iy. KOMORÓCZY GYÖRGY 1848-IG. UttíRECEN 196 9

HAJDÚ-BIHAR

MEGYEI

MÚZEUMOK

KÖZLEMÉNYEI J l / i y .

12. SZÁM

KOMORÓCZY GYÖRGY

DEBRECENBEN

VÁROSIGAZGATÁS

1848-IG

UttíRECEN 196

9

PEW MÚZEUM DEBRECEN HAJDÚ-BIHAR

M E G Y E I

M Ú Z E U M O K

SZERKESZTI

BÉRES

K Ö Z L E M É N Y E I

ANDRÁS

12. S Z Á M

KOMORÖCZY GYÖRGY

Városigazgatás Debrecenben 1848-ig

DEBRECEN 1969

A D é r i Múzeum Baráti K ö r e kilencedik

kiadványa

Lektor : MÓDY

GYÖRGY

M E G J E L E N T D E B R E C E N MJ. V Á R O S I T A N Á C S V . B . ANYAGI

TÁMOGATÁSÁBÓL

TARTALOMJEGYZÉK

I . A település helye: a városkép

5-9

I I . A társadalmi struktúra alakulásáról A gazdasági rétegeződés Polgárok és városlakók I I I . A városi hatalom testületi szervei A szenátus A nagytanács A tanács szakbizottságai Az utcai önkormányzat

10-15 15-16 .

.

16-42 17-23 23-30 30-34 34-42

IV. A városi igazgatás ügycsoportjai A szubaltcrnusok A pénzügyi tisztviselők A számvevőségi hivatal

42-47 47-51 51-61 61-65

V. A gazdálkodás rendszere A jövedelemforrásokról Az adógazdálkodás Az adókivetés módja Az adóalap Az adókedvezmény és hátralék A fontosabb adónemek A földesúri cenzus Az utcaszer és hasonló jellegű adónemek Debrecen jövedelmi alapja az ingatlanok után Kishaszonvételekből eredő jövedelmek A kereskedelmi forgalomból eredő jövedelmek Közigazgatási bevételek

65-100 66-08 68-72 72-74 74-79 79-01 81-04 84-85 86-07 88-90 91-93 93-98 93-100

V I . A pénzfelhasználás (kiadások rendszere) A városi költségvetés kérdése Összefoglaló Jegyzetek Németnyelvű kivonat Mutató

.

100-109 102-109 109-110 111-114 115-119 120-124

A TELEPÜLÉS HELYE: A VÁROSKÉP

Minden városi közösség életének és fejlődésének tényezői között a társadalmi erőkön kívül nagy szerepük van azoknak a földrajzi körülményeknek, amelyek a termelés lehetőségeit, a nyersanyagforrásokat, a piac találkozópontjait, s ezzel az értékesítési adottságokat meghatározzák. A termelő ember telephelye, e telephely birtokpolitikai viszonyai, a település topográfiai rendszere mind olyan tényezők, amelyek a demográfiai fejlődés ala­ kulását éppúgy befolyásolják, mint a városkép külső kibontakozását. Ez indokolja, hogy Debrecen történetével összefüggésben megfigyeljük a város kibontakozá­ sának földrajzi tényezőit. A X I X . sz. előtt Debrecen települése sajátosan kerekded alakú városképet formált; ez a forma a jelenlegi települési arculaton is észlelhető. A várost árok­ rendszer zárta el a kifelé terjeszkedés lehetőségétől, míg végül 1862-ben az árkot felszámolták s a külső város egybefonódása a belső várossal a k a d á l y t a l a n n á lett. Ez a kettős arculat végig kísérte a 600 éves fejlődés minden szakaszát és még ma is észlelhetők a lakosság szociális tagolódásában, a település esztétikai rendjé­ ben a történetileg kialakult helyzetkép maradványai. A honfoglalás-korabeli megtelepedésre nincsenek bizonyítékaink, de közvetve fel kell figyelnünk arra a körülményre, hogy Debrecen környékén, a közeli Téglás vidékén, középbirtokosok és kisnemesek földterületei alakultak k i , amelyek való­ színűleg végighúzódtak a későbbi debreceni település magjául szolgáló földrajzi háton. Nem állhatunk messze a valóságtól, ha kimondjuk, hogy Debrecen föld­ rajzi környezete, az akkor talán már kisebb formában élt település a honfoglaló magyarságra vonzást gyakorolt. A későbbi város vízellátását a Paptava biztosította, s valószínű, hogy e tó körül indult meg a községi élet első nyoma. A tóból kihú­ zódó patak déli irányban szaladt tovább; a tó körül épült fel még a tatárjárás előtt Debrecen első temploma, a későbbi András templom elődje. E körül emelkedtek föl a X I I - X I I I . sz. fordulóján m á s középületek, zárdák, kolostorok és kápolnák, melyeknek sora párhuzamosan szélesedett a várossá alakulás időpontjával. A tudományos szakirodalomban még ma is vita van afölött, vajon hol ala­ kult ki Debrecen város ősi magja, a V á r a d i Regestrumban 1235. évben említett ,,Debrezun". Véleményünk szerint Debrecen legősibb települési vonala az András templomtól a Cegléd (ma: Kossuth) utca irányában húzódhatott. A város későbbi közigazgatási szervezete arra mutat, hogy a legsűrűbb lakosság és a valóban gaz­ dag polgári réteg ezt a környéket népesítette be s e tájon alakult k i a templom

előtti piac is. A későbbi utcahálózat első tizedei is e központból indultak ki, hogy észak-déli, valamint kelet-nyugati tengelyrendszert alkotva vonzzák magukhoz a többi utat. Debrecen településének, közösségi és a városi szervezetnek nyomai m á r a várossá alakulás időszaka előtt megmutatkoztak. Debreceni kereskedőkkel a X I I I . sz. óta találkozunk. A település egy nagybirtok központi m a g j á v á v á l i k s a X I I I . sz. végén ez a „Debreceni uradalom"-nak nevezett hatalmas birtoktest m a g á r a a városi fejlődésre is visszahatást gyakorolt. A X I I I - X I V . sz. fordulóján a templom közelében felépült a földesúri kastély, amely nemcsak a tulajdonosnak lakóhelye volt, hanem a középkor viszonyai között a kiváltságos fejlődés egyik jelentős tényezőjévé vált. A földesúr és a lakosság együttműködése mind a fogyasztó piac megszervezése, mind a termelés kibonta­ kozása terén kedvezően hatott a termelőerők kiszélesedésére, hiszen nemcsak a tranzitó forgalom fokozását tette lehetővé, hanem a különböző termelési ágazatok megalakulását is. Ez a kettősség: egyfelől a körzeti piacszervező funkció, másfelől a nagyobbmérvű megrendelések feltételei támogatóan hatottak a városi élet belső körülményeinek megszilárdítására. A X I V . sz.-ban (1395.) feltűnik az első céh, majd a többi kézműipari szervezet. A gazdasági tényezők mellett nem látunk okot azoknak a politikai mozzana­ toknak elhallgatására, amelyek a X I V . sz.-i városfejlődés meggyorsításában sze­ repet játszottak. Az a körülmény, hogy a Tisza-vidék egyik leggazdagabb földesura, az ország nádora. : Dousa sok vonatkozásban kiemelte Debrecent a környező fal­ vak sorából, kedvezően hatott. A debreceni uradalom a X I V . sz.-ban a Tisza és Nyírség között terült el. Leg­ régibb ismert birtokosai a „Debreceni" családnévként ismert Rofain bán, majd oldalági utódai: a Debreceni Dousák leszármazottai voltak 1404-ig, a család kihalásáig; őket a Brankovicsok, a Hunyadiak, a Zápolyaiak, az Á r t á n d y a k , továbbmenően Gritti, Laski Jeromos, végül az Enyingi Török família követték. Az uradalom formailag 1618-ig, a Török család kihaltáig fennállt. Ennek a Debreceni családnak vezetése alatt harcolt a fejlődő városi polgár­ ság Károly Róbert oldalán az Omode család ellen, a feudális anarchia idején s e körülményre a bíróválasztó oklevél is utal, amikor Debrecen kiváltságlevelének okai között Nagy Lajos király az apjának nyújtott segítségre hivatkozik. Ilyen körüjmények között végig nem kísérhető gyors folyamat lendületével bontakozott ki Debrecen: vonzotta a környék településének lakosságát s felvette a falvakból a városba menekülő jobbágyok sorait, akik a k á r a kézművesiparban, a k á r a földbirtokok révén is gazdagodó város földterületein kerestek munkalehető­ séget. A betelepülések révén mindenesetre egy olyan folyamat indult meg, amely a X V I . sz. körül fejeződött be: kezdtek elválni egymástól a kézművesek, vala­ mint a paraszti-mezőgazdasági munkát végző személyek; a volt falusi jobbágyok az első évtizedekben s talán a betelepülő első nemzedék életében kézműipari se­ gédek, szolgák lehettek s a társadalmi differenciálódás alsó lépcsőfokán helyez­ kedhettek el a városon belül, majd később maguk is a termelés magasabb színvo­ nalú ágazataiba kapcsolódtak. Debrecen a fejlődés során 1361-ben jutott el a tényleges helyzet jogi elismer­ tetéséig s akkor kapott városi kiváltságlevelet. E kiváltság a további kibontakozás lehetőségét hordozta magában. A belső feltételeket önmaga teremtette meg földes­

íi

urának támogató közbelépésével, a tényleges gazdasági és társadalmi helyzet elis­ mertetése azonban az uralkodói kiváltságlevélhez kapcsolódott. Ha bármely történeti fejlődés valamely eseményhez köthető, akkor Debrecen polgársága 1361-től kezdve önállóan szabályozta belső életének rendjét, maga alakította ki szervezeti rendszerét. Elnyerte ugyan azt a jogot, hogy peres ügyekben elsőfokon ítélkezett polgárai felett, de még addig nem jutott el, hogy a szabad királyi városok sorába emelkedjék ki. Ehhez hasonló helyzet Győr, vagy Székes­ fehérvár példáján is látható. A város jogállásának a reá vonatkozó terminológia nem lehet kifejezője. V á l ­ tozatosnak nevezték a X I V - X V . sz.-ban Debrecent hol oppidum-nak, hol civitasnak, avagy villa libera-nak, esetleg possessio-nak. I t t is, mint az ország bármely területén, a X I V - X V . sz. folyamán különösebb jelentősége nincs az elnevezésnek. Debrecen 1361-ben „civitas", 1374-ben „villa", a század végén „oppidum", hogy ismét „civitas"-ként tűnjön fel, majd 1407-ben megint „oppidum". A város emblémája, majd később címere, m á r a X V . sz. fordulóján ismeretes volt; a címerpajzs fő alakja az „Agnus D e i " volt; ez egy boltozatos zárókövön m á r a X I V . sz.-ban is megtalálható motívum volt. Debrecen második kiváltságlevele 1405-ből való. Kétségtelen, hogy a Deb­ receni család 1404-ban kihalt; örökös hiányában a város a király közvetlen bir­ tokába került. Ettől kezdve egymás után nyerte el a mind nagyobb jelentőségű k i ­ váltságleveleket. M i u t á n Zsigmond király különböző országlátogatása során több­ ször tartózkodott Debrecenben, feltehető, hogy a folytonosan gazdagodó polgárság kiváltságainak kiszélesítéséhez minden alkalmat megragadott. Az 1405. évi ado­ mánylevél Buda város jogkörével ruházza fel Debrecent, s megengedi, hogy a királyi adót egy tételben - két részletben - fizesse, a települést fallal vegye körül. Ez a kiváltságlevél határozottan arra mutat, hogy Debrecen formailag közvet­ lenül a király rendelkezése alatt álló szabad királyi várossá emelkedett s mégis 1411-ben Zsigmond elzálogosította. Ebből arra lehet következtetni, hogy a királyf városokra kötelező falat a város nem építette fel, ugyanakkor a termelése sem fej­ lődött ki oly mértékben, hogy a királyi városok minden előjogának gazdasági alapját biztosíthatták volna. A X V . sz. folyamán a belső hatalmi szervezet kiépítése, a céhes ipar fejlődése, a külkereskedelmi forgalom növekedése nyomán Debrecen polgársága annyira meggazdagodott, hogy akkor m á r senkise vonhatta kétségbe önálló városi jogát; a X V I . sz.-tól kezdődő időszakban ezek az erők méginkább előtérbe kerültek, ennek folytán Debrecen önállósága vitathatatlanná vált. Észrevehető, hogy a Hunyadi család birtoklásának megszűnésével a város fokozatosan függetleníti magát a még akkor fennálló uradalmi hatóságtól. A X V I . sz. második negyedétől kezdve a politikai változások zavarai, és az uradalom tu­ lajdonosainak tehetetlensége következtében megszűnt a város fölött irányító föl­ desúri hatáskör; az Enyingi Török család egy ideig ténylegesen kézben tartotta a földesúri joghatóságot, de Debrecen lassan-lassan elszakadt saját földesurától. Debrecen a Mohácsi vész után a három részre szakadt ország egyik városa­ ként magárahagyottan állt, mindhárom országrész uralkodójának adózva és mind­ háromnak irányában lekötelezve, de éppen ezért bizonyos értelemben függetlenül fejlődve. Jogilag a szultán khász-birtokaként élt, de végeredményben a kibonta­ kozó nemzetközi szálak az ország leggazdagabb közületei sorába emelték Debre­ cen polgárságát s ez a gazdagság nyilvánvalóan hatással volt a földesúrral és az uralkodókkal való kapcsolat egészségesebb irányú kibontakozására.

Debrecen olyan várossá fejlődött, amelyben a szabad királyi város jogi elis­ mertetése valójában még az 1361. évi kiváltságlevél ellenére sem következett be, de ténylegesen élvezte mindazokat az előjogokat, amelyeket az ilyen városok mondhattak magukénak. Csak 1693-ban lett sz. kir. várossá s attól kezdve m á r semmi kapcsolata nem maradt akár a földesúrral, a k á r a megyével. ' H a b á r 1556-ban a földesúri befolyás még az első szervezeti szabályzat meg­ erősítésénél is érvényesült, de Debrecent m á r akkor is kiváltságos eljárási jog jellemezte a büntetőjog alkalmazásánál éppen úgy, mint a tisztségválasztások idején. A X V I I I . sz. előtt Debrecen nem élvezte az országrendiség előjogát, csupán az erdélyi országgyűlésekre hívták meg a városi képviselőket, míg más sz. kir. városok kb. 1445 óta részt vehettek a rendi gyűléseken. Megállapítható volt, Hogy Debrecen jogállása egyáltalán nem emelkedett más mezővárosok fölé, mégis : több kiváltságot élvezett, magasabb szinten érvénye­ sültek termelésének alapjai, fejlettebb volt gazdasági élete, mint nem egy sz. kir. városnak. Az 1361., majd az 1405. évi kiváltságlevelek adományozásakor a v á ­ rossá bontakozó fejlődés m á r elérte kezdeti fokát, de a jogkör további megvédésé­ hez, az önállóság biztosításához nem mutatkozott elegendőnek. 1407. körül a nem­ zetközi kereskedelmi hálózat érrendszerébe kapcsolódott a polgárság, amikor a város országos vásártartási jogot nyert; a heti piacok rendszere már korábban k i ­ alakulhatott s azoknak a körzeti piacszervezés területén nagy volt a jelentőségük, hiszen ilyenkor adhatták el a környék mezőgazdasági termelői a nyersanyagot, és vehették meg az ipari készárut. A város jelentőségét mutatja az a körülmény is, hogy az észak-déli ország­ járások a l k a l m á v a l a királyok a Debreceni „castellum"-ban szálltak meg, többek között 1387. szept. 14-én s valószínűleg több napon át Debrecenben tartózkodott M á r i a királynő; 1392-ben Zsigmond többször felkereste a várost; 1412. márciusá­ ban Ulászló lengyel királlyal együtt itt szállt meg V á r a d r a menet, majd 1422. jú­ niusában Ziska seregei elől visszahúzódva i t t ütött tanyát. Hunyadi János több oklevele kelt Debrecenben s itt írta meg a Vitéz János által fogalmazott segélykérő levelét a török ellen a franciákhoz. A Tiszatáj életében Debrecen gazdaságilag fej­ lődő, magabiztos várossá alakult a X V . sz.-ban, amely fejlődésének lendületet szá­ zadokon á t fokozta. T a l á n ebből a talajból nőtt k i az a magatartás is, amely a Bihar-megve ható­ ságával szemben folytatott küzdelmek során Debrecent évszázadokon á t a harcok és a függetlenségi küzdelmek oldalára állította természetesen anélkül, hogy külö­ nösebb fegyveres áldozatot hozott volna. A feudális földesurakkal szemben foly­ tonosan küzdenie kellett s ez a harc szakadatlanul folyt eleinte a jogok megszerzésé­ ért, majd azok biztosításáért, a későbbiekben a teljes önállóság diadalra juttatá­ sáért. A küzdelem végül is a polgári forradalom győzelmével fejeződött be, de a polgári jogok kivívása után a győztes polgári társadalomban a harcok emléke kissé elszunnyadt. Debrecen szívósan küzdött a X V . sz-ban a földesúri officiálisok ellen, akik nem a k a r t á k elismerni a királyi kiváltságlevelek érvényét és saját követelései­ ket előtérbe helyezték. Később küzdenie kellett a városnak az egyensúly fenntar­ tásáért, majd a császári haderők ellen szabadságának elismertetéséért. A kialakult jogrendben az a kettősség állt fenn, hogy Debrecen hatósága egy­ felől alárendeltje volt - legalább formailag - a földesúrnak, de befelé maga is a földesúri előjogok széles skáláját gyakorolta polgáraival szemben. A hatalom for-

rása a városi lakosság, a polgárok és nem polgárjogúak - cívisek és hospesek közössége volt. Ez a kettősség határozta meg a városnak bizonyos fokig más v á ­ rosoktól eltérő fejlődési irányát, mert alig található az országban még egy olyan közösség, amely elnyerte a szabad királyi város jogát már a X I V . sz.-ban, de azt nem ismerték el, majd az ilyen jog elismerése nélkül mégis élvezte mindazokat a kiváltságokat, amelyek a sz. kir. városokhoz fűződtek.

A TÁRSADALMI STRUKTÚRA ALAKULÁSÁRÓL A GAZDASÁGI RÉTEGEZÖDÉS

Debrecen politikai szervezetének megismerése előtt néhány mondatban a népesség helyzetét, a lakosság a l a k u l á s á n a k képét szeretnénk bemutatni. A város társadalmának rétegeződése m á r korán megindult folyamat ered­ ményeképpen következett be; a falu és a város elválasztódása még a X I I I . sz. időszakában megindult, majd a kereskedelem kezdeti kialakulása, a céhes ipar ter­ melésének megindulása és növekedése, a városi hivatalnoki apparátus megerősö­ dése mind olyan mozzanatok voltak, amelyek hozzájárultak a társadalom rétegeződéséhez. H a b á r a közösség a feudális erőkkel szemben, a földesurak és a me­ gyei hatóság részéről többször elnyomott helyzetbe került és ilyenkor egységesnek bizonyult, mégis a rendi osztályegység határain belül a lakosság messzeágazódó tár­ sadalmi differenciálódáson ment át. A város fölött álló hatalmi szervek irányában önmagába zárt közületként élt, befelé viszont kialakultak a lakosság különböző rétegei és csoportjai, amelyek a X V I . sz. folyamán m á r szembekerültek egymással. Kétségtelen, hogy a patriciusokkal szemben az utcák nagyobb tömegei a kö­ zösség javára jogokat kívántak biztosítani. M á r a X V . sz.-ban kialakult egy bizo­ nyos értelmű ellenzéki állásfoglalás, amelynek alapja a piacért folytatott harc, a kisebb haszonvételi jogok birtoklásáért vívott küzdelem volt. Ez a polgári ellenzék a X V I . század folyamán még sokáig gazdasági talajon harcolt, miután politikai eszközök nem álltak rendelkezésre. D e amikor 1694. évben az elfojtott elégedet­ lenség ellenállásba ment át, a politikai harc is előtérbe került. A gazdasági talajon folytatott harcokkal a magisztrátus általában szembe­ szegült és saját álláspontját diadalra vitte. A X V I . század különböző korszakaiban tapasztalható jelenségek arra mutat­ nak, hogy az ellenzéki tevékenység egyik célja a városi vezetőség, a magisztrátus ellenőrzése volt. Ennek a harcnak egyik eredménye lehetett m a g á n a k a Választott Hites Közönségnek ( V H K ) a megszervezése, majd később az önálló ülések kialaku­ lása. Az ellenzéki állásfoglalás nem egyszer az uralkodóig is eljutott, mert a V H K . követeket küldött a magisztrátus megkerülésével a királyhoz. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a város árokvonulatán belül élő kispolgári ellenzék évszázadokon át nem egy kérdésben plebejus-elemként hallatta szavát. De volt Debrecenben egy másik társadalmi réteg, amely a város árkain kívül élő személyekből tevődött össze. À polgárjoggal nem bíró ellenzék a cselédekből, a külsősori lakosokból, céhlegényekből és másokból állott. Ezeket a polgárság előjo­ gait élvező személyek nem részesítették failletményben, nem érezhették magukat

teljes jogú személyeknek, hiszen legtöbbször mint kocsisok, talyigások, favágók, éjjeliőrök, szolgák csak „másodrendű" személyekként éltek. Ezekről a rétegekről ezideig a történettudomány alig vett tudomást. Ez az ellenzék lehetett az osztálytámasza a patríciusok ellen felébredő külön­ böző mozgalmaknak s ez vált a szabadságharcok katonai t a r t a l é k á v á ; ezek sora­ koztak katonákként Bocskai és Rákóczi zászlaja a l á . A városi népesség szaporulatának állandó tartalékát a jobbágyok alkották. Közismert, hogy a középkorban a városi település mindenütt kedvezőbb jog­ viszonyokat és magasabb életszínvonalat biztosított a jobbágy községeknél ; ezek a körülmények vonzották a jobbágylakosságot M á r 1405. október 19-én az egyik városi kiváltságlevél szerint Zsigmond király hozzájárult ahhoz, hogy a debreceni magisztrátus menedékjogot biztosítson az odamenekült jobbágyoknak. Debrecen­ nek fejlődése kezdetén nyilván fokozottabb munkaerővel kellett számolnia s ez az igény a jobbágyok befogadását föltétlenül indokolta. De olyan jobbágyokat is visszafogadott a város, akiket Bihar-megye közgyűlésén Debrecenből kitiltottak s ezek a földbér lefizetése után újra visszatértek a városi lakosság sorába. (1435) A szabadköltözés jogát Bihar-megye hatósága sohasem ismerte el, legföljebb kényszerből. 1479. szeptember 24-én Erzsébet királyanya, mint földesúr külön is biztosította Debrecen szabadköltözködési jogát, miután a város főbírája panaszt tett, hogy a megye a polgároknak is megtiltotta a szabadköltözködést. A jobbágyok költözésének kérdését később is több rendelkezés szabá­ lyozta. 1407. május 6-án Zsigmond király bírsággal fenyegette azokat a Bihar, és Szabolcsmegyei birtokos nemeseket, akik a jobbágyok Debrecenbe való költöz­ ködését gátolják. A török hatalom térhódításával párhuzamosan Debrecen felszívó központtá alakult. A környező falvak lakosságának szinte menekülésszerű áramlása figyel­ hető meg. 1563-ban egyik oklevelében János Zsigmond írta, hogy a töröktől való félelem miatt és „a fegyverek rettenete" folytán több jobbágy költözött Debrecenbe. A munkaerő probléma a X V I I . sz. folyamán is fennállt s megoldásának egyik módja a jobbágyok befogadása volt. Debrecen hatósága többször kért mind a királytól, mind az erdélyi fejedelmektől a jobbágyok megtelepedésére engedélyt adó kiváltságleveleket, többek között 1605-ben, 1607-ben. 1635. július 2-án I . Rákóczi György fejedelmi hatáskörben megállapította, hogy „a Debrecenbe ment szegénység, a visszaszállítás hírét véve, ki törökföldre, k i másuva, ki pedig egyéb idegen országokon is kezdett volna futni, bujdosni, az mint hogy immár ugyan számoson el is mentenek volna s mennek is naponként nemcsak az újonnan odament szegénységh, hanem az régi örökös és ugyanott született lakosok közül is." Félő, hogy ilyen elvándorlás következtében Debrecen elveszti lakosságának nagy részét. Erre való tekintettel megtiltotta, hogy bárki Debrecen városát a jobbágyok beköltözködése miatt háborgassa. A kérdés végleges elintézését valójában csak a polgári forradalom oldotta meg, mert még a független jogállású Debrecent is nemegyszer felelősségre kíván­ ták vonni mind Bihar, mind Szabolcs megye hatóságai a jobbágyok befogadása miatt. A Debrecenbe költözött jobbágy lakosság helyzetének alakulása csak a sze­ mélyi névanyagra kiterjedő kutatás esetén kisérhető figyelemmel. Megállapítható, hogy egyesek a céhkeretek között helyezkedtek el, mások idővel polgárjogot nyer­ tek; de leginkább az tételezhető fel, hogy megmaradtak korábbi mezőgazdasági

foglalkozásuk mellett s részben szántóvetőkként, részben pedig mezőgazdasági bérmunkásokként, majorosokként éltek tovább. T a l á n nem járunk rossz úton, ha feltételezzük, hogy a debreceni bérmunká­ sok, majorosok a beköltözködő jobbágycsaládokból kerültek ki. A tanyák kifej­ lődése idején a majorosok, mint a városi polgárok birtokain alkalmazott gazdasági szakemberek, általában családostól költöztek ki egy-egy tanyára. 1840-ben a ma­ jorosok átlagos életkora 47 év volt s legnagyobb részük nős, családos személyként vállalta el megbízatását. 1838-ban az Alsójárási utcákhoz tartozó tanyabirtokosok 306 majorosából 251, tehát kb. 80% nős volt; ezek gyermekeinek összlétszáma 377 személyből állt, nyilvánvaló tehát, hogy a város jogbiztonságát élvező és munkale­ hetőséget kereső személyek soraiból alakult ki ez a létszám. Általában még szá­ zadokra visszanyúlóan is megfigyelhető bizonyos fokú vándormozgalom s az északi megyék erős túlnépesedettsége az emberfölösleget az alföldi városokban és falvak­ ban vezette le. Ezzel egyidejűleg alakult ki az a helyzet, amely a jobbágynépesség­ nek a városok körül kibontakozó tanyavilágában történő elhelyezését biztosította. Debrecen tanácsa több ízben intézkedett arról, hogy „a városra jött kolduló és elnyomorodott szegény és az élet-halállal küszködő jövevényeknek" összeírása kívánatos s többek között 1817. május 18-án elrendelte, hogy „az ezen városban található kolduló és kóborló vidéki emberek" Erdélyből és Belényes vidékéről k i toloncoltassanak. A városba menekülő mezőgazdasági elemek egy része nem a város árkán belül helyezkedett el, hanem rendszerint az ún. hóstáton, amely település területi bővülésével folyamatosan változott. A külváros szabályos kialakulásának időpont­ ja nem állapítható meg, de hozzávetőleg a X V I I I . század közepéhez fűződik a város körüli telephelyek nagyobb kiszélesedése. Az 1830-as években a lakosság már itt is állandósult, de m á r 1820. körül a magisztrátus térképre vétette föl a kül­ városi telepek raizát. Az 1810-es években szükségessé vált a külvárosi, vagy külső­ sön telepek bővítése s az árkok kíjebb helyezése; e rendezés során alakultak ki Debrecen városban azok az egyenes-vonalú utak, amelyek m á r a tudatos mérnöki elrendezésnek és célirányos városfejlesztésnek voltak elemi megnyilvánulásai. Amíg 1772-ben a külső soron összesen 74 háztulajdonos élt, addig 1846-ban már 911-re ugrott a számuk, ami mindenképpen a lakosság növekedésének és a környékből való feltöltődés belső változásainak eredménye volt. A külsősornak nagy szerepe volt Debrecen társadalmi munkamegosztásában, mert a magisztrátus a napszámos munkaerő igényét általában itt szerezte be. De szerepe abban is megnyilvánult, hogy általában i t t zajlott le az árkon kívüli piaci élet, az országos vásárok folyamán itt alakították ki a sátortábort, s többek között az ún. külsővásár-tér elnevezése innét származik. Ilyen módon a hóstátok ideigle­ nes települési helyéből az idők folyamán állandósult telepedési rendszer vált, amely az árokvonulat 1862-ben történt megszüntetése után mint külső terület szervesen Debrecenhez hapcsolódott. A hóstátok lakosságának foglalkozási struktúrája maga is a jobbágyi beván­ dorlás ismérveire utal. Az esetek legnagyobb százalékában vagy talyigások, vagy egyszerűbb kézműves iparosok, illetve napszámosok voltak a hóstátiak. Rend­ szerint olyan személyek telepedtek meg az így kialakult városnegyedekben, akik mások alkalmazottaiként éltek és munkaerejükkel szabadon rendelkeztek. Ez a települési rendszer és a falvakból történő feltöltődés a külsősoron bizo­ nyos értelmű munkásnegyedek kialakítását tette lehetővé.

Debrecenben a X I X . sz. I . negyedében már időnként munkanélküliekkel is találkozunk. 1831-ben pl. a városi ügyészarról tett jelentést, hogy „a piacon minden munka foglalatosság nélkül töltik az időt a közönség alkalmatlankodására és botránkoztatására" s az Aranybika előtt álló személyek közül 29-ct perbe fogtak. A munkát kereső személyek korán munkásnegyedeket alakítottak ki. Ilyen települési negyed volt többek között a Téglavető és az Olajütő. A Téglavető telephelye a X V I I I . sz. I I . felében kezdett kialakulni. Sem a Városi Tanács, sem a királyi biztosok nem vették szívesen, hogy az időszaki fog­ lalkozást követelő tégla és cserépgyártás, mint gazdasági üzem köré állandó te­ lepülés kristályosodjon, mert féltették a közbiztonságot. A hatóság tehát arra tö­ rekedett, hogy a nyári, legföljebb késő tavaszi és kora őszi munkákkal összefüggő termelő tevékenység lezajlása után a munkások inkább az árok közelében teleped­ jenek meg. 1812 körül azonban a Téglavető vidékén állandó telepesekként összeírásra kerültek a „kunyhósok" s néhány év múlva ezek m á r az új osztású helyek bérlői­ ként tűntek fel. 1812-ben a Téglavető körül megtelepedett családok száma 4, a vályogvető mesterek kunyhóinak száma 33 volt, majd a kunyhókat fokozatosan felszámolták s 1833-ban a Téglavetőben 32 család élt, majd megfelelő ingadozás után 1845-ben 27 téglavető családdal találkozunk a termelő üzem közelében. Debrecennek másik munkásnegyede a Cegléd utcai temetőn túl az 1810-es években kialakulni kezdő Olajütő volt. Az elnevezés korábbi, mint m a g á n a k a városi Olajütőnek a feltűnése, mert olajsajtolók (olajosok) a X V I I I . században is éltek azon a vidéken. A magisztrátus csak az 1820-as években kezdett foglalkozni magával a telephellyel, miután akkor m á r felszaporodtak a kunyhók és a házak. Jellemző, hogy amíg 1799-ben 9 ház volt az Olajütőben található, addig 1801-ben már 16, 1822-ben 21, 1845-ben pedig 28. Ez a szám föltétlenül arra mutat, hogy a város felé haladó beköltözködés során a vidékről kitelepülő személyek munkát keresve állandó megtelepülést találtak. Az ott élő személyek eleinte napszámos munkaként sajtolták az olajat, később egyesek maguk is sajtolót szereztek be, majd önálló céhbe tömörültek. A polgári kibontakozás felé haladó időszakban azonban mind tarkábbá vált az olajütő demográfiai képe és a foglalkozási ágazatok megosz­ lottak. E körülményt néhány adattal világítjuk meg, az alábbiak szerint: 1790-ben minden ott élő személy foglalkozása olajos volt; 1822-ben a 23 családfőből 11 ola­ jos, 12 egyéb foglalkozású; 1845-ben a 31 családfőből 20 olajos és 11 egyéb ága­ zatban dolgozó személy volt. Ilyen módon az Olajütő lassanként rendszeresen élő és fejlődő városnegyeddé vált, amely az eredeti foglalkozási ágazatoktól eltérően különböző munkát kereső személyeknek adott megtelepedési lehetőséget és lénye­ gében az otthontalan családok számára vált szegényes telephellyé. A XV._sz. óta ipara és főként kereskedelme révén kiemelkedő Debrecen a X V I I I . sz. közepétől kezdve mindinkább agrár jellegű várossá kezdett átalakulni. Természetesen ez nem jelenti, hogy az ipar és a kereskedelem háttérbe szorult volna, de a tőkeképződésnek korábban megindult nagy lendülete ebben az időben megtorpant. Ugyanakkor az agrárnépességben is bizonyos változások következtek be és a birtoktestek nagysága körül aránytalanságok keletkeztek.

Jellemző erre, hogy az 1818/1819. évben a 0- 5 5-10 10-15 15-20 20-25 25-30 30-50

kat. kat. kat. kat. kat. kat. kat.

h. területtel h. területtel h. területtel h. területtel h. területtel h. területtel h. területtel

1662 birtokos, 667 birtokos, 164 birtokos, 49 birtokos, 11 birtokos, 4 birtokos, l - l birtokos rendelkezett.

È z a birtokmegoszlás nemcsak a ház utáni földek adatait tartalmazza, hanem a város széles határában a kincstártól bérbevett zálogos birtokokat is magába foglalja. A birtokmegoszlásban a béresföldek nagy szerepet játszottak. Az egykorú Balásházy nagyobb birtoktestek kiosztását tartotta szükségesnek, hogy a beruházásokat indokolttá tegye. A földbirtokosok állattenyésztéssel is foglalkoztak, sőt a lakosság jó része állattenyésztésből élt. Ugyancsak Balásházy észre­ vételezte, hogy „Debrecenben nincs polgári család, mely egy századig képes lett volna magát földbirtokból jólétben feltartani s a tehetősebbek vagy a szomszéd határokban gyakorlott haszonbérből, vagy sertéshizlalásból, vagy mesterségből, ke­ reskedésből szerezték vagyonukat, vagy másutt nyert örökségüket hozták ide." E mellett természetesen általános volt a szőlőművelés is. A mezőgazdasági foglalkoztatottság statisztikája azt árulja el, hogy habár minden háztulajdonosnak földje volt és azt valamilyen formában művelte, lénye­ gében a mezőgazdaságnak csak kevés személy szentelte életét fő foglalkozásként: 1828-ban 602 családfőt írtak össze a szántóvetők között; ez a szám csak 1846-ban ugrott 620 családfőre. Az összlakossághoz viszonyítva ez a szám alacsonynak tűnik. A város társadalmi életében a betelepülők sorában egy másik réteg játszik fontos szerepet. Ez a réteg a nemességből alakult. Feltehető, hogy m á r a várossá alakulás első időszakában is megtelepedtek a nemesek Debrecenben. Helyzetüket az országos jogszabályok rögzítették s nyil­ vánvaló, hogy itt is élvezték azokat az előjogokat, amelyek őket a megye községei­ ben megillették. A város egészének erősödésével s ezzel párhuzamos mértékben a terhek növekedésével, Debrecen kiváltságokkal körülbástyázott tekintélyének emelkedésével azonban a városi hatóság mind erőteljesebben küzdött azért, hogy a városon belül a nemesség kedvezményes társadalmi helyzetét megszüntesse s őket is a városi közterhek viselésére kényszerítse. E küzdelem századokon á t tartott s hullámzó eredményeket ért el. Lényeges mozzanat került előtérbe a X V I . sz. I I . felében, amikor az önállóvá lett Erdély fe­ jedelme - úgyis mint a város földesura - határozottabb mértékben támogatta a számára fontos hadtápbázist jelentő Debrecen igényeit. János Zsigmond 1568. május 28-án elrendelte, hogy amíg a nemességnek külön választott vezetője Deb­ recenben nincs, fölöttük is a város bírája ítélkezik. Ugyanerről intézkedett Báthori Zsigmond 1594. március 22-én, megállapítva, hogy a Bihar-megyei szolgabíró Debrecen nemesei fölött nem illetékes. Ezek a döntések megvilágítják az osztályharc menetének alakulását és föl­ tétlenül arra mutatnak, hogy a nemesség minden tekintetben élni kívánt a városon kívül számára biztosított jogokkal, de a magisztrátus ezeket a jogokat kevésbé is­

merte el, annak ellenére, hogy személy szerint a város vezetői maguk is rend­ szerint nemesek voltak már a X V I . században. Érdekes sajátosságok találkoznak Debrecen jogéletében a X V I - X V I I . sz. for­ dulóján, amikor az őt körülvevő három hatalom egyaránt igényt tartott a gazdag polgárság segítségére. E miatt sok esetben a tényleges katonapolitikai helyzet dön­ tötte el, hogy melyik hatalom mellé álljon a város. Legcélszerűbbnek az látszott, hogy mindhárom oldalt szemmel tartsa s habár Erdélyhez tartozott, mégis a fölötte gazdasági hatáskört gyakorolt szultán és a katonailag fenyegető császári haderő kedvezését is igyekezett megnyerni. Ennek a nehéz helyzetnek állandó változása tartotta éberen a debreceni polgárság ügyes diplomáciai magatartását, amely a minden oldalról jövő igényt igyekezett a lehetőség határain belül kielégíteni s aho­ gyan ők maguk mondották: adómmal fenntartani a város létét és biztosítani to­ vábbi fejlődését. Ez a bizonytalanság az egész X V I I I . sz. folyamán fennállott az állami fennha­ tóság tisztázatlanságának következményeként, s valójában csak akkor szűnt meg, amikor megszűnt Erdély önállósága, az ország területéről kiűzték a törököt és egy­ idejűleg 1693. április 11-én Debrecen elnyerte a szabad királyi városi jogot, ame­ lyet az 1715. évi X V . törvénycikk véglegesen és kétségbevonhatatlanul elismert. Polgárok

és

városlakók

A városi polgár fogalmi meghatározása nem azonos a városban élő szemé­ lyekkel. A „polgár" (civis) Debrecenben kettős értelmű. Az egyik értelem egysze­ rűen arra a jogi tényre utal, hogy az illető személy megfelelő polgári taxa lefizetése ellenében a Városi Tanács határozata alapján polgárjogot nyert; ennek alapján a k á r a város árkán belül, a k á r azon kívül lakhatott, de a város javaiból csak akkor részesedett, ha az árkon belül élt. Ha a Tanács valakit nem vett fel a polgárok nyilvántartásába,, az ugyan tagja lehetett a város népességének, de polgári illet­ ményt nem élvezett, a városi közösség jogvédelme személyére nem vonatkozott, hanem egyszerűen települési szempontból nevezték a város lakójának. Feltehető, hogy a várossá alakulás kezdeti fokán a lakosok többsége polgár­ jogot élvezett; de m á r a XV. sz.-ban megtalálható az egymástól megkülönböztetett két csoport: az egyik „cívis", a másik „hospes" néven. A hospes lényegében ven­ déget jelent de nem polgárjogú városlakónak kell tekintenünk, hiszen a kiváltsá­ gok, a rendeletek, az egyezmények, a városi hatóságok által kiadott bizonyságle­ velek egyaránt „polgárok és lakosok" (cives et hospites) kettősségéről beszélnek a város összlakosságának megjelölésénél. A X V I I . század előtt a polgár és a nem polgárjogú városlakó hozzávetőleg azonos létszámot képviselhettek. De a termelés differenciálódásával, a termelő­ erők fejlődésével párhuzamosan folyamatosan növekedett a városban megtele­ pedni kívánó személyek száma, akik családot alapítottak, véglegcsen a városban maradtak anélkül, hogy a polgárjogot elnyerték volna, vagy a k á r annak elnyeré­ sére törekedtek volna. A X V I . sz.-ban kezdték megkülönböztetni az egyes lakókat aszerint, hogy „concívis"-ek, tehát polgártársak voltak-e, vagy nem. A folyamatos betelepedés révén kiszélesedett a polgárjoggal nem rendelkező városlakók száma s a X I X . sz.-ban a döntő többséget már ezek képviselték. Debrecen lakosainak összeírásai nem voltak tekintettel a polgárok és a nem

polgárjogú személyek különbségére, emiatt az országos kormányszékek számára előterjesztett jelentések ilyen értelmű tájékoztatást nem nyújtanak. Hozzávetőleg a lakosság számarányának alakulása a következő képet mu­ tatja: 1775-ben 25 322 személy élt Debrecenben; 1776-ban 25 811; 1777-ben 25 747; Í785-ben 30 064; 1828-ban 26 438; 1839-ben 26 416; 1841-ben 26 522; 1844-ben 27 212; 1869-ben 46 111, ami arra mutat, hogy a városnak a lakosai bizonyos értelemben állandósultak s feltehető, hogy a külterületek lakossága a fenti adatokban nem szerepel az összeírások szerint. Ugyanakkor a polgárjogú személyek száma alig néhány százalék a X I X . szá­ zad I . felében. 1825-ben pl. a Hatvan utca összlakossága 4342 fő, közülük polgár­ joggal csak 208 fő rendelkezett. 1835-ben a Péterfia utcának 4877 lakosából mind­ össze 253 családfőnek volt polgárjoga. Ez a körülmény föltétlenül arra mutat, hogy a polgárok száma visszafejlődött, a városlakók száma ezzel szemben növekedett. Ilyen helyzetben érthető, hogy a reformkor egyik legélesebb vitáját az országgyű­ léseken éppen az váltotta ki, hogy a városok előnyeit egy kis létszámú kiváltságos csoport élvezi, míg a nem polgárjogúak magasabb kategóriája ezeknek az előnyök­ nek tömegéből kizártnak tekinthető, Polgárjogú személyekkel a külterületeken alig találkozunk, még kevésbé buk­ kanunk ilyen jogállású egyénekre a kertségekben vagy a munkásnegyedekben. Mindezeknek áttekintése után megállapítható, hogy Debrecen népessége a X V . sz.-ra feltételezhető 3000 lélekszámtól folyamatosan és fokozatosan fejlődött, ezzel párhuzamosan a termelés arányai és irányai szerint kialakultak a különböző gazdasági ágazatok, ennek következtében létrejöttek azok a társadalmi rétegek, amelyeknek egyike a városon belüli uralkodó csoporttá vált, másika pedig az al­ kalmazottak, foglalkoztatottak csoportjaihoz sodródott. A társadalomnak ez a belső struktúrája a polgári forradalom irányában fejlődő út mentén folyamatosan tagolódik és fokozatosan mélyülnek el azok az ellentétek, amelyek m á r korábban kialakultak. Ilyen helyzetben érlelődnek a belső lélektani és társadalmi feltételek egy szabadabb termelési viszony megteremtéséhez, a polgári forradalom kibonta­ kozásához. A feudalizmus méhében Debrecen lakossága is átment ezeken a foko­ zatokon. III. A városi

hatalom testületi

szervei

Debrecennek a X V . század előtt közigazgatási szervezete ismeretlen. Vannak olyan adatok, amelyek m á r a faluközösségben élő településnek tanácsi szervezetére utalnak 1332-ből, viszont hogy ez a tanácsi szervezet milyen testületre épült, azt legfeljebb következtetések útján állapíthatjuk meg. Nyilvánvaló, hogy az 1361-ben biztosított bíróválasztási jogot megelőzően a bíró személyét a város földesura jelölte ki, és feltételezhető, hogy a falusi szokások­ nak megfelelő módon a községet vezető bírók nemcsak évenként váltották egy­ mást, hanem személyük megítélésénél részben a település rendje, részben pedig a földesúr akarata érvényesült. Ezek a nézőpontok a bíróválasztás jogával bizonyos értelemben megváltoz­ tak. Feltehető ugyan, hogy szabad választásról mindaddig, amíg Debrecen földes-

úri joghatóság a l á tartozott, nem beszélhetünk, de mégis általános gyakorlat sze­ rint az is megállapítható, hogy lényegében a közösség akarata érvényesült a sze­ mély kiválasztásában. A faluközösség szokásjogának m a r a d v á n y a azonban fenn­ maradt és továbbra is megmutatkozott elsősorban abban, hogy a Debrecenben kialakult Alsó- és Felsőjárás szervezeti tagolódásához alkalmazkodott a bíró meg­ választásakor a városi közösség. Hosszú évszázadokon keresztül, kb. a X V I I I . szá­ zadig általános volt az a gyakorlat, hogy évenként váltogatták egymást az Alsójá­ rás és a Felsőjárás bírái s talán éppen ez indokolja, hogy kezdetben a bírókat nem hosszabb időtartamra választották meg, hanem csak egy-egy esztendőre. Viszont az év lejárta után megválasztott másik bírót a korábbi követhette, és valóban majd látni fogjuk - követte is.

A

szenátus

A város vezető testülete a szenátus volt. E testület nem volt más, mint a kö­ zönségnek e célra kijelölt tagjai által megválasztott esküdtbírák közössége. V a l ó ­ jában e testület volt a hatalom forrása, ez alkotta a jogszabályokat és itt fonódtak össze a végrehajtó szolgálat különböző ágazatai. Az első városi statútum 1552-ben született meg, amely azt mondotta ki, hogy minden kerület 6-6 esküdtet választ. Eszerint Debrecen két kerülete együttesen 12 esküdtet küldött a városi hatalom élére. E tanácsi határozatból világosan kiderült, hogy a Városi Tanács (szenátus) megszervezésének időpontja 1552. április 24-e volt. A m í g a korábbi időpontokból az esküdtek száma ismeretlen, ettől kezdve a létszámuk meghatározott, de vál­ toztatható, és minden esetben maga a Tanács döntötte el a létszám alakulását. A határozat arra utal, hogy az esküdtek a város „érdekeit szabadabban és kényel­ mesebben láthatják el", vagyis munkájuk ellátásáért valamilyen formában anyagi kárpótlást kaptak. A szenátus tagjait minden idevonatkozó határozat ebben a korszakban „iuratus cívis"-nek nevezi. A juratussal szemben a szenátor ekkor a nagytanácsnak volt a képviselője, akinek a személyét az egyes utcák választják. Ez a tanácsi határozat még azt is előírta, hogy az esküdteken kívül „azok a szenátorok, akiknek a Szent György napi bíróválasztás a l k a l m á v a l szerepük van, kötelesek megjelenni, ha részükre meghívó cédulát küldtek k i . " E meghívó (schedula) szó azt juttatja kifejezésre, hogy 1552 körül kifejezetten a tanácsnokok és esküdtbírák döntötték el a választásokat. A tanácsi határozatot Debrecen akkori földesura: Enyingi Török János 1556. május 12-én megerősítette s ezzel Debrecen első szervezési szabályrendelete a v á ­ rosi élet döntő okmányává vált. A szenátusból alakult ki a hivatali ügymenet hatalmi szervezete, és a végre­ hajtó szolgálat irányító a p p a r á t u s a : a magisztrátus. Ennek az önkormányzati tes­ tületnek a főbíró volt a feje s voltaképpen korlátlan irányítója. Maga a Tanács a gazdag polgárokból tevődött össze és a városi jogrendszer ismeretében nyilván­ valóan azokból a személyekből, akik a polgárjog mellett legalább háztulajdonnal is rendelkeztek. A fejlődés folyamán kibontakozó termelési rend, a birtokok szá­ m á n a k szaporodása, a külkereskedelmi kapcsolatok részbeni megszervezése, az adószedés, a városi tűzrendészet és belbiztonsági szolgálat, a vagyonjogi viták in-

tézésének szükségessége, az ingatlanátruházások hatósági lebonyolítása, a vám­ szedés módjának szabályozása, a városi illetékek, a földesúri taxák, a királyi adó beszedése és elszámolása, a harmincadok kezelése mind olyan feladatokat ruház­ tak a városi hatóságra, amelyek feltétlenül bonyolultabbá tették az ügykezelést, a tanácson belül kialakították a felelősség rendszerét és fokozatosan megteremtet­ ték a hatósági ügyintézés f e l a d a t k ö r é t A X V I . sz.-ban a hatósági ügyintézés elsősorban szóbeli intézkedéseken, és a testület operatív beavatkozásán alapult, de a század I I . felétől kezdve folyamato­ san kibontakozott az írásbeli ügyintézés rendje. Ennek az írásbeliségnek kezdet­ ben csak a tanácsi jegyzőkönyvek voltak a lecsapódásai, de később fokozatosan szaporodtak az egyedi ügyiratok s egész gazdag levéltárat alkottak m á r a X V I I . században. Ez a fejlődési folyamat vonta maga után, hogy amíg a X I V - X V . sz.-ban még néhány esküdtbíró is elegendő volt, addig a X V I . sz. I I . felétől kezdve m á r egy állandó, és legkevesebb 12 főből álló testületre volt szükség a hatalmi feladatok megoldására, amelyet attól kezdve egy nagyobb közösség: a nagytanács is támo­ gatott. A termelés differenciálódása így vonta maga után a szenátus jogkörének differenciálódását is. A X V I . sz.-tól kezdve a szenátust időnként „sedes minor"-nak nevezték; ez az elnevezés később a tanácsnak inkább bírói jogköréből eredő gyűléseire korlá­ tozódott a megyei sedriához hasonlóan. 1693-tól kezdve a szenátus vagy a kisebb szék elnevezése következetesen érvényesült, de a bírósági és a közigazgatási fel­ adatkör a tanácson belül szervezetileg akkor sem vált külön. Az esküdt bírók választásánál a területi elv érvényesült: a X V I - X V I I . sz.-ban a két járás küldöttei közül a nagytanács választott, míg 1694-től kezdve már a kerületeket az utcák váltották fel. A szenátus elnöke a főbíró volt, aki minden tekintetben a város legfőbb mél­ tóságát képviselte. Elnöklete alatt a szenátus zárt testületet alkotott, az üléseken - legföljebb tanácskozási joggal - meghívottak részt vehettek. Á tanácson belüli tisztségek és reszortok k i a l a k u l á s á v a l olyan személyek megválasztása is szüksé­ gessé vált, akik már nem a szenátusnak, hanem a nagytanácsnak voltak a tagjai. Az őket érintő ügyben a szenátus üléseire meghívták a javadalmi tisztviselőket is s a X V I I I . sz.-tól kezdve ezek a meghívott tisztviselők a szenátus tagjaival együt­ tesen alkották a magisztrátust. A magisztrátus kifejezés sohasem jelentette a tes­ tület tanácskozásait, hanem mindenkor szolgálati értelme volt a fogalomnak. Tag­ jai a végrehajtó apparátushoz tartoztak s akár a rendészet különböző ágait kép­ viselték, a k á r a vásárfelügyelet, vagy a tűzrendészet körében teljesítették kötele­ zettségeiket, mindenkor a tanácsnak, mint testületnek megbízásából jártak el. Mindezek alapján a szenátus szervezete az alábbiak szerint tagolódott: elnöke a főbíró, tagjai az esküdtbírák, véleménynyilvánításra meghívott előadói pedig a szakágazati tisztviselők. Az utóbbiak köre folyamatosan bővült s amíg 1575-ben mindössze 4 szakágazatban választottak 2-2 személyt, addigi694-ben már 11 szakágazatnak volt két-két tisztségviselője. Természetes, hogy az ilyen nagy lét­ számot követelő feladatkört m á r nem a tanácsnokok látták el, hanem a nagyta­ nács tagjaiból megválasztott személyek. A iuratus cívis, azaz az esküdtpolgár elnevezése szinte egyidejű a városi élet feltűnésével. Amikor még nem volt állandó nagytanács, az esküdtek a polgár­ ság választási jogának lényegét fejezték ki. V e l ü k szemben a „senator" kifejezés a

