EREDETI KÖZLEMÉNY ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y
Ízlelőbimbók beidegzésének változása diabetes mellitusban patkányban Hevér Helén oh.1, 2 ■ Altdorfer Károly dr.1 ■ Zelles Tivadar dr.3 Batbayar Bayarchimeg dr.4 ■ Fehér Erzsébet dr.1, 2 1
Semmelweis Egyetem, Fogorvos-tudományi Kar, Budapest Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest 3 Semmelweis Egyetem, Fogorvos-tudományi Kar, Orálbiológiai Tanszék, Budapest 4 Department of Restorative Sciences, School of Dentistry, Health Sciences University of Mongolia, Ulanbator 2
Bevezetés: A diabetes mellitusban szenvedő betegek 10%-a kóros érzésről panaszkodik, amelyek között a leggyakoribb a fájdalom és az ízérzés zavara. Cél: A papilla vallatában lévő különböző neuropeptidtartalmú idegrostok változásainak vizsgálata diabeteses patkányokban. Módszerek: A szerzők streptozotocinnal indukált diabeteses patkányokban immunhisztokémiai módszerrel vizsgálták a papilla vallatában lévő neuropeptidtartalmú idegrostok mennyiségi változását. Eredmények: A substance P, galanin, neuropeptid-Y és vasoactiv intestinalis polipeptid tartalmú idegrostok mennyisége szignifikánsan megemelkedett (p<0,05) két héttel a kezelés után a nyelv nyálkahártyájában. A lymphocyták és hízósejtek száma szintén szignifikánsan megemelkedett. Az immunreaktív idegrostok főleg a hám alatt, a tunica propriában helyezkedtek el, de néhány rost behatolt a hámba is, és megfigyelhetők voltak intergemmalisan és intragemmalisan. A receptorsejtek nem mutattak immunjelzést az általuk vizsgált neuropeptidekre. Neuropeptid-Y és vasoactiv intestinalis polipeptid immunreaktív rostokat nem sikerült az ízlelőbimbókban kimutatni. Négy héttel a streptozotocin alkalmazása után a substance P, calcitonin gene related peptid és galanin immunreaktív rostok száma csökkent mind intergemmalisan, mind intragemmalisan. Amennyiben azonnal elkezdték az inzulinkezelést, akkor az immunreaktív idegrostok száma hasonló volt a kontrollhoz, azonban, ha csak a diabetes megjelenése után egy héttel kezdték el az inzulinkezelést, akkor az idegrostok mennyisége csökkent. Morfológiailag a papilla vallata nagyságában nem találtak különbséget a kontroll- és diabeteses patkányok között, de diabeteses patkányokban kevesebb ízlelőbimbót észleltek. Következtetés: Az immunreaktív idegrostok és hízósejtek megemelkedett száma valószínűleg a neurogén gyulladás következménye, ami maga után vonhatja a szájnyálkahártya károsodását és vasoconstrictiót okozhat. Az ízérzés zavarait a négy hete fennálló diabetes esetén az idegrostok degenerációja és számbeli csökkenése okozhatja. Orv. Hetil., 2013, 154, 443–448. Kulcsszavak: papilla vallata, neuropeptidek, immunhisztokémia, diabetes mellitus
Innervation of papilla vallata in diabetic rats Introduction: Abnormal sensations such as pain and impairment of taste are symptoms of approximately 10% of patients having diabetes mellitus. Aim: The aim of the study was to investigate and quantify the different neuropeptide containing nerve fibres in the vallate papilla of the diabetic rat. Methods: Immunohistochemical methods were used to study the changes of the number of different neuropeptide containing nerve terminals located in the vallate papillae in diabetic rats. Diabetes was induced in the rats with streptozotocin. Results: Two weeks after streptozotocin treatment the number of the substance P, galanin, vasoactive intestinal polypeptide and neuropeptide Y immunoreactive nerve terminals was significantly increased (p<0.05) in the tunica mucosa of the tongue. The number of the lymphocytes and mast cells was also increased significantly. Some of the immunoreactive nerve terminals were located in the lingual epithelium both intragemmally and extragemmally and were seen to comprise dense bundles in the lamina propria just beneath the epithelium. No taste cells were immunoreactive for any of the investigated peptides. Vasoactive intestinal polypeptide and neuropeptide Y immunoreactive nerve fibres were not detected in the taste buds. For weeks after streptozotocin administration the number of the substance P, calcitonin gene related peptide and galanin immunoreactive nerve terminals was decreased both intragemmally and intergemmally. In case of immediate insulin treatment, the number of the immunoreactive nerve terminals was similar to that of the controls, however, insulin treatment given 1 week later to diabetic rats produced a decreased number of nerve fibers.
