evangélikus hetilap
Ára: 250 Ft
76. évfolyam, 1. szám g 2011. január 2. g Az esztendő első vasárnapja
A 2011. év igéjével kívánunk minden kedves olvasónknak áldott új esztendőt:
„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21)
ÚJÉV ÜNNEPE MT 7,2427
Otthon, édes otthon A jól ismert ikerpéldázat erőteljes képei könnyen érthetőek. A házépítésnél az alap fontosságát senki sem kérdőjelezi meg. Akár mint egykor, Jézus korában sziklát kerestek alapul, akár a mai technológiával, erős betonból készítik a fundamentumot – az épület jövője már az alapozásnál eldől. Aki itt akar spórolni, rosszul jár. Amit az alapozásnál elmulasztunk, később nem pótolható. Ugyanez a helyzet életünk házának építésénél. Mindenki szeretné ezt a „hajlékot” is biztos alapra építeni. Annak az embernek, akinek élete biztos alapokon áll, van tartása, az mások számára is megbízható. A biztos alapok nélkül élő emberben azonban nem lehet megbízni, hiszen nála sosem lehet tudni, hányadán is állunk vele. Önmagának is teher, másnak meg akár veszélyes is lehet. Jézus Urunk igéi biztos alapot vetnek életünk házának. Ezért veszünk részt istentiszteleteken, ezért hallgatjuk az igehirdetéseket. Az igehallgatás a gyülekezet közösségében erőt ad keresztény életünk hétköznapjaihoz. Újévi igénkkel kapcsolatos nehézségeink akkor kezdődnek, ha tisztázzuk, hol is található az evangéliumban. A Hegyi beszéd zárószakasza a kettős példázat. A Hegyi beszédé, amely a boldogmondásokkal kezdődik, amelyek azoknak ígérik a mennyek országát, akik lelkileg szegények, és akiket az igazságért üldöznek. Más igék is eszünkbe jutnak a Hegyi beszédből. Különösen is nyugtalanító, ami az 5. fejezet végén olvasható: „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.” (Mt 5, 39–42) Ezek azok az igék, amelyekre a példázat utal: Aki hallgatja ezeket és cselekszi, az hasonló az okos emberhez, aki sziklára építette házát. Sok kortársunk éppen fordítva gondolja, és olykor talán mi magunk is így vélekedünk: csak próbáljon valaki eszerint élni, mi lesz vele?! Aki nem áll ellen a gonosznak, azt eltiporják, kihasználják, tönkreteszik. Hová is jutnánk, ha nem védenénk
magunkat, ha hagynánk magunkat, amikor bántanak? Az a fundamentum, amelyet Jézus kínál, minden biztonságunkat elveszi! Vajon Jézus nem így gondolta? E feltételezést nem tudjuk bizonyítékokkal alátámasztani. Viszont a kereszténység történetében voltak kísérletek arra, hogy Jézus igényét hatástalanítsák. A középkorban elterjedt álláspont volt, hogy a Hegyi beszéd csak a nagyon kegyes emberekre, például csak a szerzetesekre érvényes. A többi kereszténynek elég csak a Tízparancsolatot megtartani. Evangélikus teológusok is vélekedtek úgy, hogy a Hegyi beszéd nem érvényes azokra, akik másokért hordoznak felelősséget, akár szülőként, akár egy-egy közösség vezetőjeként. De Jézus semmi ilyesmiről nem beszél. Sőt életével és halálával mutatta meg, hogy milyen komolyan gondolja, amit mondott. Rajta látjuk, hova vezethet, ha valaki Jézus szavai szerint él: szenvedés, mások értetlensége és a kereszthordozás lehet az osztályrésze. Természetesen közelebb áll hozzánk az, amit egészséges emberi logikának szoktak nevezni: Ahogy te nekem, én úgy neked. Nagyon gyakran ez a szabály irányítja cselekedeteinket. Ez a teljesen normális és magától értődő. És mégis, az ilyen, a kölcsönkenyér visszajár elv alapján aratott diadalok után megkeseredik az ember szájíze, és a győzelem öröme sem az igazi. Időnként megtörténik a csoda, hogy valaki Jézus igéjétől szíven találva követi is őt. Odatartja a másik arcát is. S talán arra is ütést mérnek. De lehet, hogy az ellenfél is megdöbben, elgondolkodik, és megáll az újabb ütésre emelt kéz a levegőben. Átvitt értelemben is szerezhetünk ilyen tapasztalatokat. Lehet, hogy újabb sebeket kapunk, de megtörténhet az is, hogy megértés és bizalom születik ott, ahol addig visszautasítás és ellenségeskedés uralkodott. A kockázat megmarad, mindkét folytatás lehetséges: a kudarc vagy az új kezdet két ember között. Aki hallgatja beszédemet és cselekszi – mondja Jézus –, az hasonló az okos emberhez. Igen, éppen azoknak, akik rendszeres igehallgatók, nekünk van szükségünk erre a figyelmeztetésre, hogy az igehallgatást az engedelmességnek, a cselekedeteknek kell követniük.
AZ ÜNNEP IGÉJE
De ne feledkezzünk el a dolog másik oldaláról sem! Nincs keresztény élet, engedelmesség igehallgatás nélkül! A cselekvés, amelyet Jézus Krisztus életünk fundamentumának ajánl, nem magától születik. Újra és újra szükségünk van a figyelmeztetésre, bátorításra, az evangélium erőinket felszabadító üzenetére. Aki hallgatja beszédemet és cselekszi – mondja Jézus –, az hasonló az okos emberhez. Persze környezete ostobának tartja, ha önként többet ad, mint amit elvárnak tőle, ha védtelenné teszi magát, és nem áll ellen a gonosznak. De hát nem ugyanez történt a Mesterrel is? A hozzátartozói mondták róla, hogy magánkívül van. Szavaitól pedig megdöbbentek az emberek. Pedig éppen ezek azok a szavak, amelyek megváltoztatták az embereket, és előbbre vitték a világot. Az új esztendő első prédikációs alapigéjében nem egyéves szavatosságú ígéretet kapunk. Életünk sziklára lesz alapozva, ha engedelmeskedünk Jézus Krisztus igéjének. Ugyan sziklák nem leszünk, amelyek soha meg nem inognak, mert az ő szavának való engedelmességnek az igehallgatásból kell majd mindig újra megszületnie, és minden egyes alkalommal össze kell szednünk a bátorságunkat, hogy szavára hallgatni tudjunk. Talán még az az érzés is megkörnyékez majd bennünket, hogy így elveszítjük lábunk alól a talajt. Pedig csak ha minden önbiztosítási szándékot feladunk, akkor fogjuk megtapasztalni, hogy ő maga tart és hordoz bennünket. g Ittzés János
Imádkozzunk! Kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy kivezettél az óévből és megajándékozol az új esztendővel bennünket. Győzd meg igéddel szívünket, hogy megértsük, a te örök szereteted életünk alapja. Add, hogy megújult életű tanítványaidként élhessünk kegyelmed új esztendejében szent neved dicsőségére, embertársaink javára! Ámen.
Jézus harcolni és győzni jött g Szeverényi János
Az új esztendő igéjére mondhatná valaki, hogy szép gondolat, most már csak azt kell eldönteni, hogy mi a rossz, és mi a jó; ki az, aki ezt megmondja? Valóban nagy kérdés ez felbolydult, erkölcsi, etikai szempontból kaotikus korunkban. A majd háromezer évvel ezelőtt élt Ézsaiás próféta ezt írta: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz…” (Ézs 5,20) Korunk szellemisége pedig büszkén hirdeti: nincs abszolút érték, amelyhez viszonyulnunk lehetne. Mindenki maga dönti el, hogy számára mi a követendő. Megjegyzem, így is néz ki a „fehér civilizáció”. Amikor az ember félredobja, relativizálja vagy egyenesen kineveti az egyetemes értékeket, kiszolgáltatja magát döntései következményeinek. Védtelenné válik a szerelme, házassága, családi és társadalmi élete. Védtelenné válik a magát szuverénnek tartó embertársától is, akinek szintén nincsenek erkölcsi korlátai. Ennél még félelmetesebb és józanítóbb, hogy Isten engedi az embert a maga döntései szerint élni: „Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket.” (Róm 1,25–26) Az évet kezdve gondolkozzunk el azon, hogy mi hitünk, életünk, egyházunk alapja! Van-e valamilyen biztos pont, amelyhez viszonyulunk? Ahogyan néhány évvel ezelőtt az Európai Unió alkotmányával kapcsolatban, úgy hazánk újrafogalmazott alapokmányával kapcsolatban is folyik a vita: szerepelhet-e egy 21. századi alkotmány preambulumában, előszavában a kereszténység mint az elmúlt ezer év történelmének meghatározó szellemi alapja? Mivel az újkor elválasztotta az egyházat az államtól, tudjuk, nem lehet kizárólag a bibliai tanítás alapján törvényeket alkotni. Ugyanakkor kérdésként merül fel azok felé, akik szívesen elvetnének minden tízparancsolatos és jézusi elvet, tanítást, hogy ha valóban az ember szabad döntése szerint dől el, hogy mi a jó, és mi a rossz, akkor ki vagy mi fogja megvédeni a szerelmet, családot, szülőket, az életet és a tulajdont. Ugyanis a félretett Tízparancsolat
nagy része ezekről szól: tiszteld apádat és anyádat, ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne kívánd a más tulajdonát. Meg kell vallanunk, hogy akkor leszünk erkölcsi szempontból igazán érzékenyek, amikor minket ér a kár. Olyankor törvényért kiáltunk. Talán érdemes mégiscsak a népek apostolára hallgatni: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” A győzelmet pedig feltételezi a jó és rossz közötti különbségtétel és a szabályszerű küzdelem. A jóakaratú emberek szeretnének külső békében, bizalmi légkörben, csatározások nélkül élni a világban és az egyházban. Némelyek valami nagy összhangban, harmóniában reménykednek. Érthető ez a vágy, de erre a keresztények nem kaptak ígéretet. Jézus Krisztus ebbe a világba harcolni és győzni jött: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3,8b) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Aki az Úr követését kompromisszumokkal, két úrnak való szolgálással, mindenkinek tetszeni akarással próbálja gyakorolni, az áruló. Elárulja a Megváltót, aki maga az igazság. Békét ebben a világban csak a szívünkben, személyiségünk központjában érezhetünk, élhetünk meg. A békesség előzménye bűneink, kiegyezéseink feladása, kereszthez vitele, a bűnbocsánat, szabadulás és újjászületés átélése. Érdemes Lutherra figyelnünk: „Ha tehát keresztyének akarunk lenni, biztosan számítanunk és készülnünk kell arra, hogy ellenségünk lesz az ördög valamennyi angyalával és a világgal együtt, akik mind bántanak és keserítenek minket. Mert ahol Isten igéjét hirdetik, befogadják vagy hiszik, és gyümölcsét termik, ott nem hiányozhat a gyönyörűséges szent kereszt sem. Ne is gondoljon arra senki, hogy nyugodalmasan élhet. Sőt kockáztatnia kell mindenét a földön: javait, becsületét, házát és gazdaságát, feleségét és gyermekét, testét és életét.” Az új év igéjének környezetében írja Pál: „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz…” (Róm 12,9) Kívánom mindannyiunknak, hogy győzzön Jézus bennünk.
A szerző egyházunk országos missziói lelkésze
2 e 2011. január 2.
Oratio œcumenica Menyei Atyánk, köszönjük neked az új esztendő első vasárnapját. Szereteted hordozott bennünket az elmúlt évben, hűséges szeretetedben bízva indulunk az elkezdődött 2011. évbe is. Félünk az ismeretlen jövőtől, megkísért minket az aggódás. Ezért kérünk, erősítsd meg hitünket, hogy minden gondunkat reád hagyjuk! Könyörgünk a világ jövőjéért. Bűneink rontják meg teremtésedet. Mohóságunk miatt környezeti katasztrófák sújtják, szennyezetté lett a föld, a vizek, a levegő, pusztulás fenyegeti az élővilágot. Segíts meg, hogy felelősen gondoljunk teremtett világodra, amelyet reánk bíztál, hogy őrizzük és műveljük! Könyörgünk az emberiség jövőjéért. Bűneink rontják meg az emberi együttélést. Önzésünk, hatalmi vágyaink ellenségeskedést, háborúkat szítanak a népek és népcsoportok között. Szemben állnak egymással a politikai pártok, nem a köz javát, hanem saját érdekeiket képviselik. Segíts meg, hogy össze tudjunk fogni a jóért, a mindenki számára élhető jövő megvalósításáért! Segítsd meg népünket és kormányzatunkat is, hogy országunk felemelkedjen! Könyörgünk a legkisebb közösségekért, a családokért, amelyeket szintén bűneink rombolnak. Te segítőtársul adtad egymás mellé a férfit és a nőt, hogy a házasságban egy test legyenek, és együtt neveljék fel gyermekeiket. Mi azonban képtelenek vagyunk a szeretet egységében élni, folyamatosan kihasználjuk és megbántjuk egymást. Segíts, hogy megbocsássunk egymásnak, és jóvátegyük azt, amit elrontottunk. Add meg, hogy gyermekeink a családok szeretetének biztonságában növekedhessenek fel! Könyörgünk népedért, az egyházért. Megosztottak vagyunk, és nem tudjuk betölteni küldetésünket. Teremtsd meg gyermekeid egységét az egy Úrban, Jézus Krisztusban való hit közösségében. Tölts be minket Szentlelkeddel, hogy életünk tükrözhesse világot átölelő, békességet adó és üdvözítő szeretetedet! Könyörgünk azokért, akik szorongva néznek az új esztendőbe, mert gondok terhelik őket. Könyörgünk a reménytelenekért, a csüggedtekért és a kilátástalanságban élőkért, a betegségben szenvedőkért; mutass számukra kiutat, és erősítsd meg lelküket! Add meg mindnyájunknak ebben az esztendőben is a veled való életközösség éltető erejét, Jézus Krisztus, a mi Urunk által, akinek nevében bizalommal fordulunk mindennap hozzád! Ámen.
forrás
Ú J É V U TÁ N I E L S Ő VA S Á R NA P M T 1 8 , 1 5
A VA S Á R NA P I G É J E
A gyermekek éve A versenyszellemet a génjeinkben hozzuk magunkkal. Valószínűleg ezért is olyan idegen az ember számára – korunkban ezt különösen is érezzük – a jézusi gondolkodásmód. Ki a nagyobb? – kérdezik a Jézushoz forduló tanítványok. Jézus azonban nem száll bele a furcsa, „emberkedő” játékba, hanem kilépve a megszokott gondolkodásmódból a gyermekekre mutat, s hozzáfűzi: „…ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be az Isten országába.” Igen, Isten világában más rend van, mások a játékszabályok, mások az irány vo na lak (tren dek). A mennyek országában nem „trendi” az egymást lenyomó magatartás, nem lehet a másikon keresztülgázolva érvényesülni. Ahhoz, hogy Isten birodalmába bejussunk, nem nagynak kell lenni, hanem elég kicsinek. „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…” – egy életre szóló feladat megérteni a jézusi titkot. Jézus nevében indulunk – egy új év első napjaiban és első vasárnapján ez az ősi jelmondat a keresztény emberek számára a vezérgondolat. Az új esztendőben azonban tudnunk kell, hogy Jézus nevével nem lehet egymás legyőzését, a másik ellenfélnek tekintését, netán a másikon átgázolást választani. Jézus nevében indulni, élni és érkezni azt jelenti, hogy Isten (a mi Atyánk) gyermekei vagyunk. Számítógépem bejelentkezési oldalára odatettem egy gyermekkori képemet. Nem azért, mert olyan megragadó lenne az a félénk pillantású, lapátfülű, ijedt kisgyermek – egykori önmagam –, hanem azért, mert ez emlékeztet arra, hogy ne
akarjak „felnőttkedni”. Deres hajjal, őszülő szakállal is gyermek vagyok. Drága szüleim gyermeke, s mindenekelőtt mennyei Atyám gyermeke. Nem mindig sikerül. De próbálkozom. Szeretnék gyermek maradni, szeretnék újra gyermek lenni. „Ha nem lesztek…” Mit is jelent ez? Töprengek a szó igazi értelmén. Mire is gondolhatott Jézus? Bizonyára nem arra, hogy a gyermekek jók, ártatlanok, hibátlanok (micsoda idealizmus volt ezt hinni… és még azt is hozzátették, hogy a nevelés, a világ ront az eredetileg jó gyermeken…). A gyermeki lelkesedésre gondolhatott a Názáreti? Arra, hogy az emberpalánták még tudnak lelkesedni, belefeledkezni, játékukat komolyan venni? Ahogy nőnek, elvesztik ezt a természetes képességüket, s az évek számával növekszik a cinizmus, a szkepticizmus, a flegma gondolkodás és viselkedés, vastagodik a bőr az arcon, és már nem nagyon dob fel semmi! Milyenné kell válnunk, milyenné kell visszaformálódnunk (reformálódnunk), ha a mennyek országára pályázunk? „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be…” Én szeretnék odakerülni, én szeretnék bejutni, én szeretnék ott lenni! A gyermek attól gyermek, hogy kicsi, ezért rászorul a nagyokra. Az Isten gyermeke attól gyermek – és így várományosa a mennyek országának –, mert kicsi, és rászorul a nagy Istenre! Felnőtté akkor válunk, ha önálló életet kezdünk, nagynak akkor érezzük magunkat, amikor úgy gondoljuk, már mindent megtehetünk, és képesek is vagyunk mindent megten-
ni. Azután jön a kijózanodás, és kiderül, hogy csak illúzió az önállóság, önáltatás a cselekvőképesség, mert annyi minden befolyásol, oly sok minden determinál. Nem vagyunk a magunk urai. S ha nem az Isten gyermekeiként, Isten uralma alatt élünk, hát akkor más gyakorolja – mostohaként – a gyámságot felettünk. Itt a nagy dilemma: Isten gyermekeiként élni – vagy más erőterében látszatszabadságban, látszatmozgástérrel, látszatlehetőségekkel. „Ha meg nem tértek” – hangzik Jézus szava. Ha csupán arra gondolunk, ez feladat, amelyet teljesíteni kell, akkor rájövünk, hogy ez megoldhatatlan. Mi magunktól megtérni nem tudunk. Kevés hozzá az erő, híján van hozzá az energia. Aki megtérésre hív, maga is tudja ezt. Csak az Isten erejével, csak a mennyei Atyára való gyermeki ráhagyatkozással lehet a próbálkozásból eredmény, a megtéréskísérletből Istenhez (haza)érkezés. A gyermek azonban egyben biztos lehet: az atyai ház ajtaja nyitva, vissza lehet térni, haza lehet menni. Isten szeretete mindig hazahívó, hazaváró szeretet. Igénk szerint Jézus egy kisgyermeket állít középre, és arról beszél, hogy aki megalázza magát, mint ez a gyermek, az a nagyobb a mennyek országában. A verseny tehát éppen ellenkezőleg működik, mint a földi versenyszférában. Minél kisebb, annál nagyobb. A nagysága a kicsiségében rejlik. Aki ilyen kicsi, az képes Istent nagynak látni. Nem azért, mert az arányok ilyen látásra késztetik, hanem azért, mert az alázat perspektívájából van egyedül jó rálátásom Is-
ten nagyságára. A gyermek képes arra, hogy apjában meglássa a nagyot, aki segíteni tud, aki képes felemelni, akinél van menedék, akihez érdemes odaszaladni. Végül a kisgyermek befogadásáról beszél Jézus. Gazdag tartalmú, sokféle vonatkozású gondolat. Csupán egyet szívleljünk most meg: aki egy kicsiny, kiszolgáltatott, a nagyra vagy nagyokra rászoruló (kis) embert befogad (a szó átvitt vagy éppen valóságos értelmében), az Jézust magát fogadja be. Mert ő a kicsinyekben van jelen, és közeledik hozzánk – ahogy ezt más példázataiban is tudomásunkra hozza. Kiderül hát, hogy az élet örök témája, igazi kulcskérdése az elfogadás és a befogadás. A saját kicsinységünk és az Isten nagyságának elfogadása, a kicsinyekben hozzánk lépő Krisztus befogadása. Hányszor hangzott az elmúlt hónapokban a primitív, embertelen, állatkísérletnek is méltatlan és lealacsonyító műsor szignáljaként: itt a lét a tét. A lét, az élet igazi tétje ez: visszatalálok-e az atyai házhoz, és élhetek-e a (szeretetét tékozló) Atya gyermekeként itt, a földi vándorúton, s ez a lét lezárul-e a temető földjében, vagy kiteljesedik az Isten világában, az örök életben? Itt tényleg a lét a tét. Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, akkor nem mentek be a mennyek országába. Ha elég kicsinyek vagytok, akkor a nagy Isten be tud vinni oda, ahol már – Jézusért – elkészült a hely számunkra. g Dr. Hafenscher Károly (ifj.)
Imádkozzunk! Gyermek akarok lenni, Uram, újra gyermek. Segíts azzá lennem. Ne gőgicsélő szavakat, gyermeteg lelket adj nekem, hanem a „fiúság Lelkét”, aki által így szólíthatlak: Atyám! Így szeretnék élni. Veled, nálad. Ámen.
Most zengjen hálaének jó Atyánk nagy nevének! b Nem sokkal karácsony ünnepének 4. századi kialakulása után az egyház Jézus születésének nyolcadnapját, kiskarácsonyt is felvette ünnepei sorába, amely nap az idők folyamán sokféle tartalmat hordozott. Amint azt az evangélium (Lk 2,21) hírül adja, Megváltónk nevét a nyolcadnapi körülmetélés alkalmával kapta meg, így ez a két tartalom – körülmetélés és Jézus nevének ünnepe – szorosan összekapcsolódik egymással. A protestáns egyházak ezért – a katolikussal ellentétben – január 1jén emlékeznek a névadásra, hangsúlyozva Luther gondolatát: Jézus nevében kell indulnunk az új esztendőbe.
S E M P E R R E F O R M A N DA
„Minden szenvedésben és minden kísértésben az ember legelőször is Istenhez fusson, és ismerje el s fogadja azzal, hogy Isten bocsátja reá, akár az ördögtől, akár az embertől jöjjön is az. (…) Mert csak így tanulható türelem és istenfélelem. Aki azonban az emberre néz, és nem Istentől fogadja, az türelmetlen lesz, és megveti az Istent.” d Luther Márton: Bűnbánati zsoltárok – A hatodik zsoltár (Schulek Tibor fordítása)
Evangélikus Élet
Karácsony nyolcada egyszersmind a polgári új év kezdete is, mely már a Julianus-naptár érvénybe lépése (Kr. e. 46) óta erre a napra esett. Mivel a rómaiak kicsapongó mulatságokkal köszöntötték az új esztendőt, az óegyház úgy próbált küzdeni az erkölcstelenségek ellen, hogy ezt a napot böjti nappá szentelte, és Isten felé fordulásra szólított fel. Az új év első vasárnapjához rendelt heti énekünk, a Most zengjen hálaének (EÉ 181) is ezt a mondanivalót szeretné közvetíteni, amikor elcsendesedésre és hálaadásra hív. Dallama a teológiaprofesszor és orgonista, Nikolaus Selnecker (1530– 1592) alkotása, akit a Luther utáni generáció harcos és hithű egyházi személyiségeként ismerünk. Az ének
szövege pedig egyházunk egyik legnagyobb hatású lelkészegyéniségének, Paul Gerhardtnak a tollából származik (1607–1676), aki a berlini Nikolaikirche lelkészeként, később lübbeni prédikátorként mindenkor áldozatos munkával szolgálta gyülekezetét. Százharminchárom énekszövege a lutheri teológia elkötelezett hirdetőjeként állítja őt elénk. Az eredetileg tizenöt versszakos költemény 1648 előtt, a harmincéves háború nyomorúságainak közepette íródott. Mai, lerövidített formájában már nem is érzékeljük azt a megrendítő jajkiáltást, mely a vérontástól szenvedők ajkáról ebben az újévi énekben elhangzik. Emellett az oratio oecumenica, azaz az egyetemes könyörgés szerkezeti felépítését is követi a szöveg, hiszen az Istent dicsérő bevezető versszakok után az elöljárókért, az egyházért, a rászorulókért és a betegekért való könyörgések is helyet kapnak benne. A kezdősor – „Nun lasst uns gehn und treten mit Singen und mit Beten” – arra tanít bennünket, hogy minden nyomorúság ellenére énekkel és imával az ajkunkon lépjünk az új esztendőbe. Evangélikus énekeskönyveink kö zül az 1743-as Új zen ge de ző mennyei kar fordítása szemlélteti legszebben ezt az új évi buzdítást: „Jer, menjünk imádsággal, / Éneki buzgósággal / Urunkhoz, ki éltünket / Tartotta, s áldott minket!” g Fekete Anikó
Imádság az új esztendő küszöbén Hogyan is kezdődhetne másképp az új év? Csak így, hogy hálaéneket
C A N TAT E
zengünk az ő nagy nevének, igen, áldjuk őt, és hálát adunk. Szeretem ezt az éneket, mert olyan szép ívben követi végig egy imádság felépítését. Megállunk a mindenható Isten nagysága előtt, és kicsinységünk nem enged mást, mint hálaadást, dicséretet, áldást. Hogy miért? Mert megtartott minket, mind ez idáig tenyerén hordozott, védett és kísért a hátunk mögött hagyott esztendőben. Amikor imádkozunk, sokszor elmondjuk a magasztaló, hálaadó, dicsérő szavak után: Uram, te tudod, te ismered gondolatainkat, ki nem mondott szavainkat. Azután csak úgy kijelentünk; mondjuk azt: ez nehéz nap volt, vagy azt: olyan jó, hogy este van, és megpihenhet a testünk. Ebben az énekben pedig elmondjuk magunknak, Istennek, a minket hallgatóknak, hogy vándorúton vagyunk földi életünk minden napján; ezzel szembesülünk akkor is, amikor az óévből átlépünk az újba. És te hoztál, te segítettél át, Uram. Azután kérni szoktunk… Kérni magunknak, másoknak, a világnak, egészséget, gyógyulást, erőt, türelmet, áldást, békét, hitet, megmaradást. Nem tudunk nem kérni az új esztendő küszöbén. Kérünk mindenekelőtt áldást, kegyelmet kicsire és nagyra, az előttünk álló, ismeretlen útra. Majd könyörgünk az eltévedtért, az elhagyottért, mert mindket-
tőnek szüksége van rád. Ha sötétség borul elménkre, lelkünkre, világosság te légy! Ha sorunk rosszabbul menne, mint várnánk, ne csüggedjünk, ínségben gazdagságunk te légy! Nem szoktunk önzőek maradni imánkban. A nálunk rosszabb sorban lévők, a nálunk többet szenvedők mindig a szemünk előtt vannak, nem feledkezünk meg róluk. Ez nem csupán kötelesség, hanem őszinte érzés, énekünkben is. Mindennap tudunk betegekről, közeli vagy távoli szeretteink testi próbáiról, és enyhülést kérünk számukra. És kérünk az új év küszöbén is, enyhíts fájdalmaikon! Te adj reményt a könnyebb holnapra! És mindig van egy legnagyobb. Amit a végére tartogatunk, körüljárjuk, talán már kezünk összekulcsolásakor erre gondolunk, hogy majd csak elmondjuk valahogy. Az új esztendő hajnalán tudjuk – épp ezért esedezve kérünk –, szükségünk lesz Lelked vezetésére, mert sok út van nyitva, számtalan, mely kívánatos lehet, és egyedül könnyen tévedne léptünk rossz irányba. Szeretnénk hűségesek maradni hozzád, de te kell, hogy hű sé ges sé tégy minket! Bizonyosság. Mert különben miért is fohászkodnánk? Bizonyosan tudjuk, meghallgatsz, és nem csupán meghallgatsz, de meg is adod, amire valóban szükségünk van. S nekünk leginkább áldásodra van szükségünk, mert az új év csak ezzel az áldással lehet boldog. Kísérjen hát áldásod utunkon, Urunk! g Keczkó Szilvia
Evangélikus Élet
2011. január 2. f 3
evangélikus élet
Emléktábla-avató Kistarcsán b Id. Kendeh György (1912–2000), Ordass Lajos püspök egykori munkatársa az 1950–60-as évek zűrzavaros időszakában mindvégig kitartott azok mellett az elvek mellett, amelyeket lelkiismerete diktált. Ennek a kitartásnak a következményeként – egyebek mellett – börtön, majd kitelepítés, a lelkészi hivataltól való megfosztás, később pedig a főváros területén való szolgálat megtiltása várt rá. Az Ordass Lajos Baráti Kör (OLBK) a tavaly szeptember 30-án megtartott utolsó ülésén határozta el, hogy emléktáblát állít a 2000. december 25-én elhunyt lelkésznek, aki egyik alapító tagja és tíz évig titkára is volt az OLBK-nak. Így került sor december 27-én id. Kendeh György utolsó szolgálati helyén, Kistarcsán, az Evangélikus Papnék Johannita Szeretetotthonában az emléktáblát avató ünnepségre.
„Közeledett 1948. Jött az Ordass Lajos elleni eljárás. A püspök előre megmondta, hogy olyan jelek mutatkoznak, amelyek arra figyelmeztetik: számolnia kell bizonyos erőszakos beavatkozással. Félre kellett őt állítani, mert nem hajlandó az erőszaknak engedni. A legégetőbb abban az időben az egyházi iskolák államosításának a kérdése volt. Ordass nem akarta az egyház népének megkérdezése nélkül iskoláinkat felajánlani és átadni. Hogy az útból félreállítsák, hamis váddal perbe fogták: külföldi adomány eltitkolásával gyanúsították. Két évre ítélték. 1950 tavaszán a büntetés ideje végéhez közeledett. Az egyháznak fel kellett készülnie arra, hogy a börtönből való szabadulása után ismét püspök lesz, mert ettől a címtől nem fosztotta meg őt senki. Egy ilyen egyházi eljáráshoz külön-
bíróságot kellett létrehozni. E bíróság tagjainak megfélemlítése érdekében történt 1950. március 29-én dr. Keken András Deák téri lelkész, 30-
Zászkaliczky Pál vele készített interjúja két évvel később jelent meg a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) által kiadott,
án pedig az én letartóztatásom” – foglalta röviden össze id. Kendeh György meghurcoltatásának kezdetét és annak hátterét 1993-ban. Ifj.
