jelenetet, inkább

48


egyszerűsítsük az alakokat, ha lehet, ne szúrjuk át hastájékon a kivágott figurát, és készítsük el a bábu hátulnézeti változatát, ezt ragasszuk az elölnézet túloldalára, és a kettő közé helyezzük a hurkapálcikát. Síkbábként felhasználhatjuk a gyerekek rajzait is. b) A zsákbábok vagy kézibábok kesztyűbe bújtatott kezek, ezeket öltöztető apró kosztümök. Alakja a kéz anatómiájával szoros összefüggésben van. A bábu fejét a mutatóujjra vagy a középső ujjal együttesen mindkettőre húzzuk. Felső teste a bábos tenyere, dereka pedig a csuklóizület. Minden, ami a csukló alatt van, az a báb lába. A fej és test egymáshoz arányítására nincs merev szabály. A legismertebb bábtípusok közé tartozik. c) A vayang vagy pálcásbáb a XIII. században jelent meg, Nyugat Jáván. Szigorú szabályok alapján készülnek, egy előadáshoz ötven, kilencven darab. Fejük, törzsük, karjaik fából vannak, lábuk nincs. A törzset tartópálcára rögzítik, ezt fogja a bábos, akinek kezét a bábu viseletével rokon ruhadarab takarja el. Ennek leszármazottai a nálunk is alkalmazott pálcásbábok, melyeknek jellemzője a zsákbábot meghaladó méret, amelyet legtöbbször azzal érnek el, hogy a fejet egy bot vagy rúd segítségével a magasba emelik. Az a pont lesz a báb dereka, ahol a rudat markolják. Vállszerkezetükhöz illeszkedik a kar, amelyet a bábu kezének csuklóizületénél csatlakoztatott pálcával emel a magasba a játékos. A pálcásbábok mozgatása sok gyakorlást kíván, ezek a bábuk valamit megfogni, markolni rendszerint nem tudnak, ezért a kellékeket szintén pálcára kell szerelni, és hozzáfogni a kezet mozgató pálcához. d) Az óriásbábok közös jellemzője, hogy méretük az emberével megegyező, vagy azt meghaladja. A testükben elbúvó (egy vagy több ember) nem látszik. Az előbukkanó kezekre a figura méreteihez arányított kesztyű kerül, az arcot maszk takarja. Az óriásbábok a bábszínpadok és a szabad térre kivitt játékok szereplői. A maszkos játékok különösen kedvelt és hasznos elemei az óvodai (iskolai) nevelőmunkának. A maszk mögé bújt szereplő könnyebben nyilatkozik meg. A maszkok alapanyaga lehet hullámpapír, papírzacskó vagy egyszerű kartonlap, amit fonalakkal, papírcsíkokkal egészíthetünk ki. Gyermekek által is könnyen elkészíthető, így a dramatizálások során is kiválóan hasznosítható. 6.3.4. Az árnyjáték Az árnyjáték lényege a dolgok, események vetítőernyőn, vetítőfelületen fény segítségével való megjelenítése. A vetítőfelület méretétől függően változtathatjuk a fényforrás erősségét, hiszen egy doboz(árny)színházban már egy erős zseblámpával is vakító fény teremthető. Fényforrás lehet bármi: fénycsövek, izzók, de még a tábortűz is szolgáltathat világítást az árnyjátékhoz. A fényforrások igénylik a célszerű kialakítást. Szórt fényben a figurák körvonalai csak akkor lesznek élesek, ha rátapadnak a vetítővászonra. Ha eltávolodunk az ernyő felületétől a kontúrok elmosódnak; egy ponton túl a sziluett már fel sem ismerhető. Itt a szereplőket reális méretűre kell elkészíteni, és ezek a méretek az előadás alatt nem fognak változni. Szórt fényt adnak a közismert fénycsövek, tejüveges izzólámpák. A pontfény előtt bármilyen állatfigura árnyéka az ernyőn mindig élesen fog megjelenni, helyezkedjék el az bárhol a vetítővászon és a fényforrás között. Itt már a méretek is megváltoznak attól függően, hogy a figura a fényforrás vagy az ernyő felé közeledik. Ha az ernyőtől elindul a fényforrás felé, képe az ernyőn többszörösére növekedik. Így a

49


„díszletet” tenyérnyi vagy írólap méretben is elkészíthetjük, s ha a fényforrás előtt állítjuk fel, óriásivá nőnek. Pontfényt adnak a diavetítőkben használt halogénizzók, egyes gépkocsiizzók, valamint a közismert zseblámpaizzók. Az árnyjáték elmaradhatatlan szcenikai eleme a fehér vetítővászon, amelyen a kép létrejön. A vetítőernyőt ajánlatos széles, fekete kerettel ellátni, hogy a játékosok alulról, oldalról kényelmesen elhelyezkedve tarthassák be a fénykévébe a figurákat. Az árnyfigurák mindenből készülhetnek, ami nem engedi át a fényt. Ezek két félék lehetnek: tömör sziluettek és áttört figurák. A tömör sziluetteken általában csak a szemet és a szájat jelöljük, vagy azt sem. A bábuk méretüktől függően készülhetnek vastag kartonpapírból, hullámpapír lemezekből vagy vékony farostlemezekből. Végtagjaikat csak akkor mozdíthatják meg, ha külön elkészítjük azokat. A figurát tartóbotra rögzítjük, végtagjait közvetlenül pálcával vagy zsinegekkel mozdíthatjuk meg. Az előbbiektől lényegesen eltérnek azok a figurák, amelyek áteresztik a fényt. Ezeknél nem ritka megoldás, hogy a kivágott, csipkézett mintát színes celluloidlemezek fedik be, így a megvilágított figura színes fényekben pompázik. A legegyszerűbb, óvodában is alkalmazható árnyjátékokat azonban a kezünkkel tudjuk produkálni. Eszközként egy egyszerű diavetítő fénye is elég hozzá. Ugyancsak ezzel a módszerrel eljátszhatunk rövid történeteket, melyekhez egyértelmű, jól kivehető állatfigurákat és díszletet használhatunk.

6.4. A bábjáték kategóriái Horváthné Fülep Éva a bábjátéknak a következő két kategóriáját határozza meg (Horváthné, 2003):  művészeti bábjáték  pedagógiai bábjáték

6.4.1. A művészeti bábjáték A bábjáték önálló műfaj, stilizált művészet, tárgya nem az emberi cselekvések utánzása, hanem a gondolatok, érzések jelképezése, kiábrázolása. Összetett művészet: a groteszk és tragikus egyesülése. Célja tökéletes illúziókeltés, melyet elhitető, meggyőző erejével ér el. Érzelmünkre, nem értelmünkre hat, ezért nem a szó, hanem a cselekmény leglényegesebb alkotó eleme. A bábszínpadon a gondolatot, érzést nem a szavak, hanem a cselekmények jelképezik. A színházi és bábszínházi előadás műfaji lényegeként az ábrázolást említhetjük, míg a filmnek a műfaji sajátossága a bemutatás.

6.4.2. A pedagógiai bábjáték A pedagógiai bábjáték a pedagógus és a gyermek folyton megújuló, olyan egymásra ható tevékenysége, amelyben a gyermek az elsődleges. A korszerű pedagógiai bábjáték nem célja, hanem eszköze a nevelésnek. A bábjáték segítségével lehet tudatosan végiggondolt nevelési feladatokat legsokoldalúbban és leghatásosabban megoldani.

50


A pedagógiai bábjáték elősegíti a gyermek társadalmi beilleszkedését, a szocializációt, mert a gyermek az emberek megismerését segítő modelleket kaphat és gyakorolhat általa. Ez a szemléletmód a gyermek tapasztalatszerzését helyezi előtérbe. Ez a pedagógiai módszer az ismeretanyag átadása és visszakérdezése helyett a gyermek gondolatait, vélekedését igyekszik megismerni. A pedagógiai bábjáték alkalmas az anyanyelvi nevelés feladatainak megvalósítására, a nyelvi kommunikációs készségek fejlesztésére éppúgy, mint az esztétikai nevelés személyiségfejlesztő hatásának erősítésére. A gyermekek a tapasztalatok gyűjtése közben csodálkoznak rá mindenre, és belső késztetéssel fordulnak a világ felé. Mindez annak az örömnek a forrása, amelyben élvezik a gondolat és véleménynyilvánítás szabadságát, a meghallgatás és meghallgattatás nyugalmát, a feléjük irányuló őszinte érdeklődést, a tévedések – elmarasztalás nélküli – lehetőségét. A bábjátékos foglalkozás különféle tevékenységformái, műveletei közben a gyermekek felszabadulnak a kötöttségek alól. A pedagógus minden gyermeknek olyan megnyilvánulási lehetőséget teremt, amelyekben jól megfigyelhetők, érzékelhetők a gyermekek közötti különbségek. A játékos helyzetek csak akkor fejlesztő hatásúak a gyermek számára, ha a bábjátékban résztvevők bele tudják élni magukat a játék adta helyzetekbe, azonosulni tudnak a felajánlott szerepekkel. A pedagógiai bábjáték sajátosságai a következők:  dramatikus jelleg  animációs szemlélet  szimbólumképzés  játékosság a) Dramatikus jelleg A pedagógiai bábjátékban a pedagógus olyan szituációkat teremt, amelyekben a gyermek emberi tulajdonságokat ismerhet meg. Saját cselekedetei közben különböző szituációkban szerepeket élhet át és azonosulhat a szereplőkkel vagy elutasíthatja őket. A bábjátékban résztvevő gyermek megtanulhatja azt is, hogy ugyanahhoz a jelenséghez és dologhoz különbözőképpen viszonyulnak az emberek. Ő maga is eldöntheti és kiválaszthatja azt a cselekvésmódot, amely az adott szituációban a saját képességeinek, tulajdonságainak a legjobban megfelel. Ezáltal fejlődik az értékítélete, alakul és formálódik a világról alkotott képe. A pedagógus mindenkor tudatosan építhet a népi játékokra, hiszen szinte mindegyik tartalmaz dramatikus elemeket. Dramatikus játékok elősegítik a gyermek (Horváthné, 2003: 56-57.):  éntudatának és emberismeretének kialakulását  térbeli tájékozódásának, mozgásának alakulását  önálló gondolkodásának fejlődését  szép és kifejező, tiszta beszédének kialakulását  a társas kapcsolatainak fejlődését  alkalmazkodását az aktuális beszédhelyzethez  aktivitásának fokozását  viselkedési bátorságát, biztonságát  szerepelsajátítását  társaival való kommunikációját  a metakommunikációs jelek felismerését és gyakorlását

51


b) Animációs szemlélet Az animáció az anyagok életre keltését, átlelkesítését, átváltoztathatóságát jelenti. Az animációhoz a gyermeknek és felnőttnek is gazdag tapasztalatra, élénk képzeletre van szüksége. Mindazt, amit a gyermek belelát, beleképzel a tárgyakba, jelenségekbe, az általában kifejezője és következménye annak a környezetnek, amelyben él. A gyermek és felnőtt animációs szemlélete akkor fejleszthető, ha rávezetjük őt a környezetében lévő tárgyak, jelenségek megfigyelésére és megengedjük, sőt késztetjük is arra, hogy ezekbe belelássa, amit látni akar és tud, amit azok kifejeznek számára. c) Szimbólumképzés A gyermek – fejlődése során – fokozatosan jut el a konkrétumoktól a szimbólumokig. Szimbólumok segítségével gazdagítja tevékenységét. A szimbólum a valóságos tárgy leglényegesebb tulajdonságait testesíti meg, a legegyszerűbb elemeivel közelíti meg a valóság egyegy részletét. A szimbólumképzésben a gyermeket legjobban a bábu segíti. A bábu mindig a leglényegesebb külső ismertetőjegyek és belső tulajdonságok hordozója. Mindezeket az alakjával, a formájával, a méreteivel, a színeivel, a hangjával, a mozgásával juttatja kifejezésre. d) Játékosság A játékosság az óvodai tanulás alapeleme. A játékosság feltételei között a legfontosabbak: a játék, az önkéntesség, az önállóság, a kezdeményezés, az aktivitás és az örömteli részvétel. A pedagógiai játékban interpretálódnak a korábban különálló tevékenységek, a gyermekkel való bánásmód pedig differenciálódik. A pedagógus és a gyerekek kapcsolatát a játékban a nyitottság, egymás elfogadása, elismerése, segítése jellemzi. Ennek eredményessége a nevelőn múlik. A játékos tevékenységek közben válnak a gyerekek egyre nyitottabbakká és kreatívabbakká.

6.5. A pedagógiai bábjáték felhasználási lehetőségei az óvodában/iskolában A gyermek sokoldalú személyiségének fejlődéséhez és fejlesztéséhez a lehetőségek többféleségét kell biztosítani, hogy képességei, készségei kialakuljanak és formálódjanak. A bábjátékot oktatási és nevelési eszköznek is felhasználhatjuk. Rendkívüli pedagógiai jelentőségét az adja, hogy érdekes. Az érdekességből, az érdeklődésből fakad minden nagy szenvedély, tanulás, kutatás. Minden oktatási és nevelési folyamat az érdeklődés felkeltésével kezdődik. Erre azért van szükség, mert az érdeklődés biztosítja a spontán figyelmet. A bábjátékkal való nevelés nagyon könnyű és hálás feladat. Felhasználhatjuk szemléltetésként a bábok minden fajtáját: a kesztyűs bábot (zsákbáb), a papír vagy textilragasztással készült pálcás síkbábot, a botbábot (pl. fakanálbáb), a rögtönzött bábokat (készülhet dobozból, pillepalackból, tollakból, termésből, gyümölcsökből, zöldségféléből, levelekből, golyókból, stb.). Bizonyos korban a bábjáték a legjobb eszköz a helyes erkölcsi magatartás kialakítására. Gyermekek, akik a sokszor hallott intelmeket nyugodtan elengedik a fülük mellett, a bábu szájából áhítattal hallgatják ugyanazokat a szavakat, boldogan szót fogadnak és a bábut

52


szívesen utánozzák. A testi tisztaságra és általában a viselkedésre való nevelésnek kitűnő eszköze lehet akár egyetlen bábu is, amit a nevelő kezére húz és színpad nélkül játszik vele. Az erkölcsi nevelésnél a szóbeli utasítás, magyarázat nem sokat ér. Különösen, ha szabályokba foglaljuk, vagy intelmekként közöljük. Az ilyesmi unalmasan hat és sokszor inkább csak ellenállást vált ki. Az erkölcsi nevelésnél a példa, az élmény az, ami meggyőző. A bábok a testnevelésen kívül minden nevelési ágban jól használhatók. Anyanyelvi nevelésnél a nyelvfejlesztő játékokat színesíti. A gyerekek kényszer nélkül, játszva tanulnak meg új szavakat, kifejezéseket. A gyermekirodalmi művek bemutatásakor a szemléltetőeszköz többnyire kiegészítés, ráadás. A bábbal való szemléltetés még nem bábjáték. Egyes bábfigurák motiválhatnak, a szemléltetés alatt félretehetjük vagy a bemutatás alatt is a kezünkben tarthatjuk ezeket. Követelmény azonban, hogy amíg a kezünkben van, beszéljen, mozogjon, cselekedjen, éljen, mert a báb fontos eleme a mozgás. A zenei nevelés során elősegíti a zenei fogalmak elsajátítását, azok használatát. A különböző karakterű bábok szerepeltetése során, magyarázat nélkül megértik a gyermekek a feladatot, és szívesen utánozzák őket. A bábkészítés fejleszti az esztétikai érzéket, a finommotorikus képességeket, kézügyességet, formaérzéket. A pedagógusnak ismernie kell a bábjáték gyakorlatát, törvényszerűségét, éppúgy, mint a rábízott gyerekeket, hogy olyan hatásokat érjen el, amelyek pedagógiai céljával egybecsengnek.

6.6. Az óvodai bábok jellegzetességei Az óvodában alkalmazott bábok két nagy csoportot képeznek: hagyományos óvodai bábok, valamint, az újabban népszerűvé vált, rögtönzött bábok. A hagyományos óvodai bábok körébe többféle bábfajta tartozik. (zsák, marionett, botbáb, gyűszű, átváltozó ujjbáb stb.). Valamennyit ismert anyagból (textíl, papír, stb) szabással, varrással, ragasztással vagy faragással alakítjuk ki. Általában ezek népesítik be az óvodák bábospolcait. Az óvodai bábok egyik jellemző sajátossága a kicsinységük. Az óvodás korú gyerek szereti a kedves kis figurákat, "akik" a színpadról az ő segítségét, tanácsát, véleményét, olykor ítéletét kérik, s akikkel szemben ő maga erős, okos és segítőkész lehet. Amikor meg ő maga a mozgatójuk azok az ő akaratát, elképzeléseit, legtitkosabb vágyait valósítják meg, ellenkezés nélkül. A kisméretű bábok javára írható a gazdag mozgáslehetőségük is, amivel a legfinomabb érzésmegnyilvánulásokat is ki tudják fejezni. A kíváncsi egérke előrenyújtja a nyakát, a gondolkozó apó megvakarja a füle tövét stb. Viszont az is tény, hogy nagy teremben, nagy színpadon szerepeltetésre nem alkalmasak. Alakjukat elnyeli a megnövekedett színpad tere s a közönségtől való távolság. Más a helyzet az óvodában, ahol csak néhány méter az egész nézőtér, hiszen az óvónők rendszerint a mesesarokban, közel a gyerekekhez játszanak. A jó báb függetlenül funkciójától mindig szép. Még a mesebeli „csúnya lány”sem lehet visszataszító. Ugyanúgy, a mesebeli szegénylegény bábujának ruhája nem lehet piszkos, rongyos. Elég néhány színes folt a nadrágon a szegénység érzékeltetésére. Az óvodai bábok készítésekor fokozottan kell ügyelnünk az életkor jelzésére. A gyermek erre igen érzékeny, s elidegenítő effektusként hat rá, amikor például a

53


mackópapa a vele azonos méretű és külsejű „kisfiával” jelenik meg a színen. Ezért fontos, hogy a nagy rókának kisrókája legyen, a lónak csikója, a tyúknak meg csibéje. A kor jelzésére különösen az emberfiguráknál kell ügyelnünk. A jó báb fő jellegzetessége a stilizáltsága. A bábok jellemüket tekintve jók vagy rosszak, de még a legtündöklőbb királylány is, a stilizáltság folytán, groteszkké válik. Ez nem hiba, hanem sajátosság, amitől a figura kedvessé, bábossá válik. Az óvodai bábok tervezésekor nagy vonalakban azt is meg kell fontolnunk, hogy a stilizálásban milyen fokig menjünk el. Az eligazodásban az óvodás gyerekek rajzai segíthetnek. Ezek a rajzok is erősen sűrítettek, stilizáltak, és pontosan tükrözik azokat a jegyeket, melyeket az emberalak jelzésére és felismerésére a gyerekek fontosnak tartanak. A gyerekek számára a felismerésben a formának lényegesen nagyobb a jelentősége, mint a színeknek, amelyeknek számukra alig van naturális kötöttsége. Ezért nem ritkák a gyermekrajzokban a kék hajú tündérek, piros pettyes kiskutyák. A gyermeki ábrázolásokban azt is megfigyelhetjük, hogy a színek nem annyira karaktert, mint inkább a lerajzolt személyhez való kötődésük milyenségét, érzelmi hőfokát jelzik. A melegbarna nadrágos és világító sárga pulóveres apa például felfelé ívelő piros vonal szájával merőben más érzelmi töltésű, mint a másik gyermek méregzöld „szerelésű” hatalmas, piroskezű apafigurája. Az efféle rajzok jelzéseiből pontosan megismerhetjük a gyermeki látásmód iratlan szabályait, jellegzetességeit, melyeknek ismerete segítségünkre lehet az óvodai bábok készítésében. Tudjuk például, hogy a száj vonala belső tartalomnak is lehet a jele. Ha felfelé ível, az jókedvet, a lefelé hajló vonal pedig haragot vagy sírást fejez ki. A kisgyermek számára rendkívül fontos, hogy a báb puha, kellemes tapintású anyagból készüljön. Örülnek annak, ha a kisnyúl puha talpával megcirógatja az arcukat, vagy kezet fog velük. Az óvodákban kedvelt rögtönzött bábok valójában terményekből, ismert tárgyakból alakított bábfigurák. A tárgyakat meglelkesítő gyermek szereti, magához közel érzi és megérti ezeket a különös, fantázia teremtette figurákat. Az óvodákban ezért nő a népszerűségük. Báburögtönzésre a gyermek környezetében számos anyag kínálkozik. A háztartásokban felhalmozódott, különböző formájú és színű flakonok, dobozok, zacskók stb. szinte maguktól kívánkoznak a bábok stilizált világába. A műanyag flakonbábok merész formájukkal és élénk színükkel rendkívül mutatósak, és erős stilizáltságuknál fogva „bábosak” gyorsan és könnyen készülnek. Ugyanez vonatkozik a gyermek környezetében adódó egyéb tárgyakra is. A hagyományos anyagokból készült bábok a gyerekeknek éppúgy, mint saját rajzaiknak alakjai, egyértelműek. Csak kutyát, gyereket, madarat tehát az ábrázolt figurát juttatják eszükbe. Ezeknél igénylik a kerek fejet, a szemet, a szájat. Viszont, ha egy tárgyat, pl. egy bojtos sapkát elevenítünk meg előtte, akkor az egyidőben báb és sapka a gyerek számára, tehát a játékban is megtartja tárgyi mivoltát. Ilyen esetben nyugodtan elhagyhatjuk az arc jelzését, mert a sapkának, még ha emberként viselkedik is, sem a száj, sem a szem nem jellemzője. Ugyanez a tapasztalat a terménybábok esetében is. Ezeknél a termény az ihlető. Egy bibircsókos burgonya láttán könnyen a boszorkány képe villódzik fel a gyerek képzeletében. Az sem megy ritkaságszámba, amikor alkotás közben módosul a téma. A tündérnek szánt piros alma könnyen válhat Jancsi bohóccá. Amikor a különböző terményeket bevisszük az óvodába, valójában régi gyermekjátékhagyományainkat keltjük életre. A mai gyerekek, közöttük az óvodások, örömüket lelik a terményekkel való alkotó munkában. Örömük azonban csak akkor válik teljessé, ha nemcsak létrehoznak egy bábot

54


vagy kis hegedűt, hanem azt játékukban a bábszínpadon is felhasználhatják. A gyermeki alkotó munka a bábszínpadon kap értelmet. A megalkotott figurák életre kelnek, s az elkészített eszközök is megtalálják funkciójukat. A terménybáboknál, kellékeknél a bábszínpadon azzal is kell számolnunk, hogy amilyen könnyen és gyorsan készülnek, élettartamuk is olyan rövid. Ezért főleg illusztrálásra, egyszerűbb jelenetek és népi játékok eljátszására használjuk őket. A gyerekek leginkább bábok sugallta párbeszédeket rögtönöznek velük. Később érdeklődve figyelik őket, s mulatnak a megráncosodó, kicsírázó figurákon, amik máról holnapra eltűnnek a paravánról, mert rövid életűek: de számukra nem a tartósságuk a fontos, hanem a játék örömét jelentő voltuk.

Gyakorlatok, feladatok 1. Készítsen 3 különböző típusú bábot! 2. Egy ismert mesét írjon át óvodásoknak szóló bábelőadássá! 3. „A bábjáték szerepe a gyermek személyiségének fejlődésében” – címmel készítsen egy kb. egy oldalas (kb. 200 szavas) esszét!

