”
Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.” M (Ézsaiás 52:7) M
10. évfolyam 2. szám • 2014. Húsvét • A Budapesti Svábhegyi Református Egyházközség lapja
Lelkipásztori üzenet
E számunk tartalmából
Isten rendje Észrevettük-e már, hogy néha milyen szívszaggató dolgokra mondjuk ki azt, hogy ez az Isten rendje? Például arra, hogy kirepülnek a gyerekek, és a szülõ ott marad jobb esetben párban, rosszabb esetben magányosan. Vagy arra, amikor egy közösségben nem értünk egyet dolgok fölött, arra is rásütjük hogy hát ez így természetes. Halálesetkor, koporsó mellett is azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ez az élet rendje. Így próbáljuk botladozva kifejezni azt, hogy ezek a folyamatok nagyobbak nálunk, olyanféle vastörvények és trendek, amelyek ellen nincs értelme ágálni. Nincs más út, mint a beletörõdés. No de ezt Isten eredetileg nem így tervezte. Ez az egy, amirõl el szoktunk feledkezni. Senki számára nem szánt magányt, elhagyatottságot, konfliktust, feszültséget, vagy halált. Ez nem az Isten rendje. Ez az ember rendje. Amit mi rendeztünk magunknak. Húsvét erre a rendre mond nemet elõször is a legnehezebb dióra, a halálra. Jézus utat nyit arra, hogy az életünk ne a halálban érjen véget, hanem kiteljesedjen odaát a mennyben. De aki Tõle nyer új életet, annak már a magá-
Isten rendje (Lelkipásztori üzenet) • 1 B
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Tavaszi játszóház • 5 B
ÉLETÚT Orgonakoncert virágvasárnap • 8 B
ÚTRAVALÓ Schrenk Éva irodalmi délutánja • 11 Gyülekezeti programjaink • 19
nya is megtelik az õ jelenlétével, és annak a konfliktusa is Tõle jövõ próba, párbeszéd, vezetés. Már nem a világ destruktív tredjei parancsolnak fölöttem. Már nem a tömegpszichózis vagy a korszellem alávetettje vagyok. Választhatok mást a megadó beletörõdés helyett. Nyílt egy új, egy másik út. Elgördült egy nagy kõ egy sírról. Elgördülhet a Te szívedrõl is! „Elõtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!“ (5Móz.30,19) Pete Violetta
d Örömmondó
Visszapillantó tükör
2014. Húsvét
2014. Húsvét
Hallévacsora a Svábhegyen „Együnk együtt, legyünk együtt aranyvasárnap!” cí mmel szervezett immár ötödször karácsonyváró hallévacsorát a Svábhegyi Református Egyházközség és az Istenhegyi Szent László Plébánia. A Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával létrejövõ jótékonysági akció bevételét a két felekezet szegényei közt osszák szét. Régi hagyományt elevenített fel a Svábhegyi Református Egyházközség és az Istenhegyi Szent László Plébánia, amikor négy évvel ezelõtt, Béres Attila presbiter kezdeményezésére, svábhegyi hallévacsorát szervezett. A néhány nappal karácsony elõtt megrendezett program a helyi közösség erõsítése mellett a jótékonykodásra is alkalmat adott: az ötszáz adag hallé eladásából származó bevételt a plébánia és a svábhegyi gyülekezet szegényei kapják meg. „Mindenkit arra kérünk, ha teheti, helyben fogyassza el az ételt – mesélte a hallé kimérésében is részt vállaló Fonti Krisztina alpolgármester. – A vacsora ugyanis nem csupán az adománygyûjtést
Fonti Krisztina segít a hallékimérésben (Fotó: Sárközy György)
szolgálja, hanem lehetõséget teremt arra is, hogy a hegyvidékiek, az egymást csak látásból ismerõk elbeszélgessenek egymással a finom étel mellett. Ezért választottuk az „együnk együtt, legyünk együtt” mottót, ami az asztalhoz ülõk nagy számát látva, úgy tûnik, elérte célját.” Az önkormányzat mellett kerületi vállalkozások (köztünk a hallét biztosító FH Gasztro is) a kezdeményezés mellé álltak. A vendégeket köszöntõ Berta Zsolt szerint a hagyomány hozzájárul a „tegyünk együtt” gondolat megvalósításához. Hiszen – ahogyan a Svábhegyi Református Egyházközség lelkipásztora rámutatott –, a hallévacsora a lokálpatriotizmus és az együvé tartozás érzésének erõsítésén kívül a rászorulók megsegítését is szolgálja. A szeretet jelenlétére hívta fel a figyelmet az Istenhegyi Szent László Plébániát vezetõ Kocsis István, aki arra emlékeztette a jelenlévõket, hogy amikor jótékonykodunk, valójában „azt a fényességet adjuk tovább, amit két évezreddel ezelõtt Jézus Krisztustól mindnyájan a magunkévá tehettünk.” Ehhez járult hozzá a svábhegyi közösségi program, amely ismételten bebizonyította: adni nagyobb boldogság, mint kapni. Béres Attila egy történetet is megosztott lapunkkal. „Még novemberben a buszon egy ismerõsöm megkérdezte, lesz-e az idén is hallévacsora. Mint kiderült, azért volt kíváncsi, mert tavaly ennek köszönhetõen tudta megvenni a télire való krumplit, lisztet és cukrot.” A református gyülekezet presbitere hozzátette, ez is azt mutatja, jó helyre kerül a hegyvidékiek adománya. (m.) (Hegyvidék – 2014. január 14.)
