dészjelölt az egyetemi tanulmányokat, gyakorlati kiképezésének minő időszaka alatt kivánná elsajátítani, — az saját belátásától függ, egyébi ránt e czélra legalkalmasabbnak mondható a tudományos- és az állam vizsga közti idő, ámbár az illetőnek elég ideje marad az egyetemet az államvizsga letétele után is meglátogatni. Hogy valaki erdészeti előadói minőségben egy igazgatósághoz be juthasson, elébb szintén vizsgát kell letennie, melyre magát az illető igazgatóság elnökénél jelenteni tartozik. Ebbeli folyamodványához csatolandók: 1. sajátkezüleg irott óletfolyama, 2. a gymnásialis érettségi bizonyítvány, 3. az egyetemi két évről szóló bizonyítvány, 4. valamelyik erdészeti intézetről szóló két évi bizonyítvány, és végre 5. ugyanaz az államvizsgálatról. A vizsgát, s az előadók további foglalkozását illetőleg, a már e czélra fönálló utasítás mérvadó. 35. §. Jelen határozatok azonnal életbe lépnek az eddig fönállottakat pótolván.
Szalonka vadászat. Irta N y u l a s s y
Farkas.
Itt a tavasz! A hó olvadozik; verőfényes, napnak fekvő oldalakról el is ment egészen. Itt ott már előkandikál a cserje aljából a sze rény i b o l y a , vagy a gyepes helyeken a s z á z s z o r s z é p (Bellisperennis). A f a r k a s b o r o s z l á n (Daphnemezereum) átható illata tölti be a léget, s rózsaszín virágai messziről meglátszanak. A m o g y o r ó himbarkái elszórták már termé kenyítő sárga porukat, s a som épen most tárta fel sárga er nyős virágzatát. A ligetekben, erdőkben vigan fütyöl a sok rigó; csicse reg, cseveg az éneklő madarak serege.
Itt a tavasz! Az esték már melegebbek, csak reggel felé fagy meg a föld. Már régen hallgattuk sétáink alkalmával a tavasz érkeztét hirdető pacsirták (Alauda arvensis) kedves dalát; a vadgalamb, seregély, parti billegény (Motacilla alba) már február végén, vagy márczius elején megérkeztek. Az éneklő rigó (Turdus musicus) is itt van már; első elő hírnöke ez a szalonkának, s a vadász keble most kezd örömre gyúlni; előkeresi a nyúlvadászat bevégezte óta beporosodott puskát, és tisztogatásához fog. E kedves madár 4—6 nappal előzi meg a szalonkát, s a húzás kezdetével az erdő viszhangzik dalától. Végre megérkezett a szalonka itt létének biztos hirdetője is, a h á z i v ö r ö s f a r k (Ruticüla tithys, Scop.). Igaz ugyan, hogy az első szalonka elejtésének dicsősége után áhító vadász nem várja be e hírnököt, mert tudja jól, hogy ha meleg volt a februárius, déli vagy nyugoti széllel, egyes, a lágy időjárás ban bizó szalonkák megelőzik azt. A v ö r ö s b e g y (Erithacus rubecula, L.) gyakran szintén egyszerre érkezik a szalonkával, s ismert dolog: hogy ha a szalonka húzás javában foly, számos vörösbegy is van már jelen. Szalonka húzás alkalmával élénkítik még az erdőt az éjszaki hazájuk felé siető s z ő l l ő r i g ó (Turdus iliacus, L.) és f e n y ő r i g ó k (Turdus pilaris, L . ) , kik az éneklő s fekete rigó hang versenyéét lármás énekkel kisérik. Midőn az első szalonkák megérkeznek, kezd zöldülni az egres; legbiztosabb jelző azonban a növényországból a som, mert míg az ernyő egyes virágbimbói zárvák, nem igen lehet hinni a szalonkák jelenlétében. A jelek azonban kedvezők: itt a házi vörösfark, javában énekelnek a vándor rigó s vörösbegy, zöldül az egres, virít a