DOI: 10.1556/OH.2013.29570
443
2013
■
154. évfolyam, 12. szám
■
443–448.
ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y Morphometry revealed no significant difference in papilla size between the control and diabetic groups, but there were fewer taste buds (per papilla). Conclusions: Increased number of immunoreactive nerve terminals and mast cells 2 weeks after the development of diabetes was the consequence of neurogenic inflammation which might cause vasoconstriction and lesions of the oral mucosa. Taste impairment, which developed 4 weeks after streptozotocin treatment could be caused by neuropathic defects and degeneration or morphological changes in the taste buds and nerve fibres. Orv. Hetil., 2013, 154, 443–448. Keywords: vallate papilla, neuropeptides, immunohistochemistry, diabetes mellitus
(Beérkezett: 2013. január 31.; elfogadva: 2013. február 21.)
Rövidítések CGRP = calcitonin gene related peptide; DM = diabetes mellitus; GAL = galanin; IR = immunreaktív; NPY = neuropeptid-Y; PGP = protein gene product 9.5; STZ = streptozotocin; SP = substance P; VIP = vasoactive intestinal polypeptide
kombinációt expresszálják, az édes ízre specifikusak. Az umami ízt („húsíz”) érzékelő sejtek főleg glutamátspecifikusak, és ezek a receptorsejtek T1R1+R3 receptorokat tartalmaznak. A keserű ízt a T2R receptort tartalmazó ízérző sejtek detektálják. A sós ízt amiloridszenzitív Na+-csatornák érzékelik, amelyeken Na+ áramlik be. A savanyú ízért a H+-ok a felelősek, ebben az esetben a H+-csatornákon keresztül történik a depolarizáció. Az ízlelőbimbók beidegzésében részt vevő idegrostok számos neuropeptidet tartalmaznak, amelyek közül a substance P (SP) és a calcitonin gene related peptide (CGRP) -pozitív rostok mennyisége a legmagasabb [5, 6, 7]. Néha galanin (GAL) és encephalinpozitív rost szintén előfordul az ízlelőbimbókban, de neuropeptid-Y (NPY) és vasoactiv intestinalis polipeptid (VIP) immunpozitív rostok csak a subgemmalis régiókban mutathatók ki [8]. Kettős immunjelzéssel Seta és mtsai [9] bizonyították, hogy a II-es és III-as típusú receptorsejtek GAL-t expresszálnak. Kusakabe és mtsai [10] összehasonlító vizsgálatai azt mutatták, hogy a SP és CGRP immunreaktív (IR) idegrostok inkább a mély nyomásérzésben játszanak szerepet, mint az ízérzésben, mivel e rostok mennyisége a humán ízlelőbimbókban lényegesen kevesebb, mint a protein gene product 9.5 (PGP) IR-rostok mennyisége. A SP és CGRP neuropeptidet tartalmazó idegrostokról azt is feltételezik, hogy szerepet játszanak az íz érzékelésében, mivel a rostok, belépve az ízlelőbimbó hámjába, elvesztik velőshüvelyüket és nagyon közeli kapcsolatban állnak a receptorsejtekkel [11, 12]. Nagyon sűrű fonatot alkotnak az ízlelőbimbó bázisán, és csak egy-egy olyan rost figyelhető meg az ízlelőbimbóban, amelyik eléri a bimbó pórusát is [13]. Számos neuropeptidtartalmú idegrost található intragemmalisan, extragemmalisan és közvetlenül alattuk a lamina propriában [14, 15]. In situ hibridizációs technikával (RTPCR) Shen és mtsai [16] kimutatták, hogy a patkányízlelőbimbó receptorsejtjei kolokalizációban tartalmaznak VIP-et és kolecisztokinint (CCK) az alpha-gustducin és T1R2 transduction molekulával. A transducint a keserű ízt érző receptorsejtekhez, az édes érzést az umami receptorsejtekhez társítják, mindkét receptorsejtben synaptophysin molekulát is sikerült kimutatni [17]. Roper szerint [18] az ízlelőbimbókból kiinduló idegros-
