Jelentés a női csörgőlabda válogatott 10 hetes nyári EB felkészüléséről és az Eb-n nyújtott teljesítményéről
A csapat a június 27. pénteki utolsó edzése után két hét pihenőre vonult. A két hét alatt meg kellett ismerkedni a válogatott új erőnléti edzőjével, felépíteni a ránk váró 10 hetet, a 10 hét alatti edzésmunka minőségének személyre szabott differenciáltságát. Ennek a 10 hétnek ugyanis az egyik tétje az volt, hogy az újraalakult szakmai stábunk működőképessé váljon és működőképes legyen az EB alatt. Röhberg Zsanettnek a munkája rendkívül összetett volt, hiszen nagyon hamar meg kellett ismernie a játékosok személyiségét, alapképességeit, munkamódszeremet, illetve a súlyos fokban látássérültekkel való kommunikációt is. Mindezt úgy kellett megtennie, hogy egy rendkívül kényes időszakban csatlakozott hozzánk, amikor is a keret ráfordult az utolsó 10 hét edzéseire, melyben az első 4 hét kifejezett célfeladata volt számunkra a játékosok meglévő erőnléti alapjainak frissítése, átdolgozása, illetve főverseny kompatibilissé tétele. Elődjével jó munkát végeztünk, a lányoknak jó alapjai voltak a meglévő fizikai felmérések alapján át tudtuk beszélni az első 4 hét konzekvens munkáját, ami után megint egy nagyon jó fizikai tesztet produkált a keret minden tagja. Röhberg Zsanett emberi és szakmai képességeit dicséri az átmenet zökkenőmentessége. Ebben az időszakban a heti 5 edzésből 3 fizikai 2 pályaedzés volt, mindegyiket a Vakok Általános Iskolájának termeiben végezhettük el- ezúton is köszönöm a segítséget. Ennek az időszaknak azért volt nagyon-nagy jelentősége, mert a keret erőnléti szempontból heterogén volt, egy visszatérő játékossal kellett számolnom és újoncokkal. A válogatott fele jó erőállapotú játékosokból áll, míg ezután a 4 hét után leszögezhető –a tesztek alapján-, hogy sikerült a keret 4 tagjának homogén, jó fizikai állapotba kerülnie. Ebben az időszakban a keret egyik újonca lemondta a válogatottságot, a másik életében először vett részt ilyen erős felkészülésben és a ciklus közepén sikerült behívnom még egy újoncot, aki viszont rövid idő alatt olyan képet mutatott magáról, hogy a közvetlen EB keretbe tudtam őt jelölni. EB keret: Tóthné Kiss-Orosz Mária Szakony Katalin Kovács Judit Lakatos Mirella Lukácsi Mónika
A felkészülésben részt vettek: Bogdán Hajnalka
Balogh Ivett (sokszoros sérülések után a kerettagságot lemondta) Az első 4 hét után jött a gyorsítás és a formába hozás időszaka. Ennek céljait nagyon jól szolgálta a tatai edzőtábor, ahol 4 nap alatt nagyon hatékony 10 edzést végeztünk el, megfűszerezve minden este mentális felkészítéssel, video elemzéssel. A mentális felkészítés rendkívül fontos része volt az edzőtábornak. A fent említett heterogenitás a kommunikációban is éreztette hatását, ezért az esti beszélgetések- kommunikációs terápiarendkívül jól szolgálták és erősítették a csapat egységét. A video-elemzések alatt felgöngyölítettük a várható ellenfeleink játékstílusát, taktikai variációit, az ellenük alkalmazott támadó taktika lövéspontjait és azok sorrendiségét. A lányok hosszú évek után most értek be először arra, hogy ilyen sokrétű felkészítést kapjanak, melyet képesek voltak beépíteni. Az edzőtábor programjai rendkívül jó hangulatúvá tették a csapatot. Elmondásuk alapján ennyire jól még nem érezték magukat edzőtáborban és nem azért mert jó volt a koszt- bár jó volt- hanem mert az elvégzett erőnléti és mentális munka magabiztossá tette őket. Az edzőtábor után tesztversenyen vettünk részt Egerben a következő 6 játékossal: Tóthné Kiss-Orosz Mária Szakony Katalin Kovács Judit Lakatos Mirella Lukácsi Mónika Bogdán Hajnalka A tesztverseny célja számunkra nem az Oroszország és Dél Korea elleni játék gyakorlása volt, hanem a Tatán átbeszélt s majdani ellenfeleink ellen „használt” taktika, játékmodor gyakorlása volt. Eredmények: 1 nap: 1. 2. 3. 4.