X V I I . sz. előtt a nagytanács tagjának a megjelölésére szolgált. A két fogalom: es­ küdtbíró és tanácsnok (iuratus et senator) eltérő tartalmat takar; más a szónak funkcionális értelme a X V I . sz. előtt, mint 1694 után. Világos, hogy amikor a két fogalom jelentése megváltozik, és felcserélődik a nagytanács, valamint a szenátus testületébe tartozó személy elnevezése, tehát amikor az esküdtpolgárból szenátor név alatt szereplő városi tisztségviselő válik, akkor Debrecen élete már nagy vál­ tozáson ment át. A fogalom határozott jelentésének kialakulásáig elkülönült egy­ mástól a szenátus tényleges hatalmat gyakorló tagja a nagytanács névleges hatal\ mat gyakorló tagjától. Az elnevezés állandósulása 1694-hez, a Választott Hites Közönség szervezeti formájának végleges kialakulásához fűződik. Ettől kezdve a szenátor minden eset­ ben a bíró körül kialakult szenátus tagjaként szerepel. A X V I I I . sz. végén elburjánzott az a gyakorlat, hogy a tanácsbeli tagságot nemcsak megtartották, hanem rokonságukat helyezték el a különböző tisztségek­ ben. Ez a korábbról visszamaradt örökség annyira elterjedt, hogy 1815-ben az államhatalom fellépett ellene. A helytartótanácsnak 1815. június 27-én kiadott rendelete alapján a szenátus 1815. augusztus 1-én bizottságot küldött k i az ügy megvizsgálására, de a jelentés elmaradt. 1843-ban a Pesti Hírlap cikke szerint 5 testvér és két osztályos atyafi található Debrecen legfelsőbb városi hivatalaiban. A szenátus tagjait a X V I . sz. folyamán bizonyos időszakokban választották meg, s általános volt a gyakorlat, hogy a váltakozó években a járások szerint vál­ tották egymást az esküdtbírák. A X V I I . sz.-ban kezdett kifejlődni az a gyakorlat, hogy a kistanács vagy másként belsőtanács (senatus interior) tisztségviselői élet­ fogytiglan kerültek megválasztásra. M á s személyt legföljebb akkor választottak helyettük, ha tisztségüket nem tudták ellátni. Ez a folyamat két vonatkozásban vezetett káros következményekre: az egyik oldalon a hivatali állásból adódó tár­ sadalmi tekintély megnövekedése állott s ez több esetben bizonyos fölényes gőgben. az emberi magatartás kedvezőtlen vonásaiban jelentkezett. De a másik olda­ lon az elöregedés jelei mutatkoztak, s nem ritka volt az eset, hogy a belső tanács tagjai között a személyek 8 0 % már túlhaladta a 70. esztendőt. I I . József készít­ tetett a tisztségviselőkről egy életkort is feltüntető kimutatást s ez az összeírás a tanácstagok között fiatalabbkorú személyt nem talált. Az életfogytiglani választás egyébként 1755-től kezdve általános érvényűvé vált. A szenátus tagjai tisztségük ellátására esküt tettek. Az esküformulákat jegyző­ könyvbe foglalták s annak szövege nem részletesen, de általánosságban utalt azokra a kötelezettségekre, amelyeket a szenátus tagjai általában betartottak. Személvükre és hivatali állásukra nézve 1699-ben szabályrendeletet alkottak, amely a tisztség­ viselők hivatali állásának rangsorolását is tartalmazta s a szenátorok számára min­ denkor elsőbbséget biztosított bármilyen hivatali munkakör ellátásánál még a nép­ szószólóval szemben is. A szenátus látta el a város bírósági feladatkörét is. A X V . sz.-ban, a bíró­ választási jog elnyerése utáni évtizedekben, Debrecen városát megillette az első­ fokú ítélkezési jogkör, míg másodfokon vagy a földesúr, vagy Buda városa vagy esetleg más szerv ítélkezett. Régen megállapítást nyert már, hogy országos viszony­ latban egy-egy mezőváros bírósági jogköre és jogszolgáltatási önállósága változatos volt s nem egy esetben megrekedt a falust bíróság hatáskörének falai között, más esetben viszont a szabad királyi városokéval vetekedett. Az országos gyakorlattól eltérően Debrecenben e vonatkozásban is érvénye_ a

sült az a sajátos jogi helyzet, hogy az 1361. évi bíróválasztás révén elnyerte a sza­ bad királyi városok joghatóságát megillető ítélethozatali jogkört, viszont ugyanak­ kor földesúri fennhatóság alatt maradván a X V I . sz. közepéig, ezt a teljes jogható­ ságot nem gyakorolhatta. Habár a földesúr irányító szerepköre, mint láttuk, 1693-ig érvényben volt, gyakorlatilag a bírói vonatkozások tekintetében is a X V I . sz. I I . felétől nevezhető Debrecen önállónak. Természetes ez az állapot egy olyan városnál, amely gazdasági fejlettsége folytán nemzetközileg is elismert közületként élt, ahol a termelés állapotának meg­ felelően a közigazgatás differenciálódott, a városi vezetőség személy szerint is te­ kintélyt élvezett, ahol nagyfokú volt a kultúra kisugárzása, koncentrálódott a kez­ detleges kereskedelmi tőke, fejlettnek tekinthető a céhélet és minden tekintetben indokolt volt, hogy a gyakran felmerülő magánjogi keresletek a városban nyerje­ nek elintézést, a bűnügyek terén pedig maga a városi hatóság ítélete legyen az illetékes. A X V I . sz.-ban a pallos-joggal is rendelkező Debrecen több halálos íté­ letet hozott s amíg 1560. előtt azok jóváhagyására a földesúr írásos engedélyére volt szükség, addig 1560. után ténylegesen megszűnt a földesúrhoz való fellebbezés. A helytartótanács befolyásának növekedése után, a X V I I I . sz. I I . felétől kezdve, minden halálos ítélethez már kormányhatósági jóváhagyás volt kívánatos. A Városi Tanács 1717-ben megszervezte a különböző bírósági tárgyalási na­ pokat: úgynevezett tárgyaló tanácsokat: „curia"-kat alakított k i . Minden szená­ tor egy-egy tanácsba volt beosztva, míg a tanácsvezető bíró feladatát a város főbí­ rája látta el, de e tisztséget időnként valamelyik tanácsosra ruházhatta át. A be­ osztás egy-egy évre szólt, s azzal egyidejűleg rögzítették a tárgyalási napok ütem­ tervét és meghatározták, hogy melyik tanácsnok melyik tanácsban tevékenykedik. A kúriák száma három volt s a tárgyalási napok egymásba kapcsolódóan január 1-től december 31-ig fonódtak össze. A tárgyalások addig tartottak egy-egy ügy­ ben, amíg az teljes elintézést nem nyert. Ugyanannak az ügynek a további tárgya­ lása csak a perfelvételnél illetékes tanács részéről történhetett meg. A bíróság és a közigazgatás elválasztására irányuló törekvések az 1770-es években indultak meg, de nem valósultak meg, mert a tanácson belül mindkét ágazatban azonos személyek játszottak szerepet. A szenátus 1772. április 22-én királyi rendelet alapján rögzítette újból a bírósági szervezetet. Ez lényegében a korábbitól abban különbözött, hogy megállapította a büntetőügyi tanácsot, a pol­ gári tanácsot, és a perenkívüli eljárás tanácsát. Néhány évtizeddel később, 1829ben, a Választott Hites Közönség soraiban merült föl az a javaslat, hogy minden­ képpen el kell választani a gazdasági ügyek tanácsi személyzetét a bírósági ügyek személyzetétől s gazdasági ügyekben a döntő feladatkört a VHK-nak kellene el­ látnia. Az ilyen irányú javaslatokat a tanács még a kormányhatóságok hasonló ál­ lásfoglalása után sem fogadta el s a bírósági jogkörnek a közigazgatási ügykeze­ léstől v a l ó elválasztása csak 1848-ban következett be azzal, hogy az igazságszolgál­ tatás alsófokú eljárása a város kezében maradt a főbíró elnöklete alatt s e célból 1848-ban a városi törvényszéket szervezték meg. A közigazgatási ügyeket viszont a továbbiakban a polgármester irányította. A bírói szervezet végleges kialakítása és egyúttal az ítélethozatal állami kezelésbe vétele csak a Bach-korszakban követ­ kezett be, de 1861-ben megszűnt, hogy 1872-ben végérvényesen állami irányítás alá kerüljön az önkormányzati irányítás helyett. A tanácsi ügyintézés és a bírósági hivatalvezetés testületi jellegű volt: a dön-

léseket a jegyzőkönyvekbe befoglalt határozatok formájában közösen állapították meg. A határozatok végrehajtását a megadott határidőben számonkérték. A tanács testülete nemcsak jogszabályalkotó szervezetként élt, hanem egy­ úttal kezében tartotta a végrehajtó hatalmat is; valószínű, hogy a polgári admi­ nisztráció kifejlődéséhez éppen azzal járult hozzá, hogy a maga ügykezelését kiala­ kította. Minden határozat a tanács nevében került nyilvánosságra akár bizonyságlevélről, akár céhlevélről volt szó. Fontos ügyekben 1556-tól kezdődően közösen tanácskoztak a Választott Hites Közönséggel. Ilyen esetben közös tárgyalásukat „közgyűlés" néven különböztették meg részben a tanács üléseitől, részben pedig a V H K . úgynevezett magános gyűléseitől. A szenátus elnöke - mint írtuk - , s egyben a város vezető tisztségviselője a feudális korban a főbíró volt. Sajnos, ismeretlenek a X V . sz. előtti főbírók s a X V . sz.-tól kezdve is csak kevésről tudunk. A rendelkezésünkre álló névanyag alapján azonban megállapítható, hogy a családnevek bizonyos időközökben ismétlődtek, tehát feltételezhetően m á r a kezdeti időszakban is azonos családok kezében futott össze a legfőbb önkormányzati hatalom. A későbbiek során, a X V I . sz. közepétől a bírók neve évről-évre ismert s az rögzíthető, hogy egy-egy személy hosszú évsorokon át élvezte a bírói hatalmat; többek között Bálik A n d r á s 1666-1687 kö­ zött tíz alkalommal volt bíró; Dobozi István 1650-1675 között 13 ízben; Duskás Ferenc 1567-1572 között három ízben, majd István nevű fia 1594-1598 között ugyancsak háromszor; Mike Pál 1619-1634 között hétszer töltötte be a bírói tiszt­ séget; Bacsó János 1588-1626 között hatszor; a m á r említett Bálik A n d r á s n a k édesapja: Bálik Antal 1652-1664 között négy ízben választatott bíróvá. De hasonló volt a helyzet már korábban is, hiszen Fekes Jakab 1424-ben, Fekes Márton 1460-ban töltötte be a bírói funkciót, 1477-ben pedig Fekes László volt a tanács tagja. Vagy Esztári Márton 1460-ban tűnt föl, Esztárai Mihály (Sztárai) pedig 1475-ben. A sor még folytatható volna, de az eddigiek alapján is megál­ lapítható, hogy egy-egy család kb. három nemzedéken át állt a hatalom élén s to­ vábbi sorsuk vagy más városokban volna figyelemmel kísérhető, vagy tisztségvi­ selés nélkül lehetnének a gazdagabb polgárok között megtalálhatók. L.meretes, hogy a főbírói tisztség az egész feudális kor folyamán nagy jelen­ tőségűnek mutatkozott. Végeredményben ő volt a városi közigazgatás teljhatalmú feje, tárgyalásokon éppúgy képviselte a város közösségét, mint az ítélethozatal al­ kalmával. Nem bizonyítható ugyan adatszerűen, de a polgári fejlődés általános követel­ ményeivel összhangban áll annak feltételezése, hogy a bíró egyúttal a városi élet akkori színvonalán magas műveltségi fokon állott, mert a tanácsüléseken határo­ zott állásfoglalása és helyes politikai érzéke jutott kifejezésre, s személyes állás­ pontja mértékadó volt. Egyes tanácsnokokkal kapcsolatban felmerült nézetelté­ rések esetén a bíró érvelése gazdagabb látókörre, szilárdabb logikai menetre utal, mint a legtöbb tanácsnoké, s lehet, hogy az ilyen természetű személyes jellemvo­ nások szintén hozzájárultak a főbírói tisztségre történő gyakori választáshoz a gaz­ dasági helyzeten kívül. Nem egy főbírót a „Deák", vagy „Literáti" névvel külön­ böztettek meg. A krakkói Egyetemen 1493-1558 között összesen 1892 magyar származású személy tanult s közöttük 11 személy debreceni eredetű volt. Az is megállapítható, hogy K a l m á r András 1540-ben a bécsi Egyetemen tanult s vele együtt az 1523-ban végzett Mészáros Gergely szintén Debrecen polgárai közül ke-

rült k i . Mindkét családnak hasonló nevű tagjai a X V I . sz.-ban a főbírók között szerepeltek. A debreceni humanizmus tehát nyomonkísérhető a külföldi főiskolákon is s feltehető, hogy az ott végzett személyek gárdájából került ki a város első embere. A főbírót 1556-óta a nagytanács (külsőtanács) soraiból választották meg. Nincs kizárva, hogy korábban a polgárság összessége népgyűlésen választotta, vagy a szűkebb tanács köréből került ki, de az kétségtelen, hogy a külsőtanács tagjai sorából a kistanács tagjaivá került személyek közül került ki a főbíró, tehát meg­ választása kettős szűrésen ment át. Ez a tény látszólag ellentmond annak a meg­ állapításnak, hogy a bírói hatalom szűkebbkörű polgári réteg kezében összponto­ sult, de az ellentmondás azonnal feloldódik, ha meggondoljuk, hogy a X V I . sz. folyamán, sőt továbbmenően az egész feudális korban magának a Választott Hites Közönségnek tagsága is nagyrészt a gazdagabb polgárság köréből származott még akkor is, ha a szegényebb polgárok is bejuthattak oda. Ä bírói tisztség betöltése általában április 24-én történt, de a X V I I . sz. elején a választást az év elejére tették. A tisztség lejárta után a leköszönt bíró a tanácson belül rendszerint esküdt maradt, hogy a következő évben újból megválasztható le­ gyen. A X V I . sz. ilyen gyakorlata után a X V I I . sz. végétől a volt bíró inkább nép­ szószóló, vagy más tisztségviselő lett, míg a X V I I I . sz. végétől - leköszönése után rendszerint a polgármesteri állást töltötte be. À X I X . sz.-ban nem volt olyan fő­ bíró, akit ne a halál választott volna el méltóságától. A főbíró hatáskörének és állása tekintélyének a feudális kor folyamán sajátos kettőssége érvényesült. Ez abban jelentkezett, hogy a megválasztott főbíró hiva­ tali rangjánál fogva abszolút tekintélyt élvezett; kezdettől irányítója volt mind a közigazgatási, mind a bírósági ügyeknek; szavának az egész tanácsi apparátus, de a város minden egyes polgára is engedelmességgel tartozott; veszély esetén szemé­ lyét megvédték s ez különösen a Karácsony György féle felkelés idején mutatko­ zott meg, amikor a felfegyverzett polgárság fogta el a városba behatolt személye­ ket. H a mégis a X V . sz.-tól kezdve felkelő polgárokkal találkozunk, akkor azok egyetemlegesen a szenátus intézkedései ellen tiltakoztak s nem a főbíró személyét bírálták. M a g á t a főbírót a feudalizmusra jellemző bálványozó tisztelettel vették körül s ez a vonás a polgári város életében határozottan hasonlít a feudális kor jobbágyi szemléletének nem egy megnyilvánulásához. A feudalizmus hierarchikus rendjére felépülő társadalomszemléletnek ez is egyik jellemvonása volt. De mind­ ezekhez hozzátartozik az a tény, hogy állásából való eltávozása után csakis annyi tekintélyt élvezett, amennyit személyi súlya, összeköttetése, rokonsága alapján magának kivívott. A polgárságon belüli uralkodó réteg tagjai hivatalokon kívül már egyenran­ gúak voltak s a főbíró tekintélye és megbecsülése nem személyi és születési előjogokhaz fűződött, hanem állásához. Amennyiben a személynek szóló tisztelet alán­ jai az állásról való eltávozás után sem szűntek meg, a főbíró továbbra is a város társadalmának osztatlan tekintélyét élvezte, mint pl. Domokos Lajos, Poroszlaî Fricírik, vagy korábban Dobozi István és mások. Az eltávozó főbíró - ha újabb tisztségre nem választották meg - beolvadt a város közösségébe, mint annak egyik tagja. Éppen ez a kettősség jellemezte a v á ­ rosi polgárságot a megyei nemesség választott tisztségviselőivel szemben; a me­ gyék választásánál egy-egy főispán vagy alispán személyében elsősorban a föld­ birtokos egyéb előjogai jutottak kifejezésre, s ezek a szülői házból, mint születési

előjogok érvényesültek. A nemesség társadalmi szemléletében korántsem érvé­ nyesült a polgárság erkölcsi nézőpontjának haladóbb jellegű vonása, amely a tár­ sadalmi fejlődés antifeudális harcai folyamán a személyesen szerzett vagyon bir­ toka miatt tisztelt valakit. A születési előjogokat a polgárság nem ismerte el, hanem az egyénileg kivívott tekintély erkölcsi értékére támaszkodott. A polgárság életén belül egy-két nemzedék sodrában elpusztulhatott avagy deklasszálódhatott a csa­ lád s ezáltal kicserélődtek az uralkodó rétegek; ilyen módon a társadalmi tekin­ tély is módosuláson ment át, mert megszűnt az az alap, amelyre a család tekintélye épült. Ha az érdekelt családok tagjai egyénileg tanulmányokat folytattak, beol­ vadtak az értelmiségbe, s ezáltal bizonyos színvonalra emelkedhettek, de ugyanaz előfordulhatott a másik irányban is, amikor a vagyonukat vesztett polgárcsaládok, vagy tisztségek viselői később összekeveredtek a kisiparosokkal, kiskereskedők­ kel. Ezzel a ténnyel elvesztették annak a lehetőségét, hogy továbbra is a vezető tár­ sadalmi réteg tagjaiként kormányozzák a városukat. Debrecen polgárságán belül nem alakultak ki századokon á t vezérlő dinasz­ tiák, legföljebb egy évszázadon belül érvényesülő és vezető szerepet játszó csalá­ dok, mint a Dobozyak, Komaromyak, Duskások, Taarok, Baranyiak, de amikor vagyoni helyzetük kedvezőtlenebbé vált, eltűntek a polgárság nagy kohójában. Emléküket azonban az utókor hagyománytisztelő megbecsülése tisztelettel tovább őrzi. A főbírót ez az elnevezés azért illette meg, mert magukat a tanácstagokat „iudex iuratus"-nak, esküdtbírónak hívták 1693. előtt; velük szemben állt a sze­ nátuson belül a „iudex primarius" (főbíró, elsőbíró). Ez a név még akkor is tovább élt, amikor az esküdtbírák hivatali címe ugyancsak 1693-óta tanácsnok lett. A

nagytanács

A polgári történetírás sokáig azt a nézetet képviselte, hogy a városi hatalom már kezdettől fogva különböző elnevezések alatt szereplő nagytanács kezében nyu­ godott. Többen feltételezték, hogy a koraközépkorban a nagytanács határozott szervezeti formában élő intézmény volt. Van olyan felfogás, amely a városok helyi szervezetének és hatalmi jogkörének kialakulását az Árpádházi királyok korába helyezi, sőt azt vallja, hogy ez a szervezet bizonyos módosulások között egészen a polgári forradalom győzelméig, 1848-ig fennállott. M é g ma is hangot talál ez a nagyon is romantikus jogszemlélet, amely a városi közösség minden tagjának egyenlő jogot tulajdonít. Debrecen példáján az állapítható meg, hogy a nagytanács (külsőtanács), más néven „communitas", 1694-óta pedig Választott Hites Közönség (Electa iurata communitas) sem elvileg, sem a valóságban nem gyakorolta az önkormányzatból eredő hatalmat. A kezdeti időszakban a polgárság egyetemének testületi gyűlését juttatta kifejezésre, és nem élő szervezeti formát jelentett. Ezek után felmerül a kérdés, vajon mi lehetett a X V . sz. folyamán működő városi közösség szervezeti kerete? Nézetünk szerint a communitas kifejezésének kettős értelme volt. Az egyik értelmezés a korábbi faluközösség egyetemét juttatta kifejezésre, míg a másik annak képviseleti szervezetét tartalmazta. Ez a képviseleti szervezet azonban nem a nagytanács, vagy a kistanács állandóan működő intéz­ ménye volt, hanem a főbíró által időszakosan összehívott testület lehetett.

A „civcs et communitas" kifejezés Debrecenben 1458. március 12-én merült fel M á t y á s király kiváltságlevelében. A megjegyzés arra mutat, hogy valóban k i ­ alakulóban volt egy bizonyos közösségi szervezet, de 1552 előtt a közgyűlés fo­ galma sem az oklevelekben, sem a jegyzőkönyvekben nem szerepel; a „tanácsno­ kok egyeteme" (universitas senatorum) kifejezéssel csak 1564-ben találkozunk, amikor az a város által megválasztott nagytanács testületére vonatkozott. Minden város életében előfordult, hogy fontosabb esetekben az összpolgárságot kellett gyűlésre hívni s ilyenkor a tanácskozó testület elnevezése „az universi­ tas" volt. A szabad királyi városok egy részében mint Budán, vagy Kolozsvárt a nagytanács szervezetileg is megvolt. De mezővárosi viszonylatban ilyen szervezet nem ismerhető fel. A korábbi időszakokban, ha fontos ügyről volt szó, a polgárok személyesen jelentek meg tanácskozásra, mintegy a falugyűlésnek folytatásaként. A X V . sz. I . felében kiadott oklevelek Debrecen esetében címzettként a bírót és a városi polgárokat említik, akik lényegében a polgárok és a lakosság képviselői. Ez történik pl. 1424-ben, amikor Zsigmond király a vásártartási jogot biztosította. Egy másik esetben, 1435-ben, „a bírónak, az esküdteknek, és az egész közösségnek" nevében tiltakoztak a debreceniek a Szepesi család visszaélései ellen; 1429-ben „ N a g y Bertalan bíró, és egy esküdt" kiváltságot kapott a város földesurától; ismét máskor Adonyi János, Debrecen polgára, „a maga és az összes polgárok nevében" Erzsébet királyanyjától nyert kiváltságlevelet. E példák folytathatók lennének, de talán így is elegendőnek bizonyulnak an­ nak a következtetésnek levonásához, hogy a „cotnmunitas" kifejezésnek a XV. sz.-i Debrecen életében azonos az értelme a polgárok összességével. Ez arra is utal, hogy a communitas szó használata azonos az universitas szó jelentésével, tehát nem egyéb, mint a város egyetemét dokumentáló szóhasználat. Ebből következik, hogy mint földesúri joghatóság alatt élő mezővárosban, Debrecenben a X V I . sz. máso­ dik fele előtt nem beszélhetünk szervezeti keretek között működő nagytanácsról. A helyzet 1552-ben megváltozott, amikor a már korábban is fennálló szená­ tus, mint az esküdtbírák összessége arról hozott határozatot, hogy az esküdtbírák számát 12 személyben kell rögzíteni, és ugyanakkor a város lakosai közül 66 sze­ mélyből álló testület képviseli a közösség egyetemét. Ez a testület az utca, illetve a járás küldötteként alakult meg olymódon, hogy mindkét járás 33-33 személyt v á ­ lasztott, akiket ,,littera"-val, vagy másként „schedula"-val hívja meg a szenátus a választásra a főbíró személye esetén. Ez a közösség a X V I . sz.-tól kezdve szerepet játszott Debrecen életében s kü­ lönösen a X I X . sz.-i társadalmi küzdelmek idején jutott jelentőségre. A nagytanács az utcai önkormányzatból fejlődött ki s megalakítása akkor vált szükségessé, amikor a X V I . sz. folyamán Debrecen települési rendjében a város­ mag körüli földrajzi egységek közigazgatásilag mind összefogottabbá, centralizáltabbá lettek. Ettől az időtől fogva a városi lakosság elsődleges közigazgatási szer­ vezete az utcai önkormányzat maradt, amelynek élén a X V . században ismert utca­ tizedes állott. De az utcai önkormányzat fokozatos visszafejlődésével szükség volt egy olyan testületre, amely közvetlen kapcsolatban állott az önkormányzati köz­ pont irányító hatalmát képviselő főbíróval és a szenátus munkáját mindenben se­ gítette. A nagytanács tagjainak a létszáma időnként változott; a X V I I . sz. végén több éven át 100 főből állt, de a X V I I I . sz. kezdetétől megtartották az eredetileg megállapított 66-os létszámot. A nagytanács szervezete 1694-ig azonos maradt. Valójában Debrecennek két

kerülete küldötte be választás útján a tagokat, akiket általában életfogytiglan v á ­ lasztottak meg. Feladatuknak ellátása terhes volt, de a választásnak kötelesek vol­ tak eleget tenni. Nem egyszer a szenátus és a főbíró leváltottak egy-egy nagytanácsi tagot, de ennek már büntetés jellege volt. 1694. előtt a nagytanácsnak nem volt elnöke, miután ismeretlen volt a nép­ szószólói intézmény. Az együttes gyűléseken mindnyájan résztvettek. De ugyan­ akkor megállapítható, hogy a tagok valószínűleg területi alapon rangsorolva vol­ tak. Az 1646. január 1-én összeállított névsorban, de más későbbi névjegyzékben is sorszámmal különböztették meg a nagytanács tagjait. A számokat nem az Á B C . szerint állították össze, hanem a járások váltakozó rendjében s azon belül való­ színűleg az utcatizedek szerint. A páros és páratlan számok ugyanis járások szerint váltakoztak a különböző években s a X V I I I . sz.-ban megfigyelhető volt az is, hogy ha meghalt valaki, a helyette póttagként kooptált egyén a sorrendben az eltávo­ zott helyét foglalta el. Ennek az eljárásnak csak akkor van értelme, ha feltételez­ zük, hogy az utcatizedek szerint megválasztott személy után csak az azonos utca­ tized újabb küldötte következhetett. Ez a körülmény a régi utcai önkormányzat m a r a d v á n y a i r a utal, a m á r centrális igazgatású X V I I . sz.-i város képviseleti rend­ szerében. A tanácstagok munkájuk ellátása körében jogvédelmet élveztek, s ha egy v á ­ rosi lakos vagy polgár avagy akár tisztségviselő a nagytanács képviselőjét feladat­ körének ellátása során megsértette, az egész testület előtt köteles volt megkövetni. Ha valaki a tanácstagságot mégsem akarta elfogadni, büntetéspénzt fizetett, amelynek az összege elég magas volt ahhoz, hogy bárki is felmérje tettének következményeit. N y i l v á n v a l ó , hogy a megbízással nagy elfoglaltság járt együtt. Miután a választás révén betöltött tisztségek, bármilyen megtisztelők voltak is, végeredményben a tényleges hatalom gyakorlásával nem jártak együtt, nagy áldo­ zatot jelentett a nagytanács tagjának lenni. A nagytanács tagjainak megválasztása után a maguk köréből együttesen v á ­ lasztották meg az esküdtbírókat, a tisztségviselőket, majd végül a főbírót. Senkisem viselhetett tisztséget, ha korábban, a választása előtt nem volt a nagytanács­ nak tagja. Viszont ha valaki a szenátusba került, akkor az m á r nem maradt to­ vábbra is a nagyanács tagja, hanem kizárólag a kistanácsé. Ugyanez volt a helyzet a főbíróval, majd később a polgármesterrel. 1694-óta a nagytanács szervezete átalakult, mert attól az időtől kezdve már nem kerületek, hanem a városi közigazgatás keretében megszervezett utcakapi­ tányságok szerint önállósodott utcák alapján választották meg a tagokat; az egyes utcák képviselői a tanácskozó teremben „mensa" szerint tömörültek, s 1694-ben a nagytanács testülete az öt utcához igazodóan öt asztalra bomlott; később az aszta­ lok száma hatra növekedett. Mindegyik asztal élén a megválasztott közösség által kijelölt elöljáró (praelocutor) állott. Újszerű egy új tisztségnek a szervezése nép­ szószóló (néptribun, fürmender, tribunus plebis) néven, vagy ahogyan az 1695. január 1-i jegyzőkönyv í r t a : polgármester elnevezéssel. Természetesen a néptribun sohasem volt azonos a polgármesterrel, mint azt majd látjuk. Az asztalok rendjét szabályozó 1694. évi közgyűlési határozat egyben a hiva­ talnoki rend tagolását is megállapította. Az első rendbe a Választott Hites Közön­ ség tagjait sorolta, akiknek az akkori létszáma 58 volt. Közöttük az első személy a „közösség elöljárója" (praelocutor communitatis) volt, aki egyben az első asztal elnökeként a népszószóíói tisztséget is betöltötte. A második, harmadik, és negye-

dik asztal mellett 12-12 személy ült, hasonlóan az elsőhöz, míg az ötödik asztal­ nál 10 személy. Mindezekből megállapítható, hogy a közgyűlés, a tanácsülés, valamint a nagy­ tanács ülései egymástól elkülönültek. A városban más történeti helyzet alakult k i , mint a megyei életben, ahol a közgyűlés a vidékről bejött nemesség tanácskozó testülete volt, Városban igazi közgyűlés csak a nagytanácsi és a kistanácsi együttes gyűlések alkalmával zajlott le, s a jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy ilyen közös tanácskozás háromszáz éven á t az eseteknek legföljebb 2 0 % - á t tette ki. A végrehajtószolgálat intézkedéseinek elvi tartalmát a szenátus ülésein állapították meg, míg a város gazdasági ügyeit érintő problémáknak nagytanácsi tárgyalásai külön üléseken kerültek megbeszélésre. A nagytanácsi határozatokat a szenátussal közölni kellett s azok kizárólag a javaslat jellegével bíró állásfoglalásoknak voltak tekinthetők. A szenátus nem volt köteles a javaslatokat elfogadni, s különösen a X I X . sz.-ban alakult k i éles vita a két tanács között. Várospolitikai ügyekben a nagytanács csak akkor kezdeményezhetett valamilyen határozatot, ha arra a sze­ nátus felkérte. A nagytanácsnak rendszeresített jegyzőkönyvet csak a X I X . sz.-ban kiadott kormányhatósági rendeletek alapján kellett vezetnie. Az első önálló jegyzőkönyv 1814. augusztus 16-án kelt a Kis Orbán István népszószóló elnöklete alatt tartott ülésen. Ö volt azoknak az agilis népszószólóknak egyike, akik mindenképpen har­ coltak a tanáccsal szemben a nagytanács tekintélyének emeléséért. Az első ülés egyben azt is megállapította, hogy korábban a szenátussal együtt tartott tanácsko­ zásokon sok kérdésben elő lehetett mozdítani a város érdekeit. A polgári fejlődés alapjainak kiszélesítésével párhuzamosan az államhatalom mindinkább a szélesebb polgári bázisra kívánt támaszkodni, s ez a nagytanácsban jutott kifejezésre. Annak javaslatai nemcsak a vezető patríciusok felfogását tük­ rözték, hanem a kispolgárok gondolkodását és törekvéseit is. Ez tette indokolttá a magános gyűlések megtartását, ahol befolyásolás nélkül tárgyalhattak e testület tagjai. A V H K . nem folyamatosan ülésezett, hanem csupán bizonyos alkalmakkor; a X V I - X V I I . sz.-ban kifejezetten abban az esetben, ha a szenátus a saját üléseire meghívta s ilyenkor a közgyűlés címet viselte a közös tanácskozás, amit a jegyző­ könyv gyűléskezdő címében is kifejezésre juttattak. A X V I I I . sz. elejétől, 1720-tól kezdődően vált szokássá a magános ülések megtartása abban az esetben, ha a szé­ lesebb polgári rétegek állásfoglalásának rögzítéséről volt szó. Rendszeres gyűlés 1814-óta van, de pl. 1814. október 1. után csak 1816. május 13-án tartottak meg­ beszélést, majd előfordult az is, hogy egy évben mindössze egyszer találkoztak. Közben a V H K . tagjai gazdasági feladatokkal összefüggő munkaköröket láttak el, mint bizonyos reszortokra megválasztott tisztségviselők. Említés történt arról, hogy a nagytanács elnöke X V I I . sz. végétől kezdve a népszószóló volt. Elvileg a népszószólónak mint a városi közösség elnökének, a városi hatalom jogforrásaként működő nagytanács vezetőjének a legmagasabb tisztséget kellett volna viselnie. Gyakorlatilag - látható volt - maga a nagytanács sohasem volt az önkormányzati jogalkotás forrása és a hatalom birtokosa. N y i l ­ vánvaló, hogy ezzel a néptribun szintén másodrendű tisztségviselővé süllyedt, aki lényegében az alsóbb tisztviselőknek, a szubalternusoknak vált irányítójává. Több esetben a néptribun személyi harckészsége,_műveltsége, agilitása megfelelő tekin­ télyt vívott ki e tisztség számára, mint pl. Kis Orbán István a X I X . sz. első negye-

dében, de a szenátus magát a tisztséget nem tisztelte annyira, mint annak kép­ viselőjét. A néptribun a város gazdasági életében szerepet játszó nagytanács tagjainak munkáját fogta össze, és gyakorlatilag operatív feladatokat oldott meg. De ugyan­ akkor a szenátusnak tagjaként tanácskozási joggal résztvett annak ülésein. Egyide­ jűleg viszont a nagytanács elnökeként m a g á t a szenátust kellett volna a polgárság részéről irányítania. Az összefonódó hármas szolgálati ágazat nagymértékben tar­ kította a közigazgatás felépítését, de végül a néptribun mégiscsak szubalternus tisztségviselő maradt egészen a polgári forradalomig. Tisztázatlan jogköre több zavart okozott s éppen emiatt a királyi biztos kez­ deményezésére 1774-ben a feladatait szabályozták. E szabályozás értelmében „hi­ vatalos kötelessége főképpen a polgármester direkciója alatt a nemes város oeconomiájára tartozó dolgokra vigyázni, arra gondot tartani és igazgatni". E szabályozás arra mutat, hogy a néptribun hatáskörének iránya és lényegében tartalma megegyezik az egyidejűleg szervezett polgármesteri állással együttjáró munkakörrel. Viszont már a most idézett utasításban is kifejezésre jut az az elv, hogy a néptribun a polgármester irányítása alatt működött, míg ugyanakkor a polgármester tanácsosi rendfokozattal bírt, s a tanács tagja minőségében önálló joghatóságként járt el gazdasági ügyekben. A helytartótanács 1774. március 15-i rendelete a néptribunok részére fize­ tést engedélyezett; ez által az eddigi társadalmi jellegű, bár korlátozott mértékben illetménnyel járó munkájuk hivatali kötelezettséggé vált. Ugyanez a rendelet azt. is előírta, hogy a néptribun döntő feladata „a magisztrátus és a Választott Hites Közönség közötti közbéke fenntartása, valamint a helyes igazgatási és igazság­ szolgáltatási rend biztosítása." E rendelet végeredményben a néptribun számára politikai feladatokat is megjelölt, hiszen a hatalom birtokosa: a szenátus nézetel­ térések esetén meg kellett, hogy hallgassa a V H K . elnökének véleményét. Ebben rejlett a néptribuni tisztség legnagyobb ellentmondása az által, hogy mint a subalternusok vezetője, a végrehajtó szolgálatot látta el, de mindenkor a kistanács utasításainak megfelelően; egyidejűleg pedig éppen a várospolitikai kér­ déseket érintő nagyobb ügyekben neki kellett a közvetítő szerepet játszania a két testület között. Ilyen szellemben hajtotta végre a tanács az 1774. május 19-én tartott gyűlésen a fent említett főkormányszéki határozatot, amikor kimondta, hogy „a város gazdálkodását illetően a superinspectorokkal egyetértőleg a néptribun vigyázzon, hogy a s z o l g á l a t a rendelkezésnek megfelelő legyen, a hiányokat jelentse a magisztrátusnak." A szövegezés a továbbiakban még élesebben aláhúzta, hogy a néptribun „tartsa szem előtt, hogy a magisztrátusnak, és a bírónak alá van ren­ delve." M á r maga a helytartótanács rendelkezésétől - politikai tendenciáját tekintve - eltérő tanácsi utasítás világosan érvényre juttatta a két testület között fennálló fölé- és alárendeltségi viszonyt, egyben határozottan kifejezte a feudalizmus korá­ ban élő városi szervezet tagolását. Hiába mondották ki azt az elvet, hogy a V á l a s z ­ tott Hites Közönség az egész város érdekeit képviselő testület lévén a jogszabály­ alkotásban kezdeményező szerepet játszik, a valóságban a szenátus intézett a hatalom körébe tartozó minden ügyet, s főként: maga a néptribun személy szerint kapta meg a rendelkezéseket, hogy az ügyeket a nagytanács tagjaival hajtassa végre. Méginkább kiemelte a néptribun munkájának elhatárolt voltát az a körülmény, hogy habár a Választott Hites Közönség választotta meg, de az 1755. évi szabály-

zat alapján csak azok közül, akiket a főbíró kijelölt. Ez a tény a szabadválasztás lehetőségét megszűntnek mutatja, s alapvetően a korábbi vívmány is visszafejlő­ dött, hiszen azelőtt a V H K . önmaga döntötte el - jelöltek nélkül - az elnökévé választandó személy kiválasztását. A választópolgárok és általuk a nagytanács hatáskörének kiszélesítésére irá­ nyuló törekvések a néptribun helyzetét általában befolyásolták. Érdekes, hogy a szenátus jogkörével szemben a néptribun tekintélyének növelésével az állami szer­ vek is igyekeztek a városokban nagyobb befolyást gyakorolni. 1781. szeptember 11-én a Pozsonyi Kamara nyomtatott utasítása elrendelte, hogy tekintettel a néptribunnak a V H K . körében gyakorolt elnöki teendőjére és a szenátusban elfoglalt közvetítői feladatára, minden ügyről véleményt kell alkotnia. Ezen túlmenően a fontosabb gazdasági és politikai ügyekben a V H K . magános ülését össze kell hívnia. A szavazatok őre mindenkor a néptribun. Ugyancsak az ő kötelessége, hogy peres eljárások során felügyeljen a törvényesség betartására, egyben éberen v i ­ gyázzon a városi gazdálkodás menetében jelentkező hiányosságok kiküszöbölésére. Fontos kötelessége az is, hogy a hadiadó felosztásánál és a háziadó tételeinek meg­ állapításánál, a pénztári számadások megvizsgálásánál egy nagytanácsbeli taggal együttesen mindenkor jelen legyen. E rendelet egyik célja a tanácsi és a V H K . üléseinek együttes tartása lett volna. De az utasítások ellenére sem került sor gyakran az ilyen jellegű közgyűlésekre. Î 7 9 4 . november 8-án a tanács világosan tájékoztatta a királyi biztost, hogy „nem minden ügyet tárgyalnak meg a Választott Hites Közönséggel, csakis azokat, ame­ lyek a városnak közös és összérdeket érintő ügyei." Ezekre a tapasztalatokra építve rendelte el 1813. június 2-án a királyi biztos, hogy a V H K . magános gyűléseket tartson s azokat rendszeresítse. Ebben az időben az elhatárolt hatáskörök m á r élesen elválasztották a nép­ tribun személyében megtestesített nagytanács és a főbíró személyében képviselt szenátus jogkörét. 1814-ben a királyi biztos leszögezte, hogy „ . . . a szószóló nem annyira a népnek, mint a polgárságnak szószólója . . . aki az egész cívisséget a magisztrátus előtt reprezentálja." E rendelkezés arra is rámutat, hogy a nem pol­ z gárjogú személyeknek nem volt testületi képviselete. Debrecenben az adatok hiányában nem kísérhető figyelemmel az a különb­ ség, amely a két tanács hatáskörében az élet folyamán jelentkezett s amely az ország más városaiban is megállapítható. Feltételezhető, hogy az országos gyakorlat alapján a városi önkormányzat testületi szerve a bíróválasztás óta a szenátus, majd az 1552. évi szervezési szabályzattól kezdve a nagytanács volt. De, hogy ez a nagy­ tanács milyen formában működött, arról nincsenek feljegyzéseink. Mindenesetre érdemes összehasonlítást tenni a megyei és a városi közgyűlés között a könyebb megérthetés érdekében. A megyei önkormányzat fejlődése és a városi jogi élet közösségi formái között a X V . századi feudális államon belül sajátos ellentét mutatkozik. A megyékben a X V . században következett be az a folyamat, amely a korábbi kizárólagos ható­ sággal, a főispánnal szemben a megye egyetemét állította előtérbe; ez a folyamat a X V I . századtól kezdve fokozatosan alakította ki legmagasabb hatósági szervként a megyei közgyűlés testületét. Ezzel szemben a városoknál - legalábbis Debrecen példáján - fordított fo­ lyamat figyelhető meg. A lakosság egyeteme, az universitas, folyamatosan háttérbe szorult, és formálisan ugyan hatalmi, de gyakorlatilag végrehajtó intézménnyé vált,

s helyét az állandóan együtt tartott kistanács váltotta fel, mint a jogszabályok al­ kotó szerve, és a végrehajtó hatalom parancsnoki testülete. A megyéknél a köz­ gyűlési határozatok fejezték ki a megye uralkodó osztályának álláspontját, s azok az egész megye lakosságára kötelező erővel bírtak. Ezzel szemben a városnál a közgyűlés nem volt egyéb, mint a VHK.-nak a szenátussal együtt tartott tanács­ kozási szerve, ahol a V H K . mindössze javaslatokat tehetett, jogérvénycsségükhöz a szenátus jóváhagyására volt szükség. Ez a különbség egészen 1848-ig fennállott. Láttuk, hogy a V H K . gyűlései nem juttaták kifejezésre az egész lakosság érdekeit, mert képviseletük csupán a polgárjogú személyek összességére terjedt k i . Ugy anakkor a szenátus kifejezetten a gazdagabb polgárok vezető testülete volt. Egyáltalán nem volt külön hatalmi szervezete a céhlegényeknek, a szegényebb polgároknak, a munkáselemeknek, a több mint ezer főt számláló cselédeknek és más valóban kizsákmányolt rétegeknek. Olyan jelenséggel, mint egyes felvidéki v á ­ rosoknál, hogy a közösség (Gemein) „ . . . ellenőre volt a tanácsnak, mely fölött bíráskodási joggal is bírt", egyáltalán nem találkozunk Debrecenben. Mindkét tanácsi testület tagjait választották. A választás során követett el­ járás csak a X V I . sz. óta figyelhető meg. A nagytanácsba az utcák küldöttei kerül­ tek, s a tagság nem volt megszüntethető csak bűncselekmény esetén. Viszont ilyen­ kor a szenátus az illető személyt eltávolította. Minden választáskor, vagy tiszt­ újításkor az volt a cél, hogy az időközben meghalt, elköltözött, vagy elbocsájtott személyek helyét újból betöltsék. Ilyen módon minden választás alkalmával hármas folyamat érvényesült: betöltötték a tanács teljes létszámát, tehát kiegészítették a hiányzó tagságot az utcák új küldötteivel: az évközi kiesés helyére kooptálás útján menetközben behívott személyeket megválasztották, majd az év végi összeírások alapján mostmár véglegesen megállapították az utcák szervezeti rendjében élő polgárok küldötteinek elfogadott névsorát. 1685-ben pl. a negyven felsőjárási ta­ nácstag közül az új választás idején 19 már nem élt, három személy lemondott, összesen tehát 22 személy hiányzott; az alsójárásban 21 személy pótlása vált szük­ ségessé, ami az akkor 80 tanácstagból álló testület esetében 43 személy pótlását, tehát több mint 50%-os kiegészítést jelentett. A nagytanács tagjainak számbavétele után választották meg a 12 esküdtpol­ gárt; majd az esküldtpolgárok köréből választották meg a bírót, tehát annak a személyét már. nem az egész közösség közvetlenül választotta, hanem küldöttei út­ ján. A X V I . századi jegyzőkönyvekben sehol sincs nyoma a szabad választásnak. A választások rendszere a X V I I I . században megváltozott. À z 1717-ben a királyi biztos jelenlétében tartott tisztújító közgyűlés határozatot hozott arról, hogy a jövőben a szenátorok megválasztása nem kerületek szerint, hanem utcán­ ként történik. Az utcák előbb képviselőket jelölnek ki, s azok jelölik ki a szenátor személyét, akiket egy második szűrés során a nagytanács választ. A X I X . század első negyedétől kezdve minden utca tanácsnoki állására a királyi biztos három jelöltet állított a communitas elé és csak ezek közül a jelöltek közül lehetett bárkit is megválasztani. Az emiatt felmerült többszörös vita minden esetben az á l l a m h a ­ talmat képviselő királyi biztos álláspontjának győzelmével végződött, aki - főként az 1830-as évektől kezdve - nem egyszer polgári joggal nem bíró személyeket is kandidált s ez ellen hiába tiltakozott a nagytanács, a választást csakis az általa k i ­ jelölt egyének sorából lehetett végrehajtani. Ilyen módon a reformkori Debrecen­ ben az állami akarat és az önkormányzati igény ellentmondásai a tisztújítások r

során néha már élesebbé váltak, mint a nagytanács és a kistanács közötti politikai és városfejlesztés körül felmerülő nézeteltérések. A tanács

szakbizottságai

A városi hatalom végrehajtó szolgálata egyes esetekben olyan bizottságok műkö'dését tette szükségessé, melyek a kistanács részére véleményes javaslatot dol­ goztak ki. Ezek a bizottságok a szenátus szervei voltak még akkor is, ha a tagokat a V H K . és a szenátus együttesen küldték ki. Az is előfordult, hogy a V H K . egy­ maga szervezett egy-egy ügyben bizottságot, de ebben az esetben is azért, hogy a szenátus elé terjesztendő véleményét körültekintőbben fogalmazhassa meg. A bizottságok a végzett munkák folyamatában jegyzőkönyvet vezettek, majd felada­ tuk befejeztével jelentést terjesztettek a tanács elé. Ezek a jelentések a város­ politika minden kérdésére tájékoztatást nyújtanak. A bizottságok közül a X V I I I . sz. óta legnagyobb jelentőségre az ún. királyi (Commissio Regia) emelkedett. H i v a t á s a volt a királyi biztos javasla­ bizottság tainak megtárgyalása, amely az általa kiadott rendelkezéseket tárgyalás a l á vette, és azokban állást foglalt. Habár a királyi biztosok a X V I I . század végétől csak a tisztújítások a l k a l m á v a l vettek részt a városi közgyűléseken, jelentőségük mégis kiemelkedő volt, mert nem egy javaslatot terjesztettek elő, emelyek a városfej­ lesztés kérdéseit érintették, a személyzeti problémákon túlmenően. A királyi bizottság több esetben m a g á n a k a biztosnak elnöklete alatt ült Össze, de végeredményben nem állami szerv volt, hanem a városi szenátus vezető tisztségviselőiből állott s a tagokat maga a szenátus küldötte k i ; a jegyzőkönyveket a szenátus megbízott tagja szerkesztette. A királyi bizottság tehát szervezetileg öszszekötő kapocs volt az államhatalom és a városi önkormányzat között. Ez a kapocs különösen akkor érvényesült, amikor a királyi biztos személyileg is részt vett az üléseken, nemcsak írásos bejelentéseit tárgyalták meg. A királyi biztos állását élesen el kell választani az ugyancsak Debrecenben bármilyen harcot folytatott a szenátus a V H K - v a l egyetértőleg az ellen, hogy a város irányítására elvileg tanácsadó, de gyakorlatilag utasítási joggal bíró főkor­ mányszéki küldöttet állítsanak a város élére, az intézmény 1848-Íg mégis fennma­ radt. A királyi biztos állását élesen el kell választani az ugyancsak Debrecenben tartózkodó „kerületi tartományi királyi biztostól" (commissarius regius districtualis) miután az utóbbi a katonai közigazgatás polgári szervezetét képviselte ; ellen­ őrizte a hadiadót, a hadtápellátás szolgálatát s több megyére kiterjedően irányí­ totta a katonaság beszállásolásának polgári kapcsolatait. Maga a királyi biztos lényegében csak egy személyből álló hivatalt tartott fenn, esetleg egy írnok műkö­ dött a keze alatt. De utasítás jellegű tanácsai mindenre kiterjedően érintették a város teljességét, s főként a személyében a kisebb vagyonú polgárok, vagy a nincs­ telenek jobban bíztak, mint sok esetben a magisztrátusban, ezért társadalmi tekin­ télye a szenátus állásfoglalása ellenére növekedett. A királyi biztos állása a X V I I . sz. elején kialakult pénzügyi gyakorlathoz kapcsolódik, amikor a Pozsonyi, vagy a Szepesi Kamara az egyes városok pénzügyi gazdálkodásainak ellenőrzésére főként tisztújításkor egy-egy megfigyelőt küldött

ki. A megfigyelői állásból később választási elnök, majd állandósult tisztségvi­ selő lett. A városok legnagyobb részében nem volt főispán, tehát az á l l a m h a t a l o m n a k nem volt állandó képviselete. A polgárság belső szervezetét kiváltságok foglalták írásba s ezek határozták meg a közösség jogi helyzetét. Az uralkodó ennek meg­ felelően a királyi rendeleteket a kormányszékek révén egyenesen a városi tanács­ hoz, nem saját képviselőjéhez adta ki. Az á l l a m i centralizáció fokozódásával szükségessé vált egy olyan megbízott kiküldése, aki feltétel nélkül képviseli az uralkodó álláspontját és a városi önkor­ mányzattal szemben az állam érdekét tartja szem előtt, ami természetesen nem mindenkor ellentétes állásfoglalás. A török uralom alól való felszabadulással pár­ huzamosan mindinkább előtérbe került az ország gazdasági helyzetének felmérése s e célból megfelelő bizottság, vagy személy kiküldetése. A városok ellenőrzését és anyagi javainak számbavételét az 1689-ben k i ­ küldött Breiner-féle bizottság célozta, amely természetesen nem állandó jellegű volt, különben sem volt feladata, hogy egy-egy város ügyeivel behatóbban foglal­ kozzék. Ezekből a gyökerekből táplálkozott a később megszilárdult királyi biztosi intézmény, amelyet az 1690. dec. 15-én kiadott utasítás széles hatáskörrel ruhá­ zott föl. Debrecen és más városok gazdálkodásának, politikai életének megvizsgálá­ sára az uralkodó 1694-ben nevezte ki az Aichpüchl-bizottságot, amely felmérte a törökök kiverése után kialakult helyzetet. Tagjai 1695. március 15-én érkeztek Debrecenbe, ahol különböző albizottságokat szerveztek azzal a céllal, hogy meg­ vizsgálják a hatáskörükbe tartozó részletkérdéseket. A Rákóczi vezette szabadságharc leverése után a városokban minden tiszt­ újítás alkalmából jelen kellett lennie a királyi biztosnak. 1712. decemben 2-án Debrecen élére Meixner Ferenc Antal került, majd később más-más személy révén minden tisztújításkor megjelent a király megbízottja, aki a X V I I I . sz. első felében a választások után eltávozott Debrecenből. Nincs nyoma annak, hogy a királyi biztosi intézmény fejlődésének első lép­ csőjén a kiküldött személyek a polgárok fölött intézkedési joggal rendelkeztek volna. A X V I I I . sz. 70-es éveiben azonban mégis megváltozott helyzettel talál­ kozunk, és Br. Vécsey Józseftől kezdve m á r a várospolitika egyetemes kérdéseit is számbavették a királyi biztosok. 1771-ben ő szervezte meg magát a királyi bizott­ ságot, amelynek a városi tanács vezetőivel együtt tartott ülésein minden határoza­ tot jegyzőkönyvbe foglaltak. Feladatát annyira szívügyének tekintette, hogy ha betegsége miatt egy-egy ülésen nem tudott részt venni, arra föltétlenül elküldötte hivatalának vezetőjét, aktuáriusát. A hozzá írt kérvények nagy száma százával mutatja főként az újsori városlakóknak személye iránti bizalmát, s még gazdag patríciusok elszegényedett utódai is nem egy ízben kértek tőle tanácsokat, ö indí­ totta meg azt a folyamatot, mely az újsoriakat házhelyekhez juttatta; tiltakozott a magisztrátus egyes tagjainak visszaélései ellen; méltányos esetben intézkedett az adómérséklésekről. Miután a debreceni hagyományokkal szemben elfogulatlanul állott, személyi kötöttségek nem korlátozták egyes ügyek elintézésénél. De a fenn­ maradt jegyzőkönyvek ugyanakkor arra mutatnak, hogy Debrecen fejlődésének mindenképpen szép és haladó jellegű vonását megőrizte. Túlzás volna annak állí­ tása, hogy intézkedéseiben forradalmi tendenciák érvényesültek, de határozott

tény, hogy a felvilágosodás progresszív eszméit képviselte, s ezért mindazokat az elképzeléseket igyekezett megvalósítani, amelyeket haladottabb közigazgatású v á ­ rosok életében tapasztalt. 1770. november 19-én jelentette be az uralkodónak, hogy Debrecen lakosai­ nak hozzá intézett beadványai feltárták, „mily nyomorú és elnyomott helyzetben él az adózó nép, mily önérdek szerint járnak el a város tisztségviselői, hogyan her­ dálják el a királyi javak jövedelmét. . .". M e g á l l a p í t á s a i t eredetiben fennmaradt iratok tömege igazolja, s az 1770. szeptember-1771. február között keletkezett 218 beadvány valóban arra mutat, hogy a város vezetősége sokszor nem értette meg a gazdálkodás másutt gyakorolt helyesebb módszereit. Vécsey tehát a városi önkormányzat m u n k á j á n a k egyes ágazatait a széleskörű beadványhálózat révén ellenőriztette. Több biztosi gyűlésen, illetve bizottsági tár­ gyaláson részt vett s nemegyszer megjelent a Választott Hites Közönség magános ülésein is, hogy egy-egy kérdésben elfoglalt álláspontjukat meghallgassa. 1771. augusztusában bekövetkezett halála valóban veszteséget jelentett. A királyi biztos ellenőrző tevékenységének különösen kedvelt területe volt a városi háztartás ügyeinek vizsgálata; 1770-ben a 20 évre visszamenőleg kelet­ kezett számadásokat nézte át nemcsak formai, hanem tartalmi szempontból is, különös tekintettel a kiadások indokoltságára, amelyekre észrevételeket tett, ha azokkal nem értett egyet. Tanulságos volna részletesen ismertetni a Vécsey-féle jegyzőkönyvek izgal­ mas feljegyzései, mert a polgárság életének belső ellentmondásaira mutatnak rá. Az iránta érzett biztalmat legjobban Marossy ref. lelkész szónoklata árulja el, aki szidalmazta a szegényebb népréteget annak öröme miatt: „Ti viperáknak fajzatai, még csak híre vagyon az próbáló napoknak, és az királyi kommisszáriusnak, máris készítitek vádló írástokat." Ez tette lélektanilag is érthetővé, hogy a vezető polgári rétegek miért zárkóztak el a királyi biztos vizsgálatai elől. Talán ez is indokolja a magisztrátusnak a király elé 1771. szeptember 28-án terjesztett beadványát, mely­ ben kérte a királyi biztos visszahívását, mert szerinte a lakosságot szembefordítja a tanáccsal, amikor a szenátus megkerülésével meghallgatja annak panaszait. Összefoglalásképpen ismételten rögzíthetjük azt a tényt, hogy a királyi bi­ zottság intézményében a X V I I I . századi városi jogfejlődés önkormányzati szer­ vezete szembetalálkozott a centrális állami irányítás, az állami abszolútizmus gon­ dolatával. Ez a szembekerülés önkéntelenül is súrlódásokra vezetett. Többszöri iratváltás tárja fel, hogy a nézeteltérések a várospolitika kérdései körül bontakoztak ki, s nem tűnnek személyes jellegűeknek. A kölcsönös tisztelet, és kedvezménye­ zés hangján jellemezte a személyi érdekű intézkedéseket, de az ellenőrző irányítás egyfelől s másfelől a város önkormányzati követelménye egymással sokszor heves összeütközésekre vezetett. A királyi biztosok a szélesebbkörű adózást, a város jövedelmeinek racionálisabb fokozását, az ésszerűbb kishaszonvételi gazdálkodást kívánták. A cél érdekében minden eszközt igényibe vettek s többek között attól sem riadtak vissza, hogy a tanácstagok megkerülésével derítsenek föl egy-egy kér­ dést. Ezért panaszkodott nemcsak a szenátus, hanem még a V H K . is 1816-ban, hogy „azon királyi commissió által a nemes város cassája mennyire meg van ter­ helve, emellett a magistratuális auctoritas nagyot szervedett, a subordinatio, a közönséges bátorságnak talpköve megsértetett", annak megszüntetését kéri. Minden kérelem és tiltakozás ellenére a királyi biztosok személye továbbra is a város élén maradt, majd 1848. április 8-án, a polgári forradalom győzelme után

Dettrich Miklós királyi biztos bejelentette a tanácsnak, hogy működését megszűnt­ nek tekinti. A tanács boldogan fejezte ki afölötti örömét, hogy „a megbukott kor­ mány által törvényellenesen reátolt és gyűlöletes biztosságok . . . magokba dőlnek össze." 1848. május 7-én a belügyminiszter is jóváhagyta a biztosi állás meg­ szűntetését. Ezzel a feudális államjognak e sajátos városi képződménye a múlt ha­ gyományává vált. ***

A királyi biztos által összehívott, majd a XVTII. sz. végén állandósított k i ­ rályi bizottság végeredményben önkormányzati szervezet volt. A tagok között a polgármester játszotta a vezető szerepet, de a gazdasági ügyekkel foglalkozó ta­ nácstagok és a néptribun is résztvettek a tárgyalásokon. Adott esetben egy-egy ülésre meghívták a V H K . szakértő tagját. A bizottság döntései a szenátus elé ke­ rültek, amely a végrehajtás előtt rendszerint egy újabb bizottságot küldött k i s annak jelentését megvárva foglalt végleges állást. Az ügyeknek ilyen hosszadalmas elintézése sok esetben a bizottság tevékenységét illuzóriussá tette, mert a jelen­ tések hosszadalmas útja annyira elhúzódott, hogy m á r nem lehetett intézkedni. Ez történt pl. az Ohati birtok hasznosításának ügyében az 1840-es években. A termelés rendjének irányítása más bizottságok megszervezését is indokolta. Nagy jelentőségre emelkedett a polgármester elnöklete alatt működő gazda­ sági bizottság. (Commissio oeconomica). Ennek első ülését 1776. október 21-én tartották a nemrég megválasztott polgármester (consul) elnöklete alatt. A bizott­ ság tagjai az adószedők, a számvizsgálók, a számvevők, a magtáros, az árvafel­ ügyelő, a mezőrendészeti felügyelő, az erdőfelügyelő, az ohati birtokfelügyelő és a fürmender voltak. A X V I I I . században ritkán tartottak ülést és a tagság hivatali összetétele m á r eleve mutatja, hogy a napirendek között szélescbbkörű várospoli­ tikai kérdések nem szerepeltek, hanem inkább a kishaszonvétel értékesítésével öszszefüggő ügyeket tárgyaltak. A Pozsonyi kamara 1777. február 21-én rendeletileg írta elő, hogy a városi gazdaság „jórendjének előrevitele érdekében" minden szombaton gazdasági gyű­ lés tartandó. A rendelet azt is előírta, hogy a bizottsági üléseken a szenátus k i ­ küldöttei is vegyenek részt a polgármesteren kívül. Gyakran előfordult, hogy a gazdasági ülésekre vonatkozó határozatokat a szenátus nem tette magáévá. Emiatt az állami szervek többször felelősségre vonták a főbírót. 1819. június 30-án a Magyar Kamara határozottan felhívta a szenátust, hogy a gazdasági bizottság gyűléseinek megtartását szigorúan ellenőrizze, s a ta­ gok létszámát közvetlenül a V H K által évenként újraválasztott két személlyel kell kibővíteni a néptribunon kívül. A polgármester távollétében az ülés elnöki teendőit nem a kiküldött szenátor, hanem a néptribun látja el. A feudáliskori városigazgatás - bármennyire is szervezett volt korának k ö ­ vetelményeihez viszonyítva - mégsem tartotta be a rendszeresség követelményeit. Ennek tulajdonítható, hogy magát a gazdasági ülést is csak ritkán tartották meg, hiába rendelték ezt el a főkormányszékek. A Gazdasági bizottságnak pedig fontos feladata állt előtérben akkor, amikor a királyi bizottság 1845. június 2-i előírása szerint gondoskodnia kellett a városi gazdálkodás előmozdításáról, „a jövedelmek­ nek folytonos világosságban tartásáról s a létező hiányoknak javításáról". Egy másik bizottságnak „Építészeti bizottmány" néven az volt a feladata, hogy „ a város emelkedésére olyannyira szükséges intézkedéseket" megtegye; a királyi biztos 1844. április 15-én kifejezett javaslatára, szervezte meg Debrecen

tanácsa 1846-ban a főbíró elnöklete alatt. A tagok sorában helyet foglalt a nép­ tribun, szakaszonként egy-egy esküdt, a városi mérnök, két építész; a városrendezés gyakorlati ügyeiben e bizottság véleményező szerv volt, főként az egyes utcák vo­ nalaira, a közvilágításra, a szennyvízcsatornák ellenőrzésére, a házak és utcák kialakítására tett javaslatokat. G y á m ü g y i kérdésekben alakult ki az „Árvaszék Bizottmány" hatásköre 1845ben. A pénzgazdálkodás elszámolási rendszerét volt hivatva ellenőrizni a Számonkérő Szék, amely a számvevőség testületi szerve volt. A polgári forradalom következtében megváltozott helyzet révén a tanács külön bizottságokat küldött k i egyes szakkérdések elintézésére, többek között er­ dészeti, clőfogati, építészeti szakbizományokat. Ezeknek működése azonban m á r a kapitalista korba nyúlik át. Öszefoglalóan megállapítjuk, hogy Debrecen város hatalmát a legmagasabb fokú testijét, a szenátus gyakorolta a főbíró elnöklete alatt. Kezdetben a vezetés minden szála a főbíró kezében futott össze, aki későbben szinte diktátori teljha­ talommal kormányozta ugyan a várost, de m á r kialakultak az egyes ügyviteli re­ szortok, amelyeknek élén a tanácstagok állottak. 1552-ben megalakult az első szervezésű nagytanács, és megszilárdult a szenátus személyi állománya, mindkettő a főbíró irányítása alatt. 1693-ban kiszélesedett a képviseleti rendszer és a nagy­ tanács nehéz harcban vívta k i azt a jogot, hogy önálló elnököt válasszon a néptribun személyében. Lassanként kialakult az úgynevezett magányos gyűlések rendszere, a nagytanács véleményező szervként igyekezett a maga számára mind több jogot biztosítani. A kibontakozó harcok során azonban a szenátus a kormányintézkedé­ sek ellenére is visszaszorította a nagytanács hatáskörét, amely csak a polgári forra­ dalomban kivívott képviselőtestületi rendszerrel vált jogszabályalkotó szervezetté. A városvezetés a szenátus kezében egységes és oszthatatlan volt; a V H K . ezt csak segíteni tudta. Hasonló jellegűek voltak - beleértve a királyi bizottságot is - a többi bizott­ ságok, miután mindezeknek javaslatát szintén a szenátus emelte jogérvényre. Az utcai

önkormányzat

A faluközösség idején nagyobb területi ügyintézők szerepe nehezen képzel­ hető el. Valószínűbb, hogy a megtelepedés és a kezdeti közösségi élet időszakában a bíró a „villicus"-sal azonos jogkörben az utcák rendje szerint végezte el az igaz­ gatás, az adószedés egyszerű feladatait. E munkájában az utcák szervezetére, azok önkormányzatára támaszkodott. Minél erősebbé vált a tanács testületi szervezete, annál inkább csökkent az önkormányzati szervek szerepe, miután a kettőnek fejlődése ellentétes irányúan bontakozott ki, amely a közigazgatási feladatok szaporodása, a választott központi szervek szolgálatainak szélesedése révén a városi hatalom győzelmével fejező­ dött be. Debrecen közigazgatásában a történeti hagyományok az utcák beosztásával észrevehetően érvényesültek; a korábbi utcarendi struktúra századokon á t fenn­ maradt s ezáltal sajátos városképi jelenség vált felismerhetővé. Ha helyesnek bizonyul a tudományos kutatásnak az a megállapítása, hogy

Debrecen kialakulásánál több falu egyesülésével találkozunk, akkor föltétlenül jogos az a feltevés is, hogy a falvak várossá fonódásánál megtartottak bizonyos ön­ kormányzati igazgatási hagyományt. Ez a körülmény magyarázza, hogy a X V I . századi városfejlődés során Debrecen két nagyobb kerületre, azonbelül önálló utca­ szervezetre tagozódott. A két kerület egyike a Felsőjárás, a másik pedig az Alsójárás volt. A Felső­ járás utcái: Csapó, Mester, Péterfia, Hatvan, Ű j utcák voltak. Ezeknek az utcák­ nak kialakulási ideje ismeretlen, de a X I V . sz.-nál korábbi nem lehet, mert a nevek egy része (Péterfia, Mester), a Dousa család tagjaira utal, (Jakab mester), más része pedig, (Űj utca) egykorú lehet. Az alsó járáshoz tartozó utcák: Piac, Cegléd, V á r a d , Szent Miklós, Német, Szent Anna, Varga a X V I . sz. végétől Belső - Bol­ dogasszonyfalva. A két kerület közigazgatási szervezetében csak három-három utcát tartottak nyilván közigazgatásilag összefogó elnevezéssel s a többit azokhoz csoportosítot­ ták. E három utca mintegy szakaszként terült el a járásokban. A Felsőjárásban a Csapó, a Péterfia és a Hatvan utca; az Alsójárásban a Piac, a Cegléd és a Szent Anna utcák voltak a szakaszok központjai; utóbbit a X V I I I . sz.-ban a Varga utca váltotta föl. Amikor tehát az utcákról és Debrecen hat utcájáról van szó, minden esetben ténylegesen nem a hat utcára kell gondolnunk, hanem arra, hogy ennyi közigazga­ tási utcaszakaszt ismert el a hatóság, mintegy az adókerület egységeit. A most felsorolt hat összefogó főutca meghatározta a település egészét, és ezekhez kapcsolódtak azok a mellékutcák, amelyek közigazgatásilag a szakaszok irányítása alatt állottak. Az utcarendi hálózat tagolásának alapegysége s egyben az arra felépített köz­ igazgatási szervezet alsó fóruma az utcatized volt. Általánosságban egy-egy utcati­ zed a névadó főúthoz kapcsolódó utcából állott, és a főutaknak annyi tizedre épülő utcaegységük volt, ahány a fejlődés során az új utak nyitásával kialakult. Ennek folytán az utcatizedek száma lényegében változáson ment át. A tizedeket a lakók nem önkényesen állapították meg, hanem azok kiterje­ désének mértékét a szenátus aszerint rögzítette, ahogyan a város szélesedett, vagy az árkon belüli kerületek házhelyeinek elvágásával új utak és közök nyíltak. Az utcatizedek növekedése tehát arányban állott a betelepített városrészek területi nö­ vekedésével, illetve a lakosság természetes szaporodása folytán az új lakóházak építésének igényével. Ilyen módon az utcatizedek kialakulását nemcsak földrajzi tényezők befolyásolták, hanem azokra demográfiai mozzanatok is hatással voltak. A városfejlesztés egésze az utcatizedekkel szorosan összefüggött. Ennek a fejlesztési politikának voltak alárendelve a területileg tagolódó tizedek. Nyilván­ való, hogy a tizedek nem igazodhattak minden alkalommal a település rendjé­ hez, mert a különböző házak között fekvő telkek keresztmetszetében képzett utcák személyes érdekeket juttattak érvényre s az utcák görbülete, elhajlásai, attól függ­ tek, hogy egy-egy magántulajdont képező belső telek hogyan osztódott meg. Ezért fordult elő, hogy nem egy esetben azonos háztulajdonosnak azonos telke a ház fekvésének frontális irányában más utcatizedbe tartozott, mint a kertvégi telekrész. Az utcatizedek lényegében első szabályozásáról az 1770. március 7-i jegyző­ könyv tesz említést, amely megállapítja, hogy a tizedek számát a közigazgatás és adószedés érdekében csökkenteni kell. Ez alkalommal a Hatvan utca új nyitású utcájában (Űj Hatvan út) a kettő és fél tized másfélre, a Csapó utcának tizedeit

kettő és félről kettőre csökkentették. Ezzel együttesen a 14 /2 tizedről Debrecen utcatizedeinek száma 1372-re csökkent. 1770. után, amikor az utcaszervezet már fejlettebb közigazgatási rendet al­ kotott, ismét megváltoztatták az utcatizedeket. A Szent Anna utcáról Varga utcá­ nak elnevezett közigazgatási egységhez akkor m á r hat tized tartozott az alábbiak szerint : 1. A Harmincados Köztől a Szent Anna útig. 2. B á r á n y út keleti oldalától a V á r a d úti kapuig. 3. A Ser út keleti oldalától dél felé a városárokig. 4. Varga út nyugati oldalától délre a városkapuig. 5. A V á r a d úti mészárszéktől a V á r a d út nyugati kapujáig. 6. A V á r a d úti kaputól az Ispotályig. Ebben az utcaszakaszban akkor 417 belvárosi és 110 újsori h á z feküdt. Az 1811. évi tűzvész utáni városszabályozás során megváltozott az utcaháló­ zat rendje és az új beosztásról a szenátus térképet is készíttetett. A változás termé­ szetesen kihatott a városárok fekvésére is és a korábbi árkon kívüli utcák vonulatát a különböző rendezések az árkon belüli település rendjébe sorozták. 1844-ben véglegesen rendezés kapcsán kialakították az utcahálózat sorozatát az alábbi tagolással, és minden utcában öt-öt tizeddel: J

Piac utca I. II. III. IV. V. Péterfia I. II. III. IV. V.

tízed: P i a c - M i k l ó s utca O s k o l a z u g - K á d a s utca Német ú t - K i s Ű j utca baloldala Kis Űj út jobb oldala Nagy Ű j ú t - T i z e n h á r o m v á r o s utca utca tized: Nagypéterfia-Egymalomköz-Kispéterfia Busiköz-Kispéterfia déli része, Á r o k a l j a - F e r e n c p i a c . Nagypéterfia út baloldala D a r a b o s - F ü v é s z k e r t ú t - H ü v e l y e s k ö z - F e l s ő m e s t e r út L i b a k e r t - A l s ó Kis Mester ú t - B u n d i k ö z - M e s t e r úti k i s a j t ó - Ferencpiac nyugati része.