Az ízérző receptorok döntően a nyelvháton találhatók, de megfigyelhetők a lágy szájpadon, az epiglottison, a garatfalon és néhány még a nyelőcsőben is. Az ízérzés a túlélésben vagy az ételek, italok értékelésében játszik szerepet. Az ízérzékelő receptorok kis csoportokat alkotva az ízlelőbimbókban találhatók, amelyek a 14. intrauterin hétre fejlődnek ki teljesen. Egy fiatal felnőtt egyén körülbelül 900–1500 ízlelőbimbóval rendelkezik, legtöbbje a nyelvháton levő papillákban található. A sulcus terminalis előtt közvetlenül 8–12 hatalmas papilla circumvallata található, amelyek szabad szemmel is jól láthatók. Az ízlelőbimbók száma a papilla circumvallata oldalában az életkor előrehaladtával csökken, de még mindig körülbelül 100 bimbó mutatható ki papillánként a 70 éves egyedekben is. A típusos ízlelőbimbó Ichimori és mtsai [1] szerint négyféle sejtet tartalmaz: I-es típusú sejt a világos citoplazmájú sejt, a II-es és III-as típusú sejt szinaptikus kapcsolatban áll a mellette található idegrosttal, míg a IV-es típusú sejt az ízlelőbimbó bazális részén található, feltételezhetően progenitor őssejt. Ezek csúcsa az ízlelőpórusba nyúlik, amelyben glikozaminoglikánokat, aszkorbinsavat (C-vitamint) és számos enzimet tartalmazó, gélszerű anyag található. Citoplazmájukban olyan vesiculák vannak, mint az idegsejtekben lévő szinaptikus vesiculák, úgy tűnik, hogy valódi szinapszist alkotnak a szomszédos idegrostokkal. Az ízlelőbimbóba belépő idegrostok elvesztik myelinhüvelyüket, és körbeveszik a II-es típusú receptorsejteket, valamint valódi szinapszist képeznek a III-as típusú receptorsejtekkel. Az I-es típusú sejtet az irodalom általában támasztósejtnek tartja, mivel az idegrostok nem képeznek szinaptikus kapcsolatot vele [2, 3, 4]. Általánosan elfogadott adat, hogy a receptorsejtek monospecifikusak, vagyis az öt alapíz valamelyikét érzékelik (édes, sós, savanyú, keserű és umami). Az édes, keserű és umami ízanyagokat 7-TM receptorok G-fehérjékhez kapcsolva detektálják, ezek közül azok, amelyek a T1R2+3 heterodimer receptor2013 ■ 154. évfolyam, 12. szám
444
ORVOSI HETILAP
E R ED ETI K ÖZLEM ÉN Y
tok a központi idegrendszerben két irányban adnak öszszeköttetést: az egyik a már ismert ízérző pálya, ahol a különböző ízek hatására azonosítjuk az elfogyasztott táplálékot, míg a másik út a nyelés, nyálelválasztás és az emésztés kefalikus fázisának fiziológiás reflexeinek kialakításáért felelős. Általánosan elfogadott tény, hogy az idegrendszer döntő szerepet játszik a perifériás gyulladás patofiziológiájában és számos gyulladásos megbetegedésben is részt vesz. Az idegrendszer nemcsak a gyulladás kezdeményezésében és fenntartásában játszik szerepet, hanem annak csökkentésében és eliminálásában is. A neuropeptideknek különösen nagy szerepet tulajdonítanak ebben a folyamatban. Diabeteses betegek gondozása során az orvosok gyakran találkoznak különböző fog- és szájpanaszokkal. E két betegség patogenezisében számos hasonló tényező játszik szerepet és hasonló elváltozások alakulnak ki. Az utóbbi évek statisztikai vizsgálatai megállapították, hogy a diabetes mellitussal összefüggésben számos más szájbetegség is gyakrabban fordul elő: nyelvatrófiás elváltozások, glossitis [19, 20], fogágybetegség [21], szenzoros elváltozások, például szájégés, ízlelészavar [22], leukoplakia, lichen oris planus [21] és tumorok [23, 24]. Az objektív tünetek közül gyakori a diffúz erythema, különösen a nyelven. Albrecht és mtsai szerint legtöbb leukoplakiás eset a diabeteses anyagcserezavar manifesztálódását követő második évben, gyakrabban az inzulinnal kezelt cukorbetegekben figyelhető meg [21]. Kiváltó okként diabeteses anyagcserezavart tételeznek fel, de más tényezők is szerepelhetnek közvetlenül vagy közvetett úton. A diabetes mellitusban (DM) előforduló ízérzészavarok feltételezhetően az ízlelőbimbókban lévő idegrostok mennyiségi változása következtében alakulnak ki. Ezért immunhisztokémiai módszerrel vizsgáltuk a feltételezhetően érző működésben szerepet játszó neuropeptidtartalmú idegrostok változását streptozotocinnal (STZ) előidézett DM-ben patkányokban.
