ZÓLYOMI GÁBOR
ENKI ISTEN VARÁZSLATA: A BABILÓNI BÁBEL 1872
-ben George Smith Assur-bán-apli ninivei könyvtárának ékírásos táblái között rábukkan a bibliai özönvíz-elbeszélés (Gen. 6,5–9,19) „káldeus” változatára.1 Az özönvíz-történet bibliai és mezopotámiai
hatatlanná teszi: a sumerek úgy gondolták, hogy volt egy idô, amikor az egész emberiség egy és ugyanazon nyelvet beszélte, és hogy Enki, a bölcsesség sumer istene volt az, aki a beszédjüket összezavarta.” 6 Kramer még ennél is tovább megy és Gen. 11,2 alapján7 azt állítja, hogy „[a héber Biblia szerkesztôi] azon a véleményen voltak, hogy Sumer (vagy Sumer és Akkád) lakói eredetileg egy és ugyanazon nyelvet beszélték; olyan nézet ez, amely kétségtelenül ékírásos irodalmi forrásokra megy vissza”.8 Az elsôként Kramer által kiadott sumer szöveg az Enmerkar versengése Aratta urával címû,9 mintegy 640 sor terjedelmû sumer nyelvû epikus költeményhez tartozik, és Sol Cohen 1973-as kiadásában a költemény 136–155. sorait képezi. Az asszíriológiai szakirodalomban erre a részletre Nudimmud varázslata (The Spell of Nudimmud)10 névvel szoktak utalni. Az epizód elnevezése az eposz 134–135. során alapul:
elbeszélései2 között fennálló megfelelések egyértelmûvé teszik, hogy a két elbeszélés egymástól nem független, és az is valószínûsíthetô, hogy a két hagyomány közül a bibliai függ a mezopotámiaitól és nem fordítva. Az ún. Özönvíz-tábla megtalálása a korabeli angol közvéleményben nagy izgalmakat váltott ki, és Smith nevét az asszíriológusok szûk körénél jóval nagyobb nyilvánosság elôtt tette ismertté.3 Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy Smith példája is eszébe juthatott Samuel Noah Kramernek, amikor egy nippuri ékírásos tábla publikálását a következô szavakkal vezeti be: „A következô oldalakon bemutatott és elemzett 14 soros szöveg egyike a napjainkig felfedezett legfontosabb sumer irodalmi helyeknek.” 4 Az értékelés alapját az Özönvíz-táblához hasonló indokok szolgáltatják, mivel Kramer szerint az i. e. 2. évezred elejére datálható töredékes nippuri szöveg „…azt mutatja, hogy a sumerek hasonlóan a késôbbi héberekhez azt gondolták, hogy a nyelvek szétszóródását megelôzô korszakban létezett egy univerzális nyelv és egy univerzális hit. … [a szöveg] elsô tíz sora nyilvánvaló párhuzamát adja Genesis 11,1-nek: »Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt«.”5 15 évvel késôbb Kramernek egy újabb, ezúttal Kis-i tábla segítségével sikerül kiegészítenie a töredékes szövegrészt, és ennek eredményeként úgy látja, hogy a szövegrészlet nemcsak Gen. 11,1-gyel, hanem az egész bibliai Bábel-torony történettel (Gen. 11,1–9) párhuzamba állítható: „Ez az új töredék … kétségbevon-
134 Amikor [a felépített templom] minden szentélyében szent énekek és varázslatok szólnak 135 Mondd el neki Nudimmud varázslatát Ezeket a sorokat a szöveg valamenyi magyarázója úgy értelmezi, hogy a következô 20 sor bevezetôjeként szolgálnak. Vagyis, hogy a 136–155. sorok tartalma maga az elmondandó varázslat. Kramer értelmezése, mely azóta a Biblia-kommentárok közhelyévé vált, kétségtelenül csábító, és elsô látásra, különösen az Özönvíz-történet párhuzama alapján, meggyôzônek tûnik. Nudimmud varázslatának újabb értelmezései azonban szakítanak a szöveg Biblia felôli megközelítésével, és eredményeik gyökeresen eltérnek Kramerétôl.
