Jeles Napok a Magyar Vízügyek Történetéből - Március MÁRCIUS 1. 1742-ben e napon született Vertics Ferenc (Hódmezővásárhely) mérnök. A Sió folyásvidékéről 1769-ben készített térképével részt vett a Balaton vízrendszerének rendezésére irányuló előkészítő munkákban. Az 1780-as években Tolna vármegye mérnöke volt, s egyúttal a Hajózási Igazgatóság pécsi kerületi kirendeltségének mérnöke is. Később, József nevű fivérével együtt a Dél-Alföldön végzett felmérési munkákat. Nevéhez fűződik a Körös-szabályozásának egyik terve. A Görög - Kerekes-féle vármegyei atlasz számára ő készítette el Csongrád megye térképét. (+ 1800. körül) Forrás: http://www2.vizugy.hu
1892. március 1. Az egykori és a mai Magyarország földrajzi helyzete és vízrajzi adottságai egyértelműen meghatározták és természetesen ma is meghatározzák a hidrológia szerepét és fontosságát. Az ország a Duna vízgyűjtőjének és a Kárpát-medencének közepén helyezkedik el. Síkvidéken a környező magas hegyekből lezúduló árvizek elleni védekezés, a száraz időszakokban pedig a kisvízi készletekkel való ésszerű gazdálkodás, a víz ellen és a vízért való küzdelem jellemezte azt a több mint egy évezredet, amelyet a magyarság a Kárpát-medencében ezideig eltöltött. Az első dunai árvízi feljegyzés 1012-ből való, mely árvíznél "számtalan ember, barom és épület veszett oda". A legrégebbi vízállás-feljegyzéseink az 1693/94 évi árhullámról vannak. A vízállások rendszeres észlelése a Dunán 1823-ban a pozsonyi és a budai, a Tiszán pedig 1833-ban a szegedi vízmércéken indultak meg. A Kiegyezés időszakában már 57 helyen folyt rendszeres vízállás-észlelés. Hamarosan megindult a vízállások közlése az érdekeltek számára, vagyis a vízjelzés. A Tiszánál már 1856-ban megindult, egyelőre csak árvizek idején, de 1886-tól már naponként küldték szét a vízállásokról szóló értesítést. Az idők során egyre szerteágazóbbá váló, több intézmény által végzett vízrajzi tevékenység, az ismétlődő árvizek jelzése és előrejelzése, egyre jobban előtérbe helyezte egy központi szervezet felállításának a szükségességét. Az 1876. február-márciusi dunai jeges árvíz és az 1879. márciusi tiszai árvíz halaszthatatlanná tette az egységes vízrajzi szolgálat kialakítását.
Végül Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1007/1886 sz. rendeletével 1886. május 1-jén a minisztérium szervezetének részeként megkezdte munkáját a Vízrajzi Osztály, amelynek első vezetője a kor egyik vezető szakembere, Péch József lett. A vízrajzi feladatok központosítása tehát szervesen összefüggött a magyarországi pusztító árvizekkel. Nem meglepő tehát, hogy az újonnan megalakult Vízrajzi Osztály egyik legfontosabb feladatának tekintette egy árvízi előrejelző szolgálat megszervezését. Ez magába foglalta a meteorológiai és hidrológiai észlelőhálózat optimális kialakítását, egy az előrejelzésekkel kapcsolatos tevékenységet végző szervezet, a Vízjelző Szolgálat létrehozását, illetve az információk közreadása formájának a meghatározását is. A Vízjelző Szolgálat 1892. március 1.-én kezdte meg működését, egyelőre csak a Tisza-völgy vízállásaira vonatkozóan, majd rövidesen Országos Vízjelző Szolgálattá alakult át. Az első Világháború után Magyarország vízgyűjtőterületeinek egysége megszűnik, a folyók vízgyűjtő területének jelentős hányada idegen országok területére kerül át. Ez a tény jelentősen visszaveti az Országos Vízjelző Szolgálat fejlődését. 1921-ben megalakul a Nemzetközi Duna Bizottság, majd 1924-ben a Duna-medencében a Nemzetközi Vízjelző Szolgálat is, amely keretében meghatározzák a dunamenti országok közötti adatcsere tartalmi és formai kérdéseit. Szervezetileg az Országos Vízjelző Szolgálat az 1929-től létrejött Vízrajzi Intézet keretein belül működik, majd kisebb vargabetűk után 1952-ben megalakul a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), amelynek változó formájú keretein belül az Országos Vízjelző Szolgálat 2013-ig tevékenykedett. 2013. szeptember 1-től az Országos Vízjelző Szolgálat az Országos Vízügyi Főigazgatóság szervezetében működik. Forrás: www.ovf.hu
MÁRCIUS 3. 1790-ben e napon született Vörös László (Hódmezővásárhely) mérnök, térképész. Az Institutum Geometricumban szerzett oklevelet 1828-ban. Rézmetszést Karacs Ferencnél (1770-1838) tanult. Huszár Mátyás (1778-1843) mellett, kinevezett kamarai mérnökként a Körösök és a Duna felvételénél dolgozott. A Tisza térképezésénél is tevékenykedett. 1835ben kinevezték Somogy vm. hiteles földmérőjévé. E beosztásában főleg a Kapos, a Sió és a Sárvíz, továbbá a Balaton és a Duna Tolna vármegyei szakaszának szabályozásával foglalkozott.
