j^íss J Ő ^ S E p A CAMPANILE ROMJAI Mimi \Á**tB

ZERKBSZTÍ

és K i A B J A

j^íSS J Ő ^ S E p

A CAMPANILE ROMJAI

Mimi \Á**tB£

558 •

I^Ü[ÖNJEGES5ÉGEfi FRANCZIA ÉS ANGOL BÜTOR^ZÖVElEljBEN UGVJZINTÉN MIMZÉSE^BEN. «un*A|/ŰOÉ C[YA|iALD(IHAA.'

CSAsZu KjHŐMBAb

^

g U D A P E ^ T PO DMANICZKY-UTCZA 1 8

Telefon-szám 20 - 76.

Gyár-utcza sarok.

BUDAPESTI

Budapest fff- és székváros tanácsától Izlésteljes tervezetei révén, a mlllenluml kiállítási pavlllonjában teljesített munkálataival kitűntetve.

Pária 1900. Ezüst érem. MEDAILLE O'ARGENT.

RÍIRFR-TANINTÉZET.

ötvenedik évfolyam.

+

Tanulók száma 16.135.

3 osztályú nyilvános felső kereskedelmi iskola bizonyítványai az egyéves önkéntességre jogosítanak. 4 osztályú nyilvános polgári iskola bizonyítványai államérvényesek. Nevelő-internátus b e n n l a k ó n ö v e n d é k e k részére. Beiraíás: Értesítő kivonatot küld:

augusztus

30-tól szeptember

RŐSeP JánOS

MŰVIRÁG-, SIRKOSZORUÉS DISZTOLL-GYÁR. o g

I

SZEKULESZ R .

|

BUDAPEST, I V . , KÁKOIV-UTCZA

w $ w \t> $

Kalapvirágok, virágkalapok csinos, Ízléses kiállításban. Exotikus növények, mű-, úgyszintén imprágnált (természetes! pálmák és másnemű fák. Finom dísztárgyak, virágkosarak, makart-, bronzs fényképállványok. Menyasszonyi koszorúk s díszek divat szerint. Báli készletek s jelmezek előírás és rajz szerint. Színházi, alkalmi s sirkoszoruk szalaggal, nyomással bármely kivitelben a leggyorsabban készíttetnek, A szakmába vágó mindennemű áruk javítás, feligaz. végett elfogadtatnak. Eladás nagyban, kicsinyben.


DECORATEÜR

MINŐM A BKNoezty VWJMABA VAOŰ

í t

5-ig.

igazgató, Budapest, VI., Aradi-utcza 10.

W „ , , . , 1D (Czegtulajdonos Szekulesz Arthur.)

víz $ Ov.v

M

Alapíttatott 1860-ban.

4—5.

ICHELSTÁDTER S. E. ES H. BUDAPEST IV., V Á C Z I - U T C Z A

3.

Legnagyobb czipő-rakíár. Czipók c s a k a l e g j o b b

anyagból, a legele-

g á n s a b b alakban, a l e g o l c s ó b b á r b a n . Egyedüli készitóje s gomb-, fűzés és czugnélkQll

csattos lm

czipónek, mely egy érintéssel fel- és lehúzható. Vidéki rendelések pontosan eszközöltetnek. Rendelésnél eleg egy jól illó ócska czipő küldése.

XIII. évfolyam.

1902.

HEG J EL EH MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre

... kor, 20.—

Félévre

»

10.—

Negyedévre

»•

5.—

AHET

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

Budapest,

julius

Krónika. A törvény békója.

-

jttl.

JÓZSEF.

17.

A kiegyezési meghibbanás elérkezett végre a deliriumig. Nemcsak az osztrákok, már magunk is kezdjük nem tudni, hogy amit mondunk, mennyi benne a hazugság, s amit látunk, mennyi benne a képzelődés. Ritkán bizonyosodott be ennyire kézzelfoghatóan, mily értéktelen, többnyire, a ravaszság, s a becsületesség mennyire a legjobb üzlet. Ha öt év előtt, amikor a mai kiegyezési nyavalya megkezdődött, Ausztria is, mi is igy szóltunk volna magunkhoz: mi politicze egymásra vagyunk utalva, a mai világban pedig a politika a gazdaságban merül ki. A kereskedelmi és vámszövetség tehát nem mellékes járuléka a dualizmusnak, mint volt harmincz év előtt, hanem magja és veleje. Nekünk tehát érdekünk, hogy a lehető legtöbb kedvezéssel és engedékenységgel kössük magunkhoz még tiz évre a szomszédunkat, annál is inkább, mert e tiz éven belül járnak le javarészt a külföldi kereskedelmi szerződések, s nekünk akkorra egyeknek kell lennünk . . . — Mondom: ha akkor igy szóltunk volna magunkhoz, ma mi diktálnánk a köztünk és Francziaország közt ingadozó Olaszországnak s az iparosai és gazdái közt vergődő Németországnak. E helyett éppen ezt az időt választottuk, innen is, tul is, hogy »megmutassuk egymásnak*, hogy függő kérdéseinket elrendezzük, s ahány sebet harmincz éves barátságunk alatt ejtettünk egymáson, föltépjük és szemére vessük egymásnak. Mint ahogy a mi monarhiánk az utolsó hely a müveit világon, ahol a boltokban még alkudni lehet: mihelyt megegyezésről s alkuvásról volt szó, képtelenek voltunk kicsinységekkel nem bajlódó nagy stílusig emelkedni, hanem a kiegyezési tárgyalásokat kezdettől fogva leszorítottuk a lóvásár niveaujára. Természetes, hogy, mire az üzlet meglett, mindaketten megcsaltnak éreztük magunkat. • Az emberi ostobaságról irandó s negyvenhat kötetre tervezett encziklopedikus müvemben külön fejezet fog szólani az ostobaságokról, melyeket öt év óta ugy követtünk el, hogy közben egyre az osztrák ostobaságát szidtuk. Unokáink nem hiszik majd el, hogy valóság lehetett, ami napjainkban nemcsak hogy valóság volt, de még büszkék is voltunk rá. Ha már, bolondjába, háborúba kerültünk Ausztriával, a helyett,hogy minden erőnkkel ellene fordultunk volna, erőnk javát arra fordítottuk, mint kössük-

29/655. szám. . Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST,

'

VIII., Röck Szilárd-utcza 18. sz-. ! Hirdetések

-

i

f e I v 'é t e l e ' u g y a n o t t . Kéziratok nem adatnak vissza.

hő 20. <§Mr-

meg magunkat s mint tegyünk békót a saját lábunkra. Mindenütt a világon a törvény arra való, hogy jogokat biztosítson és hatalmat adjon. Minálunk megfordítva, a törvény egyre útjában állott szükségeinknek, s ahelyett, hogy éltünk volna Ausztria ziláltságával s felfordultságával, leszegeztük magunkat a mozdulatlansághoz, mert nekünk csak alkotmányosan kormányzott Ausztriával szabad együtt élnünk. A taktika is egyebütt arravaló, hogy a mozdulatokat megkönnyebbítse. Minálunk arra szolgált, hogy hozzászegezzen bennünket a külön vámterület kívánásához, melyet őszintén csak a nálunk nem eléggé jelentékeny kereskedő körök kivánnak, ellenben nem kell a gazdáknak, legkevésbbé magának az önálló vámterületre esküvő függetlenségi pártnak, mely par excellence a gazdák pártja. Minisztereinknek, kormányainknak, vezérlő embereinknek minden erejüket s éles elméjüket arra kellett pocsékolniok, hogy a kevés érdekünket és biztosítékunkat, amit igy kezünkön-lábunkon megkötve meg lehetett őriznünk és szereznünk, formulákkal és modus vivendikkel beleerőltethessék a »tör vény« Prokrustes-ágyába. Hiszen most is hogy' állunk ? Körber doktor, Ausztria miniszterelnöke, nem abból él-e s nem azzal fojtogat-e bennünket, hogy van egy csomó törvényünk, amit néhány év előtt a lelkiismeretünk megnyugtatására,. egyfelől az ellenzék törvénytelenségeinek legalizálására, másfelől a törvény betűjének biztosítására hoztunk. Mindezek a törvények három év előtt kitűnően megfeleltek annak a czéljuknak, hogy elvi küzdelemnek tüntetvén fel az obstruáló ellenzék személyes hajszáját, a politikai szükség aranyfényét vethessék a kormánypártba bevonuló ellenzék hivatalvadászatának mezítelenségére, — továbbá annak is, hogy törvényes módon bujhassunk ki régebbi törvényeink kényelmetlen kikötései alól. Most azonban ezek a kibuvótörvények maguk is ily kényelmetlen megkötőkké váltak. Terminusaik, feltételeik, kikötéseik: mind egy-egy revolver, amiket az osztrák kormány a mellünknek szegez. S a helyett, hogy volna bátorságunk azt • mondani: a törvény nem egyéb, mint a tegnap czélszerüsége, ma egyéb a czélszerü s a régi törvény nem köt bennünket — ahelyett megint azon kell törnünk a fejünket, hogy' kerülhetnők meg a törvényeinket ugy, hogy olyan látszatja legyen, mintha megtartottuk volna? Valójában mindezek a terminusok, kikötések és egyéb formaságok gyerekes lényegtelenségek. Mint ahogy immár ötödik éve élünk, élhetünk akár még ötven esztendeig provizóriumban Ausztriával — s ha ennek valami útját állja, hát változtassuk meg ezt a törvényt. Egymás

1

454 nélkül meg nem állhatunk; valami formában mindig meglesz politikai és gazdasági egységünk, s ha a külföld az eddigi formát akczeptálta, akczeptálja majd az ujat is. Ha pedig nem — annak sincs semmi komoly akadálya, hogy Németország, ha szüksége van ránk, külön szerződjék velünk és külön Ausztriával. Nekünk magyaroknak most kevésbbé van okunk, mint valaha, Ausztria mellől elkívánkozni. Mentül ziláltabb Ausztria, annál inkább mi vagyunk urai. e monarhiának, melyre nekünk nagyobb szükségünk van, mint a rokon nagy nemzetek tőszomszédságában élő osztrák népeknek. Végzetes ostobaság volna, kisiklani hagyni a markunkból az alkalmat, hogy e monarhia kristálymagjává tegyük magunkat, s a törvényesség bilincseivel kössük meg magunkat, mikor az osztrák-magyar monarhiát a mi monarhiánkká tehetnők. Ami a határain belül erő, hatalom és külön öntudat van: annak hálájára, erejére, szárnyunk alá buvására föltétlenül számithatunk most, mikor a német császár, ki trónörökös korában nyíltan kimondta, hogy a francziákkal szövetkezve akar bevonulni Bécsbe, ma a katholiczizmussal való kaczérkodásával elárulja, a protestantizmus mennyire nem akasztja meg Poroszországot abban, hogy az osztrák-német tartományok felé kacsingasson. Egy okos, és a lényeg kedvéért a formában engedni tudó Magyarország számára valósággal szédületes perspektíva bontakozik ki a mai állapotokból — s mi egyre a törvényesség nagyképűségébe bujtatjuk a nagy stílustól való idegenkedésünket, s táblát akasztunk a mellünkre ezzel a felirással: mi nagy dolgokra nem vagyunk kaphatók! Csoda volna-e, ha a történelem felboszankodnék, és sutba dobna bennünket, mondván: vigyen el benneteket az ördög, majd megcsinálom mással! Kádár

3. Mikor ajakadról Elröppent az eskü, Nem hallotta senki, csak a fehér Csak a piros szegfű.

szegfű,

Ha tavaszszal újra Kivirit a kerted, Milyen arczczal mégy el fehér szegfű Piros szegfű mellett ?

melletl,

4. Kifáradtam a küzdelembe, Lépésem lassa, roskatag. Az érzés, melg hevité lelkem, Az ábránd, melyről énekeltem S a vágy — valahol jelmaradt. Nyit még virág, De dal szivemben Te is csak néha Kifáradtam a Lépésem lassa,

süt még a napfény, nem fakad. jutsz eszembe . . . küzdelembe, roskatag.

5. Még nemrég zokogtam Már csak könyezek. 'A dal egyre halkabb, Egyre csöndesebb.

—

A dal egyre halkabb, Egyre szomorúbb, Valakinek kölik már a Mirluszkoszorut .. . Farkas Imre.

Nyári éjszakák. Irta : SZABÓNÉ NOGÁLL JANKA.

Lyra. -

1.

Egy i f j u bolyong a hegyek Kezében a lantja — lépve a hur, Várja hogy eljő — S szótalanul Kebelére borul A lány, az édes, a kékszemű Pedig a lány csapodár, Mindenik csókja egy Könybe kerül, Ölel és elhágy Hiilelenül — S szüntelenül Várja az i f j u a hegy

magasán.

lány.

valahány.

magasán.

2. Dús hajfonat, lebontva szépen. Szőke fej, mely a vállamhoz tapad, Csodás, rejtelmes, tiszta kék szem, Amely lezárul csókjaim alalt. Sziv, mely a leghűbb, arcz, a legszebb, Ajak, amelyen elhalkul a szó, Kis kéz, melg az enyémbe reszket . . Van-e boldogság ehhez foghaló?

Lazán fogott gyeplővel, lassú, hosszú léptekkel bandukoltunk egy fehér, hegyi kapaszkodón fölfelé. A gömbölyű lovacska, a széles napernyős kocsi, még a kis lovászgyerek is, pedig örökké macskamódra gubbaszkodott össze, csupa hosszú és vékony árnyakat vetett a mészköves útra. Az árnyak elnyúltak, beleolvadtak a sötét fenyvesbe, mely némán, mereven, titokzatosan állt a csillogó ut mellett. A hold nagy, tiszta fényességben ragyogott a felhőtlen, sötétkék égen. Ha sokáig néztem fel rá, ugy tetszett, mintha millió ezüstszálból font fátyolt boritana le a völgyre, mely ez alatt a könnyű fehér káprázat, köd vagy fátyol alatt szelíden elszenderült. Az erdő mellett mámorosan gügyögve, suttogva járta útját a hegyi patak, az irtások felől a gyalogbodza nehéz, heliotropszerü, himporos illata libbent erre s valahonnan a mély, virágos hegyhasadékból egyre szálldogált föl kékes fényben égő, villós lámpájával a sok szentjánosbogár. Az erdőkerülő háza táján mintha harmonikát búgatott volna valaki, közben negédesen felsikoltott, majd álmosan, zümmögve nevetett egy szerelmes leány . . . Milyen csodálatos, bűbájos éjszaka ez. Az ember alig mer szólni, lélekzetet venni sem bir, a szive olyan nehéz, olyan forró s nem tud egyebet, csak emlékezni, csak várni, csak valakit elsiratni. Senki sem gondol ilyenkor az uj adósságaira, csak valakire, a régire, akit már elhagyott, megcsalt, megtagadott, de akit egyegy ilyen nyári éjszakán — hiszen a nóta is csak ugy

455 mondja — .jobban sajnál, mint a török-bársony keszkenőjét . . . Amint fölértünk a hegyhátra, egyszer csak meghorkant a lovam, félreugrott, aztán iramodott volna balfelé. E g y hosszura vetett fekete árny mozdult meg előtte az uton, aztán jött is utánunk, mig a ló valahogy megjámborodott. — Csak én vagyok, ne féljenek. — Nini, igazán maga az, Berky? — Csak én. — Aztán merre? — Nem tudom. — Vagy tán vár valakit? — Lehet . . . Berky Jenő, a szomszédom, aki vagy egy félórányira lakott tőlünk nyáron át. A lovamat csillapitgatta, simogatta, mig igy beszélgettünk. Aztán közelebb jött s féllábbal felhágott a kocsira. Most már láttam az arczát, szemeit, közelről hallottam a hangját, melyet neki is nehézzé, fulladozóvá tett ez a fehér, nyári éjszaka. Az arcza most soványabbnak, szürkébbnek látszott s az álla szinte meghegyesedett. Nem tehetek róla: ilyen lesz az olyan ember, aki nagyon sóvárog valami régi gyönyörűség után. Megértettem. E z sem a török-bársony keszkenőjét sajnálja most... Néhány pillanatig messze elnézett az ezüstös káprázatban szendergő völgy fölött, be a sötét erdő felé, melynek alján szélesen és fehéren nyúlt el a kocsiút. Aztán felütötte a fejét, mintha végre, röptében mégis elkapta volna azt a gondolatot, mely talán sokáig csalogatta. — Mondja csak, mit szólna ahhoz, ha én most felülnék a kocsijára? — Aztán minek? — Hajtanám a lovat, maga pedig pihenne. — De hát nem arra van magának hazafelé, amerre én megyek. — Pedig az utam mégis arra vinne — szólt azon a kedves, hizelkedő hangon, melyről vidékszerte azt tartották az asszonyismerőseim, hogy ez elől nincs menekvés. Berky Jenő igazán abból a fajtából való volt, melynek sokkal szebb az álla, a szája formája, semhogy bármit is hiába kérhetett volna. A hangja lágy, simogató, bágyasztó lett ilyenkor, de szeme tele volt azzal az akarattal, melynek a gyöngébb fél oly szivesen engedelmeskedik. A következő pillanatban már fönt is ült mellettem, átvette a gyeplőt. A lovacska szinte föléledt, hogy ügyes, biztos kezek kormánya alá került. Fölvetette büszke fejét és délczeg nyakán vigan csilingeltek a csörgő-csengők, amint szaporán emelgette karcsú lábait. — És most — szólt Berky, miután végigperegtünk a hegygerinczen s megint lefelé hajlott áz ut — mit szól ahhoz, ha a fűzfák felé megyünk? — De hiszen akkor nem érünk haza. Fűzfák ezen a tájon csak Zobor felé vannak. - • — Arra. — És akkor odamegyünk egyenesen az erdészház elé. — Hát oda. — Aztán miért? — Csak . . . Egyszer már úgyis jártunk errefelé — szólt s minden igaz ok nélkül jót húzott a lovacskámra. Igaz, jártunk erre s éppen ő vele. Vasbányákat néztünk a vidéken s egy hirtelen támadt nyári zivatar oda hajtotta az egész kompániánkat a zobori erdészház tornácza elé. Vagy három éve lehet már. Hogy múlik az idő! Az erdész éppen akkor jött haza s a vidéki emberek gondtalan, őszinte örömével fogadott. Kitárta az ajtókat,

