Kedves Olvasó! Írásunkban megpróbáltuk összefoglalni azokat a fontos, és talán nem annyira közismert tényeket és tényezőket, amelyek a magyar lakosságot érintik. Szólunk egészségi állapotról, betegségről, egészséges életmódról, táplálkozásról, környezetről, termelésről, arról, hogy mivel TUDUNK hozzájárulni magunk és környezetünk egészségéhez. Fogadják szeretettel és megértéssel; bízunk benne, hogy ÖSSZEFOGÁSSAL mindannyian hozzájárulhatunk egy egészségesebb és természetesebb élethez!
Miről is szólunk részletesebben: 1. oldal: Hogyan bánunk emberi erőforrásainkkal? 2. oldal: Megbetegedések 5. oldal: Minőségi éhezés 16. oldal: Termelési mód, élelem 22. oldal: Mi a megoldás? Hol találkozik a múlt és a jövő? 23. oldal: Összefogás
Jó egészséget kívánunk!
Napjainkban számtalan elemzést hallunk arról, hogy milyen módon várható az ország helyzetének javítása, milyen kiaknázható kincsei vannak az országnak? Leglényegesebb az emberi tudás, a megfelelő szemlélet és hozzáállás, a problémaérzékenység.
Hogyan bánunk emberi erőforrásainkkal? Az elmúlt évtizedek alatt „nem termelő” ágazatként rangsorolták legutolsó helyekre az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet. A humán erőforrás, egészségkultúra, oktatás fejlesztésének elmaradása komolyabb lemaradást szült, mint a telefon és az utak hiánya. Az emberi erőforrások hazai helyzetéről, a beszűkült élettérről, a hazai egészségkultúra színvonaláról talán semmi sem árulkodik jobban, mint a megbetegedési, halálozási viszonyaink. A középkorú férfiak halálozási értéke visszasüllyedt az 1920-as, 1930-as évek szintjére, és példátlanul magas a világ adatszolgáltató országai között. A magas halálozásért a nem-fertőző krónikus megbetegedések okozta halálokok a felelősek. A szív- és keringési betegségek, a cukorbetegség, légútiés máj-megbetegedések és a rák. Ezeknek a betegségeknek az egyre fiatalabb korban, tömeges méretekben történő megjelenése azt jelzi, hogy szervezetünkre nem, vagy alig elviselhető terhek nehezednek. A lakosság nem ismeri, vagy nem veszi komolyan az egészségét veszélyeztető tényezőket, ismeretlen a megelőző gondolkodás, és már gyermekkorban életreszóló egészség-károsodást szenvedhetnek és szenvednek gyermekeink. Ha az óvodás- és iskolás korú gyermek allergiás, túlsúlyos,vagy egyéb krónikus betegsége van, a folyamatos gyógyszerszedés későbbi ártalmaira is gondolnunk kell. A „civilizáció” során az ember pusztítja a közjavakat, megmérgezi a levegőt, a vizeket, a talajt, az élelmiszerét, és ezzel együtt önmagát is. Az alkotmány biztosítja Magyarországon is minden ember jogát az egészséges élethez, ivóvízhez, élelmiszerhez, lakáshoz, oktatáshoz, gyógyító-, megelőző- és rehabilitációs ellátáshoz. A leírt, elfogadott jog nagyon fontos, de vajon elegendő-e az emberek egészségéhez, a betegségtől mentes hosszú élethez?
A lakosság megbetegedési, halálozási értékei tükrözik az élet minőségét, a veszélyek nagyságát, a védelem lehetőségeiről való ismereteket, a lakosság egészségi állapotával való törődést.
Megbetegedések A magyar lakosság egészségi állapota A magyar lakosság egészségi állapota mind a környező országokhoz viszonyítva, mind az európai országok tekintetében igen kedvezőtlen. A problémát súlyosbítják az országon belüli területi egyenlőtlenségek az egészségi állapot tekintetében, melyet jól jellemez pl. a várható élettartam 4-6 évet is elérő különbségei. Ennek hátterében, az egészséget meghatározó faktorok is jelentősen eltérőek a munka, szociális helyzet, iskolázottság, lakhatás és az egészség előfeltételeinek megléte területén. A rossz egészségi állapot számtalan hatását ismerjük: a várható életévek számának csökkenése, a hátrányos munkaerő-piaci megkülönböztetés, a társadalmi marginalizáció, a családi szerepek konfliktusa, a csökkent önértékelés, a kiszolgáltatottság, és nem utolsó sorban a tanulásban való akadályoztatás. Halandóság tekintetében az európai uniós tagországok viszonylatában a harmadik helyen állunk. Különösen kedvezőtlen a helyzet az aktív korú férfiakat illetően: az európai uniós országok átlagához képest Magyarországon kétszer annyi férfi hal meg idő előtt (a 25-64 év közötti korcsoportban). A vezető halálokok és megbetegedések okai közül elsősorban az életmóddal és a táplálkozással kapcsolatos tényezőket kell kiemelni, de igen jelentősek a környezeti ártalmak, a lakó- és munkahelyi környezet egészségkárosító hatásai is. A korai halálozások különösen a krónikus nem fertőző betegségek esetében kimagaslóak: az összes korai halálozás 50,6%-a a keringési rendszer betegségeinek, míg 24,6%-a rosszindulatú daganatoknak tudható be. A szív és érrendszeri betegségek kiemelkedően nagy egészségterhet jelentenek mind egyéni, mind társadalmi szinten. Ez a tény a fenntartható fejlődés és
a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességnek esélyeit is rontja. Mind a munkaképességre, mind a humánerőforrás minőségére gyakorolt hatása negatív és súlyosak a családra, a közösségre és a társadalomra tovagyűrűző anyagi terhei is. Az utóbbi években a tendencia kismértékben javult a férfiak és nők esetében egyaránt, azonban a halálozás még jelenleg is az európai országok átlagának kétszerese. Hazánkban az idős korú – 65 év felettiek - férfiak halálozása is kedvezőtlenül alakult, mint az európai térség többi országában. 100 ezer főre jutó halálozás mind a férfiaknál, mind a nőknél az európai 1,5-szöröse. Az össz-halálozás az országon belül jelentős különbségeket mutat. Hazánkban az összes halálozás közel 90%-a öt vezető betegségcsoport miatt következik be. A haláloki struktúra mindkét nem esetén kismértékben bár, de folyamatosan módosul, a daganatos halálozás arányát tekintve is egyre inkább növekszik. Az elkerülhető megelőzhető – 65 év alatti halálozások- trendjére jellemző, hogy a férfi lakosság körében a májzsugor, a tüdőrák ajak-szájüregi danatok okozta, nők körében pedig a májzsugor, és a tüdőrák okozta halálozás jelentősen növekszik. Hazánkban az alábbi betegségekben halnak meg a legtöbben – a számozás egyben a sorrendiséget is tükrözi A halálozások száma összesen: 131 603 (100%) 1. A keringési rendszer betegségei okozta halálozás: 66 501(50,6%) 2. Rosszindulatú daganatok okozta halálozás: 32 396(24,6%) 3. Az emésztőrendszer betegségei okozta halálozás: 8 638(6,6%) 4. A légzőrendszer betegségei okozta halálozás: 6 287(4,8%) 5. A morbiditás és mortalitás külső okai:7 595(5.8%) 6. Egyéb halálokok: 9 691(7,4%) A meghaltak száma és aránya haláloki csoportok szerint a X. Nemzetközi Haláloki névjegyzék alapján (Forrás:KSH 2006.évkönyv Népesség, népmozgalom)
