#?
ITC
^m^^.
s.,
?T^
ic't
'Ti
)Q'
mi
i^iyjm^^^j)K
ám
JÓKAI MOR
ÖSSZES MÜVEI
NEMZETI KIADÁS
XCH. KÖTET SZI FÉNY
BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 1898
SZI FÉNY UJABB ELBESZÉLÉSEK
JÓKAI
MOR
BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA •1898
Oh
KÉTSZER I.
KETT - NÉGY.
A JÚDÁS -PÉNZ.
Ki ne hallotta volna a bielistoki uradalomnak a hirét Ott vannak azok a lankás srengetegek, a melyekben
'?
még
a bölény otthon van, ez a
között a [herczeg
—
;
marhák se
:
az ökrök
másutt mind kipusztították már
egész Európából. Ezek most az orosz czár vadjai,
csak a
Eomanowok
s
s
azokra
magas vendégeik
az ö meghívott
vadásznak.
De még híresebb Bielistok arról a meseszép kastélyról, melynek méltán adták azt a nevet, hogy a « lengyel VerOlasz renaissance-stylban épült, feldíszítve kívül-
sailles)).
belül a legels mesterek
szobormveivel
l)ronzokkal és mozaikokkal díszkertjei által,
és festményeivel,
körülvéve a világ legszebb
;
melyekben az exotikus fákat
télire
egész
nagy faházakkal takarják be nyáron ott virítanak a gránátalmák és czitromfák a szabadban. Gyakran kijön a ;
medve az erdbl,
letépi a czitromot, s aztán ordít tle,
mikor megette.
A
hírhedett kastély
nincs «egy»
családnévhez kötve.
Minden emberöltn más családczímer került a homlokzatára. Volt
a Moszkowszkyaké, a Potoczkyaké, a Braniez-
kyaké, a Csernuszkyaké. Az azokelttit a
néphagyomány,
hogy
«
Cservény
már
csak úgy jelzi
sztarosztw
(veres
fispán").
Pedig se eladva, se elkobozva lókai:
szi
fény.
nem
soha
lett a bii-tok l
hanem
az történt vele, hogy a birtokos
soha sem volt fiivadék
;
fúr
folyvást leányágon
családjában szállt
n
\
>
kezére.
Ezt a néphagyomány a következ mondával világosítja fel
Már a Cservény lengyelt
nem
is
nagyon elhatalma-
sztaroszt idejében
sodtak a zsidók a grodnoi kerületben
;
de hát azok nélkül
lehet képzelni. Bielistok volt a ftanyá-
is. A sztaroszták hagyták ket mint a hogy praktikus gazda engedi a méheket egész nyáron át gyjteni, öszszei aztán nem tettek úgy a méhekkel, a hogy háládatlan és oktalan méhészek szoktak tenni, a kik a szorgalmas bogarakat
juk
:
ott volt a
zsinagógájuk
gyarapodni, gazdagodni,
kénnel kifüstölik;
hanem
azt tették, a mit
már
az ujabb-
méhes gazdák gyakorolnak, hogy elszedték tlük a mézet, annyit meghagytak nékik, a mennyin kitelelhesse-
kori
nek, aztán a kiürített sejteket megint visszarakták a kasba,
hogy hadd szedjék megint tele a méhek. S ezt a methódust maguk a méhek is egészen normális állapotnak tartják mert külömben otthagynák a kast s elmennének az erdbe, faodukba telepedni. De ott meg a medve enné meg ket. Mégis csak jobb a méhesben. ;
Egy ízben a Cservény
sztaroszt (épen
harmadszor készült
házasodni, sok pénz kellett a lakodalomhoz) azt a módját találta ki az
önkéntes megadóztatásnak, hogy a zsinagó-
gájukban lepte
meg
val. Fizetni kellett
sok drágaság volt
A
ünnep alkalmámindenkinek busásan. A templomban elrejtve azt is mind el kellett adni. a zsidókat egy nagy
:
zsidók jajgattak, fizettek, de
Hanem
a
volt «egy» darab ezüstpénz tatta a sztaroszta,
még nem
átkozódtak.
ládának egy rejtektiókjái)an
szentségtartó :
mikor
ezt a fiókot is felnyit-
a rabbinus, Jítzchak Ben Menáchim,
hirtelen kezébe kapta azt a pénzt és a
szájába dugta.
Onnan
csak úgy tudták elvenni, hogy a fogait szétfeszí-
tették
egy csatlós fogta azalatt a torkát, hogy
hesse.
:
le
ne nyel-
hát érdemes volt így megszenvedni egy darab ezüst-
No
pénzért
'?
Az egész nem nagyobb egy ezüst máriásnál, a miben nincs több öt polturánál
;
ezzel a héber körirattal:
ég
egy
alatt
oltár
;
az egyik oldalán van egy fügefa, ((Szent Jerusoloim»,
alatta
egy koronás
másik oldalán
e
szók
a fügefa
Sékel Izrael »
((
a
,
((Melach
körirattal:
e
fö,
:
Heródest).
Mikor
akkor az
ezt az ezüstpénzt elvették a rabbitól,
egész zsidóság elkezdte a köntösét meghasogatni
majd lehúzták a
s
hamut
úgy könyörögtek eltte, hogy adja vissza nekik azt az egy ezüst
hintett a fejére
pénzt
:
;
Ígértek neki
sztarosztát,
kétszer annyi, hétszer annyi pénzt,
mint a mennyit épen elharácsolt tlük. Ezzel árulták hogy az rájuk nézve nagyérték pénzdarab lehet.
—
Miért
oly
becses reátok
el,
nézve ez az ezüstpénz
?
kérdezé a sztaroszta.
Erre valamennyi zsidó úgy befogta a száját, hogy egy sóhajtást
nem
— No ha azt a
A
ti
ti
lehetett hallani.
meg nem mondjátok, majd
kivallatom én
rabbitokkal
Cservény sztaroszt börtönre vetteté a rabbit
s ott
azt
modern torturaeszközök mindegyikével kipróDe rabbi Jitzchak Ben Menáchim állhatatos ma-
hét napig a bálták.
radt
;
belle
se tzzel, se vizzel, se spanj'ol csizmával
nem
lehetett kivenni az ezüstpénz titkát.
A
rabbinak volt egy nagy
legényfia
:
Jaikef (Jakab).
A hetedik napon nem birta tovább kiállani, hogy az apját ott kínozzák eltte odament a sztarosztához ;
— Bocsásd szabadon az apámat
:
s
azt
mondta neki
én elmondom neked
az ezüstpénz titkát.
Akkor aztán a Jaikef elmondá a
történetet, a
melynek
az elejét mindnyájan ismerjük.
Volt egyszer egy Judas Iskarioth
nev
ember, a ki a
jeruzsálemi papoknak elárulta az ((embernek
fiát»
—a
((uázáretbeli királyt », a kinek a feje fölé a keresztfára ez 1*
az irás van felszegezve
:
I.
Judaeorum). Ezért kapott
(Jesus Nazarenus
Rex harmincz ezüst péna Golgothán keresztre feszí-
N. R.
I.
vér3íjiil
Mikor aztán a « mestert)) megbánta a mit cselekedett, visszavitte a harmincz pénzt a papokhoz. Azok nem fogadták el. Akkor behajította a pénzt a templomajtón s elment magát fölakasztani
zeket.
tették,
egy juharfára.
A papok
aztán a visszadobott pénzt arra
szánták, hogy vesznek a fazekasoktól egy darab földet
A
rajta.
alkuszt.
telekvétellel
megbízták Krasznoi-Csita Anselm
Ez az élelmes
férfiú lealkudta a vételárt huszonharminczadikat megtartotta magá-
kilencz ezüstpénzre.
Ettl
nak. «
A
azt a
örökölte
Náthán »,
«
a Náthántói
a
Salamon)), míg végre a «.Joiszef Zedek», a zsidók kizePalesztinából, elhozta azt
tésekor
magával. És
ez
az
egy Judás-pénz adja a hatalmat és gazdagságot a zsidók kezébe.
Ez
adta azt
az ö varázskincsük
el
:
ez az ö reménységük. így
a Jaikef.
— Akkor hát
nagyon
hogy az én kezembe került, s minthogy megígérte, szabadon bocsátá a rabbit, tudtára adva, hogy miután az ezüstpénznek a titkát megtudta, most már a világ minden
monda a Cservény
kincseért
sem adja
jó,
sztaroszta;
azt vissza a zsidóknak.
Erre a rabbi Jitzchak Ben Menáchim legelször átkozta a saját
— «Ha többet
I
te
meg-
fiát
nem
tudtad a szádat befogni ne tudd kinyitni :
»
S megfogant
rajtíi
az átokmondás. Szegény Jaikef e
naptól fogva niiiKkii zsidó küszöbétl el lett
nem
is
zve, azoktól
kapott eledelt, a keresztyének ételébl pedig
nem
volt
szabad ennie a Talmud tilalma szerint. Meghalt éhen.
A Cservény rabbi Jitzchak
—
sztarosztára pedig azt az átkot
monda a
Ben Menáchim
«Ne szülessék a
te
családodban soha fiúgyermek*.
Eb ez az átok is megfogamzott. Soha azon túl fiuörökös születésére nem dördültek mozsarak a
bielistoki várpalota teraceán.
el
a
Leány, az
lett elég.
De hát mit ér a leány egy ösnemes lithvánnak? Az tízesztends koráig kecskefogaton nyargalászik, akkor bedugják a kolostorba ezüstbimzést
;
egyébrl sem lehet vele
megtanulja az arany-
ott
:
menend
mikor férjbez
beszélni,
baza hozzák
lesz,
:
mint a szentekrl, meg
az angyalokról.
Mennyivel más a fiúgyermek! Azt az apja tanítja minden derék dologra. Elhordja vadászni, medvére, vadkanra, bölényre.
Nem
életébl)),
hanem annál
tanul az sokat a barátoktól «a martyrok
lithván istenekrl.
többet a paraszt vadászaitól az
A «Bagán»
a barmok védje, az teszi
termékenynyé a teheneket; a «Belún» a
b
(a fehér isten)
termést a földnek; a «Vasztruha»)
szerencsét a szerelemben,
lemben azt
kell kiáltani:
míg csatában, nagy veszede« segíts Dedka apó!» Nagy
—
álmokat meghozza a «Ladoi) érti
ezt
adja
istenn adja a
ivásnál a (iKolyada» védelmez a lerészegedéstöl
Leány nem
si
meg
a jó
s
isten.
:
—
hát
még
az
sök
törté-
netét ?
Aztán a leány
Ha
az
nem
viszi át az apja
unoka a nagyapa nevét
nevét a gyermekeire.
hallja, azt kérdi, ki volt
az?
És ekként teljesedett be a rabbi Jitzchak Ben Menáchim átka a bielistoki várurakon. Minden nagy temetésnél, fel
mikor a családft
a czímeres paizsát a
kivitték, sir
megfordítva akasztották
fülkéje elé.
Egy
család bevé-
gezte a történetét.
S ez igy ment másfél századon keresztül. a kastély urai a Judás-pénzt
még sem
Hanem
azért
adták ki a ke-
zükbl. ígértek azért nekik a gradnói gazdag zsidók milliókat
mind Az
A talizmánt nem adták oda érte. fúri birtokos volt Moszkowszky-herczeg.
hasztalan. utolsó
Mikor ennek a neje jó reménységben volt, fogadást tett, hogy ha fia fog születni, a Judás-pénzt a Boldogságos Szznek fogja ajándékozni.
S csakugyan
A
fia született.
hevczt'í^, fogiuliiHához
pénzt a Roldíígságos
hiven, oda ajáiulckoztu a
Szzrl
Jutla.s-
nevezett szupraszfli koloH-
tovnak.
Ekkor aztáu a hifÜKÍoki ral)l»i utí'xlja a Jitzchak l->rii Menáchimnak, az sapjától kimondottátok oléviiléso után, :
ezt az új átkot zúditá a herczeg fejére
Legyen a te fiad és legyenek a te unokáid a legutolsó parasztok nagy Oroszországban Ez még rettenetesebb átok egy lithván fnemesre, mint az elbbi volt. «
!
II.
Moszkowszky
VACCINATIO SPIRITUÁLIS. átkozódásokban. Abazát-
sztarosztaliitt az
lan népnek ez aa egyetlen fegyvere.
És több
fia
nem
született annál az egynél.
Maga is
özve-
gyen maradt.
Ha
lett
volna öt-hat
fia: fitt\-et
vetett volna az egész
babonának. Mind valamennyin csak az átok.
nem
teljesülhet be
De mikor csak az az egy van. Azon könnyen
batalmaskodhatik a végzet.
Ez
fogja örökölni a roppant bielistoki
uradalmat
;
a
fényes kastélyt, a kincseket. És mindez nem fogja t megóvni attól, hogy végre is paraszt legyen belle cs az ivadékaiból.
A még
ezt a fiút suhanczkoráig,
hogy
sztaroszta
úgy rizte
csak ne
lásson parasztot tudomása se legyen róla,
lu)gy ilyenek
is is
:
vannak a világon. A
scbiachcziczokból
köntösben
is
Még sem
válogatta.
A
cselédjeit
is
még
schlachczicz
mind a bér-
nemes ember.
tudott megszabadulni a félelemtl.
Elment a püspökhöz tanácsot kérni. A püspök azt mondta neki, hogy nevelje a
fiát
papnak,
akkor lehetetlen neki paraszttá lenni.
Ez a megoldás nem
tetszett a sztarosztának.
Ámbár
ez
volna a legbiztosabb letromfolása az átoknak. Mivelhogy ha az egyetlen fiúból püspök lesz, akkor annak nem
lett
lehetnek
fiai
és így a sztaroszta
unokáiból
nem
lehetnek
parasztok.
De
a Moszkowszky- családfa
ö azt akarta, hogy
tigai
tovább njenek az égbe.
Akkor egy másik tekintélyhez fordult: a krakkói fkincstárnokhoz. Mihez fogjon, hogy az ö fián és unokáin be ne az
teljen
országban
A
átok,
hogy
az
?
kincstárnok azt a tanácsot adta neki, hogy tegyen
a londoni banknál egy millió tallért a azt
legyenek
parasztok
utolsó
fia
nevére
:
le
onnan
semmi hatalmasság el nem veszi. Ezzel biztosítja a az unokáit is minden olyan esély ellen, mely vala-
fiát is,
kit
abba a kényszerbe hozhat, hogy parasztmunkával
keresse a kenyerét.
A
volt jó. Az egy milliót ugyan el hanem a londoni bankhoz nem Csak nem rég történt, hogy egy összees-
sztarosztnak ez
sem
tudta volna teremteni, volt bizodalma.
küv
banda
rabolni a londoni bankot.
ki akarta
szálon múlt, hogy a merénylet
élénk
emlékezetben
volt,
nem
midn
sikerült.
Egy
még
S
haj-
az
is
a trónkövetel Stuart
betörése alkalmával egyszerre úgy megrohanta a publi-
kum
a londoni bankot, hogy az a visszafizetéseket csupa
shillingekben és sixpencekben látta jónak teljesíteni.
Ha
valaki
ma
megborotválkozik
bankhoz egy milliót felvenni és
petákokban számlálják
le
s
odamegy
és azt neki
a
—
londoni
csupa garasokban
a markába, mire visszakerül,
az övébe dughatja a szakállát.
Volt egy lelkész a sztaroszta uradalmában
épen a székvárosában
:
tiszteletes
volt a lutheránus hitközség lelkipásztora.
nyire
kézmvesek, iparosok
származtak
A
;
ott lakott
Klausner Gottlieb uram.
voltak, a kik
A
hivei több-
Brandenburgból
ide.
lutheránus papról csak annyit tudott a sztaroszta,
hogy az soha sem alkalmatlankodott nála semmiféle kére-
lemmel. A
nem
láshoz tartoznak
nom
\H
Kg}'
delmi
A
együtt ö
liiveivel
is
igen
»
omber. Ezek
.>Ludi s
mutogatják a küls viseletüköu, hogy ök miféle val;
nem imádkoznak
harangoznak
nap mégis
fény
:
az utczán
;
még
csak
tornyuk sincsen.
fölkereste a lelkész a sztarosztát
feje-
palotájában.
sztaroszta szivesen fogadta a tisztes urat.
Klausner Gottlieb mindenekeltt bocsánatot kért az azután pedig engedelmet az eladandó nagy kérelemhez, a melylyel serenissime szine elé alkalmatlankodásért,
járulni bátorkodik.
Akkora feneket azt hitte, legalább tele
keritett is
a dolognak, hogy a sztaroszta
egy tornyot kér a temploma számára,
harangokkal.
Pedig az utoljára
delmet a
mányait
is
nem
kért
tle egyebet, mint enge-
számára, hog,y a külföldre kimehessen tanul-
fia
Az engedelemokmányt
folytatni.
is
készen hozta,
szépen lekalligrafiázva, csak a nevét kellett a fúrnak alákauyaritani
s
a pecsétjét ráütni.
Ezt ugyan hamar megtehette.
Azonban teljesen kivánt értesülni. Mi a keresztneve a fiadnak, atyus
— — Henrik. — Mennyi ids — Tizenhat. — Épen annyi, mint az én fiam. Hát szent hány éves vagy — Isten kegyelmébl negyvenhét. — p]pen annyi, mint én. Még tán egy napon tünk. — Az én világrajövetelem Aranyszájú szent János nap?
?
atya,
te,
?
is
szület-
jára esik.
— Az enyém
is.
Ez nagyon
fiadat kiküldeni külf()1dn'
".'
derék.
T>" >ii""
Hát mért akarod a
olyan
meí^^^f-"? \ ])árisi
Sorbonneba.
— Azért,
hogy a tudományokban tökéletesítse magát.
—
S miért
magát
kell neki a
tudományokban
tökéletesíteni
?
— Azért, bogy ne legyen paraszt. Ez a szó a szivét ütötte meg a sztarosztának. Hát ba tudós lesz, akkor nem lehet paraszt ? Nem. A tudós mindenkor és mindenütt nemes.
— — — Hallottad szent atyám, min meg engem egy rabbinus — Mindenki tudja
átokkal fenye-
talán,
iffitett
'?
azt.
— S lehetnek tartod, hogy az beteljesüljön? — Ezen a világon minden lehet. — De a okoskodásod szerint a ki tudós, az nem te
:
lesz paraszt soha.
—
Fentartom
az
állításomat.
A
nagj^
visszakobozhatja az, a ki adományozta reket összetörheti az a kéz, a
mely
;
fölékesíté
mányt, a mi a fejünkben és a szivünkben császár és király, a ki elvehesse
tlünk
s
uradalmakat
a fényes czime;
de a tudonincs az a
él,
ha a fiainknak
tu-
dományt hagyunk örökségül azokból nem csinál parasztot a világ semmi hatalmassága. Bocsáss meg, hogy ilyen :
vakmer
beszédre emeltem szavamat.
— Engemet emeltél gyúlt
már
föl vele,
agyamban
az
testvérem az Úrban
igaz világosság.
Én
is
fogom nevelni a fiamat. Esze van hozzá, akarata én tartottam vissza a könyvbujástól. is
!
Most
tudóssá
Eddig
is.
Hadd menjen
ki
együtt a fiaddal külföldre. Legyen a te Henriked az
felügyelje, bajtársa. így jó kezekben fogom
t
tudni.
És
azután mind a kettnek a költségeit én fogom viselni.
Lakjanak egy szobában, egyenek egy kenyérbl. Az én fiamnak se legyen külömb dolga, mint a tiednek. Szokja
meg mindazt, az
esze
brúder
a
mit egy iíjunak
után akar nemes
meg
ember
kell szokni,
a ki
lenni. Beleegj'ezel
?
Klausner Gottlieb elérzékenyülten nj^ujtá kezét a rosztának. Az hátrakapta a magáét csókolni.
Ne
féljen attól
!
A
:
azt hitte,
lutheránus pap
szta-
kezet akar
nem
csókol
ill
kezet senkinek, a ki vele egy
nemen
vau.
Hanem
azután
majíáhüz ölelte a papot.
— Jól vau
foltételt
!
Brúder
!
Áll az egyességünk.
kötök hozzá. Egy
szérl. Kz abból
fog állni,
liogy
Hanem
ef^y
Henrikod
vé-
miután Franczia-
cs
szolgálatot a te
Németországból hetenkint kétszer jön hozzánk a posta: u
Henriked minden postával irjon te neked levelet, magáról és az én fiamról hogy vannak, min elmene-
te
:
telt tettek?
— Ezt az ón fiam egyszer sem fogja elmulasztani. — Hozd öt ide hozzám, hadd ismerkedtessem meg t a fiammal.
— Még ma fogom vezetni. — És már most Brúder, öreg vagy, én öt
el
te is
is
;
eddig a
magunk egyetlen fia társaságámeg. Ezentúl magunk maradunk. L'ljük
születésünk napját kiki a
ban
ülte volt
meg együtt a közös születésnapot ezentúl. De nem csak a közös születésnapot ülték meg
az öregek
a tudomány-
eltávozott hanem, a mint a szerz közös útra, ezentúl minden héten kétszer feljött a palotába az egyszer lelkész, a fiától kapott levéllel a sztarosztához, hogy azt felolvassa eltte. S a sztaroszta mindig ott marasztá öt ebéden. Akármilyen fényes vendégsereg volt is nála, Klausner Gottlieb, a maga egyszer fekete reverendájában mindig ott ült a sztaroszta jobbján. Változás csak akkor történt, ha saját vallásabeli fpap együtt,
két ifjú
vendége volt lyet
;
de
:
ott is
ilyenkor Klausner a baloldalon kapott he-
nagy tiszteletben
latió elkezdése
részesült.
S még a pocu-
eltt felolvasá az egész társaság eltt a
Henriktl kapott legújabb kelet
epistolát,
közgyönyörü-
ségi'e.
Henrik
levelei
valóban élvezetesek valának.
Semmi
ha-
mis áradozások, olcsó pennalismus, diákok szokása. Ha-
nem annál tréfás
több szinte bizalmasság. Elmondta bíz
kalandokat
szkölködött
;
is,
a
a mik nélkül a diákélet soha sem
a kapott és osztott ütlegek sem lettek
eltit-
11
kolva sek
:
is,
hanem aztán
mellé
lettek sorolva a kitünteté-
fel
nielyeklion a két ifjú a
Sorhonne
olöljáróitól része-
sült.
A
vendégek közül senkinek sem jutott eszébe megkérliog}^ miért küldte a fiát a Sorbon-
dezni a tiszteletestül, neba,
nem
és
Heidelbergába, a hol lutheránusok taní-
tanak.
Hanem,
a mint egyszer az iskolai bizonjátványok kéz-
röl-kézre jártak a vendégsereg között: egy tudákos ven-
dég azt a megjegyzést tévé
hogy ime az
rá,
kowszky testimóniumában ezek a tudományok sis»),
«
ifjú
Mosz-
«
mathe-
:
mind « emiUgyan mi szüksége
geometria*), «chemia», «minerologia)>
nens*) kalkulussal
vannak jegyezve.
van ezekkel rontani a termetét egy Moszkowszky-princznek? Talán csak nem akar bányász lenni?
A
lelkész azt
monda
erre bölcs
megnyugvással
s
prófé-
tai ihlettel
— Ember
nem
tudhatja,
hogy mely tudományának
mikor veszi hasznát.
Ez
A védhimlbeojtás
volt a vaccinatio spirituális.
a
szellembe a parasztság ragyaverö nyavalyája ellen.
III.
Hét esztendt
A SZEMKÖZT ULKS.
töltött a két ifjú a külföldi
Együtt tanultak és együtt tivornyáztak
;
egyetemeken.
verekedtek egy-
másért és Írtak dissertatiókat egymás helyett gyott a pénzük, koplaltak verset tallért
kipumpolhatott ilyenkor,
megosztá
;
;
s
;
mikor
elfo-
a melyikük egy-két
azt a
másikkal hiven
ha pedig nagyon szorongatták ket a
odább egy várossal. legutolsó levelét Henrik Utrechtbl
filiszteu-
sok, együtt szöktek
A
Ott
irta az atyjához.
mind a ketten elnyerték a promotiót. Kázmér a
filozófiai
baccalaureust hozta
Tiszteletes
Klausner uram
Henrik az orvostudorit. elmondá a sztarosztának,
el,
hogy az ö HtnrikJ*- most lutj^ a/.t az új tudományt is olsajátitottíi, melynek rendszere mellett az orvosok nem töbhé a betegeket keser medicinák pintjeivel itatják
hanem kölesmag apróságu fehér galacsinokat hordanak maguk a zsebükben, s csodakúrákat mi veinek. dosztig,
«8Ímilia similibusw.
A
meg
sztaroszta tréfálkozva jegyzé
— No
ezzel a te
erre
:
én fiamnak a keresetét
fiad az
teszi
tönkre. Mert én azt hiszem, a testimoniumok után ítélve,
hogy ha a
te fiadból
medikus, az én fiamból
meg
patiká-
rius lesz.
Klausner Gottlieb az az ember
volt,
a ki
maga soha
másnak a tréfáján soha nem nevetett. Megmagyarázta komolyan a sztarosztának, hogy a filosofia s a vele rokon tudományok min fontossággal bírnak az
sem
tréfált, s
életben,
még
olyan nagy uraknál
is,
nem
a kik
kénytele-
nek a fejüket törni a megélhetés miatt. Erre aztán a sztaroszta is
is
be akarta bizonyítani, hogy
tud komolyabb eszmékkel foglalkozni.
— No hát ördögadtát
is
!
hogy doktorrá udvari orvosomnak, kétezer
nyira
vitte,
lett
:
a te Henrik fiad any-
hát
én felfogadom öt
eret vágjon
De
tallér fizetés mellett.
hogy én rajtam minden hold els
zal a kikötéssel,
ban
Ha már
egyébként pedig ne kuruzsoljon
:
az-
fertályá;
mert
Hahnemann iszom rá még
én elébb feltaláltam a homöopathiát, mint
uram ha ;
a sok bortól szédeleg a fejem,
több bort. Ez a símilía simílibus. írd
meg
ezt a fiadnak,
Klausner Gottlieb azonnal pennát fogott
s
tudtul adá
a fiának, hogy milyen fényes alkalmazás támadt a szá-
mára mingyárt
a pályája kezdetén.
A mint
hazajön, elfog-
lalhatja a helyét. Kétezer tallér szép sallárium.
hintóban járni, a szakácsnak rendeleteket
den
ételt és italt elébb
nak feladják
:
gezze az étekfogó vagy a pohárnok. I
mellett
min-
megkóstolni, mieltt a sztarosztá-
fejedelmi szokás szerint, nehogy
az ilyen hivatalt
A
adni,
Hány
megmér-
eml)er irigyelné
A
két végzett fiatal
ember
ezzel hazahivatott Lithvá-
niába.
Egész a bielistoki határdombig paraszt szekéren jöttek.
azonban már lovas bandérium várt reájuk, a sztaroszta major domusával, a ki maga is lóháton ülve, kommanItt
dérozta a többit.
Azon aranyos hintó
jött
az
érkez
ifjakért,
melyet a
sztaroszta csak a legnagyobb ünnepélyeknél szokott befogatni
a négy legmegbizhatóbb dikhencz volt a hintó
:
v\é fogva,
melyek
bakon nemzeti
értették a parádés
viselet kocsis ült,
lépésben járást; a s
hátul két hajdú
kai)aszkodott a szijakba.
A major domusnak valami üdvözletet kellett volna mondani: de ahoz nem jutott hozzá, mert a két ifjú, a mint a szekérbl kiugrált, a lovas scblachcziczok azonnal nagy zsivajjal fogták ket körül, s ki melyiket elfoghatta, azt ölelte, csókolta
szelindek
is
az ifjakon kivül pedig
;
sok elmaradhatlan attribútuma
mus
meg nagyon.
tetszett
szökésekkel. vállán
;
még egy nagy
ugrott le a szekérrl, a ki az egyetemi tudó-
A nemes
E
annak meg a major dohozzá
hatalmas
medvebr kaczagány volt a minden módon azt iparkodott le-
urnák
a nemes állat
húzni a nyakából.
:
Felugrált
közben a szép oráczió kárbaveszett.
Igazán szép két legény volt a megérkezett
:
daliás alak
mind a kett, ámbár egymástól feltnen különbözk. Kázmér sötét arczszinü, parázsfekete szem göndör haja szerteszét állt a fején, a homloka közepén hatalmas üstökkel olyan tömött vastag hajzat volt az, hogy a kard;
:
vágást eltompította
;
sürü szemöldöke mint két kigyó köze-
egymáshoz bozontos fejével: talán egymásba is kapha szét nem választja ket az a hatalmas parancsoló orr, a mely a Moszkowszkyaknak családi jellege, a
ledett
tak volna,
milyenhez hasonló sasorrt az egész sarmata fajnál
hozzá
nem
az a duzzadó piros száj, s a kétfelé elre nyomuló áll. Egész apja fia st még feljebb. Tökéletes él mása annak az arczképnek, a melyen a bi-
találni
osztott
;
illett
!
les
Kupeczky megörökité Kázmér
szép apját: Mohz-
úrfi
kowszky Henrik ellenben egészen a német faj férfi-szépségének volt az eszményképe, Sürü oroszlánröt haja göndör csimSzaiiiszlót.
bókokban verte a
Arcza piros
vállait.
volt,
a homloka
fe-
nagy világos a vékony egyenes szemöldök
hér, finom keskenv orra, táguló czimpákkal,
kék szemei, a mik
mintha úgy
lett
szép metszésüek,
ben különös
Nem
fölé
volna odafestve. Szája nagy s
volt,
de ajkai
egy nagy barna lencse az ajk szegleté-
kifejezést adott a szájának.
ket
lehetett
De a kutya
összetéveszteni.
derék kutya volt. Abból a fajtájából a
is
szelindeknek, melyet a magyarhoni Corpus Juris «8Ínko-
külön törvényczikkben
rán»-nak nevez,
tiltva
azok-
el
nak tartását. Mikor aztán az üdvözölt úrfiak megszabadultak az ifjú lovagok csókjaitól, a major domus szintén a sinkorán üdvharapásaitól
:
következett, hogy
mindannyian
felülje-
nek a díszhintóba. A nemes ifjak vállaikon vivék a hintóig Kázmért Henriket
(de
is
hintóig, s
ott
már nem
be-
s
Szintén úgy vivék vállravéve
ültették öt a hátulsó ülésbe.
a lovagok,
hanem
a hajdúk) a
els
ülésbe,
Kázmérral
elhelyezték öt az
szemközt.
— Mért nem
nöm
?
— Furcsa kérdés
lát jártál, lett
nekem a barátom
lehet én
mellett ül-
kérdezé Henrik.
nem
utaznak
!
monda
annyit tanultál
s
a major
ezt
ülhet az ö alattvalója; :
az
domus nyolcz ;
nem tudod ? A
hanem mikor egy
els ülésben annak a
isko-
princz mel-
hintón
helye.
Ez már csak rendes dolog. Minthogj' azonban a hátsó ülésben
maradt a
hely. felugrott a hintóba a
Kázmér
mellett üres
nagy szelindek,
foglalta el az ura mellett a disz-ülést.
— Hát a kutyának szabad a fúr mellett ülni? — Igen mert a sinkorán nemes :
állat.
s
az
Azzal megindult a díszmenet, nagy pisztolydurrogatás mellett a város felé.
A
város kapujában zöld ágakból rakott diadalív várt az
érkezkre,
s
a körül voltak csoportosulva a város notabílí-
tásaí; fehérbe öltöztetett
leánykák és díszruhás parasztok.
Mire a város kapujáig értek, Henriknek nem az arcza már píros, hanem a homloka, s a szemeit inkább
volt
zöldnek lehetett mondani, mint kéknek. Meglátta az atyját a deputáczió között. láthatta
:
Könnyen meg-
a csillogó, ragyogó lengyel díszjelmezek között
azt az egy fekete talárt.
Nem
míg a hintó megállt
várt,
!
kiugrott belle
s
oda
rohant az öregéhez, nagy ostentátíóval össze-vissza ölelve csókolva
semmi
egész
világ láttára.
A
lelkész
nem
mutatott
elérzékenyülést.
Mikor vége szakadt az üdvözl szónoklatoknak, a major
domus
odakiálta Henriknek.
— No hát Doktor Felülni — Én az atyámmal fogok menni. — De én gyalog jöttem monda a — Akkor gyalog megyek veled. !
!
ide,
Nem gondja.
lelkész.
unszolták tovább. Minden embernek másra volt a
Az asszonyok magasztalták az
ifjú
földesurat: de
szép legény; a leányok virágokat dobáltak a kocsijába.
A
hintó olyan lassan haladt, hogy a gyalogosak lépést
tartottak vele.
Az apa és fiu egymás mellett ballagott a gyalogsorban. Az öreg latin nyelven beszélt a fiához hogy a populé :
ne
értse.
— Édes fiam
emlékezhetel rá, hogy én semmit sem nagy bnnek, mint a hazugságot, a tettetést. Neked pedig erre gyerek korod óta nagy hajlandóságod volt. Tudod, mennyi mogyoróvesszt elnyttem rajtad o :
tartok olyan
rút hajlandóság kiirtása czéljából.
még most sem
De úgy
látom, hogy te
gyógyultál ki belle. íme, a mint meglátod
a te szegény atyádat az urak csoportjában, egyszerre ki-
aranyos
ugrasz az
romba fogózva
hozzám
hintóból,
carissime páternek titulálsz, gyalog.
megölelsz,
futsz,
aztán velem jösz, a talá-
s
Azt hiszed, hogy engem ezzel
képmutatással majd megcsalsz. Holott
t\
a nagy fiúi most csak azért ostentálod, mert sérti a büszkeségedet, hogy neked a díszhintóban a bajtársaddal szemte ezt
szeretetet
nem
közt kell helyet foglalnod és
meg
esett
az oldalánál.
Ezért
egyszerre olyan nagyon a szived az apádon.
Nézz a szemembe, és úgy
— Igaz. — Tehát
felelj.
A
a büszkeséged van megsértve.
büszkeséget
már nem számítom a hét f bnök közé, a hogy Petrus Tjombardus dogmává emelte, mert mi protestánsok a halálos
bn
gadjuk
bn
el,
meghatározását csupán János evangélistától a ki azt mondja
:
fo-
» a büszkeség pedig nem hamisság mert az az embernek igazi képe. Magam is benne lélekzem. Ámde azt tudnod kellett, mint filozófusnak, hogy a ki magának urat fogadott, annak a dolga engedelmeskedés. íme, egy ezredes kapitány nagy úr, de ha a generális szól, akkor ö hallgatni tartozik, s ha azt mondja neki a generális rohanj a tzbe, rohanj a vizbe, annak engedelmeskednie :
;
:
kell.
Ha
egy ember, a
ki
szegénynek
született,
akar és vigan élni: annak a büszkeségrl nia,
íme, eltted
állt a válaszút,
midn
dúskálkodni
le kell
monda-
pályát akartál ke-
Szabad akaratodra biztam. Eltted volt az a sor, a mi nekem rendeltetett, a lelkészi pátya. Igaz, hogy nálunk resni.
vizzel
fznek
s
nem
dobják
el
a kenyér haját,
kopott az öltöny, megfordítják u viszáját
s
ha meg-
úgy viselik hanem aztán a lelkipásztor ott ül mindig az els ülésben; és senki fiával nem ül hátulsónak szemközt, mint egyedül az Isten fiával. Te neked azonban nem tetszett ez a büszke szegénység; azt mondád: «dat Galenus opes, dat Justinianus honores*.* Kerested megkaptad. A gazdags
:
*'
Kiucsekot úd Gálén, mig Justiniáu becsillést ód.
ság,
kezedben van. Galenus adta.
kéii3^elmes élet,
ki
akar viselni, annak sokat kell azzal jobbra, én az én capelhimo-
i/ilra kalapot
balra,
A
és lefelé köszöngetni
felfelé
:
ember eltt sóba. Mit ingadozol, mint ki férfi, annak meg kell állapodni. órapenduliim A egy Ha fáj a megalázkodás fordulj vissza, menj Göttingába,
mat nem veszem
le '?
:
hozzám káplánmig valahol egy farát kapsz.
tanuld végig a tbeologiát; aztán jer ide nak, szolgálj
tiz
De ha fényben
esztendeig,
és jóllétben akarsz élni
:
akkor
a hintóba, a földes uraddal szemközti lóczára
ülj :
vissza
mert az a
te helyed.
Henrik pironkodva ment vissza a lassan gördül hins ismét elfoglalta a helyét, ifjúkori pajtásával szem-
tóhoz,
ben, így haladtak végig a városon, egész a kastélyig.
A MACSKAASZTAL ÉS A LEHÚZOTT KEZTYÜK.
IV.
Kázmér a
úrfi hazaérkeztét nag}'
sztaroszta
palotájában.
ünnepségekkel fogadták
Mozsárdurrogás,
dobpergés,
trombitarecsegés hirdeté a zsibongó népnek a pillanatot,
midn
a diszhintó végig döczögött a bástyahidon
;
a kapu
eltt glédába állítva tisztelgett az összes hajdúság, a várkapitány vezénylete
alatt.
Maga
a sztaroszta a tornácz-
ajtóig eléje jött a fiának.
Kázmér, atyját,
öt, szokás szerint, féltérdet hajtva
megcsókolva annak a fels karját
hatalmas tenyerét a egyenesre emelte
:
üdvözlé az
mire az öreg
úr,
dús hajzatába merítve, annálfogvíi maga eltt s a másik tenyerével az
fia
t
gyöngéden megpofozgatva, monda «ejh, de hatalmas üstököt neveltél, a mióta nem láttalak !» Hanem orczáját
:
azután megcsókolta jobbról- balról az orczáját. S a csók a pofont
eltörli.
nem kapott belle se a pofonból, se a csókból egyszeren nem vették emberszámba. Száz vendég volt a nagy tornáczban mind elkel nemes urak és papok. Azok sorban mind összeölelgették a Henrik
:
t
:
Jókai
:
uszi íéuy.
12
IS
ti;il:il
tiiii,
im-t
:
nVitt'un
rana!"
(iBadz zdrou
Az
1
tiniknek azonbaii csak
iiiMi^
ti iti k.
ki't
1
a lelki sz tiát csak
rkfiKs
azt
nioiida
köszöntük, liügy
azzal
rögtön az udvari szabó
iitaii
gondjai ala.
I'j
méltóságuknak megfelelt
meg ket
vere-
a víilhiia
iiiiu(leiiki
•'.
tlx'i i>tiu
iíiut
Haliak
iir
xutti-
a
öltözeteket kellett rájuk adni,
a ntudiosus jelmez
:
többé. Henrik ujdonat fekete bársony
nem
illette
wammszot
kapott, puffogós ujjakkal, keményített bodorgallért, fekete atlasz pulidért,
selyem
trikót,
ezüst csattos czipöket; ki-
egészítette jelmezét a tarsolyos öv, a mellét
ezüst láncz, nagy medaillonjával,
virágos tafota palást
:
s
mely csípig
körít széles
a vállára kötött fekete ért.
Mikor körülnézte
magát a tükörben, egészen büszke volt az öltözetére. Azt hitte, hogy ezzel valami kitüntetést kapott. Pedig
nem
volt az kitüntetés, csak
megkülömböztetés.
Mikor átj ött a nagy czímerterembe, el vakítá a nagy pompa, a terem falait a bielistoki furak arczképei ékesítek; közben a czimeres pajzsok, minden szögletben pánczélos vasemberek, a magas csúcsíves ablakok megannyi lengyel
slegendának a megörökítöi üvegfestészeti remekekben a hosszú asztal megrakva remekmv tálakkal és billíkomokkal, vert ezüstbl és aranyból a na,gy csemegetartók, középen a nagy elefánt és tevepárducz alakra mímelve szökkút, melybl az illatos levendulát zománczos delpliinek lövellik fel a magasba s a varázsló kábulatot csak ;
;
;
—
növelte a vendégsereg öltözetének és fegyverzetének pája. Alig ismert rá a
Az
is
oly
maga kedves
pom-
barátjára, Kázmérra.
fényes öltözetben pompázott, a
mint
csak a
koronázási ünnepélyek alatt szoktak viselni a lengyel
fnemesek. Ennyi bársony és czobolyprém közepett Henrik úgy találta magát az egyszer fekete doktori gálában, mint egy idegen világ lakója. A míg Kázmér körül tolongott a vendégsereg, hogy kiki egyet ölelhessen rajta öt^ ha oldalba ütötte valaki könyökkel, vagy a lábára taposott, azt sem mondta: cwymow mie Pánl» (Bocsánat). :
19
Pedig nagy volt a sürgés-forgás a teremben minden vendég kereste a maga helyét. Arra könny volt rátalálni. :
Minden
vendégnek, a
valaha a bielistoki palotában
ki
lakomázott, volt egy saját serlege, melyre a neve volt vésve
:
fel-
a hányszor visszajött, azt mindannyiszor elhozták
a kincstárból.
A
kést, villát és
kanalat minden úr magával
hozta a lakomához. Ezt a nemesi büszkeség igy kivánja: «
melybl én ittam, ne igyék más; azt mi az én szájamhoz ért, ne nyaén sem a másét.*
abból a pohárból, a
a kést,
villát,
logassa
más
Henrik
is
kanalat, a
—
:
szerette volna tudni,
Szerény ember
Az asztalf
volt.
lett
:
Ez
?
magas támlányú
faragott czímeres
az nyilván a sztaroszta helye, a mel-
A
kétfell két kisebb karos szék.
volt karja.
hol fog ülni
Legalul kezdte.
elé egy
karszék volt állítva
hogy hát
többi széknek
nem
mikor a billikomot körömAz asztalfvel átellenes végén a
gátolja az embert,
próbáig ki kell inni.
hosszú táblának volt a kisebbik úr helye. Annak a serlege kereszteli ajándék volt
:
arany talapzaton köszörült hegy-
liristály kehely.
Henrik azt
hitte,
találni a helyét. Ott
hogy a bajtársa mellett fogja megazonban más névvel ellátott billikomot
talált.
Elébbre kellett neki kerülni. Székrl-székre keresgélte az ö nevével jegyzett ezüst poharat
nem
találta.
Talán a baloldalon lesz
Megint alul kezdte. Aztán ment
:
a jobboldali sorban
Bizonyosan
?
Nem
fölfelé.
ott lesz. talált
a
nevére.
Már
a legfels karos széknél volt.
kíváncsiság vette rá, hogy ott helyezett ezüst serleget.
hanem
(iGottlieb.w
A
:
csak a
is
«Klau8ner)).
keresztnév
Ez a díszhely a
a lutheránus tiszteletese
püspök.
hihette
megnézze a tányér elé Nagyot dobbant rá a szive. Ezen
a serlegen olvasá a nevet: czig tartott a csalódása.
Nem
;
De
nem
csak egy per«
Henrik)) volt,
sztaroszta baloldalán
átellenben vele a katholikus
Lám, íiát,
lelkipásztort felmagasztalják, a
egyszer
azt az
még vendégszámba sem
a doktort pedig
veszik.
Neheztelve fordult a major domushoz.
Hát én nem vagyok hivatalos a mai lakomához? te hivatalos, doktorkám ? Te vagy itt az els személy Nálad nélkül meg sem kezdhetnék u —
— Hogyne volnál !
lakomát.
—
De
hát hol fogok én ülni
— Mindjárt meglátod. Csak hadd üljön
elébb
le
már minden uraság
vendég. Együtt van
minden
csak épen a
:
nagytisztelet úrra várunk, a te édes atyádra.
— Hiszen együtt érkezett meg velünk. — Az ám. Csakhog)'^ a nemes urak
lóháton jöttek
:
azoknak a sárga
sárosak az útban
annak még elébb Itt volt
bizony
;
kocsiban,
vag}'
nem
lettek
és zöld saruik
de a te édes atyád gyalog jött idáig,
ki kell
már
a czipöit suviczkoltatni.
a tiszteletes
rosztához ment tisztelegni
s
;
hanem
ö elébb a szta-
azzal együtt jelent
meg
az
étkez teremben, mikor a hajdúk a nagy szárnyajtókat Olyan nagy ajtók voltak azok, hogy három ember egyszerre jöhetett ki közepett a házi úr, jobbról a felnyitották.
:
püspök, balról a lelkész.
A s
sztaroszta megjelenésére a trombitások tust fújtak,
minden vendég oda
A püspök diákul,
állt
az asztal mellé a
ekkor egy hosszú
maga
asztaláldást
helyére.
mondott
el
melynek a végszavait mindenki utána dörmögte,
kivéve tiszteletes E^ausner uramat, a ki
a latin ima után a
maga nyelvén
éneklé
el
más
hiten volt
s
az asztaláldást
«Der Herr segne euch, und sáttige euch !» Arra aztán következett az elretolt székek zörgése kiki elfoglalta a helyét.
Henrik csak nézte, hogy hát
De nem egy
kis
vele
háromlábú
asztalt,
lesz ?
drága sávolyos abroszszal
leterítve, azt odaállítá a sztaroszta is
mi
soká kellett várnia. Két hajdú sietve hozott karszéke mögé. Széket
állítottak mellé, s ezüst tányért, bíllíkomot, étszereket
21
raktak
fel rá.
Kés,
villa,
kanál
még drágább
A major domus
többi vendégeknél.
volt,
mint a
mutatta az elefánt-
csont botjával a doktornak, hogy az az
helye
:
az udvari
orvos rendesen a sztaroszta mögött ül az ö feladata lévén disetetikai és gastronomiai felügyeletet gyakorolni a fúr ;
asztalánál.
S hogy asztaltársa is legyen, oda jött a Caro, a nagy s Henrik lévén a legjobb ismerse, feltette a fejét az asztalra; nagy kutya volt, épen elérte. Legalább sinkorán,
neki
is
volt vis-a-vis-ja.
Henrik egész méltósággal igyekezett ennek a furcsa hivatalnak megfelelni.
A
felhozott
kellett azt
elébb az ö asztalára tették
ételt
le
;
neki
mindenkinél elébb megizlelni.
Hát ez elég nagy auctoritás Bizonyára így kellene minden fúri asztal rendét megállapítani hogy a háziorvos mondaná meg minden ételnél: « ebbl szabad a méltóságos gyomrodat megterhelned, ezt pedig csak hagyd !
;
a tekintetes és a hallj ák-kentek gyomroknak!))
Henrik még azonfölül Hahnemann követje volt. Annálfogva már a levesnél, a mint belekóstolt, difficultálta az egész kotyvalékot.
— Kegyelmes úr
Ebbl ne egyél, ez méreg A hogy a mondja: « Gyömbér és sáfrány, szerecsendió, szegfszeg és bors Véred srítik, gyomrodnak okoznak elégést)). Az egész asztaltársaság kaczagott ezen, de nagyot. !
!
vers
«
Pompás
vers
!
»
Hanem
azért
csak
felkanalazták
a
levest.
A következ
étek volt vadkanfej megtöltve szarvasgom-
bás vagdalékkal
Ez
ellen
már
s
körítve hideg kocsonyával.
egész litániát tudott felsorolni Henrik,
a mint a feltálaló mester egy leszelt darabot odatett az ezüst tálczájára. «
van minden állatnak a feje, a vadkan pedig körme hegyéig a szarvasgomba föld alatt születik,
Tiltva
egész a
;
föld alá visz, a zeller rósz hevülésekre ingerel
;
a kocsonya
neutralizálja a gastricns nedveket;
nek való
<'7.
iifin oinlxri clcílcl-
!»
Ezen még nagyobbat nevetett a sztaroszta. De hidd el, kegyelmes uram, ersködék Henrik.
— Én
a halhatatlan tudós,
Ez az
—
étel te
Ha
Hahnemann
elvei szerint ítélek.
rád nézve méreg.
méreg, nagyon lassú méreg; ötven esztendeje
ölöm már
vele
magamat, mégis
itt
vagyok
í
Monda
a
sztaroszta.
— Igen
de ez okozza a köszvényt a térdeidben, a
;
karást a beleidben
meg
;
a zsábát a derekadban
;
meg
az álmatlanságot, a gyomorégést, az orbánczot,
a vidatánczot. Én, a
te
udvari orvosod, azt ajánlom, hogy
vitesd el ezt a haláléi esztö étket az asztalodról;
indigestiot az apoplexiától csak az
A
mert az
imádság választja
sztaroszta kezdett meghökkenni.
A
el.
doktor közel volt
hozzá, hogy hivatalos állásának érvén^'t szerezzen, által
s
ez
d "macskaasztalt" valódi dignitásra emelje.
Hanem Az
csi-
a fülzúgást
a
Kázmér mindent
asztal túlsó
végérl
kiálta
elrontott a közbeszólásával.
oda a Kamerádjának jó
fen-
hangon.
— Ugyan pajtás, csak nem akarod Panza kormányzói lakomájánál
ám
itt
eljátszani doktor
Sancho Ezek az urak olvasták
Recio, Daguero Die Tiertafuera szerepét
l'edro
Cervantes
Don
I
Quixoteját.
Ezzel aztán kirántotta a barátja alól az egész doktori kathedrát.
Az egész vendégsereg kac/agott
tiszteletes
úr
is tréfás
rajta.
Maga
citátummal apostrofálá meg u
a
fiát.
wDescende Philippe: non sünt hic oUse*.*
Hát akkor mi
•
Az
cgyszfri
czélból vagyok én erre a helyre desig-
IcgátuK
ünnepi
prédikácziólioz
kéKzttlve.
liojjy
H publiknm látását megszokja: fazokakat rakott maga elé, azok eltt szépen el is mondta a Hzónoklatát. De a gyülekezet eltt belesült. Ern-
ezek itten."
motulá neki a pap: «Szállj
le
Fiilop:
n'in fü/olíuk
23
nálva
—
?
Henrik
méltatlankodva
kérdezé
major
a
domustól.
— Hát
mi czélból? A czélból, hogy kóstolj meg minhogy nincs-e benne halálos méreg, a mitl az ember rögtön meggebed ? Hát erre a hivatalra a Cáró kutyám is elég jó lesz. S azontúl minden ételbl, a mit eléje hoztak megkóstolás végett, a leszelt darabot a nagy sinkoránnak dobta Henrik. Az meg bekapta rögtön s egészen meg volt eléden
ételt,
—
gedve ezzel a hivatallal. így aztán
lakoma
maga a doktor épenséggel éhen maradt mert a
alatt;
hanem
tálat
nem hozták hozzá
többé vissza
a maradékot kivitték a mellékterembe,
abrosz nélküli asztalnál ültek az alsóbb
a dús ;
a hol
rend vendégek
a kolduló barátok, az uraságok iródiákjai és uti marschalljai,
meg
bolondoknak tak
;
az udvari
is
poéták. Ezeket ugyan
de ezt a magasabb czímet
nem mindenik
poéta érde-
melte meg; mert voltak közöttük unalmasak
maradtak csak poétáknak. Valamennyi között legkedveltebb 8
a
volt
ezek
házi
úr
;
:
szavalt, utánozta a kutya-macska-serenádot, a tés vonitását
:
megölt
ser-
egy kalapból huszonötféle kalapot csinált,
markából
klarinétozott egy palaczkon, s trombitált a kiitta
s
is,
Lupko a. ki be is hivatott az urak étkez terott zött mindenféle allotriákat gúnyverseket
bolondja, a
mébe,
udvari
szokták nevezni, ha nagyon elmések vol-
s
a pohár bort, ugy hogy a mellett a páva hangját
utánozta: «paón!))
Ezt persze Henrik mind
Lupkót traktálta
is
Még Kázmér fel
tudta utána csinálni.
minden vendég
pedig azt sem mondták
ö biztatta azt
nem
:
A
borral.
«Mit iszol? Hozass
pajtáskodott a bohóczczal.
is
doktornak
!»
St
nyilván
alattomban, hogy menjen oda a doktor-
hoz és ingerkedjék vele.
Diákok szeretnek egymással kötdni
;
kivált
ha az egyik
közülök a borozó asztalnál fancsali pofákat csinál,
A
bolond odatánczolt
—
ii
doktorhoz.
Servus huraillimus kollega
vagyunk. Doktorok. Csakhogy a
Hát bizony kollegák
!
te fejeden
bárét van, az
enyimen pedig nyulfüies süveg. Evoe Bacche S azzal vállára ütött Henriknek. Henrik is megharagudott ezért nagyon de még jobban megneheztelt a sinkorán, a mint azt látta, hogy egy ;
púpos hátú ficzkó az ö gazdájának a vállára üt. Egyszerre ott termett annak a nyakán, s lekapta a fejérl a prémes süveget,
A
mely ékesítve
adta oda,
is
:
de a kutya
ebbl nagy huzakodás támadt
bolond között. jára
volt két szétálló nyúlfüllel.
bolond visszaakarta venni a süvegét
A
doktor kis asztalát
a süveg ketté szakadt,
fele
is
nem
a kutya és a
feldöntötték
utol-
;
a bolond kezében, fele a
Hzelindek szájában maradt. - Kusti innen, lélekadták hallgattok,
mikor a
tiszteletes
!
Nem
kiálta a sztaroszta.
ur beszélni készül
S azzal
?
a széke mellé támasztott spanyolnáddal egyet a kutyára húzott, másikat a bolond hátára,
s
eként rendet csinált
közöttük.
A
tiszteletes
ur pedig
már akkor
állt
az asztal mellett,
a poharat kenetteljes mozdulattal emelve magasra. S mondott egy szép latin felköszöntöt, ékes trópusokban
rosztára és az
fiára, s
leend
családjára,
:
a szta-
minden kési
ivadékaival együtt.
Az áldomást nagy összecsördülése követte a billikomoknak. Minden vendég a körömpróbáig üríté ki a serlegét.
A
vivátozás és trombitaharsogás elcsillapultával a szta-
roszta szólalt
meg
— Deo gratias
!
az asztalfrl.
Köszönöm a sok
szép kivánságot. iiue,
hogy bebizonyuljon, milyen nagy becsülete van az én tiszteletes szomszédomnak oda fenn a mennyországban alig hogy elzengte azt a kegyes óhajtását, hog}' az én családom :
a a
jövend idkre is felvirágozzék, már meg is érkezett rá kedvez válasz. Most kapom a dicsséges Bécs városából
íi
én kedves barátomnak, a hatalmas Sonnen-
levelét az
burg Maximilián berezegnek, melyben arról tudósít, hogy mind a serenissimének, mind a serenissimának Tannen:
felsi és
Bunteviczi Kattenburg Ludmilla herczegnönek leg-
forróbb óhajtása találkozik az enyimmel, a
midn
egyetlen
leányukat, Sonnenburg-Eattenburg Ingola herczegkisasz-
szonyt az én fiammal Kázmérral eljegyzik.
Ezt a diadalhirt már igazán falrenget vivátozás követte.
Minden vendég sietett Kázmérnak gratulálni. De maga oda kiáltott az asztal túlsó végérl az apjának.
— De szép-e hát az a kisasszony — van az arczképe nálam. Itt
?
Az
is
megküldetett a
levéllel.
Azzal elvette az oldalzsebébl a kis miniatré arczké-
mely gyémántos keretbe volt foglalva, Azt természetesen mindenki szerette volna
pet,
látni.
De a sztaroszta nem adta ki a kezébl. Hohó Csak pomále Ezt nem szabad még másnak
—
!
!
meglátni, csak a
vlegénynek
!
Azzal hátra fordult, tudva, hogy Henrik
— Nesze képet.
megnézheted, mert hoz.
ott
van.
Kázmérhoz ezt a De csak neki mutasd meg, senki másnak. Te magad fiam, doktor. Te vidd oda
doktor
te
Meg tudod mondani
vag}'.
Értesz a fizonomiá-
a képbl, hogy vájjon sangvi-
nicus, avagy phlegmaticus,
st
cholericus, vagy ne-adj-
temperamentuma van-e a herczeg-
Isten melancholikus
kisasszonynak?
No
hát ez mégis kitüntetés volt Henrikre nézve.
oda az arczképet Kázmérhoz.
mutatta azt
vitte
meg legelször
a vlegénynek. Mj^thologiai szépség volt az eljegyzett mátka, lefestve,
mint Sappho
aranyszke fürtökkel
:
ügy
volt
görög chlamysban, vállára omló
:
a félkarja vállig mezítelen. Elefánt-
csontra volt festve a kép,
remekmv
Kázmér nem bírta titkolni sége fölött: « Istenn ez!>)
aquarellben.
elragadtatását arájának szép-
—
imádásra méltó, ersít Henrik.
illóban
\
Másnak nem engedték
azt
megnézni
csak kettjüknek
:
volt szabad.
De
a bohócz odafurakodott alulról
kidugta kettjük között a
fejét,
az asztal
alul
s
hogy bele sandíthasson a
képbe.
Henrik
fricskát adott neki az orrára, s eltakarta
elle a
képet.
—
Ejh.
Nem
Ez nem bolondnak való
jó pedig egy poétának fricskát adni az orrára
mert az azt
A
nem
szívesen veszi és boszut
áll
a
fricskáért..
bohócz a széttépett füles sapkája helyett elvette a
sok alakúvá idomítható kalapját
s
azt tette fel a fejére.
Ezúttal azonban olyanforma capellumot gyúrt belle, a
mint
Klausner uram
viselt. S egyúttal eg}ágymennyezet függönyét kerítve a nyakába, azzal utánzá a tiszteletes ur ránczos tógáját. Eképen állt oda az asztal
tiszteletes
mellé és poharat emelt.
A vendégek
csörömpöltek a serlegeikkel, hogy Lupko
szóhoz juthasson. Végre csendesség
lett,
hogy megszólal-
hatott a bohócz.
Hangjában tiszteletest.
az
és
eladásában vakmeren tudta utánozni a
Épen
oly ünnepélyesen bocsátá a szavakat
orrán keresztül,
mondatok végén megnyújtva a
a
szótagot.
— Érdemes gyülekezet magamtól,
mely
Siberiából.
A
ma
!
Én
is
egy örömhirt bocsátok
el
hozzám kutyapostával Siberiának dics fvárosából
érkezett
hatalmas
Irkuczkból. Iramszarvasbrre tunguziai hieroglyphákkal Írva kaptam a levelet, a melyben tudósít a hatalmas samojéd lierczeg pán Subagalléros, a maga és herczegasszonya pána Csoroszlya részérl, miszerint tizenkilencz
leányuk közül az egyetlent, i)anicza Kaczamajkát a mai
napon az én
egA'etien fiammal, Henrikkel eljegyezték. A vendégsereg nagy hahotában tört ki e bohókás paró-
diára
;
a trombitások fertelmes nagy tust fújtak
:
mindenki
röhögött
még maga
:
a jámbor tiszteletes
is
csendesen
mosolygott a bolondságon.
Hiszen bolondság volna
jót nevetett
volt.
rajta,
Talán maga Henrik épen olyan is végig itta volna a társa-
ha ö
sággal az egész lakomát.
De hát
ö egészen étlen és szom-
jan maradt. S az nagy veszedelem! Egy beborozott társa-
ságban egy józan ember.
Kázmér volt
:
is
Goromba
kaczagott a bolond szavain.
tréfa
de hát bolondtól ki veheti rossz néven a bolond-
ságot ?
Henrik pedig csak
hallgatott, elsápadt
;
az ajkait harap-
dálta véresre.
— No pajtás, hát mit morfondérozoi
?
Csak
nem
harag-
Kázmér. Dehogy haragszom. Csak kalkulálok. Te, meg én az kett. Ingola és Kaczamajka, az is kett. Kétszer kett négy. Akár így, akár amúgy kétszer kett mindig négy. szol tán ? kiálta rá
—
:
—
:
Erre emlékezzél vissza
— No ezt ugyan nem lehet Hogy Akár
kett négy
kétszer igy,
De mi
elfelejteni.
!
amúgy? amúgy ?
akár
az az
«
A nagy lakomát nem rekeszté be, A jelt megadta a sztaroszta az
táncz. tott
a nagy tajtékpipájára,
követték a példát
s
csak félbe szakitá a
hogy rágyújaz uraságok is
által,
a mit látva,
a fekete kávé mellett hozzá kezdtek a
kedélyes füstöléshez. Erre a muzsikusok elhagyták az
k
étkez termet s miután is falatozának, egy kis id ujl)ól megzendült a muzsika a vendégek feje fölött, a palota emeletén, a hová az étkezbl is fel lehetett jutni
múlva,
csigalépcsn.
A mint aztán odafenn a mazurka lelkesít hangjai felmaga alól, s nem várva a biztatást, futott fel a lépcsn a tánczterembe. Az idsebb urak közül is ment velük, a kinek
harsantak, a tüzlelkü fiatalság kirugdalta a székeket
birta a lába (ebéd után) a garádicsj árast.
Az emeleten tott
volt a viaszkgyertyákkal fényesen kivilágí-
táncztercm
lithván
fváros
;
a hol
ifjú
már akkor
gylve a
össze volt
szépeinek és deli matronáinak diazes
koszorúja, kik az ellenkez csarnok lépcsin jöttek
fel
ide.
Henrik
is
sutba dobta a duzzogást,
még
elfeledte, s ö is sietett a tánczterembe,
az éhkoppot
mely már
is
tele volt
hölgyekkel.
A
szép leányok álltak, az éltesebb hölgyek ültek, a
hogy szokás. Henrik is megtalálta a leányok között a szive bálványát. Hét év eltt még serdül leányka volt ma már viruló hajadon. Akkor nagyon szerették egymást s esküvel fogad:
ták,
hogy egymáséi lesznek.
Ott
állt
a bájos szép Tatjána a
mamája
eltt. Orosz
gyöngyökkel hímzett élvel, drágaköves pártával. Orosz csinovniknak a leánya volt, a kinek
nemzeti öltönyt
viselt,
az atyját Szentpétervárról küldték ide a lengyeleket rend-
ben
tartani.
Hét év multán csodamódon megntt a szép leány volt a legmagasabb a kisasszonyok között, megjelenését még emelte a magas orosz párta. Több pár tánczolta már a mazurkát. Henrik is odaiejtett gyermekkori ideálja elé s elébb meghajtva magát annak az édes anyja eltt, daliás tempóval kérte a kezét a kisasszonynak a tánczra. Hét év :
után els viszontlátás volt
A
ez.
délczeg hajadon erre elkezdte a hosszú, hímzett kez-
tyüjét lehúzni a kezérl.
Henrik elbámult. De furcsa uj szokás ez Hogy a tánczosn lehúzza a keztyüt a kezérl, mikor tánczra hívják A kisasszony odanyujtá Henrik elé a kezét de olyan !
!
:
különös mozdulattal.
— Tatjána kisasszony rebegé Henrik. — Nos? Doctor! Azt hiszem, ?
hog}'
akarja megtapintani.
ö^^
n
iMílziií^oinHt
Henrik
nem
volt forrázva. Kigunj^olják
le
levente
Még
!
tassa neki a kisasszony
Mozdulni sem de hirtelen
ö csak doktor, is
megmu-
a hogy a doktornak szokás.
:
mint a bálvány. No
tudott, csak ott állt,
segített rajta valaki,
Kázmér
!
az van bátra, hog}' a nyelvét
elmozdította az
útjá-
Ez csak egy leventés lábtoppantással jelezte, hogy tánczra kéri a kisasszonyt, s ennek az mindjárt a derekát nyujtá ; Kázmér átkarolta azt a karcsú derekat s röpítette a leányt magával a tánczba. hajdani kedvese Henrik kábultan tekinte utánuk. Az ból,
s
volt.
jó barátja
az
!
Hogy ragyog a leány szeme, mikor
Mintha szemeikkel tartanák egymást Ez a mazurkának a varázsa. A levente megáll közé-
czosa szemébe néz fogva.
tán-
!
pen, karjait összefonva, tánczosnéját elbocsátja magától, a ki öt körben körüllejti.
De
szemébe néz a leány,
e
s
az alatt
folyvást leventéje
is
szem varázsával visszahagyja
magát vonni hozzá. S akkor úgy tesznek, mintha suttognának egymással. Mikor szünete volt a táncznak, Kázmér odavezette tánczosnéját a kredenczhez
s
frissítt nyújtott neki. Ott ácsor-
gott Tatjána kisasszonynak a papája
Nikoláj.
A
is,
a jó Eskimoíf
leány átölelte az apját, megcsókolta orczáját és
a fülébe súgott valamit. Aztán repült vissza megint lovagja
karján a colonneba.
A mazurkának
sok figurája van
:
azt
Henrik mind végig nézhette egy ablakmélyedésbl.
Mikor vége volt a táncznak, Kázmér visszavezette a asszonyt a
mamájához
búcsút vett tle
hányást
;
s
térdhajtás és kézcsók
Henrik oda ment a barátjához
s
kis-
mellett
szemre-
tett neki.
— Elkaptad ellem az én szeretmet.
Kázmér
elébb csodálkozva tekinte rá, aztán a szeme
közé nevetett.
—
De bolond fiu vagy te Hát az csak természetes, hogy az els tánczot a szép Tatjánával nekem kell eljár-
nom
!
a
mi házunknál. Ez a
— Miért volna ez a
világi rend.
világi
rend?
;t()
— Miért? Te úgy
hogy még nem is tudod, hogy az alatt a hét esztend alatt, a míg te velem együtt odajártál a nlágbau, nemcsak a kis leány ntt meg ilyen nagyra, hét év
hanem
látszik,
a papája
is.
Az a
kis csinovnik, a
aktákat másolni segitél, manajjság
t'lött
kinek
te
grodnoi
kormányzó excellentiás ur, a ki a várban lakik, s még az én apámnak, a sztarosztának is parancsol. Ugy bizony fiacskám. A kis Tatjána nagyranött, a mióta nem láttad, nöjj te is nagyobbra, ha el akarod érni. No ne csinálj ilyen eccehomo képet eredj inkább tisztelegj te is a kormányzó urnák. Az most igen nagy barom :
:
V.
MINDEN UT SZENTPÉTERVÁRRA VEZET, DR
TTÁT
AZTÁN HOVÁ ? Most világosodott
fel
már Henrik
fejében, miért ültették
az asztalnál Tatjána papáját Eskimoff Nikolájt mingyárt
a püspök mellé. Hisz az most nagy potentát
Valami messzelátó gondolat
járt
Henrik lelkében. Oda-
ment a frissítszereket osztogató kredenczhez, a hol kormányzó ur gyönyörködött a szép leányok tánczában
a s
a közben szürcsölgette a jeges sorbetet.
Mélyen meghajtotta magát eltte
s
oroszul üdvözlé.
flZdravtvvujtye excellentia!»
A kormányzó a vállára veregetett a doktornak. No hát te is hazakerültél ? Már hivatalt is kaptál De nem akarom azt megtartani.
— — — Hát mit
akarsz
?
?
kérdé Eskimoff, a poháron keresz-
tül vizsgálva az ifjút.
— A mi szélesebb pályát nyit
a doktornak nincs keleté
:
elttem.
Itt
Bielistokban
különösen a homöopathának.
Itt a ki megbetegszik, azt kívánja, hogy nagy fityegös palaczkokban itassa velük a doktor a medicinát s nem is recept neki, ha egy árkus papirost végig nem ír. Az érvá-
sem maradhatnak el. Az uj orvosi tudomány pedig mindezt elvetette már. De hát azt itt nem
gások, kataplazmák
A
meg.
értik
lengyel a traditiókban
akarok menni. Ott nyilik Szentpétervár az uj
zem
tér
él.
Szentpétervárra
egy vállalkozó orvos eltt.
Róma Minden !
eltted, kegyelmes uram, adj
ut oda vezet. Esede-
nekem
ajánló leveleket
a császárvárosba a te ismerseidhez, hogy protekczió utján
boldogulhassak.
—
No
Hanem
jobb.
ha innen elkotródol. S majd adok Mikor mégy ? Holnap mingyárt? Annál
azt szeretem,
ajánló leveleket.
elébb megállj fiacskám. Ingyen
nem adunk
semmit, cserében mindent. Te jó pajtása vagy ennek a
Kázmér
úrfinak, ugy-e ?
— A hogy veszszük. — De én láttam, hogy a mint
Kázmér
úrfi
elvégezte a
tánczot a leányommal, rögtön te veled eredt bizalmas suttogásba.
Hát legelébb
is felelj
nekem
arra a kérdésemre,
hogy ha a lengyel valakinek a szavát adja, meg szokta az azt tartani ?
— Bizonyára azt mondhatom, kegyelmes ur, hogy ha a lengyel szavát adja a jó barátjának, hát tzbe, vizbe
megy
ha szavát adja az ellenségének, hát visszatér hozzá a fogságába, ha szavát adja zsarnokának, hát tri a nyakára hanem ha szép leánynak adta a szavát, tett jármot akkor elfelejti azt, a mint a sarkán megfordult. érte
;
:
—
— Ezt az utolsót nem csak a lengyelek teszik úgy. Hát még
egyet kérdezek tled.
szerint
De
a hogy igazat felelsz rá, a
taksálom a hozzád való jó indulatomat. Te hallot-
tad a sztaroszta felköszöntöjét, a melyben elmondta Káz-
mér
úrfi elj egyeztetését
egy bécsi herczegkisasszonynyal
annak az arczképét, mert a sztaroszta felszabadított rá. Hát mondd meg nekem igazán, becsületedre, melyik szebb a kett közül az én Tatjánám, vagy az a te láttad is
:
bécsi herczegkisasszony ?
—
uraml Parisnak nem eshetett olyan midn három istenasszony közül kellett egynek odaítélnie az aranyalmát, mint nekem választ adni arra a kérdésre, hogy a két hölgy közül melyik Excellentiás
nehezére
az
itéletmondás,
3J
Hanem egyet mondhatok neked. Azon a képen a háttérbe van odafestve két fenaéges lovagvár. Azok a hozzájuk tartozó uradalmakkal együtt a menyasszony hozományát képezik. 8 ezek a várak nagyon szebb az«én«Rzeraem eltt.
szépek.
— Jól van. Mindent
hozzám a várba, az
tudok. Holnap, ebéd után
Henrik aztán eltnt a tánczteremböl szobájába a
Minden
jöjj fel
ajánlóleveleidért.
jövend fondor
:
visszavonult a
terveit kikoholni.
rossz indulat fel volt
már
ébresztve szivében
:
az irigység, a megszégyenülés, a boszú, a megcsalt szere-
lem. Ez a négy szörnyeteg, a kinek soha nincs lehunyva a szeme
:
ébren alszik.
Virradóra hivatták a sztarosztához. Ott ült az öreg a karszékében, veresre ivott ábrázattal és fujt ersen.
— Mit csinálsz kegyelmes uram — Várom a gutát, a megüssön, ?
ki
ki eret
vágjon rajtam
felelt
:
kérdés, hogy melyik jön
— Én jöttem.
Aztán elvégezte
hamarább?
a sebészi
már annak megkivánt
vagy a kirurgust, a
kedélyesen a sztaroszta. Az a
mtétet a sztarosztán, a mit minden nagy lakomá-
a természete
zás után.
— Jól van fiacskám. Erted a
nem maradsz
itt
mesterségedet. Kár, hogy
az udvaromban.
— Hogyan? Kegj'elmes uram.
— A kormányzó beszélt
velem. Elmondá, hogy Szent-
Azonban engemet is Kázmér fiamat az orosz
pétervárra kivánkozol. Igazad van. rábeszélt,
fvárosba
hogy én :
fel
is
küldj em a
a czári udvarhoz. Ott nagy keleté van az
ilyen daliás ficzkónak, a ki is
tud.
A muszkák
keveset adhat
el
még
olvasott
szeretik a filozófiát.
is, s
filozofálni
No nálunk ugyan
belle. Mi azt teszszük, a mi a szivünk
nem tanakodunk rajta sokat. Hát menjetek megint együtt. Én utánnad küldöm a fizetésedet, hevében eszünkbe jut a mit az udvaromnál
s
lev
hivatalodért Ígértem
s azt
kivá-
33
nom, hogy egyedül a fiamra vigyázz
érte.
Valami bajba ne
ártsa magát.
Henrik kezet csókolt a jóltevöjének. Értette az összefüggést.
Ez az ismert jelszó. Valakit elmozdítanak, hogy elmozdítsák.
A kormányzó
észrevette
azt,
hogy Kázmér balkézen
vezette vissza a tánczból a leányát az anyjához.
— Csak
menjen az úrfi Szentpétervárra. Ebéd után felment a várba Henrik a kormányzóhoz. Az átadta neki az ajánló leveleket és két útlevelet a
—
:
Kázmér számára. Kázmér úrfi is veled fog menni. Aztán a lelkedre kötöm fiacskám, hogy engem mindenrl idejekorán tudó-
maga
és
—
síts,
a mit jó barátod tesz, vesz és tenni szándékozik.
engem?
Értesz
— Jól
értelek,
kegyelmes uram.
Alig múlt el egy esztend, hogy a két jó barát elment
Szentpétervárra, a
midn
egy
éjjel
hazaérkezének együtt
a bielistoki várkastélyba.
meg akkor
Sötét éjjel jöttek
kerültek be
s
:
is
a vadas kert kapuján
a náluk lev kulcsok segélyével, a cselédség
tudta nélkül jutának be a kastélyba. Felkeresték a sztarosztát.
Egyesegyedül ült az öreg a hálószobájában, a nagy kar-
Három
székében.
asztal volt a közelében
kett a két oldalán. Az eltte
lev
egy eltte,
:
asztalon volt egy nagy
pergamentlevel könyv: abban volt szép kezdbetkkel megírva Lithvánországnak a története, a legels pogány fejedelmektl kezdve
;
a másik két asztalon pedig valának
elhelyezve a mindenféle alakú kegyes
palaczkok
mint a chartreuseök
más
retre
és benedictinerek s
méltó életelixirok.
A
:
sztaroszta, felváltva, olvasott
hol az egyikbl, hol a másikból.
Nagyot bámult, mikor a két
— Hát Jókai
:
itjut
megjelenni
látta.
titeket a griíímadár hozott- e ide ?
(Jszi
fény.
úgy
aféle dicsé-
3
— Valóban úrfi, 8
az a
griff,
a Kaf hegyig
a griffmadár hozott,
monda
neki
Kázmér
a ki a világ hatalmasait a körn\ébe ragadja viszi.
Aztán elmondá az apjának, hogy min világalakító terv szülemlett meg a nagy Oroszország fvárosában, Szentpétervárott.
Nem
kevesebb
az,
mint a minden népek felEgy hatalmas szövet-
szabadítása a zsarnoki uralom alól.
ség keletkezett, élén Constantin herczeggel, a zsarnoki
önkény megbuktatására. Részesei e szövetségnek az orosz birodalom minden nemzetei, az ötödik ezek között a lengyel. A hatodik és hetedik, a mely még most nem tai-tozik az orosz világbirodalomba, az oláh és a magyar de majd ;
ezek
is
csatlakozni fognak.
den tagja
e
Ennek
a jelvényéül visel
min-
szent szövetségnek egy réz gyürüt, melynek
a hét nemzet kezdbetivel. Az öreg Moszkowszky nagy gyönyörséggel
hét czikke van
:
vette be ezt
a tervet.
Minden megérett már a
kitörésre.
A
hadsereg
meg van meg
a tartományokban
nyerve a forradalom részére,
vannak alakítva a felkel bizottságok, a szerepek ki vannak osztva. Volhyniának a felkel bizottsága Moszkowszky Kázmérra van bizva. Szentpétervárról várják a jeladást.
A
mint
ott kitört és
tért foglalt
egyidejleg minden fvárosban
:
a forradalom, azzal
a déloroszok Kievjében,
a tatárok Kazánjában, a krímiek Bakcsiszerájában, a
fin-
nek Helszingförsében, a lengyelek Varsójában egyszerre felüti a fejét a forradalom. S nem késik támogatni a közös kitörést Bielistok, Perm, Odessa, egész fel a szibériai Tobolsk városáig.
A
sztaroszta el volt ragadtatva e kiáltástól.
— Hát a kormányzóval mi történik akkor? — Az
•
Eszkimoff Nikolájt elfogjuk a citadellájában az
örségével együtt.
— És akkor söpörni
fogja ö az udvart a bielistoki kas-
télyban? ujjongott a sztaroszta. Az a dölyfös leánya, a Tatjána pedig mosogatni fogja a czintányérokat a pit-
varban
!
— Hanem
a
mind titokban
ezt
meg nem
mig a jeladás
kell tartani
mind
addig,
érkezik Szentpétervárról az
általános felkelésre.
Csak egyért neheztelt egy kissé az öreg sztaroszta. Ha a szent szövetség Volhyniát is felvette a tagjai közé,
már
miért
nem
reá, az
annak a vezetését a
bizta
apára
— Látod,
leg jogosultabbra: ö
miért a fiára ?
?
már nagyon öreg vagy
te
Az öreg aztán csak
és sokat iszol.
magát az
beletörte
uj
világrendbe.
Hisz így is visszahárul rá majd a dicsség, ha a fia lesz Volhynia vezetje. A két fiatal ember tehát e naptól fogva elrejtve maradt
sem tudott az ottlétükrl semmit. hogy galambpostával fognak izenetet kapni
a várkastélyban, senki
Úgy
volt,
Szentpétervárról.
Egy napon aztán megérkezett a
várt postagalamb a
várkastélyba.
Megtalálták a farkatollára húzott hártyalevelet, mely-
nek
Henrik
titkos Írásához
Henrik átvette a
birta a kulcsot.
titkos levelet s lehüvelyezte
annak a
tartalmát.
— Eossz hir
A
!
legrosszabb
!
Szentpéterváron kitört a
forradalom, de azonnal leveretett.
mind valamennyien
—
Itt
van ni
sokat iszom.
meg
monda
De ha valamit ;
szövetség vezérei
fecsegk
még
tud.
Én vén vagyok és akarok, azt nem vitatom
a sztaroszta. tenni
senki mással, mint saját
tok és fiatalok
—
!
A
elfogattak. Meneküljön, a ki
magammal.
Ti bölcsek vagy-
és tehetetlenek.
Most már csak a futásban az üdv. Monda Henrik. Nekünk meghozta a vészhírt a postagalamb ma a kormányzó még nem tud róla semmit. hozzá a hivatalos :
jemsikutján csak holnapután érkezik
el
az utasítás. Kétnapi
cgérutunk van eltte. Nekünk menekülnünk kell azonnal.
— Hová kéiclezé a sztaroszta. — Világos az utunk. Ausztria ?
nem
ott
van közelben. Búcs van Káz-
szolgáltatja ki a politikai menekülteket. Ott
mérnak leend apósa, a nagy befolyású
államférfi.
az ö szárnyai alá kell menekülni. Csak az
els
jon a fejünk fölül
:
Neki
fúria elmúl-
a többit aztán a nagykövetek majd
eldiplomatizálják.
Tehát a két ifjúnak együtt
kellett futni az osztrák határ
felé.
Ittlétükrl és futásukról az orosz kormányzóságnak
nem
lehetett tudni semmit.
Hét nap múlva kapott a sztaroszta egy Henrik által Írott levelet, melyben tudatják vele, hogy a két ifjú szerencsésen átjutott a határon, megérkezett a császárvárosba azonnal a berezegi családhoz mentek, a hol nagy szíves-
:
séggel lettek fogadva. Nincs
való részvétet
semmi
baj.
A
forradalomban
egyszeren eltagadják. A nagykövetségek
majd eligazítják a többit. Ez örvendetes hirt Moszkowszky tiszteletes Klausner urammal is sietett közölni, a ki ezentúl ismét mindennapos látogatója
lett
a sztarosztának.
Még nagyobb megnyugtatására szolgált Moszkowszkynak az is, hogy a mikor már az újságok is tele voltak a szentpétervári lázadás hirével
s
annak minden
részleteit
még abban az idben az újságíróknak hazudni vagy nem volt szabad, vagy muszáj volt de tetszésükre épen nem volt bizva) ugyanakkor több izben is
közölték
(s
:
találkozott Eskimoff
kormányzóval és az folyvást igen
nyájasan viselkedek iránta, soha sem kérdezsködött a íia után és egyáltalában nem példálózott a szentpétervári összeesküvésrl, mintha az
sem
rájuk kettjükre legkevésbé
tartoznék. Természetesen,
maga sem hozta
azt
el
soha.
Nagyon kevés rosztához
id
vártatással érkezett egy levél a szta-
Sonnen])urg hcrczegtl,
melyben örvendetes
szavakkal tudatja a «nászurával» hogy a mai alul megirt
napon egyetlen leánya Ingola az
oltár eltt lett örök frigy-
37
Kázmér
gyei eg^ybekötve
egyidejleg
irt
Henrik
a sztaroszta fiával. Ezzel
iirfival,
is
az apjának, nagy körülményesen
mely után a boldog pár kivonult azonnal az si várba Sonnenburgba. Onnan majd Olaszországba mennek nászútra, a hová t
vázolva a fúri
menyegz
változatos pompáját, :
is
magukkal
viszik
:
— az orvost.
Erre az örömhírre az öreg Moszkowszky csendes misét szolgáltatott.
Még nem múlt úrfi
el
egy ujabb év, a
midn maga Kázmér
tudata levélben apjával az örvendetes családi ese-
ményt. Fiúcska született, anya és
nek örvendenek
:
fiu
a legjobb egészség-
az utóbbi anyai nagyapja nevére Maxi-
miliannak kereszteltetett.
—
Dicsekedék Moszkowszky Klausnernek. Itt van ni Egy unoka A kinek a neve Maximilián Osztrák berezegnek az unokája. Ez már csak nem lesz paraszt soha. Volt már valaha egy Maximilián nev paraszt a világon? Soha Fittyet vetünk már a zsidó prófétának Sürün következtek ezután a meny levelei. Gyöngéd finom kézzel, vékony tollal irott sorok. A mívelt lelk !
!
!
!
hölgy rajzolja ezekben a végtelen nagy idylli boldogságot, melyben Kázmérral osztoznak. Azután jön egy örvendetes tudósítás a császári udvari kanczellár által aláirva, melyben hivatalosan tudatják a sztarosztával, hogy fia Kázmér a császári hadsereg els ublánus-ezredénél rnagyi ranggal lett alkalmazva. Megint ujabb év után ismétldik az örvendetes családi ünnep. Itt a második! «Szaniszló)) lett a neve. Ennek már egy lengyel
—
s nevét adták
Hej be szeretném
!
ket
látni
!
sóhaj ta
fel
az öreg
sztaroszta.
De
hát
már
az
csontjai
nem
kívánják a szekéren uta-
Bécs városa vajmi messze van Bielístokhoz Ámde a mit meg nem látni színrl-színre, betelik a kívánsága képmásban. A szeret meny lefesti a két apró
zást.
ivadékot,
a
mint egymást ölelve
tartják,
fejecskéikkel
összebújva.
A
sztarosztának a könyei omlanak, mikor ezt
a képet uézi.
— Ezek csak nem lesznek parasztok soha Ujabb ajándékok jönnek. Megküldik Bécsbl a Moszkowszky-Sonnenburg famí-
liák összeállított ketts családfáját egy képen egj'esítve. Rézmetszetben van elkészítve, remek rajzokkal. Egy hibát
nem
találni benne.
Az öreg sztaroszta maga is ir levelet gyermekeinek fiának és menyének. Ugy szólítja meg ket a levélben, hogy « gyermekeim*. Biztatja ket, hogy eljön az ideje, a mikor t majd meglátogathatják itt az si kastélyban
A
Bielistokban.
czár amnestiát fog adni azoknak, a kik
1824-ben compromittálva tek.
Reméli,
mindenható.
hogj'^
A
még
lettek, s
a külföldre menekül-
idt meg hagyja neki érni a köszönteti, a ki hségesen ott
azt az
Henriket
is
van Kázmér mellett. Derék fiu. Azt megbecsüljék Bizony derék fiu minden héten ir az apjának levelet s hébe-hóba egy kis pénzt is küld neki haza. Ámbár nag,yon !
;
lassan
megy &
keresete.
Majd megint újból kap egy megtisztel levelet Bécsbl a sztaroszta, melyben lekötelez módon tudósítja a fudvarmesteri hivatal, hogy felsége a császár és király Moszkowszky Kázmért alezredessé léptette el s a kamarási
arany kulcscsal ékesítette
— Az én fiam alezredes regben
A
!
fel.
hatalmas császári hadse-
t
abban a piros A kamaráskulcsot vájjon hová akasztja ? Az övére, vagy a vitézkötésére ? Csak legalább az arczképét megláthatnám Édes tiszteletesem, ha még !
Hajh,
de szeretném
látni,
I^rémes egyenruhában.
!
egyszer írsz a Henrikednek
kösd a lelkére, hogy szóljon magát a számomra de egész ember nagyságában. Lóháton ülve. A hogy az ezredét kommandérozza s azt küldje el nekem. Az lesz nekem a lega fiamnak, festesse
le
kedvesebb karácsonyfia.
:
;
39
Klausner Gottlieb uram megírta a fiának ezt a kegyes atyai kívánságot
kapott
s
is
rá választ.
De ez a válasz nagyon boszantá mind a két öreg urat. Kázmér nem engedi magát lefestetni: az a babonás (I
bit bántja,
hogy a
kit ifjú
korában lefestenek, az
ifjan hal
meg».
— No,
látott
már
valaki ilyen bolondot ? förmedt fel
Az én fiamnak babonája van Olyan babomilyennek még én sem hallottam hírét soha. Hát azért tanulta a filozófiát, metafizikát, meg a chémiát ? a sztaroszta.
!
nája, a
Én nem kaptam
Utrechtben diplomát,
még sem
bolondokat. Látszik, hogy Bécsbe került
:
hiszek ily
ottan ragadt rá
az ilyen morfondérozás
— Én tudnék ezen
segíteni,
monda Klausner
Gottlieb.
Ismerek Bécsban egy hires festt, a kinek az a különös talentum adatott, hogy ha valakit egyszer jól megnéz,
odahaza élethiven le tudja festeni az arczképét, a nélkül, hogy a lefestett tudna felle valamit. Ezt meg lehetne bizni ezzel a feladattal.
— Ugj^an kérlek, tedd meg
küldök neki elre foglalóul;
s
a kedvemért. Ezer tallért
ha megjön a kép
s
a fiamra
ismerek benne, annyit fizetek neki érte a mennyit kivan.
Néhány hónap múlva megkapta Klausner.
A
a
festtl a választ
kép útban van, jól becsomagolva, rámástul
négylovas társzekér szállítja Bécstl Bielistokíg, csak a
vámon vigyázzanak
vele a határnál,
hogy meg ne
sértsék.
Valóságos diadalmenettel hozták haza a képet. Roppant
nagy faládába
mesterember
volt
kellett,
bepakolva,
s
a felnyitásához
három
a ki a sok pántokat és sarkakat
le-
szedje róla.
Ugyanazon a napon, a melyen az arczkép megérkezett, oda izent a kormányzó a sztarosztához, hogy meginvitálja
magát ebédre hozzá.
— Soha jobbkor
!
monda
a sztaroszta.
Legyen
is
je-
mikor a képet behozzák. Ne szóljunk neki felle semmit. Hadd legyen rá nézve nagy a meglepetés. Majd
len,
hogy fog elbilraulni a csinovnik, mikor meglátja a KázKáfestette a piktor az mért a császári egyenruhában !
arany kulcsot
— Azt
nem
az
ugy-e
?
festhette oda,
monda Klausner mert ;
azt
a kamarás urak.
hátul viselik
— Hátul
is,
viselik a kitüntetést ?
No még il3'et sem hallott
ember soha Eskimoff ur pontosan megjelent az ebédre. Csak hár-
man
valának az asztalnál
:
a sztaroszta, a lelkész,
meg
a
kormányzó. Kedélyesen elmorzsolgatának egy néhány palaczk tokajit. Mikor aztán a pipákat hozták, hogy befejezzék vele az ebédet, azt
— No már
komoly
monda
a kormányzó
most, nemes uram, beszélhetünk valami
dologról.
Nem
indulatba hozni vele.
akartam az ebéd
A
«
alatt a lelkedet
szegény » fiadról akarok neked
beszélni.
—
Oh, az nem hoz engemet indulatba. Ámbár nem tudom, hogy miért nevezed t « szegénynek)). Én nem találom olyan szomorúnak a fiam sorsát. No hát az igen szép tled, hogy ennyire megnyugszol a czár legmagasabb intézkedéseiben s a fiad sorsát
—
nem
találod olyan
rettenetesnek
;
a
mirl egyéb
megnyugtatlak, hogy az a sors már véget ért nos amnestiát adott az
:
1824-iki lázadásban részt vett
vezetknek. Moszkowszky vállat vont. Az én fiam nem vitt vezérszerepet semmiféle
— dásban. — No
iránt
a czár általá-
láza-
már, édes sztarosztám, ezt nekem ne mondd.
Én ismerem
az egész felségárulási proczessust; tudom,
hogy Kázmérnak mennyi része volt benne. Elég munkámba került oda vinni a dolgát, hogy a halálos Ítélete életfogytig tartó számzetésre szelidíttessék Szibériába. Az én fiam Szibériába ? Igen. Onnan szabadítá öt nem rég haza a czári ke:
— —
''vclcin.
41
— Barátom
Te neked megártott ez a kis tokaji. Nagyon apró pobaraklxd ittad. Töltsd nagyobbá s gyógyítsd ki magadat vele. Az én ííam sohasem volt Szibériában. Kjnye, bisz én magam szállíttattam oda. Meg van !