Hatvan utca I . tized: Nagy Hatvan út a Bikától nyugatra-Nagy Ű j út egy r é s z e Pásti köz egy része I I . Nagy és Kis Hatvan út másik r é s z e - Garai zug I I I . Csapó Malma zugja-Kis Hatvan utcai s á n c - G a r a i zug másik ré­ sze-Mester út egy része. I V . Somogyi zug-Kis Hatvan ú t - M e s t e r út fennmaradó r é s z e - Oskola zug V . Nagymester-Kismester út egy r é s z e - Á r o k a l j a . Czegléd utca I . tized: C z e g l é d - B u r g u n d i a - K a n d i a - H a r m i n c a d o s köz keleti része I I . N o v e l l a - k ö z - Ö t m a l o m k ö r n y é k - M a l o m z u g - B u r g u n d i a nyugati oldala

I I I . Fényes Malmazugja-Nagy ú t - M á n y i b e r e k - Á r o k a l j a - N o v e l l a utca IV. Oláh ú t - G a t y a ü l e t - K i s a j t ó k ö z - Á r o k a l j a V. Nagy ú t - U t c a n y e l v e - K i s a j t ó k ö z - Á r o k a l j a . Csapó utca I . tized : Nagy Csapó út egy része,-Nyomtatóköz egy része I I . Nyomtatóköz másik része-régi Lóvásári ú t - K i s Csapó út egyrészeM o r g ó z u g - A g á r d i zug egyrész-Péntek zug egy része-Golyás Ma­ lom út I I I . Kis Csapó út e g y r é s z e - H ó h é r z u g - K i s Szappanos út egy r é s z e - F a ­ ragó út egy része—Pereces út egy része IV. Nagy Csapó út egy r é s z e - N a g y Szappanos ú t - K i s Szappanos út másik része. V. Nagy Csapó út egy része-Szegények M a l m a - z u g j a - Á r o k a l j a . Varga utca I . tized: Szent Anna út I I . Bárány ú t - Á r o k út a V á r a d útig I I I . Ser út keleti oldala IV. Félszer Varga úttól déli irányban a Nagy Varga útig. V. Nagy Varga úttól a Szent A n n á i g - V á r a d út a mészárszékig. Az utcák a X V I . sz. óta tehát egy-egy közigazgatási szakaszt jeleztek a fent közölt kimutatás szerint nagyjából egészéből megfelelő beosztással. Az utcaigazga­ tás egy-egy szakasz központjára épített attól függetlenül, hogy a központi elneve­ zésű utcához hány más utca tartozott. A X V I I I . végétől kezdődően a járási beosztás már lényegében csak névleges maradt. Az alapvető változás kiindulása 1694-ben következett be, amikor a nagy­ tanács tagjainak járások szerinti választása helyett az utcák választójoga érvénye­ sült. Nyilvánvaló tehát, hogy a járás szerinti közigazgatást felváltó utcarendi köz­ igazgatás a képviseleti rendszer megváltozását követte, viszont a képviseleti rend­ szer a X V I I . sz. folyamán végbemenő településsel és a könnyebb adóigazgatással függött össze. Az asztalok a nagytanácson belül éppen az utcarendre épültek. Mind a hat utcaszervezet megfelelő számú választott polgárt küldött a nagytanácsba, aki nem a járás, hanem kifejezetten a megfelelő utca érdekeinek adott hangot. Az természetes, hogy az egyes utcákhoz tartozó tizedek választották meg a maguk kép­ viselőjét, s ezért általában tíz-tíz személy került a tanácsba lényegében aszerint, hogy hány tized tartozott egy-egy kerülethez, illetve szakaszhoz; változott a tizedek képviseletének a száma is; amikor az utcaszakaszok szerint öt-ötre tagolódó tizedrendszer megszilárdult, akkor minden tized két-két személyt küldött a nagyta­ nácsba. Az utcák rendszere még faluközösségi hagyományokra épült, és ilyen termé­ szetű hagyományokat őrzött; talán túlzás nélkül elmondható, hogy ezek a hagyo­ m á n y o k bizonyos értelmű jogszokást alakítottak ki. Ez a jogszokás nemcsak a v á ­ lasztások alkalmával jutott kifejezésre, hanem az adókivetésben éppen úgy érvé­ nyesült, mint a ház utáni földek, tehát a külső birtokok kiosztásában is, valamint a kaszálók szétosztásában. Minden egyes utcának önálló kaszálója volt Gúton, Halápon, Bagoson, a Hortobágyon. Ilyen módon a ház utáni földeket és az azok­ hoz tartozó kaszálómennyiséget nem a város egésze, a polgárjogú személyek közös-

sége, hanem kifejezetten az utcák lakosai számára jelölték k i . Ennek megfelelően egy-egy polgár nem kaphatott önállóan haszonélvezeti jogot semmiféle ingatlanra, hanem csak a háztulajdona szerint illetékes utca sorrendjében és javaslatára. Ha valakinek több utcában több házbirtoka volt, nyilvánvaló, hogy a ház utáni földet is az utcák szerint illetékes különböző helyeken nyerte el. Hogy azután ezeket a különböző fekvésű birtokokat később tagosította-e, és egy helyen koncentrálta, az már magánjogi megegyezés alapján külön tanácsi hozzájárulással megtörténhetett. Az utcák önálló gazdálkodást folytattak, megfelelő számú igavonó állatokkal, utcai őrházzal, esetleg csőszházzal, szekerekkel és más eszközzel voltak felszerelve s ezeknek felhasználása a X V I I I . század előtt csakis az utcahálózatot, a hclybenlakók összességét illette. Az utcaszervezet a kisebb gazdasági, adószedési, előfogatkezelési és a szol­ gáltatások megállapítása terén jelentkező ügyekben valójában alsófokú testületi hatóság volt. Közigazgatási rendje ennek megfelelően az utcák földrajzi fekvésére és a szakaszközpontra épült. E szervezetnek kezdeti nyomai nem bogozhatok ki, de egyes utalásokból következtetések vonhatók le. 1466. november 15-én a Mester-utca lakossága nevében Veress Simon és Ist­ ván, valamint Balázs nevű testvére többekkel engedélyt kaptak Erzsébet király­ anyától, hogy minden hét csütörtökjén az utcában hetivásárt tarthassanak. Véress Balázst az oklevél „decanus"-nak nevezi. E decanus lehetett a későbbi utcatizedes elődje, aki nem egy utcaszakaszt, hanem csak egy tizedet képviselhetett. A tizedes fölött a X V . sz. folyamán más önkormányzati személv nem állt. Később kifejlődött az utcakapitány állása, aki a városi tanács igazgatási szerve­ zetét, tehát lényegében nem az önkormányzat jogrendjét képviselte, habár a la­ kosság választotta őt is. Feltehetőleg már kezdetben összefogta a közigazgatási rendészet és az adóügyi igazgatás szolgálati ágazatát, azon belül kijelölte az elő­ fogat sorrendjében következő utcákat, az adószedéshez segítséget nyújtó személye­ ket, a városi közmunka soronkövetkező végrehajtóit stb. A kezdetleges közigaz­ gatási irányító tevékenység alsófokon az ő kezében futott össze, tehát ő adott uta­ sítást az utcatizedeseknek, míg a felette álló szenátusnak tartozott beszámolni és azoknak jelentést tenni. A kapitányok első említése 1556-ban történt az utcára való utalás nélkül. Az utcarendi szervezet még jobban megszilárdult 1606-ban, amikor a ta­ nács arról intézkedett, hogy hadnagyokként az utcakapitányok rendelkezésére áll­ janak megfelelő tisztviselők. Ez az intézkedés nem sokáig maradt érvényben, mert a későbbiek folyamán utcahadnagyokkal nem találkozunk, hanem az utcatizede­ sekkel, fölöttük az utcakapitányokkal szakaszonként s végül az utcák fölött irányító tanácsnok személyével, aki szuverén intézkedési joggal rendelkezett a szenátus ré­ szére történő bejelentés utólagos kötelezettsége mellett. Az utcarendi önkormányzati szervezet 1607-ből ismeretes. Egyébként ez évben találkozunk első ízben az utcakapitány (capitaneus piatearum) kifejezéssel, mint egy-egy utcaszakasz vezetőjének a megjelölésével. Ez m á r a járások helyett az utcai igazgatás előtérbe kerülésére mutat. A járások ugyan továbbra is fenn­ maradtak, és azok élén addig az összes utcákkal megbízva ugyancsak egy-egy ka­ pitány állt, de ettől kezdve m á r inkább az utcaszakaszok vezetőjeként irányítja az alsófokú igazgatást. Ezzel egyidejűleg a korábbi „decanus" nevet a „decurio" vál­ totta fel. 1752-ben még alutcatizedessel (subdecurio) is találkozunk. A debreceni külvárosi negyedek kialakulása és a külsősorok megállapítása 3H

után nem változott meg az utcaszervezet közigazgatási rendje. 1829-ben felmerült ugyan az a gondolat, hogy az újsoriak lakótelepeit és utcarendszerét egy önálló tisztség: az „újsori gazda'' fogja össze ,de ezt a tervet a kormányszervek nem hagy­ ták jóvá. Egyébként e tisztség nem az utcai önkormányzat választott megbízottja lett volna, hanem a népszószóló irányítása alatt működő, fizetést húzó tanácsi al­ kalmazott. Az utcatizedeseket a polgárjoggal bíró lakosok választották. A választásnál az utcák akarata érvényesült, és a szenátus sem a választás menetébe, sem a sze­ mélyi állomány alakulásába nem szólt bele, miután számára elsősorban az volt a fontos, hogy az utcák önkormányzati alkalmazottjai teljesítsék a reájuk bízott v á ­ rosi feladatokat. Személyi téren csak a legritkább esetben merült fel ellentmondás a város érdeke, és az utcák érdeke között; az ellentmondások inkább gazdasági vo­ nalon, a vásártartási kiváltságok körül és a korábbi vásárjogi hagyományok terü­ letén jelentkeztek. A X V I I I . sz.-ban a borkimérés ugyancsak kérdésessé vált s a tanács az utcák jogait nem kívánta fenntartani. D e ezek már nem személyi, ha­ nem elvi jellegű nézeteltérések, amelyek mögött a gazdasági érdekeltség külön­ böző irányai húzódnak meg. 1833-ban a néptribun részéről felmerült az a gyanú, hogy az utcakapitányok nem a földtulajdonosok érdekeit, hanem az iparosok kívánságait képviselik. Java­ solta a közgyűlésnek, hogy mivel ,.a város gazdálkodása nem kevés hátramaradást szenvedett amiatt, hogy utcabeli kapitányoknak nem a gazdálkodáshoz értő szántó­ vető polgárok, hanem többnyire mesteremberek választatnak, kik a g a z d á l k o d á s ­ hoz nem tudnak", az volna a helyes, ha az utcakapitányok megválasztásánál figye­ lembe vennék a földművelés és az állattenyésztés helyzetét, különben a lakosság tönkremegy. E javaslat mögött feltételezhetően Vecsey József néptribun személyes érdeke is meghúzódik, aki maga a földbirtokkal rendelkező polgárok közé tartozott, de benne kifejezésre jutott az a határozott megfigyelés is, hogy a város gazdaságpoliti­ k á j a egy nagy területű és hatalmas határú város esetében nem épülhet kizárólago­ san a kisiparosok osztályérdekeire, hanem a mezőgazdaság sajátos helyzetét is f i ­ gyelembe kell venni. A tanács e javaslatot elfogadta, de nincs nyoma annak, hogy a megválasztott esküdtek szociális összetétele a következő tisztújítás a l k a l m á v a l változáson ment volna át. Az utcarendre felépülő városi munkaszervezet részletesebb elemzése nélkül megállapítható, hogy az utcaszolgálat határozottan jól mozgósítható rendszernek tűnt a feudális kor viszonyai között. Akkor még nem volt mindenre kiterjedő v á ­ rosi apparátus, a függetlenített tisztviselők létszáma korlátozott volt, és csaknem minden alkalommal kevésnek tűnt. Az utcaszolgálat viszont a polgárjogúak által választott személyekre támaszkodott, akik ha nem is vállalták el mindenkor ön­ tudattal és határozott együttérzéssel a reájuk bízott feladatkört, de ha m á r elvállal­ ták, azt becsületesen ellátták. A szenátusnak egyébként meg voltak az eszközei ahhoz, hogy a k á r a közösség előtti bírálat révén, akár bíróság elé történő idézéssel elejét vegyék a visszaéléseknek, ha azokra rájöttek. Az utcarendi hálózat alkal­ mazottainak felelős irányítója a szenátuson belül kijelölt tanácsnok volt, aki min­ denkor tolmácsolhatta a tanács akaratát. Az utcarendszer szerkezete az önkormányzat felépítését juttatta kifejezésre, de a város érdekeinek egységes elbírálása, valamint a hivatali apparátus teljes öszszefogása az utcák irányító munkájának szervezettebb kiépítését követelte meg.

E követelmény eredményeképpen - a még korábban jelentkező tapasztalatokra építve - 1767-ben a szenátus az utcakapitányok fölé egy-egy utcabírót választott, aki tanácsnoki rangban állt az utcakapitányok élén. Az utcakapitányok között fel­ merülő nézeteltérések tisztázására hivatott utcabíró tekintélyes polgár, rendsze­ rint céhmester volt. De ő maga is alátartozott a tanács kebelén belül működő utcai tanácsnoknak. A X I X . sz. elején az utcakapitányok - közös ügyeik és minden utcát érdeklő kívánságaik összehangolása érdekében - „Kapitány Szék"-nek nevezett testületet alkottak, amelynek tagjai „a nemes utcák kapitányai közönségesen" voltak. E Ka­ pitány Szék nem lehetett állandó jellegű testület, hanem időszakosan hívhatták össze; többek között 1818. január 7-én amiatt gyűltek össze, hogy „a nemes utcák cselédjei több aprólékos szükségire a szükséges költséget" megállapítsák; javas­ latok alapján a tanács száz-száz forintot utalt ki számukra. Ez a közös érdek tette kívánatossá az alsófokú rendészet összefogását s talán ílyen mozzanatok játszottak szerepet a városkapitányi állás megszervezésénél. Az önkormányzaton alapuló utcatizedesi, majd utcakapitányi szervezettől mind tartalmát, mind felépítését tekintve eltér a városkapitányi állás kialakítása. Ez a tisztség kifejezetten államhatalmi kezdeményezésre került előtérbe, hosszú évtizedekre terjedő harc előzte meg a szervezési jogszabály megalkotását. Indokolt­ ságát viszont az állította előtérbe, hogy a városi fejlődés során sok olyan közigazga­ tási ágazat kelt életre, amely korábban ismeretlen volt, s ezeknek összefogása az utcai önkormányzattól függetlenített apparátust követelt. Nyilvánvaló, hogy a v á ­ ros belső határainak kiterjedése több újsori telepet hozott létre; több tűzrendészed kötelezettség merült föl: ellentétek jelentkeztek a városi lakosság plebejus elemei é a gazdagabb polgárok között, amelyek többszintű pereskedésre vezettek. Ezek miatt az utcakapitány már nem bizonyult elegendőnek a differenciálódott élet kü­ lönböző feladatkörének ellátására. Ilyen módon vált a városkapitány az elsőfokú igazságszolgáltatási joghatóság képviselőjévé, aki nemcsak kihágást ügyekben in­ tézkedett, hanem meghatározott értékrenden alul polgári pereket is eldöntött. Az állás megszervezése tehát közérdeket szolgált, s a szenátus az autonómia védelmében szűkkörűen járt el, amikor a városkapitányi állás rendszeresítése el­ len tiltakozott. A városkapitányi hivatal megszervezése után bizonyos értelemben megszűnt az utcák önkormányzata és a városkapitány a l á tartozó utcabiztosi állásban m á r nem a régi tizedes funkciója érvényesült, hanem a szenátus központi akarata ju­ tott kifejezésre. A tizedesek kötelezettsége maradt továbbra is a tűzrendészet fel­ ügyelete, az előfogatok biztosítása, míg a tízház g a z d á k é az adó sürgetése, a ren­ deletek kihirdetése, s az utcabiztosok közvetítői voltak a városi tanács rendel­ kezéseinek, végrehajtották a kisebb ítéleteket. Mindezek alapján az 1840-es években az utcai önkormányzat módosult és megfelelően átalakult szervezete az alábbiak szerint tagolódott: Utcatanácsnok a szenátus képviseletében Utcabiztosok a kapitányi hivatal részéről, A kapitányi szék két utcai kiküldöttje Utcatizedesek Tízházgazdák, utcánként öt személy Éjjeliőr, utcánként három személy Talyigások, kézi szállításra.

Mindezek együttesen alkották az ún. utcai bizottságot, amelyen belül voltak irányítók és voltak végrehajtók. A jelentés szerint 1844-ben „foglalatosságai a királyi adóra nézve a polgárok és lakosok tehetségei összeírása és ennek vezérlete mellett az adó kivetése, bormérési taxa szabályozása, utcakapitány tétele, folya­ modó kérő leveleikre tudósítás a d á s a " , továbbá a szükséges újoncállítás, illetve toborzás végrehajtása. Az utcák alkalmazottainak választásáról a jegyzőkönyvek nem számolnak be; nyilvánvaló, hogy a választást nem az egész város közössége hajtotta végre, ha­ nem az az egyes utcaszakaszok lakosságának jogkörébe tartozott. Az utcai önkormányzat keretében bontakoztak k i azok a közdelmek, ame­ lyek a debreceni patriciátus hatalma és egyes intézkedései ellen irányultak. Leg­ többször írásbeli megnyilvánulásai vannak ennek a harcnak. 1568. május 22-én a Cegléd utcai lakosok emeltek panaszt János Zsigmond előtt, hogy Debrecen hatósága nem ismeri el az utcák vásártartási jogát, az elmúlt évben csak 15 napos vásárt engedélyezett. A fejedelem a régi rendet állította vissza. 1570-ben a szíj­ gyártó, szűcs, és vargamesterek a „bíró és esküdtek ellen" kiváltságleveleik meg­ sértése miatt ugyanott emeltek panaszt, mert a városi tanács megengedte, hogy „szijugiartó myet" (művet) mások is árulhassanak rajtuk k í v ü l : tiltakoztak az el­ len is, hogy a bíró önkényesen meg akarta szüntetni a céh elsőfokú jogszolgáltatási hatáskörét, s azt követelte, hogy minden ügyben, „mindiaras't ew lásson teorwent benne", János Zsigmond a céh mellett foglalt állást. M é g messzebb mentek a pol­ gárok a szenátus elleni harcok terén akkor, amikor 1599-ben külön küldöttség járt Prágában s az utcák vásárrendjének megzavarásáról tett jelentést. E küldött­ ségről a szenátusnak előzőleg nem volt tudomása, mert e szervek mindössze a k i ­ rályi döntésről tettek említést, amely az utcák korábbi rendjét fenntartotta. A szenátus, és az utcarendi önkormányzat között felmerült küzdelem élessé­ gére jellemző a szenátus 1599. május 15-i döntése, amely a nagytanács tagjainak megtiltotta, hogy együttes hozzájárulás nélkül a városból kiköltözhessenek. A nagy­ tanács tagjai éppen az ellentétek miatt sokszor érdektelennek érezték magukat a szenátus tagjainak megválasztásánál. Ezt az álláspontot tükrözi az az 1620. ja­ nuár 1-én hozott határozat, amely 50 forint büntetés terhe alatt kötelezte a nagy­ tanács tagjait a bíróválasztáson való megjelenésre, ha arra megbízólevelet (sheda certificatpria) kaptak. 1693-ban következett be az a ma már tisztázott esemény, amely a városi la­ kosság megmozdulásának és hosszú évtizedeken keresztül jelentkező hatalmi tö­ rekvésének következménye volt. Ha az akkori események gyökereit mélyebben elemezzük, több ellentmondásra bukkanunk, amely a fejlődő kispolgári réteg és az arisztokratikus városi vezetés között robbant ellentétté. 1693-ban elsőízben történt meg, hogy a városi polgárságnak a hatalomból kiszorított rétege tettle­ gesen igyekezett elnyomott helyzetéből kilépni, és a városon belül törekedett ke­ zébe ragadni a hatalmat. Ez időben valóságos felkelés robbant ki, e felkelés kö­ rülményeit Varga Antal dolgozata kitűnően feltárta. Tanulmányához csak annyi hozzátenni valónk van, hogy az egyik főszervező 2. Ft. összegű adót fizetett, te­ hát személyében a városi középrétegek ébredtek öntudatra, és nyilvánvalóan a szegényebb csoportokra támaszkodva tettek kísérletet a hatalomnak fegyveres eszközökkel való kézberagadásra. A felkelést a szenátus leverte, de a résztve­ vőkre kiszabott bizonyos fokú enyhébb büntetésből arra lehet következtetni, hogy

a nagyobbfokú ítélettől visszariadtak, mert valószínűleg látták, hogy a város szé­ les tömegbázisában a felkelők támogatókra találnak. A zendülést leverték ugyan, de nem tudtak elzárkózni annak hatása elől. A széleskörű polgárság ettől az időtől kezdve, ténylegesen 1694-óta nyert elis­ mert vezetőt a néptribun személyében, akit a felkelés utáni időtől kezdve v á l a s z ­ tottak meg. De változást eredményezett a zendülés abban is, hogy a járások he­ lyett jobban előtérbe került az utcai önkormányzat választási rendszere akkor, amikor utcák szerint szervezetten kialakított menzák bontakoztak ki és azok kép­ viselték az utcaszakaszokat. A néptribun a szenátus tagjaként - legalábbis jogi­ lag — a szélesebb polgárság körében élő véleményeknek adhatott a továbbiakban hangot. A X V I I I . sz.-ban mintha lecsillapodtak volna a küzdelmek. Az utcaközösség a nagytanács révén ugyan 1758. augusztus 8-án is szóvátette, hogy az eddigi szo­ kástól eltérően most m á r „a tanácskozások a nagytanácsi tagok meghallgatása nélkül zajlanak le", de e panasz nem vezetett eredményre. Ez volt az oka, hogy végül is az utcaszervezet képviseletében tanácskozó V H K . testületi gyűlései el­ v á l t a k a szenátus üléseitől, miután „a nemes tanács és Választott Hites Commu­ nitas által eddig együttes reprezentációk unalmat és kedvetlenséget okoztak, a ma­ gisztrátusra pedig pirongatást vontak, sőt úgylátszik azon parancsolatok értelmé­ ből, hogy m á r a magisztrátusnak a felírás is mintegy meg van tiltva . . ." Debrecen hatósági szervezete és a közösségek által kialakított testületek ré­ vén egyaránt történelmi bizonyítékát szolgáltatja annak, ami más városokban is tapasztalható volt, hogy a városi polgárság nem volt egységes, hanem a feudaliz­ mus méhében rétegekre bomló folyamat eredményeként kialakultak bizonyos tár­ sadalmi csoportok, s ezek nemcsak foglalkozási ágazatok szerint tagolódtak, ha­ nem a gazdasági helyzet alapján is elkülönültek. Az egyes csoportoknak rendsze­ rint megvolt az érdekképviseleti szervezetük, a különböző testületi intézmények' formájában, s ezek a szervezetek egymással szemben állva éles osztályharcot foly­ tattak. Az osztályharc gazdasági eszközökkel éppenúgy folyt, mint szellemi fegy­ verekkel. Az uralkodó osztály nézetét klasszikusan fogalmazta meg Komlóssy debreceni követ 1843-ban, amikor kijelentette, hogy „a demokrácia, ha megpró­ báltatott is édes hazánkra nézve, mindannyiszor bizonyítá a próba, hogy mérges növény vala." Hasonlóképpen korának egyik leghaladóbb szelleme: Balázsházy János sem ismerte el a nagy tömegek történelmi szerepét hangoztatva: „Én a rend­ kívül való nagy változásoknak, melyek mindent fenekestül felforgatnak, barátja nem vagyok; mindennek lassan kell kifejtőzni, ezt bizonyítja a természet is az ő munkálkodásaiban." A polgári forradalomnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a debreceni társadalom testületi szervezeteit a polgári haladás igényeinek megfelelően átalakítsa. IV. A városi

igazgatás

ügycsoportjai

A testületi szervek kollektív ügyintézési módszere az élet állandóan szélesedő menetét nem kísérhette figyelemmel, s a termelés ágazatainak nagykörű szapo­ rodása, az állandóan fokozódó kapcsolat a hatalom és a tömegek között, szinte

D E B R E C E N SZ. K I R . V Á R O S H I V A T A L S Z E R V E Z E T É N E K F E L É P Í T É S E 1 8 4 0 TANÁCSI

T A N Á C S (SE NAT US)

BIZOTTSÁGOK

(COMMISSIONES

SENATORIALES)

KÖRÜL

VÁLASZTOTT H I T E S KÖZÖNSÉG (ELECTA IURATA

F ő b í r ó és tanácsnokok (Iudex primarius et senatores)

COMMUNITAS)

Polgármester (Magister civium) S z á m o n k é r ő Szék

K i r . Bizottság ( C o m m . regia)

Népszószólói Hivatal

Népszószóló (Tribunus plebis)

(Off. Tribunatus)

Á r v a s z é k i Bizottság

Gazdasági Bizottság (Comm. oeconomica)

Iktató Hivatal (Cancellaria)

Építészeti Bizottság

Pénzügyi Bizottság

Szépészeti Bizottság

Mezőrendőri Kapitányság

Alkalmi Bizottságok

BÍRÓSÁGI

(Capitaneatus camporum et praediorum

FŐJEGYZŐI

HIVATAL

HIVATAL

POLGÁRMESTERI HIVATAL

(Officium notoriatus)

(Officium iudicatus)

Városi Törvényszék

Városkapitányi Hivatal

(sedes iudicatus)

(Officium capitaneatus)

(Officium consulatus)

Városi főorvos hivatala

Számvevő Hivatal

Városi állator vos hivatala Városi m é r n ö k hiv

(Off. rationariae)

Erdőhivatal Piacfelügyelő Rendkívüli ügyek

B ü n t e t ő eljárás

Kishaszonvételek kezelői (Inspectorate)

Utcakapitányság Utcabizalmiak 6 Utcatizedesek 12

Földi pénztár (Cassa fundualis)

Hadi pénztár

H á z i p é n z t á r i bevételek — Árvapénztár ke^elősége (perceptorátus) — Á r v a t a r t ó pénztár

T í z h á z g a z d á k 40

Éjjeli őrök

Házi pénztár (Cassa domestica)

Kaszálóbiztosi pénztár — — Építtető felügy. p é n z t . Levéltár (Archívum)

Iktató Irattár és kiadóhivatal

Titkos levéltár (Conservatorium) Városgazdái Hivatal

K ü l s ő birtokok

Polg. k ó r h á z p é n z t . Téglaégető p é n z t . Cseréppénztár

Városi adóhivatal

T ű z i pénztár

Erdőmesteri pénztár — — Ohati számtartó pénzt. K ö n y v n y o m d a i pénztár — — Éléstári p é n z t .

Gondnok Tervezte: Dr. K o m o r ó c z y G y ö r g y Rajzolta : Mervó Zoltán

Utcakapitányi pénztár — — — Belsőbiztosi p é n z t á r — — Külsőbiztosi pénztár — —

Szolgák, hajdúk

K i r . adóhivatal (Exactoratus)

kizárták azt a patriarchális ügyintézési módot, amely minden esetben a tanács közössége előtt kívánt feleletet adni a felmerülő kérdésekre. A X V I . sz. előtt természetszerűleg kevesebb panasszal és kevesebb igénnyel fordultak a tanácshoz a város lakosai, mint későbben. Emiatt elegendő volt az, hogy a tanács az együttes ülések a l k a l m á v a l felvett jegyzőkönyvek sorai közé foglalta, minden vonatkozásban meghozott határozatait. A X V I . sz.-tól kezdve azonban a kolletív ügyintézést fokozatosan kezdte felváltani az ügyiratokra támaszkodó módszer, s éppen e század végétől találhatók meg a tanácsi iratkezelés kapcsán az egyedi ún. akták, amelyeket m á r egy-egy tanácsnoki referens, vagy az írásbeliség szélesebb körű terjedésével a főjegyző intézett el. A termelőerők kezdetleges állapotában, amikor a gazdasági élet fejletlen volt, és sem a kereskedelem, sem az ipari termelés nem érte el azt a fokot, hogy nagyobbmérvű tulajdonjogi viták bontakozhattak volna ki, az ügyek nagy része szóbelileg elintézhető volt. De később, amikor Debrecen országos hírű keres­ kedelmi központtá fejlődött, amikor egyes ipari termeivényeknek bázisává lett s ezzel együtt fejlődött az idegenforgalom, nőtt az árucsere, szélesedett a belsőpiac, akkor a hivatali ügyintézés m á r nem tette lehetővé a határozatok azonnali meg­ fogalmazását. A hivatallal szemben felmerülő tömegigények az intézkedéseket váró érdekelt polgárok, külföldi kereskedők, nem polgárjogú lakosok egyaránt írásos döntéshez ragaszkodtak: ennek megfelelően szükségszerűen alakultak ki a szakágazatokkal foglalkozó ügyvivők hálózatai, akik egy-egy feladat ellátására a tanács részéről megbízást nyertek. A differenciálódó élet differenciált hivatalszervezetet kezdett kifejleszteni a X V I . sz.-ban még kezdetleges fokon és jogszabályok által nem meghatározott ügyrenddel, de m á r fel-feltűntek a különböző gazdasági feladatokkal megbízott személyek, akik egy év leforgása alatt azonos munkakört töltöttek be. Ezeknek a személyeknek a tanácson belül valószínűleg referensi jogkörük volt, miután maga a tanács jelölte ki saját tagjai sorából az ágazatvezetőket. A referensi munkakör az esküdtpolgárral már a X V I . sz.-ban kezdődött, aki a reábízott gazdasági ügyeket elintézte, arról vagy írásban vagy szóban jelentést tett. Kötelezettsége a X V I I . sz.-ban hatósági jogkör gyakorlásával is együttjárt, miután sokszor helyben kellett döntenie. Döntéseit mindenkor a tanácsülésen jóváhagyatta s a jegyzőkönyvek ilyen értelmű feljegyzéseket gyakran tartalmaz­ nak. A hivatali apparátus élén úgyis mint a tanács elnöke, úgyis mint a városi közösség tejhatalmú irányítója a főbíró állott. Jogköréről az eddigiek során m á r szó volt. Az elmondottakhoz csupán annyi hozzátennivalónk van, hogy a X V I I I . sz.-ban kifejlődő polgármesteri tisztség a főbírói hatalomnak egyik korlátozója lett volna, ha m á r a feudális korban megvalósulnak a hozzáfűződő elgondolások. A főbíró az írásbeli feladatokat, és a végrehajtás kapcsán felmerülő külön­ böző ügyeket a tanácsülésen kívüli esetekben a főjegyző útján intéztette el. E réven a főjegyző gyakorlatilag lassanként a hivatali ügykezelés fejévé vált, akinek ke­ zében minden írásbeli teendő szála összefutott. A X V I - X V I I . sz.-ban a tanács­ ülésnek csak legföljebb referense lehetett, de nincs nyoma annak, hogy szavazati joggal bírt volna. Véleménynyilvánítása is az ügyiratokon jutott kifejezésre, s a tanácskozások leírását tartalmazó jegyzőkönyvekben a főjegyző mindenkor har­ madik személyben beszél. A főjegy ző választott tisztviselőként került a magisztrátusba; a X V I . sz.-ban r

még csak valóban írásos munkákat végzett, irányító szerepe egyáltalán nem volt. M é g az 1594-ből fennmaradt esküszöveg sem utal arra, hogy bármiféle hatáskört élvezett volna gazdasági ügyekben, hanem egyszerűen nyilvántartotta az utasí­ tásokat, összefogta a jelentések szálait. Éppen e nagykörű feladat miatt a főjegyzői állást a szenátorokétól eltérően nem változtatták évenként, hanem egyetlen sze­ mély több éven át betöltötte a tisztséget. 1695-től kezdve - korábbi gyakorlatra építve - rendszeresítették a jegyzői állást, amelynek elnevezése a főjegyzővel szemben (generalis nótárius), az aljegyző (nótárius, vagy secundarius nótárius) volt. Nagyjából ezt az időpontot tekinthetjük a főjegyzői állás minősítésében be­ következett változások kiindulópontjának, ami egybeesik a nagytanács kibővített és megváltoztatott tárgyalási rendjével. A X V I I I . sz. folyamán a főjegyzői állás erőteljesen kifejlődött. Ezt a vál­ tozást az írásbeli teendők szaporodása indokolta. Pontosan meg nem állapítható időtől, de hozzávetőlegesen 1720-tól kezdve a szenátus minden ügyben a főjegyző útján adta ki az írásbeli határozatok tartalmi kivonatát és a főjegyző ezeket oly­ módon közvetítette, hogy a k á r a tanácsi kivonatra, a k á r pedig a tanácshoz forduló személyek kérelmének hátlapján az egyes szenátorok részére saját aláírásával meg­ bízást adott ki, természetszerűleg a tanács nevében. Ezzel a módszerrel a főjegyző az ügyiratra vezetett elintézések miatt mintegy utasítási joggal nem bíró. de gya­ korlatilag mégis utasítást adó városi tisztségviselővé vált, mert a szenátorok je­ lentéseit kisebb ügyekben ő maga referálta a tanács előtt, mintegy summásan, a nagyobb jelentések kapcsán megszületett határozatokat pedig ismét ő foglalta írásba. Az idegen hatóságok részéről benyújtott megkereséseket ugyancsak a fő­ jegyző intézte el és a főbíró a válasz közvetlen gondolatmenetét vele közölte, hogy annak megfelelően készítse el az írásbeli feljegyzést. í g y született meg a tanácsi fogalmazványok (conceptus) sorozata, amely a X V I I I . sz.-tól kezdve a főjegyzői munkakör egészét tükrözi. Ugyancsak a főjegyző fogalmazta meg a kormányszé­ keknek szóló tanácsi jelentéseket, melyeket a tanács előtt felolvasott s ritka eset az olyan, amikor a főbíró a fogalmazványokba belejavított. Mindezek folytán a főjegyző hivatali ügyintéző szerepe a X V I I I . sz. köze­ pétől folyamatosan összekötő lett a tanács és főbíró, valamint az egyes tanácsno­ kok között. Ezzel a ténnyel a főjegyző gyakorlatilag elöljárói szerepkört kezdett betölteni, annak ellenére, hogy a rendfokozati állásokat felsoroló állomány-kimu­ tatásokon a szenátorok a főjegyző személyét mindenkor megelőzték. Fokozatosan a főbíró a várospolitika irányítójává vált, a néptribun a nagytanács tagjait moz­ gatta, e miatt a tanácsnokok részére referencia miatt kiosztott ügyiratok írásbeli utasításának elkészítése, és a további teendők végrehajtása a főjegyzőre maradt, természetesen a szenátus kollektív döntése után. Miután minden ügy a főjegyző kezében futott össze, lassanként a leíróhiva­ tal teljes apparátusa, a gazdasági ügyek hálózatának bizonyos fokú összefogása, szintén az ő kezében összpontosult. E miatt a gyakorlat miatt a kormányszékek az 1810-es években már külön „főjegyzői hivatalról" (officium notariatus) beszélnek. A főjegyzői hivatal keretében rendszeresített állások betöltésének módiá­ ról a tanács a helytartótanács részére köteles volt jelentést tenni. 1780-tól kezdve már a főjegyzőn kívül két jegyző teljesített szolgálatot s ez a helyzet maradt fenn 1848-ig.

A királyi bizottság 1794. évi jegyzőkönyve is megállapította, hogy a jegyzői kar tagjai „sok gazdasági és politikai üggyel vannak lekötve." Az ügyek szaporodása és az összefonódás veszélye a hatáskörök tisztázását követelte, s 1811-ben a királyi biztos erre utasítást adott. Ez alkalommal meg­ állapította, hogy a főjegyző feladatköre a politikai és gazdasági ügyek intézése, az első jegyzőé a bírósági ügyek írásbeli teendőinek kezelése, a második jegyzőé pedig a beadványok felülvizsgálása volt. E két utóbbiból fejlődött ki később a másodfőjegyzői, valamint aljegyzői állás. A főjegyző mellékfoglalkozásként ellátta a levéltár felügyeletét, amelyért a X V I I . sz. óta fizetést kapott. A főjegyző tehát kezdetben a főbíró kizárólagos tehermentesítésének feladat­ körét látta el, a későbbiek folyamán vált az állás szinte önállósodott funkcióvá az össz-tanácsi hatáskörben keletkezett ügyek referenseinek összefogása révén. M á s jellegű munkakört töltött be a polgármester. Nem a főbíró helyettesítésé­ nek munkaköri kötelezettségei határozták meg ezt az állást, hanem teljesen ú j szervezésű funkciót látott el. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a polgármesteri állás nem az önkormányzati testület kívánságai szerint alakult meg, hanem az á l l a m irányító akarata kezdeményezte. Kétségtelen, hogy Debrecen közigazgatása több esetben másként alakult, mint az ország több városáé. Általános volt ugyanis az a gyakorlat, hogy a polgár­ mesteri tisztség együtt fejlődött a főbírói tisztséggel, s a hatáskörök a bírói és gazdasági ügyek között oszlottak meg. B á r Debrecennek 1361. évi kiváltságlevele a Budai jogcsaládhoz tartozó városok sorában említi a mi területünket is, majd az 1405. évi kiváltságlevél szö­ vege is erre a körülményre utal, mégis a későbbi kibontakozás elütő vonásokat állapít meg. A m í g más helyeken az azonos önkormányzaton belül korábban k i ­ fejlődött a bírói szék, addig Debrecenben egyetlen személy fogta össze a közigaz­ gatási és bírói feladatköröket. A X V I I I . sz. előtt nyoma sincs annak, hogy a k á r ­ milyen szervezeti formában elkülönült volna a közigazgatás a bírói joghatóságtól. 1691-től kezdve a soproni és pozsonyi helyzethez hasonlóan a felvidéki városok is rendszeresíteni kezdték a polgármesteri intézményt, anélkül, hogy vitathatatlanul megállapították volna a főbíró és polgármester közötti rangsorolást. A Pozsonyi Kamara a X V I I . sz. végén mindenütt törekedett a polgármesteri állás megszervezésére, mert a közigazgatási és gazdászati ügyek szaporodása ezt megkívánta. Voltak olyan városok, amelyek e törekvés megvalósítása elé g á t a k a t gördítettek. Ezek közé tartozott Debrecen is. _ 1717-ben a királyi biztosi utasítások között szerepelt a polgármesteri állás betöltésének k í v á n s á g a oly értelemben, hogy a megválasztott tanácsnok egyike a város gazdasági irányítását látja el s egyben betölti a főbíró utáni rendfokozatot. Ilyen gazdasági feladatok irányító munkakörében foglalkoztatott tanácsnokot azonban Debrecenben nem találunk a következő évtizedekben, mert maga a fő­ bíró egyúttal a város „polgármestere" is volt, vagyis a bírósági ügyvitel még sze­ mélyi alapon sem v á l t el a közigazgatási ügyviteltől. Közel félszázadon át folyt a küzdelem az államhatalom és a helyi önkor­ mányzat képviselői között a polgármesteri állás szervezéséért. A harc lényegében nem azon alapult, hogy egy személlyel több vagy kevesebb legyen a vezetőség létszáma, hanem elvi síkon folyt azért, hogy a gazdasági ügyek elintézésében érvé­ nyesüljön-e a teljesen egyértelmű felelősség vagy a különböző gazdasági reszortok között legyen az elosztható? Az állami ellenőrzés hálózata szélesebbkörúen bon-

takozhat ki, ha a polgármesteri (consul) állás birtokában egy szenátor kifejezetten a gazdasági ügyvitel a n y a g á v a l foglalkozik. Ennek az elvi tartalomnak érvénye­ sülése mutatkozott meg a kancellária rendeletében, amely a polgármesteri állás megszervezése mellett tört lándzsát. Az 1774. nov. 8-án kiadott királyi rendelkezés alapján az Udvari Kamara 1775. február 16.-án ismét intézkedett a polgármesteri állás föltétlen betöltésé­ ről, s ez az ellentmondást nem tűrő királyi elhatározás végre a tanácsot is szilárd állásfoglalásra kényszerítette. Másfél évi halogatás után 1776. októben 11-én Debrecen tanácsa m á r nem odázhatta el a polgármesteri állás megszervezését, megválasztotta az első személyt, aki ugyanakkor megtartotta az első gazdasági gyűlést. Nem játszik jelentéktelen szerepet a polgármesteri állás betöltésénél az a körülmény sem, hogy a főkormányszéki rendelkezések ragaszkodtak ahhoz, hogy katolikus vallású egyén legyen a polgármesteri hivatal élén. A protestáns vezetésű Debrecen ebben jogsérelmet látott s ez az egyik oka annak, hogy mindenekelőtt a személyi problémákat kellett tisztázni, melyek mind az államnak, mind az ön­ kormányzatnak elfogadható állásfoglalást tettek lehetővé. Meszena Sándor ilyen személynek bizonyult, s hosszú időn át vele a tanács súrlódás nélkül együttmű­ ködött. A polgármesteri állás hatáskörét illetően a helytartótanács 1775. febr. 21-én az alapelveket szabályozó rendeletet adott ki, amely 10 pontban foglalta össze a feladatköröket. A z első pont mindjárt leszögezte, hogy a polgármester legfőbb gondja a város gazdasági ügyeinek egészét és részleteit egyaránt kézben tartani. E cél érdekében rendelkeznie kell az adózó személyek összeírásával; ismernie kell a mezőgazdasági és ipari v a g y o n t á r g y a k a t ; köteles ellenőrizni a számadáso­ kat és az ő aláírása nélkül senki sem teljesíthet semmiféle kiadást. T a l á n feltűnő, hogy a polgármesteri állás hatásköre több hasonlóságot mutat a néptribuni állás hatáskörével, ahol szintén a gazdasági ügyek állottak előtérben. Viszont talán fölösleges is hangsúlyozni, hogy a néptribun végrehajtó szolgálatot látott el, annak apparátusát tartotta kézben, míg a polgármester irányító munka­ körben járt el. A polgármester hivatali ügyintézése kettős természetű: vannak ügyek, ame­ lyek csak testületi keretben voltak elintézhetők, mint a városi vagyonkezelés egészét érintő kérdések; viszont a mindennapi feladatok végrehajtása, bizonyítvá­ nyok kiadása, elszámoltatások ellenőrzése egyszemélyi felelős jogkörben kerültek megoldásra. Ügy tűnik a fent hivatkozott helytartótanácsi utasításból, mintha a polgár­ mesteri tisztség az állami bevételek fokozottabb ellenőrzésére és a városi va­ gyonalap felhasználásának kifejezett irányítására jött volna létre. Van olyan elő­ írás, amely a konzuli ülések határozatainak a kistanács előtti bemutatását köve­ teli meg és érvényességét annak jóváhagyásától teszi függővé. Az is tény, hogy a kiadási nyugtát a polgármesteren kívül a magisztrátus képviseletében egy ta­ nácsnoknak is a l á kellett írnia. Mindezek arra mutatnak, hogy habár a polgár­ mesteri tisztég révén végeredményben már a személyi kiválasztásnál a város aka­ rata érvényesült, mégis a szenátus az állami kezdeményezést látta a tisztség megszervezésében. A polgármestert mintegy az önkormányzat pénzügyi gazdál­ k o d á s á n a k állami ellenőrét tekintette a tanács, akit a városi hagyományok elle­ nére neveztek ki, pedig a pénzkezelés körül a szenátus szerint eddig sem volt baj.

Ezek miatt a város önkormányzata és az állami szervek között hosszú időn át nézeteltérés mutatkozott s az önkormányzat gyakorlatilag még 1776. után is si­ kertelenül igyekezett a polgármesteri állás megszervezését háttérbe szorítani. A polgármester illetménye a mellékjárandóságok eltéréseitől eltekintve a fő­ bíróéval volt azonos. I I . József halála után a szenátus a polgármesteri állást nem töltötte be; éve­ ken á t szembeszállt a királyi biztossal, aki a kamara rendelkezéseihez igazodva mindenkor a konzuli tisztségre támaszkodott. 1794. december 4-én a szenátus előterjesztette a Pozsonyi Kamarához, hogy „ a városnak mind gazdaságbeli, mind közönséges dolgaira nézve nem hasznos, hanem inkább káros volt" a polgármesteri állás. Ennek ellenére a tisztség betöltéséhez a királyi biztos ragaszkodott s az meg is történt. Debrecen állásfoglalásának indoklása nagyon tanulságos: habár a polgár­ mester révén egy személlyel kibővített státussal rendelkezett, az állás ellen mégis tiltakozott. Ennek okai mögött elsődlegesen azt a tényt kell keresnünk, hogy a főbíróval azonos rangot élvező polgármester révén visszaszorítva látta a hagyo­ mányokra épülő főbírói tisztség tekintélyét és féltette a főbíró állásában összpon­ tosult kizárólagos hatalmi jogkört. Egy másik mozzanatra: a vallási tényezőre már rámutattunk, most csak azt hangsúlyozzuk, hogy a reformátusok hatalmi monopóliumát szorította vissza ez új állás szervezésével az állam. A rendelkezéseket természetesen a városi hatóság többször nem úgy oldotta meg, mint azt a főkormányszékek elgondolták. Nem egyszer váltott hullámzással azonos személy töltötte be mindkét állást. Pl. Domokos Lajos épp úgy volt pol­ gármester, mint főbíró. A tisztség betöltésének körülményeit későbben a város vezetői és az állami hatóságok egyaránt megbeszélték s a kedélyek a X I X . sz. kö­ zepén lecsillapultak. A vitára végső pontot a polgári forradalom tett, amely a közigazgatást elválasztotta az igazságszolgáltatástól, és a főbíró hatáskörébe utalta a bírósági ügyeket, míg a polgármesterébe a közigazgatási feladatokat, (1848.: X X I I I . tc.) de maga a hivatal (officium consulatus) már 1816-óta önállónak látszott. A szubalternusok A városi hatóságok irányítása alatt álló hivatali apparátus végrehajtó szol­ g á l a t á t a szuhaíternus tisztviselők látták el, akiknek munkaköre több irányú ága­ zatra bomlott. Többek között ők kezelték a királyi kishaszonvételeket, ők haj­ tották be az adót, összeírták az adóalanyokat, részt vettek az árveréseken, ellen­ őrizték az utak tisztaságát, megállapították az egyes eladandó közösségi, vagy magánvagyon kikiáltási alapértékét s általában ellátták a pénzügyigazgatással és vagyoni gazdálkodással kapcsolatosan szervezett munkaköröket. Kétségtelen, hogy a Jeudáliskori Debrecennek talán egyetlen hivatali állása sem volt, amely a gazdálkodással, a pénztárkezeléssel, a városi vagyon nyilván­ tartásával össze ne függött volna. A főbírótól kezdve az utolsó utcaigazgatási tisztviselőig valamilyen formában mindeki érdekelt volt a városi vagyonkezelés területén és abban részt vett a k á r mint utalványozó, akár mint a felhasználás irá­ nyítója, akár mint elszámoló. A sajátos mégis az egész országban az, hogy a fentiek ellenére szubalternu-

soknak akkor nevezték a gazdasági munkakört betöltő tisztségviselőket, ha azok ezt a feladatot kizárólagosan és csakis ezt látták el; az első tisztviselői kategó­ riából, a magisztratuális tisztségviselők sorából kikapcsolták őket. A feudális kor­ nak ez a hivatali értékrendet megítélő nézőpontja a polgári korszak hivatali fel­ építésében is kifejezésre jutott a „fogalmazási", valamint a „segédhivatali", vagy más esetben „szakhivatali munkakör" ellátása területén. Jellemző az is, hogy magát a munkakört ilyen alapon differenciálták, mert ugyan akkor, amikor egy-egy szenátor a gazdasági élet irányításánál kapott beosztást, mint piacfelügyelő, vagy borfelügyelő, még akjcor sem sorolták őt a szubalternusok közé, hanem az első kategóriában említették. A hatalom képviselői még a munkaköri beosztásuk esetén is kiváltságos jogi helyzetet élveztek. A hivatalok Debrecen várossá alakulásával egyidejűleg nem fejlődtek ki. A X I V . században valamely gazdasági funkcióval önállóan megbízott személy nem volt, amiből talán az is következik, hogy az egyes munkakörökre azonos éven belül sincs rendszeresített állás. Ez a körülmény arra mutat, hogy a X V I . sz. előtt a szenátus egésze kollektíven intézte az ügyeket s a szervezeti szétválasztódás csak későbbi folyamat eredménye volt. A város birtokai pl. a X I V . sz. vége óta folyamatosan alakultak k i , a birtokok ügygondnokaival mégiscsak a X V I . sz.-ban találkozunk első ízben „procuratores possessionum" vagy más néven „hisoani" címen. Korábban a főbíró és az esküdtbírák tekinthetők az elsőfokú ügyinté­ zőknek. Hasonló helyzet merült fel más feladatok ellátásánál is. A X V I . sz.-ban tűntek föl a malomjövedelmek kezelői, a vámgabona számontartói, a piaci mér­ tékek elszámolói, akik az Ispotály számára gyűjtötték össze a jövedelmet és egysé­ ges elnevezésük „hospitale magistri seu nosocomii" volt. A X V I I . században m á r csaknem minden gazdálkodási műveletnek megfelelő felelősei voltak, akik a szenátus alá rendelten fejtették ki munkájukat, tehát jól kiépített gazdasági szer­ vezet tehetett eleget a fejlődő élet követelményeinek. A gazdálkodás végrehajtószolgálatával megbízott szubalternus tisztviselőket a Választott Hites Közönség soraiból a szenátus jelölte ki s a létszámot is az álla­ pította meg. 1694 óta a kijelölésben részt vett a néptribun is, majd folyamatosan ő látta el ezt a feladatkört. Csupán áttekintés végett emh'tjük meg, hogy a X V I I . sz. folyamán az alábbi kezelőtiszteket találjuk: borbírák (iudi.ces vini); egyházfiak (aediles seu diaconi); építőbírák (inspectores aedificiorum seu fornicum); serbírák (insepectores cerevisiae) ; égettborbírák (insp. vini adusti) : vásárfel­ ügyelők (insp. nundinarum, vagy agoronimi) ; akik néha a vámfelügyelői felada­ tot is ellátták: a vámfelügyelők (insp. telonii) későbben Önállóak lettek: vásár­ vagy piaebírák (iudices fori); pusztabírák (insp. praediorum seu campi); elhagyott birtokok tiszttartói (officiales desertarum possessionum) : székbírák (insp. macellorum sive lanionum) erdőfelügyelők (insp. sylvarum) 1764-től kezdve. A felso­ roltakon kívül még időlegesen alkalmazott további személyek is foglalkoztak a gazdasági ügyek intézésével. A megbízott személyek egy-egy évig láttál el tisztüket, de két év múlva újból megválaszthatok voltak ugyanazon tiszségre. Az állandósítás irányában k i ­ bontakozó törekvés véglegesen csak a X I X . században jutott diadalra, amikor évekre átnvúlóan ugyanazon személyek ismétlődtek. A X V I I I sz. folyamán a királyi biztos elé terjesztett jelentés még az alábbi szubalternus állások szervezéséről számol be: házi- és hadiadó számadók (percep-

tores domestici) ; életbegyûjtok (annonarü) ; nyomdafelügyelő (insp. typhographiae) ; gyógyszertárfelügyelő (insp. apothecae) ; alsó- és felsőjárási pusztafelügye­ lők (insp. in campis) ; kaszálófelügyelő (insp. foenetorum) ; mátai vámfelügyelő (insp. telonii Matensis); belső vámfelügyelő (insp. intrinseci telonei), sámsoni, ohati és szováti birtokfelügyelő (provisor in S., O., Sz.) ; tizedszedő (decimator). Mindezeken kívül az első szubalternus tisztviselő volt a néptribun, valamint a X V I I I . sz. második felétől kezdve a számvizsgáló (rationum censor) két sze­ méllyel, továbbá az önállósított adószedők (exactores quanti contributionalis). A gazdasági tisztviselők mindnyájan fizetést kaptak, melynek összegét a tanács állapította meg, de a X V I I I . sz. második fele óta annak felső határát a Magyar Kamara hagyta jóvá. A X V I I I . sz.-ban az egyes tisztviselők a különböző munkakörök területén váltották egymást: hol borbírák, hol sörbírák, vagy számadók, hol vámfelügyelők, vagy piaci ellenőrök voltak, tehát, a hivatali munkakör ellátásában semmiféle szakirányú állandóság nem érvényesült. Ez természetesen a munka rendszeressé­ gére is kihatással volt s nincs kizárva, hogy ez a hullámzás is hozzájárult ahhoz, hogy Debrecen gazdaságos vagyonkezelésének következménye nehezen tudott ér­ vényesülni. Az ügyviteli reszortok kialakultak ugyan, de a személyi állomány nem szilárdult meg, a folyamatos változásból eredő ok miatt egy-egy személy több évi szolgálat után mindenfajta beosztáson végigfutott. Bizonyos idő elteltével, élettapasztalatok megszerzése után, ha a szubalter­ nus tisztviselő egyébként társadalmi helyzete alapján az uralkodó polgári réteg­ hez tartózott, ebből a kategóriából kikerülhetett és választás révén a szenátori rendbe juthatott. 1790-ben sok gazdasági tisztviselő került be ilyenként a városi hatóság hivatali szervezetébe. De zömmel még 1846-ban is azt jelentette a szenátus a helytartótanácsnak, hogy „az alsóbb hivatalokat mindenkor a V H K . tagjai v i ­ selték a legrégibb időtől fogva." Ezt a gyakorlatot a királyi biztos m á r 1830-ban meg akarta változtatni, amikor a helytartótanács rendelkezésére utalva arról in­ tézkedett, hogy a V H K . tagjai ne osztassanak be a hivatalok élére, hanem he­ lyettük „polgár tisztviselők választatnak" tanácsi kijelölés alapján, szavazat­ többséggel. E törekvés egészséges fejlődés eredményeként jelentkezett. V a l ó b a n : helyes szemléletre mutat az a szándék, hogy bizonyos vonatkozásban összeférhetetlen az a korábbi gyakorlat, amely a V H K . tagjaira bízta a pénzkezelést és az elsőfokú elszámolást egyaránt. A kormányszervek e kérdésben elfogulatlanabbak voltak s könnyebben felismerték a belső ellentmondást, emiatt törekedtek arra, hogy a szubalternus tisztviselők ne a V H K soraiból kerüljenek ki, hiszen annak első­ sorban az ellenőrzés lett volna a feladata. Az ilyen intézkedésekkel a gazdászati személyzetet kívánták függetleníteni és azt is el a k a r t á k érni, hogy a szenátus egyetlen tagja se adhasson utasítást a V H K . tagjának, miközben az pénzkezelési feladatot látott el. Ez a törekvés egyébként szorosan összefüggött a polgári hivatalszervezet k i ­ alakulásával. De m á r korábban is ez az elv irányította a kancelláriát, amikor 1798-ban elrendelte, hogy „ha valaki az alsóbbfokú tisztviselők, vagy szolgák közül úgy kerül a V H K tagjai közé, hogy betöltött állása után fizetést élvez, hivataloskodása idején a V H K körében mindaddig, míg fizetést nem kap, semmi­ képpen sem élvezhet szavazati jogot (activurn votum)", csakis, ha állásáról le­ mond. Ilyen megkülönböztetésre vonatkozik a Magyar Kamara különbségtétele, a

