jjxi'.'r^a ':4'0 ); ír ; ^71

jjxi'.'r^A

;

^71

':4'0

);

W)

ír

^\^

A^

TÖKEDÉKEK GRÓF SZÉCHENYI ISTYÁN FENNMARADT KÉZIRATAIBÓL.

KÖZLI

ELS

KÖTET.

H XJ T^ N I ^.

PESTEN.

KIADJA HECKENAST GUSZTÁV. MDCCCLVIII.

—

HUNNIA. Nüg^Qw

IRTA

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN 1835-ben.

PESTEN.

KIADJA HECKENAST GUSZTÁV.

'3

S g /^ 57S

Pest, 1858. Nyomatott Landerer és Heckenastnál.

ELSZÓ. midn

a család körébl váratlanul elkölrokon, tán atya szekrényében a bus hátrahagyottak iratokra akadnak, hol feljegyezve van sok üdvös gondolat és óhajtás, mit a kedves távozó élö szóval többé cl nem mondhatott; s mint egy nemes indulatú, s boldogitni törekv végrendelet, melyet a oly édes meghálás utódok véletlenül felfedeznek rendülést okozhatott minden kegyeletes hazafiúi kebelben a hir, hogy a magyar nemzet egyik legnagyobb jóltevjének, felejthetetlen Széchenyinknek, irói tevékenysége korából nevezetes csomó kiadatlan kézirata maradt fenn, mely számtalan legkülönfélébb feliratokkal ellátott jegyzetet, eszmetöredéket, munkatervezetet s nagylíecsü anyag-gyüjteményt foglal magában, mik között a ,jHunma"^ és ^^ Budapesti por és sár^^ czimü dolgozat is találtatott. Ez utóbbi két rendbeli kéziratot a méltóságos grófi Család kegyes vala nekem átengedni. A kitüntetést, melyre ez által csekély személyem méltatva ln, nem tekinthetem s nem is tekintem egyébnek, mint ama rendületlen hség és tisztelet kegyes elismerésének, mely ly el a legtisztább jellem hazafi, s a legnagyobb Magyarnak az érdekek loyális kiegyenlitésére törekv bölcs politikájához, és sikerre

Mint

töz drága

;

—

VI

munkás, praktikus irányához, bár mint legutolsó napszámos, mindvégiglen ragaszkodtam.

tektetett,

Polgári bnt követnék el azonban, ha nem sietnék a nagyszivü ajándok birtokát hazámmal mielbb megosztani s a nemzet kezébe juttatni mielbb azt, mi egykor számára készült. Mert ámbár a „Hunnia^', mely 1835 körül és a ,,Budapesti por és sár'\ mely néhány évvel késbb Íratott, az egykorú idnek s egészen más viszonyoknak voltak szánva, s még több helyek és indokoló tájékozások kihagyása után is nemiek azokban, (kivált az elsbbikben) már-már elavultaknak tekinthetk; s ámbár azok, mint észre vehetni, sem egészen befejezve,

sem sajtó alá teljesen elkészítve még nem valának, hanem a nagy hazafinak mind az irói pályán egyéb közleményeivel, mind a gyakorlati és cselekvési téren volt nagy elfoglaltsága mellett bevégzetlenül maradtak mindazonáltal a forró hálában melyét itt a méltóságos grófi Családnak e kéziratok kegyes átengedé,

:

nyilván kijelenteni hazafiúi kötelességemnek tartok, kétségkívül az összes magyar közönség teljes szivbl fog velem osztani, s e töredékek közrebocsátását meleg részvéttel fogadandja, nemcsak azért, seért

mert azokban a nemzet javáért küzd legnagyobb lélek dics ereklyéjét birandja, hanem mivel amaz eszmetöredékek közlése még ma is sok tekintetben nagy érdek, st üdvös a magyar közönségre nézve, és az elavultak, a mostani idkre nem illk mellett bennök még mindig elég el-nem-avult és örök idkre szóló van; se kéziratok is szintúgy, mint a nemes grófnak egyéb kinyomatott munkái ép oly érdekes, mint tanulságos eredetiséggel, igazsággal s lelkességgel sat. egyiránt bvelkednek, s mig a jöv kötetban megjelenend j,Budapesti por és sár^^ még sokáig korszer oktatást és tanácsot osztogat az élet és cultura egyik legfontosb elemének megismertetése s

—

—

—

VII

megszerezhetése

végett, az alatt a másik,

^Munnia^^

menti meg. Nyolcz század lefolyása alatt ugyanis e kézirat az els, mely tüzetesen kimondja és megmutatja, hogy a magyar nemzet és nemzetiség létét s életgyö-

ugy szólván a nemzet

,becsületét^

kerét mindenek felett a holt diák nyelv hivatalos volta döntötte sorvadásba. Bár mily közel feküdt is e folyvást halálosabb kimenetellel fenyeget seb felfedezhetése, s habár hovatovább mindinkább érezte a nemzet gondolkozó része a sajgó fájdalmat, és a napról napra észre-

—

vehetbb

sorvadást, mégis valami fatalistikus vakság mintegy láthatatlanná tévé a forrást, honnét a baj eredt.

Nyugati szomszédságában köröskörül a magyar szemlátomást tapasztalta minden nemzet szellemi és irodalmi emelkedését. Egyiránt lerázta magáról mindegyik a római nyelv igáját, s visszahelyezé saját anyanyelvét si jogába. Maga az úgynevezett római szent birodalom a német nemzet erre tán az els példát adta, mert mint a speyeri krónika tanúsítja *), 1236-ban már a német birodalmi gylés határozatai német nyelven Írattak hártyára, s hirdettettek ki; s ugyanazon krónika szerint Fejedelmeink dics se Habsburg Rudolf császár, megparancsolta Németországban, hogy a nemességnek a diák nyelvben való járatlansága miatt, azontúl a Fejedelmek és Pápák rendeletei s oklevelei, mellzve a római nyelvet, németül bocsáttassanak közre, s a szerzdések sat. is a jegyzk által német nyelven készíttessenek. Valamint a német, ugy a franczia, lengyel, angol, st az olasz is már a 14-ík században saját anya,

,

—

*) Chronica dcr freyen Reichs-Statt Speyr durch ChristophoFrancofurti ad M. 1612. Cap. CVII.

rum Lehman.

—

VIII

nyelvével élt a közügyekben, söt még a Pápa is, a római anyaszentegyház feje, mellzve a diplomatia terén az egyház nyelvét, követeivel olaszul levelezett. Egyedül a magyar ragaszkodott megátalkodottan a latán nyelvhez; s mig igen természetesnek hitte a magyar, hogy még a Hunyadyak korában is a magyar cancellária és törvényhozás, söt magok a magyar egyházi és világi Országnagyok által nemcsak a szomszéd német államok ügyeiben, hanem a hazai német városokkal szemközt is közlekedési nyelvül többnyire a német alkalmaztatott, ugyanakkor, s ugyancsak tisztán magyarokból álló egyházi és világi kormányférfiak részérl nem látta senki a természettel ellenkeznek, az egyedül magyarul ért és tanácskozó nép, nemesség, és városok irányában kizárólag latán kormányzási nyelvvel élni. A tudománypártoló Hunyady Mátyás^ és világhír budai könyvtára a magyar nevet szellemi fénykörrel is dicsité, de a nemzetiség tekintetébl, a hagyományos diák utón maradva, bizonyosan nem gyanitá a nagy király, hogy a fényes palotában, a világ minden részeibl összegyjtött tudományhalmaz, még ha gyászos sorsát a mohácsi vész után kikerülte volna is, a nemzeti miveldésre nézve holt kincs és medd áldozat leendett, ha annak összes tartalma a

—

nemzet anyanyelvébe át nem tornán

nem

ültettetik, s az

él

csa-

szivároghat szét a nemzet minden ré-

tegébe.

A tartozó kegyelet csorbája nélkül Írhatta tehát a német Spittler (II. köt. 285. 1.) a magyar Hunyady Mátyásról szólva „Kein Auf klarungs-Versuch wirkt auf die voUe Masse der Nation selbst, wenn nicht vielfache Verbindung und wechselweise Communication der Einwohner des Reichs befördert und sicher gemacht, auch das Stúdium der Mutter sprache machtig gehobeit wird, Ein einziger recht guter magyarischer :

—

IX

würde zehnmahl mehr gewirkl habén ah denen der König so viel Gules Ihat'"'. A magyar nyelv mindenütt ottlion volt; a családi élet csendes tzhelyénél szintúgy, mint a liarczmezön, s a megyék és törvényhozók tanácskozásai közt nom kevesbbé, mint az Isten egyházában; s a királyi udvar fényes ünnepélyeinek legfbb részét mindig a magyar dallamok és harczi énekek kéSchriftsteller

^

allé die Laleiner,

pezték.

Egyedül

az országlrís szentélyébe s az iskolákba bocsáttatott az anyanyelv, épen azon két körbe nem, honnét az élö nemzetiség politikai s tudomá-

nem

nyos súlyát nyerheti vala. Pedig ha szükségesnek látszatott is a sok nyelv országban a kormányzásra valamely közös nyelvet választani, arra minden esetre az uralkodó s legszámosb népfaj nyelvének több joga volt, mint az idegen rómainak, mely tovább-fejlésében az élö nem-

—

zetek nyelvével

amúgy sem

tarthatott lépést.

S valamint az olaszok, németek, francziák és angolok a római nyelv kikép- s bevégzettségében sem mentséget nem kerestek, sem ürügyet nem találtak, saját államaikban anyanyelvük elhanyagolására, vagy ugy annak épen kizárására természetes jogaiból, sokszorta több alapos és sürgs ok volt e polyglott országban arra, hogy a nemzet egykori fejedelmei s államférfiai a magyar nyelvnek a latinnal szemközt politikai s tudományos túlsúlyt biztosítsanak a ha-

—

zában.

Ha ugyanazon korszakban, midn Németországban a német nyelv a diák helyébe lépett, tehát körülbell az Anjou-k, s a magyar nyelv iránt különös elszeretettel viseltet Nagy Lajos korában, az országlás, hivatal és iskola nyelvéül hazánkban a magyar választatik,

—

nemzeli féltékenység^

kétségkívül a leglényegesb ok, a megsznt volna létezni, mely az

X utolsó Árpádoktól kezdve második Ulászlóig, a királyválasztások körül az országot örökös tusákra izgatta.

S ha Verböczy hármas könyve már magyar nyelven, s magyarul országlott hazában marad reánk, akkor a mohácsi vésznap emlékezetében ma csupán egy vesztett csatát, a várnainál kisebbszerüt gyászolunk. S ha azon két nevezetes szervez és teremt

—

országgylésen, mely 1715-ben

és

1723-ban

///.

Ká-

roly király idejében, a szathmári békekötés s a „pragmatica sanctio" megállapitása nyomán tartatott, az alkotott törvény és országlás nyelvéül, mint

—

minden más nemzet teendette, az anyanyelv alkalmaztatik, s nem a magyart a nemzetiséggel együtt háttérbe szoritó diák, — akkor fél századdal késbb József császár magasztos reform-tervei s a magyar nemzet geniusa közé semmi félreértés nem férkzhetett volna.

S tekinti,

tatott

ki a

magas

tökélyt, szabatosságot és szépséget

melyre nyelvünk, majd egy évezreden át folymostoha cserbenhagyás daczára s állami gyá-

molitás nélkül, feleszmélése után alig fél század alatt fejleni képes volt, könnyen beláthatja, hogy a pallérozottságnak ugyanezen foka, politikai kényszerség mellett, már századokkal ezeltt elérhet vala, s százezer ek az idegen ajkú hazai népek közül, köny-

—

nyebben, gyorsabban s örömestebb megtanulták volna testvéreiknek hasznos életrevaló nyelvét, azon idt és fáradságot megkímélve, melybe nekik a holt nyelv medd tudása került. De a diák nyelv szüksége és kizárólagossága oly rögeszmévé merevült végre az eldönt körökben, hogy még József korában is a magyar megyék a diáks nem az anya-nyelvet védték, s alig érthet logicával felirataikban a római nyelvet a nemzet nyelvének s az alkotmány oszlopának vallották Mely rög! !

—

XI

eszmétl a magyar államférfiak többsége még akkor sem tudott egészen menekülni, midn nyelvünk már varázs-szépségében virulva, a rómainak gyámsága alól irodalom és tudomány körében végkép emancipálta magát, s a diák szó a gyakorlati közélet terén gúnymosolyt idézett minden ajakra. A magyar országgylések 1790-töl bezárólag

1830-ig sokat vitatkoztak a magyar nyelv jogairól, érdekeirl s használatáról, de végleg eldönt, s az anyanyelv természetes jogait biztosító határozatra eljutni még ekkor sem tudtak, mert az országlást és iskolákat nem tekintve, a törvények nyelve még 1830-

ban

a diák maradt. S ugy látszik, az

is

e feletti

bánat és felindulás

mély belátásu nagy hazafit, gróf Széchenyi Istvánt^ jelen „Hunnia" czimü munkája, egyszersmind mint a „Stádium" folytatása Írására, melynek tán birta

a

kidolgozása s közrebocsátása nyomtatásban, utóbb csupán azért látszhatott a nemes gróf eltt feleslegnek, minthogy az 1836-iki IIL, 1840-iki IV. s az 1844-iki II. törvényczikk a nemzet óhajtásait legnagyobb részben kielégítette. Habár tehát ma a közviszonyok teljesen különbözk azoktól, melyek ösztönébl s melyek közt eme hazáíiui dolgozat (maga idejében igen korszeren) készült, mégis sokoldalú egyéb érdekkel bir az ma közönségre nézve, mindenek felett pedig a magyar is igazságos és következetes dolog, hogy e munka (a múltnak becses irodalmi hagyományait gyjt „A'eiwzeti kötiyvtár^^ példájára,) mint nyolcz század alatt az egyetlen nyilvános és tüzetes felszólalás az anyanyelv érdekében s a diák nyelv bitorlása ellen, részint történeti adat s irodalmi ereklye gyanánt, részint a lelkes szerz hálás emlékéül az enyészettl megmentessék. Azon értelmes közönség irányában, melynek ennél fogva e fleg történeti közlemény szánva van, ferészletes!)

—

XII

lesleges volna, a szellemdús Írónak nézeteit

s irányát elöbocsátottak után) a felvett kérdés taglalása körül bevezetésképen tovább indokolni. Ki a nemes gróf korábbi munkáit olvasta, figyelmeztetés nélkül is észreveendi a kiinduló pontokat, melyek öt a Hunnia irása körül vezérlék. Mindenek eltt tudta a gróf, mily nehézségekkel jár, a magyar cancelláriától kezdve lefelé a diák igazgatás, s mily sok bajt, félreértést, idö vesztést, s gyakran a végrehajtás körül is hibát és hátramaradást von a nem mindenkitl kellen értett rendelet vagy oklevél maga után, nem is tekintve azt, mily sok józan észt, tehetséget és jó akaratot zár ki e holt nyelv a közszolgálatból, s mily sok ál-tulajdonnak s butaságnak ad fonák felsöbbséget, s kényszeríti az álla-

(az

mot

félszeg

emberek szolgalatjával

élni.

Más fell

kétségtelenül az anyanyelvnek, nemzeti létünk e legmélyebb alapjának forró szeretete vezérlé a szerzt, s minden gyanúsítástól vagy félreértéstl bátran mentve hihette magát ez indítványa mellett azon imádásig emelked bensöleges hség és ragaszkodás által, mely ly el a Felséges Uralkodó Ház iránt mindvégiglen viseltetett, s mely érzelmével a a legszorosb öszhangzásban volt azon számtalanszor nyilvánított meggyzdése, hogy ama felbonthatatlan szent frigy, melylyel a „pragmatica sanctio" az austriai monarchia különböz részeit s országait, s igy hazánkat is, egymáshoz s a fels. austriai dynastíához örök idkre kötötte, ugyanazon részek és országok boldogulhatásának legmélyebb alapja s elháríthatatlan feltétele.

—

—

De e felbonthatatlan s rendületlen kapocs melgróf Széchenyi István a közös monarchia legfbb erejét, politikai súlyát s magasra fejldhetése titkát nem a külföld sympathiáíban és szövetségében, hanem az egyes, kivált túlnyomó nemzetiségeknek szellemi lett

XIII

alapon politikai kifejlesztésében, s azoknak a közös trón iránt való törhetetlen hségében s összetartásában vélte lenni. S ezen hite a nemes grófnak annál mélyebb volt mindig, minthogy ö ellentétben azon államférfiakkal, kik Austria gravitátióját Németország felé természeés anyagi, s történeti

tes politikai

osztotta

mozzanatnak tartják,

ama hazánkban

— teljes mértékben

általánosan meggyökerezett

véleményt, hogy az austriai felséges Uralkodó Ház érdeke nem volt s nem is lesz mindig ugyanaz a német érdekkel. S valamint erre a múltban számos példával szolgált a történet, ugy annak bizonyítására

minden conjeetura

s jóslat

nélkül

is

igazoló kilátást

nyújtanak az idö eshetségei. S e szempontból soha sem hitte gróf Széchenyi István tanácsosnak, az austriai monarchiát s annak különböz országait, a nyelv és ezzel járó rendszabályok által Németországgal és a német nemzettel egygyé olvasztani, s oda juttatni a birodalom lielyzetét, hogy akár mint vetélked társ jöjön Németországgal szemközt bizonytalan eredmény súrlódásba, akár hogy az idk és viszonyok forgása alatt német befolyás, szellem, er s súly alatt önkénytelen pályára s holott csupán csak rajta áll, függésbe sodortassék, Németország irányában nemcsak egészen független, hanem egyszersmind annak s az északi szláv birodalomnak határozottan imponáló nagy hatalmat alkotni, annál nagyobb mértékben minél nagyobb szellemi s nemzetgazdasági erre fejlesztetnek a monarchia egyes részei es nemzetiségei saját geniusok szerint. E nézetekhez a nemes gróf, ugy látszik, annál

—

,

ersebben ragaszkodott, minthogy minden más irányú politikai rendszert a monarchiára nézve nemcsak tévesztettnek, hanem kivihetetlennek is hitt, s minthogy t közhasznú fényes életpályáján mindenek felett ama, nagy seitl öröklött magasztos vezéreszme

XIV a virágzó Hunnia nagyságában s a magyar nemzetiség erejében a dics Fejedelmi Ház s az egyetemes közbirodalom legerösb s legtartósb oszlopát lelkesité

épitni

:

fel.

S gróf Széchenyi Istvánnak e politikai hitére, Magyarországnak azon kori közjogi törvényes állapotja, a legitimitás pecsétjét ütötte. Szükségesnek látszott ennyit azok számára, kik a felejthetetlen hazafinak e más viszonyok közt irt nagybecs munkáját olvasni fogják, történeti tájékozásul elöbocsátani, azon bens óhajtást csatolván az igénytelen sorokhoz vajha a nagyszivü méltóságos grófi Család, a halhatatlan iró fennmaradt, bár rhapsodikus kéziratai közül is az alkalmasoknak közzétételét szintén megengedni méltóztatnék.

—

—

:

,

Pesten, május 16-án 1858.

Török János, a

magyar akadémia

tagja.

HUNNIA.

A „Stádium"

els részében a tizenkét javaslatnak

csak kilenczét fejtegettem, több helytt világosan nyi-

latkoztatván

azt,

hogy valamint Ítéletem

szerint,

bármi jobb rendszernek egy-egy kedvencz karikáját kivenni

azt a régibe helyezni haszonnal

s

hanem minden

nem

lehet,

javításnál az uj rendszert egész egy-

befüggésében átvenni egyszerre kell, ugy kilencz vaslatom

a hátralev

is

köttetésben van, hogy hozatala nélkül

nem

hárommal

amazok

ja-

oly szoros össze-

felszentelése ezek be-

csak üdvös következéseket

nem

szülne, söt az egészet nyilvános veszélybe döntené.

Ugyanis kétséget nem szenved „Még szaporáb-

ban vetkeztetne minket a gyorsabb

elevenebb

élet s

mozgás minden nemzetiségn kbül, sajátságunkbul

—

mint a mai

hála az Egeknek, többé

dozó, de mintegy

lábbadozó Gr.

Széchenyi

lét, I.

—

halálos

ha

nem

ki,

herva-

betegség után csak most

legnagyobb

kincsünk, honi »

nem

Jiyelvünk,

közvetlen

törvény oltalma

a

)

alatt.^^

E Írva,

lenne

sorok nagy részben és

már 1831-ben meg voltak

ha az ismert akadály közbe nem jöttével

1832-ben közönség elébe kerülhetnek vala,

nem

volna akkor az 1835-ik év a természeti rend

állott

megkezdésére oly

midn már

idöelötti szinben,

1835-ben éltünk,

Nem

fogja hinni,

s

nem-nem

mint

láttuk.

fogja hihetni az utó-

álomba merül ten majd

kor! Halálos

látszatott,

szivünk lelkünk leg-

még sem

forróbb vágyait teljesítve

már

—

a nemzetek sorábul a Magyar.

ki vala törülve

Buta önfeledés-

ben lábaival tapodta a mi emberek közt legszentebb, ,

—

s

szinte csak ez vala életének jele. Virradni

kezd

egy szebb hajnal,

nj lelkesedés ébred,

retet égi tüze,

feltámad hamvaibul az egész embe-

riség

közt

8

még

soha

korra. O, kinek

nem

értheti,

*)

Az

lamrendszer szágra nézve

is

honsze-

nines

nem

fejtheté ki

hazája, nincs

magát

férfiiii

honi bölcsje,

mily kín, mily öröm, mily téboly odásig

íiusztiiai íi

a

egy nemzet, mely ezer viszontagsági

diszére

soha,

gynl

közbirotlalomban 1849 óta életbe léptetett

c.<ászárí

a lötrényho:iás és végrehajtás hatalmát,

kir. Apóst. Felséíje

uj

ál-

államíó személyében öszpontositván Magyaror-

—

miután

cs.

mngyarországi körútja bevégeztével azon legfelsbb

akaratát nyilt paranes alakjában kimondotta

,

hogy a különböz nemze-

tiségek nyelve és sajátságai sértetlenül megriztessenek, igen természeszetes, hogy a

magyar nyelv most

nyilatkozó törvény oltalma alatt

is

áll.

a Fejedelem legmagasb akaratjában

T. J.

kiinagyarázhatUui

érzés

mélyebb

s

meredve

látni; s lenni

imádni

mélyebbre sülyedni,

mint fordul az tul

:

s

!

hazát, azt

végkép

—

élet nélkül

így téré sirhantjá-

nemzetünk ismét az élk közé.

él

S bágyadt, csak gyengén zafiakra, mily

magyarokra

mily ha-

léte közt

szégyen, ó min-

talált!

den emberi diszbül kivetkezett magaviselet

Sokan

!

boszonkodva fogadák az ismét megjelent, alattomban tára, s

iiiiiid

tanuja, mint ébred!

viszont

élet felé vissza

a

st

s

nem

titkon, de nyilván, az egész világ lát-

kérkedve, vissza

tasziták

s

a

h^gvilágosb nap alatt lökék

dohos koporsója

alá.

Ennyit,

el

ily

iszonyút mivelhet az ál-tanulás, az ál-nevelés által lebilincselt szolga

ember!

Mit kivánt az ország képviselinek része kivánt?

Hogy végre magyarul

szóljon

Mit

?

magyar?

a

Korántsem! Ismervén sokakban a gyermekkortul nosan becsepegtetett

latin

tudományt,

s

kí-

igy éhez na-

gyobb vonzódást, mint hazához, mint természethez, ennyit tetit.

nem

mert, ennyire

nem emelte

szerény tekin-

Kérte csak egy része a hazának a hazának má-

sik részét.

esedezést,

„Engedne

hogy végre ,Magyarok* közé a holt

nyelv helyibe az

*) Itt a

felírást a fejedelemhez, alázatos

él magyart

lehessen behozni!"*)

nemes gróf azon versengést

érti,

mely 1830

és

a fels és alsóház közt a pozsonyi országgylésen támadt

nyelvnek kizárólagos alkalmazása

latin

felett és

törvényhozásban

1*

.

,

1836-ban a

magyar T. J.

Hiszed-e külföldi, bár hol van

is

hogy

dek fagyos határitól

le

dön történhetik? S

lásd, ilyes az én

nem

a forró övig,

hazád a Hebriilyes e föl-

hazámban csak

régiben történt! Esedezett egy rész, melyet ezért

nem

ábrándozónak csúfoltak,

idegen,

nem

külföld,

de honunk szülte, anyaföldünk táplálta vérrokonink köre eltt

:

„Nemzeti nyelvünk használását ne

gadná nemzetünkbül

ki."

De

hasztalan.

A

ta-

tagadók

része gúnykaczajra fakadt s szánakozási mosolygással

tajtékzá be a legszentebb vágyókat; része

már rég

kivé tkez tetve a nemzet minden sajátságibul, boszon-

kodva, haragra gyúlva veté vissza, mint éretlen-kor hiu

viszketegségit, azt, a mit annyi századok eltt

hoztak, s annyi

dink e

idtül fogva keservesen riztek el-

— Anyanyelvünket!

Több hónapig

gyalázat versenye a valóban

disztelenité

szerencsétlen hazát!

Esedezés, és megtagadás; a szivnek legmelegebb, leg-

szintébb ömledezési, zethez

s

fagyos visszavonulás; a nem-

hü ragaszkodás

és

annak szívtelen visszal-

kése; a természeti törvények tiszta magyarázata, és

a rabulai s sophistai szrszálhasogatások

— ily fegy-

verekkel vívott a tágkebel a szüklelküség ellen,

még ma ha fels parancs nem

s ta-

nácsinkban, ugy hiszem,

is

hasztalan,

jön „megszüntetni

valahára e szégyenpört."

vína sikeretlen,

Magyarország lakosa sok nyelv, sok vallású. Türödelem türödelmet

szül.

És ha azért az Austriai köz-

nem tehet más vallás el-

birodalom Fejedelme mély bölcseségében jobbat, mint egy vallást sem pártolni

nyomására, helyesszinünek (plausible) türödelem

is,

azon

látszik

melynél fogva az Austriai birodalom

különféle népeinek nyelvei és sajátsági szabad gyako-

rolhatásában háboritlanul meghagyassanak.

Elérthet azért, ha nem-magyar különösen nem kedveli

is

a

magyar

get engedni

magyar

nem

felett

elssé-

akar.

De hogy Magyar

szegzi

magát

szó ellen, olyasrul

még nem

példa

annak a többi

szót, s

volt.

ugy hiszem emberek közt

Csalárd, hazaáruló minden id-

ben, minden nemzetek közt létezett;

minden nemzeti sajátságibul

(inként, s

maga

vetkez-

volna ki magát, ki odahagyván az anyanyelvet,

tette

felejtvén mindent,

maga magát zeivel

—

de olyast, ki

mi becsületes embert hónához

köt,

törülte ki hazafiai sorábul, s saját ke-

nyomta legyen korcsság czimerét homlokára,

olyast, járd be laktekénk

mind négy

vidékit bár,

csak Hunnia földje tudott teremteni.

Nézd a Görögöt. Századokig görbedett a Török irgalmatlan járma alatt. pusztulni

Veszni látá szép hazáját,

minden vagyonát.

A

mi

kínt tudatlanság s

vak fanatismus békói halandóval csak éreztetni képesek

:

azt

mind szenvedte

ö;

és súlyos

haladó ideje alatt mind mélyebl^

s

századok alig

mélyebbre

sü-

lyesztetvén

már-már oda

becsülettül:

is

megvetési, a

tárgygyá

báival,

pedig

Ítéletében

De

lön.

csak

nemzetiségét,

nem

semmi

bálványzását

meggyzni, megsemmisítni;

tudta

él.

ember

lelkesb

anyanyelve

,

még

megfosztva a mindemiapinak szemében

mély szánakozási anyaföldje

jutott, hol mindentül,

ím minden

hi-

minden elfogultságival feltámada megint

és

és

Adja a Mindenható, hogy a még most virágokkal

körülfont

s

ekép láthatlan

uj lánczai

ne váljanak va-

laha szorosb és feloldhatlanabb kötelékekké, *)

mint

milyen a vad Ozmán járma vala egykor

Nézzed az Olaszt, nézzed a Lengyelt, öröki

vi-

szálkodások miatt egymás közt megszakadván elvesz-

mindkettt egy nemzeti

ték önállóságukat. Es mégis

nyelv egyesíti, és

egy

szellem,

muvá bennök azon

szent

tüz,

nem

égett

még

ha-

mely ha gondosan

ápoltatik, századok viszontagságait túlélni képes.

Tekintsed az emberiség minden felekezetit régi

idben

és

most

nemzetiségek által

tapasztalni fogod,

id és véletlen, s

hogy legszámosb

idegenekkeli súrlódások

végre hatalmasb nemzetek fénykörében (nimbus)

A

*)

az oly

:

lelkes

kedvez

szerz nem alaptalanul a

felett látszik

aggódni

színben mutatkozó orosz pártfogás és befolyás,

csupán a vallásrokonság szine alatt gyakoroltatik

,

—

,

hogy mely

idvel még szo-

görög nemzetiségnek oly alkotmányos kifejldését mely az Orosztól való függést idvel megsemmisítené, s az oroszországi többi szláv népekkel az alkotmányos eszméket megked-

rosb és közvetlenebb leend,

s

a

—

,

veltetné

,

—

lehetlng gátolni fogja.

T. J.

elolvadtak,

s

hogy csak kevés nemzet emelkedett

azon magas lépcsre, mely az emberiség

A

gének fokát képezi. példáival viszont, kal,

s

fel

kifejlettsé-

nemzetek egybekeveredése

azon elfajzások

s

elkorcsulások-

melyek nyomorúság! közt oly sok nép hervadoz,

emberi évrajzink minden lapjain, minden soraiban lálkozunk.

ta-

De hogy meggondolva, tanácskozva maga

döfte legyen valaha agy nemzet

is

a

megsennnítö va-

sat saját szivén keresztül, ily hír, ily herostrati tett

csak

Árpád maradékira jusson?

Ha magyarság maga magátul föld

olvadoz, és a kül-

nagyobb értelmi súlya, természetébül,

sajátsá-

gibul a helyett, hogy ezeket nemesítné, tökéletesítné,

mindinkább csak emészt lenség

már

ez

is;

s

és ró, mily

nem

nagy szerencsét-

a boszús ég átka-e,

utolsó kincsünk vesztét, szülgyilkosokként

magunk

hogy

még mi

sürgessük, mi segítsük elé leginkább? Mily

elfogultság, mily elleni tettre?

mánia hajthat minket

ily

természet-

Hiszszük tán, jobban megbecsül az ide-

gen, ha honunk iránt részvétlenséget, hidegséget

mu-

tatunk, és nemzetünkön tapodunk? hiszszük, a hazá-

hoz hivtelent, a honárulót ö magasbra emelendi?

nem! Legyünk

meggyzdve,

csalni

akarnak

O

íizok, s

ennenes czéluk elérésére használni, kik olfajulásunks

korcsosodásunkat dicsérik. Valamint mi nem tudunk

romlatlan fiatalsági létünkben becsülni olyast, ki ha-

nem hü

ugy a romlatlan

itélö

minket

tud valóban becsülni, ha honunkat

nem

tiszteljük;

zájának

fiatal

fia,

romlatlan létünkben,

nyui és avasul

el

mondom; most hány

se

sava-

mind azon törvényi sophismák

és

szokási enségek rutságitul, melyeket éltünk haladtával

mindennap látunk

és tapasztalunk köröttünk, s

melyeknek mérges leheletétül a legnagyobb óvás alig

is

menthet meg.

A

hazai rendek barátságos összetartás

melynél fogva egyik trné a másik hibáit

ervel vívnának elre, visszavonulva

s

helyett, s

közös

egymásnak

hátat fordítva, ellenséges indulattal viseltetnek egy-

más

iránt.

A

külfóldiesen kimi véltebb neveti az itthon

nttnek

általános ügyetlen

seletét.

S van

is,

nem

golt rendéi közt oly

vagy bárdolatlan magavi-

tagadhatni, honosink kiváltsá-

nagyszámú

kább roszul faragott

fel-

társ,

faragatlan,

vagy

in-

vagy jobban mondva lény

— mert soha társnak ilyest jó nevelés nem kivánna, — hogy szinte egy haza se dicsekedhetik ilyféle egymik roppantabb népességével. Még a carricaturánál is

roszabbak, mert ez annak kitüntet jeleit teszi

lágba, kit képez, de honosink ezen elálmosodott,

viel-

kappanult serege közt kitüntet küls alig van.

Az idehaza jártasabb

viszont legkisebb figye-

lemre sem méltatja azon elsbbségeket, melyekkel

megint a most emiitett

S igaz, legtöbb-

áll felette.

ször ezen egész elsbbség egy kis francziára, félig-

ineddigi angolra,

s

a külföldön nyert némi szebb szo-

kási fogásokra terjed.

Már

elfogulatlan itélö eltt mi, vagy inkább ki

nevetségesebb kérdem ,

hagyván

ei'edeti

?

A

durva de

ban, se németben

nem

hazai miveletlen-e

férfiul tartását, se

járván,

még

kor kell kabát, mikor frak, mikor czipö; ki oly

mély

s

téli

sem

ki el-

magyar-

tudja, mi-

csizma, mikor

annyi bókokban hajtogatja ma-

gát csak egy látogatásnál

tend

azt

,

is,

mint más tán egész

esz-

lovagolni, se vivni, se tánezolni, se

alatt; se

úszni, se legkisebb

gymnastikához nem tud; egy-két

nap utáni viszonlátáskor émelygésig csókolgatja és nyalja egyik a másikat; ki, ha a tisztaságot tekintjük

egy kissé szorosabban, tán az égnek legkevesebb zel

él

teremtése; ki társaságban

niikép fordulni,

nem

s

nem tud merre

és

ekép mindig tulságokban a szebb

jelenlétében, tiilszerény ségbül

vagy hallgatva

víz-

áll az ajtó mellett,

,

tán tlhiuságbul

vagy korlátot nem

ismervén, betyár zablátlanságban keresi eredetiségét?

Ez nevetséges-e vagy s

Excellentissimus viszont

vagy ha

érti is,

az,

nem

ha az Illustrissimus érti az

anyanyelvet,

gyermekeit, kivált leányait arra

nem

oktatja; a

hazában soha nincs, ha jószágin nem, a

vedelmek

elvitelére; hazai

esetben

nem

járul,

jö-

dolgokhoz soha és semmi

közügyekben legkisebb

részt

nem

10 vesz, de egész hatáskörét,

elég esze nincs,

nem LucuUusként, mert éhez

hanem oláh bojárként egy-egy jobb

szakács, egy-egy bujább örömleány tartásában

leli!

Vájjon melyik keserbb gúny a hazafira, az em-

kérdem?

berre,

Elég van, tán sok gadni akarni is,

a

—

a

is

—

zásra söt gylöletre méltó,

Van szánakomin nem lehet eléggé

sirni kell. s

a

De mind ebbl mit következtethetünk? Leg-

kisebbet sem. Azért,

mert egy rész általában ka-

czagja a másikat, ez pedig általában gylöli azt,

nem ban

ta-

min hazánkban kaczagni, de olyas

min keser könyeket

pirulni.

mily gyávaság ezt

s

még

következik, hogy az egyik és másik rész általá-

— mint

azt a felekezeti

indulat

gásra, gylöletre méltó lenne.

következnék megint ~ebböl? volt éltének

De ha

Nem

nézi

az volna

s

kaczais,

több. Mert ki

némi pillanatiban már kaczagásra,

gylöletre méltó? Nyúljunk keblünkbe, magasat,

—

s

mi

nem söt

ugorjunk

harsány hálát kiáltsunk az egekbe, ha va-

lóban csupán nevetségesek valánk!

A

szántóvet tartása jobb Ízlés, mert a termé-

szet szabályihoz közelebb áll.

szeren

szól,

Ö

férfiasan lépdel, egy-

komoly magaviselete hiábavaló handa-

bandát nem ismer, istenhoztája nem csókkal, hanem kézfogással jár,

sat.

11

Mi szerencsétlen privilegiáltak elhagytuk (iink

durva de büszke

Nem

férfiasságát.

már közénk jobban, mint

eldö-

illenék ez

is

sziklaormi vagy mocsárárki

vár fogna mai juhászkodásunkhoz

De

illeni.

a jobb

Ízlést,

azon szebb divatokat, melyek szerint mind a

lélek,

mind

a test tulajdoni leheti'jségig fejtetnek

még nem fogtuk már

tar

képviselink része, és néhánya

fvel, csak tavai tanult úszni, feleségeik

sze csak tavai

részérl pedig lét

fel;

közt

magyarul

még

ki,

sat.

A

ré-

másik tábla tagjainak

sem mondhatni. 8 ekép két

ezt

vagyunk, mi nemzetek

életére

legveszc-

delmesb.

Ugyanis miveltebbeink szégyenlik a nemzet jasodott létét, melyben a

Magyar

mészet azon vad, de ers

lia,

se

nem többé

elal-

a ter-

a milyen ezeltt vala, se

nem ura még a vad természetnek értelmi súlya által, hanem közepére sülyedvén azon magas és ezen még

még most még nem ha-

sokkal magasb nemzeti foknak, durva ugyan is,

de többé

talmas. látott

A

nem ers,

elbízott

helyett azonban

már, de

hogy a miveltebb, a többet

jobb útra vezetné az itthoni bátram arad tat, és

cszközlene többekkel összetartva fordulást, mit

lá-

tunk? Járják-e a megyei gyléseket frendeink?

A

De annál többet izzadnak

az

hivatal nélküliek alig.

országgyléseken, ugy-e? Izzadnak,

igaz, eleinte

azon

szalmatüz mellett egy kissé, melyet gyújtanak, de aztán

midn

ez

meg szaporán

elaludt,

mindenrl gon-

12

dolkoznak inkább, mint a honi dolgokról, és egy

fürd, egy mulatságos külföldi

út, de

egy nyúl, egy

róka érdekesb tárgy elttük, mint a haza!

tal

Az alsóbb rendek pedig legellenségesb indulatviseltetnek a fbb rendek ellen. Ezen szó ,Mácr.

nás' a

nemesség közt gylölet tárgyává ln,

és elég

a legigazságtalanabb indulatok ébresztésére.

De

vájjon annyival roszabb-e a frend, mint az

alsóbb? Mik azon nagy hibái,

viszont a nemesség-

s

nek mik azon különös erényei, melyek

gylöletet,

megvetést némileg igazolhatnának

ily sokszori

A

ily

nemesség

több vagyonát, ban,

nem

veti

a honi

irigyli

a

mágnásnak általánosan

azt veti szemére

s

r

„Nem

él hazájá-

áldoz elmenetelére, elkülföldisedik

szokásokat

sat."

De

ok-e a becsmérlésre, gylöletre,

vájjon a

s

,

magyar nemes végtelenül szaporodik

végpusztulás kénytelen. *)

tokát?

nem

a

)

A

A nemes

gróf

szerint a

virrasztani

vette tán el a nemesség bir-

fosztotta

itt

in-

szoros igazsággal a

meg

fleg a nemes

még most sem

Vagy

vagyonától?

inkább azon constitutionalis

azon ?7iiinmu>n-t'óryéuy

mágnás

és végtelenül

elbb-utóbb ránk

mágnás

mágnás

volt-e

•

napját

meg-

nem-e

s

kább a magyar Constitutio hiányai melyek

mi mathesisi

s

az irigység helyes

tán oka a nemesség elszegénylésének

osztja vagyonát, a

is?

(!)

eldarabo-

föld eldarabolását érti

gítol, a

vedel mc're az ISSVc-iki országgylésen ké>
,

melyet

minó a jobbágy-telkek T. J.

lás oka,

hogy a

kis portiójával

többé

nem

bíró azt

tehetösbnek eladni kénytelen vala?

A

jószágok tisztázása a nagy szám eltt azon

—

mely általán fogva a mágnásságot számos nagybirtoka nemes is csak any-

szívtelen tett,

holott felette nyit vétett

— a legfeketébb

szinbe

állitja.

De

vájjon

mi oka ismét azon purizáló kedvnek, mely minden nagy birtokosban, akár mágnás, akár nem, kivált ha jó gazda, oly

nagy mértékben vétetik

észre, s

honunk-

ban határtalanul nagyobban mint Európa bármely vidékén. Vájjon

mi ennek oka? Tán az a bolond

szély, rendszerint két,

három st néha

tizszer

is

sze-

any-

nyit adni ogy hiábavalóságért, mint a mennyit ér;

vagy tán nem a hiányos Constitutio-e a gyökérok? Constitutio, kis

A

melynek tekervényei miatt egyetlenegy

compossessor

is

sok jószágra nézve

nem

ritkán

egy nap nagyobb alkalmatlanság, több baj, nagyobb szerencsétlenség okozója, mint

egy évtized minden

mennykövi, s netalán együttvéve a határban. Es ilyes al-

szárazsági, jégesi, áradási,

néhai haramiái

is

kalmatlanságtól megmenekedni ne legyen szabad?

Mily képtelenség!

A

hiányos Constitutio oka, hogy

eddigelé minden compossessoratus, az egész ország-

ban tán egyet

se véve ki, felette

keser

birtok vala.*)

Midn sorok Írattak, meg az aviticitás módosítására semmi nem volt, — s az arányositási, tagositási és elkiilönzési törvények még nem léptek életbe. T. J. *)

kilátás

14

És azért mind addig, mig ebben egy javitott alkot-

mány mást nem

ha tehetsége

lekszik,

szentet

rendel, minden birtokos helyesen cse-

is

mindenkit,

szerint

kipurizál határából. S vájjon

uri

semmi

„Nem De kérdem

közbe-

rendszerint szentek -e eféle

szolgák,

vagy inkább szolgaurak;

vagy nincsenek-e néha olyanok kik eltt

itt

—

vetleg legyen kérdve elaljasodott

—

még egy

köztünk, kikben és

is

szent nincs?

él

hazájában a mágnás," ezt neheztelik.

—

s

már valóban

indulatosságtalan vizsgálat

s

van az elfogulatlan,

itt

tanácskozás ideje

a hazai hátramaradás és aljas lét-e

— nem

legfbb oka, hogy

sokan, kik szert tehetnek rá, inkább odakinn laknak,

mint idebenn? Az emberi-nem

vissz atarthatlan eseng

több, jobb, olcsóbb, testi és lelki táplálék után. És

honunk nyugoti valljuk és

szélén indulván csak egy kicsit ki,

meg, nem találunk-e, kivált ha még tovább

tovább haladunk, minden lépten több, jobb és

ol-

mint honunk sok

ré-

csóbb

testi

és lelki táplálékot,

szeiben, hol itt-ott egy négyszeg mérföldön egy szál

egyenes

fa,

de bizony

mondom, még

tökéletesen kimivelt okos

ember

tán egyetlenegy

sincs.

És ugyan a

nemes ember, ha

üli is

vájjon miért üli?

Tán hazaszeretetbl, tán azon

szorgalmatosabban

(!)

a hazát, forró

kívánatból, törvényinket kifejtve, szokásinkat nemesítve, erkölcsinket javitva látni?

tán azért, mert mozdulni rest,

s

Nevetség!

nem

Inkább

szereti az oda-

15

küunt, mivel ö ott 8emmi, idebenn pedig olcsó a hiúsági tömjí^ii. S hát

nemesek épen nem rándulnak

ki

a szomszéd földre? de oda rendszerint tapasztalás vé-

mennek-e

gett

kérdem, vagy tán csak múlatás,

ki,

múlatás, és mindig csak múlatás végett?

„Nem

mágnás hona elmenete-

eleget a

Ezt mondják; de ugyan igazsággal-e, és

lére.''

ily

áldoz

még

olyakhoz, kik

sz(')

illik-e

kevesebbet áldoznak? En

mágnás létemre nem átallottam több munkáimban hátramaradásunk

tudom, :

ok;

8

nem

nagyon

a lepleget

de

nem

bennök a még hathatósb

„vizsgálni, nincs-e tán

azért

esett,

egynek eszébe azon nagylelk

jutott-e csak

nyit tán r(')l

rendeknek tulajdo-

Ez sok wem-förendünek jóizün

nitni.

tett

fbb

okait a

i'6

tehetek arról, ha a szerénység törvéis

megsértvén,

fol.

itt

én rántom nemiek

Nézzük alapitványainkat rendre,

nézzük a csak most telepitett Tudományos Társaságot.

A

számok nem csalnak

s

nem

vitatási tárgyak.

Egyes nemes ember, nemesi közönségek áldozatit l(')ban

va-

csekély mérlegben fogjuk találni. Pedig hány

nemes birtokos van, csak tekintsük a magyar kanaán földjét a

Bánságot, Bácskát

többet nyom, 1

2 süt

— ha

24 báró

sat.,

kiknek egyike

pénz a valódi súly

s gróf.

De

e

— mint

látjuk,

a

szerény

(!)

sok

nemesek rendszerint min-

denben a mágnási nimbusban szeretnek áldozatoknál

is

nemesiben.

állni,

A mibl

csak azt

hogy sok nem a maga, hanem egyedül más

16

vagyonával generosus, sok pedig csak addig

itéli

a

tehetösbeket minden lehet áldozatok vitelére, mig

maga

tehetetlen; tüstént

igazságot, ha ö

oly kelepcze,

vül mai

azonban az közé.

azon minden alkalommal hallott

el,

„Bezzeg adnék én, ha volna" csak

:

mely ly el gyermekeken, otrombákon

idben

senkit

szokásokat" ezt

szokások^

a

állítják.

ereimben; mert ki

is

ki-

mást meg nem foghatni.

„Elkülföldisedik

,honi

látja

maga emelkedett már vagyon

És azért higyük olcsó fitogtatás

máskép

mágnás És

és

megveti a honi

véremet érzem forrni

itt

akarna a sokaktól ugy nevezett

zsirjai és

szurkai közt örökleg fula-

melyeknek egy józan oka, egy csábitó oldala

dozni,

de van viszont ezer észelleni, nevetséges, gyo-

sincs,

morrontó

és

boszantó része;

s

mely szokások nem

magy arabbak, nem honiabbak, mint a pipa s azzal járó pök, és nem egyebek, mint utánzásink-, jobbadán ügyetlen, szerencsétlen utánzásinknak idöhozta de ész el

nem

rendelte se

És

itt.

fül

se farkú

ocsmány

Istenért türödelmet, béketrést, figyelmet

kérek azoktól, kik velem rokonul éreznek,

ügyesebben nem tudok sében

,

A

ivadékai.

megbocsátni

is

s

kik,

ha

eljárni kötelességem teljesíté-

tudnak.

belbecs ritkán csábit, ritkán varázsol. Ellen-

ben mily tündér befolyása van a külsnek!

Nem

szól-

17

tuiik

már

még

már sympathia

és

szeretjük egymást! Ki

szakát? hol az

els

jó

köt,

nem

nem

ismerjük, de

élte az élet

vagy rósz behatással érzelmink

minden rugöi bizodalomra,

szeretetre, barátságra

legülének, vagy keblünk akaratunk ellen

gorult

fagy boritá

s

gebbekben

is,

azt.

már

kik

ezen id-

St nem

is

me-

összezsu-

látunk-e a legöre^

közel állnak a sirhoz, ellenáll-

hatlan vonzódást egyhez, meggyözhetlen visszavonódást mástól?

Ez a bájak hatalma. S mig ember hidegvér számolás, vagy, a mi a többszöri eset, gondatlanságból

nem

teletre

áldoz ezen istenségeknek, mintha ök ily

nem

lennének

tisz-

érdemesek, mind addig sem

magához, sem felekezetebeliekhez nem csak nem fyj osábitni

tán sejditlen azokhoz, kik többet

s

nak a bájaknak,

s

ha maga védelmezi

teni alakok ellen, s ezek öt saját

meg nem

magát

az

is-

legnagyobb kárára

szállhatják, övéit s nemzetiéit fogja lassan-

kint látni magától

s

Ez az olvadozó nek egy oldala;

f

is

áldoz-

s ez

nemzetétl

elpártolni.

és elolvadt

nemzetek történeté-

a magyarság állapotja, ez egyik

oka nem-terjedhetésének,

f

oka olvadásának!

„Asszonyinkban van legfbb hiba" ugy hiszik a

gyávák, de csak gyávák, kiket asszony het.

S vájjon mi

is

nem

volna az, mi leánynyal, asszony-

nyal megkedveltethetné némely szokásinkat tinkat? Gr. Széchenyi

I.

kedvel-

2

s

diva-

18

Távol földön nevelve,

den szépre fogékony,

tiszta kebellel,

Ítélet s elfogultság nélkül,

lépjen közénk a teljes hölgy!

künk? kérdem; zt,

mely min-

öt, ki

Mi nyerje meg

igy

öt ne-

menedéket, paizst, védelme-

vezért, példát keres a tökélesülésre, kinek léte

épen ellenkezleg mint a

férfié,

csak akkor kezddik,

mikor szabadsága múlik. Kérdem, nálunk mi nyerje

t nekünk,

meg

tassa fel

den

mi

felejtesse el szülföldjét, s talál-

képzeldésinek azon hazáját, mely után min-

ervel

szív, kivált az asszonyi oly ellenállhatlan

Egyszer

eseng?

férfiúi

szokásink fogják bájolni, mint

valaha Teli idejében Gertrudot, a változatlan havasok akkori lakosi?

nem

Nem

hiszem, mert

sokat, de annál több

igen keveset, viszont

nünk

már

egyszert ugyan

együgyt,

asszonyost untiglan fog ben-

Katonai hirünk nyerendi tán meg. Ez

találni.

valami; de ha hallja, hogy ujabb

az insurrectio

pedig

férfiast

,

hanem szántóvet

hirét, fordulhat-e

idkben nem

tartá fenn a

— az él Istent hivom

— ilyenek hallatára

nemzet

bizonyságul

máskép, mint megvetéssel

sza? Falusi éltünk csendé

s

visz-

romlatlan nemzetiségink

polgári erénye gyújtja tán keblében azon biztos re-

ményt

:

„a házi boldogság életét élhetni velünk?^'

nem, mert ban, a

Ízetlen idtöltésinkben

civilisatio alant

tudományok

egy kopár hazá-

lépcsjén, hol pénzt és idt

gondatlanul fecsérlünk, ott lés és

,

Oh

nem

szeretete,

talál

sem

az

sem a

jó

élet

örömi

s

Íz-

11)

szüinj, scMii

íi

kö/j()ért lángoló kebel .sziv«zeriiiti táj)-

lálékot.

Erkölcsink

j'onilottsági

melyek éltünk

közt,

s

szaporodásunk legbelsbb gyökereit dúlják már, é8 egész

nemzetségeket,

semmirevalöság ezimerivel esütül,

ott

hervadás és undok

idöelötti

i'omlatlan

])élyegzenek

kebel

sziiz

már a

böl-

kezét az oltárnál

tán kényszeritve, tán gyei*m(*ki álomban adhatja igen,

de ])izodalomra, szerelemre soha, soha s

vagy romlik a nagy

egy szebb ideál

felé,

sokíisággal,

léteit.

O

siilyös

nemesi

és szoros beesületérzésiink

Oh

iránti

és eseng

midn

tán

nemzedék-

és szépet sárral

türödelmünk

meg

szeretteti

Isten! Elitéleti hiu i-abok,

den nagyot

uj

gyúlhat,

hazám, hazám, mennyire jutottál!

Vagy közmunkásságiink, egymás niát?

vagy eseng

melyet hiába keres!

egy halovány, gyenge, nek ad

nem

vele

Hun-

irigykedk, min-

dobók, alattomos rága-

lommal agyarkodók, mindenki szemében a legkisebb szálkát, de

magukéban

látók, az asszonyi

nem

a legvastagabb gerendát se

kedvenezei valóban

nem

szok-

tak lenni.

Mi fogja tehát engeszteldésre asszonyi kebelt? Bizonyára

semmi egyéb, mint azon

nemzeti közlélek és azon javulási és ösztön,

birni a romlíitlan

s

elmeneteli vágy

melvnek sok nemzet köszöni mostani

és nagyságát.

De

hol, és mennyire állunk

rok a tisztulás ezen jótev idszakától

létét

mi magya-

még? Mi,

kik-

20 nek, a következések után azt kell hinnem, legnagyobb része

még most sem

mily közel valánk végpusz-

látja,

tulásunkhoz mily közel állunk ahoz ,

még vagyunk,

kevés magyarok, kik

sem

születésre,

sem

állásra,

sem

még most a helyett,

vallásra

nem

Mi

is.

hogy

ügyel-

vén, kis számunkat és alig lábbadozó hazánkat tekin-

tenök csak, irigy egymás

elleni

fondorkodásinkban

ert, mely annyi dicst eszközölni

fecséreljük azon

volna képes. Mi, kik feltornyosult hibáink szinte ismerése

el-

kölcsönös megbocsátása helyett azokat

s

még mindig

tagadni, palástolni akarjuk,

s

nem hogy

az igazmondót valódi barátunknak tartanok, de azt

gylöljük,

midn

zelkedéseknek

hiúságunk a legtúlcsapongóbb

még ma

is

tárva

áll.

Ha magyar nemzetségbl szakadt, itt élt

asszonyt látok, ki

hi-

magyar

idehaza nevelt,

férjhez

ment

s

leg-

nem tapasztalok, magyar szót ajkáról zengni soha nem hallok, vagy azt nem is érti, beszélni azon pedig épen nem tud, kisebb vonzódást a honhoz benne

oh akkor testem minden ereiben kinos szálkát érzek, s

indulatim hevültében ennyi csúfság jeleit a legma-

gasb pellengérre állithatnám! kik

nem mindig

désre

szítták a honi

birhat némileg

azon miveltség

,

A

felsbb rendüeknél, levegt, engesztel-

emberi gyarlóságimnál fogva

tiszta izlés, s

egyszer bájos

tartás,

mely honunkban annyinak tulajdona; de vájjon mi birjon engeszteldésre

,

mi békéltessen meg alsóbb

21

rendeink azon tarka seregével, melyben felette kevés kivétellel az asszonyiságnak egy lelki keese sem találtatik,

melynek anyja ugy szólván

s

magyarok közt nevelve,

nem

gyar nyelv

mondani,

iszonyú

tudását

kiejtése pirulásig

aljas!

ma-

sl

midn

affeetálja,

más idegen nyelvben nevetségig

nyire

pusztán,

több-

járatlan,

Mi engeszteljen meg

s

ilye-

kérdem? kik Ízlésükben, maguktartásában

sekkel,

a természet minden szabályait odahagyák már, a jó nevelési törvényeknek pedig

gak

még

egyikét

sem

fel?