—
nálam a tobolszki kormányzónak a
tlem
levele,
a ki átvette
ezeltt hat esztendvel.
— De én nekem meg
itt
van a bécsi fudvarmesternek
a gratuláló levele, a melyben a fiam kineveztetését dzsi-
dás örnagj'gyá tudtomra hozza.
—A dzsidás rnagy A bizony raskolnik — Kaskolnik? Hát egy raskolnikhoz adják feleségül te fiad
?
a
Sonnenburg herczegkisasszonyt ugy-e ? Sonnenburg herczegkisasszonyt a te fiadhoz? Ne bolondozz már Hiszen én fogattam el, mikor a határon át
—
!
akart szökni.
tagadhatta
a forradalomban részvé-
el
mert megtalálták nála a comitének meghatalmazá-
telét,
sát.
Nem
Az
volt a szerencséje,
hogy a diplomája
is
vele volt s
abban ki volt téve, hogy chémiát és bányászatot tanult. Az ilyen deliquenseknek, a kik bányászathoz értenek, az a kivételes kedvezmény jut, hogy nem kapnak kancsukát, s
nem
vernek rájuk bilincset
;
hanem
azért a
tudományu-
kat az uráli aranybányákban kell nekik értékesíteni.
— Az én fiam az uráli aranybányákban
te,
? félrebeszélsz
komám
— No de csak eleinte 1825 kezdetén volt — Mit 1825 kezdetén? Akkor az én fiam Olaszországez.
:
ban
töltötte
a mézes heteit a feleségével eg^^ütt.
Onnan
nekem, a Vezuvius tetejérl és a felesége. Most már hahotával kaczagott a kormányzó.
Írtak
—A
!
fiad felesége irt
irt levelet
neked
?
A
szamojéd fnök leánya
a Vezuviusról.
— Dühbe
ne hozz, atyámfia
majkát érted, a
kit a
— Én nem tudom,
!
Tán csak nem
a Kacza-
bolond Vulko mondott.
kinek híják a feleségét, csak azt tudom, hogy egy szamojéd fnöknek a leánya. Nekem a sibériai
kormányzók mindegyike rendes tudósítást küldött
\-2
Kázmér fiadról. Különösen felkéi*tem rá ket, Egy esztendt töltött a fiad az uráli aranybányában akkor évröl-évre a
:
a jó magaviseletéért,
meg
az atyja iránt való tekintetbl
iriegeugedték neki, hogy földmíveléshez kezdjen a Teniszei mellett.
Ott összekerült valami
becsületes,
szamojéd törzszsel. Jó,
vendégszeret nép ám az. A fnöknek a leánya hozzá adták. Kázmér ott jurtát épített ma-
belészeretett
:
gának iramszarvasokat tenyésztett
:
;
felszántott egy darab
földet, s azt bevetette szibériai rozszsal
;
s
ez
id alatt szü-
letett neki két fia.
— Tudom
ki
Nagyon jól tudom monda a sztaroszta, már majd megpukkadt a visszatartott nevetéstl meg-
í\.
!
!
;
küldte az anyjuk az arczképeiket.
— Az anyjuk Az arczképeiket? — Gyönyör két szke poronty — Szkék Még szkék hozzá — Az egyiket az anyai nagyapja nevére Maximiliánnak ?
is
!
!
keresztelték, a másikat Szaniszlónak.
— Soha sem tudtam, hogy a szamojédek
milián és Szaniszló
nev sapák
is
között Maxi-
vannak.
De most már aztán komolyan megharagudott a
szta-
Mérgesen csapott az öklével az asztalra. Szent Prokop ucscse Most már elég volt ebbl a szibériai tréfából, meg a szamojéd princzekbl. Velem ne tréfáljon kend Hallja kend De szent Miklósra mondom Ha én kend, kend is kend Nem is tréfálok kenddel, hanem kend tréfál én velem a mi nagyon helyén és idején kivül van. Hallja kend No hát mindjárt hozom a bécsi fudvarmesternek a levelét s azokkal verem ki a szemeidet kendnek roszta.
—
!
!
!
—
!
!
:
I
—
— — Én meg elállók a tobolszki, irkuczki és jeniszeiszki kormányzók leveleivel azokat törölöm az orrodhoz — :
s
!
:
kendnek.
Már
közel volt a két tekintélyes ur, hogy ökölre
jen egymással ii
ki
;
men-
szerencsére ott volt közöttük a tiszteletes,
mindig józan maradt.
43
— Csillapuljatok
kegyelmes uraim
le,
Minek
állva Klausner Gottlieb.
Hiszen íme
itt
már amaz
hozzák
gyelmes sztaroszta megbízásából
mvész. Kázmér
szólt
!
medd
ez a
közéjük
feleselés?
arczképet, melyet a kekitti nö
egy
festett
bécsi
úrfinak, az osztrák császár és király
Az a kép majd legjobban megmondja, hogy kinek a részén van az igazság ? Két hajdú hozta már a szobába a nagy, nehéz bronz-
dzsidás alezredesének arczképe.
rámál)a foglalt arczképet.
Odatámasztották azt a
S a mint
ers szív
(pedig vissza,
fal mellé.
mind a hárman,
ezt az arczképet meglátták,
mintha
férfiak voltak)
megrettenve tántorodának
kísértet jelent volna
((Uram Jézus irgalmazz .... Pedig nagyon szép arczkép festve s élethiven eltalálva. Dzsidás
meg
elttük.
!»
Eemekül meg-
volt.
délczeg tekin-
tiszt,
oroszlánröt haja két vállára omlik
tettel:
arcza piros,
;
mosolygó szája
szemei kékek, szemöldökei egyenesek, szegletén egy kis lencse szepl(5.
—
Ez az én fiam
hörgé a lelkész
!
s
ájultan rogyott
össze.
A CSERE.
VI.
ez a világ sorja Monda magában Klausner Henmikor amaz emlékezetes tánczmulatságból magányos
Hát rik,
!
szobájába bezárkózott. látott, észre
nem
keresztülnéznek
vagyok
:
—
Én
vett alak :
—
senki
sem vagyok
vagyok
;
társaságban
—
üres leveg, a kin
egyenl
egy asztalnál ülök a nagy kutyával
nek, akkor kikaczagnak
berezeg leányát tánczra hívom
mindenki
— meg nem
cseléddel
a
udvari bolondnak játékbábja vagyok
ner Henrik,
:
s
!
;
s
a
:
— nekem
:
—
— az
szánják a szamojéd
szép leány a nyelvét mutatja, ha
— Miért? — Mert a nevem a czimem csak doktor! — csókolgat, magasztal —
ölelget,
:
ha megemlíte-
csak Klaus-
((Téged»>
:
te
pedig
rád poha-
il
rakat köszöntenek te
—
:
to viszed az ország zá9zl(')ját
rúd vár a sztarosztai liivatal
;
—
te
:
—
kezded a tánczot.
Neked minden szabad. Téged imádnak a hölgyek. Jobb kézzel elviszed a bécsi herczegkisasszonyt, bal kézzel
meg
az én szeretömet. — Miért? — Mert tégedet Moszkowszky
Kázmérnak hínak s a neved eltt van egy nemesi czim. Aztán mennél te a szamojéd Hátba cserélnénk? princzesszhez s vennéd azt feleségül A cKaczamajkát*.
—
—
!
Akkor fzte ki ezt a daemoni Legelször is Idravaszkodta, a
A
Szentpétervárra.
fiát
tervet.
liogy a sztaroszta küldje el
külföldi
egyetemeken gyakran
érintkezett azokkal a democrata orosz uag>' ligához tartoztak,
a trónról letenni, tetni,
s
Magyar
s
melynek terve
ifjakkal, a kik a
volt,
Sándor czárt
helyébe Constantin nagyherczeget ül-
aztán Oroszország tartományaiból, és Lengyel, Oláhországból, egy conf«derált alkotmányos
és
birodalmat alakítani.
E
tervnek oszlopai voltak az orosz
fnemesség legelkelbb
tagjai.
hogy ha Kázmér Szentpétermagát sodortatni ebbe a szövetségbe. Minden szabad és nemes eszméért hevül lelke nem fog ellenállni a csábításnak, mely annál ersebb, mert a legtermészetesebb forrásból ered a szabadHenrik bizonyosra
várra felkerül,
is
vette,
bele hagyja
:
ságért rajongó lengyelnek a hazája iránti
neki szánt szerep betölti nagv'ravágj'ását.
szerelmébl
:
a
lesz a felsza-
kezében lesz a zászló, Az melyen a grodnói bölényes czímer lobog. Születése, rangja,
badított Volhynia vajdája.
gazdagsága kínálják
meg
a vezéri szereppel. Lehetetlen,
hogy el ne fogadja. Mikor aztán az összeesküvés annyira megérett, hogy a kitörés napja is ki lett tzve: a forradalmi bízottság Kázmért felhatalmazá a felkelés szervezésére a volhyniai tartományokban. Kázmér és Henrik e czélból utaztak haza Bielistokba.
A
szentpétervári fölkelés azonban
ülfojtatott.
Hasztalan hitették
el
els fellobbanásában
az orosz katonákkal, hogy
«
Constitutio
i>
annyit jelent, mint Constantin nagylierczeg-
—
a czár még nek a felesége asszonyság. elttük, mint az :
is
csak kedvesebb maradt
Most azután mind azoknak, a kik a tartományokban míg
szervezték az általános felkelést, menekülni kellett, a
nyitva a határ.
Ekkor Henrik elárulta a barátját Eskimoffnak, a grodnói kormányzónak.
A
határon utóiérték
ket
az
üldöz kozákok.
Ezeknek azonban csak Kázmér elfogására csuk.
A
volt paran-
doktort engedték tovább futni.
Kázmér
hogy minden iratot a melyek t vádolhaták, a
azzal az elvigyázattal
Henrikre bizott
azokat
:
is,
élt,
comité meghatalmazásait, a forradalmi atyjától a bécsi
ajánló leveleit
is
herczeghez.
nála
nem
s!?;ervezést,
de az
furakhoz, Sonnenburg
találtak semmit.
A compromittáló iratokat azonban Henrik a legels postaállomásról megküldte Eskimoffnak. Egyúttal a Kázmér tudori oklevelét is. ü maga pedig folytatta nul.
A
az útját Bécs felé
akadálytala-
császári metropolisba megérkezve, mindenütt, a
hová Kázmér ajánló levelei szóltak, úgy mutatta be magát, mint Moszkowszky Kázmér grófot. Finom, elkel megjelenése, mívelt társalgása, nagy ismeretei lehetvé tették
alakoskodást.
az
A
sztarosztával és
annak egész
környezetével, de különösen Kázmérral való ismeretsége
birtokába helyezé
t a legbensbb családi titkoknak, a mik
ámító szerepét igazolták. teljesen
bl
A
kötött házasság valódi
zöttük.
herczegkisasszony szívét
meghódítá lovagias odaadásával
A
:
is
a messze kéz-
szerelmi viszonynyá vált kö-
mellett az udvari körök pártfogását
is
kiérde-
Pénze volt hozzá elég, hogy rangjához ill pompával léphessen föl. A lovagjáté-
melte. Részt vett a Carousselekben.
kokban
szerzett
érdemek sikeresebbek, mint a miket a
hadjáratban szereznek. Gyorsan lépett a rangfokozat lép-
csjén.
Bkez
volt: (a sztaroszta pénztára gyzte).
Rövid
idn
a császúiváius legünnepeltebb, legirigyeltebb alakja
lett az ál-Mü8zkowszky gróf.
Semmitl sem
lehetett tartani.
— Ebben az egész
or-
szágban senki sem ismerte Klausner Henriket. Ki az ? Egy semmi üres leveg. A ki látta, sem látta meg. A csalás!
nak nem lehet kiderülni. A vén sztaroszta Bécsbe le nem jön Bielistokból semmi vágy miatt; mert azt apotrohac's maga feleségestl nem mehet a köszvénye nem ereszti. Oroszország határán keresztül az apja látogatására, mert
összeesküv volt, számkivetésben él s még ha amnesztiát kapna is a lengyel menekültnek jól áll, ha az oroszt gylöli s tájékára sem megy. És maga az igazi Moszkowszky Kázmér No annak jó okai vannak Bécsbe nem jönni. Az, ha a rámért kan:
!
meg nem
csukaütések alatt
élethosszig
halt,
számzve
bányákba, vagy a végtelen hómezkbe,
s a van császárvárosban ugratja a parimig a jó barátja a fényes
a szibériai
páját a lovagjátékok köröndjén, vezeti menüettet tánczolni
üdvözl küldöttségeket
a grófnket a bálban, fogadja az s üríti
a vadpoharat a czimborákkal a nevenapján,
éli
a
paradicsom napjait a világ legszebb hölgyének karjaiban, válogat az aristocraticus nevek között az uj szülöttei száraára
:
az alatt a
ládi nevét,
«
névtelen ember* a kitl elvették a csa-
adtak neki egy számot, a mit a kosokjának a
hátára festettek: 1357í>.
No
hát a 13579-ik roskolniknak
van oka miért nem jönni Bécsbe Nagy darab szikla az, :i mit keresztül kell vágni az arany telér után. S ha onnan kibocsátják, elviszik még nagyobb Szibériába, a vadászok !
kolóniájába; ott sok nyestet, nyusztot kell neki összelni,
mig kiérdemli, hogy megengedjék neki valahol pedni a folyamok mentén, a hol szántson- vessen a
a tenyerét egészséges
munkában
:
leteles törje
télen timárolja az irha-
brt, faragjon emberformára tengerikutya-fogakat a samojédek száraára balitának. Talán feleséget rozó
nomád
törzsek szép
képü, fókaszáj u szépséget
fajáb(')l ;
:
majdan
is
kap a
sáto-
kurtaczombu, szélescsaládi
örömöket
is
Keres az
élvez.
nik
meg
princzek számára nevet
iij
nem
a kalendáriumban,
a szamojéd
medenczébe
—
roczs «pom8zta»
:
de
a góthai almanachban.
— A
n porontyait nem mártja a pap a
azok csak nevet kapnak az apjuktól
:
«miloszcz»)
(jóság,
szeretet)
—
ha
:
s
«dob-
leányok;
<'váda» (boszú, vád) ha fiuk. Az igazi Moszkowszky Kázmér jól el van téve De hátha egyszer a fehér czárt megszállja valami
hangulat,
nem
roskol-
szelíd
amnestiát ád a Szibériába deportált összees-
küvknek Még e miatt sem '?
A
lehetett aggódni.
ki
a visszatérésre Szibériából Oroszországba
meg
is
:
kegyelmet kap
annak egyúttal
jelölik a várost, a hol tartózkodnia kell, jó
mind a fvárostól, mind a
nem
várost elhagynia
saját
szül
messze
hazájától. S azt a
— külföldre pedig épen nem
lehet;
szabad neki mennie.
A
sztaroszta sem él örökké. Egyszer csak megüti a guta. Mindenki fell biztosnak érezte magát Henrik. Csak egy ember fell nem a saját édes apja fell nem lehetett :
biztos.
A
lelkésznek jöhet egyszer az a gondolatja, hogy egy
bécsi utazásra vállalkozik
a saját fiát meglátogatni.
:
Erre az eshetségre folyvást tartott az ál-Moszkowszky egy kis szerény szállást a külvárosban, szegényes bútorzattal,
a hol nonputárem esetén a jámbor öreget, mint
szigorú körülmények között e
szerephez való jelmeze
S ha netalán
meg akarná
(a
mi nagyon
sonnenburgi kastélyában
hogy jával Kázmérral
:
:
az ellen
nem
lépheti.
odamenni a feleségéhez a
maga
is talált ki
Henrik an-
késbbi leveleiben
Ha
annak
pedig egyedül találna
tiszteletes
elé bocsátani.
elhitette
egykori jó barát-
annyira összezördültek, hogy
küszöbét soha át
t
valószinü) Klausner Gottlieb
maga haragban van
az öreggel,
fogja
fogadhatja. Volt
látogatni az ö kegyes patrónusának a fiát a
tidotumot. Az atyjához írott
;i
él medicus tartalékban.
is
:
a
herczegn nem
Férje eléggé felvilágositá
t
ín
a
folöl,
hogy Klausner Henrik
volt
okozta a számkivetésct
lenségc
az árulója, kinek lit-
ennélfogva bizonyos,
;
hogy a herczegn az áruló bajtárs apját a cselédeivel fogja kidobatni az ajtón.
A
közben pedig a sztarosztának
Kázmér
Írását
a
is
folyton
utánozva:
legügj^esebben
irt leveleket,
azokban
is
panaszkodott Henrikre.
Olyan ravaszul körülfonta magát a hazugság pókhálóival,
hogy az
nem
igazi alakját
lehetett megsejteni
alatta.
nem
Csak egyre
tetik az arczképét
gondolt. Arra, hogy tudta nélkül lefes-
a sztaroszta számára.
S ez a gondolat épen az
VII.
KÉTSZER
atyjától eredt.
KETT «ÜGY
A sonnenburgi kastélyban
A
kis
nag}'
IS» NÉGY.
ünnepségeket tartottak.
Maximilián berezegnek a hatodik születésnapja
volt.
fel. A fiúcska épen Olyan járványból, mely a gyermekekre nézve a legveszé-
egy súlyos
betegségbl gj^ógyult
lyesebb. flenrik, fiának
e
betegsége
alatt,
gyakran közel volt
hozzá, hogy elárulja magát.
Három
doktor járt a ka8tél3'ba
;
de
mind a háromnak
sem volt annyi tudománya, mint ö neki: az
uj
kor adep-
tusának.
Csak hallgatta a disputáikat a consilium szobájában lett volna közbe kiáltani: charlatánok vagytok mind
kedve
a hárman. Méregkeverök gnosist,
nem
!
Ignoransok.
Én tudom
a dia-
ti!
El kellett temetnie a tudományát. Eg)'-két kicsiny labdacs, a mit hasonszenvi dobozkájá-
ban hordott, rögtön clenyésztette volna a gyermek
Nem
adhatta be neki.
megmentenie. El
Nem
kellett néznie,
gyötrik a gyermekét
baját.
volt szabad a gyermekét
— a kollégái.
hogy pancsolják, hogy
Nem
volt szabiul elá-
í'.l
ruhiia,
hogy
Hol a diplomád
orvos.
?
Az Klausner Hen-
rik nevére szól.
És ersebb tet.
volt nála az önszeretet,
Elvégi'e
a természet és az anya imádsága fordított a
is
A
súlyos nyavalyán.
kis
Maximilián, daczára a háromféle
Épen
a születésnapja volt,
engedve,
hogy kimehessen a
gyógykezelésnek, felgyógyult. a
mint az atyai szere-
Hallgatott. S nézte hidegvérrel a fiának a kinlódását.
midn meg
neki
lett
szabadba.
meg
Ezt a napot családi ünnepül ülték
lakomára nejével
A
A lakoma
együtt.
folyott le végig.
lakoma vége
arczu apa
hogy elsszülöttének egészségére iwlvarmester bejött
voltak hivatalosak.
boldogságtól ragyogó
pezsgtl habzó poharát
és
felállt,
nem
midn épen a
felé,
az
A
ünnepélyes csendben
egész
Idegen vendégek
a kastélyban.
Sonnenburg berezeg a
eljöttek a nagj'szülök,
áldomást
elterembl
felemelé,
igyék
:
az
valamit súgott az
s
herczegn fülébe. Ingola az els pillanatban haragosan húzta össze a
ifjú
Hanem
szemöldeit.
aztán ismét jóságos mosolyra derült
ki az arcza.
— Nem los
Ma nem gylölök senkit. A mai napon
!
ellenségemnek
is
megbocsátok.
Hadd
jöjjön be
a halá.
.
.
J)e a mint a bejelentett látogató belépett az ajtón: annak a láttára a férjnek kiesett a kezébl a felemelt áldomáspohár; maga lerogyott a székébe. Klausner Gottlieb volt a látogató jelent meg a lakoma termében a maga egyszer fekete talárjában. Odament egyenesen a fiához s annak a vállára téve ;
izmos kezét, felrázta azt zsibbatag kábultságából.
Az öreg Sonnenburg berezeg rákiálta a papra — Mit akar ön Moszkowszky Kázmér gróffal ? A lelkész száraz, szomorú hangon válaszolt. Ez az ember itt nem Moszkowszky Kázmér gróf hanem az én fiam Klausner llunrik áruló, csaló,
—
:
—
tolvaj
.
.
.
:
—
—
Aztán halkan mormogta a fiához.
—
Állj fel és
kövess!
Henrik gépiesen fölállt az asztal melll, kezét megragadtatni az apjától. Ingola herczegnö rémülten sikolta
— A férjem A
k
cngodé a
fel
Mit akar ön a férjemmel?
!
lelkész hátrafordult, s kinyújtott hosszú, száraz kar-
jával odamutatott a vele jött másik látogatóra, a ki addig,
nem
a míg be
lön jelentve,
csak úgy támaszkodott az
ajtófélfához.
—
a
Önnek a férje, Sonnenburg herczegnö, ott áll! Az Moszkowszky Kázmér gróf, a kinek ön hitvestársa. Az ajtóban álló alak a Szibériából hazatért számzött
Nyomortól, szenvedésektl megtört alak, sürü haja és hosszú szakálla korán megszürkülve arcza sovány és
volt.
;
id
fakószinü,
eltti redökkel vénítve
;
termete meggör-
nyedt, kezei fagytól veresek, nehéz munkától kérgesek, így, így
néz ki a délezeg sztarosztafiu, hét esztendei
bériai iskola után
E
.
szi-
.
.
rémalak láttára Henrik gyorsan felkapott egy kést az de az apja még gyorsabban észrevette azt, s
asztalról
;
kicsavarta a kezébl, mieltt Henrik a saját torkát elvághatta volna vele.
— Ohó
fiam! Ezt
!
nem A
vissza kell cserélnetek.
berére vár
!
A
te
rójuk le olyan könnyen. Nektek roskolnik fegyenczgubája em-
neved 18570. Könnyen megtarthatod:
páratlan számok egyenes sorban.
Eldöd
hét évig viselte.
S a csere valóban megtörtént. i\rind az osztrák,
mind
az orosz
kormányok megeg.vez-
tek abban, hogy a világ eltt ezt a botrányos csalást cl kell titkolni, jai
mely kettt a két ország legelkelbb család-
közül tönkre
tett
volna.
Maguknak az érdekelt családoknak is kényszerüleg bele kellett a keser reparaturába egyezni. Kázmérnak az alatt a föltétel alatt lett visszaadva a
birtoka,
bogy
a herczegnö
is
Ingola
elismeri
iierczegnöt
hitvesének;
kénytelen volt öt férjéül fogadni, hogy a
s
családi nevet s a törvényes öröklési számára az mentek el Bielistokba. S éltek Együtt megmentse. jogot aztán, a hogy tudtak, örömtelenül, kerülve a világot s elzárkózva mindenki elöl. A férjet és a nt nem látta soha fiai
senki együtt.
Henriket pedig elvitték a
-Teniszei
mellé
:
bedugták abba
a jurtába, a melyet a 13579-ik roskolnik épített és
a pereputyjának
s
eldje szántóvet
neki adták az
szerszámait, szánkóját és iramjait
magának
— és a
szamojéd
fele-
séget.
Hát így is kétszer kett négy És az öreg sztaroszta még azután hosszú ideig élt. Meg kellett érnie, hogy a Moszkowszky nevet visel gyermekek !
elhaltak; a Maximilián, és a Szaniszló
is:
a családnév
— Üj ivadék nem következett utánuk. Hanem a <-Pomszta» meg a <
elmúlt.
;
megma-
Az igazi testébl és vérébl származott unokák Azoknak az ivadékai most is népesítik a Jeniszei rónáit s
radtak.
igen szorgalmas parasztok váltak bellük.
I
HOWEDHADNAGY.
A Xor
Mindnyájan emlékezni fogunk az alakjára, a kik az emlékeinek kiállítását meglátogattuk. A pénztárnál egy 48-a8 honvéd fhadnagy ült, l848/4í)-iki szabadsághnrcz
egj'enruhában, mellén a koszorús vitézségi renddel, fején
a trikolor-rózsás csákó; napbarnított arczán se bajusz, se szakáll.
Én akkor
ez alakot
az
még nyalka
«
184í)-iki
májusi
legény »
volt,
sarkantyús csizmában. írtam
Hanem
napokban láttam,
huszár dolmányban,
róla valami költeményt.
is
hát mind annál, a mit költi fantázia
története, a
kitalál,
ennek a rendkívüli alaknak az igaz
sokkal érdekesebb
melyhez a
hiteles
kezemre. Ez a két év egy
adatokat ö
n
maga
boesátá
életébl «isok» volna egy
regénynek.
wLebstück Mária » született,
(ez volt a családi
neve) Zágrábban
horvát szülktl 1830-ban, a hol az atyja jó-
módú keresked
volt.
Kora fiatalságában Bécsbe
került, a
A mint 1848-ban szabadság mámora
hol szülinek gazdag rokonai laktak.
a
márcziusi mozgalom megindult, a
a
miután márczius 13-án ifjú 14-én harczosok számára és az koszorúkat fzött, márczius 15-én már nagyobb tettre szánta el magát. 18 éves leány lelkét
Felcserélte a
kát ragadva
ni
is
elragadta
:
öltönyt az aulista egyenruhával,
maga
is
beállt
s
pus-
a (xiron György vezénylete
"német légióba », késbb a jogász-zászlóaljba, melynek fparancsnoka Collorcdíj gróf, alparancsnoka
alatt alakult
Küller volt.
53
nexv.
vott
lít'szi
Kurnly volt a
rfilinalc Ickiiitctic rniiidcnki,
foí'v:!
l-;itnl
\(''i>-iiuzö
:i
ütközetekben, egész
a (L'uitü ostrotiiij;'.
utfzai
az
torlaszharczoklmii.
melyben Windiscb-
gvaecz Reregei a bécsi furradalmat leverték.
Ekkor azzal szabadult meg az üldözés
ni
felölté a
ruháit,
arczárói
rölve
s
puskaporfüstöt.
a
elöl,
hogy ismét
szépen kisétált Bécsbl gyalog, letöszerencsésen
Eljutott
A folyamon átvezet bid le volt hordva. Az innens parton nem is volt semmi rség. Csak a hid-
Wienpassingig.
korlát volt szál
meghagyva
Ezen az egy
és egy gerendaszál.
gerendán tornászta
menekül
magát a
át
a túlsó
partra.
magyar nemzetrre bukkant,
Ott azonban két
felfegyverkezve
rudakkal voltak
kémet
bevitték egy faluba
s
s
azok
:
áristomba
ott
a kik vas-
mint
elfogták, tették.
A
l)iró
azonban szabadon boesájtotta s a leány folytatta azután az útját feltartóztatlanul Vasváron keresztül Sopronig.
Gyrbe Este
igyekezett eljutni, a hol férjnél
késn
érkezett
czimü vendéglbe kinek sem volt
meg Sopronba
szállt
lev nénje
s ott
trák csapatok ellen
nem
félt
már
gek bugásától,
meg. Sopronból azonban sen-
s
a fegyverzajban a
cséza,
könny
a
s
leány,
szerrel kijutott a városból.
melyen két
menekült,
uri
ember
Gyrbe
igyekeztek.
itt
ült,
ták a leányt és felvették a kocsijukra.
menekültek
intézett az osz-
menekül
az apró golyók fütyölésétl, se az öre-
Czenkig folyvást gyalog
könny
lakott.
Magyar Király
szabad útlevél nélkül kimenni. Ekkor
Görgeynek egy hadosztálya cseltámadást a ki
a
utóiérte
egy
azok megszán-
— Ok
Ámde nem
is
Sopronból
volt köszönet
bai-atságukban, mert Csornán túl, a mint a befagyott
Kis-iiábán át akartak hajtatni, alatt.
leszakadt a jég a szekér
Jó szerencse, hogy közel voltak a honvéd elrsök,
azok kihúzgálták
ket
a vizbl.
A
leánynak az öltözete
facsaró viz lett s azonnal jéggé fagyott a tagjain. derék honvédkáplárnak aztán megesett rajta a szive,
az()iil);tn l\g,\
odavitte
az örtüzhöz, ráadta a saját
köpönyegét,
hogy
.'innak az
Ixle,
oltalma alatt vesse le az öltönyeit
s
takarózzék
míg az ürtüzutU niogszáradnak a Kzoknyái
íi
lolveheti.
A
melegedjék.
pálinkás kulacHával
E
is
niogkinálta,
s
ismét
liogy
jégfürdö után azzal kerülte ki
fel-
a halálos
betegséget, hogy a mint ruháit újra fölvehette, nekiindult
mozgás ismét
g^valog az útnak, a sebes eljutott
fölhevíté.
Másnap
Gyrbe.
Testvérnénje házánál fájdalommal párosult örömmel
napok végéig.
fogadták, s ott elmaradhatott volna a rossz
Ezt a kis kalandot elfeledte volna neki a világ.
Ámde vele
nem kalandnak
teljes
:
lelkét betölté
Midn harmadnap rnagy
a mi addig történt
tekinté,
a szabadságért való rajongás.
megtudá, hogy egykori parancsnoka,
német légióval, odasietett hozzá: az a « fehér hajó» vendéglben lakott. Az rnagy rögtön ráismert a ni ruhában a vitéz (iiron
szintén (Työrben van a bécsi
üdvözlé s hozatott « hozott Isten öcsécském számára aulista egyenruhát, adott neki puskát, kardot. Még az nap délben letette Máriából ismét Károly lett.
katonájára:
!
—
az esküt a háromszinü zászló alatt a
téren a német légióval együtt volt küldve
s
már
Görgey fhadiszállása
elé
«
fehér hajó»
eltti
két órakor subákra
a püspöki palotá-
Ez volt els szolgálattétele magyar zászló alatt. Deczember 2G-án kezdte meg Görgey serege a visszavonulást Gyr alul. Bábolna alatt került Károly az els
hoz.
ütközetbe nyilt csatatéren. Veszteséggel
A
volt. «
bécsi legionáriusok
is
végzd
ütközet
megfutamodtak, daczára a
leány » buzdító szavainak.
A második Cress
könny
csatája
a
csapatjának Tétény
lovasok és gránátosok ellen
az
;
alatt
volt,
futással
is
végzdött,
A kudarczok nem ábrándították ki a leányt, a szég}'en nem oltotta ki a lelkesedés tüzét. Keresett magának mélvadászok
tóbb társaságot. Budapestre érve, beállt a
tiroli
szabad csapatjába, melyet Szöll Vitályos
rnagy
zett.
Ez
a szabad csapat
Görgey hsidtestébc
lett
szerve-
beosztva.
Ezzel a hadsereggel járta be azt a csodálatraméltó nag}'
Görgey Budapesttl a Báiiyaváro-
liadmíívHletet, melyet Hokoii át
Baranyiszkóig végrehajtott. Csikorgó hidegben,
ketts
folyton
meg nem
kzött, sehol
ti'iz
Körmöczbánya mellett elzáró ellenséggel.
A
volt
pihenve.
kemény harczuk
az utjokat
harcz komol3^8ágát bizonyítják az
áldozatok. Itt esett el Pusztelnik alezredes
s
Aulich tábor-
nok hadsegéde, Kemniczer kapitány, a kiket másnap Körmöczön katonai pompával temetének el. E harczban oly vitézül tünteté ki
E
redes.
magát
«
Károly •>, hogy utána nyomban
t fövadászszá a dandárparancsnok,
cllépteté
Liptay alez-
magyar ívezéniek hadmvelete. Mikor az ellenség már körülfogta s azt hitte, hogy nincs mene-
csata után lett végrehajtva a
egyik legzseniálisabb
minden
oldalról
külése, akkor egy bányaalaguton át kisiklott a vasgyürü alól s az ellenség
Ez
alaguti
lába alatt került annak a háta mögé.
menekülésben
is
Károly a
részt vett
tiroli sza-
bad csapattal.
Innen aztán folytonos harcz között tovább nak, Beszterczebányán keresztül.
A
város
föl
már
észak-
fel
volt
gyújtva, a lángokon és fegyvertüzön keresztül kellett utat
törniök elre. Arra következett a fáradságos hegyi ut a
Stureczen keresztül, llózsahegynél vissza,
mely
éjjeli
11 órától virradatig tartott
Végre Késmárkon egy
pihen napot
támadást vertek egy
éjszakán.
téli
tartottak.
A
kés-
márki lelkes honleányok a honvédek tiszteletére tánczvigalmat rendeztek. S mikor legjobban rakták a csárdást,
megdördült az ágyú.
A
közel Béla város felöl támadt az
ellenség:
a
fegyvertánczba kellett rohanni.
S
ott
a tánczból
hangzott aztán az igazi
ség háromszor is
csak
is
elkiáltá
fáradt bele
:
«
három a
«hogy
volt,
táncz», az ellen-
hogy?» de végre
kivilágos kivirradtig tartott a
mu-
latság.
Erre következeit azután a branyiszkói nap. vészek féli
itt is
egy óra
vitézül harczoltak volt,
A
Guyon tábornok
mikorra a szorost elfoglalták
tiroli lö-
alatt. s
Éj-
a hegy-
tetn kitüztí'k :i zászlót. KjuTJcscn uu'gpihentok í^4- óráiig. Kassán Görgoy a hranyiszkói ütközetl)en ol esettekért nagyszer rekviemet tartatott s ez alkalommal az a fátum érte
Károlyt, hogy az elvonulásnál
ópííu
íiörgey
eltt
magát a fölött, bogy a hadvezérnek ki volt szakadva mindkét könyökén az egyenruhája. (Nem ért rá elnevette
hefoldoztatni.) Ezért a discziplina-sértésért Károlyt a pa-
rancsnoka 8 órai kurtavasra büntette
s
egyúttal elmaradt
Károly a nagy bálról, melyet a kassai hölgyek adtak a honvédeknek. Pedig Károly már ekkor tiszt számba ment,
ha még nem volt
már
is
a neve a
«
Közlönyben ». Miskolczou
azzal a megbízással tisztelték meg, hogy 200 hadi-
foglyot szállítson Debreczenbe, a mit ügyesen végi'e
is
hajtott.
Debreezenben azonban, a
midn
a foglyokat átadá, a
vendéglben összegylt katonatisztek egyike ráismert: «hÍ8z ez Mari kisasszony
udvarolt a leánynak
:
!
»
Valaha a bécsi rokonoknál
onnan emlékezett
rá.
Tagadni
nem
Annál szívesebb volt a bajtársi üdvözlés. A tisztek egy albumot szereztek s abba beleírták az emlékmondataíkat « Károlyhoz «. Hová lett ez az album ? lehetett.
A
kápolnai ütközetben derék osztálj^ész jutott a
szabad csapatnak.
A
tiroli
végzetes visszavonulásnál egy vértes
század megrohanta a lövészeket. Ezek az országúton tömeget képezve fogadták a rohamot. A nehéz lovasság szét-
robbanta a gyalog csapatot. Ennek egy része
elesett,
a
többi elfogatott vagy elfutott a sömlyékbe. Károly egyedül futott
tovább az országúton, fegyverét
el
nem dobva
kezé-
bl. Három kurazír utána vágtatott, szörnyen szidalmazva és fenyegetve, ha meg nem áll. Egyszer aztán megállt. Egy vén fzfához jutott a mögé megvonult. Háta mögött :
mély süppedek, a melybe a lovasok nem kerülhetnek.
E véd menedékbl
jó czéllövö fegyverével kettt leltt a
lovasok közül, a harmadik megfordult és elvágtatott. Mi-
kor aztán a magyar hadsereg ismét összeszedközött, Ott kapitány,
ki a
jelenet szemtanuja vala, odavezeté Károlyt
fvezér
a
TVímhinszky
elé,
a
ki
e
szavakat
intézte
liozzá:
Fiatal ember! Legyen ön min
az arany kardbojtot szolgálta meg. S
ríigtíin
ma
kinevezte al-
badnagygyá. Károly összeszedte a szétrobbantott radványát
s
tiroli
Kiveszek ma-
legközelebbi hstette az volt, hogy ezeknek
az élén Yerpelétnél egy, az ellenségtl megszállt majorlakot megostromolt és elfoglalt. nál,
Maga Károly
is
Hanem
ennél az ostrom-
majd mind sebet kaptak. keresztül ment a vérkeresztségen, egy
a kik élve maradtak
is,
golyó a fejét horzsolta.
Maga
is
kórházba,
nem ment
sebesülten, bekötött fejjel,
hanem
a tábori
egy sebesült szállítmányt kisért Tisza-
Füredre. Mire onnan visszakerült,
nem
talált rá
többé a
Ekkor megirigyelte a huszár életet. Csak a magyar huszár az igazi Hadúr katonája.
vadászcsapatjára.
Hiába
Ez
!
volt
tetpontja az ábrándjainak. És ezt
is elérte.
Gör-
gey Gáspár tábornokhoz küldte t, a ki Károlyt a Miklóshuszárok közé osztá be. Nyalka huszár volt Már akkor !
mindenki tudta, hogy leány. Tizenkilencz esztends leány, mint huszárhadnagy. Még férfinak is gyermek volna a
—
mai világban Érzékeny ki
még
talált
a
rájuk
volt a tiroli
búcsuzása attól a néhány bajtárstól, a
lövészcsapatból
s részt vett
csatában, a hol
maga
fenmaradt. Hatvannál
velük a hidon folytatott szuronyis
egy szuronydöfést kapott a jobb
kezébe, századosa pedig, az athletai sett. el.
Ennek a
holttestét
termet Braun,
Gyöngyösre
Károly sebesült kezével koszorúzta
vitték,
meg
ott
a hös
ele-
temették sírját.
Alig hogy a sebe behegedt, felvette a huszár egyenruhát a miskolczi hadi állomáson, de a hozzávaló kardot, sar-
meg s már ugyanazon a napon derék rohamra szállt a rakamazi pontonhídon az ellenséges lovassággal, s onnan visszatérve kantyút és paripát csak Tokajban kapta
Tokajba, isaját szavai szerint)
ersen udvarolt
lóhátról a
Az
szép liölgyelinok.
elször
csodálatra méltó, liogy
is
lnán\
o.^y
lovon, olyan biztoHiiu ura tudjon maradni
:i
ki
.1
nyeregnek, kantárnak
ül
t's
meg
a kengyelnek,
a lovasHági
nehéz kardnak, liogy rögtön rohamra mehessen
s
lovas
harczban verekedjék; ehhez valami öserejü d.emoni temlieranientum segitheté
de hát ilycísmi
;
hanem hogy azután még
nem
volt ritkaság
a szép hölgyek eltt
legyen lóháton a nyalka ficzkót adni: ehhez
is
már
:
képes
virtuozi-
tás kellett.
Innen Szolnokig masiroztak a Miklós-huszárok. Károlyt Wagner tüzér-rnagy mellé rendelték nyargoncznak. Kitn lovasnak kellett hát lennie, mert a nyargoncz bokrou, sömlyéken keresztül vágtatni czél azzal bizta töltényt
meg
Szolnokon
a dandárnok, hogy 23 szekér lport és
szállítson
el
Komárom
várába.
A
fedezetéül adtak mellé egy öreg tzmestert,
pat guerillát. Ez az útja
Folyást
árkon-
tiszte
felé.
szállítmány
meg
egy csa-
a kalandok egész sorozata.
is
ellenséges portyázó csapatok
elöl
bujdokolva,
azokat Gödöllnél, Yácznál, Ipolyságnál szerencsésen kerülte, végre
Léva
alatt,
a rémhírrel tartóztatták
ki-
jöv menekülök azzal hogy az erdn átvezet mély
szemközt
fel,
utat a császáriak elfoglalták. Erre a riadalra a fuvarosolx
maguk
kifogták a lovaikat a szekerekbl, ezeket ott hagyták,
elnyargaltak
;
a kisér guerillák
hadnagy egyedül maradt
ott a
hagyta a szekereket rizni, ságra, ott új
s
lszeres szekereit
elszeleltek, a
s
derekabb legényeket a
azokkal aztán szerencsésen elvitte a Szentpéterig,
a
hol
adott át neki Görgey fvezérhez, a ki alatt állt a
ott-
visszanyargalt Ipoly-
tábornokra. Az öreg nagyon megdicsérte
rom
liatal
vén tzmesterrel. Ezt
maga
lovakat rekvirált
megfutottaknál,
is
rátalált s
Gáspár
pecsétes levelet
már akkor Komá-
derék sereggel. Négy huszár
lett
fedezeti
Hajnalban érkeztek meg Komáromba, a hol Károly átadta a sürgönyt Görgeynek. Az nap délben volt a csillagsáncz ostromában kifejlett
rendelve
vérengz
a
szekerek
ütközet.
mellé.
59
a napon kinevezé Mészáros Lázár liadüg}'-
Még azon
niiniHzttT Károlyt füliiulnagynak.
Komúvom
felszabadítása után Budapest alá vonult a
magyar derékhad. Károlyt I** tüzérörnagy mellé osztották be, ki a Gellérthegyen
fparancsnoka
Ha
mköd
bombavet
mozsár-telep
volt.
költeményt imánk, elidézhetnök emlékezetünkbl
midn
azokat a csodás májusi éjszakákat, a
a szép
csilla-
gos égen szálltak erre, szálltak arra a vérveres csillagok,
sziporkázó tzfarkot húzva teljes ttízmeteoroknak),
maguk után
gést 8 villámlobbanást támasztva. várat, a várból pedig Pest városát.
A tzokádó
tak a fülemilék.
A
az idyll.
fiatal
lyesebb sebet
kapta a sebet
Maga
ormán
Gellért
itt
játszódott
kapta a legveszé;
lett
megijedt e mámorító szenvedélyétl,
is
le
hanem a Mária a szivén a hsi tüzér-parancsnokba.
a Károly,
szerelmes
;
A hegyekrl ltték a Közbe pedig hangicsál-
huszárfhadnagy
nem
:
(paródiái a titok-
a hol lecsaptak, földrengetö dör-
s
hogy
véget vessen neki, a halálnak rohant. Hajh, abban a régi
idben de sok
szerencsétlen szerelmes találta
módját a szívgyógyulásnak zápornak. Május 20-án
— tzzel
éjjel
:
meg
az igazi
nekirohant a golyó-
Károly Mária besorakozott az
önkény tesek csapatjába, a kik vállalkoztak a Ferdinándkapunál ostromlábtókon felhatolni a vár bástyafokára. Ebben a hsvállalatban is részt vett nem találta fel a halált. Hanem feltalálta a helyett a boldogságot. Szerelme ;
viszonozva
Három
lett.
Egy
tábori lelkész rendbehozott mindent.
hétig tartott a kivívott
Buda várában a mámor
szerelem és a diadal mámora. Az
id
:
a
rövidségét kipótolta
a szerelem és diadal nagysága.
Hanem
ez a boldogság sehogy
sem
illett
össze a huszár-
fhadnagyi egyenruhával. «Egy egész babérerdönél
eg,y
Károly lemondott a kivívott
férfi
rózsabimbó többet
ér.n
név dicsségérl, azért, hogy asszony lehessen. (Mégis csak az asszony az
Ámde nagyon
ersebb
!)
elszámította a dolgot, a
midn
azt kép-
hoiiy
zclé,
:v
lintonai kiitclcklx'íl estik
népviselet
lehet Imjni cf^y
lomban, a hovú ö
is
íj^y
lel öl testivel.
könnyedén ki Egy tánczvij^Mi-
voRztére olnient, níisnierfc
tüzér-
o.fi^y
kapitány M**y. Nini! hisz e hölgy valamikor
E ták.
mi
a
iitci^MliikiH'!
szol-
mint huszártiszt
gált,
szóra rögtön elfogták
A fparancsnok
szökevény az álruhába
a József Bastion üregébe zár-
s
Ítélete
szigorú volt: ^akár kém, akár
öltözött,
fbe
kell lövetni
IS óráig
!»
volt siralomházban.
Ez
alatt
azonban I** rnagy és Sebess térparancsnok
Kossuthoz siettek
s
netet, kieszközölték
elmondva eltte a regényes igaz tle a kegyelmet, de azzal a
törtéfölté-
hogy Károly vessen véget az egész idyllnek; vegye f(d újra az egyenruháját, s menjen vissza a zászlója alá. Ekkor már elkezddött a visszavonulás. Pestrl )oros-
tellel,
1
máig meg sem
ket Szegedre
Ott a
álltak.
támadó ellenség kényszerité
húzódni. Folytonos csaták közben vonultak
Lúgosig, onnan Facsetra, a hol az ellentl üldözve, átúsztattak a vitték.
Béga
A magyar
A várparancsnok
vizén.
Itt
végre elfogták
ket
s
Aradra
fogoly tisztek a kaszamatákba zárattak.
túlszigorú
ember
volt.
osztálya alatti kaszamata felrobbant
s
Egy
éjjel
a lak-
a szobájából kiro-
hanó generális belezuhant a tátongó mélységbe, a honnan a fogoly magyar ezredes, Szatmáry, hozta ki még élve de a várparancsnok nem sokára sebeiben meghalt. Utánna Thun gróf jött Aradra. Ez emberségesebben bánt a foglyokkal. Megtudva, hogy oKárol}^) tulajdonképen wMáriaw és hogy áldott állapotban van, kibocsátá t a börtönbl s megengedé neki, hogy magánszállást fogadhasson a városi mérnök, Herr Ádám urnái, katonai rizet alatt. Innen felszállíták Pestre a Neugebáudeba, a katonai felebbezési ;
törvénj'szék elé, a hol Eeuschl alezredes-auditor és Katzcl
felebbezési tanácsnok kihallgatták s azzal ismét vissza-
küldték Aradra. Ott volt ismét katonai felügyelet
mig
el
nem
jött az
id,
alatt,
hog}' az új vár2)aranesnoknak be-
jelentse a fogoly azt az indokolt kérelmét, miszerint szin-
tén fogoly fia
«
férjét
»)
bocsássa ki egy napra, hogy újszülött
kereszteljét megülhesse.
kérelmet
s
A várparancsnok
teljesíté a
a két fogoly, apa és anya, együtt ünnepelhették
meg fiúk kereszteljét, két tüzérkáplár volt a keresztapa. Három hónap múlva aztán a nruhába öltözött foglyot Pestre vitték
innen Zimonyba
s
katona kíséretében Sziszekre lett
már most
adva, hogy
don, a hová tetszik
alá
onnan két
szállították,
vitték,
ahol aztán tudtára út
is út, fel is
!
mehet szaba-
a horvát földön.
Egyenesen hazament a szüli házhoz Zágrábba. El lehet képzelni azt a jelenetet, mikor a katonai hírrel koszorúzott leány egy kis csecsemvel a karján belépett az elhagyott otthonba.
ámde
Anyja, nvérei örömmel fogadták a megtértet; volt egy
bátyja, a
ki
az osztrák hadseregnél szolgált
s
Lombardiában harczolt Eadeczky alatt, ez kegyetlen dühbe jött, midn meglátta a hazatér nvért szidalmakkal halmozta el s ki akarta dobni gyermekestl a házból. De az anyai szeretet gyztes maradt, a fiú haragját lecsilla;
pították
s
nvér
engeszteldésre fordították a szenved
iránt.
De nem olyan könnyen ment lakosságnál.
A
az engesztelés a zágrábi
hol Mária megjelent az utczán, szidták,
gúnyolták, kvel, sárral dobálták, lúggal leöntötték, végre az anyja elvitte a leányát Jellasich bánhoz kért oltalmat.
dolgát
s
A bán
elmondatta Máriával minden
akkor azt mondta neki, hogy
semmi okuk sincsen
«
míg
s attól
viselt
honfitársainak
st inkább dics-
ezért gyalázkodni,
hogy nemzetükbl támadt egy n, a ki S azonnal kiadta horvát, német és olasz nyelven írott plakátokban a napi parancsot, melyben szigorúan megtiltatik a hazatért
ségül róhatják
fel,
a vitézség mezején ily hírnevet tudott kivívni)).
felkelknek minden bántalmazása. Itt
azután három évig maradt Mária
kívánkozott Magyarországra
s
;
de ismét vissza-
Gyrbe ment
lakni, a hol
els házassága formahiba miatt felbontatván, ujb(')I férjki szintén hadnagy volt a
hez ment Pasché Gyulához,
szabadságbarcz
ban Most
alatt, s élt vele
21 esztendeig, itt
és beteg.
;
zavartalan boldog házasság-
férje
meghalt.
lakik Uj -Pesten a fiánál. Szegény sorban
Nem
van
nem alkalmatlankodik a nem dicsekszik az érdemei-
panaszolja sorsát,
hazafiak ajtaján, vel
midn
nem
kéreget,
csendesen megvonul.
Én sem
indítok
meg
érette
országos irgalmat, csupán
annyit mondok, hogy talán mégis szép volna a magyar honfiaktól,
ha
badságharcznak
ezt
az eralékezetreméltó alakját
nem hagynák
élte
a
s/a-
alkonyatán nyomorban
elveszni.*
*
Mdhí
iiiúr
vége a lörtéiiulnBk.
liiidnagy kiszenvedett.
Ez évben
szó és katonai parádé nélkül.
A
vilé/, iiijiii/con,
tették le örök
a liös liuszái-
nyugalomra, zene-
A SZATYOK. (Életkép a múlt idkbl.)
Az én kedves szülvárosomról kivan az én lelkem megis a legmagasabb tornyáról, a mire az
emlékezni, annak
én hitfeleim olyan büszkék, és a kollégium szatyráról, a mit ök olyan nagyon szégyenlettek.
Lesznek sokan, a kik Kivált mikor a
veszem, hogy
«
nem
is
tudják,
mi az a szatyor
?
kollégium szatyráról* van szó. Bizonyosra olvasó közül kilencz «szatirá»-nak fogja
tíz
olvasni ezt a szót.
Hát
nem
biz a szatyor
nem
valami elegáns bútordarab
nem még nem is
viszik be a szalonba
kandelábereire, az
;
akasztják
fel
;
azt
még a hanem kinn
elöszobaképes, azt
konyhában sem engedi letenni a szakácsné, a pitvarban végez vele
;
a boudoir
a szatyor a kosarak nemzetsége
között a pária.
Nem
is
kosárfonó készíti
azt,
hanem
a gyékényköt, a
sömlyéklakó pákász, vagy a tömlöczlakó rab.
Egy hosszúkás,
öblös,
gyékénybl fonott alkotmány a
szatyor, a feneke deszkával jól kibélelve
;
hasonlatos az
indusok csónakjához. Közepén mind a két párkányán van egy-egy
füle,
a mi nagyobb biztosság okáért kötélbl
szokott készülni
s
ez esetben
brrel vonatott
be,
is
nem any-
nyira a rokokó styl megtartása végett, mint inkább, hogy
tovább tartson
nagyon.
A
s
az
embernek a
vállát
ne törje olyan
kik korán reggel járnak az utczán, találkozhat-
nak hébehóba egy ilyen szatyorral, melyet izmos mészároslegény czipel meggörnyedve, fél borjunyi tartalommal.
Hanem
:i
komávomi kollégium szatyra
nagyobb volt, az
A
való volt.
volt a szatyroknak az apja.
ezekiu'l mind Az két embeiTe
két fogantyúján egy ludat toltak keresztül
s
annak a két végét a vállára véve, hurczolta a kollégium szatyrát végig a városon két mendikás diák. Mindennap lehetett
ket
estenden pedig onnan
folva,
órakor a kollégium
látni délben 12
felé cza-
rúdra akasz-
kifelé loholva, a
tott szatyorral.
Hanem
mondjuk
elébb
hogy mi volt az
el,
a
kollégium?
Büszke nagyzással nevezték így a komáromi hívek az ö hatalmas iskolájukat. Hatalmasnak mondhatom én azt,
mind kívülrl
mind belülrl
tekintve,
A
megítélve.
város
legszebb részén, a szombati utczában, átellenben a kálvi-
templommal,
nista
volt
egy piacz nagyságú terület, az
utcza fell szép rácscsal bekerítve. Az én nagy diák korom-
ban
udvar egy részét átalakítottuk botanikus
tágas
e
kei-tté
;
még
a többi része
gyakorlatára.
A
telek
elég volt a szabad tornászat
mélyébl emelkedett
nagy
ki a szép
emeletes épület, mely úgy volt megalkotva, hogy földindulásnak felirattal
is
ellenálljon,
homlokzatán ez
«MUSIS POSITUM»
:
(a
még a arany bets
múzsáknak állítva). Az márványlépcs be-
utczáról kövezett gyalogjáró vezetett a járásáig, melyet vasajtó zárt
el.
Volt mit rizni a vasajtónak. a kollégiumnak,
még múzeuma
barometrum, kitömött szeti ritkaságok
Nagyszer köny\ is
volt
;
volt
t;ii:i
elektríka masina,
állatok, ócska fegyverzetek, termé-
bámultattak benne. A falakon
])((hVí (l('iél<
hazafiak arczképei voltak felfüggesztve, mellé a nciiu
czimereik
:
egy Csejtey, egy Töltéssy, egy
Szarka, valamint a legels
(^sajaj^bv
komáromi prédikátor
.
h
s a
-i ,i;y
(
i;-
clsö profcssor kí'pci. V/^y profcssor tanította a logikát, poézist, retorikát:
coin-cctoi ]-((^tor
a
-yntaxist,
az (hnii
leány iskolával, utcza
fclöi.
i
i^ry
subrector a grammaticát
tiiiloni;'tiiyolsat,
melynek
k('t
kiihhi
tanili)
liejarata
;
v^y kvi
foi^lall^ozott Nolt
a
a
inásij\
Go
A piofessornak
volt liétszáz forint fizetése (annyi,
mint
egy luáHodalispáunak) azonkívül külön ház a számára,
veteményes privátak. kis
búcsúztatókért illend díjazás és a
kerttel, a
A mi jót tudok, mind ott tanultam én ebben a A többi tanítóknak is rendesen kijárt a fizeté-
házban.
sük, mely meghaladta egy szolgabíró fizetését abban az idben. Az ecclesia gazdag volt. Azok az arczképek ott a bil)liothékában mind megannyi jóltevö hagyományozót örökítenek meg, kik alapítványokat tettek tanítók fizetésére, jól
A
tanuló fiúk ösztöndíjazására.
harminczhárom
forint
tanulója kapta
a grammatista
:
Szarka-stipendium volt
els
ezt az
;
;
latin osztály legjobb
már
a Töltéssy-fundátió
húsz ifjúnak biztosított fejenkint ötven forintot a felsbb iskolákban legnagyszerbb volt aCsejtey-alapítvány, mely ;
a
két
legkitnbb logikusnak adományozott egyenkint
százötven forintot, azzal a meghagyással,
mányaik
folytatása végett a debreczeni
hogy tanulff-kollegiumba
zarándokoljanak.
Azonkívül volt a persely, mely vasárnapon, ünnepnapon, déleltti istentisztelet alatt egészen, a délutánin lig telve
fé-
rézpénzzel szokott hazakerülni a vicecurator gon-
dos kezeibe.
De mindezek
fölött a
legbkezbb
patrónus, a legbizto-
sabb fundus, a legjobban hypothékált
kapitális
volt
a
Az a szegény, szégyenked szatyor. Ez az özvegy asszony olajos korsója, ez a népmesében dívó «terülj meg szatyor.
abrosz » tündér varázsszere.
Az összes
tanári kar (a logika professorának kivételével)
a ((mensa ambulatoriánw
élt.
A
«
vándorló asztal* legré-
gibb sintézményeink közé tartozott.
Nem
is
lehetett ak-
koriban máskép. Subrector, conrector, két rector, két leánytanító, együtt étkezett
egy
közös szobájában
mind
a kollégiumnak.
Minden nap más háznál fztek a számukra. Némely házra kétszer is került a sor (de többször nem) egy esztendben. Jókai:
azi
fóuv.
ií
A
megelz
napon egyházfi uram, nagy
gantyús, rezes
vég
elefántcRí)nt fo-
spanyolnád botjával meg-jelent a sorra
következ háznál, bejelentve nap ide jön a szatyor.
i\
báziiiss/onynak, bogy
iiol-
Annak kifogás nélkül mindenki engedelmeskedék. Másnap volt nagy sütés-fzés a konyhában, mintha névnapi lakomához készülnének. Minden asszony azon volt. hogy kitegyen magáért. Hej, de sokszor irigykedtem gyerek koromban a tanító urakra, mikor a drága jó dorongos fánkot, a barátfülét a szatyorba pakolták, én
kaptam belle. Négy fogás
meg nem mely
étel került a szatyorba,
szép fehér sávolyos abroszszal lett kibéllelve, abba rakták
a tálakat, fazekakat, annyi tányért, a hány az ételszám a
eveszközökrl, poharakról az órára pontosan készen úgy hogy mikor a Szent- András tornyá-
vendégekével sokszorozva
;
ecclesia gondoskodott. Tizenkét volt
minden
étel,
ban az utolsó harangszó elkondult, már akkor a két dárdás ott robogott be a
telt
szatyorral a kollégium
vas-
ka})uján.
Az elkel családok természetesen egymagukban
állítot-
ták ki az egész ebédet, a kisebb tehetség hívek, hajósok,
superek, szekeres gazdák, fullajtárok, halászok, kertészek,
st
hárman-négyen is járultak hozzá, felosztva a szomszédok közt a készítend ételeket, úgy hogy az egyik szolgáltatta a tejfeles gombóczlevest, a másik a töltött káposztát, a harmadik a hurkát, kolbászt, a negyedik az uborkát hozzá. Mikor pedig a ketten,
a szegényebb sorsnak
halászok küldték az ebédet, akkor csak kétféle volt rikás halászlé,
meg
túrós csusza, de ez volt az igazi
:
pap-
«
kará-
csony »
mi tanítóink ellátva napról-napra, évrlévre a legízletesebb jó magyar ebéddel, nem volt rá semmi gondjuk, csak a kész terített asztalhoz kellett hozzá ülniök. Mindenki azt küldte nekik, a mi legjobb volt a így voltak a
háznál.
Meg
is
voltak vele elégedve.
De legbámulatraméltóbb
volt a szatvorhordó dárdások
(i7
önmegtagadó ahstinencziája, a
pompás
kik a
ételszagot
szimatolva, megállhatták, liogy holmi defraudátióra kí-
nálkozó alkalmat
nem
ron
ne használjanak, pedig lám a szaty-
fel
volt Wertheim-lakat.
Csak egy példátlan esetet jegyez
fel
a krónika, hogy
egyszer a dárdások az aprószölös metéltrl a pirított ját
ntközben
Nem tudom
leették.
lös pirított
igaz-e ? de ez általánosan
soha többet az asszonyok
elterjedt hirnél fogva
metéltet a tanítóknak
nem
ai:)rószö-
küldöttek a sza-
tyorral.
Hanem hát, mi trés tagadás ? csak szégyenlendö intézménynek tartottuk bizony mi ezt a « vándorló asztalto az ecclesiában.
A más
felekezeten
lev
atyafiak gúnyoltak
bennünket, hogy mink egész ecclezsiástól sorba tápláljuk a tanítóinkat, mégis milyen soványak
professorainak semmit
Az
sem
!
Lám
k
a
adnak,, mégis milyen
maguk kövé-
hogy a derék Benediktinus director negyedfél mázsát nyomott testi alakjában, s még volt két testvére, mind a kett benczés igazgató -tanár, a kik még terek
!
igaz,
kintélyesebb termettel büszkélkedtek. Ellenben az nagy volt, hogy a mi tanítóink olj'an ösztövérek. No de majd egyszerre kivágjuk mi a tromfot! ^ég egy másik patriarkális intézményünk is volt, az Ur vacsorájához való kenyér és bor szolgáltatása. Ez is ingjéén adományból került ki. Hát hiszen a mi a kenyeret illeti, az csak könny szerrel nyerhet volt a sütnéirl híres Komáromban de sokkal nehezebb állapot volt a borral. Boros pinczét csak nagy urak tartanak, meg a korcsmárosok. Az utóbbiak között nem volt kálvinista, az
szégyen
;
elsbbek pedig, ha ajándékba adtak bort, az olyan volt, hogy annak az italából a jámbor hívnek csakugyan eszébe jutott Idvezítnknek ezen mondása «Éli, Eli :
Láma
szabaktáni
!
«
!
melyet az eczettel való megkináltatás
után hallatott.
Hát hogy ha mi, férfi-nemzet, panaszkodtunk volna a miatt, hogy az urvacsorai aranybillikomból ilyen rabval-
latü borral kell a
pelnüuk, abban
ámde
mi Urunk Idvezitnk emlékét megüuiu-
uom
az ellenkez
lett
fél,
volna nemmi feljegyzésre mélt(í
az asszonyi nemzet volt az, a ki-
nek megesett rajtunk a szive boldogult
anyámnak a
:
egy szép napon, az ón meg-
liázáuál,
ki
már akkor
özvegyi
gyltek össze a város liitbü aszszonyságai s kiki magával hozván megtakarított háztartási pénzét, összeadtak egy akkora summát, a melynek a kamatjából azontúl örök idkig igaz hamisítatlan boii;
g3^á8zköntösét viselte,
ünnepek, az
lehetett vásárolni a sátoros
új
kenyér és
új
alkalmával osztogatott urvacsorája számára.
l)or
Ezeknek a körülményeknek az elre bocsátása után érthet lesz, hogy az én idmben a komáromi kollégium volt a felvidék Mekkája, a hová nem csak a megyebeli fiatalság, de a szomszéd Pozsonymegye és akkor még ersen német F-Pozsony városának ifjú nemzedéke is begyülekezett. Azok a jeles német fiuk is tanultak magyar nyelvet és igaz hazaszeretetet mint a Zsigmondyak és a Grisszák. A komáromi kis-kollegiumból kerültek el sok neveze-
teljesen
;
tes
tudósok és irók, a kiknek sorában fölemlíthetem Kato-
nát, Péczelyt, Hetéuyit, (a
hétszer pályadíjazott akadé-
mikust) Tóth Lrinczet, Beöthy Zsigmondot, Kalmár híres prédikátort. alá.
Bizony
ját s helyet
sereghajtóból
A
Magam sem húzom
jól osztották ottan a
megálló ember
le
a fejemet az asztal
tudományok
égi malaszt-
még
a legutolsó
lett
ottan
is.
wmusis positum» épület szellemfénye szétragj'ogott
az egész felvidéken.
De nem csak az volt a nagy érdeme a komáromi kollégiumnak, hogy az országnak neves tudósokat adott, ha-
nem hogy magának
a városnak a népességét
míveltségi fokra segítette.
Nem
ember a gyülekezetben, a
ki
neteket, a
is
a legszebb
volt olyan alacsony sorsú
a Hübnerböl a bibliai
Hármas Kis-Tükörböl
törté-
Mag;\'arország földrajzát,
történetét, az erkölcsi élet szabályait,
számvetést és a mi
f dolog, a vallástanító kátét könyv nélkül nem tudta volna. A mi
illeti, abban nagy hire Hát még az a szép kántus örök nyugalomra nem kisértek
pedig a zsoltárok éneklését
volt az én felekezetemnek.
Harmónia nélkül a
halottat
temetbe. Mikor pedig jöttek az egzámentek, azokra a
diákok úgy hívogatták, házról-házra járva a
tisztelt
pub-
likumot, mint most egy concertre.
Ekkor
jelent
meg elttünk
szárnyú angj'ala, a Astarothnak hivnak.
kit,
ha
a nagyravágyás
jól
denevér-
tudom a gnosztikusokból,
Yolt minekünk a század elején igen szép templomunk,
szemközt a kollégiummal. Valahol megírtam én e templom keletkezésének a ténetét,
kulcsos
mert még százegy év eltt nem Komárom városában templomot
volt
ám
tör-
szabad
építeni a refor-
mált hitüeknek. Százegy esztendeje annak, hogy
meg
lett
engedve.
Akkor a nagy «rácz temet » téren összegyltek a asszonyok
fiak,
templomépítésre
s :
fér-
elhozták az összegyjtött siklusaikat a a
levagdalták
férfiak
ezüstgombokat, a mentekötket, fülönfüggiket, kösöntyüiket és "
a
nk
mentéikrl az leszedték arany
násfáikat,
s
mind egy
halomra rakták. így támadt az új templom költsége. Valamennyi iparos mind ingyen dolgozott rajta. S a templom szép tágas volt, két sor oszloppal a közehárom nagy karzattal, pompás orgonával, aranyos
pén,
szószékkel. Elfért
benne ülve jó kétezer ember. Hiteles
számadatot mondok. Bizonyos vagyok felle. Grammatista diák s azt át.
A
koromban én nyertem el a 33 forintos stipendiumot, nekem a vasárnapi persely gyjteményében adták perselyben csupa krajezáros volt
:
egy krajczárt
bele a városkapitány és a koldus egyformán
;
tett
a koldus
is
adakozott, csak a katonák voltak adómentesek. Innen tu-
dom
hogy kétezer ember ült a templomunkban. Most is büszkeségtl tágul a keblem, ha rájuk gondolok. A kormányosok és hajósS
hitelesen,
min
népek voltak azok
!
legények, a szekeres gazdák sötétkék mentékben, a mol-
nárok világos szürkében, a takácsok fzöldben és mind valamennyi megrakva három sor íiligránmunka ezüst;
válltól a
gombbal, egyik
kötö lánczczal. Hát
még
másikig
ér
az asszonyi
nehéz ezüst mentenemzet Azokban a !
suhogó selyemruhákban a csipkés fkötökkel, hímzett kötényekkel a lányok zsiráf féskre föltüzött kontyokkal, ;
;
nagyvirágu dudoros réklikben a nép pompájának összeségo
még
divatnak
volt az, idegen
csak hire sem volt.
kalapot tett a fejére, asszonyszemély, azt s
nem
dámának
A
ki
hittak
beszéltek róla fényes nappal.
S mikor ez a kétezernyi népség ott abban a fehér templomban egyszerre fölállt a helyérl s rázendíté az orgonaszó mellett a zsolozsmát «Im bejöttünk nagy örömmel, Felséges Isten A Te szentidnek gyülekezetibe. A Te templomodba, Felséges Atyaisten!* Az volt az egekig emelked zengemény Hanem hát a nagy templomnak csak egy kis szerény tornya volt három cis, fis és gis hangú haranggal. :
!
Ekkor jelent meg közöttünk a nagyravágyás pávafarku dtemona.
Hát már miért ne építhetnénk mi a templomunkhoz egy akkora tornyot, mely tiz öllel magasabb legyen a pápistákénál ? Csak ki kellett mondani a nagy szót s mindenki köAzt mondtuk
:
micsoda
?
vette.
A
kmves-mesterét megbíztuk a torony tervének megcsínálásával. Huszonöt öl magas legyen maga a fal. Aztán még egy tet, mely az arany csillagot az égig város egyetlen
emeli. Nincs
A
is
annál nagyobb toronjiiet a kerek világon.
költségvetés szerint kikalkulált összeget,
les példája
nyomán, egy hónap
sapáink
alatt összeadta a
je-
hívek
serege.
Az a torony velem együtt ntt fel. Együtt láttuk egymást kamaszodni. Csakhogy én, daczára sürü nagy gyarlóságaimnak,
korántsem okoztam annyi szomorúságot eletem adóinak, mint a pajtásom, a nagy torony. si szokás szerint az építkezés természetesen épen kétszer annyiba került, mint a
mennyire a pallér
mitá vala. Az összeadott pénz elfogyott, mieltt a
kiszáfal
el-
készült volna.
Ekkor aztán hozzányiiltimk az alapítványokhoz. Beleépítettük a Töltéssy- fundatiót, a Csejtey-stipendiumokat
a kolosszális toronyba.
malterré váltak.
A
Csaj ághy- alapítványok
Még adósságokat
is
vettünk
fel
mind
is
a torony
kont(')jára.
A
fényes,
sítésére
nagy alapítványok, a melyek a szellem neme-
voltak
szánva,
mind
kvé,
átváltoztak
fává,
rézzé.
A mi
szép kollégiumunk fentartására
nem maradt
töbl)
fenn egyetlen egy patrónusnál. Az az egy utolsó patrónus volt a
«
Az
szatyor.))
nem lehetett
Ezt
zálogba bevágni.
volt a szerencse.
Már
az
én «humanissimus)) koromban
(retor,
poéta,
logikus) egyesegyedül a szatyor tartotta fenn a kollégiumot.
Ez
volt az utolsó
dominiumunk, utolsó fnndátiónk, utolsó
kapitálisunk.
És a szatyor még mindig fentartotta az
Hat
iskolát.
tanárnak adott életmódot.
Mindent elprédáltunk a nagy dicsségért, csak a vándorló asztalunk maradt meg. Szégyenkedtünk vele
megéltünk
Mikor aztán a nagy szabadságharcz
más
régi dolog elenyészett,
szatyra
is
de
kitört,
a hogy sok
azokkal együtt a kollégium
elmúlt.
Most már aztán az én kollégiumi szatyra
A
:
vele.
:
hanem
szülö-ecclezsiámnak
nincsen
iskolája sincsen.
tanárok, a diákok széjjel mentek, ki erre, ki arra
a szép kollégium háza elébb kisdedóvó
elemi iskola.
A
büszke
felirat:
lett,
mostan községi
«musis po8Ítum» most
is
ragyog arany betivel ii homlokán de hová lettek ;i múzsák Az isteni eredet múzsa, a szz erényü múzsa, a szent pieridák berkének istennje senkit sem hevít már; elfogott
:
'?
lalta helyét a
sziveinkben az a festett
kép, csapodár
tágra, az az utálatos, hazug, szívtelen bálványa
a
hé-
mai
kornak a politika. Ma csak annak az oltárán áldozunk. Vajha fölébredne a mi népünkben ismét az igazi, éltet, :
megtartó nemes hitbuzgóság, melyet apáink anyáink örökül ránk hagytak, de mely örökséget mi elvesztegettük.
PETFI
ESZMECSIKAI.
Egyszer láttam a villámot megszületni.
A
legközvetlenebb
közelségbl,
alig
hat
lépésnyire
tlem. Egész családom együtt volt
nm,
:
leányom
és egy ne-
velt leányunk.
Egy hatalmas nyári istenhegyi nyaralónk
zivatar
után,
künn
nyitott verandáján,
A
az elvonuló fergeteg pompájában. kárpit eltakarta az egész vidéket
:
álltunk az
gyönyörködve
bakacsinkék felh-
alatta fehér párafoszlá-
nyok lebegtek, mint szellemalakok, a kik ki vannak zárva az égbl. Egy-egy néma villám pislant meg néha a fels
nem hallatszott megsznt már. A ve-
sötétségben olyan távol, hogy a hangja
hozzánk.
A zápor
az Istenhegyen
randa alá menekült fecskék szárnyaikat.
Ekkor
ott
Az egész a
kezdték próbálgatni
ázott
lég tele volt ózonnal.
mi verandánk
ember magasságnyira
eltt,
a földtl, támadt egy szikra, lapda nagyságú
inkább nevezhetném kigyulladt csillagnak, mely egy feloszthatatlan perczig a szivárvány
;
minden színeiben sziporkázva
«állt)>
elttünk, szétágazó szimmetrikus sugaraival hasonló egy
nem ijeszt. Az Isten nem volt egyéb egy villámgyermek sir A tovább
virágkehelyhez, gyönyörködtet és játéka
!
Születése perczében a hangja
ers, pattanó zengésnél folyó perczben
Nem
!
;
ha felénk
a
!
fordul,
mind halva vagyunk
!
oldalt czikázott s aztán éles szögletbe törve, lecsa-
pott az ezer lépésnyi távolban
lev Mártonhegyre. De már
akkor lángoszlop
s
lett
belle
égrepeszt dörgése miatt
roK/ketctt alattunk n föld
már
:
az Isten haragja
aklior
volt
Ezt hozom
igazolásom ul.
szabad volt meglátnom a szület villámot, miért
Ha ne
fel
szabad arról beszélnem, a mit rajtam kívül
legj'en
szintén igen kevesen láttak
lángésznek
;
tisztitó,
földtermékenyít
dörgését
nem
virágait, a
a támadó villanyszikráit egy
:
a ki fergeteg volt irodalmunk világában, ég-
halljuk,
!
villámait
már nem
látjuk,
felht sem látunk belle, hanem
mikkel költészetünk mezejét teleszórta, örökké
szedni fogjuk. l'etöfi, a
költ, a népvezér, egjdke volt nemcsak Magyar-
ország, de korszakunk legkiválóbb szellemeinek, a kinek hite,
meggyzdése
volt az, a mit költeményeibe foglalt,
a ki rajongott azért, a mit kigondolt, a ki benne
élt
abban,
a mit megálmodott. Azonkívül pedig ugyanaz a közönséges
ember s
volt,
szelíden
csendesen feldicsérend jó tulajdonságaival
megmosolyogni való gyarlóságaival, mint mi
valamennyien.
A
legtöbb költeményének ismerem az eszmecsiráit
szabad
;
ha
volna idegen szót használnom, azt mondanám,
motívumait. Némelyiknek
ott
tanásánál. Láttam azt, mint
megszületni,
s
és völgy felett
voltam az els szikra kipatamaz emlékezetes villámot,
aztán mennydörögve végig harsogni hegy s
lecsapni a legmagasabb oromra. Követte
a zápor-szakadás. Vérzápor
volt.
Ezúttal azonban egy másik villámszer költeményérl
akarok szólani, mely azt a
régi,
mely bennünket összekapcsolt, Petfi
életirói, s
azt az
ers
barátságot,
ketté tudta szakítani.
azok között a legkiválóbb,
felejthetet-
mindannyian felemlítik e meghasonlást, s megtalálják az indokát Petfinek Vörösmartyhoz irt versében, melynek visszatér végsora így hangzik «Nem én tépem le homlokodról, magad tépted le a babért!* s mely az általunk közösen szerkesztett «Eletképek)»-ben megjelent; melynek tartalmát, hangját én len l)arátunk. Fischer Sándor,
:
utólagosan rosszaltam ugyanazon lapban
s
moly
nyilat-
kozatomért aztán Petfi szintén ugyanazon lapban meg-
minden barátságos viszonyt kettnk között. Az életirónak adat a tény Petfinek e költemény megrására elég az ö kedélyhangulatának megismertetése, ki Kossuthban vetélytársát látta s Vörösmartyt meggyülölé azért, hogy Kossuth indítványára rászavazott az augusztus 2l-iki országos ülésben. Az indok érthetvé teszi a tényt. De a lélekbúvár eltt fenmarad az a kérdés, hogy ha a költemény miatt Petfi és én közöttem véleménykülömbség támadt, hogy nem tudtuk mi ezt «a nyájasság kamrájában » egymás között elintézni? Hogy jelenhetett
tagadott
:
meg
elébb a vers az egyik szerkeszttl, azután a rossza-
ugyanabban a lapban hogy
lás a másiktól, azt, a
mi
ethikai következtetés,
?
Miért
ily
nem
esetben
tettük
mind
a
két szerkeszt visszalép ?
Valami mélyebben ható, erösebb vérmérgezésnek kellett itt mködni, mint egy halavány politikai nézetkülömbség. Hiszen saját akkor
irt czikkeim állnak, mint terhel tanuk ellenem, a kik szemembe mondják, hogy én is épen oly vakbuzgó gyökérirtó voltam, mint Petfi, Vagy jobban szerettem én Vörösmartyt, mint Petfit ? Nem. Magyarországnak összes nagy embereit együttvéve nem szerettem annyira, mint Petfi Sándort.
Hanem
valaki mégis volt, a kit
mint Petfit. ((Szerettem.
De
ö
is,
»
—A
Petfi
szerettem,
titok szikrája kipattant.
is szeretett
És ennek a szikráját
A megelz
még jobban
mást
láttam kigyuladni.
is
1847-ik év egy nyári délutánján, az alföldi
útjából visszatért Petfi,
betoppan a szobámba
s e
szóval
kezdi
— Pajtás Megházasodom. — Tudom, mondám. Megírtad !
•
erddi leveledben mely testvérek között is három mennyországgal*). Násznagyul is meghívtál.
olyan három hetet töltöttem
fölér
itt,
—
veszem
Három gylölet
Gróf!
!
Júliát
nemet katonatiszt gróf
neki egy tiszt
nem
iiiíu
)(
I
Megtudtam,
el.
e.i;\
liog}' volt
Német Katona-
lulvarlója.
!
alakban. Elfelejtettem
(jrökre.
— Hát ellenben fogsz elvenni — Prielle Cornéliát. kit
És aztán elmondta az egész
meg
iiz
ifi'ú
mvésznvel
rögtön a kezét; ha pap
?
hogy ismerkedett
idyllt,
Debreczenben, hogy kérte ineg lett
volna, a ki vállalko/ik
rögtön megesküdött volna vele. Most
r;i,
vannak e^yin;issul jegyezve s mihelyt itthon az ügyeit rendbe hozta, siet vissza a menyasszonyához s vezeti oltár elé. Nos, mit szólsz hozzá ? el
—
Valami nagyon okosat akartam mondani. Barátom «a szerelem a nap, a barátság az árnyék az árnyékod követ mindenüvé, a merre jársz; de elejbéd nem áll, a míg napoddal szemben állsz.* Ne mondj te itt nekem dodonai orákulumokat, hanem felelj magyarán eljösz-e násznagyomnak ? Násznagyod leszek, de ismétlem sziv ügyében, szerelemben tanácsot se ne kérj, se ne adj. :
;
—
:
—
:
Kgész jólélekkel mondhattam ezt Petfinek.
nem
En
('lttem
Hanem
:
egyszer az Olympon, másszor a Phlegetonban.
Cornéliáról tudtam valamit. Azt, hogy ábrándok-
kedély, kedves teremtés; olyan átlátszó süt a naj), hogy még az árnyéka is
kal teljes, naiv alak, a tV'iiyrs,
min keresztül a
kinél a hi])a és az erény
ikertest\(r, eííyiiiáslinz hasonló.
önfeláldozó
sziv. Szíik ^zek
nem
Csupa
ellentét, liatu in
sziv az egész
l<özött éltem,
Hanem
egy igen szép jelenetet hallottam felle. Egy évvel egy tnasik magyar költ kérte hajlott liozzii. \ciii
férfialak volt,
eszményitése,
a
l
egy
i^
meg
kezét
Icliet csodiilni.
leii\-.
soha sem mon-
G^y gúnyolódó példálózást sem.
dott róla senki
is
Júliát
ismertem, de ott láttam t, a hová Petfi helyezte
:
Kuthy
K'uthy
a
elbb fiajos.
Ici^szcbh
valaha láttam, a magyar jellegnek az hortobágyi
csikós
bársonyruhában.
A
szép arcz, a nagy tüzes szemek elárul ák a lángószt,
mely munkáit alkutá. S e mellett a társalgásban is elragadó, rendkivüli, meghódító volt, ötleteiben shumor és rajongó fantázia. Nem csoda, lia a fiatal, gyermeteg miívészkedély ki volt t/ve a menyegzöhozzátapadt. Jegyesek lettek :
jtik.
A megelz napon Kuthy rajongó
kábítá a menyasszonyát, hogy
meg
esküv
fantáziájával
el-
helyett haljanak
S a közös meghalást oly csáhító szép színekkel tudta eltte lefesteni, hogy a fiatal leány heleszeretett a halálba. Másnap reggel együtt kimentek a Zugligetbe, együtt.
onnan
fel
a Vajdabérezre, mely toronymagasságban válik
Innen fognak a szédít mélységbe alárohauní. Ott térdre borultak egymás mellé, kezeiket egymáséba kulcsolva, ímádkozának. Kuthy elszavalta ki
az
erds
sziklák közül.
utolsó költeményét
s
aztán átkarolta menyasszonyát, ki
átszellemülten borult keblére
párkányára lépett vele világon val.
Fejünk
!
Lábunk
felett
:
s
azzal a szédít meredély
«Nézz szét még egyszer a
földi
a kiterjesztett ég, repül vadludai-
alatt a ködborította völgy,
nyüzsg
hangA^a-
melynek emberi társaság a neve. A mélységben egy ház, melynek kéménye füstöl. Ezóta megsütötmenjünk le ték a rostélyost, már most reggelizni*). Ez a kegyetlen tréfa egészen beleillik Kuthy Lajos jel-' lemébe. Az eszménjd alakban, a gazdag szellemi kincsek Itolyával,
—
önz,
között egy fukar,
frivol lélek lakott.
Cornéliát e rossz játék
Hogy milyen másodszor
Nem i'j
is
lett
zte
el
jó szive volt,
a fvárosból. bizonyítja az, hog}^
még
tudott hinni egy költnek.
volna-e jobb, ha Petfi megtartotta volna az
jegygyrjét
?
Akkor tán még most is élne ? S azóta föléjíítette volna dicsségének egész templomcsarnokát, melybl most csak egy óriási oszlopot látunk fennállani
Az a nagy, repkény befutotta sziklatömb ott a kerepesi temetben, mely soha sincs friss koszorú nélkül, hirdeti, hogy «a szerelem
túléli az
örömöket»,
s
hogy «a kik
ját-
sznnl III
iVrjciirk
Vj\
tf
azulv
j(]aliii:it.
Hat
^il•|^ll\(. i,<4ii/,
vvf/.w]
l't'tol'ict
tii<1 j;ik
ii.
Ez Cov-
koszorúzza
lui^p;
?
inondáni Pcttiiu^k ez
lfl(kk(-l
ji'i
is
ki
:
"Sziv
lu-iii
tVi
iii/.(iiiv;ua
•'ii'ahaii
Ha
a
lia
(l(»li;al»an
a tv
i;t(l
loi-({ul
iaiutcsot
napod süt:
solia
iickcin se
iic kt'rj.
i'inivt''ko(k
a
l)arátsi'l•^^
:i(lj
!
szcíuIm'
I»
visszaiiuut az Alföldre ]iu\i;int: de
Pftöti
Csak lioszú volt
liálioz.
lölrin
az,
nem
C'oiiie-
csak gylölet! S szeretk
k-
gylölet nem egyéb, inint megkövesttlése a s/.t itlemnek. Ha már gylölünk is, akkor már nem tudunlc zött a
felejteni
Petfi, mint Júlia
férje, tért vissza
a fvárosba.
Eg}^ szállást fogadtunk s közös háztart;'tst vittünk.
Ez
is
egyike a legnagyobb képtelenségeknek, a
poéták fejében megfogamzott: «két»»
fiatal
férfi
«Egy» szép
mi valaha
fiatal
n
és
egy közös lakásban, a kik mindennap
együtt reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak.
És hát hol van az a jogerre emelkedett birói Ítélet, a jnelyben én rám kimondatik, hogy nekem erényesnek kell lennem ? Es Júlia, mondhatom, hogy nemcsak a saját erényét
még
rizte szigorúan, hanem
az
enyémet
is.
Ha
egyszer
egy vacsoráról elmaradtam, má.snap olyan keresztvallatás
hogy azt sem tudtam a sok i.uazsag kfizül, melyiket adjam el védekezésül. Bizony papucs alatt voltunk mi mind a ketten, Sándor is, meg én is. S ugyan meg kellett gondolnunk, houy asztal fölött hogyan járjon el a szánk. Egyszer odajött hozzánk Orlai Petrich Soma, a íoto. Petfinek közeli rokona, hajdani kcniyeres pajt:isa. a \ri:-
alá fogott,
szelídebb lélek,
fiú
a világon, ártatlan kedély, eszményi, koltoi
a kinek
melodrámai
még
volt, liof^y
gatta, azt hihette, huiíN'
a hangja
—a
lia
is
oly fuvolaszeríi,
valaki behunyt
hangról
is,
-z(
nimel hall-
a tartalomról
valami tizenhat éves kisasszonv beszél.
ol\an
is,
—
Méff
egy pár
írótársnnk
volt
jelen
Petöíiiié vitte a háziasszonyi tisztet.
A
össze-vissza mindenféle l)a(larságot, a
ozsonnáztiink
;^
közben fecsegtünk
mirl mi
azt hittük,
hogy okos dolog. Petíi, mint a nagy in(|uisitor, ügyelt mindegyikünknek a szájára,
nem
csúszik-e ki rajta valami olyan
sz('),
a miért
tenni a gyereknek a nyelvére >>.
((tüzet kell
Egyszer csak a jó szelid Orlain esik meg az a fátum, hogy kiszalad a száján ez a népies szólam: «a fene tudja ».
Erre Petfiné fölkerekedik a pamlagról
s
elhagyja a
társaságot.
Mi csak várunk. Tán a pirított zsemlye után lát a konyhában ? De a mi asszonyunk csak nem jött vissza. Utoljára maga Petfi vállalkozott, hogy a feleségét fölkeresi.
Kis
id múlva
— Látod,
Mért
nem
visszajött, de csak egyedül.
barátom,
monda
Orlainak, te vagy a hibás.
ügyelsz a kifejezéseidre ? Olyan szót ejtettél ki
a feleségem eltt, a
mi annak lehetetlenné
tette a társa-
ságban ittmaradást. Azt mondtad, hogy ((fene*. Szegény Orlai már nem is emlékezett rá. Védeni sem tudta magát.
Én megszántam
és segítségére siettem.
— Hát Samu pajtás csak a klasszikusokból úttal.
Tudod Sándor, a hol
veszett
fenéit),
aztán
ez
meg
van irva ez:
:
«
idézett ez-
Tánczolok, mint
«Mert a katonai pálya
fene sík!»
Kegyetlenül letorkolt
— Tanuld meg
érte.
hogy a mit nyomtatásban elolvastathatunk a publikummal, mind azt nem mondhatjuk el élszóval egy társaságban, a hol «egy)> van jelen. azt,
n
Ha most nyugodtan
visszagondolok
nem, hogy a mi ránk nézve dolog
volt.
E
tréfa, az
rá, el kell
ismer-
Petfire nézve komoly
jelenet hatása alatt szülemlett
meg
a verse,
melynek felirata: ((Mi a szerelem?*) Végsorai közt ez a szép axióma: ((S ha feleségünk szeszélyes, Magunkat
szabni szeszólyólioz, Lássátok,
munkái gyíijteményélien ezt Petfi r»'8ten.irta,
gérl az
ov.
o vers alá
fel is
elejére térve, azt
a s/orfiloni». Összes «
Ívoltó" \aii téve.
De
A
vé-
nekem
olvasta
mondám
frissiben,
neki: «Az a megszóli-
süld poéták bikíiczek!» ugyebár nekünk tünk úri magunknak is?») Káhagyi'i. tás
(I
szól-*
Köz-
Következett a nagy niárcziusi nap, melynek fátumába,
mint két egymáshoz lánczolt fegyvertárs mentünk Petfivel. A hol egyikünk elesik, a másiknak is ott kell elesni, l^gy i'f'ggeltl estig tartó fényes álom volt ez az egész nap. Egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj Ahhoz a diadalmámorhoz, a melyben ekkor osztozánk, !
nincs fogható érzés ezen a világon. Azt hittük, hogy meg-
hogy óriásokká nttünk egyszerre. A forradalmi vezérek szerepeit osztottuk ki egymás között. Petfi szobájában körül fel voltak fügfordítottuk a korszakot. Azt hittük,
gesztve a franczia forradalmárok
remek kivitel arczképei,
még
ez volt a fényzése. Tavalyi versében
«liomában
Cassius
valék.
Helvécziában
Parisban Desmoulins Camill. Itt
már Danton
akart lenni.
Itt
is
azt
Teli
monda Vilmos,
leszek tán valami.*
Én nekem
pedig Saint Juste
szerepét szánta. Elfeledte, hogy épen Saint Juste volt az,
Danton vádlevelét a törvényszék eltt felolvasá. Szenem lelt bellünk se Danton, se Saint Juste hanem az lett bellünk, hogy mire a márcziusi ibolyákat ki
rencsére
a májusi gyöngyvirágok felváltották, akkorra úgy elfelejtett bennünket a világ, mint a hogy el szokták felejteni az ibolyákat a gyöngyvirágok évadjában.
Az els magyar felels kormány megalakult, a nélkül, hogy eszébe jutott volna, hogy itt van két író ember, a kinek tollát tán lehetne valamire használni. Minden kor-
társunk jutott valami álláshoz; a márczius 15-iki nép-
szónokok közül többen képviselkké lettek megviUásztva,
még
a jámbor, egykönyvü Táncsics Mihály
dátumot, a
kit
mi hoztunk
ki a
is
börtönébl
nu'gbuk<4t a szülötte városában. És
kapott
man-
és'
Petfi
azt hitte, !h.|gy
SÍ
pokoli
ármány buktatta meg, nem akarta
gubás polgártárs
nem
elhinni, hogj' a
ismeri azt a versirót, a ki
hanem a papnak
sorsából felszabaditá,
a
fiát
t jobbágy ismeri,
—
derék termete van.
Ö még
itt
nem
volt a kiábrándulásnak vége.
népvezérek, mint politikai
hsök megbuktunk
maradtunk költknek. Tehát még hogy mint költök is megbukjunk. Márcziustól kezdve az
«
azt
Ha mint is,
meg-
is meg kellett érnünk,
Életképek D-et ketten szerkesz-
És e ketts szerkesztés mellett e lapnak azon évfolyama kincstárát képezi a magyar irodalom szellemi termékeinek. A veterán Íróktól kezdve az ifjú lángelmékig, mind valamennyi hse ott van képviselve e Pantheonban tettük.
rovatainak mindegyike egy-egy darab becses korrajz. És mégis ugyanaz a lap, melynek els félévben másfélezer elfizetje volt, a második félévben annyira leszállt, hogy nem nyomtatták többe négyszáz példánynál. A magyar s
közönség kidobta a maga poétáit a hajóból.