B
Visszapillantó Útravalótükör
Örömmondó
d
Ami a gyülekezettörténeti könyvbõl kimaradt
erecz Ágnes testvérünk kitûnõ könyve Gyülekezetünk történetének legfontosabb, feltárható részleteit izgalmas kötetben foglalta össze. Sokat olvashattunk arról a nagy odaadást, elkötelezettséget és missziói buzgalmat igénylõ munkáról, amit a hívek és a hitélet alkalmait szervezõ, bonyolító lelkészek és hitoktatók végeztek a Svábhegyen. A történet bõvelkedett a fordulatokban. Mivel a Gyülekezet fejlõdése állt a könyv középpontjában, a szervezésben részt vállaló hívek és klerikusok személyével, életpályájával kapcsolatban általában csak a legfontosabb tények fértek a kötetbe. 2014 március 30-án a szerzõ elmesélte a Gyülekezet érdeklõdõ közönségének azokat az információit, ismereteit is, amelyeket a gyülekezeti élet szervezésében közremûködõ egyes személyek életérõl megtudott. Ezek az információk és az életpályák sokszor ugyanolyan érdekesek és fordulatosak voltak, mint a Gyülekezet története. Elsõként Andrew Moody és a Skót Misszió magyarországi tevékenységérõl volt szó. Ágnes igyekezett a Misszió hátterét, történelmi elõzményeit is bemutatni John Knox, a skót reformátor korától napjainkig. Az ugyanis nem olyan magától értetõdõ, hogy a világ reformátusságában miért éppen a skót egyházban játszott olyan kiemelkedõ szerepet a missziói munka. A régi hagyományok XIX. század végi folytatása volt a Skót Misszió magyarországi munkája, amit a századforduló idején Moody tiszteletes vezetett. Moody és a misszió célja nem elsõsorban egyházközségek szervezése
volt, sokkal inkább az evangelizáció, az örömhír eljuttatása különbözõ társadalmi rétegekhez. Ezt a munkát nagy lelkesedéssel és szorgalommal végezte, megtanult magyarul, irányította a Misszió intézményeit, iskoláját. Minden évben tucatnyi magyar református lelkésznek volt alkalma ösztöndíjjal Skóciában képeznie magát. Andrew Moody tevékeny életmódja nem nélkülözhette a feladatokat akkor sem, amikor szabadságát töltötte. Jellemzõ módon szabadsága alatt is Budapesten maradt, tovább építette, bõvítette kapcsolatait a helyiekkel ez alatt az idõ alatt is. A szóbeszéd szerint így került kapcsolatba a svábhegyi hívekkel is. Egyik nyáron a Svábhegyi Nagyszállóban töltötte szabadságát, amikor az itteni hívek találkoztak vele és elmondták neki vágyukat, hogy a hegyen is lehessenek istentiszteletek. Moody nem volt rest, rögtön belefogott a szervezésbe, és ezt követõen a nyári idõszakban, amikor a Misszió iskolája bezárt, vasárnaponként a Svábhegyre járt istentiszteletet tartani, illetve közremûködött a gyülekezeti élet megszervezésében. Mellette a hitoktatással és õszi-téli idõszakban az istentiszteletek megtartásával magyar lelkész-hitoktatók voltak megbízva. Berecz Ágnes elõadásában szintén nagy figyelmet szentelt Kovács J István élettörténetének. Az õ élete is gazdag volt fordulatokban, hiszen sok mindenen keresztülment, amíg a kõbányai kovácsmester 10 gyermeke egyikébõl a Dunamelléki Egyházkerület fõjegyzõje, Ravasz László Püspök Úr ellenjelöltje majd legköze-
d Örömmondó
Visszapillantó Útravalótükör
2014. Húsvét
2014. Húsvét
Visszapillantó tükör
Tavaszi játszóház
lebbi munkatársa és barátja lett. Kovács Nagytiszteletû Úr pályafutása elején nem csak jogot, szociológiát és teológiát tanult valamint nyelveket, hanem még katonai pályafutást is kezdett. A tiroli császárvadászok tartalékos hadnagya volt. Késõbb õ is eljutott ösztöndíjjal Skóciába, majd több helyen, köztük a híres szatmári „láncos templomban” is volt lelkész. Lelkészi pályafutását késõbb oktatóira cserélte, a teológia professzora lett Budapesten. Életére nagy hatással volt az 1921es esztendõ, amikor õt a megüresedett Dunamelléki Egyházkerület püspökének jelölték. A beosztást minden kiválósága ellenére nem õ kapta meg, hanem Ravasz László, akit ekkor Erdélybõl erre a posztra „menekítették ki”. Innen datálódott az ellenszenv, ami a két kiváló egyházi vezetõt egészen 1948-ig kísérte, kísértette. Ebben
az évben Kovács J Istvánt Tahiba, Ravasz püspök urat Leányfalura számûzték az egyházügyi hatóságok. Mindkettõjüket letiltották a szószékrõl és egzisztenciális bizonytalanságba taszították. A két rivális ekkor békült ki a szükségben. Az utolsó, megható, kicsit morbid epizód Kovács J István temetéséhez fûzõdött 1965-ben. Valamilyen tévedés (?) folytán az elhunyt holttestét nem a tahi temetõbe szállították, hanem máshová. 4 órába telt, mire a félreértés kiderült, a holttest megérkezett. Ravasz László ott volt a temetésen. Idõs kora ellenére végig ottmaradt, kivárta, amíg elhunyt barátjának testét eltemethették. Ágnes kutatásai során a Gyülekezetnél szolgált további lelkészekrõl is talált információkat, amelyekrõl be is számolt. SzM
2014. április 5-én elérkezett a húsvét elõtti gyermek játszóház napja. 10 körül már minden gyermek megérkezett, bölcsõdés kórúaktól a kisiskolásokig. A program vidám játékokkal kezdõdött, amiket Dani bácsi vezényelt le, a kicsik pedig nagyon élvezték. Ez után megtanultunk közösen két éneket és, rövid imádság után, Violetta bevezette a délelõtt történetét: Lázár feltámasztását. A történetet interaktív módon, az összes szerepet eljátszva és a gyerekeket is bevonva adtuk elõ, hogy még jobban elmélyülhessen az üzenet. Lázár feltámadása örömmel töltött el kicsiket és nagyokat, ezért lelkesen fejtettük meg közösen, e sorok írójának vezényletével, az aranymondást: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él!” (János 11,25). Ez a, történetben is elhangzott, mondat volt a délelõtt legfontosabb
Örömmondó
d
d Örömmondó
Útravalótükör Visszapillantó
2014. Húsvét
üzenete, amit mindenki magával vihet a húsvéti idõszakra. A lelki feltöltõdést testi táplálék is követte, így rövid „tízórai szünet” után folytattuk a programot. Igazi tavaszi kézmûvesedés következett, ahol szebbnél szebb rózsák és jácintok kerültek ki a kicsik kezei közül. Végül jutott még idõ egy kis játékra és éneklésre is, majd dél körül már a leglelkesebb gyermekek gyomra is korogni kezdett, így éreztük, hogy a játék végére értünk. Ez a délelõtt lehetõséget adott, hogy a gyermekek között, gyermeki lelkesedéssel forduljunk Lázár története felé és belegondoljunk, hogy hamarosan itt a húsvét. Lehetõség nyílt rohanó hétköznapjaink után, gyerekeknek és szülõknek egyaránt, hogy lelkileg is a közelgõ ünnepre hangolódhassunk. Fekete Zsuzsanna