7. A szabályjáték szabály testnevelési játékok

értelemfejlesztés sportjátékok

mozgásfejlesztés társas játékok

7.1. A szabályjáték fogalma Az óvodáskorú gyermekek játékpiramisának a csúcsát a szabályjáték jelenti, amellyel azonban nincs vége a játéknak. A fejlődés a szabályjátékon belül biztosított. A szabályjáték úgy helyezkedik el a csúcson, hogy belőle mintegy fordított háromszögként terjed szét a szabályjátékok sokfélesége. A gyermek először a szabályjátékban lesz egyenlő partnere a felnőtteknek. Elég csak a különböző társasjátékokra vagy a gyermek által is, meg a felnőtt által is kedvelt néhány szabályjátékra gondolni. Az egyenlő partnerek vetélkedőjében a gyermek előtt is nyitva áll a győzelem lehetősége. Tehát míg a többi játék elhal, addig a szabályjáték megmarad a saját kereteiben. A szabályjátékok sorába azokat a játékokat soroljuk, amelyek előre meghatározott, pontos szabályok szerint folynak. A gyakorlójátékokon és a szerepjátékokon keresztül jut el a gyermek a szervezett szabályjátékokhoz. Ez a csoportos játéknak már magasabb foka. A szabályjátéknak pedagógiai funkciója és személyiségformáló értéke van: növeli az akaraterőt, önfegyelmet, a társas kapcsolatok megerősítését, a csapatok összetartozásának élményét. A szabályjátékhoz egyrészt különféle mozgások, mozgásformák, másrészt az értelmi funkciókat aktivizáló játékféleségek tartoznak. Mindezen játékok uralkodó eleme a szabály.

55


Nagyon sok játékban összesűrűsödnek a mozgásos, az értelmi és a szociális elemek. Tehát miközben a kezdeti játékformák elapadnak, helyüket mindig egy bonyolultabb, a gyermek igényének jobban megfelelő játéknak adják át. Így jutunk el a szabályjátékokhoz. A szabályjáték fejleszti a gyermek mozgáskészségét, megfigyelőképességét, emlékezetét, fejleszti továbbá a figyelem megosztását és nem utolsó sorban a gyermek értelmi képességét, ismereteit is. Ezen kívül a szabályjátéknak fontos, jelentős szerepe van a különböző személyiségjegyek kialakításában és fejlesztésében (közösségi érzés, egyéni felelősségérzés, pontosság, a siker adta örömszerzés). A szabályjátékok létezése nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szervezett játékban ügyesség, leleményesség is bekerüljön azért, hogy a játék élénkebb, vidámabb legyen. A szabályjátékok alkalmazására akkor kerül sor, ha: a) a gyermekek értelmileg képesek a feladat megértésére és a legegyszerűbb megoldás megválasztására b) a gyermekek mozgásfejlettsége, a mozgások összerendezettségének szintje lehetővé teszi a sikeres végrehajtást c) a gyermekek szociális érettségi foka olyan szintet ér el, hogy képesek a szabályokat betartani

7.2. A szabályjáték jellemzői a. A szabályjáték legjellemzőbb tulajdonsága a szabály betartása. A szabályt komolyan kell venni, mert különben felborul a játék. A játék szabályra épül, spontaneitása a szabály önkéntes vállalásában érvényesül. A szabályok nem mindig merevek, néha a játék folyamatában is változhatnak. A szabály annyira meghatározója a játéknak, hogy minden önkényes megváltoztatása a játék megszűnéséhez vezet. Néha a gyerekek maguk alkotják meg a játék szabályát. Ha ilyen szabályt kitalálnak, akkor görcsösen ragaszkodnak hozzá. Ha sikerült pontosan betartaniuk a szabályt, megelégedés és öröm tölti el őket. A szabályok megértésénél teljesen lényegtelen a szándék. A társak értékítélete szempontjából közömbös, hogy szándékosan vagy a szabály ismeretlensége miatt tévesztette valaki. A kisebb gyermekeket a társaik éppen azért szokták kirekeszteni a játékból, mert még nem ismerik és nem is tudják betartani a nagyobbak által felállított szabályokat. A játék jellegéből következik, hogy a szabályokat mindig pontosan be kell tartani, a szabályoknak megfelelően kell viselkedni, hallgatni kell a játékvezetőre, meghatározott módon kell segíteni egymásnak, illetve mindenkinek a saját csoportja érdekeit kell szem előtt tartania, ügyesen, kezdeményezően kell játszani, s küzdeni kell a győzelemért. A szabály betartása vagy be nem tartása különböző érzelmeket vált ki a játék résztvevőiben, ami nagymértékben meghatározza a gyermekek egymás iránti magatartását, a közösséghez való viszonyát. A szabályjátékban a gyermekek önállósága a szabály önkéntes vállalását jelenti, és nem önkényes felállítását vagy változtatását. A szabályok teljes érvényesülését csak a nagycsoportos gyermektől kívánhatja meg az óvónő. A szabálybetartás elemeit azonban már a kisebbeknél is kialakíthatjuk. A szabály betartása igényeljen figyelmet, esetleg erőfeszítést, de könnyen érthető, teljesíthető legyen minden gyermek számára. b. A szabályjátékok is belső feszültséget vezetnek le. Sokszor a játék során ez a feszültség fokozódik, ezáltal nő az izgalom, majd egy játékmenet befejezése oldja meg ezt a feszültséget.

56


c. A szabályjáték örömforrása a szabály betartásában van. A gyermekek legtöbbször olyan szabályokat állapítanak meg, vagy olyan játékokat választanak szívesen, amelyekben próbára tehetik leleményességüket, ügyességüket. Tehát a szabályokhoz való ragaszkodás lényege, hogy biztosítja az önmegvalósítás lehetőségét, a versenyszellemet, ki az ügyesebb, gyorsabb, pontosabb, ki tud hamarabb válaszolni a kérdésre. Még az olyan játékokban is érvényesül a verseny, ahol nem a versengés a döntő, hanem a feladat megoldása esetleg teljesen függetlenül attól, hogy ki készült el hamarabb. Ha túl könnyű a szabályt betartani, akkor nem elég érdekes a játék, ha pedig túl nagy megterhelést jelent a szabály betartása, nem vállalják, nem jelent örömet a számukra. d. A játék komolyságát is a szabály adja. A játékkal való teljes azonosulás, azonosulást jelent a szabállyal. Minél komolyabban veszi valaki a szabályt, annál jobban át is éli a játék izgalmát. Sokszor azonban éppen a szabályhoz való ragaszkodásban van a konfliktus forrása. A győzelem utáni vágy nem kedvez a szabály következetes tiszteletben tartásának. Ezért különösen fontos a pedagógus tapintatos pedagógiai hatása, aki egyaránt megérti a versenyért mindent megtenni akarók szándékát és a szabály betartásának elsőbbséget adók törekvését. e. A szabály betartása a társak közötti olyan együttműködés, amelyben egyszerre érvényesül a társak igénylése hiszen nélkülük nincs szabályjáték és a játék megkezdése pillanatától kezdve a győzelem utáni vágy, azaz a társ vagy társak legyőzésének szándéka. A szabályjáték játszásához szükséges magatartási formák elsajátítása ezért kíván soksok önfegyelmet igénylő gyakorlást. A verseny izgalmának, a győzni akarás igényének, a szabályok tiszteletben tartásának az együttes érvényesítésére való képesség nehezen alakul ki a gyermekben. A különböző indíttatású és tartalmú játékok megannyi sajátos helyzetet teremtenek, amit először a felnőtt jelenléte mellett képesek csak megoldani a gyermekek.

Tehát: Szabályjáték: előre meghatározott, pontos szabályok szerint folyik. E játéktípus legjellemzőbb tulajdonsága a szabály dominációja. A szabályjáték örömforrása a szabály betartásában áll, a komolyságát is szabály adja.

7.3. A szabályjáték szervezésének feltételei Ha egy adott gyermekcsoporttal játszani szeretnénk, akkor a következő feltételeket kell szem előtt tartsuk. Hol játsszunk? A szobában vagy szabadban? Szűk helyen vagy tágasan? Hány gyerekkel? A létszám fontos meghatározója a jó játéknak. A legjobb játék sem sikerül, ha túl sok a gyermek, ilyenkor több csoportra bontva külön játszhatnak. Milyen korúak? A kisebb gyerekek jobban szeretik a mozgással járókat, nagyobbakkal már több értelemfejlesztőt játszhatunk. Igazi versenyeket csak az 56 évesekkel és az annál idősebbekkel rendezhetünk. Vegyes csoportnál is megtalálhatjuk a megfelelő játékot (például Nyulak a bokorból ki). Milyen értelmi fokon vannak? Ez nem csupán az értelemfejlesztő játékokra vonatkozik. Minden játék bizonyos értelmi szintet, tapasztalatot, gondolkodást feltételez. Ezért még korosztályon belül is nagyok lehetnek az eltérések. A játék akkor igazán jó, ha a gyermek megerőlteti magát, és akár szellemi, akár fizikai téren valamit meg kell oldania. Csak így lesz a játék után boldog, kielégült.

57


Milyen tulajdonságokat szeretnénk bennük fejleszteni? Minden játékban található nevelői lehetőség, melyet ügyesen felhasználhatunk a gyermek tulajdonságainak fejlesztésére (figyelem összpontosítása, labdaérzék, küzdőképesség, értelemfejlesztés stb.) Általuk ismert játékokat ismételjünk, vagy újat tanítsunk? Ha a gyermekek szívesen játsszák hosszú időn át ugyanazt a játékot, annak csak örüljünk, mert azt jelenti, hogy szeretik és találnak benne mondanivalót. Időnként mégis fel kell frissíteni új játékkal a megszokottakat, de ezt ne tegyük túl gyakran (például naponta), mert kapkodóvá válnak a gyermekek. Eseményhez, élményhez tudunk-e egy játékot kapcsolni? Állatkerti látogatás után Állatvásárt, húsvétkor Nyúlvadászatot, kiránduláskor körjátékot, versenyjátékot játszhatunk. Milyen hangulatban, állapotban vannak? Sokszor ellensúlyozni kell az előző foglalkozást, például ha sokat ültek egy helyben, akkor valami gyors mozgású játékot válasszunk, ha nagyon élénk, izgőmozgó állapotban vannak, akkor ezt levezethetjük Kakasviadallal. Megvan-e a szükséges kellék a játékhoz? A kiválasztott játékot jól végig kell gondolnunk, minden mozzanatát éljük át, hogy játék közben meglepetés ne érjen bennünket. Ehhez tartozik a kellékek előkészítése. Nagy hiba, ha a játékhoz szükséges eszközöket a játék megszakításával kell előkeresnünk.

7. 4. A szabályjátékok konfliktusforrása és elhárításuk lehetőségei Napjainkban egyre több óvodában különböző életkorú gyermekek vannak egy óvodai csoportban. Természetesen a kicsik is szívesen részt vesznek a nagyobbak játékában függetlenül attól, hogy tisztában vannak a szabállyal vagy sem. Sok olyan játék van, amiben a kicsik és a nagyobb óvodások jól megférnek egymás mellett. A kisebbek általában a szabályokat egyszerűbb formában oldják meg, a nagyobbak meg bonyolultabb, nehezebb variánsokat találnak ki. Így a különböző korú gyermekek is jól érezhetik magukat. A szabály rugalmas tiszteletben tartása együtt tudja tartani a gyermekeket. A nagyobb gyermekek az esélyegyenlőség biztosítása érdekében gyakran adnak kedvezményeket, előnyöket a kisebbeknek. Megfelelő létszám esetén jó megoldás lehet két játszócsoport kialakítása. Így egyaránt érvényesülhet a különböző korúak kölcsönös egymásra hatása és az azonos korúak szabad versengése. A megoldási módokhoz nem mindig jutnak el zökkenő nélkül a gyermekek. Az egymáshoz igazodást a kölcsönös érdekek tiszteletben tartását is tanulni, gyakorolni kell. A gyermekek fejlettségéhez, játékigényéhez szabott megoldási módok előbb utóbb minimálisra csökkentik a konfliktusokat. A hely és az idő kiválasztása is lehet konfliktusforrás. A hely megválasztása főleg a mozgásos játékoknál jelentős. A zavartalan mozgáshoz megfelelő helyre van szükség. A játékszabály érvényesítése mellett a balesetveszély elkerülésére is gondolnunk kell. Különösen a kisebb gyermekek fejletlenebb mozgása int óvatosságra bennünket. A játék hevében adódó balesetek vagy akárcsak mozgásukat fékező körülmények csökkentik a sikeres szereplést. Az időpont megválasztása azért lehet döntő, mert minden játék teljes eljátszására megfelelő időre van szükség. A szabály érvényesülése a szereplő magatartásától függ. Minden gyermek azonos mértékben szeretné kivenné a részét a játékból. A szerepek elosztásánál előforduló lehetséges problémák:

58


A főszerepet nagyon sokan elsőre szeretnék megszerezni. A kiolvasók jó eligazítást adhatnak e tekintetben. Persze egy két gyermeknek mégis problémát jelent, hogy hol kezdődjön a kiolvasás. Erre is számtalan megoldást lehet javasolni, ami kizár minden vitatható eljárást. A szabályjáték egy része két gyermek versengésére épül a csoport közreműködése mellett. Két probléma adódhat: 1., a játék során nem kerül sor mindenkire, 2., a csoport egyik gyermeknek nagyobb előnyt biztosít mint a társának. Mindkét konfliktusforrás feloldása benne van a helyzet teremtette szituációban. Ne feledjük, hogy a gyermeknek igazi játékélményt a saját szereplése jelenti. Hiába érzi jól magát a csoport nagy része, ha egykét gyermek csalódottan emlékszik vissza a játékra. Különösen a periférián állók és a csendesebbek kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe. Ha az óvodapedagógus az általa kezdeményezett játékoknál mindig gondol erre a problémára, akkor ez a szabály előbb utóbb megjelenik a gyermekek kezdeményezte játékokban is. Más konfliktusforrást jelenthetnek az értelmi képességek fejlesztésére szolgáló játékok. A legtöbb játék több megoldást is kínál. A gyermekek, főleg a kisebbek hajlamosak arra, hogy csak a saját megoldásukat érezzék helyesnek. A különböző megoldásban rejlő azonosságok felismerése gyakran önmagában is elvezethet konfliktushoz vagy mondjuk úgy, hogy a nézeteltérések feloldásához. A gyermekek azért szeretik az ilyen játékokat, mert sikerélményük és szereplési vágyuk kielégítése mellett az új felfedezések örömét is átélhetik.

7.5. A szabályjátékok kategóriái A szabályjátékokat több szempontból csoportosítjuk: tartalmi szempontból, a kezdeményező személye szerint, illetve a játék szociális jellege szerint.

7.5.1. A szabályjátékok hagyományos megközelítés

osztályozása

tartalom

függvényében

–

Tartalmi szempontból klasszikus felosztásként meg szoktuk különböztetni a mozgásfejlesztő és értelmi képességeket fejlesztő szabályjátékokat. (KovácsBakosi, Oszetszky, Karlóczai)

7.5.1.1.Mozgásfejlesztő szabályjátékok A játékok közül a mozgásos játékok segítik elő leginkább a gyermek testi és szellemi fejlődését. Növeli a játék értékét és hasznát, ha a szabad levegőn egészséges környezetben folyik. E szabályjátékoknak biológiai és pedagógiai fejlesztő értékük van. A mozgásos játékok biológiai értéke A mozgásos játék erősíti a gyermek vérkeringési és légzőrendszerét. A pozitív érzelemmel, kellemes hangulatban vezetett mozgásos játékok növelik a fejlődési ingereket, különösen akkor, ha a játékok a szabadban folynak. Ha a szabad levegőn, napfényben játszunk, növekszik a gyermekek ellenálló képessége, az időjárási, hőmérsékleti változásokkal szembeni edzettsége. A mozgásos játékban fejlődik a gyermek izomzata, csontozata, izületei, vagyis mozgásszervei és idegrendszere. A mozgásos játékok pedagógiai értéke A mozgásos játék közben növekszik a gyermek figyelme, emlékezőképessége, gondolkodása, ötletessége, leleményessége, vagyis a játékban megnyilvánul alkotóereje.

59


A játék ebben a korban nemcsak szórakoztat, hanem nélkülözhetetlen azért is, mert általa elégíthető ki legjobban a gyermekek természetes mozgásvágya és a játék segítheti elő leginkább arányos testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket. A mozgásos játékok különösen hasznosak azért is, mert általuk módot nyújtunk a már kialakított mozgásmódok ismételt alkalmazására. A játékok különböző változatain keresztül a gyermekeket új és új benyomások érik, ezáltal egyre több képzetre, tapasztalatra tesznek szert. A mozgásfejlesztő szabályjátékok kategóriái A mozgásos játékokat több szempont szerint lehet csoportosítani: A. Fogócskák F. Ugró és szökdelő játékok B. Futójátékok G. Ügyességi játékok C. Körjátékok H. Versenyjátékok D. Szembekötősdik I. Szobai mozgásos játékok E. Labdajátékok J. Egyéb(szerrel) végzett játékok A. FOGÓCSKÁK A fogócskákat és a bújócskákat ősi játékoknak nevezzük. A futás, kergetés, elrejtőzés, menekülés, akadályok leküzdése a létfenntartáshoz (élelemszerzés, ellenség legyőzése, vadállatok elejtése) nélkülözhetetlen testmozgás volt. Ma is szükség van sok olyan tulajdonságra, amelyek játékosan gyakorolhatók: gyors mozgás, ügyesség, váratlan helyzet sikeres megoldása, ellenálló képesség stb. A fogójátékoknál kezdetben gyakran előfordul, hogy a gyermekek nem ismerik az üldöző és a menekülő fogalmát, nem menekülnek a fogó elől, hanem tanácstalanul körülötte nyüzsögnek, mert meg akarják fogatni magukat a „szerep” kedvéért. B. FUTÓJÁTÉKOK A futás a legegészségesebb sport egyike. Minden porcikát megmozgat, a szívműködést serkenti, az oxigéncserét meggyorsítja. Ezért különösen fontos, hogy tiszta levegőjű területen játsszunk. Aki gyermekkorában megszereti a futást, az szívesen vesz majd részt, mindenféle sportban. C. KÖRJÁTÉKOK Igen sok játéknál az elhelyezkedéshez kört kell alakítani. Közkedvelt játékforma ez, hisz a zárt rendben való felállás egységes csoporttá kovácsolja össze a gyermekeket. Előnye hogy mindenki mindenkit jól lát, a szereplés esélye nagyjából egyenlő. Ügyeljünk arra, hogy mindenki sorra kerüljön, és senki se szerepeljen többször, mint a többiek. D. SZEMBEKÖTŐSDIK Ha egyik érzékszervünket nem tudjuk használni, a többivel igyekszünk bizonyos fokig helyettesíteni a hiányzót. Ha bekötött szemmel kell valami feladatot elvégezni, akkor a hiányzó látást tapintással és hallással próbáljuk pótolni. Ezek az érzékszervek közben finomulnak, fejlődnek, figyelmük nagy része ilyenkor erre összpontosul. Mindig önkéntes jelentkezőnek kössük be a szemét, aki ez ellen tiltakozik, annak soha. A jó hangulatú játék és kellemes tapasztalat hozza meg a kedvet a játékhoz, nem pedig az erőszak. E. LABDAJÁTÉKOK Legcsodálatosabb játékszerünk a labda, elkísér bennünket szinte születésünktől egészen idős korunkig. Már a csecsemő is boldogan taszigálja és nyúl utána, a kisgyerek szívesen dobjarúgja, céloz vele, akárcsak az iskolás. A felnőtt is élvezettel játszik (kézilabda, kosárlabda, futball), de még időskorban is egészséges mozgásra serkent (tenisz, biliárd, teke). Ezek a játékok fejlesztik a labdaérzéket, ügyességre, tettrekészségre, gyorsaságra sarkallnak, a figyelem összpontosítására kényszerítenek. Mivel a gyermekkor el sem

60


képzelhető labda nélkül, ezért igyekezzünk megfelelő teret és alkalmat teremteni az egyre zsugorodó lehetőségek között. A labdajátékok iránt annyi az érdeklődés, amennyire az óvónő felkelti. Az óvodában a labdajátékoknak csak egyszerű formái jöhetnek számításba. A labdát először meg kell ismerni, illetve ismertetni kell annak helyes kezelési módját, pl. egyéni versengés formájában. Labdával játszani csak úgy lehet, ha előbb megtanulják a dobás és elkapás technikáját. Ezt babzsákkal lehet gyakorolni. A babzsák előnye, hogy házilag elkészíthető, olcsó, főleg ha kukoricával töltjük meg. Könnyebb elkapni, mint a labdát, mert nem pattan, és nem ugrik, hanem bent marad a kézben. Jól megfogható, könnyű vele célozni, és finom hangja tetszik a gyermekeknek. A labdával tudni kell különféleképpen gurítani, helyesen hordani, átadni, dobni és célozni. F. UGRÓ- ÉS SZÖKDELŐJÁTÉKOK A világ minden táján ismertek az ilyenfajta játékok, melyeket sokszor maguk a gyermekek találnak ki. A változatok kimeríthetetlenek, és sokszor ugyanazt vagy hasonló játékformát egymástól igen távoli területeken találjuk meg. Legtöbbször játékhagyomány alakjában maradnak fenn és terjednek tovább, vagyis felnőttek közreműködése nélkül, idősebb gyermek tanítja a fiatalabbnak. Ezek a játékok bizonyos feladatok elvégzését tűzik ki célul. Általában kevés gyermek vesz részt a játékban, és sokszor igen hosszú ideig képesek játszani anélkül, hogy a játék iránti érdeklődés csökkenne. Az egészséges mozgáson kívül az a jó érzés tölti el a játszókat, hogy sikerült valamilyen nehézséget leküzdeniük. Az egyre nehezebb feladatok elvégzése feszültségcsökkentő hatású. G. ÜGYESSÉGI JÁTÉKOK Az egészséges gyermek erejét próbálgatva állandóan mozog, kísérletezik, tapasztalatokat gyűjt. Ne akadályozzuk ebben a tevékenységében (fenyegetés, tiltás, büntetés), hanem legyünk segítségére. Adjunk neki ötleteket, segítsük, irányítsuk, tanítsuk, így levezetheti felesleges energiáját, melyet a szűkre szabott hely, és a sok korlátozás úgyis akadályoz. A feladat elvégzése után kifáradva csendesebben fog viselkedni, és szívesebben fordul valami szellemi tevékenység felé. H. VERSENYJÁTÉKOK Igazi versenyek küzdelmére csak 67 éves kor után érett meg a gyermek. Az időérzék kifejlődése a versenyjátékok nélkülözhetetlen feltétele. Ennek ellenére már kisebb korban rendezhetünk versenyt velük, mert megtanulják a szabályokat, megérthetik a verseny lényegét, és közben kifejlődnek a versenyzéshez szükséges tulajdonságok. Már kiscsoportban lehet versenyezni járással, futással stb. Mindenesetre versengésre ebben a korban csak akkor kerüljön sor, ha a kiválasztott mozgást minden gyermek jól tudja. Kétféle cél érhető el a versenyjátékoknál: 1. közvetlen cél, amelyet a gyermek azonnal észlel 2. közvetett cél, amely nevelési feladatokat valósít meg Megtanulnak valamiért kitartóan küzdeni, ügyesednek, figyelmük erősödik, akaratuk megszilárdul. A csapatszellem kifejlődik, és egészséges közösségi érzést fejleszt, ha nem engedjük, hogy kinevetés, kigúnyolás vagy önhittség rontsa le a csapatok közötti viszonyt. I. SZOBAI MOZGÁSOS JÁTÉKOK A szobába szorult gyermekcsoport mozgási igényének kielégítése sokszor nagy gondot okoz. Valahogy meg kell oldani a gyermekek egészséges mozgását, még ha kevés is a helyünk. „ Egész nap jónak lenni”, vagyis szépen, csendben ülni, mint ahogy azt sokan

61


megkövetelik, nem ennek a korosztálynak való. Ha nem biztosítjuk a megfelelő mozgást még zárt helyiségen belül is, a gyermekek figyelmetlenek, fékezhetetlenek lesznek (hacsak nem alkalmazunk szigorú rendszabályokat, de ez dacot, lelki sérülést eredményezhet). Ezek a játékok jókedvű vezetés mellett teljes értékű átélést, mozgást, kikapcsolódást nyújtanak. Gondoskodjunk jól szellőztetett helyiségről. J. EGYÉB (SZERREL) VÉGZETT JÁTÉKOK Az egyéb játékokat különböző eszközökkel és szerekkel lehet játszani. Eszköz lehet egy egyszerű hógolyó, egy vödör, egy léggömb, egy ugrókötél. Szer pl. roller, kerékpár, szánkó, stb. mert ezekkel is lehet versenyezni. Eszköznek kell tekintenünk a vizet is. Jó, ha az óvónő lehetőséget teremt a rollerezésre, kerékpározásra. Ha nincs az óvodában elég hely, keressen olyan zárt sportpályát vagy játszóteret, ahol ezt megvalósíthatja, sőt versenyt is rendezhet.

