Jelige: „lámpást adott kezembe az Úr” Joyce Kilmer A keresztény értelmiség szerepe „És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni. „(Mát 9,17; Luk 5,37) Ki is az értelmiség? Az, aki magáról azt tartja, vagy ebben a szerepben tetszeleg, vagy ennek mondják, vagy aki ekként tevékenykedik és így is él? Érdekes a marxi definició: értelmiség az a társadalmi réteg, amely hivatásszerűen szellemi munkával foglalkozik; nincs önálló viszonya a tulajdonhoz; tevékenységét általában az adott társadalmi rendszer uralkodó osztályának érdekei szerint folytatja. Csak a műszaki értelmiség számított valamennyit, az írástudók pedig az ellenség kategóriájába sorolódtak. Évtizedek óta az értelmiséget csak baloldaliként definiálták. Gondolom ez sem volt véletlen, bizonyos társadalmi, politikai okai lehetnek. Egy kis ragozás illik ide: Én elismerlek téged, te elismersz engem. Mi elismerjük őket, ők elismernek minket. A jobboldali értelmiségről, mint olyanról nem is esett szó. „Az értelmiség az a társadalmi csoport, amely értő emberekből áll, mert használják az értelmüket.” mondta Osztie Zoltán. Először is definiálnunk kell, hogy kit nevezhetünk úgy, hogy keresztény értelmiségi! Nem véletlen, hogy ezzel a kérdéssel sok filozófus és gondolkodó is foglalkozott. Említhetjük Julien Benda, Julius Evola, és sok más filozófus és gondolkodó írásait, továbbá mint Ravasz László, Bibó István, Jókai Anna, Horányi Özséb, Gáspár Csaba László, Boda László. „A Krisztusban megszentelődő ember krisztusi gondolkodásmódot, krisztusi érzületet, indulatot mutat és krisztusi életet tanúsít. Meghódol az ő Urának és egyedül neki szolgál.” (1.) „A értelmiségi szó …létforma, az igazság keresését jelenti az élet minden helyzetében.” (2.) A keresztény értelmiség legfontosabb feladata a hit megőrzése és korszerű átadása. Keresztény szellemben kell megoldásokat keresnie az égető társadalmi problémákra. Ezért hatalmas a feladata, kihívása, felelőssége. Egy emberibb létforma, tisztább világ megvalósításán dolgozik. A ma társadalmából hiányzó keresztény spiritualitást hozza vissza. A cselekvés alapja az a hit, hogy a jó végül győzedelmeskedik a gonosz felett. A keresztény értelmiség általános felelőssége arra a hitbeli meggyőződésre épül, mely szerint az élet Isten ajándéka (Szent Pál. Ap. Csel. 17:25), a kötelességük: „gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak akik a házban vannak,”(Mt 5:15) Vajon közénk tartozik-e az Amerikában élő, már ismételten nyilvános Korán égetését meghirdető egyházi férfiú, vagy azok a magukat kereszténynek tartó férfiak és nők, akik biztonságos távolságból egy másik földrészen háborút robbantanak ki, ebből és mások pusztulásából, nyomorából szereznek profitot, majd a destabilizált térség minden problémáját - ide tartoznak a menekültek is - egy másik földrész, Európa nyakába zúdítják, miközben elegánsan távoznak? Európában, Magyarországon, de a világban is válságban van az értelmiség és válságban van a kereszténység. „Soha nem látott mértékben folyik a keresztény személyiség felszámolás, pontosabban a személyiségből a keresztény elemek kipusztítása - írja Morócz Zsolt Az értelem lázadásában. Ezzel kapcsolatban említésre méltó még az 1920-as un. ’frankfurti iskola’ tevékenysége, vagy Patrick J. Buchanan, az amerikai elnökök tanácsadójának A Nyugat halála című könyve. Mi a katolikus értelmiség helye és szerepe a katolikus egyházban? Hogyan biztosítja (kellene, hogy biztosítsa) a modern állam az értelmiség függetlenségét, mint működésének