Megengesztel, megbékéltet

vér

fontolgatás,

kényszerit, mert

velük

a

hidegebb

mely néma, de keser busulásra a

hiba gyökérokát esak bennünk,

férfiakban találtatja. Ugyanis annyira elfajzott-e a

magyar, hogy az asszonyoktól várjon jobb

jobb divati reformátiót? az asszony, a leány férfiak helyét s

ö nevelje

s fejtse

be hazánkat köreibe?

sértett

s

már

izlési,

állja a

legyen a magyarság védje, ö virasz-

szon a nemzeti becsület

cs

fo-

felett,

mig a

férfiú

nyugszik?

férfiuságunkat ki, ö juttassa eszünk-

ö vezessen a polgári lét zordon de di-

Még

csak ez hibáznék az annyiban meg-

örök természet -törvények gyökerestli kifor-

gatására

!

Az asszony csendes

koszorúit fonhatja az érdemnek, által állhatatosságra, férfiúi erényt;

házi s

ellenállhatlan

körében csak

bájainak varázsi

erre

edzheti a

de kiben az Istenség ezen szikrája

nem

sem emelheti

létezik, azt asszonyi varázs

a selejtesek

sorából soha.

Az asszonynak hona

a férje háza,

ban nem taniták az anyanyelvre,

s

s

ha palotáink-

nemesi lakjaink-

ban nem gyakoriak szebb divatokban, vájjon az ö vétke, az

6

bne

vagy tán a

nöé-e,

ez, íerjé,

vagy nem a szülöké-e?

és

a

kérdem? Legyünk igazságo-

meg minmagunkat, milétük és nem külségük

sak, szeressük a valót, ne csaljuk

hanem

Ítéljünk a dolgokról

szerint.

A

férfiakban van a hiba.

És

azért ne a hajlékony

szépnemre lobbantsuk annyiszor megbántott hazafi érzelmink kitörését, de Ítéljük megérdemlett szigorral azokat inkább, kik mindenütt

gosabban pártolják a magyar

s

mindenkor leghan-

szót, élttik

sorsosival

és otthoniaiakkal azonban azt beszéltetni felejtik;

mi több

szó

mint

tett.

Azokra mondjunk átkot

a és

kárhozatot, kik az önfeledés szégyenei közé sülyedve

ugyan a Magyarhont', a mennyire nekik

élel-

kincset ad, de kifejldése, becsülete körül

nem

szeretik

met

s

hogy legkisebbet

is

aggódnának, söt ök gúnyolják azt

hátramaradásában leginkább.

A

természet egyszer-

ségét odahagyta és a szebb divatok természetességét fel

nem

fogta asszonyt pedig szánjuk csak, de igaz-

ságtalanul ne kárhoztassuk szonyt,

mán jár.

s

ez

;

mert a

mindenben csak

férj

képzi az asz-

az uralta

nemnek nyo-

23

NÍ11C8 itt

is

mint mindenütt, hol magyarságról van

szem dicsG Erdélyt is;

mert ha

—

magyar, többé egészen

A

szó, kive-

magyar társaság sehol

tiszta

nem egészen magyar, nem tiszta!

többé

tiszta,

— és

honunkban általában véve

(izévt

emberében

világ egy csinosultal)))

és ha

sincs arány-

lag oly kevés világi miveltség, mint a njagyar nemes-

ben, melynek oldalainál fogva érintkezésbe jöhetne

más nemzetiekkel. Hazája kiköt egyikben

sincs.

sziget, ö

is

is

sziget, jó

S csuda Ikozva láttam nem

rit-

kán az itthon legtanultabb mily szomorú szerepet játszik sokszor

odakünn, melynél feszesbet, furcsáb-

bat senki sem.

Más nemzetek

mig a szegény Magyar

élethez szabják nevelésüket,

még mindig szagát

sem

a konyhadiákban kotorkál

is,

semmi

—

minek még

többé a practicusabb Jelenkor*)

szereti

és húsz évi tanulása után,

volt

az idö szükségihez és

—

habár mindig els eminens

valódi hasznost

nem

tud; a mi egyéb-

iránt csak akkor látszik legjobban, ha a törvényi te-

kervények és országlási szövevények hazájának határin túllép.

Némelyek korból,

—

s

fájdalom,

itt

tán többek az ujabb

honunk egyedüli reményibl

—

külsejekre

forditnak legtöbbet; de korántsem inaik ersítésére,

férfiuságuknak '^)

gymnastika

általi

kifejtésére, a

mi

Tréfás czélzás a jelen kor mellett a Helmeczy szerkesztette

,Jelenkor' czimü hírlapra

is.

T. J.

24

némi

dicséretet érdemlene,

kább

elfojtására, a

nem-tevési ürügy pipa^ *)

:

hanem mind ezeknek

in-

mit kávéház-ülés, és a semmit,a

mindenütti és mindenkori dics

legdiadalmasban

Sokan

eszközöl.

viszont

nem

szinte a

levegtl

sokkal

többet gondolván mint gyenge farkas vagy

elzárván magukat,

s

külseikkel

beteg medve, csak könyvekben, csak irományokban élnek. S csak felette kevésben látjuk a test és lélek

azon iránysulyi miveltségét, mi nélkül

nem

férfiú

azon tökéletes lény, melynek magasságára önakaratja, saját ereje által

emelkedhetnék;

s

hatlanul hibáz és vétkezik, ha ily

ekép megbocsát-

—

mondhatni

—

isteni czél és állás elérésére

minden tehetsége

nem

mi

áll e világon, s kivált

testi s lelkileg

tökéletesen kiképzett

törekedik! Mert vájjon

mostaniban egy ,

férfiú felett, ki a hazai

csak

nem mind azon

törvények körében él? Tán

születés, hivatal,

pénz vagy czim

utáni ál nagy ur, kinek oly számtalanát

nem

mészet,

a

ság, jóság

véletlen

nem

ég

teremt, nem az emberben

szikra emelte a

szerint

a teristeni

nagyság nimbusába, hanem a nagy-

fényesség bitorló tt nevezetit rajok csak

s

születés,

ba;lszokás

vagy valami

halandó

fente.

A

legnagyobb tanultság, legmélyebb tudomány,

de a legtisztább erkölcs sem vonhatják ki magukat a

küls bájak hatalmi ")

Most

srivari

alól büntetlen.

A

Szépnek, DiT. J.

25

csnek, de még a Jónak

midn

kül tökéletes. S

ideálja

sem

lehet bájak nél-

a vak, gyarló ember felsbb

lényt, angyalt, Istent, csak mint legszebb, legbájo-

emberi alakot képzelhet, magára nézve mind

lóbb

ezen bájak szükségtelenségét hiszi,

megszerzésével veszdni igy

magasabban

álló

kérkedik. Mintha léteznék,

(!)

szk

nem

akar,

st

csak azok

mint tudós és

azoknak szinte megvetésével halandó keblében annyi bec^

melynek súlya helyreüthetné a bájak

nyát, annyi dics találkoznék, mint

még

nem

s

Nem

Istenben sincs!

nakozásra méltó

kábult

még

angyalban,

törpe magaelbizás, lét-e

hiá-

nem

szá-

ezen különös, s mégis

oly közönséges elfogultság?

Már

a tanult, tudós, lelki})ásztorkodó

privilégiumot vészen

vilégiumok tarka

—

bizonyos

kivált nálunk az ezernyi pri-

hazájában

—

kevesbet

mosdani,

kevesbet öltözködni, szennyesb teremben lakni, pisz-

kosb kezekkel jelenni meg, mint más; képzeli

mind azon szebb szokások

s

teljes

joggal

csinosb divato-

kat áthághatni, melyek a jobb társasági kellemek fö

vagy inkább egyedüli

forrásij

azon jobb társaságok-

nak, melyeket „nagy világiaknak"

méltán; mert jóllehet földünk

kezdve méressék lósulni niillik

nem

fog,

is,

nagyobbnak

vannak mindazáltal oly

csak

melyekbl

kicsi

neveznek,

s

bármely pontjátul

se kisebbnek, se

oly társaságok,

szeköttetési

is

a világ

va-

pontjai, tuds

ennek

ösz-

körben, bágyadt szinben,

s

ezer bilincsekkel

megrakva mutatkoznak;

oly társaságok

melyekben a világ

is,

viszont

s

emberi esetek

s

egybefüggési nagy vonatokban, legszabadabb létükben,

teljes

gultság, ál

nek, a

s

lényben szemléltetnek. Az elítélet, s

elfo-

egyoldalú tudomány zsarnoka az elsk-

A

messze távoznak a bájak.

minden salakból

másikban viszont azok részeseit

kitisztult miveltség

ismét a természet egyszerüségibe de nemesítve hozza vissza, s

azokban megint az elítélet nélküli vizsga

ész, az elfogulatlan

egymás

köz szerénység az uralkodó

iránti ,

mely

türödelem

s

azon

szerint a legtöbbet

tudó mindig legkevesbet vél tudni.

Hol

települ ily társaság, s kik azok, kik részesül-

nek benne, sem éghajlattól, sem kormányzótól, sem születéstl is

az

— — — nem

egyedüli

De ha

függ.

különböztet

jel

csak az volna

egy durvaságban

megmaradt, vagy abból félig-meddig kiemelkedett

—

rendszerint a jót odahagyva

meg,

— és egy

civilisált

s

csak a roszat tartva

nemzet közt, hogy az els-

ben semmi, a másikban rósz,

s

csak a harmadikban

ha csak ezen egyedüli pont

van jó társaság;

s

nék

is

mieltt nemzet civilisátiónak ered,

ezt

fentartani

fontolóra, ,

elmozdítani lehetne

nyereség volna a nemzetre, az

nézve a durvaság köreit egy léptei

:

egész is

vétets

valóban rósz emberiségre

hagyni

el,

ha az

elmenetel közép völgyén, melynél rútabb a csillagok alatt nincs,

meg

kellene állapodni,

s

er

a nemzetben

27

elé**'

iieiu

volna agy szebb hazának partihoz vívhatni

végkép, hol ha seimni de semmi se pótolná

egyszer

valahai sági

váltig elég volna azon primi-

legkecsegtetbb visszaemlékezetét keblünkbl

tív lét

Mert vájjon mi hint

kitörleni. s

ki a

egyedül a jó társa-

élet kellemeit,

örömek nyeresége

is

líildi

mindig még agg korunkban

mint a

j('>

társasági

és

jó/jin

is

pályánkra annyi virágokat,

virító

társalkoíhisi

szellem

áldásai?

A

természet csudái, kies tájék, zöldel völgyek-

nek havasok közti nyugalma, az ég

csendé, s

éjjeli

azon milliárdnyi világ, mely oly szelíden hat érzel-

minkre! oh

ne értené ezek mennyel nyelvét? Má-

ki

ervel bizonyolják mind azon szép

gusi

mit ember

létét,

sejdít,

s

a

meg nem

és

dicsnek

foghat, de lelkében édesen

mik egy szebb életnek bizonyos

eljelei.

Ki ne értené a nagy természet ezen szózatát! De

váj-

jon ki ért viszont minket, ki érez velünk halandókkal

sympathiát? ki

mely változva

felel

meg mind

azon kín és örömnek,

keblünkben? Mozdulatlan látjuk

fejlik

századokon keresztül a büszke szikla ormait felhkbe

erdk agg

cse-

halványul kel és száll a hold, keservinket,

re-

magas ülni, érzéketlen lengnek a rei,

sötét

ményinket nevelve de meg nem osztva, világgal borítja

a .nap létünket

,

és azt kétséges

homálylyal födi

be megint; nyelvünket, szivünk szavalt a nagy

mészetben semmi nem, csak ismét ember

ter-

értheti,

S

2%

valamint érzelmünk nemesül, erkölcsünk javul,

künk

tágul,

ugy ismét csak nemes érzelm,

erkölcs, táglelkü értheti, oszthatja velünk

mind azon

nozhatja a szív és léleknek s

lel-

tiszta

s viszo-

ezer árny ázat u

ezernyi édes kínjait, melyek a természet durva

fiá-

ban lappangnak ugyan, de egyedül a kimivelt, nemesitett, s

hü maradt emberben

a természethez mégis

élnek valódilag.

A

jó társaság bájai homokiapályt édenné vará-

zsolhatnak,

s

nincs kor, nincs hatalom,

idkben

—

— azon

kifejlett

és ez a civilisátiónak

mely mostani

legnagyobb haszna

véleményt semmibe vehetné, azt

kí-

mélni, annak engedni ne volna kénytelen, mely a jó társasági és józan társalkodási szellembl ered.

oly

er, melynek elbb-utóbb

lom

hódoland,

is

st

mind azon elítéletek

mények

(fallacy)

oly

a legzsarnokibb hata-

er, mely

ellenállhatlan

és anyatejjel beszítt

csalvéle-

ketté törni és

megsem-

lánczait

mitni fogja, melyek a

Ez

is

még most

sötétben vesztegl

nemzetek legszebb tulajdonit, legkífejthetbb

s leg-

becsesb eredetiségit rút szolgaságban, undok bilincsek közt tartják. Mert vájjon mi ád egyeseknek annyiak felett

hatalmat, ha

szünetlen

A

egymás

nem

a sokaság vak elfogulta s

ellen törése?

társasági kellemek s társalkodási elvek józan

elrendelése határtalanul magasbra emel egy nemzetet

a másik felett. Mert ha vannak

emberek

s

nemzetek-

nek bizonyos idszakai, mei

is,

s

tán tovább tartó szenvedel-

melyeknél fogva zablátlan függetlenségben

inkább szeretnek forogni a miveletlen természet körei közt; eljutnak mindazáltal

után

is

végkép életkoraik azon lépcsihez, hol ezen

szerencséi

jutnak

legnagyobb kerületek

a

álmák

ezen

s

ábrándozásoknak vége szakad;

lépcshez, hová

eljutni,

el-

valamint azon

elhaladni kénytelenek, vagy lelkileg mind mélyebbre sülyedvén

s

tengenek,

kisebbre olvadván, egyesek csak testileg

nemzetek

pedig

minden

eredetiségüket

vesztvén, lassanként egészen elenyésznek. Civilisatiónak indult nemzetek,

hez közelitnek, hol az álmák és felébred

midn

s illusiók

e lépcs-

megsznnek,

azon vizsga ész, mely mindennek okát

el-

lenállhatlan nyughatlansággal nyomozza, valóban a lét és

nemlét közt vannak helyezve.

ldésük a nemzeti

Ha

társasági

fej-

lélekben, és azon eredetiség és sa-

játságnak halálos megsértésével munkálódik, mely

nemzetben

az, a

lentum, géni US zatu; akkor az

mi egyesekben s

id

érzés, emberiség, ta-

nagylelkség, és ekép ezer árnyaelbb-utóbb, de bizonyosan elhozza

a nemzeti tökéletes enyészet és nemlétnek óráját.

Honunk, nemzetünk már több század sulásnak eredt, de, mint érintem

nyen

s

tagadni

óta csino-

nem köny-

lehet, ujabb szokásinkban, ujabb divatinkban,

midn nem

durva

er

palládiumunk többé, a bájak-

nak, melyek végkép mindent magukhoz csatolnak,

30

sokat

csak nyugoti szomszédink

annál kevésbé mint

s

is,

hogy mi magyarok szaporodtunk

gitottuk volna, összezsugorodva,

számban

A s

köreinket tá-

nem

tán

lia

helyett te-

de valódi nagyságot tekintve,

is,

esetre kisebb

mint

szenteléiik,

néhány vezér nemzetei.

az emberiség

hát,

nem

esetre annyit

iiihiJeii

s

körben létezünk ma, mint

kisebb

minden

liajdani

vad

létünk közepett.

Szokásink, divatinknak elég

küls

küls

báj és

varázs nélküliségét emlitém nemzeti olvadásunk egyik

még

határtalanul nagyobb

fö okául;

de vájjon nincs-e

magához

hóditöi bája és ereje azon belbecsnek

a lelki miveltség szerzeménye, s gek,

mvészetek

s

nemde a mestersé-

tudományok magasb

állása helyzi

egyik nemzetet a másik fölé? Kétséget ez ved.

A

küls els

mely

,

pillanatban nyer

nem

szen-

de

nem

s csábit,

ritkán oly szaporán múlik varázsa mint támadt, rendszerint, ha belbecs szik,

midn

nem

s

egészen elenyé-

kiséri,

emez minden nap, minden órában, min-

den pillanatban neveli varázsló, hóditó hatalmát.

A vez

külsnek kelleme,

nem

volta

zelminkre leteken

,

s

az

els benyomás ked-

hat tehát oly mélyen

oly tartósan ér-

,

mint az emberi elfogultságokon

felülemelkedett

belbecs;

ezrekre osztja varázsló erejét a

de

küls

és elíté-

viszont

báj

,

s

hány

aránylag

31

inily

kevesekre

meg,

s

ez oka,

a

bels

nem gondoljuk

becs! Ezt

hogy egy

belbecsünk tudatával

kis

külsnk kellemes vagy kellemetlen

létérli tökélete-

sen elfelé jtkeziink.

H/myat ismerünk belsökép? tán viszont

Küls

szinte senkit; s

hány ismer minket belsleg? tán nem több.

szerint ellenben ezret ismerünk,

Midn

ismét minket!

ismer

s ezer

tehát ezrek hatnak külseik által

kellemesen vagy kellemetlenül egymásra, csak felette

kevesek vonzódnak egymáshoz, vagy taszitnak vissza

egymástól

rejtett

a

beltulajdonok

fontolók, csak okoknak a

volnánk, meglehet,

külsnek korántsem lenne annyi hatalma mint

De ugyan és az e,

engedk

Ha mind

által.

fontol-e, csak

okoknak enged-e

van.

a sokasiig,

emberek legnagyobb része nem els benyomási-

valamint els hallomási

fontoljuk

lyeknél

s

is?

Azonban ha józanul

rendesen nyomozzuk azon okokat, me-

fogva a külsnek varázserejét látjuk minden

alkalommal gyakorlatban, kénytelenek leszünk megvallani,

hogy

e tekintetben a

sokaságnak igaza

s csu-

dálatosan józan látása van.

A

szép és

er

bájolja a sokaságot,

s

vájjon min-

ket, kik Ítéletünket helyesbnek tartjuk, tán a rútság s

gyengeség bájol? vagy nincs-e inkább bennünk, va-

lamint benne,

még azon

ideálnak képe

is,

legfbb Jóról képzelni tudunk, a szépnek legfényesb világában;

s

ekép

nem

melyet s

a

ernek

megbocsátható-e,

ha

néha

emberi télé tinkben

akaratunk ellen

lunk?

nem

s

is,

igazságtalanul

mindig a szép

és

Ítélünk

és erö felé haj-

természetes-e azon igen gyakori eset,

hogy a kellemes küls minden belbecs nélkül jobb kerrel emelkedik az

küls

teli

Nem tik.

emberek közt, mint kellemetlen

belbecscsel?

csak megbocsátható

természetes, de rend-

s

korántsem oly igazságtalan

szerint

Ha

küls

a

báj

és

,

milyennek tarta-

küls kecs kirekesztleg

ajándéka volna,

természet

s

a szerencse

akkor igazságtalan

st

szívtelen lenne,

a

mostohái

semmikép nem tudnák helyreütni a természet tésit,

si-

rövidi-

meggon-

dolatlanul külfényt pártolni az annyival becsesb bei-

fény

eltt.

feszes,

nem

De

az a különös,

hogy a bájak nem a

ha ugy szabad kitennem, junói szépségnek,

az ügyetlen

hanem azokat kább, kik

—

alább képes

ernek szokták

szállják

s

im

ezt

meg

isteni kellemeikkel legin-

—

dom-mit^ birnak, a mi tetszik,

mények közt mindig

elkel vagy Belsnk

nyujtni a koszorút,

magyarázni nem lehet, én

nem vagyok és

s

leg-

egy bizonyos ,nem-tus

a

mi hasonló körül-

mindig a jó, tudnillik nem

honi iskolai, de jó nevelés okozatja. oly szoros

összeköttetésben van kül-

snkkel hogy amaz ezen némileg ,

st

átlátszik

;

s

meny-

külsnek

kecsnélküli-

ségét a valódi belbecs, azt tapasztaljuk,

midn nem

nyire javíthatja

felejtheti a

ritkán az tetszik legjobban, az hódit

magához

leg-

33

többet, kinek külseje legkevésbé ajánlk(i/ó, szit

viszont magátul mindenkit hidegen

mészet leginkább látszék mosolyogni. lángjai,

8

az ta-

,

kinek a ter-

A

k imiveit ész

ha bár legkedvetlenebb boritékban égnek

is,

ellenállhatlan törnek ki néha-néha, és azon égi szikra

mely

gynjtja, könnyen

ékesszólást

az

agyag hiányit; az erö

midn

báj erejét,

is

az

csak ügyesség által nyeri

mveletlenség

a

legszebb szemekbtd test

is

fek*jteti

kilátszik, s

s

tudatlanság a

az ügyetlen

szép

inkább boszant mint varázsol.

Már ha annyira van hatalmunkban,

tanulás által természeti rövidséginket ki-

idomítás

s

pótolni,

vájjon

embertársaink büntetnek,

bárdolás,

s

igazsággal ebbeli

panaszkodhatunk-e, ha

feledékenységünkért

nem kedvelnek

minket

annyira, mint azokat,

kik vagy természet ajándéka vagy ön szerzeményük szerint nekik

tetszenek

jobban tetszeni törekednek

s

\alóban

is.

Az emberi nem mindenben test keresi.

Ez azon

legmélyebb rugója

s

javítási elv,

a szépet

s

a tökéle-

mely cselekedetinek

tán azon láncz, mely az istenek-

hez legközelebb emeli, és minden munkálódásinak s

elre törekedésinek legrejtettebb

titka.

S csak em-

berben ne keresse az ember a szépet, a tökéletest?

Nem

álomkórság,

Ha

fekete vakság-e ez?

külkecs párosul belbecscsel

emberhez; Gr.

nem

Széchenyi

s I.

,

az illik egész

csak az a derék ember, a szó valódi ér3

34

telmében, ki

testi- s lelkileg

természetéhez képest

le-

het legnagyobb magasságra van kifejtve. S ugyan miért nem látjuk vagy miért látjuk csak oly felette ritkán az ember

e két tulajdonit

egy személyben egye-

sülve? Miért egyben csak némi

küls

bájt

felette

s

kevés jó bel tulajdont, másban viszont csak lelki veltséget, és a

külsnek legügyetlenebb

m-

és szennye-

sebb tartását?

Mert már régóta csinosulásnak indultunk, egykori ázsiai sajátság-

elhagytuk, uj

s

eredetiségünk szinét

szokásink és uj divatink

már régóta elfogadása

közt pedig, részint mély álomba merülve, részint há-

borúkba

s

belviharokba keveredve

nem

hogy csinosulásunk eredetiségünknek

vettük észre,

és sajátságunk-

nak halálos megsértésével munkálódik.

Ha külsnk

iránti

legnagyobb gondot

s

mind

azon szép szokási fogások megszerzését, melyek már józan szabályok szerint megállapítva vannak, semmi se tenné

is

oly fontosságúvá, mint én azt

gélked nemzeti létünkre nézve szükségesnek látom;

jusson

csak

oly

még

gyen-

elkerülh étlen

eszünkbe,

hogy

mindenek eltt a szépnemnek megnyerése körül

aggódnunk

s

közvetlen arról, mi kedv éltethetné vele

szent ügyünket, tudnillik halálból visszatért s

egy

id

kell

most

óta jobban fejledez nemzetiségünket legbiz-

35

tosabban meg. Tegyük magunknak csak ezen egy-

szer kérdést, de öncsalás nélkül azt fogjuk kénytelenül felelni,

fordulás tételére

hogy

sikeres kezdet és

semmi annyira mint

külsnk

gunktartása, szóval

—

izlésü és mivelt léte.

midn

és hidegvérrel, s

viseletünk, ma-

kellemes, természetes, jó

Kezdetre ez elég volna.

csak elég, egyszersmind elkerülhetlen

ha csak a kötelességnek zordon köteléki

juk magyarságunk pártolására ritni

s

is.

De

Mert

által akar-

elmozdítására

szo-

hölgyeinket, azon kötelékek által, melyekkel, ó

szégyen, magunkat sem hagyjuk kötni; akkor többeket fogunk tán ügyünknél megtartani, kik eddig

is

velünk érzettek, de a nagy sokaságból bizony mon-

dom, csak

felette keveset

vesbet pedig

,

nyorendünk meg; még ke-

ha külsnk bájaival ezentúl sem gon-

dolván, általános

belbecsünkkel fogjuk

ket

hódo-

latra birni akarni.

Mert általános belbecsünk, azaz kimivelt

lelki

tulajdonink oly kicsinyek, oly csekélyek, hogy azok-

ban a gyökeres fordulat és javulás tán

még

sürge-

tbb, még égetbben szükséges, mint küls szokásink s

divatinkban.

S ugyan az annyiakban található természeti szép

idomokhoz képest aránylag miért oly közönségben a S miért

lelki

a

magyar

miveltség és tulajdonok tömege.

áll szinte az

zeti eredetiség

szk

egész nemesi rend a régi nem-

körén már kivül,

s

csak felette kevés,

3*

36 a régi eredetiség talpkövén emelkedve, kimivelt ma-

gyar sajátság körén már bell? Mert „Szinte mióta csinosodásnak eredt a magyar, kitért a természet útjából,

s

mind

társasági,

salkodási fejldése a nemzeti léleknek

mind

tár-

azon eredeti-

s

ség és sajátságnak halálos megsértésével munkálódott, s

mely nemzetben

genius és nagylelkség, is

az, s

mi egyesekben talentum,

ekép ezer árn^^azatu;

sérthet meg sem egyesben

nak

se

s

nem

nemzetben aman-

ennek minden g^^ökeribl kidön-

elaljasitása, s

tése nélkül.

A

boldogtalan latán nyelv

diilta

már bölcsjétl

fogva a magyar csínosodás szellemét; e holt nyelv

mérge olvasztá már den szeretetét;

e

az ifjú kebelben a honinak min-

természetelleni áldajka fosztá

meg

a serdült gyermekkora édeni napjainak visszaemlé-

kezetétl,

midn

meglett korában hazát neki

adott, de csak száraz elégtelen tudományt.

nem

Ezen em-

bertelen bilincs tartá vissza a magyart az Istentl

nyert nemzeti eredetiségének tésétl;

s

anyanyelvének

ezen utálatos békó szigetelte

él nemzetektl, s

t

tartá a holt csínosodás

mely ezer évek eltt már megsznt, veszteglésre kényszerité,

és

el

kifej-

a többi

járma

alíitt,

t még piruló

mig más nemzetek, sorsuk-

nak szerencsésben megfelelvén, maguk sajátságában Ezen

bilincstelen emelkedtek szebb

civilisatio felé.

szívtelen zsarnok vágta ketté a

nemzet közérdekét,

s

37

magyar-

taszitá a szántövetöt az ártatlan becsmérlett

ság köreibe

le,

midn

a nemest az annyira bitorbecsü

latán elsöségibe emelte fel; s igy

midn

a sympathiá-

nak legédesb érzelmit gyilkolta, melyek már rég egybeolvasztották volna a nemesség éa parasztság közérdekeit, az egymástöli visszavonás átkit esepegteté

századok folytában a nemzet legbelsbb ereibe. És ezen boldogtalan holt, vampirként

nemzetünk hátramaradt

még most nek

is

s

Isten! Ázsiának sziv vérével

erlköd

nemzetiség-

halványul fejledez virágit.*)

számzte

népét,

mely csak

tudott szerezni uj hazát, mily átok for-

rasztá oly

ersen

túllépvén

már gyermekkorán, még most sem

dithatja

nak.

szivja

is

életét, s halálos lehelete által

gyászba borítja az

oly gyéren

itt-ott

még most

a holtak nyelvével össze,

magát halálos öleléseibl

hogy rég szaba-

ki a rég elhunyt-

Mely kárhozat súlya nyomja századok öta azon

nemzetet, mely a természettl az emberiség legszebb tulajdonival oly

b mértékben

alacsony ságban tesped,

már

saját

s

megajándékozva, rút

majd-majd

ki volt tagadva

nemzetiségének jogaiböl

!

Mily ármány

gyujtá az irigység és viszálkodásnak azon örökké dü-

höng rajzink

*) lás

elolthatlan lángját,

minden A

melynek szomorú tüze

lapját diszteleniti ?

tisztelt olvasót

már figyelmeztettük,

liogy e helyes feljajdu-

a holt nyelvnek iskolai alkalmazása ellen az 1840-ik

vonatkozik.

év-

e'v

eltti T. J.

idkre

38

A

megsértett örök természetnek engesztelhetlen

boszuja!

Ez a magyarság átkának,

ez

nemzetünk kárho-

zatának gyökéroka!

A

latán

kiemelt

csínosodás

gunkból; ezt mondják. S

egykori

durvasá-

nem tagadom. Mert

vala-

mint most-szüle tettnek dajka, nyavalygónak orvos kell,

ugy függ csinosodásban serdül nemzet

világtól.

Hogy

a

magyar másutt nem

az egész

vette példáit,

mint a latán miveltségben, ezt sem kárhoztatom;

mert a középkornak újra nemzetülö népei egyedüli forrásból mentének tudást

De

tartja a

ha egészségesben

és

szükségen

A

latán

hasznos

st

idn

túl örök

csecsemt; használ-e orvos,

szünteleni gyógyszerei által pó-

is

tolni akarja az életet?

idn

azon

tudományt.

használ-e a dajka, ha

vájjon

gyermekségben

s

is

Mind dajka, mind orvos

átok,

túl.

gyám

is

tehát bizonyos idökorunkig tán

szükséges volt; de azon túl mindinkább

fogyasztá nemzeti vérünk melegit, mig végre most

nemzeti létünkre nézve azon átokká vált, melynél súlyosb, tett

égetbb, trhetetlenebb nemzetet nem

epesz-

még. Mert a holt gyám-zsarnok, mely alatt mi

szerencsétlenek görbedünk, koporsóba taszit, honnan visszalépés többé nincs!

Keleti

szépnem

zománczu elddink magasan állottak a

felett,

mig

ez az

emberiség jogaiból kizárva

39

csak oly helyt foglalt, milyenen durva nemzetek közt szokott állni a nö.

A

keresztény vallás, mely honunk-

ban a latán nyelvvel

szinte

egykorú, szeliditve min-

dent, a házi kör viszonyaiba

is

a szelidülés azon

ál-

dását lehelé, mely az asszonyt örömink, nyomorink

hü megosztóját némileg természeti jogaiba idö haladtával és a

kább

s

nemzet nöttével,

iktatá.

midn

De

mindin-

inkább ránk száradt a latán nyelv, a vele egy-

korú keresztény vallásnak egyszer tanításai viszont, „a felebaráti szeretet lassan

megint

s

keresztényi türödelemj"

elszálltak, ezen

tlünk

idközben mondom,

épen az zárta az asszony természeti körének tökéletes elfoglalásától

a mi nemzetünk

el,

elbb korában

öt

némileg természeti jogaiba iktatá be. Mert mióta a viszonyok

társalkodási

szépnem hatása az erkölcs, jó

mek

izlés s társasági kelle-

körül tágult, iskoláink ellenben oly nyelven ta-

nítanak, melyet szépnem szólt, azóta

nem

kezdenek, és a

rendelkezni

értett,

melyen az nem

kezdé elválasztani a holtak nyelve a két

érdekit.

mit beszél

nem

Az asszony nem értvén mit

férje,

vagy ismét lesülyednie

tanul

fia,

kellé egykori

keleti állására, de ezt többé az idö szelleme

nem

en-

gedé; vagy, ó kin! habár természetes következés, ide-

gen cultura

felé irányult.

vén söt gylölvén rint

gyjtött,

,

A

férfi

viszont

a mit az asszony

még inkább

nem

kedvel-

küls példa

sze-

eladta természeti értelmét

a természetelleni zsarnoknak. S ily tán sehol

elbb

40

nem

azon idö, melyben asszonyaink zetei s tán

ránk jutott

kötetlenségben végkép

tapasztalt

reményei

is

féríiaink ízlései, né-

s

oly elágazók,

s

egymáshoz oly

kevéssé ill világban mutatkoznak, hogy ennek to-

vábbi és mindig roszabbra

növeked

következése

minden közérdekeknek legveszedelmesb okozni kénytelen, ha

soha

meg nem

még jókor,

felforrását

a természet örök és

csalható elvei szerint, a két

nem

közti

nem irtatnak ki, és Ízléseik, reményeik nem egyeztetnek egy nagy

elágazások gyökérokai nézeteik

és

czél felé.

Valamint minden serkent

eleinte sürgeti a vér

keringését, s életert látszik a testbe lö vélni, de csak

hamar annál nagyobb lankadtságba mereszti

azt, a

szünetleni ingerlés pedig ideltti hervadásra birja;

ugy egy

segité elé a latán nyelv a kissé,

gyasztá,

midn késbbi

életét eleinte

ingere azt mindinkább

fo-

mig végre mi boldogtalan mostaniak minden

sajátságinkból most halállal

magyar

már-már kivetkezve, valóban a

vagyunk egybeházasitva.

Külnemzetek ugy valának a latán bilincseitl körülfonva, mint mi.

De

k

nem

az idegen halálnak,

mint mi, hanem a hazai életnek engedték át nemzetiségök fejldését

;

k

nem

a latán nyelv és miveltség-

nek maszlagai közt nyomorogtak, mint mi, hanem az

41

egykori lángész és tudománynak azon

remekit kincseitek csak

fel,

halhatatlan

melyekben megint mi va-

gyunk oly szegények.

A csak

nem

külföld a holt nyelvnek

fogadá

elveit

midn

el,

s

miveltségeknek *)

ezeknek alkalmazása

az idegen s holt, de a honi és élö szellemben fej-

ledezett,

mig a magyar a

nem

serkentt, hanem mint az életnek elvét

mint

ideigi

szítta

legbelsbb ereibe!

Becstelenül tengünk

csén

holt latánnak ingerét,

élnénk.

Sem

nem vagyunk,

igazi

is

azért, a helyett

hogy

di-

magyarok, sem derék latánok

de egy korcs keverék, minden hata-

lomnak, minden ernek bizonyos martaléka. Egyetértés,

barátság köztünk nincs, és mikép

lehetne oly ne-

is

vetségig tarka felekezetek közt, melyeknek midegyike

annyira

más

nézetet,

más

Ízlést s

más reményt

kebelében, hogy szinte az asszony és

utón? Köziéleknek szikrája csak

sem jár egy

férj

itt-ott

rejt

van; és az

is

mióta? de lángja, tüze, mely ismét kivivná a természetjogait, sehol

sem mutatkozik. Mindünnen

bomlávsnak képe, a rothadásnak szaga ket; s

illeti

az el-

érzelmin-

ne lenne a világ eltt a nyelvek és népek

egy beké veredésének Bábeltornya

által

szomorú

már

példája az

ismeretes,

összedlt

Hunniának

téré

szolgálhatna arra!. *)

Némely nemzetekre a

kevesbet háta, mint a diák.

keleti és

görög nyelv

s

miveltség

nem

42

Ez •helyzetünk

ez

,

nemzetek közti álladalmunk.

Azon néhai nemzeti

villanások,

melyek

fel-fel-

ébreszték a halálos álomban szenderg magyart; azon

néhai kinos sejditések, hogy

nem járunk

az élet ut-

elbb?

ján, mit segitének rajtunk? Mivel állunk

1791-et emiitjük mint újjászületésünk korszakát.

S igaz, fellobbant akkor egy kissé a nemzeti

nem tudnók bizonyosan volna-e el

magát

ha József „a

eltalálni vájjon,

latánt bántatlanul hagyta volna"

maga nem temette

a magyar?!

1805-ötés a legközelebbi évtizedet tekintjük tulásunk idejéül. péssel elre,

pést

s

De mi nagy

tisz-

Néha egy

történt?

lé-

viszont annyival hátra; ritkán két lé-

haladva, de egyet ismét hátritva; rendszerint

egygyel lépve

el

s

kettvel nyomulva

vissza; ilyféle

mozgások közt ingadozánk, veszteglénk; a mi ha vájjon

mi

20—30

hallánk mint most, bátran

Elkelink

évvel igaz kevésb

nem

is

magyar

szót

vallottuk akkor mindig

meg, hogy „magyarul irunk" mint ma. kisdedeiket

még

csak

magyar névre sem

méltatták akkor, most pedig magyar név tiglan osztogattatott;

Igaz; de

élet,

a halál?

Ezeltt

oly

De

élet.

egy-két újságunk

(!)

is

már

vál-

van,

sat.

annyi századok óta figyelemre, említésre

méltó elmenetel-e mindez? Szégyen, csúfság!

is

Ha holtnak vélt test csak vonaglásival bizonyltja még hátramaradt életét, mily öröm, mily nyereség

43 ez;

mert hol csak szikrája van

még

is

mindent eleveni-

e

a remény világa.

De

hogy hervadozó létünkben, melyben még élünk,

ha-

tönek, ott

nincs

eloltva

bár csak kinosan és gyengén s

is,

már annyira

örüljünk,

nagy nyereség birtokában véljük magunkat,

oly

mert már néha magyarul

is

beszél a

magyar,

és so-

kan annyira nem nevetik többé mint azeltt, ha magyarul

ír

is

;

magyar nevet táncz

s

elkel (!) fiu- vagy leányra keresztelnek, és késbb franczia, német, mert egy

több eféle órák után a magyar leczkének

magyar

engedtetik néha egy pillanat; vagy

hogy

czoltatik az úrfi mellé,

ságot

(!);

kifejtné

is

inas lán-

benne a magyar-

mert egy-két csorbáit hírlapunk van,

sat.

nem tudok még örülni, s mindazt nagy nyereségnek még nem tartom, a mivel ujabb idkben oly sokan már büszkélkedni, vagy jobmindezekért én legalább

ban mondva, hiuskodni

Mig csak

ott

is

tudnak.

sorvadunk,

hol

még

törvényesen

kérni se tudjuk egy szivvel lélekkel a mit akarni

is

hogy valahára a latán bilincseitl megszaba-

lehetne,

dulhassunk; hol ébredtek

fel

még

a

magyarnak legtehetsbei sem

azon agóniából, melynek rém- és álképei

fogva tartják a természetes látást, a józan értelmet;

mig csak s

nem

ott

sinldünk, hol a halál verte

az élet; ó addig

minden

kis

fel

lakhelyét

elmenetelünk

in-

kább boszantó gyötrelem mint öröm, inkább tantalusi kin mint nemzeti boldogság.

44

De

a szent természet megsértése nemzeti életünk

legrejtettebb

azon méreggel bé,

gyökereit fertzte

mely miatt nyomorgunk. Akármit kezdünk, ezer

baj,

e?er akadály tornyosul élnkbe. Tanácskozásink-, fáradozásink-, legjobb szándékinknak

Nem

kell sikere

nincs.

értjük egymást, egyezni, egy czélra egyesülni

nem tudunk;

s

a

mi sülyedezö létünk legnagyobb

átka az, hogy azon holt nyelv, mely méreg gyanánt kinoz bennünket, annyi mákonyt (ópium) közöl vé-

rünkkel

s

velnkkel, hogy szinte a nagyobb rész buta

kábultságban bajait

nem

is érzi,

nem

is sejdíti, s

csak

keveseknek engedett a kegyetlen természet tisztább látást azon fenéktelen sötétségbe,

tátong,

s

melybl

az

mely a magyar

oda egyszer lesülyedt nemzeti-

ség, szabadság, becsület soha többé fel

Nem, nem, addig

nem

végkép

ki

lesz,

nem

örülni, vigadozni valódi

merül.

okunk mind-

mig a holtaknak fagyasztó ölelésibl

nem bontakozunk; mindaddig mig

nyelvet kell helyére, mint teszszük,

s

alatt

hazai

más nemzetek,

közdolgainkból

a latán

félre

tökéletesen

nem nem

számzzük.

Nem

a

Török járma alacsonyitá

természetét, mert tudva van,

kodott sok basa magyarul lyeszté latánba a magyart,

le

nemzetiségünk

honunkban zsarnokosszólt;

nem

a német sü-

mert azt másutt sem

al-

kalmazta; de a magyar

maga

taszitá le anyanyelvét

a selejtesség közé, és saját kezeivel

csonyság pecsétjét. Le lók falai, a

kunyhókba

századokig felejtve

ben nem

esett az az

is

és a

elszobák

szépnemtöl

hevert a

nem

nyelv. Tiilhatottak e közös lethargián

tk

szavai, igaz; tanácskozásinkban

jedett a

magyar

h állatik már.

st

szánakozási

törvény szerint val

szó, és néha-néha a

De mi nagy tárgy.

tatnia

szól,

s istál-

siker

Még

a

s

férfitól becs-

értett

honi

(!)

némely ébresz-

mindinkább

ter-

felsbb házban

is

még mindez? Semmi, magyar nem magyar

mig a magyar törvényes

él;

nem magyarul

rá az ala-

szántóvet körei közé;

s tisztitlan

tartott, a

nyomta

királyá-

mindaddig nincs mivel

fitog-

magát, nincs miben büszkélkednie.

Jól

is

látják

országgylésünkön néhányan, s több

törvényhatóságink, hol a baj, és mi azon sorvasztó,

mely merevedtségünk oka; de ezek közül hány az

utón

is,

áll

azon

mely minket a rég elhagyott természet

körébe ismét visszavezethetne! hány kering viszont

mindazon tekervényeken

,

melyek nemzetünket még

mindinkább eltévesztendik azon tömkelegbe, honnan kibonyolódás nincs

Nem hogy mi magyarok

tiszteltük s becsültük volna,

hanem

saját lábainkkal tiportuk, saját kezeink-

kel piszkoltuk be századok óta anyanyelvünket. Fel-

ébredünk valahára egy kissé hosszabb tabb ébredségre,

s

s

tán kialud-

ime rögtön magyarositni akarunk

46

Ha

mindent.

becsmérleni, kaczagni meri valaki

azt,

mit minmagunk sem tudunk becsülni, minmagunk

is

gúnyoltunk tegnap csak, de most egyszerre minden-

—

imádására akarunk kényszeritni

kit

annak;

jaj

s

mily lármát ütünk, ha idegen csak annyit mer anya-

nyelvünk

melyhez semmi gondja, mint a mit

ellen,

magunk tudtunk merni,

merészleni legszentebb sajá-

tunk ellen századokig

Magyar nyelvünk mi

alapítsa

oly külön

meg

magyarságunk

s

hitelét vájjon

fejedelmünknél, micsoda országunk

nemzetiség testvérlakosinál?

Tán

egyetértésünk, melyben élünk; azon tisztelet ság,

mely a nemest köti a mágnáshoz

szeretet köteléki,

mely

e

s

szép

barát-

viszont; azon

s

rendeket a polgárság és pa-

rasztsághoz oly ersen szorítja

s

viszont; azon

dics

türödelem, mely külön vallásinkat szinte egy testbe lélekbe egyesíti, vagy mely soha

nem

s

engedi az irigy-

ség azon tüzét fellobbanni, mely a gyarló emberi kebelt oly

emésztleg

égeti,

ha más emelkedik fölibünk,

ha más lép közelebb a fejdelmi székhez? Vagy tán szokásink

szebb

nyelv

hitelét,

eljelei

vagy

s

divatink

együttjárói?

s

a

magyar

Tán szabadályosságunk

gg

minden

bánásmódunk, mely

kedveltetni

meg

minthogy azok a csinosulandó nyelvnek

(liberalitásunk) és azon

küli

vessék

által

megszerettetni, és

és

erlködés

nél-

ügyünket másokkal

ket hozzánk

kívánjuk? Ha! ha! Viz tódulj a hegyre;

csábitni

k veszítsed

47

el

földhöz vonzó súlyodat, természet bomolj ki öröki

sarkaidból; miért

nem

jük parancsolólag inkább

A

nem

kívánjuk, miért

sürget-

ezt?!

mi csak kevéssel ezeltt magyarnál

se volt

ma

rögtön

becsben,

figyelemre méltó sem, azt

söt

mindenki mindenen

Mily kivá-

túl becsülje, tisztelje?

nat ez! Mivel legédesb érdekünk, legszentebb tulaj-

donink

felett

századokig aludtunk mi magyarok,

most egyszerre mint vizbe

taszitott alvó, Ítélet, czél,

magunk

irány nélkül hadarászunk, kapkodunk

honunk minden egyéb lakosa

azért

is,

mihez

se nemzetiség, se sajátság

egymás elleniségünk,

megmen-

nem

köti? S

irigy meghasonlásink, szokásink,

divatink részint rothadt, részint aljas kal türhetlen

körül,

korántsem

ki

aludt annyit mint mi, hasonlólag törekedjék teni azt,

s

léte, alattállóink-

ggünk, liberalitásunk parány isága,s gon-

datlan csábnélküliségünk eszközölje azt máról hónapra, mi

csak hosszas

idk és minden oldalú felsbbségnek

munkája lehet? Ugyan hol van eszünk, hol

A

mi tegnap minden becs nélküli

még nem ludt, az

lehet

legmagasb becs.

dicsén nem ébredhet

fel;

Ha

egj'

Ítéletünk!

volt, az

ma

nemzet

ela-

mert dicsség csak

okozatja lehet a felébredésnek és hosszabb józan ébredtségnek. Igaz,

hogy

általános elhidegülést anyanyelvünk

iránt s annak általános becsmérlését legigazságtala-

nabb

túlállitás nélkül

szemünkre nem vethetni; mert

4^

honunknak védangyalai mindig, kiknek meg-

voltak

maradt létünket köszönhetjük

;

de

nem

kivételek va-

lának-e ezek azon elkorcsosult közszellemböl, melynél

dicsségekben fénydegélt, vagy gett a

hajporban

olaszban,

latánban,

fogva

nagyobb rész? S nem

ily

s

eféle

fény után esen-

volt-e azon lelkeseknek

hatása, kik nélkül rég oda vesztünk volna már, in-

kább türö, szenved

s

mindig csak a múltra

vissza

szomorkodó, mint cselekv és a jövendbe tekint!

Mondjunk kat

le

csak képzeletinkrl; hasonlítsuk magun-

más nemzetekkel

zést, it'éljünk

nézzük a nagy követke-

össze;

azután, és piruljunk; ne oly nagyon

azonban magunkért, mint inkább kötelesség s

felejtette

természet útjából kitért elddinkért; mert mi a

mindig neveked méregnek árjától ellenállhatlan

ra-

gadva mai nyomorink, szegyenink közé legfkép vétkeik által bonyolitatánk

hibáik,

sen azok után

,

s

ma

keserve-

bnhdünk!

Még mikor minden

volt a

Magyar honában,

és a

régibb külföld elmenetelei csak példakép hatottak a

serdül nemzet fogékony idegeire, akkor vala

óvni azt idegen mérgek

ideje

veszedelmitl^ akkor volt

ideje természetét saját szüzességében fejteni ki, ne-

mesitni az

er

s

s

emelni magasbra, akkor

hatalom varázsit,

testté olvasztani

s

maga körül

önnön fénykörében egy

hazánk gyengélked

bitang nemzetségit.

lehelni

s

oly számtalan

i

49 i

De valamint

tapasztaltabb ideinkben

nagyon

is

sokszor látunk kormányokat inkább azon viszonyok

körül

agg(3(lni,

melyekben a haza a külföldhez

mintsem a honi egyesség erö

én

jóllét

annyival tapasztalatlanabb eldödink

is

áll,

körül, ugy

hibázhattak;

de azon tenger baj és feltoniyosult nyomorúság, melyet hazánkra hoztak, az emberiség évrajziból

erö által soha ki

akarnók

törül te thetik,

habár mi nem

kárhoztatni ket.

is

Nem

nem

kevésbé igaz azonban, hegy helyezetünket,

álladalmunkat kecsegtetés nélkül szigorú

ban sok

látja,

és

nem

is

gylésink

De

is

valóságá-

akar nyúlni természetelleni

módokhoz a nagy természet

nak.

semmi

engesztelésére. Ország-

felírásaikban csak ezen józan utón jár-

vájjon tettleg mit látunk ismét

más részrl?

Erltetést, idelttiséget szinte mindenütt, tzzel vassal!

munkálódásokat, autodafét sok helyütt. „Hatás ellenhatást, nyomás ellennyomást, erl-

ködés erlködést szül" szinte

:

ezen

divatsorokat

minden könyvben elfordulnak

nem ismerné ha ne feceris"

:

olvas.

„Quod

tibi

non

—

mert

— alig van,

ki

vis fieri, alteri

minden második ülésben, lehetne

fo-

gadni, valaki csak elmondja." „1822-iki törvénytelen

commissariusok szorosb törvényre oktattak." „Semmi se hagyja

st leveg gunk

magát rugalmasságán se."

I.

nyomni, még viz

Mindezt mindennap halljuk,

szavalgatjuk. Van-e

Gr. Széchenyi

túl

st ma-

mind ennek édes minma4

50

magunkra alkalmazva haszna? Ugy sebb

sincs.

tosság

legki-

Ennyire elvakithat, elkábithat az indula-

!

Itt

gatni de

látunk oláhokat magyar predikácziókat hall-

nem

érteni; ott

met tanonczokkal az ing

látszik,

s viszont.

nem magyarosan

hanem azon

veszdik magyar mester

Onnan

hallik jajszó,

né-

mert

a gatyán belül vagy odáig

társaság

némán

mulatóz, mert benne csak magyarul szabad

szólni,

sem,

kivül lógott.

éhez pedig nagyobb része

Amott

nem

gabb szidalom kong minden

tud.

ellen, a

Innen legvasta-

mi nem

törzsö-

kös magyar. Imitt készen van a magyar öltözet a szolgabíró fogadására, sat. S

nem

mekes erltetései nemzetiségünk dünnen szemeinkbe, tagadni nem

ötlenek-e ilyes gyerterjesztésének minlehet.

Mindez azonban még semmi, habár annak, felette

len

boszantó

is,

arrogantiához

száz, de ezer

meg

gghez melylyel nem

azon nevetséges képest,

kit ér,

és képte-

egy,

nem

ezer terjeszti, azaz terjesztni hiszi

a magyar nyelvet és magyarságot azon erltet

s

ezer

árnyazatu, mondhatni, közszellemhez képest, mely-

nek türh étlen

létét csak az ismerheti valódilag, kit

kinos méltatlanság ai illetnek, vagy az, ki igazságos lélekkel és philosophiai felemelkedéssel az

képzelheti

Nem sek

nem

,

magát

egészen.

—

lágy velejü és tompa

ily

csak hogy

nem

helyébe

esz erlködé-

segitendik nemzeti nyelvünk

51

és

nemzetiségünk terjesztését

lenné, sértvé

szélybe

is

elo, söt azt kellemet-

igy gylöletessé tévén,

s

hozandják.

Egy bolond, egy

még

végve-

ügyetlen töb-

bet ront, mint a mennyit ezer bölcs helyrehozni ké-

nem

pes, ki

tudja ezt? Mily sikert várhatni tehát

ügyünkben, melynek elmozdításában szánakozásra méltó bolond szesztl hajtva

nem

egy,

nem

néhány,

de oly nagy számú ügyetlen vészen részt; viszont pedig

nem

kevés

ezer

meg

állitgatja

rontott

s

s

ezer, de

aránylag csak felette

üti helyre azt,

folyvást ront.

Valóban önkecsegtetés nélkül eljárások következésében

Nem lett

is

mit a nagy szám

volt,

nagy

ily

sikert

szerencsétlen

nem várhatunk!

minden kedvez jelek (symptomák) mel-

nemzeti létünk oly nagy veszélyben

még soha

mint most. Mert ezeltt csak szenderegtek inkább

nyugodtan veszteglettek honunkban az egymás hatások és

erk midn most ,

súrlódásban van a kicsi

neveked

s

,

ébredtebb

s

s

elleni

nyilvános

gyenge nemzet a mindennap

nagyobb erre emelked külhatások

és

külerk elsbbségivel. Valamint az

id

és természetlen elvei által elal-

jasodott Török, béke

lomnak

nyugalmában még nagy

látszott, és az is volt,

pedig mindinkább

ujabb súrlódásai által

összeolv adott és zsugoruk,

magyarságunk szunny adózása

hata-

is

jobb

s

ersb

ugy

biztosi-

téka volt nemzeti éltünknek mint mostani felébredt

4*

52

Ezeltt magyarságunkért nem tettünk semmit,

léte.

vagy legalább nem

most pedig szünk

s

az,

legfbb hibánk;

eleget, ez vala

hogy

érette alig, de ellene cselek-

eszközlünk untiglan. Hosszas álmunk utáni

ijedtségünkben, hogy nemzeti létünk minden sajátságiböl

majd-majd kivetkeztettünk,

rögtön

akarjuk

helyrehozni azt, mit elddink nyolcz század alatt mulasztottak

el.

Jóllehet mindent csak

léptenként

még

tunk a természetben fejledezni, magyarságunkat is

máról holnapra valami csoda

elaljasodásunk

közt

magunk

megint csak mi emelhetjük tételek alatt

Ha dül,

s

a

lá-

által akarjuk emelni,

szállítottuk le s

fel,

—

hová

egyedül ezen

fel-

:

magyar nyelvet minden

kíméléssel, egye-

csak szorosan a latán helyibe állítjuk, se na-

gyobb, se kisebb kört annak adni

nem

kívánván, mint

politikai és iskolai tekintetben ez foglalt;

ha

Ennél szigorúan megállván mindenkit háboritlan és szabadon hagyunk, valamint vallása, vigy nyelve, szokási s nemzetiségi sajátságinak gyakorlatában; s

végre ha Tántorithatlan

egyességben szokásinkat neme-

sitjük, értelminket tágítjuk,

szennyeibl s

anyanyelvünket mindinkább

kitisztítjuk,

inkább kiképezzük

s

csinositjuk, szóval

ket annak józansága és tetjük.

alkotmányunkat feudális

ha ügyün-

szépsége által megkedvel-

53

S

itt

szerint

szeretném a franczia Deinosthenes Foy *)

mondani

:

vagy ennél többel akar, az

,^Ki ennél kete sebbet

vagy az emberiség

T>agy a nemzetiség jogait felejté el ,

támadja meg.''

igazait

A

mit régi idkben tenni felejtenek seink,

—

—

azt

kiket azért soha eléggé

nem kárhoztathatunk,

sokan mai napokban arányon és józanságon túl korlátlan

tzzel akarják eszközleni. S szivszorongva

juk nemzetünket az igen

is

kevés és igen

felváltva ingadozni; szivszorongva

is

lát-

sok közt

mondom, mert ha

ezeltt vétek és bün vala nemzeti létünk gyilkolója,

ugy most egy résznek felemelkedettsége

s

erénye, de

még

zablátlan, indulatos felemelkedettsége s erénye

nagyobb veszélyek közé

állitja

a hont, mint a másik

résznek tengése. Ugyanis ezen utolsó

mét csak tengést

szül,

maga körül

de bezzeg felébreszti az indu-

minden rugóit;

latosság, az ellenindulatok

és

gondoljuk, hogy egy szeles, meggondolatlan

nem

használ,

Ki

nem

zékenységét, tudja,

mily

nem

is

az

szomorú

lobbantatnak;

következései

alatt.

ha

nem

ki

vannak

ér-

a

vi-

neveked vakságinak? Egy

ro-

*) Osztály tábornok a császárság alatt;

ság

tett,

szenvedelmek

emberi

ha indulatba

fejeinek egyike a követi

ha azt

árt, igen csalatkozunk

ismeri

szontorlások mindig

is-

s

a szabadelmü kisebbség

kamarában; az 1815-ben

visszaállitott király-

T. J.

54 szül kiejtett tréfa mily sokszor volt

már emberhalál-

nak oka, mily sokszor egy hiábavalóság véres háborúnak

inditója!

