FARKASDI
HÍRMONDÓ
Jó néhány éve folyik már a huzavona a szomolai lakosok és a körzeti közlekedésrendészet hivatala között. A szomolaiak nem egy lakossági aláírásgyűjtéssel is hangsúlyozták, milyen fontos számukra kérelmük megvalósítása, vagyis az, hogy a szóban forgó közlekedési hatóság a Fő út szomolai és pótléki szakaszán lebonyolódó forgalmat tegye sokkal biztonságosabbá! Nos, a szomolaiak ezzel kapcsolatos elvárása, miszerint az említett útszakaszon 40 km/ó-ra kell korlátozni a megengedett maximális sebességet, immár teljesült! A legutóbbi egyeztető tárgyaláson az érintett felek: a körzeti közlekedésrendészeti hivatal, a regionális útkarbantartó vállalat és falunk önkormányzata közös megegyezésre jutottak. E szerint a biztonságosabb közlekedés érdekében az alábbi célkitűzések vártak illetve várnak megvalósításra: A körzeti közlekedésrendészeti hivatal engedélyezte a szomolai és a pótléki útszakaszon a 40 km/ó-s sebességkorlátozást és felszólította a regionális útkarbantartó vállalatot a megfelelő útjelző táblák elhelyezésére, ami időközben - mint azt néhány hete tapasztalhatjuk - már meg is történt. Biztosan akadnak türelmetlen motorosok, akik túlzottnak tartják az ilyen mértékű sebességkorlátozást, de ne feledjük, gyermekeink, idős lakótársaink, mindnyájunk biztonságosabb közlekedése érdekében történt mindez! A Vágsellye felől bejövő forgalom hatékony fékezése érdekében közvetlenül a falunk kezdetét jelző helységnévtábla után beépíthető lesz az úttestbe egy olyan forgalomlassító sziget, amilyenekkel az ausztriai települések már évek óta eredményesen lassítják, teszik biztonságosabbá az átmenő gépjárműforgalmukat. A meglévő pótléki bicikliút folytatásaként Vágsellye irányában létrehozhatunk egy továbbit – mégpedig a Fő út megfelelő baloldali kiszélesítése árán,
Figyelem! Április elejétől érvénybe lépett a sebességkorlátozás!
a barkáti útelágazástól egészen falunk helységnévtáblájáig. A forgalomlassító sziget és a kerékpárút megépítéséhez az említett útszakasz és a mellette lévő terület geometriai bemérése szükséges, amit az önkormányzat már meg is rendelt. Ha ez meglesz, elkészíttetjük az építési engedélyhez szükséges tervdokumentációt. A megvalósításhoz szükséges anyagiakat uniós pályázat igénybevételével vagy a regionális útkarbantartó vállalat támogatásával közösen szeretnénk biztosítani. Iván Gyula
Megkérdeztük: Iván Idát, a Farkasdi Községi Hivatal vezetőjét Falunkban tavaly sikeresen folytatódott a bérlakások átadása. Mi várható ez ügyben 2008-ban? Az idén a községnek nem áll módjában folytatni a 2007-ben megkezdett munkát. Újabb bérlakások építése 2009-re van beütemezve, de a falu vezetősége már munkálkodik az építkezési engedélyük és tervdokumentációjuk előké-szítésén. Az érdeklődők viszont már most is benyújthathatják lakásigénylésüket, amelyben fel kell tüntetni a házastársak életkorát, gyermekeik számát és a család tavalyi összbevételét. Mik a feltételei annak, hogy az igénylő községi bérlakáshoz jusson? Falunk önkormányzata elsősorban a helyi fiatal családok lakásproblémájának megoldására törekszik, ezért az egyik alapfeltétel az, hogy a házastársak egyike farkasdi lakos legyen. A lakható ingatlannal rendelkező kérvényezők nem vehetik bérbe a szóban forgó lakásokat. A bérlakásokról szóló minsztériumi rendelet szerint továbbá a háztastársak egyike a bérleti szerződés aláírása idején nem lehet 35 évnél idősebb, és az igényt benyújtó család összbevétele nem haladhatja meg a létminimum háromszorosát. Hozzávetőlegesen mennyibe kerül majd havonta egy-egy ilyen lakás bérlése? Elsőként a bérleti díjat említeném, ami a lakás egy négyzetméterre eső egységárától és a lakóterület nagyságától függ. A tavaly beköltözött bérlők páldául ha-
Juhász Gyula felvétele
Jó hír a szomolaiaknak!
vonta 51 koronát fizettek négyzetméterenként a községi hivatal pénztárába. Ehhez még természetesen hozzá kell számítani a havi gáz-, víz- és energiadíjat is. Mivel azonban 2009-ig az említett fizetési tételek tarifái valószínűleg változni fognak, konkrét összeggel sem a községi hivatal, sem én nem szolgálhatok. A sikeres pályázók milyen hosszú időszakra szóló bérleti szerződésre számíthatnak? Az első bérleti szerződés három évre szól, amelyet azonban folyamatosan meg lehet hosszabbítani, illetve fel lehet újítani. A bérlakások harminc évig kizárólag a falu tulajdonát képezhetik, tehát a tulajdonjog addig nem ruházható át semmilyen más fizikai vagy jogi személyre. Az építésügyi- és régiófejlesztési minisztérium bérlakásokról szóló renedelete a harmincadik év letelte utáni tulajdonjogi viszony megváltoztatásának, tehát a lakás megvásárlásának lehetőségével nem foglalkozik. Az érdeklődők hová és meddig nyújthatják be igénylésüket? A lakásigénylések a 2008-as naptári év folyamán folyamatosan benyújthatók a községi hivatal titkárságán, illetve az 1-es számú irodájában. Ezúton is szeretném azonban felhívni a lakásigénylők figyelmét arra, hogy csakis írásos formában benyújtott, az említett adatokat tartalmazó kérvényeket fogadhatjuk el! Kérdezett: Juhász Gyula
2 TARTALOM
SZERKESZTŐSÉGI LEVÉL
Jó hír a szomolaiaknak!