som. A délután csendes, borús; kedvezőtlen éjszaki vagy ke leti szél nem zúg a légen át, hanem langy déli vagy délnyugoti szellő lengedez; este talán permetezni fog. Ma jól fognak húzni a szalonkák; ma k i megyünk! Vadászok! melyikteknek nem derül ki arcza e szóra. Nem egyike-e a legkedvesebb vadászatoknak a szalonkales? Még az öregebbek is részt vehetnek benne; sőt néha családos tól rukkol ki a társaság. Ébred a természet, fakadnak a fák; a növényzet virágban, a madarak dalban dicsőitik varázs hatalmát. A hosszú tél zor don napjai alatt szobájába zárt ember örömtől repeső kebellel üdvözli az első fakadó rügyet, az első nyíló virágot, az első madárdalt; csak ki, ki a szabadba ellenállhatlan erővel vonja valami; csak k i , ki a szabad természetbe! Ujongva vegyíti hangját a madárdal közé. Maga a vadász — ki télen nyáron künn járván a szabad ban bámulni tanulta a természetet virágban ugy, mint a fagyott víz változatos jegeczalakjaiban, melyek gvémántdiszként borítnak erdőt mezőt, — maga a vadász sem képes ellenállni a varázsnak. Itt a tavasz! De nemcsak a tavasz, •— a szalonkák is. Már hírt is kaptunk: ez vagy amaz, itt vagy amott sza lonkát lőtt, a kerülők is jelentik: hogy hallották húzni. Kezdetben csak a szenvedélyesebb és fiatalabb vadászok mennek ki esténként, elnyerni óhajtván az első ejtés dicsősé gét: végre azonban már nem csak itt ott, egy egy szalonka, de több is húz: megkezdődik a vadászat, fegyvert fog a ki csak bírja; a többi jön szalonnát sütni. - Üde talajú csenderes, mely a napnak fekszik, va először kirándul a társaság vidám beszélgetés vizslák örvendve ugrálják körül uraikat, hisz ez az szat a tavaszon. Víg madárdaltól viszhangzik a liget;
a hely ho között; aelső vadá a nap épen
áldozóban. Szelíd lejtii oldalon sürii fiatalos között haladva, a hol egyes az útba függő ágak néha a hátul menőt, ha nem vigyáz arczul vágják, mert háboritni meri a liget magányát: kicsi tisztásra érünk, a legöregebb, tapasztaltabb vadász meg áll, s ekép szól: ,,Ti itt tüzet raktok és sütitek szalonnátokat, de előbb ide a kulacscsal, hadd erősitsük meg szivünket. Te oda, te meg amoda mész, tudod a hol tavaly egy estve 4-et lőttél? En majd felállítom a többit, arra az út mentében." A nap már lement; kiki igyekszik helyére. — A nyugoti égen mindinkább eltűnik a fény, lassanként halványuló vörös színnek engedve. A z éji nyughelyeiket felkereső madarak esti imájukat zengik a teremtőhöz, áldva őt, hogy küldi a tavaszt. A madárdal mindinkább csendesül, majd újra éled de csak perezre. Csacsogva száll fel egy rigó, hálóhelyet kereső elké sett társa által zavarva. Egyszerre megcserdül a lomb, nyu lacska jő baktatva a sürjesből: kifelé tart a vetésre. A vadász meg sem emeli fegyverét; öröm telt szemekkel nézi jó remé nyében az őszi vadászatnak. Az égen felragyog az esti csillag; a távolból lövés dö reje hangzik át. — „Ott már húz." Fülel mindenfelé, „pszik, pszik" hangzik; már fegyverét emeli: de csak egy rigó félál mos csevegése csalta meg. Egyszerre azonban kedves