Magyarország- Oroszország: Magyarország- Korea Magyarország- Oroszország Magyarország- Korea
3:8 1:2 5:2 4:5
( 2:3) (0:2) (2:2) (1:4)
1:9
(0:7)
2. nap: 1.Magyarország- Oroszország:
2. Magyarország- Korea
5:2
(3:1)
3. Magyarország- Oroszország:
3:4
(0:4)
4. Magyarország- Korea:
0:2
(0:1)
A két napon (és ezért köszönettel tartozunk a Paralimpiai Bizottságnak és a Kézilabda Szövetségnek) a világbajnoki második helyezett és Európa Bajnok Orosz válogatott teljes keretével ,és Ázsia harmadik legjobb csapatával, Dél-Koreával tehát minőségi ellenfelekkel készülhettünk. Amikor föl kellett építenem a verseny stratégiáját, számításba kellett vennem, hogy edzőtáborból jövünk és s cél érdekében gyakoroltatnom kell a csapattal a B Eb ellenfelei ellen használatos taktikai elemeket. Kijelöltem félidőket amelyeken kifejezetten B EB-s stratégiát játszottunk , míg a többin igyekeztem forgatni a csapatot, hogy mindenkit tűzben tarthassunk. Az első nap ilyen félidei voltak: az első mérkőzés első félideje a második mérkőzés első félideje a harmadik és a negyedik mérkőzés második félideje A második napon bekalkulálva játékosaim terhelhetőségét és hogy szinte 4 játékost rotáltam végig itt már csak a második és a harmadik mérkőzésen tudtam gyakoroltatni sémáinkat. Azt mindenképpen látni kell, hogy ez a csapat még mindig adaptációs problémákkal küzd, mivel az utóbbi évek lassú rutinszerzése nem tette lehetővé az ún. sokváltozós tényezők befogadását. A csapat hiába játszik évente egyszer pl. az egri Park Hotel termében vagy a tatai 4-es teremben, igen is kell idő- főleg a súlyos fokban látássérülteknek, - hogy a környezetet és a változásokat újra és újra adaptálják. Szükségük van a még pozitívabb, még erősebben támogató környezetre. Jellemző módon ezen a hétvégén két sírógörcs fordult elő a csapatban, mindkettőt sikerült kezelni a Tatán kialakított kommunikációs környezettel, mind a kettő után győztes meccset játszottunk. Mindenképpen látni kell, hogy ez nem mindig működik. A vak emberek hiperérzékenyek, igazságérzetük sokkal fejlettebb, mert annyi mindent vett el tőlük az élet. Az utolsó mérkőzés már a végső erő és mentális készleteket emésztette fel a csapatból. Jellemző módon a mérkőzés 16. másodpercében kaptunk egy gólt és 32 másodperccel a vége előtt a másodikat- közben pedig már nem tudtunk semmit kezdeni önmagunkkal, viszont újoncokat avathattunk. A tesztverseny utáni időszak a formába hozásról, gyorsításról, pontosításról szólt. Sokat vártam a dabasi edzés- lehetőségtől. A lányok jó adaptációs válaszokat adtak az év fő versenyén. Nagy segítség volt abban a két hétben, hogy megépített nagy pályán játszhatott a csapat, és gyakorolhatta az addig nagyon gyengén muzsikáló büntető lövéseket is. A felkészülés utolsó edzésén 66 %-ot produkált a csapat büntető kihasználásban, ami ennek a csapatnak a csúcspontja. A sors iróniája, hogy az EB-n egyetlen büntetőt sem kellett ellőnünk.
Az utolsó két hét edzésein a gyorsítás mellett folyamatos segítséget kaptunk az utánpótlás válogatottól, úgyhogy ebben a két hétben ideális körülmények között készülhettünk a Neumann Szakközépiskola termében megépített nagy pályán. A EB előtti utolsó edzésversenyen a lányok csúcsformában voltak. Az utánpótlás válogatott ellen- akik a lehető legjobb összetételben játszottak- a csapat brillírozott. Háromszor 15 perc alatt 7 gólt lőttek és kettőt kaptak a fiúktól, a büntető lövések is sikerültek. Az 5 lányból 3 bíztató formát mutatott. Az EB-re felépített versenystratégia annak alapján készült, hogy egy 6 csapatos csoportban játszott a női mezőny, ahol a minimális 2 győzelem felett megszerezhető pontok A VÉGJÁTÉKBAN JÁTSZHATNAK SZEREPET. Az EB első rossz híre a klasszifikáció sikertelensége volt, mely után már csak 4 játékosom maradt, tehát 4 játékos rotációjával tudtam csak számolni. Mentálisan úgy érkeztünk az EB-re, hogy 3 játékos folyamatosan felfutó,egyre jobb formát mutatott, míg egy játékos már a tesztversenyen is bizonytalan, egyre dekoncentráltabb védekezést, és egyre kevésbé hatékony támadást mutatott. Ez a helyzet innentől kezdve meghatározta a kezdőcsapatom összetételét. Első nap:
Magyarország: Svédország:
0:2
Magyarország: Görögország:
1:2
Az első nap azonnal az ún. csoportmeccsek nehezebbik pályájára sodorta a csapatot. Mivel az előző években mindegyik ellenfelünkkel találkoztunk úgy gondoltam, nem csak mi ismertük ki az ellenfeleinket, hanem ők is minket. Ezért a csapat taktikai repertoárját, támadó játékát próbáltam bővíteni. Egyrészt azért, hogy gurításaink hatékonyabbak legyenek mivel lövő erőnk -egy játékos kivételével- nem átütő erejű. A lányok erőnléti munkáját behatárolja, hogy az utóbbi két évben 4 erőnléti edző fordult meg a csapat körül. Az egyik játékos ebben az évben múlt 16 éves, nála most kezdődhetne a lövő erő fejlesztés nagyobb volumenű része. Egy játékos fél évet kihagyott a tanulmányai miatt. Ezek az okok vezettek arra, hogy az átütő erőt pótoljuk színesebb, kiismerhetetlenebb támadó játékkal. Az első játéknap mérkőzései Dabason zajlottak. Előtte az utolsó edzésünk is Dabason volt, ahol tökéletesen gyakorolhattuk az előre megbeszélt taktikát, lövésirányokat. Edzésen jól funkcionáltak labdacsapdáink, a mérkőzésen azonban szinte semmit sem sikerült ebből megvalósítani, hiába hegyeztük ki játékunkat arra, hogy a 4-es pontot eltaláljuk labdacsapdákkal. Az utolsó edzésen a lányok 10-ből 10-szer megcsinálták a figurát, mérkőzésen nem tudtuk hatékonyan megvalósítani. A másik problémát az jelentette, hogy a játékosok közül ketten betegen jöttek az EB-re, ami kihatott egyéni és a csapat együttes teljesítményére is. A második mérkőzésen nem volt gond védekezésünkkel, de a támadó játékunk egyre vérszegényebbé vált. Hiába kezdtük az alapjátékunkat játszani, és hiába játszattam a legnagyobb lövő erejű játékost beck-ben, nem hozta meg a sikert, mivel a csapat „agyának”
számító játékos lázas betegen képtelen volt a csapatot irányítani. Kénytelen voltam 0:1 –nél szerkezetet módosítani, hogy középről tempójátékkal hozzuk vissza a mérkőzést. Így jutottunk el 11 másodperccel a vége elé. Az előző lengyelországi és egri (2013) versenyeken döntő helyzetben tizedmásodpercekkel a vége előtt hibázott a centerjátékosom. Hagytam mind a két alkalommal az ösztöneiket a pályán kibontakozni, de úgy tűnt, hogy ez nem jött be. Ezért kértem időt, mondtam el a lövésirányt, mondtam hogy várjon ki tiszta lövőhelyzetben 5-nél ellövi, 7-8-nál összeszedik, a meccsnek vége. Helyette 2-nél ellőtte, az ellenfél visszakontrázott és mivel eltájékozódta magát, az ellenfél gólt lőtt és ezzel megnyerte a mérkőzést. Az első nap után egy olyan pályára álltunk ami szerint a második nap mindkét meccsét meg kell nyerni. A lányok lelkileg mélyponton voltak, mivel óriási megfelelési kényszer dolgozott bennük. Az összes „tatai kommunikációs eszközt” felhasználtuk ezen a több órás csapatmegbeszélésen. Érzékelve a csapat problémáit azt a dilemmát kellett megoldanunk, hogy úgy nyerjük meg ezt a két meccset, hogy közben ne „égjünk el”. Ezért nem használtunk figurákat, „lebutítottuk” a játékunk. Második nap: Magyarország: Nagy Britannia: Magyarország: Belgium:
2:0 3:2
Mind a két meccs komoly, nagy hőfokú csatát hozott, egyrészt mert a britekkel Ascoli óta ahányszor csak találkoztunk (és mindig győztünk) dolgozott bennünk egyfajta dac, revansvágy, hogy nekünk tartozásunk van velük szemben. Érdekes, hogy ezen a meccsen kevesebb mozgással de mégis meg tudtuk lőni figura nélkül is azokat a lövésirányokat, amelyikből két győztes találatunk is született. A második mérkőzés mindkét csapat számára komoly téttel bírt: az utolsó esélyt a jó szereplésre. A csapat rendkívül fegyelmezetten védekezett és próbáltuk a biztonsági játékunkat játszani, várva az ellenfél hibáira. Ezt a szívességet megtette nekünk az ellenfél, így viszonylag magabiztos játékkal hoztuk a kötelezőt. Az első repedések itt jelentek meg centerjátékunkban. Hiába volt két magabiztos jól védekező beck a csapatban, a két kapott gól mutatta, hogy mekkora a teher a védekezésen. Aznap este ezeket a tényeket megbeszéltük, igyekeztünk még jobban szétosztani a feladatokat és megbeszélni a másnapi egyetlen mérkőzésünk lehetséges variánsait, ugyanis két út állt a csapat előtt, mely függött a görögbrit mérkőzés eredményétől. Ez a mérkőzés közvetlenül megelőzte a mi utolsó csoportmeccsünket. Az egyik út szerint akár szét is kellett volna égnünk (brit győzelem esetén) , akár „relaxálhatunk” is. Harmadik nap:
Magyarország: Dánia:
1:2
Nos, relaxálhattunk. Vagyis pihentethettem –természetesen bizonyos kereteken belüljátékosaimat. Ezt azért volt nehéz megtennünk, mert eddigi sportolói karrierjük legnagyobb és „legvérmesebb” szurkolótábora előtt játszottak. A lányok élvezték a hangulatot,kellőképpen fel is tüzelte őket, feszesek voltak, de a végét megint „elizgulták”. A dánok ellen is az utolsó percen belül kaptuk a második gólt- 1-1-nél. Itt mind a 4 játékos játszott, az is, aki még eddig