1.oldal
Megkérdeztük
1. oldal
Szerkesztőségi levél
2. oldal
Tűz a nyugdíjasotthonban!
3. oldal
Idejében szólunk!
3. oldal
Jobban félnék este a diszkóban, mint a temetőben...
4. oldal
Ajánló: Anya csak egy van!
5. oldal
Új presbitérium a helyi református egyházközség élén
5. oldal
A „túlsó fél”-i nagy nap!
6. oldal
Tisztelgés a magyar szabadságharc hősei előtt
7. oldal
Ladics Rezsőre emlékezünk
7. oldal
Lóra fel!
8. oldal
FIGYELEM! A FARKASDI HÍRMONDÓ szerkesztősége tudatja a lap Kedves Olvasóival, hogy bérlakásokkal kapcsolatos kérdéseikre a községi hivatal illetékes dolgozói: Iván Ida és Jeskó Melinda ügyfélfogadási napokon készségesen válaszolnak!
FARKASDI
HÍRMONDÓ Kedves Olvasó!
Kiadó: Vágfarkasd községi hivatala Főszerkesztő: Juhász Gyula (
[email protected]) Szerkesztők: Nataša Faragová Iván Gyula (
[email protected]) Regisztrációs szám: RP 12/2004 Nyomda: Dream Pictures, s.r.o., Milleniova 43, 925 05 Vozokany Szerkesztőség címe: Obecný úrad, s.č. 1, 925 84 Vlčany Telefon: 031/ 77 94 201, 031/ 77 94 247 E-mail:
[email protected] Internet: www.obecvlcany.sk
Az újsággal kapcsolatos véleményét, ötleteit, olvasói levelét, továbbá megjelentetésre szánt hirdetését, esküvői meghívóját, gratulációját, gyászjelentését vagy szeretteiről való megemlékezését szerkesztőségünk címére szíveskedjék elküldeni!
Kedves Olvasó! Közlekedési rendszabályok ide, fokozott közúti ellenőrzések oda, a forgalomról kialakult képünk eléggé egyedi. Ennek megfelelően gyalogosként, biciklistaként vagy autósként sokszor saját elképzeléseink és hirtelen elhatározásaink szerint cselekszünk. Fittyet hányva a biztonsági előírásokra még akkor is ragaszkodunk sajátos közlekedési szokásainkhoz, amikor tudatában vagyunk annak, hogy azok következménye borsos bírság lehet. Mert emberek vagyunk. Állítólag a teremtés koronája, fejlett elmével és inteligenciával megáldva. Az igazság viszont sokkal inkább az, hogy gyarlók és javíthatatlanok vagyunk. Ösztöneink és megrögzött szokásaink sokkal erősebbek nálunk. Irányítanak minket és nehezen tudunk nekik ellenállni. Persze, van kivétel! Általában hajlamosak vagyunk például megfeledkezni arról, hogy a közúti forgalomnak mindannyian szerves résztvevői vagyunk. Ez egy nagy csapatjáték, melyben mindenkinek oda kell figyelni a másikra és türelemmel lenni egymás iránt. Az utakon azonban teljesen mást láthatunk, tapasztalhatunk. Motorkerékpárjukon, gépkocsijukon őrült sebességgel száguldozó „potenciális donorokat“, hajmeresztő előzéseket, kivilágítatlanul közlekedő gyalogosokat, biciklistákat vagy szűk utcákban szabálytalanul parkoló – a biztonságos közlekedést veszélyeztető – gépkocsikat. Elképesztő, borzalmas látvány ez. A kérdés csupán az, hogy meddig lehet fokozni ezt az őrült hazárdírozást. A statisztikai mutatók magukért beszélnek. Az idei év első két hónapjában a rendőrség például csak az érsekújvári körzetben 200-nál is több balesetet regisztrált, amelyek kivizsgálása során nyolc esetben biciklistákat és gyalogosokat vontak felelősségre. Jobban kellene figyelnünk mind magunkra, mind másokra! Például ahogy ezt nem rég egy kis falu plébánosa tette: A mise után a hívők mindegyikét fényvisszaverő karkötővel ajándékozta meg, hogy segítségével azok – a forgalomban önmagukat jól láthatóvá téve – egészségben és biztonságban térhessenek haza. Lehet, ez a kis, jelentéktelennek tűnő eset most több Kedves Olvasót megmosolyogtat, pedig nagyon tanulságos példa! Mondjuk, hogy milyen kicsiséggel is lehet sokat tenni egészségünk, életünk védelme érdekében. Tudniillik, továbbra is nagyon igaz a „jobb félni, mint megijedni“ népi bölcselet! Mert ugye sokkal inkább megéri akár néhány száz koronáért fényvisszaverő mellényt venni, rendbehozni és villogókkal, lámpával felszerelni a kerékpárunkat, mintsem annak a kockázatnak kitenni önmagunkat, hogy jobb esetben kórházba kerüljünk! Mi, emberek, sokszor saját magunknak mondunk ellent. A közúti forgalom biztonsága érdekében szabályok tömegét alkotjuk meg, de a gyakorlatban mintha nem lennénk hajlandóak elfogadni azokat. Napopnta követjük el ugyanazokat a hibákat, miközben tudjuk, hogy egy kis odafigyelés, anyagi áldozat árán felhagyhatnánk velük. Megmagyarázhatatlan jelenség ez a „javából”. Állandóan rohanunk, miközben veszélyeztetjük önmagunk, illetve mások egészségét és életét. Azt, ami számunkra a legfontosabb és aminek az értékét nem lehet pénzben kifejezni. Tragédiából épp elég van szerte a világban! Ne szaporítsuk számukat! Ha tényleg embernek, érző léleknek tartjuk magunkat, akkor gondolkodjunk el a fentieken és viseltessünk nagyobb felelősséggel önmagunkkal vagy embertársainkkal szemben! Amíg nem késő... Juhász Gyula főszerkesztő
FÓKUSZBAN 3
Kósza hírek és híresztelések nyomában:
Tűz a nyugdíjasotthonban!
