Jézus beszéde: lélek és élet

Alapige: Jn 6,63

Elhangzott: 2009. január 18-án

Énekek: 84. 165. 457. 264.

Jézus beszéde: lélek és élet „A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” (Jn 6,63).

E

zekben a napokban a János evangéliuma 6-7. fejezetét olvassuk: Jézus hosszasabb beszédét. Ezen keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogyan is tanított. Nehéz, és egyszerre könnyő is érteni İt. Így taníthatta az öt ezer embert is, akik között – mint most közöttünk is – voltak gyermekek és idısek, különbözı foglalkozásúak és iskolázottságúak, mégis mindenki annyira szívesen hallgatta, hogy szinte észre sem vették, hogy rájuk esteledett. Jézus hallgatói között – a 6-7. fejezetben – különbözı emberek voltak. Közöttük látjuk magunkat is. Jézus hallgatói hol jelkívánók (30) voltak, hol morgolódtak, zúgolódtak, bosszankodtak (41), sıt természetük volt a morgolódás (erre utal az imperfectum), hol kardoskodtak, vitatkoztak, szinte ölre mentek az érvelésben (52), és voltak, akik botránkoztak (61). Pedig a morgolódásba egy egész generáció is belebukott már: a zúgolódó népnek negyven évig kellett a pusztában vándorolnia, mielıtt bemehettek az ígéret földjére! Egy egész életet el lehet veszteni a háborgással. Most Jézus beszédei miatt zúgolódnak: „Kemény beszéd ez!” – nehezen érthetı, sıt elfogadhatatlan! İ kenyér? – enni kell? Az İ vére ital, - inni kell? „Különben nincs élet bennetek” (53) – mondja Jézus. İ manna, amely a mennybıl szállt alá (41)? – „de mi ismerjük atyját és anyját, ezek pedig József és Mária. Hogyan mondhatja, hogy a mennybıl szállt alá?!” – méltatlankodtak hallgatói. İ a templom?! „A templomban áldozatot mutatnak be, a templomban az emberek megszentelıdnek, a templomban istentisztelet zajlik, a templom Isten lakhelye! Talán benne történik az áldozat, ı szentel meg minket, benne lehet imádni Istent, és İ a Magasságos lakhelye lenne?!” – morgolódtak. Olyan elfogadhatatlannak tartották Jézus szavait, hogy „ettıl kezdve tanítványai közül sokan visszavonultak és nem jártak többé ıvele” (66)! Jézus azonban nem magyarázko-

2009. január 25.