előfeltételét? Sőt, nem alaptalan azt kérdeznünk, van-e egyáltalán keresztény értelmiség a mai Magyarországon? Van-e a mai magyar tárdalomban többé-kevésbé egységesen fellépő keresztény értelmiség? – teszi fel a kérdéseit, majd válaszol is rá Horányi Özséb (3.) Egyre több katolikusra egyre kevesebb pap jut. „A világ katolikus népessége 57%-kal (445 millió ember) gyarapodott 1980. és 2012. között, miközben a papok száma 17%-kal (20 ezerrel) csökkent. Az 1 milliárd 228 millió katolikusra 393 ezer pap jut. Az elmúlt ötven évben a katolikusok aránya érdemben nem változott a Föld összlakosságához viszonyítva, stabilan 17,5% volt.” (4.) Ehhez hozzátehetjük a 2015.06.20-án megjelent hírt: „Idén júniusban a Magyar Katolikus Egyház 20 újmisés papot szentelt fel. Miközben a világban nő a reverendát öltők száma, hazánkban ez történelmi mélypont. A papoknak egyre nehezebb körülmények között kell helytállniuk a hívek szolgálatában,” Ezzel szembeállíthatjuk azt a véleményt, hogy Jézus 12 apostollal kezdte el a kereszténységet terjeszteni! „A nagykorú világi keresztények szerepe erősen megnő paphiány esetén, ami Európa legtöbb országában már nemcsak fenyegetés, hanem valóság. Mégis hiba volna azt gondolni, hogy a paphiány miatt van szükség a világiak közreműködésére. „Fontos volna a világi hívők rendszeres párbeszéde a hierarchiával, enélkül alig képzelhető el korszerű egyházi élet és tevékenység” (5.) „Magunkévá kell tenni, illetve vissza kell állítani a keresztény értékekre alapozott spirituális élet alapjait.” (6. ) Ezen idézetekből, cikkekből is láthatjuk a keresztény értelmiségnek az egyházzal, a papokkal együtt kell működniük és közös ügyüket sikerre vinniük. Egymást nagykorúnak, felnőttnek tekintve konstruktív bárbeszédet kell(ene) folytatnunk. A kereszténység az a világvallás, ahonnan a legtöbb aposztázis történik. Ezen emberek vagy ateistákká válnak, vagy mindenféle, magukat keresztényként hirdető, „egyházak”, szekták, azok felkelt vezetői, főpapjai, gurujai hatása alá kerülnek. Találunk közöttük természetesen sok New-Age követőt, de bálványimádókat, sátánistákat is. A másik két világvallás szankcionálja a kitérést, a hitehagyást. „Egyedül a kereszténység mondotta azt, hogy bennem bűn mindaz, ami nem isteni…. A bűn olyan, mint egy sötét éjszaka, benne egyetlen fénysugár van: az Isten üzenete.” (7.) „A kereszténység egyik legnagyobb baja, hogy sokfelé szakadt.”-hirdette XVI. Benedek pápa. Új formákat, új módszereket, lehetőségeket kell keresnünk, hogy célunkat megvalósíthassuk, az embereket, a társadalmat magunk mellé állíthassuk, Isten felé vezethessük. Ezért is választottam a mottómnak az új bor új tömlő idézetet. Új tartalom és forma! Utalnék itt Ravasz László püspök 1926-ban írt beszédére, amelyet az ifjúságnak tartott. „A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el..”(Galata 6:9) „Tanuljatok meg jót tenni, keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottat, szolgáltassatok igazságot az árvának és védelmezzétek az özvegyet” (Iz 1,17) „A hit teszi lehetővé az életet. Hit nélkül nem lehet élni.” jelentette ki Tolsztoj. A mai modern világ, mintha ész nélkül rohanna a pusztulás felé. Mindenfelé csak a társadalmi igazságtalanságot, elnyomást, pénzimádatot, környezetszennyezést, stb.-t látunk. A kevés igen gazdag ma is elnyomja, kizsákmányolja, kihasználja a társadalom igen jelentős részét kitevő, ebbe beleértendő a volt középréteg lecsúszó osztályát is. Mondhatnánk, tudatosan pusztítja a bolygó élővilágát is. „És az egész világ a gonoszságban vesztegel” (1Jn 5,19). „Közismertek ebből a szempontból a nagyvárosok világának kísértései. A rossz társaság is ilyen, bűnbe viszi, bűnre csábítja azt a fiatalt, akinek ítélőképessége, belső ellenállása nem eléggé fejlett.”(8.) „Legnagyobb lealjasítás pedig az, mikor a személyt tárggyá teszem, s azt, ami önértékű, azaz