A leégett tetőszerkezet borzalmas látvány volt
A községi hivatal felvételei
A január 18-án történt esetről a sajtóban is sokat lehetett olvasni. A helyi lakosok körében pedig még több magyarázat is szárnyra kapott a tűz keletkezésének okáról. Természetesen mindegyik máshogy szólt. Az ügy tisztázása végett Iván Gyula polgármesterhez fordultunk kérdéseinkkel. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mi állt a tűzoltóság és a biztosító hivatalos állásfoglalásában.
Mint általában faluhelyen, a tűz keletkezésének okát sokan, sokféle képpen magyarázzák. Egyesek rövidzárlatra, mások pedig egyéb okokra gyanakodnak. Mi volt a tűz valódi oka? A helyszínre érkező tűzoltók egyértelműen megállapították, hogy a tüzet elektromos vezeték meghibásodása okozta. A nyugdíjasotthon emeleti helységei a tűz után... A tűzeset során mekkora kár keletkezett az épületben és meddig tart a leégett részek rendbehozása? A javítások a mai napig folynak. Eddig az ács- és kőműves munkák vannak készen, a többi tennivaló még előttünk áll. A javítási munkákba, a takarításba és egyéb munkálatokba a helyi munkanélkülieket is bevonjuk. Az épületben keletkezett kár nagyságát a biztosító körülbelül ötszázezer (500.000,- a szerk. megj.) koronára becsülte, ennyivel járul hozzá a felújítási munkák költségeihez. Előreláthatóan április végéig helyreállítjuk az épület tűzkárt szenvedett részeit. Tisztában vannak az ápolónők, illetve a nyugdíjasotthon dolgozói a munkavédelmi és tűzvédelmi előírásokkal? Voltak ilyen tanfolyamon, hogy tűz esetén helyesen tudjanak reagálni? A törvény szerint minden alkalmazottnak részt kell vennie ilyen tanfolyamon, hogy tűz vagy más, nem várt esemény esetén időben és helyesen cselekedjenek. Természetesen a községi hivatal dolgozói és a nyugdíjasotthon ápolónői is részesültek ilyen jellegű oktatásban.
Lehet a nyugdíjasotthonban dohányozni? Ha igen, hol? A dohányzás az egész épületben tilos. S ez a tilalom mind a nyugdíjasotthon lakóira, mind az alkalmazottaira vonatkozik. Ebből következően megválaszoltam a kérdés másik részét is: dohányozni csakis a nyugdíjasotthonon kívül megengedett. A tűzeset során hányan voltak az épületben? A huszonkét nyugdíjas és két ápolónő, de szerencsére nem esett senkinek semmi baja és nem is sérült meg senki. Végezetül: mekkora a nyugdíjasotthon kapacitása, azaz hány ápolásra szoruló embert tud befogadni és hányan laknak ott jelenleg? Az épületben összesen huszonhat beteget tudunk elhelyezni, tehát jelenleg még négy szabad férőhely van. Az otthon lakóinak kényelméről hat szakképzett ápolónő gondoskodik. Az épület műszaki karbantartását a közszolgáltatási vállalat dolgozói látják el. - FH -
Idejében szólunk! Köztudott dolog, hogy minden évben ez idő tájt kell befizetni a helyi adók és illetékek többségét. Okkal vagy ok nélkül, mégis sokan megfeledkeznek erről a törvény adta állampolgári kötelességükről vagy jobb esetben csak az utolsó pillanatban tesznek neki eleget. Elkerülendő az efféle múlasztásból adódó kellemetlenségeket, szerkesztőségünk már most felhívja Kedves Olvasóinak, tehát Farkasd lakóinak figyelmét a leggyakoribb helyi adók és illetékek befizetésének időszerűségére és a velük kapcsolatos alapvető tudnivalókra: Kutyaadó: Farkasdon ennek nagysága egységesen 100 korona kutyánként. A házőrzők 70 évnél idősebb gazdái, akik nem élnek közös háztartásban más, fiatalabb személlyel, nem adóznak. Ingatlanadó: amely a szántóföldek, gyümölcsösök, kertek, halastavak, beépített területek, udvarterek, építkezési telkek és más jellegű területek után fizetendő – nagyságuktól függően. Ebbe az adó-kategóriába tartozik a lakás- és épületadó is, amelynek az összege a beépített területek nagyságától függ. Az ingatlan-, lakás- és épületadó kifizethető egyszerre vagy négy részletben. Ez utóbbi esetben
a törlesztési határidők: május 31, július 31, szeptember 30 és november 30. A háztartási- és apró építkezési hulladék illetéke: egy évre fizikai személyenként 365 korona. A 2007 november 21-én kiadott általános érvényű rendelet értelmében a magánvállalkozók és a jogi személyek az alkalmazottaik száma szerint fizetnek. A 70 év feletti lakosok és a rokkantnyugdíjasok esetében ennek az illetéknek 250 szlovák korona a nagysága. A háztartási- és apró építkezési hulladék illetékét a községi hivatal pénztárába május 31-ig egy összegben kell eljuttatni! Az egyes helyi adókat és illetékeket a következő módon lehet befizetni: a/ készpénzben, a községi hivatal pénztárába b/ banki átutalással, a 19928132/0200 számlaszámra c/ postautalványon, a községi hivatal számlájára Az érdeklődők további információkat a községi hivatalban Narancsik Rózsától (2-es számú iroda) kaphatnak vagy a hirdetőtáblán kifüggesztett helyi adókról és illetékekről szóló általános érvényű rendeletekből tájékozódhatnak. - FH -
4 INTERJÚ „...jobban félnék este a diszkóban, mint a temetőben...” A Farkasdi Hírmondó múlt évi októberi számának megjelenését követően sokan megállítottak azzal a kérdéssel, hogy miért nem írtunk falunk egyre szépülő temetőjéről? „Szép, eltűnt belőle a hónapok óta eltakarítatlan szemét, a rendetlenség és a mező is le van kaszálva...” Igen, ilyen dícsérő szavakkal illették az emberek a hirtelen változást. Kíváncsiak voltak a jótevő lélek kilétére, aki képes volt rendet teremteni a temetőben. Rövid „kutatás” után kiderítettem, hogy mindez Kupka Mária érdeme. Biztosan ismerik őt Őnök is! Ténykedéséről és tapasztalatairól vele beszélgettem:
tengődőknek. Ők jól elvégzett munkával fejezték ki a hálájukat nekünk.