7.5.1.2. Az értelemfejlesztő szabályjátékok Azokat a játékokat nevezzük értelemfejlesztő játékoknak, melyek a gyermek valamilyen értelmi képességét (érzékelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, beszéd) kiemelten mozgósítják, s ezáltal azt az értelmi képességet intenzívebben fejleszti. Az értelemfejlesztő szabályjátékok kategóriái Az értelemfejlesztő játékokat több szempont szerint osztályozhatjuk. Így lehetnek: A. hallásfejlesztő és hangképző játékok B. gyors reagálóképességet fejlesztő játékok C. megfigyelőkészséget fejlesztő játékok D. figyelemfejlesztő játékok E. ismeretfejlesztő játékok F. beszédfejlesztő játékok G. logikus gondolkodást fejlesztő játékok H. nevettető játékok I. kiolvasók J. énekes játékok K. zálogkiváltás A. HALLÁSFEJLESZTŐ ÉS HANGKÉPZŐ JÁTÉKOK Igen sok gyermek kiejtése hibás. Többféle ok közül az élettani (fiziológiai) beszédhiba a leggyakoribb, mely bizonyos életszakaszban a fejlődés természetes velejárója, tehát nem kóros jelenség. A szervi (organikus) beszédhiba javítása logopédus segítségével történhet. Ha erre szükség van, jobb minél korábban elkezdeni, hogy kevesebb fáradsággal gyors eredményt érhessünk el. A helyes kiejtés elengedhetetlen feltétele a jó hallás, illetve a szépen beszélő környezet. Ha a hallásfejlesztést és a hangképzést játékos formában gyakoroljuk, nagyban hozzájárulunk a szép beszédkultúrához. Ezeket a játékokat nagy csendben, szinte ünnepélyes légkörben játsszuk. A csendet néha egyegy felszabadult nevetés megtörheti, így váltakozó ütemben egészítheti ki egymást a csend és a hangos nevetés. B. GYORS REAGÁLÓKÉPESSÉGET FEJLESZTŐ JÁTÉKOK Az a gyermek, aki gyorsan észlel valamit, és a feladatot ügyesen oldja meg, több siker élményben részesül, mint a lassú. Az iskolai értékelés sokszor a gyors teljesítményt előnyben részesíti a lassú, esetleg alaposabbal szemben. Elsősorban korral és

62


vérmérséklettel függ össze a gyorsaság, ezért nem minden gyermeknél érhető el e téren alapvető változás. Mégis jelentősen fejleszthetjük a gyermekek gyors reagálóképességét, ha játékos formában gyakoroljuk. Mivel a gyors mozgás rendszerint gyorsabb észjárást is feltételez, érdemes ezzel foglalkozni. C. MEGFIGYELŐKÉSZSÉGET FEJLESZTŐ JÁTÉKOK A pontos megfigyelőképesség és emlékezetbe vésés minden tudás alapja. Igen fontos, hogy már egész kis korukban lehetővé tegyük a gyermekek számára, hogy mindent jól megfigyelhessenek. Általában jó megfigyelők a gyerekek, sokszor azt is észreveszik, amit mi, felnőttek, figyelmen kívül hagyunk: mégis szükséges e tekintetben fejleszteni őket. D. FIGYELEMFEJLESZTŐ JÁTÉKOK Az iskolaérettség egyik fontos követelménye a koncentráló képesség. Hiába okos, értelmes a gyermek, ha figyelmét nem tudja összpontosítani, nem fog helytállni az iskolában. Mivel nemcsak az ebbe a fejezetbe sorolt játékok kívánják meg a figyelmet, hanem többé kevésbé minden játékban szükség van rá, tág lehetőség nyílik a gyakorlásra. E. ISMERETFEJLESZTŐ JÁTÉKOK Az iskolában általában a többet tudó tanuló jobb eredmény ér el, mint a hiányos ismeretekkel rendelkező, érdeklődés nélküli diák. Igen sok ismeretet lehet játékos formában elsajátítani. Ily módon mélyebben, érdekesebben és kevesebb fáradsággal raktározódik el a tudás. A kisgyermek ismeretei még hiányosak, kevés tapasztalata van, tudását nem tudja rendszerbe foglalni. Ezért fontos, hogy tárgyi tudását fejlesszük, összefüggésekre, besorolásokra felhívjuk a figyelmét. F. BESZÉDFEJLESZTŐ JÁTÉKOK Beszéd révén közöljük környezetünkkel gondolatainkat, tehát szoros összefüggés van gondolat és kifejezőkészség között. Minél nagyobb a szókincsünk, annál gazdagabb gondolatokat tudunk kifejezni. A kis szókinccsel rendelkező gyermek rendszerint gondolataiban is szegényes. Nagyon fontos a beszéd, a szép beszéd fejlesztése. Játékos formában azért hatékony a beszéd gyakorlása, mert ilyenkor gátlás és szorongás nélkül vesz részt mindenki a játékban, és szinte észrevétlenül fejlődik szókincse és önbizalma. G. LOGIKUS GONDOLKODÁST FEJLESZTŐ JÁTÉKOK Ha a gyermek már jól tudja kifejezni magát, és elég sok tapasztalatot gyűjtött össze, akkor egyre jobban figyeli környezetét, és kezd következtetéseket levonni. A gondolkodásnak igen fontos műveleteit sajátíthatja el a játék folyamán. Az emberi agyvelő két és hatéves kor között a legplasztikusabb, befogadóképessége óriási, így pótolhatatlan éveket mulasztunk el, ha ezt az időszakot nem használjuk ki kellőképpen. Megtanul a gyermek felismerni, összehasonlítani, rendezni, osztályozni, megkülönböztetni, ellenőrizni, összefüggéseket felismerni. Végső soron intelligenciája fejlődik, amikor is meglevő ismereteit új helyzetekben is alkalmazni tudja H. NEVETTETŐ JÁTÉKOK Az egészséges gyermekkor jellemző hangulata a jókedv, vidámság. Ma különösen fontos, hogy erre figyeljünk, és elősegítsük a fesztelen ellazulást, nevetést. Ez nem azt jelenti, hogy időnként nem lehetnek elgondolkodók, komolyak, néha szomorúak is a gyermekek. Hálásan fogadják ezeket a játékokat, amelyekkel elősegíthetjük kedélyük helyes irányba terelését, és közben fegyelmezett viselkedésre is neveljük őket. I. KIOLVASÓK Annak eldöntésére, hogy egy játékban ki legyen a szereplő, vagy melyik csapat kezdjen először, kiválóan alkalmasak a kiolvasók (kiszámolók). Népszerűek a ritmusos ütemmel hangsúlyozott mondókák, melyek jól illeszkednek a gyermek gondolatvilágába.

63


J. ÉNEKES JÁTÉKOK A szabad játékok egyik fontos és nélkülözhetetlen csoportját alkotják az énekes játékok. Énekszóra mozogni, a megfelelő szerepet eljátszani állandó örömforrás. Játék közben a gyermek hallása, ritmusérzéke fejlődik, mimikája kifejezőbb lesz. Hangulatkeltés után énekeljük el a dalt, és röviden ismertessük a játékszabályt. Ezután rátérhetünk az eljátszásra, így könnyebben megtanulják a játékmenetet és a dalt szöveggel együtt. Háromszori négyszeri ismétlés után már ismerni fogják a szabályokat. Az igazán nekik megfelelő énekes játékokat saját maguktól is szívesen fogják eljátszani, ismételgetni. K. ZÁLOGKIVÁLTÁS Előbb olyan játékot kell játszani, melynél zálogot ad a gyermek, aki hibázik. Ilyen például„ Föld, víz, levegő” „Felelj gyorsan” stb. A zálog lehet valami saját apró használati tárgy, hajcsat, öv, cipőfűző, stb. Kölcsön is lehet kérni, csak mindenki jegyezze meg a beadott darabot. A játékvezető gyűjti össze a zálogokat egy kalapban, tálcán, vagy, dobozban. Kendővel letakarja, fél kézzel belenyúl, egyet megfog anélkül, hogy odanézne, és megkérdi: „Mit érdemel az a gyermek, akinek a záloga a kezemben van?” A játszók különböző lehetőségeket ajánlanak, melyek közül a játékvezető dönti el, hogy mit kell a kiváltónak elvégeznie. Ezután kihúzza a már megfogott tárgyat, és aki ráismer, az elvégzi a kiszabott feladatot. Ha ezt teljesítette, visszakapja a zálogot.

7.5.2. A szabályjátékok osztályozása tartalom függvényében- Maszler Irén rendszere alapján: Maszler Irén eltért a klasszikus tartalom szerinti felosztástól (mozgásfejlesztő és értelmi képességeket fejlesztő szabályjátékok). Ő a tartalom függvényében 3 nagy kategóriába sorolta a szabályjátékokat: testnevelési játékok, sportjátékok és társas játékok. A. Testnevelési játékok: az óvodai/iskolai testnevelés feladatainak megvalósítását szolgáló didaktikai játékok a) szervezeti forma alapján: egyéni játékok együttes osztályjátékok csoport és csapatjátékok b) játékfeladat alapján: üldöző játékok átfutó, helykereső játékok futójátékok célbadobó, találat elöl kitérő játékok akadályleküzdő játékok c) terhelés mértéke alapján: nagy mozgékonyságú játékok közepes mozgékonyságú játékok kis mozgékonyságú játékok B. Sportjátékok: összetett mozgásfeladatokat tartalmazó játékok, melyek szabályait nemzetközi szinten egységesítették: tollaslabdázás, röplabdázás, asztalitenisz, foci, kosárlabda, stb.

64


C. Társas játékok: azok a játékcselekvések, melyeket két vagy több gyermek, illetve felnőtt együtt közösen játszik, főként a játékosok kombinációs készségét fejleszti. E játékok közös lényeges jegyei: kockázatvállalás, szabadidő eltöltése, társaság, rögzített szabályok (de lehetnek apró eltérések), értelmei képességek fejlesztése. A társas játékok kategóriái: a.táblásjátékok:  meghatározott méretű vagy formájú táblával: Dáma, Sakk, Torpedó,  a táblán az útvonal, a haladási irány rögzített: pl. Ki nevet a végén, Malom  speciális táblát igénylő játékok : Betűkirakó (Scrabble), Monopoli, Számlogika b.kirakójáték: Dominó, puzzle (nem igazi társas játék), logikai játék, stb. c.kártya játékok ovisoknak pl. Fekete Péter  pasziánsz  kártyatrükkös játékok (bűvészkedés, varázslat)  hagyományos kártyajátékok: Römi, Bridzs, Kanaszta, Tarokk c.intellektuális játékok  megfigyelőképességet fejlesztő játékok: pl. Mi változott meg?  figyelemfejlesztő játékok: repül, a repül a....kabát  beszédfejlesztő játékok:  hallásfejlesztő játékok:  gondolkodásfejlesztő játékok Néhány ismertebb példa az intellektuális játékokra: Vízföldlevegő, Híres ember, Anagramma játék, Sajtóhiba játék, Intarzia játék (keresztnév elrejtése), Kvíz játék, Szólánc, Agyonbővített mondat, Portás játék, stb.

7.5.3. A szabályjátékok osztályozása a játékkezdeményezők személye függvényében: Kezdeményezők személye szerint a szabályjátékok lehetnek:  gyermekek által kezdeményezett játék  pedagógus vagy más felnőtt által kezdeményezett játék

7.5.4. A szabályjátékok függvényében:

osztályozása

a

játék

szociális

jellege

A játékok a benne résztvevők száma és kora szerint is osztályozhatók, vagyis szociális jellegük szerint (KovácsBakosi, 1997):  magányos játék  gyermek – gyermek játéka  felnőtt – gyermek közös játéka  felnőtt – gyermekcsoport közös játéka

65


Gyakorlatok, feladatok 1. Gyűjtsön 5 megfigyelőképességet fejlesztő játékot! (lásd 2. melléklet) 2. Gyűjtsön 5 figyelemfejlesztő játékot! (lásd 2. melléklet) 3. Gyűjtsön 5 hallásfejlesztő játékot! (lásd 2. melléklet) 4. Gyűjtsön 5 gondolkodásfejlesztő játékot! (lásd 2. melléklet) 5. Gyűjtsön 5 beszédfejlesztő játékot! (lásd 2. melléklet) 6. Írja le 5 táblásjáték szabályát! 7. Írja le 5 kártyajáték szabályát! 8. „A társas játékok szerepe a gyermek személyiségének fejlődésében” – címmel készítsen egy kb. egy oldalas esszét! 9. „A szabályjáték szerepe a gyermek személyiségének fejlődésében” – címmel készítsen egy kb. egy oldalas (kb. 200 szavas) esszét!

8. Népi játékok típus játékmag eszközös játék párválasztó játék

típuscsoport lélektani szerep mozgásos játék mondóka

tömb társadalmi szerep szellemi játék kiolvasó

A játék múltja szerint megkülönböztetünk: : Régi időkig visszanyúló játékok: népi játékok Modern idők játékai: elektronikus, modellezhető, számítógépes játékok, stb.

8.1. Fogalomértelmezés Egy nép kulturális hagyományai közé tartoznak a népi játékok, amelyeket kialakulásuk és funkciójuk megkülönböztet más játékfajtáktól. A népi játékok szoros összefüggésben vannak a népi alkotó tevékenység olyan anyagaival, mint a szájhagyomány, a népművészet, a népzene, a népi táncok, valamint a népszokások. A népi játékoknak hajdanán rituális jellegük volt. Fiatalok és idősek egyaránt játszották. A népi játékok valaha a gyermekek fő játéktevékenységei közé tartoztak. Ma újra élik a reneszánszukat. Népszerűségük annak ellenére növekszik, hogy a családi életben és a faluközösségekben gyökerező élményforrása erősen megcsappant vagy egyes források teljesen kiapadtak, eltűntek. Változott a funkciójuk is. A magukra maradt gyerekek szíves időtöltései voltak a játékeszközök készítése, a körjátékok. Napjainkban is kedvenc tevékenységei a gyermekeknek. Népszerűségük éppen innen ered. A népi játékokba beépültek olyan játékos elemek, mint örömteli szórakozás, a megméretés, a titokzatosság, a mozgásosság. A népi játékok általában szabályhoz kötöttek. Népszerűségüket az életkorhoz való rugalmas alkalmazkodás még csak tovább növeli, mint ahogy az is, hogy strukturálisan

66


nagyon egyszerűek. A gyermekeknek mindig csak egy feladatra kell koncentrálniuk. Mindezek a kedvező vonások biztosítják a maradandóságot, a kontinuitást. A népi játékok a folklór egyéb alkotásaihoz hasonlóan hosszú idő alatt formálódtak, csiszolódtak olyanná, amilyennek ma ismerjük őket. Különböző korokból származó elemek keverednek bennük, nem mai társadalmunkban keletkeztek. Jogos tehát a kérdés: alkalmazhatóke napjainkban is, nyújtanake valamit a mai gyerekeknek, s ha igen, mit?

8.2. A népi játékok szerepe A népi játékoknak lényegében kétféle szerepéről beszélünk:  hogyan hat az egyénre (lélektani szerep)  hogyan alakítja, befolyásolja a társadalmi kapcsolatokat (társadalmi szerep) 8.2.1. Lélektani szerep Hogyan hat a játék az egyénre? A hagyományos falusi társadalomban a kisbabát gyakorlatilag születésétől fogva körülvette a játék. A szülők, nagyszülők, idősebb testvérek bölcsődalokkal altatták, mondókákat mondtak miközben arcát cirógatták, ujjait számolták, tenyerét csiklandozták, lábát lógatták, tapsoltatták, stb. E játékok segítségével tanulta meg, hogy hol vannak testének határai, hol végződik ő, és hol kezdődik a környező világ. Arra is rájött, hogyan tudja testrészeit használni, mozgatni. Amikor a már járni tudó kicsi kijött a falusi ház udvarára, a külvilággal való ismerkedésében is jelentős szerepet kapott a népi játék. Mondókákkal hívogatta a napot, bíztatta az esőt, mondókákat mondott egyes növényeknek és állatoknak. A tárgyakkal, anyagokkal is a népi játékok által ismerkedett: játszott homokkal, agyaggal, a szó szoros értelmében fűvelfával. Szinte észrevétlenül tanulta meg, melyik anyag mire alkalmas, melyikkel hogyan kell bánni, hogyan lehet alakítani. Mindebben persze a felnőttek is segítségére voltak: tőlük tanulta a mondókákat és a homokvár építését, a virágkoszorúfonást és a fűzfasípkészítést egyaránt. A falusi környezetben élő kisgyereket játékai nemcsak megismertették a külvilággal, hanem segítették is abban, hogy bizonyos készségeket, tevékenységeket elsajátítson és begyakoroljon. A játékok olyan feladatokat állítottak a gyerekek elé, amelyeket ők meg is tudtak oldani, s ennek segítségével kialakult önértékelésük. Ha valami nem sikerült, senki nem keseredett el túlságosan, hiszen tudta, hogy másban ő ügyesebb: igaz nem tud mindent, de sok mindenre képes. Kialakult benne az egészséges önbizalom, ami szintén nagyon fontos a személyiségfejlődésében. 8.2.2. Társadalmi szerep Az embereknek szükségük van társakra, a társakkal való együttélés viszont azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk kell egymáshoz és be kell tartanunk az együttélés szabályait. A játéknak komoly szerepe van a szabálytudat kialakításában, mely a közösségi viselkedés fontos eleme. Egyik sem születik velünk, a közösségi viselkedést is, a szabályokat is meg kell tanulnunk. A kicsiknél láthatjuk, hogy ők még nem érettek erre, nincsen szabálytudatuk. A szabálytudat a gyerekekben csak 56 éves korban alakul ki. A játék arra is alkalmas, hogy a gyermek megtanuljon kapcsolatokat kialakítani a többiekkel, elsősorban a kortársakkal, vagyis a játék segít a társadalomba való beilleszkedésben.

67


8.3. A népi játékok osztályozása: A népi játékok rangos helyet foglalnak el a játéktevékenységek rendszerében. Egyaránt kötődnek a mozgásos, a szerep, a dramatikus, a konstruáló, alkotó játékokhoz. A népi játékokat többféleképpen is lehet csoportosítani. Tekintsünk át két osztályozási kísérletet: Kovács Éva – Bakos György szerzőpáros, illetve Lázár Katalin osztályozási rendszerét. 8.3.1. Kovács – Bakos osztályozási rendszere Kovács – Bakos a következő népi játékkategóriát határozza meg:  Erő és ügyességi játékok – ugrálás, futás, bújócska, labdajátékok. Alcsoportja a játékeszköz készítés dióbélből, gombokból és fából.  Dramatizációs játékok – ide tartoznak az utánzó játékok; a népzenéhez kötődő mozgásjátékok; a körjátékok; a tánc mimikával, imitációval, gesztikulációval kiegészülve.  Szellemi képességeket fejlesztő játékok – elsősorban a szenzoros és szenzomotorikus képességeket fejlesztő játékok, a találós kérdések, a zálogosdi. 8.3.2. Lázár Katalin osztályozási rendszere Lázár Katalin a népi játékok típusait vizsgálja. Véleménye szerint ahogy egymáshoz hasonló játékváltozatokból kialakultak a típusok, úgy épültek tovább a típusrend magasabb szintjei. Vannak „magányos” típusok, melyek nem mutatnak szorosabb kötődést a többihez, de vannak olyanok is melyek nagyobb egységeket, típuscsoportokat alkotnak. Az egyik ilyen csoportot az ölbeli gyermek játékai adják, melyeket az tart össze, hogy mindegyik a legkisebb gyermeknek a felnőttekkel való játéka. Itt az életkor játszott meghatározó szerepet. Típuscsoportba tömörülnek a fogócskák is, melyekben a játékmag közös, vagy a párválasztó körjátékok melyeknek térformája azonos. Így tehát a típuscsoportokat összetartó jellegzetességek a legkülönfélébbek lehetnek, nem előre meghatározott skatulyákba kellett belehelyezkedniük, hanem a játékanyagban létező kapcsolatoknak megfelelően alakultak ki. A játékmag szerint kialakított típusokon belül érvényesülnek az egyéb rendező elvek. Pl. a szöveg, a dallam, a térforma, végül pedig a lelőhely. A típuscsoportok az odatartozó játékok legfontosabb jellegzetességei alapján tömböket alkotnak: 1. az eszközös játékok 2. a mozgásos játékok 3. szellemi játékok 4. párválasztó játékok 5. mondókák 6. kiolvasók 1. Eszközös játékok A játékok egy részében a legfontosabb az, hogy mi történik a játékeszközzel, játékszerrel. Nem csupán arról van tehát szó, hogy a játékban szerepeljen eszköz, hanem arról, hogy az legyen a játék központja, magva.