megfizethetetlen árucikké fokozom le. Amit megveszek, azt ha megvehetetlen volt, elértéktelenítem. Gondold el, milyen az a hódolat, ami pénzed ára: milyen az a szerelem amiért megfizettél.” (9.) „A bűnös a jó barátot is elvadítja, a veszély magvát hinti a békén élők közé.” (Sirák fia könyve 28,9) „Ezt a földet, a jelen világot nem a szelídek, nem az igazság keresői, nem az irgalmasok és békét akarók birtokolják. A törtetőknek, az érdekektől vezetetteknek, a bosszúállóknak, a bűnnel megalkuvóknak nagyobb az esélyük ebben. Isten országának mások a követelményei.” (10.) Nyilván nem véletlen, hogy Ferenc pápa most adta ki Laudato si’ c. enciklikáját. A Teremtmények énekében (Cantico delle creature) emlékeztet rá, hogy a föld, közös otthonunk, "egyben nővérünk is, akivel osztozunk a létben, olyan, mint egy szép anya, aki karjai közé zár minket" „A természet, az emberi környezet pusztításában ma már szintén érzékenyen megmutatkozik az emberi bűnök hatása.” (11.) A kizsákmányolás és a környezetszennyezés csak kis része a problémának. Hozzájön még a globalizáció (amely a tőke világméretű terjeszkedését takarja), „mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1Tim.6,10). A multikultúra erőltetése, ami mindenütt ugyanazt a „katyvaszt” eredményezné, valamiféle generálszósszal leöntve. Továbbá más kultúrák befogadása, integrálni próbálása, a háborúk, éhínségek, járványok, menekülő embertömegek stb. „A multikulturalizmus napi szinten megmérgezi a kultúrát, közérzetet, alapvető életminőséget. Minél "sokszínűbb" egy közösség, annál inkább elhidegülnek egymástól az emberek, kevésbé hajlamosak a közösség érdekeit nézni, önzetlenül segíteni, kevésbé bíznak egymásban.” (12.) A más kultúra, más vallásúak integrációja sikertelen. (13.) A jelen világunkat sajnos a pénz, a mértéktelenségre serkentő fogyasztás, a reklámok, az igénytelenséget, pornográfiát sugalló és közvetítő média, a lélekromboló mozi és tévéfilmek, a pongyola, trágár, magyartalan beszéd, a drog, az elfajzott szexualitás dicsőítése, az erkölcstelenség hirdetése, az emberek és a fiatalság elbutítása jellemzi. „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4:17) „Jaj annak, ki egy tiszta lelket elront; jaj annak a szörnynek, mely a lélek vérét húzza le az istenfeledés mélységeibe! A lélek kincs, én is az vagyok, de ha lelket mérgezek, söpredék és utálat tárgya vagyok” írta Prohászka Ottokár (14.) De idézhetjük Jézus szavait is (Máté 18, 67) Az irányított média, a propaganda, az indoktrináció módszerei miatt az átlag nem is azt látja, amit keres, hanem azt, amit mások el akarnak hitetni velünk. Már Orvell is felhívta a figyelmet a fogalmak összezavarásának romboló hatására, amennyiben ez a közbeszéd, a média uralásával valósul meg. Dívik a „szociologizmus”, amely kb. azt jelenti, amit a többség csinál, az a jó. Amit a többség elhisz, vagy elhitetnek vele, az a jó, a helyes. Sajnos az emberi agy úgy működik, hogy amit folyamatosan hall, amit folyamatosan sulykolnak belé, azt fogadja el igaznak. Goethe úgy fogalmaz, hogy minden olyan részleges cél, ami életöröm címén beteljesülést ígéri, csalódást okoz. „..ezek az emberek azt mondják, hogy az emberiség legnagyobb jótevője az, aki új örömöt, új gyönyört tud számára felkínálni.„..ezért a kevés örömért keserven fizet.. Megégett pillangók, akiknek jajszavát elnyeli a Sátán hahotája.” „Aki meg akarja tartani életét, elveszti azt ”Lk. 17 33. (15.) A politikai vezetők sem viselik homlokuk körül a keresztény erényeket, értékeket. Egyszer csak felbukkannak az ismeretlenségből, majd lehullnak. Sokan közülük ateisták, aposztaták, vagy még rosszabbak. Ilyenek „vigyázzák” a keresztény közösség érdekeit, javait. Tisztelet a kevés kivételnek, körükben is dívik az erkölcsi züllöttség, a korrupció, a pénz és anyagi javak hajszolása, a harácsolás. „Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever” Aggeus
