A z em ber vá gya, hogy va la hol ott hon le gyen, hogy eb ben az ott hon ban

Karmel_ujsag_BELIV_2012_6_2013_1_ragasztott_Karmel_ujsag_BELIV_2012_6_2013_1_ragasztott.qxd 2014.12.08. 18:32 Pa

Mindenki várkastélya

z ember vágya, hogy valahol otthon legyen, hogy ebben az otthonban biztonságban legyen, s ebben a biztonságban szeretve legyen… Ez az a gyermeki vágy, amelyet elnyomhatnak a szerzett negatív tapasztalatok, a korunkban megjelenõ senkihez-sem-tartozás, otthontalanság, bármennyire is szilárd falak és emberek tömege vegye körül a személyt. De ebbe az ürességbe kiált bele szelíd hangjával az Örömhír: „Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van (Mt 6,6)”. S hogy itt Jézus nem kizárólag a fizikai szobáról beszél, arról tanúságot tesznek a nagy misztikusok, közülük is különösen is Avilai Teréz. Számára egyértelmû – hisz mély tapasztalata van errõl – hogy ez a „szoba a rejtekben” az mindenekelõtt az ember lelkében lévõ belsõ lakás, belsõ várkastély, ahol Isten maga lakik, s amelynek biztonságából egy pillanatra sem kell megfosztva lennünk. Teréz szerint a tragédia éppen az, hogy bár ilyen közel van hozzánk ez a biztonságos otthon, mi mégsem élünk benne tudatosan, hanem távoli, veszélyes vidékeken csavargunk. Lehetõségünk hazamenni – mint a tékozló fiúnak – bármikor van. Isten szemrehányás és felelõsségre vonás nélkül nyakunkba ugrik, megcsókol és átölel minket – mint a tékozló fiú szeretõ Atyja. Ha egyszer hazamentünk, innen soha többé már nem kell elmennünk. De ezután vár minket még egy hosszú út – s ez Teréz Belsõ Várkastély címû mûvének a tanítása: az Istennel való otthonlétünk folyamatos és egyre mélyülõ tudatosításra szorul. Ezért kaptuk Terézt, aki felfedezteti velünk mindnyájunk várkastélyát…

A

Szeretnék a folyóiratunkkal kapcsolatos fontos információt is közölni: a Teréz által tanított önismeret és alázat tanulását a Kármel újsághoz való hozzáállásunk sem kerülheti el. Felmérvén lehetõségeinket, erõinket, valamint a cikkírók és a beérkezõ írások egyre csekélyebb mennyiségét, arra a döntésre jutottunk (jómagam és rendtartományunk tartományi tanácsa), hogy realitásunknak jobban megfelel, ha az évente megjelenõ újságok számát hatról négyre csökkentjük. Így tehát ettõl a számtól kezdve nem kéthavonta, hanem háromhavonta fogunk megjelenni. Egyúttal megszûnik az eddigi szimplaszám-duplaszám különbség, és egységesen (reményeim szerint) egy „másfeles” szám fog megjelenni minden évszakban. Terveim szerint a megjelenés hónapjai a következõek lennének: március, június, szeptember, december. Köszönöm mindnyájatok megértését. Elõre is és továbbra is köszönöm mindazoknak, akik hozzájárulnak folyóiratunk küldetésének az elõsegítéséhez. Szeretettel és imával, P. Béri László Renátó ocd felelõs szerkesztõ [email protected]


2

MEGHÍVÓ A „BELSÕ VÁRKASTÉLYBA”

Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

TANÍTÁS

MEGHÍVÓ A „BELSÕ VÁRKASTÉLYBA” P. Bakos Rafael OCD – Keszthely

vilai Szent Teréz A belsõ várkastély címû mûvének már az elõszavában is rejtõzik egy titok, amely nem csak arra csábítja az olvasót, hogy a könyvet továbbra is tartsa a kezében, szemével és értelmével pedig próbálja követni Teréz beszámolójának sorait az emberi lélek útvesztõirõl, hanem hogy arra is vágy ébredjen benne, hogy saját lelkének mélységeibe leereszkedjen. Teréznek megvannak a maga mesterfogásai, amelyekkel igazi „misztagógus” módjára – vagyis akinek a misztikába való bevezetés pedagógiája a küldetése – képes megnyerni az olvasót arra, hogy az vágyódjon arra, hogy ne csak elgondolkozzon az olvasottakon, hanem a saját lelkébe is beletekintsen, soha nem képzelt és értett gazdagságokra és mélységekre nyílva meg ezzel. Teréz teszi ezt már azzal is, hogy például a fejfájásáról írott sorai látszólagos banalitása ellenére nem felületes információkat közöl magáról, mint például hogy miként is hívják, hol és mikor született, milyen iskolákat végzett, milyen nemesi címmel és ranggal bír, mi volt eddig a pályafutása, jelenleg milyen vezetõi szerepet tölt be vagy milyen tudományos fokozattal rendelkezik stb… Ehelyett inkább magából és magáról oszt meg valami mélyet: hogy milyen testi-lelki állapotban is van (bevallja például, hogy a feje „már három hónapja zúg”, mégis „jókedvvel” fog neki az írásnak, amitõl a természete „ugyancsak idegenkedik”); s hogy mi a szándéka és vágya ezzel a mûvel kapcsolatban (elárulja, hogy egyetlen vágy hajtja: hogy egyik-másik leánya „ezen irat olvasása folytán legalább egy fokkal jobban dicsõítse” az Urat). Mintha azt a meggyõzõdést akarná elültetni az olvasóban, hogy egy mû megírásához valóban elengedhetetlenül fontos „tiszta lappal” kezdeni az írást, de ehhez nem elég egyszerûen egy tiszta lapot vagy füzetet venni a kézbe, ami a tollal együtt persze szükséges az íráshoz, hanem szükséges a szándék a tisztasága is, hogy a szerzõ valóban hiteles legyen. Teréz nem egyszerûen „produkálni” akar. Ezért valami egészen bensõséges megosztással kezdi a mûve írását: beléptetve az olvasót a „belsõ várkastélyába”. Mivel nem puszta adatokat közöl, hanem mindjárt a saját szívét osztja meg, máris felkelti az olvasóban a vágyat, hogy egy belsõséges kapcsolatba kerüljön az íróval, s merje vezettetni magát általa: immár a saját szívébe vezetõ úton.

A



3

Teréz megosztása a bizalom megnyilvánulása az olvasó felé. Teréz tudja, hogy nem várhat az olvasó kezdeményezésére: a szeretetben neki kell megtennie az elsõ lépést, s ez abban áll, hogy elsõként vállalja a feltárulkozás kockázatát, hogy az olvasó is vállalni merje majd ugyanezt, immár önnönmaga és lelkében élõ Isten elõtt. Teréz bizalmas megosztása, amellyel érzéseirõl õszintén mer vallani – a szeretetnek az elsõ megnyilvánulása az olvasó felé. Teréz szeretetbõl és szeretettel ír: szereti az olvasóit (ezért válik képessé arra, hogy felülemelkedve idegenkedésén „rászánja magát” az írásra); mint ahogyan arról is meg van gyõzõdve, hogy olvasói is szeretik õt. Ahogyan meg is jegyzi velük – a nõvéreivel –kapcsolatban: „tekintve, hogy engem annyira szeretnek, jobban szívükre veszik majd, amit én mondok”. Teréz írása egy szeretetkommunikáció folytatása. Teréz nem személytelenül ír: minduntalan önkéntelenül önmagáról vall mûvében. S közben szüntelenül szeme elõtt tartja azokat is, akiknek ír: Teréz személyesen akar szólni konkrét személyekhez. Teréz szeretni akar. Azért ír, mert szeret. És nem csak a leányait szereti, akikrõl azt írja, hogy „nekik szól tehát mindaz, amit írok”, hanem szeretete kiterjed elöljáróira is, akiket becsül – „kiváló tudományú emberek” – s akik felé a szeretetet úgy éli meg, hogy engedelmeskedik a tõlük jövõ parancsnak, s úgy is, hogy bizalommal aláveti magát az õ meglátásaiknak – ahogyan írja: „mindazt, amit mondani fogok, föltétlenül alávetem elöljáróim ítéletének”. S Teréz az Egyházról sem feledkezik meg írás közben: az Egyházat is szeretni vágyik tevékenységével, s ezt pedig úgy vallja meg, hogy kinyilvánítja: „Isten kegyelmébõl mindig hûséges alattvalója voltam az Egyháznak, az voltam, és az is

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1



4

Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

m

a r a d o k . ” Teréz ugyanakkor annak tudatában is ír, hogy már van elõzménye ennek a mûvének: „amit más alkalommal” mondott, „egyik-másik dolog, amit állítólag jól magyaráztam meg”. Teréz itt nyilvánvalóan az Önéletrajzára gondol, amelyet akkoriban az Inkvizíció tart megõrzés alatt. A mai olvasó azonban már sokkal szerencsésebb, mint Teréz nõvérei, mert errõl a másik mûrõl nem csak tudhat, hanem kézbe is veheti, mint egy elõkészítését, konkrét, életszerû magyarázatát A belsõ várkastélynak. A belsõ várkastély viszont az Önéletrajznak egyfajta szintézise és kiegészítése. A belsõ várkastély már mellõzi az Önéletrajzban megszokott konkrét önéletrajzi vonatkozásokat, mégis minden benne elmesélt eset valami személyes tapasztalat megértése és megértetése, s ráadásul még olyan kegyelmekrõl is közöl benne, amirõl az Önéletrajzban még nem számolhatott be, egyszerûen azért, mert amikor azt írta, akkor még nem élte meg az Istennel való egyesülés legmélyebb titkait. Teréz pedig csak arról szeret vallani írásaiban, amit meg is élt. A szeretetnek csak konkrét megnyilvánulásai vannak, vagy nincsenek: csak egy elképzelt, virtuális valóság… Teréz A belsõ várkastély megírásakor nagyon is tudatában lehet annak, hogy bõségesen rendelkezik tapasztalattal a mû témájával kapcsolatban – ti. „az imádságról” „hogy megmagyarázzon nekik néhány kétséges pontot a belsõ imát illetõleg” –, mégsem ex cathedra kívánja kinyilvánítani tudását, hanem az Egyház tanításának és hivatalból megbízott tanítómestereinek önmagát önként alávetve. Igaz, hogy Teréz annak tudatában is volt, hogy nõ, s ezzel együtt azt is tudta, hogy a nõknek – ahogyan az akkori teológusok szerették hangsúlyozni, Szent Pál apostol szavait követve – hallgatniuk kellene az Egyházban, de talán nem csak a külsõ egyházi környezet „kényszerítette” efféle hozzáállásra, hanem a saját belsõ igénye is: a mély alázat és az ezzel párosult szeretet, mely nem kíván semmit sem mindenáron a másik nyakába erõltetni, csak felajánl és megoszt. Teréz az igazság keresésének hiteles útját járta: mely a saját megismerésének töredékes voltjával is szembe mer nézni, ehhez nem szégyell másoktól is segítséget elfogadni, s tanítani pedig nem annyira kinyilvánításokkal, hanem megosztással akar. Napjainkban még a hivatalból „kinyilvánításokra” is kötelezett szentatya – XVI. Benedek pápa1 – sem ódzkodott olyasmit közölni, amikor könyvet írt a Názáreti Jézusról, hogy ez a mûve nem valami tanítóhivatali aktus megnyilvánulása akar lenni, amellyel szemben mást még csak gondolni sem szabad, hanem egyszerûen az „Úr arca” személyes keresésének kifejezõdése. Végezetül, érdemes még felfigyelnünk arra is, hogy Teréz mennyire szem elõtt tartotta nõvéreit, akiknek ezt a mûvét elsõdlegesen szánta. Nagyon is annak tudatában volt, hogy ezek a nõvérek, akiknek a misztika legmagasabb csúcsait tanítgatta, mennyire egyszerû lelkek: nincsenek különleges elõtanulmányaik, sem 1

A cikk megjelenésekor (2013. március) már „nyugalmazott pápa”. (A szerk.).


A BELSÕ VÁRKASTÉLY EREDETE ÉS TÖRTÉNETE

5

irodalmi, sem teológiai elõképzettségük. Teréz alkalmazkodott is hozzájuk: a mindennapi életbõl vett oly számos példával, hasonlattal és képpel illusztrálta mondanivalóját, ahogyan az Úr Jézus is tette a mennyek országáról szóló paraboláival. Hogy Teréz ilyen mélységekre és magasságokra merészelte tanítani ezeket az egyszerû lelkeket, azt igazolja, hogy Teréz mai olvasója sincs reménytelen helyzetben: vagyis a lelki élet mélységeinek elsajátításához nem rendkívüli képességek vagy tájékozottság kellenek. E helyett mindenekelõtt olyan egyszerû és õszinte szívre van szükség, mely nem hátrál meg és nem fél önmagába tekinteni még akkor sem, ha önmagában elõbb sötétséget látna meg a lelkében rejtõzõ gyémánt ragyogásának felismerése helyett; s amely mer hinni és remélni, vagyis nem botránkozik meg túlságosan azon, hogy sok mindent nem ért meg elsõre, mert hisz’ hogyan is érthetné jól a dolgokat pusztán önmagától vagy Teréznek a magyarázatából, hacsak Isten le nem hajol hozzá végtelen irgalmában, hogy személyesen megvilágosítsa, s benne rejtõzõ jelenlétét feltárja elõtte … Ahogyan Teréz maga is írja elõszava végén: „Ha az én leányaim ezt nem értenék meg, azt kellene mondanom, hogy épp oly kevés belátásuk van, mint amely kevés képességgel bírok én az ilyen kérdések fejtegetéséhez, ha csak az Úr az Õ végtelen irgalmában meg nem segít.”

A BELSÕ VÁRKASTÉLY EREDETE ÉS TÖRTÉNETE Franciából fordította Colette-Marie n. OCD – Magyarszék

A könyv eredete 1576 júniusa óta Szent Teréz kényszerlakhelyén tartózkodik a toledói Kármelben. Itt születik meg benne a vágy, hogy folytassa Önéletrajzát. Kétévnyi távolságból nézve úgy látja, hogy könyve még nem teljes. Hozzátehetné mindazt, ami azóta történt vele, elsõsorban, amikor Keresztes Szent Jánoshoz közel, az avilai kármelita kolostorban élt, amikor egy új teológiai szintézis rajzolódott ki elõtte. 1577. január 2-án, Lõrinc testvéréhez írt levelében tesz említést errõl: „Küldje el nekem azt a ládikát s valamennyi többi írásomat, mely a kötegekben van … A ládikát ne nyissa ki senki más Kegyelmeden kívül, mert azt hiszem, benne van az az írásom a belsõ imáról.” Amikor Teréz megírta „A tökéletesség útját”, már sejtette, hogy egy, a belsõ imáról szóló nagy könyv érlelõdik benne: „ha bennem megvolna hozzá a megfelelõ tehetség, ezen az alapon akár nagy könyvet tudnék írni az imádsá-

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


6


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

gról.” TÚ XXXVII, 1, 210. o. Teréz lelki pedagógiája sokat fejlõdött. Ha tovább írná „A tökéletesség útját”, mélyebb gondolatokkal folytatná. Tudja, hogy az ötlet nem tõle származik, hanem az Úrtól. De terve egyelõre zátonyra fut, nem kapja meg a kért írásokat és megbetegszik. Május végén, amikor már kissé jobban érzi magát, Gracián atya meglátogatja. Gracián késõbb így mesél errõl: „Egy alkalommal, amikor lelki témákról beszéltünk, Szent Teréz Anyánk így szólt: »Ezt a pontot jól megmagyaráztam az Önéletrajz címû könyvemben, melyet elkobozott az inkvizíció«. Azt válaszoltam, hogy mivel nem kapjuk vissza a könyvét, írja le, amire emlékszik belõle, egy másik könyvben. Így történt, hogy meghagytam neki, írja meg a belsõ várkastélyt. Hogy meggyõzõbb legyen a kérésem, hozzátettem, kérje ki gyóntató atyjának véleményét a tervrõl.” Szent Teréz tehetetlenségére, rossz memóriájára, gyenge egészségére hivatkozik, de most az engedelmesség szárnyakat ad neki: minden javítás, vázlat nélkül, összefüggõ nagy folyamként születik meg a 224 oldalas mû. A könyv története Szent Teréz pontosan jelzi, mikor fogott az íráshoz és mikor fejezte be azt: „Így elkezdem teljesíteni ma, a Szentháromság napján, az 1577. évben, a Kármelnek ebben a toledói Szent József kolostorában…” BV Elõszó, 3. pont, 52. o. – „Befejeztem ezt az írást az avilai Szent József kolostorban, az 1577. évben, Szent András ünnepének elõestéjén…” BV Epilógus, 25. pont, 344. o. Már a IV. lakás elsõ fejezetét írja, amikor a reformált renddel való konfliktusai súlyosbodnak. Az öt következõ fejezet (IV. BV 2-tõl V. 3.-ig) a legnehezebb gondok közepette lett kész. A nagy küzdelem visszaviszi Szent Terézt Avilába. Öt hónap múlva2 egyhuzamban készül el a könyv utolsó fejezete. Ezután nagy vonalakban átolvassa könyvét és igyekszik a sorok között elhelyezni az egyes lakások és fejezetek címeit. Az elsõ lap hátoldalára írja a címet. Az 1577-ben kelt levelek alapján felfigyelhetünk arra, hogy összesen két hónap alatt írja meg a mûvet, ami nagyon rövid idõ. Nõvérei tanúsága szerint, Teréz leggyakrabban a szentáldozás után, Istenbe merülve és rendkívül gyorsasággal írt. Tudatában van könyve páratlan értékének. Derûs hangon fejezi be a könyvet, és egyszerûen beszél róla: „Ha Carillo úr (Salazár Gáspár) ide találna jönni, láthatna egy másik ékszert, amely, amennyire meg lehet ítélni, messze felülmúlja azt (ti. az Önéletrajzét, ami az inkvizíció kezébe került és maradt),mert nem beszél semmi másról, mint Õróla 2

3

V. BV 4. fej. 1. „Adja Isten, hogy ott emlékezzem és legyen alkalmam leírni, mert már majdnem öt hónap telt el mostanáig, mióta elkezdtem.” 184.-185. o. Salazár Gáspár jezsuita atyának írt levél, Avila, 1577. december 7-én.



7

magáról.”3 Teréznek fontos a teológusok vélemény-nyilvánítása is. 1580 júniusában Gracián és Diego de Yanguas OP találkoznak Segoviában. Yanguas atya annak idején parancsot adott Teréznek, hogy dobja a tûzre a „Gondolatok az Énekek Énekérõl” címû írását. Szent Teréz kérésére alaposan átolvassák A belsõ várkastély kéziratát, és számos javítással, változtatással látják el. Szerencsére Szent Teréz eredeti szövege olvasható maradt a javítások alatt. Gracián atya talán már 1580 októberében elviszi az értékes kéziratot Sevillába, mert félnek attól, hogy az inkvizíció megkaparintja, és rábízza a nagyon körültekintõ Szent Józsefrõl nevezett Mária nõvérre. Szent Teréz azt kéri tõle: „Ha Alvarez Rodrigo atya Önökhöz talál jönni, akkor olvassa fel neki, gyónási titok terhe alatt, s úgy, hogy csak Tisztelendõséged és õ tudjon róla, – mert, amilyen okos ember, õ maga kívánja így a lelki várkastélynak utolsó lakosztályát, s mondja meg neki, hogy az az illetõ, akit ismer, odáig jutott el és élvezi annak békéjét.”4 Ez az Alvarez Rodrigo atya szigorúan bírálta Szent Teréz esetét az 1575-76-os sevillai perben. Az inkvizíciós atya Szent Teréz barátjává és mély tisztelõjévé vált. A VII. lakás olvasásának befejeztével, 1582. február 2-án saját kezûleg írt egy rendkívül érdekes és dicsérõ véleményt a kézirat végén: „Jézusról nevezett Teréz anyának szelleme nagyon igaz, hisz ugyanazon hatások vannak benne, mint a szenteknél..” A könyv tartalma és szerkezete Az elõszó tanulmányozásából kiindulva felfedezhetjük, mi a könyv eredete és az elõzõ mûvel – az Önéletrajzzal – való összefüggése, valamint az is, hogy kikhez, mirõl és milyen céllal ír Szent Teréz. A cím, mely megelõzi az elõszót, pontosítja a könyv mûfaját: értekezésrõl van szó. Mivel a cím egyszerre tartalmazza a szerzõ és a címzettek neveit, az olvasó azonnal észreveszi, hogy ennek a könyvnek a forrása egy személyre szabott szóbeli tanítás. A könyvben Szent Teréz száznyolc alkalommal szólítja meg „nõvéreit és leányait”. Az értekezés hét lakásról szól, érdekes megfigyelni, milyen különbözõ az egyes fejezetek hossza: Elõszó 4 oldal5 Három elsõ lakás 61 oldal Negyedik lakás 32 oldal Három utolsó lakás 90 oldal Epilógus 3 oldal 4 5

1581. november 8-án, Avilában kelt levél. Ezek a számok A belsõ várkastély új kiadására vonatkoznak, amely 2011-ben jelent meg a Sarutlan Kármelita Nõvérek és a JEL Kiadó gondozásában.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


8


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

Az értekezés szerkezetéhez három szempontból közeledhetünk: 1. Szent Teréz lelki tapasztalata 2. Szerkezeti szimbólumok 3. Isten Igéje Ha Szent Teréz lelki tapasztalatának szemszögébõl nézünk, észrevesszük, hogy mint az Önéletrajzban, A belsõ várkastélyban is összefonódnak az életrajzi és teológiai és lélektani elemek. A belsõ várkastélyban a teológiai, lélektani elemek az elsõrendûek, a személyes tanúságok inkább támogatják a tanítást. Szent Teréz nem csak a saját tapasztalatára utal, hanem Keresztes Szent Jánoséra is.6 Az idõ távolsága és Szent Teréz nagyobb lelki érettsége különleges értéket adnak a mûnek, melyben a névtelenség leple alatt visszatekint saját tapasztalatára és megtalálja benne a keresztény élet útját és próbatételeit. A három elsõ lakásban Szent Teréz a küzdelmet és a megtérést írja le. A három utolsó lakásban a misztikus tapasztalatot és annak különbözõ fokait fejti ki. Megjegyzendõ, hogy a második rész sokkal terjedelmesebb, mint az elsõ: errõl akar elsõsorban beszélni Szent Teréz, mert így folytatja tanítását. De bevallja, hogy majdnem lehetetlen az Istennel való misztikus egyesülésrõl helyesen beszélni: „Ó, nõvérek! Hogyan tudnám leírni nektek azt a gazdagságot, kincseket és örömöket, amelyek az ötödik lakásban vannak? Azt hiszem, jobb lenne semmit sem mondanom a hátralevõ lakásokról, hiszen nem is kell tudnunk beszélni róluk, sem értelmünk fel nem tudja fogni, sem a hasonlatok nem alkalmasak leírására, mert igen alacsonyak e célra a föld dolgai.”7 A hasonlatok Szent Teréz szókincse szerint a szimbólumok magjai, melyek az olvasónak alkalmas teret adnak a megértésre. A szerkezeti szimbólumok adják a mû legkézzelfoghatóbb rendszerét. Az elsõ, az alapvetõ, a várkastély szimbóluma, mely keretet ad a könyvnek8. A hét lakás olyan, mint hét állomás, de az utazás, mely az egyiktõl a másikig vezet, nem egyenes, mintha egymásba nyíló szobák során keresztül járnánk. Tele van váratlan fordulókkal, dinamizmussal és bensõ egységgel. A hét lakás mély egységet alkot, melynek központja maga az Úr, aki a lélekben lakik. Az egységnek ez a dimenziója átalakítja a lelki utazást és egyre bensõségesebbé teszi azt. A negyedik lakásban szerepel a két forrás szimbóluma, mely az Önéletrajz 6

7 8

VI BV 9. fej. 21. „Tudok valakirõl, akinek az Úr megadott néhányat ezek közül a kegyelmek közül és még kettõrõl – az egyik férfi volt –, akik annyira vágytak szolgálni Õfelségének…” 287. o. V. BV 1. fej. 1, 153. o. „Gondoljuk el lelkünket úgy, mint egy egyetlen gyémántból vagy igen tiszta kristályból készült várkastélyt, amelyben sok szoba van…” I. BV 1.fej. 1. 58. o. „ha egyszer beengedtek titeket ennek a várkastélynak az örömébe, minden dologban felüdülésre találtok…” Epilógus 21, 343. o.



9

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1

9. fejezetére rímel: „Úgy hiszem, négyféleképpen lehet öntözni…” (160. o.) „…képzeljük el, hogy két kutat látunk egy-egy medencével, amint megtelnek vízzel… Ez a két medence különbözõ módon telik meg vízzel. az egyikbe messzirõl jön a víz, sok munkával, hosszú vízvezetéken át odavezetve. A másik magára a forrásra épült, s minden zaj nélkül telik meg.”9 A víz szimbólumának segítségével Szent Teréz a negyedik lakás átmeneti jellegét fejezi ki. Ez a fordulópont vezet az aktív természetfölötti összeszedettségtõl a passzív természetfölötti összeszedettségbe. Újra felbukkan a víz-szimbólum a hetedik lakás leírásában,10 de akkor mint példa, nem mint szerkezeti eszköz. Szent Teréz hozzátesz két másik szimbólumot az ötödik lakásban – ezekkel hangsúlyozza az ötödik lakásba való belépés rendkívüli fontosságát. Az elsõ a selyemhernyóé: „Bizonyára hallottátok már Isten csodáját, hogyan hozza létre a selymet, hiszen ilyet csak Õ tud kitalálni…”11 A második a Võlegény szimbóluma, amely az ötödik lakásban az ismerkedõ látogatásokkal kezdõdik: „… Isten szellemi módon jegyességre lép a lélekkel… Ahogy mikor ketten összeházasodni szándékoznak, meg kell nézni, összeillõk-e, szeretik-e egymást, és jól kijönnek egymással…”12 Folytatódik az eljegyzéssel: „Látni fogjátok…, 9 10

11 12 13

IV. BV 2. fej. 2…3, 131.o. VII. BV 2, fej. 6, 315. o. „Itt úgy van, mintha az égbõl víz hullana alá egy folyóba vagy kútba, ahol az egész egyetlen vízzé áll össze…” V. BV 2, fej. 2, 164. o. V. BV 4. fej, 3-4, 185-186.o. VI. BV 4. fej. 2, 227. o.


10


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

mit tesz Õ Felsége, hogy megkösse ezt a eljegyzést…”13 És végül eléri csúcsát a lelki házasságban: „adja Isten, hogy megértse, akit ebbe a lakásba helyez. ... Ne rajtatok múljék, hogy Võlegényetek megünnepelhesse ezt a szellemi menyegzõt a lelketekkel, hiszen annyi jót hoz magával, mint látni fogjátok… Ha mi Urunk jónak látja megkönyörülni azon, amit az Õiránta való vágy folytán elszenvedett és elszenved ez a lélek, aki szellemileg már eljegyzett Magának, akkor elõször is, hogy a szellemi házasságot megkösse, beviszi az Õ lakásába, a hetedik lakásba.”14 Megérkeztünk a várkastély központjába, ahol az ember egyesül a Szentháromsággal. Az, amit teljesen lehetetlen elérni az emberi erõfeszítés által, létrejön Isten puszta irgalmából. A második megtérés, melyrõl Szent Teréz az ötödik lakásban beszél, itt gyümölcsöt hoz. Isten tervének a lélekben jelen lévõ és mûködõ kegyelme az Úr kinyilatkoztatásává válik. Isten Igéje adja a könyv három kulcsfontosságú idézetét: Szent Teréz már az elsõ lakás kezdetén utal e három bibliai szövegre. 1. „Õ maga mondja, hogy a saját képére és hasonlatosságára teremtette azt (a lelket).”15 Ebben a mondatban a Teremtés könyve 1, 26-ra történik utalás. Szent Teréz rendszeresen visszatér a lélek végtelen méltóságának témájára. A teremtett lélek nagy szépsége abban áll, hogy Teremtõje alkalmasnak alkotta arra, hogy személyes kapcsolatba kerüljön vele. 2. A belsõ várkastélyban „… sok szoba van, amint az égben is sok lakás van.”16 Ez arra a mondatra utal, amit Jézus a János evangélium 14, 2ben mond: „Atyám házában sok hely van.” És mint az evangéliumban, itt folytatódik a VII. lakás elsõ fejezete: „Itt mindhárom Személy közli magát, szólnak hozzá, és megértetik vele azokat a szavakat, amelyeket az Evangélium szerint az Úr mondott. Eljön Õ és az Atya és a Szentlélek, hogy a lélekkel lakozzék, aki szereti Õt és megtartja az Õ parancsaikat.” (ld. Jn 14, 23)17 3. Az Úr örömét akarja lelni bennünk, mint saját Fiában. „nem más az igaz lelke, mint egy paradicsom, amelyben Õ, mint mondja, gyönyörûségét találja.”18 Ez a Példabeszédek könyve 8, 31-re utal. Szent Teréz más bibliai verseket is idéz a könyv folyamán, de e három szöveg alkotja gondolatmenetének rendszerét; és egyesül egy negyedikbe: Gal 2,20, amely jobban, mint bármi más, kifejezi a három utolsó lakás egységét. „Élek, de 14 15 16 17 18

VII. BV 1. fej. 2-3., 306-307. o. I. BV 1. fej. 1 58. o. I. BV 1. fej. 1.58. o. VII. BV 1. fej. 7, 309. o. I. BV 1. fej. 1. 58. o.



11

már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.” Az Atya valóban örömét leli a teremtett lélekben és benne maradhat, amikor szeretett Fia, akit küldött, hogy üdvözítse ezt a lelket, benne él és újrateremti õt saját képére. Szent Teréz az ötödik lakásban utal rá, összekapcsolva a Kol 3, 3-mal: „Életetek el van rejtve az Istenben.” A húsvéti misztérium – halál és új élet – bontakozik ki, amikor Szent Teréz az ötödik lakásban ezekkel a szavakkal folytatja: „Amikor tehát felnõ ez a hernyó, … elkezdi kidolgozni a selymet és megépíteni a házat, amelyben meg kell halnia. Szeretném, hogy felfogjátok, hogy ez a ház Krisztus. Úgy emlékszem valahol olvastam vagy hallottam, hogy életünk el van rejtve Krisztusban vagy Istenben – ami ugyanaz, illetve életünk Krisztus.”19 A hatodik lakás a szenvedélyes vágy ideje. A lélek szeretné látni Istent, egyesülni Õvele, és mindenre kész annak érdekében, hogy végre megtörténjen az Istennel való teljes egyesülése. Véglegesen választotta Õt Võlegényként. De Õ Felsége azt akarja, hogy „õ is tegyen valamit azért a jóért, amely minden javak legnagyobbika.”20 A hatodik lakás 7. fejezetében Szent Teréz megismétli Jézus emberségének elkerülhetetlen fontosságát az imádkozó lélek számára: „Ha elveszítik vezetõjüket – aki a jó Jézus –, nem fogják megtalálni az utat, sõt nagy dolog lesz, ha másban biztonságban lesznek. Hiszen maga az Úr mondja, hogy Õ az út. Azt is mondja, hogy Õ világosság, és hogy senki sem juthat el Atyához, csak Õáltala, és aki engem lát, az az Én Atyámat látja.”21 Ráismertünk János evangéliumának idézeteire: úgy követik egymást, mint egy lavina: Jn 14,6 – Jn 8, 12 – Jn 14, 6 – Jn 14, 9. Jézus emberségén fordul az üdvösség egész megvalósítása. Milyen szép, hogy ezt az életfontosságú valóságot szinte csak az Úr szavaival fogalmazza meg Teréz. Végül a hetedik lakásban – mivel beteljesedett a Võlegény vágya, hogy kitartson mellette a lélek – világossá válik, hogy a lélek egy „másik menny”22 és Isten boldogan lakik benne. Szent Teréz intelmeket ad leányaihoz, hogy legyenek jó vendéglátói az Úrnak. A könyv legutolsó fejezetében erõsen jelen van az egyházi dimenzió. Mintha Szent Teréz összehívná a legkedvesebb szentjeit, hogy saját életük alapján bizonyítsák be intelmei igazságát: Jézus dicsõséges Anyja (VII. BV 4. fej. 5.), Szent Pál, Szent Péter (Id.), Szent Illés atyánk, Szent Domonkos és Szent Ferenc (13.), a dicsõséges Magdolna (13), és végül Márta és Mária (14.15.). „Higgyétek el, hogy Mártának és Máriának együtt kell lenniük, hogy vendégül lássák 19 20 21 22 23

V. BV 2. fej. 4. 166. o. VI. BV 1. fej. 1.196. o. VI. BV 7. fej. 6 259. o. VII. BV 1. fej. 2. 307. o. VII. BV 4. fej. 14. 338. o.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


12


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

az Urat, és mindig Vele legyenek...”23 Igen „Mária a jobbik részt választotta. De õ már megtette Márta feladatát is, azzal kedveskedvén az Úrnak, hogy megmosta lábát és hajával szárította meg azt.”24 Szent Teréz szívébõl fakad a parancs, melyet már többször adott elõzõ mûveiben: „Függesszétek szemeteket a Keresztre feszítettre, és minden kevés lesz számotokra.”25 „Ha azt tesszük, amit tudunk, Õ Felsége megadja, hogy minden nap többre és többre jussunk, mert nem fáradunk el gyorsan, hanem addig a kevés ideig, amíg ez az élet tart… felajánljuk az Úrnak azt a belsõ és külsõ áldozatot, amire képesek vagyunk. Mert Õ Felsége kiegészíti azzal, amit a kereszten tett értünk.”26 „A BELSÕ VÁRKASTÉLY” LELKI TANÍTÁSA Amikor Gracián atya megkérte Terézt, hogy írjon egy új könyvet lelki, misztikus tapasztalatairól, õ habozott. Gracián azonban nem engedett: „néhány ember jobban tud gyógyítani sajátmagán kipróbált receptjei által, mint a tudós orvosok … A lelki élet inkább a gyakorlattól függ, mint a tudománytól.” Ennek visszhangját találjuk az Elõszó végén : „A Kármelhegyi Boldogasszony e kolostoraiban a nõvéreknek szükségük van valakire, aki választ ad az imádsággal kapcsolatos bizonyos kétségekre, és mivel… a nõk jobban értik egymás nyelvét, s az irántam érzett szeretetük miatt többre tartanák, ha ezt én mondanám el nekik.” (53. o.)27 Teréz csak néhány üdvös, hasznos tanácsot akar nyújtani nõvéreinek… holott már a könyv elsõ lapjai világosan jelzik, hogy itt sokkal többrõl lesz szó. Ez a kontraszt jellemzõ a nagy Szent Terézre, aki hûséges önmagához. Ihlete elsõ forrása változatlanul saját lelki tapasztalata, amely kitágult, gazdagabbá lett az alatt az öt év alatt, míg Keresztes Szent Jánossal az avilai Megtestesülés kolostor gyóntatója volt. Szent Teréz megkapta a legmagasabb misztikus kegyelmeket, többek között a lelki házasság kegyelmét 1572-ben. Most ki tudja egészíteni elõzõ mûveit, össze tudja foglalni tartalmukat. Tudatában van annak, hogy nekikezdhet egy misztikus teológiai értekezésnek, mely hosszú érlelõdés gyümölcse. „Ezt A belsõ várkastélynak nevezett értekezést Teresa de Jesús… írta…” (49. o.) Így kezdõdik a cím, melyet Szent Teréz saját kezével írt az eredeti kézirat elsõ lapjára. Szent Teréz a kastélyok országában, Kasztíliában született, és kedvelte a kastély hasonlatot. Ez a kép már A tökéletesség útjában is megjelenik.28 A belsõ 24 25 26 27 28

VII. BV 4. fej. 15. 338. o. VII. BV 4. fej. 9. 335. o. VII. BV 4. fej. 18. 340. o. Az oldalszámok A belsõ várkastély 2011-ben megjelent új kiadására vonatkoznak. TÚ XXVII. fej. 157. o.: „Már most gondoljuk el, hogy a bensõnkben egy mesésen gazdag palota áll - aranyból és drágakövekbõl építve, szóval illõ lakás az Úr számára.”