Már hosszú évek óta az ön családja gondoskodik a helyi temetkezési szolgáltatásokról. Miért pont ebbe a vállalkozásba fogtak bele? Mit gondol, a múltban a temető miért nem Tizenöt évvel ezelőtt a férjemmel együtt munnézett ki így, ahogy most? Más koordinátorok kanélkülivé váltunk. Ám valahol dolgozni akarmiért nem tudták rendbe szedni? tunk, hiszen a gyerekeinkről gondoskodni kellett. Gyakran a koordinátornak is meg kell mondani, Abban az időben a községi hivatal versenypáhogy mit és hol kell csinálni. Erről viszont az illeté- lyázatot írt ki erre a tevékenységre. A felhíkesek mintha néha megfeledkeztek volna. Ha maga vásra mi is jelentkeztünk és csodák csodájára a vezető is tanácstalan, akkor az embereit takarí- a többi konkurens előtt végeztünk. Higgye el, tani küldi. Nem elég az aktivizációs programban nem tudtuk milyen fába vágjuk a fejszénket! résztvevőket valahová a faluba elvinni és otthagyni Az akkori polgármester azt mondta, hogy ezt őket azzal, hogy találjanak valamilyen munkát ma- a munkát nyugdíjig csinálhatjuk. Mi pedig jól akartuk végezni a dolgunkat. Ennek érdekében sok pénzt fektettünk tanfolyamokba, autóba vagy a halottak előírásnak megfelelő ravatalozását biztosító hűtőberendezésbe. Sok ember azt gondolja, hogy a temetkezési vállalkozás jól jövedelmező, jó munka. Falun ez nincs így! A városi kollégákkal ellentétben mi az árainkat nem emelhetjük az égig és nem viselkedhetünk fölényesen. Falun ezt a munkát különösen szívből, odaadással, udvariassággal és megértéssel kell végezni! Mi itt mind-
Rend és tisztaság a halottasház előtt... Tavaly szeptember óta szépíti falunk temetőjét. Munkájáról és eredményeiről eddig csupa jót lehetett hallani. Hogyan és hány ember segítségével sikerült elérni ezt a megbecsülést? Bizonyítani nem volt nehéz. Csak egyszerű, emberi hozzáállás kellett hozzá. Koordinátorként az ösztönző program keretén belül húsz embert irányítottam. Olyanokat, akik munkájára már szinte senki nem tartott igényt. Velük együtt sikerült szebbé tenni a temetőt. Rögtön a legelején mondtam nekik, hogy a temető nemcsak a falué. Az mindenkié és pont ezért kell mindannyiunknak törődni vele. A hozzám tartozó munkásokkal szemben mindig egyenes voltam és emberségesen bántam velük. Egyszer sem fordultam el tőlük. A rájuk bízott feladatokat mindig pontosan elvégezték és munkájukat természetesen meg is dicsértem. Sohasem volt egyikükkel sem problémám. Ha valamelyiküknek nem volt mit ennie, a férjem kenyeret és töpörtyűt hozott nekik. Zimankós hidegben pedig meleg ruházatot, szvettereket adtunk a rosszabb sorsban
guknak. Mert felügyelet nélkül csak céltalanul mászkálnak az utcákon vagy a lapátot támasztják. S ne feledjük, hogy nem minden vezető tud olyan munkát irányítani, amilyet saját maga sem tart sokra – és nem csak az anyagiak miatt!
Váltsunk témát! Nem fél az esti, illetve az éjjeli órákban a temetőbe menni? Nem! Félni nem a halottaktól, hanem az élőktől kel! Az élő ember fizikailag és lelkileg is tud bántani, amire a halott nem képes. Az igazat megvallva, jobban félnék este a diszkóban, mint a temetőben. Ez utóbbiban ugyanis csönd és béke honol. Nincs benne semmi, ami jobban tudna ártani, mint az élőket jellemző irigység vagy gyűlölet.
...és a zsidó temetőben is...! Juhász Gyula felvételei
annyian kölcsönösen ismerjük egymást és majdnem mindent tudunk egymásról. Ha Farkasdon meghal valaki, az számunkra olyan, mintha egy távoli ismerősünket, rokonunkat veszítenénk el. Hiszen a munkánk – a temetkezési szolgáltatás – mindenek előtt az emberekről szól. Legyenek azok élők vagy halottak. F.H. fordítás
KULTÚRA, TÁRSASÁGI ÉLET 5
Ajánló: Anya csak egy van! Az emberek többsége nem igazán rajong a drámáért. A dráma ugyanis nehéz irodalmi műfaj, súlyos mondanivalóval, sokszor bonyolult, nehezen követhető történettel. Az „Anyám azt mondta, hogy ne!” nem ilyen! E remek előadás különleges stílusával megragadja a nézőt és magával sodorja a végkifejlefejletig. Az elejétől a végéig tartogat valamilyen meglepetést és konfliktust, ami bármikor előfordulhat velünk is. Ezt a művet még tagolt szerkezete ellenére is ajánlani tudom mindenkinek! A darab rólunk, emberekről és családi kapcsolatainkról szól. Arról, hogy fiatalon az ember hajlamos merész terveket szőni, világmegváltó eszmékről ábrándozni, bolondságokat véghezvinni. Minden egyes dologról, témáról képes megdönthetetlen és befolyásolhatatlan véleményt formálni, amelyen még a jószándékú szülői tanácsok sem változtatnak. Ilyen helyzetben legfeljebb a csalhatatlan anyai ösztönök tudnak megálljt parancsolni a nehezen kordában tartható gyereknek. A generációs nézeteltérések során gyakran hangzik el a sokak által ismert „.nem meg mondtam, hogy ez így lesz?...“ kérdés vagy a mágikus „ne“ szócska. Az anyák már csak ilyenek! Előrelátók, konkrétak és rendszerint igazuk van. Intelmeik aranyat érnek, mégha azok néha bántónak is tűnnek. S beismerni tévedésünket nagyon nehéz dolog, mert veszíteni senki sem szeret. Ráadásul az igazság kimondása bizony sokszor fájdalmat okoz! De általában segít a problémák megoldásában.