1:4,9) 4Ugye annak már itt az ideje, hogy kényelmes házakban lakjatok, noha ez a hajlék még romokban hever? 5 Azért most ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el sorsotokról! 6 „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,” (Mt 6,19) De hivatkozhatunk a buddhisták által hirdetett szerénységre is. Kevés értelmiség, még kevesebb keresztény található közöttük, közéjük való bejutási lehetőség is csekély. Ha be is jut, mire jut/hat vele? Együtt üvölt velük, vagy eladja magát a pénzért, pozícióért, a hatalomért, vagy a hatalom illúziójáért? A középkorban még abban reménykedtek, hogy az értelmiség a hatalom birtokosait bölcsebb kormányzásra tudja bírni. De erre sem akkor, sem most nem képesek, mert a hatalom jól tudja mi az igazság, de nem ez vezényli, hanem a saját uralmának megtartása, zsebének megtömése. Ahogy a történelemből láthatjuk, az uralkodó, vagy uralkodó osztály viszonya sohasem kedvezett az értelmiségi létformának. Valószínűleg azért, mert az értelmiség a saját fejével gondolkodott, nem fogadott el minden felülről jövő véleményt kritika, vagy elemzés nélkül. Rosszabb esetben meg is kérdőjelezte ennek igazságtartalmát. Sokszor a halált, vagy az elhallgattatást, börtönt, száműzetést is vállalták igazságukért. A múlt század ötvenes éveiben nemcsak az értelmiséget, hanem a vallást, az egyházi embereket is üldözték, elhallgattatták, bebörtönözték, kivégezték. De a keresztényüldözés napjainkban is zajlik, mint ahogy erre Ferenc pápa is utalt. Embertelennek és megmagyarázhatatlannak nevezte ezt. Játszunk el a következő gondolattal! Ha a keresztény országok politikai vezetői kivétel nélkül a csak keresztény értelmiség soraiból kerülnének ki. Hiszem, hogy lenne ennyi felkészült, a keresztény erkölcsöt és értékrendet viselő ember. Így intézkedéseik, irányításuk a keresztény közösség érdekében történnének! Többször olvashatjuk, hallhatjuk, hogy a vezetésért vetélkedő pártok külföldről kapnak kampánypénzt, sőt választási tanácsadót is. Vajon ilyenkor a keresztény közösség érdeke menyire lehet az első helyen? Másrészt a politikusok legalább is itt Európában - Brüsszeltől, vagy akár az USA-tól is függenek. Gyakran olvashatunk a hírekben olyanokat, hogy ezt, vagy azt az intézkedésünket egyik, vagy másik nem helyesli. Mi történne, ha a keresztény országokat nem Brüsszel, hanem Róma irányítaná? Nemcsak a hitben, hanem a politikában és a gazdaságban is. Több mint két évezred tapasztalatával, bölcsességével, tudásával. Az Európai Unió alapító atyái, mint tudjuk, hívő keresztény emberek voltak. Idézném Robert Schuman híressé vált gondolatát „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé Európa!” És mivé vált szép gondolatuk? A jelen európai kultúrát jelenleg az aposztázia jellemzi, az emberek úgy élnek, mintha Isten nem létezne. Az utódok, a mai vezetők méltatlanná váltak az idézett örökségre, sőt el is árulták azt. Kérdés: mennyiben érinti a hívő állampolgároknak a társadalmi tekintély iránti engedelmességét az, hogy egy modern állam vezető emberei, vagy több vezető személyisége ateista, illetve nem hívő? Ide tartozik továbbá az állampolgári engedelmesség, az aktív, vagy passzív ellenállás problematikája.” (16.) „Névleges keresztények társadalma, amelyben nem illik komolyan beszélni a kereszténységről, nem divat bevallani hitünket, társaságban nem illik Isten nevét és a keresztény morált emlegetni, a vallásos jelszó gyakran konzervatívot jelent, és pejoratív értelemben használják” írta Bábel Balázs Isten országútján c. művében Mit is látunk a mai Amerikában? Bálványt emelnek a Sátának, a gonoszt, az erőszakot dicsőítő szektáik léteznek. Rosszindulatú pletykák alapján a bálvány és sátánimádók a legfelső körökben is megtalálhatóak. Divat, hogy mindenki, aki megteheti, analízisre, pszichológushoz, pszichiáterhez jár. Vajon miért? Félelemből, szorongásból,