tessékelte a vendégeket s aközben folyton hívta a feleségét. Betódultunk a nagy ebédlőbe, a lefüggönyözött szalonba. Az erdész tovább ment a feleségét keresni, a társaság asszonyai pedig — de hát mit tehettünk volna egyebet — beleskelődtek a szekrények, ágyak alá, megbolygatták a teritőket, a függönyöket, aztán természetes örömmel, de váratlan megdöbbenéssel jelentették ki, hogy ebben a házban nem tökéletes a rend és tisztaság. Egy erdészházban! De hát akkor hol legyen? Talán a Dobutczában ? Elképzelhető, hogy milyen héjjá-szemekkel várták az erdésznét, ki végre csakugyan megjelent. Fáradtan, álmosan jött s a mosoly, melyet a vendégek tiszteletére rántott elő, maga volt a megtestesült savanyuság és kényszerűség. Kicsit kövér volt. Nagyon sápadt s nagyon szőke. Uszályos, fehér pongyola volt rajta, kék szalagokkal s a keblén, csipkék közé tűzve — ezt soha sem felejtem- el — két halvány tea-rózsa. Egy öreg parasztasszony — bizonyosan az erdész legénykori gazdasszonya — gondoskodott a vendégek ellátásáról. Az asszonyok természetesen ugy az asztalkendők színéről és hajtogatásáról, mint az edények sokféleségéből, mint az ételek zsiros és ízetlen voltából, még súlyosabb vádakat hámoztak ki a háziasszony ellen. Határozottan jó napjok volt. Titkon diadalmaskodtak és statáriumot ültek az erdészné fölött, kit majd hogy ki nem végeztek mindjárt a kedveskedéseikkel. A háziasszony azonban majdnem semmibe se vette az egész társaságot. A sóvárgó, a meg nem értett, a más világok után vágyakozó asszonyok nézésével merengett maga elé s olykor megsimította gyönyörű kezeivel a szomorú homlokát. Az erdész annál inkább barátkozott s a magányban élő emberek nagy bizalmával tárta ki egyszerű életének titkait. Öt éve házasodott és nincsen gyermekük. Márta ez után vágyakozik és szomorúságban, ürességben tölti az életét. Márta fővárosban nevelkedett s egy nagynéni hozta össze kölcsönös komendálások után. Márta gyönyörűen zongorázik, Márta sokat olvas. Márta ruháit a néni küldi Pestről. Márta fürdőben is volt már innen a hegyek közül, és a kiállításon is, természetesen. De Márta mindig szomorú. Igy van az, ha egyszer nincs istenáldás. Pedig hát ki tudja: mire jó éppen ez ? Az ő boldogult nagyanyja — Isten nyugosztalja szegényt — két éve, hogy meghalt, nagyon derék asszony volt, csak a köröszt-csontját fájlalta mindig, mitől is van ez ? Mindig azt mondta: Minden ugy van jól, amint van, gyarló ember ne próbáljon azon változtatni. De Márta mindig ellenkezett a nagymamával. 0 pesze városi lány, másként gondolkodik. És Márta mindig, mindig akar valamit, mindig szomorú. A szőke asszony egykedvűen tűrte, hogy együgyü jó férje, miután a süteményt szétkinálgatta, most már az ő szomorúságának okát rakta tálczára. Ugy látszott, megszokta és nem is tud föllázadni. Az asszonyok nagy hévvel kezdték vigasztalni. Majd csak eljön annak is az ideje, csuda is történik olykor. Én pedig — mai napig sem tudom miért, bár az ördög incselkedéseiben örökké is hiszek — Berky Jenőre néztem akkor. Az én derék, ifjú szomszédom, kinek olyan szép álla, puha szája és erős nézésű szeme volt, ebben a pillanatban csodálatosan világított. Igen: világított. A szeme ugy tele volt villós fénynyel, káprázatos sugárral, mint az egeret leső macskáé. Jaj, csak meg ne látná az erdész! Az erdész, a férj, természetesen mit se látott és áradozó barátsággal kinálta borát Berky Jenő felé. . . . Egészen. ott vesztünk az erdész-házban, bár a vihar régen elvonult. De semmiképen se lehetett a lovakat újra befogni. Ahány kocsis csak volt, mind lépen ragadt a határkocsmában. A hirhozók azt mondták, hogy egy ur ezért sok pénzt adott nekik. 1*

456 Az erdész szive mélyéből kaczagott a sopánkodásunkon ék ott tartott bennünket vacsorára is. Vacsora után kinyitották a zongorát s végigzugatták rajta az első keringőt. Az elsőt követte a többi és az erdészház tágas ebédlőjében valóságos házibál kerekedett. Rögtönzött táncz, melynek örök idők óta az a bűne, hogy összehozza azokat, akik egymásra találtak, ha egymást eddig nem is keresték. Az ilyen éjszakákon találja meg az ember azt az egyet, akit majd elhagy, megcsal, megtagad, de akit az ilyen másfajta, csöndes, illatos éjszakán jobban sajnál, mint az elvesztett török-bársony keszkenőt. . . . Mikor másnap reggel nagy és vidám áldomás után utrakeltünk, valaki elejtett a kocsimban két hervadt, gyűrött, kiszenvedett fehér tea-rózsát. Rá sem néztünk. Berky Jenő bekotorta az ülés alá és azt mondta: nem az övé. Igy történt ez valamikor, éppen három évvel ez előtt. Akkor jártunk együtt a füzek táján, aztán valahogy soha sem kérdeztük egymástól, hogy hát egyedül fordultunk-e valamikor még arra felé . . . — Hát én nem bánom, Berky, ha már szóba hozta, menjünk arra. Mire én igy határoztam, már régen arra mentünk. Még csak egy kis kanyarodást kellett befutnunk, aztán át a hidon és ott vagyunk megint az erdészház előtt. — Hohó! Az erdei ház aludt. Zöld zsalugáterét óvatosan lecsukva, kapuja belakatolva, aludt. Előtte a nyárfák sejtelmes, titkos suttogással álltak őrt. A kapun, az ablakokon belül hangja, fénye sem volt az életnek. Bár tiz óra is alig volt még, az erdei ház ugy aludt, mintha elszállt volna belőle minden élet, el még a reménység is. Ezek a csukott ablakok, melyeknek résein nem' villant ki fehér függöny, nem nevetett nyiló virág, az ajtó rézkilincse, melyet sötétbarnára festett az elhagyottság, szinte elvette bátorságunkat attól, hogy bekopogtassunk. Berky mégis csak megdöngette a kaput és szinte föllélegzettünk, mikor erre benn, az udvar mélyén rekédt, öblös kutyaugatás felelt. Most már nekibátorodtunk s addig okvetetlenkedtünk, mig végre nagy csoszogással, kulcscsörtetéssel kaput nyitott nekünk az öreg gazdasszony. — Jövök már, - jövök. De nem maradhattam a gyerektől. Fölijesztette a kutya meg a zörgetés és ehun van ni, le nem megy a karomról. Meleg, barna kendőbe burkolva, csakugyan egy kis gyermek ült a karján. Látszott rajta, hogy nagy, heves sirást, a beteg, ijedős, mesékkel tömött gyermekek sírását fojtogatja. Föl-fölszeppent és az öreg asszony csitította : — Na ne sirj már, ne sirj. Hát aztán kérem, mi tetszik? Az ur nincs itthon, fönn van az irtásnál két hét óta, ott alszik a kerülőházban. Csak magam vagyok a gyerekkel. E közben a gyermek magához tért. Kibujt a kendőből s ujját a szájába dugva nagy, álmodó, csodálkozó szemekkel nézett ránk. Lehetett vagy. két éves. Karja, lába olyan hosszú, mint a kétévesé, de a feje nagy és nehéz és az ereje csak annyi, mint az ilyen vékonylábu, nagyfejű verébfiókáé. Ahogy visszanéztünk rá, megint sirni kezdett és áz öreg asszony eltakarta a fejét. — Mindig ilyen és én csak magam vagyok vele. , Ugy neveltem kanállal és beleesett a száraz betegség. Az ur soha sincs itthon . . . Vártam egy kicsit s miután Berky Jenő csak nem szólt és a megdöbbenés, utálat, szégyen sajátsága vegyületével nézte a nyivákoló gyereket, megkérdeztem magam: — Talán az anyja sincsen itthon? A tekintetes asszony ?

Az öreg asszony leirhatlan megvetéssel nézett Berkyre és csodálkozással rám. — Az anyja ? Az erdészné tekintetes asszony ? Uram segits! De hiszen az meghalt még azon az éjszakán, mikor ez a szegény gyerek született. Akkor is ilyen fehér volt minden. A gonosz incselkedik a szegény emberrel. Bogarak röpködtek akkor is; mondtam is, hogy rosszat jelent. Es a nagy, erős szagtól nem lehetett kinyitni az ablakot. Isten pusztitsná el azt a vadbodzát, a szegény beteg attól nem nyughatott. Igenis, kezét csókolom, meghalt még azon éjjel. . . Azon az éjszakán . . . Nyári éjszakán. A hold millió ezüst szálból kötött hálót bocsájtott le a völgyre, mely ez alatt a könnyű, fehér káprázat, köd vagy fátyol alatt szeliden elszenderült. Az erdő mellett mámorosan gügyögött a hegyi patak s az irtások felől áradt, egyre áradt a gyalogbodza heliotropszerü, izgató, mámorító, lázitó, átkozott illata.

-

Mulandóság.

Egymagamban állok magas Budavárnak Merészen kiugró vén báslgafokán,

'

Merengő szemeim lenn a mélyben járnak, Az ezereggéjből feltámadt csodán. Lábaim alatt, a hold ezüst fényében Pihen Pest-Buda, e megkövült rege, Szótlan áhítattal nézem, egyre nézem S nem tudok, nem birok betelni vele. Sötétlő tetőkről a sejtelmes éjbe Karcsú tornyok nyúlnak, merész kupolák S a homályba iiinő paloták fölébe Holdsugarak szőnek halvány glóriái. Zeg-zugos utczákból, mint megannyi csillag, Száz láng hinti sápadt sugarát felém, Mig a Duna hosszú íiizsávokal ringat • Messzire csillámló fodros tükörén.

,

S amint letekintek a csillogó árra, Melyet örök sirba von az óczeán, A mulandóság mély melancholiája Vigasztalan árnyként nehezül reám. Mint e gyors habok, ugy vonultak el erre Pihenés nélkül a hangos századok, Örök éjszakába sodorva, temetve Tenger reménységei, üdvöt, bánatot. Oh hová is lettek, akik itt merengtek Századok során át e bástyafokon ? Hová leszek én is, a muló jelennek Magános vándora, ki itt álmodom ? . , . Nincs aki felelne se földön, se égen S amig fojtó csendben száll a pillanat, A néma öröklét szédítő színében Szivdobogva látom múló magamat. Kún József.

A betű1 megöl, a lélek pedig megelevenít. *

Biblia.

Az adott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi. Jókai. •

457

Krónika II. T o r n y o k és h a r a n g o k . —

jul. IS.

A Campanile alig ájuldozott, izmai egyet roppantak, azután fejjel a földre bukott. Igy halnak meg, ugy lát.szik, az óriások. É s amint összeomlott, ezüst hímmel szórta tele a várost, haló porait fölosztva tisztelői, a gondolások és velenczei lányok között. Mindegyiknek jutott egy csillogó porszem a nagy Campaniléból. A torony lelke pedig tiszta maradt az emberi vértől; utolsó zuhanása közben még meg sem is lökött senkit. Kövei csak mennydörögtek, de nem bántották a Cook-iroda könyvecskéivel utazó angolokat, németeket és magyarokat, akik most mind nagyon hálásak és boldog kegyelettel nézik a csöndes omladékot. Ilyen véget és ilyen sokoldalú megsiratást ért a harangtorony a Márk-téren, hétfőn délelőtt féltiz órakor. Persze geologusok és mérnökök, akik minden illúziót elrontanak, ugy mondják, hogy ez az ezeréves alkotmány nem szakadt el oly drámai hirtelenséggel az élettől, mert a villám már egyszer galléron ragadta, s különben is Olaszországban a föld erősen reng a rothadt kövek sokadalma alatt. A Campanile elpusztulása igy is, amúgy is szomorú, és a táviratok naponkint beszámolnak arról, hogy a Kodak-gépekkel ellátott derék idegenek is minden órában hány millió könycseppet temetnek a romok közé. Csodálatos: a martinique-i Ítéletnap a rengeteg számú emberi hörgéssel nem. keltett távolról sem annyi melancholiát, mint ez a velenczei egyetlen robaj. Ha az a sok lidói fürdőző és az a sok műemlék-poseur csupa bonczoló élnie volna, akkor érteném. Akkor azt mondanám én is, hogy a martinique-i eset hátborzongatóbb ugyan, de nem oly megható, mint a Campanilére ráboruló örök éjszaka. Mert fáj minden elaggultság, és ezért szomorú az öreg torony végső kimerülésé is. Viszont az, ami az Antillákon történt, szörnyű és idegbontó, de nem játszik a mi érzelmi húrjainkon. Ellenkezőleg, nékünk ugy tetszik, mintha ott, az Atlanti-tenger egyik szigetén a természetnek egy gyönyörű őrjöngése, egy mesebeli rémálom ment volna végbe. Ott egyrészt élet pusztult el, de más oldalról kitörtek vulkanikus tömegek; valami, ami forrt, végre kitöltötte haragját; a kráterből titokzatos élet pattant ki, a rejtelmes tölcsér mélyéről vegyi csudák utján összeolvadt kőzet, láva, hamu, viz és gőz ömlött ki s rohant el mértföldekre. A föld belső izzó elemei ezzel fölszabadultak és megszülettek a légkör számára. Ez a gondolat izgatjá képzelmünket, amely kevéssé törődik azzal, hogy a mérges párák halálba fürösztöttek messze városokat. A Márk-téren ellenben egy látványosság dőlt össze, egy piéce de resistance a Bádekerből, egy vén bútor, amelyet sokan ismertek. Ez nem bontja meg az agyat, de fájdalmas. A környékbeli galambokat is bizonyára meghatja az -eset, mert a Campanilét ők is naponkint látták, á művészi becséhez pedig, a Sansovino loggiettájához és a Buono mester- felső terrászához szintén konyítanak annyit,

mint a piros és sárga utazókönyvek nyomán dadogó Márk-téri zarándokok, akik most mind résztvesznek a »nemzeti szerencsétlenség*-ben. Vasúti szabadjegygyei vagy kétszáz Urával a zsebükben kötelességet és jogot éreznek a megilletődésre. Ha valóban müérzékük kalauzolná őket, akkor elmélyednének a San Giorgióban és a Palazzo Cornerben, amelyekkel kevesebb hűhót csap a nyomtatott és élőszavu cicerone-hagyomány, daczára annak, hogy Sansovinonak sokkal kiválóbb alkotása akármelyik is, mint az a kis terrász a harangozó torony alján. De essék néhány szó magáról a toronyról. Okos és igazán artisztikus emberek már régóta lebeszélik a velenczei u j jövevényt arról, hogy a Campanilét megmászsza. A sürün magasztalt kilátás, amely a csúcsáról nyílik, egy csomó háztetőből, vékony, zöld kanális-sávokból és füstös, törpe falakból áll. Öt perczig mászkálván a sikátorok között, mélyebb és művészibb hangulatokat kapunk, mintha egy teljes napot eltöltünk a Campanile csiga-utjain. A torony, daczára annak, hogy finom kezek próbálták fönn is, lenn is csinosítani, karcsúságnak nehézkes, ahhoz pedig, hogy tekintélyes legyen, nagyon szeleburdi. Szóval a toronyépítés problémáját, azt a nehézséget, hogy a hirtelen feltörő alkotmány elegáns, merész és büszke képet mutasson egyszerre, hogy se véznaságban, se lomhaságban ne rekedjen meg, ezt a feladatot a velenczei Campanile se oldotta meg. A torony egy geometriai ötlet; ha jól épitik, ezer esztendőn át igazat ad a statika törvényeinek és csak ezer év múlva dől össze, mint ezt á példa vallja, — ám konstruktív elemnek szegényes, dekorativ alkatrésznek dagályos. Akár kúpalakú, akár másmilyen. Soha sem ad igazi szervességet, aíapsikja bárhogy lássék is szélesen összeforrtnak az épülettel, amelyet betetőz. Semmiféle korban sem hajlott oly egybeolvadásra, mint a kupola, vagy az oszlop, amely gazdagon tagolható és egymagában is szép, holott csak több torony együtt képes arra, hogy monumentális épületeket némi ékesszólással megkoronázzon; ezt a hatást a tornyok nem önállóan, külön-külön érik el, hanem egymáshoz való viszonyukban, tehát már kombinatív uton. A kis templomok puszta tornya azonban csak szúr és nem mereng. Mathematikailag tiszta, még sincs közvetlensége. Próbálták frazirozni, beléje akartak csempészni epizódokat, de nem boldogultak volna, mert együgyüségben született és ilyennek óhajt megmaradni. É s minden bizonynyal hósszu életet fog élni. A korok nem tudták lerázni. Mikor a román stil mindent a világon összeszedett, elvállalván a bazilika-stíltől az oszloprendet, a bizanczi iskolától a pillért, aztán a kupolát s más egyebet, mi sem természetesebb, mint hogy a tornyot is elfogadta. Igy került ez a bazilika mellé, anélkül, hogy u j esztetikai vonalakat és uj méltóságott hozott volna magával. A Szent-Péter templom kupoláit semmifélé toronydorbézolás sem homályosíthatja el. Mégis százával nőtt ki a földből a torony, és a gótika beillesztette a maga nyulánkságába. Aztán gyöngülni kezdett az egyház uralma és jött a renaissance és jöttek Palma Vecchio és Correggio érzéki asszonyai, Ariosto vidám stanzái és Aretino, a czinikus, — éppen csak a z . építészetben nem változott