Petfi büszkeségét mind közönség, választók katasztrófát,
mely
nem
törte
missziójában
?
öt
egyszerre
a
ez hitt.
meg. Mit neki Várta a nagy
nemzet
emelni. S a hitének volt valami alapja.
A
élére
latok oly gyorsan és oly váratlanul jöttek, egyik
úgy
tajíosott a
fogja
politikai fordu-
esemény
másik kigyófárkára, hogy a mai nap nagy-
ságainak soha sem volt igérve a holnapi nap.
És Júlia nem hogy
csillapította volna, de
még
tüzelte a
férjét. « Varrd meg azt a zászlót, feleségem. De ne legyek háládatlan a sorsho2i.
Ha
napok diadalmámoráért elvesztettem azt a szeretetet, a meh^ egy iróra nézve oly drága, a közönség szeretetét, nyertem helyette mást, mely azt dúsan kárpótolta. A márczius tizenötödiki nap legválságosabb órájában hozott össze a sors azzal a nvel, a kivel lelkem, a márcziusi
életem összeforrt.
Júkai: Ösri
íéiiv.
8-J
Épen pünkösd vasárnapja
tartós
volt;
es
után szép,
derült nap.
Estére zivatar
lett.
De nem az égben, hanem idelenn a
városban. Eg}' olasz császári ezred fellázadt a magyar
kormány
ellen. Tisztjei bujtogatták
fel.
Megtagadták az
engedelmességet a magyar hadügyminiszternek, a
ki
ket
másnap Verbász alá akarta küldeni a lázadó szerbek ellen. Az olasz katonákon kivül még volt egy magyar önkénytes zászlóalj
is
a Károly-kaszárnyában, csakhogj' ennek
A
volt fegyvere.
fellázadt olaszok és a
verekedés támadt
;
nem
magyarok között
az olaszok bezárták a kapukat.
Az utczákon riadót vertek a nemzetöröknek. Én is nemzetr voltam, siettem haza a szuronyos puskámért. Mikor tlem meghallotta, hogy a katonaság a nemzetrséget dobolják össze, azt mondta, hogy is velem jön s bement a szobájába a fegyvereiért. Volt egy kétcsöv vadászjiuskája, meg egy tenyérnyi széles kardja, a mit guillotinnak hivtunk. Petfi otthon
volt.
fellázadt
s
Én hamarább
készen lettem
a
fegyverbeöltözéssel;
mikor kiléptem a szobámból a közös ebédlbe,
tam
ott talál-
Júliát.
líémület kifejezése volt az arczáu
jéghideg reszket kézzel
s
— Az égre kérem önt,
-
Zárja be a lépcsöajtót
s
azt
megfogta a kezemet
ne várja meg Sándort. magával a kulcsot. a lépcshöz.
siessen
vigye
Csak egy kulcsunk volt
;
monda: !
el
Ezért az egy szóért örökké becsültem Petfinét.
Ez
volt az igazi képe.
Tehát ersebb a szerelem, mint a dicsvágy.
«Amor» a him,
Én
sietve
bezártam
s
«gloria» a
haladtam
le
n. Amazé
a lépcsn,
a teremt er! annak a rácsajtaját
aztán ki a kapun.
Mire kiértem az utczára, már akkor Petfi a felnyitott
ablakban
nyissam
állt.
ki
Rám
kiabált dühösen, hogy ereszszem
az ajtót s hogy rá
sem hallgattam,
ki,
szidott,
németnek, pecsovicsnak, kamarillának nevezett; fenyege-
83
megl
hogy
tett,
!
Szerencsére az nteza görbül, én eloson-
liattam.
Hát bizony nem valami nagy dicsségnek az osztályrészétl fosztottam öt ostromlását
meg
A
ezúttal.
magam sem számítom
Károly-kaszárnya
a babéraim közé. Az
olaszok kilövöldöztek az ablakokon, a nemzetörök belövöl-
bogy valami nevezetes kárt tettek volna egymásban, míg végre másodszor is megérkezett a hadügyminiszter. Mészáros Lázár. (Az els kísérletnél leltték döztek, a nélkül,
a szárnysegédét.) Hozott magával Budáról gránátosokat,
meg egy
üteg ágyút. Az ágyúkat a kaszárnyának szegez-
teté s felszólíttatá
ségre,
a lázadókat, hogy térjenek engedelmes-
mert külömben összeágyúztatja ket.
A nemzetöröknek
pedig azt mondta az öreg úr, bogy
urak menjenek addig a korcsmába, ha ágyúszót hal-
<'x\z
lanak, jöjjenek megint vissza.
Én azonban mába, hanem
e
fegyverszünet alatt
teljes fegyverzetben,
nem mentem
a korcs-
lporfüstös tenyerekkel,
fellátogattam Laborfalvy Eózához, a ki ott lakott a hat-
vani-utczában, a nemzeti kaszinó mostani palotája szomszédjában.
Több színészn
is
volt nála, a kiket a kíván-
csiság csdített oda.
Ugy hiszem, hogy dicsekedtem egy viseletével, a
kicsit a
hs magam-
mit ez «els>) ütközetben kifejtettem. Az
els puskaporfüst-szagban van valami mámorító. Ennek aztán az lett a következése, hogy többet nem eresztettek vissza. Csakhogy nekem szemembe mondták, hogy
nem oda
Nem
is
való vagyok, a hol emberhalált csinálnak.
volt rá szükség. Éjfélre
olasz ezred s lerakta a fegyvereit.
megadta magát a lázadó
Hanem
az utczák egész
mintha nappal volna. Vitézségemnek meg lett a jutalma egy nagy veres toll, melyet kedves kezek tztek a kalábriai kalapom inellé. Másnap minden ember az én veres tollamról beszélt a városban sárra én nekemkétszeresokomvoltbüszkéneklenni. Hanem annál drágább dolog várt rám otthon.
reggelig olyan élénkek maradtak,
:
6*
Petfi berontott a szobámba
h
legelször
ilyen barátságot. «Jnlia
En nem
is
világosítottam
jól lehor-
is
magának
dott, a miért rázártam a lépcBÖajtót. Kikérte
nagyon haragudott az ellenkezrl.
érte
a/,
\»
fel
Akkor meglátta a kalapom mellett azt a monumentális Veres tollat.
—
•
Hát
ezt hol
ltted ?
^[ondtara neki, kitl kaptam.
Erre haragosan nézett rajtam végig.
— Te Hiszen szerelmes vagy. — Boldog vagyok. te
!
Erre
kitört.
— De
most nincs
ideje a
szerelemnek
!
A
korszellem-
nek nincs szüksége most boldog emberekre. Hát te nem vagy-e boldog ? Nem vagy-e szeretve
—
— Az
-
más! Az én
nm engem
kisérni fog,
ha
kell,
'?
a
csatába, ha kell, a számzetésbe, ha kell, a vérpadra.
— Azt az enyém még inkább meg fogja tenni. A «még
inkább i)-on aztán összevesztünk. Egyikünk sem
maga hsnjét a másik által beárnyékoztatni, a lett, hogy én még az nap elköltöztem a közös
engedte a
vége az
szállásról,
elhagyva Petfiéket,
s
fogadtam szállást ugyan-
abban a házban, a hol Laborfalvy Kóza lakott az övé az els emeleten volt, utczára az euyim a másodikon, dolgozószobám az udvarra, hálószobám a kei-tre nyílt. Másnap nehéz beteg lettem, a múlt éjjeli áthülés miatt s ott feküdtem hosszú hetekig abban a kis félrees szo;
;
bában, a hova
még
az utczai zaj
sem
hatolt be. Senki
sem
látogatott meg, csak az orvosom, senki sem járt hozzám,
csak a szerkesztségi szolga és senki
Laborfalvy Kóza.
()t
láttam
magam
sem
ápolt,
csak
eltt, mikor forró
lázaimból fájó szempilláimat felemeltem.
volt
nekem a
napvilág és az árnyék.
Petfi egyszer sem jött el hozzám, ámbár tudhatta a szerkesztségi szolgától, hogy beteg vagyok. Ez ujj mutatás volt rám nézve, hogy én se menjek hozzájuk többé.
85 így egy lapnak két közös szerkesztje
És
idn át. Igaz, hogy a még betegségemben is.
egymással hosszú
zott
gam
állítottam össze
nem
találko-
lapot én
ma-
Mikor felgyógyultam, egészen megváltozottnak találtam a világot.
A közvélemény nem
tudta már, hogy ki a jó hazafi, ki
a hazaáruló ?
E napokban kaptam szólít,
egy levelet Petfitl, melyben
hogy miután egymást a lakásán
jük, jöjjünk össze
egy közös barátunk,
fel
nem
fel-
kereshet-
Emdy Dánielnek,
a wPesti Hirlapw segédszerkesztjének lakásán.
Ez ugyan-
abban a házban volt, hol én laktam. Mikor én beléptem Emdyhez, már akkor Petfi ott volt. Vitatkoztak valami felett. Megjelenésemre abba hagyták a vitát s Emdy azt monda Petfinek ((Bocsássuk hát :
Jókai ítélete alá
mit szól hozzá.
;
Erre Petfi a kezében tartott költeményt elttem
is
felolvasá.
Ez
volt a
A mint
Vörösmartyhoz az
utolsó
intézett vers.
strófa
elhangzott,
azt
mondám
Petfinek
—
Nagyon
kérlek,
hogy
ezt
a
verset
ne add
ki
a
lapunkban.
— Látod
a
'?
szólt
Emdy.
sem
helyesli.
Aztán elmondtam az indokaimat Petfinek, a mikért ez vers maradjon a közönség ell eltakarva. Meggyzdött,
összehajtotta a költeményt és a zsebébe tette. Megígérte,
hogy senkinek sem fogja megmutatni.
Ekkor azt mondám neki És most még egyre kérlek. Nekem néhány napra el kell Pestrl távoznom. Lapunk legközelebbi számának a szerkesztését vállald te magadra.
—
Elvállalta,
hanem
aztán azt kérdezte
:
— Miért kell neked eltávoznod és hová? —
Azért,
hogy megesküdjem menyasszonyommal, La-
borfalvy Rózával
lü're ü
indulatosan kiálta
l'cl
"az lehetetlen
:
!»
— Ez így van. még
És
egyszer kiáltá
latosan hagyta
És Petfinek
e
:
«a/ leheli-tlen
S azzal indu-
!»
a szobát.
el
vad indulatossága idézte fejemre életem-
mely évekig
nek legnagyobb fájdalmát, az anyaátkot, nehezedett a fejemre, a míg az anyaszeretet azt
homlokomról
s
áldásával
nem
le
váltotta
nem
fel,
törülte
de ezt az
áldást évek nehéz próbáival kellett kiérdemelni
Én
az anyaátok daczára
is
nül
vettem
azt, kit
sze-
rettem.
S
midn
semre
ismét visszatértem Pestre, nagy megütközétaláltam lapunk legutolsó számában a Vörös-
ott
martyhoz
költeményt.
írt
ama
Erre írtam
végzetes tiltakozást.
Most már, negyvenkét év múlva, hidegvérrel tekintve vissza a történtekre, nyugodtan mondhatom ki, hogy ebben hibáztam. De hibázott Petfi is. Petfi hibázott abban, hogy jó barátjának szivviszonyába, családi ügyeibe beleavatkozott. De én is hibáztam, a midn a helyett, hogy « ezért)) a sérelemért mint férfi mint szerkeszt férfi ellen, léptem volna vele szemben :
meg
bántottam
a szerkeszttársat a költeményeért.
Egy kardvágás, mit
jó barát adott, beheged
limk, ismét jóbarátok leszünk; de a seb, mit a vel ejtettünk
Hanem még
egymáson,
nem
;
toll
kibékü-
hegyé-
gyógyul be soha.
hát a harag rossz tanácsadó, de a büszkeség
rosszabb.
Utaink
itt
végkép ketté váltak.
Mi mind a ketten « választottunk magunknak csillagot!* Csakhogy az én csillagom engem a zenithtl a nadirig elkísért
,
.
.
Most már az én egemrl vás után
nem
jár velünk
is leszállt
a nap. S napnyug-
semmi árnyék, sem elttünk,
N7
sem utánunk. Jó barátok és szeretök maguk is az árnyak nagy országába tértek már meg mindannyian. S ha én most, tengernyi nagy
tom az égre hogy ö
is
s
azt
mondom
lenyújtja a
a kézszorítást.
:
«
nem
id
után, kezemet feltar-
jól tettem ezt ?»
magáét onnan felülrl
s
,
hiszem,
viszonozza
A LEdDRACiAlilí OLTONY. (Mese.)
Terézia királynét,
^íáiia
midn
a trónt elfoglalta, egy-
szcDc hat ellenség támadta meg: hogy ennyi ellenségtl a felkiáltíis szabaditá meg: « Vitám 1
1)
örök hír
lelk anyát ez a sanguinem pro rege
királyi
beszéli,
udstro
bajor, olasz, spanyol,
orosz és franczia. Ország-világ tudja,
liurkus.
et
Diákul volt mondva, de jó magv'arul
lett
beváltva
:
((életünket és vérünket a mi kiriilyunkért!"
A gyzelmek
Bécsben pompás ünnepségek soromelyeknek koronáját képezte a fényes
(iríhuére
zata lett tervezve,
lovagjáték (carroussel
a
csaszaii varlak }ioinpas körönd-
jében.
elre készültek e dicsjátékhi^z. Tudva volt, liogy eliben az uralkodón minden országa képviselve lesz a legelkelbb lovagok által, s maga Mária Terézia is n'szt fog benne venni. Tizenhat fnemes lovag s ugyanannyi lovagn képezi majd a lovagnégyest. Az amazonok P^él
évvel
koronát visel; berezegi és grófi koronákat,
iiiiiidegyike
st
olyan
diadém
is
lesz
ékesíti a
fog ragyogni,
közöttük, a kinek uralkodó fejedelmi
homlokát. Egynek a fején pedig a korona
melyrl
azt beszéli a legenda,
hogy angyalok
hozták a csillagos égen keresztül, a tejúton elcsúsztak
korona a földre esett: igen arra a csillagra, a mit nagy kezdíibetüvel ((Föld»-nek neveznek; estében görl)ült
vcile, a
el
!
az ormát diszítö kereszt.
A
királyi
asszony
e
lovagjátékban maga fogja a tizenhat
S9
fnemes
lovag közül kiválasztani azt, a ki a quadrillban
az ö párját fogja képezni.
A királyn
férje szintén
maga
választ lovagtársnöt.
Nagy
volt a vetélkedés a
furak között
:
ki legyen az a
boldog, a kinek a királyn a keztyjét fogja nyújtani, azt a lovagjátékon a fövegére
hogy
Az
volt a kérdés, liogy
meze, melyben a lovagjátékon
Négyen lehetett
Hogy
nem
•
tzze.
melyiknek
meg
lesz legdrágább jel-
fog jelenni.
voltak, a kiknek e kitüntetésre legtöbb igényük
egy német, egy cseh, egy lengyel és egy magyar.
a magyart
nem
legeli,
hanem
leghátul tettem, ez
annyira udvariasságból történt, mint inkább azon
közmondás miatt, hogy « végén csattan az ostor.)) Mind a négyen a leggazdagabb urak voltak az egész országukban, a kiknek annyi kincsük volt otthon a váraik kincstárában felhalmozva, hogy akár csupa igazgyöngj'ökkcl és drágakövekkel kirakott öltözeteket
vehettek
ma-
gukra.
Mind lesz
a
négyen fogadtak egymással, hogy melyiknek
legdrágább öltözete a fényes királyi ünnepségben.
Titokban tárták azonban mind a négyen, hogy mire készülnek, egész a játék napjáig.
A
carroussel szinhelyéig a lovagok, süvegüktl a ken-
gyelvasig egy által vezetve,
királyn
állt,
b fehér palásttal letakarva jöttek, két apród egész a mennyezetes emelvényig, a hol a
az udvari fméltóságoktól körülvéve.
nyilat búzának, hogy melyikre kerüljön a sor elébb. Legels volt a lengyel fúr. Pompás nemzeti öltözet volt rajta, liá nézve is csupa gyönyörség. Gyémánt, rubin, zafir ragyogott bogiárain, övén, fegyverzetén. Hát még a midn azoknak dicsséggel teljes eredetét elmondá. Ez a gyémánt forgós kerecsenItt
szárny kisérte Sobieskit Bécs alá! ez a türkiszes kard-
meg egy sapa markában, a Pruth melEz a rubint nyakláncz lett még pirosabbá nagyapa vérétl Ez a selyem camarka szerepelt az
markolat tüzesült letti
a
ütközetben
!
!
'.I(»
Maga
utolsó királyválasztásnál Krakkóban.
a kt4méje
is
mert ez nem a bogár gumójából készült, hanem a tenger fenekén él nemes kagyló üstökébl s valahány gomb rajta, az mind egy-egy ismétl óra, minfl föl vannak húzva s ha elkezdik az órát ütni, egész kis tündéri harangjáték lesz belle. De a mi a dolmányon a nevezetes annak
;
;
legnevezetesebb, az, hogy ezt a pápa ajándékozta a lovag
szépapjának, az anyaszentegyháznak hozott nagy áldozataiért
jutalomképen.
Az udvari fméltóságok ersen hajtogatták a
mind
ez bizony
igen
nagybecs
kincs
!
fejeiket,
Aligha fog valaki
túltenni rajta.
Következett a második lovag
A
:
a német.
fehér palást iehulltával egész díszes lovagköntös
el, de biz
azon meglátszott, hogy
nem valami
tnt
régi
;
a
bársony, a selyem még egészen kemény volt s a nyakláncz gyémántjai nem voltak valami nagyon szikrázók. Meg is mondta a német lovag egész szintén Rajtam semmi si klenodium nincsen. St nyiltan :
—
hogy a gyémántjaim
l)evallom,
is
hamisak.
Hanem
a mi
rajtam van, az a saját hazámban készült, olyan gyárakban, a miket én magam alapítottam. A ruhámnak a selyme saját termelésem,
csipkéimet saját asszonyaim verték, a
hímzések kardkötömön saját népem iparát hirdetik
álgyémántok a tulajdon
üveggyáram
termékei,
s
az
nincs
gomb sem, a mit a külföldrl hozattam volna. De most már a fej bólogatáshoz egy kis halk mormogás
rajtam egy
is járult.
A
tetszés
pálmája a német lovag
felé hajlott.
Most jött a sor a cseh lovagra. Mikor a fehér burkonyt levették róla, a pályabirák nem tudták az els meglepetÓEÜkben, hogy bámuljanak-e vagy nevessenek. Ez a lovag valami furcsa haczukát viselt. Nem azon semmi ékszer hanem ell-hátul csodaszép asz-
volt
;
szonyi fejek, kezek és lábak festve.
— Én
egy Rubens-képet szabhattam
az ünnepségre.
fel
dolmánynak
91
A csodálkozás hangja vegyült az elszörnj'edésével. Egy Rubens-féle olajfestménybl haczukát! Egy
felbecsülhetetlen drágaságból, a
melynek birtokáért
muzeumok versenyeztek! A mit nem lehet helyrepótolni. No ez igazán olyan drága egy öltözet, a minek az árát nem lehet megszabni. Mert ha egy ember akárminö nagy összeget mond is, a másik még többet fog fejedelmi
mondani
Egy Rubens-kép, mint dolmány
!
Utolsónak maradt a magyar fúr.
Az egész közönség azt várta, hogy ez lesz az, a ki a legtöbb pompával kérkedik, a magyarok értenek ahhoz legjobban.
Nagy volt a csalódás. A magyar lovagnak épen nem volt pompás a jelmeze. Valami kopott selyembl volt az, még az sem egyforma szinü.
A
jobb oldalán fehér-kék, a balon fehér-fekete.
S nem csak az, hogy kopott volt, de még rongyos is volt. A számos foszlányok és lyukak alól kivillogott az alsó köntös bíbor szine.
—
í]z
az én öltönyöm két zászlóból készült
Mühldorfnál vettem
el
saalnál a burkusoktól.
:
az egyiket
a bajoroktól, a másikat Königs-
A mi
rongy és lyuk van
rajta,
az
mind dicsséges csatáknak az emléke. Mit gondoltok, melyiket választá a királyn a lovagjátékon társának
?
Melyiknek volt legdrágább öltözete
?
A NAGYAPA VARKASTEIAA. (Elbeszélés.)
A
természettudósok feljegyzései
sajátszer tengeri
állatot,
nyomán
találunk egy
a melynek neve «Salpa».
Ennek
az ivadékai a tenger mélyében úgy világítanak, mint egy
úszó lángtömeg
forma,
A
:
az egyik heiigeralakú, a másik csillag-
meg másik
ollót
mímel, vagy ágbogas meduzaföt.
hajósok könnyen elfogják
ket
hálóval
s
aztán tenger-
vízbe téve, tovább tenyésztik.
Hát ezeknek az a különös
nem
hasonlítanak az apákhoz,
sajátságuk, hogy a fiak
unokák a nagyapákhoz a csillagsalpálesz, fia hanem aztán megint csillag unokája. nak négyszög Hát ilyen szárazföldi salpa volt az én kedves barátom. Budamér, a kinek sok kiváló tulajdonaihoz járult még az is, hogy nagy arisztokrata volt. Azt tartotta magáról, hogy ö « fertály ». Pedig hát nem az ö anyja volt a grófn, hanem az apjáé. rendes pirosvér apától, anyától szárma-
hanem mindig
zott,
az
:
a kiket szintén igen jól ismertem.
Az atya a legdemokratikusabb jellem férfiú volt azokban a régi idkben, a mikor még a demokrácziát csak a patikából lehetett hozatni orvosi vevény mellett; velünk együtt küzdött az emberi jogok általánossá tétele, a nemesség megszüntetése, a közteherviselés mellett is végig küzdötte képvisel is volt
badságharczot
denkit tegezett
Volt
«
;
s e
tekintetben a viszonosságot
méltóságos*) úr is: fispán; de azt
8 visszajött
tekintetes úrnak.
is
:
a sza-
és
min-
követelte.
hamar otthagyta
93
Az egyetlen
Bndamér, pedig
fia,
teljesen ellentéte volt
a parasztot
Tettl talpig gentleman, a ki a purgert lenézi, pedig meg sem látja s a zsidónak nem köszön.
Jó
szeretett traktálni,
az apjának.
fiú volt
lálni,
:
minden görbe
a pénzt elszórni s a kölcsöuvettre
Vidéki városban az ilyenfajta fiatal
híjának
meg
nem
emlékezni.
ember imponál
:
a
szava dönt, bogy kit
adja a tónust. Az
hogy mondják,
szóért duel-
a kaszinó-bálba'? Ki legyen a lady patro-
nesse? és pro coronide, bogy ki nyerje
el
a bálkirályné
pálmáját? azaz hogy kaméliaesokrát.
Ez pedig nagy horderej kérdés! A bálkirálynéság olyan, mint a pünkösdi királyság:
A ki az idei farsangon báljöv farsangon nem lehet az.
csak egy esztendeig tart. királyné volt, az
Annak tehát
nagyon
Pedig hát
A
:
ers
a
menni. S minthogy bálkirály
könny
zés per procura
is.
már
férjhez kell
kitalálni,
hogy kihez? Ez az
is
van
eljegy-
a hogy uralkodó családoknál szokás. volt a verseny
polgári
elemnek
Amannak
a neve
volt kandidátusa, a dzsentrinek
is .
!
.
.
estein w-on
végzdött,
emezé
Mondhatnám .szójáték a sorstól. Egy stein, meg egy burg Amaz egy tekintélyes szeszgyárosnak a neje volt, emez egy frangú nemesé egy báróé. Derék, tekintélyes úr volt mind a kett. A városban mindenki ismerte ket az egyik kicsinyben kezdte ((burg»-on.
Furcsa véletlen!
!
;
s
aztán mindig följebb vitte a vagyonosodásban, a má*ik
nagyban kezdte s aztán folyvást alább szállt. Kérdés, hogy melyik a nagyobb dicsség? Már mindenesetre nagyobb dicsség, ha az ember magasról lépeget lefelé mert akkor a fejét hátravetheti míg a ki alulról hág fölfelé, annak a fejét le kell hajtani. Ez volt Budamér barátomnak a nézete is. Az apja pedig szerette volna más meggyzdésre bírni. ;
— Ejh,
ejh,
fiacskám
!
De jobban tennéd, ha
a Mariska
körül taposnád a földet, mint hogy a Clarinda baronesse körül tolod a szelet.
ül
—
ILi
--
(iiis/lu^
nekem joMmii
(/.
K:ipitiilis
ei4y
va\
(1(»!lí;i.
le;'m\
tets/.il:.
Olyan
!
s/.enie.
Karcsú tevmete.
:i/,on a
soványságon?
oíik
iiiiU
|)iru-,
Én nem
;i
Mariskiilioz ;Uluék.
mint
(-lel
a/,
Tz
'
a
ei'tem. mii tmis/, s/eretiii
Azt az elegáns «pli»-t. Azt az utáno/liatlan elkélti varitzst.
He
—
né,i;v
esztendvel idsei)!) náladnál.
Az istennnek nincs
életkora.
— Hogy nem ment hát eddig férjhez? — Mert nem az eszmi'nyet. találta
apám
—A
.
szép tulajdonait
azokat jól
birtokait,
Ha
í'el
a yzép tulajdonait
.
ismern.' az
.
nem ismerem;
ismerem. Nagyon
lianem tele
szep
a
van ívva a
teh eriapjuk.
—
Itt
van
Apám mindig
ni.
pontokat foglalja
el.
csak a materi/ilis nézet-
Persze a Mariska a/ért olyan
mert együtt jár vele a kapitális. — Hát bizony, édes fiacskám, a hogy én a te maidat ismerem, te rád is jobban rád férne egy
na,i;\()n
kapitális leány,
pl US,
—
mint ugyanannyi minus. Nézze csak apám Prc)zai felfogás !
!
úri hajlafel millii)
Az bizonyos,
hogy én rám szép carriére vár. A legközelebbi választásnál képvisel leszek. Mint képviselt meghívnak az udvari tánczestélyre. Már most micsoda megszégyenít helyzet
rám
lepne az
magam zású
nézve, ha a föudvarmesteri hivatal csak a
nevére szóló meghívót küld
feleségemet
nem
hívja
s a
polgári -zarma-
meg. Tovább me^^yrk. Az
országgylés végén mint fispán fogok visszatérni gyébe. Ez kétségtelen. Már most gondoljon arra. mieso
la
fis[)aii.
hamis
liel.zet
állna
el
a
mv-
ap:ín),
akkor, hogy ha én, a
>zétküldenéni a meghívókat az installationalis
megye elkel családaitól csupa kiment válaszokat kapnék vissza. Hisz a sjritu^zfo/
tan ez v igalomra
leányának lábát.
a
s
arra a
szalonjába a haute volée be
Hasztalan
mondom, hogy
a
nem
teszi
a
nagyanyám grófné
90
a feleségem proveniencziája lerontja ezt az aván-
volt:
szomat.
Ellenben La a baronesset veszed nül,
—
fertálygiófos czifferblattját
Hát csak vedd el. Budamér barátom nem
is
három
is
még
a
magad
fertályra igazítod ki.
kérte
beleegyezést:
a
az
advent alatt annyira haladt a barátságos viszony a felek
hogy már fotográfiát és
között,
gyrt
váltottak egy-
is
mással, a minek természetes folyománya volt végül a
kölcsönös háztüznézés.
A
bárói családnak
si
kastélya volt a megyében, mel-
nagj'Szer park fáczányossal
lette
az
s
s
erd közepén
egy régi vár romja, melyet egy helybeli poéta egy balla-
dában meg lomra
s
is
énekelt, pályázott
Budamér
is
hogy meg nem
kicsi hija, el volt
ragadtatva annyi dicsségtl. Volt mit
hallgatni az apjának, különösen az
— No megállj
monda
az öreg;
eljönnek háztüznézöbe, én
is
te
!
si várromokról. majd ha a ... burgék
elvezetlek benneteket a
is
nagyapád várának a romjaihoz
nyes látvány.
vele a Nádasdy-juta-
dicsérték.
:
az
ám még
A baronesse, tudom hogy
csak a regé-
mindjárt lerajzolja
albumába
az
— Ah
vára volt
Kapott rajta Budamér. Az én nagyapámnak
!
!
Ezt nekem
még apám
— Mert sohsem kérdezted. Budamér
sohse mondta.
mikor a
alig várhatta a délutánt, a
hogy siethessen a báróékhoz eldicsekedni az nagyapjának is van si várromja.
üt,
Másnap mindjárt csörgs szánokba volt,
porzó havas szánút;
vizit órája
vele,
hogy
ültek, szép téli
id
kivágtatott az egész dzsentri
társaság az öreg úr falusi kastélyához. Ott jól megebédeltek
s
akkor aztán ismét szánra kapva, az öreg úr kivezette
valamennyit egy mély erdei úton át a hegyek közé.
Egy kanyarodónál megállitá a menetet ott állt srégi fenyk által beárnyalva egy düledék ell kormos falakkal, az oldalán nagy halom vas- salakból. ;
:
Az öreg úr odavezette a fiát. Vedd le a süveged, íiaui, ez elölt a díszeH omladék (ltt. Ez volt az a kovácsmhely, a melyben a te nagy-
—
apád, a kovácsmester ütötte a
tüze.s vasat. Itt verte fel
Hzép grófné lovának a lábára a leesett patkót, a
ki
a
aztán
s feleségül ment hozzá. Ez a te seidnek a Nagyapád kovácsmester volt; aztán derék várkastélya. katona lett, nemes emberré lett; jó férj volt, jó apa, jó hazafi. Áldassék az emlékezete. Te is úgy kovácsold össze
belészeretett
a szerencsédet, fiam
...
A
baronesse
nem
rajzolta le az
si romot
az albu-
mába.
Másnap visszaküldték Budamérnak
a
gyrt, meg
a
fotográfiát.
Nem is lett azután belle Hanem a kaszinóbálban A végét a mesének aztán
se képvisel, se
fispán.
a Mariska lett a bálkirályné. ki lehet találni.
S ezen a nagyapa várromja
segitett.
CSEL-CSAL. (Elbeszélés.)
kitn
Scrogs Melchizédek A'olt
hírhedett methodista lelkész
New-Yorkban.
Imaterme egyike volt a leglátogatottabbaknak. Nemcsak azért, mert a legjártabb utczák keresztezésénél volt kiválasztva, nem csak azért, mert a szomszédságában semmi circus és állatmutogató tanyája
de
fképen
azért,
nem
volt elhelyezkedve
mert a nagytiszelend úr hozta be azt
az igen üdvös reformot a kiiltustéren, hogy a bibliafelül
vasast szép fiatal hölgy végezze a kathedrában.
Ez
új
vonzer
volt a
mennyországhoz vezet utak mcg-
népesítésére.
Ezt ugyan a többi methodista papok
schismának
nem
siettek utánozni,
ellenállhatlan
kiáltották ki,
st
— nemcsak
csakhogy hián3'zott náluk a
bájos
hogy
inkább mindannyian
bibliamagyarázó
f
kellék, az
«Deborah», a ki
maga volt Melchizédek úr egyetlen leánya, miss Dezdemonu: a szépségversenyen harmadik pályadijat nyert celebritás.
Miss Dezdemona tizenkilencz éves volt
:
nem
szán-
is
mig férjhez nem megy. Azt mondanunk sem kell, hogy kitn gazdasszony
dékozott több lenni, a
volt.
ü
vitte
a háztartást:
látta el a konyhát.
Bele tudta
a tepsil)e a rostbeafet, vagy az i'irüczombot, úgy küldte el a süthöz, s ha visszahozták, maga szeletelt b'uni
belle annyi darabot, a hányan az asztalnál ültek. '..kui: Okzí féuv.
A 7
szár-
(linás szelenczét fel
tudta bontani ollóval;
tudta választani azt, a
mi a
legérettebb.
A
a Hajtból
s
ki
theásüst alatt
nagy gyakorlatot és hivatást eláruló ügyességgel tudta meggyújtani a petroleumos mécsest. Azt is tudta, hogy varrás közben a gyüszüt nem a hüvelyk
pedig épenséggel
újjra,
hanem
középs
a
újjra szokás szorítani.
Ennyi házi erények mellett miss Dezdemona maga volt a személyesített jó erkölcs és szemérmetesség. Az utczán nagy karimájú kalapot viselt, s annak a szélérl köröskörül fátyol volt alá húzva az álláig és nyakáig mint a hogy a czukorsüteményt le szokták takarni a dongók és legyek elöl. :
A
házi
májú
erényeit a megboldogult anyjától, a nagykari-
kalapviselést pedig nagytiszteletü atyjától örökölte
mikor karöltve mentek együtt az utczán, a nagy kalapok miatt kétfelé kellett tartaniok a fejüket, mint az orosz két-
fej sasnak. Fentebb kiemeltük miss Dezdemonának a varrásbeli ügyességét, most eszmetársulás útján (értve a szemérmetességet) újból visszatérünk rá.
— Hanem elébb küldjétek
mert a mi
itt
Tehátlan
A saját
,
következik, az .
ki a szobából a
nem
gyerekeket
az o füleiknek való.
.
ruháit ugyíiu
nem szokta miss Dezdemona
mag.i
Amerikában a ruhát nem varrják; hanem készen veszik. Bvebb értesítést ad errl a Singer varrógép. Azonban Nagytiszteletü Scrogs Melchizédek úrnak volt egy leveli békája, mely egy befttes üvegbe ideiglenesen véglegevarrni;
.
sítve,
.
.
meteorológiai észleletekkel töltötte a legtöbb idejét.
Mint tudvalevleg minden szaktudós, úgy mister levelibéka sem adott sokat a viseletére. Nem csak hogy a vi/,l)en úözkálás alatt; de még mikor a lajtorján fehnászotl is,
a legkezdetlegesebb
követelményeit
is
az illemnél
tigyolmen kivül hagyta.
Ez alkalomból tünteté
ki
miss Dezdemona szaljászati
í)9
Ichetségénelv kifejlett voltát
nek alapszinezézét
s
egyúttal erkölcsi érzületé-
egy darab zöld selyembl a legtökéle-
:
tesebb úszó jelmezt varrva a
hidegvér természetbúvár
számára.
— No már most be lehet
hívni a gyerekeket,
fel
van
öltöztetve a leveli béka!
Azonban nem a
leveli
békáról van itten szó;
egy, az öltözködés tudományát
nagyon
is
hanem
alaposan ért
egyéniségrl, a kinek a neve mister Caraealla Snobbings.
Egyike a legveszedelmesebb fajtáknak, a kik eltt semmi
sem szent még a ;
ni ártatlanság sem. bnös vállalkozáshoz,
Eszközei voltak a
felkunkoritott
bajuszán, középütt választott haján
s
a halántékait ékesít
sechsereken kívül, mesés nagyságú
s
számokban
jezhet
A
alig kife-
kincsei.
szép bibliaolvasónt régóta kiszemelte mister Cara-
ealla Snobbings legközelebbiáldozatául. Színpadról elcsábí-
már nagyon elcsépelt thema; hanem a kathedrából elcsábítani az már valami Egy hölgj'et, a tani egy szép leányt
:
kezében a
cinek
!
biblia,
háta mögött az oltár, eltte a
keresztel medencze.
Azt elre e
íal
is
tudhatta mister Caraealla, hogy a
helyen gyzni
nem
lehet.
Mammon-
Tehát mit fundált ki
|ördögi praktikával?
Felöltözött
)aletotban
:
szegény theologus diáknak, kopott
így állított
n3'ári
be a nagytiszteletü Scrogs Mel-
shizédek házához, kegyes pártfogásáért esedezve. Olyan tette magát, hogy mr. Scrogs elhitte neki, papnak készül. Oda fogadta az iíjút a házához s
)8tobának logy
Ígyen oktatást és ebédet adott neki.
A széplelk miss Dczdemona )ánt a szegény, elhagyott iíjúval,
olyan szeretettelj csen
mintha csak édes
test-
Az ebédnél ö rakott a tányérjára. Egyik burgonyával és heringgel másik nap |volt hering rostbeaffel és burgonyával, harmadik nap burjonya heringgel és rostbeaffel. Mikor aztán misster Caraiére lett volna.
mp
volt rostl>eaf
;
1(10
Snobbings úgy
calla
hogy már többféle
találta,
variatiot
ez a tárgy
meg nem enged
kezében
könyekkel a szemeiben belépett mr. Scrogs dol-
s
egy este egy nyitott levéllel a
:
gozó szobájába, ezen szavakkal
— Atyám
Most kapom a
!
retett nagj'bátyám,
van,
lesújtó hírt,
engemet óhajtana még egyszer
s
— Akkor ne késsél nagybátyád
hogy az én
sze-
misster Gossippy Senakérib halálán
fiam
;
látni.
Hol lakik a
indulj rögtön.
?
— Chicagóban. — Chicagóig a vasúton harmadik osztályú jegy
áru öt
Adok neked tizet, hogy vissza is jöhess. Óh atyám hogy fogom ezt neked visszafizethetni ? Te rá fogsz emlékezni a tartozásodra, majd ha egy-
dollár.
— —
!
szer sok pénzed lesz
;
én bizonyára
el
fogom azt
felejteni.
S még egy shawlt is adott neki az útra. Miss Dezdemona pedig belecsemj)észett a zsebébe egy jól prseparált
Egy hét
meg
A
sandwichtset útravaló eleségül.
letelte
nagytiszteletü
után pompás
iij
divatú phacton
Scrogs Melchizédek
állt
úr háza eltt.
hintó elé tizennyolcz egyfoma szinü telivér paripa volt
fogva,
s
azokat ö
maga
hajtotta
:
mr. Caracalla Snobbings.
Alig lehetett ráismerni, mint a hernyóból kibontakozott pillangóra.
— Atyám
!
szólt ragj'ogó orczával az ifjú
az új Caracalla Snobbingset.
mister Gossippy Senakérib engemet sévé
:
— —
:
ime lássad
Az én dicsült nagybátyám, tett
általános örökö-
rám hagyva tiz millió dollárnyi vagyonát. Már most hát az én tiz dolláromat is megadhatod. Azt nem teszem st örökké magamnál tartom, :
hogy holtomig adósod lehessek mivelhogy annak köszönhetem e/ örökségemet, hogy a te gondjaid alatt készültem istenes pályára. I^n e tiz dollár adósság kamatjai fcíjében :
tégedet és egész családodat, a ki csak hozzád tartozandó,
örök idre
úri
kényelemben foglak
abban a nagy boldogságban, hogy
eltartani. Készesils
ülj fel
a pbactonomba.
101
mólyen
tisztolt
tekintsd méntát
n.
leányoddal, miss Dezdemonával
nagybátyám
rámhagyott
által
of^yütt, s
falusi palo-
Brooklyn mellett, melyet otthonul szántam.
jMister
Serogs azt mondta, hogy ha leányának nincsen
ellenvetése
pedig
nem
Mikor
o
:
a
felül
hintóba.
Miss Dezdemonának
volt ellenvetése.
fel kellett
kapaszkodni a hátulsó ülésbe, azt kér-
dezé mister Serogs mr. Caracallától
— De már ugyan mondd meg, mért nem
lovat a kocsid elé
— Azért,
fogattál busz
;'
mert a nagybátyám, a megdicsült Gossippy
Senakérib végrendeletében meghagyta, hogy tizennyolcz lónál többet ne foghassak soha a kocsimba.
— Akkor nagyon helyesen cselekedtél, ha a megdicsült végakaratát tiszteletben tartottad.
S ekként vitte végig Brooklynon a methodista papot s annak szép leányát a gonosz szándékú férfiú, tizennyolcz lovat hajtva a kocsis ülésbl.
Egy hónap múlva aztán visszaküldte ket New-Yorkba egy
fél
lovas cabon.
Hogy mi
történt a tizennyolcz paripa,
es id
dikhencz között
alatt: arról
nem
meg
az egy szál
szükséges gyere-
kek eltt beszélni.
A gonosztev bizonyosan házasságot igért a szép miss Dezdemonának de nem volt rá tanú jobb lett volna, ha ;
nem
igért
:
volna neki házasságot, de
Az öreg úr
lett
volna rá tanú.
sejtett valamit.
Tizennyolcz lóval érkezni,
lóval visszatérni
fél
Dániel próféta azt mondja, hogy
«
:
erre
kutya van a kertben.))
Mikor hazaérkezve, beléptek a szobába, miss Dezdemeglátta az üvegben a leveli békát, a gonosztev
mona
kibontakozott az úszó ruhájából kolt a paradicsomi
Dezdemona
s
s
megint csak úgy ficzán-
«batrachos») jelmezében. Erre miss
elájult.
Mivelhogy minden elájulásnak felocsvídás a vége mister Serogs elvette miss Dezdemonát az eszmelánczolat végett. :
S az eszmelánczolat folytán
rájött a valódi tényállásra.
Téves informatioi) esete forog fenn.
Mondhatni inkább «belytelen gyóg}'kozelés». St nagyon közel jár az eset a «pactumleoninuui»-lioz az oroszlán szerzdéshez, a midn minden haszonélvezet az eg.yiké, minden megterheltetés a másiké. Ez így nem maradhat.
Egy korán reggel azt
monda
órakor mister Scrogs Melchizédek
tíz
a leányának
A havelocknak vonalait árulá
«
:
add
rám a havelockomat».
fel
a két oldalzsebe gyanús tárgyak kör-
el.
Aztán azt monda a leánynak
:
«
kövess ».
Felülének egy közúti gözkocsira
s
leszállának
mind ket-
ten mister Caracalla Snobbings háza eltt.
Mister Scrogs bejelenteté magát mister Snobbingsnál, a leányát
künn hagyta
a társalkodó szobában.
Midn szemtül szemben állt a csábítóval,
azt kérdé
— Uram Van önnek — Nem tudom. Még nem beszéltem — Hiszi ön a másvilágot — Jó az a parasztnak de én nem kérek bellf.
tle
:
lelke ?
!
vele.
?
;
"
ön
Uram Ön !
egy család boldogságát feldúlta: akaija
e hibáját helyrehozni ?
— Uram — Uram
!
A mi
!
Lásson ön
elmúlt, az visszahozhatatlan. itt
lábainál térdepelve. Lelkész
bnös
eltt. Szabadítsa ön meg leányomat a pokolból, a hová maga után csalogatta, s én, a pap, leimádkozom önre az ég bocsánatát. vagj'ok, 8 én térdelek a
— Menjen ön maga
ott; válaszolt erre
is
a pokolba, nagyon jó világ van
nevetve a
világfi.
Ekkor aztán büszkén emelkedett
fel
a térdérl az
sz
férfiú.
— No hát ha nem használt ön könyörgése: akkor
itt áll
ben megsértett apa.
eltt semmit a lelkész
ön eltt a « férfi », a becsületévagyok többé lelkész, hanem
Nem
csak ember, a ki elégtételt követel.
103
Ezzel elhúzott a havelockja zsebébl két pisztolyt a Itílkész.
— Yálaszszoii ön. Egyikünknek ma meg halni. — Ez már helyes. Monda Caracalla, kapva a kedvez kell
már
fordulaton. Sokszor történt vele
— Az
lö elébb, a ki
akar
:
ilyen eset.
hörgé a sértett apa elhatáro-
zottan.
— Magam
is
úgy gondolom.
Distantiába álltak, megosztozva a pisztolyokon. Cara-
elször
ltt
calla
s
Melchizédek
erre
halálordítással
rogyott össze.
A
és
lövésre
Dezdemona,
s
a kiáltásra berohant a parloirból miss
a mint a földön vonagló atyját megpillantá,
oda borult reá.
— Óh drága jó atyám meg
haljak
S
!
veled együtt én
ki akarta
Mit
tettél
én miattam
!
Hadd
is.
venni az öreg kezébl a pisztolyt.
Melchizédek azonban félkarjára emelkedve, így hörgött: Nem úgy leányom Még én is lövök
—
!
S azzel a felemelt pisztolyt a csábító szívének szegezte. Miss Dezdemona kétségbeesetten sikolta
— Nem Atyám
!
Nem
!
Inkább az én szívemet
!
öt Ne öld meg Én meg inkább.
Ne
Va\ haljak
!
!
fel.
ldd
t még most is
keresztül.
szeretem
!
Erre a halálra sebzett kegyes atya végtelen fájdalom-
mal
tekinte
leányán
:
végig,
Niobeként
könnyekben
felolvadó
egy velket fagyasztó gúnykaczajt hallatott,
arra a pisztolyt kiejté kezébl,
s
végig terült a földön,
s
a
két lábát elnyújtva és megrázva, az állkapcsát félrerántva, s
a szemeit felfelé fordítva, meghalt.
Erre a leány felragadta az atyjától elejtett pisztolyt azt a saját
homlokának
s
szegezte.
— Hát én követlek a halálba, drága jó atyám. — No, no, kicsikém, ne Aczide azt a mordályt. is
izélj
— Nem
mí'ir
senki.
!
Nem
!
!
Meg akarok
halni.
Úgy sem
szeret
lÜl
—
Dehogy nom
szííi-et
!
Hát én
ki vn<j;ynlv ?
— Nein hiszek neked — Becsületemre mondom.
töl>l)é.
HáuyHzor esküdtél, hogy feleségül fogsz venni. d(í most becsületszavamra csak esküdtem
— Akkor
;
mondom, hogy tedd
feleségül veszlek
;
csak azt a pisztolyt
le.
— Becsületszavadra mondod, hogy nül veszesz — Becsületszavamra mondom, hogy nül veszlek ?
.
.
.
«
Akkor áldásom
reátok))
rebegé a szegény halott,
felemelkedve halálos álmából.
— Nini
!
Hát ön nem
halt meg, mister Scrogs ?
— Nem ám. Volt annyi eszem, hogy nem tettem golyót a pisztolyokba.
Hanem
sági Ígéretet. Azért
már
ezúttal tanú eltt tette
ön a házas-
csak tessék úgy térden állva és
kéz fogva maradni.
Azzal hirtelen elrántotta a havelockja másik zsebé-
hi
az esketési könyvecskéjét, ráolvasta belle az ifjú
párnak szóló hivatalos formulárét, megáldotta ket, aztán, mint a ki dolgát legjobban végezte, leányát, élete
most már
férjezett (imistress
ott
s
hagyta a
Snobbingst» boldog
párjának a karjai között.
Mister Caracalia Snobbings aztán vakarhatta a
midn kitalálta, hogy mit jelent az
fejét,
a szó, hogy «csel-C8al
'?»
SZENT AN1\\L GENERÁLIS. (Mese.)
A
lisszaboni nagy székesegyházban,
mely a Braganza
család síremlékeit takarja, látható egy híres szent szobor,
melyet Szerit Antal generális szobrának neveznek. vészi faragványú szent szobor
gazdagon
fel
A
m-
van ékesítve
aranynyal, ezüsttel, zománczmunkával és drágakövekkel csak egy fogyatkozása van
úgy
áll
a két válla között,
Dom
az,
mindenek
ezért tiszteli a portugál rálist s
hogy nincsen nyaka. A feje minden nyak nélkül. És épen
:
felett
Szent Antal gene-
ennek igen szép története van. Alfonzó királynak háborúja volt a szaraczénokkal
Afrikában, a kik ellen kiküldött egy derék hadsereget, ellátva ágyukkal és egyéb
tzokádó szerszáraokkal s lni és
hajóhaddal. S a portugálok igen jól tudtak
egész vere-
kedni úgy gyalog, mint lóháton, szárazon úgy, mint vizén. Volt is a hadseregnek egy derék generálisa, Don Adonis di
Bragamundos, a
mazott
s
legelkelbb fúri családból szárennélfogva nagyon kellett neki érteni a hadvezeki a
téshez.
A
vitéz portugálok
hsi támadását nem
is
birták kiállani
a hitetlenek, ellenben úgy szaladtak, mintha a lovaiknak a farkával harczolnának a portugálok ellen.
A hs Don tette
a
mór
Adonis
di
Bragamundos végre körülkerí-
fejedelmet Arzilla várában
s
azt ostrom alá
vette.
A hs
vezérnek azonban két nagy gyöngesége volt
;
a
szép asszonyok, a
meg
a jó borok
kettben bvelkedett. A generálisnak több gondja
tozásra, uiiut a sáncz vívásra. tisztjeivel együtt
s Arzilla
;
tartomány mind mulamikor a
volt az ivásra és a l£tgy
aztán,
éjjel
a legvigabban lakmározott, rajta ütöt-
tek a várbeli szar.iczénok
s
szétverték az egész
ostroiiilí)
sereget.
Dom
Alfonzó király megharagudott a generálisra, levá-
gatta a fejét s újra összeszedve a hadait,
Ez pedig
tott a tábor élére.
dos, a ki sok kincseket
más
vezért
dou Jordanos
állí-
di
Capara-
kaparván össze tengeren
túl jári)
volt
gályáival, kétségtelenül a legalkalmasabbnak látszott egy
hadsereg vezetésére.
A
vitéz
portugálok másodszor
is
diadalmasan nyomul á-
nak elre a szaraczénok tartományában közreszoriták a közé,
mór
hogy annak
s
elvégre
úgy
fejedelmet hadaival együtt két víz
nem maradt más
választása,
mint vagy
lerakni a fegyvert, vagy a vizbe fulladni.
Ekkor azonban a szerecsen fejedelem fogta magát, öszszeszedte seinek minden kincsét s felajánlotta a portugál vezérnek, ha t menekülni engedi. Don Jordanos di Caparados pedig semmit sem szeretett úgy, mint az aranyat. Meg hagyta magát vesztegetni s ki engedte sikamlani a kelepczébl a mór fejedelmet sereegyütt. Végül aztán a portugál seregnek kellett
gestül
hanyatt homlok visszavonulni a mocsáros tartományból,
ha éhen nem akart
Dom
—
Alfonzo király megharagudott
áruló vezérre
:
leüttette
a
fejét s
és
állított
méltán
más
— az
vezért a
don Mulos di Lassapassare, a ki el ismerve egész Lisszabonban a legbecsületesebb em-
hadai élére. volt
ott veszni.
bernek
8
P]z volt
annálfogva kiválóan hivatva volt egy hadsereg-
nek a vezetésére. Don Mulos di Lassapassare pedig azt követte, hogy mindent utána csinált az ellenségnek ha a mór jobbra hátrahúzóbalra tért, ha az elrenyomult, húzódott, ;
107 (lott, lia
az pihent,
került a dolog
;
is siestát tartott,
hanem
soha ütközetre
nem
az elre-hátra való masirozásban
úgy elkopott a portugál sereg a sok betegség és szökések miatt, hogy esztend végén volt is, nem is valami a szép ;'irmádiából.
Ekkor haragudott aztán csak meg igazán dom Alfonzó király. « Minek neked a fej, ha nem tudod hasznát venni ?•) Leütteté a fejét don Mulosnak rendén. Végre aztán megtalálta az igazi hadvezérnek való féríiút. Ez volt a híres hs don Espada di Fulgurfrangos. Híres a diadalmasan megvívott párbajairól, melyek ren-
desen ellenfelének halálával végzdtek. Ez ugyan se se olvasni
nem
tudott,
a
mappán sem
írni,
tudta megismerni,
hogy melyik az országút, melyik a folyóvíz ámde tudott vitézül verekedni s a hadvezérségnél ez a fdolog: wÜsd ;
!
Nem
apád Don Espada !
Fulgurfrangos aztán neki
di
a portu-
vitte
mögött ers állásban lev szaraczén
gál sereget a sánczai
seregnek otyan merész rohammal, hogy a fele ott veszett.
Ennek pedig nem vághatta
le
Dom
Alfonzó a
fejét,
mert
azt elhordta az ütközetben egy szakállas golyóbis.
Ekkor aztán még egyszer
Dom
Alfonzó király
s
felszereié a portugál sereget
megindítá a hitetlenek
ellen.
Ezúttal valósággal kiválasztá a legalkalmasabb generálist.
Elhozatta a Braganzák sírboltjának egyházából a közSzent Antalnak szobrát, csináltatott a számára egy dúsan megaranyozott két kerek harczszeketiszteletben álló
ret elé
a római császárok quadrigáinak a mintájára,
négy fehér
ló volt
mely egymás sorjában fogva; ebben el-
helyezteté a szent szobrot. S aztán a vállára övezte a szent
Annuncziáta rend csillagkeresztjével got a
ti
s
azzal azt
monda
generálistok
díszített széles szala-
a portugál sereg tisztjeinek
:
«ez lesz
!
Szent Antalnak
nem
volt tollbokrétás sisak a fején,
de
a helyett volt körülötte arany glória, hét csillaggal az
niclycls
;iliiMiics;iii.
/nlirt.
('Sddnlcví'í
lu-l
;i
kíhckct
vuliiiil, k;irl)Tinkiilu.st, siiiiiragilot,
A
vilii^rszciiict.
l^
táhoniaj^'vi
hot
lielvftt
visclti'k
:
ii
opúlt, topázt én a
arany
cí^y
pcdijj;
kcZflifii.
;i
A mint a íjortuiíálok megtudták, liogy Sznit Antul
meg
a i'üvezúrük, egyszerre új lelkesedés szállta
lesz
a keblei-
És már a masirozás alatt tapasztalták az üdvös javumert rendesen megkapták a zsoldjukat s embernek és lónak kijárt a teljes poreziója kenyérbl, abrakból nem úgy, mint a régi generálisok alatt, a kik a járandóság ket.
lást,
;
felét
a tarsolyukban marasztották.
Ámde
a hitetlenek
is
nagyhamar megérezték a hadvezér-
változást a portugál seregnél. Hasztalan vették csel fogásaikat,
azok
nem
el
rát ostromolták a portugálok, ismét odabocsátiik a
legszebb hölgyeiket a hadvezér
elé,
mokat, uz énekkel
bvöl
igézték azok
valamint hogy
iiiog,
— A varat
Majd meg egész dagságát: arany,
él
testlnai
hallotta
meg
sem tndta
t
ostrojjiinal bevették.
tevesorral küldték eléje országuk gaz-
ezüst drágaságokat,
nem
látta
füleivel a
a füszerillatot,
al-
nem
szép asszonynyá átválto-
kelet
kalifák szövött és hímzett kelméit s tömlölie
Szent Antal
mórok
a tánczbau csábító
abelérákat. Szent Antalt
elcsábitaui hajdan a pusztiiltaii zott sátán.
a regi
találtak czélba. Alikor Ceuta vá-
nem
meg
nemes
Ízlelte
szemeivel
a
rüsz
zait l)oiait.
p(nn])iit.
érez csengését,
nem
nem
orionta
a bor zamatját. 'IVintorithatla-
nul nyomult elre Fez tartományai >a.
Mikor aztán a Sebu folyónál, a hol eldjét oly csúfosan megverték a szaraczénok, összetalálkozott Szent Antal serege a
mórok derék hadával, ezek ismét elvették
kott furfangjaikat, a ravasz
a szo-
cseltámadásokat, a színlelt
megfutamodást, az álczázott kelepczevetést, a hamis üzenetküldést ámde Szent Antal süket és vak maradt mindezen csalafinta fogások iránt, nem engedte magát rásze;
detni,
nem
is
adott ki az alvezéreinek hóbortos rendelete-
ket, se a csapatjait
nem
küldte vaktában a veszedelem
torkába,
hanem
minden alvezére cseleked-
engedte, hogy
jék a saját belátása szermt.
A
derék ütközetet megkezdve,
szép okosan engedte a fvezér, hogy nyomuljon elre a
maga hajlandósága
jobb és balszái-ny a
nem
szerint;
nem
okos-
-nem fúvatott hátrálót, hadsereg, hanem a mint verekedett a mikor legjobban végre eljött az ideje, hogy a hadsereg, zöme is neki zúdul-
kodott bele,
czifrázta a dolgot,
jon az ellenség derék hadának
:
akkor Szent Antal gene-
engedé legelébb elnyomulni a muskétásokat, azok
rális
mögött a lándzsásokat, utoljára a pánczélos lovasokat,
s
mikor végre ezek felverték az ellenséget s törtek a had derekába, akkor aztán maga Szent Antal
is
zászlóikkal be-
megindult a
dönt
csapásra, a harczszekere körül sereg-
válogatott testrcsapatjával.
lett
A
szaraczén tábor megfutott, ott hagyta a sátrait, tevéit.
Menekült a hitetlenek népe a Sebu-folyam hidja
Ha a
felé.
hidf sánczait elfoglalhatják a portugálok, akkor mórok egész serege tönkre van téve, nincs számára e
menekülés, x\zt
a hidft azonban a legfélelmesebb kerekes ágyúk
védelmezték, a hosszú
melyek vas záport
csatakigyók,
okádtak sárkány torkaikból az ostromlók sorai közé.
madó portugálok már ingadozni
A
tá-
kezdtek.
Akkor a Szent Antal harczi szekere elé fogott négy fehér paripát valami szellem szállta meg. Neki vágtak a tzokádó sáncznak, azzal együtt aztán a teströk daliás csapatja
is
rohamra indult; a lobogós kopjaerdböl a sisakok
toUbokrétáinak repül kertje közepébl magasan lobogott fel
Szent Antal fényes alakjának
a felemelt keresztet
daná
:
«
Elre
Hozsánna
!
!
a csillagos glóriával,
tartá a kezében,
szz nevében
Hozsánna
labor. wDicsöség
dés szállt a
úgy
a Szent
feje,
!
rivallá
mintha azt mon-
!»
az
egész
Szent Antal generálisnak!*)
hsök
keresztyen s új
lelkese-
szivébe, halálmegvetéssel rohantak a
pokol kai)ujának.
Akkor egy láuczos golyó Icszakitá a szent szobor
fejét.
110
Erre a portugál seregben, a milyen nagy volt az imént u lelkesedés, olyan nagy lett egyszerre a megrémülés.
«Oda Szent Antal generális !» íme azonban csoda történt. Egy bátor ifjú testr vitéz, kinek neve don Angelo di Sempervivos, hirtelen felkapta a földrl a szent szobor leütött
fejét
s
ismét odailleszté
annak a két válla közé. «Mirákulum! Mirákulum!» Rivallt fel erre az egész tábor, a keresztyének új erre kaptak, a mórok pedig elrémültek. Csoda történt, hogy egy hadvezér újra felteszi azt
a leltt fejét és tovább vezeti a harczba híveit. Ott hagytak sánczot, csatakigyókat, futottak eszeveszettül.
sereg a folyamba ugrált, szett a
hullámok
s
a ki
nem
A
szaraczén
tudott úszni, ott ve-
közt.
így tudott vezényelni Szent Antal generális az ütközet-
ben
;
a király ki
is
nevezte
t a diadalmas
hadjárat után
Feldmarsall-Generalissimusnak. Ezért nincsen
nyaka a braganzai templomban lev de annál nagyobb a portugál nép-
Szent Antal-szobornak
nek a hódolata
e
;
kitn
szent alak iránt.
Hej, de sok tábornagyok és hadvezérek tanulhatnának a példájából
BRAZIL HELIOCIABALNE ASSZONY FEEJE. (Elbeszélés.)
Dr. Blennys Akbitofel egyike volt a legjobb
Nem
jogtudósoknak New-Yorkban.
afféle
«
bírnev
doktor in ab-
sentiao, de valóságos abszolvált jogtudor, a kinek a kiseb-
tudomány
bik fejében is több
összesen. Tudniillik,
hogy
nagyságú kinövés. Ez
még
be
volt,
mint a kollegáiban
feje tetejdn volt
egy ökölnyi
növelte a tekintélyét.
Egy déleltt a Broadway milliomosainak egyike jelenté magát nála, a kinek a neve volt mr. Hunter Putifár. Dr. Blennys leülteté mister Huntert egy hintálószékbc
s
maga egy másik hintálószékbe bocsátkozva
le,
úgy
csajkáztak egymással szemben az értekezés alatt.
— Doktor
!
En
egy igen kényes ügyben kérem önnek a
segítségét.
— Szolgalatjára mister Hunter. — Putifár! Ha szabad kérnem. Az egész nevemet kérem; állok,
mert vannak Hunter Caesarok, Hunter Sesostrisok, Hunter et C'ok, a kikkel
nem akarnám magamat
összetévesz-
Tehát nekem van egy leányom: «Dina». Nem találja ön, hogy fatális dolog volt egy leányt Dinának keresztelteni.
tetni?
A
feleségem ideája volt.
— De emlékezem lebris processus
stnitumát
eg}'
rá,
hogy volt az
— No hát. Nincs semmi új világban
nem
ó- világban C5gy ce-
Jacobson contra Sékhem, melynek Dina nev leányzó képezte. :
ku1>-
a nap alatt. Csakhogy mai
rabolják el többé a leányokat, mint hajdan
Mezsoi)otániiában, nem csábítják cl ket, mint lé^cntcii Európában, hanem hipnotizálják. Pjgy ilyen gonosz hipnotizáló volt mister Snuff liobespierre.
—
Ismerem. Annak a nagy húskivonatgyártó firmának
az örököse.
— Az. Gazember. — Három millió ár — Mégis gazember. \
rá.
A leányomat
választotta
mc-
dinmnak.
— Tett neki Írásban vagy
tanuk eltt házassági aján-
latot ?
— Tett hát Nálam a leánykér — Hát mért nem adta hozzá a leányát? — Doktor Ön esz Justinianus Nem levele.
!
éles
!
!
a neveinkbl a tényállást
?
találja ki
Én, Putifár, igaz orthodox
kvákker vagyok, o pedig, Kobespierre, eretnek, rozikrucziánus. Csak nem
engedhetem az unokáimat pokolra jutni
— Abban megint önnek van — No hát Megtíigadtam a beleegyezésemet. A leányoigaza.
!
mat elzártam a harmadik emeletre
s
magamhoz \ettcm
a liftnek a kulcsát. Az istentelen pedig elment a táborba a
déliek
ellen
Most következik a
verekedni.
korapli-
Egy délután miss Dina azzal a bizalmas méuynyel szakítja félbe az olvasmányomat, hogy káczió.
ezeltt hónapokkal
meg
is
közlc-
k
már
kötötték a házassági üzletet
—
részletfizetésre.
— Ez már pozitív ben önnek
nem
kiindulási pont.
Ez adott mint
lehet egyéb feladata,
helyzet-
ratifikálni a
szerzdést.
— Hisz azt magamtól
tudom. Utólagos jóváhag,yás. l'inczeváltó honorálása. De képzelje ön, az a gazember mit csinál ? A helyett, hogy ülne itthon s fzné az apja gyárában a húskivonatot, nekimegy egy ágyúgolyónak s keresztülütteti
nincs
meg
is
mttgát vele.
a faktor, a
ki
Most
itt
van a faktum, de
az icipiatio megoldásához múlha-
tatlanul szúkbégetí, az a bizonyos
— X.
113
— Tehát most az
én feladatom lenne, íeqnatio útján
azt a bizonyo.s X-et kitalálni.
— Helyesen.
Ezt akartam mondani. Nincs önnek a
kliensei között valaki, a kivel lehetne a csatában elesett
vt
prezumptiv
helyettesíteni ?
~
Akad.
— Akad
Akad
!
vannak egy
!
De én nekem sajátszer igényeim
ilyen szeretetreméltó új családtag irányában.
Annak nem szabad sem olyan gazembernek lenni, a ki engem folyvást zsarolni fog ezen a jogczímen, sem olyan becsületes embernek, a ki komolyan veszi a férj jogait és kötelességeit,
mert az elsre én
aem
dikba pedig a leányom neutrális individuum,
nem
egyez bele.
állok rá,
Hanem
a máso-
egy afféle
a ki a házasságkötés napján,
a
mint a menyegzi puddingot lenyelte, felkel, elmondja az asztal- áldást, kikeresi a násznép kalapjai közül a legjobbat
s
azzal úgy eltnik, hogy az adresszét
nem
hagyja
hátra.
— Van
ily
Hogy
quidam a tárczámban.
jegyeztetik a kurzusa ?
— Négyezer dollár évjáradék, átruházási joggal. — Nem Semmi évjáradék Egyszer-mindenkorra !
!
elégítés.
többet
Adok neki százezer
nem hallom
dollárt
az
ki-
esküv után
s
a nevét.
utazom Philadelphiába. Ön, mister Áll. Holnap Hunter Putifár és miss Hunter Dina egy nappal késbb utánam az esküvre; vlegényrl, papról, két tanúról én gondoskodom a
((paradicsom
;
úgyszintén a házassági szerzdésrl és
Eám
a nászlakomáról.
találnak önök a Chesnut-Streeten,
kapujához » czímzett vendéglben. Tudja
mr. Hunter Putifár, merre van?
— Hogyne tudnám
!
Ott a vadgesztenyefák sorában
;
mindjárt a «Penitenciary» mellett. Ott kapni a legjobb portért.
— No hát ez
el
van intézve. A viszontlátásig.
Doktor Blennys Akhitofel Jükai
:
Oaii
fi'nv.
sietett
a másik kliensét 8
fel-
Ili
keresni
akinek a neve mister Brazil
Philadelphiában,
Helidgabal.
Sem
a név,
kifogása a kviikkernek
;
sem a konfesszió
ellen
nem
lehet
mert ez Schwedenborgiánus.
— No hát mi hoz, doktor úr — Egy jót meg egy rosszat — Kezdjük a rosszon. — Hát bizony a perünket az utolsó hírt
?
is.
is,
instancziáu
is
elvesztettük, daczára a fényes plaidoyernek, a mit tartottam
ön mellett.
— Hát ez bizony
rossz.
Már most
kiváncsi vagyok rá,
hogy mi lehet még valami jó hir. Önnek van egy kis fia, négy esztends, a kinek nincs
—
anj'ja.
— Ön legjobban tudja, hogy miért nincs? — Úgy tudom Artaxerxesnek hivják. Van :
neki
még
ezen a királyi néven kivül egyéb világi birtoka is ? Igen. Mindaz a gesztenye, a mit a Chesnut-Streeten
—
-
fölszedhet a fák alól.
— Ez nem
tart el
mind a négy évszakban. Ez a
egy százezer dollárnyi örökséget kaphatna,
lia
fiúcska
az apja
megházasodnék.
Hogy én megházasodjam?
— Igen. Mondhatom,
hogy tekintélyes házból való a mister Hunter Puti far-
menyasszony. Miss Hunter Dina
:
nak az egyetlen lánya. Holnap itt lesz az apjával együtt s önök délben 1 2 órakor esküdhetnek. A fiának én leszek a gyámja s a nevelésérl, úgyszintén a százezer dollárjának az elhelyezésérl és gyümölcsöztetésérl én gondoskodom. Ön csak egy óráig fogja látni a menyasszonyát. — Köszönöm, mindenre ráállok. Tessék az üg}'ben -
intézkedni.
Ilyen simán
ment az egész kényes
Másnap pontban Putifár
leányával,
déli
vállalat lebonyolítása.
harangszóra
miss
Dinával,
ott
a
volt mr.
Hunter
gesztenyefa-utczai
115
«
paradicsom-kapuja » vendéglben. Dr. Blennys Akhitófel
a kliensével, mr. Brazil Heliogabállal és a két tanúval várt reájuk.
Mindannyian
már
frakkban voltak fehér
fekete
nyakravalóval és keztyüvel, gomblyukaikon sárga thearózsák.
A
kölcsönös bemutatás megtörténte után a mellékszoba
ajtaja feluyitattott
fehér hímzett
:
az volt berendezve a szertartáshoz.
takaróval
fedett
asztal
eltt
A
egyházi
állt
talárjában a nagyon tiszteletreméltó lelkész, Snobbs Melkizedek, készen hivatása gyakorlásához.
A
vlegénynek, úgy mint a menyasszonynak
húzni a jobb kezükrl a keztyüt, a
gyrket
kellett
le
egymással
egymáséba téve, egymás után elmondani az elttük felolvasott esketési mintát, melynek megtörténte után a lelkész férjnek és feleségnek nyilvá-
kicserélni s aztán kezeiket
ket, beirta a neveiket a jegyzkönyvébe
nítá
s
errl
kiadta a hiteles másolatot, melyet mister Hunter Putifár tett
a zsebébe. Végül
megáldá az
párt:
ifjú
('gyarapod-
jatok és sokasodjatok »>.
Azután egy harmadik szobába léptek volt terítve a menyegzi lakoma s ott
át,
—
a hol
már
fel
heten valának
egy asztal mellé, úgy hogy a vlegény a mellette pedig kétmenyasszonynyal szemközt került
letelepedtek
;
fell volt a két ná8znagJ^ Kissé szokatlan elhelyezés
de ha a (iparadicsom kapujában így szokás! A lakoma megkezddött, mely válogatott és bséges volt. Mister Snobbs Melkizedek igyekezett annak tehetsége ;
•>
szerint igazságot szolgáltatni,
datokat bocsátva közre.
közben kegyes asztalmon-
Még jobban
és porter elfogyasztásához
hozzálátott a rostbeaf
a két násznagy, anélkül, hogy
kegyes mondatokra vesztegették volna az idt.
— Quákker hitem
tiltja
az esküvést
Putifár dr. Blennys Akhitófelnek
hogy
ezt a két
;
— sugá mr. Hunter
de mernék rá fogadni,
násznagyot láttam már egyszer, mikor a
Penitenciáry zárkáit bejártam. Mistress
Dina (most már Mistress
Brazil)
némi
kíváncsi-
IHÍ s;iuu';il
viz>!j,;'(lta
urnák az
az
íiiinak
arczát,
most
kit
a
iK'VciíVfhrn lerjül oskettísk vcIp össze.
Hzép, halavánvbania arczu
gömlöv
cltitii. l'Vkete litiiy ajkai,
liaja,
A
íinom orra.
a liarniiiiiva>
ifjú volt,
hajus/.a,
s/('|)
szemei pedig
>
s/akála.
('jx
u
\
ck
ÍV's-
UK^gigt-zök
voltak, valami lappangó tzzel,
mely csak néha villant egész meg. S az arezot még vonzóbbá tette az a mrlal)ús komorság, melyet néha-néha félbeszakított egy szilaj fellobbanás, a mi viszont elveszett keser gúnymosolybau. Ki lehet, mi lehet ez az ember? gondolkozott
rajta.
A pohár érintetlen állt eltte. A vlegény nem ivott. A menyegzi tortát a menyasszonynak szokás összetörni
s
abból egy darabot a vlegényének nyújtani. Ez a
ezeremónia
megesett.
is
— No most még egy megtörténni,
monda
hagyományos
a tisztelend úr.
szertartásnak-
A
kell
nászlakonuuuil a
menyasszonyos a vlegény közösen isznak ki egy pohár bort. A vlegény eltt ott állt a pohár tele pezsgvel, ^b ,ií-
kinálta vele a menyasszonyt.
Mistress Dina leszürcsölt belle egy keveset visszatolta a poharat mr. ivott
belle
— egy kortyot.
— Ah, azt
Heliogabalnak.
a/.lau
s
Akkor az
a poharat fenékig ki kell inni!
is
— páran
csolá a lelkész.
Azzal a pohár
még vagy
hatszor vándorolt egyik kézl)l
a másikba. Utoljára csak egy csepp maradt benne
:
azt
mrs. Dinának kellett elfogyasztani.
Akkor aztán a nagjiiszteletü ur is jelt
adott a felkelésre
s
felállt és
a töbluCknck
a bevett szokáshoz illn
iIiik;-
keltetett velük egy zsoltárt.
«0h mily boldog
A
A
kit az
két násznagy
az oly
ember
éltében,
Isten bevett kegyelmében »
úgy a kráglijába mormogta a vlegény igen áhitatosan énekelt
csak
zsolozsmát, ellenben a
117
bole.
Mrs. Dina megjegyzé,
hog}' a
gyönyör
férjének
bariton hangja van.
Es mennyi
érzéssel tudja énekelni azt, hogy:
«Es megbocsátá minden vétkeit És befedezte minden btineit».
Majd egyszerre magasra felcsap a zsoltár áriája: a többinek mind a torkába szakad a hang; a lelkész maga is
ágaskodva
Hcliogabál
éri s
a képe veres lesz az erltetéstl; de
gyönyören
•
kivágja a rithmust
Boldog az ember, kinek hamissága
Istentl sincs néki tulajdonítva.
Es kinek csalárdság nincs szivében. Tettetés nélkül jár életében.*
És íme két könycsepp ragyogott az énekl szemében. az embernek szive van
Ennek
A
!
megáldá az ifjú párt, megcsókolta az orczáikat s aztán kétfelöl, dr. Blennys és mr. Hunter által gyámolitva, eltávozott. Mrs. Brazil követte ket. Dina még egyszer hátra fordítá fejét eltávoztában s látta, hogy « férjét)), mr. Heliogabált is épen úgy vezetik lelkész azután
cl kétfelöl
karonfogva a násznagj'ok, mint mr. Melkizede-
— Nem tudta megérteni a
— Hogy
mehetett úgy a fejébe az az egy pohár bor, a mit ketten fogyasztottak el apránkint?
ket.
Egy ev
uiult el a
házasság után. Mr. Hunter Putifar a
vejét i^szerzdésükhöz liiven)
kapott tle; hirét dollár, dr. l
dolgot.
sem
Blennysnek
nem A
hallotta.
látta azóta
át lett adva.
)inának hosszú volt az az id.
;
levelet
váltság- díj, a
sem
százezer
Iis
Nem
mikor az
birta elfelejteni azt az utolsó pillanatot,
eltávozó férje az ajtóból visszafordult s még egy szomorúan boldog tekintetet vetett felé. Nagyon bánta, hogy legalább egyetlen egy csókot nem adott neki. Annak, a kinek a nevét viselte. Vájjon hol lehet ö most ? Mit csinál? MeiTe jár? Többször intézte ezt a kérdést dr. Blennj'shez de az mindig azzal utasította el, hogy hivatalos esküje kötelezi a rábízott titoknak szigorú megrzésére. Az apját(')l ;
t
még
kevesebbet tudott kivenni.
— Várjatok csak! monda magában; majd végére járok
én ennek. S azzal egy napon elutazott Philadelphiába. Ott felkereste a
rendrfnököt, mister Fellovot. önnek mindenkit kell ismerni,
— Mister Fellov!
városban megfordult. Kutassa ön keresse
ki,
akivel én
a ki a
a nagy könyveit és
hogy egy bizonyos mister Brazil Heliogabál,
ma
bekeltem a
hová
fel
lett és
egy éve «
:
október 21-ikén törvényesen egy-
paradicsom ajtajához »
hol található
czimzett hotelben,
most?
emlékez tehetség férfiú volt. nagy könyveit, hanem a szemeit a
Mister Fellov óriási
El
sem
vette a
padlás felé fordítva, mintha onnan olvasná
le
a
választ,
rögtön felvilágosítást adott.
— Drága
Én nagyon
missziz.
jól
emlékezem mister
Brazil Heliogabálra. Igen derék yankee gentleman volt.
Holnap, október 22-ikén lesz éppen esztendeje, hogy a Penitenciary államfogház udvarán felakasztották aéggyilkosság miatt
.
.
.
— S én azzal az emberrel egy pohárból ittam.
—
fele-
A
BEI^l.
(Életkép).
Nagyon deje.
jól
emlékszem
rá.
Az idén éppen ötven esztennyalka jogász-
Kecskeméti diák voltam. Ketten,
gyerekek a Nagy Feri pajtásommal,
utaztunk
ünnepi
vakáczióra Halasra, a hol a barátom szüli laktak. Fel
dltünk útközben
a szekérrel; de
nem
Ott terül el Kecskemét és Halas
homok
sivatag, a
változtatja az
«
—
nagy
a
A
ki
ezt
végig járja,
futó-
ugyan
mégis csak mozog a föld». Ez
alakját.
Néhol, a lapál3^on,
mutat, mint a hullámzó
habok
semmi bajunk.
között
minél különbet az egész országban kötve
hiszem, hogy találjunk.
mondhatja, hogy
lett
is
Balaton:
egymás
itt
el-
egyre
olyan képet fölé fodoruló
fövénybl, köztük egy-egy « angyalhullás », amit
majd meg hepehupás dombok, a mélyen aláásva, nyurgult, hátahoporjás
a forgószél kerekített ki széljárta oldalon
;
bakhátak, a mik az öreg buczkákat egymással összekötik.
Az öreg buczka már daczol az idvel. Az nem hagyja magát a széltl elhordatni, szerzett magának valahonnan valami göcsörtös nyirfákból, ezüst level nyárból felvert bozótot, az
megvédelmezi
;
az egyik oldalon ugyan a fák
gyökerei mint a kigyók nyúlnak szerteszéjjel, de a másik
oldalon jól megkapaszkodnak
miket az idei
;
böjti szél alkotott,
mig az
meg
uj
buczkákat, a
lehet ismerni arról,
hogy azoknak csak a csúcsából mered
F nem
el
nyirfa vége.
csak a vasgyökerü
iglicze-tövis
marad
lepi be a völgyet, itt
meg
és
az eltemetett
a kék iringó;
abból
is
lt>0
önlögszekeret csinál a
szél,
a mit végig karikáztat a sivata-
gon. S a mennyire a legmagasabb buczkatetöröl ellátok,
nincs elttem levelii fák,
egyéb, mint hullámzó
szürke bozótok
;
sárga
fehér
föld,
egy-egy özvegy kánya károg
más állat nem vetdik ide. De a mig arra a buezkatetre feljutottam, többet jártam a tenyeremen, térdemen, mint a talpamon; mert a homok szalad az ember- lába alól, s lejtnek fel visszaLefelé már könnyebb segit. ott kész az orosz felé a száraz fa tetején
:
:
csuszkapálya; csak
le kell
rá ülni.
Itten fordultunk fel a szekerünkkel
:
mert útnak nyoma
sincs; a kerékvágás rögtön összefolyik, csak a jó gondolat vezeti az
nagy
embert
pedig hát ez a
;
alföldi város között.
f
közlekedési
S ennek az útnak a
ut két
fele járóját
képezi a hires fehértói csárda.
A
hogy a neve
kerektó szakítja
homok pusztát egy nagy melynek a környéke vakító fehér a
elárulja, itt a
félbe,
kuk- sótól (így hívják az alföldön a
sziket).
A
viz
közelé-
ben összerepedezett vastag rétegekben fekszik a nyers szóda míg a tó északi részében sürü nádas verte fel a ;
bugáit.
Es azután nagy
sík terület veszi körül
a tavat,
egyenes, mintha az indzsellér léniázta volna
olyan
meg: csak
egy vakandturás sem domborodik rajta. Takarja végtül végig a pimpó, lakói,
itt-ott
meg
a timpó. Ezek a szikes föld otthonos
helyet adva a sárga virágú székí-fünek. Min-
védelmük. den növény úgy odalapul a földhöz. Ez az eltemetné szél a a pusztai homokkal, de Külömben ket is így
nem
vetheti
meg
sehol a lábát, elszalad fölöttük.
Ennek a tónak a közelében Bekerítve nincs. Ott
áll
épült a fehértói csárda.
a szikkadt sár közepén;
ökör-
nyom, patkónyom ripacsossá verte eltte az utat, mely félrecsap a hat oszlopon nyugvó állás alá, a hol az utasok
meg
szoktak etetni.
Csárdafal,
állásoszlop
megvallja
szintén, hogy vályogból épült, a mit ugyanabból a kes fekete ag;y'agból gyúrtak, a
mibl
szi-
az egész legel áll s
121
azt
nem
Az
állja a vakolat.
fecskerakás. (Két
is'
álló fala pedig becsületes
deszkapalánk között sulyokkal össze-
mint a római sáncz).
vert szalmás agyag: olyan tartós,
A
födele minden szárnyaknak nád. Távol a háztól egy kan-
kalikos kút,
melynek gémkolonczára esett birka bre van A ház háta mögött füstölög a trágya-
száradni kiterítve.
halom, a
mibl télire tzeget készítnek mire használhat? A szikes földet ásó, kapa hasztalan turkálja :
nák egyébre
:
Egyedüli virág az ismeretes dísznövény
kert nincs.
itt
az útféli gazok közt, a
A
méregtermö maszlag.
kocsisunk behajtott az állás alá
:
elvette a saraglyá-
ból a hazulról hozott szénát, leszerszámozta a lovakat,
mi pedig a barátommal bementünk a csárdába. A tornáczból a nagy ivószobába léptünk be, melynek két alacsony ablaka volt eltte, a
A
mi a
«
se függöny, se muskátlis cserép
:
betekintést)) akadályozhatná.
rámákban penészfakó
salétromfoltos falakon ócska
képek, Sobri Jóska és Milfait
:
meg
a párisi divatképek a
múlt évtizedbl. Azok közé szépen kiszegezve a tekintetes
vármegyének a hirdetménye:
«
Statárium »
Maga a korcsmárosné fogadott bennünket. Maga, mert gazda nincs. Az már tiz esztendvel ezeltt eltnt valamerre. Egyik azt mondja agyonütötték a féltékeny betyárok az más meg, hogy elbujdosott Káczországba :
:
;
—
—
hogy «ül» valahol. A menyecske nem fiatal már túl van a veszedelmes koron de még most is látszik, hogy valaha szép volt. Gangos a járása, deli a termete csakhogy nagyon mélyek már az orczáján a rán-
is le*het,
;
:
;
czok.
Épen vajköpülésbeu
találtuk,
hagyni senki vendége kedvéért követelte a várt
!
maga
;
karafina borát.
a mit
nem
lehet félben-
pedig a kocsisunk nagyon «
Várjon kend, ha eddig
')
Az útitársam mindig udvarias legény volt: hirtelen hogy majd addig folytatja a köpülést, a míg az asszonyság a pinczébe jár. líáálltak. felajánlá a korcsmárosnénak,
I-J-J
A
jurista pajtás elfoglalta az alacsony lóczán a helyét
köpült a térde közé
s
a
fogva, folytatta a hasznos vegytani
mtétet.
Én
azalatt körülnéztem az ivószobában.
Az egyik szögletben üvegekkel a polczon
volt a
léczrácsos söntés, pálinkás
a másik szögletben egy nagy, fehérre
;
meszelt banyakemencze.
Ennek a körülfutó padkáján állt a kemenczének támaszkodva egy kis leány valami négy, öt éves forma. Szép :
nyúlánk gyermek
hanem
a térdéig
ért,
nem
semmi.
volt
csak egy kis ingecske volt rajta, mely
:
az finom rácz patyolatból
A szemei,
bak voltak, mint a szája,
s
a lábain
;
bizony mondom, hogy nagyob-
még nagyobbnak
látszottak a
sürü fekete pilláktól, ha felnyitotta. ki
a sürü haja
homlokára.
A
alól,
kezében tartott egyet azok közül a veszedel-
mes mákfejek szirom
Csak úgy nézegetett mely göndör csigákban omlott alá a
közül,
melyek az
utféli
maszlagos redö-
szárain teremnek. Azzal játszott.
— Játszhatott
mert a kemencze tetején
ott heverészett
volna egyébbel
is,
a nagy czirmos macska, mely hol a kis leány orrát csiklandva vele,
dott a hajához; de a
fiirkát
gyermek nem fogadta
hanem inkább kényeskedve
csóválta alá, u
hol a tenyerével kapkoel
a játékot;
utasítá el magától a
macska-
enyelgést: «nooI»
A
csaplárné visszajött a borral
:
mi
azt átengedtük
a
Még akkor egyikünk sem volt borivó. S pincze idei karczosa nem csábított tilalom-
kocsisunknak. a
fehértói
szegesre.
Kaptunk a helyett jó
~
magyarok italt, mely a vajtól a köpülés után elválik. Valószín, hogy honfoglaló seinknek is ez volt az itala, a mikor Magyarországra bejöttek. Bor még akkor nem volt a hazában. És ha mi «irót.
»
íg}-
híják a
nem a poétákat, — hanem azt a jó savanyu
egész
hiven
nekünk
is
akarnók
íróval kellene
nagy országos lakomán.
megünnepelni i\ milléniumot, a magnum áldomást innunk a
J23
Aklior jól esett az
:
és mellé a friss irósvaj, az éjjel sült
kenyérrel.
Én nem
hogy meg ne kérdezzem a
meg,
állhattam
csapiamétól
— Ügy-e az a leány árva? — Az ám. Nemde onnan gondolja az bár,
ott
kis
hogy ha anyja
ifjur,
volna, a haja be volna fonva.
— De még inkább onnan gondolom, hogj' nem a maga
leánya, mert
külömben kivenné a kezébl
azt a
mérges
maszlag-tobozt.
— Hadd játszszék
vele az
meg. Egyebet sem eszik.
istenadta
Nem tudom
Nem
!
mivel
Azzal egy szeletkét levágva az abroszra azt
megkente
— No A
te «béka!»)
No
él.
tett
kenyérbl,
vajjal s odavitte a kis leányhoz.
Hát
kell-e egy kis vajas
meg sem Meg sem
lássák
!
kenyér
?
köszönte.
gyerek elvette, de
—
eszi az azt
Egyél mingyár
köszöni.
szépen.
A
czirmos kandúr az
kemencze
tetején
s
felcziheldött
neszére
evés
lemászott a padkára
:
a
ott elkezdett a
leánynak a térdeihez törleszkedni, a fejével a könyö-
kis
kén nagyokat
taszított
A gyermek
s
közben hangosan dorombolt. a csapiaméra,
aztán, lesunyt fejjel nézve
beleharapott a vajaskenyérbe; de a mint az félrefordult, kivette a szájából a falatot s
A
csaplárné beszédes
— Árva
biz
e,
odaadta a cziczának.
lett.
szegény béka. Mert ez annak a hires
Gavallér Jóskának a porontya adnék már egy ólompitykét.
;
—
Itában,
is
fogták
el
ott
hogy annak nem
fáj
nem
ebben a szo-
ezeltt három nappal. Egy pandúrnak
tapintotta úgy a fejét,
Most
a kinek az életéért Itt
meg
is
többet a foga.
van a tenyerének a helye a falon. Véres volt az
;
— Hej, de nyalka legény volt a Jóska Nem hiába hittak Gavallérnak. — Mikor megkötözték, azt
de
már lekapartam.
monda
neki a
bctviír!
hogy tudsz
!
pandurhadnagy te ilyen
:
«hej, te akasztani való
szép lenni ?«
— Én aztán azt
124
mondtam
neki:
«
hadnagy uram
is
ilyen szép volna, ha
annyit ölelgették volna a szép leányok, mint ezt Igazi parasztlogika
Én
azt
kérdezem
— Hát aztán,
nem
!»
!
ha a Gavallér Jóskát
elfogták, a leányát
vitték el ?
Ezt az én diáklogikámat
meg
a csaplárné találta fur-
csának.
— Hát minek vitték volna hisz ez nem lopott lovat? — Hát hogy gondoskodjék a fölnevelésérl a vármegye. el,
Hej, de kikaczagott. -
lelkem
Jaj
ifjúr
!
hogy maga diák
Látszik,
aztán a viczispánné fésülgesse ezt a békát
— De hát így mi — Ne az
lesz
belle
!
Hát
?
?
Majd gondját viseli neki a puszta. Nem tudtam elképzelni, hogyan viseli gondját egy árva leánynak az a puszta, a mely egy árva nyúlnak sem tud ifjúr
féltse
!
szállást adni ?
Odakünn
azalatt lódobogás hangzott.
lehetett látni az
Egy lovas alakot
ablakon keresztül, az országút mentén
közeledve.
A
csaplárné ráismert egyszerre.
—
Az öreg Koppantót látom. Bizonyosan
Be
is jött.
Hanem
sikon kandikált be
meggyzdött
róla,
;
bejön.
elébb az egyik ablakon, azután a má-
csak aztán került az_ ajt(')ra, mikor hogy csak két diák van odabenn, a ki
savót iszik.
Öreg legény volt már. Szürke haja csimbókba bogozva. Arcza, mint a cserzett
br,
himlöhelylyel, ránczokkal,
oly barna, összevissza dúlva régi
szemei, a mint belépett. Czifra szrét a
nem
lehetett látni,
Bozontos
sebhelyekkel.
szemöldökei alól egyszerre kétfelé villogtak
nyugtalan
fél váll ára
rázta;
A
szaba-
hogy a balkezében mit hord.
don lev jobbjában derék aczélfokoB
volt,
jó árva tölgy
ny(>lü.
Le sem
vette a suveiíet
elttünk. A csárdában mindenki
1-J5
Nem
eg\i"orma ur.
köszönt. Csak leült a keresztlábu
is
maga mellé
ivóasztal végére,
téve a fokosát. S csak úgy a
félszemöldökével intett a korcsmárosnénak értett.
A
— Ez azt jelenti, hogj'
:
a mit az
már
«bort!i)
csaplárné lement a csapoajtón a pinczébe
s
vissza-
a széles szájú palaczkkal, a miben az a fakóveres
tért
folyadék volt.
Az öreg megszólalt. Fürész, köszörk mind fuvolaszó a hangjához képest.
— Elébb magad igyál belle. A korcsmárosnénak meg
kellett azt tenni.
— Hát a pohár hol van — Nem szokott kend máskor klázliból ?
— Nem
is
inni.
én!
Mikor aztán a pohár eltte
állt,
félig töltötte
a veres
])orral.
— Van czukor a háznál — Az van.