Nem voltam egyedül – Beszélgetések az evangélikus közelmúltról című interjúkötet első részében. A kistarcsai emléktábla-avatón
szintén ifj. Zászkaliczky Pál ismertette a tíz évvel ezelőtt elhunyt lelkész életrajzát. Az igei gondolatokat tolmácsoló Ittzés János püspök kiemelte: az emléktábla felállítói abból a régi adósságból igyekeznek törleszteni, amellyel a meghurcolt lelkésznek tartoznak. Kendeh György nem volt könnyű személyiség: sokan nem értették, sokan csökönyösnek tartották, sokak szemében oktalanul is kötötte magát a szavához. Pedig ő csak ahhoz a változatlan szeretetű Krisztushoz igazította lépteit, aki a szolgálatra elhívta – tette hozzá a püspök. Az épület külső falán lévő emléktáblát dr. Boleratzky Lóránd és Herényi István, az OLBK első és második elnöke leplezte le, és Ittzés János püspök áldotta meg. (Az Ordass Lajos Baráti Kör minden vagyonát és jogait az időközben megalakult Ordass Lajos Alapítványra ruházta át adományként. – A szerk.) g Boda Zsuzsa felvétele
Id. Kendeh György 1912. január 23-án született Késmárkon. Édesapja Kirchknopf Gusztáv evangélikus lelkész, édesanyja Laukó Ilona volt. Születése után nem sokkal a család Kolozsvárra költözött. 1923-ban édesapját kiutasították Erdélyből, Magyarországra menekültek. A Budapesti Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1931-ben, majd felvételt nyert a soproni teológiára, ahol 1935-ben fejezte be a tanulmányait. Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte lelkésszé. 1935 szeptemberétől Szegeden, 1936 márciusától Cegléden volt segédlelkész. 1937 szeptemberétől állami ösztöndíjasként egy évet a svédországi Uppsalában töltött, majd onnan hazatérve mint segédlelkész szolgált Budapesten, a Deák téren. 1939 júniusában foglalta el első önálló lelkészi szolgálati helyét Nyáregyházán. 1939-ben megnősült, felesége Bendl Mária, három gyermekük született. 1943-ban és 1944-ben tizennyolc hónapos tábori lelkészi szolgálatot végzett kórházvonaton. 1945 decemberében lelkésszé választották Kelenföldön. 1950. március 30-án letartóztatták. Huszonkét napot töltött az Államvédelmi Hatóság Andrássy úti börtönében, majd a Fő utcai börtönből tizenhat nap múltán fél évre Kistarcsára internálták. 1951 júniusában a Békés megyei Kamut melletti tanyákra telepítették ki feleségével és gyermekeivel együtt. A kitelepítés megszűnte után is ott maradtak, mert nem volt hova menniük. Öt kataszteri hold állami tartalékföldet művelt. 1955-ben költöztek Piliscsabára. 1956. október 6-án rehabilitálták, visszakerült Kelenföldre lelkésznek. A forradalom után a külföldről érkező segélyszállítmányok egyházon belüli elosztását szervezte. 1961. október 23-án az Északi Evangélikus Egyházkerület Törvényszéke „egyházi közérdekből való áthelyezésre” ítélte. Novembertől a kistarcsai Özvegy Papnék Otthonának volt gondnoka. 1962-ben perújrafelvételt kért, de kérelmét az egyetemes egyházi bíróság elutasította. 1982 márciusától nyugdíjasként Budapesten élt. 1989ben jogfosztottságát az egyház megszüntette. Az 1988-ban megalakult Ordass Lajos Baráti Kör alapító tagja és tíz évig titkára volt. 2000. december 25-én hunyt el.
Bűnbánatra és szabadulásra hív az örömüzenet Karácsony örömüzenete egyszerre hívja az embert önvizsgálatra, bűnbánatra és a bűntől való szabadulásra – mondta Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban szenteste tartott istentiszteleten. Az evangélikus elnök-püspök rámutatott: Jézus születésének örömüzenete akkor lesz élővé, ha az emberek elismerik, hogy bűnösök, „Jákób, a csaló örökösei”. Isten azonban újra és újra szövetséget köt az emberekkel, újra és újra megtartja őket, attól függetlenül, hogy visszaesnek bűneikbe – hívta fel a figyelmet. Gáncs Péter kifejezésre juttatta: az embert bűnei választották el Istentől, ezeknek a bűnöknek az eltörlésére jött el a Megváltó. Ez az üzenet a 21. századi embernek is szól, még akkor is, ha „sokszor az ünnepek után minden ugyanúgy megy tovább, mint azelőtt”. Karácsony üzenete az – fogalmazott –, hogy „az élet zsákutcáit, kudarcait szimbolikusan a jászol mellé lehet tenni”, mert „Isten nemzedékeket tart meg igéje által”, Jézus pedig megerősíti az Isten és az ember közötti szövetséget, ezért megtartónak kell tekinteni. „Isten igéjét adja az ember szívébe, hogy mindenki hazavihesse a jó hírt” – tette hozzá. Igehirdetésében az elnök-püspök hangsúlyozta, „Isten igéi nem fogynak el”, a hitet és az örömüzenetet pedig a későbbi nemzedékeknek is tovább lehet adni. Rámutatott: igazán akkor lesz a karácsony több, mint „nosztalgikus ünnep, kedves hangulat”, ha 2010 karácsonyán szembesülnek az emberek Jézus születésének jelentőségével. Jézus születésének történetét Lukács evangéliuma alapján hallgatták meg a hívek az ünnepi istentiszteleten. d MTI
2011 – a szabadság és az önkéntesség éve Amint ezt már az Evangélikus naptár címlapján is olvashattuk: a reformáció ötszáz éves jubileumára készülve meghirdetett tematikus évek sorában 2011 a reformáció és szabadság esztendeje. Ugyanakkor az Európai Unió 2011-et az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évének nyilvánította. Az Európai Unió Tanácsának erről szóló határozata így szól: „Az önkéntes tevékenységek sokoldalú tanulási tapasztalatot nyújtanak, lehetővé teszik a szociális készségek és kompetenciák fejlesztését, valamint hozzájárulnak a szolidaritáshoz. A valamennyi korosztályból kikerülő önkéntesek által végzett tevékenységek kulcsfontosságúak a demokrácia – az EU egyik alapelve – fejlődése szempontjából. Az önkéntes tevékenységek hozzájárulhatnak az egyén jólétéhez és az európai társadalmak harmonikus fejlődéséhez.” Az induló esztendőnek ez a kettős jellege különösebb erőltetés nélkül összekapcsolható. Hitünk szerint ugyanis a szabadság Istennek olyan ajándéka, amelynek lényege nem a mindentől és mindenkitől való önző függetlenség, hanem éppen a valamire, illetve valakire való felelős felszabadulás. Így az önkéntesség a szabadság egyik legzamatosabb gyümölcse. De hogyan is állunk egyházunk-
ban az önkéntességgel? A közelmúltban elvégzett szociológiai felmérés adatai ezen a területen is kijózanítóak. Megkérdezett hittestvére ink hetvenkét szá za lé ka so ha semmilyen önkéntes munkát nem végez gyülekezetében. Vajon egyházközségeink ilyen jól el lennének látva fizetett alkalmazottakkal? Vagy netán lelkészeink – amolyan utolsó polihisztorokként – képesek az összes szolgálati területet egyedül lefedni? Alig hiszem… Valószínűleg ebben a kérdésben is kísért a múlt nehéz öröksége. Az a bizonyos negyven év, amelyben szinte minden gyülekezeti feladat az államilag, egyházilag egyaránt ellenőrizhető lelkészekre hárult. De ne feledjük: azóta eltelt húsz esztendő! Az úgynevezett „laikus” szolgálók viszont csak igen lassan ébrednek rá lehetőségeikre, valamint felelősségükre egyházunk életében. Tudom, sok helyütt maguk a lelkészek is tartanak a „világi elem nyomulásától”, és igyekeznek mindent egy kézben tartani. Meggyőződésem, hogy ennek a „one-man-show” mentalitásnak nincsen jövője. A korszerű gyülekezetépítés sokrétű kihívásainak csak jól felkészített önkéntesek bevonásával megszervezett csapatmunkával lehet eleget tenni. Ugyanakkor ezen a területen a
É G TÁ J O LÓ
múlt nemcsak átkos örökséget jelent, hanem sok mindenre gondolhatunk vissza egyfajta hálás nosztalgiával. Nagytarcsán, ahol 1981-től több mint másfél évtizeden keresztül szolgálhattam, a közösségépítő önkéntesség számos egészséges jelét tapasztaltam. Megnyilvánult ez a kalákában végzett templom- és parókiatatarozásban éppúgy, mint a gyülekezeti ház új szárnyának felépítésében. Tisztában vagyok azzal, hogy manapság a legtöbben már csak fölényesen legyintenek az úgynevezett „társadalmi munkára”, mondván: a csupán jó szándékú, de nem szakképzett önkéntes munkában nincsen sok köszönet… A „korszerű stratégia” szerint inkább pénzt adjon mindenki, mert ma már csak jól fizetett profikkal szabad dolgoztatni. Természetesen bizonyos területeken ez így igaz. Ugyanakkor tapasztalatból vallom, hogy sok áldás lehet azok lelkes kétkezi munkáján, akik nem pénzt, hanem a legdrágábbat: szabad idejü-
ket, erejüket, szívüket adják bele gyülekezetük építésébe. Visszaidézve tarcsai emlékeimet, akkoriban természetes volt, hogy örömben és bánatban egyaránt működött a közösség összetartó ereje. Minden ünnepi alkalomra maga a gyülekezet terített asztalt. Ezzel szemben manapság szinte már mindenütt elegáns éttermekbe vonulunk borsos áron… Egykor működött a szolidáris önkéntesség a halál közelében is, hiszen még a temetési hantolást is a rokonság végezte. Ma már ezt is kizárólag a jól fizetett „profikra” bízzuk… Egyházkerületem gyülekezeteit járva egyre ritkábban élvezhetem családok vendégszeretetét. Ezen a területen is egyre inkább átveszik a terepet a személytelen szolgáltatást biztosító fizetett vendéglátók. Pedig, legalábbis számomra, sokkal jobban esik a falat a gyülekezeti házban vagy akár a parókia egyszerű konyháján, mint légkondicionált éttermek steril, életidegen világában… Talán még nem késő visszafordítani ezt a veszélyes elidegenedési folyamatot. Őszintén sajnálom azt az „eliparosodó” gyülekezetet, ahol mindent már csak fizetett alkalmazottakkal lehet elvégeztetni. Vallási szolgáltató üzemmé torzul az a gyülekezet is, amelynek templomába a hívek
már nem hoznak virágot, hogy ők maguk díszíthessék fel az Úr oltárát… Ugyanakkor boldog az a gyülekezet, ahol diszkontáruházak „műanyagízű tápszerei” helyett még ma is otthon készített süteményekkel terítik meg a szeretetvendégségi asztalt… Az önkéntesek szolgálatára a gyülekezeti élet megannyi más területén is égető szükségünk van. Jó lenne, ha az új esztendőben egyházunkban minden valóban „élő kő” felmérné, hogy hol tudna önkéntesként segíteni gyülekezete építésében. S ezzel együtt minden lelkész testvérem nyitottan fogadná és segítené az önkéntes munkatársak felkészítését és szolgálatba állítását. Nem azért, mert ez valamiféle előírt EU-s kampányprogram! Immár öt évszázados drága reformátori örökségünk, hogy szabadok vagyunk az egyetemes papságra, a jókedvű önkéntes szolgálatra!
Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
4 e 2011. január 2.
keresztutak
A Csendes éj a legtöbbször felvett karácsonyi dal A Csendes éj angol nyelvű változata lett minden idők legtöbbször lemezre énekelt karácsonyi dala Nagy-Britanniában. A PPL szerzői jogi csoport szerint a matuzsálemi, közel százkilencven éves, osztrák eredetű ének olyan „kamasz” karácsonyi dalokat előzött meg, mint a White Christmas és a Winter Wonderland. A Csendes éj (Silent Night) több mint százhetven lemezen szerepel. Ez egy „gyönyörű dal, amely teljes egészében tükrözi a karácsony hangulatát” – monda a PPL egyik munkatársa. „A The Dickies punkbandától Sinead O’Connor énekesnőig mindenki felénekelte, ez is mutatja, hogy milyen jól illik
a különböző stílusokhoz” – jegyezte meg Mike Dalby. A PPL egy hozzávetőleg 1800 karácsonyi lemez tartalmát átfogó adatbázis alapján állította fel a legnépszerűbb karácsonyi énekek listáját. Ami a Csendes éjt illeti, Sinead O’Connor változata a legnépszerűbb Nagy-Britanniában. A klasszikust az utóbbi években Christina Aguilera, Susan Boyle és Annie Lennox is énekelte. A Csendes éj eredeti, német nyelvű verzióját Stille Nacht címmel egy Joseph Mohr nevű lelkész írta 1816-ban. Az ének – amelyet azóta negyvennégy nyelvre fordítottak le – 1818 karácsonyestéjén csendült föl először. d MTI
Szenteste támadtak hívőkre Három templom ellen intéztek támadást szenteste Nigéria északi részén – feltehetően iszlamista szektatagok. A támadásokban hatan meghaltak, és egy templom leégett – közölte a nigériai hadsereg egyik szóvivője. Alamderi térségében, Maiduguri városában egy baptista templomba rontottak be a Boko Haram nevű csoporthoz tartozó fegyveresek: öten – köztük a lelkész – meghaltak. A templomot a támadók felégették. A város egy másik részén egy biztonsági őrt öltek meg egy templomban a szektatagok. Egy harmadik támadást Maiduguriban katonáknak sikerült megakadályozniuk. d MTI
Evangélikus Élet
Assisi Szent Ferenc állított fel először betlehemet Az első karácsonyi betlehemállítás – amely szokás később világszerte elterjedt – Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik. Az itáliai Greccióban 1223-ban kérte meg egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat, ökröt, és értesítse a pásztorokat. Így – „alkalmi színészekkel” – elevenítették fel a szent éjszaka eseményeit. A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedett
– közölte a Ferences Sajtóközpont december 23-án a Magyar Távirati Irodával. A betlehemállítás az egykori események átélését segíti, felhívva az emberek figyelmét arra, hogy Jézus „hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán” – fogalmaztak. Assisi Szent Ferenc azt is elrendelte, hogy karácsonykor bőséges alamizsnát adjanak a szegényeknek, és kérte a gazdákat, hogy „a Jézus jászlánál hűségesen
szolgáló jószágok utódai e napon dupla adag takarmányt kapjanak”. Közlésük szerint országosan is kiemelkedő a pécsi ferences templom betleheme, melynek több tucat életnagyságú figuráját ferences szerzetesek faragták több mint száz éve. Az egyik „háromkirály” élethű elefánton érkezik meg minden évben a templom szentélyébe, és nem hiányzik a ferences betlehemes elefánt a budai, Margit körúti templomból sem. d MTI
A Jupiter lett volna a betlehemi csillag? Évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat a betlehemi csillag – üstökös, avagy szupernóva (a Napnál nagyobb tömegű csillag végső robbanása) jelezhette-e a napkeleti bölcseknek Jézus születését? Egy brit csillagász szerint viszont a Jupiterről van szó. A bibliai leírásokban sok a bizonytalanság, így nehéz pontosan megállapítani, hogy mi is történt több mint két évezreddel ezelőtt, ám Mark Thompson egy jelentős csillagászati eseményt fedezett fel, amely megmagyarázhatja a jelenséget – ol vas ha tó a Dis co very News (http://news.discovery.com) hírei között. Történelmi feljegyzések, valamint a bolygók és a csillagok kétezer évvel ezelőtti helyzetének számítógépes szimulációja alapján a brit asztronómus úgy véli, hogy a betlehemi csillag történetét a Jupiter mozgása magyarázhatja meg. A Kr. e. 3 szeptembere és Kr. e. 2 májusa közötti időszakban három olyan együttállás volt, amikor a Jupiter igen kö-
zel került az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillagához, a Regulushoz. Az események eme ritka sorozata igen furcsának tűnhetett azok szemében, akik jártasak voltak a csillagászat tudományában. Mark Thompson kiderítette, hogy a gázóriás kelet felé haladva közelítette meg a Regulust, mielőtt irányt váltott volna, s nyugati irányban haladt el a csillag mellett. Ezt az irányváltást retrográd mozgásnak nevezik. Mivel a Föld és a Jupiter majdnem kör alakú pályán halad, ám bolygónk gyorsabban kering, úgy tűnhet, mintha „megelőznénk” a gázóriást. Látszólag mintha a Jupiter irányt váltott volna, majd ismét „tett egy fordulatot”, hogy újra kelet felé vegye az útját… A három napkeleti bölcs – kiket sokan a zoroasztrizmus nevű vallás papjainak hisznek, s ha ez a feltételezés igaz, képzett csillagászok voltak – felfigyelhetett a Jupiter furcsa mozgására, amelyet égi jelnek véltek. „A retrográd mozgás azt jelentette, hogy a bolygó nyugati irányban
haladt, s a három bölcs Perzsiából a Jupitert követte” – hangsúlyozta Mark Thompson. Teveháton az út körülbelül három hónapot vehetett igénybe, s érdekes módon ez idő alatt haladt a Jupiter nyugat felé. Az Indiana Egyetem kutatói 2003ban állapították meg, hogy egy hónappal a Mark Thompson által kiszámított időpont után a Jupiter és a Vénusz látványos együttállása volt: a két bolygót Kr. e. 2 június 17-én szabad szemmel nem lehetett „elválasztani” egymástól az égen. Elvezethette-e a bizarr irányváltásokat vég re haj tó Ju pi ter, amely lát vá nyos együttállásba is került a Vénusszal, a három napkeleti bölcset Betlehembe? Ez lehetett véletlen egybeesés, de létezik egy sor más magyarázat is a betlehemi csillagra. Ám a Jupiter eme bizonyított együttállásai olyan látványos égi események voltak, amelyeket feljegyezhettek az ókori szövegekben. d MTI
Egy ország, ahol huszonhat napos a karácsony
– Sokunk számára távolinak tűnő szigetországból érkezett. Bemutatná kicsit Izlandot? – Elszigeteltségünket mi magunk is érzékeljük. Ahhoz, hogy Európa bármelyik pontjára eljuthassunk, bizony korán el kell indulnunk. A legtöbb repülőjárat hajnali fél négy és fél öt között indul Reykjavíkból, a fővárosunkból. El kell érniük a csatlakozást Svédországban vagy Dániában. Sokszor fel is merül bennünk a kérdés, hogy vajon Közép- vagy Dél-Európában egyáltalán tudnak-e rólunk. – A közelmúltban azért kellőképpen megismerte a világ a szigetet: 2010 áprilisában az Eyjafjöll vulkán hamuja belepte majd egész Európát. – Az a mókás, hogy mi Reykjavíkban szinte semmit sem érzékeltünk belőle. Szigetországunk a nyugati szelek övezetében fekszik, így a porból mi nem kaptunk semmit. Ragyogóan sütött a nap a város felett. A távolban ugyan láttunk sötétebb felhőket, de igazából csak a hírekből értesültünk arról, hogy lebénult a világ légi közlekedése. Furcsa érzés volt átélnünk, hogy egy ilyen jelentéktelen
ország, mint a miénk, ahol a lakosság alig több mint 300 ezer főt számlál, mekkora galibát tudott okozni, természetesen önhibáján kívül. De valamit érzékelhettek más népek is abból a valóságból, amellyel mi na-
Magnea Sverrisdottir ponta szembe kell, hogy nézzünk. Szigetünk ki van szolgáltatva a természet erőinek. Nemcsak lenyűgöző gejzíreink, hőforrásaink vannak, hanem veszélyekkel is kell számolnunk. A házakat Izlandon például eleve úgy kell építeni, hogy ellent tudjanak állni a gyakori földrengéseknek. – A 2008–2009-es esztendőkben nemcsak a természet erői, hanem a pénzvilág csődje is megrázta országukat. – Meg fogja lepni a válaszom: én ezt nem bánom. Természetesen trauma volt átélni, hogy egyik napról a másikra csődbe ment az ország. A lakosság nagy százaléka kifejezetten jómódban élt. A bankszektor virágzott. Megérte hiteleket felvenni autókra, egzotikus utazásokra, hiszen a biztos jövedelmekből könnyedén lehetett törleszteni az adósságot. Most sokan fulladnak bele felvett hiteleik visszafizetésébe. Nagyon sajnálom ezeket az embereket. Én magam is vissza kellett, hogy fogjam a kiadásaimat.
Nehéz időszak áll előttünk, amíg a gazdasági összeomlás után újra talpra állhatunk. Mégis azt mondom, nem volt hiábavaló ez a szenvedés. Szembesülniük kellett az izlandiaknak azzal, hogy az ember életében mi is az igazi érték. A jómódban ugyanis az ember könnyen megfeledkezik a valóban fontos dolgokról. Óriási lehetőség, ugyanakkor mérhetetlen felelősség is ez most az egyház számára. Izlandon szinte mindenki evangélikus. Államegyházként a születések, a halálozások alkalmával hivatalosan találkozunk az emberekkel. Eddig azonban kevesen jártak templomba, kisebbségben voltak azok, akik ápolták a kapcsolatot a gyülekezetekkel. Ez az elmúlt két évben megváltozott. Az emberek megkeresnek bennünket problémáikkal, kilátástalan helyzetükben tőlünk kérnek tanácsot. Vágy van bennük a transzcendens, vagyis az e világ feletti értékek iránt. Keresik azt a valakit, aki biztos alapja lehet az életüknek. – Hol érzi az egyház szolgálatának a buktatóit? – A hitelesség kérdésében. Ha Krisztus népe nem követi azt az értékrendet, amelyet szóval hirdet, akkor nemhogy alkalmatlan eszköze, hanem egyenesen gátja lesz annak, hogy az emberek Krisztushoz találjanak. Tagja vagyok egy tényfeltáró bizottságnak. A közelmúltban derült ki, hogy egy korábbi egyházi vezetőnk bizonyítottan molesztált, szexuálisan bántalmazott fiatal lányokat. Ez a botrány megrázta az izlandi közvéleményt. És most ennek az egy lelkésznek a sokáig takargatott bűnével azonosítják magát az egyházat. A tényfeltáró bizottság egyik feladata, hogy őszintén beszéljen a történtekről, kifejezze együttérzését az áldozatok felé. Legfőképpen azonban az a fontos, hogy kidolgozza azokat a működési szabályo-
kat, amelyek megakadályozhatják, hogy ilyen ismét megtörténhessen. – Ez a gyakorlatban mit jelent? – Ifjúsági táborainkban például megszabtuk, hogy a férfi vezetőink milyen feltételekkel érintkezhetnek a leányokkal. De számtalan módon igyekszünk tenni azért, hogy egyházi dolgozóink szolgálataira ne vetülhessen a gyanú árnyéka sem. – Végezetül elárulná, miért is mesélte mosolyogva, hogy Izlandon az ünnep huszonhat napon át tart?
este ajándékot hoznak. Első éjszaka, december 14-én Gully jön. Ő az egyetlen komisz manó, merthogy azoknak a csizmájába, akik rosszalkodtak, csoki helyett bizony burgonyát tesz. Huszonhat napig tart a móka, hiszen Gryla fiai ahogyan jönnek, úgy is térnek vissza egyenként a hegyekbe. Az utolsó manó visszatérése január hatodikára esik. Bizonyára a kereszténység befolyásolta az eredetileg pogány hagyományt, hogy a zárás épp vízkereszt ünnepére került.
F OTÓ : G R U B E R L Á S Z LÓ
b A címben megfogalmazott állítás korántsem teljesen igaz. Tréfásan fogalmazott így Magnea Sverrisdottir, amikor a hazájában, Izlandon honos karácsonyi szokásokról kérdeztem. Erre a beszélgetésre még 2010 novemberében került sor Piliscsabán, egy nemzetközi női konferencián. Úgy vélem azonban, hogy az izlandi teológusnő szavai most is aktuálisak, különösen az új esztendő küszöbén, amikor olykor még a hívő emberek is aggodalommal telve tekintenek a holnap elé…
Az izlandiak hagyományos építésű házaival a bonyhádi evangélikus gimnázium diákjai közül is megismerkedhettek néhányan – Tudja, mi tele vagyunk titkokkal. A téli éjszakákon nagy a sötét, a földből mindenfelé sejtelmes gőz árad. És természetesen a mélységben, a magaslatokon szellemek laknak… Ne ijedjen meg, nem tértem pogány hitre, csupán az ősi, izlandi mondavilágot idézem. Nálunk karácsony ünnepe sem lehet mesék nélkül. Izlandon nem a Mikulás hozza az ajándékot, hanem Grýla tizenhárom fia. Ő sajnos gonosz tündér, de a gyermekei már kedves manócskák. Egyenként látogatják meg a gyerekeket, és minden
Sok vidámság van ezekben a napokban. A manóknak tejet, kenyérmorzsákat kell kitenni, s mindez rendre el is fogy másnap reggelre. E rituálék azonban a félelemben gyökereznek: az emberek azért lakatták jól a manókat, hogy azok ne támadjanak ellenük. Így karácsony táján gyakran jut eszembe a betlehemi angyalok éneke: „Ne féljetek!” Micsoda üzenet hordozói lehetünk mi, keresztények! Eljött a világba az, aki megszabadíthat a félelmeinktől, aggodalmainktól. g B. Pintér Márta
Evangélikus Élet
2011. január 2. f 5
keresztutak
g Dr. Fabiny Tamás
b Advent harmadik hetében, egy esti órán érkezem Rómába, hogy a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) küldöttségével ellátogassunk a Vatikánba, és találkozzunk XVI. Bene dek pápával. Amint a Leonardo da Vinci repülőtéren csomagomra várok, a csarnokban elhelyezett kivetítőn a RAI tévétársaság híradójának felvételein a belvárosban kitört kisebb zavargásokat nézem. Stílusosan ezt ribilliónak nevezhetjük: tüntetők kirakatokat zúznak be, gépkocsikat gyújtanak fel. Mindennek oka, hogy Berlusconi miniszterelnök aznap délután, ha hajszál híján is, átvészelt egy bizalmatlansági indítványt. Sokak véleménye az, hogy ezt néhány honatya megvesztegetésével tudta csak elérni, a tüntetők ezért lemondását követelik. A városba érkezésemet ez annyiban befolyásolja, hogy a taxis azonnal jelzi: a szokásos negyveneurós fuvardíjat, egyfajta veszélyességi pótlékkal megfejelve, most hatvanra emeli. Ezért aztán „emelt szintű” szolgáltatást kapok, hiszen a jó félórás út alatt olasz nyelvleckét is ad nekem. Angollal vagy némettel hiába próbálkozom, ő csak olaszul magyarázza a belpolitikai helyzetet. Udvarias „si, si”-vel próbálok válaszolni, majd nyomatékosítom úti célomat: „Vaticano.” „Piazza San Pietro?” – kérdez vissza, amire én büszkén válaszolok: „No, no. Vaticano centro.”
Vendéglátóink ugyanis abban a megtiszteltetésben részesítették kis csoportunkat, hogy a Vatikánon belül biztosították szállásunkat. Ezért aztán Róma közepén át kell lépnünk egy államhatárt, és udvarias, de határozott ellenőrzés után megérkezünk a 0,44 négyzetkilométer területű államba. Itt hirtelen elnémulnak az utcai zajok, és méltóságteljes csöndben gördül az autó. Még sofőröm is elhallgat. Kicsit kering a szűk utcácskákon, majd úgy dönt, hogy megérkeztünk, és kirak egy sötét ház előtt. Gyanús, hogy nem jó helyen járok, de azért bemegyek az épület mediterrán udvarába. Suhogó reverendákra számítok, ám meglepetésemre egy baseballsapkás kamaszba botlom, aki éppen a szemetet viszi le a kapualjban álló kukába. Mint egykor én Budapest VIII. kerületében… Vatikán állam mintegy ezer állandó lakosa között természetesen vannak civilek is. A fiú kedvesen útbaigazít, hogy a Domus Sanctae Marthae egy sarokkal odébb van. Ott már valóban várnak, kedves apácák mutatják meg a szállásomat. Kiderül, hogy konklávék idején a bíborosok szoktak itt lakni. Evangélikus küldöttségünk többsége már megérkezett, így Munib Younan szentföldi püspökkel, az LVSZ elnökével, Martin Junge főtitkárral és két alelnöktársammal gyors egyeztetést tudunk tartani. Miután elköszönünk egymástól, rövid sétát teszek a vatikáni utcácskákon. A kulcsok hatalma Monumentálisan magasodik előttem a Szent Péter-székesegyház. E kései órán már nincsen kivilágítva, de ez a belső, turisták által nem látott oldala talán máskor is sötét marad. Természetesen eszembe jut, hogy az elhíresült bűnbocsátó cédulák kibocsátásának gazdasági oka éppen a gyűjtés volt erre a hatalmas katedrálisra. Gondolok Luther római útjára is, amelyre pontosan ötszáz éve
Vaticano centro Szubjektív római tudósítás került sor. A buzgó szerzetes rendjének vezetésétől kitüntetésként kapta ezt az utazást, ám némely feltételezés szerint mindez a visszájára fordult, mert Márton barátban már akkor érlelődni kezdett a pompázatos katolikus egyház megújításának szándéka.
