javarészt ezek szolgáltatnak majd anyagot. Addig is jó szórakozást kívánok ehhez a számhoz! K.T.A

2 Ajánló 3 Bevezető, tartalom, impresszum, köszönet 4–9 Hangadó Jászmagyarok 10–12 Aktuális Vida Rock Band 13 Ajánló Hammer Records újdonságok 14–21 Aktuális Kárpátia Sziva Balázs és a Szent Suhancok 22–25 Mesteremberek Cserépkuckó 26–27 Helyzetjelentés Utolsó Védvonal 28–33 Oldschool Arcok Yoda 34–35 Arc-kép-tár Gyémánt Ervin / Rock Diszkont 36–39 Téka – Kulturális ajánló Magyar Menedék Könyvesház 40–41 MH ÉS Hammer Records ajánló 42–44 Stúdiónapló Titkolt Ellenállás 45 Ajánló

Ennek a számnak az elkészítésében közreműködött: Maci Köszönet: dr. Hartmann Kristóf, Hammer Records, valamint Bánfi Ferenc, Gábor (UV), Gyémánt Ervin, Johann-Bajzát Orsi és Norbi, Petrás János, Sziva Balázs, Szücs Ildi (Yodáné), Molnár Annamária, Salamon Roland, Vida Ferenc, Yoda. Címlapfotó: montázs ifj. Tóth László képéből További felhasznált fotók: Földeák Szonja, ifj. Tóth László, Salamon Roland, Varga Monika (Moncsi), kiadói és zenekari archívumok, internet, valamint az ebben a lapszámban a szereplők által adott és közlésre engedélyezett képek.

Üdvözlet! Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez a szám nagyon nyögvenyelősen készült. Ezt rá lehet fogni a szabadságolásokra, a temérdek rendezvényen való részvételre, a tartós kánikula miatti alábbhagyott aktivitásra, és sok minden egyéb okra. Már olyan gondolat is felötlött bennem, hogy hagyom az egészet a fenébe, aztán majd október környékén dupla számként jelenik meg az új Magyar Hang, de aztán csak helyrerázódtak a dolgok, szépen befutottak az aktualitások és mégis összeállt ez a szám, sorrendben már a 14. A tartalomhoz kivételesen most nem szeretnék kommentárt fűzni, a címlapon és a tartalomjegyzékben található nevek – azt hiszem – önmagukért beszélnek. Ellenben hadd adjak néhány fontos információt magáról a magazinról, annak működéséről – csak a tisztánlátás végett: Az nyilvánvaló, hogy a lap online kiadásai ingyenesen és regisztrációmentesen letölthetők a www.magyarhangmagazin.hu oldalról. Ám erre a honlapra az újságmegjelenéseken kívül semmi mást (videó, hír, reklám, ajánló, stb.) nem lehet feltölteni, és ez szándékosan lett így tervezve. A magazinnak hivatalos szerkesztősége, telephelye, irodája, stb. nincs, sőt, az impresszumban feltüntetett emberek még sosem tartózkodtak egy légtérben egyszerre. A Magyar Hang a facebook-on két profillal van jelen, az egyik személyként lett regisztrálva, a másik pedig magazinként. Mindkét profil üzenőfalán kizárólag az általam érdemlegesnek tartott, a lap arculatához, mondanivalójához, valamint eddig elért színvonalához illő információk, ajánlók jelennek csak meg, ezért mindenkit kérek, hogy ilyen témában ne is írjon. Előzetesként: Mivel az előttünk álló ősz – a zenei vonatkozást tekintve – különféle jubileumokkal, és hozzájuk kapcsolódó rendezvényekkel, lemez- és könyvmegjelenésekkel, stb. lesz teli, így idei utolsó számunkhoz javarészt ezek szolgáltatnak majd anyagot. Addig is jó szórakozást kívánok ehhez a számhoz! K.T.A.

IMPRESSZUM: Magyar Hang kulturális magazin (időszakos online megjelenéssel) Alapító, főszerkesztő: Kiss T. Attila Társszerkesztő: Kima Norbert A főszerkesztő munkatársa, korrektor: Varga Monika (moncsi) Tördelés: K.T.A. E-mail: [email protected] Honlap: www.magyarhangmagazin.hu

3

– Előző lemezetek megjelenésekor – 2010 tavaszán – találkoztunk utoljára, beszélgetésünk „eredménye” a Magyar Hang debütáló számába került. Kérlek, pár mondatban meséld már el légy szíves, mi történt a zenekarral az azóta eltelt időben. – Sokat koncerteztünk, az ország tájait, embereit megismertük, tapasztalatokat gyűjtöttünk. Jászbe-

rényből áttettük a székhelyünket Budapestre, megalkottunk és kiadtunk egy újabb lemezt, zenébenlélekben erősödtünk az elmúlt három év alatt.

fotók: ifj. Tóth László

– Ha összehasonlítjuk az első lemez közreműködőinek névsorát a mostani tagokéval, megállapítható, hogy alaposan megváltozott körülötted a zenészhad…

4

– Az évek alatt szinte teljesen lecserélődött a zenekar tagsága, csak Sárközi Viktor és magam maradtunk az akkori felállásból. Ennek az átalakulásnak emberi és zenei-szakmai okai vannak, a részletek műhelytitkok, de a cél mindig is a minőség és a megbízhatóság volt. Ennek elérésének érdekében a fővárosba kellett tennem a telephelyünket. Kőbányán próbálunk már majd’ két éve, és többszöri próbálkozás után találtunk egymásra a mostani, immár egy éve válto-

zatlan felállással, akikkel nagyon jól érezzük együtt magunkat. – Mint zenekarvezető, mennyire vagy „főnök” a többiekkel szemben? Ki dönt például az elvállalt fellépésekről, a lemezre kerülő számokról, magáról a kiadásról, vagy mondjuk a honlapotok dizájnjáról?

– Annyira vagyok zenekarvezető, amennyire a jó értelemben vett diktatúra engedi, és csak addig, míg a demokrácia le nem győz. A fontosabb dolgokat megbeszéljük egymás közt, de vannak vis maior ügyek, amelyekben személyes érintettség, vagy az idő szűke miatt nekem kell döntést hoznom, vállalva ezzel akár a tagság egy részének nemtetszését is. A koncertszervezést a zenekar megalakulása óta én intézem, az, hogy mit vállalunk el, a közösen megbeszélt feltételek függvénye, és ezen túl is még elég sok feladat van: vállalkozás, lemezkiadás, weblap, grafika, …Sok, valóban izgalmas feladat! – Interjúnk legfőbb témája a június végén megjelent második lemezetek, a „Hazánk e föld”. Nem célom kicsinyíteni az első album érdemeit, hiszen az sem mondható halvány tucatprodukciónak, de az új anyagon hatalmas minőségi ugrás érzékelhető. Kellett egy pár év, hogy kiforrjon a Jászmagyarok stílusa, vagy idővel olyan kvalitású zenészek társultak hozzád, akikkel mindez egy teljesen természetes folyamat eredménye lett? – Is-is! Hiszen minden zenész egyúttal önálló egyéniség, akikkel önmagukat beleálmodva a munkába születik meg a közös alkotás. Minden zenész, aki most a Jászmagyarok tagja, magasan képzett és nagyszerű Ember. Ez hallható a lemezen is, de a zenekar életét figyelemmel kísérő barátaink, akik velünk együtt élték át a változásokat

– siratva a régieket, biztatva az újakat – megtapasztalhatták mindezt. A Jászmagyarok stílusa is változott kissé. Van, aki szerint gyengült a produkció azáltal, hogy kevésbé lett radikális a tartalom, mások szerint pedig emelte a színvonalat az, hogy a népzenei irányvonal lett a meghatározóbb. Mindezek oka a felkérések irányultságában, a helyi érdekekben és a zenei igényesség összetevőiben rejlik. De minden változás ellenére az a nagyszerű, hogy a csapat meg tudta őrizni az erejét, ugyanaz az igényes hangzás és tartalom szól a nagyérdeműhöz a második lemezről is, mint amit megszokhattak. – A borítót olvasva feltűnik, hogy elmaradtak a külső szövegírók, hiszen nagyrészt te írod a dalok szövegét, a többi tradicionális téma, illetve egy dal Petőfi Sándor szerzeményének megzenésítése. Miért alakult ez így? – Egyrészt elkeserítő volt az első lemez kiadásakor jelentkező jogi procedúra, az engedélyeztetések bürokratikus hálója, a szerzői kiadással járó bonyodalom, másrészt én is „értem” annyit fejben, hogy a saját gondolataimat szerettem volna megjeleníteni. Nem utolsósorban pedig egységes tartalmú és mondanivalójú albumot szerettem volna összehozni, ehhez pedig nem passzoltak azok a versek, amelyek a tarsolyban hevernek.

Jászmagyarok (b-j): Seres Norbert – basszusgitár, Sárközi Viktor –gitárok, Molnár Tibor – hegedű, Bánfi Ferenc – ének, akusztikus gitár, furulya, Kalmár Géza – billentyűk, Pataki Mónika – ének, vokál, Korompay Zsolt – dobok

5

Míg az első lemezen Magyar Alíz, Tamás István és József Attila magyarsággal, történelemmel kapcsolatos versei jelentek meg, az új lemezen a folkos hangzású saját dalok mellett Petőfi Sándor örökérvényű verse „A király és a hóhér” kapott helyet. – A korongra került számok mondanivalója a torokszorító, megkönnyeztető daloktól a vidám, néha már-már pajzán dolgokat megéneklő szerzeményekig terjed. Szándékos, hogy ennyire sokrétű, hatalmas érzelmi végletek között mozgó repertoárt vonultattok fel egy kiadványon? – Lelki-érzelmi központú ember lévén nem is tudok más lenyomatot adni, mint ami belülről jön. Megérint mások fájdalma, öröme, világom szépsége és a környezetem szakrális léte – ezekből táplálkozom, ezek adják a témát a tartalomhoz. Zenésztársaim szakmai tapasztalata és jó ízlésük ad végső formát a műnek, melyek azonos minőségben hallhatóak a koncerteken is. Sokrétű, izgalmas, változatos – ezeket a jelzőket használják, akik egészében hallották a lemezanyagot, és valóban, pont olyat alkottunk, ami ettől a hét egyéniségtől el is várható. – A dalokról – egy kivételével – külön nem kérdeznélek, hiszen azokról a cikk végén, egy blokkban részletesen megosztod a tudnivalókat. Viszont a lemezt záró szerzemény előadásáról mesélhetnél, hiszen abban a Déryné Vegyeskar a főszereplő. – Az ötlet régen érlelődött bennem, és mikorra a lemezfelvétel elérhető közelségbe került, megkerestem vele több jászberényi kórust is. Szerettem volna ugyanis a „Hazánk e föld” dalunknak pátoszosabb köntöst adni. Szerettem volna egy olyan verzióját is e dalnak, amelyet ünnepségeken is lejátszhatnak, így ezáltal a közönség más rétegeihez is eljuthat a zenénk. Ferencz Sándor, a Déryné Vegyeskar karnagya vállalta a dal kórusra komponálását, és 2012 decemberében, Jászberényben meg is történt az ősbemutató, az 500 éves Barátok Templomában. Idén tavasszal kitelepült a stúdió e szakrális falak közé és Szűts István (Kormorán) által itt került rögzítésre a dal. A vegyeskar repertoárjában azóta is szerepel, nagy sikerrel adják elő fellépéseiken. Rendkívüli dolognak tartjuk ezt, a zenekar méltán lehet rá büszke! – Arányosan, dinamikusan és – ami a legfontosabb – minden hangszert és éneket, szöveget jól kivehetően, tisztán szól a CD. Mennyi időt vett igénybe a számok rögzítése, a lemez végső formába öntése? 6

