iui'.jf?] Szftrkftsztösfté és kiadóhivatal Az első Kossuth-szobor

nuHuntnfliilj^m/iui'.jf?]

Szftrkftsztösfté és kiadóhivatal

Az első Kossuth-szobor.

CALDERONI és TARSA váczi-u. 30. BUDAPEST.

Kishid u 8

- "

S z í n h á z i l á t c s ö v e k alumíniumból legkülönbözőbb kiállításban,kitűnő üvegekkel,bőrtokban vagy

elegáns peluche zacskóban. Női látcsövek fogantyúval. LegujabD Zeuss-féle távcsövek. Tábori, v a d á s z - é s v e r s e n y - l á t c s ö v e k l e g ú j a b b á t a l a k í t á s s a l á tirage rapidé. S á l o n l o r g n e t t e k . O r r r s i p t e t ö k é s s z e m ü v e g e k a r a n y , ezüst, teknősbékacsont keretben l e g j o b b üvegekkel. Stereoskop szekrények. Aneroid légsulymérők. T e r e m - é s a b l a k - h ő m é r ő k diszes kivitelben. R a j z e s z k ö z ö k . F é n y k é p é s z e t i k é s z f l l é k e k stb. d u s z v á l a s z t é k b a n .

Árjegyzékek

kívánatra

bérmentve

küldetnek,

"^ü

Bőiv és szépségápolás

szakorvosa

med. univ. Dr. R É V É S Z

BENŐ

Budapest, Zerepesi-ut 63. sz. I. em. 2 4 évi g y a k o r l a t , a berlini és bécsi k ó r h á z a k b a n szerzett t a p a s z t a l a t a i a l a p j á n , gyorsan és a l a p o s a n g y ó g y í t j a a z

összes bőr-, ideg

és nemi

bajokat.

Szépség!

hibákat,

szeplő, anya- és májfolt, p a t t a n á s , szemölcs, rézorr, fagyos v é g t a g o k , h a j k o r p a , h a j h u l l á s , s e b e k ; szakszerű tanácscsa! szolgál a z arcz és k é z á p o l á s á r a . Feltűnő eredménynyel gyógyítja a titkos betegségek n é v a l a t t i s m e r t ö s s z e s férfi-, n ő i b a j o k a t s a z o k következményeit.

Rendel: délelőtt 8 — 1 2 , d. u. 3 — 5 és este 7 — 8 éráig. Levelekre

a z o n n a l v á l a s z o l . K í v á n a t r a gyógyszerekről g o n d o s k o d i k . M i n d e n k o r mély diskréczió.

is

Elsőrangú hazai gyártmány.

Pontos czim:

ELSŐ MAGYAR

GAZDASÁGI GÉPGYÁR RÉSZVÉNY-TÁRSULAT.

B U D A P E S T . Magyarország legnagyobb és egyedüli

gazdasági

gépgyára

mely a g a z d á l k o d á s h o z

szükséges

ÜT ö s s z e s gazdasági gépeket gyártja. Rendelések megtétele előtt kérjük minden szakbavágó kérdéssel bizalommal hozzánk fordulni.

Részletes árjegyzékkel és szakszerű felvilágosítással díjmentesen

Szecskavágók.

ssnlgáinnk.

Morzsolók.

L I P I K * fü rd ő Slavóniában. Egyetlen jódtartalmú alkalikus hőforrás (64° C.) a Kontinensen. Kitüntetve:

eköfési

„A HÉT" eddig megjelent összes köteteihez

fáblák

Budapesten 1885. és 1896., Londonban 1893., Bécsben és Rómában 1894. az első dijakkal. 1898 ó t a a Lonjavölgyi v a s ú t i á l l o m á s a (Dugosellon át.) Indulás Budapest magy. áll. vasút fiumei gyorsvonattal 7 óra 15 perez reggel; érkezés Lipikre 6 órakor d. u. Romániából, Bulgáriából, Szerbiából, Boszniából Bród-Novskán át. Azonkívül a déli vaspálya állomása Pakrac-Lipik-Kanizsán és Barcson át. (1898. óta zónatarifa) Visszautazás minden irányba nappali gyorsvonatokkal. A lipiki hőforrások, természetes 64" C. magas hőmérsékletüknél, gazdag nátrium tartalmuknál (magyar Ems), továbbá azoknak jóddal való összeköttetésüknél fogva, ivó- és fürdési czélokra, kitűnő hatásúak mindennemű hurutos bántalomnál (gyomor-, bél-, gégehurut stb.), köszvényes és csúzos bajoknál, ischiasnál úgymint a mirigyek és vérbetegségeinél, görvélykór stb. Modern fürdőhely, pompásan kiállított porczellán-, márványfürdők stb., izzasztó fürdők (tepidaria), bassinfürdők, fényesen berendezett szállodák, uj gyógyterem színpaddal, zongora- és társalgó termek, éttermek éskávéház ; remek szellős fedett sétány bazárokkal és az összes helyiségben és a nagyszabású parkban villamos világítás. Kitűnő fürdozenekar. Hivatalos fürdóorvos : d r Szemerey Bertalan. Jódhévviz szétküldése egyenesen a forrástól. Magyarországi főraktár : n-deskuty L . , Mattoni és Wille Budapesten. Ausztria részére: Heinrich Mattoni és S. Ungar, Bécsben. Bővebb felvilágitások, valamint fürdőleirásokkal szolgál

a fürdőigazgatóság (egy évfolyam 2 kötet) k ö t e t e n k i n t 1 f r t 3 0 k r .

Lipiken.

IX. évfolyam.

1308.

AHET

MEBJELEN MINDEK VASÁRNAP. Előfizetési

feltételek:

Egész évre Félévre Negyedévre

frt 10.— „.

»

5.—

»

2.50

POLITIKAI

ÉS IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 20 kr.

SZEMLE.

JÓZSEF.

23/440. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet-körut 6. sz. Hirdetések felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak

vissza.

Budapest, j u n i u s hó 5. ff^r-

Krónika. G r a z .

—! junius

3.

Két fehér esik vászon emlékeztet engem a muramenti szép városkára, két fehér vászoncsik, amely használatlan sárgul a szekrényemben. Bús őszi nap, Olaszországból hazatéret; fogytán a szabadságom, a pénzem s a fehérneműm, Johann, szaladjon csak le az Anton Pichlerhez és hozzon két harminezhetes gallért. A Johann leszalad, vissza is tér, két akkora darab gallérral, ami már a kézében is gyanús, amikor még fölpróbálom,'egyszerűen eltűnök benne. A Mánuello tündérasszonyának öve bizonyára szűkebb volt ennél a vászonmonstrumnál, amelyben pedig schwarz auf weiss benne áll a jelzés: 37, 'vagyis - harminezhét czentiméter. Nem lehet másképp, még a méterrendszer is, amely kerek e glóbuson mindenütt a föld meridiánjához alkalmazkodik, Stájerországban megmódosul, s a gráczi fehémemüsök azt hiszik, hogy a földnek is golyvája van. Lelketlenség u g y a n testi fogyatkozásokon gúnyolódni, • de egyfelől a stájerségnek ez a fogyatkozása, jobban mondva túltengése már nem is betegség, hanem nemzeti bélyeg, akár az angolnak a kiálló állkapcsa vagy a zsidónak az orra, másrészt, semmiféle tekintetek nem állhatják útját az ethnografusnak, mikor rábukkanóban van valamely nemzeti géniusz szülőforrására. A stájer géniuszt pedig világosan látom, lódenlepellel, hegymászó bakkancsban, fenséges golyvával az álla alatt, ezzel a titokzatos' domborulattal, mely' a paizsmirigyek révén mintegy földalatti összeköttetésben áll.az egyes lelkekkel, amelyeknek summatiója a stájerséget teszi . . . Ah, Grácz! Város,' amelyben nincs kötelesség, amit ne teljesítenének és nincs szabályzat, amihez ne alkalmazkodnának. A világ semelyik postahivatalában nem láttam a falakon annyi hirdetést, engedelmet, megállapodást és értesítést, mint a gráczi postapalotában. Európa minden vadászati tilalmai koszorúba ragasztva fehérlenek a hirdető táblán. A bársonynyal béllelt egyfogatuakban órával a kezükben ülnek a komoly stájerek, hogy perezre pontosan alkalmazkodhassanak a bérkocsi-tarifa megszabásaihoz. A fák pontosan május elsején virágzanak, a Muhr pontosan október elsején önt ki; az elsőszülöttek pontosan hat hónapra születnek, a másodszülöttek pontosan kilenczre; a kutyák pontosán megállanak minden sarokkőnél s a nyugdíjas generálisok • pontosan megteszik

az ő egészségi sétájukat. Ahogy, bokájukig érve, kukaczperspektivából nézem a hatalmas stájer hölgyeket, amint kötelességszerű féljobbmozdulattal nézik a pont féltizenegykor hazavonuló helyőrséget, látom, hogy a katonaság s a polgárság közt való viszony is kötelességszerűen kitűnő. Az utczák kategorikus imperativussal vannak kikövezve, s négyesbe fogott hatalmas stájer lovak segítenek czipelni a kötelesség súlyát. El sem hihetem, hogy mindez megváltozott. Hogy ezeket a köveket ezek a polgárok röpítik ezek felé a katonák felé. Hogy az Oberlandesgericht elnökét két rendőrnek és egy csendőrnek föltüzött szuronynyal kell őriznie, mialatt az ő levesben főtt marhahúsát megeszi, eczetes tormával és növendék hagymával. Hogy nemcsak a magas kormányról mondanak elitélő szavakat, de a golyvájuk mellé tűzött búzavirág azt hirdeti, hogy ők most hazát árulnak. Hát, ha teszik, bizonyára ezt is kötelességből teszik. A tokájuk tájékán bugyot vetett a nemzeti eszme, s ennek a parancsa elöl bennük minden egyéb p a r a n c s o t . Szabályzat ide, szabályzat o d a : legfőbb szabály a német becsület. Ha a derék János főherczeg, aki a városháza előtt bronzba öntve nézi a gyümölcsös kofákat, föléledne halottaiból, ő maga is az ő tar fejével igent bicczentene a hű stájereknek. Amikor arról volt szó, a negyvenes években, hogy a német faji és nemzeti eszme révén megszülessék az egységes német birodalom, mely a magyarokat kielégített s a szlávokat leszerelt osztrák németség köré kristályosodna, egyszóval, mikor a német faji eszmével teremteni lehetett volna, természetes volt, hogy a hű stájerek minderről hallani sem akartak, körömszakadtig ragaszkodtak a régi Ausztriához, s az ő saját külön főherczegük a saját maga személyében keményen sakkban tartotta a német birodalmi Reichsverwesert. De most, mikor ostobaságot lehet vele elkövetni, mikor a német fajiság csak dinamit lehet, amely rövidesen fölrobbantana egy tömérdek vérrel megragasztott s tömérdek verejtékkel kieszelt államalakulatot, megint csak természetes, hogy a hű stájerek németek akarnak lenni, s csakis németek, mindenek fölött. Mindannyian egyek vagyunk abban, hogy szent előttünk a nemzeti érzés, még a tévedéseiben is, még mikor kijátszszák is. Ki mert volna nevetni, mikor III. Napoleon orránál vezette Olaszországot, s a magyarságszánalmas dupeje volt a Bismarck spekuláczióinak ? A szégyen a csaló fejére háramlik s a kijátszottat a szerencsétlenség mártirglóriája övedzi. Miért oly nevetséges hát az osztrák németség fölbuzdulása, miért oly émel

\

' 3 5 4

lyitő a hadviselése, miért oly istállószagu a hevülése? Azért, mert hazug, azért, mert jogtalan, azért, mert erőltetett. Azért, mert amiből kiindul, a németségnek Ausztriában való elnyomatása mese és szélhámosság. Nem elnyomni akarják a németeket, hanem visszaszorítani a maga természetes medreibe. Ezt is csak azért, mert a- régi áradásában képtelen megmaradni, mert a hegemóniáját nem tudta megtartani, a hatalmával nem tudott élni s amire oly büszke, az ő kulturabeli felsőbbségét nem tudja megőrizni. Gazdaságban, műveltségben s politikai tehetségben egyaránt elmarad az előretörekvő szlávság mögött, amely kinőtt a német impérium idejéből Ausztrián maradt történeti békókból. Amig Ausztria a német birodalomhoz tartozott, a negyven-ötven milliós németség ur lehetett benne, de mióta külön császárság, a kilencz millió osztrák német nem lehet föltétlen ura a tizenöt millió szlávnak. Hogy helyezkednek el a hatalomban, mennyi előjogot biztosit a németségnek egyrészt a történelmi hagyomány, másrészt a galiczia- és dalmácziabeli szlávsághoz képest még mindig megmaradt kulturális többlet — az bizonyára nehéz kérdés, mely minket magyarokat annál inkább érdekel, mert nekünk életérdekünk, hogy Ausztriában a németség maradjon hegemón. De gőgjében, túlkapásában és nagyzási őrültségében nem követhetjük a sógort, annál kevésbbé, mert ő maga is mihamarább bevert fejjel és hosszú orral fog kikerülni a nemzeti hevülésből. A dolog' tudniillik ugy áll, hogy az osztrák németségnek a reichbeli németségre való támaszkodása mesebeszéd. Minden fajtának vannak rétegei, melyek az ő számára értéktelenek sőt károsak, s éppen a nemzeti eszme s az államalakitó törekvés parancsolja, hogy ezeket kilökje magából. Az osztrák németséggel a birodalombeli épp ugy nem tudna mit csinálni, mint mi nem tudnánk mihez fogni az osztyákokkal és a vogulokkal, akik pedig a magyarság vérbeli rokonai. Hogy birodalmat alakithasson, ezeket épp ugy ki kellelt löknie magából, mint ahogy le kellett számolnia a dán s a flamand nyelvterületekkel. Holott a dánok legalább is annyira germánok, mint a szláv, olasz és a magyar vérrel összevissza ivódott osztrák németség; még a mult században is a dán költők németül írtak, s általában a német műveltségnek hatalmas gyökerei nyúlnak Skandináviába. Látnivaló, hogy nemcsak a faji eszme teszi, hanem ami minden eszmének az alján lappang, a gazdasági érdek. Ausztria és Magyarország külön gazdasági érdekterület, melynek az elemei ha folyton marakszanak is, de függenek egymástól s egymásra vannak utalva; a Reich pedig külön gazdasági erőhalmaz, melynek a vonzása megzavar bennünket s a hatalma ellenséges hatalom. A reichbeli németség nemcsak, hogy nem természetes szövetségese, hanem valójában halálos ellensége az osztráknak, sokkal nagyobb, mert sokkal veszedelmesebb ellensége akár a csehnél, akár a magyarnál. Mindig is az volt, de különösen az most, harmincz év multán, amely emberöltő alatt az osztrák németség megromlott, a reichbeli pedig világhatalommá emelkedett. A német kapitalizmus az ő mesés fejlettségében öt világrészben keresi a piaczokat, hogy el ne sorvadjon, s eszi a méreg, hogy az osztrák testvér itt

az orra előtt zár el előle olyan kitűnő piaczot, mint amilyen az iparlalan Magyarország s a Balkán kis országai. Kinába kell flottákat küldenie, tul a tengereken, holott itt a Duna Regensburgtól Orsováig és Belgrádtól Galaczig! Ah, ha az önálló magyar vámterület elkövetkeznék, s az osztrák ipar előtt a német ipar diadalmasan vonulhatna be a vörös-fehér-zöld vámsorompókon! Már igy is a német vállalkozás mind közelebb körben kerülgeti a magyar földet. Nagy német vállalatok fiókokat telepítenek ide, német pénz kereng a bankjainkban, s bár az osztrák testvérek belepukkadtak, a német császár mégis eljött inspekczióra az ő szeretett magyarságához. E z ellen semmiféle erdélyi Nothschrei nem használ; a magyarság meg nem küzd ellene, mert csak hasznát látja, kárát semmit s hálásan ápolja a nagy nemzet szövetségét, mely az ő államiságának oly kitűnő támasztéka lesz akkor is, ha az osztrákok addig bomlanának, mig maga Ausztria is belebomlik. Mi tehát nem vagyunk dupejei a poroszoknak, mint v o l t u n k ' h a t v a n h a t b a n ; a íekete-sárga határjeleken át ravasz szemhunyorítással értjük meg egymást s együtt kaczagunk a jámbor stájer meg cseh németségen, mely hálásan csókolgatja a mellére búzavirágot tűző porosz jobbot, s nem veszi észre a porosz balt, mely azalatt a zsebjében kotorász. Ah, ezek a bismarckok, mint ahogy a pápuák hívják őket, ah, ezek a bismarckok milyen okosak! S ezek a stájerek milyen — kötelességtudóak! S az osztrák császárnak micsoda öröm lehet az a gondolat, hogy ezeken uralkodik ő immár ötven esztende

Je!