2014. Húsvét
Útravalótükör Visszapillantó
Örömmondó
d
A „választások” margójára
A
z elmúlt hónap az országgyûlési választások kampányának jegyében telt, s a kampány pártszlogenjeit látva óhatatlanul is ugyanaz jutott eszembe: „Választanunk kell!” Az Ige (s egy kedves énekünk) ezt így fogalmazza meg: „Válasszatok, míg tart a ma” (Józs 24,15.) Nagyon érdekes volt, hogy a kampányszövegek döntõ többsége ugyanazokat a felhívásokat, hívószavakat tartalmazta, amit a hívõ életünkben nekünk is végig kell gondolnunk, így a húsvéti ünnepekre készülve tegyük meg ezt közösen. Elõre is leszögezem, hogy semmiféle politikai elkötelezõdést ne keressünk ebben az írásban, próbáljuk meg teljesen kikapcsolni azt, hogy a szlogent melyik politikai csoport fogalmazta meg! „Tiszta erõ”: Vajon ez az erõ enyém-e, az én erõm tiszta? Vajon a mindennapjaimban tényleg csak a tiszta erõ erejébõl akarok élni, vagy keveredik hozzá a magam elképzelése, akaratossága, erõszakossága? Honnan lehet venni, hogyan lehet ehhez a tiszta erõhöz hozzájutni? Kell-e ez nekem valóságosan, vagy csak ha véget ért a magam ereje, akkor áhítozom rá, könyörgök érte? „Csak a ...”: Van-e kizárólagosság az Istennel való kapcsolatomban, vagy bebeszüremkedik más „istenségek” imádata (rám bízott hatalom, a kapcsolataim, az erõm, az egészségem, a tudásom, a pénzem, stb.)? Újra és újra felteszem-e a kérdést magamnak: TÉNYLEG csak az Istenben bízom? Keresek-e máshol IS megoldásokat, olyan helyeken, amelyeknek isten és emberképei nem az Ige
szerintiek (keleti filozófiákból származó gyógymódok, babonák, panteista gyógyító kövek, kozmikus energianyerések, stb)? „Gyõzzön a jobbik!”: Van-e bennem Istentõl származó, Jézus kereszthalála által megszerzett Szentlélek, aki csak azt hajlandó tanácsolni, ami valóban Istentõl származik? Kész vagyok-e naponként (vagy akár percenként) igazat adni Neki, akkor is, amikor ésszel, emberi logikával fel nem fogható cselekedetekre késztet? Vágyom-e arra, hogy ez a „jobbik rész” (amely nem az enyém, nem belõlem van) egyre nagyobb területeken vegyen gyõzelmet, uralmat az életemben? „Kormányváltást!”: Elégedett, vagy elégedetlen vagyok-e az eddigi életemmel, az eddig kormányzó hatalommal, amely oly sokszor csõdbe vitte életem egyes területeit? Szeretnék-e, akarok-e „kormányváltást”, azaz olyan uralmat, ahol nem én ülök életem trónján (s uralkodok a magam akarata szerint magamon és a körülöttem lévõkön), hanem ezt a trónt elõször vagy újra átadom annak, aki azt valóban megérdemli, a megfeszített názáreti Jézusnak? „Radikális változást!”: Ha a Lélek felismertette velem, hogy valahol nem helyesen cselekszem, kész vagyok-e radikálisan megváltoztatni az eddigi cselekedeteimet, szokásaimat, gondolkodásomat? Fordulok-e „Pálként” (Apcsel.9,1-18.), vagy mint „Agrippa király” (Apcsel.26,1-28.) elodázom a döntést? „Itt az idõ!” Pf
d Örömmondó
Életút
2014. Húsvét
Orgonakoncert virágvasárnap Zenés beszélgetés Gárdonyi Zsolt orgonamûvész-zeneszerzõvel a korálfeldolgozások világáról A Svábhegyi Református Egyházközség Felhõ utcai templomában 2013 virágvasárnapján szólalt meg elõször az új orgona, Bernát István gyülekezeti tagunk ajándéka. A virágvasárnapi évfordulón – a milánói Immanuel Missziós Kórus tavaly áprilisi sikerén felbuzdulva –, ez évben április 13-án, délután 4 órai kezdettel Gárdonyi Zsolt református orgonamûvész, zeneszerzõ, zenetudós ünnepi orgonakoncertet ad – közremûködik a Budahegyvidéki Református Kamarakórus, Bereczky Anikó karnagy vezetésével –, amelyre nemcsak gyülekezeti tagjainkat hívjuk. (A belépés ingyenes, adományaikat köszönettel fogadjuk a 10918001-00000017-35180007 bankszámlaszámon.) Tizenkét korál-feldolgozás fog elhangzani Johann Sebastian Bach és a két Gárdonyi mûveibõl. Az orgonamuzsikához rövid magyarázatok is kapcsolódnak, így kötetlen atmoszférában mindenki közelebb kerülhet az istentiszteleti orgonazene legfontosabb mûfajához, a korálfeldolgozásokhoz. A koncert elõtt Gárdonyi Zsolt készséggel válaszolt kérdéseimre is. – Szeretném, ha reformátusként is megismernénk. Választott hazájában, Németországban, melyik gyülekezetben jár templomba? Vasárnaponként ott hányan vesznek részt az istentiszteleten? Ebbõl mennyien magyarok? Alkalmanként játszik-e az ottani orgonán? – A legközelebbi református gyülekezet otthonunktól 120 kilométerre fekszik, így evangélikus feleségem templomába járunk Würzburgban. Itt a mintegy kétezer gyülekezeti tagból ötvenen-hatvanan szoktak részt venni az istentiszteleteken, és ez megfelel a német statisztikai átlagnak. Magyarok nincsenek közöttük. Az ottani orgonán természetesen már számos koncertet adtam az egyházzene javára. – Kérem, meséljen református gyökereirõl is! Hol, melyik templomban volt a keresztelõje, konfirmációja, házasságának megáldása, gyermekének keresztelõje? – Édesapám református, édesanyám evangélikus volt. A Kútvölgyi úti kórházban születtem közvetlenül a háború
után, és néhány napra rá ott kereszteltek meg. Reformátusként a kelenföldi evangélikus templomban volt a konfirmációm evangélikus nõvéremmel együtt: ugyanott, ahol 1942-ben Ordass Lajos, a nagynevû késõbbi püspök eskette a szüleimet. A mi esküvõnk aztán a wesztfáliai Münsterben, Dániel fiúnk keresztelõje pedig Debrecenben volt, az õ keresztapja ugyanis a nagyerdei templom orgonistája, Karasszon Dezsõ professzor. – Édesapja Gárdonyi Zoltán zeneszerzõ, zenetudós, a budapesti Zeneakadémia professzora volt, édesanyja Wallrabenstein-Bujdosó Ilona zenetanárnõ. Szülein kívül kik voltak azok, akik meghatározták orgonista pályafutását, zenei, zeneszerzõi és zenetudományi munkásságát? – Leginkább azok a zeneszerzõ-óriások, akiknek a zenéje már gyermekkorom óta rabul ejtett: így például Bach, Liszt, Franck, Debussy és Ravel lélegzetelállítóan nagyszerû mûvei.