bizonytalanságból? Pedig az Evangélium a legmélyebb emberi félelmek feloldására irányul. „A szeretetben nincs félelem;” (1 Jn 4,18). „Ne aggódjatok” (Mt 6,25-37). Ilyen egyszerű! Ilyen társadalom mentálisan nem lehet egészséges. Ők akarják a világot irányítani. Háborúkat robbantanak ki, más országok belügyeiben szólnak bele, terjeszteni akarják a demokráciát olyan földrészeken és országokban, amelyeknek kultúrájától ez idegen. Hozzátehetjük azt is, hogy évek óta a csőd szélén billegnek. A gőgös, égbetörő ikertornyok leomlása nem lehetett-e egy figyelmeztető jel? „ A véred miatt, melyet ontottál, lettél bűnös, és bálványaiddal, amelyet csináltál, fertéztetted meg magadat,.. Ezért gyalázat tárgyává teszlek a népek számára, nevetség tárgya leszel az egész földnek.” (Ezékiel 22: 4-5) „Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, amely széttépi zsákmányát. Felfalják az embereket, elrabolják az értékeket és kincseket, és megsokasítják az özvegyek számát. 26 Papjai megsértették törvényemet, megszentségtelenítették szentélyemet,…nem magyarázták meg, mi a különbség a tiszta és tisztátalan között,….” Így beszéltek: „Ezt mondja az Úr, az Isten, noha az Úr nem szólt.29Az ország népe megsokszorozta az erőszakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a szűkölködőt, jogtalanul erőszakoskodott az idegennel.” (Ezékiel 22: 26-29) A ma értelmisége mind a férfi, mind a nő reggeltől estig dolgozik, közben nyomorog. Hajtja magát, azaz hajtják a munkahelyén (más profitjáért), sokszor munkaidőn túl is. Munkájuk nagy részében jelentéktelen, felesleges dolgokkal kell foglalkozniuk. Amikor este későn fáradtan hazakerül, sem fizikailag, sem szellemileg nem képes hatékonyan családjával megfelelően törődni, őket a keresztény értékek irányában példát mutatva tanítani. A mai keresztény értelmiségnek elsősorban a saját családjában kellene példamutatóan a magasabb rangot képviselő erkölcsi normákat megtanítani, gyermekeit is írástudóvá nevelnie. „Amit az otthonodban teszel, éppolyan fontos, mintha a mennyben tetted volna a mi Urunkért” mondta Luther Márton „Az a gyermek, akire mindent ráhagynak, szégyent hoz szüleire” (Példabeszédek 29:15) „Ti apák pedig ne ingereljétek a gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint figyelemmel és intéssel” (Efesus 6:4). „Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.” (Példabeszédek 29:17). Továbbmenve nemcsak a fiadat, hanem lányaidat, családodat, szűkebb, majd tágabb környezetedet, barátaidat is tanítanod kell. Közben, folyamatosan tartanod kell a kapcsolatot egyházaddal, lelki vezetőddel, hogy gyümölcsözővé tegyétek munkátokat. Örvendetes, hogy napjainkban szaporodnak a keresztény értelmiségi szövetségek. A többgenerációs nagycsaládot már szétverték, maga a család is atomizálódik, szétesik. A gyermekekkel való törődés is a mélypontra süllyedt. A nagycsaládban a többiek, elsősorban a nagyszülők tudtak a gyermekkel foglalkozni, amíg a szülők dolgoztak, távol voltak. A mai kor társadalma a gyermekeket is egyre nagyobb mértékben veszi ki a szülő felügyelete, behatása alól, az iskolában keresztény erkölcstől idegen normákat csepegtetve beléjük. Ezt igazolják az egyre hosszabb iskolai órák, ahol sokszor felesleges, hasznavehetetlen dolgokat tömnek a gyermek fejébe, ahogy mondani szoktam csak elbutítják őket. Igaz, hogy az iskolai tanrendbe behozták a vallást, az erkölcsöt, de úgy ez, mint a pénzügyi oktatás már most kudarcot vallott. A nyolc általános elvégzése után funkcionális analfabéták maradnak, hogyan fog így kinevelődni az írástudók új nemzedéke? Csak a billentyűnyomogatáshoz értenek. Egy állatkertben az unatkozó emberszabású majmoknak videojátékokat adtak. Játszottak velük, le is kötötte őket. Ebből adódik a kérdés: mennyi a hasonlóság a jobb sorsra érdemes ifjúság és a majmok között? Másik gondolat az „emberszabású” kifejezéshez kapcsolódik. A majmokat emelik fel emberi szintre, vagy a teremtés koronáját alacsonyítják le ezzel a majmok
