IV

Természet- és környezetvédelmi folyóirat 2002/IV.

A tartalomból: Globalizáció Uniformizálttá válik a világ. Bárhová megyünk, azonos márkájú cikkek sorozatát látjuk, az eldobható pelenkától kezdve a mosóporokon át a gépkocsiig. Az egyformaság nemcsak unalmas, hanem nagy veszélye a helyi értékek, a nemzeti kultúrák elsorvadása. cikkünk a 12. oldalon

*

GÉNMANIPULÁCIÓ „Magyarországon a hivatalos adatok szerint öt növényfajtával, burgonyával, dohánnyal, kukoricával, lucernával és repcével kísérleteztek eddig, de csak laboratóriumi körülmények között, tehát szabadföldön nem. Ugyanakkor meg nem erõsített információk szerint egyes nemzetek feletti vállalatok titokban folytattak szabadföldi kísérleteket kukoricával is, ezekrõl azonban nem állnak rendelkezésre bizonyítékok.” bõvebben: 16. oldal

*

Egészségesen – házilag

Kólafüggõ gyerekek

Szélenergia

„Az egészséges fejlõdés szempontjából elvárható napi ötszöri étkezés helyett a többség legfeljebb háromszor eszik. S lassan szembe kell nézni olyan újkori tünetekkel is, mint az úgynevezett kólafüggõség.”

...A szélenergia, mely nem szennyezi a környezetet mérges gázokkal, nem fokozza az üvegházhatást, egy értékes alternatíva az olyan meg nem újuló energiaforrásokkal szemben, mint amilyen a kõolaj.

a gyerekek táplálkozásáról a 21. oldalon

részletek az 5. oldalon

Az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület lapja

A házi sütés-fõzéshez szeretnénk segítséget nyújtani azzal, hogy minden számban megjelentetjük néhány házilag elkészíthetõ finomság receptjét. leírás a 23. oldalon

K

edves Olvasó!

SÜVÖLTÕ Környezetvédelmi folyóirat Az E-misszió Egyesület lapja 2002/ IV. szerkesztõ: Lencsés Brigitta szerzõk: Csige Anikó, Lencsés Brigitta, Priksz Gábor,, Tömöri László kiadja és terjeszti: E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület postacím: 4400 Nyíregyháza Malom u. 18/ a e-mail: [email protected] telefon: 42/ 423-818 megrendelhetõ: az Egyesület címén, egy szám ára 90 Ft. Elõfizetési díj egy évre 450 Ft, örökre: 5000 Ft. Az Egyesület tagjainak ingyenes. Utánközlés nem tilos, hanem kivánatos! Kérjük azonban a forrás feltüntetését! A lapban közölt írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség véleményét. nyomdai elõkészítés: Signatura Grafikai Stúdió levilágítás, nyomtatás: Magician Stúdió Környezetbarát újrapapírra nyomva, 1500 példányban. felelõs vezetõ: Balogh Zoltán vezérigazgató támogatónk: Környezetvédelmi Alap Célelõirányzat

2

T

artalom

3 5 8 10 12 14 15 16 20 21 22 23

– Autómentes nap – Szélenergia – Bardenas Reales – Döntéshozatal az Unióban – Globalizáció és EU – 101 lépés a holnapért 3. rész – 101 lépés a holnapért 4. rész – Génmanipuláció és genetikai környezetszennyezõdés – Gyógynövény ABC – Kólafüggõ gyerekek? – Észlelni a láthatatlant – Egészségesen-házilag

Kedves olvasó! Nemrégiben vitába keveredtem egy barátommal, hogy mi is az, amivel egy környezetvédõnek foglalkoznia kell. Hiszen egyértelmûnek tûnnek a környezetvédelmi intézkedések. Ha sikerülne bevezetni a papírzacskókat a bevásárlóközpontokban vagy, ha kevesebb kibocsátása lenne az autóknak, azzal elérnénk pozitív környezeti hatást. Ebben már nem tudtunk egyetérteni. Hiszen elsõ pillantásra valóban csökken a környezeti kár, de elérjük-e célunkat? Nem, hiszen a dolog alapja nem változik meg. Mi is lenne a dolgok alapja? Egyrészt az emberek hozzáállása és fogyasztási szokása. Hiszen hiába kevesebb a kibocsátása egy jó állapotú nyugati autónak, mint egy trabinak, de ha sokkal többet használjuk, semmit nem javul környezetünk állapota. Másrészt látszat intézkedésekkel csak eltereljük a figyelmet a problémákról. A bevásárlóközpontok esetén a valódi probléma nem az, hogy fizetéskor milyen zacskót kap az ember, hanem az árukészlet, az ahhoz tartozó termelési szerkezet, és az erõteljes hatásuk a fogyasztási szokásokra. Ezt az érzésemet erõsítette meg egy Nyugat-Európai konferencia, ahol elhangzott, hogy mennyivel javult a levegõ minõsége azon a környéken az elmúlt években. Azonban miután órákon keresztül álltunk az autópályán a konferenciára igyekezve, kétségeim támadtak a dolog sikerességét tekintve. Tehát óvakodjunk az egyszerû megoldásoktól, próbáljunk meg a dolgok mélyére tekinteni. Persze ez nem egyszerû, de tanulhatunk a „fejlett” országok által elkövetett hibákból. Priksz Gábor

A

utómentes Nap

Nyíregyháza – 2002. szeptember 22. A Zöld Kerék Alapítvány, a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal és az E-misszió Egyesület szervezésében egész napos rendezvény várta a lakosságot Nyíregyháza központjában a Hõsök terén és a Kossuth téren. A Hõsök tere, mint már egy évvel ezelõtt is, le volt zárva az autó forgalom elõl. Itt a Jonatán Majorette Csoport mûsora után kerékpáros felvonulás, valamint kerékpáros versenyek várták mindazon érdeklõdõket, akik a vasárnap, és az egyre zordabb idõ ellenére arra jártak. A Kossuth téren 8 új buszt „kapott” jelképesen a VOLÁN az Önkormányzattól, melyeket azon nyomban ki is lehetett próbálni. Média, lufi, pörgés … minden ami szükségeltetik ahhoz, hogy sokan megjelenjenek egy ilyen rendezvényen. Sikerült; bár az E-misszió és a Kalamáris 12 óra után az esõzések, és a tömeg eloszlása végett összepakolt, de kijelenthetjük, nagyon sok emberrel tudtunk beszélgetni, sok lufit, almát, képeslapot, kulcstartót, szórólapot, miegymást osztogattunk, és kérdõíveket töltögettünk…

A felmérést több szervezet is elvégezte az országban, az alábbiakat tapasztalva: Többen kerekeznének, ha szaporodna a kijelölt kerékpárutak száma, s ezáltal kevesebb lenne a kerékpáros baleset. Többek között ez az eredménye annak a kérdõíves felmérésnek, melyet a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata végzett szeptember 22-én, a Nemzetközi Autómentes Napon az ország 13 nagyvárosában. Az idei rendezvénysorozatot ugyan a legtöbb helyen elmosta az esõ, a felmérés eredményeit azonban érdemes megismerni. Az ország 13 városában közel kétezren töltöttek ki kérdõíveket, így reprezentatív felmérésrõl nem beszélhetünk, de jelzés értékûek lehetnek az észrevételek a városi közlekedési politika alakítói számára, különösen a rendezési, telepü-

lésszerkezeti tervek „sorozatgyártásának” idõszakában. A számadatok alapján elgondolkodhatunk azon, hogy az alternatív közlekedésformák szempontjából összhangban van-e a városi stratégia a helyi polgárok elvárásaival. A megkérdezettek 21%-a hetente, havonta használja kerékpárját jelenleg, de 87%-uk sûrûbben tenné ezt, ha több kerékpárút lenne városában. A válaszadóknak csupán 30%-a nem kerékpározik soha, de a kérdõívet kitöltõk 26%-a naponta, 31%-a hetente, 22%-a pedig havonta bringázik vállalva a kockázatot, s az ezzel járó kellemetlenségeket is. A kerékpározás legnagyobb akadályai között a kijelölt kerékpárutak hiányát jelölte meg a válaszadók 23 százaléka, 27 százalékuk pedig a balesetveszélyt, 20 százalékuk a kerékpártárolók hiányát, 17 százalékuk a szennyezett levegõt, 9 százalékuk a kerékpárlopást sorolta okként. Pedig a megkérdezettek több mint háromnegyede fizetni is hajlandó lenne a kerékpár biztonságos tárolásáért. A kétkerekû parkolásáért 30 forintot a bringások 31 százaléka, 50 forintot 31 százaléka, 70 forintot 17 százaléka fizetne óránként. Ha lenne ilyen szolgáltatás… Milyen célból szokta használni kerékpárját kérdésre a következõ feleletek születtek. A válaszadók csaknem fele kirándulni és túrázni jár, 30%-uk sportol, negyede munkába, iskolába jár drótszamáron. Minden tiszteletünk ez utóbbi csoporté, hiszen õk azok, akik tulajdonképpen valamennyiünkért a legtöbbet teszik azzal, hogy nem veszik igénybe a városi levegõ szenynyezettségéért leginkább felelõs motorizált közlekedési eszközöket.

Úgy tûnik, az Autómentes Napra az egyébként is környezettudatosabb polgárok látogattak el, hiszen az eseményen kitöltött kérdõívek azt mutatják, hogy csupán a válaszadók 13 százaléka az, aki egyáltalán nem vesz igénybe tömegközlekedési eszközt, ezzel utazik viszont 86 százalék, 77 százalékuk ráadásul minden nap.

A felmérésekbõl kiderül, hogy jelentõs a környezetbarát közlekedési formák támogatottsága, a helyi politika mégis a személygépkocsival való közlekedést részesíti elõnyben.

3

folytatás az elõzõ oldalról

Ünnepség a Kossuth téren

„...a városi lakosság egészségi állapotát a motorizált közlekedésbõl származó légszennyezés befolyásolja a legkedvezõtlenebbül...”

Összeállította:

F. Nagy Zsuzsa (Ökológiai Intézet - Miskolc)

Tömöri László

- ugyanitt további információ! [email protected] Tel: 42/423-818

4

A felmérésbõl kiderül: jelentõs a környezetbarát közlekedési formák támogatottsága, a városi lakosok azonban úgy látják, hogy a helyi politika 57 százalékban a személygépkocsival való közlekedést részesíti elõnyben, s csak 26, 3, 13 illetve 13 százalékban törõdik a tömeg-, a gyalogos-, a kerékpáros közlekedés javításával. A Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata ezúton is felhívja a helyi döntéshozók, s szakemberek figyelmét, hogy érvényesítsék jobban a lakosság környezetbarát közlekedési formák iránt jelzett igényét, teremtsenek ehhez is forrásokat. Miután a környezetegészségügyi felmérések szintén alátámasztják, hogy a városi lakosság egészségi állapotát a motorizált közlekedésbõl származó légszennyezés befolyásolja a legkedvezõtlenebbül, kérjük, ezt figyelembe véve, felelõsen hozzák meg döntéseiket a jövõben. A helyi közösségeket pedig arra bíztatjuk, gyakoroljanak nyomást az ilyen irányba történõ változások érdekében, s állampolgárként minél kevesebb alkalommal használjanak személygépkocsit városi közlekedésük során. A Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata az ország 13 városában (Budapest, Debrecen, Pécs, Miskolc, Szeged, Gyõr, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szolnok, Veszprém, Eger, Hajdúböszörmény, Esztergom) végzett kérdõíves felmérést az Autómentes Naphoz kapcsolódóan. Ezen túlmenõen szórólapokat, újságcikkeket, matricákat jelentettek meg a kerékpáros közlekedés, és az alternatív közlekedési formák népszerûsítése érdekében, elõadásokat tartottak a helyi iskolákban, segítséget nyújtottak a városi rendezvények szervezéséhez. 2003-ban ismét elkészítik kérdõíves felmérésüket, és segítik a helyi rendezvények megvalósítását.