2014. Húsvét
Életút
– A hit és mûvészet inspiráló összefonódásáról, formanyelvérõl, hangzásvilágáról, a zenemûvekben rejlõ üzenetrõl, egyáltalán mirõl ismerhetõk fel a Gárdonyi-mûvek? – Remélhetõleg ezekrõl is, de ezt minden zenehallgató bizonyára más-más módon érzékeli. – Miért nevezi az istentiszteleti orgonazene legfontosabb mûfajának a korálfeldolgozásokat? – Az egyházzene létrejötte és története szorosan összefügg azzal, ahogyan az évszázadok legkiválóbb mesterei összekapcsolták az Istentõl kapott tehetségüket koruk dallamvilágával. Természetesen a korálokhoz nem kötõdõ, úgynevezett szabad orgonazene mûfaját is szeretem és mûvelem, ám egy gyülekezetnek az orgonazenébe való bevezetésére a korálfeldolgozások a legalkalmasabbak. Ezek ugyanis közismert, vasárnaponként közösen énekelt dal- Gárdonyi Zsolt lamokhoz kapcsolódnak és egy adott koráldallam zeneszerzõi kiteljesedése egészen sajátos módon hordozza magában a keresztyénség üzenetét. Így az istentiszteleteken azok az emberek is közel kerülhetnek (ill. közel kerülhetnének!) a mûvészi igényû zenékhez, akiknek a hétköznapjaiban az értékálló zenemûvekkel való találkozásra nem nyílik lehetõség. – A személyes élmény mellett miért érzik úgy az orgonajátékát hallgatók, hogy nekik szól a mû, hogy Ön is ott van a mûben?
Örömmondó
d
– Ezt én csak remélhetem, de ezt a kérdésfelvetést talán csak a hallgatók tudják majd megválaszolni a virágvasárnapi találkozásunk után. – Mi az oka, hogy fontos szerepet szán a templomunkban elhangzó orgonaszámokhoz kapcsolódó magyarázatoknak? – A korálfeldolgozás gazdag hagyományú és igen sokrétû mûfajával sajnos alig találkozhatunk a liturgiában, mivel istentiszteleteink általában nem adnak teret arra, hogy ott ezek a zenei kincsek vasárnaponként elhangozhassanak. A gyülekezeti ének bevezetése, az intonáció is gyakran csupán egy néhány másodperces tételtípus, amely a közmondásos „református egyszerûségnek” bizony nem a megtestesülése, hanem a karikatúrája. Ezért is van szükség külön alkalmakra és zenei ismeretterjesztésre, abban a reményben, hogy ezek az eredetileg istentiszteleti célra komponált mûvek egyszer talán eljutnak az egyházi köztudatba. – Kántorunk, György Erika büszke arra, hogy Öntõl is tanulhatott. Ismert, hogy az észak-németországi Wildeshausen-ben az Alexanderkirche karigazgatója és orgonistája volt és a detmoldi Zenemûvészeti Fõiskolán is tanított, csakúgy, mint késõbb aztán 35 éven keresztül a würzburgi Zenemûvészeti Fõiskolán. Az európai, illetve amerikai fõiskolák mesterkurzusainak elõadójaként, a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem
d Örömmondó
Életút JÉZUS
Feltámadtál! Én is feltámadok... Nem gyõz le a halál! És Te vagy az Ok. Magadat adtad értünk; szabadjon újra élnünk. Mit Ádám s Éva eldobott; az Élet szíve feldobog. Ha ezt el tudod hinni, lesz miért Istenben bízni. Legyen ez a Húsvét a Tied: szülje újjá a hited! SCHRENK ÉVA
Zeneszerzõi Doktoriskolájának vendégprofeszszoraként miért tartja fontosnak, hogy jelen legyen a magyar zenei életben is? – Ezt azok a kollegák tartják fontosnak, akik engem újra és újra meghívnak Magyarországra. – 1979-ben Bajor Állami Díjat kapott, majd 2000-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktori címével, 2011ben pedig a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérmével tüntették ki. Mit jelentenek Önnek az eddig kapott díjai? – Ezt hálával és annak jeleként érzékelem, hogy mások is megosztják velem céljaimat. Személy szerint egyébként díjakkal vagy díjak nélkül is ugyanazok a zenei törekvéseim. – Sikeres és sokrétû tevékenysége, az alkotó ember aktivitása mellett miért tartotta fontosnak, hogy virágvasárnap koncertet adjon a svábhegyi református templomunkban?
2014. Húsvét
– Kedves barátom, Ónodi Szabó Lajos építõmûvész jóvoltából már évek óta figyelemmel kísértem templomuk létrejöttét. Miután tavaly õsszel egy budapesti elõadásom kapcsán megismertem kántorukat, György Erikát, kézenfekvõ volt számomra, hogy felajánljak egy ilyen alkalmat. Legszûkebb pátriám amúgy is a XII. kerület, hiszen itt nõttem fel és örömteli gyermekéveimet 1959-ig a Sashegy és a Svábhegy lankáin töltöttem. – Mit tervez a koncert után? – Május elején Ausztriában mesterkurzust tartok a két Gárdonyi orgonamûveirõl, június és október között pedig Würzburgban, Berlinben, majd Olaszországban, Svédországban, Dániában és Angliában fogok hangversenyezni. – Köszönöm az interjút! Béres L. Attila
MIATTAM, HELYETTEM, ÉRETTEM Keresztre feszítették miattam, bûneim súlya nehezedett rá, szenvedéséért hiába sirattam, az Atya feláldozta egyszülött Fiát. Az Atya feláldozta Õt helyettem, Õ lett az áldozati bárány, ezt soha nem szabad felednem, – megváltott Élete árán. Önként halt meg érettem, kilehelte szent lelkét, majd feltámadt, hogy érezzem, számomra is van már Öröklét. SCHRENK ÉVA
2014. Húsvét
Életút
Örömmondó
d
Prof. Dr. Gárdonyi Zoltán (1906–1986) 1906. április 25-én született Budapes- felöleli a szimfonikus- és kamarazene, ten.