Miért növekedett meg ilyen intenzíven a XX.sz . végére a hazai rákhalálozás? Lehetséges okok (a teljesség igénye nélkül). • Természet: víz: medence jellegű ország, a vizet használtan kapjuk. Nem megfelelő szennyvíztisztítás, növényvédőszer- és veszélyes hulladék-szennyezés. • Élelmiszer: túlvegyszerezett, mesterséges, import…. • Emberi: széleskörű, komoly szennyezés, életmód, „karban-tartatlanság”, felelőtlenség • Levegő: a lakosság 44%-a szennyezett levegőn él • Talaj: ezer tonna számra kiszórt vegyszer, műtrágya • Oktatás: veszélyek ismeretének, szabályok betartásának, alternatív módszerek ismeretének hiánya • Adatgyűjtés, értékelés, visszacsatolás hiánya Az 1920-as évektől kezdődően számos orvos és kutatócsoport végzett vizsgálatokat, és hívta fel a figyelmet a „denaturált”, átalakított élelmiszerek okozta egészségi ártalmakra, és jósolta meg, hogy széleskörű népegészségügyi problémát fog jelenteni ezeknek az élelmiszereknek az elterjedése. Számos betegségcsoport, amit ritka időskorú betegségként tartott nyilván az orvostudomány, néhány évtized alatt olyan mértékben szaporodott meg, hogy az összes haláleset 70-80%-át teszik ki a „fejlett” országokban, és egyre nagyobb számban, egyre fiatalabb életkorban jelennek meg. Nézzünk néhány olyan egészségügyi problémát, amelyek a táplálkozással lehetnek összefüggésben! „Az elhízás egyre nagyobb problémát jelent Európa-szerte: a kontinensen élő férfiak 27, míg a nők 38 százaléka tekinthető túlsúlyosnak vagy elhízottnak. „Az Európai Unióban 22 millióra becsülik a túlsúlyos gyermekek számát. Ebből több mint 5 millióan elhízottak, és számuk várhatóan minden évben négyszázezerrel növekszik” (Európai Bizottság) Az EU25-ben ma már a gyermekek közül is ötmillió az érintett; számuk évente 300 ezerrel nő. Az elhízással összefüggő betegségek hatalmas költséget
okoznak a társadalmaknak a gyógyítás és a kieső munkaórák révén egyaránt. Magyarországon a felnőttek 40 százaléka túlsúlyos, 20 százaléka elhízott, kétszázezren sorolhatók az extrém módon elhízottak csoportjába, a gyermekek 15 százalékának kóros a testsúlya. Az elhízástudományi társaság 1998-as vizsgálata azt igazolta, hogy az elhízásra és az ebből eredő egyéb betegségek kezelésére fordították az egészségügy összes kiadásának a 2 százalékát, ez akkor 11 milliárd forint volt „ (VG, 2006. november 28., 1. o.). „Általában azt mondhatjuk , hogy az allergiások aránya hazánkban a hozzánk hasonló életvitelű, gazdasági helyzetű országokéval egyezik, vagyis a teljes lakosság kb. 30-35%-a. Elsősorban a fiatalok körében egyre gyakoribb. Új-Zélandon és Ausztráliában a gyerekek 40%-a szenved allergiás náthában. Egyes előrejelzések szerint a 2025-re a világ lakosságának fele allergiás lesz. Ha egy adott országban újfajta termékeket, pl. kozmetikumokat vagy élelmiszereket forgalmaznak, előbb-utóbb megjelennek azok is akik allergiásak ezekre. A környezetszennyezés következtében is egyre több lesz az allergiás. Ezek mellett az életmód, az elhízás, mozgásszegénység… is hatással vannak erre.
Minőségi éhezés Az utolsó 150 évben jobban megváltozott a táplálkozásunk, mint előtte 2000 év alatt. Az elmúlt 50 évben az élelmiszeripari termékek térhódításának köszönhetően mára a lakosság szinte csak átalakított, „denaturált” (természetestől megfosztott) termékeket fogyaszt, amelyeken talán fel van tüntetve, a cukor-, szénhidrát-, fehérje-, zsírtartalom, de ez még nem jelenti, hogy a szervezet számára elégséges és egészséges, és hogy ez a fogyasztók számára elég információt hordoz. A felsoroltak fontosak, de nem mindegy, 2 Dr. Nékám Kristóf (Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság alelnöke): Metropol 2008. október 14.
hogy milyen minőségűek az összetevők, és azok mit okoznak a szervezetünkben. Sokszor nem is tudjuk igazán, mit eszünk. Napjainkban végzett kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a természetben primitív körülmények között, egyszerű (teljesértékű) táplálékon élő népcsoportoknál ezek a megbetegedések gyakorlatilag ismeretlenek (keringési betegségek, magas vérnyomás, diabetes, rák). A nyers zöldségek és gyümölcsök több tízezer alkotóelemet tartalmazhatnak, minden molekula hordozhat biológiai üzenetet a sejtjeink számára. Az ember évmilliókon keresztül ezeken élt, így a szervezet ezek felhasználására készült fel, ezért tekinthető optimális, normális táplálkozásnak fogyasztásuk. Már az egyszerű hőkezeléssel, főzéssel, sütéssel elvész a vitaminok, enzimek nagy része. Elképzelhetjük, mekkora veszteséget, változást jelent ehhez viszonyítva az élelmiszeripari termék, amelynek évekig a dobozban, polcon állva kell „megőriznie kívánatosságát”, színét, ízét, zamatát, állagát. Németországban a táplálkozás-terápiának nagy hagyománya, széleskörű gyakorlata van, ajánlásuk figyelemre méltó. A teljesértékű étrend és a teljesértékű táplálkozás definíciója Teljesértékű étrend (H. Rottka 145) A teljesértékű étrend egy olyan étrend, amely: • Fedezi a teljes esszenciális tápanyagszükségletet. • Energiamennyisége figyelembe veszi a mindenkori energiaszükségletet, • Figyelembe veszi a táplálkozáskutatás orvosi prevencióban elért eredményeit • Összetételében alkalmazkodik a hagyományos táplálkozási szokásokhoz.
Hellmut Lützner: Aktív dietétika 29. o.
Teljesértékű táplálkozás („Giesseni-ajánlás”, Leitzmann, van Hollen és Männle, 83) A teljesértékű táplálkozás során a táplálkozás-élettan alapján értékesnek tartott élelmiszereket ízletesen és változatosan készítik el. Ez az étrend főleg növényi eredetű élelmiszerekből – lehetőleg ellenőrzött művelésből származó – teljesértékű gabonafélékből, zöldségekből és gyümölcsökből ill. tejből és tejtermékekből áll. Az ételek kb. felét frissen (nyersen) fogyasztják el. A hús, a hal és a tojás fogyasztása alárendelt szerepet játszik. A teljesértékű táplálkozás abban különbözik a szokásos vegyes étrendtől, hogy kerüli az élelmiszerek túlzott megmunkálását és feldolgozását, és nem használ adalékanyagokat. Élelmiszereink nagy része úgy kerül asztalunkra, hogy az élelmiszeripar elemeire szedi, és azon fáradozik, hogy miként lehet nagyüzemi módszerekkel a természetes alkotórészeket másképp összerakosgatni, és ehhez segítségül hívta a mesterséges adalékokat. Színezék, ízfokozó, tartósító, állagjavító, stabilizátor, stb. A kémiai ipar által előállított adalékokkal az emberi szervezet az elmúlt évtizedek kivételével sosem találkozott. Ha nem igazolt is az ártalmassága, a szervezet számára, nem szükséges, idegen, terhet jelent, megzavarhatja a működését. Nem tudható, hogy milyen kémiai folyamatokat indítanak el bennünk. (Kalas György) Nézzünk néhány példát Kalas György megdöbbentően érdekes írásából arról, mit is eszünk valójában az ételeinkben!