37
Zólyomi Gábor
Az Enmerkar versengése Aratta urával eposz cselekménye a következôképpen foglalható össze. Enmerkarnak, a dél-mezopotámiai Uruk város uralkodójának nagyszabású építési tervei megvalósításához építôanyagra, fémekre és drágakövekre van szüksége. Ezek a nyersanyagok Dél-Mezopotámiában nem lelhetôk fel, ezért Enmerkar követet küld a feltehetôleg valahol Délkelet-Iránban fekvô Aratta uralkodójához azzal az üzenettel, hogy ismerje el Uruk fennhatóságát, és építôanyaggal, nemesfémekkel, drágakövekkel és munkaerôvel járuljon hozzá bizonyos szentélyek felépítéséhez. Korábban mindkét uralkodó bírta Inanna istennô kegyét, az istennô azonban most Enmerkart részesíti elônyben Arattával szemben, és ennek jeleként szárazsággal, következésképpen éhínséggel sújtja Arattát. Aratta ura ezáltal nagy nyomás alatt van, hogy behódoljon, és Uruktól így jusson élelmiszerhez. Aratta ura végsô kétségbeesésében ahhoz a feltételhez köti behódolását, hogy Enmerkarnak meg kell oldania három talányos feladatot. A feladatok megoldása idôbe telik, és mire Enmerkar nagy ügyeséggel sikeresen megfelel ezeknek, Iskur viharisten esôt küld Arattának, és a város többé már nem szorul rá Uruk élelmére. A költemény vége rendkívül töredékes, és ezért a cselekmény végkifejlete nem teljesen világos, de a záró sorok az Uruk és Aratta között folyó, kölcsönös elônyökkel járó cserekereskedelem leírását adják. A költemény legnagyobb részét az uralkodók egymásnak küldött üzenetei teszik ki, melyeket egy uruki követ hoz és visz a két város között, és ad át legtöbbször szó szerint megismételve az üzenet küldôjének szavait. A Nudimmud varázslata epizód az egyik ilyen üzenet részét alkotja, nevezetesen Enmerkar legelsô, behódolásra felszólító üzenetének legvégét. Az Enmerkar versengése Aratta urával eposz 136–155. sorainak, vagyis Nudimmud varázslatának öt ékírásos kéziratát ismerjük. A kéziratok töredékesek, és számos helyen eltérnek egymástól. Erre az öt kéziratra támaszkodva közlöm alább a sumer ékírásos szöveg tudományos átírását. Az eltérések legtöbbje a mi szempontunkból lényegtelen orthográfiai különbség, néhány sor esetében azonban az eltérések különbözô grammatikai elemzéseket engednek meg. Ezeknél a soroknál valamennyi változatot feltüntetem, az értelmezés késôbbi szakaszában ezekre utalni fogok. (A 134–135. sorok nem tartoznak a tulajdonképpeni varázslathoz.)11 134
135 (E)
d
[
d
nu-dim2-mud-da-kam
e-ne-[
]
] ¬e¬ -ne-ra du11-mu-na-ab 135 (F) [ ]- dim2-mud- [ ______________________________________________________ 136
ud-ba musˇ nu-gal2-am3 gir2 nu-gal2-am3
137
kir4 nu-gal2-am3 ur-mah nu-gal2-am3
138
ur-gi7 ur-bar-ra nu-gal2-am3
139
ni2-te-ga2 su-zi-zi nu-gal2-am3
140 lu2-lu8 gaba-sˇu-gar nu-tuk ______________________________________________________ 141
ud-ba kur sˇuburki ha-ma-ziki
142
ki eme ha-mun ki-en-gi kur gal me-nam-nun-na-ka
143
ki uri kur me-te-gal2-la
144
kur mar-du2 u2 sal-la na2-a
145
an-ki nigin2-na un sag-si3-ga
146 (E) en-lil2-ra eme-asˇ-am3
he2-en-na-[ ]- ?