A
szabadságharc
bukása
után
bebörtönözték,
állásából
elbocsátották.(+Kaposvár,1870.)
MÁRCIUS 4-10. 1744-ben ezekben a napokban jeges árvíz pusztított a pesti Duna szakaszon. Óbudán és Budán 15-15, Pesten pedig 50 ház dőlt össze. Az egykori adatok szerint a kisvíz felett 7,12 m magasságra emelkedett fel az árvíz szintje. Az áradás jelentős károkat okozott Pest-Buda alatt is, ezért pl. Kiskunlacháza település lakói kénytelenek voltak falujukat a Dunától távolabb eső magaslatra átköltöztetni. MÁRCIUS 4-19. 1956-ban a dunai jeges árvizet megelőzően a vízgyűjtőn jelentékeny mennyiségű hó hullott. A szokatlanul hideg február közepére a Dunán Pozsonyig, igen erős jégpáncél alakult ki. Február végén és MÁRCIUS elején a nyugatról érkező enyhülés intenzív olvadást eredményezett, mely a Kárpátok nyugati karéján további 100 mm csapadékkal párosult. A kialakult árhullám a folyó magyar szakasza mentén, különösen Dunaföldvárnál és alatta számos jégtorlaszt hozott létre. Az árvíz tetőzése a korábbi maximumokat 28-103 cm-rel haladta meg, annak ellenére, hogy a Dunán és a Sión 58 (!) gátszakadás alakult ki. Víz alá került 740 km2, 39 községből közel 60 ezer embert kellett kitelepíteni. A védekezés költségeivel együtt az anyagi kár 627 millió Ft volt. Az 1954. és 1956. évi árvizeket követő töltés-helyreállítási
munkálatok
során
kezdődött
körülményeknek megfelelő továbbfejlesztése.
meg
a
dunai
töltések
korszerű
A dunai árvíz hatására tönkrement tassi zsilip épülete MÁRCIUS 4. 1834-ben ezen a napon a Helytartótanács elrendelte Budán a Királyi Tisza Térképészeti Iroda felállítását, amelynek vezetőjéül Lányi Sámuelt nevezték ki. Ezzel megkezdődött a Tisza 1846-ig tartó vízrajzi felmérése, amely alapul szolgált Vásárhelyi Pál és mérnöktársai számára a Tisza-szabályozási tervek elkészítéséhez.