– Maga a lemezfelvétel aránylag gyorsan lezajlott, egy hónap alatt „rögzültünk”, hiszen féléves műhelymunka előzte ezt meg. Tehát többé-kevéssé tudtuk, mit akarunk feljátszani. A keverés, engedélyeztetés és legyártás még egy hónap volt, így június 21-én, a Jászok Jászberényi Világtalálkozóján meg is jelenhetett a lemez. A hanganyag minősége Fábián Zoltán munkáját dicséri, a Have-Rock hangstúdióból. – Ha jól tudom, már jóval hamarabb akartatok stúdióba vonulni… – Már az első lemez kiadásának évében lett volna lehetőségünk az új album elkészítésére, de a tagcserék és a rejtett bizonytalansági tényezők miatt nem akartam addig belevágni, amíg nem éreztem biztosnak a csapatot. Ember tervez, csapat végez. A körülmények úgy hozták, hogy nem tudtunk gyorsabban haladni, mivel hétféle életet élünk, és heti egy próbára van csak lehetőségünk. Így viszont sikerült kicsiny népünk legnagyobb találkozóján kiadni a lemezt, méltó helyen, méltó közönség előtt. – A hagyományos zenekari felállásnál kicsit nagyobb taglétszámú a Jászmagyarok formáció. Szoktatok-e „össznépi” próbákat tartani? Milyen munkamódszerrel születtek meg a lemez dalai? – Amellett, hogy ketten vidékről járunk fel Pestre próbálni, még a munkahelyi, magánéleti sajátosságok is szűrik az össznépi próbák számát és jellegét, van

amikor ritmus szekciós próba van, de legtöbbször ott van mindenki. Komolyan vesszük amit csinálunk, megtiszteljük egymást azzal, hogy hozzáalakítjuk az életünket a zenekarozáshoz. A dalokat én írom, én teszem hangnembe és harmóniák közé, eljuttatom a többieknek – ők meghallgatják, majd a próbán összehozunk valamit. Rögzítjük, továbbírjuk, amikor pedig mindannyian úgy érezzük, hogy vállalható, finomítjuk és készre főzzük. Kivéve, amikor a szerző úr ragaszkodik a saját elképzeléséhez…. – Mivel szerzői a lemez kiadása, hogyan oldjátok meg a terjesztést? – Elég rosszak a tapasztalataim az

első lemez terjesztésével, elszámolásaival kapcsolatban, ezért a CD-ket csak postán lehet megrendelni, a koncerteken megvásárolni, illetve a Jászság nagyobb településein megvenni. Olyan árat szabtunk a kiadványnak, amely postaköltséggel terhelve is barátibb, mintha boltban vásárolnák, a rendelés folyamata pedig a mai világ-

ban már napi rutin kell legyen mindenkinek. Ezzel kapcsolatos részletek a zenekar hivatalos weboldalán olvashatók. – Azon kevesek közé tartoztok, akik megtisztelitek mind a közönséget, mind magát a produkciótokat azzal, hogy látványos, gyönyörű fellépőruhában léptek színpadra, nem pedig az utcáról beesve, hétköznapi szerelésben. Ki találja ki ezeket? Találkoztam például egy olyan Facebook felhívásoddal, ahol tervező-varrót kerestél az inged további díszítéséhez… – Jól látod, mi nem koncertet, bulit csinálunk, hanem produkciót nyújtunk közönségünknek. Nem szeretnénk túlzásba vinni a ruházkodást, nem ragaszkodunk az egyenruhához, de mindenki fontosnak érzi megmutatni azt a színpadon,

hogy minőségi zenéhez minőségi megjelenés dukál. Egyénileg fejlesztünk és vannak önzetlen segítőink is. Szeretném a jász motívumokat megismertetni, megmutatni, ehhez keresem ruháztató segítőimet. – Egy akusztikus programot is összeállítottatok. Ezt hová szoktátok ajánlani? A hangszerelésen kívül mennyiben más egy ilyen fellépés, mint a hagyományos zenekari? – Régebben csináltuk többféle verzióban is, volt, hogy dob nélkül, akusztikus gitáron játszottuk a dalainkat, és volt, hogy folkos kísérettel népszerűsítettünk. Ezek a fellépések a hangszerelés jellegéből adódóan finomabbak, nem akárhol 7

előadhatóak, de van olyan felület, ahová pont ezt kérik – olyankor ugyanúgy odatesszük magunkat! – Milyen módszerekkel próbáljátok felhívni magatokra és a produkciótokra a figyelmet? – Elég szűkösek a lehetőségeink, mind kapcsolatokban, mind anyagilag, ezért ez nálunk lassabb folyamat, mint a mesterségesen felfuttatott, vagy már ismerté vált zenekaroknál. Bízunk a zenénk erejében, és minden olyan lehetőséget igyekszünk kihasználni, ahol reklámozni tudjuk az anyagot. Nagy öröm és bizalmat adó esemény számunkra, hogy a megjelenés hetén több, mint 400 lemez elkelt az új kiadványunkból, és azóta is napi rendszerességgel rendelik online. Keressük a lehetőséget egy jó minőségű videóklip forgatására is, melyet a webes megjelentetésen kívül a média azon részéhez is eljuttatunk majd, melyek vevők lehetnek a muzsikánkra. A Jászság rádiója naponta háromszor játssza a „Csak a hold” című dalunkat, emellett a kívánságműsorokban is rendszeresen kérik a számainkat – tehát van jövője a zenekar médiában való szereplésének, csak rögös ez az út, na! – Tavaly ősszel kedvesség-kutató versenyt is hirdettetek. Erről mesélnél? – Ahogy népszerűsödünk, úgy jelennek meg hozzánk kapcsolható felvételek a világhálón.

8

Készült egy videó, amelyen egy Zilla nevű kislány az egyik dalunkat énekelte játéka közben. Mindezt az apuka rögzítette, mi megnézhettük és bizony büszkén mosolyogtunk! Közzétettem egy felhívást, másokat is ösztönözve hasonló felvételekre, a nyerteseknek nagyszínpadi megjelenést ajánlva. Nem zárult még le a kiírás, a felvételeket várjuk az [email protected] címre! – Idén ősszel már a hetedik születésnapotokat ünnepelhetitek. Mire vagy a legbüszkébb a zenekar eddigi történetéből? – Arra, hogy mindig újjá tudtunk éledni, hogy sosem adtam fel, hogy minden rosszindulatú támadás ellenére megmaradni és fejlődni tudtunk. Arra, hogy egyre inkább elismer bennünket a Jászság, hogy a „Hazánk e föld” lemezünk a két Jász főváros; Jászberény és Jászapáti támogatásával jött létre, hogy magukénak vallanak bennünket. Arra, hogy a közönségünk szeret minket, és általuk egy nagy családdá válhattunk! – További menetrend? – Koncertek, promóció, új dalok, jász-rockopera, valamint egy személyes életcél: hogy egyszer megfújhassam a Jászkürtöt…. www.jaszmagyarok.hu

K.T.A.

Bánfi Ferenc lemezbemutatója: Nincs a magyar leánynak párja A huncut szemű, táncra pattanós magyar leányok és a csalfa szívű, délceg magyar legények korabeli ismerkedési módját mosolygós romantikával eleveníti meg e dal, mely szédületes tempójával és népies dallamvonalával nemcsak nyitó, de húzó száma is a lemeznek. Hazánk e föld (zenekari verzió) „Hazánk e föld, tenyérnyi táj, nekünk minden; édesanyánk” A szülőföld szeretete, a jász identitástudat életben tartása ihlette e dalt, melyet a koncerteken a közönség, egyfajta himnuszként énekel. Kórusmű már íródott róla, ebben a verziójában bónuszként meghallgatható a lemezen, az utolsó utáni számként. Túl a vízen Ismét a folk-rock kedvelőinek kedvez ez a zenei fordulatokkal tarkított, két moldvai népdalból összegyúrt dal, melyet a tavalyi évben nagy sikerrel adtunk elő. Jászkunsági gyerek vagyok A legismertebb jász-népdalt hangszereltük meg, sokszor játszottuk már a koncerteken, a közönség kedvence – természetesen! Csak a hold Az első lemez lírájának, a „Napsugár”-nak alteregója e dal, mely világzenei stílusával a szerelmesek és persze a rádiók kedvence lehet. Fazekas Dávid Fazekas Dávid jákóhalmi betyár legendáját zenésítettük meg, általa a jász hagyományokat éltetjük tovább. Vidám, nagyon szerethető szám lett! Táltos Igéje E dalt hallgatva az ember odaképzelheti magát egy bugaci vagy bösztörpusztai hagyományőrző fesztiválra, ahol az összegyűltek este, a szabad ég alatt,

a szertűz mellet felhőtlenül szórakoznak, ismerkednek. Szól ez a szerzemény az összetartozásról, a múlt ápolásáról, a jelen szerelméről, de megjelenik benne a féltve őrzött gyermek képében a jövő is. Utcakő Az élet megfejthetetlen értelméről, a korral jövő éleslátásról és az elmúlás felelősségéről bölcseleg e dal, Pataki Mónika drámai előadásában. Íjászdal! A hagyományőrző íjászokat szólítja meg ez a szám, mely a rockosabb hangzást kedvelők kedvence lehet. A király és a hóhér Mivel zenekarunk számára fontos a szép magyar hagyományok továbbadása, ezért törekszünk arra, hogy író-költő nagyjaink műveit hangjegyek szárnyain is népszerűbbé tegyük, általunk eljussanak olyanokhoz is, akik a kötelezőkön kívül nem olvasnak verseket. Első lemezünkön József Attilától idéztünk, most pedig Petőfi Sándor örök érvényű tartalommal bíró versét alkottuk színpadra. „Rockfülek” előnyben! Égbe mentek a táncosok A jászsági néptáncos fiatalok feldolgozhatatlan és értelmetlen tragédiája íratta velünk e szomorú dalt, melyet – úgy gondoljuk –, fontos megjelentetnünk, ezzel is bizonyítva, hogy sosem feledjük el őket, ma is velünk élnek. Az én hitem „…nem vagyok én olyan leány, kinek csábítóbb a világ, nem leszek én soha másé, szeretőmé, a hazámé…” Útmutató ez a szöveg, mely komoly üzenetet tartalmaz a fiatalok felé: – ne menjetek világgá egy csillogóbbnak vélt élet miatt, maradjatok itthon, még ha nehezebb is az élet! – őrizzétek meg hagyományaitokat, maradjatok hűek ahhoz a földhöz, amelyért annyit szenvedtek a nagyapák és nagyanyák… Hazánk e föld – A Déryné vegyeskar előadásában

9

– Ezt az interjút elkerülhetetlen azzal a megállapítással indítani, hogy bizony az utóbbi években némileg hullámvasút-szerű volt a zenekar működése. Azoknak a hard rockot kedvelőknek, akik bár szimpatizálnak veletek, de nem lógnak heti-havi rendszerességgel a rólatok szóló híreken, csak egy új arc tűnhet fel a lemezborítón. Csupán ez jelezhet némi változást a tagságban. Azonban a történet nem ilyen egyszerű, a zenekar házatájának történései pedig némiképp szappanoperára hajaznak… – A magyarázat egyszerű. Mikor 2005-ben gyalázatos körülmények között távoznom kellett saját zenekaromból, a Lord-ból, nekiálltam megfelelő embereket keresni magam mellé. Olyan embereket, akikkel – ha kis eltéréssel, de – folytathatom a zenélést. Hiszen a zenélésnél nagyszerűbbet el sem tudtam képzelni magamnak.

A dolog egyszerűnek tűnt, de a különböző emberek különböző problémákkal bajlódtak, és hosszú idő telt el addig, hogy azt mondhassam, ez már a kedvemre való! Szembesülnöm kellett azzal, hogy ügyes zenészeket lehet találni, de olyanokat, akikkel egy húron pendülök, nem könnyű. A közös játékhoz, az együtt zenéléshez nem elég az, hogy valaki egy perc alatt 500 hangot lefogjon a gitárján, annál sokkal több kell! – A lényeg, hogy öt ínséges esztendő után pár napja megjelent a Vida Rock Band második albuma, a „Gyáva angyal”. Hogyan születtek a dalok? Különösen azért érdekel ez, mert mindegyik számot újfent gitárosod, Kovács Fery jegyzi… – A második lemez éppen az említett személyi cserék miatt csúszott. Ami viszont öröm, hogy a kiadó, az első album sikere, és személyem iránti megbecsülése okán látatlanban ajánlotta fel, hogy

Vida Rock Band (b-j): Borbás István– billentyűk, Csóka Csaba –dobok, Oszter Dés Tamás – ének, Kovács Ferenc – gitár, Vida Ferenc – basszusgitár

10

megjelenteti a következő lemezanyagot is, ráadásul akkor, amikor a zenekar azt időszerűnek látja! Tavaly év végén bele is kezdtünk a felvételekbe, de menet közben újfent hidegzuhanyként ért bennünket, hogy énekesünk, Horváth Tamás munkahelyi problémák miatt váratlanul kilépett a zenekarból. Még szerencse, hogy Oszi éppen szabad volt, és hosszas betegségéből felépülve csatlakozott hozzánk, azonnal munkába is állt. A lemezre felkerült nóták zenéit a zseniális gitárosszerző Kovács Fery írja, és remélem, így lesz ez még nagyon sokáig. Ő azt ír, amit akar, amikor akar, és minő véletlen, hogy pont olyanokat ír, amikkel a zenekar tagjai kivétel nélkül azonosulni tudnak. Mivel Fery termékeny és kreatív szerző, nincs szükség arra, hogy régi nótákat újítsunk fel, persze a lemezen és a koncerteken is hallható pár múltbéli dalunk. – Szintén Feryhez köthető, hogy az általa még 1989-ben alapított – és egy időben a VRBdel párhuzamosan működő – Orfeus-nak 2010-ben kijött egy vadonatúj lemeze „Kincs” címmel. Azok a számok nem fértek volna be a Vida Rock Band repertoárjába? – Még egyszer mondom, bármelyik dal beleférne a repertoárunkba, de nincs rá szükségünk, hiszen nap mint nap születnek újak Fery tollából, olyannyira, hogy már most készen van egy újabb lemezre való anyag. Ezt várhatóan 2014 tavaszán ki is szeretnénk adni... – A kiadótok YouTube csatornáján – mint ahogy tavasszal az Ossian esetében – már a ti új albumotokat is ingyenesen végig lehet hallgatni, hiszen jó minőségben, szöveges videóként minden szám felkerült a netre, a hivatalos lemezmegjelenés után két nappal. Ez az ő javaslatuk volt, vagy a ti döntésetek? A nagyobb és gyorsabb ismeretség megszerzésének ez a jövőbeli útja? – A VRB dalainak és magának a zenekarnak is szüksége van arra, hogy nagy nyilvánosságot kapjon, mivel sem a nótáink, sem maga a csapat nem kapja meg azt a publicitást, amit megérdemelne! A méltánytalan mellőzöttséget csak szerény lehetőségeink kihasználásával tudjuk némileg ellensúlyozni! Ezt belátva kiadónk, Hartmann Kristóf maga döntött amellett, hogy dalainkat kirakja, ahová csak lehet, ezzel népszerűsítve a zenekart. Számottevő CD eladás már sajnos nincs, üzleti szempontból szinte csak a kiadásokat hozza vissza, ezért indokolt volt, hogy ezt a lépést megtegyük! – A korongra ezúttal nem kerültek régi Lord