A prém azé, aki abban jött a világra! A hideg idõ beálltával egyre több szõrme kerül a boltok polcaira, és egyre többször jön velem szembe állatok prémjével ékeskedõ járókelõ. Ezt látva mindig arra gondolok, vajon akkor is ilyen büszkén viselné-e kabátját tulajdonosa, ha ismerné ruhája elõzõ életét. Ha tudná, hogy a szõrmeipar 100 millió állatot pusztít el évente, számos prémes állatfajt a kihalás szélére sodorva. Ha látná a csapdákban vergõdõ állatok lassú kínhalálát, vagy a szõrmefarmok zsúfolásig telt, szûk ketreceit. Ha hallaná a hurokban fuldokló állatok nyüszítését, vagy látná a koncentrációs táborokra emlékeztetõ gázkamrákat, melyben sok millió állat leli halálát. Ha látná, hogyan operálják ki az elvéreztetett anyajuhból a magzatát, hogy méregdrága ruhadarabot készítsenek belõle. Ha végig kellene néznie, hogyan rágja le végsõ elkeseredésében a csapdába szorult állat saját végtagját, hogy visszanyerje szabadságát. Ha érezné azt a jeges, dermesztõ hideget, amelyben tartják az állatokat, hogy minél vastagabb és erõsebb prémet növesszenek. Vagy egyszerûen csak belenézne egy védtelen állat szemébe, azzal a tudattal, hogy a szõrmefarmon rá is pusztulás vár. Mert „amikor bundában jársz, ne feledd, hogy egész állattemetõt viselsz a testeden”. Egyetlen bundához felhasznált állatok száma: • 18 róka • 12 kutya • 60 nyérc • 8 fóka • 150 csincsilla • 20 vidra • 15 ocelot • 40 oposszum

A

szél energiája, mint megújuló energiaforrás

Azt, hogy környezetvédelmi szempontból elkerülhetetlen a megújuló energiaforrások felhasználása, ma már senki sem vonhatja kétségbe. A megújuló energiaforrások egyre nagyobb szerepet kell, hogy kapjanak az energiaellátásban. Ennek több oka van. A fosszilis energiahordozó készletek kimerülése (szén, kõolaj, földgáz…), az energiatakarékossághoz vezetõ út keresése, az energiafelhasználás okozta környezetszennyezés csökkentése, a CO2 kibocsátás redukálása, a nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás. A szélenergia hasznosítása egy alternatívát jelent a megújuló erõforrásokból történõ energianyerésre. A szél energiáját az ember hosszú idõk óta hasznosítja, elég, ha a vitorlás hajókra, vagy Don Quijote de La Mancha szélmalmaira gondolunk. A vitorlás hajók már az egyiptomiak rézmetszetein is megjelennek (i.e.3000). Az egyiptomiak, a föníciaiak, és késõbb a rómaiak az evezõket voltak kénytelenek használni, hogy ellensúlyozzák a szélenergia egyik sajátosságát, a folyamatosság hiányát. A szélnek ugyanis elõre nem látható módon változik az intenzitása, iránya, ezért szélcsend idején, vagy amikor nem a megfelelõ irányból érkezett a szél, evezniük kellett. Ma a szélparkokban akkumulátorok segítségével termelnek áramot azokban az idõszakokban, amikor nem fúj a szél. A szél által termelt energia másik fontos jellemzõje, hogy a hatásának kitett felszínen korlátlanul áll rendelkezésre. A hajók esetében a nagyobb vitorlafelület nagyobb sebességet eredményez. A szélparkokban pedig minél több szélmalom van, annál nagyobb az erõmû teljesítménye. A vitorlás hajók esetén a felület növelésének fizikai korlátai vannak (eltörik az árboc vagy felborul a hajó). A szélparkokban a szélturbinák számának csak a rendelkezésre álló terület szab határt. A szélerõmûvek eredete a messzi régmúltba tekint vissza. A VII. században, Perzsiában (a mai Irán) már alkalmazták kezdetleges változatukat az öntözésnél, valamint a gabonaõrlésben. Ezeknél az elsõ szélmalmoknál a lapátokat tartó kerék vízszintes volt, amit

egy függõleges tengely tartott. Ezek a szerkezetek nem bizonyultak túl hatékonynak, de így is elterjedtek Kínában és a KözelKeleten. Európában az elsõ szélmalmok a XII. században jelentek meg Franciaországban és Angliában, onnan terjedtek el az egész kontinensen. Ezek még faszerkezetek voltak és kézzel forgatták meg õket egy központi oszlop körül, hogy a szél bele tudjon kapni a vitorlákba. A XIV. században a Franciaországban épített, kõtalpú széltornyok közös tulajdonságokkal bírtak. A malom felsõ részén egy vízszintes tengely húzódott, és errõl négy-nyolc, egyenként 3 és 9 m hosszúság közötti szárny indult ki. A fagerendákat szövettel, vagy falappal borították. A tengely forgása által generálódott energia fogaskerekeken keresztül továbbítódott az építmény lábánál elhelyezett gépezethez. Az öntözésen és a gabonaõrlésen kívül a XV. és XIX. század között épített szélmalmoknak egyéb alkalmazási módja is létezett, úgymint vízszivattyú, fûrészgép, papírgyár, olajprés ill. különbözõ anyagok aprítása. A XIX. században Hollandiában kb. 9000 szélmalmot építettek. A szélturbinák villamos energia elõállítására történõ hasznosítása Dániában kezdõdött a XIX. század végén, és elterjedt az egész világon. A vízszivattyúzásra használt szélturbinák nagy számban épültek az Egyesült Államok nyugati részének száraz régióiban. Kis szélturbinák láttak el elektromos energiával számos vidéki települést az 1930-as évekig, amikor is az USA-ban kiépült a villamosenergia-hálózat. A tudósok számításai szerint a XXI. század közepére el lehetne érni, hogy a világ elektromos energia szükségletének akár 10%-át is szélerõmûvek állítsák elõ. A mai szélerõmûveknél a rotor a szél erejét tengelyforgási energiává alakítja, egy fogaskerék-hajtómû megnöveli a sebességet, és a generátor a forgási energiát elektromos energiává transzformálja. Amikor fúj a szél, forogni kezd a légcsavar és azon keresztül a váltakozó áramú generátor rotorja, mely hozzá kapcsolódik. Váltakozó áram jön létre. Ahhoz, hogy ezt az energiát az akkumulátorban el

A tudósok számításai szerint a XXI. század közepére el lehetne érni, hogy a világ elektromos energia szükségletének akár 10%-át is szélerõmûvek állítsák elõ.

5

A szélenergia hasznosítása alternatívát jelent a megújuló erõforrásokból történõ energianyerésre.

6

lehessen raktározni, az egyenirányító egyenárammá alakítja. Ez tehát azt jelenti, hogy az akkumulátor egyenáramot tárol, mintha egy elem lenne, annak ellenére, hogy elsõdlegesen váltóáram jön létre. Mivel nem fúj folyamatosan a szél, szükség van egy segédforrásra is, amelynek segítségével szabályozható a fogyasztás minden pillanatban. Egyes horizontális tengelyû szerkezeteknél a vitorlák sebessége szabályozható a normál mûködés során, pl. bezárulnak túl erõs szél idején. Másoknál egy aerodinamikus féket alkalmaznak. A modern szélturbinák akkor lépnek mûködésbe, ha a szél sebessége eléri a 19 km/órát. A legnagyobb hatásfokot 40 és 48 km/órás szélsebesség esetén produkálják, és automatikusan leállnak, ha a szél 100 km/órás sebességre erõsödik fel. Szélturbinák telepítésére azok a helyek ideálisak, ahol a szél évi átlagos sebessége nagyobb, mint 21 km/óra. A szélerõmûvekkel kapcsolatban a következõ nehézségekre lehet számítani: • Szeles, lakott területtõl távoli területeken kell kialakítani; • Ezek a területek gyakran esnek madarak vándorlási útvonalaiba, így fõleg keselyûk, sasok és gólyák ütközhetnek a vitorlákba és pusztulhatnak el; • A szél nem fúj folyamatosan, és egy eolikus park létesítéséhez nagy szabad felületre van szükség • Hatással vannak a környezetre, egyrészt a tájképet módosítják, másrészt eléggé zajosak (zajszennyezés). A szélenergia, mely nem szennyezi a környezetet mérges gázokkal, nem fokozza az üvegházhatást, egy értékes alternatíva az olyan meg nem újuló energiaforrásokkal szemben, mint amilyen a kõolaj. A nagy mennyiségû energia elõállítására alkalmas,

megfelelõ teljesítményû szélturbina generátorok közepes méretûek (15-30 m átmérõjûek, 100-400 kW közötti teljesítménnyel). Némelyeket sorokban helyeznek el, és úgy ismertek, mint szélfarmok. Kaliforniában találhatók a Föld legnagyobb szélfarmjai, turbináik kb. 1120 MW teljesítményûek. (Egy atomerõmû kb. 1100 MW energiát képes elõállítani).