2

dik, tovább megy, elıre, és azt mondja: ezen megbotránkoztok, hogy azt mondtam: én vagyok az élet kenyere?! Mit szóltok, ha majd megláttok felmenni oda, ahonnan jöttem?! (62). Jézus tudja, hogy beszéde Isten kiválasztó és szétválasztó munkájának eszköze. Akit az Atya vonz, az érti és örömmel fogadja, akit nem, az nem. Körülötte maradó tanítványainak mondja: „az én beszédeim: lélek és élet.” Az én beszédeim az élet teljességébe emelnek titeket. Csak annak a beszéde emelhet oda, aki maga is onnan jött, és odatartozik. Jézus szavaiban élet van, mert İ maga erısebb még a halálnál is. Szólt a halott Lázárnak: „Lázár jöjj ki!” – és a halott Lázár kijött sírjából, életre kelt! Szavai gyógyítanak és bilincseket oldanak: bőnét és betegségét egyaránt. Jézus az élet teljessége, ezért tudása, ismerete is túlmegy az emberi korlátokon. Nátánáelt látta a fügefa alatt, mielıtt még találkoztak. A samáriai asszonyról tudta, hogy öt férje volt, noha senki nem mondta neki. Tudta, hogy meg akarják ölni – mégis gyógyította ıket! Ebbe a „tudásba” lépett János maga is, amikor a Feltámadott megjelent a parton, miközben ık újra halászatba fogtak a keresztre feszítés nagy traumája után (Jn 21,1kk). Itt azt olvassuk: „A tanítványok nem tudták, hogy Jézus az.” János azonban tömören kimondta, mint ahogy a nagy igazságokat lehet kimondani: „az Úr az!” Nincs benne semmi bizonytalanság, csak az a „tudás” keríti hatalmába, ami felülrıl adatott neki. Tud, noha nem mondta senki. Jézus nem csak megjeleníti, hogy kicsoda lehetett volna az ember a bőneset nélkül, hanem közelében az ember ízelítıt kap abból, akivé válunk az ı restauráló hatalmával az új teremtésben! Jézus beszéde teszi az ember életét teljessé. Emberlétünknek van fizikai (testi), pszichikai és lelki (pneumatikus) megnyilvánulása. Fizikai mivoltunkban sejtekbıl, szervekbıl felépülı test vagyunk. Pszichikai mivoltunkban – amivel a pszichológia foglalkozik – érzı, gondolkozó, cselekvı, döntı Én vagyunk. Ezek által a biológiai, földi életre alkalmassá válunk, de ezek a halálban megszőnnek. Erre mondja a Szentírás, hogy „érzéki ember („psychikos antropos”) nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti,” (1Kor 2,14) a lelki ember („pneumatikos antropos”) azonban elfogadja, sıt aszerint ítél meg mindent. Van tehát lelki funkciónk is, ami arra képesít, hogy befogadjuk Isten szavát, imádjuk İt, higgyünk benne. Amennyire a lelki áthatja személyiségünket, annyi maradandó élet van bennünk. Lelkünk nem elkülöníthetı részünk, nem tudjuk lokalizálni, de bizonyos, hogy személyiségünknek része, s ez az, ami él akkor is, ha mint biológiai lények meghalunk. Ez az az „antenna,” amellyel Isten országának dolgait tudjuk venni. A testi-pszichikai ember nem érti Isten beszédét: nem érti a mannát, a templomot, az úrvacsorát. Anyagi síkon gondolkodik, ezek lelki jelentését nem ismeri. Istent is csak akkor hinné, ha İ sikerben, gazdagságban – tehát a biológiai-pszichikai lét síkján – igazolná magát. A pusztán testi-pszichikai ember úgy gondolkodik: a manna étel, Jézus pedig egy ember. A kettı nem feleltethetı meg egymásnak a lét alacsonyabb, anyag szintjén gondolkodó ember számára. Ha növekvı rendbe, egymásra épülı halmazokba, fogalmi hierarchiába szervezzük, akkor: a „manna” konkrét fogalom, ami beletartozik az „étel” győjtıfogalmába, ami beletartozik az „élet” még magasabb, elvont fogalmába. Aki pusztán a manna síkján gondolkodik, nem biztos, hogy látja az élet egészét, de aki felülrıl, az életbıl indul ki, az biztos, hogy eljut a legalapvetıbb létszükségletig, az ennivalóig; az élet teljes vertikumát látja. Ezért van az, hogy Isten emberei igenis törıdnek a test szük-