számok, mint a debüt esetében. Akkor miért tartottátok fontosnak, hogy rögzítsetek egy párat? – Az életem kitörölhetetlen része a Lord, ha tetszik, ha nem! Semmi okom arra, hogy titkoljam, hogy honnét jöttem, hiszen akkoriban az életemet a Lordra tettem fel! Az, hogy elveszik tőlem valaha is a zenekart, nem volt bekalkulálva. Soha nem a nótákkal volt a bajom, főként nem az első három lemez anyagával, és különben is, a ’89-ig terjedő időszakra jó szívvel gondolok vissza. Az első lemezre újra felvett „Napvilág” és a „Száz év” is a kedvenceim közé tartozik! – A szövegíróknál is tapasztalható változás, hiszen ezúttal majdhogynem házon belül oldottátok meg a feladatot. Csak most derült ki, hogy vannak köztetek költői vénával megáldott tagok, vagy más az ok? – A szövegírás nem egyszerű feladat, megküzdöttünk vele némi segítséggel, és ez így lesz a jövőben is. Azért lesz így, hogy harminc év múlva senkinek se juthasson eszébe pert zúdítani a zenekar nyakába, csak azért, mert másként emlékszik dolgokra – ahogy ez már megtörtént. – Nem nehéz dolog barátságba kerülni ezzel a lemezanyaggal sem, újra és újra hallgattatja magát, és nagyon könnyű kedvenceket találni a friss szerzemények között is. Kiknek ajánlanád az albumot? – A nóták „mívesek”, értékállóak, az ebben a stílusvilágban jártasak könnyen megszerethetik őket, hiszen dallamosak, jól énekelhetőek, hallgathatóak! Ajánlom mindazok figyelmébe, akik a nyolcvanas évek dallamos rockzenéit kedvelik, és persze azoknak, akik eddig is figyelemmel kísérték a pályámat. Nem fognak csalódni benne! – A Vida Rock Band az évek alatt megtalálta a közönségét, sikerült kialakítani egy állandó rajongótábort? Nem okozott ebben törést a jó pár lemezmentes év? – A VRB-nek a legnagyobb gondot mindig is az jelentette, hogy értékes embereket találjunk a megfelelő posztokra, mert általuk a zenekar értékesebb! Semmiképpen nem jó, ha a csapat nincs a színpadon, mert akkor csak magyarázkodni lehet, azt pedig már megette a fene! A Vida Rock Band színpadra termett, és remélem még hosszú ideig ott is marad! 11

– A hivatalos lemezmegjelenés egy pár hetet csúszott az előzetesen megadotthoz képest. Miért? – A lemez megjelenése miattunk csúszott, az említett énekesváltás miatt. Ez nem volt előre látható! Utólag megjegyzem, örülünk Oszinak, mert Ő is közénk való, nem mintha Tomi nem az lett volna. Sajnos az élet produkál furcsa, előre nem látható dolgokat, innen is sok szerencsét kívánunk Tominak a jövőre nézve!

– Az MD Stúdiót most felcseréltétek a furcsa nevű Hed.Foon Recording Studio-val. Miért rájuk esett a választásotok? Mennyi időt töltöttetek a felvételekkel, milyen hangulatú volt a munka? Minden szempontból elégedettek vagytok a végeredménnyel? – A stúdióváltásnak egyszerű a magyarázata. Csupán anyagi megfontolásból ezt javasolta a kiadó, mi pedig elfogadtuk, mert ők fizették a felvétel költségét! Nagyon kevés időt töltöttünk a stúdióban, pont az anyagi okok miatt. Bár választhattunk volna drágább megoldást is, de az jelen pillanatban nem lett volna ésszerű megoldás. A munkával és annak hangulatával nem volt gond. Mi egyébként sem unatkozunk, köszönhetően Csabinak és Steve-nek, mivel ők úgy marhák, ahogy vannak. :) A zenész soha nem elégedett, mert két nap múlva már mást és jobbat csinálna, rólam nem is beszélve. Anno a saját „LMS” stúdiómban elkészítettem jónéhány felvételt, köztük a Moby Dick – a zenekar szerint – máig legjobban szóló felvételét, vagy a Tankcsapda egyetlen angol nyelvű promó CD-jét, de sorolhatnám hosszasan. 12

Tehát tudom mit és hogyan kellene, van tapasztalatom bőven. Szívem szerint a következő felvételt egy analóg stúdióban venném fel, mert annak nincs párja! – Azt olvastam a honlapotokon, hogy háromszor annyi dal született erre a lemezre, mint amennyi tényleges felkerült a korongra. A többinek mi lesz a sorsa? Végleg feledésbe merülnek, vagy – ahogy jelezted – a jövőre megjelenő új albumon kapnak helyet?

– Mint említettem, Fery igen termékeny, volt hát miből válogatni. Ez pedig azt is jelenti, hogy a dalok egy része a következő lemezen lesz hallható, kiegészülve persze a napjainkban születő, vadonatúj nótákkal. – Nyáron néhány helyszínen már lehetett titeket látni/hallani, de gondolom, ősztől jobban meg szeretnétek mutatni magatokat, és persze az új lemezanyagot is. Mik a terveitek? – A Vida Rock Band számára is fontos a közvetlen kapcsolat a közönséggel, erre pedig a koncert a legjobb közeg. Tehát elfogadjuk és várjuk is a meghívásokat! Ha valaki élményekre vágyik, jöjjön el, nézze-hallgassa meg a zenekart. Garantálom, hogy jól fogja magát érezni azért is, mert repertoárunk nagyjából harminc százalékát a nyolcvanas évekbeli korszakom első három Lord lemezének dalaiból raktuk össze. Szerintem jobb, mint az eredeti! Csókoltatok minden régi ismerőst, azokat meg főleg, akik nem csapódtak gyáván az erősebbik oldalára. És persze az újakat is, akik kimondottan a VRB-t szeretik! www.vidarockband.hu K.T.A.

– Idén tíz esztendős a Kárpátia zenekar. A kezdetektől sikertörténet a tiétek, hiszen hatalmas rajongótáborral bírtok, a nemzeti rock műfaján belül temérdek, különféle korosztályból való, társadalmi háttérrel rendelkező emberhez eljuttok saját erőből, a média támogatása nélkül. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a magyar nemzeti rock zenekarok egyik legismertebbje és legkedveltebbje a Kárpátia. Te személy szerint hogy élted meg az elmúlt tíz esztendőt?

fotók: Moncsi

– Én tele vagyok friss élményanyaggal, rengeteg még megvalósításra váró ötlettel, és ugyan ezt mondhatom el a Kárpátia zenekar minden tagjáról. Mi nem az elmúlt tíz évet vizsgáljuk, hanem az előttünk álló feladatokra koncentrálunk. Arra, hogy én vagy a többiek, hogy élték meg ezt a tíz évet, nem igazán tudok válaszolni, hiszen egy igen mozgalmas évtized áll a társadalom egésze mögött, és a Kárpátiát is csak a megfelelő év történései, összefüggésében lehetne vizsgálni, és a kérdés akkor is csak az lehetne, hogy a zenekar a tőle elvárható módon viseltetett az akkori kihívásokkal szemben, vagy sem. Egyet azonban kijelenthetünk, hogy a Jó Isten a tenyerén hordoz minket, és már régen eltűntünk volna a süllyesztőben, ha a minket hallgató és a muzsikánkat szerető emberek úgy döntenek. Szóval

14

a tíz év a közönség kitartásáról szól, nem a Kárpátiáról. – Bár már lerágott csont a két gitáros cseréje, azért még aktuális a kérdés: milyen változást hozott a zenekar életébe Csajszi és Levente távozása, valamint Bäck Zoli és Szijártó Zsolti érkezése? – Az azóta megjelent három lemez, illetve a kb. 250 koncert távlatában tényleg kicsit lerágott csontnak tűnik a kérdés, de azért azt el kell mondjam, hogy nem terveztünk tagcserét, ezt az élet hozta így. Viszont ha már meg kellett történnie, akkor a Kárpátia zenekar nem is vágyhatott volna jobb társakra, mint Zoli és Zsolti. Mind a ketten energikusak, szakmailag baromi felkészültek, és bár külön-külön egyéniségek, a közönség hihetetlen gyorsan megszerette őket. Közvetlen, jó humorral megáldott emberek, és ami egy együttesnél nagyon fontos, hogy csapatban gondolkodó játékosok. – Nem terveztek klasszikus születésnapi ünneplést, legalábbis nem a közönség számára. Ti azért összeültök egy kis visszaemlékezésre, egy torta és egy pohár bor mellett, vagy munkával ünnepeltek?

– Mi mindig az aktuális dolgokat ünnepeljük, amiből akad jócskán. Például egy-egy dal koncerten való első bemutatásánál, az új lemez megjelenésénél, a stáb valamely tagjának születés-, vagy névnapjánál, amikor apa lesz valakiből, és még sorolhatnám azokat az élethelyzeteket, amikor a zenekar poharakat ragadva felönt a garatra. De azért természetesen, olykor hazafelé a buszban a fellépések után előkerülnek a régi humoros, esetenként banális történetek, és akkor aztán megy a sztorisztori hátán. – Azt tudni kell, hogy a Kárpátia körüli rajongótáborban komoly barátságok, de még házasságok is szövődtek az évek során, sok baba született az elmúlt tíz évben, akik ma már szintén rajongók. A zenekar számára mindig fontos volt, hogy a színpadról leszállva közvetlen kapcsolatot tudjon kialakítani az emberekkel. Nemrégiben egy nagyon szép kezdeményezést indítottatok útjára. Koncertet hirdettetek az elhunyt barátokért, rajongókért, volt fórumosokért Mennyei koncert néven. Mesélnél erről? – Sajnos igen sok jó magyar ember eltávozott közülünk, akik szerették a Kárpátiát, és ahogy a szűk családjuknak, úgy a tágabb értelembe vett családjuknak is hiányoznak. Mivel mi nem tudunk

másként emlékezni rájuk, ezért kitaláltuk, hogy minden évben adunk egy Mennyei koncertet az interneten, úgy mintha igazi lenne, a tőlünk megszokott módon, este kilenctől fél tizenegyig. Várjuk a képeket azokról a barátokról, családtagokról, akik egykoron szerették a zenekart, de már nincsenek köztünk. Úgy vágjuk össze a beérkezett fotókat, ahogy egy igazi koncerten láthatnánk szemből, a színpadról őket, egymás mellett, előtt, mögött. Ez a kép lesz látható a hangverseny teljes ideje alatt. Reménykedünk abban, hogy az elkövetkező években nem gyarapszik a mennyei tábor. – A rajongótábor elkötelezettsége ismert. A letöltések korában mennyire prezentálják ezt az elkötelezettséget a zenekar felé a lemezek vásárlásával? – Három kategória van. Az első kategória, akik eredetiben megvásárolják, sőt dedikáltatják velünk az évről évre megjelent albumokat. Köszönet érte, hiszen igen sok munka és anyagi befektetés áll minden egyes CD mögött, és a vásárlásukkal elismerik a munkánkat. A második kategóriába azok tartoznak, akik nem engedhetik meg maguknak, vagy egyszerűen nem tudnak hozzájutni, például az elcsatolt területeken, hogy megvásárolják a Kárpátia CD-ket, de mivel

15

szeretik a muzsikánkat, valami úton-módon szert tesznek a lemezanyagra. Tegyék, hiszen nekünk is az a jó, ha minél többen megismerik a dalainkat. A harmadik kategóriába azok tartoznak, akik megtehetnék, hogy kifizessenek 2000 forintot egy Kárpátia lemezre, de egyszerűen természetesnek veszik, hogy a netről töltik le inkább. Ez a cselekedet pedig ugyanolyan lopásnak minősül, mint amikor valaki bemegy a boltba, zsebre vág valamit, és „cigósan” fizetés nélkül távozik. – Az új album, „A száműzött” abból a szempontból is unikum, hogy ez az első lemezetek, melynek számaihoz videóklip is készült, ráadásul rögtön három. Mi az oka annak, hogy nem régebbi, közkedvelt dalt vittetek filmre, hanem az újak némelyikét? Mit lehet tudni – esetleg némi kulisszatitkot – a gyártásról? – Idáig az volt a szokás nálunk, hogy feltettünk néhány számot a megjelenő lemez előzeteseként, és mindenkinek szabadon szárnyalhatott a fantáziája, hogy milyen képi világot adjon hozzá a dalhoz. Zseniális videókat vágtak össze az elmúlt években, amivel mi nem kívántunk versenyezni. Ezért nem a régebbi felvételeinkre készítettünk klipet. Fordítottunk egyet, és eleve a zenekar jelentkezett a tőle nem megszokott módon, tíz év múltán, videóval egybefont lemezelőzetés dalok csokrával. De augusztus huszadikán lesznek még bőven Kárpátia számok, amelyekre továbbra is szabadon készülhetnek a jobbnál-jobb házi-videók.