Az így elõállított villamosenergia ára versenyképes a más módon elõállítottéval. Napjainkban Dánia elektromos energiájának több mint 2 %-át szélturbinák révén nyeri, és segíti az áramellátást a kis szigeteken és elszigeteltebb településeken. Nagy-Britanniában, a Föld egyik legszelesebb országában a megújuló erõforrásokból származó elektromos energia kis részét szintén szélturbinák termelik, fõleg Walesben és Anglia ÉNy-i részén. Spanyolországban 1986-ban avattak fel egy nagy teljesítményû szélparkot Tenerifen (Kanári-szigetek). Késõbb újabbak létesültek Zaragozában, Geronában , La Corunában és Cadizban, ez utóbbit alapvetõen kutatási céllal. Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásának közeledtével egyre több szó esik a megújuló energiaforrásokról is, mivel az Európai Unió energiapolitikai alapelvei között nagy hangsúllyal szerepel ezek felhasználásának bõvítése. Az Európai Unió összes országában jelenleg az energiafogyasztás 6%-ban származik megújuló energiaforrásból. Az Európai Parlament határozatot hozott arról, hogy a megújuló energiahordozók által termelt energia 2010-re érje el az EU-ban a 12%-ot. 2003-ra az EUban 10.000 MW összteljesítményû megvalósított szélerõmû beruházás a cél. 1999. végére az európai szélenergia teljesítmény meg-

közelítette a 6000 MW-ot. 1997. novemberében az Európa Parlament határozatban szólította fel az Európai Uniót, hogy 2010-re az üvegházhatást keltõ gáz kibocsátást 15%-val csökkenteni kell. Cél a megújuló energiaforrások olyan mértékû növelése, ami a fosszilis tüzelõanyagokkal termelt energia 15%-ának felel meg. A határozat kifejezetten elutasítja a nukleáris energiát mint választási lehetõséget. A szélenergia kellõképpen fejlett, költségtakarékos és széles körben alkalmazható technológia ahhoz, hogy jelentõsen hozzájáruljon ezen célok eléréséhez. Jelenleg a hazai megújuló energia hasznosítások részaránya - optimális becslések alapján - 2-3% körül van. Az EU elvárás a csatlakozás idõpontjában 6%. Ha ezt a részarányt növelni akarjuk, akkor elsõsorban a számunkra nagyobb potenciál kihasználását jelentõ megoldásokat kell tömegesen elterjeszteni, olyan környezetben, ahol a piacgazdasági és szabályozási feltételek alapvetõen, tradicionálisan nem kedveznek a megújuló energia hasznosítások elterjedésének, hangsúlyossá válnak más megközelítések is. Az Elsõ Magyar Szélerõmû Kft. a Duna mellett Budapesttõl 59m-re délre, Kulcs nevû községben adta át az elsõ áramszolgáltatói hálózatba integrált szélerõmûvet. Elektromos energia termelésére alkalmas szélkereket már üzembe helyeztek a Bakonyi Erõmûnél, a kulcsi berendezés az elsõ szélerõmû, amely közvetlenül a 20 kV-os áramszolgáltatói hálózatra termel. Szélerõmûvek megvalósíthatósági tervezésével, szélenergetikai mérésekkel és a szélbõl kinyerhetõ energia számításával, valamint a szélerõmûvek körültekintõ telepítésével foglalkozó legerõteljesebb civil szervezet a Magyar Szélenergia Tudományos Egyesület, amelynek székhelye a gödöllõi Szent István Egyetem. A kulcsi demonstratív jellegû beruházás példájával lehet népszerûsíteni és bátorítani a beruházókat a megújuló energia elõállítási módszerek felhasználására.

Csige Anikó

Forrás:www.winfo.hu, http://centros5.pntic.mec.es/ ies.victoria.kent/Departamentos/DFyQ/ energia/e-3/energia1.html

„E pillanatban mintegy harminc vagy negyven szélmalom tûnt fel a síkon elôttök. Alig látta meg ôket Don Quijote, rögtön e szavakat intézte fegyverhordozójához: –A szerencse sokkal jobban kedvez ügyünknek, semmint mi magunk valaha még csak álmodni is mertük volna: mert íme, nézd csak, barátom, Sancho Panza, hogyan ágaskodik ott az a harminc vagy még több óriás, és én rögtön rajtok ütök, hogy megöljem valamennyit: a zsákmánnyal megvetjük gazdagságunk alapját, s bizonyára nemes harc és Istennek tetszô szolgálat lesz, ha ezt a gonosz fajzatot kiirtjuk a föld színérôl. – Micsoda óriások? - kérdezte Sancho Panza. – Azok ott elôttünk - felelte gazdája -, a karjuk olyan hosszú, hogy egyik-másiké egész mérföldnyi. – De uram - vetette ellen Sancho Panza -, hiszen amik ott látszanak, nem óriások, hanem szélmalmok; amiket pedig kegyelmed karoknak vél, a lapátok, melyeket a szél forgat, s a malomkövet hajtják. – Látszik - mondta Don Quijote -, hogy nincs jártasságod az ilynemû kalandokban. Óriások azok, s ha félsz, vonulj vissza, s imádkozzál azalatt, míg én vakmerô és egyenlôtlen viadalba bocsátkozom vélök. Ezt mondván, sarkantyúba kapta Rocinantét, rá se hederítve fegyvernökének, Sanchónak szavára, aki torkaszakadtából váltig kiabálta, hogy szélmalmokat, nem pedig óriásokat akar megtámadni. Ô azonban annyira szilárdan hitte, hogy óriásokkal van dolga, hogy nem hallgatott Sancho szavára, és bár már közel jutott, figyelemre sem méltatta, mi van elôtte, hanem ehelyett fennszóval kiáltotta: – Ne fussatok, gyáva, aljas fajzatok! Csak egyetlen magányos lovag támad rátok! E percben szellô kelt, s a nagy vitorlák forogni kezdtek. Mikor ezt Don Quijote meglátta, így folytatta szavait: – És ha még több kart emelgetnétek is, mint az óriás Briareusz, mégis lakolnotok kell!

Ezt mondván, egész szívével szerelme hölgyének, Dulcineának ajánlotta magát, arra kérve ôt, hogy jöjjön segítségére a szörnyû harcban, majd sisakrostélyát mélyen lebocsátotta, a dárdát rohamra szögezte, s a Rocinantétól telhetô legnagyobb sebességgel rontott neki a legközelebb álló szélmalomnak. Dárdájával beleszúrt az egyik vitorlába, de azt már olyan sebesen hajtotta a szél, hogy a dárdát darabokra törte, a lovagot lovastul magasba ragadta magával, s nyomban aztán úgy odateremtette a mezôre, hogy csak úgy nyekkent.”

7

B

ardenas Reales - ez is Spanyolország

A nyári kikapcsolódásnak, nyaralásnak számtalan módja létezik. Azok között, akiknek megadatik, hogy utazzanak, van, aki vízpartra vágyik, mások egy kiadós hegymászásban szabadulnak fel igazán, megint mások a kulturális emlékeknek hódolva szép városokat, mûemlékeket keresnek fel.

...valóban felfedezõtúra volt, ahová biztosan soha egyetlen utazási iroda sem fog „last minute” utat szervezni. A mi ötletadónk is csupán egy évekkel eze-lõtti spanyol természetismereti újságban látott fotó volt... 8

Én ezen a nyáron egy olyan utazást választottam, amelyben mindenbõl jutott jócskán. Egy kedves barátom szervezésében tizenhét vállalkozó kedvû útitársammal Észak-Spanyolországban barangoltunk. Aktív pihenés volt ez a javából, hiszen a 27 nap alatt kétszer ugyanazon a helyen nem töltöttünk éjszakát (azaz csak egyszer, amikor az autót egy szerelõmûhelyben voltunk kénytelenek elszállásolni). Végig kempingeztünk, sátrakban aludtunk, gázfõzõn készítettük a vacsoránkat és naponta ki-be rámoltuk a hátizsákjainkat. Úgy nézhettünk ki, mint a cirkuszi mutatványosok, de ez cseppet sem zavart bennünket. Ha valaki kételkedni kezdene abban, hogy ez jó, annak a következõket mondhatom: Hihetetlen varázsa van a kempinges táborozásnak: közelebb visz a természethez, és a társaságot is összekovácsolja (nem is beszélve a vadkempingrõl). Így a legolcsóbb a nyaralás, ami mai világunkban szintén nem utolsó szempont; A csoportot földrajz szakos jelenlegi és nemrég végzett szegedi egyetemisták, gyakorló földrajz tanárok, hegymászó, a természetért rajongó

emberek alkották, akik szerettek volna minél többet megismerni ebbõl a változatos geomorfológiájú, növény- és állatvilágú, kultúrájú országból, hogy aztán tapasztalataikat, fotóikat megosszák másokkal. Hogy mi minden szerepelt a programban? Embert próbáló, kemény hegyi túrák a Pireneusokban, a Picos de Europában illetve a Sierra de Gredosban; románkori templomok, kolostorok, ismert és kevésbé ismert városok, mint például Pamplona (a bikafuttatások színtere), Burgos, Oviedo, Salamanca, Avila, Madrid, Teruel, Barcelona. Színesítette a képet az Olot környéki vulkáni vidék, az Ebro-delta, és persze a tengerpart: a Földközi-tenger abráziós sziklái és a Kantábriai-tenger parti dûnesora. Katalónia, Aragónia, Navarra, Baszkföld, Kasztília-León, Kasztília-La Mancha és Asztúria megannyi gyöngyszeme és büszkesége. Én mégis egy olyan helyre emlékszem vissza még mindig ámulattal, ami nem szerepel egy prospektusban sem, amelynek bejárása valóban felfedezõtúra volt, ahová biztosan soha egyetlen utazási iroda sem fog „last minute” utat szervezni. A mi ötletadónk is csupán egy évekkel ezelõtti spanyol természetismereti újságban látott fotó volt, a további tájékoztatás pedig elõzetesen Navarra tartomány turista információs központjától kaptuk. A terület neve: Bardenas Reales, az általunk

megismert navarrai rész neve Bardena Blanca. A környezete annyira kopár, száraz, forró, hogy eleinte sajnálattal gondoltam azokra az emberekre, akik a vadregényes hegyekkel és élettel teli tengerpartokkal gazdag országban az itteni kis falvakban kényszerülnek lakni. Hamar kiderült, hogy ez az elsõ látásra kietlennek tûnõ táj is rejt szépségeket. Egy spanyol nyelvû útikönyv a következõket írja róla:

„Bardenas Realesben vagyunk. Egy csendes, kopár helyen, ahol a föld és az ég találkozik, ahol a természet néha tisztának, érintetlennek mutatkozik, ahol egyedül az emberi kéz hozott változást: felszántotta a földeket és kivágta az elsõdleges erdõt, hogy aztán öntözetlen gabonaföldekké változtassa.” Ezen a területen az idõjárás és az erózió szeszélyes alakzatokat formált ki a márga-agyag-gipszfelszínben, melyeket aztán a téli szelek és a nyári forróság, a zivatarok erõszakos vizei tovább formáztak. Az egyedüli módja e különleges vidék megismerésének az, ha poros útjain behatolunk a szívébe, élvezzük a folyamatosan változó fényeket, az ég végtelen tiszta kékjét, ha holdbéli tájra emlékeztetõ labirintusai, szeszélyes formái között kalandozunk, és ha türelmesen szemléljük változatos állatvilágát, és bozótos, valamint sztyeppi növényzetét. Bizonyos részei autóval is megközelíthetõk, de ez elveszi a természettel való közvetlen érintkezés varázsát. Az útikönyv gyalogos, biciklis, lovas túrát ajánl helyette. A szem és az érzékek egy olyan természetnek nyílnak itt meg, amely még nem hódolt be az emberi kéznek, ahol az idõ lassabban múlik, mintha ez a kis sziget távol maradt volna a zajos társadalom gyors változásokat mutató világától. Rendkívül száraz és sós itt a talaj, néhol még látszik a mûvelés nyoma, de a terület nagy része a magas sótartalom miatt sohasem állt termelés alatt, és ma igazi sós sivatag, olyan növényekkel, mint a pozsgás évelõ homoki ballagófû (Salsola kali) és az egynyári vöröses árnyalatú