Tizenöt állatot diabetesessé tettünk, a vércukorszintjük 18,5–25,9 mmol/l között volt. A 15 kezeletlen kontrollpatkány ugyanolyan táplálékot és folyadékot kapott, mint a beteg állatok. A kezelés után egy héttel öt, kéthetes kezelés után is öt és a négyhetes kezelés után is öt állatot véglegesen elaltattunk és perfundáltunk. Kivettük a nyelvgyököt, majd fagyasztómikrotommal metszeteket készítettünk a papilla vallata területéről.
Inzulinnal kezelt diabetes mellitusos állatok A 10 diabeteses állat napi kétszeri adagban kapott intramuscularis Ultralente inzulint (Lilly, Fegersheim, Franciaország). Öt patkány aznap azonnali inzulint kapott, amikor diabetes mellitust diagnosztizáltunk. Másik öt patkányt a diabetes manifesztálódása után egy héttel késleltetett inzulinnal kezeltünk. Az állatok vércukorszintjét (4,5–6,0 mmol/l) az egyénileg szabott inzulindózissal állítottuk be. A kivett mintákat Zambóni-oldatban fixáltuk, majd a primer szérummal való inkubálás után avidin-biotin komplex segítségével peroxidázreakciót végeztünk. Primer szérumok: SP, VIP, NPY, galanin és CGRP. A metszetek másik részén kettős fluoreszcens jelölést használtunk, és lézer konfokális mikroszkóppal értékeltük ki a festést.
Kvantitatív analízis Az IR-idegrostokat, az immunjelzett lymphocytákat és a hízósejteket 15–20 mm2 szövetterületen (papilla vallata és nyálkahártya) számoltuk meg, és a kapott eredményeket egységnyi területre (1 mm2) vonatkoztattuk. A számoláshoz az egész metszetet vizsgáltuk fénymikroszkóppal, 40-szeres nagyításban. Minden egyes vizsgált anyagból körülbelül 15–25 darab fényképet készítettünk, majd digitalizáltunk és képanalizáló szoftverrel (IMAN [béta] 2.0 MFA, Budapest, Magyarország) analizáltunk.
Anyag és módszer
Statisztikai módszerek
Különböző IR-idegelemek vizsgálatára a kísérleteinket 30 darab, 120–150 g testsúlyú, hím albínó Wistar patkányon végeztük. Az állatkísérletek megfelelnek a „Revised Guide for the Care and Use of Laboratory Animals (ILAR 1996) és a magyar állatvédő törvénynek (1998, Magyarország), továbbá a Semmelweis Egyetem Etikai Bizottsága is engedélyezte. A diabetes mellitus kiváltásához az állat farki vénájába egyszer 65 mg/ttkg Streptozotocint (Zanosar, Upjohn Company, Kalamazoo, MI 49001, Amerikai Egyesült Államok) adtunk. A kontrollállatok 0,25 ml fiziológiás sóoldatot kaptak. A DM kialakulását a testtömegcsökkenésből, polyureából és glükózureából állapítottuk meg. A farki vénából vett vérglükóz szintjének 16 mmol/l fölötti értékei esetén nyilvánítottuk az állatot cukorbetegnek. ORVOSI HETILAP
Az eredmények statisztikai értékeléséhez két minta esetén a Student-féle kétmintás t-próbát, több minta öszszehasonlítása esetén a varianciaanalízist (ANOVA) használtuk post hoc Bonferroni- és páratlan Student-féle kétmintás t-próbás összehasonlításokkal. A p<0,05 esetén az eredményt szignifikánsnak tekintettük.