Egy
lap
a
tiszai
szintezési
jegyzőkönyvből
A tornyospálcai templom küszöbkövét is szintezési fixpontként használták a mérnökök
MÁRCIUS 5-25. 1981-ben árvíz pusztított a Körös völgyében, amelynek során MÁRCIUS 13-án a településeket fenyegető katasztrófa elhárítása érdekében az árvédelmi töltést átvágva megnyitották a 33 km2 területű mályvádi árvízi szükségtározót. A tározóba 75 millió m3 vizet engedtek be. MÁRCIUS 7. 1848-ban e napon született Budán Zsigmondy Béla gépészmérnök. Oklevelét Zürichben szerezte. Néhány évvel hazatérése után, 1876-ban ő vette át nagybátyjától, Zsigmondy Vilmostól, a hazai artézi kútfúrás úttörőjétől annak vállalkozását. Számos alföldi település ivóvízgondját oldotta meg fúrt kútjainak segítségével. 1894-től vállalatával nagyobb hídépítkezések alapozási munkáiban is részt vett. Nevéhez fűződnek a budapesti Ferenc József híd (ma Szabadság-híd) és az Erzsébet híd alapozását előkészítő talajkutatási fúrások.(+Budapest,1916.június 12.) 1886-ban e napon Gonda Béla, a Közmunka és Közlekedési Minisztérium munkatársa megindította a "Vízügyi Közlöny" című műszaki hetilapot, amelyet hivatalos lapjaként ismert el a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága, valamint félhivatalos orgánumaként a Közmunka és Közlekedési Minisztérium is. Ezzel megteremtődött az információs kapcsolat a társulatok és az állami vízügyi igazgatás között. MÁRCIUS 8. 179 évvel ezelőtt, 1823-ban e napon született Andrássy Gyula gróf (Tőketerebes, GömörKishont vm.) nagybirtokos, politikus. 1845-ben a Felsőszabolcsi Tiszaszabályozó Társulat elnökévé választották. Kezdeményezésére alakult meg 1846-ban az Első Tiszagőzhajózási Társaság. Egyik alapító tagja volt a Tiszavölgyi Társulatnak. A szabadságharc után emigrált és csak 1858-ban tért vissza hazájába. A kiegyezés után megalakult kormány első miniszterelnöke, később közös külügyminiszter volt. Lónyay Menyhért halála után őt választották meg a Tiszavölgyi Társulat elnökévé, amely posztját 1890-ig megtartotta. (+ Volosca, Fiume mellett, 1890. február 17.)
MÁRCIUS 9. 142 évvel ezelőtt, 1860-ban e napon hunyt el Kékkőn Lányi Sámuel földmérő és vízépítő mérnök, festő- és rajzolóművész a reformkor egyik legjelentősebb térképező mérnöke. 1791ben Iglón született. Mérnöki tanulmányait a pesti Institutum Geometricumban végezte, ahol 1823-ban nyert oklevelet. Előbb Nógrád vármegyében mérnökösködött, majd a dunai térképészethez került, s Huszár Mátyás helyetteseként tevékenykedett (1824-1833 vagy 1834 között). Ezt követően a Tisza mellékfolyóinak térképezését vezette (1834?-1846). Kedvtelésből kezdett festeni. A művészettörténet, mint festőt és grafikust tartja számon. Tájképei friss, közvetlen természetszeretetét mutatják. Ő illusztrálta Mocsáry Antal: "Nemes Nógrád vármegyének… esmertetése" c. művét (Pest, 1826.). Önarcképét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Lányi Sámuel 1840-ből származó önarcképe
MÁRCIUS 10. 1843-ban e napon hunyt el Nagyváradon Huszár Mátyás (született 1778-ban Kis-Herestyén) a reformkor kiemelkedő képzettségű mérnöke és geodétája. Filozófiai, jogi majd mérnöki tanulmányokat végzett 1796-1806-ig, végül Bogdanich Dániel mellett a felsőbb geodéziában (csillagászati helymeghatározásban) képezte tovább magát a Budai Csillagdában. Mérnöki működését a Közép-Tiszavidéken működő Litzner János mellett kezdte meg, 1806-tól Szatmárnémeti városi mérnöke, 1809-10-ben Olasz-, Francia- és Németországban volt tanulmányúton. 1815-től lugosi, majd nagyváradi ker. kamarai mérnök és a Körösök és a Berettyó felmérésének vezetője. 1824-ben az ő vezetésével kezdődött meg a Duna vízrajzi felvétele, az ún. “Duna mappáció”. 1952-ben ezen a napon vízmesterképző szakiskolák nyíltak Békásmegyeren, Csepelen és Szolnokon a középfokú szakemberképzés kiterjesztése érdekében. 1980-ban elhunyt Budapesten Polgár István okl. mérnök. Budapesten született 1931. december 29-én. Mérnöki diplomájának megszerzése után először a Vízügyi Építő Vállalatnál dolgozott, majd 1961-1971 között a szegedi VIZIG munkatársa, később igazgató-helyettese. 1971-1976-ban a budapesti VIZIG igazgató-helyettese, 1976-tól az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet igazgatója volt haláláig. MÁRCIUS 11. 1789-ben e napon elhunyt Selmecbányán Hell József selmeci főgépmester, a 18. század kiemelkedő bányagépésze. Szélaknán született 1713. május 15-én. Mikoviny Sámuel tanítványa volt. 1738-ban alkotta meg „himbás szekrényes” vízemelő gépét, amely nevét széles körben ismertté tette. Hell élete során számos vízenergiával hajtott ötletes szivattyút készített, amelyek a felvidéki bányákban hosszú időn át jó hatásfokkal működtek.