?
is
Beletett egy jó darabot a pohárba, s aztán addig kavar-
gatta a görbe bicskájával,
míg elolvadt a borban. Akkor
megint odainté a csapiamét. -
A
Yidd oda
Czukor nélkül meg
«neki»>.
nem
iszsza.
csaplárné odavitte a kis leányhoz a poharat.
— No igyál
te
A gyermek
elvette a
béka
!
Czukros bor poharat
s
Keresztapád küldi. nagy kedvteléssel szür!
csölgette a czukros bort.
A
vén betyár
maga
is
ivott s
Talán annak a kis leánynak
«Héj
!
danolni
is
kezdett hozzá.
?
rúzsafa, bodzafa
most virágzik
Kiucsem, galambom, tiibiczám micsinász Subám igazgatom. Riizsám csókógatom Kedves nizsám!*
Szebb nótát
is
meg nem maradt
hallottam
itt ?
már életemben,
a fejemben egy sem,
de jobban mint a hogy ezt a
vén betyár dalolta
könyökére dlve,
;
fél
öklével görbére
tolva a félpofáját.
Mikor aztán az
bor
itcze
ujjast.
szre bekötött ujjába Az ujjasnak kék volt a
bárom
sor ólompityke rajta.
nyúlt a
— Gyün a
tél.
balkan. Nesze.
A
Hideg
Add
rá
morzsolva, akkor
le volt
lesz.
beit
-
elhúzott belle egy posztó
s
posztója, piros a hajtókája,
Megfázik a gyerek,
!
csaplárné átvette a
ködmönt
s
belebujtattii
;i
gyer-
meket. Biz az a békának épen a lábafejéig ért 8 az ujjai túl lógtak a két kezén
de hát jó meleg volt.
;
— Majd a vásár után czipöt
vén Koppantó. Aztán gondját föl
is
hozok neki, mortnogá a
viseld.
A mi
jár érte, ird
a rovásra.
Azzal felczihelödött,
még akkor
is
oda koszrogott a gyerekhez. Az
az egyik kezében tartotta a maszlagdobozt.
Kivette tle. ~
Ez nem
jó.
Azzal felemelte a gyermek állát, hogy a szemébe láthasson
—
Ríttál ? No ne ríjj sokat. S aztán a blobogós ingujját marokra fogva, megtörülte
gyermek arczát. Hát nem csókolsz kezet keresztapádnak,
vele a
te
béka
!
—
feddé a lányt a csaplárné.
— Nem szokás
ii
szr
az,
— morgott
az öreg, eldugva
ii
Ivt'Ztt
alá.
Azzal odahívta magához a csapiamét, hogy közelebbrl
dörmöghessen a fülébe. Aztán holnap reggel,
—
a hatot huhukolja
:
— mikor
mondass
el
az a
kakukkos óra
egy miatyánkot ezzel a
gyerekkel.
— Hát már holnap lesz? — Holnap hajnalban, hat órakor. Akkor
vitték kivégezni a kis
békának az
délczeg legényt, a Gavallér Jóskát.
apját, a nyalka,
Az öreg Koppantó kiment az
felült a lovára és
ivóból,
odább koczogott. — ~
Lásd, de szép ködment kaptál
!
Még sem
örülsz te
Jöv héten piros czipt is hoz keresztapád. békának erre a szóra még is csak elmosolyodott
kis béka'?
A
kis
nem a két nem engedte látni, hogy azokban mi Én azt kérdem a csapiamétól a szája. Csak a szája, de
— De
lesz
hátha a vén Koppantó
is
szeme.
A
lelógó haja
van.
el talál
pusztulni,
mi
a kis leányból ?
— Akkor a
ezt félteni.
lesz ez
fájdul
kötelességet
Nagy úr
majd
a puszta.
mindig árva. Héj, sok
még
e
átveszi másik.
Engem
miatt a szive tája!
is
Nem kell Nem
az nevelt.
szegény legénynek meg-
VEN EMBEREK NYARA. (Elbeszélés.)
SZ lesz Vidékünkön a vadgesztenyefák iijra virágoznak. A hehbeli plébános kertjében látható egy Hosszú
kíhtefa,
!
mely másodszori
terméssel
gyönyörködteti
a
szemeket.
Az indus bráhmai
hit szerint
minden földrl
elköltözött
szellemnek, mieltt a «Visnu»> paradicsomába bejuthatna, elébb a nagy Dábao-fa alá kell menni,
bnhdés
végett.
A Dábao-fának minden levelére fel van irva egy bne az embernek; s a mint azt a nagy fát a szelek istene, a «Csiva» megrázza, a vétekjelz levelek egyenkint lehulla-
bnhd
nak a villám
;
fejére,
S a Dábao-fa levele sújt, mint a csíp, mint a skorpió ráz,
mar, mint a kigyó
;
;
mint a hideglelés. S azt egyenkint, levelenkint szenvedni, kinek mennyi bne van felírva. paradicsom kapure,
«In(]r;n».
ii
a kontrolleriát.
viszi
Egyszer jön egy árva
kell végig-
lélek,
nagy dideregve,
a paradi-
csom kapujához. Voltál-e
— Nem "Volt
már a Dábao-fa
alatt? kérdi
tle Indra.
voltam még, jó uram de odalenn a földön egy feleségem, a kivel harminczhat esztendeig éltem ;
együtt. -
-
Tói van, szegény pára
a Dábao-fa alá vándorolnod
mond
!
:
neki Indra,
kiszenvedted
— nem
kell
már te a magad
penitencziáját odalenn a földön íi
paradicsom])a:
itt
;
— csak
eredj be szépen
a paksus
Meghallja ezt egy másik
mögött settenkedék
a ki az elébbinek a háta
lélek,
nagy sebtén elkezdi magyarázni
s
Tndrának.
— Oh
Akkor engem még inkább ereszsz be a mert én is liarniincz esztendeig éltem odalenn a földön az asszonyommal, s mikor az meghalálozott, újra megházasodtam. Elmégy innen takarodsz rivall rá Indra. Azt hiszed, Brahma a bolondok számára csinálta a paradi-
uram
!
paradicsomba Dábao-fa kerülgetés nélkül
—
!
;
—
!
csomot? ülünk, üldögélünk együtt a klubban, egymáshoz szokott kartársak,
beszélgetünk a világ folyásáról.
s
hogy hiányzik közülünk egy. Hol van a mi Dusikánk ? Már két hete, hogy
Egj'szer csak észre veszszük,
— Nini nem
!
—
láttuk a klubban,
— Másutt
szól az egyik,
se látni azt sehol.
Eltnt, elveszett valahol,
mondja a másik. Jaj, nagy állapotja van annak,
—
—
— sóhajt erre a har-
madik.
— Csak nem kapott influenzát — Az volna jó neki — Megházasodott. — Másodszor ?
!
is ?
Erre
aztán
az
egész
társaság
khorusban
énekli
«Szeeegény».
— Vájjon
kit vett el?
Hát, a régi gazdasszonyát.
No, azt -
tette
legokosabban.
Áldott jó teremtés.
— Be ntt már a lágya, — Senki a világon úgy nem tudja feje
is
sütni a
fokhagymás
vesepecsenyét.
— Ezt legalább nem kell bálba hordani. -
St nem
Jokui:
szi
fúnv.
is
zongorázik. '^
Bizonyosan migrainejei sincsenek.
— No, .
.
.
szegény Dusi, ez hát elérte valahára a
Hanem
czélját.
nem
a Dusi pajtást e sorsfordulat óin
látni
többé a klubban.
Máskor megint igy kezdi az egyik jó l)aiát: Nini Mi történt a mi Bebus barátunkkal
'?
!
—
Történt volna vele valami
-
Hát nem
?
veszitek észre? pjgy
meg
tiszta inggallérral jelenik
id
óta
mindennap
a klubban.
— A biz igaz St a szakállát — És gombos czipben jár — Vájjon mi !
borotválja.
is
!
lelhiette ?
Senki sem birja kitalálni. Másnap jön az egyik pajtás nagy heuréka val: Megkaptam már, hogy mi lelte a Bebus
— — Ugyan boldoggá — Soha sem találjátok A szép Melodiánát — Ah Azt a vidéki operette-énekesnöt
pajtást.
Megházasodott.
kit tett
?
ki.
?
!
—
Lehetetlen
!
Hisz annak van
férje.
— Csak olyan színpadi házasság — Merész vállalat — Hát azt a barátunk, a
volt.
1
tartja
liidalgó,
mikor
fiatal feleséget vett:
mit a vén spanyol hogy «ha már keresz-
akarom szúrni a szivemet, hát inkább egy fényes trrel szúrom át, mint egy rozsdás alabárddal. gyönyörsége. No, legalább megvan neki az
tül
—
Csitt tett
!
Itt közelit!
szlknek adandó
Beszéljünk a fiüoxera mentesí-
állami
segélyrl szóló törvény-
javaslatról benyújtott bizottsági véleményrl.
És Bebus barátunk az, hogy, a hol csak
el
nem
tudja képzelni, hogyan van
egy gruppban megjelenik,
ott
min-
den ember a íilloxera-etcüBterákról értekezik. Azután egy harmadik jó pajtásra kerül a sor. Kitn tarokkista. Csupa élvezet vele játszani. Ügy hijuk egymás között, hogy «Krsz)iénz-bácsi.»
is
Hanem
egy
id
óta azt vette
fel,
hogy csak hét óráig
le».
diil
Színházba
kell
mennem
Fölöttébb gyanús dolog! Játékot játékért abbahagyni Mi nyomja le itt a mérleget?
Végre kisül a rejtélyes elmaradásnak oka. Egyik jó s hírül hozta a többinek.
barátunk végére járt
— A mi barátunk megházasodott. — g}'an ne mondd — Magam láttam karonfogva menni a feleségével. Egy Stefi
l
!
nagyobb, mint
fejjel
ö.
— Az már hiba. — De egy ranggal magasabb, mint ö
;
mert grófn.
Az már derék -- Csakhogy nem fiataloeska már.
— Akkor egészen hozzávaló. Gazdag
— Épen
nem
az.
Nem
is
mellé
'?
örökölt az egyebet az atyjától a
grófi czímerénél.
— Ez már állapot. — De ellenben nagy míveltség hölgy fatális
St maga
rista.
lapokba
is ír
— Szegény
is
!
virtuóz zongo-
komponál zenemüveket. Szépirodalmi
«Eglantine»> álnév alatt. Stefi
És ezzel mind a három barátunk kimaradt a klubbíU és megtalálhatlanná lett a világra nézve.
Egyedül se
nem mehet
egyik
sem a megszokott társaságba, a magában meghiva-
meghivottan, se meghivatlanul
tást
épen sértésnek veheti
;
;
az asszonyával együtt pedig
még kevésbbé kultiválhatja a régi társaságot, mert asszony nem abból a sphaerából való, a mibl a jó rsei,
az új
isme-
— Mit gondoljanak ki?
Mi még nem ismerjük voltaképen a Sándor-utczai országházat. Majd az utódaink fogják annak a szépségeit igazában felfedezni, a mikor már romokban fog heverni. Budapest fvárosának patres conscriptijei bizonyára kegye-
1
:}•_'
letteljesen fenn
fogják tartani e históriai nevezetességíi
romokat s a ciceronék fogják majd magyarázni a messzeföldröl idecsdült idegen touristáknak. «Ime, ez az skori magyar ampliitheatrum Ez a négy!
szög a szegletben volt a halálra
itélt
martyrok, a minisz-
terek zárkája; a mellette való négyszög szolgált a kínzá-
sukra rendeltetett deputatiók és instantia-hozó lictorok leshelyéül.
Emez
oldalnégyszögben voltak elhelyezve a
canephorák, a kik az ország minden részébl felhozott gladiátoroknak a libatiót
kiszolgáltatták.
Ez a közép-
terem, melynek küszöbe nincs elkoptatva, volt az úgynevezett bibliotheka.
Ebben a másik szegletben
szolgáltatták
ki a gladiátoroknak a havonkinti talentumokat,
melyek a
hajdankorban papirosból készültek, s meztelen angyalképek levén rájuk nyomtatva, «flores» -éknek, azaz virá-
goknak neveztettek. Ezen a
szk
lyukon bújtak be azok a
funeratorok, a kiknek hivataluk volt a hullákat kivonszolni az arénából, s a kiket ezért reportereknek neveztek.
Ezeken az ajtókon bocsátották be a quaestorok a különféle fegyverzet gladiátorokat, akik e jeHdáltással dbiaforalw rohantak egymásra,
S
ez a
hálóval és
nagy gömböly terem
háromágú
volt az aréna,
vasvillával.
melyen egész
ütközetek produkáltattak tengeren, szárazföldön és a leve-
gben. Azon idben még volt Pannoniának egy bens mappákon e névvel találunk fel-
tengere, melyet a régi
jegyezve
:
«Szóözön». Hajóhadi productíóknál ezt bocsá-
ták be a circusba.
A három gömböly
lyuk, ott a közepén,
melyeken keresztül a széttépett áldozatok vérét kibocsáták. Emitt állt a proconsul tribünje, a kinek volt egy nagy harangja, melyet az eladás hevében egyre kongatott, s ha a fenevadak ordítása túlharsogta a harangszót, akkor az amphitheatrum közönsége meg volt elégedve. Ez a négyszögben körülfutó szk folyosó pedig arra való volt, hogy a tigrisek éa oroszlánok, bölények és orrszarvúak magukat a marakodásban és öklelésazon kürtkbe
vezetett,
ben gyakorolják.*
133
így fogja a jövöszázadbeli kalauz a mostani országház bámuló idegenekkel megismer-
tiszteletreméltó ruináit a tetni.
Most pedig mindezen helyiségeket a haza atyái járják
esellenz
naponkint, a kik exuviáikat és
clypeusaikat,
valamint ruggyanta cothurnusaikat az átriumban hátrahagyva, a kezükbe nyomott törvényj avaslat- fasciculussal a porticusba belépve, peripateticus stúdiumot mívelnek.
Ennek a körülfutó folyosónégyszögnek különféle elnyei vannak. Az egyik az, hogy az itt találkozók nem tartoznak egymásnak köszönni, se «jó napot », se « szolgáját)) mondani
egyáltalában egymást észrevenni. Si vales, valeas.
:
Azután meg
benne
hogy két ember órahosszat elkeresheti a nélkül, hogy összekerülne valaha.
az,
egymást,
És végül, ha valami kellemetlen látogató keresi az embert az egj^ik folyosón, a másikon meg lehet elle szökni.
A mi három
kedves barátunk
teljes
mértékben felhasz-
nálta az országház folyosójának ezen elnyeit. Megjelenni
kötelesség volt; s ezt
mert ezért
fizeti
a képviselket az ország
k;
követeli a pártfegyelem. Ott jártak
«jártak».
Bekukkantottak
ülésterembe
is,
k ide
is,
oda
de csak egy pillanatra
is
;
de mindig néha még az
egyébiránt pedig
;
játszották az ismeretlent. Névszerinti szavazásoknál pedig
odahúzódtak a névjegyzéket felolvasó jegyz s halkan «sub rosaw gyónták a fülébe a
szorosan
kredencze mellé boldogító
k
De leginkább kerülték hárman három összeesküv nem akar egy-
egymást. Mint a hogy
másra ismerni a voltak
és
világ eltt. Pedig
nem összeesküvk.
k
csak
Ilyen a
megesküvk
vádló
öntudat
hatalma Egyszer mégis megtörtént, hogy, a mint a Steü barátunk benyitotta az olvasó-ketrecz
ajtaját,
épen akkor akart
azon kilépni a Bebus barátunk. Szinte összeütdtek. Már
meg kellett egymást látniok. Hogy vagy? De régen nem láttalak. Pedig én mindennap itt vagyok. Hát te hol jártál?
ekkor csak mégis
— Ah
—
!
Ali!
— voltam én minden ülésen. — Azt hittem, hogy — Én meg hittem, hogy beteg vagy. — Jó órában mondva, semmi bajom. Ttt
elutaztál,
azt
leg^^en
Ezen aztán kölcsönösen örülni Az öröm vége kézszorítás.
A
kellett.
kézszorítás arra a merészségre l)uzdítjafel Steíi bará-
tunkat, hogy ezt a kérdést koczkáztassa.
— Hát ö nagysága, kedves nd, hogy — Fölöttébb lekötelezve érzem magamat
érzi
A
kézszorítás
még
erösebb
!
magát Nagyon '?
jól.
lesz.
Most Bebus pajtás kerül a kert felöl. Hát méltósága, tisztelt nd, hogy vaní^ Köszönet a baráti kérdésért. Kitnen
— —
barátunk aztán
Stefi
szer
el
nem
mulaszthatja a természet-
következtetést.
— Kérlek,
add
át
legforróbb
üdvözletemet ö nagy-
ságának.
— Nagyon
fog rajta örülni
Te pedig kézcsókomat
!
méltóságának.
— El
lesz ragadtatva.
meg van vetve az alapja egy új országgylési mely meg van elégedve. Van «két») ember a 145 pártnak, igazolt képvisel között, a kinek nincs több kívánsága. Lesz talán még harmadik is. A másnapi ülésen, épen az ellenzéki vezérszónok nagyS ezzel
szabású philippicája karzatán
egy
feltn
alatt,
látunk megjelenni a hölgj'ek
alakot. Fején
hasonló szin szalágcsokoi-ral
s
világos
kék kalap,
körülhajló strucztollal
a nyaka körül fehér angóra boa csavarva; hasonló prém-
mel szegélyezett bársony palást takarja délczeg termetét. Az arczárói nem beszélhetünk, mert azt a kalapról lehúAz els padsorban zott fátyol egész az ajkáig eltakarja.
—
foglal
helyet
helyezve,
s
:
tengeri
vidra
kai-pereczeit
karmantyúját a mellvédre
megigazítva a karjain,
rögtön
elkezdi a honatyák cohorsát odalenn szemüvegezni.
1:55
Az ülésteremben nagy izgalom támad. A szónok congrevrakétái hatástalanul pattognak el; ellenben a jobb-
jegyzi ketreez eltt nagy a tolongás. A honatyák egymás kezébl ragadják ki az egyetlen « operakukucsálót)) a jegyzi kar fundus instructusát «új ellenség!)) mondja oldali
:
mindenki.
De
senki
sem ismeri
az érdekes Stranierát.
Egyszer aztán, (közmeglepetésre, mely szinte megkonfundálja
a szavazókat, hogy
elnök által föltett kérdésre) a
összevissza állnak
feltn
az
fel
idegen hölgy háta
mögött egy valóságos képviselt látnak megjelenni: flAh!
Ez
Stefi
sul
barátunk
!
barátunk apostrophálja a Stranierát. Ez viszonzá-
Stefi
finom keztyüs kezét nyújtja neki.
a hölgy
Stefi leül
háta mögött egy székre, expropriálva abból egy kis iskolás
mamájával került ide s rögtön élénk conkezddik közöttük. Stefi barátunk láthatólag fel-
leányt, a ki a
versatio
;
világosításokat közöl az úrhölgygyei a honatyák kiváló
egyéniségei fell
melyre az
;
is
merész initiatívával szegezi
a lorgnonját a kijelölt alakra. Kézmozdulatai elárulják,
hogy
ki tetszik, ki
nem
tetszik neki.
Idelenn a honatyák figyelmét egészen
absorbeálja a
hogy az elnök ismételten kénytelen figyelmeztetni a tisztelt házat hogy ha conversálni mél-
kiváncsiság. Ugy,
:
tóztatnak, akkor
nem
tudja kivenni a többséget.
Ez
alatt
pedig húsz tag aláírásával ellátott névszerinti szavazást
követel
petitió
érkezik.
Kihuzatik a
«U». Az egész ház elkezdi kiabálni
bámul
:
azt hiszi,
hogy
tetszésnyilvánításnak.
:
«ú
«betü)). !
ú
!
ú
Kijön
!»
A
^.z
karzat
ez valami új fajtája a parlamenti
Ekkor aztán
Stefi
lyesen búcsút vesz az idegen hölgytl.
barátunk
kedé-
is
Sietni kell
Név-
!
legott következik.
Oda-
lenn aztán Regelétl megkérdi, hogy hogyan kell
sza-
szerinti szavazás jön.
vazni
:
Az
betje
megtudja tle, hogy a kormánypártiaknak ezúttal
«nem))-mel kell
meggyzdésüket
kifejezni.
Azzal beront
a terem közepére, megáll a miniszterelnöki szék eltt ((hagyjatok
!
hagyjatok
!
«
kiáltja az interpellálóknak
:
most
vigj^ázni kell
désekre.
;
nem
felelhet a
hozzá intézett
S aztán, mikor a nevét hallja
hatalmasan érvényesített hangon S csak azután adja meg a fiaknak arra a kérdésre
fenn kurizáltál
?
kiáltja
el
kér-
zaklat(')
felolvastatni,
(mem
!»
—
felvilágosítást az érdekelt haza-
«Ki a szép donna, a kinek oda-
:
»
— Az a mi Bebus barátunknak a — Ah! A bájos Melodiána Ah! Ah!
felesége.
!
Ez a nap eseménye. A következ napon
tartott
ugyanezen karzati helyen Straniéia,
— hanem
Tehát ö az?
országos
volt látható
ülésben
—
ismét
a többé
nem
a régi ismers, a bájos Melodiána
asszonyság. Természetesen tet is fölöttébb érdekelte, hogy a napirenden lev törvényjavaslat (az argentínai köztársasággal kötend vám- és kereskedelmi szerzdés) sorsa hova fog eldlni? Ezúttal azonban egy új asteroid
is
jelent
meg
a képvi-
selházi zodiacusban, a melyet a jegyzi observatorium csillagászai azonnal felfedeztek.
A
«
bakforditó » jegyében
(melyet kaszinói karzatnak neveznek) a «nagy medve » és
tnt
a «kis medve* között
fel.
Magas, sugár termete
volt,
melynek a két vállon magasra emelked dudorok tökéletesen megadták azt a trapézium alakot, mely a klasszikus
ni
szépségnek mulhatlan
föltétele.
Hosszudad, halavány
arczának arisztokratikus jellemét
még jobban
magas homlokról simán
melynek fonatai eltn-
tek a féldinnye alakú,
fésült haj,
emelte a
császárpiros selyem capotte alatt.
Ellenben annál nagyobb pretenzióval igyekezett ez érdekes
fejet
feltnvé
tenni
a nyakat körülövez
Stuart
Mária fodorgallér. Az új planétának könny volt kitalálni a nevét, mert a háta mögött volt a «drabantja». («Hold»-nak neveznénk, de attól tartunk, hogy Steti pajtás allúziónak veszi a feje tetején viselt tisztásra.) Igenis, a
dina grófn,
Stefi
grófn
pajtásnak új hitvestársa.
családjának az élettörténetérl
már
ArmanEnnek és a
volt az:
aztán sokan tudtak
137
odalenn érdekes adatokat. Gazdagok voltak
hány leánytestvér
tak alá ?
ment
férjhez közülök?
nem ment hamarább
volt ?
ki
hogyan szállhová került el ? ki ;
ki vált el az urától? hát ez
mért hagyta
férjhez ?
ott
mért
a jegyese?
mért köttette be utoljára Stefi pajtással a fejét? Apja, Utoljára a tisztelt anyja is ott lakik-e most Stefinél?
—
ház sokkal jobban értesülve Stefi
pajtásnak és az
lett
az ülés folyama alatt
hitvesének családi
és háztartási
körülményeirl, mint az argentinai köztársaság kereskeúgy, hogy akadt képvisel, a ki az
delmi viszonyairól, elnök által tinával
feltett
kérdésre
«
elfogadja-e a ház az Argen-
szerzdést » abban a hitben szavazott hogy most az iVrmandina grófn és Stefi paj-
kötött
«igen»-nel,
:
?
tás közötti szövetséget szankczionálta a ház.
L közben
a karzatokon
el az id henye semmitmagát Bebus pajtással, a tegnapért s bemutattatá magát
nem tölt
tevésben. Stefi pajtás kicserélte ki eljött
revancheot adni a
Armandinának. s
A
Stefi
azután átvitorlázott a hölgykarzatra
folytatta a tegnapi udvarlást
két úrhölgy elkezdte
Melodiána asszonyságnál.
egymást szemüvegezni
s
nug^'on
valószinü, hogy mindegyik dicsérte az udvarlója eltt
annak
vagy a mi szintén meglehet, játszotta a
a feleségét,
fél-
tékenyt.
Este a klubban hiteles tudomást szereztek e fell. Most
Bebus nem hogy kerülték volna egymást, st alig várták, hogy találkozzanak. Rögtön vállalkoztak egy karambol-partiéra. Egyik rosszabbul játszott, mint a másik. Hja ez nem olya-n könny, mint szép asszonyoknak a fejét elforgatni. Ezt mondta a bájos Melodiána férje
már
és
Stefi
—
!
Stefinek.
— Csak
ne beszélj.
te
gyónt a feleségem. Pedig
mind
a
Nekem
Ebbl könnyen kett boldog
mindent meg-
otthon
párbaj lehet!
volt,
hogy a feleségének
udvarolt a karzaton egy kollega.
— Hohó
!
Nem
az a te lapdád!
másét a magadéval összetéveszteni
Ej, ej
!
iJe szereted a
1
ns
De
nem
kivül
tví'íVni
g3'öztc a
te
haviitom.
ndet
TT.i/iiini iict
tclcsc^fm
;i
Azt mondta,
magasztalni.
lioí^y
valódi «renaÍ8sance szépség».
— Az én nm
mondta
pedig azt
a te
grófndrl, hogy
rendkívül érdekes arcz. Valódi «directoirei) alak.
— No ennek nagyon
örülök, hogy úgy tetszenek egy-
másnak.
A
tekeasztal
veres
melletti
épen a szegletbe vetve a hátát,
pamlagok összeércsciicl, ült egy harmadik alak, a
ki eddig csak nézett és hallgatott.
Ez
Dusi pajtás.
volt a
Egyszer aztán közbe mordul
—
Hát én kutya vagyok ? Mind a ketten rábámulnak. Micsoda szólásmód ez Igen is szokták ezt mondani a tarokban, ha a fórliaiid *?
—
kicsi tarokkal
tiszteli
hand mondja a biliárdnál
—
meg
a singleton királyt
;
a hinter-
hogy «hát én kutya vagyok ?»
ilyenkor,
De
?
Akarsz
harmadiknak
beállni ?
Játszunk
a
la
guerret ?
— Akarok, — mond Dusi
nagy duzmadtan
pajtá.s s
elö-
vánszorog a szegletbl.
S lüár krétázta a dákó végét lökést.
A
helyett azt
de csak abha haí^yja
;
mondja
— Hát engem a gólya költött
?
Ezt sem lehet megérteni: ámbár in
nem
Imlf
Xíií^'von valósziui'í ez is, \
kipnttiiu
e'_;]-('
-
Iliit
Mn~(
('11
^'yúl
mc^
anuiik a
Krisztus
;i
de neni
i,>4az,
li«»gy
".'
(,m's/.cii vibl.^os.
:
nekem nincs feleségem egyszerre
Ikí-szTi, kilrnt
? MicsiHhr.'
vilii,iíoss;ig ;iz ;igyakl>iiu.
Hát persze, hogy persze. Mind ahárman lerakják a dákdkul s
tlinsi
igaz.
— Hát én értem nem
—
n
s ;ii(
nyelik
bajus/u, s/ukc sz;isz
azzal egymást átkarnK
:i,
mint a kik
tiltott
a luliüiilot
k('']ivis('lunek
hazárdjátékra
130
closonnak a legeslegszélso szobába,
konspiráltak,
megalakítják az új klikket: a
A
holnapi ülésre Dusi
is
«
el
fogja hozni a feleséget.
Mind a három asszony ott lesz. És azután felváltva, hol az egyik
férj,
hol a másik fog a
Megvan a
kollegája élete párjának seladonja lenni.
mas
ott
s
feleséghordó* pártot)>.
hár-
békeliga.
A másnapi
ülésre
nagy skandalum
volt indokolva, a
karzatok megteltek elegáns hölgyközönséggel.
A skandalum ugyan azért a közönség
való toilette
jól
mulatta magát. Mennyi megkritizálni
A színházban
!
hanem
(közsajnálatra) elmaradt,
a hölgyek salonöltözetet visel-
nek, de a képviselházba az utczai toilettejeiket hozzák.
Hisz ez aréna
!
Ámde minden
figyelmet mégis csak az a derék
hölgy összpontosított
maga
a ki a baloldali kar-
körül,
zaton, épen a miniszterelnöki székkel
hadállást
:
szemben, foglalt
egészséges, czéklapiros arcz, becsületes beszédre
termett szájjal, melynek szegleteit geti,
termet
hamvadzó bajusz
kerül-
hatalmas álla támogatást nyer a még plasztikusab-
ban kidomboruló tokában. Kár, hogy az a kalap sokat elfed
a
kifejezésteljes
selyembl, az tetején;
alatt,
kalapnak a
a
máslibb)).
áll
Nem
vonásokból,
óriási
a kalap karimáján
mneve:
amásli
csokrok s
zöld
legfeljül
— máslibb —
a
leg-
hiányzik róla egy egy egész kitömött kára-
katona szárnyastól. S ha mindéhez egy bordeaux szinü ruhaderék hát akkor
A
nem járult volna, hiuzprémmel nem volna igazság a világon.
tisztelt
szegélyezve,
ház rögtön értesült telefon útján, hogy ez
impozáns alak Dusi pajtásnak a felesége. Nagyot vétenénk a történelmi igazság ellen, ha fel nem jegyeznénki hogy az ö megjelenése nagy mértékben hozzájárult a
fel-
ingerült kedélyek lecsillapításához.
Egy szép bivta
meg
(Mit
este a
Stefit és
klubban Dusi pajtás nagy értekezletre Bebust.
nevezünk «szép estének a klubban ?» Azt, a mikor
a
gönilHilyíi
u
as/.tiiliiii]
funimuczi
húsz forint
plussjil
végzdött.)
Húsz kemény forintok nyomván a Diisi mellényzsebét, olyan pénz, a melyrl az asszony semmit sem tud, nagv vállalkozási szellem szálta meg egyszerre.
— Mit mondok
?
Hárman vagyunk. Mind
a
hárman
most házasodtunk.
Kopasz fvel. Majd azt mondám de nem akartam a bivalyt megsérteni. Az
;
asszonyaink ilyenkor otthon kuksolnak magukban. Szomorú sors Az sincs, a ki eltt megszóljanak valakit. sem járnak sehova, hozzájuk sem jár senki. Egyet mon-
k
!
dok: három lesz belle. Milyen jó lenne, ha mi az asszonyainkat megismertetnök egymással. Akkor hárman egy társaságot képeznének. Egyenrangúak között (kép-
k
viselk feleségei) az egyetértés nagyon hamar létrejön. Ezzel nekik is kellemessé lenne téve az élet, nekünk is. Mit szóltok hozzá bruderkáim
A
bruderkák csóválgatták a Az eszme életrevaló,
'?
fejeiket.
—
—
kivitelnek
vannak
peripetiái, a
monda Stefi, hanem a nem lehet figyelmen
miket
kivl hagyni. igen l)i/ony, ilyen élethevág(') lépést
-
hányni-vetm' és latolgatni, -pajtás, felhatalmazás nélkül
mondást
meg
J^ebus.
«nihil de nobis sine nobisw okvetlenül
fundálták
kell jól
—
Te is, Dusi ne indíts semmit; mert azt a t«')dítá
as-zmiyok
ki.
Végre mind
hárnianivugállapodtak
a
al)l»an.
hogy majd
sondiroziii fogják a tci-n iiuniot.
nagy
Miiidi^f
m^ly 'A
mi
azért
gyarok,
hártn;i>
lu'innas,
osztrákok-,
kéhchl) iiozni,
l)iiniul()ja
riivó[)ai
;i/
az
szövotsi'gct létre
inei't
lleUH^tek
iniuika liaioni nieit
voltam annak a huigésznek, a
negyén vannak ('s
olaszok
I.
I
tudta liozni. liozzii )e
:
lleUI
maCí^i--
lieterogén asszonvt szovetscL'l'C
asszonyi nemzetnél mindig van
valami
iii'edeiita.
Könn_\
íi
azt
mondani: M'gyenraiiguako
közt'? Képvise-
J41
lök
Az csak a férjnek a rangja! De azonkívül
feleségei!
még minden asszonynak megvan a saját rangja. Hohó Édes barátom A góthai almanach Kismiska !
!
ahoz a raugkvaliíikáczióhoz képest, a mit az asszonyok
maguk
közt megállapitottak.
Az a kérdés, hogy a három képviselöné asszonyság közül melyik a nagyobb arisztokrata?
Holmi
nagy hirtelen azt hogy hát természetesen a Stefi neje az, a
laikus ember, afféle garcon,
erre,
feleli
grófn.
Dehogy az hitvestársa
;
Ennél elkelbbnek
!
mert ö hires koszorút
Írtak, s ezüst
könnyen, mint a
Ámde még Dusinak az nánál
is
a
is
mvészn
magát a Bebus
tartja volt,
kapott. Azt
a kihez verseket
nem
szerzik olyan
grófi koronát.
mvésznnél
élettársa;
mert
is
még
feljebb
hordozza a
fejét
a koszorúnál és a koro-
elébbvalót visel a fején: a férjének a kalapját, ö
az úr a háznál
A is,
ki
legkevésbbé büszke közöttük, az a grófn. De hát kell
hogy az legyen
;
miután nincs több «egy»
ruhájánál; azt látják rajta a színházban
karzatán
is,
azzal a Stuart Mária krézlivel
a capotte a fején
nál kapni.
is,
Az
!
A
!
vizitbe
men
az országház
Aztán meg az
legolcsóbb fejdísz, a mit a
masamód-
ilyen hölgynek igazán utasításba
van adva
a szerénység.
A három jeles diplomatának végre mégis sikerült csomóra kötni a szálakat. Egyenkint, külön a maguk asszonyának annyi szépet és hízelgt mondtak el, nem a pajtásuknak az asszonyai fell, hanem a mit azoknak az asszonyai beszéltek ö fel-
—
lük,
hogy végre kíváncsiak
lettek egymásra.
S a kíváncsi-
ság az els lépés a szeretethez.
Azután szellemdus észrevételeket, csíps megjegyzéseket hordtak haza, a miket az egyik asszony mondott a másikról, s
szenvét.
az által
megnyerték a harmadiknak a rokon-
Jl-J
utoljára in theoria
meg
nyerve mind a három hölgy
lett
az ismerkedés eszméjének.
De hol
miként történjék meg az ismerkedés ? indítványozá, hogy be kell Íratni a hölgyeket elmozdítására alakult társasága -ha, ott ismer-
és
J^ebiiH azt
a taiöipar
kedjenek meg. Megválasztják el
ket választmányi
tagoknak,
fognak járni a gylésekbe.
Ez nem
Nagyon száraz mulatság.
tetszett.
— No hát vigyük
ket egy este a Hungáriába, mikor akkor egy asztalhoz ülünk s kedélyes körülmények között kezdjük meg az ismeretséget. Rácz Pali muzsikál
el
;
Ez meg nagyon ephemér hatású Ketté vágta
barátság.
csomót Dusi pajtás ezzel a
a gordiusi
szóval
— Eh mit? A legegyszerbb,
hogy meghívjuk egymást
feleségestül saját lakásunkra; egyik héten az (!gyik,
má-
sikon a másik, felváltva.
Ez csakugyan
legczélszerühb
megkezdése
a
baráti
viszonynak.
De mi legyen
az, a mire meghívják egymást! Bebus theaestélyt indítványozott, színházi
eladás
után.
Ezt
meg Dusi
ellenzé.
— Az én feleségem már
nem fzi magát
tíz
órakor lefekszik
s
estére be
a világ minden pecco és karaván theá-
jáért.
No
hát legyen belle vacsora.
Ez meg Bebusnál talált ers oppoziczióra. Az én feleségemnek orvosilag tiltva van rázás. Másnap hallucinatiói vannak.
—
Tehát végtére
is
ebédnek
kell lenni, a hol a társasélet
szentesítést fog nyerni,
— Jól van. Legj'en ebéd,
a vacso-
-
monda
Dusi.
— Én adom
az elst, Stefi a másodikat, Bebus a harmadikat. Minden
vasárnap, a mikor nincs országos ülés a
De hány órakor lesznek az ebédek
'?
tisztelt
házban.
Dusi azt mondta, hogy ö már, a mióta az eszét tudja,
mindig egy órakor szabályok Steíi
getést
nem
tálaltatja fel a levest.
Sebben
öt a báz-
regulázzák.
ellenben hü mameluk, a ki az utolsó elnöki csen-
is
be szokta várni a házban
a nagy körút végére, abba f!])éd-ideje
három
is
id
a
s
mig haza gyalogol
telik
annálfogva az ö
:
óra.
Bebus viszont egészen indokoltnak találta, hogy a mióta megnsült, azóta ö nála az öt órai ebéd járja. Ezt hosszasan fejtegetni sem kell mindenki tudja, hogy a grófi gyomornak az a kiváltsága van, hogy délután öt óráig nem éhezik meg. És így megegyezénk abban, hogy minden vasárnap felváltva meg fogják egymást hivni (aranyszegély knyomatos biléttel) családias ebédre, mely kezdetét veszi Dusi pajtásnál 1 órakor, Stefinél 3 -kor, Bebusnál pedig 5-kor. ;
Megjelenés fekete kabátban, fekete nyakravalóval a «quart d'heur de grace» fentartása mellett. :
Els
volt a
turnusban Dusi pajtás
:
az
1
órai ebéd.
Tehát megnyitotta az ebédcziklust a Dusi,
—
hogy az ö kedves egyetlenegy Katiczája. Az ebéd miatt ne legyen semmi gondunk. asszony ki fog tenni magáért; a mi a konyhát
Katicza illeti,
azt
rá kell bízni
csak
Hanem
annál nagyobb fejtörésre adott alkalmat a
saság tagjainak hováültetése
asztalfi
nek
az az.
?
—
Ha
tár-
a házi asszonyé az
akkor mellette jobbról, balról a két hölgy-
bel}',
kell helyet foglalni
;
így az asztal túlsó oldalára jut a
Ez abszurdum! Három asszony, három férj egy rakáson. Férj és feleség sem ülhet egymás mellett az asztalnál, ha csak nem somogyiak. Végre megállt a Kolumbus tojása A gömböly asztalra kell teríteni, ott aztán nincs els meg hátulsó ülés s minden vendég szerencsésen
három
férj.
!
a jó barátj a felesége melléj ut; így Katicza mellé ül Bebus, Melodiánát mulattatja Stefi, a grófn lovagja lesz Dusi. :
A
férfiak is
megállapodásra jutottak atoasztokra nézve.
114
A
házi urat és gazdát felköszönti Bteli. Viszont a házi úr
a liehus és felesége
iszik
a
t'oész8C'fj;eéit: véííül
Behus áldó-
raásozik Steíiékre.
így szépen el ebédre nagyon
rendezve minden. Az els vasárnapi
lett is
pontosan megérkezének a vendégek.
Egyszerre csengetének a
küls
Maga Dusi
ajtónál.
jött
eléjük kinyitni az ajtót. —
-
magam nyitom az ajtót. De nem enged tartani, a leány meg
Bocsánat, hogy
ségem
férficselédet
a el
fele-
vnn
foglalva a konyhában.
Aztán nagy volt a sürgöldése, hogy a hölgyek ról lesegítse a felöltket, a kik
vállai-
mindjárt a szalon-ajtóban
megkezdték az ismerkedést, azon vitatkozván, hogy melyikük engedje át a másiknak az elsbbséget. ((Kérem,
— ((Nem, méltóságos asszony
nagyságos asszony !»> A szalonban pedig
mit
sietett
nem
fogadta
eléb]).«
a háziasszony, a
Dusi kimenteni.
— Engedelmet
kérek; mindjárt
Csak az atelierjében van
még egy
Jött is azonnal, teljes diszben,
A konyhán
le.
ket
itt
terem a feleségem.
kis dolga.
csak a kötényét dobta
volt superinspectión.
Hiába
!
A
fánkot
nem
lehet a szakácsnéra bizni. Aztán egyszerre meglett a hár-
mas ismerkedés; mire a tak a hölgyek.
A
levest felhozták,
már per
férfiak az alatt elmorzsoltak
tu vol-
egy kupicza
ó-szilvóriumot.
Katicza asszony osztotta ki a helyeket.
— Tessék helyet
kérem. Aztán elre
foglalni,
is
bocsá-
natot kérek, ha nagyon rövid lesz az ebéd. Mi csak olyan
magyaros ebédhez szoktunk nem szeretjük a czifra pancsokat. Képvisel úr ide ül én mellém. Te kedvesem, ide jobbra. Szereted a tüdstáska levest? Ha nem szereted, van másik is. A te számodra gondoskodtam barna leves;
rl
séberlivel.
— De csak maradjunk az elsnél. A tüdstáska
leves egyhangúlag elfogadtatott, és igy az
ellenindítvány, a barna, magától elesett.
1 í :j
Aztán következett a farsangi fánk.
Gyönyör mosolygó
lapdácskák. Kaczér szalaggal az oldalaikon
Már ennél
nyedék, majd elrepülnek.
búzni a keztyüt a kezérl
hanem bárom
vágni,
—
Ezt
;
«pánkó»-nak hiják
grófnnek
nem
mert a fánkot
illik
késsel
bár
úgy-e
kedvesem,
?
— Oh St néhol ((pampuská))-nak — Hát még, ha az ostoba szakácsné igen.
is.
ki
volna rá az ablakot, mikor épen kelben
Oh hidd
cziából tette.
le kell
ujjal kell szétomlasztani.
nálatok Erdélyben,
ti
a
olyan köny-
:
el,
Fölséges
nem
volt.
!
nyitotta
Csupa mali-
hogy ezek a szakácsnék mind
olyan malicziozusok. (
— Egynek a kivételével, — súgja a szomszédja Bebus — Külömben nem volna a mi háziasz:
fülébe Melodiána.
szonyunk.)
De
azért,
asszony
hogy suttogva monda, észrevette a Katicza
s felirta
a rovásra
Azonban az általános jó hangulatot fokozta a következ étekfogás a pompás pörkölt malacz, tarhonyával, :
paprikás lében,
jó
Külön tányéron a
finom eczetes uborka.
hozzá apró,
ketté vágott malaczfej,
gyönyör
ropo-
gósra megpirítva.
— Ez csak a férfiaknak való
!
A
hölgyek számára erdei
szalonkákat hoznak, pirított zemlyeszeletkékre kent szalmival. Parancsoljon, instálom,
A
házi asszony
hozzá
:
biztatja
grófn barátném.
a vendégeit,
hogy lássanak
maradnak A maduplázni. Bebusnak maga a
rövid lesz az ebéd, bizony éhen
laczpörköltet
meg
kellett
!
házi asszony válogatott a tányérjára a javából.
Azután került a ház asztalára a gyönyörséges
töltött
káposzta, kolbászkákkal és kolozsvári szalonna-szeletkékkel
csábítóvá felékesítve; külön a finnyásabb gyomrok-
nak szánt virágos
— No már a is
kel,
borjuhacheéval.
ki a töltött káposztából
magyar! Mindenki igyekezett bebizonyítani
igaz
Jókai:
szi
fény.
nem
vesz, az
nem
— hogy igaz magyar. 10
146
— Ki parancsol a elnöknö. — Ugyan ne szekírozz bennünket azzal — randalíroz rá vissza a házigazda. — Nem magához intéztem a kérdést.
kártifiolából ? teszi föl a kérdést az
a
kártifiolá-
val,
Senki sem. Nix dájcs talnál
!
Nincs hazaáruló ennél az asz-
!
Most
új
kerül az asztalra. Parlamenti szokás
javaslat
szerint az is az elleninditványnyal kapcsolatosan. Sokat
megtüzködve fokhagyma-gerezdekkel,
igérö bélpecsenye,
de csak annyira, hogy annak az ambrózia rajta;
illata
érezzék
hozzá zellersaláta; más oldalon pedig büszke szép-
ség
pulyka-pecsenye, aszalt szilva- és baraczk-kompottal.
Az a
férfiaknak, ez
Melodiána vesz.
De
meg
a hölgyeknek.
csak azért
utógondolattal.
is
a
Hogy
fokhagymás
pecsenyébl
ezt a kétséges magasztalást
alkalmazhassa.
— No már, úgy igazán senki sem
készíteni,
tudja a bélpecsenyét
mint a mi Katicza barátnénk.
Katiczának az arcza egész a füle hegyéig vörös lett. Ez czélzatos példálózás
az
eléletére.
No
megállj operet-
tistáné
Bebus vette észre a hatást s az asztal Melodiánának a lábát megnyomni.
A
szegény grófn
Ü
egész ártatlanul vette föl a thémát.
— De ugyan, hol pás ételeket
lett
is
alatt iparkodott
az áldozat.
tanultad te Katicza ezeket a pom-
?
— Oh kedvesem,
hát én
nem
titkolom, hogy hajdaná-
ban szakácsné voltam. Jó iskolába jártam. Ott tanultam a sütés-fzést, a finom tésztákat és beftteket a te édes atyád-
nál
;
mikor még az övé
vári- utczában,
volt az a szép palota ott a kolozs-
kitn szakácsa volt
!
Mikor szoarékat adott, Mádéra
két sorban álltak az ekvipázsok a palotája eltt.
borban dinsztoltuk a vaddisznó-pecsenyét. Az volt a vig élet!
147
Nesze
Egyél mérget
!
A grófn
rögtön görcsöket kap
s
a legyezjét kéri.
Katicza pedig házi asszonyi szeretetreméltósággal fordul Melodiána felé.
—
Nézd csak kedvesem, a szomszédod nem Légy neki Ganymédese.
iszik.
is
Melodiána pikáns kritikával jegyzi meg.
— Kérlek, kedvesem. Én nem lehetek Ganymédes, mert az
férfi.
—
No
hát,
én pedig láttalak téged már Ganymé-
desnek.
— Engem Ganymédesnek — No tudod, a szép Galatheában, ?
?
hogy
nem
(ide
mikor azt énekelted,
olyan klaszszis-klaszszis-klaszsziso, aztán
a kurta rokolyádat olyan kedvesen rázogattad hozzá.
Most meg aztán Melodiánán van a kapjon
s
sor,
hogy görcsöket
a legyezjét kérje.
lev
Jó szerencse, hogy a napirenden szakitá az
elre megbeszélt
(!)
toaszt,
tárgyalást félbe-
melyet
siet
Stefi
elhangoztatni a házi úr és a házi asszony egészségére. Az összeütött
poharak között aztán elmúlik a pártot
robbanással fenyeget
belviszály
és
helyreáll
szét-
a teljes
egyetértés.
— Hoztok- e még valamit
"?
kiált fel a házi gazda.
hoznak. Pro coronide
itt jön a fölséges töpörtys, kapros, túrós csusza. De már ebbl muszáj enni minden magyarnak, ha belehal is A hölgyeknek pedig birsalma-szulczot hoznak, a melynek még a haragos sziv
Igen
is,
!
sem
E
állhat ellent.
közben minden
Dusi és
keser
Stefi toasztjai, a ki
utóérzést
nasszus királynéját magasztalja alá,
megédesitenek a
Melodiánát, mint a honi Parfel,
ki az
Olympról
száll
hogy Edus barátunkat a földön üdvözültté tegye
Dusi áldomása sem téveszté
grófnjét
feldicsöité,
gább kincsét öröklé
mint a
el
ki
a hatását,
a
midn
;
de
Steíi
hírneves seinek legdrá-
— mindennem erényeit.
10*
118
Ezzel látszólag
el volt intézve
Hanem magában még
is
a konfliktus.
csak a bécsi suszterinas
dása jutott eszébe mind a három férjnek
schon geprügelt wár Gyertek csak haza
'
Hogy mi
:
«wenn
mon-
ich
nur
!
!
történt a kortinák mögött, azt csak
sejteni
lehet, de reprodukálni nehéz.
Legkönnyebben szabadult a csávából Dusi pajtás; meii; a mint az ö Katiczája rágyújtott a két vendéghölgy
az,
kritikájára, s elkezdte a filippikát az operette-énekesnök-
és a tönkrejutott,
röl
még mindig
mellett
hopponmaradt grófnkrl, a kik
extrafáin qualitás egy becsületben
meghizott hséges gazdasszony, ö ellene
:
s
még azok
— hát akkor Dusi kapta a kalapját onnan meg a Steingasznerbe,
a klubba,
stikliroznak s
s
elmenekült
ott
filkózott
után egy óráig. Mikor haza került, s Katicza asszony újra elvette a félbeszakadt vitát, azt kérdé tle Dusi « Kincsem kezded már a mait, vagy még a tegnapit végéjfél
zed?))
Ellenben
mert ö tel
;
jutott a Bebus gyomrát a malaczpörkölt-
súlyos kényszerhelyzetbe
szerfelett megterhelte a
ugy, hogy
le kellett
neki feküdni,
s
a felesége
fél-éjjel
borogatta a gyomrát melegitett zabbal. El lehet gondolni,
hogy
min
prédikácziókat kellett végighallgatnia
De legrosszabb
volt Stefi állapotja.
Mert az
felesége
nem szólt semmit finom nevelés hölgyek nem pörölnek. Hanem azt teszik, hogy nem felelnek semmi hozzájuk ;
intézett kérdésre. Emlegetheti Stefi pajtás a
fánkot, vesepecsenyét s a többit,
nem
mai
ebédet,
jön rá észrevétel.
grófn a zongora mellé és variácziókat Brahmstól. Ez a legkegyetlenebb methodus, mikor
Legfeljebb leül a játszik
a zongora által tudatja az asszony a rossz kedvét.
Valamit
Megvan
A a
kell
kigondolni, hogy a pártot együtt tartsuk
!
I
nélkül, hogy spiritiszták lettek volna, egyszerre
hárman ugyanazon gondolatra jöttek.
mind
lí-í)
— Kedvesem, a jöv ban
kell
vasárnapi ebéden neked új ruhá-
megjelenned.
Ezzel az indítványnyal lépett
maga
fel
mind a három
férj
a
parlamentje eltt.
S ezt az indítványt még soha sem utasították a pénzelé. En-bloque el lett fogadva. Következett az ebéd-turnusban Bebus és Melodiána.
ügyi bizottság
Melodiána asszony egészen más methodust követett. Ö az egész ebédet, az alfától az ómegáig, a Grand-Homeg. Annak a tányérjai, étszereí, aufzatFehér kötött-keztyüs pinezé-
telnél rendelte
pompáztak
zai
rek szolgáltak
az asztalon. fel.
Mikor a soupe Julienne megjelent, a laskának vagdalt rettenetes sárgarépával és petrezselyemgyökérrel, Dusi pajtás g}ász elérzettél sugá a
szomszédnje hátán
keresz-
Bebusnak
tül a
—
Barátom, én úgy érzem magam, mintha a nagy pártlakomán volnánk, s elre tudom köny vnélkül az egész menüt. Most jönnek az apró hacheépástétomok. Azután jön a saumon du Khin, tartár szószszal, galambbegy-salátával.
Következik egy
stone, a kit az
félig
zöldborsó felhígított
nyers
filét
de boeuf a la Glad-
nem fog; azután jön egy tál enyvben, maga után vonva znemes-
én fogam
el
séget nyert ürüderekat kapri mártással, hozzá saladé a la
Rubinstein
Csakugyan minden úgy következett egymás után, szorul szóra.
Egy életh pártlakoma. Csak a pártelnök felköszöntje hiányzott belle.
A lett
tálalás is
nagyon lassan ment. Minden ételt fel kelmiga Grand-hotelbl
elébb itthon melegíteni, mert, a
idáig jött, kihlhetett.
Legalább az
alatt idejük volt a
sal konverzálni,
hasznát,
s
az alatt
dugószagu bort.
szomszédoknak egymás-
a mely eljognak kiki bségesen vette
zsemlyét evett
s
iszogatta
is
hozzá a
ir.o
És mindenki igen kellemesnek találta a szomszédját A mi a másé
a szomszédnöjét. Hja
A
!
ók
!
Dusi udvarolt a grófnnek, a Stefi Melodiánának
togott lekötelez bókokat,
s
sut-
a Bebus a Katiczával folyta-
élénk párbeszédet, úgy, hogy utoljára igen jónak
tott igen
találták ezt a
Hanem nem volt.
mai
ebédet.
nem
azért
Férfiaknak nincs
kell hinni,
meg
hogy semmi veszedelem
az az adományuk, hogj' az egyik
szemükkel ide, a másikkal meg amoda nézzenek de meg van ez adva a nknek. A nk még arra is képesek, hogy ;
az egyik fülükkel azt hallgatják, a mit az udvarlójuk beszél,
a másikkal pedig kontrollozzák a férjem-uram suttogásait. Jaj lesz szegényeknek,
ha haza kerülnek.
— De nagyon tzbe hozta férjem uramat a grófn közeiléte,
kezdé Katicza a8szon3^
— Hát hiszen én nem álltam be néma barátnak — Az egy magas miveltségü persona. Mirá Dusi !
felelt
pajtás.
lyen szépen tud zongorázni
Zongorázni pedig Katicza asszony nem tanult. Melodiána egészen skandalizálva volt a fölött, milyen bensséggel dlt oda Bebus Katicza asszony székének a karjára, mikor vele beszélt. Nagyfokú botrány volt.
—
No
hogyan
hát mit beszéltem vele
?
Azt kérdeztem tle,
teszi el télire az eczetes uborkát,
hogy az olyan
keményen megmarad. Hát magától csak nem kérdezhetek ilyet.
A
grófné pedig csupa gyászindulókat és operai haldokló
finálékat zongorázik Stefi pajtás eltt.
Ez a szemrehányás,
kottákban kifejezve, a miért a szép énekesnnek oly felt-
nen
udvarolt az ebéd
— Haj
!
haj
!
fölött.
— sóhajtozik
erre
válaszképen
Stefi.
—
Hát még elénekelve milyen szépek ezek a dalok Elénekelve! Hát lehet-e ennél kegyetlenebb sértés egy asszonyi szivnek
No de
megállj
? !
Ha
te úgy,
én
is
úgy
151
Következett a harmadik vasárnap, a harmadik ebéd.
Természetesen ismét új öltözet minden részrl.
nél-
nem megy.
kül ez
Stefi felesége ki
Meg
akarta mutatni, hogy
a konyhamvészethez, azért ha
szakácsni koronával a homlokán.
lakoma eltt bekre nézve
elkészített
minden
kellleg
ellátta
is
a két extremum
akart tenni magáért.
mellett a középutat választá. is ért
A
nem
született
Már egy nappal
eltartható ételeket
magát.
A
s
is
a
egye-
levesbe csak a
hogy tökéletes aspik-körözet csak az pecsenyérl hiányzott; s legyen; a Liebig-féle huskivonatot kellett betenni,
a szulcznak csak volt.
Még
azt
is
meg
kellett
még
fagyni
;
más hibája nem
megakarta mutatni, hogy fánkot
is
tud
—
a szakácskönyv utasítása külömbet sütni a Katiczánál, szerint. Egész nap be volt kötve a feje. Az az elnye volt Katicza fölött, hogy a míg annak déli
egy órakor kellett készen lenni az ebéddel
;
neki dél-
utáni öt óráig volt hozzá ideje,
A
vendégek együtt voltak már és éheztek. Öt órán
«a nép haragja nagy»
túl
!
Bebus nyugtalankodott. Mért nem tálalnak már? Mi nincs még készen? Végre kisült az állapot
Déleltt
elfelejtettek
kenyeret hozatni,
sztrájkja volt napirenden. ret, se
Délután
nem
s
épen a pékek
lehetett se kenye-
zsemlyét kapni. Az inas két órája, hogy odajár
kenyeret hajszolni. Végre kitalálta az okosságával, hogy legjobb lesz a speczerájos boltból felvásárolni a vegetáriá-
nusok számára készült Graham-czipókat, meg az utczán árult sóspereczeket, ezeknek a közvetítésével végre meg-
kezddött az ebéd. Csakhogy a nagy várakozás miatt a levesek el voltak fve, a sültek el voltak égve, a tészták össze voltak esve.
A
versenyre szánt fánkok két darabba voltak válva, úgy, hogy Katicza azt mondta róluk a házi asszonynak Kedvesem, hidd el, hogy ezek a fánkok, fánk-
—
I.V_>
nak
tökéletes
hanem
talkedlik:
talkedliiiek
tökéletes
fánkok.
A
szulczok ellenben elolvadtak, úgy, hogy azokba pere-
czet lehetett aprítani
Az egész lakoma
úgy felkanalazni.
s
— a pékek
sztrájkja miatt
— nagyon
rosszul sikerült.
Ilyenkor pedig kitnik az asszonyok összetartása.
Nincs rá
hogy egy nö fitymálja a másiknak meg-
eset,
bukott fözeményét. Ellenkezleg, siet mindegyik eltukaraz észrevett hibát
gatni
s
a szomszédjának a figyelmét
másfelé terelni. Ebben az egyben van közöttük valami
A
szent álliánsz.
nk
soha
nem
mutatják magukat oly
szeretetreméltónak, mint egy megáporodott lakoma alatt.
k
Most már udvaroltak a szomszédjaiknak. A harmadik ebéd után hazatérve, már a férjek
tartották
otthon a gárdina-szónoklatokat.
— Hallja kedvesem a mi sok, az már sok! — Megbocsásson barátném, de igazán vaknak kellene ;
lennem, ha
—
nem
Asszony
!
látnám, a mik körülöttem történnek.
Azt
mondom, hogy minden türelemnek
megvan a határa l',s
most a Dusi,
klubba
kett
;
hanem
Stefi,
Bebus pajtás többé
fel
otthon ül és rzi a feleségét,
sem
j;irii
— a másik
ellen.
Csak
nem
virágzani
jó a körtefának
egy évben másodszor
is
MAJMUNA, AZ ALÜMTUNDER. (Mese).
Egyszer járt
itt
a
mi vidékünkön egy nagyon kegyes A Budán
török hodzsa onnan hátulról Mezsopotámiából. eltemetett török szent
Gül-Baba
sirját jött
sem hozott magával
Egy más nyelven, garast
s
meglátogatni.
egy szót sem tudott
csak törökül.
Azért mégis szépen elért a czéljához, keresztül koldulta
magát az országon. Azoknak, a kik alamizsnát adtak neki, hosszú papirszeleteket osztott, a mikre áhitatos
mondások voltak
irva
török hetükkel.
Én
egy forintot adtam neki
ki is kereste
:
számomra három sor volt
ezért aztán a
a legjobh czéduláját, a mire
irva.
Minthogy azonban én sem irni, sem olvasni nem tudok (már mint törökül), tehát rám nézve egészen holt kincs volt ez az irás.
Egyszer azonban támadt a magyarok közül egy tudós férfiú,
a kinek bizonyosan a baziliskus nyalta
mert minden
meg
a
fülét,
török, parsa és arabs szót megértett.
Ennek megmutattam a hodzsától kapott czédulát; nekem róla az egész reczeptet, mely szólt
aztán leolvasta
eképen
«Ha este lefekvés eltt megrágsz a szádban a zápfogaiddal három keser mandulát, hát akkor téged Majmuna, az álomtündér bevezet a
Mahomed
paradicsomába.))
i:4
Hát már
mellett ki ne
ilyen olcsó belépti dij
dics mulatozási helyre. Én bizony elköltöttem a három szem keser man-
bejutni egy ilyen
dulát.
Alig hunytam le a szememet, már ott volt elttem Majmuna, az álomtündér. Mindgyárt ráismertem a nagy denevérszámj^airól, a mik egyik láthatártól a másikig
érnek. Felültem a hátára. Hetet csapott a szárnyaival, a
már
hetediknél aztán
ott
voltunk a hetedik égben.
Az öreg Mahomed próféta maga a belépti
Tlem
dijat.
is
ült az ajtóban s szedte
követelte az egy dénárt arab
értékben.
A Majmuna jegyes
!
tündér odasúgott neki a fülébe:
«
Ingyen-
Eeporter.))
Erre a próféta levette elttem a turbánját s azt mondta,
hogy
«
Szelim alejkumw, a mi annyit jelent törökül, hogy
szabad belépni.
A Majmuna
dezett édenkertben
s
megmutogatott mindenféle csodákat.
Láttam trombitafuvó
Mondtam
mindenüvé a nagyszeren beren-
elkísért
elefántokat, és szónokló majmokat.
a kalauznak, hogy ez
újság, láttam én
már odahaza
elefántokat és szónokló
nekem már mind nem külömb trombitáló
a földön
majmokat lépjünk be a paradi:
csom közepébe. «
A Tubafa
alá ?
(•Igenis oda.i)
Tanultam ám én annyit a török katekizmusból, hogy mindenkinek, a
ki a
Tubafa alá
eljut,
azonnal osztályré-
szül adatik hét bájos tündér, a kiket a törökök
hogy
«
úgy hinak,
hurik ».
Egyet lökött rajtam Majmuna
Tubafa
s
azzal ott voltam a
alatt.
Terített asztal
vái-
rám, megrakva mindenféle cseme-
gékkkel és italokkal.
Csakhogy az álomételektl az ember nem lakik álomban bevett italoktól még szomj asabb lesz.
jól s az
155
Végre bbájos zene hangjai mellett megjelent az els
számomra
tündér, a ki
Szépnek szép volt
volt rendeltetve.
nem
csakhogy
;
volt több hét esz-
tendsnél. Kákezdett a tiszteletemre valami török rigmust, a mi-
nek
nem
úgy hadarta, mint egy szélhogy iskolába jár már. hugám Majd mondd el a végét tiz esztend
akart vége szakadni
kelep. Látszott,
— Hagyd
el,
:
!
múlva Nesze egy czvibakk !
;
dugd be vele a szádat. Hadd
jöjjön a másik!
Erre csak elpattant, mintha egy «musa enséte» bimbóból ugrott volna ki a
második
Ez már tánczosnö ez
még
másodiknál
vert.
Csakhogy
:
tündér ez
:
peri.
Csörgs dobot
nem több hat esztendsnél. meg még fiatalabb volt egy évvel a már csak öt éves lehetett. Ez pedig
kisebb volt
A harmadik
volt.
De milyen vékony hangon csiripelt A negyedik zenéhez értett, de ez már csak négy éves volt. Szörny szép volt, a mint egy nádsípon tilinkózott. Mi lesz ebbl, ha ez így megy visszafelé ?
énekesn
volt.
S csakugyan úgy
lett.
Az ötödik
három
volt
éves
:
virághint tündér
ez
volt.
A hatodik aztán már csak járszalagon tipegett elém nem tudott egyebet mondani, mint azt, hogy «baba»» s
s
a
kezefejével törülte a pisze orrát.
A hetedik meg szerencsére
épen pólyástul együtt gurult oda. Ennek
czuczli
volt a szájába
dugva,
nem
kiabál-
hatott.
—
Jaj barátom, Majmuna, kiáltók. Nem tudtam én, hogy a Mahomed paradicsoma Fröbel-kert. Vigy engem innen haza Nem jöttem én ide huri-kisdedóvót ala!
pítani.
— Hát mit akarsz
is kell
?
förmedt rám Majmuna.
egyszer gyermekeknek lenni.
Minden
got terem, azután éretlen gyümölcsöt.
A huriknak
fa elébb virá-
ir,r,
— No
hát hozz
majd mikor megérnek a gyü-
ide,
mölcsök.
— Legyen a
kívánságod szerint
te
!
— Azzal liazahozott
a Majmuna.
Másnap lefekvés eltt megint elfogyasztottam a három szem keser mandulát, melynek bvös hatása alatt a Majmuna álomtündér ismét megjelent elttem s vitt, a hátára véve, a
A
Mahomed
paradicsomába.
próféta ezúttal a bejáratnál tombola táblácskákat
árult. Azt
is
is
ajándékba kaptam tle. Ez mindenütt kijár
a reportereknek.
— Hanem
ról
kiáltott
!
aztán tisztességesen referálj a paradicsom-
utánam a
próféta.
gokat ne tégy a referádába,
— Mit gondolsz
próféta
?
Valami skandalózus
!
Nem
is
tudnék, ha akarnék
sem Még ha látnám, sem látnám meg !
Majmuna
vitt
áztat.
megint a Tubafa árnyékába.
Az ám a nagy
mánnak a
dol-
te «tintásujju !»
fa
!
Minden eddig megdicsült muzul-
lelke elfér alatta.
— Czimborám!
mondék Majmunának; aztán mit
lehet
ezen a tombolán nyerni?
— Mit
A Mahomed paradicsomában ? mást nyerni a tombolán, mint bájos tündéreket, hurikat és périket. Négy darab lesz ma kilehet nyerni ?
Hát mit lehetne játszva,
— Az
itt
még pedig a javából. már jó De hát ha ezeket úgy !
játszszák ki lut-
hogy csináljak én a magam egy szál tombola tábláján treffert, mikor egy biliom muzulmán lutriz együtt velem. Csak te légy nyugodt a magad dolga fell. Te fogod csinálni a temótis, a quaternót is, a quinternót is, meg a tombolát is.
rizva,
—
— De hát hogy meg ilyen csoda — Hát azért vagyok én csodatév tündér. Hát nem én ?
töi-ténhetik
Nem én diktálom-e a Nem forgatja-e minden
vagyok-e a lutrizóknak patrónusa? számokat, a miket be kell rakni?
igazhiv az
«
Almos Könyvet w a kezében?
157
— Csakhogy én nem vag}^ok Almos Könyvben hiv.
— No hát megmondom neked az igazat; de
el
ne
mert akkor mindnj^áj unkát becsuknak. Hát látod a szerencsekereket?
hordó
?
árulj,
ott azt
Ügy-e hogy rézbl van az egész
Ezen nem lehet keresztül
látni,
hogy a sorshuzó
árvagyerek megeszelhesse a barnább tokokat a világosab-
Nagyobb igazság kedvéért még be is van kötve a gyermek szeme semmit sem láthat. Azért mégis azt a hat számot kell neki kihúzni, a melyiket én kivánom, hogy az én táblámon minden nyereményt elkaparítson. No ennek a titkára igazán kiváncsi vagyok. Hát tudod én, meg a szerencsekerék-forgató, meg
baktól.
:
— —
:
a sorshuzó árvácska egyetértünk.
A
szerencsekerékbe a
számrejtö ezüst tokokat a próféta és valamennyi Írástudója szemeláttára töltik be
;
az árvahuri egész vállig
mezítelen karral nyúl bele a korongba
s
úgy húzza
ki
a
számot. Az én barátom, a Szemkics-Ali azonban azt a hat
mikben az én számaim vannak, külön megA bekötött szem gyermek aztán addig kotorász a tokok között, a míg egy meleg tok akad a kezébe. S ilyenformán kiszedi ket egymás után minden boszorkányság nélkül. Gyönge, de jó! No ezt megpróbáljuk, ha egyszer Temesvárra megyünk. De aztán ki ne kotyogd mert hvösre jutunk. Almomban sem fogom kibeszélni. Aztán a nyereményen megosztozunk. Egy negyed-
ezüst tokot, a
melegítette a takaréktzhelyen.
—
— — —
:
rész az en3ám, egy a Szemkics-Alié, egy az árvagyermek-
nek jut
:
a negyedik
— Igen helyes.
(Különös
az,
marad neked.
hogy az ember hogy szeret álmában
csalni,
lopni!)
Csakugyan úgy ment a sorshúzás, a hogy a Majmuna megmondta. Az én táblámon nagy hirtelen meglett a ternó. Itt jön a numero l-es nyeremény I
158
A
szerencsekerék mellé volt felállítva egy olyan furcsa
mint látunk a vasúti folyosókon felül van óramutatós számtányér, alatta egy oroszlánfej. az ember feláll a zsámolyra s aztán annak az orosz-
állvány, a
:
rajta eg}'
Ha
lánnak a szájába becsúsztat egy tíz krajczárost a mutató rögtön megjelöli, hogy hány kilót nyom az, a ki a zsámolyon áll. :
Az én nyereményemet Allah ekber
!
Itt
is arra. állították fel.
kilóval mérik a tündéreket
S ugyan volt rajta mit mérni! Hatalmas átméretü
met
ter-
volt; a karjai és vállai emlékeztettek azokra a köböl
faragott hölgyekre, a kik az Andrássy-uton a kapubejárat fölött tartják
A mérgép
— No
a hatalmas erkélyt,
kilenczvenkét kilót mutatott.
barátom,
Majmuna
:
ez legyen a te osztalékod.
Mégis szeretnépi tudni, hogy hány esztends lehet ez a tündér ?
— Az
ilyen kérdésért
ugyan
ki szokták
dobni az em-
de neked mégis megsúghatom,
bert a paradicsomból;
hogy ez bizony épen kukoriczakapáláskor múlt negyven esztends.
— A legszebb kor egy tündérnél.
De remény lem, hogy
az ez után következ nyereményekben fokozatos korengedély észlelhet ?
—
Minden bizonynyal. Még pedig lajstromok
szerint
öt-öt éves ugrásokkal.
— Már így szeretem
A minapi
praxisból
megy
hátrafelé
a
!
tanulva,
harminczöt tavasznak örvend
kiszámítám, hogy ha
akkor a quaternós lesz
korfokozat, :
ezt
hagyom a Szemkics-
Ali barátomnak; a quinternós leszáll harminczig: ez épen
jó lesz
mamának
a kis árva számára; a neg^'edik aztán
megáll a huszonöt
évnél
:
no ezzel
már
lehet nekeui
szóba állani.
ám Csakhogy nem lefelé haladt a fokozódás, hanem fölfelé. A quaternóra, quinteruóra mind egyre nyomatéAz
!
159
kosabb termetek állottak a mázsálóra; a mutató százöt, százbuBz kilót mutatott, míg végre a tombola, a fnyere-
mény elérte a százötven számot. Ment volna az a mutató még tovább is de már nem volt több szám az óra;
lapon.
Ez már aztán tökéletes egy alak volt! Épen olyan mint a milyen magas a szemei nem látszottak ki
széles,
;
az orczájából
s
a szája
nem
keresztben, de hosszában
állt,
A
nem
a hogy a két arczdomb összeszorítá.
tudta elöl összetenni
s
két kezét
a markait ökölre szorítani. És mi-
kor megindult járásra, duczokkal kellett megersíteni a
paradicsomnak a pádimentumát, hogy keresztül ne sza-
— S ez mind az enyim. — No barátocskám, választhatsz sugá gonoszul moso-
kadjon
alatta.
;
lyogva a
Majmuna
tündér.
— Bomolj meg a prófétáddal együtt Nem ilyennek képzeltem én a hurikat a Mahomed paradicsomában. — Hát mit gondolsz A hurik meghíznak mert !
?
is
;
nagyon sok czukorsüteményt esznek. Te kívántad az érett gyümölcsöket. Az
Nem
—
Izraíil
tud eligazodni a te eszeden. Kell?
kell?
Csak tartsd magadnak Addsza a returbilétet Hadd menekülök innen La illah, il Allah, Mohamed razul !
!
!
Allah
!
Hejh de örültem, mikor megint itthon lehettem a jó földön.
Soha többet keser mandulát éjszakára
biztos
HEJ MIKOR MEG MI ZÖLDEK VOLTUNK! Könny
most innen a szürke szakáll közül morgolódni De hát mikor mi zöldek a tüzes menykö fiatalságra! voltunk!
ki
—
Meg
azok, a kik
még nálunknál
is
vénebbek!
Emlékeztek még arra a volt miniszterelnökünkre, a azt mondta a parlamentben, hogy nem tehet róla,
ha az ellenzék bizonyos zászló láttára ((megbokrosodik*. Az volt ám a legény a talpán, mikor még fiapolitikus volt
A
harminczötödiki országyülés alatt királykoronázást láttunk vala «fö») Pozsony városában. (Buda még akkor csak vár vala
Pest pedig csak emporium.) V. Ferdinándot
:
koronázták vala meg,
még
atyja életében. Szent István
országai királyának.
A
fényes ünnepségeket berekeszté volt egy
nagyszer
tánczvigalom, melyet a flovászmester rendezett. Ezer viaszgyertya világitá be a sznyegekkel feldiszitett termea fényözönben a sok szi disz-mente, tarkítva a fherczegek, tábornokok, a külföldi nagykövetek egyen-
ket
s
ruháival,
s
a frangú hölgyek brilliántos toilettjeivel; a mi csak jó és drága még Gefrorenesz
buffetben minden, a is
:
volt
egy dolog hiányzott, a mi nélkül nem igen tarNem volt Nem volt muzsikus. tatódik tánczvigalom.
Hanem
—
—
czigány.
Hát hová
lettek
légyen a czigányok?
A
hires
Jóska bandája, a kinek hetedhét országban párja volt sehol ?
taHamára.
A
kit az Alföld küldött fel
Pozsonyba a
Bagó
nem diaeta
Itil
meg, hogy a flovászmester, túlságosan nsigy lojalitásból úgy megválogatta, hogy kinek küldjön meghívókat az országgylési fiatalság közül, hogy valamennyi szabadelv fiatal ember, mind kimaradt.
Hát az
a
hiba
esett
A 35-iki szabadelv volt báró
Wenkheim
országgylési fiatalságnak a lumené
Béla.
volt a felháborodás a liberálisok részérl
Nagy
nagyobb a visszatromfolás
!
;
s
annál
— Wenkheim Béla a bál nap-
jára lefoglalta a hires gyulai czigánybandát,
s
a mellzött
fiatalság ugyanarra az estére rendezett a «Zöld Fában
nagyszer dinomdánomot. Mit volt mit tenni.
A
flovászmester kénytelen volt elös annak a gyékény-
szedetni a német szinház zenekarát
kákás czinczogása mellett tartani
meg
a fényes udvari
bált.
A
tüzes fiatalság pedig az alatt vigan mulatott a ven-
déglben a pompás czigányzene mellett. Éjféltájon, a pohárköszöntk sorában Wenckheim Béla állt el. Eddig mulattunk magunknak. Most mulassunk másnak. Menjünk oda, bandástul, a hol a fméltóságok sirva vigadnak az átkozott rossz muzsika mellett,
egy indítványnyal
— Urak
!
húzassunk nekik egyet,
— irgalomból.
Az indítvány köztetszésre kedtek
terem
8
igazán
elé s ott az
talált;
a jurátusok felkere-
«bene sonantibuso felvonultak a bálutczán rázendíttették a
«
Bihari keser-
gjét.).
Odafenn a teremben rögtön elhallgatott a cseh muzsika s
az erkély megtelt báli közönséggel.
A zene
a terembl az egyik bálrendez, egy s elkezdett
fiatal
alatt lerohant
aranykulcsos,
szépen könyörögni Wenckheimnak
— Adjátok
csak egy nótára hadd hogy milyen az igazi magyar zene Látjátok, ánglusok is vannak itten. Jól van! Egy nótára átengedem a bandámat. Hanem
hallja
meg
ide a bandátokat,
:
ez az idegen nép,
!
—
aztán visszaereszszótek. Jókai
:
szi
fíny.
Monda Wenckheim
Béla. 1 1
Ki-Jl
1
)('
a/.ok
l)i/.
kaphatták
cK
iifiii
czigányt
a
-/.tritck
\issz;i.
Elébb
!
Csaklio^^y
elhuzattak
iiic;^-
a
odat'enii
(íRuzicska andalgóját)), azután a «Svihrovai nótát)*,
majd
a «Lavotta indulóját i».
A nemes
zúgolódott
cez
;
Ez valóságos Kohlmar kt
Nem
Még
volt elég.
fenn a fméltóságok
((gravamen
— De
s
már nem
illik
az utczán.
ez visszaélés
:
!
!
egy mazurkát
is
rákezdtek oda-
tánczra lendültek rajta. Ez
már
!»
már
nem trjük
ezt
Majd igazságot
teszek én
itt
!
kiálta
A
Wenekheim
Béla.
mindjárt
Azzal felrontott a bálterembe sárosan.
odakünn
fiatalság csak várt azalatt
A juratéria
teremajtóban megállt
módon
azon
;
;
bokáig
odakiáltott a czigány-
primásnak
— Jóska
!
Ácsi
Gyere haza
!
!
Azzal a czigányprimás szépen keresztül dugta a nyirettyüjét a ott
heged
húrjai alatt, leszállt az
emelvényrl
s
hagyta az egész európai concertet, a félbenmaradt
mazurkával együtt. Ment a Wenekheim Béla hívására
—
vissza a «Zöld Fába»).
Az pén,
illustris s
tánczosok ott maradtak a bálterem köze-
várhattak,
míg a cseh orchestrum megint
elfoglalta
a tribünt, s folytatta, a hol a czigányok ellia^ytak.
Ez bizony nagy
De
udvari bálból! megtorolni.
A
alfront volt;
elvinni
zenekart az
a
nem
hát disciplinaris utón
jurátusok contractuális jo^on
lehetett
biit:ik a i/i-
gányokat; Wenkheim Béla pedig aviticus juudu, incri a/, hogy pedig via facti ö czigányai voltak Békés Gyuláról,
—
si
hajtották végre a re<)ccupati(')t, erre
szabadsagait ad a
Tripartituraunk
magyar nemesnek.
utón kellett elégtételt venni. Masna]) az aranykulcsos secundánsai l-ova,uias
szaliadrh
11
kartellt.
Tafbaj
foly.
liataUa.L; c.^y
k:i\
diazalian
s/al
karíb'a
s
:
a
mp<^jclc)it(k
lioztaK iiii;.r
<--.ak
a
kihi\asi
a \
(•f
ikim
Ki.')
Wenkheim Béla
magát az elégtételadásra; (le arra azt mondták a kihívók, hogy ok nem egy ember nevében jönnek egy emberhez, személyes sérelmet megtorolni
hanem egy
;
nevében kérnek
A
felajánlotta
megsértett testület
elégtételt az egész
:
a báli közönség
megsért
testülettl.
hogy ilyen alkalomnál szokás, sorshúzás dönti
— El
kik legyenek a két corporatio viadorai.
lett
el,
hogy
fogadva
a modalitás.
A szabadelv
fiatalság urnájából
Csunkó Náczi neve
került el.
Az
is
karakán
fiu
volt
;
szatmári csemete
:
onnan az
ecsedi láp mögül. Nojszen jól jártál aranykulcsos! Csak
hozd ide azt a pulidért Wenkheim Béla pedig
felajánlotta
magát
secun-
dánsnak.
Még
az nap kellett megesni a bajvívásnak
sen ebéd után. (Ki a bolond verekedik
:
természete-
éhomra
?)
Miután mind a két bajvívó kell kurázsit ivott magának elvitték ket nagy kísérettel a párbaj színhelyére. Az volt a «dictatura». :
A «díctatura» szót azonban nem kell úgy venni, mintha onnan kormányozták volna az országot erhatalommal hanem egy hosszú
szobát neveztek így a pozsonyi ország-
házban, a hol a nemes fiatalság az országgylési tudósításokat körmölte a Itt
dolgoztak
szurkao
k
maga vármegyéje számára
-
dictandó.
két sor asztal mellett, a diktátor «Szu-
commandója
alatt.
Ezt az irodavezért pedig azért hittak ilyen furcsa névvel,
mert
találta ki
az eddig használt interpunktiók
punctum, comma, semicolon, gyar elnevezéseket
:
ponté pedig «8zu8zurka». ilajta a mesterén.
A dictaturában
stricla stb.
a pont neve lett is
«
helyébe a ma-
szurka », a ketts-
száradt az a név örökre
szépen helyet szorítottak az ordaliának,
az asztalokat félretolták, a kalamárisokat az asztal alá rejtettek,
a gyertyatartókat a kályha vállára rakták; a
kályhát pedig biztosították székekbl alkotott sánczczal, hogy a viaskorlók be ne döntsék. Akkor aztán a kezükbe adták a kardokat: « elre! Isten nevében !
Jó két insurrectionalis fringia
volt.
A secundánsok felálltak az asztalokra kétfelöl, mert másutt nem volt a számukra hely a keskeny szobában, s onnan tartották a törvényt a perdönt párbajban. Nagyon szép duellum volt az Egyszer a Náczi !
totta az aranykulcsost az
kamarás emberelte meg magát
A
a másik ajtóig.
csak
A
—
nem
szorí-
meg
egyik ajtóig; másszor
a
verte vissza a Náczit
s
kardok csattogtak rettenetesen. De vér
akart folyni.
secundánsok biztatták a
Ne a
Kivált rájuk
kardjaitokat
Wenkheim
feleiket
ersen.
vagdaljátok
Béla.
Oda
össze
fürésznek
üssetek, a hol eleven-
jére találtok.
Erre aztán Csunkó Náczi egy hatalmas csapásra kapta föl a kardját
totta
de a helyett, hogy az aranykulcsost hasí-
;
volna kettbe, az asztalon álló "Wenkheim Bélának
a lábikráját szúrta keresztül a kard hegyével.
— No urak
vér
!
Ha
!
kiáltá
Wenkheim Béla most már
folyik a
:
megelégesztek az én véremmel, akkor elég van
téve a becsületnek.
S a vívó azzal ki
utón
felek
lett
megelégedtek a secundáns vérével
adva az
ítélet,
hogy a
s
differentia lovagias
elintéztetett.
Wenkheim Bélának borbély aztán
a sebét a hirtelenében elkerített bekötötte. Azt
összevarrta,
mondták
rá,
hogy katona dolog.
A nak
vitézi
bajvívást természetesen
kellett berekeszteni a
Bélát oda
is
magukkal
«
három
«magnum áldomásáWenkheim
kapásnál*).
vitték az ifjú óriások
;
egy kis seb szóra sem érdemes, kivált a lábszáron megírta azt a dics
«minden ember
emlék
térdig
— az az !
erdélyi költ, Zeyk,
ember: azon
alul «láb».
Hiszen
hogy
lt!5
Ott azután víg poharazás közt helyreállt a kutyamacska
barátság az ellenkez
ket
haza.
A
elv
conservativ ifjak
rúgva, mint a liberálisok.
éjfél vetette
:
nem külömben valának
Karöltve
s
az
egész
be-
utczát
vonulának be a belvárosba, hatalmas énekléssel
elfoglalva
ébresztve
tiatalság között
fel
a njrugvó keresztyéneket. (A zsidók a Schloss-
bergen laktak mind.)
Ha még
csak az éneklésnél maradtak volna
gott aranykulcsos azt a tréfát követte
el,
!
De
a berú-
hogy minden
házkapun becsengetett s a két secundánsa egy praesumtiv örökös fispán s egy berezegi majoresco, fütykössel dön:
gette végig az ablakrednyöket.
Wenkheim
Béla, mint aféle plezuros katona,
Csunkó
Náczi vállára támaszkodva baktatott leghátul. Egyszer aztán egy felháborított húsfüstöl mester
ki-
rohant a házából hat hentes legényével a csendháborításra.
Utczu, futásra vette a dolgot az egész társaság, az aranykulcsos legeli.
Csunkó Náczi futás,
elvette a jobbik eszét:
is
de hasznos))
;
s
«
szégyen a
lába közé kapta a széles utczát.
Wenkheim Béla maradt leghátul a keresztül szúrt lábával. Öt azután tetejébe még jól el is döngették a hentesek. Akkor beszélte
el
ezt az
adomát elttünk a clubban a
miniszterelnök, mikor egy zajos hajczih alkalmával szo-
morú lamentót csináltunk a mai fiatalság fölött. Hagyjátok el Hát mikor mink zöldek voltunk
—
!
SOHA SEM EGYEDÜI.. Elre örültem annak
a napnak, a mikor
mi (mint Kis-
faludyak) Tóth Lörinez félszázados ünnepét
meg
fogjuk
ülni.
En nagyon szeretem Tóth Lrinczet. Nemcsak azért, hogy látok magam « eltt » egy nálamnál tíz évvel idsebh és mégis fiatal embert, hanem különösen azért, mert ö volt az életemre nézve az, a
mi a klasszikus korban a
fátum, a kálvinistáknál a praedestinatió, a mohamedesek-
kizmet Mikor legelször
nél a
láttuk
egymást
Komáromban, én már akkor a
Idlencz esztends voltam, ö tizenkilencz.
tudóstársaság babérkoszorúját
aranyas pályadíjjal
viselte,
drámája a száz
kitüntetve. (Akkor
lett
még
a száz
aranyat ezüst billikomban adták a szerznek.) Hejh, de szép nyalka legény volt
tuk a rokonságot. fia,
a
ki
már
Apám
verset
ír.
Hozzánk
!
is ellátogatott, tartot-
odaállított eléje. Neki is
Lenczi akarta azt
látni.
van egy Eladatták
azt velem. Egy, az utczán kiabáló, félbolondra irott vers volt
:
nyolcz soros. Tóth Lrincznek tetszett, elhozta ma-
gával Pestre
s
egy hét múlva megjelent a versem a Jelen-
kor Társalkodójában, alányomatva authenticusan
:
«irta
Asvai Jókay Móricz, kilencz esztends, Rév-Komáromban.
Ez
volt az eljegyzésem a múzsával.
Czigányasszony telve,
hát
!
Bohémé
hogy soha sem
!
lesz
Ezzel
lett
Dehogy múzsa!
a sorsom megpecsé-
bellem jurium
nem bántam meg, még most is
direktor!
De
szerelmes vagyok belé.
S ehhez a mennyei hölgyhöz engem a Tóth Lrincz elttem világító példája vezetett.
Ifi7
Hát Ki
azért örültem
is
fundáltam
elre annak a jubileumnak. egy áldomást az ünnepélyes
magamban
lakomára, a miben ilyenforma ötletek voltak «Mai nap már harmadszor üljük meg Tóth Lörincz
ám
ötven éves jubileumát. így van
gamiában
él
az aranylakodalmát.
teli
mikor valaki poly-
Kivan om, hogy még Themissel
nem akarok
is
megülhesse (sokat
is
az ezüst menyegzjét.))
Majd kiczifráztam volna én
Hanem
az,
a múzsákkal. Hol az egyik, hol a másik köve-
mondani), de legalább
ezt szépen.
hát egyszerre csak meglep egy nyughatatlan
épen a jubileum délutánján s ez annyira rámkap, hogy már az ünnepélyre is csak nagy borzongva mentem el, de a lakomáról el kellett maradnom s nagy vert had
torokfájás,
módjára hazabandukolnom. Otthon pedig senki sem várt
elmentek hangversenybe. Most (Az
is
már rám. A gyermekeim ott
lakom az
ö házukban.
rendkívüli eset ám, hogy egy vén poéta számára a
üatal piktor
v
szakácsnénak,
adtunk ez
építsen házat.)
meg
A Gábor
diáknak,
meg
a
mind szabadságot hogy én sem kerülök haza
a szobaleánynak
estére, hisz
úgy
volt,
éjfél eltt.
Most azután egyes egyedül voltam az egész házban. Minden ajtó kulcsát magammal hordom, bejöhetek kérezkedés nélkül.
De itt
hát vagyok én valaha egyedül
vagyok én, az úr (magam az
azután megint
itt
?
Soha sem Elször
öreg),
!
a ki parancsol
vagyok én, a szolga (magam a legény),
a ki szót fogad.
Azt mondom, hogy nincs annál nagyobb uraság, mint mikor az ember maga szolgálja ki magát. Az a hatalmas ember, a ki senki szolgálatára
nem
szorul.
Hideg van a szobámban, a hátam borzong, a torkom éget. Mi ez rajtam ? Influenza ? Ismerem már. Tavaly is volt. Hideg is van, sötét is van a szobámban. Sebaj Majd !
segítek
raja.
Sötétben
is
rátalálok az orvosságos palacz-
HJS
nem
komra. Bizony az én bajom
s
hanem kegyetlen Obó Ez nem tréfál gondolja
antipyrin ám,
is
cognac. Egyet búzok belle.
!
!
alább hagy a dideregtetéssel.
Aztán begyújtok a kandallómba. Pompás kandallóm van Teljes életemben ez volt a vágyaimnak az utópiája egy kandalló. Most már megvan. Az Árpád íiam fundálta !
ki.
Nincs olyan senkinek
tüz.
Én odahúzom
eléje
lángokban, a mik a
!
Egy perez
alatt lobog
a karszékemet
s
bükkfahasábokat
pattogó
benne a
gyönyörködöm a körül-
nyalják.
Nincs olyan szép gondolatja a teremtésnek, mint ez, a a láng Micsoda virágágy
mi épen mindent elemészt
:
!
A
napraforgók és tulipánok szirmai, a zegzugos akánthuszlevelek, meg az « égö szerelem » a tüzliliomok kelyhe, hát ,
Amott lobog egy, ni a mi végzdik Hát ez a sárkánytaréj,
az a sok fényl ranunkulus
kékkel kezddik, pirossal
mely haránt
l
ki az
ég
!
!
!
hasábból,
s
olyan fehér, mint a
napfény. Nagyokat pattog, sistereg, pörlekedik a tz, majd
összeomlik az égö rakás, szikraözön száll
lángok meghaltak
;
fel
a kürtbe
:
a
csak a rózsaszín parázs világít végig
a szobámon. Dehogy haltak még meg. Egy-egy tánczoló deemon kiugrik a parázshalom közül s újra világot vet a félsötétben.
gyak.