13

várkastély szövege alapján pedig feltételezhetjük, hogy ima közben, 1577. június 2-án, Szentháromság vasárnapján kapta ezt a sugalmazott ötletet, „… hogy erre alapozva kezdjem el az írást: gondoljuk el lelkünket úgy, mint egy egyetlen gyémántból vagy igen tiszta kristályból készült várkastélyt…”29 A gyémánt képe szerepelt az Önéletrajzban is: „Mondjuk tehát, hogy az Istenség olyan, mint egy nagyon tiszta és az egész világnál nagyobb gyémánt, vagy egy tükör – ahogyan a lélekrõl mondtam ebben a másik látomásban, azzal a különbséggel, hogy annyival fenségesebb, hogy azt el sem tudom mondani.”30 Ebbõl a jól ismert hasonlatból meríti Szent Teréz ezeknek a magasztos kegyelmeknek a megfogalmazását, „mert a lelkek, noha nem tudják elmondani, (bár) jól benne vannak írva a lélek legbelsejébe, és soha nem felejtik el õket.”31. A kastély az alapvetõ kép, de Szent Teréz jellegzetes szabadságával használ más hasonlatokat is a könyv folyamán. Ebben a kristályból készült kastélyban sok szoba, sok lakás létezik. Teréz hét lakásról beszél, de jól tudja, hogy a „hét” szám inkább szent, mint pontos. Ne felejtsük el Az alapítások könyvében kifejtett gondolatát sem: „…az örökkévalóságban, ahol a lakások a szerint lesznek kicsinyek vagy nagyok, amint kisebb vagy nagyobb szeretettel utánoztuk a mi édes Jézusunk életét.”32 A Jézust utánzó szeretet bevezet minket Isten lakásába, amely nem más, mint a lélek központja. „Amikor… Õ Felsége jónak látja megadni az isteni házasságnak ezt az említett kegyelmét, elõször saját lakásába viszi be a lelket…”33 Ez a kölcsönös szeretet meghitt helye. „Itt mindhárom Személy közli Magát, szólnak hozzá, és megértetik vele azokat a szavakat, amelyeket az Evangélium szerint az Úr mondott: eljön Õ és az Atya és a Szentlélek, hogy a lélekkel lakozzék, aki szereti Õt és megtartja az Õ parancsait. (ld. Jn 14, 23)”34 Minél elõrébb haladunk a testvéri szeretetben, annál alkalmasabbak leszünk ezen nagy kegyelmek befogadására: Szent Teréz szokásos meggyõzõ lendületével mutat rá egy nagyon érzékeny pontra, ahol a testvéri szeretetet gyakorolhatjuk: örüljünk, ha testvéreink korábban vesznek részt ezekben a kegyelmekben, mint 29 30 31 32 33 34

I. BV 1. fej. 1, 57-58. o. Önéletrajz 40. fej. 10. 510-511. o. VI. BV 4. fej. 6. 229. o. Alapítások XIV, 5, 134. o. VII. BV 1. fej. 6. 308. o. VII. BV 1. fej. 7. 309. o.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


14


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

mi. „.. hogy ne örülnénk annak, ha Isten megadja ezeket a kegyelmeket egy testvérünknek – ami nem gátolja Õt abban, hogy nekünk is megadja –, vagy ha Õ Felsége bárkinek is megadja, hogy megértse az Õ nagyságát?”35 Bár Keresztes Szent Jánosnak nem volt ideje végigolvasni A belsõ várkastélyt, hiszen 1577. december 2-án36 elhurcolták Avilából, hogy börtönbe zárják a toledói férfi kármelita kolostorban, mégis nála találhatjuk a „lakás” legpontosabb magyarázatát. „Meg kell jegyeznünk, hogy a léleknek az a hajlandósága, ereje és képessége, amely õt Isten felé tudja vinni, nem más, mint a szeretet, mert hiszen a lélek a szeretet révén egyesül Istennel.”37 Ez az elsõ állítás teljesen megegyezik Szent Teréz álláspontjával. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy Keresztes Szent János, ugyancsak felhasználja hasonlatként a „kristály” képét: „Úgy van a dolog, mint midõn egy átlátszó és tiszta kristálydarabra rátûz a fény, tudniillik minél több foknyi fényt kap, az annál jobban összpontosul benne…”38 Mintha lelki beszélgetéseik alkalmával szóba került volna a kristály-hasonlat. Keresztes Szent János folytatja: „…ahány különbözõ fokú szeretet képzelhetõ a lélekben, annyi központja van neki Istenben. Az egyik mélyebben fekvõ, mint a másik, mert minél erõsebb a szeretet, annál jobban egyesít. Így kell érteni azt, amit az Isten Fia mondott, tudniillik, hogy az Õ Atyja házában sok lakóhely van. (ld. Jn 14,2)”39 Elképzelhetõ, hogy Szent Teréz és Keresztes Szent János valóban többször elmélkedtek együtt János evangéliumának tizennegyedik fejezetérõl. De milyen módon lakunk ebben a „lakásban”? Szent Teréz szerint: „Meg kell értenetek, hogy nagy különbség van ottlét és ottlét között.”40 A meghitt közös életnek, mely a belsõ várkastélyban Isten és a lélek között folyik, sokfelé tényezõje és árnyalata van. Hogyan akarjuk élni az Úrral ezt a bensõséges, baráti párbeszédet, együttlétet? Szent Teréz tanítása inkább a három utolsó lakásra teszi a hangsúlyt, mert ezekbe nem tudunk belépni saját erõfeszítésünk árán. Csak második megtérésünk nyitja ki az ajtót. Vajon miben áll ez a második megtérés? Aki Isten kegyelmébõl belép az ötödik lakásba, a Krisztusban levõ új élet hatása alá kerül, következésképpen kiüresíti magát: „Nézzétek, leányok: ehhez, amirõl beszélünk, nem akarja, hogy bármit is megtartsatok.”41 A lelki vágy növekszik a lélekben: Szent Teréz pedagógiája igyekszik jó irányt mutatni vágyainknak, és tökéletesen tudja, hogy ezek a vágyaink néha élesen fáj35 36

37 38 39 40 41

I. BV 1. fej. 3, 60. o. Crisogono de Jesús atya szerint, ez Keresztes Szent János letartoztatásának pontos dátuma. Szent Teréz 1577. november 29-én fejezte be a könyvét. Élõ szeretetláng, I. versszak, 13. pont, 422. o. Ua. 423. o. Ua. 422. o. I. BV 1. fej. 5. 61. o. V. BV 1. fej. 4. 155. o.



15

dalmasak. „Isten olyan nagy vágyat ad ezeknek a lelkeknek, hogy ne bántsák meg Õt semmilyen dologban, akármilyen kicsi legyen is… pusztán emiatt szeretne menekülni az emberektõl, és nagyon irigyli azokat, akik a pusztában… élnek. Másfelõl szeretne kiállni a világ közepére, hogy meglássa, része lehet-e abban, hogy akár egy lélek is jobban dicsérje Istent?”42 Ezek az ellentétes vágyak felõrlik a lelket. De a lélek páratlan erõforrással rendelkezik. Urunk szent emberségére támaszkodva (VI. BV 7. fej.) a lélek kiállja a próbákat és vágya tüzessé válik. Szent Teréz bõvebben beszél errõl a hatodik lakás 11. fejezetében. A lélek önmagában ég. Sõt elõfordulhat, hogy egy ütést érez, „vagy mintha tüzes nyíl jönne.”43 Ne higgyük, hogy ez a szöveg csak egy rendkívüli kegyelemre, a szívsebzésre vonatkozik. A lelki küzdelem végtelenül kemény és fájdalmas lehet, mert a lélek Jézus szenvedésében vesz részt. Mindenáron szenvedõ Ura mellett akar maradni, õt akarja nézni. Így készül a hetedik lakásba való belépésére, ahol „szinte soha nincs szárazság, sem belsõ felkavarodás, ami idõrõl idõre az összes többiben elõfordul, hanem szinte mindig békében van a lélek.”44 Akkor egyetlen vágy marad a lélekben: „Mit akarsz, Uram, hogy tegyek?”: a vágyunk egyre reálisabbá válik. Szent Teréz csodálatos bölcsességgel egy utolsó intelmet ad nekünk: „Eltekintve attól, hogy az imádsággal sokat segítetek, ne az egész világnak akarjatok segíteni, hanem azoknak, akik társaságotokban vannak, és akkor nagyobb lesz a hatás, mert jobban rátok vannak bízva… igen nagy és nagyon kedves szolgálat lesz az Úr számára…”45 Összefoglalva, Szent Teréz arra tanít minket, hogy helyesen bánjunk saját vágyainkkal, irányítsuk õket reálisan a Cél felé, Isten országának eljövetele felé. Ezen az úton egyre mélyebben megtapasztalhatjuk, hogy Isten országa már köztünk és bennünk van. 42 43 44 45

VI. BV 6. fej. 3. 247. o. VI. BV 11. fej. 2. 295. o. VII. BV 3. fej. 10. 326. o. VII. BV 4. fej. 19. 340. o.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


16

JÓTANÁCSOK A BÛNÖK ELLENI KÜZDELEMHEZ ... Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

JÓTANÁCSOK A BÛNÖK ELLENI KÜZDELEMHEZ AVILAI SZENT TERÉZ BELSÕ VÁRKASTÉLY CÍMÛ MÛVÉNEK MÁSODIK LAKÁSÁBAN P. Péceli Bence Imre OCD – Keszthely

Mindennek csak a személyes kapcsolatban van értelme nagyböjt idõszakában nagyobb hangsúlyt próbálunk fektetni a lelki küzdelemre, lelki megtisztulásra. Nem sokat ér azonban az egész, ha csak külsõ, kötelességszerû, felületes cselekedetekbõl áll, és a nagyböjti idõszak végén minden feledésbe merül, mondván, hogy most már nincs itt az ideje, már nem kell böjtölni, nem kell lemondani semmirõl. Avilai Szent Teréz a Belsõ Várkastély címû mûvében az Úrral való személyes kapcsolat szintjeit mutatja be számunkra.46 A lelki élet e szerint nem szól másról, mint hogy minél bensõségesebb, szorosabb kapcsolatba kerüljünk Istennel, és Vele egyesüljünk. Ennek a szemléletnek bemutatásánál fontos emlékezni, az imádság meghatározására, amelyet, egy másik mûben, az Önéletrajzban találhatunk meg: „Mert nézetem szerint a belsõ ima nem egyéb, mint bensõ barátság Istennel, amennyiben gyakran maradunk négyszemközt Õvele, tudván azt, hogy szeret bennünket.”47 A Belsõ Várkastélyban is ennek a bensõ barátságnak a fejlõdését követhetjük nyomon. A lemondás, és a lelki küzdelmek ennek tekintetében, nem szokásszerû cselekedetek gyakorlása, hanem az Isten és a lélek közötti személyes kapcsolat velejárója.

A

Fontos ismerni az alapokat A második lakásban lévõ lelkek Teréz szerint már elkezdtek küzdeni azért, hogy Istennel szorosabb kapcsolatba kerüljenek, elkezdik gyakorolni az imádságot.48 Az 46

47 48

Vö. MAXIMILIANO HERRÁIZ GARCÍA: Introducción al Castillo Interior de Teresa de Jesús, Editorial Monte Carmelo, Burgos, 2001, 38-39. o. Ö 8, 5. Vö. 2BV 1,1.


17

elsõ lakásban leírtak azonban nem tekinthetõk olyan dolgoknak, amelyet már, mint „elõrehaladottabbnak” el kell felejtenie. Az elsõ lakásban van szó az önismeretrõl, melyet, mint egy fontos erényt egészen a végsõ lakásig gyakorolni kell. „Az önismeret ugyanis rendkívül fontos s még ha az égig emelkedtetek volna, akkor is azt akarnám, hogy szüntelenül gyakoroljátok magatokat benne. Ameddig ugyanis e földön élünk, nem létezik számunkra szükségesebb erény az alázatosságnál. Ismétlem tehát, tanácsos, sõt szükséges, hogy elõször abba a lelki lakásba igyekezzünk bejutni, mely az önismeretnek van szentelve s csak azután törekedjünk a többi felé, mert hiszen útjuk az elõbbin visz keresztül.”49 Az önismeret elsõ fontos megállapítása, az elsõ lakásban az emberi méltóság tekintetbe vétele. „Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörû szép várkastély volna, egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van. S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot, mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsomkert, amelyben az Úr, saját szavai szerint, gyönyörûségét találja. De ha ez így van, vajon milyennek kell lennie annak a lakásnak, amelyben oly hatalmas, oly bölcs, oly elõkelõ s minden kincsekben dúslakodó király találja az õ gyönyörûségét? Nem is képzelhetõ semmi sem, amivel az emberi lélek szépségét s óriási befogadó képességét méltó módon lehetne összehasonlítani. (…) Mert bár közötte és Isten között nagy a különbség – végre is az egyik csak teremtmény, a másik pedig Teremtõ – azonban az a körülmény, hogy Õ Szent Felségének saját szavai szerint az Õ képére van teremtve, eléggé megérteti velünk azt, hogy e lélek szépsége és méltósága mennyire meghalad minden fogalmat. Mily szomorú dolog tehát és mekkora szégyen, ha saját hibánk folytán nem ismerjük önmagunkat s azt sem tudjuk, ki-micsodák vagyunk.”50 Az emberi méltóságunk tekintetébe vétele nélkül nem is tudunk elindulni a lelki élet útján. Ennek megfontolása és másokban való megerõsítése minden keresztény ember feladata. „Minden egyes emberi személy sérthetetlen és elidegeníthetetlen méltóságának újbóli fölismerése és másokkal történõ elismertetése lényegi, bizonyos értelemben központi és egységesítõ feladatot jelent az emberi család szolgálatában, 49 50 51

1 BV 2, 8-9. 1BV 1, 2. II. JÁNOS PÁL PÁPA: Cristifideles Laici 37.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1 JÓTANÁCSOK A BÛNÖK ELLENI KÜZDELEMHEZ ...


18


TANÍTÁS

melyre az Egyház s benne a világi Krisztus-hívõk hivatottak.”51 Ha nem vesszük tekintetbe, hogy mennyire Istenhez tartozunk, már a teremtettségünknél fogva, hogy Isten mennyire akar (szeret) bennünket, még azelõtt, hogy bármit is tettünk volna, vagy annak ellenére, hogy valami rosszat is tettünk, el sem indulunk a lelki élet útján, vagy óhatatlanul visszafordulunk. Emlékezhetünk itt szintén Teréznek a személyes emlékére, amelyet az Önéletrajzában tárt elénk. Azt tapasztalva, hogy újra, és újra visszaesik a bûneibe, az alázatosság ürügyén abbahagyta a belsõ imát is, amivel azt fogalmazta meg, hogy õ nem méltó Istenhez. Késõbb rájött arra, hogy ez a legnagyobb kísértés, hiszen Isten mindenek elõtt szereti és értékeli õt, sõt Jézus Krisztusban világossá is tette számára, hogy bûnei ellenére is szereti õt.52 Olyan sok ember hagyja abba az imádságot és jócselekedetek gyakorlását azért, mert csalódik önmagában, és nem tud magára így Isten szemével tekinteni. A második lakásban lévõ lelkek tulajdonságai Ezen emberek egyik pozitív tulajdonsága, hogy már gyakorolják az imádságot, felismerve, hogy jobb nem megállapodni az elsõ lakásban. Ezzel szemben negatívumként állítható, hogy nem kerülik a bûnalkalmakat, így nem tudnak beljebb jutni. Evvel a megállapítással kapcsolatban emlékezhetünk Teréz személyes élményére, amelyet az Önéletrajzban írt le. „Csak arra ügyeltem, hogy ne kövessek el halálos bûnt, s bárcsak erre is mindig ügyeltem volna. A bocsánatosakkal nem sokat törõdtem, s ez okozta vesztemet.”53 A második lakában tartózkodóknak nehezebb a sorsuk, mint az elõbbieknek, de nem forognak olyan nagy veszélyben, mint az elõbbiek, akik süketnémák. Õk csak egyszerûen némák, vagyis hallják Isten hívását, de nem tudnak kellõ módon válaszolni: „Mert akármilyen lanyhán imádkozzék is valaki, Isten mindig nagyon sokra becsüli azt, hogy mégis imádkozik. Annyira becsüli ezt a kis jóakaratot, hogy olykor Õ maga hívogat bennünket és bátorít a közeledésre. S ez a szózat végtelenül édes! A léleknek pedig annyira fáj, hogy nem képes ott helyben szót fogadni! Így azután természetes, hogy többet szenved, mint az a lélek, amely egyáltalában nem hallja az Urat.”54 Ezeknek a lelkeknek már kezd felébredni a lelkiismerete. Ez valóban nagyon fontos dolog. A lelkiismeret eltompulásának problémája ugyanis nagyon nagy veszélyt rejt magában. Ez egy korunkra jellemzõ tulajdonság. „Ha megvizsgáljuk korunk emberi kultúrájának egyes elemeit, jobban megérthetjük a bûntudat fokozatos elhomályosulását, sõt kialvását. Mint már hangsúlyoztuk, mindez azért jelentkezik, mert 52 53 54 55

Vö. Ö 7, 1 és Ö 9, 1. Ö 4, 7. 2BV 1, 2. II. JÁNOS PÁL PÁPA: Reconciliatio et poenitentia, II. János Pál pápa apostoli buzdítása a kiengesztelõdésrõl és bûnbánatról a mai Egyház küldetésében, a püspökökhöz, papokhoz és a hívekhez, 1984 december 2., 18.


19

válságban van a lelkiismeret és az istentudat.”55 Isten nem belsõ szózatok által, hanem prédikációk, emberi intések, szenvedések által szól a léleknek. Vagy egy haláleset, stb., és az ember magába száll. Ezt az állapotot is meg kell becsülni, mert Isten kegyelme. Isten türelmesen vár a lélekre: „Ti se becsüljétek valahogy kevésre ezt az elsõ kegyelmet, nõvéreim, s ne csüggedjetek el, ha nem fogadnátok meg azonnal az Úr hívó szavát. Tud Õ Szent Felsége várni napokon, sõt éveken át, különösen ha valakiben jószándékot és állhatatosságot lát. Mert ez utóbbira van ám itt legnagyobb szükség s ha ez megvan bennünk, nagyon sokat érhetünk el.”56 Milyen eszközöket használhatunk a lelki küzdelemben? Már az elõbbi megállapítások alapján a második lakásban lévõ lelki ember tulajdonságait szemügyre véve láthattuk, hogy az ember milyen módon kezdi meg a párbeszédet az Istennel. Ez az elindulás már óriási lépés, sok jónak lehet a csírája, a szentek is így kezdték. Elõször nagyon gyatrán, tökéletlenül megy az Istennel való kommunikáció, de mégis mûködik. A felébredõ lelkiismeret, a külsõ intések, figyelmeztetések következtében a lélek már egy új útra lépett. Ez a kapcsolat azonban még nagyon labilis, hamar vissza lehet fordulni. Ebben a harcban a sátán vissza akarja fordítani, el akarja téríteni, meg akarja gyõzni mindenféle hazugsággal. A lélek úgy gyõz, hogy felismeri, belátja, hogy milyen sokat nyer, ha Isten útját választja, és ez a belátás már Isten szeretetének valamilyen fokú felismerésébõl származik. A következõ bekezdésben egy nagyon szép leírását kapjuk annak, hogy az ember a saját lelki képességeivel, miképpen tud gyõztesen kikerülni a harcból. Ezt a bekezdést egy lelki fegyvertár bemutatásának is tekinthetjük. Ezekkel a képességekkel mindenki rendelkezik, csak tudni kell jól használni õket. Az alábbi idézetben vastagon kiemeljük ezeket a képességeket, amelyek a lélek kezében igazi fegyverként szolgálnak. „Hite világosan megérteti vele, hogy mi az õ igazi érdeke. Emlékezete feltünteti elõtte, hogy mi a vége a világi dolgoknak. Elébe állítja egyesek halálát, amelynél õ maga is jelen volt és pedig olyan emberekét, akiknek bõven volt részük anyagi javakban. Emlékezteti ennek vagy annak hirtelen halálára, de meg azután arra is, hogy mily hamar napirendre tért fölöttük a világ. Elébe állítja, hogyan temették ezt vagy azt a gazdag embert, akinek sírja mellett azóta is többször elment, s hogy miként eszik odalent a tetemét a férgek, de meg sok más hasonló dolgot. Akarata szeretetre gyullad Isten iránt, aki õt jóindulatának annyi tanújelével halmozta el. Egyik-másik kegyelem élénken áll lelki szeme elõtt s õ szeretné bebizonyítani érte háláját. Fõleg azt érzi mélyen, hogy ez az egyetlen igaz Szeretõ Barát még sohasem hagyta el õt, mindig vele 56 57

2BV 1, 3. 2BV 1, 4.

TANÍTÁS



20


TANÍTÁS

van, létet és életet ad neki. Az akarathoz csatlakozik az értelem is; bizonyítgatja neki, hogy ha még oly sokáig élne is a földön, akkor sem szerezhetne jobb barátot Istennél; hogy az egész világ tele van hamissággal; hogy azok az élvezetek, amelyekkel az ördög kínálgatja, szenvedéssel, gonddal és kellemetlenséggel járnak; biztosítja, hogy e belsõ várkastélyon kívül nem találhat sem biztonságot, sem békességet; hagyja már abba azt az örökös lótást-futást idegen házakba, maradjon a saját lakásában, hiszen minden kincset megtalál benne, minden megvan ott, amire csak szüksége lehet és pedig sokkal jobban, mint bárhol másutt; de meg azután olyan elõkelõ vendég van a házában, aki, ha csak nem lép tévútra s nem eszi a sertések eledelét, mint tette a tékozló fiú,[2] minden elképzelhetõ kinccsel fogja elhalmozni.”57 Ezek a lelki képességek, az emlékezet, akarat, értelem, és érzelem a hit segítségével, világosságával kezdõdnek mûködni. Azt mondhatjuk, hogy a megtérõ ember belsõ lelkiállapotát láthatjuk ebben a bekezdésben. A léleknek azonban nemcsak a sátán ellen kell küzdenie, hanem a világban meglévõ rossz szokások és magatartások ellen. Teréz a világban meglévõ rossz szokások elleni küzdelemhez is hatásos eszközöket, magatartásmódokat ajánl. A legjobban itt is a hittel tud küzdeni: „…de meg azután az is, hogy az egész világ töri magát utánuk. Veszedelmes dolgok ezek a lélekre nézve! Mert hiszen annyira holt a hitünk, hogy inkább hisszük azt, amit szemünkkel látunk, mint azt, amire a hit tanít.”58 A világi szokások elleni küzdelemben nagyon jó a lelki emberek társasága és az erõs elhatározás is. „Mikor valaki ennyire van, nagyon jól teszi, ha olyanokkal érintkezik, akik a lelki dolgokban jár tasak. Kössön ismeretséget nemcsak olyan lelkekkel, akik ugyanazon lelki lakásig jutottak el, mint õ, hanem olyanokkal is, akikrõl azt látja, hogy elõbbre haladtak. Ezek ugyanis különösen nagy hasznára lesznek s ha sokat érintkezik velük, megeshetik, hogy bejuttatják oda, ahol õk maguk vannak. Azután pedig legyen meg benne állandóan az az erõs elhatározás, hogy semmi áron sem engedi magát legyõzetni.”59 Evvel kapcsolatban is emlékezhetünk Teréz saját személyes példájára: megtérése után lelki emberekbõl egy kis csoportot alkottak, ahol csak az imádságról és a lelki dolgokról eshetett szó. „Azt szeretném, ha mi öten, akik most az Úr Jézusban jó barátok vagyunk, megegyeznénk valamiben. Mert hiszen, ha ebben a mostani idõben mások titkos összeesküvéseket szõhettek Õ Szent Felsége ellen, s lázadásokat és eretnekségeket támaszthattak ellene, mi is összefoghatnánk, hogy néha-néha szemébe mondjuk egymásnak az igazat, s figyelmeztessük egymást arra, amiben meg kellene javulnunk, hogy jobban kedvére tehessünk Istennek. Mert nincs az az ember, aki olyan jól ismerné önmagát, mint ahogy mások képesek bennünket megismerni, ha szeretettel figyelnek meg, és lelki hasznunkat tartják szem elõtt. Úgy ér tem, hogy titokban tegyük, mert ez a beszédmód nincs már di58 59 60

2BV 1, 5. 2BV 1, 6. Ö 16, 7.


21

vatban.”60 A legjobb fegyver Teréz szerint a kereszt elvállalása és hordozása, amely egyesít a Mesterünkkel, Jézus Krisztussal: „Szorítsátok szívetekhez a keresztet, melyet a ti Jegyesetek a vállán hordozott s értsétek meg, hogy annak jelében kell élnetek. Aki többet képes érette szenvedni, az szenvedjen többet: annál jobban jár. Minden más mellékes. Ha megadja nektek az Úr a többit, annál jobb; adjatok Neki hálát ér te.”61 Az üdvösség titka pedig akaratunknak az Isten akarata alá vetése. „Akaratunk alárendelésében rejlik üdvözülésünk egész titka. Ellenben ha tévesen indulunk meg, ha azt akarjuk, hogy az Úr tegye meg a mi akaratunkat s úgy vezessen, amint az nekünk tetszik: vajon hogyan lehetne akkor a mi épületünk erõs?”62 Ezen tanácsok segítségével induljunk el bátran a lelki élet útján. Ha már úton vagyunk, akkor is jó megfontolni ezeket, és minden nap újrakezdeni, mindig a jóról a jobbra haladni. Ne ijedjünk meg, gondoljunk arra, hogy maga Jézus is kiment a pusztába, ahol kísértést szenvedett, õ mindig velünk van a harcban, mi is segítsük egymást, ahogy Teréz is tette egymást figyelmeztetve, bátorítva, érjük el célunkat, és éljünk minél bensõségesebb kapcsolatban Istennel, az igazi szeretetben.

61 62

2BV 1, 6. 2BV 1, 8.

TANÍTÁS



A KERESZTÉNY ÚTA ...

22

Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

A KERESZTÉNY ÚTJA SZENT TERÉZIA „BELSÕ VÁRKASTÉLY” CÍMÛ MÛVÉBEN Jesús Castellano Cervera ocd (1941-2006) (fordította: Ördögh Éva ocds)

Bevezetés z út kezdettõl fogva jelentõs szerepet kapott a keresztény életben, amikor az elsõ keresztényeket úton levõ embereknek nevezték. Nos, az út képe és jelentése alapvetõ fontosságú Jézusról nevezett Szent Terézia tanításában. Csaknem hatszáz alkalommal fordulnak elõ olyan kifejezések a mûveiben, mint „út”, „úton lenni”, mégpedig kettõs értelemben, mint külsõ út és mint belsõ út. Az úthoz kapcsolódó nyelvezet csaknem ezer taggal gazdagodik, amikor az „óhajt” igét, az „utazás” szót vagy az „utazni” igét használja. Ezek a szavak dinamizmust kölcsönöznek annak, ahogyan Teréz élt és tanított.63 Egyik mûve ezt a címet viseli: A tökéletesség útja. Egy bizonyos Filippo Sega nuncius kritikus éllel magát Terézt jellemezte úgy, hogy „nyughatatlan, csavargó nõ” („andariega”). Szent Teréz tud errõl, és egyik levelében bevallja, hogy azt mondják róla, õ egy „csavargó és nyughatatlan nõ”.64 Ma azonban büszkén nevezzük Terézt „Isten csavargójának”, „Isten utazójának”. Ma szívesen visszanyúlunk ahhoz a képhez, amely úgy ábrázolja Terézt, aki úton van, bottal és tarisznyával, mint ahogy Cruz Solis szobra láttatja õt, amely az avilai Megtestesülés kolostor elõtt áll. Ez a kép dinamikus és modern, jobb, mint amit Bernini extázis-ábrázolása kifejez. Ugyanis korunkhoz közel álló, emberi képet ad Terézrõl, akit apostoli lelkesedés hevít, teljesen Krisztus és az egyház szolgálatára szenteli magát: úton levõ nõ, alapító, menyaszszony, aki a Võlegényért dolgozik. Úton van Krisztusért és az egyházért.65

A

63

64 65

Átfogó képet kaphatunk az „út” és a hozzá kapcsolódó terminusokról in: Concordancias de los escritos de Santa Teresa de Jesús (Edición preparada por Juan Luis Astigarraga con la colaboración de Agusti Borrell), Editoriales OCD, Roma 2000, a vonatkozó címszavakban. Levél P. Pablo Hernándeznek 1578. október 4-én, n. 3. Alapítói tevékenységét érintõ lehetséges kritikákra az Úr azzal válaszolt, hogy bátorságot öntött belé, és biztosította arról, hogy ez az õ kifejezett akarata (19. Számadás 1575. június 30.). Szent Terézia mûveibõl vett idézetekhez szem elõtt tartjuk a spanyol kiadást. A hivatkozásoknál a szokásos rövidítést használjuk, amit a fejezet- és bekezdésszám követ: Ö (Önéletrajz), TU (Tökéletesség útja, valladolidi második változat), BV (Belsõ várkastély; a 'BV' elõtti szám a lakás számára utal), Al (Alapítások könyve).



23

Alapításainak története azoknak a utaknak az elbeszélése, amiket Isten iránti szeretetbõl tett meg ezernyi nehézség közepette, hidegben, esõben és hóban, közben gyakran eltévedt vagy éjszaka utazott. Mindezt azzal az örömmel tette, hogy egy új Kármelt hoz létre az Eucharisztiát befogadó új tabernákulum körül (Al 18, 4-5). Teréz meghatározásában az imádság „a mennyországba vezetõ út” (Ö 8,5), a szeretet rabszolgáinak az útja (Ö 11,1). Ezen az úton kell járniuk mindazoknak, akik követik Krisztust. Milyen szép ez a terézi fohász: „Juntos andemos Señor…”: „Menjünk együtt, Uram! Ahol Te vagy, ott akarok én is lenni, amerre Te jársz, arra akarok én is járni.” (TU 26,6) Teréz igen korán útra kelt. Már gyermekkorában elszökött otthonról, és nem törõdve a nagy távolsággal, elindult szülõvárosából, Avilából a mórok földjére, hogy ott majdcsak levágják a fejét Krisztusért, mint a vértanúknak, s így a mennyországban gyorsan eljut Isten látásának boldogságára: mindörökké, mindörökké (Ö 1,4). S miután oly sok utat bejárt a földön, a halálos ágyán elmondta, hogy még hátra van neki az út utolsó szakasza, ami összeköti az eget a földdel, az eget, amit oly közel érzett a földön, de ami még távol volt a vágyai számára. Egyik utolsó szavával Krisztushoz fordult és így szólt: „Ideje, én Võlegényem, hogy találkozzunk. Itt az idõ, hogy útra keljek.” Teréz tehát egy szent „csavargó”: az élet – egy út, az imádság – a szeretet rabszolgáinak az iránytûje, a szentség – a tökéletesség igazi útja. Hiszen maga Krisztus az Út, az Igazság és az Élet, miként az Önéletrajz és a Belsõ várkastély nagy krisztológiai oldalain János apostollal együtt megvallja (6BV 7,6). Tehát a lelki út témája egybecseng Teréz tapasztalatával, tanításával és pedagógiájával. Úgy tûnhetne, hogy a Tökéletesség útja a legalkalmasabb könyv arra, hogy elbeszélje a keresztény lelki útját, de valójában a Belsõ várkastély az. Itt az egyre belsõbb lakásokból álló kastély metaforájához, ill. szimbólumához illeszkedik egy útirány is, amely egyszerre halad a lélek közepe felé, ahol Isten lakik, és a személy belseje felé, de megtalálható a felebaráti szeretet extroverziójában is. Ebben a könyvben az „út”, „úton lenni” kifejezés közel hatvanszor fordul elõ.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


24


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

Mi Teréz Belsõ várkastélyáról szeretnénk beszélni, egyébként nagyon tömören. Szeretnénk felvázolni a kereszténynek azt az útját, amit Teréz megélt, majd a tökéletesség útja lényegi paradigmájaként leírt, elindulva a bûn korlátjától és megérkezve a szentháromságos misztériumhoz, valamint a Krisztusba való átalakuláshoz, mint csúcsponthoz. A hét lakás olyan, mint ennek az útnak hét állomása, a keresztény szentség útjának hét napja.66 1. A Belsõ várkastély dinamizmusa, mint lelki út A Belsõ várkastély Szent Teréz elméleti és misztikus fõmûve. Az Önéletrajzzal és a Tökéletesség útjával együtt alkotja a nagy mûvek trilógiáját. Elõzményként feltételezi az Önéletrajzot, mint tapasztalati alapot, és a Tökéletesség útját, mint olyan írást, amely már tárgyalt néhány aspektust az aszketikus életre és az imádság pedagógiájára vonatkozóan.67 Elsõ megközelítésben úgy jellemezhetjük, hogy ez a könyv a misztikus teológia, a spirituális teológia körébe tartozik, a keresztény antropológia eredeti fejlõdésének a gyümölcse. Mint misztikus teológia, a könyv áttekintést kíván nyújtani a keresztény életrõl és dinamizmusairól úgy, hogy a keresztény hivatás gazdag misztikus tapasztalatából indul ki, beleértve annak minden összetevõjét: kegyelem, bûn, Krisztus jelenléte és közbenjárása, a keresztény szentháromságos életének csúcsa… Mindazonáltal ez a tapasztalat tovább mélyül, különösen az objektív igazság, kiváltképp a Biblia igazságának megismerésén keresztül, amely szimbólumokon, tipológiákon, élõ szavakon keresztül jelen van a könyvben.68 De ugyanez mondható el a konkrét élettel való szembesülésrõl is, különösen az emberi átalakulás hatásait illetõen. Ebben az értelemben a Belsõ várkastély olyan könyv, amely tanúságot tesz Te66

67

68

68

A Belsõ várkastélyról olasz nyelven lsd. T. ALVAREZ: Fuoco da Avila. „Il Castello interiore”, Arenzano 1977; G. TANI: „Il Castello interiore”. Un'interpretazione simbolica, Edizioni Paoline 1991. Spanyol nyelven sok szép bevezetés olvasható: T. ALVAREZ-A. MAS: Castillo interior, ed. facsímil, Burgos, 1990; Guia al interior Castillo: lectura espirítual de las Moradas, Burgos, Ed. Monte Carmelo, 2000; M. HERRAIZ: Introducción al Castillo interior de Teresa de Jesus, Burgos 2001. Nem kívánjuk teljesen kifejteni a Belsõ várkastélyt, csupán egy egyszerû, dinamikus olvasási kulcsot szeretnénk nyújtani a keresztény spirituális útról, ahogyan Szent Teréz értette azt. Talán az olvasási kulcsunk túl egyszerû, sõt leegyszerûsítõ lesz néhányaknak. Mégis ez az összefoglalás elvezethet oda néhány olvasót, hogy meg tudja ragadni Szent Teréz üzenetének lényegét a spirituális teológia sokszínû palettáján, amely annyiféle módon fejtegette és aktualizálta a keresztény ember spirituális útjának a témáját. A bibliai ihletés témájához és a Belsõ várkastélyban levõ spirituális útnak a Szentírás fényében történõ tényleges bemutatásához lsd. a tanulmányomat: L'ispirazione biblica del Castello interiore di Santa Teresa di Ges?. In: Parola di Dio e Spiritualit?, Roma, LAS, 1984, 117-131.old.; ID.: El entramado biblico del Castillo interior, in: „Revista de Espiritualidad” 56 (1997), 119-142.old. Különösen utalni kell a keresztény élet misztikus látásmódjára, az elsõ lakás elsõ fejezetétõl kezdve, és fõképpen utalni kell az ötödik, hatodik, hetedik lakás misztikus jelenségeire.