68


Ebbe a csoportba tartoznak a: A. Tárgykészítő játékok – mindegyik lényege egyegy játékszer elkészítése, ezen kívül ide tartoznak az „építkezések” is: a homokvár, kemence, kút, ház, karám kialakítása sárból, földből, agyagból. A tárgykészítő játékokon belül is elkülöníthetünk kisebb csoportokat. 1. A felnőttek életét utánzó játékok – a fentebb említett játékok elsősorban a felnőttek életét utánzó játékok körülményeit teremtik meg, azok színteréül szolgálnak: a várban katonásdit, háborúsdit játszanak, a karámban állatokat tartanak, a kemencében homoktortát sütnek, stb. 2.Figurák készítése – a fiúk elsősorban állatfigurákat készítenek, de készítenek még emberfigurákat is, pl. töklámpást. A lányok leginkább emberfigurát készítenek: pipacs vagy margaréta babák, bojtbabák, gesztenyéből készült babák. Két fajtájuk tartósabb: a kukorica és a rongybabák, melyekkel játszani is lehet – a kislányok etetik, öltöztetik, fürdetik, nevelik őket. 3.Díszek készítése – a gyermekek nagy ügyességgel használják fel a legkülönfélébb anyagokat a maguk felékesítésére. Gyermekláncfűből nyakláncot készítenek, mezei virágból órát, gyűrűt, koszorút fonnak. Készítenek még járműveket, fegyvereket, hangszereket a környezetükben található anyagokból. B. Eszközös ügyességi játékok – ezekben a játékokban az a lényeg, hogy valamely eszközzel a játszó kellő ügyességgel tudjon bánni. Az eszköz egyértelműen meghatározza a játék múltját, így természetesen a típusok is eszerint alakultak ki. Vannak köztük egyedül játszhatóak és vannak amelyeket csoportosan, leginkább versenyszerűen játszanak. Az eszközös ügyességi játékok legnagyobb csoportját a labdajátékok alkotják. Számos típusuk között elkapós és kidobós formákat találhatunk. C. Sportos jellegű népi játékok – a sportoktól ezek a játékok csak annyiban különböznek, hogy nincsen nemzetközileg elfogadott szabályrendszerük, mint pl. a futballnak vagy a kosárlabdának. Annyira nincs, hogy a többi folklór műfajhoz hasonlóan egyegy falun belül is lehet több változatot találni. Van azonban szép számmal olyan sport, melynek népi játék az alapja. Sport jellegű népi játékaink egy része a pásztorkultúrában gyökerezik. Nevében is mutatja ezt a kanászos játék. Vannak olyan sport jellegű népi játékaink is, melyek a görögrómai eredetű métajátékokból eredeztethetőek. Eszközük egy ütőfa és egy labda, ezért gyakran emlegetik őket labdajátékokként. A sport jellegű népi játékok alapformái közül a legismertebbek és legnépszerűbbek közé tartozik a bigézés, a csülközés, a kanászos, a tekézés. 2. A mozgásos játékok Természetesen valamennyi játékban előfordul valamiféle mozgás, még az ülve játszottakban is. A játék egy tekintélyes részében azonban a mozgás a központi elem, annak elvégzése a játék lényege és célja. Ebben a tömbben található a legtöbb típus: a) Ölbeli gyermekek játékai – a legkisebbek játékaihoz mindig szükség van játszótársra egy felnőtt vagy nagyobb gyermek személyében. E játékok a kisbaba első segítői abban, hogy megtanulja saját testét, testrészeit elkülöníteni a külvilágtól és egymástól, felfedezze, hogyan lehet őket használni, mozgatni, elsajátítsa az első mozdulatokat. b) Ügyességi és erőjátékok – a mozgásos játékok között meglehetősen sok a magányos típus, mely nem mutat különösebb rokonságot semmilyen más típussal vagy

69


típuscsoporttal sem. Az itt található típusok egy részében valamilyen mozgásban tanúsított ügyesség, más részében az erő a legfontosabb. Az első fajtához tartoznak: a guggolós és kifordulós körjátékok: „Ég a gyertya, ég...”, „Lánc, lánc, eszterlánc...”, „Kis kacsa fürdik...”, stb. a páros szökdelő: „Bakot főztem...” a páros fogó: „Túrót ettem...” az ugróiskola a versenyfutás: „Hogy a kakas...” a kendős játékok: „Tüzet viszek...” az ostorcsapó A második fajtához tartoznak többek között: a lóbáló a hordozó: „Gólya viszi a fiát...” a talicskázás a bakugrás a láncszakítás: „Adj, király, katonát...” c) Fogócskák – sok és változatos típus található. Valamennyinek az a lényege, hogy az egyik gyerek megfogja a másikat, de ez a játékmag a legkülönbözőbb szövegekkel, dallamokkal, térformákkal, kiegészítő mozzanatokkal társulhat. Az alapformát játszhatják „házzal” vagy anélkül. Korlátozható a fogó mozgása; akit megfogtak, szabadulhat, ha van egy bizonyos színű ruhadarabja („színfogó”); a játszók akadályozhatják a fogót és segíthetik az előle futót („Kinn a bárány, benn a farka...”); beköthetik a fogó szemét; játszhatják oszlopban állva („Hátulsó pár előre fuss!”). A fogócska valamennyi földrészen ismert és elterjedt játék, természetesen a különböző népek különböző formákat ismernek, de a játék lényege mindenhol ugyanaz. d) Vonulások – elsősorban nagylányok játékai tartoznak ide. Ezekben a játékokban az ősi világkép, hitvilág elemei maradtak fenn töredékes, áttételes formában s természetesen anélkül, hogy a gyerekeknek a leghalványabb sejtelmük lenne arról, hogy játékuknak mi volt a jelentősége régen. Ilyen játékok: „Tekeredik a kígyó...”, „Egy szege, két szege...”, „Bújj, bújj, zöld ág...”. 3. Szellemi játékok A játékok egy részében az szükséges, hogy a résztvevők jó memóriával, gyors reagálási képességgel, elegendő leleményességgel, furfanggal, önuralommal, tudással rendelkezzenek, vagyis az eszüket kell használniuk. Szellemi játékok mindenféle korosztályban előfordulnak. A tömbön belül öt típuscsoportot különböztetünk meg: a) Szellemi ügyességi játékok – az emlékező képességet, a gyors tanulási készséget teszik próbára, a különféle, gyakran meglehetősen hosszú mondókák és láncversek: „Volt egyszer egy ember...”, „Adjon Isten jó napot...”. Vannak köztük olyanok is, melyek célja kifejezetten valamely ismeret közlése: „Egy – megérett a meggy”, „Hétfő hetibe”. A beszédgyakorlók a kicsik játékai során egyegy hang helyes kiejtését segítik elsajátítani: „Répa, retek, mogyoró”. A nyelvtörőket a nagyobbak is kedvelik, a nehezen kimondható szövegek sok mulatságot szereznek: „Sárga bögre, görbe bögre...”, „Cseresznyemag meg meggymag”, stb. A rajzolók és a vonáshúzogatók is ide tartoznak: „Pont, pont, vesszőcske...” b) Beugratósok – a beugratósok a folklórban ismert avatási szertartásoknak játékváltozatai. A beugratósokat csak egyszer lehet eljátszani egy gyerekkel.

70


A beugratósok általános jellemzője, hogy valamivel elterelik a figyelmét a játék valódi lényegéről: az újonc mindig azt hiszi, hogy valóban kincset keresnek, fogorvost játszanak, telefonálnak, stb. A valóságban ezek mind csak megteremtik a lehetőséget, hogy a beavatottak ráfújják a gyermekláncfű bugáját, pokrócba csavarva elpáholják vagy leöntsék vízzel. c) Kitalálós játékok – meglehetősen változatos azoknak a játékoknak a készlete, amelyekben valamit ki kell találni. Előfordulnak köztük énekes körjátékok éppúgy, mint kérdésfelelet módszerén alapuló kitalálósdik, vaktában találgatások és a megfigyelő és utánzókészséget is próbára tevő játékok. A kitalálós körjátékok hasonlóak a szembekötősdihez, de amíg ott a kitalálás csak a játék befejező mozzanata, itt ez a lényeg. Természetesen csak olyan közösségben játszható, melyeknek tagjai ismerik egymást. A kérdésfelelet játékot valamennyien ismerjük barkóba néven – mindenféle korosztály kedveli. d) Rejtő-kereső játékok – szellemi erőfeszítést, jó megfigyelőképességet, koncentrálást igényel az eldugott tárgy vagy az elbújt játszók megtalálása is. A legegyszerűbb forma itt is a vaktában találgatás, de ha többen játszanak, és csak egyvalaki keresgél, segítenek neki („hideg”, „meleg”), a szavakból tudja, hogy közeledik céljához vagy éppen távolodik tőle. Ebbe a csoportba tartozik a nagyon népszerű, rengeteg változatban ismert „gyűrűsdi” is. A bújócskák lényege az elbújt játszók megkeresése. Az alapformának több változatát is játsszák a gyerekek. Az egész világon ismert és elterjedt játéktípus. e) Tiltó játékok – a tiltásnak mindenhol jelentős szerep jutott a hagyományos életformában is, hiszen ahol sok ember él együtt, ott tiltásokkal és kötelezettségekkel szabályozzák a viselkedést és a kapcsolatokat. Ez ma sincs másképpen s érvényes falun és városon egyaránt. Bizonyos időszakokban ma is vannak olyan viselkedési szabályok, amelyekhez a legtöbb ember tartja magát. A szabályok egy része tiltás: újév napján nem esznek baromfit, mert az kikaparja a következő évi szerencsét. Ma már kevesen tartják magukat szigorúan a húsvét előtti negyven napos böjthöz, de a katolikusok legalábbis Nagypénteken nem esznek húst. Ezek általánosan ismert tilalmak, másokra viszont már csak hagyományőrzőbb vidékeken emlékeznek. Talán hasonló tilalmak jelennek meg a játékok azon csoportjában, melyben valamit nem szabad megtenni. Előfordul a pislogás tilalma („Farkasszemnézés”), megmozdulás tilalma („Szobrosdi”), a megszólalás tilalma („Csendkirály”), olykor egyes szavakat nem szabad kimondani („Feketefehérigennem”), a legáltalánosabb pedig a nevetéstilalom („Ne nevess!”). 4. Párválasztós játékok A gyerekek életében ugyanolyan fontosak voltak az érzelmi kapcsolatok, mint a nagyobbak vagy a felnőttek esetében. A legkisebbek szeretete nyilvánvalóan elsősorban a családtagokra irányult, ez az érzés azonban korán áttevődött a barátokra is, hiszen régebben a gyerekek kisebb korban kerültek ki a szűkebb értelemben vett család kötelékéből a tágabb közösségbe. A párválasztó játékok általában az érzelmi kapcsolatokat tükrözik. A párválasztó játékok a 812 évesek játékai voltak, ebben a korban erősödik a nemek közti elkülönülés. A párválasztó játékokat gyakran párcserélő, illetve szerepjátszó és váltó játékokként említik.

71


a) Párválasztó körjátékok – valamennyi párválasztó körjáték egyetlen típusba tartozik, hiszen a játékmód mindegyiknél ugyanaz: körbeállnak, valaki középre megy, a dal megfelelő helyénél párt választ s vagy rögtön kiáll az ő helyére vagy először táncolnak. A lényeg, hogy az marad bent, akit választott. Ezt a játékmódot többtucatnyi szövegtípussal találhatjuk meg s ezt mutatja, hogy mennyire fontos itt a szöveg. A párválasztó körjátékok szövegei a legkülönbözőbb eredetűek, sok mindent elárulnak, nemcsak arról, hogy népi játékról, műdalról vagy idegen átvételről vane szó, hanem a folklór egyéb vonásairól is; babonák, hiedelmek, szokások töredékei élnek bennük tovább, többé-kevésbé torzult formában. b) Leánykérő játékok – a leánykérő játékok többsége várkörjáték s a cselekmény is, a szöveg is a háztűznézőre, leánykérésre utal. A játszók körbe állnak, a változatok egy részében a kör üres, más részében bent áll az anya, kívül pedig körbe jár a kérő, aki aztán egymás után elviszi a lányokat. c) Párválasztó társasjátékok – az ide tartozó típusok többnyire ismertek az egész nyelvterületen és meglepő módon viszonylag kevéssé variálódnak. Lehetséges, hogy ennek polgári eredetű az oka. Régebben leginkább „fonójátéknak” nevezték ezeket, mert leggyakrabban ott játszották őket, lévén a fonó a legfőbb alkalom, hogy fiúk és lányok találkozzanak. Mégsem szerencsés az elnevezés, mert egyrészt nemcsak fonóban játszhattak ilyeneket, másrészt a fonóban nemcsak ilyeneket játszottak. Sőt, gyakoribbak voltak a különféle beugratások, vízzel való leöntések, amelyek nem tartoztak az általában „fonójátéknak” nevezett csoportba. A párválasztó társasjátékok között a „Kútba estem”, a „Megy a kosár”, „Tetszike a szomszéd?” játéktípusokat találhatjuk meg. Valamennyinek a lényege, hogy most már a fiúk és lányok között kialakult vonzódások váljanak nyilvánvalóvá. 5. Mondókák Az előző négy csoportban a játékok törzsanyagáról volt szó: az eszközös, a mozgások, a szellemi és párválasztós játékok közé valamennyi játéktípus és játékváltozat besorolható. Nem találkoztunk azonban két nagy csoporttal, a mondókákkal és a kiolvasókkal, melyeket a gyermekfolklórral, játékokkal foglalkozó irodalom joggal említ az eddig felsorolt játéktípusokkal együtt, hiszen ezek is a gyermekkultúra részei. Van azonban egy fontos különbség, melyre Borsai Ilona világított rá a legpontosabban. „A népi gyermekmondóka első jellegzetességeként említhetjük, hogy mindig valamilyen konkrét alkalomhoz vagy szándékhoz kapcsolódik, sajátos, mással fel nem cserélhető szerepe, funkciója van. (...) A környező világ jelenségeivel kapcsolatos mondókákat (...) rendszerint valamilyen meghatározott alkalom váltja ki (...). A játékok cselekménye helyett tehát a mondókáknak pontosan körülhatárolt funkciója van – s mindegyik funkcióhoz a legtöbb esetben egy vagy több jellegzetes mozdulat is hozzátartozik.” (idézi Lázár, 2002. 44). A mondókák között is több csoportot lehet megkülönböztetni aszerint, hogy kihez vagy mihez szólnak? Vannak természet, növény és állatmondókák, bölcsődalok, csúfolók és egyéb mondókák. 6. Kiolvasók Éppúgy mint a mondókáknak, a kiolvasóknak is funkciójuk van, ám ez a funkció meghatározott és mindig ugyanaz: mindig játékok előtt és azokhoz szorosan kapcsolódva fordulnak elő. Általánosan elterjedtek mindenhol és igen sok szövegtípussal, sok változatban ismertek.

72


Összefoglalás A népi játék szerepe nagyonis sokoldalú; nem emelhetjük ki egyetlen összetevőjét sem a többi rovására. A játék nem tekinthető sem kezdetleges táncnak, sem kezdetleges éneknek, sem kezdetleges sportnak vagy kézművességnek. Mindegyik területhez tud adni valamit, de igazán akkor tölti be funkcióját, ha nem tánc, ének vagy sportelőképzőnek tekintjük. Tanítsuk a játékot a maga komplexitásában a gyermekeknek, s ha élményt adunk nekik és mi is velük játszunk, többet kapnak, mint a tiszta dallamintonálás vagy a páros csárdás alaplépések elsajátítása. A játékok lélektani szerepe ma sem változott: az érintés, a simogatás, a ritmikus szövegek, a körben végzett mozdulatok éppúgy nem mennek ki a divatból, mint az egyegy feladat teljesítésekor érzett sikerélmény. A népi játékokkal tehát nem az elavult, poros régi világot akarjuk visszahozni, hanem kimenteni belőle azt, ami általános szükségletet elégít ki s ezért ma is szükségünk van rá. Ma is fontos tehát a népi játékok lélektani szerepe (az önismeret és az egészséges önértékelés kialakítsa, az aktivitásra serkentés) és társadalmi szerepe (a csoporttudat, kapcsolatteremtésre és másokkal való együttműködésre való készségek kialakítása). Gyerekeinket természetesen a mai, megváltozott világba való beilleszkedésre kell nevelnünk, s ez kizárja azt, hogy csakis a hagyományos játékokra támaszkodjunk. Igenis tanuljanak meg sakkozni, játszanak társasjátékokat és számítógépes játékokat – de nem maradjon ki az életükből az sem, amit a hagyományos népi játék tud nyújtani.

Gyakorlatok, feladatok 1. „A népi játékok szerepe a gyermek személyiségének fejlődésében” – címmel készítsen egy kb. egy oldalas (200 szavas) esszét!

2. Gyűjtsön 20 kiszámolót! 3. Nevezze meg és írja le az ön által leggyakrabban használt 5 népi játékot! (lásd 2. melléklet)

73


9. Számítógépes játékok elektronikus eszköz stratégiai játék szimulációs játék

kalandjáték civilizációs játék

oktatójáték akciójáték evolóciós játék

9.1. Fogalomértelmezés „Azokat a játékokat, amelyeket elektronikus eszközön játszanak, számítógépes játékoknak nevezzük” (Maszler, 1993. 115). A játékok nagy családjában egyre több helyet követel magának a számítógépes játék. Kicsik és nagyok, gyermekek és felnőttek körében egyre népszerűbbé válik

9.2. Sajátosságok A számítógépes játékok sajátos módjai a játéknak, ezek azonban nem merőben új játékok, hanem az évszázadok óta ismert és játszott játékoknak új megjelenési formáját, a játszhatóság körülményeit, sebességét változtatta meg. Amit régen figurákkal, bábukkal, azt ma képernyőn megjelenő bábalakok segítségével, valamilyen szimbólumrendszerbe, valamilyen gépi nyelvbe átírva, átfordítva, átalakítva játszhatjuk.

9.3. Kategóriák Tekintsük át a legfontosabb kategóriákat Maszler Irén alapján (Maszler, 1993):  Hadijátékok, stratégiai játékok: pl. Sakk, Ki nevet a végén, Gazdálkodj okosan, Napóleon  Kalandjátékok: segítségével képzeletbeli világban járhatunk, idegen tájakon kalandozhatunk, s közben életszerű helyeztek elé kerülhetünk. A valós élethelyzeteket, veszélyt kikerülő, elkerülő vagy éppen azt kialakító helyzeteket a játékos hozhatja létre  Akciójátékok vagy mászkálós játékok: lényege, hogy különféle akadályokat küzdjünk le. Az útvonalat, a helyet mi magunk is alakíthatjuk. E játékok játszhatók időre és pontszerzésre, a jó reflexekre nagy szükség van, sok gyakorlással fejleszthető a gyorsaság.  Szimulációs játék Legáltalánosabb formája, amikor a játékos valamilyen közlekedési eszköz pilótájaként vesz részt a játékban, lehet személygépkocsi, versenyautó vagy motorkerékpár versenyzője, repülőgép pilótája. A játék lényege, hogy a játékost valós helyzetek elé állítsa, reflexei és helyzetfelismerő képessége alapján vezesse a járművet. A játék beállítható a játékos képességeinek megfelelően. Sok gyakorlással a játékos helyzetfelismerő képessége, reagálóképessége javítható. Másik népszerű szimulációs játék a sportjáték, amelyben meghatározható a játékosok viselkedése, beállíthatók a támadási és védekezési zónák, mód van a taktikák kidolgozására, stb. Beállítható a játékosok gyorsasága, kimerültsége, kitartása, stb.  Civilizációs játék: településeket, városokat, birodalmakat hozhatunk létre, melyek kultúráját mi magunk alakíthatjuk, formálhatjuk az ott élő emberek sorsát, életét. Összeütközésbe kerülhetünk más hatalmakkal, elveszthetjük hatalmunkat, egy nép sorsát tönkretehetjük,de fel is virágoztathatjuk.  Evolúciós játék: életképes bolygót hozhatunk létre, rendelkezésünkre áll minden faj, egyed, melyek azonos esélyekkel indulnak, de csak azok maradnak életben, amik valamilyen tulajdonságuk miatt jobban tudnak alkalmazkodni a környezetükhöz.

74


 

Oktatójátékok: pl. Világatlasz Ide tartoznak még (a teljesség igénye nélkül): táblásjátékok, kártyajátékok, logikai játékok számítógépes változatai.

9.4. Hagyományos játékok és számítógépes játékok összehasonlítása Azonosságok (Maszler, 1993.119):  örömmel feledkezhetünk bele a játék menetébe  feszültségeket teremt és feszültséget vezet le  beleéljük magunkat a játék menetébe, komolyan vesszük a helyzeteket  játék közben is tudatában vagyunk annak, hogy ez csak játék  személyiségfejlesztő hatása van: reflexeket, gyorsaságot, időérzéket, figyelmet, kitartást, kombináló készséget, döntési, megfigyelő és gondolkodási képességeket fejleszti Különbségek (Maszler, 1993.120):  a számítógépes játékok esetén testhelyzetünk kötött: ülünk és nézzük a képernyőt, mozgáscselekvésünk szűkre szabott, a kéz és ujjak mozgása korlátozott  a számítógépes játékok képi megjelenítésűek, nem hagynak teret a képzeletnek és egyéni elgondolásoknak  a játéktér csak képileg kihasználható  sokkal nagyobb teret biztosítanak az itt és most helyzeteknek  nincs mód társas kapcsolatok alakítására, nagy a veszélye az elmagányosodásnak, nem tanuljuk meg az egymás mellett élés társadalmilag elfogadott szabályait

Gyakorlatok, feladatok 1. Nevezze meg a számítógépes játékok 5 pozitív, illetve 5 negatív hatását! 2. Fogalmazzon meg javaslatokat a számítógépes játékok negatív hatásainak visszaszorítására! 3. Végezzen közvéleménykutatást diákjai körében a számítógépes játékok népszerűségéről (kedvelt játékok, játékidő, stb). Összegezze a kikérdezés tapasztalatait! 4. Végezzen közvéleménykutatást felnőtt ismerősei körében a számítógépes játékok népszerűségéről (kedvelt játékok, játékidő, stb). Összegezze a kikérdezés tapasztalatait! 5. Végezzen közvéleménykutatást pedagógusok körében a számítógépes oktatóprogramok hatékonyságáról. Összegezze a kikérdezés tapasztalatait!

75


10. Egy hagyományostól eltérő osztályozási rendszer: Maszler Irén játékkategóriái Az előbbiekben bemutatott, a szakirodalomban általánosan elfogadott játékrendszerrel szemben Maszler Irén egy sajátos rendszert dolgozott ki, annak függvényében milyen fő motívum jelenik a játék fejlődési folyamatában: a művelet, a szerep, vagy a szabály. Ennek alapján ebben az osztályozási kísérletben 3 fő kategóriát találunk: képzeletialkotó játékok, szabályjátékok és számítógépes játékok. Tekintsük át röviden ezt a szokásostól eltérő rendszert (az előbbiekben már történtek utalások bizonyos játéktípusokra, most tekintsük át a teljes rendszert) (Maszler 1996): 1. Képzeleti, alkotójátékok 1.1.művelethangsúlyos játékok 1.1.1. gyakorlójáték: a gyermek a valóságos cselekvés csak egyegy műveletét tudja elvégezni, ezeket ismételgeti e. hang és beszéd gyakorlása f. mozgást gyakorló játék g. eszközzel való játék h. anyagokkal való játék 1.1.2. a konstruáló és építőjáték: különféle elemekből és félkész eszközökből építmények és alakzatok létrehozása a. építőjáték: különféle méretű, anyagú és formájú, többnyire térmértani testekből álló elemek + állat és emberfigurák, barkácsolással készített fák és bokrok, konstruálással létrehozott autók, gépek b. konstruálójáték: gyárilag készített félkész elemek: Lego, Jáva, Vero 1.1.3. a barkácsolás: különféle anyagok és szerszámok segítségével különféle tárgyak készítése a. játékeszköz-készítés: b. ajándékkészítés, díszítés c. tárgyak készítése 1.2.szerephangsúlyos játékok 1.2.1. a szerepjáték : játék, melyben a gyermek a felnőttek szerepét, felnőttek közti társadalmi és munkakapcsolatokat sajátos körülmények között képzeletük segítségével újraalkotják, kiegészítik 1.2.1. a bábjáték 1.2.2. dramatizálás, drámajáték, színjáték 1.3.szabályhangsúlyos játékok: a. Mozgást fejlesztő játékok b. Értelmet fejlesztő játékok (nehezen szétválasztható a 2 kategória pl. labdajáték Vagy a. Népi játékok b. mozgásos játékok 1.3.1. népi játékok 1.3.1.1. egy, két vagy három személyes játékok: labdaveregetés 1.3.1.2. körjátékok 1.3.1.3. szerepváltós fogyó-gyarapodó vagy párcserélő játékok: árokcicázás 1.3.2. mozgásos játékok 1.3.2.1. egyéni játék, labdagurítás vonalon, célbadobás kosárba, 1.3.2.2. csoportos játék : pl. tyúkanyó és kiscsibék

76


2. Szabályjáték: előre meghatározott pontos szabályok betartása szerint játszanak, meghatározott cselekménysorozatok betartásával, verseny formájában 2.1.testnevelési játékok: az óvodai/iskolai testnevelés feladatainak megvalósítását szolgáló didaktikai játékok 2.2.sportjátékok: összetett mozgásfeladatokat tartalmazó játékok, melyek szabályait nemzetközi szinten egységesítették: tollaslabdázás, röplabdázás, asztalitenisz, foci, kosárlabda 2.3.társas játékok: azok a játékcselekvések, melyeket két vagy több gyermek, illetve felnőtt együtt közösen játszik, főként a játékosok kombinációs készségét fejleszti 2.3.1. táblásjátékok: a. meghatározott méretű vagy formájú táblával: Dáma, Sakk, Torpedó, b. a táblán az útvonal, a haladási irány rögzített: pl. Ki nevet a végén, Malom c. speciális táblát igénylő játékok: Betűkirakó (Scrabble), Monopoli, Számlogika 2.3.2. kirakójáték: Dominó, (puzzlenem igazi társas játék) 2.3.3. kártyajátékok ovisoknak pl. Fekete Péter a. pasziánsz b. kártyatrükkös játékok (bűvészkedés, varázslat) c. hagyományos kártyajátékok 2.3.4. intellektuális játékok 2.3.4.1. megfigyelőképességet fejlesztő játékok 2.3.4.2. figyelemfejlesztő játékok 2.3.4.3. beszédfejlesztő játékok: 2.3.4.4. hallásfejlesztő játékok: 2.3.4.5. gondolkodásfejlesztő játékok 3. Számítógépes játékok Hadijátékok, stratégiai játékok, kalandjátékok, akciósjátékok, szimulációs játékok, civilizációs játék, evolúciós játék, oktató játékok

Gyakorlatok, feladatok 1. Értékelje kritikusan Maszler Irén osztályozási rendszerét! Emelje ki az osztályozási rendszer 3 pozitívumát, illetve 3 negatívumát! 2. Hasonlítsa össze Maszler Irén osztályozási rendszerét egy más osztályozási rendszerrel!