Eredmények Nagyon sűrű SP IR-idegrosthálózatot találtunk a papilla vallata subepithelialis területén és magában a hámban is (1. ábra). Néha egy-egy IR-idegrost a hám felszínéig is követhető volt. A SP, GAL és CGRP IR-idegrostok 445
2013 ■ 154. évfolyam, 12. szám
ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y
1. ábra
mind intergemmalisan, mind intragemmalisan szignifikánsan megszaporodott kéthetes diabetes hatására (p<0,05) (2. és 3. ábra). A GAL IR-idegrostok száma is erősen megemelkedett. Azonban a CGRP IR-idegrostok száma diabetes hatására fokozatosan csökkent, de változásuk nem volt szignifikáns. A nyálkahártyában lévő immunsejtek (lymphocyták és hízósejtek) egy része szintén pozitívan jelölődött SP-antitesttel. Diabetes hatására az IR-idegrostok vastagsága láthatóan megnövekedett. Egyes metszetekben az IR-idegsejtek száma is megemelkedett. A hosszan tartó (négy hét diabetes) streptozotocinkezelés hatására az ízlelőbimbókban található idegrostok száma csökkent (2. és 4. ábra), ahol a SP IR-idegrostok csökkenése szignifikáns volt (p<0,05). Az azonnali inzulinkezelés nagyrészt kivédte a SP és GAL IR-idegrostok számának emelkedését, és a késői (négyhetes) DM csökkenését az STZ-vel indukált patkányokban (2. és 5. ábra), mennyiségük hasonló volt, mint a kontrollmintáké. A késleltetett inzulinkezelés után viszont az IR-idegrostok mennyisége a hámban a kezeletlen, hosszan tartó diabeteses patkányokéhoz volt hasonló. Ha az azonnali és a késleltetett inzulinkezelés adatait hasonlítjuk össze, akkor a csökkenés a SP IRidegrostok számára vonatkozóan szignifikáns a patkányok ízlelőbimbóiban (2. ábra). Ha a késői inzulinkezelt IR-idegrostok számát a kontrollhoz viszonyítjuk, akkor a csökkenés nem mutat szignifikáns változást. Fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal a finom varicosus idegrostok mellett számos vastagabb rost is található volt, egyes területeken néhány degenerált idegrost is előfordult a nyelv nyálkahártyájában négyhetes diabetesben. A SP IR-idegrostok nagyszámú nagy szemcsés és kis üres szinaptikus vesiculát tartalmaztak; az elektrondenz IR-reakciótermék kirajzolta a kis üres és nagy szemcsés vesiculák membránját.