1979-ben befejeződött a szegedi partfal rekonstrukciója, s a nagy szegedi árvíz centenáriumára sikerült - egy városképileg is jelentős alkotással - a város árvédelmi biztonságát magasabb szintre emelni. A partfalat díszítő árvízi emlékművet, Segesdy György szobrászművész alkotását Gergely István államtitkár avatta fel. Az évfordulóra készült el a marostorki gátőrházban az a kiállítás, amely vízügyi történeti emlékhelyként azóta bemutatja a nagy árvíz dokumentumait.
MÁRCIUS 12. 1879-ben e napon a korábbi maximumokat meghaladó árvíz elpusztította Szeged városát és a környező településeket. Csaknem 100 000 ember vált hajléktalanná, s a halottak száma is meghaladta a 150-et. Az okozott anyagi kár 33 millió koronára rúgott. Az országot és a nemzetközi közvéleményt is megrázó katasztrófa, amely a kormányt addig követett vízügyi politikájának felülvizsgálatára kényszerítette, fordulópontot jelentett a Tisza-szabályozás történetében. MÁRCIUS 19-én az uralkodó, I. Ferenc József Tisza Kálmán miniszterelnök társaságában meglátogatta a hullámsírba szédült Szeged városát, s elhangzott a királyi mondat: "Szeged szebb lesz mint valaha..." Ugyanezen a napon a kormány bejelentette a képviselőházban, hogy a Tisza-szabályozás addigi menetének áttekintésére és a továbbiakban teendő intézkedésekre vonatkozóan pártatlan külföldi szakemberek véleményét fogja kikérni. Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi miniszter ennek alapján megkeresést intézett a német, francia, olasz és holland kormányokhoz, melyben kérte a szakértő mérnökök kijelölését.
Az utászok védekezési munkálatai a vasút A vízben úszó Szeged városa 1879-ben
töltésén a szegedi árvíz idején
1994-ben elhunyt Budapesten Szászhelyi (Szalféter) Pál) mérnök. Budapesten született 1913. június 29-én. 1938-ban az Öntözésügyi Hivatalban, majd a kolozsvári kultúrmérnöki hivatalban teljesített szolgálatot. 1953-tól, az egységes vízügyi szolgálat létrehozásától - az OVF (OVH) főosztályvezetője, később elnökhelyettese, 1972-1976. között az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatója. Beosztásaiban az öntözések, a sík- és dombvidéki vízrendezések egyik irányító szakembere volt. Nevéhez fűződik a tiszalöki öntözőrendszer
kifejlesztése
és
a
kiskörei
beruházás
előkészítése.
MÁRCIUS 13. 1944-ben e napon hunyt el Budapesten Bogdánfy Ödön vízépítő mérnök, a hidrológia hazai tudományának kimagasló művelője. Tordán született 1863. december 18-án. 1890-től állami szolgálatba lépve több kultúrmérnöki hivatal vezetője volt. Tudományos munkásságának elismeréseként a hidrológia műegyetemi magántanára, majd a Vízügyi Közlemények szerkesztője (1911-16 között). A haladó gondolkodású tudós és műszaki szervező a Tanácsköztársaság idején az Országos Vízépítési Igazgatóság főmérnökeként a vízügyi szolgálat vezetője volt. Kényszernyugdíjazása után visszavonult a vízügyi szakmai munkától, s kisebb cikkei és tanulmányai a Természettudományi Közlönyben jelentek meg. Bogdánfy jelentős szerepet játszott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, különösen annak vízépítési szakosztályában, valamint az alakuló Hidrológiai Társaságban. Főbb művei Hidrológia, Budapest, 1902, Hidraulika, Budapest, 1904, A természetes vízfolyások hidraulikája I-II., Budapest,
1906,
A
vízierő
I-II.,
Budapest,
1914.