– Bár te nem éled a közösségi oldalak világát, a zenekar többi tagja aktív. Az utóbbi időben eléggé felerősödött a csapat hivatalos oldalának facebook-os tevékenysége. Mindenki oszt meg élményeket, sztorikat, te pedig egyegy dal történetét küldöd el a rajongóknak. Természetesen mindez a weboldalatokon és a Kárpátia fórumoldalán is megjelenik. Mi inspirált benneteket az intenzívebb netes részvételre? Te a szabadidő szűkössége miatt nem csatlakozol a közösségi portálokhoz vagy egyéb ellenérzésed is van? 16

– Nincs semmi kézzelfogható ellenérzésem a közösségi portálokkal szemben, csak én szeretem a dolgaimat a saját kezemben tartani, és ahogy megfigyeltem ezeken az oldalakon a NAGYTESTVÉR bizony-bizony belerondít így vagy úgy az ott jelenlevők dolgaiba. Ennek ellenére természetesen támogatom a zenekar aktív jelenlétét a különféle oldalakon, és folyamatosan rajta tartom a szemem, még ha ritkán, vagy egyáltalán nem reagálok bizonyos beírásokra. Tudom, és elfogadom, hogy az embernek a saját korában kell alkotnia, a saját kora vívmányait kell használnia, a kornak megfelelő módon kell tudnia lekommunikálnia gondolatait. Ez itt kérem az internet kora, tehát meg kell tanulnunk ezt a fegyvernemet is a mi hasznunkra fordítani. Én igyekszem. – A zenekar élete sosem zajlott a nagy nyilvánosság előtt, szerencsére így nem lettetek a nemzeti oldal celebjei. Nem tartotok attól, hogy a hírek között megjelenő bejegyzések, érzések, élmények megosztásával többet árultok el magatokról? Vagy éppen ellenkezőleg, ezáltal közelebb kerültök a közönséghez? – Szerintem a magánélet egy igen fontos dolog. Ha nincs hova visszavonulnia az embernek néha a világ vizslató szeme elől, akkor igen nehéz kipihennie magát. A magánszféra szerintem a család regeneráló védőhálója. Nem szabad összemosni a hivatást a magánélettel. A hivatását az ember valóban a nagynyilvánosság előtt éli, de itt meg is áll a dolog, hiszen a magánéleti gondokat nem teregeti ki senki. Kivéve persze a hivatásos celebeket, de arra születni kell. Szóval mi annyit adunk magunkból amennyit csak lehet, és ez így is marad. – Eltelt tíz év. Egyszer azt mondtad nekem, az asztal fiókja még sok ötletet rejt, sok verset, amelyből egyszer dal lehet. Gondolom, a te fejedben már nagyrészt összeállt a 2014-es anyag, amit az élet eseményei alakítanak tovább. De mik a tervek a következő tízhúsz-harminc évre? – Tervek, álmok, új gondolatok vannak bőven, csak adjon Isten elég erőt, és kitartást a megvalósításukhoz. Ezt kívánom mindenkinek, hogy a saját szakmájában, és magánéletében sikerüljön megvalósítania minden elképzelését. www.karpatiazenekar.hu Moncsi

17

Sziva Balázs és a Szent Suhancok (b-j): Major ‘Kölyök’ Szabolcs – dobok, Kovács Ricsi –basszusgitár, gitár, Sziva Balázs – ének, Klopcsik László – gitár

18

fotók: Földeák Szonja

– A most júliusban kiadott, szimplán kettes sorszámot kapott Szent Suhancok albumnak volt egy előzménye. Tavaly nyáron egy ingyenesen letölthető kétszámos digitális kislemezt jelentettetek meg. Bevallom, akkor egy kicsit megijedtem, hogy nem lesz többet kézzel fogható folytatás. Miért ilyen formában publikáltátok a „Kopasz kis ördögök”-et és a „Szállnak a darvak”-at? Esetleg benne volt a pakliban, hogy ezentúl csak online megjelenései lesznek a formációnak? – Végig egy teljes CD-ben gondolkodtunk, de kedvcsinálónak ezt a két számot már korábban a bőrfejű közönség elé akartuk tárni, amolyan életjelként. Ennek legcélravezetőbb módját ebben a tavaly nyáron kijött digitális kislemezben láttuk. Be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, mert fenntartotta az érdeklődést a bandánk és a második album iránt. – Milyen volt az első, 2011-es bemutatkozó kiadványotok fogadtatása? – Nem könnyű műfaj feldolgozáslemezzel jelentkezni, hiszen a régi nóták az eredeti verziókban ragadtak meg a közönség fülében, így mindig lesznek, akiknek csak azok tetszenek igazán. Ezt leszámítva azonban nagyon jók voltak a visszajelzések. Sokan a feldolgozásaink miatt csodálkoztak rá egyik vagy másik legendás együttes dolgaira. – A mostani album is tartalmaz jócskán kuriózumokat, nem annyira kézenfekvő számátiratokat. A dalok kiválasztásánál egyedül voltál a döntnök, vagy zenekari kupaktanács eredménye a végleges repertoár? – Ahogy a bemutatkozó albumnál, így most is úgy kerültek kiválasztásra a dalok, hogy előkerestem azt a nagy kartondobozt, amiben a régi cuccaimat tartom, és áthallgattam a magnókazettáimat. Tizenévesen megszállottan gyűjtöttem minden korabeli demó- és koncertfelvételt, plakátot, fanzine-t, azaz a hazai skinhead színtérrel kapcsolatos minden anyagot. Annak idején egy cimborámnak volt egy felvételre is alkalmas walkmanje (ha még valaki tudja, mit takar ez a szó) és ő is készített felvételeket koncertekről. Így jó sok Viking Klubos, Láng Művházas élő ritkaság is van a gyűjteményemben. Nemhogy nem volt akkortájt ilyen lemezdömping, de már az is nagy szó volt, ha egy évben ország területén 8-10 koncertet tartottak. – Mi alapján döntitek el, hogy mennyire nyúltok bele az eredeti dalokba? Például a már említett „Szállnak a darvak” (Ballagó Idő) nyitószám egy billentyűs felvezetést és alapozást kapott.

– A feldolgozásokon Ricsivel szoktunk közösen ötletelni, akivel már közel 13 éve zenélünk együtt. Alapvetően nem tudunk kibújni a bőrünkből, így talán ezért is van az, hogy sokan néhány átiratot kicsit RomEr-esnek éreznek. – A 88-as Csoport „Kolompár” száma egy jóval drasztikusabb, és nem annyira ismert szövegváltozattal került a korongra… – Valóban nem annyira ismert ez a verzió, ez a sajátos hangulatú szerelmes dal, de nem is csoda, mert csak koncertfelvétel maradt meg róla. – Az Akcióegység „Részeges”-ét Bese Botond dudája dobja fel. Rá bíztátok a választást, hogy melyikben szeretne fújni, vagy kizárólag ebben a számban képzeltétek el a játékát? – Egy, talán még az eredetinél is vidámabb kocsmanótát szerettünk volna összehozni akusztikus gitárral, és a dal hangulatához a vidám magyar duda betét adta magát. – „A börtön ablakába” talán az egyetlen olyan szerzemény, amit szinte – zenei hovatartozástól és életkortól függetlenül – mindenki ismer. Viszont nem biztos, hogy a Kretens féle versszakkal és refrénnel… – A nyolcvanas évek közepén több zenekar is (pl. a Mos-Oi! is) feldolgozta ezt a dalt, közösséget vállalva azokkal a zenészekkel, akiket üldözött a kommunista rendszer azokban az időkben. – Személy szerint el tudtam volna viselni egy kissé hosszabb műsoridőt, vagy egynéhány extrát a korongon… De ha úgy nézzük, akkor emiatt nemcsak a tartalmát tekintve „oldschool” a korong :) Szándékosan lett ennyi és ilyen? – Több mint fél órás a lemezanyag, ez pedig ebben a műfajban teljesen szokványos. Egy vérbeli, hamisítatlan „régisulis” skinhead album :) – Már a megjelenés előtt kihangsúlyoztátok, hogy hagyományos, analóg stúdióban készültek a felvételek. Ezzel is egy kicsit a régi munkamódszert, megszólalást, hangulatot szerettétek volna visszahozni? – Igen, ez volt a cél. 1994-ben – életemben először – stúdióban lemezt vettünk fel,

19

akkor idehaza más technika nem is nagyon létezett. – Két házi készítésű klip már készült a lemezanyagból. Lesz-e folytatás? – Ehhez az albumhoz ezt a két videót szántuk előzetesnek. – A kiadvány hátoldalán a megszokott Hammer Records és Hadak Útja Kiadó logó mellett egy új név, a Tűzhalom is ott van. Mondanál egy pár szót erről az új kiadóról? – A Tűzhalom lemezkiadót 2013 elején alapítottam. A kiadó nevét arról a középkori székely hadi szokásról kapta, mely szerint ha a szükség úgy kívánta, hogy a nép rögtön fegyvert fogjon, a közismert tűzhalom nevű helyeken meggyújtott máglyákkal adtak jelt az általános felkelésre. Aki erre meg nem jelent, fővesztés volt a büntetése. A kiadó alapításának előzménye pedig az volt, hogy 2003 őszén Hadak Útja néven már létrehoztam egy lemezkiadót, amely a Romantikus Erőszak 20

CD-it jelentette meg a Rockworld Bt.-vel karöltve. A Hadak Útja négy évre rá, 2007 végétől Magyarország legnagyobb független rock/metal kiadója, a Hammer Music Productions részlege lett, és a továbbiakban elsősorban a RomEr és a Hungarica lemezeit hozta ki, de Hadak Útja címke alatt jöttek ki az Oi-Kor „Te akartad” és „Csak az Oi-Kor”, a Sziva Balázs és a Szent Suhancok 1., a Cool Head Klan „Ister-gam” és a Stratégia „Vérzik e föld” című albumai is. Azért döntöttem úgy, hogy a Hadak Útjával együttműködésben, de mégiscsak külön egy vadonatúj kiadót hozok létre, hogy segítsem a magyar színtér azon feltörekvő skinhead/nemzeti rock/huligán rock bandáit, amelyekben hiszek! A Szebb Napokkal már beszélgettünk is egy esetleges közös munkáról… – Az év elején megjelent Archívum tribute CD-n ti is szerepeltek az „Antikommunista induló” feldolgozásával. Régisulis Oi! feldolgozás banda létetekre hogyhogy egy legendás NS skinhead csapat tiszteletére kiadott korongon vendégeskedtek? Bár, ha jobban belegondolok, a RomEr-rel már szerepeltél egy közös split-en az Archívummal.

egy-két olyan Hungarica szám is elhangzik, amelynek én írtam a zenéjét vagy a szövegét. A bemutatkozó koncertünkre nyár elején került sor a Club 202 nyári sörkertjében, és többek között olyan ősi helyszínen is megfordulunk majd a nyáron, mint az ezer éves aracsi pusztatemplom a Délvidéken! – Nemrég egy ausztriai kiránduláson vettél részt, ahol a zene is szerepet kapott… – Gőbl Gábor meghívására egy kopjafaavatáson szerepeltünk Mentes Norbival és a színművész Sinkovits-Vitay Andrással Németóváron, ahol egy Árpád-kori halomsírt találtak. – November 16-án lesz Budapesten az Oi-kor és a Titkolt Ellenállás közös jubileumi koncertje, ami egyben a hazai skinhead mozgalom megszületésére is emlékezik. Ha jól tudom – többek között – te is meghívást kaptál erre a rendezvényre, de pont aznap a RomEr-rel játszol a Hungarica-val közös őszi turné egyik állomásán. Nem fáj a szíved, hogy nem lehetsz ott?

– Tudtommal a zenekar kívánsága volt a lemez kiadója felé, hogy a Szent Suhancokkal elkészítsünk egy Archívum átiratot erre az albumra. A csapat tagjaival való ismeretségem már lassan két évtizedre tehető, úgyhogy nyilván szívesen vállaltuk a felkérést. Egy nagyon korai számukat választottuk, ami zeneileg illeszkedett ahhoz a stílushoz, amit játszunk. – Konkrétan nem ehhez a kiadványhoz és zenekarodhoz, de személy szerint hozzád köthető két friss dolog. Az egyik, hogy tavasz végén egy „Árpád Hős Magzatjai” nevű akusztikus formációt és programot állítottál össze. – Az utóbbi években egyre gyarapodtak az olyan felkérések, hogy adjunk akusztikus koncerteket, amelynek néhány különleges alkalommal eleget is tettünk. Viszont a Romantikus Erőszak alapvetően és elsősorban egy hangos nemzeti rock banda, és ezen nem is szeretnénk változtatni. Így hát, összehoztunk egy valóban akusztikus csapatot. Az elnevezés pedig elég nyilvánvaló utalás a fő zenekarunkra. A két akusztikus gitárral kísért műsor átfogó képet ad az eddigi dalaimból, így a RomEr nóták mellett

– Dehogynem fáj… Még januárban keresett meg Zala (Oi-Kor), valamivel később pedig Kima Norbi (T.E.) is a jubileumi koncerten való vendégszereplés ötletével, amire természetesen egyből és nagy örömmel rá is bólintottam. Akkor azonban még az egy nappal korábbi, 15-ei dátumra volt meghirdetve az esemény, mi pedig ezt figyelembe véve szerveztük le az országjárás őszi dátumait. Júniusban aztán Zaláék a végleges dátumra módosítottak, csakhogy ekkor már mi nem tudtunk változtatni a lekötött koncertjeink időpontjain. Ennek az ország nagyobb városait érintő közös RomEr – Hungarica hadjáratnak minden állomáson velünk tart majd még egy-egy zenekar (pl. Kalapács, Ismerős Arcok, Beatrice), így sajnos még nehezebbé vált az egyeztetés. – A Szent Suhancokkal eddig csak elvétve lehetett a színpadokon találkozni. Ennek mi az oka? Várható-e a közeljövőben nagyobb aktivitás e téren? – A banda tagjai más zenekarokban is érdekeltek, így nem könnyű az egyeztetés, de idén több koncertet is adunk majd. A legfontosabb, hogy az új lemezhez kapcsolódóan ismét lesz fővárosi lemezbemutató, méghozzá október 22-én, a jól bevált Club 202-ben a Fehérvári úton. Ez a buli már most egy valóságos mini fesztivállá nőtte ki magát, hiszen rajtunk kívül a Tar Had és a Frommer Baby is biztosan játszik majd. De a vidéki városokat sem fogjuk idén elhanyagolni, hiszen október 12-én Békéscsabán, október 18-án Esztergomban, december 28-án pedig Körmenden lépünk majd fel. K.T.A.