Húskészítmények A „vörösáru” készítményekre: párizsi, krinolin, virsli az alacsony fehérjetartalom (10-12%) és zsírtartalom a jellemző (18-23 %). Mivel víztartalmuk igen magas (65-70%), az alkalmazott adalékanyagok elsősorban a „víz vághatóvá tételét” szolgálják. Dr. Kalas György fogyasztóvédelmi füzetei: „Eledel-E”, és „Az E-számok rejtélye” (Az élelmiszerek adalékanyagai).
A felvágott-féléket (soproni, zalai, olasz stb.) az alacsonyabb víztartalom, de 40-45%-nyi zsírtartalom jellemzi. Az olcsóbb termékeknél műanyagburkát hús helyett szalonna és börkedarabok töltik ki, valamint megsokasodnak a különféle problémás adalékok (sűrítőanyag, emulgálószer) és technológiai segédanyagok (pl. füstaroma) A kolbász (szalámi) félék félszáraz vagy száraz termékek, alacsony víztartalommal bírnak (28-35%). Viszonylag sok színhúst, ezen kívül elsősorban zsírt (koleszterint), vizet, fűszereket és adalékanyagokat tartalmaznak. Különösen problémásnak tűnnek a gyorsérlelésű termékek, hiszen ezt a „gyorsaságot” egyes húsüzemek egy mesterségesen előállított gén segítségével biztosítják. Kár, hogy a témával a sajtó leginkább csak a gyanúsan olcsó húsvéti sonkák okán foglalkozik. Az egész termékcsoportra jellemző a nitritek alkalmazása: a nyers húskészítmények vöröses színezése illetve tartósítás céljából keverik bele. A nitrátok és nitritek lehetséges egészségkárosító veszélyeit lentebb tárgyaljuk (E249-252). A hagyományos füstölésről tudtuk, hogy baj van vele (rákkeltő nitrosaminok megjelenése). De azt legalább tudtuk. Nem úgy mint a mostanában alkalmazott folyékony füstaromák lehetséges egészségkárosító hatásairól, melyek zuhanyzótálcák vagy merítőkádak segítségével kerülnek rá a húsra (és nem véletlenül kötelező feltüntetni, hogy a hús füstaromát tartalmaz). A nitrátok és nitritek súlyos környezeti, egészségi veszélyei (a trágyázással kapcsolatosan) naponta kerülnek terítékre. Ennek ellenére pl. a sonka pácolásához használt sós lé megengedett nitrát-tartalma tízszerese az ivóvízben engedélyezett maximumnak. A nitritet a húskészítmények (töltelékáruk) színezésére használják, emellett a kolbász- és szalámifélék eltarthatóságának növelésére is. A nitrátokat (E251, E252) ezenkívül a kemény (szeletelhető) sajtok tartósításához és speciális halkészítmények érleléséhez is alkalmazzák. A szervezetben a nitrátok nitritekké alakulhatnak,; ez utóbbi pedig a gyomorban és a belekben reakcióba léphetnek más élelmiszer-összetevőkkel. Mindez elősegítheti a rákkeltő nitrózaminok kialakulását. A nitrátok a kisgyerekek számára különös és állandó veszélyt jelentenek. Meggátolhatják a vörösvérsejtek oxigénfelvételét, ami cianózist („kékbetegséget”) válthat ki.
Gyümölcs- és ivójoghurtok A gyümölcsjoghurtok (nyugat felől érkezett) szédületes karrierje nagyrészt az agresszív reklám- és marketingmunkát dicséri. Divatélelmiszerekké lettek. A csomagolásokon megjelenő gyümölcsök azonban gyakran csalárd hivatkozások, hiszen a gyümölcs ízét legtöbbször különféle aromakoktélokkal csempészik bele. Nem vitás, hogy a gyümölcsjoghurtok gyerekek számára különösen fontos kalciumot tartalmaznak, de rejtett zsiradékaiknál és magas cukortartalmuknál fogva (12-16 %) sokkal inkább tekinthető édességnek, mintsem tápláló tejterméknek. Természetesen nem lódít a német gyártó akkor sem, mikor a joghurtot eredeti „gyümölcsdarabokkal” kínálja. Az más dolog, hogy a szörpüzemben egyszer már laposra préselt gyümölcshús-vázak milyen trükkök után öltenek ismét darabos testet” (csupán egy kis víz, cukor, citromsav, kalciumfoszfát, némi algából készült sűrítőanyag, na meg egy csipetnyi színező- és aromaanyag kell hozzá). Egy biztos: a Németországból érkezett joghurtok összetételében szereplő „Fruchtzubereitung” fantáziafogalmat kifejezőbb lenne tán a dobozon inkább gyümölcs-csinálmánynak, mintsem gyümölcskészítménynek fordítani
Csipszek Zsírtartalmánál fogva problémás: a kisült burgonyaszirom akár 40 %-ban is tartalmazhat zsírt (a kukoricából készült ennél jóval kevesebbet). Egy 150 grammos zacskó akár 800 kalóriával is gazdagíthatja a szervezetet. A nátrium-glutamát nevű „problémás” ízfokozó (E621) a legtöbb csipszben jelen van. A csipszek (a sült krumplival együtt) legutóbb 2002 tavaszán híresültek el, mikor kiderült, hogy a sütés során akrilamiddal dúsulnak fel. A „nagy valószínűséggel rákkeltőnek” besorolt anyagból annál több képződik, minél barnábbra, ropogósabbra sütik. Márpedig egy valamirevaló csipsznek legalább 68 dB-lel kell ropognia (hogy a mellette ülő is megkívánja)” Maradjunk abban, hogy ropogós csipsz az van, de egészséges az nincs.
10
Gyümölcslevek Friss gyümölcsökből vagy gyümölcskoncentrátumok vizes hígításával készülnek és három kategóriába sorolva kerülnek forgalomba. Az igazi gyümölcsleveknek (dzsúszoknak) 100%-ban, a nektároknak pedig 25-50%-ban kell gyümölcsöt tartalmazniuk és gyártásukkor mellőzendő a színezékek, tartósítóanyagok használata. Ellentétben a gyümölcsitalokkal (ivólevekkel), ahol a rendkívül alacsony (12-15%) gyümölcstartalom miatt a vizes levet cukor, aroma, állományjavító és színezőanyagok hozzáadásával „kénytelenek” eladhatóvá tenni. Olcsóságuk miatt nálunk sajnos pont ez utóbbi, táplálkozástani szempontból értéktelen dobozos ivólévek forgalma a legjelentősebb. A 2 dl-es (szívószálas) változatánál egyébként a csomagolás többe kerül, mint a benne lévő ital - nem beszélve a kombinált dobozok gyártásával, hulladék termelésével okozott súlyos környezeti problémákról. A visszaváltható csomagolásban forgalmazott termékeket a csomagolóipar haszontalannak, a kereskedelem kényelmetlennek minősítette - és eltüntette a polcokról. A környezetvédelmi minisztérium ehhez asszisztált, a fogyasztókat pedig nem kérdezte senki...