Bogdánfy Ödön hidrológus, kultúrmérnök,Bogdánfy Ödön úttörő munkájának címlapja a Vízügyi Közlemények szerkesztője, a Tanácsköztársaság szolgálat vezetője
idején
a
vízügyi
MÁRCIUS 14-25. 1977-ben az argentinai Mar del Plata-ban 116 ország, köztük Magyarország részvételével lezajlott az ENSZ Vízügyi Konferenciája, amelynek központi témái a édesvíz-készletek mennyiségi és minőségi kérdései voltak. A konferencia megállapította, hogy a vízgazdálkodási feladatok megoldásához átfogó, 10-15 éves tervezésre van szükség, s gyorsított ütemben be kell fejezni a lakossági vízellátási programokat. A feladatok nemzetközi összefogással történő megoldását segítve, meghirdették 1980-1990 között a Nemzetközi Vízellátási Decennium megszervezését. MÁRCIUS 16. 1992-ben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Helsinkiben elfogadta "A határokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és hasznosításáról" szóló konvenciót, amelyhez Magyarország is csatlakozott. MÁRCIUS 17. 1872-ben e napon született Tápiófarmoson Viczián Ede mérnök. Magyarország vízerőinek felmérésével úttörő munkát végzett a vízerőhasznosítás, ill. a tervszerű vízerőgazdálkodás előkészítése terén. 1909-től a soroksári Dunaág szabályozásának tervezője és a kivitelezési munkálatok vezetője. Tervei szerint épült a tassi vízerőtelep is. A Tanácsköztársaság bukását követően ő volt a vízügyi műszaki szolgálat főnöke, s jelentős szerepe volt abban, hogy a trianoni békeszerződést az utódállamokra is kötelezettséget jelentő vízügyi rendelkezésekkel egészítsék ki. (+ Budapest, 1931. szeptember 19.) 1920-ban e napon született Sátoraljaújhelyen Csermák Béla, mérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének vezető munkatársa, a hidrológia, valamint a vízkészlet-gazdálkodás elméletének és módszertanának nemzetközileg is elismert szakembere. (+Budapest, 1993. november 3.)
MÁRCIUS 19. 254 évvel ezelőtt, 1748-ban e napon született Budán Kiss József hadmérnök, a Tiszát a Dunával összekötő Ferenc-csatorna tervezője, s az építkezéseknek 1797-ig vezetője (+ Zombor, 1813. MÁRCIUS 13.)
MÁRCIUS 21-27. 1847-ben a Tiszavölgyi Társulat Pesten megtartotta III. nagygyűlését, amelyen a tagtársulatok képviselői a Társulat alapszabályait, valamint a folyó munkálatok pénzügyi feltételeit, ill. a haszonarányos kivetési mód különböző megoldásait vitatták meg. A társulatok beszámoltak az addig végzett munkákról: a szabályozások kezdetétől, 1846 augusztusától eltelt hónapok alatt 14,91 km töltés és 0,79 km átvágás épült meg. MÁRCIUS 22. 1948-ban Tildy Zoltán köztársasági elnök ünnepélyes kapavágásával megkezdődött a Duna Tisza-csatorna építésének első szakasza, de a munkát a baloldali politikai fordulat után felfüggesztették, majd végleg leállították. Az építési szelvény többszöri csökkentését követően 1950. októberében abbahagyták a kivitelezési munkákat, mivel nemcsak az építési terv, hanem a szükséges anyagi eszközöknek is híján volt a kormány. A földnyeső és -kotró gépeket átvezényelték a tiszalöki vízlépcső, ill. a Keleti Főcsatorna építkezéseihez.