SP IR-idegrostok a patkány papilla vallata nyálkahártyájában (nyilak). Nyílhegyek jelzik az intergemmalis SP IR-idegrostokat. Lépték = 100 μm
mennyisége és megoszlása hasonló volt minden metszetben. Az IR-rostok legtöbbször intergemmalisan találhatók, de néha intragemmalisan is megfigyelhetők. Az ízlelőbimbók receptorsejtjei nem mutattak immunfestést az általunk vizsgált neuropeptidekre. VIP és NPY IRidegterminálisokat sohasem találtunk az ízlelőbimbókban. A VIP IR-idegrostok főleg a nyálkahártyában lévő savós mirigyek mellett, míg az NPY IR-idegrostok az erek körül, perivascularisan helyezkedtek el. A nyálkahártya mélyebb rétegeiben számos VIP és NPY IRidegsejt is megfigyelhető volt. Kéthetes streptozotocinkezelés hatására az általunk vizsgált neuropeptidtartalmú idegrostok (a CGRP IRrostok kivételével) száma szignifikánsan megemelkedett a nyelv minden rétegében. A SP IR-idegrostok száma
2. ábra
IR-idegrostok változása diabetes mellitusban
2013 ■ 154. évfolyam, 12. szám
446
ORVOSI HETILAP
E R ED ETI K ÖZLEM ÉN Y
3. ábra
Nyilak jelzik a SP IR-idegrostokat, amelyek száma szignifikánsan megemelkedett a kéthetes STZ-kezelt DM-ben. Nyílhegyek mutatják az intragemmalis SP IR-idegrostokat a hámban. Lépték =100 μm
4. ábra
Négyhetes STZ-kezelt DM-ben a SP IR-idegrostok száma csökkent a nyálkahártyában. Nyílhegyek mutatják az intergemmalisan található SP IR-idegrostokat. Lépték = 100 μm
5. ábra
Nyílhegyek jelzik a SP IR-idegrostokat a papilla vallata hámjában azonnali inzulinkezelés után. Nyíl jelzi a subepithelialisan található SP IR-idegrostokat. Lépték = 100 μm
Megbeszélés Az ízérzés zavara általános tünet lehet különböző betegségeknél, és egyes gyógyszeres kezelések mellékhatásaként is jelentkezhet. Diabetes mellitusban az idegrendszer különböző mértékben károsodik, a szenzoros kiesés a leggyakrabban előforduló tünet (különböző reflexkiesések, szenzoros ataxia). A különböző kémiai anyagok (sósav, cukor, nátrium klorid, urea) ízérzési ingerküszöbe diabeteses betegnél megváltozik [22, 25, 26]. Irodalmi adatok igazolják, hogy az ízlelőbimbók degenerálódnak, ha az axonok degenerálódnak, esetleg regenerálódnak, ha beidegzésük visszaáll [14, 27, 28]. Ichimori és mtsai [1] kimutatták, hogy mindkét oldali nervus glossopharyngeus denerválása után az ízlelőbimbók receptorsejtjeiben kétszer több az apoptotikus sejtek mennyisége, egyes esetekben az ízlelőbimbók teljesen el is tűntek patkányban. Különböző megbetegedések hatására az ízlelőbimbók beidegzése csökken, így Alzheimer-kóros betegekben is leírták a beidegzés és az ízlelőbimbók számának csökkenését is [29]. Pai és mtsai kvantitatív analízise azt mutatta, hogy az ízlelőbimbók és a bennük található receptorsejtek száma szignifikánsan (p<0,01) csökkent az STZ-vel indukált diabeteses patkányokban [30]. Diabetes hatására az idegrostok mennyisége is megváltozik. A betegség kezdetén a gyulladásos folyamatok hatására az idegrostok száma megemelkedik, míg hosszan tartó betegség hatására szignifikánsan csökken a nyelv minden rétegében [31]. Hasonló eredményről számoltak be Cristianson és mtsai az alsó végtag bőrbeidegzésénél [32] és Properzi és mtsai a bőr beidegzésében részt vevő CGRP és PGP 9,5 immunreaktív idegrostok számában [33], mindkét esetben a hosszan tartó diabetesnél az idegrostok száma szignifikánsan csökkent. Az idegrostok mennyiségének csökkenése hatására a receptorsejtek mennyisége is csökkenhet. ORVOSI HETILAP
Állatkísérletekben a SP-kezelés növeli a nyálszekréciót. A nyálmirigyek szenzoros stimulációja emberben jelentősen megemelte a nyáltermelést [34]. Ezen rostok főleg az erek körül helyezkednek el, így a vérátfolyás fokozásával szerepet játszhatnak az érző működésen túl bizonyos mértékben a mirigyek szekréciós tevékenységében. Korábbi vizsgálatunk bizonyította, hogy nyáltermelést kiváltó reflex nemcsak a központi idegrendszerben záródhat (nucleus tractus solitarii és a nucleus salivatorius superior és inferior közvetítésével), hanem a nyelvben lokálisan (intralingualis reflex) is kialakulhat [35]. Ha az ízlelőbimbókat beidegző idegrostok számának csökkenése sebészi átvágás (denerváció) [1] vagy gyulladást követő neurotoxicitas miatt következik be, akkor ez következményként az ízlelőbimbó receptorsejtjeinek apoptózisát eredményezheti, ezáltal az ízérzékelés is csökkenhet vagy meg is szűnhet diabeteses betegek447