146 (L) [
]- en-na -[ ]- ab-be2
146 (K) en-lil2-ra eme-asˇ-a he2-en-na- ¬da¬ -ab-du11 ______________________________________________________ 147
ud-ba a-da-en a-da-nun a-da-lugal-la
148
d
149
a-da-en-e a-da-nun-e a-da-lugal-la
150
d
151
en gesˇtug2-ga igi-gál kalam-ma-ke4
152
mas-su digir-re-e-ne-ke4
153
gesˇtug2-ge pa3-da en eriduki-ga-ke4
154 (A) 154 (L) 154 (K)
155 (A) 155 (L) 155 (K)
en-ki a-da-en a-da-nun a-da-lugal-la
en-ki en he2-gal2-la du11-ga zi-da
¬ ¬ kur2? -kur2 en-na mi-ni- in [ ] ¬ ¬ en-na mi-ni-in-gar-ra ] kur2 -kur2
ka-ba [x x][
ka-ba eme i3-kur2
en-na mi-ni-in- ¬gar-ra ¬
¬asˇ i ¬ -me-[ ] eme nam-lu2- lu8 3 ¬ ¬ [ ]- lu2 -lu8 asˇ i3-me-a ¬ ¬ asˇ i3 -me- am3 eme nam-lu2- lu8
A Bábel tornya történet szempontjából az ékírásos szöveg legérdekesebb részét a 154–155. sorok jelentik. Az asszíriológiai szakirodalomban ezeknek a soroknak két, egymással szöges ellentétben álló értelmezése alakult ki. Az egyik értelemzés szerint, melyet többek között Kramer, Cohen, Jacobsen vall magáénak, e két sor lényegében azt mondja, hogy az emberiség egykor egységes nyelve Enki isten beavatkozása által sok nyelvre vált szét. A – például Alster, Komoróczy és Vanstiphout által képviselt – másik felfogás szerint e sorok inkább arról szólnak, hogy a többnyelvû emberiség Enki isten jóvoltából egy nyelvet kezd beszélni. Mi tesz lehetôvé két ennyire ellentétes értelmezést? Az értelmezések különbségének egyik oka abban rejlik, hogy valaki a szöveget egy múltbéli vagy egy kívá-
agrun-agrun-ba sir3 nam-sˇub du12-a-ba
135 (A) nam-sˇub
nam-sˇub
]-ke4 e-ne-ra du11-mu-na-ab
38
Enki Isten varázslata: a babilóni Bábel
natos jövôbeli állapot leírásának tekinti-e. A sumer nyelvben ez a kérdés nyelvtani elemzéssel nem mindig dönthetô el, mert a sumer igerendszer nem igeidôk, hanem igeaspektusok alapján szervezôdik, ezért egy adott igealak vagy mondat múlt, illetve jövô idejû fordítását gyakran a szûkebb vagy tágabb kontextus egyértelmûsíti. A 136–140. sorok például egyaránt fordíthatók a múltra vagy a jövôre vonatkozóan: 136 Abban az idôben, nem lévén kígyó és nem lévén skorpió, 137 nem lévén hiéna és nem lévén oroszlán, 138 nem lévén kutya és farkas, 139 nem lévén félelem és rémület, 140 az embereknek ellenfele nem volt
154a [Enki] szájukban a nyelveket kicserélte
A második tagmondat (en-na mi-ni-in-gar-ra) azonban kemény dió. Kramer és Cohen szerint a tagmondat elsô szavának ( e n - n a ) jelentése ‘dacos, engedetlen’ vagy ‘egyet nem értés, viszály’. Ezt a felfogást elfogadva a 154. sor egyik lehetséges fordítása így hangozhatna:
Azon a napon, nem lévén kígyó és nem lévén skorpió, nem lévén hiéna és nem lévén oroszlán, nem lévén kutya és farkas, nem lévén félelem és rémület, az embereknek ellenfele nem lesz
154 [Enki] szájukban a nyelveket kicserélte, meg nem értést helyezve [az emberek] közé. Mások szerint azonban az e n - n a grafémák egy másik szót jelenítenek meg, melynek jelentése megközelítôleg: ‘mindahány, valamennyi’. Ezt a felfogást elfogadva a 154. sor egyik lehetséges fordítása így hangozhatna: 154 [Enki] szájukban a nyelveket kicseréli, mindahányat, amelyet korábban oda helyezett.
Hasonló lehetôségek állnak fenn a szöveg következô természetesen adódó egysége, a 141–146. sorok esetében. A 146. sor fordítását tovább nehezíti, hogy a különbözô kéziratok a d u 1 1 ‘mondani’ igének eltérô nyelvtani alakjait hagyományozzák. Az L kézirat alapján az igét felszólító módban, a K kézirat alap-
A sor mögött a mezopotámiai mitológiának az az elképzelése áll, mely szerint Enki isten teremtette az emberiséget, és így valamikor ô teremtette a nyelvek sokféleségét is. A 155. sor fordítása a 154. sorétól függ, és ennek megfelelôen a 147–155. sorok a következôképpen fordíthatók:
ján múlt idejû, kijelentô módban kell fordítani. 141 Abban az idôben Subur és Hamazi országa,12 142 a kétnyelvû térség: Sumer, a fenséges erô nagy hegye 143 és Akkád, a tökéletes ország, 144 valamint a védett legelôkön heverô amurrúk13 145 (vagyis) az egész földkerekség, az ôbenne bízó népek mind 146 Enlilhez egy nyelven tudtak szólni
[Enki] szájukban a nyelveket kicseréli
Azon a napon Subur és Hamazi országa
147 148 149 150
a kétnyelvû térség: Sumer, a fenséges erô nagy hegye és Akkád, a tökéletes ország valamint a védett legelôkön heverô amurrúk (vagyis) az egész földkerekség, az ôbenne bízó népek mind Enlilhez egy nyelven szóljanak!