Édesapja Dr. Gárdonyi Albert tör- zongora- és orgonakompozíciók, az ténészprofesszor, Budapest egykori egyházi és világi szövegû vokális mûvek fõlevéltárosa volt. Édesanyja, Weigl Má- továbbá pedagógiai célzatú darabok legria, a budapesti Zeneakadémián a volt különfélébb mûfajait. Orgonamûvei és Liszt-tanítvány, Thomán István osztá- bibliai szövegû kórusmûvei a huszadik lyában Bartók Béla évfolyamtársaként századi európai egyházzenében egyeszerzett zongoratanári diplomát. dülálló értéket képviselnek. Gárdonyi Gárdonyi Zoltán zeneszerzés-tanul- Zoltán 1972 óta családjával együtt Némányait 1923-tól 1927-ig Budapesten metországban élt és 1986. június 27-én, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti néhány héttel nyolcvanadik Fõiskolán Kodály Zoltán, születésnapja után hunyt majd 1927-tõl 1930-ig Berel Herfordban. Szellemi linben Paul Hindemith hagyatékának jelenkori kitanítványaként végezte. A sugárzását a halála után berlini egyetemen ezzel egyNémetországban, az Ameidejûleg folytatott tanulrikai Egyesült Államokban mányait az ott 1931-ben és Magyarországon kiadott megszerzett zenetudományi mintegy száz mûve is dokudoktorátusával zárta le, majd mentálja. tíz évig a soproni EvangéA 20. századi európai zelikus Tanítóképzõ Intézet, Gárdonyi Zoltán netörténet e kiemelkedõ alakjának emlékét Magyarorilletve a Teológiai Fakultás tanára és a Soproni Zeneegyesület karna- szágon több intézmény is ápolja: Fóton gya volt. Ezt követõen Gárdonyi Zoltán a „Gárdonyi Zoltán Református Ének1941-tõl 1967-ig a budapesti Liszt Ferenc kar”, Szekszárdon a „Gárdonyi Zoltán Zenemûvészeti Fõiskola professzoraként Református Együttes”, Veszprémben fejtett ki szerteágazó tevékenységet; õ a „Gárdonyi Zoltán Kamarazenekar”, és volt a Zeneakadémia 1948-ban felosz- Biharkeresztesen a „Gárdonyi Zoltán Relatott protestáns egyházzenei tanszaká- formátus Mûvészeti- és Zeneiskola”. nak utolsó vezetõje is. Nemzetközileg is Bõvebb életrajzi háttér-információ nagyrabecsült zenetudományi és zeneel- Gárdonyi Zsolt „Édesapámról” címû cikméleti munkásságának mindenekelõtt kében található. a Bach- és a Liszt-kutatás köszönhet alapvetõen fontos új eredményeket. (Forrás: Gárdonyi Zsolt és Gárdonyi Zoltán Gárdonyi Zoltán zeneszerzõi életmûve honlapja)
d Örömmondó
Életút
2014. Húsvét
Gárdonyi Zsolt
Zenés beszélgetés A mûsorban nyolc énekeskönyvi dallam tizenkét feldolgozása hangzik el, rövid magyarázatokkal. Ehhez kapcsolódóan Gárdonyi Zsolt szívesen válaszol a hallgatóság kérdéseire. J. S. Bach (1685–1750) - - - - - - - - - - Ki Istenének átad mindent Gárdonyi Zoltán (1906–1986) - - - - - Mondjatok dicséretet Közremûködik a Budahegyvidéki Református Kamarakórus, orgonán kísér Legány Barnabás, vezényel Bereczky Anikó J. S. Bach - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ó Krisztusfõ, te zúzott
Gárdonyi Zsolt (1946–) - - - - - - - - - Ó Krisztusfõ, te zúzott Gárdonyi Zoltán - - - - - - - - - - - - - Az Úr Isten az én reménységem Erõs vár a mi Istenünk Gárdonyi Zsolt - - - - - - - - - - - - - - Hálaadó ének (Nagy hálát adjunk…) Közremûködik a Budahegyvidéki Református Kamarakórus, orgonán kísér Legány Barnabás, vezényel Bereczky Anikó Paradicsomnak te szép élõ fája Úrnak szolgái mindnyájan
2014. Húsvét
Életút
Örömmondó
d
d Örömmondó
Útravaló
2014. Húsvét
Útravaló
2014. Húsvét
Katolikus családban nevelkedtem, de elfordultam a hittõl, s csak amikor válságos helyzetbe kerültem, akkor kezdtem el újra keresni Istent. Több gyülekezetben jártam, míg végül megtaláltam a hozzám legközelebb állót. Családom humán beállítottságú pedagógus család. Nagybátyám ismert költõ, édesapám és nagyapám is írtak verseket. Így én is – kiskoromtól. Az Istennel való találkozás óriási lökést adott versírásomnak. A feltoluló érzések megformálásra vártak. Isten szeretete ihletet adott az íráshoz. Verseim tulajdonképpen bizonyságtételek. Befelé figyelve vetem papírra, amit a Lélek diktál. Alkalmasak buzdításra, vigasztalásra, dicsõítésre, hálaadásra. Sok száz versembõl szeretnék egy verscsokrot összeválogatni, s elõadni. A versek között zenei betétek hangzanak majd el. Mindenkit szeretettel várunk ! Kiss Józsefné Oláh Edit
d
Imatémák
Schrenk Éva irodalmi délutánja 2014. április 27-én 16 órakor Schrenk Éva irodalmi délutánjára kerül sor a templomban. Évát egy keresztyén levelezõlistán ismertem meg. Nagyon tetszik Éva verseiben, hogy sorai hitelesek, nem akarják elrejteni a szomorúságot, fájdalmat, lelki mélységeket, emberi hibákat sem, azonban azt is kimondják, hogy minden helyzetben Istenhez fordulhatunk, aki felemel, megvigasztal, örömmel és reménnyel tölt el. Az Istent, illetve az élet értelmét keresõ, mélységeket és magasságokat megjáró, küzdelmeket átélõ, de Istenre minduntalan rátaláló, újjászületõ ember képe rajzolódik ki a költemények hallatán. Bemutatkozását az alábbiakban teszem közzé: Schrenk Éva vagyok, 5. éve a Székesfehérvári Református gyülekezet tagja. Felnõttként tértem meg, a Széchenyi utcai templomban.
Örömmondó
Hálaadás
Imakérés
Adjunk hálát Istennek:
Hordozzuk imádságban:
Urunknak ésszel meg nem érthetõ, csak hittel megragadható áldozatáért és dicsõséges feltámadásáért. Adjunk hálát, hogy errõl évrõl évre a Húsvét közeledtével megemlékezhetünk és alkalmunk lehet a bizonyságtételre.
Az ünnepi készülõdést otthonunkban és a gyülekezetben egyaránt. Kérjünk Urunktól alkalmat a szolgálatra és bizonyságtételre, akár családunkban, akár szûkebb vagy tágabb környezetünkben. Imádkozzunk az ünnepi istentiszteletek igehirdetõiért, szolgálattevõiért.
A gyülekezetünkbe érkezõ adományokért.
Azoknak a testvéreknek, presbitereknek, bizottsági vezetõknek, tagoknak a munkáját, akik gyülekezetünk anyagi ügyeit intézik. Imádkozzunk azért, hogy munkájukat bölcsen, felelõsséggel és az Úrtól vezérelve végezhessék. Kérjük Urunkat, hogy teremtsen számunkra lehetõséget az adakozásra.
A nyári többgenerációs táborra érkezett nagyszámú jelentkezésért.
A nyári többgenerációs tábort. Imádkozzunk azért, hogy az együtt töltött napokon minél nyitottabbak tudjuk lenni az Úr igéjére és egymásra, így minél közelebb kerülhessünk Hozzá és rajta keresztül egymáshoz is.
A gyülekezetünkben az elmúlt hetek érdekes és színvonalas programjaiért (vetített képes elõadás a gyülekezettörténeti könyvbõl kimaradt érdekességekrõl, játszóház, fi lmklub), a szolgálattevõk felkészültségért.
A soron következõ alkalmakat (zenés beszélgetés, irodalmi délután), amelyeken amellett, hogy testvéri közösségben lehetünk szép és értékes elõadásokban is részünk lehet.
A Kárpátaljára tervezett gyülekezeti kirándulásra jelentkezõk nagy számáért, a szervezõk eddigi munkájáért.