Szénsavas üdítők és kólaitalok Ezen italok fő alkotóeleme a víz, ami „ mint tudjuk „ önmagában a legkiválóbb szomjoltó folyadék. Ellentétben a belőlük kutyult üdítőitalokkal, amelyek csak néhány percnyi frissítésre alkalmasak. Ennek egyik oka az üdítőitalokban lévő magas (10-12 %-nyi) cukortartalom, amely rövid időn belül gondoskodik a kiszáradt szájról (ami pedig újabb folyadékbevitelre serkent). Egy biztos, ezen termékek összetételénél nem véletlenül, hanem kötelezően jelenik meg a „Fenil-anilintt tartalmaz” c. figyelmeztetés. Az üdítőitalokat széndioxiddal dúsítják, esetenként pedig 0,5-5%-nyi gyümölcslével (narancs, citrus, meggy) és aromákkal ízesítik. Az újabban megjelent gyümölcs ízű szénsavas üdítőitalok leginkább már teljesen az aromákra és a színezékekre hagyatkoznak, vagyis a folyadék narancs íze és kinézete egyedül az adalékanyagoknak köszönhető.
11
Az üdítőitalok savanyúságát jobbik esetben citromsavval, rosszabb esetben foszforsavval (E338) állítják be. Ez utóbbi adalék nemrégen, mint csontritkulást elősegítő anyag keveredett alapos gyanúba... A kólaitalok koffeintartalma külön tárgyalandó probléma. A koffein mint „ajzószer”- a gyermekeknél izzadást, szapora szívverést, izgágaságot okoz (szuperaktivitást válthat ki), miközben csökkenti a koncentrációs képességét. Jelenléte azonban nem véletlen: rövid távon vízhajtó, tehát gondoskodik a folyadék gyors (ámde pótlást igénylő) távozásáról. Hosszú távú távra szánt szerepe a kólafüggőség kialakítása - ami hosszú távon garantálja a túlsúlyos nemzedéket és a kólacégek gondtalan jólétét. A gyermekorvosok több évtizede harcának csupán annyi eredménye lett, hogy gyerekekkel kólát közvetlenül nem lehet reklámozni (gyerekeknek viszont igen). A nemrég indított iskolabüfé-reform program egyik célja éppen a szénsavas üdítőitalok és a csipszek „száműzése”. Ennek sikeres azonban nehezen képzelhető el a szülők felelős közreműködése nélkül.
Édesítőszerek és cukorhelyettesítők Ez az édesítéshez használt, cukortól különböző, mesterséges vagy természetes úton előállított anyagok csoportja. Az általánosan elterjedt nézet, hogy az édesítőszerek segítségével egy csapásra le lehet fogyni. Ez nem így van, sőt a szerek pont a túlsúlyosoknak okoznak problémát. Egy 80 ezer nőn végzett nagyszabású amerikai felmérés arra az eredményre jutott, hogy édesítőszer használóknál átlagban nagyobb mértékű volt a súlygyarapodás, mint a cukrot fogyasztóknál. Ezt a szerek étvágybefolyásoló hatásával magyarázzák (elgondolkodtató tény, hogy egyes édesítőszereket a disznók hízlalásánál étvágynövelő szerként adagolják). Egyes mesterséges édesítőszerek valós hatásairól évtizedek óta folyik a tudományos vita. Vannak (időnként) betiltott szerek is. Az elővigyázatosság elvét érvényesítve az édesítőszert tartalmazó élelmiszereknél már Magyarországon is kötelező utalni ezek jelenlétére!
12
Aromák és ízfokozók Az élelmiszereknek ízt és szagot kölcsönöznek, elnyomják az ízbéli hibákat és állandósítják az élelmiszer ízét. Növelhetik az élvezeti értékét, de túlfogyasztásra is ingerelhetnek. Ezek az anyagok főleg olyan termékeknél segítenek, melyeket az ízt, aromát kedvezőtlenül befolyásoló (rossz) nyersanyagból vagy technológiával készítettek. Sok készételnél az aromák és ízfokozók használata gyakorlatilag elengedhetetlen. Mivel az aromákat a könnyebb kezelhetőség kedvéért általában oldószerekkel és hordozóanyagokkal kell vegyíteni, így velük együtt még számos egyéb anyagot is juttatnak az élelmiszerekbe. Több ízfokozót (pl. glutamát) tartalmazó étel az érzékeny embereknél ún. „kínai étterem-jelenséget” (halántéktájú nyomást, hát- és fejfájást) válthat ki. Vizsgálatok során a patkányoknál szaporodási zavarokat és -az utódoknáltanulási nehézséget okozott jónéhány gyakorta használt ízfokozó adalékanyag. Étvágynövelő hatása elhízáshoz vezet. A fogyasztót megtéveszti az élelmiszer tényleges összetételét illetően.
Emulgeálószerek Az emulgátorok hatásmechanizmusa a mosószerekéhez hasonlít. Segítségükkel összekeverhető több – egyébként nem vegyíthető – fázis (pl. a víz és a zsír) és stabilizálja a keverék állagát. Nagy jelentősége van a félkész- és készételek, az instant (folyadékban oldódó) termékek előállításában. Felhasználásukkal nő a tészták gépi megmunkálhatósága, könnyebb a megfelelő szemcsésség, a habosság, vagy a krémszerűség beállítása. Ezzel együtt alapanyag is megtakarítható, hiszen így az anyagba több víz, vagy levegő keverhető. Mivel az emulgeátorok – a természetes emulgeátorok is – biológiai rendszerekben felettébb hatékonyak, csak nagyon óvatosan szabadna őket az élelmiszerekbe adagolni. Az emulgeátorok toxikológiai vizsgálatai eléggé hiányosak, legtöbbször maga az előállító végzi el azokat. Az emulgeátorok azon tulajdonságát, hogy megváltoztatják a membránok áteresztőképességét, a peszticidek hatékonyságának növelésére használják fel. Ez azonban magyarázatot adhat arra is, hogy miért játszhatnak kulcsszerepet a bél-
13
megbetegedéseknél és allergiáknál…. Megváltoztatják a nyálkahártya felületét, koncentráltabb formában fel károsítják a sejtmembránt és a bél nyálkahártyáját; átjárhatóvá téve ezeket az allergiát kiváltó táplálékösszetevők, lebomlási termékek és adalékanyagok számára. A folyamat egészét mindmáig alig vizsgálták. Az emulgeátorok felhasználási területe: pékáruk, édességek, öntetek, desszertek, margarin, kolbász- és szalámifélék, fagylalt és még sok minden más. Az emulgeátorok feltüntetése sok esetben nem kötelező és -a fentiek miatt- nehezen értékelhetőek. A leggyakrabban és legsokoldalúbban használt emulgeátorok (E322 ill. E471) azonban egészségi szempontból aggálytalannak számítanak.