151 152 153
154
Az 154–155. sorok értelmezésének másik kritikus tényezôjét a 154. sor fordítása jelenti. A sor elsô tagmondata viszonylag egyszerû, lehetséges fordításai csak az igeidôben különbözhetnek:
Akkoriban … (?) Enki … (?) … (?) Enki a bôség ura, akinek szavaiban bízni lehet, a bölcs úr, akire az ország figyel, az istenek tanácsadója, a bölcsességre termett, Eridu ura szájukban a nyelveket kicserélte, meg nem értést helyezve [az emberek] közé,
155 amikor az emberiségnek egy nyelve volt.
39
Azon a napon … (?) Enki … (?) … (?) Enki a bôség ura, akinek szavaiban bízni lehet, a bölcs úr, akire az ország figyel, az istenek tanácsadója, a bölcsességre termett, Eridu ura szájukban a nyelveket kicseréli, mindahányat, amelyet korábban oda helyezett és az emberiségnek egy nyelve lesz
Zólyomi Gábor
Nemcsak filológiai jellegû problémák nehezítik azonban a szöveg értelmezését. Vitatott kérdés az epizódnak az eposz cselekményében betöltött funkciója is. Kramer és Cohen elsiklanak a probléma felett. Jacobsen (1989) szerint: „A »Nudimmud varázslata« elmondása a történetnek ezen a pontján indokolatlannak tûnik. Nem jár következményekkel, csak megemlítik, a követ késôbb nem ismétli el, és egyáltalán semmilyen szerepet nem játszik a cselekményben. A legvalószínûbb, hogy egy külön, önálló mítosz volt, amellyel egy másoló, aki ide illônek gondolhatta, egészítette ki a szöveget.” 14 Jacobsen (1992) értelmezése ettôl némileg különbözik. Jacobsen itt úgy gondolja, hogy a varázslat, mely az emberiség egységének Enki közbeavatkozásával történô felbomlását meséli el, mintegy szentesíti Enmerkar Aratta elleni agresszióját. Alster és Vanstiphout abból indul ki, hogy a szöveg mint varázslat csak a jövôre vonatkozhat, és ennek megfelelôen is fordítják. Szerintük „a szöveg jelentése az, hogy az emberiség egy nyelven fog beszélni, ez a nyelv pedig a sumer lesz, és hogy Aratta urának alá kell vetnie magát ennek”.15 Vanstiphout magya-
A fenti sorok Enmerkar elsô üzenetének azt a részét zárják, ahol az uruki uralkodó részletesen leírja az Aratta hozzájárulásával felépíteni kívánt templomot. Miért utasítja az uruki uralkodó követét, hogy egy majdan felépítendô templomban, mondja el Aratta urának Nudimmud varázslatát? Továbbá, a követ az uruki uralkodó által rábízott üzenetet szóról szóra megismétli Aratta ura elôtt a 187–207. sorokban. Ha a 134–135. sort az uruki uralkodó utasításként mondja a követnek, ahogy azokat általában értelmezik, akkor nehéz magyarázatot találni arra, hogy a követ miért ismétli meg ezeket a sorokat az üzenet átadásakor. Sôt, amennyire a töredékes szöveg azt látni engedi, a követ az üzenet átadásakor nem azt mondja, hogy „Nudimmud varázslatát mondd el neki”, hanem azt, hogy „Nudimmud varázslatát mondd el nekem”. Ennek a sornak, ahogy az alább látható, a rekonstrukciója rendkívül problematikus. Az egyes szám elsô személyû névmás részeshatározói alakját ( g a 2 - r a ) csupán a Q szöveg mutatja, és egyik szövegben sem látszik, hogy a d u 1 1 ‘mondani’ ige felszólító módú alakja miként végzôdik.
rázatát azzal egészíti ki, hogy a varázslat jelentése egybecseng az egész eposz jelentésével, mely a sumer civilizáció felsôbbrendûségét hirdeti.16 Vanstiphout megnevezi a korszakot is, mely ezt az ideológiát a magáénak vallhatta: szerinte a III. évezred végén uralkodó III. Ur-i dinasztia az, melyben a birodalom fenntartásának nélkülözhetetlen eszközévé vált az egységes nyelvû adminisztráció. Ebben a korban „a [sumer] nyelvet és írást rendkívül fontosnak tartották, jóllehet Mezopotámia legnagyobb részén ekkorra a sumer megszûnt beszélt nyelv lenni. Pontosan ez volt az oka az intenzív oktatási rendszernek. Mindez minden bizonnyal segítette az egységes adminisztrációt és a racionális nemzetközi politikát, de ami a legfontosabb, hogy egyúttal humanista tartalma is volt. A sumer írás, ami szinte azonos a sumer irodalommal, jó az emberiségnek. Ez a varázslat jelentése.” 17 Eltekintve attól a nem lényegtelen ponttól, hogy semmi nem utal a szövegben arra, hogy az Enki által létrehozott univerzális nyelv a sumer volna,18 más problémák is vannak, melyekre a varázslat funkciójának Alster és Vanstiphout általi értelmezései nem adnak megnyugtató választ. Ezek a problémák az epizódnak nevet adó 134–135. sorokkal kapcsolatosak.