Kívánatosnak tartjuk végül, hogy a köszöntőbeszéd utaljon a stuttgarti nagygyűlésen történt megbékélési aktusra, amelynek keretében megkövettük azokat a mennonitákat, akik a 16. században üldözött anabaptisták utódai. Itt szerepel egy olyan mondat, amely a katolikus egyházat
Az éjszakai órán szállásom kulcsát szorongatom: a recepciós apáca lelkemre kötötte ugyanis, hogy ez mindig legyen nálam, és ha bárhol megszólít egy svájci gárdista vagy rendőr, akkor ezzel tudom igazolni, hogy hivatalos látogató vagyok. Csak magamban mondom, hogy Róma bizony tud valamit a kulcsok hatalmáról… Szobámba visszatérve még elolvasom az Útmutató napi igéit, ezek közül az egyik a Magnificatból való: „…rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék…” (Lk 1,48) Anélkül, hogy teológiai disputára készülnék, jó szívvel állapítom meg magamban, hogy ez a Szűz Mária nem elválaszt, hanem összeköt minket. Ő nem „az ég királynője”, hanem alázatos szolgálóleány, aki alárendeli magát Isten akaratának. Másnap reggel immár az egész evangélikus küldöttség együtt van, közösen készülünk a hivatalos tárgyalásokra. A pápánál való látogatásunkat megelőzi ugyanis egy tanácskozás, amely beilleszkedik a Vatikán és az LVSZ közti rendszeres egyeztetések sorába. Az audienciára készülve Munib elnök ismerteti velünk annak a beszédnek a nyers változatát, amelyet a pápánál kíván elmondani. Alkalmi ökumenikus szerkesztőbizottságként közösen csiszoljuk a szöveget. Egyetértünk abban, hogy a súlypont a 2017-es reformációi évforduló legyen, annak hangsúlyozása, hogy a jubileum alkalmat adhat az egész egyház megújulására és ennek jegyében az egymáshoz való közeledésre. Az ehhez kapcsolódó másik téma a látható egység megvalósulási folyamatában az úrvacsorai közösség szorgalmazása. Egyetértünk abban, hogy jelenleg ennek fő akadálya a lelkészi hivatásról alkotott eltérő kép, amely kérdésről hosszú évek óta folyik már teológiai eszmecsere. Igyekszünk kiegyensúlyozott szöveget készíteni, egyrészt utalva sokak régi vágyára, hogy az oltárközösség megvalósuljon, másrészt tudatosítva azt, hogy a mi részünkről ez nem járhat együtt egyfajta teológiai minimalizmussal, vagyis azzal a szemlélettel, hogy mindegy, mit hisz valaki, csak jöjjön az oltárhoz. Egyetértünk abban is, hogy Munib elnök – mint szentföldi arab keresztény – felemelje szavát a közel-keleti rendezés érdekében.
is emlékeztetheti arra, hogy ők is részesei voltak vallásüldözésnek. A felkészülő beszélgetés őszinte légkörében arról is szót ejtünk: elképzelhető, hogy a Vatikán számára kellemetlen lehet az a tény, hogy küldöttségünkben – az észak-európai régió alelnökeként, a norvég Helga Haugland Byfuglien személyében – püspöknő is helyet kapott. Valaki még azt az értesülését is megosztja a többiekkel, hogy emiatt talán nem készül majd csoportkép a látogatás végén. Teljesen egyetértünk abban, hogy mi e téren is vállaljuk saját teológiai meggyőződésünket és egyházi gyakorlatunkat. La Sacra Bibbia és Lutherbibel Római látogatásunk részeként találkozunk a kicsi Olasz Evangélikus Egyház vezetőivel is. Az egyház központjában a különböző munkaágak képviselőinek beszámolóit hallgathatjuk meg, majd a kápolnában közös áhítatot tartunk Holger Milkau esperes szolgálatával. Itt vehetjük először kézbe a néhány héttel ezelőtt megjelent új, német és olasz nyelvű énekeskönyvet. Az egyház kétnyelvűségének jele az egy kötetben megjelentetett La Sacra Bibbia és Lutherbibel.
tézményével testvérintézményi kapcsolatot kiépítenie. Délután Róma evangélikus gyülekezetébe látogatunk el. Éppen az asszonykörnek van összejövetele: kávé és sütemény mellett értékelik ki a ka rá cso nyi vá sár szer ve zé sét, amelynek bevétele – több mint húszezer euró! – karitatív célokat szolgál. Az ökumené kérdéséről szólva Jens-Martin Kruse lelkész arról számol be, hogy elsősorban a bencésekkel ápolnak szoros kapcsolatot, de az egyetemes imahéten napi háromnégy helyre is hívják… Lassan célt ér továbbá az a törekvésük, hogy Rómában Luther Mártonról utca neveztessék el. A napot a – Rómában amúgy ritkaságszámba menő – neogótikus templomban tartott istentisztelettel zárjuk, amelyen az LVSZ afrikai alelnöke, Alex Malasusa tanzániai elnök-püspök hirdeti az igét. „1517-es események” December 16-án, csütörtökön különösen is fagyos reggelre ébredünk. Róma vacog: itt ritkán mérnek mínuszokat. De vajon igazuk van-e azoknak, akik szerint lehűlt az ökumenikus légkör, sőt fagykárok érték az egységtörekvéseket? Napunkat a vatikáni egységtitkárság központjában kezdjük. A falakon az ökumenikus mozgalom számos dokumentuma és a jelentősebb események fotói láthatók. A központi tárgyalóban Péter és András apostol ikonja jelképes jelentőségű: a két testvér mosolyogva átöleli egymást. Kicsit hasonlít erre az a fotó, amelyen Walter Kasper bíboros és Ishmael Noko egykori LVSZ-főtitkár fogódzik össze az evangélikus– katolikus Közös nyilatkozat 1999-es aláírása után. Amikor a levéltár és a könyvtár helyiségeit mutatják meg nekünk, akkor Munib püspök félhangosan megjegyzi: „Na, most talán megismerjük a Vatikán titkait.” Egyik kísérőnk ugyanilyen derűsen válaszol: „Sok minden számunkra is titok!” Azt azért örömmel nyugtázzuk, hogy a könyvtárban „evangélikusság” címszóval jelölve több folyóméter könyvet és periodikát tárolnak.
LVSZ új vezetésének szándékairól, a stuttgarti nagygyűlés utóéletéről, a 2017-es tervekről. Az egyes tagegyházak életének bemutatása során kitérek arra is, hogy januártól az én hazám lesz az Európai Unió soros elnöke. Ő is fontosnak tartja egyházaink közös társadalmi megjelenését ebben a jelentős időszakban. Délben indulunk az audienciára. A svájci gárda tagjai előbb feszes tisztelgéssel, majd fesztelen barátsággal fogadnak. Koch bíboros vezet végig a turisták elől elzárt helyiségeken: mindenütt szobrok és festmények. Némi várakozás után megnyílik a pápa dolgozószobájának ajtaja, és a titkár betessékel minket. XVI. Benedek mosolyogva elénk jön, kezet fogunk. Mindannyiunkkal vált néhány szót. Anélkül, hogy előre elhatároztam volna, Jézus-könyvét hozom szóba. Előbb mintha meglepné, hogy nem ökumenikus témát érintek, ám azután igen élénken érdeklődik művének magyarországi fogadtatásáról, és elmondja, hogy hamarosan megjelenik a második kötet. „Jó dolog a pápával Jézusról beszélgetni” – mondom magamban, szándékosan eltúlozva az alkalom jelentőségét, hiszen a szigorú protokoll szerint csak néhány mondatot válthatunk kötetlenül. Következik elnökünk, Munib Younan püspök beszéde. A számomra már jól ismert mondatokat hallva Benedek pápa reakcióját figyelem. Az adventi utalások idején derűt, a közel-keleti helyzetet értékelő bekezdés során aggodalmat látok az arcán, a 2017-es reformációi év vagy a közös úrvacsoravétel témája alatt viszont nem árul el érzelmeket. Válaszában többször az „evangélikus barátaim” fordulattal él. Feltűnik viszont, hogy kerüli a „reformáció” szó használatát, és „1517-es eseményekről” beszél. Talán nem szentségtörés, ha nekem erről az jut eszembe, hogy nálunk évtizedeken keresztül azért beszéltek emberek „56-os eseményekről”, hogy elkerüljék az állásfoglalást a „forradalom vagy ellenforradalom” kérdésében. Ez a vita nálunk, Istennek hála, eldőlt. Csak remélni tudom, hogy – akár már 2017-ben – a katolikus egyház is pozitív tartalommal fogja használni Lutherék munkásságára a reformáció kifejezést. A pápai beszéd lényege legjobban talán e két mondatában mutatkozik meg: „Isten segítségével lehetővé vált, hogy lassan és türelemmel elmozdítsuk az akadályokat, és az egység jelei láthatóvá váljanak. Mindez a teológiai párbeszéd és az együttműködés által lehetséges, amelyben nagy szerepet játszanak a helyi közösségek.” Úgy érzem, ez a záró fél mondat – akárcsak az egész látogatás – bátorítást jelent arra, hogy a magunk kis köreiben kezdjük az egység munkálását. Hiszem, hogy Jézus nem hiába könyörgött tanítványaiért, „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). ***
Az LVSZ-delegáció tagjai Kurt Koch bíborossal (jobbján Munib Younan elnök) Az egyházi központban találkozunk a Melanchthon Központ diákjaival is, ők örömmel idézik föl, hogy az elmúlt években két magyar ösztöndíjast is fogadhattak. A nápolyi evangélikus óvoda és általános iskola igazgatójának pedig azt vetem fel, hogy jó lenne a mi egyházunk egy in-
Az épület bejárása után végre érdemi tárgyalásra is sor kerül. Kurt Koch bíborossal cserélünk eszmét egyházaink lehetséges együttműködéséről. Ő hivatalosan a vatikáni egységtitkárság új elnöke, nem hivatalosan azonban ökumenéminiszternek is nevezik. Élénken érdeklődik az
Ismét taxival megyek a reptérre. A szokásos római dugó miatt sokat állok egy helyben. Egy plakátra leszek figyelmes, amely kiállítást hirdet a Villa Borghesében, Lucas Cranach – A másik reneszánsz címmel. Örömmel nyugtázom, hogy a reformáció festőjének Luther-ábrázolása is szerepel ezen a tárlaton. Elképzelek egy talán nem túl távoli jelenetet: taxiba ülök a római repülőtéren, és urasan csak ennyit mondok: „Via Lutero, prego!”
A szerző az Északi Egyházkerület püspöke, a Lutheránus Világszövetség alelnöke
6 e 2011. január 2.
kultúrkörök
A Nemzeti Fórum elnöke szerint támogatni kell az egyházi médiát Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke szerint az ország erkölcsileg szétzüllött, ennek ellensúlyozására anyagilag támogatni kell az egyházi médiumokat. A fideszes politikus, a Nemzeti Fórum elnöke tavaly december közepén, a Katolikus egyház a médiában című rendezvényen arról is beszélt, hogy a szakembergárdára nagy hangsúlyt kell helyezni. Lezsák Sándor a Nemzeti Fórum Kölcsey Köre konferenciasorozatának budapesti eseményén azt mondta, hogy a Magyar Katolikus Rádiónál „elképesztően kevés pénzért dolgoznak”, ezért az ottani szakemberek rákényszerülnek arra, hogy máshol is munkát vállaljanak. Véleménye szerint a közszolgálati médiumokból is hiányoznak azok a műsorok, amelyek értékeket közvetítenek. Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese rámutatott: a hagyományos értékeket őrző sajtóorgánumoknak „rettentően nehéz” a helyzetük. Hozzátette: egy felmérés szerint egy évben 190 milliárd forintot költenek reklámokra a
médiában, ebből a konzervatív sajtó mindössze 2,8 százalékkal részesedik. Szólt arról is, hogy felnőtt egy fiatal keresztény-konzervatív generáció, amely nívós munkát végez a katolikus sajtóban, ugyanakkor ők is megszenvedik a pénzhiányt. Juhász Judit szólt arról, hogy rádiójuk január 15-én elhallgat a középhullámú frekvencián, utána az ultrarövidhullámú (URH) sávon adják műsoraikat. Közlése szerint a médiatanács a tervek szerint rövidesen dönt majd arról a néhány frekvenciáról, amelyeken „még van esélyük adások szórására”. Mint elmondta: megkötötték a megállapodást a Magyar Televízióval, ennek értelmében műholdon keresztül lehet majd fogni a katolikus rádió adásait. A rendezvényen bevezetőt mondott Horváth Béla, a Kölcsey Kör vezetője, előadást tartott Rátkai Balázs, az Új Ember hetilap, Czoborczy Bence, a Keresztény Élet hetilap, illetve Szám Katalin, a Képmás magazin főszerkesztője. d MTI
Evangélikus Élet
Természettudományokban élen a bonyhádi gimnazisták Második alkalommal írta ki a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Magyar Innovációs Szövetség a THE program (tudományos, hasznos, emberi) országos természettudományos középiskolai pályázatot. A tudáspróbára több mint ötven iskola közel kétezer-ötszáz diákja nevezett be ötfős csapatokban. Az Akadémián rendezett december 2-i döntőbe öt oktatási intézmény egy-egy csapata jutott be. A verseny fővédnöke dr. Pálinkás József, az MTA elnöke volt. A vetélkedő során a diákoknak a kémiában, biológiában, fizikában, földrajzban, csillagászatban és in-
formatikában való jártasságukat kellett bizonyítaniuk. Mivel mostanában Magyarországon háttérbe szorulnak, a diákok között kevéssé népszerűek a természettudományos tárgyak, a verseny ezek népszerűsítését is célozta, felkeltve a fiatalok érdeklődését e területek iránt. A tudáspróba végeredménye: 1. Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium (Gulyás Péter, Neubauer Antal, Szinger Árpád, Oláh Ist ván, Ta kács Gá bor); 2. Nagy László Általános Iskola és Gimnázium, Budapest; 3. Révai Miklós Gimnázium, Győr; 4. Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimná-
Börtönbe vonulnak a teológusok?
Környezetkímélő Vatikán Két, a napenergiát hasznosító berendezéssel a Vatikán lett a világ leginkább környezetkímélő állama. A L’Osservatore Romano című vatikáni lap információi szerint az egyházi állam lakosonként 200 watt napenergiát termel. A Vatikán a világ legkevesebb lakosú szuverén állama – az olasz főváros, Róma területén lévő egyhá-
zi államban csupán mintegy nyolcszázan élnek. Az olasz sajtó XVI. Benedek pápát máris zöld pápaként emlegeti a környezetvédelem érdekében tett intézkedései miatt. A Vatikán dolgozói már azt is fontolóra vették, hogy elektromos autóval helyettesítik a híres pápamobilt. d MTI
HIRDETÉS
Pályázati felhívás A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma (1085 Budapest, Üllői út 24.) pályázatot hirdet a balassagyarmati Evangélikus Szeretetház (2660 Balassagyarmat, Deák F. u. 22.) intézményvezetői állásának betöltésére. Az intézményvezető által ellátandó feladatok: feladatkörét az egyház intézményeiről szóló 2005. évi VIII. tv. 19. §-a határozza meg. Munkahely: Evangélikus Szeretetház, Balassagyarmat. Pályázati feltételek: – a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működési feltételeiről szóló I/2000. (I. 7.) SZCSM-rendelet 3. sz. mellékletében meghatározott képesítés; – a 257/2000. (XII. 26.) kormányrendelet 3. §-ának (3) bekezdése szerinti szakmai gyakorlat; – magyar állampolgárság; – büntetlen előélet. Előnyt jelent: – hosszabb idejű vezetői gyakorlat; – evangélikus egyháztagság; – idegennyelv-tudás; – B kategóriás jogosítvány; – felhasználói szintű számítógépes ismeret. A pályázathoz csatolni kell: – az iskolai végzettséget igazoló okiratot; – szociálisszakvizsga-bizonyítványt vagy a pályázó nyilatkozatát arról, hogy a kinevezést követő két éven belül vállalja a szociális szakvizsga megszerzését; – önéletrajzot és részletes szakmai életrajzot; – az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot és szakmai helyzetelemzésre épülő elképzeléseket; – 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt; – keresztlevelet; – lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétől. A megbízás időtartama 6 év, 3 hónap próbaidő kikötéssel. Az álláshely betölthető az elbírálást követően; várhatóan 2011. március 15-től. Bérezés: Kjt. szerint. A pályázat benyújtásának határideje: 2011. február 10. A pályázat benyújtásának helye és módja: a pályázatot a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája titkárságának címére (1085 Budapest, Üllői út 24. I. em.) kérjük benyújtani 3 példányban (2 példányt papíron, 1 példányt pedig elektronikus adathordozón [CD-n]), zárt borítékban. A borítékra, kérjük, írják rá: „Evangélikus Szeretetház”. A pályázat elbírálásának rendje: az egyház intézményeiről szóló 2005. évi VIII. törvény szerint. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítás kérhető a 20/770-3643-as telefonszámon.
ziuma; 5. Horváth Mihály Gimnázium, Szentes. A győztes bonyhádiak ajándéka egy értékes laptop, egy prágai hétvége a csapattagoknak és a felkészítő tanárnak, Gruber Lászlónak és előfizetések a National Geographic című magazinra. Maga a gimnázium is profitál a győzelemből: természettudományos roadshow keretében látványos kísérletekkel ismerkedhetnek a bonyhádi tanulók, illetve a csapat tagjai és még néhány iskolatársuk ellátogathatnak az Eötvös Loránd Tudományegyetem laboratóriumaiba. g – mr –
Szabó András Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa a lőcsei evangélikus gyülekezet könyvtárában – a szepesi huszonnégy lelkész fraternitásának (esperességének) 1598-as keltezésű jegyzőkönyvében – bukkant rá erre a Luther Mártont és Philipp Melanchthont ábrázoló kettős portréra.
Mihály Attila büntetés-végrehajtási ezredes, intézetparancsnok meghívására a Győr-MosonSopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben tett látogatást Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. A december 13-i győri eszmecsere alkalmával a rektor az intézetben zajló munkával ismerkedett, illetve megbeszélést folytatott a parancsnokkal és Jánosa Attila intézeti lelkésszel a börtönlelkészi szolgálat aktuális kérdéseiről. A látogatás előkészítése volt az egyetem és az intézet közötti együttműködési megállapodásnak az evangélikus teológushallgatók szakmai gyakorlatának lehetőségéről. d EvÉlet-infó
Ajándék Valamikor november első napjaiban egy szerkesztőségi körkérdés címzettjeként felkértek, írjam meg röviden, mit gondolok az ajándékról, az ajándékozásról. A bizalommal a Credo című evangélikus folyóirat főszerkesztő asszonya tisztelt meg, Zászkaliczky Zsuzsannát és szerkesztői munkásságát – amelynek remek könyvek is köszönhetők – nagyra becsülöm. A kért írásokat a karácsonyra megjelenő számba tervezte, a hónap első felében minden időmet és figyelmemet elfoglalta egy nagy munka, így csak november 22-én tudtam megírni és elküldeni mondandómat, remélve, hogy még nem késtem el. Végül nem jelent meg az írásom, ám nem az én késésem miatt. De erről később. Embernél szándék, ami Istennél ajándék – olvashatjuk Erdélyi János 1851-ben megjelent közmondásgyűjteményében. A népi okoskodás mintha a lekenyerezéssel társítaná az ajándékozást. Magam is hasonlóképpen gondolom botcsinálta lélekfigyelőként és felnőtt gyerekek apjaként, ha nem is a régi szólás értelme szerint. Az ember, természetéből fakadóan, azért ad kicsinek, nagynak, szülőnek, gyereknek, házastársnak, rokonnak és barátnak olyasmit ajándékba, amivel megörvendezteti, mert célja van vele. Nem öncélja, hanem célja, egészen pontosan: szándéka, ami a felsorolt „célszemélyekkel” va-
ló viszonyából következően csakis jó szándék lehet. A megajándékozott kisgyermek önfeledt öröme a csillogó karácsonyfa, az alatta lévő játék autó, baba, mackó láttán, az apa és a jó barát elégedett mosolya, amellyel a jól eltalált könyvet, a különleges bor palackját forgatja, a vágyott parfümöt megpillantó feleség megkönnyebbült sóhajtása annak is örömet szerez, akitől ajándékba kapta. A kisgyermekes szülők titkos önzése, hogy mindent megadhassanak nekik, amit ők nem kaptak, kaphattak meg a szüleiktől, a gyermekek felnőtté válásával szűnik meg. Vagy még akkor sem. A legszerencsésebb dolog, ami egy idősödő, révbe érkezett emberpárral történhet, az, hogy már végképp önzetlen ajándékokkal tehetik szebbé, jobbá a gyermekeik és más szeretteik életét. Pár napra rá, hogy (nagyjából) ezt az írást elküldtem, kedves, de szomorú válasz érkezett a főszerkesztő asszonytól. Elpanaszolta: nagyon sokan visszamondták a felkérést, így nem tud kellő bőségű és minőségű írott anyagból válogatni, az ünnepi témához méltó összeállítást készíteni. Ha még az utolsó pillanatban befutna néhány írás, kitalál valamilyen megoldást – írta –, ha pedig nem, akkor ez is az egyike lesz hamvába holt ötleteinek. Elszomorított a dolog. Az egyetlen, aminek örültem, hogy az én írá-
som, ha késve is, de még időben beérkezett, így nem rajtam múlt, hogy meghiúsult Zászkaliczky Zsuzsanna igazán szép és támogatásra méltó terve. Lenne okom szégyenkezni miatta, ha nem így történt volna, hiszen mindazok, akiket felkért – ha nem gondoltak is erre, amint a főszerkesztő asszony sem gondolhatott ilyet –, egy-egy rejtett ajándék, mégpedig karácsonyi ajándék elkészítésére kaptak rejtett megbízást. Igen, egy írás is lehet ajándék. Ajándék a címzettnek, ajándék az olvasónak. Korábban ez nekem sem jutott az eszembe, amikor szívesen elbíbelődtem a témával egy-két órácskát. Ilyesmit még úgysem kértek tőlem, hadd lám, mi jut eszembe róla, töprengjünk csak el egy kicsit a kérdésre adandó feleleten. Néhány napja szép karácsonyi üdvözletet kaptam a Credo folyóirat nevében Zászkaliczky Zsuzsannától mindenféle jókívánsággal. Itt köszönöm meg, boldog, békés új esztendőt és áldást kívánva munkájára. Jó elképzelései ne maradjanak hamvába holt ötletek. De ahhoz, hogy ajándékká válhassanak, együtt gondolkodó társakra lesz szüksége. g Ludwig Emil
Az írás eredetileg a Magyar Nemzet 2010. december 27-ei számában jelent meg.
Evangélikus Élet
2011. január 2. f 7
fókusz
„Fegyelem és képesség” Beszélgetés Prőhle Gergely országos felügyelővel b Ki hinné, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) 2006-ban megválasztott országos felügyelőjével az Evangélikus Élet még nem készített interjút?! Ám valószínűleg nem azért lep meg sokakat e tény, mert a jegyzeteivel olvasóinkat is rendszeresen megtisztelő Prőhle Gergely megnyilatkozásairól természetesen rendre tudósítunk. Sokkal inkább azért, mert kétségkívül ő az a szekuláris médiában is gyakran megszólaló evangélikus vezető, akivel egyházi közegen kívül is legtöbbször „találkozhatunk”. És aki – mellesleg – nem is csupán idehaza (el)ismert. Miközben 2009-ben egy német világcég tanácsadójaként vehette át – úgy is, mint hazánk korábbi berlini nagykövete – a Német Szövetségi Köztársaság első osztályú Szövetségi Érdemkeresztjét (Bundesverdienstkreuz), ma éppúgy a Külügyminisztérium állományában dolgozik, mint az MEE országos felügyelőjévé történt beiktatásakor. Most éppen helyettes államtitkár.