A kárpátaljai utazás elõkészületeit. Imádkozzunk a szomszédos országban történõ eseményekért, különösen magyar testvéreinkért, hogy májusban békés és biztonságos körülmények közé utazhasson el gyülekezetünk küldöttsége.
Azokért a testvéreinkért, akik gyülekezetünk ügyeit nap mint nap, illetve a gyülekezeti imaközösség alkalmain hétrõl hétre Isten elé viszik, az áldásokért hálát adnak, a megpróbáltatások elhordozásához bátorítást és erõt kérnek.
Fizikai és/vagy lelki terhek alatt roskadozó testvéreinket és azokat, akik nap mint nap gondoskodnak fi zikai és lelki kínjaik enyhítésérõl, szükségeik betöltésérõl.
d Örömmondó
Útravaló
2014. Húsvét
Önéletrajz
M
ár majdnem két évtizede jártam életem országútján, amikor észrevettem, hogy Valaki csatlakozott hozzám. Elõször nem láttam, nem hallottam, csupán érzékeltem a jelenlétét. Nem követett, nem is elõttem ment és ha oldalra néztem, akkor sem láttam senkit. Körülvett a jelenlétével, ami nem volt zavaró, mégis egyre kíváncsibbá tett, hogy ki az útitársam. Végül felkiáltottam: – Mit akarsz Tõlem? – Beszélgetni szeretnék Veled – volt a szelíd válasz. – Hát jó! Beszélgessünk! Elõször én beszéltem. Torokszaggató határozottsággal mondtam a magamét, a saját elképzeléseimet, gondolataimat, vágyaimat és vádjaimat. Majd a hangom gyengülni kezdett, míg aztán szánalmas vinnyogássá erõtlenedett, végül teljesen elhalt. Ezután szólalt meg Õ. Rólam beszélt. Elmondta, hogy már nagyon régen ismer, a születésem elõtti idõktõl fogva. Ismeri földi pályafutásomat, a kezdetektõl figyelemmel kísérte és gyönyörködött benne. Bizonytalankodásaimat, határozatlanságomat, olykor döntésképtelenségemet megfontoltságnak, idõnként nevetségesnek tûnõ túlzott lelkesedésemet õszinteségnek látta, lassúságomat alaposságnak, makacsságomat következetességnek. De azt is látta, hogy néha egyedül vagyok és olykor sírok, mert fáj a világ õszinteségnek mondott kegyetlensége és az alkalmazkodóképességnek mondott gátlástalan ügyeskedés. Ezért eljött, hogy személyesen is találkozzon velem. Elõször néztem rá. Harminc év körüli férfi volt, lábain látszott, hogy sokat ván-
dorolt, többnyire gyalogszerrel. Lábfejein valamilyen éles szerszámmal ütött seb éktelenkedett. Kezei dolgos munkáskezek voltak, melyek keményen tarthatták a szerszámot, de gyengéden simogatták meg a rászorulót, akivel munkája eredményét megosztotta. Két kézfején hatalmas hegek látszottak. Arca nyugodt és tiszta volt, csak a homlokát csúfították el apró sebhelyek, mintha szúrós tövisek sértették volna fel. – Mi történt a lábaddal? Miért sebes a kezed? Hogyan sértetted fel az arcodat? Kicsit zavartan elmosolyodott annak az ajándékozónak a kényelmetlenségével, akinek a kilétét a megajándékozott éppen most fedezte fel. – Tudod, mikor egyszer nagyon siettél egy óriási szögbe készültél belelépni. Ezt nem tudtam másképp megakadályozni, csak ha a saját lábammal elkotrom elõled a szöget, ami így az én lábamba fúródott. Majd olyan helyre nyúltál öntudatlanul, ahol egy nagy szög sebezte volna meg a kezed; amitõl csak úgy tudtalak megvédeni ha a szög az én kezemet sebzi meg. Végül egy szúrós bokor felé rohantál, amelybe kis híján beleestél, de én eléd léptem, így az ágak az én arcomat kaszabolták össze, a tiéd ép maradt. Mind a három esetre tisztán emlékeztem… Már a bõrömön éreztem a szög fémes sercenését, hallani véltem a repedõ bõr reccsenést, a kiömlõ forró vér szaga már az orromban volt, amikor valami könnyedén megemelt és néhány méterrel a veszéllyel fenyegetõ helytõl óvatosan a földre tett. Kezdtem magam kicsit rosszul érezni.
2014. Húsvét
Útravaló
– És nem haragszol rám, hogy akaratlanul is fájdalmat okoztam Neked? Nem gyûlölsz ezért? Mosolygott, arca fénylett; ragyogott, de nem vakított, melegített, de nem perzselt. – Nem, nem haragszom és nem gyûlöllek. Tudod, amikor a szög a lábamba és a kezembe fúródott, amikor a bokor tüskés ágai összekarmolták az arcomat arra gondoltam, hogy a te kezeid és lábaid, a te arcod így épek maradhatnak. Hirtelen izmos karok ragadtak meg és kérlelhetetlen erõvel vontak valamilyen sötéten kavargó bizonytalanság felé. Kétségbeesetten ellenkeztem, de éreztem, hogy véges erõmmel nem bírhatom sokáig az ellenállást. – Ne haragudj! – nyöszörögtem. – Nem akartam Neked fájdalmat okozni. Bocsáss meg! – ezt már kiabáltam. Kéz nyúlt felém: – Már megtörtént. Most rajtad a sor, hogy elfogadd a bocsánatot. Elfogadod?
Örömmondó
d
Két kézzel ragadtam meg a felém kinyújtott kart, amely könnyedén felemelt. A testembe csimpaszkodó keményre edzett izomkötegek vékony cérnaként foszlottak le rólam. Újra ott álltunk az országút mellett, a koranyári délutánban lágy szellõ simogatta felhevült arcomat. Õ ott állt velem szemben és nem engedte el a kezem. – Jól van. Ideje, hogy együtt továbbinduljunk. Még rengeteg dolgunk van. Azóta együtt megyünk. Azt nem mondom, hogy az út során soha nem fáradtam el, soha nem akartam más irányba menni, soha nem botlottam meg vagy estem el. De Õ mindig bíztat, ha elfáradok, szelíden, de határozottan visszaterel a helyes útra, ha eltévesztem az irányt, felsegít, ha elesem, bekötöz, ha megsérülök. És csak eggyel többször kell felállni, mint ahányszor elesik az ember. Longa Anna
Imádkozni: jó!