21

1975 júliusában születtem Egerben. Gyerekkori elképzeléseimben a kerámiakészítés még csak véletlenül sem szerepelt. Annak az ötlete akkor született, amikor Sopronba jártam iskolába, óvónőnek és szociálpedagógusnak készülve, ahol ezt a fakultációt választhattam. A választás egyedménye egy egymást el nem engedő ragaszkodás lett köztem és az agyag között. Éjszakákig gyártottam felrakásos technikával (emlékeinkből ez felidézhető: ovi: gyurmahurka, söndörgetés, egymásra helyezés, csak itt végső az egymásra sorban rakott hurkák elsimítása) a különféle tárgyakat, amelyeket egyébként a mai napig őrzök. A tanárnő, aki egyengette az edénykészítő és egyéb kísérleteimet, Babos Ágnes szobrász és festőművész volt. Ő végtelen szeretettel és türelemmel hagyta érvényesülni az ösztönből születő tárgyak létrejöttét. Ezt most is így csinálom: ami készül, az valahonnan legbelül születik, aztán láthatóvá válik a közvetítő elem által. Miután Sopronnal végeztem, visszaköltöztem Egerbe, és elkezdtem dolgozni. Először értelmi fogyatékosokkal, majd később hajléktalanokkal, ám mindkét helyen megmaradt a kerámiakészítés, egyfajta kiegészítő tevékenységként. Csoportban, mini alkotóműhelyben csináltuk a dolgainkat. A hajléktalanszálló kerámiacsoportjának két kiállítása is volt Egerben, aztán annak tagjai lassan elkoptak. Így hát csak ismerősöknek készítettem faliképeket, szobrokat vagy bármi mást, amit szerettek volna. Közben persze férjhez mentem, született egy lányom, Luca (égetnivaló, tűzrőlpattant), majd pár éve elváltam a férjemtől. Bár a magánélet nem a nyilvánosság elé való, de a történet szempontjából

22

van jelentősége. Válásom után ugyanis megtaláltam társamat, Johann-Bajzát Norbertet, aki a második férjem lett. Elég kalandos úton kerültünk egymás mellé, de a véletlenekben nem hiszek. Azóta pedig sokat beszélgettünk a dolgokról és adtunk egy kis misztikumot a történetnek. :) Norbit eleinte nem csigázta fel az agyagozás. Ő zenélt, kovácsolt, faragott, szóval másként alkotott. Ám addig molesztáltam, amíg egyszer hozzá nem ért az agyaghoz és beleszeretett. Ragályos lett az én agyagiránti szerelmem. Kitaláltuk, induljunk neki a világnak, és mutassuk meg, miket készítünk. Nekiveselkedtünk hát és megjelentünk az Eger környéki vásárokban. Nem voltunk túlt sikeresek, de nem adtuk fel. Időközben kialakult egy ránk jellemző színvilág és stílus. Norbi korongozni is megtanult, ebben Kupihár János fazekas mester – és azt gondolom – jóbarát segítette. Karácsonykor megnyertük a Kézművesek a Karácsonyért közönségdíjat, és az Iparkamara harmadik helyét kaptuk, szintén ebben a versenyben. Ez évben pedig a Budapest Kerámia által indított versenyen lett első Norbi teás készlete. A műhelyünk második emeleti panellakásunk konyhájában volt. Az ebédlőasztalon dolgoztunk, a családi segítséggel szerzett kemence a hűtő helyére volt beállítva, az elektromos korongot pedig Norbi apukája csinálta, mosógép- és egyéb alkatrészekből. Ennek fordulatát kissé gyorsra adtuk meg elsőre, így egy-két agyagdarab villámgyors sebességgel, lekövethetetlen pályaívet befutva a falon és egyéb helyeken kötött ki. Végül azért használhatóra „módosult”. Időközben Kupihár János is kölcsönzött egy elektromos korongot nekünk, és mindezek használatával dolgoztunk az apró területen. Egy-egy nagyobb rendezvény vagy megrendelés alkalmával mindenhol a kerámiákat szárítottuk, a szekrény tetejétől az erkélyig. Így visszagondolva, azt hiszem, hihetetlen erő volt bennünk, hogy így és ilyen körülmények között dolgoztunk.

23

Mert kézműveskedni nem egyszerű valahogy mostanság. Sokat jövünk-megyünk az országban, és azt látom, hogy az emberek egyre érdektelenebbé válnak azok iránt, akik alkotnak és az iránt is, amit létrehoznak. Persze ez elkeserítő, de én bízom a népek öntudatra ébredésében. Abban, hogy egyszercsak megvilágosodnak és szükségét érzik majd annak, hogy az alkotónak járó megbecsülést megadják. Mostanában mintha több ilyen emberrel találkoznék, néhányan érdeklődnek, hogyan és miből teremtünk, alkotunk. Jó lenne, ha meg tudnánk élni abból, amit szeretünk csinálni. És nemcsak mi, de minden olyan kézműves, aki szívből alkot, hiszen ez a munka sok küzdelemmel és lemondással jár. Nagyon szeretem látni, ahogy a kezünk között megszületnek a tárgyak, ahogyan egy gondolat láthatóvá és tapinthatóvá válik. Kissé elkalandoztam az eredeti gondolattól, de talán nem is baj… Szóval, már jó ideje készültünk arra, hogy egy családi házba költözünk. Eleinte csak Eger környékén keresgéltünk. Elsőként persze meghirdettük a lakást, de valahogy akadozott minden, úgy az eladás, mint a keresés terén. Így első dühünkben levettük az „eladó” táblát és jött az ötlet: a Balaton mellé költözünk. No de hogyan?

24

Mi ko r ke re s g é l n i kezdtünk, az internetes ingatlankereső oldal állandóan Káptalantóti ingatlanokat dobott ki. Eleinte mulattunk ezen. Aztán egy badacsonytördemici rendezvényen pont tótiak főztek mögöttünk. Szóba elegyedtünk velük és érdeklődtünk, milyen a falujuk. A fesztivál végeztével azonnal elmentünk megnézni, igaz-e, amiket meséltek. Szerelem volt első látásra! Idén tavasszal éreztük elérkezettnek az időt, otthagytuk hát Egert. Másfél hét alatt sikerült eladni a lakást, és megtalálni a házunkat Káptalantótiban. Most már ott élünk és számunkra a világ közepe a falu. Van műhelyünk is, így elmaradtak a mázporos táplálkozások és csak nosztalgiából vacsorázunk időnként a munkaasztalon. Szóval, merni kell nagyot álmodni! Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de ha érzed, hogy megérkeztél, az semmivel sem összehasonlítható érzés. Ha azt az utat járod, ami nem feltétlenül a szépen eléd terített út, akkor csodákra találsz. Nem magyarázgatjuk magunknak, hogy miért teszünk vagy nem teszünk valamit, hiszen ez a világot nem viszi előrébb. Úgy vagyok ezzel is, mint a kerámiákkal. Nincs két egyforma a kézzel rakottakból, ahogyan nincs két egyforma nap sem az életben. A lehetőség adott, csak figyelned kell, merre is indulj, hogy megtaláld. Bízom abban, hogy sok emberrel összefúj még minket a szél, hiszen szeretjük a találkozásokat. Várunk hát mindenkit szeretettel az utazó Cserépkuckóban!

25

– Mikor kezdtetek el dolgozni ezen az anyagon? Sok időt, energiát emésztettek fel az előkészületi munkálatok? – Mivel a zenekar első, 2008-ban elkészült száma, a „Keresztes harc” is felkerült a lemezre, így vehetjük, hogy öt éve dolgozunk rajta. :) De a viccet félretéve, a korongon található számok döntő többsége az elmúlt két-három évben született vagy nyert végleges formát. A stúdiózás igen hosszúra nyúlt, ennek leginkább anyagi okai voltak. Ám végül is fél év alatt sikerült befejezni. (Muszáj volt, mivel igencsak közeledett a lemezbemutató, szóval fel kellett kötnünk a gatyánkat!) – Elégedettek vagytok a végeredménnyel, meg tudtátok valósítani azt a minőségbeli fejlődést, amit szerettetek volna? – Úgy látjuk, hogy a demóval sikerült viszonylag magas minőségbeli mércét felállítani. Olyat, amit második anyagunkkal („Egységben az erő Vol. 2.” split) sajnos nem igazán tudtunk tartani. Most fokozottan odafigyeltünk arra, hogy mind a számok témáiban, mind hangzásban egy olyan lemezt hozzunk össze, ami nem hogy eléri az eddigi szintet, de azt messze túl is szárnyalja! Szerintem sikerült, elégedettek vagyunk vele, és a visszajelzések is azt mutatják, hogy a közönségnek is tetszik. – Úgy emlékszem, eredetileg egy lengyel kiadó gondozásában jelent volna meg az „Európa alkonya“. Miért alakult végül másként a megjelenés? – Igen, szó volt róla, hogy egy lengyel kiadó fogja kiadni a lemezt, aminek nagyon örültünk, hiszen igen jó kapcsolatot ápolunk 26

az ottani bajtársakkal. Végül a dolog sajnos meghiúsult, mivel nem készült volna el időben, minket pedig szorított a határidő. Így hát kezünkbe vettük a dolgokat és kiadtuk a CD-t saját magunk. Itt jegyezném meg, hogy rendkívül hálásak vagyunk az album kiadásában kapott segítségekért, támogatásokért barátainknak és bajtársainknak! Nélkületek nem sikerült volna. Köszönjük! – Egy különleges, három zenekar (Onogur, Hunor, UV) lemezmegjelenését ünneplő márciusi bulin hallhattuk első alkalommal az album számait. Sikerült a rendezvényen úgy prezentálni a dalokat a közönség felé, ahogy terveztétek? – Bár a lemez egy részét ismerhették a koncertlátogatók, de valóban, az anyag teljes egészében, valamint két gitárossal csak itt volt hallható. Nekünk nagyon tetszett és a visszajelzések is pozitívak voltak, szóval panaszunk nem lehet! Jól sikerült nagyon! – Erre a bulira az új albumotok mellé egy nagyon klassz pólót, valamint felvarrót is hoztatok. Ti magatok csináljátok ezeket? Szerintem igen jól sikerültek ezek a cuccaitok is, kérdés, hogy az olvasók meg tudják tőletek rendelni ezeket, vagy csak a koncertjeiteken kaphatóak? – Ahogy korábban ígértük, a lemez megjelenésével egyidőben elérhetővé vált az első UV póló, valamint felvarró is! A pólót (aminek mintáját Karesznak köszönhetjük) a Harcos Budapest bolt készítette el és forgalmazza, a felvarrót pedig a System Error Webshop. Mindkét terméket meg lehet vásárolni a Harcos Budapest boltban, valamint a koncerteken is! – A lemezen szereplő dalok kifejezetten az albumra íródtak? Érdekelne, hogy vannak-e olyan szerzemények a fiókban, amelyek valamilyen ok miatt lemaradtak a korongról, és ha igen, ezekkel van-e tervetek?

– A számok írásakor az volt az elsődleges cél, hogy összeálljon a nagylemez anyaga, de természetesen voltak olyan dalok, amik időközben kihullottak, és voltak olyanok, amik átalakultak. Volt egy olyan ötlet, hogy a régebbi, már egy ideje játszott számokat egy splitlemezen kiadjuk, és eltoljuk a nagylemez megjelenését, míg az újakból össze nem áll egy teljes anyag, de végül ezt elvetettük, és a régebbi számok kicsit modernizálva, új hangzással kerültek fel a korongra. – A CD megjelenése után nagyon gyorsan felkerült a netre az egész lemezanyag. Mit gondoltok erről a majdhogynem szokványossá váló jelenségről?