1993-ban első ízben ünnepelték meg világszerte a Víz Világnapját. Az ENSZ vízzel és környezetvédelemmel foglalkozó 22 szervezete 1992. január 26-31. között Dublinban világkonferenciát tartott, amelyen áttekintették a világ fejlődése szempontjából kritikus vízi és környezeti kérdéseket, s javaslatot készítettek a "Környezet és Fejlődés" világkonferencia számára, amelyet ugyanezen év júniusában Rio de Janeiroban tartottak meg az ENSZ tagállamok állam- és kormányfőinek jelenlétében. A két konferencia javaslata alapján az ENSZ 47. közgyűlése 47/193.sz. alatt határozatot fogadott el arról, hogy MÁRCIUS 22-ét ezentúl a Víz Világnapjává nyilvánítják. MÁRCIUS 23. 100 évvel ezelőtt, 1902-ben e napon született Schmidt Eligius Róbert (Karánsebes) Kossuth-díjas bányamérnök és hidrogeológus. Mérnöki oklevelének megszerzése után egy ideig állami szolgálatban dolgozott, majd tanulmányutat tett a bécsi műegyetemen és a leobeni bányászati főiskolán. Visszatérve a Földtani Intézet geológusaként helyezkedett el. Geológiai ismereteit a Magyar-Olasz Ásványolaj Rt. igazgatójaként hasznosította. A világháborút követően ismét állami szolgálatban különböző minisztériumok munkatársaként tevékenykedett. Az Állami Földtani Intézet vízföldtani osztályának vezetőjeként kiemelkedő
szakembere volt a mélyfúrások technológiájának és a kapott eredmények kiértékelésének. Részt vett számos ipari-, ivó- és hévízkút telepítésében. Működése során mind műszaki, mind geológiai szempontból a különböző rendszerű és rendeltetésű alföldi mélyfúrásokat tanulmányozta. Az alföldi gázos kutaknak is szakértője volt. Szakirodalmi és egyetemi oktatói tevékenysége is jelentős. ( + Budapest, 1973. július 23.) 1968-ban megnyitotta kapuit a Miskolc-Tapolcai Barlangfürdő, mely átalakítás miatt hosszabb ideje zárva volt. Az átfolyó napi 20 000 m3 víz lehetőséget nyújtott arra, hogy a fürdő
beton
burkolatú
medencéiben
egy
turnusban
600-an
fürödhessenek.
MÁRCIUS 24. 218 éve, 1684-ben e napon született Bél Mátyás (Ocsova, Zólyom vm.) polihisztor, tanár, a magyar felvilágosodás nemzetközi jelentőségű alakja, számos külföldi akadémia tagja. Tanítványaiból kutatógárdát alakítva, gyűjtötte az országban a történelmi, földrajzi, néprajzi stb. adatokat. Két évtizedes munkája eredményeként látott napvilágot - 1735-1742 között, Mikoviny Sámuel térképeivel - a ma is forrásértékű "Notitia Hungariae novae historicogeographica. [Az új Magyarország történelmi-földrajzi leírása]" első négy kötete, amelyben a hazai folyók részletes leírása szerepelt. A mű többi kötete mindmáig kéziratban maradt. A "De piscatione Hungaria... [A magyarországi halakról és azok halászatáról]" szóló munkájában az elsők között közölt részletes leírást a kor halászati szokásairól. Alapítója és szerkesztője volt az első, rendszeresen megjelenő hazai hírlapnak, a "Nova Posoniensiá"-nak. (+ Pozsony, 1749.augusztus 29.)