Báró

Blanche. Előttem

fekszik

S az utolsó, Elnézem

első

amit

leveled

ma

kaptam;

őket — s magam

Hogy

mit

Mint

a hullámra

Egymást

érzek e

sem

pillanatban. uj hullám

fölváltva,

mind

simul, szünetlen:

A boldogság,

a hála,

szerelem

Ugy folynak

össze a

szivemben.

Csak nézem

őket — és szemem

A betűk lassan S a szürke

ködbe

ködből

Egy csodaszép Dicsfény

jelen

éjfürljei

Testét ezüst fátyol

boritja,

S amint

léptei

Mintha Rám

felém fehér

jön, szűz

néz sokáig,

S hangja

rózsa — aztán

ugy cseng, mint

Igy szól hozzám: S ösmered-é

előtt

vesznek . . . sejtelemszerün

tündér

ragyog

tudom,

meg. körül, nyomán nyilna szólni égi

kezd, ének;

»Ösmersz-e

az én regémet ? . .«

engemet?

Kropf.

355

Ösmerlek-e ? — Hiszen gyermek Már tefelőled

szőtte

álmát;

S az i f j ú is csak rólad Sok hosszú,

szivem

A csillagok felé.

álmodott

bűvös éjszakán

át!

— Regény. —

— Irta:

És édes-bus

regéd is

ösmerem,

Könyek között olvastam Tündér Mind

királynő

Sorsod

borítja

Amint Eltűnik Fátylad S nincs

lesz,

tested,

S mig véd e dicsfény. Halandót

is

csak te tetszel.

az égnek boldogsága

Mig e fátyol

(Folytatás.)

egyszer:

vagy s az Urnák

közt legjobban

— Egy van tiltva

nem szabad

csak:

szeretned!

egy földi ember csókja ér, fejed glóriája . . . lehull... a földé vagy te is, jogod égi boldogságra.

Igy olvastam könyek közt egykoron. — »Tgaz« — szólt ő, s a hangja rezgett; »Egyetlen tilalom köt meg csupán, És én téged — mégis szer ettek.« S amint ezt mondta, lassan rám hajolt, Gyöngéden átölelt a karja, S piruló arczczal egy csókot lehelt Lázban remegő ajakamra. S ebben a perczben távol, elhalón Jajszó, sir ás hangzott a légben ... Az ég boltja hirtelen elborult Vigasztalan, komor setéten. Én szemeim lezártam; azután Fölnéztem bódultan, remegve — — Es ekkor pillantásom ráesett A te édes két leveledre . . . Igen. A te regéd valóra vált. Nem ott van helyed már az égben; Fátylad eltűnt; — de glóriád ragyog Édes, szép kicsiny feleségem. Mezarthim.

Jobb, ha több feleséged van, mint ha csak egy : h a veszekednek, legalább békén hagynak. Arab közmondás. *

A nő olyan, mint a tenger : engedelmeskedik annak, aki daczol v e l e ; borzalmas ahhoz, aki b o r z a d tőle. Dán

közmondás.

*

Az unalom az o s t o b a s á g n a k a diszöltözete.

K Ó B O R

hálóköntöse, a fontoskodás pedig

TAMÁS. 10.

A kövér cseléd vizet hozott, megmosakodtak, felöltözködtek. — Szinházba tetszenek? kérdi. — Igen. — Jézus, siessenek, hiszen már félnyolcz van. Jaj", az az édes Körmendi Juliska! Bizony, ha vasárnap volna, ott lennék én már félhét óta. — Ki az a Körmendi Juliska? ' — Nem tetszik ismerni? A legelső énekesnő, Budapesten is a legelső volt. Aztán az a Pető Jóska, meg az öreg Szabó Péter! Istenem, istenem! Én bizony mezítláb szaladnék oda, ha kisasszony volnék is. — Jó, jó, csititotta Öringer néni, majd meglátjuk. Aztán nekünk nem olyan újság a szinház, hisz a kisasszony is szinésznő. — Ott is leszek ám, amikor először játszik és ne féljen semmit, kisasszony, dagadtra tapsolom a tenyereimet. Riza nevetett, a mama azonban pikirozottan szólt: — Köszönjük á pártfogását, lesz ott más is, aki tapsol. Most benyitott újból Seligmann Anna, aki becsukta műhelyét és toilettet változtatott. A szoknyáján nem voltak czérna-sallangok, a dereka pedig most elől volt be nem kapcsolva. A toilettel együtt mintha modort is cserélt volna. A kampós -orr ragyogott a barátságtól, a szája széles mosolyra nyilt és oly mézédesen beszélt, mintha már sok esztendős barátság fűzné lakóihoz. Szinházba mennek ? Persze, persze. (A tudom-tudom helyett, amikpr barátságos indulatu, a persze-persze lép.) Orpheust adják, nem érdemes megnézni, de hát színészvér, csak a színházhoz huz. A társulat" nem mondható épen rossznak. Van egy pár igen jó ereje. De persze, persze, az idő múlik. Máskép volt az, mikor Lenke Hedvig volt a primadonna. Micsoda szépség, micsoda hang! És hogy tudott játszani! A kisasszony is énekel? Nem. A kisasszony drámai szinésznő, még pedig az első naiva. — Ugy? Persze, persze. Három évvel ezelőtt volt itt egy naiva, nem is tudom már, hogy hívják, olyan kövér volt, hogy alig fért a szinpadra. Az újság ki is kelt a termete miatt, amin aztán a szerkesztőnek párbajt kellett vivni Harsány hadnagygyal, aki a kövérkének udvarolt. Most is tartozik nekem tizenöt forint ruhakontóval. Rizáék elámultak. Hogy tud ez .mindent, ami a színháznál történik. Mindenki érdeklődik igy a szinház iránt? — Nem mondhatnám, hogy nem szeretik, de anynyira, mint én, alig valaki ismeri a szinházi viszonyokat. Persze, az ember tiz éven át mindig színészeknek adja ki a lakást és színésznőknek készit kosztümöt, mert bizony egész Vasvármegye, meg Győr is nálam csináltatja a színpadi ruhákat, akkor nem csoda, ha ugy tud mindent,- mint akármelyik színész. — Sokat is jár szinházba? — Mostanában nem igen. Már nem igen érdekel. Láttam minden darabot, mert azelőtt minden nap mentem, hanem most nem is olyan jók már a szinészek, aztán az ember lassan meg is unja. — Mondja csak, Seligmanné, milyen ember az igazgató ? — A mostani? Lump, valóságos lump. Ó, az'.már gyalázat, amit az csinál. Lehúzza a szegény színészeknek a bőrét. Odá is mondogattam neki. Képzelje csak, V

'356

Körmendi Juliska két év óta tartozik nekem kétszáz forintommal s barátságosan megegyeztünk, hogy mostantól fogva a direktor húzzon le a fizetéséből havi ötven forintot. A szegény leány ugy örült ennek az egyezségnek, hogy végre szabadulhat az adósságától, de mikor az igazgatónak megmondtam, azt hiszi, hogy megtette volna primadonnájának azt a szívességet, mely neki egy krajczárjába sem kerül ? Persze, persze, ha tisztességes ember lett volna. De azt mondta, hogy ő ilyen uzsora sefteket nem csinál, ha a kisasszony fizetni akar, akkor fizessen, de ő nem exekutor. — Hát mit gondol, direktor ur, mondtam neki, én a pénzemet, a szöveteimet lopom, a lányaimat szecskával fizetem, hogy a maga színésznőit gyönyörű kosztümökkel ingyen öltöztessem ? Én a pénzemet akarom s ha Körmendi Juliskának nincs kifogása ellene, magának sem lehet. — No, nincs igazam ? — Persze, persze, mondta most a mama, aki az életmentést is gazságnak minősitette volna, mióta az igazgató oly goromba volt velők. A hölgyek elkészültek s már csak keztyüiket húzták föl. Seligmann Anna most még édesebb lett. — Jaj, el is felejtettem megmondani, Felszegi főhadnagy látta magukat megérkezni s aztán megfogott. Ki az a gyönyörű lány ? kérdezte. Ó, feleltem, az nagyon finom kisasszony, szinésznő ugyan, de uri lány. Jaj, Öringerné asszony, ha hallotta volna azt a fiút! Ugy magasztalta a kisasszonyt. Mindjárt látta, hogy nem olyan közönséges szinésznő és azt mondta, ideje már, hogy a társulathoz olyan nő is került, akivel az ember fényes nappal is mutathatja magát. Tudja, folytatta Öringernének súgva, Felszegi lelke az egész garnizonnak. Ha ő akarja, a kisasszony föllépésére az egész tiszti kar a színházban lesz és olyan ünneplést csapnak, hogy a hire egyszerre és mindenkorra meg van állapitva. Hm, az egész tisztikar. Nagyon kedves ember lehet ez a főhadnagy. Nem is csoda, ha annyira megörül egy tisztességes leánynak, mikor mindig csak söpredéket, csőcseléket lát maga előtt. Ezt a mama gondolta hamarosan, mig Rizának ismét félelemmel dobbant meg a szive. Tisztek! Ez a szó ugy hatott rá, mintha farkast emlegettek volna. Soha még nem került össze katonatiszttel s nem tudta őket máskép elképzelni, csak kardcsörtet^e, minden más embert gőgösen lenézve és a lányokkal szemtelenkedve. — Persze, persze, folytatta Seligmanné velük menve a kapuig, önöknek valóságos szerencse, hogy hozzám szálltak. Tessék csak mindenben hozzám fordulni, a kisasszonyt nem is lakónak, hanem lányomnak tekintem. Mert nagyon megszerettem a tisztességeért. A mama kérdésére megmutatta az utat a színházhoz. Nincs messze. Csak be kell fordulni az első utczán balra, onnan a másik saroknál jobbra, ott már látni fogják a városházát, ahol a szinház van. A direktort a pénztárnál fogják találni, mert a pénztár egyszersmind igazgatói iroda is. Aztán mivel nehéz a kapukulcs, csak kopogjanak be az ablakon, majd kinyitja az ajtót. Ha csak nem szándékoznak későre jönni, mert akkor persze, magukkal kell vinni a kulcsot. Dehogy viszik, szinház után rögtön hazajönnek, legfölebb hamarosan megvacsorálnak. Szerencsésén odataláltak. Diszes, nagy épület volt, amire büszkén dobbant meg Riza szive. Az előcsarnok fényesen kivilágítva, jegyszedő asszonyok, rendőr ácsorgott benne. Igazi, nagyvárosi színháznak látszott, csak némileg kicsi, pedig egészen nagy palota, kívülről nézve. Jobbfelé pedig egy üvegajtó s üvegablak, arra van irva: Nappali pénztár. Igazgató. Az ajtón keresztül egy deres fejű magas embert láttak, amint egy kisasszonynyal számolgat, jegyeket

olvas meg. Ez tehát Bodai, a henczegq, goromba direktor, No megállj, mi is henczegni fogunk. A mama kopog, a direktor mintha süket volna, nem szól. Csak a kisasszony fordítja feléjük az arczát, aztán folytatja számadásait. Riza átvette a vezető szerepet. Itt ő van itthon, nem a mama. Egyet rántott a vállán és kinyitotta az ajtót. — Jó estét kívánok — Bodai igazgató ur ? A deres fejű ember fölpillant, szép szelid arczot mutatva Rizának. — Mindjárt, mindjárt, mondja fénytelen, szenvedő hangon és folytatja a munkáját. Néhány perez múlva aztán fölemelkedik és a sokat zaklatott emberek elcsigázott hangján, miközben homlokát fáradtan végigsimítja, kérdi: — Mivel szolgálhatok a hölgyeknek? Riza is, a mama is le volt főzve. Az után az emberevő kép után, melyet maguknak a direktorról alkottak, szelid, szép és úrias tartású megjelenése kihozta őket a sodrukból. Ez volna az a pokrócz, aki igy gorombáskodott velők. Mindamellett Riza kötötte magát föltett szándékához és roppant hetykén szólt: — Én Örlei Riza vagyok. Az igazgató modora nem változott, csak a hangja lett még szelídebb. — Tessenek helyet foglalni, hölgyeim. — Köszönjük szépen, de inkább az előadást néznők. Félre tetszett tenni a páholyjegyet? — Sajnálom, kisasszony, a mi közönségünk majdnem csupa páholyközönség. Éöldszinti jegygyei azonban szolgálok. Juszti, adj ki két földszintit. A mamából kitört az urhatnámság. — Hiszen ha épen azon múlik, megfizettük volna a páholy árát. — Sajnálom, szólt változatlan szelid hangján az igazgató, pénzen is első sorban a közönségnek kell adnom a páholyokat s csak azután kaphatnak a tagok. Örülök, kisasszony, hogy megismerhettem s hallván, hogy eljön, nem küldtem lakására a szerepét. Szíveskedjék holnapra elkészülni és kilenczkor pontosan megjelenni a próbán. Ezzel egy vékonyka füzetet adott át Rizának, aki mohón nézte: mi az? Majd elájult, mikor meglátta. A Vasgyáros-ból Sophie szerepe volt. — De hisz ez nem naiva szerep ? — Sajnálom, kisasszony, szólt nagyon szelíden az igazgató, de vidéki kis társulatnál nem lehet a szerepköröket oly szigorúan elválasztani. — Azután segédszinésznőnek való. — Sajnálom, kisasszony, szólt még szelídebben az igazgató, de a kis szerepeket is el kell játszani. A szelid hang elkapatta Rizát. Ezzel az emberrel ugy látszik, nem árt egy kicsit paczkázni is. — Nem, szólt durczásan, a szerepet az asztalra lökve, ezt nem játszom. Ha már ismernek, nem mondom, hogy itt-ott ilyeneket is nem vállalok, hanem ilyen kis szerepben, mely nem is nekem való, nem akarok bemutatkozni. — Kedves kisasszony, szólt most fuvolaszerü szelídséggel az igazgató, színházi ügyekben csak egy embernek van akarata és az én vagyok. Lesz szives tehát ezt a szerepet betanulni és holnap pontosan megjelenni próbán. Riza meg se mukkant. Ez a szelídség vágott, mint a beretva. Megérezte a mögötte rejlő vasakaratot és meghódolt neki. A mama is meglapult. Mézédes hangon szólalt meg: — Tanuld be, Riza, hiszen mások is kapnak ilyen kis szerepeket, ugy-e, édes igazgató ur? Aztán ugy-ebár, a valódi bemutatkozáshoz nagy szerepet kap a lányom ?

'357

— Kétségkívül, szólt az igazgató, noha a műsort mindig a közönség igényeihez mérten állitom össze és a tagok ambicziójára nem lehetek tekintettel. — Természetes, természetes, helyeselt a mama, aki immár egészen Bodaihoz, mint erősebbhez, pártolt át. De anélkül, hógy a lányomat magasztalni akarnám, mondhatom, mert az az igazság és majd meglássa, édes igazgató ur, hogy az áz igazság, mihelyst a közönség megismerte, a Riza tehetségét, mindig csak ó't akarja majd látni. — Nagyon örülök majd a kisasszony sikerének. De most, gyermekem, ha ugy tetszik, menjen szépen a szinházba, nekem el kell még egyet-mást végeznem. Hölgyeim, volt szerencsém. Ezzel igen udvariasan meghajtotta magát és odaült a várakozó kisasszony mellé. A mama meg Riza levegőnek érezték magukat és csüggedt köszönéssfel távoztak. — Furcsa ember, szólt Riza. — Nem-is olyan rossz, vélte' a mama, miközben átadta a jegyéket. Második sor? Elég jól látunk majd. Amint a jegyszedő asszony kinyitotta nekik az ajtót, majd visszahökkentek. Mintha az ajtónál kezdődnék a szinpad, oly kicsi volt a nézőtér. Egy sor álló diákon mentek keresztül és négy lépéssel elérték a második sort, ahol nagy csalódottan helyet foglaltak. Ez a szinház. Összenéztek és mosolyogtak. Ez is szinház? És & szinpad ! Még az iskolában is nagyobb szinpad van. És ezen adják Orpheust. Hogy fér el rajta az Olimpus? Styx Jankó épen a beotiai király nótáját énekelte. Rettenetes, milyen lelógó orrt ragasztott. Plútó, mivel sülyesztő nincsen, az ajtó felé tuszkolta Jankót, végül, az utolsó taktusnál" átnyalábolta és a karján kivitte. A diákok és fönn a karzaton a közönség kaczagott és tapsolt, Styx Jankónak újból kellett énekelnie és Plútó még egyszer czipelte ki a karján. — Bravó, bravó! hangzott a páholyokból is. Riza körülnézett. Kettő kivételével a páholyokban csupa katonatiszt, aki egyre kaczag és hangosan beszél, hogy minden szavuk hallszik az egész madárkalitkában. Sőt mikor a harmadik fölvonás kezdődött, a prosceniumpáholyban ülőknek még a csöndes megjegyzései is a színpadra hallatszottak és Diana, Ámor, Venus és a többi karbeli hölgy érthető pillantásokkal és mosolylyal felelgettek, Jupiter pedig, az öreg Szabó Péter, odaszólt Marsnak, aki a közös hadsereg tiszti zubbonyát és sipkáját viselte piros szoknyája fölött: — Mondd meg a kollegáidnak ott a páholyban, hogy ha nekik is olyan melegük volna, mint nekem, inkább ' a Sabariában söröznének. , Amire óriási kaczagás és taps felelt. A tisztek egyáltalán mindenkit megtapsoltak. Ámornak, egy egészen fejletlen kóristalánynak zajosan megtapsolták kétszavas mondását, Dianának pedig, aki még egy szót sem szólt, odakiáltották: — Újra! Hogy volt! — Hisz ezek csúfolódnak! súgta rémülten Riza. Kinevetik a színészeket. A szinészek sem vették komolyabban muzsájukat. Az Offenbach istenei nagyon sokat beszéltek a Sabáriáról, meg a Pollák kávéházról- s egyéb népszerű lokalitásokról, Venus csókot hintett az első emeletre és azt mondta: — T e czukros! Érted itthagyom az Olimpust! Mars pedig magasra emelte a pléhserleget és mutatta a közönségnek: — Igy mulatunk mi istenek Bodainál! Levegőt iszunk nektár helyett. Legalább sört adna a direktor! A karzat meg tombolt, a páholy katonái harsogó kaczagással fogadtak minden extemporálást. .