Ne

gondoljuk azért némelyeknek mindazon

is

melyeknek,

erlködéseit,

agylobi

ha jó

lélekkel

figyelmezünk, mindennap tanúi lehetünk, oly következés nélkülieknek, ügyeimet

dorgálást

s

löknek, mint azokat semmibe se venni, rint jó izün kaczagni szokta a s

most

is

A

nem érdemst rendsze-

magyarnak mindenkori

legnagyobb ellensége, tunillik a

mi nekünk csekélységnek

mi vagyunk

nem

a megbántok,

—

magyar!

látszik lenni,

mert

oly szinben tükrözik

azok szemeiben, kik megbántásunk

czéljai s

kaczagá-

sunk tárgyai. Mert bár mily csekélységben éreztessük is

más nemzetbeliek

vük

szokásik

s

iránti

ügyetlenségünket,

becsmérlését, megvetését,

s

nyel-

már

oly

fulánkot, oly kést döfünk kebelébe, mely hidegvérü-

nem

nek, szont

érdeklettnek tán fájdalmatlan volna, de vi-

égetn

fáj

és

kinos a nemzetéhez,

türhetlen

nyelvéhez hnek. S ha mi

nem ismerünk

felhevültünkben józan czélt és mértéket,

gyarságunkat megkedveltetni

mikép kívánhatunk ben

sat.

tót-,

(!),

indulatos

midn

ma-

terjesztni akarjuk,

horvát-, oláh-, rácz-, német-

hideg vért, mérsékletet

s

igazságot viszont az

ö sajátuk védelmében?

Nekik

is

meg vannak

mosolygott a nemzetiség angyala,

k

is

híva tökéletesülhetésük által az emberi-

.

55

ségnek tán egy lánczolatját alkotni,

8 házi

köreikben

mentebbek a vén latán bilincseitl, mint mi,

és

men-

tebbek a külön karzatok azon gylöletes hasonlásitól,

melyek minket magyarokat gyengitnek, mai napig

bennük fen nem-

szinte szüzebben tartá a közös érdek

sajátságukat

s

nyelvüket, mint az egykori uraság

mi sajátságunkat

s

nyelvünket tartá

zeti

a most

még

fen.

Mily leczke

annyira elágazó érdekinknek mindinkábbi

egyesítésére.

De

a miképen mi bánunk vélük, ugy báiniak ok

mivelünk. Csodálkozhatni-e azért olyféle jelenéseken,

mint a „Sollen wir Magyarén werden?"- melyek a szontorlás szomorú lángjait lobbanták

ki.

vi-

Csodálkozni

nem, de mélyen búsulni, szívszorongva epedni

kell;

mert a felbszült vak indulatosság hol fog ezentúl határt lelni ?

A

különbözések, meghasonlások, szétirányzások

(divergentiák) hazájában löletes

mi jót fog

szülni azon

gy-

megkülönböztetés, melyet a felingerlett tót

vagy horvát indulatosság a „Magyar"

és

„Ungar**

közt feltalált, és mit azon bagolyi befejezés, melyet

egy igen sokban helyes és igaz tartalomhoz függesztett?

Az „Ungar" név

alatt

ezentúl

honunk minden

népe értessék, és „Ein Ungar" annyit jelentsen, mint „Ein Slowak Raitze Wallach ,

will."

,

etc.

,

oder wer da nur

„Ungarisch reden'^ pedig annyit mint „Slowa-

kisch, Raitzisch reden, oder

was man nur

will;" a

56

szegény „Magyaré, az Arpadier'' pedig azon bagoly legyen tán mely ellen mindenki ,

okosan a névtelenség palástja

,

és

néhányan

felette

alatt is, büntetlen

hu-

hoghassanak.

Jó vért fognak-e mindazou ujabb visszabökések

szurdalások készitni,

s

több helyröli

vájjon hasznot

melyeknek viszont mi magyarok va-

eszközleni-e,

gyunk

s

s

Valóban nem. S azért hagyjunk

czéljai?

mert

Istenért szüklelkü vitatásainkkal valahára már;

id

most van még többé.

Eldödink

fel

szebb frigynek kötésére, vagy soha e frigyet

könnyen köthették volna,

mi mostaniak már csak nehezen, utódink tán soha többé; ezt ne felejtsük. ságinktól, s ne

Vegyünk bucsut

egymásra vagy épen hölgyeinkre

juk honunk hátramaradását, de legyünk

zdve, hogy

indulatos-

eldödink

hibái

meggy-

után sortadunk, kik az

örök természet útját elhagyták; és azért nézzük

dalmunkat magasb látpontból, bölcsebb

A

magyar nyelvet senki vagy

hajlandóságból

magyarokon nek bájai

s

tol-

állo-

nézettel.

felette

kevés fogja

ahoz vonzó szeretetbl gyakorolni

kivül; valamint egy nyelvet sem, mely-

és

hasznai

nem nagyobbak, mint

a ma-

gyaré.

Az emberiség sok

nyelvei közül, tudósokat

s

kü-

lön szenvedelmüeket kivéve, a többség gyakorlatában

57

mindig azokat tapasztaljuk, melyek bájaik vagy hasz-

nuk

által a többieket

kori görög

j

késbbi

megelzék. Ezt mutatja az egyujabb franczia,

lafán,

s

legújabb

német és angol nyelv.

S

c

sorok után, ugy hiszem, világosan ki van

magát a magyar

jelölve, mily egyedüli utón tarthatja

nyelv

fen, s

elitélve

milyenen gyarapodhatik vagy mire van

jövend

,

sorsa!

Eredetiségének kiképzése, bájainak nevelése igen fényes

kört igér, ha tekintjük, mi volt a franczia

nyelv egykor, mi a német alig félszázaddal ezeltt, sat.

De bármi

szerencsésen haladjunk

gonddal

slink e nevezetes, elég

lóban alig járható

pályáján,

is

elömeheté-

elég szeretettel va-

s

nem

volna-e az azon

nyert legfényesb siker mégis csak felette gyenge kezese nemzeti létünknek;

s

lehet legnagyobb

sodása hihetleg kiemelhetné-e azt

ményinket tekintve

—

köreibl, melyek közt

a tudósok

ma

is

s

— minden körül-

azon kevesek

szk

létez; s vájjon az egye-

düli habár legtökéletesb kiképzése elég azt a

csino-

nemzet minden éleszt ereibe

is

ervel birna-e

lövelni?

Mostani szorosabban számoló practicusabb közt, hol a dolog, a tett

viselje

:

nyom

idk

többet, mint ezek kép-

a szó, valóban a kiképzettebb szó, a bájosb

kitétel csak felette

gyenge kezesei lennének független

magyarságunknak. Nemzeti létünknek tehát, mely nemzeti nyelvünkkel elszakithatlan kapcsolatban

áll,

58

közösb és hathatósb

erosb,

kezességet kell

talál-

nunk. Erüsb, közösb és hathatósb kezességet pedig ne-

künk nem nyújthat semmi, mint ,,Magyar nyelmnh érdeke és hasznosság a,''

Ez fogja

velünk

gyakoroltatni

kifejtetni,

azt

mindinkább; ez fogja tanitni arra a más nemzetüeket; ez fogja lassanként

reibe hozni,

S

itt

társaságinkba, szépnemünk kö-

vagy semmi a világon.

vagyok a már megjelent

s

megjelenend Stádiumban általam már elvnél,

mely

közösb

s

most

s

utóbb

felállított fö-

az emberi cselekedeteknek legerösb, leg-

leghathatósb

rugója, tudnillik

a minden

akadályon diadalmaskodó haszonvágy.

Ha

hasznossá, szükségessé tehetjük nyelvünket;

maga magától hasznuk

nek

s

fog

és szükségeik

nem

mindinkább, valamint

után mindennap jobban eseng-

törekednek az emberek.

és szükségesebbé

nincs

terjedni

Ha

viszont hasznosabbá

tehetjük, mint eddigelé volt,

er, nincs hatalom, mely olvadásától, enyésze-

tétl megmenthetné.

E pontnak

felvilágosítása, e kérdésnek eldöntése

körül forog jövendnk! És azért a hidegvér, indulatlan

szorgos figyelmet

érdemli.

s

nyomozást ugyan meg-

59

Az

Austriai birodalom a soknyelvüségnek s kü-

lönnemzetiségnek

legtarkabarkább

az isteni

gondviselésnek

sokszor

tulajdonithatni, és

ki

azon türödelmes

egy nemzet

szelidségnek, mely szerint kormányzói

geniusát se támadák

mely

;

nem bomlott, meg nem fogható —

hogy eddig szövevényes sarkaiból

— általunk

példája

meg ervel

átalánosan véve.

Mi Magyarok viszálkodásink, geographiai

hely-

zetünk, tán csekély számunk, vagy a véletlennek kö-

vetkezésében

el veszténk önálló

az

birodalom

Austriai

egy

helyezetünket,

kiegészit

most

s

részét

al-

Helyzetünk philosophiai tekintetben, mely

sze-

kotjuk.

rint

mindenütt találhatni szerencsét, megelégedést,

valóban

trhet, minthogy nemzetünknek egy

megvan, a másik pedig

jól van.

része

Ezt azonban se

vényinknek, se saját szorgalminknak

tör-

nem

annyira

köszönhetjük, mint inkább ezeltti fejedelmeink er-

mostan

szak nélküliségeinek, tán a véletlennek

is, s

él

kormányzá-

atyai

fejedelmünk

lélekisméretes

sának.

Ha

az

id nem

váltaná

fel

a holnapi, a

nem kapkodván vel

az uj

a

haladna,

zanabb volna. De az

ekép a mai napot

nem

mai embert nem a jöv, ugy

mostan

után, tán

s

birt

veszedelmeztetésé-

megmaradni a régiben

idk

legjó-

esete sürget, s csak ha-

60

mar

el

lesz

idk

tenge^

hamar eltemetve a mai nemzedék egy jöv

rébe, csak

kor

lökve a mai nap a lefolyt

alatt.

Ha alkotmányunk nem engedné vagy

tiltaná

közdolgainkhoz j árulásunkat, legtanácsosb volna, aggödtalán a jövendröl a jelennek szedni virágit és kellemit.

De alkotmányunk megengedi, st

paran-

csolja közdolgaink körül azon gondot, melylyel anya-

földünk annyi áldásiért valóban tartozunk. Valamint tehát a koronát tartja szent joggal a király, tével

s

azt él-

védelmezi, ha kell, ugy rzi a nemes viszont,

is

befolyását a közdolgokba.

Alladalmunkat tehát fontolóra venni szent kötelességünk,

mint az

hihet

s

ma

itt

figyelmezzünk,

mutatkozik,

kifej lését

tekintve.

nem

csak annyiban,

de legfkép a

jövendben

Magános egyén szorosan

véve tán csak élethatáráig köteles kitzni a biztonlét és szerencse köreit,

nem ugy

a közdolgokba avatkozó,

a nemzeti képvisel, mert ennek jó vagy rósz hatása

századokra terjed. Vessük azért mi, kiket honunk java kötelességként

illet,

pillanatinkat a

jövendbe,

melyet tekintve

Legvalódibb sugal

nemzeti

hasznunk

két

tanácsot

:

1-ször Testtel lélekkel ragaszkodni a

most

kodó dynastiához, vele osztani hséggel azon bár

jó,

bár rósz, melyet

még

a

jövend

ural-

sorsot,

leplege borit,

61

s

hasznunkat, dicsségünket, egész létünket egybeol-

vasztni hasznával, dicsségével, egész létével. 2-szor Testtel lélekkel ragaszkodni intézvényeink

f

sarkalatjához

:

„Nihil de nobis sine nobis."

E kettt

mmt

szüzén fentartani annyit teszen,

Magyarország boldogságát eszközleni.

A

mi

az elst

könnyebb; mert

ki

illeti,

nem

nem

nincs és

Urunk

tiszteli

volna annál általában

s

egész nemzetségének mindazon morális lényt valódi tulajdonit, melyekkel

mindnyájan

szinte

nak? S hol van azon ábrándozó,

ki

dicsit bír-

Muszka vagy Tö-

rök járma alá óhajtozna, vagy a magánálló pünkösdi királyság után esengne. tehát

nem

Hknek

csak szivünk, de eszünk tanácsa

mindig kész

is

lesz

is,

De hány

ama

f

és azért

s

védni vérével

ha netalán másoktól elhagyva, maga ajtó és

van uralkodó avatatlan

is,

a magyar törvényes fejedelmével

megosztani bajt és szerencsét,

akkor

lenni dynastiánkhoz

s

még

állna.

lépcs, hány kapocs és hány akadály

nemzet közt,

és

nem

félhetni-e,

hogy

tanácsok miatt idjártával intézvényeink

sarkalatja szenvedhet?

„Ezen elválasztó köz, udvar és nemzet közt mindenütt létezik," ezt lehetne mondani. S igaz

,

de a mi

helyezetünkben egy iszonyú anomália, melyre eddig tán csak kevesen forditák figyelmüket, ezen közt anynyira tágitja, hogy nemzeti érzelmünket, kivánatink

62

s

mind nehezebben

ohajtásink okait uralkodóink

s

nehezebben fogják érthetni, söt magoknak csak magyarázhatni

is

nemzetekbl

Sokféle

nem

naponként ezentúl. egybeállított, de azért össze

olvadó tt monarchiákat láttunk már, melyekben

a rend

s

a közszerencse

—

országiások legfbb czélja

De

volt érve.

koztak, mely

a

f

az emberi társaságok és

—

bizonyos lépcsig

nemzet, melyhez a többiek

el

csatla-

egybeállának a más nemzetek,

körül

mindenben elsséggel

birt.

Szokása, vallása, nyelve

szerint s közepette élt a fejedelem,

s

midn

az alkotta

ha igy mondhatni, az anyatörzsököt, a többi nemzetek csak ágai valának egy egésznek,

s

mint provin-

mint gyarmatok voltak a közgyeplöhez csatolva.

ciák,

Ezen rendszer már gyökerében egészen más az birodalomban.

Austriai

Magyarország a kormány-

zásba törvényesen avatkozhatik nél fogva

nyiban

nem

az, s

korlátlan,

;

nálunk a király en-

mig minden egyéb tartomá-

mindegyikben csak a fejedelmi akarat

legfbb törvény. Magyarország tehát magasban a

f

áll, és az

szó szerint leg-

Austriai birodalomban a

Magyar

nemzet; de facto ellenben a fejedelem legköze-

lebbi tanácsosaival Austriában, Austria nyelvével

szokásai szerint

vinciákkal

él,

szinte

s

Magyarország pedig a többi pro-

egy sorba

s

egy lépcsre helyez-

tetik.

Mily következéseket kénytelen szülni az emiitett

63

nem nehéz megfogni s elre látni mily mindig neveked kellemetlenségek anomália,

;

kell szolgálnia e rendelleniségnek,

szen tisztába

mig

se nehéz,

forrásául

e részben egé-

nem jövünk.

Ezen anomál helyzet már annyira megzavarta

némely

Magyarnak

született

is

látását s itél tehetsé-

gét,

hogy nem ritkán tapasztaljuk,

bona

fide,

pedig sokszor

némelyeket nem csak legvakabb indulatos-

sággal kelni

természeti

ki

ohajtásink ellen, de

maguktól sem szólván,

törvényes

kivánságink,

önmagukat annyira elkülönözni

a nemzet minden érdekitöl, hogy néha

s elszigetelni

ról

s

sejdített

még

álomkórságban Magyarország-

a józan szólásmódot

is

felejtik és

nem az els személyben beszélnek, p. o. „Ezt nem jól, nem józanul cselekedtük; ebben megcsalt reményünk, bünhödünh^

ezért

használják, p.

nem jól nekik" rüek,

tették; de sat.,

„k,

hanem a harmadik személyt

„k nem nem

k

s

is

...

tudják, mit akarnak; ezt

nyertek semmit; jól

mindig

más nemzetiek, más

Ha van

o.

sat.,

tehát a fejedelmi

esett

k!" Mintha más

vé-

családiak lennének! tanácsos, kinek

feje

teli

az austriai complicatiók bonyolékival, ki

nem

magyar, ki Magyarországról csak pedig

is

nem

tud,

—

felszínest,

tán igazságtalanul

itél

magyarul

tetteinkrl,

szavainkról, van-e annál természetesb? van-e a körül-

ményekbl

ennél valami önkény tebb folyó?

64

A legigazságosb ment

szen

az

,

mindig éber figyelm sem egé-

els hallomás csábitó

hogy természet

elleni állásunknál

Ugy

veszélyitöl.

fogva

még akkor

sem lehetne csodálkozni Bécsnek Magyarország körülti tévedésein,

ha mi magunk

is

egy

testtel s lélek-

kel mindig csak egyet akarnánk, csak egyet kiván-

nánk.

De mai álladalmunk

közt

nem

szükséges

feje-

delmi tanácsosban az els hallomási tévedés, hogy ellenünk hideg, zárt

kebl

legyen, mert e hibába va-

lóban ártatlanul a legméltóbb

Hiszen a magyar,

de

nem

s

is

könnyen

eshetik.

pedig sok a házi erénynek

a hazainak

is!

—

hiven élö magyar,

— hej maga

alacsony itj a le és teszi utálatossá nemzeti ügyét.

kép emelje tehát idegen azt sárból lökött? És

nemde

itt is

bsz uja, mely

szet

Mi-

mit oda honfi

ki,

látható a megsértett termé-

a magyart leginkább magyartól

gyilkoltatni kárhoz tata?*)

Az

Austriai birodalom

kormányában mindenütt

ugy halad, mint hajós csendes folyamon közt,

— csak

Magyarországban ütközik a mély hul-

lámú habokkal

össze, s

mindünnen rémlik

útjából kitér, a veszélyeztet

vek

kies partok

szirt.

elibe,

ha

S ha azért jobb ked-

a hajókalauzok a kies parti menetkor, hol szik-

lák nincsenek, mint a mélyen habzó tenger közepett

nem megfogható-e

ez? Mert ki tehet arról, hogy köz-

*) Ismételve emlékeztetjük az olvasót,

évtizedben íratott.

hogy

e

munka

az 1830-iki

T. J.

tök kevésnek oly mély tekintete a jövendbe, oly tág

idk

lelke, felfoghatni az

mely

elkerülhetlen esetét;

tulajdonoknál fogva tán végre kivilágosulhatna némileg,

kis

hogy csendes

és

szunnyadozó körülmények közt

mélység folyamon,

orkánnak dühei

haladni, de a felbszült

kellemes!)

ugyan

kies partoktól övezve

kiizött,

messze a partti, csak a mélységben van me-

nedék!

Ember

csak

nek, gyengeséginek

ember marad, s

saját veszedelmi-

elfogultságinak öröki rabja; és

azért kit lehet vádoliíi, kinek hányni szemére

joggal a vakságot, ha

még magyarok sem

némi

látják ön-

liazájokban e bátorit mélységet!

De épen

azért,

mert

ezt senki se, kinek

a kezében, vagy csak felette kevés látja,

szélyben

van Hunnia,

is

mint ezeltt

lélekkel

Ezen

ve-

lesz^

legsürgetbben

még inkább ragaszkodjunk

testtel

f

sar-

:

„Semmit rólunk nálunk

nélkül."

czél elérésére pedig,

melytl, fájdah)m, már

eltávoztatánk, és az elért czél biztosítására

semmi nem segithetend oly ságunk tartása

is

amott Urunkhoz, emitt intézvényeink

kalatjához

sokban

nagyobb

mindig nagyobban

Minél fogva az

volt.

szükséges, hogy

és

hatalom

kifejlése, s ,

hatliatósan,

mint Magyar-

annak szz szepltlenségéb'i^i

fen-

a mit anyanyelvünk mindinkábbi niivele^

magasbra

állitása nélkül csak képzelni

azért az elst, mint sokan kívánják, a Or. Széchenyi

I.

sem

s

lehet, s

második nélkül <í

66

emelni akarni

nem

több, mint észficzamlott balga-

tagság

Mi-magyarokat tehát vet, bár ne,

,

bár szeressük a honi

bár örüljünk elmenetelén, bár vele ne

gondoljunk, a puszta ,haszonvágy^ s

anyanyelvünk mindenek eltti

csülésére készt.

nyájan is,

nem

sat.,

magyarságunk

tisztelése- s

megbe-

lévk mind-

lehetünk; de ha mindannyian lehetnénk

ne felejtsük, hogy soha

volnának

is

Tanácsosok, fizetésben

nem adhat

se pénzben, se becsületben, se

nyel-,

sat.,

st ha

annyit az állam

ha bár legkisebb adóssági

Croesus kincseivel birna

is

mint a mennyit a haza adhat, csak ismerjük meg

valódi kincseinek kútfit!

Anyanyelvünk hivatalossá

tételére tehát, az ed-

nem csak érzelmünk és hanem közhasznunk is ösz-

dig mondottak után világos, a nemzet becsülete készt, tönöz.

De mindazon hátramaradásink

rl magam rántám eddigelé

ellenére, melyek-

a lepleget kiméletlenebbül

tán leghalálosb

le,

mint

ellenségünk, vájjon mily

haszon, mily nyereség reménye vétesse bé a magyart hivatali

nyelvnek honunkban azokkal, kiket se érze-

lem, se becsület nyelvünkhez

hadd szóljak egyenest

nem

köt? Lássuk, és

és közvetlen ezekhez.

67

Országunk minden lakosa, Hazafiak, kiket

id

történetek esete egy testbe forrasztott, nyújtsa-

s

tok barátságos kezet, im

Vége

met.

szakadt

eltntek varázsi,

gyermekkor

a

serdül

a

és

nyújtom szintén enyi-

itt

vagyunk már. Igazítsuk

el

kecsálmainak,

férfiulás

jelenében

azért természeti jogain-

kat férfiakhoz ill igazsággal

s

mérséklettel.

Vessük

mindenek eltt azon versenygési vágy - szálkát,

ki

mely oly hosszú és

sors,

—

hoz

id

óta

viszont

sebzé

keblünket,

külön nemzetiségink, nyelvinkhez, szokásinkhük,

köreinkben

házi

szövetkezzünk

társal-

viszonyainkban egy test és egy lélekkel

gási (köz)

közös hazánk,

közös

Urunk

boldogitására,

dicsí-

tésére.

A

felette

különnem

különnem, de egy

Austriai birodalomnak igen

testbe szorított része

vagyunk,

kisebb szövedéke a nagyobb szövedéknek. Honfitársak,

Rokonok, mily sorsa lehet országunknak,

jöv

fejedelminknek, ha e szövevényes létnek természetesen mindig

neveked sokszerüsége

ellen végre valami

nem vettetik gát! A túlszövevénynek, melytl már nem messze vagyunk, köz-

hathatós eszközlés által

zavar elmúlhat! an okozatja.

Országlásunkat lassan-

ként az egyszerség elveire visszavinni tehát legszentebb

kötelességünk, mert csak ez által menthetjük

meg honunkat zavartól

,

e

a veszélyek legnagyobbikától, a köz-

veszélytl

,

melynél irtóztatóbb nincs.

m Urunk egyéb tartományi inkább egybe vannak nyolódva.

A

hány vidék, annyi nyelv,

sajátság, rend-

jövendöbe-tekintet, minden a súlyos adósság

szabás

s

terhe

alatt, ezer

meg

tisztség és tisztvisel,

vedelmi

.ezer

még mindig

szaporodó

roppant számú fegyveres, a források

és visszafizetési

nedéket.

Mi országunk éhez képest még

elveken nyugszik,

nem

még

veszté

is

minden számot túlhaladó parancsok

szágát,

mig

s

egyszerit

és ellenparancsok

ne akkor,

egyszeritsük fejedelmünk legersb or-

ermüvünk legfbb

megakasztója, köz-

dolgaink legnagyobb akadálya, minden

f

me-

lehet.

Országos

nek

ki

szüzességét a

által egészen el; cselekedjünk tehát most, és

ha már kés,

jö-

kimerítve; innen

legmélyebb böleseség és Isten mutathat

t»sak a

bo-

forrása az,

szövevény-

hogy nem értjük egymást. Otthon

külön-külön nyelven szólunk, máson tanácskozunk,

külön nyelven járulunk a fejedelmi székhez.

ismét

Uraink anyai,

szivi

nyelve mindezektl megint idegen.

Barátim, Hazámfiai, lehet-e zésü

vagy nem

,

érdekeit

fogja-e

összeütközésbe

nek csak most csirázó

ily

chaos üdvös követke-

inkább liozván,

szebb

hazánk

minden

társasági

létünk-

,

virágit

nyosan elhervasztani, valamint eddig tartá

egymás

is

ismét

bizo-

szolgaságban

elleni indulatinknt, s ez által a

szegény

hazát.: .fvT

Értsük valahára már egymást, nehogy örökön

,

ed

örökké feláldozzuk bevett, de

a

hogy

már

dolgot a formának,

a

s

a valót a

elpeiié«zült szokásnak. Beszéljen kikj

tetszik, a liogy tud, s ez iránt ne háhoritsuk

egymást

;

csak országos-

s

közdolgaink folyjanak egy

hangon, egy nyelven. Becsületes ember, sejditheti, éltének

ki

fíildi

létének titkait csak

homályai közt fornin fog ragasz-

kodni nemzete bár mi sorsához

is,

és híven vigadand,

busuland vele. Anyanyelve els zengési, az öt szülte föld

els benyomási kiszakithatlan fogják

lelkét él-

tén keresztül koporsóig bájolni; s csak a becstelen,

kinek hite, kinek Istene nincs, tud felejtkezni szülföldjérl, tud elpártolni anyai hangjaitól. Tiszteljük tehát akár

nyelvét,

s

mi

életmódját; mert

emberi sajátság

a

is

legkisebb elkülönözött lánczolatban,

emelkedik az em-

felé

nem. Tiszteljük mindenkinek nem csak

játját, de lelkének zeti

körben léteznek

egy karika azon

is

melynek fokain a tökéletesség beri

kis

legnagyobb kincsét

is

földi sa-

„honi, nem-

hségét^'! mert csak igy várhatunk mi

is

külön

felekezetek némi igazsággal sajátink, kincseink iránt türödelmet, engedéket.

Közdolgaink nyelve azonban legyen csak egy,

minthogy erre

mely az országos ból eredend,

nosan

int.

nem

csak

legbizonyosb

erm gyorsabb

hanem

s

hasznunk,

rendesb forgásá-

ezentnli bátorságunk

is

nyilvá-

70 ellen, "ugy hiszem, senkinek se lehej: igaz-

És ez

ságos kifogása. Mert mindegyiknek elkülönzött joga, sajáta szó,

békén hagyva

s

megbecsülve, és csak arról van

mit és mennyit áldozzon természeti jogaiból egy-

egy felekezet a köztársasági haszon

vagy jobban mondva, ha

segélésére;

nem

bátorság

és

eló-

magunkat

csalni

akarjuk, az forog kérdésben „ki mit adjon honi

hasznunk

már

bátorlétünk

s

valahárai megfeneki-

tésére."

A

egynyelvüség iránt tehát mindnyá-

hivatali

junknak kezet nem fogni lehetetlen, csak azt kell vizsgálnunk

nyelv

józanabban

bölcsebben közdolgaink vitelére.

s

holt latán

élk

közé, kiket ugy

többé

tott sorvasztó békói közt, fele álljon is

De ha

elhatároznunk, melyik

létünket és körülményinket tekintve, leg-

illik,

A

s

ekép most

s

annak, mit

illenék

fentartása

még

is,

iránti

e

könyv

s

bár csak

illik,

elején olvashatni.

sem helyeselné

az

gondot

nem

untig tar-

is

a tovább

erlködést. Mert

midn

van küzdésben aggsággal, mindig az els

fiatalság

gyz, bár mennyivel méltóbb legyen

is

ez amannál.

Valamint emberek, ha elvénültek, bár mi nagyon illenének

engedni

is

hozzánk, elmulhatlan kénytelenek helyt

még azoknak

is,

kik épen

nem

illenek kö-

zénk, ugy ül mindenben jelen a múltnak,

s

jövend

a jelennek helyébe.

Hogy

a latán nyelv legalább

is

elaggott

már

—

71

nem engedjük — azon tán is józanul látó, nem kételked-

ha holtnak azt nevezni senki csak félig-meddig

hetik, valamint hazánk élö nyelveinek ellene küzdé-

sén se; a

mibl

legtermészetesebben az foly, hogy az

agg latán nyelvnek, ha nem átka, söt legnagyobb dása volna

is

honunknak, ezentúl már szügségkép

visszavonulnia kell,

s

ainiak helyét

hetlen éló nyelv foglalandja

A

világ

már

maholnap

elkerül-

el.

régi, és alig történhetik

valami

A

minek egykori volta valahol ne mutatkoznék. tegnap látánk zetek

is

dásával

ál-

ott, azt

állottak

holnap

itt

lát^ndjuk.

uj,

mit

Más nem-

egy idben a latán nyelv uralko-

küzdleg szemközt, mint mi ma

Egyenl okok egyenl

állunk.

következéseket szülnek. Va-

lamint tehát hajdanta más nemzeteknél kiszorította

él

nyelv a latánt közhasználatból,

körébe emelte, ugy fogja nálunk

s

azt

tudósok

bár akarjuk, bár

is,

ne, bár szeressük, bár ne, kiküszöbölni azt az élet.

Minden lott

ellene törekedés hasztalan

munka,

elbitang-

id.

De azon nemzetek, melyek

a latán bilincseibl

kibontakoztak, vagy ha máskép akarjuk ezt hallani,

melyek a latán áldásaitól elestek, vájjon nem pusztultak-e el védtelen, gyámoltalan? kifejlési,

tik,

Nem

felemelkedési aerájok azon

bizony;

idtl

számitta-

mikor a halál jármát magoktól ellökték,

élet szent jogait

kezdek

tisztelni.

st

és az

72

Hasonló ok hasonló következést fogva bizonyosak lehetünk

hunytnak hervasztó

gyünk nálunk

is

De mikép mig

:

szül; s ennél

megmenekedésünk

az

el-

ölelésitöl és az élettel kötött fri-

csak üdvös következést eszközlend.

is

mozdulhatna nemzet

illöleg

tolmácsa

tetteinek, cselekedeteinek

helybl,

álló,

azaz

holt nyelv? Mindinkább tágulnak ismereti, találmányi, körülményinek sokszerüsége, de az álló nyelv

nem csak aránylag, hanem többé épen nem tágulhat; a mibl szükségkép következik elakadás, vagy dolgok s kitételek közti zavar, vagy él szavak koholása holt alapon;

mely utolsó legellenségesebben hat min-

den elmenetel

ellen,

még

az elhunyt

nyelvnek

legriitabbul fertzteti egykori méltóságát. zért csak zet

is

Ugyana-

helybl nem mozduló pangó (stagnans) nem-

maradhat pangó nyelvvel összeköttetésben, mert

a fejledez, tágítván

közt többé

el

nem

körét, a tágithatlan bilincsek

fér, s

igv azokat elmulhatlan ketté

törni kénytelen.

Ha helybl nem akarunk

mozdulni. Barátim, ak-

kor szövetkezzünk a koporsói latánnal össze

nem

:

becstelen

még inkább

sülyedésünket biztosabban semmi

eszközölheti; de ha

még van

annyi erény, annyi

hazaszeretet bennünk, melynél fogva aljas létünkben, szinte legutolsók a keresztény

pirulhatunk, akkor taszítsuk

testünk idegeibl

s

nemzetek közt, még ki a holt

éleszszük ezt

él

latánt

nyelvvel.

honi

73

Neui különb sophismákkal látjuk latánhöseinkct az

él

nyelvek bevétele ellen kikelni ma, mint egy-

kor latánul küzdöttek Galileivel, Copernicussal a tétség

bajnoki

sö-

megmutatni a napnak földkörüli

:

forgását.

„Mivel sok nyelvek vagyunk, azt mondják, azért kell

nekünk

a

Val(')ban

latán nyelv."

mély okoskodás! Mert a sok rugó ve-

ermüvünket,

szélyezteti huni

szaporitni a rugókat!

azért

még inkább

Sok nyelveink miatt ugy

kell

is

bá-

még egy nyelv

béi tornyához közelitünk már, s azért

hozzáadásával kell orvosolni a bajt! Igazi nevetség!

„Mert a latán nyelv nem változik többé, kifejezései állandóbbak," igy szólnak kell

továbbá

:

s

igy

„azért

törvényeinknek latán nyelven maradni".

De vájjon ezen ok, hogy változhatik

— jol

tudnillik a latán

nem

figyelmezzünk, csak józanul nem,

mert barbarismusok

által

eléggé elrútult

már

—

nem

sürget-e minket épen ellenkez cselekedetre leghat-

hatósban? lyes,

Ok

nekünk

conservalni akarnak, Í8

s

ez felette he-

legszentebb kötelességünk

s legfor-

róbb óhajtásunk; de czélukat mikép remélik elérni? helyben maradás, javitlanság, vagy csak barbarusi változások által!

Nem

képtelenség-e ez,

s

nem

jár-

nak-e azon utón, melyen kivétel nélkül a természet-

ben nem csak nem conserváltatik semmi, hanem minden bizonyos elpusztulásnak indul!

74

„Mindenüvé eljuthatni a latán nyelvvel"

ezt is

mondják.

Már hová s

lehessen a puszta latán nyelvvel jutni,

a világon mily messze haladni tolmács nélkül, való-

ban nehéz elhatározni; mert a nyelvek szüksége azon arányban

vagy

száll

vagy nö, melyben a vándor hallgat

De ha

szól.

a világ leglatánabb országát tekint-

jük, tudnillik hazánkat, hol sokszor egy egész napi

nem keressük

utazásban, ha készakarva nost,

nem

fel

a plébá-

csak egy latánnal se találkozunk, de

vagy

olyassal se, kivel szólhatnánk,

még

kit legalább ért-

hetnénk, ha négy-öt nyelvvel az európai mivelt nyel-

—

veken kivül nem birunk,

zánkban

is

ha mondom, latán ha-

legtöbbnyire csak ennyire használhatjuk

közéletben a latánt, mily nevetséges elfogultságnál

fogva hihetjük, hogy a practicusabb

s élö

külföldön

járhassunk sikeresen konyhalatánunk mankóin mai nap! azon konyhalatánéin

,

mely, közbevetve legyen

mondva, legfbb tudományunk, valóban

melyet külföldön

s

sikeresebben javíthatnánk

noha odakün az csak mellékes, „Mily szép volt,

midn

és

mint ide haza,

nem

a nemzet

oly nagy tökéletességgel birt,

hogy

a fö kincs.

nagyobb

szinte kiki tudott

latánul; a

min a külföld nem bámulhatott

Mily

volna

kár

ily

elsségtl

része

elesni!'^

eléggé.

Ilyest

is

állitnak.

Hogy bámulni nem

eléggé tudta az, ki tapasz-

75

— mert a külföld figyelmét ily selejtesség elkerülte — mikép birhatá oly béketréssel, szinte meg-

talá

elégedéssel, süt negéddel élö azt igen tát

is,

könnyen

nemzet a halál jármát,

elérthetni, valamint

kik eléggé

azoknak bámul-

nem csodálkozhatnak azon

nak valóban igen különös látásán,

s

karzat-

számoló tehetsé-

gén, mely magát mindig az egész nemzetnek vagy legalább a nemzet legnagyobb részének tartja, a nagy sokaságot csak számba se veszi! Mi

is

midn bámul-

tuk valaha, ugy-e Hazafiak, mennyire elcsufithatá a franczia olló a

növény -természet csudáit, miként az

élö fa, álmesterségtöl elundokitva feszes rendszabá-

sok, csak lánczok közt kítva

fejjel

sorvadozhatott, vagy kisza-

ültetek a földbe, ezután mint természet

csúfja kinosan csak mezitlen gyökereit meresztvén az

egekbe. Ugy-e mi

is

bámultunk

az

emberek

ily ke-

gyetlen, ily természet elleni tettein; de sympathiát

inkább az erdkkel, az agg cserek sötét lombjaival, a

meg nem sértett

természet szabad körletivel éreztünk.

„Még mikor

latánul folyt inkább a tanácskozás,

könnyebben gyzött akkor a sanior pars

midn

mindenki, akár végezte

bele avatkozhatik", igy

is

iskoláit,

mint ma, akár nem,

szólnak.

S azon sem kételkedünk egy cseppet sanior parsnak egykor

,

is,

hogy a

könnyebben eshetett a gylé-

sek stratégiája és taktikája, mint ma; de csekély két-

ségünk csak a körül forog, vájjon azon magát nevezte

76 sanior pars

,

mely közdolgainkat viVé, mindig az

egészségesebb, épebb része volt-e a nemzeti testnek;

min mai álladalmunk után

a

kednünk tán szabad, ügy tesen

meggyzdve

zése az itélö neveli-e

egy kissé kétel-

Ítélve,

arról

sem vagyunk

„honi iskoláink járása

tehetséget

s

egyéb

azt

bátorkodunk hinni, hogy valóban kár esztendt

mindazon hiábavalóságok

megtanulására fecsérlenünk

,

még azon

ugyancsak

melyeknek

sophismák jó s

s

ember-

melyeknek

kevés jót és hasznost

elnyomja, mit iskoláinkban felszinleg

s

is

tán nagy kín-

nal tudánk felszedegetni; nagy kár valóban kiáltó bün, honi

tizenkét

tiz,

és

séges hasznát az életben alig vehetni,

súlya és zavaréka

bevég-

s

tulajdonokat

lelki

vagy sorvasztja inkább. De

tökéle-

st

égbe*

remény inknek éltük tavaszában, mi-

kor kebelnek és léleknek tágulni kellene, holt nyelvek s

mesterkélt rég elaggott theoriák penészeit nyújtani

természetes eledel helyett. sen, lyes,

Ugy

azt

liiszszük

hogy sokkal jobb, ámbár ennek túlsága ha constitutionalis országban igen

nak ébren,

és igen

is

is

is

er-

veszé-

sokan van-

sokan szorgalmaskodnak honi

dolgok és közjó körül, mintha igen és

is

csak magára a sanior parsra

is

(!)

Mert az els esetben gyuladás a

sokan alszanak,

hagyják a hont. baj, és

egy

kis

érvágással minden rendben,

másik nyavalya pedig

melybl

sem orvos többé

vizkórság,

nem

menthet.

se természet,

ki

77

„Nem

érti a

mind kevésbé

nagyobb

rész a törvényt, igaz, és

fogja érteni; de ez annál jobb, mert a

nép azt mindig jobban respectálja, mit a mit ért." Ilyes

Nem

érti a

is

nem

nagyobb

rész a törvényt és

már örülhetünk, mert

ságos lélekkel kívánhatjuk

is,

ban a törvények szerint

s

éljen!

Ó

feleslege

s

lan

ke-

igazsá<^l.

s

ennél fogva igaz-

hogy mindenki a hazá-

azok szoros értelmében

fel

hanem annak inkább ezen elfogultnak

lát-

Törvények legyenek, de azokat csak

értse, a

rész

hija,

tulsága találtatá

szó ördögséget.

tisztelje.

mind

Abdera, Abdera, lehetne gondolni. De ko-

rántsem mert nem észnek

egy

mint

kong néha.

vésbé fogja érteni ezentúl, tagadhatlan ezen valóban

ért,

másik pedig ne értse, hanem csak

S vájjon miért? Csupán csak azon kis ártat-

()kb()l

hogy

az egyik rész,

midn nem

a tö^^''é-

nyek, luuieni a más rész törvénymagyarázata

azaz

maga védelmére vagy igazságos megtámadásra semmi törvényes fegyverrel ne birjon. Kérdésbe nem vehetni, dicaö találmány! Csak önkénye

az kár,

alatt áll, viszont

hogy nem bírnak

feltalálói patenttel, s

félhet csakhamar fog találmányuk, tán erí">s

javaslatokkal,

s

még némi

ellenük ntánoztatni!

Tisztelhetjük az érthetetlen Istent, söt kell a

ekép

imádnunk

mit emberi értelmünkön túl nagyobb tökély-

ben magunk

felett létezni sejditünk,

emberektl gondoltat,

az

agyag

fiaitól

érezünk; de az

mveltet csak

78

akkor tisztelhetjük és a mit letre

és fogjuk tisztelhetni,

ha értünk, tisztelhetünk

méltónak

is

találjuk.

ugy akar uralkodni mint

is

ha értjük,

és értvén tiszte-

,

S ha valaki embereken

Isten, valóban

nem

fogják

soha imádni öt mint Istent, hanem gylölni mindig

mint

kisértöt.

„Mivel törvényink latánul vannak

irva^',

igy szól

megint a rozsdás csoport „azért nem adhatni

tál a

latánon."

S valóban kár volna azon két köteten, azon vényi codexen csak egy hajszálnyit

nemzetünket

is

mozditni, mely

szégyen! Mit?

dicsöiti!

tör-

A

rabulának

tekervényiböl, melyeknek gazdagabb mezeje azon két

idomtalan

kötetnél

nemzetünknek

nincs,

soha ne

lenne szabad kimenekedni! S az évekig együtt ülö

országgylés csak annyi joggal azt,

minek

tiszta viseletünk

nie, és mit szennyes

tán kivül senki ran,

mig

se birna, kitisztitni

kalauzának kellene len-

ügyvéden vagy mocskos sophis-

más nem használhat valódilag

tisztában nincs! Piruljunk

ily

és bát-

eldohosult

szégyenek közt sorvadok.

Midn zet

minden józan ember, minden

tisztulásnak

emelni

s

indul

,

s

lelkes

nem-

törvényeit homályból ki-

mindenkinek érthetkké tenni törekszik,

csak mi szorgalmaskodunk, hogy az amabilis confusio

meg

ne sznjék, mintha madárlép,

lás, és sötétség,

melybl

szabadu-

melybl menedék nincs, volna elemünk.

79

ugy

Becsületes ember, ki valamint Istemiek,

jedelemnek és embertársainak övék, tudni éljen.

A

is

meg

kivánhatja, mily

fe-

mi

akarja adni,

törvények szerint

két vastag kötetbl ezt azonban kitanulni

valóban nehezebb, mint segitségükkel a legigazságta-

lanabb port

is

megnyerni; sokkal nehezebb, mint

te-

kervényeik közt elárulni a hazát.

Es mint a

mely nem ér többet,

ez volna azon kincs,

még

selejtes

közt gyéren lappang(5

részek

arany; ez azon frigy szekrénye, melynek vénségéért és

egy kissé megaranyozott létéért

nunk nemzetünk

életét, felemelkedését és

ményit! Valóban drágábban soha

volna

nem

minden

re-

vásároltatott

még semmi.

Törvénykönyveink

gyaknak máshová

nem

kellene áldoz-

fel

illenek, s

kitisztitása és

illesztése,

mind azon

tár-

melyek törvények közé

ekép azokat csak össze-vissza zavarják,

mint indigenáink születésnapjai, fundatioink emlékei legsürgetösb szükségeink közé tartoznak, és csak

sat.,

akkor fog a két roppant foliantnak becse kezddni,

mikor legalább tüze

is

újra

felett

rendbe hozott egy

kilencz tizede el lesz

égetve,

és

felszentelve módositott, javitott s tizede.

Ily üdvösséges átnézés, kiküszöbölés és elrendelés

közt vájjon miért ne lehetne egyúttal

áttenni az lyet

ugy

él nemzetnek

is,

ha notabene

holt érti,

él

nyelvre

nyelv

törvén3^ét,

hazánk

alig ért

me-

egy

ti-

80

zed része

is,

mindig kevesebbe fog érteid ezentúl?

s

„Ennél nagyobb veszedelem

nem

érhetné a hazát" azt

mondják „mert két hatalom közt lévén megosztva a törvény alkotása, eltörlése

nyelvbl másikba

magyarázata, az egy

s

könnyen

áttételi crisist

kép egyik kirekesztöleg csak maga nálná". S ezt

nem

tagadhatni.

könyveink módosítása, javítása

nem

czéljaira

De ugyan

hasz-

törvény-

elrendelése közben

s

volnánk-e épen ezen crisisnek kitéve, habár

tánul kellene

arról,

vények

la-

mindezt cselekedni? Azt hiszem, a

is

baj egy cséppel

nék

és hihetö-

sem lenne kisebb

;

mert

hogy nem eszközlené-e egyik

eltörlését

künk hasznosak,

ki kezesked-

némi

tör-

vagy fehilágositását , melyek

ne-

midn

fél

viszont azoknak javítását

(!)

okozhatná, melyek megint ellenünk bizonyitnak?

Nemzeti

függetlenségünkre

mindkét esetben egyenl foly,

st

és

nézve

felette

a

veszély

mibl az nem szabad,

nagy;

hogy törvénykönyveinkhez nyúlni

azokat szinte leporozni se, A'agy veszélyes tenger-

nek

kell indulnunk, hol

minden pillanatban hajótörés

fenyeget.

Ha törvénykönyveinket nem

tisztítjuk, eleny eszesünk,

el

nem

rendezzük, ki

elbomlásunk, halálunk

bizonyos; ha ellenben módosítjuk, javítjuk

s

elren-

deljük azokat, akkor megmenekedésünk, kiszabadu-

lásunk

s

életünk lehet.

E dilemmában vagyunk.

S ezt a réginek és latánnak tán egy sáfárja se

81

tagadja, csak a inai idöt^ a mai körülményeket látja,

nem

igazság,

igen

hiszi

ily

sem idk,

koczkajátékra

körülmények

se

kedvezk, mert ers a kormány

nem

kedvezknek. S ily

játékra

nem

és éher^ ÍÍJ^i^g^

mszont a nemzet és álmos.

Régi idkben, több század eltt,

ersb

volt a nemzet, inkább illett volna hozzá törvé-

mdositni

nyeit, törvénykönyveit tisztitni,

dezgetni, de

még

elttünk élkhez

is

eselekheték

is

nem

is

is

illik,

s

k

illett

De

va-

módositá-

ily

bátrabban

ezt

s

törvény-

elrendezése

mint az utánunk

ismét

követke-

aránylag nagyobb bátorságba he-

nem lennének

A

szenved.

volna

tisztítása s

mindazt, mit

lyezhetjük

egy évtizeddel

mint mi, ugy törvényeink

jobban

zökhez, és mi

illett

mint hozzánk,

könyveink valahárai hozzánk

és elren-

mindezek eszközlése jobban

lamint eldeinkhez jobban

sok eszközlése

st

a félszázaddal,

vala mint hozzánk. P^z kétséget

épen

még mikor

k

végbevinni többé tán

képesek.

nyavalya, melyben sinldünk, mindinkább su-

Ivosul,

s

harapózó mirigye napról napra közeledik

nemzeti létünk legbensbb életgyökeréhez.

Mi jobb tehát? szegdnünk-e,

s

a

vakok

és félénkek seregéhez

becstelenül fogynunk, enyésznünk

s

végkép elkerülhetlenül vesznünk; vagy kezet fog-

nunk

az elrelátó bátrakkal,

s

menedékért,

szabadulásért férfiasan vivnunk, a mit Gr. Széchenyi

I.

életért,

— ha idt nem ^

82

pazérlunk többé szerencsétlen elfogultságink közt sikeresen tennünk most

hihet

még nem

—

csak lehetséges, söt

is.

Nem

óvakodhatunk ennél fogva minden olvasztó,

mecsevészitö tágulások, változások

De

elég gonddal.

veszélyek ellen

s

vájjon a latán nyelv által

megme-

dics

nekedünk-e mindezektl,

s

melytl nemzeti létünk

önállásunk szüzessége függ,

s

s

elérjük-e azon

czélt,

arra törekedni ekép szintoly szent kötelességünk,

mint a koronás fejedelminkhez következésit kiszámolni

sokszor nagyot,

csi

s

köt hség. Az okok

elre

s

látni,

viszont a nagy

st semmit, felette szövevényes, rbb, legegybefüggbb esetiben

mint szül a

nem

ki-

ritkán kicsit

és az élet legegyszeis

gyakran elrelát-

hatlan sötét boritja a jövendt. Minden esetre azon-

ban

felette

különös argumentatiók és jövendbeli

horoscopoknak látszanak nik

hát

a latán,

e

„Ha megsz-

már ennyire volnánk, hogy Magyarország

ezen hervasztó kisértet

nem

is

tudna

állni

latán

többé;

annyira elgyengitette

minden férfiuságából ugy kifosztotta léte

:

megsznik Magyarország". S valóban

dajkája nélkül saját lábain s

következk

vala,

,

s

hogy egész

kirekesztleg a függetlenségnek csak szunnyadozó

elvein és irott

diplomákon alapul már

s

minden

élete

csak az egykori lét visszaemlékezetére volna Ítélve ezentúl? Természeti jogainktól annyira

elesénk, és

83

annyira sülyedénk-e a szégyenek közé már, hogy vég-

képen!

többé

elkorcsulásunktól

nem

óvhat,

s

s

életünk

Igen; szinte ennyire jutánk,

él nemzetek s

van irva

létünk inkább csak papirosra

latán nyelven,

S ezt

saját

mélyre sülyedénk, ne csaljuk magunkat

ily

Hazafiak;

,

csak öröki rabszolgaság által ke-

rülhetjük ki a halált? szinte

minerönk

mintsem hogy valódi

életet élnénk az

sorában.

ennyit fóleg inkább latán bajnokinknak

köszönünk, kik régente dúlták,

s

kik most

is

dúlják

a hazát.

Már mi

a jövendünk, azt bizonynyal ki tudhatja?

Élni fogunk-e

még, vagy

az emberiség

elenyészni, ki mondhatja

mében

bár mi legyen

is,

nagy egyete-

elre? De sorsunk

még elbb ugyan

csak férfiasan

megvívjunk mi, kik anyafoldünktl gyáván nem

még, rokon nemzetünk közös

kadánk

el

telen el

nem

tével,

sza-

sorsától hü-

pártolánk, és azért, ha országunk vesz-

nemzetiségünk megsemmisitésével kellene

koczkáztatni

ezen

utálatos kisértettöli *)

is

megválá-

sunkat, mely szinte minden sajátságinkból kivetkeztetett

már, még akkor se kellene vonakodni,

kedni a sorvasztó láncznak kettétörésével. zsarnoknál, kit irgalomra

késle-

Mert holt

semmi nem engesztelhet

többé, kegyetlenebb nincs. És jobb a szolgaság leg-

sulyosb terhe alatt görbedezni, mert ez alól menedék *)

A

latrin

nyelvtl.

T. J.

6*

84

van, mint egy alattomos, mindig emészt mé-

még

regnek végképi áldozatjává sorvadni.

Megmenekedhetésünk hihetsége nem

st

csekély,

nagy; de valamint napról napra bizonytalanabb

azon testnek megmentése, melyet fene emészt,

s

egye-

dül ennek mentül szaporábbi kiégetése segíthet azon,

ugy bajunk

is

csakhamar gyógyithatlan

lesz

már,

s

ha nem segitünk magunkon tüstént, késbb rajtunk

semmi nem

segíthet többé.

Ne késsünk

tehát Istenért,

s

emeljük a régi Ró-

maiak dics emlékezet nyelvét a szent maradványok tisztelt helyére.

túl is, de

nem

Legyen

az iskoláinkban tanitva ezen-

kirekesztleg,

hanem

tárgya a tanulásnak, egyszerbb

s

ban vezet utón. Szolgáljon ezután szólás és Írásmód példájául,

s

csak mint egyik

czélhoz szaporábis

a férfiúi tömött

legyen mindenek fölött

halhatatlan remeki által buzditója nemzetünknek „ró-

mai honszeretetre, római nagylelkségre, római nagyságra!'' s

él

nyelven,

minél elbb, mert természetes vége elbb-utóbb

ezt

ugy

Eletünk dolgait azonban vigyük

is

az lesz,

s

mindig jobb, nehogy elmérgesed-

jék a test, az abban

húzni

lév

szálkát

id vesztés

nélkül

ki.

Tehát tüstént él nyelv közénk, él hazafiak közé!

De

vájjon melyik, mert hazánkban a nyelvek

száma nagy; vizsgáljuk. Magyarország, mint fentebb érintem,

tettleg, a

85

mint mai nap

alkotmányos tartománya egy alkot-

áll,

mánytalan föországnak.

„Austria körülményei, mint és

Morvaországéi

látszik az atyai

sut.

nem különben

igen kellemesek,

Cseh-

mindenütt

s

kormány áldása; nagyobb

is

ott a vi-

dámság

és forgás, s több a pénz mint nálunk;

desur

jobbágy aránylag jobban birja magát; eleve-

s

nebb a kereskedés

óvakodnunk

sat.,

attól,

miért tehát rettegnünk, miért

mit inkább ohajtnunk

nünk

kellene". így szólnak;^

igaz,

mert

szinte

nagy kérdést eldönteni

szág

sok forog

sat.

—

—

ki

több

felettiségét

merné megint azon

mely körül mai idkben

vájjon Austria, Cseh-, Morvaor-

tartomány biztosb

sarkalaton

irigyle-

ki tagadhatná, ki józanul látni akar,

mindenben. De viszont

felette

s

van okoskodásikban sok

tartományoknak Magyarország

austriai

íol-

nyugszik is-e,

és szebb

jövendt

mint Magyarország? Ki

merné elhatározni, hogy a most emiitett tartományok egészségesb

és

igérö

kifejlettebb

hosszabb élettel biztositó

alapokon fenekinek, mint az annyiakban kivált materiális

A

tekintetben hátramaradt Magyarország? ktílfény és

még nem záloga

egyben-másbani elsbbség azonban

azon nemzeti léleknek,

legnagyobb, legdicsbb és azért,

még korántsem melybl a legszebb,

kezese a nemzeti épségnek,

is

könnyen veheti eredetét;

mert valamely tartomány civilisátióban egy

86

kissé

elttünk

áll,

gyarország azokat

még nem el

következik, hogy Ma-

ne érhesse és messze hátra

is

ne

hagyhassa.

Magyarország igen

is

felette hátra

van minden-

*

ben; de viszont benne több életer rejtezik, mint a

monarchia minden tartományiban. Mi

még nemzet

vagyunk, melynek zománcza még kettétörve

— — — — — — —

És mindezek

nyunk van, mely legszebb

felett

nincs.

alkotmá-

kifejtésre képes.

Kiki tudja, hogy ko^átlan kormányzás egysze-

rsége miatt tán

a lehet legjobb, ha tudnillik erény

és bölcseség ül a fejedelmi széken; de azt is tudja

mindenki, mily sokszor zsarolta már korlátlan ura-

lom kegyetlensége

az emberiséget.

Sok századoknak kimondhatlan bajokkal, keser köny ékkel, kinosan ontott embervérrel nyert tapasztalása találtatá fel a képviseleti rendszert.

felvirradtabb

idkben

az Isten

gondolkozik, csak akkor is

van joga

A

leli

És mostani

minden teremtése,

keble nyugtát, ha

ki

neki

saját sorsa körül.

legkeserbb rágalom tajtékával látjuk ugyan

az emberiség e mostani irányzatát sok oldalról befertöztetni.

De ha

vizsgáljuk, kik állnak

fentartó gát-

ként ellene, csakhamar leesik képeikrl az álorcza,

mely szkkebl de önkényeskedni szeret egoismust rejt

csak,

vagy azon, fájdalom,

még

közönséges

»7

együgységet, melynél fogva sok ersen mivel

ma meglehetsen vagy

holnapután és jövendben

is

hogy

hiszi,

jól van, azért holnap, jól lesz,

habár ennek

megnyerése végett nem aggódik, nem törekedik

is,

hanem csak a

át

jöv

sorsát,

véletlennek, vagy

jövend

másnak engedi

létét.

Az emberiség néhány nemzetei, melyek a satio és tökéletesülés központját alkotják,

már

az

emberek

most vannak

e

e

civili-

kivívták

közös jogait; más nemzetek csak

küzdésben; mások alszanak még. Mi

Magyarországnak pedig több század óta bírjuk kincsnek

f

vázlatit a legvalódibb legitimitás szent

törvényei szerint, és

már bölcsnktl fogva sajátunk

volt az a kincs, melyet zattal

e

más nemzetek minden

áldo-

volnának megvásárlani készek.

És ezek után mi irigyeljünk más tartományt egy kissé

jobb utaiért, kereskedésének egy kissé virág-

zóbb létéért, vagy a székvárosoknak egy kissé na-

gyobb kellemeiért;

mi, kiknek férfiúhoz ill kincsünk

„Nihil de nobis sine nobis" valóban többet ér, mint

ama tartományok minden ban korántsem

kell megvetni,

eshetnek, ha férfihoz ill körülti fáradozás által

Az azon

kellemei; melyeket azon-

mert azok

is

ugyan

komolyabb munka

s

jól

haza

megelzvék.

egész Austriai birodalomban mindenki retteg

pillanattól,

Urunk szebb

melyben

életre

eléggé

nem szerethet

emelkedvén, ide fogja hagyni

88

méltán; merf ki

porhantjait. *) S valóban

be annyi erénynyel

s

bölcseséggel azon széket ismét,

melyen ö közjavunkra oly számos évekig közös félelem

nem csupán

mely szakithatlan

tét,

sugallása szerint

„Mi

is

szeretettel köt

mindenek

lesz sorsunk,

s

mélyen

a

tisztelt

elrelátásunk

fölött nyugtalanít.

mi a mindig bonyolódtabb

vevénybe kevered systemáknak vége;

ki

szö-

fogja

mindinkább sülyedez ünanciákat elrendelni, lel

De

ült.

csak szivböl veszi erede-

hanem értelmünk

fejedelmünkhez,

töltendi

a

s hitel-

tartani az austriai adósságok súlyát; ki fizetni a

hadsereg roppant számát; ki öszhangzásban tartani a

közbirodalom oly sok heterogén

ha egyszer

részeit,

mi szegény hátramaradtak dics Urunk apotheosisát leszünk kénytelenek ülni". kebellel, kik

nem

így szomorognak szorult

csak marul holnapra néznek,

s

mint

gyáva gyermekek a veszély eltt behunyják szemei-

hanem

ket,

mögé

is

férfiúi elszánással a

mernek

tekintni.

latosig szövevényes

jövendt rejt

S valóban ki fogja a csodá-

ermüvet

rendes mozgásban tar-

vagy csak egybevergdéstl

tani,

megmenteni, ha a dics életre

és elbomlástól

is

ermüves szebb magasulván, többé köztünk nem lesz!

Szomorú

és

jártas

tekintet, felrázó kilátás bizonyára.

ki volna, ki aránylag hasztalan létét, *)

fátyol

Nem

s

aránylag becs-

szabad feledni, hogy e sorok eredetileg

eralékezetii Császár és Király végnapjai felé Írattak.

S

/.

Ferena örökT. J.

89

tcleii

láli

vérét iieni lenne feláldozni kész,

hogy soha ha-

hideg ne fagyaszsza azon vért, mely oly melegen

vert a népek javáért,

hogy soha ne múljék azon

mely oly hasznosan, oly példásan vala

élve.

De

lét,

hiába,

a természet szent törvényit se áldozatink, se a legfor-

könyek szivrehatósága nem változtathatja,

róbb

legyen bár

még számos évekig

is

és

azon kimondhatlan

szerencsénk birattatni oly úrtól, mint fejedelmünk, viszont birni öt, elhozza végre az

hetlen

azon

vaskeze

szomorú

idnek

napot

s

engesztel-

mely

mégis,

mindnyájuTikat legmélye] >b g\ászba boritand.

Dics fejedelmünk maga szent kötelességének tartja

nem

mily

adja a példát,

csak

múló

élete foly-

tában eszközleni javunkat, de létünket azon idkre biztositni

elleg, mikor

bad

Teljes

lesz.

erben

(\

már

és

íoldi

is

llincseitl szatöbb mint

egészségben

négy évvel ezeltt utódjának koronáztatja

át

és leg-

szivrehatóbl^ nagylelkséggel szól kegyes leirásában,

mint kivan emberi pályáján

túl

is

gondoskodni

álla-

dalmunkról. Pozsonyban, Kolozsvárott egybegylve

vannak a honi rendek, gesb fondorkodások, ellenére veti

is,

magát,

s a

nagylelk Ür

irigységek

és

a legellensé-

félrefacsarások

szép lelke sugtában, sok gond, sok s

csak

jövendnk

bú

biztositása végett;

alá

mert

valóban sokkal nyugalmasabban élhetné éltének szre hajlott szakát,

ha részint mindazon incselkedésektl

ment maradna, mely mérget kifejldésünk

ellenségei

90 oly ügyesen tudnak királyi személye és közénk vetni; s

ha részint nem volna tapasztalni kénytelen, mily

theoretikai halászatok,

egymás

elleni

árulkodások,

s

ellenséges meghasonlások közt töltjük országgylé-

sinkén az idt, a helyett hogy régibb nemzetek pasztalásit

használván, tudnók mit akarunk,

%gy szivvel

s

vánnók

ta-

azt

s

lélekkel szép egyességben férfiasan ki-

is!

Urunk

példáját követvén,

minekünk

is

köteles-

ségünk, nekünk, kiknek jogszer befolyásunk van a

nem

törvényalkotásba,

de a jövendbe és

Már ha

jöv

csak

mára

létünkre

is

s

mai állásunkra,

tekintni.

az Austriai monarchiának, mostani ál-

dott fejedelmünk kimultával szinte jólléte koczkáztatik

:

nem

igen biztos lábon áll

tökéletes, valamint

azon

messze van a tökélytl

zonyos

mvész

,

s

erm

mintája se

nem

biztos

és

igen

melyet csak egyetlenegy

bi-

forgathat.

Mit nyernénk tehát mi magyarországiak

rülmények

felette

közt,

ily kö-

ha néhány csekély elsbbségek miatt,

melyekkel Austria legfkép mostani atyai Uralko-

dónk kegyessége fel

által

^gy kissé elttünk

áll,

mindazt

akarnók áldozni, mi intézvényeink legersb alapja,

s

pedig elannyira, hogy elhaladásunk, csinosulásunk

s

nemzeti súlyunk öregbítése csak minakaratunktól

függ,

s

ha most hátul veszteglünk

álomkórságunk okozatja

és

is,

az egyedül

csupán csak saját hibánk.

91

Valóban legelszántabb ellenségünk,

elre

hatc5 esze

van

túlféltékenységünket

feltéve,

hogy

sem veheti még néhai

és szinte,

rósz néven.

is

Volna a monarchia másik részének képviseleti alkotmánya, nekünk pedig nem, mirajtunk lenne akkor a sor, hazánk bels idegeit szerinte alkalmazni.

De mivel Austriának

képviseleti

st

sejditése sincs,

ilyesrl szinte

még

hála az Egeknek, van, azért nozás,

nem

hanem valóban mienk a

alkotmánya

nincs,

nekünk pedig,

rajtunk áll az utá-

szent kötelesség fen-

tartani azt, akár utánoztatunk, akár

nem, a mit ha

Austriának minden provinciái szivszakadva bennünk

nem los

irigylenek, ismét csak

minhibánk, saját halá-

bnünk. Eléggé szomorún tapasztalok, mily gyenge nö-

vésre kárhoztatott latán dajkánk, ki mindent végbevitt érettünk a helyett,

hogy tle csak

azt tanultuk

volna, saját izmainkat mikép használjuk; elég kinnal

tapasztalánk ily hervasztó túlgondot

hogy a

ernk

A túl

is

ne-

megszabadulva ismét német dajka

kívánkozhatnánk hordoztatni, saját lábaink,

által

ját

latántól

mondám,

sa-

használása helyett.

német nyelvet tehát. Barátim, tanuljuk ezen-

nagy szorgalommal,

st nagyobb

gonddal mint

ezeltt vegyük át például külön sajátságinkhoz hük; ;

valamint egykor a rómainak

is

mintául szolgált a

92

görög,

kettnek útmutatása

e

s

minden csinosb nyelve idomult. Iparkodjunk

szinte

azt szépen szólni, aljas s

nem

s

ha

lehet,

hagyjuk azon beszélvén

ritkán készakarti Ízetlen

valóban soha

által

mindenek

felett

szorgalmát

s

nem

elfacsart ac-

s

centusainkat odahaza, mert akárminek tele

Európának

szerint

is

roszul té-

szolgáljuk a hazát;

s

igyekezzünk utánozni a Németnek

kétharmad

állhatatosságát, mely által

század alatt szinte lítni litera túráját,

semmibl mai

fényébe tudta

ál-

csak rövid idö alatt követésre,

s

utánzásra méltóknak vala képes

alakitni társasági

viszonyait.

A

latán helyibe azonban valóban

ugy

látszik,

függetlenségünk és alkotmányos létünk koczkáztatása nélkül egyéb nyelvet, mint a magyart, el

nem

fogadhatni.

Es miért ne mérnök bizni

magunkat,

s

valahára

saját

ernkre

minszárnyainkon emelkedni ma-

gasbra? Annyira elhagyott-e már a bátorság, nemze-

tünk egykori ismertetjele, hogy sajátságink,

doninkhoz elfajult

nem érzünk többé

bizodalmat;

tulaj-

hanem mint

ügyefogyott csak idegen gyámolhoz esen-

günk ragaszkodni,

s

külernek szeretjük átengedni

magunkat? Mily szégyen, mily gyengeség! S azért teljességgel

meg nem

bocsátható,

kivált

mert nem

93 kifejlödhetési elvnek,

nem ernek

de álomkór-

híja,

ságunk, szükkeblüségünk, és elhatározottság, akarat nélküliségünk okozza rabszolgákhoz

valóban

s

nem

hozzánk ill tengésünket, azon lealacsonyitö tengést,

melyben annyi idtl fogva sorvadunk,

nem

és soha

s

engedi, hogy mindazon kincset rutsági-

ból kitisztitnók, melylyel megálda a sors,

valahára

ill fénybe helyeznk eredetiségünket.

Nem léte,

s

más nemzeteinek megbecsülésére érdemesü-

a világ

lendk

mely soha

nem

búzaföldeink

termsége,

mérséklett éghajlatníik,

s s

telkeink zsíros

arany- és ezüst-

bányáink bármi dús tartalmai alkotják azon kincset,

mely kifejldésünk jául szolgálhatna;

s

egykori felemelkedésünk alap-

nem

—

mert mindezen elsbbsé-

gek az emberben létez mennyei tüz hozzájárulása nélkül csak mindannyi kopár parlagok. Mélyebben, ö sokkal

dnket igazi

mélyebben fekszik azon

melyre jöven-

kincs,

bátran építhetjük, ha a polgári erény-

s

dicsségnek szavát még képesek vagyunk

lani s lelkünk

nem

fásult

még

annyira

el,

az

hal-

hogy a

ha-

zaszeretet nyelvét többé ne értenök.

Több mint nyoczszáz nyosan, mi okb(5l termett egy nép.

Az

s

éve, senki se tudja bizo-

honnan, Hunnia

határi

közt

maga eltt mindent meghóditó maroknyi

élet

legszebb bimbóit hordván

keblében,

többször fel-felvirágzott, de igazi erre soha se

fér-

fiasodhatván, hosszú századok folytában martalékjává

94 lön inkább belegyenetlenséginek mint külerö hatal-

mának. Megrontása, elolvasztása körül pedig az

ir-

galmas Istenen kivül a természetnek ugy szólván

minden teremtése,

söt saját vére

már bölcsjétl

is

kezdve szakadatlan iparral munkálódott, mintha megsemmisítésére a földtekének minden népei, minden

elemek engesztelhetlen frigyet kötöttek volna. Mert nincs

veszély, nincs rósz, nincs nyilvános erszak,

vagy viszont alattomos, nyugodni soha nem tudó

rá-

galom, nincs kajánság, nincs hont gyilkoló undok gazság, mely e népet a kegyetlen Eumenidáktól megszállva

ne

dúlta, ne

ne mocskolta

alacsonyította,

volna be a szégyenek minden kínjaival. Északról a nagylelk de szabadsággal élni

tudó Lengyel nép szigetelte

nem

t rakonczátlan függet-

lenségi ittassága által azon egészséges civilisatiótól el,

mely

zese.

a bátor létnek

s

szabadságnak egyedüli ke-

Keletrl a durva Osmán tartá tle a nagyobb

csínosodás melegít világát vissza. S csak nyugatról fénylett,

mint tömlöczbe néha rá, és az

is

ugyan

fös-

vényül, az emberi elmenetelek villáma. Mindünnen

sötétségtl körülvéve mint gyenge sajka századokig

hányatott ide

s

tova, fel

s

alá, a

megbszült

tatlan tenger árjai közt; végveszte

ban hihet;

—

s

minden

s

pár-

pillanat-

mégis, noha elsülyesztésére mintha

összeesküdött volna minden

,

fentartá

magát

és

él.

S im Hazafiak, ezen elronthatlan minemüség,

95

ezen kettétörhetlen erö, e megsemmisithetlen szellem,

mely a lehet legkülönb

s

legkeményebb próbák

minden árnyéklati, minden lépcsi közt szabadsági zálogunk vala eddig, ez azon drága

s

egyedüli kincs,

mely méltó alapul szolgálhat utóbbi létünknek,

jöv

magasságunknak.

Közösen vittük lyink kinos súlyát

,

s

emberileg

—

számtalan veszé-

közszerencse ránk ritkán mosoly-

még, de egyberokonitott viszont

gott

az idö s az

együtt szenvedett viszontagság; fogjunk kezet azért ismét

s

tartólag, s tekintsük e fontos kérdésben túl-

szenvedelem nélkül a jövendt.

Ugy is mindinkább egybebonyolodó országos ermüvünket lehet legegyszerbb elvekre állitni kötelességünk, ha hiven és igazán akarjuk szolgálni a hont, mely Istenért! tömkelegbe soha ne keveredjék.

Egész Magyarországban minden hozzá tartozók-

kal

együtt tehát csak egy, csupán csak egy hiva-

talos nyelv létezhet;

minthogy ha ezen

fö javítását

nem

alkotmányunknak

elmellzzük

az országlás azon

egyszerségét, és ezzel szorosan

,

soha

fogjuk

egybefiigg elevenebb és egészségesebb forgását közleni,

f

esz-

minek elérése az országlási philosophiának

elve.

Hivatali nyelv tehát,

mondom,

csak egy lehet,

csak egy uralkodhatik honunkban. Se latán, se

azonban, mint láttuk

s

igazságos lélekkel

nem

más

tagad-

96 hatni, hivatali nyelvül körülményinkhez

ekép az oláh, görög, szláv

nek hazánkban létez gazásit foglalom

—

s

— mely

nem

illik;

s

szóba e törzsök-

külön nevezet minden

elá-

magyar nyelvek közt

kell

és a

választanunk.

Már ezek

közül, Földiek, hideg vérrel, indulat

nélkül, józan észszel

nem egyes

s

azon igazságos lélekkel, mely

izlésinket, szenvedelminket s hasznainkat

veszi fontolóra,

hanem csak

és

egyedül csak

a közjót,

közhasznot, közdicsöséget mázsálja, ugyan melyik nyelvre fog esni választásunk?

Az országunkban termett magyar, noha maga nemében csak

lassan

fajzik,

s

könnyen

csekély s

számú hóditó

természete

túl

nem

szerint

szaporodik,

minden tenger viszontagsági közt, mai idnkig mégis legalább két vagy tán négy és több annyira nevelkedett,

mas

mint mennyi akkor volt, zászl()i alatt szállta

az eo^ész orszáo^nak téré

midn Árpád

meg Hunnia

—

földjét.

diadal-

Szinte

csekélv kivételekkel

—

a

magyaroké, mert nemtelen, ingatlant nálimk még

nem

bírhat, a városi földbirtok pedig aránylag csak

csekély,

s

igy szinte az egész királyság a nemesek

s

kivált

a

fnemesek kezében van, kik magyarok.

Száma

is

nagyobb a magyarnak, tán nem ugyan mint

országunk minden külön nevezet népségeié összevéve, de ugyan

akármelyikeé

is

sokszorta nagyobb, mint

azoknak

különösen. Ötvenkét vármegyei tör-

97

vényhatöságiiik és szabad városink nagy része ma-

gyarul viszi jegyzökönyveit. Országgylésink

már

jobbadán csak magyarul folynak. Országunk egykori

~

fénypillanati^ pedig

noha honunk minden nemzet-

sége hséggel osztozott bajainkban,

adalkoszorut érdemel mivelünk

emlékezésink

—

ekép közös

s

minden

és

múltba mégis csak

a

magyarok bús elmeriilésink

is

di-

vissza-

magyarok,

s

azon lefolyt idkbe,

mikor még serdül korában „

— — — —

Három

hazánknak

tenger partvidéke

Alkotott határfalat."

Mindezeknél fogva tehát legvalódibb, legszentebb igazság

szerint csak a

magyar nyelv

lehet hivatali

nyelve a magyar korona alattiaknak.

Ha azonban

gyzk

legyenek

az eddig felhozott okok, bár mily

azok, se döntenék el a kérdést a

is

magyar nyelv választása szabad

itt

állitnom

s

iránt

kedvezleg

:

legyen

ersitnem, hogy mindazon meg-

rázkodások elhárítására, melyek a közös hazát e kérdés

eldöntése

fognák

közt

egyéb

sülyesztni,

mint a magyar nélküli betétele.

teljességgel

Mert velem együtt

den életkellemrl I.

mód

nyehnek minden hátráltatás

hivom bizonyságul

Cr. Síécheiiyi

bizonyára legnagyobb gyászba

— s

még

—

s

akadály

él

az

nincs,

Istent

igen számos van, ki min-

magáról az életrl

is

7»

kész lesz

98

inkább lemondani, mintsem anyanyelvünk mostoha alacsony állását ezentúl

sorsát,

kar- s

is

békével

és

tiirni,

kardnyugva nézni, mint dúl azon csodálatos de

vajmi szomorú versengésben

nem kevésbé

a külföldi

értelem, mint a honi butaság. Bomoljék inkább az egész

össze,

fagyos gyászravatal boritsa

s

mint tatárok átka

egész hont, minekeltte ez

kincsünk, melyet csak most szorítunk ismét

utolsó

vérz

alatt, az

inkább,

kebleinkhez, ismét elveszszen.

Nem

— ezt

él-

tünkben soha többé emberi hatalom elidegenitni tlünk

nem

fogja.

Melegszik vérem, felhevül az indulat,

s

látásom

józansága, lelkem igazsága kételynek indulni látszik.

Ugy-e ezt gondoljátok,

ugy van; de nem

nem

azért

sznöm

magyar nyelvünk

azért

ez hiedelmetek. Barátim.

buzog vérem elkeseredéstl,

szinte indulatimnak ura lenni,

ügyében

felszentelése

ldésünk dolgában akadályokkal hézségekkel kell megvívnunk,

bennem tosság

a hidegvért,

minden

s

És

kell

hanem

az ébreszti

lángjait,

,

s

mert

nemzeti

fej-

küzdenünk, neaz szünteti

bennem

meg

az indula-

hogy nem csak a

külföld,

melynek egyébiránt figyelmét elkerülök, nem csak a szomszéd, ki sympathiát velünk

hazánk lakosi

se tudják,

még

nem

érezhet, de

k sem érthetik

baja a magyarnak, miért vigad búsulva, vül, ha

nemzetérl van

s

még

el,

mi

miért he-

szó, oly könnj^en túlságra!

Magyarország minden népeinek van rokona oda-

09 kiin, csak n

A

magyarnak nincs az egész világon

magyarországi Oláh mnlt létérl sokat

ván, soha gelére,

nem

ébredett

még

nem

tud-

a nemzetisülés azon reg-

mely váltva vet napsugárt

népek reményire,

sehol.

és sötétet a

serdül

inkább a jehínnok mezei virágit

és

szedvén, pásztori egyszerségben

nem

határ, se határrizet

éli napjait;

de se

vágliatja ketté azon erköl-

mely szomszéd anyatörzsökéhez

köti,

mely gyenge ngyan még, de belle minden

lehet,

csi

lánczot,

mert hol nemzeti nyelven tanit forog fegyveres

szol társaság, ott

s

kedvez()k legyenek

is

lehet.

A

den

nem

kifejlés is

él

bármi kevéssé

egyéb körülmények

még min-

,

magyaroi-szági Görög pedig, ha

többé egykori dics létének fénykörében,

mely minden

nem

iskola, foly hivatal,

lelkes

a hasznosb

nemzetnek élet körei

(!)

irigy lési tárgya, ha-

közt bajlódik inkább,

éjszakról keletig, keletrl délig mindenütt talál ro-

konvért, frigyest,

szabatossággal

st ha

szivét

elrendelt

nj

nem

még német

készti,

hazát

is.

A

magyarorhazáját?

A

fagyos gönczöltl le az adriai tenger öbléig szinte

el-

szági Szláv továbbá,

szakithatlan

liol

leli

az

meg

lánczban létez, és száma

tulajdona által földtekénknek részét elboritandja

s

szaporodási

még majd legnagyobb

. A Magyar-Német

végre minde-

nütt akad hazára, mert német szinte mindenütt van,

hol ember

él s

mindinkább

terjeszti s ersiti

magát.

Mindezen, hazánkban létez sarjadék-népeknek 7.

100

odakün van. Volt nagyságuk odakün

anyatörzsöke

hatalmuk odakün ragyog;

fénylett, jelen

azok, kik fajokbul ideben léteznek,

keznének és lemondanának alkot, elolvadásuk,

megsemmisülésük

által az

elfelejt-

azért mégis le-

ki érettük virasz-

kiképezze mindazon tulajdonok-

s

melyek gel,

mindenrl

mindenrl, mi nemzetet

mert van mindnyájuknak,

hetlen,

szon

is

habár

s

s

erényeket,

örök Alkotó kimondhatlan bölcseség-

számtalan árnyéklatu színekben elkülönzé a nem-

zetek

sajátságit.

önereje

A

mit ember feltalálhat, és mire

által feljuthat,

odakünti testvéreik

mindazt végbevitetni látják

által.

zában és here gyanánt,

semmi

is

Tengjenek bár resten

nem

mindazon becsület-

tilthatja el azért

A

ket

és tiszteletben részesü-

léstl, melyre rokonvéreik érdemesitni tudák kat.

e ha-

mago-

mesterségekben nyert elmenetel, a csatatéren

szakított babér, a

tudomány mezején

aratott dicsség,

a polgári viszonyokban kifejlett szebb szokás és ezek

okozatja a közszokás, mely a külföldet valahol csak dicsíti, mindannyi sajátjaik; és

pathia

is

még azon

édes sym-

áldja fajukat, melyet boldog és borongós

napokban érez velük a külföldi rokonvér.

A áll, s

nem

magyar azonban

e

nagy világ terén egyedül

bár éljen, bár veszszen, örömet vele rokonvér oszt,

könyüket

S miért

nem

jadék népe ezt

ily

érte

látja

rokonvér

nem

hullat.

Magyarországnak sok vér

sar-

világban, ily igazságos valóságban,

101

s

miért

nem

kiméli a magyart, söt miért

barátságos kezet fen tartása végett? tudja, miért

nem

s

nem

nyújt

miért

neiti

mi baja a Magyar-

értheti soha el,

nak? „Mert hidegvérrel, indulat nélkül, józan észszel és

egészséges

lélekkel

eddig

nem

igen tudta,

magyar

igen akarta fontolóra venni a elszigetelt létét.

nem

sorsát, a

magyar

S ezen megrögzött köz vakság, ezen

szánakozásra méltó sziiklelkuség,

melybl egy jótev

angyal sem akará eddig kiemelni Magyarország heterogén

szerencsétlen

minden tét,

még mai nap is nyitva tartja Pandora szelenczéjét, melybl minden méreg,

részeit,

rósz, s

minden átok ntten

nve

veszi erede-

mi ellenséges meghasonlásunkat nevelheti, köz-

hazánkat dúlhatja, mi csak disztelenitheti a földet.

Mi magyarok ha nemzeti fenmaradásunkért ag,

gódunk,

s

nyelvünk

és sajátságink

kifejtésében el-

haladni törekedünk, egyenesen csak elolvasztatásunk,

megsemmisittetésünk ellen védelmezzük magunkat;

Magyarország egyéb nemzetségi ellenben, ha nyelveiket, sajátságikat törekednek terjesztni

nem

honunkban,

elolvasztatásuk, megsemmittetésük ellen vivnak,

— hazát nem alkot holt föld, hanem él ember — minthogy nekik valóságos hazájuk kün van

s

fenmaradásuk záloga bizonyos; sajátukat, létüket, de minket kiszoritni,

legszivtelenebb-

,

k

mert ekép

nem védelmezik

magyarokat igyekeznek

legirgalmatlanabbul,

pusztult sajátunkban, eltörlött létünkben

el-

osztozan-

102

Hunnia határi közt hazánk,

mert ha nincs

dók;

egyebütt e földön többé sehol

Ha létünk

nünk

nem

tehát

s

e kincsünkért,

brré

támadókká látszunk

s

veleje csonttá

„A magyar

védelmünkben

végveszély közti

ugyan ember-

válni,

minket

lélekkel ki kárhoztathat

jesztni

nem

fajult

azért, kinek

még?

módokkal akarja

kényszeritö

magát, inig mi más nemzetüek az idre

játság ink természetes

kénytelenittetünk minvédelmünkben

iránt

gondoskodni" igy szólnak,

ter-

és sa-

szeretnk hagyni

kifej lésére

növésünket, de nyomás ellennyomást szül, is

nemzeti

becsületünk ezen legutolsó zálogáért küzde-

ritkán

szive

mi Arpádiaknak

kell, s naint

séges

sincs.

s

s

ekép mi

haladásunk

a buta,

vagy tán

inkább ,szivtelen sokaság a szegény magyarra kiált anathemát, mig a többieknek szép mértékletességét bámulja.

valójában

szép,

dics moderatio, mely

semmibe, legkisebb áldozatba

mi okból és

más

bl más

is

mert vájjon

akarná nyomni a görög, de kivált a szláv

nem azon ennenes szüklelküsége világon nem engedni s minden

a magyart ha

„helyt senkinek

felekezetüt kiirtani"?

S im ezen hideg sejditése, víti

se kerül!

st minden

enségnek, ezen

megvetésnek

órai tapasztalása forrasztja, he-

túlságra azon vért^ melyet rendszerint legnemesb

kebel táplál.

Nem

,

bizonyára

nem azonegy ügyért

viv a

108

magyar magyar

Magyarország egyéb lakosa. Mert ha

s

mindenét, veszti létét;

veszti ügyét, veszti

a többi pedig,

a

ha ügyében nem sikerül, nem vé-

semmit, de csak szárnya szegetik, könne vá-

szit

gatik,

hogy másét ne

Hunnia

ragadja.

A mibl

határi közt józanul vivni

hogy

az foly,

magyarság

erény; ellene hatni viszont és üldözni azt,

mellett,

meg nem

bocsátható vétek, minthogy egy egész nemzetet meg-

semmisitni Isten eltt bizonyosan

még

súlyosabb

tett,

meg

aránylag

nem megvetni, de

becsülni

mint egyes gyarló embernek röviditni csekély pályakörét.

Nem

rágalmazni,

minket magyarokat

kénytelen itélö,

ha

mindenünket

tehát

létezhet;

másét nem támadjuk meg,

st

minden gondunkat csak

igazságos

nyelvünkért,

koczkáztatjuk

mely nélkül nemzet nem

és

az

midn

mert igy

becsüljük és tiszteljük,

saját

elmenetelünk

s ki-

képzésünk körül egyesitjük, megtartunk az emberiségnek egy nemzetet, mely tán szebb tulajdoni

nem

tésében szerencsés,

lesz

annak

s

kifej-

a teremtésnek

szégyenére.

Miért kell tehát

ily

szent íoglalatosságink közt

hazánk nem-magyar nemzetségitl, kik odakün nek

s

gyarapodnak,

s

ránk

tak, mégis mindig nemzeti

dályt, rósz akaratot,

st

s

vesztünkre

nem

is él-

szorul-

idomulásunk körül aka-

nyilvános ellenzést

is

tapasz-

talnunk nekünk magyaroknak, kik valóban tán több

104

gyámolt, nagyobb emberiséget és szorosb igazságot remélhettünk, tán várhattunk

is

volna irántunk, mint

a mennyivel találkozni mindig szerencsénk vala.

még

Része honi lakosinknak igaz a

lakta

tán mielöttünk

hazát, és igy lehet éhez legalább

joga, mint akárkinek; de része csak vala, kit Isten hozott, és kit a

annyi

késbbi vándor

magyar

hoztával fogadott mindig. Ez

is

is

szives isten-

azonban semmibe

se

melyben a honosink

vétetett, de viszont eljött az idö,

egy részével rokon külnépek értelmi súlya mind ersben nyomja a magyart; a külnépek értelmi súlya,

mondom, mert mai

civilisatiói

lépcsikrl

Ítélve,

mindazon nemzetségek, melyek Hunniát lakják, rég elolvadtak volna Magyarországban már, ha odakünti

nem minthogy maguk

focusaik szünetlen

melegítik

ben,

által

ugy szólván egy

s

tartják vala élet-

hazánkban századok óta

lépést se haladtak,

ban még mögöttünkiek

,

s

igazi culturá-

de a körülményektl

künti vérrokonaiktól segittetvén

,

oda-

s

majd-majd fölibünk

nnek. Napról napra inkább sürget e szerint az jét venni,

mig

hára az élet

s

id

ele-

lehet, e veszélynek, s eldönteni vala-

halál közti kérdést.

De értsük egymást, s nézzük közelebbrl, mit

óhaj-

tunk, mit kívánunk, mire törekedünk mi magyarok.

„Minden vágyaink, reményink, aggódásink egybevont czélja csak az

:

105

a magyar'^

y,JIogy a latán helyibe iktassák

tovább menni nem szándékunk.

Pirinél

S most kérdem, Hazafiak, megtagadhatjátok-e pirulás

nélkül

igazságtalanságotokon nekünk

saját

ezen egyedüli kezesét jövendnknek; nekünk, kiknek léte forog e kérdés eldöntése körül, s

/f

koltatásunk által boldogabbak valóban

hidegen tlünk

Lehetetlen hiszen

mi nem

veitek

ellen

pártot

nem

sajátságitok,

nem ütünk, st mi

bennetek a honszeretet

kik meggyillennétek.

mert

visszavonulnotok;

sem

tiellenetek,

,

is

sem

tiszteljük

valamint

erényét,

nyel-

viszont

megbecsüléstekre érdemeseknek hiszszük magunkat;

hanem

a

hervasztó

latánnal,

mely tletek szintoly

idegen, mint tlünk, vagyunk csak halálos engesztelhetlen harezban.

Tartsa

meg anyanyelvét

nitól ne pártoljon

soha

ltlen ártatlanságban

el, s

sirig

vágyait, melyek soha

hiven mindenki, ottho-

hordozza keblében, szep-

gyermekkorának azon szép

nem szünendnek meg

fényt deritni földi útjára.

bibor-

Törekedjék mindenki,

el-

korcsosulástól rettegve, a tökélyesülés felé azon sa-

játság

és

eredetiség

alapjain

emelkedni, melyekre

Isten állitá. S legyen végre

elstl

gyámola önnemzetének. De

azért

utolsóig kiki védje,

—

az emberiségnek

ne váljék ellenségéül.

Lépjünk tehát pályakörre, nyelveinkben

s

eredetiséginkben

s

képezzünk

külön

minden hasznost,

106

minden szépet, minden jót lehetségig

egymásnak útjában;

ki.

Ne

söt segítsük philosophiai tágve-

keres törekedésinkben egy-

lejüséggel az örök Valót

mást viszongyámollal

Mert egy nemzet erkölcsi

elé.

nyereségiben az egész emberiség osztozik,

Egek Ura

álljunk

az emberi

noha

s

az

nemet oly külön, egymástól any-

nyira elágazó fajtákra szakitá, azért elbb-utóbb mégis az egész emberiség részt vészen

mindazon javakban,

melyeket bölcseség a természettl nyerni,

s lelkes el-

szánás az embereken korlátlanul uralkodni akaró ön-

kény kezeibl kiragadni tudott. Járjunk felvilágosodás

s

csinosodásunk

felé

e

szerint

több utakon, me-

lyeknek mindegyikén váltig van kincs, csak szorgal-

masan akarjuk

keresni, s megtalálván, értsük

is,

mint

kelljen vele élni s használni azt.

Valóban kár volna, századra vajmi lisált

st

keser gúny

a mostani felvilágosodott lenne,

mely minden

civi-

nemzetet bizonyosan legmélyebb szánakozásra, fogna gerjesztni, ha az elaggott

söt tán megvetésre

is

latán nyelv miatt,

mely mint

tövis ül lelkünkben, s

igy attól menekedni kell, egybecsapnánk,

s

lebbi legsürgetbb érdekinket

annak

felejtvén,

legközeto-

vábbi fentartása végett egymás elleni tusába keverednénk.

Hunnia

Még

földjét

csak

nem

ezen

átok

volna hátra,

mely

dúlta.

Mi magyarok, ha a

latán

járma

ellen

kelünk

ki.

107

senki sajátját

sem támadjuk meg; mert

esett az örökre az

sunk söt

s

ember birtokából,

felemelkedésünk alá senki

még

mi

volt, ki-

megszabadulá-

s

létét

nem

temetjük,

senkinek legkisebb kárát sem eszközöljük;

azok ellenben, kik ezentúl lan

a

lánczai

csakhamar

alatt

e holt zsarnok irgalmat-

is

fogva akarnak tartani, mely

már

egyenesen

szi-

meggyilkolja

létünket,

vünkbe döfik a megsemmisitö

kést.

S a legszentebb ügyért bajnokoskodö magyar, rósz akaróinak,

gylölinek

ily

szivtelen

igazságta-

lansági ellen küzd! Vájjon az örök Igazság és az élö Isten eltt melyik fél vivja ki a diadalt? Kétség

nem

errl

lehet.

Nyújtsatok azért kezet drága Hazafiak, egy hon-

nak külön nemzetségü de mégis rokon reményi,

s

no hagyjátok magatokat

rokon

fiai,

tlünk azon

lágy-

velejüek csoportjai által elidegenittetni, kik ügyünk-

nek használni akarván, rajtatok oly sokszor méltatlankodának. Nemzeti fentartástokról biztositottabbak,

könnyen fogtok mint bátrabb parton állók azoknak me2:bocsáthatni, kik mao^ukat

s

nemzetüket sülvedni

érezvén, részint ijedtségbl, részint természetes rövid látásból,

jobbadán pedig csak tulhévbl nem azon

módokhoz

bl

és

eszközökhez nyúlnak, melyek a veszély-

kimenthetnének, hanem épen ellenkezleg csele-

kedvén sokszor a menteni akaró kézre sem ismernek, ,

de barátot ellenséggel kevervén össze, valóban

maguk

108

sem tudják, mit mivelnek. Hiszen hála az Egeknek,

nem

közönséges,

lyeket ily ügyben azonban elég tathatni,

egy mérséklett

fog soha

is

f

s

nem ügyelve

által engesztelhetlenül

kivételeket, me-

ersen nem kárhozlelk ember

és igazságos

elvnek venni,

séklett vágyaira

s

elfogultság,

ily

az

okosabb rész mér-

az értelmi selejtesség

megbántódni.

Mindennek, mi honunkat megrendíthetné,

A

ismeretesen elejét venni legszorosb tisztünk. tali

Azon mennyei

szikra,

a magyart, többé elalunni ti

a

hivato-

renditni, de veszélybe hozni

tehát

lélek-

— mi a latán semmi esetre maradhat — elhatárzása nem csak meg-

nyelvnek azonban

vább nem

se

magyar

mert igy béke

s

is

fogná a hazát.

mely ismét

nem

fog.

életre ébreszté

Ne

vessetek gátot

szó hivatali felszenteltetése ellen,

a mai csend

,

meg nem

kodandik anyaföldünk téréin utóbb

zavarva ural-

is,

st

sokszori

hideg visszavonás helyibe meleg egymáshoz közelítés

midn

fog állni közibünk; mert mi magyarok,

dez

erkölcsi sajátságitokat

mindenek

fogjuk, a háládat legersb

csülni

ti

is

kötteten-

is

megakarjátok be-

nemzetünk hez hü ragaszkodásunkat.

Fogadjátok tehát iránt

felett tisztelni

kötelékivel

dünk hozzátok, hogy viszont

fejle-

el

nem

romlott

s

szent

melegen érz kebleitek sugallását,

s

ügyünk

hajoljatok

az emberiség örök jogai nevében, régi hiven osztott

tenger bajainknál fogva,

s

nemes nagylelk

sziveitek

109

szép ösztöne után, az

Ég

és

emberek eltt igazságos

kivánatunk valósítására. Mert ajándékoznátok

magatok

meg

igy,

midn

élettel

iij

rokonfeleiteket, honfitársaitokat,

h ba-

gazdagulnátok egy egész nemzet

is

rátságával.

Ha

azonban

példa miatt

— tán csekély

gyakorlás vagy rósz

— hallgatna Bennetek

a sziv,

régi szo-

s

kás fagyátul összezsugorodva,

nem

számára legkisebb meleget

többé kebletek; fogad-

is

táplálna a

magyar

játok tehát eszetek tanácsát; számoljatok a jelennel s

jövendvel,

és tekintsétek

kirekesztleg csak leg-

érdekesb hasznotokat.

Mi magyarok

—

magunkat dultunkat

magát

férfiúi

határozottsággal elszántuk

undorodást okozó korcsosulásnak

már ersben utálván mint

a

,

rémit

in-

halált

— nemzetünket zsibbasztó bilincsei közül min-

den áron kiszabaditni, vagy virágtalan létünket vesz-

vagy akárhol. S

teni csatatéren

jaj

akkor nektek

—

mit soha

halálos

fogással

hazának; mert habár gyztesek lesztek

nem

hiszünk

— még

estünkben

is

és a

is

ragaszkodván hozzátok, velünk együtt fogtok dlni a

számunkra szerint

tiáltalatok nyitott sirgödrünkbe

fogja

nyugvó kaján

Nem tudjuk

,

kénye

s

akkor dúlhatni a hont a soha

nem

irigység.

akarunk Titeket egyébiránt

jféríiak

vagytok

s

férfiasan

ijeszteni,

meg

is

mert

tudtok

vivni igazságos dolog körül, hasznotok, elmenetel-

110 tek és valö dicsöségtekért. De' cllenünki ügyetek rósz, s

Egy csepp

a mi tán több, hasztalant

sem

hajszálat

ér.

vért, süt

egy

Mert szennyes, tintafoltu latánok

e holt zsarnok szolgazsoldosai

élö diosö fejedelemnek

s

nem vagytok, mit egy

hü bajnoki, annyiaknak

halált

adván, váltig bizonyítottatok be Európa minden csa-

midn

Es most,

tapiaczin.

odakünti számosb és na-

gyobb hatalmú vérrokonitok példájára Ti tesen szorgalmaskodtok eredetiségtekben kincseitek

elrendelgetése

körül,

is

dicsére-

fekv

szép

most akarnátok

a

fegyverek kétes szerencséjét eresztni koczkára, egy

él

nemzettel megvívni, mely századok óta azonegy

hazát lakja veletek és legkevésbbé sem

ban;

s

áll

u tatok-

ugyan mi haszon végett? „Egy elaggott nyelv

fentartásáért, melyet

—

s itt

vigyázzatok

—

mi ma-

gyarok sem akarunk kiküszöbölni gyökerestl, hanem csak

nem

a

mindennapi

élet

használatiból, hová többé

való, kiemelni, s a régiségnek

több helyes és

hasznos mintái közé helyezni óhajtjuk.

Már

ily

veszedelmes

koczkajátékot

játszani,

melyben rósz szerencsével mindent veszthettek, a legjobbal pedig se nyerhettek semmit, de csak legki-

sebbet se, eszetek

s

jövendbe józan

látástok valóban

nem javasolhat.

Ha

mindazáltal

még

ez

magyar nyelv elfogadására

sem bírhatna Titeket a

hivatali összeköttetésink-

ben küzdés nélkül, tekintsétek a dolgot legmagasb

111

szempontról, melyrl eddigelé tudtomra hazánkban csak felette kevés nézé azt, és mely magasságról

tisz-

tán kiviláglik, hogy Magyarország hivatali nyelve se latán, se egyéb,

hanem

kirekesztöleg csak

magyar

lehet.

Minden elsöbbségitekkel

—

melyekkel közületek

kivált két nemzetiek odakiinti hatalmasb vérrokonaik

súlya által elttünk állnak

zet

—

a közszabadságra ve-

mégis mindnyájotok anyatörzsökeitekkel

úttól

együtt messzebb vagytok, mint mi magyarok.

Az Oláhnak mint Görögnek*) még semmi alkotmányos léte nincs, s ez ideig mindkett csak ébredtebb

8

ügyesb urat cserélt a lealacsonyitott hajdanta

kontyos "uráért.

A

Szláv roppant idegeit alig birván

mozditni, öröki fagytól védett Ilonában

nem

redt,

még nem

serkent a szabadság meleg érzésire

éb-

fel, és

szolgaságában büszke, kész az önkény zászlói alatt vezettetni magát, akárhová parancsoltassék égi szikra a világon csak

súlya

által

okvetetlenül

is,

hol ez

mutatkoznék, azt idomtalan eltiprandó.

St nem

csak

maga körül elnyomni mindent, mit ember ember

kész

engedelme nélkül ujat cselekedni, vagy csak gondolni

is

tudott és merészlett,

hanem

visszaborzadás,

megilletdés nélkül képes a könnyen vezethet és

*)

Itt

újra bátorkodunk

Ismételve megjegyezni, hogy e

eredetileg 1834 vége vagy 1835 eleje táján íratott.

azóta jobbra változott.

-

A

szi-

munka

Görögök ügye T. J.

112

vesén engedelmesked, legközelebb rokonának vérébe is

mártani

ujat óhajt

kardját-,

habár ez nem ujat gondol, nem

hanem

is,

csak régi szabadsága után bá-

legszebb erejében,

még

testének külön részeit,

A Német

esengni.

torkodik szivszorongva

s

iszonyú ereje mellett, leg-

különösb ellenmondásban, mégis csak

Mert

még nem magáé

sehol

mindenütt. S hol ki tudott

mekkorának ott

fiatal

felette

gyenge.

de csak mindig másé

már

gyer-

maga urává kezd

lenni,

is

bontakozni

még, egész

szokatlanok és

annyira

is,

járszalagiból, és

képe oly

éltének

sem tudta eddig egyitni nagy

ujak

állása oly ujonczi, s

mozdulati,

hogy

az

nem kedvelök eltt elég tekintete, elég méltósága még nincs, és nem is lehet, mert ezt minden szükségesek, st a legtündöklbb elsségek emancipatiokat

mellett

sem eszközölhet egy nap, egy

lamivel hosszabb azért

minden

is

látjuk

t

mellett

sehol

is

idknek nimbusa. Nem

férfiúi

b

igazi férfiúi állásban állni fiatalsági

év, de csak va-

tulajdoni

még, hanem mindenütt csak

szerénységben tapasztaljuk hajlongni t.

Mi magyarok

ellenben vakon a szabadság elnyo-

mására soha nem szolgáltunk eddig, soha ezentúl

se;

s

nem fogunk

szabad szerkezet, oly nemes

kifej-

nem magunk találmánya, sem uralkodóink ajándéka, hanem atyáink, tésre képes

s

alkotmányunk pedig

se

apáink, de legrégibb elddink után reánk három-

lott örökség.

113

Mily kedvez körülmények közt léteztek tehát Ti,

honunknak nem magyar

Magyarországban

lakosi

I

Nemzeti létetek záloga nem csak biztos sarkalatokon alapul

odakün

rokon

de

,

mindinkábbi felvirágzástokat

eredetiségteknél igéri;

fogva

szabadságtok pe-

dig bizonyos ide-ben, ha mivelünk magyarokkal ezen-

hséggel

túl is oly

rencsét

bajt

és

nagyobb inkább

és elszánással fogtok osztani sze-

mint eddig; söt a honi szabadság

kifejtése

annak áldásiban

által

csak

részesülnétek

Tletek

is

mind-

akaratotok-

és

tól függ.

Ugyanis szinte

szabad Nektek a külföldi

civilisatio

minden gyümölcseivel tulajdontokként

élni,

mik nekünk magyaroknak csak kiképzési mintákul szolgálhatnak; de a

mi több, szabad nektek, idegen

zsarnoktól menten, független létben élni szabad alkot-

mányunk

még

életét; s a

mi ezeknél még sokkal

több,

határtalanul érdekesb ,Lehet nektek felemelked:

netek azon mindnyájunknak hasznosb, bátoritóbb halhatatlan emberhez illbb szabadságra elvei honi

alkotmányunk

felvirágzásukat

csak

alatt

is,

s

melynek

fenekinek, honnani

mi gondunktól, mi ápolgatá-

sinktól várják. Ily felemelkedésre

azonban a szláv zászló

alatt

reméltek lépni? Ez meglehet tán egykor, de most használjátok inkább a kész jelent, tes

utón

ne keressétek ké-

tán veszélylyel azon jót távolban, mely

s

Gr. Széchenyi

s

I.

8

114

hozzátok oly közel fekszik, és melynek birtokába oly biztosan juthattok. Mert közepettetek áll a szabadság-

nak azon czim

tiszteletre

alatt,

méltó törzsöke, mely a magyar

megsemmisithetlen erejétl fentartva, a

viharok minden düheivel századokig diadalmasan birt megvivni, és mely, noha a mennyek csapási, ellenséginek rút fertöztetési, de kivált saját keblében táplált

nadályinak alattomos, az egész természetet gyalázó

marczongási

szinte

által

gy ult ugyan,

s

halálig elgyengült

elha-

s

mint sirfüz busán csüggeszti földre

gyászos lombjait,

él azért

mégis,

s

nem

csak

ugy

mint kinek visszalépése sírbolttól többé nincs,

s

él,

csak

ennek ormán nyerhet egy-két pillanatot még, hanem telisded

semmi

van az

teli

se tudott

élet

azon

melegével,

melyet

megfagyasztni eddig, söt mely leg-

csekélyebb gond után ugy szólván csak egyes jótev

kezek ápolgatásira

is

mindig kész agg, de

még

el

nem

aggott ágait bimbóztatni a virágok legnemesbivel.

Ha

tehát honotokban van ezen egyesít közép-

pont, melyet annyi

más nemzetek

visszás utakon keresnek, miért

kább a szabadság azon

hiába, és sokak oly

nem

valóban

s

melynek fenállása oly

minden

in-

tisztes cserje körül, s ragasz-

kodnátok hiven hozzá, melyet erény szentelt fel,

seregülnétek

ültetett s az

id

hogy

azt

biztos,

kül méltatlanságtól

ezentúl

már

mentnek hihetjük; mert mily birtok, mily tulajdon, mily saját volna akkor biztos, ha a régi

idk

e szent

115

maradványa

se kimeltetiiék többé.

Valóban semmit

akkor a nagy világ területén ment, biztos és bátornak

Csak minmagunk ne dönt-

többé nevezni

nem

sük azt

otrombaságban szent helyérl

állati

lehet.

mi ne alugyunk legszebb érdekeink

fölött

el.

le.

Csak

Csak mi

ne trjük az irszinü méregnek alattomos munkálódásit,

mely ly el bajainkból sok álbarátunk örökre kigyó-

gyitni oly készséggel ajánlkozik. Csak

magunk, nemzetünk,

felejtsük

az emberiség és becsület iránti

nemcsak

S

kötelességinket.

mi ne

ki

nem

fogja

Hunnia szabadságcserjét ezentúl senki

és

dönteni

semmi

se,

de az újra fejedelmilcg felvirulva, fölibünk fogja növesztni újra zöldcló lombjait,

világát ki

nem

a napok eseti

s

az emberi elömenetek

zárva, mindnyájunknak hosszú s

változási ellen biztos

idkre

ernyül

szol-

gáland.

Se

civilisátiói

tekintetet

nem

lépcsnk, melyen

ma

állunk, nagy

érdemel, mert civilisátióban az Isten-

nek minden keresztény népei közt valóban hátul állunk,

s

dött szivvel

át

mig ezen szinte ,mea

nem

szinte leg-

culpa*-n

tör-

esünk, soha se fogjuk férfiúi

elhatározottsággal a sötétség békóit magunktól lökni.

De

meg azon

valljuk

gas, melyen

mászunk,

s

szabadsági lépcs se felette ma-

váltva hol hiuskodunk, hol csuszunk-

melyen, ha Isten képébe hazudni nem

akarunk, közülünk csak oly kevesen léteznek. És ha azért mostani

mind

civilisátiói

,

mind szabadsági

állá-

116

sunknál fogva sokan senkiknek és semmiknek tarta-

nak

is,

igen elérthetni, mert valóban a nagy világban

sem igen láthatónak, sem igen észrevehetnek

létün-

nem mondhatjuk, mert mintha kut fenekén ülnénk^ többi nemzetek rólunk még azt is alig tudják, hogy

ket

a

vagyunk. De mi, noha külsnk

s

tekintetünk ajánlá-

sánál fogva eddigelé akaratunk ellen

is

csak inkább

mindig az incognito álköntösében jelentünk meg a lág nagy színpadán,

s felette

ismertek ránk, kiknek

vi-

kevesek vagy csak azok

magunk mondogattuk

és ismé-

hogy kik vagyunk, azért az Örökkévalónak

telgettük,

mindent melegít napja

alatt se senkik, se

semmik

még sem vagyunk, hanem ugyancsak valamik, st sokak, nem mostani tulaj donink és erkölcsi birtokink becse szerint mindazáltal, mely felette parányi, de

csupán csak azért

egy okból

:

kirekesztleg csak azon egyedüli

s

,Hogy még mindenek

lehetünk'.

Többet ér azonban ezen lehetség, mint mindazon kis elsbbségek fénye, melyek halovány körébl

más országból sokan mindig csak szánakozási mosolygással tekintnek ránk le, valamint a legnagyobb hát-

ramaradásnak tavaszélete a legszebb nyárra,

s

is

nagyobb becs, mert

ez

legtermékenyebb szre virulhat

még, mint némi nemzeteknek a hideg télben egybegyjtött

s

abban

birt csekély testi és lelki takarit-

ványa.

De

csak akkor ér

—

és ezt

ne felejtsük

— ezen

117 kifejthetési s elöhaladási

lehetség valamit,

mint más szolganemzeteknek idö-hozta adta kis elsbbségeik

s

s

és többet

tán ármány-

erkölcsi provisioik,

ha ezen

lehetség, ezen tulajdon, ezen fiatalsági kiképzdhe-

nagyobb

tés a

civilisátiónak s szebb szabadságnak el-

fogadására fogékony és nyilt

is.

Mi Magyarországiak tehát nem után

,

mert magáról senki sem

saját

Ítéletünk

Ítélhet tökéletes igaz-

sággal, de azoknak bírálata szerint, kik philosophiai részrehaj latlansággal

mázsálják,

vagy eddigelé

in-

kább csak fontolják nemzeti becsünk súlyát, egyedül és

csupán csak azon remény fejében érdemlünk a

nemzetek sorában helyt, ha arra magunkat érdemesitni és azt el is foglaln^

képesek leszünk.

szoros következmény kép az

Multunk kevés

Jövend

volt,

is

foly,

A mibl

hogy nemzetileg

Jelenünk szinte semmi,

s

csak a

lehet valami, tán mindenünk.

Ti közhazánk

nem magyar

lakosi,

odakünti ha-

talmas rokonitok által tagadhatlanul közelebb álltok a napról napra tökéletesb alakra fejl civilisátiónak kútfejéhez, mint letlen a

mez

mi magyarok, kik eltt még

és ezért felettünk vagytok.

Mi

mve-

ellenben,

mint már Arpád-kezdte rakni szabad szerkezet

al-

kotmányunk örökösei azon elsbbségnél fogva állunk viszont fölöttetek, hogy csak

országnak

azon

egyesülhettek.

közepit

mi képezhetjük ^lagyar-

pontját,

mely körül Ti

118 _

S ekép, ha egymás iránti keblünk és szivünk

nem nöz

szí5l,

is,

semmi sympathia kézfogásra nem

és

ösztö-

annál sürgetbben int legnagyobb egyességre

közérdekünk. Mert hihet,

st

bizonyos, hogy viszál-

fogjuk veszteni külön kin-

kodásink

által

cseinket,

viszon felsbbséginket,

egyiránt

midn

azok csak

egyesség és együttmunkálás által nyernék valódi becsüket,

minthogy nemzeti versenygés nélkül csak

egyoldalú korlátolt szabadság alakul, szabadság nélkül pedig a legnagyobb civilisátiónak gyümölcse

is

keser.

Ennél fogva gazdagítsátok Ti a hont külföldrl nyert sugáritokkal

,

melyek

midn mi

részesülünk a világban;

nak emelendünk szebb állhattok

által

ugy hogy kívülrl több

s

magunknak

diszes

a szövetséges

a hazai szabadság-

közösb lelkesedéssel,

s

csak igy fogunk sze-

jövendt,

érdemleni nemzetek sorában

Ha

mindinkább

világ, belülrl szebb szabad-

ság éleszsze a hont. Mivel igy rezni

is

mely körül viszont Ti

oltárt,

nagyobb számban

mi

és csak ezen

utón

tisztes helyt.

Amerika egyéb

példáit, hely-

zetünk és idkorunk nagy különbségi miatt tán is

fogadhatjuk mindenben józanul

és részeinek

ban,

nyelve, vallása

külön szerkezete körülti bölcs türödelmét

mindazáltal bár ruháznók

Ott

el;

nem

nem

magunkra minél elbb.

gázol egyik a másiknak polgári sajátjá-

nemzeti eredetiségében,

emberi lelkében, de

119

mindenki háboritlan

élte

éli

napjait,

békében veszi

utdinak nemzeti mindenét

elüditöl s adja

át, s a

mi

ezeknél határtalanul több, önlelkének legjobb világa szerint

imádja Istenét.

Vegyük mindazon

respublikái próbák

helyett, melyekkel sokan köztünk

theoriái

már ma kívánná-

nak Amerika ormaira lépni, inkább mindenek eltt

Amerika türödelmességét például, melynek mindinkább

alapjain

s

áldott

idvel mindenre felersöd-

hetnénk.

S alkossunk ezért, nehogy nyomorult meghasonlásink következésében örökleg sinldjék a hon,

végkép mint rothadó

test

vagy

magába horpadván undok

férgek martalékja legyen, valami egyeztet köteléket.

Polgári helyzetünk lépcsi sokak, külön fajtáink árnyéklati többek, lelki nézeteink elágazási számtala-

nok.

Az elsk természetesb arányba fognak elbb-

utóbb minden bizonynyal által

megrendülés nélkül, iszonyú convulsiokkal

szont a felingerlett buta

ertl

lönségi továbbá vagy kopni

mint

pedig bölcseség

állíttatni, s

t.

i.

Eredetiségeink kü

vagy élesedni fognak, a

keményebb vagy lágyabb, becsesb vagy

becstelenebb

minémüségekkel lesznek súrlódásban.

Vallásaink sokszínsége tisztulni

vi-

végre

azon arányban fog

vagy zavarodni, melyben a nagy természet

örök nyelvét elérteni leszünk képesek vagy azt ,

érteni fogjuk.

félre-

120

Mig mindezeket közszerencsénkre, közáldásunkra elrendelgeti az id, a véletlen, tán egyesek bölcsesége

— mert

a Mindenható

bizonyára

nem

gét dicsöité

tesz,

más

mint

csodát az emberi nemért

melylyel lelki tehetsé-

azt,

— ugyan mi lesz addig Hunniából?

fogják-e külön felekezetink, fajaink

már egymás

ellen

Nem

vallásink már-

s

kifakadó mérges pezsgöségi azt

akkoráig vagy tüzes csatatérré, vagy dermedésben rothadozó testté alacsonyitni le?

Bizonyára vagy egyik vagy másik

nunknak, anyaföldünknek elmulhatlan

közho-

lesz

Mert

sorsa.

hol annyi felekezet, annyi nemzet, annyi vallás van

—

irigy

hogy ne mondjam ,egymást gylöl^

seny gésben mint hazánkban,

még törvény

hol

s

—

által,

de

számtalan heterogén

által sincsenek e

részek némileg egyesítve

semmi

— ver-

minthogy

igazság

az

egyiktl távolabb van mint a másiktól,

egész

és

egyeztet kötelékük azon lánczhoz vagy tömlöczhez hasonlítható,

mely száz

felekezet,

száz nemzet, száz

vallás szabadságát tartja fogva, de se se

barátságnak, se közerénynek

helye,

—

nem

rokon érzésnek, kapcsoléka,

ott minduntalan! fellobbanás

elhervadás a fenálló

nem

vagy végképi

elzményekbl szükségkép

s

szo-

rosan folyó következmény.

Már ha

e tekintet .jelen és

jövend

túlaggódás, túlgondnak, szóval,

létünkbe"'

nem valami

nem

túlság-

nak okozatja, vájjon nem vérzik-e a mélyebben

látó-

121

azon kebelepesztö

nak

szive, veleje, söt lelke is

nál,

hogy épen azon tulajdonok, erük

látás-

és hatások fe-

nyegetik megsemmitéssel a hazát, melyek legszebb áldással boldogithatnák azt.

Mert valamint

tink, fajaink és vallásink kiilönségi

nagyobb felvigyázásunk

ellenére

felekeze-

akaratunk söt legátkot

is

s

honunkra, ha

tot kénytelenek hozni elvégre

,

kárhoza-

—

külön

kincseink árnyéklatit összeforrás nélkül hagyván

nem

köt

minket valami egyeztet nemzeti

ezentúl

kapocs össze; ugy birná, emelné ezen sokszerü

—

kincs

s

lobbantná épen

ébredésre, életre s nemes ver-

senyre a hont, ha a felvilágosodás, szabadság és ne-

mesülés nagy ügye körül csak egy sziv, egy lélek és

egy akarat egyesi tné Hunniát. Ily nevezetesb

— addig

mig

is

idö,

dolgok körülti egyességre pedig régibb tapasztalás és philosophia

felekezetink, fajtáink és vallásink közti hidegségünket, vagyis

inkább tiiltüzünket józan és nemes ver-

nem

senyre egybehangoztatni

hatalomtöl országi

is

(!)

fogják

—

tüstént s kül-

menten semmi sem birhat, mint

ermüvünk

egyszeritése,

sen folyó több kedvünk

s

s

abból természete-

több szorgalmunk kifejtése

s javitása.

Nagyobb egyszerségre továbbá semmi

javíthatja

azt

rögtön, mint

magunk közt

münkkel hivatalosan csak egy nyelven

s

se

fejedel-

szólás,

st mi

több, e pontnak eldöntése eltt minden gond, minden

fáradozás országos

ermüvünk

egyszeritése és gyö-

122

keres javítása végett mindannyi hasztalanul leélt na-

pok, mindannyi veszteséggel elbitolt esztendk. Nemzeti

—

függetlenségünk koczkáztatása nélkül elvégre

minden hazai-nyelvek fentartása st

kifejtése,

egyéb mivelt nyelvek bevétele mellett

nyelvünk csak a magyar

—

is

de

még

hivatali

lehet.

nem magyar lanyelveteknek hk. Szolgáljátok

Maradjatok tehát Ti honunknak kosi eredetiségtek

közös urunkat

s

s

a közös hont sajátságtokban. Beszél-

magatok közt a mik ép

jetek

akarjatok, mikor az tek eltt, és

sem

hogy tudtok,

és

els szerelem ege megnyil

lelke-

mikor a szorult kebel, szokott nyelvével

idegen nyelvvel bajlódni. Kutassátok saját

bir,

eredetiségtek minden titkait közös hasznunkra

csak a halál vagy csúf frigyet,

ne

s

t.

i.

az

rém

fel.

S

helyett kössetek az élettel

agg vagyis inkább

az

uj

elrútitott

korcs latán helyett, melyet ervel szorítnak Belétek, tanuljatok magyarul; de ezt

szágos

ermüvbe

távol

attól

is

csak feltéve, ha az or-

befolyást venni akartok; mert ha

szándékoztok éldegélni, akkor de

még

egyetlen egy magyar szónak megtanulásával se ve-

szdjetek!

Azon okból, mivel teng, és eddigelé

nak az

nem

kimerithetlen

a

magyar csak

aljas létben

csak semmi, de a Mindenhatós

valóban

meg nem

érdemlett

kegyességeért nagy, felette nagy adósa, hogy sok neiért

t

elsülyedni

nem engedé

—

b-

azért ne vona-

123

kodjatok

sorsotokat

sorsához. Mert ha eddig

kötni

magyar, vagy valódiabban kitéve,

fen tudá tartani a

ha eddig fen tudá tartani a nemzetek angyala a ma-

gyarnak függetlenségét,

midn

vagy

szinte mostanig

aludt ö, vagy ha felébredt, saját fegyvereivel dúlta

bzei közt

önbeleit, és az európai feudális systemák

nem

igen volt divatban a közemberi szabadság; ne

tartsatok attól, az

össze,

hogy ennekutána bomoljék magában

vagy ragadtassék külerötöl

szinte veszte örökre felébreszté a

el,

magyart,

majd kétségtelen egyességre birandja

öt,

minek

a s

és a

majd-

mi már

most egyenesen a felvilágosult közvéleménynek hatalmas védpaizsa alatt

Azt mondjátok

:

is áll.

„Régi erényeinktl elfajultunk,

hajdani durva de férfiúi büszkeségünkért piperés hiú-

ságot cseréltünk,

s

többé már

nem kardos

inkább csak perpatvarral vitézkedni tudó

vitézi,

de

tollas baj-

noki vagyunk a világnak, többet szólunk, tanácsko-

zunk

és többet irunk

sem idomunk tünkben

nem

csak

s

mintsem teszünk; sem ernk,

nincs, de a

mik vagyunk, csak képzele-

elhittségüuknél fogva vagyunk;

nem

nyilt és

nem fogékony

csak hátramaradásink elismerésére

hiu és vak elbizottságunk

is

keblünk,

vagy

hanem

azt sürgetjük,

se-

sem elégszünk meg,

melyek közt annyit pajkoskodunk, st is

javításra

mámorában még azon

lejtességek háboritlan birtokával

st még ervel

mi okból

azt kívánjuk,

hogy minket utánoz-

124

\. é-

zon,

mi pengetésink

nem

igy szóltok! És szent igazak szavaitok.

Hanem

szerint forogjon a világ". Nernde-

én mindennél, kérdem, kevesebbet mond-

tam-e? vagy lepleget

még

melyike

is?

nem rántám-e minden szégyeneinkrl irgalmatlanabbal

S ugyan,

nem

le,

a

mint Tinéktek bár-

csak mindaz, mit szemünkre hány-

tatok, igaz és való, de annál százszorta

rútul elasszonyosodott,

s itt-ott

visel, eléggé keményen

már

is

több férne

a rothadás szagát

nem büntethetend

nemzeti

testünkre.

Kíméletlenebb fölfedezéssel, keményebb

Ítélettel,

mélyebb vágásokkal, ugy hiszem, senki sem

sem

birálta,

illette,

sem kínozta a magyart, mint én rokon-

még

vére; de azért kivégzésre, eltörülésre méltónak

sem tartottam, mint annyian, kik

iránta korántsem

mutatkoztak oly szigorún, mint a milyen engesztelhetlen én valék. tévedtségig

kinzó

magam, mily tem,

De én elttem

habzási közt

nem tudtam

én szerencsétlen tagja vele együtt,

s

csalni

szánakozási mélységre sülyedt nemze-

timra álom, csend lelkemre

tem,

— midn nyomozásim

mondom, megnyitotta

nem

szállott

s

pillana-

—

én elt-

a honszeretet Istene azon

mélységet és jövendt, melyben én boldog hazám

még

el

nem

szenderült életszikráját

s

egykori

felfé-

nyesülését láthatám, az emberiség azon melegít világát,

melybe mindenki tekinthet, kinek drága az

125

anyaföld, de melynek látásától mindazon sehoniak

vagy mindeniivéiek örökre

el

tán határtalanul mélyebben a hazának a Kosztól el

szivvel

gylölni

s "messzebbre

nem

kik noha

tiltva,

látók, mint

csábitott fiai, de honsze-

hség és szabadság-bálványzás iránt nem birnak, és ekép hibáiért ugyan

retet, nemzeti

semmi

vannak

megvetni, de erényiért viszont becsülni

és

nem de még csak kimélni sem tudják Hunniát. Nemzetem hibáit ugy, söt jobban ismerem, mint ,

Ti, de azokat nálatok kevesebbé

vem

ösztöne

szerint

trhetvén, mindazon

kimélem; mert

selejtességet

hibáikat

honosimban nem halálos

is

nézem, melyeket másokban tán észre

nem

szi-

bnöknek

se vennék.

Ha-

azon elpusztulhatlan ernél, elolthatlan tznél

megsemmisithetlen szellemnél fogva, mely benne tezik,

s

rej-

gyökerében mélyen lappang, de honi szemeim

eltt tisztán fényledez, iránta

még sem

azon követ-

kezményt vonom minden karczolásim, tvel bökésim s

késsel metszésim ellenére

gink,

s

nem

mondjuk

mibe

se

mint általában

ellensé-

közületek sokan, kik bennünk csak roszat, de

jót soha és

is,

tudtok,

itt

nem

kereken ki

akartok látni, hogy

t.

i.

—

— „a magyart ezentúl sem-

szükség többé venni, de saját kezeivel

maga

hegyibe rántandó koporsójának sirkövén kell csak

emelkedni magasbra"; hanem a lehet legellenkezbbet következtetem, hogy

magyarán

—a

t.

i.

—

s

itt

is

beszéljünk

józan ész és bölcs elölátás

nem

pár-

I

126 tolhatja túlságig a magyart, és

t

szabad alkotmánya

egybefügg nyelve ügyében

ezzel

nem mód

s

túlságig soha

segítheti elö, mert- Hunnia határi közt csak ez a

semmi egyéb mind

és

eddigi,

mind

élö

a latán holt zsarnoknak

nyelvek tán egykori önkényes

ölelé-

seitl megmenekedhetni.

Mivel a magyar eddigelé néha csak tavaszi

nek

közt fényledezett hajdanta, de az

fellob banási

nem

állandóbb férfiuság fénynyarára soha

st

századokig nyomta

gyásza,

s

most

élté-

is

t

derült még,

a legborongósb

éjnapok

korántsem közvilág, hanem csak

egyesek gyenge sugári deritgetnek rá néha-néha egy kis is

melegit

sorsa,

fényt, azért higyétek el, bár

nem

lehet Ti sorsotok

mi legyen

tle elkülönözve

bát-

rabb, hasznosb és dicsbb, mint ha jövendjével szorosan olvasztjátok egybe jövendtöket. És ekép nemzeti

sajátságitokban

vényeknek

szüzek, csak

könny st

a

magyar

intéz-

édes kötelékinél fogva léptek

vele házasságra, egyhazaiságra.

A

magyarból, kinek az igazi nagyság mértéke

szerint nemzeti múltja

minden

lehet;

valami, mert

nem

volt és jelene nincs,

ugy Belletek hiszen

is

még

csak ezután válhatik

Nektek sem

volt,

ugyanazon

rífel mérve, Hunnia határi közt múltotok,

s

jelene-

tek se különb a miénknél.

A

jövendnek vagyunk

tehát csak urai, és azt

dics fejedelmünk, mélyen becsült dynastiánk,

szere-

127

tett

anyaföldünk és az egész emberiség díszére csak

agy bírhatjuk bíbor szürkületre, ha kölcsönös hibáinkat,

melyek súlya Titeket

csak szüklelkü mérlegben

is

elegendöleg nyom,

nem

egymásnak szemeinkre hányni

fogjuk

nem

méregetni

s

hanem közös

ezentúl,

hátramaradásinkat nagylelküleg elismervén közrothadásink helyeit tüzzel-vassal testünkbl kiszakítjuk

még lappangó

benne

mirigyet kiirtjuk,

s

,

a

örök frigyet

kötünk mindennek elérésére, mi az erények honában csak létezhetik.

Hibáink sokak, de erényeink többek. És noha itt-ott

rothadás jeleit mutatja

is

az igen

is

keveset

mozduló, századi restségétl elálmosodott és elgyengült hon, egészséges azért mégis; egészségesb mint

sok más, tán szorító kötelékei által pirosb és így a

mélyebben nem gondolkozók eltt egészségesbnek szó nemzet,

s

minden

közmunkálónak

állni

esetre elég jól

lát-

van még ,derék

be az emberiség legfensöbb

czél-

jának elérésére, mely czélt örök természet tzött

élnkbe, ahoz számtalan

utakon de csak egy nagy

öszhangzásban közelitendknek,

nak

kifejtése vezet,

rejtezik,

pel

is

neveli

a

melyhez mindan-

mi a nagy míndenségben fedve

mit a bennünk

felfedezhet, s mi,

s

lev

isteni

habár csak egy

kis

szikra elérthet,

fényledez csöp-

mindenség tökéletesülésének fény-

tengerét'.

Mi magunk,

felébredt, erényt szeret és így

még

128

'

pirulni tudó

magyarok nem fogunk

dics úttóL

ily

melyre közülünk mind számosban lépnek, többé távozni. Álljatok Ti

közös erény

is rá.

Mert

igy,

eltá-

ha minket közös

nemzeti testbe szoritand,

nem

erö

s

kell

akkor külszoritástól félnünk többé, vagy gáttól,

mely emberi volna képes;

nemzeti hivatásunktól visszatartani

s s

^g^^

bizonyára virágzand honunk; holott

egymás ellentiségünknek legkisebb kebleinkben visszamaradna,

meg nem

szn

elég

tövise

is,

mely

volna a Rosznak

fondorkodásitól elmérgesitve,

vég-

kép gyalázat romjává sülyesztni a hont. Egyesüljetek tehát Hunnia minden nemzeti a

magyar genius szárnyai leitekben,

hogy

alatt, s tartsátok

hiven keb-

:

,Egyesség nélkül Hunnia semmid

Ezek után, ugy hivatalositása által

gyar, de bármi feltéve,

ha

látszik,

hogy a magyar nyelv

Magyarországnak nem csak ma-

vér, hit

s

nev

lakosa

is

nyerend,

— mit soha nem kell felejtni — nem csak

a rövid jelent tekintjük,

hanem

a hosszú

jövendt

is

veszszük számba, mely a mai szerencsének annyi véletlenei közt,

mint áldott fejedelem, hosszú béke

sat.,

ugyancsak nem viraszthat mindigi fényben egy napot a másik után fölénk.

129

Következik most közelebbrl tekintni „mi l^nne ;

a

Kormány

haszna,

s

mit nyerne az a magyar nyelv-

nek latán helyibe tétele

Mieltt azonban

által.

e csiklandós vizsgálatba eresz-

kedném, nem mulaszthatom

el

szintén megvallani,

mennyire félek ezen jószándéku

munkám

általános,

de kivált most következ részének félrefacsarásától; a

mi szent ügyünknek, fkép hatna,

eleinte

nem

minthogy a felsbb helyrl rákiáltott ana-

thema igen sokáig tarthatná tlünk a vissza.

S ettl valóban

bennem lev túl,

kevéssé árt-

nem

felujulási áldást

azért tartok, mintha a

oly parányi erkölcsi

súlyt becsülném

valóban nem; mert jól tudom „a mit

mondok

és

mondandók, bizonyosan nem mivel én mondom, de csak annyiban fog nyerni hatóságot, mennyiben ho-

nosim

nem

érzetit valék és leszek tán kifejezni képes; ha-

azon okból félek soraim kártékony elrutitásától,

mert olyasok fognak tán azokról nyelvünket

nem

értik, s csak

Ítéletet hozni, kik

fordítások után lehet-

nek birák, vagy mi több, kik még fordításra sem ügyelvén, csak

a

hallomás igazsága szerint

(!)

bí-

rálnak.

Épen azon idközben

,

midn

e

munkát

szedeget-

ném egybe, báró Wesselényinek Balítéletekrl szóló könyvét látám egy elbbkel kormány-emberének asztalán fekünni, s mint nézem — a tlem egyébiránt már ismertet — ilyest valék hallani kénytelen „Ön :

Qr. Széchenyi

I.

»'

130 7

azon revolutionalis könyvet tekinti, mely Bukarest-

ben jelent meg". S én hallgaték, de kinosb görcsbe

már annyit

szenve-

hazánkfiai iránt

minden

vonult azon igazságtalanok ellen dett keblem, kik hazánk

alkalommal

s

s

minden vizsgálás nélkül

vak

ilyféle

méltatlanságokra szoktak fakadni.

dulatú

in-

Ugyanis

azon elöbbkel, kirl szolok és ki szeszélyes elbizott-

mindent

ságában eltte

nem

elevenen

nyársalni

szeretne,

hajlong, vagy mi szolgailag mint

,

mi

nem

hajlong minden felsbbség eltt, egy szót sem tud

magyarul,

nem

és az emiitett

könyvrl sem egyebet,

csak hogy azt b. Wesselényi irta és a

ha-

kormány

nyomtatás eltt felfogatni parancsolá, mely két adatból fejében „revolutio" támadt.

van-e ezen könyvnél,

riumot

se

véve

irányzattól

eltti

ki,

egy

mentebb

még is

nem

minden veszedelmes

és tisztább;

csak a szerint

s :

st

utáni

e

politikai

könyvnek

sajtó

rágalmaztatása

s

legkézzelfoghatóbb bizonysága-e an-

nem mindig

Ítéltetünk, sza-

cselekedetink után;

hanem sokszor

nak, hogy mi magyarok vaink, hatásink

Isten eltt kérdem,

a legközönségesb kalendá-

elnyomatása és sajtó

üldöztetése

Már

„ellenségink vagy álbarátink

mily

szavakat tesznek ajkaink közé, és mily meséket tud-

nak számunkra koholni

Ha kissé,

s

fogni ránk".

tehát e sorok sorsáról

is

aggódom,

s

nem

természetesnek fogja azt találni az igazságo-

san Ítél.

131

Legyen

egyébiránt

munkámnak bármi

sorsa;

hasson szívre, vagy a kajánság által elundokitva, a felingerlctt

önkénytl

irgalmatlan boszát s

is

dynastiánk hasznára

elíacsarva, fejtsen bár fejemre :

hiven elmondom, mit hazánk s

dicsségére okvetlen vezet-

nek legtisztább lélekismeretem szerint érzek és szek.

Mert ha nem eszközlöm

hasznomat,

st

tán

is

hi-

közvetlen

általa

kemény ágyat vetek magam

bizom a nemzetiség angyalában, meg fogja

alá,

hazán-

kat és dynastiánkat azzal ismertetni egykor, mi leg-

valödibb

hasznára és legfényesb

dicsségére

szol-

tehetségem most

gálna, mit azonban csekély

nem

volt képes oly világban állitni el, mint a milyenben az valósággal létez- és lelkem

eltt fénylik.

Nagy haszon háromlanék a kormányra a magyar nyelv bevételével mindenek eltt azért, mert az országos ermüvet, melyet mozgatni kénytelen, köny-

ny ebben forgathatná akkor, ha egyszerbb alapokra állittatnék az,

növeked szövevényessége

er sem

lesz

midn

azt

mindig

miatt majd-majd

semmi

mint forgatja most,

képes rendes keringésben tartani többé.

Ily a külön nemzeti tulajdonok

eltörlése

eszközlend egyszerség azonban nem hasznos, felette

által

st

káros lenne az Austriai birodalomnak; vala-

mint például a gzmozgony némi részeinek kihagya9*

132

tása sem. eszközlené annak rendesebb

de azt vagy

rását,

veszélynek tenné

Az

megakadás,

s

ki.

—

delmes változások nélkül, melyek tán

—

já-

vagy elpusztulás!

Austriai birodalomnak váza

káztatnák

hathatósb

nagy

s

vesze-

létét is kocz-

csak bizonyos lépcsig egyszerithetö

mert a szövevényesség már természetében fekszik,

és

közszabadsági egybeolvadás nélkül alig gondolható,

mikép tágulhatna egy része

is

valamely más részének

megszorítása nélkül.

Mivel tehát geneitás,

rbb

is

létére szükséges, és az egy-

csak bizonyos határig boldogíthatja

természetesen foly, hogy szerkezetének egysze-

alapokra rakását

eszközölheti,

mai

testében fekszik azon hetero-

mely monarchiái

szerség áldása azt,

maga

is

józanul csak azon lépcsig

melyen magában

foglalt külön birodal-

elkülönözve saját nemzeti léteikben

is

ségeik szepltlen szüzességében fen

is

s eredeti-

állhatnak.

Már ha ^gy országnak egyszerbb szerkezete mit tán nem tagadhatni — az Austriai biroáldás

—

dalom egy szer itése pedig józanul csak bizonyos határig eszközölhet kelljen

;

nem

arról lehet többé szó

abban mindent egy kaptára

tanácskozás tárgya

:

verni^,

:

,Mikép

de csak az

Mily egyszeritések lennének

ki-

vihetk a külön részek megsértése nélkül?

Mibl

Önként

fejlik

azon következmény, hogy

mindenek eltt a latán kiküszöbölése vihetne végbe

133

nem

azon jótékony egyszeritést; mert ennek eltörlése

nem támadná meg

csak

sat. tulajdonit,

Austria, Morva-, Csehország

vagy a Lengyelek

s

Lombardok nem-

zománczit, de Magyarország nemzeti lelkének

zeti

felvirulását

is

eszközlené.

Noha azonban kimondhatlanul nyerne •

mány

a közbirodalmi

ermnek

idegibl egy holt nyelvnek tósan

egyszeritné

egyszeritése

kitisztitása

által,

pedig hatha-

aránylag csak kevés

mégis

azt,

kor-

a

volna a kormánynak a latán eltörlése-

s

helyibe a

magyar nyelvnek bevételébl várható haszna, azon nagy nyereséggel hasonlitva egybe, melyben sülne, ha a

magyart jobban

Most a

értené.

is

részefeje-

delmi székhez legközelebb állók többjei mit tudnak arról, mit beszél, mit ir,

mit cselekszik a nemzet leg-

lelkesb része?

Kinek lelke nem hamisult tökéletesen még fel

is

tudja a nyelvek közti azon ezer

nyéklatot fogni, melyek

midn

rúbbnak

Ítélni

nem

azt,

st

egészen

le-

szomorúbbnál szomo-

fogja-e

hogy

ezer ár-

sajátságikat képezik,

egyszersmind hü áttételüket gátolják, hetetlenné teszik,

meg

el, és

férfiúi

kebleink érzése

—

mely nem tud ugyan hizelkedni, de viszont tudna csatákat nyerni,

—

soha

nem juthat

ságban fejedelmünk lelkéhez;

s

szepltlen

tiszta-

igy attól elzárva,

után hségünk legforróbban eseng, Urunkhoz juthatva

el,

kiért halni készek valánk,

mi

nem

magunkba vonu-

134

lünk is

s

csak búsulva tudunk vigadni, mig kebleinket

végre elhervasztja

téli fagy.

Örök jogaim következésében, melyeket nem torlottam,

nem

bi-

loptam, de ugy nyertem az Istenektl,

mint király a koronát, szabadon szólok maga helyén s

Mélyen hordván kebelben királyomhoz

öntudattal.

köt hségem s imádván leg nem mérlegetem, de tem sugtában mint

a hazát, szavaimat kislelkü-<

folynak azok jó lelkismére-

illik férfihoz, ki,

mert

igaz, kaján-

nem tart; mert ember, maga körül lappangó kigyót nem sejdit; s midn mindenrl hallgat belsm, mi sajátomat érdekelhetné, st minden ilyest felejt, s tól

testem-lelkem csak a fejedelem dicsségéért, csak a

hon javáért buzog, nincs legkisebb ok, hogy néhány óra múlva oda fenn valaki ne mondja

:

„Ez pártot

ütni akar".

S köztünk Magyarok közt ki ily

nem

volt, ki nincs

körülmények közt ?

A

mi egyeneslelküséggel mondatik magyarban,

az latán nyelvre

keménynek ervel tás

kell

lehet leghívebben áttéve már tán a

szinét hordandja

magán,

tétetik ki, az latánban tán

s

a

mi magyar

már mint megbán-

hangzik, ugy, hogy vagy nemzeti nyelvünkrl

lemondanunk, vagy eredeti kifejezésink

lyunktól

Ha

nem

kirá-

hallatnak soha.

azonban csak egy nyelvnek közbenjárásáról

volna szó, mely köztünk és fejedelmünk közt gátként

f

135

áll,

még akkor

tek volnánk; de érzetink

vonatnak

fel,

men-

a gyökeres elfacsarásoktól tán

elbb

szinte bábeltornyába

mieltt fejedelmünk szine

elé bocsáttat-

nának.

Vármegyei, országgylési tanácskozásink jobba-

dán magyarul folynak, minthogy azonban latánok felirásink,

már

saját kezeinkkel

elhamisitgatni azt,

mennek, de

nem

vagyunk kénytelenek

mi sziveinkben vévé

eredetét. Fel-

minden kormány természete

ott

szerint

közvetlenül Urunk csak és magyar, latánt tudó

tanácsosai vesznek azokban részt és szólnak hozzá, de

még

sok mások

is,

nem

kik se latánul, se magyarul

tudnak, és ekép számukra a deák fordítás után újra

német fordítás készül, hogyan, mikép, az mindegy, csak hogy

meg

jobban

vájjon Isten eltt ily elfacsarások után

is,

legyen, de tegyük

fel,

mert kétszeri fordítás csak mindi of az ságos

lélekkel

itélni

ha lehet

—

leg-

—

lehet-e ioraz-

egyesekrl, megyékrl, egész

országról, vagy irántuk adni tanácsot?

S ez ugy szólván mindennapi összeköttetésünk

kormányunkkal;

ez azon láncz,

delmével a magyart

Már kérdem, tés a

s

mely egybeköti

feje-

viszont!

hasznos-e nemzettel ily összekötte-

kormánynak?

A

király mindenütt oly

magasan

hogy ennek kisebb reményei, kisebb

áll a

nép

felett,

bajai

nem

érdé-

136 kelhetik

öt,

fenségéhez

nem juthatnak. Annál kevésbé

kerülhetnek legforróbb reményink, legégetbb bajaink hangjai elibe mindigi tolmács nélkül. S ez

mindaddig ugy

van,

s

nem

áll az élö

lesz,

mig a

ugy

holt latán helyibe

magyar.

Ujabb idkben magyar ezredben

s

mí^gyar hiva-

taloknál mindenkinek magyarul kell vagy legalább

magasb polczon

kellene tanulni, csak a az

sokszor

egész

állók,

kik

haza közérdekirl határozhatnak,

csak azok ne becsüljék a se nyelvét, se szellemét

magyar

nem

szót, és se országát,

ismervén, se

nem

értvén

a magyarnak, iránta csak inspirátiók szerint csele-

kedjenek?

A

Magyart nem egy napi

mos évek mostohasága Azon

t

,

nem egy

évi , de szá-

süly észté oda, hol

ma

teng.

nem egyszerre döfte soha nem végezvén, testébe

gyilok, mely szivében ül,

keresztül, de

éltét

mind mélyebbre csak vány képpel

áll

lassan merült,

mig most

halo-

a mindig zöldell nagy természetnek

közepette, mint a legundokabb kéjek közt maga-ma-

nem elég bágyadt s a férfi uminden tulajdoniból nem eléggé ki vetkeztetett

gát emésztette szégyeníi,

ság

még, bután

s

állatilag

lenyomorogni hátramaradt

kínnapjait, de untig élénk s rettegve felébredt

meretre

tébolyodni és erezhetni

a pokol

:

önis-

minden

kinjait.

Magában fekv

ereje által gyengitve, azon édeni

137 szikra íellobbantától lealázva, mely tereiiitlietiie, igy

nyomorog

természettl, söt maga-magától

az egész

gyászolt magyar,

ha nem

s

borit gyászlepleget létére,

de ha

sejti,

mi dúlja keblét, mi

komor búban vigad

csak;

mi baja nemzetének, mi átok nyomja

sejti,

görcsbe zsugorul melle, vére akadoz,

s

azt,

szive csak

gyengén, csak hidegen ver.

Ha nem

volt

is

hajdanta sok a magyar,

nemzeti

s

fény rá csak ugy derült, mint hajnali sugár, fertzetlen

létében

mégis egészséges láncztagját alkotá a

nagy természetnek;

midn

azon

idtl

fogva, mióta

romlásnak indult, st, szinte rendszeresen bágyadt, napról napra mindinkább kiszikkadt benne mindazon tulajdon, melylyel Isten feldicsite embert és nemzetet;

ugy hogy most nem egészséges

részét alkotja a

nagy teremtésnek, de annak legszebb áldásiból szám-

zve

van.

„Miért hagyta és engedé ennyire

s ily

méltatla-

nul fertztetni magát a magyar" ezt mondják sokan, „s miért

er

nem

ellen,

állott ellent"?

Ámde nem er

hanem soha nem nyugvó

hiúság, pulya élet

s

küzdött

kísértetekként a

önhaszon csábjai vesztegették

t meg! „A rosznak

ily

fondorkodásai ellen

is

kellene

magát védni tudni nemzetnek" igy szólnak továbbá. S valóban kötelesség lenne léte s becsülete felett

s

mindig

a legszentebb, a nemzet virasztni.

138

Akármi

legyen

birta

egyébiránt a magyar

is

nemzetet mostani elaljasodására és hidegvérrel vizsgálni

—

magyarnak szivfájdalom

kül alig lehet, és igy én azzal ez

hagyok

—

és

alkalommal

nél-

fel is

bizonyos marad az mégis, ha nevetségig

egymást szünetlen

bnök

mit lépcsnként

csalni

nem

akarjuk, hogy e régi

gyümölcsei érettségtl már-már pattogzanak

azok mérgétl felingerelve, a kormány és nemzet

közötti bizodalom

is

ma nem

világosítunk

fel

legszigorúbb

lelki sméret ül

és

A

megrendül.

mit ha

rendezünk

el,

ma nem

midn

a

a királyi széken, Európa

harczban nincs, és egybegylve vannak

az

ország

képviseli; nincs ok, hogy a Magyar, ha ereje többé nincs,

végkép

el

ne temettessék, vagy erejét megkí-

sértve, ne temessen

maga

alá mindent!

Tizenhét esztendei katonáskodásom után, mely közt nagy elmenetelt ugyan

nem

tettem, de

hség

gel szolgáltam, és azon tiszta szándékú törekvésemnél

fogva, mely ly el most

is

emberi

ermhöz

képest ipar-

kodom részt venni Urunk szolgalatjában, tán hozzám nem legilletlenebb, szólni néhány leplegtelen igaz szót. A kormány nem becsüli a magyart, és fájdalom mondani, szinte igaza van. Mert

hogy már

el

benne nincs,

testi- s lelkileg

nem olvadt; se egyesség, s még országunk legelsi

se is

majd

közerény csak

nem

rég valának a selejtesség, a semmirevalóságnak legkigondoltabb, legczifrább mintái.

139

Ily

nemzet,

álmok gyalázatjából azonban felébredett a s

Egeknek még

szégyenein,

saját

része

lelkesb

pirulni tudván,

hála az

hona felemelésére,

ki-

rálya szolgalatjára erény-frigyet köte.

De ebben csak jót

nem

az ébredésben, ezen életi jelekben lát a

kormány, hanem a lehet

nem

legro-

szabbat.

Mostani elkelink részint des férfiak,

már

jó gazdák, ren-

noha általánosan véve nem fehérek mint

s

hü, a régi szennyes bünösökhez tartva, elég tiszták

még. Kártya okosan

és

résztvevk,

szinte sehol többé, de a helyett

férfiulag

a

foglalatoskodó;

hon java

körül

számosb

közdolgokban

szorgalmatoskodók

száma pedig napról napra nagyobb, valamint a közáldozatok egybevonatjai

is,

és az egész

nemzet jobb

egészségnek, szebb létnek gyorsabban induló. Való-

ban azt gondolná

a részrehaj latlan

:

„Ily

szembetn

nemzeti javulásnak örülnek". De nemcsak nek,

hanem legkomolyabb arczvon ások kai

nem

örül-

félve vár-

ják a jövendt.

Az országgylés, a nemzet legszentebb, ból majd ki

nem

sarkaik-

forgatott törvényeinek helyreigazi-

tását férfiasan de képviseli mérséklettel sürgeti.

Ez

már

visszatetszik és

ból,

mert makacson ragad a magyar a törvényhez, a

sokban szemet szúr,

ki

azon ok-

törvények gyökerestüli felforgatását bölcsen

Az emberiség

iránt

—

jósolja.

tán egy kissé nyers és

még

140

—

éretlen könyörületesség sugtában lik itt-ott

már

meg-megszólam-

valamely megye a lengyelek dolgában,

és

elágzott és rendes organisatioban látják a párisi

revolutio magvait Debreczentöl Nagy-Kanizsáig esi rázni! Állítson valaki egyesületet

bármi hiábavalóság

elérése végett, melyet egyes váll és

nem

nem

birt,

birhat; de beszéljen csak valaki

nem

minden

bir sza-

vainak latolgatása nélkül valamit; söt gyújtson csak egyik a másiknak megtisztelése végett egy kis fáklyát, s

mindenütt veszélyt és kísértetet látnak.

Söt ne

szóljon a

is

magyar egy

szót

is,

ne avat-

kozzék semmibe, hanem csak képezze ki velejét külföldi utazásai és belföldi szorgalmai által

fényesebbre,

egy kissé

ne kételkedjék, lesz mögötte mindig

s

valami Árnyék, melynek azon arányban nö vagy

apad

fizetésé,

mennyiben többet vagy kevesebbet

ha arra véletlenül anyag nincs, minél szeb-

ferál, és

bet, azaz feketébbet tud

préselni

képzeleti tehetségébl ki-

!

Kérdem vagy legalább

jöv kort, mert a jelen nem nem szokott igazságosan Ítélni

a

rl, mily szinben mutatkozik eltte

bl?

s

re-

vájjon

nem

maga

a jelen-

e szakasz az élet-

játszatná-e ily színpadon a

a csörgsapkás szerepét, ha

Ítélhet,

ily

magyar

helyzetre töre-

kednék? S

ily

állapotban létezünk mi magyarok;

nek türhetlenségét azért

nem

érezzük

még

mely-

kinosan,

141

mert

most ébredénk

szinte csak

küzdünk megint

s

Legyen egyszer kifejlésünk növeked, majd

élni.

meglátandjuk, mikép növekszik a baj pot permanens.

Ugy hogy

kétfelé hasad

vagy nem moczczanni helybl gyat magunktól

lökvén,

azok giinyrobajit

is

minden

s

ha

is,

ez álla-

jövendnk

:

javitási vá-

hátramaradásunkért

.

még

szenvedni, kik az emberiség

fe-

nekén ügyekszenek tartani; vagy az élö Isten eltt az erények legersb kötelékivei kötni létünket, becsületünket fejedelmünk

s

dynastiánk sorsához,

s

szorosan

élvén a törvények szent igéje szerint, egy testtel

s

lélekkel haladnunk a tökéletesb felé.

Elaljasodásunk legfbb okát tagadhatlanul nemzeti

nyelvünk természetelleni becsmérlése képzi; de

ha mi magunk nem veszszük semmibe, mily értéket tulajdonitsanak neki azt,

már volt

—

mert mióta elhagyók

hátat forditánk nemzeti

nemzet nemzeti

Nem

mások?

nyelv

nélkül

éltünknek, mivel

képtelen

nem- lény.

ugyan könnyen észrevehet hajdanta, a

ha-

lálnak mily magvait vetek szerencsétlen apáink nem-

zetünk közé, mikor a latán nyelvnek aránylag na-

gyobb

kifej lése

és az

akkori

álcsábjai által félre vezetve Ítélték

nem

anyanyelvünket, de azt

nyút visznek végbe

—

természetelleni

saját

—

csak örök parlagra

mily

sejditlen,

kezeikkel

szennyek és aljasságok feledék-gödrébe.

idkig sem mutatkoztak

divat

iszo-

tasziták

St

a

hosszabb

a nemzeti testen a megsér-

_

142

a halálosan megsebzett

tett,

természetnek

szemre-

hányásai mindenkitl észrevehet jelenségekben, mert a nemzetek élete általánosan szívós,

gyar, az eddig el

nem

ma-

kivált a

pusztíttathatott, látszik ily tu-

hanem fkép

lajdonnal mindenek felett birni;

nem mutatkozék

s

az idegen

azért

méreg okozatja régi idk-

ben ijesztleg, mert a társasági szebb viszonyok kisebbé sem valának

nemnek kor.

st még

elrendezve,

állása az életben

leg-

a szebb

sem vala elirányozva

De bezzeg mindinkább

s

ak-

mind szembetnbben

emészté a hon életének legbelsbb elveit az oktalanul beszítt

méregnek maga körül mindent szánakozatlan

mardosó mirigye,

midn tudomány

s kifejlés

jobba-

dán barátok és nem mindig legjobb barátok közé

monostorokba

szorult; és a

nemzet vagy csak onnan

nyert alamizsnaként egy kis halovány deák világot

néha-néha, hová az elszigetelve és szebb világ

után elleiitállhatlanul esengvén, mint

Istennek minden tása, külföldön

mitl

ln, vagy nagyobb

érz

teremtése,

st

tán minden alko-

vagy az onnan jöttben kereste

eleinte tán a legjobb szándék,

azt, a

késbb pedig

az

álbarátság, szokás és az abban, bármi rósz és termé-

st hizni tudó hazai restség Ugy hogy azalatt mig Hunniá-

szetelleni legyen is, élni tiltá el és

rekeszté

ki.

ban idjártával egy

uj felekezet,

egészen uj nemzetség támadt

vampir a hon szivén

ült,

t, i.

a

addig az

ugy szólván, egy dics

latán, s

mint

él nemzetnek

ré-

143

sze

buta tudatlanságban tespede, része viszont idegen

mveltségnek rabja

a

magyar szellem pedig

e

háromság közt sárban hevert!

felséges

A

lett;

gyalázatok e tengerén,

gedé magát a magyar

s

midn

hintáztatni en-

mélyen aludt, vagy minden

sajátságát magától lökvén, parókát sat. tzött és az

elfajulásnak emelt

oltárt,

vagy paripáért

s

kardért

léniát, kalamárist és tollat cserélt, a latán sereghez

szegdve; az asszonyi nem pedig a soha nem ébredket vagy a hontól pártoltakat

nem

szeretvén,

s a ter-

mészetet boszura gerjeszt elpuhult sereget utálván s

megvetvén, valóban más

,

férjhez*

mint a magyar-

hoz ment; a közben, mig ^ilyszinü jelenetei a honnak

szomorú árnyékot vétenek a Mindenható szép gára, kifakadt

itt-ott

egyes

a legmélyebb panasz,

s

jain kesére orvé elzenerék

zetünk tenger

bajait.

el

nem

vilá-

romlott mellekbl

a gyászoló természet hang-

honunk

lelkes lantosai

nem-

És Istentl sugallott szavaik

bár hosszú évekig csak a pusztában hangzók, bár a felbszült viharok düheitl mint tengerparti virág a határtalanban elsodorva,

nem

vesztek

el,

nem hlt kebelbe édes rokon Mint egészség szikrája nem nyugszik,

egészen

szn

életet lövel a test

még

kint öntenek.

el

munkássággal

de sok

meg nem dermedez ré-

szeibe, ezekben a mirigyet alattomosan

de

megsemmisi-

tend, mig nagyobb erre növekedvén nyilván szembe száll

a nyavalyával, és ennek

engedni, vagy hogy

144

gyzzön, kettztetett erre ingerülnie

kell;

ugy mun-

kált a nemzeti szellem szikrája jótevleg éveken ke-

mindinkább felmelegité a hon fagyban

resztül s

tott részeit, de nevezetesb kifakadásra

niig

nem

tar-

lobbant,

1790-ben ezeltt 45 évvel oly erre fejldött,

hogy a honnak nyavalygó

szeszével

nosan szembeszállni talpra

álla.

Nem

levén azon

már-már

nyilvá-

idkben nemzetünk gyökérbaja

azonban még tökéletesen és a nagyobb résztl philosophiai

szemmel átnézve

és

megismerve, minthogy sokan,

tán legtöbben hangosabban zúgtak a latán nyelvnek ellen,

vagy mi-

vel szegény koronánkat Bécsbe utaztatták,

mintsem

s

egyéb honi szennyeknek aggressiöi

hogy legnagyobb kincsünk, a nemzeti szellem, a magyarság további lassú san gátolták volna;

még

s

nem

alattomos gyilkolását levén

tisztán tudva, vájjon

mondám

mi azon

hervasztja, csak az vala a

baj,

férfia-

azon idkben

mely Hunniát

homályos sejditések közti

hazai közérzés,

hogy a hon nem egészséges, de valami

nagy baja van,

Ily öntudat természetesen

nyughatlanságra gerjesztheté

s

legnagyobb

gerj észté is a

hon

lel-

kesb lakosit, de egyszersmind bizodalmatlanságot keltett,

is

mintha a magyarnak ezen önfentartási nemes

erlködésiben hüségtelenség lenek, holott

elpártolás ösztöne rej-

minden él teremtése

alábbvaló legbutább féreg

semmisítéstl,

s

s

is

e világnak, a leg-

visszaiszonyul a meg-

ereje szerint ví megmentéseért, s csak

145

a lelketlen kö hagyja

magát tapodni

s

hajittatni fene-

ketlenbe panaszlan.

Iszonyú háborúkba bonyolódott azonban a biro-

dalom melyekbl végre csak az irgalmas Isten ,

ségével bontakozék

repül

szárnyain

ben

fel, s

kétszer

ki.

Kétszer ütötte a gyzedelem

ellenség parancsoló zászlóit szivé-

majd hogy

szövevény minden

A

s

e

viharok

aránylag csak nyo-

becséhez

ugyan

mint a

is,

a taktika kötelékivel igazgatva, a disciplina

szalagitól tartva, megállott s

fordult a régi

magyar

szerepet játszott. Harczolt

többi,

balra

nem

ki

sarkaiból.

közt egykori bajnoki

morú

segit-

vagy ment jobbra,

is

nem

hátra, mint kellett; de

éleszté

t

elddi-

nek azon maga eltt mindent legázoló dühe, melynek egykor semmi nem tudott, nem hevité öt

ellentállani

azon nemzeti közlelkesedés

természet

melyre hajdanta képes vala,

s

het.

A

valahai született

elkészület

s

erre,

mely csak gyztes

le-

kész katona pedig hosszas

idegen idomítás

s

f(5lötti

nélkül,

epeszt kín

mondani, semmirevalóságában szinte mindenütt hátat fordított; és a

nemzet virága, mely több háborúkban

inkább csak parádéra szolgált vagy táborokban pajkoskodott, végre egy kissé

maga

szárnyaira hagyat-

ván, a nemzet virága, mely azeltt ha meggyzetett

mint Mohácsnál, jobbadán csak saját viszálkodási túlereje által

gyzetett meg,

egykor nyert hire Gr. Széchenyi

I.

is

s

s

melynek 1797-ben csak

visszatartá az akkor akadályt

10

146

nem ismer,

haza határitól,

—

a nemzet virága,

egykor mindent, csak falai alatt,

bálványnak seregeit a

azóta leomlott

remeg

csétlenségünkre

nem

félni

mondom, mely

tudott, a régi

nápolitánok ell, kiknek szeren-

késbb

jutott a megfordulás eszükbe,

csúful megszaladott, gyalázatosan megfutamlott.

vala ügyesen vezetve igaz, de egykor minden

maga tudta

vezetni magát,

és lia vissza is

drágán

fizette

Gyr

magában

Nem

magyar

volt egy had,

nyomatott, kinos vért izzadva, vajmi

meg

azt gyztese.

Sajátságiból kivetkeztetve, minden férfiuságából

kiforgatva, csak fejedelméhez

köt hségében

el

nem

romlott és tiszta mint kristály, ennyire jutott a ma-

De ha ertlen, bágyadtságban

gyar.

nem kál, s

buta, haladni

tud, vagy elre törekedésiben ügyetlen

st

czéljától el

is esik,

botor-

azok gúnyolják, gyalázzák

meg, kik tle minden

vilá-

t a természet legszebb

aján-

vetik legszivtelenebbül

got lehetleg elzárván,

s

dékitól hidegvérrel megfosztván fentartó gátot rakván, tán

lépte közé tövist

s

legfbb okai voltak, ha

elasszonyosodott, gyenge, hátramaradott, tudatlan,

magán

s

s

szinte többé segitni se tud.

még semmi. Mert nem másra akarja tolni a magyar az egykori sötét idk és még sötétebb elmék tévedésit, melyekért ma oly keservesen bnhdik, hanem magát vallja nagylelküleg a f bnösnek, De

ez

hogy mikép tudott gyáván

hinni,

gyáván

bizni s gyk-

147

elalunni a nemzet

vári

Nem

ereszkedik

is

azt kéri

:

érdekei felett!

szemrehányásokra

azért

pártfogást, segitséget de

hanem csak

legszentebb

még ment

kezet

le

sem

,

söt

kivan,

„Egészsége, élete visszaszerzé-

sében ne akadályoztassék".

azonban neki megtagadtatik. Mert noha több

ICz

hogy szünet nélkül,

félszázadnál,

késbben égetbben

természet, az irgalmas Isten

mi emberek eltt csak

esengve,

magyar egészsége

sürgeti a

most jobb idtl

reállithatását, és

eleinte

s

(!)

fogva a nagy

mindennek nevében,

:

jSzivet

lágyitni

szivet

nem

talált,

nem

nem

lelt

mely lelkében

nem

t

látott,

t

a

de a legkavar-

visszalöketni. Sehol ke-

menekvésre segitni azon skorpiótól,

ül.

Nem, ilyest

a

szegény magyar sehol

talált, azaz felebaráti segitséget

Negyvenöt

:

nevelte az

nemcsak segédkezet,

végveszélybl mentt sehol nem

góbb habok közé érzé magát

ment

tudott, vagy inkább

de annál érettebbre

irántai bizodalmatlanságot, s

zet

a

szent, térden csúszva kér s kö-

nyörög „hadd uszhassék háboritlan önerejével partig",

hely-

nem.

évi kérése, könyörgése, kimerithetlen

türödelme szinte

egy lépéssel se hozta a magyart

szent czéljához közelebb. Férfiúi vágyaiért „fentartani magát";

nemes lelkesedéseért

lanság békóit

s

elhaladni" nemcsak sympathiát

gerjesztett sehol

egy könyét

,,széttörm d tudat-

is,

se tudta

de

még

nem

az irgalomnak egyetlen

megnyerni, és a mi mindezeknél 10*

148

még

határtalanul kínzóbb, mindennél kiállhatlanabb,

csak figyelemre, söt nyilvános neheztelésre se mélta-

hanem magán

ták rimánkodásait,

segitni

nem tudó

ügyefogyotts ágáért minden tartózkodás nélkül

pébe kicsúfolták Állj elü

s

ké-

mutasd mesterségidet,

en-

lekaczagták.

s

most hóhér

s

Nem

nél tudsz-e többet?

hiszem,

s

meg vagy

szégye-

gyenitve. Mert hol századi álnokság kiszopta a vért, kiszítta a

velt, hol a kajánság a lélek legmélyiben

annak legnemesb vágyait a gyalázatok min-

dúlt, s

den mocskaival tajtékzá be, ott késed többé ott legélesb

vasad

is

nem

tompa.

r790-töl fogva nincs alkalom, melyben a

magyar

anyanyelve hivatalositását ne sürgette volna. De vényes utón igazságos

—

s

fáj,

tör-

csak ez lehet a nemzeti kívánatnak

—

hévméröje

lehet legnagyobb, st

a

mondhatni túlmérséklettel mindig; a minek megczá-

meg

folhatlan bizonysága száz

azon egyesség

(!)

is,

melyre az országgylési két

tábla 1830-ban gyuladott fel

gyar

(!)

nak,

s

száz, s ezek közt csak

(alsó és fels) tábla

(!),

hogy

magyarul

felirásikban szabad legyen a

t. i.

e két

irjon

egymás-

magyarnak a

la-

—

ily

tán után sántikálni. Mely diadalmak fényétl

csekélyek valának praetensióik

többen csakhogy

nem

el

volt, ki az ily

nepelné.

nem

—

annak idejében

iszonyodtak,

nagy

sikert

(!)

ma-

s

leg-

szinte senki

szivében ne ün-

Í49 1832-iki kivánatink nyelvünk körül

már meré-

szebbek voltak, mert szinte oly túlságra vetemedénk

jhárom hónapi elkészület

s

meggondolás

józan

(!)

után végre minden alázattal azon engedelemért kér-

nünk, hogy ezentúl magyarul szabadjon nekünk ma-

gyaroknak kérnünk,

s

a királyhoz

folyamodnunk

és

szólnunk. Mely természetelleni ideán, iQusági ábrán-

dozáson,

s

czagott,

és

revolutionalis tendentián egész Bécs ka-

ur legkomolyabb ránczokba

sok öreg

vonta szemöldökit.

Már mit tegyen

a

magyar ezek után, mit javasol

a mértékletesség, mit a leghidegebb

vér

bölcseség?

kérdem.

Negyvenöt élni akarni

nek,

s

nem

tán

kimerithetlen

türödelem után,

azon joggal elvégre, melylyel a legalább-

való Eszkimó ség, tán

évi

is

bátran

él,

tán

nem

felettél hirtelen-

oly igen éretlen gyümölcse a képzelet-

nem épen

oly igen bizonyos jele a párt-

ütésnek. Mit tegyen tehát a

még tovább? De meddig?

magyar ezentúl? Várjon s

mily körülményeket

mig végre anyanyelvén legyen neki szabad

lessen,

tanulni,

tanitni,

honi

vinni,

dolgait

szólni, s törvényeit irni?

Vagy ezen

fejedelméhez

idö soha rá ne

viradjon, és az egész teremtésben csak egyedül ö

gyen kitagadva azon jogokból, melyekkel gaibb népek mást.

még

lánczok közt

is

le-

a legszol-

vigasztalhatják egy-

Vagy legszentebb kivánatinak mindigi ügyes

150

ismét szerencsésen elalugyék,

tán

hátratételei közt

hogy aztán megmaradt sámsoni haját annál könynyebb legyen

lenyírni

,

s

elvégre mint medvét lehes-

sen Európa eltt tánczoltatni

s

vele ijesztgetni a con-

stitutiók bajnokit?