207 (A) [ 207 (F) [ 207 (Q) [
]-ra du11-[ ]-dim2-mud
x x [
]d nu-dim2-mud-da-ke4 ga2-ra du11- mu -[
] ] ]
Nincs olyan valószínû szituáció, ahol ezek a szavak elhangozhatnak, ha az eseményeket valamilyen logika alapján próbáljuk magyarázni. Ilyen esetekben fontosabb lehet a szöveg funkciójáról alkotott elôzetes elképzelés, mint maga a szöveg, Vanstiphout erre a helyre adott megoldása legalábbis erre utal: „Azt javasolnám, hogy bárhogy nézett is ki az eredeti szöveg, a 207. sornak mindenképp a következô szándékot kell tulajdonítani: »Most pedig szólj hozzám a varázslatnak, a Nudimmudénak megfelelôen.« Más szóval: »Beszélj hozzám sumerül«.”19 A 134–135., illetve a 206–207. sorok okozta problémának alternatív megoldása lehet, ha lemondunk arról az elôfeltevésrôl, hogy a rendelkezésre álló szövegek egy megbízható hagyományt közvetítenek. Ezt a megoldást látszik támogatni a 135. sor második felében található formulának (e-ne-ra du 11 -mun a - a b „mond el neki”) az eposz más helyein betöltött funkciója.20 Ahogy azt már említettem, az eposz legnagyobb részét a uralkodók egymásnak küldött, az uruki küldött által hozott és vitt üzenetei teszik ki. Az uralkodók az üzenetek végén vagy az üzenetek nagyobb egységeinek a végén, lezárásként az e - n e - r a d u 1 1 - m u - n a - a b formulát mondják a kö-
134 Amikor [a felépített templom] minden szentélyében szent énekek és varázslatok szólnak 135 Mondd el neki Nudimmud varázslatát
40
Enki Isten varázslata: a babilóni Bábel
vetnek, és ez ilyenkor az üzenet egészére vonatkozik: „Ezt mondd el neki!”21 Az üzenet átadásakor a 134–135. soroknak megfelelô 206–207. sorok az üzenet egyik világosan elhatárolható egységének végét alkotják, és a követ a szó szerint átadott üzenetben nem ismétli meg a varázslatot. Mindezek arra utalhatnak, hogy a 134–135. sorok a ránk maradt formában nem megbízhatóak, és esetleg létezett egy korábbi változat, ahol a 135. sor az elsô üzenet legvégén állt, és nem követte azt a Nudimmud varázslata. Más szóval, Jacobsen (1989) feltételezése, mely szerint Nudimmud varázslata egy késôbbi betoldás, helytállónak bizonyulhat. Vanstiphout kérdése, melyet Jacobsen (1989) feltételezésével kapcsolatban tesz fel, nevezetesen, hogy miért gondolhatta egy másoló, hogy a varázslat az eposzba illô,22 ugyan továbbra is megválaszolatlan marad, de a megoldás talán össze-
nyelv összezavarás
függhet a szövegromlással. A feltételezés, miszerint a 134–135. sorok „eredetileg” másképp hangoztak, természetesen nem oldja meg a varázslat szövegének filológiai problémáit, de feleslegessé teszi a szöveg eposzbeli funkciójával kapcsolatos szellemi gimnasztika bizonyos gyakorlatait. A Nudimmud varázslata szöveg, ahogy az a fentiekbôl látható, értelmezések tág körét engedi meg. Az ékírásos és a bibliai elbeszélés Kramer által feltételezett kapcsolatát azonban nemcsak a sumer szöveg teszi megkérdôjelezhetôvé, hanem Gen. 11,1–9 forráskritikai elemzése is. A bibliai elbeszélés itt nem részletezendô szempontok alapján három motívumra bontható,23 melyek feltehetôleg még az szöveg írásba foglalása elôtt egyetlen történetté nôttek össze: a. nyelv összezavarás; b. város és toronyépítés; c. szétszóródás.24
város- és toronyépítés
szétszóródás
1
Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt 2
Amikor útnak indultak keletrôl, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3Azt mondták egymásnak? Gyertek vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építôkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4Azután azt mondták: Gyertek építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld felszínén.