hang üti meg füleit: kro — kro — kro — kro — kropszik, és lassú bagolyszerü repüléssel húz felé a várva várt madár: „pszik — pszik — kropszik — pszik." Pillanat alatt arcznál a fegyver; villan a cső, a lövés dördül s zuhanva hull a madár a sűrűbe: „Hektor aport." Itt a szalonka. Az e r d e i sz a l o nk a (Scolopax rusticola, L.) egyike er deink legcsinosabb s legkedveltebb madarainak. Európai gáz lóink közül ő lakja egyedül az erdőt, s ezt annyira szereti, hogy csak rendkívüli esetekben vág le a mezőbe. A z erdőből hajtók által kiszorítva, ha a mezőn cserjét nem lát, hová el
rejthetné magát, hosszú ívben visszakanyarodik e kedves lakába. A vadászok kétféle szalonka fajt akarnak megkülönböz tetni, s a kisebbet (Scolopax rusticola parva) sötétebb tollazatáról, hasalja halványabb, sárgás vagy fehéresebb színéről és a feketébb hullámvonalakról, végre kék vagy aczólszinü lábai ról akarják megkülönböztetni. Ez hamarább érkezik, vadabb és gyorsabb röptű; középeuropában nem költ. Dr. Július Hoffmann azonban kimutatta*), hogy e kisebb szalonkák nem képeznek külön fajt, hanem r é s z i n t a l e g f e l s ő b b éj s z a k i v i d é k e k e n f e l n ő t t e g y e d e k , r é s z i n t é s f ő l e g f i a t a l e g y é v e s h í m e k . A kit a dolog érdekel e munkára utaljuk, melyben az erdei szalonka minden tekintetben jelesen van leirva. Büszkék vagyunk azonban arra, hogy ezt már 1863-ban a Vadász és Versenylapban egy hazai szalonka vadászunk vitatta, ha nem is bizonyította be oly ala posan, mint azt most Hofímannál találjuk. Hoffmann hivatko zik is reá. Nevezetes a szalonka arról, hogy tollazata és külseje után nem lehet a kakast megkülönböztetni a tojótól. Némely vadá szok ugyan azt állítják, hogy a külső evezőtoll szélső csipkézete a tojónál világosabb fehér és szélesebb. De ez sem áll. Csak bonczolás utján lehet az igazat megtudni. A k i nem hi szi kisértse meg; tekintélyek által ne hagyja magát zavartatni. A nem meghatározására szolgáló bonczolás nem igen jár nehézséggel, és kivihető a nélkül, hogy a vad külseje az által megrongálhatnék. Ugyanis a madarat jobb felével lefelé, asz talra helyezvén, baloldalán a czomb fölött a bordákat párhu zamosan a gerinczczel fölvágjuk. Ha már most a beleket félre toltuk, előkerül a tojónál a fürt alakú petefészek, a kakasnál pedik a balsó mony. Vigyázni kell, hogy a fejlődő tojást hím•)
D i e "VValdschnepfe. E i n monographischer B e i t r a g
K . Thienemann.
zur
Jagdzoologie. Stuttgart,
nemzőrésznek ne vegyük, azért biztosság okáért utánna kell nézni, nincs-e mellette apró fejletlen tojás. Nyáron e hímnem zőrész igen kicsi, de tavaszszal bab nagyságú. A húzáskor lőtt szalonka majdnem mind kakas, legalább az a melyik krokogva húz. Ugy látszik, hogy a tojó a földön várja a hímet, és ha pszikkegve maga fölött elszállni hallja, jelenlétéről pszikkegve tudósítja; csakhogy hangja valamivel különbözik a hímétől. Korát a szalonkának lábairól lehet megismerni, mert mig az egy éves lába egyszínű, a két évesnél a csuklók körül bar nább. Hús- vagy kékszínű lábak fiataloknál és véneknél is jőnek elő. Viaszsárga lábak vénséget jelentenek. Nevezetes