3

XII. évfolyam 3. szám

ségleteivel, felelısséget vállalnak a fizikai lét síkján, gondoskodnak azokról, akik rájuk bízattak, lehetıségeikhez mérten segíteni akarnak a rászorulókon. A kiindulási pont rossz tehát, amikor Jézus hallgatói anyag-mivoltában akarják megfeleltetni egymásnak a mannát és Jézust, és nem az élet teljességébıl, összetettebb mivoltából, „fentrıl” indulnak ki. Fizikai-pszichikai valónkban nem találjuk az élet teljességét. Ady így mondja: „Pogány rímek és muzsikák között szomjazok valami örököt.” Jézus beszéde nélkül hiányzik valami az egészségbıl, a barátságból, a szerelembıl, a szülı-gyermek kapcsolatból, a tanulásból, a kirándulásból, a játékból. Váci Mihály „Valami nincs sehol” c. verse vall róla. Jézus azt mondja: az én beszédem az a valami, ami hiányzik az életedbıl, az tesz téged lelkivé is, azaz az emel téged az élet teljességébe. Jézus beszéde áthat, átjár, átvilágít, átmelegít, átrendez, áthelyez. Élettel tölt meg, mint a templomból kiáradó folyó Ezékiel látomásában (Ez 47), amelyben a halak sokasága a befelé való élet gazdagságát fejezi ki, a gyümölcstermı fák pedig a kifelé, mások számára hasznos élet gazdagságát. A befelé és kifelé egyaránt bıvölködı élet a „templomból” ered. Mi, az Újszövetség emberei immár valljuk: Jézusból. A lélek az, aki életre kelt” (Jn 6,63) – mondja Jézus –, mint a teremtés hajnalán. A bető, a törvény, a kıtábla, a történeti Jézus kívül maradnak az emberen. Bensınkké a lélek teszi, aki teremt, cselekszik, tehát él, aki Jézus mennybemenetele után kiteljesedve jött el, aki megnyitja számunkra Jézus titkát, lényét, váltságmővét, aki összenyitja a mi halandó világunkat az ı örökkévaló világával. Efféle élmény kerítette hatalmába a jeles természettudóst: Pascalt, akinek neve a programozásban, matematikában, fizikában, filozófiában mind a mai napig márka. 1654-ben egész életét meghatározó Isten-élménye volt. Sétakocsikázás közben a lovak megbokrosodtak, és átszakítva a híd korlátját a Szajnába zuhantak. A hám elszakadt, így a kocsi fennmaradt, de Pascal álmaiban gyakran visszatért a zuhanás rettentı érzése. Nem sokkal késıbb egy álmatlan éjszaka, ágyán Bibliáját olvasva hirtelen tüneményes lángnyelvek ölelték körül, szeme elkáprázott és leírhatatlan boldogság töltötte el. Ezt az élményét leírta és egész életén át szíve fölé varrva viselte ruhájában. Ezt írta bele: „Tőz! Bizonyosság! Öröm! Béke! Elfelejtem a világot, mindent elfelejtek Istenen kívül! Kegyelmes Atyám: a világ nem ismer Téged, de én megismertelek! Öröm! Öröm! Öröm! Örömkönnyek! Jézus! Jézus! – elszakadtam Tıle, megtagadtam és keresztre feszítettem İt! Elhagytak engem, az Élı vizek forrását! Én szakasztottam el magam tıle! Csak el ne szakasztassam İtıle örökre! Teljesen alávetem magam Jézus Krisztusnak, az én Megváltómnak.” Kifejezései mindegyike az élet teljesség-érzését tükrözik: tőz, bizonyosság, öröm, béke, örömkönynyek, élı víz, örök, Jézus. Különös azonban, hogy miközben Pascal az életáradás élményét élte át, beszélni csak töredezett szavakkal tud róla, vagyis Isten közelsége mindig több annál, mint ami szavakba önthetı belıle. Ezzel az élménnyel életének súlypontja helyezıdött át a mulandóról az örökre. Maradt ember, de gondolkodása ezután felülrıl, a lélek világából indult, s felülrıl hatotta át azt, ami létében anyagi és pszichikai valóság. Jézus beszéde újjászül Isten jövendıjére, amelyben igazság és békesség lakozik. Egy pillanat alatt is képes kimosni belılünk a hamisságot és a hamisság szeretetét. Az új embert nem fejlıdés árán dolgozzuk ki magunkból, hiszen a fejlıdés gyakran csak az önzés civilizáltabb formája. Az új életet nem új életszakaszok hozzák el, mint amilyen most a félévzárás. Jézus beszéde távlatokat nyit. Tanítványai az egész világot kapják élettérként. Jézus beszéde kíváncsivá tesz: tudni, ismerni vágyjuk az életet a maga meg-

4

2009. január 25.

ismerhetı teljességében. Jézus beszéde szabaddá tesz: kiléphetek abból, amibe életkorom, betegségem, anyagi helyzetem, társadalmi vagy az osztályban lévı helyzetem utasít. E világ azt sugallja, amire a rabszolgákat nevelték: „hajolj olyan mélyre, hogy többé senkinek ne légy terhére!” Jézus beszéde fölemel, általa kreatív kedvvel veszek részt saját életemben. Megszabadít neveltetésem esetleges béklyóitól éppúgy, mint az újszerőség hajhászásától és a létezés hiábavalóságától, az élet-értelmetlenség érzetétıl. Gyógyít, talpra állít, mint a 38 éve béna embert. Egyszóval Jézus beszéde: élet. S hogy ez hatni kezd bennünk, az a lélek mőve. Ahhoz, hogy miénk legyen, csak kérni kell és magunkhoz venni, mint a kenyeret, azaz elkezdeni cselekedni. Így nyílik ki számunkra saját létezésünk lelki dimenziója: örök életünk, s általa gazdagabban éljük meg fizikai és pszichikai valónkat is. Nagykırös, 2009. január 18.

(Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta)

Váci Mihály: Valami nincs sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevın, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésbıl, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – minden szerelembıl hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is, – a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, – az életedbıl hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, – mert az emberbıl hiányzik valami. …. Az égboltról hiányzik egy sugár, – felılünk hiányzik valami. A Földbıl hiányzik egy talpalatnyi föld, – talpunk alól hiányzik valami. ….. De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol! – s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani.

5

XII. évfolyam 3. szám

Újra kell kezdeni mindent, – minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, – minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden mővet és minden életet, – kezünket mindenkinek újra odanyújtani. Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belılünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…

Heti rendünk: Vasárnap (január 25.): 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Templom Fekete Zoltán Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán 17.00 Fébé Nıszövetség [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta Szerda: 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila

2009. január 25.