S im

itt

vagyunk

az

igazi

kikötben, melynek

fény tornyából szabad szemmel, minden szemüveg és

látcs nélkül tisztán láthatni azon systema lánczkarikáit,

melyet a régi kor kovácsolt számunkra,

nek utolsó tagja

ma

bilincsel, vagy

tlünk örökre elesend.

függ fejünk

fölött,

mely-

s

vagy minket

„Mily rettenetes dühösség, mily képtelen elragadtatás a magyar nyelv miatt ennyire vetemedni"! igy látom most, mint csapják iszony odástól lelkesítve a kályha-mögöttiek kezeiket össze. S valóban kár ily

kicsinységért

(!)

oly

nyelvünket vágják

nagy lármát

ki, s

ütni; hiszen csak

minden világtól

eltiltva

majd csak szemeink lesznek kibökve; de mit

még van egyéb

testünk,

alkalmas; minek tehát

S

itt

az szolgálatra

még

árt ez? felette

ily éretlen panasz!

vagyunk megint egy más kikötben, mely-

nek fenekérl .

s

majd-

—

minthogy szerencsétlenségünkre

lágitó tornya nincs

—

senki,

vi-

vagy csak oly kevesen

tudják átlátni, hogy a magyarnak léte és a magyar-

nak nyelve synonimon, kor veszti nyelvét!

létét,

és

és

akkor veszti nyelvét, mi-

akkor veszti létét mikor veszti

151

A

legiuagánállöbb, fiiggetleuebb

száinu nemzet s

legnagyobb

s

a feneketlen mélység párkányán

is

áll,

elbb-utóbb elkerülhetlenül bizonyos, ha

veszte

mert a nyelv a nemzeteknek

nyelvét veszti;

lelke,

mely ha megsemmisült, tenghet az ugyan szolgailag azontúl

is,

de élet benne többé nincs; mily hajbor-

még a maga lábán soha mindig függ maroknju magyar nép

zasztó veszélyben forog tehát állni

nem

tudott,

szomszédjai közepette; vel bizony osal)b

elmulhatlan veszte mennyi-

s

még, ha

nyelvét<'íl

megfosztva örök

némaságra kárhoztatik? 8

itt

vagyunk ismét más nevezetes állásponton,

melyre a világ tarka kosmopolitái, kiknek istene enség, és az emberiségnek azon csömörletes

örömhsei,

kik viszont Midással ülik a buja gyalázatok

szn

ünnepeit, soha felemelkedni

meg nem

nem képesek

az

emberiség azon egészség-fenségére, hova közelebb a természetnek örök kútfeje; soha nak, minthogy testük nehéz

s

fel

nem

lelkük gyenge;

ocsmány létüket nemcsak nem szégyenlik kednek

k

leplezni,

szárnyalhat-

hanem még inkább

s

nem

s

kik

töre-

k ocsmányolják,

gyalázzák, ük méltatják szánakozási mosolygásra

azokat legvastagabban

nem örömest

s

legnagyobb rátartással, kik

csúsznak és másznak sár közt, mint

de szebb, emberhez illbb örömöket

kább a tisztább lég

felé

is

ismervén,

k, in-

vágyódnak.

Nincs világon példa, mely nagyobban fénylenek

152

—

de mily rút fénytl!

bert

s

mennyire tudta ember em-

ember magamagát minden méltóságából

keztetni, zik.

—

mint

az,

kivet-

mely vázként közöttünk mutatko-

Mert nemcsak azon mélységre sülyedtünk, hol

honszeretet, hazai erkölcs, közerény, dicsöség-vágy

s

halhatatlansági

remény nem

gyéren

mint a nagy Chimborassoban elszórt

csillog,

gyémánt,

— nem

ily

vagy csak oly

létezik,

mélységre

sülyedtünk

csak,

mely helyezetünkhez képest még magas, de a gyenek azon lemélyebb fenekén ülünk, hol jó közt határ többé nincs

bün s

;

hol

nem

szé-

és rósz

létezik azon fal,

mely

és erény, gyalázat és becsület közt szokott állni,

hol minden keresztül-kasul hányva

s

összezavarva

a lélek legszebb tulajdoni, honszeretet, közerkölcs,

közerény, dicsöség-vágy, halhatatlansági remény ékességei

a

léleknek

többé,

de

mindannyi

nem attri-

bútumai a kikaczagott, de mégis szemet szúrt ábrándozásnak, melynek ennél fogva szárnyait szegni, erét vágni, fejét vesicaturázni kell!

Ugyanis hány van közöttünk, mi magyarok közt, ki az Istennek legszebb ajándékival, egészséggel, be-

csületes névvel, vagyonnal, szabadsággal, szóval min-

dennel felékesítve, minek bírására ember csak képes,

mégis a léleknek most emiitett tulajdoniról semmit se tud, belsejében

minthogy csak söt ki mosolyg,

semmit nem

érez,

állatilag teng, de

ha a magyar,

s

erkölcsi becse,

egy latot

se

nyom,

kit szinte honfitársának

153

sem ismer többé,

a hazáért fáradoz, nevet; ha közer-

midn honi fakad, midn hal-

kölcs, közerény melegíti keblét; kaczag,

dicsség után eseng; hatatlansági

még

gúnyriajra

s

remény derül

rá;

nem, de más részrl

maga mily

csak legkisebb sejditése sincs,

telen, mily

becs-

megvetésre méltó szerepet játszik a nagy

természetben, here a haza zsirján, here az emberiség

De hány van

javán, here a mindenség kincsén.

vi-

szont a befolyásos emberek közt, ki csak ilyes ma-

gyart tud becsülni, ilyessel érezni, tiszteletet, s

mutatni

csak ilyest czégérezni ki mintául a ma-

gyarnak, mint

midn

ily esnek

jó,

hasznos és engedelmes honpolgárt,

a honért, a közjóért szintén munkálókat vagj^

mint ábrándozókat megveti, st látszólag

még

csak

legkisebb figyelmére se méltatja, vagy mint rósz em-

berek és a kormány legutálatosb ellenségi

felett

r-

ködik.

Már ha

nem

ily

körülmények közt a nagyobb rész

igen láthatja át

nyelvével"

ersb

?

igen

:

„Mit akar az a magyar mindig

elérthet

;

mert mindaddig

a test uralkodása, mint a léleké, és

,

mig

nagyobb

becsület, szép ágyast, jó asztalt, jó pinczét tartam,

rózsák közt henyélni,

s

minél találékonyabb kéj vál-

tozásokkal ügyesen meglopni az naitól, de

vakon engedelmeskedni;

idt minden

hasz-

— mint a honszol-

gálat tövispályáján férfiasan haladva, csak nyugvás-

ként és

munka után

élni az élet kellemivel,

de ebként

154

vakon szót nem fogadni mészetesen sokra

nem

mindaddig egy nyelv

ter-

fog méltattatni^ egy nyelv, me-

lyet használni semmire, feltéve,

:

st még megenni

se lehet,

ha nem ökör- vagy drinápolyi bivalnyelv. Ily

körülmények közt természetesen nyelvvel ség vagy bün,

s

annak tehetségét nevelni akarni

vagy halálos vétek, talpra

telenség,

élni nevetesz-

fekete

állott

rebellió.

Minekutána azonban a mennyei gondviselésnél

nem ily paczallényekböl áll kik nem született rabszolgák,

fogva az egész közönség

de vannak

még

sokan,

az elcsábított közönség eltt

is

napról napra világosb

hogy valamint ember, ugy nemzet

lesz,

nyelv nélkül,

s

se létezhetik

ekép, ha a tót rósz tót, a görög rósz

görög, az oláh rósz oláh, a sváb rósz sváb

bnös,

nyelvét gázolja, nagy

nem

szinte

hazáját el el-

ha mostoha körülményei közt, melyekben

minden egyes könnyen gyilkolhatja hónát, rósz

magyar azt a

anya-

magyar

pusztíthatja, bocsánatot nyerhet; a

lenben,

szí,

de, mivel

s

s

nyelve fölött szünetlen

nem

viraszt, csak

levegt, csak azt a földet sem érdemli, melyet

melyet tapod,

s

a

nagy mindenségnek leggyá-

vább, legutálatosb teremtménye, salakja. Miért szólok

a

haza ügyében

ily

nyersen,

ily

hangosan, a mondottakból okos embernek elérthet.

Ugyanis szinte félszázadja minden húrokon pengeti a magyar, kivánságát, majd kesern, hogy szinte meg-

155

lágyulna kö, megrepedne szikla, majd egy kissé nyersecskébben, ha véletlenül közelit

a franczia,

majd

pedig, ha egy lépéssel elhaladni vélt, mint menyek-

zön csupa szivandalgásban; de mestersége azért, noha

minden mértékletest, mi tehetségében

volt, becsüle-

tesen megpróbált, az alvókat felébreszteni, a süketek

vagy süketeknek lenni akarók

sem

volt képes,

s

most közelebb

végkép elrendelend

ugyan

áll

még

felnyitni

füleit

e tárgyat

crisishez, de Isten tudja, köze-

lebb e természetes igaz szent czéljához.

Mert hogy nem volt-e mindazon engedmény, melyet 45 év óta nyelve

gyar, csak forma, csak

van" az lesz

még

ügyében nyerni tudott a ma„kinek

ideje

van, mindene

nincs tökéletes világban, s csak

most

eldöntend; mi azonban, akár merre dljön

koczka, sötét fondorkodásban

maradhat,

s

is

a

nem megérett már e

titok közt többé

minthogy túlédességig

szép gyümölcs.

„A

Felség

oly becsületes, oly

nagylelk

szán-

dékkal viseltetik irántatok" ezt halljuk annyiszor. S ki kételkedik azon?

Tudjuk

de épen az epeszt minket, az hetlen kinnal,

hogy

midn

ezt s

is

tölti

ersen

hiszszük.

be lelkünket tür-

tudjuk, mennyi jót akar

velünk Urunk, de egyszersmind minlelkünk legtisztább tudatában csépje

is

vagyunk,

s

szivünk egyetlen egy

sem álnok, de mind oly hü, mint honért

hul-

156 látott

köny, mégis oly boldogtalanok vagyunk, any-

nyiszor elkedvetlenitni jó királyunkat, mi okból tán ö

is

néha több hideget érez irántunk, mintsem

(látja

az Isten!) megérdemlenénk.

Azok után, mindazáltal mik kép borzadjon

magát

hatja

gondolattól,

is e

magyar

a

történtek, akár mi-

még sem

azt hinni,

hátráltat-

hogy a kormány

nemzeti ügyét, tudnillik nyelvét, melynél drágább kincse többé nincs

Már ha vagy

az

tán

,

nem

igazán pártolta eddigelé.

embernek természetében gázolnak,

öt a természet útjára,

melytl gyáván

elpártolt,

vagy magát bután elcsábitni hagyá, visszatérni nem engedik, söt attól visszatartják, de is

még

taszítják, az rendszerint jó és igen édes vért ké-

szitni

Nem

és

felettél

hajlandóságot szülni

tördik igaz

ily

sok, szebb szerencsét

nem

nem tud és

képzelni, mint

lelki tulajdonitól

nem

szabad,

csak

nem

s

bséget

nagy nyugpénzt resten

henyélnek; de vannak viszont olyanok sen hiszik, hogy az

szokott.

bánásmóddal mindenki, mert

gyomornak, hosszú czimet

t

attól vissza

is,

kik er-

ember természetét legyalázni,

s

megfosztani senkinek e világon

hasonló kísérletet meghiúsítani nem-

tilalmas,

st

legszentebb kötelesség.

S ugyanis miután a jobb ember minden cselekedetinek egybevonatja, élte munkáinak végczélja, ten-

ger bajainak egyedüli reménysugara, végre

azon halhatatlan vágy,

e

is

csak

földön inkább-inkább töké-

_157 létesített lelkével

és

egykor szebb hónába;

visszatérni

miután minden munkássága, minden pihenései

közt csak e végkilátás adhat valódi békenyugtot a

romlatlan kebelnek, és annak elérésére, ha salak

nem

ténél fogva

is

mindig, de éltének

fbb

lé-

pillanati-

ban, mikor megnyílnak eltte az örökség kapui,

ki-

mondhatlan vágygyal eseng mikép gázolhatná maga ;

mindazt buta állatként, mi szivét leginkább tágitná,

mi lelkének tulajdonit leginkább nemesitné? mikép maradhatna a természet szava iránt süket; mikép érthetné félre

magasb helyrl

mikép pártolhatna hetné

el

jött

emberi hivatását;

anyanemzetétl; mikép

nyelvét, lelkének tolmácsát,

el

mennyekbl

éltének tavaszában

s

felejt-

mindazt, mi

sugárzott rá; ó mi-

kép lehetne oly vaknál vakabb, knél eltompultabb, soha

nem

még

e földön is az

örök

látni,

igazság

mily szép hazát nyitott a Mindenható

embernek, ha csak a természet

azon

szembetn

Írásából

s

tanulni

akarna, melyet minden ember könnyen olvashat, ki

gyermeki

keblét

ártatlan

szepltlen

tisztaságban

megörzé.

Nem szét,

is

fogja azért

mely még

él s

semmi

hónáért

él,

a

magyarnak azon

hátráltatni,

hogy a

réter-

mészet azon útjára, melytl elddei gyáván elpártoltak, vissza ne lépjen.

Mi esetre;

is

hátráltathatná? Hatalom, erszak?

mert mindaz, mit börtöntl kinpadig

Semmi s

vesz-

158

töhelyig a legszivtelenebb képzelet részegsége csak ki tudott gondolni

,

ember embertársát vértl mikép

mindaz

izzaszthassa,

testi

szerencséjét

csak testi

szabadságát, testi jólétét,

rombolhatja az embernek;

lelke ily veszélyektl ment. S

nyomoruságitól végre

a

s

a kinzók

gyarló test

közt végkép elveszti

tébolyodik

,

s

s is

habár a hosszú fogság

ügyességétl ellankad

mindennapi lealacsonyitások

minden rugósságát

tán mint nyárfalevél remeg

—

vagy gyengébb idegektl függ czolják,

szabadságát

újra

nyeri a lelke,

s

panaszra

s

— mi ersb

ha végkinjára hur-

függetlenségét vissza

s

legyalázva, fertztetve azért

ránt sincs; mert a lélek soha

nem

lomnak, jóllehet hosszú kinok közt

mig szabad öntudatu

akarattal

még

nem

ko-

rabja földi hatael is

gyengülhet,

maga nem

adja

meg

magát, minthogy puszta etö semminek a világon kölcsi szüzességét

is

er-

szakithatja ketté.

Mit fog tehát tenni a fejedelem?

A

nemzet

virá-

nem kevésbé hü mint nemzetiségébizonyosan nem fogja részvétlenül elhervasztani;

gát, mely hozzá hez,

de senkinek se véleményére, se tanácsára, se jóslására többé

nem

hallgatván,

nem

tekintvén csak saját

szive sugalmát, és saját feje nézeteit fogja követni,

melyek mindig

a legjózanabbak, legigazságosabbak,

legnagylelküebbek,

jövendjét

s

eddigelé mindenkinek jelenét

s

biztosit ák.

S im eló ttunk a legszebb áldásnak melege, mely

159

csak azon öntudat forrásából veheti eredetét, mely-

nem

hez az elfajult korcsnak közelitni

Urunk,

s

a királyi székhez legközelebb állók néhá-

nya, jóakarói a magyarnak

szebb áldásival

fogva

szabad! Mert

nem

—

—

kiket áldjon Isten leg-

nemcsak emberi érzelményeiknél

fogják a magyar végolvadását ohajtni, de

bölcs elrelátásuk

sára határozíindja

is

minden bizonynyal annak

ket, hogy a magyar minden

ságinak elvesztése által végkép

viszketeg, nemzeti

nem

nem

fellobbanásunk

hiu

szalmatüz,

nem czimboraság, honért aggódásunk

egyesülésünk

pártütés, szóval, ha látni s

tapasztalni

saját-

ne pusztuljon; ha

el

egyszer tisztán látják, hogy felébredésünk

nem

gátlá-

fogják,

minden tetteinkben

hogy vágyaink nem gyermeki

agyvel ábrándozásai,

s

nem idegenben

nek álnok gyümölcse, de akaratja, és egyedül a

férfiúi

hon javát,

méreg-

szítt

kebel elhatárzott a

királyi

szék di-

szét szomjazó becsületes vágy.

S ki ennél többet vagy kevesebbet kivan, az

vagy nem

érti a

hon hasznát, vagy azt rontani

akarja,

mert két sarkon emelkedhetik a magyar magasbra tántorithatlan

hség

mes kiképzése

eredeti tulajdoninak a másik.

A mibl den nemzet volt,

s

:

a fejedelmi házhoz az egyik; ne-

okvetlenül az foly, hogy valamint minléte

mindenkor legfkép maga kezében

elpusztulásának legmélyebb oka mindig saját

keblében létezett, ugy mi magyarokat

is

leginkább

160

bnei hoztak

eldödink egykori s

most

is

oda, hol

ma

vagyunk,

jobbadán csak mi fogjuk minsorsunkat

el-

határozni. Mert ha valóban csak hiu viszketeg volna

felébredésünk,

minden akadály eltt visszaretteg-

s

nénk, vagy els jó alkalommal ismét elalunnánk, ha

nemzeti tüzünk

—

—

mint már annyiszor

egy

kis

szapora fellobbanás után megint hidegre fordulna, az

egyesség lelke tlünk bucsut venne, honért aggódá-

sunk elhlne, ha valóban csak gyermeki vel munkalatja lett volna

rozottsága,

s

mindaz

s

nem

férfiúi

csak a külföld majmolása,

kebel elhatás

nem

a hon,

a király javára, dicsségére eltörekedés, buzgalom,

mitl

szinte félszázad óta annyi

terem harsogott, mi

annyi felséges felírásra adott alkalmat, mi annyi oly különhangu

akkor többé

nem

kellene bámulni,

tárogatón szünetlenül sipoltatott

nem

:

azt lehetne csudálni, s

nem azon

hogy a magyar nemzetet

sajátsági-

nak kiképzésében eddigelé nem segiték jobban valódiabban

s

fel s

pártolták azt; de azon kellene az

egész emberiség, az egész természet nevében búsulni, s szinte

neheztelést érezni,

hogy annyi béketréssel

tudtak viseltetni oly gyáva nemzet

mindenestl

ki

nem

törlötték,

iránt, s azt

régóta

mely noha szava, noha

nyelve sok többé nincs, és az örök jogok visszanyerésére

ugyan más

s

különb fegyverek

is

kellenek

—

mégis csak mindig szóval, csak örökké nyelvvel tud vitézkedni.

161

Akkor mészetbl

a

magyar nemzet

kitörlése, az egész

kiirtása,

annak a

ter-

emberiségnek hasznára,

mert ha maga magát nem

süt dicsségére válnék;

tudja megbecsülni nemzet, az a világ hátán

nem

csak

senkinek megbecsülését, kiméletét, irgalmát többé

nem

érdemli, de

még

azon gylölet unalmát, azon

megvetés érzetét sem érdemes gerjesztni, mely csak egy becsületes kebelnek pillanatig

nyugalmát, a földet

annál jobb

s

elkeseríthetné

nehogy tovább fertzze

— minél elbb sülyed örök feledékenységbe.

E néhány utolsó '

—

is

nézetek világos kimondása után

legelszántabb ellenségem se mondhatja, hogy a ma-

gyar nyelvet

s

magyarságot minden

feltétel

nélkül és

vak indulatossággal szándékozom a közbirodalomra, az emberiségre tolni;

vem legnagyobb

mert én vagyok els,

kínjainak ellenére

is

azt

ki szi-

mondom

:

„Ne legyen inkább magyar többé a nagy világban sehol

is,

se az

mint olyas,

ki se

magának,

se fejedelmének,

emberi nemnek becsületére élni

nem

tud".

Nehogy azonban elmulhatlanul essem a csarások veszedelmébe, vasta eltt, vagy soha állittassék,

sorokat

s e

nem

mostani

munkám

tán

ol-

olvasta után pelengérre

legyen szabad e most következ néhány

egyenesen

törvényes

fejedelmünkhez

nyoznom.

Gr. Széchenyi

félrefa-

I.

11

irá-

162

Uram

Felséges

Tudom, bajban nem vagy, mert hivek Hozzád kormányod

alatti

népek,

s

idben

zivatarosb

nem azon

—

kod

mit tettleg annyiszor bizonyítottál

midn már

lebegni.

ged nem

mas b

—

hogy még akkor

magvai,

is

eltnne Örökre,

is

valódi halhatatlanság után eseng nagy

lelked legfkép

be

azt

hirkoronát szomjadozza kebled, melyet

nyernél, ha eltntöddel szerencsénk

hanem azon

mar-

De tudom

kolni birád külön birodalmid gyeplit. is,

is

a

is

csirázzanak jótéteményid

fölöttünk fog megdicsült árnyé-

Mi okból nemes szived

s

mély

bölcsesé-

akarja a jelennek egy kissé tán nyugodal-

létét és

ingadozásával

egy kissé nagyobb fényét a jövend s

gyászbaboritásával vásárlani meg.

Engedd tehát azon nemes leereszkedésednél mely legutolsó jobbágyodnak

is

fogva,

mindig nyitva tartá

kapuid, hadd álljak fejedelmi személyed elibe én

Hozzád legszintébb

szót szólandó. S

is.

nem mintha

a

jelennek óráit biztositni akarnálak segitni én, a köz-

birodalomnak oly csekély tagja, ség sítja

nem

kell,

a jelent;

s

Téged, kinek segít-

mert csak fényköröd

ben van

már apáim

—

gyek mély

eléggé bizto-

hanem hogy jobbágyi hségem

hazámhoz forró szeretetem sugtában lajdont

is

is

—

tudák egyeztetni

egy-két tekintetre a alázattal felkérni,

mely két s

s

tu-

igy vérem-

jövendbe bátor

le-

mennyire az tudnillik a

163

múltnak

és jelennek lánczán fiiggve

Magyarországra

fog viradni egykor.

is fel

Azon idkben, midn

magyar kimerithetlen

a

belbajaitöl elgyengitve, végre külliatalmak laptájává lön, s azok, kik az ország sorsát kezeikben tárták

hasztalan próbatételek után átlátni valának kény tele

nek, hogy a magyar, legyen csekély száma déki helyzete, legyen egyezni soha lódi szabadságot

önlábain

mai

nem

nem tudó

állhat, de elmulhatlanul

a va

s

más hatalom

kell nekie törvényes szövetségre lépnie,

Nemzetséged szárnyai akkor

nyílt vi

mindig túlhalad<> erkölcsénél fogva

erszak martalék] ává legyen

ket,

s

íiatalsági

,

ennél

s

fogva

alatt keresett és talált

ertl

nehogy

váltig pezsgett

,

dics

menedé-

még

ö, és

legszebb kifejtésére netn hibázott semmi, mint bölcs irányzat. Szerencsétlen tanácsosok azonban, kik

mind

Neked, mind nekünk a gondok egy tengerét nyitották meg, vagy

nem

látták

s

figyelemre

nem

méltaták,

mily dicsekre vezethetne a magyar tüz és erö, ha azt szeretet és bölcseség mérséklené, rendszerezné, és

igy azt becsmérlették

,

parlagon hagyták, vagy oly

veszedelmes színben szemlélték,

s

annyira nagyító

üvegen nézték a magyar férfiasodó tulajdonit, hogy

könny fel-fellobbanását gségét

nem rályi

fékezni

s

kiszárithatlan pezs-

lebilincselni, s vele természete szerint

bírván, tán legjobb szándékukban a

bánni

Te dics

ki-

házad hasznára, de valódilag annak bizonyosan 11*.

164

legnagyobb haszna csak elkoresultára

meg nem

,

mindent elkövettek, mi

ellen, s

még maga szemében

többé

is

becsülhetésére birhatá a magyart. Volt

is

tán legjobb szivböl eredett systemáj oknak hathatós sikere,

mert gondjaik következésében

gyenge már a magyar hon, sem súly nagy benne többé nincs, vele birni

;

de viszont Te

s

Uram

ma ugyan

elég

erkölcsi, se physikai

nincs könnyebb, mint se birsz

koránt

is

oly

országot, mint a milyen azóta fejldhetett volna Ma-

gyarországból ki, mikor dics Házadhoz szegdött,

ha nem gyengitik vala azt

szinte uralkodásodig min-

den lehet módon szünetlen.

A

Magyarnak tán tori thatlan hsége törvényes

fejedelmihez, mely szép tulajdon nemzeti charakteré-

ben, általánosan véve minden koraiban nyilván fénylett s

apáról

ment

fiúra; természet útjából kitér tének

sejditlensége viszont,

mely

becstelen hevertetni,

st

letlenebb

szerint nemzeti tulajdonit

azokat gázolni tudta, legfej-

állásponton tárták

t;

s

mai

aljas

létét

nem dicsérhet szép erénynek, mint egy eléggé nem kárhoztatható lelki tévedésnek köszönheti. Ugyanis nem engedé azon fejedelem eltti bókolása, mely hségébl eredt, de kivált szintannyira egy eléggé

az udvari fény s varázsoknak bája felett is virasztni oly

sége lett volna,

s

hn,

t

nemzeti kincsei

mint legszentebb köteles-

nem engedé

saját s fejedelme javára

akkor bontakozni a veszélyes tömkelegbl

ki,

melybe

165

tudatlan

vagy félénk kalauz csábitá

öt,

még mikor

csak néhány lépttel vissza ismét a természet utján hetett volna. tól

Ugy hogy

le-

lealázva, legszebb tulajdoni-

megfosztva vetted Te át a minden módon megfer-

tztetett magyart, koronáját,

mikor Te fejed kezdé

s

már századok

dicsöitni

óta el volt benne vetve

s

rágódott rajta azon áltermészet mérgének magva,

melynek keser gyümölcse Neked mint nekünk csak

hagyomány kép

jutott.

1741-ben sugárzott legutolszor a régi magyar szellem valódi eredetiségében.

Azon

idei szép lelke-

sedésének szikrája azonban a régibb kornak egykori

bajnok nagyságában ve ve eredetét,

s az

akkori bölcs

íigyelmezö valamint eléggé csudálkozhatott a korcsulásnak rútul indult nemzet közepette azon férfias

el-

ragadtatáson, mely Európa tapsát nyerte, ugy köny-

nyen jósolhatá

—

sokára, de bizonyosan csirázik

magukat nemesen

bnök magva

mivel a nemzeti

viselte

deiktöl nyert vérük

—

hogy

fiai

azon

még

magyaroknak, kiknek eldö-

meglehets

volt,

de épen

elfaj-

zásnak fordult, ha egykor magukra hagyatnak, csak

gyri

csatákat lesznek képesek vivni;

s

majd-majd

eltnik a Magyar a föld terérl, vagy csak hathatós újjászületés

által

mentheti

meg magát

a tökéletes

megsemmisüléstl.

A sbb

régen beszítt mirigynek halálos álmából ké-

József császár ébreszté

fel

t,

s

akkor

is

mutatá

166

éltének kétségbe lenség,

nem hozható

Mily szerencsét-

jeleit.

hogy azon halhatatlan Eldödöd,

midn

valódi

bölcs nézetével az emberiségnek és a lelki szabadság-

nak emelt

nem

oltárt,

rokona a

volt egyszersmind

nem látta azon kincset, melyet Magyarországban birt. De nem lett vobna-e emberi ert felülmúló értelem még azt is ész-

nemzetiség angyalának

és soha

is,

revenni és látni, minek létét azok tagadták kereken,

kiknek legszentebb kötelességük volt vala a nemzeti-

még

ség ügyéért 11.

a

vérüket

ontaniok!

is

Leopold idejétl fogva pedig szinte mai napig

magyar

test

meg nem

holt létét

végvonaglatokkal bizonyltja be; ges

Uram minden ,

érzetiben

,

s

ugy szólván csak

ne érts félre Felsé-

minden nézetiben annyi

keser, annyi megelégedetlenség, annyi nyughatlanság lappang ma, hogy sok, ki a betegség legmélyebb s

valóban

nem

nem

nézheti és

felette nyilván

meg nem

fekv

ismerheti,

okait keresztül

nem tud

eléggé

bámulni, mikép lehet a valahai oly meleg érzés

nemzet annyira elhidegülve.

A

Magyar minden nemzeti tulajdoniból

kivet-

kezve érzi magát, nyelve azon egyedüli kincs, mely

még

öröki elolvadástól megmenthetné, de nyelvének

elmozdításában nem tapasztalja a kormány hathatós pártfogását.

kincsének

A

nem

Magyar pedig nyelvének pártolójában

nem

,

barátját

egyedüli képzeli

167

Uram

S

látni.

Király, jobbágyi alázattal kérdezlek

nagy lelkedre, van-e ennél természetesb

,

megbocsát-

hatóbb?

S ezen csekélynek látszó de legfontosabb pont körül

forog bizodalom,

megelégedés, öröm

egyetértés,

rokonszeretet,

áldás; de viszont bizodalmat-

s

lanság, öröki félreértés, hideg kebel, nyughatatlanság,

nem

bú

s

A

magyar nyelv eddig ugyan üldözve nyilván

kétséges vég

is

forpg.

volt, de a nemzeti kivánatok legtennészctesbét

ugy szólván csak trni vagy mindenesetre nem eléggé pártolni

eléggé

már

nem

szintannyi, mint üldözés;

pártoltatott, azt eddigi

hogy pedig

nyomorult állása

világosan mutatja.

Add meg

azért

Uram, mi a Nemzeté,

küm, örömriadásban lábaidhoz borul hü

lesz

Hozzád

és Tieidhez,

álmából felébredett, zöldell nemzete

és az

s

az, s

vedd

nem

es-

csak

mint eddig, de becstelen emberiségnek ismét egy

— nem ismerend

Irántadi háladata,

midn

egy egész nemzet

szeretete határt. S

Te Uram

áldását nyered, mely

még

a

mennyekben

is

vissza-

hangzandik, oly kötelékekkel kötöd a Magyart királyi

Házadhoz egyszersmind, melyek minthogy a

ter-

mészet, megelégedés és valódi szeretetnek kapcsai,

valóban ersebben szoritandják

t

Hozzád

és Utóid-

hoz, mint a puszta kötelesség lánczai.

S mennyivel fog dics fejedelmi Házadnak ha-

168

talina

is

nevekedni! Mert a helyett, hogy most egy

gyenge

elaljasodott

szegény ország ura

felette

és

vagy, akkor, ha ismét természet utján

egy

erejét

delme;

s

lyek mai

áll

mindinkább kiképz nemzetnek

ezzel

mindazon gondaid

idkben nem

is

a Magyar, léssz Feje-

megsznnek, me-

ritkán háborítják napjaid.

Régi tapasztalásodból tudod, a Magyarnak eleget tenni soha

nem

lehetett, s

mai idkig akár törvénykormány, köny-

telen, akár törvényes utón járjon a

nyen

t nem

mozdíthatni.

St

azt

is

tapasztalad,

miután körülállóidnak egy legjelesbike igy zád és

:

Hoz-

„Egyenességgel bánj Fejedelmem a Magyarral,

mindent megnyersz tle",

Te ezen czélnak indu-

és

mégis mozdulatlan megmaradt

lál,

szólt

hogy

vésb

de tán több

Te nem

ö, s

ke-

akadály lyal találkoztál ezen az

uton^ mint mikor azeltt némi álkalauztól a törvé-

nyek útjából ugyancsak

félre vezette tél

,

ugy, hogy

több tanácsosid nehezteléstl eltelve, végre

vakra fakadának

:

„Kedvezz a Magyarnak, vagy ne

kedvezz neki, az mindegy, fel

nem

hagy,

s

nem ugy

a

kormány

s

Magyarországon

jellen,

hol csak birja."

van-e? Tekints a múltra vissza! Ki-

merithetlen gonddal körülvéve, ségeért vivtál

házsártosságával soha

bár emeld a szerencsének kúpjára,

akadályt fog tenni

S

ily sza-

megáldá

mig birodalmad ment-

az ég fegy verid; 13 év folyt

le, de országgylés nem egy esité a hon képviselit. Elhozta végre a tiz évvel azeltt kö-

169

tött

béke és a nyugodalom áldása az 1825-iki eszten-

tendöt,

s

királyi leveled egybehivá az ország retidettj

kik egy halálos sebekkel felett

megrakott törvénykönyv

Oly hatalommal, annyi ervel

ülének egybe.

hangzott azonban az örök igazság szava, hogy Te

nagylelk Fejedelem, áltanácsra többé nem

—

ván, mindent

a mennyire lehetett

—

a törvények

st

szent ösvényébe visszahelyeztetél ismét,

hallgat-

halhatat-

még az által is dicsöitéd, hogy a Magyarnak több idt engedvén maga dolgai körül lansági koszorúd

fáradozhatni, nemcsak annak helyreállitását rendeled,

mi helyébl

hanem id

kiesett,

gette javitásokkal

is

Meg nem

világlott az

De noha akkor csak

sür-

kivánád a magyar alkotmány

is

biztositását eszközleni.

sok közt ránk

körülmények

s

a

szn

tanácskozá-

1830-iki országgylés.

Magyar létének

bátorítását

s

szebb kifejtését szomjazá a kormány, mert katonákat kért, s alig viseltetett valaha iránta annyi tiszta és

még

egyenes lelkséggel, különös bizodalomra tudta gerjesztni

t, st

legszebb

se

lépéseiben annyi

nehézségre, legjobb szándékai ellen annyi akadályra talált;

mintha a nemzet sarkalatos törvényeit igyek-

szik vala

gyökereibl

kiforgatni. S

ugy annyira kö-

tdött a Magyar minden kormányi szóba, hogy sok valóban mélyen belátók eltt, kik azonban láttak a legmélyebb

vagy a

még sem

gyökérokokba, a legnyersebb

legtiilérettebb szinben jelent

meg

;

s

Téged

170

s

Hozzád néhány legközelebb

állóidat kivéve, szinte

mindenki restelte „a Magyarral

tett

egyenes, nagy-

lelk, sikeretlen próbát".

Uram meg nem

S hála az Egeknek, hogy Te

untad a Magyarral az egyenes és nagylelkséget,

mert bizonyára

dicst érsz

czélt és

vele, csak

bajának

legmélyebb gyökérokára méltóztassál vetni fejedelmi tekinteted,

A állni,

hol

s ott segits.

nem

súly ha megmozdult,

ha lejebb

nem

alacsonyabb pontjáról,

szállt is, söt

vetett ágyat

fog azért veszteg

még, készebb

lesz hengeregni,

mint legmagasb helyérl, hol mozditlan feküdt, meg-

mig

indulni kész vala, és gördülni fog mindaddig,

nem

tökéletes fenékre

jutott.

bész gyógy itni soha, ki

ti

ki,

nem

Nem

fog továbbá se-

a roszat gyökeres-

irtja

de inkább uj erre ingerlendi a bajt, a

meddig

félig-

pusztitottat.

Szintigy

nem

léphetett a

megmozdult Magyar

természetes állásának legmélyebb talajára

radása nincs, de egész léte csak lebeg. se vágta,

st nem

is

engedte hogy

még

A

s

ma-

kormány

maga vágja azon

mirigyet nemzeti testének gyökérfenekébl ki, mely

után nyomorog,

nem

azért

nem

s

e szerint világosnál világosb,

sikerült az egyenesség s

próbája vele kellleg, mintha

nak nem tudna

meg, hanem

s

az

nem volt

ily

hogy

nagylelkség

nemes bánásmód-

volna kész, legnemesben felelni az

eddigi

tökéletes

sikernek

171

Magyarnak azon

öröki gátja, hogy a

idötöl fogva,

mióta az Istentl kitzött nemzeti pályájának köré-

bl

kitért,

mindig idegen méreg volt testében,

soha természeti álláspontján

nem

st

állott,

s

ö

napról

napra mindinkább hervasztá öt az idegen mirigynek átka, és

S

mind természetellenibb lön itt

fekszik. Felséges

mely minden bajainknak tövestl ki lesz kis

id

az

életnek visszaadott

által

be

is

akkor bánni vele,

Uram, azon gyökérok, mely ha egyszer

kútfeje,

megsznik,

tökéletesen

irtva,

helyzete.

s

egy

heged, oly változásra fog fordulni

könny

Magyar, hogy

lesz

kész megmutatni Neked, mily

s

bizodalommal képes meghálálni benne helyzett bizodalmad, mily nagylelkséggel tudja megfizetni nemes

bánásmódod,

nem azon

s

kész megmutatni ócsárlóinak

nyers

esz

egyiránt hideg, visszatartó,

paizsa, oly

ers

magába

nem

tudja,

s

zárt,

akár roszat

ki a sajátnak

mindig oly

jót.

S Te, Felséges Uram,

h

hogy

házsártosa a világnak, ki jó-

akaróját ellenségétl megkülönböztetni

akarjanak vele, akár

is,

védje valál,

magad

s

jelöléd ki

az igazságot, mint legmélyebb sarkkövét az országos

szerkezeteknek, megvetésre méltónak hiszed azért a

Magyart, ha a természet

s

embereknek soha nem

vál-

tozó igazsága szerint legszentebb sajáta visszanyerése

köri most

ereje szerint törekszik,

rehozni akarja? most,

midn

s

régi

felébredett

bneit

már

és

hely-

még

172

Te magad

is

hivod, jövendje biztosítása

nagylelkülcg egybe? S

nem

végett,

tartanád- e inkább akkor

megvetésre méltónak, ha legfontosb érdekeirl kezni és hallgatni tudna

, midn

Te

felejt-

szólitád kikép-

zésére fel?

Nemzetnek pedig drágább

ugyan

kincse léte, s

lehet-e,

sajátja

s

érdekesb

mint a nemzetiség ferttlen

h-

azon erények sokféléje, melyek a nemzeti

ség és honszeretet kútfejébl veszik eredetüket? Bi-

zonyára nem.

S azért add meg Uram, mi a Nemzeté; hadd adhassa

meg

viszont a

Nemzet

mi a

is,

királyé!

Azok, kik egykor igy okoskodtak a

Magyar

s

még

tán fölénk

n,

t", nem láttak igen messzire

s

„Igen

:

is

ers

azért bágyasztani kell

eszük csak rövid vala;

mert tgy aránylag csekély idszaknak könnyebb

s

nyugodalmasb kormányzását a magyar Nemzetnek meg.

szinte elmecsevésztével vásárlották

tanácsuk józanabb, mint az, mely szerint

idkben maga

Sultán ujabb ség

s

állitá

méltó csúfnak színpadára,

alatt az ágat

het egy kis

Magyar

el.

ment

volt

Mahmud

nemzetét a nevet-

maga vágta maga

nem

le-

okát adni, ha az valóban ne ul a

bánni

más rugóktól nyeré

azon idkben

II.

is

Cselekedetüknek azonban mégis

iránti hidegség s vele

lenség, de

s

Nem

nem tudó

irányzatát.

hajlott az egész

ügyet-

Ugyanis

nemzet testestl

lelkestl fejedelmi Házadhoz, de része

más égtájban

173

keresvén szerencsét, a Lengyellel, Törökkel lépett viszont az önállás

frigyre, része

saját

álmait álmodván,

vérébl kivánt ft, mi okoknál fogva akkori

bi-

zodalmatlansága az austriai Háznak a Magyar iránt elérthet; mint az

követtek

nabbat

is

is,

hogy azon idkben mindent

el-

— ha nem mindig a legügyesbet és józa— mit csak czélirányosnak és czélra veze-

tnek gondoltak és hittek a Magyarnak megtartása végett. De ha az akkori idk elfogultságai közt, a zsarnoki hatalom és abból ered szolgai félelemnek kötelékei

ersbeknek látszottak, mint azon kapocs,*

mely törvényes fejedelmek

s

törvény által biztosított

szabad nemzetek közt létez, minek következésében a

Magyarnak mostaniak

is

lehetségig szárnya szegetett, mirl mi

nem

tehetünk; az

nem

kornak mentségül, hogy ezután

szolgálhat a jelenis

megmaradjon a

régi

vakság és rövid-eszüség koholta systemában. S

nem

csak azért, mivel

már rég

elismerve van, meny-

nyire könnyen szakadók a szolgaságnak jóllehet ne-

héz vasai, a szabadságnak azon

könny

lánczaihoz

képest, melyeket polgári erény s törvény köt,

hanem

legfkép azon okból, mert Magyarország körülményei azon

idk

óta tökéletesen megváltoztak. S igy,

az emberi

nemnek mindigi haladását vévén

tetbe, tán

még

az

sem

illenék

tekin-

mai napokra többé,

mit egykor a legmélyebb bölcseség gondolt

ki, s an-

nál kevésbé ülhetik az mai körülményink közé,

mi

174

egykor sem volt a legmélyebb belátás

s

leghosszabb

észnek gyümölcse.

S kérdem, Felséges Uram, mikép

midn

systema mai idkre, többé nincs,

még

egyik

s

is

Török,

se

becsületét

is

másik pedig ezentúl szinte csak azzal fölött

—

veszté

él; s

Házadnak

testtel lélekkel

él,

már, a

mindezek

— az egész Neked

csak

bátorlétet, szerencsét

s

csületét sehol egyebütt, csak a

ily

Lengyel

se

mert mi gondunk a szomszéddal

magyar nemzet most fejedelmi

Hihetnék

s

s

be-

Te dics Nemzetséged

szárnyai alatt keres?

Ha

tehát

megakarnók

engedni

is

Magyart sajátságiból, eredetiségibl vetkeztet

s

legbölcsebb

gyámokot

t

s

hogy a

azt,

nyelvébl

zsibbasztó systemának volt

oka;

még akkor

találni arra,

hogy

se

lehetne

ezentúl

is

ki-

egykor

elégséges

sajátságitól

eredetiségitl, nyelvétl megfosztva örökön örökké,

mint leveletlen száraz

fa

rút

mintavázul álljon a

nemzeteknek.

Nem, Ítélni s

Felséges

Uram,

hü magyar néped,

s

ily

sorsra

nem fogod

nem fogod

ezentúl engedni

trni további gátolását legszentebb vágyainak. Azt mondják tán némelyek, kikben legfbb beemberséges szándékot

csületet,

feltenni

:

„Jóllehet a

gya természetes,

nem

s

és

erényt

szeretek

Magyarnak nyelve körülti váekép kárhoztatni, akadályozni

lehet, kivánatának

azonban

még most

eleget

175 tenni a közrend legnagyobb koczkáztatása nélkül alig lehet, és azért

nem

némi nehézségekkel volna nyelv hivatalositása, mit

nem

De Uram, ha

volna tanácsos". is

egybekötve a magyar

nem merek

tagadni

— ha-

elég merész vagyok viszont tagadni azt kereken,

hogy abból legkisebbé tatásának eredni

—

is

kellene a közrend koczkáz-

niily csekély

fontosságú ürügy

volna az mégis, annak további halasztására, ha más

részrl mindazon keserségek okozatit

is

figyelemre

akarjuk méltatni, melyeknek az öröki holnapolásokból okvetetlen forrniok kell.

A

Magyar minden nap erösebben érezvén

szemrehányás epeszt

tl gyáván

kinjait,

hogy nemzeti

elpártolni tudott, de

még

s

érzések nyughatlanságival oly telisded

teli

minden érz

s

melyl)en tövis ül,

sajátsági-

csak anyanyel-

vével sem bir többé, oly ingerlékeny,

test,

a lelki

a legviszásb

van, mint

mely annak

szünetleni bökdösésit élesebben érzeni kezdi.

Azon

nem magyarázható melancholia, mely minden érzelmin, st még legszebb örömin is átborong, s ki

mintha

keleti vérében rejteznék,

már-már alkotó

ré-

szévé vált; azon öröki megelégültlensége magával az egész teremtéssel

ha

érzetit

lobbantja,

zengi,

,

mi vagy gyászló búba

s

sülyeszti,

vagy kicsapongásra oly könnyen

ha vigadni akar,

s

mint kétségbeesett

gondjait ervel felejtni törekszik; mindazon ismerte-

tbb jelei

végre mostani charakterének, mint szapora

176

még szaporább

lelkesedése,

elhidegülte,

állhatlan-

sága, rendetlen viselete dolgainak, éltének

becsben tartása,

s

nem nagy

hónáért mindent áldozni készsége,

de viszont mind másokkal, mind magával oly ritka

st

egyezése,

ügyefogyott egymás elleni örök irigy-

sége

— beteg állapotjának

het

kórjelei.

És ezek után

félre

nem

ért-

— miket csak az tagadhat, ki nem

mélyen a magyar nemzet lelkébe hatni, de

birt elég

azt csak

mindannyi

mindennapiasan tekintgeté

zan logika

—

az volna a jó-

„hosszú országgyléseket tartani oly

:

ál-

lapotú testtel, jóllétérl, egészségérl, növekedésérl tanácskozni végetlen,

s

e mellett a szivében

hagyni, de annak kivételérl

még

szólni se,

kat mint a közrend zavaróit kiáltni ki

nak

tö-

mely minden bajainak gyökéroka, testében

vist,

meg

ül

,

kik

már

érintni

s

st

azo-

bélyegezni

valahárai kivételét a hervasztó szálká-

merek I"

Felséges Uram,

nemde nem ennyire

vezetheti a

gyermeki velnek els benyomása, késbbi szokás, a dolgok egyszeri hibás felfogása az emberek

okosb részét

is

s

még

a valónak útjából félre!

179y2-ben volt legutolsó organicus országgylésünk, és jóllehet

már akkor

érezték és átlátták honi

alkotmányunk javításának legsürgetbb szükségét,

mi

is

azon

id

s

óta vajmi sokat tapasztalánk hathatós

javitás hija miatt összebomlani s tönkre jutni, azért

177 szinte

máig alkotmányunkon még sem javitánk semmi

gyökerest, de csak foltot toldozánk foltra. Egybeül-

nek azonban az ország rendéi, nem csak mindazt ve-

endk

minek elrendelése már 1791-ben

fontolóra,

látszott legfontosabb szinben, de t.

i.

még

azt

mi azóta

is,

44 esztend óta romladozott a sok álbölcs szemé-

ben épen azért oly ers

s

jó karban

lev alkotmányos

épületünkön, mert az, bár mindig viharok dühének volt

is

mégis oly ritkán, vagy soha nem

kitéve,

nem

tatott,

ersíttetett.

A

javít-

egyedüli

természetben

példa!

Századok óta egymásra halmozott toronymagas-

ságú „Tenni valóink" vagyis inkább

tennünk kellettek"

fölött tehát

„Már régen

:

midn

most,

annyi

halasztás in k után valahára effvbeülünk már, legter-

mészetesben mindenek eltt ezen kérdésekre szükség

megfelelnünk

:

Magyarország dolgai valósággal

legyenek-e

el

rendelve,

vagy csak elrendelve lenni látszassanak;

lenünk

jövendnk valóban

s

biztosb lábra tétessék-e,

vagy csak biztosabbnak lenni látszassék

mányunk nyerjen,

igazán javuljon-e, vagy

;

honi alkot-

csak uj

festéket

tanácskozásink gyümölcsei igazán a haza

s

ereibe menjenek-e át,

zásink

je-

vagy munkálódásink

legfbb haszna egyedül irományink

tására szorittassék

,

a mindigi holt

,

fárado-

szaporitá-

betkre?

Mert mindaddig, Felséges Uram^ mig e kérdéGr. Széchenyi

1.

19 ^

178

meg nem felelünk, s kecsegtetés nélkül magunknak meg nem valljuk, hogy valóban jobb volna valahára már — s még mikor tán nem kés — sekre szintén

dolgaink fenekére tekinteni,

—

segíteni

egybekötve

bajainkon gyökerüknél

s

ez akármily alkalmatlanságokkal volna

—

is

mint mindigi csalódás álomittasságai

közt Örökön örökké ugy vonulnunk, ugy rettegnünk a rendes számolás és gyökeres rendbehozás napjától vissza,

csiben

mint honunk némi elkeli

hü másolati

—

— bajainknak

ki-

kik fénylettek ugyan a leg-

szebb egészség színétl jó darabig, de hézag lévén alattuk,

melybe

férfias elhatározással tekintni

soha

nem bátorkodhatának, végre elpusztultak; mert mindaddig, mondom, mig ilyeseket öncsalás nélkül nemcsak el nem ismerünk, de el is tökéljük magun-

fel

kat, felhagyni

végkép az öröki

gyökerénél segitni

palliativ szerekkel, s

romlásnak

épületünkön, mindaddig mindig

indult

alkotmányos

el lesz

hibázva a jó-

zan és üdvösséges czélnak vezet logika, és legne-

mesb szándékink, legersb

feltételeink

ellenére

is

szünetlen csak mystificáljuk egymást, és czélt soha érni

a

nem fogunk. Már 179y2-ben legsürgetbben megkívántatott

magyar alkotmány gyökeres

javítása, de

papiroson maradt; azóta pedig

nagyobbult

ilyes javításnak

Nálad jobban nem

érzé,

akkor csak

növeked arányban

szüksége.

Es

ezt senki

mert hiszen Te fejedelmi

179

gondod

bölcseséged tartson

is

ország rendéit egybe,

az

seregelteté

idt

adott

a tanács,

s

bármily

rendelé,

elstl

s

sokáig

mindennek

utolsóig

Te

fel-

vételét.

Ha

tehát.

Uram, jelenünknek egy

kissé nyugod-

tabb és gondtól mentebbé tételeért jövendnket csupa

reményre

alapitni

nem

kivánod, hanem az atyai szán-

dékod, hogy inkább most éljünk

munka

és tövis közt,

egy kissé több

jövendnket egy biztosb

nak sarkaira emelendk

és

való-

megelégülteknek, szeren-

cséseknek, boldogoknak ne csak látszassunk, de azok

Uram magunkon

akkor engedd

igazán legyünk

is;

ott segitni, hol

legjobban

fáj, ott,

hol nyavalyánk

legégetbb.

S ha mai idkben nem engedtetünk orvosolni azt,

mi

mi nemzeti létünket leginkább

zsibbasztja, vájjon

fogja annak napját ránk virasztni?

Utódidban

is

remél a Magyar,

ugyan erényes s

és bölcs fejedelmet

imádja az Istent a leghosszabb

béke nyugalmáért; de oly áldott Ura, mint Te dics Fejedelem, soha se

nem

volt, a

köznyugalom üdvével

fog hihetleg oly tartósan élni egyhamar, mint

nagy, de sikeres gondaid után

ma

is

annak közepette

van; ugy, hogy ha most, a lehet legkedvezbb kö-

rülményekben nem döntetik a „Magyarnak

élet és

halál közti sorsa" józan és csendes tanácskozás foly-

tában

el,

ezentúl csak a bizonytalannak kinjai,

12*

s

a

180

meg nem szünö ingadozások

epedései közt fog élni

és halni.

Folytasd tehát, Fejedelmem, ezentúl

is

a bánás-

nak legegyenesb, legnagylelkübb módját a Magyarral,

— mert a sírboltnak

de szólj hozzá

többé

ihletik

—

hangjai

nem

nemzetének, nemzetednek, saját vé-

rednek királyi székedrl nyelvén, mely ha ajkaidról zeng, csak akkor viruland ö

még

elbb soha nem

csak akkor fogja az

sugarai közt érezni, mi l)aja volt,

annyi

maga

valódi életre

s

fel,

s

ismert hajnal

mi vala kútfeje

se tudta rósz tulajdoninak.

Engem

pedig

meg minden vagyonomtól, vegyed fejem st szabadságom, nem, de még jó nevem s becsületemet

foszszál

is

,^

vágjad ketté, ha a Magyar, lelkemnek rokona,

atyai bizodalmadnak legszintébb, legnemesb íiui hó-

nem felelend meg. Tzzed azért hirkoszorúd fényei közé halhatattetteid azon tán nem legkevésbé tündökljét most

dolással

lan

— mert vissza,

csak

most adathatik a Magyar az életnek

vagy soha többé

—

hogy életmentje valál

egy egész nemzetnek, mely hü volt Elddidhez, hü volt Hozzád,

s

Te

szoritál elszakithatlan kötelékekkel

atyai szivedhez.

A dek,

s

próba

nem

nehéz.

Együtt ülnek a honi ren-

szép magukfeletti ujabb diadalmuknál fogva a

szabadságtalan köznépnek terhére nincsenek, és ekép

ha tovább tartana

is

az elv alkalmazása, az

semmit

181

nem

árt, és csak tiszta

tatosság

szándék kell és egy kis állha-

minden nehézségek

hogy

eloszlatására. Igaz,

sokaknak, kik a Magyart csak játszani szeretik, vagy játszani a magyarsággal, oly száraz tárgy, mint

nyelv hivatalositása

és az azzal egybekötött hossza-

,

dalmas és fontos nehézség

nem

felettél

mulatságukra válni

fog; de lesznek viszont olyanok

kik négy

fal közti

egy

munkásságikkal

nek tapsoló tanuj ok nincs

is

is,

—

nem

kétlem,

habár ilyesek-

— készen és örömmel fog-

ják elösegitni atyai czélaidat.

Midn

azonban a leghatalmasb sem

szivvágyait mindig, is

s

nem

ritkán legforróbb kívánatit

kielégitlen hagyni kénytelen, s igy.

cselekhetel

teljesítheti

Uram, Te sem

minden alkalommal meleg kebled vonzó-

dásai szerint, de vajmi sokszor kell bölcseséged hi-

deg tanácsát fogadnod; engedd, hogy miután a magyar

közkívánat

helyességét

világba

elolthatlan

állitám, egyúttal e kívánat teljesithetését

is

megmu-

tathassam.

Sokan len

mások

azt gondolják,

hogy a Magyar, kímélet-

természeti és legszentebb jogai iránt, min-

dent saját czéljainak elérése alá akar vetni, tiségét tüzzel-vassal

mások

vesztével

mondhatni

is

,

s

s

nemze-

ha máskép nem lehetne

kész terjesztni.