Salicornia ramossisma, a sziksófû egy helyi változata. A nyár a legkevésbé javasolt idõszak a bejárásra az útikönyv szerint a nagy meleg miatt (37-40°C). Esõs idõben sem ajánlott, fõleg a tavaszi, nyár végi felhõszakadásszerû záporok idején, mert az utakat is iszapos latyak borítja be. A túránk a Cantildetierra nevû lepusztulásformától indult, mely a Bardena Blanca szimbóluma. Keletkezése azzal magyarázható, hogy az agyagos-iszapos felszínrész erodálódott, míg a rajta lévõ keményebb mészkõ-homokkõ réteg nagyobb ellenálló képessége révén megvédte az alatta fekvõ rétegeket a lepusztulástól. A területen ezek a formációk az eredeti felszín magasságát jelzik. A horizont felé tekintve az impozáns La Blanca medencébõl emelkednek ki ezek a tanúhegyek, jelezve az egykori felszín magasságát. Át- és átszövik a vízmosások nyomai, most száraz patakvölgyek. Rengeteget fotóztunk, sétáltunk a „sivatagban” csodáltuk a változatos alakzatokat. Gyakorlatilag az egész napot itt töltöttük. Forróság volt, tûzött a nap, szerencsére a szél is fújt. Én nem jártam még a Szaharában, de hasonlónak képzelem el azt a helyet, ahol megjelent a Földön, majd eltûnt a Kisherceg. Csak álltam ott a végtelen nyugalomban és csendben, és elképzeltem, hogy odalép hozzám egy gyerek, akinek aranyhaja van, nevet, és nem felel, ha kérdezik. Milyen jó is lett volna utána megírni Saint-Exuperynek, hogy ne szomorkodjon, mert visszajött…

Csige Anikó

„Én nem jártam még a Szaharában, de hasonlónak képzelem el azt a helyet, ahol megjelent a Földön, majd eltûnt a Kisherceg. ”

9

D

öntéshozatal az Unióban

A Közösség fõ jogalkotó szerve a Tanács, bizonyos delegált kérdésekben pedig a Bizottság. A Tanács üléseinek elõkészítésében az Európai Bizottság, az Állandó Képviselõk Bizottsága (tagjai a tagállamok EU-ba akkreditált nagykövetei) és a Tanács titkársága vesz részt. Az alapító szerzõdések pontosan meghatározzák, hogy mikor kell egyhangú, minõsített többségû vagy egyszerû többségû határozat a döntéshez. A döntési eljárás menete általában a következõ: A jogszabály-tervezeteket a Bizottság terjeszti elõ. A javaslatot a Parlament illetékes bizottságai megtárgyalják, majd a plenáris ülés elé terjesztik. Egyidejûleg a Gazdasági és Szociális Bizottság is állást foglal. A Tanács ún. közös álláspontot alakít ki. A Parlament második olvasatban módosíthatja, elutasíthatja vagy elfogadhatja a Tanács közös álláspontját. Ha a Parlament nem utasítja el a közös álláspontot, a Tanács végérvényesen dönt az ügyben.

intézmények mellett számos, hivatalos lobbyzással foglalkozó érdekképviseleti szervezet mûködik. A lobbyzás gyakran egy-egy készülõ jogszabály megváltoztatására irányul: erre lehetõséget teremt a Bizottság azon gyakorlata, hogy a fontosabb jogszabály-tervezeteket elõzetesen az Unió közlönyében (Official Journal) közzéteszi. A közösségi jog lényege a közösséget létrehozó nemzetközi szerzõdések mind a nemzetközi, mind a nemzeti jogtól eltérõ önálló jogrendet alkottak. A szupremáció elve alapján a közösségi és a nemzeti jog összeütközése esetén (vagyis, amikor egy adott helyzetre a nemzeti, illetve a közösségi jog más szabályt ír elõ) mindig a közösségi jog élvez elsõbbséget, a tagállami jog háttérbe kerül. (De nem lesz automatikusan érvénytelen.) A jogszabályok egy része közvetlenül alkalmazható, míg mások úgy érvényesülnek, hogy a tagállamok azokat saját jogrendjükbe illesztik. A kö-

Módosítási javaslat esetén a Bizottság önálló hatáskörében dönt arról, hogy azt elfogadja-e vagy sem. Az ily módon véglegesített javaslatról végül a Tanács dönt.

zösségi jogot megsértõ tagállammal, intézménynyel, jogi személyiséggel szemben a közösség a bírósághoz, vagy a nemzeti bíróságokhoz fordulhat jogorvoslatért.

A Közösséget létrehozó nemzetközi szerzõdések mind a nemzetközi, mind a nemzeti jogtól eltérõ önálló jogrendet alkottak. A szupremáció elve alapján a közösségi és a nemzeti jog összeütközése esetén mindig a közösségi jog élvez elsõbbséget, a tagállami jog háttérbe kerül.

A döntés befolyásolása

10

A jó értelemben vett lobbyzást Brüsszelben a hivatalos döntéshozatali eljárás legitim részének tekintik. Elsõsorban a Bizottság, a Parlament és a munkaadói, munkavállalói, valamint a különféle gazdasági szektorok képviselõinek álláspontját képviselõ Gazdasági és Szociális Bizottság szerepel a lobbyzók által „megcélzott” intézmények között. Brüsszelben a közösségi

A közösségi jogszabályok formája A közös politikák végrehajtása különféle jellegû és szintû jogszabályok segítségével történik. Az alapvetõ rendelkezéseket a tagállamok által elfogadott és ratifikált alapító szerzõdések (és azok módosításai) tartalmazzák. A Tanács és a Bizottság által hozott rendeletek (regulation) minden

tagállamban közvetlenül alkalmazandó jogszabályok, a rendelet által szabályozott területen a nemzeti jog nem tartalmazhat eltérõ rendelkezést, a végrehajtási szabályozások viszont az egyes tagállamokban meglehetõsen eltérõ megfogalmazást is kaphatnak. Szintén a Tanács és a Bizottság alkothat irányelveket (directive), amelyek végrehajtásához a tagállamoknak hazai jogalkotó lépéseket kell tenniük. A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy ha egy irányelv (pl. a belsõ piac érvényesülése) konkrét megvalósításáról van szükségünk információra, akkor a tagállam saját végrehajtó jogszabályát vagy jogszabályait (így a szövetségi államoknál a regionális kormányzatok intézkedéseit is) át kell tekinteni. A határozatok (decision) a címzett számára kötelezõ érvényûek, így - szemben az elõbbi jogalkotó eljárásokkal - ez inkább igazgatási szabályozásnak tekinthetõ. Túlnyomó részüket a Bizottság bocsátja ki. A Bíróság ítéleteinek ugyan nincs precedens-értékük, mégis, a bennük megfogalmazott általános elvek bizonyos fokig orientálják a gazdasági szereplõk magatartását. A rendeleteket, irányelveket és határozatokat a Közösség Hivatalos Közlönyének (Official Journal) L-sorozatában teszik közzé. A C-sorozat a nem-kötelezõ érvényû elemeket és

információkat tartalmazza. A bírói ítéletek a döntvénytárban (European Court Report) lelhetõk fel.

A közösségi jog által szabályozott legfontosabb területek A gazdasági-üzleti tevékenységet folytatók számára az alábbi felsorolásban szereplõ területek esetében nemcsak a tagállami szabályozást kell ismerni, hanem feltétlenül szükséges a közösségi joganyag figyelembevétele is. • közös kereskedelempolitika (egységesen alkalmazott vámrendszer, piacvédelmi intézkedések stb.); közös agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP); • a személyek, áruk, szolgáltatások és a tõke szabad mozgását biztosító rendelkezések; a versenysértõ magatartásokkal kapcsolatos fellépés (kartellek, fúziók, állami támogatások, stb.); • a szociális ellátás és a munkajog alapkérdései; • környezetvédelmi, valamint fogyasztóvédelmi rendelkezések; • szállítás, közlekedés.

11

G

lobalizáció és EU

Uniformizálttá válik a világ. Bárhová megyünk, azonos márkájú cikkek sorozatát látjuk, az eldobható pelenkától kezdve a mosóporokon át a gépkocsiig. Az egyformaság nemcsak unalmas, hanem nagy veszélye a helyi értékek, a nemzeti kultúrák elsorvadása

12

A globalizáció a Föld egészét érintõ hatások közös neve. Sok minden tartozik a kifejezés alá a Föld egészét károsító környezeti ártalmaktól kezdve a világpolgár fogalmáig. A globalizáció része, hogy a modern ember útjaival, közlekedési és szállítóeszközeivel behálózott minden földrészt, megteremtette a távközlést, azaz idõt, teret leküzdve rövid idõ alatt elérhetõvé tette az embereket egymás számára. Az elektronikus levelek, faxok percek alatt elviszik gondolatainkat akár a Föld túlsó felére is. Az elektronika lehetõségei korlátlannak tûnõ kommunikációs rendszert hoztak létre, amely az emberi kapcsolattartási módokat alapvetõen megváltoztathatja. A távolságok ilyen módon történõ áthidalásának komoly következményei vannak: uniformizálttá válik a világ. Bárhová megyünk, azonos márkájú cikkek sorozatát látjuk, az eldobható pelenkától kezdve a mosóporokon át a gépkocsiig. Az egyformaság nemcsak unalmas, hanem nagy veszélye a helyi értékek, a nemzeti kultúrák elsorvadása. Veszedelmet jelentenek azok a tõkemozgások, amelyek már nem egyszerûen szabadok, hanem könyörtelenül csak a pillanatnyi haszon számokkal mért nagyságát veszik tekintetbe. A jelenség befolyásolhatatlan, ellenõrizhetetlen. A globalizáció hatására uniformizálódik a kultúra: az újfajta globális gondolkodásmód hatására a kultúra egyszerû árucikké válik, s ebbõl adódóan úgy is kell eladni, mint „darabárut”: minél szélesebb közönségnek, minél egyszerûbben kivitelezhetõ formában, minél könynyebben hozzáférhetõ módon. Hol marad akkor a választás lehetõsége, a minõség, az egyediség, a különlegesség? Érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy mit értünk globalizáción. Amerikanizációt, netalán europaizálódást? Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk vajon milyen irányba befolyásolja majd ezt a folyamatot? Elég erõsek leszünk ahhoz, hogy a negatív hatásokat kivéd-

