A MAGYAROK ISTENE TANULMÁNY Sokszor elhangzott, ősi összetétel. Sajnos már nem ismerjük eredeti értelmét, sőt kérdéses, hogy a mai szuperszonikus időben a Magyarok Istene jelenthet-e még számunkra egyáltalán valamit? Berzsenyi így reménykedik: „Él még nemzetem Istene!”.1 Jóval fiatalabb forradalmár költőnk minden bizonnyal mást is tudott róla, hiszen félreérthetetlen soraiban hozzá folyamodott: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy…” Ennél súlyosabb esküt akkortájt nem tudott tenni. De miért kifejezetten a Magyarok Istenére, s nem a keresztény világ mindenhatójára esküdtek fel Petőfi szavalata nyomán a márciusi ifjak? Tiszteltek-e nyolcszáz évvel Szent István halála után Magyarországon más istent is, mint a Rómából hirdetett Atya-Fiú-Szentlélek Istent? Egyáltalán, mit értettek, ill. mit értünk ma az Isten szó alatt? Röviden: ki volt, kit tisztelhetünk a Magyarok Isteneként? Babics Mihály szebben fogalmazott: „Vagy-e? S ki vagy? S mienk vagy-e? Csupán
mienk és senki másé? Szabad-e hogy csupán a mienk légy? És lehetsz-e az, aki vagy, ha csupán a mienk vagy?” (A Magyarok Istenéhez, 1925-27) Ezirányú gondolatainkat korábbi munkáinkban már többször érintettük, az alábbiakban kísérletet teszünk összefoglalásukra. A címben jelzet Magyarok Istene szóösszetételt A Magyarok Istene szókapcsolat számos népdalban, irodalmi műben szerepel, jelen kereteink között nem célunk napjainkig tartó hivatkozásait csokorba gyűjteni. Csak néhányat ragadunk ki közülük: „valahol régen” a székely népdalokban jelentkezett először, de megtaláljuk a híres Rákóczi-nóta sorában is - "Magyarok Istene, verd a labanc hadát". Csokonai így fohászkodik: A nemes magyarságnak felülésére –“Rajta! csak menjetek, fiaim! ellene: Hordozzon a magyar seregek istene!" Arany János szintén róla versel: „Él még, él az Isten... magyarok Istene! Elfordítva sincsen még e népről szeme”. 1
2
tipológiai, szemantikai, és genealógiai vizsgálat alá vesszük, így nem térünk ki történelmünk során hozzá ragadt esetleges politikai vonatkozásaira, sőt vallástörténeti értelmezéseire sem. I. / Isten Kezdjük a legnehezebbel, az összetétel második tagjával, s igyekezzünk isten szavunk értelmét megközelíteni. Mielőtt ezirányú véleményünket megfogalmaznánk, célszerű a szótárakat készítő neves nyelvészeink vélekedésével részleteiben is megismerkedni. Íme válogatásunk: • „Isten fogalmát meghatározni lehetetlen. Szt. Ágoston szerint könnyebb megmondani, hogy mi nem az Isten, mint azt, hogy mi ő. Bármikép képzeljük is őt magunknak, mindaz kevesebb, csekélyebb nálánál, s bármint fejezzük is ki, az nem az, ami ő valóságban”2 • De lássuk állító formában is: „ISTEN, 1) Széles értelemben nagyerejű felsőbb lény, mely a világ változásai és emberi sors okozója s intézőjeül tartatot a műveletlen és érzéki emberek által, kik több ilyenféle lényt képzeltek maguknak, különféle erőt, rangot és hatáskört tulajdonítván nekik. Jó, és gonosz istenek.
Felsőbb, alsóbb istenek. Félistenek. Égi, pokoli, földi, tengeri, hegyi, erdei istenek. Tűz, víz istene. Költészet, gyógyászat, szónoklat istene. Szépség, egészség istennője./…/ 4.) Szorosb és legnemesb értelemben legfel-
sőbb lény, legtökéletesebb szellem, mely minden létezőnek okfeje, vagyis a világmindenség teremtője. Ezért többes száma nincs. Örök, mindenható, kegyelmes, irgalmas, felséges, igaz, nagy Isten. Úr Isten. Öreg Isten(atyaisten), Jó az Isten.” 3 • „Isten. fn. tt. –t; 1.) a pogány világban felsőbb csodahatalmú lény, a világ bizonyos változásainak oka, az emberi sors intézője; tengeri alvilági istenek. 2) (a zsidók, keresztények és mohammedánoknál) ég és föld és mindennek, ami benne van, teremtője, megtartója és igazgatója; örök, mindenható, mindentudó i.; öreg Pallasz Nagy Lexikona IX. kötet, Isten. Arcanum Digitéka, CD-ROM 3 Czuczor Fogarasi, A Magyar Nyelv Szótára, I/ Isten. Arcanum CD-ROOM, 2003, ISBN 963 9374 76 8 2