a szalonkának csőre. Ha t. i . fejét a szemek alatt ujaink között megszorítjuk, csőre vége felé majd félig feltárul, míg felső vége zárva marad. Ezt Nitzsch már 1816. terjedelmesen leirta. Ugy látszik, hogy a különben zárt csőr végének ezen felnyitása arra szolgál, hogy a földben fel tudja csípni a talált rovart. Mert a szalonka tápláléka rovarokból áll. Jó szolgálatot fog tenni a tudománymak az, kinek sikerül szalonkát meglesni, midőn földbe szurkálva csőrét, rovart s különösen gilisztát keres. Ha prédáját kihúzta, a hátrahagyott lyukat hosszában át kell metszeni; alakja, a csőr végek felnyilásának gyanitott czéljáról biztosítani fog, vagy ellenkezőleg. Hogy a szalonka gyomrában nem igen lehet rovart találni (különösen a ki nem kereste), onnét van, mert igen gyorsan emészt, eledelét pedig nagyrészt éjjel keresi, estig tehát már megemésztette. Hol keresgélt a szalonka rovarokat, megismerhetjük az er dőn a megforgatott lombon. Rigók s más madarak szerte ka parják azt, a szalonka hosszú csőrét emeltyűnek használva fel forgatja nagyobb lemezekben. A szalonka ugy látszik kétszer költ: áprilisban és június ban, legalább egy vidéken lehet mind' e két hónapban szalon-
kát találni tojáson. Rendesen 4 tojást tojik s csak ritkán 3-at. Vita tárgya azonban a költés tartama. Ezt némelyek 17, má sok 21 napra teszik. Kivánatos lenne ezt megállapítani. Erre nézve szükséges volna, hogy valaki oly szalonka fészket talál na, a melyben még nincs meg mind a tojás. Azon naptól fog va, midőn a tojások teljes számnak lettek, 14 napig háborítlanul kell azt hagyni, de ezután minden nap meg kell látogatni, úgy azonban, hogy a költő anyát ne zavarjuk, hanem csak messziről győződjünk meg jelenlétéről. Miután a fiókszalonka mindjárt futni képes, az üres fészek s a körül fekvő tojáshéjak a költés bevégeztet jelentik. A tojásain többször háborgatott anya, fészkét veszni hagyná. Fészkét a szalonka magányos vágásokba kissé nedves he lyeken szereti rakni. A lábas erdőt kerüli*), surjánosban azon ban ha cserőcze van alján — található. Az igen egyszerű mes terkéletlen szerkezetű fészek, föld mélyedésbe van száraz lombból rakva, csak ritkán mohával béliéivé, legtöbbnyire valamely fa tövénél. Igen nehéz feltalálni, s a legügyesebb fé szektolvaj is rajta veszt; a véletlen segíthet csak rajtuk. Tojása nagy, sokkal nagyobb a fogolyénál. Alakja zö mök és véknyabb vége nincs kihúzva, hanem jól kikerekedve. A két átmérő közti különbség 2—5.'" A héj alapszine rózsás hússzínű, s átlátszik rajta a tojás sárgája. Ez alapszínen ham vas vagy viola színbe játszó szürke és rozsdás foltok vannak szabálytalanul elszórva. — De már messze eltértünk a vadászat leírásától; a szives olvasó azonban meg fog bocsátani, hisz minket nem csak az élvezet miatt érdekel a vadászat, hanem ugy is mint a termé szettudomány kedvelőit. Azonban térjünk vissza vadászainkhoz. *) A benyusi pagony P l i e s k i n e v ü e r d ó ' r é s z é b e n , mintegy 120 é v e s l ú c z f e n y v e s >en, m e l y n e k t a l a j á t fekete á f o n y a b o r í t o t t a , e k ö z t magam is t a l á l t a m négy tojással.
szalonkafészket Szork.