Sűrítőanyagok A sűrítőanyagokat nemcsak besűrítésre és zselésítésre használják, hanem sokkal inkább az élelmiszer „optimális állagának” beállítására (így érik el pl. az italok kellő testességét, vagy a gumimacik élvezetes rághatóságát). Szabályozzák a kész öntetek viszkozitását, megakadályozzák a kakaórészecskék lerakódását a tejben, vagy vágható állagúra kocsonyásítják a vizet (parízer). Sok kalóriaszegény „light” terméknél nélkülözhetetlen. Felhasználási területe: lekvárok, sajt- és húskészítmények, pékáruk, tésztatermékek, porított (instant) italfélék, csecsemőételek, diétás termékek, zselék, pudingok, fagylaltok, habok és édességek stb.
Színezékek A színezékek az élelmiszer kozmetikumai, ők gondoskodnak arról, hogy az áru maga-kelletően tetszetős, vizuálisan étvágygerjesztő legyen. Vásárlásra ingerelnek, és ehhez vagy a jobb minőség illúzióját ébresztik, vagy – mint pl. az édességeknél – a „gyümölcs” képzetét keltik bennünk. A színezőanyag adalékokat elsősorban az édességeknél, üdítőitaloknál, szörpöknél, égetett szeszes italoknál, puding- és fagylaltkészítményekben alkalmazzák, de felhasználják a margaringyártásnál, a sajt és a haltermékek készítéséhez is. Megkülönböztetünk természetes, természetes eredetű illetve mesterséges színezékeket (a problémás színezékek főleg ez utóbbi csoportból kerülnek ki).
14
Tartósítószerek A tartósítószerek a penészgombák vagy baktériumok okozta romlás késleltetésével megnövelik az élelmiszerek eltarthatóságát és lehetővé teszik, hogy azok a fél világot körbeutazhassák. A közhiedelemmel ellentétben azonban a tartósítószerek elősegítik a mikotoxinok (a penészgombák által termelt mérgek) képződését is. Tartósítószert használnak a haltermékek, a gyümölcslevek, az üdítőitalok, a kenyér, a pékáruk, a saláták, a margarin, a salátaszószok, a bor, a szárított gyümölcsök és zöldségek, a citrus gyümölcsök stb. tartósításához. A probléma itt sem a természetes tartósítószerekkel (cukor, só), hanem a kémiai anyagokkal van. A tartósítószerek jelenlétét nem minden esetben kell feltünteti: főleg akkor nem, ha az élelmiszerbe kevert (más) adalékanyaggal kerülnek a termékbe. A kisgyermekek számára készített élelmiszerek gyártásánál tartósítószer nem használható fel! Jó hír, hogy ha odafigyelünk arra, amit megvásárolunk, lehet jó minőségű, vegyszer- és adalékanyag-mentes étkeket is találni! Bio Ketchup (Első híd Kft.) Összetétel: bio paradicsom, bio nádcukor, bio olaj, bio almaecet, só, fűszerkeverék. „Globus” ketchup (forg. Unilever Mo. Kft, Budapest) Összetétel: víz, ecet, só, sűrített paradicsom, cukor, fűszerek, módosított keményítő (E1422), tartósítószerek (Na-benzoát (E211), K-szorbát), sűrítőanyag (E415), étkezési sav (E330). „Norbi Update 1. „ Kakaós kalács” (Kaposmérői Kenyérgyár és Cukrászüzem Kft.) Összetétel: fehérjealapú lisztkeverék II. (búzaglutén, térfogatnövelő szerek (polidextróz, cellulóz gumi), szójafehérje-koncentrátum, térfogatnövelő
15
szer: nátriumbikarbonát, savanyúságot szabályozó: nátrium-pirofoszfát), víz, teljes kiörlésű búzaliszt, mazsola, tojás, élesztő, Vitál édesítőszer keverék (édesítőszerek (Na-ciklamát, aceszulfám-K, fruktóz), nedvesítőszer: propán1,2-diol-alginát, savanyúságot szabályozó: citromsav, tartósítószer: K-szorbát), margarin, tejpor, kakaópor (1 %), édesítőszer: szorbit, hurrikán adalék (emulgeálószer: zsírsavak mono. És digliceridjeinek ecetsav- és borkősav észterei, dextróz, savanyúságot szabályozó: monokálcium-foszfát, hordozó: kalcium karbonát, antioxidáns: aszkorbinsav, amiláz enzimek), só, citromaroma. Cukorbetegek is fogyaszthatják! Vannak, akik kizárólag fehér lisztből, sok cukorral, adalékokkal széppé, kívánatossá tett táplálékot fogyasztanak (pl. sütemények, chipsek, krémek, fagylaltok, hamburgerek, félkész termékek, stb.). Ezekből az élelmiszerekből a biológiai érték hiányzik, ezért a szervezet hamar újra éhséggel jelzi, hogy a napi működéséhez szükséges anyagokat nem kapta meg (minőségi éhezés). Az elfogyasztott nagy mennyiségű üres kalória gyorsan felszívódik, de mivel a biológiai érték hiányzik (rostok, vitaminok, ásványi anyagok) ezért szervezetünk „éhezik”, hiányt szenved. Így nem működhet megfelelően immunrendszerünk, hiánytünetektől szenvedünk, könnyen megbetegszünk. A táplálékkal el nem fogyasztott létfontosságú anyagokat pedig kívülről, mesterségesen próbáljuk pótolni. A jó minőségű, vegyszer- és adalékanyag mentes táplálék – bár látszólag drágább, de szervezetünket ellátja mindazon tápanyaggal, amire valóban szüksége van, így egyrészt nincs szükség drága pótlásra (vitamin- és táplálékkiegészítő készítmények), másrészt kisebb mennyiség is elegendő a jóllakottság-érzéshez, nem jelentkezik olyan hamar az újbóli éhségérzet. (Számtalan kisgyermekes szülő tapasztalata, hogy az óvodában „jól evő” gyermek délutánra farkaséhes, és egyfolytában enne annak ellenére, hogy az intézményben kapott reggelit, ebédet, uzsonnát.) Ma lett igazán fontos Hippokrates tantása: „Ételed legyen az orvosságod, és orvosságod legyen az ételed.”
16
Biomenza „A rák ellen, az emberért, a holnapért!” Társadalmi Alapítvány 2008 tavaszán ezernél több aláírást gyűjtött és nyújtott be a parlamenthez, melyben kérték, hogy a Tisztelt Ház támogassa a gyerekek biominőségű alapanyagokból történő étkeztetését. Ezt megelőzve május hónapban 400 óvodás biouzsonnájáról gondoskodott az Alapítvány. A kezdeményezést nagy öröm és támogatottság fogadta, a szülők nagy része szívesen áldozna azért, hogy a gyerekek jó minőségű, vegyszermentes alapanyagokból készített finom ételeket kapjanak az óvodákban, iskolákban. Az Alapítvány munkatársai remélik, hogy kezdeményezésük és pozitív tapasztalataik követőkre találnak az ország több gyermekintézményében is!