M
indnyájunk szíve vágya, reménysége, hitéletének fõ ütõere. És milyen különös, hogy mindig csak utólag vesszük észre. Akkor, amikor történik, nem vagyunk tudatában annak, ami történik. Semmiben nem lehet úgy megtapasztalni, hogy „a te mennyei Atyád titkon néz és nyilván megfi zet”. Ez a titokzatos „ellenõrzöttség” pecsétes bizonyítvány arról, hogy nem vagyunk elfelejtve, elhagyva, egyedül. Nem a süket semmibe bódorgunk értelmetlenül, hiábavalóan, veszendõben. Mert az embernek a fõ ri-
adalma ez a hiábavalóság. Nem tudjuk elhinni, hogy Neki gondja van ránk, pedig naponta ezer jelét adja. Valahogy elromlott az „antennánk” és nem veszi az adásokat. Az Ige biztat rá, hogy kérjünk. De ne követelõzzünk! Az õszinte, bizalommal teli kéréseinknek ne maradjon el az a záradéka, hogy „de ha nem tenné is”. Isten tudja a mi szükségeinket, jobban, mint mi magunk Egyszer, amikor én magam megsokalltam a kéréseimet és afelett aggodalmaskodtam, hogy vajon jót és
d Örömmondó
Útravaló
jól kérem-e, amit kérek, az uram azzal nyugtatott meg: te csak kérj, akármilyen ostobán, a Szentlélek majd helyreigazítja, hiszen a Lélek szüntelenül könyörög érettünk. Milyen könnyû, egyszerû és szép volna az életünk, ha ezt mindig el tudnánk hinni. De mi bizalmatlankodunk és gyanakvók vagyunk. Hogy tud bízni és hinni a kisgyerek! Erre mondja Jézus: „Hogyha nem lesztek olyanok, mint a kisgyermek, nem mehettek be a mennyországba”. Nem tudjuk elhinni, hogy a mindenség Urának gondja van egy ilyen porszemre, mint én, és megdöbbenve konstatálom egyszer-egyszer, hogy figyel rám. A mi hitetlenkedõ hitünk beleborzong, amikor félhittel ismételgetett kéréseinkre Isten egyszer csak felel. Imádkozunk mi, imádkozunk, de magunk sem tartjuk lehetségesnek a beteljesedést. Elolvastuk számtalanszor a Lukács 1,37-et, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, de nem vettük komolyan. Amikor aztán elõttünk áll a tény, hogy Isten komolyan vette, amit mi nem: - megdöbbenünk. Úgy, de úgy szégyellem magam, amikor annyi imameghallgatás után mégiscsak félszívvel imádkozom s az én rissz-rossz kis imádságaimra Isten felel. Két fiatal házaspárért imádkozom én egy éve már. Az egyiknél az asszony roppant össze egy nagy csalódás alatt. A másiknál a férfi csúszott el és lett az ivás rabja. Segíthetetlen mindkét eset – emberileg. Én csak mondtam, mondtam az imáimat nap nap után, félig reménytelenül. Aztán egyszer csak találkoztam az asszonnyal, aki szemmel láthatóan a javulás útján van és nemsokára utána beszélek a feleséggel, aki bizonyítja, hogy a férje megváltozott. Az állapota nem reménytelen. Megint csak szégyenkeztem,
2014. Húsvét
hogy Isten az én kishitû, langyos, erõtlen imádságomra is így felel. Számomra a megdöbbentõ az volt, mikor rájöttem, hogy Isten a másokért mondott imádságaimra felel biztosan és hamar, s az én bajaimon mások értem mondott imádságai segítenek. Az Ige azt mondja: „Valljátok meg egymásnak a ti bûneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!” Ennek az egymásért mondott imádságnak van valami titokzatos gyógyító ereje. A feltétele: egy olyan õszinte, feltétlen bizalom egymás iránt, mely nyílt kapcsolatban mutatkozik meg. Kevesebb nem elég! Isten egymásra bíz bennünket. Imám csak akkor talál Isten elé, ha rendezett kapcsolatban vagyok azzal, akiért imádkozom. A közösségvállalásnak súlyos és mély valóságnak kell lenni ahhoz, hogy egy ember a másikért Isten elé álljon és Õ meghallgassa. Sok könyörgés hullott rám vissza, nem nyerve meghallgatást, amíg megértettem, hogy rendeznivalóm van azzal az emberrel, akiért Istenhez fordulok. Sok keserves, hosszú utat kellett megtennem, amíg elérkeztem ahhoz a közeli emberhez, akit Isten az imádságomra bízott. És akkor meghallgatott. A közös imádságoknál is nagy hiba, amikor olyan emberek mondják az ima szavait, akiknek semmi közük nincs egymáshoz. Egy nekem nagyon kedves ember, Nehézy Károly mondott egyszer egy kemény, de találó véleményt a közös imádságról. Két fiatal lelkész fordult hozzá tanácsért, akiknek együtt kellett dolgozni és nem szenvedhették egymást. Így szólt a panasz: Károly bácsi, mi nem tudunk együtt dolgozni, pedig együtt imádkozunk. Mire az öreg rájuk förmedt: „Az imádság nem lepedõ, amivel minden szemetet le lehet takarni. Valljátok meg
2014. Húsvét
Útravaló
egymásnak a ti bûneiteket és úgy imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. De minden egymás ellenei kritikát kipakolni, minden vádat, ellenszenvet megvallani, s akkor lehet együtt imádkozni, akkor meghallgatja Isten.” Hát igen! A hazudozást imádság leple alatt nem jó folytatni. A kegyes szólamok nem hatják meg az Urat. Az Úr Jézus int, hogy ne legyünk bõbeszédûek. És néha egy-egy igaz szóra rámondja az áment. Annál nagyobb élményt én sem ismerek, mint amikor érzem, tapasztalom, hogy „itt van Isten
Örömmondó
d
köztünk”, hogy hallja azt az imánkat is, amit ki sem mondunk, hogy a Szentlélek valóban mindent tudó. Nem lehet elõle elrejteni egyetlen gondolatot sem és félrevezetni a szavainkkal. Imádkozni nem kell, hanem szabad. Az a keresztyén ember, aki nem imádkozik, amikor szenved, olyan, mint aki szomjan vész a forrás mellett. Az imádság bekapcsol egy áramkörbe, amely világít, melegít, éltet. Aki nem imádkozik, nem tudja, mitõl fosztja meg magát. Mert imádkozni: jó! Zsindelyné Tüdõs Klára:
Gyõzelem A gyõzelem titka az Istennel való bensõséges kapcsolat. Ez a forrása minden külsõ és belsõ erõnek. Ha elfelejtenek, vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellõznek és te mindezt alázattal vállalod, és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor – az gyõzelem. Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, mások kigúnyolják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha a többiek pontosan azt teszik, ami neked nem tetszik; ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor – az gyõzelem. Ha neked minden étel jó, azért mindig hálás vagy; ha minden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, a magányossággal, mindennel, ahogy
Urad vezet megelégedett vagy, akkor – az gyõzelem. Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, panaszkodását, minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekrõl te nem tehetsz, – bár azokat nem helyesled –, mérgelõdés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor – az gyõzelem. Ha a körülötted lévõk különcségét, lelki érzéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle üldözést elszenvedsz s mind elviseled úgy, amint azt Jézus Krisztus hordozta, akkor – az gyõzelem. Ha sohasem célod beszélgetésben saját személyedet vagy munkádat, sikereidet kiemelni; ha nem vágyol mások ajánlására, dicséretére; ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor – az gyõzelem. 2Kor. 6,1-10; Róm. 8,35-39.
d Örömmondó
Útravaló
2014. Húsvét
Kíméletlenül Jn 11,11−19 „Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!«” (14–15.v.) Elgondolkodtató az evangéliumokat olvasva, ha Krisztus ma köztünk élne valósággal (nem csak általunk tompítva), ha ott ülne melletted vasárnap a gyülekezetben, ha megszólalna a bibliaórán, vajon szeretnéd-e? Ha minden vallásosságot és kegyességet elsöpörve elénk élné a szeretetet, a szentséget, a valóságos kapcsolatot Istennel, vajon nem lenne-e elegünk belõle?! Bizonyára felháborodunk már a fölvetésen is; ó dehogyis, akkor minden csodálatos lenne!