A
Eltnnek
a tétova fénynél a megszokott tár-
könyvtáram, a csigáim, az emlékeim. Aztán meg
az a nagy arczkép ott a kandalló mellett. Az elre elköl-
Mind hozzám beszélnek: « ugyan mitl ugyan mit dideregsz ? Hát nem eleget éltél ? Nem kaptál mindenbl, a mi csak a földön megkapható ? Sze-
tözött arczképe. fázol ?
relembl
és bánatból.
még ? Nézd
Dicsségbl
és gyaláztatásból ?
Mire
nagy bolond könyvtárt Tele írtad már. Hely sincs már benne a következknek, mégis dolvársz
gozni akarsz
ezt a
I
?
Igazuk van. Biz én
már kitanultam
az iskolát végig.
Mindent tudok már.
Hanem
hát,
valljuk
meg szintén, mentül öregebb
az
ember, annál jobban ragaszkodik az élethez. Mégis szép
mikor az embernek egy ilyen jó kan-
ez a világ! Kivált
dallója van.
Aztán egy dologra még kiváncsi vagyok, a mit szeretnék meglátni. Azt, hogy az új országházban hogyan húzzák
fel
A
a
a honatyákat a gylésterembe?
((lift»-en
vége az a kandallózásnak, hogy a borzongás kiáll az
idegeimbl, csak a torokfájás marad fenn. Aztán meg az, hogy éhes kezdek lenni. Az, hogy vacsorával nem vártak, nem tesz semmit. Sonka mindig van a háznál. Sonkával és filozófiával min-
den helyzetet elfogadhatóvá lehet tenni. Még a boldogult apósomtól hallottam ezt a bölcs dietétikai mondást «Csak :
sonkát egyetek!
gyuladás
!
Az
Nem
ellen
De
lesz hidegetek.*
meg
azt találom az
hát a torok-
öregem naplójában
feljegyezve, hogy semmi sem használ olyan biztosan, mint
Ha egy nem, akkor kett. S az mind kezem ügyében van, itt a mellékkamrácskában. (Nagyon jól van az én dolgozószobám berendezve.) egy pohár jó veres bor.
((Magad uram, ha szolgád nincs. » (Ezt
nagybátyámtól örököltem.)
A
mindjárt az étkez, egyszerre
Hanem már
meg
a boldogult
dolgozószobám mellett van
meg van
terítve az asztal.
enni csakugyan szomorú dolog egymagá-
ban az embernek. De hát vagyok én valaha magamban
?
Csak az elszoba-ajtót
s
kell
kinyitnom
Dehogy vagyok egyszerre
itt
van
a vendégtársaság.
Hát nem megmondtam?
A
legels a mylord, a ki belép. «Ah god bye mylordl* Utána jön mindjárt a Yumyum. És nem várat magára soká a Káffer. Négyen vagyunk. Mindjárt körülüljük az asztalt. Azaz, hogy a lord mellém ül le a pallóra, a Yumyum
egyenesen az ölembe, a Káffer pedig
A
lord egy
gyönyör
fel
szép angol vizsla
az asztal végére. (a
leányom kapta
ajándékba Komáromból), hosszú, selyemsíma veres szre,
nem
is
szr
ez már,
hanem
haj,
olyan lompos farka, mint
/(I
egy zászló, okos
értelmes szemei. Lehetetlen, ho»y
feje,
valami elátkozott berezeg ne lakjék benne.
A Yumyum,
A
czicza,
hófebér bundája,
farka.
pedig egy valóságos Kafifer kandúr, a milyent
Kafifer
csak a
egy angóra nagy lobonczos
az
r()Z8a8zinü orra,
múzeumban
látni,
sötétszürke, fekete sávokkal, a
mint a vadmacskának. Csak bat hónapos még, de már olyan óriás, hogy attól tartok, mire farka vége
megn,
fekete,
is
jaguár lesz belle. De a mellett olyan
szelid,
mint
egy bárány. Széles, okos fejébl két nagy szem villog el, fekete karikákkal körözve. Ilyen fejük volt a
vitézek által bálványozott Baffomet-alakoknak.
hogy az «örök jóságot»
szinte érti,
hanem macskáéban
utolsó.
Elbb
emberarczban,
személyesítették.
Asztaltársaim nagyon jól tudják
nálam a vendég
nem
templomos Az ember
az
már
a szokást, hogy
els. Magam, a gazda, vagyok az
sorba kínálok mindenkit. Csakhogy ök
illemtudók. Az asztalra föltett ételhez világért hozzá
A
nyúlnának.
lord
ugyan, a húsfalatot szereti
épen vegetáriánus.
nem
a körtét. S az
A Yumyum
Nem
is
nem
orthodox
utasítja vissza, de mindenekfölött
idén
nagyon sok körténk van.
pedig megköveteli, hogy a mit kap, a leg-
apróbb csipetekre legyen szétdarabolva s a kenyeret csak úgy fogadja el, ha abból morzsányi galacsinok vannak hengerítve
;
a Kaíl'er pedig épen játékszernek nézi az
Mikor egy sonkafalatot teszek
eléje, azt
ételt.
elbb messzirl,
hol a jobb, hol a bal kezével megpofozgatja, azután a két
kezébe véve, lapdázik vele veszi a foga közé,
s
s
csak nagy kínálgatás után
akkor azután nagyot ráz rajta és futni
hagyja.
Mind a hármat be lehetne
sorolni a
mértékletességi
egylet tagjai közé.
így aztán
negyedmagamban csendesen megvacsorálgat-
tam. Egyszer-egyszer eszembe jutott, hogy ép ebben az órában az én barátaim milyen vígan csördítik össze a poharaikat az örömlakomán, szikráznak az élezek, harsog
171
az éljenzés
;
én pedig
lakomázok a három néma ven-
itt
dégemmel. Ejh
Ez nem
!
jó gondolat
Olvasni kezdenék, de azt alulról czibálja a hirlapot,
diás res
—
lapok
esti
?
—
olvasni akarja,
is
s
Hol vannak az
!
meg nem engedik. A Yumyum in méa Kaffer meg belelép hogy mi
történt a párt-
konferencziákon. Azután nagyokat prüszköl tle.
Ki csak
nem dobhatom
a vendégeimet
!
Trnöm
kell az
impertinentiáikat.
Tán ha az Íróasztalomhoz ülök, oda nem jönnek utánam. Dehogy nem jönnek! Ott is együtt akarnak mulatni. A lord a lábamhoz fekszik, a Yumyum a térdemre kuporodik, a Kaffer felugrik az asztalomra, azt hiszi, hogy mikor azt a tollat tánczoltatom a papiron, t ingerlem a játszásra. A tenyerével kapkod a tollamhoz s eltörli az Írást; utoljára végig nyújtózik az egész Íráson s elkezdi a
tintás talpát nyalni.
Van énnekem sok
kalamárisom,
szép
drága emlék-
mind nem használom; egy
tárgyak, de azokat én
tíz kraj-
mártogatom a tintát. x\ttól tartok, hogy minden lében kanál Kaffer még feldönti Be kell dugaszolnom. No most aztán igazán nem írhatok Tegyünk hát a kandallóra ismét, de most már hátat fordítok a tznek. Az átellení falról néz le reám Petfi
czáros ílaskából ez a
!
arczképe. Jól talált kép, olajfestmény, oldalán kard, kezé-
ben
lant.
Ha
«Hej Sándor, Sándor! tötted volna,
most
— talán
te azt
épen
nül
!
.
És milyeneket Zoltánod sem !
.
.
—a
fel
te
nem
kö-
ötven éves
Mennyi verset írtál Júliád sem ment volna máshoz
költi jubileumodat innánk végig volna
a kardot
ma !
züllött volna el a világban
.
,
.
nagy család ülné körül az asztalodat ... te azok közt mint nagyapó fehér hajjal, a legifjabb unokát lova-
—
gültatva térdeden
jövedelmébl
.
.
.
—
Házad volna a körúton a munkáid Neved a virilisták között. Képviselje .
.
.
volnál a VI. kerületnek
.
.
.
.
.
Pártvezér volnál
!
.
.
.
Mért
17!2
nem
maradtál te annak, a mivé az úr Isten teremtett Mért romboltad le magadat? költnek? Látod, én hogy megriztem a kadáveremet? S milyen jó dolgom Egész nap írok Ha fölébredek, már írok van Két íróasztalom van ha az egyiknél meguntam a dolgot, megyek a másikhoz. Bizony mondom, oda engedném .
.
.
.
.
.
!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
,
;
neked az egyiket
.
.
.
Egyszer csak azt látom, hogy már
lom
ott is ül az Íróaszta-
Abban a honvéd egyenruhában, azzal a nemvállszalaggal. Nagyon sebesen tud írni. Egj' perez
mellett.
zeti szín
nagy költemény. «Hát még mindig csak isztok és beszéltek ?» Felolvassa elttem azon a varázstev hangon, a mely a köveket s a knél keményebb emberi sziveket is megindíalatt kész a
Rettenetes sorok! Világgyújtogatás
totta.
!
Népirtó harag,
égostromló lelkesedés, pokolgázoló merészség! Hajh mikor ezt olvasni fogja a
minden ajkú nemzet a szent Vidaláz Az lesz az influenza. :
fog végigfutni rajtuk
A
!
költemény utolsó versében ég szakad,
Iszonyú csattanás rázza .
.
meg
a világot
Hát az én Kaffer barátom
.
.
.
föld indul.
.
leverte az íróasztalomról
azt a szép porczellánfestményfc, melyet
Herenden
készí-
tettek klasszikus mintára! Afrodité találkozása Areszszel.
A
szép
müdarab
ott
feküdt a padlón összetörve.
S az én Kafferem szép nyugodtan s
ott állt
a romok
felett,
farkát csóválgatva, felém fordítá azt a Bafometpofájú
okos
mintha még neki állna feljebb. ejh! uram. Választmányi tagja az erénymegegyletnek Hát illik az kelmédnek, az íróasztalán
fejét,
— Ejh,
rz
!
ilyen csintalan képet tartani
Igaza van a Kaffernek.
A
!
Itt
van. Összetörtem.
bizony
nem
illik.
Megpróbáltam összerakni a Vénus-kép cserepeit. Hát bizony nem lehet azt már összerakni, ha egyszer széttörött
!
Petfi vers
is
is
ott állt
már
a rámájában. Az a világrobbantó
elrepült a papírról.
173
A tz No
is
hát
kialudt a kandallóban.
menjünk mi
Jó éjszakát, jó éjszakát
is
aludni.
néma képek
Yumyum
Minden a másé
:
!
ott fenn
!
jó éjszakát,
jó éjszakát Kaífer!
enyim csak az álmom.
mylord
EIJZIANNA. (Egy hajóskapitány
Hát bizony, mint
ti,
elbeszélése.)
barátim, a tengerész
ifjú
nem
olyan ember,
pocsétakerülök. Tulaj donképen mi vagyunk ennek
a planétának az autochton lakói, mert a víz nagyobb
fel-
mint a por. Mi körül tudjuk kerülni a földet a magunk elementumán, de ti nem tudjátok a magatokén. szint foglal el rajta,
A
testünk
is
más
alkotású, mint a tietek
a lelkünk
;
meg
épen más anyagból van. Hiszen megpróbáltátok egy szer-m ásszor. Egy merész keresztülhatolás a
La-Manche csatornán vagy egy istenHogy ne mond!
kisértö expediczió Trieszttl Velenczéig
!
jak olj'an nagyot, mint egy testamentomtevö koczkáztatás
Hamburgtól Helgolandig.
A
mint a hajó himbálózni kez-
dett a tengeren, egyszeribe kiesett a szivetek a kebletek-
bl
;
az athleta olyan vékony hangon, mint egy kis macska,
könyörgött egy pohár cognacért rélte
volna a
fejét a
;
a tudós szívesen elcse-
legostobább matrózéval. Bezzeg nagy
szónokok vagytok a szárazföldön
!
De
azt hallgassa
meg
hogy mire használjátok a szájatokat a tengeren matróz, a hajóstiszt pedig azalatt jön-megy biztos láb-
valaki,
A
bal a födélzetén,
mint a légy a
falon, végzi a
az eg}'ik parancsol a másik engedelmeskedik
;
maga a
dolgát
kormányzó
forgatja a kormánykereket, a gépész ügyel, a fütö tüzel;
egyik se mozdul a helyérl.
de
nem
hullám.
is
Még
csak
nem
is
imádkozik,
káromkodik senki, mikor a hajót dobálja a
175
már kóstoltak így egy napot a tengerbl. Holtig van nekik mirl mesélni. Hát mikor egy olyan utat tesz meg az ember, a mi hónapokig Vannak
közöttetek elegen, a kik
nem valami mulatságos
látványokkal bvelmely utazó társaságokat szállít, hanem egy kereskedelmi szállító gzösön, vagy épen egy hadihajón ? aztán
eltart,
ked A
hajón, a
tengerész igazában egy
világé, a hol
elször
is
más
világ lakója: egy olyan
nincs «id». Nappal és éjjel között
rá nézve nincs különbség; éjjel
is
csak úgy kell dolgozni,
ügyelni, mint nappal. Alszik akkor, a mikor rákerül a sor.
Az egyiknek
éjfélkor
órakor. Neki
meg
nem
van a reggel, a másiknak este nyolcz
órák szerint,
hanem
tengeri mérföldek
fonalak szerint számít a klepsidra.
mutatja az igazi idt
A
zsebórája
sem
ha keletnek megy, minden nap egy negyedet siet, ha nyugotnak jön, ugj^anannyit késik. Ünnepnapot a kalendáriuma nem mutat. Szép volna a vasárnapi munkaszünet a. tengeren! S mikor a ti bolond naptáratok azt mondja, hogy «tél» van, akkor az én stea:
raerem a legszebb nyári napon vet horgonyt Rio-de- Janeiro eltt.
Akkor van az ananász évadja. Ott a karácsonfa a
pálma.
De leginkább
más
világgá a hajót, hogy nincs
A tengerész az az wAdám)), nem lett «Eva.» A sátán, a ki Szent Antalt
a kinek az oldalbordájából
rajta
az teszi
asszony
kisértette,
a tengeren. Tudja, hogy ott nincs
nem jelenik meg
semmi
keresete.
Felét az útnak bizonyosan a vihar foglalja og^'edül az életfentartás ösztöne parancsol.
ból pántolt úszó
tömeg
is
úgy tud
sírni,
le.
Azalatt
Maga az
a vas-
zúgni, kongani
a hullámcsapkodástól, a vitorlák, az árboczok közt süvölt
a szól: kinek jutna eszébe ilyenkor a szerelem? szélcsend van, a tenger sima lesz,
hanem mint egy keresztezik,
szövet,
Ha
pedig
egy tükör,
melyen a habfodrok egymást kimondhatatlan nyugalom mely elaltat minden indulatot.
olyankor valami
száll a tengerész szivére,
nem mint
170
Nem vagyunk
állatok többé. Hasonlíthatunk azokhoz a
ránk nézve láthatatlan lényekhez, a kik a mi fejünk
hajókáznak a sürü légkör felszínén
felett
úgy repülünk mi is mely tele van élettel, S aztán soha sem menekülünk meg attól a tudattól egy perezre sem, hogy mi itt a halálnak vagyunk eljegyezve. Az a mátkánk. Meg van vetve a nászágyunk. Egy véletegy egész világ
min
:
felett,
mi menyegzre. Csak egy embernek elhibázni a rábízott feladatát elfelejteni a kszén-
len, a
megyünk kell
százféle alakban leskeldik a tengeren, s
a másvilági
;
nem venni észre, hogy a szivattyú rosszul mködik s csak félig tölti meg az üstöt elaludni a kormányrudon, nem venni észre a szemközt jöv hajót; elmulasztani a baloldalon a jelzraktár szellztetését
tulfteni a katlant
;
;
;
zászló lol)ogtatását
s
egy perez alatt végünk van
:
a ka-
zán felrobban, magától meggyullad a szén, az idegen hajó betöri az oldalunkat.
megtettem-e már fölébred
s
A
azt,
utána néz
a :
hajósnak csakegygondolatja van
mi rám
nem
:
bízatott ? álmából tízszer
álmodta-e
azt,
hogy valamit most nem
elmulasztott ? Mindenki érzi, tudja azt, hogy
egyéb, mint egy darabja annak a bonyolult gépezetnek,
a mi ezt a hajót egyik világrészbl a másikba
Örülünk, hogy
A
nem
—
látunk asszonyarczot.
hajósok az igazi anachoréták
De csak
szállítja.
!
míg a tengeren vannak. Hanem aztán, mikor a szárazföldre kitoppannak, akkor napok alatt kivasalják az életbl, a mit hónapokon át addig, a
elmulasztottak.
A
tengerésznek a pénze csak a szárazföldön pénz a ten:
geren mit venne rajta? Minden napra kijár a tályrésze
halat
:
eszi,
maga
osz-
a matróz ugyanazt a kétszersültet és szárított a mit a kapitánya,
brandyt iszsza
rá,
a mit a
s
azt a
tisztjei.
meszes
A mit
vizet
és
aztán három
hónap alatt keresett, azt tiz nap alatt el kell neki költeni, a míg a hajószállitmányt kiemelik s a viszszállitmányt betöltögetik. Ez a tiz nap az ö farsangja.
Van is aztán a tengerésznek keleté a gyönyörök piaczán De tudnak is azok mulatni. Uraim!
meg
A
!
miket önök a párisi «moulin rouge» -okban
a «closerie des Lilás* -kban láttak és tapasztaltak, az
felügyelet mellett » azokhoz az « gyermekbál anyai amsterdami tánczvigalmakhoz képest, a miket a hazatér
mind
matrózok rendeznek.
koromban egy kereskedelmi társulat hajóján szolgáltam. Minden évben kétszer tettem meg az utat Fiatal
Braziliába.
Még akkor nem
voltak a mostani tripla expansion gépes
csavargözösök, egészen vasból szerkesztve. Az én
vem
becsületes
afféle
is
járt olyan sebesen,
járm-
rézveretes fenékkel,
registertonna
ezerötszáz
lapátkerekekkel,
Nem
fahajó volt,
tartalommal.
mint a mostani hajóink.
Rendesen három hetet kellett idznöm a rio-de-janeiroi kikötben, mig a visszrakományt a társulat bizományosai összegyjték, néha még tovább is, ha a kávészüret elkésett, vagy a termelk «Ring))-et csináltak. Itt ismerkedtem meg a szép donna Eliziannával.
n
Kreol Ti
sem
volt
:
a legszebb asszony, a kit valaha láttam.
mondhatom, s ha az mind összecsdítitek is a szépség-
láttatok annál szebbet,
egész világ szépségeit
versenyre, olyat
nem
találtok,
mint Elizianna.
Ilyen szép csak vadállat tud lenni
;
a páva, a gazella, a
párducz, a kinek minden mozdulatában báj van
és er. hogy tánczosn volt; ballerina assoluta az Alkázárban. Mikor azokat a nagy szempilláit felemelte s rám nézett azokkal a lehetetlen nagyságú fekete szemeivel, megesküdtem rá, hogy a pokol is, a mennyor-
Mondanom sem
szág
is
kell,
mind egy helyre került
:
a lángokban angyalok,
csillagsugarakban ördögök incselkednek,
vagyok egyszerre elkárhozva
Nem
is
s
a
és idvezülve.
vagyok már kiváncsi egyikre sem. Se több gyönem adhat az örökkévalóság sem, mint
nyört, se több kint
azok a három hetes tündérálmok adtak. Jókai:
s
én azok között
szi
fény.
12
178
Minden esztendben kétszer látogattam öt meg. Tiz hét oda, tiz hét vissza, három-három hét itthon. E tiz hét alatt asceta voltam.
Hogy ö is az De hogy az egyedül engem síteni. tet,
S
nem
volna, azt bizony
szeretett, azt
azt hiszem,
állitom.
a mig én Kio-Janeiroban
idztem, nagy okom van esküvel er-
hogy ha végig elmondom a történe. tlem kivánni, hogy esküdjem
akkor önök sem fogják
meg
rá.
A
idk alatt átléptem a haditengerészethez a idn annyira vittem, hogy egy fregatt vezénylete
háborús
hol rövid lett
lett
alatt,
rám
:
bizva.
Hanem
ezzel aztán vége lett az én brazíliai nászutazá-
saimnak.
Egy
egész
esztendeig
nem
láttam az én paradicsomi
tündéremet,
A következ
évben rendkívüli szerencsém akadt.
A ma-
gas kormány egy kis hajóexpeditiót küldött a brazíliai vizekre az ellenadmirál vezénylete alatt
s
épen az én
fregattomat választotta ki a kíséretéhez.
Fontos dolgok lehettek ránk bízva az ellenadmirál zárt ;
levélben vitte az utasításait magával, a miket csak az aequa-
toron tul kellett neki felbontani.
Bántam
is én,
hogy mi van az
zárt levelében
a szivemben volt az én utasításom.
:
nekem
A mint megérkezünk
a kikötbe, rögtön sietni Eliziannához.
Csakhogy az egyik utasítás a másikkal tökéletes tétben
A
ellen-
állott.
mint a hajók horgonyt
vetettek, az ellenadmirál azon-
nal kiadta a parancsot, hogy a partszállás mindenkinek
személy váh^gatás nélkül szigorúan megtiltatik. S bár engem hoz
;
is
lánczolt ez a tilalom a hajó árboczá-
de ismét az a szerencse
engem
bízott
csónakon,
ért,
hogy az ellenadmirál
meg, hogy hat legény nyel szálljak
friss
ki
egy
húst és fzeléket bevásárolni a városban,
a mi a hajón elfogyott.
Én, a
ki
ismers voltam a
város-
179
ban, legjobban
megtudtam
maga
feladatnak felelni.
e
egy másik csónakon kiszállt a tisztelg látogatásokat megtenni az udvarnál és a követségnél.
A
többinek a Jiajón
maradni.
kellett
Azonban nekünk nem volt szabad tovább idznünk a városban, mint a partraszállástól számitva két óráig. Az els ágyulövésre vissza kell térnünk. Két óráig Két óráig gyönyörködni annak a hangjában, Hisz ez rosszabb, mint a kit esztend óta nem láttam mikor a kínpadon a torturázottnak egy pohár vizet !
!
adnak Az ellenadmirál szigorú ember volt nem értette a tréfát. Bele kellett nyugodnom. Én, a mint a partra szálltunk, a matrózokat utasítottam, :
hogy merre van a piacz magamat s nyargaltam a ;
magam
egy bérkocsiba vágtam
ismert erkélyes házhoz. Út-
jól
közben egy fehér rózsát vettem a virágárusnnél
s
a gomb-
lyukamba tztem. Otthon találtam t.
Az
volt a viszontlátás
agyon akart harapdálni
!
;
Meg
magát utoljára elbontotta :
haját
s
akart fojtani a karjaival nevetett
sirt,
;
az ölembe dobta
ér
fekete
meg voltam
fogva,
azt a hosszú, térdig
köröskörül betakargatott vele
;
mint egy hálóban. Csak akkor kérdezte tlem, hogy: «úgy-e most már
maradsz egy örökkévalóságig
?
itt
»
— Igen két óráig. — Megrültél? :
Mondtam
neki,
hogy nekem most
az
ellenadmirál
parancsol. Katona vagyok, államszolgálatban állok
:
enge-
delmeskedés a dolgom.
— Két óra Hisz az meghalni sem elég sóhajtá Klizianna. — Én pedig az ágyú jelszavára visszatérek. — Akkor én veled megyek a hajóra. — Hadihajóra nnek nem szabad belépni. ?
!
is
12*
fel
180
— Álruhában követlek. Felöltözöm hajóapródnak. — Hogy tehetned ezzel a berenicei hajjal azt,
Erre elkomorodott.
— Hát azért hoztál nekem fehér rózsát?
8 kivette a gomblyukamból a rózsát.
Aztán
Nem
kifutott a szobából s ott hagyott
soká várakoztatott meg.
át volt öltözve hajós jelmezbe.
magamra.
— A mint
visszatért,
már
Az a tündér szép haja
le
volt vágva.
Ekkor tudtam meg, hogy milyen rülten szeret! Megbántam nagyon, hogy ide jöttem. Milyen kár azért a
gyönyör
szép hajzatért
Hiszen ha még csak a haj veszett volna kárba No, hát elég helyes hajóapród vagyok-e
—
">
De megenni való volt Fején azzal a kerek, viaszos tafota kalappal, melynek szalagja mellé az én fehér rózsám !
oda tzve. Csak azt a rózsát ne tzte volna oda
volt
Az ágyiiszóra ott voltunk a csónaknál. elre ugrott be nem kellett neki segítség. :
Aztán a hajóra úgy mászott
fel
a kötélhágcsón, mint
egy betanult tengerész, a kinek szokott mestersége a kötélzetén szaladgálni.
Azt hittem, hogy senki sem vette észre. Sötét volt, s Elizianna rögtön eltnt az én
mikor visszaérkeztünk kabinomba.
Min ezután
:
örvénye,
min
arra jobb
nem
fergetege a gyönyörnek következett
emlékezni vissza.
Mikor két ellenkez szél összetalálkozik, abból lesz a Bizonyosan azok is szerelmesek. A tengerészek
((cyclon.w
a cyclontól tanulnak szeretni. Kés reggel ébredtem fel a mámorból. tak.
Az ellenadmirál
Én
érkezett meg.
A
A
hajón dobol-
vizsgát tenni jött.
hirtelen felkaptam az egyenruhámat.
De Eliziannát
t4tüntetni a kabinomból már nem volt idm. A kabin melabba rejtettem el. lett volt egy kis mosdófülke :
Mi történik
-
veled,
ha
itt
találnak nálad ? kérdé
Eliziauna.
— Haditörvényszék
elé állítanak s
fbe lnek
.
.
.
Az ellenadmirál a kegyetlenségig szigorú ember volt. Mikor az üdvözlésre eléje siettem, azt monda Kapitány úr Nekem följelentették, hogy valaki erre a hajóra egy hölgyet csempészett fel. Kérek szigorii vizs-
—
!
gálatot tartani.
Én
hidegvérrel intézkedtem. Tengerész arczán a féle-
lem számára nincs
kifejezés.
Sorakoztattam a legénységet, a hajós személyzetet. No,
nem lehetett ráfogni, hogy átöltözött kisasszonyok. Az ellenadmirál még az árboczkosárban gunyasztó matrózfiut is leparancsolta annak is igazolnia kellett magát.
azokra
:
Aztán sorra vizsgáltuk a másodkapitány, hajóhadnagy, zászlótartó kabinjait: a
kormányosok
jelre. Börtönt, ballasztüreget, eg}'
hajt
áruló
— Akkor
kojéit,
a gépészek
Sehol sem találunk semmi gyanús
tanyáit, a raktárakat.
se került
mindent felkutattunk. Csak
el.
kénytelen vagyok a kapitány úr kabinját
is
szemügyre venni. Monda az ellenadmirál. Kérem, nyissa fel
az ajtaját.
Az ajtó be volt zárva, a kulcs a zsebemben. Felnyitottam az ajtót. Az ellenadmirál belépett: széttekintett. A kabinban rendben volt minden. Hát az a kis mellékajtó ? Az a mosdófülkébe nyilik. Az ellenadmirál maga lépett oda, felnyitni az ajtót.
— —
Belépett
.
.
.
Ereztem, hogy
—
Itt
sincs senki
volt a följelentés,
!
kapitány úr!
s
revolverem után
magamat monda az ellenadmirál.
föbelövetni
Ezzel megfordult
A
vagyok veszve.
el
nyúltam, hogy fejbe ljjem
eltávozott.
.
.
.
A hamis
— Hamis
vádlót fogom
1S:>
«Ttt sincs
senki ?»
— hebegem, raint egy álomjáró.
A kabinom ajtaja nyitva volt. A tengeröböl csendes és sima Néhány
apály
!
szos tafota kerek matróz kalap,
— az
rózsámmal odább odább
fehér val
volt.
ölnyire a hajótól lebegett a viz szinén a via-
:
.
.
.
.
.
szalagja mellett az én
apály lassan-lassan .
odább
.
.
.
vitte
magá-
BOSZU A TULYILAGON. (Elbeszélés, a
mint
a
jöv
századbeli novellisták fognak irni.)
A RÉMTETT.
Ketten szerettek egy leányt, S a leány szerette mind a kettt.
Az egyik az ural-altaji fajhoz tartozott, a másik az indogermánhoz a hölgy finnugor volt. A párbaj, ez a múlt század barbár intézménye, rég kiment a divatból; helyét elfoglalta az az észszer eljárás, hogy az ember az ellenfelét, megsértjét, vetélytársát, ;
meglesi az utczán
s
egy villamos löveggel, a
mint
a séta-
pálczákban viselünk, hátulról lelövi.
Az a
ural-altaji ifjú ltte le az
midn
léghajóról
járó
helyi
kivül
még agyon
Az emberölöt
Nem tett
indorgermánt, épen akkor,
Alhambra között Ez az agyonlövetésen
az a gellérthegyi Valhalla és az
is
is
alárepült.
zúzta magát.
biró elé álliták.
tagadta a dolgot.
A
védelem csupán az elköve-
gyilkosság kvalifikácziójára szorítkozott.
Mivelhogy a XX-ik század humánus törvényei szerint harminczháromféle neme van az emberélet kioltásának rablógyilkosság, tömegesgyilkosság, apa-, gyilkosság,
mányos
emberölés, véletlenbl,
czélokból,
politikai
elkövetett emberölés stb. stb.
férj-,
:
gj^ermek-
önvédelembl, tudo-
indokokból, fanatizmusból
A
legszelidebb
neme
:
«pro-
mikor valaki megöl valakit abból a l)arátaágoH elzékenységbl, nehogy az egy hónap múlva
phylaktikus emberölés »
:
184
egy örökölt betegségben sokkal kínosabb
módon
végezze
az életét.
Minthogy pedig a megölt vetélytársra ki lehetett deríhogy annak az apja 88 esztends korában meghá-
teni,
zasodott,
nagybátyja pedig minden vagyonát vasúti
a
részvényekbe fektette
annál fogva világos, hogy a családjában van az örültségi hajlam a bonczleletnél pedig ki :
;
lett derítve,
hogy az
«
antrum Highmooriw-ban egy csepp
chylus találtatott, annál fogva az emberölés a legenyhébb büntetéssel
lett
forintot, a
hány
eserny nélkül eltt
ölte
sújtva
:
:
a gyilkos
fizetett
annyi talmi
kiló volt a meggyilkolt súlya, csizma és
tehát 78 forintot.
Ha
volna meg, akkor 86 forint
a karlsbadi kúra
lett
volna a bünte-
tése.
Börtönök a mi felvilágosodott századunkban nincsenek minden büntetés pénzbe megy. A ki nem fizethet ledol:
:
gozza a bírságot naponkint 8 óra szerint.
OMEGA KISASSZONY.
A
hogy a neve is elárulja, a hit nélküliek szektájához a kiknek nincsenek keresztneveik, csak a görög
tartozik
:
és arab alfabet jegyeivel nevezik el magukat.
Kohamosan haladó századunkban, a
midn
mindenki-
nek módjában áll a túlvilági szellemekkel közvetlen kezésbe lépni
:
érint-
a vallás egyáltaljában csak az alsóbb föld-
mives néposztályok számára fentartott szükséges
—
jó.
Városokban a templomok már mind muzeumok. Azt is tudjuk már, hogy mi a földöntúli élet? S ennélfogva a pokolnak a részvényei már annyira alászállottak, hogy a börzén nem is jegyeztetnek többé.
A bnügyi
tárgyaláson
Omega
kisasszony
is
szerepelt
mint felment tanú. Rendkívül érdekes vallatás volt. Külföldrl hatvankétezer utazó jött fel Budapestre az esküdtszéki tárgyalásra, ugy, hogy azt a circusban kellett meg-
tartani. Angol, franczia, orosz és cbinai
tolmácsok magya-
rázták a közönségnek a kérdéseket és válaszokat.
A tárgyalás utáni napon Omega kisasszony ezerkétszáz komoly ajánlatot kapott a beküldk között volt az egyesült Uskókok királya, a maczedoniai nagymogul, a his;
cayai trónkövetel és valami kilencz köztársasági elnök
—
a nyugdíjazott állományból.
Mondanom sem Mivel már
hogy Omega kisasszony egyet sem
kell,
bontott fel közülök.
Már
t. i.
a levelek közül.
volt választottja in
petto
:
a kivel konzor-
cziumra lépendeni elhatározott szándéka volt
lesz.
Egy
Sémi eredet. «Hát az ural-altájiból mi lesz ?» kérdené egy múlt századbeli olvasó. S összecsapná a kezeit, ha azt a választ nyerné, hogy marad in statu quo. A mi praktikus korunkban azonban ez már normális
híres játékos, a ki milliókkal rendelkezik.
állapot.
A
menend
férjhez
leány fell
nem
azt kérdik,
hogy mi a hozománya? hanem hogy «kiaprotektora?))
Ha
—
az jó firma, akkor versenyeznek a kezéért.
De azonkivül volt,
is
Omega
a ki a siderograf által
ural-altaji
kisasszony elsfokú spiritista
már elre megtudta, hogy
imádója anyagcserének néz
volt szüksége rá,
eléje; és igy
az
nem
hogy a lelkiismeretét morfium befecs-
kendésekkel csillapítsa.
DOBLJU BANKÁR. Doblju (olvasd Y) bankár egyike volt korunk kiváló czelebritásainak.
Eendkivüli szerencsével játszott, a mit az egyik szeme sajátszer talentumának köszönhetett. Keresztül látott vele a kártyán.
SÖt
annyira vitte a mvészetet,
liog,y
evvel a begyakorlott szemével kinézte a börzematadorok
szemébl a fenyeget
baisset; s a lófuttatásnál meglátta a
zsoké szemében a rossz lelkiismeretet, a kit a gazdája megvesztegetett, hogy a favorit lovat tartsa vissza a futás-
ím;
nál, 8 a szerint fogadott, óriási
summákat nyert
a totali-
zatri) u.
Az az egy kancsal szem többet ért Doblju bankárra nézve a Kobinoor H75 karátos gyémántnál, rizte is azt, mint a szemefényét.
A VÉGZET.
Az ural-altaji a legels «béka» volt a boulevardokon. (Hajdan dandynek, gigerlinek, gommnek, Honnak hittak, mostani neve «béka.») Ö lanszolta a divatot. Minden új ka))átot, kalapot,
mutatott be elször a szalon-
kamáslit
ban. Ezért fizették a divatkereskedk.
Ez
volt az élethi-
vatása.
Egyszer meglát a budapesti Pobjedonoszeífsugárúti legfényesebb kirakatban (az egész palota üvegbl épült) egy pár legújabb párisi topánkát. Azok közönséges szerecsen
brbl
voltak
;
hanem
a magas sarkaikban egy-egy melo-
dion volt elrejtve, mely minden ráhágásnál muzsikált. Az egyik a marszellyézt, a másik a Bozseczárjakránit zenélte
a szerint, a hogy az ember az egyik, vagy a másik lábával lépett.
—
Ezt nekem kell birni! kiáltá lelkesülten a békák
békája,
s
belépett a boltba
:
kérdezve, hogy
Memnonszobor czipinek ? Ez a czipö nem eladó, mert
—
mi az ára a
ez a montenegrói csá-
szár megrendelésére készült.
E szörny tett elviselni.
sorscsapást egy béka
érz
szivének
nem
Muzsikáló czip nélkül mit ér az élet
tön sietett az antrpriz de
pomp
szüiszidhez
sok végtisztességtételének vállalata)
s ott
?
lehe-
Rög-
(öngyilko-
kikeresve a kata-
lógusból a legkellemesebb nemét az éllettl megválásnak, letette érte
A
a taksát
s
átadta magát az operatrnek.
legdivatosabb fajtája volt az öngyilkosságnak ez
szerint az, nyöi-teljes
hogy az ember kéjgázt
id
ebben a gyöalvó állapotban elhelyeztette magát egy jégszekszitt fel
s
ib:
megfagy aaztatott. Ekként a halál megsznt E módszer feltalálójának emlékszobrot minden télen jégbl. szokott emelni a hálás utókor rénybe és
ott
fájdalmas leuni.
—
AZ ANYAGCSERE. Csak most veszem
hogy fentebb egy elavult szó
észre,
szaladt ki a tollamból:
«
halál ».
Halál nincsen többé, ezt
már mindenki
tudja
;
csak
anyagcsere.
nem
ha a családban valaki meghal,
Azért,
az az
els
dolguk a hozzátartozóknak, hogy a könyeiket pazarolják,
hanem, hogy abiztositó társasághoz fussanak a polizzével, a biztosított összeget felvenni.
Temetkezésrl
sincs
már
szó többé. Valóban sajnálattal
tekintünk vissza balga
és csodálkozással
seinkre, kik
számos hektárjait a legalkalmasabb háztelkeknek pazarolták temetkezési helyekre. S azokban millióit helyezték el
a
semmi haszonra nem
szolgáló
pompának, koporsók
és
kövek alakjában.
Észszer korunkban már
az élettl
megvált anyagot
értékesíteni tudjuk. Óriási vállalataink vannak,
hamuvá égetik. kárba! A Duna jobb
melyek a
lélektl megvált testeket
Semmi sem tett
vesz
partján elkészí-
hamvakat megveszi egy nagy üveggyáros
:
a balpar-
tiakat pedig egy czukorfabrikás.
Nincs többé halál, csak anyagcsere.
Eként
lett
az
indogermánból legrövidebb
czukorsüveg, míg az ural-altáji
átalakult
id
alatt
egy
egy
pezsgs
palaczkká.
Mind a kettt gyáros
:
felvásárolta aztán egy hírhedett
a czukor borrá változott
át, s
pezsg-
mint ilyen be
lett
töltve a palaczkba.
így került össze ismét a két ellenséges vágytárs csodálatos és
mégis természetes anyagcsere utján.
isS
AZ ERÍONYÖR.
Omega
kisasszony és Dobljii bankár egj'ütt szupiroztak
a kabiné szeparében.
Csakhogy bölcs törvényhozóink gondoskodtak hogy a jó erkölcs fenn legyen tartva.
E
ám arról,
czélra állíttatott fel az erényörség intézménye.
Minden
korú duenák,
hajlott
meg
resztoratörnél készletben állnak bizonyos kik, a
midn
számú
meglátják, hogy egy úr,
egy hölgy külön zárkába vonulnak étkezni, azonnal
gardedameul odaszegdnek hozzájuk és ellenrzést gyakorolnak, s jegyzkönyvet vesznek föl a látottakról és hallottakról, s azokat a föerényr nagymesternek beszolgáltatják, a ki esetleg birsággal bünteti az
lyainak megtörölt. Pohárkoczintás
korona
;
csintalan dalok éneklése
=
—
1
erény szabá-
fillér;
csók
—
'-í
V-k kor. és igy foko;
zatosan.
Csakhogy minden méregnek van már ellenmérge. vendégek tudnak hypnotizálni s a közéjük telepedett gardedámot delejes álomba meritik s aztán szuggesztio utján azt Íratják vele a jegyzkönyvbe, a mit akarnak.
A
«Mit eszünk mink most?» «
Heringet.
(Pedig
zderék szarvasgombával.)
«Mit iszunk hozzá?))
«0 gazzt.
— répából.)
(Pedig tokaji aszú «
Mirl beszélünk
most"?))
«Az encyclikáról. (Az
ám
!)
«Mit csinálunk most?)) (•Ibolyát szedtek a
mezn.
d
«Hát most?» ((Korcsolyáztok a jégen.
A
statisztikai hivatal aztán
ezekbl az adatokból
kidé-
I,s9
ríti,
hogy milyen rengeteg sok ibolyát szednek Budapesten
télen s milyen jól lehet korcsolyázni a jégen augusztusban
a
Dunán.
A KATASZTRÓFA.
Az ananász parfénál voltak következett a pezsg. Ott állt már az asztalon. Ez volt az a bizonyos palaczk. A Spiritolon segélyével megtudta Omega kisasszony, ;
hogy ez a palaczk
és ez a
bor a palaczkban az ö két haj-
dani imádója, átalakult anyagban. Azoknak tehát a leikeik-
nek
is
közel kell lenni.
Azt már a fén dü sziékl tökéletlen emberei
is
tudták,
hogy az emberi lélek is láthatóvá tehet. Napjainkban az ilyesmi mindennapi látvány. Van már szinház is (a tizenharmadik), a melyben csupa lelkek játszanak. Persze csak
pantomimiát. Legújabb drámai
lknek se Omega
gázsi, se
Jó üzlet.
A
szerep-
kisasszony büvészetének minden ágát bemutatta
már. Énekelt, tánczolt, tüzet
modern hölgyhöz
meg nem
válfaj.
kosztüm. fujt a szájából,
a hogy egy
szavalt verseket, miket a cenzúra
illik,
enged.
bon bus» azt inditványozá Doblju urnák: Kivánod-e, hogy a két imádómnak a lelkeit, a kik közül az egyik a másikat és késbb magát is megölte «Pur
la
—
elidézzem.
— Nem bánom, monda Y. Omega kisasszonya
villanyfény eloltásával egyszerre
sötétséget csinált a szobában.
Akkor aztán a kés fokával
megütögetve a pezsgs
palaczk nyakát, igy szólt:
— Delta
!
Indogermán
ifjú
!
Az én kívánságomra
jelenj
meg! Erre az a bizonyos villanyillat terjedt szét a szobában: a sötét falon elször egy fény gomoly támadt, mely lassankint emberalakot vett
föl.
190
Dobljii nevetett.
Tökéletesen az így tartotta
a
félre
Epén
!
fejét,
ilyen
csámpás görbe
l.ibu volt.
a kezét hátrafelé rakta.
Ez a
valóságos Delta
Omega
kisasszony
ismét
megkopogtatta a pezsgs
palaczk oldalát.
— Gamma
!
l^ral-altáji férfi.
Az én kívánságomra
jelenj
meg Ugyanaz a tünemény ismétldött. A dzsöl pár eltt ott állt a hü lélekalakja a hírhedett békának.
—
az
!
Servus
Gamma
kiálta
!
dévaj ul Doblju. Egészen
Csak a monokli hiányzik a szemébl.
— Most
megkísértek egy mutatványt, a mit
próbáltam soha
;
szólt
Omega
még nem
kisasszony. Osszevereked-
— Delta!
tetem ezt a két lelket egymással.
íme eltted
most Gamma, ki téged az elmúlt életben orozva megölt. Most állj boszut magadért.
áll
büvmondásnak erhatalmat adjon, felfelé forpezsgs palaczkot, s a jobb kezének a négy ujja hegyét elkezdte annak a gömböly fenekén elébb lassan, majd hevesebben körben csúsztatni. Az üveg S
hog3^ a
dítá a bedugaszolt
sírni kezdett s
olyan túlvilági hangokat adott, hogy a
bankárnak még a müfogai
A
is fájni
kezdtek tle.
sebesebben csiszolta az üveg fenekét, a két lélek elkezdett reszketni, mint mikor a lángot fújják: leány
egj're
a palaczkba befojtott indogermán anyag, emberi haragra forralva, oly
nagy mérték szénsavat
fejtett ki,
hogy egy-
szerre csak szétrúgta ural-altají ellenfelét, a palaczkot.
Az
éles üvegszilánkok
az orrát
s
felhasiták
Omega kisasszonynak
eléktelenítették az arczát.
Doblju urnák pedig
kíüték azt a kártyán keresztül látó szemét. Ilyen a túlvilági bosszú a XX-ik században.
SZINAN BASA.
— Hány nap van egy hónapban — Hónapja válogatja. Kiben harmincz, kiben harmincz— Egyben pedig csak huszonnyolez. — Jó volna, ha úgy volna! De a mostani szép igy annak csak huszonhat vasárnap hónapban a harminczegybl, napja van: — Maróthy ?
tígy.
jiilius
öt
esik és
szerint, ötöt
marad huszonhat. -
—
E
bizony baj.
És miután mégis, az astronomiai naptár szerint huszonhat forintot harminczegy felé kell szétosztani jut minden áldott napra 84 krajczár, egy áldatlanra pedig :
csak 80.
—
Hát az nagyon szép igaz, hogy ha répát kapálnék, akkor csak 70 krajczárt kapnék egy napra. S még is csak kellemesebb !
— Az
munka
a jó hüs szobában a papiroson elre-hátra tánczoltatni a tollat, mint odakinn a nagy melegben arra vigyázni,
hogy a lábamba ne vágjam a kapát, vagy a mi nagyobb veszedelem a laboda helyett a czukorrépát ne találjam :
kiirtani.
— Hát hiszen azért végeztél kilencz — És az államvizsgát letettem. Nincs
iskolát.
is
is
én nekem
semmi panaszom. Hálát adok a mindenhatónak, hogy ilyen biztos állásba jutottam, a hol mindennapra kijár a nyolczvannégy krajczárom
s
még
szállásom
is
annyi targallyam, a mennyit összeszedhetek.
— No hát akkor mit téped a hajadat?
van
s télire
11)2
— Azért
mert van
elkoptatja a kalapot.
tends
már hogy
s
Nagyon is sok a hajam. Hamar Ez a mostani még csak három esz!
A
néz. ki?
mindig azt kérdi
tiszttartó
tlem (pedig még az utczán leveszem), hogy « meddig hordom még ezt a palacsintát ? Palacsintát Hisz
—
w
ez a
magyar mythologiába
csinta
tartozik.
—
!
Van
a világon pala-
is
!
— Bizony — Hitelbe
már venned ?
új kalapot kellene
Nem
?
nem
Adósságcsináláshoz
!
folya-
modom.
— Félreteszünk minden
pénzbl.
Én
lesz a tej
—
azt
nap tiz krajczárt a konyhamegtakarítom a czikória kávén. Nekem jó
is.
Mit ? Hogy
Azt már
te
még
arról a kis kávéról
nem engedem. Mást mondok
én
!
is
lemondj
Nem
?
rég volt
dolgom egy kitanult férfiúval, a ki hat évi tanfolyam után, mint végzett szalmakalap -fonó hagyta el a szegedi csillagbörtönt
;
én írtam
megtanított
meg
neki
az
instancziáját. Hálából
engem a szalmafonásra. Jön
a nyár. Divat
Magam készítek magamnak k&,lapot. — tiz krajczárokat azért félre rakjuk de nem a te Hanem a konyhapénzedbl. — Én hagyom abba a szivarozást. Eálesz a szalmakalap.
:
jöttem, hogy rosszat tesz. Déleltt elrontja az
étvágj'^at,
délután gátolja az emésztést, este pedig álmatlanságot okoz. Te neked kell az új kalap a nyárra. Hisz ez a mostani
még
leánykorodból
szedtük tele
— Azért
rodról
a
való.
mikor ibolyával
Tudod,
mezn ?
nem
szükséges neked a
lemondanod.
Van én nekem
te
megszokott sziva-
megtakarított pén-
zem.
— Hol veszed? — Hát mikor üres
idm
van, a béresnéknek
szoktam
a pruszlikjukra hímzéseket varrni
— No azt meg nem
szép szemeidet ilyen
engedem többet Hogy te ezeket a megrontó munkával tedd tönkre! !
Az én feleségem a béresnéknek varrjon pénzért
?
Mit
i9,i
mond
a tiszttartoné
;
ha
ezt
megtudja? Inkább raagam
dolgozom többet. Ugyan mit dolgoznál még többet? Hiszen úgy
—
is
reggeltl délig, déltl estig ott irsz a kanczelláriában.
Hétköznap ? De vasárnap
is
van a világon.
— De akkor meg nincs se való, napidíj. — Hát a Szinán basa — Az a egyetlen mulatságod Mikor a többi gazdase
irni
?
«
te
!
urak elmennek kuglizni,
tiszt
rabot
irsz.
Ez pótolja nálad a
te azalatt leülsz és színda-
kártyát,
meg
a kávéházat.
— Hát nem olvastam neked belle szép jeleneteket? — Nekem nagyon szépek voltak. Annyit sirtam rajtuk, fel
hogy csupa öröra
—
De a
volt.
tiszttartónak
nevetett rajtuk,
felolvastam.
is
A meg
akkorát
hogy utoljára az oldalába állt a nyilallás
a nagy kaczagástól,
— Hát ez mulatságnak elég szép, de mit hoz ez nekünk
a konyhára ?
— Várj
mi méltóságos grófunk, akinek a jóvoltából élünk, áldott jó ember. Nagy kedvelje a mvészetnek. Most építtetett a kastélya udvarára egy pompás theátrumot. Én csak a piktortól tudom, a ki a kuliszákat festette mert nekem a kastélyba semmi méltósága nem sokára nagy ünnepséggel bejárásom. nyittatja meg a színházát, melyben a saját színtársulata csak kedveském.
Tudod
:
ez a
;
fog
A
mködni. A
saját karmestere készíti
még
hozzá a zenét.
eladandó színdarab is a saját uradalmából kerülne ki. Egy hét eltt azt mondja nekem a tiszttartó: hallja maga diurnista! Meg van-e már fejelve az a komédia ? Mondok: Csak méltóságos úr azt szeretné, ha
—
az utolsó ráspoly hiányzik még.
polyozzon rajta többet,
hanem
én átadom a karmesternek.)) Ott van
már
—
a kezében.
az
—
«
Sohse gyaluljon,
rás-
hurczolja ide: aztán majd
— Le sem engedte tisztázni. —
—
A
legjobb auspicziumaink
Azóta minden nap izenget a karmester úr, hogy még ide kellene neki egy stanza, amoda egy mádrivannak.
Jókai
:
szi
fény.
1
194
gál
meg egy
:
meg egy románcz
couplette,
:
kiváltképen
choruB
—
S te azt mind tudod, hogy micsodák ? Tudom-e ? Hisz az államvizsgán is kitnt kaptam a magyar költészetbl. Azóta a tiszttartó is sokkal nyájasabb hozzám. Bizonyos, hogy elö fogják adni a Szinán
—
basát a grófi theátrumban.
— No az bizony nagy dicsség — Mit dicsség Hát a remunerátió lesz
?
!
A mi
szeretett
grófunk gavallér ember. Senkit sem hagy jutalmazatlanul. Meglásd, hogy lesz neked új kalapod, se pruszlikokat kivarrnod, se a
s
nem
czikoriáról
kell érte
lemondanod.
S csak az els lépés sikerüljön. Majd lesz még én bellem más is, mint napidíjért körmöl diurnista, (Kopogtatnak az ajtón. Livrées inas lép be, borítékba zárt levélkét
adva
Eeszketö kézzel
át a napidijasnak.
fel-
bontja: elsápad.)
—
Adj
egy pohár
vizet.
Elszédülök.
A
méltóságos
—
—
sietve gróf úr hivat magához. Megyek azonnal kötelességemnek tartom. Adja át legmélyebb üdvözletemet. De jó, hogy ezt zálogba Frakkot, frakkot frissen
—
nem Hát
:
!
tettük.
Fényes-e a csizmád
ez a nyakravaló
a zsiros kalapot csak takarított
?
Hadd hozzam
nem
teszed
fel
a kefét
Skandalum Ezt a frakkhoz. Itt a meg-
hogy van felkötve
?
!
pénzem. Végy magadnak útközben egy czilindert
a kalaposnál!
— Élet vagy
halál
!
Úgy érzem magam, mint
vérbíróság elé idéznek. Asszony
Feleség
!
a kit a
Ha reményeim
hozom neked
kalapot
teljesülnek, a legszebb
!
haza, a
mi
csak a masamódnál kapható.
— Hadd igazítsam meg a hajad. — Nem! Nem! Csak a kezedet
meg. S aztán imádkozzál.
— Hát a kesztyd
? Itt
(Napidíjas elrohan, völegényi
kesztybl
s
Van van
tedd a fejemre, áldj
Isten az égben. :
nesze.
csak útközben veszi észre, hogy a
kihizott, a
mióta a felesége kosztján
19o
nyugodt lélekkel
van. Asszonyka otthon marad,
s
konyha után. Palacsintát készit,
még
iadékával
ajándékba kapott. Ez az
múlva
(Félóra
a mit a
baraczk- lekvárnak,
a
betöri
«»
kedvencz eledele!)
valójának a csokra hátul a nyakcsigáján kit
kasznárnétól
az ajtót a hazarohanó
klakknak lapitva a hóna
kibérelt czilinder
lát a
pedig az utolsó ma-
férj
;
a
;
nyakra-
alatt,
liheg,
mint a
a vizböl húztak ki; szemei kimeredve, arcza sápadt:
összevissza beszél.)
— Szinán basa Hivatal Itt
.
.
.
.
a méltóságos gróf
:
nyolczszáz
.
forint
.
.
.
.
.
.
száz forint
királyi operaház
.
.
.
.
.
a kalapod. (De a hol annak a kalapnak kellene lenni, az az össze-
szorított ökle, a
mit
nem enged
szétnyitni; kimerülten s
egy pohár
viz serkent hatása mellett annyira magához
tér, hogj'
lerogy egy szalmaszékre. Végre gondos ápolás
artikulált
gikai
A
mondatokat lehet belle kivenni, a melyeknek
lo-
rendbe szedése után kivilágosodik az egész tényállás.) mpártoló maecenás igen is nagyon szépnek találta a
Szinán basa énekes színmvet .saját
színpadán,
st
;
igen
is
elfogja adatni a
be fogja ajánlani a budapesti királyi
is eladás végett. Szerzi dijul egyelre ád a költnek száz forintot. Majd tantiemek is lesznek. És hogy jövre nyugodtan szentelhesse magát a múzsának,
operaháznak
kinevezi a napidijast fizetéssel,
magán Írnokának
nyolczszáz forint
kevés dologgal. Akkor aztán kinyitja a görcsö-
sen befogott markát:
«Itt az új
kalapod
!»
a nyolczrétbe
hajtott újdonatúj százas
— Én pedig palacsintát csináltam a számodra baraczk-
izzel.
— Nem
!
Ennyi boldogság egy napra
egyet kukorit
— Azt nyének
s
!
Ez álom. A kakas
felébredek belle.
a kakast pedig megsütjük vasárnapra pecse-
!
S azóta ismét 30 és 31 napja van a hónapoknak, egynek pedig 28 vagy 29, a hogy az astronomus kicsinálta. 1:3*
S
év
fél
múlva csakugyan eladták Szinán
(liuriiistn (hirnbjiit
:i
li;t-:it,
ina^yur királyi opcraliiizhiui,
n
ki-.
ti-t>,/.t\s
mellett.
Az egész mesében
az
a
hi^gobb,
bogy igazán meg-
történt.
Még
is
jó
ember
volt az a Szinán basa!
A GLOKIAS HÖLGY. (Egy Amerikában
járt
barátom
elbeszéléí=(e.)
gzösön Chicagóba. egy new-yorki jó ismersöm, egy nagy
Buffalóból utaztam
Útitársam volt
trafika tulajdonosa, a kit
mint
nem
is
fogok másként czimezni,
trafik ás.
Egyátaljában az egész elbeszélésemben
nem
fog elfor-
dulni egy elnév, vezetéknév, keresztnév. Mindnyájan anonymok maradunk.
A gzös
egyike volt az
elsrend
propellereknek, csupán
utazók számára berendezve, egyedül Amerikában ismeretes komforttal.
Engem
a tarka
vegyület társaság
ban, mint a partokon
érdekelt, sokkal job-
pompázó kéjlakok
és
parkok szaka-
datlan sora.
A
bolygó tömeg közül, mint egy uralkodó planéta
ki egy deli hölgyalak.
ni
Sugár termet,
telt
tnt
idomokkal, király-
büszke tekintet. De volt
is mire büszkének lennie szemek Hát még az a dúsgazdag aranyveres hajzat, mely zilált tömegben omlott alá a kerek kalapja alól, ki tudja meddig? Azt hiszem a sarkáig. Méterszalag nem volt nálam, hogy pontosan feljegyezhettem
Azok az
ajkak, azok a
!
volna.
Elegáns
uti toalettje
volt,
zsettel
gazdagon himezve,
derekán arany öv. Füleiben csillagnagyságú szoliterek.
Legyezjén Watteau-festmény. Azt rebesgették felle, hogy
sokszoros
milliomos
petrolemii-királynö. független állású hölgy. Egészen úgy
nézett
ki.
Természetesen egész serege az udvarlóknak rajongta folytonosan csevegett,
körül, a kikkel
nem
s
sajnálta a
mosolygás közben gyönyör gyöngysorfogait közszemlére bocsátani.
Az udvarlók közül különösen észrevehetvé
mamagas
tette
gát egy íiligránmunka kis gavallér, a ki rendkívül
fehér
kásztor-kalappal
a
igyekezett
termete
hiányát
mikor a deli hölgygyei beszélt, a lába hegyére emelkedett, hogy elérje annak az arczát. Mindig helyreütni,
beszélt.
A
s
propeller kelepe
nem
forgott olyan sebesen,
mint az ö nyelve. A másik udvarló ellenben egy hórihorgas széles, csontos ábrázattal,
góliát volt,
hosszan lelógó kotletekkel, lük-
tet orrczimpákkal. Errl az
volt a hír,
hogy egy gazdag
bukanié (marhatenyészt). Aranyláncz annyi volt
rajta, a
ban, a kézcsuklóin, a zsebébl
Ennek meg
le kellett
is
mennyi
ráfért.
A
nyaká-
lógott ki egy.
hajtani a
fejét,
akart beszélni, olyankor villogtak a nagy
ha a hölgygyol
kiül szemei.
Az egyik egyfell, a másik másfell szárnyalta a hölgyet, büszkén sétált kettjük között alá s fel a linoleumos
a ki
födélzetén.
Egyszer valami ékszer esett
Els
látásra azt
le
a hölgyrl.
mondanók, hogy kösönty. Olyan, mint
a karperecz. Aranyból van, smaragdokkal díszítve.
vatvilágban jártas világfi azonban jól tudja, hogy ez brazelette,
hanem
A dinem
zsambelett! Elegáns amerikai hölgy
visel ugyan nehéz aranyékszert, de
hol mindenki látja,
hanem
a bokája
nem
a
fölött,
kézesukl(')j!'ni,
a
a hol csak eset-
legesen látható.
Onnan
A
esett le az
arany kösönty.
két udvarló egyszerre kapott utána.
Mind a kett
fel-
markolta.
Aztán dühös vita támadt közöttük, hogy melyik legyen
I'.)!)
közülök az a szerencsés, a ki ezt a rendeltetése helyére ismét felkapcsolja ?
A
versenygés élet-halál harczczá Ígérkezett elfajulni.
Ekkor a hölgy azzal vetett véget a vitának, hogy kikapta és kidobta azt a folyóba. mind a kelt kezébl a kösöntyt
—
Ezt az ékszert tes
nem
látja többet senki,
csukájának az utódja
ott
nem
ha csak Polycra-
settenkedik valahol a
vizekben.
Ez a tény egyszerre megalapította az aranyhajú hölgy hírnevét,
Kaczér hölgy
feltette
volna a lábát a padra
csolta volna fel a bokájára a leejtett
dobta azt a vízbe
s
nem
s
úgy kap-
kösöntyt.
bele-
bocsátotta közbámulatra a bokáit.
Pedig tehette volna.
A A
két udvarló erre visszamaradt disputálni.
szép hölgy pedig folytatta egyedül a sétáját.
Az én barátom, a
nem
mindezzel
trafikás,
tördött.
Fogott magának két hajósszéket, az egyikre ráült, a másikra feltette a lábát s olvasta a
Newyork Heraldot,
hátul-
ról kezdve.
A középfedélzeten ez játszódott
A
alatt
le.
gépház üvegfalának támaszkodva ült egy öreg ember,
kopottas, durva öltözetben ziláltan.
kinti
egy egészen ellenkez szczéna
;
sz
Mereven nézett maga
haja az arczába csüggött
elé,
csak szemeinek koron-
rémes elmeredése mutatta, hogy
szen hasonlított a
Különben egé-
él.
Barnum múzeumában
látható viasz-
alakokhoz. Mellette állt egy
fiatal,
szilfid
termet
leányka, ideál-
szép halovány arczczal, egyszeren lesimított
szke
hajjal,
nagy kék szemekkel. S a mi legfeltnbb volt e madonnái arczon egy vékony veres vonal a homlokán, mely mint egy glória vonult rajta :
végig.
A
leányka gitározott ós énekelt valami szomorú ro-
mánczot.
Koldulni
A
nem
szabad, de énekelni szabad.
leányka nyilván abból a czélból énekelt és .gitározott, hogy a jószív közönség dobjon egy-egy sixpencet fiatal
annak az öreg embernek a földre tett kalapjába. Az aranyhajú hölgy odajárult a leánykához s felszólítá öt, hogy mondja el a balsorsának a történetét. Az utazó sereg körülállta ket; magam is odatolakodtam. Útitársam, a trafikás, olvasta a regényt a Tárczában.
A
karcsú leány szép szimpatiás hangon
valóban megható katastrófát, mely belle és hontalan koldusokat csinált. Atj'ja
sz
el
a
atyjából
farmer volt az Arkanzász államban. Volt viruló
gazdasága, szép háza, nyájai, gulyái
Egy
monda
éjjel
három derék
;
fia.
a csippevász indiánok megrohanták a tanyáju-
kat orozva
;
rájuk gyujták a házat.
A férfiak
hösileg védték
magukat, de egyenkint elestek a vad indiánok tomahakk csapásai alatt. Az tatni, egész
nem s
is
látta
gyermekeit lemészárol-
A rézbrek
egyetlen leányát
is
elfogták
végre akarták hajtani azt a borzasztó mtétet,
a skalp levágását. végig, a
apa
vagyonát a lángoktól elemésztetni. Ez mind
volt elég.
azon
sz
midn
Már megtették
elrohant az
kénytes lovasság
s
a metszést a homlokán
erdbl
a köztársasági ön-
szétverte az indiánokat, kiszabadítá a
De már akkor az apa meg volt rülve. Gyermekeinek elvesztése megölte a lelkét. És a leánynak, a míg csak él, mindig ott marad az indus késének a nyoma a homlokán, mint egy veres homlokszalag. Igenis, mint egy glória a martyrhomlok körül. Az egész társaság könyekig volt meghatva. Az aranyhajú hölgy nem szólt semmit, hanem átkarolta halálra szánt leányt.
a
fiatal
leánykát
s
aztán lekapta fejérl a kerek kalapját,
maga egy szuverén aranyat
dobott belé
s
azzal a leányka
kezét karja alá vonva, elindult könyöradományt gyjteni
a forradalom áldozatai számára.
Legelször
is
az udvarlóit vette el.
A
fehér kalapos egy öt dolláros grénbakkot akart a ka-
lapba tenni.
A
hölgy
nem
fogadta
— Ah uram! dollárral akar
el.
Ön, a húszemeletes ház tulajdonosa! Öt
engem megsérteni
önnek legalább húsz
?
dollárt kell adni.
A
kis gavallér
engedelmeskedett
Akkor a bukaniéra került a
Az összefonta a
— Nem
Miss
!
!
:
aranyakat adott.
sor.
karjait a mellén.
Én
ingyen sohasem adtam semmit. Ha-
nem, ha ön ád nekem ebbl a szép arany hajából egy fürhát akkor én azt az egész no csak egy tincset összeget, a mit ön itt ennél a társaságnál beszed, megdup-
—
töt
—
lázom.
Az aranyhajú hölgy egy szót sem
szólt
;
csügg
az övén
kigyóbr-táskából kivett egy parányi ollóeskát
s
ott az
egész társaság eltt levágott egy hosszú hajsugárt dús
hajzatából
s
azt az ujja körül csavarva, odanyujtá a buka-
niénak.
Az rögtön medáljába
s
lefügg
elzárta azt a hajcsomót a lánczárói fejbólintással jelezé,
hogy
áll
az alku.
Ez roppant szenzácziót keltett a társaságban Most már !
ugyancsak mindenki belenyúlt az erszényébe, hogy a bukaniét lefzzék Magam is hozzájárultam tíz dollárral, !
a mit a bájos
hölgy egy
elragadó
mosolylyal köszönt
meg.
Az útitársamat is felszólítá az adakozásra, de a trafikás monda, hogy «nó!)> és egy fillért sem adott. Olvasta
azt
a legújabb baleseteket a lapból.
A gyjtés eredménye, megszámlálva, harminczöt
A
kiadott ötszáz-
dollárt.
bukanié egy szemhunyorítás nélkül
fizetett.
Az egész
összeget odatölték az öreg farmer kalapjába.
A
leánya örömrepesve mutatá a pénzt az öregnek.
— Nézd, apám!
Arany! ezüst!
Annak egy vonás nem mozdult
az arczán.
Még
az ara-
-202
nyat és ezüstöt sem ii
mi körülötte
A bukanié
Érzéketlen volt minden iránt,
látta.
történik.
fényeskedni akart
ellen az érvágás
;
még
hogy atyjával együtt legye-
Felszólítá a glóriás misst,
nek az
mutatta, hogy nincs inye
;
megtetézte a nagylelkséget.
vendégei a tabledot-nál.
A
miss elfogadta mind
kettjük nevében.
Ügy
A
kellett neki
kézen fogva vezetni az öreget.
úgy hozta, hogy én szemközt ültem az
véletlen
asz-
talnál a szerencsétlenekkel.
Mondhatom, hogy megható látvány volt, a midn ez a mártir arczú leányka a magával jól tehetetlen embert
Úgy
etette és itatta.
kellett neki
rakni, a fejét tartani, a
vakat suttogott a fülébe
míg s
minden falatot a szájába Közbe gyöngéd sza-
iszik.
lopva megcsókolta a halavány
arczát.
Én
egészen
Min
el
voltam bájolva e látványtól.
arany szív!
mondám
a mellettem
ül
trafi-
kásnak. Valódi ó-testamentomi regék közé való jelenet.
—
Ühüm
!
monda
a trafikás,
fogaival
ropogtatva a
háromszöglet amerikai diót. Azt mondhatom, hogy fájt a szivem, midn Chicagóba megérkezve, el kellett válnom a mesébe ill nemes alaktól, a kinek glória környezte arczát sohasem fogom elfelejteni.
— Váljon fogom-e t még az életben
látni
valaha? só-
haj ték fel az útitársam eltt.
— Meglehet. A
legfényesebb
vendéglbe szálltunk
:
a
Hotel
du
Monde-ba.
Az
átöltözést elvégezve,
bementünk a
trafikással a pa-
zar fénynyel berendezett étterembe. Villanyvilágítás volt
mindenütt.
S a tündéri
világítás mellett ott láttuk egy kerek asztal
körül ülni az aranyhajú delnöt, a fehér kalapos udvarlót,
a glóriás hölgyet és az
sz
farmert. Strassburgi pásté to-
-03
mot
Mondhatom, hogy jó étrült farmernek senki sem rakta a,z ételt
ettek s bordóit ittak hozzá.
vágyuk
volt, 8 az
a szájába, rátalált magától s
is.
Kocczintot a többiekkel
is,
nagyon jókat nevetett közbe.
A
trafikás felvilágosított.
— Barátom, ez egy vándor tolvaj társaság. az utazó
így szokták
publikumot megadóztatni.
— Hát az a skalp vérnyoma a hölgy homlokán — Az anilinnal van odafestve. — De a vízbe dobott kösönty — Az czinkbl van, a mint negyven centért árulnak az ott
'?
?
utczaszögleten.
— Hát a levágott hajfürt Hamis
?
haj.
— E szerint az egész komédia kifosztására volt színre
csak a gazdag bukanié
hozva?
— Várjunk csak egy pillanatig! A gömböly Nemsokára
asztalnál
jött
még egy
üres hely volt.
a fentartott hely gazdája, fekete frakk-
ban, fehér mellényben és nyakravalóval. Tökéletes korrekt
viselet gentleman volt. Udvariasan üdvözölt mindenkit
gomblyukában volt egy gardénia. Leült és rendelt magának három tuczat osztrigát meg egy palaczk jeges
a
pezsgt.
Ez meg a bukanié volt. Nem adná ön kölcsön a New-York Heraldját? mon-
— dám
a trafikásnak.
nem
adta oda nekik a
— Addig
kellett
volna önnek az újságot kérni, a míg tíz dollárját.
A REGI SZÉP RESTAURACZIOK. Az 1848/9-iki szabadságharcznak egyik legfényesebb
A hidat már elfoglalták monda Bem «Ist die Brukken
napja a piski hid körüli ütközet. az osztrákok, ekkor azt
:
verloren, Siebenburgen verloren alj,
!»>
s
erre a 11-dik zászló-
az Inczédy csapatja szurony szegez ve vívta vissza az
elveszett hidat, s a hadállást
mindvégig megtartotta aztán
a magyar sereg.
Ebben tesek letét.
az elkeseredet harczban a veres pántlikás önkén-
s helyreállították a nemzetörök becsüKülönösen kitnt egy öszbevegyült szakállú önkénis
résztvettek,
tes e csapatból, ki
puskaagygyal verte szét az ellenséget az
ágyú melll. Az ütközet után a vezér különösen megdicsérte a vitézl hazafit, a mire ez nagy flegmával elfoglalt
azt felelte
— Mi ez mind a Papszász restaurácziójához képest ? Hát neki az egész piski ütközet csak longa méta lapdázásvolt!
Hanem
az a bizonyos tisztújítás,
az volt a
valami! Ott neki kilencz lyukat ütöttek a fejébe,
annyi fehér tollasnak törte
s
ugyan-
be a fejét
nem az volt a leghíresebb restauráczió a száA megyének a neve nem akar az eszembe jutni, végbe ment a negyvenes években történt. A tiszt-
Pedig hát zadban.
a hol ez újítás
;
napján korán reggel felgyülekezett mind a két tábor
a megyeház udvarára, a hol a tágas kfallal kerített tér-
nek két oldalán elkülönítve állíttatának vét lobogtató zászlóikkal. tésre,
Elre
lehetett
fel,
jelöltjeik ne-
látni
egy tekin-
hogy a zöld tollasok nagy kisebbségben vannak a
veres tollasok
felett.
A
lefolyt éjszaka sokat eltántorított,
volt a kapaczitáczió
l'lrös
Jártak a tallérok. Sok ember
!
Nagy
volt az
elkeseredés a zöldtollas táborban. Etetés, itatás,
nemes
megrágta a
•
szíjat: renegát lett és dezertált.
rezekkel való nyomatékozás
mind alkotmányosan
A
hogy nagy Frigyes mondta: azé a gyzelem, a kinek a zsebében marad lér. Azonban ennek ellenmódszere is van, a praxisnak megenged. Azon az oldalán a módszerek.
bevett
a hadjáratban az utolsó tala mit az nziis
megyeház udel a nemes
varának, a hol a zöld tollasok álltak, kezdett
vármegye valami
új börtönfélét építtetni, a falak
csak félig
voltak készen, a sok tégla ott hevert rakáson.
Fenn a megyeház termében nagy kandidatura vaiTa
;
fölött,
volt a vitatkozás a
a szónoklatok lehallatszottak az ud-
lenn az udvaron mind a két tábor rekedésig ordí-
totta az alispán jelöltjei nevét,
míg végre egy
lárma
órai
után megjelent az erkélyen a nagy fekete tábla ezzel a felkrétázott szóval
vox.
Kezddik a szavazás. Mieltt megkezddnék, bejönni
nem
bezárják a megyeház kapuit,
szabad többé; a leszavazott nemes urakat a
kis ajtón bocsátják ki az utczára.
Ebben a pillanatban elkezd a téglazápor hullani a veres onnan az építmény felöl.
tollasok fejére
A
veres tollasok
nem
vették tréfára a dolgot,
rohanással futottak a kapu ból
nem
tolltól
nem
kapott.
felé
Néhány perez
;
boldog
volt,
alatt tiszta
s
nagy
a ki a téglávolt a veres
De még ez a taktikai siker tábornak. Ok még kell mér-
a vármegyeház udvarra.
volt elég a zöld tollas
tékben ki
is
akarták használni a gyzelmüket. Utána ro-
hantak a futó ellenfélnek, kiverték a városból s még a városon kívül is, a sík mezn, az országúton püfölték végig a hitehagyottakat.
Ez eg,y
alatt
azonban megérkezik a város másik
elkésett
földrl jöttek
csapatja a veres tollasoknak
útközben nagy lelkesedést
s
oldalár(')l
a kik messze
;
ittak a
tanyán.
Voltak százötvenen.
Ezek nyitva találván a megyeház kapuit, szépen s látva, hogy a vox ki van írva a fekete Ián, követelték, hogy kezddjék hát meg a szavazás. rukkolának,
l)e-
táb-
Meg kellett kezdeni. A veres toll egyedül volt az udvaron. Mire aztán a zöld ház udvarára,
tollas tábor visszakerült a
már akkor
zárt kaput talált
Odabenn folyt az alkotmányos aktus. Ok voltak ezerötszázán a veres :
százötvenen.
vármegye-
maga
eltt.
tollasok pedig csak
— Hanem az utóbbiaknak vasvilláik voltak.
A megyeháznak
rácsos kapuja volt; a mint azt a zöld tol-
lasok be akarták törni, a veres tollasok vasvillákkal szurkálták
ket agyba-fbe
félemlett az
;
a megsebesültek jajgatására meg-
egész tábor, abba hagyta az ostromot. Es
ekkor az a százötven verestollas kirontott a fokosaival, vasvilláival a zöld tollasokra.
S ugj'anazon az úton, a melyen egy órával elébb ezek verték ki a városból az ellenpártot, megüzték ezek a gyzteseket vitézül, s aztán visszatértek szép rendén voksolni.
VÁROSI TISZTÚJÍTÁS.
Hogy hajdanában a királyi városokban is divott a resmég pedig a megyei választásoknál még szigo-
tauráczió,
rúbb szabályok
szerint,
bizonyságát találjuk egy
t. i.
évenkint megújítva, annak
1681-ben kiadott krónikában,
melyben a -kassai biró választás szertartásai vannak leírva. Minden évben, háromkirályok napján az els hajnali harangszóra minden kapuját bezárták a városnak percztöl fogva a déli harangszóig senkinek
s
azon
sem szabad a
várost elhagj'ni. Se oda bejönni.
Hajnalhasadtakor a város fürmendere maga köré gyjti a száz tagból álló
küls tanácsot melyben egyenl szám;
-2i)l
mai vannak képviselve a város lakói, nemzetiség és felekezet szerint. 33 magyar, ugyanannyi német, és kálvinista,
vallástót
maga
lutheránus és pápista. Századik
—
;
a für-
mender.
Ez a száz kiválasztott féríiú állapítja meg szavazás utján, hogy ki legyen a következ évben a kassai biró
:>
Maradjon-e a
Ha
régi,
vagy
új
következzék utána.
a százak között megállapodás jött létre
:
akkor az
küls tanács kivonul proczeszszióban a temetbe. A temet ez alkalomra vastagon be van terítve szalmával. egész
A
mint a százak egybegyltek a temetben, kiküldik a hogy hívja meg a küld tanács nevében az új
heroldot,
választott bírót a körükbe.
Mikor az
új választott biró
megindul, megszólalnak a
város tornyaiban valamennyi harangok hallgatnak, a
míg a
s
addig
biró a városházára vissza
nem
el
nem
érkezik.
Jön pedig a biró egy újdonatúj szekéren, mely elé hat van fogva. Az a szekér pedig meg van rakva simára gyalult hosszú tölgyfa-hasábokkal. fekete ló
A
szekeret kisérik a város czéheinek mesterei, templomi
zászlóikkal
melyeket
A
mesterségeiket
és
késbb
bizonyító
jelvényeikkel,
a biró házánál leraknak.
mint a temetbe
kikiáltja a választott
ért
a
díszmenet
:
a
fürmender
bírónak a nevét; a melyre a jelen-
levk háromszoros vívátot kiáltanak, a városi trombitások dobverk háromszor üdvriadót recsegtetnek, az új bírót
és
a két legidsebb tanácsúr egy karszékbe leülteti,
négy legifjabb tanácsúr felemeli
s
arra a
t karszékestl a vállaira.
Akkor azután a fürmender e szavakat intézi hozzá «lgy fog tégedet Kassa városának közönsége egész bíró:
,
ságod alatt a vállain hordani, ha városunknak, hazánknak vallásunknak híven fogsz szolgálni. Ha ellenben árulóvá
és
ama hasábfákból, a miken idejöttél, fogunk máglyát rakni a számodra, itt ezen a helyen, a temet kertben s ezen égetünk meg.w
lennél a város, a haza és a vallás ellen
(S egy ízben
szavuknak
is
:
álltak a kassai polgárok.)
Innen azután visszatérnek ismét a városba ós soiTa járminden felekezet templomait s mindegyik l)en isteni tiszteletet szolgáltatnak a kálvinista templomi)an magyar,
ják
:
a pápistában német prédikáczió tartatik szerint rövid.
— bevett szoka
Annál hosszabb azonban a lakoma, melyet
a város az új biró tiszteletére rendez, melyhez hivatalos
minden
czéhbeli polgár,
és egyházfi.
A lakoma
küls
tanácsos, pap, katonatiszt
alatt a városi kórus, a regenschori
vezénylete alatt mindenféle betanult vocal és instrumentál
zenedarabokkal emeli az ünnepély magasztosságát.
Ebéd
-
után a város fiatal legényei kopj a- szúrással és lóhá-
ton való dulakodással fejezik ki hazafias délczeg jókedvüket; éjjelre
nagyszer örömtüzek a hegyeken,
s
általános
lámpa-kivilágítás rekeszti be az ünnepélyt.
így ment végbe a városi restauráczió ezeltt kétszáz esztendvel.
SZEL GASPAE UTÓDAI. Ki volt az a Szél Gáspár Szél írt
meg
?
Gáspár volt egy nevezetes poéta a század
elején.
Hogy azok nem maradtak annak bizony nem a szerz az kiadók, a kik abban az idben, a mimég nem jöttek a világra. Ez is egyik
verseket nagyon sokat. az utókor számára
oka,
hanem
dn
Szél Gáspár
az irigy élt,
:
kiadói furfang: elkésve születni.
Egyszer ugyan Szél Gáspár összegyüjté a költeményeit s l)eállitott
az egész bátyúval a derék nagy Ma3Czená8hoz,
a gyallai földesúr Tajnay Mihályhoz
hogy nyomtattassa
ki az
— Kinyomtattassam. monda
a Maeczenás,
s
:
azt követelte tle,
összes verseit.
Dehogy nem nyomtattatom
ki
átvéve az egész háti kosár poémát,
kell utasítás mellett. Éppen búzát nyomtattak a szérn az ispán odavitette a verseket; kitelt bellük egy. egész « ágyás. » Négy ló
kiszolgáltatá azt az ispánjának,
:
kinyomtatta valamennyit szépen. Fel lett
elég; de
mag nem
is
szórták. Polyva
maradt.
Egy költeménye mégis megragadt az emlékezetemben. Az elemi tanítók szokták vele ijesztgetni a gyermekeket az én sexta koromban. « Mester Mátyásnak Selyem gatyásnak
Verseket Visz a kasznároxn,
Ki több, mint három Esztends. Jókai: Óbzí fény.
1
í-
Arról
nem
azonban tudomása Szél Gáspárnak, hogy
volt
is
csak rimes versek teremnek a Helikonon,
mértékes versek
is.
hanem
Szél Gáspár ezt a technikai feladatot
akként oldotta meg, hogy megmérte czérnával az els és
második
sort a
megkezdett versbl
;
a harmadik és negye-
csomók adták meg
dik sornak aztán ezen czérnán kötött
a mértéket. Poéta diák korunkban úgy hittak a rósz metrummal szégyenked poémát, hogy «Szél Gáspár czérnája.w
Késbb
egy méltó utódja támadt Szél Gáspárnak, egy
jobb sorsra érdemes, buzgó felvidéki TyrtaBusban, a kinek a szájhagyomány ezt a distichont tulajdonítja: (iRólía szoros
Dombos
egykor nagy ehetnátn lyukba bebújta.
az oldala lett:
(Tudniillik,
hogy a róka
szok elöl bebújt az odúba
nem
leliet
ám
gyere
mely a vadá-
felfalta a nyulat, s jól
lakva,
nem
ki.>»
tudott a lyuk-
ból visszavonulni.)
Hogy
ilynem remekmüve
sok
azt engedi sejtenünk az az írt
hozzá
láthatott gyertyavilágot,
epigramma, a mit Vörösmarty
:
«Edes Malakidesz, ucseg Isten
Múzsa
tied
meg van
nem
te
magyar
vagy.
egy szuka tót kutya mert.n
Követte e nyomdokokat a híres Puskás Márton, a kinek keze szennyét
dárium
már megtaláljuk egy némely
lapjain.
•
Azok között
Láttam ama
ez a legszebb
híres szigetvári Zrinyit
Mozgatni
Úgy vágta
vidéki kalen-
inyit.
a török kozákot
Mint a mákot.
Még közelebb
esik
hozzánk Vojtina Mátyás, a
kit
Arany
János didaktikai költeményei boltczimeréül választott. Vojtina Mátyás Bernát Gazsinak az inasa
lett
volna,
ha hivatását komolyan vette volna. Bernát Gazsi maga
is
a hajdani Józsa Gyuri iskolájának
áll
a baccalaureatusa volt
konveneziója, hogy
«
a kinél a gazdatisztnek az volt a
:
fizetés
semmi, hanem szabad
lopás.))
Ezt az axiómát azonban Bernát Gazsi egy clausulával tökéletesítette
— Édes Vojtina Mátyás, nekem az tbeoria (-11
semmi kifogásom hanem :
tlem
lopj,
ellen,
hogy
ünnepélyesen tiltakozom.
Tehát ez a Vojtina Mátyás örökítette a harczi dalával, melyet 1849-ben fel buzdítására
liogy lopj, in
in praxi az ellen,
írt
meg
a nevét azzal
magyar hadfiak
a
:
((Egy kis halál
nem
tesz sokat
seinknek szintúgy
volt
!»
Ehhez az iskolához tartozott (mert iskola ez a székesfehérvári szállásadója
is
!)
egy becsületes
:
Petfinek
kézmves
mester, ki a versírás mesterségébe azt az újítást hozta be,
hogy minden szó elé egy ((sw bett tett. Egyszer Petfinek, a míg a színházban járt, az inas gyerekek elhányták
az
nem tollat
írótollát;
legjobban
irhatnékja
lúd sem volt a háznál, hogy
volt mivel, aztán
húzhatott volna ki a szárnyából. (AczóltoUal
akkor csak a grófok s
mikor
volt,
más még
Megszánta a szállásadó mester « költi tollát.* De csak azon nagylelk pályatársi segítséget is
írtak.)
oda kölcsönzé neki a saját
ha e megörökítheti Petfi költeménye alá A distichon hangzott ekképpen feltétel
alatt,
irott
distichonban.
:
((S
S
No
nem találja s pennáját nem teheti s munkáját.))
hát hajdan ez a génre csak egyesével bukkant
de most
már
nak baczillusai vannak
!
el
A
vad poézisMikor egy királyhymnuszra, egy
egész felekezetté szaporult az.
balladára pályázat hirdetdik, százával bújik el, mint
zápor után a vargánya, a Szél Gáspár ivadéka. Pardon
vargánya :i
mikbl
!
Hisz ez
megehet
;
ezek valóságos pöfetegek,
boszorkánylÍHzt porlik
fel,
a mint felnyitjuk. 14*
S mikor meg egy Teleky-, egy Karácsonyi-drámaverseny meg, clötámaduak a Szél Gáspárok óriásai. A leg-
iiulul
többnek sejtelme sincs a verselésrl, a szófüzésröl írnak olyan nyelven, a minn soha senki sem beszélt hosszú frázisokban egy árva gondolat nélkül a ki valami bolon:
:
;
dot tud
sem
mondani
:
az
hiteti el senki,
már
hogy
zseni közöttük. S özekkel solia
k nem
lángelmék,
nem
gok, a kiket az irigy pesti irók lehajigálnak az s
csilla-
égbl
:
—
ezzel gyakran elrontják az egész életüket.
Nem régiben egy nagy magyar városban egy jó keresetnek örvend derék szabómestert csipett meg a helikoni bögöly ilyen formán. Azt álmodta, hogy
neki
íróvá,
világreformátorrá kell lenni. Ott hagyta a jó üzletét, a
jövedelmez mhelyét
s feljött
Pestre írónak. Most aztán
panaszkodik, hogy az éhhalállal küzd.
De
hát, édes atyámfia
!
Hogy
lehet valakinek éhen halni,
a kinek az úr Isten varrótt adott
s
a ki annak a tudomá-
nyát tudja? Az a varrót ád kenyeret Szél Gáspár tolla
nem
is,
becsületet is:
ád.
Majd mondok én legközelebb egy mesét a varrótrl.
HÁNYFÉLE A BECSÜLET? Szép mondás volt az egy bírótól
«
:
én csak egyféle
becsületet ismerek.))
És igaza
A
is volt.
törvényszék
mérik
szerint
:
Úgy
nem
is kell
minség meg a
mészárszék, a hol a húst
más ára a szegyének, a
tarjának,
A ki a biró elé hozza a becsületét, annak csak minségbl mérnek; ott nincs kövér becsület, vagy ösztövér becsület. A bírónak azért van a serpeny a kezében, hogy megmérje rajta, hány gramm lett belle felsálnak.
egyforma
elvéve
;
a szerint taksálja a bírságot. Kié volt, mié volt a
becsület,
ahhoz neki semmi köze. Ez az igazi jogegyenl-
— a biró eltt.
ség
De másképen van ám
a becsületkérdés a nagy biró
a világ eltt.
Azt mondja egyik dzsentlmen a másiknak: «oh, vaj
oh, te svindler! oh, te
!
zsebmetsz !«
van mind a kettnek a kezében
s
te tol-
— Azonban kártya
kártya közben
nem
sér-
meg vele a másik úrnak a becsületét mikor fkéinek egymás szivarjáról rágyújtanak s haza mennek. Ha kártya nélkül mondta volna ezeket nagy becsületsértést követette
;
—
:
tett
volna
el vele.
Ellenben, ha egyik dzsentlmen a másiknak arra a kérdésére,
tam
hogy
«
mikor
exekváltak?)) azt
hát ezzel a becsületén
fizeted feleli,
már
ki a váltódat, a
semmi
csorbát
sem
ejtett.
Ha
ben kártyázás közben csinálta azt az adósságot
nem
óra alatt ki tiltva
minden
fizeti,
mit
!»
ellen-
s azt 21-
elvesztette a becsületét s ki
társaságból.
raj-
hogy «nem vágyókén próféta
van
_•
1
1
«Te áruló! Te szédelg! Te kókler! Te hitszeg!))
Oh nem Csak képviselházi nyájasott már becsületsértés volna.
Becsületsértés ez ?
A
kodás.
Ha
!
—
künn
folyosón
egy bankár
elmulasztja
tartozásait, elvesztette becsületét
rangozzák a börzébl. kaszinó kapusa, ha ott
— is
ultimóban kiegyenlíteni :
azt ünnepélyesen kiha-
Nojszen,
gyzne harangozni
a
ez volna a becsület-regula
Ellenben, ha ugyanannak a bankárnak a differencziák kiegyenlítése alkalmával beütik akaiapját a fejébe, szépen kivasaltatja a kalapját
nem
dzsentrinek tott
:
nem
s
szól felle senkinek; de
nyújt vissza kezet, aki elé
az becsületsértés
s
orvoslást követel
ha
kezet nyúj-
— vassal és nem
vasalóval.
Egy virágcsokorral
való
megkinálás lehet az egyik
hölgyre nézve becsületsértés, a másikra nézve Volt
már
a bíróság eltt olyan eset
relmes verset
írt
is,
nem
az.
hogy egy poéta sze-
egy kisasszonyhoz, a ki ezt becsületsér-
mit ítéljen
ugyancsak meg volt akadva a bíró, hogy ez ügyben! Nem tudom, mi lett volna belle,
ha
meg nem
tésnek vette
a vádló
s
bocsát a vádlottnak.
Két színészn összekap azon a becsületkérdésen, hogy melyiket illeti meg az els ülés a páholyban ? A két férj ezért megverekszik s egyik agyonlövi a másikat.
ni
becsület ennyire érzékeny.
A színész-
Ez Magyarországon
történt.
Ellenben Parisban két hires színészn érzékenyen össze-
tzött
:
madame Theo és madame Judic. Madame Judicnek madame Theonak a férjéhez s úgy vett
a férje odament rajta elégtételt,
hogy varratott vele magának egy frakkot.
Madame Theonak
a férje
Volt egy hírhedt
affér,
t. i.
szabó
a miben
volt.
magam
is
voltam egy
ideig szekundáns, a minek az volt az alapja, hogy
eg}-
irta egy Íróról (a ki különben garszon hogy éjente gyanús utczákban jár fiakkeren. Becsületsértés-e ez? Tessék bíró elé vinni! Csak úgy tudtunk a komplikált becsületügybl kiszabadulni, hogy a
szerkeszt azt
ember
volt),
szerkeszt leköszönt az állásáról.
Egyszer Gyulai Pál megkritizálta Tóth Kálmánnak a költeményét
a szerelmes verseirl olyan formát mondott,
s
hogy azok nem valódi érzelemmel vannak írva. Úgy de Tóth Kálmán azokat a menyasszonyához irta s annál fogva megesett az, hogy a kritikából becsületkérdés lett s Tóth Kálmán megltte Gyulainak a lábát. No, ha a kritika becsületkérdés számba menne, akkor nekünk már Gyulaival torpedókkal kellene egymásra lövöldöznünk.