– Szinte nincs olyan hónap, hogy ne találkoznánk egy-két egyházi eseményen, e régóta tervezett beszélgetésre mégis itt, a Külügyminisztérium Bem téri székházában sikerült csak sort keríteni. Legutóbb mikor töltött felügyelő úr egy teljes munkanapot az Üllői úti irodájában? – Az országos felügyelőnek nem a munkahelye egyházunk országos irodája, ezért ott egy teljes munkanapot sohasem töltöttem. Az Üllői úton amolyan rajtaütésszerű felügyelői látogatásokat szoktam tenni, váltakozó szereplőkkel. Tekintettel elfoglaltságaim látványos növekedésére, ezek a látogatások az utóbbi időben kétségkívül megritkultak. Ugyanakkor az érdemi folyamatokat, döntéseket így is követni tudom, a hírek és álhírek pedig egyházon belül közismerten igen gyorsan terjednek. – Talán nem én vagyok az egyetlen, aki őrzi azt a bemutatkozását, amely megválasztása előtt jelent meg az EvÉlet 2006. évi 10. számában. Ennek végén két olyan igeverset is idéz, melyek mintegy végigkísérték addigi élethelyzetein. Felügyelő úr emlékszik, melyik volt e két – páli levelekből származó – idézet? – Most hirtelenjében csak az egyikre, mivel az esketési igénk is ez volt: „…akik Is tent sze re tik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8,28) – …a másik pedig 1Kor 10,12: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Ebben az összefüggésben szeretném személyessé tenni a kérdést: Prőhle Gergely mit gondol, országos felügyelőként sikerült-e „helytállnia”? – Az ember életében mind az elesés, mind a helytállás folyamatosan jelen van, sok múlik az arányokon. Meg kell őszintén mondanom, számomra meglepő és fájdalmas tapasztalat volt, hogy a rendszerváltás előtti kórosan hierarchikus egyházhoz képest a jelenlegi evangélikus egyház mennyire kórosan ennek épp ellenkezője. Hogy a kétséget kizáróan egyházi közérdeket célzó püspöki vagy felügyelői kezdeményezésekkel szemben is milyen indokolatlan ellenállás tapasztalható. Hogy mennyire sikk semmibe venni a vezetői tekintélyt, a püspököt csak amolyan dísznek tekinteni, akinek esélye sincs arra, hogy bizonyos folyamatokba érdemben és főleg gyorsan beavatkozzék. Hosszan sorolhatnánk az elmúlt évek eseteit, melyek – bár sosem vontam kétségbe a Fabiny Tamás által a beszélgető egyházról mondottakat – számos eszmecsere, értekezlet, netán testvéri beszélgetés után sem oldódtak meg. Semmiképp sem szeretnék általánosítani, ám hogy ez a mentalitás súlyos gátja számos, a mai világban nélkülözhetetlen és egy szervezet életében
kulcsfontosságú változásnak, abban bizonyos vagyok. Mármost lehetséges, az én hiányosságom is, hogy ez a szemlélet engem váratlanul ért, és hogy érdemben ezen mindeddig nem voltunk s minden bizonnyal nem is leszünk képesek változtatni. A hatékonyság hiánya – nem tagadom – olykor okoz némi türelmetlenséget, ami az érintetteket sértheti. Ezt sajnálom, bántani senkit sem szeretnék. Némi vigaszt nyújthat, hogy számos kezdeményezésem viszont megvalósult. Az úgynevezett Libra rendszer bevezetését már szolgálatom elején kezdeményeztem, mert a mai világban modern szervezetre és átlátható gazdálkodásra van szükség. Ez a vállalatirányítási szoftver ehhez nyújt hathatós segítséget. Szintén ennek a törekvésnek a jegyében szorgalmaztam magam is a stratégiai koncepció kidolgozását és az ennek szempontjai alapján véghezvitt közvélemény-kutatást. Azt gondolom, hogy ezek is fontos lépések ahhoz, hogy átgondolt legyen a működésünk, hogy egyháztörténetünk ne pusztán ad hoc döntések egymásutánjából álljon. A Sztehlo-ösztöndíjat pedig azért kezdeményeztem, mert egyszerűen fontosnak tartom, hogy az egyház bizonyos dolgokra minden körülmények között költsön. Mindenféle gyülekezeti baj ellenére is legyenek olyan országos ügyek, amelyek mindenki számára fontosak. Ma már talán nem szorul magyarázatra, hogy az oktatás és a diakónia miért lehet az evangélikus egyháznak ma is kiemelt feladata. Márpedig az említett ösztöndíj egy „diakóniai ihletettségű” iskolaügy, hiszen ezzel egyházunk az elesettek, a rászoruló diákok felé fordul. Szóval azt gondolom, hogy ezekben az ügyekben sikerült helytállni, előrelépni. – A törvényi leírás szerint az országos felügyelő elsődleges feladata – a mindenkori elnök-püspökkel együttműködve – az egyház szervezeti rendje feletti őrködés, az országos iroda általános felügyelete és az egyház képviselete… E három, egymással szoros összefüggésben lévő feladatkör ellátásában hol adódtak a legnagyobb nehézségek? Hol ütköztek ki leginkább a jelenlegi – Ön szerint újragondolást igénylő – egyházstruktúrából adódó kompetenciagondok? – Régi meggyőződésem, hogy túl nagy a szervezet. Túl sok tagja van a zsinatnak, az országos presbitériumnak (OP), túl sok tagjuk van a bizottságoknak, és túl sok olyan szervezetet hozunk létre, amelynek később – részben anyagi források hiányában, részben emberi erőforrás híján – nem találjuk meg az igazi működési rendjét. Érdemes lenne átgondolni, hogy
miként lehetne – a parlament, illetve az önkormányzatok mintáját követve – egész egyszerűen megfelezni grémiumaink létszámát. Amire egyébként viszonylag egyszerűen lenne is lehetőség, hiszen a három ke-
um részéről. Jól jelzi a helyzet összetettségét, hogy a zsinat által szabott határidőhöz képest mióta húzódik az iroda működését tisztázó szabályrendelet végleges változatának OP elé terjesztése. Mivel már több, viszony-
rületből való képviselet erre azért lehetőséget teremtene. A zsinat elnökeivel már egyeztettünk is erről, remélem, hogy a ciklus végéig ebből akár még törvénymódosítás is lehet. Az országos iroda dolgáról nem egyszerű beszélni. Köztudott, hogy az előző igazgatóval, ifj. Hafenscher Károllyal mennyire szoros viszonyban voltam, vagyok. Az ő leváltása véleményem szerint nem volt átgondolt lépés, bár a kritika is olykor helyénvaló volt. Történt, ami történt. Ugyanakkor finoman szólva is sajátos gyümölcse egyházi törvényalkotásunknak, hogy az irodaigazgató a zsinat által választott tisztségviselő, ahelyett hogy a vele legszorosabban együttműködő országos presbitérium által pályáztatott vezető hivatalnok lenne. Mint az elnökség és az OP döntés-előkészítő hivatala, tevékenysége jogi, igazgatási jellegű. Vezetőinek, munkatársainak nincs reprezentációs feladatuk, ugyanakkor állandóan ügyelniük kell arra, hogy bármilyen döntési alternatívákat terjesztenek is a választott testületek elé, azok mindig megfeleljenek az egyházi és világi törvényeinknek. Nagyon nehéz és sok alázatot követelő feladat ez, hiszen tudomásul kell venni, hogy a választott testületek tagjai többségükben jó szándékú műkedvelők, akik nem tudnak, de – okkal – nem is akarnak elmélyedni a törvényi szabályozás útvesztőiben. Ilyenkor pedig sok türelemmel kell nekik, nekünk elmagyarázni, hogy egy mégoly nemes egyházvezetői elképzelés adott esetben miért irreális. Ezt tartással, az egyház vezetéséhez lojálisan megtenni nem könnyű. Kákay István igazgató úrral korrekt munkakapcsolat alakult ki, de az irodán tapasztalható konfliktusok gyakran kezelhetetlennek tűntek, tűnnek, vagy radikális beavatkozást követeltek az országos presbitéri-
lag nagy szervezetet irányítottam, tudom, hogy milyen nehéz feladat a szakmai kiválóság és az emberi – esetünkben: testvéri – viszonyok összehangolása. Egyházi közegben különösen fájó ennek hiánya. Különösen sajnálom, hogy ebben a kettősségben ellehetetlenült az igazgató úr és dr. Mekis Viktória igazgatóhelyettes munkakapcsolata, akinek pedig az egyházszervezet jogszerű működésével kapcsolatban rengeteget köszönhetünk. – Lapunk karácsonyi számában közöltünk interjút egyházunk leköszönt elnök-püspökével, Ittzés Jánossal. Amikor elnöktársak lettek, sokan azt gondolták, hogy két ennyire különböző karakterű személyiség nehezen fog tudni együtt szolgálni. Amikor a valóság ennek ellenkezőjét bizonyította, akkor az „aggódók” számára az a feltételezés maradt, hogy az olyan kérdésekről, mint amilyen például a liturgiareform, valószínűleg inkább nem is konzultáltak… Ön hogyan ítéli meg együttműködésüket? – Arra valóban kezdettől ügyeltem, hogy a kimondottan püspöki – avagy teológusi – kompetenciába tartozó ügyekbe ne szóljak bele. Ezt így tartottam helyesnek, ezért lett eredendően kitalálva a kettős vezetés. Másfelől tudatosan vállaltam fel olyan konfliktusokat, amelyeket jobb, ha olyan személy hordoz el, akinek nem a szószékről kell hitelesen megszólalnia. Ittzés Jánossal maximálisan egyetértettünk ebben a „szereposztásban”. Így gyakran olyan ellentéteket is felvállaltam, amelyek eredetileg engem nem is foglalkoztattak igazán, de beláttam, hogy ugyanakkor nem szerencsés, ha azokkal az elnök-püspök – egyáltalán: egy lelkész – foglalkozik. Szerintem ez fontos eleme volt kettőnk jó együttműködésének. És hát azt azért lássuk be, hogy Ittzés Já-
nos tiszteletet parancsoló – és éppen ezért olykor kellemetlennek is tűnő – elvi következetessége az evangélikus egyházban párját ritkítja. Egyikünk sem konfliktuskerülő típus, de a véleménykülönbségek nyílt megfogalmazása minden kapcsolatnak használ. Egyházon belül is. A liturgiareformmal kapcsolatban talán csak annyit, hogy engem megdöbbentett az a megátalkodottság, ahogyan ez a vita zajlott. Én azt gondolom, hogy ha egyszer a liturgikus kérdések megválaszolása püspöki kompetencia, akkor lelkészi, gyülekezeti oldalról az egyetlen lehetséges reakció ennek a tudomásulvétele. Nem ez történt. Más kérdés persze, hogy szélesebb körű előkészítéssel megkímélhettük volna magunkat számos feszültségtől. – 2008 nyarára készült el a Magyarországi Evangélikus Egyház tervezett stratégiájának első vitaanyaga. Ennek szempontjai alapján indult el az a közvélemény-kutatás, amelynek eredményei ezekben a hetekben látnak napvilágot. Sokakban ugyanakkor visszatetszést keltett, hogy a felmérés egyházunkról nem túl kedvező képet festő eredményeinek legelső áttekintésére egy világi sajtótermék, a Heti Világgazdaság kapott lehetőséget. A stratégiakészítés felügyeletével a zsinat – dr. Fabiny Tamás püspök mellett – az országos felügyelőt bízta meg, és – mint kiderült – a „szekuláris sajtónyilvánosságot” is Önök szorgalmazták. Miért is? – A vizsgálatról a HVG-t megelőzően volt már fenn anyag egyházunk honlapján, az újságíró arra reagálva jelentkezett. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a mai világban olyan, hogy „belső nyilvánosság” meg „külső nyilvánosság”, már nem létezik. Ugyanezt gondolom a tényfeltárással kapcsolatban is. – Ugyanezt gondolta a WikiLeaks alapítója is – a külügyminisztériumokban azonban mintha másként vélekednének a nyilvánosság értelmezéséről… – A mi esetünkben azért nem nehéz eldönteni, hogy az egyház külső megítélésének, hitelességének segített-e az, hogy akár a tényfeltárás, akár a szociológiai vizsgálat össze füg gé sé ben meg pró bá lunk szembenézni a saját múltunkkal és jelenünkkel. Nem hiszem, hogy ártalmas lenne elgondolkozni azon, hogy az evangélizációs összejövetelek és missziós hétvégék testvéri közössége alig változik, és csak igen ritkán nő. Vagy nem kellene végre legalább megpróbálni érdemben számszerűsíteni az egyházi munka eredményességét? Azért talán mégsem mellékes, hogy vasárnapról vasárnapra hányan ülnek a templomokban, illetve hogy mennyi egyházfenntartói járulék folyik be a kasszába. De éppen e lap hasábjain talán érdemes azt is megkérdezni, hogy vajon nem létezik-e más út is, mint hogy tudomásul vesszük az előfizetések számának folyamatos csökkenését, vagy hogy számos lelkészünk már-már büszke arra, hogy nem olvassa az egyház lapját? Ezek szomorú és olykor abszurd dolgok, amelyek egy világi szervezetben egyszerűen nem maradhatnának diszciplináris következmények nélkül. Épp a testvéri szeretet jegyében és nem annak ellenére érdemes erről beszélni.
f Folytatás a 8. oldalon
f Folytatás a 7. oldalról – A stratégia vitaanyagának teljes címe így szól: „Élő kövek egyháza – az evangélikus megújulás stratégiája.” Az elmúlt évtized elején egy bizonyos Stratégiakutató Intézet már igyekezett meggyőzni egyházunk akkori vezetőit a stratégiakészítés fontosságáról. Abból az erőfeszítésből – emlékezetem szerint – még használható vitaanyag sem lett, nemhogy megújulás. Viszont már akkor is alapvető kérdésként fogalmazódott meg: eredményezhet-e ébredést az egyházban – „stratégia”? – Egyházi beszélgetéseink – távlatos vagy kevésbé távlatos ügyekről – többnyire olyan dramaturgia jegyében zajlanak, hogy a beszélgetés felénél – hogy úgy mondjam: meccs közben – váltunk térfelet. Tehát amikor gazdasági ügyekről beszélünk, arról, hogy miként lehetne ezt vagy azt megvalósítani, akkor mindig akad egy-egy testvérünk, aki felteszi a kezét, és megkérdezi: „No, és az imádság ereje?”… Amikor pedig lelki dolgokról beszélgetünk, például arról, hogy miként kellene közösséget építeni, előbb-utóbb szintén felteszi valaki a kezét. Csak akkor meg azt kérdezi: „Na de, testvérek, miből lesz erre pénz?” Ez a meccs közbeni „térfélváltás” bevett egyházi dramaturgiai gyakorlat lett, amitől minden normális diskurzus kisiklik. A stratégia esetében nem az az adekvát kérdés, hogy lesz-e ebből ébredés, mert a dolog természetéből fakadóan ezt nem tudjuk. Ezt érdemes a Jóistenre bízni. De feltehetjük úgy is a kérdést, hogy megteszünk-e minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy ha jön az ébredés, akkor az minket megfelelő állapotban találjon, hogy kifeszített vitorlákkal tudjuk befogni a „szelet”. Így szerintem már a kérdés is helyesen van feltéve, és a válasz is ésszerűbb lehet. Azt is rendre megkérdezik, hogy az egyház legfontosabb feladata-e a tényfeltárás. Erre egyetlen válasz adható: nem. Az egyháznak természetesen nem ez a legfontosabb feladata. De ahhoz, hogy az egyház hitelesen tudjon megszólalni egy olyan közegben, ahol még a rendszerváltás sem hozta el a vágyott erkölcsi megújulást, akkor azt mondom, hogy a tényfeltárás egy ilyen közegben igenis erősíti az egyház pozícióit. És adott esetben elveszi mindazok kenyerét, akik az egyház hiteltelenítésében érdekeltek. – Az új esztendő legelső lapszámába szánt interjú esetében megkerülhetetlen a kérdés: a már említett témákon kívül melyek lesznek a 2011. év prioritásai felügyelői munkájában, illetőleg az egyházban? – Azt még nem látjuk minden részletében, hogy a kormány pontosan mit is akar az egyházpolitikában. Nem tudjuk még azt sem, hogy az új alkotmány preambulumában milyen összefüggésben tétetik majd hivatkozás – már ha tétetik – a Jóistenre, a
fókusz
keresztény-zsidó értékrendre vagy a Szent Koronára. Eddig elég változatos kezdeményezéseket láttunk. – Hinné az ember, hogy jelenlegi pozíciójában Prőhle Gergely jobban belelát a kormányzati szándékokba… – Megkérdezni meg tudom azokat, akik ezzel a területtel foglalkoznak, de a helyzet az, hogy nem kapok tőlük sem sokkal egyértelműbb választ, mint bárki más az újságokból… – Márpedig azt nyilván a szomszédos minisztériumokban is tudják, hogy Prőhle Gergely a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője… – Tudják, persze. Jó is a viszony, ugyanakkor azt is látni kell, hogy nekünk – mint a legkisebb keresztény történelmi egyháznak – nagyon nem mindegy, miként fog viszonyulni a kormányzat a kisegyházakhoz. Van olyan politikai hagyomány, mely szerint Magyarországon csak a katolikus és a református egyháznak van közéleti jelentősége, esetleg befolyása. Nem lenne szerencsés, ha ehhez az elképzeléshez szeretne bárki is visszatérni. – Keresztényként azért szabad legyen örülnöm annak, hogy istenfélő miniszterelnökünk van, s hogy a kormányzat részéről momentán szintén egy református testvérünk a felelőse az egyházakkal kapcsolatos ügyeknek… És mert a szóban forgó államtitkár „civilben” ráadásul lelkész, szeretném azt hinni, hogy fogja tudni, honnan kérjen bölcsességet… – Mindez valóban örvendetes, és az egyházak számára különösen fontos fejlemény a korábbi időszakokhoz képest, bár az egyházügyek felelőse eddig is lelkész, ráadásul evangélikus volt. Az is örömteli dolog, hogy az egyházi intézmények fokozatosan visszakaphatják azokat a számvevőszék által is kimutatott összegeket, amelyeket az előző kormányok elmulasztottak folyósítani. De hogy azt is lássuk, hogy egyház és állam kapcsolatában milyen távlatos célok és szándékok vannak, a közjó iránti közös felelősség jegyében miképpen tudunk együttműködni adott esetben anélkül is, hogy permanensen a finanszírozásról beszélnénk, ott még nem tartunk. Az erről folytatandó egyeztetések fontos alkalmak lesznek az új évben. Egyházon belül pedig készülni kell a 2012-es tisztújításra is, amint ezt az elmúlt novemberi országos felügyelői konferencián már tematizáltuk. – Mondana néhány szót felügyelő úr saját kormányzati, külügyminisztériumi munkájáról? – Az Európai Unió tagországaival fenntartott kétoldalú kapcsolatok, valamint a sajtó-, a tudományos és kulturális kapcsolatok tartoznak a felügyeletem alá. Ezen belül a feladatok súlya nyilvánvalóan különböző. A balti államokkal való kapcsolatok például – bár nagyon fontosak – messze nem olyan jelentőségűek,
Evangélikus Élet
mint mondjuk a szlovák–magyar vagy akár a magyar–lengyel viszonyból eredő feladatok. A nemzetpolitika ugyan átkerült a Miniszterelnökségre, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba, mivel azonban a szomszédságpolitika a mi reszortunk, ezért a nemzetpolitikának is nálunk maradt az a része, amely a kétoldalú kapcsolatokat befolyásolja. Szlovák relációban nagyon érdekes kettősség, illetve egység ebben a kettősségben a felügyelői munkám. Kivételes helyzet egy-
idején tehetem, a feladatot még izgalmasabbá teszi. – Arról nem szólva, hogy felügyelő úr egyúttal a Maek, a Magyar Evangélikus Konferencia elnöke is… – Őszintén be kell vallanunk, hogy a Maek nem az, ami lehetne, és nem is biztos, hogy egyházként nekünk valóban akkora a mozgásterünk, amekkorának elképzeljük. Bármily fontos volna nekünk is az, hogy a határon túli magyar anyanyelvű evangélikusokkal többet és hatékonyabban foglalkozzunk, be kell lát-
Névjegy PRŐH LE GER GELY Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár Születési hely, idő: 1965-ben született Budapesten. Végzettség: 1983-ban Németországban a Friedrich Schiller Egyetemen folytatott tanulmányokat. 1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott magyar–német szakon. 1989-től 1990-ig a Hamburgi Egyetemen DAAD- (Deutscher Akademischer Austausch Dienst) ösztöndíjas. 1995-től 1998-ig a Posztgraduális Nemzetközi és Diplomáciai Tanulmányok Intézetének (BIGIS), majd 2006-tól 2009-ig az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem PhD-programjának hallgatója volt. Munkahely: 1988-tól szerkesztői tevékenységet folytat, publikál elektronikus és írott médiumoknál (Magyar Rádió, Heti Válasz, Figyelő). Emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Idegen Nyelvi Lektorátusán tanít. 1992-től 1998-ig a Friedrich Naumann Alapítvány igazgatója. Az első Orbán-kormány idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkáraként, majd a ciklus második felében Németországban nagykövetként dolgozott. 2003tól 2005-ig Svájcban nagykövet. 2005 és 2006 között a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumában főosztályvezető-helyettes. 2006-tól 2010ig a Roland Berger Strategy Consultants Kft.-nél szenior tanácsadó volt. Közéleti tevékenység: 2006-tól a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. Egyéb: Németül, angolul és franciául beszél. Nős, négy gyermek édesapja. Forrás: Külügyminisztérium (http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulugy mi nisz te ri um/A_Ku lugy mi nisz te ri um rol/Ve zet ok/proh le_ger gely_cv.htm)
szerre rálátni a kapcsolatok hazai egyházi, etnikai dimenziójára és a határon túli magyar kisebbségi dimenzióra. Azt gondolom, hogy ez a rálátás, ez a kettős perspektíva nem csupán kormányzati, hanem egyházi tisztségem számára is nagyon hasznos. Az pedig, hogy mindezt hazánk európai uniós elnökségének
nunk, hogy ezen a területen egyrészt nincsenek elégséges anyagi forrásaink, másrészt tényleg nem tudjuk olyan intenzitással ellátni e feladatot, ahogyan kellene. Nem véletlenül hoztuk létre a nyáron az ügyvezető elnöki funkciót, mert tudtam, hogy én magam sem fogok tudni eljutni minden egyes ülésre, összejövetelre,
márpedig így nem fogom tudni érdemben előrébb vinni az ügyet. – Elnök-püspöki beiktatását követően – immár a fasori gimnázium épületében – Ön is köszöntötte új elnöktársát. Míg azonban Gáncs Péter a békesség és a kegyelem létszükséglete mellett a bizalom fontosságát hangsúlyozta szolgálatukban, felügyelő úr a „kegyelem és békesség” megtapasztalásának reményét a „fegyelem és képesség” betartásának és betartatásának igényével egészítette ki. Miért érezte fontosnak megtenni ezt a hangsúlyeltolódásról tanúskodó kiegészítést ezen az ünnepi alkalmon? – Azért tartottam fontosnak, mert régóta ismerjük egymást. Én nagyon nagyra tartom Péter püspök mély lelkiségét, szeretem odafordulását és fanyar humorát, de azt gondolom, hogy egy egyházvezetőnek, egy „episzkoposznak” olykor igenis szigorúan és fegyelmező erővel kell jelen lennie bizonyos helyzetekben. A püspök nemcsak lelki atya, hanem munkahelyi elöljáró is. A korábban említett „térfélváltás” ebben az összefüggésben is gyakran előfordul. Én tehát azért teszem oda a kegyelem és a békesség mellé a fegyelmet és a képességet, mert úgy gondolom, hogy a lelkiség mellől ezek sem nélkülözhetők. A képességeket pedig nem pusztán a szójáték miatt emlegettem. Mind az egyházi adminisztrációban, mind a lelkészi szolgálatban fontosnak tartom, hogy ki-ki a képességeinek megfelelő munkakörben dolgozhasson. Ez persze olykor szükségképp ellentmond egyes testületi döntéseknek. A képességek ismerete s az ennek megfelelő feladatkör meghatározása szintén fontos vezetői, püspöki feladat. – A fasori tanteremben ezzel nem is szállt vitába senki, jóllehet Pál apostolt mintha azzal vigasztalta volna az Úr, hogy: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) – Egy tágabb dimenzióban valóban elég. De egészen addig, amíg ebbe a tág dimenzióba kilépünk, a mindennapok küzdelmeinek megharcolásában a fegyelemre és a képességekre nagyon nagy szükség van. Az Efezusi levélben nem véletlenül beszél Pál fegyelemről és intésről. Azt gondolom, hogy ha manapság józanul tekintünk egyházunk helyzetére, megtartóképességére, missziós erejére vagy inkább ezek hiányára, szerteágazó intézményrendszerére, akkor az iktató prédikációhoz és az elnök-püspöki beköszöntőhöz fűzött kiegészítésem nem ünneprontás, csak szeretetteljes emlékeztető. Nincs kétségem afelől, hogy Gáncs Péterrel is kiválóan együtt fogunk tudni működni, hiszen az egyházért viselt felelősség is közös. Mint ahogy közös minden testvérünkkel is. Az új évben ehhez kívánok mindnyájunknak sok „erőt az erőtlenségben”, lelkesedést, kérem Isten áldását! g T. Pintér Károly
F OTÓ K : M É S Z Á R O S G Á B O R
8 e 2011. január 2.
Evangélikus Élet
2011. január 2. f 9
fókusz
Kerületi felügyelőinket faggattuk b Szokásunkhoz híven 2010 végén is „bekopogtattunk” kerületi felügyelőink ajtaján, megkérve őket, hogy összegezzék tapasztalataikat az elmúlt esztendőről, egyházunk szűkebbtágabb „háza tájáról”, illetve hogy adjanak egy kis előretekintést az új évi terveiket illetően…
Benczúr László – Északi Egyházkerület
álló évre, sok, aggodalomra okot adó történést találhatunk – gondoljunk csak például a tavasz végi, nyár eleji árvizekre, melyek evangélikus testvéreink életét is megnehezítették vagy akár el is lehetetlenítették. – Több olyan helyzet is volt, amikor egymásra néztünk Fabiny Tamás püspök úrral, hogy itt más nem segít, csak az imádság. Az év igéje azonban azzal bátorított bennünket, hogy nem szabad elkeseredünk; ellenkezőleg: bíznunk kell abban, hogy az Úristen segítségével megoldódnak a dolgok. Az említett árvíz egyházkerületünkben elsősorban Arnóton, Újcsanáloson és Sajókazán végzett komoly pusztítást. Sajókazán például az egy há zi in gat lan ren de zés so rán visszakapott iskolaépület – melyet rossz állapota miatt még nem vett használatba a gyülekezet – össze is dőlt az esőzések következtében, de a bajor egyháztól kapott támogatásnak köszönhetően legalább a parókiát rendbe lehet hozni. Arnóton – ahol a gyülekezet példaértékű módon vette ki a részét a védekezési munkálatokból és a nagyobb kárt szenvedettek megsegítéséből! – a templom felújítására pályázat útján sikerült támogatást szerez-
ni, és természetesen az egyházkerület is hozzájárul a munkálatokhoz. – Építészként bizonyára kitüntetett figyelemmel kíséri a templomok – és más egyházi épületek – állapotát, sorsát. – Eddigi, tízéves egyházkerületi felügyelői szolgálatom alatt első ízben fordult elő, hogy meg kellett válnunk egy templomtól. Tokajban ugyanis az ingatlanrendezés során a kárpótlást pénzben igényeltük, a többlakásos lakóingatlan és a templom azonban olyan közel épült egymáshoz, hogy egy jelképes összegért végül ez utóbbit is átadtuk az önkormányzatnak. Nem tudjuk, mire fogják használni. Elképzelhető, hogy lebontják – de ha késlekednek a döntéssel, akkor hamarosan magától fog összedőlni. Katasztrofális állapotban van, tele repedésekkel, a vakolat potyog, a tető beszakadt… A lakóingatlannak és a templomnak csak az állagmegóvása több száz millió forintos beruházást igényelt volna. Fájó szívvel hoztuk meg ezt a nehéz döntést, de be kellett látnunk: nemcsak hogy a Tállya–Abaújszántó–Tokaj–Sátoraljaújhelyi Missziói Evangélikus Egyházközség nem tudta volna önerőből állni a templom rendbetételének költségeit, de a kerület anyagi eszközökkel nem rendelkezik, és az országos egyháznak sem lett volna rá forrása. A kárpótlásként kapott összegből egy lakóingatlant vásároltunk, melyben a parókia mellett egy istentiszteleti hely kialakítására is van lehetőség. Korábban Mezey Gábor – aki egészen fiatalon távozott el tavasszal – Nyíregyházáról és Sátoraljaújhelyről ingázva járta be ezt a megyényi területet, és gondozta az itt élő – összesen – kilencven evangélikust. Az a reménységünk, hogy a közösség új lelkipásztora, Asztalos Richárd helyben lakó lelkészként jobban el tudja majd látni e gyülekezet szolgálatát. – Felügyelő úr szerint fogyó létszámú gyülekezeteink ügye nem is elsősorban stratégiai, sokkal inkább életbenmaradási kérdés. – Amikor végignéztem a népszámlálási adatokat, szomorú szívvel
azt kellett megállapítanom, hogy a kerület területén élő körülbelül kilencvenezer evangélikusból közel tízezren élnek szórványban, méghozzá oly módon, hogy az érintett településeken a magukat lutheránusnak vallók száma tíz fő alatt van. És ezek között a települések között vannak olyanok is, ahová egyáltalán nem jutnak el a lelkészeink…
– Több helyen is növekedést lehet tapasztalni. Budaörsön több mint tíz éve kezdődött el ez a folyamat. Azért említem meg mégis, mert mások számára is példaértékű lehet, hogy először az „élő kövekből” épült fel a gyülekezet. Kezdetben egy lakóházban tartották az istentiszteleteket, majd az emberekben egyre inkább megérett az igény, hogy saját temp-
F OTÓ : H O R VÁT H - H E G Y I Á R O N
F OTÓ : H O R VÁT H - H E G Y I Á R O N
– Azzal a János evangéliumában olvasható üzenettel vághattunk neki a 2010-es esztendőnek, melyben Jézus Krisztus azt mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” (Jn 14,1) Ha visszatekintünk a mögöttünk
Kerületi missziói nap Salgótarjánban – Lelkészekről és feladatokról szólva beszélnünk kell arról is, hogy a DélPest Megyei Egyházmegyében 2010 eleje óta tesztelték a digitális szolgálati munkanaplót, a kerület közgyűlésének novemberi döntése alapján pedig 2011. január 1-jétől az egész kerületben kötelező érvénnyel bevezetik. – A digitális munkanapló nem csak azt mutathatja majd meg, hogy ki végzi a feladatait bizonyos területeken lazábban: az is kiderülhet belőle, hogy melyik lelkészünk szorul segítségre, mert annyira feszített minden egyes napja, hogy nem tudja kipihenni magát, és ez akár a munkájára is rányomhatja a bélyegét. Sajnos van is rá példa, hogy valakinek ilyen okokból bicsaklik meg a szolgálata. – A nehézségekről, a gyülekezetek fogyásáról már esett szó. Azért biztosan vannak olyan gyülekezeteink is, amelyek gyarapodnak.
lomuk legyen. A közösségben nagyon komoly hitélet zajlik, és ma már ott tartanak, hogy felvidéki magyar evangélikus testvéreink hitéletének megerősödését-megerősítését is a szívükön viselik. Biztató jelek vannak Piliscsabán is, ahol 2005-ben vált önállóvá az egyházközség. Örömteli, hogy az egyébként nem túl nagy összlétszámú közösségben milyen magas a gyerekek és a fiatalok aránya. Megvan tehát a remény arra, hogy néhány év múlva erős gyülekezetet lehessen kiépíteni. Komoly missziós munka folyik lakóhelyemen, Budakeszin is. Lacknerné Puskás Sára lelkésznő óriási lelkesedéssel kutatja fel és gyűjti össze a környéken élő háromszáz evangélikust. Nemrégiben saját ingatlant tudtunk vásárolni, és egy ideje már ott tartjuk az istentiszteleteket. A nyíregyházi gyülekezet V. körzetéhez tartozó bokortanyák terüle-
tén ezerhatszáz evangélikus él, közülük ezer lelket ismer – és sokukat rendszeresen látogatja is – Zsarnai Krisztián beosztott lelkész. Mandabokorban egyelőre egy közösségi házban tartják az istentiszteleteket – mindig telt házzal, rengeteg fiatal részvételével. Tervezik, hogy gyülekezeti központot építenek, mely méltó lenne az egyre gyarapodó közösség befogadására. Ehhez az országos presbitérium támogatását is megkapták. Ugyancsak Nyíregyháza mellett, a nyírteleki Filadelfia gyülekezetben példaértékű cigánygondozás folyik. Györfi Mihályék nagy szakértelemmel végzik ezt a nehéz szolgálatot. Ők most egy olyan foglalkoztató központot szeretnének létrehozni, ahol nemcsak lelki útravalót, támogatást kapnak az odaérkezők, hanem különböző munkafolyamatokat is megtanulhatnak. Hasonlóan szívós munkát végez Salgótarján közelében, Szúpatakon Klenóczkyné Sulyok Anna, aki talán kicsit naivan, de óriási lelkesedéssel fogott hozzá a rossz helyzetben élő közösség építéséhez. Tyúkanyóként gyűjti maga köré a gyerekeket, és a saját pénzén eteti őket. Szeretne egy olyan sütödét felállítani, ahol részben kereskedelmi célra, részben segítő szándékkal is készítenének kenyeret. – Pál apostol arra buzdít bennünket a 2011-es év igéjében: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21) – Folyamatos küzdelmet folytatunk a rossz ellen, de ha Istenbe és Jézus Krisztusba vetett hittel, valamint példamutató magatartással, odafigyeléssel, türelemmel és megbocsátó szeretettel végezzük a feladatunkat, illetve közelítünk embertársainkhoz, akkor nem lesz hiábavaló az igyekezetünk. Ahogy Péter apostol írja: „…ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által…” (1Pt 4,11) g Vitális Judit
– Mire emlékszik vissza legszívesebben az elmúlt esztendőből? – Mindenekelőtt Isten kegyelméért vagyok hálás. Sok gyengeségünk, fogyatékosságunk és fogyatkozásunk ellenére Isten mégis megtartotta egyházunkat, közösségeinket, családunkat és nem utolsósorban engem is. Felügyelőként örülök, hogy a kerületben az előre tervezett programokat az elmúlt évben is sikerült lebonyolítani. Rendezvényeink szervezői nagyszerű előadókat hívtak meg. Bizonyságtételeik mindig épülésünkre szolgáltak. A vendéglátás tekintetében pedig külön kiemelném Kissomlyót, ahol a missziói napra meghívott vendégek létszáma meghaladta az egész falu lélekszámát. Sző-
kedencsi ünnepünkön is sokkal több vendég volt velünk, mint amennyi a helyi gyülekezet tagjainak a lélekszáma. A maréknyi győrsági gyülekezet pedig lelkészt adott egyházunknak. Ezeknek az alkalmaknak a lelki üzenete minden bizonnyal erősítette a helyiek hitét is. – Ön minden fórumon hangoztatja, hogy elkötelezett híve a Házas Hétvége lelkiségi mozgalomnak… – Öröm számomra, hogy az elmúlt évben a hatodik evangélikus Házas Hétvégét is sikerült megrendezni az erre vállalkozó házaspárok részére. Hiszem és vallom, hogy hazánk felemelkedésének egyik fontos tényezője a családon belüli egység és az Isten mellett való elköteleződés. Ma azt látni, a világ mindenáron ránk
akarja erőltetni, hogy minél többet fogyasszunk az anyagi javakból. Sokan küzdünk ez ellen; azt is látom, hogy vannak, akik nem rabjai ennek a szemléletnek, és más értékek szerint élnek. A filmiparban is jelennek már meg manapság olyan alkotások, amelyek missziós ügyeket vállalnak fel. Ezek közé tartozik a Tűzálló című film is, ami egy házasság megpróbáltatásairól és a megoldásról szól. Ilyen filmek reklámozásában még nagyot kell előrelépnünk. – Milyen várakozással néz felügyelő úr az idei esztendő elé? – A zsinaton dr. Sólyom Jenő statisztikai jelentése sokunkat szembesíthetett gyengeségeinkkel, és más hasonló anyagokban is találkoztunk fogyó nemzetünk és fogyó gyüleke-
F OTÓ : M E N Y E S G Y U L A
Szabó György – Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
zeteink tényével. Mégis bizakodó vagyok. Ebben az esztendőben püspökválasztás lesz kerületünkben. Várako-
zásom elsősorban erre irányul. Kampányvetélkedés nélküli, szeretetteljes légkörben zajló püspökválasztást remélek, és azt, hogy az új püspökkel legalább olyan jó kapcsolatom lesz, mint jelenleg Ittzés János püspök úrral van. Minden bizonnyal az a helyzet áll majd elő, hogy az új püspök fiatalabb lesz, mint én. Szeretném az idősebb, a tapasztaltabb jogán – Isten segítségével – jó tanácsokkal támogatni őt. Bízom abban, hogy kerületünk egyházközségei olyan püspököt választanak, aki jó vezető, irányító, békességteremtő, közösségépítő és a missziót erősítő egyéniség.
f Folytatás a 10. oldalon
10 e 2011. január 2.