A szülő és a gyerek közti viszony bonyolult világát remekül mutatja be Charlotte Keatly: Anyám azt mondta, hogy ne! című családi drámája. A Lévay Adina rendezésében színpadra állított darab két szempontból is különleges: komáromi premierje magyar nyelvterületen ősbemutató volt, cselekménye pedig mozaikszerű, nem összefüggő jelenetek sorából áll. A történet mindennek ellenére könnyen összerakható. A Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiószínpadán a néző négy különböző természetű, más-más korszakban nevelkedett nő közös életébe csöppen bele. Mindegyik szereplő szereti, tiszteli a másikat, de odaadásukat nem tudják kellőképpen kimutatni. Titkaik, tévedéseik és érzéseik kimondásával a végső pillanatig várnak. Úgy érzik, az idő majd mindent megold. Négyük közös vonása a sorstalanság és társtalanság. Bár rövidebb-hoszabb ideig tartó párkapcsolatban élnek, mégis egyedül érzik magukat bennük. Mindig meg akarnak felelni valakiknek vagy a társadalmi elvárásoknak, miközben saját egyéniségük és dédelgetett terveik fokozatosan szertefoszlanak. Az egyes karaktereket – öttől nyolcvan éves korig – mindössze négy színésznő: Szvrcsek Anita (Doris), Holocsy Krisztina (Margaret), Germán Zille (Jackie), és Szoták Andrea (Rosie) játsza. Doris, a nagyi, saját vágyait félretéve egész életén át férjének árnyékában, boldogtalanul él. Margaret – Doris lánya – házassága néhány év után válással végződik. Jackie – Margaret lánya
– a hatvanas években beáll a hippi mozgalomba, majd terhes lesz Rosieval, akit apa híján Margaret nevel fel. Jackie inkább a karriert választja és később híres festőnő lesz. Titkát 16 év múlva tárja fel Rosienak. Az egyes karakterek között kialakult, egyre kezelhetetlenebb ördögi kört Margaret halála oldja fel. Kiderülnek az egymás elől elhallgatott tények, kölcsönösen ki nem mondott vélemények. E helyzet egyúttal tisztulást is hoz, mert végre mindenki megszabadul a maga gyötrő lelki koloncától és újra önmaga lehet. A színdarab tehát az emberi kapcsolataink megfelelő ápolására, döntéseink fontosságára és a szeretet erejére figyelmeztet. Tükröt tart elénk, hogy az egyetlen helyes út az egyenes és a tisztességes, mert csak így lehet megtartani egészséges önbecsülésünket, illetve mások elismerését. Az 1985-ben íródott regény eszmei mondanivalója továbbá az anya megbecsülése. Nélküle ugyanis nem létezik normális keretek közt működő család. Néha csupán puszta létével ad erőt az állandó megújuláshoz, a gondok elviseléséhez. Anyánk tanácsaival lelki bajainkon enyhít és mindig támaszunk marad. Akárhányszor tilt dolgokat vagy nem helyesli gyerekei tetteit, azt nem rossz szándékkal teszi. Épp fordítva. Szeretetből és tapasztalatból beszél hozzánk. Tisztán óvó és nevelő szándékkal, élete végéig... Juhász Gyula
A zsinat-presbiteri elv értelmében 2007 november 25-én a farkasdi református egyházközségben általános tisztújításra került sor. A következő hatéves ciklusra megválasztott gondnokok és presbiterek hivatali tisztüket ez év januárjától töltik be. A gondnokok (kúrátorok) a lelkipásztor legközelebbi munkatársai, s együtt alkotják az egyházközség elnökségét; közösen végzik a gyülekezet pásztori szolgálatát és vitatják meg a református egyház legfontosabb kérdéseit a presbiterekkel, akik a lelkész mellé választott, világiakból álló döntéshozó testület – a presbitérium – tagjai. A presbiterek kötelessége felügyelni a gyülekezet hitelére, erkölcsi magaviseletére, gondozni az egyházközség anyagi és szellemi ügyeit. A helyi református templomban megjelent gyülekezet előtt február 3-án köszönt le a régi vezetés, és sor került az új elöljárók ünnepi eskütételére, illetve felavatására. Ez alkalomból a gyülekezet kegyelettel emlékezett meg azon presbiterekről is, akik az elmúlt választási ciklusban visszaadták lelküket Teremtőjüknek. A református egyház megköszönte Kürthy Kálmánnak és Molnár Károlynak több, mint tizenhat éven át tartó odaadó kúrátori szolgálatát, ugyanakkor tiszteletbeli gondnokokként továbbra is igényt tart tapasztalataikra. A szertartás keretén belül esküt tettek: Mile Tihamér és Takács Sándor gondnokok, illetve Anda Pál, Anda Lajos, Berecky Erzsébet, Danics Izabella, Darócz István, Deák Gyula, ifj. Deák Gyula, Fazekas Norbert, id. Iván Gyula, Iván Gyula, Iván Károly, Kürthy Gyula, Kürthy Kálmán, Kürthy Kázmér, Mikle István, Mikle István, Molnár József, Molnár Károly, Seres
Juhász Gyula felvétele
Új presbitérium a helyi református egyházközség élén
Az új presbiterek felavatása