„politicus" és az „occonomicus" alsóbb tisztviselők között: az előbbi nem kapott fizetést, míg az utóbbi a tanácstól függő gazdasági személy volt. A fenti rendeletet Debrecenben az önkormányzat nem hajtotta végre és ja­ vaslata alapján már egy év múlva oly értelmű módosítás született, hogy csakis a vagyonkezelő alsóbb tisztviselők nem szavazhatnak, a többiek a V H K telj es jogú tagjai. Ilyen tisztviselők voltak a tanács véleménye szerint az adószedők, a szám­ vizsgálók, az árvafelügyelők stb. A tanács meggyőződése az volt, hogy az ilyen szubalternusokat a politikai jog gyakorlásából a Választott Hites Közönségen belül nem szabad kizárni. 1799. december 30-án a Helytartótanács azzal egé­ szítette ki a korábbi rendelkezéseket, hogy „a fürmender semmi más különös hi­ vatalt ne viseljen, a közönséges beneficiumok pedig arendába úgy adódjanak, hogy a magisztratuális személyek az árverésben ne vegyenek részt." E rendeletre a ta­ nács oly értelmű határozatot hozott, hogy „a szubalternus occonomicus tisztek a választott communitas gyűléseibe való járástól eltiltódnak". Az állami szervek fenti intézkedéseit és az annak alapján alkotott közgyűlési jogszabályokat a V H K sohasem vette jó néven s azokkal még később sem értett egyet. Álláspontját 1829-ben azzal juttatta kifejezésre, hogy „kénytelen a képvi­ selői testület a város pénztárjára is káros következtetését látni annak, hogy tagjai a szubalternus hivatalok viseléséből általán fogva elzárattatnak", de a helytartótanács a korábbi rendelkezéseket fenntartotta, majd 1829. de­ cember 22-én még azt is megtiltotta, hogy az alsóbb tisztviselők a V H K üléseit látogassák, ibyenmódon annak tanácskozásain még tanácskozási joggal sem vehettek részt. E rendelet szellemében intézkedett a tanács 1830. április 10-én tartott gyűlésén arról, hogy „senki alsóbb hivatalt nem viselhet", ha a V H K tagja és amíg hivatalt viselnek, a gyűlésekre sem járhatnak. Az ebből kifolyólag tartott vizsgálat során a megkérdezett esküdtek legnagyobb része in­ kább hivataláról mondott le, hogy fizetés nélkül a nagytanács tagja maradhasson, a megkérdezettek csak kb. 4%-a vállalt továbbra is hivatalt. Ez a személyi állásfoglalás és a szinte egyöntetű megnyilatkozás a szenátust megdöbbentette, mert félt attól, hogy a feladatokat nem tudja ellátni, ha mindenki lemond állásáról. Erre való tekintettel a néptribun 1830. októben 23-án közbe­ vető javaslatot tett annak érdekében, hogy kisebb számadói munkakörök össze­ vonásával oldják meg a gazdasági feladatokat, mert ezzel több resszort azonos ügykezelőt nyer és több személy kerülhet ki a rendelet hatálya alól. A javaslatot bizottságnak adták ki tanulmányozásra. Viszont az 1830. november 4-i választá­ sok alalmával a közgyűlés a helytartótanácsnak szóló jelentés formájában leszö­ gezte, hogy „a megürült hivatalokra senki is a polgárok közül mayát a magiszt­ rátus előtt nem jelentvén, a kandidáció és a választás azért esett csupán a V H K tagjai közül." Úgy látszik, ez a helyzet továbbra is fennmaradt, mert a képviselő­ testület megalakítását szabályozó 1848. évi X X I I I . tc. 17. §-a alapján a tanács 1848. április 26-án a számadó személyek nagy részét meghagyta hivatalában. Az alsóbb tisztviselőket állásukból csakis fegyelmi úton lehetett elbocsájtani az 1793-ban kiadott és a tanács által is elfogadott normatívum szerint. Viszont a városi javak bérletéből 1801 óta minden szubalternus tisztviselőt kizártak. A városi javak kezelőinek tisztviselői kara között különleges helyzetet fog­ laltak el a kisebb királyi haszonvételek ügyintézői, miután ezek a városi jövedelemneg döntő ágazatát képviselték. A királyi kisebb haszonvételek együtt fejlődtek Debrecen földesúri jogható-

s á g á v a l és a halászati jogtól a húskimérésig széleskörűen átfogták a közületi vagyon­ kezelés forrásait. A legtöbb vita a V H K és a szenátus között éppen ezek miatt zaj­ lott le, de a főkormányszékek ugyancsak ebből kifolyólag adták ki a rendeletek nagy számát. A kisebb haszonvételek érdekében vívta ki a polgárság a X V . sz. fo­ l y a m á n a különböző kiváltságokat. Ezeknek a termelési és értékesítési kiváltságoknak megfelelően korán szükségessé vált valamely felügyeleti hálózat jogszabályi megalkotása is. A felügyelői hálózatban elsőként a piacfelügyelők és a mérlegkezelők tűntek fel, majd őket a vásárbíró, a borbíró, a serbíró követték; egy személy „az utcai erkölcsök felvigyázója" címet viselte, majd egymás után szerveződtek a már ko­ rábban felsorolt különféle állások. Más jellegű volt a mezőrendőri kapitány tisztsége, amelynek megszervezését a helytartótanács 1842. júniusában engedélyezte. Ennek munkakörébe kisebb me­ zőrendészeti kihágások ügyeinek elintézése tartozott; a termelés kérdéseinek irá­ nyítása hatáskörétől távol esett. A pénzügyi

tisztviselők

A városigazgatás szervezetében különleges helyzetet foglaltak cl a pénzügyi tisztviselők, a számvevők és számvivők hosszú sora. Az ország fejlett kereskedő és ipari városaiban az igazgatási jogkör már a X V I . sz. előtt elvált az önálló pénzügyigazgatási rendtől. Debrecenben ez a folya­ mat is lassabban ment végbe, mint másutt, mert a X V I . sz. előtt minden a főbíró kezében koncentrálódott, személyesen neki számoltak el a bevételekről s ő ren­ delkezett a kiadások fölött. A városi pénzügyigazgatás tevékenységének több ágazata volt. Az elsőt maga a pénzfelhasználás jelezte, a másodikat a jövedelmek és kiadások elszámolása képviselte, a harmadik az ellenőrzésben jutott kifejezésre. Nyilvánvaló, hogy ez a hármas tagolás bizonyos értelemben mesterségesnek tűnik, mert a bevételek és kiadások kezelésének rendszerében a különböző folyamatok összeolvadtak és előfordult, hogy az ellenőrzés egyidejű volt a kiadás teljesítésével. De ez ritkább jelenségnek tekinthető. A X V I . sz. előtti városi hivatalszervezetben a pénztárnok szerepét közvet­ lenül maga a főbíró töltötte be; ő rendelkezett a bevételek fölött s ő teljesítette a kiadásokat. A pénzmaradványokat a főbírói láda őrizte és a tisztség átadása so­ rán a város határának megmutatása mellett az új főbírónak el kellett számolnia a tartozásokról épp úgy, mint a követelésekről. 1550-ben a jegyzőkönyv kifejezet­ ten előírta, hogy mindenfajta jövedelmet személy szerint a főbíró kezébe kell adni. Ez a határozat ugyan megengedi annak feltételezését, hogy korábban más eljárás volt gyakorlatban, de föltétlenül megerősíti azt az elvet, hogy a X V I . sz. folyamán a legfőbb pénztáros egyúttal a város főbírája, mintegy az elszámolások legfőbb őre volt. Az ország egyes városaiban a pénzkezelés önálló hivatala már korábban ki­ fejlődött s a chamercr, camerarius stb. néven szereplő tisztség ismeretes volt B u d á n , Sopronban és másutt. De ilyen hiányában a jegyző intézte a pénzügyi számadásqkat s általában.az ügyvitel különböző ágazatait. Altalános gyakorlatnak tekinthető az, hogy a magyarországi városok legnagyobb részében a pénzkezelés

egységes maradt s ehhez hozzá kell tennünk, hogy Debrecenben az igazságszolgál­ tatás, a közigazgatás és a pénzügyigazgatás hármas funkciója az egyszemélyi fe­ lelős vezető állásában futott össze a főbíró tisztsége révén. A X V I . sz. második felében azonban egyre inkább előtérbe került a pénz­ tárakkal, a pénzkezeléssel való foglalkozás önállóságának igénye. Ez a feladat az ország nagy részében a főjegyzőre kezdett hárulni, mint aki a városokon belül az írásbeli teendőket végezte. Ebben az esetben is a főbíró maradt a felelős pénz­ tárkezelő, de felelőssége mindinkább elvi jellegűvé vált. Ez a gyakorlat a korábbi­ nál egy fokkal magasabb volt, mint a főbírói pénzkezelés rendszere. A két királyi kamarai szervezet (a Pozsonyi és a Szepesi Kamara) ügyviteli eljárásának kifejlődése valószínűleg hatással lehetett a városok pénzügyi kezelé­ sének menetére. E középfokú kormányszervekben már 1561 után kezdett kiala­ kulni a hivatali ügymenetet biztosító iroda (Cancellaria), a pérztár és a számvevő hivatal, mint az ellenőrzés fóruma. A kamaráknál kifejlődött szervezet annál in­ kább hatott a velük kapcsolatban levő városokra, mert valószínű, hogy a szám­ adások ellenőrzése során a kamarai tisztviselők szívesebben tárgyaltak a városi számadókkal, mint annak politikai vezetőjével, a főbíróval, vagy egyes helyeken a polgármesterrel, hiszen a számadók részletkérdésekre is megfelelő tájékoztató felvilágosítást adhattak. Debrecenben a X V I I . sz. előtt az önálló gazdálkodással megbízott számviteli állások megszerzésével határozottari szemben állott a szenátus. Annak ellenére, hogy a hivatali ügyintézés m á r a X V . sz. végétől kezdve megosztottnak tűnik, a döntés minden esetben a főbíró kezében maradt, habár lehetőleg nem ő készí­ tette el a számadásokat, de azoknak megszerkesztése hozzákapcsolódott. Első ízben 1651-ben választottak a szenátorok közül két „censor" munka­ körű személyt. Elnevezésük arra utal, hogy a főbíró tehermentesítése érdekében à számviteli gazdálkodás önállósulni kezdett. Ebben az időben a censor csupán a számadások írásbeli munkálatait vizsgálta felül, az érdemi elszámolásokat azon­ tehát az elszámolás formai oldalának ellenőr­ ban nem nézte meg. Tevékenysége zésére terjedt k i , de a kiadások jogosságának, a jogcímnek elbírálása nem tar­ tozott hatáskörébe. A királyi biztos kezdeményezésére 1717-ben a tanács határozatot hozott „supremus oeconomicus" néven egy új állás megszervezésére. Ez az állás lett volna a polgármesteri, vagy consuli feladatok ellátásának rendszeresítése, de m á r lát­ ható volt, hogy az eredeti elképzelés szerint nem valósult meg. Tagadhatatlan, hogy az elszámolási hivatalok önállósításának útján a X V I I . sz. elején Debrecen szenátusa is megindult; a fejlődés további menetét már nem fékezte a tanács, hanem szélesítette a pénztárkezelés hivatali rendjét. A pénzkezelés biztonságának és a felhasználás jogszerűségének első köve­ telménye a királyi kincstárt illető jövedelmeknek a városi háztartást érintő jöve­ delmektől való elválasztása volt. Debrecenben m á r a X V I . sz.-ban jelei vannak annak, hogy a sajátosan városi kiadásokat elkülönítsék, de az 1570-ben alkotott tanácsi határozaton túlmenően szervezeti intézkedések nem történtek. Mindössze annyi volt jellemző, hogy a szenátus tagjainak kiküldetése esetén a hadiadót érintő ügyekből kifolyólag a v á ­ rosi pénztár semmiféle költséget nem térít. Minél jobban kifejlődtek az állami ellenőrzés szervezeti formái és minél in­ kább beleszólt az illetékes hadbiztosság a pénzek elosztásának rendjébe, annál

erőteljesebben jutott érvényre az a követelés, hogy a pénzkezelés területén két pénztár állíttassék fel, amelyiknek egyike a lakosság egészét érintő jövedelem fel­ használásáról számoljon el, míg a másik az államot érintő bevételeket kezelje. Ez a folyamat a X V I I I . sz. óta a központi kormányszervek befolyása alatt követ­ kezetesebben érvényesült, de még néha akkor is bizonyos fokú összefonódások jeleivel találkozhatunk. A házipénztár és a hadipénztár kettősségének megszervezése 1731-ben in­ dult meg s egy akkor kiadott utasítás arról intézkedik, hogy elismervény mellett a két pénztár kölcsönösen segítse ki egymást. A pénztárak további elválasztását illetően az évtizedek folyamán még határozottabb eredmények következtek be. 1774-ben a szenátus bizottságot küldött ki annak tanulmányozására, miként le­ hetne ,,a contributionalis cassât a házitól elválasztani." Éppen a királyi biztosok szívós törekvése eredményezte, hogy az elvi szétválasztás után mindkét pénztár önálló kezelése már e században megvalósult. A polgármesteri tisztség megszer­ vezése után a polgármesteri tanács ragaszkodott a külön kezelésű pénztárakhoz. Ezek az intézkedések arra mutatnak, hogy a felsőbb hatóságok és főként a kerületi tartományi biztosság kívánsága ellenére a hadi és házipénztár kifizetései gyakran összekeverődtek. A tényleges szükséglethez igazodva, amelyik pénz­ tárban fedezet volt, függetlenül annak jellegétől, a kiadás fedezetét onnét emelték le, majdani visszafizetés kötelezettségével. A városi háztartás még nem ismerte a szigorú pénzügyi fegyelmet, s a királyi kincstár sem volt tekintettel a tcnvleges pénzügyi fedezetre, hanem az adó befizetését attól függetlenül megköve­ telte, hogy a behajtás már megtörtént e. vagy nem. A számviteli ellenőrzés ezt az eljárást óhajtotta kiküszöbölni. A pénzkezelés rendszere I I . József korában megváltozott. A királyi biztos 1785. október 11-én kiadott utasítása alapján a városi tanács október 14-én hatá­ rozatot hozott a pénztárak úi kezelése tárgyában. A királyi rendeletnek megfelelően a határozat 8. pontja szabályozta a pénzügyigazgatás új rendjét, kimondva, hogy az 1781-től kezdve behajtott adóösszegeket kizárólag a hadipénztárban lehet kezelni, az adószedők a jövőben királyi tisztviselőnek minősülnek és ugyancsak iivenként tekintendő a pénztáros is. Mindezek fölött azonban az bírt a legnagvobb jelentőséggel, hogy a király a kerületi főpénztár (generalis districtualis cassa) megszervezésével minden adóbevételt N a g y v á r a d r a rendelt. Ezek és még több más hasonlóan kiadott intézkedések az egységes pénzke­ zelést alsófokon is a hadiadó biztosira sa érdekében kívánták megvalósítani, és az állami igazgatás szervezeti felépítéséhez hasonlóan óhajtották megoldani az al­ sóbbfokú pénzügyigazgatás mechanizmusát. A tanács a fenti elveket 1786. április 28-tól kezdve alkalmazta, amióta mind a királyi, mind a háziadó, mind pedig a földbér jellegő adó (census) egységes kezelését a hadipénztár keretében oldotta meg. Ez a gyakorlat újabb tanácsi határozattal csak 1807-ben szűnt meg, amikor a két pénztár ismét elvált egymástól, s mindegyik élére egy-egy perceptor került, önálló segéddel, de közös írnokkal. Az 1786-1807 közön érvényesült rendeletek nem azt jelentik, hogy a pénz­ tárak által vezetett segédkönyvek is egybefolytak, s a naplók, főnaplók, főköny­ vek, számadási okmányok együttes kezelés alatt állottak. Korántsem! Külön okmányolást vezetett a háztartási bevételeket és kiadásokat elszámoló pénztár, és külön a katonai természetű ügyeket kezelő pénztár. Az együttartás csak az

irányítást és a felelősséget, esetleg a perceptor személyének azonosságát érintette, de a nyilvántartás rendjét nem. A X V I I . sz. végén túlzás nélkül lehetne mondani, hogy a főbíró felelőssége - esetleg annak megbízásából a főjegyző irányítása alatt - négy hadi adószedő működött, míg a városi jövedelmek kezelői kara két személyből állott. Az adó­ szedő élén egy szenátor állt, még 1697-ben is. Lényegében tehát habár még nem volt különálló és független pénztár, de m á r működtek a pénztárosok, akik való­ színűleg korábban is ismert személyekből kerültek ki. A háztartási elszámolások­ ról m á r 1611 óta van tudomásunk, nyilvánvaló tehát, hogy a számadásokat vala­ kinek meg kellett szerkesztenie. A XVII. sz- fejlődésének eredménye a fentiek alapján a pénzkezelés sze­ mélyzeti állományának kialakulása. Ettől kezdve a főbírón kívül - aki mindenért felelős volt - és valószínűleg az írásbeli teendőket ellátó főjegyző mellett mar két számadáskezeíő főpénzrá'ros, három hadiadószedő, és_ együttesen tizenhárom számadásszerkesztő található. Az utóbbiak kezében futottak össze a különféle jö­ vedelemforrások hasznosítása nvomán befutott pénzek számadásai, tehát a ki­ rályi kisebb haszonvételek jövedelmei, melyeket ők szerkesztettek meg, majd a főpénztárosnak adtak be. Ezek szerint az önálló számvevői felügyelet még nem alakult ki. 1699-ben önálló oeconomus-t választottak, aki a későbbiek során város­ gazda néven a polgármester a l á rendelt tisztviselővé vált. Az adószedő (exactor portionis) elsősorban a királyi a d ó és a kincstárt más címen illető jövedelmek kezelője volt. Munkája bizonyos fokú folyamatosságot kívánt. Ez a folyamatosság azonban nem alakulhatott ki a Debrecen városban érvényes választási rendszer miatt, amelynek alapján évenként bármely resszort tisztségviselőjét újból választották és más-más személy került a feladat ellátásá­ nak élére. Az ebből adódó nehézségeket a szenátus olymódon igyekezett leküzdeni, hogy a korábbi adószedők közül a X V I I . sz. végétől egy személyt minden esetben újonnan azonos tisztségre választottak, pl. 1700-ban Veresmarthy János - j - Bor­ bély András. 1701-ben Veresmarthy -4- Borssy J á n o s ; 1702-ben Borssy János -4Tóth István; 1703-ban Tóth István -4- Csatári János látták el az adószedői fel­ adatokat. A X V I I I . sz. folyamán bekövetkezett általános fejlődés folytán és ezzel a gaz­ dálkodási ágazatok kibővülése következtében a városi pénzügyigazgatás személyi állománya szélesedett. Egyidejűleg szükségessé vált az is, hogy az elszámolások hozzáértők kezébe kerüljenek. Ez az igény állította előtérbe a számvizsgálók (rationum censor) állását. Egy királyi bizottsági gyűlés a l k a l m á v a l 1774-ben a sze­ nátus azt rögzítette le, hogy a két számvivő személyét a magisztrátus nevezi k i , és nem a Választott Hites Közönség választja meg, miután a szubalternus tisztvise­ lők számadásait ők hivatottak revideálni. Ebből a háziellenőrzésből fejlődött ki még a feudális korban, de már a polgári közigazgatási rendszer követelményeinek előrevetített fényëvél a városi számvevői hivatal. A számvivő ellenőrök mellett a X V I I I . sz. közepén mindkét pénztárnak egyegy Önálló perceptora volt s rajtuk kívül időközben kifejlődő minden más kezelő­ pénztárnak önálló vezetője. A X V I I I . sz. közepétől kezdve a perceptorok elsőd­ leges feladata a számadások megfogalmazása, a helyes adatok összeállítása, és a számviteli jelentések megszerkesztése volt; azok elkészülte után a számadási ok­ mányokat benyújtották a pénztárnak, amely átvette a pénzmaradványt, majd az

egyes részlegek vezetői által készített önálló számadásokat a főpénztáros elé ter­ jesztette. A főpénztáros összesítette az alapszámadásokat mint a borbírákét, serbírákét, boltbérfelügyelőket stb. és együttes jelentésbe foglalta azoknak adatait. I I . József korában a helyzet nemcsak a pénztárnak szervezeti tagolása szem­ pontjából változott meg, hanem a személyzet összetétele tekintetében is. Debrecen tanácsa a kerületi pénztárba 1786. április 28-án három személyt delegált, akik közül Nagyváradon a királyi biztos nevezte ki a fiókpénztárost, valamint az el­ lenzárost (contrascriba). Debrecenben mindössze egy pénztárnok maradt (cassirius), aki lényegében a korábbi perceptor feladatkörét töltötte be. Ennek a segítségével szolgált két személy, akik közül az egyik a katonai bevételekkel foglalkozott, a m á ­ sik a városi-házi jellegű bevételeket tartotta nyilván „contraagens" elnevezéssel. F á j t u k kívül két segéd végezte a manuális munkákat, és a sort egy írnok zárta le. Ez a rendszer I I . József halála után megszűnt: a pénzügyi kezelés visszake­ rült Debrecen város hatóságához, majd 1807-ben egy újabb változás következett be, amikor ismét a két önálló pénztár megszervezése vált szükségessé. Az 1830-as években döntő fordulat következett be a jövedelmek kezelése kö­ rül. A hadipénztár lényegében közadópénztárrá alakult át, amely a város irányítása alatt működött ugyan, de jövedelmeinek felhasználása fölött az önkormányzat nem rendelkezett. Ezzel egyidejűleg kibővült a házipénztár személyi állománya, s 1832ben m á r az alábbi tisztségek találhatók meg enné! a pénztárnál: házipénztári gond­ viselő, ellenőr, két számvivő, írnok. A gazdasági élet szélesebb ágazata a város társadalmi fejlődésével párhuza­ mosan bontakozott ki. A X V I I I . sz. folyamán keletkezett iratok alapján megfigyel­ hető volt, hogy az igazgatás lassú menetben követte az élet differenciálódását s ennek megfelelően a különböző gazdálkodási ágazatokhoz igazodó pénzfelhasználás hasonlóképpen különböző ágazati pénztárakat alakított ki. A XVIIT. sz. közepéig a gazdálkodás irányításával egy-egy területen legföljebb egy-egy személy volt meg­ bízva, s a pénztári elszámolásokat ez a megbízott készítette el, de önálló pénztárak­ ról nincs tudomásunk. A X V I I I . sz. közepe óta megváltozott a helyzet: mind szélesebb körben je­ lentek meg az egyes ágazati pénztárak, amelyek egyedi elszámolást nyújtottak be a perceptorátusnak, s ezeket az egyedi elszámolásokat végső soron a perceptorok öszszesítve terjesztették a tanács elé. hogy az továbbítsa a felsőbb kamarai hatóságok­ hoz. Az 1750-es években ennek megfelelően körülírt rendeletek keretei között mű­ ködött a hadi-, a házi-, a tűzi-, az árva-, az alapítványi pénztár, önálló elszámolási szervezettel és személyi apparátussal, legnagyobb jelentőségre a házipénztár jutott, amelv a városi gazdálkodás minden elszámolási egységét összefogta. N é h á n y évtized múlva, de még a X V I I I . sz. végén, a házipénztár számba vette a városi jövedelmeket. 1839-ben az alábbi szélességű pénztári hálózat működött a házipénztár szakmai irányítása, alatt: házi-, életcstár-, ohati számtartó-, városgazda építtető felügyelő-, árva-, polgári kórház-, tűzi-, cserép- és téglaégető-, Meszcna alapítvány-, Reviczky alapítvány erdőmesteri-, könyvnyomdai-, faosztó-, belsőbiz­ tosi-, pusztai-, külsőfaosztó biztosi-, kaszállóbiztosi-, utcakapitányi pénztár. Mind­ ezek mellett a város kezelte az ún. Földipénztárt (cassa fundualis), amely a város részéről zálogbavett kincstári birtokok területén kiadott bérletek tulajdonosainak befi zetéseit tartalmazta. Mindezekhez 1840-ben még a dolgoztató intézet pénztára is hozzájárult. Az árvaügyek elszámolásait két különálló pénztár kezelte a X V I I I . sz. I I . fele

óta. Az egyiknek neve Á r v a t a r t ó pénztár volt, (cassa orphanotrophialis) s ezt még M á r i a Terézia alapította 30 000 forint alaptökével. Ez a pénztár tehát alapít­ ványi jellegű volt azzal a feladattal, hogy egy árvatartó intézetet hozzon létre, ami sohasem történt meg. 1846-ban az általa kezelt pénzösszeg már az alaptőke kamatos kamatai révén 124 272 Ft-ra emelkedett. A másik a közületi jellegű árvapénztár (cassa orphanalis) volt, amely a város által gondozásra kiadott árvák eltartása érdekében az eltartott számára kifizetett költségekről számolt be. Ennek a pénztár­ nak a fedezetét a városi költségvetés biztosította. A pénztárak tagolódása a polgári jellegű termelési rend kialakulásával, az ipar és kereskedelem szélesedésével párhuzamosan még határozottabban bekövet­ kezett, s az Í848-ban előterjesztett tanácsi jelentések m á r huszonnyolc pénztárról számoltak be. A pénzügyigazgatás vezető tisztségeinek betöltésénél más elvek érvényesültek, mint egyéb szubalternus tisztségek esetében. A X V I I I . sz. I I . felét megelőző időben a szenátus maga szavazás útján nevezte ki a pénzügyi tisztségviselőket, szemben más szubalternusokkal, akiket a Válasz­ tott Hites Közönség helyezett állásukba. Külön döntöttek a hadi és külön a házi­ pénztárnok fölött. A nagyobbfokú állami ellenőrzés idején szigorú elvek érvényesültek. A Po­ zsonyi Kamara 1777. február 21-én elrendelte, hogy „az új camerarius választása mindenkor októberben történjék, november elején vegye át hivatalát. Nehogy olyan személyt válasszanak meg, aki nem ért a számadásokhoz, csakis olyanok je­ löltessenek, akik a magisztrátus előtt már bebizonyították, hogy alkalmasak az állás betöltésére. (. . . probam capacitatis . . .) Ha a megválasztott személy munkája megfelel, több éven á t helyén hagyható, akkor, ha választása idején a szenátus és a V H K . egymással egyetértenek." Ez időtől kezdődően a pénztári tisztség betöl­ tésénél a Választott Hites Közönség akarata is kifejezésre jutott, de a kandidálás joga a szenátust illette. Előfordult 1777. november 4-én, hogy a V H K . nem fogadta el a szenátus jelölését a házipénztáros személye esetében, hanem egyszerűen meg­ választotta az előző év pénztárnokát. A szakmai követelményekre való tekintettel a Pozsonyi Kamara 1799-ben most már végérvényesen arról intézkedett, hogy a pénztárak kezelő tisztviselőit nem évenként kell választani, hanem mindaddig állásukban maradhatnak, amíg ellenük nem merül fel kifogás, vagy nem kerülnek magasabb funkcióba. A szám­ vevőkre ezt a követelményt a tanács a továbbiak során nem alkalmazta. A királyi biztosság a későbbiek folyamán még szorosabb feltételeket írt elő. 1 794-ben elrendelte, hogy a korrupció megakadályozása érdekében ..csakis meg­ bízható és gazdag személyeket szabad a pénzügyek intézésére jelölni", akiket anvagi kártérítés kötelezettségével felelősségre lehet majd vonni, ha netalán állásukból visszaélés miatt mozdíttatnának cl, vagy az elszámolások körül hiányok mutatkoz­ nának. Nem beszélve arról, hogy ez a rendelet a feudális világ helytelen és fejlődést­ fékező személyi politikáját tükrözi, amikor csakis a jómódú személyeket tartották a pénzügyi állások betöltésére alkalmasnak, mégis bizonyos fokig jellemzi a laza pénzkezelés rendjét. A pénztári alkalmazottak hitelképességének és kezességének megkövetelése egyébként 1786-ban m á r felmerült, amikor I I . József kötelezővé tette, hogy minden pénzkezeléssel foglalkozó személy illetményének kétszeres összegét helyezze letétbe

Nagyváradon a királyi biztosnál „reális óvadékként". A városi pénztár akkori veze­ tőjének, Tikos Istvánnak esküje is utal erre a körülményre, amikor 400 forint öszszeg erejéig leköti a Piac utcában levő házát „a norma szerint a mostani fizetésem­ nek duplumáig". Nyilvánvaló, hogy a hűség biztosítékának ily magas összegét csakis gazdag személyek helyezhették letétbe, miután pl. egy kisebb kétszobás árokmenti ház értéke legföljebb háromszáz forintot tett ki. Szegénysorsú személy számára a pénzügyigazgatás állományában dolgozni ilyen körülmények között szinte lehetetlen volt. Később mind a városi hatóságok, mind pedig a főkormányszékek még to­ vább mentek e téren. 1829-ben a Pozsonyi Kamara elrendelte, hogy az „új szám­ adótisztnek nemcsak magok, hanem a feleségek is kötelező írásokat adjanak ma­ gukról" mindjárt eskütételük alkalmával. A Választott Hites Közönség e rendel­ kezést „magára s becsületére nézve igen sérelmesnek találja," mint a jegyzőkönyv megjegyezte. De ettől eltekintve a tanács maga fokozta a biztonsági intézkedéseket: amikor már a polgári forradalom után, 1848. október 5-én elrendelte, hogy ,.az utcai aladószedők a meghatározandó summa erejéig jövőben kellő biztosíték állítására köteleztetnek", tehát nemcsak a számodókra, hanem az adószedőkre nézve is a kötelező óvadék befizetését írta elő. A pénztárak általános helyzetének megismerése önkéntelenül is felhívja a figyelmet arra, hogy milyen módon oszlott meg az apparátus az egyes pénztárak között. Kétségtelen, hogy a ..perceptor"-n&k nevezett választott tisztségviselő a v á ­ rosi háztartás legréeibb tisztviselőjének tekinthető, akinek a feladatköre korán k i ­ alakult, és aki a munka ellátásához legalább a szakmai képzettség minimumával rendelkezett. Valószínű, hogy az állás rendszeresítését nem a városi jövedelmek nyilvántar­ tása tette szükségessé, hanem inkább a kincstárt illető bevételek és kiadások, vala­ mint hadiadó elszámolásának kényszere. Debrecenben 1694-ben választott a szenátus elsőízben önálló perceptort D o ­ bozi István személyében, aki a X V I I . sz.-ban a város legnagyobb tekintélyű család­ jához tartozott és abból a harmadik nemzedék sorában töltött be magas tisztsé­ get; mint többszörös főbíró kiemelkedő szerepet játszott. Lényegében 1694 óta beszélhetünk arról, hogy a perceptor munkaköre nem annyira a részleges elszámolások elkészítésérc, mint inkább az összes számadások egyeztetésére és a jelentések összesítésére terjedt k i . 1707-ben a perceptor fogalma már határozottan magasabb típusú számadói tevékenységet takart, miután ebben az időben már neki számoltak el az adószedők, a borbírák és mások. Ez időben az a Veresmarthy János töltötte be a perceptori állást, aki évekkel korábban több­ szörösen adószedője volt a városnak, tehát nagyobb gyakorlatra tett szert. Tevé­ kenysége a rendelkezésre álló elszámolások alapján megállapíthatólag a város min­ den irányú pénzgazdálkodására kiterjedt. A következő években a perceptorok v á ­ lasztása még inkább kiépült és úgy tűnik, hogy kezdett elválni a számadási feladatok köre a városigazgatás egyéb irányú tevékenységétől. Maga a perceptoráti/s kifejezés, mint hivatalt takaró fogalom, 1717-ben tűnt fel s elsőízben a vámfelügyelők esküszövegében fordult elő. Ebben az évben ta­ lálkozunk a jegyzőkönyveknek azzal a megjegyzésével, hogy „a Fodor Péter és Komáromi István alatt álló perceptorátuson belül a pénztárba befolyó pénzek" elszámolandók, tehát már az egykorú szóhasználat sem a főbíró kezelése alatt álló Ö T

pénztárról beszél, hanem egy erre hivatott külön hivatalt említ: a pcrceptorátust. Lehet, hogy a fogalom a K a m a r á n á l használatos szókészletből eredt, amely m á r a X V I . sz.-ban ismerte a pénzkezelésnek ezt a gyűjtő meghatározását. A perceptori állást betöltő szenátor munkaköri kötelezettségének ellátásáért fizetést kapott s ezt a külön illetményt az egész feudális korszakban élvezte. A perceptori állás a X V I I I . sz. I . felében kettős jellegű volt. Egyfelől a szám­ adások összesítése révén maga is számvivői feladatkört látott el, másfelől viszont egyidejűleg ellenőrizte a részére benyújtott számadásokat, tehát az egyéb szám­ adók munkája fölött számvevői teendőket végzett. Ö vette át a különböző elszá­ molási egységektől a pénzmaradványt, s azt a város egységes számadási könyvé­ ben tartotta nyilván. 1720. körül folyamatosan kialakult a nyugta-ellennyugta rendszere, ő adott nyugtát és kapott ellennyugtát minden elszámolás alkalmával. Könnyen vetődik fel az a kérdés, vajon a X V I I I . sz. elején beszélhetünk-e arról, hogy a perceptorátuson belül alakultak-e külön főhivatású számviteli szakemberek. Az adatok alapján e kérdés még pontosan nem tisztázható, de az a körülmény, hogy az állást betöltő személyek általában változtak, arra mutat, hogy nem fejlődhetett ki sem a különleges szakképzettséget megkívánó állás, sem pedig az állandó sze­ mélyzeti létszám. Maga az intézmény állandósult, de az abban tevékenykedő egyé­ nek változtak. A számadásokat 1722. körül nem egy külön c célra megbízott testület szer­ kesztette kollektív eljárással, hanem a „generalis perceptor", tehát a főpénztárnok. A munka ügyrendjét az 1731-ben kiadott utasítás részletesen, megállapította. Ez az utasítás előírta, hogy a perceptor minden esetben köteles ellennvugtát kérni: a behajthatatlan tartozásokról tegyen jelentést a tanácsnak, a jövedelmeket általában havonként szedesse be; a város rendkívüli jövedelmeinek bevételezésé­ ről utalványt kérjen; a hagyományozás révén a városra háramló jövedelemről külön elszámolást vezessen, de mindenekelőtt vigyázzon arra, nehogy a lakásán tartsa a közpénzt. A perceptor részére szóló utasítás a pénzkezelésnek több kérdésére világít rá, s egyben feltárja azt a laza módszert, amelyet eddig követett, s amelyet most m á r el kellett hagyni. De az utasítás azért is fontos, mert elsőízben szögezte le, hogy az önálló perceptornak saját hatáskörében felmerülő kötelezettségei és jogai vannak. A „generalis perceptor" a házipénztár legfőbb vezetője volt. Állását néha más néven is megjelölték, többek között a városgazdáéval (supremus oeconomus, vagy egyszerűen oeconomus). Ez a kettős névhasználat többször zavarra adott okot, s e miatt 1754-ben a tanács azt mondotta ki, hogy „a domesticus perceptor eddig occonomusnak hivattatván, ilyen confusio következett belőle, hogy a felséges ka­ marán nem disztinquáltatott a város gazdáitól, akik oeconomus néven voltak fel­ véve a nyilvántartásba." Ebből ,,ismét az lett, hogy a város gazdái egészen kimarad­ tak a camerale schemabul és instantiánkra sem resolváltattak. Az ilyen aequivocationak (azonos elnevezésnek) eltávoztatása azért végeztetik, hogy a házi főpénz­ táros mindenütt" perceptornak neveztessék. Ettől az időtől kezdve a házipénz­ táros elnevezése valóban „domesticus perceptor", míg az oeconomus név a város­ gazdát fedi. 1750. táján fejlődött ki a házipénztáros állása fölött kialakított helybeli ,,rationaria", amely már kizárólagosan a számadás-ellenőrzéssel foglalkozott. H à a házipénztár személyzeti állományát és összetételét vizsgáljuk, könnyen rájövünk arra, hogy bizonyos éveken belül azonos egyének ismétlődtek. Ez a

körülmény megengedi annak feltevését, hogy a számadásokkal kapcsolatos igaz­ gatási ágazatokban kialakulóban volt egy hivatalnoki réteg. Az állandósítás a kormányszerveknek érdekéből is fakadt, miután a szám­ adások határidős elkészítésének fontossága nem volt közömbös sem az ellenőrzés, sem pedig az állami gazdálkodás szempontjából. A Magyar Kamara 1808-ban jelentést kert Debrecentől arra nézve, hogy miért volt annyi változás a perceptorátusban. A tanács azt a jelentést terjesztette elő, hogy ,,a perceptori hivatal­ ban csak akkor esett változás, mikor azt a perceptor resignálta; egyéb iránt a mostani perceptorok már folyvást négy esztendő óta viselik hivatalukat". V a l ó b a n : ettől az időtől kezdve állandósult a perceptori tisztség egyetlen ember kezében, több éven át. A házipénztárhoz hasonlóan és azzal szinte egyidejűleg fejlődőrt ki a hadipénztár tisztviselői gárdája. Ismeretes már, hogy a hadi- és a házipénztár a X V I I I . sz. I . negyedet megelőzően együttes kezelés alatt álltak, s éppen a katonai ható­ ságok követelésére indult meg a kettőnek elválasztása. A kerületi tartományi biztosság kifeilődése után ez az elválasztás folyamatosan megtörtént. Az 1731. évben kezdődő szétválasztás időpontjában a szenátus a hadipénztár számára is útmutatást adott ki, amely a pénztáros teendőit szabályozta. Ez az utasítás tizen­ hat pontban foglalta össze a jogokat és kötelezettségeket, s azok sorában döntő­ nek az adószedés szorgalmazását, a katonai számadások elkészítését tartotta. Az 1740-es években a hadipénztár perceptora már kizárólag a katonai természetű bevétellel és kiadással számolt cl, tehát gyakorlatilag kifejlődött az elszámolások kettős rendszere még akkor is, ha a két pénztár pénzállományának kezelésében összefonódás jelei mutatkoztak. A katonai toborzás szükségessége a hadipénztárosra katonai közigazgatási feladatokat is rótt, miután a besorozott szeméheket, a kvártélyt, a szolgáltatott gyertyát, kenyeret, fuvart nyilván kellett tartania. 1760. december 23-ról szár­ mazik az a szenátusi utasítás, hogy a hadipénztáros a katonasághoz verbung út­ ján jelentkezett egyének részére kifizetődő illetményeket is számolja el. A z uta­ sítás előírta, hogy „magának különösen egy könyvet tartson perceptor uram, melyben rubrikák szerint felírja a neveket a katonáknak". Több más mellett lé­ nyeges volt az, hogy a hadipénztáros nemcsak betöltötte a főadószedő feladat­ körét, hanem egyúttal biztosította az újoncok ellátását is. ö irányította magukat az adószedőket, elszámolt az adóval, sőt I I . József korában átmenetileg á város minden irányú pénzjövedelmének elszámolását is kézben tartotta. A m i az adó beszedését illeti, az 1820-as évek végén a helytartótanács ren­ delkezése alapján bizonyos változások következtek be. 1826. január 2-án a hadi­ pénztár perceptora részére a helytartótanács 300 forint fizetést állapított meg, s egyben elrendelte, hogv az utcai adószedők állását „egyszerűen meg kell szüntet­ ni." Ez a kívánság összhangban állott a királvi biztosnak 1818. június 10-én kife­ jezésre juttatott óhaiával, amely „az utcabeli adószedők helyett egy perceptor" állását tartotta szükségesnek „a pénztárnak megkímélése végett." Ez a kívánság különböző változatokban megismétlődött, majd 1830-bán megvalósult. A Választott Hites Közönség 1830. május 27-én azon a véleményen volt, hogy az adóhivatal megszervezésével „az utcabeli tízházgazdák . . . nem fog­ nak többé hittel arra köteleztetni, hogy a kezekhez veendő királyi adót hiányosság nélkül az adószedőnek kezébe szolgáltatják, az adónak házanként való kérése és bevetése megszűnvén, hanem egyedül arra, hogy a meghatározandó időszakok-

ban sürgessék a lakosokat a királyi adónak az illető helyére való bevivésére." A helytartótanács az önálló adóhivatal megszervezésével kissé eléje szalatd a fejlődésnek, hiszen feltételezte a lakosság adófizetési készségét, a kötelezett­ ség önkéntes teljesítését. Az utcabizalmiak helyett két személyre bízta rá az adó­ behajtást, és a tételekkel való elszámolást, holott ez kevésnek bizonyult. Az 1830. novemberében felállított adóhivatal e miatt nem volt életképes. A pénzkezelést a hadipénztár látta el, míg az adóhivatal a behajtással fog­ lalkozott; a kerületi tartományi biztoshoz való továbbítás a hadipénztár feladat­ köre maradt. A hadipénztár még 1849-ben is működött mindaddig, amíg az adókezelés rendszerét az abszolútizmus korának törvényei teljesen át nem alakí­ tották. A hadipénztár irányítása alatt, de szervezetileg önállóan működött Debre­ cenben a „segélypénztár" (cassa subsidionalis), melynek forrásai a háborús cé­ lokra vagy nagyobb felajánlásokra mozgósított lakosság adományaiból eredtek. A bevétel első alapjául az országgyűlési megajánlások szolgáltak. Ugyancsak ka­ tonai jellegű volt a nemesi felkelés díjtételeit elszámoló pénztár (cassa insurrectionalis), amely az általánosan elrendelt, és Debrecenben élt nemesek befizetését kezelte. A hadipénztár működésének belső ellentmondásaként említendő meg az, hogy jóllehet a pénztár az állami bevételeket kezelte, a tisztviselők mégis az ön­ kormányzati alkalmazottak köréből kerültek ki. Ez a körülmény sokszor összeüt­ közésre vezetett akár olyan esetben, amikor a házipénztárnak hirtelen pénzre volt szüksége s azt a hadipénztártól kölcsönözte, a k á r fordítva, amikor a hadipénztár vett fel sokszor egész nagy összegű belső kölcsönt. Szorosan a hadipénztár irányítása alatt álltak az adószedők (exactor). Ezek­ nek kezdeti történetét is érdemes volna egyszer feltárni, mert korántsem voltak azonosak a falvakban működő dikatorokkal, akik részben az állam, részben a já­ rások megbízottaiból kerültek ki. Az adószedőket Debrecenben mindenkor az utcák választották s közülük a vezető személyek a Választott Hites Közönségnek is tagiai voltak. A X V I I . sz. előtt az adószedők feladatkörét az utca tizedesek végezték el, akik a számadó bizottságnak számoltak el, a pénzt pedig a főbíró bevételezte. A X V I I . sz. közepén m á r minden utcában kifejezetten ebből a célból adószedőket választottak s a megbízatást senkisem tagadhatta meg. Ha valaki az utca házai­ nak sorrendjében adószedői tisztségre következett, kizárólag a szenátus menthette fel a munka ellátása alól. A felmentés mindenkor kivételes jellegű és egyénnek szóló volt. Az utcabeli adószedőket a szenátus és a nagytanács együttes ülésén v á ­ lasztották meg. Maga a Választott Hites Közönség állapította meg, hogy „az adó­ szedői hivatal mind terhes, mind fizetésének csekély voltával a legnehezebb hiva­ tal. Egy-egy évig viseli a V H K . minden tagja. Ennek előnye, hogy nem fizetik az adót." A hat utcának önálló adószedői voltak, munkájukért 50-50 forint tisz­ teletdíjat kaptak. Az is hozzájárult az adószedői kötelezettséghez, hogy a funk­ ciót minden más nagytanácsi hivatal elé helyezték. 1829. november 29-én pl. olyértelmű határozatot hozott a V H K . , hogy „ez a hivatal vágyás inkább szolgálat olyan, hogyha azt a sor reá hozza a Választott Hites Közönség tagjára, azt a hi­ vatalát, amelyben az őtet találja, letenni tartozik." E nehézségek miatt szerette volna a helytartótanács, éppen úgy, mint a ki-

rályi biztos az adószedés munkakörét az önkormányzati közigazgatás keretében szervezett adószedők személyétől és a hadipénztártól elválasztani. Végeredmény­ ben azonban az adóhivatal önálló megszervezése nem bizonyult helyes intézkedés­ nek, és „a hat utcai adószedők hivataloskodása" véglegesen csak 1853-ban szűnt meg, az adóügy államosításával egyidejűleg. Az adópénztár felállításával a hadipénztár munkaköre megoszlott ugyan, de maga az adóigazgatás nem vált egyszerűbbé, miután századok folyamán k i ­ fejlődött történeti kapcsolatokat szakított szét, anélkül, hogy újabbakkal helyet­ tesíteni tudta volna. Átmenetileg megszűnt ugyan az utcarendszeren belül érvénye­ sülő adószedési hálózat, de a korábbi rendszert 1836-ban ismét vissza kellett állítani. A házipénztár és a hadipénztár egyaránt összesítő és ellenőrző számvivői hivatalok voltak, a X V I I I . sz. I I . negyede óta. Magukkal a lakosokkal közvetle­ nül a nekik elszámoló részlegek érintkeztek, és minden bevétel azoknak a kezén futott át, amíg a két főpénztárba került. Az 1848-ban végrehajtott szervezés során a házipénztár számoltatta be a tűzi-, a kisdedóvó-, a színházi-, az éjjeli kivilágítási-, a szováti- pénztárakat, m í g a hadipénztár a különféle utcai adószedőket. Az egyéb pénztárak ágazatilag megoszlottak. Önálló számadást vezetett a földipénztár kezelője (cassa fundualis). E pénz­ tár lényegében telekkönyvi pénztárnak minősíthető. 1818. november 18.-1841. december 31. között kezdte az ún. „Földi Jegyzőkönyvet", amely a pénztári be­ jegyzések alapjául szolgáló határozatokat tartalmazta. A szenátus a királyi biz­ tossal ellentétben azt az álláspontot foglalta el, hogy „ezen p é n z t á r . . . a többi felső felügyelés a l á tartozó több közpénztárakon kívülinek nyilváníttatva, ez eránt királyi befolyás útjáni rendelkezést a tulajdonos nélkül el nem fogadhat" a tanács. Ezeken a pénztárakon kívül a házipénztárosokhoz kötelesek voltak még m á s számadó pénztárnokok is jelentést tenni. Egy részük a polgári forradalom után is megmaradt. Ilyennek volt tekinthető az utcai pénztár, amely a X V I I I . sz.-ban meghatározott szervezettel dolgozott, s az utcakapitány elszámolása alatt állott. A számvivő pénztárak elszámolási egységekként éltek, s együttesen a perceptorátus ellenőrzése alatt álltak a számadások elkészítése szempontjából. De a X V I I I . sz. közepe óta egy olyan városi szervezet alakult ki, amely most m á r a számadó pénzkezelésének érdemi felülvizsgálatával foglalkozott. Ez a szervezet 9 későbbi számvevői hivatalnak alapjaként bontakozott ki a feudális korban. A számvevőségi

hivatal

A számvevőség kialakulása a X V I I I . sz.-ban történt. A pénztári okmányok ellenőrzésének szükségességéből született, a számadások szerkesztésének egységére irányuló törekvés határozta meg ügymenetét. M e g a l a k u l á s á r a az államigazgatás központi szerveinek igazgatási rendszere volt hatással, amely az állami befolyás szélesedésével egyidejűleg fejlődött. A pénzügyi gazdálkodás a X V I . sz. óta kettős úton haladt. Az egyik út a számadást tevő szervezetek k i a l a k u l á s á r a vezetett, s ennek végső eredményét â perceptorátus megszervezése jelezte. A másik út a központi k o r m á n y s z e r v e k é r ő -

teljes beavatkozásával egyidejűleg nyílt meg, és az érdemi ellenőrzés megszilár­ dulásához vezetett. A gazdálkodás nagyfokú differenciálódása által szükségessé vált elszámolá­ sok különböző ágazataiban kívánatos volt egy olyan hivatal működtetése, amely­ nek kifejezett célja a vizsgálatok rendjének kiépítése volt. Ezzel az igénnyel pár­ huzamosan kezdett elválni a számadások megszerkesztésének kötelezettsége a közigazgatási feladatoktól, miután az utóbbi sokrétűsége meggátolta, hogy a ta­ nácson belül azonos személyek foglalkozzanak a várospolitikai kérdésekkel, és a pénzkezelés gyakorlati menetével. A sajátosan új pénzügyi kérdések megoldásába új erőknek kellett bekapcsolódniuk s ebből a célkitűzésből született meg a szám­ vevői hivatal. Az 1750-es évek előtt a számadók es a szenátus között nem volt közbeeső felülvizsgálati szerv. 1749-ben maga a szenátus juttatta kifejezésre a Szepesi Ka­ marával szemben azt a véleményét, hogy önálló számvevőre nincs szüksége a v á ­ rosnak, mert maga a belső tanács a felülvizsgálattal összefüggő feladatkörét lelkiismeretesen látja el. Másfél évtizeddel később: 1765-ben m á r külön szám­ vizsgáló néven (rationom exactor) szereplő tisztviselők tűnnek föl a perceptorokon kívül. A két adat összevetéséből következik, hogy a számvetői állást hozzávetőleg 1750-1765. között szervezték meg s ezzel egyidejűleg két személy állománytöbb­ letét biztosították a költségvetésben. Mindkét személy tagja volt a szenátusnak és a szenátori fizetésen kívül e célból végzett munkájáért pótdíjat kapott. 1768-ban már számvevőségi főnök (rationom magister) nevet viseli az ellenőri hivatal ve­ zetőié. A kormán) székek Debrecen protestáns vezetését korlátozni kívánták, ezért az egyik számellcnőri állásnak katolikus személlyel levő betöltéséhez ragaszkod­ tak. Miután az ide vonatkozó utasításokat a szenátus többször nem vette figye­ lembe, 1770. szeptember 17-én T í m á r György személyében az egyik számvizs­ gálót a királyi biztos nevezte ki. A „rationum magister" vagy „exactor rationum" elnevezést az 1770-es évek elején a „rationum censor" elnevezés kezdte felváltani. E terminológiai megkü­ lönböztetés kifejezetten a királyi biztos szóhasználatához fűződik, miután ő kí­ vánta, hogy határozottabban jusson érvényre az új hivatal ellenőrző szerepe. A censor mindenfajta számadást felülvizsgált. 1774-ben a pénztáros fölött a tanács „pénztári főfelügyelői" állást szervezett, mint ahogyan minden számadócsoportot egyetlen főfelügvelő irányítása alatt kívánt összefogni. A pénztári főfelügyelő együttesen képviselte mindkét tanácsot s ellátta a városigazgatáson belül fel­ merülő pénzügyi ellenőri feladatokat. A főfelügyelői állás megszervezését a királyi biztos kezdeményezte. Ügyrendi szabályzatát is a biztos adta ki 1774. május 19-én. E szabályzat előírta, hogv mind a házi-, mind a hadipénztár havonként köteles hozzá terjeszteni a számadásokat, ugyanakkor az észrevételeket ő a tanáccsal közli; ellenőrzi a pénzkészletet, év végén minden okmányt személyesen megvizsgál. A főfelügyelői állás révén a királyi biztos ismét az önkormányzat állami ellenőrzését kívánta fokozni; és a királyi biztosok kinevezésének átmeneti hiá­ nya m á r bizonyos lazaságot tett lehetővé e téren. Ennek tulajdonítható, hogy maga az állás csak átmenetileg állott fönn, mert legföljebb a 70-es években talál­ kozunk a főfelügyelő személyével, később már nem; helyette a censor állása ál-

iandüsult. 1779-ben kettéválik a számvevő és a számellenőr hivatali ügyköre, s ettől fogva következetes megkülönböztetéssel használják mind a számvevő, mind pedig a számellenőr kifejezést. Kétségtelen, hogy amíg a helytartótanács számvevőségében 1782-ben már határozott hivatali ügyrend alakult ki, addig Debrecen városában ezek a tisztségek csak a megszilárdulás folyamatát érték el. I I . József halála után következett be az az állapot, amely a pénztárakat, mint hivatalokat határozottan megkülönböz­ tette a pénztárakat ellenőrző hivataloktól. Ennek a megkülönböztetésnek szóhasz­ nálata az 1790-es években érvényesült, amikor a tanács önállóan beszélt a „perceptoratusról", valamint a számvevőségről (rationariae officium). Előbbi a tény­ leges pénztárakra, utóbbi pedig azok felügyeletére utal. V a l ó b a n : az 1790-es években bekövetkezett változások voltak döntő befo­ lyással a számvevőség kialakulására. A perceptoratus lényegében a feudális kor­ szakban működő pénzkezelői hivatal volt, a rationaria pedig a polgári fejlődés irányában kibontakozó ellenőri hálózat egyik fóruma. 1809-ben a ,,rationaria"-t határozottan „számvevőséíí"-nek fordította az egykori iktató. A számvevőségnek közvetlenül felügyeleti szerve nem a főbíró, hanem a polgármester volt; ez a folyamat már a X V I I I . sz. végén bekövetkezett változások­ nak egyik eredményeként született meg, amikor a kormányszékek kezdeményezé­ sére a közigazgatás, a pénzügyi gazdálkodás és az igazságszolgáltatás hármas hi­ vatali tagolását egyes ügyekben kezdték szétválasztani. Ezzel a változással termé­ szetesen csak a gyakorlatban találkozunk akkor, amikor mindegyik igazgatási ágazatnak felismertük az önálló hivatali szervezetét. Elméletileg és elvileg még hosszú évtizedek múlva is vezérfonal maradt a városi önkormányzat egységének biztosítása s azon belül az igazságszolgáltatás összekapcsolása a közigazgatással és mindkettő a pénzügyigazgatással. A X I X . sz. első negyedében a számvevőség lényegében két számvevőből és egy beosztott írnokból állott. 1825. március 16-án a tanácstól legalább még három írnokot kértek, akik a perceptori számadáskönyvet írták volna le, mert amíg ezek nem készültek el, a számadásokat nem lehet a kormányszékekhez felterjeszteni, „mivel valamennyi partikuláris számadás a perceptori számadókönyvvel szorosan egybe van kötve." A hivatal működését a Magyar Kamara 1824. július 21-én kiadott rendelete szabályozta újólag, amikor az 1787. október 12-én kiadott helytartótanácsi utasí­ tást módosítva 42 pontban foglalta össze a számvevői hivataloknak kötelességeit. A számviteli fegyelemre törekvő intézkedéseknek lényegében ez az első okmánya, amely mind az elszámolást, mind az ellenőrzést körültekintően írta elő. Megálla­ pította, hogy a hivatal maga ,,a gazdálkodás tárgyaival foglalkozik." Ettől az idő­ től kezdve a pénzügyi ellenőrzés nemcsak formális volt, hanem kiterjedt a hitelfelhasználás érdemi kérdéseinek vizsgálatára is. Az 1830-as év annyiban teremtett változást a számvevői munka területén, hogy a kamara kezdeményezésére a számvevők nem lehettek a V H K . tagjai, hogy független, nem befolyásolható személyek maradjanak. Ez az elgondolás jó, és ha­ ladó jellegű volt, csakhogy kissé korainak bizonyult, mert a szenátori megbízatás vagy a Választott Hites Közönség tagsági joga sokkal megbecsültebb volt, mint maga a hivatali állás valamely munkakörben. E miatt a V H K . tagjai közül töb­ ben egyáltalán nem v á l l a l t á k el a pénzügyi beosztást. Egyébként az 1824. évi utasítás, de a kormányszékek szóhasználata néha a

számvevőséget „localis exactoratus"-nak nevezi, az elnevezés azonos munkakört takar. Az önkormányzati hivatalként megszervezett számvevőség helyett az ellen­ őrzésnek egy másik módszerét javasolta 1845. március 24-én a királyi biztos, amikor feltehetőleg a kormányszékek állásfoglalását közvetítve egy testületi el­ lenőrző szerv életrekeltését tanácsolta „Számvevőszék" címen a polgármester el­ nöklete alatt; ebben a városi vezetők közül több tisztségviselő részvétele lenne kívánatos. A számvevőszék hatásköre túllépne a számvevőség jogkörén, mert irá­ nyító szervezet volna. A számvevőszék feladatkörébe tartoznak az a d ó megállapítása, a számadók felügyelete, a számadások ellenőrzése, a váratlan pénztárvizsgálat. Viszont a hi­ vatali jogkört a pénzkezeléssel kapcsolatban ugyanakkor nem az töltené be, mert az utalványozás a polgármestert személy szerint illetné. A szenátus 1845. decemberében a pénzügyigazgatás területén valóban életbe léptette az újabb szervezeti változtatást, amikor kialakította a számvevőszéket. A helytartótanács 1847. március 23-án az intézkedést oly értelemben hagyta jóvá, hogy „a számvevőszék tagjai a polgármester, egy szenátor, a néptribun, a V H K három tagja és két választott helyettese." Ez a bizottság minden pénzügyi kér­ désben dönthet; a testületen belül a referencia kötelezettsége a számvevőkre és a tiszti ügyészre hárul. Ez az elgondolás 1848-ig érvényesült, majd véglegcsen a polgári forradalom után kezdtek kialakulni a kapitalizmusnak megfelelő ellenőri hivatalok. A számvevőség feladatköre elsősorban a pénzgazdálkodás számszerű adatai­ nak a felülvizsgált okmányok alapján való összehangolása s a kiadások jogossá­ gának megállapítása. Tevékenysége tehát érdemi jellegű volt. Számviteli, ügyekben a tanács megbízásából járt el és munkájáról annak tett jelentést. A szakmai - számviteli irányítás a kormányszervek részéről a tanácson keresztül érvényesült. Az állami főhatóságok számára készült jelentést a tanács a maga kísérő iratába foglalva rendszerint eredetben terjesztette fel, s emiatt sok ügyírat nem található meg a fogalmazványok mellékletei között. Munkakörét kü­ lön utasítások állapították meg. A tisztviselők résztvettek a közgyűlési tárgyalá­ sokon s habár az 1830-ban bekövetkezett változás során átmenetileg e joguktól megfosztották őket, később mégis tanácskozási joggal jelen voltak a közgyűlé­ seken. M á r kezdettől fogva a számvevőség hatáskörébe tartozott a számadásokra tett felsőhatósági észrevételek foganatosítása, egykorú kifejezéssel: a „difficultasok replica"-ja. Ez a kötelezettség a X V I I I . sz. utolsó évnegyedében még jobban bővült, s ennek megfelelően bizonyos értelemben a számvevőség a számadást tevő hivatalok elöljárójává vált. E tény révén az az érdekes ellentmondás jelentkezett, hogy amíg egyfelől a számvevőség ellenőrző feladatkört látott el, ugyanakkor más­ felől a számadások felülvizsgálata során felelősségre kellett vonnia szenátori rangban levő támadástevő személyeket. Különösen érvényesült ez az elöljárói jogkör a javadalmak kezelésével megbízott tanácsnokok esetében, még akkor is, ha nem közvetlenül gyakorolták, hanem a szenátus egyedileg kiadott rendelkezése alapján. A tanácsülés ugyanis minden számvevőségi bejelentés után saját tagjai esetében is intézkedett a számadással megbízott személvek felelősségrevonása felől.

A tanács minden főkormányszéki észrevételt közölt a számvevőséggel, és a replikákat vele készíttette el, majd azokat újból megtárgyalva terjesztette föl az érdekelt kormányszékhez, háztartási ügyekben a Magyar Kamarához.

***

Végigtekintve a Debrecen fejlődése során kialakult hivatalok szervezetének vázlatos képét, határozottan megállapíthatjuk, hogy a X V I . sz. óta nagyarányú változások következtek be. E g y m á s után alakultak ki a különböző reszortokkal megbízott hivatali referenciák, amelyek lassú folyamat során hivatalokká fejlőd­ tek. Különösen megfigyelhető volt ez a differenciálódás a pénzügyigazgatás terü­ letén, ahol a főbíró számadási felelőssége fokozatosan formálissá kezdett válni, s mindinkább előtérbe került a polgármester gazdaságirányító szerepe, majd az elnöklete alatt megszervezett számvevőség ügykezelése. Ez a folyamat párhuzamos volt az állami hatóságok mind nagyobb mértékű befolyásával, miközben a város vezetői észrevehetően átvettek egyes strukturális vonásokat a helytartótanács számvevőhivatalától. Debrecen a X V I I I . sz. folyamán az államigazgatás egyik központi fekvésű székhelyévé vált, ahol több állami hivatal foglalt helyett. Az államigazgatás appa­ rátusa egymásután építette ki a decentralizált szerveket, s a Tisza-vidéken Deb­ recent jelölte k i a hivatalok telephelyéül. Ide helyezték 1725. február 25-én a Tiszántúli Kerületi Táblát N a g y v á r a d r ó l ; a kincstári dohánybeváltót 1782. körül ugyancsak Debrecenben szervezték meg; itt talált otthonra a Tartományi Biztos­ ság Debreceni Kerülete, s még a X V . sz.-ban i t t alakult k i a harmincad hivatal kerületi székhelye, valamint a királyi sóhivatal körzeti központja. Mindezek természetesen hozzájárultak Debrecen város központi szerepének fokozódásához, a jobbmódú fogyasztópiac kialakulásához, a földesúri családok beköltözködéséhez s ezzel a területi jelentőség növekedéséhez. Mindezeknek egyik következménye volt, hogy m á r a feudalizmus időszakában Debrecen az államigaz­ gatás egyik csomópontjává fejlődött az önkormányzati hivatalok kibontakozása, és megszilárdítása mellett.