– Rendkívül szánalmasnak tartom, hogy az ezekben a körökben mozgó emberek alig egy-két százaléka veszi meg a zenekarok lemezeit. Sajnos nem túlzás ez a szám! Mindenki csak követelőzik, elvárja, hogy legyen új album, jobb kiadvány, ám a nagy többségnek már büdös erre egy-két ezer forintot áldozni. Próbáltuk elérni, hogy a számaink lekerüljenek a netről, legalább az első hónapban, de összesen egy vagy két ember volt, aki megkeresésünknek eleget tett és letörölte az általa feltöltött albumot. A többi vagy válaszra sem méltatott, vagy még neki állt feljebb, hogy mi mit akarunk itt, ahelyett, hogy hálásak lennénk. Abszurd! – Milyenek az eddigi visszajelzések az albumról? Kaptatok már dicsérő szavakat, esetleg komoly kritikát? – Engem is meglepett, de eddig szinte csak pozitív kritikát kaptunk, ami nagyon jólesett, hiszen ki nem örülne, ha dicsérik a munkáját. Sajnos a számokat kiveséző lemezkritika még nem született, pedig egy ilyennek nagyon örülnénk, ugyanis külső hallgató sokszor olyan dolgokat is észrevesz, amit mi nem, így hát számunkra is tanulságos lenne. – Régebben elég sűrűn koncerteztetek, mostanában viszont pont ellenkezőleg. Ez azért furcsa, mert azt gondolnánk, a lemezmegjelenés után kapcsoltok rá. Ám ti pont most húztátok be

a féket, így kézenfekvő a kérdés: van ennek valami apropója? – A négyéves születésnapunkon voltunk túl a 40. bulin. Kijelenthetjük tehát, hogy igencsak aktívak voltunk a koncertezés terén. Hogy miért maradt ez abba? Részben azért, mert kevesebb időnk van ezzel foglalkozni, a próbákra, koncertekre alig jut időnk. Másrészt azt sem szeretnénk, hogy sablonossá váljon a dolog. A jelenlegi elképzelés az, hogy legyen kevés koncert, ám kiemelkedőek, olyanok, ahonnan a közönség is, mi is elégedetten megyünk haza. Itt jegyezném meg, hogy az élő felállás ismét öt tagúra bővült, az Onogur zenekar énekese/gitárosa, Szilárd egészít ki

minket fellépéseinken, ami mindenképp minőségbeli előrelépés a zenekar produkcióját tekintve. – Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Már írjátok a következő album anyagát, netán van felkérés egy splitre, vagy egy válogatáslemezre? – Jelenleg kicsit megálltunk a tervek szövögetésével és a számok írásával is. Bár van több, mint egy lemeznyi fel nem használt számötlet, de a jövő zenéje, hogy ezeknek mi lesz a sorsa. Nagylemeznek a közeljövőben nem sok esélyét látom, ha lesz is valami, akkor esetleg egy split. – Remélem, hogy sikerült az olvasók érdeklődését felkeltenünk, és az interjú olvasása ösztönzi őket a lemez és a cuccok beszerzésére. Úgy vélem, megérdemelnétek a sok munka jutalmaként. Van-e még valami mondanivalótok, mintegy az utolsó szó jogán? – Támogassátok a zenekarainkat, hisz ezzel együtt közös ügyünket és propagandánkat is támogatjátok. A zene jelenleg az egyik legfontosabb szócsövünk, így hát közös érdekünk, hogy ez minőséget képviseljen és minél több emberhez eljusson! Köszönjük a megkeresést! Maci

27

28

– Mikor és hol születtél? Milyen gyermekkorod volt? – 1974-ben születtem, Újpesten, második gyerekként. Felhőtlen gyermekkorom volt, egészen hét éves koromig, amikor elveszítettem az édesanyámat. Akkor gyakorlatilag hirtelen felnőtt lettem. Mivel édesapám éjjel-nappal dolgozott, hogy a megélhetésünket biztosítsa, én kilenc évesen már egyedül bevásároltam, ebédet főztem a családnak, kitakarítottam a lakást, szóval teljesen önálló gyerek lettem. Apu az év közben külön töltött időt igyekezett a nyári szünidőben kompenzálni. Ilyenkor kéthárom hetet együtt töltöttünk. – Mivel sikerült kikapcsolódnod, esetleg sportoltál? – A tanulás és a háztartás mellett három dolog töltötte ki az életem akkoriban: a jégkorong, az evezés és a zenehallgatás. Korongozni az Újpestbe, evezni a KSI-be jártam. Mivel közel volt mindkettő, biciklivel mentem az edzésekre. Egyik alkalommal balesetet szenvedtem, elütött egy autó, de megúsztam kisebb karcolásokkal. Első nyilvános szereplésem a Pepita Zebra című rejtvényújságban volt, ugyanis egy lesifotós lefényképezett, miközben szabálytalanul keresztben biciklizem az úton. :) – Honnan, mikor kaptad a beceneved? – Amikor bejött Magyarországra a Star Wars, az egyik kenuedzésen valaki rám ragasztotta a Yoda nevet, mivel kicsi voltam és elállt a fülem. Ez utóbbi máig sem változott, a becenév pedig rajtam ragadt. Nemcsak a baráti körben, de a családban is sokan így hívnak.

– Jó tanuló voltam, de azért tanulni nem nagyon szerettem. Abból „éltem”, amit az órákon megjegyeztem. Sosem voltak komolyabb továbbtanulási terveim, nem vágytam főiskolára, egyetemre. A keresztapám hentes volt, és gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem nála a boltban. Nagyon tetszett a hentes szakma, ezért az általános iskola elvégzése után az ő hatására jelentkeztem egy kereskedelmi szakközépiskolába. Jelenleg is hentesként dolgozom. – A sportolással mi lett? – Abbahagytam. Szimplán időhiány miatt, de nagyon sajnáltam. A zene iránti rajongásom azonban megmaradt. – Milyen zenéken cseperedtél fel, hogyan kerültél be a hazai zenei világába? – Úgy 12-13 éves lehettem, amikor Újpesten indult egy metálklub. Oda jártunk rendszeresen a haverokkal. Ez volt az első ilyen klub Budapesten, gyakorlatilag mindenki ide járt, ha kemény rockot akart hallgatni. Magyar thrash és mosh zenekarok (Undertaking, Atomic, Moby Dick, stb.) koncerteztek a klubban, a szervező srác pedig külföldi zenekarok (Testament, Kreator, Metallica, stb.) videóit és koncertfelvételeit vetítette le a bulik előtt. Ott ismertem meg azt a két bandát is, amelyek nagy hatással voltak rám, a Slayer-t és az Anthrax-et. Abban az időben majdnem minden fiatal srác – akik rockzenét hallgattak – zenekart alapított, így a haverokkal mi sem lehettünk kivételek ez alól. A zenekarunk neve Fehér Angyalok lett. A felállásunk az alábbi volt: Bundi – szólógitár, Kiskommandó – ének, Hikkel Laci – dob, Yoda – basszusgitár.

– Milyen tanuló voltál, milyen szakmád, végzettséged van?

29

Eredetileg szólógitárosi babérokra akartam törni, de Bundi gyorsabb volt, így más hangszer után kellett néznem. A basszusgitár mellett tettem le a voksomat; döntésemben Tom Araya személyisége játszott szerepet. Első gitárom egy házilag készített Gibson Thunderbird másolat volt – pozdorjából. A haverokkal készítettük hatalmas szakértelemmel. Ahogy felhúroztuk, kettétört a gitár. Mivel rájöttem, hogy a hangszerkészítéshez nem értek, de álmaim

(Blitz, Condemned 84, Four Skins). A magyar zenekarok közül az Oi-Kor, CPG, és a Mos-OI! volt meghatározó a számomra.

megvalósításához szükségem lenne mégis egyre, ezért körülnéztem a baráti körben. Így találtam rá első igazi basszusgitáromra, egy Galaxisra. Mivel sem időm, sem pénzem nem volt arra, hogy tanárhoz járjak, így autodidakta módon tanultam gitározni. A zenekar azonban kárászéletűnek bizonyult.

pisztolyoztunk anno a játszótéren. :) Aztán, mikor nagyobbak lettünk, együtt bandáztunk, együtt jártunk a klubba, hasonló volt a zenei ízlésünk. Ez volt tehát az első „hivatalos” zenekarom. Leginkább a Viking Klubban koncerteztünk a Magozott Cseresznyével, az Akcióegységgel, az M.A. Skins-szel, az Üldözési Mániával, a Független Adóval. Olykor-olykor vidéken is lehetőséget kaptunk a bemutatkozásra. 1993-ban azonban a Magyar Honvédség keresztül húzta a számításainkat…

– A metalzenéről hogyan és minek/kinek a hatására váltottál punk/Oi! bandákra? – A baráti társaságunk időközben bővült, és az új arcok új zenei stílusokat ismertettek meg velünk. A punk-rockot (Ramones, Crash, Sex Pistols) és az Oi zenét

30

– Mikor és milyen bandában kezdtél el komolyabban foglalkozni a zenéléssel? – Ezen együttesek hatására összeállt az első Oi bandánk, a Rohamosztag. Szikora Miki, Hikkel Laci, Bundi és én voltunk a tagjai. Bundival amúgy mindketten Újpesten nőttünk fel, együtt

– Hol voltál katona? – Újpalotán, az Irinyi laktanyában, kb. hat buszmegállónyira az otthonomtól. Erről az időszakról nem szívesen beszélnék, mert annyira jó helyem volt,

hogy szégyellem. :) Ildivel, a feleségemmel bevonulásom előtt egy hónappal ismerkedtünk meg, de szinte minden nap találkoztam vele. Vezérkari sofőr voltam, így gyakorlatilag többet voltam kint, mint bent. A lényeg, hogy 1994-ben szereltem le. – A Rohamosztag helyett Új Hajnal kélt… – Próbáltuk folytatni a zenélést, de a zenekartagok közül

mindenki elkezdett dolgozni, így egyre nehezebb volt összehozni a társaságot. Így a Rohamosztag gyakorlatilag feloszlott. A zenélés azonban hiányzott, így Bundival elterveztük, hogy összehozunk egy komolyabb Oi bandát, az Új Hajnalt. Több sikertelen próbálkozás, tagkeresgélés után, egyik nap becsöngettünk Dudihoz, aki pár házzal arrébb lakott és megkérdeztük, hogy elvállalná-e az énekmondó szerepét a zenekarunkban. Abban az időben gyakorlatilag nem volt Oi-Kor, így rábólintott. Mivel dobosunk sem volt, Dudi közbenjárásával megkerestük Füzy Gyurit, aki szintén igent mondott. A zenekar felállása tehát Dudi – ének, Yoda – basszusgitár, Bundi – szólógitár, Gyuri – dob lett. Ahhoz képest, hogy nem túl jól

ismertük egymást a fiúkkal, rendkívüli zenei összhangban voltunk. Mindenki tudta a dolgát, a próbák mindig jókedvűen, vidáman teltek. Ez nagy részben Füzy Gyurinak, a humorfelelősnek volt köszönhető. Lazán, görcs nélkül születtek a dalok. Úgy éreztem, mintha egymás gondolataiban olvasnánk, mindenki azt rakta bele a számokba, amit a másik is hallani akart. Elkezdtünk koncertezni, ám úgy vettük észre, hogy a közönség nehezen fogadta be a zenénket. Kicsit erősebb, keményebb volt ez, mint amihez abban az időben hozzászoktak, a szövegeink azonban tetszettek nekik. Lassacskán ugyan, de elfogadtak minket. 1997-ben felvettük az első – és egyben utolsó – kazettánkat, „Ez a föld az otthonunk” címmel. Meglehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem az album szenzációs lett. Koncerteztünk Budapesten és vidéken is, de a közönség még mindig nem úgy állt hozzánk, ahogyan azt mi szerettük volna. Gyakran több Oi-Kor számot kellett játszanunk a koncerteken, mint sajátot, nagy valószínűséggel Dudi személye miatt. Ezért aztán egy idő után csináltunk egy külön Oi-Kor blokkot, aminek a közönség nagyon örült. Nekem ilyenkor az egyik szemem sírt, a másik nevetett, hiszen szerettem volna a saját dalainkat játszani, de ugyanakkor büszke voltam arra, hogy ifjúkorom kedvenc magyar Oi zenekarának számait is játszhatom. Időközben elkezdtünk új dalokat írni, ezekből kettő fel is került a „Magyar betiltva” című válogatás albumra. Próbáltunk, koncerteztünk, elkészültek egy új lemez nótái, csak éppen szövegek nem voltak ezekhez. Kiderült, hogy Dudi más stílust szeretett volna, de nekünk is más volt az elképzelésünk.

– Valószínűleg. Korábban is játszottam már a Magozott Cseresznyében, mikor Nemes Karcsit helyettesítettem. Mazula Imi ismét megkért, hogy segítsem ki a zenekart. Egyre többször próbáltam a Cserkóval és egyre kevesebbet az Új Hajnallal. Pár hónap töprengés után kiléptem az – akkor gyakorlatilag már nem létező – Új Hajnalból és beléptem a Magozott Cseresznyébe, ahová Bundi nem sokkal később követett. A Magicserivel rengeteget koncerteztünk, volt egy saját klubbunk is, a Magurak Klub. A Cserkó mellett játszottam a KLszektorban, a Fradi zenekarában is. Az Egészséges Fejbőr 2009-es feloszlása után Mazu élt a lehetőséggel, és Zorán, illetve a Cseresznye akkori tagjaival megalakította a Fejbőr zenekart. Ezzel a felállással készült el Zorán egyik álma, a „Mai honfoglalók” című Fejbőr album. – Érdekes egy lemez volt… No de, térjük vissza hozzád. Nem sokkal ezután már az OI bOIs-ban lehetett téged látni és hallani. – Ceka 2010-ben megalakította az OI-bOIs-t a Radical két tagjával, Bakterral és Celeb Andrissal. Tetszett a keményebb hangvételű stílus, és amikor Ceka megkérdezte, hogy nincs-e kedvem bőgőzni náluk, igent mondtam. Elkészült az első lemezünk, „OI-bOIs” címmel. A CD és a banda fogadtatása is jónak volt mondható. Rá alig egy évre Ceka, Csermák Csabi és jómagam is kiléptünk a Magozott Cseresznyéből és a Fejbőrből. Ezzel egy időben Bakter és Celeb is úgy döntöttek, hogy csak a Radicalban folytatják zenei munkásságukat. A zenekar nevét ezért lerövidítettük, az OI-t elhagytuk, maradt a bOIs.

– A Magozott Cseresznyébe emiatt kerültél?

31

Csermák Csabi egy ideig még kisegített minket a dobok mögött, majd egészségügyi okokból szögre akasztotta a dobverőit. Nemrégiben jelent meg második lemezünk, a „Qrva jó Unió”. Ezt az anyagot már Bigie-vel vettük fel. A zenekar jelenlegi felállása tehát Ceka – gitár, ének, Yoda – basszus, vokál, Bigie – dob. Az Új Hajnal óta a bOIs az a zenekar, amelyben újra úgy érzem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy ismét öröm a zenélés.

ségem írja le Gyurkának fonetikusan. :) A „rendes” bemutatkozó fellépésünk 2012-ben volt a Magyar Szigeten.

mind a munkámban, mind a zenélésben. Azt hiszem, nélküle nem tartanék ott, ahol most tartok. Két lányunk van, Kíra 11 és fél, Lara 4 és fél éves.

– Ha nekiállsz (ülsz) zenét hallgatni, kik a kedvenceid?

– Elég szép tetkókkal büszkélkedhetsz, és mintha mostanság még begyűjtöttél volna jó pár új és érdekes mintát is.