ve megõrizzük a Kárpát-medencében ezt a kis szigetet, és továbbörökítsük azokat a nemzeti sajátosságokat, amelyeket õseink ránk hagytak? A csatlakozás negatív hatásait említettem itt. Mert igen, vannak, lesznek negatív hatásai is Európa legnagyobb integrációjához való csatlakozásunknak. Errõl kevesebbet hallunk, kevésbé foglalkozik vele a média, pedig fontos lenne, hogy az emberek tisztában legyenek ezekkel a hatásokkal, és felkészülten álljanak elõtte. A negatív hatások több szinten is jelentkeznek. Szociálpszichológiai szempontból szerepet kap az, hogy a rendszerváltás óta a cél a függetlenség, a szabadság kivívása. Az új politikai-gazdasági egységhez való csatlakozás viszont nem jelenthet teljes autonómiát majd, s ezt sokan csalódásként, a nemzeti szuverenitás csökkenéseként élhetik meg. Sokan csak a gazdasági elõnyöket látják, várják, holott pl. a negyven év felettiek sokat veszíthetnek, mind társadalmi-gazdasági pozíciójukat tekintve, mind lélektani szempontból (nehéz lesz pl. felvenni a versenyt a többdiplomás, több nyelven beszélõ, dinamikus, nagy kezdõ fizetéssel induló fiatal értelmiségiekkel). Az európai piac nagy lehetõségekkel kecsegtet, de ne feledjük: ahhoz, hogy oda bejussunk, számos szabványnak kell elõzetesen megfelelni. Emellett a kis-és középvállalkozók számára veszélyes lehet a külsõ konkurencia akadálytalan megjelenése. A mezõgazdasági vállalkozók számára is nagy a kihívás, hiszen bejön ugyan a mûködõ tõke, de a hasznot elviszi. Ökológiai szempontból pedig azt kell szem elõtt tartanunk, hogy maradjon természeti erõforrás a jövõ generációnak is. Az országok fejlettségét GDP-ben mérik, hangzatos számokkal dobálóznak, de tudjuk-e, mivel jár együtt a GDP-emelkedés? A magas GDP rendszerint nagy negatív környezeti külsõ költséget von magával, amit a vállalkozók a társadalomra hárítanak át, és végül az egész Föld társadalma fizeti azt meg. A

nyugat-európai országokban a természeti erõforrás-tartalék már kimerült, a tõkekihelyezés útján tudják csak gyarmatosítani más országok erõforrásait. A kimerített természeti tõke a biológiai sokféleség eltûnésével jár együtt. KözépKelet-Európában az alacsonyabb GDP mérsékelt környezeti terheléssel párosul, és a biológiai, kulturális sokféleség Nyugat-Európához képest rendkívül magas. A nyugat-európai ember

kétszer akkora terhelést jelent a környezetére, mint egy közép-európai. A jogharmonizáció azt jelenti, hogy ránk is az EU-ban érvényes szabályozás fog vonatkozni, ami egy kiegyenlítõdési folyamathoz vezet majd. A társadalom által várt GDP növekedéssel párhuzamosan a környezeti terhelést is meg fogjuk kapni, pedig nekünk az lenne az érdekünk, hogy a még meglévõ természeti erõforrásainkat megmentsük. Ne feledjük azt sem, hogy mi nem egy statikus állapotú EU-hoz csatlakozunk, hanem egy olyan szervezõdéshez, amelyben napirendben van akár az intézményrendszer, akár a környezeti politika változása; a változásokban azonban egyelõre még nem vehetünk részt. Ezután ha az EU-csatlakozás pozitívumait ecsetelik elõttünk, gondoljunk a negatív hatásokra is. Lássuk egészében a csatlakozási folyamatot, és gondolkozzunk el rajta, mit tehetünk azért, hogy a csatlakozás ne tegyen kárt nemzeti kul-

túránkban, a társadalom lelkében, és a meglévõ természeti környezetben. Ezt a kis írást gondolatfelvetésnek szántam. Nagyon szívesen várjuk a hozzászólásokat, véleményeket, különösen a környezetvédelem és EU-csatlakozás, valamint a globalizációval kapcsolatos kérdésekben.

Csige Anikó

13

101

lépés a holnapért

környezetvédelmi sorozat 3. rész – Éghajlatkímélõ autózás

... a hatékony éghajlati politika érdekében egyenesen döntõ fontosságú az autó és a közlekedés fogalmának szétválasztása.

14

A német Ulrike Schell vezette düsseldorfi környezetvédõk szerint is az autó már túl régóta a szabadság, a mozgékonyság és a siker jelképe. A szent tehén, az autó bírálata azonban gyakran még mindig felségsértésnek számít. Ugyanakkor már tudjuk, hogy a motorizált egyéni utazás korunk egyik fõ környezetvédelmi gondja. Viszont a hatékony éghajlati politika érdekében egyenesen döntõ fontosságú az autó és a közlekedés fogalmának szétválasztása. Az „Ahleni közlekedési tanácsadás” munkaterv keretében az NRW fogyasztói központ kevesebb autót igénylõ, vagyis éghajlatbarát közlekedési módokat mutatott be. Az elsõ lépés egy leltár elkészítése volt. Újságcikkekben arra

ösztönözték az elkötelezett autósokat, hogy egy meghatározott idõszakban vezessenek naplót útjaikról. Ezt követõen pedig két hétig alkalmazzák a számukra javasolt üzemanyagmegtakarítási ajánlásokat. A több, mint 20 ötlet alkalmazását követõen - a naplójuk adatai alapján - láthatták, hogy mennyi üzemanyagot spóroltak meg, valamint az is kiderült a számokból, hogy az egyéni szén-dioxid kibocsátás mennyivel csökkent. A szervezõk a figyelemfelkeltõ „üzemanyagtakarékos-autóvezetés” akciót kiegészítették egy telekocsi és busztanácsadó programmal.

Ehhez csatlakoztak a helyi környezetvédelmi hivatalok, önkormányzati szövetségek. A sikert erõsítette, hogy a polgármesteri hivatalok „desszertként” a csatlakozó autósok számára ingyenes buszjegyeket adott. A hazai autózás okozta problémák sem különbek, mint a németeké. Abban viszont más, hogy a gépkocsi tulajdonosok elõször a benzin árát, majd a közlekedési gondokat (forgalmi dugók, parkolási nehézségek, balesetek) veszik figyelembe, és csak harmadsorban – nemegyszer elfeledve – gondolnak az általuk okozott környezeti ártalmakra. Ha megnézünk egy utcai forgalmat, rengeteg esetben látunk egy autót egy sofõrrel, utas nélkül. A választás lehetõsége pedig nálunk is, mint településileg, mint a távolsági utazás szempontjából adott. Az autó szükségességét nehéz vitatni, használatának rendszerességét és módját (errõl majd a késõbbiekben fogok példákkal élni) viszont igen. Szemléletbeli változás szükséges, hogy ne csak „az iszik, vagy vezet” legyen a közismert szlogen, hanem a „vezet, vagy utazik” is. A német programcsomag magyar megvalósítása, akár a megyénk bármely településén is könynyen kivitelezhetõ. Csupán a helyi önkormányzat és intézményei, a környezetvédelem különbözõ szintjén mûködõ mûhelyek, a gépkocsis társadalmat összefogó szervezetek (autóklub, autósiskolák, tömegközlekedési cégek) és mindezeken túl a sofõrök közös összefogása szükséges. És ne feledjük, ahogy a környezet megóvásának más színterén, úgy itt is – a kis lépés lehet nagy is. Forrás: Ecocounselling Europe - 101 lépés a fenntartható világ felé

4. rész – Hivatali kerékpár Már tíz év óta tartó siker az a svájci Allshwill községben bevezetett ötlet, amely a településen lévõ hivatalok alkalmazottjainak kerékpárra ültetését célozta meg. A szolgálati autóknak azóta nincs semmi keresnivalója a falu központjában. Ha levelet kell vinni valahová, munkaterületet, építkezést kell bejárni, vagy megbeszélésekre, lakógyûlésekre kell menni, akkor az illetékesek csak a hivatalok kerékpárját használhatják. A munkaidõben környezetbarát módon, két keréken közlekedõ önkormányzati, vagy vállalati alkalmazottak példát mutatnak a lakosságnak is. Egy odalátogató idegennek is feltûnik, hogy a községben alig látni az utakon autót, így biztonságosabb és egészségesebb a helyi közlekedés. A programhoz kapcsolódva a község vásárolt a svájci vasúttársaságtól (SBB) hat darab átruházható vasúti bérletet is. Elõzetes telefon-bejelentkezés után ezt, az egész ország területén használható bérletet a polgárok - maximum három egymást követõ napra - kikölcsönözhetik, méghozzá ingyen! Az utazó kedvû falubeliek ki is használják a lehetõséget. Európában ezeket a példákat sajnos alig követik. Nálunk pedig ma már - a kerékpározó postásokat és hírlapkézbesítõket leszámítva - egyáltalán nem. Évtizedekkel ezelõtt természetes volt, hogy a falvakban, városokban mûködõ intézmények bicikliket vásároltak, amelyeket a helyi közlekedéshez a dolgozóknak kiadtak.

Azóta viszont mindent vállalati kocsival intéznek. Érthetetlen, hiszen drága, fenntartása költséges, sokszor lassúbb, és persze környezetszennyezõ, amelyekkel szemben csupán a kényelmet lehetne felhozni indokként. A dolog furcsasága, hogy eközben a legtöbb önkormányzat a közlekedési és a környezetvédelmi problémák megoldásával küszködik. A svájciak sikerének egyik lényege a példamutatás, amely alapján a lakosságot is be lehet vonni az õket érintõ gondok megoldásába, és közösen lehet sikereket, eredményeket elérni. Ma a magyar városok esetében ehhez hasonló önkormányzati jó példáról nem tudunk, csak az arról folyó, a komoly szándékot nélkülözõ beszélgetésekrõl... Reményt látok viszont arra, hogy mint a hivatali kerékpár, mint a példamutatás terén a kistelepülések önkormányzatai elõre tudnak lépni. Számukra említettem az átruházható vasúti bérletet is, mint egy, a környezetiszemléletû nevelést segítõ eszközt. Forrás: Ecocounselling Europe-101 lépés a fenntartható világ felé

A svájciak sikerének egyik lényege a példamutatás, amely alapján a lakosságot is be lehet vonni az õket érintõ gondok megoldásába, és közösen lehet sikereket, eredményeket elérni.

15

G

énmanipuláció és genetikai környezetszennyezõdés 2. rész

A közép-kelet-európai helyzet Térségünkben történelmi okok miatt az állampolgárok környezetvédelmi tudatossága nem olyan mérvû, mint a kontinens nyugati felén, és a döntéshozatalban való részvételük is korlátozottabb volt hosszú ideig. A fiatal demokráciák a piacgazdaságra való áttérés gazdasági nehézségeivel küszködnek, többek között ezért is fontos, hogy ne részesítsék elõnyben a rövid távú megoldásokat a hosszú távúakkal szemben. Ugyanakkor éppen a demokráciák fiatalsága és relatív gyengesége, amely összefügg a megfelelõ törvényi szabályozók hiányával, vonzza a génmanipulált élelmiszereket elõállító és szabadalmaztató nemzetek feletti vállalatokat Kelet-Európába.