5
Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6
Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja ôket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8
Így szélesztette szét ôket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését
41
Zólyomi Gábor 9
Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét ôket az Úr az egész föld színére. E három motívum közül csak az építkezés motívum esetében egyértelmû a mezopotámiai kapcsolat. Ebben az esetben is azonban csak az állítható bizonyossággal, hogy a szöveg szerzôje ismeretekkel rendelkezett a mezopotámiai kultúráról és esetleg bizonyos akkád szövegekrôl. A néprajzi párhuzamok azt mutatják, hogy ezek a motívumok a világ számos népének mitológiájában külön-külön és együtt is felbukkannak, nincs tehát komoly okunk feltételezni, hogy a történet egésze egy hasonló mezopotámiai történet átvétele lenne.25 A Nudimmud varázslata szöveg elemzése tehát nem támogatja azt a feltételezést, hogy közte és Gen. 11,1–9 között az Özönvíz történet esetében igazolhatóhoz hasonló kapcsolat létezne. A sumer szöveg esetében még az sem dönthetô el teljes bizonyossággal, hogy a nyelvek összezavarásáról vagy egy univerzális nyelv létrehozásáról van szó. Létezik azonban egy szint, ahol a két szöveg hasonlósága kétségtelen. Mindkét szöveg reflektál arra a mindennapi tapasztalatra, hogy az emberek különbözô, kölcsönösen nem érthetô nyelveket beszélnek. Mindkét szöveg megkülönböztet két állapotot: az egyikben az emberiség egy nyelven beszél, a másikban az emberek eltérô nyelveken szólalnak meg. És végül mindkét szöveg megnevezi azt a „kiváltó okot”, amely révén az egyik állapot kialakul a másik állapotból: a sumer és a héber szöveg egyaránt isteni beavatkozásra vezeti vissza az eltérô állapotok létrejöttét. A nyelvek különbözôsége, a nyelvváltozás oka és mechanizmusai. Léteznek-e ezeknél fontosabb nyelvészeti problémák? A kérdés cseppet sem költôi. Talán nem véletlen, hogy a két legelsô ismert „nyelvészeti mû” éppen ezzel a két témával hozható összefüggésbe. Két eltérô nyelv, a sumer és az akkád névszói és igei szóalakjait rendezik paradigmaszerû listákba az i. e. II. évezred elejére datálható ún. óbabilóni grammatikai szövegek.26 Panini szanszkrit nyelv-
tana (cca i. e. 3. sz.) pedig egy majd ezer évvel korábbi, kora nyelvéhez képest eltérô nyelvváltozat (a Védák nyelvének) nyelvészeti leírását adja.27 Ami tehát a Nudimmud varázslatában és a Bábel tornya történetben kétségtelenül közös, az a nyelvi sokféleség magyarázatára tett próbálkozás. Jóllehet a magyarázattal ma már talán kevesen értenének egyet, maguk a problémák nem szûntek meg foglalkoztatni napjaink nyelvészetét. Ellenkezôleg, jelentôs szerepet játszanak a modern nyelvtudományban is. A történeti nyelvészet például a nyelvek különbözôségét elôidézô nyelvi változások mechanizmusát és okait kutatja. A tipológiai nyelvészet pedig a nyelvek sokféleségében fellelhetô szabályosságok feltárására törekszik. A nyelvek sokféleségének problémája nem kerüli el még a generatív grammatikát sem, amely Noam Chomsky egyik legutóbbi megfogalmazása szerint „az egyének nyelvi képességeinek meghatározására és jellemzésére törekszik”,28 tehát a természetes nyelvek mögöttes azonosságait kívánja feltárni. Az e feladat megoldásához napjainkban használt elvek és paraméterek (principles & parameters) modell azonban éppen a nyelvi sokféleség érvényesítését jelenti a minden emberben azonosnak gondolt Univerzális Grammatika, vagyis a velünk született nyelvi készségek leírásában.29 E modell szerint ugyanis bizonyos nyelvi jellemzôk esetében maga az Univerzális Grammatika az, amely nem egy, hanem több lehetséges változatot enged meg (parameters). A „paraméterek beállítása” pedig attól függ, hogy ki melyik nyelvközösségben nô fel, vagyis ezeket a késôbbi tapasztalatok határozzák meg. A héber és sumer szöveg magyarázata a nyelvi sokféleségre nem tudományos abban az értelemben, ahogyan ma gondolkodunk a nyelvtudományról, a magyarázat korabeli „korszerûségét”, valamint a probléma idôtlenségét és ezáltal modernségét azonban nehéz lenne kétségbe vonni.
Irodalom
lster, B. (1973), „An Aspect of ‘Enmerkar and the Lord of Aratta’” Revue d'Assyriologie 67, pp. 101–109. Bermant, Ch.–Weitzman, M. (1986), Egy ismeretlen ókori civilizáció: Ebla. Budapest: Gondolat.