– Sok zenekarod szóba került már, de ne feledjük ki azt az „alkalmi”(?) társulást sem, amely elvileg egy tribute banda, de a hazánkban nemrégiben kétszer is fellépett Saga kísérőzenekar is, ha szükség van rá. :)

– A zenélés mellett a korcsolya az, amire megpróbálok minél több időt szakítani. Téli hétvégeken a Jégpalotába járunk Ildivel és a gyerekekkel, nyáron általában görkorcsolyázunk.

– Igen, nagyjából ebben az időben állt össze Kima Norbi ötlete alapján a Böhse Onkelz tribute zenekarunk is, Betrunken Onkelz néven. A tagok (Ceka, Csajszi, Cseresznye Gyuri, Norbi és én) mindegyike kedveli a Böhse-t. A számok eljátszásával nincs is gondunk, viszont – mivel egyikünk sem beszél németül – a dalok szövegeit ezért a fele-

32

– Zenei téren mindenevő vagyok, a hangulatomtól függ, mit hallgatok éppen. – Valamilyen hobbira marad időd?

– A családodról kérdezhetlek? – Persze! Ildivel 1993-ban ismerkedtem meg. Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak és én akkor azt mondtam, hogy ez a lány lesz a feleségem. Így jöjjön be a Skandi hetesem! :) 2004-ben feleségül vettem. De viccet félretéve, hálás vagyok a sorsnak, hogy Őt rendelte mellém. Nagyon sokat köszönhettem neki ez alatt a húsz év alatt. Mindig, minden helyzetben kiáll értem és mellettem, támogat

– Bal alkaromon Lara, jobb alkaromon Kíra neve szerepel, rovásírással. Az újabbak pedig az ősi szkíta harcosok tetoválásai

alapján készültek. Ezeknek a harcosoknak a tetemeit jégbe fagyva találták meg, északon. A tetemeken felfedezett ép mintákat lemásolták, a hiányosabbakat pedig megpróbálták kiegészíteni. Ezeket az ábrákat az ismeretségi körömből először Demeter Endre barátom varratta magára, és annyira megtetszettek, hogy azóta én is készíttettem párat. Endre folyamatosan küldi az új mintákat, Fecó (Stingers Tattoo) pedig – az eredetieket, vagy a hiányosakat kiegészítve – rám tetoválja. – Jövőre te is belépsz a negyvenesek táborába. Milyen terveid vannak még? Vannak esetleg olyan dolgok, amiket nagyon szeretnél megvalósítani, elérni?

– Igazából nem panaszkodhatom, gyakorlatilag mindenem megvan. Van egy csodálatos feleségem, két lányom, van egy szép otthonunk, van munkám és van a zenélés. Nem szoktam nagyon előre tervezni. Ami a legfontosabb, hogy a lányokat felneveljem. Azonban, mivel jövőre Ildivel mindketten 40 évesek leszünk, és ráadásul a 10 éves házassági évfordulónkat is ünnepeljük, ezért Őt szeretném meglepni valami különleges és felejthetetlen élménnyel. A zenélés terén jelenleg elsősorban a bOIs-ban gondolkodom. Titkos vágyam az Új Hajnal, és remélem, hogy egyszer még zenélünk együtt a srácokkal. K.T.A.

33

később szélesítettem a kínálatot más előadók lemezeivel is. A húsz éve jól működő ruházati profilt öt év elteltével átváltoztattam rock szaküzletté. – Ha jól emlékszem, egy pár éve még több részlege volt a boltnak (a már említett P. Mobil mellett Omega, Sláger és Kabaré), most viszont már minden egy név alatt fut.

– Bő hat éve készítettem veled interjút, de akkor egy teljesen más közeghez, bizonyos réteghez szóló magazin számára. Éppen ezért osszuk meg a Magyar Hang olvasóival is a Rock Diszkont indulását, az indíttatást, ami miatt elkezdtél zenei témájú CD-k, DVD-k, könyvek, ruhák forgalmazásával foglalkozni. – A ma már tíz éves Rock Diszkont megszületése Schuster Lóránt (P. Mobil) barátom ötletéből történt. Már akkoriban régi ismeretség fűzött Lóránthoz, ő pedig megkeresett egy korábbi, még ruhaboltként üzemelő vállalkozásomban. Az akkor frissen megjelent „Honfoglalás” DVD+CD kiadványt szerette volna a boltban letenni. Az volt a cél, hogy a rajongókat, akik rendszeresen nála keresik a kiadványt, hozzám küldje, a boltba, azaz ott vegyék át, vásárolják meg. Szívesen vettem részt a dologban, hiszen régi Mobilos vagyok. A zenekar honlapján is elhelyeztünk egy reklámot, hogy hol is lehet kapni ezentúl ezeket a lemezeket, és ez olyan jól beindult, hogy elkezdtem bővíteni a választékot. Először csak a P. Mobil kiadványaival, majd

– Igen. Az induláskor még P. Mobil Diszkont-ként működtünk, azután becsatlakozott az Omega együttes is, hallván a jó eladási eredményeket. Kialakult ezért egy Omega Diszkont részleg is. Aztán felmerült az igény egyéb stílusú lemezekre is, így lett egy Sláger Diszkont, majd Kabaré Diszkont, végül a későbbiekben egy Demjén Diszkont részleg. Néhány évvel ezelőtt azonban az egybeolvasztás mellett döntöttem,

mert már igencsak szétszaggatottnak éreztem a korábbi formában. A vásárlók is könnyebben tudnak böngészni a webáruházban, ha valamennyi kiadvány egy összefoglaló boltnév alatt található meg. – Kérlek, foglald össze röviden, hogy jelenleg mihez lehet nálad hozzájutni! – Valamennyi hazai nagy és kis kiadóval közvetlen kapcsolatunk és szerződésünk van, vala-

34

mint a legnevesebb előadókkal, zenekarokkal is rendszeres a kommunikációnk. Ennek köszönhetően szinte valamennyi, még gyártásban, illetve készleten lévő kiadványból áll a kínálat. Ez jelenleg több, mint 4000 féle magyar lemezt jelent. Van néhány olyan termékünk is, amelynek a gyártása már megszűnt és csak nálunk lehet a még fellelhető példányokhoz hozzájutni. Ilyen választékot a multi áruházak nem tartanak! Hasonlóan jelentős méretűre duzzadt a külföldi előadók lemezeinek választéka is. – Ha jól tudom, vannak olyan kiadványok, amelyeknek a kizárólagos forgalmazója is vagy, magyarán csak nálad lehet megvenni, vagy megrendelni. – Mint említettem, sok előadóval vagyunk közvetlen kapcsolatban, akik látják, hogy mi szívvel-lélekkel csináljuk a dolgunkat, és – talán szerénytelenség nélkül állíthatom – hogy értünk is a munkánkhoz, azaz tudjuk, mit árulunk. Ennek köszönhetően sokan keresnek meg azzal, hogy inkább nálunk teszik le a kiadványaikat. Különösen vonatkozik ez a limitált, kis példányszámúakra. Épp az utóbbi napokban keresett meg Hobo, hogy a jövőben megjelenő kiadványait kizárólag nálunk szeretné forgalmazni. Nem érdekli, hogy nem lesz ott az áruházak polcain, vállalja a lassabb fogyást is. Megtisztelő számunkra a bizalma! Több előadó honlapját is szerkesztjük, ami azzal a lehetőséggel párosul, hogy a saját reklámunkat el tudjuk helyezni az oldalakon, vagyis az oda beérkező rajongói megrendelések nálunk kötnek ki. – A naprakészen frissített készlettel működő webshop üzemeltetése mennyi időt vesz el az életedből? Vannak segítőid?

– A webshop az egész vállalkozás alapja és motorja, e nélkül nem biztos, hogy ilyen sokan megtalálnának minket. Ma már alapfelszereltség a kereskedelemben egy webáruház üzemeltetése, az pedig olyan, mint egy botanikus kert, állandóan ápolni, frissíteni, szépíteni kell. Ne tűnjön panasznak, mert nem az, de napi 6-8 órát biztosan leköt a karbantartása. Nálam a napi 12-13 órás munka szinte mindennapos. Én vagyok a könyvelő, az eladó, a pénztáros, az árubeszerző, a marketinges, a pénzügyes – azaz egyszemélyben minden, ami egy nagyobb cégnél több ember munkája. Szeretem csinálni még akkor is, ha már néha nagyon fáraszt, de persze segítők nélkül nem tudnám mindezt elvégezni. A család valamennyi tagja és egy jó barátom is kiveszi a részét a munkából valamilyen formában. Ám már azzal is sokat segítenek, hogy a támogató hátteret biztosítják. – Jársz még standolni a nagyobb rendezvényekre, turnékra? – Tizenöt előadóval dolgozom koncerteken és két fővárosi színházban van standom. Az esti zárás után indul a túlóra. – Mivel mind hazai, mind külföldi előadók termékeivel is foglalkozol, biztos tudsz rá válaszolni: melyek kelendőbbek a vásárlóid körében? – Az eladásokban vezető szerepet töltenek be azoknak az előadóknak a kiadványai, akikkel úgymond együtt dolgozunk, akár koncerteken, akár az említett internetes munkában. – Nálad a múlt és a jelen békésen megfér egymás mellett, hiszen a – már szinte elavultnak számító – műsoros kazettáktól és antikvár cuccok-

tól kezdve a térhatású CD-kig, vagy Blu-ray korongokig terjed a skála. Ez a túlélés titka? – Valóban a túlélésért megy a küzdelem a CD és DVD kiskereskedelemben. A lemezek vásárlóinak száma évről évre komoly százalékokkal csökken. Hamarosan elérünk arra a szintre, hogy annyira leredukálódik az eredeti lemezek iránti igény, hogy nem fog tudni eltartani ennyi

zenével foglalkozó boltot. Az áruházak lemezrészlegei már csak az aktuálisan futó slágerekből tartanak néhányat, viszont mi az értékek megőrzését tartjuk szem előtt. A zenei kereskedelemben a szaküzleteké a jövő! – Az utóbbi években alaposan megváltoztak a vásárlási szokások. Nálad a személyes eladás vagy az interneten leadott rendelés dominál? – Nagyon jelentős az internetes forgalmunk, de a szállítási költségek miatt sokan inkább személyesen jönnek el az üzletbe a megrendelt áruért. Évente azért több ezer csomagot is küldünk, nem csak Magyarországon belül, hanem egyre többet a világ más pontjaira. – Van még egyáltalán olyan réteg Magyarországon, amelynek szüksége van a kézzelfogható értékekre és tud is rá áldozni? – Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy napi szinten vásároljanak lemezeket. Ebben a „jó” gazdasági helyzetben, mikor a családok postaládájába folyamatosan érkeznek a sárga csekkek, nem biztos, hogy az első gondolatuk az, hogy milyen CD vagy DVD hiányzik a polcukról.

– A boltodban – a diszkont elnevezésnek megfelelően – az árak még mindig „a földön járnak”. Hogyan tudod ezt tartani? – Mivel az üzlethelyiség saját tulajdon, a munkamegosztást a családon belül oldjuk meg, ezért a költségeink kisebbek, mint azoknak, akik üzletet bérelnek és alkalmazottakat tartanak el. Régi kereskedői politikát folyta-

tunk: „Kis haszon, nagy forgalom”. Ennek az üzletpolitikai mondatnak az első fele könnyen teljesíthető, a második fele egyre nehezebben. – Az interjú elején említetted, hogy idén ünnepelte 10. születésnapját az üzlet. Hogy látod, megvan az esély a következő sikeres tíz évre? – Nem akarok pesszimista lenni, de ebben a műfajban már közel sincs következő tíz év. – Nem titok (vagy ha igen, akkor most kikotyogom), hogy pár napja volt az 55. születésnapod. Magadnak kívántál valamit a családtól kapott ajándékok mellé? – Nem szoktam magam ünnepeltetni, most sem volt semmi extra, a születésnapom is munkával telt. Magamnak és a körülöttem élő szeretteimnek, barátaimnak is mindig csak ugyanazt szoktam kívánni: EGÉSZSÉG legyen! Mert ha az nincs, akkor semmi nincs! www.rockdiszkont.hu K.T.A.