nem lépett pályára nyugodtan játszhatott jobb beck-ben, mivel az ellenfél gyengébbik szárnyjátékosa a bal oldalon volt. Mivel folyamatosan cseréltem, úgy gondoltam 12-12 perc elegendő a másik két beck-em pihentetésére. Itt megint intő jel volt a center -kettesen kapott utolsó gól. Magyarország: Svédország:
Negyedik nap:
0:2
Előző este átbeszéltük a lehetőségeinket és megpróbáltunk kockázatot minimalizálni. A svédek támadójátéka ugyanis a jobb szárnyunk felé erősebb volt. Ezért építettük fel úgy a játékunkat, hogy védekezünk, várunk a hibáikra és megpróbálunk pattintott lövésekkel az ő center perifériájukon eredményesek lenni. Nem tudtam a mérkőzésbe belecserélni, mert ha belefuttatom a csapatot ezzel egy komolyabb vereségbe akkor kétséges volt, hogy a padlóról még egyszer fel tudunk-e állni. Egy nap volt arra, hogy a csapat regenerálódjon, úgy ítéltem meg, egy napnak elegendőnek kell lenni arra, hogy a körülményeinkhez képest tökéletesen pihentek legyenek játékosaim. Ötödik nap:
Magyarország: Görögország:
1:2
Folytattuk ott, ahol a svédek ellen abbahagytuk. Minimalizáltuk a kockázati tényezőket, mivel a játékosaim egyre fáradtabbak voltak, kettőjükből sokat kivett a betegség. A játékunk működött, mivel a megbeszéltek szerint a szélekről próbáltunk a lassabb,de jól helyezett labdáinkkal megadni a lehetőséget centerjátékosunknak a góllövésre. De egy kivételével nem sikerült az általunk kidolgozott lehetőséggel élni. A folyosók tárva-nyitva voltak, a lányok tudták, hogy mit kell lőni, nem sikerült. Jöttek az utolsó másodpercek, amikor időt kértem. Egy olyan szituációban kértem időt, amikor úgy éreztem, hogy 10 másodperces támadó szabálytalanság fog minket súlytani- egy lecsorgó labdát lassan szedtünk össze. Később a timer, aki régi ismerősöm a banketten megveregette a vállam, hogy még éppen időben kértem időt. Ott álltam egy olyan dilemma előtt, hogy hagyom őket ösztönből játszani, esetleg belefutunk egy büntetőbe- esetleg nem kapunk gólt, vagy esetleg kikérem az utolsó időmet, megnyugtatom őket és belőjük az aranygólt. Nem sikerült. 6 másodperc. Egyéni értékelések: 1. Szakony Katalin: Az EB előtt már igyekeztem minél több terhet levenni a válláról, mivel az utóbbi években sokszor a vállán cipelte a csapatot, aminek következtében egyre inkább kiégéses jeleket mutatott. Az edzésteljesítménye egyre feszesebb és fegyelmezettebb volt. Tavasszal márciustól az erőnléti munka egy részét rá kellett hogy bízzam, mivel nem volt a csapat mellett másik tréner. Ez sajnos a közös munkánk rovására ment, de ezt a helyzetet a lengyelországi verseny és Röhberg Zsanett érkezése megoldotta. Az EB-n az idő múlása és a betegség, teljesítménye rovására ment. Ez a fajta regresszió köszönhető annak, hogy az ellenfelek megtanulták a játékát, a betegségének és a megnövekedett nyomásnak, tétnek. Az utolsó 6 gólunkból 5-öt ő kapott. Ez
2.
3.
4.
5.