6

Csütörtök: 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Gábor 17.30 Bibliaóra [Kálvin terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Péntek 13.00 Általános iskolai hónapzáró istentisztelet [Templom], Szabó Gábor 13.30 Gimnáziumi hónapzáró istentisztelet [Templom], Dr. Fodor Ferenc Szombat: 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (február 1.): 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 15.00 Szeretetvendégség [Kálvin terem], Fébé Nıszövetség 18.00 Templom Fekete Zoltán

Eltemettük: özv. Járó Ferencné (Nemcsik Mária) élt 89 évet, Arany J. u. 30/a. özv. id. Nagy Ferencné (szül.: Módra Terézia) élt 84 évet, Vízállás-gátér d. 5.

Halottaink: Donkó Mihály (Donkó Mihály és Tóth Mária fia) élt 66 évet, Nagy Sándor u. 12. Temetése: 2009. január 28. (szerda) 13 óra a r. katolikus temetıben. Kalocsa László (Pécsi Ilona özvegye) élt 89 évet, Szultán u. 15. Temetése: 2009. január 28. (szerda) 14 óra a református temetıben.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 12.000 Forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 54.810 Forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Február 1-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel szeretetvendégséget tartunk a Kálvin teremben (Szolnoki út 5.). Mindenkit szeretettel hívunk és várunk.

7

XII. évfolyam 3. szám

Iskoláink hírei

ÁLTALÁNOS ISKOLA: Január 16-án, pénteken volt az elsı félév utolsó tanítási napja. Ezt követte vasárnap templomunkban a félévzáró istentisztelet. A bizonyítványok kiosztására 23-án került sor. Hétfın tantestületünk tagjai tanári bibliaórán vettek részt. Január 20-án az alsó tagozatos osztályok A rút kiskacsa címő bábjátékot nézték meg a kecskeméti Ciróka Bábszínházban. Január 22-én a magyar kultúra napjára Szalayné Csabai Mária 4. b osztálya rádiós mősorral készült. A ceglédi tehetséggondozó versenyen szép eredményt értek el Bencsik László és Zakar Emese 8. osztályos tanulók matematikából. A nyolcadikos Faragó Tamás harmadik, a szintén nyolcadikos Zsigmon Zalán pedig 4. helyezett lett informatikából. Tormáné Zöldi Szilvia tanárnı színházlátogatást szervez tantestületünk számára. A gyülekezetbıl is bárki jelentkezhet erre a programra. Részletes információk: Kacsoh Pongrácz –Heltai Jenı : János vitéz, daljáték három felvonásban Rendezı: Alföldi Róbert Színhely: Nemzeti Színház Indulás: január 30-án a Hısök tere 8. (általános iskola) elıtt gyülekezı, 16 órakor indulás autóbusszal Költségek: útiköltség 1300 Ft, jegyár 2100 Ft

GIMNÁZIUM: Január 19-én, hétfın tanári bibliaórát tartottunk Dr. Fodor Ferenc nagytisztelető úr vezetésével. Január 19-én csendesnapot tartottunk, a Timóteus Társaság 2 tagja lendületes, fiatalos elıadást tartott a barátságról és a személyiségtípusokról a diákságnak. Majd az osztályok játékos feladatokat oldottak meg, a konfliktuskezelést gyakorolták. A magyar kultúra napjáról emlékeztünk meg január 19-én. Az osztályok közösen egy a magyar munkaközösség által összeállított mőveltségi tesztet töltöttek ki. Eredményhirdetés január 22-én lesz. A héten az ökomenikus imahét alkalmain a gimnázium diákjai esténként részt vettek. Az alkalmak a Kálvin teremben, a Baptista imaházban és a Római katolikus templomban voltak. Péntekig megtörtént a félévi értesítık kiosztása.

8

2009. január 25.

Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok A magyar kultúra napja alkalmából A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költıje írta 1823. január 22-én, és elıször 1828-ban jelentette meg. A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893) zeneszerzı és karmester szerezte 1844-ben , amikor a kiírt pályázatot megnyerte. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben, azonban csak 1903-ban lett az ország törvényileg elfogadott himnusza. A szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfıtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendrıl.

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. január 25 – február2-a között) Jan. 25. Jan. 26. Jan. 27. Jan. 28. Jan. 29. Jan. 30. Jan. 31. Febr. 1.

vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

Jn 8,37-47; Jn 8,48-59; Jn 9,1-12; Jn 9,13-34; Jn 9,35-41; Jn 10,1-21; Jn 10,22-30; Jn 10,31-42;

Zsolt 62;

Zsolt 111;

5Móz 24; RÉ 62 5Móz 25; RÉ 425 5Móz 26; RÉ 460 5Móz 27; RÉ 239 5Móz 28,1-14; RÉ 295 5Móz 28,15-69;RÉ 229 5Móz 29; RÉ 388 5Móz 30; RÉ 111

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft