IX. évfolyam 3. szám december KARÁCSONY

IX. évfolyam 3. szám

2012. december KARÁCSONY „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” /Titusz 3,4-5/ Pál apostol a Titushoz írott levelében egy gyönyörű szép őskeresztyén himnuszt idézve írja le, hogy kicsoda Isten, és mit is tett értünk. Ahhoz, hogy az ünneplésünk ne csak múló hangulat legyen meg kell ismernünk igazán azt a Jézus, akit ünneplünk. Akkor tudjuk Őt igazán szeretni, tisztelni és imádni, ha meglátjuk kicsoda Ő igazából. Először nézzük meg milyennek is gondoljuk Istent, majd utána vizsgáljuk meg miként mutatja be a Szentírás és végül megláthatjuk miként teheti egész életünket vég nélküli ünneppé. Minden embernek van egy Istenről kialakított képe, amely érzelmekkel átszőtt tapasztalatokból, élményekből és ismeretekből tevődik össze. Vannak akik szerint az Isten egy despota, egy uralkodó, aki könyörtelen és haragos úr. Sokak szemében Isten szigorú bíró, folyton ítélkező, számon kérő, aki azt lesi, mikor szegem meg szabályait, törvényét és ha vétkezem, valami rosszat követek el, jön a büntetés. Létezik az úgynevezett „bácsi” istenkép is, aki fehér szakállával ott ül fenn egy trónon és néha megajándékoz mint egy Mikulás, ha jó voltál. Pál apostol ezzel szemben egy merőben más Istenről beszél. Olyan csodálattal és tisztelettel szól Istenről, hogy már a szavaiból is sugárzik mennyire szereti és ismeri az Urat. Pálnak ugyanis élő kapcsolata volt az Úrral. Mert Istent nem nekünk kell kitalálni. Nem régi próféciákból kell kikövetkeztetnünk, hogy kicsoda Ő és mit akar tenni. Ő megjelent, láthatóvá vált, megmutatta magát Jézusban. Kiderült róla, hogy nem egy könyörtelen uralkodó, nem is szigorú és haragos bíró,

www.pilis.reformatus.hu

nem is egy folyton teljesítményt elváró főnök és még csak nem is egy kedveskedő öreg úr, hanem olyan aki emberszerető, jóságos és együttérző. Jézus azt mondta: „Aki engem lát, az látja az Atyát is.” / Jn 14,9/ Jézusra figyelve felismerhetjük, hogy Isten jó, elmegy a századik elveszett bárány után is. Isten szeret minket mindennél és mindenkinél jobban! „Isten maga a szeretet”! /1Jn 4,8/ Ha ezt megértjük, akkor nem csupán Isten cselekedetének az oka válik egyértelművé, hanem a célja is. Miért lett az Isten emberré? Mert célt tévesztett az életünk. A fontos dolgokat felcseréltük valami másra, és szép lassan boldogtalan, színtelen lett az élet. Már csak a karácsony fénye, csillogása ad némi melegséget. Ebből a helyzetből akar Jézus kihozni minket. Abból a lelki sötétségből szeretne kivezetni, amely körülvesz és eltakar minden igazi örömöt előlünk. Úgy érezzük magunkat sokszor, mint az ismert graffiti írója: „Állítsátok meg a világot. Ki akarok szállni!” – csak azt nem tudjuk hogyan csináljuk. Jézus erre ad megoldást, ezért lett emberré, hogy ne kiszállni akarjunk, hanem maradni és szeretni, boldoggá lenni és az Ő országában kerülni. Ezek után már csak az a kérdés maradt hátra, mi itt és most 2012 karácsonyán hogyan találkozhatnánk és ismerhetnénk meg Istent olyannak, amilyen valójában? Erre ad választ az ötödik vers: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket…a Szentlélek által” Azaz mi nem érdemeljük meg, nem szerezhetjük meg, nem kényszeríthetjük ki azt, hogy Isten Jézus Krisztusban szeressen és jóságos legyen velünk. Nem tudjuk megismerni őt olyannak, amilyen – semmiféle erőfeszítés árán sem. Egyet tehetünk elfogadjuk ajándékként szeretetét, kinyitjuk előtte