Ambrus, Seres Károly, Seres Róbert, Seres Tibor, Soóky Gyula, Szórádi János, Szórád Károly, Szőcs Ferenc, Szőcs Lajos, Tóth János, Tóth Lajos és Tóth Pál presbiterek. A megválasztott tisztségviselők életére és szolgálatára a jó Isten gazdag áldását kérjük! Erdélyi Pál
6 TÁRSASÁGI ÉLET Juhász Gyula vadászriportja
A „túlsó fél”-i nagy nap! István napi vadászat napjára szebb decemberi időjárást nem is kívánhattunk volna magunknak! Igaz, csípős hideg volt a reggel, de a fák csupasz ágai között ritka vendég volt a szél. Így aztán nem fáztunk. Néhányan azért sem, mert pár perccel korábban még egy váratlan erőpróbán estek át, hogy célt érhessünk. Ők voltak azok, akik hosszú karókkal löködték át a kompot – az egész társasággal együtt – a Vág farkasdi partjáról a túlsóra vagy ahogy a farkasdiak mondják: „túlsó fél“-re. Merthogy falunknak ez a manapság már ritkaságszámba menő vízijárműve az alacsony vízszint miatt lépten-nyomon megfeneklett. Lehet, murisnak tűnik, de mint a példa mutatja, még ma, a 21. században is előfordulhat, hogy Európa közepén csak középkorba illő körülmények között tud átjutni az ember egy folyón. Végül azért – mindannyiunk megnyugvására – épp bőrrel megúsztuk a „hajókázást“. A vízi kalandból felocsúdva, kicsit kábán, de azért felsorakoztunk a vadászatot szokásosan megelőző eligazításra. Úgy, ahogy azt tettük máskor is. Vagyis..., azért most nem egészen úgy... A levegőben ugyanis ott vibrált valamiféle feszültség! Vagy türelmetlenség? Esetleg valami egészen más? Már a társaságra egyáltalán nem jellemző szótlanság is jelezte: ez nem a megszokott István napi, ünnepek utáni felszabadult vidám vadászhangulat. Amint végigfutott a tekintetem az arcokon, meglepetéssel tapasztaltam, hogy valamennyiünk – még a legpróbáltabb, idősebb vadásztársak is – a szemközti bábi erdőt kémlelték kissé átszellemült, leplezetlen kíváncsisággal. Elcsitultak még azok is, akik általában soha nem fogynak ki a szóból. Aztán Molnár Attila vadászgazda törte meg a nyomasztó csöndet. Ám mondandóját most szokásától eltérően papírról olvasta, és még így is némi bizonytalanság vagy inkább meghatódottság érződött a hangján. Igen, ezek történelmi percek voltak a Haladás vadásztársaság tagjai számára. Megismételhetetlen és egyedi pillanatok. 28 év után a nagy becsben tartott területre, a „túlsó fél”-re jöhettünk vadászni! Arra a 496 hektár szántóföldekkel, kubikokkal, erdőkkel és fasorokkal teli vadászterületre, amely hoszszú ideig tabu volt a farkasdi vadászok számára. Hát ez volt a ki nem mondott oka a máskor soha nem tapasztalható furcsa hangulatnak. E siker eléréséhez ugyanis – hogy ez újra farkasdi vadászterület lett – közel kétéves szervezésre, utánjárásra, hivatali ügyintézésre és 740 kisebb-nagyobb földterülettel rendelkező tulajdonos aláírásának megszerzésére, legfőképpen azonban a vezetőségi tagok állhatatos munkájára volt szükség.
A csodás nap megkoronázása - a csoportkép Berecký Ferenc felvétele
Pedig a lényeg, maga a vadászat, még csak ezután következett! Mindenki a beosztásra és az indulásra várt. A tapasztaltabb vadászok közül néhányan – talán csak, hogy leplezzék meghatottságukat – még meséltek egy-egy rövid történetet régmúlt „túlsó fél“-i élményeikről, azokról a vadászatokról, amikor még ők gyerekek, legfeljebb suhancok lehettek, de a lelkünk mélyén már mindannyian a vadászat kezdetét vártuk... Aztán végre megadták a jelt! Csak szép nyugodtan, nehogy e nevezetes napon valamit elszúrjunk! Miután mindannyian megtaláltuk a helyünket, szépen, sorban elindultunk. A vadászok az elénk táruló, bokrokkal teli tájat kémlelték, hogy honnan ugorhat majd ki egy-egy nyúl vagy röppenhetnek fel fácánok. Egy idő után aztán hevesen pufogni kezdtek a puskák és szépen szaporodott a lőtt vad. Ezeket a hajtók füzérekre fűzve az oldalukon vagy kézben cipelték. Alig telt el néhány perc, amikor hirtelen mindenkinek földbe gyökerezett a lába. Egy körülbelül 120 kilós vaddisznó ugrott ki a bokrok rejtekéből. Olyan szaporán szedte a lábát szegény riadt állat, hogy a meglepett vadászok egyikének sem jutott rá ideje, hogy megcélozza. Senki sem számított arra, hogy ilyen vad is terítékre kerülhet. Golyósfegyver híján a közelben lévő puskások kapkodva keresték a Sball patronjaikat. Találtak is, de későn. A kétségbeesett disznó eközben már eliszkolt a szomszédos kukoricásba. Így aztán a hoppon maradt vadászok csak megrökönyödve nézték, amint az önmagát prédának felkínáló vad eltűnik a látóhatárról. Csalódott moraj, tanácstalanság és sajnálkozó pillantások. A vadászok nem értették, hogy megtörténhetett velük ilyesmi. Hát hogyan lehetett egy ilyen kapitális zsákmányt elszalasztani? Ellehetett!