De

,

még

vájjon ezen,

szinte köznézet józansága oly

bizonyos, *

oly eldönthetlen-e

,

hogy

az hidegvérrel s igazsággal

fontoltatván, ovakodás és ellenmunkálásnak sarkalat-

182

jául

szokása szerint az

letet

—

egészrl

mások természeti mindent

hanem épen

s

egyesek

f

s

s

midn

a község

kivételek után hoz

elvrl,

nem

Magyar

a

— Íté-

az, ki

és legszentebb jogai iránt kímélet-

saját czéljainak elérése alá akar vetni, az, kit

mindezekbl

kivetkeztetni,

mondva, örökké mezitlen

talán jobban

nak,

világlik- e szorosb vizs-

után inkább az ki, hogy

gálat

len,

nem

szolgálhatna? S

is

hogy néhányai nem

vagy

tartani akar-

azért terjesztik a

magyar-

ságot jobbra-balra, minden ügyetlen és rósz utón,

más kárán, mintha

pezdérkedésekre

ilyes

s

s

megtáma-

dásokra a Nemzetnek általában véve különös hajlan-

dósága és szenvedelme volna, hanem azért vetemedik

nagy része

része és tán

mert haladásának egyenes útjából ekép ügy gyei

s

jó

vezet módokra,

ily czéltól

van gátolva,

ki

móddal nem mehetvén

helyben többé vesztegleni pedig

nem

s

fel s

elre,

birván,

csak

jobbra-balra, hátra vagy lefelé mozoghat.

S hogy a Nemzetnek csak néhánya, csak része vetemedett és vetemedik

inkább távolitó

ily, czéltól

higvelejüségekre, azt indulatlan eltt a nemzeti kép-

viselk

felírásai és a

trése, türödelme

s

nemzeti test kimerithetlen békeszázadi mérséklete,

eléggé bizonyítják, valamint azt rész felette

vagy

érezni,

b józansággal —

is,

hogy a nagyobb

és tapintattal bir, átlátni

de a szerint cselekedni

vel több kimélet

s

több

id

ugy hiszem,

kelljen

is

— „mennyi-

annak visszanye-

183

nem rögtön erszak

résére, mit

mibl

kimélet

s

id

ragadott

el,

hanem

vetkezteté ki a Magyart legin-

kább, minél fogva jobb trni, szenvedni tovább

is,

mintsem a természeti vágyak útjából kalandozván egy üttmunkálást, ert

Nem

s

kivan azért az egyesült magyar nemzeti

is

test természetellenit, s

madni

azt,

méltóságot veszteni.

nem

is

akarja

másban megtá-

mit maga szeretne nyugodalomban

hanem mindenkinek

birni,

megbecsül-

sajátját tisztelvén s

vén, minden vágyainak egybevonatja csak odajárul

:

„hogy a latán nyelv helyibe iktassék a magyar", azon nyelv helyibe, mely tudományos hasznán kivül, mi-

kor tudósok

sajátja, senkié

többé a világon, hanem

egyedül a halálé.

Az ország megyei törvényhatóságai ugy hiszem

már mind magyarul tanácskoznak; két házban sokkal több s

nincs senki ott, ki

magyar

az országgylési

szó hallik mint deák,

magyarul ne tudna, ne értene;

az ország egyéb törvényhatósági pedig, akár merre

tekintünk,

mindinkább

magyarosodnak,

s

napról

napra, óráról órára kétségbevehetlenül látszik, menynyivel tágitja, a halálnak

mindenbl

kiszorítása által,

körét az élet ugy, hogy hosszú béketrése, kimerithetlen türödelme nek,

s

midn minden

valóban

itt

az

századi mérséklete után a Nemzet-

elkészületek

is

talpon állnak már,

id, további halogatás nélkül

meddigi lététl megszabaditni a Magyart,

s

félig-

t elvégre

184

tökéletesen beiktatni a

magát boszutlan

sértetni soha

nem hagyta

természet útjába, hogy aztán lehessen és

szeressen

lenni békében,

is

s

ne kelljen a lélek öröki

nyughatlanságai közt, akaratja ellen

ingadoznia

is

szünetlen.

E

czélnak

elérte eltt soha

nem

tökéletes

lesz nyugodt, s elérte nélkül

nem

lesz

ges,

hogy Te Uram

gadd

el, s

a többi

melynek

pedig,

elérésére

soha

boldog a Magyar, csak egyedül az szüksé-

magyar nyelnen

/elirásinkat

hozzánk viszont magyar nyehen

szólj'.

Mert

magamagától fog legkisebb ingadozások

kül elrendelkezni,

s

fo-

nél-

majd-majd minden háboritástól

menten, csak azt fogjuk érezni, hogy vége szakadt a régi éjeknek, szebb reggel derült ránk,

jük

is

s

végre

,ért-

egy mást^

Ugyanis

életre

fognak fordíttatni akadály nélkül

a holt törvények beti,

s

mind

kitisztításáról törvé-

nyinknek mindazoknak életbehozásáról az országgylés fog

nehézség nélkül

legkisebb

könyvei, fog

továbbá fordítva

intézkedni. Életre lesznek

s

mostani

mindenütt magamagától

csírázni a rég elnyomatott

tudnillik

egyebütt?

maga határában

—

van,

s

iskoláink

erötetés nélkül

magyar nyelv, hol s

miért

gyzni

csíráznék

is

ugy hogy, Uram, magunk

csudálkozni, mily szaporán fog

is

ki, s

fogunk

az élet a ha-

lálon, mily kevés idö alatt veti testébl az

dokig emésztette tövist

holt

t száza-

mily szép irányt

is tart,

185

mennyi egészséggel

lövelli a

hon dermedez részeibe

másoknak legkisebb sérelme nélkül a meleget, ha csak természetes munkálödásiban túlgond cseség

nem

Azon

gátolja azt.

pedig, hidd szavaimnak

fogunk csudálkozni, örülni,

nem

háborítja,

s

túlböl-

s

Uram, még inkább

részint búsulni, de

még inkább

ha egyszer azt les^sünk kénytelenek

teljes vi-

lágban látni és szintén elismerni, mily közel tolt hozzánk a legnagyobb bizodalomnak kölcsönös kútfeje szá-

—

zadokig ^ és mi azt

—

bajainkat mindig másutt keresvén

nem

csekély tekinteténél fogta soha elég figyelemre

méltattuk, soha fel

nem

nyitottuk, söt

inkább mi zár-

tuk, ha pezsgüsége vigyázatunkat egészen heti ki,

mint minden rosznak

gonddal

el.

forrását, a

Mi okból mindazon

nem

legnagyobb

napok vesztesé-

leélt

gén méltán búsulhatunk, melyeket hidegben

nem

szünö félreértések közt bitangiánk

szont határa

nem

kerül-

el;

és

meg

mint

vi-

fog lenni örömünknek, ha egyszer

megmenekedve, már

a holtak fagyos országából

va-

lahára az élet melege fogja egymás iránti keblünket járni át.

A

magyar nyelv hivatalositásának ügye körül

tehát korántsem az forog kérdésben kelljen-e választani a gett", de a

tovább

is

a.

„Kisebb roszat

nagyobb rosznak elkerülése

kérdés igy

hagyni

:

áll

:

vé-

„Mi jobb, mi tanácsosb,

Magyarban minden megelégület-

lenségének okát, mig bajától halni fog, vagy

élet-

186

mentésére akármit

követni

is

el, s

igy

meg nem

szünö

aggódások kinjai közt lenni örökleg; vagy megmentvén a Magyart hervasztó latán szalagitól,

és az élet-

nek ismét visszaadván, öt testestl lelkestl nyerni

minden idkre vásárlani meg, zodalom áldásai közt

s

ekép a kölcsönös

élni a legszebb

s

bi-

viszonyok nyu-

galmit?^^

Mire a

felelet ez,

hogy valóban tanácsosb

elvégre a természet útjába térni és

s

jobb

könny móddal

s

bizonyos sikerrel lépni a viszonti elégedtség köreibe,

mint a természet útjába soha vissza

nem

térvén

s

mindig növeked gondoktól sanyarú tévedések orszá-

gában tespedni vég rósz,

nélkül. S igy a kérdés

nem

rósz és

de áldás és lehet legnagyobb átok közt forog.

A

magyar nyelv,

igaz,

nem

általános szózata

Magyarország lakosinak. De hát tán a latán az? kérdem.

Még

nem

kevésbé. S igy

tanácsosb-e túlszöve-

vényi veszedelmink közt kevesitni inkább a nyelvek számát, mint azt ok nélkül szaporitni? Bizonyára,

legfkép, mert senki nem de ezt

—

sok közt

j

s

a világra latán nyelvvel,

mivel nincs kell helyén, tudnillik a tudó-

— mint legkeserbb

ifjúság, minél fogva

orvosságot veszi be az

honunk nem magyar

lakosai,

ha

saját nyelveiket s szokásikat háboritlan látják, s igy

lecsendesül bennek az indulat, lassanként hivatalra

nézve szivesebben

is

fogják tanulni a magyart, mint

a diák nyelvet, kivált ha a

Magyarnak nem

ingerlett

187

nemes

s liberális

a rokonvért; és

bánásmódja

még

nek, függetlenségi

is

bennek

felébresztendi

inkább, mert lehetlen az

élet-

kiképzödési vágynak, mely Ma-

s

gyarországnak minden nemzetbelie közt napról napra

mindinkább ébredez, több sympathiat érezni a mint az

lal,

halál-

élettel.

Tanácsosaid sem tudnak mind magyarul, az

sem tud mindnyája. Hanem,

igaz, de hiszen latánul

Uram

király, szintén

is

mondva, nem volna-e

legszen-

tebb kötelességünk, azon országnak legalább nyelvét tudni,

melynek sorsába avatkoznak? melyet ha nem

tudnak,

nak

is

midn

kell

királyi parancsod szerint a hadnagy-

magyarul tudni,

gál, akaratunk ellen tet

:

kis

is

ki

magyar ezredben

azon régi mondásra emlékez-

„Bocsánat adatik a nagy bnösöknek,

bnösök

elitéltetnek".

effész orszáfi^hoz, és

szol-

midn

a

Mert mi egy osztály az

annak érdeki ezéihez?

Miután tehát a magyar nyelvnek latán helyibe iktatása által senkinek se természeti, se polgári joga

nem pedig

sértetnék

nem

meg Magyarországban, más részrl

oly nagy baj

,

egy nyelvvel többet tudni,

vagy holt nyelv helyett inkább élt tanulni,

és igy

tanácsosaid, kik Magyarország dolgaiban részt vesz-

nek, méltán a magyarral

is

összebarátkozhatnának

elvégre, ellen állhatlanul az foly,

nyelve körülti kivánata

nem

hogy a Magyarnak

csak teljesithet

nyen, nemcsak igazságos, és nagyon, hanem

s

köny-

teljesi-

188 tése felette hasznos

valamint

is,

nem

teljesítése leg-

károsb volna.

Az

egész egyedül

s

kirekesztöleg királyi akara-

todtól függ; mert szólj egy szót, és rögtön halálból életre virul a

zása pedig

Magyar.

A

kimondott elvnek alkalma-

sok és fáradságos

semmi bajba kerülni nem

fog;

munkába ugyan, de s

az egész kis alkal-

matlanság tán tanácsosaid csak azon néhányait fogja érni, kik

— végre

noha diákul sem tudnak

—

mi ma volna

mégis átlátandják, mily nehéz

nyelve tudta nélkül

is

még

jó

csak

egy egész nemzetrl hozni

igazságos Ítéletet;

ugy hogy csak akarjad Te Uram,

magyar nyelv

hivatalositása körül legkisebb ne-

és a

hézség többé nincs, felette

könnyen

s

igy a Magyarnak forró kivánata

teljesíthet.

Mi továbbá kivánatának igazságát hogy csak maga körében akar maradni, holtnak foglalni

el hivatali

illeti,

és

mint-

egyedül a

nyelvét, ki veheti azt kér-

désbe, ki az emberi jogok legszentebbéit sérteni

nem

akarja?

S ha kivánata igazságos, mint valóban meny-

nyekbe kiáltólag teljesítésének

nem

az,

mikép kételkedhetni kivánata

elbb-utóbb hasznán, valamint ellenben

teljesítésének

bármi kés, de bizonyos kárán

Minthogy józanabb, bölcsebb

s

is?

hasznosb bánásmód

és politika igazságnál nincs, viszont az igazságtalan-

ság, bármily kecsegtet színekben jelenjék

is

meg,

189

mindig

és

mindig a lehet legrövidebb látás

ós leghi-

básb számolásnak okozatja. Minél fogva nemcsak sziv, de fö

magyar nyelv

javasolja a

S pedig legsürgetb-

hivatalositását.

ben, mert mig mostani

is

maradunk,

viszonyinkban

mindaddig soha tökéletesen érteni nem fogjuk egymást. JS mikép

is

lehetne?

Még egyes embereknél is öröki félreértésekre vezet a tolmácsolás, s még egyesek sem végezhetnek, csak félig-meddig szövevényesb tárgyat jó foganattal,

ha két nyelven szólnak, pasztalás;

csalódás

ezt

mutatja a mindennapi

mikép gondolhatni nélkül,

ta-

és remélhetni tehát ön-

hogy egy egész törvényhozó

test

értekezhessek jó sikerrel, és az emberek közt létez

lehet legszövevényesb tárgy

tudnillik az országlás

tudománya körül, mig két nyelven

ügy hogy

foly a tanács.

valóban csodálkozni fog a

mikép élheténk annyi ideig

ily

körülmények

nyok közt a nélkül, hogy a tanácskozás hoz szólásnak leg és legels értést'

feltételét

nagy figyelemre méltattuk,

és

,az

és

eltt kellleg egyszeritettük volna! Mit

hanem ha

kor,

s viszo-

egymás-

egymást

értekezésink

fegyvereit a józan logika szabályai szerint

gyarázhatni máskép,

jöv

mindenek

nem

is

ma-

tekintjük, rendszerint

mily keveset aggódik a nagyobb rész igazi sikerért, igy tanácskozásinkban

is

s

megelégszik már, ha csak

szólnak, irnak, nyomtatnak mindent; továbbá ha fon-

190

mennyi hatalmat gyakorol a bevett szokás

toljuk,

mindenre, mely körül,

még

szorítja; és

nem

ritkán, kivált kedvencz tárgyak

az elfogultlant

is

legnevetségesb békökba

ha végre annak látására akarjuk szemein-

ket fordítni, mily mesterségesen tudja az enség

hasznát a közhaszon helyébe iktatni,

mily ügyesen

gyarapodök-a kü-

tartják a haza és emberiség kárán

lön felekezeteket öröki egymást soha

Midn

s

nem

értésben.

azonban nincs eddigelé példa, hogy vala-

hol a világon,

még

nemzeti tanács

a legnagyobb sötétség idejében

és ez a

nemzethez öröki tolmá-

csok közbenjárásával szólott volna, és senki oly merész, ilyesnek

nek

st

feje,

is

nyelven folyt, és alkotmányos

két

nemzet fejedelméhez,

nitni;

maga

hasznot

legkisebb

nem

is

lehet

tulajdo-

bizonyosan a legcsekélyebb nemzet és en-

még egyesek

de

is,

feltéve

ha bona

íide érteni

akarnák egymást, minden tanácskozás eltt legels-

ben

is

azon nyelv választása iránt egyeznének meg,

melyen

az értekezéseknek folyniok kell

kisebb ok

is

Felséges

is

nincs leg-

Uram, tanácskozásink

máshoz szólásink kétnyelvségét nappal

:

és

tovább tartani köztünk

és egy-

kétszínséget egy

fen, de

mind a

jó-

zan ész, mind a mindennapi praxis arra sürget mind-

inkább, minél

elbb

távoztatni mindazt közülünk

mi a legkisebb kétnyelvségre is

és

el,

kétesre adhatna

okot.

És ha

ily

természetelleni

körülményinkben a

191 félbe

nem

szakadt félreértések fonadéki közt

degült fejedelmi szived

Magyar

még

tökéletesen

hi-

a szegény

viszont a mindig eltte rémlö halálnak ár-

nyékától elszomoritva mindent

hségét

el,

nem

felejtni

nem

tudta, s

felejtett,

ma

is

oly

oly kész véded, mint egykor vala, ha

csak hozzádi

hü jobbágyod,

nem

oly

ers

is

nem legbizonyosb jele-e annak, hogy mind Neked Uram kimeritlen vonzódásod van a Magyartöbbé; az

hoz,

mind ennek soha nem sznhet hsége Hozzád

és fejedelmi házadhoz;

telem a

jövendbe csak

mi

—

a mennyire emberi ér-

tekinthet

— legbiztosabb

zese azon szép legszerencséltetbb viszonynak,

kormányod

és a

ke-

mely

Magyar nemzet közt elirányozódni

okvetetlenül fog, ha a régi kétnyelvségtl örök búcsút vévén, valamint egy Istene, egy fejedelme van,

ugy egy nyelve

is

lesz a

Magyarnak.

Azt mondják, már dics elddöd, a halhatatlan hirü József akará a

magyar nyelvet a diák helyibe

nem tett, mert némi magyarok tanácsiák azt vissza. Noha ennek része nem hihet, minthogy nem igen szokott más tanácsára hallgatni és ers akaratjáról könnyen lemondani ama nagy fejedelem, igen is hihet, st bizonyos azért más része, mert nem volt a szerencsétlen magyar nemzet soha is oly maga keblében táplálta csúffiak hijával, kik iktatni,

mit csak azért

szolgai készséggel, az anyahazát.

st kolomposként

ne dúlták volna

192

Akármi

sötétség borongott

ban a haza

is

egyébiránt e tárgy-

fölött akkor, s azt,

mi természetelleni

gyalázat fertzte legyen

az részint változhatlanul

Örök feledékbe van sülyesztve már;

elitélve, részint s

is,

tán csak fejedelmi szent hivatásodra maradt a gond-

azon irányzata fen, mely Téged, Felséges

viselés

Uram, hangosan fiaira,

nem

int arra

:

„Magyarország elpártolt

milyektöl most sem ment a haza, mint eldödöd

hallgatni, de egyedül

todtól

vezéreltetvén

nagylelk fejedelmi akara-

magasabbra lépni mint

megadni végre, mi a Magyaré, emberiségé

6,

és

és az egész

természeté.

S Te

Uram

,

nem

ki az egészséges el

facsart itélö

tehetségnek példamintája és csupa praxis vagy, mi-

kép trhetnéd továbbá, hogy ezentúl

is,

mikor magad

jeleléd ki országos tisztulásunk ünnepét,

mindig

fel

legyen áldozva a dolog a formának, és örökön örökké hibázzék a tanácskozás és egymáshoz szólásnak leg-

mélyebb

sarkalatja; az

szerség,

és

ez

egymást érthetés, mely egy-

egynyelvüség nélkül

nem

is

kép-

zelhet.

Ha

Uram

ersen

hiszünk,

hogy valamint a szerencsének ne csak sugara

illessen,

tehát

és ilyest is

azt kivánod, mit

ne csak hirlapoTc tárogassanak, de belsnk

melegüljön az elégedtség áldásától, ugy országgy-

lésünkön

s

Veled

is

legfbb érdekinkrl tanácskoz-

ván, ne csak beszéljünk, Írjunk

s

sajtoljunk, és se

193

nekünk

Neked,

se

mást,

mind Neked, mind a hazának

s

jót alig tegyünk, de értsük

nyelv iránti parancsod minél elbb, melyet

nem

üres szavak,

magyar

nem

csak

hogy nemzetiség

az fog tisztelni, ki szivében érzi,

nem

egy-

sikeresen szol-

gáljunk; akkor Fejedelmem ne késsél kiadni

honszeretet

is

és

csak az fog javalni,

ki tudja,

mily egymásértés szükséges sikeres tanács-

kozásra,

—

s

a nyelvek külön sajátsági miatt két

—

nyelvvel ily siker lehetetlen,

hanem

az egész jobb

világ fogja tettedet magasztalni, mert szava vissza-

nyerése által ismét életre virul a nemzet, és egy nemzetnek visszaadhatni életet a legnagyobb szerencse,

valamint azt

el

nem

mulasztani

is

a halhatatlanság

legbiztosb kezese.

Te kezeidben van sorsunk,

s

ingadozatlan újjá-

születésünkre egy jeladásod elég, valamint elkesere-

désünk, egybezavarodásunk

sunk

is

bizonyos, ha Te

s

nem

tán

még

segítesz.

végpusztulá-

El

lesz

örökre felejtve a Magyar, de semmi erö lendi a történtek lapjaiból veszte módját

ellenkez esetben legszebb

vednek pedig örök

Emeld s

fel

hire,

nem

ki.

akkor törü-

Valamint

kifejlése is bizonyos, ne-

örök

tisztelete.

azon kincset, mely eltted fekszik,

valamint minden alkalommal

intem hazámfiait

:

„testestl lelkestl ragaszkodni fejedelmi házadhoz,

ugy Téged is

királyi Gr. Széchenyi

is

bátor vagyok arra kérni, hogy Te

nemzetségeddel I.

egész

szivbl, lélekbl 13

194

ragaszkodjál a magát szépen

magyar nem-

kifejt

zethez.

E

sorok, melyeket

mint keblemben szemrehá-

nem érz, legmélyebb

nyást

tiszteletem

jobbágyi

s

hódolásom jeléül egyenesen törvényes fejedelmünkhez irányzék, ki

nem kevésbé

cs

ekép szavaimnak félrefacsarásától ment-

király,

s

nek remélhetem magam,

nagy világba

állitják a

nem

mány mert ,

ugy hiszem,

nem

meg

tagadhatja

hanem

azért

is

elegend

ily cselekvés által

minden utón legfkép

s

a kor-

sem fogja igazságos kivánatát a

nemzetnek megtagadni, mert den módon

ki-

megtagadás a legnagyobb igazság-

talanság volna, és igy ezen egyedüli ok lenne,

elég

minthogy nyelv körülti

csak azért ilyes

e sorok,

di-

magyar nemzet ingadozatlan

és biztos újjászületését;

vánatát

igazságos ember, mint

min-

saját kárát esz-

közlené.

Minden embert, akár mily egy mintába gyúrni,

s

fajtájú legyen

el

Nincs

nem is

az,

mindnyáját egy mértékre

vágni akarni, már elavult, divatkünti, gedésre

is

s

soha megelé-

sült kisérlet.

Austria azon veszedelemben többé, hogy

Mpgyarország

t

elragadja,

hanem inkább

a

megaka-

lí»5

dási veszélyhez közelit, melybe iiiulhatlanul

rednék, ha a közbirodalomnak legfbb kifej lésre

s

képes részét sikere tlen assimilatiöi próbák

mindig gyengitni akarná, holott azt

ginak

s

benne fekv tulajdoninak kiképzése

legfkép az

lahára, és s

keve-

legnagyobl)

által

nára

is

austriai fejedelmi

sajátsááltal va-

háznak hasz-

dicsségérc valóban ersítni kellene már, és

ersítni oly könnyen lehetne!

Megszünend akkor azon viszony, minél fogva álorczákkal képeinken, melyeket természetelleni állá-

sunk daemona legnagyobb felvigyázásunk daczára annyiszor tüz ránk, most a világ nagy színpadán ritkán

oly

gultlan

néz

idkben

szerepet játszunk, melyen

nevet

senki

nem

—

minthogy

nem elfo-

komédiáknak mai

ily

bolondja többé

minden

is

—

s

mely csak mi

ránk nézve fordulhatna szomorú játékra, mivel végre csak mi oldalát vítási

veendnk észre soha nem látván

lehetség

ideje s

—

cselekvésünk nevetséges

—

hogy

kés már,

szhite elmúlt a jas

szaporább rotha-

dásnak indulván a Magyarnak belseje, csak külseje piroslik

még egy

kis

majd-majd örökre elhalaványu-

landó hazug fénytl.

De

a

mi ezeknél sokkal több

külhir belbecsnek

—

el

—

mert mit árthat

fognak egymás után mind-

azon hibás fogalmak tnni, melyek tennészetelleni állásunk elmulhatlan, de leggyászosb következései,

melyek inkább nyomják

s

s

lankasztják a hazát, mint 13

*

196

akármily rósz

st

hir,

a legszivtelenebb ellenség

is

tehetné.

S ugyan

hagy

is

ismerve,

el lesz

magának adni

hogy a Magyar, ha nem nevet, szolgálhat ö

hivatali

azért mégis, s hazájához vonzó szeretete siti,

nem

gyengiti azon tiszteletet

s

nem

keve-

hséget, melylyel

fejedelméhez és a királyi házhoz köteles; hogy azért pártiitésröl s függetlenségi létrl

fejedelme

iránti

hódolás ellen

mindenre szolgailag nem mond rosb

idkben azokra

nem álmodozik ö, s nem hibáz még, ha is

igent, söt zivata-

tarthatni inkább számot,

ha ve-

lük jól bánnak, kik szent joguk, tiszta lelkisméretük s

férfiuságuk tudatában törvénytelenségnek, igazság-

talanságnak ellentmondani

is

mernek, mint azon

el-

puhult csak hajlongani tudó gyávákra, kiknek egyedüli

minemüségük

vakon szótfogadás. Át fogják

magyar nemesnek

gondolkozás,

félelem, keveset látni,

hogy

midn

s

a

elidegenithetlen jogai vannak hó-

nához, azért mert az ország elkelinek legnagyobb része buta kábultságban e felséges jogot szinte

nem

hanem vagy semmit nem

tett,

is

gyakorolta már,

vagy a szolgálat porai közt azért e szent

kik

tetszett

magának jobban,

jogok elévülve még nincsenek,

használni

akarják a hon javára

s

és azok,

dicsségére,

mely oly szoros egybeköttetésben -van a fejedelem javával és dicsségével,

dbb

ábrándozol

a

még nem épen legmegveten-

világnak; de tán többet érnek,

197

mint a honi gyalázatok

ha keservesen lakolnak

tisztjei, és

ezeknek bneiért

a becsmérlést korántsem

is,

érdemlik. Átlátni fogják továbbá, hogy az elöitéletek

dohos penészek

sáfárival, kik

asszony osodtak és vénültek adósai, mostani hatni, s igy

nak

is ily

idkben jó

s

kártyák vagy acták közt el,

az egész világnak

s

többé

sikerrel

nem

halad-

ha gyorsabb elmenetel közt hátramarad-

vitézei a

hazának, találni

s

nyerni fog el-

menetelében az állam viszont olyasokat, kiknek egy csép vérük többet ér, mint mindazon korcs mecsevé-

szek zagyvaléka. Világosságra fog derülni, hogy egy

nemzetnek nyelv körülti aggodalma nem gyermeki

velnek

nem zatja.

bábja,

s

hiu ábrándozásnak

El

lesz

vágya

nyelvkifejtési s

ujitási

s

munkássága

viszketegnek oko-

döntve azon igazság, hogy minden mo-

nopóliumok leggyülöletesbike a törvények monopóliuma, és ezeket holt nyelveken irni vagy a község csalása,

id

vagy öncsalás, minthogy az

törvényei

szerint napról napra

tovább távozik a jelen a

az élet a haláltól,

igy természetesen mindinkábbi

homály

s

fedi a holt

nyelveken

ket napról napra kevésb

perczben kevésbé felelnek látni s elérteni fogja

irt

ember

meg

volttól,

törvényeket,

érti,

és

s eze-

igy minden

valódi czéluknak.

Át-

továbbá a kormány, hogy alkot-

mányos nemzetben igen egyeztethet

:

„szabadsági

vágy a legnagyobb hséggel". El fogja ismerni végre a fejedelmi ház,

melynek

tisztelt

tagjai

mindinkább

198

idkben

szaporodnak, hogy mai tulajdonok,

lyes

sem s

a

a legbájolóbb szemé-

fegyveresek legnagyobb száma

biztosítják annyira a koronát, mint igazság, erény

törvények utáni szigorúság ;

midn az emberiség er nem emelheti a

férfiúi

hogy mai idkben,

s

korát elérte már, semmi

fejedelmek hatalmát magasbra,

mintha az emberiséget

tisztelik.

Ezen utálatos rágalmazók

s

becsületlopók meg-

szntével pedig, kik annyira fertztetik a házi csend s

boldogságnak nyugalmit,

— hogy tölök menten

—

tapasztalásból szólok

inkább szeretné az erényt

tel Arábia homoksivataginak lakni talok

kisértetve

sátorit,

legkényelmesb

a

tisz-

mint

ál-

márványpalotát,

lassanként szinte bizodalomra gerjedend a Magyar.

S valamint a növeked fejedelmi ház százszorta biz tositóbb

s

bátrabb révpartra kötend

anyaföldtl

el

nem

ki,

ha inkább az

pártolt Magyariban bizik, mintha

a korcsulásnak természetet csalta kira támaszkodnék,

ugy

az igazi

s

hont csalta ivadé-

Magyar

is

mindin-

kább átlátandja, hogy nem lehet rend felsbbség iránti

engedelmesség, és nincs szerencse

Mik, mint minden józan

id

alatt

s

hség

nélkül.

elirányzott nézetek, kevés

Qgy testbe szoritandják a nemzetet

mével; ezzel eltünend a félreértések

s

fejedel-

balmagyaráza-

tok átka kiirtott gyökerükkel együtt; mind a nemzet,

mind

az

udvar megismeri egymásnak jó tulajdonit,

emberi gyarlóságit viszont tri;

meg

s

lesz vetve a köl-

199

megsznik azon

csönös bizodalomnak alapja, miután

hasztalan és mégis szünetlen felhivása a viszonti bi-

zodalomnak; azon tanácsosok szavai pedig igazolva lesznek, kik igy szólának a fejedelemhez séggel bánj a Maggarral^^:

szégyenitve, kik a

meg

még

tek; és elvégre

lesznek továbbá rútul

kormányban

rósz akaratot jövendiének,

s

^^Egyenes-

:

a

ebbl

az álbölcsek

magyarság

iránt

ingadozást remélis

kellü helyeikre

jutnak, tudnillik a közmegvetés szinpadára,

onnan

s

feledékenységbe.

Ugy hogy nem

a

magyar nyelv bevétele

puszta csere „nyelvet nyelvért", de

nemzetnek

életszikrája,

vény éknek

midn

egyszersmind a magyar

palládiuma

is

—

által

—

nemAak

mi egy

intéz-

a Magyar és

Magyarország minden privilegiált felekezete, de a jedelmi ház

valódibb? ját"?

is

A

Vagy

nyer;

s

született

a

fe-

csak az a kérdés Kinek haszna :

Magyaré

:

„Visszanyerni saját-

Magyarhon más nemzeteié

:

„Mindin-

kább részesülhetni az alkotmányos szabadság ban"? Vagy a fejedelmi házé

:

áldási-

„Elvégre a szeretet

legszintébb lánczaival kötni magához egy nemzetet,

mely még nem

Még

volt,

hanem csak

lesz"!

ezen határok közt sincs azonban kiiiieritve

azon haszon, mely a magyar nyelvnek hivatalositásá-

200 ból eredhetne; mert e nyelvnek felemelése által újjá-

születnék a

magyar nemzet.

Egy nemzet

pedig, mely sajátságinak kifejtésé-

ben valami egészre kiképezheti magát, oly erkölcsi test,

mely az emberiségnek alkotó

csknek egyike, melyeken

az

része, és azon lép-

nem mind

emberi

magasbra emelkedhetik véghivatása „a tökéletesülés" felé.

Minél fogva a magyar nyelvnek hivatalositásától

nem

csak Magyarországra és kormányára, de

még

az

egész austriai birodalomra, söt az egész emberiségre is

háromolhatnék haszon.

Nem

bontakozik ugyan minden nép a földi

lét

salakiból elegendöleg ily egészre, ily felemelkedési

lépcsre

ki,

s

mint a legtávolabb

tett tapasztalás mutatja, csak

idktl

mai. napig

kevés nép idomult nem-

zetté, csak kevés érte el a férfiúkor szakát, s a leg-

több alig született

s

eltnt már, vagy gyermekkorból

egyenesen gyermekaggságra sülyedt. bizonyít

is

múlt

és jelen,

meg van

azért

ben azon kifejldhetési lehetség, azon ily

De ha

ilyest

minden nép-

életszikra,

kiképzdésre birhat; mi okból mindent

mely

el is

fog

követni becsületes ember, kinek lelke érti a természet

szavát,

mi honosinak, nemzetének, hazájának

olyas kifejtésére csak járulhat, melynek irányzata a tökéletesb. kiitfeje;

És ezen Yéigy a honszeretetnek legmélyebb

mely Istentl eniberbe

oltott érzelem ^

xom-

201

minden más

latlan termeszét fiában

habár irányzatlan; valamint a legkimiveltebb

felejtet,

fnek

érzést felülmúl és

legnemesültebb kebelnek

s

minden

is

lépteit

irányozza, de józanul; ugy, hogy a mint a hon java

körül miveletlent és miveltet, bár mi távol álljanak is

egymástól egyébiránt,* mindenben szinte hasonló

vágy

egyesit, s e sympathiából,

nemesb,

gabb

legdicsöbb emberi csak azon

forrása,

fél

mely

e földön a leg-

cselekedetek

leggazda-

emberek, csak azon

fél

tudósok vannak kizárva, kitagadva, kik az álnevelés maszlagitól elrokkantva, és enség gondolta szokások

hatalma

által

minden nemesbül kivetkeztetve, a szz

természet benyomásit felejtek már,

ismét visszatér

a természethez

szavát pedig

bölcseség

nem

hal-

lak még.

Nem zafiság

is

tapasztaljuk azért a honszeretet és ha-

nemes

csinosult

dics okozatit félig-meddig

jeleit és

vagy túlcsinosult

s

elmesterkélt honokban,

de azoknak látása szemeinket egyedül egészen kimivelt szabad országokban

vagy túltudománytól

Mert a féltudás

örvenditi.

elfélsz egültekben

része a köz-

foglalatosságoknak henyélés, része pedig kicsinysé-

gek alsó

és részletek körülti

lépcsin

pangó

mikép buzogjanak

is

örök forgás

;

a természet leg-

nemzetségeknél

viszont,

bár

honszeretettl, ezen dics érze-

lemnek okozatja mégis mindig csak érzelgés, ábrándozás és sikeretlen törekvés marad.

202

Józan lelkes. Ily

s

tökéletes miveltség után eseng tehát a

magasságra azonban soha nem juthat, mig

a természet jeleit érteni iránt

fogja,

minden halandó eltt nyitva Azt mondják ugyan

titok, cselekvésinek s

nem

a világon

:

melyek egyéb-

állnak.

„Egész léte az embernek

semmi bizonyos irányzata

semmi nem

szól

nincs,

hozzá elhatároz ottan, mi

cselekv legyen". De ugyan mikép szóljon nyilvánosban, láthatóbb

s

hathatósb

az emberi nemhez, mint a

nyi

által a

vannak? Vagy

itt

is

nyomorult mintánkra,

eltt tárva

legfbb

lesülyedjen a s

Mindenható

nagy természet milliárd-

fogva, melyek mindenki

csudáinál

midn

betk

jó saját

24 betkkel szóljon hozzánk,

egy hajnaltámadat pillanata, vagy mikor a

dicsség fényétl ragyogó Orion sugárzik lelkünkbe?

Nemde még

a

nélkül többet

legcsekélyebb

mond mind

virág

is

többet, vég

annál, mit az egész em-

beriség eddigelé fecsegni és holt betivel kitenni vala" képes.

Nem; azon

szózat, melylyel a

beriséghez szól, felette egyszer,

Mindenható az ems

megtanulása ha-

tártalanul könnyebb, mint akármely

ember gondolta

nyelvé, mert elértésére csak romlatlan lélek kell,

egy

jele

több igazságot, több dicst

rejt,

s

mint egész

könyvtárok tartalmi.

A

Mindenható nem burkolja igazságit sötét ho-

mályba,

st

felette

nyilván szól az emberi nemhez, és

203.

ha ez a tökéletesség szózatát érteni rendszerint tudja, sokszor

nem

akarja, az egyedül álnevelés szülte


melyek

agyaghoz lánczolva maga alkotta bálványi-

súlyaitól

nak emel

nem bírnem látja,

oltárt, s a tökéletesuek fényét el

hatván, a nagy természet intésit, tanácsit

nem

nem

hallja többé.

Ez okból bolyong a legtöbb ember mind

vallás-

ban, mind köz- és magány-életben, mind a tudomá-

nyok mezején öröki tévutakon,

s

csak kevés követi a

természet jelölte ösvényt. És ez okból akarná sok bölcs

is,

ki a földet

gggel

ál-

tapossa, valamint egész

népeket kaszárnyába, és minden nemzetet egy ural-

kodás alá

ugy a világ minden

szoritni,

egy testbe

veit is egyetlen

s

szózatba olvasztni; holott

a nagy természet minden, de a változások

örök

fajtáit és nyel-

még

minemüségi

legkisebb része árnyéklati

és

mindenütt legnagyobb egybehangzást, rendet séget oly nyilván mutat.

Mi annak

félre

s

is

közt egy-

nem érthet

bizonysága, hogy valamint az értelmünket felülhaladó napsystemák számtalanságitól lefelé a legkisebb

parányokig, a csalhatatlan örök bölcseség a minden-

ségben mindent a legvégnélkülibb különféleség alakival jelelt

meg,

móniában

csak

törekszik

nemet

is

:

és

mégis minden a legédenibb har-

egy

halhatatlan

„^ mindenség

nem vak

nagy

dicsoifésére^'l

véletlen, de bölcs

ugy

czél

felé

az emberi

hatalmak irány-

204 zata szakitá külön nemzetekre , nemzetségekre

,

csalá-

dokra.

Mindazon sajátság, külön árnyéklatu kiképzés

s

házi erény tehát, mely ly el a mindenség dicsöitésére a legkisebb család

már

is jtárul,

betöltése egy azeltt

bármi parányi erkölcsi hézagnak,

s

igy tökéletesülés.

S ennél fogva mennyivel inkább tökéletességre ve-

zet még mindaz, mi azon

száz

meg

erények kimivelésébl áradoz,

detiségek, tulajdonok

s

melyek

árnyéklatokban

végnélküli

száz külön ere-

rejtekeznek

a

nemzetek külön szellemiben. TJgy hogy, miután minden nemzet

habár mindegyik külön-külön utón s

is,

meg van

hiva,

saját pályáján

minemüségében némi azeltt nem ismert

saját

lálmányokkal, uj

igazságok felkutatásával

ta-

némi

s

erények szebb kifejtésével megajándékozni az emberiséget, és az által

elmozditni az alkotás végczélját,

nem

lehet a földön oly alávaló nép,

lése

az

egész

emberiségre,

nézve ne volna veszteség; is

s

oly kevés törekszik ily

már magamagában omladoz

st

az egész

s

kitör-

alkotásra

annál inkább, mert ugy

magas

czél felé, s legtöbb

össze.

Mily esztelen, természetelleni ekép,

melynek

s

szívtelen

tett

mily égbekiáltó és az egész mindenség boszu-

ját gerjeszt bün,

egy nemzetnek kiképzdési

s

el-

haladási szinte törekvésiben roszat látni, gáncsot keresni,

s

ellene szegülni!

Mert

ez

nem

kevésb, mint

205

emberiséget rokonától, legérdekesb

megfosztani az

javától, megfosztani a világot legszebb kincsétl,

meg-

fosztani a mindenséget alkotható részétl.

Óvni fogja igazi bölcs,

st

magát

ezért

is

ily

cselekedettl az

hazájához, nemzetéhez hü,

s

szolgála-

tukban állhatatos, örülni fog lelke más nemzetek erény vivta-ki szép diadalmin,

t

nem

zsibbasztó irigységre

mely az emberiséget

s

szive soha nemtelen,

fásul, de

dicsíti, inkább

minden

tett,

nemes versenyre

lobbantja t.

S igy,

midn

minden bármily

ben létez nemzetnek

is

körben

még

olyasé, mely,

bir.

S ugyan nem volna-e

az a rövidlátás és irigységnek legsajnosb

ha mindazon népek, melyek

tüket

is

mint

emberek legnagyobb kincsével „szabad

alkotmány szerkezetével"

még nem

áldásával

s sötét-

megmaradása legvalódibb

nyereség, mennyivel nagyobb a Magyar, az

kis

e

legnagyobb

okozatja,

földi

jónak

élnek, de megnyerése végett

él-

készek volnának koczkáztatni, ha e népek

otromba esztelenséggel azért üldöznék a Magyart, oly kincscsel bir, melynek

mert vannak,

s

igy egynek se legyen, holott ha

sziv, eléggé világosan és

„nem

k még

ers hangon

nem

is

tanácsolja a

a

f

ellenzeni, de inkább kitelhetleg elsegitni a

Magyart", hogy az

t

boldogító áldásnak melege el

ne hidegüljön, hanem annak sugara tovább jen,

hijával

nagyobb kört

foglaljon,

másokra

is

is

terjed-

szálljon.

206

A

Magyar

a házi

s társalkod,ási

ben ugyan, mint sok egyébben, szédjainak

mögöttié,

s

minden szom-

tán nincs nép, melyet több

szerkezet alkotmánya

de szabad

minden szomszédi eltt

által viszont ö áll

hogy

szinte

ezekhez makacsabb ragaszko-

elöitélet, elfogultság s

dás zsibbasztna;

életnek kifejtési-

jóllehet több vele határos

annyira,

s

nép sokban igen

is

elöhaladott már, mikben ö egy lépést se, vagy tán

csak ügyetlent tett,

s

és kirekesztöleg csak a

ben

áll, azért

minden kincse egyedül

jóllehet

magát

mindent fontolóra vévén, mint valami

nem

drágaság megbecsülésében, hol ennek dora, de

tömege

magasabban tez a

és

áll

csak mo-

vétetik tekintetbe, határtalanul

is

kedvezbb körülmények közt

lé-

magyar nemzet, mint a szomszédságában levk

akármelyiké. És ha inkább zöldül terség

s

tudomány

kimiv eltebb

az

ott

eféle; a társasági

mvészet, mes-

is

határmezkön,

a

s

kellemek

is

mód

minden kétség kivül jobban

;

és

gyönyörük

ha s

ily

pangnak

érzi

nem

s

igy

magát

ott,

még

valóban irigylésre méltók

alattuk, s azokat

visszafizetni

srbbek,

parlagon

elsbbségek gyönyörük

ha anticipátiók, adósságok

kell

:

s

eféle

s

nélkül fejletteb-

is

mint Magyarországban, hol mindez fekszik

hasonlithatlan

országos mechanika, ut, hid

bek, az életkényei pedig határtalanul a test

lehetségé-

kifej thetés

is

,

—

felette

kivált

hézagok nem

lap-

egykor kinos uzsorával

azért igazi miveltség, valódi

207

tökélyhez mégis sokkal közelebb zet,

igen

áll

a

magyar nem-

mint az öt környez határnépek. S pedig azon

egyszer okból, mert nem a mvészetek, mes-

terségek,

tudományok

és életkellemek felhalmozott «

tömege a nemzeti magasságnak, kedvez körülményeknek, alapja,

igazi

miveltségnek

józan

és

culturának

hanem a szabadság.

Mi azonban, a következés után

Ítélve, a

sokaság

eltt, mely a kéjekben fuldoklás elfogultságitól szinte

semmirl sem hozhat józan

A vak

Ítéletet,

eddigelé csábfény.

szófogadás kötelékivel kormányzott népek

közt, hol az egész nemzeti testnek

minden oldalú

ki-

képzésérl csak kevesek gondolkoznak, csak egyesek határoznak, ott nagyobb egyszerség és egybehangzás miatt szerint

minden kimivelés

könnyebb

és

és

elmenetel természet

gyorsabb, mint oly nemzeteknél,

hol szabad gondolkozásnak,

s

közdolgokba avatko-

zásnak pezsgsége sznetlen ingadozásban tartja az országlást; s

im készek a korlátlan kormánynak

hívei, kik a culturának bizonyos

sehogy sem láthatják

át,

melynek határiban koránt

párt-

magasságán állván,

mi kép lehetne oly nemzet, sincs oly jó ut, annyi kel-

lemes ház, kényelmes vendégfogadó, gyár, színház s

több eféle, mint náluk, igazi miveltséghez

k;

s

valódi

nem felette mély ész kell annak felfogására, hogy soha nem lehetnek e most említett s még számtalan eféle nem

tökélyhez mégis közelebb, mint

holott

208

elsbbségek a szabadságnak közvetlen szüli,

emiitett

de csak visszahatásuk

iszonyú súlyra növekedésük

s

századok fo rovása

által szülhetik azt lassú

dn

mi-

alatt,

szabadság tüze, ha túlcsapongásit józanság

a

közlelkesedés

fékezi,

csak kevés

id

nemzeti

alatt

er

által

aránylag

szomorú árnyékba

állithatja

s

mindazt, mit egyesek gondoltak, parancsoltak,

gon-

s

dolatlan szolgák vittek végbe; s felette kényes izlés

sem

kell,

csorbáit,

A

inkább kedvelni a

mint a nemesb

lelki

testi és lelki

gyönyörök

tulajdonok fertztetésit.

német nemzet például, szabadsági alap

hija

miatt, iszonyú számának, mintaszorgalmának s

fel-

tornyosult tudományának daczára, századokig pan-

ma

gott,

se tudta

magát a mindenbeni középszerség

lépcsjérl magasbra emelni, miveltségének súlya iktatni.

is

oltva,

hatása

ma

se birta tenger

t a szabadság

áldásiba

Mi okból leglelkesb énekese, érezvén nemze-

tének viszás utón, igy

s

s

s

igy felette lassú növését, méltán

panaszlá érzelmit

hanem

az

:

„Nincs

itt

a tudós emberre

ember tudósra".

Óriásként állott a büszke Spanyol egykor Angliának ellenében, ezt mindenben felülhaladó;

dn

legnagyobb öszhangzásba hozta

akaratja,

II.

már uralkodása hajnalában

még akkor Anglia

ezer vélemények

s

Filep

mi-

s

ers

a félszigetet,

irányzatok egy-

becsapásitól forrva forrott; és az akkori álbölcs

kinek oly számtalan ivadéka szállott ránk

—

— a Spa-

209

ny ólban hihetleg egészséges viszont felette beteg látott.

már

Alig folyt

le

áll

magában bomlandó nemzetet

a zsarnok

fél

embertl függ

Britannia az egy

ers, az Angolban

kormányideje,

s

szabadság talpkövén emelkedett

felülmúlta a

kérkedve

s

és

egyik a csillagok

sötét hont, s

felé, a

most

másik porban

hever.

így lépett szabadság talpkövén az egykori Hellas a halhatatlanság fokára.

tl pezsg szabad Róma

így veté a polgári erény-

a szolga népeket járma alá.

így emelé a szabadság szikrája Velenczét a tengerek

mélységébül

S igy sugárzik alig két embernem-

ki.

zedék után a szabadság sarkalatin üdvezült Amerika tán minden nemzetek fölött. S mi éltünk tavaszától

aggkorunkig valaha csak emelé keblünk, valaha csak

örömbe ringatá lelkünk, vagy édes rokonkinra jesztett,

mind

a

ger-

szabadságnak, vagy a szabadság

utáni törekvésnek okozatja.

Azon

mány

kis jóllét és cultura,

melyre zablátlan kor-

emelhet, rendszerint olyan, mint

megsznni

akaró télnek állhatatlan ideje; fényes néha, de mindig hideg, néha pedig borongós; mert egyesek változó tulajdonitól,

s

ezeknek határzatlan élethosszától

függ; egész nemzetekre soha

nem

terjed, de mindig,

mintha ilyeshez nem mindenkinek volna köze csak bizonyos felekezetek körében marad;

s

s

joga,

ha a vé-

letlennek kénye szerint kivételkép olykor továbbdad 14^^ Gr. Széchenyi I.

210

is

ahoz a közönségnek

tart, s

némileg

közelitni

is

szabad, azért volta, kifejlése aránylag mégis mindig

parányi és pangó.

És mikép

is

lehetne ez másként?

szalagin tartott nép

nem

Az önkény

jár-

különb, mint üvegházi ne-

vendék, kinek oldalától soha

nem

távozik a nevel;

s

igy valamint ez szorgalma által védenczét nemiekben

—

jelesbségre emelheti

nem

sággal

is

—

ugy a független uralkodó

tüntetheti talentumai

polczára

;

kivált a világ eltt, ha való-

által

is fel-fel-

népét némi elsbbségek

de azért sem az örökké támogatott neven-

dékben, sem azon népben, melyért mindig más gondolkozik és gondoskodik, sok értelmesség, élettudo-

mány

valódi lelki súly soha kifejldni

s

mint az egyik, ugy a másik birtokuk

morú

nem

saját,

—

nem

fog; s

minthogy erkölcsi

de csak bérlett jó

—

vajmi szo-

szerepet játszik a világ nagy színpadán, ha oly

egyesek és nemzetekkel

j súrlódásba, melyek idegen

gyám

nem

s

tiilgond által el

voltak saját tulajdonik

De

feltéve,

s

gyengítve,

már

jó eleve

erejök kifejtésére szorítva.

hogy valaki másért jobban gondos-

kodhatik, mint kiki magáért, és a nemzetek

rabban

mehetnek

lábaikon, minek ritka

—

is

elre járszalagokon, mint állítása

bátsaját

— jóllehet

szembeszök képtelenség,

nem oly igen még akkor sem

vehetni a szabad alkotmányok felsbbségit kérdésbe,

ha arra fordittatik tekintet, hogy ezekben ezer meg

211

st

ezer, isteni

mely

emberf van gondolkozásra,

milliónyi

adományok azon

legjelesbikének használására,

embert a világ urává dicsiti, nem csak éb-

az

minden vágyai

resztve, de a lélek és testnek

doni által legszenvedelmesben ingerelve;

önkénytl

irányzott,

vezetett

gondolkozás nem

szabad

és tulaj-

midn

népek

mesterkélt

és

az

emberi tulajdonnak használása, a

legékesb

közt, a

nem

az

által

népek mindazon kin-

ingereltetik; és igy szabad

csekkel sajátként

semmi

ébresztetik,

nagy tömegekben élnek, melyek a

s

gondolkozás tengerébl forrnak

fel,

a szolga népek

viszont némi egyesek sugárin kiviil, mindenben vilá-

gosság híjával vannak, semmi eredetivel s

nem

minden tudásuk utánzás, majmolás,

szinte

utolsó okból

—

birnak, és ezen

mert minden máslat tökéletlen

mvészeti, mesterségi

s

tudományi kifejldésük

lehet parányi, jobbadán félszeg

— jól-

is.

Szabad nemzetek, nem tagadhatni, sokszor gyuladásba lobbannak

kélyesbnek

is

nem

e

földön

lehet

sáfári

törekednek,

érzenek

midn

még s

igy

a legtö-

semmi

ment néhai egyensúlyt

De azon megelégedés

szolora-nemzetek tetni

minthogy

vannak árnyékoldalai,

ember-gondolta vesztéstl.

,

ily

s

s

öröm,

melyet

mindenkivel érez-

betegségi

crisisekben

forrnak szabad nemzetek, minden különbség nélkül csak az az érzés és öröm, melylyel az aszúkórságban

sinld ha ,

ágyát

még

elhagyhatja, vigasztalni szokta

14*

212

magát

és körüllevöit,

vérteljtöl

túlpezsgöt

mikor

az ifjúságtól, erötöl s

néha-néha

dönti az

lábairól

egészségi egyensúly vesztése.

A

szabad alkotmányokból fakadó veszedelem a

erk

közönségben fejledezö erkölcsi

túlságában vagy

rósz irányzatában veszi eredetét; az önkényes kormá-

nyok veszedelmét viszont

ilyes

erk

híja

ny isága következteti. Az elsk hiánya mozgás, túláldás, élet

szke, áldás

vagy parátúl-

tiilélet,

:

és igy az igen is sok; az utolsóké

ekép az igen

híja, és

elsket fékezheti bölcseség,

is

kevés.

:

Az

veszedelmeik csak mu-

s

landók, egészségi szakaszaik pedig gyönyörteliek; az utolsókat viszont

elbb

valódilag,

vettetik

bölcseség semmire

bírhatja

mieltt a szabadság talpköve nem

meg, mert ezen

igazi egészségük

nem

soha

erkölcsi sarkalat híja miatt

hosszas betegségüknek

sincs, és

bizonyos vége a halál.

Azon elsbbségek

tehát,

fékezett népek állnak szabad

melyekkel önkénytl

nemzetek

fogják a világi történetek által kimivelt

józanság útjából elcsábitni,

de

nem itél ert

fölött,

inkább fog az

kincscsel biró szabad alkotmány után esengni

s

s

a

ily

töre-

kedni, minthogy ennek áldásai alatt csak rövid

után valódi civilisátióban

is

id

ennek nyereségiben nem-

csak elérni, de messzire hátrahagyni

is

lehet mind-

azon szolga-népeket, melyekre id, némi bölcsebb fejedelem,

s

kifejlett

szomszédok róttak valamelyes

213

elsségeket.

De még inkább

mert

azért,

testi és ki-

vált lelki szabadság nélkül igazi bátorlétben egy or-

szág sem részesülhet, és ekép szerencse talpköve, mig e

nem

jóban

részes,

mindig csak a puszta véletlen

marad.

A mikbl

az foly,

bad alkotmányi és e szerint

hogy emberileg szólva

áldás* a

lehet legnagyobb

minden ember,

ki

bona

:

,sza-

földi jó,

íide keresi a jó- s

bátorlétnek talpkövét, és egészséges, józan itél ereje is

van,

melléknézetek vagy személyes hasznok csáb-

s

j attól megvesztegetve nincs , szabad alkotmány áldásai alá fog törekedni;

a

magyar nemzet

mibl megint

az következik,

újjászületése,

hogy

minthogy szabad

szerkezet alkotmánya van, nemcsak az austriai közbirodalomnak, de az egész földtér becsületes lakosát is

közelebb állithatja józan emberi törekedésinek vég-

czéljához, és ekép annak elmozditásából

az

egész

jobb emberiségre háramolhat haszon.

De

azért,

mert a magyar nemzetnek újjászületé-

sébl haszon nemcsak Magyarországnak, de minden vidéknek lakosira háramolhat,

s

azért,

mert a Ma-

gyar szabad alkotmányánál föva valódi culturához

még korántsem

közelebb

áll,

mint sok más nép,

vetkezik

az,

hogy ezen emiitett isméti születésbl

szükségkép

mindenkire háramoljon

magyar nemzet másokat meg

is

is

kö-

haszon, és a

elzzön. És azon igen

természetes okból, mert felette sok születik,

s szüle-

214 tik újjá e világon roszul, és

hogy

az, ki

épen nem következik,

valamely czélhoz közelebb

elbb

vel nincs távol tle,

labbi verseny gi,

st

érje azt,

el is

szintannyi,

mi-

áll, azért

mint távo-

vagy tán több példa

mutatkozik oly nemzetekrl, melyek a szabadság

ál-

nem tudván, szolgaságra jutotnem ritkán e gyönyör kincs tisz-

dásival józanul élni tak, mint viszont

telése és bölcs használása is

legelnyomottabb népeket

a szabadság áldásiba iktatott.