Ter melési mód – Élelem Az egészséges táplálék előállításához egészséges talajra és körülményekre van szükség. Mezőgazdasággal, állat- és növénytermesztéssel évezredek óta foglalkozik az ember. Nagyon sokáig kézi erővel, növénytársításokkal, gyógynövényekből készült főzetekkel védték a haszonnövényeket a gyomok és kártevők ellen. Támaszkodtak elődeik tapasztalataira, módszereire. Az emberiség számbeli növekedésével fontossá vált a nagyobb hozamok elérése, hiszen a történelem folyamán sokan több okból éheztek/éheznek. A hozamok növelése és a munka megkönnyítése érdekében a mezőgazdaság segítségül hívta a vegyipart, a kémiát, hogy termékei segítségével elérhessék céljaikat, és megakadályozzák az emberek éhezését, többet termelhessenek. A növények ásványi táplálkozásának felfedezésével (1840 körül) egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni (főként) a nitrogén alapú műtrágyákat. Dr. Menyhért Zoltán: Az egészséges táplálkozás és a környezet
17
Ennek eredményeképpen valóban több termést tudtak előállítani, viszont ennek érdekében új fajtákat és hibrideket kellett termelni, melyeknél a kártevőkkel szembeni ellenállóképesség, és esetlegesen a jobb íz már nem volt annyira fontos jellemző. Ezért aztán kémiai szerekkel kellett védeni a növényeket. A „totális” növényvédelem egyre drágább szerek előállítását és alkalmazását kívánja meg, amit a kellő hatás elérése érdekében egyre nagyobb dózisban kell a földre és a növényekre juttatni. Így a növénytermesztés költségei egyre nagyobbak, miközben sajnos már a korábbi biológiai egyensúly is felborult. Az ipar több milliónyi vegyületet hozott létre. Töredéküknél történt hosszú távú vizsgálat, amivel az egészségre káros hatásokat vizsgálták. Számos esetben széleskörű használat után történt sorozatos megbetegedések irányították a figyelmet ezekre a hatásokra. Nincs ugyanis „küszöbdózis”, egyetlen molekula is okozhat megbetegedést, évek, évtizedek múlva, utólag bizonyítani bármelyik hatását gyakorlatilag lehetetlen. A „növényvédő szernek” becézett életirtó szerek használatában 20-30 év elég volt arra, hogy bebizonyosodjon, hogy a kórokozók ellenállóvá válnak (rezisztenssé) • Egyre több, erősebb szert állítanak elő és használnak fel • Korábban nem tapasztalt súlyos megbetegedések léphetnek fel a rezisztenssé vált kórokozók miatt • Az embert az eddig ártalmatlannak ismert kórokozók is megbetegítik A növényvédelem feladata, hogy a haszonnövényeket megvédje versenytársaiktól (gyomok), fogyasztóiktól (rovarok, atkák, stb.) és betegségeiktől (baktériumok, gombák, stb.) Minden eszközt szentesít a megnövekedett hozam. Azonban figyelembe kell vennünk: „A természet nem épít külön elveket egy fának, egy bokornak, egy virágnak, egy embernek. Minden egy közös, nagy alapelvre épült.” (SzentGyörgyi Albert) A mezőgazdasági, ipari és és egyéb (pl. hulladék) szennyezések következtében jelentős mennyiségű nehézfém kerül környezetünkbe. Ezeknek a növényekbe való átjutása, felszívódása egyrészt a levegőből, másrészt a talajból, a gyökereken keresztül történik. A talaj elsavasodása miatt megváltozik a növények
18
által felvett anyagok minősége, pl. nehézfémek nagyobb mennyiségben szívódnak fel (A kadmiumból 1 ph fok savasodás esetén 1 nagyságrenddel több kerül a növényekbe.) Ez olyan táplálékok, mint az esetleg naponta fogyasztott burgonya, búza esetében az ott élő lakosság számára alattomos, súlyos vesekárosodást jelenthet. A legelő állatok veséjében, májában is felhalmozódik, és étel, takarmány (húsliszt) formájában további kockázatot jelent a fogyasztónak. A kadmium forrása lehet a felhasznált műtrágya, égetőművekből szálló por, és a települések szélén található illegális hulladéklerakók tömege (pl. elemek, akkumulátorok kikerülése). Különösen veszélyes a vizes élőhelyek „feltöltése” szeméttel, hiszen így a talajvízzel az egész környék fertőzötté válik, válhat. Hallottunk a „dioxinos csirkéről”is: égetőművek környezetében tartott állatfarmokról származó csirkék csipegették fel a veszélyes rákkeltő anyagokat. Vizeinket, talajainkat, növényeinket érintő veszélyt hordoznak a nitrogén műtrágyák, elsősorban szakszerűtlen kezelés, felhasználás esetén, csapadékkal való elsodródás, bemosódás formájában. A magas nitrát tartalom pl. a sárgarépában csecsemőknél életveszély okozója lehet, de rendszeresen bejutva a szervezetbe többféle ártalom előidézője lehet (pl. rákkeltő hatás). Magas nitráttartalmú ivóvíz esetén gyomor-bélrendszeri daganatok előfordulása lehet kiugróan magas. A növényvédőszerek alkalmazásának legnagyobb kártételeként a madarak pusztulását tartják számon csávázott magvak, döglődő rovarok elfogyasztása következtében. Az emberi szervezetben okozott károk csak becsülhetők, akut mérgezések esetén hívja fel a veszélyességre a figyelmet krónikus, rendszeres, kismértékű szennyezés alig bizonyítható, de a károsító hatás esetleg nagyobb, mint az egyszeri de túlélt mérgezésnél. (Tompa Anna) Fontos szempontok a szermaradékok jelentőségének megítéléséhez: • Nagyobb az esélye a szermaradékok előfordulásának, amennyiben egy hatóanyag lebomlása lassú. • Jelentősebb a kitettség abban az esetben, ha egy készítmény felszívódó hatású, tehát mosással, hámozással a szermaradék nem távolítható el. Darvas Béla: Virágot Oikosznak Kísértések kémiai biztonságunk ürügyén 96. o.
19
• Halmozódó a probléma, ha a hatóanyag bioakkumulációra vagy biomagnifikációra képes. • Fokozottabb a probléma, ha a hatóanyag az élelmiszer-feldolgozás alatt nem bomlik el, sőt hő hatására toxikus metabolitja (pl. ETU) képződik. • Speciális terület az öt év alatti gyermekek táplálására használt élelmiszerek köre. Az adott határérték egy adott anyagra igaz, átlagos egészségi állapotú férfit véve alapul. De soha nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mindössze egy anyag szennyező hatásával számolhassunk, Az emberek: gyerekek, nők, férfiak egészségi állapota, érzékenysége egyénenként rendkívül változó. Darvas Béla professzor, az MTA Növényvédelmi Kutatójának munkatársa „Virágot Oikosznak” című könyvében hívja fel a figyelmet a növényvédő szerek levegőben, vízben, talajban és a növényekben hordozott kockázatára. Találkozhatunk olyan állásponttal is, hogy egy-egy anyag vonatkozásában az állatokon végzett hosszútávú kísérlet rákkeltő hatást igazolt, de az emberi viszonylatban engedélyezik, mert emberi viszonylatban ez a hatás „nem bizonyított”. Rutin vizsgálatokban az USA-ban a minták 2-4%-a tartalmaz kifogásolható szermaradék értékeket, de ennek közel tízszerese az, amiben kimutatható elfogadott szermaradék. Hogy milyen széles a Magyarországon engedélyezett felhasználható peszticidek köre, talán jól mutatja, hogy az engedélyezett kifogásolható készítmények száma 144! Ha tudjuk, hogy a felhasználás során sok esetben felelőtlenség, tudatlanság is párosulhat gazdasági érdekkel, jó okunk van rá, hogy megbízható termelőtől vásároljunk. Érdekes vizsgálat mutatja be az intenzív növénytermesztés hatását a növények vitamin és ásványianyag-tartalmára: Dr. Márai Géza (gödöllői Szent István Egyetem)vizsgálatai 1966-1990: Ha az 1966-os adatokat 100%-nak vesszük, akkor: 20
Sárgarépa Borsó Tej Káposzta Búza Árpa Kukorica
Vitamin tartalom 1966-ban 100% 100% 100% 100%
Vitamin tartalom 1990- ben 60% 46,7% 5% 5%
Ásványi- és nyomelem tartalom 1966-ban 100% 100% 100%
Ásványi- és nyomelem tartalom 1990-ban 50% 37,7% 18,6%
Az intenzív termeléssel járó termésnövekedés amellett, hogy terheli a környezetünket, az emberi szervezetet, a növények beltartalmi értékeit vizsgálva sem hozza meg a kívánt eredményeket.