A következő órákban ez lett a fő beszédtémánk. Az ilyen elmúlasztott lehetőségről nem lehetett eleget beszélni! A régi új területet bejárni és megvadászni egyátalán nem volt könnyű dolog. Több vadásznak és hajtónak ismeretlen területen, fás, erdős részeken kellett áthatolnia. Miközben az erdőből menekülő vadat a töltésen állók ellenőrizték vagy lőtték le. Kutyák pedig hangos csaholással jelezték, hogy gazdáikkal együtt örülnek a szaporodó vadászzsákmánynak. Ugyanis egyre gyakrabban hangzott fel a „kokas“ szó, amellyel a közeledő fácánkakasokat szokás a farkasdi vadászok körében jelezni. Volt hatalmas puskaropogás, de a vadászatot idejében lefújták. Elég volt. Minden vadász meglőtte a limitet, nincs tovább. Az emberek kellemesen elfáradtak és illően megizzadtak mire a „görbe töltés“-től eljutottak a Vág melletti tisztásra. A teríték az előzetes elvárásokhoz képest remek volt: 78 nyúl és 86 fácánkakas. Már csak a vad szétosztása és a vadászházbeli utóhang maradt hátra. Meg persze a közös fotó! Az István napi akcióval szemmel láthatóan mindenki elégedett volt. Elfáradtunk, de megérte eljönni! A „túlsó fél“ teljesen elvarázsolt mindenkit. Az ünnep véget ért, következhet a munka. Az egykoron Károlyi gróf közkedvelt pagonyai, de a vadállomány is – hogy azok megint a kívánt szintre juthassanak – fokozott gondozást igényelnek, ami majd rengeteg időt és figyelmet fog kívánni a farkasdi vadászoktól, de megéri, mert a „túlsó fél“ vissza fogja nyerni régi mivoltát!
7
MÚLTIDÉZÉS
Tisztelgés a magyar szabadságharc hősei előtt... usi ifjak előtt, akik 160 év távlatából is méltó példaképei a magyarságnak. Elszántságukból és hitükből sokat meríthet a 21. század kiábrándult és útkereső embere. Az ünnepi megemlékezés kellemes színfoltja volt a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola irodalmi színpadának műsora, valamint Zsapka Attila szereplése, aki megzenésített verseket adott elő. Az est a himnusz közös eléneklésével zárult. Az egybegyűltek feltöltődtek az emlékest közösséget formáló, megtartó erejével, és szép lelki élménnyel gazdagodva tértek haza. -ngy-
A megemlékezésen az alapiskola diákjai is felléptek
Zsapka Attila megzenésített verseket adott elő
Ladics Rezsőre emlékezünk
Felhívás! Úgy érzi, hogy költői vagy írói vénával rendelkezik? Szépen fest, rajzol vagy átlagon felüli fotókat készít? És mindezt másoknak is szeretné bemutatni? Akkor ne habozzon és küldje el alkotását vagy annak másolatát postán, esetleg e-mailen szerkesztőségünkbe! Ha mi is úgy ítéljük, hogy alkotása közlésre érdemes, lehet, hogy tudunk segíteni! Címünket, elérhetőségeinket lapunk 2. oldalán találja meg.
egy ilyen rendezvényről díjakkal tértek haza. Ladics Rezső munkásságával sokunkat ráébresztett arra, hogy idős korban is lehet teljes értékű életet élni. A felejthetetlen elnök tíz évvel ezelőtt, egy bál után szenderült örök álomba. Lelke és szellemisége azonban azóta is köztünk él. A helyi nyugdíjasklub és nyugdíjas szervezet Seres Veronika dalával emlékezik rá: Az utolsó bál Tíz éve már, hogy nálunk állt a bál. A várva várt farsangi bál. Sok-sok jóbarát táncolt boldogan, Remek ember és Farkasdon korának egyik kie- S köztük volt ő, a szerény rendező. melkedő egyénisége volt. 1989-ben megala- Az éjszakát fáradtan járta át, pította és rövid idő alatt felvirágoztatta a helyi A boldogság a lelkére talált. nyugdíjasklubot, amely nagyrészt az ő irányító és Átjárta a fény, s csak nézett boldogan, szervező munkájának köszönhetően vált falunk Nem sejtve azt, a holnap mit akar. társadalmi életének aktív résztvevőjévé. A klubé- Tíz éve már egy fáradt szív megállt. let által újonnan életkedvre, kulturális tevékeny- Emlékezzünk, hisz mindnyájunknak fáj. ségre serkentett idős farkasdiak énekversenyekre Az élet megy tovább, kezdtek járni, maguk rendezte műsoros esteken S ő fentről néz most ránk, léptek fel – gyakran vendég-szereplőkként nem Ott a csend ölén aludj, jó éjszakát! csupán falunk, de az ország határán túl is. S nem
-FH-
Iván Ágnes felvétele
2008. március 15-én mi, vágfarkasdiak is emlékünnepélyt tartottunk az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 160-ik évfordulója alkalmából. A megemlékezésre a kultúrházban került sor, a Csemadok helyi szervezete rendezésében. Az ünnepélyt megtisztelte részvételével Barna József, a pozsonyi magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa, Mézes Rudolf a Szövetség a Közös Célokért társulás országos elnöke és Jancsó István, Negyed község polgármestere, megyei képviselő. Ünnepi beszédet Iván Gyula polgármester mondott. Főhajtással tisztelgett a márci-
8 REMÉNYSÉGEINK Lóra fel! A farkasdi JK Farlov lovasklubot helyi rendezvényeink jóvoltából – mint például az őszi vásár szüreti felvonulása – már ismerheti a falu népe. Ennél többet viszont nem igazán tudunk róla. Pedig érdemes lenne, mert tagjai a klubbéli tevékenységükkel a falu sport- és közösségi életét gazdagítják. Fiatal polgári társulás lévén, óvatosan fogalmaznak és nyilatkoznak önmagukról. Terveik azonban merészek, tevékenységük céltudatos. A lovasklub jelenéről, a jövőjével kapcsolatos elképzelésekről Seres Zsanett, a klub elnöke nyilatkozott lapunknak:
A felvételi kérvénnyel, illetve a tagsággal kapcsolatos további tájékoztatással a
[email protected] e-mail címen szolgálunk. A jelentkező felvételéről vagy tagsági kérvénye esetleges elutasításáról a lovasklub elnöksége dönt, amiről levélben értesítjük az érintettet.