Összefoglaló gyakorlatok, feladatok a VI. fejezethez I. Karikázza be a helyes válasz(oka)t! 1. Melyek a szakirodalomban ma általánosan elfogadott játékkategóriák? a) Gyakorló játék, szerepjáték, építőjáték, szabályjáték b) Testi örömöket kifejező játékok, érzelmi gyönyört jelentő játékok, értelemfejlesztő játékok c) Explorációs játék, manipulációs játék 2. A gyakorlójátékon belül a szakirodalom megkülönböztet:

77


a) Explorációs játékot és manipulációs játékot b) Mozgásos gyakorló játékot és tárgyakkal végzett gyakorló játékot c) Építő játékot és gyermeki barkácsolást 3. Melyek a gyakorlójáték jellemzői? a) mozgás, ismétlés, utánzás, tárgyakkal végzett manipuláció b) manipuláció és exploráció c) ritmikus utánzás 4. Melyek a szabályjáték típusai? a) régi időkig visszanyúló játékok és modern idők játékai b) testi örömet kifejező játékok, érzelmi gyönyört jelentő játékok, értelemfejlesztő játékok c) értelmi képességeket fejlesztő játékok és mozgásfejlesztő játékok 5. Milyen formái vannak a konstruáló játéknak? a) explorációs játék és manipulációs játék b) építő játék és gyermeki barkácsolás c) értelmi képességeket fejlesztő játékok és mozgásfejlesztő játékok 6. A játék múltja szerint megkülönbözetünk: a) hagyományos játékok és modern játékok b) szerepjátékok és szabályjátékok c) számítógépes játékok és népi játékok 7. Melyek a népi játékok kategóriái Lázár Katalin szerint? a) Erő és ügyességi játékok, dramatizációs játékok, szellemi képességeket fejlesztő játékok b) Eszközös játékok, mozgásos játékok, szellemi játékok, párválasztó játékok, mondókák, kiolvasók c) Szerepjáték, bábjáték, dramatizálás II. Jelölje meg a következő kijelentések igaz vagy hamis voltát! A hamis kijelentéseket alakítsa igazzá! 1. J. Piaget az osztályozás legfőbb vezérelvének a praktikusságratörekvést Igaz Hamis tartja. 2. K. Groos rendező elve a „játék értelemfejlesztő funkciója”. Igaz Hamis 3. A gyakorlófunkciójátékot érzékszervi mozgásos játéknak is nevezik a Igaz Hamis szakirodalomban. 4. A gyakorlójáték egyik sajátossága a ritmikus utánzás. Igaz Hamis 5. Az explorációs játékok olyan játékok, melyekben a tárgy nem jelent már Igaz Hamis semmi újat. 6. A gyakorlófunkciójátékot érzékszervi mozgásos játéknak is nevezik a Igaz Hamis szakirodalomban. 7. A szabályjáték egyik sajátos megnyilvánulása a ritmikus utánzás. Igaz Hamis 8. A konstruáló játék öröme a konstruálás feszültségcsökkentő hatásából Igaz Hamis ered. 9. A dramatizálás széles értelemben a mesedramatizálást jelenti. Igaz Hamis 10. A szabályjáték örömforrása a szabály betartásában áll. Igaz Hamis III. Figyelje meg és elemezze egy gyermekcsoport játékát a 6. mellékletben javasolt szempontok alapján!

78


VII. tanulási egység JÁTÉKMÓDSZERTANI KÉRDÉSEK szabadon kezdeményezett játék didaktikai játék intellektuális oktatójáték tulajdonképpeni játék játékvezetés játékszeretet

irányított játék mozgásos oktatójáték próbajáték játék bonyolítása játékirányítás játékos beállítódás

Az új óvodai tanterv szerint a játék a gyermek központi tevékenysége, melyekre a tantervben szereplő rutinok és átmenetek épülnek, s természetesen a tanulási tevékenységek is. Az óvodai oktatónevelő tevékenység egyik megvalósítási eszköze a játék (a tanulási tevékenységeken kívül), mely lehet szabad játék, irányított játék és didaktikai játék (Óvodai tanterv 2008.20.). Ebben a fejezetben a didaktikai játéknak szentelünk nagyobb figyelmet.

1. A didaktikai játék fogalma és jellemzői Didaktikai szempontból a játékformák egyik osztályozásának a kritériuma lehet a felnőtt közreműködése a játék szervezésében és a játék nevelő hatásainak kiaknázásában. E kritérium szerint beszélhetünk két nagy játékkategóriáról (Popescu 1998.57.):  A gyermek(ek) által szabadon kezdeményezett játékok  A (pedagógus által irányított) didaktikai játékok A didaktikai játék kifejezést a magyar óvodai szakirodalomban főként óvodai foglalkozási módszer megnevezésére használták. Azt a kedvelt és igen hatékony sajátosan óvodapedagógiai módszert értették ezen, amely a játék elemeinek felhasználásával segíti a fogalmak kialakítását, az új ismeretek alkalmazását, gyakorlását, összefüggések felismerését (B. Méhes 1993.91.). A didaktikai vagy oktató játék a játékról a tanulásra való áttérés egyik eszközének tekinthető, mivel általa megvalósul a játékosság összekapcsolása az ismeretszerzéssel és képességfejlesztéssel, amely legjobban megfelel az óvodás korú gyermek életkori sajátosságainak. Összehasonlítva más tevékenységi formákkal, az oktató játék tartalmával, játékszabályok alkalmazásával, versenyelemek beiktatatásával, érdekes változatokkal aktivizálja a gyermekcsoportot, biztosítja az egyéni ténykedést, a feladatok önálló megoldására serkenti a gyermekeket. Hozzájárul a gyermek értelmi, érzelmi és akarati tulajdonságainak fejlesztéséhez. (Nagy Péter 1981.78.). A játék során az óvodás gyermek gondolkodási műveleteket végez, a játékszabályok betartása önuralomra, becsületességre neveli a gyermeket. A didaktikai játékot a pedagógus javasolja, szervezi, vezeti, konkrét didaktikai feladatok megvalósítása érdekében. Az a játékfajta, amely a játék elemeinek felhasználásával segíti a fogalmak kialakítását, az új ismeretek alkalmazását, gyakorlását, összefüggések felismerését. Szervezési forma szempontjából frontális, csoportos és egyéni formában egyaránt alkalmazható. (Jişa 2001.8586.) Minden didaktikai játék standard elemekből épül fel, melyek megkülönböztetik a többi játékfajtától (Jişa 2001.8688., Popa 2006.1112.):

79


   

tartalom; didaktikai feladat; játékszabály; cselekvés és játékelemek: mozgás, meglepetés, várakozás, megmérettetés, szó, taps, stb. Ezeknek az állandó elemeknek a sorát Ezechiel még kiegészíti a didaktikai céllal és didaktikai anyaggal (EzechielPăişi Lăzărescu 2007. 150152), Rauscher – Kecskés pedig a játék eredményével. Kövessük nyomon ezeket a standard elemeket a 23. táblázatban: 1. Játékos didaktikai feladat 2. Játékos tevékenység (cselekvés és játékos elemek) 3. A játék szabálya

4. A játék eredménye

Pontosan körülhatárolt, ez a játék oktatási tartalma, teljesítése intellektuális tevékenységet, cselekvést igényel. Szórakoztatóvá, vonzóvá teszi a feladat teljesítését. Játékos elem jelenlétét feltételezi (meglepetés, várakozás, taps, játékeszköz, állathangok felvételről, zörejek, mozgás, megmérettetés, szó, stb. Szervező tényező, nevelő funkciója van, igazodnia kell a gyermek életkorához. Fontos, hogy vonzó legyen, mozgósító, helyesen, egyértelműen megfogalmazott nyelvi formában, érthetően ismertetve. Az értékelés a tevékenység befejező mozzanata. A játék erkölcsi értelmű, érzelmi hatását mérlegeljük: a jól végzett munka örömét nyújtottae a csoportna, elértee a didaktikai célját? ... táblázat: A didaktikai játék standard elemei

2. A didaktikai játékok osztályozása Lévén, hogy a gyermek spontán játékából inspirálódik, a didaktikai játéknak számos változata ismeretes a szakirodalomban. Tartalom szerint a didaktikai játékok lehetnek (Jişa 2001.90, Popa 2006.1112., EzechielPăişi Lăzărescu 2007.150152):  környezetismereti didaktikai játékok;  beszédfejlesztési didaktikai játékok; o hallásfejlesztő játékok: Milyen hanggal kezdődik a szó? o szókincsgazdagító és nyelvtani struktúrák elsajátítását segítő játékok: Én mondok egyet, te mondasz többet! o szóbeli kifejezőkészséget fejlesztő játékok;  matematikai didaktikai játékok;  zenei játékok;  viselkedési normák elsajátítását segítő didaktikai játékok. A felhasznált didaktikai anyag függvényében az oktatójátékok lehetnek anyaggal végzett játékok (játékszerek, társas játékok, használati tárgyak, különböző segédeszközök), illetve anyag nélküli, vagyis szóbeli játékok (Jişa 2001.90.). A szóbeli didaktikai játékokat inkább II. szinten használjuk, ide tartoznak a találós kérdések, mesealkotás, szójátékok, stb.

80


Annak függvényében, hogy a mozgásra vagy intellektuális műveletekre fektetjük a hangsúlyt, megkülönböztetjük a következő kategóriákat (Popescu 1998.59.):  Mozgásos oktatójátékok: figyelem, memória, képzelet fejlesztését, automatizmusok gyakorlását segítik elő egyszerű tevékenységek, valós cselekvések utánzása révén.  Intellektuális oktatójátékok: - Szenzoriális/érzékszervi játékok: egy tárgy felismerése, kitalálása más érzékszerv segítségével, mint a látás. - Látási-észlelési elemző játékok: a formaérzékelés, szín, nagyság érzékelését fejlesztik, hozzájárulnak az analizátorok érzékenységének növeléséhez. - Logikai játékok: tárgyak osztályozása, összehasonlítása megadott kritériumok alapján. - Nyelvi játékok: kifejezőképesség fejlesztése. Pl: Én mondok egyet, te mondasz többet (többes szám gyakorlása), szótagolás, stb. - Zenei játékok: dallam, ritmus visszaadása, hangszer hangjának felismerése, stb. - Építő játékok: minta alapján. Didaktikai szempontból az oktató játéknak több típusát különböztetjük meg (Rauscher – Kecskés 2003. 88): gyakorló, készségfejlesztő; ismétlő-rendszerező; új ismereteket, összefüggéseket felfedeztető. Szervezési formájuk szerint is igen változatosak (Rauscher – Kecskés 2003. 88): mozgásos játékok; gyakorló játékok; alkotó játékok; szerepjátékok; szabályjátékok; csoportjátékok. A didaktikai játékok vonzó jellege és hatékonysága nagy mértékben függ a pedagógus leleményességétől/találékonyságától: hogyan kapcsol össze egy nevelési feladatot egy vonzó szabályjátékkal. A mesterséges, nem összefüggő játékelemek megnehezítik a tanulást és untatják a gyermeket.

3. A játék tanításának menete Tekintsük át az alábbiakban a játéktanítás főbb mozzanatait (Jişa 2001.8890., Ezechiel-Păişi Lăzărescu 2007.152156.): a) A játék előkészítése Az előkészítés mozzanata a gyermek figyelmét a szándékosság látszata nélkül irányítja a játékra. Történhet játékeszközök, ének, kép segítségével, beszélgetéssel. A játék előkészítése a játéktér körülhatárolását jeleni, valamint a kellékek, eszközök előkészítését. A játékterület legyen mindig körülhatárolt, a pedagógus állapítsa meg pontosan és jól látható módon jelölje meg a határokat. A játékhoz szükséges hely biztosítása mellett a szereket és eszközöket időben elő kell készíteni, mert az indulási vonal megrajzolásával, labdakereséssel, stb. sok értékes idő

81


veszhet el, a gyermekeket ácsorgásra, tétlenségre ítéljük. A szerek és eszközök mindig tiszták, hibátlanok legyenek, úgy kell elhelyeznünk őket, hogy minél rövidebb idő alatt elérhetőek legyenek. b) A játék megnevezése A játékot pontosan kell megneveznünk. Pl. Kakasviadalt fogunk játszani. Semmiképp nem elegendő, ha csak azt mondjuk: egy érdekes játékot fogunk játszani, mert a játék érdekessége a pedagóguson is múlik. A játék akkor érdekes a gyermek számára, ha úgy tudjuk szervezni, vezetni és értékelni, hogy maradandó élményt jelentsen. c) A játék tartalmának ismertetése, játékszabályok megmagyarázása Először a játék tartalmát ismertetjük, majd azután elmagyarázzuk a szabályokat. Kitérünk minden lényeges részre, a kisebb mozzanatok ismertetésére pedig játék közben kerítünk sort. Különösen ki kell hangsúlyoznunk az egyén és a csoport konkrét feladatát, az események egymásutániságát, (esetleg mi a győzelem feltétele a versenyszerű játékoknál), kinek a teljesítményét fogadjuk el. A szabály megértése a jó magyarázattól függ. A magyarázatunk pedig annál érthetőbb, minél pontosabban fogalmazunk, ha röviden, szemléletesen és jól hangsúlyozottan tolmácsoljuk mondanivalónkat. Színes, meleg hangvétellel még fokozhatjuk is a hatást, megteremtjük vele a játék légkörét, s biztosíthatjuk a gyerekek figyelmét. A színes magyarázat fokozza az érdeklődést, az egyoldalú beszéd fárasztja a gyerekek figyelmét. A játék ismertetése rövid legyen, mindig alkalmazkodjék a gyerekek értelmi szintjéhez. A pedagógusnak a kisebbek számára érzékszerveik bekapcsolásával (látás, hallás, tapintás) kell a játékot megmagyarázni, a nagyobbaknál már több tapasztalatra, ismeretre lehet számítani. A szabály magyarázatánál ki kell térnünk az ismeretlen szavak értelmezésére, valamint a vezényszavak vagy más szakkifejezések ismertetésére. A már ismert játéknál csak felelevenítjük a szabályt. Az ismertebb részeket a gyermekekkel mondatjuk el, a pedagógus esetleg csak kiegészítő megjegyzéseket tesz a mondottakhoz. A szabályismertetés után fel kell hívni a csoport figyelmét az első alkalommal előforduló hibákra és a megelőzés módjára. d) A játék bemutatása A bemutatás a jobb megértést szolgálja. Rövidíthetjük a szóbeli bemutatást, ha a pedagógus szemléltet, de esetenként elegendő egy mozdulat vagy egy mozgás bemutatása. Fontos lehet a bemutatás akkor is, ha a játék a gyermekek számára nem új, de előzőleg esetleg több gyerek betegség vagy egyéb ok miatt távol volt; vagy esetleg a gyerekek hangulata olyan, hogy szükség van szóbeli motiváló magyarázat mellett bemutatásra is. A magyarázatot gyakran összekapcsolhatjuk a játékkal, vagy a magyarázatot követi a játék bemutatása. Van, amikor a bemutatást egy ügyesebb gyermekkel vagy kisebb létszámú csoport segítségével tudja a pedagógus eredményessé tenni, s így megkönnyíteni a játék lényegének a megértését. e) Próbajáték Fontos, hogy minden gyermek vegyen részt egy próbajátékban a játék tulajdonképpeni indítása előtt. Célja, hogy mindenki ismerje meg a játék tartalmát, feladatait, menetét, és legyen önbizalma, hogy azt ő is meg tudja oldani, és el tudja játszani.

82


f) Tulajdonképpeni játék A próbajáték után többször ismételjük a játékot. Ügyelni kell arra, hogy a játékot a gyerekek ne unják meg. minden játék csak addig ismételhető, amíg a gyermek a játék közben örömet, lelkesedést, aktív részvételt mutatnak. A játék alatt a pedagógus mindig úgy helyezkedjen el, hogy az egész csoportot jól láthassa, ugyanakkor ne zavarja a játékot. Közös hibánál állítsa le a játékot és úgy magyarázza el ismételten a szabályt. Kisebb, egykét gyermeknél előforduló hiba javítására a játék befejezése után is sor kerülhet. Azoknak, akik többször sem tartják be a szabályt, esetleg rövid időre megfigyelő szerepet adhatunk. A szabályjáték irányítása az elmondottakon túlmenően csak akkor lehet eredményes, ha a játék egész időtartama alatt biztosítani tudjuk a jó hangulatot, a játékélményt. A pedagógusnak magának is játékosnak kell lennie; hangvétele, színes beszéde mellett a gyermekek esetleges figyelmeztetése, megszólítása is ebben a hangulatban történhet. Törekedni kell arra, hogy egyszerre jól érezze magát a bátortalan, túlzottan szerepelni vágyó, az agresszív, a rendbontó, a szeretetre vágyó, azaz különböző egyéniségű gyerek is. g) A játék bonyolítása Beiktathatunk egy új szabályt a már megismert játék bonyolítására, nehezítésére. Ez a mozzanat nem kötelező. h) Kiértékelés, a játékélmények megbeszélése A pedagógus értékelje a játékot, a gyermekek részvételét, aktivitását, a szabályok betartását; a győztes csapatokat mindig nevezzük meg, mert anélkül a játék elveszti érdekességét. A pedagógus törekedjék ara, hogy gyorsan és tévedésmentesen döntsön. Ez kezdő pedagógusoknak nem megy könnyen. A játék utáni hangulat lehetőséget ad az események újbóli átélésére. A verseny jellegű játékok befejezése után gyakran keletkezhet vita a versenyzők között. Ilyenkor a nevelő határozottan, részrehajlás nélkül döntsön és mutasson rá azokra, akik meg nem engedett módszerekkel értek el eredményt. A szabály ellen vétő ne legyen győztes. Az ilyen játék utáni viták közben nő a gyermekek vitakészsége, kifejezésre jut igazságérzetük. A pedagógus segítségére akkor van szükség ilyen esetekben, ha elfajul a vita, vagy valamelyik fél érdemtelenül háttérbe szorul. A győzelem, siker utáni vágy nem eredményezhet a győztesek részéről kérkedést, a vesztesek részéről pedig indokolatlan durvaságot, haragos indulatokat. Ha a pedagógus megmagyarázza a veszteség okát és felhívja a gyerekek figyelmét a javítás módjára, akkor általában a gyerekek lelkesen vállalkoznak a játék megismétlésére. Ugyanakkor a pedagógus segít a következtetések levonásában. A pedagógus feladata nemcsak a kudarcok okainak megmagyarázása, a vesztesek bátorítása, hanem a játékban tanúsított pozitív viselkedés elismerése, a jobb teljesítmény feletti öröm érzésének kifejezésre juttatása.

4. Néhány tudnivaló a játékok szervezéséhez/irányításához Ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk a játékot szervezni, irányítani, számos tényezőre oda kell figyelnünk. Lássunk néhányat (Oszetzky 1995, B. Méhes 1993):

83




A játékosok játéktéri megfelelő elhelyezése azért fontos, hogy jól lássák a pedagógust, illetve hogy minél hamarabb be tudjanak kapcsolódni a játékba. Kör alakzatnál a pedagógus a kör kerületén helyezkedjék el; sohase álljon a kör közepére, mert ilyenkor a gyermekek fele a háta mögött van. Szétszórt elhelyezkedés esetén mindig a játékterület szélén tartózkodjék, ugyanígy a két sorban felállított játékoknál is. A váltóversenyeknél az indulóvonal közelébe álljon, de ügyeljen arra, hogy egy gyerek se kerüljön a háta mögé. A gyermekek mindig a napfénynek háttal álljanak, a fény a pedagógus szemébe világítson.



A verseny jellegű játékokhoz szükséges csapatok körültekintő kijelölése fontos nevelői feladat. A pedagógus segít a csapatok kialakításában. A válogatást a csoport előtt végzi úgy, hogy a gyermekek közben jól megismerhessék a csapatkialakítás szempontjait. Ennek tudatosítása azért lényeges, mert a nagyobbak már önállóan is alakíthatnak csapatot, s ilyenkor hajlamosak a számukra kedvezőbb személyi összetételű csapat kiválasztására. Érvényesülnie kell a csapatkialakítás minden szempontjának: ügyesség (mindkét csapatban egyenlő arányban legyenek ügyesebb gyermekek), gyorsaság, fiúklányok aránya, új és régi, idősebb és fiatalabb gyermekek száma. Ezzel elkerülhetjük azt a veszélyt, hogy mindig ugyanazokból a gyermekekből álljon össze a csapat. A csapat kijelölésének mindig a legegyszerűbb módon kell történnie, ebben az esetben a szervezés nem mehet a játékidő rovására, a gyermekeket sem szabad fölöslegesen várakoztatni. Biztosítani kell a csapatok közötti megfelelő távolságot, ezzel elejét vehetjük a két csapat összekeverésének.



A szerepelni vágyók hamar leszerelhetők, ha kiolvasókra bízzuk a szereplők kiválasztását. A szeretetre vágyó gyermekek vagy bátortalanabbak is örömmel játszanak, ha a pedagógus többször veszi őket maga mellé. Együtt játszhatunk velük, közülük kerülnek ki a játékpárok. Természetesen arra is vigyázni kell, hogy a többiekről nehogy megfeledkezzünk, ezért mikor a szeretetre vágyó, gátlásos gyermek mellettünk és bátorításunkra már feloldódott a játékban, másokat választhatunk. Közben éreztetjük velük, hogy továbbra is figyelemmel kísérjük a tevékenységüket (tekintettel, egyegy mosollyal), így a gyermekek nem érzik azt, hogy magukra maradtak.