458 meg semmi. Ott ezután is divatban maradtak a hősköltemények és a hymnusok. Az egyház helyett most a világi hatalom, pöffeszkedett; a pápák után a Mediciek és a városok épitkeztek, Velencze meg Flórencz, majd a cinquecento gőgös kis fejedelmei nyomán a meggazdagodott polgárság, és bár az anyag, amelyből a paloták készültek, sokkal rosszabb volt, mint az ezer évvel korábbi jón stilü görög templomok márványa, a szem kedvelte a külső diszt a profán kastélyokon és megtűrte a tornyot az istenházán. Patricziusok és bugrisok tornyot rakattak a városházára is, mert a magasság mögött rejlik valami földöntúli, amely rendre és alázatosságra szoritja a népet. A kis ember minden időkben a tornyok körül találta meg az oltalmazóit és zsarnokait. Ha a renaissance-ban igazán a klasszikus kor támadt volna föl, ugy isteneit nem kereste volna többé a magasságban, hanem az erdőkben és a fákban, ahol a görög istenek éltek, a szép profilü leányok és fiuk. Ám a tizenötödik század a régiektől csak mértani ábrákat vesz át, nem örömöket. A renaissance, amely az egyéniség korszakának vallja magát, voltakép hiu és nyegle, a földön és a földön tul; vagyonos osztálya megrendeli az első monumentális síremlékeket, természetesen müpártolás czimén. Nem kevésbbé klasszikusnak hivatja magát az első franczia császárság is, pedig csak merev és nagyzoló. Kevés joga van lenézni a barokkot, amelynek romjain diadalmaskodott egy darabig. Mondhatni, kevés ötlettel. Viszont aki elvetődik Drezdába, nézze meg a katholikus templomot, mert tornyába beszorult valami gyöngéd idegesség; a rokokó müve ez, egyik-másik részletében hibás, de legalább nem szenteskedő és nem fázékony. Az az aczélizmu faj pedig, amely végkép le fogja rontani a tornyokat, még láthatatlan.

egyformán értett, tehát éppenséggel nem volt barbár, erősen sürgette, hogy az Akropoliszból csináljanak lakható királyi palotát. Már el is készült a tervekkel. A Campanile azonban semmire se használható, csak gyüjtőmedenczéje a borravalóknak amaz olaszság javára, amely maga őszintén soha sem bámulta meg. Ennek daczára ha igaz az, hogy a Campanile már régóta beteg, hogy már régóta gyöngyözött róla a verejték, lehullatván apró köveket, és ha igaz az, hogy a bajon segiteni lehetett volna, akkor valamelyik részről mulasztást követtek el. Semmi kétség. De ha a Campanile már összetörte minden csontját, adják át históriáját és rajzát a műtörténelemnek, a szakkönyveknek, a tudósnak és az iskolának. Ám a mi olasz nemzetünk csak a deliriumos gyászt szereti, ahhoz nincs kedve, hogy a Campanile múltjáról és konstrukcziójáról nagy iveket teleirjon. Ezt átengedi majd egy lipcsei vagy heidelbergi tudósnak. A német kormány ásatta ki a pergamoszi Zeus-emléket, most pedig a régi Rómának plasztikailag talán legtökéletesebb régiségét, az Augustus idejebeli béke-oltárt rekonstruálták német archeologusok rajzban és értekezésben. Könyvük éppen a napokban jelent meg. Ha az olaszok idegenekkel dolgoztatják föl a multjukat, hol találjuk meg itt azt az ősi müérzéket, amely most lobog és jajveszékel a Márk-téren ? Mint siró gyermekek, ugy rijják vissza a Campanilét. És össze fog talán gyűlni egy pár millió lira, ott, ahol a nép nyomorog, ahol megakadt a narancs- és szöllő-kivitel és az adóteher óriási. Adnak majd a vén harangtorony czéljaira a gazdagok és nemesek, mert ez a fajta kedveli a régi házakat, amelyek egyúttal régi intézmények és erkölcsök emlékét őrzik. És ha az uralmon lévő osztály nem konfiskálhatja is az uj épületeket, a lelenczházakat, a

Amit a sajtó czivilizált világnak nevez, az szít a tornyokhoz és ezért föl akarja építtetni a Campanilét újra. Soha ennél bolondabb gondolatot nem szült a világ. Hogy ismét hus és vér legyen abból, ami elporladt! Minden érdekes műemléket, ha düledez, meg kell támasztani és restaurálni kell, de ha már összedőlt, tiszteljük a fáradt romokat. Ne adjunk nékik morfiumot; engedjük, hogy tenyészszen ott. a fü, amely között elmélyedni lehet. Ha az idő valamit el akar söpörni, ne akaszszuk meg munkájában, amely korántsem oly illogikus és terméketlen, mint ahogy az olasz turisták hiszik. Föltéve, hogy a világon minden rom uj életre vergődött volna, mit és hová építettek volna a vatikáni mesterek, Bemini a társaival, azután a Semperek és Hasenauerek ? Nemcsak a régmúlt idők, de a fiatal századok is ki akarják fejezni ábrándjaikat téglában és kőben. Hogy a Louvre-t, a bécsi SzentIstván dómot és a pécsi székesegyházat hivatott mesterek újra meg újra restaurálták és óvták minden veszélytől, ez a legszebb kulturális és művészi kötelesség volt, de minek még egyszer megcsinálni a Campanilét, amelynek esztetikája a mai szemnek legalább is homályos — mert a minden szerves kapcsolat nélkül a földből kiugró tornyot a középkor érthette, mi nem értjük, — és amely monstrum gyakorlati czélt nem szolgál. A » gyakorlati* szóért ne tessék megróni. - Schinkel, akinek a mai Berlin legtöbbet köszön, aki antikhoz, ó-némethez, renaissancehoz

klinikákat és az iskolákat, ahol a jövő szoczialista-nemzedéke tenyész, ahol foltozzák a rongyosok tüdejét és gyantázzák az elméjét, — legalább ragaszkodik az az osztály a rozoga falakhoz, ahonnan a pátensei kiindultak. És ha az ezeréves tornyok, doge-paloták és arzénálok összedőlnek, ők a megbomlott köveket újra eszméletre téritik, mert ők meg tudják becsülni a hamut, Igy vésik bele a világi és egyházi urak e tornyot is az örökkévalóságba. Mikor a hetedik században a katholikus egyház az első szerény kis harangot divatba hozta, nem sejtette még, hogy áz érczszavu dalnokok, számára millió lirákon fog majd épülni a sok harangtorony és hogy e tornyok halhatatlanságát fogja még több, mint ezer év múlva is kívánni a közvélemény. Szóval a harang igen hasznos ültetvény lett. Naponkint millió hanghullám szállt követségbe a távoli sátrak felé és bolyongott a legvadabb vidékeken is, ott, ahol a téritők lábát fölszaggatta volna a kő. A hangok különös hátborzongást okoztak a juhok és kosok, az erős férfiak és a fiatal anyák között, és a harang makacs kalauzolása nyomán mindnyájan bevonultak a templomba. Azután szaporodtak a harangok, hogy nuncziusi tisztüket öblösebb pompával láthassák el. A székesegyház egynél több harangot kapott és a bécsi fogadalmi templomban már hét egymás fölött függő harang ver ki egyszerre egy gépezet segítségével egy teljes moll-akkordot. És ugyanannak a népnek az örömére,

459 amely szivesen látja körmenetnél a zászlót és a himzést, megcsinálták — először hollandusok — a templomi csinos harangjátékot, hogy mulassanak a gyermekek is és a tulipán-kertekből hazatérő leányok. Wagner bigótsága bevitte a nagy templomi harangot a »Parsifal«-ba, a nép pedig, ha egyszer-másszor az erős kolompolás daczára nem kelnek is ki a vetések, ha a folyó ki is önt és a völgy kopár, a nép azt tartja, hogy a harangszó szép és ezért áhítattal szemléli a tornyokat. Az okos angolnak is jobban imponál a Szent Pál londoni egyháza, mint a greenwichi csillagvizsgáló-torony. Mert ez nem fúródik oly szilajul és szemfényvesztően a magasba. Mikor az égen ragyog a tejút és a csillagász beigazítja a teleszkópját, alulról annyi áhitat sem száll feléje, mint amennyivel egy ministráns-gyereket kisér az utcza népe. Mert a tudós tornya nem oly magas, mint a Münster az ő ünnepélyes gótikájával, és mert a greenwichi toronynak éles és tiszta lencsére van szüksége, és nem fontos, hogy az égbe nyúljon, mint a templom a harangjaival. Alacsonyabb polczról lehet meghóditani a holdat és a csillag-rendszert, mint a Márk-téri . csavargókat, akik most csókolják a Campanile porhüvelyét csak azért, mert ezer évig bolondul magas volt. M. G.

Félmúlt időkből. A Darnay-muzeum. Nem először jártam Sümegen a mult héten. Fölkerestem én már máskor is a magyar Tempe völgyét, melyen mintha most is Kisfaludy Sándor bűbájos regéinek varázsa lebegne még. Már ahogy Zala-Gógánfára szuszog be velünk a lomha viczinális, elfog a hangulat. Hiszen itt áll a nemesi ház, ahol a daliás testőr Rozival találkozott, mielőtt a franczia háborúk zajába vetve magát, megzendültek lantján a kesergő szerelem stanzái. Csobáncz, Tátika, Szigliget, Somló romjai borongós szomorúsággal tekintettek felém az alkony alászálló homályában, mikor tisztelt barátommal, Darnay Kálmánnal, aki jeles archeologus az Ur sZine előtt, berobogtunk a városba. Darnay Kálmán élete egyike a legpoétikusabb, legharmonikusabb életeknek. Anyagi gondok nélkül, ősi házban, szép és jó feleség mellett tölti napjait, vagyont áldozva a tudományra, amelyet támogatni nálunk nem igen módi. Gyermekkorában, a sümegi vár udvarán játszva, talált egv rozsdás sarkantyút. Ez adta az első impulsust későbbi gyűjtő szenvedélyének. Kereste a sarkantyú párját. Aztán sok egyebet. Lelke teljesen elveszett a múltba, a regés időkbe, melynek poétáját anyai nagyatyja, Eitner József még jól ösmerte. Eitner, egykor Kisfaludy Sándornak egyik legbizalmasabb embere, felösmerve a gyermek fogékony kedélyét, egyre a mult dicső napjairól beszélgetett neki. .Gyűjtött, tanult és irogatott egyre a növekvő gyermek. Gyűjteménye első helyéül a felnyitó, diákkori Íróasztal szolgált, de később annyi régiséget gyűjtött össze, hogy a diák-szoba minden fala tele lett .velők. Az első archeológiai tankönyvet egyik kedves tanára dr. Stirling Sándor ajándékozta a tudvágyó fiúnak, aki azután már rendszeresen foglalkozott a régészettel. Mikor először járt

a budapesti nemzeti muzeumban — ekkor látott általában először életében muzeumot — nagyon meglepte a kis diákot, hogy saját gyermeki ösztönénél fogva, kicsi gyűjteményét éppen ugy rendezte, aminőnek a budapesti muzeumot találta. Midőn önálló lett, első dolga volt a sümegi ősi ház cancelláriája mellé egy kis féltetős szobát építtetni, ahol már rendes tartókba helyezte el és rendezte gyűjteményét. Egyik első mentora és méltányolója néhai tudósunk, Rómer Flóris volt. Ő vezette be az archeologia elemeibe, s haláláig, levelezés utján, állandóan tanitotta. Mint archeológiai iró is kiváló nevet szerzett már Darnay Kálmán. Első nagyobb munkája, »A csabrendeki urna temető«, egy munkáját pedig a Tudományos Akadémia adta ki. Mint o maga több izben elmondja, életének forduló pontját a Hampel Józseffel való személyes Ösmeretség képezte. Ő vezetgette a kezdő ifjút, teret adva archeológiai szárnypróbálgatásainak. Álmainak utópiáját ez idén váltotta valóra Darnay, mikor megnyilt az uj, nagy, szellős csarnoku pompás Darnay-muzeum. A külön bejáratú terem szárnyas kapuját magyar hadtörténeti motivumok ékesitik, s az igen sikerült festések a jeles tudós fivérének, ifj. Darnay Kajetánnak müvei. Itt él, ir, tanul, gyűjt tovább most már Darnay Kálmán, aki ifjabb éveiben még a szépirodalomnak is jónevü, szorgalmatos munkása volt, száznál több novellát s. kisebb-nagyobb tárczát irva időszaki lapokba; 1900 óta azonban csak tudományos szaklitteraturával foglalkozik már. Darnay muzeuma valóságos unikum-számba megy a mi közönyös, léha mulatságok után kapkodó, meg stréberkedő korunkban. Az országnak, még a vármegyének sincs hozzá semmi köze. Egyetlen egy lelkes, áldozatkész, sziv- és kedélynemességü ember munkája, aki évtizedeket, egy viruló ifjúságot és vagyont áldozott ezeknek az ócska vasaknak, köveknek, poros Írásoknak. Csak az érti Darnayt igazán, aki maga is szenvedélyes kutató. Ha ilyenre talál, reggeltől estig együtt, ül vele a megsárgult irások, fakó _ nyomtatások közt, és a szép szőke asszonyka, a tudós felesége, tízszer is beüzenhet, hogy: urak, puha lesz ám a leves. Pedig hát, aki gourmand, annak ez is nevezetes punktum, Darnayék meg olyan asztalt tartanak, hogy örökké sajnálom, amiért csak poros irások, és nem az asztal élvei iránt vannak hajlandóságaim. . De érdemes is napestig ülni ebben a muzeumban. Nemcsak gazdagságáért nevezetes ez a gyűjtemény, mely a legrégibb időtől kezdve napjainkig minden kor átalakulásait bemutatja. A tudomány színvonalán álló, sok tudással elrendezett gyűjtemény, elütő sokban az ismeretes provinczialis muzeumoktól. Főrésze az őskor, a hadtörténelmi-, kézirat- és pénzgyüjtemény. Húszezer darabnál több van benne s az őskori emlékek közül van nagyon sok európai hirü ritkasága, főképpen a vaskorból. A kézirat-gyűjteménye hazánkban páratlanul áll. Az irodalom minden jelesétől van kézirat, nagy contingenssel szerepelnek a kisebb emberek is, és nevezetes a Kisfaludy-hagyaték. Bevallom, tisztelettel néztem végig a nyilhegykollekcziót, a csatabárdok, fejszék, fokosok mindenféle formáját, azt, amivel Rákóczy kuruczai verekedtek, meg azt is, amivel a göcseji nemesek lyukgatták át egymás koponyáját restaurácziós alkalmakkor, de már leginkább csak . a kézirat-gyűjtemény érdekelt engem, régi irások kutatóját. . A rengeteg anyagból persze, ilyen szük czikkely keretében, csak keveset adhatunk, minden pragmatikusabb rend nélkül, vaktába markolva belé ebbe a kincshalomba. Üveg alatt áll Verbőczynek egy eredeti Ítélete, Zrinyinek, a költőnek több okmánya, és kézirata a Habs-

460 burg uralkodók majdnem valamennyiének. Thököly Imre 1681 január 8-án kelt levele Caprara Eneás generálishoz, amelyben »Lánczy Istvánt ajánlja Gratia-jába.« Temérdek okmány a török hódoltság idejéből. Figyelemre méltó Bogády Miklós hitlevele a váradi pasától. Rákóczy Ferencz egyik őse Rákóczy János — 1551 — serkei Lórántffy János írásai. Majd egy okmányon asszonyunk, Lórántffy Zsuzsannáról tétetik említés: »Susanna et Maria Lórántffy Michaelis filiae 1580.« Bercsényi, II. Rákóczy Ferencz, Savoyai Eugén kézvonásait egymásután forgatjuk, s figyelmünket különösen leköti II. József császárnak egy széljegyzete. Mailáth József gróf Kassáról — 1788 — fölterjeszti Szentiványi kassai biztos egy jelentését, mely szerint egy »Ne quid detrimenti Respublica capiat« czimen brosüra jelent meg ott, tele republikánus eszmékkel. A császár elolvasta és szinte látjuk szomorú szemeiben fölvillanni a gúnyt, mig tulbuzgó hivatalnokának odaírja a széljegyzetet: »Dieses habe ich schon gesehen gehabt, und als eine Missgeburt einer erhitzten Einbildung, und welches von sich reden wollen machenden Jünglings angesehen.'Joseph;« Kazinczy Ferencz Stammbuch-jának lapjait forgatva, egyszeribe visszaröpít fantáziánk a XVIII. századvég kassai szalonjaiba. Ahol póklábu spinéteken melancholikus dalokat vertek szép lányok, asszonyok' hófehér ujjai, és az ifjú nemes, aki litterátorkodik, verseket csinál és érzelgős, Gessner-féle idylliumokat ir emlékkönyveikbe.. Aztán elhozza a magáét is, melynek első lapján az ideál hajszálaiból sir, és ráboruló szomorú füz volt bizonyára ábrázolva. A hölgyek hasonlóan elégikus sorokban örökiték meg emlékeiket, mint akik Werthert olvasták, forró könyeket hullatva a sárga nánkin inexpressibeles regényhős gyászsosán. íme egy mutatóba: Las d'esperer et de me'plaindre Des Muses de Grands et du sort, C'est ici que j'attend la' Mort Sans la désirer ni la craindre. Cassovie d.27. Miirz 1785. de volre Sinccre ei Fidcle Amié Therése de Radvdnszky.