Az haszon,

egész, feltétel alatt áll,

st

s

a közhaszon

kár közti kérdés a körül forog

:

s

nem-

„A ma-

gyar nemzet ujjászületési szellemében, jobbra vagy balra fordul-e, azaz a tökéletesb felé lép-e, vagy

jobban eltávozik-e

att(5l"?

Mert ha még inkább elmerül a százezernyi vilégiumok szégyenibe, látok súlyt

közé szorítja is

még

a

vet nyakába,

s

midn

pri-

mindig szorosb kor-

,misera plebst*,

mindig több

maga pedig minden

teher alól

kibújván, egyre szaporitja a magához hasonló herét, s

minden

szei

külföldit

megvetvén, ön

kis

körének pené-

közt keres felvilágosulást és tudományt; ha

dicsségekre,

vagy csak

palliativ

s

ily

ál -javításokra

használja a

magyar népnek nemzeti

nális része

szabadságát, akkor újjászületése valóban

se tartós, se lesz, a

azaz constitutio-

hasznos a világ területén senkinek

szabadság

s

nem

szabad alkotmányok ellenségein

kivül, kik az emancipátiók és szabad szerkezetek

si-

215

keretien

próbáin mindig ünnepet ülnek, minthogy

semmi nem

erösiti zabiáikat annyira; és

épen ezen

utolsó eset okozza ily sikeretlenségek kiszámithatlan kárát;

mi okból a magyar nemzet

az a legvalódibb sértetik,

újjászületése,

ha

nemesség minden erényeitl nem

ki-

más népeknek,

e szent ezél után

nek, nemcsak kárára, de

még legnagyobb

törekvkátkára

is

válhatik.

Nem

is

kivánhat ennél fogva a magyar nemzet

ujjászületési törekvésiben pártfogást

akárkitl

igazságos keresete csak azon határig járulhat

:

is,

de

„hagy-

ják magára és kiképzdési munkálódásiban ne hátráltassák*'.

„Nem gyaiban" tartsa

is

hátráltatja senki a

Magyart

kifejtési vá-

megjegyzést tesznek erre sokan, „de

ily

meg alkotmánya legidsb

s

legersb zálogát, a

latán nyelvet".

S kérdem, nem minden nap hallott sententia-e ez? mely sokszor

reink ajkairól

is

még

a

legelkelbb országos embe-

kong? Valóban szégyen!

Újjászülessék,

kiképezze

magát nemzet; de a

kiképzés legels feltételével se birjon! Saját lábain

tudjon végkép állni; de a halál karjai közül ki ne

menekedjék!

s

alkotmányának,

honszeretet, ne fejedelemhez

s

szabadságának, ne

közönséghez

ség, ne törvények utáni szigorú élet, s

kadó polgári erény, egyesületi lélek

s

köt h-

ezekbl

fa-

közmiveltség

216

legyenek legerösb zálogi, de egy rútul elbénitott holt nyelvi

O

zálog,

s

csak

ily

a nyomorult kifejtés, nyomorult szabadsági

még gyáva

a romlatlan

tl

is

százszorta nyomorultabb vel,

mely

után eseng! Valóban pirulni érzi

czél

ember

ily

gy alázatoknak csak

ismétlésé-

képét.

Nemzet, habár szabad alkotmánya van addig,

mig

saját nyelvét

nem

is,

mind-

használja, tovább áll

a kifejlés! lehetségtl, mint a legvadabb nép, mely

anyanyelvével szabadon

él.

Legszomorúbb

és egy-

szersmind legnevetségesb anomáliában fog tehát sza-

bad alkotmánya magasságán, mint a világ legmagasb pelengérén mindaddig czégérkedni a magyar nemzet

még

a Szerbek, Oláhok, Bolgárok alatt

nyelveikkel élnek,

tüstént

nem

mert ezek

mig szabad alkotmányát ezen

mészeti jog elérésére s

is,

nem

használta, mit ha

nem

tertesz,

mint legszentebb kötelességeirl

tesz,

sem érdemli

felejtkez, valóban legtávolabb sugarát a szabadságnak.

Minden áron meg

kell tehát nyerni

anyanyel-

vünk használását, mit senki tlünk igazsággal meg

nem

tagadhat, de a mi gyarló és igy hatalommal

sokszor visszaél emberek közt

fog megtagadni^, ha

nem

még több

,senki se

többet, mint kötelességün-

ket teljesítvén, egy lélekkel, egy testtel mindnyájan,

kiknek szavunk van hozzá, akarjuk azt, oly elhatárzott

is,

hogy elbb semmit

s

akaratunk

se tenni,

st

217 veszni

készek vagyunk, mieltt e mennyekbe ki-

is

áltó kivánatunk tökéletesen eligazítva nincs.

És

büszke érzéssel, mint a so-

ezt a tanácsot,

kaktól kikiáltott pénzbálványzó, fukar számoló, én

adom, a legroszabb sorsot édes örömest

osztó.

De

becsület nélkül az Istennek minden adományai kese-

rk, nemzetnek

még

saját nyelvén se

kell, s

valóban felette

pedig, melynek

szabad beszélni, csak pirulni

nagy becsülete senki eltt nincs „Hiszen beszélhet

használhatja a Magyar saját

s

nyelvét, ki hátráltatja abban"? igy szól továbbá a

rozsda közt nevelt vagy inkább csak felntt és ,isko-

Mibl könnyen

lázott^ csoport.

mek

remények roppantságáról

nemzeti

s

Ítélhetni azon érzel-

irányzatáról!!! melylyel sok

nem

s

nemes

szégyenli az embe-

riségnek elárulni magát!

Csak elszobák nyelv, ugy-e?

kocsisok közt tengjen a

s

Vagy némi

magyar

lelkesek védelmezzék azt

örökön örökké Horatius Coclesként aránylag nyomo-

szk

rult

körben a vég elpusztulástól?

Nem, nem.

A

Magyar ne

mészetelleni

jogot,

szont neki

adassék

körül

is

azon jog,

s

,

saját

básként

^

nyelvét

semmi

máséba ne vágjon;

meg

melylyel

nem

azaz hivatalban

de

tervi-

egész kiterjedésben nyelve

gyarország minden népsége lik

bitoroljon

minden

meg van

nép,

st Ma-

áldva, tudnil-

csak kiváltkép ^ de rendszais

használhatni.

Mert csak

218 részesül

ezáltal

o

sorsban

igazságos

kiképezhetni

magát.

Minden nép, akár merre forduljunk

a világ

is

hátán, saját anyanyelvével egész kiterjedésben

még nek

a Magyarországban létez népségek e

él;

és

részesül-

is

közáldásban odakünti focusaik, anyagyökereik

által;

mert az Oláhnak

nyelve

Oláhországban, a

Szláv nemzetségek szózata a Muszkaság és Szerbek közt, a

Görögé továbbá az

uj Hellasban, a

Németé

végre több országokban hivatali, törvényes nyelv.

És ezek közt még a legeinyomatottban

gyelembl

él, a-tól z-ig

jelszava

oláh nyelven foly. Csak a

is

is,

mely

ke-

minden még a fegyveresek

az emberiség közt egyedüli példa

Magyar van

—

—

ezen minden

emberek közös jogából kitagadva! S még egyszer kérdem, mit ér az életnek minden kelleme vagyon", házi szerencse

,

s

mind

,

nem

kárhoztatni,

s

lagitól

s

nem volnánk

elhiusitva,

bább hibáinkat

is

melynek

bizonyosan mi

galmatlanabbul kárhoztatnók, ha érdeklene,

egészség,

a mit képzelet felta-

lálhat a becsület azon alapja nélkül,

lehetetlen

:

híját

is legir-

nem minmagunkat

az öröki önhizelkedés masz-

elvakitva,

megszokva leggorom-

örökön örökké

leplezni, s

magunk-

nak minden alkalommal gyáván megbocsátni: Helyzetünk becsületes

ember érzelmi

kiben minden nemes utolsó szikráig

el

szerint,

nem

aludt

még, trhetetlen, mert, kivált mostani idkben, hol

219

minden nemzet életével kész védni sajátságát, a alábbval

megvetéssel nézhet minket

is

még annyi

kikben

zottság sincs

:

le,

leg-

minket,

erény, annyi erö, annyi elhatár-

,férfiasan akarni és ki is vivni a latán

nyelv ellenében azt, mit soha

még

egyes rab sem en-

gedett elidegenittetni magától. S ily émelygést okozó

nem hallott elfajmég mi akarunk más

kötelesség-felejtés, ily eddig soha zás,

pulyaság

és félénkség közt

nemzeteket gyámolni

és protectiónk alá venni (a

gyeleket), holott mi rajtunk a sor,

tek

Len-

nem más nemze-

gyámolát, pártolását, de tlünk fordulását és

megvetését aratni; mert oly nemzet, mely legszentebb érdekeiért oly keveset, oly félig meddigit, oly lágyat tud csak tenni és végbevinni, mint a Magyar,

még

az valóban lett

még

szánakozást sem érdemel,

s

ö akar, ö saját lábain állni se tudó,

ha

e fe-

másokat

lábra segitni, akkor a részrehajlatlan szemében a leg-

méltóbb nevetség tárgyává bukik

A

bitorló tt

és nincs oly

le.

hírnévnek mindenütt vége szakad,

elsség, oly hátramaradás többé, melyet

ezentúl a civilisátió azon

jótev

világa,

mely hála az

egeknek, lassanként már mindent átjár, kell ezután kell helyére ne

alá, s

nemzet

fölött is el

nimbus,

s

nival

A

magyar

fog tökéletesen oszlani minden

már nem sokára minden

leplezetlen

állitna.

Ítélet

fog

állni

jó és rósz tulajdo-

mindenkinek láttára a

nagy világ eltt. Mibl oly bizonyosan mint 2X2=^4

220

hogy a magyar nemzet

az fog következni,

jobbadán

hire, becse

bitorlott jó volt, és csak azok becsülhetek

azt mostani mibenléténél fogva általánosan véve

kik

nem

ismerek,

midn

meg,

azok, kik ismerek, alkotmá-

nyos részébl csak felette keveseket találtak igazi megbecsülésre érdemeseknek, mi után a világ a Magyarról az lesz,

ban véve

hogy

,privilegiált része általá-

elfajult, elpuhult,

privilegiált pedig csak

tési erejét^

minden nemzeti

köteles-

nagyobb becse a köznépben van, a

ségit felejtette, s

megtisztelést,

Ítélete

annyiban érdemel figyelmet

s

mennyiben egyedüli javát ,kifejldhe-

nemesen

—a

szónak valódi

nem

bitorlott

értelmében -— és minden felekezetinek elmenetére használandja.

„Kár hiányifc,

is

volt azért kimutatni a

hátramaradásit,

magyar nemzet

lármát ütni olyasokról,

s

mikrl

hallgatni tanácsosb lett volna, és mint rósz

madár

lepiszkolni saját fészkét", ily dorgáló hangok-

kal áll most

el

a sötétségi fajzat.

De

e

nemtelen

regnek csufkeblüségérl, higeszüségéröl, cselekvéstervérl

ugyanis

nem nehéz

se-

otromba

s

lerántani a fátyolt.

S

:

Ki hiányit, hibáit még maga eltt ezen cselekedet által

is

is leplezi,

eléggé bebizonyítja

,j

csak

avulásra

nem

igen elhatárzott szándékát, és e felett mindenki-

nek

teljes

is

jogot ad, hiányit

szemére hányni;

midn

s

hibáit akár

mi módon

ezen hátramaradások

s fél-

221 retérések szinte, férfias elismerése viszont annyira oly

ervel bizonyltja a javulás akaratjának

zottságát,

még megj egy zési jogát

Minden zsarnokság

Nem

is

elhatár-

hogy rögtön megsemmisíti akárkinek

szemrehányási, de

és

s

is

is.

monopólium gylöletes.

szenvedi azért azt becsületes ember semmi-

ben, de fogja üldözni mindenütt és mindenkor élte fogytáig. Bitorlott fény s

mennél nagyobb

elbb-utóbb bizonyosan elpárolog, s

megérdemlettlenebb volt, annál

bizonyosabban és mélyebben dönt a gylölet vagy kikaczagtatás szégyenhelyire.

Tartsa ezeknél fogva a sötétségi fajzat hiány it hibáit ezentúl

ügye

is

titkon, dugdozza, leplezze mocskait

és esze szerint, s

mint a világ legostobább ma-

meg

fészkét

mocskok undokságitól,

s foly-

dara, soha ne mentse, soha ne szabadítsa a benne felhalmozott tassa e dics,

s

vels systemáját, mig

birja, saját sze-

mélyemet tekintvén, nem bánom, de ugyan siratom a hazát, mert

semmi nem rontá meg eddig a legszebb

virulásnak indult nemzeteket

is

annyira, mint ily fér-

gek, melyek csak alattomban, sötétben

bzei közt gyarapodhatnak, tarthat és retteghet gátló gylöletes

s

s

igy hazánk

minden elmenetelt

faj táj októl,

a rothadás is

s

többet javítást

mint legelszántabb,

leg-

hatalmasb ellenségeinek ártalmától.

Nem

nemes, de

még

józan sem

:

a javulásra éb-

222 redtet,

s

javulásnak indultat szemrehányásokkal

teni, s a hibáiból fejledezöt,

litésével

elkeseritni,

hibáinak szünetlen em-

tagadhatlan

—

érdemlenének ezért hazánknak (5csárlói,

sér-

igazság.

akkor

Nem

—

iofazán

velem együtt legkisebb kiméletet, de

is

túl-

érettek volnánk a számzésre, a nemzet sorából kitörlésre,

ha testestl lelkestl javulásra ébredett

javulásnak indult,

s

hibáiból valósággal fejledez

s is

volna a magyar nemzet. Ily áldás napját el.

azonban

még

koránt sem értük

Mert mind az a kevés, mi újjászületésünkre

tör-

tént eddigelé, jobbadán szalmatüz volt és szó; tett és igazi áldozat

— a szónak szigorú

értelmében

—

szinte

sehol se mutatkozik.

Hogy most már néha-néha

igazat

dani, itt-ott hibákat érintgetni, hazait dicsérni

ezeltt,

s

mert

alá baromihig

hajigálják, és

s

is

nem

szabad monkell

minden

felhkbe magasztalni szünetlen, mint

s

azt, ki

nem

nyakát sok honi szokások járma

görbiti, egyenesen

st alkalomként

dicséretekben

is

kövekkel

nem

helybenhagyási jelekben

részesülnek a

nem mindennapi

utón törekedk, az, mily szép szürkülete legyen

egy szebb reggelnek, mégis mindig csak szó,

is

szó,

melyben a Magyar igen gazdag, igen ajándékony, de

nem

áldozat,

nyereség, kiket haszon.

nem

illet,

tett, s

csak azon egyeseknek

de a közönségre nézve semmi

223

Hanem

valamint magunkban

szeretünk, azoktól

hibát

nem

látni

megmenekedni pedig nincs

,sem-

mitöl se retteg elhatározottságunk* és ekép azokat

még magunk eltt

is

leplezgetjük, palástolgatjuk, és

a boldog illusiók

mámoriban szárnyalván minden

kalommal nemes

(!)

lelküleg

megbocsátunk minma-

gunknak, ugy más részrl mindjárt készek cselekedetünket bámulni,

s

al-

is

vagyunk

azokat leghangosabban

harsogtatni egekbe, habár cselekvésünk legkisebbel se több, mint kötelesség,

az alatt

st

szigorún véve, tán

is áll.

Nem

is

mutathat azért a magyar nemzet

én legalább sehol se tudok

—

igazi áldozatot

ben, melylyel honunk némi hü

s

még nem

fiai

járultak a közjó-

érdemlik, mert a hazát vagyon-, élet-

becsület-kuczkáztatással egy se szolgálta, és azon

néhány forintnak, csekély idnek jobb

s

nemesb czélra

mindennapi fecsérlésnek

s

íorditása, ,

ként,

deml árába

még nem lelki tett telik, s

elsülyedett

s

áldozat;

munkásságnak

kis

mely nemieknél a

unalomnak

derkedésnek foglalá helyét szaporán

a

elé.

annak elmozditásához ujabb idkben, áldozat

s

nevét

—

idben, személy-

Mert azon adakozások pénzben,

hoz,

még

minthogy az

s

dísztelen pez-

eltn

villám-

e nevet

megér-

sanyaruságok, fájdalmak

s

veszélyek

legkisebb földi jutalma sincs. Annyira

rothadásnak indult nemzetet pedig, mint

Magyar, soha nem menthet meg egyesek langyos

224

honszeretete és egyesek lágymeleg törekedése vég elpusztulástól;

dísztelen

munka

csak

ugy

de

szent hazafiság oly tetteire,

— ha

része

kell

— tiszta

zatok legszintébb

tétele ^

elég bizonyos diadalra,

nem mindennapi

ily

sikerülhet,

s

ha sokan hevülnek a

melyeknek legnagyobb

áldozat.

De még

ily

áldo-

legkészségesb hozása sem

minthogy nem ritkán haszon

nélkül égnek a haza oltárán

el, s

legkisebbjelök se

marad. Tökéletesen

s

hibáink legmélyebb gyökerfene-

kéig kell tehát mindenek eltt s

minden

erkölcsi

illusiókkal félre,

magunkba

legelsben

is

szállnunk,

mibenlétünk

nyomorúságát szintén elismernünk. Mert

mindaddig, mig önszeretetünk, hiúságunk

s

ggünk

csak egyetlen Qgj bármi parányi árnyéklata kevere-

dik

is

,

önismereti Ítéletünkbe^, mindaddig túlbecsülé-

sünkre fog csábitni gyarlóságunk örökleg, minek

következésében nemcsak tettleg oly szükséges ujjászületésünkhez,

get

voltát érezjii,

juk tisztán sanként

E

nem fogunk járulni de még annak sür-

st mibenlétünk

látni s elismerni

még inkább

soha

valóságát se fog-

is,

és igy attól las-

eltávozni.

tengely körül forog menekedésünk, vesztünk.

És azért mig hazaszeretetrl csak fecsegünk szabad,

ságunkkal csak paj koskod unk,

magunk

s

parányi ernket

mentésére, de mások segítségére

használni,

mik mindannyi csalhatlan

nem

akarjuk

jelei az éretlen

225

tehetségnek, zablátlan hiúsági viszketegnek

itélö

,

s

tudatlanságból származó öntúlbecsülésnek; és fecse-

gés helyett

nem

teszünk, szabadsági kicsapongásin-

kat korlátok közé

nem

szoritjuk, és

egyedül magunk mentésére

minden ernket

nem 'forditjuk: mindaddig

inkább ,iskolába járás a minket valódilag illet és

nem

a törvényhozás'.

Nem

is

jutalmazta ez okból eddigi törekedésün-

ket legkisebb

méltó siker

emlitésre

nyelvünkkel sem birunk, sincs,

tiszt,

s

is;

mert még

ekép nemzeti talpkövünk

minek daczára mégis kész volna köztünk sok

gyáva ábrándozó, némi

kis hasztalan erlködéseiért,

melyekkel ftött teremben íigurázgatott, már babért fonni halántéki körül.

Mindig más nemzetek sorsával bíbeldik a magyar,

s

más szenved népeket akar rokonszenvével,

részvétével vigasztalni

De mily gával

is

hiu

alig biró

s

,

támogatni.

természetelleni erlködés a magá-

Magyarban idegennek akarni meg-

szabadulásra nyujtni kezet odakün, zetségének,

saját

vérrokonának

midn

saját

nem-

legnagyobb része

szolgaságban tesped a haza közepén, és csak ezen okból, ha a többi áll felette

nem

vétetik

is

számba, maga sem

messze minden megmaradt szabadságinak

vesztésétl. És mily csekély önismeretnek, de viszont

mily határtalan túlbecsülésnek jele továbbá azon, Gr. Síéchenyl

I.

15

226

természettel összeütköz irányzat, azokat szánni, azo-

kat siratni, kik a legszebb sajáttal, a becsülettel

tlük legelszántabb ellenségük

váltig birnak, melyet se tagadhat

meg,

és

még

soha

nem

látni,

még nem

de

is

sejditni saját állásának

nyomorult voltát, hová ön-

fertöztetés sülyesztett,

és igy az

részvételt senkiben

kozást

gerjeszthet,

st még

szána-

minden idegent hideg elfordulásra

de

se,

nem

nemcsak becsületi

kény szerit.

Valóban a Magyarnak nincs mit

fecsérleni szá-

nakozásával, mert önbajainak siratására sincs koránt is

Az egész világon nem

elég könye.

Még

érez vele senki.

határtalan Ázsiának, egykori hazájának köze-

pette se találtatik egyetlen egy rokona

de mint nemzet,

még

az Istentl

is

többé, nem,

embernek ajándéko-

zott feleségében, az asszonyban se talál hiv pártolót,

bajaiban rokonlelkü osztozót, se.

S igy

még

st még

vele gyászlót

boldogtalanabb, mint az els ember-

vért ontotta szerencsétlen halandó, mert a csillagok alatt

mindentl elhagyva, csak egyedül

áll.

Nemzeti ügyében, éltének legérdekesb, legméltóbb, legnemesb foglalatosságiban molitja, de

még nem

is

nemcsak nem gyá-

érti hölgye.

S mig minden

nemzetnél, legyen bár a szolgaság legalantibb lép-

csjén, nemzeti bajt, nemzeti örömet szinteséggel

oszt

háremben

is

férjével a

n, st

s

h-

hihetleg még török

váltva búra fakaszt, vagy örömbe ringat

227

a félholdnak

asszony dít,

—

gyásza, vagy sikere, addig a magyar

kevés kivétellel

— nemzetének

hátat for-

csak érteni se kivánja, és a hazafiság legszin-

tébb törekedésinek láttára tán 6 vonul mindenek közt leghidegebben vissza,

tán 6 mutat mindenek

s

közt a hazával legkevesebb sympathiát.

És ezek után még protectiókat akar osztogatni a Magyar, és másokért gyászolni, holott senki se szorult protectióra annyira,

mint

ö, és az egész

világon

ma-

sincs elég tágas és elég fekete ravatal, befödni a

gyar haza

felett

mindazt, mit a megsértett természet

eléggé gyászolni sága, mennyire

henyélés

s

nem

képes!

Mi megint

gyengítheti a rósz

csupán a rútabb

testi

uj bizony-

anyatej, századi

érdekek bálványzása

mennyire zavarhatja meg

az itélö tehetséget, s viszont

a privilégiumok közti nevelés, zablátlan életmód, és

leginkább gögtöl irányzott szokás a képzelet tehetsé-

mi két adat fonalán nem nehéz gyökér okára

gét;

jutni

:

,Miért

nem

se mibenlétét, se

ismeri de legkisebbé

körülményit, se erkölcsi becsét a

magyar nemzet alkotmányos csüli csi

—

kevés kivétellel

—

része,

hanem miért

nyinek

s

semmi

be-

erejét, tulajdonit s erköl-

súlyát kicsapongásig örökleg túl,

bírhatta eddigelé

se magát,

is

öt,

s

miért

nem

mibenlétének, körülmé-

hátramaradásinak tisztán átlátására, szinte

elismerésére, és azon

férfias

s

lelkes

ságra „Idvesztés nélkül segitni ott, hol

elhatározottkell''.

15*

228

„Nincs a Magyarnak oly rósz dolga, söt mások-

nem

hoz hasonlítva felette jó helyen ül; azért okos

ember eltt mindazon elögörditett

szivömledés

s

theoriai

hyperbola sokat". így hallom most

dics

a privilegiált felekezetek nestorait, kik

szólni

szokásuk szerint, ha a Magyart emiitik, az

nyom

is

országnak

csak

privilegiált

kitétel nélkül

veszik

felekezetit

számba, kwállkép pedig csak önszemélyeiket, mi bár mily

utféli hasonlitás

legyen

—

— Ázsiának azon

is

pöttöny zsarnokára emlékeztet, ki, mint mondják,

soha

nem képes kibontakozni

okoskodásból

ilyféle

„Dolgom

jó van, és igy hála az egeknek,

boldog''.

„Ettem, ittam,

Allahnak, mindenki

is

s

népem

igy örök tisztelet a

megelégedhetik,

s

:

is

magas

zúgolódásra

legkisebb józan ok sincs". Mily kis scenából az élet-

ben

eléggé

szembeszöknek

ily

okoskodóknak

—

kiknek jólétmértékük mindig csak a has és rothadó test, és

az

is

csak a

maguké

—

okos praxisai és vels

antihyperbolái

Ha

evéssel

,

ivással s henyéléssel

nak elégitve az ember szükségei,

s

már

ki volná-

a lélek

nem

kí-

vánná táplálékit még sokkal sürgetbben meg, mint a test, akkor, igaz, azt lehetne gondolni, hogy némi

magyar palotákba vagy curiákba tébolyodott a

sze-

rencse.

Miután azonban jobb embernek tetés, tudnillik

nem

igazi megbecsül-

oly puszta hajlongás és puszta

229 szó, inelylyel szolga szokott

urának

hizelkediii

,

vagy

legalább ,önmegbecsülhetés* határtalanul szükségesb,

mint a mindennapi kenyér, söt sokkal szükségesb, mint az

élet,

sem

sehol

Magyarországban lelkes ember jó helyen

De

ülhet.

részének jólétével

fbb

feltéve,

már

szágban.

A

még akkor

tiz

se lehet jó helyek

sokával pajkoskodni Magyaror-

felette

nemesség nöttön nö, és azon egy hold

földön, melyen

holnap

volna érve az emberi leg-

el

czél és boldogság,

és jó ülések

ha az ember halandó

ma

egy szál tengdik, meglehet már

nemes ág

is

osztozik; az ország s közön-

Mibl

ség szükségei pedig óráról órára szaporodnak.

nem

vélekedésként, de

mathematice az

foly,

hogy

még a privilegiált felekezetnek se lesz helye, hová, és nem szójátékban, de valóságosan, csak ülnie is; és igy még a hasnak s testi kellemeknek si-

•majd-majd

keres csatapiaczi szorítva,

nem

is

csak néhány kastélyokra lesznek

mig a nagy

rész a soha

vett adózóval együtt igazi ,helytelenségre^ jut-

ván, inkább

az

igen

is

kevés, mint az igen

kellemek után fog csömörködni. lenne

kellleg számba

is

becsületes

embernek

zés: ,ülni s jó helyen ülni,

sok

is

ügy hogy ha nem

felette kellemetlen ér-

midn mások

állnak

s

rósz

helyen állnak^, és ha a lélek szükségei legkisebb kintetbe se vétetnének, vagy ilyes szükségek léteznének,

még akkor

se

nem

teis

tartanák az emiitett nes-

torok praxisai és antihyperbolái a tüz-viz próbáját

230

ki.

Minthogy jó ülésnek, megvallom

saját theoriáim

és ábrándozásim szerint, a közéletben csak olyas szo-

kott neveztetni,

nem

melybl

az

embert egy könnyen

melyek igen

lehet ugratni. Oly helyek azonban,

prominensek, sem er, sem erény

delmezve nincsenek, ülni,

kikben ha erény

er, rútul

ki

is,

is

szeretnének

de bizonyosan több az

vannak veszélyes ostromoknak

mind felülrl, mind

Még

nem

kellleg vé-

által

melyekre mások

s

a puszta

ki

téve,

alulról.

agyag érdeke

is

legsürgetbben

megkivánja tehát, hogy mibenlétünket, körülményin-

elbb

ket és hátramaradásinkat minél suk,

szintén

zottságra

tisztán átlás-

elismerjük, és azon férfias

lelkesüljünk

:

,Tdövesztés

elhatár-

nélkül

segitni*,

hol kell^

S igy mennyivel inkább sürgeti ezen cselekvéseket

még

meiben

az,

is

ha mint nemes emberek

(!),

a lélek örö-

akarunk részesülni, melyek egyedül annak

szükségei kielégítésébl erednek.

Mondják ugyan, hogy „boldog álmokból

feléb-

reszteni, és szerencsés tévutakról a józanság nyonido-

kira visszavezetni, kegyetlenség".

helyreigazított csalkép; mert az

Hanem

ez

már rég

álomnak köde,

s ki-

vált a képzeletnek nyavalyája alig lehet nemleges, de

bizonyosan soha sem igenleges sarkalatja a megelé-

gedésnek

s

szerencsének.

De ha nem volna

is

ez,

egyeseket tekintve, rég elismert igazság, nemzetekre

231

nézve

még sem

lehetne legkisebb kérdésbe

is

venni

valóságát; mivel egyesek kinos felébredés nélkül ál-

modozhatnak éltük fogytáig

a legvirulóbb képzeletek

andalgóin, nemzetek azonban tlöbb-nt
felébrednek és az egymást felváltó generátiíik vajmi

keser kinokra serkennek, eUlödeik csábáimai

s

va-

rázs-tömkelegiben kalandoztai ntán. Mi okból felébresztése

azoknak

nemzeteknek a

csalfa

álmok mámoriból

tébolydókból a józanság

ntjára

s

vezetése

nemcsak nem kegyetlenség, de a lehet legjótéko-

nyabb

tett,

lemesek

is,

habár a felébresztési pillanatok nem mint az önismereti szakaszok

kel-

erisisei se

szoktak azok lenni, de mégis üdvösségesek.

Görditnek elö

ilyest is

:

„Miért hirdetni eféléket

oly hangosan, miket inkább egyenesen tenni kellene,

mint beszéd litni,

és

lárma

és azáltal

által

azokat

is

még ersben egybebonyoérdekelni, kiknek a tárgy

eldöntéséhez se törvényes, se természeti joguk nincs".

És valóban kár, hog}'

ily

nagy czélokat mindenütt

tökéletesen elérni

nem

sima utakon

lehet; de a

mé-

lyen alvók, rövidlátók, higvelejük, facsart eszük és

légben nyargaló ábrándozok sokadalmát némi jelekkel, varázsbottal és a puszta

sympathia szereivel ön-

ismeretre, pirulásra, javulási vágyra és detre

nem

séges

gggel

nemesb

kez-

birhatni ott, hol halálos álom vagy ellen-

divergentia,

hiúsággal

fitogatott

vakság,

s

pártolt tudatlanság a társaságnak fübb ele-

232

mei; mert ott csak

ers hangok,

hathatós szerek és

mély vágások használhatnak, vagy semmi.

Ha

a nemes közönség lelkesb, miveltebb, és igy

haladásra nagyobb ösztönt

érz

lenne

,

vagy a közön-

ségnek lelkesb és miveltebb része éget vágya

szerint,

a nagy nemes közönség akadályozása nélkül elre

is

haladhatna, vagy valami jótev idegen hatalom kényszeritné a

magyar nemzetet kötelesség

és abból okvetlen

mészet szerint

következ boldogságra, akkor

nem

ter-

volna a sok bökdösésre, dögö-

nyözésre és lármára szükség, de

hanem egyenesen

teljesítésére,

még

sok szóra

se,

cselekvéssel lehetne és kellene

is

kezdeni.

Miután azonban elbbi hasztalan ersködésinket

számba

se vévén,

Magyar egyébiránt

folyt le, és a

igen

is

1790-tl kezdve több mint 44 év

túljáró mérsékleténél fogva

javításra

törvényei,

se

semmi gyökeres

szokásai,

se

már

dicséretes, de

nyelve körül se tudta elhatározni

még

de

csak

magát, a minek

valami látszatja csak volna, minthogy ,nemzeti elhatárzottságnak kivált ha ez fecsegésben ,

határát, oly

könnyen

mint Pozsony mutatja gatja

a

honi

ellent

nem

— palliativ

alkotmányt,

s

még nem

állhatni, és igy

leli

—

szerekkel orvosol-

száz uj rendszabások,

megannyi kivételek koholtával még inkább egybekeveri a honi túlmesterkélt

hogy

ingadozmány t

azt valahára a természet

egyszer

,

a helyett, sarkalatira

233 kellene rakni már; azért honi bajainkról lóinkról tató

nem

székben, sem oly

De

csinján

öszinteskedni, mint

törvényhozó nagy közönséget

e

minthogy több mint 300,000-nek van befolyása

—

honunk boldogságára

ugyan csak

hangzó szavakkal,

kel, jól

het önhasznára

s

s

egy

—

nem

kissé,

is

csak egy po-

könnyen kilocscsan egy-egy

azok

ritkán

— mivel

megfecskendeztetnek

is

kiknek nagy mosásra szükségük nincs, és

igy ez nekik alkalmatlan, sót sért

néha olyasokra

is,

valamint néha-

kiknek szemük öröki

száll világ,

is

sötétséghez szokva, egyszerre

nem

igen bírhatja azt,

igy káprázik, de a sért fény könnyen

tehetséget

le-

öndicsöségére felszólitni, felkérni.

hár viznek hordásában csép

felrázó szerek-

nagy sulyu okokkal

Igaz, ily eszközlések közt

s

tenni va-

lehet oly titkon értekezni, mint gyón-

szerelem körül.

—

s

is

még

az itélö

túlságra készti. Ilyest azonban tökéle-

tesen elkerülni lehetetlen; mert valamint a legna-'

gyobb

földi

tökélynek

is

vannak árnyékoldalai, ugy

a legüdvösb czélok eszközlése közt se távoztathatni

azokat

egészen

okozása nélkül

el.

s

És operátiókat némi fájdalmak

ugy szólván,

látatlanul, érzetlenül

végbe vinni épen oly lehetetlen, mint következést várni ok nélkül, képtelenség.

Az

oly sokszori czélvesztésék és véletlen czéléré-

sek egyébiránt

nem

a nemzeti felszólítok

s

fel

kérk

ügyetlenségében szokták venni eredetüket, de valódi

234

forrásuk rendszerint azoknak túlságában vagy innen-

ségében létez, kik panaszra fakadnak. S ugyanis mily túlság bir sokakat annak illet;

felszedésére,

mily iunenség okozza viszont

s

megint azok elibe nem

ébresztk szavai lelkisméret

s

s

jut, kiket illet?

mi másokat

azt,

Korántsem

az

szemrehányási, hanem a tisztátlan

a liiu restség.

Mert igazságtalan bök-

nem

dösési és szurkálási a közönséo:nek soha azt,

hogy sok

illetik

de mindig az ügyetlen bárdol<5ra pattannak visz-

sza, öt okvetlenül

vagy közmegvetés, vagy közkaczaj

által

megsemmisitendök. S igy a kritikának tajtéka

soha

nem

olyast

is,

ér ártatlant, kire

nem

de mindig bnöst,

vala czélozva ugyan,

véletlenül mégis eltaláltatott.

sem

az

ébresztk

Midn más

és tanácslók hibája,

s

néha

hanem

ki

részrl az

ha a hiu

rest-

nem engedi annak jó elevei használását, mi mondva és kimutatva volt, de annak hasznát azok aratják elbb, kiket a jó mag aratása tulajdonkép nem is illett, és ekép a nyújtott adományokkal nem

ség

azok élnek, kiknek ajánltatának, de mások. Mit tehetnek Magyarország hiányinak feltakarói arról,

ha nyilaik oly helyeken

is

ütnek sebet, hol

át-

szúrhatlan pánczélját gondolják, remélik, hiszik találni az

erénynek

ha a magukat

s

hazaságnak ? Mit továbbá

eltalálva

érzk nem

szel, hallgatni s javulásra fordulni,

ott

arról,

birnak elég ész-

de

itt

titkos „jaj",

hangosb mormolás, amott pedig már mérgesb

235

pujkahevület

is

el-elárulgatja és fel-felleplezgeti

])ii-

Mit végre arról, ha netalán a semmiben be-

iieiket?

folyással

nem

birö adí5zó nép

elbb

látná át szavaik

igazságát, mint a törvényhozó nemesség? és netalán

Magyarország nem magyar lakosa, is

elóbb liasználná, értené,

lélekkel

meg

magyar

szót,

is

s

sót tán a külföld

indulatlansággal és igaz

fontolná a magyarul

s

magyarán

irt

mint a Magyar?

Es ezért nem mivelhet a honi törvényhozó közönség egyebet, lianem

az,

vagy annak bebizonyításá-

val kénytelen meghazudtolni Magyarországhiányinak feltakaróit,

együtt

hogy szavuk rágalom, miután ezek velem

nem érdemlenek

egyebet, mint közmegvetés-

sel és közkaczajjal kisért

sárba hajítást, vagy tüsténti

javulása által kell megmutatnia szavaink liazug voltát,

mi után

ugy hinném, mind én, mind a

viszont,

velem egy utón járók egy számoltathatnánk

kis igazsággal tán

a legselejtesbek sorába.

nem

És csak

e

kett közt választhat a magyar törvényhozó közönség;

mert ha a felhozott két mód szerint az els

nem

tud, a másik által pedig

minket,

teljes

nem akar megczáfolni

jogunk marad utóbb

röppentnünk, merre hallgatásba sülyedne

tetszik; is

által

is

nyilainkat arra

mely joggal, habár mély

többi baj társom, én mindad-

dig élni fogok, niig egyetlen egy szónak kimondása

marad hatalmamban,

és

e

szándékomtól nemcsak

egyes orosz, török vagy horvát ember

nem

fog visz-

236 szarezzentni, de

még

az egész török, orosz és horvát

nemzetség súlya sem, minthogy

ily tájakról

nem

világot és üdvét várhat a haladni óhajtó Magyar;

sok

st

ezen elhatárzott akaratomtól az egész világ hatalma se fog

elmozditni, mert polgári kötelesség körülti

elveimnek legföbbike az, hogy jóllehet vagyonával

s

éltével köteles

hónához a szabad ember, becsületének

azért mindig

teljes

ura marad,

nagy természetben nem

tartozik.

s

azzal senkinek a

A

nemzeti selejtes-

ségek pártolói, védelmezi, vagy a hiu ábrándozások

hsei pedig,

midn

a községet gyalázati, szégyenei

még jobban megersítik, s ezekben örökké fogva tartják, elbb-utóbb maguk is kifejtetnek minden becsületbl, és csak azokat nem éri a közmocsok, s csak azok mentik meg a nagy viés légben nyargalási közt

lág vagy legalább öntudalmuk eltt legérdekesb sa-

játukat,a becsületet^, kik a község hibáiban részt

vesznek,

st

azokat nyilt hangon ki

elemnek, mely tudnak,

nem

nem

az övék,

s

is

nem

mutatják azon

melyben

k

élni

nem

akarnak. S ennyi joga nemcsak a sza-

badnak, de minden emberi teremtésnek van, kiben több a lélek, mint az agyag.

És most ezen érdeklett elvnél fogva szólítom a nemzet lelkesb részét

más nemzeteknek

fel

:

,Ne mulaszsza az Istenért

vérrel nyert tapasztalását

el

honunk

javára lehet legnagyobb haszonra fordítni, nehogy

mindazon ja vitás

és kifejtés,

melyet mind nemzetünk

237

kora

s

mibenléte, mind az emberiség haladása leg-

sürgetbben, süt

honunkban

is

hosszú nyomorusági iskolának drágán

vásárlott gyümölcse legyen

nyert tapasztalás

mindazt

megkiván,

legelkerülhetlenebbül

,

de Hunniában az ész és

után irányzott bölcseség intézze

mit régibb nemzetek részint világos pél-

el,

dának nem volta miatt, nem eszközölhettek oly egyenes és sima utakon, mint a milyeken mi haladhatunk,

mint kiknek a számtalan példa elttünk van; részint épen azon okból soha

nem

is

eszközölhettek,

mely ok

mai idkben oly sok nemzetet alacsony pangásban tart, s

ezzel

mely nem egyéb, mint önismeretnek,

mindig együtt járó javulási ösztönnek

nél fogva felette kevés nemzet lépett

is

és az

hija.

Mi-

a régi sötét-

még ezen kevesek is csak felette magas áron nyerhetek meg e lehet legnagyobb földi jót, valamint mai idkben is meg nem szn, st mindig alább szálló selejtesség közt fog. ség ködeibl szabad világra, de

nak dermedezni vagy ingadozni, mig szolgaságba döntetnek lyek

az

s

elpusztulnak, mindazon nemzetek, me-

igazság

csalképzelet,

és

Való ell

túlbecsülés és

élnek, és csak azok

magukat elzárván, a

elbizottság

mámoriban

emelkedendnek emberhez ill

magasságra, melyek az önismeret tükrébe

férfiúi el-

szánással tekintvén, ellentállhatlan ervel vetkeznek

minden hátramaradásikból gel mindazáltal,

ki;

azon nagy különbség-

hogy mindazon javítások

és újjá-

238

melyek a polgári szabadság elmulhat-

szerkesztések,

lan sarkalati, a legszebb békesség

s

legmélyebb köz-

nyugalom áldásai közt eszközöltethetnek mai idkben, és most fejledezö nemzeteknek

nem

szükség azon

tzbe lobbanniok, mely régibb nemzetek

általános

Es ez azon elsség, mely ly el a

újjászületését kisérte.

növeked

jelenkor, a mindig

nem érthet

jelei

tökéletességnek félre felmúlja

szerint, határtalanul

a

multkort.

S ugyanis mily józan szabadsági minta után irányozhatta volna nemzet azon

kor

Róma

idkben

lépteit, mi-

leomlottá után nyugoti része ezen egykori

világzsarnoknak fekete sötétségbe merült, keleti sze

viszont

véghez?

lassú

Nem

is

ré-

rothadásban közelite a bizonyos

látunk azért sem a középkor szabad-

ság utáni erlködéseiben Itáliának kevert nemzetségi fölött, se Britannia

késbbi hosszadalmas

tapogatási-

ban, sem az 1789-iki Gallus otromba függetlenségi czélt

és

irányt, valamint a hajdantai

Piatok, Lykurgok

és

Brutusok nemzeti szabadság

vadászatiban

próbái

is

utániak

csak

nem

eredetiek, és

valának,

szabb idej sikerüek

s

semmi

analysált példa

ekép se kiterjedtebb, se hosz-

nem

voltak,

nem

is

lehettek.

De

csak a szövetséges Amerikának jutott azon teljes szerencse ész

is,

hagyományul jól

—

hanem egyszersmind azon

használni e szerencsét

—

sokszor próbált

experimentek után, és ekép példa és minta

szerint.

239

rögtön

legkisebb belfelforrás nélkül

józanul élni a

szabadsággal; minek, mint látszik, nemcsak a szövetségre nézve van kiterjedt és tartós sikere, de az egész

emberiségre rokra

is

legüdvösségesb. Ks igy ránk Magya-

is

van legnagyobb hatása.

Mi okból a mai világnak kiképzett életbe ható szabadság elvei

is

oktatnak

gyobb jónak birtokába

ügy hogy egy nemzet

:

mindinkább

minden nemzeteket a

badság forrásához nemcsak azon módokra

s

közelebb

sza-

de

állitnak,

,Mikép lehessen e legna-

jutni, ingatlan veszélyetlen.^

se kénytelen ezentúl

minta

és

példa hijából szolgaságban tespedni, vagy tévutakon keresni megszabadulást, mert bármily lépcsjén

jon

is

áll-

nemzet a miveltségnek, józan cselekvésének

pályaköre ki van jelelve már,

s

igy hátramaradásá-

nak semmi ürügye többé.

Nem

mulasztjuk-e azonban mi Magyarok ily jó-

zan cselekvés

módnak

körülményinkre

példáit felfogni,

illeszteni, az

s

magunkra

sem Amerikától, sem

s

az

egész világtól, de egyedül minmagunktól függ.

S pedig mivel nemzeti cselekvésünk csak azon

arányban nyerheti jobb vagy roszabb irányzatát, milyenben nagyobb vagy kisebb számban több vagy kevésb jó akarattal és bölcseséggel fogjuk náljuk

,a

fel s hasz-

világnak szabadság kör ulti tapasztalásit^

Ha nemzetünk

utóbb

— mely egyeseknél

is

is

megmarad egy

nem

jól organizált

fö hibájánál

velnek

jele

240

— jSenkinek

sikeres próbáival

akarni, de mindent

egyenesen élni nem

magában keresvén, vagy

javitlan

tengdni, vagy javításokat mindig csak tartózkodva s

félig-meddig venni át, és igy félszeg kimivelödés-

ben messze kullogni a kimiveltek után örökleg, akkor minket még azon egyesek cselekvésmódja

is

megalá-

mindenkor készek használni a

zand, kik mindenütt

s

tett tapasztalást, és

nemzeti

désünk lehetetlen, minthogy

kifej lésünk s felemelke-

,világi

mély tudomány,

a volt esetek philosophiai egybeillesztése,

s

azoknak

józan alkalmazása nélkül, constitutiók javításit ugy szólván improvisálni e mai

idk

kiképzettségei közt,

teljes lehetetlensége

Kutassunk ezért oly mélyen, mint csak lehet a nemzeti történetek forrásiban,

s

midn

honi elmoz-

dításunk és javunk ügye körül felvilágosítjuk ma-

gunkat, nehogy készületlenségünk által hazánknak többet ártsunk, mintsem aztán aggkorunkig ismét helyreállitni volnánk képesek; ne mulaszszuk el azon

gyökérokok keresését, melyek a nemzeti nagyságok sarkalati,

mert máskép mindig homokra fogjuk

állitni

alaptalan müveinket.

S igy kiképzett nemzeteknek ne felsbb lépcsire akarjunk egyszerre szökni, és mindabban rögtön szesülni,

minek bírását

—

mely áldás magában

nemzeti nevelésnek, a szó fensöbb értelmében, kell elznie,

nehogy bárdolatlanság

által

ré-

—

meg

átokká vál-

241 jék; de szálljunk azon mélységre és kezdjük javítá-

sunkat inkább

ott, hol a

mivelt nemzeteknek egész-

ségük, erejük és igazi nagyságuk erkölcsi elve van. Szövetséges Amerikában például szinte mindaz,

mi leginkább érdekel,

s

irigységünk tárgya, csak

lülépitmény, és ekép nincs ránk nézve

abban részesülhetnünk,

mig a türödelmesség

is,

nem

s

is

még

itt

fe-

a nap,

viradhat ránk soha

és természeti

jogoknak

talp-

köve nálunk megvetve nincs; de felettünk azon nap

már

jó idötöl fogva

közleni azt,

s

szinte alkonyatra

fordul ,esz-

minek Amerika leginkább köszönheti

mostani állását,

s

mi semmi egyéb, mint más nemze-

tek tapasztalásinak ismerése

s

józan alkalmazásai

S im ez azon gyökér, melynél kezdenünk

kell;

melyhez azonban megalázódás, sok munka és néhai virasztás nélkül jutni

sehogy se

ki fog érzeni megalázödást, s

lehet.

Szivében pedig

munkálni-

s virasztni-

vágyat, mig hiúság és gög szünetleni öntúlbecsülésre készt,

s

landó

se.

jobb érzelmeknek parancsol? Egy ha-

a

Es azért soha

se fog

tnni

a valódi áldás világa

Magyarországra, mig lelkesb része keser könyekkel,

vérz

szivvel és

tördött kebellel maga magának,

az egész világnak szintén,

nélkül,

nem

s

minden legkisebb lepleg

nyavalyáinak legmélyebb forrásáig

vallja,

hogy nemzeti

st

teste, természetelleni

meg okok-

nál fogva, veszedelmes álomkórságba merült, közel Gr. Széchenyi

I.

16

242 volt sírjához, és sok részei

nemcsak semmire nem

lók, de az egész testnek létét

is

hogy rothadástöl elmérgültek, bajokkal

tengd

erkölcsében,

gazdasági

s

koczkáztatják, mints

ekép a legnagyobb

most ébred nemzet mind

csak

s

va-

mind törvényes szerkezetében, mind

kereskedési helyzetében,

mind házi

viszo-

nyiban, mind szokásiban, általánosan véve a lehet legalantibb lépcsn erejében, a szent

fias

szabadságnak

szikrájában, és

aludt

minden becse ,kifejldhetési

áll, s

erény

útját

legels

s

nem

részének

lelkesb

akaratjában, inkább

itt-ott

nem

élni,

járni^ rejtezik,

s

még

el

nem

elszánt fér-

mint a polgári

mely akaratnak

tán legnehézb diadalma a most elmondott

vallomás.

Kardugva, henyélve, pipázva, vagy hiu ábrándozással

és

ggös

nagyságot elérni

félszeg

n,eni

lehet.

tudománynyal nemzeti S bár mit végzett

is

a

nemzetek legfbb Ura Hunnia létérl, soha elmenetelére

s

diszkifejtésére

nem ismerit, hibáinak hiu s ggös használni bizonyára nem fogja; de ha meny-

hiány inak vak pártolóit

hátramaradásinak leplezit,

el

nyei bölcsesége azt határozza, hogy a

matlan

nem

el

az

Magyar nyo-

ne olvadjon más nemzetek nimbusában, ha-

emberiség diszére éljen és felnemesüljön,

akkor az erény

által

megengesztelt gondviselés bizo-

nyosan azokat fogja czélainak elérésére választni

esz-

közül, kik a lélek szebb tulajdonival rokonok, és igy

243 elöhaladást, közuiiveltséget

s

közerényt szomjaznak,

s

kivált eleinte nehéz az

mi azokkal egyjelentésü. Zordon ugyan a pálya,

tömjének közt neveltnek a magamegalázás; de

(iröki

valamint egyesek fénytulajdonival rögtiin felrnházkodni lehetetlen, de csak a magát megalázta emelkedhetik fáradhatlan önidomitás és önnevelés által hasonló magasságra, ugy a képzett nemzetek elsösé-

giben

is

csak azon nemzetek részesülhetnek egykor,

melyek, bár mily lealacsonyító legyen

ily

is

más, az idegen nagyobb fényt elismerik,

vallo-

s ellentáll-

hatlan határzottsággal indulnak javulásra. Szálljunk tehát

—

még mieltt

lefolyt volna fe-

lettünk a javítási lehetségnek soha vissza

—

ideje

zarándok leereszkedéssel magunkba mi, kik-

nek oly dics jogaink is

nem tér

s ezért

oly szent kötelességeink

vannak a haza körül. Valljuk meg

„Eddigelé

:

anyaföldünknek inkább csak áldásival éltünk, mint-

sem

hoo'v néha érette

sel,

melybl

meg

:

éltünk volna olv lelkesedés-

rá viszonáldás

„Eddigelé

magunkat,

is

és

is

csírázhatnék". Valljuk

nem nagy gondunk

volt, kiképezni

mieinket a haza szolgalatjára férfiulag,

de kellemek vadászata volt jobbadán foglal atossá-

gink

f

alzata, holott ezek

ményképen

illenének'^.

hozzánk inkább csak

Higyjük továbbá

:

felül-

„Soha nem

fog Magyarország igazi egészségre virulni, mig

ter-

mészetelleni, egyoldalú, és a test szabadságát gátló

16*

244

bakóiból

nem

lege

nem

fel

fogja általánosan átjárni a honi köztestet,

mig rothadt nyi

helyei

mig

nem

ki

privilégiumok

nek, ról

mentetik, és soha a közáldás me-

szúratnak, a százezer-

tarkasági

változó

küszöböltet-

alkotmány mostani gólyaállásá-

az egész

— minthogy a nép semmi —

nem

nem

ki

sarkaira

nem

a természetnek soha

Né

állíttatik.

más részrl, hogy nemesi jogaink nem el

felejtsük

azért veszték

rugósságaikat annyira, mint tapasztaljuk

hogy önkény

által külföldre

menetelünk

is

—

mint-

sokszor

kereken megtagadtatik, és igy öncsalás nélkül már igazi testi

szabadságunk sincs többé

— mert ily jogok

törvényesen meggyengittettek vagy tlünk ervel ragadtattak volna,

hanem azon okból

el-

veszték kell

rugósságaikat, mert legszentebb szabadságainkkal jó-

zanul

nem

éltünk, de felettük mindinkább elszende-

regtünk, vagy ha éltünk

is

velük, mindig csak egyen-

ként és öröki divergentia közt használtuk, és soha

nem

volt köztünk igazi egyerértés, valódi egybehang-

zás.

Legyünk meggyzdve végre

zetségink,

vallásink

közt soha

nem

testbe,

és

felekezetink

forraszthat

hogy nem-

százszinüségei

minket semmi

is

egy

mint magyar nyelvünk hivatalositása; mert

mig tökéletesen nem

értjük egymást,

áttétel közt

—

mehetnek a

királyi szék elibe,

rel

arról,

s

szavaink

—

a latánban csak bénitva és elforgatva

sem a kormány, sem

mindaddig nagy

siker-

a közönség valódi hasznáról

245

nem fogunk

tanácskozhatni,

mind a haza aránylag

mind a

s

felette alanti

királyi

helyen fog

szék, állni

Örökleg.

Búcsút

kell

vennünk minden minket mulhatla-

nul gyengitö divergentiáktól, zabiázni

fékezni tud-

s

nunk nyers szenvedelmink félrecsapongásit, igen puha szivünk éretlen

És minden töreke-

andalgásit.

désinknek abban szükség egybeforrniok

csak az

ers

„Magunkat

ers boldog,

szabad, és igy csak az

ersnek szánakozása

Mi Magyarok pedig ekép kettztetett csak

,

lehet legnagyobb nemzeti erre"; mert

kiképezni

csak az

is

s

és pártvevése hatékony.

a szabadság kincsével birunk, és

st

százszorta! kötelességünk

nem-

minden móddal védni, de legnagyobb

(5vni,

egyességgel, és igy legnagyobb hatással netlen, mindent egybefoglaló düli változhatlan jogunkkal

:

is

élni szü-

kirekesztleg egye-

s

„Semmi rólunk nálunk

nélkül".

Nemzeti erre nemzeti nyelv nélkül emelkedni akarni

azonban képtelenség,

gyobb türödelmesség nagyobb

és

s

igy

a külön

midn

vélemények

tisztelete mellett se lehet született

ki a

magyar nyelv

nek

tartani,

leg-

magyart,

hivatalositása ellen szegül, egyéb-

mint észbódultnak vagy hazaárulónak,

kössünk mi nyelvünk megtartására fejtésére, a

a legna-

mi csak anyanyelvünk

s

nemzetünk

ki-

hivatalositása által

eszközölhet, erényfrigyet, mi, kiket a honi isko-

á46 Iák iiiaszlaoa és a honi (3löitéletek iiiiriove, hála az

egeknek, minden természeti

még meg, meg nem szüníi tottak

ömledez, hol

s

itélö

kik keblünkben

ertl nem is

fosz-

érzünk valami

meleget, mely váltva hol vigabban

el-el

is

akad, mint derül és borul a

honi ég.

i

10 3

Ú^

DB

Széchenyi, István Töredékek gróf Széchenyi István fennmaradt kézirataiból

933 .3

S8 A57 5

köt.l

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

\ "-^

2OI j i/ ^- j>»; ^\\^^<s

^Ú>M

%^m

msi