25

réz misztikus tapasztalatáról, de egyúttal elõször ad közre egy misztikáról szóló értekezést, amely szándéka szerint egyetemes érvénnyel bír mind a misztikus jelenségek tekintetében, mind a tekintetben, ami a misztika lényegére, vagyis a keresztény misztérium tapasztalatára vonatkozik.69 Mint spirituális teológia, érdemes megfigyelni, hogy Szent Teréz „értekezésnek” nevezte a könyvet, s a mû befejeztével ezt a címet adta írásának: „Ezt az ér tekezést, melynek címe A belsõ várkastély…”.Valójában bemutat egy módot, ahogyan dinamikus teológiát lehet mûvelni a spirituális tapasztalatról és a kegyelmi életrõl. Ebben az értekezésben Teréz a fõszereplõkre fekteti a hangsúlyt, õk nyernek kiemelést: Isten, Krisztus, az emberi személy, a többi ember, az egyház. Fejlõdési alapként kiváltságos helyet kap az imaélet ill. az Istennel való személyes, baráti kapcsolat, noha nem egyszerûen egy imádságról szóló értekezésrõl van szó.70 A könyv megmutatja ennek a keresztény útnak a fokozatos haladását, ill. dinamizmusát az egymást követõ, emelkedõ szakaszokkal, megmutatja a keresztény élet feladatait, Isten elvárásait és az ember állandó, tényleges átalakulását. Ebben az értelemben a spirituális teológia talán egyik legelsõ kidolgozott értekezése. Teréz saját tapasztalatából kiindulva olyan sémát, ill. paradigmát állít fel a keresztény spirituális életrõl, amely dinamikusan fejlõdik, és eljut a szentség magaslatára az egyházban. A kiindulópont a bûn valósága; a szentség csúcsa az ember tökéletes átalakulása, a tökéletes élet Krisztusban, a szentháromságos kommúnió, az egyház apostoli szolgálatára való teljes átadottság. A könyv keresztény antropológia is. Az egész könyv középpontjában az ember áll a maga hivatásával, sorsával és konkrét lehetõségeivel, hogy az élete megvalósuljon Krisztusban. Igazi antropológiáról van szó, amennyiben a könyv nyitánya megrajzolja az ember hivatását annak kettõs valóságában: egyrészt isteni rendeltetése van, ami Isten terve, másrészt egzisztenciális helyzete a bûn állapota. Teológiai antropológiáról van szó, amikor Szent Teréz leírja azt az útirányt, amely megnyílik az élet megvalósítására Krisztusban és a Lélekben az imádságon és az aszkézisen keresztül, az Istennel való egyesülésen, a teologális és morális erényeken keresztül, és eljut a szentség magaslataira. Amint leírja, az ember tényleges és fokozatos átalakuláson megy keresztül, míg végül magára ölti az új ember képét Krisztusban, erõs belsõ lelki életre tesz szert, és nagy készséget mutat az egyház szolgálatára. Az ember fokozatosan átalakul a maga valójában és cselekvésmódjában. 70

Kísértést jelent és félreértelmezéshez vezet, ha csak úgy olvassuk és magyarázzuk a Belsõ várkastélyt, mint egy imádságról szóló könyvet, és ezzel a látásmóddal megyünk végig a lakásokon.A Belsõ várkastély ugyan az imádságon keresztül írja le a keresztény élet globális útvonalát, de nem kizárólagos módon. Teréz az imádságból az életre tágítja ki a horizontját. S az életben vázolja fel a szentségre vezetõ utat. Vö. tanulmányomat, amely utal a szóban forgó mûre: Teresa di Gesu, Maestra e modello di santita. In: AA.VV.: Teresa di Gesu, Maestra e modello di santita, Roma, ed. Teresianum, 1982, 11-42.old.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


26


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

2. Néhány olvasati kulcs a spirituális dinamizmushoz A Belsõ várkastély egyik legeredetibb és legfontosabb jellemzõje az a pontosság, amellyel bemutatja a kegyelem teológiájának egyik kulcstémáját: a szentség felé vezetõ növekedési utat. Nem úgy mutatja be, mint egy elérhetetlen ábrándot, vagy mint egy pusztán elméleti elvet, hanem mint egy lehetséges célt, lévén, hogy Isten ajándéka. Teréz saját tapasztalata és mások tanúsága alapján úgy írja le ezt a szentségi kalandot, mint megteendõ utat, amelynek szükséges állomásai és szakaszai vannak. A szerzõ talán nem ismeri, vagy nem egészen ismeri a klasszikus felosztást a lelki élet szakaszait illetõen: tisztulás, megvilágosodás, egyesülés; vagy a keresztények tökéletesedésének dinamikáját illetõen: kezdõk, haladók, tökéletesek. Ellenben ismeri és idézi is a negyedik lakásban a megkülönböztetést természetes és természetfeletti között, s a keresztény tapasztalat két alapvetõ szakaszának nevezi õket: az egyik együtt jár a rendes kegyelemmel, a másik Isten rendkívüli kegyelmét igényli, s azt Isten annak adja meg, akinek akarja, amikor akarja és ahogyan akarja.71 Az elején nem lehet elõre látni, hogy az útnak hét szakasza van. Csak amikor elér a hatodik lakásba, akkor rögzíti világosan, hogy hét lakásról van szó. Tehát a könyv végén jut el a szimbolikus hetes számhoz a lakásokra, ill. a lelki életre vonatkozóan, s így tágabb tere nyílik, hogy leírja egy hosszú keresztény élet viszontagságait, bonyolult fordulatait. Teréz ezen a ponton túllép önmagán, hiszen félreteszi az imádság négy fokozatának elméletét, amit az Önéletrajzban fejtett ki. A hetes szám, amelynek nincs elõre meghatározott szimbolikája, lehetõvé teszi, hogy Teréz egy jobb, szélesebb áttekintést tudjon adni a tökéletesség útvonaláról. De, mint említettük, a hetes szám nincs egyértelmûvé téve a könyv elejétõl kezdve. Ennek az útnak a hét szakaszát egy-egy szóban, ill. szókapcsolatban lehetne összefoglalni: a megtérés, a harc, az állhatatosság, a próbatétel, az újabb megtérés, a kegyelemnek ajándékként való megtapasztalása, az élet megújulása Krisztusban, a misztikus élet kegyelmei, a lelki házasság mint csúcspont, a teljes apostoli átadottság. Teréz szerint, aki mindig saját tapasztalatából indul ki, az általa javasolt lelki úton az aszketikus idõszak jelenti az elsõ három lakást; a misztikus idõszak a három utolsót, egy vegyes idõszak jut a negyedik lakásnak. De ha szemünk elõtt tartjuk a kegyelem teológiáját, és megvizsgáljuk a terézi szövegeket, valójában kiderül, hogy nem, vagy legfeljebb csak bizonyos értelemben lehet világosan szétválasztani ezeket az idõszakokat, ti. az aszketikust és a misztikust. Az egész út a kegyelem hatása alatt megy végbe. Teréznek kezdettõl fogva misztikus képe van az emberrõl. S Isten a misztikus idõszakban is az ember 71

Vö.: 4BV 1,1; 2,4; 3,1,3,14.



27

szabad válaszait várja, amelyek egyre erõteljesebbek és határozottabbak. Azt kell mondanunk, hogy a kegyelem-válasz párost illetõen az elsõ idõszakban inkább túlsúlyban van az ember cselekvése, míg a másodikban viszont túlsúlyban van Isten szabad és ingyenes cselekvése. Néhány lakás a lelki életben megfelel egy hosszan tartó periódus szakaszainak (elsõ, második, harmadik lakás); a negyedik lakás átmeneti szakaszt jelöl; a harmadik lakás egy veszélyes megmerevedés szakasza; az ötödik lakás pozitív helyzetet jelent a rendes keresztény élet számára. A hatodik lakás szükséges elõkészület a hetedikre, ahogy a purgatórium elõkészület a paradicsomra. De vannak már megtapasztalások a „karizmatikus” jellegû keresztény élet irányában, ahol Isten különleges kegyelmeket ad olyan személyeknek, akiket arra rendel, hogy különleges hatásuk legyen az egyházban szemlélõdõ vagy apostoli hivatásuk, alapítói tevékenységük vagy vértanúságuk által. Ha jól megnézzük a könyv struktúráját és az egyes lakások terjedelmét, abból világosan kitûnik, hogy Szent Teréz megrajzolta a keresztény szentség ideális útját, de ebben a könyvben különösen a misztikus élet szakaszainak tárgyalásánál idõzött el (ötödik, hatodik, hetedik lakás), miközben a többi lakásnál már ismertnek veszi, amit a lelki élet kezdeteirõl írt az Önéletrajzban és a Tökéletesség útjában. Hiszen míg az elsõ négy lakást 8 fejezetben tárgyalja, addig a további 19 fejezet foglalkozik az ötödik, hatodik, hetedik lakással, köztük nem kevesebb, mint 11 fejezet a hatodik lakással. Azt mondhatnánk, hogy Szent Teréz inkább azt fejti ki, amit nem talált meg más, általa olvasott lelkiségi könyvekben, s közben be akarja mutatni a lelki út utolsó szakaszainak a szépségét, hogy kedvet ébresszen mindenkiben arra, hogy adja át magát teljesen a mindennek, s így Isten mindenkivel közölhesse egy virágzó keresztény élet kegyelmeit, amelynek nagylelkû, intenzív, termékeny apostoli sodrása van. A keresztény élet fejlõdése két, egymást követõ szakaszra oszlik a Belsõ várkastély leírásában. Az egyik az elsõtõl az ötödik lakásig tart. Itt már megvalósul az élet Krisztusban, és létrejön a szentségre szóló egyetemes meghívás az Istennel való egyesülésben és a felebaráti szeretetben. A keresztény élet lehetséges másik szakasza az, amelyben intenzívebbé válik az Istennel való egyesülés, karizmatikus kegyelmek kiáradása révén, és létrejön egy misztikus élet, telve különleges adományokkal, amelyek a szentséggel elérik a tetõpontot a krisztusi és szentháromságos élet teljességében, a személy átalakulásában és az egyház szolgálatában. Ez történik a hetedik lakásban. Mindazonáltal meg kell említeni, hogy Szent Teréz nem abszolutizálja a sémákat, hanem valamiképp Isten stílusát érvényesíti abban, ahogy elvezeti az embereket a szentségre az egyházban. Azt írta, hogy mindnyájunknak megvan a maga útja (Al 18, 6-13), és nem lehet bennünket ugyanazzal a mértékkel mérni. Ebben az

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


28


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

értelemben a keresztény szentség dinamizmusa a Belsõ várkastélyban csodálatos víziót kínál a keresztény hivatás teljességérõl a keresztényeknek, a maiaknak is, akik közül sokan az egyházban megvalósuló szentség hiteles rajzát látják benne.72 Ugyanakkor szép és tanulságos marad az életútnak ez a hét szakasza, amit mindenki a maga módján tesz meg. Ez a szentségre vezetõ út hét napja, ahol viszsza is lehet fordulni, ha valaki nem kitartóan hûséges Isten tervéhez. 3. A lelki út egymást követõ szakaszai a Belsõ várkastélyban A keresztény élet útját az emberi és keresztségi hivatás határozza meg. Kiindulópontja az, amikor felismeri saját meghívását az Istennel való kommúnióra, és felismeri Jézus hívását a követésére, hogy részesedjen vele az Istennel való totális kommúnióban. A megteendõ út valósága magában az ember hivatásában gyökerezik, továbbá abban a valós egzisztenciális helyzetben, amelyben éppen él, többé-kevésbé távol a céltól. Teréz a saját tapasztalatából indul ki, de tekintetbe veszi az adott ember természetébõl fakadó lehetséges további utat, amikor összekapcsolja ennek az útnak a két pólusát: a bûnben elmerült ember kezdeti radikalizmusát, aki megtér, valamint a totális, végleges célt, amikor az út beletorkollik a Szentháromsággal való kommúnió életébe. Teréz ezt egy sor meggyõzõdése alapján teszi, amelyek élete során érlelõdtek meg benne, majd bölcsességgé váltak, kezdve azokon a magasztos bizonyosságokon, melyeket az Istennel való egyesülésben, a szentháromságos misztériumban szemlélt. Az elsõ meggyõzõdése, hogy az ember magasztos hivatásra született. Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, amely arra irányul, hogy Isten ajándékából elérje a tökéletes hasonlóságot Krisztusban. Ehhez be kell járnia az utat, amely elvezet erre a hasonlóságra. Miután teremtmény voltából fakadóan Isten lakása, jelenlétének helye lett, azonosulnia kell ezzel a jelenléttel, amíg csak meg nem valósul egy kölcsönös együtt lakás, kölcsönös egymásban élés: Isten benne és õ Istenben. Mivel arra kapott meghívást, hogy Istennel társalogjon és Vele kommúnióra jusson, be kell lépnie ennek a kommúniónak a dinamizmusába, amelynek csúcsa a szentháromságos Istennel való kommúnió és a Szentháromság képére való átalakulás (1BV 1,1-2). A második meggyõzõdése az, amely összekapcsolja a cél felé vezetõ utat, a haladás folyamatát, valamint az ember helyzetét az üdvtörténet realizmusában. Ha az embert antropológiai és üdvtörténeti helyzetének határán nézzük, egy el72

Szent Teréz egy millió lakás szélességérõl beszél (2BV 1,12).



29

torzult képet kapunk, amit újra kell formálni, valamint egy hasonlatosságot, amit még meg kell szerezni a lelki élet útján. Az ember ugyan Isten lakása, mégis olyan, mint egy romokban heverõ belsõ várkastély, amit újra kell építeni, kiindulva Isten jelenlétének a meggyõzõdésébõl, amely felkínálja az embernek az újjáteremtés lehetõségét. Noha Istennel való kommúnióra van hivatva, távol van ettõl a kommúniótól, gyenge és megtört, érzi, hogy képtelen közösségre lépni Istennel (1BV 2.1 és köv.). Hivatás és valóság eme paradox helyzetében megnyílik a szükségszerû útvonal az elveszett paradicsom felé, a tökéletes istenképiség és hasonlatosság megvalósítása felé, Isten belsõ lakása felé, a Vele való teljes egyesülés és kommúnió felé. Elsõ lakás: a megtérés Az elsõ lakás két fejezete egyfelõl pozitív képet kínál az emberrõl, akit a hivatása a kegyelemre rendelt, másfelõl negatív képet kínál, amit a bûn állapota jellemez. E két aspektus összefonódik a keresztény élet realizmusában, mint az emberi lét misztériumának kezdete és tudatosulása. Ezek egyfajta „elvek és alapigazságok” a keresztény úton. Az embernek azzal kell kezdenie, hogy magába száll, és miközben tudatára ébred a hivatásának a kastély kapuján keresztül, ami az imádság (1BV 1,7), fel kell ismernie magában Isten jelenlétét és azt, hogy a vele való kapcsolatra van hivatva. Ugyanakkor még gyakran elkalandozik, és a teremtményektõl való függésben vagy a bûnben él. A bûn, ha a misztika magaslatáról szemléljük, feltételezi az ember romlását, pszichológiai és lelki széthullását, egyfajta rabszolgaságot a gonosz részérõl. De Isten ott is jelen van (I, 2, 1 és köv.). Hogy elõre tudjon haladni, annak útja a megtérés lesz, eltökélt aszkézis, hogy ezzel kikerüljön a teremtmények gonosz hatása alól, akik rabszolgává teszik õt. Erre szolgál az imádság, mégpedig kettõs értelemben: intenzív könyörgés Istenhez, továbbá személyes helyzetének a megismerése valódi alázatosságban, amely mindig abból az ismeretbõl indul ki, ahogyan Isten ismer minket, valamint az õ üdvter-

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


30


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

vének az ismeretébõl táplálkozik. Tudatosul Krisztus szerepe és tényleges megváltása, amelynek fokozatosan személyes megváltássá kell válnia (1BV 2, 4). Leányai nem ebben a kezdeti állapotban vannak, hanem jóval elõbbre tartanak. Teréz fel akarja ébreszteni bennük az érzéket az ember misztériuma iránt, a bûnösökkel való közösségvállalás iránt, meg akarja értetni velük a törékenység állapotát, amely a bûnbõl ered és az egész emberre rányomja a bélyegét, fel akarja kelteni bennük az alázatosságot, hogy mindnyájan rászorulunk a megváltásra. Buzdítja õket, hogy legyen bizalmuk Krisztusban, Reá emeljék fel a tekintetüket mindenkor. Emlékeztet a keresztény élet ideáljára, amely istenszeretet és felebaráti szeretet (1BV 1, 2). Második lakás: a harc és az állhatatosság Igen hosszú ennek az útnak a második szakasza, noha Szent Teréz rövid terjedelemben foglalkozik vele. Ez a legrövidebb lakás, mindössze egyetlen fejezetbõl áll. A keresztény út ezen szakaszának jellemzõje a harc, hogy az ember kitartson a megkezdett úton. Az elején azokat írja le, akik belépnek ebbe a harcba, valamint hogy hogyan tudják egymást segíteni a cél felé vezetõ úton. Ennek a lakásnak az imádsága még nem öltött alakot, de lassanként érzékennyé teszi az embert Isten hívásaira a meditáció és az elmélkedés révén, a lelki tehetségek segítségével. Mindez arra való, hogy az ember érzékenyebb legyen Isten Igéjére és folyamatos sugallataira, hogy erõsebb legyen a hívás a kastély közepébõl, ahol Õ lakik, és hogy ne hallgasson a szirének énekére és a kívülrõl jövõ elszórakozásra. Azzal az eltökélt elhatározással kell nekivágnia az útnak, hogy mindvégig kitart, nem veszíti el a bátorságát, noha sokszor elesik és felkel, igyekszik teljesíteni Isten akaratát, segítséget keres Isten barátainál, nem hátrál meg a próbatételek és bukások idején. Szem elõtt kell tartania, hogy az út kemény és nehéz lesz, mert még a pusztában vagyunk, ahol nem hull a manna az égbõl, és inkább a keresztet kell választani, amely egyfajta botként szolgál, hogy biztonságosan haladjunk elõre az úton. Teréz végezetül arra hív, hogy tekintsünk Krisztusra, a mi példaképünkre, halljuk meg a követésére hívó szavát, kísérjük az imádságot cselekedetekkel a mindennapi nehézségek közepette is, és abban is, hogy legyõzünk minden kishitûséget, nem állunk meg, és nem fordulunk vissza. Harmadik lakás: a próbatétel és az új megtérés A harmadik lakás csupán két fejezetbõl áll, és a lelki élet érzékeny pillanatát mutatja be a megkezdett tökéletesség útján. Egyfelõl ez a lakás elõrelépést jelent, ahol a korábbi harc lecsendesül és az állhatatosság meghozza a gyümölcsét. Jellemzõ lesz a gyõzelem és a béke, a keresztény élet ideáljának (noha törékeny) megszilárdulása. Az ember rendezett lelki életet él, látszólag célba ért, de valójá-



31

ban egy sor gyengesége van az épp hogy kibontakozott erények terén. Azok a jámbor, vallásos emberek helyezik bele magukat a látszólagos erények állapotába, akik szentnek érzik magukat, készek az „ön-kanonizálásra”, pedig a látszólagos tökéletesség állapota veszélyes lehet. Az ember azt hiheti, hogy elérte a szentséget, mintha az valami szerzemény lenne, s ezért joga lenne jutalmat követelni Istentõl. Ám valójában csak „aranyozott középszerhez” jutott el az erényeket és az imádságot illetõen. Ezen felül az ember lehorgonyozhat ebben a középszerben, szilárdnak hiheti az erényeit, holott azok törékenyek, gyengék és középszerûek, kiszámítottak és nélkülöznek minden kockázatot. Illúziókat kerget személyes szentségét illetõen, szörnyen megítél másokat, és nem a szív megtérésébe helyezi a tökéletesség lényegét, hanem a külsõ cselekedetekbe, az imádságok és vezeklések „megtervezett” rutinjába. Odaadja Istennek a cselekedeteit, amelyek igazából apró kis cselekedetek („obrillas”), a szívét viszont nem. Ezek a személyek önmagukat „kanonizálják”, ám ítélkeznek a felebarát fölött és elítélik. Az Istennel való kapcsolatukat a jog és az igazságosság fémjelzi, nem pedig a szeretet és az ingyenesség, úgyhogy készségesen benyújtják a számlát Istennek, ha az nem válaszol nekik vágyaik és elképzeléseik szerint. Istennek, aki lelkünk legmélyéig ismer minket, be kell avatkoznia a próbatétellel.73 Ezen a ponton lép közbe Isten próbatétele, amely a barát részérõl jövõ próbatétel, késõbb jönnek a próbatételek az ellenség részérõl, amelyek oly erõsek voltak a második lakásban. Isten próbának veti alá a szolgáit különféle nehéz, váratlan, nem beter vezett helyzetekkel, ahogyan az isteni pedagógia irgalmasan elrendezte azokat, hogy a lelkek megnyíljanak az ingyenes önátadásra, és ne dicsekedjenek apró kis cselekedeteikkel. Ennek az útszakasznak a gazdag ifjú az emblematikus figurája. Itt azt kockáztatja az ember, hogy megáll, visszafordul, vagy Isten kegyelmével átlépi azt az ösvényt, amit csak Isten nyilatkoztathat ki és nyithat meg. A gazdag ifjú képtelen mindenével válaszolni, amikor a Mester mindent kér tõle. A próbatétel alázatosságot szül Istennel szemben, engedelmességet a gyóntatókkal szemben, valódi, irgalmas szeretetet a többiekkel szemben. Ezt a lakást az elmélkedõ ima jellemzi, amely lassanként megnyílik az összeszedettség felé, hogy képes legyen meghallani Istent és megér teni az akaratát. Isten az imádságon keresztül nevel a szeretetre, amikor az imádság életté vált szeretet lesz, mert az imádság nem a sok gondolkodásban áll, hanem a nagy szeretetben. 73

Ez a lakás önéletrajzi indíttatású. Benne van Teréznek a lelki középszerûségrõl szerzett tapasztalata, amelyre különösképpen utal az Önéletrajz 6-7-8 fejezetében, a rákövetkezõ megtérés kegyelmével együtt.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


32


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

Nem is kell hangsúlyozni, milyen kényes pillanata ez a keresztény lelki életnek. Ezen a ponton az élet megragadhat abban a hamis meggyõzõdésben, hogy úton van, mikor pedig csak bezárkózott egy kiúttalan labirintusba, valami folytonos magába fordulásba vagy veszélyes stagnálásba, ahonnan csak Isten tud kihozni minket, megmutatva az utat. Ez az újabb megtérés ideje, amire annál inkább szükség van, mivel arról van szó, hogy arra az útra lépjünk, amit Isten határozott el számunkra, és nem arra, ami mi választottunk. Az, aki nem fogadja be Isten tervét, aki új utat nyit az életben, azt kockáztatja, hogy azt hiszi, úton van, pedig tényleg eltévedt. De az, aki alázatosan válaszol Istennek, engedi, hogy az egyház vezesse, és egyre jobban megnyílik másoknak, meglátja, hogy Õ új kegyelmi utat nyit számára az evangéliumi tökéletesség földje felé. Zseniális Teréz imája, aki Isten beavatkozását kéri: „Próbálj meg minket, Uram, aki ismered a valóságot és az igazságot rólunk, hogy megismerjük magunkat”.74 Csak Isten tud kihozni az életnek ebbõl az aranyozott középszerûségébõl, ahogyan Terézzel tette, és megnyitni az utat a tökéletesség felé.75 Negyedik lakás: a kegyelem megtapasztalása és az ingyenesség ajándéka A próbatétel után, amely hosszú idõt is igénybe vehet és következménye Isten mindent lefoglaló kívánságának az elfogadása, egy átmeneti idõszak következik a keresztény útján, amelyben Isten élete kiárad a lélekben. Ez megfelel Teréz megtérése utáni tapasztalatának, amikor teljesen alávetette magát Isten akaratának, megtapasztalta az igazi szabadulást és azt, hogy rátalált az életútjára. Szent Teréz tárgyalni kezdi az imádság passzív formáit. Megtalálja, hogyan beszéljen Istenrõl, aki kézen fogja az embert, és az élet egyenes útján vezeti. Tárgyalja az átmenetet a misztikus életre, vagyis egy olyan életre, ahol túlsúlyban van Isten mûködése és hatása, világosan utalva saját pszichológiai tapasztalatára, miszerint érzi, hogy Isten vette át a kezdeményezést és vezeti õt. Utal a belénk öntött imádság új formáira, a bõséges gyümölcsökre, amelyek Isten jelenlétébõl fakadnak. Lényeges a Szent Teréz által használt nyelvezet, amellyel megkülönbözteti azt, ami tõlünk jön („contentos”) attól, ami Istentõl jön az imában („gustos”), azt, ami egyszerre természetes és a kegyelem ajándéka attól, ami

74

75

Vö.: 4BV 1,9. Utalás történik egy belsõ megkülönböztetés szükségességére Isten részérõl, ami egyedül egy barát próbatételén keresztül tud jönni, aki azt akarja, hogy hitelesek legyünk az igazságban. A negyedik lakás elsõ fejezete gyakorlatilag olyan tanítást tartalmaz, amelyet alkalmazni lehet arra, ahogy az ember megszilárdul Isten második választásában, ill. a második megtérésben, amely sajátja a harmadik lakás pozitív oldalának.



33

teljesen természetfeletti és ingyenes (4BV 2, 2-6). Hogy megmutassa Isten mûködésének az újdonságát, egy különbségrõl beszél. Egyfelõl létezik az, amit az addig megszerzett Isten-tapasztalatról lehet mondani, ti. olyan az, mint aki kívülrõl, egy csatornán keresztül, messzirõl hordja a vizet. Ettõl különbözik az, aki a szíve mélyén, ingyenesen, számára teljesen kielégítõ módon, bõségesen érzi, hogy Isten megmutatkozik bennünk, mint élõ vízforrás, amely betölt bennünket önmagával, megtisztítja, kitágítja a képességeinket a szolgálatra és a szeretetre, megtapasztaltatja velünk ajándékának ingyenességét és azt, hogy õ a szeretet.76 Teréz mégis óvatosságra int bennünket a hamis misztikus tapasztalatokkal szemben, az álmisztikus kísértéssel szemben, amely kényszeríteni akarja Istent, és magától akar belépni a passzív, misztikus tapasztalatba. Az ajándék mindig ingyenes. Isten adja meg, amikor akarja, ahogyan akarja és akinek akarja.77 A keresztény út eme döntõ szakaszában két alapvetõ, ma is rendkívül aktuális tanítást kapunk a kegyelmi élet további fejlõdését és a Krisztushoz való hasonulást illetõen. Az elsõ tanítás a következõ: A magunk erejébõl, saját technikáinkkal számunkra lehetetlen eljutni a misztikus életbe. Elõkészülhetünk rá, de nem erõltethetjük a belépést a természetfelettibe. Olyan lenne, mintha azt követelnénk, hogy „megértsük” Istent a magunk erejébõl, mintha arra kényszerítenénk õt a technikáinkkal, hogy ajándékozzon nekünk misztikus megtapasztalást. Azoknak a kísértése ez, akik azt gondolják, hogy érdemeikkel, imáikkal, önmegtagadásaikkal vagy dicsérendõ nagylelkûségükkel kényszeríthetik Istent, hogy vesse alá magát az akaratuknak. Arra, hogy szabadon odaadjuk magunkat, Isten azzal válaszol, hogy szabadon odaadja magát nekünk. Teréz az elvárások nélküli ingyenességre nevel. A másik tanítás hasonlóképpen fontos. Nem történik igazi megtérés, belsõ megújulás – kísérje akár a legkeményebb aszkézis –, hacsak Isten nem avatkozik be a kegyelmével. De általában, rendesen – sugallja Teréz –, a keresztény úton vannak pillanatok, kegyelmek, amiket Isten megad annak, aki alázatosan, magáról lemondva, szeretettel a kezére bízza magát. Egyedül a kegyelmek, a karizmatikus, a lángolás különleges pillanatában kapott ingyenes kegyelmek képesek begyógyítani a bûn és az élet sebeit, megerõsíteni a gyengeségeket, kitágítani a szívet a szeretetre és a szolgálatra. Ezek révén a keresztény élete lassan, de biztosan átalakul. Élete Krisztusban megélt élet lesz, élete hivatás és megtapasztalás lesz a 76

77

Csodálatos, ahogy leírja Isten karizmatikus beavatkozását. Egyfajta keresztség ez a Szentlélekben, amelyet a víz, a tûz, az illatok nyelvezetével ír le, melyek tipikus szimbólumai a Szentléleknek, a kitágulás hatásainak, és az adott személy képesítésének Isten szolgálatában (4BV 2, 5-6) Ennek kapcsán fontos elejétõl végig elolvasni a IV. lakás harmadik fejezetét.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


34


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

szentségre való egyetemes meghívással együtt. Az ember gyakorlatilag képtelen megváltozni, hacsak Isten nem avatkozik be a megtérés karizmatikus kegyelmével, amely magához vonzza õt.78 Ötödik lakás: a keresztény átalakulása és az új élet Az ötödik lakás megérkezési pont a harmadik lakás próbatétele és a negyedik kezdeti misztikus tapasztalata után, de egyben kiindulópont is egy új misztikus útszakasz számára, amely a hetedik lakás felé mutat. De lehet egy hiteles, tökéletes keresztény élet kikötõje is, amely élet Krisztusban. Ez az útszakasz megfelel Teréz megtérés utáni tapasztalatának, amikor új élet kezdõdik a számára.79 Teréz nagy lelkesedéssel és örömmel mutatja be ezt a lakást (5BV 1,1), mint hiteles keresztény életet. Az evangélium szavait alkalmazza a keresztény életnek erre a szakaszára: olyan az, mint az elrejtett kincs vagy az értékes gyöngy, összhangban a kármeliták szemlélõdõ hivatásával, amit a Kármelhegyi atyák éltek meg. Ez a hivatás mindenki elõtt nyitva áll, de teljes önátadást követel (5BV 1, 2-3). Az I. fejezet következésképp bemutatja az egyesülés misztikus kegyelmét, a bizonyosság és az átalakulás hatásait, amit Isten lépése okoz az embernek. A II. fejezet bemutatja, hogyan megy végbe az átalakulás a selyemhernyó szimbólumán keresztül, amely, miután meghal, átalakul fehér pillangóvá.80 Azért, hogy mások is megismerjék és szeressék Õt, részletesen leírja az átalakulás hatásait: 78

79 80

Ebben az összefüggésben hasznos elolvasni az Önéletrajz 10. fejezetét, mint a belsõ kegyelem karizmatikus megtapasztalását, amely magához vonz és kitágít, valamint a 24. fejezetet, a Szentlélek megtapasztalását, akihez Teréz a „Veni Creator” elmondásával fohászkodik, és aki a belsõ felszabadulás karizmatikus kegyelmét adja. Ennek kapcsán érdemes elolvasni az Önéletrajz 23. fejezetének a kezdetét. Zseniális ennek a természeti folyamatnak a leírása és alkalmazása a keresztény életre. A selyemhernyó szimbóluma, amely régi irodalmi és spirituális hagyományra nyúlik vissza, értékes szempontokat kínál a terézi szimbólumrendszer tanulmányozása tekintetében. Ennek kapcsán lsd. a tanulmányomat, amely tág teret szentel az irodalmi hagyománynak, a liturgikus és vallás közi patrológiának: Lectura de un simbolo teresiaino. La metamorfosis del gusano de seda en mariposica como ejemplo de una teologia simbólica. In: „Revista de Espiritualidad” 41 (1982), 531-566.old.



35

szabadság, vágyakozás Isten dicsõítésére, apostoli buzgóság. Az ember nagyfokú érzelmi érettségre és egyetemes apostoli nyitottságra tesz szert, miáltal mindenkiben, még a nem keresztényekben is testvéreket lát, Isten gyermekeit. Miközben a III. fejezet folytatja az átalakító kegyelem egyéb hatásainak a leírását, nagyon érdekes olvasati kulcsot ad a lelki élet menetének a megértéséhez. Az ötödik lakást az egyesülés kegyelme és a Krisztusban való átalakulás hatásai jellemezik. Ezt az állapotot el lehet érni a fent leírt egyesülés kegyelmével, de egy hosszabb úton is, amely abban áll, hogy a lélek tökéletesen megteszi Isten akaratát. Az Isten akaratával való megegyezés képes átalakítani az embert.81 A 6-ik bekezdéstõl a fejezet végéig, amely az egyik legszebb, legreálisabb szöveg a könyvben, felállítja az isteni akarat teológiáját és pedagógiáját a felebaráti szereteten keresztül, annak minden következményével együtt. Azt tanítja, hogy a felebaráti szeretet az elsõ jele az Isten szeretetnek, hogy a karitász gyökere: Isten szeretete. A konkrét szeretetre nevel az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek a gyakorlásával, ahol meg lehet tapasztalni a testvéri szeretetet, amely átalakítja az embert és felemeli az egyesülés kegyelméig. Teréz itt nyújtja az egész Belsõ várkastély legjelentõsebb tanítását. A szeretet útja, az Isten-szeretetben gyökerezett felebaráti szeretet a tökéletesség királyi útja, amely nem kevésbé alakítja át a személyt, mint az egyesülés misztikus kegyelme, elvezeti az Istennel való tökéletes kommúnióra és az egyesülés imájára. De tökéletes szeretetnek kell lennie, amely rendelkezik a keresztény szeretet összes tulajdonságaival.82 A IV. fejezet folytatja ugyanazt a témát. Megnevezi a tökéletesség egyéb jegyeit, melyeket az ember az Isten szolgálatában nyert érettség révén szerez (hûség, alázatosság, állhatatosság, kreatív szeretet), ugyanakkor megnyílik a hatodik lakásra, a keresztény érettség további folyamatának a bemutatására, és bevezeti a tárgyalásba a lelki házasság szimbólumát (5BV 4, 3-4). De továbbra is hangsúlyozza, mennyire szükséges kitartani a hûségesben, mivel fennáll a veszélye a visszafordulásnak. Az élet szépsége élõ marad a szeretet kreativitásában, amelyet egészen áthat az õszinte, mély alázatosság az igazságban. Végeredményben arról van szó, hogy a keresztény lelki élete révbe ért. Olyan ez, mint a tökéletesség útjának elsõ célvonala, egyfajta dinamikus megállapodottság: az ember napról napra éli a szentségre való egyetemes meghívását, hûséges marad az Isten- és emberszeretetben. Azt lehetne mondani, hogy Teréz megmagyarázta a szent81

82

Isten kegyelmébõl az ötödik lakásba eljutott keresztényt a következõ jegyekkel írja le: Isten erõs megtapasztalása; folyamatosan megújuló, teljes önátadás Isten akaratának; belsõ megújulás tapasztalata, amely a Lélek hathatós mûködésének gyümölcse; Krisztusban megújult élet számos hatása; belsõ szabadság, érzelmi érettség, vágy, hogy dicsõítse Istent és dolgozzon azért, hogy megismerjék és szeressék Õt, eszkatológikus vágyakozás Isten látására; szilárdság az Isten szeretetben és a felebaráti szeretetben; tevékeny szeretetszolgálat; apostoli hatás más személyekre, hûség és kitartás a jóban, kis dolgokra irányuló figyelem Isten szolgálatában, amit mindig a szeretet vezet. Olvassuk el figyelmesen az ötödik lakás III. fejezetének 6-12 bekezdését.