Egyházkerületi felügyelőként az a tapasztalatom, hogy sok tekintetben még mindig átmeneti korban élünk. A rendszerváltozás után visszakapott önállósággal sok gyülekezet még mindig nem tud jól élni. Ebből fakadóan számos visszás helyzet alakul ki. Problémamentes időszakban – a demokráciára hivatkozva – senki nem szólhat bele kívülről a gyülekezeti életbe, baj esetén meg szinte csak felülről, a püspöktől várják a felmerült gondok megoldását. Remélem éves munkatervünk teljesülését és – személyes célomként – a Házas Hétvége mozgalom egyházunkon belüli növekedését. Remélem, lesz mód intézményeink fejlesztésére, bízom közösségeink erősödésében. És hiszem: az emberek többsége belátja, hogy nem a világi próbálkozások – a bank, a tőzsde, a politikai szereplők tevékenysége –, hanem bűneik felismerése, önzésük bevallása, bocsánatkérésük, naponta történő megtérésük, Istenben való hitük változtathatja meg a világot. – Van-e esetleg valami praktikus tanácsa ezzel kapcsolatban? – Életünkből hiányzik a csend. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy életének legyenek néha zarándokút-
jai, amelyeken szó szerint végiggyalogolva van ideje és alkalma imádkozni, elcsendesedni. Ha magunkban tudunk maradni Istennel, felvállalhat-
Evangélikus Élet
meg tudnánk változtatni a környezetünket, akár az egész társadalmat is. – Milyen üzenete van az Ön számára az idei év igéjének?
„túlélésünk záloga” az Istenben való bizalom. Hiszen a világban azt tapasztalhatjuk, mintha a gonosznak nagyobb hatalma lenne, a jóságnak
A S Z E R ZŐ F E LV É T E L E
f Folytatás a 9. oldalról
fókusz
A jubileumi, tizedik egyházkerületi nap Bakonycsernyén juk azt a küzdelmet, amiben elismerjük a saját gyengeségünket, eredendő emberi bűneinket, a Mindenhatótól való függőségünket. A reá való hagyatkozással szeretetének feltételek nélküli elfogadását. Ha ez megtörténhetne mindnyájunknál, akkor
– Laikusként úgy látom, hogy az igevers első fele egy veszélyre hívja fel a figyelmet, a második tagmondat pedig buzdítás számunkra. Nem véletlenül kaptuk erre az évre ezt az útravalót. Ha sarkosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám,
pedig nem sok eredménye. Így mi, hívő emberek is beleeshetünk a kísértésbe, hogy nem érdemes a jót cselekednünk. – Általában szekuláris közegben éli a hétköznapjait. Ezek szerint vannak rossz tapasztalatai?
– Ha nem tudok túllépni a rajtam esett sérelmen, és visszavágok akár csak szavakkal is, akkor az újabb sérelmeket, bosszút gerjeszt, és a vitának, veszekedésnek soha nem lesz vége. Hányan mentek el közülünk úgy ebből az életből, hogy nem tudtak vagy nem volt lehetőségük megbocsátani vagy bocsánatot kérni, megbeszélni az adott vagy kapott sérelmeket! Az év igéjében két olyan felszólítást olvashatunk, amit nehéz betartani, hiszen bűnösök vagyunk, a magunk ereje nem elég ehhez. Hinni, tudni kell, hogy van segítségünk. Erős a törvény, de a kegyelem még erősebb. – Tehát missziói munkánkban van még mit javítani. – Úgy érzem, sokszor gyengék és kevesek vagyunk ahhoz, hogy hitünk erejét másoknak is megmutassuk. Milyen példát mutatnak egyházunk tagjai, ha a nagy többség nem akarja az általunk fontosnak tartott célt követni? Komolyan kell vennünk ebben az évben is küldetésünket, hogy másokban is vágyakozást keltsünk az evangélium iránt. Rajtunk áll, hogy például a „maguk módján vallásosak” rájöjjenek: a közösségben való hit megélése viszi előbbre a sorsukat, és ez gyarapítja őket lelkileg, sőt minket is. g Menyes Gyula
Lengyel Anna – Déli Egyházkerület díjazott gyerekekre, tanáraikra. Egyházunk mindig támogatta a tehetségeket, nálunk ez nem újdonság. – Hogyan értékelné a Déli Egyházkerület 2010-es esztendejét? – Sok pozitív élményünk van a tavalyi esztendőből, nem is tudnám mind felsorolni. Gáncs Péter püspök úrral korábban minden egyházmegyében végeztünk canonica visitatiókat – azaz hivatalos egyházlátogatásokat –, az utóbbi időben pedig egyházközségeket kerestünk fel. Mindig örülök, ha azt tapasztalom, hogy a maguk medrében folynak a dolgok. De tény, hogy amikor a lelkészeket a saját gyengeségükről kérdezzük, mindenütt – önkritikusan – a látogatások elmaradását említik. – Mondják is, hogy miért látogatnak kevesebbet? – Többségüknek már nincs hozzá ereje. Ha a gyülekezeti tagokat vagy a felügyelőt kérdeztük a lelkész gyenge pontjáról, ugyanezt erősítették meg. De amelyik lelkész nem látogat, az a gyülekezetet mossa ki maga alól. – Megoldást jelentene a gyülekezeti tagok aktívabb szerepvállalása? Ha bizonyos terheket levennének a lelkész válláról?
Kerületi gyülekezetvezetői konferencia Bonyhádon szik tovább. Szélrózsa találkozóinkat szereti az ifjúság. Büszke vagyok a Sztehlo-ösztöndíj megalapítására, a
– Hogyne. A déli kerületben például Soltvadkertet említem ebből a szempontból. A presbitérium tagjai
számára nem abban merül ki a tisztség betöltése, hogy havonta összegyűlnek egy-egy „értekezletre”, hanem mindenki választ egyet az öt munkacsoport közül. Így a diakóniai munkaágon belül van például látogatócsoport is. – Sajnos nem mindenhol mennek ilyen jól szervezetten a dolgok. Általánosságban milyen nehézségekkel kell szembenézni a kerület háza táján?
F OTÓ : K I S S TA M Á S
sak gyülekezeteink mindennapi életében. Sokat tanulok például Sólyom Jenő akadémikus vagy Andorka Árpád egyházmegyei felügyelőnk tanulmányaiból. – Önben milyen kép él egyházunkról? – Sokszínű és változatos hátterű emberekből áll – szép számmal vannak német, szlovák, zsidó származású híveink is. Ez nagy erénye és ereje közösségünknek. Hála Istennek, egyházunkkal kapcsolatban még mindig él a hagyományosan pozitív vélekedés: mindenekelőtt hogy toleráns és nyitott. Ehhez kell méltónak lennünk. Úgy érzem, azoknak az állandó értékeknek a megtartására kell helyezni a hangsúlyt, amelyek több ezer éves alapokon nyugszanak. Igen, azt is őszintén be kell vallanunk, hogy fogynak a gyülekezeteink. De ez átmeneti; örömünk és sikerágazatunk az oktatás. Fiataljaink, reméljük, megtalálják helyüket templomainkban, gyülekezeteinkben. Ez nem megalapozatlan vágyálom. Óvodáink, iskoláink csodálatos munkát végeznek, nagy a túljelentkezés. Nem csak evangélikus gyerekek látogatják ezeket az intézményeket, de a mi jó hírünket, szellemiségünket vi-
F OTÓ : S M I D É L I U S Z A N D R Á S
– Tavaly tavasszal kezdődött és ősszel fejeződött be az a szociológiai felmérés, amelynek az volt a célja, hogy feltérképezze az evangélikus hívők, egyháztagok, lelkészek és intézményi dolgozók véleményét a Magyarországi Evangélikus Egyház működéséről, problémáiról, illetve hogy képet adjon hitéleti és egyházi tevékenységünkről. Önnek mi a véleménye a stratégiáról, illetőleg a felmérésről? Bár ez a kérdés túlmutat az egyházkerületi határokon, bizonyára olvasóink is tudják, hogy Lengyel Anna a Déli Egyházkerület felügyelői posztja mellett az országos felügyelő helyettesének tisztét is betölti. – Nem tudok és nem is akarok eltekinteni attól, hogy a zsinatunk által megválasztott országosfelügyelőhelyettes vagyok. Minden hónap első hétfőjén fogadóórát tartok. Sokan felkeresnek, nem csak az egyházkerületemből. Mondhatom, első kézből ismerem gondjainkat. Több évtizedes rádiós újságírói tapasztalatomból, rádiós műsorokról készített „kimutatásokból” tudom, őszinte, valós felmérést készíteni nehéz – az emberek sokszor szégyellik elmondani véleményüket, restelkednek, különösen, ha róluk van szó. Az ismerethiány is tévedésekhez vezethet. A tények pedig makacs dolgok… Ha az utcán megkérdezünk embereket, vasárnap mit szoktak ebédelni, a szegényes ételt nem vallják be, valami finomat mondanak. Ha a gyerekük tanulmányairól kérdezünk, ki válaszolja, hogy bizony bukásra áll? Pedig nem akarják becsapni a kérdezőt. Én például tudom, evangélikus híveink mennyire igénylik a lelkészük látogatását, tanácsait. Mert örülnek az otthonukba betérő vendégnek, mert kíváncsiak, mert fontosnak tartják, hogy figyelnek rájuk. Szívesen megnyílnak, de nem akárkinek. – Hogyan lehet akkor egyházunkban hosszabb távra tervezni? – Egy közmondás jut eszembe: Ember tervez, Isten végez… Hinni kell a saját szemünknek. Én hiszek a magam tapasztalataiban. Sok időt töltök hétről hétre gyülekezeteinkben. Mindig sokat beszélgetek a hozzám fordulókkal. Persze kell az őszinte, kritikus hang azoktól, akik járato-
– A legnagyobb gondot az üres templomok jelentik. Ma, amikor lelki szempontból nagyon barátságtalan, rideg világban élünk, az emberek hogyan tudják nélkülözni a hitet? Amikor minden relativizálódott, és oly nehéz kiigazodni a megváltozott értékrendű világban, akkor miért nem használjuk a Szentírás tiszta és egyértelmű iránymutatását? A gyülekezetvezetők bonyhádi találkozóján kértük, nyújtsák fel a kezüket azok, akiknél vasárnaponként tíznél kevesebben vannak a templomban. Az egyharmaduknál ez a helyzet. Ez tragikus! – Mennyire befolyásolhatja a gyülekezetbe járást a lelkész személye? Hiszen gyakran halljuk azt a kifogást, hogy a hívek nem találják a közös hangot a lelkészükkel, és ha bármi személyes problémájuk lenne, nem fordulnának hozzá bizalommal. – Őszintén be kell vallanunk, hogy vannak „vasárnapi lelkészeink”. Olyanok, akik vasárnap megtartják az istentiszteletet, és ezzel részükről le van tudva a gyülekezetépítés. A lelkész megítélését tovább rontja, ha igehirdetése is rendre készületlenséget sugall.
– Na de mit tud tenni ilyet tapasztalva egy kerületi felügyelő? – Egyházi törvényeink fogyatékosságai miatt nagyon kevés lehetőség van a vezetők – a püspökök, illetve a felügyelők – kezében… – Úgy vélem, a létszámcsökkenés lehetséges okai között jelentőséget kell tulajdonítanunk a szórványhelyzetnek is. – A kilencvenes évek közepéig a Magyarországi Evangélikus Egyház ban lel kész hi ány volt, ezért alakultak ki ezek a sok kilométeres körzetek. Mohácson például a Németh házaspár 1983 óta száz kilométeres körzetben végzi hűséges szol gá la tát. Sik ló son re mek kis gyülekezet működik. A gyülekezeti termük egy háznak az egyik szobája. Simor Ferenc felügyelő pedig olyan kiváló missziói munkát végez, hogy szinte mindig megtelik a terem. És – hála Istennek – tudnék még további pozitív példákat is sorolni a kerületből: Bakay Péter és Laczki János szolgálata a cigánymisszió területén vagy Kecskeméti Pál Kiskőrös környékén végzett munkája. – A pozitív példák mellett biztosan nem volt könnyű megélni azt a három fegyelmi eljárást, amelyeket tavaly kellett lefolytatni délen. – Bármilyen szeretettel és megbocsátással van is az ember, három közösség életében határozott fellépésünkre volt szükség. Az egyik esetben egy évtizednél régebb óta húzódó ügyről van szó. A másik esetben egy fiatal lelkész nem tudott kijönni a felügyelőjével, ami nagy feszültségeket szült a közösségben. A harmadik ügyben a lelkész szakmai téren mutatott teljes alkalmatlanságot. Ezek a helyzetek törvényszerűen magukkal vonták a gyülekezetek fogyását, leépülését is, hiszen milyen következtetésre juthat így sok gyülekezeti tag: „Az egyház sem különb a világi helyeknél, ők is csak marakodni tudnak.” – „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval” – mit üzen felügyelő asszony számára az idei év igéje? – Én igyekszem… g Boda Zsuzsa
Evangélikus Élet
2011. január 2. f 11
él víz
VÍZKERESZT ÜNNEPE 1JN 2,711
Állok a lépcső tetején, ő pedig lassan kapaszkodik felfelé. Aggódva figyelem, hogy vasárnapról vasárnapra egyre fáradtabban ér fel ide, az emeleti terembe, ahol az istentiszteletet tartjuk. Mindig vidám, kész a tréfára, pedig nagy fájdalmai lehetnek. – Tudja, tisztelendő úr, az anyósom mindig rosszallóan nézte, hogy milyen mozgékony voltam, ide-oda pattogtam. Állandóan azt mondta: ne pattogj, édes lányom, neked most még a hét is páros szám, de majd eljön a negyvenedik, negyvenötödik év, aztán majd megállsz. Soha nem hittem neki. Közben pajkosan mosolyog, hiszen az ember szeme nem öregszik. Vele mosolygok én is, szeretem a régi történeteket, de valami mégis kaparja a torkom. Talán azért, mert emlékszem én is azokra az időkre, amikor minden lépcsőt kettesével vettem, és már nem mindig tudom, hogy páros vagy páratlan szám-e a hét. ***
Üres tekintetek merednek rám. Általában az ember nem erre számít, amikor a karácsonyt megemlíti gyerekek között. Igaz, most nem az ajándékokról van szó, akkor nagy a tülekedés, hanem arról, hogy minek az ünnepe ez. Gyakran ilyenkor is el szokott hangozni néhány változat a szeretet vagy a család ünnepe kínálatból. Most azonban teljes a tanácstalanság. Az óvoda, ahol vagyok, a város egyik legszegényebb, legelvadultabb területén áll. A gyerekek pedig fénytelenek. Kevés szót értenek, soha nem láttak még valódi állatokat, hiába beszélek nekik csillagokról, és legfőképpen soha nem ünnepeltek talán úgy igazán. Amikor azt mondom, Jézus születése, valaki visszakérdez. – Az ki? Máskor az az érzésem, igen, innen jó kezdeni, ez a feladatom, innen kell elindulni, de most rám nehezedik a tapintható sötétség. Lesz-e erőm, időm, lehetőségem arra, hogy ünnepet gyújtsak ezekben az életekben?
Mondhatnánk, hogy korunk kereszténységének karácsony helyett talán újra vízkereszt felé kellene fordulnia. De fel tudnánk-e éleszteni a régi bizonyságtételeket az Úr megjelenéséről és felvenni a porból megint ezt az ünnepet? Mert szívesen járunk mitologikus utakat, megyünk népi hagyományok őrizőivel, még a kereskedelem is tud vigasztalni, de a hír, hogy megjelent, összeilleszthetetlen valós sorsunkkal. Nehezen kapaszkodunk fel életünk lépcsőin. Egyre inkább meseszerűnek tűnik minden világosságról szóló biztatás. Ráébredtünk a valóságra, hogy múlik a világosság, és közeleg az igazi éjszaka. Erről szól minden híradás, ahogy elnézzük napjaink változásait. Erről beszél a pénztárcánk, ezt hirdetik a világról szóló elemzések. Egyre többet járunk temetésre, megismerjük a kórházak fanyar hangulatát, lassulnak a léptek, és beszűkül a gondolat. Az évről évre felidézett evangélium már alig látszik a sokféle máz alatt, ezért nem is fáj igazán. Vízkereszt nem ad kibúvót, karácsony – éppen kiüresedettsége miatt – igen. Összegyűlnek még az emlékek, de a valódi fény már nem több, mint a pislákoló karácsonyi gyertya. Mert múlik a világosság, és közeleg az igazi éjszaka.
János levele, amikor szeretetről beszél, az érintettségünket firtatja. Az ünnep utáni napokon olykor visszakérdezünk: milyen volt? Akik kudarcosan élték meg ezeket az időket, próbálják elterelni a témát, de sokan – szinte megkönnyebbülten – örömmel számolnak be a családi eseményekről. Azt ritkán kérdezzük meg, hogy a lelkekben mi történt. Jánost azonban éppen ez érdekli. Megérintett-e a valódi világosság? Ha szeretsz mindenkit magad körül, akkor elhiszem, ha nem, akkor nem. Sokak abban az áldott állapotban élnek, hogy ez könnyű számukra, de köztünk vannak a sebeket hordozók, a sérelmet elszenvedők, a megalázottak, a kihasználtak és becsapottak. Számukra ez a fény bántó, túlságosan is vakító, túlságosan is számon kérő. Egyszer össze kellene gyűjteni az ünnep hazug mondatait. Igaza van Katona Klári régi dalának: „Itt állnak körben a gyermekek, / Kiáltanunk ezért nem lehet, / Miért zavarnánk pont mi meg / Ezt a legszentebb ünnepet?” Tudunk-e ünnephordozók lenni egy sötét világ csüggedt embereiként egy sötét világ csüggedt emberei között?
***
Nem a Logodi utcában lakom, de ahogy kinézek az ablakon, éppen
Hálát adunk, örökkévaló, szent Isten, mennyei Atyánk, hogy jelenléted szentségébe és irgalmába hívtál meg bennünket. Köszönjük a veled való találkozás örömét, hogy ma is szóltál hozzánk igédben. Magasztalunk, hogy igaz minden szavad, és hűségesen beteljesíted ígéreteidet. Áldunk, hogy Jézus Krisztus testtélételével a békesség és reménység útjára vezetsz bennünket. Magasztalunk, mert nagy vagy, és csodákat teszel. Kifürkészhetetlen akaratoddal felfeded istenséged titkát az alázatosak előtt. Hallgass meg, amikor a legnagyobbat kérjük tőled. Ébressz bennünk vágyat jelenléted után, és add, hogy felismerjünk mindabban, amiben megmutatod magad. Érteni szeretnénk szavadat, látni kezed hatalmát, érezni vezetésedet. Áraszd ránk Szentlelkedet! Lelked formálja szívünket, tisztítsa meg gondolatainkat, öntsön erőt fáradt testünkbe-lelkünkbe. Tegye
***
***
F OTÓ : D O M B I L Á S Z LÓ
Vízkereszt, amit már nem akarunk AZ ÜNNEP IGÉJE
Kosztolányi emléktáblájára látok, itt is élt néhány évet. Nem „izgatta szívem negyven cigarettám”, más gépen kopácsolok, mint ő, és nincsenek látomásaim, de gyakran van úgy velem is, hogy nem tudok aludni. Ilyenkor az ember azt érzi, soha nem lesz reggel. Egy darabig forgolódik, aztán felkel, járkál, talán olvas valamit. Mindez csupán kicselezése a bénult időnek, az alig-alig előrelépő mutatók elleni lázadás. Aztán mégis történik valami. Nem lehet pontosan megfogalmazni, hogyan kezdődik, váratlanul érkezik meg. Mintha nyújtózna egyet a széles sugárút, a semmiből emberek lépnek elő, akik már „Jó reggelt!”-et köszönnek, a háztetők kontúrjában elválik az ég a földtől, végül vidám zajongással kijön a szemközti házból a házmester, hogy lármás kukákat vonszoljon a járdaszélre. Elereszt az éjszaka félelme, a sötétség oszlik, valóság lesz a reggel. Ideje inni egy kávét. *** „…igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” Jánosnak ez a mondata egyidejűleg megtisztelő, reményt adó és továbbvezető. A csoda nélkülünk jött létre. Vége a decembernek, vége karácsonynak: vízkereszt van. Már nem vártunk semmit. Már lemondtunk róla, túl fáradtak, túl kopottak, túl öregek voltunk hozzá. Minden varázslatot kiűztünk már szívünkből, szokványos panelekből álltak össze mondataink. Az ünnep mégis megtörtént. A reggel akkor érkezett el, amikor már nem is hittük. Nem mi hoztuk létre, ő teremt újjá minket. Azzal biztat, hogy van bennünk közös. Ne félj rábukkanni magadban! Múlik már a sötétség, és felragyog a valódi, az igazi fény. Itt János azt a szót használja, amelyet Jézus mond magáról: én vagyok az út, az igazság és az élet. Letelepszik mellénk, és sötét, reménytelen, elrontott életünknek ezt mondja: – Igaz tebenned is: múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. g Koczor Tamás
Imádkozzunk! Te, aki egykor megjelentél Galileában, a tó partján és Júdeában a jeruzsálemi templomban, a halászok és a farizeusok, a gyermekek és a bölcsek között, és életeddel visszafordíthatatlanul elhoztad a várva várt fényt, gyújts fényt a mi világunkban is, mely már nem reménykedik világosságban, nem számít fordulatra, és nem bízik a jóban! Jelenj meg egyszerű hétköznapjainkban, hogy életünk ünnephordozó legyen!
HETI ÚTRAVALÓ „Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) Az esztendő első és egyben vízkereszt hetében az Útmutató reggeli és ünnepi igéi a világban megjelent Jézus Krisztus dicsőségét hirdetik; ő a világ Világossága! Az év igéjében pedig Pál a képmutatás nélküli szeretet alapján így int: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21) Alázattal hagyatkozzunk Isten vezetésére! „Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.” (Róm 10,13; LK) Ezt tették Jézus szülei is minden húsvétkor; ám a tizenkét éves Jézus ott maradt Jeruzsálemben, s csak három nap múlva találtak rá. „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2,49) Akik már megtalálták őt, azoknak írja a szeretet apostola: „…akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” őbenne (1Jn 5,13). A Szentírásban „beszélő” neveket találunk: Mózest anyja, „amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki” (2Móz 2,10). És „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát”, amely név ezt jelenti: ő nevet. „Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.” (1Móz 21,3.6) Az özönvíz után Nóénak ezt mondta az Úr: „…szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (1Móz 9,13) Epifánia, az Úr Jézus megjelenésének ünnepe hirdeti: „…múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8) „…amely megvilágosít minden embert, jött el a világba.” (Jn 1,9; LK) „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk: e napon a csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; e napon a víz borrá változék a menyegzőben; e napon Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, hogy minket üdvözítsen, alleluja.” (GyLK 722) Amikor a bátor bölcsek bent „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, (…) leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11) Luther ezt tanácsolja a misszió ünnepén: „A bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt, és szívből keresve, Megváltóként imádjuk! Úgyszintén pénzünkkel, javainkkal is azon legyünk, hogy az ő országa – melyet az ördög s a világ annyiféleképpen gátol és elnyomni igyekszik – terjedjen s gyarapodjék.” Ez a Krisztus titka Pál szerint: „…a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6) S János szerint: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1) János óv is, hogy ne legyen bálványunkká a világ s a benne lévők, mert ezek elmúlnak; „de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,17), ezért inkább hirdessük az evangéliumot e világban! „Benn a szívünk mélyén égjen / Küldő hangod: »Menjetek!« / Hogy a drága hír elérjen / Végre minden népeket!” (EÉ 185,4) g Garai András
Oratio œcumenica igéd iránt befogadóvá szívünket. Növelje bennünk a hitet, és építse közöttünk a közösséget. Tarts szorosan a kezedben, és űzd el minden félelmünket. A feszültségek, amelyek között élünk, a napi élet aggodalmai, a magunk vagy mások rosszindulata árnyékot vonnak fölénk. Pedig erős, egészséges kapcsolatokra vágyunk, a belátás és megbánás képességére és arra a bizalomra, hogy kezedben tartod az életünket. Fürdesd meg arcunkat a reménység fényében, melengesd meg szorongó lelkünket, hogy el tudjuk fogadni akaratodat, és felismerjük életünk kuszának tűnő szálai mögött a mindent jóra fordító atyai szándékot. Köszönjük, hogy minden ember számára megadod a tájékozódás lehetőségét, hogy benned rálelhessen az igazság és a békes-
ség útjára. Tégy bölccsé, hogy belássuk: benned és általad élhetünk teljes életet. Áldd meg és újítsd meg egyházadat mindenütt a világon, hogy meggyőző hírnöke lehessen megváltó szeretetednek. Igéd legyen mindenütt új életet teremtő hatalom. Add Szentlelked derűjét, erejét, bátorítását, hogy a veled való közösség örömét és megtartó erejét minél többen megismerjék. Imádkozunk testvéreinkért, akik kétségeik között vívódnak, akik hitükben megerőtlenedtek. Hódítsd meg őket szereteteddel, hogy nálad békességet találjanak. Kö nyör günk a gyer me ke kért. Azo kért, akik biz ton ság ban nö vekszenek, és azokért is, akik nem ismerik, hogy milyen érzés a szeretet ol tal má ban él ni. Jó sá god és
gond vi se lé sed kí sér je és őriz ze őket. Imádkozunk a szülőkért, akik nem merik rád bízni gyermekeiket. Juttasd el őket arra a felismerésre, hogy minden kincsünk nálad van a legjobb helyen. Könyörgünk a házas tár sa kért, hogy szö vet sé gük benned újulhasson meg, te légy szeretetük és türelmük forrása. Adj tiszta gondolatokat a szülőknek, tanároknak, nevelőknek, hogy bölcsen ve zet hes sék a rá juk bí zott gyermekeket. Őrizd meg a fiatalokat kísértéseik között. Újítsd meg mindazt, ami megfásult a felnőttekben, és segítsd, hogy féltőn becsüljük és ápoljuk családi kapcsolatainkat. Könyörgünk a közösségekért, hogy rossz szándékok ne forgácsolják szét, inkább megtapasztalhassuk az összetartozás lehetőségét és erejét.
Megemlékezünk a betegekről, légy erejük és gyógyító orvosuk! A szenvedőket őrizd meg a kétségbeeséstől! Vigasztald a szomorkodókat. Vedd oltalmadba az özvegyeket, árvákat, a gyászolókat. Állj azok mellé, akik magukra maradtak, akiknek a lelkében sötétség van. Adj békességet a békétleneknek, megújulást a megfáradtaknak. Nyisd meg áldásod forrásait, és add, hogy szán dé kod sze rint mind annyi an megismerjük igazságodat, bűnbocsátó kegyelmedet és megújító szeretetedet. Imádkozunk hazánkért, a Lélek megtisztító tüzéért, az egyetértés szándékáért, összefogásra való készségért. Áldd meg a földet, ahol kijelölted otthonunkat, hogy megelégedéssel és békességedben egymás javára lehessünk. Az egész teremtett világot is megváltó szeretetedbe ajánljuk. Hallgasd meg imádságunkat a mi Urunk Jézus Krisztusért. Ámen.