Black, Jeremy A. (1991), Sumerian Grammar in Babylonian Theory (Studia Pohl: series maior, 12). Roma: Editrice Pontificio Istituto Biblico. 2nd, revised edition. Cohen, S. (1973), Enmerkar and the Lord of Aratta. Diss. University of Pennsylvania.
42
Enki Isten varázslata: a babilóni Bábel
Chomsky, Noam (1995), The Minimalist Program (Current Studies in Linguistics, 28). Cambridge, MA–London: The MIT Press. É. Kiss, Katalin (1989), „A generatív nyelvelmélet chomskyánus irányzata az 1980as évek elsô felében” Általános Nyelvészeti Tanulmányok 17 (1989), pp. 349–356. Jacobsen, Th. (1974), „Very Ancient Linguistics: Babylonian Grammatical Texts” In: Dell Hymes, Ed., Studies in the History of Linguistics: Traditions and Paradigms. Blloomington–London, pp. 41–62. Jacobsen, Th. (1989), The Harps that once… Sumerian Poetry in Translation. New Haven–London: Yale University Press. Jacobsen, Th. (1992), „The Spell of Nudimmud” In: M. Fishbane, et al., Eds., ‘Sha'arei Talmon’. Studies in the Bible, Qumran, and the Ancient Near East Presented to Shemaryahu Talmon. Winona Lake, IN: Eisenbrauns, pp. 403–417. Komoróczy, Géza (1979), „Az írás felfedezésének aitiológiája az Enmerkar-eposzban” In: A Sumer irodalmi hagyomány. Tanulmányok (Elvek és utak). Budapest: Magvetô Könyvkiadó, pp. 85–96. Komoróczy, Géza (1983), „Fénylô ölednek édes örömében…” A sumer irodalom kistükre. Budapest: Európa Könyvkiadó. 2. kiadás. Kramer, S.N. (1943), „Man's Golden Age: A Sumerian Parallel to Genesis XI.1” Journal of the American Oriental Society 63, pp. 191–194.
Kramer, S.N. (1968), „The ‘Babel of Tongues’: A Sumerian Version” Journal of the American Oriental Society 88, pp. 108–111. Lambert, W.G.–Millard, A.R. (1969), Atra-hasis. The Babylonian Story of the Flood. Oxford: Clarendon Press. Lloyd, Seton (1980), Foundations in the Dust. The Story of Mesopotamian Exploration. London: Thames and Hudson. Matthews, P.H. (1993), Grammatical Theory in the United States from Bloomifield to Chomsky (Cambridge Studies in Linguistics, 67). Cambridge, etc.: Cambridge University Press. Staal, J.F., Ed. (1972), A Reader on the Sanskrit Grammarians (Current Studies in Linguistics, 1), Cambridge, Massachusetts: The MIT Press. Vanstiphout, H.L.J. (1994), „Another Attempt at the 'Spell of Nudimmud'” Revue d'Assyriologie 88, pp. 135–154. Walker, C.B.F. (1987), „The Kouyunjik Collection of Cuneiform Texts: Formation, Problems, and Prospects” In: F.M. Fales–B.J. Hickey, Eds., Austen Henry Layard tra l'Oriente e Venezia. Symposium Internazionale, Venezia, 26-28 ottobre 1983. Roma: „L'Erma" di Bretschneider 1987, pp. 183–193. Westermann, Claus (1976), Genesis, I: Genesis 1-11 (Biblische Kommentar, 1, I). Neukirchen-Vluyn: Neukirchener Verlag.