Magyar« az 1809-ik esztendőből: »Ad notam: Halavány hold bus világa.« Hová lettél magyar fényem — Oda van minden reményem . . .

Barcsay Ábrahám iró-gárdistának van egy levele Janik ágenshez czimezve. Az akkori szertartásos szokásokra vall már a czimezés is: á Monsieur monsieur de Janik. Agent aulique Imp. Royal de Hongrie, P. Grátz, k Vienne; oldalt: gegen Recepisse. A levélben arra kéri az ágenst, nézne utánna, mi van instáncziájával, melyet »a' Grátzi Generál Commando-hoz hat holnapi szabadság végett« küldött, »Erdélybe kivánva menni, pereinek eligazítására«. Nem messze kapjuk Bessenyey Györgynek irását. Már kovácsii remete volt akkor a hajdani asszonybolonditó szép bécsi gárdista. Meghasonlott magával és az emberekkel, s a magányban elvonultan meghagyta, »tetemeit minden pap, ének és beszéd nélkül kertjének nagy almafája alá temessék.« Csak a természetet szerette már akkor Bessenyey György, aki nem csalja meg a benne gyönyörködőket. A Kisfaludy-féle kézirat-gyűjtemény a leggazdagabb. Nem is lehet ez másként itt, ahol minden virágos lanka, minden aranyló gerezddel telt szőlőhegy a Kesergő szerelem dalnokáról mond regét. Ahol még ma is élnek kedves, beszédes öreg asszonyságok, akik gyermekkorukból emlékeznek a major úrra. Öreg ember volt már akkor és a sóház előtti gerendán üldögélve, diskurálgatott Eitner Józseffel, Inkey Sándorral, Deák Ferenczel is — ha odakerült — meg a zalai többi nemes urakkal. Mindenki tud még róla, tőle származó anekdotákat, s ha kissé mégis bontja illúziónkat egyik-másik história, itt nemcsak a poétának, de az embernek is megismerjük életét, körülményeit, ahogy azt a valóság szerint eltöltötte. Hibáit is megtudjuk itt Himfy dalnokának. Nevezetesen rossz testvér volt. A geniális Kisfaludy Károlyt — akinek övénél eminensebb genialitását fogytig irigyelte — a legnagyobb nyomorban hagyta, még halálos ágyához sem ment, csak temetésére. Eitner József barátjával utazott föl Pestre s ott át akarta venni öcscse irodalmi hagyatékát, Sándor egész életében drámaírói babérokra vágyott ugyanis, s azt hitte, Károly irásai közt bizonyosan talál valami töredéket, vagy kész munkát, amelylyel ezt a czélt elérheti. Miután Toldy azonban figyelmeztette, hogy ha valamihez hozzáér, Károly adósait is ki kell elégítenie, erre mindent ott hagyott, s visszautazott Sümegre. Egyedül egy nemesi czimert vitt el magával, ami még a temetés után ott maradt a boldogtalan iró halottas ágyán. Szép, selyemre nyomott czimer volt ez, büszkén hirdetve, hogy az elhunyt: Tekintetes kisfaludi Kisfaludy Károly ur stb. Pedig jobb lett volna otthagyni már azt is. Nyomorúságos, maguk is szegény emberek igyekeztek támogatni életében a geniális irót, aki bizony attól a nemes, nagynevű Kisfaludy famíliától elpusztulhatott volna éhen. De hát igy volt az mindenkoron. Egyszer lángolt, máskor fázott. . . Olyan régi ez a nóta, hogy szinte unalmas már.

Rendkívül érdekesek Kazinczy arczstudiumai, melyeket ő maga skiczczelt. Hajszálvékonyságu tollrajzok ezek, az arczok körvonalait mutatva, köztük Kölcsey Ferencz (Széphalom 1814. okt.), Nicolaus Kazinczy (1785.), Ladislaus Kazinczy (Regmecz 1784), utánna irta Kazinczy Ferencz: »igen szerencsésen eltalálva«, GhyHányi Júlia, Szabolcsmegyei főispánné, idősb Splényi Gábor neje, dátum nélkül, báró Wesselényi Miklós (Széphalom 1814. oktob.). És itt találjuk Süsie arczának vonalait, azét a szép Kácsándy leányét, aki iránt még aggkorában is forró barátságot érzett nagy. úttörőnk. Süsiét, már mint gróf Gyulay Ferencznét, 1816:ban látta utoljára. »Tizenhat év múla el akkor«, hogy nem találkoztak, s a grófné oláhandrásfalvi jószágáról igy ir legkedvesebb barátja, gróf Dessewffy Józsefnek Kazinczy: »Elértem óhajtásaim fő czéljához, édes barátom, s e levelemet- Oláh-AndrásfalváKisfaludy Sándor reliquiái közt van egy emberról vészed, gróf Gyulai Ferencznétől. Napjaim itt azokhoz koponya, amelyen a költő Lawater tanai szerint minden hasonlítanak, mellyeket egy májusi november hoz az érzés helyét megjelölte. Sajátkezüleg, tintával irta fel a augusztus forrasztó hősége 's a' september perzselő derei ,költő: »oldalt: Kunstsinn; hátrább: Würgsinn und Raufután — Psyche ismét föléled altából, 's bujálkodva röp- sinn; elől: Tiefsinn« és igy tovább. Ott van egy pohár, ködi körül az őszi-tavasz ibolyáit . . .« És Süsie-ről irja, amelyet a balaton-füredi színház megnyitására küldött egy Széphalomról, jún. 23. d. 1827: — — »Ma olvasám, bécsi tisztelője. A Kisfaludy ágya fölött függött ébenfaamit irtam erdélyi leveleimnek Bécsből vissza érkezett kereszt, rajta ezüstből formálva az üdvözitő alakja. E g y manuscriptumában, 's a' gróf Gyulainé emlékezete mint pár ezüst sarkantyú és egy tárcza, melyet aranyfonállal a' tőr járja keresztül lelkemet. Ma esztendeje. hala el Szegedy Rozália hímzett neki meglepetésül. Ugyancsak Kolozsvárt. Isten visszaszivá . lehelletét, 's Süsie megholt. az ő munkája egy neczczelt selyem háló aprópénznek. Született 1767. septemb. 27-dikén.« Itt találjuk azt a köszörült üvegből való itczés palaczkot Nem messze, Kazinczy szives barátjától, páloczi is."Ez volt Kisfaludy bormennyisége. Mellette hever egy Horváth Ádámtól találunk Írásokat. Nevezetesebb a »Bus ezüst koppantó; Szegedy Rozália kelengyéjéből.

461 A Kisfaludy-kézirat annyi, hogy hozzávetőleg sem számolhatunk be velők. Érdekes a Miczbán kézirata, amely sokban eltér a kiadott költeménytől. Kéménd regéjének a kidolgozását is itt találjuk, aztán Himfy vázlatát. Nagyon érdekes levélváltása Majláth János gróffal, aki már Kisfaludy Károly verseit fordítva, Himfynek német átültetésére is vállalkozott. Kisfaludy Sándornak azonban nem mindenütt tetszett Majláth fordítása. Sok helyen azt kifogásolta, hogy nem adja vissza az eredetinek értelmét, s igy sok strófát maga ültetett át németre. Igy a 76. dalt: Schwalben ziehen, Blátter fallen Es weht und saust so schaurig; Keine frohen Lieder schallen : Feld und Wald ist so traurig, . Dürre Kráuter schwanken, wehen Auf der Haide gelb und fahl, Und dort kráchzen Raaben, Kráhen Auf dem Baume dürr und kahl.

róttam bötüt bötü után. A szél belékapaszkodott az ablak alatt álló fák galyaiba és mintha gúnyosan süvöltözött volna be, kaczagva, nevetve engemet, aki ott irok, dolgozok, mint dolgoztak előttem mások, mind mind néhány pengő-t óhajtva, vagy koldulva 4 forint pengőt, mert rongyos volt a csizmájuk. Ugy de szobrot azért kapott egyik-másik, mikor éhezéssel és rongyoskodással tele élete pályáját bevégezte . . . Vicomte Letoriére.

„

A Himfy-dalokról figyelemreméltó még megjegyezni, hogy hét évvel előbb jelent meg német, mint a magyar kiadásuk. Az akkori viszonyokra érdekes világot vet Heckenastnak egy 1837. augusztus 20-án kelt levele, melyben irja, hogy a Balassa Bálint czimü regét megkapta s hogy Sághy ur szives volt azt a Censurának alávetni. Mellékli a censor Nagy Antal levelét, aki visszaküldi a regét azzal a kifogással, hogy ő csak prózát, de kötött dolgot nem tud javitani, tehát nem vállalja el a felelősséget. Azután elvitte Reseta professor-Censorhoz, aki el is vállalta, de kikötötte, hogy a 44-ik strófából hagyja ki a kráftige Wörtereket: igy a »hóhérbárd és vashatalmak rablánczai fojtanak« szókat, vagy irja hazafiság helyett igaz hazafiság. Anno Metternich ugyanis ezzel a finom nüanszszal különböztetették meg a rebellis hazafiságtól az igazit — a lojálist. Még azt is hozzáteszi Heckenast, íibgy: »Bár Budán és Bécsben még igy is fognak prüszkölni az irányadó körök«. Reseta prof. ezzel a változtatással kész magára vállalni a felelősséget, Kisfaludy aztán az egész strófát megváltoztatta s a hóhérbárdot kihagyva, következőleg irta meg: Hazafiság, bár a szivnek Keserű mély fájdalma, Hazavesztés, s gyakran halál Lőn lángodnak jutalma, stb.

Deák Ferencztől is találunk leveleket. Érdekes egy kis czédula, melyet a haza bölcse irtózatos fogfájások közt irt, valószínűleg valami orvos vagy felcsernek: »Kehida, den 10-ten aug. 1845. Lieber Herr Eichberg! Ein hohler Zahn qualt mich seit einer Zeit unaufhőrlich. Kommen Sie mit ihrem Apparate, und befreien Sie mich von dieser Qual. Adieu. Ihr ergebener Diener Deák.* Széchenyi több levele, Katona Józsefnek városi fiskális korából egy bankóhamisitási pörben sajátkezüleg irott jegyzőkönyve. Aláirás »30 d. Juny. Katona József főfiskális.« Sárossy Gyula Arany trombitájá-nak kézirata, még máig is kiadathatlan strófákkal. A nagyok közül: Arany, Petőfi, Tompa sok levele. Arany János egy Szalontáról 1851-ben irott levelében nagyon rossz viszonyokról panaszkodik. Katalin balladájáról kérdi, elkelt-e már, s utána teszi . . . »bizony pedig mondom néked, soha sem esett volna oly jól néhány pengő, mint most, midőn semmi, de semmi kilátásom nincs az ég alatt.« Mellette hevert egy kis, vékony kékszínű Bath papir. A szegény Beöthy Laczi irja egyik unokatestvérének és kér benne 4 forint pengőt czipőre, mert a régi rongyos és nem tud már benne kijárni . . . A sümegi vár ormára sötét árnyak szálltak. Még mindig ott ültem a bibliotheca íróasztala fölé hajolva s

Berzsenyiék nyaralnak. (A karlsbadi »Savoy Westend Hotel« legszebb termében. Esti tiz óra. Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és leánya: Blanka bárókisasszony teritett asztal mellett ülnek, vacsora után. Blanka újságot olvas; a báró szivarra gyújt és gondolataiba mélyed.)

A BÁRÓ (magában): Ha egy hajszállal elhibázom és egy czollal erősebben meghajtom magam, mint a tapintat kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez a báró finom ember, de mégis csak meglátszik rajta, hogy alulról küzdötte fel magát a magasba, mert a dereka nincs egyenesre kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és hanyagul hűvös vagyok, a sah igy fog szólni magában: »Ez a báró megbízható férfi, de ugy néz ki, mintha nyársat nyelt volna. Ugy jön nekem elő, mint aki csak azért gőgös, hogy ne látszassék közrendünek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt mondhatja: »Ez a báró jó fiu és kellemes udvaroncz, de nem lehetett valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig lehet a nagyurakkal komázó hangot használni.* Ha tartózkodó vagyok, a sah le fog nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék ember, de ha egyszer egy államfővel van dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől alig tud lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok jelenléte alkalmával, mint az izlés és finom viseletű kényelem kiutalja, a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja tenni a kiséret előtt: »A báró méltányos főúr, de mint von Pike auf ember egy kicsit komikus, amidőn erőködik és nem tudja hova tenni a pénzét.* Ha pedig egy krajczárral kevesebbet adok, igy gondolkozhatik és bizonyosan mokirozni fogja magát rajtam : »A báró eszélyes főnemes, akiben semmi flancz, és nem csodálom, hogy szorgalmával oly magaslatra vitte, de azért mégis csak kiüti a fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell őrülni. BLANKA (leteszi az újságot): Papa! A BÁRÓ (felriad): Mi az? Mit mondtál? BLANKA: Te még most se tetted le a rendjeleidet? A BÁRÓ: Ejnye, be furcsa vagy! Csak nem fogom szégyellni a rendjeleimet ?! BLANKA: Szégyellni, persze hogy nem, de családi souper alkalmával, nem szokás feltenni a rendjeleket . . . A BÁRÓ (egyre boszusabban): Te igen jól tudod, hogy nem a souper alkalmával tettem fel, mert bárha ma a csirke fogja tanitani a tyúkot, azt kioktatás nélkül is 2

462 tudom, hogy ha én a leányommal akarok vacsorázni, ehhez nem szükségesek a rendjelek. És ha te. véletlenül nem mondod, hogy fel kellene próbálni, nekem talán eszembe se jut ugy a vitézségi érem, mint az oroszlán-rend. B L A N K A : Felpróbálni felpróbálja az ember, de remélem, csak nem akarod viselni? A B Á R Ó : Hát mire való a rendjel, ha nem arra, hogy viseljék?! Különben megnyugtathatlak, ismerem családomnak szeczessziós és mindent gúnyoló eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha én nem ugy . gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi barátom: a sah ő felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki, abban én, egyszerű gondolkozású ember, nem találok semmi restelni valót. B L A N K A : De, papa, kérlek, én csak arra akartalak figyelmeztetni, hogy családi körben nem szokásos rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek folyton a vitézségi éremmel látnak . . . A BÁRÓ : Én figyelmeztetés nélkül is tudok annyit a savoir vivre-bői, mert folyton leczkéket veszek a baronesz leányomtól, hogy ha az ember például egy úszónadrágban a tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem kell feltenni. De mivel már ugy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene próbálni, hát felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany mint állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem, hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár tetszik ez a. pinczéreknek, akár nem. B L A N K A : Papa, kérlek, ne haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak éppen azt akartam mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, amikor bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják képzelni, hogy valami nagyra vagy vele.

A BÁRÓ : Ezt senki se fogja képzelni rólám, akiről mindenki tudja, hogy milyen egyszerű és egyenes gondolkozású ember vagyok. É s ha már erről beszélünk, megmondhatom neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit, mert szerintem nem a rendjel különbözteti meg az embereket egymástól, hanem a szivjóság. Én nem arra vagyok büszke,. hogy számos rendjeleim vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más kitüntetésekről nem beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja mondani, akárkit kérdezel meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi, akárhogyan eszi a halat, késsel vagy villával, de egyszerű, jó ember. Vagy talán családom szeczessziós nézetei szerint én csak egy pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem egyszerű, jó ember? B L A N K A : Ó papa, azt tudja mindenki, hogy te a legjobb ember vagy a világon, arany szivü, mintája a tisztességnek és az egyéni korrektségnek, aki soha senkinek nem vétett, soha senkit meg nem károsított, és mindenkivel csak jót tesz, aki a közelébe jutott, de . . . A BÁRÓ : Nos, ha jó ember vagyok rendjelek nélkül, .akkor jó ember vagyok rendjelekkel is. Nem értem, hogy ez a jelentéktelen, bár csinos szalag és érem mit változtatna a jellememen/Maradok, aki voltam. Hogy aztán a pinczérek miket fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk.