2. oldal életünk ajtaját és teret adunk jóságának és emberszeretetének. Bátran bízhatunk benne, hiszen ismerjük cselekedeteinek okát és célját. Mindent értünk cselekszik, mert értékesek vagyunk számára. Abbis sah perzsa uralkodóról szól a következő történet. A sah nagyon szerette népét. Hogy még jobban megismerje és megértse őket, különféle álruhákban vegyült el alattvalói között. Egy napon szegény emberként elment a nyilvános uszodába és egy szűk cellában leült a kazánfűtő mellett, aki a melegről gondoskodott. Amikor eljött az ebédidő, a király megosztotta egyszerű ételét és úgy beszélt magányos alattvalójával, mint a barátjával. Aztán ismét meglátogatta és az ember nagyon, megszerette a királyt. Egy napon a sah megmondta neki, hogy ő az uralkodó, és megkérdezte, hogy a kazánfűtő milyen ajándékot kér tőle? De a fűtő szeretettel és csodálattal nézett uralkodójára, és végül így szólt: „Elhagytad palotádat és dicsőségedet, hogy velem együtt légy ezen a sötét helyen, és egyszerű ételemet fogyaszd, és törődtél azzal, hogy boldog vagyok e vagy szomorú. Másoknak gazdag ajándékokat osztogatsz, de nekem önmagadat adtad, és ez csak akkor marad meg nekem, ha sohasem vonod vissza tőlem barátságod ajándékát.” Ez a történet emlékeztet Krisztusra, akinek születését karácsonykor ünnepeljük. Elhagyta a mennyországot, hogy eggyé váljék velünk. Szeretetének és barátságának ajándékát sohasem vonja vissza tőlünk. Velünk marad mindörökké. Ezen a karácsonyon fogadjuk el az Isten ajándékát: Fiát Jézust. Vidd haza te is szívedbe, otthonodba és a hétköznapjaidba. Akkor megtapasztalod, hogy mindenkor megjelenik neked is és megmutatkozik életedben jósága és szeretete. Ámen

Fohász Jézus nevében reménnyel szólítunk meg, teremtő, igaz, jó Istenünk! Köszönjük az elmúlt esztendőben a veszteségeink elviseléséhez adott sok erőt, s hogy meríthettünk Tőled reményt és tanulságot. Köszönjük számolatlanul nekünk szórt ajándékaidat, amelyekkel szebbé tetted életünket. Kérjük, hogy az elkövetkezendő esztendőre adj népünknek, gyülekezetünk tagjainak egészséget, békét, hitet, biztonságot, boldogságot sok örömet és reményt. Ámen A szerkesztőség

Hóból az erdő, ködből a felhő, Hó esik, tél szele fújja. Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra. Száll csuda híre szívből a szívbe Kétezer év a tanúja: Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra. Angyalok ajkán, emberek hangján Csendül a csillagos ének. Kétezer éve mennek elébe Boldogan, ki neki élnek. Ott a helyed e drága menetben, Életed Krisztusa vár rád. Hagyd el a gondot, légy vele boldog, Zengje a szíved a hálát! Füle Lajos

Gyülekezeti alkalmaink Istentisztelet: minden vasárnap 10.30-tól Szombat esti csendességek a Várdai családnál (Újerdő utca 47.). Minden szombaton este 6 órától Isten igéje köré hívunk minden imádkozni, elmélkedni, beszélgetni vágyó testvérünket!

Ima és bibliaórák: Kedd és csütörtök 18 óra

IFI: Szombat 17 óra

3. oldal A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le A szoba is ünnepelt, mindenütt képeslapok! Nagyon egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse régiek, régiek és újabbak. A legújabbak a konyhakredenc polcára kerültek! egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett.... A konyhába belépő azonnal lássa, Dédire messziről is Előtte – ÜNNEPKOR – utána gondoltak, ismét küldtek fenyőfás, ünnepi lapokat. Rohanunk, költünk, letudjuk és kiüresedünk... Szívet-lelket melengető szép emlékem. Morzsolom az éveket, emlékeim kincseit rakosgatom. Gyermekeim első karácsonya? Ez, vagy az a karácsony milyen is volt? Megismételhetetlenek! Dédikém egyszerű fenyőfája, melyet szép piros almák díszítettek. A frissen pattogatott kukorica illata, hófehér, A fiam augusztus hónapjában, tizennyolc év múlva felfűzött szemei, igazi, pici gyertyák. Az aprócska pedig a leányom, aki szeptemberben született. lángok táncoló fényében minden olyan szép, egyszerű és Mindketten Karácsony ünnepén, pár hónaposan, az eddig még nem tapasztalt csodát látták a csillagszóró megismételhetetlen. szikrázásában! A barna gerendás, fehérre meszelt parasztház szobájában már karácsonyfaként nyújtogatta feldíszített Boldog voltam, hogy egészséges, szép gyermekeket kaptam a Teremtő jó Istentől. Hálát és örömet éreztem ágacskáit a harsogóan zöld színű fenyőfa. mindkét alkalommal. A szőttessel megterített ünnepi asztal, a csak ilyenkor feltett tányérok, poharak. Az illatosan gőzölgő, zamatos A szívem is gyorsabban ver, ha ezekre a csillagszórós, töltött káposzta, az öröm, az együvé tartozás érzése az felejthetetlenül szép karácsonyokra gondolok. arcunkon. Az ünnepre sütött, igazi parasztkenyér Régen a szülők azt mondták: két-három családom van. megszegése, annak felejthetetlen íze. Végül a mákos és Nem úgy, hogy két-három gyermekem, de úgy, hogy családom. Mennyivel szebb és kifejezőbbek voltak ezek diós kalács. a szavak. A karácsonyi asztalról lekerült morzsát, Dédikém másnap az ablak előtt terpeszkedő orgonabokor elé Mit is jelent? szórta ki, a madaraknak. A kis tollasok megvendég- Amikor a gyermekek felnőnek, családot alapítanak. elésére őrölt kukorica, búzadara is került. "Ünnepeljétek Ahány gyermek, annyi családdal kibővülve ülnek majd Jézuska megszületését!" – így biztatta csicsergő az asztalhoz a kenyeret megszegni. Hétköznapon, meg kosztosait. ünnepkor is. Mit is kaptam? Milyen ritkán mondjuk ki azt, hogy Édesanyám. Csodálatos ez a szó és mindent kifejez. Gyermekeink Egy pár szép gyapjúkesztyűt, benne cirkalmas hogyan is szólítanak meg minket? Anyu, Mami, mintákkal és egy hozzá illő sapkát. Most is érzem, hogy Mamuskám, de egyre kevesebben és ritkábban mondják nem egyszerű ajándékok voltak. ki: Édesanyám. Miért is? Édesanyám ünnepei. Szeretetet közvetített az a kesztyű és az a sapka is. A szorgalmasan táncoló kötőtűk akkor röpködtek, amikor A majdnem mindig rózsaszín és aranypapírba csomagolt én aludtam. Rám gondolt, miközben kirajzolódtak a szaloncukor, a felhúzható zenélő harang, a szívből adott minták a kesztyűn, a sapkán. Selyempapírba csomagol- apró, szerény meglepetések. A „csak Ő tudta úgy ta, rózsaszín szalaggal kötötte át. Igaz szeretettel kaptam elkészíteni”, ünnepi menüje. Egyszerű és különleges sütemények, ízletes befőtt. karácsonyi ajándékul. Nagyanyáim, Nagyapáim emlékei, mozdulataik, a Hogyan is készült Dédim az ünnepre? szekercével, kis fejszével faragott öreg szánkó, az ünnep A szívét díszítette fel, nem csak a szavait. Begyakorlott, hajnalán duruzsoló kályha mellett elmondott történetek. sok évtizedes mozdulataival teremtett. Szeretetet, Az ölelések, az illatok. Mind, mind mélyen és kitörölhangulatot és ünnepet. hetetlenül a szívembe vésődtek. Köszönet érte! Milyen emléket hagyunk gyermekeinknek magunk Féltve őrzött dobozkájából oly régóta rakosgatott, után? gyűjtögetett karácsonyi, ünnepi képeslapok, egyedivé Soha nem az ajándékra kiadott pénz mennyisége számít, varázsolták a szerény hajlékot. A frisseket is közéjük de a hogyanja, a miértje a mikéntje. téve, szétterítette az ebédlőszekrény márványán, beletűzte a tükör réseibe, de jutott az ablakok Hogyan készült, hogyan vásároltuk, miként adtuk át és mélyedésébe is, a kerethez támasztva, szépen miért úgy, ahogyan. Mit és kinek készítettünk ajándékot hittel, igaz szeretettel? felállítgatva.