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


36


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

ségre való egyetemes meghívás útját, hatásait, megkülönböztetését és jellemzõit. Az útnak ezen a szakaszán a Szentlélek kegyelme átalakította keresztényt, aki Krisztus életét éli. Ezért nincs szüksége más kegyelmekre, jegyzi meg Teréz, csak arra, hogy kövesse azt az utat, amit maga Krisztus tárt elénk az Evangéliumban, és egészen élje meg a szereteten keresztül, amely életét adja a felebarátjáért, és engedi, hogy Krisztus éljen bennünk. Ez a szeretet sohasem tétlen, hanem nyitott Isten meglepetéseire, egy új út ismeretlen, felfedezetlen szakaszaira, ahol megvalósul és növekszik a jegyesi szeretet, amit Krisztus felkínál és az ember viszonoz. Ez történik a jegyesek bemutatásában (ötödik lakás), a kölcsönös szeretetben, amely elõszobája a két misztikus lakásnak (hatodik lakás), valamint a lelki házasságban (hetedik lakás). Hatodik lakás: lelki jegyesség és misztikus kegyelmek A hatodik lakást a misztikus életrõl és a misztikus jelenségekrõl szóló kis értekezésnek is nevezhetnénk. Teréz tudatában van annak, hogy kevés lélek jut el a belsõ várkastélynak ebbe a lakásába, a keresztény útnak erre a szakaszára. Azért kevés, mert Istenrõl van szó. Teréz ugyanis egy sor ingyenes ajándékot, karizmatikus kegyelmet ír le. Olyan karizmák ezek, amelyek csak néhány személy számára vannak fenntartva az egyházban, tekintettel egy adott tanúságtételre vagy spirituális termékenységre, mint egy nagy apostol vagy egy rendalapító esetében… Ennek ellenére Teréz széles körképet nyújt a lehetséges misztikus jelenségekrõl, amelyek tipikus megnyilvánulások. Isten ezekkel intenzívebbé teszi az illetõ személynek, mint Menyasszony-Egyháznak a felkészítését a lelki házasságra tisztulásokkal, megvilágosításokkal és egyesítõ érintésekkel. Teréz minden leírt kegyelemben kifejti, milyen konkrét tapasztalatról van szó, tárgyalja a kegyelem hatásait, a megkülönböztetés lehetséges kritériumait, hogy elkerülje a folyton leselkedõ misztifikálást. Isten beavatkozik a kegyelmével; az ember konkrét tapasztalatot szerez róla, belép Isten misztériumának a megismerésébe, megérintik ezek a kegyelmek, amelyek egyre jobban hasonlóvá teszik Krisztushoz. Beszélhetnénk egy idõrõl, egy periódusról is, amelyben felragyognak a keresztény tapasztalatban „Isten csodálatos tettei” („mirabilia Dei”). Talán ezzel magyarázható, hogy a bibliai tipológiákban és bibliai hivatkozásokban, amelyek bõségesen szerepelnek ebben a lakásban, hivatkozás történik Isten nagy tetteire az Ószövetségben és az Újszövetségben: úgymint Jákob létrája, az égõ csipkebokor Mózesnél, Illés áldozata, amelyre tûz száll le az égbõl, átkelés a Vörös-tengeren, Jónás prédikációja Ninivében, Pál találkozása a Feltámadottal a damaszkuszi

83

Lsd. idézett tanulmányomat: L'ispirazione biblica nel Castello interiore, 126, 128.old.



37

úton.83 A következõkben tematikus olvasási kulcsot kívánunk nyújtani ezekhez a fejezetekhez, hivatkozva a tisztulás, megvilágosodás és egyesülési kegyelmek újabb misztikus hullámára. A passzív tisztulás kegyelmei. Különféle kegyelmekrõl van szó, amelyek megnyitják és lezárják a lakást (1. és 9 . fejezet), az egyszerûbb kegyelmektõl egészen azokig, amelyek hasonlítanak a lélek sötét éjszakájára. Olyan kegyelmekrõl van szó, amelyek a belsõ próbatételek olvasztótégelyében tisztítják a személyt: meg nem értések, magány, betegségek érik; az emlékezet megtisztítása és folytonos hálaadás Istennek, amiért emlékezik az elkövetett bûneire (7. fejezet, elsõ rész); nagyon intenzív belsõ tisztulás, valódi sötét éjszaka, olyan, mint a purgatórium, amely tisztává és áttetszõvé teszi a személyt, aki már az égre tekint, de a mennyország elõvételezése miatt is, amely a hetedik lakásban kapott néhány kegyelem sajátja. Teréz leír egy sor, az értelemet és a szívet megvilágosító kegyelmet (3, 7-9 és 10. fejezet). Isten a kommunikáció új formájával – úgymint Isten szavai vagy misztikus szólamok, látomások és kinyilatkoztatások – növeli a lélekben önmagának és titkainak az ismeretét. A látomások sorában központi helyet kap Krisztus emberségének elengedhetetlen fontossága a lelki és misztikus életben. Ez széles körû magyarázatot kap a terézi önéletrajzban és több lelki számadásban. Mindezt megkoronázza Isten titkának a kinyilatkoztatása, aki abszolút igazság és minden igazság forrása (10. fejezet). Végül különbözõ elszórt fejezetekben Teréz leírja az úgynevezett egyesülési kegyelmeket, egyesülési érintéseket (2-4-6. fejezet). Isten közli a személlyel a szeretetét különféle kegyelmeken keresztül, amelyek tökéletes szeretetet szülnek benne. Az érintések felébresztik a lelket, és emlékeztetik jelenlétére; különféle emotív és szomatikus jellegû kegyelmek, Isten iránti lelkesedés karizmatikus kegyelmei, elragadtatások és a szeretet sebei; nagy szenvedések és vágy Isten látására távollétének megtapasztalása után. Az intenzív misztikus kegyelmeken keresztül, amelyekkel Isten közli magát, a személy, aki elért a szentháromságos misztériumnak és a lelki házasságnak a küszöbére, megtisztul, megvilágosodik, megerõsödik a keresztény erényekben, készen áll a kegyelem révén egyesülni Istennel. Hetedik lakás: lelki házasság és tökéletes szentség A hetedik lakásban célba ért a Belsõ várkastélyban megtett hosszú út, a lélek eljutott a keresztény misztikus élet teljességére. Teréz a saját tapasztalatáról beszél. Mindezt hatalmas bizonyossággal teszi, ugyanakkor meg van gyõzõdve arról, hogy Isten még nagyobb dolgokat tud cselekedni. A hetedik lakás négy fejezetében sokféle tekintetben eljutunk a csúcspontra: a szentháromságos és krisztológiai misztikus tapasztalatok, az átalakult ember mélysége és szépsége, a termé-

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


38


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

szetfeletti élet hatásai, a felebarát szolgálatára való teljes önátadás, a misztikus élet és az egyházban végzett apostolkodás közti egyensúly tekintetében. Az elsõ fejezet leírja a belépést az utolsó lakásba, a királyi terembe, ahol lehullik a hályog a szemrõl, a lélek egyesül a Szentháromsággal; értelmi látomásban szemléli az Atyát, a Fiút és a Szentlelket kommúnióban egymás között és velünk. Megtapasztalja a Szentírás szavait, melyek a szentháromságos bennünk lakásról beszélnek (vö. Jn 14, 23), szüntelenül élvezi a szentháromságos Isten jelenlétét, gyönyörködik társaságának ajándékában és a lélek szépségének szemlélésében, ahol állandóan Isten lakik, mint Szentháromság, anélkül, hogy megakadályozná, hogy a személy csodálatos isteni-emberi egyensúly birtokában cselekedjék. A második fejezet leírja a lelki házasság kegyelmét, ahogyan azt Szent Teréz megtapasztalta, Krisztus szent és dicsõséges emberségének látomásával és kimondhatatlan szavaival együtt.Teréz mint Menyasszony-Egyház megkapja a felavatást: „A te dolgaid az enyémek, és az én dolgaim a tieid.” Teréz szent Páltól és szent Jánostól vett szentírási szavakkal és szimbólumokkal igyekszik kifejezni ennek az egyesülésnek az értelmét, melyet megelõlegeztek Krisztus szavai a fõpapi imában, hogy ti. mindnyájan legyenek egy, amelyben benne foglaltatik azon ígéret, hogy mindnyájan meghívást kaptunk erre a szentháromságos életre. Leírja még az Istennel való kommunikációt egy mély, felfoghatatlan csendben. A harmadik fejezet leírja a lelki házasságban végbement átalakulás csodálatos hatásait. Ezek saját semmiségének mélységes tudata Isten elõtt, egyfajta „nem létezés” tapasztalat, mert egy Másik, Isten él benne, így a lélek teljességgel megfeledkezik önmagáról. Az, aki így él, gyengéd szeretetet táplál ellenségeivel szemben, vágyik arra, hogy akár el is veszítse Isten élvezetét, ha az õ üdvösségükre és javukra válik. Békességben megéli, hogy teljesíti Isten akaratát, és odaadja Érte az életét, nincs is saját akarata, nem akarja sem azt, hogy éljen még, sem azt, hogy meghaljon, csak azt, hogy dolgozzon az Õ dicsõségéért. Minden boldogságát abban találja meg, hogy szolgál Megfeszített Krisztusának … a testvéreiben. Az ember úgy érzi magát, mint egy kincsekkel megrakott hajó, amely attól tart, hogy elsüllyed a dicsõség súlyától, amit hordoz magával. A negyedik fejezet elején napvilágra kerül, milyen nagy biztonságot ad neki a kegyelem és a dicsõség, s ezzel együtt milyen mély alázattal adja át magát Is-



39

tennek. Ily módon elérkeztünk a végsõ célhoz: mégis még mindig egy ilyenképpen megélt tapasztalatról van szó. Eljutottunk a keresztény út célkitûzéséhez, az emberi élet céljához, a természetfeletti teljességhez, amely abban áll, hogy a lélek kommúnióban van a Szentháromsággal, kommúnióban van Krisztussal, a Võlegénynyel. Õ teszi olyanná a Menyasszonyt, az Egyházat, hogy az teljesen a Võlegény dolgainak szenteli magát. Fontos hangsúlyozni, hogy az isteni és emberi élet teljességét a mindennapok normális menetében éli meg, fáradozások és gyötrelmek között, a hétköznapok nehézségei és örömei között. De mintegy elõre ízlelve a mennyei dicsõséget. Az út értelme, az elért célból tekintve Szent Teréz, aki akkor már néhány éve a teljességben él és egészen a haláláig abban fog élni, az út végén felteszi a kérdést, hogy mi az értelme a kegyelmeknek, amelyek ezt az utat kísérik. Az út tele van intenzív imádsággal, felebaráti szeretettel, kemény apostoli munkával. Mindez átalakítja a személyt, Jegyessé formálja, aki a szemlélõdésnek szenteli magát és egészen az egyház szolgálatának él. Válaszképpen Teréz rövid összefoglalást ad. Egy keresztény szent és tanítómester bölcsességével, és egy realista nõ keresztény öntudatával teszi meg ezeket az észrevételeket.84 A legnagyobb kegyelem, amit az Úr adhat, ha az ember úgy él, ahogy maga Krisztus élt, teljesen az Atya felé fordulva, teljesen a testvérek iránti szeretetre és szolgálatra adva magát. A különféle kegyelemek, a legmagasztosabbak is, ezért vannak. A kegyelmek mulandóak, de az a kegyelem, amely részesít minket Krisztus életében, megmarad bennünk és egyre növekszik. A bennünk lévõ Krisztus élete a szolgálat misztikájában és a vértanúság misztikájában nyer kifejezést. Vágyunk arra, hogy odaadjuk az Úr életét a testvéreknek, vagy hogy ténylegesen odaadjuk magunkat a testvéreknek úgy, ahogy az Úr tette, az Úrral együtt, Péter vértanúságának és Pál szolgálatának a példájára. Ennek az odaadásnak a csúcsa, a misztikus élet ikonja a Megfeszített Krisztus. Akkor vagyunk igazán lelkiek, amikor Vele vagyunk, amikor, mint Õ, meg vagyunk jelölve a kereszt jelével, amely pecsétet üt a Hozzá tartozásunkra és a Vele való azonosulásunkra. Ezért a lelki élet útján együtt kell fejlõdnie az Isten szeretetnek és a felebaráti szeretetnek, a szemlélõdésnek és a tevékenységnek, hiszen tudjuk, hogy a lelki házasság kegyelme is azért van, hogy „mûvek és megint csak mûvek” szülessenek belõle. 84

Vö.: 7BV 4, 4-14

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1



40

Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

Egyetemes szeretetrõl van szó, amely imából és szolgálatból, intenzív közösségi szeretetbõl és a szentség átadásából áll, azért, hogy szent közösségek szülessenek, kezdve azokon, akik a legközelebb állnak hozzánk. Végezzük mindezt annak tudatában, hogy minden lehet nagy mû, még a látszólag jelentéktelen is, ha szeretetbõl tesszük. S Isten kitágítja a képességeinket, alkalmassá tesz a szeretetre és a szolgálatra, amikor nyitottak vagyunk, hogy realizmussal, napról napra tegyük azt, minden pillanatban az õ akarata szerint élve.85 Összefoglalás Jézusról nevezett Szent Terézzel bejártuk a Belsõ várkastélyban a keresztény útját, aki arra van hivatva, hogy közösségben éljen Istennel és testvéreivel az egyházban. Teréz végigment ezen az úton, tanította és továbbra is tanítja ezt az utat. Talán ideje, hogy levonjunk néhány mai korra is aktuális következtetést. — Az út, amit Teréz kínált nekünk, ugyanaz az út, amit Isten kínál mindnyájunknak emberi és keresztségi hivatásunkban. Az, hogy Teréz a bûn külsõ korlátjától kiindulva kezd bele ennek az útnak a magyarázatába, felettébb bátorító: azt jelenti, hogy senki sincs kizárva belõle.86 De különösen bátorító, hogy kezdettõl fogva megmondta nekünk: ez az út benne foglaltatik az élethivatásunkban. Benne van emberi hivatásunkban, akik Isten teremtményei és megkeresztelt keresztények vagyunk, Isten képére és hasonlatosságára teremve Krisztusban, az Õ kegyelmébõl Isten lakóhelye vagyunk, a Vele való beszélgetésre és közösségre hivatva. Vagyis olyan út, amelyet Isten társasága elõz meg, kísér és követ Krisztusban. Teréznél olyan útról van szó, amin az imádság botjával megyünk végig, ahol az imádság minden pillanatban út, megkülönböztetés, társaság, az átalakulás eszköze. — Ezen az úton mindig Krisztus a fõszereplõ. Dinamikus krisztológiát kapunk. A hét lakáson keresztül fokozatosan felfedezhetjük Õt, mint Megváltót, aki megszabadít a bûneinktõl, és mint Közvetítõt, aki közbenjár az üdvösségünkért. Õ a példaképünk az aszkézisben és az állhatatosságban; igényes Mesterünk, aki életét adta értünk, és azt kéri tõlünk, hogy adjuk oda az életünket érte; a kegyelem élõ vizének forrása; a mi lakóhelyünk 85

86

A belsõ várkastély teológiai és pedagógiai újraértelmezéséhez lsd. a következõ értékes tanulmányt, HERRAIZ GARCIA: La preghiera, una storia di amicizia. Ed. Dehoniane, Bologna 2001, 175-199.old. Az egész fejezet az élet egységet tárgyalja. Ehhez kapcsolódik a tanulmányom: Servire la Chiesa con la preghiera e l'azione apostolica. In: AA.VV: Teresa d'Avila. Introduzione storico-teologica, Torino 1982, 233-255.old. Teréz tipológiai olvasatában a Szentírás alakjai közül többen (Pál, Mária Magdolna…) eljutnak az elsõ lakásból a hatodik, hetedik lakásba.



41

és életünk, akiben elrejtõzve élünk Istenben; szeretett Võlegény, aki megtisztítja, megvilágosítja és magával egyesíti a Menyasszonyt; Közvetítõ, aki bevezet minket a Szentháromságba, és kitárja szívünket az egyház és a testvérek felé. — Az út szakaszai közül Teréz megjelöl néhányat, amelyek olyan lényegi fokozatokat tartalmaznak, hogy nem lehet kihagyni õket. Nem lehet kihagyni sem a kezdeti megtérést, sem a harcot és az állhatatosságot a második lakásban, nem lehet kihagyni azt kötelezõ lépést, melyet Isten próbatételei jelentenek a harmadik lakásban, és elengedhetetlen feltételei annak, hogy kitágítsa a szívünket és az értelmünket. Nincs haladás az életben az isteni kegyelem érvényre jutása nélkül, a személy átalakulása nélkül, annak révén, hogy meghalunk önmagunknak, hogy Krisztus éljen bennünk. — A keresztény út, amit Teréz tanít nekünk, minden szakaszában egyesíti az imádságot és a cselekvést, az Isten szeretetet és a felebaráti szeretetet; befelé fordulás a szemlélõdésben és kifelé fordulás a szolgálatban és a szeretetben. Egészen a szeretet maximális kifelé fordulásáig, az ötödiktõl a hetedik lakásig, mint ami Krisztus szeretetének bennünk való kifelé fordulása és a szeretet szentháromságos kifelé fordulása mindenki számára. — Ez az ember átalakulásának útja. A bûnbõl fakadó kezdeti nehézkességet lassanként felváltja a keresztény szentség könnyedsége, amelyben a szeretet sohasem tétlen. A zarándok, aki végigjárja a lakásokat, úgy érzi, lépésrõl lépésre átalakult belsejében, eljut egészen addig a tapasztalatig, hogy megváltozott, újjászületett, mint egy selyemhernyó, amelybõl pillangó lett. — Vajon mindnyájan meg vagyunk hívva erre a szentségi útra? Igen, még akkor is, ha nem mindenkinek adatnak meg ugyanazok a misztikus kegyelmek. Mindnyájan meg vagyunk hívva, hogy hûségesen végigjárjuk ezt az utat.Az Isten terveihez való hûségünktõl fog függeni, hogy megtapasztaljuk ennek az érettségnek a teljességét. Mindnyájan meg vagyunk hívva, hogy egy legyünk az Atyával és a Fiúval. Vagy már ebben az életben, vagy a másvilágon. — Az út egyes szakaszain Teréz megmutatja, mi az, amit nekünk kell megtennünk, és mi az, ami Isten kegyelmének abszolút ingyenességétõl függ. Tõlünk csak elvárások nélküli, folyamatos önátadást kér. Aztán Isten megcselekszi a magáét, mindegyikünk hivatása és róla szóló terve szerint. De Isten nem ad oda nekünk mindent, ha mi nem adjuk oda magunkat mindenestõl. — Ma is a lelki út az egyik alapvetõ témája a keresztény spiritualitásnak. Egyházban, közösségben megtett út, szavakkal, szeretettel, imádsággal kísérve,

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


42


TANÍTÁS

mindenki hivatásában. Jézusról nevezett Teréz minden elvárás nélkül felajánlja ezt a tanítást a mai egyháznak, és sokan vannak, akik követik õt. Nem csak egy szentségre szóló általános meghívást ajánl, hanem megtanítja ennek az útnak az alapjait és kijelöli az ösvényeit. A keresztény lelki út abból az isteni hivatásból indul, amit a teremtésben és a keresztségben kaptunk, célja pedig maga az élet a Szentháromsággal való közösségben, aminek már itt a földön elõízét kapjuk, és ami vég nélküli élet lesz a dicsõségben. Mivel Isten útjának nincsenek határai és az örökkévalóság mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat, talán ezért sóhajtott fel Teréz a halálos ágyán ezekkel a szavakkal: „Ideje, én Jegyesem, hogy találkozzunk; ideje, hogy útra keljek…”. Megint csak útra kelni, útra kelni az örök, szentháromságos lakhely belsõ várkastélyában. Teréz ma ezt mondaná, sõt ezt mondja nekünk: Menjünk együtt ennek a belsõ várkastélynak az ösvényein, kölcsönösen segítsük egymást a keresztény tökéletesség útján. Talán még szebb lesz a kaland, még könnyebb a haladás, ha együtt megyünk végig a belsõ várkastély lakásain, a keresztény szentség útján, amelyre nem csak közös hivatásunk van, hanem közösségi hivatásunk is, hogy együtt eljussunk a szentháromságos közösségbe. De itt új perspektíva nyílik a várkastély számára, egy belsõ és külsõ, egyéni és közösségi

Kármel 2012/6 – 2013/1


OLVASÁSI KALAUZ A BELSÕ VÁRKASTÉLYHOZ

43

OLVASÁSI KALAUZ A BELSÕ VÁRKASTÉLYHOZ

(fordította: Ördögh Éva ocds)

Kedves Barátaink!

özreadjuk a harmadik „útmutatót”, amely egy éven keresztül elkísér bennünket Szent Teréz olvasásakor, hiszen elõzetes programunk szerint ebben az évben A belsõ várkastély fog állni a középpontban. Az elõzõ évektõl eltérõen ezúttal csak egy útmutatót, egy doktrinális útmutatót küldünk. Azért döntöttünk így, mert sok közösség azokat az oldalakat használja a közösségi és a „pasztorális” olvasat számára, amelyek az évfordulós Web lapon vannak megjelentetve. Mi pedig jónak láttuk, ha az internetes oldalakra koncentráljuk az anyagot, anélkül, hogy egy másik útmutatóhoz kelljen nyúlni, amelynek kevés haszna lehet. Azok a közösségek, amelyeknek nincs Internet hozzáférésük vagy ritkán használják a hálót, kérhetik az elöljáróikat, hogy küldjék el nekik a szóban forgó oldalakat, illetve kapcsolatba léphetnek az évforduló Szer vezõ Bizottságával a Web lapon keresztül, hogy küldjék el nekik a kérdéses anyagot egy elektronikus postacímre (postai úton nincs módunkban elküldeni). Induljunk el tehát ezen az érdekfeszítõ úton a gyémántkastély belsejébe…

K

Szent Teréz születésének 500-ik évfordulóját Elõkészítõ Bizottság

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


44

SZENT TERÉZ: A BELSÕ VÁRKASTÉLY

Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS


Parancsot kap az írásra

Belsõ várkastélyt Szent Teréz legjobb mûvének szokták tartani. Amit ez a könyv megfogalmaz, az nem annyira történelem, mint inkább életrajz, jobban mondva önéletrajz. Egyszer éppen Grácián atyával beszélgettek, s amikor szóba került az Önéletrajz, az atya ezzel fordult Terézhez: „Idézze fel, amit abban írt, fûzzön hozzá további dolgokat, és csináljon ebbõl egy másik könyvet, de általánosan érintve a tárgyat, anélkül, hogy megnevezné az érdekelt személyt.” Ez a másik könyv a Belsõ várkastély. Maga Teréz is elégedett volt vele, és nagyobbra tartotta, mint az Önéletrajzot. S noha az Önéletrajz szerinte valóban kincset ér, a Belsõ várkastély mégis értékesebb, finomabb a kidolgozása, ill. Teréz saját szavaival élve: „szerintem nagyobb a haszna, amennyiben utána írtam, s noha Domenico Bañez atya azt állítja, hogy nem jó, én mégis annak tartom, ha másért nem, hát azért, mert több tapasztalattal rendelkeztem, amikor írtam”. A Belsõ várkastély megírására három felõl érkezett a megbízás: Grácián atyától, Velázquez doktortól és a legnagyobb „aranymûvestõl”, azaz magától Jézus Krisztustól, aki különben mindig az „élõ könyve” volt. Akkoriban komoly gondok voltak Szent Anyánk egészségével, „a fejem úgy zúg és oly nehéz, hogy még a halasztást nem tûrõ ügyekben is alig tudom elvégezni az írnivalót”. Sokféle veszély fenyegette a Rendet, s maga Teréz is számûzöttnek érezte magát Toledóban, mintha csak börtönben lenne. De olyan erõ van benne, amely megadja neki az ahhoz szükséges egyensúlyt, hogy kimagasló szinten tudjon írni. S õ, aki betegségekkel küszködve, megannyi ellenkezés közepette végbevitt számos alapítást, most akaraterejének segítségével felépíti a várkastélyát.

A

A mû keletkezési ideje, a kézirat, a címzettek Maga Teréz mondja el a mû keletkezésének idõpontját, mind a megírás kezdetét, mind a befejezését: „Belekezdek annak megírásába, amit megparancsoltak, ma, Szentháromság ünnepén, az 1577-ik évben, a kármelhegyi Szent Józsefrõl neve-



45

zett kolostorban, Toledóban, ahol jelenleg tartózkodom” (Elõszó, 3). A könyv végén pedig ez áll: „Befejezem ezt az írást az avilai Szent József zárdában, az 1577-ik esztendõben, Szent András apostol [november 29] elõestéjén, Isten dicsõségére, aki mindörökké él és uralkodik. Amen” (7BV, utóirat 5). Két nap híján összesen hat hónap alatt megírta a könyvet elejétõl a végéig. Néhányszor utal arra, hogy megszakította az írást: „elfoglaltságom és egészségi állapotom miatt már megint a kellõs közepén kellett abbahagynom…” (4BV 2, 1). Más helyütt ezt mondja: „Majdnem öt hónapja, hogy belekezdtem ebbe a mûbe, s mivel fejemnek állapota nem engedi meg, hogy az eddigieket újra elolvassam, minden össze-vissza lesz benne írva. Az is megeshetik, hogy ugyanazt kétszer is elmondom.” (5BV 4, 1) Ekkor tehát visszatér az íráshoz, amit be is fejez november 29-én. Majd a könyv befejeztével így ír: „most, hogy befejeztem, nagyon elégedett vagyok, s úgy vélem, hogy jól hasznosult a fáradtság, ami különben nem is volt olyan nagy”. A Belsõ várkastély kézirata a sevillai sarutlan kármelita nõvérek kolostorában található 1618. októberétõl kezdve. 1622-ben ünnepélyes körmenetben végigvitték Sevilla utcáin a szerzõ szentté avatásának alkalmából. Utoljára és a leghosszabb idõre 1961-ben vitték el a kéziratot, mégpedig Rómába, ahol egy vatikáni tudományos intézetben gondosan restaurálták. A kézirat 1962-ben tért vissza Sevillába, és ott õrzik a sarutlan kármelita nõvérek kolostorában, egy díszes ereklyetartóban, amely Avila falait mintázza: ezek õrzik és fogják körül a Belsõ várkastély kéziratát. Ez az ötlet a Rend akkori generálisától, Anastasio Ballestrerótól származik. Az elsõ címzettek Teréz nõvérei, ahogy ki is derül a könyv ajánlásából: „JHS. Ezt az értekezést, amelynek címe »A belsõ várkastély«, Jézusról nevezett Terézia, a Kármelhegyi Boldogasszony szerzetesnõje írta, nõvérei és leányai, a sarutlan

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


46


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

kármelita szerzetesnõk számára”. Ugyanakkor a mû minden keresztény hívõnek is szól, aki a keresztségben és azon keresztül meghívást kapott a szentségre. Látogatás a Várkastélyban Ezen az úton maga a könyv szerzõje lesz a vezetõnk, aki egy vallomással kezdi. Tollal a kezében éppen azon gondolkodik, hogyan fogjon bele az írásba, amikor, mint írja, „egy szerencsés ötletem támadt. Jó alapul szolgál majd a továbbiakhoz. Képzeljük el a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörû szép várkastély volna egy darab gyémántból vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van (Jn 14, 2). S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot, mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsom-kert, amelyben az Úr, saját szavai szerint, gyönyörûségét találja? (Péld 8, 31)” (1BV 1, 1). Már ebbõl is könnyen megérthetjük, hogy mi, jobban mondva, ki lesz számára a belsõ várkastély: hogy az nem más, mint maga az ember. Továbbá azt is láthatjuk, hogy Teréz két bibliai szövegbõl, János evangéliumából, ill. a Példabeszédekbõl nyer ehhez világosságot. Már jó pár éve megjelent egy nagy tudományos munka azzal a céllal, hogy segítsen elõkészülnünk egy ilyen fontos mû tanulmányozására és olvasására, arra, hogy „megrohamozzuk” ezt a várkastély, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnünk. Ebben a munkában „nagyító alá kerülnek a terézi szimbolika legkisebb részletei is, elemzés tárgyát képezi minden egyes lakás tematikai fõvonala, az interiorizálás lexikális menete, magának az interiorizálás felé vezetõ útnak a szimbolikus felépítése” (Monserrat Sinistro Sorli). Egy ilyen típusú tanulmányozás és olvasás persze nem bizonyul könnyûnek az olvasók többsége számára, akik kezükbe veszik a Belsõ várkastélyt. Ezért talán jobban segíthet nekünk néhány nagyon egyszerû, de világosan érthetõ képlet. Ebben a megközelítésben nyilvánvalóvá válnak azok a doktrinális alapelemek, amelyek mentén szükségszerûen kapcsolatba lép egymással a két fõszereplõ: Isten és az ember. Isten, aki él és cselekszik, és belsõleg közli magát. Továbbá az ember (a lélek), mint a spirituális kaland forgatókönyve és fõszereplõje. Végül az imádság, amely kommunikációs hidat képez Isten és a lélek között. Innen fakad a „lakás” ötlete, fogalma. Teréz hét lakásra osztja a Belsõ várkastélyt, de õ maga rögtön hozzáfûzi: „ne gondoljátok, hogy kevés lakás van: milliónyi van belõlük” (2BV 2, 12). Majd még világosabban ezt mondja: „Habár én csak hét lelki lakásról beszéltem, megjegyzendõ, hogy mindegyikben rendkívül sok foglaltatik, alul is, felül is és oldalt” (7BV utóirat 3). Eltekintve a várkastély megértésétõl, amelyben fel lehet keresni, meg lehet látogatni különbözõ lakásokat, azt azért mindig szem elõtt kell tartani, hogy magá-



47

ban a lélekben vannak a különbözõ lakások, amelyeket bensõjében birtokol; hogy a lélek van felosztva hét lakásra, és minden további nélkül a hét lakás átváltozhat hetvenhétté, vagyis végtelenné. Az Alapítások könyve (14, 5) jól megvilágítja ezt a szempontot: „minél kevesebbünk van idelent, annál nagyobb lesz a boldogságunk az örökkévalóságban, ahol a lakások azzal a szeretettel lesznek arányban, amellyel utánoztuk a mi jó Jézusunk életét”. Ez a túlvilág már nagyon is jelen van a számára, amikor elkezd írni: "benne pedig sok lakás van, mint ahogy az égben is sok van" (1BV 1, 1). Még ha nem is említi meg konkrétan, itt érezni az utalást az evangéliumi passzusra: „Atyám házában sok hely van” (Jn 14, 2). Könnyû és élvezetes lesz végighaladni a várkastélyon, mert Teréz keze vezet minket. Az olvasó, miután lassan elolvasta az elõszót, engedje, hogy a fejezetcímek vigyék tovább. Szent Teréznek különös érzéke van arra, hogy a fejezetek alatt álló címszavakban összefoglalja azt, amit mondani akar. Annál is inkább, mivel biztosak lehetünk benne, hogy a fejezetcímeket a szöveg megszerkesztése után írta, vagyis dupla annyi ügyesség kellett hozzá. Az olvasó, miután befejezte a 27 fejezetcímet, olvassa el figyelmesen az Utószót, különösen a 2. és 3. bekezdést, ahol a Szent Anya még egyszer lefekteti azokat az életcélokat, amelyeket folyamatosan elhintett a könyv lapjain. Egy másik, elég egyszerû módja annak, hogy mind inkább eszünkbe véssük a Belsõ várkastély tanítását, ha figyelmesen követjük a bibliai anyagot, amit Szent Teréz felhasznál minden egyes lakásban. Bibliából vett szöveghelyekrõl, példákról, alakokról, bibliai motívumokról van szó. Ezt láthatjuk például a második lakásban, ahol a következõket találjuk. 1) Szöveghelyek: „aki kedveli a veszélyt, elvész benne” (Sir 3, 27); „Nem tudjuk, mit kérünk” (vö. Mt 20, 22); „nála nélkül semmit sem tehetünk” (vö. Jn 15, 5); „Békesség nektek!” (Jn 20, 19. 21). 2) Bibliai példák: a tékozló fiú, aki elveszett és ezért kénytelen a disznók eledelét enni (Lk 15, 16); Gedeon katonái, amikor harcba indulnak (Bír 7, 5-7. 16-22) ; 3) Szöveghelyek és példák egyszerre: „Senki sem jut az Atyához, csak általam” (Jn 14, 6); „Aki engem látott, az Atyát látta” (Jn 14, 9). Könnyû és nagy haszonnal jár, ha ezt a vezérfonalat követjük valamennyi lakáson keresztül. Ne feledkezzünk meg egy másik aspektusról sem, amely tág teret kap Szent Teréznél: ez a hasonlatok világa, melyek igen közelivé teszik a pedagógiáját az isteni Mesteréhez. Az egyik legszebb példa erre a várkastély képe: 1BV 1, 3. Nem kizárólag a Belsõ várkastélyban találjuk ezt a hasonlatot, korábban használta már a Tökéletesség útjában: TU 28, 9-12. A Tökéletesség útjában nem a „várkastély”, hanem a „palota” szót használja, de a lényege ugyanaz. Egy másik, talán még érzékletesebb példa a hasonlatra: a selyemhernyóé, 5BV 2, 1-10. Az imádság témája, jobban mondva, annak valósága vezérfonalként végighúzódik az egész mûvön. Az imádság világosan jelen van már az elsõ lakás elsõ fejezetében (7): „Amennyire én képes vagyok a dolgot megérteni, a lelki várkastély bel-