.

.

(Folytatjuk.)

Enyhület. Az óra int, búcsúzni Nagy

tornyok,

szép

Meg enyhülésre Sehol nem Nem

kell, terek!

szebb helyet

ismerek.

volt terhemre

közletek

Soha kíváncsi

szem,

Gyógyultan

jó

emlékteket

Hálásan

elviszem.

De jósággal Maradjon Hogy Feledni

fizessetek, mély

titok:

nehéz, súlyos is

bánatot

birok. Szabó Sándor.

Jegyzetek az Unióról. — junius 3.-

Az is valami, tisztelt közönség, ha van Magyarországon egy hely, ahol az élet sok bajai és vesződései közepette, komolyan szó eshetik a hazafiságról. Igaz: még gyorsvonaton is messze van a mi imádott Budapestünktől, az ember kifárad, összegyűrődik, megfázik, esetleg gonosz viz el is mossa a vasútja töltését, oláh falvak határán vesztegel, amig nehezen odaérkezik. De ha megérkezett (Kolozsvárra) más levegő, más hangulat, más szokások és más beszédmód, amivel találkozik, felfrissítik, avagy ábrándozásra késztetik. Kinek milyen a temperamentuma, olyan változattal érzi a sajátos ország, a külön Erdély hatását. Hova tüntetek mosolygó könnyelmű Budapestünk pikáns szenzácziói, milyen messze vannak a sokpénzü bankok, jó szerencsével büszkélkedő üzletek, hatalmas Börze, kedélyes ötletekkel és -édes léhasággal telt országház, ti mind távol, igen távol estek, ahogy Kolozsvárra érkezünk az Unioünnepre. S ugy képzeljük, hogy Budapesten semmit se vesznek komolyan, csak a pénzt s az erdélyiek igen okosak, igen komolyak, holott pénzük épen kevesebb,. sőt legkevesebb van, mint a spanyoloknak. Nem is igen volt régeri se. Amikor Báthory Istvánnál egy császári követség jelentkezett nagyobb hatalmasságot ajánlva, másfél óráig kellett künt várakoznia, mert a fejedelem el volt foglalva; a fejedelemnél' egy. ötvös volt bent, aki a tálat száz pengő forintra tartotta, s nem akaródzott neki hogy engedjen belőle s a végén is hiába alkudott a fejedelem másfél óráig, az ötvös elvitte a tálat s a követség bemehetett. A doktor urnák igaza van, amikor itt Pesten olvasva Erdély históriáját, igy elmélkedik: — Ha akkoriban létezett volna például á Kereskedelmi Bánk, a mai ügykörével, egy napi forgalmában megvásárolhatta volna egész Erdélyt, váraival, fejedelmével és összes »nagyságosaival« : együtt anélkül, hogy. az üzlet menetében csak egy kis döczenést is érezett volna a Bank. Való. igaz. Csakhogy nem adták. Nem adták se töröknek, se németnek, se orosznak. Ha egyezkedtek is vele, ha czimeket és rangokat fogadtak is el, csak azért történt, mivelhogy ügyesek valának s az idegen kezével.

'358

is óvták Magyarország magyarságának testét a támadóktól. Most sincs valami sok vagyon. Most a jelzálog és a váltó uralma van a külön fejedelemségen s ezenkívül az állam. Ha a pénzintézetek mindent be akarnának hajtani, alig maradna néhány kő. Ha az adóhivatalt egy elsején nem tudnák kinyitni, pánik keletkeznék, mert mindenki vagy az adóhivatal utján kapja a fizetését. Kolozsvárit, vagy azok által él, akik onnan kapják. A mágnások egy része persze kivétel. A többi hivatalnok, tanár, katona. A kereskedelmet, a boltok aktivitását, akármelyik budapesti divatáru czég, amelyiknek »jól megy« ; kifizethetné. És mégis kincseket rejteget Erdély, az ország, fővárosa Kolozsvár, temploma és oltára a hazafiságban a magyarságnak. Oda megy haza az államkormányzó, a politikus, akinek küzdelmében az idealizmus pihenőjére van szüksége, a költő, hogy u j képeket hozzon, a pap, hogy az ige magyarázásara tárgyat találjon. Ott nincsenek anekdoták, nem teremnek kedélyes tréfák, minden komoly, megfontolt, inkább hallgatag mint beszélő, de tanítani, lelkesíteni példát mutatni tud, hogy mit kell tisztelni és mit megtartani a hagyományokból a nemzet részére nehezebb időkre. Élni megélhetünk, ugy ahogy jó és balsorsban; pénz már mindig lesz. De ha kételkedőkké változtok és keresitek, hol van a magyar erőssége, bizony pompázóbban, hatalmasabban, közelebb nem találjátok, mint csak ha- megteszitek a gyorsvonaton is hosszú utat Budapesttől Kolozsvárig. *

Az Unió ötvenedik évfordulójának ünnepét a kolozsváriak maguknak rendezték. Nem hivalkodni akartak vele. A testületek közül csak a rangban (igazságos-e a rang?) elsőket: a főrendiházat, a képviselőházat, a kormányt, a fővárost és az irodalmi társaságokat hivták meg. Őket is bizonyára csak azért, hogy eszükbe jusson Erdély s tanuljanak abból, amit ott tapasztalnak. De talán még több is volt a czél. — Dicsőség az reánk — igy szólt Hegedűs Sándor — hogy a nemzeti állam, az egységes állam törekvése Európában, első sorban Magyarországon, jobban mondva Erdélyben érlelődött meg. Olasz és német egységről álmodozni se lehetett, amikor az a magyarnál már átment a köztudatba. Hát tessék ezt lefordítani nemzetközi nyelvre. Hivalkodni nem akart senki az Unió félszázados évfordulójának megünneplésével, de ha megünnepelték, tessék Thun gróféknak és a többieknek is gondolkozni felőle, hogy vagyunk valamik »esetleg« Ausztria nélkül is. A kormány nevében a kereskedelemügyi miniszter Dániel Ernő br. jött s megtudta, hogy csakugyan kell gazdaság és ipar és kereskedelem Erdélynek. Megtudta és meg is mondta, sőt udvarias volt. Ugy mondta meg, hogy ne sértse meg sem az erdélyieket, sem a kormányt, (az előzőt) amiatt, hogy még nincs. »Az igazi állami politikai és nemzeti szabadság és függetlenség legbiztosabb alapja a jól megalkotott közgazdasági állapot.« Ezt Széchenyi István gróf mondta. Dániel br. pedig hozzátette: »E téren pedig Kolozsvár mindig mint úttörő, mint első haladott s megmutatta az utat, melyen más magyar városoknak is haladni kell.« Ebben az udvariasságban sok a tisztelet Erdély tradicziói iránt. Inteni nem kell Erdélyt, ott tudják a kötelességeket, csak a viszonyok mostohasága ne állja útját az akaratnak. Az ünnepély külsőségeiről mit mondjak? Néhányszor már leirtam oly kolozsvári ünnepélyt, melyen a ' régi idők ragyogása elevenedett meg. Amikor a díszru-

hák és ékszerek ragyogása kápráztatta a szemet és a daliás alakok, a csodálatos szép hölgyek ugy tündököltek, mintha mesés fejedelmi udvar vonulna fel. A mi jó öreg királyunk, amikor látogatóban volt Kolozsvárit, a színházban egy díszelőadáson, folytonosan a szeme előtt tartotta a látcsövet s mikor kifáradt, igy szólt: — Csodálatos! Ennyi szépség és tökéletes szépség! A mostani ünnep inkább a hétköznapok részére való volt. Kevesebb diszmagyar és inkább »fekete kabát.« Nem tüntetni kellett amellett, hogy Erdély mily fényes volt hajdan és milyen tud lenni most is. Ellenben nyugodtan dokumentálni, hogy az Unió természetes, egyszerű, semmi magyarázatra se szorul. Erdély nagyjai mind ott voltak e tanuságtételre. A tisztes urinők, akik az Unió kimondásakor, mint fiatal leánykák szorongtak a redut karzatain, ugyanazon helyeket kérték ma is. A miniszterelnök édes anyja báró Bánffy Danielné és rokona báró Bánffy Albertné ugyanarról a helyről hallgatták ma a történelmi visszaemlékezéseket, ahonnan ezelőtt ötven esztendővel a vak Meszlényi Miklós bárót nézték. A közönség pedig, melynek első soraiban ma is minden második ember gróf, báró, kamarás, a Lipót rend lovagja, vagy legalább is valóságos belső titkos tanácsos, feláll a helyéből és a karzat felé fordulva éljenez és tapsol, amikor a történetiró Márki Sándor emlékeztető beszédében igy szólott: — Képviseii egy erdélyi család Magyarországon született jeles fia az egységes magyar haza kormányát, melynek elnöke Erdélynek, ennek a városnak jeles fia, ki szülővárosába siet, hogy megcsókolja édesanyja kezeit, melyekkel ötven év előtt e teremben tapsolt az unió kimondásának. Bánffy báró, a kormány elnöke csakugyan Kolozsvárra sietett. Megcsókolni az édes anyja kezét, igen és a haza után legkedvesebbjét az egyházat megóvni a viszálykodás bajaitól. Mert hogy Szász Domokosnak szemére vetik, hogy a református egyház vagyonát a börzén gyarapitja, hogy iskolát és templomot abból épit, amit Budapesten a tőzsdén nyer. Ez nem felel meg az idealizmusnak, melyre Erdély mindig büszke volt. Erről beszélgettek az Unió ünnep két napja alatt a kolozsváriak a programm szünetei között. S bizonyos, hogy ha már az ünneplésben kevesebb fénynyel is megelégesznek, ha a történelmi mult visszaemlékezései közt szóba kerülhetnek a hétköznapok feladatai, csakugyan azon az uton van Erdély, hogy Széchenyi István gróf intelmeinek is hasznát lássa. Ám mindmáig és még sokáig az övé marad a feladat, hogy a nemzeti magyarság lobogóját őrizze, a sovén zászlót, mely akkor jelenti igazán az Uniót, ha az egész ország magyar és ha Erdély is gazdag. Bede Jób.

Edd

a

halat, amig friss ; add férjhez a lányodat, amig Dán

fiatal.

közmondás.

*

Alázat Az ifjú nagyravágyás lépcseje, Amelyhez arczczal áll a felmenő. De hátat fordit végfokára jutván, Megvetve, melyen feljutott • Az aljas lépcsőt . . . .

Shakespeare.

*

A nő nyelve olyan mint a kard, amely sohasem Chinai

rozsdásodik. közmondás.

'359

Krónika II. A holt

fogoly.

— junius

3.

A mult héten temettek egy szomorú embert, szomorú helyről. Valamikor jobb napokat látott: czukrászlegény volt. Aztán rászakadt a balsors és budapesti rendőrtanácsos lett belőle. Majdnem főkapitány is. És mivel főkapitány nem lett, börtönbe került, sikkasztással vádoltan. Még ez sem elég: meghalt, mielőtt ítéletet kapott volna. Ilyesmi is csak egy czukrászlegénynyel eshetik meg. T á n nem is látnám oly szomorúnak a rab rendőr halálát, ha gyalulatlan koporsóját meg nem tisztelték volna volt kollegái. A volt kollegák rendszerint megrúgják a gyalulatlan koporsót vagy nem is hederitenek rá. Mert lakója szégyent hozott rájok, szorításra odanyújtotta azt a kezet, mely piszkos a bűntől. A tolvaj ember megcsalója mindenkinek, aki nem szintén tolvaj. És Chudy Hugót utolsó szomorú utján elkisérték volt társai, azok a tisztességes, nyűgös emberek, akiket sok gáncs ér, akik tudnak brutálisok lenni, de becsületesek. Megbékültek vele halála után, avagy tán csak éltek az alkalommal, hogy amit az élővel szemben nem volt szabad mutatniok, mutassák a holtnak: a szimpátiájukat. Ugy látszik, ez a sikkasztó rendőrtisztviselő igen derék ember volt. Nem gazember, hanem jó fiu. Rájuk magukra nézve ez a distinkczió körülbelül egyre megy, mert nemcsak a gazemberek, hanem a jó fiuk is horogra kerülnek. A nagy önzés és a nagy önzetlenség egyaránt leterel arról az útról, melyet a büntető paragrafusok a józan átlag publikuma számára kijelölt. Amiért ez a szegény ember esztendőn át gyalázattal tetézve fogházban ült, kétségbevonhatatlanul büntetendő cselekmény. Hivatalos pénzek nincsenek meg, miknek pedig meg kellene lenniök és nyugták vannak, miknek nem szabad lennie. A tényeket beismerte a vádlott, de a bűnt végig tagadta. Nem lopott, nem sikkasztott, csak szórakozott volt, hanyag, nem tudott rendet tartani, mivel túlontúl sok volt a dolga. Ezt, aki akarja, elhiszi neki, aki nem akarja, nem hiszi el. Bizonyítani semmivel sem tudta, de hiszen nem olyan állítás az, amit egyáltalán bizonyítani lehetne. Esküdtek talán engednek az impressiónak, amit a vádlott egyénisége bennök kelt és hanyagnak deklarálják. A bíróságnál azonban, mely csak a dolgok velejét nézi, a látszat ellene van. A legokosabb, amit tehetett, azt megtette: meghalt. Eltemetik, elfelejtik. A történelem nem fogja tudni, kicsoda volt Chudy H u g ó ; a csöndes halott, ki a sírjában nem lehet csöndesebb, mint volt életében, szintén nem sokat törődik már a hátrahagyott aktákkal. De maradt, ha jól tudom, két árvája és özvegye. Ezekre ránehezedik az eltörölhetetlen emlék, hogy apjuk, mindenök a fogházban halt meg s ezt a terhet kegyetlenség súlyosbítani azzal a kérdőjellel, melylyel az ügyészség a Chudy-ügy aktáit befejezte. A vádlott meghalt : a további eljárás tárgytalanná vált, mivel a bűnöst büntetni ugy sem lehet.