Nézzük a tényeket: Jézus hagyta meghalni a barátját. Jézust a hozzá legközelebb álló tanítványok félreértik. És annál mélyebben nem magyarázza meg nekik a történteket, hogy minden õértük lett így. Keserû, nehéz poharat elvenni Jézustól csak úgy lehet, hogy ennyire valóságos a jelenléte. Nem magyarázkodik, nem vigasztal: Õ maga a magyarázat és a vigasztalás. Ha szívünkben kérjük Istent, hogy növelje a mi hitünket, engedjük meg neki, hogy olyan eszközzel tegye azt, amivel jónak látja. Ajánlott igeszakasz: Zsid 11 Parti Judit
HÚSVÉTI HÍRADÁS Látsz halott arcot és hulló virágot: mindenütt a halál hatalmát látod, és gyászod terhét roskadva viszed, ha nincsen húsvéti hited.
Szólj, diadalmas ének, mint boldog híradás a bánkódó szíveknek, hogy van feltámadás! Az élõ Megváltóra ki egyszer rátalált, a nagy Vigasztalóra, nem retteg sírt, halált!
Ha sír a gyász, a bánat mi vigasztalna más: a Krisztus él, feltámadt, és van feltámadás! A sötét felhõ szélén áttör a napsugár, mert gyõzött Õ, az Élet! Új élet útja vár.
Nem hallod a Feltámadott hívását? Nem hallod igéjét, vigasztalását? Õ minden benne hívõn segített! Mért nincsen húsvéti hited?
Miért nem emeled fel könnyes arcod? Miért vívod mindig egyedül a harcot? Soha nem talál békét a szíved, ha nincsen húsvéti hited.
Szólj, diadalmas ének, és szárnyalj, mint a szél! Szállj északnak és délnek, és hirdesd: Jézus él! Az élõ Krisztus Jézus jár velünk szüntelen. Ha szent nyomába lépünk, mienk a gyõzelem!
TÚRMEZEI ERZSÉBET
2014. Húsvét
Gyerekeknek
Örömmondó
d
d Örömmondó
Gyerekeknek
2014. Húsvét
2014. Húsvét
Programok Útravaló
Örömmondó
d
Gyülekezeti programjaink Április 25-27. között ifjúsági csendes hétvégét szervezünk a Mátrába, a galyatetõi református üdülõbe. Jelentkezni istentiszteletek és ifjúsági órák után lehet a templomban. Május 1-4. között gyülekezeti autóbuszos kirándulást szervezünk Kárpátaljára. Jelentkezni a templomban, istentiszteletek elõtt és után még lehet. Május 11-én vasárnap vakmissziós napot tartunk. A de. 10 órai istentiszteleten szolgálnak a Református Vakmiszszió munkatársai, igét hirdet Börzsönyi Jánosné a Vakmisszió lelkipásztora. Az istentisztelet és szeretetvendégség után vakvezetõ kutyás bemutatóra kerül sor a templomkertben, a miskolci Baráthegyi Vakvezetõ Kutyaiskola munkatársainak részvételével.
Május 24-én, szombatok este 6 órakor kerül sor a konfirmandusok vizsgájára, valamint a felnõtt konfirmandusok bizonyságtételére, május 25-én vasárnap 10 órakor pedig ünnepélyes fogadalomtételükre és elsõ úrvacsorázásukra. Június 1-én, a vasárnap de. 10 órai istentiszteleten bemutatkozik a bibliaterjesztéssel foglalkozó Magyarországi Gedeon Társaság. Június 7. és 9. között gyülekezetünk is megjelenik a hagyományos Svábhegyi Pünkösdi Búcsúban. Terveink szerint egy sátorral fogunk kitelepülni erre a rendezvényre, hogy gyülekezetünket, szolgálatunkat bemutassuk.
Ünnepi alkalmak, istentiszteletek 2014. április 16-án, szerdán 18 órakor úrvacsorai elõkészítõ áhítat Április 17-én, csütörtökön 18 órakor passiós-énekes istentisztelet Április 18-én, nagypénteken 18 órakor úrvacsorás istentisztelet Április 20-án, vasárnap 10 órakor, húsvét elsõ napján úrvacsorás istentisztelet Április 21-én, hétfõn 10 órakor, hús-
vét második napján ifjúsági úrvacsorás istentisztelet Május 29-én, csütörtökön este 6 órakor, áldozócsütörtöki istentisztelet Június 8-án, vasárnap 10 órakor, pünkösd elsõ napján úrvacsorás istentisztelet Június 9-én, hétfõn 10 órakor pünkösd második napján úrvacsorás istentisztelet
Alkalmainkra, istentiszteleteinkre mindenkit szeretettel várunk!
d Örömmondó
Olvasásra ajánljuk
2014. Húsvét
Schnase, Robert: A gyümölcstermõ gyülekezet Aki komolyan veszi az elhívását és a gyülekezetben betöltött szerepét, akár lelkipásztorként, akár felelõs gyülekezeti tagként, ahhoz nagyon közel fog állni Robert Schnase püspök könyve. Nem tankönyv, nem is élménybeszámoló, inkább útikalauz a gyülekezeti élet jobb megértéséhez. Ha szeretnénk értékelni saját munkánkat, vagy foglalkoztat gyülekezeti közösségünk életképességének kritikai vizsgálata, akkor nagyon jól tudunk azonosulni a logikus, öt alaptételre koncentráló gondolatmenettel.
Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára! ÖRÖMMONDÓ KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10. WWW.REFSVABHEGY.HU UNICREDIT BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007 LELKÉSZI HIVATAL: 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10. H., K., CS.: 9:00–13:00 A LAPOT SZERKESZTETTE ÉS A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTOR A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG TAGJAI: ÁGAI LÁSZLÓ, DR. BERECZ ÁGNES, BÉRES L. ATTILA, KONKOLY ELEMÉR, OLÁH EDIT TÖRDELÉS: MADARÁSZ GYÖRGY Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk. A megjelenést támogatja Budapest XII. kerületi Önkormányzata.