4. oldal Ünnep előtt készülődünk, takarítunk, vásárolunk. Az ünnepet ledaráljuk, végiglátogatjuk a rokonokat, hozzánk is jönnek. Ünnep után kiürülünk, nemcsak a pénztárcánk, de a szívünk, a lelkünk is. Üresnek érezzük az év legszebb ünnepét. Tegyünk arról, hogy ne így legyen! Jövőre másként ünnepeljünk! Hogyan? Ne csak a fenyőfát díszítsük fel, hogy karácsonyfa legyen. A szívünket is borítsuk be szeretettel, szépségekkel, de olyan sokkal, hogy jusson a családunknak, gyermekeinknek egész életükre, kitörölhetetlenül, feledhetetlenül. (and-i)

Négy gyertya égett az adventi koszorún „A nevem Béke”. Az én lángom világít, de az emberek nem tartják meg a békét…” A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt… A második gyertya így szólt: ”A nevem Hit. De az emberek a karácsonyi ajándékok utáni rohangálásban már nem akarnak tudomást szerezni Istenről. Lehet, hogy feleslegesen világítok én is?...Erre huzat támadt és a 2. gyertya lángja is kialudt… „Az én nevem a Szeretet. De már nincs értelme, hogy világítsak, mert a emberek félretoltak, elfelejtettek…”És lángja sisteregve kialudt…Ekkor egy kisfiú lépett a szobába… Ránézett a gyertyákra és sírós hangonkiáltott fel: „De hiszen nektek égnetek kell!!!” Ebben a pillanatban megszólalt csendben a negyedik gyertya: „Ne félj! Ameddig én égek, addig mindig van remény! Az én nevem a Remény!” Ekkor a Kisfiú meggyújtotta róla a másik három, már kialudt gyertyát. Mert a Béke, a Hit a Szeretet és a Remény lángját őrizni kell örökre…" Jézus mondja: „Én vagyok a Világ Világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, mert övé a világ világossága!” (Jn 8,12)

A pótolhatatlan idő Sok áldás van elrejtve a gyermekkorban! Nyitott szív, lelkesedés, őszinteség, vágyakozás a jóra, befogadás… Ne szalasszuk el ezt a pótolhatatlan időt, hogy gyermekeink megértsék, milyen az igazi karácsony, mert várják tőlünk az igazságot! Igen, jólesik a csillogás, a finomságok, a hangulat, simogatnak bennünket ezek az élmények, de a karácsony fő üzenete egyszerűbb, tisztább, alázatosabb. Isten elküldte közénk a fiát, mert úgy szeret bennünket. „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” János 3,16 Aki elfogadja Isten Fiát, megváltójának vallja: üdvözül! Terelgessük gyermekeinket ebbe az irányba! Isten megadja az alkalmas időt, hogy beszéljünk erről a fontos dologról! Teremtsünk olyan meghitt légkört, ahol elmondhatjuk, számunkra mi a karácsony. Ebben próbál segíteni gyülekezetünk is karácsonyi alkalmaival. Isten szeretete bennünk munkálkodva tesz jót más emberekkel, figyel a másikra, segít önzetlenül bárkinek. Kérem Isten Szentlelkét, tegyünk bizonyságot gyermekeink előtt Üdvözítőnkről és reménységünk lehet, hogy mint annyi mindent, amit tőlünk lát, beépül életébe. Legyen ez így a karácsony megélésével, ünneplésével is! Azt kívánom minden szülőnek, Illusztráció: Simon András legyen díszbe öltöztetve a lakása, legyen finom a karácsonyi étel és legyen jelen Krisztus az ő és gyermekei karácsonyában is! Áldott karácsonyt! 18.A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. 19. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. 20. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. 21. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. 22. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: 23. Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. 24. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. 25. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. Mt 1. 18-25