35

Benkő László Viharlovasok - A vér törvénye Benkő László szerzőnek a „Viharlovasok, a táltos fia” című kiadványa a honfoglalásként jelzett időszak első tíz esztendejéről adott képet, és választ keresett arra a kérdésre, hogy vajon csupán kalandozásnak tekinthető a nyugat felé törekvés, vagy sokkal inkább tudatosan tervezett politikai döntések álltak a háttérben? Ebben a kötetében már eltelik néhány év a 907-es győztes háború után, amit a mai Pozsony térségében, a Duna két oldalán vívott meg a magyar törzsszövetség a frank Gyermek Lajos király és bajor szövetségese ellen. A vesztes bármennyire is igyekszik elhallgatni a gyászos véget, s azt, hogy százezres hadukat az alig harmincötezer fős magyar könnyűlovasság megsemmisítette, a magyarok váratlan haditettének híre futótűzként terjed a Frank Birodalomtól Bizáncig. Árpád nagyfejedelem és fiainak halálát követően változások mentek végbe a magyar törzsszövetségben. Átrendeződtek a hatalmi viszonyok, de a „kalandozások kora”-ként említett évtizedek tovább folytatódnak. A magyarokat katonapolitikai szerződések kötik Berengár lombard uralkodóhoz és a bajor Arnulfhoz, miközben a Kárpát-medencében elfoglalt pozíció megerősítésén ténykednek... A magyar fegyver továbbra is kelendő nyugaton, és nincs olyan esztendő, amikor ne indulna kisebbnagyobb kontingens csatába, portyákra vagy felderítésre. A magyar könnyűlovasok immáron az Atlantióceánig jutnak, s a törzsszövetség belebonyolódik a nyugati császárok és királyok közötti torzsalkodásokba... A könyvet a történelmi regényeket kedvelő olvasóinknak ajánljuk, akiket az előző kötet folytatása is érdekel. Ez a kötet – valós eseményekre, hiteles adatokra alapozva – a Táltos fia felnőtt gyermekein keresztül mutatja be, hogy mi történhetett a pozsonyi csatát követő tizenöt esztendőben a magyar törzsszövetségben és a nemzetközi politikában. Csath Magdolna Honnan, hová? Csath Magdolna és a „mainstream”, neoliberális közgazdászok között az alapvető különbség az, hogy szerinte a gazdaság van az emberért, és nem az ember a gazdaságért. Ez azt is jelenti, hogy a közgazdaságtant nem tartja a számok, a pénz, a racionalitás és az önérdek kizárólagos birodalmának. Minden gazdasági döntés egyben értékválasztás is. Az, hogy a politikusok a szűkös erőforrások elosztásánál mit tartanak fontosnak, egyben az értékrendjüket is kifejezi. A szerző alapvetően proaktív típusú, kockázatvállaló és optimista alkatú, aki a megbízhatóságot, a tisztességet becsüli, és az autonóm tudást, a képességeket ismeri el. Ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a neves közgazdással együtt arra keresik a választ, hogy honnan és hová is megyünk, lesz e helyünk a nem olcsósággal, hanem a tudással versenyző nemzetek között, milyen sors vár ránk a korábbi és a jelenlegi gazdaságpolitikai döntések függvényében 2020 után?... Márai Sándor Hallgatni akartam „És meg kell írni a „Polgár vallomásai” harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” – írta Márai 1944-ben a Naplóban. De az ötlet csak 1949-ben ért be, az eredeti, eddig a hagyatékban kallódó kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis a „Hallgatni akartam” tekinthető Márai első emigrációban írt – befejezett – művének! Az író maga által választott kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, amely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A kötet vallomás egy értékvesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, egyszersmind hiánypótló olvasmány is. Vallomás egy értékvesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak egyaránt.

36

Michelangelo Naddeo A 10.000. éves magyar kontinuitás Michelangelo Naddeo könyve merőben új nézőpontból közelíti meg a magyar őstörténet és ősgenetika kutatást. Ez a kötet olyannyira keresett itthon és szerte a világban, mely komoly okot ad azokra a feltételezésekre, hogy a benne lévő információ nem csak a laikusok, hanem a témában szakavatott és nagy tudással rendelkező kutatók számára is fontos vitaalap és új nézőpont kiindulása lehet. Bátran ajánljuk mindenkinek, aki bővíteni szeretné a magyarságkutatásról kialakult nézeteit, még akkor is ha korábbi ismereteinek merőben ellentmondó információkhoz jut ezáltal. Ez a kötet az ősi európai és magyar történelem, művészet, vallás és régészet, a magyar rovásírás, honfoglalás területére kalauzolja a történelem és őstörténet iránt érdeklődő olvasókat. Michelangelo Naddeo, olasz kutató „a magyarok vándorlásainak történetét egy egészen új nézőpontból történő vizsgálat és új értelmezés segítségével valósította meg. A jelen és a jövő számára is kiemelkedően fontos történeti tényekre és tanulságokra hívta fel a figyelmet, amelyeket a kötet gazdag illusztrációja is méltóan alátámaszt.”

Nyirő József Az elszántak Ellentmondásos időkben, 1943-ban jelent meg először Nyírő József „Az elszántak” című novelláskötete. Az újságíró, publicista szerző kitörő örömmel ünnepli Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérését, a művész, a szépíró viszont mind nagyobb aggodalommal figyeli a háború veszedelmét. Ebben az ugyancsak sajátos helyzetben a novellái két érzelmi véglet között hullámzanak, egymás után kerül ki tolla alól a drámai sűrítettségű, balladai tónusú elbeszélés, meg a nem felhőtlenül derűs, inkább könnyes-mosolyos, góbéskodó novella. Nyirő alaptézise, elbeszéléseinek kiindulóhelyzete ezúttal is az, hogy az Isten által oly jónak, nemesnek teremtett székelységet a kemény, kérlelhetetlen történelem folytonos megpróbáltatásoknak teszi ki, egy-egy hősének olyan sorscsapásokat kell elszenvednie, amennyit szerencsésebb nemzetek generációk alatt sem élnek át. Pap Gábor Az Atilla-kincs vallomása „...Attila udvarában – ahogy arra már több szerző is rámutatott – a lakomáknak nem csak hétköznapi jelentésük és jelentőségük volt. Attila lakomái szakrális töltésű, mégpedig igen magas fokú szentséggel telített szertartási alkalmak voltak. Ezért lehetünk biztosak abban, hogy amennyiben az ő asztalán már ott szerepeltek a könyvben leírt és méltatott nagyszentmiklósi aranyedények, akkor a lehető legjobb helyre, a legméltóbb környezetbe kerültek. De azt is biztosra vehetjük, hogy a rajtuk lévő képi üzenetekből semmit sem értett félre a ház ura. Pedig mint látni fogjuk, elképesztően és megrendítően magas szintű világismeret letéteményesei, egyszersmind készséges közlői ezek az aranyba kalapált üzenetek...” A nagyszentmiklósi kincs – amelyet 1799-ben találtak meg – összesen 23 aranyedényből áll. Ez a kötet mindössze három példányról, a Hampel-féle számozás szerinti 2. és 7. számú kancsóról, és a 19. számú szilkéről értekezik részletesebben.

37

Pokol Béla Európa végnapjai A népességfogyás egész Európa gondja, s míg a keleti uniós országokban ezt a cigánykérdés súlyosbítja, addig a gazdagabb nyugati államokban a befogadott muszlim lakosság rohamosan növekvő létszáma és integrációs problémái teszik a kérdést elsőrendű problémává. A nyugati nagyvárosokban már ma is százezres és milliós muszlim közösségek élnek párhuzamos társadalmakban, - a többségi társadalmak kultúrájával, szokásaival és elvárásaival gyakran a legellenségesebb módon szemben állva. A magas születési rátájuk következtében a 2050-es évekre a legtöbb városban már többséget alkotnak majd az elöregedő és zsugorodó létszámú európai gyökerű lakossághoz képest. Ezek a problémák a mindennapokban már több éve érezhetőek voltak a széles tömegek számára, azonban a domináns média és a véleményformáló szellemi körök – éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést illetően – megtiltották az őszinte megvitatásukat, és rasszizmussal vádolták meg azokat, akik egyáltalán szóba merték hozni. Az elfeledett, növekvő problémák azonban robbanásszerűen kitörtek az ezredforduló környékén. Összegezve az európai negatív demográfiai folyamatok esetleges elháríthatóságának elemzését, borúsan kell zárnunk ezeket a sorokat. Úgy tűnik, hogy csak az egyes negatív folyamatok mértékét lehet időben eltolni, de szinte egyet sem lehet teljesen megfordítani. A szülések számának további csökkenése, sőt a csökkenési folyamat felgyorsulása ellen hosszabb távon semmit sem tehetünk, mert ez a legmélyebben érintené a száz évvel ezelőtt elkezdődött folyamatot, a nők anyaszereptől való eltávolodásában, a közéletben való nagyobb részvételben. A tudatos gyermekvállalás puszta rábeszéléssel, elméleti indokok prezentálásával már nem megy. Kelet-Közép Európa elcigányosodásának megállítása is megoldásokat követelne, de már a nyilvános megvitatása is elképzelhetetlen az európai civilizáció mai fokán. A keleti uniós országok népeinek elszívása a gazdagabb nyugati unós társai által azért, hogy azok meghosszabbítsák a demográfiai összeroppanásuk előtti időtartamot, és az iszlámosodásuk elkerülését vagy csökkentését, a legnagyobb problémák egyike. Somogyváry Gyula És mégis élünk Erről a kötetéről bízvást elmondhatjuk, hogy írója legemlékezetesebb munkája. Nyugat-Magyarország hőseinek – „A hitvallóknak hálával, a vértanúknak kegyelettel” – ajánlotta 1936 áprilisában ezt a művét, aki később maga is mártírhalált halt azért, hogy vele mondhassuk ma is: „És mégis élünk!” Regénye szinte teljes egészében a történelmi tényeken alapul. Sorsfordító idők emlékét idézi fel benne. A reménytelenség esztendeiben, 1920-21-ben járunk. A magyar társadalom az összeomlás és az ország elvesztésének kábulatában él. A győztesek Ausztriának ítélték Nyugat-Magyarországot Sopronnal és környékével együtt. Az író nem az árulókat, nem a bűnbakokat keresi, a nemzet élni akarását, az összefogás megtartó erejét hirdeti. A Selmecbányáról menekült főiskolásoknak szívügyükké vált Sopron sorsa. Thurner Mihály polgármester fogadta be a hontalanokat a város falai közé, s ők elhatározták, hogy második otthonukat ha kell, fegyverrel is megvédik. Vállvetve harcol a Lajta mentén kecskeméti gazdalegény, magyaróvári gazdász, pesti műegyetemista, veterán frontkatona és volt különítményes egyaránt... Székely népmesék – Nagyerejű János Vérbeli székely népmesékből állt össze ez a csokornyi válogatás, meséket termő, elmúlt időkből merítve. Ízes, szép nyelvezetüknek, már-már elfeledett, kincses szavaiknak köszönhetően az olvasásuk nagy örömére szolgál a kicsiknek és nagyoknak.

38

Susan George Lugánói tanulmány 2. Ahogyan azt a szerző előszavában is olvashatjuk, a könyv megértéséhez nem szükséges az első rész ismerete. Ennek az az oka, hogy a második kötet elején a szerző visszatér a „Lugánói tanulmány” főbb megállapításaira, és értékeli, hogy azok mennyire bizonyultak igaznak. Elsősorban három területen: – a természeti környezet változása, – a társadalmi egyenlőtlenségek alakulása és – a pénzügyi bizonytalanság területén váltak be tökéletesen az első könyv, vagyis a szerző jóslatai.... Azt lehetne (...) mondani, hogy a „szakértői csoport”-ot megbízó „globalizációs urak” terveinek megvalósítása jó úton halad. Ennek ellenére új feladattal bízzák meg a szakértőket. Most a következő kérdésre kell válaszolniuk: • A nyilvánvaló válság korában élünk-e, ami végül is az ismert nyugati világ hanyatlásához, majd elkerülhetetlen pusztulásához vezet, vagy éppen a megerősödő kapitalizmus újraszületésének vagyunk-e tanúi? Továbbá mit lehetne tenni az utóbbi érdekében? (...) A könyv végső következtetése, hogy bár a „globalizáció urai” elképzelései megvalósulni látszanak, a sebességgel még sincsenek megelégedve. Ezért úgy gondolják, hogy céljaik megvalósítása érdekében keményebb módszereket kell bevetniük. Ezek között az egyik legfontosabb a demokrácia egyre erősebb korlátozása... Tóth Gyula A kitalált középkoron túl Részletek Tóth Gyula könyve elé a Pap Gábor által írt Előszó gondolataiból: „Nem az idő múlik, mi változunk... Az ajánlásunk címéül választott Lucifer-idézetet így is módosíthatnánk: Nem a történelem ismétli önmagát, hanem a történetírók – ha az érdekük úgy kívánja. Ez a megállapítás mindenesetre ördögszájba illőbb lenne. Ugyanakkor legalább annyira igaz, mint amelyet az Ember tragédiájából idéztünk. És akár a forrását kutatjuk, akár a következményeit, ez is tragédiához vezet el bennünket... Az emberiség megrontására, tudásának végzetes megzavarására kétféle átfogó kísérlet történt a mába érő múltban. Az egyiket naponta emlegetjük, ez a nyelvek „bábeli” összezavarása. A másik – erről kevés szó esett eddig – az idő fonalának összekuszálása. Ma már tisztán látható: egyik sem egyszeri esemény. Mindkettő - folyamat. És mindkettőt ördögien ügyes kezek igazgatják...” A kiadványt azoknak az olvasóinknak a figyelmébe ajánljuk, akik az iszlám születésének körülményeit is szeretnék alaposabban megvizsgálni, annál is inkább, mert a vizsgálódásuk során remélhetőleg magyarázatot kaphatnak arra a kérdésre is, hogy miért épp 297 évet loptak be a történelmünkbe?!

Varga Csaba SzóÉrtelmező SzóTörténeti SzóTár Ebben a könyvében Varga Csaba is cáfolhatatlanul bizonyítja nyelvünk gyökrendszerre épülését, bemutatja annak szerves „fraktál” szerkezetét és átfogó széles kapcsolatát a legtöbb eurázsiai nyelvvel. Sajnos a könyv befejezését és végleges formába öntését a szerző halála megakadályozta, de a tervezett mű eddigi munkáinak a szerves folytatása, mintegy összegzése feltétlenül érdemes arra, hogy befejezetlenül is kiadják. A téma iránt érdeklődők egyre nagyobb táborát ugyanis nem szabad megfosztani attól a lehetőségtől, hogy megismerjük Varga Csaba újabb kutatási eredményeit. A kötet igazolja, hogy szókincsünk nem a szomszédoktól kölcsönzött szóhalmaz, hanem a majd egymillió szavunkat mi képeztük évek tízezrei alatt, a kevés alap ősgyökből. Ezzel bizonyítja, hogy a mi nyelvünk áll legközelebb Eurázsia „proto-nostratik”, valamikori közös nyelvéhez: mint egy „élő dinoszaurusz”.

39

42

43

44