Mit nekem az ő fecsegésök? Az Ő fecsegésok az én jellememen nem változtat, és végre is, csak nem fogom megsérteni a sahot, aki engem barátságára méltat és kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz módjára eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak a legjelesebbeket részesiti ?! : Ebben tévedsz, mert a sah éppen nem fösvénykedik a'z ordóival. Éppen most olvasom az újságban, hogy egy ötesztendős főherczegnek is megküldte a vitézségi érmet. A BÁRÓ : No látod, hogy kivülem csak főherczegek kapják meg! B L A N K A : Nem érted, papa? Vitézségi érem egy ötéves főherczegnek! A B Á R Ó : A Z lehetetlen vagy egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a főhérczeg mellől az újságban. Annak a főherczegnek, aki vitézségi érmet kapott, legalább ötven esztendősnek kell lennie. B L A N K A : Dehogy! Az újságban meg van irva az is, hogy a sah azért adta a vitézségi érmet a kis főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, amikor a katonák lövöldözni. kezdtek. A B Á R Ó : Hát tessék, nem mondtam? A sah tudja, hogy mit csinál. Mit gondolsz, mi lesz az "én koromban egy olyan főherczegből, aki már mint ötéves gyermek sem fél a csatazsivajtól ?! Kinek adjon a sah .vitézségi érmet, ha nem egy ilyen bátor gyermeknek, aki a pólyából kilépve azonnal megkezdi a katonai pályát? B L A N K A : Kinek adjon, kinek adjon ? Mit tudom • én ! Egy főhadnagynak, akinek az arcza csupa forradás, vagy, nem bánom, egy életmentő tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy ötéves fiu? A B Á R Ó : Egész jól. Ha a sah vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek, az Auspitznak, mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő ember, de az ő szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben igy nem csodálkozom, mert a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból eredő sarjakkal az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek, kitartás és az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz vele születik. B L A N K A : Mért nem kap vitézségi érmet -mindjárt a pólyájában ? A B Á R Ó : Gyermekem, te nem tudod, milyen jól beszélsz, mert az ilyen esetek sokkal számosabban fordultak elő, mint gondolnád. Igy a történelem több kitűnő férfit jegyzett fel, kik ötéves korukban már czimzetes hadvezérek és valóságos püspökök voltak és mint ilyenek eljegyezték magukat olyan főherczegnőkkel, akik akkor még meg sem születtek. De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. É s ez egészen más. B L A N K A : Megkapták mások. A sah ezt is fűnekfának osztogatja. A BÁRÓ : Honnan veszed ezt a légből kapott állitást ? B L A N K A : A Z újságból, mert benne van az is, hogy a sah igen kitüntetett egy budapesti kis fiút, aki bátran mondta meg papája nevét s akivel a sah leült sakkozni. A fiu és apja erre az oroszlánrendet nyerték. BLANKA

463 A BÁRÓ (összeránczolja homlokát): Félreértésnek kell rejtőznie ebben az ügyben. Egyszerű vitézségi éremről lehetett szó, mert a fiu bátran mondta meg, hogy hová való. BLANKA: Oroszlánrendről van szó, s a sah még azt is megkérdezte volna a budapesti úrtól: nem tud-e néhány urat, akiket a sah szintén az oroszlánrenddel tüntetne ki. A BÁRÓ (elkomorodva): Ez semmit se jelent. Az oroszlánrend a vitézségi érem nélkül csak egyszerű udvariassági tény. A kettő együtt, ez már egészen más. Ha a sah ki akar tüntetni valamely előkelő egyént, a kettőt együtt adja. Vagy megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa kitüntetés-tulajdonos, hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen figyelmességet, melyből az avatatlan újságok, nem tudom, holmi nagy dolgot fújnak fel? BLANKA: Elég az hozzá, a sah, ugy látszik, boldognak-boldogtalannak nyakába akasztja az ordóit. Azért nincs mit dicsekedni se az oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel . . . A BÁRÓ (borúsan): Nem tudom elhinni, hogy a sah, aki mint tapintat-ember valóban hibázhatatlan gentleman, ily módon lejebb akarná szállítani saját helyezettjeit. Ez még oly jeles embertől is hiba és czélszerütlen dolog volna, de egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy igy légyen. Nem véled te ezt? BLANKA : Én azt hiszem, a sah egy nagy humorista, aki minden alkalommal- kimutatja, hogy semmit se ad az ordókra, és mulatságból mindenkinek kinál, akinek ez örömet okoz. És ha az ember nem akar gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel egy kalap alá kerülni, szépen megköszöni a kitüntetést és elteszi azonnal a fiókba. A BÁRÓ (megdöbbenve): Csak nem jut eszedbe azt a tanácsot adni nekem, hogy mint lopott süveget dugjam el ugy az oroszlánrendet, mint a vitézségi érmet ?! . . . (Megjelennek a báróné és Elza.) E L Z A : Na, örökre sajnálhatjátok, hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű skandalum volt a színházban, hogy sirtam örömömben! A BÁRÓNÉ : Képzeljétek ezt a leányt! Pisszegett, fütyölt, lármázott, a lábával ütötte a lózsét, és oly neveletlen volt, mint egy klakőr. E L Z A : Még czitromot is dobtam a színpadra. Az orrára czéloztam a rendezőnek, de csak a lábát találtam. BLANKA: Mi történt? E L Z A : Egy szinész gorombaságokat mondott le a színpadról. Hogy a közönség nem érti őket és hogy ők nem ilyen közönség előtt szoktak játszani. Persze lármát csaptunk, és ekkor előkerült a rendező, aki jóvá akarta tenni a dolgot, de még jobban belemászott. Éppen ez kellett nekünk. Nosza elő a sipokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha életemben nem nevettem ennyit! A BÁRÓ: Nagyon csodálkozom, hogy egy olyan estén történhetik ilyesmi, amikor ' az én családom is a színházban van. Ki eresztette be ezeket a színészeket? A BÁRÓNÉ : És te ezt nyaralásnak nevezed, Jacques ? Mindig jöttél nekem, hogy Karlsbad igy és ugy, és hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor aztán mindnyájan ide jövünk pihenni, itt legelőször is legyilkolják az embere-

ket, és másodszor a szinészek gorombaságokat mondanak a legjobb családok szemébe. E L Z A : Különben a színészeknek igazuk volt, mert a nézőtér tele volt contrefagon-előkelőségekkel. Az egyik páholyban ott ült a Várai Fejér Nandine, aki csak akkor boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a gróf Thurzó Bélánéval, mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke comtesse-hez, és ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, amit a grófné. És ez nem elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről birka-szemeket? A Winterstein Aurél, aki ugy utánozza a Thurzó Bélát, a görbe járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem tudja kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a boldogtalan fiúra, akit még a legjámborabb gebe is ledob a hátáról. Hát nem igazuk volt a színészeknek ? A BÁRÓ : A szinészek maradjanak nyugalomban, mikor jó családok is vannak a szinházban, és éppen azért holnap vissza fogom őket űzetni Berlinbe. E L Z A : A Z istenért, papa, ne tégy lépéseket! Hátha még holnap megismétlődhetik a heccz! A BÁRÓNÉ: Az egésznek te vagy az oka, Jacques, mert nem kisértél el bennünket a színházba. Ha a szinészek látták volna, hogy jelen van egy idősebb ur is a vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor tudják, hogy kikkel van dolguk. A BÁRÓ (felvidulva): Gondolod? BLANKA: Mama, ne lovagold bele a papát ebbe a vitézségi érembe. A BÁRÓNÉ: Mért? Olyan katonás külsőt ad neki, mely igen jól áll mindenkinek. BLANKA: Azért még se lehet máskor viselni, csak ünnepies alkalommal. A BÁRÓ : Hát ki akarja máskor viselni ?. . . Persze, ünnepies vagy más alkalmakkor mégis csak viseli az ember, mert végre is, a sahot csak nem fogom megsérteni ?! E L Z A : De, papa, a sah nem törődik vele, hogy mikor teszed fel. (A báróné és Elza szinházi botrány részleteit.)

megvacsorálnak.

Elza

elbeszéli

a

A BÁRÓ (magában): A leányaim egy kissé gőgösek és ez nem csoda, mert az én vérem van bennök. De ezt a dolgot heveskedés nélkül kell megitélni és egy idősebb embernek az ilyen ügyekben már jobb Ítélete van. Mindenesetre meg fogom választani az alkalmakat, de ma este még nem teszem le, mert mért ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, amikor senki sem lát ?! . . . Ygrec.

Inkább olyan ur légy, aki ugy dolgozik, mint egy cseléd, mint olyan cseléd, aki ugy henyél, mint egy ur.

Jókai.

'*

Amihez könnyen jut az ember, azt közönségesen nem becsüli s másként bánik azon kincscsel, melyet szerzett, mint amelyet világba léptekor mér készen talált. ' Széchenyi. 2*

464 Az

Krónika III. A leánykereskedés ellen. (Jelenet, amely történik a leánykereskedés ellen való kongresszuson : Párisban. E jelenet személyei: az előadó és több szónok, mind tekintélyes férfiak. Idő : este, a tanácskozásnak vége felé.)

Az

ELÓADÓ:

A tárgy körülbelül ki van merítve S mi is, kik itt aggódva ültünk, A nagy tanácskozásban kimerültünk, Egy kis szünet hát földeritne. Mindennek van határa — nyáron, Tehát az ülést most bezárom És az eredményt összegezvén — Mondhatom kedvező eredmény — Ugy ahogy illik sorba, rendbe, Következőkben terjesztem be: Abban megegyeztünk itt mindahányan, Hogy Európában sok leány van, Sok becstelen ficzkó pedig E lányokkal kereskedik. Azt tudja minden falu, város, Hogy e kereskedés mi káros ; Azonfelül erkölcstelen Minden időben és helyen. A

KONGRESSZUS

A KONGRESSZUS (egyhangúlag): Ez eredményben is, valóban Sok, sok megszívlelni való van. Az

(egyhangúlag):

(egyhangúlag):

E véleményben is, valóban Sok-sok megszívlelni való v a n ! Az

Incubus.

INNEN-ONNAN.

i.

ELÓADÓ:

Kellene hát itt valami jó szer, Valami rendszer, valami módszer, Valami paktum, plánum, tervezet, Vagy mondjuk, nemzetközi szervezet, Valami elv, szabály, valami szempont, Hogy a leányt, ki könnyelműn igent mond, El ne adhassák kéz alatt . . . A

KONGRESSZUS

(egyhangúlag):

Valóban uj e gondolat!

•

A KONGRESSZUS (elszéledve): E jó tanácsban ah, valóban Legtöbb megszívlelni való v a n !

ELŐADÓ:

KONGRESSZUS

.

Az urakat, nemes' vendégeinket, Kik idejöttek megtisztelni minket, Útnak eresztem drága Párisomba, Ahol a szép lány annyi, mint a gomba. Szórakozás a munka szép gyümölcse, Kivánom, hogy ki-ki vidáman töltse Estéit itt a dúsan öltözött, Előzékeny kisasszonyok között, Kik a baráti szóra hajolnak, Urak, viszontlátásra holnap!

Elismerésük megköszönvén, Tovább megyek . . . Baj, hogy a törvény Intézkedése még e téren Gyarló, hiányos, gyönge kérem. Abban megegyezünk itt mindahányan, Hogy Európában sok leány van, Sok becstelen ficzkó pedig E lányokkal kereskedik. Tovább ezt tűrni lehetetlen, Valamit tenni kell ez ellen, Valami kell, hogy itt életbe lépjen, Mondom megint, tovább ezt tűrni szégyen. Mit óhajtsak vagy mit kívánjak ? Hisz a megoldás éppen nincs közel . . . Vagy a kereskedőnek vagy a lánynak, Vagy mindkettőnek pusztulnia kell! A

ELŐADÓ:

Ez az eredmény nem koholmány S ezzel a gyűlés föloszolván,

E sajnos tényekben, valóban Sok-sok megszívlelni való van. Az

ELŐADÓ:

Ezennel hát megállapítván, Hogy a kereskedés ez ága hitvány, Abban megegyezhetünk itt mindahányan, Hogy Európában sok leány van, Sok becstelen ficzkó pedig E lányokkal kereskedik. Ezt tűrték hosszú századok, Mondhatnám szinte, ezredek, De végre most föllázadok, Tovább ezt tűrni nem lehet. S kimondom — egyelőre elvben — Valamit tenni kell ez ellen. Hogy mit ? Azt én is tudni szeretném, De egyelőre ez is eredmény . . .

O Lord Salisbury visszavonulása, noha legkivált bizonyára az angolokat érdekli, nem az angolok szempontjából a legérdekesebb, aminthogy egyáltalában lord Salisbury egész pályafutása, noha Anglia dolgaihoz volt fűzve, nem az angol ügyekhez való vonatkoztatásában a- legjelentőségesebb. Annál, hogy mit végzett és hogy az angol politikai élet keretén belől micsoda elveket képviselt, tehát annál, amivel az angol szempont szerint való értékelés alá tartozik, sokkal nevezetesebb — ami a continentalis érdeklődés tárgyául kinálkozik — hogy ki volt és milyen typus jutott benne kifejlődésre. Mert amily sima a visszavonulása, olyannyira hiányzott belőle minden nevezetesebb inicziativa is egész közéleti működése alatt és amily kevés dolgot ad most a politikai commentatoroknak a hatalomtól való megválása, olyannyira kevés bajuk lesz egész politikai pályafutásával Anglia történetíróinak, akiknek a szemében, ami a jelentőséget illeti, bizonyára messze el fog maradni hires ősétől, az első miniszter Cecil-tői, aki oly erős kalapács volt Erzsébet királynő kezében a katholikus főnemesek ellenállásának megtörésére; de ha államférfiúi ténykedése nem is gazdag a nagy mozzanatokban, egyéniségnek igen érdekes, és ha mint politikusban az angolok nem is találnak benne semmi különöst, nekünk merőben szokatlan és érdeklődésünk számára egészen sajátságos. Hü és harmonikus képviselője az angol államférfi typusának, mely sarkalatosan ellenkezik a mi. világunk politikusának természetrajzi karakterével. A különbség

465 abban van, hogy mig a mi államférfiaink általában mesterségből politikusok a politikai feladatokból idegen czélok szolgálatában, addig az angol politikai élet vezérlő emberei kevesebb egyoldalúsággal, de inkább a hivatás jelében viszik a kormányzást. Nálunk a politikát idegen érdekek jármába szokás h a j t a n i ; náluk a távolabbi tényezők csoportosulnak a politika czéljai köré. Ott . a szereplő emberek politikusoknak készültek, nálunk a politikusok a szereplést czélozzák. Világosabban szólva.: sehol a világon nem annyiré önczél a politikai carriére, mint Angliában, de emellett sehol sem oly kevéssé csak politikusok az államférfiak, mint éppen Angliában; ellenben nálunk a politika általában csak eszköz a továbbiakra, politikusaink azonban sehol egyebütt, csak a politika terén otthonosak. A kontinens politikai életének szereplői között aki másmilyen, az kivételes jelenség, mig Angliában a tisztára csak czéhbeli .politikus a kivétel. Igy esik, hogy nálunk a politika táplál minden forrást, mig Angliában a politikai pálya az egyéb erők összetevődésével izmosul. Az angol államférfi, amellett, hogy államférfi, a legtöbbször egyszersmind iró, philologus, történetbuvár vagy bölcselő, mint, hogy mindegyikre mondjunk példát, Disraeli, Gladstone, Roseberry vagy Balfour, és ennek az osztálynak representálója Salisbury lord is. 0 a chemiát meg a biologiát választotta és a British Association gyűlésein mondott beszédei eléggé tanúskodnak, hogy ha mint politikus elvétette volna a pályáját, mint természettudós is kiemelkedhetntt volna a középszerűségből. Szerencséjére nem volt szükséges megpróbálkoznia ezzel, de kára nem volt a tudományos foglalkozásból, sőt talán — bár közvetve — hasznát is látta. Mert ime — és ez a tanulság — Angliában, hol a politikus impraktikus tanulmányokkal is foglalkozik, rendületlenül áll a parlament tekintélye, ellenben a kontinensen, hol a politikusok kilencztizedrésze kizárólag politikai üzlet-vezető, ugyancsak aláhanyatlott a parlamentek becsülete. A tények ilyen párosodása aligha csak véletlen összetalálkozás és aligha van hiányával a mélyebb egymásba-kapcsolódásnak. *

*

*

A Nemzeti Szövetség Amerikában. A Nemzeti szövetség kiküldöttei útra keltek, hogy zászlót vigyenek az amerikai magyaroknak és csikóbőrös kulacsot Rooseveltnek, az EgyesültÁllamok elnökének. A miniszterelnök kétezer koronát adott nekik útiköltségre, tiszteltette Roosevelt urat, s kifejezte ama kívánságát, hogy jól mulassanak. Roosevelt elnök bizonyosan meg fog örvendeni a debreczeni csikóbőrös kulacsnak. Mondják, hogy vidor ember, aki nem ellensége a kvaterkázásnak, ha nem is annyira szomjas természetű, hogy minden lélekzetre egy-egy kulacsnyi italt kívánna. De jól fog esni neki, ha a velünk való platonikus, de barátságos viszony örömére egy néprajzi ritkaságból ihatik, mert szereti a bibelot-kat, s szinte bizonyos, hogy ilyen csecsebecse még nem volt a muzeumában. Az amerikai magyarok is meg fognak örvendeni á zászlónak. Azok, akik közülök már némi jólétben élnek, jobban fognak örvendeni, mint azok, akiknek még zsákot kell hordaniok — emezek talán egy kis kenyérnek jobban örültek volna — de mindnyájan örvendeni fognak. Főképpen azért, mert ez a zászló hazulról jött, s hogyne örülnének ama jelnek, mely kifejezi, h o g y : nem felejtkeztünk meg róluk, a magunkénak számítjuk őket, és várjuk szerencsés hazatértöket! Egészen kétségtelen végül, hogy a küldöttség tagjai jól fognak mulatni, ' é s kívánjuk is nekik, hogy jól mulassanak: rászolgáltak, mert a Nemzeti Szövetség tagjai csakugyan sokat buzgólkodnak, cselekesznek, fáradoznak egy jó ügy, a legjobb ügy érdekében, amely csak képzelhelő.. Mindez örvendetes. És bizony nem jó ember az, aki sajnálja ezt a kis mulatságot, mely az államnak "csak egy pár garasába kerül,- azoktól a jó magyaroktól,, akik virágfakasztó.