12 e 2011. január 2.
gyermekoldal
Evangélikus Élet
Szerkesztette: Boda Zsuzsa
Gatyás ölyv
Jézus születését egy csillag jelezte az égen olyan fényesen, hogy messze napkeleten nagy tudású bölcsek is felfedezték. Tudták, hogy megszületett a zsidók királya, ezért útra keltek, hogy köszöntsék őt, és ajándékokat vigyenek neki. Azonban nem tudták, hogy pontosan hol született, ezért bementek Jeruzsálemben Heródes király palotájába, hogy ott érdeklődjenek. Heródes nagyon megijedt, mert azt hitte, valaki az ő trónját akarja megszerezni. Hívatta is a főpapjait és az írástudóit, mondják meg, hol szüle-
M E S É L N E K A Z Á L L AT O K
tett az a kisbaba, akiről a messziről jött vendégek beszélnek. Ezek a tudósok emlékeztek, hogy régi, prófétai iratokban az áll, a Júdea földjén lévő Betlehemben fog egy fejedelem megszületni. Heródes azzal bocsátotta útra a napkeleti bölcseket, hogy hazafelé feltétlenül menjenek be hozzá a palotába. Azt mondta nekik, ő is tiszteletét akarja tenni az újszülött királynál. Ezért arra kérte őket, mondják meg neki, hol találták meg a kisbabát. Azt persze nem vallotta be, hogy nem ajándékot akar vinni ne-
ki, hanem valójában meg akarja ölni Jézust. A bölcseket a csillag vezette el Betlehembe, az istállóhoz, ahol jászolban fekve megtalálták az újszülöttet. Letérdeltek elé, és odaadták ajándékaikat – aranyat, tömjént és mirhát. Álmukban egy angyal jelent meg, aki azt parancsolta nekik, ne menjenek vissza Heródeshez. Így kerülő úton tértek haza.
Melyik úton jutnak el a napkeleti bölcsek a betlehemi istállóhoz?
Északi hazájában későn érkezik a tavasz, ezért a gatyásölyv-párok csak májusban rakják le három-négy tojásukat a földön vagy sziklapárkányon épült fészkükbe. Szorgalmasan etetik a kikelt fiókákat, lemmingeket és más rágcsálókat hordanak számukra. A fiatalok másfél hónapig maradnak a fészekben, ezután egy ideig még szüleik etetik őket, de csakhamar önállóan zsákmányolnak.
RA JZ: BUDAI TIBOR
R A J Z : J E N E S K ATA L I N
Minden ősszel madarak érkeznek észak felől, hogy hazájuk zord időjárása elől menekülve Magyarországon töltsék a téli hónapokat. Közéjük tartozik az Európa északi tundráin fészkelő gatyás ölyv is. Furcsa nevét onnan kapta, hogy csüdje az ujjakig tollas, míg például a rokon egerészölyvé teljesen csupasz. A nyílt területeket, a tágas legelőket kedveli, ezért főként a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon lehet vele találkozni. Hasonlít a hazánkban gyakori egerészölyvre, de farkának tövi része a fekete végszalag előtt mindig fehér – ez különösen a földről éppen felrepülő madáron látszik jól. Szívesen üldögél a pusztai kútgémen, ha pedig a levegőből kutat zsákmány után, gyakran szitál, azaz egy helyben lebeg a magasban. Éles szemével nyomban megpillantja az előmerészkedő pockot vagy egeret, ráereszkedik, és megragadja hegyes karmaival. Északi hazájában főként lemmingekkel él, nálunk elsősorban mezei pockokat fog. Évekkel ezelőtt egy hideg januári
Úton a napkeleti bölcsek
Jó néhány olyan gatyás ölyv került kézre Magyarországon, melyeket fiókakorukban Finn- vagy Svédországban gyűrűztek meg. Egyikük 2537 kilométert repült, míg hazánkba érkezett. De ezenkívül is akadt még nyolc olyan példány, amelyek több mint 2000 kilométerről látogattak hozzánk. A gatyás ölyvek márciusig maradnak a magyar pusztákon, ekkor indulnak vissza igazi hazájukba, az északi tundrák felé. g Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, milyen súlyú egy gatyás ölyv? 2. Vajon rámegy a dögre is? 3. Mit gondolsz, hány nap alatt kelnek ki a fiókák?
Mózes első könyve
Amikor Heródes rájött, hogy a napkeleti bölcseket hiába várja vissza, nagyon mérges lett. Hiszen nem tudta pontosan, hol van a zsidók újszülött királya. Ezért szörnyű parancsot adott ki: katonáinak meg kellett ölniük minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket Betlehemben és környékén. Abban bízott, hogy közöttük lesz Jézus is. De Isten nem engedte, hogy Fia meghaljon, ezért azt parancsolta Józsefnek álmában, hogy azonnal pakoljon, és keljen útra a családjával. Oldjátok meg a keresztrejtvényt! A megfejtésül kapott szó hogyan kapcsolódik ehhez a történethez? 1. A test lámpása Jézus szavai szerint. 2. Ilyen volt a samaritánus Jézus példázatában. 3. Ő jelent meg József álmában. 4. Ima, amelyet Jézus tanított. 5. Az egyik tanítvány, a „kőszikla”. 6. Így szólították a tanítványok Jézust. 7. A bibliai történetekben fontos szerepe van. 8. Jézus anyja.
Egy kicsit összekeveredtek a Mózes első könyvében olvasható események. Írjátok a betűjeleket helyes sorrendben a vonalakra! Ha jól oldottátok meg, a 135. zsoltár egyik mondatát kapjátok megfejtésül.
1 2 3 4 5 6 7
(Válaszok: 1. 1000-1100 gramm; 2. ha éhes, akkor igen; 3. 28-31)
napon a Kiskunságban jártam, és amikor egy nagy legelőn vágtam át, megpillantottam egy gatyás ölyvet. Több helyen is szitált, míg egyszer észrevett valamit, és lefelé ereszkedett. Megragadta a pockot, de még mielőtt hozzáláthatott volna jól megérdemelt reggelijéhez, két dolmányos varjú szállt melléje. Szemtelenül kerülgették, és megpróbálták elvenni tőle a zsákmányt. Ha valamelyikük nagyon közel merészkedett, az ölyv egy kissé felemelte a szárnyát, és erre a fenyegető mozdulatra a varjú ijedten odébb ugrott. De nem tágított, mindketten tovább próbálkoztak. Szegény ölyv nagyon éhes lehetett, néhányszor le is hajolt zsákmányához, de a varjak nem hagyták nyugton. Végül gondolt egyet, és a pocokkal a karmában jó messzire elszállt. Reggelije nem tartott soká, és mire a varjak utolérték, már csak a csőrét törölgette.
Szókereső
8
A: Egy tál lencse az elsőszülöttségi jogért Z: Jákób megszerzi az apai áldást Ú: Esküvők Leával és Ráhellel C: Az első gyilkosság J: Sodoma és Gomora elpusztítása R: József és testvérei születése D: A világ teremtése S: Az özönvíz N: Testvéreladás É: Izsák születése E: Álomfejtés a börtönben V: A fáraó álmának megfejtése E: Rebeka és Izsák házassága I: Az első emberpár eszik a tiltott gyümölcsből R: Isten elhívja Abrámot, a későbbi Ábrahámot T: Isten próbára teszi Ábrahám hitét É: Bábel tornyának az építése É: Gabonatározók építése K: Ézsau és Jákób születése T: József családja Egyiptomba költözik
Evangélikus Élet
2011. január 2. f 13
»presbiteri«
Karácsonyi bűnösök
Kacagó koncert, karácsonyi könyvbemutató, mézeskalács-díszítés és sok-sok nevetés – néhány szóban így lehetne összefoglalni Döbrentey Ildikó és Levente Péter december 18-ai, Karácsonyváró című gyermekműsorát, amelyet a budapest-józsefvárosi evangélikus templomban tartottak. A zsúfolásig megtelt teremben a népes gyereksereg és kísérőik Magyar Krisztina gitárral kísért énekét és Török György bábművész játékát is hálásan fogadták. Az alkalmon ki-ki dedikáltathatta a Luther Kiadónál karácsony előtt megjelent, A kisded első csodája című kötetet Döbrentey Ildikó szerzővel és Magyar Krisztina illusztrátorral. g Mészáros Gábor felvétele
A tehetség szolgálatában b A teremtett világ ugyanannak a Bölcsességnek a munkája, aki a Bibliában szólít meg bennünket. Mindaz, amit úgy ismerünk, mint matematika, fizika, történelem, kémia, biológia, egyetlen kéz alkotása. Az egyházi iskolába járó diákok lehetősége, hogy az iskolai évek alatt megismerjék azt a sokféleséget, amely teremtettségünkből, hitünkből fakad. A keresztény pedagógusok hitvallása szerint Isten talentum nélkül senkit sem indít el az életbe. Mi, nevelők csodálatos feladatot kaptunk: a családokkal együtt gondozzuk a gyermekekben rejlő tehetséget.
A tehetség megnyilvánulása szerteágazó. Intézményünkben, a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvodában sok ügyes tehetségígéret nevelődik. Vannak, akik kiválóan tudnak énekelni, szavalni, fogalmazni, sportolni, táncolni, festeni, gyöngyöt fűzni. Rendkívül fontosnak tartjuk a korai tehetséggondozást, amely alapokat ad, képességeket erősít. Óvodánkban egy nyertes pályázatnak is köszönhetően tehetségműhelyfoglalkozásokat tartunk a kicsinyek számára. Kiemelt helyet kap a zenei, képzőművészeti, mozgásos foglalkozások szervezése, amelyek jól kiegészítik az intellektuális irányultság erősítését szolgáló szellemi okta tás te rü le te it (dramatikus játékok, sakk). A komplex fejlesztés kiscsoportos formában történik. A tevékenységek sokszínűsége a képességek egyéni kiteljesedését teszi lehetővé. A kreativitás, a tehetség megmutatkozik a legkülönfélébb képességek területén. Az iskolai tehetséggondozás legbejáratottabb útja a diákok verse-
nyekre való felkészítése, amely felöleli a megyei, országos tanulmányi és a sportversenyeken való megmérettetést. Tehetséggondozó munkánk nem lenne teljes, ha nem vennénk figyelembe művészi tehetséggel megáldott tanulóink fejlesztésének lehetőségeit, előcsalva belőlük az alkotókészséget. Nevelőtestületünk örömére szolgál, hogy az utóbbi évben nemzeti
feladattá vált a tehetséggondozás. Közös gondolkodásra, feladatvállalásra ösztönzi mindazokat, akik elkötelezettjei ennek az ügynek. A sikeres pályázaton közel húszmillió forint támogatást nyert iskolánk. Az eddigi megvalósítás a terveknek megfelelőn alakult. A nevelőtestület szakmai továbbképzéseken vett részt. A Szülők Akadémiája előadás-
sorozat bepillantást engedett a tehetséggondozás területeibe; az egyes alkalmak érintették a tehetség felis-
merésének lehetőségeit, a korai tehetségfejlesztést, az óvoda-iskola átmenet segítését, a tehetséggondozás törvényi hátterét, a család szerepét a tehetséggondozásban. A tehetségkutató Ki mit tud? rendezvényen kreativitását, alkotókedvét, előadói képességét mutatta be nyolcvan diák hét kategóriában, többek között éneklésben, zenélésben, versmondásban, táncban. Bemutatko zott há rom művészeti csopor tunk: nép táncosok, színjátszók, mazsorettek. A következő félévben is folytatjuk az iskolai komplex tehetséggondozó programot. Azok a diákok, akik szeretnének megismerkedni a kutatómunka rejtelmeivel, élni kívánnak az önképzés adta lehetőségekkel, a „Hírességeink” elnevezésű, tanórán kívüli tevékenységbe kapcsolódhatnak be hat témakörben. Tavasszal rendezzük meg a régiós Ki mit tud? tehetségkutató versenyt. Folytatjuk a hálózatépítést más, határon túli Tehetségpontokkal is. A záró konferencián kiállítást szervezünk diákjaink igényes alkotásaiból. A tehetséggondozó nevelőknek meghatározó szerepük van abban, hogy a gyerekekben meglévő kíváncsiságot mozgásba hozzák, s a motiváltságot aktív tevékenységgé alakítsák. Figyelünk a diákjainkat foglalkoztató problémákra, közös gondolkodásra ösztönözzük őket, a keresztény értékrend, a hagyományok, a lélek ápolására buzdítunk. Segítjük őket abban, hogy a kultúrát, az igényességet válasszák, találják meg a nagy tehetségek, a példaképek maradandó alkotásaiból az útmutatást életükben. Ismerjék fel azokat az értékeket, amelyek a tudás megszerzése mellett a lélek gazdagodását is segítik. g Molnár Istvánné igazgató Benyóné Török Éva szakmai vezető, projektmenedzser
Karácsony esti istentiszteletre készültünk. Vendéglátónk, a helyi plébános barátságosan lépett be a terembe, ahol már gyülekeztünk. Kezében karácsonyfadísz, egy nagy mákgubóban a háncsból készített szent család. – Most kaptam, nekem nagyon tetszett, kölcsönadom az istentiszteletre. Miután mindenki megcsodálta a valóban ízléses darabot, feltettük a fára. Az együttlét szépen és hangulatosan telt el. Utána még ajándékozásra, süteményezésre, beszélgetésre is volt egy kis idő. Aztán lassan oszladozni kezdett a gyülekezet. A gyerekek a kabátjukat húzták, az idősebbek pakolni kezdtek. A kántorunk még szeretett volna kérdezni ezt-azt a következő ünnepi napokról, sietve jött felém, amikor valami nagyot reccsent a lába alatt. Hogy miként került a szép dísz a földre, soha nem tudjuk meg, de most porrá zúzódva hevert a szőnyegen. A helyzet menthetetlen volt. A száraz mákgubó ezer darabra tört. A hirtelen támadt csend után megoldási javaslatok sokasága hangzott fel. Volt, aki azt mondta, kerítsünk egy hasonlót, biztos lehet ilyet kapni valahol, mások menekülni próbáltak, vagy a „ne tudjunk róla” változatot támogatták. Vajon hogy fogadja a hírt a plébános, aki láthatóan büszke volt erre a kis alkotásra?
Valaki felvetette, hogy valljuk be férfiasan, mi történt, és kérjünk bocsánatot, de ez az ötlet nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Voltak, akik már azt latolgatták, hogy a plébános vajon mit tesz az ilyen istállógyilkos kántorral. A naponkénti gyónási kötelezettség volt a legirgalmasabbnak tűnő megoldás. Aztán valaki kiment, és azzal a gyászos hírrel tért vissza, hogy Gyuri atya megbocsát ugyan, de nagyon szomorú. Persze játék volt az egész. Szegény orgonistánk azonban addigra a bűntudattól nem volt se élő, se holt. Most itt forgatom kezemben azt, ami megmaradt: a háncsból készült József, Mária és a kisgyermek. Nincs fedél a fejük fölött. Aztán ezekre a szeretett emberekre gondolok a gyülekezetben: évek óta nincs templomuk, ők is fedél nélkül vannak. De valójában egyik sem igaz! Az istentisztelet és az azt követő vidám gyarlóságunk minden bizonnyal ugyanúgy mosolyra késztette az élő Istent, mint minket. Ez a szeretet takar be minket száz templomnál is jobban. És ez a közösség az, ahol a Megszületett igazán otthonra talál. Gyuri, ez a kedves plébános nem tagadhatta meg magát. Legyintett, és velünk mosolygott, amikor elmeséltük a történetet, főleg a kántor gyóntatásáról szóló rész tetszett neki. g Koczor Tamás
HIRDETÉS
Három csodával megékesített szent nap – vízkereszt ünnepi polifón vesperásra hívunk minden érdeklődőt a ferencvárosi gyülekezetbe január 6-án este 6 órára a Gát utcai katolikus templomba (1097 Budapest, Gát utca 2.). Igét hirdet Koczor Tamás. HIRDETÉS
Luther-konferencia 2011 Révfülöp, január 28–29. A Magyarországi Luther Szövetség és az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ közös szervezésében Luther-konferencia lesz január 28–29én Révfülöpön. (Kezdés pénteken 18 órakor, befejezés szombaton 17 órakor.) Az áhítatok szolgálatát Isó Dorottya lelkész, a konferencia háziasszonya végzi. A záró istentisztelet liturgusa és igehirdetője Ittzés János püspök. ELŐ ADÁ SOK • Dr. Fabiny Tibor: Minden ember teológus: Luther teológiafelfogása • Dr. Hafenscher Károly: Továbbadjuk-e az imádság stafétabotját? – Luther a közösségi imádság hagyományos formáiról • Véghelyi Antal: Szabadság – de mire, kötöttség – de kihez? • Luther: Az egyház hét ismertetőjele – Csoportmunka: Luther-szövegeket olvasunk és beszélünk meg. Bevezeti: Weltler Sándor. Jelentkezni lehet az oktatási központnál a
[email protected] e-mail címen vagy a 8253 Révfülöp, Füredi út 1. postacímen. A jelentkezőknek részletes információt és előkészítő anyagot küldünk! HIRDETÉS
Kirchentag 2011 A 33. német protestáns egyházi napokat 2011. június 1–5. között Drezdában rendezik meg. Erre a kiemelkedő eseménysorozatra több mint 120 ezer résztvevőt várnak, akik mintegy háromezer különféle rendezvény közül válogathatnak. Az ez évi Kirchentag különlegessége, hogy egyben a kelet-közép-európai protestáns egyházak találkozójának is otthont ad, így minél több jelentkezőt várnak Európa ezen régiójából. Az MEE Ökumenikus és Külügyi Osztályán keresztül jelentkező magyar résztvevőknek privát szállást és három napon át meleg étkezést biztosítanak, és ezért mindössze 24 euró részvételi díjat számolnak fel. Fontos különbség a korábbi évekhez képest, hogy a helyek korlátlan számban állnak rendelkezésre! Az utazást mindenkinek magának kell szervezni és fizetni, de az MEE 500 ezer forintos utazási költségkeretéből gyülekezeti csoportok számára pályázat útján támogatás nyerhető. Ha gyülekezeti csoportok vagy egyéni résztvevők szeretnének Drezdába utazni, kérjük, január 30-ig jelentkezzenek lehetőleg e-mailben a
[email protected] címen vagy – ha nincs internet-hozzáférésük – levélben, illetve faxon az MEE Ökumenikus és Külügyi Osztályának címén (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24., fax: 1/266-5532) a névnek, címnek, telefonszámnak, e-mail címnek és a kiutazók számának megadásával.
14 e 2011. január 2.
krónika
Evangélikus Élet
HIRDETÉS
Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy a Luther Kiadó könyvesboltja (1085 Budapest, Üllői út 24.) leltár miatt zárva tart. Nyitás 2011. január 17-én, hétfőn. Felhívjuk kedves megrendelőink figyelmét, hogy a leltározási időszak alatt írásos megrendeléseket felveszünk, de teljesíteni csak január 17-étől tudjuk őket.
Istentiszteleti rend • 2011. január 1. Újév. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Gal 3,23–29; 1Móz 17,1–8. Alapige: Mt 7,24–27. Énekek: 182., 349. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Zászkaliczky Pál; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) D. dr. Harmati Béla; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. du. 6. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 11. dr. Blázy Árpád; du. 6. dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kopf András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kopf András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; du. 6. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Ittzés István; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára.
A Margit híd titkai b Nemrégiben adták át a megszépült Margit hidat, Budapest második állandó dunai átkelőjét. De vajon tudjuk-e, hogyan nézhetett ki az eredeti, az 1876. április 30-án átadott Margit híd? Mert bizony, ha látnánk, rá sem ismernénk.
Már a Margit híd helyének kijelölése is komoly fejtörést okozott. A húsz évvel korábban magánvállalkozásban felépült Lánchíd megvalósítását elrendelő törvény ugyanis kikötötte, hogy attól egy magyar mérföld távolságon belül kilencven éven keresztül egyetlen új Duna-híd sem
többit pedig a híd két oldalán futó járda adta. A főváros második hídját az eredeti tervekhez képest némi csúszással, 1876. április 30-án adták át a forgalomnak. Közbeszólt ugyanis egy dunai árvíz, amely hosszabb időre szinte teljesen leállította a munkálatokat. A budapesti lakosság azonban nem várta meg a hivatalos megnyitót, már hetekkel korábban használatba vették, és az építőmunkások között sasszézva keltek át a folyó egyik partjáról a másikra. A híd keresztapja Gyulai Pál író volt, aki egyik cikkében javasolta, hogy Budapest második folyami átkelője a Margit híd nevet kapja. A Vasárnapi Újság 1876. május 7-ei szá-
ült, aki esténként lámpával ügetett a lóvasút előtt a híd közepéig, majd onnét visszafordult, hogy a következő szerelvényt is felsegítse. A lóvasutat aztán 1894-ben villamos váltotta fel. A híd történetében a következő, jelentős változást az 1899. évi VII. törvénycikk hozta, amely elrendelte, hogy meg kell építeni a Margit-szigeti szárnyhidat. Nem sokkal korábban egyesítették ugyanis a Margitszigetet a Festő-szigettel, amely ily módon megszűnt létezni. A híd megvilágítását a pilléreken és a hídfőkön elhelyezett négy-négy díszes kandeláber biztosította. A lámpakereteket szárnyas griffmadarak tartották a kovácsoltvas foglalatú oszlopok derekán. Az oszlopfők
Istentiszteleti rend • 2011. január 2. A Margit híd a 19–20. század fordulóján Az esztendő első vasárnapja. Liturgikus szín: fehér. Lekció: 1Pt 4,12–19; Ézs 61,1–3(4.9)10–11. Alapige: Mt 18,1–5. Énekek: 357., 181. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36– 38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; VII., Városligeti fasor 17. de. 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. negyed 12. (családi) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf-Balogh Melinda; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kisytemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10–11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kopf András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kopf András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Kósa László; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Kósa László; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Ittzés István; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára.
Istentiszteleti rend • 2011. január 6. Vízkereszt ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 2,1–12; Ézs 60,1–6. Alapige: 1Jn 2,7–11. Énekek: 185., 186. I., Bécsi kapu tér de. 11. (úrv.) Bolba Márta; du. 6. (úrv.) Bolba Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II. Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (egyházzenei áhítat) Pelikán András; VIII., Karácsony S. u. 31–33. du. 6. Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) du. 6. (vespera, úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. fél 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. dr. Joób Máté; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 5. Grendorf Péter; XIV., Zugló, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. 5. Vető István; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 5. Kopf András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 6. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. Ittzés Istvám; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) du. 6. dr. Lacknerné Puskás Sára.
Összeállította: Boda Zsuzsa
építhető fel. Márpedig ez a magyar mérföld nagyjából nyolc kilométert tesz ki, ami azt jelentette, hogy csakis a 19. század végi Budapest határain túl lehetett volna újabb hidat építeni. Ebből a csapdahelyzetből aztán a magyar állam húzta ki a fővárost: megvásárolta a Lánchíd tulajdonjogát, így már szabadon dönthetett az új híd sorsáról. Mindez 1870-ben történt. Hat évvel később pedig átadták a Margit hidat, amely akkortájt kecses vékonyságával tűnt ki. Merthogy jóval keskenyebb volt, mint a mai. Az Ernest Gouin francia mérnök által megálmodott ősátkelő ugyanis 16 méter széles volt, amiből a kocsipálya mindössze 11 métert tett ki, a
ma így köszöntötte az új hidat: „Hatalmas s egyúttal ékes kapocs gyanánt fűzi egymáshoz hosszú évszázadok tartamára a főváros két partját.” Arany János pedig a Híd-avatás című balladájában ezt írta: „Előtte a folyam, az új hid, / Még rajta zászlók lengenek: / Ma szentelé fel a komoly hit, / S vidám zenével körmenet: / Nyeré »Szűz-Szent-Margit« nevet.” Három évvel később már lóvasúttal is át lehetett rajta kelni. A mai szem számára érdekességnek tűnik, hogy a síneket közvetlenül a járdaszegélyek mellett vezették el. Az emelkedőre való tekintettel a hídfőben egy harmadik lovat is befogtak az amúgy két ló által vontatott kocsi elé. Ezen a harmadik lovon egy lovászgyerek
mindegyikét a magyar korona díszítette. A pilléreket hajóorron álló emberalakkal ékesítették, a középpillér déli mellvédjén pedig az ország koronás címere látszott. Sarkain obeliszkek voltak. Hát így nézett ki az a bizonyos őshíd. Ma jóval szélesebb, egy nagyváros hatalmas közúti terhét viselő híd áll a helyén. A nemrég véget ért felújítás során sok olyan díszítőelemet varázsoltak vissza az eredeti helyére, amely elpusztult a háború alatt. A Margit híd tehát megszépült. Mégis: ennél a mai, impozáns hídnál az a régi, karcsú híd valahogy sokkal meghittebb volt. Meghittebb és szebb. g Jezsó Ákos
Részleges napfogyatkozás január 4-én b Ritka természeti jelenségnek lehetünk szemtanúi 2011. január 4-én: részleges napfogyatkozás látszik hazánk területéről. A Hold 8 óra 4 perckor harap a Napba, a maximális, 77 százalékos fedettségi fázis 9 óra 26 perckor következik be, 10 óra 56 perckor Földünk hűséges kísérője kilép életet adó csillagunk elől, négy esztendőre véget vetve a látványosságnak.