De térjek
hogy a legáltalánosabb becsületbeli fogalmakra ugyan becsület-e az, ha egy férj a feleségét meg-
hát, :
csalja?
nem
Úgy-e, hogy
És
az?
azért becsületsértés-e
az,
ha valakire azt mondják, s a másét elcsábítja ?
hogy a saját feleségét megcsalja
Kirekesztik-e azt a kaszinóból, a klubból, az országházból?
Úgy-e, hogy
S ha én
nem
azt
rekesztik? Tehát az és
mondom, hogy azon urak
njön az orrán mondtam
Keveset
:
ezret kellett volna
:
És azért mégis megtörtént rövid igen nagyszer, igen hatalmas és
meg azon
?
közül, a kik
most
mondanom.
id alatt, hogy három népszer alak bukott
a becsületbeli kérdésen, hogy a saját feleségét
elhanyagolta
a
s
más
langer és Parnell.) becsülete
az
annak, a ki így bánik a becsülettel, tíz közül hány fog az orrához kapni ?
ezt a lapot olvassák, toll
nem
A
nem trte
feleségének udvarolt. (Dilke, Boubíró a
közvélemény
ezeknek a
volt,
azt a homályt, össze kellett
omolniok
a közvélemény eltt.
A
hányféle az ember, annyiféle a becsület
annak az ára
;
hanem
csak a taksája változik
a bíró eltt
— öt
:
ott
s
annyiféle
csak egyféle van,
forinttól száz forintig.
AZ UJ SZÖLÖVÉSZ, A NEKKOPÓLISZ-. Haragodnak nagy voltában, miket küldesz még ránk, óh édes anyaföld
?
Meglátták a mi szemeink a filloxérát (górcsövön keresztül), azután megismerkedtünk a peronoszpórával ennek ;
még
jól
meg sem
tanultuk a nevét,
már
bekopogtatott
hozzánk a blak-rot, nyomba jött utána a white-rot. Egyik gonoszabb nyavalya, mint a másik.
S íme most egy újabb veszedelem fenyegeti a mi szlhegyeinket: a nekropólisz.
Az egész Gellérthegyen nincs már szleje másnak, mint meg Molnár Istvánnak, az állami szlakadémia igazgatójának. Ok megvédelmezik a maguk
Kerkápolyinak,
enklávéit a sivatag közepette szénkéneggel, rézgáliczczal, szuperfoszfáttal, chilisalétrommal
s
más
efféle füst nélküli
puskaporokkal; de most jön szegény fejünkre a «nekropóliszw Mi védelmet találnak ez ellen ? !
Pulszky Karcsi fedezte a
föl
ennek a nyavalyának a
csiráit
temetkben és az emlékszobrokban. Tudvalev dolog, hogy ha egy rendes hétköznapi ember
meghal, hát azt eltemetik rendkívüli ember hal
s
azzal jól van
meg egy :
;
de ha egy
hires államférfi, nevezetes
költ, vagy kiváló serfz, annak szobrot emelnek azt
még
Nem
s
akkor
egyszer agyonütik. elég szegénynek, hogy életében a törvényjavasla-
taiért lehazaárulózták
szobrának esnek neki
;
h
holta után a kbe, érez be vésett azon folytatják az ócsárolást.
Ezen a bajon az én Károly barátom aként
vél g^'ökerc-
317 •sen segíthetni,
hogy valamennyi hires magyar embert
fel-
küld a Szent-Gellért hegyre szobrostul, epitáphiumostul Ott
együtt, temetkezni.
Kerkápolyi szleje,
meg
még van számukra
üres hely, a
az állami szliskola.
Ültessünk a helyébe nekropóliszt
Ez aztán a megfordított vandalizmus Kivágni az eleven
szltkéket
és sirköveket ültetni a
helyükbe
Hol van az a mauzóleum, mely egy
jól megtelt pinczé-
vel versenyezhet ?
Mikor én
e tervet a
külön lenyomatból elolvastam, a
hideg borzongott végig a hátamon.
Én sztl
tavaszig
mindennap a legfölségesebb
kilátás-
ban gyönyörködöm, a svábhegyi kertecském lonkájáról a szép Budapestre. Hát már ezentúl én minden reggel, este, rögtön a temett lássam magam eltt ? Szemem eltt a Gellérthegy egész terjedelmében, megrakva síremlékekkel. Azt nézegessem mindennap, hányat öntöttek már bronzba kortársaim közül? Hát én
bellem milyen rézorru
ször-
nyeteget fog csinálni a szobrász, ha megnekropóliszo-
sodom
?
nem vagyok még
Hiszen
trappista barát,
hogy örökös
«memento mori» fogadjon!
Hanem
aztán,
mikor praktikus oldaláról fogtam föl a els felháborodásom lecsillapulni.
dolgot, kezdett az
Hisz a terv és a kivitel között
Elbb
még nagy idköz
ezt jól megvitatják a hírlapok,
érett a dolog,
lehet.
míg odáig meg-
hogy a képviselházban meginterpellálják van-e tudomása róla, hogy a
miatta a kultuszminisztert
fvárosi szobrok
nem
:
jól érzik
magukat a helyeiken,
s
a
nevezetes halottak nincsenek megelégedve az alkalmazta-
tásukkal ?
Erre a miniszter megígéri, hogy ki fogja adni az ügyet
tanulmányozás végett a képzmvészeti bizottságnak.
A képzmvészeti
bizottság átteszi a kérdést a
tudományos akadémiához.
magyar
A magyar tudományos
akadémia
megl)Í7.z:i v(
Icnunv-
adással a régészeti bizottságot.
A
régészeti bizottság összehija a szakértket, szobrászo-
kat, építészeket és sírásókat ankétra.
Az ankét pártolólag tanács
A
terjeszti az
indítványt a fvárosi
elé.
fvárosi tanács megfontolja az
esetet,
s
átadja a
gellérthegyi szépészeti bizottságnak.
A
gellérthegyi szépészeti bizottság
örömmel adja
bele-
egyezését a nekropóliszhoz.
Ekkor átmegy a nekropólisz a fvárosi
építészeti bizott-
sághoz.
A
fvárosi építészeti bizottság megteszi a maga változ-
tatásait a tervezetben,
melyeknek foganatosítása után az
egész ügy eljut az országos közmunkatanács fóruma
elé.
Az országos közmunkatanács azt mondja rá, hogy ha már a halottak sem akarnak békében maradni, hát menjenek a hová akarnak. Ekkor visszakerül a fvárosi tanácshoz a nekropólisz. A tanács azt mondja, nagyon jó s átteszi az ügyet a pénzügyi és gazdászati bizottsághoz.
A pénzügyi jól van, jól;
Ha
és gazdászati bizottság azt
mondja
rá,
hogy
de ki adja ehhez a pénzt?
csak pénz
kell ?
Rögtön megalakul egy agitáló
komité, nemzeti aláírást nyitva a nekropóliszra, melynek
mködése
folytán rövid
százharminczhárom
id
alatt összekerül
forint, tízezer
ezerhárom-
darab tégla,
meg
egy
gazdasági kiállítási sorsjegy.
Ennek
az alapján annyira képesül a nekropólisz, hogy képvisel testület elé lehet terjeszteni elfogadás a városi végett.
A
városi képviselgyülésben fölvettetík a kérdés egyházi
részrl, hogy vájjon szabad-e egyátaljában a Szent-Gellért-
hegyet olyan kálvinista és lutheránus szentek szobraival profanálni, mint
ügy
Arany János
az esztergomi prímás elé.
és
Petfi ? Utasíttatik az
Az esztergomi prímás
Eómába
tárgyat
A
Vatikánból
felküldi
a kényes tennészetü
a szentszékhez.
kedvez
válasz adatik rá: nekropóliszt
szabad a Szent- Gellérthegyen összerakni vegyes tartalmú alkatrészekbl.
Ennek
az örömére nagy bankett rendeztetik. Pulszky
Károly kopasz
fejére
sz
és
szakállára toasztok
mon-
datnak. Kihirdettetik a pályázat a nekropólisz tervére.
Megválasztatik a tizennyolcztagu szakért bizottság a tervezetek megbirálására.
Beérkezik ötvenkét terv. Jobbnál-j óbbak.
A szakért hogy nem ér
bizottság azt
mondja mind az ötvenkettre,
semmit.
Új pályázat, szkebb verseny mellett végre
eredményre vezet. Tudniillik, a melyik legolcsóbb S ez az kitja
lesz,
kedvez
lesz.
a mely a mostani czitadella belsejét átala-
egy olyan forma körönddé, a milyen most a kép-
viselház, a hol a hires emberek szépen egymás mellé
néznek egymással farkasszemet. Csakhogy már akkor valamennyiünk számára be van hozva a klotür
ültetve,
És
ott
fogunk ülni egymással szemközt, a meg
szolgált napidijak rézkrajczárjaiból
Albert
még mindig szemközt
alakja változhatatlan,
s
nem
megöntve
a miniszteri közelíthet
;
nem
Apponyi
paddal; se
jobbra,
réz se
balra.
Csak hogy én ezt már lélhetni
!
nem fogom
a Svábhegyrl szem-
A MAGYAK THEA. (Életkép.)
Az volt az országos fölpezsdülés Mikor a «véd-egylet)) megszületett. !
Yt'gig hangzott az országon a jelszó:
semmi
«Honi találni.
mi
«nem használunk
külföldit, csak a honit.
Ez
!»
A
férfiak
volt a
neve mindennek, a mi vevre akart
hölgyek kékre
festett
babos kartonban jártak,
pukovai kék posztóban, vagy olajzöld gyöngyösi
privilégiumban
;
a havannát számztük, szivtuk helyette
a selmeczi pipából a jó vékit, kospallagit. Becsületszavunkat kötöttük
le,
seidlitzporral
az
hogy nem iszunk franczia pezsgt, hanem
meg
még jobban
czukorral vegyítjük a jó neszmélyit
habzott, mint a Cliquot.
használtuk a czikoriát,
s
Kávé
s
helyett
czukor helyett a mézet. Saját
takácsaink megsztték az asszonyaink által fonott
lent, s
fehérnemnek; selyembogarakat tenyésztettünk 8 Pesten selyemgyárat építettünk, mely azt a selymet földolgozza, a mit mi elállítunk. Derék lendület volt ez, csak az a kár, hogy hamar beleazt viseltük
untunk.
Csak egy czikk hiányzott még az életszükségleteinkbl, a mit kénytelenek voltunk külföldrl vásárolni
Már pedig thea
nélkül estélyt
nem
:
a thea.
lehet adni.
Kis városban, mint az én pátriám, az a jó szokás divik, hogy sztl tavaszig a jó ismersök a hétnek egy bizonyos napján meghivatlanul összegylnek, turnus szerint föl-
:>21
váltva, majfl az egyik,
majd a másik háznál, s ott kedélyes harang » -játék mellett
zálügosdi, lutri, vagy wkalapács és éjfélig
elmulatnak; van jó hazai
sonka,
boszorkány-
pogácsa, dorongos fánk, krisztuslába, diós, mákos kalács, aszalt szilva, birsalma sajt és liptai túró. A fdolog azon-
—
Azt a férfiak szeretik rummal inni. ban a thea. No a rumot csak kiküszöböltük, mint idegen terménj't, az is nagyon s helyettesítettük igazi ó-szilvóriummal
—
jó volt, de
mégis fenmaradt keblünkben az önvád, hogy a
hozzá való theát Khina termeszti, Hollandia szállítja, Ausztria megvámolja, úgy kerül a mi csészénkbe orvosságdrága áron
!
Egy
annyi sincs, mint egy pipa-
forint ára
dohány.
Végre ezen a bajon
A
is segített
a hazafiúi buzgalom.
véd- egylet érdemes titkára, összeszövetkezve a hazai
szakért botanikusokkal, fölfedezett egy eddigelé ismenövényt, mely tulajdonságára nézve tökéletesen
retlen
megegyez a pekko theával, is
meghonosítható.
A
s
a mellett a
mi klímánk
alatt
botanikus nevét valahova följegyez-
tem, de ez a jegyzék odaégett, most csak az általános
nevét tudom
A
még
:
«honi thea».
védegylet titkársága küldözte
szét
krajczárért egy csipetnyit; apró volt,
a magját busz
mint a mák. Nyom-
tatott utasítást is adtak hozzá.
Mi Azt
is
hozattunk belle a bátyámmal.
már februárban
el
kellett vetni cserepekbe, s az
ablakban kikeletni.
A
talajt
pedig kora
tavaszszal
elkészíteni
a
thea-
rászáknak, mert azok fölöttébb kényesek. Megkívánják a televény földet, egy harmadrész homokkal keverve, szeretik
a galambtrágyát
ladékért.
de különösen háládatosak a brhul-
;
szomszédunkban csizmadia a szemétdombját rendelkemint azután a tavaszi napok meg-
(Szerencsénkre
a
lakott, a ki elég hazafias volt
zésünkre bocsátani.) nyíltak,
A
cserepekbl kiültettük a
,tás szerint elkészített
fiatal
palántákat az utasí-
ágyba, mindegyiknek egy kupaczot
ket
csinálva. Éjszakára le kellett takarni kel,
hogy a dér meg ne
csipje.
spárgacRerepek-
Mikor aztán fejldésnek
in-
mindennap be kellett a földet hinteni dohányhamu-
dultak,
hogy a földi bolha meg ne egye anövényt; havaiamelyik annak a tövére kéménykormot tettünk; a penészgombák ellen alkalmaztuk a kékgálicz-permetezést; val,
sárgulni kezdett,
nagy harczaink voltak a közben a dúló vakandokkal, a végi-e is
Nyár
kit
leküzdöttünk. elején aztán
megkezddött fáradságunk jutalma,
a thea-aratás. Az utasítás szerint a honi theának a legfiatalabb hajtásai használandók, melyeket a mellékhajtá-
sok levelei alól kell kicsipkedni, kora hajnalban, napfel jötte eltt. s
Keggel négy órakor már
ott
voltunk a kertben
szedtük a thealeveleket, eltakarva, hogy a nap
lássa.
meg ne
Azokat pedig szitára téve kellett árnyékos helyen s naponkint háromszor-négyszer megfor-
megszárítani dítani.
Össze is gyjtöttünk mi Szent-György napig egy olyan halmaz honi theát, nagy fáradsággal, hogy egy almáriom megtelt vele, s mikor annak az ajtaját felnyitotta az ember, olyan illat csapta meg, mintha patikába lépett
volna be.
Hire volt annak az egész városban
s
mikor ránk került
ismersünk sem maradt el hevített a nemes kíváncsiság, hogy
a sor az estély-adásban, egy
minden
hazafiúi keblet
milyen lesz hát az a honi thea. Szemünk láttára ftt meg a szamovárban
;
ki lett töltö-
getve a csészékbe.
Az
illata
csakugyan fölséges volt. Még aromásabb a is nagyon kellemetes.
khinai theánál. Az ize
— Ez jobb a pekkonál — E mellett elülhet a karaván thea. — Éljen a honi thea — Éljenek, a kik termesztették! Tökéletes volt a diadal és a siker.
Hanem úgy
tíz
perez
múlva
kezdett a vendégeinknek
pipacsveresre pirulni.
az arcza
hangzott
amott
is,
itt
«Phu, de meleg van!»
A legyezk uem
is.
birtak eleget
tenni a kötelességüknek.
Félóra múlva minden embernek az arczán csurgott
minden frizura Ügy nézett minden ember, mintha vizbe mártogatták volna, min-
végig az izzadtság. Odalett ki
den
fej
gzölgött, mint egy
No ha
látott
!
tál
ftt krumpli.
volna bennünket Kölcsey ezen a honi thea-
estélyen, bizony
nem
irta
volna
meg
azt a verset,
hogy
«És az a nép, mely tanult izzadni, S izzadás közt bért aratni.
.
.
.
Névben
él
csak, többé nincs jelen
Én mondhatom, hogy jelen De csak
voltunk
egyszer.
Másodszor már
nem
voltunk jelen.
!»
:
hsi
AZ EN DRUSZÁM. Van nekem egy jeles névrokonom Komárommegj'ében nem keresztnévrl, de vezetéknévrl druszám, a ki igazán
—
népszer ember. Müvei sokkal szélesebb körben elters sokkal kelendbbek voltak, mint az enyéim. Lisztet készített. Az ö mundlisztje, császárlisztje, numero nullája
jedtek
levágta valamennyi ságos, becsületes
nem
gzmalom
vámot
termékét. S a mellett igaz-
rietktl
szedett az
;
egy hang
emelkedhetett ellene panaszra.
Micsoda szép harmónia volt éjszakákon mind a tizenhat
az,
mikor csendes nyári
malom
pitiéje kelepelt, szi-
tálva a lisztlángot.
Volt
is
maga jól
áldás a közhasznú értett
munkán
:
az én druszám a
mestersége jövedelmébl nemes úrhoz ill
szép földbirtokot szerzett, díszes lakházat épített; szép lovakat, jármos ökröket tartott:
igazi úr volt!
Nem
aféle
nemzet napszámosai), mint én. S még az az elnye is volt fölöttem, hogy az uralkodó vallásban neveltetett Boldogasszonyunknak remekmv «
;
képe diszíté a lakházát belül, faragott szobra kívülrl.
S bár maradt volna egyedül és kizárólag
e fénykör-
nyezte mennyei alak hívének mind végig; ne nyitotta volna
—
a múzsának a szívét egy másik égi lakónak Egyszer csak elkezdett az én druszám verseket írni.
meg
Megirigyelte az én gyümölcstelen fámat, a babért.
!
— —
— Gon-
magában, ha szabad a Móricznak verseket kompinne volna szabad a Lajosnak? \'olt biztos kiadója és biztos publikuma. (A mi nekem
dolta
gálni, miért
A
nincsen mindig.)
Liztos
maga
volt ö saját
kiacl<')
s
a
publikum mind az, aki röltetni járt a malmaiba. Kijárt ennyi zsák mundliszt, az illeték mindenkinek pontosan :
ennyi kenyérliszt, ennyi veres ennyi vers!
— így
liszt,
ennyi korpa
én druszám
látta el az
—
és
szellemi
testi és
táplálékkal az egész Mátyus- földet.
Számos
vannak hazánk népének, a kik vezeték-
ezrei
nevünket csak az ö költeményei után ismerik csodálkoznak király
is
rajta,
mikor
s
nem
is
hogy azokat még a
hallják,
elolvassa.
Egyszer már azt proponáltam a druszámnak
hogy ha az beleizlelt nektárba, nagyon otympi cseréljünk olyan én átadom neki az Íróasztalomat, úgy, a hogy áll, egész :
;
fundus instructusával együtt, ö pedig adja ide
nekem
irja
a malmait,
mindenféle élvezhet jókat. De jártunk volna vele
jól
No
:
ö
is,
én
ezentúl a ritmusokat,
majd én rölök rajtuk
nem állt rá. Pedig milyen is, meg a közönség is.
múzsa még mindig égi lény, a kinek tömjénezni nem eretnekség. Ez nem vitte volna bajba az én derék druszámat. De belevitte a politika. Ez már alvilági de hát a
démon, a kinek nem volna szabad gyertyát gyújtani istenfél ember hajlékában. Az én druszám egyszer azt mondta magában «Ejh, ha :
a Móricz
ülhet az országházban^ hát a Lajos mért ne
ülhetne ott?»
S fellépett képviselnek. Kiadta a pro-
grammját.
Els Ízben csak nevettek rajta hanem késbb nagyon megrökönyödtek tle. S az én druszám épen egy olyan választókerületet szemelt ki politikai küzdterének, a melyre a legrégibb si ;
megyének volt betáblázva, vagyonra leggazdagabb, tudományban legkitnbb tagja által képviselve családja a
eddigi követje a miniszteri bársonyszéknek disze.' niir
Attól i\
A
mol-
egy miniszter ellen szállt csatára.
kezdve nttön-ntt a népszersége. Az
álasztó polgárok) Jókai:
szi
fény.
rletk
most már nem csak verseket kaptak 15
±2i]
rleményük mellett; de nyilt ház, terített asztal várta ket pörköltnek, molnárcsuszának, jó bornak sohasem volt hiánya; maga az én druszám bandérium kíséretében járta be a falvakat, ell vitetve a szz Mária képpel díszíaz
:
tett
selyemzászlót
s
hirdetve szóval és Írásban az igaz
nemzeti politikát.
Nagy tábort gyjtött maga körül A miniszter pártugyan meg voltak hökkenve. Az elleges statisztika kétséges kimenetelt jósolt. Az uri tábor kezdett !
vezérei
félni.
A választás
napon a félelem páni ijedtséggé fokohogy az én druszám szekérrel elutazott Érsekújvárra s onnan lészen eljövend az éjjel egy négyakós hordó kíséretében, mely tele lészen szilva eltti
arra rémhírre,
zódott
pálinkával.
Ez dönt csapás
lesz.
Mivelhogy a választó közönség nagyrósze a hajdani római birodalom azon slakóiból áll, a kiknél ez a szó «pes»
nem
azt teszi,
nem
S mindezek, ha
grammját, vicza!»
Ha
hogy
hanem azt, hogy «eb». meg a jelölt póétai pro-
«láb»,
értik is
de megértik e varázshatalmu szót: ezt csapra ütik,
wslivo-
bomlásnak indul az egész
uri
tábor.
Mit fundáltak
ki hát a
fondorkodók
?
Két legismertebb kortesvezére az úri pártnak éjnek ment az én druszámnak s mikor az jött
éjszakáján eléje
Érsekújvár fell, maga hajtván a lovakat, megállították egy szóra. Elmondták neki, hogy zászlója alá
:
híveikkel átjönnek az
Az ón druszám
hitt
s
is
megtérnek az
holnap valamennyi
seregéhez.
a csábító álnok beszédnek
a szekerére a két kor test ülésbe, a
k
odahagyják az urakat
:
;
fölvette
az egyik melléje ült a kocsis-
másik hátul a saraglyába
s
míg az els fényes
ígéretekkel s a diadal biztos reményével beszélte tele a
druszám
füleit,
az alatt a másik
ármánykodó megfúrta a
szilvoriumos hordó fenekét alul. Mire a szekér megórke-
zett
a választás
színhelyére,
az isteni
ambrózia mind
kifolyt az út sivár porába.
Csak
ily
furfanggal
tudtak az én druszám fölött az
«urak« diadalmaskodni. Csak
Azért
mégis csak
alig,
hogy gyztek.
föllépett megint.
S aztán valahányszor
föllépett,
mindannyiszor elúszott
egy pár malom.
A múlt
hetekben olvastam a hivatalos közlöny hirdet-
ményei között (valóságos gyászjelentés !) hogy az én verses névrokonom azt a szép, becsületes munkával szerzett földbirtokát áruba bocsátja ház és telek mind kótyave:
tyére kerül.
Milyen boldog ember lehetne az én jó druszám, ha a midn a lúdtollat a kezébe vette, hogy abból
akkor,
pennát faragjon, inkább tollsipot faragott volna belle
15*
A KET POI.USON. Legutóbbi szegedi látogatásom alatt úgy hozta a vélethogy a barátaim, egy déleltt, két intézetbe vezet-
len,
tek
el.
Az egyik
volt a szegedi kisdedovó.
A
másik a szegedi
csillagbörtön.
Szerény földszinti házikó az els
;
hatalmas derék pa-
lota a másik.
Kezdjük az elsnél. Körül ülik a két szobát az apró szentek. Az egyikben azok, akik még nem tudnak semmit; akiknek még dajka kell
felügyelül
kik
már
tudnak
!
a másikban
;
már
a veteránok laknak, a
mennyi mindenféle mesterséget Énekelnek, deklamálnak, humorisztikus eladátudósok. Hah,
sokat tartanak, tenyereikben kitapsolják az ütemet, ugrál-
nak és bújósdit játszanak. A melyiket csak mostanában hoztak ide, hogy tud bámulni azokkal a nagy szemeivel, az összecsücsörített szájával, hog}^ ezek a többiek már mi mindent tudnak No majd ti is megtanuljátok, kicsikék Ne féljetek semmit Jó bácsi az igazgató Mikor azzal a hegedvel kiséri a nótát, világért sem huz rá a heged !
!
!
!
még a nótát nem tudja, vagy belesül. meg senkit. A ki jobb szeret kapókövei teheti. A ki pedig nagyon kíváncsi rá, hogy
vonóval arra, a
Nem
büntetnek
játszani, azt
ki
itt
mi van abban a
czifra
táblás
magyarázzák, hogy ez a két lábú
hasú meg a B, a karéjkenyér a sétáló a K, a
ketts
lajtorja az
könyvben, annak megállat az öreg A, az a két
C, a
konyhaajtó a H, az a
M, a kutgém a
T, az asztal
láb az
X
és így tovább
az Ypsilon tótágast
;
áll.
de azért
nem
szükség
krétával tetszése szerint új alfabetet talál
deklamálja az a kis bátor hajjal:
«Ha
kell
sirni,
hogy
Azért sem bántanak senkit, ha a ki.
Hiszen azt
azzal a sürü
férfiú,
nekem ákombákom Az udvart
fekete telefir-
kálom ». Czivakodásnak, veszekedésnek pedig hire sincsen.
emberek nag,yon békeszeretk. hogy
Itt
sem bánt az nekem is
bánts senkit, akkor téged
hogy «a mi másnak fáj, támad az ember Most menjünk a csillagbörtönbe.
Meg
azt,
A kis
megtanulják idejekorán, senki
!»
—
fáj.»
így
Csillag
Milyen szép név. Az ember azt hiszi els hallásra, hogy valami más planétáról van szó, mely a kimúlt embereket befogadja, tán a Mars, vagy a Jupiter ?
Hát hiszen úgy
is
van.
Egy külön
azért teremtett az emberi bölcseség, bereket, a kiknek a koponyáját az
aszteroid ez, a mit
hogy azokat az em-
ser
hibásan alkotta
meg, ide összezárja. Ezek úgy külön forognak a föld körül. Ezen a külön planétán nincs tél, tavasz, sz, nyár. Tavaszszal
nem nyilik
itt
virág,
nyáron
nem
érik búzakalász
szszel nincs gyümölcsszedés, télen nincs hó.
Hanem
mindenrl gondoskodva van. Légftés a zárkákJoan, fekvhely, rendes öltözet, meleg étel. Itt van az a paradicsom, a hol csak x4dám lakik, Éva nélkül, kigyó
azért
nélkül.
Azért hivják csillagbörtönnek, mert a zárkákhoz vezet folyosók csillagalakuan futnak össze a középen, a hol egy
roppant nagy fekete tábla van, sok száz lyukkal ellátva
s
szövdik össze egy egész hálózata a távirósüdronyoknak minden zárkának van egy távirója. Ha valami baj van odabenn, megnyomják a gombot; egy szám kiugrik a megfelel lyukból s a csengetyü megszólal. Minden tökéletes ezen az aszteroidon. Hát a lakosok Azok is olyan tökéletesek, a milyennek
a tábla mögött
;
'?
á3U
az
— muszáj — így végzi az ember.
embernek lenni
nek.
!
Dolgoznak
és
nem
beszél-
S mikor végig néztem ezeknek a másvilág lakóinak a/, eszembe jutott az a másik gyülekezet. Azoké az apró embereké. Hisz az nem igaz, hogy az arcz izmaiban, a koponya kidudorodásaiban van az eredend bün lakhelye a gyermekek között is van olyan arcz, a kinek az ember azt mondhatná: «te! ha te háromszor akkora volnál, mint arczát, koponyáját,
;
nem
vagy,
szeretnék veled az
erdn
egyedül találkozni
!
S a rabok között is van olyan alak és arcz, a kire, ha másutt látná, rá merné az ember az életét bizni. Hátha ezeket is odavitték volna kis korukban a kisdedóvóba
?
Talán
A
nem
kerültek volna ebbe a
—
csillagba.
szegedi kisdedóvónak van nyolczvan növendéke, a
szegedi csillagbörtönnek pedig nyolczszáz.
Majd jön id, mikor megfordítva lesz az arány a kisdedóvó igazgatójának lesz 800 tanítványa, s a csillag:
börtön igazgatójának 80.
Csakhogy én azt nem érem meg.
LEVÉL A
'PESTI
HmLAP» SZERKESZTÖ.TÉHEZ. VAGY
A «SÚS DRÁMA"
MEG A CZUKROS
«
DRÁMA)).
Kedves barátom
A
múlt tavaszon leereszkedik hozzám a Parnasszusról
a nemzeti színház igazgatója
kedves kereszt-komám. az én
vízre
metéli
;
Nem
:
Paulay Ede, a ki nekem mintha ö tartaná kereszt-
elmeszülötteimet; ö azokat inkább körül-
hanem hogy én vagyok
az ö aranyos kis Erzsíké-
jének a keresztapja. — Azt mondja:
az idén lesz az
els
nemzeti színházi eladásnak Budán a százéves jubileuma azt a
nemzeti színháznak
is
meg
kell ünnepelni.
én vagyok a legrégibb ünnepi prológ- varga erre az alkalomra egy darabot,
vagy sandái legyen.
lesz,
Aztán a
nem
akár telkes saru
hse Kelemen
:
Minthogy
varrjak neki
bánja, cothurnus lesz, lesz,
csakhogy versben
László legyen, az els
budai magyar színtársulatnak a rendezje. Tableauxokra, allegóriái csoportozatokra,
díszletekre és dalokra nézve
teljes latitude engedtetik.
((Hogyne csinálnám meg, kedves komám; úgysincs
semmi dolgom. Mikorra
kell? Két hét
múlva? Meg
lesz
szépen.
Én
mindjárt fogtam a papíros szeletet, mértéket vettem
Kelemen László urnák a lábáról
— csak
azt hibáztam hogy a ballábáról vettem mértéket, nem a jobbról arra nem gondoltam, hogy a másik lábán tyúkszemek is lehetnek, s mentül jobban pászol a csizma annál jobban fogja :
el,
;
:
— Megalkudtunk
szorítani.
luczba.
De
a
komámmal
egy
süld mu-
majd csak az eladás után adják
azt
ide: addig
kihizlalják.
Mindjárt mentem a timárhoz, mef^vettem a fislcdert, s hozzáláttam a dikicscsel, niustával, dratvával istenesen.
Ha
ti
azt gondoljátok,
hogy az ilyen alkalmi darabnak
a raegirása tréfa dolog, akkor nagyon téves fogalmaitok
vannak a poéta tudni,
hanem
Annak nem csak
feladatáról.
énekelni
irni
kell
is.
Ebben a százesztends darabban száz esztends nótáknak is kell lenni ugyanazoknak, a miket az els szini :
eladás évadjában énekeltek.
De
még nem
hát ki ismeri azokat ? Száz évvel ezeltt
volt fonográf.
No hát én ismerem. Én kis gyermek koromban tanultam az apámtól, meg Varga János bácsitól, a tanítómtól azok szintén kis gyerek korukban tanulták a nótákat, tehát száz esztendsek.
«Ha nap végs
sugárinál!»
Aztán meg «
No meg
ez
Rajta bai'átim igyunk
!»
:
((Távol
tled kedves
lélek
!»
És végül ((Jer
Gyönyör
nóták
vidám csónakos,
ám
ezek
!
Nem
jer!»
terem olyan most már
aranyért sem. Ezeket kell a jubiláns darabban elénekelni, úgy, a hogy ezeltt száz esztendvel énekelték.
('sakhogy én
Segítünk
meg nem
értek a kotázáshoz.
rajta.
— magamban. A gyer— tanulmányozni. mekeim Parisban voltak Kinn laktam már a Svábhegyen
Egyszer pontban tizenkét órakor jön be a ezzel a szóval
Mindig
tót
leányom
t<')t
van egy úr !« leányokat alkalmazok szolgálónak :
«Itt
:
chauvi-
'2'S'd
nizmnsból teszem. Azokból mind magyar asszonyok nek,
— No nem én teszem ket azzá
— Hogy liínak azt az nrat neki — Sárosi.
— Hozd ide
!
lesz-
Dehogy.
?
Hiszen arra várok
kácsnénak, hogy kacsát öljön
!
Aztán
!
mondd
a sza-
tepertys salátát öntsön
;
túrós metéltet csináljon. Bort hozzon
fel
:
a vinczellér fehé-
pinczébl. Itt marad nálam ez az úr ebéden. Az én vendégem egy gömböly kép, kedves nyájas arczú, hirtelen szke hajú fiatal férfiú.
ret, i^irosat,
— Ah,
hozta Isten
Tessék besétálni a dolgozó szo-
!
l)ámba.
Rövid
id múlva
nagy devernyázás
rettenetes
a
másik után. Elször daloltam
én,
vette fel
hymnus Egyik
a házat. Bordal, szerelmes dal, barcarola,
!
azután dalolt a ven-
dégem, utoljára daloltunk ketten együtt. Cselédek, napszámosok, vinczellér, majorosné mind összeszaladtak a csodájára: «mi lelte a gazdánkat, hogy ilyen széles kedve szottyant
— ebéd eltt
!
Ez lehet csak a vig czimbora, a
most ide jött !» Hát az volt a nemzeti színháznak a karmestere; a derék zeneszerz Sárosi, a ki az én ünnepi darabomhoz az
ki
:
iiltalam elénekelt száz
így született
meg
esztends nótákat
lekottázta.
a darab; a czime: aThespis kordéja «.
Leirtam én abban korhiven az els szinész truppnak
minden
mizériáit, Ínséggel, szégyennel való küzdelmét,
összekéregetett
szárnyát a
szeg
még furcsább publikumot;
rokat,
fellengz
requizitumait,
prózai ellentéteit
;
lelkesedésének
a furcsa ma?czenásokat,
az intrikáló
a buta filisztereket, a betyárkodó
német
direkto-
imádókat; az
ostoba czenzort s az egymás közt veszeked, intrikáló komédiás hadat, a hogy azt a magj^ar színészet történetében adatokkal igazolva találtam. S ezek közül aztán, mint tiszta ideálok
emelkedtek ki Kazinczy Ferencz a költ.
Kelemen László a szinész alakjai.
s
Moor Anna, a
mvészn
•2U
Elvittem a kész darabot Paulay komámhoz. Egy IhH múlva visszajövök addig legyen szives elolvasni. Egy hét múlva visszamentem hozzá. Az én kedves komám szörny keser- savanyú ábrázat:
tal fogadott.
— Jajh volna ez
;
!
kedves
de
nem
komám
!
Hiszen darabnak eléggé darab Hisz ez csupa sóból
jubiláló darabnak
!
van. Ezzel az elsózott darabbal csak lietjük
meg
nem örömünnepel-
a színészet százesztends jubileumát.
— Tökéletes igaza van, kedves komám
e bizony nem jubileumra való darab. Hát majd irok egy másikat csupa czukorból.
— Tegye meg
;
—
azt.
Hát aztán megint neki ültem,
s
irtam egy másik ünnepi
darabot e czim alatt: ((Földönjáró csillagok*.
— Ez már
aztán csupa kándirozott lelkesedésbl, nemzeti dicsekedés liktáriumából, jobb jöv reményének lépes mézébl s gyzelmes ujraébredésünk mustjából van megteremtve. Ez olyan édes darab lesz, hogy a súgó, mikor végig súgta, mind az öt ujját fogja szopni utána.
Október 20- án fogják servirozni. Figyelmeztetek rá mindenkit, a kinek jó foga van.
De már most mit csináljak a sós darabommal ? Ez most a nyakamon maradt. Ha csak azt nem teszem vele, hogy á la Hugó Károly, eljárjak vele városról-városra s magam eljátszszam Kelement, Moor Annát, Kazinczyt Protasevicsot, Anischel Gergelj^ ácsmestert, a szinházpajta
tulajdonost, Lavota karmestert, Unverthet, a
német
szin-
házdirektort. Makkos Menyhértet a mieczenást. Harsányt a disznó-kereskedt. Balogot, az expaulinust, Becskj'
Farkast, a jurátust, Stoppulát a czenzort,
tanácsos urat, aztán náját
Én
meg
— egy magamban.
meg
a helytartó
a tolvaj intrikus Sehit,
s
a don-
bizony azt gondoltam, kedves szerkeszt barátom,
hogy a cTespis kordéjában» annyi emberszólás, persiffiage van, hogy ez épen bele fog illeni a
satyra, te Hir-
235
Add
majd annak a másik ünnepi darabnak az eladása után hadd Ízlelje meg a tisztelt lapodba.
ki kérlek,
:
közönség, hogy milyen volt ugyanez a dinnye
meg
paprikával
Maradok
'?
igaz hived.
— sóval,
A SKRI.JE-DLNICZAI KARIATIDÁK. (Elbeszélés.)
A
nem
skrlje-dlniczai viczinális vasúton
utazók.
tömés
A pénztárnoknak van
igen járnak
föfoglalatossága a
Váltór
madár
ki-
miután csak egy mozdony jár rajta. Hanem aztán annak van elég dolga. Mindennajj kétszer fordul meg (azaz hogy nem fordul meg hegynek fel ö tolja a vaggonokat, hegynek alá azok tolják ötét). A vaggonok rakva vannak dongafákkal és nagy hordókkal, a miknek fenekén tL ^ olvasható. Az egész vasút a legregényesebb vidéken visz keresztül. Két századot számlált óriási tölgyfaerdök a lankákon, a :
elég ideje
rá.
nincs,
:
:
mik
alatt forró
kánikulában
sötét és
is
hs
zzel, szarvassal, vadkannal, sasokkal
tele
hatalmas zuhogó patak.
serd
fürészgyár, az
A
;
van
az
erd
közbe egy-egy
végállomáson van egy óriási
árnyában, túl rajta egy
még nagyobb
:
kiirtott
erd
melynek magas kéménye fekete füstöt okádik, mig egy vékonyabb vas kürtje fehér gzt pöfékel szünet-szüntelen az udvarán hordó garmadák alóla gzölg patak csordogál, mely savanyu illattal tisztásán egy
gyár,
;
;
tölti
meg
a léget.
De mieltt
a
végs állomáshoz
eljutna az utazó
volna más, mint szenvedélyes vadász, vagy tájfest vész
'?)
(ki
elébb megragadja a figyelmét egy a vasúttól jó
mannlicher lövésnyire fekv pompás stílben
:
m-
épült
:
donzsónokkal,
uri kastély,
erkélyekkel
feljáró tornácz, szárnyas sárkányokkal.
barokk
díszítve,
ell
Körül czifra rács-
^37
melynek oszlopain ámorfigurák incselkednek kerítés, minden lehet pózokban. Itt valami nagy úr lakik. Ha nagy úr, akkor örülni fog a vendégnek e mély csendü magányban.
Hanem
aztán ha közel
megy
a vadász utas a
kastélyhoz, nagy kiábrándulásban részesül.
A
gyönyör
rácsajtó be
annak minden rúdját egész a tetejéig befutotta az iszalag az utakat a nagy pázsitkörágyak mellett a vadszeder összeházasodott a bentte az uti lapu az eresz tele van rakva a parti fecskuszó-rózsákkal van zárva,
s
;
;
;
kék fészkeivel
vannak
;
—
—
— az erkélyek támköveihez darázsfészkek a lépcsözet eresztékei között sárgul a
toldva, s
temetk virága, a hever szaka. - Itt nem lakik senki Ez a pompás nagy erdei kastély magára maradt, a nélkül, hogy valami nagy családi dráma játszódott volna le benne.
Ennek a vadregényessel párosult gyártelepes tájnak az a története, hogy e roppant sárolta
terjedelm erdségeket
felvá-
egy külföldi vállalkozó, a ki azt a dongafürész
gyárt épitteté a hegyi patak mellett.
Az épület iszonyú
pénzbe került, meg a gépek.
Ez belebukott a
A
vállalatába, kiköltözött Amerikába.
birtok kótyavetyére került, akkor megvette azt egy
másik vállalkozó
:
ennek már az épület
és a gép ingyenbe
jutott.
Ez a második uraság aztán, hogy a forgalmat
biztosítsa,
épitteté a hegyi vaspályát.
Ez meg abba bukott bele. Ez is utána vándorolt az elsnek Amerikába. A birtok harmadszor is eladásra került a midn megHzerzé azt egy bécsi nagy-vállalkozó. Ez már a gyárhoz ;
is
ingyen jutott. így aztán
meg
lehet élni egy iparválla-
ha elébb két ember kibukott belle, madiknak. Nevezzük «Aranykövy)> urnák. Sokszoros
latból
volt.
:
— egy har-
milliomos
Aranykövy úr azonban nem csupán a szerencséjének köszönheté fenomenális gazdagságát
hanem
;
tapasztalatainak, ismereteinek ésjó ötleteinek g^yárt,
a mint megtekinté a birtokát, rájött,
egyúttal a
—
Minhogy hiszen is.
annak a legnagyobb kincse használatlanul hever. Ez ott van a már letarolt erdk csonka tuskóiban és gyökereiben. Azokban aranybánya van Tannin Rögtön épitett !
!
tannin gyárat a pusztaság közepén
s
kiszedetve a tölgy-
fák gyökereit, elkezdte azokat kifözetni. Bizonyos üzlet
Csalhatatlan vállalat.
A mig
a világon inyenczek vannak,
a kik megtudják becsülni a fölséges bordeauxi veres bort,
addig a tanningyár
meg nem
Egy koleraesztend Ez aztán az aranyes
bukik.
Bevezetésül egy influenza-évaddal.
!
a tannin gyárnak. Minden ember veres bort iszik (hatósági rendelet folytán) s a veres bor
annál jolb, mentül
több tannin van benne.
A
vállalat óriási hasznot hajtott, a skrljadlniczai ura-
dalom berezegi jövedelmet ontott új földesura pénztárába. Azonban nincs az a fényes vállalat, a mi meg ne tudjon bukni egy csepp vizben.
Ez az a csepp viz, a melyben több ember szenvedett már hajótörést, mint az oczeánban egy szép asszony szép :
szemének a könycseppje. Ilyen szép szem planétájának a holdjává szegdött Aranykövy úr is. Nevezzük a hölgyet Hermelindának. Egyszer azt kivánta Hermelinda Aranykövy úrtól, hogy építtessen a számára a szkrlja-dlniczai uradalom egyik regényes partján egy rangjához ill vadászkastélyt.
Aranykövy úr megtette azt a szép szemek kedvéért. Egy év alatt felépült a barokk-kastély bécsi épitész korhtí terve szerint. Itt
szándékozott
nagy
vadászmulatságokat
tartani
Hermelinda.
Mikor a kastély bels berendezése lerándultak azt szemügyre venni.
is
készen
volt,
akkor
23!)
A szép szemek mindennel meg voltak elégedve. Hanem a hálószobában még is találtak megbotránkozásra méltó tárgyat.
Ez az ágyfülkének a
boltive volt,
látszott feje fölé tett könyökeivel
tida férfi volt,
nimfa
:
az
már
Az egyik kariamásik hölgy alak, egy
tartani.
fekete szerecsen, a
fehér volt.
Hermelinda elszörnyedt
—
melyet két kariatida
e
látványon.
Uram! Mi ez? Hisz ezek a
kariatidák cserépbl
vannak.
— Kérem majolika. — No igen. Fazekas mvészet :
!
nem
Csak
akar engem
hogy a hálószobámba, a hol a kandalló márványból van, gelencsérmunka kariatidákat állíttasson Nekem ne Zsolnayval, vagy Fiseherrel csinálbe ? hanem Tilgnerrel, vagy Zumtassa ön a kariatidákat azzal megalázni,
—
;
buschsal.
— alul
Drágám! Azok a nagy mvészek
nem No
—
készítenek
nem
?
Én
tiz
ezer forinton
egy ilyen márványalakot.
Mi
hát a kett húszezer forint.
Mi az én nekem télyba, s
el
addig be
az
nem költözöm
önnek ?
—
ebbe a kas-
fogadok vendégeket, a mig ezeket a kariati-
dákat igaziakkal ki
nem
cserélik.
— Igaziakkal? — Erre Aranykövy úrnak egy jó
támadt. Annyit lealkudott a kegyetlen
ötlete
szép szemektl,
hogy legalább magyar mvészekkel készíttethesse a kariatidákat
:
azok sokkal olcsóbbak, és épen olyan szép mun-
kát végeznek.
Erre a munkára természetesen idt kellett engedni.
A
kastély felava-
lett
összecsdítve,
Pontosan, napjára elkészült minden. tási
ünnepélyére nagy vendégsereg
mind a két f- és székvárosból. Mvészek sem hiányzottak.
és hírlapírók
Villanyvilágítás volt bevezetve. Tündéri fénynél lett a
bámuló vendégseregnek bemutatva az új Trianon. El volt ragadtatva minden ember Ilyen pompa, ilyen ízlés, csak !
egy Arauyköv3'tül jára jutottak
el
Teremrl -teremre
telik.
járva, legutol-
Hermelinda hálószobájába.
Ott a villanyfény úgy vala bevezetve, hogy a plafondon
körül futva, apró csillagocskákban sugárzott el, mintha
maga S
a zodiákus volna, igazi tündéri szürkület.
e föld feletti világításban
plasztikailag emelkedett ki
a két kariatida az ágyfülke boltive eltt
:
egy fekete már-
vány faunus s egy fehér márvány szilfid. A bámulat elragadtatása hangzott minden fell. Nagyszer! Felséges! Mennyi er, mennyi
—
báj,
milyen izomzat!
A háziurat ostromolták a készít mvészek nevéért; de azt titokban tartotta. Majd késbb megmondja. Egyszer aztán a fehér márvány szílíid nem állhatta tovább a dicsséget nagyot prüszszentett; amire a fekete márvány faun azt dörmögte «oh te bibasz !» Az uraság vályogvet czigánya, meg annak a leánya :
:
volt a két szobrászati remek.
Hermelinda
elájult,
s
a mint magához
És nem Soha sem bocsátá
befogatott, ott hagyta a kastélyt.
de magát az urát
mei elé. S ezzel
is.
járt jól a milliomos;
tért,
rögtön
csak a kastélyt
t többé
a sze-
mert külömben tönkre
tet-
ték volna azok a szép szemek.
8
ezért
n
olyan szépen a
hever
virága az erdei kastély lépcsi közt.
A
szaka,
a sírkövek
gyár dolgozik szor-
galmatosan, mi pedig iszszuk a tannint bordeauxi alakban
még szorgalmasabban.
BUN-E AZ EMBERNEK SAJÁT FELESEGET
MEGCSÓKOLNI? (Elbeszélés.)
«Hát persze, hogy
bn
!»
Tessék csak szerkeszt úrnak kezébe venni azt a tollat
utánam
majd hogy az nem csak bn, st kriminalitás. Én is a (itoll embere » vagyok. Csak hogy én nem azt a részét használom a tollnak, a mit kegyed, hanem azt, a
s
stenografálni, a mit elbeszélek! Aztán
kiderül,
mit kegyed a tolláról letép. pehelylyel kereskedem.
En
Igen
is
tollal és
fosztott
:
gros. Exportban.
Ott van a
nagykereskedésem a Töhötöm-utczában a sarkon, átellen-
ben a nagy bajuszpedr gyárral. Csak tetszik ismerni a
Hunyadi Mátyás bajuszpedr gyárt? Az nekem sógorom. Annak a bajuszpedrjét használta Mátyás király is. Mi ketten képviseljük a magyar industriát a külföldön.
—
A
millenniumi kiállításban
is
részt
fogunk venni.
Tehát, hogy mingyárt az elején kezdjem: tavaly az athléta bál
alkalmával történt. (Tetszik tudni
vagyok, a
«
nemzeti » csónakegylet
tagja.)
:
Ez a
én
is
athleta
bál szokott a
farsangtetpontja lenni. Milyen diszités Micsoda toilettek !
És a hangulat P'ö nem tánczolok egyebet, mint csárdást. Ez nekem szent fogadásom. Nem csak « nyelvében él a !
hanem lábában
Reszketsen járom a csármintha a nehéz hideg lelne vitustánczczal párosítva. Az els csárdás volt nyugvó óra eltt. Ez volt a baj. Mert ha a nyugvó óra
nemzeti); dást,
ügy tudom a
Jókai:
szi
fény.
is él.
reszketöst tánczolni,
1 fj
ntán
volna, az mentségemre szolgált volna.
lett
A
tán-
czosnéra egy gyönyöniséges szép kis barna volt: épen olyan tzrl pattant, mint én. Szikrázó két fekete szeme, liamis szemöldöke,
gyönyör
orra, piros orczáján
fitos
mosolygó gödröcskék de a mi legjobban megigézett az az ;
:
a parányi piros száj, a
mi szüntelen nyitva
volt félig, a
legszebb gyöngyfogakat engedte orozva kivillogni. kinzott
Engem
szörny módon, hogy miért vannak ezek a parányi
bvészet! Én ennek a bvészetnek tudom az ellenbvészetét. Egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy tánczfordulónál piros ajkak szüntelen félig nyitva? Hisz ez
magamhoz
odaöleltem
a kis barnát
egy egészséges csó-
s
kot ezuppantottam azokra a varázsló ajkakra.
Mit tetszett mondani?
«Ezért aztán
Mert azzal
lett
ki lett
tünk volna
A kis
ám.
barna szemei még jobban szikráztak, a cse-
resznye ajkak pedig e szókat mondták
sen
meg
kapott ön egy
volna nekem jó! — Az volna egyenlítve a számla. Lekvittelnaturáliákban. — De nem úgy következett
egészséges pofoncsapást!))
bnhdni
fog
!
:
«
ezért
Ezzel ott hagyott
»
ön keserve-
s felkereste
a
mamáját.
Ekkor gondoltam csak meg, hogy milyen meggondolatlanságot cselekedtem. Ismerem hiréböl a kis barnának a
Az apja elkel fehérnem keresked a kör-
familiáját.
úton
;
két bátyja athléta
:
az egyik a bajnoki díjért verse-
nyezett az ökölviadalban, a másik országos hirü vaspari-
panyargoncz. Ezek engem összekaszabolnak!
én
is ott
leszek
majd.
Magam
felemelek két kézzel egy mázsa
mázsa
vasat.
Másnap
Hát csak
tollat,
jöjjenek.
s
szekundáns
szemembl
;
Állok az elégtétel elé.
hanem egy
még
ki
tör befelé, de
nem
n
zöld galléros ember, egy hosszu
papirossal a kezében. Törvényszéki szolga volt és levél.
sem
kopogtatnak az ajtómon,
majd a lábamra hág, ügy ;
de
S úg>' mint más ember két
athléta vagyok.
reggel háromfertály tizenkettre,
törültem az álmot a
kinyitom
is
— No
idéz
-J4:í
Az államügyész
följelentése következtében, köszöntet a
törvényszéki biró, hogy a holnapi napon jelenjek meg a hivatalszobájában, személj'esen, Ijudapesti
kerületi
magamat védelmezni az ellenem emelt elleni vétség
No
közerkölcaiség
vádja ellen.
ez szép kis história
!
Az én barnám az államügyész kezébe adta az én
csó-
komnak a megtorlását. Erre az egyre nem voltam készen. Másnap pontosan a rendelt órában megjelentem a bíróság szentélyében. Már akkor ott volt az államügyészi helyettes. (_Az is
athleta,
csakhogy más, velünk rivalizáló
A díványon ült a terhel tanú és panaszos a mamájával az én kis barnám mind a ketten fekete
egylet tagja.) lel,
:
;
ruhában, fekete keztyüben.
Az els
«ki vagy,
mi vagy ?
voltál -e
már fogva? meg-
eszed-e a sonkát ? » kérdések után elém adá a biró a rette-
bntényt
a melylyel vádoltatom, megintve, hogy mondjak; mert csak töredelmes vallomás által nyerhetem meg a bíróságtól enyhébb büntetés kiszabását. Gavallér ember a biró eltt nem hazudik. Megvallottam
netes
igazat
az elkövetett
bnt
egész szintén.
Ekkor az államügyészi helyettes rágyújtott a plaidoyéra. Csoda dolgok sültek ki abból Be lett bizonyítva, hogy én !
vagyok az oka az általánosan elterjed erkölcstelenségnek, hogy a süvü öngyilkosságok, párbajok, családi
mind
lábrakapó mániájának a
vezet bolygó
Kéri a
rám
fényét,
idézett
ez
drámák
az én bntényem képezi
annálfogva wprincipiis obsta»!
paragrafusok szerint megérdemlett
büntetés kiszabását nyomorult fejemre.
E remek
vádbeszéd után a biró a panasztev hölgynek
adta át a szót.
Nojszen ha bámultam a minap azt a ját
:
ugyan
teljes elismeréssel kellett
félig nyitott szá-
adóznom a
teljesen
Milyen ékes szólással bir az a kis lány Mikor eladta, hogy egy fiatal leánynak legdrágább kincse a szepltlen becsülete a ki ebbl csak egy csipetnyit is
felnyitottnak.
:
Ki*
drágaságot pusztított
elrabol, az visszaadLatatlan fiatal
leány együtt
él
és hal a jó hírnevével
el
;
egy
az olyan mint
:
egy virág, melyrl ha egy bimbót leszakítanak, gyökerestül kivész
— Hát erre a szóra az egész hallgatóság köny-
!
nyezett. S
mikor aztán kigyuladt arczezal
lejtéssel követeié
bnömhöz
és
amazoui
tag-
méltó megfenyíttetésemet
fejemnek levágatását és azonfelül életfogytig való bebörtönöztetésemet
:
akkor a hallgatóság tomboló tetszésnyil-
vánításban tört ki
úgy, hogy a bírónak kellett rendre
:
inteni a karzatot.
Akkor következett aztán én rám a sor. No hát mivel tudom magamat a súlyos vádak ellen védelmezni? Hát hiszen én sem hiába olvasom minden nap a lapokban a törvényszéki csarnokot
:
valamit csak profitáltam
belle.
— Hát én akkor beszámíthatatlan — Ejh, édes vádlott úr
erre az államügyészi
szólt
!
állapotban voltam.
helyettes gúnyosan. Hiszen konstatálva van, hogy az elkövetett
bntény
vádlott úr
a
«
nem
nemzeti »
—
ivott egyebet egy
?
sértette az
ambitiomat.
Hát igen
is
nem megy
tagjának velem egy
Majd
még
pohár kürászónál. Hát csónak egylet tagjának egy pohár kürászó is
a fejébe megy
Ez
a nyugvó óra eltt történt, a mikor
meglássuk,
egész
hogy
a fejébe
!
Tessék a Neptuu
palaczk kürászóra kiállani
melyikünk
áll
meg
a lábán
tovább.
A s
biró figyelmeztetett,
hogy kerüljem a személyeskedést,
mondjam meg hogy mitl voltam Mitl voltam ? Hát ezeknek
—
hát részeg.
a szép szemeknek a
sugaraitól voltam. Tessék megítélni
mára rító
jön
ömlik- e ki e delejes "hatású
!
Nem
butellia szá-
szemekbl az a mámo-
fluidum, melynek befolyása alatt a lélek önkívületbe :
hogy
saját
akaratát elveszíti
s
a suggestionak a
hatása alatt azt kénytelen cselekedni, a mit a delejezje
parancsol ? Nézzen oda biró úr
—
Ebben
a bíróság
nem
illetékes
!
Kiáltá közbe az
ügyész.
No
ezzel aztán egészen
— Hát
hiszen én
is
balekemmé
azt
lett
a Neptun
mondom, hogy nem
illetékes
Annálfogva követelem, hogy a biróság rendeljen ide szak-
ért orvosi tekintélyeket, a kik
vizsgálatot tartván, illetékes
véleményt adjanak abban az elzetes kérdésben
:
van-e
olynemü delej ez fluidum a panasztev úrhölgy szemeimely egy delej ezésre fogékony ifjú lelket a kérdésben
ben,
forgó
A
bntény
elkövetésére indíthat.
bíró ebben az értelemben
mondta
ki
a határozatot,
tízennégy nap múlva új tárgyalást tzve ki, a midn a Eókus-kórház és a Veres kereszt megfigyel osztályának orvosai, mint szakértk meg fognak hivatni.
Ezzel haza bocsátottak bennünket.
Én lettem
pedig ezután a tárgyalás után rülten szerelmes
ebbe a kis barnába. Véghetetlenül megtetszett
nekem, hogy leányi becsületének kegyetlen megtorlási
módot
megsértéseért
ilyen
választott.
Majd én más módját találom az elégtételadásnak. Felszólítottam a sógoromat, a híres bajusz-pedr gyárost, hogy legyen közvetít az ügyemben. Megtörtént: elfogadtak látogatást tettem náluk. Eladtam a komoly szándékomat. Meghallgatták. Kezemet és szívemet és tehermentesen vagyonomat ajánlám fel. Megtörtént a kiengesztelodés. Az apa is beleegyezett. Egy fehérnem kereskednek egészen helyes egy tollkeresked vt kap;
—
csolni
magához.
—
A kis barna is megszeretett és nem kívánta
már a fejemet levágatni. Idközben ugyan kaptunk holmi megidézéseket a bírósághoz az elhalasztott ügyben de hát már azokon nagyokat nevettünk. Persze, hogy tájékára sem mentünk a tör;
vényszéknek.
Végbement szerencsésen az esküvnk fényes reggelível vendégelte
meg
is
:
a násznépet
;
anyósom s onnan
egyenesen hajtattam a menyasszonyommal a központiba,
megkezdend
a tündéri nászutazást a narancsok hazájába.
Az egész család kikísért az indulóházig. Midn azonban épen jegyet akarok váltani,
hozzám egy
két csillagos rendrbiztos
s
odalép
barátságosan a
vállamra téve a kezét, a fülembe súgja
— Uram Én nekem parancsom van önt — Elfogni engem? Hisz nem szököm én
elfogni.
!
Nekem
Tgen sajnálom.
van ön ellen
:
három
az a bolondság
!
uram
nézze
kibékült
:
:
pénztárral.
parancsom
elfogatási
a ki a kerületi bíróság által közerkölcsiség
elleni vétkezés miatt
— Ah
egy
!
már rendben van
feleségemmé
— Az önöknek a
államfogságra
heti
Az a csók
ítéltetett.
Hiszen
história ?
a dolog.
A
panaszos
magánügye. De az államügyész nem ön ellen s
vonta vissza a vádat, a mit hivatalból emelt
ön
in
kontumáczium
mit rögtön
meg
A
is
meg
fél
lett.
el lett ítélve
három
fog kezdeni az én
;
heti fogságra, a
kíséretemben
:
már
váltottam a jegyeket Szegedre.
feleségem elájult, az asszonyok jajgattak, a férfiak
mind nem használt semmit engem bizony a szép Olaszország helyett elvittek Szögedébe a
szedtevettéztek, de az
csillagbörtönbe, elitélt
krakélerek
;
a hol három hétig ültem párbaj vívásért s
sajtó ellen vétett újságírók s
országháborítók társaságában,
s
anyósom, sógoraim kiszaladgáltak számomra kegyelmet, akkor
már
csak
más
afféle
mire a feleségem, apósom,
három nap
a legfelsbb
volt hátra a
str*')-
hogy megcsókoltam a tulajdon
saját
foml)ól. 1'jS
mind
ezt azért,
esküdt feleségemet.
HAZAB8ACI
ÉHSÉGBL.
(Elbeszélés.)
LORD MAC-MILLAN DAGÖBEBT. Mac-Millan Dagobert valóságos ujabbkori Krözus és Polykratest is, a kiknek
liord volt.
Hozzá adva még Dáriust
elvesztegethetlen Miclást
is
mennyiség
kincseik valának. S ha
még
hozzávesszük, a kinek a keze érintésére minden
arauynyá változott
akkor mindent kimerítettünk, a mit
:
a mythologia és história hasonlatosságok dolgában
kezünk
ügyébe engedett.
Es mégis
rajta kellett megtörténni a
házasságnak
—
éhségbl.
A mylord
a zöld sziget lakója volt; törzsvagyonát irlandi
fekvségei képezték, de azokon kívül Skócziában
Londonban
anyai örökül kapott uradalmai; bérházakból.
De azonkívül
mindenben szerencséje társulatokat alapított; épített
;
volt.
is értett
is
voltak
egész utczája
a pénzcsináláshoz,
Bankokat
s
és tengeri hajózási
üres, elhagyott telkekre piaczokat
kszénbányákat
nyitott
;
verseíiyparipák számára
idomító istállót tartott, a lóversenyeken mesés összegekkel állta a fogadást nált,
;
kávé -ringeket, gabona-ringeket
szövetkezve a termelökkel
s
csi-
fölcsavarva az árát az
—
soha sem És minden sikerült neki vesztett rajta a vállalatain. Mint a jó gyereknek, csak a csizmáit kellett kitenni az ablakba este, hogy a Mikulás
élelmi czikkeknek.
reggelre telerakja ajándékkal.
maga nem
ügyek után: azokat végezték a
látott az
bankárjai, ügynökei, csendes társai.
nagy
úr, csak a pénzelköltéshez
A
mylord, mint igazi
látott s
abban azután
valódi virtuóz volt.
Szüntelen
akkor
els
nem
utazott,
a
legnagyobb kényelemmel. Még
voltak vasúthálózatok a kontinensen, a század
felében.
Mindenüvé a
saját fogatain járt.
gával orvost, házi káplánt, felolvasót,
Hordott ma-
titkárt,
szakácsot,
komornyikot, zenészt, rajzolót, vadászt, szerecsent.
A
hol megtelepedett,
korolni
els dolga
volt jótékonyságot gya-
a szegények leghamarább megtanulták a nevét,
;
Kendesen egy olyan házat vett a városban (soha sem bérelt lakást, mindig megvásárolta a házat), a mely magányosan állt, kert közepén azt saját kényelmére átalakíttatá, ká;
polnát
is
rendezett bele, a hol reggelenkint a káplán misét
melyen minden útitársnak ott kellett lenni, a magát Mohamed hívének vallotta. Myladyje is volt a mylordnak, a ki csak lefátyolozott arczczal volt látható a nagy világban mindenütt a mylord
tartott,
szerecsent kivéve, a ki
;
oldalán
:
hintóban, színházi páholyban, lóversenytéren.
Bizonyos, hogy nagyon szerették egymást, vagy nagyon
kett közül valamelyik a másikra. Csak az volt a feltn, hogy n-cseléd még sem volt az
féltékeny volt a
egész utazó háztartásban.
LENOKMAND ASSZONY. Lenormand asszony
világhirü egyéniség volt;
sebb, mint napjainkban dr. Falb,
mert
nem
még
híre-
az idjárást
hanem az embereknek az életsorsát. Makártyavetn volt. Egész mythoszi legendagasabb rend kör van róla följegyezve: hogy jósolta meg kiváló nagy alakoknak a sorsfordulatait, mely jóslatai mind bámula-
jövendölte meg,
tosan beteljesültek.
idben Mac-Millan l>ag()bert lord Parisban ütötte pompás tanyáját. Valami világgyülöl hagyatékából
PjZ íul
vásárolt
meg
szerint.
Addig
egy palotát, azt idomíttatá át a
a lakosztálya
Az
is
nem be nem is
izlésc
volt rendezve.
a klubokba kártyázni, a színházakba, a
alatt eljárt
turfra;
maga
hozta oda a mylad}^, a míg annak
mindenütt ismers alak volt. Délczeg termete, jól magasra bodrozott gesztenyeszín haja,
edzett izmokkal;
niesen fehérpiros arcza, egy látásra ismerssé tették. Az árnyékáról még jobban ismerték az volt a bkezsége.
szokatlan szabású
öltözetei,
kiváltképen
:
legényéletet
egész
Parisban
élt;
nem
meg
vetette
a
melyeknek érdekesebb részét a hölgyek
mulatságokat, képezik.
Egyszer rá hagyta magát beszéltetni, hogy meglátogassa a hírhedett
jövendmondónt
rue de vivienne-i palotá-
jában.
Egy
héttel elébb be kellett
magát
mert annak az ideje el volt éhomra szokott tai"tani déleltt.
nél
;
jósn-
jelentetnie a
foglalva, s üléseket csak
Lenormand asszony megcsinálta a horoskópot jóslatot olvasta ki
— Ön,
s
ezt a
belle Dagobert lordnak:
mylord, a legközelebb lefolyó év alatt
meg
fog
házasodni.
Dagobert lord nagyot kaczagott erre a jövendmondásra.
— Hát
nem
tudja,
madame, hogy én nekem már van
Nem
egy felesége van önnek, hanem hét.
feleségem ?
— Tudom
jól.
Van szke, barna,
szem
fekete, veres
hajú
;
kékszem,
fekete-
van alacsony és magas termet, karcsú és molett egyet elvett ön Lyonban, azt elhagyta Sevillában a másikat elvette Madridban, azt elhagyta Genuában; a har;
;
madikat elvette Eómában, tovább:
meridianusok
s
szerint
elhagyta
Bécsben, és így
körülrakta a földglóbust
—
nem
teljesen
ügyesen
el
—
csodamódón És azok nem soknejség miatt bepereljék, hameg vannak elégedve sorsukkal. Mylord
elhagyott feleségekkel.
szaladtak ön után, hogy
tudta velük igazítani a dolgot.
!':>()
Diigobert lord elejté a szemüvegét liiinem rátaposott. Igy tán
h
nem
Í8
vette
fel.
jobban látni?
— Ki mondta önnek, madame — Hát a kártyák. Az én — No, hát legyünk jó barátok, madame. azt
?
kártyáira.
En
lefizetem
a taksát. Ugy, a hogy eddig megházasodtam, valósziníí,
hogy ez év folytán
is
meg
fogok házasodni.
— Nem úgy van, mylord.
Ön
legközelebb olyan házas-
ságot fog kötni, a mely az egész életre felbonthatatlan
marad.
— Hiszen az
meg
is
fog rajtam esni. Csakhogy az a
hölgy, a ki erre a balsorsra ki van jelölve, mr<^ nagyon fiatal
—
nincs tizenkét éves.
:
Azt
tudom. Önnek
is
ezeltt tizennégy ívvcl
i
u\
német herczegnot kellett volna iiöül mondta, hogy «eh, mit? menjen férjakkor ön azt venni hez máshoz, majd ha aztán leánya lesz, elveszem azt.» Egészen úgy van. Ez az a kiszemelt mátka. Hanem erre még legalább öt esztendeig várnom kell, s így nagy csodaszép
fiatal
:
—
sajnálatomra
nem
szolgáltathatok igazat az ön kártyáinak
az idén.
— Az én
Én
kártyáim
így látom, így
ben házasság
nem hagynak magukkal
mondom.
Itt
a horoskóp.
alkudozni.
Önnek
ez év-
áll.
— De hát miféle házasság
?
Mert a házasságnak van-
nak különféle alapokai, formái, módjai. Vannak házasságok szerelembl, érdekbl, becsületbl van pénzházasvan ság; van kényszerházasság; van müvészházasság ;
;
házasság dicsvágyból, kétségbeesésbl
ságok magasabb politikai tekintetbl hetne engemet arra, hogy szivemet,
;
;
köttetnek házas-
de mi kény szeri t-
kezemet,
nevemet
holtomiglan lekössem, mikor az elsorolt kategóriák közül egyiket
sem találom magamra alkalmazhatónak?
— Sajnálom,
még ezt is meg kell önnek nem ismernek irgalmat. On
mylord, hog>'
mondanom: de a meg fog házasodni
kártyák
— éhségbl.
De már
az olyan bolond jóslat volt, hogy Dagobert lord kalapját a fejére a
felcsapta a
hagyta
a szobáját.
ott
ségbl megházasodni
Islég
az
eltt,
s
kaczagva
kaczagott. ((Éh-
is
!
DONNA Abban
jósn
az utczán
IDÓL.
idben, hogy lord Dagobert a
párisi palo-
táját tette rezidencziájává, az új Ninivében egy spanyol
tánczosnö volt a színpadi csillag
Nem
:
Donna
Idol.
a közönséges iskolázott ballerinák svadronjához
tartozott, a kik
lábujjhegyen szaladgálnak,
s
körben forog-
nak inkább jellemtánczosnö volt nemzeti tánczokat adott el hanem azokat aztán ördögi tzzel járta. A Saltarel;
;
;
tett, hogy az már repülésnek is mintha szárnyak volnának a lábain; tüntermete minden mozdulatában új ingert fejezett ki, s
lában olyan szökéseket bevált volna, déri
olyan pokoli eleven volt az arcza
csábító varázsló
is;
mosolyában, diizzogásában, negédességében epedésben
!
kacsintása volt az igazi
fekete
mint egy gyászoló
szétbomlott rajta a !i
saját
sr
ér
e szétszórt
!
az
alak, s aztán egyet fordulva,
nem
palást,
felh közül úgy
egy napszülte tündér
még
fekete palástba bur-
volt az egyéb,
dúsgazdag hajzata, még a földet
mában. S
hát
!
—
a seguidillában eljött, sarkig kolva,
;
szemek Azoknak a Mikor megint fekete villámlás.
Es azok a nagy
—
Nem
is
mint
söprötte a nyo-
maga, mint ha minden férfi
kelt ki ö
csoda,
bolondult utána.
De hát hiába bolondultak mert Donna ;
tett
okosabbá. Udvarlókat
nem
nem
el,
ajándékokat fekete viselt
fogadott
egyetlen
Idol senkit
magához
sem
közel,
ékszere egy kis
zománczú arany kereszt volt, a mit zsinórra kötve a nyakában. A mi leveleket küldtek hozzá, azokat a
duegnájával olvastatta volt.
bocsátott
el,
az pedig egy élemedett apácza
Az utczán mindig ennek a társaságában
látni, lesütött
lehetett öt
szempillákkal és összetett kezekkel, a leg-
egyszerbb öltözetben; s más útja nem is volt, mint a templomba. Valami költ meg is énekelte: «Egy tánczosnö, a kinek nincsenek gyémántjai.
Az egész
fiatalság, a
1
7 évestl kezdve a 7
ségbe volt esve a miatt, hogy
Donna
1
évesig, két-
Idol csak imádtatni
engedi magát, de szerettetni nem.
Mikor az utczán
járt,
valóságos hadkisérete a keresztes
és kereszt nélküli lovagoknak taposott a
a templom
A duegna Donna
—
ajtóig,
de
beljebb
nyomába, egész
már nem
követték.
világosan tudtára adta az udvarlóknak, hogy pártáját csak
Idol
adják cserébe.
a
menyasszonyi koszorúért
— Ez mégis magas ár
volt
!
Hogy
a virág-
vásáron legdrágább a myrtus
Azt a legendát
is
térdszalagja mellé
elhíresztelték
tzve
visel
Donna
Idolról,
hogy a
egy aczél gyilkot, melynek
hegye vipera-méreggel van zománczolva, azzal egy kar-
hogy ni erényének durva megtámadóját holt emberré tegye. S elég castiliai vére van hozzá, hogy azt
czolás elég,
elkövesse.
ABBK SEVERUS.
Egy péntek napon tiszteletreméltó látogató lett bejeDonna Idol jól rzött lakásán, díszes soutanba öl-
lentve
tözött egyházi személy.
Elfogadták.
Hanem
azért
annak elébb a purgatoriumon
keresztülmenni, a társalkodón szobáján, a ki
kellett
t egyedül
fogadta.
A
látogató
nemcsak
mosolyra derül arcza ságos abbé,
még
hanem
jól táplált termete és kenetteljes, által bizonyítá be,
inkább, mely nyelven egyedül érthetek
a duegnával, a nyelvet beszélte.
ki
hogy
val(»-
a folyékony latin konverzácziója által
meg egymást
ezenkívül csak a legeredetibb baszk
25;í
—
•
Én vagyok abbé
—
Sevenis,
mutatá be magát a
látogató.
— Ha
Severus vagy, akkor én Severa vagyok,
te
—
moudá köb ideg arczkifejezéssel a duegna. (Mind a kett hím és n-nemben azt teszi, hogy «szigorú)).) Abbé Sever aztán eladá az ügyet, mely t idehozta. Patrónusa, az istenfél lord Mac-Millan Dagobert, a ki világszerte ismeretes arról,
hogy
óriási
vagyonát a keresz-
tyénség terjesztésére fordítja, a ki e czélra missziókat tart fenn Khinában, Lapponiában, a pattagonok és a chippe-
wasindiánok földén, a kinek évenként százezer guineáját eszik
meg
a misszionáriusok,
száz misszionáriusát a
s
meghódolni kénynemzetsége annak a magasabb sugallatnak, hogy fentartásáról gondoskodjék. S miután a kerek világot beutazva, arra a tapasztalatra jött, hogy a földlakó leányok mind valamennyien csak a hivalkodásban serények egyes
kannibálok
;
ez a kegyes férfiú elvégre
s
telen
:
egj'edül
Donna
Idol az, a ki egy áhítatos lélek eszmény-
képének tökéletesen megfelel, annálfogva szent elhatározása,
hogy Donna Idolt feleségül megkéri, egész szabály
szerint.
a
Ez már megfontolásra érdemes ajánlat volt. Azonban a duegna nemcsak hogy diákul tudott, hanem szokásos rendszabályokat is ismerte, melyek megtartan-
(lók,
a
fiatallal
midn
egy finemen
lev
Hol fognak esküdni ? A mylord saját kápolnájában.
nem
ifjú
egy
nnemen lev
egy párt képezni kivan.
A
párisi
templomok neki
elég áhítatosak.
Ki lesz az esket pap
Maga abbé
?
Severus.
És a tanuk ? Az egyik lesz sír Flíbbertiggibet Erazmus, a mylord major domusa; a másik lord Knickerbocker, a mylord kebelbarátja.
A
nyoszolyó leányok
:
miss Kelly és Milly. Mind a kett
:i
Az egyik
olsö arisztokrata- családok leánya.
iiz
másik rózsaszín
világosk<''k,
ciltözetbeu.
A móring, melynek
lefizetésí^i'c
m
vlegény
kötelc/i
magát, Luszezer font sterling.
Azonkívül a duegnának évenkénti kétezer frank
renti
viagére.
Hozzáértetödik természetesen a nagyszer trousseau (kelengye), ékszerek, toílettek, a
vlegény
melyekrl gondoskodni a Nyáron biar-
kötelessége. Obligát nászút Itáliába.
vagy trouvillei fürdk. Palota, ekvipázs, páboly az operában.
ritzi,
Es a mi mellékes dolog az
:
tízezer frank penále kifizetése
Odeon direktorának, a kinek Donna
Idol
még
ötven
melyek természetesen a férjhez menemind elmaradnak. Mylady Mac-Millan gazdag,'
fellépéssel tartozik, tele által
nem
liajpalástja
söpörheti többé a színpadot.
Mindezek az elföltételek kell pontossággal meg levén hányva- vetve az abbé és a duegna között, elvégre meg lett engedve az abbénak, hogy magával a donnával is
—
ismertesse
Donna követni
;
meg
az ajánlatot.
Idol az
els hallásra öngyilkosságot akart
kést akart szúrni a szivébe
;
el-
rettenetesnek találta
hogy ö egyedül ebédeljen és vacsoráljon egy emberrel, a kinek szakálla van de miután megnyugtatták a felöl, hogy leborotváltatja a szakállát és soha a keztyüjét le nem fogja húzni a kezérl, mikor vele egyedül értekezik: nagy nehezen ráhagyta magát beszéltetni,
azt a gondolatot,
;
hogy sanyái példáját követve, legyzze hajadoni iszonyatát a házasság ellen s másnapra, azp-z szombatra hahiszs/a a boldogító
«
igent)
kimondását.
A NÁSZ NAPJÁN.
Háromszori kihirdetés elzte meg az esküvt, három vasárnapon, és a közbees két hét alatt a Palais royal legels piperekereskedésének kirakatában közszemlére
\
iilt
A csipkék
nájában
Idol luennyasszonyi
kelengyéje.
hímzések értékét a hozzáértk negvenezer
és
franknál alább
Maga
Donna
a
kiállítva
nem
becsülték.
az egyházi szertartás a mylord saját házi kápol-
ment végbe
megnevezett
a
;
násznagyok és
nyoszolyó leányok, valamint a kegyes duegna jelenlétél)en.
Severus abbé pompás casulában,
a fején végezte a
liocsátása mellett,
drága infulával
elre megáldá a bársony vánkosokon térdepl czeremoniát
s
áhítatos szónoklat
boldog párt.
Azután pedig megírta annak rendén a szabály szerint végbe ment házasságról a hivatalos bizonyítványt átadta a duegnának,
imádságos könyvébe kendjével, hogy
jól
a
ki
e
s
azt
becses okmányt eltette az
s azt háromszorosan körülcsavarta megrizze.
Akkor aztán következett a mennyasszony és a duegna bucsu vételi jelenet, a mi nem történt meg sürü könylmllatások nélkül. Végre is el kellett egymástól szaközötti
kadniok,
s
Donna Idolnak
átvenni
a
háznál az
úrni
birodalmat.
A
két nyoszolyó leány átvezette öt az
öltöz szobájába,
ahol levették fejérl a mennyasszonyi koszorút és fátyolt: kiszabadíták a mindenféle selyem és csipke pánczélok közül; azok helyett felékesítek a fejét a pántlikás csepeszszel, ráadták a hímzett pongyolát,
melynek patyolatát Azután
a Mac-Millan családi czímer griflímadarai ékesítek.
szerényen visszavonulának.
Utánuk
az ajtón kopogtatva a boldog
belépett, elébb
vlegény, az elleges megegyezés szerint keztyüvel a kezén
myladynak szólitá a mennyasszonyát, engedelmet kérve tle, hogy a kezét megcsókolhassa. s
Ezt elnyerve, finom gyöngédséggel a karja alá vonta
Donna Idolnak a kezét Mylady <)n
itt
!
s
Madonna
korlátlan hatalmú
szemügyre venni
?
suttogva beszélt hozzá. !
Ez az egész palota az öné. úrn. Nem óhajtja birodalmát
Hogyne
óhajtotta volna
Lüid Dagobert aztán
couloirokon
szalonokon,
])onipáH
Donna Idólt u megmutogatta neki
bordozá
végig
;
a ritkaságokat, az ékszereket, az órákat és szekrényeket,
a régi mesterek
festményeit,
szony rendelkezésére
áll
:
Donna Idolnak
a melyek
mind nagy gyönyörséget szerzének. Azután elmondá neki, hogy az egész
belletage az asz-
a parterre a férfi lakosztály, a
souterain a valetaille tanyája és a konyha.
Végre bevezette az urnöt a legérdekesebb szobába, mely-
nek a nevét csak a
száj elé tett kézzel szokás
kimondani
ez a boudoir, a hálóterem.
A
csupa szelyemszönyeg, nehéz damaszt függönyök
fal
borulnak rejtek zugok egy
gömböly
asztal
fölé.
Kinálkozó kerevetek között
japán teritövei letakarva.
Ez a mi boldogságunknak az édene suttogá a vlegény mennyasszonya fülébe s feltárta minden kényelmét a tündéri szobának. Megmagyarázta a chemiai lámpagyujtó gép mesterségét; betanította, hogyan kell a troni-
meg
bitaalakú szócsövön át a cselédeknek,
a szakácsnak
parancsolatokat osztani. A nagy damaszt függöny félszárnyát is félrehúzta, azok mögött volt látható a remekbe készült ketts nyoszolya.
Ah! uram visszahátrálva,
suttogá a s
mennyasszony szemérmesen
hasztalan kecsegteté a vlegény azzal,
hogy ez a fekhely a hírhedett lady Hamilton ágyának a mintájára készült, melyben titkos zenem van elrejtve,
mely az álomra
készül terhe
alatt
és az «Ah,
fuvolahangokon a «Di tanti palpiti» melódiáit sípolja végig. hallani
;
megszólal
A menny asszony nem
s
édes
la gioja>'
akart róla
se a nyoszolyáról, se a nótáiról.
Akkor a boudoir lady Idolt.
átelleni oldalára vezette lord
1
)agobert
Ott egy alacsony ajtócska volt, fényes veres
benne volt a zárban volt egy kerek ablak, közepén az ajtó az aczél kulcs kristály üveggel fedve, akkora, mint egy embernek a feje.
rézbl, remek vésésekkel kiczifrázva ;
;
rn7
Tiord I)agobert felnyítá az ajtót, [)e(lig
egy fürd szoba volt
aranyozott
mely befelé nyílt. Ott pompával feldíszítve,
keleties
;
fürd medencze, vízokádó sárkányok,
illatozó
fszerlámpák.
Innen meg már épen iszonyodva szökött vissza lady Idól.
Micsoda vakmerség No, ezt szeretem
még
asszony, a ki zik
—
monda lord Dagobert. Menyesküv után is szemérmes. Ez hiány-
az
Mohamed paradicsomából. Ez már mylady bort valaha ?
a borban a bouquet
Ivott
Soha Pedig nászlakoma a nélkül
velem ? — Akkor
No
sehol
sem
utolsót.
látok
itt
elkészületet a lakomához.
Az egész lakosztályomban sehol sincs
—
—
Majd mindjárt lesz
rossz divatnak,
miszerint a
esküv után
egész
fölterítve.
szólt lord Dagobert,
meg-
Mi nem hódolunk annak a házaspárok meg a násznép
simogatva hölgye kezét. az
én
els pohár hozza maga után a máso-
második az
De én
Ha
esik.
akkor csak koczint
igen.
és aztán az
dikat, s a
meg nem
fogok toasztozni,
az ön egészségére
parádéban negyvenedmagukkal
végig ülnek egy hosszú asztalt; a hol mindenki jól lakik,
csak a mennyasszony,
meg
a
Mi csak kettecskén
tété
á tété fogjuk a
—
vlegény maradnak éhen. nászlakomát
elkölteni.
Ez nekem
Ugye
is
jobban tetszik
bár"? Isteni
a hogy akar. És közbe talán ki azt a rossz szót,
asszony, mylady. corsette,
sem
I
kapott rajta lady Idól.
asszony! Az ember ehetik, ihatik, ?
.
.
.
Nono
?
Nem mondtam
csak a szájammal mutattam
S
nem
feszélyezi a
:
On már
lakománál sem a
az etiquette.
— De szeretném tudni, hogy hol van az a lakoma Mindjárt megjelenik. Jókai: Öazi fény.
Tgy van
ez minálunk,
D
?
mint
-'.',8
Aladin
szultán
Látja mylady
palotájában.
itt
flgy titkos rugó
A
szolgálnak
dissinek
a kerevet eltt azt a
gömböly
nyomására az rögtön lesülyed
fel.
asztalt".'
s
alászáll
a konyháig. Ott az étekfogó megrakja ételekkel és palacz-
kokkal
s
ellátva.
a gép megint feltolja elénk az asztalt mindennel S ha valami kívánságunk van: a beszél trom-
bitán keresztül leszólunk
;
az asztalt alá eresztjük,
ismét visszatér azzal a tárgygyal, a mit kívántunk —
-
—
Hisz ez olyan, mint egy tündérmese
Mint a tündérmesében
van. S a
mi legszebb benne,
legalább
három nap három
!
A
s
az
!
!
mit kívánunk, rögtön
itt
hogy alkalmatlan emberek közelléte nem háborit bennünket. Az egész lakosztályban minden ajtó zárva. Senki be nem jöhet. S a cselédeim, az egész háznépem tudja már jól a szokást, hogy ilyenkor az,
éjjel
nem
szabad nekik ben-
nünket háborítani.
Lady
Idol nagyot bámult lord Dagobert szeme közé.
A többször
«
szokás?))
is
.
.
.
«
Ilyenkor?!)
.
.
.
Hát
szokott ön
megházasodni?
Lord Dagobert egész szabadjára ereszté a nevetését. — Minden esztendben, mylady De becsületemre mondom, hogy az esztendt pontosan megtartom. Hisz akkor ön a valóságos ((kékszakállú berezeg !» S mit csinál ön a feleségeivel egy esztend múlva? Megöli !
ket? Lord Dagobert még jobban nevetett: ((Dehogy ölöm, dehogy ölöm Mind élnek és vígan vannak, a hányan csak vannak ». Donna Idol azt hitte, hogy neki is nevetni kell ez !
:
valami tréfa
No
természetes!
nevetni.
Ha a férj
Ez benne van az
Donna
Idol,
nevet, akkor a
monda
lord Dagobert,
vonva a dagadó kerevetre hölgyét
ha ön nevet.
bámulom
Imádom
nnek
is illik
esketési formuláréban.
—
maga mellé
én nagyon szeretem,
ezeket a megnyíló korallajkakat,
ezeket a gyöngysor fogakat,
s
mikor
ipy össze-
259
húzza a szemeit nevetés közben, az olyan, mintha a hanem villámtüz.et konczentrálnák egy gyújtó-üvegben ;
ezúttal mégis azt a
tanácslom önnek, hogy ne nevessen. Ez
mi mai esküvnk csak tréfa volt. Ez a tréfa szó csakugyan komoly lyá tette a hölgj^et. ~ Tréfa volt? S ön engem « Donna* Idolnak szólít?
—
Bizony Donna Idol ön
kell ismereteket
szerzett
és
nem
lady Idol.
a francziaországi törvényes szokásokról.
hatóság eltt egyházi
az
mónia,
de
kötött
Ön nem
párisi vendégszereplése Itt
alatt
csak a polgári
házasság bir törvényes jelleggel
;
meg van engedve, mint czeresemmi érvénynyel nem bir Francziaország szertartás
területén.
Donna
Idol vállat vont.
Hát bánom is én Nem akarok Franeziaországban Átmegyek Angliába, s ott a pap eltt kötött !
maradui.
házasság el van ismerve törvényesnek. Ön pedig Angliában van otthon. — Az ám. Csakhogy isteni Donna Idol egy illúziótól kénytelen vagyok önt megfosztani. Ha emlékezetem nem csal, ez a bizonyos ftisztelend Páter Severus üres óráiban az én lovászmesterem, egy megszökött skoláris, a ki tudtommal soha sem volt papnak fölszentelve, csak hogy épen jól megtanulta a litániát. Ön nem az els és hiszem, hogy nem is az utolsó azon hölgyek között, a kik ez !
álpapnak az áldása társamnak.
által fel lettek szentelve az
én hitves-
De mondhatom önnek, hogy egynek sem
volt
ellenem panasza. Erre aztán bekövetkezett az a jelenet, a mi rendesen következni szokott.
A
kétségbeesés, ájuldozás, átkozódás
a rútul rászedett, a kelepczébe csalt ártatlan hölgy részélöl,
melynek lord Dagobert ugyanannyi mennyiség
es-
küdözést, engesztelést és végül kíméletlen erszakot vetett ellen.
zása.
Hiszen ez volt ránézve a gyönyörnek a hatványo-
Holmi csendes,
kegyek az ö vágyait
szelíd átadás,
nem
türelmesen nyújtott
elégítették ki
;
neki az áldozatul 17*
á6ü
vergd kétségbeesése szaporítá a gyöAzért sietett a hölgyet felvilágosítani a helyzeté-
esett ártatlanság
nyöreit.
rl mindjárt a kezdetén az egyedüllétnek. Donna Idol e felfedezés után azt tette, a mit sirt,
könyörgött, átkozódott, küzdött; hasztalan
nem
mérges tör volt hová.
volt
már
a többiek,
!
A
vipera-
a kezeügyében. Menekülni
nem
Az ablaktáblák mind bezárva, az ajtók csukva,
a palota távol a lakott házaktól, a házi cselédség betanítva és megszoktatva
Végs
már
az efféle jelenetekhez.
kétségbeesésében bemenekült
azon
kis
a
réz-
ajtón.
—
No, hiszen ide futottál a legjobb helyre
!
—
kiálta
lord Dagobert, áldozatát utolérve.
Onnan nem Itt
volt hová menekülnie. azonban a hajdani akrobata n, kinek izmai a gya-
voltak
aezéllá
korlattól
adott az üldözjének,
hanyatt esett a vízzel
edzve,
a telt
mitl
egy hatalmas taszítást az,
sulyegyent vesztve,
medenczébe. Donna Idol pedig
egy gazellái szökéssel keresztül ugrott a fürdömedenczén, ki az ajtón, azt hirtelen becsapta
kulcscsal,
Kis
s
maga mögött,
bezárta a
a kulcsot eltette a zsebébe.
id múlva
aztán megjelent a
rézajtó
gömböly
ablakában lord Dagobei-tnek, az önkénytelen vett fürdtl, de még inkább a haragtól lángvörösre duzzadt arcza. Igazán tréfás látvány
!
Egy haragos emberarcz, a kinek
se keze, se lába.
Donna
— —
Idol
!
Ezért ön kegyetlenül
meg
fog lakolni
I
Gondolja, lord Dagó?
Ne
hijon
engem Dagónak, hanem ereszszen
ki
innen
azonnal
— S ha nem ereszteném
?
Ki fogom törni az ajtót. — Nem lehet; mert csak befelé
— —
De
hát
itt
csak
Bizonyos, hogy
van eszem
nem hagy nem hagyom
nyilik.
'?
ott.
A
férjemet
!
Csak
No
hát ereazszen ki innen.
Nem
addig, a
míg ön a jegyzt
nem
ide
hivatja
s
a
fianczia törvények rendeletei szerint velem szabályszer
házasságot
—
nem
köt.
Ah, az botor beszéd
Arról ne
!
is
Donna
álmodjon.
Idól.
— bája
Hát majd meglássuk monsieur Dagó. Hát mit akar ön ? El nem futhat innen, mert a szoajtajának a kulcsa nálam van, s a cselédjeim ki nem :
eresztik.
— Eszembe sincs innen
Önnek a cselédjei ismerik már a szokásokat. Három nap, három éjjel föl sem jönnek az emeletre. Nem háborítják a paradicsomi boldogságot.
Én tudok
jó itten.
várni, csak
ön
tudjon.
is
ajtón.