és gyümölcsöző lelkesedéssel keresik fel idegenbe szakadt véreiket. ' De ha véletlenül a posta vitte volna el ugy a zászlót, mint a csikóbőrös kulacsot, ha amaz kevesebb ünnepiességgel viszi el minden magyar érzését, s emez minden hűhó nélkül jut el Roosevelt ur muzeumába, s a kétezer korona pedig, akármilyen kevés pénz ez, arra a czélra szolgál, hogy egyetlenegy éhező magyar ember nem kénytelen kivándorolni Amerikába : ennek még jobban örültünk volna. * *

. *

X A derék oroszlánok. Ő felsége a Nap fia, a Hold nagybátyja, a Menny unokaöcscse, a királyok királya, a perzsa sah harmadéve pompásan érezte magát nálunk, nincs hát rajta semmi csudálni való, hogy az idén Karlsbadba küldték a doktorai. A turóscsuszára karlsbádi viz d u k á l : ezt az igazságot hazaviheti a palotájába ő felsége. Ő felségét természetesen elkísérték a cseh fürdőbe is az ő kedvelt napjai, sárkányai és oroszlánjai. A ragyogó elméjű sah hamar rájött, hogy ennek örül a czivilizáczió, azért hát az első iparvállalat, amelyet otthon" létesített, egy ordógyár volt és a hat waggon málhához, amivel a királyok királya utazni szokott, még két külön oroszlános és sárkányos kocsit is csatoltatott. És az oroszlánok nem töltik az időt tétlenül Karlsbadban. Az újságok nap-nap után közlik a »kedves kis történetkéket«, amiknek egy-egy perzsa ordó a csattanója. Ő felsége, miután teljes joggal azt. hiszi, hogy immár nincsen felnőtt ember Európában, akinek se napja, se oroszlán-rendje, ezúttal a gyermekeket dekorálja nagy szeretettel. Egy négyesztendős kis főherczegnek a perzsa vitézségi érmet adományozta, másnap meg egy budapesti bankár kis nyolcz éves fiának nyomott a kezébe két oroszlánrendet, hogy ha az egyiket elveszítené, megmaradjon a másik, ha pedig az egyiket se veszítené el, adja oda a papának a másikat, hadd legyen neki kettő. Mert hogy a papának még nem volna, azt aligha találta hihetőnek a fényes ábrázatú sah. Szóval Karlsbadban ma-holnap nem lesz gyerek, aki ordó nélkül jelenne meg a korzón és igy állván a dolog, nem csoda, ha a hires világfürdő egyszerre megváltoztatja a karakterét. Eddig vendéglői koszton s'enyvedt agglegényeket és mohó inyenczeket vitt a vonat oda főképpen, most vidám gyerekhang cseng mindenfelé, - hatgyerekes családapák elviszik valamennyi gyereküket a melegforrásos cseh paradicsomba és a kávéházak újság helyett elpusztíthatatlan képeskönyveket abonnálnak. A szerető, gondos budapesti apák aggódó arczczal nézik a gyerek arczát, vizsgálják a szinét meg a nyelvét és seregestül tolonganak a doktorok várószobájában: — Kedves doktor ur, ez a gyerek gyomorbajos. Nem volna jó, ha elvinném Karsbadba ? * *

*

% Az erély. Arról, hogy mi a különbség Roberts és az ünnepelt Kitchener között, megkapó kis történetet közölnek az örömükben kissé fecsegővé lett.' angol lapok. Az anekdota igy szól: Roberts, mielőtt elhagyta Fokvárost, megbizta egyik ezredesét valamely ügy elintézésével. »Jól tudom — szólt — hogy minden lehetőt el fog követni, de mondja: mennyi idő alatt fogja elintézni ?« — »Majd megkísértem ugy két hét alatt befejezni a dolgot« — volt a válasz. Robertstől jövet az ezredes Kitchenerrel találkozik. »Mit csinál ezredes ur?« — kérdezte ez. »Roberts ezt s ezt az ügyet bízta rám.« — »S mennyi idő alatt fogja elintézni ?« — tudakozódott Kitchener. »Két hét alatt« — felelt az ezredes. »Kedves ur — szólt Kitchener erélyesen — ha egy hét alatt el nem intézi az ügyet, ugy majd gondom lesz rá; hogy minél előbb hazakerüljön.® S az ügy egy hét .múlva el volt intézve.

466 Ez az. anekdota szép világításba helyezi a . Kitchener tehetségeit. De a háború folyamán többször is kitűnt, hogy mi a különbség Roberts és Kitchener között. S az angol lapok, ha jobb a memóriájok, egy tuczát ily.en, ifjúsági olvasókönyvbe való anekdotát közölhetnének a népszerű Kitchenerről. Például: — Ha nem sajnálnám a fölösleges véráldozatot — szólt Roberts Kitchenerhez — egy ezredet küldenék ide és ide. Ez előnyös volna. — Ne fájjon önnek az ő fejők — dünnyögött Kitchener erélyesen. Aztán nem szólt többet, hanem Roberts tudtán kivül elküldött két ezredet oda, ahová Roberts egyet se mert küldeni. Az egyik ezredet a burok az utolsó emberig lelőtték, a másikból is elhullott vagy négyszáz ember, de az egyik ezred ott volt. Örömmel emlékezhetnének vissza a diadaltól mámoros angol lapok a következő lélekemelő esetre is: — A burok — szólt Roberts Kitchenernek — itt és itt egy sereg asszonyt és gyermeket hagytak. Ezt a tanyát el kellene foglalni, de nem szeretném, ha katonáim az asszonyokkal és a gyermekekkel embertelenül bánnának. — Nem lesz panasz — szólt erélyesen Kitchener. Másnap a tanya, az'összes benne-lévőkkel, porig leégett. De a bur asszonyok és gyermekek csakugyan nem panaszkodtak, mert azon a tájékon hírmondónak se maradt bur asszony vagy gyermek. S e kedélyes anekdotákból pontosan kiszámitható, hogy ha a fővezérletet mindjárt kezdetben Kitchenerre bizzák, a bur háború nem tárt három esztendeig, hanem csak kettőig. Ilyen értékes dolog az erély. Mi a tehetségek e legbecsesebbikét még nem méltányoljuk annyira, mint a hatalmas angolok. S a mi hirlapjaink ugyancsak nekirontanak egy szakaszvezetőnek, aki miatt nyolcz közhuszár lett öngyilkossá, többen pedig örökre nyomorékká lettek, mert ez az erélyes szakaszvezető ütötte-verte, rúgta s a legválogatottabb kinzásokkal gyötörte katonáit. Egyet félholtra vert, mert a karabély lazán volt felkötve a hátára, s midőn ez, meg egy másik megfegyelmezett huszár elkeseredésében felkötötte magát, a szakaszvezető igen elszomorodott, s hogy egy kissé vigasztalódjék, öt ujoncznak törte össze az oldalbordáját. Igen, de az erélyes czugszfürer szakaszában minden gomb fényesre ki volt puczolva! Nekünk ez iránt nincs érzékünk s az erélyes intézkedésekből olyan lárma kerekedett, hogy a katonai tehetségekkel dúsan megáldott szakaszvezetőt már legközelebb hadbíróság elé fogják állítani. • Szegény szakaszvezető! Neki is az a tragikuma, hogy nem szívlelte meg azt a közmondást, mely szerint »quod licet Jovi, non licet bovi«. Ami szabad az angol vezérőrnagynak, az nálunk még nem szabad a czugszfűrernek. Erélyéért néhány esztendei várfogsággal fogják büntetni, pedig micsoda hadvezér lett volna belőle Dél-Afrikában! Meglehet: ha a sors az angol sereg élére állítja, a bur háború nem tart egy félesztendeig. *

*

*

O A b o r r a v a l ó . A trieszti pinczérek sztrájkra készülnek a borravaló miatt és a nép lelkes bravo-t kiált nekik. »Lé a borravalóval!« — ez a jelszó és a véletlen esélyek szerint változó számú garasok helyett jöjjön el a pinczéri fizetésminimum vagy maximum megállapításának országa. A pinczérek részéről érthető, ha borravaló helyett fix fizetést akarnak, de az már kevésbbé természetes, hogy ezen az emberiség nem pinczér része is oly nagy örömbe guruljon. Mert elméletben ugyan szépen hangzik, hogy nem kell borravalót adni, de a gyakorlatban éppenséggel nem volna örvendetes ez az ujitás. Ha a borravaló intézményét fizetési szabályzat váltja fel, ezen mi, t. cz. kávéházi közönség mit sem fogunk nyerni, ellenben lesz okunk veszteségen keseregni. Mert arról eleve

meg lehetünk győződve, hogy a pinczérek bérét ezután is — nem a kávésok, h a n e m — a fogyasztók fogják megfizetni, ellenben megszűnik az uraság, melyet ma a kávéházi vendégnek a borravaló biztosit. Drágább lesz a kávé és kevesebb a becsület. Amig a borravaló járja, addig a pinczér közvetlen a mi szolgálatunkra van, mert közvetlenül a vendégtől kapja á fizetését ; de ha tisztára csak a gazda kezéből kapja a pénzét, ugy tisztára csak a gazda alkalmazottja lesz, akihez nekünk közvetlenül semmi jogunk. Ha megszűnik a »kösznöm ássan«, alighanem utánna pusztul a »krem ássan« is és semmivel sem formálhatunk alapot több bizalmasságra a pinczérrel szemben,' mint például a boltban a kereskedősegéddel szemben. Vége lesz annak a családiasságból és felsőbbségből összetett viszonynak, mely ma a pinczért és a vendéget egymáshoz fűzi és amely a kávéházi lét legkedvesebb járuléka, jóllehet, ami az anyagiakat illeti, semmivel sem leszünk kedvezőbb helyzetben. Ne a kávéházak népe, hanem a kávéházak ellenségei örvendezzenek tehát a borravaló ellen való mozgalomnak, mi ellenben reméljük, hogy a trieszti sztrájk nem lesz ragadós és a kávéház nem vedlik át rideg, kávét áruló üzletté. * *

*

„*, A rövid haj ellen. Rövid haj, hosszú ész — sóhajtják a bécsi fodrászok, akik általános sztrájkot hirdetnek, ha a 0-ás géppel való nyiratkozás nem ér véget. Ők ugyanis ugy fogják föl a dolgot, hogy az urak csak azért koppasztatják le magukat, hogy pénzt takarítsanak. A rövid frizura lassan nő ki, nem kell neki sütővas, Champoing Bay Rum, fejmosás, fésülés stb., ami mind a tisztelt czéh zsebébe vág. Azért ki akarják mondatni — ha lehet törvényben — hogy a rövid h a j viselése tilos, s minden uri ember Csillag Anna Loreley-éhez legyen hasonlatos. Igy kivánja ezt nemcsak a fodrásztestület érdeke, hanem a higiénia is. Ez utóbbit nyilván ugy kell magyarázni, hogy a sok testmozgás a borbélyok emésztő szerveit működésbe hozza. A bécsi urak tehát kellemetlen helyzetben vannak, mert ha ma a fodrász azt kivánja, hogy a hajunk hosszú legyen, holnap a szabó azzal áll elő, hogy nyáron is kötelező legyen a bundaviselés, a szenes pedig azzal, hogy a kályha állandóan fűtve legyen. Ámbár, mint minden rosszban, a rövidre való nyirás ellen megindított mozgalomban is van valami jó. Végre törvény fogja kimondani egy üzletről, hogy azt, aki belép, nem szabad —

megkoppasztani. *

*

*

X Az értesítő. Születésének idejét tekintve az értesítő körülbelül ikertestvére lehetne a fürdői prospektusnak: csakhogy korántsem olyan hasznos, mint ez. Az értesitő — minden félreértés elkerülése végett megjegyzem, hogy az iskolai értesítőkről van szó — szintén a tavaszi áradás jellegével bir, amely azonban a posta segedelmével elönt nem folyók mentén fekvő városokat is. Az értesítő, mint a neve is m u t a t j a : értesit. Értesít pedig olyan dolgokról, amelyek mérészen kivül esnek a legcsapongóbb kiváncsiság medrén és árterek határán is. Értesít róla, hogy Bleiveisz Soma, aki a müénekben a talentumával egyest vivott ki magának, a természettanban rá n e n r termettségének megdöbbentő jeleit mutatta és Kutasi István 4 2 mulasztott órából hétnél többet igazolni teljességgel nem tudott. Értesít róla, hogy az intézetben a torokgyuladás kamatlába 5 ^ 2 százalék volt, ellenben az igazolatlan óramulasztások száma 16-os uzsoraperczentet mutat. Ám az értesitő készség előzékenysége mindebben még ki nem merül. A törzsrész előtt, a bevezető részben Jajonday Nepomuk Ferencz tanár ur teljes nyíltsággal mondja el egyéni, de tudományos alapon fölépített véleményét Anakreon költészetéről vagy a sinus és cosinus intim viszonyairól, avagy a protozoák élettanáról a v a g y v a g y a sokszögű síkokról. Illetlenség volna kétségbevonni, hogy Jajonday Nepomuk Ferencz tanár ur mindezt kiválóan érdekes-

467 nek t a r t j a : nem csoda hát, ha a télen paedagogus körökben fölmerült a gondolat, hogy mindez érdekes titkot és érett bölcsességet talán kár is — ingyen adni. Hogy értesítőt csak annak kell adni, aki fizet érte. Annak idején volt alkalmunk elmondani röviden a nézetünket erről a derék ideáról. Elmondottuk, hogy az értesítőben sok szép dolog van, sok bölcs és sok hasznos dolog, de talán mégse annyi, hogy pénzt is legyen érdemes adni érte. Módosítani kell a konklúziókat, mert ime módosulást látunk az értesítőben is. Egy beszterczebányai értesítőé a reform dicsősége, amely határozottan érdekes rovattal gazdagította a tartalmát. Ebben az értesítőben értesítés van arról is, melyik tanár urnák mennyi az előlege. Tehát nemcsak a diákok tudásbeli hátralékáról kapunk becses informácziót, hanem a tanár urak fizetési előlegéről is. Taglalni ennek a gazdasági hasznát, fölösleges volna; de minden elösmerésünk mellett nem hallgathatjuk el, hogy a kezdés még igy csak kezdés, a reform nem tökéletes. Sajnálattal nélkülözzük a szabókontók, • a fűszeresszámlák, valamint a tanár urak esti hazamenetelének óra szerint való kimutatását. Ha már valamit tudunk, tudjunk mindent. Akkor aztán talán még csakugyan pénzt is ér az értesítő. *

*

*

*** Perverzitás. A józsefvárosi bűneset mutatja, hogy a Justitia működésében azok a legkedveltebb esetek, ahol a pikantéria vezeti a gyeplőszárakat. Kétség nélkül: szörnyűséges a vétek, melyről szó van, de vannak ennél galádabb tettek, amelyek fölött a közvélemény elsiklik s legfeljebb egy rövid hir erejéig érdeklődik. Most, hogy az esetnek nemcsak törvényszéki, de erkölcsrajzi háttere is van, fürge reporterek minden ártatlan kis leányt meginterview-olnak, hasábos tudósitásokait irnak, az újságoknak pedig vezérczikkekben fáj a fejők. A nyár nemcsak a napokat, de a bűnöket is meghosszabbítja. Mi t ö b b : meg is szaporítja, mert a Mária-utczai perverzitás nyomán gombaként fakadnak ki az analóg esetek s a rendőrségnek immár külön tisztviselőt kell alkalmazni, aki számon tartja a gazságokat. Ez már etnográfiai tulajdonság, ahogy a velenczei Campanileról minden ott utazott magyar »megmondta«, hogy be fog dőlni, ahogy a hagy sikkasztás után mindenki »látta« Kecskeméthyt, ugy a nyilvánosság előtt való feltűnés vágya most mindenkinek azt tanácsolja, hogy hasonló perverzitásokról »tudjon«. Ez nálunk olyan nemzeti mulatság, mint a basutó-fóldön a fegyvertáncz, s ennek köszönhetjük, hogy ma nincs »magasállásu hivatalnok®, akire egy pár gyermekcsábitást rá nem kentek volna. Hiszen valami praktikus haszna volna a dolognak, nyilvánvaló ugyanis, hogy különösképpen a perverzitások a nemzetek szellemi nagyságával függnek össze: az asszirok akkor a legerősebbek, mikor a legbujálkodóbbak, az aranykorbeli görögöknél uri szokás volt James Chandler-eket tartani s nem ütközött meg rajta egy rendőrbiró sem, ugyanez áll a rómaiakról és a cserkeszekről. Ebből a szempontból tehát még haladást is lehetne kiszámítani, de ettől a vívmánytól még az ország legvérmesebb barátai-is meg fognak riadni. * *