Az idő mindinkább sötétedik, durrog a fegyver minden felé, de már végre nem látni a puskán a legyet, „hop, hopp" hangzik felülről, s a vadászok a tűz köré gyűlnek s dicseked ve mutogatja mindenki prédáját. A szalonnázók megsütötték készleteiket s most vadászainkat kinálgatni kezdik a kulacsból, a sültből. Ezek jót húznak ugyan Csokonai kedvenczéből, ha rapnak is egyet, de főleg lövéseik sikeréről beszélnek, vagy hibáikat mentegetik, takargatják. „Hja öcsém" mondja az öreg vadász, végig simítván de res bajszán, egy kezdőhöz ki sokat durrogatott, de semmit sem lőtt, „tudni kell a szalonkára lőni." „Ha szembe jő rád, ne lőjj a fejed fölött rá, mert azt bizony elhibázod, második lö vésre pedig nem marad időd; feje elé czélozz, — ha pedig át kell eresztened, a hasa alá. Azután meg az állásra is kell vi gyáznod : ne állj ugyan fa alá, nehogy az a lövésben akadá lyozzon, hanem még is igyekezz magadat födözni, nehogy meglásson. Végre kifogy a bor, elkelt a sült; megtömik tehát a pi pákat, rá gyújtanak s haza felé botorkálnak a sötétben. Néha feléjök húzó szalonka krokogása, pszikkegése némítja el a be szélgetést, fegyvereikhez kapnak, de lőni már nem lehet a sö tét miatt. Valamelyik oda durrant ugyan vaktában, de a távo zó pszikkegő hang gúnyolva inti a nagy üresre, a mely a sza lonka körül, lövésének czéljául szolgált. Igy megy ez már most napról napra, csakhogy a húzás helyei vagy a vadászállások nem mindig ugyanazok. Tapasztalásból tudjuk, hogy hűvös derült estéken a sza lonkák inkább a bérezek körül húznak; s miután ilyenkor ugy is magasabban szállanak, fennebb fekvő helyeken könnyebben lehet lövéshez jutni. Nedves, esős és borult időben azonban inkább a hegyoldal mentében, mélyedések vagy szakadások fölött tartják rendes húzásukat. A jó állást következetesen megtartani többet ér, mint oda húzódni folytonosan a merre
húzni láttunk vagy hallottunk, mert a nyugtalan helyet cserél gető vadász tarisznyája rendesen üres marad. Hideg, szeles nap után ha csendes is az est, a húzás ren desen silány. Ügyes lövőnek j ó vizslával igen kedves vadászat a cser készet, különösen apróbb szótszórt ligetekben nagyobb és biz tosabb is az eredmény; de a ki itt kitűnni akar gyakorlott lö vész legyen és lélekóber, mert a minő nyugodt a húzó szalon ka röpte, oly gyors és változékony sürjesben csalit között. — Maga a vadászat neme is fáradalmasabb, s nem oly regényes mint a húzás. Kérjük vadásztársainkat e lapok szerkesztőségét az idei húzás eredményeiről, vagy a fönnebbiekben jelzett észleletek ről adandó alkalommal tudósitani.
Tolnából. Az „Erdészeti Lapok" tavalyi X. füzetében egy felhívás közöltetik az erdőbirtokosok és kezelő tisztekhez „a törvényhozóknak az erdőkre vo natkozó működését czélszerű javaslatok által előkészíteni és könnyíteni, a hatóságokat a netaláni hiányokra vagy mulasztásokra figyelmeztetni, és szakértő tanácscsal támogatni." Hogy a Magyarbirodalom erdészeti viszonyai Európában a legroszszabb lábon állanak (?), azt itt vitatnom sem kell: az erdők szemláto mást fogynak; a hol egy pár év előtt még rengeteg őserdőket láttunk, ott ma kopár, kisült legelőt, vagy vízszaggatott, terméketlen szántóföl det találunk. Az erdő elkülönítéseknél már roppant erdőségek irtattak k i ; azon erdők pedig, melyek községi tulajdonba mentek át, többnyire devastálva vannak, utánültetésről szó sincs, — így természetesen a faszükség napról napra nagyobb; — ez pedig a nemzetgazdaságra igen káros és szomorú befolyással leend. Az erdőbirtokosok, kik többnyire törvényhozók is, az ország és a közjó érdekében hasznos és czélszerű erdőtörvényeket alkotni talán más