;
az asztalkán a titkos rugót;
idn
Nagyon
Az ön hozzátartozandói zajgást. Good bye mylord. odament a kerevethez megnyomta
Dörömbözni szabad az
már ismerik az eféle Ázzál Donna Idól
elfutni.
arra az lesülyedt
s
rövid
ismét fölemelkedett, megrakva étkekkel, csemegékkel
és palaczkokkal.
Donna
Idól
felnyitogatta
az
ételes
tálak
födeleit
s
iuyencz gyönyörrel mustrálta a drága étkeket, a melyek-
hez aranynyomatu papiron mellékelve volt az elnevezés.
—
Micsoda fölséges
!
Az én ideálom!
még
Ez az én kedvencz Szarvasgomba pástétom!
Ah, potage á la Montesquieu
levesem
hirét
illat
!
!
«Petites timballes á la cha8seur!»
sem hallottam. Valami
poulardes aux pointes
d'asperges!»
Ennek
«Zephyr des
jó lehet. Zeíir!
kappan
és
Macedoine Ez még épen egy fajdtyúk suprémeje Fejedelmi lakoma Ilyent csak Aladin szultán asztalára hordnak a dzsinek. Nos,
spárga
!
Fölséges valami. Galantine
!
I
!
!
uram hát nem
tait ön velem ? S azzal neki könyökölt a dús lakomának !
s
tömte a két
piros orczája duzzadtáig a drága jókat a szájába.
Lord Dagobert pedig onnan a kis kerek ablakból káromkodott
s
rugdalta az ajtót.
3ÍÖ2
—
Ez a
Donna eg;V'
reti
l)or
is
fíilséges,
l'elhöipentve
Idol,
annyit mondliatok
pohár
(!<j;y
szólt
!
Követte
cLuhlist.
pohár wherry. Hanem a hordeauxi na^íyon rös ön a bordeauxit, uram
Sze-
!
'?
— Az ördög vigye Lord üagobert a
—
Vigyázzon
palaczkot kicsiny
is
el
önt a bordeauxival együtt!
Most ugrik a dugó
!
felnyitott
hija,
oiditii
rézajtó közepébl.
Donna
hogy orron
!
nem
Még egy pezsgs
a minek a dugója
Idol,
haragos
a
találta
v-
legényt.
— Donna Idol — Nem, uram
!
Most már
elég volt
Még egy pohár chartreusc következik. Csodálom, hogy ön meg tud vetni egy ilyen válogatott vendégséget. Ön valódi aszkéta. Bámulom a mérték!
letességét.
— Ön egy valóságos ördög. Donna — Ismeri ön Tantalusnak a meséjét
Idol.
Dagikám
Azt
?
hiszem, hogy ha Tantalusnak azt mondták volna, hogy hivassa a jegyzt, mindjárt elhivatta volna.
— Azt nem fogja ön kidaczolni tlem
Donna
!
Idol aztán, mikor jól megvacsorált,
odament a
lefüggönyözött alkovenhez, széthúzta a damaszt kárpitokat, s éji toillettjét végezte
dog vlegény
lássa,
mit
a lepihenéshez
veszitett,
s
hogy a
égni hagyott
bol-
minden
gyertyát.
A
varázsnyoszolya muzsikálta az olasz áriákat
Dagobei*t pedig káromkodott négyféle nyelven, a
;
Lord ketrc;-
czél)e bezárva.
A PIRÍTOTT SZ.\LONNA.
Lord Dagobert végre mesterére
Donna
talált.
Idol elfogadta a tervezett komédiát, csakhogy
megfordította a szerepet.
Ha
a
férj
dörömbözött az ajtón
('S
szitkozódott, a hölgy
elkezdett rimánkodni és segítségért kiabálni.
A
házbcliek
263
hogy ö az ostromolt
azt hitték,
Hozzá voltak már
fél.
íizokva az ilyen jelenetekhez.
Ha
nagyon
lord Dagobert
iiHztalokat
ordított,
szobában
f-löre-hátra szaladgált a
— mintha
egymásra
s
akkor Donna Tdól
döntögette a székeket,
kergetnék.
Mikor pedig a szócsövön át a szakácsnak küldött lo izeneteket a konyhába, akkor lord Dagobert hangját utánozta remekül.
A
lordnak át kellett
látni,
hogy nyomorultul meg vau
fogva a saját csapdájában.
De még sem 1
)onna Idol
eltt,
akart kapitulálni. ott reggelizett,
ebédelt és vacsorált az orra
neki csak az ételeknek a szaga jutott.
s
A mi
legjobban ingerelte, az volt, hogy hát a kártya-
vetnö jóslatának be
kell teljesülni.
Egy ostoba jósn, a
kinek a jövendölésére okos ember csak a furcsaság végett
kimond egy
lehet kiváncsi,
lehetetlen dolgot, egy abszur-
dumot. És ime az a lehetetlenség közel van hozzá, hogy beteljesüljön.
Két napig kiállta az éheztetést. Már könyörgésre is «Ön kegyetlen díemon! Meg hagy halni
fogta a dolgot
:
egy embert éhen
!
Egy Mac-Millan
nagyhirü családnak
— Ön
lordot, utolsó sarját a
!
magát fogva, ön maga kárhoztatja magát erre a kinzásra. Egy Mac-Millan lord Ha ön egy bookmakernek szavát adja, azt megtartani becsületbeli kötelességének ismeri hát egy ártatlan hajadonnak
maga
tartja
el
!
:
adott szavát kijátszani gavallérhoz illnek tartja?
Hogy
hamis pap eltt lett adva az a szó ? De a mylord igazi gentleman angliai earl, a Bath-rend lovagija, s adott szava csak puszta lég volt? Én életemben eleget éheztem azért, hogy a becsületemet megrizzem ön most azért éhezik, hogy a becsületét kijátszsza. A harmadik nap reggelén azt gondolta ki Donna Idol, hogy a közleked asztalkával egy darab szalonnát hozatott
hamis
oltár,
:
:
fel
magának.
2«4
— Ejh,
raognntam már azt a sok minclenfélo drága
Nem
Uüröin faladékot.
vágyom
több osztriga
kell
a szalonna, után.
A
liogy
faluról falurai kóboroltunk,
s
me^ pástétom
:
hajdan H/oktuk, mikor
kinn tanyáztunk
a
sáioi-
alatt.
Azzal oda kuporodott a kandalló megrakta az illatos olajfából a tüzet,
elé,
melyben maga a kenyér-
s elkezdte
meg
szeletet, aztán
a szalonnát pirítani a tznél. Azt pedig mindenki tudja, hogy nincs invitálóbb
a világon, mint a pirított szalonnáé. illat
A
pirított
illat
szalonna-
képes egy kikoplalt emberrel a hitét megtagadtatni.
— Irgalom ordítá az gobert. — Feleségül veszem
ajtó ablakán keresztül lord
!
Da-
ont, csak abhól a szalonnáitól
adjon egy harapást.
— Komolyan mondja ön — Komolyan mondom.
?
Arra aztán megszánta Donna Idol; vagy talán
nem
is
szánta meg: kitelik tle, hogy csak kiszámított furfang Odavitte a pirított szalonnát és kenyérszeletet az
volt.
ablakocskához
s
egy falatra valót levágott bellük, azt
rózsás ujjai közé csíptetve, odadugta lord Dagobert szájába.
Egy perez alatt lenn volt. De többet aztán nem adott neki belle. Az pedig, hogy egy agyonéhezett embernek tot
adjanak a szalonnából, többet nem,
«egy») fala-
túltett
Arbuez
minden tortúráin. Lord Dagobert szemei kék-zöld karikákat hánytak a dühtl.
—
Hivassa ön a jegyzt,
— monda neki Donna Idol.
— Kivel hivassam Mikor nem mehetek — írja meg neki a nyilatkozatot, hogy házasságot akar ki.
?
kötni velem.
— Mivel írjak? Hisz nincs Írószerem. — Dehogy nincs, én már arról
rázsasztal
mindent
felhozott.
is
gondoskodtam. A
va-
^«5
Azzal
odaviitfi az ajtóhoz az Írószereket s
azokat a csíp-
tetvel beiiyujtá a fogolynak.
Aztán diktálta neki, hogy mit Ívjon? Valóságos kapituláczló volt az, kényre-kegyve.
Lord Dagobert
már ennek a
A
hogy a törvények értelmében
igéretét be
nem
a móringolt húszezer fontba; de
már
ha a házassági
rasztalni, is
jól tudta,
levélnek az erejénél fogva
levél
Donna
Idol kezében
is el
fogják
ma-
váltja, legalábl)
ezt
nem
])ánta.
már.
volt
— No, már most bocsásson — Dehogy bocsátom Elbb
ki.
összekelünk. Adja ide a hogy a jegyzt a tanúival együtt l)e!
szobám
kulcsát,
l)ocsáthassam.
Még ennek is meg kellett történni. Donna Idol a sülyedö asztallal leszállítá
a
jegyznek
szóló levelet, s a szócsövön át lekiáltá az utasítást, liogy
mit tegyenek
A
vele.
jegyz a
legrövidebb idhaladék múlva ott volt a
két
hivatalos tanúval.
A
kis asztal
már
nászlakomához,
terítve volt a
— Hol van a vlegény? kérdezé a jegyz
az elfogadá-
sára siet mennyasszonytól.
— Ott van, — szólt Donna
Idol a rézajtóra mutatva,
melynek ablakán lord Dagobert sáppadt arcza ki.
— Nem volt már veres. — Uram! kiáltá a jegyznek. —
rajtam
itt
()n
látja,
tekintett
íiogy én
erszakot tesznek. Engem akaratom ellenére
l)ezártak.
— Azt látom. Ki zárta önt be — Az az ördögi n ottan. — Ah Donna Idol? — Hát Donna Idol hozta önt ide ?
!
erszakosan, vagy ön hozta ide Donna
— Én hoztana — Csalás
ide.
által ?
Megesküdött vele álpap eltt? De furmagának a mézes napok eltölté-
csa helyet választott ön sére
mylord
Id<)lt?
— Választott az — S muHt nem civil
íirdög! ereszti
csukott be ide.
önt
ki addig,
érteliuébeu töivényeHen egybe
nem
a mig öu a Code kél vele.
— ez a házasság erszakolva van. — A miatt tessék majd a biróhoz lordnlni. Az elzmé])e
nyek rám
nem
tartoznak.
— De én protestálok — Hát az az ön dolga. Akarja ön az egybekelést végreellene.
hajtani,
vagy
nem
Ön
dolgomra.
akarja
fizet
?
Ha nem
akarja
:
én megyek a
százötven frankot a hiába idefárasz-
tásért. ~
Nem
!
Maradjon
!
Hol a szerzdés
?
— írom alá
!
Mindent megtett már, a mit csak kivántak tle. A jegyz és a tanuk hitelesítek a házassági levelet átadták
Donna
Idolnak.
s
—
Akkor aztán Donna Idol kibocsátá a csapdából a férjet. Most már csakugyan férj volt: s annyiban boldog is volt, hogy rögtön neki eshetett a terített asztalnak, hol hatalmába kerített egy egész supréme de fajdkakas pástétomot, 8 azt oly mohón betömte, hogy a vendégeknek még csak kostolót sem hagyott belle. Ivott is a boldog
—
mellett, a legnagyobb poharakból, a
melyek csak az
asz-
Egy szót sem szólt senkihez. Mikor aztán egyszer pihent tartott, azt monda neki a jegyz: «No most mylord, si szokás szerint úgy illik, hogy a vlegény mondjon egy toasztot a menyasszonyára". « Várjunk talon voltak.
egy cseppet,
— monda lord Dagobert —
—
úgy megterhel-
tem a gj'omromat, hogy addig nem tudok többet inni, a míg a «pastilles digestives de Bilin »-eimbl be nem veszek.* Azzal felkelt, bet
oda
kiment a szobából
s
soha
se jött töb-
vissza.
A LOVAS KOLDUS.
Lord Dagobert nem hatta jól, hogy
nem
indított pert lady
fogja megnyerni
Idi
ellen.
Tud-
— erszak alapján.
267
Egy nál
IV'rfi,
a
Még
!
erÖBzakkal vesz
kit
ki
el
fogják nevetni.
is
egy
n — a saját házá-
Ht
tetejébe
még maga
kaphat egy kellemetlen processust az egyházi szentségekkel való komédia-játszás miatt. Kifizette a móringot a
myladynek
s
aztán úgy
tett,
mintha ö csapta volna el az meg neki, hogy a mig
asszonyt magától. Csak azt tiltotta nevét
az
Azután az
l)ert
viseli,
lefolyt óriási
tíz
vakmer
iránti szenvedélyei
nának utolsó
esztend. Ez
alatt lord
Dago-
vagyonának tökéletesen a nyakára hágott.
Örült pazarlások,
nyok
a színpadon tánczoljon.
valami
meg
vállalatok,
a szép asszo-
si
tönkre juttatták. Az
részét elnyelte egy skót
vagyo-
banknak a bukása,
a hol neki kellett helyt állani az igazgatók által elsinkóösszes betételekért.
íált
Ekkor aztán
lótott-futott a világban,
vagyon roncsaiból valamit megmentsen telenül. Az a bizonyos házasság
hajdani imádottja leányával.
Mikor aztán az utolsó fonala nek
s
nem maradt
reggel szépen
de mind siker-
kárbaveszett rá nézve a
is
A
nyes viszonya azt lehetetlenné
hogy a hajótörött ;
lady Idollal kötött törvé-
tette. is
elszakadt a reménység-
a zsebében több egy louisdornál, egy
megborotválkozott,
felkötötte
tükörl)öl
a
gomblyukába tzte az ibolya-csokrot s a legújabb áriát dúdolgatva a Donizetti operájából, megindult a Szajna hídja felé, azzal a szándékkal, hogy a vízbe nyakravalóját,
öli
magát.
Útközben azon gondolkozott, hogy mit csináljon azzal a
megmaradt egy aranynyal
A
'?
Szajna hídja eltt találkozott a lovas koldussal.
Ez egy ismeretes alakja
volt a párisi életnek.
validus, fél lábú, a kinek az az ötlete volt, fog koldulni Paris utczáin. Szerzett gebét, azzal a
hogy
Egy
in-
lóháton
magának egy rokkant
vak lóval botorkálta végig a boulevardokat.
Jó üzletet csinált. Az emberek nevették, szidták, de észre-
Egy koldus, a ki lóháton koldul a gyalogjáróktól Lord Dagobert szembe találkozott a lovas koldussal.
vették.
á«8
Az már messzirl rázta
eléje a levett kalapját s panaszolta
a Waterioüuál kiáltott hös
A mylord odadobta nyát
s
tetteit.
a koldus kahqijába az utolsó ara-
aztán ment a híd
felé.
Egyszer csak «klipp-klapp, klipp-klapp», koczog utána
ersen a
lovas koldus a sánta lovával,
s
a mint utoléri,
elkezdi szidni tele torokkal
— Szégyen gyalázat! Egy ilyen úrtól! Hamis louisdort adni a szegény koldusnak.
magán
kívül
még
a lovát
is
a Waterlooi ütközetet látta
—
mit.
dorja
!
A
lovas koldusnak
s
azóta
!
A
kinek
:
azt a lovat, a ki
nem
akar látni sem-
kell tartani
van a hamis louisTegye vele bolonddá Tortonit, de ne a szegény Szégyelje az úr magát!
Itt
lovas koldust.
Ez a szó egy eszmét adott Dagobertnek. «T()rtoni!» Eszébe jutott, bogy tegnap elfelejtett ebédelni, ma pedig
még nem
Éhomra
reggelizett.
kellemetlen érzés lehet a
vizbe fúlni. Visszafordult Tortonihoz. Ott ö sok szép pénzt elpocsékolt néha napján utolsó arany
is
de a vendégls azt vele.
Régi ismerse
Igaz,
:
ez az
hadd menjen oda. Hamis arany ugyan
nem ott
nézi, s
minden
ha felismeri
is,
elhallgat
pinczér.
hogy húsz frankért Tortoninál nagyon mértékle-
tesen lehet reggelizni; de a fdolog az, hogy az utolsó reggelijét Tortoninál
költötte legyen
el.
Fütyölve ment
odáig.
JOBB HOLNAP EGY TÚZOK, MINT MA EGY VERÉB. Ijord
Dagobert helyet foglalva egy asztalkánál, tanácsot hogy miféle lakomát lehetne csapni
tartott a pinczérrel, liúsz frankból ?
Lássuk csak
!
kapliató ?
Két veréb.
Mi a legkisebb
vad,
a mi
tíz
frankért
— Helyes.
nekem
Süttessen
két verebet; de jó vastag
szalonnát piríttasson hozzá. (Átkozott emlék
— Miféle
!
ital az,
Azzal a pirított szalonnával
mibl
a
!)
sokat lehet inni öt frankért
\>
(Tortoninál.)
— Egy pohár bokk. — No, hát
egy pohár bokkot. És aztán egy vajas ke-
nyeret.
— Az három frank.
— Marad
még önnek
borravaló egy louisdorból két
frank.
— Köszönöm mylord. E
közben két hölgy telepedett
éltesebb
a szomszéd asztalhoz.
le
lev deln volt, a másik olyan társalkodón forma. Mind a kett elegáns
délczeg, élte virágában
Az egyik ;
öltözetben.
A
hölgy elég fenhangon rendelt
fiatal
suprémebl. (Fajdtyuk supréme
meg pástétomot
fajdtyuk
A
!
Fatális emlékek!)
pinczér megjegyzé, hogy fajdtyuk supréme pástéto-
mot nem szolgáltatnak adagonként hanem csak egészben. ;
— Úgy volt
értve.
Aztán egy palaczk Cliquot-t.
S annak a két hölgy magában
meg akar
felelni.
Lord Dagobert odainté magához a pinczért. Ki ez a hölgy a szomszéd asztalnál ? A pinczér nagyot nevetett. Ez a hölgy önnek a felesége, lord Ez a hölgy? Mac-Millan Lady Mac-Millan. A név említésére a hölgy is odatekintett. Ah Lord Dagobert Milyen véletlen találkozás
—
—
—
:
—
Hát mit Az
—
!
csinál
!
ön?
utolsó louisdoromat fogyasztom. S akkor aztán
készen vagyok a világgal.
— No, lássa
ön, én jobban gazdálkodtam.
Én a húsz-
ezer fontomat szerencsés spekulácziókkal felszaporítottam
százezer fontra. Most
már visszavonultam
s
a rentéimbl
570
Van nyolczvanezer
elek.
frank jövedelmem
és
semmi
adósságom.
— No — adósságom nekem sincs már. — De igen
még
is
van, lord Mae-Millan.
Nekem adósom ön
azzal a bizonyos toaszttal. Tudja ön, mikor kiment
megkeresni a
pastilles de Bilint ?
gyomormegterhelés
Megtalálta ön
már
a
elleni lapdacsait?
— Most már semmi szükségem rájuk. — No, hát most leróhatna ön az adósságát, lord Dago-
itt a pohár Lord Dagobert végig gondolta a dolgot. Itt van egy szép asszony, még most is nagyon szép, nyolczvanezer fmitk évi jövedelemmel. Aztán el se kell venni, mert már meg inogta magát, otthagyta a két mai verebet s átült van, a másik asztalhoz a fajdtyuk pástétom mellé s aztán elmondá a tartozásban maradt felköszöntöt.
bert
:
—
«Ezt a poharat az én kedves feleségem egészségére.
Mylady Mac-Millan cheers!» Es így lord Mac-Millan másodszor éhségbl. .
.
.
is
megnsült
—
BABSZEMEK. Egy szíWal nem tudok dolgozni. Megvolna hozzá minden sima papiros, kék :
:
gondolatom
iiótoll;
dolog
is
tinta, jó
mi f-
volna, a mit leirjak s a
volna abszolút magányosságom, a hol senki sem
:
háborgat; hozzá nj'ári napok; a napjjal együtt kelek
Mégsem tudok kerül sor a
Elször
hóm
«
dolgozni. Olyan szép ez a világ, hogy
fel.
nem
sorra ».
ez a
gyönyör panoráma,
a mit innen a guny-
ajtajából látok. Nincs a világon ehhez fogható szép
!
Alattam terjeszkedik az ifjudad testvérváros, keresztül-
Duna szigetektl szakgatott, ketts Negyven esztend óta nézem innen errl a helyrl, hogyan n, hogyan emelkedik, hogyan foglal tért, liogyan hódít ez a szép Budapest. A magasan kiemelked hatalmas
szelve
a
medre
által.
bazilika
most már egész világváros-képet ad neki
ponti pályaudvar homlokzata úgy
mint egy ság,
óriási diadalkapu,
tnik
melyen
át
föl,
a köz-
s
tlem
nézve,
dicsség, gazdag-
nemzeti életer özönlik be a szétdagadó fvárosba.
Uj palotasorok a két parton és be a Rákos
már Kbánya
felé,
melyek
házcsoportjaival összeérnek s a széles
erd-
sor a város körül szintén tele van házakkal, de azokat
még tömb
eltakarják a fák jelzi,
hogy
:
csak egy nagy kupola, egy-egy ház-
ott is világ
van. Az én
idmben
e palo-
ták, ez erdk helj^én csak homoksivatag volt, melyrl minden szél porfelleget zúdított a városra. Buda, a királyi várral s az új Az eltérben meg az palotákkal, a Mátyás templommal. A százablaku Ferdi-
s
hegy
melll a túlparton versenyz magasra monumentális országház, maga a Gelléi-t-
k;is/,;iriiya
ii;iii(l
ctiielkedik a
bástyakoronájával beillik kontrasztnak
is
e felséges
képbe.
Es aztán tovább az a végtelen nagy alföldi sikság, melynek láthatárát csak napfelköltén látni, a mikor még nappal az már összeolvad az éggel. meleg síkságot az Istenkéz himezte ki rét zöldjével, kalászaranynyal. Szebb ez a tengernél Mennyi színpompa Milyen vakmer ellentétek az ég és föld kolorit] az ég aranyból van
S
:
e
!
!
A Duna
között!
karcsú gzösök
azúrjában gyorsan siklanak s
mezk
a
alá a
fel és
sík tábláján fehér gözkigyókat
huz maga után a távozó vagy közeled vonat, melynek dübörgése ide hallik hozzám. Ez a kép mozog és beszél.
De
sok órámat elvitte
szívesen adtam
már
panoráma
ez a felséges
1
De
!
(No lássunk komolyabb dolog után, mert panorámanézésbl meg nem élünk. Vár az íróasztal !) igen; de
Igen,
Máskor
is
elbb
szerettem a
körül kell járni a
szlt
szlkertet.
elnézni. Ezt az isteni
nö-
mely az olyan elátkozott földben, a melyben a burgonya nem adja meg a vetmagot, vígan tenyészik és
vényt,
ontja az emberi kedély örökké gyógyító panaczeáját, a told hilkét:
a bort. Máskor
is
kalaplevéve jártam közötte.
Hát még most! A mikor az a pokolbeli szörnyeteg, az ördögök legapróbbika, kinek neve i<
trillió)),
nem
«
hanem
légió »,
az egész szép budai hegységet sivataggá taroltii
már, a melyen egész hegyoldalonkint
nem
látni
miist.
mint kutyatejet, farkasalmát, méregsalátát, büzlabodüt, elpusztuló szlk szomorú bozótját s e bo8zorkány-;iviir
még az én kertem az utolsó oázis, szlket látni, megrakva tömött fürtökkel. Védelmezem ket a gonosz ellen szénkéneggel, míitrágyit-
közepett, úgyszólván,
a hol buja zöld
val. ji/i
A hol
a íillokszí'rii
li('(ill('tt<Tii
Ezoivct
iijrii
lUiir
atncrikai
kipusztított egy-eg_\'
szlvel
mindennap tanulmányozni
('s
kell.
hazai
Mert
ItIIm
t.
lajokkal.
nagyon
273
különböz
az amerikai
habitusa és természete.
szlknek a hivatása, rendeltetése, A riparia sauvage (két éves) har-
madfélöles vesszket hajt,
gyönyör
s
felkapaszkodik a fák tetejére,
vannak a
piros a venyige, korallból
kacceai, a
levele sötétzöld; de ez csak venyigét szaporítani lesz jó,
a bogyója tintának való,
nem bornak
:
ezt be kell ojtani,
ha megersödik. A Jaquez, a Solonis, a Vialla meg a Herbemont már iható bort is ád, de nagyon késn érik. s szépen megmaradtak az napokon öntöztetni kell helyéig feltakartatni, a nemes galyról a
Ezeket már az idén beójtottam ójtások.
De már
ezeket forró
azután az ójtás harmadgyökereket dalni
8
intézni,
s
az alanyról a fattyuhajtásokat levag-
magamnak
megint betakarni. Ezt mind
kell el-
mert én tanultam ezt. Az «Othello» aztán már ér gyümölcsöt hoz, néhány már meg
egészen jó és korán is
vallja a termését:
Van azután
fürtök.
szlbl
hazai
is
már augusztusban
idei ültetésü, amerikai
egész feketék a
gyökérbe
egy táblám. Szegénykék,
földön futnak, mint a földi szeder
s
már egy
ojtott,
már most
a
része fürtö-
rózsaszínt, finomat. Javában érik,
ket hozott, fehéret,
aranyért nem adnám. Csakhogy vannak, a kik aranyat nem adnak érte, ha-
régi
tke,
új ültetés
gyümölcse
;
nem
ingyen kérik. Ez a sok sárgarigó Madarat persze az én kertemben meglni nem szabad lianem jó nevelést kell nekik adni. Egész esztendn át
k
segítik
nekem
dem meg
szlimet nem szabad
a hernyót pusztítani
s
én jutalmul átenge-
nekik az összes eperfáim termését. a
bántani.
Az
De is
a fügéimet,
mesével ha-
hogy a Svábhegyen füge teremjen pedig hát nálam terem jobb az olasznál; valóságos balkáni szultánfüge. Ezeket én úgy védelmezem, hogy mikor a gyümölcs az éréshez kezd nni (három nap alatt megnégy-
táros,
;
kitn
:
szerezdik az így
alakja),
akkor tllbl zacskókat huzatok rá
aztán se madár, se bogár
nem
pedig ilj'cnforma a védelme nálam.
bántja.
líosszú
A szlnek spárgákat
húzok keresztül-kasul egyik karótól a másikig Júkai:
szi
fény.
s
lo
erre a
spárgára négj^felé hasított hírlapokat akasztok, llendesen a Pesti Naplót használom rigók. Tudják,
az idén
már
rá.
A Nemzettl nem
hogy az még a madárnak sem
lelnek a
vét.
Hanem
meg más
a Pesti Naplótól sem ijednek
stra-
:
tegémát kellett kigondolni. Egy-egy fára hatalmas ürükolompokat akasztottam fel ezeket aztán hol magam, ;
meg-meg kongatjuk
hol a vinczellérem
azután riad szét a
rigó, seregély
nagy
s
a kolompszótól
vísitozással.
(No de már most elég volt a rigók tragédiájából jünk az asztalhoz dolgozni.)
—
;
men-
Kezemben már a toll Kezdem már Csak a hegedt stimmolom. Ekkor elkezdtek az ablakon koczogtatni. Ki az ? Mi az ? !
!
Két czinege. Egy kékfej, bóbitás, meg egy fekete fej. Hja Igaz Errl bizony meg is feledkeztem. Plz ugyan !
!
a piktor fiam kötelessége volna, de ha ö lalva a kartonjaival, hát ez
kaptak a czinegék
diót.
is
ma
én reám vár.
Hja bizony, a
ki
el
van
fog-
Még ma nem czinegét akar
gondoskodjék róluk.
tartani, az
Ezt mi úgy csináljuk
:
a rózsafák közé tzdelünk
le
hosszú niogyorófavesszöket. Azoknak a hasított vége közé odaszorítunk egy
már
czinege, a ki teli
a
maga
fél
diót.
Arra aztán eljön tiz-tízenkét
ott czinczog
a májusfán, lármáz, köve-
ángáriáját; rákapaszkodík a pálczákra, egyik
a másikat kergeti: összevesznek, hajbakapnak úgy, hogy
már mi mind ismerjük, mint a maga gyanús csavargóit: ez a fekete fej, ez
leesnek a földre. Ezeket jó policzáj a
a bóbás, az az öreg, ez a fecskefarkú, az a sánta lábú
(a
legvakmerbb veszeked valamennyi között). Ez a mi mindennapi konczertünk. Néha aztán odavetdik vendégszereplésre közéjük eg3^-egy harkály is: van egy feketchátu, veresfej, píros bugyogóju, aztán egy zöld hátú,
veres begyü
;
aztán
meg egy barnán
bóbitás, a mit a székelyek
az
is
ott
((tarka
produkálja magát
pettyegetett, veres
Jézus w-nak neveznek,
a dióevésbl.
s
Egy cseppet
sem
magát egyik sem, hogy mi
zsuiiirozza
ott járuiik-
kelünk.
De hát ezek hogy nem repülnek tól? Úgy,
világgá a kolomphanghogy ezeknek jó lelkiismeretük van. Ok boga-
rakat, hernyókat szedegetnek, beérik a napraforgó tányérbelével, a
mi az
számukra van
is
hogy ök az én kosztosaim. (No de már most igazán menjünk
ültetve
ám
;
tudják
dolgozni
jól,
!)
Mi is a czim ? Ha én azt tudnám Már megint micsoda lárma van odakinn Kinézek az ablakon. No ez már hallatlan! Most meg a «mókus!» Tudniillik, hogy ott ütött tanyát nálam még tavaly egy mókuspár. x\zok már az idén családot is alapítottak. Éppen a ház mellett van egy jókora iharfa, azon van egy nagy sárgarigó- fészek ezt a fészket a mókuspár kisajátította magának s egyszer csak eljön belle három kis fiók mókusával. Persze, hogy ezek is egészen a családhoz tar'?
;
tozónak tekintik magukat. Ott játszanak napestig a fán,
soha czirkuszi bohóczok ezeknél tréfásabb saltimbankokat
nem
csináltak,
nak a farkába
s
mind a hárman belefogóznak egymás-
így
kergetznek alá
s fel
a fa derekán
majd meg szembeszállnak, pofozzák, harapják egymást s mikor elfáradtak, akkor végighasalnak egy faágon s nézik, hogy hát mi mit csinálunk? Idközben diót majszolnak. No hát én kiadtam nekik a konvencziót. Nézzétek itt :
van tizenegy
diófa, ez a
azt elhordhatjátok;
ti
hanem
örökségtek; a mi ezen termett, az egyetlenegy körtefámnak, a
min az idén termés van, békét hagyjatok.
Hanem
hát ilyen a gyerek!
megengedtem kat,
el.
éri
raktam a karóra, azokat
Ezt jöttek bepanaszolni a czinegék az ablakomra.
Ki kellett
mennem,
elejét
venni diplomácziai úton a
készül czinege-mókus-háborunak. Nem tréfa A czinegék a fa tetején is megtámadják a mókust,
kitörésre
dolog s
!
be azzal, a mit
neki. Mit csinál ? Leszáll a fáról s a féldió-
a miket én a czinegéknek
lopja
Nem
ha öt-hat
körülcsiripeli, megfutamítják.
'270
Kyyv
a ni(')ku^}uicz('i; luii^y
ukm-^csch felfutott egy vad-
Lekapott egy gubót
geszteu3'efára.
tisztogatni az apró fogaival.
akaiatn tanácscsal:
mókusnak való
— En
s
elkezdte
Az vadgesztenye. Az nem
oPirincz!
ne fáraszd vele magad
;
sebesen
váltig intettem öt jó-
!
»
A
fiatalságnak
hiába beszél az ember. Egyszer aztán, mikor beleharapott a vadgesztenye belébe, érezte, hogy az csúnya, fanyar,
keser, úgy a fejemhez vágta, csak úgy koppant! S aztán megugatott. Ez a hála
I
(Hát lehet az embernek itten valamit dolgozni ?) Mire mégegyszer leülök az íróasztalhoz, delet haran-
goznak
nálunk igazhivöknél az a
s
rituális szokás,
hogy
tizenkét órai harangszóra betálalnak. Azaz, hogy kitálal-
nak, mert a verandán ebédelünk.
A
czinegék odajönnek
az asztal széléig, a korlátra ülnek.
Már most aztán mondja meg valaki, hogy gulyáshús, meg palacsinta után, meg egy két három-négy pohár svábhegyi sajáttermés bor ut:iii
—
zöld bab csuspájz,
lehet-e, illik-e, szabad-e dolgozni?
Abszurdum
!
A
délutáni dolgozást hitem és vallásom
tiltja.
Ilyen nonpossumus állapotban látogat minap meg az én kedves öcsém, Tóth Béla, a Budapesti Hirlap munkatársa.
— Mit hoztál, kedves öcsém, Béla — Nem hoztam kedves ón,
Xem
rok. —
-
volna valami
se
])ü('ZÍh
Sváb]ie<^'yoii.
a
lianem vinni aka-
'?
kedves öcsém, az idén luin
.Jaj,
szilva,
?
]);ify;'nii,
tenmU
Nem
se
alma, se
termett egyebem,
mint három métermázsa babom (prima
qualitét). Abl)ól
két zsákkal eladhatok.
— Nem szük, ak;i
nekünk z>ak szauna liab. édes bátyám, kelmed IxUHe szeineiikiiit, azt megveszho
kell
hanem ha ád ]ian<'m
el
|-|iiit.
Igy
tinna.iltiik a
I*'1örc
i-
»
I
labs/euiek.
»
iiiegnioiuleiD), liofjy ezckbi'ii sriimnIV'lc |iot'zip
-277
mind otyan megtörtént
nincsen, mert ezek
nem
ezek
is
érnek többet, mint egy
«
dolgok, a mi-
magamnak! S
ket egyszer-másszor feljegyezgettem
biz
babot.
A FURCSA DRÓTOS TOT.
I.
Volt egyszer egy hatalmas miniszter Bécs városában, a
úgy
kit
hittak,
semminek sem
hogy Metternich. Az volt szabad történni a
ha valaki prüsszenteni
ban
s
lett
neki rá kérni a policzájtól
Nagyra
is
volt
ki
nagy császárvárosengedelmet kel-
akart, elébb
letenni érte a taksát.
s
a miniszter a policzájával, hogy olyan
nincs több a kerek világon, mert az
hogy
engedelme nélkül
még
ázt is megtudja,
mit álmodott az éjjel?
Volt azonban a hatalmas miniszternek egy veje, a ki
magj'ar gróf volt, a leghíresebb lovas a világon, a kinek
lóháton elkövetett kalandjairól egész könyvet irtak hogyan :
ugratta keresztül a paripájával az útjába akadt szekeret a benne ülkkel együtt hogy szöktetett alá a bástyáról, hogy lovagolt fel a budai várba a földalatti lépcssiká;
toron.
De gyalog
túljárt
is
annak
az esze a másén.
Egyszer azt mondja a gróf az apósának
— Ugyan
ne légy olyan nagyra azzal a te bécsi fogadok veled, hogy legközelebb el-
öreg,
rendrségeddel.
Én
fogatom magamat
itt
Bécs város közepén a
te policzájod-
semmit sem fogok tenni, a mit becsületes, jól nevelt gavallérnak megtenni nem illik, se olyan öltözetet nem fogok felvenni, a milyenben nem szokás az utczán járni, se olyan helyre nem megyek, a hová nem szabad mindenkinek belépni, se olyan szót ki nem mondok, a mi dal; pedig
akár a törvényt, akár az illendséget megsértse, és mégis vasra fognak verni
s
úgy hoznak ide tehozzád, négy szu-
ronyos katona közé fogva, lánczon.
— Tartom a fogadást, monda — Potom kétezer aranyba.
gadjunk
?
a miniszter. Mibe fo-
A
miniszter kapott rajta, parolát adott rá.
Elre
örült
neki, liogy lesz valahára olyan csodaeset a világtörténet-
ben, hogy egy após kap pénzt a vejétl.
A
policzájának pedig
duplán vigyázzanak valami Stikk
liügy
*
ersen meghagyta, hogy ngyan kedves vejére,
o napságtól fogva az
ne essék
rajta.
Volt akkoriban egy hires vendégl Bécsben, a mit úgy hogy Matsakkerhof. A nevét Csák Mátétól kapta, a
hittak,
hatalmas magyar dinasztától, a
ki Kóbert Károly idejéépítteté azt a máig is hires házat ben ellenkirály volt. Bécsben, nevének dicsségére, a mit fenn is tartanak a jó borok, a miket a vendéglben mérnek. Idejártak akkori-
ban a Magyarországról jöv uraságok. Egy délben beállít a fényes étterembe egy drótos
tót,
az egész világon jól ismert fakó gubájában, derekán rézcsattos
tüsz, oldalán pitykés szeredás. Arra akasztva egy
karika sodrony,
meg
egy pár drót egérfogó
divatszerü bocskorokba fzve, kezében egy
vég
;
lábai drótos-
hséges
vasas-
somfa czelke.
A
drótos körülnéz, meglát egy üres asztalt a szeglet-
a mellé letelepszik, a botját a székhez támasztva
l)en,
s
a
szurtos kalapját a bot végére tzve. S azzal elkezd csengetni a kés fokával a poháron.
A
pinczérek rohannak hozzá, hogy mit akar ?
— Ebédelni. — De drága ám az ebéd — Az a a mi drága. Mi a legdrágább — A fáczán-pecsenye. — Azt hozni. — Hát az mi, a mit itt
jó,
'?
ott
kell
a másik asz-
békateknbl szürcsölgetnek? Az meg osztriga. Tuczatja két forint. Azután No hát három tuczatot belle.
talnál
—
fáczán. Bor is kell hozzá. Milyen van? Van gumpoldskircheni három forint a
— *
C
:
«l'..'i.;
i-.//iliarcz»
:
"Hogy
jöhet a
flaska.
rajta ily stikk esett."
á7;t
— Az nem
kell
!
Nincs más? Drágább?
Tetszik Joliannisberger
Az nyolcz
?
— Két fiaskával. A
forint.
drótos szép nyugodt lélekkel megebédelt. Tudta, bog}'
Nem
mire való a szalvéta.
dén pohárba
fáczánpecsenye után a csontokat
s
nem
sem dobálta
Még azután
ivott a palaezkból,
el
ren-
a földre.
fekete kávét
neki,
hanem
szopta le az ujjait a
törülte a kést a bocskorához,
hozatott,
is
kereste a legdrágább likrt, a
Mondták
nem
a bort,
töltötte
«
a kávéhoz ki-
s
mandarint.))
hogy abból egy forint egy kupiczával.
— Akkor hát kérek* egy egész üveggel. A
fizet pinczér nagyon vakarta a füle tövét
:
a külö-
nös vendég számlája felment száz forintra.
— Ki — Magam
fizeti ezt
meg?
vagyok az az
úr,
monda
felkapcsolá a tüszje négy csatját
a drótos
egymás után,
s
azzal kivett
belle egy bugyellárist, szép piros brbe kötött bugyellárist, aranyos czimerrel a hátán. Elkezdett a pénzben
abban nem
válogatni. Biz
Kivett egyet a sok közül «
nyék sza lubi
s
volt kisebb
bankó
ezresnél.
odanyujtá a fizet-pinczérnek
!
Az bocsánatot kért, hogy annyi pénzzel nem rendelkehogy vissza tudjon adni majd mindjárt elfuttat a
zik,
;
l)unkhoz, ott felváltják.
A
drótos ráért várakozni; azalatt iszogatta
a
drága
likrt poharankint, mint a ki ilyenhez van szokva.
Egyszer csak jön ám a pénzváltó pinczér vissza de nem egymagában, hanem egypár fogdmeg és egy biztos kísé;
retében.
A
rendörbiztos felszólítá a drótost, hogy
kezés nélkül adja
Nagyobb
meg magát
tisztesség kedvéért
s
minden
ellen-
kövesse öt a rendrségi-e.
egy pár vaskarpereczet
is
kapcsoltak a két kezére.
A
drótos
fnök
engedelmeskedett, hagyta magát a rendr-
elé vitetni. Ott
megvizsgálták a tüszjét
s
megtalál-
i>8U
St még
ták benne a kérdéses pénztárczát.
muzsikáló arany tubákos
meg
pixist,
gyrt. Semmi
egy briliántos
többet
kétség. Itt
bn-tanujelek! Nagy rablógyilkosság van itt! A hatalmas miniszter éppen maga is ebédnél csak
(ipakene
hándli»)
A miniszter mindig panaszost
dn
egy
járta,
eszik.
pfiff
egy
:
egy arany repetir
órát,
vannak ült
;i
neki
:
vözlaui mellett.
Még sem
hizik.
A
mi-
betoppan hozzá maga a rendrfnök, sápadt arczczal. Berezegem Gonosz hírt hozok. Önnek a vejét meg-
—
!
gyilkolták, a gyilkost elfogtuk.
Megtaláltuk nála a gróf
pénzes tárczáját, tele sajátkez jegyzeteivel és egyéb ékszereit. Itt
hozzák a gonosztevt, vasraverve, négy katona
között.
Akkor kezdett
csak
el
«
szakramentezni »
a hatalmas
miniszter, mikor meglátta a vasravert drótost.
— nyat
No !
ti
szépen kirántottatok a zsebembl kétezer ara-
Hisz ez a drótos maga az én
vm,
gróf Sándor
Móricz
A fogadás minden pontjában meg volt nyerve. A gróf semmit sem tett, a mit becsületes gavallérnak nem szabad megtenni; mert a Matsakkerben ebédelni nincs tiltva. Nem viselt olyan öltözetet, a milyenben az utczán nem szokás járni mert drótos tót mindig ilyen öltözetben jár az utczán. Nem mondott, nem tett semmit, ;
a mi törvény és illendség ellen van; mert jó bort inni s
ezressel fizetni se
nem bn,
se
nem
illetlenség; és
mégis
vasraverték.
A
gróf megkapta a kétezer aranyat, a policzáj
hosszú nagy bolond
orrot,
ezt viselhette, a
meg egy
míg benne
tartott. II.
A PIA MATER.
Volt egy jeles intézmény a hajdani kálvinista iskolai életben, a mit
úgy
hittak,
hogy «academica promotio.»
((Akadémiai elmozdítás* léptetésB,
hanem
«
—
elmozdítás."
szóról szóra.
Nem
((elö-
nem
Arra, hogy elléptessen valakit,
volt joga a kol-
légiumnak; de liogy elmozdítson, azt megtehette.
A következ módon Minden egyházkerületben vannak olyan jól dotált reka melyeknek a jövedelme fölér egy viczispánsággal. Már most az ilyen kitn kondicziókra kiszemelték a teológiát végzett ifjak közül azokat, a kik a tudományokban való elmenetelük által jogos reményre szolgáltattak okot, hogy bellük valamikor még professzor, vagy espetoriak,
res fog válni 8 ezek lettek odaküldve.
Három
esztendeig
tartott a
boldogság. Addig a rektornak paradicsom volt
az
Ez
élete.
takarítania
s
id
alatt
akadémiákra
külföldi
azonban a
fizetését
meg
az így gyjtött összeggel ki kellett s ott
tökéletesítenie
kellett
mennie
magát valamely
kedve szerint való katedrára. így támadtak a leghíresebb tanáraik az atyafiaknak.
Ez megint egy adalék a
«
gazdag
szegények)) történetéhez. Kincsszórás üres marokból. Olajtöltögetés az özvegyasszony kifogyhatatlan korsójából.
Ilyen jól helyezett rektória volt a Dunántúl az ó-sznyi, Pbévkomárommal szemben. Mikor én kis gyerek voltam, akkoriban is egy késbb hírneves tudóssá emelkedett rektor volt 0-Sznyön. Komáromban pedig Kalmár Ferencz nagy tisztelet úr volt az esperes.
Gyönj'ör egy
pátriárkái alak, országszerte ismeretes
prédikátor, a kinek a szónoklatait nyomtatásban
Én
csak egyszer láttam életemben: kis
is
kiadták.
«sexta»-díák
koromban. Még akkor csak félesztendeje, hogy koptattam az iskola küszöbét.
mi gyerekek úgy
Jöttek a vizitátorok (a kiket
hogy
«vizi tatárok*): az esperes,
a fkurátor,
hittünk,
meg
egy
Azok a diákokat megexaminálták. ijedtünk ám meg tlük Nagy az öntudat büszke-
presbiter.
Nem
!
sége a helyét jól megálló diáknál
Én tlem Ferencz
azt kérdezte a hatalmas
nagy ember. Kalmár
V?
— No fiacskám, hát tudod-e már a zsoltárokat — Igenis, tudom. — Hát meg tudnád-e mondani, hogy hányadik a mely ezen kezddik: «Aru kankaru sre za? — tudom a LXVII. kis
?
zsoltár
az,
netsi
Igenis,
Tudniillik,
zsoltár.
;
hogy az kezddik ezzel a sorral: «Az ers
Isten uraknak ura.» A mi visszájáról olvasva, a fentebbi mondatot adja ki. Ebbl az tnik ki, hogy a dics emlék nagy ember szerette a tréfát.
De én is kitüntettem, hogy megértem a tréfát. Azonban egész klassziczitásában tünteté fel
attikus
humorát a mi fpapunk, a midn az ó-sznyi rektornak (letelvén az academica promotio három éve) kiadta a hivatalos bizonyítványát, mind tanítói mködésérl, mind erkölcsi magaviseletérl.
A
bizonyítvány, akkori szokás szerint, latinul volt
fo-
galmazva.
A
vége így hangzott
«Utpote omnes puerorum pias matres gravidas
No
fecit.»
iszen lett elszörnyedés a kollégiumban, mikor ezt a
lepecsételt bizonyítványt az iskolaszék eltt felolvasták
Hisz ez egy szörnyeteg napal
!
A
kit
!
Egy Minotaurus Egy Sarda-
nem akadémiákra
!
küldeni
;
de örökre ártal-
matlanná tenni kötelessége a szent eklézsiának. Szerencsére nagytudományu Márton Ferencz profeszszor prezideált a sedesben.
— Nem
úgy van
az,
doctissimi.
A
szó megöl, a lélek
megelevenít. Ez a szó wpia mater » az anatómia szerinti elnevezése annak a harmadik legfinomabb hártj^ának, mely az agyvelt beburkolja s mely a tudósok megállapodása szerint minden tudománynak a lerakodó helye. «Ezt» terhesíté meg a tanítványainál a mi derék kandi-
dátusunk .
.
— és nem mást. — Tollatur ad academiam!
Akkor «bene!»
-288
III.
A SZKP MUZSIKÁLÓ ORA.
Dünnyögi Matviuak
volt egy csinos hivatala,
meg egy
csinos felesége.
Csinos hivatalnak nevezi az ember azt, a mi 2400 jár; s csinos feleségnek azt, a ki
fix fizetéssel
tésbl
ki
ebbl
a
frt
fize-
tud jönni elegáns módon.
Azonkívül volt mind a kettjüknek egy házi orvosuk, a kinek szintén csinos praxisa volt
a
:
mi ismét azt
jelenti,
hogy többnyire szép asszonyok voltak a pácziensei. Az asszonyság neve volt Iduna a házi orvosé pedig ;
Henrik.
a
Mind a hárman igen jó egyetértésben éltek. Ha mind hárman együtt voltak, akkor játszottak klabriászt; ha
csak ketten voltak együtt, akkor pikétet. Egyszer, a karácsonyünnep közeledtével azt
magában Iduna
asszonj^ság:
«
mondja
ennek az én jó Matyimnak
kellene valami krisztkindlit venni.
Nézzünk be Kertész
Tódorhoz.
megakad a szeme egy muzsimi háromféle zenemüvet játszott volt rajta
Ott, a sok válogatás után,
káló órán, a
egy
malom
ütötte, a
:
is,
a mit eg}^ patak hajtott
molnár mindig kidugta a
— Ez lesz jó
fejét
;
mikor az órát
az ablakon.
az én uramnak Monda magában Iduna Tudom, hogy nagyon szereti a muzsikáló órát. S ennek a molnárnak akkurát olyan képe van, mint az !
asszony.
én Matyimnak.
Megalkudott az órára
s
kifizette
az árát. Kitelt az a
konyhapénzböl. Azt kérdezték tle, hogy hová küldjék?
— Csak
ide
erre az adressere,
monda
az asszonyság
s
kivett a tárczájából egy névjegyet.
Az a oda?
névjeg}' pedig hogyan,
n(m
az övé volt,
hogyan nem keveredett
hanem Henrik
uré, a házi orvosé.
A
galanterie kereskodö
cllsíildtc
;i.
mu/.sil^iili')
.n-.-it
Hen-
rik úrnak, a ildktornak.
— Nini,
egy muzsikáló
(')ra!
momlja doktor Henrik.
Nem is Nem
Ezt nekem bizonyosan valami pacziensem küldi. sejti, is
hogy én
ki
nem
állhatom a muzsikáló órákat.
egészségesek; mert háborgatják az
tet
tudok
rá,
hogy valaki megörült,
i'ilmot.
Számos
azért, iiurt
ese-
muzsikáló
óra volt a házánál. Ezzel én boldoggá teszek valakit.
Az óra éppen
a molnár kidugta a fejét a
ütött,
malom-
ablakon.
— Ecce
!
Hisz ennek a molnárnak éppen olyan pofája
van, mint az én Matyi barátomnak.
Ugy
is
éppen azon
törtem a fejemet, hogy mit vegyek neki karácsonyra
?
Jó
lesz neki ez az óra.
S azzal doktor Henrik szépen összepakolta a muzsikáló órát, s elküldte az inasa által Dünnyögi Matyi barátjának, szives üdvkivánsága mellett.
Dünnyögi Matyi, mikor délben
két órakor hazakerül a
hivatalból, ott talál egy skatulyát az asztalán. Felbontja
:
egy muzsikáló óra van benne.
— Quid hoc
? Egy muzsikáló óra ? Nekem küldik ajánEnnek a háta mögött valami lappang. Mit muzsidékba.
kál ez az óra?
Meghúzza a
zsinórját: az óra rákezdi
«Az asszony ingatag, álnok csalfa lény stb.)) Tudom én azt régen minek azt nekem muzsika!
—
:
mondani? Mi a másik nóta? «A mely leány sokat szeret, Jámbor asszony soh'sem lehet. Here tyu-tyu-tyu !» Hogy a kakas csípje meg Ez az óra goromba egy szóval
—
!
ficzkó
— Hát a harmadik — Ez még a legszebb nóta ?
<'Mi Ilit
iiiiszna. iiiiudi^'
liii^'>
bctcy
>/,('))
^!^•g\
\'ai;y
Szombaton jobban vagy; vasárnap Hétfn csak beteg vagy
—
czitVa
S mind annyiszor kidugta a molnár a
Abban meg
ablakon.
vagy;
!
saját
magára
fejét
a malom-
ismert.
— Hisz ez világos czélzás — Hogy a kutya szánkázza !
meg
ezt a doktort; de megtréfált ezzel az órával
tudom
!
No majd
hogy mit csinálok vele ? Következett a bvös-bájos karácsonyest, a mikor minén,
denki, a ki szeret valakit, iparkodik
annak a vágyát
ki-
valami olyan ajándékot hozatni a Jézuskával, a
találni 8
mi annak bizonyosan tetszeni fog. Dünnyögi Matyi nyájasan édelg mosolylyal prezentálta a maga karácsonyi ajándékát az kedves muczuskájának.
— Nézd csak, kedves Duduskám, milyen szép muzsikáló órát vettem én te
Annak nagyra
—
«Te» vetted
neked karácsonyi ajándékba
«
nekem «
IV.
Az Ne most
tessék
azt
ezt a
.
muzsikáló órát?
AB IMVISIS.
áldott szív,
gondolni,
hogy
e jelszó mellett a «miluslit))
komban
.
nyilt fel szeme-szája.
fpap. ferblizni
fogunk
s
én
tartom a befogott mar-
!
Sokkal veszedelmesebb játékról van szó. Arról a
«
vaktában » gyakorolt jótékonyságról, melylyel
kiváló czelebritások, a kikrl az a hit,
hogy nagy befolyásuk van, több kárt tesznek, mint hasznot. Az eltévesztett szamaritánusságról.
Bekopogtat egy ilyen hírneves egyéniséghez egy tökéle-
ember s felkéri, hogy ajánlja t egy másik embernek, a kit szinte nem ismer, egy olyan hivatalra, a mirl semmit sem tud. tesen ismeretlen
n.
Megteszi neki Mái'
!
Mert
ismert
jó szive v;iu.
liát
egyéneknek
az ajánlgatása is nagy koczkajátek, mert meglehet, hogy egy más embernek az ;iz
érdemeit paralizálja.
Egyszer a megboldogult Pauler Tivadar igazságügyminisztertl hallottam az országház folyosóján ezt a nevezetes végkielégítést (Abfertigung) egy ajánlgató képvisel-
höz.
(Nem én voltam
az ajánlgató: úniliár én
is
lehettem
volna.)
— Kedves barátom
Én
!
e
tekintetben Waldeck Rous-
korában azt monda, hogy hogy egy képvisel ajánl valakit, hogy ne nevezzem arra a hivatali'a>».
seaiival tartok, a ki miniszter
«nekem
elég ok az,
azt az embert ki
Van benne
A
logika.
képvisel ajánlgatása az a varga-
a mely elárulja, hogy
folt,
annak a csizmának valami
hibája van.
Ezért a katonai montursz-komissziónál az
új
bakan-
csokat csak kifényesítetlen állapotban szokták átvenni.
A
hivatalra versenyzket
sem volna szabad
kisuviczkolni.
Egyikét e legnevezetesebb beajánlási impromptüknek
*•*
bíboros érsekünktl hallottam.
Fpapunk
világszerte
dicsségesen ismeretes
bkez
áldozatkészségérl. Áldva örökítik nu'g a nevét az emberbaráti intézetek, növeldék, iskoláid,
közmveldési
mények,
azonkívül
vállalatok
tudojiiáiiyi/S
s
intéz-
száiiiatiid-
hatatlan sorsüldözte nyomorult lialandi).
Es a mellett mindenkin' nézve
hozzHJáruJhat(').
Ha
Budapesten, ha Bécsl)en idzik, olyan vendégli xii \an szállása, a hol a l)enyitni. ki
lépcsrl egyenesen az
Sokszor
még
a
szobájába lehet
az inasa sincs ottan,
maga
nyitja
a kopogtatónak az ajtót.
Mát ]>osta |i't(')l
m<''g
\
iii-vu'
az a tömérdek levél, a mit nai)onkint hoz a
Azokat
!
(\ni4 '
eii\liitii
ni(,gkui(lheti a
maga
ele-
A melyikben
cfiak
ö tiiiud sajátkezüleg liontja
eloKa--íi
s
int.'zkedik
>en-lyt választ.
kiTUek
A
:
balkéz
i'i'iluk.
ana is
a
fel.
pnelaíus-titkár
is
adhat, a nélkül, hogy
-JS7
a jol)b kéz tudna róla. levelet
De még többször kérnek tle
ajánló
mindenféle hivatalra aspirálók. Ezeknél azután
már a jobb kéznek
kell
megmozdulni. Egy pár sor a bibo-
—
ros-fpap kezébl aranykulcs
minden
generáliskulcs
hivatalfnök ajtajához és belakatolt szivéhez. Ezzel sem szokott fukarkodni.
Egyszer aztán kap a dics
fpap
a sok
könyörg
és
hálálkodó levél között egy levelet, a melyben minden volt,
csak egy
mákszemnyi hizelkedés nem. S a kímélet-
len tenorú levél írója kitette a sorai alá az egész nevét, a
minségével együtt. Postatiszt volt valahol a vidéken. Szemrehányást tett az érseknek, hogy minek avatkozik világi dolgokba, a mikben nem jártas. Mindenféle tolvajokat beajánlgat a megürült felsbb hivatalokba, s ez által megbuktatja az igazi érdemekkel bíró becsületes alsóbbrend tisztviselket, kik ugyanazon állásokra versenyeztek. Jövendben maradjon csak az ecclesiasticumoknál. Ilyen hangon nem beszéltek a fpappal soha Nem is !
birta azt a levelet elfelejteni.
Pár nap múlva nagy temetési szertartás volt Budal)esten.
Magas
állású fhivatalnok halt meg, kinek vég-
tisztességtételére összesereglett a
minisztériumok hivatal-
szobáinak minden lakossága és a képviselház, a frendek és
fpapok
A
és a
nagyszámú jó barátok.
véletlen úgy hozta magával, hogy az érsek a gyász-
kíséretben összekerült a posták figazgatójával.
Nem
meg, hogy
állhatta
fnöknek,
min
goromba
el
ne panaszolja a hivatal-
levelet kapott egy alsóbbrendíí
postatiszt aláírásával.
Készen volt
rá,
hogy majd
midn
tén osztani fogja felháborodását
mi neve a
s
a postaigazgató szinkérdeni találja, hogy
faragatlan tollú levélírónak
'?
apostoli bocsánat-
nem mondja bármin hogy a hivatal fn ok
készséggel azt fog_ja felelni, hogy a nevét
meg
az illetnek
büntetés is
érje.
s
nom
kívánja, hogy
— Neki csak az
kellett,
osztozzék az indignácziójábau.
miatta
A figazgató azonban expectoratióra
korán
csak borotvált állát simogatta
arról kezdett el beszélni,
s
(
/.
hogy milyen
b( állt a tél
— De
hát
nem szörnység
hogy én nekem ilyen
az,
levelet ir valaki ?
Ez aposztrofálásra aztán a fhivatalnok
is
megembe-
magát.
relte
—
Engedelmet kérek eminencziádtól de ama levél A múlt héten kegyeskedett eminencziád nekünk egy derék fiatal embert beajánlani ;
Írójának teljesen igaza van.
alkalmazás végett. Mi ezt betettük a pénzeslevelek expediturájába s a derék fiatal embernek az volt az els dolga, hogy egy negyvenezer forintos levelet elsikkasztott, a
pénzt elrejtette
s
csak egy kartársának a feljelentése foly-
tán tudtunk rátalálni az ellopott összegre. Ez a tényállás.
A
biborosérsek
invisis
sem
adott aztán több ajánló levelet ab
hivatalkeresknek.
A Évek eltt igen dolgozó szobámba
a feleségem
rendörhivatalnok.
jó rend volt az én házamnál.
nem
Az én
jöhetett be semmiféle látogató
tudta nélkül.
pompás controlleriának
Még
voltak
asszonyi csalhatatlanság rostája
a postás sem.
kellemetes
meg
—
Ennek a
oldalai.
Az
tudta válogatni a
kéregetk garmadájából a gyárnolításra érdemes tiszta buzaszemet a kiseprend konkolytól és polyvától. Egy napon az asszonyom azzal fogadott, hogy «kár, hogy nem voltál itthon. Most volt itt egy szegény fiatal ember, a ki igazán megérdemli a gyámolitást. Mívelt, tanult ember, ügyvédi diplomája
is
van. Szolgált a város-
mint dinrnista, volt magánnevel egy elkel családnál, legutoljára ügyvédsegéd egy fvárosi híres ügyvei Inél. Mind a háromszor azért kellett elhagyni az állását, mert kórházba került. Egyszer egy béi-kocsi gázolta cl, nál,
hat hétig feküdt
háztetrl
})e]e.
Máskor egy csereiíez
esett rá a
eltörte a lábát. Ijegutóljára egy vízbe ugrott
.s
leányt mentett ki a Dunából
s
meg
egy szegény öreg anyja,
tüdgyulladást kapott. Van egy nénje, a kik mind a
Az utól)bi púpos hátú. tartja bennük a lelket. De Most azok is megbetegedtek. most maga is kereset nélkül van. Szeretne a rendrséghez bejutni ott most üresedés van. Itt hagyta a bizonyítványait nézd át. Ha rendben vannak, irj mellette egy ajánló szót a frendrtanácsosnak. Megteszem. ketten fehérnem-varrásból élnek.
;
:
—
Átvettem az nyolcz darab
ott
volt.
hagyott bizonyítványokat. Számszerint
Ügyvédi diploma
;
—
bizonyítvány a szolgálatadók részérl;
kórház igazgatóságától, beteg anya és
magaviselet és
nösen
ki
volt
egy az
három rendbeli három a Rókus-
elöljáróságtól,
mely a
nvér munkaképtelenségét igazolta. A jó szorgalom, hség és becsületesség külöemelve a szolgálati bizonyítványokban
bélyeg, pecsét, stampiglia a
kell helyen
mányok nyomtatott rovancsos
;
a hivatalos ok-
papíron.
Ez az ember megérdemli az
utánjárást.
Azonnal
Lajosnak, meleg szavakkal
irtani Jekelfalussy
ajánlva e derék fiatal embert az általa kérvényezett alkal-
maztatásra.
Még aznap
eljött a
quidám az
megBudára a gzsikló
ajánlólevélért
kapva, az okmányaival együtt repült
fel
s
azt
sodronyain. Este találkoztam a klubban mélyen
tisztelt
barátom-
mal, Jekelfalussy miniszteri tanácsossal. Igen nyájas volt
hozzám.
— No, kineveztük a protegédet
a rendrséghez segéd-
fogalmazónak.
Hálás köszönetemet fejeztem ki érte. Másnap már korán reggel beállított az ujon kinevezett segédfogalmazó a házunkhoz. Alig tudott szólni az örömtl,
meg
Jókai
:
a nagy sietségtl.
szi
fény.
A könnyek
elfojtották a szavait. i 'J
Kezében hozta a nagy pecsétes
levelet n
kinevezéssel.
Eeszketett a papir a kezében.
— Uram — Asszonyom íme van — Vágyaim — önök három embert tettek boldoggá. — Szegény anyám — Szegény néném — Még nem tudják. — Ide siettem legelször. — Hogy fognak térdre borulva imádkozni önökért! — Nekem nincs szavam. — !
itt
!
!
netovábbja.
!
Hálám örök. Magamat milyen
is
jól esett,
!
elérzékenyített. Szegény feleségemnek hogy ilyen gyors sikere volt közbenjárá-
somnak.
Nem
Az
!
hálálkodást én
ilyen
el
szoktam utasítani
magamtól.
«A
jó sikert
nem
az én ajánlatomnak köszönheti; ha-
Kitn
bizonyítványaihoz
nem
volt szükség senki ajánlatára. Csak folytassa így, a
hogy
nem
a saját érdemeinek.
eddig. Bizonyosan
galmas
és
elbbre fog menni.
A hivatalban
hséges embert meg tudják
Mégis csak
meg voltam
a szor-
becsülni.
elégedve a sikerrel.
Másnap este megint találkoztam a klubban Jekelfalussy miniszteri
tanácsos
barátommal.
—
Igen
nyájas
volt
hozzám.
— No, a protegédet ma reggel elfogták az utczáu. — Valaki ráismert. — Hisz ez egy híres betör, kurrentálva van. Nem annak beteg hámos, — a hivatala soha. púpos hátú nénje, anyja, — Hát az a nyolcz bizonyítvány szél-
ki
se
volt
se
se törött lába, se ?
Az mind egytl-egyig hamisított utánzat volt. Aláírás, mind remekül utánozva. Az egészben az volt a legjobb ötlet tle, hogy a rendrséghez állt be hivatalnoknak hogy majd ott nem talál-
pecsét, stampiglia,
:
nak
rá.
•291
Brunswick gróf
Egy
íökertésze.
asszonyom a rendes öreg
délután, mikor az
társal-
kodónéjával egyedül volt otthon, beállít hozzá egy
tisz-
ember, miután elébb beküldte a
tességesen öltözött fiatal
névjegyét, a mire a foglalkozása
is
föl
volt irva
Bruns-
:
wick gróf íökertésze Martonvásáron.
Vájjon mi hozza ide
— Nem
?
ismer rám, asszonyom, úgy-e? De én annál
jobban emlékszem önre. Hát
nem
jut eszébe az a vak kin-
tornás, a ki idejárt az udvarra muzsikálni, a kinek ren-
desen egy hatost kegyeskedett adni azért, hogy ne muzsikáljon.
A
kutyák mindig megugatták.
vak kintornásra csakugyan lehetett emlé-
(No ilyen kezni.)
— Annak a vak kamasz
fiu
voltam.
A
:
muzsikusnak a vezetje
vak muzsikus volt az én apám.
kegyeskedett engemet .asszonyom,
nem
nagy
volt egy
a ki a piczulát a sipkájában felfogta. Az én
—
Egyszer miért
lepirongatni:
látok valami mesterség után ? Mit kóborlók házról-
—
kamasz létemre, koldulni, lebzselni ? Én mondtam, hogy szivesen mennék én valami mesterséget tanulni, de ilyen rongyosan, szurtosan senki sem fogad be. Erre kegyed, jó asszonyom, bement az úr szobájába s kihozott nekem onnan egy pár csizmát, meg
házra, nag}^ azt
—
egy kabátot, aztán
meg
egy fehér kalapot. Megajándéko-
zott vele.
(No ilyen eset
is
fordult elö legalább
is
minden
esz-
tendben egyszer.) Hát ez az ajándék
fordította
Eképpen
felruházva megjelenhettem az
—
itteni
tisztességesen
Wéber mükertész
úrnál.
A
meg
az én sorsomat.
kertészethez volt nagy
szenvedélyem. Ott kitanultam a virág- és díszkertészetet; azután elmentem praktizálni az alcsuthi fherczegi ura-
dalomba:
ott
is
megkedveltek.
A
legmagasabb ajánlat 19*
mellett aztán bejutottam Brunswick (lís/kertjébr elébb segédkertcsznek. Ott
leányának a vonzalmát. Azt
kei-tész
r^róí
nül vettem. És
a fökertész nyugdijaztatásával én nyertem sát.
Háromezer
marton vásári
megnycírtem a
el
fö-
aztán
az apa állá-
forint fizetésem van,
tumokkal. És most
nem
különféle deputáismerek nálamnál boldogabl) em-
—
bert a világon.
És mindezt annak köszönhetem, hogy asszonyom, évek eltt úgy lepirongatott a csavargó életemért. No meg annak az ajándékba kapott kegyed,
tisztelt
öltözetnek.
(No ez hát igen kellemetes
látogati'),
a ki a multakért
hálálkodni kerül vissza.)
— Tessék helyet — Köszönöm. Nem
foglalni.
alkalmatlankodom tovább. Vissza Hogy hálámat csak részben is kifejezhessem, engedje meg, tisztelt asszonyom, hogy tizenkét darab azaléát és tizenkét rhododendront adhassak át ajándékba, a melyeket kegyed számára hozkell
sietnem a
tam;
ott
déli
vaspályához.
—
vannak a vasútnál. Tessék valakit elküldeni
velem, a kinek átadjam.
A feleségemnek erre az els gondolatja az volt, hogy de szabad-e vájjon egy uradalmi fökertésznek a rábízott kert virágaiból ajándékokat adni.
— Tessék megnyugodni.
A konventiómban
van, hogy
cserépvirágokat a saját elárusításomra nevelhessek.
Másodszor pedig arra volt észrevétele a feleségemnek, hogy mi ajándékokat egyáltalában senkitl elfogadni
nem
szoktunk. Az azaléákat
kertünk
is
szivesen
volt a saját házunkban),
veszi
hanem
(akkor
téli
szabja valami
árát.
— Ah,
azt
semmi
esetre sem.
Utoljára mégis sok unszolásra annyit megtett a derék férfiú,
hogy
szállítási
valami három
A
forintot.
költségek
De
czíme alatt elfogadott
igen restelte azt
is.
feleségem aztán utasította a mi jó derék Gábor diákunkat, hogy kövesse a fkertész urat a budai vaspálya-
2<J3
hoz, vegye át
tle az azaléákat
és
rhododendronokat
s
egy
targonczással hozassa haza.
pályaháznál a fökertész úr bement a málharaktárba, a Gábort künn hagyta a folyosón. A Gábor csak vái-t sötét estig, akkor megsokalta a dicsséget, bement a málha-
A
raktárba utána kérdezsködni.
Hát soh'se látta ott senki se a fkertészt, se az azaléákat. A quidam sok helyen megfizetteté magának ugyanezzel a mesével a martonvásári azaléák szállítási költségeit.
V.
A VAK
FEST.
Mikor dologban van az ember, olyankor
nem
szereti a
látogatókat.
Különösen a kiknél a munkájok sikere a kedélyhaugufügg az irók, festk, zenészek, általában minden-
lattól
féle
A
:
múzsaivadék. hangulat melegségét
nem lehet úgy visszaidézni, mint
a kihlt kandallót újra befteni.
A
kik pedig legkevésbbé szeretik a látogatókat, azok a
festk.
Nincs kellemetlenebb figura, mint egy profánus ember egy
félig
kész kép eltt.
nincs megelégedve,
nem
Annak érti,
látszik a pofáján,
hogy mi
lesz
ebbl
'?
hogy
Mi a
fránya lesz abból a szürkefakó liktáriumból, a mit ott
most szétkennek'?
ha fest látogatja meg a festt. Azt már szivesen fogadják. Az érzi, tudja, elre sejti, hogy mi fog Kivételt képez,
ebbl
a szinkaoszból kikeveredni
?
Ha
tesz
annak komoly alapja van. Megint kopogtatnak! «Hogy a kánya
vitt
észrevételt,
volna
el!
Tessék!.)
Vadonat idegen arcz nyomul el a függöny mögül, nagy karimájú kalappal.
Németül
szólal meg.
— X. Meyer. Müncheni akadémiai fest.
— Ah
!
Krisztikott.
Wio
krt^z. A
los/:ill n staffeloi
fcstc")
melll s Sok szép üdvözletet Benczúrtól, Wagner kezet szorít.
—
Sándort(')l,
Lietzen-Meyertl.
— Köszönöm Nagyon örülök. — Mind lelkemre kötötték, hogy !
keresni
el
ha
itt
járok, (int
fel-
ne mulaszszam.
— Tessék
helyet foglalni. Ott a kerevet. Szalmád
—
megkínálnom Oh köszönöm
A
fest gyufát
szivarral
is
vu,y
?
lobhant
el
s
odatartja
szivar
a
végéhez.
A
látogató pöfékel.
— Megengedi ön, hogy folytassam a munkámat. A tem-
pera festék nagyon hamar beszárad.
— Oh, kérem. Magam
tudom, hogy a temprra
is
fejtik
hamar beszárad.
— Ön tanulmányokat csinálni
jött
Magyarországra'?
-- Oh, igen. Hallottam magasztalni a Hortobágyot, vad FölötOtt dolgoztam. lovaival és szilaj ökreivel !
—
—
tébb érdekes. Csak az a fatális dolog, hogy a hort()b;'m,\ nagy portól olyan szemgyuladást kaptam, hogy most nciu i
vagyok képes
festeni.
— Ohó! — Annál fogva egészen kereset nélkül
Na^'vok,
minden
segédeszközeimbl kifogytam.
— Ahán! — Egy ilyen idegen nagy városban
kihez forduljon az
ember, mint a pályatársaihoz. Önnek a nemeslelküségét annyiszor hallottam magasztalni.
— Ühüm. A fest nagy keservesen nyúl a zsebébe. — Segíthetek önön egy öt forintossal.
A fof^ja
mint
láto;^at('i
tartani a
a
li;ilára
\an kiHcIc/vc
kapott kölcsönt azonnal
nagy internáczionális
kiállításon
K'ol.
'lességének
vissz:t fizetni,
a
a
liortobágyi
képével az els dijat megnyeri. Aztán veszi a kalapját és elkomplementozik.
A fest
csak a szivarját sajnálja, a mit
maga
segített
neki meggyújtani.
Pár nap múlva megint kopogtatnak az ajtón. Idegen arcz. Matróz-sapka. Bársony-blouse.
Ez
is
piktor.
— Münchenbl jövök.
Wagner
Szives üdvözleteket Benczúrtól,
Sándortól, Lietzen-Meyertöl.
— Köszönöm. De már
szivarral
nem
kinálta meg.
— Ide jöttem Magyarországra tanulmányokat —
-
csinálni.
Igen derék.
— Halottam magasztaltatni a Balatont vázlatot vettem — Nagyon
:
tömérdek szín-
fel.
szép.
—
Azonban a víztükör folytonos
csillogásától
olyan
ers szemgyuladást kaptam, hogy nem vagyok képes festeni.
—
Itt
van,
tessék,
egy forint.
Sietek.
A
festék be-
szárad.
A
látogató megköszöni az egy forintot
Alig múlik
el
s
odább
szelel.
három nap, megint kopogtatnak.
— Kit hoz megint a sátán
?
Tessék.
Idegen arcz, borzas haj, hegyes kecskeszakáll, szalmakalap, kék ing, veres nyakravaló, koczkás blouse,
b pan-
tallón, sárga czipö.
— Ich habé
azt
die
Éhre
!
(Furcsa, hogy a
német mindig
mondja «van becsületem ».)
— Csak röviden. — Most jövök Münchenbl.
Sok szép üdvözletet hoztam Benczúrtól, Wagner Sándortól, Lietzen-Meyertöl. Stúdiumokat csinálni jött ön ide, ugy-e bár?
— — — Aztán a Hortobágy porától Igenis.
sától megtetszett vakulni,
meg
ugy-e bár?
a Balaton csillogá-
A
látogató szája nyitva maradt a bámulattól. Ilát
hogy
ez azt
iinit-
találta ki?
— No hát
itt van öt hatos. Tessék. Hanem már most, ha összetalálkozik ön még egy vak festvel, megmondja neki, hogy hozzám ne jöjjön, mert már azt kidobom az
ajtón.
(Nem akartam
VI.
ELKERESZTELÉS.
ezt
az adomát elébb közölni, mint a nehogy az ellenzék fegyvert ková-
befejezdött:
«vita))
csoljon belle
—
ebbl pedig
kitelt
volna egy mitrail-
Icuse.i
Tehát: Beállít egy szép reggel
czigánykaraván vajdája fejét
vakarva
s
a
a vándor
koltói kastélyba
— vigyorgó
ábrázattal,
hanem
a
keresi a földesurat.
No, vajda, hát mi az a
fej
vakarással együtt járó
nagy öröm? Csókolom
—
úrnak,
kézit lábát az aranyos szájú méltóságos kegyes engedelmével egy íiucskánk született az
a sátor
éjjel
alatt,
els kakaskukorításkor, olyan szép
mint én magam. Hát keresztapa kék a trónörökösnek, ugy-e? Igen is. Csókolom ezt az oltárkoptató térdekalácsát a kegyelmes úrnak, ha lenne keresztapja néki csak egy akkora kis nevet adjon néki, a mennyit egyszerre ki fekete,
— —
;
lehet
adni
:
mondani, de csak az én nevemet ne tessék neki mert az olyan csúnya, hogy a ki úgy szólít, elél)b
magamat ütöm
pofon,
azután
meg
azt,
a
ki
hozzám
szólt.
— De hát mi vallásod van, vajda — Az a vallásom, a mi az excellencziás — liómai katolikus vagy ?
úré.
?
— Az az! Roma!
Persze, hogy
roma vagyok. Az
egész
pereputyom, rajkó, dádé, morc, mind csupa szemenszedett roma.
czigányok
(A
a
saját
nyelvükön
«romá»-iiak hivat-
nak)*.)
— No, hát gyerünk a paphoz. A
derék, jószív földesúr aztán elvezette a boldog apát,
képez
a kíséretét
frekvencziával együtt a paphoz
s
az
aKan agár)>-nak
ke-
újdonsült princzet megkeresztelték « Aladár »-nak,
—
Jaj, jaj, jaj
sápított a vajda
!
:
resztelték a rajkót.
Hanem apától
aztán egy
kapott
a
forintos bankó, a mit a kereszt-
tíz
keresztelés!
lakomára,
teljesen
meg-
vigasztalá.
Másnap
felkerekedett
a
karaván
odább vándorolt
s
Berkesre.
A
vajda kiszemelte a legszebb úri házat a faluban
s
nagy örvendezéssel.
beállított
— No, mi vajda? kérdi tle a háziúr. — Csókolom azt az aranygyrs öregujját a nagyságos kell
úrnak, megesett rajtunk a nagy szerencsétlenség: a fele-
ségemnek
fia született
az
éjjel,
olyan fekete, mint az amg'a;
épen mikor az ég dörgött, talán fehérebb lenne, ha
egy kis keresztvíz érné.
— De hát mi a vallásod vajda? — Éppen cseppentett ugyanaz, te
az,
a
mi a méltóságos
úré.
— De hisz én egyesült görög hit vagyok. — Én éppen az vagyok görög vagyok, is
kitelik az, az
A
:
bellem
;
egyesült
is
vagyok
;
ördög mindjárt elvinne, ha az
dehogy
nem
négy görög
nem vagyok
volnék.
berkesí földesúr aztán elvezette a vajdát a sokada-
lommal együtt a maga templomába a rajkót.
A
:
ott
megkeresztelték
keresztapa, szokás szerint, egy aranyat dugott
a pólyába: ez eltenni való örök emlékül, öt forintot pedig
paszitára adott a vajdának.
Másnap vándorolt a czigánykaraván tovább. Egy oláh faluba értek, melyben a házak két mértföldnyi távolban vannak elszórva. A vajda kikereste a legmaga-
sabl)
tetej zsindelyes házat,
op^y oláh
a
ma
nemes úr
oda rukkolt
lakott. Felszólította nzt
be.
pedig
Otfc
hogy legyen
is,
született fiának keresztapja.
— De én óhit vagyok, vajda. - En vagyok az igazán, a legeslegócskáhb hit vagyok, enyim kopott is már, rongyos is már, nem visel a ezi-
;iz
gány
ujat.
van. Ez
.Tói
már nem
Hanem
elvállalta a keresztapaságot.
adott készpénzben többet, mint
nyelvet*). tiz
is
(így hittak kecses alakjáért
és
öt
darab
«
ez
kutya
színéért a régi
krajczáros bankót.)
— Hát érdemes volt ezért Hanem
meg egy
birkát,
csobolyó fenyövizet.
— No, hát még Megint
érdemes volt. eljutottak Körtvélyesre. vándoroltak odább is
:
bérl
Ott a földesúri kastélyban vajda,
megkeresztelni a gyereket?
aztán küldött a keresztapa a karavánnak egy
hogy mit jelent az a
Azt
lakott.
csillag a
már
tornyon
?
tudta a
Itt kálvi-
nisták laknak.
Bemegy
kastélyba
a
elkezd
s
torka-
jajveszékelni
szakadtából. Já, já, já,
odavagyok
!
— No, mi baj van, vajda — Ne tessék haragudni, hete,
Megrúgott a devla. ?
nem
tehetek róla,
hogy született a feleségemnek egy
már
rajkója,
egy
nem
kapok neki keresztapát sehol, mindenünnen elkergetnek, azt mondják, ha kálomista vagyok, menjek káloinista keresztapát keresni.
— Hát igazán kálomista vagy, vajda? — De olyan igazán, hogy a hátam
böjtrl beszélnek.
Nagy pénteken
is
is
borsózik,
iikmtoszoih
;i
lia
s/ü-
lonnát. Itt is elvállalták
a keresztapaságot.
A
vajda kapott öt
szép fényes tallért a keresztelési paszitára.
És ezen a módon utazta végig Erdélyt a vajda karavánja
—
és az
egy újszülött rajkó és a keresztel me-
dencze segítségével.
Toroczkóra beértek,
^Mire
vajda rajkójának huszonhárom lása
(
!
plomban
s
a
pap keresztelte meg ugyanannyi temkét hónap vezette be a maga matrikulájába
annyiféle
:
volt
neve és hatféle val-
)
—
alatt.
Már most
kérdés,
hogy melyik papnak a matrikulája
hiteles ?
A LABDA.
VII.
a
Tulajdonképpen nagy kérdés, hogy szabad-e még ezt szót « labda » használnom? Miután a nyelvtisztítók
szerint a
végz
«da»
magyarban jogosulatlan
a
ilyen ünneplésen letiltatott,
számzetett
s
mint
és kiakolbulit-
— zárosház — a járda — — ivóház; — a csorda — paló út; — a — a borda — oldalcsont; — a marhagyülekezet (•konda* — sertéssereglet; — a «bunda» — szörmed— a «csoda» — bámulvény; — a «kaloda)) — — — mizé — a «duda)) — nyega «mic8oda ?» vány csak úgy kerülte getsíp; — si «Buda» a meghogy hozzávarratódott. — De mi tatott
:
azóta a
«
zárda
«
csárdát)
tal-
»
«
;
»>
«
»
«
;
»
lábtiló;
?
;
el
is
talpaltatást,
a
«
lesz
aPest))
dadából*, a ki ell
Ezóta már a
«
is
labda »
«da», hátul is
is
«da»
?
bizonyosan «gömbcze»).
Egy gyermekkori iskolatársamnak nem rég eszébe tott
sével
Ha
engem megörvendeztetni. Egy hajdankori labda. gyermekek, hogy mi fán termett ti azt tudnátok,
a régi
labda
?
Nem
volt
ám még
akkor játékos
értek volna azok
érzi az
nekünk semmit
ember, ha hátba dobják vele.
:
bolt,
nem meg sem Magunknak kellett
a hol hálószámra árulják a kész kaucsuk gömböket is
ju-
egy ötven év óta tartogatott emléktárgy megküldé-
;
hisz azt
a játékszerszámot elkészítenünk.
Az maga egy mulatság volt. Legelször ismeretséget kellett kötni a szomszéd csizmadia inasával s azzal, ozsonna megfelezés árán, szerzdésre
lépni,
hogy a hasznavehetetlen brmaradékokat
szedje össze a számunkra. Azokat aztán szakértelemmel
kiszabtuk
háromszög
darab összekerült
;
szelvényekre, míg nyolcz
egyenl
volt a között fekete, zöld, sárga, piros,
mindenféle szinü.
Akkor azután a szolgálónak kellett jó szót adni, hogy fonjon a számunkra a ponyvának szánt kenderbl jó ers
Ahhoz szereztünk viaszkot a méhesben. Azzal a
fonalat.
még
fonállal aztán összevartuk a nyolcz bördarabot,
pe-
dig az utolsó nyilasig a visszáját szeg^e be.
Azután mikor disznóölés
volt,
jókor felkeltünk, hogy
a leölt mangaliczának, mieltt megperzselnék, kitépjük
megtöm-
a java sertéjét labdatölteléknek. Azzal aztán jól
tük a labdát keményre.
Akkor a nyolczadik
nyilast
is
összevarrtuk rajta.
De még szet
be
nem
azért ez
elszakadt volna.
volt labda.
kellett fonni spárgával,
bedrótozzák.
No de
ti
hamar
így nagyon
Ennek még köpönyeg
is kellett.
mint a hogy a
drótfonatos tajtékpipát
Az
egé-
tajték pipát
sem
láttatok
soha.
A
nagy mesterség volt; de még nagyobi) A spárgát, mint tudva van, pénzért adják. Az én idmben pedig a gyereknek a kezébe nem adtak pénzt. S ha mégis valahogy, lemásolás, vagy végtisztességtételnél éneklés dijában egy szébespárgázás
is
mesterség a spárgát beszerezni.
les susztertallér
{^
2 garas)
ütötte markunkat,
vettünk rajta játékszert; nagy volt az én étvágy,
nem
kellett
gyomrunk képzel
dehogy
idmben
nekünk vasas pilulákat
adni,
az
hogy
tehetsége fölébredjen. Jobb volt a két
garas sóspereezre.
No hát, hogy a spárgához hogyan jutottunk? azt majd elmondom a « sárkánya rovat alatt. A labda hát megvolt. Már most még csak arra kellett várnunk, hogy egyszer a lapátot.
Mivel hogy a
szolgáló
lapátnyél
eltörje
a legjobb
az
istálhji
«ütfa»
a
világím.
Akkor aztán szombaton délután nem levén
iskola.
kivonult az egész klaszszis a czigánymezöre. tér volt
nem
;
bogy a messze
kellett félni,
lieveri az ablakot.
Ha
Itt j()
beüti a czigányliáz ablakát:
papirost ragasztunk rá
megint ablak
s
lesz.
tágas
elütött labda
más
Akkor aztán
kezddött a válogatás (úgy hívtuk, hogy ((eligálás»>), volt két vezérünk a legmarkosabb legények. Ezek legelébb is fogták az ütöfát s háromszor egymás kezébe hajíták a harmadiknál aztán egyik vezér a másik ökle fölött átmarkolva az ütöfát, a melyiknek utoljára kezében maradt :
;
az ütöfa, az volt az elektor.
Ennek nagy elnye
volt,
mert a bajtársak közül mellé valókat, utána a
maga
választott elébb egyesével
már úgy számította ki hogy az ö markában maradjon az ütfa vége. De néha csak annyi maradt ki legfelül, hogy alig foghatta meg az ökle kisujjával. Ekkor aztán az ellenfélnek jogában állt próbát követelni. Ha az ellenfél
másik. Azért az ütfa elkapásnál
szemmérték
szerint,
az egy mutatóujjával ki tudta az ütöfát lódítani a versenytárs
markából
akkor ö
:
De nemcsak
elny
ez az
az elektor.
lett
járt az
ütfapróbával,
hanem
hogy az elektor és ö szövetségesei maradtak bell a «métá>)-ban, a másik csoport jutott kívül. Amazoké az az
is,
ácsorgás és labdakapás.
Hogy
az
egész játékot áttekinthetvé
A
jelölöm az egész terepet. a
gömbök
A
az ellenfelei.
vonalak jelzik a métát.
O
A -55-
B
-55I
:
-^
O
-íH
O
O
•'• jit
o labdát,
O
az
«
adogató*).
úgy, hogy
1
•«•
-ÍJ-
^»'.
I
í
2
I
I
I
A
meg-
csillagok az elektor bajtársai,
O 1
tegyem,
Ennek
o kötelessége felhajítani a
az ütöfával elüthesse.
Ha nem
30í2
találta el a
Ha
ultah'illa
az
A
jo
s
iiutárol
a,
B
azoknak
Az oldalasoknak
valamennyinek elbb a
röpítette
is
az adogatcniak
s
két
liogy az a
Ha azonban
a
1
meg-
futó ellenfelet
üt
•;}•
bármily ügyesen
a labdát, de azt a két
el
a
m-m
két kozc])-
A — B métákon belül. Ezért középs vezér kezébe kell az
az
is t-sak
elfogott labdát áthajitani,
üthesse vele.
u/táii átszalad
a míg az oldalt álldogálók
métára,
meghajitani a labdá^al, csak
a futót
söiK'k s
akkor
olröpiic,
iiio^szc
a labdát kergetik.
szabad
akkor kiállhat a métára.
az o baja.
labdát,
O vala-
középs
melyikröptében elkapta, akkor ugj^ancsak igyekeznie
hogy visszafusson az elhagyott métához, mert
kell,
hátl)a,
dobják.
Sokszor megesik, hogy a csillagosok mind kinn reked-
nek a
B
maga a
métánál. Ekkor jön a liberátor, a szabadító. Ez
Ennek bárom
vezér.
ütése van.
Ha
egy
is sikerül,
akkor aztán a kinn rekedt társak nagy zsivajjal rohannak
még nagyobb
végig a ((longá»-n;
részérl:
«labdát,
nak, a melyik
labdát
meg
;
annak a gyámoltalanmert ekkor a játékot, annak kell kimenni
!»
S
jaj
hagyja magát hajíttatni
az egész társasága elveszti
a gyepre
kiabálás az ellenpárt
;
az ellenfél vonul be a sánczba.
De gyakran megesett ám, hogy maga a liberátor is mind a három ütést elhibázta, vagy olyan egyenesen ütött, hogy elkapták a labdát. Ekkor aztán jött a Klnehezebb feladat. Egynek a kinnrekedt társak közül fel áldoznia
kell
B
határtól az
magát, hogy
egyedül keresztül futhasson
A
míg az
határig, a
ellenfél legügyesebb
vezére a kezében tartott labdával várja kapóra.
nev
Volt egy bajtársunk, egy Melchior a ki cserében volt nálunk átfutási
ilaiíil
fejjel loholt. k(')zel
el;
remekelni.
Nem
is
;
német gyerek,
ez tudott az ilyen kényszerített
Ez
uiiudig
h!Ítrai\'U'
szaladt, csak ügetett,
hajítottak hozzá a labdával, azt
fordított
de akármilyen
sohasem
találták
olyan ügyesen nyaklott annak a termete elre-hátra,
hogy mindig mellette repült
el
a
labda: ha IVliU vet-
3o;j
ték,
lebukkant, ha alul vették, felugrott, solia
sem
lehe-
tett eltalálni.
Hajh de
fölséges
mulatság
volt ez
is
harangszó vert bennünket belle haza.
sem
!
csak az esteli
S egy krajczárba
került az apánknak.
Mindez eszembe
jutott,
mikor ezt á régi labdámat meg-
láttam.
Még
vele
is
álmodtam.
czigánymezn
Ott voltam a
;
a kabátjainkat egy ha-
lomra hánytuk. (Nem féltünk az influenzától.) A Szcs Sándor meg a Goda Sándor eligáltak az ütfával. A Melchior futott hátrafordított fejjel
Nagy
vagyok én
Én maradtam
!
labdát
fel
Hanem
helyettük
az égbe.
társaim rosszul ütöttek.
:
Bukunk
volt a rémület a pártban.
!
liberátornak.
féljetek, is
itt
ütöttem a
Társaim szerencsésen bejutottak.
engem dobtak hátba a
hogy fölébredtem
Ne El
labdával, úgy,
bele.