Növényi termények növényvédőszer-maradék tartalmának vizsgálata A növényvédő szerek fejlesztésével, hatásaival, alkalmazásával és regisztrációjával foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy az elkövetkező 5-10 évben a növényvédő szerek továbbra is meghatározó szerepet fognak játszani a világ egyre növekvő népességének alapvető nyers élelmiszerekkel történő ellátásában. Tudatában vannak annak is, hogy a közvélemény fokozott fenntartással viseltetik a növényvédő szerekkel szemben. A fogyasztói fenntartások természetesen nem teljesen alaptalanok. Például: a növényvédőszer - maradékok kritikus megítélése és az élelmiszer expozíció számítási módszerek finomítása feltárta, hogy: 1. a csecsemők és a kisgyerekek a megengedettnél sokkal magasabb szermaradékot fogyasztanak; (hiszen elsősorban ők fogyasztják a primőr árut) Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság
21
2. bizonyos növényvédő szerek maradéka akut toxicitást idézhet elő; 3. genetikailag módosított növények allergiás hatást válthatnak ki 4. számos korábban engedélyezett növényvédő szer kedvezőtlenül befolyásolhatja az alapvető funkciók működését a szervezetben. Uniós tagállam Ausztria Belgium Ciprus Franciaország Görögország Hollandia Lengyelország Nagy-Britannia Németország Olaszország Spanyolország Szlovákia Magyarország
összes mintaszám 23 17 2 11 264 56 3 7 23 234 263 6 1589
szermaradékot tartalmazó mintaszám 12 9 2 7 104 16 1 2 10 152 156 3 497
Harmadik országok Argentina 26 19 Brazilia 6 3 Chile 29 21 Dél-Afrikai Köztársaság 46 39 Egyiptom 49 35 Jordánia 15 8 Kína 16 2 Kolumbia 9 6 Marokkó 35 26 Panama 8 5 Törökország 280 53 Uruguay 4 2
22
% 52 53 100 64 39 29 33 29 43 65 59 50 31,3
73 50 72 85 71 53 13 67 74 63 19 50
2007 hazai import
Mintaszám 1589 1511
Mérhető % szermaradék 31,3% 57,2 %
határérték feletti % 0,9% 1,3%
Az import minták gyakoribb határérték-túllépése elsősorban a származási ország eltérő jogi szabályozásából adódik. számos esetben a származási ország megengedett szermaradék-előírása bizonyos hatóanyagokra magasabb a Magyarországon előírtnál. Az import minták 60,6%-a származott Uniós tagállamból, míg 39,4% -a harmadik országból. Az intenzív növénytermesztés, a növényvédőszerek használata mellett mára az egyik legnagyobb aggodalomra okot adó téma a mezőgazdaság, a táplálkozástan és az egészségvédelem területén a génmanipulált termények, élelmiszerek használata. Bővebben ezzel most nem szeretnénk foglalkozni, de kifejezzük aggodalmunkat a génmanipulált növények (állatok) termesztésével és fogyasztásával kapcsolatban. „A 2004-ben megvizsgált szójatartalmú élelmiszerek több mint egyharmadából kimutatható volt a GM-szója (génmanipulált). A húsipari termékek esetében még rosszabb volt a helyzet: a minták 59 százalékából lehetett kimutatni GM-szóját. A tavalyi és az ez évi vizsgálatok hasonló eredményeket adtak: a minták közel egyharmada volt GMO-pozitív. Mint említettem, ezek a termékek nem voltak jelölve, áruházak polcairól kerültek a laboratóriumba. Tehát sajnos úgy néz ki, egyre kevésbé, egyre nehezebben élhetünk a szabad választáshoz való jogunkkal.”
Mi a megoldás? Hol találkozik a múlt és a jövő? A biotermesztés napjainkban újszerűnek számít, sok téves hiedelem, elképzelés társul hozzá a fogyasztók és a termelők részéről egyaránt. Használatát, Vajda Boldizsár (Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet): A hazai termékek GMO-tartalmáról és annak jelöléséről
23
alkalmazását nem tanítják az iskolákban, és mint minden ismeretlen, sok elutasítással találja magát szembe. Pedig a biotermesztés nem feltétlenül jelent kevesebb termésmennyiséget, bár kétségtelenül több munkával jár, és minősítése, a garanciák biztosítása nagyobb fokú ellenőrzést von maga után. Viszont a biotermékek piaca világszinten emelkedőben van, a terményekért magasabb árat fizetnek a fogyasztók, és a termelő saját környezete, családja egészségét védi, biztosítja. Biotermeléssel foglakozó szakirodalom és egyéb szakmai segítség mindinkább elérhető Magyarországon is. (Alessandro Triantafyllidis, (IFOAM Vice-president) elmondta, az FVM épületében rendezett sajtótájékoztatón: Róma közétkeztetésének 70%-a bioközétkeztetés, a legnagyobb feldolgozó az Önkormányzat.) 10 érv a bioélelmiszerek fogyasztása mellett: 1. A jövő generációt védi. 2. Valós árakon vásárolhatunk valós élelmiszereket. 3. Független szervezet szavatolja a fogyasztó számára a minőséget. 4. Megvédhetjük vizeinket az elszennyeződésektől. 5. Élvezhetjük a csodálatos ízeket és az élelem tápláló erejét. 6. Száműzhetjük a vegyszereket a tányérról és testünkből. 7. Csökkenthetjük a globális felmelegedést, energiát takaríthatunk meg. 8. Megakadályozhatjuk a talaj lepusztulását, erózióját. 9. Támogathatjuk a családi gazdaságokat, kisüzemeket. 10. Segíthetünk a biodiverzitás, a fajok sokszínűségének helyreállításában.
Összefogás A 20 éve világelsőséget jelentős, meredeken emelkedő, és egyre fiatalabb korosztályokat érintő megbetegedési és halálozási tendenciák megváltoztatásához egy újfajta megközelítésmód szükséges, amely • Rendszerszemléletű • Épít a megelőzésre • Kihasználja a komplex ellátási, együttműködési formákban rejlő lehetőségeket. Biokosár, 2008.szeptember-október, 7. o.
24
Az egészségvédő társadalmi mozgalmaknak azt a küldetést kell vállalnia, hogy reflektorfénybe állítsák azokat a veszélyeztető tényezőket, amelyek a jelenlegi kritikus egészségi állapot kialakulásához vezettek, illetve felhívja a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek módot adnak az elkeserítő helyzet megváltoztatására.