Juhász Gyula felvételei
Mit lehet rólatok tudni? Polgári társulásunk 2007 június 23-án alakult és jelenleg tizenegy tagja van. Célunk egyebek közt a helyi lovasok egyesítése, hogy szabadidőnkben szervezetten, tehát intenzívebben foglalkozhassunk a lovaglással, ami számunkra nem pusztán sportolás, hobbi vagy egyszerű kedvtelés, hanem az említetteknél sokkal több, bátran mondhatom: egyfajta életforma. A közös foglalkozásoknak köszönhetően egymást segítve nagyobb lehetőség nyílik egyéni lovaglótechnikánk fokozatos csiszolására és szakmai tudásunk fejlesztésére, de baráti körünk bővítésére, az igaz baráti kapcsolatok kialakítására is. Mindennapi teendőink – a lovak ápolása és az edzések – mellett esélyt látok
A farkasdi lovasklub a vásári felvonulás kihagyhatatlan része
Az edzések színhelye arra is, hogy a jövőben amatőr szinten versenyeket szervezzünk valamelyik versenyszámban, legyen az díjlovaglás, díjugratás, fogathajtás, westernlovaglás, hosszútávú lovaglás vagy akár lovastorna, amelyek még színesebbé tehetik a lovassport nyújtotta élményeinket. Hogy jellemeznéd a klubbeli életet? A lovasklub baráti közösségként működik, amelyet jókedv, illetve családias légkör jellemez. Csoportosulásunkban mindenki ismer mindenkit, gyakran látogatjuk meg egymást. Munka közben – mert bizony a lovak körül az is akad bőven – sokat beszélgetünk, bolondozunk, mókázunk egymással. Az edzések alatt azonban természetesen teljesen más hangulat uralkodik. Ilyenkor rendet és fegyelmet várunk el egymástól. A biztonsági előírások betartása, illetve az oktatók tanácsának megfogadása minden lovas alapvető kötelessége – testi épségének megőrzése vagy a figyelmetlenségből eredő balesetek elkerülése végett. S nem utolsó sorban a lovainkra is kellőképpen kell vigyázni, hiszen nélkülük nem lenne értelme az egésznek. A tagságból eredő munka egyikünknek sem teher, pedig arra csak a főállásbeli elfoglaltságaink után
tudunk időt szakítani. Ám a klubbeli tevékenység számunkra kikapcsolódás – mint már említettem: megszokott életforma, melyet kizárólag kellő odaadással és elhivatottsággal lehet csinálni. Ehhez viszont mindenképpen a lovak, illetve a lovassport iránti határtalan szeretet szükségeltetik. Jártok versenyekre vagy más lovassporttal kapcsolatos rendezvényekre? Igen, járunk. Társaságunkban demokrácia van. Ha közülünk bárki meg akarja magát mérettetni valamilyen szakági versenyen, nyugodtan mehet. Az ilyen hozzáállásnak nagyon örülünk. Csoportosan vagy egyénileg, általában amatőr versenyeken és rendezvényeken vettünk részt eddig. Legutóbb a felsőszeli Nyerges polgári társulás meghívásának tettünk eleget. Ott a western kategóriában, konkrétan a pole bending és barrel race versenyszámokban negyedik helyezést értünk el. Mindkét versenyszámban gyorsasáságra és ügyességre van szükség, miközben a lovas rudakat és hordókat kerülget. Ki és hogyan csatlakozhat a lovasklubotokhoz? Sorainkba szakmai tudástól függetlenül szeretettel várunk minden fiatalt, aki elmúlt tizenöt éves. A fiatalkorúak esetében szükségeltetik a szülő vagy a jogi képviselő írásos beleegyezése is. Az érdeklődők írásos kérvényeit a következő címre várjuk: Jazdecký klub Farlov, 925 84 Vlčany 1266.
Mik a jövőbeli terveitek? Egyelőre a klub jövője nagymértékben függ az iránta megnyilvánuló érdeklődéstől. Remélem, ennek az interjúnak köszönhetően is sikerül megszólítani a fiatalokat, hogy bátran csatlakozzanak hozzánk, és lovasklubunk segítségével ismerjék meg a természet szépségeit, a lovasélet vadregényes világát! Meg persze magát a lovat – ezt csodálatos állatot, amely inteligenciájának és barátságos természetének köszönhetően már hosszú évszázadok óta hű társa az embernek. A jelentkezőknek szorgalmasnak, kitartónak kell lenniük, a foglalkozások alkalmával egyéni teljesítményükkel és munkájukkal meg kell győzniük oktatójukat arról, hogy érdemes velük hosszútávon foglalkozni. Szakmai vonalon a JK Farlov lovasklub vezetősége igyekszik minél több értékes baráti kapcsolatot kiépíteni sok más lovasegylettel. Fő célunk a folyamatos szakmai fejlődés, amelynek bemutatására kiváló alkalom nyílik majd az évente megrendezendő Farlov szabadidős és nyitott napunkon. Erre az eseményre nemcsak a lótenyésztőket, lovasokat, hanem a lovakat szerető, a lovassport iránt érdeklődő nagyközönséget is szeretettel várjuk! A gyerekek majd megülhetik a lovakat, illetve a pónikat, a családok pedig egy kellemes, élményekben gazdag, élvezetes napot tölthetnek el együtt a szabadban – feledve hétköznapi gondjaikat! Juhász Gyula