2013 ■ 154. évfolyam, 12. szám
ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y [17] Asano-Miyoshi, M., Hamamichi, R., Emori, Y.: Synaptophysin as a probable component of neurotransmission occurring in taste receptor cells. J. Mol. Histol., 2009, 40, 59–70. [18] Roper, S. D.: Parallel processing in mammalian taste buds. Physiol. Behav., 2009, 97, 604–608. [19] Albrecht, M.: Dental and oral diseases in diabetes mellitus. [Fogés szájbetegségek diabetes mellitusban.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2001. [Hungarian] [20] Wysocki, G. P., Daley, T. D.: Benign migratory glossitis in patients with juvenile diabetes. Oral Surg. Oral Med. Oral Pathol., 1987, 63, 68–70. [21] Albrecht, M., Bánoczy, J., Dinya, E., et al.: Occurence of oral leukoplakia and lichen planus in diabetes mellitus. J. Oral Pathol. Med., 1992, 21, 364–366. [22] Lamey, P. J., Darwazeh, A. M., Frier, B. M.: Oral disorders associated with diabetes mellitus. Diabet. Med., 1992, 9, 410–416. [23] Ujpál, M., Matos, O., Bíbok, G., et al.: Incidence of diabetes mellitus in patients with malignant tumors of the oral cavity. [A diabetes mellitus előfordulása malignus szájüregi daganatos betegekben.] Orv. Hetil., 2002, 143, 2731–2733. [Hungarian] [24] Ujpál, M., Matos, O., Bíbok, G., et al.: Diabetes and oral tumors in Hungary. Diabetes Care, 2004, 27, 770–774. [25] Niewoehner, C. B., Allen, J. I., Boosalis, M., et al.: Role of zinc supplementation in type II diabetes mellitus. Am. J. Med., 1986, 81, 63–68. [26] Tepper, B. J., Hartfiel, L. M., Schneider, S. H.: Sweet taste and diet in type II diabetes. Physiol. Behav., 1996, 60, 13–18. [27] Kennedy, J. G.: The effects of transection of the glossopharyngeal nerve on the taste buds of the circumvallate papilla of the rat. Arch. Oral Biol., 1972, 17, 1197–1207. [28] Oakley, B., Lawton, A., Riddle, D. R., et al.: Morphometric and immunocytochemical assessment of fungiform taste buds after interruption of the chorda-lingual nerve. Microsc. Res. Tech., 1993, 26, 187–195. [29] Yamagishi, M., Takami, S., Getchell, T. V.: Innervation in human taste buds and its decrease in Alzheimer’s disease patients. Acta Otolaryngol., 1995, 115, 678–684. [30] Pai, M. H., Ko, T. L., Chou, H. C.: Effects of streptozotocin-induced diabetes on taste buds in rat vallate papillae. Acta Histochem., 2007, 109, 200–207. [31] Batbayar, B., Zelles, T., Vér, Á., et al.: Plasticity of the different neuropeptide-containing nerve fibres in the tongue of the diabetic rat. J. Peripher. Nerv. Syst., 2004, 9, 215–223. [32] Christianson, J. A., Riekhof, J. T., Wright, D. E.: Restorative effects of neurotrophin treatment on diabetes-induced cutaneous axon loss in mice. Exp. Neurol., 2003, 179, 188–199. [33] Properzi, G., Francavilla, S., Poccia, G., et al.: Early increase precedes a depletion of VIP and PGP-9.5 in the skin of insulin-dependent diabetics – correlation between quantitative immunohistochemistry and clinical assessment of peripheral neuropathy. J. Pathol., 1993, 169, 269–277. [34] Dawidson, I., Angmar-Månsson, B., Blom, M., et al.: Sensory stimulation (acupuncture) increases the release of vasoactive intestinal polypeptide in the saliva of xerostomia sufferers. Neuropeptides, 1998, 32, 543–548. [35] Altdorfer, K., Zelles, T., Pongor, É., et al.: Morphological evidence of local reflex arc in the rat’s tongue. Acta Physiol. Hung., 2012, 99, 479–488.
nél. Feltételezhető, hogy ezen betegek a megfelelő ízérzés elérése miatt nagyobb mennyiségű ételt fogyasztanak, aminek természetesen az a következménye, hogy tovább növelik a hyperglykaemiájukat. Vizsgálataink bizonyították, hogy a korai inzulinkezelés hatására visszaáll az ízlelőbimbókat beidegző idegrostok eredeti mennyisége és ez kivédheti a neuropathiát, csökkentheti az ízérzés zavarát. A munka elkészítését a TÁMOP-4.2.1/B-09/KMR2010-001 támogatta.