A ter melő A termelői szempontokról partnerünk társkiadványa nyújt bővebb tájékoztatást. Róluk és a kiadványból némi ízelítő:
Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) Egyesületünk 2006. június 29-én alakult meg Nagykörűben (bírósági bejegyzésére 2007. márciusában került sor). Tagjaink első sorban 7 Kistérségi Akciócsoportunk (KACS) területéről kerülnek ki – Bereg, Bodrogköz, Kesznyéten, Borsodi Mezőség, Nagykörű, Nagy-Sárrét, Kis-Sárrét.
Célkitűzéseink: Általános cél: a biológiai változatosság. Ember és természet számára kedvező, fenntartható fejlődés elősegítése a Tisza mentén. • Ártéri tájgazdálkodás (megélhetési lehetőségek javítása, árvízi és környezeti biztonságának növelése) • Helyi termelés, fogyasztás összekapcsolása (piac, tájbolt, közétkeztetés, rendezvények, turisztikai programok, közös piaci megjelenés, védjegy, marketing, akciók által). • Ismeretterjesztés, érdekképviselet (tudatos fogyasztó, egészséges élelmiszer és termelési módok, jogi szabályozás, Vásárhelyi Terv). Több civil szervezet csatlakozásával jogszabály módosító javaslatot készítünk elő egy kétszintű termelői, értékesítői, engedélyezési, ellenőrzési szabályozáshoz.
25
Védjegy • Bejegyeztetjük az Élő Tisza védjegyet, melyet a folyó vízgyűjtőjén, környezetbarát módon előállított egészséges termékek és szolgáltatások viselhetnek. (egyszerű védjegy +licence szerződés) • Első sorban tájjellegű élelmiszerek, kézműves termékek és az ezek értékesítését segítő, fenntartható turisztikai szolgáltatások kerülnek a rendszerbe. • Közös marketing stratégiával közös és sikeresebb piaci megjelenést tudunk elérni. • A védjegyrendszer termékeinek webáruházat indítuk: www.elotisza.hu • A SZEMÉLYESSÉG, mint a nyomonkövethetőség és a minőség garanciájának visszaállítására, a védjegyet viselő termékekről a gazda, személyességében garantált minőségi jellemzőket rögzít nyilatkozatban a termékéről (Pl.: cukormentes, természetes alapanyagokból, bio, tartósítószer mentes…). Ezen nyilatkozatok a honlapunkon nyilvánosak lesznek. 2009-től ezen nyilvánosságot a piaci részvételünk során is biztosítani kívánjuk. Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület 5065. Nagykörü, Május 1 út 1. Tel.: 30/431-9292,
[email protected] [email protected] www.elotisza.hu
Meglátásaink: • Nagy a fogyasztói igény egészséges, ízes, hazai termékekre a termelőtől (nosztalgia, hazafiság, minőség, lojalitás...). • A gazdák kényszer pályán vannak (szállítás, értékesítés, művelési mód és fajta állomány...) A megszűnt, privatizált hazai feldolgozók helyébe lépő monopol helyzetben lévő multi (többnyire külföldi tulajdonban lévő) gyümölcsfeldolgozók a gazdákat „rendszer kedvezményekkel” rávették, hogy nekik termeljenek az őáltaluk diktált fajtákat (tájfajták kivágása), az őáltaluk diktált termelési móddal és szerekkel. A csúcstermések idején pedig a
26
kiszolgáltatott gazdák nem tudják eladni, vagy csak mélyen az önköltség alatt a termékeiket. • Nem tudtunk eleget adni helyi, régi és tájfajtákból (paraszt paradicsom, besztercei szilva, erdélyi lilahéjú krumpli, kajszi...) Meggondolandó, hogy a gazdáknak nem lenne-e érdekük a több lábon állás, a változatos termék és fajta kínálat, a „támogatás nélküli környezetbarát művelés” bevezetése, mellyel a fogyasztók felé piaci előnyhöz jutna.
Céljaink eléréséhez néhány útmutató. Alapelveikről bővebben a www.elotisza.hu oldalon olvashat. Tájgazdálkodás • Nem a teret alakítja az elhatározott funkció igényeihez, hanem a tér, a táj, a hely adottságaihoz illeszkedő tevékenységeket, gazdálkodási formákat, rendszereket keres és alkalmaz. Ehhez felhasználja, figyelembe veszi az évszázados helyi tradíciókat, hagyományos módszereket, helyi megoldásokat, a helyi természeti viszonyokat, valamint a helyben élő emberek és közösségeik érdekeit, törekvéseit. • Diffúz, kis léptékű, méreteiben a táj adottságaihoz illeszkedő megoldásokat használ, a lehető legnagyobb mértékben támaszkodik a helyi erőforrásokra, a helyi értékteremtésre, a helyi munkaerő és közösségek részvételére. A külső, mesterséges erőforrás-ráfordítást, annak régión kívülről történő beszállítását igyekszik minimalizálni, a helyben rendelkezésre álló természeti és társadalmi erőforrásokat azokkal csak a legszükségesebb mértékben kiegészíteni. • A térfunkciók (védelem, valamint termelési és fogyasztási célú környezethasználat) harmóniájára törekvő földhasználat, térstruktúra kialakítása, az ágazati arányok ökológiai harmonizációja; • Emberléptékűség, üzem- és táblaméretek megválasztása, a tér strukturálása ökológiai, talajvédelmi szempontok, tradíciók, kultúrökológiai, tájképi, esztétikai, gazdasági, termelési, valamint technológiai szempontok szerint; • Körfolyamatokra épülő agrárökoszisztémák használata, az üzemen, illetve a régión belüli ciklusok fenntartása;
27
• A diverzitást (sokszínűséget) védő, speciális minőséget előállító, foglalkoztatást biztosító és a termőhely adottságainak – termelési potenciáljának, illetve környezeti érzékenységének, sérülékenységének – megfelelő intenzitású gazdálkodási rendszerek alkalmazása, amelyek – különösen védett és/vagy érzékeny természeti területeink fenntartásában és hasznosításában – ismét meghatározóak kell, hogy legyenek; • Táji, termőhelyi alkalmazkodás a következő fő területeken: ‒ a tájnak megfelelő agrobiodiverzitás fenntartása, gazdálkodási struktúra kialakítása, tájba illő biológiai alapok (növényfaj- és fajtaszerkezet) megteremtése, azok társítása, vetésváltásba, vetésforgóba illesztése (sokszínűség az egyoldalúság, pl. monokultúra helyett); ‒ természeti nagytájanként és tájanként differenciált agrotechnika (talajművelés, talajvédelem, talajerő-gazdálkodás, trágyázás, szervesanyaggazdálkodás, vetés, növényápolás, növényvédelem, betakarítás) alkalmazása, amely a lehető legteljesebb mértékben alkalmazkodik a helyi agroökológiai adottságokhoz; ‒ a tájak eltérő növényi produkciója, ökológiai állateltartó képessége és állatlétszáma közti harmónia megteremtése; ‒ ősi és őshonos vagy régen honosult haszonállataink és tájba illő, a tájak adottságaihoz alkalmazkodó tartási rendszereik felkarolása, ismételt elterjesztése; ‒ a parasztság, a vidéki népesség gazdává tétele, a helyi közösségekre, munkaerőre és értékekre építő gazdálkodási rendszerek használata.10 Keresse társkiadványunkat a SZÖVET szerkesztésében: Helyi Termelés – Helyi fogyasztás, Helyi Termékek EGÉSZSÉGESEN!
10 Ángyán József: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10103/ ch06s03.html
28