V. A gazdálkodás

rendszere

Egy-egy város a faluközösség formájából történt kiemelkedése óta önálló, zárt egységet alkotott és gazdasági téren fejlődésének minden lépése másként ala­ kult, mint a megyéé. A k á r mezővárosként, akár szabad királyi városként élt, min­ denkor mint egész, mint közület állott szemben legközvetlenebb irányítójával az állami főhatóság részéről. Ez a jogállása befolyásolta gazdálkodásának a megyé­ től eltérő rendjét. A városokban a polgárság rendi osztályegységéből és a város településének zártságából adódó egység kifelé a közületet állította előtérbe s mert a feudáliskori városvezetésben a szenátorok testületének elgondolásai szinte diktatórikusán érvényesültek, a belső ellentmondások csak ritkán kerültek külső hatóságok előtt is felszínre.

A

jövedelemforrásokról

A városi jövedelmek különböző forrásokból táplálkoztak.. Debrecen e tekin­ tetben sajátos helyzetet képviselt, mert amíg egyfelől maga is nagybirtokos volt, másfelől az ipari termékek előállítása, de főként a tájak és országok közötti köz­ vetítése révén egyik mozgékony kereskedővárossá emelkedést. Ennek a két döntő' mozzaaatnak kedvező összetalálkozása emelte már a X V . sz.-ban a várost a kör­ nyező tiszatáji városok fölé, holott semmi különleges természeti adottsággal nemi rendelkezett. Az ország területén általában, de Debrecenben különösen érvényesült a v á ­ rosok gazdagodásának egyik motorja: a kereskedelmi forgalom kedvező befo­ lyása. Amikor a városi élet még csak kibontakozóban volt és Debrecen „vtfla" elnevezéssel faluközösségi életet élt a X I I I . sz.-ban, a debreceni kereskedők ne­ vével az ország északnyugati részén m á r akkor találkozunk. A kereskedelem ré­ vén Debrecen az áruforgalom közvetítőjévé lett, s fokozatosan v á l t az észak—dél, valamint kelet-nyugat között zajló forgalom transité központjává. A kereskedelem és a mezőgazdasági termelés párhuzamossága mellett a falu­ közösségben a polgári elem fokozatosan döntő tényezővé vált s a X I V . sz.-ban már ez a réteg vívta meg harcát a feudális anarchia megszüntetéséért Károly Róbert oldalán az akkor haladó természetű királyság megerősítéséért. A polgár­ ság erői szélesedésének eredménye volt az 1361. évi bíróválasztási jog elnyerése îs. A falusi kötöttségből és közösségből kiemelkedő városi polgárság ezzel a fejlődéssel párhuzamosan érte el a X I V . sz. folyamán a szabadabb termelési for­ mák kedvezőbb lehetőségeit. E szabadabb termelési formák a céhek fokozatos megalakulásában, a kereskedelmi forgalom kiterjedésében jutottak kifejezésre. Ez a helyzet a polgárságon kívül kedvezett a város földesurának îs, ennek alapján természetes, hogy a földesúri joghatóság maga is támogatta a várost s a kölcsön­ hatás alapján növekedett a polgárság tekintélye. Debrecenben a X I V . sz. végén a legmozgékonyabb és legdöntőbb réteg a polgárság lett, amelynek jelentőségét fokozott mértékben emelte ki 1361-től kezdődőleg az egymás után elnyert több­ fajta, kiváltságlevél. Közismert, hogy Zsigmond király korában az állam pénzügyi bevételeinek súlypontját a városok képezték, amelyek a X V . sz. folyamán cenzust, ajándéko­ kat, és különböző t a k s á k a t fizettek. A nagybirtokosokkal, illetve a megyével szemben a pénzbirtoklás a polgárság fegyvere volt. Ebben a században indult meg az iparágak tagolódása, a termelés differenciálódása, miközben a feldolgozó ipar elkülönült a termelő ipartól. A városnak minden lakója részt vett a társadalrjni termelés valamely folyamatában, akár mint földművelő, a k á r mint iparos vagy kereskedő, s különösen vonatkozott ez a polgárjoggal bíró egyénekre. Ahol a termelés rendszerén belül az összhangot a városi polgárság egésze biztosítani tudta, ott a királyi kiváltságlevelek már ténylegesen erős gazdasági eredményekre épültek, emiatt századokon át érvényesek maradtak. Nyilvánvaló, hogy minden életképes város feladatait elsősorban anyagi esz­ közökkel valósíthatta meg, s ezek az anyagi eszközök később a további fejlődés bázisává váltak. Ilyen helyzet miatt a köznemesség megyei szervezeteivel szemben a város igazgatásának m á r a X V . sz. előtt egy olyan irányú tevékenysége alakult ki, amelyet „városgazdaságnak", városi gazdaságpolitikának lehetne nevezni. A várospolitika mindenkor az anyagi erőforrásokra támaszkodott, s kölcsönhatás1

ként ugyanakkor az anyagi erőforrások bővülése, vagy szűkülése a helyes politikai vezetéssel összefüggésben állt. A városi hatalom kibontakozásával szinte egy időben születtek meg a jöve­ delmek és kiadások kezelését szabályozó első intézkedések. A bíróválasztás jog­ gyakorlata, az adófizetés rendjének közösségi megállapítása együttjárt a jövedel­ mek*'megszilárdításával, ez viszont szükségessé tette a közületi pénzkezelés ellen­ őrzését, az elszámolásokat, a jövedelmek közösségi célokra való felhasználását. M á r a feudális korszakban minden város életében találkoztunk a jövedel­ mek különböző ágazataival. Ezek sorában döntő szerepet játszott az adófizetés, amelyet lassanként háttérbe szorított a földterületek hasznosításából s a városok kezelése alatt álló királyi kisebb haszonvételek üzemeltetéséből eredő jövedelem­ csoport. Az is magától értetődő, hogy a forgalom növekedése hozzájárult a városi jövedelmek fokozódásához, mert emelkedett a vámjövedelem, a piacokon szedett helypénz, tehát az egyének gazdagodásával párhuzamosan nőtt a közösség bevételi a r á n y a , s ezzel együtt a közületi összvagyon bázisa. A hetivásárok, az országos vásárok, a harmincad-mentesség, az árumegállí­ tójog, stb. mind a forgalomból eredő jövedelmek fokozását képviselték. Debrecen életében az ilyen természetű jövedelmek a földbirtok mellett min­ denkor nagy szerepet játszottak, különösen ha meggondoljuk, hogy a város által kézbentartott földművelés az összjövedelmek arányát tekintve még a X V I . sz. folyamán is elenyésző jelentőségű volt, hiszen a határhoz viszonyítva csak kis te­ rületet fogtak eke alá. 1599-ben a megművelt szántóterület 526 holdat tett ki, 1602-ben 1490 holdat, tehát a földbirtokok egészének mindössze 1%-a állott ekés művelés alatt. Az 1602. évi dézsmajegyzék alapján kiszámított adatok sze­ rint a kb. háromezer családra tehető összlakosság 24%-a földnélküli volt. 44,9%-a zsellér, 20,7%-a ún. szegény, 8,1%-a féltelkes, 2,3%-a gazdag paraszt. Ebből kö­ vetkezik, hogy a szántóvető lakosság nagy része zsellér volt, de ugyanakkor a szántókultúrának csak 2 6 , 2 % - á t birtokolták. Ezek az adatok nem az összlakos­ ságra vonatkoznak, hanem csak a mintegy egyharmadot kitevő agrárnépességre. 4^ X V I I . sz. folyamán a városi jövedelmek méginkább növekedtek, és bő­ vült a bevételi források köre. A városi tulajdonban kezelt birtokokhoz jobbágyfalvak_társultak, s ezzel Debrecen Szováton, Sámsonban jobbágytartó földesúrrá vált. Mindezek mellett nagy kiterjedésű erdők, halászóhelyck, vadászat, a fafel­ dolgozás gazdagították Debrecent, s a köztulajdonú kezelés alatt álló városi há­ zak, a mértékjogból eredő jövedelmek, a bírságok mind-mind nagyobb jelentő­ ségre kezdtek emelkedni országosan, és helyileg egvaránt. Az 1675. évi számítások alapján Debrecenben a földműveléssel foglalkozók a r á n y a az összlakosság 31%-a volt, a kézműiparosoké 5 1 % , a kereskedelem után adózóké 18%-ra tehető. Ez föltétlenül a városi jövedelmek kiterjedését vonta maga után, s egyben arra enged következtetni, hogy a korábbival szemben váro­ sunkban is növekedett a szántás a l á vont területek száma. Mindezeken túl a deb­ receni polgárok közül a Bihar-megyei Újlakon, Csatáron, és más községekben többnek szőlője volt. Debrecen város jövedelemforrásai hozzávetőleg azonosak voltak más v á ­ rosokéival. Az kétségtelen, hogy minél inkább kibontakoznak a polgári termelés formái a közületi iövedelmek sorában, annál eredményesebbé v á l i k az ipari, és kereskedelmi tevékenység. Fokozatosan előtérbe került a piacra termelő malom-

5*

67

ipar, a textil házi feldolgozása, a szűcsmunka, a szappanos ipar, az idegenben be­ szerzett nyersanyag megmunkálása révén fejlett vasipar stb. 1736-ban a Szepesi Kamara pontok szerinti részletezéssel a jövedelemforrá­ sok kimutatását követelte meg. Ez alkalommal Debrecen tanácsa közel 40 á g a ­ zatit jelentett be, azok között a birtokokat, szőlőket, italméréscket, halászatot, vadászatot, kereskedelmi áruforgalmat, faértékesítést, gyümölcsösöket, közigaz­ gatási természetű jövedelmeket, bírságpénzt, állattartásból eredő hasznot, hícljövedelmet, sertéstartást stb. Ha mindezeket a jövedelemforrásokat össze kívánjuk • vonni, akkor lényegében két fő csoport állapítható meg: az egyik csoportban az összhatósági eredetű jövedelmek tartoznak, azok sorában az adók, a büntetés pén­ zek, az illetékek jelentkeznek; a másik csoportba a városi magángazdálkodásból származó bevételek sorolhatók, amelyeknek eredete a közület által fenntartott mezőgazdasági és ipari üzemek tevékenysége, ezek sorában a földbirtok, malom, italmérés stb. A fenti és a városok életére általában jellemző ismertetés után részleteiben vizsgáljuk meg Debrecen város gazdaság politikáját. Az adó

gazdálkodás

Az a d ó n a k kezdetben egymással összefonódó különböző fajtái voltak. A várossá alakulás első századaitól kezdve döntően két alapvető adónemet isme­ rünk: a királyi és a városi adót. Királyi adót a történelem ismert időszakában mindenkor fizetni kellett. E té­ ren a városi polgárok nem egyszer súlyosabban voltak megterhelve, mint a falvak lakói. Az önkormányzati jogkörrel bíró városokban az egységesen fizetett adó­ rendszeren, belül a vezetőtestület hatáskörébe tartozott a polgárok közötti egyéni felosztás módja, amibe az állami hatóságok csak a X V I I I . sz. óta szóltak bele, megállapítva az adókulcs szerinti kivetés alapját. Debrecenben a X V - X V I . sz. folyamán a különböző adónemekről csak név­ leges tudomásunk van; nincsenek megfelelő kivetési lajstromok, számadásköny­ vek, s nem lehet megállapítani sem az adókulcsot, sem a különböző címeken be­ hajtott adó mennyiségét. Csupán következtetésekre vagyunk utalva, melyek azon­ ban támpontok hiányában nem tekinthetők megbízhatóknak. A m í g az ország több városában a X V . sz. folyamán egy-egy adónem élesen elvált egymástól, pl. a vagyonadó és a kereseti a d ó , addig Debrecenben ilyen ter­ mészetű megkülönböztetés csak néhány századdal későbben jelentkezett. N y i l ­ vánvaló, hogy a másutt érvényes adónemek Debrecenben is behajthatók voltak, ezek között a földbér, a tized, a kilenced, az újévi ajándék, a taxa a cenzus stb., majd a X V I I . sz.-ban a Holtai által említett élés a d ó . szerződött adó. Különleges helyzetet teremtett e városban az a körülmény, hogy Debrecen polgársága a hadi­ adót is három hatalomnak fizette a X V I . sz.-óta: a török a d ó változatait Egerbe, Budára, Szolnokra küldte aszerint, hogy éppen melyik basa fennhatósága a l á tar­ tozott; az erdélyi adót a fejedelemnek fizette, míg a „német adót" szabályos or­ szággyűlési felosztás alapján a magvar királynak. A feudális korban az adónemek lényegében a hadiadóra, a fogvasztási adóra, és a városi adóbevételekre korlátozódtak, utóbbit több elnevezéssel különböztetve meg. !

Izgalmas társadalomtörténeti kérdés, hogy Debrecenben 1848 előtt kik f i ­ zettek adót? Vajon mi volt az a d ó megállapításának gazdasági alapja? Milyen kulcs szerint vetették ki a polgárokra és a lakosokra az adó összegét? Mindezek a kérdések természetszerűleg a tanulmány keretében nem oszthatók meg, de a jövő kutatásának ezekre is ki kell terjednie. Általános törvényszerűségként érvényesült az az elv, hogy Magyarországon az adónak egy összegben való fizetése a kiváltságos városokat megillette. 1405. óta Debrecen szenátusa is a saját belátása szerint osztotta fel az adót, s egy té­ telben fizette be a helyben működő sóhivatalnak, majd a X V I I . sz. óta a külön­ böző kormányszerveknek. Feltételezhető, hogy a X V . sz. előtt - más településekhez hasonlóan - i t t is az egyenlő teherviselés elve volt jellemző. Viszont a X V . sz. folyamán bekövet­ kezett vagyonosodás, s az e j r d a t t jelentkező rétegekrebomlás az adóalapra is kihatott. A vagyonos kereskedők adóalapja itt is föltétlenül növekedett, mint m á s ­ hol, az országban. Debrecenben minden polgárjoggal bíró személy, valamint nem polgárjogú v á ­ roslakó adófizetésre volt kötelezve. Ez alól bizonys esetekben kivételt lehetett tenni. Általános kivételt élveztek országos törvények szerint, de külön kiváltság­ levél alapján is a beköltöző jobbágyok, ha elhagyott házat foglaltak el, 6-12 évre. Egyéni kivételt viszont a szenátus bárkinek adhatott. Az adófizetés gazdasági eltolódása egyes utcákon belül is megfigyelhető. Az Alsójáráshoz tartozó utcákban pl. 1663-ban a járás lakosainak 1 3 , 3 % - á t kép­ viselik a nagy adófizetők; 1672-ben e szám 8,6%-ra csökkent, 1675-ben 7,6%-ra, 1683-ban 6,2%-ra szállt le. Ezzel párhuzamosan a kisadófizetők száma 1672ben 539, majd 1675-ben 626, végül 1683-ban 1023 volt. Megállapítható tehát, hogy amíg egyfelől a nagy adófizetők létszáma csökkent, de adójuk összege emel­ kedett, ugyanakkor másfelől a kisadózók száma növekedett, adóterhük viszont azonos maradt. Ez a folyamat határozott bizonyítéka a társadalmi rétegeződésnek és annak, hogy a kisadófizetők sorában egy lefelé irányuló elszegényedési fo­ lyamat tükröződik, hiszen közel megkétszereződött számuk mellett is azonos adó­ összeget fizettek, tehát az egy-egy adófizetőre eső hányad csökkent. 1672-ben 15 dénár adót 539 személy fizetett, 20 dénárt 449 személy, majd 25 Ft-ot 68 személy, 50 Ft-ot 51 személy, 300 Ft-ot 4 személy, 400 Ft-ot 2 személy, és 450 Ft-ot mind­ össze egy személy. A tanácstagok mindkét testületben adómentesek voltak a X V I I . sz. előtt. Viszont 1729. január 3-án a szenátus arról hozott határozatot, hogy „mindennemű személyekre, valakik az nemes városban laknak, az elsőtől fogva az utolsóig a k á r nemes tanácsi, a k á r nemes communitasbeli rendből valók legyenek, az a d ó n a k felvetésekor, valamint az nemes város lakosaira, úgy, őkegyelmekre is a d ó vet­ tessék; hogy az nemes város lakositul az mint eddig megvolt, továbbra való pa­ naszra és zúgolódásra ok ne adattassék, hanem az szeretet egyezség és szép har­ mónia konzerváltassék." 1772-ben a Magyar Kamara még határozottabb á l l á s ­ pontot juttatott kifejezésre, amikor előírta, hogy egyetlen ház, vagy polgári telek sem lehet mentes az adófizetés alól. Az adót a kereső személyekre, az eltartó családfőkre vagy magánszemélyekre vetették ki, 1656 előtt; de ez évben a külön keresetűeket már önállóan megadóz­ tatták még akkor is, ha egy kenyéren é l t e k Ezzel a határozattal a szenátus meg­ bontotta a korábban érvényben volt családi adófizetési rendszert s a kereső fog-

lalkozást állította előtérbe, ami miatt az ilyennek felesége, gyermeke önálló a d ó ­ fizetővé vált. Ez a határozat különben a foglalkozási struktúra társadalmi meg­ változtatásának is egyik jele, miután a feleség önálló kereső tevékenységére utal. Az együttéléssel kapcsolatban egy sajátos debreceni gyakorlat vetődött fel, amely a háztulajdonos házában élő és lakónak nevezett főbérlőket érintette. Ez a bonyolult kérdés a X V I I I . sz. előtt nem volt tisztázva. Az adószedési eljárás egyes vonatkozásait megvilágítja az 1730-ban benyújtott panasz, amelyben az egyik Hatvan utcai előadta, hogy lakója m á r régen eltávozott s az adót mégis neki kell megfizetnie. A szenátus ezen ügyben fenntartotta az adófizetés kötele­ zettségét, majd 1730. december 10-én elvi határozatként kimondotta, hogy „a házigazdák és gazdasszonyok tartoznak a lakójokról felelni s mindaddig azokat a házoktól el nem bocsátani, míg az adót ki nem fizetik, különben az adót meg fog­ ják fizetni." Ez az igazságtalan határozat éppen a V H K . tagjainak nyomására később el­ vesztette érvényét, s 1738. június 13-án a szenátus oly értelemben döntött, hogy a háztulajdonosok a jövőben lakójuk elmaradt adóját nem tartoznak megfizetni, „és a hadi adószedői hivatalnak kötelessége a királyi adót attól szedni bé, akire vetve van, a nem fizethetés esetében az adósra a rclaxata (elengedés) útja ma­ radván." A céhtagok adójának megállapítása a X V I I I . sz. előtt a tanács jogkörébe tartozott. A céhek nem kollektív adót fizettek, hanem egyénenkénti osztálybaso­ rolás alapján megállapított összeget. 1756. június 28-án rendelte el a szenátus, hogy a céhbiztos, a céhmesterek és a céhtagok közösen állapítják meg a megfelelő adó­ osztályt, „aszerint, amint ki-ki a mesterségét űzi. arra semmit nem vigyázván, kinek mitsoda jószága vagy tehetsége vagyon, mert az úgyis fog konskribáltatni, . . . vigyázván, hogy olyanokat tegyenek egy classzisban, akik egyformán művelik a mesterséget." Az osztálybasorolás tehát a hozzávetőleges és kizárólag a foglal­ kozás után esedékes jövedelemre támaszkodott, mintegy becslés szerint, de ál­ talában igazodott a segédek és inasok számához. A fennmaradt osztálybasorolási kimutatások éppen ezért döntő jelentőségűek a céhtagok helyzetének megisme­ résénél. Az adóbesorolást a tanács felülvizsgálta. 1797-ben a helytartótanács m á r azt is megkövetelte, hogy „a céhes mesteremberekre vettetendő adónak személyen­ ként való felosztására a céhek commissariusai mellé még egy senator és adószedő rendelődjön, akik kinek-kinek állapotjához és mesterségbeli keresetéhez képest" megállapítják az adófizetési kategóriáját. A fenti rendelettel szemben az adóbe­ hajtás kötelezettsége továbbra is az adószedők vállán nyugodott, s nem a céh­ mesterekén. Az ipari vállalkozás fejlődésére mutat, hogy egyesek - a céhtagság előnyeit élvezve - valószínűleg vállalkozással jutottak többletjövedelemhez. 1842-ben a tanács arról intézkedett, hogy „a kézművesek és kereskedők adó alá vett osztá­ lyozása a l k a l m á v a l szembetűnő lévén az, hogy az illető céhek és társaságok által feles számmal tétetnek ki olyanok, kik tanult mesterségeket és élelmeket nem folytatják, azonban ezek is élelmeket más módon kereskedvén, a királyi adófize­ tés terhe alól fel nem oldoztathatnak, az utcabizottságok felhivatnak", hogy a szóbanforgó szemelvek életmódja után nvomozzanak. Egyidejűleg 1830. január 4-én arról intézkedett a tanács, hogy a szegénysorsú mesterembereket az adófize­ tés kötelezettsége alól mentsék fel.

Különleges helyzetük volt az adózás szempontjából a Debrecenben élt ne­ meseknek. Közismert, hogy a nemesség adómentességét a városok általában nem tudták megszüntetni, és századokon át éles harc folyt az adófizetés területén ne­ messég és polgárság között. A királyi adó alól való mentesség kérdésében a váro­ sok nem tudták áttörni a nemesi kiváltságok rendszerét, a városi és különböző helyi adók tekintetében azon átmeneti sikereket értek el, de csak a polgári fejlő­ dés fejlettebb állapotában alkotott rendeletek kényszerítették a nemeseket az adó­ fizetésre. A sok ellentmondásos rendelet özöne helyett csak néhányra kívánunk r á ­ mutatni. M á t y á s király 1484. március 8-án a nemesi házhelyek adómentességét írta elő. Ezt az országos gyakorlatra támaszkodó rendelkezést János Zsigmond 1561. június 9-én azzal változtatta meg, hogy a török elől Debrecenbe menekült nemeseket a felépített házak után adófizetésre kötelezte, de e kötelezettség csakis a városi adóterhek vállalását jelentette. A tanács többször határozatot hozott a nemesek és a hasonló kiváltságos személyek adóterheiről. Mindezek alapján megállapítható, hogy a nemesek csak a városi adó meg­ fizetésére lettek volna kötelezhetők, habár a szenátus ezt a jogát sem mindenkor érvényesíthette. Nem vitás, hogy a magisztrátus mindent megtett a város közületi jövedelmének fokozására, és sokszor kényszereszközöket is alkalmazott. 1777-ben a Tiszántúli Kerületi T á b l a előtt a nemesek tiltakoztak az ellen, hogy Debrecen város őket adófizetésre kötelezze, és bírósági állásfoglalást kértek adómentessé­ gükről. Ennek ellenére a magisztrátus még a kerületi tartományi biztostól is be­ hajtotta a városi adót, 1777-ben. 1778-ban a közgyűlés elé idézett nemesek végül belenyugodtak abba, hogy kizárólag a ház utáni föld alapján adót fizessenek, de más jogcímen minden kötelezettség alól elzárké>ztak. A szenátus 1785-ben Bihar-megye főispánja elé terjesztette a nemesi adózás kérdését^ előadva, hogy „némelyek a mágnási és nemesi rendben levő urak kö­ zül, kik ezen nemes városban civilis fundusokat bírnak, azokra vettetett adót és más rendszerint való terheket" vonakodnak megfizetni. Tájékoztatta a kérvény a rőispánt arról is, hogy a nemesek tartozása „rész szerint adóban, rész szerint dézsmaváltságban és utcaszerekben" gyökeredzik, a földbér tartozáson kívül. Újvidék város érdeklődésére Debrecen hatósága azt a felvilágosítást nyújtotta, hogy a házzal bíró nemesek „attól királyi adót fizetnek, kvártély váltságul pedig 4 Fr-ot. Civile beneficiumot pedig a nemesek közül csak azok bírnak, akik civisi jussal élnek, azok is pedig ezen beneficiumtól az oeconomica cassába fizetni tar­ toznak proportionate." A tájékoztatáshoz hozzátette, hogy „a csupa (csupán) sze­ mélyeket illető dologban mindazáltal a nemesek a vármegye jurisdictiojátó! füg­ genek." Ez a felvilágosító nyilatkozat a tényleges helyzetet tükrözi vissza! A beköltözködő jobbágyok adózása tekintetében az általános gyakorlat az volt, hogy a megye területén fennállt adózási kötelezettségük megszűnt. EltérőIeg az Erdély-részi jogelvtől, 1589. április 24-én Báthory Zsigmond külön okle­ vélben engedélyezte Debrecen javára, hogy ha „valaki onnan Bihar megyéből kőzitek bemegyen, annak adaja leszálljon;" A város viszont köteles volt kivizs­ gálni, honnan származott a jobbágy s az eredményről tájékoztatnia kellett a feje­ delmi adóbehajtót. Nincsenek adataink arra nézve, hogy a városi polgárjogot nem élvező úgy­ nevezett „hospites" réteg milyen társadalmi elemekből állott. Feltehető, hogy e gyűjtő fogalom azoknak a személyeknek összességét fejezte ki, akik a „cives" meg-

határozással szemben mint bevándorolt jobbágyok, zsellérek, a k á r még polgárrá nem emelt iparosok éltek a város területén és annak jogvédelmét élvezték. A Pozsonyi Kamara számításai szerint 1720-ban 947 volt a számuk Deb­ recenben, majd az 1733/34. évi összeírás adatai alapján 1387. Ezekből a magas adatokból nyilvánvaló, hogy nem átmeneti rétegről van szó, hanem a város jog­ hatósága a l á tartozó s ott állandóan vagy átmenetileg megtelepedett szemé­ lyekről. Az adózás egy személyre eső összegénél a város területén élő minden réteget és csoportot figyelembe vettek. Születési előjog alapján senkisem lehetett adó­ mentes, mint ahogyan az volt falvakban a nemesség. Az adókivetés

módja

Tudvalevőleg a városok a királyi adót egy összegben fizették ki, s annak felosztása általánosságban a városi hatóság jogkörébe tartozott. A X V I I . sz.-ot megelőző időből az adófizetés eljárási szabályai Debrecen­ ben ismeretlenek, viszont feltehető, hogy az országos gyakorlat i t t is érvényesült. Az ügymenet az alábbi műveletekre bomlott: az országgyűlés megállapí­ totta az adónak az egyes önkormányzatokra eső végösszegét. E végösszeget a kormányszervek osztották el megyék szerint, majd a megyék és a sz. kir. városok tovább bontották a felosztást, amelynek befejezésével összeírták a lakosságot, az adóképességet s ezzel az egy főre eső adóhányad megállapítható volt. Ezt az egyénekre megállapított adómennyiséget kellett az exaktorok részére befizetni. Hasonló eljárást követelt a város jövedelmeit képező a d ó megállapítása is, azzal a különbséggel, hogy annak összege az országos-királyi a d ó összegétől füg­ getlen volt. Feltehető, hogy az adókezelés már korábban is. de a X V I I . sz. óta határozot­ tan a városi tanács autonom joga volt. Az 1672-ből származó első adóösszeírás az adófizetők nevét és a kivetett a d ó összegét egyaránt felsorolja. A lakosság össze­ írása 1702. óta már évenként rendszeresített tevékenységgé vált. Ez alkalommal minden személyre részletes és körültekintő vizsgálatot hajtottak végre. Az össze­ író utcabizalmi tizedenként haladt, és sem a gazdákat, sem a cselédeket nem hagyta ki. Az évközben elhunyt g a z d á k javait külön utcamegbízott írta össze, nehogy „javaikat dissipálják némelyek", mint 1709-ben írta egy tanácsi határozat. Az adóösszeírás a város belterületét figyelembe véve kiterjedt az utcák sze­ rint kiosztott városi birtokokra is. Az 1758-ból fennmaradt utasítás az adófizetők nevén és a terméseredményen túl az a d ó mennyiségét a termések szerint is megállapította. A X V I I I . sz. második felétől az összeírás és az adófizetés időpontja a naptári év kezdete helyett a katonai számadások benyújtásának időpontjához, tehát min­ den év októberéhez igazodott. Ennek megfelelően az összeírások egy ideig no­ vemberben, de 1777-től kezdve m á r szeptemberben zajlottak le azzal a megoko­ lással, hogy az év végén távozó adószedők közelebbről ismerik az adókivetés hely­ zetét, mint a november folyamán megválasztandó újabbak. Az adókivetést 1770-től kezdődően a királyi biztos ellenőrizte, mert Vécseinek az volt a felfogása, hogy több esetben egyéni kivételezés érvényesült. 1771-ben pl. észrevételezte, hogy egyes - főként tisztségviselő - személyek vagyonát nem

mindenre kiterjedően írták össze és közismert egyénekre az előírtnál kevsebbet vetettek k i . Ez az eljárás az állam érdekeit sértette és szembekerült az érvényes jogszabályokkal. Az elvi határozatok után az adókivetés technikai kivitelezése következett, amely m á r az adóbeszedőkre volt bízva. 1694-ben az adókivető tizedről-tizedre, házról-házra járva vizsgáira meg egy-egy ház minden lakójának helyzetét, s an­ nak alapján állapította meg a kivetendő összeget. Ha valaki eltávozott, a kive­ tési ívre ezt a tényt feljegyezte. A kivetett és a helyszínen ellenőrzött adóösszegeket a tanács megvizsgálta, s hozzávetőlegesen kiszámította, vajon a várható bevétel fedezi-e a szükségletet. Ez a számítás nem volt azonos a későbbi elemi költségvetéssel, de a kiadások ro­ vatai megközelítőleg a bevételek arányaihoz igazodtak. Ilyen „calculatio" ma­ radt fenn 1701-ből, amely utcák szerint haladva összesítette a várható bevéte­ leket. Az állami ellenőrzés fokozódásával az adókivetés technikai menetének irá­ nyítása is körültekintőbbé vált. 1731-ben a hadiadót illetően a helytartótanács 12 pontra terjedő részletes szabályzatot adott ki, amelyben előírta, hogy a perceptorok számára az a d ó összegét személyi bontással kell benyújtani; ennek megfelelően az adófizetőket is előzetesen tájékoztatni kell a várható adótételről. Az utasítás egyik lényegesebb tétele az volt, hogy a hadiadóból egyetlen krajcár sem vonható le háziadó címén, s ha ez mégis előfordulna, c tényt önálló rovatban kell fel­ tüntetni. Ha ez az utasítás minden vonatkozásban nem is valósult meg, mégis jól feltárja a törekvések irányát, s az önkormányzati adóbevételek ellenőrzésének fokozódását, jóllehet csupán az államot illető adótételekről intézkedett. A helytartótanács azt is szerette volna, ha egységes eljárás érvényesült volna az adókivetés gyakorlatában, legalább tájak szerint s 1775-ben ajánlotta Deb­ recennek, hogy kövesse az eperjesi módszert. A tanács álláspontja ezzel szemben az volt - amivel az eperjesi gyakorlatot is megvilágította - , hogy Debrecenben más a házak és telkek elhelyezkedése, jövedelmezősége; i t t nem az épületeket, hanem a vagyoni állapotot kell alapul venni. Az adókivetés fent megismert módszere a polgári forradalomig maradt ér­ vényben, s mindaddig nehéz megkülönböztetni a hadiadónak - amelyet dica-nak is neveztek - és a háziadónak behajtására vonatkozó eljárási szabályokat. A kivetett adó mennyiségéről az adószedők értesítették az érdekelt feleket, majd a behajtott adót 1611-től a perceptornak fizették be. A z 1611. évi szám­ adásokon az eljárás gyakorlatára utal az alábbi feljegyzés: „Szent Márton a d a j á r a külömb cédulákon, kikről mind az perceptor uramtól kvietanciáink vadnak ad­ tunk, és fizettünk in summa f l . 699, den. 15. Az többit vásárlással fizettüg meg." 1697-ben az adószedők arról tettek jelentést, hogy „miután a téli időszakra eső hadiadó elosztása megtörtént, a polgárok és lakosok nevei a meghatározott schéd á k r a felvétettek a tartozó összeggel együtt és a cédulák szétosztattak." Az adó­ összegről kiadott „paleta"-t igazolásul az adófizető őrizte meg. A paléták formája a X V I I I . sz. közepe táján határozottabbá vált, és ma­ gábafoglalta az adókivető nevén kívül a hátralékos összeget, a foglalkozást, a házhely nagyságát a ház utáni földet, a malmot, a szőlőt, a libaföld területét, az állatállományt, a kvártélyváltságot. Az 1800-as évektől a palétának magyar kife-

jezését használták „adó-cédula" néven; ezt az adóév kezdetén a d t á k ki az ér­ dekelteknek. 1774. március 4-én Forgách Miklós királyi biztos javasolta a tanácsnak, hogy „minden adófizető részére könyvecskét adjon ki, feljegyezve, mennyit és milyen címen fizet a k á r házi, - a k á r hadiadó fejében; az is pontosan bejegyzendő, milyen összeget fogadtak el adótörlesztés fejében." A X V I I I . sz. második fele óta az adó­ könyv használata már minden alkalommal kimutatható. Ez természetesen a palo­ ták kiosztását nem érintette, sőt 1844. április 17-én a tanács helytelenítőleg meg­ állapította, hogy bár a folyó katonai évtől szinte m á r hat hónap eltelt, a cédulák mégsem kerültek ki az érdekeltekhez; egyidejűleg elendelte, hogy „mielőtt a kisnyilasbeli földek kiosztása munkába vétetne", addig adják ki azokat. Az

adólap

Izgalmas kérdés az egyes korszakokban érvényes adókulcs megállapítása. Hogy kik voltak adókötelesek, az valamely területen általában azonos volt, s a jogszabályok ezt különben is meghatározták. D e hogy milyen adókulcs alapján állapították meg az adó összegét, abba már nehezen megfigyelhető mozzanatok is beleszólhattak. Az adó öszegének megállapításánál Debrecen fejlődésében két döntő szem­ pont érvényesült: az egyik az országgyűlés által kivetett adó mennyiségében mint állami adó jelentkezett, a másik a város részére behajtott városi adóból adódott. Habár az országos adó a városi adótól független volt, a kettő kivetése mégis egy­ befonódott. Az adónak abszolút mennyiségét tekintve a gazdagabb polgárok a közter­ hekhez természetszerűleg magasabb összeggel járultak hozzá. Viszont az is két­ ségtelen, hogy az adó megállapításánál a feudalizmus idején semmiféle prog­ resszivitás nem érvényesült. Az a d ó a l a p egyszerű szorzata határozta meg, hogy a vagyonosabb személyek mennyivel fizessenek többet a szegényebb polgároknál. A nagyadófizetők emiatt keresetük és vagyoni helyzetük viszonyszámai alapján sokkal kevesebbet fizettek, mint a kisadófizetők. Ezt az aránytalanságot a szenátus m á r 1627-ben felismerte, amikor meg­ állapította, hogy „á díjak és adók a város polgáraira aránytalanul vettetvén k i " , határozatot hozott arról, hogy „ezentúl az igazság szabálya és zsinórmértéke sze­ rint mindegyik lakosnak tehetségéhez és vagyonához képest legyen a kivetés." E határozatnak a következménye lehetett az az 1665-ben kimondott elv, hogy „ér­ tékre szoktuk felvetni az adót'' tehát nem mindenkire azonos összeget vetettek ki, hanem a jövedelem szerint megállapított adókulcs megfelelő szorzatát. Az adóalap kiszámításánál a X V I I . sz. folyamán a legkisebb egység, a „portio" volt. Akinek kevesebb volt a vagyona egy porciónál, annál csakis a kivetendő adótételt tüntették fel; akinek több volt, annál már a porciók számát is jelezték. 1697-ben pl. Vasas Szabó György öt porció után az adóalap ötszörösét fizette. A X V I I . sz. folyamán a kisebb adófizetőknél nagyobb differenciáltság és rétegekre bomlás folyamata figyelhető meg, mint a nagyobb adófizetők esetében. Az alsó fizetési határ 15 den volt. Ettől felfelé 1 fr. összegig 14 osztályt állítottak fel, tehát az 1 fr.-on aluli összeg adófizetőjénél a teherbíróképesség minimumát körültekintően igyekeztek megállapítani; 1 fr.nál magasabb összeg esetében a

kategóriák szélesedtek, s akkor már 25-50-100 Ft-os tételeket vettek alapul, míg azon túlmenően csak 100-anként emelkedett az adókulcs. Ez a fokozatos emelkedés látszólag azt a képet nyújtotta, mintha az adófi­ zetésnél progresszivitás jelentkeznék. Valójában nem ez volt a helyzet. Maga a helytartótanács állapította meg 1756-ban, hogy a közterhek elosztásában nagyaránytalanságok figyelhetők meg; az a d ó alapjául szolgáló ingatlanok nincsenek pontosan összeírva, emiatt elrendelte, hogy Debrecen hatósága minden adóalanyt írjon össze. Ez időtől kezdve alakult ki az „adófelosztás" újabbkori rendje, mely lehetőleg figyelembe vette kinek-kinek a kezén levő ingó, és ingatlanvagyont, s az adókulcsot minden egyes tételnél az adótárgyak száma után egyénileg alkalmazta. Az a d ó összege minden vagyontárgynál változott; a telkeket ölnagyságban mér­ ték, az állatokat fajták szerint vették számba, és darabonként fizették az összege­ ket, de kizárólag a számosállatokra terjedt ki a figyelmük. Ettől az időtől számít­ hatók az ún. hadiadófelosztási feljegyzések, amelyek egyébként a demográfiai ku­ tatásnak is döntő forrásai. E helyes elképzelések ellenére a vagyon szerinti igazságos felmérés mégsem érvényesült éppen azért, mert csakis a városban tartott ingatlan értékeket vették számba. A Választott Hites Közönség elnöke: Kis Orbán István fürmender 1816ban ezt a körülményt tette szóvá, amikor javasolta, hogy „az nemes város lakosai, akiket a jóisten mások felett áldásaiban bővebben részeltetett, a heverő a k á r m i némű jószágaiért, t i . barmaiért, amelyeket a portájukba fel nem adnak, a cassára valamit fizetnének." A szenátus a javaslatot nem fogadta el, talán amiatt «em, mert a nagyobb adó kötelezettsége a gazdagabb polgárokat érintette volna. A k i ­ rályi biztos nyomására 1844-ben mégis olyan értelmű határozat született, hogy „több telkek s házak, részint kedvezőbb hclyheztctésöknél, részint alkotásoknál fogva az eddigi osztályozás változtatásával megkülönbözetendők lennének." Meg­ valósulása esetén ez lett volna az első kísérlet arra, hogy valóban a tényleges va­ gyoni helyzetre támaszkodjanak s ne egyszerűen egyenlőségi alapon vessék ki a házadót, a k á r pedig az ingó értékek után esedékes adót, hanem a vagyoni képes­ ség szerint. A határozat azonban nem valósult meg, mert sokáig elhúzódtak a felmérések és a vagyonbecslések, s közben az 1848-as polgári forradalom esemé­ nyei teljesen eltérő helyzetet idéztek elő. Az adóalap megállapításánál atekintetben is különbséget tettek, hogy va­ laki a város árkán belül, vagy azon kívül lakott. E kérdésnél korántsem szabad arra gondolni, hogy a polgárjog elnyerésének feltétele a feudalizmus idején ház­ tulajdonhoz kötődött volna. Ilyen jogszabályt Debrecen történetéből nem is­ merünk. Az állandóan szaporodó lakosság a város árkán belül a történetileg kialakult telekrendszer miatt csak akkor építkezhetett, ha egy-egy házhelyet annak egyéni tulajdonosa eladott, vagy egy nagyobb telket felosztott. Debrecenben a hosszanti fekvésű utcákra terjedő falusi települési rend maradványaként a házak mögött messze kinyúló észak-déli és kelet-nyugati irányú kertek képződtek, melyek szo­ rosan az épülethez tartoztak, s új házak felhúzását nehezítették. A bővülést az árokrendszer is gátolta, amely a város több pontját 1862-ig körülfogta. Mindezek miatt különböző utcákat kellett nyitni a felosztott telkeken épített házakhoz, majd 1810-től kezdve folyamatosan kijebb és kijebb kellett tolni a városárkot, új ut­ cákat kellett nyitni, s ez a folyamat szinte évtizedekig megismétlődött. De a meg-

telepedő lakosság soraiból sokan az árkon kívül helyezkedtek el, s kerestek maguk­ nak otthont. A település már önmagában bizonyos jogi megkülönböztetést vont maga után. 1803-ban a városi hatóság határozatilag állapította meg, hogy a Debrecen joghatósága a l á tartozó személyek között voltak házzal bíró, és házzal nem bíró polgárok; ugyanakkor voltak polgárjoggal nem rendelkező háztulajdonosok és ugyanilyenek háztulajdon nélkül. Ezeken a kategóriákon kívül felsorolta a hatá­ rozat a zselléreket és a lakókat, akik vagy az árkon belül, vagy azon kívül laktak. Miután a városi lakosság strukturális összetételére jellemzők, az alábbiak szerint részletesen közöljük: Utca neve

Piac út Varga út Ceglédi út Csapó út Péterfia Hatvan út Összesen:

Házas Hazátlan polgár

384 372 350 363 409 390 2268

139 125 261 26 221 126 898

Házas Hazátlan nem polgár

40 100 99 209 62 120 630

158 208 163 150 165 219 1063

V á r o s árkán kívüli házas hazátlan zsellér lakó

36 81 156 15 6 101 395

31 85 137 142 4 114 513

Ezek az adatok egyúttal a város fejlődésének irányára, a lakosság területi elosztására is fényt derítenek, amikor arra utalnak, hogy a központi fekvésű Pé­ terfia utca bővülése nem a zsellérek és a szegények szaporodásával történt, míg ugyanakkor a Cegléd és Varga utcák árkon kívüli lakói széleskörű zscllérrétegből toborzódtak. A szenátus azt is bejelentette a helytartótanácsnak, hogy Debrecen területén nem minden polgárjoggal rendelkező személy élvezi az azzal járó gazdasági elő­ nyöket. Az életben lassanként elmélyült az ellentmondás még a megkülönbözte­ tett jogú polgárok között is, amelyek a polgári jogviszonyok megteremtésének követelményeit segítették, majd forradalmi erővel robbantak ki a reformkorban s 1848-ban. A fent hivatkozottl803. évi jelentés megállapította, hogy ,,a civile beneficium senkit sem illet meg, ha a város árkán kívül lakik; ha valaki odaköltözik, még akkor sem, ha rendelkezik a polgárjoggal. A korrábban gyakorolt ipari tevékeny­ séget azonban a város árkán kívül lakó polgár is folytathatja, és keze munkájával fenntarthatja magát." A továbbiak során a jelentés rögzítette, hogy ha egy árkon belül élő polgár külsősori személlyel házat cserél, az árkon kívüliekre érvényes jogszabályok hatálya alá kerül, mert „suburbanussá" vált. Valahol e fogalmak társadalmi hátterében kell keresnünk a „cívisek" rossz értelmű meghatározása körül kialakult nézetek gyökerét, amely a feudalizmus jogszemlélctéből ered, és Debrecen társadalmát végigkísérte a kapitalizmuson át. A „cívis" a város árkán belüli polgárjogú személy volt, aki a ház- és földtulajdon után járó minden gazdasági előnyt a magáénak mondhatott, aki a debreceni pusztákon földet szerezhetett, és ott tanyákat telepíthetett, viszont a lakóháza a városban épült fel; vele szemben az a szeméiy, aki a város árkán kívül élt és ez­ által semmi előnyhöz sem juthatott hozzá, még akkor sem részesedett a fajárandóságból, a legeltetésből, és más városi előnyökből, ha polgárjoga volt.

Ez a szemlélet később eredeti alapját elvesztette s akkor, amikor a város­ árkot 1862. után régen elfelejtették, a társadalmi tudatban csak annyi maradt, hogy a „civis" urak a belvárosban házzal, azon kívül pedig gazdag tanyával bír­ nak, hogy övék minden hatalom és előny. Ezekből a képzetekből s a tényleges történeti helyzet m a r a d v á n y a i r a épülő politikai nézőpontokból alakult ki a „Ba­ sahalom" és a „Péterfia" közötti területhez fűződő megvető szemlélet is a haladó erők részéről, ugyanakkor az ilyenek tekintetében az a nézőpont, amely a volt árkon kívülieket mind „jöttmentnek" nézte. Az adókivetés alapjául szolgáló érték megállapításánál a X V I I I . sz. előtti időből határozott útmutatást és eljárási szabályt nem ismerünk. Elsőízben az 1740-ben kiküldött tanácsi bizottság dolgozott ki ilyen irányú javaslatot, amely minden ingó- és ingatlanvagyonra kiterjedő nyilvántartás felfektetését tartotta i n ­ dokoltnak. A javaslat alapján 1750-től fogva a nyilvántartások nagyrészt elké­ szültek és a további adókivetés alapokmányaiként szerepeltek. Az adókulcsok megállapítás azonban még nem volt következetes, s legföljebb 1772 óta kezdtek az ilyen kivetési kulcsok állandósulni. Azok az intézkedések, melyeknek kiindulása részben a V H K javaslatára t á ­ maszkodott, részben pedig a kormányszékekhez fűződnek az arányos teherviselés érdekében kedvezően hatottak. Az adótárgyak arányosabb elosztása ugyanis meg­ növelte a befizetendő adó mennyiségét. A hadiadó legkisebb mennyisége a X V I I . sz. végén a porció volt, változó összeggel, pl. 1690-ben 6 Ft-ot tett ki. Ezt az egy-egy porcióra eső összeget a la­ kosok között a tanács osztotta el. De megállapítható, hogy a kivetett adó magasabb volt, mint az állami adó hányada. 1690-ben a tanácsülés szerint „a reánk impo­ nált porció 32.316 Fr. volt," míg ugyanakkor a két járás együttesen 38.580 Fr.-ot fizetett be. Á porciót a különböző vagyontárgyak után az ingó és ingatlan érték szerint osztották el. Meghatározták minden tárgy a l a p a d ó j á t s annak szorzatát vetették ki az érdekelt személyre. 1770-ben egy D - ö l föld után 2 den; egy kapun kívüli házhely után 1 den; a ház utáni föld ö - ö l e után 2 den; malom után 2,75 F t ; egy kapás szőlő után 25 den; egy fejőstehén után 40 den. stb. A foglalkozás a l a p j á n esedékes jövedelemadóval külön nyilvántartások körében találkozunk s annak alapján általában magasabb volt a vagyonadóénál. Ha összevetjük a napszámosok által fizetett jövedelmi a d ó mennyiségét a vagyonadóval, kedvezőbb képet kapunk az előbbire nézve. 1774-75-ben egy első­ osztályú napszámos minden vagyon nélkül 4,40 Fr.-ot fizetett, egy másod osztályú 3,30 Fr-ot, egy harmadosztályú 2,20 Fr-ot évente, szemben a fentebb felsorolt vagyonadó öszegével. Az ipari munka után járó adót külön állapították meg. Az elv az volt, hogy az azonos ipari ágakon belül azonos legyen az egyes osztályokra történt kivetés. A különböző ipari ágazatok adóösszege azonban eltért egymástól. 1777/78-ban egy másodosztályú borbély évi a d ó j a 10 Fr. volt, a csutorásé 4,40, a kerékgyártóé 8,25. A részösszegként fizetett dénár értéke nem volt azonos a kraj­ cáréval, mert egy dénár 3/5 krajcárt tett k i , 10 dénár összege pedig 6 krajcárral volt egyenértékű. Visszaszámítás esetén 1 krajcár egyenlő 1 2/3 dénárral, 10 krajcár értéke egyenlő 16 2/3 dénárral. A falvakban a X V I . sz.-ban a megye két-két adószedője és a királyi hivatalok által kiküldött lustrátor szedték be az adót, amelyet önkényesen saját birtokán egyetlen földesúr sem hajthatott be. A városokon belül amiatt, hogy nem királyi

adószedők, hanem a városi hatóság emberei foglalkoztak e feladattal, más helyiset alakult k i : előtérbe került az önkormányzati szervezet szerepe. E városi jogot a kormányszékek éppúgy elismerték, mint az erdélyi fejedelmek. Az adószedők az esküdtek köréből kerültek ki, akik a X V I I . sz.-tól kezdődően egy éven belül kö­ telesek voltak az adott év kivetésének beszolgáltatására. Az adóbehajtás figyelmen kívül hagyta a házi- és hadiadó nemeit. Ezeknek begyűjtése egyidejű volt. Ismertettük már a szétválasztásra irányuló kísérleteket, amelyek hol eredményesnek mutatkoztak, hol sikerteleneknek. 1791. február 9-én a szenátus oly értelmű határozatot hozott, hogy „noha ugyan 1790. november 3-án az volt végezve, hogy ezután a királyi censust kapitány uraimék szedjék, úgy­ szintén az utcaszert is, mivel mindazonáltal abban sok nehézségek adták elől ma­ gukat, nevezetesen, hogy ezek egy cédulára v á g y n a k az adóval felírva, az öszvezavarásnak eltávoztatására elvégeztetett, hogy ezután is mint eddig a királyi cen­ zust, mind az utcaszert szedjék adószedő uraimék". Az adószedés kötelezettsége alól, ha a sor rákerült, senkisem volt felmenthető. 1800. november 3-án a tanács­ ülés megállapította, „hogy a számadó hivatalok között az adószedői hivatal is köztök vagyon, az pedig itten legterhesebb hivatal lévén és ugyanazért azt a hat utcában utcabeli eskütt uraimék egymás után esztendőnkint sorba tartozván elvi­ selni s mivel annak viselésével esztendőn túl senkit is terhelni nem lehet és arra eleitől fogva újabb eskütt uraimék, akik még egyéb hivatalokat nem viseltek, szoktak a magisztrátus által denomináltatni s azon terhes hivatalt, ha a sor ismét előkerül, több ízben is tartoznak elviselni ; ezen kívül az adószedőség nem is egye­ nesen a város jövedelmét illető hivatal és mindenütt adószedő uramnak önként adódik k i a meghatározott somma, amelyet inkasszálni tartozik," „ezért ez a hi­ vatal nem lehet sem huzamos, sem pedig jelölés alapján betöltendő állás", hanem „az utcabeli senator uraimék által utcabeli eskütt uramékkal együtt kidolgozott rendes sor szerint" választotta meg őket a tanács és a V H K . együttes ülése. Ezt a határozatot a Magyar Kamara 1802. április 14-én jóváhagyta. Egy-egy utcára 1829-től kezdve 10-10 esküdtet osztottak be. Egyik hatá­ rozat megállapította, hogy „ez a tíz eskütt a maga utcájában az utca szenátorá­ nak elől ülése alatt egybegyűlvén szokta azon utcába a lakosokat és azoknak te­ hetségét összeírni, annak utánna pedig az adót is reája felvetni." A gazdagabb polgárjogú lakosok közül, de a nem polgárjogú személyek so­ rából is többen igyekeztek magukat az adószedői szolgálat alól kivonni. Az egyik leggazdagabb kereskedő: Auer András esküdt 1830-ban azt jelentette a néptribunnak, hogv nem vállalkozik a legelőbér beszedésére, mert „annak a beszedése sok időbe kerül, a fizetés pedig a teherhez képest oly csekély, hogy amiatt keres­ kedésében kárt nem vallhat." A szenátus a V H K - v a l egyetértőleg figyelmeztette a bejelentés alaptalanságára, és bírálóan megállapította, hogy „a hivatalviselés nem a hasznot, hanem a becsületérzésnek s ezen város, mint hazája iránt tartozó igazi jóindulatnak kelletvén főrúgóul és indító okul szolgálni minden igaz hazafiban", ezért Auer eljárása helytelen és meg nem engedhető. Ezek után nevezett „a matrikulát által is vette." 1830-ban a tanács az adóhivatal megszervezésével és a hadiadó kezelésének már ismertetett kialakításával együtt a hadi- és a háziadó behajtását egymástól föltétlenül el akarta választani: a királyi censust, az utcaszert, és a sáncbért a házipénztár alkalmazottai hajtották volna be, míg a külön felállítandó „Hadi Adószedői Hivatal" a hadiadóval foglalkozott volna. 7a

Ennek az eljárásnak a következménye volt, hogy az adót elmaradozva f i ­ zették be. 1836-ban a V H K . panasz tárgyává tette, hogy az 1830-ban bevezetett rendszer óta a hátralék minden tekintetben, a végrehajtások ellenére is növekszik. A tanácsülés az ügyet a VHK.-nak megvizsgálás végett kiadta, majd 1839-ben újból megállapította, hogy „egyes pénztári segéd, légyen bár az a legerősebb testalkotású, a királyi adónak az egész városon házankénti feljárás által eszközölhető behajtására elégtelen", amiatt az újabb módozatok kidolgozása szükségessé vált. A nehézségek ismeretében a helytartótanács is különböző rendeleteket adott ki. 1842. október 31-én, majd 1843. szeptember 5-én elrendelte, „hogy a lakosokra a királyi adón kívül kivetett utcaszer, királyi bér (census), sánccsinálás és a v á ­ rosház építési költsége a kivetési és egybesorozási táblákra hivatkozva bevétel­ képpen a közadói számadásba vétessenek fel és ezen címek alatt beszedendő öszszeg időről időre nyugtatvány mellett tétessék által a házipénztárba." E rendeletek életképteleneknek mutatkoztak: még a királyi biztos sem tar­ totta azokat végrehajthatónak, amikor 1844. május 10-én megállapította: „a besze­ dés egyedül a pénztárnoki hivatal gondoskodására lévén hagyva, ezen hivatal, mely rendeltetésénél fogva naponként a pénztárnál, vagyis hivatali szobájában az ön­ ként érkező pénzek beszedése végett jelen- és együttlenni köteleztetik, ily népes városban az önként fizetni nem akaró lakosokat tartozásaik beszedése végett fel nem keresheti. Azon segítség pedig, mely hat éjjeli őrnek a hadipénztár szol­ g a l a t j á r a lett fordításával, úgy szinte a tízházgazdáknak adóbehajtásra való alkal­ mazásával tanácsi határozatnál fogva melléje rendeltetett," nem kielégítő, mert a fizetés alacsony volta miatt a munkát nem szívesen vállalták. Ezért maga az adó­ behajtás rendszere rossz. A főjegyző ezzel kapcsolatban észrevételezte, hogy az új módszer csak akkor érne célt, ha az „adófelosztási lajstromot, valamint egy hitelesített adónaplót kiadnák az utcabiztosnak", aki a begyűlt pénzt havonként benyújtaná az adópénztárba. E javaslat szerinti rendszer egészen 1849-ig érvény­ ben volt. A sikeresebb adóbehajtás érdekében a tanács 1796-ban elrendelte, hogy az adószedők vasárnap, „amikor a kapuk zárva vannak és a napszámosok, a gazdák is hazakerülni szoktak, akkor kerüljenek adószedő uraimék". Űgylátszik azonban, hogy erre az adószedők nem vállalkoztak. 1818. után a ház utáni földek alapján fizetendő adónemet külön kezelték. Adókedvezmény