A megfigyelés során ne feledkezzünk meg a közelmúlt teljes és részleges napfogyatkozásai, valamint a Vénusz és a Merkúr Nap előtti átvonulása során a médiában széles nyilvánosságot kapott biztonsági követelményekről — a megfelelő napszűrők alkalmazásáról, mind a szabad szemes, mind a távcsöves észlelésnél, valamint fényképek és videofelvételek készítésénél. A jelenség főszereplője, a Nap leginkább hatalmas atomerőműként
jellemezhető. 15 millió fokos belsejében termonukleáris reakció zajlik. A hidrogén héliummá alakul, és a bonyolult folyamat révén energia szabadul fel. Ez az energia sugárzás formájában távozik a Napból, ezáltal
biztosítva a földi élet fennmaradásának egyik alapfeltételét. A Nap a hozzánk legközelebbi csillag. Galaxisunk, a Tejútrendszer néhány száz milliárd csillaga között átlagosnak tekinthető, a sárga törpék családjába tartozik. Igen aktív égitest. 6000 fokos felszínén sötét területként
láthatóak foltjai, melyek az átlagos felszíni hőmérsékletnél hűvösebbek, 4500 fokosak. Az úgynevezett flerek és protuberanciák felelősek azért, hogy a napkitörések során töltött részecskék árama indul a Föld felé, magasabb szélességi fokokon igen gyakori sarki fényjelenséget okozva. A Nap élete felénél jár. Ötmilliárd éves, és még ugyanennyi van neki hátra. A csillagközi gáz- és porfelhők gravitációs hatásra történő összetömörülése révén született. Amikor elegendően sűrűvé vált, és magas hőmérséklet állt elő, megszületett a fiatal Nap. De ahogyan az állatok és az ember is megszületik, él, majd meghal, a Nap ugyanúgy végigmegy ezen az Isten elrendelte folyamaton. Halálának első lépcsőfokaként vörös óriássá duzzad, kitágulva elnyeli a Földet. További összehúzódásokat és kitágulásokat követően ledobja külső rétegét, planetáris ködöt szülve, belső tartományából pedig „csillagtetem”, magas hőmérsékletű fehér törpe válik. g Rezsabek Nándor
Evangélikus Élet
EVÉL&LEVÉL
Sine ira E G Y H Á Z É S V I L Á G H Á LÓ
Rovatgazda Nagy Bence haszná t nem verbá s e zések – gesztusok m m ka – sz ntén komo y nformác ótarta omma b rnak Ehhez képest a e rt szövegben csak úgynevezett szmá kat he yezhetünk e de ezek sem közvet t k a pontos érze meket ráadásu nagyon sokan a markáns vé eményük tomp tására haszná ák ezeket a e zéseket Így nagyon gyakor ak a é reértések ame yek pusztán abbó adódnak hogy a kommun kác ós csatorna más k végén ü ő szemé y o yan több ettarta mat tu a don t a szövegnek ame yre a kü dő nem s gondo t Internetes haragtartása nk nagy része ebbő adód k – a fiata ok s megerős tették ezt e áru va hogy nterneten sokka könnyebben vesztek már össze m nt a va ó é etben Ráadásu a fe növekvő generác ó számára veszé yes hogy fr ss nternetes kapcso ata kat e kezd k azonos sz nten keze n többéves barátságakka A h rte en bekövetkező referenc acsoport-vá tozás abban az esetben okoz gondot ha az ú smeretségre átat anban már rengeteg ó tu a donságot és érze met vet tettek rá m g va ós kapcso ata kban eset eg negat v érze meket – é tékenységet r gységet – társ tanak mások tanácsa hoz ezért ha amosak rossz döntések meghozata ára
Köszönet Markdorfnak! Persze – egy megkérdezett psz cho ógus vé eménye szer nt – nem ehet homogén masszaként tek nten a f ata okra Az nternetezésse tö tött dő sem fe tét enü mérvadó a tek ntetben hogy beszé hetünk-e függőségrő egyes t nédzserekné a e k prob émákban ped g egy netes barát s e enthet a kapaszkodót Az m ndenesetre gaz hogy ezen a téren e ég kevés szü őnek ehet tapaszta ata ugyan s ők v szony ag r tkán haszná ák o yan ntenz ven a v ághá ót m nt a gyermeke k Az e őadás remek a ka om vo t a fiata ok netezés szokása nak e mérésére s E sorok ró ának meg epetésére a e en évő t zévesek csaknem te es egésze haszná a már a Facebookot noha ők h vata osan – az é etkoruk a ap án – még nem s reg sztrá hatnának rá A v ág egnagyobb közösség o da ának fe ép tése ped g magáva hoz egyfa ta megosztás kényszert ame y arra sarka a a fe haszná ó t hogy fo yamatosan tá ékoztassák smerőse ket arró m történ k ve ük Bár az o da spam- és pornográfiamentes (ez az nternet „Facebookmentes” részérő nem mondható e ) a tú zott k táru kozás korántsem b ztonságos E ég csak arra gondo n hogy egy „e megyek két hétre nyara n ” üzenet egyben azt s e enthet hogy két hét g őr zet enü esz a akás de a fiata ok érze m é etének k teregetése s sebezhetővé tesz őket Ped g ha ők nem v gyáznak magukra a k bertérben akkor mások nehezen tudnak g Nagy Bence
Fanni a fasorban Nemcsak a he ysz n az énekszámok de a megv ág tás és a k vet tett med tat v fotók s gaz advent hangu atot teremtettek Vö gyessy Szomor Fann emezbemutató koncert én december 18-án szombaton Vár rád az é et – szó t a c madó da a fasor evangé kus temp omban Fann egú abb vá ogatása bumáró g Mészáros Gábor e véte e
Egy kam onny segé yszá tmány érkezett 2010 október 29-én Mezőhegyesre A segé yt a v har után egy mezőhegyes evangé kus házaspár kérte a markdorfi Bürgerh sgeme nscha t Jakab nevű szervezettő A szá tmány m ntegy harm ncezer euró értékű vo t A te esség génye né kü 1500 karton ruhanemű 20 kerékpár rokkantkocs k gyermekkocs k matracok takarók konyha eszközök és m ntegy 500 p üss áték… A szétosztást az evangé kus a katokus és a református gyü ekezet me ett a he y mozgáskor átozott-egyesüet a Vöröskereszt a vakok és csökkent átók he y csoport a és az a apszo gá tatás központ vá a ta A kam ont k sérő két önkéntes a három óvodában és az a só tagozatos k s sko ások között csoko ádét és kötött sapkákat osztott szét A németország Markdorfban é ő magyar származású Jakab házaspár nem smeret en Békés megyében sem de rendszeres segé yszá tmánya kka 1989 óta seg t k Román át s Erős vár a m Istenünk Wágner Sándor
A mi nyelvünk Manapság sokan sportszerűen kü dözgetnek egymásnak az nterneten v dámnak mondott anyagokat Én s kapok yeneket Legtöbb ük az e o vasás után azonna tör ésre érdemesü V szont a nagy számok törvénye tt s érvényes a neten s teremnek gyöngyszemek A m nap érkezett egy szövegecske hozzám me ynek kü dő e szer nt „ez v ssza e é o vasva s ugyanaz ezt cs ná a utánunk bárme y k nye v ” Íme a mondat „K s erek mentén áp s k ö én oda van a bánya rab a a Baranyában a vadon é ő K s Pá nét nem keres k ” Be áttam ez va óban nagy do og és továbbkü dtem néhány hasonszőrű gondo kodónak És me ött a vá asz egy nap mú va egy küktő „Nádas K Ottó K s-Adán má us szerdán e eve em rám A mottó Sz ved g me v sz rás ke emest ró Sz n e ő sz v rám kacs ntá De messz v sz szemed… Az á mok – ó csa ó sz rének ezek ó csodaadók – e é es Írok me messze távo Barnám Lám e sz v ndu at Öné S m e sz v e vér ezeket ereszt k Sz vem Íme eve ed e őttem eszemet etevő K cs ke Szava remegne ott? Ö e karom át Édesem Lereszket »Éva-sz v« rám Sz vem mád s á dozn kér réveden rég gyerek stenem Les m E őtte v sz sz ved s Ég Érte reszketek szeret rég és de v sz Sz vet – tő em s e menet – s ker egy gérne de vérré k nzod ( ásd ám me v sz már v sz a vétek ) szere mesedét Ámor ak e őtt ó engem e ravasz e k cs Követe tem eszemet tő ed E eve em me v sz … K t szeretek ezer éve v szem s én őt a udn v szem Á mán rab óvá tesz szeme M kor s e é ekodaadó csók ezeken ér szó A csókom áza de messz v sz Szemed átn csak már V sz ö e n Szor ts Eme ek Sár sz vem g Idev sz Ottó Ma már m e eve en ádresz s ú ám Nádas K Ottó K s-Adán” Szóva ezt cs ná a utánunk bárme y k nye v g Ifj Káposzta Lajos
Ft
ra: 250 Ára endő Az esztendő
vasár 1. va
apja na
33. g al . január f 2. old g 2010. 5. oldal dal jabb úton al gé- Ú sekk f 3. old ka együttttes f el f 9. old em őt. E lá Ac ésssz séértsem vees a Ka dal nem stőművé hogy kí 3. old s éss Negyvené nczellér Imre fe ok tőle, lel f 1 ar kéésni, m kíván dot, hadot jú Vi ddig ak l részvétel al elet sem y med d zt, se mó zom.” Inter ezzetépítés civi Csodajele 5. old szközt yom, hog id bí DA „ DA lek , see esz üle át f 1 t se időt i hittteell akaratáára lt, szen ráhagje se cé k! Gy v alatt a Bibli célt sztyének léj elé s, igazi Egy é keresz szabok önkéntees ör vendjünk , f ford dítása) Józsee nem mindeztMárton: Jer, (Szabó d Luther
ám m, 1. szz folyyam, 75. évfffol
Oratio ica œcumen
i nünk, ak Isstten denhaató maradsz az z:] Min lünk sd [Lellkéssz d, hogy veelü , hallga teed megígér zetéig , kérünk esszteendő geez i kett az ú új idők vé nyörgéssün megg kö ned, d hogy én. küszöb :] Áldunk téggee , áraszd [Lektor hatunk. Kérünk tanítáindul igééd , veedben elkeedet, hogy minke t L Vezzeess ki reáánk é jünk . űsééges taníttváint él sa szeer d lás s éss h gedellmes künk há hogy en yünk . Adj neek meg jóg nyaid le y ne feleedkezzzünkl napról kel k hog , t lyek ly vet zí me szív ről, t. Jéézzus ményeid sz bennünket tééttem rülölels g napra kö t kérünk … gass me sér n , hall Krisztu ezet :] Urunk [Gyülek kezegyüleeke minket! :] Könyörgünk [Lekktor velld hi ü . Nö tünkért -
-
7 év 75.
H RD
A Magyar Örökség D a k tüntetett Evangé um Sz nház anuár 9én vasárnap dé után 17 órakor a Duna Pa otában (Budapest V Zr ny u 5 ) 25 a ka omma ad a e ő Madách Imre Az ember tragéd áa c mű darab át Udvaros Bé a rendezésében Udvaros Bé a – 20 év 30 bemutató és összesen 545 e őadás után – ezen az e őadáson búcsúz k a közönségtő Jegyek vá thatók a Duna Pa otában anuár 3 és 9 között Te efonos egye őegyzés 1/235-5500 vagy 30/6092628 (dé után 14 és 18 óra között)
„Őrhelyemre állok…” (Hab 2,1) Evangé zác ó az Evangé kus Be m ssz ó Barát Egyesü et (EBBE) rendezésében 2011 e ső é évében Igeh rdetők Ittzés István és Ba cza Iván Az ének ést vezet k az Evangé kus H ttudomány Egyetem ha gató M nden a ka omma e hangz k egy tanúságtéte Az a ka mak m nden hónap másod k csütörtökén dé után 17 órakor kezdődnek He ysz n 1085 Budapest Ü ő út 24 fö dsz nt terem • Január 13 Isten hata ma őr z – Atya véde em a att (1Pt 1 5 4Móz 6 24) • Február 10 Őr zd meg sz vedet – Sz vvéde em – é etvéde em (Pé d 4 23 5Móz 4 9) • Márc us 10 Őr zd és műve d –Társada om és környezetvéde em (1Móz 2 15 Jer 23 9–12) • Ápr s 14 Őr ző e a drága k ncsnek – H tvéde em (1T m 6 20 2T m 1 12–14) • Má us 12 Őr ző e a testvérnek – Gyü ekezetvéde em (1Móz 4 9 Jn 21 16) • Jún us 9 Őrá óvá tette ek – Egyházvéde em (Ez 33 7–9)
Missziói nap az eg
Kondoros
b „B Békét adj, U r am, kérlek , a há b org ó sz énekelte Tolcs ívveknek …” – vvay Lászzlló zene szerző, énekes a Déli Egyhá május 233-án, zkerület által Kondoroson missziói napon. o megrende Az em zett mberi élet kü utat kereső gy lönféle válsáág üleke aib zó egyszerű imád zet számára ez a reffrrénként ól kielhangság is irányt mu nagyobb rendez tathatott. A ke rület legvényén gazdag a résztvevőket és szín nes program a házigazdák várta által gondosan helyszín neken. előkészíttett A találkozóra érrk kezőket a Mező berény 1. kerüle réz é fúvós kör térr leti evangélikus zzenééj s gélikus templom e fogadta, majd a délelőtti prog ra ban vette kezde tét. A kö zet egy része a templomkertb en ki hette a bent za jló események e. ói lelkész kösz öntését és a ve nd kozását kövvető en Dankó Bél a, Gán nccs Péter püssp ök üdvö özzö zölte a . f
–
-Ha pün pünkösd kösd d közöt zöttünk tünk is is megtörrté magyar t nik, g yarror nik , ha a Szent orszá sszági gi és Szentlélek ere és a hatá táron túllii eevan je je ki kiárad üg ügye árad a vang yelők ééss p géélliik kus us g pres resb gyü y ülekeze biterek lelkéb zetekben, ben, ha felben -ar ez en vvissz ak akar isszhangzik ez lenni?” – ak zik a pü pün kor 2009. nköd dii kérrdé 2009. szep d dés: szeptember pestszent pest s: „„Mi Mi szentim ber 12-én zsú imrei Sport Spor zsúfolá ortkas kastély lásig megtelik ttél az - zó az evan lál lálko evangé lik a zója alkal géli likus kus pres kalmával. presbi pr val. b terek orrszá sz s ágos gos ta t a-
f Foollytatás a 13. old
yházkerületekb
ID
D ÁV
-
-
si kuráz kkal Civilás a bajbajutotta
mtééssi Terem nep nn ün
k etééne erveez elmi ekk Sz tvvééd de zetek t Nem környeezze Testvéyesül na Az Eg ta alapjján a Jéézzus d hula Rend máából mint javassl p al alkkal Diaakkóniiaai meg a tetöbb ás gna zte iillágnap át on már tak jav zágo - v Ökumenikumal rendez yezetbar sul a orsz vízzk káro ző szerve ei lomm A Körn agyar lom - r aad öz alkkallom al . sada bö ak-Ma t. Az ár üllön nb r Öku szz dik ünnepét tható tár yre jút Észz tth iaatt honá sek ket k s a Magya sztott és mén víz mi yniia ott ntar remt hira zé yűjté az áár – fen detett ese st-Pestth hag tak g us Egyhá bi az elár Élet elvitel ideején elllett ellh pe hir hi h dítot bb ik us - élet meell meg zzötttt Buda á táánk ernek kel sal in i Evangél – ez utób pzár gélik ö tudó cím b La er em mb fogás Evan ág is és 5.. kkö sor. össze gyarorszz iit. Az eretnénkkö ötez özül… niuss 33. on került (MÖSZ) sulttjjaa zésről sz dátllan Ma det k t káro yez ó cseeleke raa pél Így tesz a szerveezet áso degkkú ménye d ok ezd . ó”” j ke de s „apró zetek us S egély gítii az ára ciivviill k e y ik mo ható n is s méggis eg lleg – szzá meni a sh en v ol ő tól volt hető most reméllh területek knem á m neten június 20- víz – dalán – csa a Frater csaalád á ső ol Egyrőll a megdence ááb i neek től a jján, a ányai ő akkik y baan át-me b őllistáá sítani. l tét, leelkkészé t Kárp pllomtorn ör) haazáánk veelleezző y egy tata felügyeele kor a tes le óber ötk öt k alláözség temp ta elősz R ek kö k hog ű ne r z fél r me á er e ól, nek t há a sz ban egyh Molná saalá l di ok in síttése arr olyyaan gyer liikus üllésé dek ót kény mét törpü ponttb teele zed l kus lik te éli géél k t re, Saller k issm ta l vén (évtii diiktátum ság eken, vaangé Gábor ér tíízz–tizenöt ely bi pénte arok lak yi evaan a á ke g a Ma li Az e gyar kezzttet noni bék a hel l ljja llal mann a ma ke ül us 4-én, i magy mlléék ett meg dk em M t kívü en vál Scher s tria azo nbaan em lléékez b Júni lamenny rangok, on 920-a lló en m vetített rendk ll tu1 ha ján j b z a ó z – va í A k u ta köz első ára. fordu ál l l sáág kondulaabdalt 0. évvf dek uttáán z nak 9 szétsz d onttjjá -
-
darit Szoli
ázzából szágg há Az orrs ten háázáubmeanikus ök lóójján lés és for ülé az Isst ékü f du lék ti em 90. év
-
-
g
-
men non Parla ezés Tria emlék
-
Az Eva v nggéélliikus Élet l húsvéti számá - s pr országo ban Gánccs Péter esbiteri találko püsspök megad zó alaphangját ta az első jelentő módban : Isten munkat fogalmazott cím ársai va agyun nk. A kihúsvéét egyenes támadott Krisz kövvetkezzm tus nemcsak a ménye, merrt a leezárt sííron lép dásán, hitetlen felett túl, hanem ségén, alkalmaa tan níttványai tagatlaan n voltán is. Nem elbukásukat, ha hányjja szemük an nem egyszerűen re botrányos kijelen l ti: „… Mester t r, én megtagad …tanúim lesztek talak, mégis rám …” Uram, én hitet bízzod a n len voltam, mé dezhette Pééter. gis bízzol bennem? yájat? – kérrd tunk a szenveed désben, mit ke – így Tamás. Ma zdesz veellünk? – gadra hagylett tanítványok mondhatták a csak kérdő for többiek. A levit o mában mond társ rsai va ézagyunk? Ez a mé hatták volna: mé lypont, ez a tel sten mun mélyponton szü nkajes kudarc, de pün égis Ist leetik! t kössd d csodája ezen a
Veszprém
ok ben káro h tek ttt sú úllyos bii he bb ahol ób Az utó seen okozzot szzág gbaan, zál Sz or á neek. S ülé te az ink teellepü él íz szer rei , akkiaz áárv lliikkus tesstvé szzámáárra ottt, újt a géé mind daazzok saapás sú evan és Egytti c mukra teermészee an élliikkus a Eva gé uma gyűjket eez aarorszzági bitéri den y ssb a Mag szzágos Pre ezért min yát, n hááz Or vez. Kérrjjüker adomá ellmb élra téést szer déékkú em re a c á án bi, er ra juttttat jó szz t az aláább mllá zeáám e a szz anknál veez ameellye tett bank B üllöní l.l Az OTP kü maa:: nak e la hatn 070; l szzá 04780 m ám á z tett sz 1707024-2 károsultaak 1 vízzk e” az ár ér „MEE ggssegítés me
-
-
-
Ára: 250 Ft ma um) lmar árnapja (Pa vas vasá 5 g Böjt 6. p ilis 5. ápr - g 2009. áp l ám ám ” f 4. oldal 4 szá m, 14. ütt a bajjban - old Együ „E 74. évfolyam, al ött f 7. d zítünk kerreeszt all Két miért kööz et ap hetil d, ha így fes f 8–9. olda keed „»Jó neek alakító Vinan élikus evang heti gondolgatok all Nagyh ják a Jézzust gteszziik , hif 11. old ree?« – tudakol dés morrb lől, hogy megelő biditását elloldall Kereszt--uttak ké séggem af kér y tanúja kegell a Nem volt két ppen f 12. „N cétől, talán a áskép áldozaatta vag mi derültségg k a gonSíszzünet – m y ezeek dóan néém okszor voltam allitásuknak . Senkihez all szen so lensúlyozan e jutnak , hog . felé f 12. olda k , brut k időszerű nek vetkezztetésr leetünk dül Istenhez a köve dal Húsvét old yetlenséggük ai közéle gye ggért. Egyed hangjukban.” készülve „…akik arra - nem.” l … f 10. neek mai haz ttam segítséé k . Hiszen a getleen i ra függe tévveednek Pa siór sem fordulha is torzítani akarták bendolatok nem pen hatom, nem dal 4. old pétt válságnak ép meggnyugtat Igaz, az ő ké bszollgávvall f kérdéseitől, rggezző bizalmi gy volt rab ró és meegmér igazi okozója.” Beszélgeté e mindent átjá all az olda ság 3. f zug f ha a , miskodás us,, az igazmondó a haam Jézu
alon
en
Nyíregyháza
SEF
3. oldalon
-
víza ra az ár v ár vá és az tés yjt ak ja tak G Gy ult s sul s olyyaan áro k ká szzámo kat
-
JÓZ
pünkösd sdi Égtájoló j a
g Gy yri Gábor
ad za ya Széts rkó a par rss – magy á Fe Luci let : Útit k Mellé
pjjai
gás na
BÉLA
és a má ámoor
-
-
-
f Min nt a szél, a tűz
Á : 25 Ára 250 0 Ft F Ad-j, Úristen s , nékün nk Szentlellket! Kirrc-hentagg 2009 f 2. olda-l f 8–9. oldal Neemzeti e séégi oldalak f 7. és 10. old Pünk-össd és öku al m mené f 11. oldal - kna Gyerme pi mosolyggás f 12. oldal Ne „papos”, ha nem „neves” pre sb bitereket! f 1 3. oldal -
„Mi ak akar ez lenni?” – Isteen munka nkatárs á ai vag yunk?
-
f összefo
özzöttt kö bbekk ői töb empcsei te ősi ger spök taar püs orán Péter ram s A prog s iisstentisz kus meniik lön özző fe ülönb kü maajjd aadásai hang pát is. Haő ágot, de Euró taak elő ttta szetet, az orsz nemcsak lon az uniónak . olda János z ánknak és szük égge, ka o ramra van szlete rog e re és lek gazdasági pr f é tenre, lééle erkölcssrre, Is - hanem berr csak akkor emberi fajunk e, merrt az em g r é ja ít mé lem y l y n e sze irá mén m e 955Van-e r „V ula 19 ha a szelllem Gyu dezte Illyés ember igazán, g éle ban?” – kérrd mű verséémee l tét. . rű, Bartók cí és határozza em b er i f a. ben, nagysze okunkat mény méég lején is so Van-e rem ázad ellej időben . ben. A 21. szz van, ha mégg Igen, ó an? . t s a b t dé u fájdít ez a kér szaporítja az ember junk sük a matérián is túlm apja – vasárna ke- kerrees ket. ke Valóban addig kek . . nes cseleek vent 2. dvent letelleen mi-lelki érték alóban odaát mi-le elleem szell l lény azz élle 6 g A dig v neevű élő ped agát és a vi. mberr 6. Az igazság fellemészti ma ni dimendecemb dal ó az isten old deteit, amíg 9. d a zűrzatról, á ni 09. a z 5. d o 0 ko o is f 2 y f g ag v g het-e még he t? van, t a tavasz. Nem lágot? Leh lenséégget? szzám ró r akkkord - all tele g érkezik , min k ggék ságot, az eszz sorri zá f 7. olda . Fasor m, 49. ta- zióból al , mert a cine . da vart, a gonosz folyyyam, ak Őt 8. old na k , amelyet nem - azérrt jön a tavasz ggeeti talra 74. év-fol érték n cssán Várrom helyzet f tik , hanem az asz fy Van-e mégg a ó anác dobtak vol dves en sürr lyet ne d gazzggatót velési fp ameellye a cssiizma háázzb oly an ked ba? Eg - Nevelé merrt jön MSZ i dalon postak meeg, ap t kerül k a cineggéék , 11. ol mi kelnek ke az ima jú az L 8. oldall unk a 8–9. old heti hetil azérrt ének eállításu Interrjú aka f e hogy mikén nárium a keell figyeelnie, na félre? napjának agyheti össz likuss s idősz vell f , ak d - „S celllérszemi bevasz. és virágok úsvétigg na n éliku elnöké a meegújulás p hú aptól evang y meg ra is o jai. vaszz, a ta A pálmák pja nem azz em a v árna S ha tud – vin Virágva nek ar dig elljön a ta ményünk ala de nem hog válságg Rem z ttn a taggja n is.” eze A vá nete: végül min után is. jen, ha mel váárhatfontos ugyan, üzen gyüleke gyan élnek módon dal old –, y elíttél araat – ameelly bb tél öm ményeb és ho ár ily y f 5. zás. ri ak nek bizonyul a leggkeem evvésn t jön, hog t vaalló óban ör Nem válha semé se z idén a virág - ből segítsen – ak – 2 esemén y bajokban ke m aazzér oskodás, heezzen jött a z t. Ezér izakodotttá. akikk a Miku …nem Neeh „… y milyen nag a földhözraagadt valláso kor minke het elb bi k, nm ezeti há ábornok, hog en kot is .” te Átél- nem mutattta Tél t gyyereke menttss ne, aki az át Bem 1 gyülek várrjják dal Élet Isten rcciusban is. t a mai ájja nél e ez nem nem az Éle haan né kül old kony mégg már juk! D anokkkáá, min taláálléék lyen regggell szzikrrá ő áll f 2. díthatja. is, mely pot is oly dásrra forrd 0b) próbb előtt tunkk o legap sok ünk olyan na árjával jele ntkezzeett ál len Jézus!” ( Jell 22,2 . Ez az ajjtó le, vala- t élelem „ Jöjj, Uram evvele perto rjjük A Bíró eljes rep lást a f kiadott körrlle galm mégg telj is, ha nem kér azután kiyv is. gérrt címmeel Ő jön akkor bb évvszak , de yörgy AGAPE kön hideggeb úlva han t az említett ták G ejlő- a legg hány óra m h gélium. yeekartható Fejl g Lup a nap, és né tek Di- min sii Zsolt, a Fenntar k. az evvan kú kerreesztén éne , jéggnek ándéék mel rendez ort sütött mm Hete volt a hónaak lón, őérrt cím Hallom jó sz atócsopor imád t vő em s s u há é jö an K a v ma k E o sa is. is yo lünk nk z s lág n ö a ü i t rá j g lő lől a v sé or junk fe íven bö csütörtökén léélletes már dés és Erőf gint a át? Felelős dés, rikai eményünk faj breed től: ha intenz -e almaf-á – múlt hét lelki éb le z tője szem a LutherIgen, van rem már me hány ame te feh g alapja nyos veze miai napot b Ültessünk űsééakkor jön a rencia cííme ááry reménység - tudomá ust – akadé cu törvényszer Olvasomezúttal – né deményezzt , kozunk, k H A konfe ud EHE). dés. Isten ellv A keresztén m, hogy hol tévveed es Academi kal és fizikai yetemen (E k a kez úgy ellaljasult leni „ú „Ha tu nám újulás. Ez így y teggyük ne pélldák dományii Eg hogy – gi szerveezzet yi jelkéépéne utatta be a jele az ember, ak ” mint Rad- meggú dásra utal: á skát.” Ben gélikus Hittu kifeszülést”, hog , de iisz ny hivattkozva m neek jo ismert mon a „n okait. nem l ölt ekre h y almafác e ge g j köz j bb e lünk ő kéj t lyeb l , é t g tott nék ja e re mé et polgárr ony valamenn téényekre és az ní me a t g kén , s do ül sá el megg hetünk he hogy ön nek tulaj mi teh dasági vál sz es derűlátáá azzd css a- zo - nak, még ma a terreemtő és azé, akki megg azt, amit a viilág zta, hogy a ma a természet a kará t, a nem keres ttel. Már m e - legi g szzem írta –, hanem eggel,l, a taban hangsúlyo nap vége lesz e lentést: „…nem ö bek között továábbá az a sá as pülő nóti ép ban töb i a hajnal, a r tekint - Előadásááb merjük a kijeele azé, aki futt, hanem ristma betiltá mondattb ávlati értelme; já iahordozókra váltó Isten, ak csupán az em ra való – angolul ch vaan ebben a végzésünk t sznált energ ván, ja, és nem is Az asztroország nem adás Istene. yo karrjja napi munka 6) ateisstták á ny st. Az ha mond tarthatatlan. ütttéélést vasz, a felltám néépszerű gondola- ak yöörrü teljesítő menn ínál békés együ tené”. (Róm 9,1 akkor mény, minden aráccson oljják , Kriszzttusgazdaság fenn ik nulmáányát ténelmet be köny ülő Ist gát a k is kifogáássol ra k lembe, iára . KüKorunk eggy jövvő című ta z , hogy a Jéézzus let, hogy a tör mény számá lélet ry n ment Jeruzsá - mttm a konferenci fizikus Felélt us, vagyis a Jézzus bem – szót yilváánvalóan terrjedt Merrr . Sírt a vák azz utóbbi hó minden tere dőt vonzott hették he tek részt rh a pozitivizm kodni és k, nem várták el ber, hanem zn yt! sok érdeklő és oktatói vet okan meegismer en foglalt gondo- ta ó neem kérrték itívan gondol hogy az avasolljják az lomot (ó, rácssony fontos téma bb un- is, ha H hallgatói szép számmal megz eb léggségges poz J a j dog ka tította a temp aktuális és pán az EHE lő- elé hetünk mag is napokban. A ben, elő ra utal. s!, azaz Bol lyette pedig roson, meggtisz gy nem csu cikkéb dni, és segít ő, jajt kiáltó ked házak tagjai a hallgatóság szemcselek is az ítélő szerző több s. Elégg, ha mas! he mi egyh lön öröm, ho é a d ma t , ió e st a nel z ve v t sze í i k é v ják té o t „ é r t le ig y ad s e la t d tör t g döe ag t s t ti t nag p lé a Ch má dés, tete , mind itatttták ltör Tévveed vál- de gyógyított, ör a közszolgála rajta , hanem zelítésben vi d az előadók özlés e igencsa sak eről on’ss greeejjtette. kon. ázad borrzalmaira és a mai z Krisztust!), tanított, adásáában és dent de üdvö y tehát min nikus megkö orában is kif sz ya s és műso kor már min jelentek . Íg – se a s t . - hogy ökume hogy a 20. Zárórra című , és tudjuk , hog az göt űzött; és ami semlege üdvö özlet” eze ta a szenmondható, jának lényegge, t, ra gondolunk etéb z tésé őbízatott, vállal ponttjjából el t. Mondanivaló ég az energiafell- ság éle ből Isten zonális ifejezés bevve ám gtett, ami rááb rában s követ levők a témá er, ha kizárja b er is k ogram meg és a halált. A főpap udva sz mo prro meg a jelen dés ember Állaked miután az em épességgnövek tinggs – ményeezzésük yt, a krisztusi dést ved yeessült ták, és mint gos , fennkölcsi törrvvén de . g! Megkínoz nálás és a né t a korlátain, a errk Kezzd rikai Eg os – példát ami igazsá ra. sát, mire jut pofozták meg mél- hasz e mé e, szembe, min azz Ame valósításá v ár el ták a haláldomb ben túllépet két issttenteint szeretetr E rektora n. A megg tekintetéb kken metet kidob m re talált üleetén. Több yyzzata már ázad mindké d és ér tán,, az EH - faül- tartható, valam őbbséggép e ss ége c s ö szó- a szee Az ellmúlt sz hetett érted eh k ellső ter artókép nyek Csepreeg i Zol ma len eszzméje kormán ületeken feltele Föld eltar ö bet nem t gyóTöb lentkezneek ra és a szeggé dében az al tól jele széd lt mok oston – ön kö s ezért ember eszzter ő sebei árán ti hát- tóság mák mostan meg me nyitóbe biakneeti zet mú olaaj- len é tén bb ól, a szociállis Isten: „…az y a öz a továb problém ul B numró án szerve nyyén pül. ép szállóige tör ak tem az bben. A Föld lte, hog én. nellmi eggyat nokolt a humá Seggély