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


48


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

sejébe csak egy kapu vezet, s ez az imádság és az elmélkedés. Nem akarok itt különbséget tenni az ajakima és az elmélkedés között, mert hiszen ha az ajakima igazán imádság, akkor szükségképpen elmélkedés kíséri. Ugyanis, ha valaki ima közben nem figyel arra, hogy kivel beszél, s hogy mit kér tõle; ha nem gondolja meg, hogy kicsoda az, akihez kérését intézi, s hogy kicsoda õ maga: az ilyesmit nem nevezem imádságnak, bármennyire mozgassa is ajkait az illetõ.” Nem szabad szem elõl tévesztenünk ezt a megállapítást, amikor megvizsgáljuk a fejlõdés menetét: ajakima, mint elsõ lépés; elmélkedés, mint egyszerû tekintet: Isten jelenlétében lenni; belénk öntött összeszedettség, nyugalom, ízek; egyesülés imája. Isten a lélek belsejében; önkívületi formák, látomások, szólamok, extázisok, szeretet sebzés; öröklét utáni vágyódás; tökéletes szemlélõdés. Ha jól összerakjuk az imént vázolt elemeket, akkor egyre inkább növekedni fog az olvasóban nem csak a szellemi ízlelés, hanem a terézi tanítás megértése is. Egy illetõ, noha nem a terézi tanítás kapcsán, nemrég ezt írta Franciaországból: „Az imádság elõtte áll mindennek. Nem az imádság a lényeg: a lényeg a szeretet, amely magában foglalja a tökéletességet, magát Istent. De az imádság áll az elsõ helyen.” Ezért José Vicente Rodriguez jogosan írta: „Kiindulva a kegyelem és a szeretet valóságából, amelyek kedvessé teszik a lelket Isten elõtt, hiszen a lélek olyan, mint egy paradicsom-kert, amelyben Õ gyönyörûségét leli (1BV 1, 1), a lakások a szeretetre, mint alapra épülnek fel, ezért megfelelnek a szeretet különbözõ fokainak a lélekben, mivel »a lélek haladása nem abban áll, hogy sokat gondolkodik, hanem hogy nagyon szeret« (Al. 5, 2), és azért is, mert »ezekbõl a lelki lakásokból a következõbe nem a sok gondolkodás segíti az embert, hanem a nagy szeretet« (4BV 1, 7). Ez a szeretet nem zárja ki, hanem inkább magába vonja a többi tevékenységet, a többi gyakorlatot is, s így odajutunk, hogy a szeretetben megszilárdult lélek például ápolja magát az önismeretben és az alázatosság gyakorlásában, amit az elsõ lakásokban látunk (1BV 2, 89). Megérti, hogy milyen fokozati különbségek vannak az Istentõl kapott kegyelmek között (1BV 1, 3). Mindez világossá válik, ahogy haladunk elõre a terézi mû olvasásában: alapvetõ és tipikus például a negyedik lakásra a nyugalmi ima; az ötödikre az egyesülés imája; a hatodikra a lelki jegyesség és a hetedikre a lelki házasság.” Ajánlatos, hogy nagyon figyelmesen olvassuk el a könyv utolsó fejezetét (7BV 4. fejezet), ha teljesen meg akarjuk érteni Szent Teréz tanításának a súlyát. Itt arra a meglátásra juthatunk, hogy Szent Anyánk a keresztény élet legszilárdabb alapjaira akar lehorgonyozni: a testvéri szeretetre és a Krisztushoz való hasonulásra. Kétség kívül a Belsõ várkastély a szentségre vezetõ út ragyogó tankönyve. A Belsõ várkastély olvasása során sokat segíthet és igen hasznos lehet, ha emlékezetünkbe vésünk néhány pontot, amelyben a Szent Anya összefoglalja az egész könyvön végighúzódó tanítását. Elég felsorolnunk néhány példát: Nagyság, méltóság, képesség, az emberi lélek szépsége: 1BV 1. Istennek teljes, természetes és természetfeletti jelenléte a lélekben: 5BV 1, 10. A lelkek különbözõségének a tudata Te-



49

réznél: 1BV 1, 3; 5BV 3, 4. Mindenki építi a saját lakhelyét Istenben: 5BV 2.Valóban legyünk lelkiek: 7BV 4, 8. Ne maradjunk törpék: 7BV 4, 9. Legyünk teljesen realisták: 7BV 4, 14. Ne emeljünk korlátokat Isten mûve elé: 6BV 4, 12. Elengedhetetlenül fontos részként olvassuk el a Jézus Krisztusról szóló fejezetet (6BV 7), amelynek a címe így hangzik: „Megmagyarázza, hogy mekkora hiba, ha valaki, bármennyire magas lelki életet éljen is, nem tartja állandóan szemei elõtt a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak emberségét, az õ szent szenvedését és életét, nemkülönben a dicsõséges Szûz Anyát és a szenteket. Nagyon hasznos fejezet.” Ez a fejezet párhuzamba állítható az Önéletrajz 22. fejezetével. Összefoglalás Szent Teréz a 6. lakás egyik passzusában (10. fejezet, 3) meglepetéssel szolgál nekünk, amikor ezt írja: „Képzeljük el Istent úgy, mint valami nagy, gyönyörû termet vagy palotát. Ez a palota tehát maga Isten.” E szavak hallatán rögtön eszünkbe juthat a következõ evangéliumi szakasz: „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5, 48). Itt azt mondhatnánk: Legyetek gyönyörû várkastélyok, mint ahogy a ti mennyei Atyátok az. Az ismert holland Katekizmus így mutatja be ezt a terézi mûvet a mai hívõknek: „Szent Teréz írt egy könyvet, amelyben úgy mutatja be a lelket, mint egy várkastélyt, amelyben hét lakás van. Egyik lakásból a másikba haladunk, míg végül elérünk a hetedikbe, ahol Isten, vagyis Krisztus lakik. Isten jelenléte érezhetõ az egész várkastélyban, de ahogy a lélek, behatolva saját valóságába, lassanként eljut a középpontba, úgy érzi, hogy elborítja az a boldogság, hogy Isten van benne. A lélek a földi valóságban él, amely csodálatosnak tetszik a szemében, mert megérti, hogy Isten az, aki minden valóság kimondhatatlan szíve.” Szent Teréz egyházdoktorrá avatásának Positiójából idéznénk egy fontos részt. Amikor a védõügyvéd érvelni akart Szent Teréz tanításának magasztossága mellett, bemutatta a Belsõ várkastély összefoglalását a következõ módon. Ez „Teréz legfontosabb mûve, s egyúttal – egyesek szerint – a keresztény misztikának is […]. A könyv hét részre, ill. lakásra oszlik. A lakások különbözõ fejezetbõl állnak, kivéve a másodikat, amely egy fejezetbõl áll. Az elsõ lakás (2 fejezet) azokat a lelkeket jelenti, akik vágyódnak a tökéletességre, de még el vannak merülve a világi gondokba, amibõl el kell menekülniük, keresve a magányt. A második lakás (1 fejezet) azoknak a lelkeknek szól, akikben nagy az eltökéltség arra nézve, hogy kegyelemben éljenek. Eközben imádkoznak és némi önmegtagadást is vállalnak, mégis sok kísértés közepette élnek, mert nem akarják teljesen elhagyni a világot. A harmadik lakás (2 fejezet) azoknak a lelkeknek szól, akik gyakorolják az erényeket és az imádságot, de rejtett önszeretet kíséretében. Szükségük van aláza-

TANÍTÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1


50


Kármel 2012/6 – 2013/1

TANÍTÁS

tosságra és engedelmességre. A negyedik lakás (3 fejezet) azoknak a lelkeknek szól, akik már a »természetfeletti« valóságok elején vannak: ez a nyugalmi ima és az egyesülés kezdete. A gyümölcsök még nem szilárdak. Ezért a lelkeknek menekülniük kell a világtól és az alkalmaktól. Az ötödik lakás (4 fejezet) már teljesen a misztikus életben van, az egyesülés imájával, amely természetfeletti, és amelyet Isten úgy és akkor ad, ahogy és amikor akar, noha a léleknek elõ kell rá készülni. Ezen egyesülés valódi jelei a következõk: teljesnek kell lennie, ne hiányozzon Isten jelenlétének a bizonyossága, továbbá hogy legyenek üldözések és fájdalmak, amelyek próbának vetik alá az Isten iránti szeretetet. Itt nagy szükség van hiteles hûségre. A hatodik lakás (11 fejezet). A lélek eljut egy magas fokú belsõ tisztulásához. A neki juttatott, teljesen természetfölötti kegyelmek között vannak a szólamok, elragadtatások stb. Erõs buzgóság támad benne, hogy lelkeket mentsen, amely arra indítja, hogy elhagyja magányát. Krisztus emberségének szemlélése szükséges ahhoz, hogy el lehessen jutni a misztikus élet utolsó fokozataira. A hetedik lakás (4 fejezet) jelenti a lelki élet csúcsát, ahol megkapja a lelki házasság és a Szentháromsággal való bensõséges beszélgetés kegyelmét. Ebbõl spontán módon nagy béke árad a lélekre, amely egyszerre lesz tevékeny és szemlélõdõ. Olyan szemlélõdés ez, amely nem csupán szubjektív, hanem meghaladja magát az embert. Segít neki, hogy elfelejtse önmagát, hogy teljesen Krisztusban és az egyházban éljen.” Ez az összefoglalás jól bemutatja a Belsõ várkastélyt. Ugyanakkor arra is hív, hogy folytassuk a gondolkodást errõl a struktúráról, nem értelmi vagy intellektuális belátások segítségével, hanem tapasztalataink alapján, vagyis kiindulva a keresztény gyakorlatból és tapasztalatból. Ezen az úton Jézusról nevezett Szent Te-


Kármel 2012/6 – 2013/1

MEGOSZTÁSOK

51

AVILAI SZENT TERÉZ SZÜLETÉSÉNÉNEK 5. CENTENÁRIUMÁRA KÉSZÜLVE MEGOSZTÁSOK

GONDOLATOK JÉZUSRÓL NEVEZETT TERÉZ: A BELSÕ VÁRKASTÉLY ELSÕ LAKÁSÁNAK OLVASÁSA KÖZBEN álatelt szívvel gondolok Szent Terézre, mert megírta e mûvet. Istentõl jövõ sugallatait megosztotta szerzetesnõvéreivel, és így a ma élõ ember is tanulhat belõle. Tette mindezt fáradtságot nem kímélve, engedelmességbõl, bízva Isten irgalmában. Feltárta az olvasó elõtt, hogy az imában mely mélységekbe érhet, ha intelmeit megtartja, és ha Isten is úgy akarja. Elképzelem, – miképpen Szentanyánk megfogalmazza – hogy lelkem olyan, mint egy gyönyörû szép várkastély, amelyben sok lakás van. Ésszel felmérni nem tudom, de nem is akarom, csak azt tudom, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett (Ter.1,26) bennünket, de az ember bûneivel elrontotta a „jót”, amit Isten alkotott. Meggyõzött, hogy ez egy biztos út, amelyen járhatok. Már közhely, mennyire fontos az önismeret, de nem lehet eleget hangsúlyozni! Tudatosítanom kell, hogy mekkora kincsek rejlenek a lelkem mélyén, és azt is, hogy Ki lakik ott! Hálára indít, hogy az irgalmas és végtelen jóságú Isten az én szívem mélyén is ott lakik, és bensõleg egyesülhetek Vele.

H

„Aki meg találna ütközni azon, hogy Isten már e földi életben ilyen rendkívüli kegyelmeket osztogat, az nem alázatos és nem szereti felebarátját.” – mondja Teréz. Mennyire kellene örülnünk annak, hogy Isten kinyilvánítja végtelen nagyságát. – „Mit számít az, hogy kinek a lelkében teszi?”… Csak az a fontos, hogy nagyságát dicsõítsük teremtményeiben. Teréz feltételezi, hogy akik olvassák mûvét, azok nagyon jól tudják, hogy Isten szereti õket. Aki ezt nem hiszi el, az nem tapasztalhatja meg Isten kegyelmét, „mert Isten csak azokat dédelgeti, akik nem szabnak

„NEKED SZÜLETTEM...”

„NEKED SZÜLETTEM…”


52

MEGOSZTÁSOK

Kármel 2012/6 – 2013/1


határt az Õ mindenhatóságának.” Szomorú, amikor a lélek csak magával van elfoglalva, ennek a csodálatos várkastélynak csak a külsõ részén tartózkodik, eszébe nem jut, hogy beljebb menjen, mert leköti õt a világ! Szentanyánk itt felhívja figyelmünket arra, hogy vigyázzunk, mert helytelen cselekedeteink megszokottá válhatnak életünkben, és lelkünk egyre kevésbé lesz érzékeny a jóra, így félõ, hogy a gonosz szellem eluralkodik lényünkön! Legyünk óvatosak, kérjük Istent, hogy segítsen. Azok a lelkek, akik az elsõ lakásba belépnek, õk hajlandóságot mutatnak arra, hogy néha magukba szálljanak, és néha imádkoznak is. Bár még a világ forgatagában élnek, de egyre inkább érzik, hogy nem helyes, amit tesznek. Még nem találnak nyugalmat, mert mindent megtesz a gonosz szellem azért, hogy elvesszenek. Úgy gondolom, a Szentlélek azért sugallta Teréznek azt, hogy írjon a halálos bûn állapotában élõ emberek lelki életérõl, mert Isten õáltala figyelmeztet, ha bûnbánatot tart és megtér a lélek, ugyanúgy bejáratos lehet a várkastély belsõbb lakásaiba. De „aki nem az Õ tulajdona többé, nem tehet az Õ szemében kedves dolgot.” Eléggé ijesztõ, aki halálos bûn állapotában él, az eladja magát az ördögnek! „Bármi jót tesz is, annak az örök üdvösség szempontjából semmi értéke sincs.” Tehát a tét az örök üdvösség, nem kellene eljátszani, és ki tudja, lesz-e elég idõ rendbe hozni, amit elrontottunk az életünkben? Szentanyánk a mû során többször is taglalja, hogy elsõsorban az ima és az önmagunkból való kilépés által, ha a lélek megnyitja a szívét, akkor nagy dolgokat hozhat létre benne az Úr. Nem tanácsos folyton csak magunkat vizsgálgatni, idõt kell hagyni Isten szemlélésére, hiszen Tõle kapunk erõt. Szép hasonlattal él Teréz: „… a méh is kiröpül a kasból, hogy mézet gyûjtsön a virágokon: így kell tennie a léleknek is, s abbahagyva önmagának vizsgálatát, fel kell emelkednie, hogy szemlélhesse Istenének nagyságát és szépségét.” Az álalázatosság csapdája veszélyként fenyeget, tapasztaltam milyen könnyû beleesni. Ha önismeretünk hibás, akkor a gonosz szellem sugallataival rávehet arra, hogy ne Isten akaratát keressem és tegyem meg. Azért, hogy kivédjük: „tekintsünk Krisztusra, a mi egyetlen kincsünkre, és szentjeire, tanuljuk meg Tõlük az igazi alázatosságot.” Számomra van egy fontos üzenet a második fejezet közepe táján a lábjegyzetben.87 Apró betûkkel szedve nem tûnhet fel, ezért ismétlem, melyet Szeghy Ernõ atya, a Belsõ Várkastély elsõ magyar nyelvû fordítója, közvetlenül a szent Szív apostolától hallott, Padre Matéo szájából: „Az Úr Jézus felénk nyújtja ölelõ karjait, s keblére akarna bennünket szorítani. Mi ellenben azt érezzük, hogy piszkosak vagyunk – s ebben igazunk is van, sõt sokkal piszkosabbak vagyunk, mint gondolnánk – s azért meg akarjuk tisztogatni lelkiismeretünket. Váratjuk tehát az Úr Jézust, s nem vesszük észre, hogy tisztálkodásunkra rámennek az évek, sõt egész 87

A Szeghy Ernõ féle fordításban. (a szerk.)


MEGOSZTÁSOK

53

életünk. Pedig Õ úgy szeret bennünket, amint vagyunk, s ha ilyen rossz az édes Jézus ízlése, az az Õ baja, azzal mi ne törõdjünk. Ha gyermeki egyszerûséggel a nyakába borulnánk, az õ végtelen tisztaságának érintése jobban megtisztítana bennünket, mint összes fáradozásunk. Szóval: ne magunkkal foglalkozzunk mindig, hanem Õvele.” Talán azon csodálkozhatunk, hogy ez ennyire egyszerû? Mi emberek olyan bonyolultak tudunk lenni. Az elsõ lakásban meg kell szabadulni a „fenevadaktól”, így juthat tovább a lélek. Ez úgy lehetséges, hogy „meneküljenek az Úr oltalma alá, kérjék az Õ Szûz Anyjának közbenjárását, … kérjék a szentek segítségét.” Gyakorolni kellene a lemondást, legalább azokról a dolgokról, melyek nem annyira szükségesek az életünkben. Így válhatunk szabaddá, és a gonosz szellem sem tud már annyira támadni. Ez lehet a kezünkben a fegyver. „Mindenki törõdjék saját magával” – ha másokkal foglalkozunk és beleártjuk magunkat olyan dolgokba, ami nem tartozik ránk, ismét teret adunk a gonosznak. Végsõ soron a lényeges az Isten és felebarátunk iránti szeretet, hisz „minél tökéletesebben teljesítjük az erre vonatkozó két parancsot, annál tökéletesebbek vagyunk.” Adja Isten, hogy a Kármelben, és mindenütt a világban minél többen megfogadjuk Szentanyánk tanácsait, s e kivételes ajándékok fényében tegyük szebbé a körülöttünk létezõ világot. Szánthó Zoltánné Eleonóra ocds Illés prófétáról nevezett székesfehérvári VÉK közösség

GONDOLATOK A BELSÕ VÁRKASTÉLY I-II-III-IV. LAKÁSA ALAPJÁN zent Terézia mûveiben, különösen a Belsõ várkastélyban, az életszentségnek – a keresztény hitben való elõrehaladásnak – hét alapvetõ állomását mutatja be. Szentanyánk maga is örül, hogy rátalált a várkastély hasonlatára, és ennek segítségével ki tudja fejezni mindazt, ami a szívében van. Továbbá szemléletessé teszi az utat, melyen lakásról lakásra vezet bennünket a Királyhoz, minden szentség forrásához. Szent Terézia mûvét a várkastély képének leírásával kezdi, amely „Gyönyörû szép várkastély”, „benne sok lakás” a hasonlat, lelkünk szépségének, nagyságának megismeréséhez, illetve megismertetéséhez, a belsõ imában történõ elõrehala-

S


Kármel 2012/6 – 2013/1


54

MEGOSZTÁSOK

Kármel 2012/6 – 2013/1


dás, elmélyülést szimbolizálja. A cím, a hasonlat ma is figyelemfelkeltõ, találó. Hiszen kit nem vonzanak szûkebb környezetünkben, vagy távolabbi vidéken található pompás kastélyok! Ha egy ilyen gyönyörû mûemlék elõtt állunk, minden vágyunk, hogy kívül-belül megcsodáljuk, gondolatban átlépjünk abba a korba, amelyben építõi – építtetõi – tulajdonosai éltek. A lelkünk „várkastélya” megismerésében Szent Terézia segít, lakásról-lakásra vezet minket. Cél, hogy bemutassa azt a „lakást”, „amely fontosabb valamennyinél, mert benne folynak a legbizalmasabb beszélgetések Isten és a lélek között” (I. Lakás I. fejezet 4. bek.). A lélek, az Isten kegyelmének a megismeréséhez – a várkastély látogatásához – belépõ az „imádság és az elmélkedés”. Mindannyian mondhatjuk, hogy indulhatunk, a kapun átléphetünk? Az ima mélysége – kapott kegyelmek – a „várkastély” eltérõ szintjeinek látogatására jogosít. A gépiesen, rendszertelenül imádkozók, azok, akik elméje „ezernyi üggyel, bajjal van tele, a világi érdekek teljesen lekötik érdeklõdésüket és lefoglalják érzelmeiket… de azért néha mégis igyekeznek magukba szállni” ( I. Lakás I. fejezet 10. bek.), bejuthatnak a legalsó szinten lévõ elsõ lakásba, az „önismeret” lakásába, de „velük együtt annyi undok fenevad férkõzik be” (I. Lakás I. 10. bek.). A fenevadak: rossz szokásaink bûneink, fõként a halálos bûnök. Ezek a jellemzõk jóllehet a XVI. században íródtak, de a modern kor embere hová sorolhatja magát? Jó esetben abba a csoportba, aki az önismeret lakásába beléphet, és lelkét halálos bûn nem borítja teljes sötétségbe. Az önismeret a lelki életben történõ elõrehaladás szempontjából meghatározó.Valóban meg akarjuk ismerni, hogy milyenek vagyunk? Milyen gyarló, bûnre hajló a természetünk, mennyire kevés jót teszünk, és mennyivel több rosszat? Akarunk változtatni, vagy a könnyebb utat választva, a sátán cselvetésének engedve, magyarázatot keresünk, hogy felmentsük magunkat, elhallgattassuk lelkiismeretünket. Utóbbi esetben a "kastély lakásai" zárva maradnak elõttünk. Hát akkor soha nem juthatunk elõbbre? Szent Terézia válasza: „Meneküljenek […] minduntalan az Úr oltalma alá. Kérjék az Õ Szûz Anyjának közbenjárását” ( I. Lakás II. fejezet 15. bek.). Az önismeret Isten nagyságát, fényét szemlélve tökéletesedik. A lélek elõrehaladásának további feltétele a lemondás „azon dolgokról és ügyekrõl, amelyek nem igazán szükségesek” (I. Lakás II. fejezet 18.). „Lemondás”: különösen nehéz napjainkban helyesen értelmezni. Mi az, ami állapotbeli kötelezettség teljesítéséhez alapvetõen szükséges, mi az, amit kényelmünk, nagyravágyó érdekeink, vagy túlzott aggályoskodás ítél annak, emiatt mindenhez ragaszkodunk, sõt elégedetlenek vagyunk. Ha rálépsz az útra, melyet Teréz mutat, az évek során mindezek letisztulnak benned. Olyan embernek kell lenned, aki mindig a középpont felé néz, mert jaj neked, ha eltéveszted az irányt! Tekintsünk Krisztusra, a mi egyetlen kincsünkre, és az õ szentjeire, s tanuljuk meg tõlük az igazi alázatosságot. Csodálatos, ha erre a Középpontra figyelsz: Akkor aztán értelmünk is meg fog nemesedni, s nem teszi majd hazuggá és gyávává önismeretünket.


MEGOSZTÁSOK

55

Hogyan, és kik juthatnak tovább a második lakásba? Akik gyakorolják az imádságot és vágyódnak a továbbjutásra. Meghallják az Úr hívó szavát egy-egy szentbeszédbõl, tanításból, lelki olvasmányból, tanúságtételbõl. Szent Terézia felhívja a figyelmet, hogy a haladni akaró lélek fokozottabban találkozik a sátán kísértéseivel. Felvonultatja a világ számára szép és fontos dolgokat, az elért sikereket, elismerést, az örömet jelentõ szórakozást. Mindezt úgy teszi, mintha örökké tartana, soha nem lenne vége. Örökké, vég nélkül, a gyorsan pergõ idõben? Béke és biztonság, ami örök, egyedül Istenben van. A felismeréshez szenvedés vezet. Szent Terézia tanítása szerint „aki imádságos életre adja magát, annak az legyen a fõ vágya, … azért tegyen meg mindent, hogy saját akaratát tökéletes összhangba hozza Isten akaratával... Akaratunk alárendelésében rejlik üdvözülésünk egész titka” (II. Lakás I. fejezet 12. bek.). Imádkozzunk, és éljünk úgy, ahogy arra a mi Urunk, Jézus Krisztus tanított, „Legyen meg a Te akaratod”! Ha bûneinket, visszahúzó gyarlóságainkat Isten kegyelmével legyõztük, indulhatunk a III. lakás megismerésére, birtokba vételére, azaz mélyíthetjük, tökéletesíthetjük lelki életünket. Szent Terézia véleménye szerint ebbe a harmadik lakásba Isten irgalmából sokan eljuthatnak, azok, akik „õszintén kívánják, hogy Õ Szent Felségét soha meg ne sértsék, sõt még a bocsánatos bûnöktõl is õrizkednek, ... vannak bizonyos óráik, az elmélkedésre, jól használják fel az idõt, embertársaikkal szemben gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit, nagyon komolyak és óvatosak beszédjükben” (III. lakás I. fejezet 7. bek). Nagyon egyszerûnek, könnyen teljesíthetõnek tûnnek a belépésre jogosító feltételek. Gondoljuk át, valóban tudjuk teljesíteni, ezek vezetik gondolatainkat, cselekedeteinket? Vagy rohanó világunk, modern gondolkodásunk felülír mindent, és; bocsánatos bûneinket egyszerû gyarlóságnak tartjuk, szabad idõnket inkább fordítjuk szórakozásra, a test kényeztetésére mintsem lelkünk javára, emberi kapcsolatainkat – még családon belül is – elrontja az önzés, a közömbösség, az együttérzés hiánya, szánkat sokszor meggondolatlan, felesleges szóáradat hagyja el. Bizony nagyon rászorulunk az Úr kegyelmére, hogy elõre haladhassunk! A harmadik lakás a lemondásé. Lemondani mindenrõl, mindentõl elszakadni, akaratunkat teljesen az Úr akaratának alárendelni. Mit jelent ez nekünk? A világi javak helyes értékelését és kezelését, annak megélését, hogy az örök haza felé törekszünk, ezért mindenben Isten szavának engedelmeskedünk. Az engedelmesség meghatározó belépõ ebbe a lakásba. Akik bejutottak, azokat figyelmezteti Szent Terézia, hogy legyenek éberek, a sátán kísértéseit, gyõzzék le, nehogy visszajussanak az elsõ lakásba. Az éberség gyümölcse az „ájtatos érzelmek”, ami abból fakad, hogy ebben a lelki lakásban szinte „kizárólag értelmükkel… elmélkednek” (IV. lakás I. fejezet 9. bekezdés).


Kármel 2012/6 – 2013/1


56

MEGOSZTÁSOK

Kármel 2012/6 – 2013/1


A IV. lakásban „.... már egészen természetfölötti dolgokról van szó” (IV. lakás I. fejezet 1. bekezdés). Ezt a lelki lakást az imából merített öröm – „"szívbéli vigasztalások” , ami az elmélkedés vagy az ajakima gyümölcse – , és a szellemi öröm – kizárólag Istentõl eredõ – jellemeznek. Ebben a lelki lakásban a lélek Isten iránti szeretetben gyarapszik. „Jegyezzétek meg jól, hogy ebbõl a lelki lakásból a következõbe nem a sok gondolkodás segíti át az embert, hanem a nagy szeretet” (IV. lakás I. fejezet 10. bekezdés). Hogyan szerethetünk igazán és nagyon? A válasszal a Szentanya siet elénk, s a szeretet fokmérõjét így határozata meg: „.. mindent, amit teszünk, Isten kedvéért tesszük, s óvatosan kerülünk mindent, ami Õt megbántaná; imádkozunk azért, hogy az Õ Szent Fiának dicsõsége folyton növekedjék; hogy a katolikus Anyaszentegyház folyton gyarapodjék és terjedjen” (IV. lakás I. fejezet 10. bekezdés). Az idézettek közvetlen címezettjei a XVI. században, a kármelita kolostorok falai között élõ nõvérek voltak. És mi? Mikor olyan világban élünk, ahol a könnyû, hit nélküli élet vonzó, ahol a jelszó „élj a mának”, ahol Isten hatalmát, szeretetét, dicsõségét elfelejtik, ahol az egyházat csak hivatali szervezetnek tekintik és bírálják. Ebben a zajos világban kell elgondolkodnunk az idézet minden szaván, s kik-ki megkapja a választ, hol kell változni, miben kell fejlõdni, tökéletesedni. Az Úr tevékeny szeretetet vár tõlünk, ahogy apostolainak mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt” (Jn 15,16). A negyedik lakásba jutottakat Szent Terézia bátorítja, hogy ne féljenek attól, ha ima közben gondolataik csaponganak. Hányszor aggodalmaskodtunk, gyötrõdtünk emiatt! Hányszor mondtuk panaszosan, hogy nem tudunk összeszedetten imádkozni, gondolataink a napi problémák, feladatok körül forognak, vagy éppen az elért siker, öröm foglalkoztatja. Sokszor éreztük, hogy már megint nem úgy imádkoztunk, ahogy szerettük volna. Szent Teréziát idézve: „Nem szabad nyugtalankodnunk, fõleg pedig nem szabad abbahagynunk az elmélkedést” (IV. lakás I. fejezet 12. bekezdés). Megérteti velünk, hogy a képzeletünk az, ami csapong, az értelem a „lélek egyik tehetsége„ (IV. lakás I. fejezet 11. bekezdés), nem hagyja el a lelki lakást. „Ha ... Õ Szent Fölségének úgy tetszik, természetfeletti kegyelembe részesít(sen) bennünket” (IV. lakás II. fejezet 6. bekezdés). Ez a szellemi boldogság független az emberi értelem, akarat cselekedeteitõl, „Istenben kezdõdik” (IV. lakás II. fejezet 7. bekezdés). Az ajándék ingyenes, de elnyerésére alkalmassá kell válnunk. Hogyan? A kulcsszó „alázatosság”, Istent önzetlenül kell szeretni, Jézus nyomában kell járni, törvényeit meg kell tartani. A negyedik lelki lakásban az „Úr összeszedettségi ima által hívja fel figyelmünket a belsõ kegyelmekre” (IV. lakás III. fejezet 5. bekezdés).Vajon zajos világunkban, ahol az elcsendesedés fizikai lehetõségei is egyre szûkülnek, eljuthatunk-e mi is erre a kegyelmi állapotra? Ha igen, honnét tudhatjuk, hogy méltatlanságunk ellenére az Úr ilyen kegyelemben részesített minket? A III. fejezetben választ kapunk kérdéseinkre. A nagyon ismerõsen hangzó tanítás: mindig gondoljuk meg, hogy az Úr jelenlétében imádkozunk, bíz-


MEGOSZTÁSOK

57

zuk lelkünket egészen Istenre, Isten dicsõségét tartsuk szem elõtt, a lélek mondjon le mindenrõl, akkor: Isten a lelkünket alkalmassá teszi a kegyelmek befogadására, a lélek sokkal jobban vigyáz arra, hogy Istent meg ne bántsa, jobban felfogja Isten végtelen nagyságát, hite élõ, nem fél a szenvedéstõl, önmegtagadása erõsödik. Ha az elmélkedés – összeszedettségi és nyugalmi ima – kegyelmi ajándékait tapasztaljuk, még buzgóbban kérjük Urunk segítségét, hogy a hozzá vezetõ útról soha nem térjünk le, alakítsa szívünket szándéka szerint, tegyen minket alkalmassá, hogy hû szolgái lehessünk. VÉK soproni közössége

A BELSÕ VÁRKASTÉLY – MÁSODIK ÉS HARMADIK LAKÁS Milyen lelkek jutnak be a második és harmadik lakásba és mit csinálnak benne? lyanokról van itt szó, akik gyakorolják az imádságot s megértik, hogy nem jó nekik az elsõ lakásba megállapodniuk. Mivel azonban nem kerülik a bûnre vezetõ alkalmakat, nincs ahhoz erejük, hogy elõrehaladjanak. Nehezebb a sorsuk, mint az elõbbi osztályba tartozó lelkeké, azonban már nem forognak oly nagy veszedelemben, mint azok. Ezek a lelkek hallják már a hívásokat, amelyeket az Úr hozzájuk intéz, mivel már beljebb vannak a belsõ várkastélyban. Az Úr nagyra becsüli, ha gondolunk rá és keressük társaságát annak ellenére, hogy szívünk még ott van a mi megszokott szórakozásaink a világ ügyei, élvezetei és csábításai között, sõt még el is bukunk, s úgy kell újra bûneinkbõl feltápászkodnunk. Akármilyen lanyhán imádkozzék is valaki, Isten mindig nagyon sokra becsüli azt, hogy mégis imádkozik. Annyira becsüli ezt a kis jóakara-

O


Kármel 2012/6 – 2013/1


58

MEGOSZTÁSOK

Kármel 2012/6 – 2013/1


tot, hogy Õ maga hívogat bennünket és bátorít a közeledésre. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az ember a lelki élet ezen fokán olyan szózatokat és hívogatásokat hall amilyenekrõl késõbb lesz szó. Itt ezek egyelõre abban merülnek ki, hogy az illetõ egy-egy épületes szót hall erényes emberek szájából, vagy valami szentbeszéd hatja meg, vagy jó könyvet olvas. Ezeket Isten eszközül használja arra, hogy a lelket magához térítse. Ilyen eszköz a betegség, a szomorúság vagy elmélkedés folyamán felmerült gondolat, amelynek segítségével valami vallási igazságot értünk meg. Nagy a küzdelem, amely itt folyik a rossz szellem ellen. Itt állítja az ördög a lélek szemei elé a világi dolgoknak viperáit s úgy tünteti fel azok élvezetét mintha örökké tartana; a közbecsülést, barátai és rokonai szeretetét, egészségi állapotát, amelyet szerinte az önsanyargatás tönkre fog tenni. A lélek nem tudja, hogy tovább haladjon e vagy visszatérjen az elõbbi lelki lakásba. A józan esze azt mondja, hogy ezek a dolgok mind értéktelenek ahhoz képest, amelyekre õ törekszik. Hite világosan megér teti vele, hogy mi az õ igazi érdeke. Emlékezete feltünteti elõtte, hogy mi a vége a világi dolgoknak. A léleknek sokat kell itt szenvednie ha az ördög jellemet és erõt vesz benne észre s ennek alapján attól fél, hogy elõbbre talál haladni. Mozgósítja ellene az egész poklot és mindent megtesz, hogy visszatérésre, sõt a belsõ várkastély elhagyására bírja. Legyen az a lélek férfias és legyen meg benne állandóan az az erõs elhatározás, hogy semmi áron sem engedi magát legyõzetni. Ha ugyanis az ördög ezt észreveszi benne, sokkal hamarább fogja békében hagyni. Tegye fel magában, hogy megküzd az összes rossz szellemekkel s jegyezze meg, hogy nincs jobb fegyver ellenükben a keresztnél. Ne számítson szellemi örömökre mert nem ezen lelki lakásokban hull a manna. Szép is volna, ha akkor mikor ezernyi tökéletlenséggel küszködünk és erényeink meg sem állnak a lábukon máris élvezetet keresnénk az imádságban és panaszkodnánk a lelki szárazság miatt. Ne tegyétek ezt sohasem, szorítsátok szívetekhez a keresztet s értsétek meg, hogy annak jelében kell élnetek, minden más mellékes. Azt mondhatnátok, hogy hiszen ami a külsõ szenvedések elviselését illeti, arra mindig készek vagytok, csak belsõleg vigasztaljon meg benneteket az Úr. Ez nem helyes beszéd, mert Õ Szent felsége jobban tudja, hogy mi válik javunkra. Ne felejtsétek el egy pillanatra sem, hogy az legyen a fõ vágyatok s azon dolgozzatok, hogy akaratotokat tökéletes összhangba hozzátok Isten akaratával. Ebben áll a legnagyobb tökéletesség és üdvözülésünk egész titka. Mit mondjunk most azoknak, akik Isten kegyelmének segítségével és állhatatosságukkal bejutottak a harmadik lelki lakásba? Boldog az Istenfélõ ember. Az Úr nem kis kegyelmet adott nekik, hanem nagyon is nagyot midõn megsegítette õket abban, hogy leküzdjék az elsõ nehézségeket. Ilyen lélek Isten irgalmából sok van a világon. Ezek õszintén kívánják, hogy Istent soha meg ne sértsék, sõt még a bocsánatos bûnöktõl is õrizkednek. Szeretik a bûnbánati cselek-


MEGOSZTÁSOK

59

ményeket, vannak bizonyos óráik az elmélkedésre, jól használják fel az idõt, ember társaikkal szemben gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit, nagyon komolyak és óvatosak beszédjükben. Azok az önsanyargatások, amelyeket ezek az emberek végeznek éppoly józanok és mértékletesek, mint amilyenek õk maguk. Szívesen gyakorolják õket, mert ily módon is szolgálni akarnak az Úrnak. Nagyon dicséretes a dolog, de nagy önmérséklettel ûzik õket, nehogy valamiképpen megártsanak az egészségüknek. Attól ugyan nem kell õket félteni, hogy agyonkínozzák magukat, ahhoz sokkal több eszük van. A szeretetük nem akkora, hogy eszüket elhomályosítsa. Azt is tudom azonban, hogy a testi sanyargatásoknak csak másodrangú jelentõségük van, mert a fõ dolog mégis az, hogy a haladás mélységes alázatossággal történjék. Ez hiányzik azokban, akik nem tudnak elõbbre jutni. Nem az van elõbbre a tökéletességben, aki több szellemi örömet élvez, hanem az, aki jobban szereti az Urat s aki cselekedeteiben jobban alkalmazkodik az igazsághoz és a méltányossághoz. Azoknak, akik eljutottak erre a fokra, sokat kellene gyakorolniuk magukat az engedelmességben. Még abban az esetben is, ha nem volnának szerzetesek. Jobb volna, ha semmit sem tennének saját fejük szerint. Legjobb, ha a mi szabályainkhoz tartjuk magunkat s hallgatagságban és reménységben élünk. Szent Józsefrõl elnevezett Csíkszeredai Világban Élõ Kármelita Testvérek


Kármel 2012/6 – 2013/1


60

MEGÚJULÁS

Kármel 2012/6 – 2013/1

ELMÉLKEDÉS

MEGÚJULÁS! Fr. Tavas Béla OCD – Budapest

öszönöm neked Uram, hogy újra kint lehettem az erdõn! A kellemes meleg napsütés új erõvel töltött el, és szinte újjászületett a lelkem. A gyönyörû télvégi idõ, az itt-ott megjelenõ új élet kezdeményeivel olyan gyönyörû látvány, amitõl szárnyalni kezd a lélek. A hegytetõkön elolvadt már a hó, csak a völgyek alján látni egy-két nagyobb hófoltot, amikbõl sok kis apró vízfolyás igyekszik lefelé, jelezve a tavasz közeledtét. A déli oldalakon messzirõl látszanak a mogyoróbokrok sárgálló foltjai, mert kinyílt barkái jelzik, itt már új élet született. Ó Uram, milyen csodálatos rend és életerõ van a természetben, hogy minden évben elhal és újjáéled. Tudom, hogy mindezt azért teremtetted ilyen szépre, hogy minket felüdítsen, mert mindez a te szépségedet tükrözi vissza. Mert ezek nélkül nem lenne táplálék, levegõ, víz, vagyis élet. Ez a Te nagy szereteted, amivel nap mint nap találkozunk. Nem lehet ezt a nagy szeretetet nem észrevenni, és nem viszonozni, csak akkor, ha nem akarja va-

K

ELMÉLKEDÉS

laki. Hálás vagyok azért, hogy látó szemet adtál, amivel fel tudom fedezni, és viszonozni tudom (erõmhöz mér ten) ezt a nagy szeretetet. Add, kérlek, hogy mindig meglássam kezed alkotását, és kellõképpen szeressem is azt, és így egyesüljek veled a szeretetben, alkotásaid által.