és

hátralék

Az adót a kivetés alapján mindenkinek meg kellett fizetnie. Az egyszer meg­ állapított összeg ügyében senki változtatást nem hajtott végre, akár az adózóra kedvező, a k á r kedvezőtlen módon, hanem az összeg begyűjtésére volt köteles. A k i adóalapját nem fizette meg, azt pénzbírsággal sújtották. 1625-ben pénz helyett a tanács jelzálogot is elfogadott a házingatlanra történő megterheléssel, akár kézi­ zálogot is valamely ingó vagyontárgyából. Szokássá vált az is, hogy az adótartozás fejében valaki munkát végezhetett a város részére s ez esetben „adóba beszámít­ ható cédulát" kapott. Ez a ledolgozási rendszer a feudalizmus idején más váro­ sokban is megtalálható volt. Az adómérséklésért folyamodók kérvénye a hátiratra vezetett tanácsi utasí­ tással az adóbehajtók kezébe került. Az első mérséklési kérelmet 1702-ből ismer-

jük. A főjegyző jelentése alapján 1703. január 13-án a tanács a 4,24 Fr.-ból 1 Fr.ot elengedett, miután a kérvényező „nem dolgozhatott mindenkor betegsége miatt." Egy hasonló természetű kérvény 1713-ban m á r a 329. sorszámot viselte, ami tíz év leforgása alatt elég nagyarányú kedvezményre mutat. Néha a teljes adó­ tartozást elengedték, s erre a körülményre az adókivetőt figyelmeztették. A mérséklés tárgyában beadott folyamadványokat egy éven belül el kellett intézni, miután az adókedvezmény kizárólag a kivetés év végéig volt érvényben, visszamenőleg ilyet kérni sem lehetett. A több évre terjedő adóhátralékokat meg kellett fizetni. Ezt a helyzetet valószínűleg az elszámolási rendszer zavarai tették szükségessé, miután a számadástevők évenként változtak. Az adószedők több esetben visszaéltek hatáskörükkel, és az adókivetőket zaklatásnak tették ki. Egy ilyen eset miatt emelt panaszt a szenátusnál 1730-ban özv. Kovács Jánosné, amikor előadta, hogy „kárvallás miatt reánk következett adósságért házunk és minden jószágunk elböcsültetett." Az illető 11 év óta apró­ jószág húsát árulta a piacon, tehát kiskeresefű személy volt. 1729-ben kobozta el a kérvényezőnek pulykáit az adószedő, habár az adófizetési kötelezettségnek eleget tett. A továbbiakban arról panaszkodtt, hogy „most kapitány uraimék scholába járó leánykámnak könyvecskéjét az utcaszerért elvitték, az is tudományaiul így fosztatik meg." A szenátus 1730. június 3-i határozata az adószedők részéről je­ lentést követelt és figyelmeztette őket, hogy „addig is kapitány uraimék az köny­ vét a d j á k vissza és másszor olyan zálogot ne vegyenek." Több esetben évtizedekre terjedő hátralékokkal találkozunk, amelyeket a város m á r sohasem kapott meg. Az ezekkel szemben való eljárás azonban más természetű volt, mint az adókedvezményért folyamodók esetében. M á r a X V I I . sz. második felétől kezdődően minden hátralékot nyilván kel­ lett tartani. Egy ilyen nyilvántartás 1696-ból fennmaradt, és az 1685-1686. évi hátralékokat tüntette fel. A nyilvántartás alapján összeállított adóhátralékok behajtására a tanács bizottságot szervezett 1696-ban; a tagok sorában három szenátor, a V H K . egy tagja, és az utcák e célra megválasztott egy-egy küldötte vett részt az adószedőkön kívül. A bizottság minden szorgalma ellenére sem sikerült azonban a teljes hát­ ralék behajtása. Az 1751-ben kiadott Katonai Szabályzat (regulamentum militare) óta a szenátus az adóhátralékok behajtásánál a korábbinál sokkal szigorúbban járt el. 1752. augusztus 18-án előírta, hogy a végrehajtáshoz katonai segítséget kell igény­ be venni s a részvevő katonai egyének költségeit a hátralékos köteles megfizetni amellett, hogy a végrehajtás időtartamáig díjtalan kvártélyt kell biztosítania, a katonáknak fizetendő egy-egy garas napidíjon túlmenően. Ezek az előírások első­ sorban a hadiadóra vonatkoztak, de amiatt, hogy gyakorlatilag a két adónem be­ hajtása egyidejűleg történt, a háziadónál is érvényesültek. A kivetett adók behajtásának sürgetése a tanácsülések tárgyalásainak szinte állandó napirendi pontjai közé tartozott. A szenátus a perceptorokat vonta fe­ lelősségre, azok viszont az exaktorokat sürgették, esetleg maga a tanács külön­ leges bizottságot küldött ki az ügy gyorsabb előmozdítása céljából. Volt olyan eset, amikor a királyi biztosság bekérte a hátralékosok névjegyzékét. 1774. június 24-én a már említett vasárnapi adóbehaitással kísérletezett, amikor elrendelte, hogy a kapukon „addig senkit ne eresszenek ki, míg adócédulájokból magokat nem legitimálják abban, hogy ők a magok eddig való kompetenciájukat befizették." Ez

a radikálisnak tűnő rendelkezés természetesen nem vezethetett célra, mert a hát­ ralékosok legrosszabb esetben otthon maradtak és vasárnap nem. mentek k i a városból. Hasonlóképpen eredménytelenül járt az a szándék is, hogy előbb a hátra­ lékokat szedjék be, és csak azután az adott esztendő adóját. Ennek a kísérletnek legfőbb gátját az a körülmény emelte, hogy a hátralékos a d ó behajtásának köte­ lezettsége,, a korábbi adószedőket érintette, viszont az új a d ó beszedése az adott évben soros személyre tartozott. Az adóigazgatás rendszerét kellett volna.meg­ változtatni és átszervezni az adóbehajtás apparátusának szerkezeti tagolását ah­ hoz, hogy az ilyen rendelkezések hatást érhessenek el. A lakosság hullámzása, a lakóterület változtatása szintén szaporították a hát­ ralékokat, h a b á r az elköltözött személyek visszamaradt ingóságait a tanács lefoglata. Az adófizetés minden más tartozást megelőzött. A hátralék végrehajtás útján történő behajtását a tanács a X V I I I . sz. folyamán állandó rendszerré fejlesztette. A m í g a X V I I . sz.-ot megelőző időkben ilyennel alig találkozunk, mert feltehető, hogy a személyes meggyőzés, a hatósági idézés vagy más hasonló forma elegendőnek mutatkozott az adómorál megváltoztatására, addig az adótételek fokozatos emelkedése, egyes rétegek anyagi helyzetének fo­ lyamatos romlása miatt a X V I I I . sz.-tól kezdve nagyobb mértékben jelentkeztek a végrehajtások. Általános tünet, hogy az energikusabb behajtási eljárások elsősor­ ban a szegényebb sorsú napszámosok, piaci árusok, alkalmi munkakeresők eseté­ ben fordultak elő. Ha a tanácsnak váratlanul nagyobb bevételre voít szüksége, az eljárást szigorúbbá tette, amikor pl. 1724. június 5-én külön bizottságot küldött ki az adószedésre; ez időben is általános volt a panasz, hogy kivált a város külső sorainak adózói tagadták meg az adófizetést, még akkor is, ha letartóztatással fe­ nyegetik őket. „ H a betesznek, megint kieresztenek", mondották ezek a szegényebb adózók 1785. november 11-én. H a b á r a tanács a hátralék kiküszöbölésére mmdent megtett, mégis ennek összege az 1759-1789. évek között 14 479 Fr.-ra rúgott, ebből az összegből 1816. évvel bezárólag 5.258 Fr. behajthatatlannak bizonyult. A nagyon felszaporodott és behajthatatlannak minősített hártalékokat a kan­ cellária hozzájárulásával a kamara, vagy a helytartótanács elengedhették s való­ ban: több esetben el is engedték. Ilyenkor az elengedett adómennyiség megfelelő h á n y a d á t a hátralákosok között a város elosztva, a tartozás összegét leírta. Külön bizottság állapította meg ebben az esetben az engedmény jogcímét, és az adócédu­ lára rávezette az elengedés tényét. Ezzel az eljárással egyenlítődött k i az a d ó egyegy személynél és a következő években a korábbi hátralákot m á r figyelmen kívül hagyták. A fontosabb

adónemek

Ismeretes, hogy a feudális korban az adónemek változatossága szinte min­ dennemű részletes tájékozódást lehetetlenné tesz. Viszont a fontosabb adónemek feltárása a világosabb látás érdekében szükséges. A legdöntőbb adónem az egész feudális korban a királyi adó, a contributio vagy másként dica volt; mint említettük, a dicát a város egy tételben fizette be az államkincstárnak, de a lakosok között a szenátus osztotta fel. A felosztott összeg­ nek elvben azonosnak kellett lennie az országosan Debrecenre kivetett összeggel,

miután az adózókat a város nem terhelhette meg nagyobb kötelezettséggel. M é g i s : Debrecen nem egyszer többet vetett ki lakosaira, mint amit tőle az állami kor­ mányszervek vártak. 1553-ban találjuk annak első nyomát, hogy a szenátus - való­ színűleg a Szepesi Kamara felhívására - elrendelte, hogy a jövőben a „dica-ból fölösleget ne szedjenek,, az adószedők, vagyis a lakosokra történő egyéni fel­ osztás kulcsa alkalmazkodjék az országgyűlés által megállapított kivetési arányhoz. Ez a gyakorlat fennmaradt a X V I I I . sz. folyamán is, miközben ,,impositio portionaria" vagy „quantum tributarium" név alatt emlegették a királyi a d ó fe­ jében behajtott hadiadót. A különböző szóhasználat mögött ugyanaz a tartalom húzódik meg. A terminológiai változatosság azonban csak formai elemeket takart. Maga az adó - ismételten hangsúlyozzuk - formailag hosszú időn át azonos értelmű volt a hadiadóval, mert századokon á t ezt érezték a város közvetlen hasznát nem érintő befizetésnek. Amikor a tanács 1809-ben határozatot hozott, hogy „az adót leg­ nagyobb szorgalommal adminisztrálják", az utasítás szövege mögött elsősorban a királyi adót értette. A hadiadót állandó jelleggel 1715 óta vetették k i : összegét porták szerint állapították meg, de az egy-egy portára eső hányad nem minden esetben voltazonos értékű. Méginkább névlegessé vált a porta a X V I I I . sz. folyamán. A lakóhely kapujaként tekinthető porták tényleges száma egyetlen önkor­ mányzaton belül sem maradt huzamosabb időn át azonos. A lakosság létszáma változott. M é g i s : az adókivetéseknél azt tapasztaljuk, hogy a porták éveken, sőt évtizedeken á t azonos szinten maradtak. Ugyanakkor a kivetett adó mennyisége nem volt állandó, tehát az egy-egy portára eső adókivetés összegét nem a porták száma befolyásolta, hanem az egész ország adóigényének egy-egy törvényható­ ságra eső hányada. A továbbiak során az önkormányzatra volt bízva, hogy a porták szerint országosan kivetett adómennyiseget a lakosok befizetési kötele­ zettségcinek szintjén hány forintban állapítja meg. Ennél az eljárásnál objektív mé­ rőszámként értékelhető az adókulcs, amely minden adótárgy esetében a fizetendő összeget foglalta magában. Viszont, ha több volt az adótárgy, magasabbá v á l t a befizetendő összeg. Ebből adódott, hogy a város egészére kivetett adó mennyi­ sége ténylegesen sokszor alacsonyabb volt a behajtott adó összegénél, még a hát­ ralékok figyelembevétele mellett is. A contributio mellett más városokhoz és megyékhez hasonlóan Debrecen is" ún. „subsidium"-ot fizetett. Ez az adónem a X V . sz.-ban született meg és mint rendkívüli katonai segély szinte folyamatosan fennmaradt, századokon át végig­ kísérte az ország és a város történelmét, majd 1799 óta állandó adónemmé ala­ kult s kimutathatólag az előző adóhoz hasonlóan hajtották bc. Királyi adónak minősült a „taxa diaetalis", amelyet egy városi határozat megfogalmazása alapján az országgyűlési költségeknek „pótlására fizetni tartoznak a királyi városok." Ez az adó Debrecenben 1712-ben szerepelt elsőízben. Minden királyi adó kivetési egysége a porta volt. A porta 1597-ig az egész ország területén azonos értelmű volt a jobbágvtelekkel; 1597. után inkább a „ház" fogalmával egvütt értelmezték. A városok­ ban valószínűleg a X V I . sz.-ban is a lakóházat és a hozzátartozó telket jelentette, de semmiképpen sem a X V I . sz.-ban újonnan készült felmérés alapján, hanem az

állami adó első előfordulásának a l k a l m á v a l felvett s ma m á r ismeretlen összeírás állapotának megfelelően. Debrecennek a X V I . sz.-ban ténylegesen több portája volt, mint amennyi után ez időszakban a portális adót kivetették. Kétségtelen, hogy az országos adó­ felosztás a l k a l m á v a l egészen ellentmondásos portaszámokat nyerünk, s a helyes­ bítések idején ezeket a számokat csak kis mértékben módosították. Feltehető, hogy a X V I I . sz. folyamán már a porta egyszerű fogalomként szerepelt, a gyakorlattól elvontan. Az adó összege változhatott, de a kivetés alapjául szolgáló porták száma azonos maradt, avagy fordítva: a helyesbítések idején megváltoztathatták a porták számát, de nem biztos, hogy az országra s az egyes önkormányzatokra változó összegű adót vetettek ki. A X V I I I . sz.-i Debrecenben a porta egyszerűen hagyományos számmá ala­ kult, mintegy matematikai osztószámként szerepelt s elvesztette minden társadalmi és gazdasági jelentőségét. Lényegében nem volt egyéb, mint országos kivetési kulcs. Ez időben városunkban 40-60 között mozgott az adókivetési elszámolás portáinak a száma, de az is tény, hogy ilyen portaszámot a valóságban soha nem ismertünk. Éppen ezért az adózás alapjának jellemzésénél csakis elméletileg sze­ replő számnak kell tekintenünk a porta megjelölését, és sem a ház, sem lakott telek, sem kémény értelmezést nem adhatunk neki. Ezt a felfogást erősíti az a tény , hogy a X V I I . sz.-i számadások ritkán használják a porta elnevezést. Azok a történetírók, akik a portát területileg kívánták megállapítani, téves következtetéseket vontak le, mert semmiképpen sem tekinthetjük a telek nagy­ ságának kifejezőjeként. Debrecen portáinak számáról a X V . sz.-ból nincs tudomásunk, mert egyetlen összeírás sem ismeretes. Bihar megye területe az 1494/95. évi adóösszeírásból k i ­ maradt, s emiatt Debrecen sem szerepelhetett; ilyen vonatkozású családi levéltára­ ink nincsenek. Az 1611. évi adókivetés a városban 61 portára szólt, majd 1698-ban 40 portát állapítottak meg, ugyanakkor, amikor Sopron 52, Pozsony 65 1/2 porta után adózott. Ezek a számok is mutatják, hogy a fogalom ebben az időben semmi­ féle lakóterületi egységet sem juttatott kifejezésre. Az 1700/1701. katonai évben Debrecen 31 porta után adózott, de az adó mennyisége nagyobb volt, mint a korábbi magasabb portaszámú adóösszeg. Az 1718, május 27-én kiadott királyi kiigazítás során a X V I I I . sz-i Debre­ cenben általában 46 portával számoltak. 1746-ban egy-egy portára 455 Ft adó­ összeg esett. Ettől kezdve a porták számát illetően kisebb-nagyobb ingadozások mutatkoztak, de az adóösszeg rendszerint azonos szinten maradt. 1751-ben 50 portát állapítottak meg, s egyre-egyre 580 Ft összeget vetettek ki. A felosztással egyidejűleg a helytartótanács azt is elrendelte, hogy a város ,.az igazságos és mél­ tányos adókivetésről gondoskodjék és mindenképpen törekedjék az adó behajtá­ sára." 1787-ben az ország sz. királyi városainak összadójából 10% magára Deb­ recenre esett. Az 1836. évi országgyűlés határozatai alapján Debrecen portáinak számát a korábban átmenetileg érvényes 45-ről 41-re szállították le. Ezzel cgyidőben a k i ­ rályi biztos vizsgálata megállapította, hogy Debrecen kincstári tartozása a folyó adó fejében 28.720_Ft, viszont a város által kivetett és a lakosságra elosztott teljes adó mennyisége 41.906 Ft-ot tett ki. A királyi biztosi vizsgálat leszögezte, hogy r

6

+

33

„a lakosokra kivetett mennyiség sokkal többre üt a kelletiségénél," mert fejen­ ként 4 1 , - Ft adófölösleg jelentkezik. Ha a számadásokat (computus) részleteiben megnézzük, szinte évről-évre megállapítható a lakosságtól behajtott magasabb hadiadó, mint amilyet be kellete fizetni. T í z év átlagát véve figyelembe, Debrecen évenként királyi a d ó címén 33.600 Ft-tal többet vételezett be, mint amennyit kellett volna. A királyi biztos éppen ezek miatt elrendelte, hogy a jövőben az egyes lakosokra eső kivetési kulcs megállapításánál a tényleges szükségletet kell figyelembe venni, ugyanakkor a feleslegeset vissza kell téríteni. Az ügy sajátosságát az emeli k i , hogy a kincstár­ ral szemben fennálló adóhátralékokat a város nem fizette be, hanem a többletadót egyszerűen bevételezte. A többletre a már említett tény ad magyarázatot; az adótárgyak összeírása és az adóskála mértéke előre nem volt ismeretes, viszont minden adótárgy után kel­ lett adózni; ezek miatt a magasabb összegben megállapított adókulcs szorzata az egyes adótárgyakkal magasabb bevételt eredményezett. Az adót különböző pénznemekben lehetett befizetni, melyeknek értékét ren­ deletileg állapították meg. Az összehasonlító alap a rajnai forint volt. Az 1740-es évektől kezdve a királyi rendeletek alapján a tanács a pénzek értékviszonyát a lakosság előtt közzétette. 1811. április 30-án a helytartótanács arról intézkedett, hogy „március 15. napjától fogva a királyi adót bancó cédulában ötszörösen kell fizetni" visszamenőlegesen. Sajátos helyzetet foglalt el Debrecen adózás szempontjából az erdélyi feje­ delemséggel fennálló kapcsolata miatt. Mindaddig, amíg az Enyingi Török család életben volt, (1618), a város annak magántulajdonát képezte. De már 1570-ben a királyi városokhoz hasonlóan mesterembereket bocsátott rendelkezésre a vár­ építéshez, s az erdélyi kincstárnak a Szepesi K a m a r á n kívül adót fizetett. Báthori Zsigmond 1589-ben Debrecenre 600 porta után állapította meg az adót, s habár ebből 100 portát elengedett, a többit megkövetelte. Ez a helyzet még határozot­ tabbá vált 1618. után és lényegében a város mindkét országgal szemben adóköte­ les volt. .4 földesúri

census

A census nem minősült adónak. Eredete sem azzal függött össze, hanem mindenkor földbér jellege volt. A census fogalmát azonban túlságosan szűkítenénk, ha kizárólag a falvakban élő jobbágyok által a földesúrnak fizetett földadóra korlátoznánk. Községi viszony­ latban valóban ez volt a helyzet, s e kérdést a tudományos szakirodalom m á r tisz­ tázta. Viszont volt a censusnak egy városokhoz kapcsolódó válfaja is. A városok ugyanis - valószínűleg megtelepedésük kezdetétől és önállósulásuk első szaka­ szaitól - a királynak a részükre adott földhasználat jogi elismerése fejében „cens u s " - t tartoztak fizeni. A X V . sz. végétől kezdve azonban ez a befizetés állandó­ suló jelleget öltött és a hadiadóval párhuzamosan jelentkezet*. A hadiadó (contributio) tehát nem szorította k i a censust, hanem a befize­ tendő adók mennyiségét szaporította. Elválásuk eszerint hosszadalmas folyamat volt, majd a X V I . sz. végétől mindkettő megmaradt. A census a földtulajdon feu­ dális-kori birtokjogi szemléletéből eredt, a másik a közterhek fedezéséhez fűződő B4

adókötelezettségre támaszkodott. A censust a király a saját magánföldesúri jo­ g á n a k elismeréseként követelte, („in signum iuris terretralis"). Ezt a jogszemléletet több törvény és rendelet kifejezésre juttatta. 1844-ben a debreceni királyi biz­ tos ezt az adónemet „királyi b é r " néven fordította le s ezzel kifejezésre juttatta annak feudális természetéről való felfogását, a király földtulajdonhoz fűződő jogának elismerését. A Debrecen jogait és kötelezettségeit írásba foglaló 1405. évi királyi kivált­ ságlevél a census összegét évenként kétszer fizetendő 150-150 aranyforintban ál­ lapította meg. Később ez az összeg felemelkedett és 1602-ben évi ötezer forintot tett ki, természetesen a hadiadó és a külön megállapított „taxa"-n kívül. A sajátos az volt, hogy ugyanakkor Török István személyében a magánföldesúr is megkö­ vetelte a census kifizetését 1606-ban pl. 950 Ft értékben. 1618-tól kezdve évi 2000 Ft összegben Debrecen az erdélyi fejedelemnek is censust fizetett, aki 1629ben a további évekre előrenyúló módon a pénzt > gyulafehérvári kollégium fenntar­ tására utalta át. 1683-ban fizették e címen utoljára, de még a X V I I I . sz.-ban is nagy perek t á m a d t a k az összeg kifizetésének megtagadása miatt. Egyelőre ismeretlen az az ok, hogy Debrecen miért fizetett földesúri földbér jellegével bíró censust külön a királynak és külön saját földesurának, illetve 1618tól az erdélyi fejedelemnek. Valószínűleg abban kell az okot keresnünk, hogy ami­ kor a Debreceni család 1404-ben kihalt és a város a király földesúri birtokává vált, ez a birtoklás összefonódott a király kincstári birtokállományával. Emiatt Debrecen megfizette a királyi bért, amely még azután is fennmaradt, hogy 1410től kezdve ismét magánföldesúr kezébe került. Ezért kellett két helyen megfizetnie ezt az adónemet: egyfelől a királynak, mint az ország fejének, másfelől saját földes­ urának. Amikor Debrecen a sz. kir. város rangját elnyerte, kikerült a magánföldes­ úri joghatóság alól s a X V I I I . sz.-ban kizárólag egyetlen helyre: a királyi kincstár számára fizetett censust. A censust nem a hadiadóval együttesen kezelték: a befizetésről a szenátus önálló nyugtával számolt el a Szepesi K a m a r á n a k . A kamara mindenkor számon­ tartotta a befizetéseket. A census összege váltakozó volt, részben a pénz értéke, részben pedig a király szükséglete szerint, mert a kincstár a már megállapított díjtételeket is nem egyszer mérsékelte vagy emelte. Hosszas vita után csak 1749-ben vívta ki Debrecen, hogy a sz. kir. városokra általában kirótt 400 Ft összeget fizessék. A census behajtásának módszere természetesen összefüggésben volt a hadi­ adó behajtásával: mindkettő bevételezése általában egyidejűleg történt. Egy 1783ból származó tanácsi határozat arra az álláspontra helyezkedett, hogy „mivel a királyi földbér (census regius) felosztása a h a d i a d ó felosztásához alkalmazkodik, ez pedig megfelelő felosztási kulcs nélkül nem vihető végbe, amiatt az utcai ta­ nácsnokok azt az utasítást kapják, hogy a szükséges elosztási kulcsot még e héten kidolgozva terjesszék a tanács e l é . " A kivetés alapja mindenkor a polgári ház­ hely volt. A censust m á r a X V . sz.-tól a helybeli sóhivata.l pénztárába fizették, majd később a Szepesi K a m a r á n a k a d t á k át.

Az utcaszer és hasonló

jellegű

adónemek

A városoknak az állami adóval párhuzamosan kialakulásuk kezdetétől fogva volt önálló adószedési joguk. A közülettel szemben minden polgár adóköteles volt, s főként a budai jogcsaládhoz tartozó városok esetében az ingatlannal nem bíró polgár a házaspolgárral egyaránt adót fizetett. Debrecenben a városi adó kezdetleges rendszerét nem ismerjük; jogszabályok nem maradtak fenn, Debrecennek nem volt olyan jogkönyve mint Budának, s egye­ di kiváltságok sem kerültek elő, amelyek a városi polgároknak a közülettel szem­ ben fennállt tartozásaira világítottak volna rá. Az összehasonlítások alapján és a későbbi adatokból visszakövetkeztetve azonban a városi a d ó jellege megálla­ pítható. Ismeretes, hogy a polgárok jogviszonyainak megfogalmazásánál a város á r ­ kain belül élő polgárok a beneficiumokat illetően előnyben részesültek az árkon kívül élő polgárokkal szemben. Az árkon kívül lakók a házhelyek után t a x á t f i ­ zettek, s ugyanezzel tartoztak a letelepedési jog megváltása fejében is. A városi adó összefoglaló neve Debrecenben az „utcaszer" volt. Zoltai meg­ állapítása szerint ez az a d ó „a kisebb másodrendű közterhek gyűjtőneve", a pénz­ es terménybeli szolgáltatás meghatározója volt. Kivetése - szinte - a h a d i a d ó összegének átlagosan 20%-a volt. A X V I I I . sz. végén a kivetési alapot igyekeztek szabályozni, s ezzel a kivetett összeg mennyiségét állandósítani. 1792-ben az á l l a m i adónak kb. 1 2 % - á t vételezte be a házipénztár, pl. a Hatvan utcában utcaszer címén. Ezideig tisztázatlan az utcaszer fogalmi meghatározása, történeti változása, és kezelésének módja, de feltehető, hogy a városi élet kifejlődésével párhuzamosan jelent meg, mint az utcában élő lakosok kötelezettségeinek jogcíme. A X V . sz.-tól kezdve a városi élet különösen a birtokszerzések a r á n v a i n a k bővülése folytán szekerek, lovak, kocsisok, béresek fenntartását követelte meg. A belső rend kiterjedésével a X V I . sz. óta találkozunk, s attól kezdve megjelenik a tűzrendészet: minden háznál tűzoltószerszámokat, kapitány vizet, tűzoltóhordókat kellett tartani, fizetni kellett az utcai adószedő megvendégelésének és napidíjának költségeit, a különböző követküldések kiadásait. Mindezeknek a kiadásoknak ál­ landó jellegű bevételre kellett támaszkodniuk, s ez az állandó jellegű bevétel ju­ tott kifejezésre az utcaszer fogalmában. Ezek alapján az a tanulság vonható le, hogy az utcaszer néven ismert a d ó hozzávetőleg a X V I I I . sz. második fele előtt 7?em összvárosi érdekeke! szolgált, ha­ nem az utcai önkormányzat költségeinek fedezésérc hajtották be. Föltétlenül pénz­ ben kifizetett hozzájárulásnak tekinthető és nem munkában teljesített kötelezett­ ségnek. Semmi kapcsolata sem volt a k á r a földmunkával, a k á r valamely állami célt szolgáló más rendeltetésű kifizetéssel. Az utcákra háruló feladatok teljesítésének irányítása és megszervezése a X V I . sz. óta a szenátus jogkörében központilag történt, viszont a befizetések de­ centralizált szervezetben az utcahálózat keretében bonyolódtak le. A X V I I I . sz. közepén az utcaszer fogalma bővült, és nem korlátozódott többé kizárólag a pénzbeni szolgáltatásra, hanem az utcákon belül megosztott különböző természetbeni kötelezettségek teljesítésére is kiterjedt. Ettől fogva a „gabellagaba" elnevezés azonossá vált az utcaszerrel és határozottan a városi a d ó értéké­ vel volt egyenlő. 8f> .

A „gaba" szó elnevezése feltételezhetői eg a Sopronban már a X V . sz.-ban „ G a b e n " néven ismert fogalomra utal, szemben a királyi adóval. Ez a szóhasz­ nálat Debrecenben csak később lett általánossá. A közgyűlés 1840 december 21-én „mellék a d ó n a k " nevezte a királyi főadóval szemben az utcaszert, majd az 1848/49. évi adókivetés során „községi a d ó " néven találkozunk vele s a polgári korszakban városi pótadó néven vált ismertté. Egy 1849-es közgyűlési jelentés a gabellát a háziadóvaí azonosította. Az utcaszert a házipénztár kezelte, az vételezte be, és a tanácsnak is az szá­ molt el vele; a természetbeni szolgáltatásokat külön megbízottak tartották nyil­ v á n ; ezeket a városgazda fogta össze. 1830-ban a kiküldött szenátorok javasolták a tanácsnak, hogy „az utcaszer beszedése az adó inkasszációjával együtt a hadi­ pénztár perceptorára bízódna. Ezáltal reá igen kevés teher háramlana, mert mi­ dőn az adót beveszi, az utcaszert is könnyen bevétetné." A tanács a javaslatot nem fogadta el s fenntartotta a régi módszert. Vajon kik fizették Debrecenben az utcaszert? Elvben az egyes utcákon élő polgárok mindegyike köteles volt hozzájárulni az utcák közigazgatási rendjének fenntartásához. Abból, hogy a városi közterhekből minden polgárjogú személy­ nek részt kellett vállalnia, következik, hogy az utcaszert a nemesek is fizették. Ezt egyébként királyi rendeletek is kimondották. Az utcaszer kezelésének módja tekintetében határozott adataink nincsenek. 1610-ben szabályozták az utcaszer beszedését, de lényegében az eljárásról nem intézkedtek. Feltehető, hogy a hadiadóval együtt gyűjtötték be. Az utcaszer elosztását 1753-ban központosítani kívánták. Az e célból kikül­ dött bizottság javaslatot dolgozott ki azzal, hogy „a gaba vagy utcaszerpénzt le­ hetne próbára felvetni, a d ó után minden forintra öt krajcárjával, adószedő urai­ mék inkasszálnák s adminisztrálnák a házipénztárba", amely 50-60 Ft-onként az utcakapitányok között elosztaná. A tanács a javaslatot olykép módosította, hogy a befizetés a hadipénztárba történjék, amely az összeget a házipénztár részére utalja át. Viszont azt szigorúan elrendelte, hogy az utcaszert mindenki fizesse, aki a városban adóköteles, „nem úgy, mint eddig volt, hogy némelyek ez alól magokat kivonták." A házipénztárnak adószedői apparátusa nem volt, s a tanács az utcaszer be­ hajtását emiatt ruházta az exaktorokra, akik a hadipénztár adóját behajtották. M é g 1844-ben is az a gyakorlat érvényesült, hogy a házipénztár „summában" vette át az őt megillető összeget a hadipénztártól. Ez a körülmény egyébként a két pénztár elválasztásának útját nehézkessé tette, és sokáig zavart okozott. Külön adónemet alkotott az újsor/ak. által fizetett taxa, mint adó. A X V I I I . sz. közepe előtti időben a város árkán kívül kialakult települések alapján behaj­ tott a d ó mértéke és a begyűjtés módja nem ismeretes. A Vécscy féle királyi biz­ tosság 1770-ben elrendelte, hogy az árkon kívüliek is részesülhetnek a háztu­ lajdon utáni földek előnyeiben s a város részére adókötelezettek. 1775-ben a ta­ nács határozatot hozott, hogy „a kapun kívül való új colonusoktól a taxát, mely a királyi commissio által rendeltetett", a házipénztárosok vételezzék be." A taxa összege minden adózó után akkor 2 forint volt, s fizetéséhez külön összeírást ké­ szítettek. Neve: taxa suburbialis, alapja: a külsősoron megépített ház volt.

Debrecen jövedelmi

alapja az ingatlanok

után

Az eddigiekben megvizsgáltuk az adójellegű bevételeket, megállapítva, hogy az ilyen természetű bevételek egy része az államot illette, másik része pedig a kü­ lönféle városi közterhekben való részvételből származott és felosztása szabály­ rendeleteken alapult. De az adó, habár hozzájárult a város k i a d á s a i n a k részbeni fedezéséhez, e célra sohasem volt elegendő; a város más jövedelemforrásokra támaszkodott az önkormányzat költségeinek fenntartása érdekében. Ezek között első helyen állott a birtokokból eredő jövedelemcsoport A X V . sz.-tól kezdve minden város számára fontos szerepet játszott olyan területek megszerzése, amelyek a lakosság részére megkívánt élelmezési és ipari nyersanyagot biztosították. A városi lakosság élelmezésének bázisa általában a saját földterület termelésének megszervezése volt. Minden város részben falvak birtoklására, részben pedig h a t á r a i n a k kiszélesítésére törekedett. A megszerzett földterületen földesúrként kormányzott, s a X V I I . sz.-i országgyűlések is igazi v á ­ rosnak az ilyeneket ismerték el. Az ipari élet kifejlődésének kezdeti szakaszán, amikor a városok legnagyobb­ részt még a mezőgazdasági árutermelés színvonalán álltak, a szántók, legelők s más mezőgazdasági ingatlanok voltak a városok gazdaságának döntő forrásai. Akadtak olyan városok, melyek a gazdag polgárok között magántulajdonként osz­ tották szét a határt, de Debrecen azok közé tartozott, amelyek a széleskörű bir­ tokállományt közösségi tulajdonban tartották, s ez a tulajdonforma még a kapi­ talizmus idején is végigkísérte a város sorsát. Ennek a birtoklási módnak az volt az előnye, hogy a feudális korszakban nem fejlődtek ki az egyéni nagybirtokok, s ha voltak is többszázholdas birtoktestek, azok bérlet formájában kerültek művelés alá, mert a város fenntartotta m a g á n a k a tulajdonjogot. De ennek a kezelésnek hátránya abban jelentkezett, hogy Debrecen a rendelkezésére álló eszközökkel, s a termelés feudáliskori viszonyai között bü­ rokratikusán kezelte a nagy földterületet, s az alkalmazott agrártechnológia kép­ telen volt párhuzamosan haladni az egész világon végbemenő folyamatos fejlődés­ sel a X V I I I . sz. vége óta. Debrecen városának gazdaságpolitikája a külterjes gazdálkodás követel­ ményeinek is csak alsó szintjét biztosította; a kapitalizmus korára hárult volna a feladat, hogy az évszázadok elmaradt termelési technikáját ugrásszerűen előre­ lökje. Ezt a feladatot azonban akkor sem oldották meg. Debrecen város háztartásában a X V I . sz. folyamán a birtokokra teljesített kiadások még nem jelentkeztek. A ,,praediumok" bérbeadása, a kaszálók értéke­ sítése, különböző kultúrnövények céltudatos termesztése felderíthetetlenek és adatok hiányában nem kísérhetjük nyomon a nagy kiterjedésű területek megmű­ velésének módját. A X V I . sz. utolsó harmadától a jegyzőkönyvekben, a birtokitatok hosszú sorában kezdett feltűnni az olyan természetű utalás, amely a földek Örök vételárára, zálogsummára, földbérekre vonatkozó megjegyzéseket tartal­ mazott. Ebben az időben kezdtek rendeződni Debrecen birtoktestei, amelyek kü­ lönböző eredetűek voltak. Nagy földterületeket kapott a város királyi adomány révén, melyek valamikor az 1404-ben kihalt Debreceni (Dousa) család földtu­ lajdonát képezték; ezeket az adományos birtokokat szaporította a város zálog­ jogon megszerzett földekkel, majd mindezekkel párhuzamosan örökös jogon vá-

sárolt jószágokkal. A puszták helynevei nem egyszer magukban hordozzák a bir­ tok eredetének történelmi hagyományát. A megszerzett területek egy része sze­ mes termények termesztésére volt alkalmas, más része legeltetést biztosított s min­ dezeknél nem kisebb jövedelemforrást jelentett a Nagyerdő gazdagsága mellett Apafája, Tomatelke, Szatatelek, Lyukaháza, Szent János faizási joga. Mindezeknek hasznát a városi polgárság leggazdagabb rétegei élvezték, mert őket kiváltságosán megillette a legeltetés jogköre, a faizás, erdőhasználat, vizekben a halászat, a Hortobágyon a vadászat, a kaszálás stb. 1753-ban a Magyar Kamara arra kért felvilágosításr, vajon ,,milyen javak­ kal és gazdasági erőforrásokkal rendelkezik e királyi birtok (t. i . Debrecen) és vájjon bérlő vagy házilag alkalmazott gazdasági személyek irányítják-e?" A felelet kettős volt: vannak bérlők, de elsősorban saját kezelés alatt állnak a város birtokai. A földterületet Debrecen mindenkor legfontosabbnak ítélte s még a X V I I I . sz.-ban is állandóan annak szaporítására törekedett. Amikor 1773ban a Magyar Kamara közhírré tette, hogy Halápot 12 000 Ft-ért, Monostort 3000 Ft összegért bérbe kívánja adni, a debreceni tanács azonnal utasította a házipénz­ tárt a 15 000 Ft összeg előteremtésére. Fedezetül részben a meglevő pénzkészlet szolgált, részben pedig a kintlevőségek soronkívüli behajtása. Ilyen módszerek mellett szaporodott Debrecen földbirtoka, amely 1869-ben 171 166 kat. hold 685 n.-ölet tett ki, 1917-ben azonban a bekövetkezett eladások folytán 166 286 kat. holdra csökkent, de akkor már a városi polgárság kezén volt 117 602 kat. hold, míg a városnak köztulajdonát 48 684 kat. hold képezte. Ilyen nag)- birtoktestet a feudalizmus termelési technikája mellett egyetlen város sem hasznosíthatott bürokratikus kezelési módszerekkel. A földterület hasznosításának kettős módja volt, a kettő merőben eltért egymástól. Az egyik azokban a falvakban volt általános, amelyeket Debrecen vagy mint zálogbirtokot, vagy mint örökbérletet szerzett meg, pl. Szovát, S á m ­ son. Ezekben a falvakban a föld hasznosításának ügyét a város csak az évi el­ lenőrzés során vizsgálta, szabad bérlet címén a terület egy részét kiadta az ottlakó jobbágyoknak, s a taxát egy öszegben követelte a községtől. A földbérlet másik formája közvetlenül, mint ház utáni föld került a polgárság kezébe. Ennek az volt a lényege, hogy a házzal bíró polgárok bizonyos területet bérelhettek, s ez­ által a bérösszegből a város számára állandó jövedelmet biztosítottak. A pusztá­ kat m á r a X V I I . sz.-ban is kimutathatóan bér fejében használták. Ezeket a föleleket a számadások, „ s z a b a d f ö l d e k é n e k nevezték s a nyilvántartások ilyen érte­ lemben választották el az ilyen rendeltetésű földterületeket a város saját üzemel­ tetése alatt álló más földektől. A bérbeadott földek után járó díjak beszedésére már a X V I . sz.-ban a szená­ tus tisztviselőket alkalmazott. 1703-ban „földinspektoroknak" nevezte őket a számadáskönyv. A bérleti összegek behajtásán kívül ellenőrizték annak jogosságát. A földbérletek ügyében a hagyománytól eltérő radikális intézkedést javasolt az a bizottság, amelyet a szenátus 1742-ben küldött ki s amely 1742. május 8-án terjesztette elő véleményét arról, hogy ha „a város népe közül valakinek háza va­ gyon, adaja szerint adózik, föld a háza után, amelyet szánthat, vagy használhat; a béres földekből is igen jó volna mindennek adni adaja után, de minthogy- a béres földekből mindennek nem jutna, eddig nem i . ; voltának így, mint a forgó földek", ezért elsősorban azok kapjanak, akik a földből élnek. Ez időtől kezdve vált Debrecenben általánossá a ház utáni földek kiosztása.

A Szepesi Kamara 1754-ben elrendelte, hogy a jövőben „a város nevében megköttetendő szerződés csakis a Kamara érvényesítése után" emelkedik jogerőre, különösen a bérleti megállapodások tekintetében. Debrecen tehát - mint látható volt - két módon hasznosította a mások keze­ lésébe adott földbirtokot. A földbérletek mindkér formában történő hasznosítá­ sának első nyomát 1571-ből találjuk, amikor a szenátus arról hozott határozatot, hogy „a Debreceni polgárok földje a polgárjogunk között szétosztandó." De m á r maga ez a határozat is utal a lakosság rétegeződésérc, amikor az adófizetés nagy­ sága alapján tesz közöttük különbséget. Előírta ugyanis, hogy „azoknak, akik egy forintnyi hadiadót fizetnek, egyenlő mértékben kell földet adni; akik egy forintnál kevesebbet fizetnek, kevesebb földet kapjanak." A határozat azt is rögzítette, hogy a földet senkisem adhatja el, legföljebb a házzal együtt, viszont korlátozott és meghatározott időre zálogba teheti. Ez a rendelkezés kifejezetten a ház utáni földeket érintette, és nem vonatko­ zott a későbben „béres földeknek" nevezett szabadbérletekre. E kezelési módnak súlyos hátránya volt, hogy lehetetlenné tette a szabad földbérletek kialakulását. Viszont előnye volt, hogy nagyobb birtoktestek hosszabb időn á t egy kézben nem halmozódtak fel. Az a körülmény, hogy nagyobb befektetésekre nem volt lehető­ ség, a beruházások mértékét gátolta, s ez szinte törvényszerűen vonta maga után a termelési technika alacsonyabb színvonalát. Az 1774-ben részletesen szabályozott ház utáni földek nem voltak személyi jellegűek, hanem a házingatlanhoz kötődtek, s ha valaki más utcában vett házat, földterülete is változott az adott utca részére megállapított fekvésű birtok szerint. A városon belüli ún. belső telkek függetlenek voltak a külső birtokokon fekvő föld haszonélvezetétől. A város árkán kívül helyezkedtek el a kertségek és szőlők, amelyeknek tele­ pítéséhez nem polgár jogú személyek is hozzájutottak, sőt főbérlőkként élő lakók is vállalkozhattak. A Tégláskertet 1671. szeptember 12-én, a Homokkertet 1675. április 1-én hozott határozatával adta k i a tanács szőlőművelésre. A szőlőket 1752-től folyamatosan összeírták, majd külön adót vetettek ki rájuk. Ugyancsak hasznosították a X V I I I . sz.-tól az erdei kaszálókat, amelyeknek használatáért m á r 1742-ben a haszonélvezők fűbért fizettek. A legelőket a város kezelte, és hasz­ nálatukért legelőbért fizettetett. A hortobágyi halászat jogát korábbi adomány alapján háboríthatatlanul Debrecen élvezte s az erdőségek fakitermelési joga is mint failletmény a szenátus engedélye alapján a polgárok javát szolgálta. Az ipari növények közül Debrecen határában m á r a X V I I I . sz. elején meg­ honosodott a kukorica, majd a század második felében a dohány. Az 1840-es években a helytartótanács a cukorrépára hívta fel a figyelmet, de akkor erre még senkisem vállalkozott. Debrecen jövedelmei között nagy szerepet játszottak a házingatlanok. A h á ­ zak tulajdonosainak változásai a X V I . sz. óta a jegyzőkön> vekből figyelemmel kísérhetők. Az 1698. évi házösszeíráskor maga az összeíró jelentette, hogy ,.sok egytelken épült szegényes ház van, amelyeket menekültek és bujdosók építettek. Ezek ugyanis a veszélyes időkben részben félelem, részben lakóhelyük elpusztulása miatt a török és tatár seregek elől menekülve a városban húzódtak meg." A z összeírás megjegyzi, hogy Caraffa idején 2.247 telek volt a város területén. A házak bérletéből és forgalmából eredő jövedelmet a boltbírák számolták el, s az első részletes kimutatás az ilyen természetű bevételekről 1704-ből való.

Kïshaszonv

ételekből

eredő

jövedelmek

A kishaszonvételckből származó jövedelmeket egy önálló tanulmány tár­ gyalta, amely mind a várospolitikai, mind a jövedelmezőségi tényezőket ismer­ tette. A városi jövedelmek legnagyobb részét a bencficiumok határozták meg; ezek­ nek eredete a király által adományozott ún. regálékhoz fűződik. Az iparjogú városi üzemek hasznosítása általában két formában történt. Az egyik a közösségi kezelés alatt álló üzem volt, a másik pedig a bérletrendszer. A saját kezelésű közüzem az ezzel megbízott szenátor elszámolása, és ellenőrzése a l á tartozott, a bérletekkel viszont a tanács csak az átadás időpontjában foglalko­ zott, mert a bérlők a megállapított összeget a házipénztárnak közvetlenül, vagy egy kiküldött bizottság előtt számolták el. A bérleti szerződéseket a X V I I I . sz. harmadik negyedéig a főbíró, vagy an­ nak megbízása alapján a főjegyző írta alá a szerződő feleken kívül. Az 1770-es évektől kezdődően a főbíró helyét a polgármester váltotta fel, de a főjegyző alá­ írásának a szerződéseken szerepelnie kellett. Á l t a l á b a n egy-egy évre kötöttek bér­ letet, aminek hátránya abban mutatkozott meg, hogy a szerződő fél óvakodott mindenfajta nagyobb befektetéstől, akár a föld esetében. A kormányhatóságok és általában az állam képviselői azon a véleményen voltak, hogy a városi üzemeket mindenkor célszerű bérbeadni, mert a közületi kezelés nem kifizetődő. A feudalizmus hivatali rendszerében ez a tapasztalat tel­ jes mértékben érthető volt, hiszen a kezelési költségek magas összeget emésztettek fel. Egy 1810-ben kiadott kamarai utasítás világosan megállapította, hogy „a városi haszonvételeket és a városgazdaság minden ágát oly pazarlóan kezelik, hogy szinte több kiadást használnak föl az ügyintézők és a felügyelők javára, mint a város egészének hasznára", emiatt nyomós okok kényszerítenek a bérleti gazdál­ kodásra. A k a m a r á n a k erre az észrevételére a városi tanács kiküldött bizottsága mégis azt a nézetet fejezte ki, hogy az ipari jellegű üzemek közületi kezelése kifizetődő, s emiatt a bor-, ser-, pálinkamérést, a boltbér-, a vásárbért-, a piacot-, vámot-, a polgárság taxáját-, az erdőt-, makkol tatást-, a vízimalmokat-, széna takarítást-, a béresföldeket-, a nyomdát mindenképpen közületi kezelésben kívánja tartani s csupán a húskimérés bérbeadására tett javaslatot. Ez a hely-zet - kivételektől eltekintve - nagyjából 1848-ig fennállott. A kishaszonvételekkcl való gazdálkodás körébe tartoztak - azok elvi ke­ zelésének ismertetése után - gyakorlatilag a korcsmáitatás, a serfőzés, a pálinka­ főzés. A kishaszonvételekkcl függött össze az ipari termelés egy része, amelynek bi­ zonyos vonatkozása közületi volt, bizonyos hány ada pedig a céhek körébe tartozott A céhes ipar Debrecenben a X I V . sz. végén kezdett kifejlődni, s nagymérték­ ben hozzájárult a kézműipari termelés biztosítása révén a városnak a falusi élet­ formából való kiemelkedéséhez. A városi élet gazdasági egysége a céhes iparral s a kereskedelem kibontakozásával a X V I . sz.-ban m á r megszilárdult, miután a mezőgazdasági termeivényeket a nagy földbirtok, az ipari termeivényeket pedig a céhes ipar, a külső piacról nyert társadalmi szükségleteket ugyanakkor a széles­ körű kereskedelem biztosították. Ezek a gazdasági tényezők lehetővé tették, hogy r

az ország nagyobb városai s azok sorában Debrecen a saját erejükből megélhes­ senek. Anélkül, hogy a céhek történetét részletesen vizsgálnánk, megállapíthatjuk, hogy a X V - X V I I . sz. viszonyai között azok kettős funkciót töltöttek be. Az egyik oldalon a céheket jellemző negatív erők emelhetők ki, nevezetesen a monopólium­ ra való törekvés, a verseny kiküszöbölése, a piacok egyoldalú meghódításának vágya, de a másik oldalon a pozitív tényezők állnak, s azok között a termelés össz­ pontosítása, megszervezése és irányítása, a kereslet és kínálat helyileg történő harmonikus összefogása stb. Mindezek a tényezők a X V - X V I . sz. fejlődésének sajátosságaihoz tartoztak, s a hanyatlás korszakáig dialektikus egységet alkottak. Debrecenben az országos vásárok kibontakozása a X V . sz. elején; az áru­ megállító jog érvényesülése a század végén, a céhkiváltságok adományozása mind rávilágítanak arra, hogy erősen fejlődő céhes iparral és városi polgársággal á l l u n k szembe. A város ekkor kezdett körzeti piacszervezővé válni, miután a X V . és X V I . sz.-ban a környék legnagyobb felvásárlójává, egyben kiemelkedő e l a d ó j á v á és áruközvetítőjévé lett. Ezzel a folyamattal párhuzamosan különböző szervezetek­ ben élő, de egymáshoz közelálló termelési ágazatok céheinek együttműködésével találkozunk, amely a polgári jellegű termelés magját képező manufaktúrákhoz vezetett. 1607-ben pl. a lakatgyártók, a kovácsok, és a csiszárok egyeztek meg egy­ mással a termelés és elosztás szabályozása érdekében; 1713-ban a gombkészítők a fésűsökkel alkottak közös együttműködésen alapuló szervezetet annyira, hogy záros-ellenzáros kezelésre beállított közös céhládát használtak, bár mindkét céh­ nek önálló céhmestere volt. A továbbiakban fokozni lehetne mind a céhek számá­ nak együttműködésére vonatkozó adatokat, de ezek is jellemzésül szolgálnak. A kedvező adatok mellett azonban az ipari fejlődésnek egyoldalúságáról is beszámoltak az egykori jelentések. Az 1771/1774. évi iparstatisztikai adatok töb­ bek között az egész ország nemzetközi kapcsolatainak hanyatlásáról nyújtanak képet. Debrecenben nem tudnak a vászon- és selyemiparról, a kötélverő iparos hiányáról beszélnek. H a b á r a fenti jelentések több adat megítélésénél tévedtek, annyi valóban igaz, hogy a X V I I I . sz.-ban az ipari termelés bizonyos fokig ha­ nyatlott és helyére a város mezőgazdasági termelése nyomult. A X V I I I . sz. végén újraéledt a X V I I . sz.-ból átmentett termelési hagyomány, hogy a következő év­ tizedekben tovább épüljön. Debrecennek a feudális korban sok malma volt. Ezek a malmok a város ár­ kain belül az utcák közé eső telkeken húzódtak meg, pl. Egymalom, Kétmalom, Ötmalom, Zugmalom, Szárazmalom, Perecmalom, míg a városon kívül 1789-ben három vízimalom működött: egy a Hortobágyon, egy-egv a Tócón és az Üjgáton. Á malmokon kívül önálló ipari üzemként tartotta fenn a város a nyomdát, amelyet 1561-ben alapítottak meg. Ennek története Eenda feldolgozása a l a p j á n ismert. A téglavető üzemet Debrecen korán megszervezte. Ez kezdettől fogva köz­ üzemként működött. Kialakulásának kezdetei ismeretlenek, de már 1702-ben Nigrelli tábornok Debrecentől kért Tokajba küldendő két téglavetőt; miután Debrecen a tokaji erődítményhez közmunkát nem nyújtott, valószínűleg fizetett mesterekről van szó, akik irányítóként álltak szolgálatba. A termelést a város bérlet formájában hasznosította, nem közvetlenül maga foglalkozott vele. A salétromfőzés Debrecennek híressé vált iparága volt: az első adat 1548-ra utal. Puskapor-készítő karámot tartottak fenn, abban idegen személyeket is fog-

lalkoztattak. À X V I I I . sz. második felében az állam a salétromtermelést központi ellenőrzés alá kívánta helyezni, s a helytartótanács a várostól e célból egy gyárte­ lep számára kért helyet. 1781-ben ez megtörtént, a salétromtisztító karámot a városkapun kívül felállították. Az üzem 1810 körül 120-150 munkást foglalkoz tátott, ilyen módon a munkásosztály első megjelenése Debrecenben a salétrom termeléshez kapcsolható. Talán nem túlzás annak megállapítása, hogy ezekben az iparágakban alakult ki a tőkeképződés csírája, amelyet a közületi gazdálkodás feudáliskori módszerei károsan befolyásoltak. Fentieken kívül az állatfcldolgozás, a húsipar, korán otthonra talált Debre­ cenben. A széles térségű legelőgazdálkodás az állattartás számára kedvező felté­ teleket biztosított, s a város korán kezdődő külkereskedelme eleinte valószínűleg nem az iparcikkekkel függött össze, hanem az állatkivitellel. A húsipari termékek tehát mind a belföldi fogyasztás igényeit, mind a külkereskedelem kívánságait kielégítették. A debreceni mészárostermékek ugyanis m á r a X V I . sz.-ban nagy jelentőségre emelkedtek. Külön jövedelemforrást képezett Debrecenben a vadászati jognak városi ke­ zelése, amelynek eredményéről a kamara önálló jelentéseket kért. A földterület ésszerűbb hasznosításáról lcgföHebb a X I X . sz. második negyede óta beszélhetünk. 1843-ban a Debreceni Casinó Egylet.kezdeményezésére „Bihari Gazdasági Egylet" néven termelési közösség alakult, amely egy nyilas nagyságú területen (5 1/2 hold) mintagazdaságot kívánt fenntartani. A szándék a város el­ lenállásán fennakadt. A kereskedelmi

forgalomból

eredő

jövedelmek

Általános jelenség volt a X V . sz. folyam > a városok kereskedelmi forgal­ m á n a k növekedése és az a tény, hogy ennek révén egyik leggazdagabb forráshoz jutott a polgárság. A kereskedelmi utak a városi telepeken mentek át, az árumeg­ állítójog révén a város kereskedői nagy haszonra tettek szert, s közvetve a közü­ let bevétele is szaporodott. Habár tagadhatatlan, hogy az egész országra ebben az időben a mezőgazdasági árutermelés volt jellemző az ipari termelés hátrányára, m é g i s : a kereskedelmi forgalom útvonalába eső városok transité hálózata kiemelt egyes központokat s ezek a központok magukhoz ragadták a forgalom lebonyolí­ t á s á n a k kezdeményezését. Debrecenben a X V . sz. óta jelentkeztek a kereskedelem nagyobbmérvű elő­ nyei. Mindjárt a század elején évenként négy ízben országos vásárt tarthatott, amelynek száma később változatosan fokozódott. A X V . sz. első tizedében vám­ helyként szerepelt, tehát az átmenő forgalom fontos kulcshelyzetét élvezte. Külö­ nösen 1477 óta jutott nagy jelentőségre, amikor az árumegállító jogot N a g y v á r a d ­ tól elhódította, majd azzal együtt e joggal hosszú időn át élt. A kereskedelmi forgalom fejlődését a török megszállás sem gátolta, miután a gyulai szandzsákbejjel, továbbmenően a Balkánon keresztül ha]adó karavánok­ kal a debreceni kereskedők állandó kapcsolatot tartottak fenn. Mechmed s ^ h á n 1570-ben külön rendelettel utasította a gyulai szandzsákbejt, hogv törekedjék a kereskedelem föllendítésére, és arra, hogy „ezzel a kincstári jövedelem emelked­ jék", ó v a k o d j é k a debreceni kereskedők zaklatásától. Hasonló eljárásra hívta fel

1592-ben Sinan budai pasa a pestvidéki bejeket, hogy miután Debrecen nagy összegekkel gazdagítja a kincstárt, vigyázzanak, „nehogy a városnak és vásárai­ nak jövőjét rablással és annak elnézésével veszélyeztessék, vagy a rája szétszóródására és ezáltal a kincstár szegényedésére okot adjanak. Kordovánt, szattyánt, selymet, patyolatot, skófiumot, karmazsint és más árukat a török kereskedők szál­ lították Debrecenbe s visszafelé észak áruit juttatták el a debreceniekkel együtt Stambulig, Szmirnáig. A kereskedelmi forgalom szálai a X V I I I . sz.-ban széthullottak. A M á r i a Te­ rézia korabeli gazdaságpolitika nem tette lehetővé a szabad külkereskedelem régi útjainak további fenntartását, s emiatt Debrecen kapcsolatai inkább az osztrák örökös tartományokkal épültek ki és jóformán arra szorítkoztak. Habár más álla­ mokkal való áruforgalma is fennmaradt, többek között fűszereket az olasz városok révén importált, de az ilyen kapcsolatok nem érték el a X V I I . sz. előtti forgalom­ nak arányait. A X I X . sz.-ban vált ismét erőteljesebbé - a tőkés fejlődés útján meg­ gazdagodott és kiszélesdett hálózattal bíró kereskedőcsaládok révén - a nyugattal kiépített kereskedelmi kapcsolat, de kelet termékei m á r nem közvetlenül jutottak a debreceni piacra. A helytartótanács 1794-ben a törvényhatóságoktól tájékoztatót kért a ke­ reskedelem helyzetéről, a forgalom alakulásáról. A debreceni szenátus azt jelen­ tette, Jiogy elsősorban mezőgazdasági termékekkel kereskedne; arról panaszkodtak, hogy nem tudják értékesíteni sem a gabonafclesleget, sem a bortermést; szerintük a dohány eladását a Dohánytermelő Societas működése gátolja, amely „annyira szabja a dohánynak az árát, amennyire akarja". Nyersanyagként értékesíti a ken­ dert, és a lent a B á n á t községeiben, mert nincs „gyolcs- és vászonfabrika és fejéritők"; a szarvasmarha tenyésztést visszaveti az, hogy a korábbival szemben az árur külföldön nem a d h a t j á k el; a bőröket feldolgozatlanul szállítják, de a gyapjút sem dolgozzák fel, hanem mint nyersanyagot viszik Lengyelországba és posztó for­ májában magas áron veszik vissza. Nem hasznosítják nagyobb mértékben a sziksót, mert annak ipari feldolgozásához hiányoznak a mesteremberek. Ez a helyzetjelentés a X V I I I . sz. fordulóján fennállt termelési problémákra jól rávilágított, s egyben képet nyújtott az értékesítés elmaradt voltáról, amely csak kis részben tulajdonítható az osztrák vámpolitikának, de nagyobb részben inkább a város egyoldalú mezőgazdasági termeléspolitikájának eredményeként állt elő. Debrecenben alig volt olyan kereskedő, aki a kereskedelmi tőkét a X I X . sz. elején az ipari termelés valamelyik á g á n a k fejlesztésébe fektette volna, hiszen éppen a fent felsorolt nyersanyagkivitcl mutatja azt, milyen lehetőségek kínálkoztak az állati temékek inari feldolgozásához. Mindezekhez a tényezőkhöz az a sok visszaélés járult, amely az osztrák ka­ tonai hatóságok részéről jelentkezett. De fékezte a fejlődést magának a szenátus­ nak állásfoglalása is, amely a céhek monopol helyzete, de elsősorban a Kalmár Társaság érdekében a k a d á l y o k a t gördített a m á r akkor kibontakozó szabad ke­ reskedelem elé. 1803-ban pl. megbüntette azokat a kereskedőket, akik idegenek­ kel kereskedelmi társulást merészeltek létrehozni, többek között Dal mi Istvánt, mert egy erdélyi kereskedővel „közhaszonra Erdélyben és másutt is lovakat s ökröket vettek" V á r a d környékén, majd az ott megvásárolt száz lovat Vácra haj­ tották. Az ítélet nyomán elvi határozatként kimondotta a tanács, hogy nem pol­ gárjogú személlyel semmiféle társulást sem szabad megszervezni; eszerint „c visi passusát senkivel nem közli, sem együtt való közkereskcdésscl senkit nem éltet, ;

vele együtt nem kereskedik, a k á r külső ember légyen, akár itt lakos, hacsak nem concivis." A kereskedelem mennyiségi adatai mindezek ellenére magasabbak voltak, mint a korábbi évszázadokban, de a városi gazdálkodás a r á n y a i tekintetében a kereskedelem hátrányára visszaesés mutatkozott, és a kereskedelmi szálak irányai megváltoztak. A kereskedelmi forgalomból eredő közületi jövedelmek a vámbevételek fo­ kozásában az adókivetés növekedésében jelentkeztek. A vámjövedelmek körében jelentőségre emelkedett a harmincadvám, amelyet az Anjouk korában a behozatalnál és a kivitelnél egyaránt fizetni kellett. Az önálló harmincad-hivatalok megszervezése egybeesett Debrecen várossá alakulásának időpontjával s attól kezdve ezt a vámot nemcsak a határ mentén, hanem a belső vámhelyeken is szedték. A város polgársága 1411. február 23-án nyerte el azt a jogot, hogy az áru­ forgalma után minden v á m alól mentes legyen. Ez a kiváltságlevél feltételezhetőleg azt jelentette, hogy a város, mint közösség, megfizette a kincstárnak a meg­ állapított vámösszeget s a polgároktól, vagy idegen kereskedőktől maga hajtotta be aharmincadot. K b . 1477. óta m á r nemcsak a városi polgárok, vendégek és lakók részére biztosította M á t y á s oklevele a harmincad - és egyéb vámmentességet, ha­ nem azt kiterjesztette a közületre is: az oklevél szerint „maga a városi közösség, amely a mezőváros testéből á l l " , élvezte ezt a kiváltságot. Ez az engedmény is mutatja, hogy korábban a városi közösség vámot fizetett, de a kereskedő polgárok az állammal szemben mentesek voltak, míg a közület behajthatta tőlük a vámtéte­ leket, „a tributum ac thcloneum" kifejezés az oklevélben mindenfajta vámenged­ ményről szól, és nem adóra vonatkozik, ahogyan azt egyesek Debrecen történeté­ nek feltárásánál vélték. A X V I . sz.-ban a harmincad még nagyobb jelentőségre emelkedett, mint korábban. I . Ferdinand király idején ez volt az ország leggazdagabb jövedelem­ forrása, akár a királyi Magyarországon, akár Erdélyben. De éppen azért, mert a kincstár számára ilyen nagy jelentősége volt, a harmincadosok sokszor nem tö­ rődtek a kiváltságokkal. Hiába erősítették meg az uralkodók többször is Debrecen vámmentcsségi jogát, maguk a vámosok nemegyszer figyelmen kívül hagyták a kedvezményt és a vámot behajtották. Debrecenben 1703-ig ténylegesen kimutatható a harmincadhivatal, amely a X V I I I . sz végéig a róla elnevezett „Harmincadközben" tartózkodott. A vámfizetés körüli viták a X V I I - X V I I I . sz.-ban állandósultak, sőt 1721. június 29-én a Szepesi Kamara oly értelmű rendeletet adott ki, hogy a jövőben a harmincadot a debreceniek magánál a helyi harmincadosnál fizessék meg, de min­ denképpen meg kell fizetniök. Ez az állásfoglalás magát az életet fejezte ki, majd 1752-ben a Szepesi Kamara újból leszögezte, hogy a debreceni kereskedők har­ mincad fizetésre kötelezettek. Ezzel a korábbi jogszabályok és kiváltságok annak ellenére érvényüket vesztették, hogy magasabb kormányszervek, sőt az uralkodók a d t á k ki. Mindezek bizonyítják, hogy a feudalizmus virágzásának időszakában: a X V . sz.-ban adományozott kiváltságlevelek a megváltozott és a hanyatló feuda­ lizmusra jellemző viszonyok között m á r tarthatatlanokká lettek, amikor a kincstár semmiképpen sem mondhatott le olyan dúsforrású jövedelemről, mint a vám. A harmincadvámon kívül bevételhez jutott a város a különböző belsővámok

révén, ezek sorában a vásárvámok, útvámok, r é w á m o k és m á s elnevezésű v á m ­ fajták folytán. A hortobágyi hídvám egy birtokper kapcsán először 1346-ban merült föl. Debrecen a puszta birtokosaként a X V . sz-ban állította fel a vámhelyet, majd en­ nek jogát 1460. március 20-án Erzsébet királyanyától formálisan el is elnyerte. A vásárjövedelmek lényegében két nagy csoportra bonthatók: az országos vásárok után járó bevételek, és a helyi-heti vásárok csoportjára. A hetivásárok jelentőségét az a körülmény emeli ki, hogy az adott terület forgalmát irányították, miközben befolyást gyakoroltak mind a termelés fejlődésére, mind pedig az eladás forgalmára. Kisebb körzetszervező funkciót töltöttek be azzal, hogy a város la­ kossága ilyen alkalmakkor szerezte be részben az élelmiszert, részben pedig az ipari nyersanyagszükségletét. Miután Debrecen m á r a X V . sz.-ban kiugrott a környező többi városok kö­ zül s rövid néhány évtized alatt éppen ez válthatta ki a fejlődés nagyarányú len­ dületét, világos, hogy az észak-dél tengelyben haladó kereskedelmi forgalom te­ rületén monopolhelyzetet élvezett s bizonyos értelemben ugyanezt érte el a kelet­ nyugat közötti kereskedelem területén is. A város fellendülésének kiinduló sza­ kasza a X I V . sz.-hoz fűződik s attól kezdve fokozatosan emelkedett, a X V I I . sz.ban elérte a fejlődés magaspontját, majd a szatmári b é k e után egyideig még a korábbi színvonalon maradt, de azután az arányokat illetően viszonylagosan vissza­ esett. A vásártartás joga a városnak éppen körzeti piacszervező funkciójánál fogva gazdag bevételi forrást biztosított. Az egész Alföldön híressé váltak a debreceni vásárok, ahol különböző országok és vidékek áruja cserélt gazdát. A vásárok iránti érdeklődés annyira fokozódott, hogy az 1405. évi két országos vásárt 1701ben m á r nyolcra emelték, majd 1717-ben csökkentették négy re. A királyi kisebb haszonvételekből eredő vásártartási jog többfajta jövedel­ met biztosított a közületek számára: helypénzt szedhetett, elővásárlási jogot érvé­ nyesített, részben a polgárság egyedeinek, részben m a g á n a k a városnak; a legelő­ használat révén legelőbérre tett szert s a fűbér vagy m á s néven nyilvántartott jövedelem nagyobb összegre emelkedett minden esztendőben. Mindezeken kívül a vásárokon folyó mérlegelés által az 1475-ben elnyert mázsahasználat címén külön bevételre tett.szert. A bevételek nagyságát az az 1553-ban kiadott határozat jellemzi, amely a helypénz és a mázsálás hasznából az ispotályt tartotta fenn. 1564-ben a tanács a heti- és országos vásárok színhelyét állandósítani kívánta a Piac utcának a régi v á r oldalára eső részében, a templom előtti térségben. Az utcák lakosságának tiltakozására ezt a döntést meg kellett változtatni, miután a vásári forgalomból minden utca lakói részesülni kívántak. A lakosság nyomására a döntést még abban az évben úgy módosították, hogy csupán a heti vásárokat tartják a Piac utcán, míg az országos vásárok bárhol megtarthatók. A többi utca lakói nem kívántak előnyt biztosítani a Piac utca számára. A vásárbírák a piacra szállított árut ellenőrizték, megvizsgálták az árszabá­ lyozás szerinti árszínvonalat. Az országos v á s á r színhelye a X V I I I . sz. vége felé az ún. „Külsővásártéren" állandósult, ahol k ő - és faházak, sátrak és ideiglenes építmények utcarendszert alkotva helyet adtak a különböző országokból és vidékekről származott kereske­ dőknek. Ebből a vásárhelyből később állandó külsősori városnegyed fejlődött k i és maradt fenn. r