Bél
Mátyás
evangélikus
lelkész,
Magyarország történeti-földrajzi adatainak első rendszerezője MÁRCIUS 25. 1846-ban Vásárhelyi Pál "...a Tisza folyó általános szabályozása tervezetét részletesen kidolgozva..." benyújtotta a Vízi és Építészeti Főigazgatósághoz. 1936-ban elhunyt Budapesten Kenessey Béla vízépítő mérnök, szakíró. Iváncsán született 1866. október 26-án. Diplomája megszerzése (1899) után különböző kultúrmérnöki hivataloknál működött, legutóbb az Országos Vízépítési Igazgatóságnál. Hosszú ideig szerkesztette a Vízügyi Közleményeket. Maradandó értékűek vízrajzi, vízgazdálkodási és vízjogi tanulmányai. 1990-ben elhunyt Budapesten Bokor Mihály mérnök. 1902. február 27-én született Szegeden. Az Alsó Tisza vidéken mint társulati mérnök kezdte pályáját, majd 1950-1957 között a MÉLYÉPTERV vezető mérnöke volt. Ezt követően az OVF (OVH) főosztályvezetőjeként 1968-ig az ország árvízvédelmének, folyószabályozásainak egyik legfőbb irányítója volt, aki különösen nagy szerepet játszott a korszak sikeres árvízvédekezéseinél.
MÁRCIUS 26. 1596-ban Rudolf király VII. dekrétumának 52. cikkelye a Garamon működő vízimalmok felülvizsgálatát
kezdeményezte,
s
a
hajózás
akadályát
képező
malmok
megrendszabályozásáról is intézkedett, "hogy a mész, tölgy és másféle fa, élelmiszerek és minden egyéb szükséges dolgok szállítására használt vízijárművek és tutajok fel és le Esztergomba veszedelem nélkül vontathatók legyenek...". A feltételeknek meg nem felelő malmok
"széthányattatásáról" az
alispánoknak,
ezek
vonakodása
esetén
pedig a
főkapitányoknak kellett intézkedniük. 1750-ben e napon hunyt el Trencsénben Mikoviny Sámuel térképész, aki 1700-ban Ábelfalván (Abelová, Szlovákia) született. A XVIII. század egyik legkitűnőbb mérnöke, a tudományos térképészet hazai úttörője volt. Jelentős érdemeket szerzett a selmeci Bányatisztképző Intézet megszervezésével (1735.), s nevéhez fűződik a selmeci bányavízgazdálkodás újjászervezése. Jelentős vízrendezési munkálatokat végzett a tatai, ószőnyi és
más uradalmakban. Bél Mátyás "Notitia Hungariae Novae... [Az új Magyarország...leírásá]"nak munkatársaként segítőivel elkészítette az ország vármegyéinek térképét (Erdély kivételével), amelyek részletes tájékoztatást adnak a korabeli vízrajzi viszonyokról is.
1795-ben e napon született Vásárhelyi Pál (Szepesolaszi - Spisske Vlachy, Szlovákia) mérnök, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja. Dolgozott a Körösökön, első főnöke ott Huszár Mátyás volt. Az ott eltöltött négy év során összegyűlt tapasztalatai, valamint a Duna vízrajzi felvételén szerzett további vízmérési ismeretei adták az alapot az 1827-ben kiadott két háromszögelési tanulmányához. 1833-tól Széchenyi mellett a Vaskapu-szabályozás vezetője. 1837-től az Építési Főigazgatóság hajózási mérnöke. 1846-ban a Tisza-szabályozás tervezési munkálatainak lett a vezetője. A Tiszavölgyi Társulat közgyűlésének vitája közben hunyt el. A magyar vízgazdálkodás XIX. századi történetének egyik legjelentősebb alakja volt. 1846. április 8-án a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottságának pesti értekezletén, a Tiszaszabályozás tervének vitája közben „véletlenül szélütés csapása alatt leroskadva elhunyt”.