16

Az egyelõre gyengébb fogyasztói ellenállás ígéretes piacot jelent a génmanipulált élelmiszerek számára a térségben. Az emberek jóval kevésbé tudják, hogy milyen kockázatokat rejthet magában a génmanipulált élelmiszerek fogyasztása, mint Nyugat-Európában. Ennek egyik oka, hogy a média keveset foglalkozott ezzel a témával. A fogyasztók bíznak a nyugati technológiákban és a nyugati termékek minõségében. Az égetõ pénzhiány, az alapkutatás katasztrofális anyagi

lehetõségei, és az olcsó munkaerõ egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a térség kutatóintézetei olyan szántóföldi teszteléseket is elvégezzenek, amelyekre a nyugati országokban nem lenne lehetõség. Kevesebb pénzért kiváló kutatók ellenõrzik a kutatási eredményeket, sõt adott esetben az intézetek magukban a kutatásokban is részt vesznek. A szegedi Biológiai Intézet kutatásait hosszú idõ óta finanszírozza az Agrevo cég, és az együttmûködés eredménye többek között egy olyan eljárás feltalálása volt, amelynek segítségével bármilyen gén beültethetõ a kukoricába. Így a növény ellenállóbb lesz a betegségekkel, például az úgynevezett csíkoltsági vírussal szemben, amely Afrikában sokszor pusztítja el az egész termést. A szegedi találmányt most ellenõrzik, hogy szabadalmaztathassák. A térségben azonban vannak olyan intézetek is, amelyek környezetvédelmi okokra, és a jogi szabályozás hiányára hivatkozva elutasították az Agrevo által elõállított, nagyobb tûrõképességû repce szántóföldi tesztelését, például Lengyelországban. A szántóföldi kísérletek a hasonló klimatikus és ökológiai adottságok miatt nagymértékben meghatározók a nyugati országokbeli termesztésre. Szabadföldi kísérletek sora folyik a közép-keleteurópai országokban, bár errõl igen kevés a bizonyíték. Magyarországon a hivatalos adatok szerint öt növényfajtával, burgonyával, dohánynyal, kukoricával, lucernával és repcével kísérleteztek eddig, de csak laboratóriumi körülmények között, tehát szabadföldön nem. Ugyanakkor meg nem erõsített információk szerint egyes nemzetek feletti vállalatok titokban folytattak szabadföldi kísérleteket kukoricával is, ezekrõl azonban nem állnak rendelkezésre bizonyítékok. Meg nem erõsített hírek szerint génmanipulált paradicsommal is végeztek több szántóföldi kísérletet, Magyarországon is. Gödöllõn génmanipulált pontyokat is elõállítottak. Oroszországban megközelítõleg 300 kutatócsoport végez géntechnológiai kísérleteket. Három évi szántóföldi kísérleti termesztés után 1997-ben készültek piacra dobni egy növényvédõ szerekkel szemben ellenálló génmanipulált burgonyafajtát, egy vírussal szemben ellenállóvá tett fajtát pedig szintén 1997-ben kezdtek el tesztelni az ország több térségében. Nem szándékos szabadon bocsátásról is van adat. Bulgári-

ából vírussal és baktériummal szemben ellenálló dohánnyal és génmanipulált lucernával folytatott szántóföldi kísérletekrõl érkezett hír. Lengyelországban kecske-juh kimérát, transzgén nyulakat és növekedési hormon génekkel manipulált pontyokat állítottak elõ laboratóriumi kísérletekben. A megkérdezett kutatók közül többen elismerték, hogy hasonló kísérleteket nem engedélyeznének számos nyugati országban. Az orosz környezetvédelmi minisztérium jelentésében példákat hoz fel arra, hogy az olcsó munkaerõ és a politikai érdektelenség vonzza az országba a nyugati nagyvállalatokat például az állatok génmanipulációját célzó kísérletekhez, amelyeket hazájukban nem végezhetnének el. A bulgáriai kostinbordi Géntechnológiai Intézet géntechnikai tevékenységének költségeit csak 20 százalékban fedezi az állam, azokat ugyanis nagyrészt külföldi cégek, például a Rhone Poulence és a Sandoz (Novartis) nemzetek feletti nagyvállalat, valamint a De Montfort Egyetem és a Német Közegészségügyi Intézet finanszírozzák. Tavaly január és március között Lengyelországba csaknem 33 ezer tonna olyan szója érkezett, amelyben a génmanipulált szója nem volt szétválasztva a manipulálatlantól. Ugyanebben az idõszakban Magyarországra 10 ezer, Csehországba, illetve Bulgáriába 30 ezer, Szlovéniába pedig 25 ezer tonna különválasztatlan szóját importáltak. Éppen ezért is rendkívül fontos, hogy megszûnjön a térségben az a jogi vákuum, ami e kérdés megítélésében uralkodik. A legtöbb közép-kelet-európai országban jelenleg dolgoznak a génmanipulált szervezetek elõállítását, kibocsátását, és a velük való kereskedelmet szabályozó irányelveken (Lengyelország, Ukrajna, Csehország, Bulgária), illetve törvényeken (Magyarország, Románia). A törvényalkotásban fontos szerepet játszik a jogharmonizáció az Európai Unió szabályozásával. Ám az unió szabályozása néhány kérdésben - például a Bt kukoricával kapcsolatban (amely a Bacillus thuringiensis génjét tartalmazó, a kártevõkkel és a gyomirtó szerekkel szemben ellenállóvá tett változat, – késõbbiekben még részletesen foglalkozunk vele) – nem elég szigorú, ezért fontos lenne, hogy a közép-kelet-európai országok a jelenlegi uniós szabályoknál szigorúbb és elõrelátóbb törvényeket hozzanak. Mivel mezõgazda-

ságukat és élelmiszeriparukat igen nagy mértékben fenyegeti a génmanipulált szervezetek elterjedése. A törvényi szabályozás hiányának vagy gyengeségének jelentõségét jól mutatja az egyre inkább függõségbe kerülõ harmadik világbeli országok példája. A génmanipuláció hívei ugyanis gyakran hangoztatják, hogy a génmanipulációs kísérletek célja a világ élelmezési gondjainak megoldása, az éhezés megszüntetése. Valójában azonban a harmadik világbeli országokat kísérleti telepnek használják. Egy 1994-es adat szerint 18 ipari és 35 harmadik világbeli országban végeztek szántóföldi kísérleteket. Legalább 90 ismert esetben bocsátottak ki génmanipulált szervezeteket a természetbe nem OECD-tagállamokban. Ilyen - a törvények hiánya miatti - szabályozatlan kibocsátás volt Belizében, a Dominikai Köztársaságban, Guatemalában, Pakisztánban, Puerto Ricóban és a DélAfrikai Köztársaságban. A másik probléma a harmadik világbeli országok genetikai gyarmatosítása. A szabadalmazott növények között ugyanis nagy számban akadnak olyanok, amelyek kiemelkedõ jelentõségûek a harmadik világ országaiban, mint például a gyapot, a banán, a köles, a rizs és az árpa. A szabadalmak lehetõvé teszik, hogy a nagyvállalatok ellenõrzésük és irányításuk alatt tartsák ezeknek a növényeknek a termesztését, valamint hogy import monopóliumra tegyenek szert. Mivel a gazdaságoknak évente újra és újra meg kell vásárolniuk a vetõmagot, ezért ez elsõsorban a nagy gazdaságoknak kedvez, a kisebbek nem tudják megvenni a vetõmagot, és ezért a tönkremenés veszélye fenyegeti õket. A génmanipulált szervezetek szabadba bocsátását szabályozó törvények tévednek, így a magyar törvényjavaslat is, amikor abból a feltevésbõl indulnak ki, hogy lehetséges a teljes kockázatmegítélés. Nem veszik figyelembe, hogy a génmanipulált szervezeteket sok esetben nem lehet többé eltávolítani a természetbõl, ha a káros hatás csak hosszabb idõ, például a szabadban való termesztés után mutatkozik meg. A magyar törvényhozás ugyanis arra alapozza a munkáját, hogy „a géntechnikával a mezõgazdasági és az ipari termelés kiszámíthatóbbá válik.” Valójában éppen a monokultúrák még elterjedtebb használata, a genetikai bázis elszegényedése, és a már említett egyéb veszé-

Az egyelõre gyengébb fogyasztói ellenállás ígéretes piacot jelent a génmanipulált élelmiszerek számára a térségben. Az emberek jóval kevésbé tudják, hogy milyen kockázatokat rejthet magában a génmanipulált élelmiszerek fogyasztása, mint Nyugat-Európában.

17

folytatás az elõzõ oldalról Cikksorozatunk következõ részében a mezõgazdasági és élelmiszeripari génmanipulációról írunk. Felhasznált irodalom: Dr. Stuber György: Génmanipuláció és genetikai környezetszennyezõdés (Fogyasztóvédelmi füzetkék 2.) További információk: E-misszió Természet-, és Környezetvédelmi Egyesület 4400 Nyíregyháza, Malom u. 18/a. Tel: 42/423-818 Email: [email protected] vagy [email protected]

lyek miatt a génmanipulált szervezetek környezetbe való kibocsátása valószínûleg éppen a mezõgazdasági termelés bizonytalanabbá válásához, valamint fönntarthatatlanságához vezet. A génmanipulált szervezetek mezõgazdasági felhasználása helyett hosszabb távon kifizetõdõbb lenne, ha a befektetett pénzt inkább az organikus gazdálkodás módszereinek fejlesztésére fordítanák. Az új EU-tagok, Ausztria és Svédország hamar felismerték, hogy organikus termékeik számára növekvõ keresleti piaccal számolhatnak. Ausztriában jelenleg az élelmiszerek 8 százalékát termesztik organikus módszerekkel. A termesztéshez az EU Környezetvédelmi Támogatási Programja ad pénzügyi segítséget. Svédországban ugyancsak nagy területeken folyik organikus gazdálkodás, és a cél az, hogy az összes svéd mezõgazdasági terület 10 százalékát mûveljék organikus módszerekkel. Ez megoldást jelenthetne a közép-keleteurópai országok számára is, mivel az organikus gazdálkodás szemben a génmanipulációval hosszú távon fenntartható fejlõdést biztosít a mezõgazdaság számára.