Az állandó v á s á r t é r mellett természetesen megmaradt a belsővásártér is a he­ tipiacok számára, egyelőre különböző utcákban, majd a X V I I I . sz. óta valóban a Piac utca környékén, sőt kialakult a „zsibongó" néven egy olyan piactér, amely a használt tárgyak forgalmát bonyolította le. A korábbi korlátozással szemben a X I X . sz.-ban az eladni szánt árukat az idegenek már bárkinél elraktározhatták, de az 1820-as években volt egy önálló „Spediteur" is a Raidl család révén. A családi vagyon alapítója: Raidl József, önálló raktározási vállalkozást fejlesztett k i . A helypénz tételeit 1591-ben a városi tanács határozta meg. A későbbiek során az összeg változott ugyan, de a hetivásárokon az áruhelyekért és az eladott áruk fajtái után helypénzt kellett fizetni. Az 1671-ben kelt tanácsi határozat szerint „ a debreceni ember a k á r kívül, a k á r belül kereskedgyék akárminémű ma­ teriával, tartozzék illendőképpen adózni tőle, a k á r ló, a k á r ökör, a k á r bor le­ gyen". A helypénzt a királyi biztos határozata értelmében 1825-ben a tanács köteles lett volna bérbe adni. Ennek ellenére 1836-ban is azt állapította meg a biztosi vizsgálat, hogy „a házikezelés káros volta m á r közönségesen annyira el van es­ mérve, hogy a helypénz nagy ráfizetéssel j á r , " tehát ezt a bevételi csoportot a ta­ nács közületi kezelésben tartotta, kötelezettsége ellenére. Az árusokhoz hasonlóan helypénzt, vagy ha nem ezen a címen, adót fizettek a talyigások, a kézifuvarosok, a kubikusok elődei. 1823-ban a tanács úgy határo­ zott, hogy a vásárbírák „a tajigások között tegyenek egy-egy érdemes tajieás gaz­ dát, akinek tegyék kötelességekbe, hogy a magok jobb voltára nézve is felelet terhe alatt szoros vigyázassa! legyenek, hogy hostati vagy külföldi (vidéki) tajigá­ sok nem tajigáznak e. akik adó alatt nem volnának." Az üzleti forgalom után a helypénzeken kívül a városnak a boltbérekből is haszna volt. A saját tulajdonban fenntartott boltokat Debrecen korán bérbe adta s a díjat közvetlenül a házipénztárba fizettette be. 1785-ben összesen 92 boltot adott bérbe a szenátus a 18 sátorbérleten kívül s együttesen 1605 Ft összeget véte­ lezett be. 1785. jún. 13-án az akkor fennálló bérdíj felemelését javasolta az e célból kiküldött bizottság; az emelés a r á n y a átlag 50%-os lett volna. A tanács ennek a javaslatnak megfelelően döntött. Néhány évtizeddel később, 1814-ben, a Választott Hites Közönség azon állásponton volt, hogy a boltokat csakis a Kal­ már Társaság tagjai vehetik bérbe. Ez az állásfoglalás a helyi céhérdekek igényeit juttatta érvényre s nem volt megvalósítható annál is inkább, mert akkor már a szabad kereskedelem az idegen városokból származó kereskedők árusítási jogát általános követelménnyé tette. A V H K ebben a kérdésben visszahúzó erőt kép­ viselt s nyilvánvaló, hogy törekvése ellenkezett a céhek korlátozottságát, vissza­ szorítását követelő kapitalista fejlődéssel. A városi törvényszék előtt, majd az 1840. október 19-én megszervezett váltótörvényszék előtt lefolyt perek nagy száma mutaja, hogy idegen kereskedők tömegesen vettek bérbe boltokat. Debrecen fejlődésének egyik sajátosságából eredt az utcák rendje szerint fenntartott vásárok szokása. Ennek hagyománya még az önálló falutelepülésekhez nyúlik vissza s mikor a X V . sz.-ban kialakult az egységes városkép, a vásárok te­ kintetében a régebbi jogszokás maradt fenn s az utcák ehhez az autonóm joghoz mindenképen ragaszkodni igyekeztek. Az egységes fejlődéssel párhuzamosan az utcák lakossága, az utcaközösségék szervezetei arra törekedtek, hogy külön királyi vagy földesúri kiváltságlevéllel biztosítsák maguknak a szabadon tartható heti­ vásárok jogát, amely természetesen nem érintette az egész város területére meg-

szervezett országos vagy akár hetivásárok rendjét. Ezen a téren a város összérdeke állott szemben egy-egy utcaszervezetnek sajátosan egyéni érdekével s az összeüt­ közésekből harcos nézeteltérések támadtak, amelyek legföljebb a X V I I I . sz.-ban csillapultak le, amikor önálló utcai piacok létezéséről m á r forrásaink nem beszél­ nek, hanem egyszerűen városi hetivásárokról, vagy országos vásárokról. Közigazgatási

bevételek

A szoros értelemben vett közigazgatási jövedelmeken az olyan természetű bevételi forrásokat kell értenünk, amelyeknek eredete közvetlenül a városi hatóság működésére vezethető vissza, s emelyek a kötelmi jog rendszeréből adódtak. Minden város polgárának joga volt ajándékozási szerződéseket kötni, vagy ügyvédet vallani, kölcsönt felvenni, folyósítani, azokra biztosítékot kérni, ingat­ lan forgalmat lebonyolítani, s a terhet betábláztatni. Egyezségekkel szabályozták az egymás közötti kapcsolatokat, kártérítéseket fizettek ki, vagy hajtottak be, vég­ rendelkeztek, polgárjogi illetéket fizettek stb. Mindezek az élet zajlása révén a hi­ vatali apparátus ténykedését vették igénybe, mert a polgárok egymáshoz való jog­ viszonyának szabályozása hatósági jogkörbe tartozott. A ténykedéssel összefüggés­ ben a tanács illetékeket számított fel, s az érdekeltek azokat a házipénztárba be­ fizették. Ilyen módon a közigazgatás ügymenete jövedelmet biztosított a városnak. A X V I I I . sz. előtt tanácsi határozatok állapították meg az igazgatási tevé­ kenység után járó bevételek mértékét, s a befizető ügyfél minden esetben elismer­ vényt kapott, amelyet a pénztár vezetője adott k i . A legnagyobb jelentőségű közigazgatási bevételt a ,,concivilitas t a x á j a " je­ lentette, amelyet minden városban fizettek a polgárjogért folyamodó személyek. Ha valaki a polgárjogokról lemondott, azért is fizetnie kellett. „Régi szokás sze­ rint" 1598-ban 33 den. volt a polgárjogi taxa; az összeg később módosult. A polgárjogi elismeréshez természetszerűleg társult az ún. „személyiével" (scheda telonialis"), amely lényegében a városon kívüli kereskedésre biztosított kedvez­ ményt a_polgároknak. A személylevelet az 1686. évi határozat szerint mindenki­ nek ki kellett váltania, de az okmány csak egyénileg az ő számára biztosított ked­ vezményt. 1733. április 21-én kiadott helytartótanácsi rendelet óta a szenátus évenként köteles volt az új polgárok nevéről és számáról jelentést tenni. Az újsoriak nem kaphattak teljes értékű polgárjogot; letelepedésük és ház­ helyük után vagy pénzbeni váltságot fizettek, vagy évenként 16 napra terjedő munkával rótták le a várossal szembeni tartozásukat. A polgárjogi díj alól csak a díszpolgárok voltak mentesek. A közigazgatási bevételek között számottevő volt az örökösödési illeték, amelyet azóta fizettek, amióta 1477. március 5-én Erzsébet k i r á l y a n y a a végren­ delkezési jogot biztosította. A végrendelet nélkül elhalt személy hagyatéki lel­ tárát a városi kiküldöttek készítették el ; a tanácsnoki jelentések nagy h á n y a d a az ilyen vagyonleltár adatairól szóló beszámolókat tartalmazza. A fennmaradt első végrendelet Taar Andrástól származik 1527. dec. 16-ról. A tanácsnál elhelyezett, de néha következetlenül kezelt végrendeleteket 1702. óta nyilvántartották. E téren a szenátus mintegy közjegyzői, vagy hitcleshelyi. funkciót töltött be. A végrendelet nélkül elhalt személyek vagyonának értékét önálló fejezet

alatt a házipénztár számadásaiba kellett bevezetni. Ha a vagyonra a törvényes utód megtalálható volt, az örökség az illetékek befizetése után annak tulajdonává vált. De ha az utód nem került elő, az örökség Debrecenben teljes egészében a városra szállt, eltérőleg más városok joggyakorlatától, ahol annak egyharmadát a polgárok kapták meg. Ez a helyzet és joggyakorlat véglegessé a X V I I I . sz.-ban vált. A közigazgatási jövedelmek sorába tartozott a vagyonátírásból eredő bevé­ tel, amely az ingatlanforgalomra vezethető vissza. A X V I . sz. előtti adatok az ingatlanok cseréjére nézve ismeretlenek, de a X V I . sz.-i jegyzőkönyvi feljegyzések m á r bizonyítják, hogy e téren nagy forgalom zajlott le. A X V I I I . sz. első negyedéig sem a házakról, sem a házhelyekről, vagy kertekről a tanácsülési jegyzőkönyveken kívül nem vezettek nyilvántartást, de 1727-től kezdve_a bevallásokat, és ingatlanterheléseket, valamint a cseréket rend­ szeresen és önállóan vezették. I I . József rendelkezései nyomán 1784-től minden ingatlan és ingóvagyon forgalmával összefüggő ügyet a betáblázási, esetleg a be­ vallási, illetve az elsajátítási jegyzőkönyvekben tartottak nyilván, az ügy természe­ téhez igazodva. Maga az ingatlanfeljegyzés a tanács közigazgatási körébe tartozott; az ezzel kapcsolatos pénzügyi műveleteket a X V I I I . sz.-tól a számvevőség bonyolította le, és az hajtotta be az ún. „betáblázási taxát". Az ingatlan forgalma után esedékes illeték alakította ki a „laudemiális taxa" fogalmát, amelyet ,,engedelempénz"-nek nevezett az egykorú magyar szóhasználat. A szenátus 1830-ban „ a z adás-vevés a l á jött fekvő jószágoktól fizetni szokott" összegként jelölte meg ezt az illetéktípust. Ezt is a házipénztár kezelte. A büntetéspénzek a városi jövedelmek új forrását tárták fel. 1737-ben „vérbírságból, veszekedésből, és verekedésből" bevételezett a számvevőség 2.188 Ftot, amelyből 300 forintot a főbíró kapott, a többi pedig a tanácsbírók és a városi pénztár között oszlott meg. Ezt a korábbról fennmaradt elosztási kulcsot változ­ tatta meg a királyi biztos 1774-ben amikor elrendelte, hogy az illetékekből szár­ mazó jövedelmet, (mulctae) a házipénztár a jövőben teljes öszegben magának tart­ hatja meg. A rendelkezés utáni időben is felosztásra került a büntetéspénz, de a felosztást maga a tanácsi testület végezte. Általában a főbírót illette meg a bün­ tetéspénz 2/5 része, a tanácsbírákat együttesen ugyancsak 2/5 hányada, míg a fennmaradó 1/5 rész a sáfár és a városgazda között oszlott meg. A közület részére a büntetéspénzből semmi sem maradt. Gyökeres változást kívánt az 1789-ben működött Klobusíczky bizottság vég­ rehajtási ügyben, amikor javasolta, hogy a befizetett büntetéspénz egy része ma­ radjon házi kezelésben, másik részét fordítsák a tűzipénztár gyarapítósára. Ja­ v a s l a t á n a k megoldásáról nem tudunk. A katonatartással összefüggő bevételeket ugyancsak a városi pénztárak ke­ zelték. Ilyen címen elsősorban azok a befizetések kerültek elszámolásra, amelye­ ket a beszállásolás alól mentesített személyek a tanácsnak megtérítettek. M i u t á n minden polgár köteles volt kvártélyadásra, mentesítéséért váltságot fizetett. A nemesek általában megváltották a beszállásolás költségeit. A katonaság elhelyezé­ sével cgyüttjárt a kenyér, gyertya, takarmány biztosítása is, amelynek díját a had­ biztossággal történt országos megállapodás alapján az érdekelt személy javára a város előlegezte, majd a katonai elszámolásoknál a hadipénztárral szemben az összeget levonásba helyezte.

Debrecenben több alapítvány állott a város kezelése alatt. A vagyon fölött a tanács nem rendelkezett, de felhasználásáról az alapítványi oklevélben meghatáro­ zott irányelvek szerint gondoskodni tartozott. Az állami hatóságoknak minden esetben el kellett számolnia az alapítványi vagyon állapotáról. VI. A pénzjelhasználás

(kiadások)

rendszere

A pénzügyi politika elválaszthatatlan a gazdaságpolitika egészétől. Egy olyan város életében, ahol a kiadások fedezete az adón kívül egyéb forrásokra is támasz­ kodott, a városi összjavak keletkezésének módszere befolyásolta a pénzügyi fel­ használás lehetőségeit és határait. A városok e téren is különböztek a megvei ház­ tartástól. M a g á n a k a megyei hatóságnak annyi bevétele volt, amennvit a ház'pénztár a háziadóból, segélyekből, felajánlásokból m a g á é n a k mondhatott. A város v i ­ szont a m á r korábban látott különböző bevételi csoportok fölött rendelkezett. Emiatt egy-egy város pénzügyi politikája lényegében része volt a gazdaságpoli­ tikájának, miután a közjavak helyes felhasználása határozta meg az adott város gazdagságát, vagy elszegényedését. Minden háztartásban a jövedelmek és kiadások összehangolása kívánatos, tehát bizonyos fokú tervszerűséget kell biztosítani. A helyes pénzügyi gazdálkodás feltétele a bevételek és kiadások összehangolt rendszere, vagyis a költségvetés tervszerűsége. Gazdaságpolitikai tervszerűséggel a X V - X V I I I . sz.-i Debrecen életében alig találkozunk. A kiadások a bevételekhez igazodtak; viszont a gazdasági erőforrá­ sok felhasználása körül csak kis mértékű előrelátás érvényesült mind a mezőgaz­ daság, mind a kisebb királyi haszonvételek értékesítésénél. A szenátus sokszor kölcsönökre szorult, amikor a politikai nehézségek még a város létét is bizonyta­ lanná tették, pl. a X V I I . sz. végén elsősorban a polgárok öntudatos helytállása, magántermészetű gazdagsága segítette ki a közületet. 1713-ban a királyi biztos­ nak adott jelentésében ismertette a szenátus, hogy a vámszedésen kívül a bor és sör eladásából származó jövedelemre épül a városgazdálkodás, holott hatalmas fekvővagyon fölött rendelkezett. A nehézségek egy részét világítja meg az az 1729. január 3-án tárgyalt bi­ zottsági jelentés, amely afelől határozott, hogy „mivel a nemes városnak felvett adósságai vannak," ne halogassák a kamatok kifizetését s írják össze az elhunyt tisztségviselők kezén maradt pénzt, valamint állapítsák meg a földbérek összegét s fizettessék be a mezőinspektornak. Ez a határozat sem tartalmazott a jövedelmek fokozásáról semmiféle elgondolást, csupán az ismert pénzforrások gondosabb ke­ zeléséről rendelkezett. A királyi biztosok működése, különösen Vécsey tevékenysége nyomán me­ rültek fel olyan elképzelések, amelyek részben a pénzfelhasználás, részben a jö­ vedelmek fokozása területén előremutattak. Az 1770. szeptember 17-én megtar­ tott bizottsági ülésen kifejezetten a gazdaságpolitika került napirendre. Á bemu­ tatott számadások alapján a biztos kifogásolta a piaci forgalom jövedelmezőségét. Javasolta az italmérési jog bérbeadását; megállapította, hogy a város gazdaságá­ nak fenntartása 5000 Ft-ba került, s a bevétel is csak ugyanannyi volt. 1774-ben

a biztosi ülés arra is rámutatott, hogy a város g a z d a s á g á r a fordított kiadások néha 5000 Ft-ra rúgnak, míg a bevételek „alig 600 ft-ot tesznek k i . " Ezeket az észrevételeket alig követte valami intézkedés. A városgazdálko­ dás folyik tovább a régi mederben. A bevételi források nem szaporodtak, a bevéte­ lek jó része felemésztődött a napi kiadások keretei között. A város X V I I I . sz. v é ­ gén mindenfajta újítástól elzárkózott, érvényesítette a gazdálkodás százados rendjét. A X V I I . sz. súlyos harcai, válságai ellenére eredményesebb volt a pénzgaz­ dálkodás, de annak mérlege a X V I I I . sz. végére kedvezőtlenre billent, s amennyire nagyvonalúan emelkedett Debrecen tudományos hírneve, annyira nehezen tu­ dott a városi háztartás megbirkózni az állandó pénzügyi zavarokkal. Érthető, ha a kormányszervek igyekeztek beleszólni a pénzfelhasználás kérdéseibe, s az is természetes, hogy a tanács az ilyen irányú ellenőrzést vissza akarta utasítani. Ez az ellentmondás országosan jelentkezett, s nincs kizárva, hogy összefüggésben á l ­ lott a bécsi udvar gazdaságpolitikájával, a külkereskedelmi szálak széthullásával, az iparfejlesztés elmaradásával, a kereskedelmi tőke felhasználásának és befekte­ téseinek konzervatívabb módszereivel. 1802-ben a városok egyik országgyűlési gravámenje éppen az volt, hogy 50 Ft-ot m e g h a l a d ó kiadáshoz is a kamara hozzá­ járulása kívánatos. 1811-ben Ibrányi királyi biztos bizonyos fokú elkeseredéssel állapította meg, hogy „ . . . a város jövedelmei és minden gazdálkodásbeli intézetei oly káros mód­ dal folytatódnak, hogy azokból több haszon háramlik a tisztségviselőkre és sáfá­ rokra, mint a közönséges városra", ennek megszüntetése érdekében javasolta, hogy a pusztákat és szántókat bérbe kell adni a serfőzéssel és korcsmáltatással együtt; hasonlóképpen kell bérbeadni a piaci és a vámjövedelmeket, valamint a húsárusítást, a halászatot. A városi tanács a bérletekkel nem értett egyet s nem is oldotta meg a kérdést csak később, a kormányszervek követelésére. Érdjekes, hogy ugyanakkor, amikor ezt a tényt megállapították, a jövedelem fokozása érdekében a szenátus csupán az adóemelést tartotta szükségesnek. 1830ban e réven 30 180 Ft összeggel nagyobb bevételre számítottak. H a l a d ó b b elgondolást juttatott kifejezésre az 1833-ban kiküldött bizottság, amely a tanácsnak abból a megállapításából indult ki, hogy „a város teheradósságai esztendőről-esztendőre úgy nevekednek, hogy szükség minden eszközöket elővenni, melyek által a város költségei kevésítődhetnek." E hátránvos helyzet le­ küzdése érdekében a bizottság indítványozta, hogy a birtokgazdálkodás rendjét és a királyi kisebb haszonvételek körüli eljárást meg kell változtatni. Ennek meg­ valósítása lenne: a szováti és a sámsoni földek szabályozása; a külsővásár sátrai között elválasztóvonal húzása, nehogy a sátorbérletek csökkenjenek, a legelőhasz­ nálatot csak arra jogosultnak szabad megengedni: a hitelre kiadott pénzek kamatait pontosan be kell vételezni; a használhatatlan épületek anyagát értékesíteni kell, azok lebontása u t á n ; bérbe kell adni a korcsmáitatás jogát, valamint a pálinkamérést; a szántóföldek nagy részét, a szénakaszáitatást szintén bérletként kell hasz­ nosítani, ugyancsak hasonlóan kell eljárni az Olajütővel stb. A helyzet ezeknek az elgondolásoknak részbeni megvalósításával sem válto­ zott kedvezőbbre. Néhánv év múlva, 1837-ben, a szenátus ismételten megállapí­ totta, hogy „ámbár a gazdálkodás újabb rendszere által reménvleni lehetett, hogy a kiadások kevés ed ni fognak s ennélfogva a házipénztár jövedelme biztosítva

leend, mindamellett is az a kiadások fedezésére elégtelen", emiatt egy újabb bi­ zottság kiküldése válik szükségessé, amely megtörtént. Az eddigiek során láttuk az általános pénzügypolitika kísérleteit a jövedel­ mek fokozására ; láttuk egyben azt is, hogy ezek a kísérletek nem vezettek ered­ ményre, mert maga a vagyonkezelési rendszer volt rossz, amely nem elégítette k i az igényeket s nem felelt meg a fejlődés általános követelményeinek. A város k i a d á ­ sai nemcsak viszonylag, hanem abszolút értelemben is növekedtek: nagyobb te­ rületet ölelt át a városgazdálkodás a kultúra szükségletét az egészségügy szélese­ dését tekintve, mint korábban s ezeket a k i a d á s o k a t nem tudta fedezni a régi ke­ retek között mozgó gazdaságpolitika. A feudalizmus korábbi századai során k i ­ alakult szokások és kezelési elvek nem váltak be a fejlődő kapitalista csírák erő­ teljes érvényesülésének idején, gyökeres változtatásra lett volna szükség, azonban a város vezetőségének elvi-eszmei állásfoglalása azt nem tette lehetővé. Emiatt a pénzügyi politika messze elmaradt a célok megvalósításának lehetőségeitől, a ko­ rábban fenállt háztartási egyensúly a X I X . sz .első felében megrendült. A városi vagyon hasznosításának többféle módja volt: a házikezelés, a bér­ beadás, vagy a nem jövedelmező üzemek eladása, esetleg más úton való értéke­ sítése. Ezek közül inkább az első mód érvényesült, míg a többiek nem. A tanács vezetősége a feudális korban általában csak odáig jutott el, hogy ésszerűbb elszá­ molási rendet honosított meg, de sohasem tudott újabb jövedelmi forrásokat fel­ tárni s még kevésbé hasznosítani. 1829-ben a királyi biztos olyan rendelkezésű bizottság kiküldését tartotta szükségesnek, amely felkutatná, miképen „lehetne a város részére ekkoráig m é g nem használt új jövedelmeket s ezekre nézve új forrásokat támasztani." Fenti állásfoglalással kapcsolatban a Választott Hites Közönség indítvá­ nyozta: a városi házak eladását, a vámnövelés miatt a városárok kiterjesztését, a baromvásár időpontjának növelését, a kereskedelem szabad árusítási jogát, a k ö ­ zületi vendégeskedés csökkentését stb. A tanács a fenti javaslatot csak részben fogadta el, nevezetesen a kereskedelem szabadságát, s a hivatali vendéglátás kor­ látozását. A javaslat pedig éppen azáltal v á l t jelentőssé, hogy túlnőtt a feudális kereteken, s a céhektől független kereskedelem zavartalansága mellett nvilatkozott. Az ilyen haladó gondolatvilágnak adott hangot Baíázsházi János is. aki 1841. körül nagyvonalú erdősítéssel, beltcrjesebb mezőgazdasággal, az állattenyésztés fokozásával kívánta felemelni a város termelési színvonalát, javasolta a városi szántóföldeknek t a n y á k k á való átalakítását, és nagyobb birtoktestek kialakítását, valamint Szcpes településén mintagazdaság szervezését az ohati major helyett. Mindezeknek a városgazdálkodást átfogó javaslatoknak megvalósulása elé a szenátusban helyet foglaló egyes konzervatív személyek ellenállása a k a d á l y t gördített, akik egyénileg is érdekeltek voltak valamilyen formában a régebbi gaz­ dálkodás fenntartása céljából. A városi

költségvetés

kérdése

Nincs tudomásunk arról, hogy a tanács a X V I I . sz. előtt határozott költség­ vetéssel dolgozott volna. Lényegében talán alkalomszerűen a főbíró személye dön­ tötte el az egyes bevételi tételek felhasználását.

Előméreti költségvetés első adata 1791-ből való, amikor a tanács a novem­ ber 2-i ülésen elrendelte, hogy .,a számadásoknak könnyebbítésére nézve, . . . minden számadó tisztek, úgyszintén a mesteremberek is minden évnegyedre a várható költségeket beadják, ezekre pedig a számvevő uraiméknak szoros gondja legyen." Ez a határozat lényegében még csak a hiteligénylésre utal, de jogossá teszi azt a feltevést, hogy a tanácsnak valamilyen formájú elképzelése volt a költ­ ségvetésről. Az 1790-91. gazdálkodási évben „a kiadások előzetes megjelölése" (praeliminaris erogationum . . . designatio) kifejezéssel találkozunk, amely m á r neve alapján is az előméreti költségvetésnek felel meg. 1814. május 3-án a helytartótanács rendeletileg szabályozta a költségvetések formuláját, de ez a rendelet is csak a kiadásokra tért ki ; rovatos költségvetést kí­ vánt, amely az előző év tényszámát, a kiadás jogcímét, a várható költségeket és a különbség megokolását tüntette fel. A házipénztár csak a X I X . sz. második negyedétől kezdve készített a hadi­ pénztárhoz hasonló előméreti költségvetést. Első ízben a Magyar Kamara 1846. november 27-én írta elő, hogy „ . . . ezentúl a bevételeket is a választó polgárság hozzájárulásával előlegesen számíttassa fel és a kiadások utalványozásában m a g á t egész éven á t ezen előleges számításhoz alkalmazza" a tanács. A X V I I I . sz. óta hozzávetőlegesen feltárható városi gazdálkodás kiadási té­ telei között az élet teljes változatossága felismerhető. Az egyes csoportok szám­ adatokat közölnek a személyi állomány fenntartására fordított illetményekről, az akkori nevelés érdekeit, és a kegyúri jogból eredő egyházi és iskolai, könyvnyom­ dai, ösztöndíj adományozásra fordított összegekről, a királyi kisebb haszonvételek kezelési költségeiről, a birtokok fenntartásának kiadásairól, a helyi közmunkák fedezeteiről, követjárásokról, a középületek karbantartásáról és egyebekről. Utób­ biak sorában elég nagy tétellel szerepeltek a katonai, és a városvédelmi kiadások, a bűnüldözés, a kezdetleges szociális gondozás, mint az ispotály, a gyámügy, a gyógyszertárak fenntartása. A XVTTI. sz.-ban a számadáskönyvek m á r húsz kiadási címet ismertek. A leg­ nagyobb összeg az illetményekből eredt. Nem állapítható meg, hogy Debrecenben mióta kaptak a tanácstagok fizetést, akik az ország több városában a X V I I . sz. óta rendszeres illetményt élveztek. K i ­ fejezetten az illetményre vonatkozó határozatokkal csak 1719 óta találkozunk, amikor a tanácsülés elrendelte, hogv a királyi biztos 1717. évi javaslata a l a p j á n a főbíró, a fürmender illetményeket kapjanak, és ugyanakkor „a tanács rendek", valamint a Választott Hites Közönség tagjainak .,kinek-kinek az ő tisztihez képest bizonyos fizetés" utalta^sék ki. A korábbi időből csupán az elszámolások szólnak tisztségviselői illetményekről. A fizetéseket mindig utólag, és sohasem előre vették fel. 1741. április 30-án a szenátus tervezetet készített az illetmények javítására és ebben kifejezésre jutott a város közigazgatási szervezetében elfoglalt hivatali állás után járó illetményrendszer. A „szenátori renden" belül kiemelt illetményt kapott a főbíró, aki tisztségén kívül a szenátori megbízatás szerinti fizetést is hú­ zott, vele egy bércsoportba tartozott a X V I I I . sz. végétől a polgármester, ő k e t a szenátorok követték valamivel alacsonyabb fizetéssel. A második állománycso­ portba tartozott a néptribun, ugyancsak szenátori fizetéssel. A harmadik állomány­ csoportot, a számadók alkották, míg a negyedikbe a szubalternus tisztviselők tar­ toztak ö n á l l ó állománycsoportot alkottak a városgazdák és az irányításuk a l á

fiartozó hajdúk, élükön a hajdúőrmesterrel, valamint más ilyen természetű munkát végző személyek. Azok a tanácsnokok, akik a szenátus megbízásából valamely gazdasági tiszt­ ség felügyeletét látták el, az utóbbi feladatkör után külön illetménykiegészítésben részesültek, mint piacfelügyelő, vásárfelügyelő, levéltárosok, stb. Kiküldetés ese­ tében a különböző időkből származó jogszabályok a kiküldetési költségeket is rög­ zítették már a X V I . sz. óta. Az illetményekről a X V I I I . sz. második negyede óta a Szepesi K a m a r á n a k felterjesztendő önálló kimutatást kellett készíteni. Ez a „status sallariorum" el­ nevezésű kimutatás a későbbi illetményrendezésnél és a normálstátus ellenőrzé­ sénél alapul szolgált. Az állami hatóságok a X V I I I . sz.-tól minden esetben meg­ követelték, hogy a szenátus a főkormányszék engedélye nélkül semmiféle állást se töltsön be, sőt odáig mentek, hogy m e g t a g a d t á k az engedély nélküli illetmény­ kifizetéseket, vagy új állás szervezését. Az illetmények összege a gazdasági helyzet szerint időnként változott, de a kifizetés elve azonos maradt. A kimutatáson kívül 1780. decemberében I I . József a tisztviselőkről személyi nyilvántartó lapok vezetését rendelte el, amely pon­ tos és részletekre terjedő adatokat tartott nyilván. A bérgazdálkodás során megkülönböztettek a rendszeres és a rendkívüli i l ­ letményeket. A történetírói romantika korábban több monográfusnak azt a szemléletet sugallta, hogy a városi élet vezető tisztségviselői illetmény nélkül, mintegy „nobile officium"-ként látták el munkakörüket. Ez a szemlélet helytelen volt, mert a város vezetői főfoglalkozásként látták el állásukat, amely éppen elég terhet jelen­ tett és sokszor magánvagyon kezelésétől tartotta vissza a tisztségviselőket. A f i ­ zetés tehát indokolt volt, s a m á r idézett 1717. évi javaslat, majd 1719. évi hatá­ rozat a korábbi kifizetéseket törvényessé és kormányszékileg is jóváhagyottá mi­ nősítette. Á számadások az illetményekről minden esetben említést tettek. A rendszeres illetményeken belül két nagyobb csoport különböztethető meg: az egyik a hivatali ügykezelés hatalmi funkcionáriusai részére volt fizetendő, a másik a gazdasági ügyvitel végrehajtó s z o l g á l a t á v a l kapcsolatos csoportból állott. Az előbbiek illetménykategóriái a X V I I I . sz. óta állandósultak, míg az utóbbiak fizetése bizonyos fokig a jövedelemhez is igazodott. Az 1611. évi számadáskönyv a lelkészeket, a kántort, általában az egyházi személyeket, professzorokat a fő­ bíró és főjegyző sorában említi. . H a valaki szolgálat közben életét vesztette, a pénztárban maradt illetmények felvételére özvegye volt jogosult. N y u g d í j j a l a X I X . sz. első negyede előtt nem találkozunk. Kétségtelenül megállapítható, hogy a különböző tisztviselők illetményei kö­ zött szinte áthidalhatatlan aránytalanságok mutatkoztak. A m í g a szubalternusok alig 50-100 Ft összeget élveztek évenként, addig a vezető tisztségviselők bére mi­ nimálisan 300 Ft összeget tett ki, s ezen túlmenően más forrásokból származó kifizetésekben is részesültek a természetbeni juttatásokon kívül. A rendkívüli illetmények sorában azok a kifizetések álltak, amelyek külön­ leges megbízatás alapján teljesített m u n k á k tiszteletdíja fejében kerültek kiuta­ lásra. Ilyen kiadások többször felmerültek, pl. 1739-ben, 1831-ben a pestis alkal­ mával, vagy valamilyen különleges feladat ellátása során. •

A városi pénztár állandó tehertételét jelentette a több címen, elsősorban nem a város kötelékébe tartozó személyi állomány, vagy országos méltóság részére ki­ fizetett honoráriumok változatos összege. Többek között Debrecen fizette 1702ben a Kassán tartózkodó cs. kir. hadbiztosság alkalmazottait, akik a hadiadó el­ számolásokat felülvizsgálták. A többi várossal együtt kiutalták a tárnokmester illetménykiegészítését, valamint a kerületi tartományi biztos járandóságát, kor­ mányrendeletek alapján, stb. M é g nagyobb összeget tettek ki a jóakarat megnyerését célzó ajándékok egyegy ügy kedvező elintézése előtt. Ezek között 1566-ban a v á r a d i főbíró Debre­ cen főbírájától egy aranyozott ezüst homlokelőt kapott, egy aranyozott sisakon és két tálon kívül; 1656-ban a későbbi fejedelem: Kemény János részére „tiszte­ l e t d í j " címén 100 forintot küldött a szenátus, hogy a gyulafehérvári országgyű­ lésen támogassa Debrecen törekvéseit a jobbágyok beköltözésének jóváhagyásáért. 1703-ban Lévai István, a katolikusok beköltözésének engedélyezését kimondó ki­ rályi rendelet hatálytalanítása céljából Bécsbe küldött követ a vicepalatinus ré­ szére 50 aranyat, az ítélőmesternek, a nádori titkárnak 12-12 aranyat, a kancel­ lárnak 100 aranyat, négy kancelláriai tanácsnok részére 400 tallért, és még más Összegeket fizetett ki. Az eredmény követte a tiszteletdíjakat, az ajándékok si­ kerre vezettek. Az ajándékok összege még fokozódott a szatmári béke után, amikor szinte rendszeres kiadási tételként ismétlődött, s a „pro honorario" címen kifizetett öszszegek hosszú éven át állandóan jelentkeznek. Hol néhány hordó bort, hol több oldal szalonnát, több tábla szappant, vagy a kettőt együtt a d t á k a különböző ál­ lami tisztviselők részére az ezzel megbízott követek. A rendkívüli kiadások közé számíthatók a napszámbérek, amelyeket a vá­ rosi pénztár elsősorban fizikai munkára alkalmazott időszakos személyek között osztott el. A XVTTT. sz.-i számadások a napszámos munkavállalókat m á r névszerint is felsorolták: ezek sorából nőttek ki a s7ázad végén a téglavetők, az olaiütők, és más társadalmi csoportok. A városi hatóság többször panaszkodott ellenük és lertöbbiüket rendzavaró elemeknek tarrotta. akiket az utcakapitánvok kötelesek fékentartani s az ide vonatkozó utasítások ezt külön is előírták. A feudalizmus hanyatlása ideién számukra csak időnként tudott kenyeret biztosítani a város ve­ zetősége, s ezért követeléseiktől bizonyos fokig félt. A napszámosok sorában ta­ lálhatók meg a későbbi fakitermelők, akiket a X V I I I . sz. végén m á r részben lete­ lepítettek s ezek lettek a vákáncsosok a város erdős pusztáin. Debrecen társa­ dalmi mozgalmainak radikájis baloldali szárnyán ezek a rétegek húzódtak meg, s a plebeius elemeknek zöméi- ők alkották. A napszámosok munkadíját az utcaszerből fedezték. Az 1753-ból fennma­ radt „gabarul való proiectum" előírta, hogy „minden szolgálatoknak, ún. szekerezésnek, napszámosoknak cet. a gaba, vagy utcaszer pénzből kelletik kitelni." Egy 1823-ban kiadott kamarai rendelet a m á r korábban is fizetett napidí­ jak kategóriáit állapította meg hat csoport szerint: főbíró, polgármester, kapitány főügyész, szenátorok az első csoportban; főjegyző, vezető pénzügyi tisztviselők, néptribun a második csoportban; aljegyzők, kisebb pénztári tisztviselők a har­ madik csoportban; írnokok és irodisták a negyedik csoportban; ajtónállók az ötö­ dik, és a hajdúk a hatodik csoportban. A rendkívüli kiadások tételeit szaporította a katonaság részére téliesített több fajtájú váratlan és előre nem számított kifizetések hosszú sora. A X V I . sz. 1

előtti katonai kiadások természete ismeretlen, de az ország három részre oszlásatói kezdve a császári haderő szinte állandó hadisarccal sújtotta a várost. A tá­ bornokok részéről kivetett soronkívüli hadiadó, a császári hadsereg fosztogatásai nagymértékben igénybevették a városi pénztárat. Mindezek mellett Debrecen a Tiszatáj döntő hadtápbázisaként szerepelt az erdélyi fejedelmek oldalán, s éppen kézműipari termékeivel támogatta a harcoló seregeket a ruházaton és felszerelésen kívül. A török pasák szintén kimeríthetetlen gazdagságú forrásnak tekintették a várost. A rendkívüli katonai kiadások közé tartozott a váratlan katonai beszállásolások tömege is. Ez annál súlyosabban jelentkezett, mert kb. 1740-ig Debre­ cen nem önállóan, hanem Bihar-megye keretei között látta el ezt a feladatot. I I . József arra tett kísérletet, hogy a beszállásolási költségek egységes keze­ lése érdekében önálló állami pénztárat hozzon létre, és az önkormányzatok részéről befizetendő összegeket egy közös alap keretében fogja egybe. Az alap elnevezése „concurrentionalis fundus" lett volna, de 1787. április 3-án történt megszervezésé­ től csak 1790 februárjáig működött, akkor is a Törvényhatóságok jogaik megsér­ tését látták benne. A beszállásolási és az egyéb rendkívüli kiadásokkal függött össze a szállí­ tási költségeknek, a fuvarnak, az előfogatnak szolgáltatási rendszere, amely a X V I I I . sz. óta állandósult. De egyéb természetű katonai kiadások is felmerültek, pl. 1570-ben a váradi bástyák építéséhez naponta 100 embert. 10 szekeret kellett munkába állítani, majd a szolnoki híd építéséhez kellett gerendákat és mester­ embereket adni. A város ezeket a szolgáltatásokat sokkal szívesebben teljesítette, mint a ka­ tonaállítás kötelezettségét, hiszen a három hatalom ütközőpontjában fekvő közület ilven természetű kiadásokat annak veszélye nélkül teljesíthetett, hogy bármelyik hatalom megtorlást alkalmazott volna. 1685-ben B a l l á János tanácsnok a váradi pasának világosan meg is mondotta, hogy „soha minket debrecenieket fegvverrel nem ótalmaztak, hanem minden időben mi magunk mentünk bármely ellenünk fenekedő tábor elébe, s tőlünk telhető kedveskedés mellett úgy rimánkodtunk' megmaradásunkért." A kiadási tételek között viszonylag kedvező a r á n y t képviseltek a kulturális természetű kiadások, s talán a legmagasabb összeg ezen belül a kegyúri jogból eredő tételek sora volt. Debrecen a plébános - választás jogát 1361-ben nyerte el, s ezzel egvúttal maírára v á l l a l t a az egyház fenntartásának kötelezettségét. A kiváltságolt városok általában éltek ezzel a jogkörrel és viselték a vele járó terheket. Az 1540-es évek­ ben Debrecenben megszűnt a katolikus plébánia s megszerveződött a református cgvbáz, amelynek javára a korábbi jogkört a polgárság továbbra is fenntartotta. A kálvinizmus Debrecenben monopolhelyzetet élvezett, s nagyjából 1719-ig, a kafoh'ku« templom építéséig ez a monopolhelyzet életben volt. Az egyházszervezet tovább folytatta a középkori hagyományokat lényegében az ún. lelkész-zsinati elven alapult. A zsmat örökölte a katolikus plébános hatáskörét, s ennek megfe­ lelően a város kegyúri ioga a nrédikátorok zsinata fölött érvénvesült. A. XVI-XVTT. sz.-i Debrecenben az egyház nem tekinthető önkormányzati szervnek; a város a maga befolvását a lejkészválasztás. az illetmények biztosítása révén gyakorolta s nyilván a maga kezében tartotta mindazoknak az intézkedéc

seknek jogát, amelyek másutt egyházi jogkörnek minősültek, pl. beleszólt az isten­ tisztelet rendjébe, az egyházi szertartásokba. Debrecen 1752-ig valóban irányí­ totta az egyházat, habár 1557-től kezdve megalakult az egyházkerület püspöki szervezete. A puritánus mozgalommal egyidejűleg egy olyan folyamat indult, meg, amely az egyház vezetését önállósítani kívánta és a presbitériumot óhajtotta életre kel­ teni. Az ország különböző városaiban megalakultak az önálló presbitériumok, de Debrecenben autonom egyházkormányzati testület a X V I I I . sz. elejéig nem volt. Maga az egyházkormányzat helyi szerve: a consistorium csak 1739-ben jött létre. Ez a körülmény határozta meg a kegyúri jog tartalmát, és indokolta az egy­ házi javadalmak felügyeletén kívül azok anyagi támogatását. Debrecenben a v á ­ rosi tanács építette fe] a ref. templomot, az egyház alkalmazottait ő fizette s 1697ben a kamara érdeklődésére ezt kifejezetten elismerte. 1703."március 13-án Lipót római kat. templom építésére is hely kijelölését rendelte el. E rendeletet ugyan visszavonták, de az 1720-as években m á r semmi­ sem gátolta a katolikus egyház térhódítását. Az 1752. február 11-i kancelláriai rendelet továbbment, amikor arról intézkedett, hogy a ref. oktatók illetményeit egy szinten kell megállapítani a kat. oktatókéval. A szenátus tiltakozása ez ellen hiábavalónak mutatkozott. Az állam a X V I I I . sz. folyamán mind erőteljesebben számonkérte a külön­ böző felekezetek javára juttatott közületi támogatás összegét, a jelentések után pedig általában igyekezett az egyes felekezetek közötti harmonikus elosztást biz­ tosítani. A kegyúri jog gyakorlásán kívül a városnak egyházi célokra teljesített egyéb kiadásai is voltak. Ezek sorában az iskolák fenntartási költségei emésztettek fel nagyobb összeget Az iskolák formálisan ugyan egyháziak voltak, működésük mégis közületi célokat szolgálván, fenntartásuk a város érdekével összhangban állott. A XVITI. sz. közepe óta az egyházi iskolákon kívül a városi népiskolák is fel-feltűntek, ahol már magyarnyelvű oktatás is folyt. A kulturális élettel kapcsolatos kiadások között az egészségügyi kiadás tételei is szerepelnek. Ezek között első az 1529-ben alapított ispotály volt, amelyről tény­ legesen 1553-óta gondoskodott a szenátus. A kiadások fedezésére a város rendes háztartási bevétele nem volt minden­ kor elegendő, hanem a tanács többször kölcsön felvételére szorult. A kölcsönök felvétele a főbíró jogkörébe tartozott, tanácsi határozat alapján, de a nyugtát a főjegyző ellenjegyezte. 1751. január 28-án a Szepesi Kamara figyel meztette a ta­ nácsot, hogy a jövőben csakis az uralkodó külön engedélyével vehet fel kölcsönt, miután annak nagy összege m á r a városi háztartás egyensúlyát veszélyeztette. E rendelkezést méginkább szigorította az 1798. március 16-án kiadott utasítás, amely a vezető tisztségviselők négy tagjának aláírását követelte minden kölcsön felvételénél, egyben az összeg felhasználásáról jelentést kért. Ilyen módon kor­ látozta az állami hatóság az önkormányzat pénzgazdálkodási jogkörét. A. kölcsönöknek több faja ismeretes, de alapvetően két forma volt jellemző: a belső- és külsőkölcsön. A belsőkölcsönt általában a városi polgárok nyújtották, nem egv esetben a vezető tisztségviselők. 1688. március 31-én Dobozi István fő­ bíró adott kölcsön száz aranyat, biztosítékul a Taar Kata féle ház alatt levő két boltot kötötte le. 1699. december 29-én kapta vissza az összeget majd a boltok

kezelését újból a tanács vette át. Ez maga is fogalmat nyújthat arról, hogy a köl­ csönök kamatai ilyen esetben mily magasra rúgtak. A X V I I . sz.-ban a kollégium állandóan gyarapodó pénztőkéje mintegy hitel­ intézeti funkciót töltött be ; a megszorult polgároknak éppen úgy kölcsönöket adott, mint a városi közületnek. A kollégiummal folytatott perek gyakorisága bizonyítja, hogy annak vezetősége korántsem járt el kíméletesen a kölcsöntőke behajtásánál; a kamatláb általában 5%-os volt. A kölcsönfelvétel korántsem zárja ki azt a gyakorlatot, hogv a város nem egy esetben magánosok számára nyújtott hitelt főként az alapítványi és az árva­ pénztárak készletéből. A kölcsön felvételének másik módja a nem városi polgároktól vagy intézmé­ nyektől, hanem kívülálló személyektől történő pénzfelvétel volt. A X I X . sz. m á ­ sodik negyedében a házipénztár különösen elszegényedett és Debrecen több he­ lyen tapogatódzott pénzfelvétel lehetősége után. 1838-ban a bécsi ágens arról tá­ jékoztatta a tanácsot, hogy egy ott élő „nagyúr" hajlandó lenne 300 000 forintot kölcsön adni negyven esztendőre, 5%-os kamat mellett. Az összeg nagyságát az a körülmény indokolta, hogy az 1830-as években már elképzelhetetlenül nagyra emelkedett a korábban felvett kölcsönök kamata, s a város összkiadásának mint­ egy 2 2 % - á t tette ki. 1832-1843. évek között 328 185 Ft-ra rúgott a 10 év alatt kifizetett kamatösszeg, amely az illetmények 330 889 Ft összege után a második kiadási tételként szerepel. Nehezítette a kölcsöngazdálkodás normális menetét az a körülmény is, hogy a közületi kintlevőségeket a szenátus alig-alig tudta behajtani. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a X V I I . sz. folyamán Debrecen gazdálkodása aktív volt. 1679-ben pl. a cselekvőhátraíék 5958 Ft-ot, 1682-ben 2612 Ft-ot tett ki, amely lényegében pénztári m a r a d v á n y r a mutat akkor is, ha az összeg maga nem a pénztárban hevert. Világos vagyonmérleget csak azóta lehet összeállítani, amióta a számadások rovatai külön csoportosították a kiadások és bevételek fajtáit, lényegileg 1730-tól kezdve. A szenátus igyekezett a háztartási mérleget egyensúlyban tartani, habár ma­ radi módszerekkel, mégis erős elhatározással törekedett a bevételek fokozására, illetve a takarékosabb gazdálkodásra. Időnként sikerült is pénztári maradványt biztosítania, mint 1795-ben, amikor 73 736 Ft bevétel mellett a kiadást 70 695 Ft-ra szorította le. Ugyanakkor a várossal szemben fennálló tartozásokból és be nem hajtott követelésekből 148 000 Ft szenvedő vagyon terhelte a háztartást. Az átmenetileg jelentkező bevételi maradványt lassanként a túlkiadások halmazata követte. Az 1830-as, de különösen az 1840-es években a város pénzügyi helyzete ha­ tározottan romlott. A királyi biztos 1844. május 10-i tájékoztatása szerint az utóbbi 11 év számadásai alapján megállapítható volt, hogy „ámbár ugyan a jövedelem szaporodott, de a kiadások, melyek a jövedelmet mindenkor fölülhaladták, azon arányban hasonlóul nevekedtek." A vizsgálat leszögezte, hogy „ha ez tovább is így folytatódna, ezen népes, tehetős városnak időveli végromlása könnyen kiszámít­ ható." A bizottság még elszámolás nélkül nyilvántartott, 1818-ból eredő adós­ ságokat is talált. Megállapítható tehát, hogy a városi gazdálkodás a feudalizmus utolsó év­ tizedeiben csődbe vezetett, s a régen virágzó gazdag, egyensúlyt képviselő gazdaJ0K

ságpolitika az 1840-es években a pénzügyi romlásba hajolt. Föltétlenül új bevé­ teli eszközöket, újabb jövedelemforrásokat kellett keresni, ehhez azonban a sza­ badabb polgári keretek, a korábbihoz viszonyítottan tágabb horizontú gazdasági intézkedések végrehajtása, a polgárság tőkebefektetéseinek biztosítása, végső so­ ron a polgári forradalom győzelme volt szükséges. Debrecen nemcsak politikák társadalmi szempontból, hanem mindezek nyo­ mán a pénzügyi gazdálkodás tekintetében is megérett a polgári forradalomra, az 1840-es években. Végigtekintve Debrecen város fejlődésén megállapítható volt, hogy egyes szervezeti formák tekintetében más jelek mutatkoztak a városi közigazgatás k i ­ alakulásakor, mint az ország több városában. Az a körülmény, hogy már a X I V . sz.-ban a sz. kir. városok jogállását a debreceni polgárság is elnyerte, de mégis földesúri joghatóság a l á került, sajátos helyzetet teremtett s mind erőteljesebben mozgósította a belső erőforrásokat. Nemzetközi kapcsolatokat teremtő n a g y v á ­ rossá szélesedett ki a polgárság gazdasági bázisa, földbirtokokkal, gazdagon termő iparágakkal rendelkezett, mindezekre támaszkodva a földesúrral eleinte egyetértőleg, később annak intézkedéseit figyelmen kívül hagyva kialakította az igazság­ szolgáltatásban, a képviseleti rendszerben, a pénzügyigazgatásban az önkormány­ zati, élet olyan jogkörét, amit csak a sz. kir. városok élveztek. 1693. óta formálisan is elnverte a sz. kir. város jogát, s annak birtokában a X V I I I . sz. óta folyamatosan fejlődött ki az önkormányzat belső életrendje, amely az állami hatóságokkal tör­ ténő viták után is lényegében sértetlenül megmaradt. A királyi biztos személyes beavatkozása többször olyan intézkedéseket eredményezett, melyek a közigazga­ tás és az igazságszolgáltatás gyakorlatát e g y a r á n t érintették, de lényegében Deb­ recen mégiscsak az olyan városfejlődés példáiát tárja föl, amelynek az életében az önkormányzati hatalom erőforrásai nagyobb mértékben érvényesültek, mint az állami hatalom befolyása. Ugyanakkor megfigyelhető volt, hogy a felfelé ívelő gazdagodás, oolitikai tekintély a X V I I . sz. végén elérte a fejlődés csúcsát, s egy időben e fokon ma­ radva a X V I I I . sz. közepe óta folyamatosan hanyatlott. A polgárság nemzetközi kereskedelme szűkebbkörűvé vált, nem tudott lépést tartani a mégjobban kibonta­ kozó kapcsolatok igényeivel, s egymás után jelentek meg Debrecen piacain azok az idegen kereskedők, akik Pozsonyból, Pestről, Kolozsvárról. Kassáról, Lőcséről, majd továbbmenően Lengyelországból, Németországból. Ausztriából, az o!a~z v á ­ rosokból iparcikkeket szállítottak, hogv Debrecenből részben ugyancsak ina-ri ter­ meivényeket, de nagyrészt nyersanyagot vigyenek magukkal. Minőségileg á t a l a ­ kult a polgárság kereskedelme és a feldolgozó kézműipar helyére lépett a nyers­ anyag eladása, amely természetesen inkább az agrár fejlődés tényezőire hatott kedvezően, mint az ipari életre. Annak kevés jelével találkozunk, hogy a keres­ kedelmi tőke az iparban nvert volna felhasználást, s emiatt Debrecen társadal­ mában fokozatosan kezdték átvenni a vezető szerepet a mezőgazdasággal foglal­ kozó birtokosok. Ilyen helyzetben érte el Debrecen a polgári fejlődés reformkori állapotát, s ezt a helyzetet találta a városban az 1848. évi polgári forradalom is. A reformkor lendülete, a forrongó változások, a rétegeződő polgári elemek baloldala, a h a l a d á s általános követelményei, a szabadabb kereskedelem kibon-

takoztatására irányuló törekvések, a szélesebbkörű kulturális igény mind egy-egy ellentmondó gócot alakítottak ki a reformkorban s a haladó erőkre támaszkodott az a kibontakozó forradalmi irány, amely 1848-ban a hatalmat kézberagadta, majd a polgári fejlődés irányában a várost a kapitalizmus útján vezette. De az ellentmondások továbbra i ; megmaradtak, végigkísérve a város sor­ sának a l a k u l á s á t hosszú évtizedeken á t

DEBRECEN \ÀROS KÖLTSÉGVETÉSÉNEK ALAKULÁSA 1611-től

m & i g .

JELMAGYARÁZAT: Bevéteti források: I Főtdbirlokbóh bér lei i dijak, dézsmaváttág, mexöbér, úrbéri jöreoattm, tektkforgatom U Hátak, boltok, játrak bérlati dija. • tit. KUhatzon vitelek utáni jireaet*m /*u>t*,bor. dar, malom, rám, piac, m*nársts4i,te/ tf.A'llatforgalom /ohati ménét eladásából/ V. Növényforaaiem

I

VI. írdí utáni jór. I fa, makk, lentié, kauálóbér, rodószot, halánál / n. rtâteiêdiiiit W/ab beritel/egétiség'jgy, itatták, egyhimk / Vlff. Iparból : nyomda, téglagyártól, malom. II. Hitelaoadálhodát Ikölt tinik ftirétele, hitnlnyvjtái kam&tai X Igoxgatàii benefits It /petgórjegi taro,el3fo$at, ka&at&i iíetft? XI. Városi gardái kópiát. XII Pénztári

maradvány.

XIII. Királyi

I

adó.

Kiadások nemei.

I. Szociálit, egétztégügyi, művelődési. II. Gazdasági /ipari, mezSgazd-i, kereskedelmi, piac, rájár/. III. Igazgatási /illetmény, kiküldetés, .jutalom, fitztHetdij, orszgyüi'/• It. Kölcsönök, kamatok • V. Várotfejlesztét /hidak, kapuk, ép&etÊk, pákák, utak, közmunka/. Ifi. i'li/Hel. VII Királyi

adó.