Vásárhelyi Pál első hajózási mérnök
1989-ben elhunyt Budapesten P. Károlyi Zsigmond. technikatörténész, a vízügyi történeti kutatások jeles képviselője. 1925. szeptember 5-én született Csanyteleken. A pesti egyetem bölcsészkarának elvégzése után a műegyetem könyvtárában dolgozva írta meg a kíváló reformkori mérnök, Beszédes József életrajzát (1953), majd a nagy történeti vázlatot, "A
vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon" című kötetét, amely a hazai vízimunkák történetét a társadalmi-gazdasági igény összefüggésében vizsgálta. A Magyar Vízügyi Múzeum egyik alapító tagjaként szerkesztője volt a "Vízügyi Történeti Füzetek" kiadványsorozatnak. 1997-ben az Országgyűlés határozatot hozott a holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról. Kiemelt védelmet javasoltak a FaddDombori, Felső-Tiszai és a Körösök menti holtágaknak. MÁRCIUS 28. 1769-ben e napon fogadták el Szentes város első szabályrendeletét, (statútumát), amelynek 1. pontja szerint minden gazdának háza előtt hordóban vagy nagyobb edényben „kapitányvizet” (azaz tűzoltó vizet) kell tartania. 1892-ben elhunyt Budapesten Mihálik János mérnök és hadmérnök. Aradon született 1818. december 28-án. A szabadságharc előtt a Ferenc-csatorna építésén dolgozott, majd a Tisza szabályozásán tevékenykedett. A szabadságharc idején honvédezredesként erődítési munkálatokat irányított. Csak gyógyíthatatlannak tűnő betegsége miatt kerülte el a bukás utáni felelősségre vonást. Az 1850-es években a Vajdaság vízrendezési munkálatainál dolgozott. A kiegyezés után 1867-1871 között a vízügyi műszaki szolgálat főnöke volt a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumban. majd a Vajdaság vízrendszerével foglalkozott. Az ő nevéhez fűződik Európa első betonépítményének, az 1856-ban megépített bezdáni hajózsilipnek tervezése és építése. MÁRCIUS 30. 1560-ban I. Ferdinánd engedélyt adott Sopron városának, hogy Wolf (Balf) forrásánál fürdőt építsenek és a használatért díjat szedjenek. 1967-ben Dégen Imre javaslatára megalakult a vízitársulatok országos érdekképviseleti szerve: a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya, majd ezt követően a területi választmányok. 1985. évtől az Országos Választmány önálló jogi személlyé 1992. évtől pedig Országos Szövetséggé alakult.
MÁRCIUS-i nevezetes árvizek: 1838-ban a Duna jeges árvize Esztergomtól Szabadszállásig végigpusztította a Duna völgyét. A halálos áldozatok száma messze meghaladta a másfél százat. MÁRCIUS 13-án a dunai árvíz tetőzött Esztergomnál, majd MÁRCIUS 15-én a pest-budai szakaszon is és a főváros addigi legnagyobb természeti katasztrófáját okozta. 1855-ben hatalmas árvíz pusztított a Tisza völgyében (összesen 2 900 km2 került víz alá), amely első ízben tette szükségessé a tiszai vízimunkálatok felülvizsgálását. A vizsgálat a műszaki tervek tekintetében - a Vásárhelyi-féle tervekhez való visszatéréssel - pozitív, míg szervezeti tekintetben (a társulatok belső demokráciájának csorbításával) negatív eredménnyel zárult.
Árvízi menekülők 1888-ban vonult le a Tisza egyik legnagyobb árvize, amelynek tetőzése, a mellékfolyók (Szamos, Kraszna, Körösök, Berettyó) vízjárásának kedvezőtlen találkozása miatt a Felső és Középső Tiszán az ezredvégi árvizekig sok helyen a mértékadó árvízszint volt, sőt a Tisza Záhony-Tiszabercel közötti szakaszán még ma is az. A Tisza és a Körösök völgyében a számlálhatatlan (csak a Tiszánál 28) gátszakadás miatt csaknem 2900 km2 került víz alá.
Négy város és 147 község szenvedett az áradástól, közel 7600 embert kellett kitelepíteni a védekezés alatt. Az árvíz tapasztalatai alapján újra meg kellett állapítani az egységes és biztonságos töltésméreteket. A Szolnok feletti folyószakaszon a maximális árvízszint felett 1 méterrel, Szolnok alatt pedig 1,5 méterrel kellett a társulatoknak megemelniük töltéseik magasságát. A Duna völgyében is igen árvízveszélyes helyzet alakult ki a tavasz folyamán. A Rába, Répce, Vág, Nyitra és maga a Duna is több helyen (Izsánál, Bogyiszlónál, valamint a Pancsova-Kubini Ármentesítő Társulat töltésén Szemendriánál) átszakította az árvédelmi gátakat. Az elöntött területek együttes nagysága meghaladta az 591 km2-t. Forrás: http://www2.vizugy.hu