Hajh ha engemet még egyszer
így hátba
dobnának
ezzel a labdával
Dehogy dobnak Labda nincs már a világon labdázó gyerekek sincsenek már. Most már csak filozofáló, politizáló, kommandóra tornázó gyerekek vannak s egy-egy szerelmi bána:
tában, életunalmában öngyilkossá lett gyerek esete hirdeti,
hogy manapság kész vén emberek születnek.
Vegyétek
még
VIII.
egyszer kezetekbe azt a labdát, fiúk
A NAGY DEÁK, MINT KIS DEÁK.
Mert Deák Ferenezet ö
is
volt kis
is
hívták
ám
egyszer Ferkónak
s
betvel adeák*.
Abban az idben flhumaniorá»-nak neveztek három klasszist, melynek a diszczipulusai valának az els évben «rhetorok», a másodikban (ipoéták», a harmadikban pediglen
«
logikusok
»)
.;nt
Vj/.t
a liárom klasszist Doák
a luúltán jühii'ü
Hogy milyen
benediktiiuisok í^imiiáziuniáltan. rlietor leliotett a
a «Ferencz» elt^ggé luegiiuitatta.
«Ferkó:'i»
A
hát hisz azt
«('hriáiii«
alitj;
hiszem,
hogy korrigált volna valaha a professzor, bizonyos, hogy Cornelius Nepos-t egy szó hiba nélkül tudta. is
A
bevágta kegyetlenül.
«(ler-(lie
A
«xo7rto{ir,v»-t
(las»t pedig éppenség-
gel legyrte.
Vakáczióra aztán hazakerült a bátyjához, a nagytekin-
tély zalamegyei táblabiróhoz. No hát, Ferkó öcsém, milyen a kalkulus ? Ez volt az els kérdés. Ferkó büszke öntudattal vette el a tesztimoniininit. «Ex omnibus eminens ». Mindenbl kitn ? No ez hát szép Eminens Eminens ? De hát hányadik eminens vagy ?
—
—
'?
!
—
második. Ferkó szerényen megvallá, hog}^ csak els? Akkor az második S kicsoda az Csak
—
—
!
valami portentum
Ferkó azt
is
megvallá szintén.
— A Klein Móricz. — Micsoda Móricz — Igen — Micsoda az apja? — Szatócs.
?«
«
is,
Csak nem zsidó talán?
az.
— No már ez hallatlan
!
Hogy egy Deák Ferkót máso-
dik helyre szorítson egy Klein Móricz, egy zsidó gyerek,
egy szatócsnak a
fia
!
Hogy
lehet ez ?
— Úgy, hogy a professzorom igazságos. — No én nekem jöv esztendre azt a Móriczot leverd,
mert én azt el nem viszem a lelkemre, hogy az én Ferko öcsém második legyen a maga klasszisában. A hogy Július Caseár mondta: « inkább egy faluban els, mint liómában második ». Ferkó megigérte, hogy törekedni fog rajta. A második esztendben következett a «poczis.»
3U No már azt tiuljnk, hogy «Ferencz» nem sokat segített mimkadús (l(4V'l)on Apollónak a baltérfát koppasztani. hanem hát A poézisnak í^oliu sem volt nagy barátja; ösztönözve, által anihiczió «Ferkó» megtette azt, nemes hogy még verseket is irt természetesen latin verseket, hexameterekben, alkaikusokban heh kár, hogy nem lettek megrizve az utókor számára Valószinüleg korán égbe szálltak sárkányalakban. De tudta ám könyv nélkül Horácz :
:
!
«urs poeticáját)), a latin (iprosodiát»
;
gru^coromana^) -t, a «mythologiának»)
galmas
kultiválója
volt,
st
— az wantiquitates nem
kevésbé szor-
gyakorlati téren
a
is
el
tudott bánni a trópusokkal, allegóriákkal tudott czitálni a klasszikusokból s körmondatokat kikanyarítani az ornata ;
syntaxis
regulái
soha sem vette segítségül a
szerint,
gyönge diákok haszná-
ttgradus ad Parnassum»-ot, a mit
latára szamárlajtorjának
neveznek.
is
S a hol a diligenczia párosul a talentummal, ott a triumfus sem maradhat el. A bekövetkez vakáczióra már gyzelemtl ragyogó arczczal tért meg a hátj^jaurához (tFerkó deák.» Hozta a zsebében a tesztimóniumot.
— No hát milyen a kalkulus «Ex omnibus eminens primus — — ((Mindenekbl egyenl els kitn. Az urabátyja nagyon pödrögette a bajuszát. — Aequalis? Micsoda csuda ez — Hát most ketten vagyunk egyformán ?
aequalis.D
?
sequalis ?
els eminensek. Egyik nap én ülök az els helyen, másik nap a Móricz.
— Már megint a Móricz
koronát
Nekem
nem
?
Ez nem
lehet kétfelé vágni,
ér semmit. Koszorút,
hogy két ember
viselje.
a harmadik esztendben az egész koszorút hozd
haza.
Ferkó megigérte, hogy majd törekedni fog Mellékes utón mozdítani. Júkai:
szi
A féuy.
nem
lehetett
ám
megvesztegetéshez az
rajta.
ezt a törekvést is
el-
hiányzott, a -"
ki
;iot)
akarjon,
vesztegetni
de az
is,
a
ki
meghagyja raagát
vesztegetni. Dicséretesen jellemzi a benediktiuus rendet,
hogy annak a tanárait semmi világi tekintet nem befolyá Bolta, mikor a hatalmas Deák-család sarja s a szegény zsidó szatócs fia között kellett klasszifikálni.
Hárman
Körmendy testvérek, mind a bárom mind a három direktor. A révkomáromi nyomott négy mázsa tíz fontot, a pannonhalmi négy mázsa huszonöt fontot és a gyri négy mázsa negyvenöt fontot. S a tudományuk és karakterük éppen iequivalenst pondé rált. Azok nem engedték magukat se «flecti» se «frangi» voltak
benediktinus,
:
se hajtani se törni.
No de a harmadik évben már olyan pályasík nyilt meg «Ferkó» eltt, a melyen a «nagy Deák))-ot sem gyzte \e senki
:
a
«
logikai » kurzus.
A második itjú
szemesztris végén a « humaniórák at» végzett diadalmasan mutathatta fel a bátyjának a végleges
iskolai bizonyítványt.
«Ex omnibus eminens primus
— No Most már bátya. No — hát a Móricz — A Klein Móriczot
...»
tökéletes a triumfus
!
!
— Monda
a
?
elvitte a szemesztris
közepén az
apja Bécsbe kereskedsegédnek.
— Uhm
Hát csak úgy tudtál gyzni, hogy a Móricz magadra hagyott ? Akkor még sem tökéletes a triumfus. !
BECSI DOLGOK. Csak már egyszer otthon lehetnék, hogy egy kis Már negyedik jó bablevest ehetném disznókörömmel vasárnapja, hogy a drágalátos töltött káposzta illatát nem Jajh
!
!
szívhatom.
Egészen melankolikussá leszek ebben a Bécsben. Ha az ember csak két esztendnkint lakik meg egy várost,
mennyi minden változást
Már nem merek otthoulevk
talál a visszatéréskor
!
az itteni jó barátaimtól kérdezsködni az
felöl
:
annyiszor megbotlottam a kérdezésben.
«Hogy van a kedves szép asszonyod '?» «Hát nem tudod, hogy elváltunk? Másutt lakom én is, ö is...» Majd másutt: «Add át szíves üdvözletemet ö nagyságának." Döblingben van ...» «Nem adhatom édesem szegény Aztán ismét: «Kedves leányod nem ment még férjhez ?» Mennyi kedves alak «De igen, tavaly temettük el.* volt, a ki még néhány év eltt óhajtotta tette a viszontNem találok rájuk. Az a derék irotalálkozást dalompártoló egylet, melynek társas estélyein a tudósok
—
nm
;
—
!
és
mvészek
vel,
a hol én
—
—
világa találkozott a társadalom elkelségeiis
tartottam felolvasást
ezüstkoszorut, hiven
A
rzöm
:
s
annak emlékét, az
felbomlott, széjjelment.
színházigazgató, a ki a darabjaimat
—
színpadra hozta,
m-
megharagudott Bécsre, elment Berlinbe. A kedves vészn, a ki olyan hiven játszta a Noémit, meghalt. Szer-
keszttársam Weilen, a ki oly igazi nemeslelk jó barát volt, (mind nekem, mind a hazámnak) oly hirtelen meghalt. Követte a másik jóakaróm, Bombelles rövid idn.
—
20*
;i()8
Ilát azt az érzést Ichot-c tolluak visszaadni,
mikor u csáudvarán keresztül van a járásom, s mef^látuiii aztarej)kéuvtl befutott oldalkaput, melyen iinnyi reménytl lelkesülve jártam be egykor .'? szári várlak
.
.
Ma
kaptam egy levelet Abbáziából. Sötét hamusziii a papir, nagy fekete pecsét rajta alatta a koronás feli( r .
.,
;
monogramm. ü felsége, a
császár és király
magyar monarchia Írásban
és
kegyelmébl az Osztrákczim munkának
képben
védnöksége az özvegy trónörökösnére lett átruházva, ki e védnökséget nagy érdekldéssel vezeti. A szerkesztségek
idnkint felküldik hozzá elterjesztéseiket, különösen ha a
programmon valamit
elterjesztésemre
igazítani szándékoznak.
adott
válasz
az
volt
Egy
abbaziai
ilyen levél.
Azonkívül egymagánkérésem
is volt: most írtam meg egy mesés könyvet gyermekek számára. Még eddig a gyermekközönségnek nem írtam semmit. Arra kértem a magas védnököt, hogy engedjen meg e egy példányt a kis
mbl
föherczegnönek, Erzsébetnek átadnom. Válaszában szívesen fogadta
s
azt ígérte,
hogy maga fog belle
felolvasni
a kis leányának. ...
róla
Ah Nem !
nem
jó
errl gondolkozni
!
— Pedig lehetetlen
gondolkozni.
—
A
világ azonban halad. Csakhogy nem jól halad. Ez az egész bécsi hangulat olyan elfanyalító. Az okos emberek nem akarnak egymással egyetérteni
s
kölcsönösen a bolondoknál keresnek szövetséget.
Nem
örülnek
itt
semminek; de nem
is
aggódnak sem-
min.
Most már meg volna nekik a Nagy-Bécs. De az
e fölötti
lelkesedést preczipitálja a krajczáros érdek.
Heulmeiernek van
azok után élt. Olyan forhogy azok mindennap kimentek négyszer a vámvonalon s ugyanannyiszor visszajöttek,
mán
élt
a
fiai
tíz fia s
után,
minden fordulónál egy kiló zsírt s rizskását s más effélét hozva be magukkal. Egy kiló élelmiszer egy gyalogosnál
30!)
vámmentes. A vámdij kilónkint 4 Jíeulmeier polgárnak a négy
krajczár lévén,
és fél
megkeresett
sétálva
fia
naponkint egy forint 80 krajczárt. Most a vámvonalak
megszntek s Heiilmeier a tíz fiával együtt a szárazon maradt. Hát ennek aztán hiába beszélnek Nagy-Bécs dics jövendjérl. Milyen diskurzusokat Hát még a községtanácsban olvasunk mindennap e rovat alatt. Kevés kivétellel (a milyen a derék Silberer beszéde) az ember azt hiszi, hogy Sehilda és Kraehwinkel delegátusai tartanak együtt ülést. Tersze száz szónak is az a vége, hogy a zsidók az okai !
minden bajnak. Azért aztán bajnak
kell lenni ott
is,
a hol
nincs.
Ha nem
a legilletékesebb helyen hallottam volna, díszes
társaság közepett,
mondanám, hogy
azt
de mert igaz történet, hát
rossz anekdota
nem engedhetem el, hogy meg A napokban holdfogyat-
ne örökítsem (mától holnapig).
kozás volt Bécsben. (Azt hiszem, Budapesten
A
is
volt.)
bécsi csillagászi intézet obszervatóriumát egész éjjel
srn rl
látogatták volt
a reggeli lapok
este
— hírlapírók, kik az
számára referádákat
égi
oda jön egy újságíró a csillagvizsgálóba
oreszszék
a
teleskóphoz.
esemény-
irtak.
Másnap
s kéri,
hogy
akar rajta nézni ?»
<(Mit
—
— —
«HÍ8z az a múlt éjjel volt !» «A holdfogyatkozást.*) Mondták aztán «Azt hallottam, hogy ma reprise lesz.» neki, hogy nem lesz reprise, csak jöv májusban. Nagyot mordult rá « Átkozott zsidók! még a holdfogyatkozást is elkapták az orrunk ell
—
—
:
!
Soha nagyobb örömöm nem képviselválasztásoknál
engem
Ezentúl minden gylésen
ott
volt, is
bevettek városatyának.
fogok
hallgatva az ottani okos, lelkes, bölcs határozatokat
mint mikor a városi ülni végesvégig, s
hazafias beszédeket és
— hagyom nagyranni a büszkeségem
unicornisát.
Hiszen mi nekünk nincsen párunk.
810
Szombaton
este fényes diplomatái estély volt berezeg'
Scbönburg-Hartenstein Kainer-utczai palotájában. Az a palota is emlékezetes egy épület: a század elején fényes vendéglátó gyülhelye a Bécsben
uraknak,
kik
mind
ideát
magyar f-
lak(')
palotáikban
saját
laktak.
Tulajdonosa volt gróf Keglevich, a mi mostani, sok szép észszel megáldott volt intendánsunknak az atyja. Változtak az
idk
;
hajdanta a magyar nagybirtokosok
építtettek palotákat Bécsben, mostanság Budapesten épí-
tenek palotákat
ember pedig
nem
—
erre
az
azt
osztrák nagyiparosok.
mondja:
«
örüljön-e,
— Magyar
busuljon-e"?
tudja.
Mint magyar delegátusok mi is hivatalosok voltunk e fúri estélyre, melyben csupa férfiak vettek részt. Egyetlen egy
ni
arcz volt, a hárfajátszóné, ki a konczert-terem-
ben zenél Strausz Ede kapellájában mködött. Rettenetes egy társaság, a hol csupa férfiak és csupa okos emberek vannak jelen. (Magamat is oda számítva Mert ahhoz, hogy egy szittyamagyar németül beszéljen, már eo ipso kell nyelvismeret: ergo tudomány, ergo okosság.)
Ott voltak a monarchia mindkét országának delegátusai, liégi
ismersök
és új ismeretlenek. Katonai
rendcsillagokkal rakott frakkok, kel
már
A
régóta jó barátságot tartok,
egyenruhák,
derék lengyelek, akiks
az ifjú-csehek, a kik
elször taposnak most a lábamra. Visszalépett magyar és osztrák miniszterek, a kik nagyon örülnek, hogy ogymást láthatják és mostani miniszterek, a kik
már nem olyan
nagyon örülnek a találkozásnak. Azután az osztrák parlament kitnségei. Udvari fméltóságok. Fherczegek Aztán meg a diplomácziai testület tagjai. Angol, franczia, dán, svéd, orosz, olasz, német nagykövetek. (Nekünk Pesten csak a generálkonzulok jutnak.)
Csak egy kiváló alakot nélkülözök a fényes társaságban, a kinek a látásához úgy hozzá vagyok szokva (még 186'J-ból in effigie). A jeles öchmerling lovag. Máskor
:5ii
mindig
itt
nagy gyülekezetén. Feltnt
volt a diplomaták
az arany himzéses lángveres frakkjáról. Azt hittem, valami
admirális egyenruhája, mig felvilágosítottak róla, hogy ez a fels-ausztriai tzoltók kosztümje, melynek ö az elnöke.
Ma már nem
ragyogott itt. Nyugalomba vonult huszonhat esztends legfelsbb törvényszéki elnöki pályafutása után. Én csak azt sajnálom, hogy nem harmincz esztends birói pályafutását jubileáljuk most.
Az egy terembe összekerült politikai és diplomácziai mint a legjobban rendezett menüettben jönnek-mennek egyik oldalról a másikra egymással üdvöznevezetességek,
leteket váltani.
a%
A
elkel finom
nyájasságú
fia
kik egymást
még nem
aristokrata házi úr
s
ismerik, azokat
délczeg, lekötelez
sietnek egymással megismertetni.
sokan ismernek a fényes urak közül
—a
Engemet
«Czigány báró-
melynek fél librettójához virtuálltásom van és így igényem van egy fertály báróhoz és három fertály czigányról*),
hoz,
s
ez
is
rangfokozat már.
Én azonban
csendesen kontemplálgatom, milyen nyáudvariasan diskurálnak, enyelegnek ezek a milyen jasan, sima arczú államférfiak egymással hogy társalog nagy ;
bizalmasan az egykori (anno Ignatiev) stambuli magyar és muszka nagykövet (gróf Zichy Ferencz és Lobanoff) egy pamlagon
ülve
egymással
;
hogy vált
bókokat a
hogy kínálják egymást a buífetben az angol és orosz diplomaták az olasz
külügyminiszter a franczia nagykövettel
salátával
s
;
aztán arra gondolok, hogy a mint
éjfél lesz s
egyet kukorít a kakas (a franczia kakas?), hogy fogják ezek
a nyájas alakok késeiket s
egyszerre
elrántani a frakkzsebbl a
egymás torkának esni vele mieltt a kakas kukorít, az ágyamba bújni.
Siettem
is,
Hanem
aztán most jön a korollárium
!
Földicsértem Bécset, hogy milyen drága jó vize van
;
:í12
most azután
kisül,
hogy milyen drága ez a
deficzitnél áll
j()
Nagy-Bécsnek negyedfél meg.
évi költségvetése
viz ?
A jöv forint
milli(')
Ez egy országnak is elég volna. Már mos a város atyái, hogy elég vizet adhassanak a bécsieknek, nagy adót fognak vetni a sörre, borra a korcsmárosok, hogy a nagy adót megfizethessék, még több Szent Dárius
!
;
lesz szükség.
— bor
még
töbl) vizrc
S ebbl a czirkulus vicziózusból
sohasem
vizet fognak tölteni a sör
közé
s
így
fognak kijöhetni. hát azt mondom, hogy maradjunk mi budami megemberesített vizünknél.
Már most pestiek a
A
thezis így
van
fölállítva
:
akarunk-e inni jó
vizet,
de
rossz bort; vagy jó bort, de rossz vizet? Bocsássuk szava-
zásra a kérdést
Csak már a delegácziókban szavazzunk már De hát soká I
is
azt
mondhatnánk, hogy
lesz az.
Valami malicziózus ember azt mondta, hogy a
ki Bécs-
ben igazi szép hóchdájts beszédeketakar hallani, az jöjjön a magyar delegáczió osztályüléseibe. No,
magamra nem mondhatom
én elször
is
ezt a dicséretet.
Mert
egy kukkot sem szólok, másodszor pedig
minden második évben tartatván Bécsben a ez alatt a két év alatt
delegác/ii),
pedig senkivel németül
beszélni
alkalmam nem lévén, úgy kijövök a gyakorlatból, hogy már-már olyan formán fejezem ki magamat Adelung nyelvén, a hogy Donát szobrász barátunk szokott magyarul beszélni, a ki egy izben így adta
el az esetet,
a
midn
a Stróbl tégláit sikkasztó tolvajt megriasztá, rá uszítva a kutyáját.
«A
tolvaj akarta
lefordítani a kerítést (den
Zaun über-
megcsomagolta (hat ihn angepackt) és eltörte a nadrágját. Ezért fiz ember nagyon rossz lett (wurde sehr böso) s megfordította magát a bíróhoz (wendete sich). Erre föl fel (darauf hin) bíró engemet magához elretöltötte (zu sich vorgeladen). Tolvaj befejezte (buhauptete) hogy setzen) a kutya
-.MA
ón kutyát ntáiia vadásztam (nacíigeja^t), kiitj^a csinálta neki nadrágjába a gödröt (Loch). Én meglátogattam nadrágját (besichtigte) és lettem rködve (wurde gewahr), hogy a gödör már be van dugaszolva (verstopft) egy pecséttel (mit einem Fleck). Aztán adtam az embernek két forintot. S azzal
versöbnt).
szépen
Donát különben
«
megfiusitottam
(habé ihn
vizes katona » volt (Maríné
sóidat).
Én
ilyenformán beszélek németül.
Mit
mond Petfi
«
örültje » ?
((Sirunkés nevetünk!
Tegnap
— De a halál azt mondja:
este két itteni író
csitt !»
kollegám vetdött oda magá-
nyos vacsoráló asztalomhoz s ott eldobzódtunk (hárman fél liter bor mellett) várva a negyediket, a ki Szana Tamás barátunk
három
X
lett
volna, a ki saját
dologért
mondása
szerint
szokott Bécsbe felrándulni
:
csak
az els az
második a jó marhahús, Valószínleg László. az els úgy Neugebauer a harmadik lefoglalta, hogy a másodikra, meg a harmadikra nem utczai antiquárius könyváros,
került a sor.
Természetesen a magyar irodalomról beszéltünk. Szénégetnek tkén a szeme. Különösen a drámairodalomról. Színmüvekrl és színészekrl. Én utoljára azt mondtam, hogy «én Csíky Gergely nélkül nem is tudom képzelni a magyar színm-irodal-
mat
:
oly nagy helyet tölt be, mint egykor Szigligeti és
Czakó Kollégáim »
is
folytatták
magasztal ásat.
a
mveltségérl, sokoldalú talentumáról egy
Klasszikus
volt a vélemé-
nyünk. flPedíg bizony Csikyvel
nem
sokáig fogunk
monda az egyik írótársam. «Hogyan? Kérdem megütközve,
már
dicse-
kedni)),
Nem
hisz az erteljes férfi!
rég találkoztam vele az akadémia
gylésén
«É8 mégis egy perczen függ mindig az szívdobbanáson
s ezt
maga
is jól
tudja*.
élete,
»>.
egy nagy
311-
flEjh!
Mondám. Ne
beszf'ljüiik
í-^'v
I
Kljiüi sokji
;i
mi
pótolhatlan drámaírónk!"
S egy pohár Altvatert ürítettünk a/ egészHégére. .
.
.
Ma
reggel
az
els
távirat,
a
mit
a
lapban
meglátok, az, hogy Csiky Gergely tegnap hirtelen meghalt.
Igazán országos csapás a magyar irodalomra.
Az ntána támadt ür fogja csak mutatni, hogy mily nagy író volt
S még tegnap hosszú életet kívántunk neki az égtl.
AZ EN BIKOI HIVATALOM. Mert úgy tessék rám nézni, hogy én nemcsak afféle hányt- vetett skribler, ütött- kopott képvisel, megrézmedalj
ónozott kertész vagyok,
viselje
is
vagyok.
Valóságos
« ..
kinevezett
ellenjegyzés mellett.
hanem egy
fényes czíranek a
.törvényszék elnöke. hivatalnok.
Kezembe
Knltuszminiszteri
teszik le az esküt a törvény-
szék tagjai, a kik között egy államtitkár is van.
kimondott Fizetés
Ítélet is
nem
Az általam
appellálható.
jár hozzá.
Hisz ez abszurdum! Képviselnek
kinevezésébl ered
nem
szabad kormány
fizetéses birói hivatalt viselni!
Micsoda
dolog ez?
És én mégis viselem. Nyolcz esztendeje már, hogy e nagy czímet hordozom. De majd mindjárt nem lesz ez olyan nagy czim, ha az «A szerzi jog sérelmeiben itél elejét is hozzáteszem :
törvényszék elnöke.
No
ezért
nem
utasítanak az összeférhetlenségi bizott-
sághoz.
Fizetésem pedig (törvény
§-a
szerint)
tiz
perczentje
annak a birságnak, melyet a vétkesre kiszabunk a törvényszék tagjai között oszlik
fel.
65 krajczár egy tzpróbás törvényszéki ülésnél.
8
a többi
Nekem
jönnek pontosan és lelkiismeretevégig ülik a hosszú zöld asztalt az akadémia
kétszer annyi.
sen
De
;
Jut rájuk fejenkint
szöglettermében.
el is
Vannak közöttük
alsó és felsházi tagok,
jogtudósok, akadémikusok, államtitkárok és egyetemi ta-
nárok, jjiktorok, jíoéták, Kzobrászok, könyvárnsok, fotográfuHok, xilografusok cr typografusok. Gyulai Pál
íh ott
van!
Nagyon komolyan megy ez Az els bíróság hivatalos pecsét !
alatt átküldi
hozzám a
periratokat (portómentesen). Azokat én kiadom a jegyz-
nek, kötelességévé téve, hogy azt a peres tárgy természe-
téhez
eladónak kösse a
képest megválasztott
lelkére.
Mert a ffeladata az elnöknek, a szerint a mint a peres
ügy eltulajdonított vers, fotográfia, tankönyv, vagy zenekörül forog annak az elöadóságával azt bízni meg, a ki ért hozzá. És tapintatom soha nem csalt. Fotográfus-
m
hoz
:
nem küldtem zenem
fölött
támasztott processzust,
se piktorhoz jogi tankönyvet.
Az eladó azután, mikor elkészült a períratok áttanulmányozásával, arról a jegyz által nekem jelentést teszen én aztán kitzöm a határnapot, melyen a törvényszék ülése megtartatik, s arra hivatalosan meghívom az ösz;
Hzes tagokat, a kik pontosan megjelennek. Teljes lévén az ülés, elfoglaljuk a helyeinket a
Én középen szemben
asztalnál.
csengetyü
;
;
balról
l a jegyz,
a lámpával,
T alakú
elttem a
jobbról az alelnök, tisztelt
barátom Arany László (a ki kritikus pillanatokban súgja, rajta túl az eladó. hogy mit mondjak ?), A törvény te vés megkezdése eltt azonban még egy ünnepélyes ténykedés elvégzend. Ujon kinevezett tag jelent meg. Annak elébb le kell tennie az esküt az én kezembe. Mindnyájan felállunk. A jegyz olvassa az eskümintát, az új tag, mellére tett kézzel, utána mondja azt «
úgy segéljen*). Ekkor ismét leülünk. Elnök
olvassa
fel
felszólítja
figyelem mellett végig hallgattatik. t.
i.
eladót, hogy
a periratokból merített véleményét. Az köz-
A
két vitás
munka
:
az eredeti és a plágium, a bírák között kézrl kézre
adatik, összehasonlítás végett: ha operetté dallam ellopá-
sáról
van
szó, az
él hanggal
is
hallhatóvá tétetik.
317
Akkor elnök
fölszólítja a bírákat,
lio;y móltóztassanak
az eladottakhoz liozzá szólni.
Vagy vannak eltér nézetek, vagy nincsenek. Ha vannak, elnök szavazásra bocsátja a kér
nincsenek,
lia
kimondja, hogy egyhangúlag elfogadtatik az eladó véle-
ménye. Elnök kimondja az
itéletej;,
szavazattöbbség, vagy egy-
hangúság alapján. Ekkor elnök kiszabja a bírságot a bnösre.
Ha derült
kiderült a lopás, akkor az alperes a
akkor a felperes
ki,
az,
bnös ha nem
de valakinek
;
bnösnek
kell
maradni, a ki a perköltséget megfizeti.
Vannak pedig igen érdekes pöresetek. Egy hírhedett egyetemi tanárnak (a rigorozálók rém-
kitn
királyának) van egy
tankönyve, derék vaskos kö-
m.
Mindenki elismeri róla, hogy annak a stylusa valódi próbaköve az emlékezetnek. Ritka legény az, a ki ebbl emíneuter tud felelni az is terno, ha már « elégségest* kap. Hát egy esztendben azt kezdi észrevenni a tudós tanár, tet
:
valami jogbölcsészeti
;
hogy az
mind igen kitnen
jogászai
bölcsészeti kérdéseire,
a melyben
megírta.
felelnek az
jog-
nem abban a stylusban, De még nagyobb volt a csodál-
csak hogy
—
kozása a munkája kiadójának, a ki más esztendben
ebben az évben pedig csak
öt darabot. Kisült,
hogy va-
lami jámbor samaritánus könyörült a szorongatott scithákon a diákok
Per
s
a vastag
mind
lett
könyvbl kivonatos munkát
azt vették
belle
s
:
öt-
tankönyvbl
száz példányt szokott eladni a jogböicsészeti
fiatal
csinált
abból feleltek.
elénk tódult a nagy kérdés
:
«
váljon pla-
gizátornak tekintend-e az a kivonat csináló, vagy pedig az emberiség jóltevjének))
s
mondhatom, hogy ers par-
lamenti vita után, azt hiszem, hogy csekély szavazattöbbség mellett lehetett
kimondanom
az
Ítéletet,
hogy « ámbár
Szent Crispinnek érdemül tudatik be, a mért
brt
lopott
a gazdagoktól, hogy a szegények számára sarut varrjon
:!is
l)f'lö]ft
mindazáltal a jogtanár spanyolczizraáját noni sza-
:
bad az
kényelmére turintaczipövé átalakítani
ifjak
!
Plagi-
zátor! BüntetéBre méltó.
De a
napokban épen erÖH pr.diára
legközelebbi
lutt
téve igazHágosztó hajlandóságom.
Egy
A
czvikrász,
czukrász
meg egy korcsmáros
volt a peres
egy szakácskönyvet
irt
fél.
a korcsmáros azt
s
szépen utána nyomatta.
A
czukrász pert akasztott a korcsmáros nyakába. S ez
a per került a mi törvényszékünk végett.
A
választott
szakérti eldöntés fogas prókátort
magának.
Az alperes
azt hozta fel a
nem
szakácskönyv tárgyak
elé,
mondhatom, hogy
czukrász,
irodalmi
melyeknek
sorába,
maga védelmére, hogy
m
nem
;
szerzi
tartozik
joga
a
azon
védelemben
részesülhet.
(•Micsoda!
Hogy
nem irodalmi m"? nem mvészet ? Hát van a világ-
hogy a szakácskönyv
a szakácsmesterség
irodalomnak olyan remeke, a
min
egy szarvasgombás
libamáj pástétom? Tud-e a kerek föld minden zeneszer-
zje olyan kompozicziót
a milyen egy olasz S ha valamennyi fvárosi szobrász mind összeteszi a tudományát, tud-e produkálni egy tál csinálni,
saláta a la napolitén ?
sült
malaczot ?
— St ellenben a szakácskönyv, az a könyv,
a melyet az asszonyoknak sokkal inkább üdvösséges volna a kezükben forgatni, mint holmi hiába való regényeket Ipsissima verba
!
!
—
kérem « nekem » ki kellett mondanom az S nekem ítéletet, hogy a prókátor ugyan goromba fráter, hanem azért igaza van.
A szakácskönyv
A
biró csak egyféle
becsületet
ismer,
Írójának az irói becsülete csak olyan,
mint a regényíróé. Alperes bnössége kimondatik. Szakácskönyvet sem szabad lopni. Ilyen brutusi szigorral czei dozse saját fiára a
monda
kemény
ki
egykor Foscari velen-
Ítéletet.
A NÉVTELEN TÁRSASÁG. Van Budapesten egy pár
év óta egy társaság, a melynek
nines neve, nincsenek statútumai, nincs igazgatótanácsa, nincs székhelye, nincs titkára rék, dicséretre
hézagot
méltó
;
testület,
és azért ez mégis igen demely jó példát ád s nagy
tölt ki.
Tagjainak száma eddigelé ötven iparosok, rek.
kmvesek,
A'an köztük egy fiatal gróf
hivatalnok biekkel.
A
is
;
:
csupa kézmvesek,
bádogosok, asztalosok, építmeste-
de azok
is
meg
egy miniszteri
csak egy sorban vannak a töb-
is
Az elnökük egy bádogosmester.
ta^ok mindegyike
tiz forintot
;
fizet
a közös pénztárba havonkint
egy évre százhúszat.
S mi czélja ennek az egyesületnek
?
A hazai festmvészetet praktikus utón gyámolítani. A részvev tagok azt mondák: ane vegyük mi a lakájövben
saink díszítésére
mit kapuk alatt árulnak,
azt a sok rossz színnyomatot, a
hanem
festessünk hazai
mvé-
szekkel eredeti olajfestményeket.*
S a hazai festmvészeknek megtetszett ez a gondolat
k a
is
elfogadták az eszmét. Olajfestményeket készíteni
magyar iparos polgárok számára, darabját százhúsz
forintért.
Nem ](!
beszél az
kiállításukról
m
reporterek, kritikusok a
vannak abban a legjobb c czélra készült
nev
semmi
hírlap
:
nem
irják
tárlatuk remekét, pedig ott s
az
képeik mind túl érnek a szabott áron,
k
azokat skizzeknek nevezik
;
budapesti festészeink,
de valósággal gondosan kidl-
:5-i()
gozütt
Vannak köztük
l\óp(!k.
lyekért
;*>
— 400
kabinet
\p,u7Á
me-
daralujk.
adna nekik a mükorcskedü
forintot
nz
:
niiud egy árba megy,
MárczinH
b(>b;tii
v.-ni
liivdctctlcn niíikiállítás
:i
s
:i
kiptk
kiosztása. ()ssze
van kötve
érdekes ünnepély egy kedély(
az
s
vacsorával a Petanovicsban, melyben részt vesznek a mví-
mvészekkel
pártolók a
ami nagyon
ünnepélyt,
együtt.
Megelzi a vacsora
Senki sem tudja, hogy kinek a képe lesz az övé
sem
tudja,
hogy
az
észszer. Nincs oka toasztozásra. ;
senki
képének a gazdája. Minden
ki lesz az
egoizmus nélkül, interesszáczió nélkül mulathat mindenki.
A
vacsora végeztével aztán a társulat két
kisasszonya lott
feláll
egy emelvényre,
s
legszel)lt
két e czélra fölaján-
kalapból kihúzza a neveket. Az egyik a
mvésznek
a
nevét a megszámozott képpel, a másik a müpártolóét. (Sietek tiltakozó szóval óvni a pénzügyminiszteri köze-
geket mindenféle megadóztatás! kísérlettl
részvényes kap egy képet egész
!
Ez nem sorsMinden
csak szétosztása a megvett tárgyaknak.
játék,
:
;
tehát
nem
szerencsejáték az
csak osztozás.)
Csupa gyönyörség
elnézni,
hogy ez az egyszer iparo-
sokból álló társaság milyen örömteljes érdekldéssel osztozik
meg
a
maga mvészi
talja azt a képet, a
tárlatán,
hogy
dicséri,
magasz-
mit megnyert! Egy bádogosmesternek,
a ki egy Papp Henrik vagy Sfcetka-féle képet nyert, a
mves
sógora cserét kinált a neki jutott képpel
kétszáz forint felülfizetést
is
a hegyébe. Dehogy
k-
s igért
állt
rá
Nincsenek olyan bankók, a minkért a nyert festményé-
tl megválna
!
Hogy
fog neki örülni a feleség
S ez a tisztességes, zajtalan, csendes társaság, melynek tagjai hétköznapi
munkás polgárok, évenkint hat ezer magyar festmvészetet. P^pen any-
forinttal gyámolítja a
meg az országgylés ugyanezen közmveldési czélra.
nyit szavaz
Legközelebb
magam
is
beállok
hazafias
a társaságukba.
('s
Ha
3^21
iig,yan
—
bevesznek? Be
egyebek
nélkül),
k<)zt,
—
van hitelesen
kell,
kiállított
szégyenére válni ennek a
Bár többen
.i6kai:
szi
fúny.
is
hogy vegyenek. Vagyok én
becsületes
lennénk
is
csizmadiamester
(tréfa
nem
fogok
mesterlevelem
:
tlerék, huzaíias társaságnak. !
l! 1
A HET NEMES. Heten vannak ök, miként az ösvezérek valának. S abban is hasonlatosak az hét vezérhez, hogy ök emelik
s
paizsra a választó kerület meghódítóját, a képviselt. Le-
het
ket nevezni
fl
hét választóknak.))
Mivelhogy a magyar törvény holtigtartó választói joggal ruházta fel azon nemeseket, a kik 1848-ban születési
nemességnél fogva gyakorolták választói jogukat; a késbbieket már nem. Annak pedig 44 esztendeje és így a hét
nemes
meglehetsen
életkora
még meg nem haladta. A legfiatalabb közülök a ki büszke
is
Egy másik
rá
:
«
a
hetven
felé
jár
ha
:
egy földmives gazdánál,
kocsis
nekem még a kocsisom
is
választó
!»
éjjeli bakter.
A harmadik temet-r. A negyedik városi utczaseprö. Az ötödik strázsa a fakereskedknél.
A
hatodik és hetedik pedig szabad
vágó, zsákhordó, hólapátoló
De
azért,
:
—
napszámos,
fa-
a hogy jön.
hogy a sors igy szétszórta az életpályáikat
:
az
összetartozás érzülete szoros kapcsolatot képez közöttük.
Mikor a képviselválasztás van a hét nemesnek.
A
választók száma
ideje elérkezik,
nem nagy
:
nagy keleté
hét szavazat nagy sort
vet benne.
Azt pedig mindenki tudja, hogy szerezni a szavazatokat
mánv.
;
hanem
nem
az a virtus
:
meg-
megtartani. Ez a tudo-
hogyha azért, hogy az ember a zöld tollat feltzi a kalapjára, adnak egy forintot, egy liter bort, meg egy gulyást: hát az «jó.» De ha jön a veres toll, az meg ád két forintot, sert és bort is, a mennyi dukál, dupla porakkor az ember azt tzi a kaczió gulyást, az a «jobb») ^[ert
;
lapja mellé.
De hogy a
háromszín
toll:
választás eltt két nappal jön a
diurnum, czigánypecsenye, mákos
rétes,
kávé, szivar, krampampuli, czigány
megtartsátok
!
hozzá három forint
piros-fehér-zöld,
ser,
fekete
bor,
Azt
az a «legjobb.»
:
— így mondja azt a szentirás.
nem az a kérdés, hogy ki tudja megnyerni nemest? hanem hogy ki tudja behozni a választás
a hét
Tehát
ján
nap-
?
— Czudar id! Mondja az egyik hólapátoló a másiknak. — Gonosz esztend rá a másik. A pálinka is
felel
!
megdrágult. Az embernek egy kis gugyira
is alig telik.
— Kestelláczió lesz az idén. — Lesz ám non
bibetis.
:
de csak olyan restelláczió. Videtis, sed
(Ez
valamikor
iskolába
is
diákos
járt:
ember.)
Odakerül a városi utczasepr, a ki a hólapátolókat dirigálja.
— No hát mit tud az úr
?
(Egymást
«
urazni » szokták.)
Az úr már bels ember. Mit beszélnek odafenn a városházán
?
— Csúnya világ készül. Egyhangú választás — Egyhangú Verje meg a csuda Hát azután se potya lesz.
?
!
bor, se ingyen gulyás?
Hát azután mitl buzduljon
fel
a
hazafiúi kebel ?
— Valami hires embert akarnak a nyakunkra tukmálni.
— Híres embert? Hisz annak lyukas a zsebe. -— Gonosz idk járnak
Egy hét múlva a
két
!
nemes
folytatja a testg^^akorlásnak,
azt
a kellemetes
hogy tüzel
nemét
fát fürészel az
utczán.
— Lágyul az id. ^21*
— Engedelmes szellk járnak. — Eugeni ina a ])atvikuK
ni(;o;8zólított
a/t iiiondin,
\\(>'j,\
meg
baiiícm
de
v(\n(ii
nem
látott
meg
a Ijskánis állított
a
lioltajti'íluil
s
már. a/,
iitczáu s kor-
hogy csinál-e még a fcdeségem csiramáiét A bakter sógor azt mondja. Iiogv olyan urak. a nyolcz órakor már haza szoktak menni a kaszinóhói, "^
dc/tt',
—
nap óta mindig
éjfél
kik ki
t
ntán kerülnek haza.
— A kocsis koma meg
kenette a czézát
:
azt beszéli, hogy a gazdája megnagy kocsikázás készül
Egyszerre csak ott terem elttük egy falusi kinézés uri
ember, bekecsben, asztrakán süveggel, bagariákban.
Ha meg nem
Alászolgájuk az uraknak. \'alami
ezer
nagy munka volna, legalább
mér
tiz
sérteném.
napra
való. Tíz-
kukoriczát kell megforgatni a böködi
Két forint napi
— Hja,
])uszt;n).
díj, teljes ellátással.
kukoriczaforgatás sok porrnl jár: az
ii
!iz
em-
forint:
hde
bernek a torkára száll; szigorú munka. Lesz toroköblítö, a mennyi csak kívántatik.
— — Az már más
elre fizetve. haza a pénzt.
A
szó.
tiz forint foglaló
ják a favágást
s
tiz
megadatik
mennek haza a
Fél óra múlva ott
áll
— Nini Hisz ez — Milyen !
a
véletlen,
Vágtatva mennek
ket
Tehát
napra hu,sx
a kezem. Csak a feleségemhez viszem
Itt
:
a
nemes urak
fürészszel,
meg
ott
hagy-
a bakkal.
a lakásuk ajtaja eltt a csésza. kocsis
koma
hogy a harmadik nemes ki a
is
odakerült.
böködi pusztára. Ott már várja
a jó vacsora. Az ispánné kitett magáért.
Aztán
csupa csuda! Egyenkint odakerült a bakter koma, a temet-ör bátya, a strázsa sógor, utoljára még az utczaseprö atyánkfia is. Eg}'ütt vannak mind a heten. Éjszakára paplanos ágy várja valamennyit a
míg a szomjúság
fel
nem
költi.
Az
s
alhatnak,
ellen pedig oda
van
készítve a pálinkás bütykös.
Még azon
éjszaka a város
minden
utczáját tele ragasz-
825
van a piros
tották rószaszinü kiáltványokkal. Itt
az ellenjelölt.
A
A tanyák megnyílnak A
toll
!
Itt
zászlók kitüzetnek.
!
— Ke-
kortes vezérek nyargalnak választókat fogdosni.
Egyen kivül mindeniknek van felesége. a kortes urakat, hogy a gazdát elvittek
resik a hét nemest.
Azok
értesítik
csczával kukoriczát forgatni a böködi pusztára. <'
Hisz ez emberrablás
!
Nosza egy csomó markos legényt szekerekre ültetnek, vágtatnak ki lobogó zászlókkal,
hazafiias dalokat éne-
kelve, a saraglyában a czigányok muszikálnak,
— vissza-
vívni az elrabolt hét nemest.
Az
ám
;
Csakhogy mire a böködi pusztára megérkezik
már
az ellentábor, akkorra se
hamva. Az ispánné
berkenyesi pusztára.
ket.
—
azt
bottal a
nyomát
tanyáról a másikra:
etetik,
itatják
!
ket
egy napnál tovább. Viszik
sincsenek azok
se híre
elvitték
— Természetes, hogy nem oda
már azoknak
Üthetik
nemesnek ottan
a hét
mondja, hogy
ket
a
vitték
Sehol egyik
mindenféle jóval
s
tartják lelkesít honfi szónoklattal. Persze kukoriczát egy
szemet se látnak.
A
napon azonban már megszólal a lelkikomában: meginterpellálja a
kilenczedik
ismeret a nemes sirásó
vezet
ispánt.
-Hallja, nemzetes ;i
kukoriczát, a kit
nem Hiot.
iir!
Hadd
lássuk
meg
veszi azt magára,
már
kell forgatni! Mert hogy ingyen szedjem
egyszer uzt
a/,
én lelkem
fel
a diurnu-
Azt sem engedem ám, hogy az én lelkemet pénzen
Én
megvásárolják.
pénzért, borért el
a hazafiúi
szent
nem adom. Holnap
meggyzdésemet lesz a
nagy alkotKn azon a
mányos nemzeti nap, a követrestelláczió.* nemes barátaimmal együtt az én alkotmányos jogaimat gyakorolni kívánom.
Mind a heten
azt kívánták.
Tudták, hogy mit cselekesznek leleségpiknek, liogy aak.
Azok meu
is
ha
?
Otthon meghagyták a
új jóltevö jelentkezik, eJ
tártak.
ne
utasit-
:>2(\
A
zöld tollas kortesek aztán kilenczed
nap kocsira
rak-
ták a hét nemest s vitték haza a városba nagy muzsika-
mint meglátták
szóval. Ott pedig a veres tollasok, a
érkezket, éktelen dühbe jöttek
;
hóval, kavicscsal
a/,
meg-
hajigálták, pribéknek, árulónak szidták, halállal fenyeget-
nagy
ték s ez
A
taktikai hiba volt részükrl.
nemes
hét
tanyára.
A
halálra rémülten érkezett
liz
ijedelmüket az érkezett rémhírekkel.
ki
akarják fordítani a
kaphatják.
meg a zöld tollas még öregbíté
zöld tollas fhadiszertár mestere
Hanem
brükbl
A
veres tollasak
a nemes urakat, ha meg-
aztán megnyugtatá ket.
— Ne féljenek nemes barátim
!
Van még renddel
páro-
Magyarországon írjunk egy folyamodványt városkapitányhoz azonnal. «Mi alólirottak, nemes
sult szabadság
a
!
választó polgárok, fenyegetve vagyunk a veres tollas párttól,
gátolva szabad véleményünk nyilvánításában, életünk
veszélyben forog; felszólítjuk
önt,
a törvény
nevében,
hogy megvédelmezésünkröl gondoskodjék, szükség esetén fegyveres asszisztencziával
Történetesen a közjegyz síti
tot
is)).
is ott
Következnek az aláírások.
van a tanyán, a
az aláírásokat hivatalos pecsétjével ellátva.
fvezér
a
elteszí
zsebébe
a
s
megy
ki hitele-
Az
okira-
vele a város-
házára.
Mert azt már
jól tudja,
hogy
ezalatt
meg
a veres
toll
fkortese szedte össze a nemes urak feleségeit s viszi már ket magával a városkapitányhoz, nagy lármával követelve,
hogy az
jámbor
férjeiket,
tollasok orozva elraboltak s
a kiket a gonosz zöld
erszakos fogságban tartanak
a prímái nomis ellenére, azonnal szabadítsa ki tatár rabszíjáról.
Kkkor azonban a zöldtollas vezér elhúzza a zsebébl nemes folyamodványát, melyben itzok fegyveres
a hét
olfciilmat iiltal is
kérnek a veres tollasok
hitelesítve
Le vagyunk pipálva!
No
de hátra van
ellen.
S még közjegyz
van az aláírásuk!
még
Mond
a veres
toll vezére.
a holnaií reggel. Majd ott várják
:^27
az as«zonyok az ajtónál a hét nemest
s
kiragadják
ket
Ez az egy reménység Csakhogy hosszú az éjszaka, s az argumentumok sora
rabtartóik
körme
még hosszabb;
közül.
a bor után következik a puncs, a puncs
után a krampampuli.
nak k, a hösfiak» az ütközetet
:
;
A
választás csatanapján «nyugosz-
csak egy bírfa ki fennálló egészségben
a nemes utczasepr (annak
sége) fel tudott
nem
volt fele-
menni a maga lábán a választás
szín-
csak az a hogy nem tudta kimondani a jelöltnek a nevét, a kire szavazott: a nyelve helyére
nem
kis baja történt,
;
fordult rá sehogy.
Hanem
másnap, mikor a városház eltt seperné programmot, kortesdalt arrafelé jön a nagyságos úr, a tegnapig együtt mulató fvezér a zöld tollas táborból; a nemes úr odatámasztja a falhoz a seprt s barátságos leereszkedéssel és nagy azért
össze a sok szemétpapirost, plakátot, :
diadalérzettel szól hozzá
hogy kivívtuk a diadalt !» S hatalmasaij megrázza a kezét a nagyságos úrnak. vS azzal söpri tovább a dics papirkaczatot s az eldobált
úgy
e,
veres tollakat a piaczról
s
lapátolja talyigára.
A MANDRUCZ
KIRAI.Y.
Mondhatom, hogy még úgy rám nem ijesztett ember, se csoszogó kisértet, mint e napokban a
se
él
]\íán-
ílruczok királya.
De
hát kik azok a mándruezok?
A mándruezok
nemzete az a boldog nép, a ki között soha sincs kormánypárt, minden ember ellenzék. A mándruezok azok, kik senkinek szót nem fogadnak, mindenkibe belekötnek, mindenki által megverettetnek
meg vannak elégedve. De nehogy valaki politikai
s
akkor
czélzást keressen a soraim-
ban, sietek kijelenteni, hogy szindarabokról van szó.
Mivelhogy azon sok jó mulatság közé, a melyekkel az meg vagyon rakva, az is tartozik, liogy a
én kopasz fejem
Karácsonyi-pályadíjra
beérkezett versenydrámákat végig
olvassam és megbíráljam. ITuszonnégy darab jelent
meg a versenydijra; a mi, nem is nevezhet sok-
tekintve a kitzött 100 arany dijat,
nak.
A 40
ezer forintos pályadíjra a lóversenyen sokkal
kevesebben szoktak pályázni. Tehát huszonnégy premierét írók
(a
hogy u magyar újság-
mondják) élveztem végig egymagamban
:
ami
feje-
delmi gyönyörség.
S meg darabok
kell is,
vallanom, liogy azok között voltak olyan
a melyeknek a nyelvét
meg
lehetett érteni
míg a nagyobb rész bámulatra ragadott azzal a virtuozitásával, mely szerint Ballagi szótárának tiz(!zernyi szavát hogyan lehet úgy összerakni, hogy az olvasó (hát még a hallgató ?) meg ne tudja, hogy mirl folyik a tárgyalás '/
3-i'J
Voltak közöttük komoly darabok, melyekben a szóno-
kok egyike sem adja alább három oldalnál, a másiknak a válasza négy oldal, legkisebb
közbekiáltás
Ott
nélkül.
Másoknál ellenben fél sort sem enged egyik szónok elmondani a társának. S mindenki siet kadencziát mondani az eltte
vannak aztán
tiszteletben tartott házszabályok.
szólott nyilatkozatára.
Találtam olyan szomorújátékot, melj^nek világos
fel-
adata a közönséget folj'ton derült hangulatban tartani.
0-egyptomi történet. Fáraó király azt mondja a fpapjának ((elttem nem lehet ilyen Kunststikliket produkálni* :
ellenben a királyné szemrehányást tesz az imádott
nek: ((miért
Még
nem
jött el
hs-
ön a randevúra ?»
nagj^obb hatású ennél a ((Márczius 15-ikérl)> irott
melyben a jelen század valamennyi nevezetes Én ugyan nem igen emlékezem már rá, hogy Kölcsey és felsbüki Nagy Pál ölelkeztek volna Petfivel a Pillvax kávéházban az is kiment már a fejembl, hogy Deák Ferencz hogy kergette meg a pipadarab,
emberei együtt szerepelnek.
;
szárral Jellasich bánt;
kez
hanem
ez bizonyára az én emlé-
tehetségemnek a hibája. Ellenben azt konstatálha-
tom, hogy a második felvonásban nagy országgylés cl)bl.
lett
Míg a harmadik felvonásban végre a mindenféle
vesztegetések és erszakoskodások utján többségre jutott
Haynuu behozza
Ka
a klotürt,
s
ezzel véget vet a darabnak.
volna egy csepp hazafiság a többi bírálókban, ennek
Ítélnék
oda a jutalmat. Nekem
—
fájdalom
— nincsen
szavazatom, mert én elnök vagyok.
Aztán megint jön egy históriai darab, a hol magas állású úrhölgyek olyan leplezetlen nyiltsággal és szinte szavakkal
kínálgatják a kegyeiket
tapasztalatlan
fiatal
hsöknek, hogy azok a kegyességek egy kadetkáplárt is megfutamodásra bírnának. S ezzel a virtussal több darab is
dicsekszik.
Ugy
látszik
a
divatos
realizmus jutott
érvényre. Olyan uöi alakok, kiket a mag>'ar história mint a/,
erény, szüzesség mintaképeit örökített
meg: dehogy
voltak azok!
«Ez a
legény után,
Maga mondja
kis lány
hamis
Maga
kis lány,
a legénynek:
engem kendnek!)) Ha aztán megégeti
jar a
Adjon Isten
a száját a kása,
magára vessen,
A
közben pedig hangzanak shakespearei mondatok észlelhetk fényes föllobbanásai egy kezd zseninek, a mik aztán legszebb röptükben megint csak leszállnak a s lesz a dalzeng hattyúból hápogó kacsa. Közbe-közbe megjelenik egy-egy tisztességes darab is, a mi olyan, mint az <(Industrie und Giück» a fölvett talonban: ((jobb, mintha egy vulpes volna!))
csincsébe
... De hol van hát a Mándrucz király
Hát hiszen
!
'?
hagytam legutoljára, mert ez a legnevezetesebb valamennyi között. Ez nem egy estére, hanem háromra való darab. Tizenhárom fölvonásban játszik, azért
minden fölvonás egy darab élvezni
Schlosserrel. felé
körül
akarja,
A
kell
világtörténet
ha az ember
;
raknia magát Kotteckel
és
kik a darab elején iskolás-gyerekek, a vége
már nyugalmazott
generálisok
s
mikor az utolsó
föl-
vonás hsei egymás ellen fenik a kardjaikat, akkor az els fölvonások hsei
már mind meghaltak s a Szikszaiban maga a Mándrucz király állja
ülnek a vacsoránál. Csak
mind a tizenhárom fölvonáson keresztül. A szakálla is megszült már, a fogai is kihullottak beszélni is alig tud már; csak úgy támaszkodik székhez-mihez, a mi-
ki
;
kor
jár.
De
hát mért ijedtem én
meg olyan nagyon
a
Mándrucz
királytól ?
Elmondom rendén. A fölirati vita kezddött; odabenn meleg tem
friss
dohányfüstöt színi a folyosóra,
ott
volt,
kimen-
pedig szénibe
találkoztam Gyulai Pállal. Elfogott, nyakon csípett.
-Hallja az lir! Küldje már haza a pályadarabokat mert más is akarja azokat olvasni.
Huszonhármat már hazjiküldtem.
A huszonnegyedik még
ott
maradt.
:
— Az
a Mándrucz
Nagyon hosszú
volt
s
király.
most
Ezer
bocsánatot
kérek.
olyan rövidek az éjszakák.
— Toldja meg az úr a napallal az éjszakát
:
ne alugyék
olyan sokat. Az a darab holnap ott legyen az akadé-
miában. Jó szerencsémre odavetdött Beöthy Ákos. Akkor Gyulai azt ragadta
meg
s
kegyetlenül belekapaszkodott.
Én meg-
menekültem. Siettem
is
haza komfertábeli szárnyakon.
Neki ültem a Mándrucz királynak. Föl sem keltem, a
míg a temetésére szóló harsonák meg nem zendültek. Ezzel is készen voltam hát. Még csak haza kellett volna
Akadémiába a darabot. Ekkor betoppan hozzám Nagy Miklós A ki ismeri Nagy Miklóst, az bizonyára tudni fogja, hogy miért írjuk a
szállítani az
!
nevét fölkiáltó jellel? Hozott egy hosszú czikket, a mit
meg
meg
kell
ket,
a mit ki kell toldani huszonegy sorral
tetemesen rövidíteni, aztán
egy rövid czik;
se többel, se
kevesebbel.
— Jól van, Miklóskám, meglesz. Csinálom. ám. De mindjárt — nyargalnom. most Az akadémiába kell
!-ort.
kell
sietek.
Jaj,
Viszem a Mándrucz
mert (lyulai megesz. Csak tessék itthon maradni s megírni a huszonegy Majd elviszem én a Mándrucz királyt az akadémiába.
De nagyon sok
királyt,
az
— Elbírom. Kocsival vag.yok De Én
el ?
ne veszítsd
És
I
itt.
Az egekre
kérlek.
elveszíteni kéziratot
Nagy Miklós barátomnak az az emlékezetes mondata, hogy ö sokkal jobban szereti a telet, mint a nyarat mert ;
a télikabát zsebeibe sokkal több kézirat, levél, kép, kefe-
levonat belefér, mint a nyáriéba.
Ká inertem
Mándrucz királyt. Hát valami négy nap múlva csak benyit
bízni
a
ám hozzám
Pulay úr az akadémiából, azzal a szóval, hogy köszöntet
Gyulai Pál
úr,
már
kiiidoiii-c.
a
valaliája
ti/,
i\öriii(tin
közül azt a Máüdrucz királyt? vagy braccbiiimot küldjön. Szentséges Apolló
!
Hiszen én már egy örökkévalóság-
gal ezeltt hazaküldtem a
— Nem
Mándrucz
látta azt senki az
— Nosza Gábor diák
!
királyt.
akadémiában.'
Vágtass omnibuszhalálában Nagy
Miklóshoz, az akadémiához
!
Keressétek
meg
a Mándrucz
királyt
Ekkor voltam aztán megijedve. Ha el talált veszni a Mándrucz király, mi lesz én velem? Elsikkasztani egy pályamüvet, melynek joga van a pályakoszorúhoz Hisz ez több a gyilkosságnál Ez megölése a !
!
halhatatlanságnak
tet kódexben
Erre
Mi
?
nincs
is
paragrafus a bün-
kárpótlást adhatok neki az elveszett
tizenhárom felvonásért
?
Magam
íriam
meg
újból
az
Mándrucz királyt? Tudni kellene ahhoz! No nem éreztem maga-
elveszett
még
még
Mivel menthetem magamat a meggyilkolt
!
szelleme eltt
!
ilyen szorongattatások között
mat soha. r'elfogadtam ersen, hogy ha most az egyszer kiszabadulliatok
Végre
ebbl
a hinárból, soha többet
estefelé
nem
leszek biráló.
haza került a Gábor diák
:
szegény jó
iiú, étlen szomjan üldözte egész nap a Mándrucz királyt, mig végre rátalált valahol az akadémia valamelyik szögletében. Jött nagy örömmel jelenteni a nagy diadalmat
«Meg van a Mándrucz
A
király*.
gellérthegyi czitadella esett le a szivemrl.
...
De meg
is
tartom a fogadásomat!
EGY UH
i:8
EGY ASSZON YSA(i.
(Igaz történet.)
Egy egész
elsöosztályu félkupcnak az árát fizette mcc*
Budapesttl ralisig az orieiit-expresz-vonaton, hogy egyedül lehessen.
A
A
dejcunert
is
oda
vitette
fel
luagának.
pinczérnek adott egy forint borravalót, a kalauznak
kettt.
Az ujságáruló
kis
leánynak a kosarából minden
liirlapot felvásárolt.
K második
csengetés után benyit hozzá a kalauz
l>ocsánatkérés mellett azt
mondja
s
ezer
:
— Méltóságos uram, engedjen meg, egy dáma nem kap — Hát én adjak neki a kupémban — Ha lenne olyan nemeslelkü. — Szép-e — Tessék megnézni az ablakon keresztül. Fölkelt — Teringettét Milyen termet Micsoda tüzes szemek úri
helyet.
?
?
és kinézett.
!
!
téríteni. Eh! Mondja ön annak a hölgynek, hogy én szenvedélyes szivarozó vagyok.
Ezekkel egy ördögöt meglehetne
— Hisz
sehol a
az a hölgy
is
az
:
épen azért
dámenkupékban, mert cem
nem
varozást, ott pedig
— A menyköbe
!
engedik
nem kap
helyet
tudja nélkülözni a
meg
szi-
neki.
Akkor ez egészen nekem való
útitárs.
Szívesen látom.
A
hölgy bejött, valami köszönetformát rebegett.
lauzzal elhelyezteté az útitáskáját,
meg
A
ka-
a hosszúnyel en
tout castját
s
keztyüi voltak
az ajtó
leült s
melletti
.szegletbe.
Hoshzú
divatos aranyláncz karpereezei. lecHÜgg
golyókkal.
Harmadikat csengettek,
mozdony
a
a vonat
fütyült,
megindult, a kalauz sorrajárta a szakaszokat, keresztülcsikkentve az utijegyeket, azután betette az ajtót.
Egyedül maradtak. Egy
A
hölgy barna
fíatal
volt. fekete
hölgy és egy
fiatal úr.
szemekkel, az úr szke,
tcii-
gerszinszem.
A
hölgy elvett az oldalán lógó táskából egy szivart,
a legvastagabb regáliákból
:
a szájába dugta
szerszámmal rágyújtott. Szabad kérnem. Monda az
—
s
az úti
egyelre a
úr, ki
ttíz-
cziga-
rettánál kezdte.
— Tessék
!
a
szólt
hölgy,
ég
az
szivart
tüzesókra
nyújtva.
Azzal füstöltek versenyben.
Nagysám Bécsbe
— Nem. Tovább. — Talán Parisba Még annál
— — — —
is
utazik ?
?
tovább.
Tán épen Londonba ? Nem. Én New-Yorkba megyek. Ah Ez nevezetes találkozás En is épen oda utazom. Akkor egész odáig együtt utazunk. Ez nagyon kellemetes. Üzleti ügyben méltóztatik Nekem üzleti ügy. Szerzdésem van egy amerikai !
!
'?
impreszárióval.
— Ah Nagysám mvészn Ez nagyon érdekes. — Igen. Az vagyok. — Az operai téren. — Nem, uram. — Tehát a koreográfia mezején — Az sem. — Talán hát a magasabb régiókban? Lóháton, !
?
?
épen a sodronykötélen?
A levegk
királynéja?
vagy
- Olyanforma.
—
Ah
!
Én vagyok
a «Magneta».
Ezért volt hát olyan ismers az arcza
!
Most
már egészen otthon vagyok.
E közben a fiatalúr
egész közel húzódott a szép hölgyhöz.
—
ugyan mondja meg kegyed nekem, bájos Magneta, mi annak a titka, hogy ön ott függ a levegben, semmihez sem támaszkodva, semmi sodronyhoz sem kötve, fejjel lefelé fordul, majd a földtekét kirúgja a lába alól s ott marad a semmiben ? Hja uram, ez az én mvészetemnek a titka. Ezt én el nem árulhatom, mert én ebbl a titokból tartora fenn
—
az existencziámat.
— nám
De hátha én
ezt
egy egyenértékíí titokkal válta-
be.
— Az már más volna. — Lássa, nagysám, mi
így
egész
utazhatnánk keresztül, mint
ném kegyednek minden
Európán
Óceánon
és az
Én
férj és feleség.
visel-
kiadását, teljes ellátását és az
útiköltséget.
— Hát ez nem nekem
megvetend
ajánlat.
Hanem
elébb én
kellene tudnom, hogy ön kicsoda, micsoda
mindenféle emberrel én viszonyba
— Hogy
kicsoda,
nem
micsoda vagyok
?
?
Mert
léphetek.
arra feleljen
meg
a tárczám.
Ezzel kivette a fiatal úr a brtárczáját, végig pergetett az ujjaival a hölgy
eltt egy bankjegy csomagot, mely
lehetett száz darab ezres.
— Ez
már meggyz, monda a
szivart a szájából.
szép hölgy
s
kivette a
Tehát úgy utazunk, min monsieur
és
madame.
— Megengedi nagysám, hogy behúzzam az ablakfüggönyöket — A hogy önnek Mikor megvolt, azt monda a gavallér — Megbocsát nag}'Sám, — ha én most ?
tetszik.
ez
itt
ködöm.
átöltöz-
Mcm Az
fog zsenirozni.
úr flövette az
ilju
^'i^y
liehut,
egy
fauxc.olt,
köuyök-keztyiit, 1
iititiiHkáját h
aztán kiszedett hclolc
jupout, egy alHÓHzoknyát, egy
tricot-taillet,
egy
egy luliadcrekat, egy tuniüit, egypár
meg egy
l'ejdisznek
val<'»
(•a[i(»tt(>t,
eliig-
ionnal együtt.
Ezeket mind felszedte magára (természetesen a rnhákat elbb lerakva). Végül egy kissé ki arczát
íinom kinai festékkel pirossá
s
tette
férli-
is i)iiderezte
nem
:
az
lehetett
rajta észrevenni a borotválást.
Van önnek valami oka
erre a maszkerá
a szép hölg}'.
Egy kis okom. Ezek a bankjegyek sirnak. Ertem; ki akarja ön kerülni, liogy valami s/cnnlyleirásba beleüljék.
—
Ha New-Yorkba
Csitt!
megérkezünk, tizezer
forintot
ajándékozok önnek a titoktartásért.
— De
már most egy
bejön:
látni fogja,
Nem
kelteni.
férünak
hogy
dáma van
helyett két
s
jó volna,
Monda a bölgy. Hü még hamarább is, ha a kalauz
kis baj lesz.
Bécsbe megérkezünk, vagy
itt
ez
egy úr és egy asszonyság egyszerre gyanút
fog
nála
ha én meg most átöltözködném
'?
— A lelkembl beszél, szép Magneta — Az ön ruhái épen illenének én rám. jól
El vagyok bvölve az eszme
— Hát öltözöm.
által.
kérem, forduljon addig az ajtó
A kalauz
felé,
a
mig
át-
be ne találjon jönni. Nagyobi) csalódás
kedvéért oda kölcsönözném önnek a karpereczemet.
—
Köszönöm, nem szeretem a lánczot a kezemen, még ha aranyból van is.
A deln
rövid
idn
készen volt az átalakulással
:
töké-
letes fess gavallér lett belle.
— Már most visszafordulhat ön. Az úr hölgynek
el
volt ragadtatva:
Azt monda az átöltözött
837
—
Most már senki sem fogja mondani, hogy nem vagyunk férj és feleség. Én a feleség, kegyed a férj. Tökéletes a csalódás.
mondja meg kegyed, szép tündérnö, miután nincs közöttünk többé titok, hogyan lebeghet a levegben a bbájos Magneta, minden támasz nélkül? Azt én nem tudom önnek megmondani, mert magam sem tudom. Hanem mondok önnek valami más titkot, a mi önt érdekelni fogja. Én nem vagyok Magneta kis-
Már most
hát
—
asszony,
hanem vagyok
tektivje
a ki azért jött ide, hogy
csipje
s
;
a budapesti rendörségnek de-
elvezesse Fortuna
de
önnek a
nem
gallérját
meg-
az istenasszony
ölel karjai közé. És már most csakugyan kölcsönözök önnek egy pár karpereczet csakhogy nem aranyból. :
Pozsonynál aztán szépen egy úr és
nem
eg}^
asszonyság
;
kiszállt az ifjú szerelmes pár,
csakhogy
egyik a másikat nyakonfogva.
.lúkfti
:
szi
fény.
nem
karonfogva, ha-
PUTA IS ET UMBKA SUMUS. (Jsa ])or oes
Az
((Isten kertjében))
chouuiv vofíimik.l
jártam. Ezzel a szép névvel ruház-
ták föl a temett.
Mikor az ibolyák nyílnak, ki szokunk menni a leányommal a kerepesi temetbe: a «mieinknek» a nyugvó helyérl gondoskodni, hogy tavasztól szig nyiló virág legyen rajtuk a legelst magunk viszszük oda az ibolyákat. Ok :
;
azt szerették nagyon.
A
kapubejáratnál van egy ház, melyben a megrendelé-
seket elfogadják.
meg
kanczellista
A
hivatalszoba mindig tele van
egy
fnök
:
három
alig bir eleget tenni a kegye-
letes óhajtásnak.
Mikor a magunk ügyét elvégeztük, az irodafnök valamit súgott a fülembe.
— Az él költk gondolnak-e a megholt költkre Bátran mertem azt
felelni,
?
hogy bizonyosan gondolnak.
Erre aztán a derék hivatalfnök elvette a maga
laj-
stromát.
Neki
is
van katalógusa, a hogy a bibliothekariu soknak
szokott lenni
:
melyik szekrényben, melyik fiókban
amaz
talál-
munkáival ». külömbség, hogy a melyikünk egyszer egy az az Csak
ható ez és
iró ((összes
egy országos bibliothekába belekerült
:
az ott aztán a na-
marad; ott lepheti a por; de nem úgy ám a kerepesi nagy antiíjuariatusban. Obernyik KáNézzen (in ide: - Garay János,
pok végéig
—
ott
—
J'app
-
ioly,
Numero
Endro,
—
Sztroka}',
VIIJ, tál)liU)an elhelyezve.
Valiot, mind a Harmincz esztend
Bendszabály következtében harminoz év multán
eltelt.
a parczellák új mivelés alá kerülnek.
— Nem
lehet
más-
Sok a halott. Nincs hely. A régiek helyt adnak az ujaknak. S mi történik a régiekkel? Azoknak a maradványai eg}^ közös sirba lesznek
kép.
eltakarítva.
A fölmondás már
Folyó
megtörtént.
ber elsejéig lehet gondoskodni.
lev költk mind egy
Hát az
évi
novem-
Azontúl a rubrikában
sirba lesznek hányva.
Isten kertjének
van «ugar» része!
is
Végig jártunk benne.
Szép dolog meghalni, de elfeledtetni
A halmok Írást
bentte rajtuk a sárga
legalább
még
szebb.
elsimultak már, a sirkovek félredültek
nem
—
«
is,
az
hogy eltakarta,
«Orök nyugodalmat.*
olvashatni rajtuk:
(Harmincz esztendeig.)
nemzetének büszkesége." (Ki
«É1 sziveinkben. »
tud róla?)
Jobb
tarjag.
:
(Hol a szivek?)
labodaszárak közül egy vas sírkereszt
Jézus alak már veres a rozsdától
s
arcz
áll ki,
nem
A
tavalyi
de azon a
látszik rajta.
Egy-egy loboralaku vén életfa védi még a maga halottjának az emlékét, megkapaszkodva a gyökereível a pázsitban. Majd azt is kivágják. Egy behorpadt sír melll is kidlt mellle, a ráültekirohadt már a keresztfa a ;
tett
liliomok
hanem
arra,
is
k
(vándorló virágok
azért
még
!)
elszöktek
mellle
erre-
tavaly halottak napján láttam a
fejénél elhelyezve egy koszorút s
annak a közepében egy
ég
emlékezik valaki
mécsest.
még most
is
Erre
még most
dobog egy szeret
Micsoda szeretet lehet nál,
S
is
az, melj^ tartósabb a
hségesebb a liliomgyökérnél ;i.
jöv
lialottiik
tiMpján
!
Kzrrt
szív.
nis'ir
?
knél, vas-
!
ki lesz
hányva innen
a
PUIA IS ET UMBRA SUMUS. (Isii
Az
j)or
ees choiinn
((Isten kertjében*) jártara.
v<)<íuiu1\.I
Ezzel a szép névvel
riiliiiz-
ták föl a temett.
Mikor az ibolyák nyílnak, ki szokunk menni a leaiivíjuimal a kerepesi temetbe: a amieinkneki) a nyugvó helyérl gondoskodni, hogy tavasztól szig nyiló virág legyen rajtuk; a legelst
magunk
viszszük oda
:
az ibolyákat.
Ok
azt szerették nagyon.
A
kapubejáratnál van egy ház, melyben a megrendelé-
seket elfogadják. kanczellista
meg
A
hivatalszoba mindig tele van
fnök
egy
:
három
alig bir eleget tenni a kegye-
letes óhajtásnak.
Mikor a magunk ügyét elvégeztük, az irodafnök valamit súgott a fülembe.
— Az él költk gondolnak-e a megholt költkre Bátran mertem azt
?
hogy bizonyosan gondolnak. Erre aztán a derék hivatalfnök elvette a maga lajfelelni,
stromát.
Neki
is
van katalógusa, a hogy a bibliothekariusoknak
szokott lenni liató ez és
:
melyik szekrényben, melyik fiókban
amaz
iró
«
taiiil-
összes munkáival*.
Csak az az egy külömbség, hogy a melyikünk egyszer egy országos bibliothekába belekerült
:
az ott aztán a na-
marad; ott lepheti a por; de nem úgy i'nn a kerepesi nagy anti(|uariatusban. übernyik Ká(iaray János, Nézzen ön id(
pok végéig
—
ott
:
—
—
loly,
Numero
Papp Endro,
—
Yabot,
Sztroliay,
niiiid
a
Harmiucz; esztend
Vlll. táhlában elhelyezve,
Kendszabály következtében barmiucz év multán
eltelt.
— Nem
a parczellák új mivelés alá kerülnek.
Sok a
kép.
más-
lehet
A
Nincs hely.
halott.
régiek helyt
adnak az ujaknak. S mi történik a régiekkel? Azoknak a maradványai egy közös
lesznek
sirba
eltakarítva.
A fölmondás már lev
költök
Hát az
mind egy
Folyó
megtörtént.
ber elsejéig lehet gondoskodni.
novem-
évi
Azontúl a rubrikában
sirba lesznek hányva.
Isten kertjének
van «ugar» része
is
Végig jártunk benne.
Szép dolog meghalni, de elfeledtetni
A
még
szebb.
halmok elsimultak már, a sirkövek félredültek
Írást
bentte rajtuk a sárga
legalább
nem
tud róla?)
—
«
az
Jobb is, hogy eltakarta, dOrök nyugodalmat.*
tarjag.
olvashatni rajtuk:
(Harmincz esztendeig.)
:
nemzetének büszkesége.* (Ki (Hol a szivek?)
«E1 sziveinkben. «
A
tavalyi
labodaszárak közül egy vas sírkereszt áll ki, de azon a Jézus alak már veres a rozsdától
s
arcz
nem
látszik rajta.
Egy-egy loboralaku vén életfa védi még a maga halottjának az emlékét, megkapaszkodva a gyökereivel a pázsit-
Majd
l)an.
kirohadt tett
azt
már
liliomok
arra,
hanem
is
kivágják.
a keresztfa
is
;
a
Egy behorjjadt
k
azért
még
kidlt mellle,
is
(vándorló virágok
I)
elszöktek
melll
sir
a ráülte-
mellle
erre-
tavaly halottak napján láttam a
fejénél elhelyezve egy koszorút s
annak a közepében egy
ég
emlékezik valaki
mécsest.
még most
is
Erre
még most
dobog egy szeret
Micsoda szeretet lehet
is
Ezért
sziv.
az, melj" tartósabb a
hségesebb a liliomgyökérnél ? S a jöv halottak napján már ki
nál,
!
knél, vas-
!
lesz
bi'inyva
innen
a
nagynovíí ké.je
sirkövi;
lialottíik
egyaránt.
K'ell
u nóvtolcn halott mt'cscs-
s
a liely az új iKíköltözoknek.
Csak harniiucz esztendeje
luiilt.
Garay János, a Kont Ijallada irója a kinek hsi költeményeit minden színpadon, minden díszünnepélyen szavalták; a kinek Háry Jánosát minden iskolában és minden úri teremben emlegették; akinek emlékére nemzeti gyjtés indult meg nagy sikerrel. Por és hamu. Obernyik Károly. Az akadémiai pályadíj nyertese, :
—
((Brankovics Györgyi) szerzje
a «tizek» egyike.
;
— Por
hamu. Papp Endre, Sztrokay, Vahot: koruknak nagjhatásu kedvenezei munkás férfiai a nemzeti ujjáébredés korszakának. Por és hamu. Hiszen az, hogy por és hamu vagyunk, nem bánt jól van így; de hogy nem hagynak bennünket nyugodtan ott és
;
—
:
aludni, a hol por és
hamu
lettünk
:
ez fölháborít.
Azt mondjátok: ((Omnes eodem cogimur.») (Hisz mind
oda csikartatunk.) Miért kellene külön
sors
a poétáknak? Van
valami kiváltságuk a halál után Igenis van
-
«Mi)), a kik egész életünket arra áldoztuk,
nyelv,
nekik
?
közmveldés,
hogy a hazai
a nemzetiség diadalra juttatásához
fejünknek minden gondolatjával hségesen szolgáljunk: követelhetjük
hogy ezekkel a mi kifáradt kopo-
azt,
nyáinkkal holtunk után ne gurigázzanak.
A
hamvainak emelhetnék én azon testületeknél is, me-
legközelebb
védelmére szót
sorra
költötársaim
került
lyek páiyatársi viszonyban állnak az elhunytakhoz. Fel-
hívhatnám a magyar akadémiát, a Kisfaludy-társaságot. a Petfi-társaságot; honti),
hogy dics
az írók és
emlék
mvészek
séges elhelyezésérl gondoskodjanak,
meg
is
fogják tenni.
körét, az oOtt-
elhunytaink hamvainak
De én nem
ide
s
tisztes-
hiszem, hogy azt
folyamodom, hanem
egyenest Budapest fváros közönségéhez, képviselötcKtü-
;jit
létéhez és tanácBához. Kiáltok sürgotö szóval l»ékével aludni a
wuemzet napszámosait
! »>
:
«hagvják
Ila egy par-
czelláját az Isten kertjének újra beültetjük, ne ássuk fel
azt a helyet, a hol a szellem bajnoka nyugszik;
mert
annak még a pora is fáj De hozzuk meg azt az áldozatot a kegyeletnek, hogy a hol egy költ, egy mvész sírkövé!
nek fzfájára találunk, azt századok századáig,
s
nem
ott
hagyjuk tiszteletben a
bántjuk sem a sirkt, sem a
fzfát
Hiszen egy új sirveremnek az ára csak száz forint. S száz forintot talán megér egy költ, egy mvész még holta után is.
A BUDAPESTI SAMARITANUSOK. Húsvéthoz egy hétre vasárnap a fváros valamennyi keresztyén templomaiban, katholikus és protestáns papok
egyértelmüleg errl a textusról fognak egyházi szónokkitokat tartani.
«Máté evangéliuma X. részének 25-ik
következ
és
versei.
Ezek tartalmazzák a szentírás egyik legszebb legenmelyet világi irók túl
dáját,
nem
szárnyalhatnak soha.
Egy törvénytudó azt kérdi Jézustól, mely utón lehet a mennyországba bejutni? Jézus idézi a törvényt: Szeresd az Istent teljes lelkedbl
mint
saját
szeresd a felebarátodat,
magadat.
('De ki légyen az
Erre a Megváltó
Egy
és
én felebarátom?)) kérdezi a farizeus.
mond
neki egy történetet.
utazót, a ki Jeruzsálemhói
Jerikóba vándorolt,
útközben megtámadnak a rablók, mindenébl kifosztják,
magát nehéz sebekkel
elborítva, ott hagyják az
Arra jön egy papi ember:
s
útközepén.
félretér az útból,
kikerüli a
sebesültet és ott hagyja fetrengeni.
Azután jön egy s
levita,
meglátja a sebesültet
:
kitér
elle
engedi kínlódni. Utoljára jön egy Samaritánus, az könyörül a sebesültön,
fölteszi a lovára, elviszi
bort és olajat tölt a sebeibe,
magával a vendégfogadóba:
ott ápolja
s
És aztán pénzt ád a fogadósnak, utasítva sebesültet ápolja tovább; ha elfogy a pénz s több
tér.
költség, visszatérett azt is
meg
aztán
míg életre t, hogy a
fogja neki téríteni.
Iohz a
34;;
«]\rár
most
e
három ember közül melyik
sültnek a felebarátja
volt a sebe-
kérdezi Jézus.
?>>
((Bizonyára a Samaritániis volt az.» ((Tehát eredj
és tégy hasonlóul
:
akkor megtalálod az
utat a mennyországba.))
Milyen fenséges, és mennyire igaz képlet ez
Minden
szó Isten szava benne
:
az alapgondolat az egész
emberiségé.
S a mi legmegragadóbb,
az,
hogy a Megváltó épen egy
Samaritánust választott e legenda hsének.
Ez nus;
meg nem
volt a leggyülöltebb faj PalíBstinában
a ki
nem ment
el
:
a Samaritá-
Babylonba a fogságra, akinek
volt tiltva az igazhivökkel egy tálba mártani, a kinek volt szabad az
templomukba
belépni, az
ban meghálni, az ö leányaikat feleségül venni
faluj ok:
a meg-
vetett, a kitaszított testvér.
És Jézus azt mondta: «ez a te felebarátod; mert irgalmat cselekedett a nyomorulttal, s mikor megszabadította,
nem
kérdezte tle, hogy mely nemzetségbe valów. S a Megváltó ezen szavai óta a ((Samaritánus)) név egyértelm az irgalomtudóval, az emberszeretvel. Errl fognak szónokolni a szent helyeken húsvét utáni úr-
napján.
S ugyanekkor egész délig nyitva lesznek a templomok, azoknak az ajtajában Budapest hölgyei a társadalom minden osztályából, könyöradományokat fognak gyjteni az ájtatos közönségtl, a budapesti Samaritánus egylet s
számára.
Mi az a Samaritánus
Megmentje
egylet Budapesten
?
az útfélen hagyott nyomorultaknak.
Mert nincs nyomorultabb teremtése a kerek világnak annál a szerencsétlen embernél, a kit a kórházból kibocsátanak meggyógyultan.
—
Addig, a mig beteg volt, meleg szobája volt, ápolták,
adtak neki, még az álmát is rizték mikor aztán elmultak a lázak, a sebek begyógyultak ki táplálták, jó szót
:
kell
mennie a világba
felgyógyultra
meleg
nem
mert a hely
;
vár a világban
kell új betegnek.
sem meleg
szoba,
S a
sem
ott áll rokontalan, hajléktalan, öltözetlen, u
sziv;
— Nyár
mikor a kórházba felvették, idején bocsátják el onnan, ugyanabban a s zordon szells köntösben, a mit magával hozott. Kijön féllábbal, nyomorék lett, munkaképtelen. Értelmes, tanult hivatal-
hideg ég
alatt.
volt, a
tél
nok
volt, azt a hivatalt a
be.
Ajtóról-ajtóra jár,
betegsége alatt mással töltötték
sehol
sem fogadják: lábbadozó
beteg számára nincsen alkalmazás. Talán van ottliona valahol vidéken
utazni
meg
de egy
:
fillérje
sincs az útra, gyalog
nincs jártányi ereje. Koldulni
szégyenli, de
nem
is
meg nem
tud,
szabad, mert befogják érte, mint
csavargót.
Ezeknek sorsát enyhíteni alakult meg tavaly a Samaritánus egylet, Dr. Müller Kálmán, a fvárosi kórházak
tudományos praxis az emberbaráti sziv tapasztalataival testvéresült, indítá meg e nemes mozgalmat, melynek vezetését a legnemesebb szivü úrhölgyek egyike, gróf Szapáry Gézáné vállalta el. Ezek a Samari tanúsok gondoskodnak róla, hogy a kórházból elbocsátott felgyógyult Lázároknak az els kilépés a világba lehetvé legyen téve. Adnak nekik meleg öltözetet, a sántának mlábát, a tracheotom iával megszabaannyi pénzt, hogy egy ideig dítottnak ezüst légzöcsövet meleg ételt, fekhelyet szerezzen magának, a mig munkájával kenyeret találhat útiköltséget, hogy hazavándoroligazgatója, kinél
;
;
hasson.
wEzek a te felebarátaid tégy úgy, miként
k
....
!
»
Monda
az Idvezitö. «Eredj és
!
Errl fognak húsvét
utáni vasárnap (ápril
1
i-ikón)
Uudapest templomaiban a hitszónokok prédikálni ezeknek fognak Budapest legkegyesebb hölgyei a templomajtókban könyöradományokat gyjteni. :
(•Eredj
!
És tégy hasonlatosképen
!»
UJ FÖLDESÜK. (Kiegészítés az nab invisis')-liez.)
Épen
az ab invisis utolsó czikkét irtam
korán reggel
;
nyolcz óra volt, mikor a szolga lattevö-lélek jelenti, hogy itt
van egy
úr,
a ki beszélni akar velem
:
ime a név-
jegye.
A
névjegyen ezt olvasom: wCsáky András.
Ez magyar nemesi név S órakor látogatóba
— Kérdezd meg a
:
— magx'ar
— Budapesten. tisztelt úrtól,
nemes nem
jár
hogy mi tárgyban akar
velem értekezni.
— Kérdeztem már, de olyan nyelven beszél, a mit nem értek.
— Akkor küldd be. Egy középtermet
szikár
férti
jön be az ajt('>mün
s
franczia nyelven kivan jó reggelt.
Miben lehetek szolgalatjára? Elmondja, hogy Csáky András; nem magyar, hanem lengyel nemes; nem beszél, csak franeziául, meg lengyelül, németül keveset.
Hát maradjunk a galatjára
franeziánál.
Miben lehetek
szol-
'.*
Az én látogatóm eladja, hogy ö lengyel nemes velünk magyarokkal nagyon rokonszenvez egész családjával ;
:
idejött Budapestre. Itt
azonban senki ismerse nincsen. után,. a mik lengyelre le van-
Engemet ismer a munkáim nak
fordítva, ezért fordult egj'enesen
Jókai:
Bzi
fény.
hozzám. '2-2(1
a bevezetést
y.y.t
Eszembe
már többször
liallottam.
jutottak az Árpád fiam vak festi.
Tehát valami segítségre volna önnek szüksége.
— Igen
is: önnek a segítségét veszem igénybe, tudom, hogy a lengyeleknek olyan jó barátja. En már elkezdtem a tárezám után keresgélni.
— És
önnek
mi volna az a
segítség,
kiiül
m
a mit én nyújthatnék
?
Arra kérem önt, hogy utasítson ön engem Budapesten egy olyan prókátorhoz, a ki
engem nem
fog
meg-
csalni.
Ne
adj' Isten
!
Ez
jól kezdi,
— De hát minek önnek egy olyan ügyvéd Budapesten, a ki önt
nem
csalja
(Ez csakugyan új
meg
?
motívuma az idegenek forgalmának
fvárosunkban.)
Hát mert én akarok vásárolni
itten
valami
jót.
(Az persze az én hibám, hogy a franczia szólásmódot
nem
értettem
Valami
meg jól.)
jót vásárolni?
De
hisz,
uram, az
itt
nálunk
egészen szokatlan valami, hogy valaki, a ki valami jót
akar vásárolni, ügyvédet hordjon magával.
Hát én félek, hogy rászednek; mert nem tudok sem sem németül; csak francziául, meg len-
magyarul, gyelül.
— De
ne féljen ön e miatt, uram, egy csöppet sem Legyen nyugodt. A mi boltosaink mind tudnak francziául. S akár bröndöt, akár úti bundát akar ön vásárolni, nem csalják azok önt meg, ha ügyvéd nélkül megy is a boltjukba.
az
De én nem bröndöt vagy lábzsákot akarok venni útra hanem egy nagy nemesi birtokot akarok vásá;
rolni és
itt
letídepedni.
Ekkí)r világosodtam aztán
fel,
hogy
kivel
van dolgom!
Tessék leülni a kanapéra!
Azonnal megírtam az ajánló
levelet egy hircs parla-
3i7
menti
a ki a mellett jóhitelti ügyvéd
czelebritáslioz,
s
átadtam a látogatómnak. Megköszönte, eltávozott. Azóta néhány hét elmúlt.
Ma
ismét reggel 8 órakor behozzák a látogató jegyét.
wCsáky András.
A
1)
találkozásnál egy levelet nyújt át attól az ügyvéd
barátomtól, a kinek ajánlottam az ügyét.
A
levélben azt tudatja velem a barátom, hogy a lengyel
nemes úr
-a
tegnapi napon
nagy nemesi
szép,
Bicskey- családtól vásárolt
Én
lett
birtokba
meg
hivatalosan beiktatva a
Tápió-Bicskén,
melyet a
örök áron.
gratuláltam hozzá a látogatómnak.
megköszönte nekem, hogy olyan becsületes ügyvédmeg van elégedve a vétellel.
hez utasítottam; nagyon Azzal lengyel
szokás szerint
megszorítá a kezemet
mind
ket
a
fiai
igaz jó
az Isten
s
megcsókolta a vállamat,
biztosított róla,
magyar hazafiak fognak
ö,
lenni. Segítse
!
.... Hát ilyen kellemetes csalódások invisisben.
hogy mind
is
vannak az ab
TARTALOM. Kétszer kett
A A
n('>i
—
négy honvédhadnagy
1
ÖJ
szatyor eszmecsirái A legdrágább öltöny A nagyapa várkastélya Csel-Csal Szent Antal generális Brazil Heliogabálné asszony férje
<>;{
73
i'etöfi
^>i
.
A
(<'5
béka
Vén emberek nyara Majmuna, az álomtündér Hej mikor még mi zöldek voltunk! Soha sem egyedül .
-i^ 1"):>
l'i('
Ki'i
.
175
Elizianna Boszú a túlvilágon Szinán basa A glóriás hölgy
A
l^-> 1í*l 1'-I7
szép restaurácziók Szél Gáspár ntódai ányféle a becsület Az i'ij szlüvész, «Anekropólis/,» A magyar thea
-201
régi
-Oí>
H
"2\\
-l'> 'íi-**
Az én druszám
-2i
A
"--^
kél
póluson
Pesti Hirlap» szerkesztjéhez skrlje-dlniczai kariatidák Bün-e az embernek saját feleségét megesókolm Jjcvél a
-31
II
A
-^^i :'
í2íl
-^7
Házasság éliséghl
Babszemek
-'I
Bécsi dolgok Az én buói hivatalom A névtelen társaság
•'*'7
A
'--
'l-' 'l-'
nemes A mándrucz király Kgy úi- és egy asszonyság Pulvis et umbra sumus
A l'j
hét
-''"-^
333 33,s ^4--
budapesti samaritáiiusok
•^''
földesúr
FRANKLIN-TÁRSULAT
NYOMDÁJA.
í
PLEASE
CARDS OR
SLIPS
UNIVERSITY
?H 3261 0^ 1898
DO NOT REMOVE FROM
THIS
OF TORONTO
Jókai, M6r szi fény
POCKET
LIBRARY
^v ^
<'
nÍ
:
w. í
' :
;^
\