döntően befolyásolta versenyteljesítményünket. Új volt számára, hogy más mondja a lövésirányokat és más számol. Nagy kérdés, hogy azzal, hogy levettük a válláról a terhek egy részét ez által csökkent-e a felelősség-érzete, ami kihatott versenyteljesítményére. Tóthné Dr. Kiss-Orosz Mária: A verseny előtti időszakban formája felfelé ívelt. Az egri tesztversenyen és az edzésversenyeken a csapat góllövője és az egyik legjobb védekező játékosa. Teljesítményét döntően befolyásolta betegsége. Az előzetesen begyakorolt taktikai figurák irányítása, számolása az ő feladata volt. Ehelyett –saját elmondása szerint- örült, hogy levegőt kapott. Ezért nem volt hatékony a támadó játékunk. Védekezése viszonylag jó volt, egyenletesnek mondható. Védekezésben két lényeges hibát vétett, ami 7 mérkőzés alatt betegen viszonylag elfogadható teljesítmény. Visszatérése jelentőset dobott a csapat teljesítményén, fél éves kihagyás után 10 hetes edzésmunkája a betegséggel együtt, erre volt elég. Lakatos Mirella: A csapatban sok terhet vett le Szakony Katalin válláról. A márciusi UP torna egyik hozadéka Mirella center játéka, amivel rengeteget segített a csapat játékán. A második napi jó teljesítményünk az ő első napi centerjátékán alapult. Meggyőződésem, hogy a két győztes mérkőzésünk egy viszonylag pihentebb Szakony Katalin centerjátékán múlt. Mirella számol a csapatban, ezzel levette ezt a terhet Kata válláról, és megadja a csapatunk játékának nyugodt, bátor ritmusát. És amikor nagyon kellett, akkor még lövésirányok meghatározását is rábízhattam. Bátran állíthattam szembe centerben és bal beck-ben ellenfeleink legveszélyesebb támadó játékosaival. Amennyiben legyőzi korából fakadó naivitását, lövő ereje megerősödik, klasszissá válhat. Kovács Judit: Judit nagyon behatárolja egy edző gondolkodásmódját akkor, amikor közeledik a fő verseny ideje. Addig, amíg az előző szezonban Maját kiváltva a csapatból gyönyörűen teljesített, versenyszituációban jól mozgott, ahhoz képest a verseny előtti két hétben folyamatos regresszióban volt a teljesítménye. Az egri tesztversenyen a legtöbb gólt kapó játékos volt, a kijelölt figurákat jól elsajátítva sem volt hatékony a támadó játéka. Stressz alatt nem tudta eltalálni a kijelölt pontokat. Rögzített szituációban- pl. büntető gyakorlásakor- tökéletesen lőtt bal beckből. Csakhogy külön megállapodásunk volt, hogy jobb beckben játszatom, mert ott érzi jól magát, és valóban magabiztosabb a játéka. Ez behatárolta 4 fős csapatom taktikai repertoárját a védekezésben. Ugyanis a mezőny egyetlen csapata, ahol nem a bal beck volt a meghatározó támadó játékos- a dán volt. Miután az első nap után nyeréskényszerben játszottunk, védő játékában pedig benne van a gól, így csak a harmadik napon tudtam játszatni, és dicséretére szolgál, hogy azon a napon mindent megtett azért, hogy a csapat többi tagja pihenhessen. Játéka abban az esetben fejlődhetne, hogyha stressz alatt mozgásból is el tudná találni a kijelölt pontokat az ellenfél védelmén. Mentségére szolgáljon, hogy nemcsak neki nem ment ez ezen a versenyen. Lukácsi Mónika: Ő egyetlen percet sem kaphatott ezen a tornán a klasszifikáció sikertelensége miatt. Ahogy fejlődött, ahogy motiváltan dolgozott edzésről- edzésre, az mindenképpen bíztató jövőképet mutat.
Összegzés: Levonva a verseny tanulságait, a már 3 éve folyamatosan kért sportpszichológusi megsegítésre szükség lett volna ezen a versenyen. Az általunk is és a környezetünk által is megfogalmazott esély és az ezáltal generált feszültség, vagyis a tét negatív, regresszív hatást váltott ki a csapatból. Volt játékos, aki már hetekkel előtte éreztette, hogy baj van, volt játékos akinek a verseny múlásával progrediáló teljesítményét ez a 4 fős keret nem bírta el. Az egyetlen, amit még ki tudtam találni a felkészülés alatt egy kommunikációs „tréning” ami nagyban hozzájárult érzelmi és szellemi mélypontjaink kezeléséhez, és ahhoz is, hogy a csapat egysége mind belül, mind kívül, megmaradjon. Nyomás alatt sem volt a csapat tagjai között feszültség, konfliktus. Most már csak annyit kéne megtanulni ennek a csapatnak, hogy a tét és versenyhelyzeteket olyan lazán és vidáman kezeljék, mint ellenfeleink. Mert ez nem megy. Ehhez, még mindig azt mondom, hogy szükség lenne sportpszichológusi megsegítésre.
Tisztelettel : Páni Róbert szövetségi kapitány