KELLER LÕRINC JUVENÁL OCD ÖNÉLETRAJZA

61

A MAGYAR KÁRMEL KINCSEI KELLER LÕRINC JUVENÁL OCD (1921 – 2009)

ÉLETEM (3. rész) A Kármel felé lõször 5 éves lehettem, amikor megkérdezték tõlem: „Mi leszel” Emlékszem, valami ünnepélyes összejövetel volt. Még most is szemem elõtt van, hol ültem. A nagy asztal közepe táján. Azonnal válaszoltam: „Püspök!” Ennek magyarázata a következõ: elõtte néhány nappal volt Gyuri bátyám bérmálása Bezenyén. Ott láttam a bérmáló püspököt, akinek a süvege (infulája) nagyon tetszett. Ministrálni nagyon szerettem, minden szertartáson ott voltam, ha csak lehetett. Még akkor is, amikor tanyáról jártam be a faluba, illetve a templomba. Emlékezetem óta mindig pap akartam lenni, soha nem is jutott eszembe más. Érdekes, hogy gyermekkoromban nem miséztem. Arra jól emlékszem, hogy Gyuri bátyám misézett, Ilonka nénénk készített neki miseruhát papírból. Amint növekedtem, és egyre többször mentem be a gyõri Kármelbe, fokozatosan erõsödött bennem a vágy, hogy kármelita legyek. Édes szüleim örömmel vették tudomásul. Édesapám néha figyelmeztetett, hogy jól gondoljam meg. Az 1932-es év tavaszán szüleim elérkezettnek látták az idõt (5. osztályos voltam), minden bizonnyal Gyuri bátyám ösztönzésére, aki ekkor a gyõri Rendházban novícius volt, (õ Illés testvér), hogy kezdjem meg a lépéseket, és jelentkezzem a keszthelyi juvenátusba, mert már akkor ez az intézmény elköltözött Gyõrbõl Keszthelyre. Ez meg is történt, és hamarosan megkaptuk a választ, hogy még jóval az iskolaév befejezése elõtt kérjünk az iskola igazgatójától bizonyítványt az 5. osztály tanulmányi elõmenetelemrõl. Ezt meg is tettem. Elmondtam szándékomat Faltusz János igazgatómnak, aki hamarosan kezembe nyomta az Értesítõt. Nagyon kegyes volt velem szemben: tiszta jeles jegyet adott, ami annyit jelentett, hogy kettes. Abban az idõben az egyes volt a legjobb, az ötös a bukás. Egy biztos: ezt nem érdemeltem meg!!!

E

A MAGYAR KÁRMEL KINCSEI

Kármel 2012/6 – 2013/1


62


Kármel 2012/6 – 2013/1


Hamarosan megérkezett a válasz-levél: felvettek a juvenátusba. Jelezték a bevonulási napot is: 1932. júl. 31. Ezen a napon a gyõri Kármelbõl zarándokok mentek Keszthelyre. Édesapám ezt megtudta, és el is határozták, hogy Édesanyámmal bemegyünk vonattal Gyõrig, és onnan tovább autóbusszal Keszthelyre. Arra már nem emlékszem, hogy milyen ünnepség volt ott, de éppen vasárnap volt. Az ünnepség után édesanyám bemutatott Jenõ atyának, a Juvenátus prefektusának. Kedvesen fogadott, kb. 30 éves lehetett. Majd megismerkedtem a juvenista társaimmal is. Találkoztam Gyuri bátyámmal is, õ ekkor már egy éve itt volt. Ekkor – mint magántanuló – a premontrei gimnáziumban vizsgázott. Nagy volt az örömünk, és ez kissé enyhítette a búcsúzás fájdalmát. Különösebb szomorúság nem volt bennem, de édesanyám szemében láttam a bánatot. Búcsú szavai ezek voltak: „Édes fiam, jó légy! Imádkozz sokat Anti bátyádért!” Ekkor értettem meg, mily fájdalom lehetett számára Anti bátyám betegsége. Évek során nagyon sokat szenvedett a gyomrával, majd a tüdejével. Éveken keresztül én hordtam szabadnapjaimban a vasútra az ebédet, legtöbbször spenótot. Most döbbentem rá, hogy milyen nagy beteg, és mily nagy keresztet jelentett édesanyám számára. Gyuri bátyámmal együtt búcsúztunk tõle. Sajgott a szívem. A keszthelyi Juvenátusban Illés testvérrel pár szót váltottunk. Bár egy házban laktunk, de beszélni nem volt szabad, csak engedéllyel. Bevezetett a Juvenátusba, és elkezdõdött az új életem. Hárman vonultunk be, mint elsõévesek. Rajtam kívül Csontos Lajcsi Zámolyról, Hoch Imre Türjérõl, és egy IV. gimnazista, aki Kunszigetben született. Édesapja Kunszigetnek kiváló tanítója volt. Édesapámmal többször meglátogatták Öttevényen élõ, idõs édesanyját. Megismerkedtünk a már ott levõ társainkkal is. Az elsõ napokban beöltöztettek a juvenátus egyenruhájába: fehér ruha, és rajta a barna skapuláré. Ekkor megkaptuk a kis Skapulárét is, amelyet az ing alatt viseltünk. Azóta állandóan viselem, soha, még a fürdõhelyeken sem vettem le. Csak mûtétek alkalmával. A kórházban a skapuláré érmet hordtam. Az ünnepi ruhánkat szentmise alkalmával, ünnepi liturgiákon, „Salve Reginán”, Skapuláré körmeneten vettük fel. Lassanként megismerem a Rendház személyzetét is. A házfõnök (prior v. perjel) Pálvölgyi Ignác volt. Alaposan képzett atya volt. Helyettese (subprior), és egy-



63

ben a kispapok vezetõje a nagy tudású Szeghy Ernõ atya. Rajtuk kívül még Pál atya, Cirill atya, és a nagyon kiváló orgonista, Szeverin atya. Több dolgozó testvér is volt. A portás Simon testvér, a fõ gyûjtögetõ testvér, aki a Joakim névre hallgatott, és még páran. A kispapok is többen voltak, 8-10 körül, köztük Gyuri bátyám, Illés testvér. Az õ osztálytársa az Alfonz testvér volt. Sokszor rendeztek komikus eseteket az üdülõ órák alatt. Lassanként megismertem a nagy, szinte hatalmas udvart, a kertet, melynek végén ott volt a játék tér. Abban az idõben még hepe-hupás volt. Még nyári vakáció volt, sokszor, naponta legalább kétszer lelátogattunk. Egész napos kirándulásunk is volt, hétfõ délutánonként pedig a hegyekbe szoktunk kimenni: Csókakõre, a Gyenesdiási dombokra, meg a Balaton partjára Fenékpuszta felé. Sokszor voltunk Hat-fa környékén. Ma az a rész már nagyon beépült. Napirend irányította életünket, minden óránk be volt osztva. Naponta részt vettünk a szentmisén. Minden héten volt külön nekünk exhortáció, szentbeszéd, Cirill atya tartotta. Majd utána gyónás. Háromszor volt étkezés, elégséges volt. Húst nem ettünk, csak az 1936-37-es iskolaévben vezették be, egy héten egyszer, ebédre kaptunk. A kapott küldeményeket, ételféléket napközben, közösen fogyasztottuk el. Elérkezett szeptember, „Veni Sancte” napja – évnyitó. Reggel 8-kor felsorakoztunk, és csendben vonultunk a jó 1 km-re levõ gimnáziumba. Megérkezés után átmentünk a Plébánia templomba. Az átvonulás közben ismertem meg a premontrei tanárokat. Nagyon megtetszett szép öltözetük: fehér reverenda, világoskék öv, vállukon fehér pallium (palást), mely kék szalaggal volt felerõsítve a nyakuk körül. Hosszasan néztem õket. Szentmise után felsorakoztunk a gimnázium elég szûk udvarán, és az igazgató – Berkes Ottó – beszédével megnyitotta az 1932-33-as iskolaévet. Ezután bevonultunk az osztályba, belépett az osztályfõnök, bemutatkozott – Kocsmáros János – és megkaptuk a könyveket. Lassanként belejöttem a tanulásba. Kezdetben a német nehezen ment, pedig elemista koromban sok német szót hallottam. Minden délután meghatározott ideig tanulási idõ volt, és esténként Jenõ atya kikérdezett bennünket. Örültem a szép ünnepeknek, amikor felvehettük a szép ünnepi ruhánkat, részt vehettünk a liturgián. Néha írtam levelet haza szüleimnek, és tõlük is kaptam. Elérkezett a várva várt karácsony, de nem mehettünk haza. Csak a nyári vakációban mehettünk 2-3 hétre. Nagyon szép, csodálatos volt a karácsony. Szenteste beszélgethettünk a kispapokkal, így Gyuri bátyámmal is. Elérkezett a félévi bizonyítvány-osztás ideje. Erõs közepes voltam, mondhatom, az egész középiskolai években. A hónapok gyorsan teltek, minden idõnk be volt osztva. Nem volt alkalmunk, hogy álmélkodjunk vagy ábrándozzunk.


Kármel 2012/6 – 2013/1


64


Kármel 2012/6 – 2013/1


1933 tavaszán új elöljárók kerültek a régiek helyébe. A Provinciális Pálvölgyi Ignác atya lett, aki eddig a keszthelyi prior volt, és helyette Brokárd atya jött, az eddigi Tartományfõnök. Tehát helyet cseréltek. A házfõnök helyettes és a kispapok nevelõje (magisztere) eddig Ernõ atya volt, helyette most Ciprián atya lett. Kis növésû, nagyon kedves pap volt. Brokárd atya nagyon szerette Illés testvért. Hamarosan véget ért az elsõ iskolaév. Nagyon vártuk, hisz 2-3 hétre hazamehettünk. Gyõr környékérõl többen is voltunk, így együtt mentünk: Keszthely – Tapolca – Celldömölk – Gyõr volt az útirány. Hegyeshalomból mentem haza a tanyára, és volt is nagy öröm. Terus is már befejezte az elsõ elemi iskolai évet, és Zsefi is növekedett. A tanyán a szüleim, illetve a család helyzete egyre nehezebb lett. Terményünk volt, de nem tudtuk eladni, a nyugati országok nem vették meg a magyar gabonát. Édesapánknak nehéz napjai voltak. Gyorsan eltelt a pár nap, indulni kellett vissza Keszthelyre. Gyõrött és Celldömölkön találkoztunk társainkkal. Örültünk egymásnak. A vakációban is napirend volt. Minden napnak meg volt a maga programja. Jenõ atya a gregorián énekkel ismertetett meg bennünket, én a szoprán csoportba kerültem. Sokszor énekeltünk polifon énekeket.Többször mentünk egész napos kirándulásokra.Voltunk hajóval Badacsonyban többször is, Büdöskúton a Szentlélek kolostor romjainál. Már csak egy nagy kõhalom jelzi az egykori rendházat. Többször voltunk a vonyarcvashegyi kápolnában, Csókakõn, a gyenesdiási dombokon. 1933-34-es új iskolaév Megkezdtem a gimnázium II. osztályát. A Juvenátusba újak jöttek, ekkor lépett be közénk Csapó Alajos – az unokatestvérem, aki a gimn. I. osztályát a gyõri bencés gimnáziumban végezte.Vele kapcsolatban van egy érdekes emlékem. Kun Kázmér számtan tanár kedvtelése volt, hogy az elsõ óráján végigkérdezte az osztály tagjait, és a következõ órán fejbõl, hibátlanul elismételte a tanulók neveit. Most is ezt tette. Mindenkit eltalált, de minket Lajcsival összetévesztett. Érdekes, hogy a két unokatestvért öszszetévesztette.Az osztályfõnökünk maradt a régi, Kocsmáros János. Különösebb esemény nem történt. Idõnként váltottunk levelet szüleimmel. Édesapánk volt az írnok. Elérkezett az iskolaév vége. Családunknak, rokonságunknak nagy örömet hozott: András bátyánkat – Tarzíciusz testvért – Rómában pappá szentelték. Felszentelésére és újmiséjére elment Anti bátyánk két vasutas barátjával: Bolya és Segesdi urakkal. Sajnos, az ünnepi hangulatot megrontotta, hogy egyik barátjának a villamoson levágták a belsõ zsebét, és az összes pénzét, iratait elrabolták. Ezek után igyekeztek hazajönni. Ebben az évben, 1934 júniusában szentelték pappá Gábor testvért is. Mint unokatestvérünk, ezen családunk több tagja is részt vett. Gyõrben, a zárdánkban mutatta be az elsõ szentmiséjét. A másodikat Kunszigetben.



65

Keller Pista bátyánk vitt bennünket, fiatalokat a kocsiján. Nagy gyorsasággal hajtott. Egyszer csak nagy zörrenés, és az egyik kerék levált a tengelyrõl. Nagy zuhanás, zörrenés, a kerék pedig gurult le a töltésrõl, mert éppen a Duna mellett száguldottunk. De a lovak hamarosan megálltak, semmi baj nem történt, és így folytathattuk utunkat. Az újmise szépen lezajlott, Csapó Lajcsival mindketten juvenátusi egyenruhában ministráltunk. Kunszigetbõl hazamentünk Hegyeshalomba nyári vakációra, a tanyára. A Krich tanya kibérlése nem járt sikerrel. Sajnos, bár jó termés volt, de terményeinket nem tudtuk eladni. A nyugatai hatalmak – az ANTANT – blokkolta a magyar árukat. Édesapám és Lajcsi bátyám esténként megindultak – külön kocsival – és vitték a búzát, de alig tudtak eladni valamit. Egy-egy mázsát tudtak eladni 5 pengõért. Ekkor már megvolt a boletta rendszer. BOLETTA: adólap. Ezeket el lehetett adni, természetesen egy meghatározott összeget adtak érte. Édesapám már komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy idõ elõtt elhagyja a tanyát, és nem tölti le a szerzõdés nyolc évét. Nekem letelt az otthoni szünet. A vakáció odahaza, Keszthelyen folytatódott. Jenõ atya gondoskodott arról, hogy szabad idõnket hasznosan töltsük el. Elkezdte tanítani nekünk a gregorián éneket, az Egyház hivatalos énekét. Úgy az elméletet, mint a gyakorlatot. Sokat énekeltünk, gyakoroltunk. Kétségtelen, hogy nagyon belejöttünk a gregorián éneklésbe, és egy páran nagyon megszerettük azt. 1934-35. év, – III. osztály. Megkezdtük a III. osztályt. A Juvenátusban öten voltunk ebben az osztályban: Csontos Lajcsi, Csapó Lajcsi, Hoch Imre, Áder Márton és én. Marci késõbb jött a Juvenátusba. Az elöljárók, mivel nagyon jó tanuló volt, egy év alatt letétették vele az I.–II. osztályt, és így a III. osztályt már velünk kezdte. Erdélyi Irén (Iréneusz) Atya volt az osztályfõnökünk. Latint tanított, melyet ebben az osztályban kezdtünk el. Az iskolaév végén, 1935 júliusában végre megjött Rómából Tarzíciusz atya, András bátyánk. Õ is ünnepélyes keretek között bemutatta Hegyeshalomban az elsõ szentmiséjét. Szüleim a három pap fiuk közül csak az õ szentmiséjén lehettek je-


Kármel 2012/6 – 2013/1


66


Kármel 2012/6 – 2013/1


len. Pár napig maradt közöttünk. Gyuri bátyánkkal együtt minket is hazaengedtek. Pár nap múlva Kunszigetben is misézett, de már nem sokáig maradt itthon, mert a Generális atya, a legfõbb rendi elöljáró kinevezte õt a római Missziós Ház magiszterévé és fõnök-helyettesévé. A búcsúzás édesanyánk számára volt különösen nagyon nehéz. Csak néhány hétig tartózkodott itthon, de akkor is leginkább Keszthelyen volt. Ernõ atya meghívta a Juvenátus hajókirándulására Badacsonyba.Természetesen nagyon örültem, hogy ezt a napot együtt tölthettem vele. Õ már ekkor, saját kérésére a misszionáriusok közé tartozott. Ezért, mielõtt visszament Rómába, a keszthelyi Rendházban ünnepélyesen elbúcsúztatták, mint misszionáriust. Erre a nagy eseményre, amilyen még nem volt a magyar Kármel történetében, édesapánk is eljött kerékpárral. Nagyon szép, megható ünnepség volt. Édesanyánk a távolból küldte utolsó üdvözletét. IgnácaAtya, a perjel, nem engedte vissza édesapánkat kerékpárral, hanem átadta neki a vonatköltséget. Tarzíciusz atya (András bátyánk) pedig hamarosan visszautazott Rómába. Elérkezett a Karácsony. Szenteste ismét beszélhettem Illés testvérrel Ebben az iskolaévben Gyuri bátyám elkezdett harmóniumra tanítani. Kb. öten kezdtünk, de hamarosan lekoptak, és csak magam maradtam.Velem nagyon keményen bánt. Ennek köszönhetem, hogy megtanultam, és V. gimnazista koromban már orgonáltam a juvenisták esti imaóráján. Ismét elérkezett az iskolaév vége, és hazamehettünk, de már nem Krich tanyára, hanem a hegyeshalmi otthonunkba. Családunk számára nagy öröm volt, nekem is, hogy találkoztam édes szüleimmel, és Anti, Lajcsi, Kati testvéreimmel, Teruskával és Zsefivel. Édesanyám sört fõzött vagy 10 üveggel, de ebbõl senki nem ivott, nekem engedték át. A tanya bérbevételének sikertelensége nagyon sok szenvedést jelentett szüleimnek. A bérletet nem tudták fizetni. Volt termésünk, de nem lehetett értékesíteni. Ez bizony sok gondot okozott, édesapámat különösen kikészítette. Édesanyám nyugodtabban tûrt, de pár hétig tartó feszültség is volt köztük. Ezt különösen idõsebb testvéreim érezték meg. Édesapám egyre idegesebb lett, túl szigorúan kezdett bánni velük. Édesanyám meg annál jobban szerette õket, védte édes testvéreimet. Ebbõl adódott a feszültség. Végül is helyreállt a béke az egész családban. Lajcsi bátyám, majd hamarosan Anti bátyám is megnõsültek. 1935-36-os iskolaév Ismét elérkezett az új iskolaév, a IV. osztály kezdete. Mint mindig, az iskolaév kezdetén szomorú hangulat vett erõt rajtam. A plébánia templomban volt a „Veni Sancte” – „Jöjj Szentlélek”. Ismét láttuk a premontrei tanárok szép kék-fehér ruháját, ami engem nagyon elbûvölt. Az igazgató az udvaron megnyitotta az iskolaévet. A IV. osztály fõnöke Erdélyi Irén (Iréneusz) lett, aki latint tanított.



67

A Juvenátusból négyen jártunk ebbe az osztályba: Áder Márton, Csapó Lajos, Ónodi Ervin és én. Két volt osztálytársunk, Hoch Imre és Csontos Lajos elhagyták közösségünket. A magyar tanárunk Péczeli László volt. Marcell atya (Marton Boldizsár), fiatal tanár korában, Zalaegerszegen, mielõtt hazament volna Zalakomáromba, Péczeli tanár édesapjának szõlõskertjében pihent meg. Erre majd még késõbb visszatérek. Ebben az osztályban egyre jobb tornász lettem. A nyújtón és a korláton is 12-15-ször húztam fel, ill. nyomtam fel magam. Ugyanígy futásban és távolugrásban is fejlõdtem. 1936 tavaszán, a Nagykáptalanon új elöljárók választása volt. A régi provinciális lett a keszthelyi rendház priorja (Ignác atya). A Juvenátus prefektusa Jenõ atya maradt, és a kispapok magisztere is maradt Ciprián atya. Lassan ennek az évnek is végére értünk. Csapó Lajos és Áder Márton noviciátusba mentek. Áder Marci megbukott latinból, és – bár felajánlották neki a pótvizsga lehetõségét –, õ nem fogadta el. Nem volt kedve, vagy talán ereje sem tanulni. Átment a dolgozó testvérek közösségébe. Hûséges maradt a Kármelhez, ezért Marcell atya, a novícius mester nagyon tisztelte és szerette õt. A beöltözés alkalmával a József nevet kapta. Pár évig a római központi házunkban, a Teréziánumban is volt. Éveken keresztül volt az intézet szakácsa. Mint karmelita halt meg, Pannonhalmán, a nyugdíjasok otthonában fejezte be életét (2003-ban). Gyõri rendházunk kriptájában várja a feltámadást. Az iskolaév végén szokás szerint hazalátogattunk szüleinkhez. Boldogan vártam e napot, az otthoniak is. Otthon tartózkodásom idején Édesapám mindig feltette a kérdést, amint növekedtem, egyre komolyabban: „Meggondoltad, hogy kármelita leszel? Jó érzed magad? Gondold meg jól, nehogy késõbb megbánd!” Éreztem, hogy ez az érdeklõdés nagyon felelõsségteljes a részérõl. Én mindig következetesen feleltem: „Igen, meggondoltam, én kármelita akarok lenni.” Valóban így van! Soha nem akartam más lenni. Itt is, most is hálát adok a Jó Istennek, a Szûzanyának, hogy kármelita lehettem, és 83 éves koromban, fogadalmam 65. évében boldogan mondhatom, hogy soha még csak meg sem fordult az eszemben, hogy elhagyjam a szent Rendet, vagy megbántam volna, hogy kármelita lettem.


Kármel 2012/6 – 2013/1


68

A BIBLIA KIALAKULÁSNAK FÖLDRAJZI ...

Kármel 2012/6 – 2013/1

BIBLIKUM

A BIBLIA KIALAKULÁSÁNAK FÖLDRAJZI KÖRÜLMÉNYEI (1. rész) Fr. Tavas Béla ocd – Budapest

Bevezetés

BIBLIKUM

ifejezetten a Termékeny Félhold területének geológiáját, természetföldrajzát és az ókori kelet gazdasági és történelmi viszonyait próbálom röviden áttekinteni, Palesztina területét valamivel bõvebben tárgyalva. Azt, hogy ezek a körülmények hogyan segítették elõ a Szentírás ószövetségi könyveinek létrejöttét. De mi is ez a Termékeny Félhold? Ezt a kifejezést elõször J. H. Breasted (1865-1935) amerikai tudós használta és azt a félhold, vagy sarlóalakú területet jelöli, melyen az ókori kelet kultúrnépei éltek. Ez a terület keletrõl indulva, a Tigris és az Eufrátesz vidéke, Szíria, Palesztina, a Jordán medencéje, a Földközi-tenger K-i partvidéke és a Nílus nagy árterületei. Az itt kialakult kultúrák nagy virágzásokon és hanyatlásokon mentek át.Az egyik ilyen hanyatlás a harmadik évezred utolsó századaiban következett be,

K

mikor is megindult egy nomád népvándorlás. Ezek a népek kelet felöl nagy számban elárasztották ezeket a területeket és átformálták annak arculatát. Ezek között a népek között voltak Izrael õsei is, akik félnomád népként Ábrahám vezetésével jöttek erre a földre. A Szentírásból tudjuk, hogy Ábrahám is ilyen vándorló volt, mert gyakorlatilag az egész Termékeny Félhold területét bejárta. A káldeai Ur városából, Háránon és Kánaán földjén keresztül, egészen Egyiptomig vándorolt, majd vissza Kánaán földjére (Ter. 11-25). A vándorlás évtizedei alatt megismerkedtek a nagyobb és a kisebb népek kultúrájával, mondavilágával és társadalmi viszonyaival. Ezek aztán beépültek Izrael történetébe, meghatározva annak kulturális és társadalmi berendezkedését. A fent említetteken kívül hatással volt erre a berendezkedésre az éghajlat és a természeti környezet is.Tudniillik az, hogy milyen növényeket tudtak termelni, hol tudtak megfelelõ termõterületeket találni, valamint a nyájaknak hol talál-



69

tak legelõt és ivóvizet. Nem volt mellékes az sem, hogy az ültetvényeket és a nyájakat milyen vadak ellen kellett védelmezni, és azok milyen egyedszámmal voltak jelen. De meghatározó volt az is, hogy milyen nyersanyagokat találtak ezeken a területeken; mivel tudtak kereskedni, mibõl tudták elkészíteni a mindennapi használati tárgyaikat, fegyvereiket, és mibõl tudtak építkezni. Valamint meghatározó volt még az is, hogy a nagy természeti katasztrófák (földrengések és vulkánkitörések), hogyan formálták a táj arculatát és az emberek hogyan viszonyultak ezekhez a jelenségekhez. Geológia viszonyok 1.Tektonikai mozgások és vulkánok. Ez a terület mindmáig mozgalmas geológiával rendelkezik, ugyanis az afrikai, az európai és az arábiai lemez találkozásánál fekszik. Ennek a három tektonikai lemeznek az elmozdulásai miatt rendkívül sok földrengés volt és van errefelé. Mindennaposak az apró alig észrevehetõ földmozgások, de idõnként pusztító erejû földmozgások is elõfordulnak. A Földközi-tenger É-i, ÉK-i részén egy vulkáni öv húzódik, melyet az afrikai lemez az európai alá bukása eredményez, és ez okozza a földmozgásokat is. A vidéket megmozgató földrengések, folyamatosan válto-

zó kéregrepedéseket hoznak létre, melyek az évmilliók alatt gyakran átformálták a táj arculatát. A legnagyobb és legismer tebb ilyen kéregrepedés a Jordán-árok, amely a Taurus-hegységtõl a Vöröstengerig hózódik. Az újabb kutatások szerint a hasadék K-i és Ny-i oldala egymáshoz képest is elmozdul. A Jordán folyótól K-re esõ része É-i irányban a Ny-ra esõ pedig D-i irányban mozog. Megállapították, hogy a Kréta idõszak, azaz hetvenmillió év óta az elmozdulás 105km-re tehetõ, amibõl 40km az utolsó tízmillió évre esik. Az Ószövetség irataiból is kiderül, hogy a Biblia világa is jól ismerte a töréses beszakadást és annak kísérõjelenségeit. „A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, és a halmok, mint a kisbárányok”

BIBLIKUM

Kármel 2012/6 – 2013/1


70


BIBLIKUM

(114. Zsolt). Vagy mint Szodoma és Gomorra története: „Ekkor az Úr kénkövet és tüzet hullatott…” (Ter. 14.24). „Ábrahám… letekintett Szodomára és Gomorrára és a környék egész földjére, azt látta, hogy olyan füst szál fel a földbõl, mint az olvasztó kemence füstje” (Ter. 19.28). Valószínû, hogy ezek a szerencsétlenül járt városok, a Holt-tenger D-i részénél feküdtek, közvetlenül a repedés övben és egy nagy vulkánkitörés áldozatai lettek. De vannak, akik Jerikó falainak leomlását is egy pusztító erejû földrengésnek tulajdonítják. Ugyanis a vulkánkitörést és a földrengést az Ószövetség embere Jahve jelenlétének tulajdonította. Ámosz próféta ír egy emlékezetes földrengésrõl, amely Uzija király (Kr. e. 786-744) idejében volt (Ám. 1.1). De jelentheti a földrengés Isten népének megmenekülését is (Iz. 29.5-6). 2. Kõzetek és ásványok a) Kõzetek: Kõzetek tekintetében nem túl változatos ez a terület. A kõzetek eredete szempontjából kétféle kõzettípus jellemzõ erre a vidékre, a vulkáni és az üledékes kõzet. Vulkáni kõzetek: A vulkáni eredetû kõzetek közül a bazalt az említésre méltó, melybõl a nagy építkezésekhez is sokat szállítottak. Ez egy kemény nehezen megmunkálható kõzet, de nagy teherbírású, és idõtálló. Elsõsorban a Vörös-tenger partvidékén, és Palesztina K-i részén található nagyobb mennyiségben.

Kármel 2012/6 – 2013/1

Üledékes kõzetek: A Termékeny Félhold, jellemzõ és uralkodókõzete a mészkõ, valamint a kõzetek mállásából keletkezett kvarchomok, amely nagykiterjedésû sivatagokat alkot. Említésre méltó még a márvány és a mésztufa. A márvány a mészkõ átkristályosodásával (metamorfózis) keletkezett, legnagyobb lelõhelye Libanonban található (1Krón 29.2). A mésztufa (forrásmészkõ) aránylag nagy mennyiségben települt a keményebb mészkõrétegek tetejére. Ez puha, könnyen vájható, melyben sok barlang tudott kialakulni, amit az ember könnyen tovább tudott mélyíteni. Palesztina területét aránylag vastag rétegben borítja, ezért vannak a mély árkok és szurdokok, mert a nagyobb esõzések könnyen kimossák.

b) Ásványok: Az ásványokat a Biblia szerint három csoportra oszthatjuk, drágakövek, fémek és egyéb ásványok. Az ásványok felhasználása is változatos volt, hiszen a mindennapi életben ugyan úgy megvolt a szerepük, mint díszítõelemként, vagy az ékszerek készítésénél. Drágakövek: A drágakövek elsõsorban Egyiptomból és Kis-Ázsiából származnak, mert máshol nem voltak jelentõs lelõhelyei. Ezeket elsõsorban ékszerek és dísztárgyak készítéséhez használták, melyek az uralkodók gazdagságának jelképei voltak (Kiv. 28.17) (Ez. 28.13). Megemlítem még a gyöngyöt is, amely nem tartozik az ásványok közé, de nagyon komoly értéket képviselt.



71

Nemesfémek: Az arany és az ezüst a két fontos nemesfém, melyek a fizetõeszköz szerepét is betöltötték. Az arany legfontosabb lelõhelyei Ofir és Sába (1Kir 10.2). Igaz ezek nem tartoztak a szorosan vett Termékeny Félhold területéhez, de nagyon szoros kapcsolatokat tartottak fenn ezekkel az országokkal.Az ezüst Szíria és Mezopotámia területén dúsult fel a legjobban. Felhasználására és megmunkálására több helyen is van utalás a Bibliában (Zsolt. 66.10) (Iz. 46.6).

Egyéb ásványok: Az egyébásványok közé tartozik az aszfalt, a só, a kén és az alabástrom. Ezeknek a mindennapi életben volt fontos szerepük.

Ólom: Az ólom Egyiptom és a Sínaifélsziget bányáiból került ki, legtöbb esetben ezüsttartalmú galenit formájában, amelybõl olvasztással különválasztották az ezüstöt (Jer. 6.29). Ez egy puha, könnyen megmunkálható, jól alakítható fém. Szobahõmérsékleten olyan puha, hogy papírra lehet vele írni, ezért ebbõl íróvesszõt készítettek.

Só: A só fontos ásványi fûszer volt, szinte nélkülözhetetlen, az uralkodók egyik fontos bevételi forrása (2Kir 2.20-21) (Ez 16.4). A Holt-tenger D-i részén nagy só-hegyek találhatók, ezek egy valamikori tenger kiszáradása révén keletkeztek, de a Holt-tenger vizébõl lepárlással is állítottak elõ sót.

Réz: A rezet ismerte legelõször az ember. Eleinte hidegen rézrögökbõl kalapálással, majd késõbb olvasztással munkálták meg. A térség fõ lelõhelyei a Sínai-félsziget és Ecjon-Geber volt. Dávidnak és Salamonnak is voltak itt bányái, de Salamon halála után félbeszakadt a bányászat. Jozafát egy rövid idõre még felélesztette, de aztán végleg felhagytak a bányászással (1Kir 22.49). Vas: A vasat már Kr. e. a negyedik évezredben is ismerték, de csak a meteorvasat, az ércbõl olvasztott vasat csak jóval késõbb. Az ércet fõleg KisÁzsiából és északról hozták, de a Libanon-hegységben is voltak vasérc elõfordulások (Ter 4.22) (Dán. 2.40-43).

Aszfalt: Az aszfalt egy kõolaj eredetû folyékony ásvány. A bibliai idõkben keresett árucikk volt, mert vízzáró tulajdonsága miatt, ciszternák szigetelésére használták. Fõ lelõhelye a Holttenger D-i része, de a Siddim-völgyben is voltak aszfaltforrások (Kiv 2.3).

Kén: A ként Isten, büntetõ ítéletével kapcsolatban is említi a Biblia (Jób 18.15). A Jordán völgyében sok helyen voltak kénes források és kénkiválások, amik utóvulkáni mûködés eredményei. Ruhák fehérítésére és tartósító ként is használták. Alabástrom: Az alabástromból vázát, különféle edénykéket, szelencéket, dísztárgyakat, kisebb szobrokat készítettek. Ez egy keményebb gipszváltozat, de a márványnál puhább és így könnyen megmunkálható. Legfontosabb lelõhelye Egyiptomban volt.