szintjére? Egy másik hír szerint egy informatikailag fejlett országban örvendeznek annak, hogy megszüntették a kézírást, mint felesleges dolgot, helyette a billentyűnyomogatásra oktatják a tanulókat. Pedig a kézírással fejlődne az intelligencia, a kéz finom mozgásai, a gondolkodás és még sok minden más is. Ezt a folyamatot sem kellene ilyen kitörő „örömmel” üdvözölni. És mi van, ha nem lesz áram? Tolsztoj a maga idejében így írt az iskolákról: Mai formájában az iskola elbutítja a gyermekeket, mert eltorzítja szellemi képességeiket. A fejlődésükre nézve legértékesebb korban kiszakítja őket családi körükből, elrabolja tőlük a szabadság örömét, s a gyermekből meghajszolt, nyomott kedélyű lény lesz, fáradtság, félelem és unalom jegyét viseli magán, miközben ajka idegen szavakat ismételget, idegen nyelven. A felsőbb iskolák és egyetem szellemét és rendszerét tekintve: Hibául rója fel nekik, hogy „teljesen elkülönültek a való élettől”; összehasonlítja az élet által kapott valódi nevelést az akadémiai hallgatókéval, s úgy találja, hogy az hivatásukban buzgó férfiakat érlel, emez viszont csupán „úgynevezett egyetemi képzettségű embereket, előrehaladott, azaz ingerlékeny, nyápic liberálisokat” Láthatjuk, hogy azóta sem változott meg semmi. A Gravissumus educationis zsinati dokumentuma felhívja a figyelmet az „emberi érettségre”; arra, hogy a keresztények legyenek „meglett emberré, Krisztus teljességének mértéke szerint”. A keresztény értelmiség keresi a megoldást, a lehetőségeket. Meg kell találniuk a közös időt, helyet, pontokat, az alapokat, amelyre építkezhetnének tovább. Jelenleg az alulról való építkezés látszik csak kivihetőnek. Azután, csak reménykedhetünk, hogy filozófiából ismert mennyiség egy idő után minőségbe való alakulása is létrejönne. Spirituális értékek nélkül nem lehet igazi közösséget létrehozni „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök” (Zsolt 127.1) Elmélkedjünk ezzel kapcsolatban Pázmány Péter szövegrészletén is „És miképpen a szarvasok, amikor valamely nagy vízen általúsznak, szarvokkal terhelt fejeket az előtte úszók hátára teszik, a legelső pedig megfáradván, elmarad, és az utolsónak hátára hajtván fejét, annak segítségével könnyebbíti fáradtságát: úgy az embereknek, akárkik légyenek, a világi munkák között segíteni kell egymást, és aki legelsőbb, a legutolsóbbtul is könnyebbséget vehessen: hogy így kéz kezet mosson és segítsen.” (17.) „Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!” (Példabeszédek 19:20) Időt lehetne rá szánni, hiszen a ma divatos, felesleges időtöltés helyett értelmesen is el lehetne tölteni ezt az időt. Akkor kevesebbet néznék a TV-ben például un. valóságshow-kat, amikről azt hirdetik, hogy „értéket” közvetítenek. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nem igazán lehet ma igazi értékeket látni, amelyek nem a manipulálásra, vagy fogyasztásra, vagy a vezetők által követendőnek vélt minták sugallására vannak adásban. Szokták mondani, hogy a TV a kultúrát terjeszti. Képes is lenne rá, de ma nem ez a helyzet. Amikor másnap az emberek legfontosabb témája, hogy mi történt a rengeteg szappanopera aktuális részében, akkor azt hiszem, nem beszélhetünk sem kultúráról sem műveltségről. Csak helyeselni lehet az olyan család életét, ahol nincs televízió. Helyette értelmes beszélgetésekkel hasznosan tölthetik el az időt. Vagy kirándulásokkal, ahol lelkileg és testileg is feltöltődnek, a valóságban ismerhetik meg a természet ezer arcát, mellesleg egészségüknek is jót tesznek. Igaz, közben nem fogyasztanak a plázákban, tehát ilyen szempontból hasznot nem hajtanak, profitot nem termelnek valaki másnak. Meg közben gondolkodnak is. A nagyvárosok villódzó éjszakai reklámfényei vajon nem keltenek asszociációt Ahrimán a gonosz csábító, hideg, sötétben világító fényeivel? Mellesleg eltakarják az ember elől a csillagos égboltot is. Ha azt akarjuk teljes szépségében látni, ki kell mennünk nekünk is a természetbe. „Nézem a legszebb művészi alkotást, a csillagos eget. A látható fényen túl is