*

*

6 Jósok. Amint egy esemény megtörténik, rögtön megszólalnak a jövendőmondók, az autentikus jósok, akik mindig biztosat jövendölnek, mert megtörténteket jövendölnek vagy olyanokat, amik okvetlenül meg fognak történni. Alig hullt le a beomlott campanile pora, mint nyári eső után a gomba egyszerre seregben üti föl fejét a sok, ha nem is százesztendős jövendőmondó, fölteszi az okuláréját és mult-jövőt és jövendőmultat jósol. Kiderül, hogy a hatalmas torony összeomlását már előre tudta mindenki, csak éppen a hatóság nem, no meg talán maga a torony, amely szombaton délelőtt még ugy állt, mintha száz esztendő múlva is állani akarna. De bezzeg megmondta az öreg mérnök Signor Vandresco már évek előtt, hogy ez lesz a vége a hatalmas campanilének: csakhogy

persze nem hallgattak rá, sőt a nagytudományu Ottó Wagner, a bécsi professzor azt is kijelenti, hogy a campanile sorsára jut az egész bűbájos Venezia is. Signor Vandresco' már megkapta a fáklyásmenetet a maga igazságáért és ki merné tagadni, hogy igazsága van Wagner professor urnák is, aminthogy az idő fényesen igazságot szolgáltatott azoknak is, akik Tisza Kálmán bukását látnoki ihlettel már a bukás előtt tizenöt esztendővel megjósolták. Mert jósolni nagyon könnyű, csak — megérni a jóslat beteljesülését, ez már nehezebb valamivel. Bizonyos, hogy nem a jó signor Vandresco volt az első, aki a campanile pusztulását megjövendölte, voltak elődei már ötszáz esztendővel ezelőtt is, tekintettel arra, hogy ezelőtt ötszáz esztendővel is már a hires torony régibb volt, mint ötszáz esztendős és tekintettel arra, hogy már sok ötszáz esztendővel ezelőtt is tudták, hogy semmi se tart örökké, még maga a campanile sem. Azok a jövendőmondók azonban nem érték meg a jóslásuk beteljesedését, Vandresco' ur megérte, aminthogy lesznek, akik a Wagner professzor jövendölésének valóra válását is megérik. Ám ugyanannyi határozottsággal, amennyivel ő a maga jóslását kinyilatkoztatta, ime én is megjövendölöm, hogy ezek között már nem leszünk se ő, se én, pedig életunt nem vagyok és a tanár urnák is kivánom, hogy a térdén lovagoltassa a dédunokáit. Bizonyos dolog, hogy egyszer elpusztul Velencze is, aminthogy elpusztult, ime, öreg tornya, de addig még nagyon sok jövendőmondó is elpusztul, kivéve azokat, akik nem száz esztendő elő, hanem akár csak egy perczczel utána jósolják meg a dátumát. A jövendőmondás csalhatatlan mesterség, tévedni legfölebb csak az időben lehet, már pedig az idő végtelen és egy pár ezer esztendő nála igazán nem számit. *

*

*

Spur János. Ez az az adófelügyelő, aki kiirta ajtajára, hogy minden polgárnak rendelkezésére áll bonyolódott adóügyei tisztázására, anélkül, hogy az illetőnek földkörüli utat kellene tenni a Vámházban. Az elsők egyike, aki a czopfot aszalni küldte; ő az a kivétel, mely megerősiti a szabályt, hogy az adóügyekbe bele lehet őszülni. Természetes, hogy előzékenysége révén mindenki rátalált hivatalában és Spur János azóta életét Íróasztala mellett tölti s ugy mondják, egy perezre nem tudott szabadulni az aktáktól. Legközelebb jubileumát üli annak, hogy lélekzetet vett. Érdemes tehát regisztrálni, hogy nemcsak az adóalanyok, hanem a megérdemelt kitüntetés is r á t a l á l t : Spur Jánost a pénzügyi tanácsosi czimmel dekorálták. Gyakorlatban már rég az volt, az elv pedig nem fog megártani neki.

IRODALOM. Egy o r v o s vallomásai. Az orvosi világban talán még sohasem volt reá példa, hogy egy könyv oly gyorsan megjárja a siker útjait, mint az orosz Weressaief munkája: Egy orvos vallomásai. A difteria ellen való szerűm fölfedezésének hire nem terjedt el olyan gyorsan, mint ezé a könyvé. Miután az eredeti kiadás megjelenését szinte páratlan fogadtatás koronázta, gyors egymásutánsággal bemenetelt talált a német és a franczia irodalomba és ma alig van orvos, aki .nem ismerné, de a nem-orvos olvasók között is kevés, aki ne hallott volna róla. Mintha az orvosi rend valami nagy és általános közszükséglete talált volna benne, kielégítést, százak és ezrek üdvözlik; amit mond, mintha több-kevesebb világossággal már minden orvos lelkén átvonult volna, mig a távolabb állókat, mintha valami magaslatra emelné, ahonnan messze kilátás nyilik az orvosi dolgok fogyatkozásainak áttekintésére. A szanaszéjjel meglevő, csirában maradt vagy nihilizmussá fejlődött orvosi öntudat-elemek összegezése adja

468 meg e könyv jelentőségét és hogy' a közönség szélesebb rétegeit is foglalkoztatja, onnan ered a veszedelmessége. Mint ahogy a mérget tartalmazó orvosságos üvegekre rá-, irják, hogy »az orvos kezébe«, ugy ettől a könyvtől is távol kellene tartani a laikusokat és ha már ez nem sikerül,.; jelentős, hogy ne maradjon megvilágositás nélkül. Mert Weressaief munkája veszedelmes volna, még ha az igazság jutna is benne kifejezésre, de kétszeresen vészé? delmes, mert az igazságnak az elfordítása. Ez a könyv körülbelül az orvostudomány csődjét hirdeti és az.ilyén tanitás kártékony, még ha a tényállás valósága tárulna is fel benne, mennyivel inkább az tehát, ha csak subiectiv érvényességül Még ha csakugyan oly tehetetlen volna is az orvoslás tudománya, amilyennek Weressaief mondja, nem lenne helyes ennek nyilvános hangoztatása, mert megfosztja .a gyógyitás mesterségét attól, ami segédeszközei között egyike a . legbecsesebbeknek: a betegnek az orvosi tudományba vetett bizalmától. Ez ugyan nincs felvéve a gyógyszerkönyvbe, de azért az orvosok gyakran élnek vele és hogy nem a légkevesebb eredménynyel, arra elég. bizonyságot .szolgáltat a gyakorlat a suggestió hatásaitól kezdve az egyszerű kenyérbél-pilulákkal elért javulásokig. A hit az, amely, itt is csodákat tehet és aki ezt .szétrombolja, tűzvészt gerjeszt a világosító szövétnek? kel. Ám Weressaief még rosszabb dolgot müvei. Ő csak gyújtogat, anélkül, hogy világositana. . Hibája olt gyökeredzik, hogy egy psychologiai pro? pessust a' tárgyi valóság mértékének vesz és a maga vívódásaiban a. tényék egyenértékű kifejezését látja. Nehéz és bonyodalmas müveleteknek tűnik fel különválasztani e kettőt: a külső tényeket a maguk mivoltában attól a formától, melyben az egyén lelkében reflektálódnak, különösen ha ez á processüs typikus és bizonyos időszakban kisebb-nagyobb mértékben talán minden orvosban ; megvan ; de ha megteszszük ezt a megkülönböztetést, nyilvánvalóvá lesz, hogy Weressaief szemrehányásai .nem az orvostudomány, hanem az orvosok ellen szólnak s ami találó van a könyvében, az .nem az orvosi kutatás' elitélése, hanem az orvosi kiképzés fogyatékosságaira. vonat? kőzik. Azok a dolgok amiket Weressaief elmond, igazak lehetnek, de a következtetés,.' amit levonhatunk belőlük, más, mint amelyhez ő jut és bár érthető, hogy ő a maga •balsorsáért a tudományt teszi felelőssé, az elfogulatlan vizsgálat ugy találja, hogy inkább ő a hibás, meg azok, akik hozzá hasonlók. . . . íme azonban, alig van kezdő orvos, aki ne volna hozzá hasonló és aki a maga pályáján több-kevesebb teljességgel meg nem ismételné azokat a tapasztalatokat, melyekről az orosz orvos panaszkodik. Mert Weressaief sorsa typikus. Az igazság szomjuhozásával és a tudomány erejébe vetett erős hittel kezd tanulmányaihoz, de hovatovább, minél inkább előrehalad, egyik kiábrándulás a másikat követi. A gyógyitás tudományát akarja, megtanulni és. a czél egyre nehezebbnek tűnik fel előtte, a legnehezebbnek pedig akkor, mikor megkapja diplomáját és kikerül az életbe. Lépten-nyomon gyengének.' találja magát a leküzdendő ellenféllel szemben és 'a fáradságos készülődés hiába történt fáradságnak látszik. É s ebben körülbelül minden orvos sorsa egyforma. A különbség csak annyi, hogy az egyikben inkább válik világosabbá, mint a másikban, az egyik szenved alatta, a másik önmaga .előtt is titkolja a dolgot; de szabad-e ebből, mint ahogy Weressaief teszi, az orvostudomány csődjére vonni következtetést? Hogy az orvosok gyöngék, egyértelmü-e ez _ az orvostudomány fizetésképtelenségének a beismerésével ? Ugy tetszhetik, mintha ennek a kettőnek a szétválasztása csak szavakkal. való játék volna. Végre is az orvostudomány az orvosokban v a n . és ha az orvosok

keveset érnek, az orvostudománynak" sem nagyobb az értéke; Nos, ez az okoskodás megállaná a helyét, ha minden orvos egyforma volná, ha nem volnának olyan orvosok, akik többet tudnak, mint mások, szóval: ha nem volnának jó orvosok. De ime, vannak és Weressaief könyve is szolgál egy csomó példával, .mikor másoknak; akik nála többet tudtak, sikerült a gyógyitás, amivel ő nem boldogult. Tehát mégis, nem áz orvostudományban van a hiba, hanem azok között vannak a hibások, akik gyakorolják. Bizonyos, hogy az orvostudomány még ugyancsak távol van a tökéletességtől, de-az is bizonyos, hogy attól az eséstől is távol van, ahol Weressaief látja. Nem tud mindent meggyógyítani, de többet tehet, mint amennyire Weressaief volt képes. Ha neki volna igaza, be kellene zárni a klinikákat, holott ellenkezőleg: a kiképzést kell intenzivebbé tenni. Mert. bár bizonyára nincs minden igazság nélkül, hogy a doktori diplomát ugyan az egyetem adja, de orvosnak születni kell: azoknak a bajoknak az enyészése, melyekből Weressaief a nihilismus felé következtet, a megszerezhető pozitív tudás minél teljesebb elsajátításához van kötve. Arról," hogy a mai egyetemi oktatás erre nézve mennyiben czélhoz vezető és mennyiben hiányos — lehetne beszélni; de a felől nem lehet kétség, hogy ha a tudomány tökéletlen is, a legnagyobb hiba mégis a munkásait terheli. Weressaief maga is önkénytelenül igazat . .ad, ennek a tételnek, mikor elmondja, hogy a gyakorlat kezdő éveinek kudarczai után visszatért az egyetemre és újból nekiállt a tanulásnak. A tovább búvárkodásnak,, a munkának a példája: ez könyvének az igazi és becses tanulsága; a többi vallomás legfeljebb érdekes és utbaigazitó adat, amelyek érvénye azonban megmarad az egyén — vagy mondjuk: az egyének — körén belül és nem ér át transcendens jelentőséggel a tudomány értékének vagy értéktelenségének meg.birálására-

S. E. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF.

• Az »Anker«, élet- és járadék-biztositó-társaság (Magyarországi vezérképviselőség: Budapest, VI., Deák-tér »Anker-udvar«) 1902. junius havában 'benyujtatott a társaságnál 8 0 4 ' ajánlat 4,274.052 kor. biztosított összegre és kiállíttatott 778 kötvény 3,971.775 korona összegre. — A január—junius havi időszak álatt benyujtatott 5063 ajánlat 27,430.641 koronára és kiállíttatott 4634 kötvény 24,251.325 kor.-ra. Károk és esedékessé vált elérési biztositások folytán eddig 236 m. K. fizettetett ki. — A haláleseti biztosításoknál A) osztalékterv szerint a nyeremény-osztalék az elmúlt évben az évi dij 25°/o-át tette ki. A vegyes és takarékpénztári biztositásnál B ) osztalékterv szerint az egyes biztositások fennállása óta befizetett összes dijak 3°/o-a, tehát fokozatosán emelkedőleg az egyes évi dijak 9, 1'2, 15, 18, 21, 24°/ 0 -a fizettetett ki nyeremény-osztalék gyanánt készpénzben. A társaság vagyona 1901. deczember 31-én 145 millió korona. Biztosítási állomány 511 millió korona. • Az »Első Biztosító Intézetnél Katonai Szolgálat Esetére O cs. és kir. Fensége József főherczeg védnöksége alatt* (Budapest, IV., Váczí-u. 34. sz. f. évi junius hóban 1,146.400 koronáról szóló belépési nyilatkozat nyújtatott be, s 1,135.190 koronáról szóló kötvény lőn kiállítva. A biztosított tőke tehát immár 43,901.777 koronára rug. Az intézet tudvalevőleg fiúgyermekek ' számára" biztosit tőkéket és járadékokat, a katonai szolgálat költségeinek fedezésére, illetve be nem soroztatés esetén ellátás czéljából' a nagykorúság idejére. Az üzemhaszon a biztosítottaké, s a besorozottak ezenfelül igen jelentékeny külön-jutalékban is részesülnek.

M e g j e l e n t i

Kóbor Tamás regénye:

BUDAPEST.

30 Ivnyl tartalommal. A r t 4 k o r . Megrendelheti A H É T kiadóhivatalában.

Budapest. 1902. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia

0 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 ^

bennlakással 100 t a n u l ó r é szére.

Az intézet f e l s ő k e r e s k e d e l m i i s k o l a i és k e r e s k e d e l m i a k a d é m i a i tagozatból áll. — A f e l s ő k e r e s k e d e l m i i s k o l a i tagozat alsó osztályába a tanulók a középiskola IV. osztályából vétetnek fel s a végzett növendékek a kereskedelmi pályán kivül az 1883 : I. t.-czikg alapján több hivatali pályára is illetékesek s az egyévi önkéntes szolgálatra jogosultak. Évi tandij 120 kor. — Az a k a d é m i a i tagozat rendes hallgatói közép- v. kereskedelmi iskolában érettségit tett ifjak. E főiskolai tagozat a keresk. szakismeretek mélyebb müvelése mellett, széleskörű közgazdasági és jogi ismereteket nyújt, nagy súlyt fektet a modern nyelvekre s arra törekszik, hogy hallgatói ugy a nemzetközi kereskedelemben, mint a közgazdaság magasabb állásaiban helyöket megállják. A hazai viszonyokra való tekintettel f a - é s g a b o n a k e r e s k e d e l m i szaktanfolyamokat tart fenn. Évi tandij 240 korona. — A b e n n l a k á s — internátus — a kényesebb igényeket is kielégítő modern berendezésű s a teljes ellátásért 800 korona fizetendő. — Részletes programmal szívesen szolgál az igazgatóság. —

STANDARD

P

D

N

P

Í

V

I

BUDAPEST,

%

uvilá utcza2

C K k C L i I i g- -

CS. ÉS KIR. UDVARI FÉNYKÉPÉSZ. *

0/

Kossuth Lajos-utcza sarkán.

FÉNYKÉPFELVÉTELEK^ Ízléses, művészies kivitelben. KÜLÖN OSZTÁLY KÜLSŐ, HÁZONKIVÜLI FÉNYKÉPFELVÉTELRE. 6S6€€E6E€S€6€€€€€66€6€€66€E66EE€E^

Vl/ VI/ VI/ VI/ VI/ VI/ VI/ VI/ VI> VI/ VL> VI/ VI/ VL/ VL> VI/

§

Villámhárítókat

É L E T B I Z T O S Í T Ó TÁRS.

EDINBURGHBAN, ANGOLHON.

Alapíttatott 1 8 2 5 .

FF fi\ FIS fi\ fis fis fis fis fis fis fis fis fis fis fis fis fis fis fis N> B

Alapíttatott 1 8 2 5 .

Magyarországi fiók: Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 4. Évi b e v é t e l 31.800,000 Kiutalt n y e r e m é n y r é s z e k ..... 1 7 0 . 0 0 0 , 0 0 0 Vagyon 249.300,000 Halálesetek folytán kifizetve 500.000,000

A STANDARD KÖTVÉNYEINEK NEVEZETESEBB ELŐNYEI:

Kétségtelen

korona. korona. korona. korona.

biztonság. _

Alacsony

kitűnő szerkezettel, szakszerű, szolid kivitelben, kezesség mellett; t á v i r d a - és t e l e f o n v e z e t é k e k e t minden czélra, v i l l a m o s v i l á g i t á s o k és e r ő á t v i t e l i t e l e p e k berendezését

dijak.-

Szabad világkötvények. — Kötvények érvényben tartása díjfizetések e l m u l a s z t á s á n á l . — —

Feltétlen fizetés

=

T ő k é s í t é s és elére megállapított visszaváltási érték. —

ö n g y i l k o s s á g esetében egyévi fennállás után. —

=

Díjtáblázatok

kivánatra

Szabad

Megtámadhatatlanság.

háboru-biztositás

küldetnek.