Igazán illetlenség volna beleszólanom ebbe a pörbe, melynek részleteit nem ismerem. Lehet, hogy az a kérdőjel az irgalom gyakorlása volt — hadd porladjon szegény itélet nélkül, mivel a végső szó csakis itélet lehet, mely annyi meg annyi esztendei fegyházzal egyértékü. De hátha nem? A halottat elitélni nem lehet, de fölmenteni igen. Hátha mégis, az utolsó pillanatban, épen mivel meghalt az áldozat, nyilvánvalóvá válnék,, hogy nem volt bűnös ? Akár irgalom, akár kegyetlenség, egy ily súlyos kérdést a sirhanton sem illő megoldatlanul hagyni. Egy nyomós szempontom van, mely a Chudy Hugó ártatlansága mellett vall: hogy idegen világból került magas hivatalába. Parvenü volt. Az ilyen ember vagy gőgös, lelketlen, hatalmával visszaélő, gyűlölködő, fondorkodó a született ur iránt, vagy mindvégig megtartja idegensége érzetét. Chudy Hugóból sohasem veszett ki a czukrászlegény érzete, aki igen nagy urnák tartja a nagyságos rendőrtanácsost, azt az egyet kivéve, akit a tulajdon személyében meglehetős szimpla embernek ismer. De u csak ő olyan szimpla, a többi mind talpig férfi és fejtetőig gentleman: Ezekben az igazi urakban meg lehet bizni, jobban, mint önmagában. Ezek az urak pénzt kérnek és nem adnak nyugtát: de minek is tőlük nyugta, mikor olyan kiváló, derék emberek ? Ezek az urak rásózzák a maguk munkáját; fölötte nagy megtiszteltetés, melyre lehetetlen azt mondani: nem érek rá. És ezek az urak végül becsukják: lehetetlen tagadni, hogy igazuk van. Ezt a szegény embert a jóhiszeműsége vitte a gyalázatba, onnan a sirba. Az igazi bűnös nem hajtja le oly türelmesen a fejét és nem sorvad bele a gyalázatba. Vannak, akik ugyanabban a fogházban, ugyanattól a levegőtől meghiznak, amelytől Chudy Hugó megőszült .és meghalt. Minden pose' nélkül, nagy hang nélkül és kétségbeesés nélkül szimplán beadta a derekát és szenvedte végig az igazságszolgáltatást. Tán többet tudnak volt kollegái erről a különös bűnügyről, mint én, mint az ügyészség, mint a bíróság? Nem pusztán szánalom, ami őket a rab koporsójához vitte? Ők közelről ismerték azt a szerencsétlen embert és megjelenésök a sirjánál rehabilitáczió számba megy. Még akkor is, ba csakugyan bűnös. De az a szokatlan szolidaritás egy rab kollegával, a barátságnak az a dokumentálása a ravatalnál sejtetni enged valamit. Hogy mit, azt én nem tudom. A kollegák ismerik Chudy Hugót, tudják az adminisztráczió minden csinját-binját s valószínűleg ismerik azt a labirintust is, melyben szegény Chudy Hugó eltévedt. Kiki magáért! Ez most a jelszó, melyet igen helyesen a képviselőházban is hirdettek. Ez a balek czukrászlegény is ugy látszik magáért szenvedett, mert nem volt senki olyan bolond, hogy könnyitsen rajta. Most mindegy neki minden s aki olyan ügyefogyottan tudott beszélni, mikor védelméről volt szó, most nagyon ügyesen tud hallgatni. A disznóról, aki korpa közé keveredik, már tudunk egy nótát. íme egy másik nóta a czukrászlegényről, aki nem vanilia közé keveredett. S—r.

'360

Apró emberek. Serao

Matild

vázlatai.

— Mondd meg fölülről, anyácskám! — Ha fázol, rád adnám még a köpenykédet is. — Nem fázom, isten veled, mama! *

A kis barak küszöbén, amelyen tul krokodilusokat és tigriseket mutogatnak, hirtelen megcsappant a kis Mario kedve. Aggodalmasan nézett föl apjára s ez a kis arczon Vesztett játék. egyaránt látott félelmet s kíváncsiságot. Mario megállt s Miközben a szőke anya nyugodtan himezgetett s a nem mert belépni. kis Mario a szőnyegen katonákat vágott ki papírból, egy— Nagyok azok a krokodilusok, apa? szerre csak belépett a fiatal apa. — Bizony nagyok, kis nyulszivü vitézem. — Jer, Mario, fiacskám, kérd meg anyácskádat, — Vannak-e oly vastagok, mint a szakácsnőnk, a hogy felöltöztessen, sétára viszlek. Nana ? A mama csak összevonta kissé szemöldökét s nem — Sokkal hosszabbak és egészen laposak. mozdult. Mario rögtön felugrott, kis karjával átfonta apja — Jer hát, menjünk el innen, apa; inkább mesélj térdét s hozzá simulva, ujjongani kezdett. csak nekem róluk és a tigrisekről s aztán vásároljunk — Oh, kedves jó apám. Szépséges apácskám! valami játékot a Via Nazionaléban azon a pénzen, amit a — Jer, Tekla, öltöztesd föl Mariot, múlik az idő. barakban elköltöttünk volna. — Hát igazán sétára akarsz menni vele ? kérdezte — Nem, fiacskám. Elég játékod van már neked. az asszony meglepetten, anélkül, hogy fölkelt volna. — Óh, mit is beszélsz, apa 1 Tudnád csak, mennyi .— Igen. Gondold csak, két órányi szabad időm játékszere van Sándornak, mily szépek, mily mulatságovan, ugy-e, nagy csoda? S a gyermek soha sem jár sak ! Gépecskék vannak a belsejükben s attól járni is ki velem. tudnak. Vasútja is van, három kocsi és a kocsikban — Ha a Pincio felé viszed, fázni fog. utasok ülnek és legelői áll a gépész, égészen fekete a — Dehogy is viszem a Pincio felé, — ugy-e, kis szegény. Azután lovasjátéka is van, kötéltánczosokkal, bohóm, sohsem bánod te a Pinciót? lovasokkal, akik folytonfolyvást körbe kergetőznek. Hallod, — Nem bánom, apa, csak sétálni mehessek veled apácska? Csak egy kis fonalat kell meghúzni. Neked is voltak játékaid, amikor még olyan kicsi voltál, mint amis csak adja rám a mama a bársonyruhát. ' — A castellói mezőkön nedves a levegő . . . jegyezte lyen én vagyok? meg az anya. — Csak kevés, Mario. — Nem megyek én a mezőkre sem. Ugy látom, — És gyakran pajkoskodtál ? ellenedre van, hogy kisétáljak vele. Ugy látszik, félté— Bizony nem oly gyakran, mint te, kis gézengúz. kenykedem mi? — S kaptál te is nyaklevest, apácska? — Ugyan-ugyan! felelt vállat vonva az asszony.' — Olyankor igen, kedvesem. És fölkelt lassan, kedvetlenül, ide-oda járt kelt a szobában, — S fájt az neked? minden sietség nélkül, szekrényeket, fiókokat nyitogatott, — Sokszor, Mario. alig találva meg amit keresett, ugy öltöztette Mariont. — Látod, apácska, ha mama nyakon üt engem, az Mario e közben ingre vetközötten, nagy feszesen soha sem' fáj. Sirok és kiabálok ugyan, de az semmi. üldögélt az ágyon, türelmetlenül kalimpált lábacskáival, S mama most már nem is ver meg többé. ugy várván a harisnyát s czipellőjét; hamiskodott az — Szereted mamádat? apjával, végig is terült az ágyon s csiklandoztatta magát, — Szeretem, apa, de téged még jobban szeretlek. nagyokat nevetett, meg-megcsókolta »szépséges apácská«— Ilyet nem szabad mondanod. S mért szeretsz ját, aki maga is boldog nevetéssel osztozkodott vele a jobban engem? játék örömében. — Téged csak az ebédnél látlak, apa, mamát pedig Az asszony pedig, miközben harisnyába bujtatta mindig látom. Ha játékot vásárolsz nekem, azt mondom fiacskája lábát s befűzte czipellőjét s begombolta kis ruhá- ,majd, hogy mindkettőtöket egyformán szeretlek. ját, több izben is odahajolt a gyermek nyakára, mintha — Éjnye, kis gonosz! Nem ennél-e inkább egy yalami titkos dolgot akart volna súgni a fülébe. De az granit-szeletet ? ' apa mindig ott volt s mosolyogva várakozott A kedves — Dehogy nem, apa, egy mandula-gránitot, ami mama egész gombsorokat rosszul gombolt be ugy, hogy olyan rózsaszínű, tudod? újra kellett kezdenie. Mario reszketett már a türelmetlenS azután, amint az édességet, hogy tovább tartson, ségtől, ide-oda forgott, hajlott; az apa már a kalapját is lassú szürcsölgetéssel fölkanalazta, süteményt akart vásáföltette s a mama még egy zsebkendőt keresett. rolni a szegény mama számára, aki otthon maradt s igy — Majd odaadom neki a magamét, Tekla, ha éppen gránitot nem kaphatott. Maga kívánta a csomagot cziugy kerül. pelni s ujjacskáját a kötelék horgába dugta. — Nem kell nekem zsebkendő, apa, menjünk már! — Mondd, apa, ha nagy leszek, ehetem-e majd — Ne vásárolj játékszert neki, súgta a szőke mama mindennap gránitot? lopva az apának. — Megrontanád a gyomrodat vele. — Ne félj, nem vásárlók. — Nem. Nem fog az ártani nekem. — Apácska, S a mama ajka hosszú csókban rátapadt most én tüzér leszek! fiacskája homlokára, minthogyha e csókot titkos beszédül — De hátha kicsike maradsz ? Kis baba vagy még. akarná fölhasználni. Aztán kiment a folyosóra s hosszan — Óh, csak sokat ehessem, hogy nagy legyek és nézett az apa és a gyermek után, mint mennek egyet- erős. Ha kicsiny maradok, nem vesznek ám be tüzéregyet ugorva, nagyban tréfálkozva, a lépcsőn alá. S egy- nek, a p a ! szerre csak lekiáltott: Mindazonáltal elbűvölten állt meg Natali óriási — Mario! kirakata előtt. Szótlanul, tágra nyilt szemmel nézte a — Mi tetszik, mama? csodásnál csodásabb játékszereket. Kis kacsója megszorí— Jer ide! totta az apa kezét, mintha igy akarná gyönyörűségét I.

361 éreztetni vele S a kis arcz ugy belehalaványult a vágyódásba, jóságos szeme ugy megtelt epedéssel, hogy az apa nem birt ellentállni s a kis Marioval belépett az üzletbe, hogy valami csekélységet vegyen neki. — Ugy örülök, hogy megvetted nekem ezt a falut, — suttogta Mario, amint kocsira szálltak, hogy hazatérjenek. — Vájjon mennyi háza is lehet? — Talán husz. — Nos hát én husz kicsi csókot adok majd neked érte s ha még egy magas torony is akad, kapsz tőlem még egy nagy, nagy csókot is. Igazán örülök ennek a játéknak, mert a szobában is játszhatom vele.. Pénteken a mama faabroncsot és gummilapdát vett nekem. De mit csináljak én a szobában abroncscsal és lapdával? Csak a bútorban teszek kárt vele s még a tükröt is bezúzhatnám egyszer. — Majd hasznát veszed a Pincion, édes okos majmocskám, te! — Nem, nem ott! A Pamfili villában! Pénteken is ott voltam a mamával. Nem szeretek zárt kocsiban ülni s a mama azt mondta, hogy ha már arra kocsiztunk, ki is szállhatunk. — Előbb sohasem ültél még zárt kocsiban, Mario? — Sohasem, apa! — S ott játszottál az abroncscsal és a lapdával ? — Ott, amig a mama Riccardoval beszélt. — Riccardoval ? — Igen, apa. — S mit csinált Riccardo? — Sétált, apa. Egy ideig én is velők voltam, de rám sem hederítettek s én elszaladtam a lapdám után. A lapda egyszerre csak a sűrűségbe gurult, sokáig kerestem s mire megtaláltam, a mamát már nem láttam sehol. Ha eltévedek, ugy-e bár, apa, megettek volna engem ott a farkasok ? — Bizony, ki tudja . . . És a mama ?" — Ráakadtam aztán a kocsi közelében, ott várakozott rám. — Mióta? — Talán öt perez óta, apa. — Az nagyon kevés. — Ugy hát öt nap óta, apa. De meg is szidott ám, és én ugy sirtam ott. Mindennek az abroncs és a lapda volt az oka s én megvertem mindakettőt. Riccardo velünk szállt föl a kocsira; a függönyöket lebocsátották s az utczákat nem láthattuk. A Ripettánál szálltunk ki, de Riccardo előbb megcsókolta a mama nyakát. Mért tette azt, apa? — Mi aztán tovább sétáltunk, ő a kocsiban maradt. De mért csókolta meg a mama nyakát? Hiszen ő nem az én édes, jó apácskám. S nem Mario ő, nem a kis majom ő, hogy mamát megcsókolhatná. Ugyan mondd meg neki, apa, hogy többé azt ne tegye. — Meg fogom neki mondani, fiam. *

A szőke asszony már a folyosón várta fiát, izgatottan lesvén a léptek zaját. — Egyedül jösz, Mario? — Egyedül. Apácska falut vett nekem és a sütemény itt, a tied. Az asszony remegni kezd s elhalványodik. A fiu feszes tartásban áll előtte s csillogó szemmel néz reá. — Hol az atyád, Mario? — Riccardohoz ment megmondani neki, hogy többé meg ne csókoljon téged, édes mama. — Oh, fiam! kiált föl az asszony s szétterjesztve karját, ugy roskad össze ott.

II.

Szakítás. Szenvedélyes odaadásának pillanatai után, csöndes, bizalmas társalgás közepette Flavia örömest csevegett gyerekkoráról, ama verőfényes múltról, melyben annyi szeretetteljes csókot kapott. S ezek az emlékek ugy fölizgatták a lelkét. Álmatag ábrándozással nézett olyankor maga elé, ugy beszélte el, hogy anyjának szeretete mily édesen vette egykor körül. Aztán hirtelen szomorúság váltotta föl izgalmát s ajkára tompán, ércztelenül hangzott föl a szó: Anyám . . . Anyám . . . S mintha buskomorságától egyszerre szabadulni akarna, rendszerint megragadta Cesare kezét, ugy nézett rá hosszan s ugy kérte: — Mesélj most magadról, édes, mesélj magadról. Cesare mosolygott s elégülten szitta tovább a czigarettáját. — Erős gyerek voltam, sokat lármáztam s indulatosságom nem ismert határt. Ez minden, amit magamról mondhatok. — Többet nem? — Nem, édesem, többet nem. — Ugy hát mesélj a fiadról valamit! szólt Flavia, fáradtan vetve hátra a fejét. Cesare egy pillanatig komolyan csaknem bizalmatlanul nézett rá. De Flavia szeméből annyi bánatos kíváncsiság, annyi szeretetteljes érdeklődés sugárzott feléje, hogy tartózkodását le kellett győznie. S beszélni kezdett, beszélt atyai büszkeséggel, boldogan mosolyogva kis fiáról, akinek a nagyapa után Paolo a neve, aki nem türi már, hogy »babi«-nak nevezzék, mert nagygyá nőtt, mert tiz esztendős immár. — S a haja szintén oly szép szőke, mint a tied? kérdezte Flavia nagyon kíváncsian. — Szőke és göndör. A kis bohó megharagszik, ha azt mondom neki, hogy parókája van. Rendkívül érzékeny s nem türi, hogy rajta nevessenek. Elsápad olyankor, de nem sir. Sarokba megy s elgondolkodik. Ha aztán szólunk hozzá, nem felel. A szomorúság, mely gyakran meglepi, épp olyan, mint egy férfié. — Bizonyára nagyon gyöngéd szivü . . . jegyezte meg Flavia elérzékenyülve. — Nem. Csak szentimentális. Talán túlságosan is. Le kell szoktatnom e rendkívüli ingerlékenységről, különben boldogtalan lesz, ha rászokik, hogy nagyon szeressen, hogy mérhetetlenül vágyakozzék s határtalanul szenvedjen, ha nem lehet majd övé minden, amit szeret, amire vágyik a szegény teremtés! Kinos szünet követte e szavakat. A társalgás megint a szenvedélyekre térült s most már elvesztette nyugodt könnyedségét. Cesare újra a gyerekről szeretett volna beszélni, de ez a téma is aggodalmat okozott, mert Paoloról szólván, fölmerült az anyának, a megcsalt fiatal hitvesnek a képe is. S tiszteletből ama nő iránt, akit már nem szeret s gyöngédségből a másik iránt, akit szeret, nem vehette ajkára a feleség nevét a szerető előtt. Hallgatott. Egyszerre csak fölkelt Flavia, hozzá lépett s bánatosan kérdezte a nők ama behizelgően szelid hangján, amely ellenállhatatlanul hat a férfira: — Mért nem hozod soha hozzám a gyermekedet ? Mikor Flavia első izben fordult hozzá e különös kérelemmel, Cesare ellenkezése csak egyetlen kézmozdulatban nyert kifejezést s ajkára csak egyetlen szó tolult: őrültség! De Flavia nem vesztette el türelmét. Mindenkor, ha Cesaret különösebb gyöngédség szállta meg, szelid állhatatossággal ismételte kérését, hogy láthassa a gyermeket.