5. oldal

Karácsonyi történet A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: „Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet drága” – folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. „Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. „Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.” A gyerek csodálkozva nézett a férfira. „Gyere, menjünk be az üzletbe” – és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.” A férfi hunyorított a szemével: „Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: „Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.” A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: „Ezt szeretném.” A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot. Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. „Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.” A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.

Ady Endre:

Karácsony – Harang csendül... I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba' Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből – Úgy mint régen – Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra.

Ismeretlen szerző tollából Kozma Imre atya honlapjáról Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni… Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra.

6. oldal

A bölcs és igazságos Isten - az Utolsó Ítéletről – Korunkban az Utolsó Ítéletről közösen gondolkodni kellemetlen dolog. Furcsának, ijesztőnek, „sötét középkorinak”, időszerűtlennek és rosszul hangzónak tűnik a mai ember számára. Mivel a középkori hagyomány alapján tekint rá, amiben „mindenki a pokolra jut”, ezért azt gondolja, hogy ezzel ne is foglalkozzunk, mert emberek tömegeit fogjuk kirekeszteni. Kedves olvasó, írásom a 2012. november 24-én megtartott hitmélyítő csendesnapon elhangzott előadásomat taglalja, és szeretném, ha úgy olvasnánk e dolgozatot, hogy témája aktuális, nem időszerűtlen, célja közel sem az ijesztgetés, és kiváltképp nem a kirekesztés. Mi akarunk kirekeszteni vagy alanyi alapon bejuttatni embereket a gyülekezetbe, közösségekbe, és a mennyek országába is, pusztán azért, mert szimpatikusnak tartjuk, vagy épp nem kedveljük az adott személyt – ez a mi önkényünk. Isten azonban végtelenül egyenes, korrekt, ha tetszik, racionális: minden embert a születése előtt már ismert, és látja a teljes életútját, az összes gondolatát – Ő fogja eldönteni helyesen, hogy kinek mi lesz az osztályrésze a halál után. Annak napját, amikor ez megtörténik latinul diem rationis-nak, a számadás napjának hívjuk. Előadásom egy rajz alapján történt, ami az Utolsó Ítéletet akarja mutatni. Sokan azt gondolják, hogy életük során különféle jó pontokat szereznek, amiket majd Istennek mutogathatnak a haláluk után, előadást tartva arról, hogy ők milyen jó tetteket hajtottak végre. Mintha pontokon, krediteken múlna ez, e sok jó tett helyébe jót várnak. Életünk során elengedhetetlen az, hogy jót tegyünk másokkal, aki ezt nem helyesli, az akár a krisztusi életet is megtagadja. Mikor azonban Isten előtt állunk az első állomásaként az Ítéletnek, Isten azt mérlegeli, hogy mit hittünk, és nem azt, hogy milyen jó cselekedeteink voltak. Ekkor meg sem tudunk szólalni, mert Isten mindent tud rólunk, most mi beszélünk Istenről, ott ez fordítva lesz. A Jelenések könyve így ír: „És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az Életnek Könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (Jel. 20, 12-13.) Az Élet Könyvébe az kerül, akit Isten oda beír. Tőlünk, akik hallottunk Krisztusról, Isten számon kéri azt, hogy engedtünk-e a hívásnak, vagy nem. Krisztus halálának, a kegyelemnek az elfogadása nélkül, a megtérés hiánya esetén nem lehet üdvösségünk, de az, hogy ki kerül be ebbe a könyvbe, az egyedül Istennek a joga. Ma a Sátán azt akarja elhitetni velünk, hogy mindenki a mennybe jut. Azért gondolkodunk így, mert legfőbb gyűlölőnk azt akarja elhitetni velünk, hogy az üdvösség eldöntése az emberre