(folytatása következik…)

BIBLIKUM

Kármel 2012/6 – 2013/1


72

SZERETET A SZENVEDÉSBEN

Kármel 2012/6 – 2013/1

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA Egyedül az Egyetlennel A sarutlan kármelita nõvérek rovata


Mi fáj a szívben?

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA

Miért fáj olyan sokáig valami? Történt egy konfliktus, és fáj. Szembenézek azzal, ami történt – belül a szívben szemlélem – és kimondom: ez és ez történt. Idõ kell, hogy fölfogjam, mi is történt valójában. Engedem, hogy fájjon. Látom, mi fáj. Majd Istennek adom: Ez tör tént, ez fáj, Uram. Ezután nézem a szívemben a másikat, aki által a fájdalom lett. Látom õt, minden harag, keserûség nélkül – csak fáj, ami történt. Kérem a Szûzanyát, árassza Szeplõtelen Szíve szeretetlángjának kegyelmi hatását õreá, rám és közösségünkre. Mária szeretetet hoz a szívbe, nagy szeretetet. Mégis, annak ellenére, hogy nincs harag, keserûség a szívben, és tudok szeretni – valami fáj, egészen mélyen, a szív gyökerében. Tehetetlen vagyok ezzel a mélységes, csöndes fájdalommal szemben. De mi fáj, ha egyszer továbbra is tudok szeretni? A szívem legmélyén fáj, ahogyan vagyunk: öntudatlanul is távol a Szeretettõl. Már réges-régen nem az fáj, ami történt, hiszen Mária mindent szeretetté alakított. Fáj, hogy a „jótól”, amit Isten alkotott (vö. Ter 1,25), ennyire távol járunk, anélkül, hogy tudnánk. Átgázolunk egymáson vélt igazságaink nevében, és torzók vagyunk, torz istenképünk tükörképei. Fáj, hogy nem olyanok vagyunk, amilyennek Isten alkotott. De ezzel nincs vége: Most kezdõdik a munka – ahogy P. Tilmann Beller, schönstatti atya mondaná. El kell kezdenünk Jézus és Mária segítségével sokkal jobban szeretni egymást, mint korábban. Ez a szeretet szívtõl szívig hat, szavak nélkül. Isteni energia, ami fölemel, megtisztít és megszentel. A fájdalomból, amelyet elszenvedtünk, kegyelem lesz. Isten egy újabb tapasztalatot, egy újabb küzdelmet akart adni, hogy növekedjünk a szeretetben. Ebben a szelíd, fájdalmas lelki sötétségben hordozunk másokat. Ez a Kármel misztériuma.


Kármel 2012/6 – 2013/1


73

A meg nem értés? „A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be” (Jn 1,11). A kinevetés, a gúnyolódás, meggyalázása emberi mivoltában? – Mi fájt valójában a Fiúnak, aki által minden lett (vö. Jn 1,3)? A teremtés eredeti céljának meghiúsulása: „És látta Isten, hogy jó” (Ter 1,25), mindaz, amit alkotott – ezt rontotta el az ember a bûnnel, és ezért lett emberré az Isten, hogy ezt a „jót” helyreállítsa. Jóságának gazdagságában nemcsak helyreállította az eredeti „jót”, hanem még többet adott: az isteni természet részesévé tette az embert Krisztus által. A megtestesülés titka, ahogyan a Fiú élte meg: „kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,7). Ez nem egyszerû alászállást jelentett, hanem az Atya világosságából hirtelen az emberi sötétségbe kerülni, a végtelen lét teljességébõl a véges lét sebezhetõségébe – mégis teljes egységben maradva az Atyával a Lélekben. „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennybõl: az Emberfia, (aki a mennyben van)” (Jn 3,13). Õ, a végtelen Lét hordozója örökké a mennyben van, mégis emberségében magára vette a véges létet, annak minden fájdalmas sebezhetõségével együtt. A valóságos Isten valóságos ember lett. Az Atya „kidobta” a Fiút a mennybõl hozzánk. Amint nyilvános mûködése elõtt kidobta Õt a Lélek a pusztába (vö. Mk 1,12). Kimondhatatlan fájdalom kidobatni a Fénybõl a sötétségbe. Az Atya kimondta Õt, az Igét, a mi számunkra mondta ki, és kidobta Õt a mennybõl a földre – hozzánk. A Fiú fájdalmát egy valami enyhítette: a teremtés a bûn sötétségében vergõdött, és mivel „Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn 1,3) – szerette a teremtést kezdetben is, mielõtt kidobatott az idõbe, mert minden az Övé volt az Atyánál. A teremtés sötétsé-


Mi fájt a megtestesült Fiúnak?


74


Kármel 2012/6 – 2013/1

ge vonzotta le a földre az igaz Világosságot. „A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.” A megtestesüléskor a Golgota egész fájdalma már a Fiúban volt. Csak a megváltás „késõbbi” (idõbeni) kiáradása tette elviselhetõvé a megtestesülés fájdalmas kiüresedését. A megváltás már a megtestesülésben jelenvalóvá lett. A Szûzanya mint társmegváltó: befogadta az Igét, benne élt az Ige, szívébentestében és õ az Igében, egy volt Vele egészen, kísér te Õt mindenhová mint elsõ tanítvány, látta a hozsannázást a jeruzsálemi bevonuláskor, azután néhány nap múltán hallotta a „Feszítsd meg!”-et, majd egyszerre a Golgotán találta magát Fiával együtt. Mi ez, ha nem levettetés a mennybõl, a Fénybõl a sötétségbe? Mária a Golgotán élte meg a megtestesülés misztériumának teljességét. „Aszszony, íme a te fiad!” (Jn 19,26) – ez segítette a túlélésben. Krisztus benne él az õ fiaiban, gyermekeiben. Krisztus, aki magára vette sötétségeinket, fájdalmainkat - a paradicsomból való elvettetésünket a bûn miatt – Õ hordozta. Hogy a sötétségbõl nagy Fényesség támadjon…


Ez a Kármel hivatása, a Kármelé, amely Mária názáreti otthona. Beosonunk az emberi szívekbe az ima erejével, és ott, õbennük könyörgünk Isten bocsánatáért – ahogy Matta el Meszkin írja. A „beosonás” azt jelenti, hogy magunkra vesszük sötétségeiket, szívünkben elszenvedjük az Istentõl való elszakítottságot, azt a kínt, amit a bûn okoz az emberben –, és így könyörgünk, leesdve számukra és számunkra – mert egy vagyunk – a kegyelem harmatát, ami új életet ad. Bûnné leszünk ér tük (vö. 2Kor 5,21), ahogy Krisztus – hogy a sötétségbõl nagy Fényesség támadjon, és õk is meglássák az Üdvözítõt, akit elküldött az Isten. De elõbb „sötétséggé kell válnunk”, hogy õk beléphessenek a világosságba. Ez pedig sok szenvedéssel jár, hogy „ez a nehéz Isten országa megvalósuljon” (Marie-Elisabeth nõvér OCD). A lelki sötétség útja a mi utunk, a levettetés útja, hogy az emberiség családja beléphessen a Fénybe. Annyira hozzánk nõnek az emberek – ismer tek és ismeretlenek –, akiket hordozunk a szívünkben, és Krisztussal magunkra vesszük sötétségeiket, hogy végül már nem is tudunk nélkülük élni (vö. 1 Tesz 3,8). „...s nem is találunk megnyugvást másban, csak ha osztozhatunk velük szenvedéseikben, fájdalmaikban.” (Matta el Meszkin) Mi fáj Krisztusnak? Az, hogy nem olyanok vagyunk, amilyennek Isten alkotott. Nem az a „jó” vagyunk még, amit Isten már lát bennünk, és amit a teremtés-megváltásban megadott nekünk. Az idõben haladunk a beteljesedés felé. Amikor kilépünk az idõbõl a halállal, emberi kapcsolataink elkísérnek minket. A tisztítótûz: látjuk magunkat, ahogy vagyunk, amilyenek vagyunk – Istenben, az Örök Igazság fényében. Látjuk tetteinket, melyekkel másoknak fájdalmat okoztunk. Ebben a látásban magunk is átéljük ugyanazt a fájdalmat a szív mélyén, gyökerekig hatolóan, és átéljük Krisztus fájdalmát, hogy nem teljesítettük


Kármel 2012/6 – 2013/1


75

be a teremtés eredeti célját: a „jót”, amit Isten alkotott, saját képére és hasonlatosságára. Fáj, amilyenek vagyunk – ez a tisztítótûz. De Isten itt nem áll meg. Elég hatalmas ahhoz, hogy mindent fölülmúló szeretetével beteljesítse, amit mi emberek elrontottunk. Krisztus érdemeire tekintettel nem hagy minket fájdalmunkban, hogy elemésszük magunkat hálátlanságunk miatt, hanem az Õ szeretett Fiának érdemeire tekintettel Õ maga teljesíti be a megváltás csodálatos mûvét bennünk: magához ölel a Szeretetbe, ahol minden hiány megszûnik.

Az emberi kapcsolatok tágassága Istenben, mint a Szeretet „közegében” – ez a mennyország. Van benne intimitás is, olyan szeretet, amit csak egyvalakivel élek meg Istenben, de ez nem különít el a többiektõl, nem zavarja a mások iránti szeretetemet. Egymásban szeretjük Istent – ez a mennyország. Ezért a földön sem lehet elválasztani Isten szeretetét az emberszeretettõl. „...új eget és új földet várunk, ahol igazság lakik” (2Pét 3,13), az emberi kapcsolatok harmóniáját Istenben. Ez a „játékos” Isten – ahogyan P. Õrsy László jezsuita atya nevezi – úgy „sakkozik”, hogy mindaz, ami a földön van, az emberi kapcsolatok gazdagsága – megmarad, átemeli azokat, és tökéletesíti a Szeretetben, Önmagában. Nem vész el semmi abból, amit Isten alkotott, amit az Atya a Fiúnak adott, és mindent a kezébe adott (vö. Jn 13,3). A szenvedés, fájdalom része az életünknek, de ez nem az önmagunk fájdalma körüli keringés, hanem Krisztus fájdalma, akinek fáj a hiány, a jó hiánya... bennünk. Megszülethet erre a szívben a vágy, hogy olyanok legyünk, mint a Fiú, aki „a megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el” (Iz 42,3). Megszülethet bennünk a vágy a szeretet teljessége, az irgalom után, hogy az Atya irgalmas szeretetével forduljunk egymáshoz, fölülemelkedve kislelkû „igazságainkon”, és nagy szívvel mindent szeretetté alakítsunk Krisztusban és Krisztus által. „Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten õbenne” (1Jn 4,16).

Krisztus Sebeirõl nevezett Johanna-Andrea nõvér OCD


Õbenne szeretjük egymást – ez a mennyország


76

ÍGÉRETTÉTELEK ...

Kármel 2012/6 – 2013/1

A világban, de nem a világból A Világban Élõ Kármel rovata

ÍGÉRETTÉTELEK A VILÁGBAN ÉLÕ KÁRMELITÁK KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONYRÓL NEVEZETT BUDAPESTI KÖZÖSSÉGÉBEN 2012. október 28-án a budapesti Kármelhegyi Boldogasszony Templomban Isten Irgalmáról nevezett Ágnes, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézrõl nevezett Teréz nõvérünk ideiglenes, és jómagam, Jézus Szent Szívérõl nevezett Adrienne Mária végleges ígéretet tettünk.


Ágnes és Teréz nõvéreim édestestvérek. Gyermekkorunktól fogva ismerjük egymást, hiszen mindhárman Kiscelli József plébános atya szárnyai alatt a vizafogói Szent Márton plébánián nõttünk fel. Kisgyermekként a József atyából sugárzó atyai, krisztusi szeretet fogott meg minket, amellyel személyesen szólított meg minden egyes gyereket, és amely egy életre meghatározó lett mindannyiunk számára. Emlékszem, elsõ áldozásunkon az atya prédikációja arról szólt, hogy volt egy király, aki ruhát szeretett volna varratni magának, ezért magához hívatta országának összes szabóját, azonban a király elõtt derült ki, hogy egyikük se tudott varrni, mindegyiknek csak a neve volt Szabó, de mi ne olyan keresztények legyünk, mint amilyen szabók ezek a Szabók voltak. Mi ne csak a nevünkben legyünk keresztények! Most, az ígérettételünkön Renátó atya prédikációja, és benne a Boldog II. János Pál szavai: „Ne féljetek szentté válni! Ha azzá váltok, amik vagytok, lángra gyújthatjátok az egész világot!” összecsengtek József atya több mint negyven évvel ezelõtti szavaival. „Ha azzá váltok, amik vagytok” – ez minden keresztény feladata, és a mi hivatásunk mozgatórugója. Úgy érezzük, arra kaptunk meghívást, hogy világban élõ kármelitaként elkötelezõdve, az evangéliumi tökéletességre törekedve váljunk olyan keresztényekké, akik nemcsak a nevükben keresztények. Erre a meghívásra mondtunk most igent. Hálásan köszönjük minden kármelita szerzetes testvérünknek, világban élõ testvéreinknek és nem utolsó sorban családjainknak, hogy mellettünk állnak. Kö-


Kármel 2012/6 – 2013/1


77

szönjük az irántunk tanúsított irgalmas szeretetet, a türelmet és a sok értünk mondott imát! Kérünk Titeket, továbbra is hordozzatok minket imáitokban! Jézus Szent Szívérõl nevezett Adrienne Mária ocds

Hárman vagytok, és három ajándékot hoztam nektek, meg egy ráadást. Szeretnék nektek három olyan csillagot adni az életetekbe – és egy pluszt –, amely azt hiszem megtartó erõvel bírhat számotokra, és természetesen mindannyiunk számára. Ez a három csillag a sok-sok értelmezés közül az egyik, amelyet a kármelita kereszten a nyakatokban hordotok. Ezt a három csillagot nagyon sokféleképpen értelmezzük. Többféle értelmezés van, nincs egy helyes és végleges. Gondolhatunk a három egyháztanítóra, és sok mindenki másra, de az az interpretáció, amit én választottam, az a hit, remény, szeretet isteni erényei, amelyet ez a három csillag jelképezhet. Hiszen valóban csillag ez a három erény az életünkben. Olyan biztos pontok, amelyek az Istennel való egyre mélyebb kapcsolatot segítik elõ. Keresztes Szent János atyánk szerint ez a három erény egyedül képes arra, hogy Istennel magával egyesítsen minket, és meg is tartson ebben a szeretetkapcsolatban, és vigyen is benne elõre. Milyen jó, hogy ennek a vasárnapnak a napi könyörgéseiben is ezt a három erényt kértük Istentõl: a hitet, a reményt és a szeretetet. És talán ebben az evangéliumi részben is a vak koldussal kapcsolatban ezt a három erényt, ezt a három csillagot fedezhetjük fel. Hiszen amikor a vak koldus azt mondja Jézusnak, hogy „Jézus, Dávid fia!”, akkor ezzel a hitérõl tesz tanúságot, hiszen tudjuk, hogy a „Dávid fia” megszólítás egy messiási cím. Dávid fiának hívták az eljövendõ Messiást. És amikor a vak így kiált föl, hogy „Dávid fia!”, akkor Jézus leállítja az egész menetet, és azt mondja, hogy álljunk meg, mert most valaki engem másképp szólít, mint az engem körülvevõ tömeg. Hiszen nagy tömeg volt.Valószínû, hogy nagy hangzavar is volt, és sokan szólongathatták Jézust, de ahogy a vérfolyásos asszony történetében is Jézust érintik, és õt körülveszik, és Õ egy másmilyen érintést, egy szeretetbõl fakadó érintést megérez, és azt mondja, hogy „álljon meg a menet, gondolkodjuk el ezen a dolgon, mert egy nagyon fontos esemény történt”. Így hallja meg Jézus ezt a kiáltást is „Dávid fia!”, a vak koldus itt a


Renátó atya 2012.október 28-án, a budapesti Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett VÉK közösség tagjainak ígérettételén mondott homíliája:


78


Kármel 2012/6 – 2013/1

hitérõl tesz tanúságot. Gondolja, hiszi, hogy ez a Jézus sokkal, de sokkal több, mint egy egyszerû gyógyító, valamilyen varázsló, aki jön, hogy gyógyításokat vigyen végbe. Dávid fiának hívja. Nem tudja még egészen, hogy õ kicsoda, de azt tudja, hogy sokkal de sokkal több, mint egy átlagos kuruzsló, gyógyító az õ korából. Elindul ezzel a hittel, ez a hit ott él a szívében. És Jézus megállítja a menetet, és azt mondja, hogy hívjátok õt ide. Tehát Õ maga hívja oda ezt a koldust, és ami nincs benne az evangéliumban leírva, de elképzelve ezt a jelenetet mégis elõjöhet bennünk az a kép is, hogy ennek a vaknak bizony föl kellett állni és a tömegen keresztül odamenni Jézushoz. Nem Jézus jött oda hozzá közvetlenül, hanem megvárta valamilyen oknál fogva – valószínûleg azért, hogy ezzel is tanítson minket valamire – hogy ez a vak fölkel, és megtalálja az utat, anélkül hogy látna, Krisztushoz.


Mit láthatunk itt ebben testvérek? Én úgy látom, hogy a remény erénye ez. Mert a remény, ez az egyik legmegfoghatatlanabb isteni erény, mert ugye a hitet és a szeretetet értjük, de a remény, a remény az nem más, mint a fejlõdésnek a motorja bennünk. A remény, amely azt mondja, hogy nem akarok megállni soha az Istennel való kapcsolatom megélésében és építésében, mindig van tovább. A valódi szeretet soha nem mondja, hogy ennyi és nincs tovább. Az igazi szeretet logikája kéri és igényli, hogy ez a szeretet mindig nagyobb legyen. A remény bennünk az a motor, amely segít bennünket abban, hogy meg ne álljunk soha, hogy ez a szeretet mindig fejlõdjön bennünk. Bármilyen nehézség, bármilyen sötétség venne is körbe minket – hiszen a vak is mondhatta volna, hogy nem tudok odamenni, mert nem látok. De ez a remény, hogy Jézus meg fogja gyógyítani, segített neki abban, hogy áttörjön a tömegen, és hogy fölszínen maradjon benne ez a tudat, hogy „szükségem van Rád, Uram, és egyre jobban meg akarlak ismerni”. Azt hiszem, hogy a reménynek egy ilyen funkciója van az életünkben. Végül pedig a szeretet, mert ide torkollik, ide lyukad ki az evangélium. Jézusnak fõleg abban a szavában és a vak koldus válaszában is, hogy „mit akarsz, mit tegyek veled?”. Azt mondhatjuk erre, hogy ezek egyszerû, közhelyes szavak, nincs benne sok teológiai tartalom. De ha mégis belegondolunk, hogy Jézus elé odajárul az a vak, és nem mondja mindjárt Jézus neki, hogy „figyelj, tudom mi a bajod, nem is kell semmit mondani, majd én meggyógyítalak”, hanem érdeklõdik „mi van veled, mondd el, mi van benned, mi nyomja a szívedet, mi fáj, mitõl akarsz megszabadulni, meggyógyulni?”. Sokszor szoktuk mondani, hogy minek mondjunk el Jézusnak dolgokat az imádságban, amikor õ úgyis tudja? De hát tudjuk az emberi kapcsolatainkban is, hogy mennyire más valakinek a saját szájából hallani egy vallomást, azt hogy elmondja, hogy õ hogy van, még ha nagyon jól tudjuk is, hogy õ hogy van. És Jézus itt ezt a szeretetet fejezi ki a koldus iránt. Mindenek elõtt érdeklõdik õiránta, nem a betegsége iránt, s ezzel kinyilvánítja nekünk, hogy te és te és te, egyszerre mindannyian és egyenként vagyunk fontosak neki, és Õt ér-



79

dekli, hogy mi zajlik a szívünkben. Kérdez, és azt akarja, hogy „mondd el, mondd el nekem, hogy mi van a szívedben, mert én vagyok az, aki meg tudlak téged gyógyítani”. Micsoda óriási szeretetvallomás ez Jézus részérõl is ebben a néhány szóban, és talán azt is mondhatjuk, hogy ez a vak ezt a szeretetet egy kicsit megérzi. Abból tudjuk, hogy mit felel: „Mester, hogy lássak!” Itt bizony az eredeti szöveghez kell mennünk, mert a mester szó a görög eredetiben (illetve itt Márk az arámi nyelvet használja) „Rabboni”, ez a rabbi szónak egy kicsinyítõ képzõje, ezt mondja majd Mária Magdolna is, Jézus feltámadása után. „Mester”, „Rabboni”. Ez egy affektív, szeretettel teljes szó. Nemcsak mint Máténál meg Lukácsnál, hogy „Uram, hogy lássak”. Más oldalról világítja meg, de Márknál a legõsibb szövegben az van, hogy „Mester”, „Rabboni”, megérez valamit ebbõl az affekcióból, ebbõl a szeretetbõl. És hogy így válaszol neki, kialakult köztük ez a szeretetkapcsolat. És Jézus ennek gyümölcseként mondja, hogy „menj, a hited megmentett téged”. És visszanyeri a látását. Tehát még a látása visszanyerése elõtt az õ hite volt az, ami õt magát úgy igazán meggyógyította. Az õ szívét igazán betöltötte még a fizikai gyógyulás elõtt. Nagyon jól tudjuk, hogy a valódi gyógyulás az, amikor a szívünklelkünk ûrje, vákuumja, az az égetõ szomjúhozó üresség betöltetik Krisztus minden értelmet meghaladó szeretetével, ez a gyógyulás. Innentõl kezdve hogy a pszichénk, a testünk, ez a két ránk rakódott réteg hogyan beteg, meg hogy nem, az már egy másodlagos, harmadlagos kérdés. De a gyógyulás az itt következik be a hit által. És talán ezt is ki lehet mondani, hogy a „hited megmentett téged”, nem a látásodat. Te, a személy, a végtelenül értékes személy vagy megmentve azáltal, hogy hiszel Krisztusban és tiszta szeretettel viszontszereted Õt. Látjuk ezt a három erényt: legyen ez a három csillag vezérlõ csillag az életünkben, hogy le tudjuk vinni az Istennel való kapcsolatunkat erre a három eszközre, erre a három erényre mely az egyedüli eszközök és képességek bennünk, hogy Istennel valódi kapcsolatban legyünk. És a plusz egy, a ráadás. Boldog II. János Pál pápa 2000-ben az ifjúsági világtalálkozón mondott egy mondatot: „Ne féljetek attól, hogy az új évezred szentjei legyetek! Ha azzá váltok, amik vagytok, lángra gyújthatjátok az egész világot.” Milyen furcsa mondat! „Ha azzá váltok, amik vagytok, lángra gyújthatjátok az egész világot.” A Szentatya nem hívott minket másra, mint kiteljesíteni azt, amik egyébként is vagyunk. És testvérek, nõvérek, pontosan ezt szeretném adni útravalóul nektek, hogy legyetek azok, váljatok azzá, akik vagytok, amire Isten benneteket hívott! És ha már a világban élõ kármeliták miliõjében vagyunk most, azt is szeretném nektek mondani, hogy merjetek laikusok lenni! Szeressetek laikusok lenni nagyon! Micsoda szó ez, hogy laikus… Azt mondjuk rá, hogy a laikus ember az, aki nem ért valamihez. Ez a köznyelvi megállapítás: én laikus vagyok valamihez, nem értek hozzá. Micsoda bûn így alkalmazni ezt a szót egyházi kontextusban. Mert itt a laikus, „laos” görög szóból származik, és azt jelenti, hogy a népnek a


Kármel 2012/6 – 2013/1


80

ADVENT MISKOLCON

Kármel 2012/6 – 2013/1

tagja, a nép teljes jogú tagja, az egyház teljes jogú tagja a laikus. És amikor a Szentatya azt mondja, hogy „váljatok azzá, akik vagytok”, akkor azt is mondja, hogy a keresztség szentsége által, hogy laikusok lettetek, hogy nép teljes jogú tagjai lettetek, váljatok azzá, amik vagytok, váljatok teljes jogú, igaz keresztényekké. Menynyire fontos, hogy ne legyen bennetek sohasem az, hogy ha majd úgy éltek, mint a szerzetesek, vagy legalábbis a legjobban megközelítõ módon, akkor fogtok majd tökéletesen élni. Nem. Legyetek azok, akik ti vagytok! Szeressétek ezt az életállapotot tudva azt, hogy a keresztségnél magasabb, mélyebb konszekráció nincsen az egyházban. Ezen túl már csak formák vannak. Mindenki megtalálhatja a maga helyét ebben a testben. De ti szeressétek ezt a helyet, ahol vagytok, legyetek benne elégedettek, tudva azt, hogy laikus és világban élõ kármelitaként élõ keresztények lévén olyan helyekre eljuthattok, és úgy tehettek tanúságot Krisztusról, ahogy mi szerzetesek, papok nem is álmodhatnánk róla. Mert ti ott vagytok a családban, ti ott vagytok a munkahelyen, ott vagytok azokban a közegekben, ahol igazi, valódi tanúságtételt tehettek Krisztusról tudva azt, hogy teljesen az övéi vagytok a keresztség szentsége által. Ha azzá lesztek, amik vagytok, lángra gyújtjátok körülöttetek a világot. Ne féljetek szentnek lenni! Mert a szent nem az, akit egyszer majd szentté avatnak. Az egy másik kategória. A szent az, aki teljesen, egészen Krisztusba kapaszkodik, Õhozzá ragaszkodik, és ezt éli halála napjáig. Kívánom mindnyájatoknak, hogy legyetek szentek, és gyújtsátok lángra magatok körül a világot a valódi szeretet tüzével! Amen.


ADVENT MISKOLCON dventi készülõdésünk fénypontja volt, hogy december 13-án elsõ szentmiséjét mutatta be Renátó atya Miskolcon. Sok-sok feladata mellett – Papp Zoltán atya meghívására – Miskolcra jött és segített abban, hogy jobban megéljük Advent misztériumát. Homíliája Keresztes Szent János eddig kevésbé ismert karizmájáról szólt. Arról a szentrõl, aki önfeledten tudott örülni. Öröm vasárnapjára készülve, amikor a rózsaszínû gyertyát gyújtjuk meg, aktuális volt az örömrõl elmélkedni. Többször rácsodálkoztunk a misztikus Keresztes Szent Jánosra. Példaképül állítottuk az aszketikus szentet. Bõvítettük ismereteinket az egyházdoktor tanításaiból. De a boldog szentrõl valóban keveset hallottunk. Pedig mi lehetne más egy Istenbe szerelmes lélek, mint a boldog. A „sötét éjszaka” csak átmenet.

A


Kármel 2012/6 – 2013/1

„ELJEGYEZTELEK MAGAMNAK ÖRÖKRE...”

81

A lélek a kapott szeretetizzástól boldog. És tud önfeledten örülni. Errõl a Keresztes Szent Jánosról elmélkedtünk, hogy a mi örömünk is nagyobb legyen. A Lelki Énekben a Mennyasszony mondja:

„Táncoljon minket körül az öröm, Szépséged bámulom ott, ahol a hegyek állnak,a halmok elterülnek, ahol tiszta vizek fakadnak.” Arra az örömre, amelyet Keresztes Szent János megélt ma is nagy szükségünk lenne. Erre tanított Renátó atya. Hálás köszönet érte. Tanításával és elsõmisés áldásával gazdagodva vártuk a Szeretet ünnepét.

„Ó kristályos tiszta forrás. Beléd pillantok: szemeid rám ragyognak, Ezüstfényû tekinteted A lelkem mélyébõl feltükrözõ Vágyképet lobogtat.” (Lelki Ének 11)

„ELJEGYEZLEK MAGAMNAK ÖRÖKRE…” (OZ 2, 21-22) VÉK lelkigyakorlat, 2012. szeptember 21-23.

soproni Keresztes Szent Jánosról nevezett VÉK Közösség lelkigyakorlatra indult Hegykõre, 2012. szeptember 21-én, a plébánia közösségi lelkigyakorlatos házába. Az elõadásokat Péceli Bence Imre ocd kármelita, asszisztensünk tartotta. Napirendünkben: zsolozsma, szentmise, elõadások, szentségimádás, elmélkedés, csend váltogatta egymást. Ez a lelkigyakorlatunk-közösségünk életében nagy jelentõségû volt: hisz a 3. napon 4 fõ tett végleges ígéretet, mely azt jelenti, hogy az Úr végérvényesen lefoglalhatta õket a maga számára.

A

A kegyelem tesz képessé arra, hogy az elhangzott elõadásokból ízelítõt adjak. 2015-ben ünnepeljük Nagy Szent Teréz születésének 500. évfordulóját, amit hat éves elõkészületi idõ elõz meg. Belépünk a negyedik elõkészületi évbe, ennek szellemében történtek az elõadások: a Belsõ várkastély lakásaiból kaptunk ízelítõt.


Krisztina OCDS


82


Kármel 2012/6 – 2013/1

Az elõadások közül a Belsõ várkastély 3. lakásának gondolataiból szeretnék megosztást írni. Miért épp erre a lakásra esett a választásom? Ebben a lakásban megragadott az evangéliumi gazdag ifjú története, (Mk 10, 17-22) Teréz magyarázata alapján. A fejezet összefoglalójában ez áll: „Arról beszél, hogy a tökéletességnek bármekkora magaslatára jutott is valaki, ameddig él, nem élvez biztonságot, s üdvös félelemmel illik haladnia.” A 3. lakásban úgy gondolja az ember, azt hiszi elõre haladt, de biztos lehetünk ebben? Túlságosan méricskélve, kiszámítva, a mi mértékünk szerint haladunk. Hiányoznak a nagy vágyak, a szeretet. Egy csekélység miatt elvesztjük fejünket, pl. valaki bátorkodott egy apró megjegyzést tenni! Elõfordulhat, hogy évtizedeken át egy lépést sem tettem elõre, mindig ugyanazon a ponton állok! Igen, kétségtelen, hogy joggal nevezzük boldognak az istenfélõ embert, mert ha csak nem fordul vissza, minden emberi számítás szerint, biztos úton van az örök üdvösség felé. „Jertek, leányaim, lépjetek be a belsõ várkastélyba; hagyjátok a ti apró-cseprõ jócselekményeiteket, mert hiszen azokra, sõt azoknál sokkal többre vagytok kötelezve…” (3 BV 1. fejezet, 9 bek.) Teréz sürgeti a teljes önátadást!


A 3. lakásban az Istennel való igazi kapcsolatról van szó. „Ismered a parancsokat…” Jézus csak a cselekedetekkel kapcsolatos parancsról beszél az evangéliumi ifjúnak. „Ezeket mind megtartottam…” itt áll elõttünk a 3. lakás embere. Jézus „megmondja nekünk, mit kell tennünk, ha tökéletesek akarunk lenni; de ha mi erre hátat fordítunk neki és szomorúan távozunk, mint az evangéliumi ifjú, ugyan mondjátok meg, mit tegyen Õ Szent Felsége?” (1 fejezet, 11 bek.) Itt a baj, nincs szeretet, nincs igazi kapcsolat Istennel. Sebességre kell váltani szeretettel! A tekintetek találkozásában változik meg az ember, most kezd el igazán érteni! Az ifjú is megérti, hogy nem a cselekedeteivel van baj, hanem a szeretettel, amellyel tetteit végzi. Ebben áll a 3. lakás fordulata: nem a tettek, hanem a szeretet kerül a középpontba. Végre létrejön a kapcsolat az Úrral! A gazdag ifjú nem fogadja el az igazi kapcsolatot, a szeretet kapcsolatot, szomorúan távozik! Lássuk be, mi motiválja cselekedeteinket? – a jobb kéz ne tudja, mit cselekszik a bal! Menjünk nagy erõvel önmagunk felismerésére, erények gyakorlására! Vegyük észre magunkban a hibákat, ne elégedjünk meg önmagunkkal, mert ez a legrosszabb bûn, a gõg! Ne akarj másokat tanítani, mert talán neked kellene tõlük tanulni! Elmélkedésre, házi feladatra feladott kérdéseket az olvasótábor elé tárom: a személyre szabott feleletek megválaszolásával! — Mikor éreztem azt, hogy Isten arra hív, hogy egészen odaadjam magamat neki? — Mikor tapasztaltam meg, hogy próba, kudarc, bûn, egy próbaként jelentkezett, de Isten kegyelmét hozta meg az után? — Volt-e tapasztalatom, valahogy megéltem-e hogy Isten kitágítja szívemet: ima, lelki tapasztalat által?


Kármel 2012/6 – 2013/1


83

Lelkigyakorlatunk 3. napjára megérkezett Bakos Rafael tartományfõnök atya is, hogy 4 fõ végleges ígérettétel eseményén jelenlétével erõsítse közösségünket, osztozzon örömünkben. Ígérettevõk: — Lisieux-i Kis Szent Terézrõl nevezett Zsuzsanna, — Jézus Szívérõl nevezett Rozália, — Gyermek Jézusról nevezett Adrienn, — Jézusról nevezett Mária Magdolna,

Mit is jelent az, hogy „eljegyezlek magamnak örökre…” (Oz 2, 21-22.)? Ahogy annak idején Isten szövetséget kötött a népével, úgy köt most újabb szövetséget a végleges ígérettételesekkel. Újra megtörténik az eljegyzés, újra megtörténik a házasságkötés. Nászajándékként Isten a kapcsolat, az új gondolkodásmódot terjeszti elõ: az igazságot és a törvényt, a szeretetet és jóságot, valamint a hûséget. Ezek mind a kapcsolat tartósságát alapozzák meg, mélyítik el, teszik kikezdhetetlenné! Isten irántunk való szeretete a legmélyebb valóság! Emberileg nézve pusztaság, mert nincs benne semmi ebbõl a világból. Aki azonban hagyja, hogy ebbe a pusztában Isten a szívére beszéljen, boldogságot ízlel meg, amilyen nincs e földön. Isten elvárja tõlünk, hogy a hûség kötelékével ragaszkodjunk Hozzá, egyesüljünk vele. Ózeás ezt az isteni elvárást a jegyesek lelki beállítottságával fejezi ki: „eljegyezlek magamnak örökre”! Isten szövetségre lép az emberrel, amihez alázat kell! Csak Isten beszél így hozzánk, nagyszerû életet ígér nekünk, ami örökre megmarad. Ha a világ hatása alatt és a magunk szeretete helyett Isten szeretetét sugározzuk: családunkra, körülöttünk élõkre, boldog lesz életünk! Koncelebrációs szentmise, szentbeszéd, végleges ígérettételek, mind hozzájárult közösségünk öröméhez! Felcsendült hálaénekünk: Istenhez, Kármel Édesanyánkhoz, misztérium szentjeinkhez. Hála mindenért, amit kaptunk, amit kapunk, és amit kapni fogunk! Az öröm a szeretetlakomával, agapéval folytatódott. Add kegyelmedet Uram, hogy nyitott szívvel tudjam fogadni ajándékaidat, át tudjam adni teljesen az életem, hogy hûségben szolgálhassalak! Julianna ocds


Saját kézzel írt ígéretük azt jelenti, hogy döntésüket szabadon, személyesen, hitben hozták meg, azzal a gesztussal, mely kifejezésre juttatja: Krisztusra bízzák egész életüket! „Ez az ígéret a személyes szentség záloga, amely szükségszerûen az Egyház szolgálatára való elkötelezõdéshez vezet el úgy, hogy közben hûségesek maradnak a terézi-kármelita karizmához.” (Konstitúció 11.)