' 3 6 2

A férfi hasztalan hallgatott, hasztalan igyekezett a társalgást más témára terelni, — Flavia makacsul ragaszkodott óhajához. Végre, mivel sehogy sem akarta szeszélyének gyöngédtelenségét belátni, Cesare bosszankodva jegyezte meg: — A gyerekkel az anyja rendelkezik s nem fogja hozzád küldeni. Ezt bizony magadtól is megérthetnéd. Izgalmas jelenet következett. Flavia a legkíméletlenebbül vádolta hol önmagát, hol Cesarét bűnös szerelmök miatt, sirt, kétségbeesetten tördelte kezét, átkozta elhibázott életét s a perczet, amelyben Cesareval összetalálkozott. A férfi kérlelte, vigasztalta, de ő nem birt megnyugodni: visszás helyzete miatt érzett s régóta elfojtott fájdalmát keserves kifakadásba öntötte s megalázta magát, bevallván lelkifurdalásait. Siratta, hogy Cesare miatt szétdúlta egy család boldogságát száműzvén abból a békét és a becsületet. A férfi csókolgatta, vigasztaló szavakat suttogott fülébe, mind hiába! Amit ez a nő mondott, az igaz volt. Cesare soká simogatta haját mint valami beteg kis babáét, mig végre sikerült fájdalmát lecsillapítania, megbékítvén lelkét az Ígérettel, hogy nemsokára, talán már holnap, elhozza neki a gyermeket. — Itt fogod őt hagyni, kedvesem, nálam, magára, ha csak egy-két perczig is ? — Nálad hagyom, szerelmem, csak ne sirj. — Nálam hagyod egy órára legalább? — Nálad, mindenem. — Oh te édes üdvösségem ! kiáltott föl Flavia és megnyugodott. *

— Paolo, — szólt az apa — ez itt az a szép néni, aki téged látni kivánt. A kis fiu ránézett Flaviára nagy fekete szemével s mosolygott. Az asszony összekulcsolta kezét s az ámulat hangján suttogva szólt: — Mily szép, oh mily szép! S odahajolt az apja füléhez. — Cesare, kérdezd meg, akar-e engem megcsókolni ? — Paolo, megcsókolnád-e a nénit? — Meg! felelt a fiu s hosszú csókot nyomott Flavia drágakövekkel ékes, üde, Szép kezére. — Mily udvarias egy gavallér! Bravó, Paolo! szólt az apa büszkén, miközben Flavia le sem vette róla a tekintetét. — Mondd, fiacskám, itt maradnál-e a néninél, mig én néhány perezre a dolgaim után megyek? — Hamar visszajösz, apa ? — Nemsokára, kicsikém. S a gyermek jelenlétében kezet sem mertek fogni, csak egy gyors pillantással búcsúztak el. Flavia lehajolt Paolohoz, megfogta kezecskéjét s bevezette a szalonba, az erkélyes ablak közelébe, hogy jobban láthassa. Ugy állt ott a gyerek egyenes tartással olajzöld bársonyruhácskájában, ujjacskái közt minden izgatottság nélkül tartva kis bársonysapkáját. — Szemed az atyád szeme, szólt Flavia s gyöngéden czirógatta a kis fiu kacsóját. — Ugy van, de a szájam épp olyan mint a mamáé, felelt a fiu önérzetesen. — Nem szereted, hogy atyádra hasonlítasz? Flavia hangjának csengése most oly bizonytalan volt. ' — Apa szép, de a mama még szebb, hosszú, hoszszu haja van és keze oly iczi-piczi. Nem ismeri a mamát? — 'Nem. — S miért nem? • — Ah, tudom is én . . . felelt Flavia tétovázva és lecsüggesztette fejét, ugy telt meg könynyel a szeme.

Paolo kíváncsian nézte s hallgatott. Ő fölkelt és süteményt hozott. A kis fiu illedelmesen megköszönte, de ; ugy nézett rá, mint ahogy szokása ez már a szigorúan nevelt gyermekeknek, akik semmihez sem nyúlnak, bármint is szeretnék. — Mért nem Ízleled meg? — Köszönöm, nem szabad. — De ha szereted az édességet, egyél csak' Paolo. Talán az iskolában szoktattak igy? — Nem az iskolában. Mama oktatott rá. Nem járok iskolába. — Ki tanit hát? — Mama. Mit csinálna különben naponta háromig, — nem maradhat mindig egyedül. Azért tanit engem' minden nap tizenkettőig. — S aztán? — Aztán étkezünk. Mama meg én. — Egészen magatok? — Apa soha sem jön ebédre haza, sok á dolga, nagyon, de nagyon el van foglalva. Pár pillanatnyi szünet. — Egyél hát a süteményből, Paolo, vidd magaddal. — Nagyon sok. , , — Megoszthatod majd valamelyik kis barátoddal. — Nincs barátom. — Kivel szoktál hát játszani? — Mamával, ha kedve van. — Nincs mindig? — Nincs. — S mért nincs? A.gyermek ránézett s hallgatott. Flavia vonásain villámgyorsan suhant át valami rémület. De a fiu mitsem sejtett, a kérdést nem értette. Flavia fölsóhajtott, mintha könnyíteni akarna, a lelkén. . * — Ugy hát nem igen mulatsz? . — Oh, dehogy nem. Mama köt, mama zongorázik, én pedig a képeskönyvemet nézem, koczkáimmal játszom, vagy elnézem az embereket, akik az ablak előtt haladnak el. — S mindig csak a mamával ? — Mindig. A papának is velünk kellene ugyan lennie, de neki olyan sok, olyan sok a dolga.. * " ' — Ki mondta ezt neked? — A mama. — Ah! , — Meséket is mond nekem, ha unatkozom. De azok a mesék olyan szomorúak, hogy mindig .sirnom kell, ha hallgatom: Nem tud-e a néni olyan meséket, amiken nevetnem kellene? — Nem tudok, fiacskám. És a mama esténkint szokott mesélni neked? • — Igen, esténkint. Bizony szeretnék én ' néha a színházba is menni. Apa elvitt .egyszer a mamával. De most már nem ér rá. Nagyon korán fekszünk íe hát. Apa csak éjjel jön haza s akkor egészen csöndesen bemegy a másik szobába, hogy bennünket föl ne ébreszszén. De mama mindig fölébred, s hallja, ha jön. Néha én is ébren vagyok. Itt a papa! mondja ilyenkor mamácskám. S ha apa bejön, hogy megcsókoljon engem, be szoktuk hunyni a szemünket, .mintha már aludnánk. — Megcsókol téged, a papa ? — Meg. S aztán megint kimegy lábujjhegyen, ahogyan bejött. :J| • — S a mamát nem csókolja meg? — Nem, — felelt a gyermek s elgondolkodott. Egy szobában alszol hát a mamával ? - — Igen. Előbb nem aludtam ott. De apa elutazott egyszer egy hónapra s akkor a mama -a magáé mellé állíttatta az ágyamat, mert félt egyedül aludni. S azóta egy szobában alszunk.

363 Flavia hátradőlt székében, mintha ájulás környékezné. A kis fiu csodálkozón vetette rá jóságos szemét. Az asszony nem szólt, meg sem mozdult s Paolo hirtelen ugy érezte, hogy fél, nagyon fél ettől a szép, halovány nénitől. Gépiesen forgatta sapkáját s ugy szerette volna, hogy apja érte jöjjön már, hogy innen elmehessenek. Flavia végre magához tért, fölemelte fejét s arczán oly mélységes fájdalom tükröződött, hogy a kis fiu, mintha anyját látná szenvedni, feléje tárta karocskáját s szánakozva szólt: • — Mi fáj? ' Az asszony fölzokogott s megcsókolta a'gyermeket. Forró könnyei leperegtek a Paolo- arczocskájára. — Ne sirjon, signora, né sirjon. Nem lesz semmi baj. — Nem sirok már, nem, óh nem sirok már. Csókolj meg egyszer ugy, mint mamádat szoktad megcsókolni. Nyakára fonta karocskáját s megcsókolta. — Isten veled, kedves! Várakozzál csak itt még néhány pillanatig, papa mindjárt érted fog jönni, nekem él kell mennem. • — Megmondjam a mamának, hogy itt voltam ? — Mért? . - , . . ' . — Mert apa "azt mondta, hagy ne beszéljek arról. Az asszony elgondolkodott. S aztán hirtelen legyőzve tétovázását, suttogva szólt: .— -Mondd meg a mamának, hogy Flaviánál voltál. S egy^pillanalig rajt' feledte szép kezét a gyermek .-fürtös fején, mintha meg akarná áldani.

eszméket takar és gondolatokat kelt bennünk. De amely azért férfiasan zárkózott, nem mimikázik, mint a színészé, mely mindent mutat, még azt is, amit mutatni nem lehet. Róna Józsefnek ez a nagy feladat sikerült. A miskolczi pia'czon áll'a szobor, melytől a művész a nagy és teljes siker korszakát datálhatja.

*

Mi lesz belőlem, édes istenem ? Lidércznyomást éreztem keblemen, Lehetett négy magyar királyi mázsa S végleg lesújtott borzalmas hatása. Azt súgja egy-bus sejtelem- nekem: Komoly veszélyben forg az életem — S az elmúlás nagy pillanatja jön..-.Igy mondaná el ezt Jakab Ödön. .

Krónika III. A j ö v ő t e l e f o n j a. Verses vizió.

— junius SZEMÉLYEK:

'-

A telefonos-kisasszony. Az automata. A fiatal halál. Történik : éjjel.

A

telefonos-kisasszony

Cesare és Flavia sohasem látták egymást viszont.

A miskolczL Kossuth-szobor. ".'. Kossuth Lajosnak ez az első szobra és nemes Miskolcz városa- emelte a nagy halottnak. A hazafiúi kegyelet . mellett e szoborral kiegészítette nagyon szegény sorozatát a jó rhagyar emlékszobroknak. Az aradi vértanuk szobra, a pozsonyi'Mária-Terézia-szobor, a budai honvéd-szobor — .ugyan melyikét is felejtettük ki a jó szobroknak ? Tegyük föl, hogy emlékező tehetségem elsikkasztott még vagy öt .jó szobrot — a budapestiek között alig van egy is •— "mi-ez egyéb az ország plasztikai szegénységénél?S hogy épen Kossuth Lajos első szobra művészileg .értékés alkotás, kettős érdeme Róna Józsefnek, aki csinálta, Kossuth Lajos külső képe banális emlékek, formájában él széles Magyarországban. A Hadak útjában a színészek szakasztott ugy maszkírozták ki, ahogy az olajnyomatos képek mutatják-: vagy-fiatalon, mint egy miskolczi czizmadia-mestért, vagy öregen, mint sir Mózes Montefioret. És a különös az,- hogy édes valamennyiünk e maszkokban, e képekben menten. ráismerünk Kossuth apánkra. Holott bizonyos, hogy alkotóik, akar csak valami rendőri leirás, vagy fotografia után, a legkülsőbb külső ismertető jeleket rótták Össze. Kossuth Lajosról. megvan tehát az átlagos sablon, ama bizonyos hasonlatossági norma, melyet uj képben, vagy pláne szoborban rögtön keresünk s' némileg meg: ütközünk, ha nem taíáíjuk. meg. " - Ez nehézsége a szobrásznak, de egyszersmind dicsős é g e is, ha méggyőzöft bennünket. Ha az átlag kép helyett Tudatunkba tudja vinni a z ; egyéni képet, azt az arczot, .mély mutatja a Telket, mely. históriáról..beszél nekünk,

--

4.

A fiatal

halál

(fölriad álmából, fölül ágyában és szemét dörzsölgeti):

(önmagának zenekisérete ajtóban):

mellett megáll az •

Órád ütött, a perez elérkezett, Betelt galambom im a végzeted! Hajad bár holló, ajakad eper, ; Az elmúlás söprűje elseper. ; ; Pusztul ma minden, ami régi, ó, És mindenütt győz a szeczesszió, ; Amely körébe mindent belevont: Művészetet, szerelmet, telefont. A szende lelkű Szomaházy Pista, Mint hős Pékár, ma szintén szimbolista. És Konti József, a lengyel nemes, . Zenéje misztikusan szellemes. Ami rejtélyes és titokzatos, Az gyönyörű, az jó, az divatos, A láthatatlan, érthetetlen Van mindenütt ma ritka becsben. És mert ezért rajonganak a lelkek, • A kézimunka alkonya közelget.

A

telefonos-kisasszony:

Beszéde oly homályos, hogy nem értem. Minő czélzattal tetszett jönni értem ?

A fiatal

halál:

"-.

Ama czélzattal, hogy ma este Leszállítsalak a Hadesbe. Amely neked örök' nyugalmat ád. A földön többé nincs szükség reád.

2*

'364 A

telefonos-kisasszony:

A

Hogy tud-e feleselni, Kagylót lecsapni, bosszúsan felelni, Szándékosan más számot adni, A tévedéseken mulatni, És visszaélni szörnyű garral Az örökös vonalzavarral, Bárányokat is dühbe hozni És összevissza szekírozni ? Ez a mi titkunk, automata ur, Ki ezt nem érti, soh'se boldogul.

Bocsánat, nem kívánok feleselni. De a jövőben vájj' ki fog felelni A sok »Halló«-ra, amit idefenn Hallatni fog barát és idegen ? Kinek kell majd ezentúl könyörögni, Hogy tessék szétkapcsolni, összekötni, Kinek fogják elsírni: »Óh egek! Kisasszony, két órája csöngetek És választ nem kapok sehol!« Ha engem az ég vagy pokol Kapui zárva tartanak ? Ami a bornak a zamat S ami a védjegy a szifonnak Az a kisasszony is a telefonnak. Ki fog helyettesíteni ? A

fiatal

halál

(int,

az automata megjelenik):

bengáli

tűztől

Nézz hát reá! Ez ime, ni! A telefonos-kisasszony

(borzadva):

Mily szerkezet! Óh jaj nekem, Ki vagy rejtélyes idegen ?

Az

automata:

Aczélom peng, vasam ragyog, Az automáta én vagyok. Kieső s magasztos ez a pálya, Vagyok a jelenkor királya. Készen vagyok minden kalandra, Ha husz fillért dobsz a lyukamba: Tojást tojok, parfümt, bonbont adok, Avagy gyufát s levelezőlapot, Mosószappant, fogpasztát, bélyeget, Sört, bort, filét, kolbászt, perron-jegyet, Megmondom súlyodat, zenélek S ha pénzt kapok, csak akkor élek. Mert ingyen semmit sem teszek, Előbb-utóbb Krőzus leszek. Minden iparral konkurrálok, Kötök, fonok, fotografálok, Szivart, kravátlit liferálok S jövőben én telefonálok.

A

telefonos-kisasszony:

Ez hát utódom, ki a sirba üz ?

A

fiatal

halál:

Ő az, de mért busulnál, szende szűz ? A dolgodat jobban elvégzi ő S a telefonnál végre ez a fő. Ő sohsem álmos, mindig tettre kész, Ez az előnye, ennyi az egész.

A

telefonos-kisasszony:

Jó. Mielőtt a testem sirba száll, Csak azt az egyet mondd meg, óh halál S ellenvetés nélkül követlek nyomba: Az automata tud lenni goromba ? A

fiatal

halál

Hogy érted ezt?

(megdöbbenve):

telefonos-kisasszony:

Az

automata:

Ez meglehet, hogy általános érdek, Hanem én ehhez, megvallom, nem értek. övezve

A

fiatal

halál

(dühösen):

Ehhez nem értesz ? Vissza rongy alak! Bocsánat hölgy, hogy háborgattalak. Pihenj tovább nyugodtan és ne félj, Nem fenyeget ezentúl több veszély, Az elmúlás nagy percze ne aggasszon, Maradj ki voltál, telefon-kisasszony. Az automáta — most látom — ugy éljek — E téren mégsem konkurrálhat véled. (Eltűnik az automátával. A telefonos kisasszony a boldogan tovább alszik.)

falnak fordul és

Ineubus.