Jegyzet
Most likely it was a seperate, independent myth added by some copyist who thought it might fit.” 15 Vanstiphout (1994), p. 151: „The text means that mankind shall speak in one tongue, which is Sumerian, and that the Lord of Aratta has to submit to this.” 16 Az eposz egy másik pontján, egy hosszabb üzenet átadásakor, melyet a követ már nem képes fejben tartani, Enmerkar „feltalálja” az ékírást (lásd Komoróczy [1979], illetve uö. [1983], p. 146 [502 skk. sorok]). Vanstiphout szerint az írás is a sumer kulturális felsôbbrendûség részeként jelenítôdik meg az eposzban. 17 Vansitphout (1994), p. 154: „The language and writing were deemed essential, even though most of Mesopotamia was no longer Sumerophone. This was precisely the reason for the intensive educational system. All this helped the uniform administration and rational international policies, sure; but most of all it also implied humanism. Sumerian writing, which is nearly equivalent to Sumerian literature, is good for mankind. This is what the spell is about.” 18 Hacsak valaki nem tekinti egyértelmûnek, hogy egy sumer istent, mint Enlil csakis sumerül lehet megszólítani. 19 Vanstiphout (1994), p. 152: „I would propose that, whatever the original wording, in any case the intention of the line 207 is to be taken as »Now you speak to me according to the incantation, the one of Nudimmud.« In other words: »Speak to me in Sumerian.«” 20 Prof. Joachim Krechernek tartozom köszönettel azért, hogy a formulának erre a szerepére felhívta a figyelmemet. 21 Az eposz 226., 293., 346., 411., 461. és 476. sorában. 22 Vanstiphout (1994), p. 15174. 23 Lásd Westerman (1976 ), pp. 707–740. 24 A bibliai szövegeket a Magyországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és Újszövetségi Szakbizottsága által készített fordítás alapján idézem. 25 Vö. Westermann (1976), pp. 715–717. 26 Lásd Jacobsen (1974) és Black (1991). 27 Lásd például, Staal, J.F., Ed. (1972). A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy mindkét esetben egy olyan eltûnôben lévô nyelv (a sumer, illetve a Védák szanszkritje) nyelvtanának rögzítésérôl van szó, amelyhez egy nagy becsben tartott és ezért megôrizni kívánt klasszikus irodalom tartozik (Vö. Jacobsen [1974], p. 41). 28 Chomsky (1995), p. 14: „The basic concern is to determine and characterize the linguistic capacities of particular individuals.” 29 Vö. Matthews (1993), pp. 233 ff., különösen p. 236. A generatív grammatikának a 80-as években kialakult változatához, amely sok tekintetben jelentôsen eltér a szélesebb körben ismert korábbi modellektôl, magyarul lásd É. Kiss (1989).
1 A megtalálás helye után Kújundzsík-i gyûjteménynek nevezett ékírásos levéltár K 3375 azonosító számot viselô tábláján található akkád szöveg az újasszír Gilgames-eposz 11. táblájához tartozik. Vö. Walker (1987). 2 A mezopotámiai vízözön-elbeszélésekhez lásd Lambert–Millard (1969). 3 Vö. Lloyd (1980), pp. 146–147. 4 Kramer (1943), p. 191: „The fourteen-line text whose contents are presented and analyzed in the following pages, is one of the most important Sumerian literary passages uncovered to date…” 5 Kramer (1943), p. 192: „…it indicates that the Sumerians, like the later Hebrews, believed in the existence of a universal language prior to the period of the diffusion of languages. … the first ten lines of our passage form a clear parallel to Genesis XI.1 : ‘And the whole earth was of one language’.“ 6 Kramer (1968), p. 111: „Our new piece, therefore, puts it beyond all doubt that the Sumerians believed that there was a time when all mankind spoke one and the same language, and that it was Enki, the Sumerian god of wisdom, who confounded their speech.” 7 „Amikor útnak indultak keletrôl, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek” 8 Kramer (1968), p. 111: „…they were of the opinion that the inhabitants of Sumer, (or Sumer–Akkad) originally spoke one and the same language, a view which no doubt goes back to cuneiform literary sources”. 9 Magyar fordításához lásd Komoróczy (1986), pp. 129–151. 10 A Nudimmud név Enki isten legfontosabb mellékneve, jelentése: „aki alkot és szül”. 11 Az átírásban a kötôjelek az egy szóalak leírására szolgáló ékírásos jeleket kapcsolják össze. A sumer lejegyzésére használt ékírásban egy jelnek vagy grafémának több olvasata is lehet, és több jelnek lehet ugyanaz az olvasata. Az alsó index-számok a homofón olvasatú grafémák megkülönböztetését szolgálják. A felsô indexbe tett jelek a jelek vagy jelcsoportok szemantikai klasszifikációját szolgálják, például a d azt jelzi, hogy a következô jel vagy jelek egy istennevet jelenítenek meg. A sorok száma után zárójelben álló nagybetûk az egyes ékírásos kéziratokat jelölik, Cohen (1973)-nak megfelelôen. Az ékírás rendszerének rövid leírásához magyarul lásd Bermant–Weitzman (1986), pp. 85–141. 12 A központi területektôl észak-keletre fekvô területek. 13 A nyugati területek. A „védett legelôk”-nek megfelelô sumer és akkád kifejezés (u 2 -sal-la ill. aburru) a városfalhoz közeli legelôkre utal, ez kölcsönöz nekik védettséget. Itt metaforikusan, a központi területekhez viszonyítva értendô. 14 Jacobsen (1989), p. 28925: „‘Nudimmud’s spell’ quoted at this point in the tale seems gratuitous. It has no bearing on the situation, is mentioned only, is not repeated later on by the envoy, and plays no role whatever in the plot.
43