A túl mozgékony vagy állandóan beszélni vágyó gyerekeket azzal is fegyelmezettebb magatartásra késztethetjük, ha kevésbé mozgékonyak közé, a túl sokat beszélőket pedig a csendesebb, jobban figyelő gyermekek mellé ültetjük, vagy állítjuk.



A pedagógusnak meg kell határoznia a játék időtartamát is. Ezt azonban nem kell mereven értelmezni. Előfordul, hogy a gyermekek játékhangulata vagy más körülmények mérlegelése után érdemes a játék folytatása mellett dönteni. Máskor meg a játékidő lerövidítése célszerű azért mert a gyermekek nem értik a játék lényegét vagy nem jól választottuk meg magát a játékot. Néha egykét gyermek magatartása, hangulata is meghatározza az egész csoport játékhangulatát. A betegségből felgyógyult gyermekek fáradékonyabbak, másoknál meg esetleg átmeneti közömbösséget észlelünk. Az okok felismerése megadja a megoldás módját is. A fizikailag legyengült gyereket pihentessük, a szabályt nem ismerőknek

84


magyarázzuk el a játékot, a közömböseknek engedjük meg a játékból való kilépést. A pedagógusnak tudnia kell azt is, hogy abbahagyatni a játékot akkor érdemes, amikor már kezdenek kifáradni a gyermekek, lankad a figyelmük, nagyobb a zaj, több a mozgás, mint amit a játék igényel. 

Vannak olyan játékok, melyekből még a játék befejezése előtt kiesnek a gyermekek. A játékból kilépők részére is keresnünk kell elfoglaltságot, lehetőleg olyat, amivel biztosítani tudjuk, hogy – ha távolabb is – de továbbra is benne éljenek a játékban.

Gyakorlatok, feladatok 1. Készítse el egy játéktanítási tevékenység tervét! (lásd 1. melléklet) 2. Mutassa be a játéktanítás menetét egy konkrét példa segítségével!    

Játék neve: Játék típusa: Gyermekcsoport: Játéktanítás menete:

Játéktanítás mozzanata

Pedagógus tevékenysége

Gyermekek tevékenysége

3. Tervezzen meg egy gyermeknapi játékprogramot! 4. Tervezze meg egy nyári tábor játékprogramját! 5. Tervezzen meg egy váltóversenyt (stafétajátékot)! 6. Javasoljon 5 matematika vagy tudományok órán alkalmazható didaktikai játékot! Röviden mutassa be a javasolt játékokat! (lásd 2. melléklet) 7. Javasoljon 5 olvasás vagy rajz órán alkalmazható játékot! Röviden mutassa be a javasolt játékokat! (lásd 2. melléklet) 8. Helyezze időrendi sorrendbe a didaktikai játék tanításának lépéseit! Jelölje1essel az első lépést, 2essel a második lépést, stb3. .......... A játék előkészítése .......... A játék tartalmának ismertetése, szabályok megmagyarázása .......... Kiértékelés, a játékélmények megbeszélése .......... Tulajdonképpeni játék

.......... A játék bonyolítása ...........A játék megnevezése .......... Próbajáték .......... A játék bemutatása

9. Jelölje meg a következő kijelentések igaz vagy hamis voltát! A hamis kijelentéseket alakítsa igazzá! a. A didaktikai játék a játékról a tanulásra való áttérés egyik eszközének tekinthető, mivel általa valósul meg a játékosság összekapcsolása az ismeretszerzéssel és képességfejlesztéssel. b. Testnevelési játékoknál kör alakzat esetén a pedagógusnak a kör közepén ajánlatos elhelyezkednie. 3

Ez a feladat nem tehető be a portfólióba.

85

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis


c. Testnevelési játékoknál szétszórt elhelyezkedés esetén a pedagógusnak ajánlatos a játékterület szélén elhelyezkednie. d. A verseny jellegű játékok esetében a csapatokat véletlenszerűen kell kiválasztani. e. A játék bonyolítása minden esetben kötelező.

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis

Igaz

Hamis

10. Az alábbi játéktípusok közül melyek nem tartoznak a didaktikai játékok változatai közé?4 a) Mozgásos játékok b) Szenzoriális játékok c) Látásiészlelési elemző játékok d) Építő játékok e) Barkácsolás f) Explorációs játékok g) Logikai játékok h) Nyelvi játékok i) Zenei játékok

4

Ez a feladat nem tehető be a portfólióba.

86


VIII. tanulási egység A JÁTÉK JELLEGZETESSÉGEI ÓVODÁS- ÉS KISISKOLÁS KORBAN minthajáték spontán szabad játék

kettős szabálytudat kezdeményezett játék

1. A játék sajátosságai és a játéktípusok óvodáskorban 1.1. Az óvodás gyermek játékának sajátosságai A játék a legmagasabb fokon elégíti ki a gyermek mozgás és cselekvésigényét. A játék nemcsak a tevékenység univerzumát, hanem az emberi kapcsolatok változatos világát is megnyitja a gyermekek előtt, és fejleszti azt a vágyát, hogy a szüleihez hasonlóvá váljon; lehetőséget ad neki arra, hogy megismerje a körülötte lévő valóságot, elsajátítsa a tárgyak szociális funkcióit, megértse a felnőttek szociohumánus tevékenységeinek jelentését; ugyanakkor a játék alakítja, fejleszti és újjászervezi a gyermek teljes lelki rendszerét. Játszva a tárgyakkal, a gyermek fejleszti alak, nagyság, szín és súlyérzékelési képességeit, valamint alakítja megfigyelőképességét is. Például egy ház megépítése előtt a gyermekek értelmi síkon kidolgozzák a ház mentális képét, s csak azután térnek a kivitelezésre, fejlesztve ezáltal a képzeteiket (GoluZlateVerza, 1998). A játszó gyermek kitalál, megváltoztatja a valóságot, és ezáltal fejleszti alkotóképességét. Igyekszik észben tartani a játékszabályokat, ami a memóriáját fejleszti. Alkalmazkodva a játék szabályaihoz, betartva ezeket, az akarati tevékenység is edződik, kialakul a türelem, a kitartás, az önuralom. Játék közben a személyiségvonások is kialakulnak: a tisztelet másokkal szemben, a felelősségtudat, a becsület, a bátorság, a helyes magatartás. Golu és szerzőtársai szerint „a játék serkenti a minden pillanatot kihasználó, szenvedéllyel való élés képességét, a célszerű tevékenység feszültségét szervezi, szerepe egy nagy és bonyolult életiskola.” (GoluZlateVerza, 1998.90). Így a játék az óvodáskorú gyermek tevékenységének alapformája. A fentebb említettekből is kitűnik, hogy a játék a fejlődés elengedhetetlen tartozéka. Mérei-Binét szerint (1997) a játék a mágikus gondolkodás jellegzetes megnyilvánulása. A játéktevékenység kettőhét éves kor között a legintenzívebb, a legszínesebb és a leggazdagabb. A játéktárgyak és kulturális emlékek bizonyítják, hogy ez a jellegzetes gyermeki elfoglaltság vagy inkább életmód a gyökeresen eltérő kultúrákban is hasonló formában létezik. Már az ókortól kezdve a világ minden táján babákkal játszottak a kislányok; lovakkal, katonákkal a kisfiúk. A gyerekek ősidők óta játszanak társasjátékokat, táncos játékokat, kiszámolókat, rajonganak a ritmikus szövegekért, dalokért. Mindezek a kultúrtörténet legfontosabb adalékai közé tartoznak, hiszen a gyermekek szimbólumai, félelmei, örömei és bánatai sajátos módon tükrözik a felnőtti társadalmat. A játék jól azonosítható, körülhatárolható viselkedési egység, mégis nehéz pontosan definiálni. Minden pszichológiai irányzat nagy jelentőséget tulajdonított a játék fejlődésben betöltött szerepének. A pszichoanalízis a vágyteljesítést, katarzist konfliktusfeloldó szerepét emelte ki, ezzel függ össze, hogy a játék a gyermekek pszichodiagnosztikájának és pszichoterápiájának nélkülözhetetlen eleme. Piaget (1978) a játékot asszimilációs jellegűnek tartja, de álláspontja szerint a folyamat itt fordított, mint

87


az értelmi fejlődés más területein: nem ő maga igyekszik gondolkodásával alkalmazkodni a valósághoz, hanem azt idomítja át gondolkodásához. A gyereknek – állapítja meg Piaget – aki szüntelenül alkalmazkodni kénytelen az idősebbek szociális világához, melynek szabályai számára külsők maradnak, és a fizikai világhoz, amelyet még nem ért meg, érzelmi és értelmi egyensúlyához szüksége van egy olyan területre, melynek célja nem a valósághoz való alkalmazkodás, hanem a valóság asszimilálása az énhez, mégpedig kényszer és szankciók nélkül.

1.2. Játéktípusok óvodáskorban A gyermekek játéka az utóbbi évtizedekben felkeltette a kognitív fejlődést kutatók érdeklődését is: a játék során megnyilvánuló interakciókban a kísérleti helyzetekhez képest jóval hitelesebben nyilvánul meg a gyermeki nyelv, az emlékezet, az interakciók jellegzetessége. A gyakorló-funkció játék főleg óvodás kor előtt gyakoribb, de egészen kisiskoláskorig fennmarad e funkcióörömet szolgáló játék a mozgás, beszéd és az egyéb készségek (például: ének) terén. E gyakorlójáték legtöbbször olyan tevékenység ismétlését feltételezi, mely nem fejeződik be (például: a gyermek számtalanszor elhelyezi az ételt a tányérba, hogy megetesse a babát, de végülis a baba mindig táplálatlan marad). A játék módját döntően befolyásolja, hogy a gyermek elemi szinten már képes a kortársakkal való együttműködésre. Kezdetben a játékcsoportok kialakulásában a hely, a mozgás és a tárgy játssza a legfontosabb szerepet. Fokozatosan egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a tevékenység és a szerep. Ezzel párhuzamosan az óvodás csoport tagolódik, valódi csoporttá válik. Az együttlét közös mozgásba, egymás melletti játékba fejlődik át, amely később tartalmazza a kölcsönös utánzás elemeit is (MéreiBinét, 1997). Az óvodások legjellemzőbb játéka a szerepjáték, amelyet Piaget a játékok tetőpontjának nevez (Piaget, 1978). A minthajátéknak is nevezett szerepjáték keletkezésétől fogva elkülönül a gyerek egyéb játéktevékenységeitől. A szerepjáték során a gyermek átkódolja tapasztalatait, újraértelmezi a helyzeteket, amelyeket átélt: élményeit átrendezi a saját életterében. A játék az értelmi fejlődésnek egyszerre terméke és eszköze. A szerepjátékok e korban a valóság átalakítására alapszanak, az „én” szükségleteihez való asszimiláció útján jönnek létre, csúcspontjukat 56 éves korban érik el. Az énhez való asszimiláció funkciója mind érzelmi alapon, mind a gyermek kognitív érdeklődésének alárendelve nyilvánul meg. Piaget ezt az alábbi példával szemlélteti (Piaget, 1978): A kislány egy széttépett kacsa láttán elnyúlik az ágyon, ahol mozdulatlanul fekszik, mikor szülei rátalálnak. Szülei kérdezősködésére súgva feleli. „Én egy halott kacsa vagyok”. A szerepjáték nagyon komoly a gyermek számára. A kisgyermek kezdetben magányosan elmélyülten játszik, tevékenységét monológokkal kísérve. A szülőkkel való játék más hangulatú, könnyed és vidám tevékenység. Később egyre összetettebb szerepjátékok formáját ölti, a csoportok kedvelt tevékenységévé válik. A játékkutatók szerint a minthajáték legfontosabb jellegzetessége, hogy a gyermekek játékuk során társadalmat építenek fel. Az óvodáskorú gyermekek másik fontos területe a konstrukciós vagy építőjáték, amely a szerepjátéknak kiegészítője, tartozéka, de attól független is lehet. A gyerekek építőjátékának elősegítésére a közelmúltban egész iparágak szerveződtek, holott a kisgyermekek minden anyagot fel tudnak használni konstrukciós célokra, de különösen kedvelik az alakítható dolgokat: a homokot, gipszet, gyurmát. A konstrukciós játékoknak

88


fontos szerepük van a mozgáskoordináció, a térlátás, a geometriai formák, az egész tárgyi anyagi világ megismerésében. A szociodramatikus játékok mellett a gyerekek közös tevékenységeiben növekvő szerep jut a szabályjátékoknak. Az óvodások szabálykövetését a „kettős szabálytudat” jellemzi (MéreiBinét, 1997): kortársaikkal való együttműködésük során nem tartják be az egyébként örök érvényűnek tekintett szabályokat; nem értik, hogy azok célja a közös tevékenység összehangolása. A valódi szabályjáték ideje a kisiskoláskor, ezeket azonban megelőzik az óvodáskorban népszerű rituális játékok, amelyek szintén tartalmazzák a szabálykövető viselkedés elemeit: bújócska, fogócska. Ez utóbbiak sajátos variációi a minden kultúrában létező népi játékok (Adj király katonát; Benn a bárány, kinn a farkas), amelyek a mesékhez hasonlóan szabályozott és játékos keretet adnak a funkciógyakorlásra, a vetélkedésre, a különféle élethelyzetek (vereség, magány, bosszú, stb.) imaginárius feldolgozására. A játék különbözőképpen jelentkezik az óvodáskor 3 alstádiumában (GoluZlate Verza, 1998). Jól nyomonkövethető e folyamat az egyik ismert és közkedvelt gyermekjáték, a bújócska közben: Kisóvodáskorra az jellemző, hogy képtelen közösen és egyidejűleg részt venni a többi óvodással a játék minden szakaszában: nem tud megjegyezni minden szabályt, csak egyet vagy kettőt, nem tud jól elbújni (csak a fejét dugja el); a hunyás helye felé szalad, függetlenül, hogy milyen szakaszban folyik a játék; újrakezdéskor ugyanarra a helyre rejtőzik el. A középcsoportos óvodás a hunyás helyétől távol rejtőzik el, zajt csinál körülötte és haragszik a kicsikre, mert zavarják a játékát. A nagyóvodás a hunyás helyéhez közel keres rejtekhelyet, a meglepetésre számít. Mindez azt mutatja, hogy a kisóvodásoknál a játékszabályok teljes átfogása nehézségekbe ütközik, ezért cselekvése epizódikus és körkörös jellegű. A középcsoportos óvodás annak ellenére, hogy ismeri és jól alkalmazza a játékszabályokat, nem képes megszervezni a játék minden szakaszát és bár érzelmileg teljesen beleéli magát a játékba, követelt szociális beilleszkedéskor problémák adódnak. A nagycsoportost már alkalmazkodóbb viselkedésforma jellemzi és mentális síkon szervezett stratégia szerint jár el a játék szakaszaiban. Összegezve, a kiscsoportosok játéka nem tükrözi eléggé az emberek közötti szociális viszonyokat, az emberek tevékenységének társadalmi jelentőségét (az autóvezetőt nem érdekli egyáltalán az utasok sorsa). Ezt a tényt a középső csoportosok már jobban figyelembe veszik (érdekeltebbek a szerepkiosztásban és a szerep követelte reális cselekvés végrehajtásában, a gyermekek közti kapcsolatokat ellenőrzik). Az egyik korból a másikba való átlépéskor megváltozik a játék közben jelentkező konfliktusok motivációja. Míg a kisóvodásoknál a konfliktus abból adódik, hogy ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, addig a középcsoportosoknál egy kedvenc szerep eljátszása, valamint a nagycsoportosoknál a játékszabályok figyelembe nem vétele játssza ugyanezt a szerepet, ami kiemeli a gyermekek intellektuális és érzelmi érését. Összegezve megállapítható, hogy a játék minden fajtája elősegíti az értelmi fejlődést, és gyakorlóterepet biztosít a formálódó funkciók számára. A játéknak hasonlóképpen kulcsszerepe van a szociális és érzelmi fejlődésben: helyzeteket és modelleket kínál mások megértésére, lehetőséget biztosít olyan szerepek kipróbálásra, amelyekre a gyerek csak később fog megérni, nehézségek leküzdésére olyan helyzetben, amely nem fenyegető, hozzásegít a feszültséget, fájdalmat okozó helyzetek, konfliktusok feldolgozásához.

89


1.3. Spontán szabad játék – kezdeményezett játék az óvodában Fontos kiemelni még az óvodai játék egyik sajátosságát: az óvodai életben megkülönböztetjük a gyermekek spontán játékát és az óvodapedagógus által kezdeményezett játékot. KovácsBakosi szerzőpáros alapján (1997. 226227) hasonlítsuk össze e két játéktípust az ábrák segítségével:

SPONTÁN JÁTÉK

GYERMEK

ÓVODAPEDAGÓGUS TUDATOSAN ALAKÍTOTT FELTÉTELEK

SZABAD VÁLASZTÁS

TEVÉKENYSÉGBEN TEVÉKENYSÉG

CSOPORT ÖSSZETÉTELE JÁTÉK HELYE HELY ÉS TÉRELOSZTÁS NAPIREND JÁTÉKSZOKÁSOK ÉLMÉNY TAPASZTALATNYÚJTÁS

TARTALMÁBAN TÁRSBAN ESZKÖZBEN HELYBEN IDŐTARTAMBAN

MEGERŐSÍTÉS ÓVODAPEDAGÓGUS KÉSZENLÉTE KONFLIKTUSFELOLDÁS

KEZDEMÉNYEZETT JÁTÉK JÁTÉKJÁTÉKJÁTÉK

GYERMEK

ÓVODAPEDAGÓGUS

ADOTT FELTÉTELEK, KÖRÜLMÉNYEK

SZABAD VÁLASZTÁS A RÉSZVÉTELBEN A FELKÍNÁLT SZEREPBEN JÁTÉKSZITUÁCIÓ ELFOGADÁSÁBAN JÁTÉK IDEJÉBEN PARTNERVÁLASZTÁSBAN

TÉMA FELHASZNÁLT ESZKÖZÖK TÖBBSÉGE HELY JÁTÉK MENETE SZABÁLYOK EREDMÉNY

A FOLYAMAT VÁLTOZÓ ELEMEI

90


2. A kisiskolás korosztály játékai Igaz ugyan, hogy az iskolás élet kezdetével – időarányt tekintve – az új tevékenységforma, a tanulás lép előtérbe, a játékra azonban a gyermeknek továbbra is igen nagy szüksége van. Lehetőségét az iskolában két színtér adja: részint a pihenőidő, a szabadidő, részint a tanulási folyamatban való felhasználása a tanítási órán. A kisiskolások játékának legfőbb jellemzői (Szilágyi, 2000):  aktívan pihentet – a gyermek akkor játszik a legszívesebben, ha fáradt, annak ellenére, hogy a tevékenység gyakran erős fizikai megterhelést is jelent számára  pihentető jellegéből adódóan nem jelenthet munkát a gyermek számára, de céltalan időtöltést sem  minden más tevékenységnél jobban felüdíti a gyermeket  hatása a szellemi fejlődésre meghatározó, megkülönböztetetten fejleszti a fantáziát és a kreativitást  az erkölcsi nevelés fontos eszköze  a vidámság élményével ajándékozza meg a részvevőket, az ebben való gyakori részesedés pedig hozzájárul a jó kedélyállapot tartóssá válásához  szabadtéri fajtái nélkülözhetetlenek és semmivel nem pótolhatóak a gyermekek egészséges fejlődéséhez  alkalmas a gyermek megismerésére, hiszen játék közben teljes felszabadultságban mutatkoznak meg a kisiskolások alapvető jellemzői  nélküle az ember lélektelen lénnyé válhat, akinek életéből hiányoznak a gondtalan, felszabadult, felüdülést hozó, örömteli percek. Rendellenesnek kell tekintenünk, ha a gyermek nem tud vagy nem szeret játszani. Az óvodát követő iskolai tevékenységváltással a kisiskolás játékainak fajtái is megváltoznak. Mivel az iskolai tanulással és az iskolai élettel összefüggésben sokrétű szabályrendszer tartja kordában tevékenységeit, megváltozik a játéka is. Ebben is megjelennek a szabályok, a kikötések s az ezekben való igazadást a részvevők már igen komolyan veszik. A szerepjátékot fokozatosan felváltják a szabályjátékok, melyek kedveltsége majd a serdülés időszakában a sportjátékok irányába tolódik el. A szerepjátékoktól a szabályjátékokig az átvezetést az úgynevezett szabályhangsúlyos játékok adják. Ezek olyan szerepjátékok, amelyekben a játék menetét meghatározott szabályok irányítják s ezeket a játékosok már nem változtathatják meg, bár a játékot még, ha kedvük tartja, következmények nélkül abbahagyhatják. Ilyenek például a népi gyermekjátékok, a labdajátékok, a futó, ugró és egyéb mozgásos játékok. Az igazi szabályjátékokban az előírásokat pontosan be kell tartani és a teljesítés versenyhelyzetben valósul meg, tehát nem lehet közben kiszállni. Ilyenek például a különböző versengések, társasjátékok, kirakók és intellektuális játékok. A szabályjátékok térhódítása természetesen nem jelenti azt, hogy a korábbi játéktípusok eltűnnek a kisiskolás tevékenységrendszeréből. A bábozás, a dramatikus játékok, az alkotó játékok továbbra is kedveltek a 610 évesek körében. A kisgyermek iskolai életében a játék igazi, pihentető, feszültségoldó, örömszerző szerepében a pihenőidőben, a szabadidőben és a testnevelésórák játékaiban jelenik meg. A tanítónak itt kiemelten három feladata van (Szilágyi, 2000):  a gyerek játékrepertoárjának folyamatos gazdagítása  a játék feltételeinek, megfelelő időtartamának, helyének és biztonságának megteremtése  a játék felügyelete

91


Különösen gyakori hiba, hogy nincs kifutási ideje a játéknak. Amire a gyerekek igazán belemelegednének, ráéreznének a játék ízére, már abba is kell hagyniuk. Így aztán inkább feszültek, elégedetlenek és nem pedig felszabadultak lesznek. Hasonlóan kedvezőtlen helyzetet teremt, ha helyszűke miatt nem érezhető a játék. Fontos ezért jól összehangolni a játék hely és időigényét a rendelkezésre álló feltételekkel. Ez egyben elemi alapja a játékkultúra fejlettségének is. Szilágyi Imréné (Szilágyi, 2000) szerint vannak olyan tantárgyak, amelyeknek tanításába speciális pedagógiai célrendszerük és tananyag tartalmak alapján természetesen kapcsolhatók be bizonyos játékok. Például a magyar irodalom a bábozás, a drámajáték, a technikába az alkotójáték, a matematikába a logikai játékok, az énekzenében a népi gyermekjátékok, a testnevelésbe a mozgásos játékok, versengések. Szívesen iktatnak be a tanítók a tanulási folyamatba frissítő jelleggel, tevékenységváltozásként apróbb játékokat, lazító gyakorlatokat és örvendetes, hogy sokan alkalmaznak különféle önismereti játékokat, feszültségoldó feladatokat, szimulációs gyakorlatokat a nevelési feladatok, pedagógiai problémák megoldásához is. A jól választott és irányított, célirányosan alkalmazott játékos feladatok élénkítik, érdekesebbé teszik a tanulási folyamatot, segítenek a nevelő, fejlesztő munkában.

Gyakorlatok, feladatok 1. Lélektan szakkönyvek tanulmányozása után emelje ki az óvodások játékának 5 fő jellemzőjét! Jelölje meg a felhasznált bibliográfiai forrásokat is! 2. Lélektan szakkönyvek tanulmányozása után emelje ki a kisiskolások játékának 5 fő jellemzőjét! Jelölje meg a felhasznált bibliográfiai forrásokat is!