=

népfölkelök

részére.

olcsón eszközlik

=

lesz és egészségét ezáltal csak megerősíti, ha P I L U L E S A P O L L O - t használ. Ennek h a t á s a a növényből nyert >Vesiculosine«-ben rejlik. Ezek, az orvosok által jónak talált pilufák k a r c s ú v á teszik a termetet és nem hatnak kedvezőtlenül az egészségre, mint sok m á s készítmény. Nem hajtanak, hanem kőzvetetlenül hatnak a táplálkozásra és a zsiranyagsejtekre. A tulnagy elkövéredés gyógyításán kivül e PILULES APOLLO-k szabályozzák a test funkczióit, megHJitják az arczvonásokat és a testnek visszaadják a rugékonyságot és az erőt. Ez minden nő titka, ki karcsú és fiatal testalkatot akar. A P I L U L E S A P O L L O - k m a g u k mindkét nem számára, még a legkényesebb természetüeknek is, k e l l e m e s e k é s n e m á r t h a t n a k az e g é s z s é g r e . A körülbelül két havi kezelést könnyen lehet követni és a tényleges eredmény állandóan megmarad. (Tőrvény védi.) Üvegje utasítással 6 korona 4 5 fillér, bérmentesen, utánvéttel 6 korona 7 5 fillér. J . Katié g y ó g y sz. 5. P a s . W e r d e a u , P á r i s I X . — Egyedüli r a k t á r Magyarország és A u s z t r i a részére: T Ö R Ö K J . gyógyszerésznél B u d a p e s t , K i r á l y - u t c z a 12.

DECKERT és HOMOLKA = \ ™ l i £ utcza 88. sz. Raktár: V. kerület, Dorottya-utcza 8. szám.

í r •K A á l l ^ é á j • ^ f l j l g a U P

Kérjenek

dobozokat

G A N Z

az „ UNION DES FABRICANTS"

Prospektusok, képes árjegyzékek és költségvetések

•• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

• •

A |_|

Előfizetési ára: egy évre 20 K., félévre 10 K. — Szerk. és kiadóhiv. VIII., Rökk Szilárd-utcza 18.

pecsétjével.

Általánosan ismeretes,

é s T A R S A

VASÖNTÖDE É S GÉPGYÁR

RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

BUDAPESTEN. Ajánlanak mindennemű v a s - , aczél- és f é m ö n t v é n y e k e t építkezési és gépészeti czélokra, v i z v e z e t ö c s ö v e k e t , s z i v a t t y ú k a t , l e c s a p o l ó - és ö n t ö z ő - z s i l i p e t , k é s z ü l é k e k e t a belvizek l e e r e s z t é s é r e . A helyi viszonyok szerint szerkesztett t u r b i n á k a t , őrlőhengereket, kéregöntetü hengerekkel és malomberendezési czikkeket. Z s i l i p e k e t bármily nagysagban és bármily rendszer szerint. A l a g c s ö v e k e t , z á r k é s z ü l é k e k e t , c s ő - és kapuzsillpekhez, czölöpveró gépeket, anyagszállitő kocsikat. Alló vagy fekvő g á z - és p e t r o l e u m - m o t o r o k a t , egy vagy két hengerrel és mindennemű z ú z ó g é p e k e t . Mechwart-féle f o r g ó g ő z - é s p e t r o l e u m e k é k e t . V i l á g í t á s h o z vagy g é p e k h a j t á s á h o z s z ü k s é g e s v i l l a m o s s á g o t bármely távolságra elvezető d y n a m o g é p e k e t .

hogy a szépség elérésére, tökéletesítésére es fentartására a leg• kitűnőbb és legbiztosabb a •

FÖLDES-FÉLE

H d R Q I T QRETIE A r a 2 korona, k i s tégely 1 korona. — SZAPPAN 70 fillér. — P Ú D E R 1.20 K . — ARCZVIZ 1 K. Készítő:

Földes Kelemen gy ógysz. Aradon. Kapható minden gyógyszertárban. F ő r a k t á r a k B p e s t e n : TÖRÖK J . gyógyt., Király-u. 12 és Dl. EGGER »Nádor« gyógytára, Váczi-körut 17.

Városi irodánk: IV. ker., Kossuth Lajos-utcza 18. szám.

ercur-bank és válíó-üzlef

díjmentesen.

részv.-fárs.

BUDAPEST IV. ker., Váczi-utcza 37. ^ (Saját ház.):

ÉRTÉKPAPÍROK

Takarék betétek:

vétele és eladása a napi árfolyam szerint. ••

••

KÖLCSÖNÜK értékpapírokra a legelőnyösebb feltételek mellett. * * * * * * * * *

MAGYAR

KIRÁLYI

ÁLLAMVASUTAK. Több

Háló-, étkező- és buffet-kocsik közlekedése

száz

kiváló

orvos

ajánlja

K Rá Is vSá nTy vÁí zL Y

a magyar kir. államvasutak vonalain.

LEGYEN

Háló-kocsik.

MINDENNAPI

ITALOD!

Vidékre pontosan szállít a Lukácsfürdő-kutvállalat igazgatósága.

Budapest kel. p.-udv.: Bécsbe indul L/m. Bruckon át éjjel 10 óra 40 p.-kor, Bécsbe érk. regg. 6 ó. 20 p.-kor a 12. számú vonattal. Bécsből ind. éjjel 10 órakor, Budapestre érk. regg. 6 ó. 40 p. a 11. sz. vonattal. — Brassóba ind. este 9 ó. 15 p., Brassóba érk. d. u. 2 ó. 9 p. az 502. sz. von. Brassóból ind. d. u. 2 ó. 45 p., Budapestre érk. regg. 7 ó. 50 p. az 501. sz. von. — Bukarestbe indul (Arad, Piski, Predeálon át) d. u. 2 ó. 15. p.-kor, Predeálra érkezik regg. 6 ó. 26 p.-kor, Bukarestbe érkezik d. e. 11. ó. 10 p. a 602. sz. vonatttal. Bukarestről ind. d. u. 5 ó. 40 p., Predeálról ind. este 9 ó. 12 p.-kor. Budapestre érkezik d. u. 1. ó. 10 p.-kor a s alkalmat nyujtunk tisztességes, ambicziózus és erélyes emberek601 sz. von. — Piskire ind. éjjel 10 órakor, Piskire érk. d. e. 10 óra 56 p.-kor a 608. sz. von. nek, hogy maguknak állandó és jövedelmező pozicziót teremtsenek. Piskiról ind. d. u. 4 ó. 12 p.-kor, Budapestre érkezik regg. 6 ó. 10 p.-kor a 607. sz. vonattal. — Fiúméba (Dombovár, Zágrábon át) indul d. u. 3 órakor, Fiúméba érkezik regg. 6 óra 20 perczkor az 1004. sz. vonattal. Fiúméból ind. este 6 órakor, Budapestre érk. regg. 8 ó. 30 p. az 1003. sz. vonattal. — 4 Zágrábba (Dombováron át) ind. este 8 ó. 30 p., Zágrábba érk. d. e. 9 óra 15 p. az 1006. sz. vonattal. Zágrábból indul este 7 ó. 39 p., Budapestre érk. reggel 8 óra 10 p.-kor az 1005. számú vonattal. — Iglóra (Kassán át) indul este 8 ó. 10 p., Iglóra érk. reggel 7 óra 28 p. az 1510. sz. vonattal. Kassáról ind. regg. 5 óra 15 p. Iglóra érk. 7 óra 28 p.-kor a 8. sz. vonattal. Iglóról indul este 9 óra 5 p.-kor, Budapestre érk. regg. 8 óra 15 p.-kor a 7. sz. vonattal. Kassáról ind. éjjel 11 óra 40 p-kor, Budapestre érk. reggel 8 óra életbiztositótársaság több m i n t 15 perczkor az 1509. számú vonattal. — P. Felkára indul éjjel 10 ó. 40 p. P. Felkára érk. •egg. 6 ó. 55 p. az 1506 sz. vonattal. Kassáról indul éjjel 4 ó. 25 p , P. Felkára érk. regg. 6 ó. 600000 k ö t v é n y t u l a j d o n o s t számlál, 55 p. a 10 sz. vonattal. P. Felkáról indul este 10 órakor, Budapestre érk. regg. 6 óra 55 p. kik: több m i n t 6738 millió koronát i 9 sz. vonattal. Kassáról indul éjjel 12 óra 35 perczkor, Budapestre érk. regg. 6 ó. 55 p.-kor íz 1505 sz. vonattal. — Máram.-Szigetre (Szolnok, Debreczenen át) ind. este 7 óra 5 perczkor, biztosítottak. fláram.-Szigetre érkezik d. e. 9 óra 48 perczkor az 1706. számú vonattal. Máram.-Szigetről ndul d. u. 3 ó. 52 p.-kor, Budapestre érkezik reggel 5 óra 45 perczkor az 1707. sz. vonattal. — A magyar társadalom legjobb rétegeiből körülbelül (onstantinápolyba indul d. u. 2 ó. 40 p.-kor, Konstantinápolyba érk. regg. 7 óra 14 p. a 5000 ember váltott New-York-kötvényt 60 millió 104. számú vonattal. Konstantinápolyból indul este 8 órakor, Budapestre érk. d. u. 1 óra 5 korona összegben. erczkor a 903. számú vonattal. Biztosítási módozataink a legelőnyösebbek! Budapest nyug. p.-udv.: Bécsbe indul Marcheggen át éjjel 10 órakor, Bécsbe érkezik sggel 6 óra 32 perczkor a 118. sz. vonattal. Bécsből indul éjjel 10 óra 55 p.-kor, Budapestre Kötvényfeltételeink a legliberálisabbak ! rk. regg. 7 óra 45 p.-kor a 117. sz. vonattal. — Bukarestbe (Temesvár, Verciorován át) indul Magyarországi képviselőség: . u. 2 óra 30 perczkor, Verciorovára érk. éjjel 1 ó. 20 p.-kor, Bukarestbe d. e. 11 ó. 40 p.-kor 704. számú vonattal. Bukarestből indul d. u. 5 óra 55 perczkor, Verciorováról éjjel 2 óra 8 perczkor, Budapestre érkezik d. u, 1 óra 25 perczkor a 703. számú vonattal. — Temesvárra idul éjjel 10 óra 10 p.-kor, Temesvárra érk. regg. 5 óra 20 perczkor a 706. számú vonattal, segédről ind. éjjel 2 órakor, Temesvárra érk. regg. 5 óra 20 p.-kor a 710. sz. vonattal, emesvárról indul éjjel 9 óra 35 p.-kor, Budapestre érk. regg. 7 óra 15 p. a 709. sz. vonattal, ravicára indul este 10 óra 10 perczkor. Oravicára érkezik d. e. 10 óra 8 perczkor a 706 sz. mattal. Oravicáról indul d. u. 4 óra 12 p. Budapestre érkezik regg. 7 óra 15 p. az 5401 . vonattal. 1 Csak I. osztályú menetjegy mellett vehető igénybe.

Jyfun/^atár^at^at

f^ere^ün/^

NEW-YORK

BUDAPEST, NEW-YORK PALOTA.

Mattoniféie Erzsébet sósfiirdő

BUDAPEST — (BUDÁN). (Villamosvasúti állomás.)

A háló-kocsi pótjegyek árai. Budapest kel. p.-udv.: Bécs vagy viseont I. oszt. 9 kor. 60fii.,II. oszt. 7 kor. 20fii.— assó vagy viszont I. oszt. 14 kor. 40fii.,II. oszt. 10 kor. 80 fillér. Kolozsvár vagy viszont oszt. 9 kor. 60 fii., II. oszt. 7 korona 20 fillér. Kolozsvár-Brassó v. viszont nappal I. oszt. kor. 80fii.,II. oszt. 3 kor. 6Qfii.— Bukarest v. viszont I. oszt. 17 kor. 40 fill. Predeal v. izont I. oszt. 14 kor. 40 fill, Brassó vagy viszont I. oszt. 14 kor. 40 fill. II. oszt. 10 kor. fill. Arad v. viszont nappal I. oszt. 4 kor. 80 fill. II. oszt. 3 kor. 60 fill. Piski v. viszont oszt. 9 kor. 60'fill. II. oszt. 7 kor. 20 fill. Arad —Bukarest v. viszont I. oszt. 13 kor 60 fill. ad—Predeál vagy viszont I. oszt. 9 kor. 60 fill. Arad—Brassó vagy viszont I. oszt. 9 kor. fill. II. oszt. 7 kor. 20 fillér. — Fiume vagy viszont I. oszt. 12 kor., II. oszt. 9 kor. Zágráb viszont I. o. 9 kor. 60fii.,II. o. 7 kor. 20fii.Zágráb v. visz. nappal I. o, 4 kor. 80fii.,II. o. tor. 60fii.Zágráb—Fiume v. viszont I. o. 9 kor. 60fii.,II. o. 7 kor. 20fii.— Igló v. viszont 5. 9 kor. 60fii.,II. oszt. 7 kor. 20 fii., Kassa vagy viszont I. oszt. 9 kor. 60fii.,II. oszt. torona 20 fillér. — Popréd-Felka vagy viszont I. oszt. 9 korona 60 fillér, II. oszt. 7 korona fillér. — M.-Sziget vagy viszont I. oszt. 12 kor., II. oszt. 9 kor. Királyháza vagy viszont oszt. 9 kor. 60 fii., II. oszt. 7 kor. 20 fillér.' — M.-Sziget—Szolnok vagy viszont I. oszt. kor. 60 fillér, II. oszt. 7 kor. 20 fii. — Belgrád v. viszont I. oszt. 6 kor., II. oszt. 4 kor. fii. Konstantinápoly v. viszont I. oszt. 29 kor., II. oszt. 21 kor. 25 fillér. Budapest nyug. p.-udv.: Bécs v. viszont I. oszt. 9 kor. 60fii.,II. oszt. 7 kor. 20 fillér. :arest v. viszont I. oszt. 16 kor. 60 fillér. Orsova v. viszont I. oszt. 9 kor. 60fii.,II. oszt. or. 20 fillér. Temesvár v. visz. I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fillér. Temesvár /iszont nappal I. oszt. 4 kor. 80fii.,II. oszt. 3 kor. 60 fillér. Temesvár—Orsova v. viszont szt. 4 korona 80 fillér, II. oszt. 3 kor. 60 fillér. Temesvár—Bukarest vagy viszont I. oszt. kor. 80 fillér. Oravica v. viszont I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kori 20 fill. A hálókocsik csak I. vagy II. oszt. menetjegyekkel biró utasok által — megfelelő pótjegy ása mellett — használhatók.

ekötési í b l á k

&

&

H É T eddig megjelent

szes köteteihez y évfolyam két kötet) etenkint 2 kor. 60 fii. eges beküldése után, tómentesen kaphatók Í É T kiadóhivatalában r* Budapest. * * * * I., Rökk Szilárd-u. 18.

Meglepő gyógyhatással bir különösen n ő i b a j o k b a n , továbbá : alhasi és általános vérbőségben, verőczéri pangások esetén, máj- és lépbajokban, aranyérben,

stb. — Idény április 15-től szeptember végéig. 65 fürdőszoba. Számos, kellően berendezett, kényelmes vendégszoba. Vendéglő mérsékelt áru ételek- és italokkal. Rendelő főorvos:

Df. POLGÁR

EMIL.

H1RDETESEK felvétetnek „A H É T " k i a d ó h i v a t a l á b a n

B u d a p e s t , VIII., R ö k k Szilárd-utcza 18. s z .

Miként lehet szép idomokhoz jutni? A szép mell egyike a női szépség legelőkelőbb kellékeinek s azzal a természet nem igen pazarkodik. — A hölgyek örömmel fognak tudomást venni arról, hogy létezik egy teljesen ártalmatlan szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben a tekintetben ne fukarkodjék. Ezen, a párisi előkelő hölgyvilágban előnvösen ismert szer a Hatie-féle PILULEs ORIENTALES alkalmazása, mely a legelőkelőbb párisi - , i - . v a ss ttenvleg orvosoktól ajánlva birjak azon tula' tulaje n y | e g bírják donságot, hogy aa mellet fejlesztik, ruganyossaruganyoss: gát elősegítik, a szöveteket erősbitik, a vállcsontok kiszögelését eltüntetik az által, hogy a mell idomainak általában teltséget kölcsönöznek. Hatása abban áll, hogy az ételek hízó alkatrészeit elősegítik s azok a mell környékén ülepednek le. Az egyszer elért eredmény minden külön kezelés nélküf megmarad. A Katié-féle PILULES ORIENTALES eltelő hatása folytán szép, üde arczbórt és fiatal

kinézést kölcsönöznek és az egész testet fiatalítják. - Minden természethez alkalmazkodnak, a fiatal, fejlődő leány épugy hasznaihatja, mint a kifejlett asszony es semmi körülmeny között nem ártalmas. T ö r v é n y i l e g védett v é d j e g y . A k ö r ü l b e l ü l 2 h ó n a p i g "tartó g y ó g y m ó d h o z k ö n n y e n lehet a l k a l m a z k o d n i a n é l k ü l , hogy a m e g s z o k o t t é l e t m ó d o t a, legcsekélyebben m e g kellene v á l t o z t a t n i . Ára egy doboznak, használati utasítással, 6 kor. 4 5 till. (Szétküldés bérmentve, titoktartas mellett.) Utánvétellel 6 kor. 7 5 fillér. Ne f o g a d j u n k el oly dobozt, a m e l y e n nincsen az UNIO-védjegy s a m e l y a czimkén következő f e l i r a t o t n e m t a r t a l m a z : J . P a r t i é Pharmacien, 5., F a s s a g e V e r d o a u , P a r i s . F ó r a k ' í r Magyarország és Ausztria részére: TÖI ÖK J. g y ó g y s z , Budapest, Királyntn.B ,*>