A nyugat-európai helyzet

18

A nyugat-európai közvélemény elutasítja a génmanipulált élelmiszereket. Egy 1996-os közvélemény-kutatás szerint (amelyet a Greenpeace megrendelésére a Market and Opinion Research International készített el) a svédek 78, a franciák 77, az olaszok és a hollandok 65, a dánok 63 és a britek 53 százaléka nem szívesen enne génmanipulált élelmiszert. Egy másik példa azt mutatja, hogy nemcsak a közvélemény, de a szakma is elutasítja a génmanipu-lációt. A német Emnid közvéle-ménykutató intézet ezernél több gazdát kérdezett meg a génmani-pulált élelmiszerekrõl, és a gazdák több mint 90 százaléka úgy nyilat-kozott, hogy elvárja, az állati tápokon tüntes-sék fel, ha az génmanipulált összetevõket tar-talmaz, több mint 70 százalékuk pedig nem szí-vesen használna génmanipulált tápokat, illetve vetõmagot. A közvélemény elutasító magatartását tükrözi

a nyugat-európai környezetvédõk, fogyasztói érdek-, illetve farmerszervezetek éles tiltakozása a génmanipulált szervezetek környezetbe bocsátása ellen az Európai Unió minden országában. Az élelmiszeripari vállalatok jelentõs része, valamint jó néhány élelmiszer-forgalmazó hálózat elítélte az Egyesült Államokból importált génmanipulált szójababnak a nem manipulálttal való összekeverését. Sokan közülük azt ígérték, hogy egyáltalán nem forgalmaznak majd génmanipulált élelmiszereket. A következõkben a teljesség igénye nélkül, elsõsorban a Greenpeace adataira támaszkodva felsorolunk néhány példát: Svédországban a két legnagyobb élelmiszerbolthálózat, az ICA és a KF úgy határoztak, hogy nem árulnak génmanipulált élelmiszert, a legtöbb élelmiszeripari céget egyesítõ Svéd Élelmiszeripari Szövetség pedig követelte a génmanipulált és a nem manipulált szójabab szétválasztását. Norvégiában tavaly szeptemberben, az amszterdami egyezmény 100/a paragrafusára hivatkozva betiltották a génmanipulált repce, kukorica és cikória behozatalát és forgalmazását. Dániában külön elõírást hoztak a génmanipulált szójatermékek cimkézésére. Németországban több mint 50 élelmiszeripari és kereskedelmi vállalat foglalt állást a szója elkülönítése mellett, vagy utasította el teljesen a génmanipulált szója használatát. A közvélemény erõs nyomására olyan nemzetek feletti cégek is az ellenzõk között voltak, mint a Danone, az Unilever és a Nestle. Ezek a nagyvállalatok egyébként országonként különbözõ álláspontot képviseltek aszerint, hogy az adott országban mekkora volt a közvélemény nyomása, a fogyasztók ellenállása. Amíg például az Unilever Svédországban, Németországban, Ausztriában és Svájcban ígéretet tett a génmanipulált szervezeteket tartalmazó élelmiszerek forgalmazásának elkerülésére, addig nem tett hasonló ígéretet egyetlen közép-kelet-európai országban sem, amelyben jelen van. Olaszországban a legnagyobb csokoládégyár, a Ferrero kötelezte magát arra, hogy nem használ génmanipulált szervezeteket tartalmazó termékeket. Franciaországban, illetve Spanyolországban nem jegyezték be a Bt kukoricát a fajlistába, azaz ezt a fajtát mindkét országban tilos termeszteni. A francia kormány azonban 1997. végén megváltoztatta döntését, és Európában elsõként

engedélyezte a termesztést. Görögországban nagy ellenállást váltott ki, amikor kiderült, hogy a Zeneca cég szántóföldi kísérleteket végez génmanipulált paradicsommal. A Heinz cég, amely Görögország egyik legnagyobb paradicsomfeldolgozója, elutasította a Zeneca vállalat génmanipulált paradicsomának megvásárlását. Nagy-Britanniában a Tesco élelmiszerlánc ígéretet tett arra, hogy állati eredetû termékein feltünteti, ha azok olyan állatoktól származnak, amelyeket génmanipulált táppal etettek. A Sainsbury's áruházaknál két nap alatt tízezer fogyasztó írt alá petíciót a génmanipulált élelmiszerek ellen. A fogyasztók európai szervezete, az Eurocommerce több tárgyalást folytatott a génmanipulált szójababot (RRS) elõállító és forgalmazó Monsanto céggel azért, hogy válasszák külön a manipulált, illetve a nem manipulált szóját, de az amerikai vállalat erre nem volt hajlandó. Az Eurocommerce titkára kijelentette, hogy ebben az esetben a szervezet számos tagja nem vásárol amerikai szóját. Ennek eredményeképpen a cég európai szójaimportja mintegy 10 százalékkal csökkent 1997. elején, ami körülbelül 150 millió dolláros veszteséget jelentett. A génmanipulált szójabab forgalmazása azért fontos kérdés, mert a Nyugat-Európában értékesített élelmiszereknek körülbelül a 60 százalékában jelen van valamilyen formában. Vagyis gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy a fogyasztó idõnként ne egyen valamilyen szójatartalmú ételt. Az Egyesült Államokban azonban nem kötelezõ címkézni, azaz a fogyasztó nem feltétlenül tudja meg, hogy génmanipulált szóját tartalmazó terméket vesz. Azzal, hogy az amerikai cég megtagadta a különválasztást az európai import esetében, semmibe vette a fogyasztóknak azt az elemi jogát, hogy maguk dönthessék el, akarnak-e génmanipulált élelmiszereket enni vagy sem. Tehát a történelem folyamán elõször valósággal rákényszerítik a fogyasztóra, hogy mit egyen. Az érvelés pedig, miszerint ha valaki biztos akar lenni abban, hogy nem génmanipulált árut vásárol, akkor vásároljon biotermelõktõl, azért elfogadhatatlan, mert egyelõre a biogazdálkodás által termelt élelmiszerek az összes élelmiszer elenyészõ hányadát teszik csak ki (Svédországban például az összes élelmiszer körülbelül 2-5 százalékát). Ráadásul távolról sincs minden élelmiszertípusnak biogazdálkodóktól származó megfelelõje.

Simon István: Õszi udvar Vidítják az udvart tarka õszi fények, bárányfelhõk közül a nap tüze lángol. Lógnak a pirosló paprika-füzérek fodrosan a pajta villogó faláról. Fények, hangok között tetõk lusta nyája sütkérezik a napba, puha párát verve, s a kakasok éles kukorékolása hullámzik ki a rõt, dérverte rétekre. Lágy õszi délelõtt. Fülelek az árnyon, mint kit a boldogság erõs keze vert meg. Mellettem a szérûn fejkendõs kis ángyom töri már a száraz, recsegtetõ kendert. Fésüli a szél a szederjes falombot, kerekded tükrei villannak belõle; látom a levélen, hogy ezüstös foncsort kenegetett rá a reggelek esõje. Aranyos kazalok görbülõ gerince húzódik a kerten, mint sok békés állat. Fecsegõ verebek kuszálják, hogy nincs-e búza, mit laposult bögyükbe raknának. Ökörnyál úszik a ritka levegõben; mint az õsz sudara, csapkodja az udvart. Kapar a baromfi, s ha a levél csörren, sarlós nyakukkal a ludak szerte futnak. Micsoda szép õsz ez, a nap vékony ujja mutat rám, hogy én is közepében élek, s a távoli hang, mi fel-felbugyog újra, jelzi már jöttét a varjak seregének.

19

G

yógynövény ABC

Berkenye Madár- vagy veres berkenye.

A rózsafélék családjába tartozó, hegyvidékeinken tölgyesekben, fenyvesekben, bükkösökben, cserjésekben, tisztásokon élõ cserje vagy fa. Sokfelé dísznövényként és utak szegélyezésére is ültetik. Levelei szárnyaltak; a levélkék lándzsásak, 5-6 cm hosszúak, szélük a csúcstól kb. a lemez közepéig sûrûn fûrészes. Virágai kicsinyek, fehérek. Termése bogyószerû, kb 1 cm átmérõjû, sárgásvörös színû, fanyar édes-savanykás ízû. Május-júniusban virágzik; termése õsz felé érik be. A berkenye érett termését a fürtrõl le kell szedni, majd akár napra is kiterítve, keményre meg kell szárítani. A drog szorbinsavat, szorbitot, almasavat, cseranyagot, pektint, karotint, C-vitamint tartalmaz. A magokban a zsírosolajon kívül kevés amigdalin is van. A friss gyümölcsöt vitamin pótlására fogyasztják. Készítenek belõle szörpöt, gyümölcslét és pálinkát is. A megszárított termés fõzetét vesekõképzõdés és általában a húgyutak megbetegedései esetében fogyasztják. A gyümölcsbõl kivonható szorbitot C-vitamin elõállítására, valamint a cukorbetegek cukorpótszereként használják. A berkenyevirágból enyhe hashajtó és vizelethajtó hatású tea készíthetõ.

Bodza Fekete bodza

20

A bodzafélék családjába tartozó, mindenhol elterjedt, helyenként nagy állományban termõ cserje vagy néha fa. Levele páratlanul szárnyasan összetett, rendszerint öt levélbõl áll. A levélkék hosszas tojásdadok, kb. 10 cm hosszúak, kihegyezettek, fûrészes fogúak. Virágzata az ágak végén álló, szétterült, dús virágzatú bogernyõ. A virágok aprók, sárgásfehérek, jellemzõ, kellemes illatúak; május-júniusban nyílnak. Termése apró, gömbölyû, feketéslila színû. Íze édes-savanykás.

A bodzának üdén nyíló virágzatát, és az érett termését kell szedni. A virágzatot a legrövidebb kocsányrésszel kell gyûjteni. A drog izzasztó glikozidát, rutint, kevés illóolajat, quercetint, nyálkát, cukrot, cseranyagot, gyantát, kolint, szambunigrin kéksavglikozidát, emulzinenzimet tartalmaz. Teája hûléses betegségekben használt izzasztó, vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító és enyhe hashajtó hatású. A bodzabogyót érett állapotban kell gyûjteni. Szintén fürtösen kell szedni és ugyancsak felaggatva kell megszárítani. Szárítható napon is. A drog gyümölcssavakat, C- és A vitamint, cukrot, cseranyagot nyomokban illóolajat, valamint antociánfestékeket tartalmaz. A friss bogyóból készült lekvárt, kipréselt nedvet vagy a száraz termésbõlkészült teát enyhe hashajtóként, izzasztóként és vizelethajtóként használják. A bogyókból bort és és pálinkát készítenek.

K

ólafüggõ gyerekek?

A gyermekek negyven százaléka nem fogyaszt rendszeresen tejterméket, húsféleséget, hetven százalékuk pedig nem eszik mindennap friss zöldséget – hangzott el a közelmúltban egy szakmai beszélgetésen, amelyen élelmezési szakemberek, dietetikusok és orvosok vettek részt. Az egészségesnek vélt táplálkozásról számos tévhit kering, például, hogy hizlalnak a nagy szénhidráttartalmú ételek; ha ritkábban eszünk, könnyebben fogyunk; az édesség fogyasztása növeli az étvágyat; a fogyókúrától vagy a vegetáriánus étrendtõl egészségesebbek leszünk– és még sorolhatnánk. Többek között jobb kommunikációval szeretnék az élelmezéstudomány szakemberei e tévhiteket egy országos kampányban eloszlatni. Minden második óvodás, iskolás a szükségesnél kevesebb gyümölcshöz jut, és az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet felmérése szerint a gyermekek 70 százaléka nem eszik mindennap friss zöldséget. Antal Magda osztályvezetõ fõorvos szerint reformra szorul a fiatalok étrendje. Az egészséges fejlõdés szempontjából elvárható napi ötszöri étkezés helyett a többség legfeljebb háromszor eszik. S lassan szembe kell nézni olyan újkori tünetekkel is, mint az úgynevezett kólafüggõség.