Tf.rvrJ(omopi>ciy Qyörgy :

Kvitíle-Tte Merve Zoltán

me ev

JEGYZETEK

E munka az 1963-ban „A debreceni pénzügyigazgatás a feudális korban" címen megvédett kandidátusi disszertáció eredményeinek összefoglalása. A disszertáció opponensei dr. Benda Kálmán és Makkai László voltak. Az akkori vita eredményeit a M T A Társadalmi- Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 1964. évfolyam 163—164. oldalai, lefolyását pedig a Századok 1965. tévfolyama 1417—1420. oldalai közölték. Az eredeti disszertáció a témára vonatkozó levéltári források helyi utalásait minden egyes 'adar felhasználásánál külön tartalmazza, több mint 50 oldalra terjedő részletességgel. Tekintettel .arra, hogy jelenleg terjedelmi korlátok gátolták a mű teljes szövegének kiadását, a részletes jegy2etutálasokat szintén ki kellett hagynunk.. A M T A Könyvtárában, a Budapesti Egyetemi Könyv­ itárban, valamint a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban az eredeti disszertáció egy-egy példánya megtalálható és a levéltári források hiteles felhasználását bárki, bármikor ellenőrizheti. Ami a felhasznált forrásokat illeti, azok anyagának és értékének közelebbi megértéséhez e helyen is indokoltnak tartjuk az alábbiakat: Elsődleges forrásként Debrecen Város Tanácsa jegyzőkönyvei címen fennmaradt forrástí­ pusra utalunk, melynek feljegyzései 1547 óta rendelkezésre állnak. A szövegben részletesen is­ mertetett tanácsi funkciók természetéből és a X V I I I . sz. óta folyamatosan bekövetkezett hiva­ tali munkamegosztásból eredően az 1727, előtt keletkezett jegzőkönyvek minden városi vonat'kozásban döntő jelentőségű határozatokat tartalmaznak, tehát a tanácsok testületi gyűlésén fel­ merült viták és elhangzott javaslatok a külkereskedelmi kérdésekre éppen úgy kiterjedtek, mint az ingatlanforgalom ténycinek döntésére, a különböző jogügyletekre, a személyzeti állásfoglalá­ sokra, a népösszeírásokra, ilierve az adózók számbavételére, a város közületi vásárlásaira. A i X V I I I . sz. első felétől fokozatosan előtérbe került az ügyeknek aktákon — ügyiratokon — való ielintézése, valamint egyes ügyek külön testület keretében történt lezárására. Emiatt a tanácsi jegy­ zőkönyvek mind inkább az elvi döntések és állásfoglalások, a bizottságok részére kiadott utasí­ tások tartalmi vonatkozásait világítják meg, míg a részletes adatközlő tevékenység más irattípu­ sokban csapódott le. A tanácsi jegyzőkönyvek megfelelő dátumai a szövegükben idézett adatok esetében tájékoz­ tatást nyújtanak a forrás helyére; visszakeresés eseten a megfelelő jegyzőkönyvi kötetnek napi­ dátum szerint közölt adata könnyen kikereshető. A Városi Tanács már korábban is, de nagyobb hatáskörrel inkább az 1750-es évektől kezdve alakította ki a különböző bizottságokat. Ezeknek a bizottságoknak részben jegyzőkönyvei, részben ügyiratai maradtak fenn, s szövegünk használta a bizottságok működéséből eredő forrásokat. Ezért, ha akár a F&réfyi Bizottság, akár a Gazdasági (Polgármesteri) Bizottság, vagy akár más valamilyen bizottság tárgyalásai döntésérc hivatkozik a szöveg, a vonatkozó levéltári jelzet annak időpontja szerint kereshető vissza. * Szövegünk többször említést tesz a Választott Hites Közönség javaslatairól. A Nagytanács feladatkörét ellátó V H K jegyzőkönyvei az 1720-as évektől szórványosan, 1814-től kezdve pedig rendszeresen fennmaradtak. Határozataik és állásfoglalásuk levéltári utalása itt is a kronológiai hivatkozás. A X V i n . sz. elejétől fennmaradtak az egyedi ügyiratok sorozatai, amelyek közül több száz ügydarab már a X V I — X V I I . sz.-ból is rendelkezésünkre áll, de az ügyvitel formáinak megszi­ lárdulása a főjegyzői hivatal megerősödésével ezeket az 1700-as évektől kezdve tette rendszeressé. Az ügyviteli iratok között az alábbiak voltak felbecsülhetetlenül jelentősek a városigazgatás meg­ ismerésénél:

Fogalmazványok. Tartalmazzák az állami főhatóságok, különböző törvényhatóságok, társ­ hatóságok részére nyújtott tájékoztatók eredeti fogalmazványát, vagy az olyan jellegű debreceni megkereséseket, melyeket egy-egy ügyben bárkivel szemben itt kezdeményeztek. Ezeknek iratai szintén az idézett dátumok alatt kereshetők vissza. Jelentőségüket különösen azért emeljük ki, mert a fogalmazványok mellett fekszenek az olyan természetű kimutatások és összeállítások, me­ lyeket a felsőbb hatóságok érdeklődése nyomán Debrecen Tanácsa elkészíttetett, s ha két pél­ dányban állíttatta ki a megbízott bizottsági jelentését, az egyik példányt a fogalmazványok mellett őri?:te. Elvi—politikai helyzetismertetésen túlmenően a fogalmazványokból a hivatali ügyintézés módjára, majd a várostörténet statisztikai feltárására támpontokat nyerhetünk. A Relatio-k elsősorban a város ingatlanügyeinek megismeréséhez, a polgárok és nem pol­ gárjogú lakosok vagyoni állapotának feltárásához nélkülözhetetlen források, miután minden hossza­ dalmasabb feltárást követelő ügyben a Tanács egy-egy személynek, vagy bizottságnak kivizs­ gálásra kiadta az ügyet és a vizsgálat eredménye a jelentések sorozatában található meg. A jelentéseket a Tanács testületi ülésén megtárgyalták, majd a határozat elvi állásfoglalása után a fogalmazványok sorozatában őrzött iratok közlik azt a szöveget, amely a jelentések nyomán meg­ született. Különös értékekkel bírnak e jelentések a végrendeletek tanácsi végrehajtásánál, mert több esetben leltári kimutatást őriznek a végrendelkező személyek vagyonáról. A relatio-k rend­ szeresen 1750-től megvannak, de már a X V I . sz. óta találkozunk velük, csakhogy akkor a jegy­ zőkönyvek egyszerűen a szóbeli előterjesztések alapján foglaltak állást és a jelentések írásos nyoma nem mindenkor található meg, legalább is annak alapiratai 1750 előtt sokszor hiányoznak. Az ún. Levelezések, (corrcspondenriae diversac) a társhatóságoktól érkezett megkereséseket tartalmazzák: az azokra adott válaszok a fogalmazványok sorában találhatók. A Beadványok a Tanácshoz intézett különböző egyének személyes ügyeinek az iratai. A beadványok hátlapjára vezetett döntések utalnak ugyan a tanácsülést jegyzőkönyvek dátumára, de azokban nem találhatók meg a vonatkozó feljegyzések. Emiatt válnak a beadványok egyedi ügy­ darabjai jelentőssé, miután a hátirati döntések és az elintézésről megfogalmazott jelentések rész­ letesen feltárják egy-egy ügy végrehajtásának menetét. Házak becslésére, birtokok felmérésére, mesteremberek iparjogosítványára, segédek és mesterek közötti vitákra, választott tisztviselők illetményeire és sok minden más kérdésre nyújtanak felvilágosítást az ilyen típusú iratok, amelyek­ nek idézési rendszere követi az őrzési rendet, tehát a megadott dátum alapján a jelzet vissza­ kereshető. A fentieken túlmenően a tanácsi ügykezelés folyamán létrejött különböző más iratok: a szolgálati utasítások, a fizetési jegyzékek, személyzeti táblázatok, összeírások stb. mind értékes adatokat tartalmaznak a városigazgatás feladatkörére. Tárgyunk feldolgozásánál — talán az egyetlen Zoitai Lajos történetírót kivéve — első ízben értékesítettük a gazdasági számadásokat, amelyek szórványosan 1 6 1 1 - t ő l , rendszeresen hozzávetőleg 1700-tól fennmaradtak. A számadások sorában megtalálhatók az egyedi okmányok, azon túlmenően a főnaplók, főkönyvek és segédkönyvek, a kisebb királyi haszonvételek, — mint a korcsmáitatás, malomüzemeltctés, sörmérés, bormérés, vámjövedelem, halászat, vadászat stb. — nyilvántartó könyvei. Pénzügyi természetű könyvek leírásánál ezekre az okmányokra hivatkoztunk, amelyek­ nek kezelése időrendi lévén, a szövegben eszközölt utalások a felhasználás forrásainak dátumát is áttekinthetővé teszik. A főkormányszékek — mint a M. Kir. Udv. Cancellária, M. Kir. Helytartótanács, M. K i r . Udv. Kamara, Szepesi Kamara, Tárnokszék — , valamint a bíróságok ügyiratainak intézésénél ugyancsak a kronológiai rendszer volt a mérvadó. A központi kormányszerveket az országgyűlés 1723-ban szervezte meg, de már korábban is működtek egyesek, mint a Kancellária, a Pozsonyi és a Szepesi Kamara, ilyen módon az általuk kiadott rendeletek a tanácsi ügykezelésben a X V I . sz. óta megtalálhatók. Munkánk szövege minden esetben megnevezi, hogy az adott eset felhasználá­ sánál melvik főkormányszék rendelkezéséről van szó. A rendeletre előterjesztett tanácsi válaszokat, vagy a fogalmazványok, vagy a jelentések sorozata őrzi. Az általunk feltárt kérdés összefüggő feldolgozása más városok példáján még nem történt meg. Munkánk éppen ezért kevés konkrét történeti feldolgozásra támaszkodhatott. D e egy-egy politikai, vagy gazdaságtörténeti vonatkozású adat megvilágításáról jelentek meg olyan munkák, amelyeknek további felhasználása kívánatos és az elmélyültebb kutatást messzemenően elősegíti. Részletesebb bibliográfiai tájékoztató helyett az alábbiakra föltétlenül felhívjuk a figyelmet azok közül a könyvek közül, melyeket több ízben hasznosíthattunk. Szűcs István: Sz. Kir. Debrecen város történelme I — I I I . Debr. 1870—71. c. könyve még ma is a fejlődés egészét áttekintő feldolgozás és mindeddig az egyetlen monográfia, habár mind szemlélete idejétmúlta, mind pedig adatai szegényesek amiatt, hogy voltaképpen kizárólag a jegy-

zőkönyveket használta föl és más iratokat szinte figyelmen kívül hagyott- összehasonlításul Deb­ recen X V . sz.-i várospolitikai helyzetének megértéséhez kitűnő anyagot nyújt Bácskai Vera; Ma­ gyar mezővárosok a X V . sz.-ban, Bp., 1965. c. munkája, amely debreceni vonatkozást ugyan ke­ veset tartalmaz, de nélküle a városok általános helyzete ném volna megérhtető. Gazdag helytörténeti anyagot közöl Iványi Béla: Debrecen és a budai jog, 1924. Debr., habar a jogpolitikai helyzetet inkább formális oldaláról vizsgálja. Liszt Nándor és Sümegbi József közös munkája: Debrecen katolikus múltja és jelene, 1930. Debr. címen a településtörténeti té­ nyezőket ismerteti. Balogh István kitűnő tanulmánya: Debrecen 1958, Bp., a városkép több tár­ sadalmi mozzanatára világít rá. Csizmadia Andor: A magyar városi jog, 1941, Kolozsvár, országos viszonylatban megrajzolja a közigazgatási fejlődés arculatát, s azon belül Debrecen döntő szerve­ zeti formáját is bemutatja. Ugyancsak Csizmadia Andor: A magyar városok kegyurasága 1937, Győr címen az egyházzal való kapcsolat kérdéseiről nyújt képet. Darvassy Mihály: Középkori városaink címerének eredete és fejlődése, 1942. Bp., Debrecen ősi címermotívumára mutat rá. Mályusz Elemér: Zsigmond-kori oklevéltár 1387—1410., I — I I . kötet, 1951—1958. Bp., című hatalmas kiadványában ismerteti és részben közli Debrecen városának e korbeli okleveleit. Ugyan­ csak Mályusz mutatja be Polgárságunk részvétele a középkori országgyűléseken (Prot. Szemle, 1927.) c. tanulmányában az országrendiség problémáit. Helytörténeti okleveleket közöl Ányos Lajos dolgozata: Szilágyi Erzsébet oklevelei (Lev. Közi. 1927, 1928.) címen Debrecen X V . sz.-i gazdálkodásáról; Iványi Béla-. Bártfa sz. kir. város levéltára 1319—1501, Bp., 1910. c. regesztagyűjteményeket adott ki Debrecenre vonatkozóan is, miután a két városnak több irányú kapcso­ lata volt. Nélkülözhetetlenek Zoltai Lajos különböző tanulmányai, amelyek a gazdasági élet meg­ értéséhez, a nemzetközi kapcsolatok megismeréséhez, a demográfiai fejlődéshez nyújtanak gazdag •adatokat. Ezek sorában kiemeljük a tárgyunk szempontjából-jelentős feldolgozásokat: Debrecen a török uralom végén, 1905. Debr.; Debrecen élete a X V I I . sz. elején a főbírói számadások tükré­ ben, 1936. Debr.; Debrecen város számadása 1658—1682., 1918. Debr.; A város háztartása 1662—1692. Bp., 1905.; Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése, 1917. Debr. :

A közigazgatás egy-egy kérdését országos viszonylatban mind az állami igazgatás, mind pedig az önkormányzati szervek igazgatási rendjének bemutatásával eddig átfogóan csak Ember Győző foglalta össze: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig 1946, Bp. Debrecenre vonatkozólag Komoróczy György korábbi tanulmányai elemzik a városi igazgatás néhány kérdését. Ezek sorában: Les sytèmes archivistiques à l'époque de la féodalité . . . 1958 Varsó, valamint „ A városi hatalom néhány kérdése a X V I . sz.-i Debrecen" 1963, Bp., továbbá a Királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig (Déri Múz., Évkönyve 1962—64.); azon kívül a Gábárul való proiekrum (Ethnographia 1960), amely az utcaszer problémakörét igyekszik tisztázni, nem különben több tanulmánya a Levéltári Híradó különböző (számaiban, összefoglaló társadalmi fejlődést ismertet Balogh István: Cívisek társadalma, 1948. Debr. c. munkájában. A polgári és a katonai szervek együttműködését mutatja be Komoróczy György: A katonai közigazgatás szervezete a debreceni kerületben 1723—1849. (Hadtört. Közi. 1959.) címen, miközben adatokat közöl a Hajdúkerületre nézve is. A kulturális fejlődést tárja fel Benda Kálmán és Irinyi Károly közös műve: A 400 éves debreceni nyomda, 1961, Debr. címen. Összefoglalóan e téren Debrecen társadalmi problémakörével Komoróczy György foglalkozott Debrecen története a felszabadulásig címen, 1954, Debr. összehasonlítási alapként nélkülözhe­ tetlen Makkai László kiemelkedő tanulmánya: A magyar városfejlődés történetének vázlata, 1954, Bp., amely a polgárság helyzetét világítja meg. Debrecen demográfiai viszonyainak megismeréséhez a részletesebb tájékoztatás nélkül ki­ válóan hasznosítható Kovachich József munkája: Magyarország demográfiai képe a X V I I I . sz. ifordulóján 1787—1815, Bp., 1965; Szendrey István; Debrecen társadalma az 1828—1829. évi összeírások tükrében 1961, Debr.: Balogh István: A debreceni erdős puszták betelepülése, 1931, Debr.; Gombár József: Debrecen agrárviszonyai ós agrártársadalma a X I X . sz. első felében, 1962, Debr.; Dávid Zoltán: A városi népesség nagysága Magyarországon 1785. és 1828-bari (Tört. Stat. Évkönyv. 1963—64. évf.); Kovachich József: Város- és községstatisztika 1954, Bp.,; Dányi Dezső; Városi háztartások és családok a X V I I I . sz. végén (Tört. Stat. Évkönyv 1963—64.) A pénzügyigazgatás több problémáját tárja fel Kállai István tanulmánya, többek között: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740—1780. között (Századok, 1960. évf.); továbbá: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában (Száz. 1963. évf.). Itt hívjuk fel a figyelmet az alábbi könyvekre, amelyek ugyan nem szorosan a pénzügyi gazdálkodással fog­ lalkoznak, de az értékesített adatok hasznosaknak mutatkoznak minden helytörténész szamaras N. Kiss István-. A X V I sz.-i dézsmajegyzékek, 1960, Bp. Kitűnő összehasonlítási anyagot nyújt

mind a dikális adózásra, mind a falusi rétegekre Szendrey István kandidátusi disszertációja: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után, 1968. Bp. Szimics Mária; A debreceni országos vásárok története, 1938, Bp., címen a piacok rendjét foglalja össze a társadalomtörténeti viták ismertetésének igénye nélkül. Módy György. Földtulajdon Debrecenben a X V I — X I X . sz.-ban (Déri Múz. Évk, 1958—1959.) a bérleti gazdálkodás arculatát világítja meg a földbirtokpolitikai megnyilvánu­ lásain kívül. A mezőgazdaság több kérdését ismertetik a fent felsoroltakon kívül az alábbiak: Balassa lián: A magyar kukorica, 1960. Bp.; Tilkovszky Lóránt: Balásházy János agrártudományi néze­ tei (Agrártört. Szemle, 1963.); Barta István: Balázsházy János pályafordulása (Tört. Szemle, 1958.); az uradalmi gazdálkodásra több tanulsággal szolgál összehasonlítási alapként Kubinyi András dolgozata: A budai v á r udvarbírói hivatala 1458—1541, Bp. címen ( E L T E K Ö Z L . 1964.), továbbá „ A városi fejlődés kérdéseihez" (Századok, 1965.), és „ A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a X V . sz. végén" (TanulmányoTc Bp. múltjából, X V . köt., 1963. Bp.), amely az árumegállítójog kérdésében is állást foglal. Ugyancsak e kérdésnek ál­ talános vonatkozásait ismerteti Domanovszky Sándor: A szepesi városok árumegállító joga, 1922, Bp., nemkülönben Komoróczy György: Borkivitelünk Északfelé, 1944, Kassa; Herpny Gábor könyve „ A debreceni ref. ispotály története 1529—1929", Debr., 1929. címen egészségügyi ki­ adásokról tájékoztat, majd ugyancsak az ő könyve: Debrecen sz. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái, 1916, Debr. a városi tisztségviselők Mohács előtti adatait mutatja be. A hadtápszolgálatra kitűnő feldolgozás Heckenast Gusztáv: Fegyver és lőszergyártás a Rákóczi-sza­ badságharcban, 1959, Bp., valamint Balogh István: Debrecen hadiszolgáltatásai a Rákóczi felkelés alatt, 1936, Debr. c. könyve. Nélkülözhetetlen a debreceni uradalom megismeréséhez Szabó István cikke: A Debr. Ura­ dalom a mohácsi vész korában címmel (Debr. Képes K a i . 1935.) és S. Szabó József: Enyingi Török János (u. o. 1936.) c. tanulmánya. A közjogi helyzetről a fent felsoroltakon kívül tájékoztat Csizmadia Andor: Az egyházi me­ zóvárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a X V I I I . sz.-ban, 1962, Bp., valamint Koncz Ákos—Herpay Gábor könyve: Debrecen sz. kir. városi rangra emelésének története, 1915, Debr. A X V I . sz.-i társadalmi viszonyok hátterét kitűnően világítja meg Révész Imre ragyogó mun­ k á j a : Debrecen lelki válsága 1561—1571., (Századok, 1936.). Székely György-aek: Középkori kézműves foglalkozások és családnevek kialakulása, 1967. Bp., a névelemzésekről nyújt módszer­ tani tanulságokat. Szabó István: A tokaji rév és Debrecen címen (Debr. Képes K a i . 1934.) az 1560-as években árut szállító kereskedőket névszerint felsorolja. A társadalom plebejus elemei­ nek rétegeire nyújt adatokat Varga Antal tanulmánya: Az 1693. évi debreceni felkelés (Déri Múz. Évkönyv. 1965.); Varga Zoltán: A debreceni ref. egyház önálló igazgatásának kialakulása (Debr. Képes K a i . 1935.) az egyházszervezetről tájékoztat, míg Makhai László: A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen, 1952, Bp., az egyház ideológiai állásfoglalásról nemzetközi vonatko­ zásban nyújt képet. A felsorolt könyvek több adatát a disszertációban szerző kézirata tételesen kimutatva idézte, viszont ettől a jelen munkánál el kellett tekintenünk. A források között szándékosan nem soroltuk fel Debrecen város középkori oklevélgyűj­ teményeit, mert utoljára hagytuk e csoportot éppen azért, hogy külön is kiemeljük a több százra terjedő, eredetben és átírásokban fennmaradt okmányanyag jelentőségét. A X I I I . sz. végétől kezdve maradtak fenn az okiratok, s azok mind a város településére, mind jogi helyzetére, mind szerződéskötéseire, mind lakosaira, mind birtokainak gyarapítására nélkülözhetetlenek. Azokon túlmenően 150 török oklevél áll rendelkezésre a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban, amelyeknek történeti hasznosítása a pénzügyigazgatás és a városigazgatás szempontjából első ízben jelen ta­ nulmányomban történt meg. Részben ismerteti őket Fekete Lajos a Levéltári Közlemények 1926. évfolyamában. Az általunk használt munkák nem zárják le Debrecen város történetének bibliográfiáját. E helyen is utalunk a Varga Zoltánná szerkesztésében kiadott Debreceni Bibliográfia c. munkára, 1961, Debr.

György Komoróczy : Stadtverwaltung in Debrecen vor 1848.

Der Verfasser untersucht die Organisation der Stadtverwaltung im Rahmen der gesellschaftlichen und wirtschaftlichen Entwicklung der Stadt Debrecen mit den Veränderungen, die im Laufe der Jahrhunderte stattgefunden haben. Das I. Kapitel enthält die siedlungsgeographischen Verhältnisse, die topographische Entfaltung des Stadtbildes und die Feststellung, dass die Fortsetzung der Ortschaft mit der Bezeichnung ,,Dcbrezun" eine Ansiedlung aus der Zeit der Landnahme darstellt. Die Stadt wurde durch die türkische Eroberung im Jahre 1552 zum Khasgut des Sultans umgestaltet, was eigentlich günstig auf das Handelsleben der Stadt auswirkte, indem sich ein umfangreicher Warenverkehr ausser den Handelsbeziehungen zum Westen auch mit den Ländern der Levante entwickelte. Im I I . Kapitel wird die wirtschafteliche und gesellschaftliche Schichtung der Stadt behandelt. Die seit dem 15. Jahrhundert beständig stattfindende Verteilung des städtischen Bürgertums, der Gegensatz der Patrizier und der damaligen kleinbürgerlichen Schichten mit plebejischem Charakter und die Kämpfe der letzteren um die Macht werden hier dargestellt. Debrecen erhielt das Recht der Richterwahl im Jahre 1361, aber ein Stadtrat (Senat), dessen Mitglieder aus den Patrizien gewählt wurden, war schon früher tätig, der über die wichtigsten Angelegenheiten in den von Zeit zu Zeit gehaltenene Versammlungen universalen Charakters mit der Stadtbevölkerung verhandelte. In welchem Masse sich das Handelsnetz und die gewerbliche Produktion seit dem 15. Jahrhundert verbreiteten, ging die Erhöhung der Einwohnerzahl, die aus den Dörfern in der Umgebung beständig im Gange war, notwendigerweise vor sich. So zogen die Leibeigenen der Dörfer in der Umgebung nach Debrecen, wo der grösste Teil derselben das städtische Bürgerrecht nicht erhielt, sondern einfacher Stadtbewohner war, der sich entweder gewisse gewerbliche Kenntnisse in der Zunft aneignete, oder als landwirtschaftlicher Arbeiter auf den immer wachsendas Stadtbild herausgebildet wurde. Diese Einwanderung brachte die Vororte (ung. 'hóstát') um Debrecen seit dem 18. Jahrhundert zustande, nach denen die Gärten anschliessend lagen. All diese wurden von der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts an in das Siedlungssystem der Stadt einverleibt, mit denen zusammen des Stadtbild herausgebildet wurde. Dicseit dem 16. Jahrhundert immer mehr hervortretende bürgerliche Entwicklung ermöglichte der Stadt Debrecen, einer der Vorkämpfer der Reformbewegung, die in der Zeit 1825-1848 stattfand, auf dem Land mit der Beschränkung zu werden, dass die regierende herrschende Klasse im Besitze der städtischen Macht die ständischen Vorrechte auf die plebejischen Elemente nicht ausbreiten wollte, sie genossen also die speziellen Privilegien auch nach der bürgerlichen Revolution (1848) nicht, sie wurden dem in den umfangreichen Waldungen gewonnenen Holzbezug nicht teilhaft, sie besassen das Jagd- und Fischerrecht nicht, überhaupt waren sie aus dem Besitz der Vorteile der kleineren königliehen Regalien ausgeschlossen. Im I I I . Kapitel werden die korporativen Organe der städtischen Macht vom Verfasser dargestellt, unter den vor allem der schon im 16. Jahrhundert erscheinende Senat zu nennen ist, dessen Mitgliedcrzahl durch das erste städtische Statut im Jahre 1552 festgestellt wurde. Der Verfasser beschreibt den Wirkungsbereich, sowie die Verwaltung«- und Gerichtsfunktion des Oberrichters (iudex primarius). In Debrecen finden wir die Form der Stadtorganisation nicht vor, die aus dem Magdeburger Recht in mehreren ungarischen Städten, aber auch im österreichischen.

polnischen und deutschen Stadtwesen überall bekannt war. Der behördliche Rechtbereich wurde sowohl in Hinsicht der Rechtschaffung, wie auch in Hinsicht der Anwendung derselben von dem zum Vorstand des Senats gewählten, Oberrichter versehen, also . waren die Verwaltungsntacht und die Gerichtsbarkeit nicht getrennt. Das bedeutete aber nicht nur so viel, dass der Oberrichter nach der Wahl omnipotenter Herr ud Leiter der Stadt mit Bewilligung des Senats war, sondern auch so viel, dass sich die Gerichtsverfahren gleichfalls unter dem Präsidium des Oberrichters in der Hand des Senats konzentrierten. Während das Magdeburger Recht die zwei Behörden, nämlich die Vcrwaltungs- und Gerichtsorganisation in anderen Ländern nebeneinander entfaltete, wofür die Rechtsentwicklung der polnischen Städte ausgezeichnete Beispiele bot, hat sich die Rechtszuständigkeit des an der Spitze der Verwaltung stehenden Bürgermeisters (magister civium) in Debrecen erst in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts infolge der Abweichung der Rechtspraxis vom Magdeburger Recht entwickelt, obwohl auch Debrecen die städtischen Vorrechte im Jahre 1361 auf Grund des Magdeburger Rechts erhielt. Die Mitglieder des Senats waren die „iurati cives" genannten Bürger im 16.—17. Jahrhundert. Diese Bezeichnung wurde seit 1694 durch die Benennung „senatores" abgelöst. Die Zahl der Mitglieder war verschieden, aber sie betrug im allgemeinen zwölf. Im weiteren werden der gerichtliche Rechtsbereich und die Verwaltungstätigkeit des Senats vom Verfasser erörtert. . • Der Grosse Rat. (electa iurata communitas) kam 1552 zustande, später verwandelte er sich 1694 auf Veranlassung der kleinbürgerlichen Massen und unter dem Einfluss des im Jahre 1693 erfolgten Aufstandes. Vor 1694 wurden die Mitglieder des Grossen Rates durch zwei schon früher bestehende Stadtbezirke gesondert gewählt. Als die Stadtbezirke seit 1694 dezentralisiert wurden, schickten die Strassen die Mitglieder in den Grossen Rat. An die Stelle der verstorbenen Mitglieder wurden die neuen Mitglieder vom Senat durch Kooptation gewählt. Der Grosse Rat bildete das beratende Organ eines kleineren Senats, das im allgemeinen aus 60 Mitgliedern bestand und das sich vor allem mit wirtschaftlichen Angelegenheiten beschäftigte. Vor dem 18. Jahrhundert kann man keine Initiative von ihm nachweisen, dem gegenüber machte er seit etwa 1720 dem Senat Vorschläge auch in kleineren Sachen, die aber der Senat ausser Acht lassen konnte. Vom Jahre 1814 an hielt der Grosse Rat selbständige Sitzungen, wobei die Bestrebung der oberen Regierung beständig zur Geltung kam, dass der Rechtsbereich des Grossen Rates auch auf stadtpolitische Aufgaben ausgebreitet werde. Diese Bestrebung war bald auch von den Mitgliedern des Grossen Rates vertreten, wodurch schon um das Jahr 1830 scharfe Gegensätze zwischen den zwei Räten sowohl in der Nutzbarmachung der städtischen Güter; wie auch in Berücksichtigung der Bewohner der Vororte und in der Vermietung der königlichen kleineren Regalien (iura regalia minora) entstanden. Die Lage wurde aber nur durch die bürgerliche •Revolution verändert, die 1848 den sog. Munizipalrat zustande brachte. Von nun an wurde dieser das korporative Organ der städtischen Gesetzgebung. Der Präsident des Grossen Rates hiess „tribunus plebis" oder „fürmender". Die Wirtschaft* hehe Arbeit innerhalb der Strassenorganisation wurde unter den Mitgliedern verteilt, dementsprechend versahen sie unter der Leitung eines Stadtrats die Steuerbemessung und die Steuererhebung, sowie andere städtische Aufgaben, dem Exekutionsdienst, die Angelegenheiten des Immobilienverkehrs usw. Der Grosse Rat selbst kam durch die Wahl der Personen zustande, die das Bürgerrecht besassen, auf diese Weise konnte er nicht die Interessen aller Bewohner vertreten, nur die der Personen, die im Besitze des Bürgerrechts waren. Weil bloss 10—15% der Einwohner in Debrecen, wie in allen Städten Ungarns ,das Bürgerrecht besassen, blieb eine breite Schicht der Bevölkerung ohne Vertretung ihrer Interessen. Die politischen und rechtlichen Erforderungen dieser breiten Schicht konnten auf dem Wege der Verwaltung gelöst werden, während ihre wirtschaftlichen Interessen druch die einzelnen Zünfte und andere Vereinigungen zur Geltung gebracht wurden. Die Mitgliedschaft in der Zunft war nämlich mit Bürgerrecht nicht verbunden, weil'da« Bürgerrecht nur denen gewährt wurde, die den Bedingungen persönlich entsprachen und deren diesbezügliche Bitte vom Senat individuell untersucht wurde. Ausser diesen zwei korporativen Organisationen bildete der Senat in den gegebenen konkreten Fällen verschiedene Fachausschüsse, aber seit dem 18. Jahrhundert an organisierte er beständige Fachausschüsse, unter denen der königliche Ausschuss (commissio regia) die grösste Bedeutung hatte, der seit 1770 ohne Unterbrechung tätig war und nur 1848 ihre Tätigkeit einstellte. Der Ausschuss, an dessen Spitze der königliche Kommissar stand, nahm in den prinzipiellen Fragen der Stadtpolitik unter Hinzuziehung der delegierten Mitglieder des Stadtrats Stellung, und deshalb spielte er in allen Zweigen der Stadtentwicklung eine wichtige Rolle. Der königliche Kommissar selbst hatte ausser der Teilnahme an den Sitzungen der Ausschüsse und ausser der L e i -

rung der Neuwahlen der Beamten die Hauptaufgabe; als Vertreter der zentralen Regierungsbehörden die Verbindung der Stadt zu den oberen Behörden aufrechtzuerhalten. Das war umso mehr nötig, weil die W ü r d e eines Obergespanns (comes) in den' Annalen der Stadt Debrecen vor Eine gleichfalls bedeutende Rolle fiel der Wirtschaftskommission (commissio oeconomica) zu, die dem Senat unter dem Präsidium des damals schon tätigen Bürgermeisters mit Hinzuziehung einzelner Mitglieder des Grossen Rates in den Fragen der Nutzbatmachung der kleineren königlichen Fegalien entscheidende Vorschläge machte. Ausserdem wurden die Angelegenheiten des Haushaltungsplans durch diese Kommission ohne Entscheidungsrecht erledigt. Der Verfasser erwähnt noch die kleineren Ausschüsse, wie den Bauausschuss, der 1844 zustande kam, den Ausschuss der Vaiscnsachen, der 1845 ins Leben gerufen wurde, und den Ausschuss für Rechenschaftsforderung. Der Verfasser beschreibt die Selbstverwaltung der Strassen in Debrecen, die sich noch in den Ortschaften vor der Stadtentwicklung herausgebildet hatte, nachdem Debrecen selbst aus mehreren Dorfsicdlungen zustande kam. Die Selbstverwaltung der Strassen hatte im 16. Jahrhundert eine besondere Bedeutung, weil die Steuercinhebung und überhaupt die Verwaltungstätigkeit der vor .allen die Angelegenheiten der Bewohner der Strasse betrafen und die wirtschaftliche Lage der einzelnen Häuser, die Lebensumstände der dort lebenden Personen waren besonders dem Zehnter (decurio) am bekanntesten. Über den Strassenzehntern standen die Beamten, die in den aus sechs Strassen bestehenden städtischen Organisationen die in den Nebenstrassen tätigen Zehnter leiteten. Diese oberen Beamten waren die sog. Strassenkapitäne, die meistens an der Spitze der Organisationen standen, die aus sechs Strassen bestanden und die dem Senat verantwortlich waren. Die Organisation nach den Strassen brachte eine charakteristische Stadtverwaltung zustande; obwohl dieselbe Form der städtischen Verwaltung auch in anderen Länderen, z. B. in den italienischen Städten, vorkommt, wird die historische Rolle dieser Institution mit doppelter Funktion im Beispiel Dcbrccens dargestellt. Hier wurde nämlich die zentrale städtische Macht einerseits in der Strassenorganisation hinsichtlich der gemeinen Interessen vertreten, andererseit wurden auch die Interessen des Gebiets mit Selbstverwaltung zur Geltung gebracht, was umso mehr möglich war, weil der Zehnter und die Mitglieder des Grossen Rates von den Bewohnern der Strassen gewählt wurden, wodurch der Wirkungsbereich derselben in der Vertretung der Strassen zum Ausdruck kam. Im ausgehenden 18. Jahrhundert wurde das Strassennetz der Stadt breiter so dass ein Zehnter die Aufgaben nicht mehr versehen konnte und die Notwendigkeit einer neuen Funktion auftauchte, das war der sog. Vorsteher von zehn Häusern. Die Strassenorganisation wurde gerade vom Jahre 1836 an vom Strassenkapitän zus.ammengefasst, welche Funktion ausser den schon bestehenden Funktionen des Oberrichters und des Bürgermeisters als dritte leitende städtische Funktion zur Erledigung der polizeilichen Angelegenheiten geschaffen wurde. In der anliegenden Zusammenstellung der städtischen Ämter werden alle diese Funktionen dargestellt. [m IV. Kapitel werden die Abteilungen der städtischen Verwaltung ausführlich behandelt, wobei beschrieben wird, wie die seit dem 16. Jahrhundert sich immer differenzierende wirtschaftliche Produktion die dem Stand der Produktionskräfte entsprechende Vcrwaltungsressorts ins Leben rief. Hier werden der Wirkungsbereich und der Arbeitskreis des Obernotars (generalis nótárius) besprochen, wobei auch das Wirken des Bürgermeisters (magister civium, consul) ausführlich dargestellt wird, welche Funktion nach einem Versuch im Jahre 1717 schliesslich und endlich 1774 organisiert wurde. Im weiteren wird ein Bild vom Arbeitskreis der subalternen Beamten gegeben, die meistens den Mitgliedern des Grossen Rates ernannt wurden und die im Aufsatz ausführlich aufgezählten verschiedenen Ämter bekleideten. Vom 16. Jahrhundert an vermehrten sich diese Anstellungen immer mehr, und als der Senat selbst vom Recht der kleineren königlichen Regalien unmittelbar Gebrauch machte, anstatt sie zu vermieten, wurde es notwendig, die Angelegenheiten aller Wirtschaftszweige zu verwalten. In der Studie werden die Lage der Finanzbeamten, sowie die Probleme der Finanzverwaltung eingehend behandelt. Der Rechtsbereich der Kriegskasse und der Gemeindekasse, die sich seit dem Jahre 1731 immer mehr trennen, wird geklärt. Die Netto-Entwicitlung des städtichen Haushalts wird in einer Tabelle dargestellt. im Laufe des 18. Jahrhunderts wurde der Arbeitskreis der Beamten der Finanzverwaltung nach Fächern verteilt, d. h. nur die Beamten konnten sich nach und nach mit verschiedenen Arten der Rechnungslegung beschäftigen, die entsprechende Praxis in dieser Hinsischt hatten. Diese Erforderung brachte in den 1740-er Jahren das städtische Rechnungsamt, später das zur Zusammen-

f.issung aller Verrechnungen berufene Perzeptorat zustande, dessen Spuren schon uui das Jahr 1717 vorzufinden sind. Das städtische Hauswesen wies verschiedene wirtschaftliche Zweige auf, die vom obersten Kontrolleur des Finanzwesens, vom Rechnungsamt (officium rationariae) zusammengefasst wurde, dessen endgültige Form sich am Anfang der 1800-er Jahre herausbildete. Im V . Kapitel der Studie finden wir das System der Wirtschaftsführung. Zunächst werden die Einnahmequellen aufgezählt, unter denen der Handelsverkehr und die Jahrmärkte, die jährlich 4-, 6-, später 7-mal abgehalten wurden, immer grössere Rolle besonders seit dem 15. Jahrhundert spielten. Die Debrecener Jahrmärkte zogen sowohl ausländische, wie auch ungarische Kaufleute an. — Eine eingehende Analyse der Steuerzahlung wird vom Verfasser gegeben, wobei das Mass der Steuer, die Summe der durch die Zünfte bezahlten Steuer und die Bestrebung geschildert wird, die Einkommensteuer nach den tatsächlichen individuellen Einnahmen festzustellen. Bei der Darstellung der Weise der Steuerbemessung wird die Praxis beschrieben, welche die Zusammenhänge zwischen den Einnahmen des Handelsverkehrs und den des Grundbesitzes zu berücksichtigen versuchte. Seit dem Jahr 1665 trat die Bestrebung hervor, die Wertsteuer der Immobilien möglichst nach der Grösse und Rentabilität des Gebiets mit Rücksicht auf die Lage des Hausgrunds und des Ackerfeldes festzustellen, wobei nicht ausser Acht gelassen wurde, ob die liegenden Güter auf einem sumpfigen oder fruchtbaren Gebiet lagen, welches Prinzip natürlich nicht immer folgerichtig geltend gemacht wurde, wobei sich Missverständnisse zwischen den Mitgliedern des Grossen Rates und des Senats wegen einer gerechteren Festtellung des Steuerschlüssels ergaben. 1844 wurde vom königlichen Kommissar erfordert, „mehrere Grundstücke und Häuser teils infolge ihrer günstigeren Lagen teils wegen ihrer Beschaffenheit mit der Veränderung der bisherigen Klassifizierung zu differenzieren." Der Beschluss. der in diesem Sinne gefasst wurde, wurde erst nach der bürgerlichen Revolution gänzlich verwirklicht. Der'Besitz des Bürgerrechts bezeichnete eine scharfe Grenzlinie unter den Bewohnern der Stadt. E i n Beschluss aus dem Jahre 1803 unterscheidet wesentlich die Bewohner mit Bürgerrecht und die das Bürgerrecht nicht besassen, sogar geht er soweit, dass die Begünstigungen, die von allen Bürgern innerhalb des Stadtgrabens genossen wurden, den das Bürgerrecht besitzenden Personen, die a u s s e i : dem Stadtgraben wohnten, entzogen wurden. E i n Stück Feld nach dem Haus in der Stadt wurde nur den Personen mit Bürgerrecht oder denen zugewiesen, die ein Haus innerhalb des Stadtgrabens besassen. In den Gärten um die Stadt konnten auch Personen ohne Bürgerrecht Felder bekommen, aber nur im Falle, wenn sie ein Haus besassen. Sonst war das nur dann der Fall, wenn er sich einem Hausbesitzer anschloss. Eine solche Unterscheidung lag der Tatsache zugrunde, dass die Rechtslage der Personen mit Bürgerrecht viel günstiger war, als die der Bewohner ohne Bürgerrecht Der Stand des Bürgers (ung. 'civis'), der früher einfachen rechtlichen Vorteil sicherte, bedeutete im 19. Jahrhundert duch die immer breitere wirtschaftliche Vorteile eine Differenzierung nach dem Vermögen, nachdem ihm ermöglicht wurde, Güter anzukaufen und Felder zu pachten, die im Besitze der Stadt waren. Und obwohl dieses Recht auch den Hausbesitzern zur Verfügung stand, die kein Bürgerrecht innerhalb des Stadtgrabens besassen, kam die gesellschafdiche Unterscheidung der Bürger und Nichtbürger in dem Sinne zustande, dass die Bürger Recht zu allem und die Nichtbürger wesendich z u nichts hatten. So wurde Debrecen in der Zeit der kapitalistischen Entwicklung „zur Stadt der eives", weil die städtischen Begünstigungen auch weiterhin bestanden, und n u r die Hausbesitzer im Stadtgebiet berechtigt waren, Felder anzukaufen. Diese rechtliche Unterscheidung hörte in der Tat erst in den 1910-er Jahren auf. Im weiteren gibt der Verfasser ein Bild von den Steuerbegünstigungen, von den Steuernach.lassen, die durch die völlige Verarmung notwendig wurden, und v o n der Weise der Eintreibung der Steuerrückstände. Wir lernen die wesentlicheren und bedeutenderen Steuergattungen, darunter die Kriegssteuei (contributio, dica) den Zensus der Gutsbesitzer und den sog. ,utcaszer* kennen, welche letztere die spätere städtische Ergänzungssteuer bedeutete und die dem Wesen nach teile aus öffendicher Arbeit, teils aus Geldbezahlung bestand. Sie wurde auch 'gaba' genannt, und von allen Personen, die den Schutz der Stadt genossen, entweder nach dem Einkommen oder nach dem Vermögen bezahlt. Nur die Knechte und Mägde waren von dieser Pflicht befreit. Eine besondere Steuergattung wurde für die Bewohner der neuen Vororte, die ausserhalb des. Stadtgrabens ein Haus bauten, oder die als Untermieter hier wohnten, geschaffen. Die Zahl derselben nahm von den 1800-er Jahren an immer zu, so dass ihre Zahl im Jahre 1840 fast so gross war, wie die der Bewohner innerhalb des Stadtgrabens. Diese Steuergattung hiess ,taxa\ die man entweder'mit Arbeit ableisten oder mit Geld bezahlen konnte. Diese zwei Möglichkeiten schüfe» oft Zwistrgkeiten zwischen dem städtischen Magistiat und den Bewohnern der Vororte, die dan,o Konflikte hervorriefen, was zur Folge hatte, dass der extreme linke Standpunkt zur Zeit der

Unzufriedenheiten oder der revolutionären Bewegungen immer von den Bewohnern der Vororte vertreten wurde. Einen sicheren Grund der Einnahmen von Debrecen bildete der Grundbesitz. Der Bestand der städtischen Güter wurde seit dem 15. Jahrhundert beständig vermehrt, und machte 1869 schon 171.166 Katastralioch aus. E i n Teil der Güter hielt die Stadt in ihrem Besitz, die Waldungen und die grossen Weiden der Puszta Hortobágy wurden durch eigene Verwaltung nutzbar gemacht. Ein anderer Teil der städtischen Güter wurde als „Feld nach dem Haus" an städtische Hausbesitzer Verpachtet, dann die seit 1819 vom ungarischen Ärar in Pfand genommenen und später .angekauften Güter wurden an die Stadtbewohner in Pacht gegeben. Die Grösse der Pachtung war beschränkt, sie durfte 90 Katastraljoch nicht überschreiten. Durch Umtausch konnten aber einzelne Bürger grössere Güter zur Pacht bekommen. Diese Bodenpolitik wäre übrigens nicht schädlich gewesen, wenn sie die im Laufe der Entwicklung erfolgte Differenzierung berücksichtigt hätte. Einzelne Familien waren imstande, durch freien Erwerb oder durch Vererbung gewisse Menge von Feldern anzuhäufen, während die ärmeren Schichten dazu unfähig waren. Dieser Umstand zog gewisse Unebenmässigkeiten im Besand der Güter nach sich. Die reichsten Quellen der Bereicherung bestanden aus den kleineren königlichen Regalien, unter denen das Schankrecht, das Marktrecht, die Vermietung der Läden und Marktstände, der Stadtzoll, die Fischerei, die Jagd und andere Einnahmen eine Rolle spielten, mit denen die Verwaltungseinnahmen und die Einnahmen des Handelsverkehrs im Zusammenhang standen. Ausserdem erörtert der Verfasser die Gattungen und die Begründung der Ausgaben. Dann geht er auf den Haushaltungsplan ein, der die Zusammenhänge der im ersten Viertel des 19. Jahrhunderts fest gewordenen Posten und ihre bewusste Anwendung enthält. Der Schwung des Rcformzeitalters in den 30-er Jahren des 19. Jahrhunderts, die die revolutionären Veränderungen, die allgemeinen Erforderungen der bürgerlichen Linken und des Fortschritts, die breiteren kulturellen Ansprüche kamen alle in der Entwicklung von Debrecen zur Geltung, und dieselben fortschrittlichen Kräfte lagen der revolutionären Richtung zugrunde, welche die Macht 1848 übernahm und später trotz aller Widersprüchlichkeiten die Stadt zur Zeit des Kapitalismus auf dem Wege der bürgerlichen Entwicklung leitete.

MUTATÓ

Az alábbi mutató tartalmazza a személy- és helyneveket; ezen túlmenően utal a hivatalok nevére, beosztására, valamint egy-egy gyűjtőfogalom alatt a különböző hivatali szervezetek mű­ ködésére, a közigazgatási és pénzügyi munkakörökre is. A mutatót készítette: Nagy Gyuláné.

Adó, adóügy 48, 50, 54, 60, 61, 6 8 — « 4 . 101 Adonyi János 24 Agnus Dei 7 Agrárnépesség 13, 14, 67 Aichpüchl-bizottság 31 Ajándékok 105 Ajándékozási szerződés 98 Alapítványok 100 Alsójárás 17, 35, 69 Alsóbb tisztviselők 50 András templom 5 Apafája erdő 88 Auer András 78 Asztalok rendje 25, 37 Ágazati pénztárak 55 Állami ellenőrzés 30—31, 45, 56. 65, 73 Állami pénztár 106 Ányos Lajos 113 Árokvonulat 12 Árpádházi királyok 23 Ártándi család 6 Árumegállító-jog 67 Árvapénztár 56 Árvaszéki Bizottmány 34 Árvatartó-pénztár 56 Árvaügyek 55 Bacsó János 21 Bagos község 37 Balassa Iván 114 Balásházy János 14, 102 Bálik András 21 Bálik Antal 21 Balkán 93 Ballá János 106 Balogh István 113, 114 Barnnyi család 23 Bar ta István 114 Bácskai Vera 113 Bánát 94 Báthori Zsigmond 14, 71, 84

Beadványok 112 Belső kölcsön 107 Belügyminiszter 32 Benda Kálmán 92, 111, 113 Beszállásolás 106 Betáblázási taxa 99 Bevételi források 67 Bécs 105 Bérgazdálkodás 104 Bérleti birtok 101 Bérmunkások 12 Bihar megye 8, 11, 14, 83 Bihar megye főispánja 71, Bihari Gazdasági Egylet 93 Bíróság, városi 7, 16—17, 19—20, 45, 47 Birtokok 14, 48, 86, 89, 101 Bocskai István 11 Boltbérek 97 Boltfelügyelők 55 Borbély András 54 Borbíró 48, 55 Borssy János 54 Bortermelés 94 Brankovics család 6 Breiner-féle bizottság 31 Buda 24, 68 Budai jogcsalád 45 Rüntctéspénz 99 Büntetőjog, városi 8 Capitaneus piatearum 38 Caraffa 90 Cassa contributionalis 53 Cassa fundualis 61 Cassa insurrcctionalis 60 Cassa orphanalis 56 Cassa orphanotrophialis 56 Cassa subsidionalis 60 Castellum 8 Censor 52, 62 Census 53, 68, 78, 79, 84 Céhek 6, 29, 70. 91—92

Címer 7 Civile beneftcium 71, 76 Civis 15, 24, 76 Clobusiczky Bizottság 99 Comissio oeconomica 33 Comissio regia 30 Communitas 23, 24 Computus 84 Conceptus 112 Concivilitas taxája 98 Concivis 15 Concurrentionalis fundus 10(5 Consistorium 107 Consul 33, 46 Consuli ülések 46 Contraagens 55 Contributio 81, 84 Correspondcntiae diversae 112 Curia 20 Csatári János 54 Császári haderők 8 Cselédek 29 Csizmadia Andor 113,

114

Dalmi litván 94 Darvassy Mihály 113 Dányi Dezső 113 Dávid Zoltán 113 Debreceni Casino Egylet 93 Debreceni család 6, 7 Debrczun 5 Debreceni uradalom 6 Decanus 38 Demográfiai helyzet 16, 67 Dettrich Miklós 32 Dica 81 Dinasztiák 23 Districtualis cassa 53 Díszpolgárok 98 Dobozi család 23 Dobozi István 21, 22, 57, 107 Dohánybeváltó 65 Dohánytermelés 9Dohánytermelő Societas 94 Domanovszky Sándor 114 Domesticus perceotor 5R Domokos Latos 22. 47 Dousa család 6. 35 Duskás család 21. 23 1

Eger 68 Egyházkormányzat 107 Electa iurata communitas lásd V H K Előfogat 106 Előméreti költségvetés 103 Elszámolási hivatalok 52 Ember Győző 113 Embléma 7 Engedelempénz 99

Enyingi Török család, lásd Török Erdei kaszáló 90 Erdély 94 Erdélyi fejedelem 85 Erzsébet királyanya 11, 24, 96 Esküdtbíró, esküdtpolgár 18, 23, 24, 25 Eskütétel 19 Esztári Márton 21 Esztárai Mihály 21 Exactor 48, 60 Exactor portionis 54 Exactoratus localis 64 Építészeti Bizottmány 33 Fakitermelés 90 Falugyűlés 24 Faluközösség 17, 34, 37 Fekes Jakab 21 Fekes László 21 Fekes Márton 21 Felekezetek támogatása 107 Felsőjárás 17, 35 Felvidéki városok 45 Feudális városigazgatás 22, 33 Fodor Péter 57 Fogalmazványok 44, 112 Forgách Miklós 74 Főbíró 16, 18, 21, 22, 23, 25, 28, 43, 45, 47 Főispán 29, 31 Főjegyző 43, 44, 80 Főkormányszékek 47, 112 Földbér 53, 68 Földbérlet 89, 90 Földesúri joghatóság 7—8, 17, 20, 51, 84—I 109 Földesúri kastély 6 Földi jegyzőkönyv 61 Földi pénztár 61 Főpénztáros 55—58 Függetlenségi küzdelmek 8 Fürmender 25—26, 33, 39, 48, 50 Gaba 87, 106 lásd még utcaszer Gazdaságpolitika 100 Gazdasági Bizottság 33, 111 Gazdasági Gyűlés 46 Gazdasági munkakörök 45, 48, 49 Gazdasági számadások 112 Generalis perceptor 58 Gombár József 113 Gritti 6 Guth 37 Győr 7 Gyulai szandzsák 93 Hadbiztosság 105 Hadiadó kezelése 77—78, 82, 84 Hadipénztár 53, 59, 60—61

Hadisarc 106 Haláp 37 Harmincadvám 67, 95 Harmincadhivatal 65 Haszonvétel lásd királyi kisebb haszonvételek alatt Hatósági jogkör lásd városi bútalom alatt Házingatlanok 90 Házipénztár 53, 55, 58, 61, 87, 103 Háztartási bevételek 107 Háztartási mérleg 108 Házutáni földek 89 Heckenast Gusztáv 114 Helypénz 97 H er pay Gábor 114 Hetipiac 6, 8, 67, 96 Hivatalszervezet 10, 43, 48 Homokkert 90 Honorárium 105 Hortobágy 37 Hortobágyi hídvám 96 Hospes 15 Hospitales 48 Hóstat 12, 97 Hunyadiak 6, 7, 8 Húsipar 93 Ibrányi 101 Igazságszolgaitatás lásd Bíróság alatt Illetékek 99 Illetmények 103, 104 Ingatlanok 88—90, 99 Iparcikkek szállítása 109 Ipari tevékenység 70, 72, 77, 92 Irinyi Károly 113 Iskolák fenntartása 107 Iványi Béla 113 Jakab mester 35 János Zsigmond 11, 14, 41 Járási beosztás 37 Jegyzői kar 45 Jegyzőkönyv 26 lelentések 112 Jobbágyok ügyei 6, 11, 12, 71, 72, 82 Jogszabályalkotás 21 József császár 53, 55, 59, 63, 99, 106 Iudex primarius lásd Főbíró alatt Iudex vini 48 Iuratus civis lásd Esküdtbíró, alatt Kalmár András 21 Kalmár Társaság 94, 97 Kapitány 38 Kapitányszék 40 Karácsony György 22 Kassa 105 Katonatartás ügyei 59, 80, 99, Kállai István 113

106

Károly Róbert 6 Kegyúri jog 106 Kemény János 105 Kereskedelem 66, 93—98, 101—102 Kereskedelmi tőke 101 Kerületi főpénztár 53 Kerületi közigazgatás 35 Kerületi Tartományi Biztos 30, 53 Képviseleti rendszer 23, 34 Kézműipar 6, 12 Khasz birtok 7 Kiadások rendszere 101—102 Kilenced 68 Királyi adó 7, 68, 81 Királyi bér 78, 79, 85 Királyi Bizottság 29, 30, 32, 45, 111 Királyi kisebb haszonvétel 48, 50, 51, 91—93, 96 Kisehb sedes 18 Kis Orbán István 26, 75 N. Kiss István 113 Kistanács 30 Kiváltságlevél 6, 8 Kolozsvár 24 Komáromi család 23, 57 . . . Komoróczy György 113—114 Koncz Ákos 114 Kovachich József 113 Kölcsönök 107, 108 Költségvetés 100, 102—109 Közadópénztár 55 Közgyűlés 21, 24, 26, 28 Közigazgatási bevételek 98—100 Krakkói egyetem 21 Kubinyi András 114 Külkereskedelem 7 Külső sor 12 Külsőtanács lásd Nagytanács alatt Külsővásártér 96 Külsővárosi negyedek 12, 38 Kvártélv 99 Lajos király 6 Lakosság „egyeteme" 28 Lakó 15 Laski Jeromos 6 Lnudemialis taxa 99 Legelőgazdálkodás 93 Levelezések 112 Lévay István 105 Lipót király 107 Liszt Nándor 113 Littera 24 Lyukaháza 88 Magános gyűlés 21, 26 Magisztrátus 10, 17, 27, 43 Majorosok 12 Makkot László 111, 113—114 Mályusz Elemér 113

Marossy 32 Mária királynő 8 Mária Terézia 56 Mátyás király 71 Megyei önkormányzat 28 Meixner Ferenc 31 M en sa 25 Mezőgazdaság 6, 14 lásd még Agrárnépesség alatt Mezőrendőri kapitány 51 Mérlegkezelők 51 Mészáros Gergely 21 Mike Pál 21 Mohácsi vész 7 Módy György 114 Mulctae 99 Munkaerő 11 Munkáselemek 29 Munkásnegyedek lásd Külvárosi negyedek alatt Nagy Bertalan 24 Nagyerdő 88 Nagytanács 22, 23—30, 42 Nagyvárad 53, 55, 57, 65, 94 Napszámosok 12, 77,106 Nemesség 14, 23, 70, 71 Nemzetközi kapcsolatok 20, 109 Népszószóló, Néptribun mindkettőt lásd Fürmender alatt Nosocomii 48 Nyomda 92 Oeconomus 54, 58 Officium notariatus 44 Ohati birtok 33 Oklevélgyűjtemény 114 Olaj ütő 13 Omode család 6 Országos vásár 12, 67, 92. 96 Országrendiség 8 Osztályharc 10, 41, 42 örökösödési illeték 98 összeírások lásd Demográfiai helyzet alatt Paleta 73 Pallosjog 20 Pap tava 5 Patríciusok 10 Perceptot 53, 55, 57, 80 Perceptorátus 57, 58. 59. 105 Pénzkezelés 53. 54, 60 Pénznemek 84 Pénztárak szervezete 53. 55, 56, 62. 63 Pénztári főfelügyelő 62 Pénztőke 108

Pénzügyigazgatás 29, 30, 51, 53, 61, 100, Pénzügyi tisztviselők 51—61 Piacügyek 10, 48. 51 Plebejus elemek 10 Polgárjog 15, 16. 71 Polgármester 20, 25, 33, 45, 46, 63 Polgármesteri Bizottság 111 Polgári forradalom 8, 16, 47, 109 Polgári taxa 15 lásd még Civis alatt Polgárság „egyeteme" 23 Poroszlai Fridrik 22 Porta 82. 83 Portio 77 Prága 41 Prezsbitérium 107 Praedium 88 Praelocutor 25 Procuratores possesionum 48 Protestáns vezetés 46 ; Puritánus mozgalom 107 Raidl József 97 Rationaria 63 Rationum censor 54 Rationum magister 62 Rákóczi Ferenc 11. 31 Rákóczi György 11 Regulamenmm militare 80 Relatio 112 „Replica" 65 Révész Imre 114 Rofain bán 6 Salétromfózés 92 Sámson 89. 101 Sáncbér 78 Sedes minor 18 Scheda telonialis 98 Schedula 24 Segédkönyvek 53 Sertéshizlalás 14 Sinan basa 94 Sóhivatal 65 Superinspector 27 Supremus oeconomicus 52 Subsidium 82 Sümeghi József 113

108

i

' \

|

1

-

r

SzabadköJtözés 11 Szabó István 114 Szabó József 114 Szabolcs megye 11 Szakbizottságok 30—34 Szakhivatali munkakör lásd Városi tgazgataa Szatatelek 88 Szatmári béke 105 Számadáskönyvek 103 Számadások 59. 84

Számonkérő Szék 34 Számvevőség munkaköre 52, 53, 54, 61, 65 Személvlevél 98 Szenátus 17—24, 28, 40, 48, 49, 56 Szendrev István 114 Szent János, birtok 88 Szépes 102 Székely György 114 Székesfehérvár 7 Sz'itnics Mária 114 Szolnok 68 Szovát 89, 101 Szőlőmüvelés 14, 90 Sztárai Mihály 21 Szubalternusok 47—51 Szűcs István 112 Születési előjog 23 Tanácsi jegyzőkönyvek 111 Tanácsi szakbizottságok 30—34 Tanácsi szervezet 16 lásd még Szenátus alatt Tanácstagok jogvédelme 25 Tanácstagok illetménye 103 Taar család 23, 98, 107 Tartományi bizottság 65, 105Taxa 68 Taxa diaetalis 82 Tárnokmester 105 Társadalmi differenciálódás 10 Termelés differenciálódása 18 Téglavető 13, 92 Tégláskert 90 Tikos István 57 Tilkovszky Lóránt 114 Tiszatáj 6, 8 Tiszántúli Kerületi Tábla 65. 71 Tizedek 35, 68 Tizedes 38 Tomatelke 88 Tóth István 54 Tőkeképződés 93 Tőkés fejlődés 94 Török család 6, 7", 17, 84 Tribunus plebis 25 Újévi ajándék 68 Űj soriak 98 Új sori taxa 87 Újvidék 71 Ulászló király 8 Universitas 28 Universitas senatorum 24 Uradalom 7 Utcahálózat 6, 29, 35—36, 37, 40—42, 97 Utcakapitány 39 Utcarendi közigazgatás 37—38 Utcaszer 78, 86—87, 106 Utcatized 6, 35

Utcatizedes 39 Utcai adószedő 60, 61 Utcai bizottság 40 Utcai önkormányzat 24, 34—42 Utcai pénztár 61 Vadászati jog 93 Vagyonkezelés 47, 49—50, 77, 99, 102 Vagyonmérleg 108 Varga Antal 41, 114 Varga Zoltán 114 Varga Zoltánné 114 Vasas Szabó György 74 Választások 29, 39 Választott Hites Közönség 10, 21, 23, 30, 32, 48—50, 56—57, 59. 63, 70, 75, 78, 102, 111 Vámjövedelem 48, 95 Váradi főbíró 105 Váradi pasa 106 Váradi regestrum 5 Városárka 90 Városfejlesztés 10, 12, 30, 35 Városgazda 58 Városgazdálkodás 31, 101, 108 Városkapitány 40 Városlakók 15 Várospolitika 26, 33 , Városszabályozás 36 Városi bíróság lásd Bíróság alatt Városok ellenőrzése 31 Városi hatalom 16, 18, 30, 42, 45, 67 Városi házak 102 Városi háztartás 32 Városi igazgatós 6—7, 10, 16. 20. 42—47, 49 Városi pénztár lásd Perceptoratus Vásárbírák 96 Vásártartás 8, 96 Vendég 15 Veres Balázs 38 Veres István 38 Veres Simon 38 Veresmarty János 54 Vécsey József 31. 32, 39 100 Végrehajtó szolgálat 30 Végrendeletek 98 Vitéz János 8 Vízellátás 5 Zálogosítás 7

Záoolyaiak 6 Ziska 8 Zolfai ÍM fos 68. 112. 113 Zsibongó (píac) 97 Zsigmond király 7. 8, 11. 24, 66

Felelős k i a d ó : l>r. Béres András Kiadói Főig. Eng. szám: 27153/968 Készült: 1000 példányban 11,2 A/5 ív terjedelemben 69.S-. 5-'4ö Békés migjei Nyomdaipari Vállalat, Gyula

À