INNEN-ONNAN. A pártatlan Bánffy. Hetek óta sugdolódzanak összeesküvésről, elkeseredett küzdelemről, mely az erdélyi református egyházkerületi közülésen fog kitörni. Tudvalevő, hogy ezeken az egyházi üléseken a politikai pártok szokták vivni csatáikat. Amit Bartha Miklós nem tehet meg a Házban, azt megteszi az egyházi ülésen, a patriájában, ahol együtt van választó • elvtársakkal s a kormányt nem védi sem a kormány tekintélye, sem a mamelukok fegyelmezett többsége. Az idén az ellenzék egy kis panama-viharra készült. A Szász Domokos börzemanöverei az ürügy, a mindent elsöprő botrány a czél. A lapok izgatottan várják, nem e fog vér folyni. A .látóhatár borús, Bartha Miklós köpi a 'markát. Bánffy Dezső báró is ránezba szedi a homlokát és csapot papot, azaz kiegyezést, kvótát cserbe hagyva, siet Kolozsvárra, tüzet oltani. A nagy nap bekövetkezik, villámok hasitják a sürü felhőket, Bartha Miklós vicsorítja a fogát. »Micsoda disznóság, mondja, hogy két embert bevettek képviselőnek, aki nem képviselő ?« — Ez az intráda Amire Bánffy haragosan felel: »Csakugyan disznóság, hogy két embert, aki nem képviselő, megtesznek képviselővé. Ki kell dobni őket.« — Az ellenzék éljenez. »Diadal!« hangzik soraiban. Csak Bartha Miklósnak válik savanyura az arcza. Az ördögbe is, ha Bánffy igazat ad neki, akkor nem háborodhatik tovább. De még van egy kis petárdája. »Micsoda disznóság, szól újból, hogy egy embert, aki meg van választva, törültek a képviselők sorából ?« Amire Bánffy a dühtől és fölháborodástól remegve, az asztalra csap: Csakugyan disznóság. Azt az urat rögtön be kell hívni. — Óriási lelkesedés az ellenzék köréből. Bánffy rájok szól: Tessék a tetszésnyilvánítástól tartózkodni. Amit teszek, azt tennem kell, mert az elnök kötelessége a pártatlanság. Bartha Miklós le van sújtva. Mit jelent ez? És káromkodik magában, hogy ez a Bánffy átkozott pártatlanságával igy lefüleli őt is, meg a hiveit is. Ezzel az emberrel nem lehet semmire sem menni. És Szász Domokos beterjesztheti jelentését,

'365 az ellenzék angyali békességgel hallgatja végig és Bartha Miklós —1 mi egyebet tehet — ha már Bánffy az ő véleményén volt, csatlakozik a Hegedűs Sándor véleményéhez. És minden újság tele van a Bánffy pártatlansága dicséretével, akitől Bartha Miklós tanulhatna. És Bartha Miklósnak is dicsérnie kell régi ellenségét, magában pedig azt gondolja: hova leszek, ha ez a . Bánffy a képviselőházban is ilyen pártatlan lesz ? *

*

*

6. A bujdosó szobor. A poéta, akinek emlékét szeretné hirdetni a bujdosó szobor, nagyon geniális és kegyetlenül malicziózus férfiú vala. Nálánál kegyetlenebbül malicziózus csak a sorsa volt. Tömérdek kegyetlen tréfát követett el vele; de a legöldöklőbbeket a születése előtt és a halála után. A legelső kemény ötlete az volt, hogy német földön engedte világra jönni a poétát, holott az isten semmiesetre se németnek teremtette. Ezért a vad ötletéért a sorsnak az élete tömérdek keserűségével lakolt a boldogtalan Heine. Az utolsó tréfája a malicziózus sorsnak most folyik, mikor a poéta sirján. már számtalan tavaszon kizöldült a hant. Pokoli tréfa, az bizonyos. Mig élt a poéta, hosszú haldoklásának évei alatt egy helyre kötötte a romboló kór, amely egyenként ölt meg benne minden ideget és hogy meghalt, a szobrának nincsen megállása. Az eleven poéta nem tudott megmozdulni, a halott szobra nem tud megpihenni. A sors első tréfáját az életével keserülte meg Heine Henrik, az utolsó tréfát a halhatatlanságával szeretné megfizettetni a derék sors. Az eleven poétán még csakugyan lökhetett egyet-kettőt; a halott poéta halhatatlanságával azonban nem bir. Ellenben vesztesekké teszi azokat, akiket harczba küld ellene. Németország nem engedte a maga határai között felállítani Heine szobrát és most hire jő, hogy nem bocsájtja. be Amerika se. Az erkölcsös Amerika a mellékalakokat találja erkölcsteleneknek; az erkölcsös Németország a — főalakot találta ilyennek. Az eredmény egy: Heinét kidobta mind a kettő és a hajó, amely átvitte a szobrot az újvilágba, most hozza vissza a régibe. Ott reng a nagy ocean puha hullámain ég és víz között: mert föld, az nem jutott neki. És az ember, ha elgondolkozik a dolgon, még haragudni se tud .érte. Mert csakugyan, az a szobor olyan nagy, hogy kicsi neki a nagy Németország és kicsi neki a nagy Amerika. Nagyon kicsi mind a kettő: mert nem fért el bennük. Legokosabb volna szépen lesülyeszteni az óceán fenekére, a kagylók és a tengeri gyöngyök közé. Mert elveszni, még a tenger fenekén se veszne el vele semmi. *

*

*

és nyolezvan ágyú, á görögöké egy zápfog és egy skatulya svédgyufa. De hát akkor miért szaladtak el ? kérdezte teljes joggal a világ és az elmélkedés eredménye nem volt valami hizelgő a hellén vitézségre néve. A spanyolok tanultak a példán. A vereséget nem lehet letagadni, a meghátrálást még kevésbbé. De ha már megfutottak, mért fussanak meg mindjárt ötven halott után. És némileg gyávaság is volna: mert habár a futás hasznos dolog, a hősi halál mégis dicsőségesebb. Haljunk meg tehát kétezeren — mondották — és ugy telegrafáltak, mint ahogy mondották. A becsület legalább igy meg volt mentve és ezerlrilenczszázötvenöt derék spanyol vitéz élvezte a hősi halál dicsőségét — elevenen. Mert hiába, ez a dicsőség is csak igy a legkellemesebb. *

*

*

Junius. Megmondta bölcs Akiba már, Hogy jó a tél és jó a nyár, De — s itt sóhajjá vált ajkán a szó — . Egy sem a maga idejében : A tél nyaranta ah, oly biztató S a nyár ah, oly kitűnő volna — télen. S ma is zeng még a régi dal, Akiba vágya átnyilall. Város, vidék ma-holnap lánggal ég, A nap fáklyája ugy borítja tűzbe S egyképen kérdi ember s ázalék : Mit ér az élet, ha nincs jégbe hűtve. Az izzadó bús földi lény Mind csomagol s nyaralni mén S mit X-től vár az Y-beli: Az X-i épp azt várja Y-tól.. . Mind éppen csak helyét cserélgeti S kisül majd, hogy egy sem nyaralhatott j ó l . . . Te, ki az embert ugy megkínozod, Oh nyári hő, légy százszor átkozott! Légy átkozott, mig jő a téli fagy S eszményünk nem lesz már a sarki medve; — Ha majd orrunk, kezünk, lábunk lefagy : Ah, akkor újra áldunk — dideregve. Teli. *

*

*

6 A eavitel halottak. Egy eredménye már van a spanyolamerikai vízi háborúnak. A hires marsalai ezert kegyetlenül A Néppárti értekezlet. (Idő : éjfél. Homályos terem, amelylefőzte a cavitei kétezer. A marsalai ezer onnan nevezetes, nek hátterében titokzatos eszközök foglalnak helyet. Ezek: hogy — életben maradt, a cavitei kétezer azon kezdte a csíptetők, vasrudak, korbácsok, szögek.) karrierjét* hogy hősi halálált halt Manilla előtt a spanyol Páder Rezső (egy piros öltözetet nézeget) : Ez a hóhér vizeken; A marsalai ezerről tudvalevő, hogy. egyre rohamosab- ruhája volt hajdan. Kár, hogy ma már idejét multa, azt hiszem, ban szaporodik és ma már negyvenezer felé jár a számuk, ami' ezt meglátni maga a kész halál. Ezek meg kinzó-eszközök, mindenesetre nagyon érdekes jelenség; de nem érdektelen a már rozsdások . . . Egyet elviszek pezsgőnyitogatónak . . . cavitei kétezer halott sorsa sem, mert ezekről is kiderül, hogy Elnök: Kérek figyelmet. Tárgy: Lepsényi esete és annak nem kevésbbé rohamosan szaporodik közöttük azoknak a megtorlása. Tisztelt értekezlet, azt hiszem, mindannyian egyetszáma, akik — nem haltak meg. A marsalai életben maraértünk abban, amit mondok. Miután Pichler és Olay képviselő dottak évek hosszú sora óta megszaporodtak vagy harmincz- urak visszamentek az ököljogig, a parlament teljesen korrektül kilenczezerrel, a cavitei életben maradottak körülbelül egy intézkedik, ha szintén az ököljog idejéből veszi megtorlási eszhónap alatt megszaporodtak ezerkilenczszázötvennel. Mert kiközeit. (Zajos helyeslés.) Ez természetes dolog. (Ugy van!) derült immár, hogy a manillai tengeri csatában ott Cavite Most már csak a módot illetőleg kéne megállapodni. előtt nem kétezer spanyol hős esett el a harcz gyilkos tüzében, Molnár apát: Én azt hiszem, az egyházi átok elegendő. hanem csak ötven. Hogy mégis kétezer halottat jelentettek Major Ferencz: Én a kerékbetörést proponálom. A kerék nemcsak az amerikai, de a spanyol sürgönyök is, ez csak azt most úgyis fölötte divatos, mindenki kereken jár. Nem lehet bizonyltja, hogy — okosodott a világ. Még a török-görög- azt ránk fogni, hogy maradiak vagyunk. (Tetszés.) háborubán is, ahányszor a görögök egy csatát vivtak az Mócsy Antal: Uraim, én a máglya mellett szavazom, ellenséggel, amely után rohamlépésben harmincz mértföldet tekintettel Savonarola jubileumára! nyomultak — hátra, minduntalan olyan sürgönyöket bocsáKálmán Károly: Azt bátorkodom hinni, hogy ezt a tottak világgá, amelyek szerint a török vesztesége ötezer ember tűzoltóság nehézményezni fogja.

366 Mócsy Antal: Kérem, velem lehet beszélni. Nem bánom, a spanyol csizmát, a hüvelykszoritót vagy a vasmenyaszszonyt sem. Elnök: Uraim, állapodjunk meg valamiben. Talán a párbajvivásban a pánczélos lovaggal . . . Rakovszky képviselő ur kitűnően viv . . . Molnár apát: Benedicite! Az ég szerelmére irgalmazzatok nekik. Hátha nem is vétkesek ? Mindezt meg kell előbb vizsgálni. Ajánlom a vizpróbát, itt kiderülhet esetleges ártatlanságuk vagy jóhiszeműségük. Vizbe dobjuk őket: ha kiúsznak, akkor ördögi bílbájjal szabadultak és vétkesek, következésképpen kerékbe törjük őket, ha ellenben belefulladnak, akkor jóhiszeműek és akkor béke hamvaikra! Elfogadjátok ? Mind: E l ! Igen! Molnár: Loyolai Szent Ignácz nevében, távozhatunk. (A társaság felteszi fövegeit és benne lévén a kor hangulatában, a vasmenyasszonytól a márványmer.yasszonyhoz megy át.) * *

*

— O — Lueger, a nyelvész. A hála későn nyiló virág, ime a filológusok csak most látogatták meg a nagy Luégert. A nagy férfiút dicsőitették benne, amit ő nem várt, de azért mosolyogva megköszönt. Valóban a filológusoknak volt és pedig nagy okuk Luégert meglátogatni, azt a Luégert, aki a nyelvet anyi összetett szóval, kitűnő nüánszszal tette gazdagabbá ! Nem szép a lapoktól, hogy Luégerről, a nyelvészről, teljeren megfeledkeznek. Méltatják Luégert, az antiszemitát, Luégert, a magyarfalót, Luégert, az ocsmányság hősét, de ki zengett volna Luégerről, a nyelvészről. A nála járt küldöttség egy tagjától kapom az alábbi kimutatást az ő nyelvészi érdemeiről. A n y i l v á n o s politikai életbe bevitt szók.

dom őket és Jakab legyen a nevem, ha nem zúzom porrá az egész bóvlit. Szakálamra esküszöm, hogy ez nem lesz másképen, majd megmutatjuk nekik, hogy ezoki és a nevük hallgass. Jó étvágyat, isten önnel. 2. Mac Kinley, Washington. Ausser e soi! Még mindig nem tudtam őket megcsipni, de ha megfogom a fülüket, akkor noch nie dagewesen! Ne mondjátok ken dósz, mert az ő óráik meg vágynák számlálva, mint a költő oly szépen mondja: Sie werden sich ein Krie schneiden ! a kis késit! Azért nyugodtan készíthetitek a szobromat, én csak ismétlem: most megcsíptem őket és nem szabadulnak a körmeim közül. Schley. * *

*

6 A esábitó. Amikor még divatban voltak a » problémák* és az irók nagy passzióval adogattak fel olyan kérdéseket a közönségnek, amelyekre ők maguk sem tudtak megfelelni, valamelyik újság arra feleltette meg a hölgyolvasóil: miért adnak előnyt a nők a mt férfiaknak a szépek ellenében. Tömérdek válasz érkezett igen érdekes indokolásokkal, amig végre az újság maga döntötte el a dolgot, kijelentve, hogy nem igaz, hogy a nők jobban szeretnék a csúnya férfiakat, mint a szépeket. Ezt a megoldást el is kellett fogadni mindenkinek, aki hisz valamelyest a nők jóizlésében. Annál sajátságosabb az a körözőlevél, amely egy ismeretlen tartózkodásu ur iráni érdeklődik, aki azzal foglalkozott, hogy házasságot igért szende hajadonoknak és azután odébb állott a hozományból vett elő leggel. Ez magában véve is elég sajátságos fajtája a lovagiasságnak, de a legsajátságosabb dolog a körözéshez mellékelt személyleirásból derült ki, amely szerint a csábos lovag negyven három esztendős, fekete képű, fekete fogú, golyvás nyakú, ránezos homlokú és kopasz fejű gentleman. El se hinné az ember, hogy ilyenek a nőcsábitás eszközei, ha nem bélyeges papiros bizonyítaná 1

1. Összetett szók :

*

*

Zsidómagyar, magyarzsidó, rongymagyar, zsidókutya, kutyazsidó, akasztófazsidó, gazmagyar, tolldög (az ujságiróra), zsidódög stb.

2. Melléknevek: Aljas, gaz, pimasz, rongyos, becstelen, sikkasztó stb.

3.

Állatnevek.

Kutya, disznó, ökör, marha, kullancs, giliszta, poloska stb

4. Növénynevek: Bűzaszat, penész, bogáncs, csalán, konkoly.

5.

Ásványnév.

A mennykő. Mindez csak hitvány mutató. De azért van e valaki, aki azt meri állitani, hogy Luéger nem tett szolgálatokat a nyelvnek s nem érdemelte meg a filológusok látogatását ?

Schley telegrafál. Schley amerikai tábornok Sant Jago előtt megpillantván a spanyol hajórajt, ezt a kábelt menesztette útnak: »Most megcsiptem őket és istenemre esküszöm, nem szabadulnak a körmeim közül.« Ez a szokatlan tábornoki alhang annyira felingerelte kíváncsiságunkat, hogy egy munkatársunk azonnal felült a villamosra s kiment Kubába, ahol természetesen sikerült két érdekes telegrammot megkerítenie. Ezek pedig a következők: 1. Mac Kinley, Washington. Kérdésére röviden válaszolok : négy nap alatt egész Kubát és a spanyol hajórajt szőröstül-bőröstül megeszem, a teremburáját, az egész nem ér egy rossz fakovát! Holnap — reszkir kucséber! — megtáma-

*

6 Hellének. Alig hogy a török megszálló csapatok kivonultak Thesszáliából, a felszabadult görögöknek az a legelső dolguk, hogy általános zsidóüldözést rendeznek. Nagy animóval verik a zsidót, mert ez állítólag nem tanusitott eléggé ellenséges magatartást a törökökkel szemben. Ha az ember visszagondol rá, miből állott az az ellenséges magatartás, amelyet a görögök tanúsítottak a törökök ellenében, különös eredményekre kell, hogy jusson. A görögök ugyanis egyebet se csináltak ebben a háborúban, mint — futottak. Mindig futottak, ahányszor csak szükség volt r á : már pedig ez a. szükség elég gyakran mutatkozott. Ha tehát a saját szempontjukból Ítélik meg a zsidók eljárását, nem lehet más a görög zsidók bűne, mint az, hogy ők nem futottak eleget. Ez esetben igazuk is van a hős helléneknek: mért ne fussanak a görög zsidók is, mikor ők is futottak ? Hiszen végre ezek a zsidók is — görögök.