keresem vágyva, epekedve a lét értelmét és célját, Istent” – kezdi beszédét Isten munkásai vagyunk c. prédikációjában Székely László Mindig elborzaszt, amikor filmeket mutatnak be a jövőről, ahol az emberek kupolák alatt, vagy földalatti komplexusban élik életüket, arról ugyan nincs szó, hogy ott mivel foglalkoznak, valószínűleg a TV-t bámulják, miközben kint a szabadban gépek dolgoznak és termelnek. Utalnék a madáchi falanszterre, az orvelli 1984 világra, a gondolatbűnre is, amely elborzasztja az embert. A plázák és az aquaparkok talán már ennek a világnak az előfutárai lennének? Ezekben a mesterséges környezetekben az emberek milyen jól „elvannak” és mennyi időt töltenek el észrevétlenül! Régen a hétvége a családé, a lelki gazdagodásé volt. Gondoljunk csak a régi vasárnapokra, amikor a család együtt, ünneplőbe öltözve a templomba indult. Az istentisztelet után még a templom előtt, vagy a templomkertben tovább beszélgettek. Állítsuk szembe ezt a tényt a mai valósággal. A hétvége, a vasárnap, vagy a munkáé, vagy értelmetlenül eltöltött idő a plázákban, - amiket bízvást vélhetünk a Mannon templomának is. A beszélgetések szerepét meg a felesleges chat-elések, like-k küldése vette át. A virtuális térben meg mindenki azt hazudja, amit akar, azt láttatja, amit a többiekkel el akar hitetni. Extrém, de megtörtént példát felhozva, többször láttam, amikor két fiatal egy besötétített szobában, ágyban fekve, órákon át chat-en beszélgettek egymással! Mennyivel másabb lenne, ha kint e természetben, mondhatnám azt is, hogy Isten szent ege alatt valóságban beszélgetnének. Közben kint lennének a szabad levegőn a napsütésben. Milyen érdekes, hogy a sokat szidott diktatúrákban mennyire foglalkoztak a fiatalság testi, szellemi nevelésével. Ennek ne firtassuk az okát. Ma a demokráciában mondhatjuk, hogy a tohonyaság, tunyaság (testi és lelki), a nyápicság a trendi. Közben olyan kreált bálványokat állítanak példaképül eléjük, akik nem éppen keresztény életvitelükről híresek, úgymint drogos sztárok, média által kreált celebecskék és társaik. „Csinálhat-é az ember magának Isteneket? Hiszen azok nem Istenek” (Jeremiás 16, 20) Pedig a céltalan fiatalok megszólíthatóak és aktív cselekvésre bírhatóak a vallás által is, mint ahogy ezt napjainkban a muszlim példák bizonyítják. „Bizonyos, hogy nekünk, keresztényeknek van mit tanulnunk a muszlim hívők elkötelezettségéből: ahogyan rendszeres imáik alkalmával a Korán szavai válnak lelki hódolatuk mozgatóivá, ahogyan hitük tanítása vezérli őket mindennapi életükben, amilyen komolysággal tanulmányozzák a szent szövegeket, amilyen tisztelettel és lelki odaadással közelítenek hozzájuk. Olyan értékes hívő magatartásformák ezek, amelyekben mi, keresztények, olykor túlontúl gyöngének mutatkozunk.” (18.) Erre a kereszténység is képes lenne. Több törődéssel, a fiatalok felé fordulással. Ebben szintén nagy szerepe lenne a keresztény életvitelt, értékrendet közvetítő családnak, környezetnek, a fiatal felé szeretettel és érdeklődéssel forduló egyháznak is. „Azért az, aki az ifjúságot meg akarja menteni, három dolgot míveljen vele. Szerezze meg számára Jézust, mint barátot, iktassa bele életébe a Jézus isteni hősiességét, mint tényt és hatalma által engedje újjászületni a hőst” (19.) Az un. aranykorban a teokrácia a bölcs, nemes születésű, erényes, tapasztalt férfiak irányítása alatt a társadalom, a gazdaság, a vallásos, erkölcsös élet virágzott is. Ez volt a harmónia, a művészetek, a boldogság kora is, amely után azóta csak vágyakozunk. Ma miért ne lehetne ezt meg, vagy újjá teremteni? „… a gazdagság nem marad meg örökké, a korona sem biztos minden nemzedéken át” (Példabeszédek 27:24 NIV) A mai világ pénzimádata nem mai keletű. Az első tőkefelhalmozás időszaka a reneszánszban, a második a klasszikus kapitalizmus korában, a harmadik napjainkban zajlik. A bevándorlás, a muszlim térhódítás Európában sem ma kezdődött el. Az első az ezredfordulón volt, a következő a középkorban, az újabb napjainkban történik.