tartozik. „Dehogy haltok meg” – hangzik a mondat a bűnbeeséskor. Ne higgyünk ennek: egyedül a bölcs és igazságos Isten fogja megítélni az embereket: lesz, aki az örök Istennélküliségbe kerül, lesz, aki a mennyek országába. Isten a megtért embereken már az életük során megkönyörült, elhívta őket egy másik világ szerinti életre. Az Utolsó Ítéletkor az Atya egyedül az Ő Fiának halála miatt enged be minket a mennyek országába – de ezt a halált el kell, hogy fogadjuk életünk során. Ezt a változást a Szentlélek Isten munkálja, nem lehet emberi erőből, hagyományból, kulturális okok alapján megtérni, csak Isten Lelke által. Ezért nem lehet elfelejteni a Szentlelket, ezért nem csak pünkösdkor kell beszélni Róla. A megtéréskor mindannyian szolgálatot kapunk. Talentumokat, amiket kamatoztatni kell. Az Ítélet második részeként Krisztus minden megtértet megítél: mit kezdett az újjászületett életével, a legfőbb kérdés, hogy hogyan hitt. Pál apostol így ír erről: „Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”(1Kor. 3, 11-15.) Pál azt fejti ki, hogy egyesek az Istentől kapott talentumaikat nem Isten országának az építésére használták föl életük során. Itt kiderül, hogy ennek nem volt értelme, ez a tűz pedig az a szégyenérzet, ami ekkor bennünk lesz. Mindannyian megszégyenülünk, mert Krisztus megmutatja, hogy milyen mulasztásaink, hibáink voltak a megtért életünk során. Valaki sokra használta a talentumait (mindenki kap talentumokat!), valaki pedig a mások hitre segítése helyett más, földi célra használta azokat. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy nem juthat be a mennybe, hanem azt, hogy nagyon sok számonkérni valót gyűjtött az élete során. Azért van a föntiekre szükség, hogy a mennyek országába semmilyen bűnt ne vigyünk be, ezeket ott majd Krisztus kimondja és meg is szünteti azokat. Tudnunk kell azt is, hogy amit Isten Lelkének vetettünk, az is nyilvánvaló lesz: Krisztus megmutatja hitünk gyümölcseit is, de ez már ténylegesen a mennyországban lesz nyilvánvaló. Láthatjuk, hogy bizony, mi vagyunk önkényesek, mi akarunk ítélkezni mások fölött – ezt egyedül Isten teheti meg. „Ő az áldás, Ő a béke, nem a harcok istensége” – írja Babits Mihály a Zsoltár gyermekhangra című versében. Gondolkodjunk el azon, hogy elfogadtuk-e a kegyelmet. Gondolkozzunk el azon is, hogy mit kezdtünk ezzel: mire használtuk eddig a talentumainkat, a megtért életünket. Legyünk valódi tanítványai a mi Mesterünknek!

7. oldal

Csendes-nap a gyülekezetünkben

Márk evangéliuma

8. oldal

Gyermekkarácsony és szent-este a gyülekezetünkben

Anyakönyvi hírek

2012. november-december. Keresztség sákramentumát kapta:

Gulyás Zora

Gyimesi Zoltán Máté (született 2007.06.12.) Fájdalommal búcsúztunk, emléküket kegyelettel megőrizzük::

December 12-én, Dr. Horváth Tamás (68)

PILISI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET KIADVÁNYA Megjelenik évente négyszer, 250 példányban Felelős kiadó: MORVA ÁKOS lelkipásztor Pilis, Rákóczi út 30. 2721 Telefon: 06/29-496-368 és 06/30-637-3183 Email: [email protected] főszerkesztő: Jakab Zoltánné email:[email protected] Tördelőszerkesztő: VARJU ZOLTÁN gondnok Telefon: 06/29-498-803. Email: [email protected]