GYAB "

;

íyj

K Ö R K É P T Á R S A; S Á G . *

~

''a)

f t h ó d o l ó diszfcloonulás Sisenljut T
i/t ** *

van. /

**

// //

367

SZÍNHÁZ. A h á l ó k o c s i k ellenőre. Ha azt mondom, hogy Bissonnak ehhez a darabjához nem volt többje egy pár többé vagy kevésbbé kitűnő ötletnél, kegyetek egyszerűen kinevetnek. Franczia ember és egy pár kitűnő ötlet — nem elég ez egy tökéletes vígjátékhoz ? Hát nem elég, nem bizony. Az embernek megáll az esze, mi mindenen kapja rajta Bissont, igen, Bissont. Valószínűséget követelni, mikor bohózatról van szó, akadémiai nagyképűség. De szoros gyeplőfogást, virtuóz hajtást, egységes produkcziót; teringettét, ezt igenis megköveteljük; ezzel a franczia vigjátékiró csakúgy tartozik, mint a japán akrobata a majomtechnikával, mert egyik is, másik is nemzeti tulajdon, ami, ha megvan, nem is megy már egyéni erény számba, de ha hiányzik, szinte főbenjáró bün. Elvégre Párisban, a világ közepén, az emberiség ez agyvelejében nem csuda, ha az embernek jobb ötletei teremnek, mint teszem Feld Mátyás barátunknak. De aki ezeket az ötleteket a végletekig kivinni nem tudja, aki rövid három fölvonást nem tud egységben tartani s egy csomó kitűnőnél kitűnőbb figurát és motívumot útközben potyogtat el, anélkül, hogy elejétől végig élne, bonyolítana és megoldana velük, az nem érdemli meg a franczia nevet, az nem Bisson, hanem Blumenthal, az Dreyfus, akit degradálni kell, a zsinórjait le kell tépni s el kell kergetni az ördögszigetre ! — Ezekután bizonyára azt hiszik, hogy Bissonnak ez a Párisban sem régi darabja silány vagy éppen unalmas. Nem, nem, erről szó sincs, ellenkezőleg, ritkán nevettem annyit, mint ennél az őrületesen vidám darabnál. De franczia darabról van szó, franczia darabról, mely előtt előre dörzsöljük a kezünket és kéjelgünk a tökéletesség előérzetében. Ha aztán ilyen franczia embert tökéletlenségben találunk, ha még a németnek is meg kell bocsátanunk, mert ime a franczia sem mindig ura annak, amit cselekszik, az fáj, az elszomorit, lever, lehangol, elkeserít. Kegyetek a napilapokból ismerik a darab meséjét: mit szólnak, ilyen második fölvonásra ilyen harmadik fölvonás! Ilyen exposiczióból ilyen bonyodalom ! Hát nem vétek ? Mindazonáltal soha nagyobb baj ne érjen bennünket és soha szomorúbb estéért ne szurjuk le a garasainkat. A közönség hálásan hempereg a kaczagástói, s ha egyébért nem, már azért a pompás kis előadásért is érdemes megnézni a kitűnő Bissonnak ezt a hibás gyermekét, amiben a Vígszínház jókedvű, pompás humoru és simulékony színészei produkálják ezt a nyáreleji obligát bohózatot. Lánczy Ilka kedves és szeretetreméltó, Nikó Lina nemkülömben; Hegedűs változatosság kedvéért bonvivant szerepben tökéletes, Szerémi és Balassa Bissonnal versenyez az ötletességben, Berzétei Ilonának pedig az a föladata, hogy szép legyen, ami nem kerül sok fáradságába. A darabot Zempléni Gyula fordította, jól pergő beszédhangon. pp Díszdoktorok. Irvinget, a cambridgei egyetem színészi művészetének elösmeréseként, megválasztotta disz-doktornak, Szóval egy doktor még mindig több, mint a legjobb színész. Irvingen kivül a szinészek közt még csak egyet ismerünk Tyrolt doktort, de ha a jó példa ragadós, nemsokára nekünk is lehetnek doktoraink. Dr. Ujházy Ede. köz- és váltóügyvéd, Nádai Ferencz, orvos, sebész, szülész, szemész, milyen szépen hangzana. A kisebbek doktorandusok lehetnek vagy egy alapvizsgát Írhatnánk javukra. Természetesen nőket is avatnának doktorokká. Dr. Küry Klára, dr. Jászai Mari . . . A színészet pedig a tudósokat tüntetné ki. Disz ravasz fondor: Lepsényi, disz-bonvivant: Fenyvessy Ferencz, disz-kómikus dr. Herczegh Mihály, disz-naiva : Prém József. Tízparancsolat. A tízparancsolatot tudvalevőleg Mózes hirdette a Sión tövében, ezelőtt sok ezer esztendővel, a mult héten gróf Zichy Géza cselekedte meg a Gellért tövében. Bizonyos szempontból tehát a tízparancsolat carrieret csinált. El kell ismerni, hogy a második tízparancsolat hű maradt az

első szelleméhez. Nagyon erkölcsös darab a Zichy gróf vígjátéka és nagyon előkelő. Egy ifjú gróf élményeit tárgyalja, aki tizenkilencz éves korában már vétett a tízparancsolat ellen: ami azonban nem annyira az ő hibája, mint a neveléseé. Az ifjú gróf meg is javul s miután van még elegendő ideje, bizonyára hasznos tagja lesz az előkelő társaságoknak. A tízparancsolat minden tetintetben igen diskrét alkotás és diskrét volt a hatása is. A budai színkör derék művészei előkelően, halkan mondották el a mondandókat és a közönség is halkan tapsolt a felvonások után. A szerzője mindenesetre megérdemli azt az elismerést, amely kidukál egy előkelő gondolkodású, müveit és jóindulatu urnák minden körülmények között. A zajosabb hatásokat nem kereste, de nem is találta meg. A csendesebbekre azonban olykor ráakadt.

IRODALOM. Árlejtés erkölcsös n o v e l l á r a . A hivatalos Budapesti Közlöny pénteki száma árlejtést közöl egy m. kir. fegynovellára. A fegynovella absolut becsára háromszáz korona, amely a legjobb pályaműnek adatik ki. Az árlejtésben csak azon m. kir. fegyirók vehetnek részt, akik a hazai börtönügy tényleges szolgálatában állanak, aminek igazolásául a zárt jeligés levélkén kivül csatolniok kell: születési-, himlőoltási-, iskolai- és szolgálati-bizonyítványaikat, továbbá fényképüket (amely csak a m. kir. államrendőrség fényirdájában készülhet) és adókönyvüket. Úgynevezett szépirók, továbbá rokkantak és a hazai börtönügy szenvedő szolgálatában álló személyek az árlejtésben részt nem vehetnek. Szükséges, hogy a novella-ajánlat a büntető törvénykönyv, nemkülönben a fegyházi szabályzatok rendelkezéseinek szigorú szem előtt tartásával terveztessék és fogalmaztassák. Az ajánlat hivatalos magyar nyelven Írandó és a terjedelme három hónapnál hosszabb nem lehet. Az ajánlatokat a váczi fegyintézet házi tanácsa birálja el, amelynek ítélete ellen a magyar királyi igazságügyminiszteriumhoz lehet felebbezni. A fegyintézet ítéletét indokolásával egyetemben, 1899. január havában hirdetik kí. Az abszolút becsben elmarasztalt ajánlat tettese a háromszáz koronát csak az esetben veheti fel azonnal, ha az Ítélet ellen valamelyik ismeretlen tettes nem nyújt be felebbezést. Versek. Azok a pajkos kis koboldok, akik oly lankadatlan buzgalommal, szinte észrevétlenül, csenik a szerkesztőségek asztalaira a verseskönyveket, éjjel-nappal ott dongnak a szerkesztők s kritikusok idegesen érzékeny fületáján, csábos girregéssel, követelőző szemrehányással suttogván az örökös mementót: X . Y. ur könyvéről irni kell! A szegény kritikusnak rendszerint nagyon kritikus előérzete van s már eleve nem igen szereti X. Y. ur költészetét; fázik tőle, még mielőtt belepillantott volna a kötetbe s azután, hogy elolvasta, még inkább. A kivétel nagyon ritka s mint Sancho Pansa mondaná, az is csak megerősíti a szabályt. Kezdjük talán mindjárt a kivételeken. Balogh Imre moderneskedő versecskéiben (Könyek) akad egy-két csinosabb strófa is. Havas István (Tűnő évek) a "felfedezett* poéták közé tartozik, akik már nem baráti unszolásra, hanem a birálók nógatására gyűjtik tiz ives kötetbe verseiket. Havas Istvánt kár is lett volna felfedezetlenül hagyni. Még azokban a költeményeiben is van értékes hangulat, amelyek nem a Pósa-versek hatása alatt íródtak. Papp János kötetén (Szerelem) meglátszik, hogy első kötet. De valószínű az is, hogy nem utolsó. Szárnypróbálgatás, amelyet egyelőre tudomásul veszünk. Kisteleki Ede A riporter czimü költői elbeszélése érdekesen folyó, bár kissé lazán megkomponált történetecske. Aki érzelgősebb szivü s elnézőbb szemű elolvassa, még tán meg is illetődik rajta. Egyébként a kis koboldok egy Ború czimü kötetet is hagytak asztalunkon; abban aztán akad két-három olyan vers is, amelynek erős hangulata, igaz poézise nyomot hagy az clvasó szivében s azt az impressziót kelti, hogy

368 Írójuk : Velszi

Bárd

figyelemre

méltó

s eléggé eredeti egyéni-

ség. Érette talán meg is bocsáthat az ember a verses könyvekkel alkalmatlankodó kis koboldoknak. R ó n a Béla,

akinek

már több

kellemes kötetkéje jelent

meg, nyár elejére kiadja összes verseit,

fűzött

példányát egy,

kötöttjét

pénzt

nevére

két forintjával.

Előfizetők

a

küldjék,

VII. A r é n a u t 50.

KÖZGAZDASÁG. A Kőbányai Gőztéglagyár Társulat május 28 án tartotta meg rendes évi közgyűlését Ungár Ignácz elnöklete alatt. Dr. Révay Lajos jogtanácsos olvasta fel az évi jelentését, mely kielégítőnek mondja az elért eredményt. Az elmúlt évben 51.370,000 darab téglát szállítottak el s a folyó üzletév termelése is el van adva kedvező áron. Az általános téglagyári sztrájk a vállalatot kevéssé érintette, mert Bálint Sándor vezérigazgató humánus bánásmódja mellett a munkások nem panaszkodtak. A mérleg 35,000 forintnak a törlesztési alapra, 8,600 frtnak a tartalékra és 5000 frtnak az osztaléktartalékra való leirása után még 124,040 frt tiszta nyereséggel zárul. Ebből az alapszabályszerü jutalékokra levonnak 16,541 frtot s a fenmaradó összegből a 2100 darab részvény után egyenkint 50 frtot fizetnek ki osztalék gyanánt junius 1-től kezdve; a fönmaradó 2498 frtot uj számlára viszik át. A jelentést tudomásul vették s a felmentést egyhangúlag megadták. A felügyelő-bizottságba újra megválasztották dr, Révay Lajost, Latzko Adolfot, Czetlel Gyulát rendes tagoknak, dr. Kraemer Józsefet póttagnak. Magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság. A társaságnak a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter által felülvizsgált és jóváhagyott 1897. évi mérlege a tegnapi igazgatósági ülésben állapíttatott meg véglegesen, hogy immár a közgyűlés elé terjesztessék. A közgyűlés folyó évi junius hó 30-án fog megtartatni, melyen - a különböző tartalékalapok ellátása után, úgymint leírásokra 289.714 forint 44 krajczár, a biztosítási alapra 34.546 forint 32 krajczár, a nyugdijalapra 10.000 forint — az elmúlt üzleti évre 5 százalékos osztalék fog javaslatba hozatni. Az üzletvezető igazgatóságnak az elmúlt év különösen kedvezőtlen körülményei között elért eredményért köszönet szavaztatott. A társaság hajóparkja ezidő szerint szállítások által teljesen igénybe van véve.

Világhírű nyittatik : I

POSTA.

R. M. Tiz reklamáló levél közül rendesen tizenegy a beküldött elbeszélést vagy a ki nem adott költeményt kéri számon. Elvétve jő csak panasz a mi expedicziónk ellen, amely mintaszerű pontossággal bonyolítja le hétről-hétre a postát. A jó viszonyt közte és előfizetőink között rendszerint olyan okok zavarják meg, amelyeket a New-York Herald kiadóhivatala se láthat előre. A rendetlenség okát nyomozzuk, a multak hibáját jóvátesszük. Fiume, igen jó ember irta, de igen rossz poéta. Minek szaporítani a rossz költők számát, amikor jó ember olyan kevés van 1 Nem közölhetők. Románcz. — Virágfakadaskor. — Az én szerelmem. — Zongora mellett. — Dóra. — Esthangulat. — Nyáron. Bem t e s t v é r h u g á n a k fölsegitésére a Bem-Petőfi körképtársaság a körkép feljárójánál perselyt helyezett el. A begyült összeget időnkint a budapesti lengyel klub pénztárosa veszi át — a körkép igazgatóságának meghívására — és küldi el az agg özvegy asszonynak. A napokban 2 4 frtot vett át e czélból a Bem-Petőfi körkép perselyéből a lengyel klub. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS J Ó Z S E F . Főmunkatárs: KÓBOR TAMÁS. Helyettes szerkesztő: MAKAI

Foulard-selyem

Henneberg G . selyemgyárai (cs.és k. udv. szállító) Zürichben.

Alapíttatott 1845-ben, tisztán kölcsönösségen alapszik, minden utánfizetési kötelezettség kizárásával. Miután részvényesei nincsenek az összes tőke és nyeremények a bizlositottak tulajdonát képezik. Kivonat

a z 1896. é v i ü z l e t i

jelentésből: fk. » » » .

Aktívák összege Évi bevétel ... 1896-ban a biztosítottaknak kifizettetett 1896 ban kötött uj üzletek összege Tiszta fölösleg az 1896 végén

970.000,000 202.000,000 95.000,000 630.000,000 138.000,000

Nincs m á s i k kölcsönös b i z t o s í t ó t á r s a s á g a v i l á g o n , mely ily ó r i á s i f ö l ö s l e g f ö l ö t t r e n d e l k e z n é k . Az 1896-ban a biztosítottaknak kifizetett nyereményosztalékok összege 11 millió .rankra rúgott New-York a művelt világ összes országaiban bir fiókokkal.

Magyarországon:

Magyar Általános Hitelbank. Pesti M a g y a r Kereskedelmi bank. Közelebbi felvilágosításokat ad :

A

N E W " Y O R K

életbiztosító t á r s a s á g magyarországi Erzsébet-körut

igazgatósága

9—11. New-York

— Magyar levelezés. Svájczba kétszeres levélbélyeg ragasztandó. — Budapest, 1898. Nyomatott az » A t h e n a e u m «

fürdőigazgatóság.

életbiztosító társaság.

Referencziák 65 k r . - t ó i

fürdőház,

New-York

EMIL.

3 frt 35 kr.-ig méterenként — japáni, chinai stb. legújabb mintázatok és szinekben, valamint fekete, fehér és szines H e n r t e b e r g - s e l y e m 45 kr.-tól 14 frt 65 kr.-ig méterenként — a legdivatosabb szövés, szin és mintázatban. P r i v á t - f o g y a s z t ó k n a k postabér és vámmentesen, valamint házhoz szállitva — m i n t á k a t p e d i g p o s t a f o r d u l t á v a l küldenek: 2

József

a Tisztviselólak.

Modern berendezések az újkor minden hygieniai vívmányainak alkalmazásával. Fölvilágosítást nyújt: a

HETI

kénes-iszapfürdők.

1898. mo£- | a Ferencz

irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.

palota.

MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMVASUTAK. A nyári menetrend életbeléptetése a magyar királyi államvasutak vonalain. Továbbá Fiume és Delnicze között junius 1-től kezdve ünnep- és vasáripokon mindkét irányban 1 — 1 helyi személyvonat fog közlekedni. Ezen vonat Fiuméből d. u. 1 óra 25 perczkor indul és Delniczére d. u. óra 6 perczkor érkezik, Delniczéről pedig este 7 óra 10 perczkor indul és iuméba éjjel 10 óra 10 perczkor érkezik. Végül a jelenleg Zákány és Gyékényes között közlekedő összekötő vonak közlekedése a nyári menetrend életbeléptetésével megszűnik. A kaposvár-fonyód-fürdőlelepí vonalon. A fürdő- és kiránduló közönség ényeinek kielégítése czéljából, junius 15-étől szept. 15-éig bezárólag ünnep és rsárnapokon Fonyód-Fürdőtelepről egy helyi vonat helyeztetik forgalomba, mely inét este 7 ó. 26 perczkor indul és Kaposvárra éjjel 10 ó. 20 perczkor érkezik. A somogy-szobb-balaton-szt.-györgyí vonalon. A Balaton-Szt.-Györgyről amogyszobbra jelenleg d. u. 1 ó. 10 p.-kor induló vegyesvonat az utóbbi állomáson pest telé a gyorsvonathoz, Zágráb felé pedig a személyvonathoz csatlakozást nyer. Junius 15-étől szeptember 15-éig bezárólag ünnep és vasárnapokon lindkét irányban fürdővonat fog közlekedni. E vonat Somogy-Szobbról d. e. 11 ra 40 perczkor indul és Balaton-Szt.-Györgyre d. u. 2 óra 48 perczkor érkezik, alaton Szt.-Györgyről pedig este 7 óra 55 perczkor indul és Somogy-Szobbra jjel 11 óra 9 perczkor érkezik. A körós-belovári vonalon. A fővonal nappali gyorsvonataival való csatikozásban, mindkét irányban 1—1 uj személyvonat helyeztetik forgalomba. E vonat Belovárról d. e. 11 óra 3 perczkor indul és Körösre d. u. 12 ira 32 perczkor érkezik, az ellenkező irányban pedig Körösről d. u. 2 óra 35 >erczkor indul és Belovárra d. u. 4 óra 3 Perczkor érkezik. A jelenleg Belovárról d. u. 3 óra 55 perczkor Körösre induló vegyes:onat, Belovárról csak d. u. 5 óra 10 perczkor fog indulni és Körösön közvetenül csatlakozik a Zágráb felé menő személyvonathoz. A dugoselo novskai és banovajaruga-pakraci vonalokon. A lipiki fürdő cözönség igényeinek kielégítése czéljából, Dugoselo-Banovajaruga-Pakrac között üugoselon a nappali gyorsvonatokkal való csatlakozásban, mindkét irányban l _ l u j közvetlen személyvonat helyeztetik forgalomba, amely Pakraczról d. e. 3 óra 35 perczkor indul és Dugoselóra d. u. 1 órakor érkezik, az ellenkező rányban pedig Dugoselóról d. u. 2 óra 4 perczkor indul és Pakraczra este 6 ára 30 perczkor érkezik. E vonatoknak forgalomba helyezése folytán a jelenleg Pakraczról Banovajarugára reggel 7 óra 50 perczkor induló és az onnan Pakraczra este 7 órakor érkező vegyesvonatok beszüntettetnek. A zágráb-csáktornyai és zabok-krapina-teplilz krapinai vonalakon. Zapresicz-Zabok-Krapina-Teplitz és folytatólag Krapina között a fürdővonat május 15-étől szeptember 15-éig bezárólag naponta ismét forgalomba helyeztetik. E vonat Krapináról d. e. 10 óra 57 perczkor, Zabok-Krapina-Teplitzről d. e. 11 óra 50 perczkor indul cs Zapresiczre d. u. 12 óra 54 perczkor érkezik, ahol a déli vasút vonatához Sleinbrück felé csatlakozik, az ellen irányban pedig, csatlakozással a déli vasút vonatához Zágráb felől, Zapresiczről d. u 1 óra 40 perczkor Zabok-Krapira-Tepliczről d. u. 2 óra 48 perczkor indul és Krapinára d. u. 3 óra 32 perczkor érkezik. Továbbá Varasd és Varasd-Tcplitz között mindkét irányban, szintén m á j u s 15-től szeptember 15-éig bezárólag ünnep és vasárnapokon 1—1 uj helyivonat fog közlekedni. Ezen vonat Varasdról d. u. 2 óra 15 perczkor indul és Varasd-Teplitzre d. u. 2 óra 30 perczkor érkezik. Varasd-Teplitzről pedig d. u. 2 óra 50 perczkor indul és Varasdra d. u. 3 óra 5 perczkor érkezik. A nyári menetrendre vonatkozó egyéb részletes adatok ugy a menetrend hirdetményekből, valamint az állomásokon a kapusok, illetve személypénztárak-

p0GEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE0EEEEEEEEEp;

vA szépség

emelésére, tökéletesítésére és fentartá _ legkitűnőbb, teljesen ártalmatlan, vegytiszta és zsírmentes készítmény az

^

Irén-Créme

hirneves, az vid idő alatt ból szeplőt, minden más

elegáns hölgyek által használt arczcrém, röifjitja és szépiti az arczot, eltávolít az arczmájfoltot, pörsentést, bőratkát (mitesser) és bőrbajt. Irén-szappan az Irén-pouderrel használva hatása meglepő.

Egy tégely Irén-eréme 50 kr. Irén-hölgypor 60 kr. Iren-szappan 40 kr. —

BENKOVICH

Megrendelhető

MIHÁLY

gyógyszertárából.

Nagybecskerek,

Melenczei-utcza.

A-

„Lit sec"

Budapest, 1898. április hó 19-én.

Az

igazgatóság.

f . A A A A A A A -9-

aszfalt-burkolat. Templomok, tantermek, folyosók, járdák, kocsiutak, hidak, vágóhidak, istállók, magtárak, műhelyek, kapualjak, udvarok, terraszok, játszóhelyek stb. aszfaltt a l b u r k o l á s á t , nemkülönben

n e á r e s laltdsolt gyökeres szárazzátcfeléí

Nagy körkép a szabadságharczból. Nag-y-Szeben T estette:

"©ógó, S p á r t a i .

Városliget. Villamos vasút végállomása. Látható

jótállás mellett legolcsóbban elvállalja

a

bevétele.

mindennap

BBelépő-díj

reggel 8

50

órától.

kr.

U g y a n o t t l á t h a t ó a 48 as e r e k l y e m u z e u m .

magyar részvény-társ.

Mindennap délután hangverseny. Rákóczi tárogatón és czimbalmon régi magyar nótákat játszanak O l á h Lajos tárogatósmester és Pintér Guszti czimbalmos.

-B-

Árjegyiék, költségvetés ingyen! gyógyászatilag imprégnált

ÁGYBETÉT

(különösen ágyvizelők részére).

Könnyen felszivja a nedvességet anélkül, hogy egészségtelen párákat terjesztene. Sem nedvességbeni fekvés sem meghűlés, sem bőrküteg, sem sebek (mint a gumibetétnél).

Ái a utánvéttel 2 frt 95 kr. (58—48 cm.), nagyobbak gyermekek és felnőttek számára aránylag drágábbak. Tőrvényesen véKülönleges szappan tisztításához 35 kr.

dett ibolyaszínű kereszttel.

A budapest-kolozsvár-prededli és a budapest-aradtövisi vonalakon. A Budapest keleti p. u.-ról április 30-án d. u. 1 óra 55 perczkor induló gyorsvonat Arad Tövisen át már Predeálig fog közlekedni, ellenben a predeál-arad-budapesti irányban közlekedő gyorsvonat az április 30-ika és május 1-je közötti éjjelen Predeál Tövis és Arad között még nem fog forgalomba helyeztetni, hanem május 1-én reggel csak Aradról fog indíttatni és Szolnoktól Budapestig e napon még a Kolozsvár felől közlekedő gyorsvonattal egyesítve továbbittatik. A budapest-kolozsvári délutáni gyorsvonat, mely jelenleg Szolnokig az aradi gyorsvonattal egyesítve közlekedik, már ápril 30-án az aradi gyorsvonattól elkülönítve Budapestről d. u. 2 óra 10 perczkor fog indulni. A jassenova-aninai vonalon. A nyári menetrend szerint Jassenováról éjjel 11 óra 10 perczkor Oraviczára induló vegyes vonat ápril 30-ika és május 1-je közötti éjjelen még nem az uj, hanem a régi menetrend szerint fog közlekedni. A budapest-belgrádi vonalon. A Budapesttől jelenleg este 9 óra 35 perczkor Belgrádba induló személyvonat, április 30-áról május hó l-re hajló ejjelen Budapestről már éjjel 10 óra 20 perczkor indíttatik. A his-körös-kalocsai vonalon. A Kalocsáról jelenleg éjjel 11 óra 29 perczkor induló vegyesvonat április 30-án már éjjel 11 óra 45 perczkor fog indulni. A szabadka-ddljai uj-dombovár-dálja-bosnabródi és borovó-vukovári vonalokon. Az uj gyorsvonat Szabadka-Dálja és Bosna-Bród között április 30-áról május l-re hajló éjjelen még be nem vezettetik. A jelenlegi menetrend szerint április 30-án Pécsről este 8 óra 18 perczkor Bród felé induló személyvonat mint ilyen csak Dáljáig közlekedik, onnan azonban még május 1-én éjjel 12 óra 20 perczkor folytatólag, mint külön személyvonat indíttatik Bosna-Bródra ahová reggel 4 óra 5 perczkor érkezik. Ezen külön vonathoz csatlakozással Borovó és Vukovár között május 1-én mindkét irányban 1 — 1 külön személyvonat fog közlekedni, mely Vukovárról Borovóra éjjel 12 óra 10 perczkor, Borovóról Vukovárra pedig éjjel 1 óra 10 perczkor indul. Végül a jelenlegi menetrend szerint Bosna-Bródról éjjel 11 óra 24 perczkor Pécs felé induló személyvonat, ápril 30-án csak Bródig fog közlekedni. A dombovár-báttaszéki vonalon. A nyári menetrend szerint Báttaszékről este 9 óra 53 perczkor Dombovárra induló személyvonat, április 30-ika és május 1-seje közötti éjjelen még a jelenlegi menetrend szerint fog közlekedni.

Legczélszerübb, legtartósabb, legolcsóbb az

aszfalt Csak ezzel a védőjegygyei ellátott betétek alódiak.

v.

nál, nemkülömben a városi menetjegy irodákban darabonként 30 fillérért kapható menetrendkönyvecskékből vehetők ki. A jelenlegi menetrendből az uj menetrendbe való átmenetre nézve a t. cz. közönség a kővetkezőkre figyelmeztetik: A budapest-galantha-zsolnai vonalon. A nyári menetrend szerint Zsolnáról este 8 óra 55 perczkor induló uj személyvonat az ápril 30-ika és május 1-je közötti éjjelen csak Lipótvárról kiindulólag közlekedik, mig a Budapest ny. p. u.-ról éjjel 10 óra 45 perczkor Zsolna felé induló uj személyvonat Budapest ny. p. u.-ból már április 30-án indíttatik. A Szeredről jelenleg éjjel 10 óra 47 perczkor Galanthára induló vegyesvonat április hó 30-án már nem fog közlekedni. A szered-nagyszombati vonalon. A Nagyszombatból jelenleg éjjel 10 órakor induló és Szeredre éjjel 10 óra 32 perczkor érkező vegyesvonat április 30-án már nem fog közlekedni. A feled-tiszolczi vonalon. A nyári menetrend szerint Feledről este 9 óra 31 perczkor induló uj személyszállító gyorstehervonat április hó 30-áról május l-re hajló éjjelen még nem fog közlekedni.

HUNGÁRIA NEMEZGYÁR TEMESVÁR.

KIRÁNDULÁSI

HAJ0JARAT0K.

A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság f. évi május 22-étől kezdve további intézkedésig minden vasárnap és ünnepnapon külön kirándulási hajót indít Budapestről Visegrád—Nagy-Marosra s onnan vissza Budapestre és pedig a szent-endrei dunaágban levő összes állomások érintésénél. A külön gőzös Budapest (Eötvös térről) reggel 7 órakor indul Visegrád—Nagy-Marosra s onnan esti 6 óra 45 perczkor, Visegrádról pedig esti 7 ó. indul vissza és körülbelül V«10 ó. este érk. Budapestre. A menettérti jegyek igen olcsók, amennyiben Budapest—Visegrád—N.-Maros között egy I. oszt. menettérti jegy ára 1 frt, egy II. oszt. menettérti jegy ára pedig 60 kr. III. osztályú jegyek azon hajóra nem adatnak ki. Közelebbi értesítéssel a hirdetmények szolgálnak. Az igazgatóság.

Villámháritókat a continens első és l e g n a g y o b b

pcnsszefipcny IMillIK

tresor-gyára kitűnő szerkezettel, szakszerű, szolid kivitelben kezesség mellett, távírda- és telefonvezetékeket minden czélra, villamos világítások és erőátviteli telepek berendezését olcsón eszközlik

Alapíttatott 1833.

DECKERT ÉS HOMOLKA G 4r: y VI„Izabella-utcza88.

TÍIinAPFST O U U f l r L J l

^^ ^ „ „ J & m ^

—

BUDAPEST, IX. ker. Külső Soroksári-ut 92. szám

elleni biztosítás. Mindenki, mielőtt elutazik, ne mulaszsza ezüst- és értéktárgyait a

Mintaraktár:

el ingóságait,

biztosítani.

c s a k

1

M. kir.

b

frt.

Referencziál ad a Pesti kereskedelmi b a n k , valamint a »Konciére« pesti biztosító t á r s u l a t , mely utóbbi ajánlatokat is elfogad.

Kérjük

Dorottya-utcza

7 . sz.

N

KOSMOS biztosító intézetnél !i Biztosítási dij 1000 írtért

' Lj

G Y Á R :

Betörés

16.

'

Pánczél-szobák. [ | | | n | H Safe-depositek. J I P ^ S É

Raktár: V., Dorottya-utcza 8.

Prospektusok, képes árjegyzékek és költsgvetések díjmentesen.

Akadémia-utcza

i

államvasutak

A karcag-tiszafüredi helyi érdekű vasúton Karcag-vásártér és Kunmadaras állomások között fekvő »TatárüIés« megálló rakodóhely. — mely eddig csak szel mély és podgyász forgalomra szolgáló megállóhely volt, — f. évi május hó 15-én a kocsira kományi teheráru forgalomra is megnyittatott. Ezen megálló-rakodóhelyen csak oly kocsirakományu teheráruk — élő állatok kivételével — adhatók fel, illetve adatnak le, amelyeknek ki- vagy berakásához külön berendezések vagy segédeszközök nem szükségeltetnek. Az aruk feladása, illetve kiváltása Kunmadaras állomáson történik. Az igazgatóság.

i b

.

líyusrtatb égvényei

legjobb asztali- ós üditö ital, kitűnő

hatásúnak

bizonyult

köhögésnél

g é g e b a j o k n á l , g y o m o r - és h ó l y a g h u r u t n á l .

MATTONI HENRIK,

Karlsbad és Bndapest.

a

M E G H Í V Ó a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságnak szavazatra jogosult részvényeseit tisztelettel meghívjuk a társaságnak 1898. j u n i u s 30 á n d é l u t á n 4 ó r a k o r , Budapesten, a társaság helyiségeiben (V., Mária-Valéria utcza 14. szám) tartandó

Blaha-Serail-Pouder-t J fp

J yp <W

Ti fo

Blaha Lujza (Splényl báróné) művésznőnk kedvelt arczporát, mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden arczpor kózótt a logjobb; klvaU uakamberek álul uegvtugilra, legjllef dutáaak <• Ul|«wz áruinatlaaaak ulálUtoU Mint pipereszer nélkülSzhetlen, aa arczbórnek a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget éa pírt kBlcaünzl.

1>

Egy doboz 6 0 kr, nagyobb I frt.

(fc

1

Créme P o m p a d o u r ,

Tt fr g,

es aaon szer, melylyel a hires P o m p a d o u r aaszony csodás szépségét megőrizhette a n é l k ü l , hogy ax egéazaégéra irtaimaa lett v o l n a . A . C r é m e P o m p a d o u r . az arcz i * kéz bedörzattlésére I. azználtatlk reggel és este, azután .zarall pouderrel. lesz behintve.

2 i

Kapható M T T T T P T ) .gyámnál I f i H L h ű l i

i

1

T J .

T Egy tégely Ű . 1 W 80

tw

| ífc dg, VT Y» ag,

£ 9

császári és királyi udvari s z á l l í t ó Illatszer- és pipereszappan gyári raktára

9 9

Bndapest, IY., Koronaherczeg-ntcza 2. sz. alatt.

£

Nagy raktár rendkívül jó minőségű

rk

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben, tj IV*

Utánzásoktól óvatik. "M

1

A tanácskozás

tárgyai:

1. Az igazgatóság jelentése az 1897. üzletévről és az évi mérleg előterjesztése. 2. A felügyelő bizottság jelentése a mérleg megvizsgálásának eredményéről és a tiszta nyereség hovaforditására vonatkozó igazgatósági indítvány felől. 3. A mérleg megállapítása és a tiszta nyereség hovaforditása iránti határozathozatal. 4. Az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjai részére adandó felmentvény iránti határozat. 5. Az igazgatóság és felügyelő bizottság évi tiszteletdíjénak megállapítása. 6. A felügyelő bizottság tagjainak választása. A közgyűlésen való résztvevősre azon részvényeseknek van joguk, akik a társaságnak legalább 50 (ötven) darab részvényét a még le nem járt szelvényekkel együtt, nyolcz nappal a közgyűlés előtt a társaság pénztáránál, (V., Mária-Valéria utcza 14. sz.) vagy a Magy. Általános Hitelbanknál, vagy a Magy. Leszámítoló és Pénzváltó Banknál letették. Tisztelettel kérjük tehát részvényeseinket, hogy részvényeik letételéről gondoskodjanak. A részvények számrendben összeállítva, a benyújtó által sajátkezüleg aláirt s két példányban kiállított jegyzék kíséretében nyújtandók be. E jegyzéknek egy példányát az átvevő pénztár, az átvétel elismerésével visszaadja s a részvényeket csak ezen elismervény visszaszármaztatása mellett fogja a közgyűlés után a letevőnek kiadni. A közgyűlésre belépti jegyül szolgáló igazolványokat a részvényeket átvevő pénztár azonnal kiszolgá'tatja. Ha valamely részvényes szavazati jogát más szavazatképes részvényesre akarja átruházni, a megbízott nevére szóló meghatalmazást az igazolvány hátán kitölteni és aláirni tartozik. A mérleg a felügyelő bizottság jelentésével együtt nyolcz nappal a közgyűlés előtt a a társaság helyiségeiben a részvényesek rendelkezésére áll. Budapesten, 1898. május 3!-én. " ~ '