92


IX. tanulási egység A PEDAGÓGUS SZEREPE A JÁTÉKBAN beavatkozás játékszeretet improvizáció autoriter stjlus

játékvezetés empátia kézügyesség demokratikus stjlus

játékirányítás kommunikáció szervezőkészség engedékeny stílus

Mielőtt megvizsgálnánk az óvodapedagógus szerepét a játékban, összehasonlításképpen tekintsük át a szülők játékbeli szerepét, akik a szabad játékot katalizálják:

1. Szülők szerepe a játékban Több szerző kiemeli a felnőtt szerepének mibenlétét a játékban (Takács 2001, KovácsBakosi 1997; Maszler 1996, B. Méhes 1993):  jelenlét  figyelés  melegség, védettség és vigasz nyújtása  játékpartnerként elérhetőnek lenni  ha szükséges, segítő célú instrukciók nyújtása  nem kezdeményezőként, hanem katalizátorként hatni a gyermeki aktivitásra A kisebb gyermekek játékának segítésénél a szülőknek a következők szempontokat kellene szem előtt tartaniuk:  meg kell érteni a gyerek indítékait, s segíteni kell abban, hogy az ehhez illő játékmódot megtalálja  a közbelépés csak egyegy szó, gesztus legyen  elsődleges legyen a tárgyak felkínálása  fontos a gyermek játékának tiszteletben tartása, ennek kimutatása  a játékkedv felkeltése alapvető  fejlettségi szinthez mért játékokat javasoljunk  ne tiltsunk, csak ha nagyon agresszív a játék A korai nevelésben a „játékirányítás” területén a nevelő feladata a szabad, spontán játéktevékenység biztosítása. Az irányításban közvetlen és közvetett módszereket használhatunk fel. A legajánlatosabb a lehető legkevesebb beavatkozást alkalmazni, a gyermeki kompetencia elérése érdekében, természetesen aktív, figyelő, nem durván beavatkozó jelenléttel. A szülő ne legyen tanító, maradjon meg szülőnek – a közös játékok, együttlétek során szinte észrevétlenül fejleszti is gyermekét. Közös játék révén a szülők szeretnének közelebb kerülni gyermekükhöz, megismerve őt, építeni a kapcsolatot vele, játékban örömmel együtt lenni, és egyúttal gazdag fejlődési fejlesztési alkalmakat is teremteni neki. Mind az egészségesen, mind az eltérően fejlődő gyermekeknek nagyon nagy szükségük és igényük van erre. Mit kell tennie a felnőttnek – szülőnek, nagyszülőnek – azért, hogy jól játsszon gyermeke, unokája? A feltételeket igen tömören fogalmazta meg, szedte pontokba Takács Bernadett (2001). Akkor lesz jó a játék

93


   

ha van hol; ha van mikor; ha van mivel; ha van kivel játszani. Ha számba vesszük az összes feltételeket, akkor rögtön rádöbbenünk arra, hogy melyik feltétel sérül leggyakrabban, ez az idő és a személy biztosítása. Minél kisebb a gyerek annál inkább gondosan kell megtervezni és betartani az együttjátszás idejét. Egyegy játékszer használatával kapcsolatban ötleteket kell adnia a felnőttnek. Majd a soksok ötletet összegyűjtve ő is eljut arra a fokra, hogy maga is próbálkozik a játékszerek sokoldalú használatával. Tervezni kell az együttjátszás témáit. Pl. a kocka szállítása az építkezés helyére a szoba távoli sarkába, a szállító a kisgyerek az építő a felnőtt, babakirándulással „bekocsizva” az egész lakást egy egy „szép helyen” pihenőt tartva, madarakat, lepkéket „távcsövezve”, hangokat utánozva. A kezünk, a hangunk, a mesegondolataink mindig „kéznél” legyenek játék közben. Igen jól színesíti a játszó órákat az aktuális tartalmú mondókázás, az egyszerű dallamú gyerekdalok énekelgetése (ehhez lehet gyűjteni anyagot). A kicsik igen szívesen veszik ölbe a puha tapintású babákat. Takarójával takargatja, énekével altatgatja, ha magunk is úgy babusgatjuk a babáját.

2. Az óvodapedagógus szerepe a játékban A pedagógus játékbeli szerepének megítélése az egyik legtöbbet vitatott pedagógiai kérdése az óvodai játékpedagógiának. Ha csak az e tevékenységre utaló szakterminusokat idézzük fel, azonnal szembetűnik a megfelelőbb, a játék jellemzőinek jobban megfelelni akaró kifejezés használatára való törekvés. Ilyen szakkifejezés pl. a beavatkozás, melyet korábban minden differenciálás nélkül használtak az óvónői ötletadás, segítségnyújtás, s akár a konfliktusmegoldás helyzeteire. Ma már ez a pedagógusnak azt a játékbeli megnyilvánulását jelenti, amikor meg kell állítania a játékot, mert az nem megfelelő irányba halad, balesetveszélyes, kedvezőtlen hatású a többi gyermek játékára. Vagy szintén korábbról ismert, ma már nem használatos a játékvezetés megnevezés, melyen a pedagógus tudatos játékalakító, játékfejlesztő tevékenységét értettük. Ez azonban nem fejezte ki kellően a játék legfőbb jellemzőjét, a játék önkéntességét, sőt a gyakorlatban gyakran ellentétesen hatott a játékra. A direkt hatások kerültek túlsúlyba. Ennek a dilemmának a feloldására honosodott meg a játékirányítás, mint amely a pedagógusnak a játék továbbfejlesztése érdekében kifejtett tevékenységét jelentette. A 90 es évektől az a felfogás terjedt el, miszerint a játékirányítás a pedagógusnak a játékfolyamat kibontakozása elősegítését szolgáló játékra ható tevékenysége. Közben mind inkább kívánatos volt, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítsunk a játék szabadságának, amely a gyermek saját elhatározására épülő szabad képzettársítások alkotta játékvilágban jut kifejezésre. Nehéz volt összehangolni a játék nevelési funkcióját a játék önkéntes jellegével. Nehéz volt továbbá annak gyakorlati kezelése is, hogy a gyermeki játékvilág ugyan a valóság talaján épül, de az a felnőtti racionalitás kereteit nem tűri. A pedagógus részéről a sokszor ugyan jó szándékú, de erőltetett, kívülről megfogalmazott továbbfejlesztési szándék ellenkezett a játék legfőbb jellemzőivel. Ennek ellentételezéseként vált ismertté a játékirányítás tagadása, s helyette a „csendesen

94


szemlélő”, ill. az „aktív figyelő” nevelői magatartás kifejezéseinek alkalmazása a pedagógus játékbeli szerepének megjelölésére. Ahhoz, hogy a pedagógus szerepét a játékban helyesen közelítsük meg, meg kell különböztetnünk a gyermekek játékának két formáját, nevezetesen a szabad játékát és az ún. kezdeményezett vagy ajánlott játékokat, különösen azokat a játékkezdeményezéseket, amelyek közelebb állnak a szervezett tanuláshoz, mint a szabad játékhoz. Tehát a pedagógus játékbeli szerepét úgy határozhatjuk meg, mint amely azon hatások összessége, amellyel a gyermekek játékának kibontakozását segíti elő feltételteremtő tevékenységével és játékával. A pedagógus tehát a játék kibontakozása (tehát nem fejlesztése) céljából hat a játékra, amely közvetlen vagy közvetett megnyilvánulásokban realizálódik. A hatások közvetítésében azonban differenciálni szükséges a szabad játék és a kezdeményezett játék jellemzőinek figyelembevételével. Az egyik legfontosabb szubjektív feltétele a játéknak az óvónő személyisége, akinek a felkészültsége alapvetően meghatározza azt, hogy a játék, mint nevelési eszköz hatékony legyen. Két szempontból vizsgálhatjuk az óvodapedagógust, mint a játék szubjektív feltételét: egyrészt a játékfeltétel-teremtő képességét, másrészt játszóképességét. A pedagógusnak megfelelő játékpedagógiai ismeretekkel kell rendelkeznie. Ismernie kell a különböző játékfajták sajátosságait, pedagógiai funkcióit. Azonban ez önmagában nem elég: az óvónőnek szeretnie kell minden gyermeket. Csak az óvónő értheti meg a gyerekek játékát igazán, és csak az tudhat megfelelő viselkedést tanúsítani, aki maga is szeret játszani.

3. A játékhoz szükséges pedagógiai képességek 3.1. A pedagógus játékszeretete, adottságai, képességei A gyermekeket őszintén és okosan szerető, értük mindent megtevő pedagógus legfőbb tulajdonsága, munkaköre ellátásának nélkülözhetetlen feltétele, hogy szeresse a játékot, szeressen játszani. KovácsBakosi szerzőpáros szerint (1997. 213) a pedagógus játékszeretete három dolgot jelent: jelenti a játékos beállítódást, jelenti azt a képességet, amivel ki tudja magából sugároztatni a játszani akarás szándékát, s végül jelenti a játszás örömének összekapcsolását a nevelői felelősséggel. A pedagógus játékszeretetét sokan azért tartják természetesnek, mert a felnőtt veleszületett ösztöne a gyermekszeretet, a gyermeknek örömet szerezni akaró és tudó beállítódás. Az aktív gyermekszeretetben pedig benne van a gyermekekkel való együttjátszás szeretete is. Benne van annak a megérzése és felismerése, hogy mikor igényli a gyermek a velünk való játékot, s mikor akar nélkülünk játszani. Azt is tudnunk kell, hogy a játék közben felszabadulni képes nevelő is csak bizonyos feltételek mellett tud pedagógusi küldetésének eleget tenni. A pedagógus bármennyire is szeret játszani, bármennyire is belefeledkezik a közös játékba, mindig éreznie kell, hogy részére a játék nem ugyanaz, mint a gyermek részére. A gyermekek teljesen átadják magukat a játéknak. A pedagógus játéka közben is felelős az

95


egész csoportért, minden egyes gyermek játékáért. Játék közben sem feledkezhet meg a gyermekek testi épségének védelméről, a játék szabályainak betartásáról vagy éppen a kulturált magatartás biztosításáról. A pedagógus játékszeretete, játékos beállítódása a játék és annak fejlődése ismeretét is jelenti. A játékismeret magában foglalja az óvodában/iskolában is játszható és a kor igényének megfelelő játékféleségeket. Nagy szakértelemmel kell tudni válogatni a felkínált játékféleségek között.

3.2.

A játszáshoz szükséges pedagógiai képességek

A szakirodalomban található számos képességleltár közül KovácsBakosi által meghatározott képességeket szeretném kiemelni, mégpedig: empátiaképesség, kommunikációs képesség, kombinatív és improvizációs képesség, kézügyesség, szervezőképesség (KovácsBakosi, 1997). Tekintsük át röviden e képességeket: 3.2.1. Empátiaképesség: A játék során megnyilvánuló pedagógusi empátiának éppen úgy megvannak a sajátos vonásai, mint ahogy a játéknak is megvannak. Ezek:  A pedagógusnak a gyermek tevékenységéből kell megéreznie a szándékot. Ez még önmagában is könnyen megállapítható, sokkal nehezebb a szándék mögött érzelmeket, indulatokat megérezni és azzal azonosulni. Márpedig a gyermek érzelmei, gondolatai sokkal többet mondanak, mint az azokat kiváltó játék. A gyermek éppen érzéseinek, gondolatainak megértésére vágyik, ezért is szeretne gyakran együtt játszani a nevelőjével.  A játékhoz szükséges empátia másik sajátossága az, hogy a közös játékban minden gyermek legalább három dimenzióban juttatja kifejezésre gondolatait, érzelmeit. E három dimenzió együtt adja a játék lényegét, ezért nehéz ennek megértése nélkül a játékkal azonosulni:  Saját személyének motivációja és tendenciája  A társakkal szembeni igény, amit a felvett szerep határoz meg  A szerepbeli személy érzelme, gondolata 3.2.2. Kommunikációs képesség A kommunikációs képességre annál inkább szükség van, minél kisebb gyermekekkel akarjuk a kapcsolatot felvenni. Ugyanis minél kisebb a gyermek, annál inkább keresi a kapcsolatot a felnőttel. A játékban sokszor vár megértést és bátorítást a gyermek, különösen a bátortalan, kevésbé aktív gyermek. A játék bármennyire is közösségi életmegnyilvánulás, benne mindegyik gyermeknek magának kell teljesítenie vállalt szerepét. Sokszor csoporttársaival szemben is, máskor meg a játékbeli helyének biztosítása okán úgy, hogy közösségi tag is és emellett közben egyéniség is. Egyéniségének érvényesítéséhez nem egyszer jólesőn fogadja az óvodapedagógus megértését. A kommunikációs képesség tehát az egyik eszköze a gyermekfelnőtt kapcsolat felvételének és megtartásának. A pedagógus kommunikációs készlete játékidőben mindig működik vagy legalábbis működésre kész. Jelentősége különösen az új játék megtanításának fázisában nő meg. Sok gyermek érkezik az óvodába/iskolába kevés játéktapasztalattal. Vannak, akik a mozgásos játékok iránt mutatnak érdeklődést, mások meg a szellemi játékokat kedvelik. A pedagógus szuggesztivitása, kommunikációs képessége révén meg tudja szerettetni a kevésbé kedvelt játékokat is. A kommunikációs

96


bázis érvényesülése a játékban az érzelmi önkifejezésben, modellértékű átadásában is rendkívül fontos. 3.2.3. Kombinatív és improvizációs képesség E két egymással szorosan összefüggő képesség nap mint nap aktívan működik az óvodában. A pedagógus gyakran tesz improvizációs javaslatokat a játék folytatása érdekében, a gyermekek játékelgondolása melletti kitartásának érdekében. A kombinatív és improvizációs képességet azért is említi együtt a szakirodalom, mert mindkettő tevékenység közben érvényesül igazán. A gyermekre erőteljesebben hat a személyes példa, a tevékenység, mint a verbalizáció. Az óvodapedagógus kombinatív képessége pedig éppen a játékhoz kapcsoltan ölt testet. Éppen úgy a játék hatására fogalmazódnak meg az új megoldási módok, mint a gyerekek ötletei. Amennyiben a kombinatív és improvizációs ötletek a játék keretében jutnak kifejezésre, a gyermek miként a játékot, azokat is sajátjának tekinti. 3.2.4. Kézügyesség A játékhoz, a játékban való közreműködéshez szükséges kézügyesség sokkal többet jelent, mint a finommotorika tökéletes működése. Szükséges hozzá a különböző anyagok felhasználási lehetőségének felismerése is. Különösen napjainkban nem szorítkozhat a kézügyesség néhány technika alkalmazására. Természetesen a hagyományos technikákra is szükség van, de a nap mint nap jelentkező új játékkészítési technikák ismeretével színesebbé tehetjük a gyermekek játékát, hangulatosabbá varázsolhatjuk a csoportszobát is. 3.2.5. Szervezőképesség Tágabb értelemben jelenti a játékhoz szükséges tárgyi feltételek biztosítását, amihez sokszor merész elgondolások, a kivitelezésben való rendíthetetlen bizalom, a megoldási módok átlátása éppen úgy hozzátartozik, mint a szükséges anyagi feltételek megteremtése. Szűkebb értelemben a szervezőképesség az adott játékhoz szükséges tárgyi feltételek előteremtését jelenti, beleértve a játékélményt nyújtani tudó felnőttek megnyerését, a gyermekcsoporttal való találkozások megszervezését. A játékhoz szükséges pedagógusi szervezőképességre van szükség akkor is, amikor az új játékötletekkel érkező gyermekek részére játékteret kell biztosítani. A döntéshozatal előtt olyan lényeges kérdéseket kell megválaszolni, mint: a csoportszoba vagy az udvar legyen a játék színhelye, hány gyermek akarja az új játékot és menetközben hánynak jön meg a kedve, milyen eszközöket kell biztosítani, stb. A pedagógus szervezőképességére gyakran egyszerűbb körülmények között van szükség. Például: a gyermekek játék közben kérnek játékigényeikhez új eszközöket. Ilyen esetekben a pedagógusnál kell lennie tartalékban a játékhoz használható anyaga. Tehát a szervezőképesség fontos jellemzője az előrelátás is.

4. A nevelési stílusok hatása a gyermekek személyiségére és játékára Schmerz István meghatározása szerint „a nevelési stílus a nevelési folyamat irányításában megjelenő nevelői magatartásnak azon viszonylag tartós és tipikus sajátosságai, amelyek a nyílt viselkedésben, egyegy konkrét pedagógiai szituáció során alkalmazott nevelési módszerek jellegzetességeiben határozhatók meg”(Schmerz, 2002).

97


Kurt Levin a ’30as években végeztt kísérleteihez határozta meg a napjainkban ismeretes nevelési stílusokat: az autoriter, demokratikus és engedékeny nevelési stílusokat. Magyarországon Lewin kísérleteit Kántás László és Mérei Ferenc ismételte meg óvodás gyermekekkel. Egy óvónő foglalkozott a három gyermekcsoporttal. Az egyikre a dresszúrára épülő vakfegyelem (autoriter), a másikra a belátás, önfegyelemre alapozott nevelési módszerek (demokratikus), a harmadikra pedig a szabadosság (lassezfaire) volt a jellemző5. Ennek alapján tekintsük át a három nevelési stílust annak függvényében, hogy milyen hatással van a gyermekek személyiségére, valamint játékára:

4.1. Dominatív/autoriter nevelői stílus E stílus jellemzője a túlzott irányítás, dorgálás, szigorú követelések, feltétel nélküli engedelmesség követelése. A hangsúly az irányításra, rendre, fegyelemre és szigorúságra tevődik, kreativitás és kezdeményezés elnyomására; rideg és merev óvodapedagógusi magatartás, gyermekek érdeklődésnek, tapasztalatának figyelmen kívül hagyása. A leggyakoribb nevelői viselkedés a parancsok, utasítások osztogatása. Jellemzője a letörő rendelkezések, amelyek keresztezik a gyermekek önkéntes aktivitását, és a pedagógus valamilyen kívánságát érvényesítik. (Pl: Most akármit lehet színesből készíteni? Csak piros tojást kérek készíteni). Nem alkalmaz tárgyilagos bírálatot az óvodapedagógus: ellenséges, személyeskedő hangot használ. Nem mutat rá a hiba okára, nem ad tanácsot, a hibás cselekedetekből nem emeli ki a jó elemeket. (pl: Ez a tojás nem jó, tessék összegyúrni. XY, ez sem jó.) Ennél a nevelői magatartásnál a dicséret sem tárgyilagos, a státusz hierarchiáját hangsúlyozza. Gyakori az én névmás hangoztatása egoisztikus színezettel. (pl. Én az ilyen szép munkát szeretem, mint ahogy XY dolgozik, róla igazán példát vehetnétek. XY, mostmár készíthetsz sárga tojásokat is.) Az autoriter nevelési stílus hatásai: Gyerek-gyerek viszonylatban: az agresszió és bűnbakképzés gyakran előfordul Gyerek-felnőtt viszonylatban: a lappangó elégedettség a jellemző A csoport légköre ellenséges, jellemző a debilizáló szorongás. Az ilyen kapcsolatok az óvodásoknál konfliktusosak, elégedetlenséget keltenek a gyermeknél és ellenségeskedést váltanak ki. A teljesítményre az erős eredményességi tényezők, a sok munka, de ugyanakkor kevés egyéni ötlet, megnyilvánulás a jellemző.

4.2. Demokratikus nevelési stílus Legfontosabb jellemzői: az együttműködés, közvetett befolyásolás (az óvodapedagógus inkább sugalmaz, mint követel és kényszerít), a támogatás légköre; gyermekek önállóságának és kezdeményezőképességének növelése, spontán megnyilvánulások, kreativitás támogatása, felelősségtudat alakítása, érdeklődés és kíváncsiság serkentése. A leggyakoribb vezetői viselkedés a jól időzített irányító tanácsadás, amely a viselkedési irányt összekapcsolja a gyerek valamelyik saját céljával. A pedagógus irányít (pl. A báránynak fű is kell, készíts neki ennivalót. Így ez a bárányka nem fog éhen halni.), tájékoztat (pl. hát ez jó, csak egy kicsit a fejét igazítanád meg, így…), ugyanakkor serkenti 5

A kísérletről Vas Judit készített filmet Módszerek címmel, amely a Miskolci Rövidfilm Fesztivál díjnyertes alkotása lett.

98


az önirányítást, hogy megtanítsa a csoportot megállni a lábán. Módszere a csoportdöntés, a többségi szavazás, szabad vita. (Pl. „Színes agyagot hoztam nektek. Mit csináljunk belőle? Te mit szeretnél?” „Húsvéti kirakatot.” „Hol lesz a kirakat? Mutasd meg!” „Itt középen!”). A pedagógus viselkedése szíves, bizalommal teli. Kooperatívan, felnőttől függetlenül értékel, nem törődve a saját státuszával. (pl. Te Cirmi, olyan jól sikerült az a kis lógó fülű nyuszi… Igazán.) E nevelési stílus hatásait az alábbiakban foglalhatjuk össze tömören: Gyerek-gyerek viszonylatban baráti megnyilatkozások jellemzőek. Gyerek-felnőtt viszonylatban empátiára épülő kölcsönös elfogadás jelenik meg. A csoport légköre oldott, facilitáló. A teljesítmény jó, elégedettség és erős munkamotiváció jellemző.

4.3. Engedékeny (laissez-faire) nevelési stílus: E stílus esetében a hangsúly a szabad fejlődésre tevődik, az óvodapedagógus a véletlenre bízza a gyermekek tevékenységét abból kiindulva, hogy a szigort a gyermek fenyegetésnek, korlátozásnak fogja fel; pedagógiai liberalizmus (irányítás és vezetés szükségességének kétségbevonása) jellemzi. A leggyakoribb vezetői viselkedés az, hogy a pedagógus kizárólag a tanulók ismereteit akarja bővíteni. A nevelő viselkedésének jellemzői: az irányítás serkentése azért, hogy a felelősséget a csoportra hárítsa. a tájékoztatás csupán a technikai információkra szorítkozik. A csoport belső történéseivel nem törődik. (Pl. „Kati néni, szétrontotta a Viki a nyulamat!” „Nem baj, Bettike, gyere, megcsinálom!”) E stílus hatásai az alábbiakban foglalhatók össze: Gyerek-gyerek viszonylatban: az agresszió és félelem igen gyakori. A gyerek-felnőtt viszonylat esetleges, szituatív. A csoport légköre felszabadult, de feszültséggel is terhes. Teljesítmény: a csoport nem teljesít megfelelően, túl sok a játék és a rombolás.

Gyakorlatok, feladatok 1. Figyeljen meg egy óvodai/iskolai irányított játéktevékenységet. A megfigyelés alapján jellemezze a játékvezető stílusát! A jellemzéshez használja a 7. mellékletben megadott szempontokat! 2. Végezzen önelemzést! Elemezze, milyen mértékben rendelkezik Ön a játszáshoz szükséges pedagógiai képességekkel!