sürgősb teendők végett rá nem érnek, — az erdők kezelő tisztei pedig többnyire gazdatisztek, kik az irtást jobban értik mint az ültetést: így a priváterdők is nagyban irtatnak s túlvágatnak, a vágások pedig le geltetéssel tétetnek tönkre. Ez az igazi magyar erdökultura, melynek gyümölcsét már is keserűn érezzük. Ha Magyarország erdőstatistikájába tekintünk, ott még roppant erdőségeket látunk, de csak a papiroson van ez a sok erdő, természetben máskép áll a dolog. Tekintsünk szét Tolnában, vessünk egy pillantást Eszterházy herczeg hírneves erdőségeire, azoknak most pénzvágyó bérlők adják az utolsó kenetet, azok rövid idő alatt elenyésznek. Hol van a vi lághírű Bakony, Farkaserdő, Mecsek s a t ? azok most már csak hírmondók hajdani nagyságuk- és nevezetességükről. — Tekintsünk a szomszéd Somogyba, ott egész erdőket fogunk látni összevissza kuszált állapotban levágva, — néhány haszonbérlő garázdálkodik ott. A bérlők potom árt fizetnek az erdőért, ott tetszésük szerént a legszebb tölgyek ből egyegy darabot dongának kivágnak, a többi fát pedig ott hagyják, melynek felmunkáltatása és kitakarítása éveket igényel, s az újraerdő sítést felette nehezíti. Kezelő erdőtiszt — a hol van — az erdőpusztitások miatt szót nem emelhet, mert keze és nyelve kötve van (mint ma gamnak is), s az által szolgálatját is koczkáztatná — azért hallgat. A hatóságokat mulasztásaik- vagy tévedéseikre figyelmeztetni nem tanácsos, mert a hol az erő, ott a hatalom i s . . . . Vannak igen szép és czélszerü erdőtörvényeink a régi időkből, de azokat senki sem foganato sítja*). — Ha az erdész vagy alárendeltje egy erdőromboló faórzót (mert tolvajnak nem szabad őt nevezni, ez becsületsértés volna) a járásbíró ságnál feljelent, őt többször egy pár órai távolságról beidézik, és ha ele gendő tanuja nincs, követelésétől elutasítják. A főbirák ilyes kicsinysé gekkel nem vesződnek, ilyen sovány ügyet esküdtek vagy tiszteletbeli esküdtek kezelnek, kik a törvényt az ABC-könyvből tanulták. Ezek ál talánosan bevett, tolvajok iránti kíméletes bánásmódjuk által a káro*) F á j d a l o m igy van ez nem csak T o l n á b a n , hanem k e v é s k i v é t e l l e l az o g é s z Magyarbirodalomban.
Szerk.
suttat többnyire háttérbe szorítják; — a tolvaj felmentésére elég, ha az kereken tagadja tettét. Sőt az is megtörtént, hogy az erdőőr a tetten ért, erőszakoskodó tolvajjal vitába jött, s azzal nem czirógatva, a leg kíméletesebb módon bánt el, az őr maga záratott el. Ilyes nehézségek elkerülése végett nagyobb részét a falopások- és erdőrombolásoknak fel sem jelentik. Azért hogy a Magyarbirodalom erdészeti viszonyain némileg se gítve legyen, szükséges, hogy mielőbb czélszerű, alkalmas és érthető er dőtörvényeink legyenek; szükséges az azokat nem foganatosító hatósági közegeket felelőségre vonni s illően megfenyíteni; — végre minden me gyében egy önálló és csak a megyei főnöktől függő, illő fizetéssel ellá tott, kiképzett erdőtisztet felállítani, kinek egyedüli feladata volna a megyében lévő összes erdőkre felügyelni, és a hol törvényellenes kihá gásokat venne észre, azt azonnal a megye főnökének, vagy ha a szükség úgy kívánná, egyenesen a ministeriumnak orvoslás végett felterjeszteni. Csak így lehetne annyira elhanyagolt és szomorú következményeknek elébe néző erdészeti viszonyainkat ismét némileg helyre hozni. K. J.
Borászati füzetek. 1869. I. évfolyam. S z e r k e s z t i k
és
k i a d j á k
Somsich Pál és Dr. Entz Ferencz. Szakunk oly kevéssé rokon a borászattal, s minket mint erdészeket oly kevéssé érdekel e tárgy, hogy t. olvasóink mél tán kíváncsi szemmel fürkészhetik jelen soraink czélját, mely iránt egy perczig sem akarjuk kétségben tartani, elmondván, hogy egyedül erkölcsi kötelességünknek akarunk eleget tenni az által, hogy olvasó közönségünket a fent irt czímü folyóirat ra mint egy a magyar szakirodalom terén feltűnt rendkívüli je lenségre különösen figyelmeztetjük. Már az előfizetési fölhívásban adott programm, valamint a hazafias áldozatkész vállalkozók országszerte tisztelt nevei ke-