ől be- re g.” (Ézs 53,5b) erőtelljeseb tetésről szóló nélkül akart ggon a történ d térrő nepi fá is rende arácsonyfák zazz ünn dezzvvé lat errede enikus yitóórrend gyultunk mee ér- egg yre y? mivell Isten né Magyarorszá l a tk s méről, de m ől és a gondo dalon arrjjuk-e őt íg r Ökume yn neek ell igazán old terérrő y ők szokták deen zd n a kae-nek, olákban állított ben Jeremiá Várrjjuk-e, ak it nem Magyar jtő kampán ásunk a 6. omot”, ahog zak most kez szöövvetsééggb hozliday tre isk „paradicso létreh alóságosat, ak gára a olvas- há széllt . A z Ó . Másállít dést” lé ban ho zzzék. Egyes nyygyű Az igaziit, a v nttossá adomán fejjezzeetben azt„ffellemellked Összeá tottáák ész” okosni, 32. s fon a ez til na da á z f v et e g en, en rá e s b a b é é mon ti p vé v fo f n „p y s kok e a goly, köny fogoly a megg diá nak dvven kat is lőle. azz össz rsszággos ad le t elő miás prróféta - hamisít rem yi dalo délyeztéék a kereténi, pokol let or t pokollá vál suk, hogy Je figyelmetb árták Jerurácson sa . an, az enge nélkül minden t, a terrm már körbez hívvni a aulájá műsor jába s mé- kodá Isten né a babiloniak l te földett váánta fel hol nem y az ünnepi , betleheme ívá eum családi éle miás szántó t ívvel” k vészeti Múz toztatunk: a met. Jerreeem me zsálem ténete z ünnepi de nak , hog ai tör „élő sz dig ezt mond n ped az li ö Óriás p az Iparrmű zet véggén ol, a fejezze sáro ben bib elő. Volt, ahol a piros és a méég házat, árna ne: „Fognakk n vasá űztéék j nak dja ja Izrael Iste ad ni ebb-en az ól szám . Egy iskola nem sá és szzőllőt ven lá t rációb szánttóföldet yvvének sza- ko papírdíszeekke terán Miku g Jeremiás köny gjelen orszzágban!”” y vegyünk öbbé ve mondani a hog , ozzat me az el- zöld azta töb r nak t a o t z s t - re üzze alma vai arra bi találta or a M ítsünk belle al t. Jövő y, k e eg y f azz azzt kaarrácsonyk . det, és teleep szített k ütemtervéé etne el úg mivel szántófölde y ktor köljjük he gzott el a reek ge az éne epelj ekk, hog nése kerrtet! – han özössé éve tetésé kötet készület megjelleen n. rekekkn övetelét ünne hatáártaalla en másk Kö ejezéseképp j befeje kusok már tí tízz ő két tő köt nagyszabású áltó el beri butaság ő után angéli szzöntőjének ballizáció E) d- s y a beveeze ho a s en v Az em m Az Ev lternatív glo t (EKE , ahol e ah oz hog Mint e táptala daapesst laj AGAPE – A mell elsőliumér skolát lódjon , amelyet Bu házülnánk . nak hatn vangé bibliaaii végeztek . A b s a Fööldért cím kapcso ciiááho oz mond ba, úgy talál k. Sokkal l Egy ra E ködtet egy a népekért é , az EHE taa köta e szaká eren m ű keetten vasszal cz Elviránakk ti üléss énte- m százhetven terveezi,i hogy Bel- konf nek meg ta z ütemterve a londgom ő, őrült öttlet a teremt ként Göömbö hangzott a ezz zt te s szzt só zsina k ellőadása - nek hét p dj én - dig veezzet most az Evangéliku BE) rend címmel. Ezt tte, de kér t- ellképe an butasságnál, ellen. v utol a kö nárseggéd kesztésében - ű b Ez é sor az elmúltlikus gimná je vee nb szer l (EB özők sul ve – azz lőadó szerrk gy a kö b- ez azzon ezz Teremtő géltem el.l Az elő sületttte si dö t tudomá őb en zonos cím került sori evvangé Az egynagot, ho fe fogynak . A hi zelljöv Baráti Egyees kola képzé meegjellent, a dása g me zsina ró bizotttságot fa lázad amely tei rohamosan zellmúltban is ö mé karácsony ói tanácsának hiá kén a szterméében. os kérdésösön glo- készle t és a valós kitermeelés kö t tagmisszi yháázak Világ a biblia át az isskkolát - tényfelt ésszakon, ó Kisskkőr éges tót dí li fonto z ökológia, a könyv az Eg g vve – nati ülé déékkees, a zsina tet. niuk rőtanulmá-zium ány a várr miatt néevangé foglalkozni az rűs lesz , em karöltt jjáát, maajd ma továbbá sze mát és kíséé ező zsi sz esed déseiiveel.l ket hoz ésen többtések s . Az - demben füzze gyönyö ledá lást yar nység kérrd dokumentu le m se, y- ke rb t eggyre nagyobb moly probléeggén poss ülé nyv bemutaelenő ko á tttek eg program elismertes s képzési jeg lizáció, a sze maz. (A köön a kon- zöt lett dön ruárban ssssák a megj nek . b ellül ko kást, a ek és fellnőt csony árcius ba tes tényneek nyokat tartal san t má ben kel küldöttek lenlehány évven rsszzággo yeztetését. eke k azz örvende vatalo karáác nggééllikus Éle nunk . A jele ti jai látha got adott. ni az O – gyer án – A Ennek öbb elő ö tek tójárról az Eva ad bejeg kal kelll szzámol eggyik motorja ot, ott a zsina lőadója is han né elér szöntöt tn ő délut dttunkk hírt. - ferencia t örténő ték a zsinat artozik mák gazzd - re e (OKJ) tö úgy kö er 24-én kés kaarrác sz ámában daságnak péseek közé t cia ötletét és b gtett lép igeszol - 1-jei lés. Tavaly melé ben kér mb en- gi világ kvő olajkiterrm tekk a cem vell a konferreen et adta , a Az első meg speres fasori zék k érdekééb Mi de e é men .) mű kötet – b e a erk t or növee b sz s b e t elhem növelh jd lom tés ünnepe cí i Gá d a let volt a Enne máit e kö kerüle a 13. oldalon o té m ban már neem a temp szteletre, maa a A terem s Győr t, maaj ü l adások ójja , az elő likus Egyház f Részllettek nyár óta azzon a hátterree a mai válz azokról Az ülé ti dődöttt t igazgató könyv Délii Evangééli d röviden szólt zett pályati isten áz i énekes sony , ezz kezze val kez ben ne a nárseggéd bízzott ént zssinat an zatára érrk cs tő a mérrtéke gáállatá um megbí yhá kről a könyv lyek ológiai pályá amely teo zatával –, a ka eg usnak a kará szzo gyéébk zi és kérdésekről, ho g y a z dallon a kesztett válto gimnáá Béla – aki e üldötteket, ságnak . az 5. old nosci . Ki emee l t e, onok , ai ran munkák szer k unk s k T t öki Konfeá o a ha tá s r f Folytattás oncz a e v ál t a R len t ol óv a jele leegi tö olikus Püssp drr. lak ató lték tt vilákumentum Magyar Kat ök ab ázz köszzön éneke merősö lz igazzg AGAPE do ünk a teremte l az éleettet tii tag – beszzámolt az a vááltás óta e is egyhá cia Felelősséég szemléélleettel és az ez Duna állítja ren neeoliberrális röviden nyeiről, illeetve örtéént ág v íz ióját zd asá így tö sz ollg áló g a b leumi körülmé akról. ubi a ju a sz k idő kez mun en telt demi egyééb Az ér elkészülés j lt felladatáaló f kiemeelt mévre v ázzunk ltóképpen e . Egyhá h ri re dődötttt ti, hogy mé a luthe t at ás en kin akus ok ételé nak te meg 2017-b nak öttsszáz angéli sá Az ev ettőinekk részv t at lékezzzzen megindulá a zsina ez gtar házu Ezért nyek v ció j me át egy tetéénapján formá ójjáról. a programok ü ső kéét cián adtáák iai kitün forduló oz dik év tött , hog y évfordulóho jos góg eren a f L da e ss p kon z bb úg y dönveezzééssére, az éz re, valla gosaab azz Orda tban. A bb vitézésé -soroheevveseb kta- legran mber 30-án Kö zpon megszer dó ügyek in Luther ak leggh h novem Oktattási ö al kettten is ajléé ló ti üléssz oratív lom Ha tásá- séét kapcsso rep likus ezútt reezzent szzítésére ref va, A zsina gyyháázi Olta rál old Éva Evangé ándor-díjjat gyy p e. tartóv agyaro yíre Hachb da vesa azz S mint e sának előké got ho oz létr terr, a M áját a n Szolgálat fenn áltotta ki. A ét éterfy nálhasss attosné a vo szzn nccs Pé ázz oktatáásér - táj án z tttsá esb tó és v p- P hették: Lak biizot zat kiadá lékkb likus Ó bitériumkola ha kérést a zsi yhá teket G lanellá elő errjeszztt ázi nagytem em átve Evangé , a Magyaror t a s pr bibliais plaket likus Eg totta át. ló lőt há h mációi azz országo z erre vona adkerti hogy a kus neevvet. Ezt sébet tatáási ról szó ot a nyíregy ta még 1999vétele nyúj a Solttv Hesz Erzsé ági Evangé li j it meg . A gyhangúlag yhááz Ok Taggja t ülést és A sz lős püspöke y Balázs fel gálat evangé hagyta. alapítot lyi önkorte á zár zetője angééllikus Eg refferense. álaszttja z le uttán he - szol gyülekeezzet á naatáz s fe Mesterhá (OP) v vény, amelye sa pillaan Ev szak hogy a zzé tartozó nat jóv zeető elnök ez yfeltáró bi mi dá szági ö g óvodai stván országo ö gad l- lo azzal a céllal, tai kö ozó tör vettkkezző A leveez mert a téén kö ko g, ellfo özöttt e yI lék tályának árossal ben pfellada tak me hogy kö mber – a v fele- Osz tttakat Káka atta, azz em l el, lt a bivem tést zat alaa szaavvazz yba lépett, g ozást rendee élt hessen th jjaazzot jjus és no szóló jelen A mányyz langondo tály nek me sn . díí aigazzgató m ság máá ttsá ban ha z OP már dön ről. jjáról taggjjai. - haajléktaal tássi szerrzződé vállalhassa lyé a irod ól zot zzett munká a zsi s nat át lon ülééssén tagok szemé módosítáásr g özség yilvání töttt ellá dalo háázkö - vé gatttták meg ülésén gi é kin eltáró kö – azz egyh a 4. ol vény módo zottssá ytatáss z őző két tör Olyan vilá- hall t már ellő tényf bbi lően f Fol Ezutáán küldöttttekk. gatjja ta lőb naa elyeke , zsi , hogy támo atáának mie lkétak a el szó, am ozzzzáigazítás ta ozz szavazz ro ho - tot likáciió ók so t a biizot z tttság ról volt sítások yekhez való megmutattko ezér pub , t n nek dítáásá gi törvé gyakorlatban öb megin b ölésé a iküszö illeetve ggek k gessé. hézsé zó ne a tett szüksé k szándé
b A Nyugati (D unántúli) Evan gélikus Egyhá tozó gyülekez zk keerülethez tar etek tagjait V eszprémbe vár szombaton a mi ták az elmúlt sssziói nap szer rvvezői. A több száz résztvevő mint hároma Városi Műve lődési Központ össze. A pro gram Isó Z ol ban gyűlt tán helyi lel Berecczzky k Gyu kész , valamint ula felügyelő, Porrga Gyyula al Verasztó Ján polgárrm nos kerületi mi ssziói lelkész kö dődött. -
b Az Ésszaki Eg yházkerület leg gn egyháza adott otthont nt a házke k rület e g ü keerü ül
– – -
nete
-
-
A kö ö ö
c Dies Academi
sen
Ültessünk-e
á – Felelő afát? ma alm
A virágok üze
yi g Szeverén
us
vőérrt sséégünk a jö
FOTÓ
MÉSZ
ÁROS
GÁBO
R
C Tilos a
ont! Új időp
B CS GA
IDÉLIU F OTÓ : S M
S SZ ANDRÁ
v ny töörrvé ariittási a szoollid a zsinat Csúsziik Ülésezett
P
LU K Á
„AZ ELLENSÉG RENDKÍVÜLI” BONHOEFFER
-
etar
és tozás
-
n pe nep ne
„Isten bennün k munkálkodó Lelke egysszerrre for o díít minket f elfelé, az örök értékek or rsz s ága felé és v issszafelé, embertárr s ink irányába sa .” Attya y , Fiú iú és Szentlélek f 11. oldal -
f 6. oldal
össz m z e ti
-
g Pün nkös ösd ün
an drága mít, tiszre nyolcva hívő, »Mit szzámít l a vá reggee „De a st is uban, dé is: mben ma széd falu ző kér pincém a szom a al ll hogy íz vaan, míg an ba áll?«” f 9. old v centi a laakásokkb a Sajó! ban És jött rossb
–y resz pü p sp l élleek hog lók ke t a Szentllé ma és egy old a aló em v lép 6. o ál he nem ph Emese ansága f rul nem álmatl -
FOTÓ
H RD
Egyesítő menet
-
FOTÓ: SALL AI GÁBOR
A Deák Tér Evangé kus G mnáz umba (1052 Budapest Sütő utca 1 ) a 2011/12-es tanévre e véte zn szándékozó d ákok és szü e k számára 2011 anuár 14-én pénteken 16 órakor meg sméte ük a 2010 szeptemberében már egyszer megtartott fe véte tá ékoztatónkat Ezen az a ka mon az sko a gazgató a számo be a szü őknek sko ánk működésérő hagyománya ró és a fe véte rendszerrő a gyerekek ped g d ák a nk seg tségéve smerhet k meg az sko át Szeretette vár uk az érdek ődő most 4 és 8 osztá yos tanu ókat szü e kke együtt – e sősorban azokat ak k emaradtak a szeptember a ka omró
szzám g 2009 09. máju j s 31.
„Végtére is De brecenben mo st az történt, hog egy részekre sz y akadt – részek re szabdalt – pr táns felekezet otesönmaagán keezzd te el az »eggyé ( Jn 17,21–22) j létel« ézusi kívvánalmá nak megvallósí tását.”
ANDRÁS
Felvételi tájékoztató a Deák téren
74. 4 évvf vfollyyam, m, 222.
–
-
FO Ó: SMID ÉLIUSZ
Az Evangé kus H ttudomány Egyetem a 2010/2011 tanév tavasz szemeszterétő akkred tá t pedagógus-továbbképzés programot h rdet Teo óg a továbbképzés egyház sko ákban és óvodákban do gozó pedagógusok részére c mme Je entkezés határ dő 2011 anuár 25 Bővebb nformác ó és e entkezés ap etö thető a http //teo utheran hu c men Evangé kus H ttudomány Egyetem 1141 Budapest Rózsavö gy köz 3 Te 20/824-6399 1/4691050 Fax 1/363-7454
„Sztehlo Gábor alakja azért kieme számunkra, mer lkedő a t vészterrh hes időkben volt képes megmut atni, hogy menn yire mélyen elkötelezeett az evangééllium üg ye iránt.” A leegk g iseb s bbek szol olg o gája j f 4. oldal
hetilap het
j ” - 3. oldal dja! gold f illúzziiók -
ÁCS
-
evang gé élikus iku
l feelleelő háázzunk dol oljja, yh g em gon sem á t az irán háázak éllt koryh re-mé bbnak
-
HEY
dj
: J N 14,1
OV Ó: K
ÉJE ÉV IG
FOT
A 2010.
0 Ft r : 25 Ára p sárna 2. va után nepe ág ün al omsá al 2. old 4. oldal nthárom 5. old enthá z f g f ia f g Sz ztő tű emés gyorsmérle zakadém ius 13. Isten lkéés ghi al 0. jún nbur ában a lel f 6. old 7. oldal veetkke Edinbu Ed lap g 201 , zi a kö f szág iumii olyam feltesz teellendő úr szzám 6. évf ggatott or icsomban r evanggél néni
a ban, nb
LA
H RD
-
FOT
H RD
, 24. lyyam folly
- sünk aazzon etillap heti l kjjjai ualak őzződé yő t megg lógia ilyen ba élikus b .A lan m ol - pllom mb zatla evang mito Válto pogán be.” te tem á ym „V téény öök heellyéé a
A világhálón bármi megjelenhet, az EvÉlet 16 oldalán akármi nem. SZÉC
RM AN
R. Ó: D
FO ER RE
AT T I
nkknak lvasóónkna v s oolvas edve n kkedve 14,1) indeen (Jn ( Jn 14,1) M Mind géjéveell iigéjév t! dőt! 010. éévv a 22010. esztendő új eszten áldottt új unk áldot kíván kívánunk
SEMP
FOT
hetilap heti
RÁK
us angélikus evan
UD Ó: M
Karácsony hetére kapott megh vást e sorok ró a hogy a Szentendre Református G mnáz um d ák a nak beszé en keresztényként – az nternetrő Az nternetrő ? Lehet egyá ta án meg e e ően beszé n egy yen szerteágazó témáró egy sko a csendesnap keretében? E végre ez a he yzet arra a tanmesére hason t ame yben vakoknak próbá ták megmutatn m yen s egy e efánt Ak a ábát tapogatta meg azt mondta hogy az e efánt egy hata mas osz op ak az ormányát v zsgá ta azt e e te hogy az e efánt egy hata mas cső az á at fü ébő apu evé a farkábó ped g bőrsz ett Az összkép azonban senk nek nem á t össze Ugyan gy nehéz az nternetrő egyórás e őadást tartan m ve könnyen eshetünk abba a h bába hogy csak oszopnak vagy csak csőnek á t uk be a v ághá ót Ahonnan v szont meg ehetett etve érdemes vo t megköze ten a kérdést az az nternetnek a fiata okra gyakoro t hatása – ezze kapcsoatban s ehet szó n o yan figye emre mé tó e enségekrő ame yek nemcsak a e növekvő korosztá yt ér nt k hanem az dősebbek számára s nehéz he yzeteket okozhatnak I yen veszé yforrás a pro ekc ó ame ynek során az nternetes eveezés vagy chate és a ka máva o yan érzéseket vagy érze meket vé ünk fe fedezn a sorok között ame yek va ó ában nem éteznek Ha f gyeembe vesszük hogy érzéke ésünk hetven-nyo cvan száza éka a átáson keresztü történ k akkor egyérte mű hogy a hétköznap beszéd során
2011 január 2 f 15
mozaik
Sokszínű – azoknak szerkesztve, akiknek fontos…
16 e 2011. január 2.
Evangélikus Élet
HIRDETÉS
A Mezei József Evangélikus Alapítvány bankszámlájára a 2009. évi szja egy százalékából az APEH 184 859 Ft-ot utalt át. Köszönjük minden rendelkező nyilatkozatot kitöltő támogatónknak az adományát. A Mezei József Evangélikus Alapítvány az alapító okiratban foglaltak szellemében 2009-ben a dunakeszi evangélikus templom felszentelésének hetvenedik évfordulójára egy egyháztörténeti kiadvány megjelentetését és egy Luther-rózsás ólomüveg ablak készíttetését finanszírozta. A 2011. évben a templom harangjának felújítását tervezzük, amelyhez szeretettel kérjük a hittestvérek további adományait. Az alapítvány adószáma: 18678637-1-13. Az alapítvány kuratóriuma nevében: Karvainé Éber Zsuzsa
HALÁLOZÁS „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?” (Jn 14,1–2) Fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Szentpétery Péter evangélikus lelkész 2010. december 19-én, életének 90. évében elhunyt. Temetése 2010. december 30-án, csütörtökön 12 órakor lesz a rákoskeresztúri Új köztemető ravatalozójából. A gyászoló család
Fogadóórámat minden hónap első hétfőjén tartom. Mindenkit szeretettel várok délután három órától öt óráig a Déli Egyházkerület székházában (1088 Budapest, Puskin u. 12.). Radosné Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelője
A Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatala értesíti a hatéves képzésben részesült, 2009 augusztusa előtt ordinált beosztott lelkészeket, hogy 2011. május 25-én, szerdán parókusi alkalmassági vizsgálatra kerül sor. Jelentkezni írásban lehet a püspöki hivatalban 2011. január 31ig. Az írásbeli feladatokat és a szóbeli tételeket a jelentkezőknek postai úton juttatjuk el.
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió műsoraiból január 2-ától január 9-éig VASÁRNAP
HÉTFŐ
KEDD
SZERDA
5.45 / m1 Hajnali gondolatok 6.00 / Tenkes Rádió (Siklós) Lelki szósz (evangélikus félóra) 6.00 / M. Katolikus Rádió Orgonamuzsika 10.00 / Rádió 17 (Budapest) Lelki szósz (evangélikus félóra) 10.15 / m1 Metodista magazin 11.40 / m1 Zsinagógák A Dohány utcai zsinagóga 12.05 / Duna Tv Élő egyház (vallási híradó) 12.05 / m1 Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (magyar tévéjáték, 1965)
9.40 / Duna Tv „A magok oltalmára…” Erdélyi erődtemplomok Csíkszentgyörgy 12.10 / TV2 Szent Iván napja (magyar filmvígjáték, 2002) (89') 13.04 / Kossuth rádió Rádiószínház. Robert Capa: Kissé elmosódva 13.30 / Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája 20.40 / Duna Tv Így veszett el Erdélyország (magyar dokumentumfilm, 2010) 21.40 / Bartók rádió Tigris és hiéna. Petőfi Sándor drámájának rádióváltozata 23.00 / Bartók rádió Dzsesszlegendák
9.25 / m2 Magyar évszázadok 10.55 / Duna Tv A világ konyhái (francia–német ismeretterjesztő sorozat) Skócia 14.55 / Filmmúzeum Két félidő a pokolban (magyar filmdráma, 1961) (123’) 20.04 / Kossuth rádió Ne féljetek. Mozaikok Jókai Anna regényéből 21.40 / Duna Tv Fövenyóra (magyar játékfilm, 2007) (104’) 21.40 / m1 Tim (ausztrál–amerikai film, 1979) (108’) 23.30 / Bartók rádió Ars nova Benne: Nógrádi Péter: A Bárány menyegzője
13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” A református egyház félórája 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások Dr. Gaál Attila búvárrégész 18.00 / Bartók rádió A zenéről. Liszt: Esztergomi mise – vatikáni változat 19.35 / Bartók rádió Salzburgi fesztivál 2010 Benne: Bach: a fúga művészete BWV. 1080. – I. és XIII. kontrapunkt 20.40 / Duna Tv Három királyok (francia játékfilm, 2001) (97’) 22.15 / RTL Klub Erin Brockovich – Zűrös természet (amerikai film, 2000) (121’)
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
21.25 / m2 Biszku és a többiek – A legvidámabb barakk (magyar dokumentumfilm-sorozat, 2010) A Rajk-per 21.30 / Duna Tv Velencei karnevál (francia– olasz játékfilm, 1989) (107’) 21.40 / m1 Lépteid nyomában (olasz film, 2008) (105’) 22.25 / Kossuth rádió Esti beszélgetés – kultúráról 23.20 / Duna Tv A ruha (holland játékfilm, 1996) (95’) 23.30 / Bartók rádió Ars nova, Herbert Howells kórusművei a Cambridge-i Szent János Kollégium énekkarának előadásában 23.30 / m1 Barangolások öt kontinensen A drog szédítő világa
10.00 / Bartók rádió Hang-fogó Benne: Rossini: Messa di Gloria 13.08 / Bartók rádió A Magnificat gyermekkar 20 éves jubileumi hangversenye 16.10 / Duna Tv Beavatás Czakó Gábor televíziós esszéje 19.30 / Kossuth rádió Vacka rádió (folytatásos mese) 21.15 / Bartók rádió Hang-fogó Benne: Haydn: A Teremtés – oratórium 22.10 / m2 Te, aki élsz (svéd film, 2007)(89’) 23.25 / m1 Vallások az ókor romjain 1. rész
11.00 / Bartók rádió A népzenéről Sebő Ferenc műsora A néphagyomány humora 12.05 / Duna Tv Isten kezében 19.00 / Duna Tv „A zene az kell” Tolcsvay László 17.55 / Filmmúzeum Fennakadva a fán (francia vígjáték, 1970) (87’) 20.55 / m2 A királynő (angol–francia–olasz filmdráma, 2006) (99’) 21.00 / m1 Mama kicsi fia (amerikai filmvígjáték, 2008) (89’) 22.40 / Bartók rádió Hang-fogó Benne: Bach: V. brandenburgi verseny
8.04 / MR6 – A régió rádiója Kapocs (vasárnapi ökumenikus műsor) 10.20 / Duna Tv Lyukasóra (irodalmi műsor) 10.45 / m1 Református magazin 11.05 / Kossuth rádió Gondolat-jel (kulturális hetilap) 11.10 / m1 Baptista ifjúsági műsor 12.05 / Duna Tv Élő egyház (vallási híradó) 15.05 / Bartók rádió Musica Sacra (egyházzenei magazin) 17.12 / Bartók rádió Az Alpoktól a Zoborvidékig Thomas Linley: Mózes dala – oratórium
Evangélikus Élet – A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected] • EvÉlet on-line: www.evelet.hu, www.evangelikuselet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected]. Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztőségvezető: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (
[email protected]). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Sinkáné Zombory Katalin (
[email protected]). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Nagy Bence (
[email protected]). Rovatvezetők: Boda Zsuzsa – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Ecsedi Zsuzsa – Cantate (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]).
Új nap – új kegyelem Vasárnap Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Róm 5,1 (Jer 33,9b; Lk 2,41–52; 1Jn 5,11–13; Zsolt 33) Van valami „kegyelemszerű” abban, ahogyan az óév végével hirtelen új lendületet veszünk, eligazgatjuk – legalább gondolatban – a dolgainkat, feladatainkat. Tisztázzuk, hogy mihez kezdünk majd, mik a céljaink idén, mit szeretnénk, és mit nem. Isten oltalmára bízzuk magunkat, szeretteinket. Az ő békességével indulunk. Jó tudnunk, hogy ez a békesség mélyen Isten létében gyökerezik, onnan ér el hozzánk is Jézus Krisztus szeretete révén. Ő pedig nem csupán eligazít minket, mint egy bölcs tanácsadó, hanem megigazít: elrendez, helyreállít, teljessé tesz. Istennel megbékélt emberré teremt. Hétfő Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad. Ézs 54,8 (Róm 3,23–24; 2Móz 2,1–10; 1Móz 1,1–13) Henri Boulad egyiptomi szerzetes mondta egyszer: „A kegyelem eredendőbb, mint a bűn.” Hiszem, hogy ez a kegyelem erősebb az én bűneimnél. Ez a kegyelem tart erősen, hogy ne torzulhasson el az istenképem, az istenhitem, ha azt is gondolom újra és újra, Isten gyakran elrejtőzik előlem. Bár emberperspektívámból sokszor látom így, és így is magyarázom istentapasztalataimat, a szívem mélyén tudom: az irgalom ölelésében vagyok minden pillanatban – és örökké. Ezt maga az életadó, életmentő Isten mondja nekem. Kedd A sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem. Ez 34,16 (2Kor 12,9a;1Móz 21,1–7; 1Móz 1,14–25) Isten életpárti – némi iróniával persze azt is mondhatnánk: „szegénypárti” –, de ő soha nem a szegénységet, hanem az attól szenvedőket, a kilátástalan életűeket pártolja. Isten mindig az ő oldalukon áll. Ezért vált teljesen hasonlóvá a sérültekhez, az elesettekhez a Názáretiben. Jézus életprogjamja egybecseng a réges-régi prófétai mondattal: így hiteles az Isten országáról szóló evangélium. És én hogyan viszonyulok mindehhez? Mire indít engem Jézus életprogramja? Ma kiket tudok erősíteni? Észreveszem-e és gyógyítom-e a sérüléseket, amelyeket én ejtek másokon? Szerda Magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. Zsolt 18,50 (Róm 16,27; 1Móz 9,12–17; 1Móz 1,26–2,4a) Dávid győzelmi éneke egy olyan hitvalló embert állít elénk, aki nyíltan, bátran magasztalja Istenét a népek között. Mi jobbára a templomfalakon belül tesszük ezt – biztonságos, ismerős helyen. Nem vagyok híve a szekták által gyakorolt „lerohanós” térítő kampányoknak. De azért fontosnak tartom, hogy hiteles tanúja, tanítványa legyek Jézusnak a népek között. Ma hogyan mutathatom meg a körülöttem élőknek, hogy hozzá tartozom? Le tudom-e győzni kishitűségemet, bátortalanságomat? Ő késszé tehet arra, hogy magasztalhassam a népek között. Csütörtök Szeretném megismerni Krisztust és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Fil 3,10–11 (Ézs 25,8a; Mt 2,1–12; Ef 3,2–3a.5–6; Zsolt 72) Vízkereszt fényes csillaga három bölcset vezet a jászolban fekvő kisgyermekhez. Azért indultak el távoli vidékekről, mert meg akarták őt ismerni. Benne valóban Isten erejével találkoztak. Különös, hogy a születés ünnepe már odairányítja tekintetünket a szenvedéstörténetre és a feltámadásra. De hiszen így teljes a kép. Megjelent az Élet, és megismerhetővé vált: része lehet mindennapjainknak. Azzal, hogy kezdjük megismerni, ő bennünk növekszik, minket hordoz. Megtart szenvedéseinkben, örömeinkben, köznapi kicsi halálainkban, veszteségeinkben, gyászunkban. És őbenne naponta fel is támadunk – a végső feltámadásig. Ezt a tudást, ajándékot kéri az apostol, ő erre vágyik – és vele együtt én is kérhetem. Péntek Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek. Zsolt 17,7 (Zsid 4,16; 1Jn 3,1–6; 1Móz 2,4b–17) Jó belekapaszkodni ma újra ebbe a zsoltárimába: kérni, várni a csodát. Mindig lenyűgöz az a hit, amely megcsillan ezekben a könyörgésekben. Szorult helyzetben, nehéz időben fakad fel a zsoltáros szava, de amikor kimondja imádságát, már bizonyos abban, hogy akit szólít, az meg is szabadítja őt. Szeretnék én is így imádkozni, szeretném így tanulni és élni az imádságot. Bízni abban, hogy a legnagyobb hatalom és erő a világban Isten hozzánk hajló szeretete. Egy emlékkönyvben olvastam egyszer: „A világ számára te csupán valaki vagy – de Valaki számára te vagy az egész világ.” Szombat Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Zsolt 119,11 (Fil 2,14– 16a; 1Jn 2,12–17; 1Móz 2,18–25) Vannak emberek, akiket egy csapásra a szívünkbe zárunk, még csak meg sem kell szólalniuk. Szívünkbe zárunk igaz szavakat, nekünk szánt tanácsokat, elgondolkodtató intelmeket. A zsoltáros nyomán ma azt gyakorolhatom, hogyan élnek, mozdulnak bennem, segítenek engem Isten nekem kimondott, éltető szavai. A régi emberek sokat ismételgették a fontos bibliai mondatokat, emlékeztettek és emlékeztek. Ma is Isten igéjét ízlelgetem. Ez segít, hogy küzdjek a bennem lévő rossz ellen, s hogy emberségesebb emberré váljak. g Varga Gyöngyi
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/486-1228; 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3250 Ft, fél évre 6500 Ft, egy évre 13 000 Ft, európai országba egy évre 43 800 Ft (168 euró), egyéb külföldi országba egy évre 51 200 Ft (196 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
1 133130 211011
HIRDETÉS