99


X. tanulási egység A JÁTÉK, MINT A KALANDPEDAGÓGIA/ ÉLMÉNYPEDAGÓGIA ESZKÖZE : tapasztalati tanulás szabadtéri tanulás kalandpedagógia kalandterápia élménypedagógia

1. Fogalomértelmezés 1.1. Tapasztalati tanulás Mai társadalmunkat „tapasztalati társadalomnak” is nevezik. Tapasztalat: olyan élmény, ami különbözik a hétköznapi élményektől és túlmutat azon, kiemelve, hogy milyen hatással van az ember belső világára. Tapasztalati tanulás: jól kiegészíti a hagyományos oktatási módszereket, a modern kor hiányosságait. Kolb szerint a tanulás olyan folyamat, amely által a tapasztalat átformálásán keresztül tudás jön létre, vagyis „tapasztalatból tanulunk”. A tapasztalati tanulásnak 4 szakaszát különítjük el: I. Cselekvés és tapasztalat (élményszint) II. Megfigyelés és reflexió III. Absztrakció és általánosítás (tudástranszfer) IV. Tanultak tesztelése (új tudás alkalmazása)

1.2. Szabadtéri tanulás Szabadtéri tanulás: olyan folyamat, ami tapasztalatokon keresztül és szabadtéren zajlik. Szabadtéri oktatás: a tapasztalati tanulási folyamatra épülő, közvetlen észlelésből eredő, elsősorban (ám nem kizárólag) a természeti környezetben zajló módszer. A hangsúly az emberek és természeti források viszonyaira fektetődik. Szabadtéri nevelés ágazatai:  Kalandpedagógia  Környezeti nevelés Eredete Kurt Hahn (18861974) német pedagógus nevéhez köthető, ő alapította meg a Salem Schulet.

1.3. Kalandpedagógia (adventure education) Ez a kifejezés a tapasztalaton keresztül történõ tanulásra vonatkozik. Kurt Hahn német származású pedagógus, az Outward Bound alapítója alkotta 1942ben, nevelési módszerének leírására. Az Outward Bound egy nagy kaland, mely szokatlan, de életszerű szituációkat teremt, és ezáltal számos lehetőséget nyújt a leghatékonyabb tanulási formára, azaz arra, hogy a saját tapasztalatainkból tanuljunk.

100


Hahn felfogásában a kaland egy eszköz, mely hozzásegít bennünket szokatlan helyzetek átéléséhez, és ezen keresztül hasznos tanulságok levonásához. Ezek a tapasztalatok hozzájárulnak:  az egyén személyiségének és mentális képességeinek fejlődéséhez,  mások jobb megismeréséhez,  a csapatmunka hatékonyságának növeléséhez. A kalandpedagógia fő sajátossága, hogy az osztályterem helyett a természetbe viszi tanulni résztvevőit, és kiszakítja őket a hétköznapok egyhangúságából. A kalandpedagógia főbb tevékenységtípusai:  problémamegoldó feladatok,  kalandos, mozgást igénylő feladatok (sziklamászás ereszkedés, barlangászat, tutajépítés, tájékozódás),  kreativitást és csapatmunkát igénylő feladatok.

1.4. Élménypedagógia (Erlebnispedagogik, Experiential education) Az élménypedagógia közvetlen tapasztaláson és a tanuló aktív cselekvésén keresztül fejleszti az önismeretet, önértékelést, az egyéni felelősségvállalást és a szociális kompetenciákat. Pszichoterápiás formája a kalandterápia. Elsődleges közege: a Természet. Mai formája: Kurt Hahn német reformpedagógus munkásságából fejlődött ki.

2. A játék, mint a kalandpedagógia/élménypedagógia eszköze A játék tulajdonságai:  Nem kiszámítható kimenet  Meghatározott szabályok  Komolyság  Öröm  Önkéntesség  Céltalan  Drámaiság  Jelenidejűség  Illúzió Az élménypedagógiában/kalandpedagógiában használt játéktípusok: a. Együttműködési és problémamegoldó játékok b. Kommunikációs játékok c. Környezeti nevelést szolgáló játékok d. Jégtörő játékok e. Bemelegítő, energetizáló, ismerkedési játékok f. Versengő, kihívást jelentő feladatok g. Bizalomjátékok h. Készségés képességfejlesztő játékok

101


a. Együttműködési és problémamegoldó játékok A csoportnak közösen kell megoldást találnia egy problémára. A feladatmegoldás: párban, kisebb vagy csoportban, történik DE minden játékosra szükség van. Több megoldási mód lehetséges, ezért fontos az elképzelések ütköztetése után kiválasztani a legjobban működőt Az ilyen típusú játékok esetén a tervezésre és előkészítésre mindig elegendő időt kell adni. HA az első terv nem válik be, új megoldást kell keresni. A vezető szerepe a játékban:  külső szemlélő,  nem segít feladatmegoldásban, nem is sugalmaz  összegyűjti a feladat megoldása közben felmerült ötleteket a kiértékeléshez Max. 34 problémamegoldó játékot lehet beiktatni egymás után. A feladatok sorrendjében be kell tartani a fokozatosság elvét. Néhány példa együttműködési és problémamegoldó játékokra6:  Egy lepedőnyi kéz  Labdaszállítás  Világháborús gránát  Szörny  Sziget  Közlekedési dugó  Biztonságot adó fa  Billentyűzet  Tevekaraván  Útkereső  Egy közös ebéd  Varázsszőnyeg  Tengerészcsomó  Vízhordó  Vak négyzet  Pókháló  Atombomba  Mocsárjárás

b. Kommunikációs játékok E játékok sajátosságai:  Fontos minden érzékszerv bevonása: látás, hallás, tapintás  Odafigyelés a társakra  Együttműködés, kreativitás, bizalom  Nem versenyjellegű  Fizikai erőnlét nem számít Néhány példa kommunikációs játékokra: 

TestABC

6

A játékok leírása megtalálható: Lovász Cecilia – Sőregi Viktor (szerk., é.n.): Több mint játék. Szabadtéri játékok gyermekeknek és fiataloknak. Természetjáró fiatalok szövetsége, Budapest.

102


  

Mérnökök, gyártásvezetők, munkások Kódolt üzenet Pásztor elveszett báránykái

c. Környezeti nevelést szolgáló játékok E játékok sajátosságai:  Közelebb viszik a játékost a természethez  Körülvevő világ felfedezése  Tapasztalatszerzés a körülvevő világról  Vezető: Tudás és tapasztalat a helyszín kiválasztása szempontjából Tudás és tapasztalat a játék levezetése szempontjából Játékosok siettetése, helytelen módszerek alkalmazása sokat ronthat! Néhány példa környezeti nevelést szolgáló játékokra:  Erdőszennyezés  Természetvadász  Állati nagy Show  Ökomemory  Mezítlábas séta  Faxilofon  Találtam egy fát neked!

d. Jégtörő játékok Ezek a játékok egy program első és dinamikus részét képezik, de később is beiktathatók felpezsdítés céljából. Céljuk: névtanulás, feloldódás, pozitív légkör kialakítása. E játékok jellemzői: rövidek, kreatívak, viccesek, könnyű szabályokkal, nem eszközigényesek. Ami a vezető szerepét illeti, hasznos, ha ő is részt vesz a játékokban. Néhány példa jégtörő játékokra:  Humán bingó  Ki az, aki hiányzik?  Címer

e. Bemelegítő, energetizáló, ismerkedési játékok Általában a jégtörő játékokat követik, DE lehet nyitó játékként is alkalmazni. Jellemzők: könnyű, egyszerű szabályok. Haszna:  Fizikai bemelegítés  Csoport további ismerkedése  Komoly munka közbeni mentális felfrissülés Célja:  Csoport jó hangulatának megteremtése közös élményekkel  Résztvevők mozgásba lendítése  Gátlások feloldása  Bizalmi légkör megteremtése

103


A vezető e játékok révén megteremtheti az alapvető bizalmi kapcsolatot, fontos, hogy a nevetésre, jó közérzetre fektesse a hangsúlyt, és lehetőséget adjon az élmények, tapasztalatok megosztására. Például:  Vírus  Evolúció  Éléskamra  Szalagok  Posta  Majom a vagonon  Képernyővédő  Mozgólépcső  Noé bárkája  Vakon  HUTUTU  Molekulák  Hernyó  Százlábú  Alagút  Ragadós röhögés

f. Versengő, kihívást jelentő feladatok Sajátosságok:  Bizonyos készségek felmérést szolgálják  Akrobatikus feladványok, trükkök, szórakoztató játékok Felhasználhatóság:  Szünetek kitöltése  Két komolyabb gyakorlat között Például:                  

Kakasviadal Birodalmi képek Vakond alagút Mókusok, ki a házból! Kígyófutam Célpontok Tüzelőgyűjtés Menekülés a héjától Feneket fel! Csoportos fekvőtámasz Szöcske Sziámi ikrek Kötélhajtás Ugró béka Gyagya futam Rákjárás Létraszlalom Talicska

104


g. Bizalomjátékok Cél: bízni társakban, csoportban, vezetőben. Jellemzők:  egyszerű gyakorlatok  felelősség, bátorság, döntéshozatal és önbizalom fejlesztése  részvétel: önkéntesen, semmiféle kényszer nélkül  nagyon fontos a megbeszélés Például:  TérdElő  Humánlétra  Lebegés  Inga  Bizalomfolyosó  Bizalomhinta  Bizalomfutás

h. Készség-és képességfejlesztő játékok Ezek a játékok könnyen alkalmazhatók iskolai, tanórai körülmények között is. Készségek, képességek fejlesztését szolgálják, mint például: emlékezet, térbeli tájékozódás, stb. A többszöri eljátszás a jártasságok szerzéséhez járul hozzá. Például:  Merre van az út?  Memória  Ösvény  Egyiptomi hieroglifák  Rejtett képek  Az erdő rejtett szörnye  Kincskereső  Tekeredik a kígyó  Zenekar  Titkos üzenet

Néhány fontos kérdés a játékvezetéskor:      

Rendelkezünke megfelelő tudással és készséggel a játékvezetéshez? Tudunke gondoskodni a résztvevők fizikai és érzelmi biztonságáról? Ki a célcsoport? Mi a célunk? Milyen hely és mennyi idő áll a rendelkezésünkre? Milyen eszközökre van szkségünk? szközök

Fontosabb élménypedagógiai művek: Lovász Károly (2005): Élménypedagógia. A teljességre nevelés művészete. Lectum kiadó.  Élménypedagógiai művek  Kispéter Andrea – Sövényházi Edit (2008): Élménypedagógia. Csapatépítő játékok. Bába és Társai Kiadó. 

105


Mathew Liddle (2008): Tanítani a taníthatatlant: Élménypedagógiai Kézikönyv. Pressley Ridge.  Lovász Cecilia – Sőregi Viktor (szerk., é.n.): Több mint játék. Szabadtéri játékok gyermekeknek és fiataloknak. Természetjáró fiatalok szövetsége, Budapest. www.tobbmintjatek.hu 

106


KÖNYVÉSZET           

B. Méhes Vera (1993): Az óvónő és az óvodai játék. Calibra Kiadó, Budapest. Czike Bernadett (1996, szerk.): Pedagógia. Szöveggyűjtemény. Budapest. Ezechiel, Liliana – Păişi Lăzărescu, Mihaela (2006): Laborator preşcolar. V&Integral, Bucureşti Falus Iván (2000): Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Glava, Adina – Glava, Cătălin (2002): Introducere în pedagogia preşcolară, Editura Dacia, ClujNapoca. Golu, Pantelimon – Zlate, Mielu – Verza, Emil (1998): Gyermeklélektan. Tankönyv az óvónőés tanítóképzők XI. osztálya számára. EDP, Bukarest. Hegyi Ildikó (2002): Fejlődési lépcsőfokok óvodáskorban. Okker Kiadó, Budapest. Huizinga, Johan (1990): Homo Ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására. Szeged, Universum Kiadó. Jişa, Eugenia (2001): Pedagogie preşcolară. Editura Napoca Star, Cluj. Karlóczai Mariann (2005): Komámasszony, hol az olló? Mérték Kiadó, Budapest. Kósáné Ormai Vera (2001): A mi óvodánk. Neveléspszichológiai módszerek az óvodában. Okker Kiadó, Budapest. Kovács György – Bakosi Éva (1997): Játék az óvodában. Debrecen.

  Kovács György – Bakosi Éva (1999): Óvodapedagógia 2. Debrecen.  Kovács Krisztina (szerk., 2000): Óvónők kézikönyve.                

Maros Megyei Tanfelügyelőség. Kovácsné Bakosi Éva (1997): A játék védelmében? In. Óvodai nevelés, 7. szám Kovácsné Bakosi Éva (1999): Az óvodapedagógus szerepe a játékban. OKI, Budapest. Lázár Katalin (1997): Népi játékok. Planétás Kiadó, Budapest. Lázár Katalin (2005): Népi játékok. Planétás Kiadó. Budapest. Lespezanu, Monica (2007): Tradiţional şi modern în învăţământul preşcolar. O metodică a activităţilor instructiv-educative. Editura Omfal Esenţial, Bucureşti. Maszler Irén (1996). Játékpedagógia. Comenius BT, Pécs. Lovász Cecilia – Sőregi Viktor (szerk., é.n.): Több mint játék. Szabadtéri játékok gyermekeknek és fiataloknak. Természetjáró fiatalok szövetsége, Budapest. Mérei Ferenc – Binét Ágnes (1997): Gyermeklélektan. Medicina Kiadó, Budapest. Miller, Susana (1973): Játékpszichológia. Közgazdasági és Jogi Könyvek, Budapest. Nagy Erzsébet – Péter Anna (1981): Óvónők kézikönyve. Az óvodai oktató-nevelő tevékenység gyakorlati útmutatója. Editura Didactică si Pedagogică, Bucureşti. Nagy Gabriella (2001): Óvodai nevelés. Tanulmányi útmutató. Eurotrend Kiadó, Szatmárnémeti. Nanszákné Cserfalvi Ilona (1998): Gyermekközpontú pedagógiák. Debrecen. Oszetczky Tamásné (1995): Testnevelési játékok az óvodában. OKI, Budapest. Piaget, Jean (1978): Szimbólumképzés gyermekkorban. Utánzás, játék és álom: a kép és ábrázolása. Budapest, Gondolat Kiadó. Polcz Alaine (1999): Világjáték. Pontkiadó, Budapest. Popa, Carmen (2006): Elemente de pedagogie preşcolară aplicată. Editura Universităţii Oradea.

107


Popescu, Eugenia (1998, szerk.): Óvodai pedagógia. Didaktika. Tankönyv az óvónő és tanítóképzők XI. osztálya számára, óvónő szakosoknak. EDP, Bucureşti.  Retter, Hein (1988): A játék és játékeszköz jelentősége az óvodáskorú gyermek nevelésében. Játékpedagógiai Fórum, 4., Hajdúböszörmény.  Retter, Hein (1988): A játék és játékeszköz jelentősége az óvodáskorú gyermek nevelésében. Játékpedagógiai Fórum, 4., Hajdúböszörmény.  Schmerz István (2002, szerk.): Pedagógiai szociálpszichológia. Főiskolai jegyzet. Élmény `94 Kiadó, Nyíregyháza.  Sipos Lajosné (szerk.,1999): Korszerű törekvések az óvodában. Budapest.  Stark Gabriella (2009): A játékszerválasztás pedagógiai követelményei. In: Şcoala Sătmăreană. 11.203206.  Szávai Ilona (szerk., 1999): Játék az egész világ. Fordulópont, II. évfolyam, 7. szám  Takács Bernadett (2001a): Gyermek – Játék – Terápia. Okker Kiadó, Budapest.  Takács Bernadett (2001b): A szülői mesterség-tanulható?! Tanítható! In: Gyermekjáték. I. évfolyam, 1. szám, november.  Takács Bernadett (2001c): Játék és játékszerek fejlődési-nevelési hatásai. In: Gyermekjáték. I. évfolyam, 1. szám, november.  Takács Bernadett (2002): Homo Ludens. A játszó ember. In: Játékkalauz, A Magyar Játékpedagógiai és Játéktári Egyesület Szakmai magazinja szülők és pedagógusok számára. I. évfolyam, 1. szám, november.  Tészabó Júlia (2003): A gyermekjáték a 19-20. század fordulóján. Pontkiadó, Budapest.  Voiculescu, Elisabeta (2001): Pedagogie preşcolară. Editura Aramis, Bucureşti.  ***2008: Óvodai tanterv. Curriculum pentru învăţământul preşcolar (3/7 ani). Ministerul Educaţiei şi cercetării. Ministerul Educaţiei, Cercetării şi Tineretului, Bucureşti. http://curriculum2009.edu.ro/Educatie_timpurie/ Utolsó letöltés: 2010.III.12.  ***2008: Curriculum pentru educaţia timpurie a copiilor cu vârsta cuprinsă între naştere şi 6/7 ani. 2008. Ministerul Educaţiei, Cercetării şi Tineretului, Bucureşti. http://www.edu.ro/index.php/articles/10135. Utolsó letöltés: 2010.III.12.  ***2006: Óvodai Nevelési-Oktatási Tevékenységek Tanterve magyar tannyelvű óvodák számára. Programa activităţilor instructiv-educative în grădiniţa de copii, pentru grădiniţele cu predare în limba maghiară. Ministerul Educaţiei şi Cercetării, Bucureşti. http://www.edu.ro/index.php/articles/6730. Utolsó letöltés: 2010.III.12.  ***2000: Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

108


Mellékletek jegyzéke: 1. MELLÉKLET: Játéktanítási terv 2. MELLÉKLET: Játékgyűjtemény elkészítésének modellje 3. MELLÉKLET: Játékszer elemzési modellje 4. MELLÉKLET: Gyermeknapi játékprogram 5. MELLÉKLET: Gyermektábor játékprogramja 6. MELLÉKLET: A gyermekek játékának megfigyelése – Követendő szempontok: 7. MELLÉKLET: A pedagógus tevékenységének megfigyelése játék közben 8. MELLÉKLET: Játékvásárlási szokások Kérdőív

109


1. MELLÉKLET Játéktanítási terv A fejlécet a lecketerveknél szokásos módon készítse el. A tevékenység menete: Sorszám

Mozzanat

Tartalom

Didaktikai stratégiák

2. MELLÉKLET Játékgyűjtemény elkészítésének modellje7          

Játék megnevezése: Játék típusa: Javasolt korosztály: Szükséges kellékek: Hely: Időtartam: Játék menetének leírása: Felhasználási lehetőség: Módszertani megjegyzések: Felhasznált forrás:

3. MELLÉKLET Játékszer elemzési modellje (javaslat) 1 2 3 4 5

Játékszer megnevezése Kategória Javasolt korosztály Játékszer anyaga Kivitelezés

6

Biztonság

7

Esztétikum

8.

Pedagógiai pszichológiai szempontok (fejlesztő hatás)

9.

Végső minősítés

7

Mozgás: Észlelés: Intellektus: Szociabilitás:

Ajánlatos a gyűjteményben megszámozni a játékokat, illetve elkészíteni a gyűjtemény tartalomjegyzékét.

110

Értékelés


4. MELLÉKLET Gyermeknapi játékprogram (javaslat)

Időpont: Célcsoport: Gyermekek várható létszáma: Helyszín: Erőforrások:  Humán erőforrások:  Anyagi erőforrások: A tevékenység kiértékelése: A rendezvény forgatókönyve: Időintervallum Tevékenység

A tevékenységek leírása: Tevékenység megnevezése:..................................... Tevékenység rövid leírása

Tevékenység célja

Erőforrások

Tevékenység megnevezése:..................................... Tevékenység rövid leírása


Erőforrások



Erőforrások

111


5. MELLÉKLET Gyermektábor játékprogramja (javaslat) Tábor időpontja: Célcsoport: Gyermekek várható létszáma: A tábor témája: Helyszín: Erőforrások: Atábor kiértékelése: A tábor játékprogramja: Időintervallum Tevékenység

A tevékenységek leírása: Tevékenység megnevezése:..................................... Tevékenység rövid leírása


Erőforrások



Erőforrások



Erőforrások

112


6. MELLÉKLET

A gyermekek játékának megfigyelése – Követendő szempontok:  A játék megnevezése:  A játék helye/tere:  A játék időtartama:  A játék résztvevői:  A játék menetének rövid leírása:  A gyermekek játékaktivitása (Milyen a gyermekek játékaktivitása?): (üldögélő, szemlélő, látszólagos, szerepvállaló, tétlenkedő, kapkodó, elmélyült, kitartó, stb.)  A gyermekek önállósága, kezdeményező és szervezőképessége (Hogyan nyilvánul meg a gyermekek önállósága, kezdeményezése, szervezőképessége a játéktevékenység alatt?):  Felhasznált játékeszközök:  A játékeszközök használatának megoszlása fiúknállányoknál:  A gyermekek kommunikációja játék közben:  A gyermekek érzelmi megnyilvánulásai játék közben:  Konfliktusok a játékban:  A játéköröm forrásai (Melyek a játéköröm forrásai?):

7. MELLÉKLET

A pedagógus tevékenységének megfigyelése játék közben Néhány kiindulópont:  Megfelelőe a pedagógusjelölt játékkészültsége? (elméleti felkészülés, játszóképesség, szervezőképesség)  Helyesen választotta meg, szervezte meg és irányította a játékot? (Milyen lehetőségek adódtak volna még?)  Megfelelő volte a játékhoz szükséges hely és idő biztosítása?  A csoport játékigényének megfelelően választottae meg a játékeszközöket?  Tudtae biztosítani a vidám, elmélyült játéklégkör kialakulását? (feltételek, kapcsolat, együttes tevékenység)  Észrevettee a konfliktushelyzeteket? Megfelelő volte a megoldásuk?

113


8. MELLÉKLET JÁTÉKVÁSÁRLÁSI SZOKÁSOK Kérdőív Kedves Szülő! Kérjük, karikázza be azokat a válaszokat, melyek az Ön játékvásárlási szokásaira jellemzőek! Egyszerre több válaszlehetőséget is bekarikázhat! A nyílt válaszoknál kérjük, fogalmazza meg válaszát önállóan! 1. Hány gyereke van? a) egy b) kettő c) három d) háromnál több 2. Mi a gyermek(ek) neme? a) lány b) fiú c) lány és fiú 3. Hány éves(ek) a gyerek(ek)? a) 0 – 3 b) 3 – 7 c) 7 – 11 d) 11 évesnél idősebb 4. Milyen rendszerességgel vásárol játékot? a) hetente b) havonta c) csak különleges alkalmakkor (húzza alá milyen alkalmakkor: születésnap, névnap, gyermeknap, mikulás, karácsony) d) mikor hogy, rendszeresség nélkül 5. Milyen jellegű játékokat vásárol a gyermek(ek)nek? a) építőkocka, lego b) puzzle c) számítógépes játék d) baba e) fegyver, robot f) kisautó, kisvonat g) társas játék h) egyéb: ___________________________________________ 6. Mit vesz figyelembe a játék vásárlásakor? (több választ is bekarikázhat!) a) a játék tartóssága b) a játék ára c) a játék biztonságossága d) a játék tisztíthatósága, higiénikussága e) a játék esztétikussága f) a játék fejlesztő hatása g) a játék divatossága (mindenki ezt vásárolja) 7. Milyen anyagú játékokat vásárol? a) fa b) műanyag

114


c) textília d) fém e) egyéb: _________________________________________ 8. Kinek a véleményét kéri ki a játék vásárlásakor? a) gyermek b) óvónő/tanítónő c) családtagok d) hasonló életkorú szülők e) játékárus f) egyéni belátás szerint 9. Honnan vásárolja a játékot? a) bármilyen üzletből b) játékboltból c) piacról d) máshonnan: ______________________________________ 10. Ön milyen játékot hiányol a játékkínálatból? _____________________________________________________________________________ _____________________________________________________________________________ _____________________________________________________________________________ ____________________________________________________________________________ 11. Szokott otthon játékeszközöket készíteni a gyermekének/gyermekével? a) igen Mit? _________________________________________ b) nem

KÖSZÖNJÜK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT!

115


116

JOCUL DIDACTIC TEORIE ŞI APLICAŢII ÎNDRUMĂTOR DE STUDIU

Recommend Documents