Irodalom [1] Ichimori, Y., Ueda, K., Okada, H., et al.: Histochemical changes and apoptosis in degenerating taste buds of the rat circumvallate papilla. Arch. Histol. Cytol., 2009, 72, 91–100. [2] Kanazawa, H.: Fine stucture of the canine taste bud with special reference to gustatory cell functions. Arch. Histol. Cytol., 1993, 56, 533–548. [3] Kanazawa, H., Yoshie, S.: The taste bud and its innervation in the rat as studied by immunohistochemistry for PGP 9.5. Arch. Histol. Cytol., 1996, 59, 357–367. [4] Nishijima, K., Atoji, Y.: Taste buds and nerve fibers in the rat larynx: an ultrastructural and immunohistochemical study. Arch. Histol. Cytol., 2004, 67, 195–209. [5] Luts, A., Montvon, P., Lindstrand, K., et al.: Peptide-containing nerve fibers in the circumvallate papillae. Regul. Pept., 1990, 27, 209–226. [6] Montavon, P., Lindstrand, K.: Immunohistochemical localization of neuron-specific enolase and calcitonin gene-related peptide in rat taste papillae. Regul. Pept., 1991, 36, 219–233. [7] Astbäck, J., Arvidson, K., Johansson, O.: Neurochemical markers of human fungiform papillae and tate buds. Regul. Pept., 1995, 59, 389–398. [8] Yamamoto, Y., Atoji, Y., Suzuki, Y.: Innervation of taste buds in the canine larynx as revealed by immunohistochemistry for the various neurochemical markers. Tissue Cell, 1997, 29, 339–346. [9] Seta, Y., Kataoka, S., Toyono, T., et al.: Expression of galanin and the galanin receptor in rat taste buds. Arch. Histol. Cytol., 2006, 69, 273–280. [10] Kusakabe, T., Matsuda, H., Gono, Y., et al.: Immunohistochemical localisation of regulatory neuropeptides in human circumvallate papillae. J. Anat., 1998, 192 (Pt 4), 557–564. [11] Yamasaki, H., Kubota, Y., Takagi, H., et al.: Immunoelectronmicroscopic study on the fine structure of substance P-containing fibers in the taste buds of the rat. J. Comp. Neurol., 1984, 227, 380–392. [12] Finger, T. E.: Peptide immunohistochemistry demonstrates multiple classes of perigemmal nerve fibers in the circumvallate papilla of the rat. Chem. Senses, 1986, 11, 135–144. [13] Marettová, E., Maretta, M.: Innervation of the circumvallate papilla of the cat tongue. Anat. Histol. Embryol., 2012, 41, 300– 305. [14] Huang, Y. J., Lu, K. S.: Immunohistochemical studies on protein gene product 9.5, serotonin and neuropeptides in vallate taste buds and related nerves of the guinea pig. Arch. Histol. Cytol., 1996, 59, 433–441. [15] Huang, Y. J., Lu, K. S.: Unilateral innervation of guinea pig vallate taste buds as determined by glossopharyngeal neurectomy and HRP neural tracing. J. Anat., 1996, 189 (Pt 2), 315–324. [16] Shen, T., Kaya, N., Zhao, F. L., et al.: Co-expression patterns of the neuropeptides vasoactive intestinal peptide and cholecystokinin with the transduction molecules alpha-gustducin and T1R2 in rat taste receptor cells. Neuroscience, 2005, 130, 229– 238. 2013 ■ 154. évfolyam, 12. szám
(Fehér Erzsébet dr., Budapest, Tűzoltó u. 58., 1094 e-mail:
[email protected]) 448
ORVOSI HETILAP