Nem véletlen, hogy van olyan iskola, ahonnan a szülõk kérésére „kitiltották” a koffeintartalmú italt árusító automatákat. Baj van az ételek öszszeállításával, a receptúrákkal. A gyermekek nagy részét kiszolgáló közétkeztetéstõl elvárható volna, hogy képzett szakemberek feleljenek az

egészséges napi menü összeállításáért. (Az intézet felmérése szerint az óvodások 96,8, az általános iskolások 57,7 és a középiskolások 19,5 százaléka ebédel menzán.) Greiner Erika osztályvezetõ fõorvos hozzátette: egyre több tészta fogy, ami önmagában nem baj, ám az étkezések nyersanyag-összeállításakor más értékes összetevõt - például gabonapelyhet, zöldséget, aszalt gyümölcsöt, halat stb. - kiszorít. Czinner Antal, a Heim Pál Kórház tudományos igazgatója úgy vélte: a fiatalok körében egyre gyakoribbak a helytelen táplálkozásból származó rendellenességek és betegségek. A professzor szerint sürgõsen változtatni kell, mert az iskoláskorban kialakult táplálkozási szokások és a fizikai kondíció határozza meg a felnõttkori egészséget is.

Minden második óvodás, iskolás a szükségesnél kevesebb gyümölcshöz jut, és az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet felmérése szerint a gyermekek 70 százaléka nem eszik mindennap friss 21 zöldséget.

É

szlelni a láthatatlant

A dohánylevelek az ózonra érzékenyek, míg az angolperjébõl és falevelekrõl a nehézfém szennyezõdést lehet kimutatni.

A fenti módszerekkel nyert eredmények birtokában lehetõvé válik a városok levegõminõségi térképének elkészítése.

22

Biomonitoring Hálózat Kelet-Magyarországon 2002. májusában Magyarországon egyedülálló program indult. A program célja a levegõ minõségének vizsgálata. Ez még nem lenne újdonság, hiszen a levegõ szennyezettségét és a jelentõsebb szennyezõanyag kibocsátókat lassan több évtizede vizsgálják a környezetvédõk, és a hatóságok. A most induló monitoring érdekessége, újdonsága, hogy a vizsgálatokra nem mûszereket, hanem élõlényeket, növényeket használunk. Az már a csak hézagos biológia tudással rendelkezõk számára is nyilvánvaló, hogy a

növények életmûködése függ a környezeti adottságoktól. Ez alapján logikusan adódott a felvetés, hogy csak figyelnünk kell a növények életjelenségeit, és megállapíthatjuk, hogy rendben mennek-e dolgok, vagy valami károsítja az adott fajt. Természetesen ahhoz, hogy valódi következtetéseket tudjunk levonni, és az adatokat el tudjuk fogadni, érdemes kiválasztott, esetleg erre a célra tenyésztett növényeket használni. Hiszen elõfordulhat, hogy más problémát jelez az adott növény. A program keretében kétféle megoldást választottak a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelõség szakemberei, ugyanis a levegõminõség jelzésére használt növények viselkedésük alapján két csoportba sorolhatók:

Egyik típus a szenzitív, más néven reagáló növények, melyek a káros szennyezõ anyagok hatására szemmel látható kóros elváltozást mutatnak (levél elszínezõdés, méretbeli visszamaradás, pusztulás). Másik típus, az akkumuláló növények, melyek kevésbé érzékenyek, de szöveteikben vagy felszínükön képesek bizonyos anyagok megkötésére. Ezeknek a növényeknek a kémiai analízise szolgáltat információt a levegõ szennyezettségérõl. A programba bekapcsolt városokban az angolperjét vizsgáljuk, de a fákat is bevonjuk a vizsgálatokba. Mirõl is szól maga a program? Kelet-Magyarországon található öt nagyváros (Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Békéscsaba, Szeged) levegõ minõségét kívánjuk vizsgálni úgy, hogy 15-15 helyre dohány növényeket és angol perjét helyeztünk ki, továbbá 5050 helyrõl faleveleket gyûjtünk. A dohány levelek az ózonra érzékenyek, míg az angolperjébõl és falevelekrõl a nehézfém szennyezõdés lehet kimutatni. A fenti módszerekkel nyert eredmények birtokában lehetõvé válik a városok levegõminõségi térképének elkészítése. Ezek a térképek azon túl, hogy a lakosság tájékoztatására használhatók, segítséget nyújthatnak a városfejlesztési tervek kialakításában. A program keretében fák ültetésére is sor kerül, ezért várható a városok zöldfelületeinek növekedése. A program elsõ eredményei idén õsszel várhatók. Az egyelõre három éves kísérleti programot az Európai Unió LIFE programja támogatja. A városokról szóló részletes adatokról a következõ számunkban reményeim szerint már be tudunk számolni.

Priksz Gábor

E

gészségesen – házilag

Az alábbi péksütemények normál sütõben is ízletesen elkészíthetõk, nincs hozzá feltétlenül szükségünk speciális kenyérsütõre vagy kemencére.

Fehér kenyér Hozzávalók (kb. 1 kilóshoz): 70 dkg finomliszt, 1,5 dkg élesztõ, 1 dkg só, kb. 3 dl víz Az élesztõt elkeverjük egy kiskanál liszttel, egy kevés langyos vízzel, meleg helyen, konyharuhával letakarva 10-15 percig kelesztjük (ezalatt felfut). A lisztet tálba öntjük, a sóval összekeverjük, a közepébe kis mélyedést vájunk, a megkelt élesztõt beleöntjük. A többi vizet apránként hozzáöntve kézzel dagasztjuk, mert csak akkor érezzük, mennyi vizet igényel. Ez a liszt minõségétõl függ. A közepesen kemény, kelt tésztát simára gyúrjuk, akkor jó, ha a kezünkrõl leválik. Ruhával bélelt, liszttel megszórt szakajtóba fektetjük, és tiszta konyharuhával letakarva, meleg helyen fél óráig kelesztjük. Ezután újra összegyúrjuk, hogy a kelesztés közben keletkezett levegõt kinyomjuk. Kerekre vagy oválisra formázzuk, és a lisztes ruhával kibélelt szakajtóba fektetjük, amibõl majd anélkül, hogy hozzáérnénk, sütõlemezre borítjuk, vagy azonnal a sütõlemezre rakjuk. Letakarva további fél óráig kelesztjük. Közben a sütõt 10 percig melegítjük (akkor jó, ha 250 °C-os) és az aljára kis tálkában vagy tepsiben vizet teszünk, hogy a kenyér majd a gõzben süljön. A megkelt tésztát langyos vízbe mártott kenõtollal vagy finom szõrû ecsettel megkenjük - ezt nevezik fürdetésnek. A tetejét keresztben 2 cm mélyen bevágjuk, a sütõbe toljuk. 15 percig nem szabad kinyitni a sütõ ajtaját, a tüzet azonban mérsékelni kell. Ezután a kenyeret ismét „megfürdetjük”, és a vizes edényt a sütõbõl kivéve folytatjuk a sütést. Akkor jó, ha a külseje szép piros, és ha megkopogtatjuk, a belseje úgy kong, mint a görögdinynye. Mindig deszkára vagy rácsra téve hûtjük ki, utána vágjuk fel. Hasonló módon készül a burgonyás- és a rozskenyér is, csak a hozzávalók változnak:

Burgonyás kenyér Hozzávalók (1 kilós): 70 dkg finomliszt, 1,5 dkg élesztõ, 1 dkg só, 20 dkg héjában fõtt, megtisztított, áttört krumpli (tisztán mérve), kb. 3 dl víz Elkészítés: ld. Fehér kenyér

Rozskenyér Hozzávalók (1 kilós): 50 dkg rozsliszt (RL 90), 20 dkg finomliszt, 1,5 dkg élesztõ, 1 dkg só, kb. 3 dl víz Elkészítés: ld. fehér kenyér

Rozscipó Hozzávalók: 50 dkg rozsliszt, 30 dkg rétesliszt, 4 evõkanál olaj, 5 dl tej, 5 dkg élesztõ, 2 kiskanál só Az élesztõt egy kevés langyos tejben megfuttatjuk, egy nagyobb edényben a rozsliszttel meg a többi tejjel összekeverve 30 percig kelni hagyjuk. Utána a réteslisztet, az olajat meg a sót hozzáadjuk, alaposan bedagasztjuk. Meglisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtjuk, négyzetekre vágjuk, a tetejüket egy kevés liszttel megszórjuk. Valamennyi cipót egy éles késsel keresztbe bevágjuk, vigyázva, nehogy a tésztákat teljesen átvágjuk. Kiolajozott sütõlemezre fektetjük, újabb 30 percig kelni hagyjuk. Forró sütõbe toljuk, 30 percig sütjük, ezalatt szép ropogósak lesznek.

Kenyér - teljes kiõrlésû lisztbõl Hozzávalók: 80 dkg tönkölybúzaliszt, 35 dkg rozsliszt, 15 dkg zabpehelyliszt, 5 dkg élesztõ, 1 dl olaj, 1 teáskanál só, 6-7 dl langyos víz Az élesztõt kis langyos vízzel, pici cukorral, 2-3 kanál liszttel felfuttatjuk. Hozzátesszük a többi lisztet, sót, vizet, összedolgozzuk. Az olajat a végén adjuk hozzá. Jól kidagasztjuk, 40-50 percig kelesztjük (a kelesztés ideje lehet hosszabb vagy rövidebb is, ez függ pl. a liszt minõségétõl, a levegõ hõmérsékletétõl, stb.) A tészta lágy legyen! Kiolajozott sütõformába tesszük, abban is kelesztjük kb. 20 percig. Forró sütõben sütjük, 35-40 percig ne nyissuk ki a sütõ ajtaját! Tûpróbáig sütjük. Másfajta lisztekbõl is süthetünk kenyeret (pl. fehér liszttel, kevesebb barnával, stb.). Tehetünk bele különbözõ magvakat is, pl. napraforgót, szezámmagot.

Lapunk hasábjain már több ízben írtunk az élelmiszerekben található adalékanyagok ártalmas hatásairól. Ezek az E-számokkal jelzett anyagok óriási mennyiségben vannak jelen a kenyérfélékben, üdítõitalokban, levesporokban, sütemény- és pudingporokban. De az elõregyártott húskészítményekben, készételekben is szép számban szerepelnek. Így egészségünk megóvása érdekében arra törekedjünk, hogy a lehetõ legtöbb élelmiszert otthon, saját kezûleg készítsünk el! Így biztosak lehetünk abban, hogy valóban az kerül csak az ételbe, amit szívesen elfogyasztunk. Nincs szükség a tartósítószerekre, állományjavító, színezõ-, térfogatnövelõ szerekre. A házi sütés-fõzéshez szeretnénk segítséget nyújtani azzal, hogy minden számban megjelentetjük néhány házilag elkészíthetõ finomság receptjét.

23

süvöltõ

E-misszió Egyesület 4400 Nyíregyháza Malom u. 18/a Tel.: 42/423-818 [email protected] www.e-misszio.hu

NYOMTATVÁNY