HÁZASPÁROKNAK SZÓLÓ HÉTVÉGE ...

84

Kármel 2012/6 – 2013/1

OLVASÓINK ÍRTÁK

OLVASÓINK ÍRTÁK

HÁZASPÁROKNAK SZÓLÓ HÉTVÉGE OKTÓBERBEN, KUNSZENTMÁRTONBAN: ÉN VÁGYAM, TE VÁGYAD… któber közepén nem klasszikus értelemben vett lelkigyakorlaton vettünk részt Kunszentmártonban, hiszen a tanításokat egy veszprémi házaspár, Steiner Attila és Judit tartották. Õk évek óta az Új életet a családoknak nevû keresztény mozgalomban szolgálnak, rendszeresen tartanak hétvégéket házasság elõtt álló fiataloknak, különbözõ korú házaspároknak. Ezen kívül apa-fia, anya-lánya programokat is szerveznek. 10 házaspár és egy házasság elõtt álló fiatal pár gyûlt össze Rafael atyával a péntek esti bemutatkozáshoz. Ahogy lenni szokott, fizikailag csaknem mindenki megérkezett, de fejben és talán szívben is jó néhányan még igen távol voltunk, ki saját magától, ki a párjától… A közös talán a várakozás és a kíváncsiság volt, hogy mit fogunk mi itt kezdeni magunkkal, egymással, és a többiekkel. Örömmel köszöntöttük az ismerõs testvéreket, de látható volt némi feszültség egyesek arcán, akik még ilyen programon nem vettek részt, és egyáltalán, a házasságunkról beszélni, hát az nem olyan könnyû dolog.

O

Attiláék bevezetõje hamarosan eloszlatta a kezdeti idegenkedést: „…az Isten nagyon szeret minket, ezért vagyunk itt…” Az õ bemutatkozásuk, õszinteségük, hitelességük nagyon sokat segített abban, hogy mindenki hasonló módon tudja megosztani a szívében, lelkében lévõ gondolatokat. Ez a lelkület volt a jellemzõ egész hétvégén. A hallott gondolatok, bemutatott jelenetek csaknem mindannyiunknak ismerõsek voltak. Judit és Attila nagyon sok személyes példát, tanúságtételt osztott meg velünk. A gondolatébresztõ elõadásokat Szentségimádás követte. A kiscsoportokban külön voltak a fiúk és a lányok. A beszélgetések során kiderült, hogy a problémáinkkal nem vagyunk egyedül, sokat tanulhattunk a másik tapasztalatából. Most is megtapasztalhattuk, hogy ilyen szeretõ környezetben, a kunszentmár toni rendházban, az atyák és testvérek által biztosított légkörben jót tudunk derülni a máskor nem éppen vidám, vagy esetleg fájdalmas eseteken. Többször kaptunk lehetõséget arra, hogy bizonyos kérdéseket a házastár-


HÁZASPÁROKNAK SZÓLÓ HÉTVÉGE ...

sunkkal megbeszéljünk. Számunkra ez nagyon sokat jelentett, mert itthon, a hétköznapokban nem foglalkozunk magunkkal, a társunkkal, a kapcsolatunkkal ilyen mélységben, mint ott. Ehhez bizony el kell menni itthonról, hogy megfelelõ távolságból és „magasságból” nézhessünk magunkra és a házasságunkra. Néhány téma, gondolat és kérdés az elhangzottakból: — Egyikünk sem tudja a másik szükségleteit teljes mértékben betölteni, emberileg ez nem lehetséges, erre csak Isten képes. — Milyen szükséglete(ke)t kell a társadnak betölteni ahhoz, hogy jól érezd magad a kapcsolatban? — Különbség a vágy és a szükséglet között. Elvárások a másikkal szemben, ugyanakkor én megadom ezt a másiknak? — Feleségek igényei, férjek igényei. — Lehetséges megoldás: te tedd meg az elsõ lépést. — Hogyan reagálunk, ha a másik nem teljesíti a szükségleteinket. — Nem vagyok a vágyaim rabja, nem vagyok a másik hangulatának rabja. — Reális, a társamra szabott vágyaim legyenek, olyat ne várjak el tõle, amit nem tud teljesíteni. — Jézushoz vinni a problémákat, ima, hálaadás fontossága. — Képzeljem bele magam a másik helyzetébe. Legyek képes megbocsátani. — Külsõ segítség igénybevétele, pl. baráti házaspár, atya.

85

A különbözõségeket Isten tervezte így, ezt megélhetjük ajándékként is, ezzel egészítjük ki egymást. A Szentmiséken Rafael atya ismét ráébresztett bennünket arra, hogy hol is a mi helyünk emberként, a különbözõ hivatások hogyan egészítik ki egymást és szolgálják Isten tervét. Vasárnapi prédikációjában kiemelte, hogy Jézus az elsõ csodáját épp egy házasság kezdetén, a Kánai menyegzõn tette.A házasság – szemben a mai világ sokszor gúnyos, lesajnáló megközelítésével – Istennek nagyon fontos. Ha „harmadikként” Õt is bevonjunk életünkbe, és a férjünkre, vagy feleségünkre, mint Istentõl kapott ajándékra tekintünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem hagy cserben bennünket, bármilyen gondunk, problémánk van. Ehhez nagy segítség az olyan testvéri közösség is, amilyen ezen a hétvégén Isten kegyelmébõl összejött. Annak ellenére, hogy most voltunk 35 éves házasok, nagyon sokat tanultunk, és a beszélgetések révén közelebb kerültünk egymáshoz. Házasságunk nem csak nekünk fontos, hanem minta gyermekeink számára is. Nem mindegy, hogy milyen példát látnak a szüleiknél. Itt sem a szavaink, a jó tanácsaink hatnak rájuk, hanem az, amit látnak, amit eléjük élünk. Az ilyen hétvégék, valamint a Kármel által a házaspároknak tartott többi lelkigyakorlat is ahhoz segít hozzá, hogy találkozzunk magunkkal, a másikkal, és Jézussal. Isten áldását kérjük mindazokra, akik ezt a hétvégét felejthetetlenné tették számunkra. Csernai Gábor és Éva Veszprém

OLVASÓINK ÍRTÁK

Kármel 2012/6 – 2013/1


86

GYÁSZOLJA A ...

Kármel 2012/6 – 2013/1

KIEGÉSZÍTÉS A 2012/5. számunkban megjelent „Soproni élményeink” címû beszámolónkkal kapcsolatban Kuszák Péterné soproni olvasónk a következõ kiegészítést és helyesbítést postázta szerkesztõségünk címére:

IN MEMORIAM

„A csodálatos ‘Axis Mundi” c. fali kárpit a Munkácsy Díjas, – Érdemes Mûvész Péreli Zsuzsa textilmûvész alkotása. Az alkotásba beleszõtt fonalak egy része különös utat járt meg annak végleges felhasználásáig. Sopronban a Kármelita Rend feloszlatásától haláláig egy alsólõvéri családi ház elsõ emeletén lakott Erzsébet anya (Lindenblatt Margit), a sopronbánfalvai Kármelita Kolostor utolsó perjelnõje. Halála után családunkra szállt minden ingósága. Éveken keresztül õriztük az okiratokat, könyveket, szakrális tárgyakat, a gyönyörû színes selyem hímzõ fonalakat. A hagyaték egy részét, szakrális tárgyakat, okiratokat a magyarszéki Kármelita Kolostornak, részben a sopronbánfalvai Kolostornak, – a selyemfonalakat pedig Péreli Zsuzsa mûvésznõnek ajánlottuk fel. Ezt követõen néhány hónap múlva elkészült a mûvésznõ ‘Axis Mundi’ címû alkotása, ahonnét új életüket élve visszaköszönnek a selyemfonalak is.”

IN MEMORIAM

Gyászolja a székesfehérvári VÉK közössége és mindazok, akik ismerték és szerették

Fekete Imre, Szent Józsefrõl nevezett Imre testvérünket, akit 88 éves korában, 2013. január 6-án, Urunk megjelenésének ünnepén, hosszú szenvedés után, szentségekkel ellátva hívta haza teremtõ Istene. Imre testvérünk 1925-ben született Székesfehérváron. Feleségével, Berta Máriával 60 évig élt szeretõ házasságban, melybõl három gyermekük született. Gyermekkorától részt vett egyházközsége életében. A Szûzanya iránti szeretete áthatot-


Kármel 2012/6 – 2013/1

AZ ÚR HAZAHÍVTA

87

ta egész életét, ezért hálából minden évben, amíg tehette Andocsra és Máriaremetére Õ vezette a zarándokcsoportot. Ifjú korától ministrált, és késõbb tanította is a fiatalokat Isten szolgálatára. A rózsafüzér társulat tagja és elõimádkozója volt. Égi Édesanyánk 1990-ben feleségével együtt meghívta õt a Kármelbe. Végleges ígéretét 1997-ben Tassi Kolos atya kezébe tette le. Közösségünk alapító tagja, több alkalommal tanácsosa is volt. Aktívan részt vett közösségünk életében, még akkor is jelen volt a rendi gyûléseken, amikor már igen nehezen, segítséggel tudott járni. Hamvait beszentelve 2013. január 12-én, a székesfehérvári Szent Kristóf templomban, engesztelõ szentmise keretében helyezték örök nyugalomra.

Illés prófétáról nevezett székesfehérvári VÉK közösség

AZ ÚR HAZAHÍVTA Somlai Józsefné, sz. Kovács Rozália, Isten Irgalmasságáról nevezett Mária Immaculata testvérünket, 93 éves korában, 2012. december 8-án. Testvérünk 1919-ben született Csapodon. Férje Somlai József GySEV vasutas volt. Házasságukból 2 gyermek született. Sopronban a Kármelita Harmadrend a bánfalvi kármelita nõvérek kisugárzásaként jött létre 1948. augusztus 15-én. A szétszóratás alatt is szünet nélkül mûködött, minden hónapban megtartották az összejövetelt. A szétszóratás alatt Sopronba került, a Domonkos templomba a kármelita Áder János Rafael atya, így sokak lelkivezetõje, gyóntatója lett. Tovább folytatódott a Harmadrendbe való belépések, beöltözések, fogadalmak sorozata. Majd több egyházmegyés atya is foglalkozott velük, míg elérkezett a szerzetesrendek újr indulása, így 1993. áprilisban Bernát ocd atya lett a VÉK elsõ asszisztense. Rozália testvérünknek 1990 decemberében volt a beöltözése, melyben Isten Irgalmasságáról nevezett Mária Immaculata nevet kapta. 1991 decemberében letette fogadalmát, 1993. május 15-én pedig Bernát ocd atya szentmiséjében örök fogadalmát. Aktívan részt vett a VÉK életében, segítette a nálánál idõsebb testvéreket,

IN MEMORIAM

„Szûzanyánk végy karjaidba minket, amidõn majd meghalunk.”


88

AZ ÚR HAZAHÍVTA

Kármel 2012/6 – 2013/1

IN MEMORIAM

kapcsolatot tartott velük. A liturgiához tartozó egyházi énekekbe gyönyörû szoprán hangján bekapcsolódott. Hosszú évtizedeken át a soproni Orsolyita énekkar tagja volt, a Passióban Pilátus felesége szerepét énekelte. Kiváló háziasszony volt, tehetsége volt festésre, hímzésre. Lakása tele volt bekeretezett, saját maga által festett képekkel, amin a természet szépségeit örökítette meg. Kármel Édesanyja iránti szeretete egész életét áthatotta. Az imának, a szeretett Istennel való bensõséges együttlétnek adta oda életét.Aztán betegségek sorozata jutott neki osztályrészül, többször volt kórházban. 2002-ben írt levélben már betegségérõl ír, és arról, hogy már aktívan nem tud részt venni összejöveteleinken. "Lélekben mindig veletek vagyok, és imádkozom értetek" - írta. A soproni idõsek otthonába 2009-ben költözött. Ott is példát mutatott Istenbe vetett hitérõl, Szûzanya iránti szeretetérõl. 2012. november 17-én kármelita atyával meglátogattuk, készült az örök otthon felé. Egyházmegyés atya is rendszeres vendége volt. A mindig derûs, szolgálatkész, rendkívül figyelmes, szent hivatásának, imádságnak élõ testvérünk 2012. december 8-án költözött el az élõk sorából. Temetése 2012. december 13-án, a soproni Szent Mihály temetõben volt, nagyszámú rokonság, hívek, VÉK, skapulárét viselõk részvételével. Requiescant in Pace! Kármel Ékességérõl nevezett Julianna ocds VÉK Sopron

A Boldogságos Szûz Máriáról és Jézusról nevezett Szent Teréziáról nevezett keszthelyi VÉK közösség Fájó szívvel tudatja, hogy

dr. Szabó Jánosné, Szent Arcról nevezett Veronika nõvérünk 2012. november 17. elhunyt. Végleges ígéret tétele az 1997 évben volt, s több éven keresztül vezetõségi tagként szolgált. Végsõ búcsút 2012.november 28-án vettünk tõle. A Közösség titkára


Kármel 2012/6 – 2013/1

GYÁSZJELENTÉS

89

GYÁSZJELENTÉS

Kocsis Gyuláné, Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Élia nõvérünk 2013. január 2-án, 91 éves korában, Súlyos, hosszú betegség után befejezte imádságos földi életét. Temetése 2013. január 14-én volt a miskolci Szent Péter kapui temetõben. Élia nõvérünk 1991-ben kérte felvételét a VÉK Közösségbe. Ideiglenes ígéretet tett 1994-ben, majd végleges ígéretét 1997-ben tette le. Fiatalon megözvegyült, gondosan nevelte fel két gyermekét (fiát és leányát). Az Úr megajándékozta öt unokával, és két dédunokával. Magára vette a mindennapok megpróbáltatásait, szenvedéseit, a családi gondokat, a betegségeket. Leánya 59 éves korában súlyos betegségben meghalt. De igyekezett mindent az Istennel való beszélgetés tárgyává tenni, ezáltal is növekedett az Úr dicséretében és hálaadásban. Élete valóban egyszerû, alázatos, az Úr iránti bizalomteljes volt. Az Úr gyermeke, unokái és dédunokái körébõl szólította magához. A Szentírás, a kármelita szentek írásainak olvasása táplálta, mélyítette imaéletét. Köszönjük Urunk Élia ocds nõvér hûségét, amely alapja volt életének. Õ most már megérkezett a Fénybe, imádkozik és virraszt fölöttünk, és minden eddiginél közelebb került hozzánk. Jézus pedig ígéri, „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 20.)

„Szûzanyánk végy karjaidba minket, Amidõn majd meghalunk!”

VÉK Miskolc

IN MEMORIAM

Ismét gyászol az Avilai Szent Terézrõl és Szent Teréz Margitról nevezett Miskolc-i VÉK Közösség.


ELSÕ FOGADALOM ...

90

Kármel 2012/6 – 2013/1

HÍREK

ELSÕ FOGADALOM MAROSSZENTGYÖRGYÖN ÉS BUDAPESTEN

z Istenszülõ Oltalmáról nevezett Jozefa Terézia nõvérünk 2012. december 8-án a Marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz kármelben Ágnes nõvér perjelnõ kezébe letette elsõ szerzetesi fogadalmát. Nagy örömet jelentett számunkra ez a családias ünneplés, és a remény jele közösségünk számára ez az elsõ egyszerû szerzetesi fogadalomtétel. A jó Isten áldása és Kis Szent Teréz pártfogása kísérje Jozefa nõvérünket és közösségünket egyaránt!

A

HÍREK

A marosszentgyörgyi kármelita nõvérek

2012. szeptember 8-án elsõ szerzetesi fogadalmat tett Szentháromságról nevezet Domonkos testvér és Isten Irgalmas Szeretetérõl nevezett Jánost testvér Budapesten. Testvéreink a jelöltidõ és a noviciátus elvégzése után részesülhettek az elkötelezõdésnek ebben a kegyelmében, mely nagy örömmel és reménnyel árasztotta el az egész közösséget és rendtar tományunkat. János és Domonkos testvérek a budapesti közösségünkben élve – immár mint kispapok – folytatják lelki felkészülésüket a további elkötelezõdések távlatában, illetve folytatják teológiai tanulmányaikat a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolán. Hálát adunk ér tük, s imában hordozzuk õket! P. Renátó


Kármel 2012/6 – 2013/1

GENERÁLISI ÜZENET ...

91

bben az évben [2012-ben – a szerk.] egy különösen jelentõségteljes évfordulót ünneplünk: augusztus 24-én lesz az avilai Szent József kolostor alapításának 450. évfordulója, tehát a Terézi Reform kezdetéé. Maga a Szentatya is ki akarta fejezni örömét és az egész Egyház örömét ezen alkalomból, egy lelkiségben és terézi tanításban gazdag üzenetet küldve a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén. Arra a gondolatra, hogy szerzetescsaládunk betölti életének 450. évét, az elsõ érzés ami eltölti a szívünket a hála az Úr iránt, az õ szeretetének hûségéért, és azon nagy dolgok csodájáért, melyet bennünk végbevitt. S valóban, ahogy igaz az, hogy Teréz odaadta magát Jézusnak, sokkal inkább igaz, hogy Jézus még inkább odaadta önmagát Teréznek, s folyamatosan odaadja magát az õ családjának is. Bátorítsuk egymást kölcsönösen, hogy ne felejtkezzünk arról („Emlékezz Izrael!”), hogy milyen nagy az, amit õ velünk tett mikor meghívott minket: legyünk részesei ennek a történetnek, s alkalmasnak ítélt minket arra, hogy tanús-

E

87

discernimento spirituale

kodni tudjunk róla a jelenben, és tovább tudjuk vinni a jövõben, szüntelen alapítások útján, melyeket – ahogy arra Teréz tanított minket – soha sem szabad befejezettnek gondolnunk. Senki közülünk nem tudott volna ezen a helyen lenni, sem felvállalni ezt a felelõsséget, ha nem ajándékozta volna neki Isten, s ha ebben nem mutatkozott volna meg az õ irgalmas szeretete és ingyenes kezdeményezése. Egy másik megfontolásra alkalmas pont, történelmünk egy idõben hozzánk közelebbi eseményébõl jön számunkra. 1962-ben Rendünk a reform 400. évfordulóját ünnepelte, éppen a II. Vatikáni Zsinat hajnalán, mely – nagyon sok szempontból – az Egyház egy új korszakának kezdetét jelezte. Ez az utolsó 50 év, utunk egy olyan állomása, mely mintegy felkínálja magát egy történelmi kiértékelésre, és a mi lelki megkülönböztetésünk88 számára. Nagyon megváltoztunk ezekben az években, de továbbra is ugyanaz a hivatás vibrál bennünk, és Jézusról nevezett Teréz leányainak és fiainak ugyanaz a szenvedélye. Tudatában vagyunk annak, hogy nem minden változás fejezte ki a karizmánk kreativitását, ahogy nem minden, a régi megõrzésére irányuló akarat volt a hiteles hûség meg-

HÍREK

GENERÁLISI ÜZENET A TERÉZI REFORM 450. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL


92


HÍREK

mutatkozása. Mindenekelõtt azonban azt látjuk, hogy valóságunk, mely összetett és sokszor ellenmondó, ma új arcokkal teli, új nemzedékek születtek ebben az ötven évben, új érzékenységgel és különbözõ tapasztalatokkal, az egész világról érkezve, akik ki akarják fejezni azt akik, és azt, amijük van, törékenység és erõ, szegénység és gazdagság, intuíció és sötétség, a fiatalság lelkesedése és a már érett kor bölcsessége. Teréz 47 éves volt, mikor megszólalt a Szent József harangjának hangja. Földi életének kétharmada ekkor már lepergett. Egy olyan életkor ez, amely akkor még inkább mint most – elõrehaladottnak számít, és õ ekkor indul neki egy teljesen új kalandnak, mely elõrevetítette a kockázatokat és az ismeretlen dolgokat. Tudjuk, hogy két dolog volt, ami segített neki legyõzni minden emberi és racionális akadályt: az Isten tapasztalat ereje és egy olyan Egyház és világ iránti szenvedély, amelyek egy nagy történelmi vihar prédái. Ma is ezek azok az erõk, amelyek bátoríthatnak minket, és újra útra indíthatnak, vagy még inkább, megnyithatnak elõttünk egy utat olyan tájon, amely sokszor üres sivatagnak, útnélkülinek tûnik számunkra, ahol elveszettnek érezzük magunkat, egy áthatolhatatlan erdõben, ahol lehetetlen ösvényt találni, hogy elõbbre jussunk. Teréz nem számíthatott se sok hatalmas barát támogatására, se jelentõs anyagi eszközökre. Már maga nõi mivolta is sok nehézség és korlátok forrása volt. Voltak olyan pillanatok, mikor az új alapítás terve egyszerûen megvalósíthatatlannak látszott, s õ panaszkodott az

Kármel 2012/6 – 2013/1

Úrnak, aki lehetetlen dolgokat kért tõle (vö. Ön 33, 11). Az elsõ alapítás története fáradságok, kétségek, üldözések, s mindenféle akadályok története, de ugyanakkor vigasztalások, gondviselésszerû találkozások, váratlan segítségek, és mindenekelõtt folyamatosan táplált belsõ bizonyosságok története is. Így annak elmesélése átalakul önéletrajzi történetbõl, megélt hitvallássá, üdvösségtörténetté, amelynek emlékét tovább kell hagyományozni nemzedékrõl nemzedékre, hogy abból mindig erõt és inspirációt lehessen meríteni. Az Önéletrajz elsõ olvasójának, címzettjének P. Garcia de Toledo-nak,Teréz meghagyta a szabadságot, hogy akár mindent kitöröljön, kivéve az elsõ alapítás történetét: „Azt hiszem eleget untattam Kegyelmedet, amennyiben ugyancsak hosszasan számoltam be ezen zárda megalapításáról. Pedig hát még mindig nagyon is szûkszavú voltam ahhoz képest, hogy mennyi szenvedés járt vele, s mennyi csodát tett ennek kapcsán az Úr, amint ezt számos tanú bizonyíthatja. Azért, még ha Kegyelmed megsemmisítendõnek tartaná is a többit, amit írtam, nagyon szépen kérem, õrizze meg azt, ami erre a zárdára vonatkozik, s halálom után adja oda az itteni nõvéreknek. Lelkesíteni fogja utódainkat Isten szolgálatára, s arra, hogy ne engedjék lesüllyedni azt, amit mi kezdtünk, hanem inkább fejlesszék mindig tovább, ha majd látják, hogy mi mindent tett meg Õ Szent Felsége azért, hogy létrejöjjön, mégpedig egy ilyen magamforma haszontalan és hitvány teremtés révén. Mivel pedig az Úr oly rendkívüli módon mutatta ki, hogy ez az alapítás kedvére van, nézetem szerint



nagy rosszat tenne és Istennek súlyos büntetését vonná magára az, aki elkezdené lazítani azt a fegyelmet, amelyet itt maga az Úr honosított meg és pártfogolt, s amelyet az õ kegyelmével oly könnyû megvalósítani.”(Ön 36, 29) Ezzel a lelkülettel mi is, 450 év után, visszatérünk az alapító tapasztalathoz, amelybõl születtünk. Ha az Úr annyira cselekedett, hogy az a mû megvalósuljon, továbbra is így tesz, hogy ne dõljön romba, hanem éppen ellenkezõleg egyre tovább növekedjen. Teréz aláhúzza számunkra, hogy ha mindez meg tudott valósulni, az nem a felhasznált eszközön múlott, egy tökéletlen és szegény nõn, mint amilyen õ, hanem Attól, aki õt erre felhasználta. Teréz nem hamis alázattal mondja ezt, hanem „nagyon igaz dolgokat mond” (Ön 40,3), mint mindig, különösen most, mikor egy ennyire fontos dologról beszél, mint a Kármel reformja. Az ÚR mûve, akinek szolgálatára odaadta magát, nem minden kétségek, aggodalmak és ellenállások nélkül. A végén az õ kegyelme erõsebb volt. Ez az Istentõl akart mû, ez a drága ékszer, mellyel fel akarta ékesíteni Terézt, és õbenne az egész Egyházat (az Ön 33,14-ben elmesélt híres látomásra hivatkozom), most a mi kezeinkbe van helyezve. Mit csinálunk vele? Milyen választ adunk arra a kérdésre, mely elér bennünket a Szent Anya önéletrajzi lapjain keresztül? Ma sokszor beszélünk a szerzetes élet krízisérõl, annak nehézségeirõl – különösen Nyugaton – a hivatások hiányáról, a közösségek elöregedésérõl, de még inkább a motiváció

93

általános elvesztésérõl, és az önazonosság válságáról. Nem akarom ezeket a problémákat kicsinyíteni, melyekrõl naponta tapasztalatot szerzünk, különösen azok, akik az elöljáróság szolgálatára lettek meghívva. Semmi kétség a krízis melyet megélünk történelmi, korszakos, és nem lehet kilábalni belõle új intuíciók és mély változások nélkül. Azonban a kérdés, amely számomra lényegesnek tûnik ez: honnan jöhetnek ezek az új intuíciók? Honnan merítünk erõt a változásokhoz, melyet megkövetelnek tõlünk ezek az idõk? Megfigyeltem, hogy a gazdasági válság e periódusában nagy sikere van Albert Einstein egy gondolatának, amit az 1929-es nagy válság idején írt. Nagyon sok weblapon idézik, blogban és végül ott találtam egy levélben is, amit egy nõvérünk küldött nekem. Ezt írta Einstein 1935-ben: „A válság a legnagyobb áldás, amely megeshet az emberekkel és az országokkal, hiszen a válság fejlõdéssel jár. A kreativitás a szorongásból születik, ahogy a nap a sötét éjszakából. A válság szüli a találékonyságot, a felfedezéseket és a nagy stratégiákat. Akinek sikerül túljutnia a válságon, felülmúlja önmagát és nem szenved vereséget. Aki a válság számlájára írja saját ínségét és bukásait, önnön tehetségét töri meg, a megoldásoknál pedig jobban kedveli a nehézségeket. Válság nélkül nincsenek kihívások, azok nélkül az élet rutinná, lassú haldoklássá válik. Válság nélkül nincsenek érdemek sem. Hagyjunk fel az egyetlen veszedelmes válsággal, tudniillik azzal a tragikus helyzettel, amikor nem is akarunk harcolni azért, hogy felülkerekedjünk.”

HÍREK

Kármel 2012/6 – 2013/1


94


HÍREK

Természetesen erõsítõ és reményt adó szavak, melyek meghívnak minket, hogy újra felálljunk, és adjuk magunkból a legjobbat, anélkül, hogy hagynánk magunkat legyõzetni a félelemtõl és az elbátortalanodástól. Lehetséges, hogy a gazdaság és a politika számára ezek a szavak ér vényesek és jelölik a helyes utat, mely a válságból kivezet. Mindenesetre nem úgy tûnik nekem, hogy ugyanezt el lehetne mondani a szerzetesélet és a lelkiélet viszonylatában. Hivatkozni az emberi akaratra és értelemre helyes, meghívni hatásos ter vek kidolgozására és fejleszteni a kreativitást, mely képessé tesz a jelen kihívásaira válaszolni, ennek értelme van, vitathatatlan. Mindazonáltal tudatában kell lennünk, hogy nem a mi ter veink fognak megmenteni minket. Szükségünk van rá, hogy az élõ víz forrásából igyunk, mely egy sokkal mélyebb vénából forrásozik, ahol nem az ember cselekszik, hanem hagyja magát megcsinálni, ahol nem választ, hanem elfogadja, hogy kiválasztott, ahol nem a saját bölcsességét és erejét tapasztalja meg, hanem saját oktalanságát és gyengeségét. A kilábalás útja nem abban keresendõ, hogy visszatérünk, egy a válságot megelõzõ idõszakhoz, vagy éppen ter veinkkel a jövõbe ugrunk, hanem abban, hogy elmélyítjük a jelen válságát, leereszkedve annak gyökeréig, abba a mélységbe, ahol a dolgok másképpen látszanak, a kavarodás és a félelem megbékélnek, és a szegény imája kezd egyre tisztábban, egyre alázatosabban, egyre igazabban felemelkedni. Attól indulva kezdhetjük újra az utat.

Kármel 2012/6 – 2013/1

Ez az út, mely az alacsonyság, a mélység felé halad, s amit Teréz maga is bejárt, s járt egészen földi életének utolsó napjáig, a húsvéti misztérium útja, csak akkor lehet ezt megemészteni, ha megtapasztaltuk, hogy minden más út vakvágány, és olyan ösvény mely a semmibe vész. Olyan út, melyen az imádság a vándorbot, és a tarisznya önmagunk elvesztése, s ezért hasonlít Jézus tanítványainak útjához, akiket meghívott arra, hogy hagyjanak el mindent, és úgy kövessék õt, akiben hisznek, és akitõl mindent remélnek. Egy olyan út – ahogy Boldog Newman bíboros írta egy csodálatos versében: „A felhõoszlop” – ahol nem arra törekszünk, hogy messzire elõre lássunk, hanem csak arra, hogy azt a kis lépést lássuk, aminek megtételére meghívásunk szól. S talán ez az a „kevés, ami tõlünk függ”, amit Teréz választott, hogy megtesz, mikor tudatára ébredt azon helyzet súlyosságának, amiben az Egyház és a világ volt, s a missziónak amit az Úr éppen rá akart bízni. Tudom, hogy valóban nagyon kevésnek tûnhet, de éppen a kevés és a kicsi, hogy ne mondjuk a semmi az, amibõl Isten mindent teremtett. S az a kötelességünk, hogy ennek tanúi legyünk, Terézzel, és úgy ahogy Teréz az volt attól a messzi és mégis egészen közeli pillanattól kezdve, amely 1562 augusztus 24.

P. Saverio Cannistra Preposito Generale (fordította: Szabó Kristóf ocd)


KÁRMEL LIRURGIKUS NAPTÁR

95

KÁRMELITA LITURGIKUS NAPTÁR

Április 17. szerda

Boldog Battista Spagnoli áldozópap

– választható emléknap

18. csütörtök A Megtestesülésrõl nevezett 22. hétfõ

Boldog Mária szerzetesnõ


A Keresztrõl nevezett Boldog Teréz Mária Manetti szûz


Május 16. csütörtök Stock Szent Simon szerzetes


21. kedd

Keszthely: templomszentelés évfordulója

22. szerda

Szent Joakima de Vedruna szerzetesnõ – választható emléknap Pazzi Szent Mária Magdolna szûz – emléknap Szent Kelemenrõl nevezett – választható emléknap Boldog Elia szûz

25. szombat 29. szerda

– fõünnep

Számlaszámaink: Sarutlan Kármelita Rendtartomány Gyõri Rendháza és Temploma Bank: UniCredit 10918001-00000020-63350043 (erre lehet a folyóiratra szánt adományokat befizetni) „Kármelita Kispapok neveléséért és P. Marton Marcell Boldoggáava-tásáért” alapítvány (Célja: a nevében foglaltak és a Kármelita Rend összes tevékenységének támogatása. Közhasznú szervezet! Az adományok az adóalapból levonhatók) Bank: 11100104-18055359-10000001; Adószám: 18055359-1-41 A folyóiratot budapesti rendházunktól lehet megrendelni. Nincs meghatározott elõfizetési díja, adományokat fogadunk el érte. Egy szám önköltségi ára kb. 480.-Ft, (postaköltség nélkül). Ez csak irányár. Aki ennél kevesebbet tud adományozni, annak sem szüntetjük meg elõfizetését, amennyiben igényt tart újságunkra. Csekkeket évente kétszer postázunk, a folyóirattal együtt, azon lehet fizetni (a magas banki díjak miatt ajánlatos csak évente egyszer megtenni, nagyobb összegben). Köszönjük, hogy imáikkal és anyagi hozzájárulásukkal támogatják Rendünket és folyóiratunkat. Isten fizesse meg. Minden jótevõnkért templomainkban havonta egy szentmisét mutatunk be.

KÁRMELITA LITURGIKUS NAPTÁR

Kármel 2012/6 – 2013/1


TARTALOMJEGYZÉK Mindenki várkastélya……………………

1

A világban, de nem a világból A Világban Élõ Kármel rovata

TANÍTÁS ……………………………… 2 Meghívó a “Belsõ Várkastélyba” …… 2 A Belsõ Várkastély története és eredete 5 Jótanácsok a bûnök elleni küzdelemhez Avilai Szt. Teréz Belsõ Várkastély címû mûvének második lakásában ………… 16 A keresztény útja Szt. Terézia „Belsõ várkastély” c. mûvében ……………… 22 Olvasási kalauz a Belsõ várkastélyhoz 43 „NEKED SZÜLETTEM...” ………… 51 Avilai Szent Teréz születésének 5. centenáriumára készülve – Megosztások… 51 ELMÉLKEDÉS ………………………… 60 Megújulás! …………………………… 60 A MAGYAR KÁRMEL KINCSEI … 61 Keller Lõrinc Juvenál OCD önéletrajza … 61 BIBLIKUM …………………………… 68 A Biblia kialakulásának földrajzi körülményei ………………………… 68 A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA … 72

Egyedül az Egyetlennel. A sarutlan kármelita nõvérek rovata

Szeretet a szenvedésben

…………… 72

Ígérettételek a világban élõ kármeliták Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett budapesti közösségében ………… 76 Advent Miskolcon …………………… 80 „Eljegyezlek magamnak örökre ...” … 81 OLVASÓINK ÍRTÁK ……………… 84 Házaspároknak szóló hétvége októberben, Kunszentmártonban: Én vágyam, Te vágyad……………………………… 84 Kiegészítés …………………………… 86 IN MEMORIMAM ………………… Fekete Imre, Szent Józsefrõl nev. Imre Somlai Józsefné, sz. Kovács Rozália, Isten Irgalmasságáról nev. Mária Immaculata …………………………… dr. Szabó Jánosné, Szent Arcról nevezett Veronika ……… Kocsis Gyuláné, Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Élia ……………

86 86

87 88 89

HÍREK ………………………………… 90 Elsõ fogadalom Marosszentgyörgyön és Budapesten ………………………… 90 Generálisi üzenet a terézi reform 450. évfordulója alkalmából ……………… 91 KÁRMELITA LIT. NAPTÁR ……… 95

Egy évben négy szám jelenik meg. Kiadja a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány – 8360-Keszthely, Tapolcai út 1/A, Tel-fax: 83/311-601; www.karmelitarend.hu A kiadásért felel P. Bakos Rafael OCD tartományfõnök Felelõs szerkesztõ: P. Béri László Renátó OCD Szerkesztõség és elõfizetés: Kármelita Rendház, 1134 Budapest, Huba u. 12. E-mail: [email protected]; Tel.: (30) 526 5055, Fax: (1) 350-0867 Borítóterv: Fehér Márta OCDS Fotók: Bencseky Mátyás OCDS, Horváth Botond, Szõke Katalin Ildikó OCD, Tokodi Jenõ OCDS, Márffy Magdolna OCDS, Orbánné Németh Magdolna OCDS Nyomdai elõkészítés: Pozsgai Attila Nyomás: Alto Nyomda, 8000 Székesfehérvár, Irányi D. u. 6. Felelõs vezetõ: Vass Tibor

A z em ber vá gya, hogy va la hol ott hon le gyen, hogy eb ben az ott hon ban

Recommend Documents