Jól felépített üzletnek, tudatos betelepítésnek, Európa megszállásának nevezte a tömeges vándorlást a nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár. (20.) Ahogy Henry Boulard atya elemzésében olvashatjuk, a látszólagos kezdő ok a közel-keleti egyensúly megbomlasztása volt. Lehet elmélkedni az okokról, valamint arról, hogy ezen, vagy ennek következményeként kik és mekkora profitot realizálhattak ezen, míg ennek a folyamatnak egyik okozatát, azaz a bevándorlók tömegét a védtelen Európára zúdítva, ők maguk Pilátus módjára mosták kezeiket. Ez nem csak politikai, hanem keményen gazdasági kérdés is. A Haszon napi hírlevelének egyik júniusi számában hatalmas dollárösszegekről írnak, amelyek a menekültügy hátterében mozognak. Véleményem szerint a keresztények jóhiszeműségét, jóindulatát, segítőkészségét valakik kihasználják, azzal súlyosan visszaélnek. „Hozzatok vizet a szomjazónak Téma földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek!” (Ésaiás könyve 21,14). De 29Akárki jöttmentet ne vezess házadba, mert az alattomos sok-sok cselt vet. 34Ha befogadod az idegent, zavart kelt körötted, elidegenít családod tagjaitól is.” (Sirák fia könyve 11: 29,34) A menekültügyben valahogy semmit sem hallunk a keresztény vallásúakról! Ők nem menekülnek el? Vagy miért hallgatják el előlünk ezt e tényt? Az európai népek illetőleg az európai keresztény közösség „felhígulása” következhet be. A mottóhoz illően az óbort nem hígítjuk szódával, vagy modernizálva kólával. Ez minden borhoz értő ember szemében megbocsájthatatlan. Másrészt, mint ahogy sokszor látjuk idegen fajok/fajták, legyenek azok növények, rovarok, magasabb rendű állatok, az a hazai flóra, fauna károsodását, sőt kipusztulását is okozhatja elburjánzásuk okán. Ez az emberre szintén igaz lehet. Új, más kultúra, vallás, szokások erőszakos, vagy erőltetett betelepítése az őshonos fajtákat károsan érintheti. Egyes köröknek ez érdekében állhat, tudatosan, vagy tudattalanul, média útján is. A Szentatya most utalt beszédében is a keresztények védelmére. Továbbá 43”A jövevény, aki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz. 44Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig fark leszel. (5Móz,28 13.) 45 És ez átkok mind reád szállanak, és üldöznek téged és megteljesednek rajtad, míglen elpusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartottad volna az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked; ” 46 A terjedelmi kötöttség miatt csak néhány dolgot említhettem meg, de ezekből is látszik mekkora problémával álluk szembe, mennyi a nehézség és mennyi a teendőnk. A keresztény Európa a tét. Ha mi írástudók nem tudunk összefogni, értelmes párbeszédet folytatni, új formákat és stratégiákat kidolgozni a keresztény közösség érdekében, a keresztény értékek és erkölcsi normák terjesztésére akkor igazán vége a keresztény világnak. Írásom végére mit is írhatnék, mint Teilhard de Charden gondolatát: „A gonosz erői létező társadalmi erők, vajon Isten dicsősége útjában ál-e annak, hogy minden erőnket szembeszegezzük a gonosszal?” Irodalomjegyzék 1. Ravasz László A Krisztus hármas tiszte c. beszédéből 1927. 2. Gáspár Csaba László Értelmiség c. írása, Vigilia 2011/9 szám 641-i old. 3. Horányi Özséb Válaszaim a kérdéseimre, Vigilia 2011/9 száma 649 old. 4. Haszon 2015.06.03-i napi hírlevele, CARA kutatóközpont 5. Boda László: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája 61.-ik old. 6. Jókai Anna: „Az írástudók felelősége” c. előadása 7. Ravasz László A kereszténység és az erkölcs c. beszédéből
8. Boda László: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája 452. old. 9. Ravasz László Két vásár c. beszédéből 1926” 10. Boda László: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája 33 old. 11. Boda László Atomenergia és erkölcsi felelősség. Teológia, 1983, 1 sz.10.; 12. The downside of diversity Robert Putnam tanulmánya http://www.boston.com/news/globe/ideas/articles/2007/08/05/the_downside_of_diversity/?pa ge=full,. 13. A fal és fátyol és a Tariq Ramadan és a két nyelvi univerzum tanulmányok Vigilia 2011/5 szám 338, 348 old. 14. Prohászka Ottokár Elmélkedések az evangéliumokról c. munkája, Róma, 1952, 357-358 old. 15. Ravasz László: A kereszténység és az erkölcs 16. Boda László: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája, A keresztény lelkiismeret és a társadalmi törvények fejezetében. 380 old. 17. Jász Attila Eleven maszk, Vigilia 2011/4 szám. 282 old. 18. Török Csaba Megszólalt az Isten, Vigilia 2011/5 szám 329 oldal 19. Ravasz László Új bor, régi tömlő 1926 20. Soltész Miklós MTI. 2015.07.20.-i riport.
